Maghar Akadémia
A holografikus agy és - öröklődés Szerző Aranyi László 2009. 08 12.
Kutatási anyag - 1999. február
"Tanulunk, hogy emlékezzünk, ahelyett, hogy emlékezni tanulnánk."
"A csodákban az a legcsodálatosabb, hogy egyszerűen csak megtörténnek."
/idézetek a szerzÅ‘tÅ‘l/ Az embert már régóta izgatta gondolatainak forrása és eredete. Természetesen már "a régi görögök is" foglalkoztak a kérdéssel. A test-lélek-szellem egységét hirdették, s azt tartották, hogy az emberi gondolatok és érzések színhelye a szív. Ez az elképzelésük évezredek távolából is fennmaradt, hiszen ma is "szívbÅ‘l szeretünk" valakit és nem agyból. A "szívünket csavarja a bánat"... és még sorolhatnám.
A középkor végén, az újkor hajnalán, amikor az ember elkezdett érdeklÅ‘dni saját szervezetének felépítése iránt, s a titkos boncolások az egyetemek eldugott zugaiban sok kérdésre választ adtak - és esetleg sikerült megúszni a máglyahalált, derítettek fényt arra, hogy az emberi gondolatok székhelye tulajdonképpen az agy. Az érzések eredetével természetesen még ekkor sem voltak tisztában. Ahogy az orvostudomány és a technika fejlÅ‘dött, egyre több és több részlet vált ismeretessé az agyműködéssel kapcsolatban, számos tudós még az érzelmek forrását is megtalálni vélte a limbikus rendszer képében. 1. ábra. Agyunk fÅ‘ működési területei. Fény derült az agyi idegsejtek hatalmas számára - ez 15 milliárdnak adódott -, a különbözÅ‘ idegsejt-rétegekre és agyi sejttípusokra, megismerték az agyterületek eltérÅ‘ működését, a két agyfélteke különbözÅ‘ségeit, a "beszélÅ‘" és a "néma" agyat, a különbözÅ‘ idegpályákat, az agyidegeket, az egyes idegsejtek közötti kémiai és elektromos kapcsolatot. Megpróbálták leírni az emlékezési és tanulási folyamatokat, az érzékelési mechanizmusokat. Az idegsebészek leszakadt végtagokat varrtak vissza és kötötték be idegpályáikat a központi idegrendszerbe, bizonyos agyterületekbe ültettek be embrionális sejteket a sejtpusztulás megakadályozására. Az Elektro-enchefalogrammal feltérképezték az agyi elektromos működéseket, megtalálták az álmok székhelyét, feltárták a különbözÅ‘ agyhullám-típusokat, külsÅ‘ beavatkozással képi-, hang-, és egyéb ingerek képzetét tudták kelteni az agyban. Mesterséges szemet és fület alkottak, s kötötték be különleges huzalokkal a megfelelÅ‘ agyterülethez. Feltalálták a közvetlen agyirányítású rokkantkocsit és vadászrepülÅ‘gépet... A lehetÅ‘ségek szinte korlátlanoknak bizonyultak. Bizonyos jelenségek azonban makacsul ellenállnak az agyműködés leírását célzó elméleteknek, ezért aztán az agykutatók nagy része ezekkel a jelenségekkel nem is igazán szeret foglalkozni, rosszabb esetben egyenesen tagadja létezésüket. Pedig ebben az esetben is igaz az a sok száz éves bölcsesség, miszerint "keresd a nem odaillÅ‘t!". Ha pedig lelkiismeretesen keresünk, találunk is szép számmal. Kezdjük hát a felsorolást! 2. ábra Az idegsejtek elektromos impulzusok továbbítására való sejtek. Az idegsejt egy sejttestbÅ‘l és az abból kiinduló nyúlványok sokaságából áll. Egyes idegsejtek az érzékszervek ingerületeit, mások az agy és a gerincvelÅ‘ utasításait továbbítják, ismét mások kapcsolatot teremtenek az érzÅ‘- és a mozgató idegsejtek között. Gondolatátvitel (telepátia), tárgyak távolról történÅ‘ mozgatása (telekinézis), jóslás (predikció), parajelenségek, természetfeletti érzékelés (prekogníció), tisztánlátás (clairvoyance), csodatételek, jósló álmok, deja vu (itt már voltam, ez már megtörtént velem - élménye), szellemidézés (spiritizmus), kapcsolat az angyalokkal, jelenések, kézrátételes gyógyítás, auralátás, kristályerÅ‘, léleklátás, halottlátás, halálközeli élmények, reinkarnáció (újraszületés), s a legutóbbi kapcsán: ki dönt arról, hogy ki, mikor, milyen neműként, hova, melyik családba szülessen? - még felsorolni is hosszú. A fentebb felsorolt jelenségek természetesen nem új keletűek. (A tudományos bizonyítás módszerei közt kedvelt gyakorlat egy jelenségnek az Å‘si gyökereit megkeresni az adott jelenség létének igazolására - legalább ilyen kedvelt eljárás mindezek tagadása, s mindössze az adott történelmi kor sajátosságaként bemutatni az adott tapasztalatrendszert. Struccpolitika. Nem kell szembesülni a kihívásokkal, s az ellenfeleket könnyen félre lehet söpörni. ErÅ‘bÅ‘l.) 3. ábra. A kisagy erÅ‘s nagyítású mikroszkopikus metszetén jól látszik az idegpályák szövevényessége. Egy-egy sejttel akár 50 000 dendrit is kapcsolatot teremthet, s mindegyikük egy másik idegsejttÅ‘l szállít üzeneteket. http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 22 September, 2016, 00:54
Maghar Akadémia
Már az Å‘semberek körében is ismert volt az a meglehetÅ‘sen megrázó élmény, amikor az elhalt hozzátartozójuk, ismerÅ‘sük megjelent álmukban. Természetesen maximális értetlenséggel álltak a jelenség elÅ‘tt, hiszen meghalt, eltemették vagy elhamvasztották (netán elÅ‘tte ettek is belÅ‘le!), és most tessék, itt van, s különbözÅ‘ dolgokat csinál. Hogy is van ez? Mi a valóság? Az, hogy eltemették, vagy az, hogy itt van valamelyikük álmában, amit az illetÅ‘ persze tökéletesen valóságosnak érzékelt, hiszen beszélt is vele. Netán mindkét jelenség valóságos, csak egy kicsit másként? Aztán itt vannak ezek a törzsi varázslók (sámánok, varázslópapok, stb.). Csinálnak valami hókuszpókuszt, s ugyanúgy diskurálnak az elhaltakkal, mintha azok csak itt ülnének a tűz mellett, ahogy egykor régen, s úgy közvetítik a tanácsaikat, intelmeiket, mintha csak a sámán, varázsló, stb. egyfajta követük lenne. Ráadásul még a távoli múltról és a jövÅ‘rÅ‘l is beszéltek. Elmondták, hogy az adott törzs mit tegyen és mit ne. Kivel hadakozzon és kivel kössön inkább békét. Hol keressen újabb vadászmezÅ‘ket, merre vándoroljon. Megjelentek tehát a szellemekkel társalgó médiumok. Fenn is maradtak a mai napig. 4. ábra. Lebegtetéses "trükk". Aztán itt vannak a próféták. Természetesen az igaz próféták. A hamisakról nagyon gyorsan kiderült, hogy csalnak, s akkor nem sokáig maradtak életben. Igaz prófétáknak lehet tekinteni a bibliai nagy próféták közül néhányat éppen úgy, mint Malakiást, Nostradamust, Leonardo da Vincit, Jules Vernet, Edgar Caycet, vagy akár Roger Bacont. Ki így, ki úgy jósolt. Jóslataik túlnyomórészt beváltak, Å‘k tehát képesek voltak átlátni az idÅ‘n. Vajon hogyan tették? Ma is vannak próféták. FÅ‘leg hamisak. Igaz, magukról nem ezt állítják, de hát éppen ebben van az üzlet lényege... A kézrátételes gyógyítás nemcsak Jézus sajátja volt. Sokan ismerték és ismerik ma is ezt a technikát. Å• persze kézrátétel nélkül is tudott volna gyógyítani, mint ahogy meg is tette. Az anyagra is tudnak egyesek hatni. Távolról mozgatni, befolyásolni. Mások ki tudják olvasni embertársaik gondolatát, be tudnak hatolni a hegyek belsejébe, s tudatkivetítéssel feltérképezni az odarejtett katonai támaszpontot.
5. ábra. Egy tölgyfalevél aurája Vannak akik látják az embert és minden létezÅ‘t körülvevÅ‘ energiamezÅ‘t, az aurát. EbbÅ‘l képesek diagnosztizálni, s az aurára hatva pedig gyógyítani is. Vannak akik a klinikai halál állapotában, amikor a testükre kapcsolt valamennyi elektronikus érzékelÅ‘ nulla aktivitást mutat, olyan tapasztalatokra és élményekre tesznek szert, amelyek aztán egész életüket megváltoztatják. "Látják" a több több helyiséggel arrébb tartózkodó hozzátartozókat, pontosan felidézik az orvosok és az ápolók szavait, habár Å‘k maguk halottak voltak. Feladatokat kapnak a fénylénytÅ‘l további életükre vonatkozóan. Meditációs módszerekkel kideríthetÅ‘, hogy szinte valamennyien magunk döntöttünk születésünkrÅ‘l, magunk választottuk ki a családot, a helyet és az idÅ‘t megszületésünkre. két-három éves korunkig még ki-be jártunk testünkbe, csak azután fixálódott helyzetünk. D.D. Home lebegett, lezárt rekeszben lévÅ‘ harmonikán "játszott", Uri Geller kanalakat hajlított, magokat csíráztatott ki, olajmezÅ‘ket keresett, David Cooperfield eltüntetett egy repülÅ‘gépet. Egyes "bűvészek" bárhonnan tudnak vizet fakasztani, mások nem égetÅ‘ tüzet gyújtani. Mrs Piper megidézte az elhunytakat, többek közt egy, a túlvilági életet mindig is tagadó egyetemi elÅ‘adót, aki ilymódon adott igazolást a többieknek, hogy igenis van odaát. Egy 16 éves magyar lány egyik reggel spanyol szolgálókét ébredt fel, s tökéletesen beszélte a spanyolt. Ki is ment Spanyolországba, s csak idÅ‘s korában tért vissza. Reinkarnáció? Ha nem, akkor mi? Vadidegen helyen járunk, mégis tökéletesen tájékozódunk. Mintha már jártunk volna ott. Deja vu. Különös álmot látunk évek múlva teljesül. (Honnan szerezte alvó agyunk az információt?) Sok mindent álmodunk, ami természetesen nem valósul meg. Fura is lenne a világ, lenne keveredés! A jósló álmok mások. Vannak akik mások számára is képesek jósló álmot látni. Nem véletlen a mondás: alszok rá egyet. Végül, de nem utolsósorban, itt vannak a "megérzések". Egyfajta jóslatok ezek is, csak sokkal rövidebb idÅ‘távolságon működnek. Valakire rágondolunk, s hirtelen megcsörren a telefon és Å‘ hív. (Kérdés: azért hívott fel, mert rágondoltunk, vagy mi éreztük meg, hogy fel fog hívni. Tyúk vagy a tojás?) A kisgyereket kínzó fejfájás gyötri. Anyja odamegy hozzá, ráteszi a kezét gyermeke homlokára, s annak hamarosan elmúlik a fejfájása. Valaki betegen fekszik. Szerettei Å‘szintén imádkoznak érte. Å• meggyógyul. Csoda? Az ima ereje? Vázlatosan felsoroltam mindazokat a jelenségeket, melyeket igen nehéz lenne közönséges agyműködéssel magyarázni, már amennyiben az agyműködés jelenlegi magyarázatát fogadjuk el. A tudósok hajlamosak voltak az agyra úgy tekinteni, mint számítógépre. Aztán hamar kiderült, hogy a sejtszintű emlékezet nemigen tartható elmélet. Nem igaz az, hogy az egyik agyi idegsejt erre a dologra emlékszik, a másik más dologra, s a gondolkodás során mintegy kiolvassuk a megfelelÅ‘ idegsejtek memóriatartalmát. A manapság elfogadott elmélet ingerkörökrÅ‘l beszél. Ez azt jelenti, hogy tanuláskor az idegsejtek között elektromos kapcsolat alakul ki, s ha a tanult dolgot többször is megerÅ‘sítjük, akkor ez az elektromos kapcsolat kémiai molekulák formájában rögzül is. Ennek ellentmond az, hogy tulajdonképpen mindenre emlékezünk a születésünk pillanatától, sÅ‘t még azelÅ‘ttrÅ‘l is, csak a megfelelÅ‘ technikát kell használni http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 22 September, 2016, 00:54
Maghar Akadémia
(agykontroll, regressziós hipnózis, dianetika). Hogyan képes az agy megjegyezni mindazt, ami nem tudatosul benne? Az agy tÅ‘lünk függetlenül működik? Akkor mi a mi szerepünk? Van beleszólásunk egyáltalán saját agyműködésünkbe? bosszantó kérdések. Aztán persze vannak olyan dolgok is, amelyek az agykutatókat idegesítik. Valakit baleset folytán súlyos agykárosodás ér. Agyának egy részét, akár nagyobb részét is, elveszti. Mégsem esik ki annyi a a tudatából, amennyinek ki kellene. Egy ember fejébe baltát állítottak. Tövig. Szépen elsétált az orvoshoz a saját lábán, ott kivették a fejébÅ‘l, bekötötték, új koponyatetÅ‘t kapott, s élt tovább, mintha mi sem történt volna. Mást halántékon lÅ‘ttek, a golyó áthatolt koponyáján, a másik füle mellett jött ki. Mégsem csökkent jelentÅ‘sen a memóriája. Egy vízfejűségben szenvedÅ‘ betegnek talán néhány millió idegsejtje volt. Intelligenciahányadosa mégis elérte a 87-et! Az átlag 100, s az emberek 80 %ának intelligenciahányadosa 80 és 120 között van. Azoknak természetesen akiknek 15 milliárd idegsejt van az agyban. Akárhogyan is próbálkoznak, ilyen fokú intelligenciát lehetetlen belepréselni néhány millió idegsejtbe, akármilyen típusú emlékezetet is veszünk figyelembe! Ha pedig akárcsak egyetlen kivételt is találunk, az elméleteket nyugodtan félre lehet dobni, természetesen levonva a szükséges konzekvenciákat. Agyunk olykor ugyanis fittyet hány az idÅ‘ és a tér korlátaira, szabadon áttöri azokat. Információkat szerez és küld végtelen sebességgel. Tudatunk képes adatokat felszínre hozni a múltból éppen úgy mint a jelenbÅ‘l akár egy fényévekre lévÅ‘ égitestrÅ‘l, de a jövÅ‘bÅ‘l is. Mindez azzal a háromdimenziós fizikával, ahol a hatások terjedésének felsÅ‘ határa a fénysebesség - másodpercenként 300 ezer kilométer -, egész egyszerűen: nem magyarázható! Megoldási javaslat: 1. A természetben nem a fénysebesség jelenti a különbözÅ‘ hatások terjedésére vonatkozó felsÅ‘ korlátot. 2. Az agyunk egészen másként működik. Az elsÅ‘ állítással a fizikusokat haragítjuk magunkra, a másodikkal pedig a biológusokat. Nem leszünk igazán rokonszenvesek tehát a tudósok számára. Azonban, ha a tudomány bizonyos kérdésekre válaszol, az nem mindig jelenti azt, hogy nem tudja a választ. Lehet, hogy nagyon is tudja. Csak éppen meg akarja tartani magának... Ennyit a "Tudomány az emberiségért!" - jelszóról. Azért a tényeket tisztelnünk kell. Tény az, hogy az idegsejtek elektromos impulzusokat bocsátanak ki, tény, hogy az idegsejtek kapcsolódási pontjain speciális kémiai anyagok áramlanak ki és be az idegsejtek membránján, s ezzel a mozgással bizonyos elektromos impulzusokat keltenek. Tény az, hogy elektromos impulzusokkal különbözÅ‘ érzületeket tudunk kiváltani az agyban. A gondolat tehát elektromos impulzusokat, s ezzel elektromágneses térrezdüléseket kelt. Ilyenformán a gondolat tehát anyag! (Mi lenne más, hiszen az elektromágneses térnek energiája és ereje van. Ha pedig valaminek energiája van, akkor tömege is! Einstein ezt nagyszerűen bebizonyította: e=mc2. Aminek pedig t0mege van, az anyag. Tetszik nem tetszik.) Ha pedig anyag, akkor nyílván hatást gyakorol a környezetében lévÅ‘ többi anyagra. "A gondolat teremt" - szoktuk mondogatni, vagy kicsit másként, hiszünk a "gondolat teremtÅ‘ erejében". Az egyik ember által keltett elektromágneses mezÅ‘ hat a másik emberre, hat a környezÅ‘ tárgyakra. Ez így könnyen be is látható, hiszen a kémiai változások valamennyije elektromágneses változás is egyúttal, a kémiai változások mindegyikében az elektronok és protonok mellett különbözÅ‘ töltésű ionok mozognak. A molekulákra jellemzÅ‘ az elektromágneses töltéseloszlás. Most már nem úgy keresik az egyes gyógyszereket, hogy kiválasztják a megfelelÅ‘ anyagot, s aztán kísérleteznek, hogy jó-e az adott betegségre, vagy fordítva, különbözÅ‘ hatóanyagokkal próbálkoznak mondván, valamelyik majdcsak jó lesz, hanem úgy, hogy megnézik a vírusreceptorok által keltett elektromágneses mezÅ‘t, meghatározzák a kötÅ‘molekula hasonló mezejét, aztán számítógéppel megkeresik a megfelelÅ‘ atomok megfelelÅ‘ eloszlását, ami azt a bizonyos elektromágneses töltéseloszlást képes produkálni. Az ember auráját felfoghatjuk az idegrendszere által termelt elektromágneses mezÅ‘nek, s akkor a parajelenségek nagy része máris magyarázhatóvá válik. Megérthetjük az ima erejét, a kézrátételes gyógyítást, s még néhány dolgot. De továbbra sem tudunk mit kezdeni az intuícióval, a jóslásokkal, s mindama dolgokkal, melyek fittyet hánynak látszólag az idÅ‘re és a térre. Ha pedig vannak ilyen dolgok, márpedig vannak, s az elÅ‘bb felvázolt kémiai és fizikai folyamatok is léteznek, márpedig léteznek, akkor magukkal az elektromos tér keltÅ‘ részecskékkel, az elektronokkal, a protonokkal, s a közvetítÅ‘ részecskével, a fotonokkal van valami gond. Esetleg magáról a térszerkezetrÅ‘l vallott felfogásunk sem stimmel teljesen. A "hogyan kerül az információ az agyba?" - kérdésre, a ma tudománya egyszerűen képtelen válaszolni. Ehhez ugyanis ki kellene lépni a megszokott keretek közül. Én most kísérletet teszek erre. Az elektromágneses teret töltött részecskék keltik. Ezek legegyszerűbbike az elektron. A különbözÅ‘ töltésű ionok, s maguk a protonok is, összetett részecskék. Az elektronról azt tartják, hogy elemi részecske. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy szerkezete, kiterjedése nincs, tehát oszthatatlan. Az elektron - a mérések szerint - 10-27 cm-ig pontszerű. Ha más részecskékkel bombázzuk, nem tudjuk szétrombolni, ehelyett elektron-pozitron párok keletkeznek, s így születik az energiából anyag. (A pozitron az elektron tükörképe, antianyagpárja, töltése pozitív.) Az elektront tehát elemi résznek tekintik, de van vele egy kis gond: töltése van, tömege van, perdülete és energiája van, különbözÅ‘ kvantumfizikai tulajdonságokkal rendelkezik, s létezik egyfajta "emlékezete" is. Ha ennyiféle különbözÅ‘ dolog jellemzi, akkor nehezen lehet elemi mivoltát elképzelni. A töltésének eredetére vonatkozóan a fizika még csak elméletekkel sem igazán rendelkezik. A legfontosabb vonása jelen gondolatmenettel kapcsolatban azonban az elektron "emlékezete". 6. ábra. A Párizsi Egyetem Optikai Intézetében A. Aspect által elvégzett mérés. Ez az elsÅ‘ kísérlet, amelyben az egyik oldalon lévÅ‘ számlálók csak akkor „értesülhetnek” a másik oldalon végbement mérésrÅ‘l, ha az információ a fénynél gyorsabban terjed. A kapcsolók ugyanis olyan gyorsan működnek a mérés alatt, hogy a fénysebességgel történÅ‘ hatások számára már túl késÅ‘n van az „üzenetet” vinni a másik oldalra arról, hogy melyik szűrÅ‘n megy át a foton. A kapcsolók valójában persze nem tükrök, hanem egy kristály felületén lévÅ‘ ultrahanghullámok. Az 1972 és 1982 között elvégzett 14 mérés során 11 alkalommal mutatták ki egyértelműen a fénynél nagyobb sebességgel terjedÅ‘ hatás jelenlétét. http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 22 September, 2016, 00:54
Maghar Akadémia
Elektron önmagában nem keletkezik, csak párjával, a pozitronnal. A vákumból spontán is keletkezhetnek ilyen párok, ehhez nem kell más, mint egy nagyjából urán méretű atom. Ekkora tömeg magára hagyása ugyanis a vákuumból már képes spontán elektron-pozitron párokat kelteni. Az elektron a tér egyik irányába, a pozitron a másik irányába távozik. Évmilliárdok is eltelhetnek. Fényévek milliárdjaira is távolodhatnak egymástól. Ha az elektront egy különleges tükörrel tükrözzük, s ezáltal megváltoztatjuk perdületének irányát, akkor a pozitron társa, bárhol is van a világegyetemben, hasonló módon perdületet vált. Abban a pillanatban! A társak tehát tudnak egymásról, s nemcsak hogy tudnak, hanem közöttük végtelen sebességű információcsere zajlik (Einstein-Podolsky-Rosen paradoxon). Egy elemi résztÅ‘l ez túl sok. EzekbÅ‘l az ismeretekbÅ‘l kiindulva azt állítom, hogy az elektron-pozitron pár nem két különbözÅ‘ részecske, hanem egy! Hogy-hogy? - kérdezhetné bárki. Hogyan lehetne egy valaminek felfogni egymástól akár fényévek milliárdjaira lévÅ‘ részecskéket? Közönséges körülmények között nem is, de eggyel magasabb dimenzióban már igen. Az tehát, amit mi háromdimenziós térben elektron-pozitron párnak érzékelünk, az tulajdonképpen egyetlen, ám négydimenziós részecske! 7. ábra. Az elektron-pozitron pár magasabb dimenzióban egyetlen részecskét alkot, mely két pontban metszi háromdimenziós terünket. Úgy szemléltetném a dolgot, hogy egy dimenzióval lejjebb lépünk. Metsszünk át egy képzeletbeli síkot egy karikával! Ekkor a síkon két pont (lyuk) keletkezik (Dirac-tenger - nem is olyan ismeretlen, igaz?). Ha a karikát mozgatom, a síkban lévÅ‘k azt tapasztalják, hogy az a bizonyos két pont egymással összhangban mozog (természetesen idÅ‘be telik számukra, hogy értesítsék egymás a pontok mindenkori helyzetérÅ‘l!), "tudnak" egymásról. Én, aki magasabb dimenzióból rálátok a helyzetre, pontosan tudom, hogy mi történik. Számomra nem telik idÅ‘be a két "különálló" pont együttes érzékelése, hiszen én mozgatom a karikát. Számomra nem gond, hogy a karika különbözÅ‘ tulajdonságokkal rendelkezik: színe van, súlya van, keménysége van, stb. A gondot az ott élÅ‘knek okozza: hogy a csudába magyarázzák meg mindezeket az általuk is érzékelhetÅ‘ tulajdonságvetületeket egyetlen pontba sűrítve? Ha az elektron-pozitron párt ilyetén négydimenziós gyűrűnek vesszük, máris sok minden magyarázhatóvá válik. Egyben az is egyértelmű lesz, hogy ennek a gyűrűnek rezegnie kell. Hullámok futnak végig rajta. Ezek a hullámok pedig információt hordoznak. (Szuperhúr-elmélet.) Ha bármivel "érintkezik" annak a valaminek a rezgése szuperponálódik a sajátjára. Emlékezete tehát tetszÅ‘leges mélységű lehet, egészen keletkezése pillanatáig terjedhet. Az elektronok pedig meglehetÅ‘sen hosszú életűek, megsemmisülésükhöz egy pozitronnal kell találkozniuk, s erre nem túl gyakran kerül sor. Ami a mi terünkben milliárd fényéveknek tűnik, az a magasabb dimenziójú térben egészen parányi is lehet. Így minden érthetÅ‘vé válik. Kiegészíteném még mindezt a holográfiával. Bár lehet, hogy kicsit mesterkéltnek tűnik idekapcsolni, én mégis párhuzamot látok az agyműködés és a holográfia között, pontosabban a holografikus képalkotás között.
8. ábra. Holográfia - a képrögzítés egyik módszere. A magyar származású Nobel-díjas tudós, Gábor Dénes találmánya. A hagyományos fényképfelvétellel szemben, alkalmas a tárgy térbeli képének megjelenítésére azáltal, hogy a szigorúan párhuzamos lézersugarak visszaverÅ‘désének az elsÅ‘dleges sugarakkal való interferenciáját rögzítik. Az így kapott felvétel a hologram. A felvétel különbözÅ‘ technikájától függÅ‘en a hologramok különbözÅ‘képpen jeleníthetÅ‘k meg. Van, amelyik természetes fényben látható, de létezik olyan is, amely természetes fényben egyáltalán nem, csak lézerfénnyel megvilágítva észlelhetÅ‘. Holografikus kép síkban úgy keletkezik, hogy egy tárgyat koherens lézerfénnyel világítanak meg, azonban a lézerfényt egy féligáteresztÅ‘ tükrön engedik át. Ennek következtében a fény "megfelezÅ‘dik", egy része azonnal a fényérzékeny lemezre kerül, a másik része a tárgyról visszaverÅ‘dve teszi ugyanezt. A megosztott lézerfény ily módon önmagával interferál. (Az eljárást Gábor Dénes, Nobel-díjas fizikusunk fedezte fel.) A keletkezett kép igen különleges lesz: síkban ábrázolja a leképezett tárgy háromdimenziós képét! Ha a képet különbözÅ‘ szögekbÅ‘l vesszük szemügyre, a tárgy képét magát is más-más szögbÅ‘l látjuk, mintha az is "elfordulna". A legnagyobb meglepetés talán nem is ez volt, persze ez sem volt semmi, de a következÅ‘ esemény váltotta ki igazán a kutatók döbbenetét: az egyik asszisztens ugyanis véletlenül leverte az egyik ilyen hologramot (akkoriban még igen drága volt elÅ‘állítása!). Mivel a kép üveglemezre készült, azonnal ripityára tört. Igen ám, csakhogy az egyes üvegszilánkokon nem a neki megfelelÅ‘ kép volt látható, hanem az egész! - csak persze rosszabb felbontásban. Hogy is van ez? Ha az egész képet nézzük, azon is az egész céltárgyat látjuk, ha csak egy kis részét, azon is. Mi ez, szemfényvesztés? EllenkezÅ‘leg: ez a holográfia! Kanyarodjunk immár vissza az agyhoz! Ha egy részét eltávolítjuk, a többi rész megmarad az illetÅ‘ személyiségének, s hordozza ismereteit - legfeljebb nem olyan tökéletes felbontásban, ami működési zavarokat okozhat. Azt állítom tehát, hogy az ismeretek holografikus módon tárolódnak az agyban, s ez a hologram térhologram, s ráadásul négydimenziós. Mivel pedig az agyban az elektromos tevékenységért töltések felelÅ‘sek, s ezek a töltések pedig kapcsolatban állnak egymással, s túlnyomó többségük egyidÅ‘s a Világegyetemmel, az agyunkban tehát minden információ benne van, egészen a világ keletkezése óta. Most válik érthetÅ‘vé az elmélet összefoglaló mondata: "Tanulunk, hogy emlékezzünk, ahelyett, hogy emlékezni tanulnánk!" EbbÅ‘l is látszik, hogy oktatási koncepciónk alapjaiban elhibázott... Ha valaki az elmondottak fényében újragondolja a parajelenségeket, s a felsorolt más különleges jelenségeket, azonnal észreveheti ezekben a közös vonásokat, azt, hogy mindezen jelenségek gyökere közös, sÅ‘t mi több, azonos. Szükséges még megemlítenem, hogy szerintem az öröklÅ‘dés is holografikusan zajlik. Ezért lesznek azonosak az egypetéjű ikrek életútjai, de valahol egy kicsit különbözÅ‘ek is, hiszen az öröklÅ‘dés által kapott génholografikus kép valahol egy kicsit módosul is, ahogyan nincs két egyforma falevél sem. A holografikusnak tekintett agyműködés , illetve öröklÅ‘dés más fényben tünteti fel az idegbetegségeket is. Azok ugyanis http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 22 September, 2016, 00:54
Maghar Akadémia
egészen egyszerűen felfoghatók agyi interferenciazavarnak. A kényszeres cselekvés állóhullám kialakulásának, a fóbiák örökölt hologramoknak. A gyógyítás, akármilyen típusú legyen is az, ezen interferenciazavaroknak próbál ellene tenni. Ez lehet kézrátétel, gyógyszer, kristályerÅ‘, magnetoterápia, ima, stb. Mind ugyanarra hat, az agy tér-töltésképének megváltoztatására. Valamennyi az agy rezgéseit igyekszik megfelelÅ‘en behangolni. Sokkal érthetÅ‘bb lesz a világra jellemzÅ‘ "minden mindennel összefügg" mondás, ha így fogjuk fel létezését. Mindezek végiggondolását az olvasóra bízom. A legnagyszerűbb az egészben az, hogy ha a párhuzamos világokon kívül még magasabb dimenziójú világok is vannak, akkor ott is végtelen számú lénnyel találkozhatunk. A világ tehát nemcsak horizontálisan (párhuzamos világok), hanem vertikálisan (magasabb dimenziójú világok) is végtelen lehet. Milyen fantasztikus dolog errÅ‘l itt és most elmélkedni! Jól véssük hát emlékezetünkbe: A legnagyobb csoda: a létezés maga! És egy kis kiegészítés... „Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb” - Szophoklész - Antigoné Valamennyi töltött részecskét, antirészecskéjével alkotott, magasabb dimenziójú tér háromdimenziós vetületének értelmezem. No és akkor mi van? - kérdezhetjük teljesen jogosan. Az van, hogy maga az emberi lét kap teljesen más megvilágítást és értelmezést. A negyedik dimenzióban ugyanis egészen másképpen működik az idÅ‘ és a tér. Ha egyáltalán van értelme ezeknek a fogalmaknak. Háromdimenziós terünkben a fénysebesség jelöli ki az idÅ‘ folyását. A végtelen sebességű kölcsönhatások birodalmában ilyesmirÅ‘l különösebben nincs értelme beszélni. Ha az elemi részek egy magasabb dimenziójú struktúra háromdimenziós vetületei csupán, akkor mi emberek magunk is csak egyfajta vetületei vagyunk egy magasabb dimenziójú valónknak! Esetleg valamilyen formában létezünk születésünk elÅ‘tt? És természetesen halál után is? Az a bizonyos túlvilág nincs is annyira túl? Talán Platón megsejtett valamit, vagy egyenesen tudomása volt minderrÅ‘l, amikor a barlanghasonlattal élt? Vagy éppen ezeket a dolgokat próbálta magyarázni Jézus amikor azt mondta: „A Mennyek Országa bennetek van.” Kérdések és kérdések. 9. ábra. Bernadett a Lourdes-i látnok, a franciaországi Neversben található székesegyházban, romolhatatlanul nyugszik üvegkoporsójában. Nem értünk még a csodák végére. Nem ismeretlen talán senki elÅ‘tt sem a „romolhatatlanok” esete. Számos ember testérÅ‘l vagy egyes testrészeirÅ‘l derült ki az újratemetések alkalmával, hogy különös módon nem fogott rajtuk az idÅ‘, „romolhatatlanokká” váltak. A legismertebbek egyike talán a franciaországi Nevers templomában, üvegkoporsóban nyugvó Bernadett, a Lourdes-i látnok esete. Azonban, különös módon, nem csak szent életű emberek váltak romolhatatlanokká, hanem mások is. Gábor Dénesnek köszönhetÅ‘en ismert a síkhologramok elÅ‘állítási technikája. Agyunkban térhologramok vannak jelen, töltött részecskék térinterferenciájának köszönhetÅ‘en. Tudatunk eme térhologramok révén kapcsolódik a „szupertudathoz” és a morfogenetikus mezÅ‘khöz. Álmunkban ezek a kapcsolatok természetszerűleg sokkal élénkebbek, hiszen ilyenkor az öntudat, vagy más néven a „racionális tudat”, nem működik. Nem véletlen, hogy éppen az álomszerű állapotot használják fel a földönkívüliek is fontos információk átadására. Álmában ugyanis az ember nem kételkedik, tényként fogadja el a tapasztalatokat. Megfigyelések tanúsítják, hogy az „éjszakai látogatások” elÅ‘tt az élmény szereplÅ‘jét többnyire felébresztik. Az ébresztését követÅ‘en válik részesévé különbözÅ‘ eseményeknek, miután egy különös, „álomszerű” állapotba, merítik vissza. Ritkábban, de az is elÅ‘fordul, hogy valaki ébren tapasztal meg különös élményeket, azonban ilyen esetben is valamiféle „furcsa” térérzékelésrÅ‘l számol be, melynek az a lényege, hogy bár szobájában szinte teljes a sötétség, mégis közel nappali fényességben „látja” a környezÅ‘ dolgokat, de nemcsak egyszerűen látja, hanem „érzékeli”, még a háta mögött lévÅ‘ tárgyakat is. Akiknél ilyen események elÅ‘fordulnak, azok többnyire vissza tudnak arra is emlékezni, hogy korai gyermekkorukban egyszer hirtelen rosszul lettek, olyannyira, hogy akár a klinikai halálig is eljutottak. A beszámolók alapján úgy tűnik, hogy éppen ezek azok az események, amikor a földönkívüliek úgymond ráhangolódnak” az illetÅ‘ agyhullámhosszára, s innentÅ‘l kezdve tudnak vele igazán jól kommunikálni. Síkhologramot térben lezajló műveletekkel lehet elÅ‘állítani, azonnal adódik a következtetés: térhologramot magasabb dimenziószámú térben lehet csak létrehozni. Vagyis ismerni kell a négydimenziós részecskék interferenciájának fizikáját. EttÅ‘l még kicsit messze állunk. A földönkívüliek nem képviselnek egységes fajt, ezért igen nehéz az emberiséggel kapcsolatos viselkedésükrÅ‘l, álláspontjukról, szándékaikról általánosságban beszélni. Legfeljebb egyes jellemzÅ‘ dolgokat lehet kiemelni. Természetszerűleg, minden egyes „hologrambeültetés” hatással van az emberi agy működésére. Ez a hatás kinél így kinél úgy jelentkezik, hiszen a kapott infiormációknak egyfajta tükrözÅ‘désen kell átesniük. A leggyakoribb dolog az - sajnos -, hogy ezek az ismeretek felborítják az illeti lelki-tudati egyensúlyát. Az emberi agy ugyanis a tapasztalati tudásával szemben olykor gyökeresen ellentétes információkhoz jut. Hogy egy példát említsek: örökletesen rögzült bennünk, hogy ha egy tárgyat elengedünk, akkor az - engedelmeskedve a gravitáció törvényének - aláhull. A földönkívüliek űrhajói látszólag minderre fittyet hánynak. Egy másik példa: életünk folyamán megtanuljuk, hogy a bejárati ajtón úgy lehet kimenni, ha azt elÅ‘tte kinyitjuk. A „látogatók” ezt a legritkább esetben teszik meg. A számunka holografikusan küldött ismeretek tehát ellentmondásba kerülnek öröklött, illetve tapasztalati tudásunkkal, s ez a legtöbb esetben hibás működéshez vezet. Úgymond, az illetÅ‘nek rendkívüli tulajdonságokkal felruházott aggyal kell rendelkeznie ahhoz, hogy ezt az újfajta tudást képes legyen feldolgozni károsodás nélkül. EllenkezÅ‘ esetben a dolog a teljes idegösszeomlásig is eljuthat. És ennél a pontnál mindenféleképpen érdemes elgondolkozni, hogy milyen iszonyatosan súlyos katasztrófa várhat ránk, ha a földönkívüliek még ezt a - meglehetÅ‘sen nagy hibaszázalékkal működÅ‘ -, http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 22 September, 2016, 00:54
Maghar Akadémia
módszert is megpróbálják megsegítésünkre. A „kapott információk” típusa rendkívül széles skálán mozog. Valakiknek a stressztűrÅ‘-képeségét tesztelik, valakiknek az agykapacitását, másokat új elméletek felállítására sarkallnak, új szerkezetek feltalálására, stb. Ismét mások figyelmeztetéseket kapnak a Föld jövÅ‘jére vonatkozóan, esetleges gyógyító képességek „megkapásával” a szeretet fontosságára próbálnak minket, embereket rádöbbenteni. „Ez mind nagyon szép és nagyon jó” - mondhatnánk, azonban a kép közel sem ennyire tiszta és egyértelmű. Ezek a „sugalmazott” információk nemcsak azokhoz jutnak el ugyanis, akiknek elsÅ‘dlegesen szólnak. „Minden mindennel összefügg” - mint tudjuk, a világban nem léteznek titkok, „aki keres, talál”. A tudás olyanok kezébe is kerül, akik egyszerűen fel sem fogják, hogy mirÅ‘l van szó, vagy éppen ellenkezÅ‘leg, nagyon is felfogják, de - személyiségükbÅ‘l adódóan - éppen eredeti rendeltetésének ellenkezÅ‘jére használják. És mégis. A földönkívüliekkel kapcsolatos tapasztalatokat a legtöbb ember „negatív” élményként fogalmazza meg, egyfajta „kiszolgáltatottságként”. Pedig az ember sokkal inkább önmagának van kiszolgáltatva. Természetesen, nehéz elviselni, hogy egyesek „megzavarják köreinket”, s nekünk az események ilyen szintű irányításába vajmi kevés beleszólásunk van. Vagy csak úgy hisszük… Talán csak a sok ezer éves jósdafelirat örök igazságára akarnak rádöbbenteni minket: „Ismerd meg önmagad!”. Miközben nem szabad elfeledkeznünk egy másik jó tanácsról sem: „A mindenséghez mérd magad!” Önpusztító, fásult és kaotikus világunkban talán néhányunk fejében fény gyúlt a létezés igazi értelmét illetÅ‘en. Persze a fény még önmagában kevés: táplálni is kell és tovább is kell adni. Néhányan „betolakodókat” látnak a földönkívüliekben, mások „éjszakai látogatókat”, megint mások újfajta ellenségkép kialakítására törekszenek, hogy az egyébként nem magyarázható törekvéseiket „érvekkel alátámasszák”. Mindenesetre nem tudom elfogadni azt az álláspontot, miszerint: „ez a létezÅ‘ világok legjobbika”. (Erre mondják a pesszimisták: félÅ‘, hogy igaz.) Miként a magasabb dimenziószámú terek egyfajta tükrözÅ‘dései vagyunk, s agyunk e magasabb rendű tér tulajdonságait használva is képes működni, ahogy a magasabb dimenziójú terek fizikáját megértve igazi emberi nagyságunkat felismerve, igazi emberi élet lehetÅ‘ségére nyílna mód, ha… Ha tudati és tudatos működésünk is felemelkedne erre a szintre. Ebben próbálnak segíteni bennünket a földönkívüliek, akik nem is igazán „földön” kívüliek. A fentebb vázolt elméletet nehéz bizonyítani, de pusztán a bizonyítás nehézsége még nem lehet önmagában kizáró oka annak, hogy ne próbálkozzunk a világ, s önmagunk megismerésével, megértésével. Amikor olyan területekre hatol be az emberi gondolkodás, mely világnézet-formáló lehet a jövÅ‘ számára, soha szem szabad
http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 22 September, 2016, 00:54
