TÜKRÖK
Nancy Huston A HÁBORÚ, AHOGY A NŐKNEK MESÉLIK
„A harc meg a férfiaké Lesz." (Iliász VI. 493.) Először is m e g o k o l o m , 'hogy miért f o r d u l t a m az i r o d a l o m h o z . * N e m csak egy idézet kedvéért, a h o g y azt egy „ j ó m o d o r ú 'bevezető" m e g k ö v e teli, hanem azért is, mert fejtegetésem során kénytelen leszek m e g f o r d í tani azt a megszokott, de szomorú megállapítást, miszerint „ a történelmet a h á b o r ú k í r j á k " , s helyette azt m o n d a n i : mindenesetre, a történetek te szik a háborút. N é h á n y évvel ezelőtt egy jelentéktelen, de jól ismert p a r a d o x o n fel vetette a kérdést: „ H a e g y fa kidőlne az erdőben, és nem hallaná senki, zajt ü t n e - e ? " V a g y feltehetnénk így is a kérdést: „ E g y h á b o r ú , amely nem lenne háborús elbeszélés tárgya, m e g t ö r t é n h e t n e - e ? " V o l t a k é p p e n ez a kérdés egyáltalán nem paradoxális. A z o n a közismert problematikán alapul, amely szorosan összeköti az elbeszélhetőség és a konfliktus, f o galmát. Egyrészt itt van H e g e l nevezetes mondása, miszerint „ a b a l d o g népeknek nincs t ö r t é n e l m ü k " ; másrészt pedig még iskolai tanulmányaink ból tudjuk, h o g y a klasszikus színházban „ a konfliktus a drámai h e l y z e t lényege . 1
V é l e m é n y e m szerint az, h o g y a háborús eseményekből történeteket tu d u n k formálni — legyen az eposz, visszaemlékezés, v a g y t v 4 i í r a d ó — az az emberi és az állati erőszak közötti különbségek egyik l e g f o n t o s a b b ja. Pontosabban, h o g y az előbbi ne redukálódhasson ez utóbbira, tudni kell mindig felállítani a narratív s z ó l a m o t : megmutatni, h o g y a n idézte elő az események ilyen v a g y o l y a n menete a fegyveres összetűzés k i törését; .a konfliktus lefolyása alatt pedig h o g y a n tűntek ki egyesek v a g y egyes c s o p o r t o k bátorságukkal és váltak m á s o k becstelenné gyávaságuk * A fenti írás részlet Nancy Hustonnak Samuel Kiinser közreműködésével írt na gyobb tanulmányából, amely angol nyelven egészében ez év második felében jele nik meg először az International Quarterly of Women's Studies című kiadványban, amelyet ,a háború témájának szentelnek. Az itt közölt részletet a Les Temps Moder nes 1982. évi februári (427.) számából vettük ,át.
miatt; melyek v o l t a k a szédítő változások a szemben álló erők v i s z o n y á b a n ; milyen v o l t a támadások gyakorisága által leírt görbe; egészen a végkifejletig: békeszerződések kötése, veszteségek számbavétele, a g y ő z tes és vesztes jelzők „ v é g l e g e s " elosztása. Ezután, ha egy v a g y t ö b b irodalomról beszélünk, az még nem jelenti azt, h o g y megtagadjuk magáról a háborúról v a l ó beszédet (és azt sem, h o g y az elképzeltet választjuk a valóssal s z e m b e n ) ; ezt ú g y értem, h o g y az i r o d a l o m és a háború intenzív kölcsönhatása az írott történelem előtt is már létezett. N a p j a i n k b a n a katonai intézmények irányítói előtt t ö b b száz éves példaképek állnak: N a g y Sándor v a g y Dzsingisz K á n p é l dául majdnem annyira misztifikáltak, mint Akhilleusz v a g y Siegfried. A z a tény, h o g y a h a r c f u n k c i ó j a k ö t ő d i k egy elbűvölő irodalmi h a g y a tékhoz, lehet minden, k i v é v e egy mellékes k ö r ü l m é n y t : fegyvert ragadva az ember arról a képességéről — v a g y legalábbis akaratáról — tesz t a núbizonyságot, h o g y írni tudja a történelmet.
Hogyan
lehet
háborút
„írni"?
Bernal D i a z , aki Cortesnél k a t o n á s k o d o t t M e x i k ó elfoglalása idején, ö t v e n é v távlatából is meglepő pontossággal idézett fel csatákat. E l m o n d ta, h o g y a spanyoloknak szokásuk v o l t esténként összegyűlni és elbe szélgetni a z aznapi csatározásokról, az előző n a p o k elbeszéléseit pedig a lehető l e g t ö b b részlet visszaadásával megismételni. Ez a „fordítás", m o n d h a t n á m , egyidejű az elbeszélésben szereplő háborúval, nélkülözhe tetlen v o l t akkor, mert m a g u k a k o n k v i s z t á d o r o k is kénytelenek v o l t a k — a szó szoros értelmében, rögtön a csata után — a történelmet o l v a s ni, h o g y előre tudják látni az elkövetkező fordulatokat. E z a sietség k i vételes, a katonák sokkal gyakrabban b á b o k n a k érzik magukat a sors v a g y a felsőbb politikai erő kezében. Ismeretlen előttük szenvedésük ér telme, habár meg vannak g y ő z ő d v e , h o g y valamilyen értelme mégis van, és h o g y mások majd egyszer azon fogják törni a fejüket, h o g y k i b o g o z zák ki. Ezt magyarázza Helene sógorának, H e k t o r n a k , amint az A l e xandrosszal együtt átélt balsorsát m o n d j a el: „Ránk Zeusz mérte a rossz sorsot, hogy majd a jövőben énekeket rólunk zengjen sok megszületendő." (VI. 360.) V o l t a k é p p e n minden h á b o r ú történetét előkészítik különféle kultúrm é d i u m o k révén (napjainkban a regény, a m o z i , a tv, de a sajtó és a történelmi k é z i k ö n y v e k is) o l y m ó d o n , h o g y a lehető l e g n a g y o b b etikai és esztétikai élvezetet nyújtsák annak, akinek az elbeszélés íródott. A vietnami háború fiaskó v o l t , ez k ö z i s m e r t : a fegyveres beavatkozás megokolása o l y a n zavaros és átlátszó v o l t , h o g y az amerikai lakosság n a g y hányada nem is hitte el. E z meglehetősen befeketítette a katonaság ról alkotott képet, és nehezen tudott „élvezetes s z ö v e g e t " nyújtani „ f o -
g y a s z t ó i n a k " . M i v e l az amerikai k a t o n á k haditettei (emberkínzás, k á bítószer-élvezés, prostitúció, tömegmészárlás) k ö z ö t t isok v o l t a t a k a r g a t ni v a l ó , így a háború inkább botrányforrássá v á l t , mintsem nemzeti b ü s z keséggé. H a pedig egy katonaság kénytelen elhallgattatni az elbeszélést, a k k o r ott valami nincs rendjén, mert természetükből k i f o l y ó l a g a k a t o nai hőstetteket részletesen el szokták beszélni. C o p p o l a A p o c a l y p s e N o w filmjének határozott szándéka az v o l t , h o g y híven visszatükrözze alkotója „esztétikai" meglátását a h á b o r ú r ó l . És h o g y ne tűnődnénk el a valóság és a képzelet egybekapcsolásán, sőt összejátszásán, miután megállapítottuk, h o g y az amerikai filmesek, n é h á n y ritka kivételt leszámítva, csak a vietnami háború után kezdtek e z zel a háborús témával f o g l a l k o z n i . M o n d h a t n á n k : „ismerniük kellett a történet v é g é t " , h o g y hű képet festhessenek róla. És éppen ebben v a n a b ö k k e n ő : a V i e t n a m r ó l szóló háborús filmek nem mesélik el a v i e t nami háborút. E g y részük allegória, más részüket viszont elvakítják a l e vezethető jelenségek (pl. traumatizált amerikai b a k á k visszatérése). D e a háborús f i l m e k 'burjánzása a hetvenes évek (úgymint a negyvenes évek) végén még inkább szuggerálja, h o g y az amerikai tömegkommunikációs e s z k ö z ö k n e k szükségük v o l t arra, h o g y kitöltsék a „háborús elbeszélés" hézagát. A m i n t egyszer eltűnnek a televízióról a b i z o n y í t ó adatok, ezt a hiányt nagystílű „ r e m e k m ű v e k k e l " kell kitölteni. 2
El kell
hallgattatni
az
elbeszélést
A háborús elbeszélésben is, mint a klasszikus színiházban két f ő s z e replő v a n : a protagonista és a z antagonista; a hős és az ellenség. A k ö l tészetben, nem véletlenül, csak „ h ő s i " párversről beszélünk, de sohasem „ e l l e m z é s r ő l " : a háborús elbeszélésekben ritkán esik meg, h o g y valaki „ellenségnek" nevezi magát. A z antagonizmus törvényei szerint mindkét o l d a l , legalábbis kollektive hősként kell h o g y felfogja önmagát. (Ez nem gátolja, sőt a férfi bajtársiasság kötelez is rá, h o g y mindegyik fél c s o dálja saját hősét a másik t á b o r b ó l : H e k t o r és Akhilleusz ennek legjele sebb példái.) A „hősi párvers azért létezik, mert az epikus költészet két erőt visz színre, amelyek a győztes címének használati jogáért veszik fel a versenyt. N y i l v á n v a l ó , h o g y az elbeszélő viszonyulása a hadviselő felek ilyen e r ő p r ó b á j á h o z k ü l ö n b ö z ő lehet: pártjára áll valakinek, v a g y k ö z ö m b ö s marad, helyesli v a g y helyteleníti magát a háborúzást stb. A háború a háborús elbeszélést, ez pedig a háborút utánozza. A k h i l leusz legyőzhetetlen, mert Héphaisztosz kovácsolta pajzsára, más dicső ütközetek v a n n a k ráfestve. L e g y ő z n i a hőst annyi, mint megfosztani at tól, h o g y korábbi győzelmeit magasztalja. E z a l o g i k a mindenütt jelen van az e p o s z b a n : „Bár az egész világot széttépte körmeivel: úgy rá ütök, hogy többé sosem beszéli el." Niebelungen X X X V I I I . , 2272
A z á l d o z a t o k valós száma — és esetleges ártatlansága — csak m á s o d lagos. A m i számít, az a másik fél g y ő z e l m i elbeszélése elhallgattatásának képessége. H a s o n l ó m ó d o n a versengés, amely a második világháború óta szembeállítja az Egyesült Á l l a m o k a t a Szovjetunióval nem csupán gazdasági, v a g y katonai jellegű (köifbevetett országok rovására), de u g y a n ú g y verbális is (harmadik személyben folytatott fenyegetőzések). Ezek kötelező nyitányai minden hadüzenetnek. M i n d e n ország katonai intézménye agyafúrt technikai eszközöket használ kémkedés és p r o p a ganda céljából, és igyekszik leleplezni v a g y meghatározni a többi ország emberirtási kapacitását. A polgári lakosság m o h ó n követi ezt a s z ó v á l tást, elhisz mindent, amit m o n d a n a k neki, és annál részegítőbbnek tart ja a bizonytalanságot, minél inkább a nukleáris fegyverek veszik át a szót, amelyeknek mitológiai neveket adnak (Jupiter, P o s z e i d ó n , T r i dent) . . . A k ü z d e l e m az egyeduralomért beszéd terén is é p p o l y a n ádáz, mint a harctéren; a különbség csak annyi, h o g y az hosszabb ideig tart, mint e z . A h o g y m e g k e z d ő d n e k a h a r c o k , különféle m a g y a r á z a t o k igyekeznek felülkerekedni. Például m i n d e g y i k fél minimálisra csökkenti a saját v e s z teségét, és felnagyítja az ellenségét. A z iraki és iráni háború kezdetén naponta hallottunk m i n d szélsőséges, m i n d ellentmondásos számadatokat, ez a képtelenség csak semlegességünknek köszönhetően tudott meglepni bennünket. M a g á t ó l értetődik, h o g y a vietnami háború idején tudósítóink egy egészen másfajta válogatást végeztek a rendelkezésükre álló a n y a g ban. A m e r i k a elvesztette a háborút, d e valószínűleg nyerni f o g a h á borús elbeszélés terén, legalábbis az U S A - b a n , ahol öt év elég v o l t a h h o z , h o g y egy „ m e g a l á z ó vereséget" „nemes ü g g y é " avassanak. A h á b o r ú k csak az ellenségeskedések megszűnésével érnek véget; csak a k k o r f e j e z ő d n e k be, amikor az elmondás jogát az egyik fél elsajátítja a m á siktól. Erre egy másik példát is említhetünk: a második világháború idején a fasiszta országok és a szövetséges erők más-más győzelmi s z ó noklatokat tartottak arról, ami éppen f o l y a m a t b a n v o l t . M i v e l Hitler vesztett, így a második v á l t o z a t o t ismerte el a világ történelmi igazság ként. L e g y ő z n i N é m e t o r s z á g o t a náci erők megadásán felül még azt is jelentette, h o g y beszüntetik a zsidók tömegpusztításáról szóló beszédet, és h o g y egyedül a német területekre l e d o b o t t b o m b á k kerülhetnek be a történelembe, mint „ j ó t é k o n y a k " . A háború és elbeszélés számára élet és halál kérdése.
A
szereposztás
A „háborús elbeszélés" egyik alapvető elvét H e k t o r A n d r o m a k h o s z h o z intézett kijelentése szemlélteti: „ A harc meg a férfiaké lesz." E b b ő l az k ö v e t k e z i k , h o g y a háború nem a n ő k „ d o l g a " , s ennélfogva a nők kiváltságosak lesznek a z o k k ö z ö t t , akikhez a háborús elbeszélés szól.
„ A z Elfújta a szél nemrégi újraolvasása felidézte 'bennem azt a gondolatot, hogy az amerikaiak nagy része, de főleg a nők számára a harc kevésbé absztrakt fogalom, mint inkább fikció." (J. Stiebm) Egyébként a katonai hőstettekről szóló elbeszéléseket gyakran mint „verbális cirógatást" f o g j u k fel — ez is m ó d j a annak, h o g y jóindulatot ébresszünk a nőkben, v a g y h o g y k i v í v j u k csodálatukat. A z eposz belső logikája pedig o l y a n m ó d o n funkcionál, h o g y igyekszik szentesíteni (te hát megörökíteni) a csábítás e k ö v e t k e z m é n y é t . Vergilius szerint D i d o a k k o r lesz szerelmes Aeneisbe, miután egy éjjelen át meséltek neki T r ó j a balsorsáról. Másnap reggel így kiált f e l : „Anna, jaj úgy remegek, nem bírok aludni sehogysem! Ritka becses ven dég lakik nálunk, nemes ember, ó, te, valóságos hős ő! harcok daliája." (Aeneis IV. 12.) H a ez elfogadható a költészet szempontjából, akkor n y i l v á n v a l ó , h o g y a harctéren — akárcsak a klasszikus színiházban — kizárólag a férfiak szerepelnek. „Itt vagyunk a francia föld szívében, egy faluban éppen, körülbelül száz német katonával; körülöttünk összegubancolt szöges drótakadályok, és kis fekete házak a vasútállomás körül, és ez éppen olyan, mint egy re gényben, vagy mint egy színdarabban (inkább színdarab — , mint regény szerű), és nagyon izgalmas . . . " (G. Stein) D e a kulisszák m ö g ö t t és a hallgatóságban egy el nem hanyagolható számú szerep van fenntartva a n ő k számára, amely nélkülözhetetlen a b o n y o d a l o m kifejlésénél. Számosak a tisztán passzív szerepek: a n ő k lehetnek a háborúzás ürügyei (mint a trójaié H e l e n e ) , szolgálhatnak h a dizsákmányként a gonosz h ó d í t ó k kezében, v a g y kárpótlásként a r o k o n szenves szövetségeseknek; lehetnek — u g y a n o l y a n címen, mint a „ t e r ü l e t " v a g y mint az „ o r s z á g " — tulajdon, amit meg kell védeni, de jel képezhetik a jót is: az eszményt, a tökéletesség és a béke példaképét, v á gyódás tárgyát; másfelől hitvesek v a g y prostituáltak, esetleg harcosok „ p i h e n ő j e " , exportálhatják őket p o r t y á z ó katonák szórakozása céljából, akiket h o n v á g y k í n o z . . . Végül is azt szögezhetjük le, h o g y a n ő k sok kal számosabbak a mellékszerepekben, mint az á l d o z a t o k k ö z ö t t . H a b á r a nők nem játszhatnak igazán aktív szerepet a háborúban, a háborús elbeszélések nekik is kijelölnek egy b i z o n y o s számú „ m e d d ő " , de nagyon fontos szerepet. Játszhatják a jóságos á p o l ó n ő szerepét (mint Florence N i g h t i n g a l e ) , v a g y a csábító kémét (mint M a t a H a r i ) ; a l k o t hatják a klakkot, ami mindig jelen v a n a v o n a t indulásakor, h o g y teátrálisabbá tegye a búcsúzást az egyenruhásoktól; lehetnek kasztrálok, k ö nyörtelenek azokkal a férfiakkal szemben, akik nem h a j l a n d ó k f é r f i g y i l kossá lenni ( í g y , a H o l o c a u s t é i b a n láthattuk, h o g y a n ő k megvetésétől v a l ó félelem döntő tényezője lehetett egy ss-tiszt fabrikálásának); lehet-
nek c s o d a t e v ő anyák, akik felgyorsult ütemben szülnek, mihelyt e g y k a rizmás Leader-nek szüksége van ágyutöltelékre; lehetnek kesergő h i t v e sek, akik a falragaszokon égnek emelik gyermekeiket (lehetőleg fiaikat), arra ösztökélve a férfiakat, h o g y küzdőtérre lépjenek; lehetnek hitszegő szajhák, akiket i z g a l o m b a ejt b á r m e l y feltűnő egyenruha és akik készek arra, h o g y az ellenség fegyverét erotikusabbnak találják; és végül le hetnek együttműködő p o l g á r o k , hirtelen egyfajta kváziférfias, mezei m u n k á h o z szükséges erővel megáldva, ami azonnal elpárolog, mihelyt a háború véget ér. N é h á n y szerep a felsoroltak közül újabb keletű a történelemben, és ritkán esik meg, h o g y mind be lenne t ö l t v e egy háború alatt. Ezek t ö b b féleképpen k o m b i n á l h a t ó k , d e tagadhatatlan, h o g y ha a n ő k nem lenné nek jelen „ t á v o l l é t ü k k e l " a küzdőtéren, itt nem. történhetne semmi, amit érdemes v o l n a elmondani. „ N ő k nélkül ( . . . ) nem létezne a becsületrend ( . . . ) hősiességnek és minden dezertálásnak." (Serge)
ők az okai minden
A h e l y e t t , h o g y e szerepék mindegyikével részletesen f o g l a l k o z n é k , n é hányat inkább a „ k ö n n y e k " elnevezése köré csoportosítok b e l ő l ü k . T u lajdonképpen e periferikus helyzetek nagy részében levő n ő k m e g k í v á n t reakciója főleg abból áll, h o g y sírnak: erről v a n szó a z o k esetében, akik az ellenség hadizsákmányai, v a g y akik a hős eszményei. E z a két k a t e gória szimmetrikusan újra f e l o s z t ó d i k : m i n d k é t oldalon megtaláljuk az anyát, a jegyest, a hitvest, a nővért és a leányt (de soha a nagyanyát, sem a nagynénit, legalábbis t u d t o m m a l n e m ) . És e női szereplők m i n d egyikének két o k a lehet a sírásra: a saját testi épségét ért sérelem, v a g y a gyász (abban az esetben, h a a hős elesne a csatatéren). M e g k a p ó és u g y a n a k k o r nyugtalanító az a rendszeresség, mellyel ezeket a női k ö n y nyeket előidézik, bármilyen háborús elbeszélésről legyen is s z ó . 3
Az
ókor
könnyei
K e z d j ü k a g ö r ö g ö k k e l : az Iliászban az akhájok T r ó j a megszállásának előkészítésekor m e g f o g a l m a z z á k a g y ő z e l e m egy eléggé különleges d e f i nícióját: „Éppen ezért ne kívánjon senki hónába sietni, míg feleségével nem hált egy trójainak, hogy megbosszulja az elragadott Helené zokogását." (II. 360.) És ezzel a megfontolással nekilátnak a d o l o g n a k . A háború e s z k ö z ; mielőtt erőszakot követnének el a trójai n ő k ö n , az akhájok kénytelenek lemészárolni a trójai férfiakat, tudván azt, h o g y a mészárlásról s z ó l ó „elbeszélés" utat tör a m a z o k h o z :
„Trójai asszonyok és lányok sereglettek (Hector) elébe, mind a fiáról kérdte, fivéréről, rokonáról s férje felől; s mindet sorjában küldte, imá val kérni az isteneket: sok nőt várt vésszel a végzet." (VI. 245.) A n ő k gyásza itt csak egyszerű metonímia lenne, költői eufemizmus a férfiak halála miatt? V a g y ez lenne önmagában v é v e v a g y önmagáért a háborúzás egyik célja? A m i k o r Akhilleusz hosszú kérlelés után végre elhatározza, h o g y maga is bekapcsolódik a verekedésbe, így s z ó l : „ D e előbb nyerek itt ragyogó hírt, s néhány dárdán nőt, mélyikeblű trójai asszonyt, míg gyöngéd orcájáról -mindkét keze törli könnyeit, én akarok késztetni zokogásra." ( X V I I I . 120.) A z elhatározás, h o g y részt f o g venni a harcban, Akhilleuszban akkor fogant meg, amikor legjobb barátja, Patroklosz elesett a harcban. í m e így szól a h a l o t t h o z , akiért most bosszút készül állni: „ ( . . . ) s nem nyakazak le tizenkét szép trósz ifjat a máglyád melllett, érted a meggyilkotért, nagy haragomban. Addig ekképp fekszel kiterítve a görbe hajóknál: mélykeblű dárdán és torjai nők keseregnek éjjel-nappal az oldaladon, sűrű könnyeiket ontva: ők, akiket mi szereztünk lándzsáink kal meg erőinkkel, hogy sok dús várát feldúltuk a földilalkóknak." ( X V I I I . 340.) És el kell hinni, h o g y minden ú g y történt, mint a h o g y előrelátták; h o g y a nők megtették azt, amit elvártak t ő l ü k : Briseis bejelentette P a t roklosz halálát „és z o k o g o t t , vele n y ö g t e k az asszonyok m i n d , s mintha a hősért sírnának, magukért keseregtek". ( X I X . 300.) Akhilleusz legyőzi H e c t o r t ; Zeusz üzenetet k ü l d írisztől Priamosznak, akinél „ a menyek s l á n y o k jaja hangzott végig a h á z b a n : emlékeztek a sok daliára, ki argoszi kéztől sújtva le, lelkét elvesztvén elnyúlt a csa t á b a n " . ( X X I V . 165.) És az eposz n ő k jajgatásának v a l ó d i litániájával záródik. „ T r ó s z n ő k k ö z t H e c a b é kezdett panaszos z o k o g á s b a " ( X X I I . 430.) H e c a b é é , H e lenéé és A n d r o m a c h o s z é lesz a befejező szó. A z Iliász, amely előd és példakép nélküli írásos emlék, „ n e m b e s z é d " - d e l zárul, hanem artikulálatlan kiáltásokkal — a n ő k zilált válaszával a férfiak által elkövetett tettekre. A középkor
könnyei
H a b á r az Iliásztól egészen k ü l ö n b ö z ő irodalmi h a g y o m á n y h o z t a r t o zik, és egészen másfajta háborút mesél el, a Nibelung-éneket is u g y a n ú g y a női k ö n n y e k skandálják. Mintha ez a családi tűzhely meghittsógében hullatott „ f o l y a d é k " a csatatéren ontott vért ellensúlyozná. Siegfried n e m csak arra biztatja a harcosokat, h o g y szászokat öljenek, hanem arra is, h o g y sírásra késztessék a szász n ő k e t :
„Föl most!" — ikiálta Szigfrid — „míg le nem mén a nap, többet kell vé geznünk ma: mert a mire lemén, sok szász asszony szívét még megkeserítem én!" (IV. 194.) H a ez a hőstettek tulajdonképpeni célja, ebből az k ö v e t k e z i k , h o g y az igazi hősiesség legmegfelelőbb mércéje a k ö n n y e k mennyisége literben k i fejezve: „Sok hőst levágtak őlk is a harc sűrűiben; de senki nem tudná azt elsorolni híven: hő Szigfrid hányat ölt meg; ahányra rácsapott, sok szép asszony szívé nek, hejh, szerze bánatot!" (IV. 229.) A logika, amely alátámasztja ezt az annyira kitartó képzelődést, el választhatatlan a patriarhális családi f o r m á t ó l , ahol a n ő k a férfiak tu lajdonát képezik. A h á b o r ú k e g y i k állandója, h o g y a tulajdonjog terén módosításokat vezetnek b e : gazdasági és persze földrajzi, de szexuális téren is ( a h o g y ezt Susan Brownmiller Erőszak című k ö n y v é b e n n a g y szerűen kimutatta). Ekképpen a z elterülő ellenfél n e m egyszerűen egy h o l t testtel t ö b b , hanem, és „ l e g a l á b b " , egy nő b i r t o k l ó j a : „ S o k b á j o l ó m e n y asszony sirathat v ő l e g é n y t . " ( I V . 230.) Ezután, a műfaj törvényeihez i g a z o d v a , m i n d e n szerelmi jelenet leírá sából eredő g y ö n y ö r mérsékelt kell h o g y legyen, az elkövetkező kataszt r ó f á k perspektívája miatt. A női k ö n n y e k g y ö n y ö r ű e n m e g r ö v i d í t i k ezt a b o l d o g s á g t ó l a boldogtalanságig vezető, elkerülhetetlen utat: „Olyan forrón ölelték, kiket itt hagytak! gyász lett e nap." ( X X V I I . 1710.)
hogy
sok leány
szívének
örök
A z egyedül, illetve a „ b i r t o k o s " nélkül maradt nő ú g y v a n bemutatva, mint izgató és aggasztó a h a d a k o z ó f é r f i a k számára. A z ellenség i z galma az egyedül m a r a d t nővel szemben a hős egyedül m a r a d t nőjének aggályában találja meg ellensúlyát (ez alatt értem ismét, h o g y a hős és az ellenség k ö z ö t t i egyetlen találó szerkezeti különbség a nyelvtani sze mélyre v o n a t k o z i k ) . N e m lenne igazunk, h a lebecsülnénk a háborús e l beszélés egy ilyen jelenségét; de nem lenne igazunk a k k o r sem, h a k e véssé értékelnénk. Századunk
könnyei
A második világháború idején ugyanezt a szimbolikus gépezetet i n d í tották b e , és igen eredményesen m ű k ö d ö t t . A hős egyedül maradt fele ségét csodálatos m ó d o n testesítette meg Lili Mariéne. E z a dal átlépte az összes földrajzi határokat, bejárta a katonai hadosztályokat, a német, a francia, az, angol és az amerikai csapatok egyaránt énekelték. A h a d viselő férfiaknak b i z o n y á r a v o l t a k véleményeltéréseik, d e m i n d a n n y i u k nak k ö z ö s v o l t az eszményi nő utáni v á g y ó d á s a , akit magára h a g y t a k otthon.
„ A z este az amerikai rádiót hallgattam. Elkezdtek nekünk togatni ( . . . ) és ez éppen olyan volt, mint egy színház, ahol mát adnak, mint azok a dolgok, amiről gyermekkorunkban Biztonsági Szolgálat, Alabama, a Lány, akit otthagytak." (G.
utasításokat osz romantikus drá hallottunk még: Stein)
A z o k b a n az országokban, ahol a harcok f o l y t a k , ehhez a v á g y ó d á s h o z hozzájárult az aggódás is, amelyet a katonai és politikai hatalmak tudatosan fenntartottak. A szövetségeseknél a l e g m e g g y ő z ő b b felhívás az ellenállásra a falragasz v o l t , amelyen „teuton b a n d i t á k " , illetve „ n é m e t v a d a k " belga nőket erőszakoltak. M i t ö b b , Franciaországban hihetetle nül elszaporodtak a z o k a képeslapok, amelyek német katonákat á b r á z o l tak, amint éppen női mellekkel tömik hátizsákjukat, v a g y amint recepte ket váltanak „ n ő ü l e p h i d e g e n " elkészítésére, v a g y melleket f ő z n e k f o gyasztásra. Ezzel szemben egy korabeli francia dal ezekkel a szavakkal k e z d ő d ö t t : „ N é m e t e k , miénk lesznek l á n y a i t o k . " A délnyugati fronton olasz repülőgépek röpiratokat szórtak az osztrák katonák táborhelyére, ahol ezek azt olvashatták, h o g y amíg ő k Olaszország ellen harcolnak, az o r o s z o k győzedelmes bevonulásukat ünneplik M a g y a r o r s z á g o n , elfoglal ják otthonaikat és megerőszakolják hitveseiket. V é g ü l is — habár a fel sorolás a végtelenig h ú z ó d h a t n a — íme Hitler utolsó beszéde, amelyet a keleti frontom t a r t ó z k o d ó katonáknak tartott 1945. április 15-én: „Halálos ellenségeink, a bolsevik zsidók tömeges támadásba lendítették erői ket. Céljuk, hogy porrá zúzzák Németországot és hogy népünket kiirtsák. K e leten tartózkodó katonáink nagy része tudja már, milyen sors fenyeget ben nünket, főleg a német nőket, lányokat és gyerekeket. Míg az öregeket a gye rekekkel együtt legyilkolják, a nőket és a lányokat ezredek szajháivá teszik."
A könnyek
értelme;
a mindent
magyarázó
könnyek
Ismétlem: az, h o g y az „elbeszélés" ilyen felhasználására, valamennyi válfajára (politikai, szónoklat, p o r n o g r á f k é p , p r o p a g a n d a ) kitértem, még nem jelenti azt, h o g y tagadni akarnám, h o g y ezek a kegyetlenségek megtörténtek v o l n a . Kétségtelen ugyanis, h o g y az erőszak és a prosti túció embereimiékezet óta a háború másodlagos, sajnálatra méltó k ö v e t kezményei k ö z é tartozott, lényeges viszont ezt a fizikai erőszakot nyelvi erőszakként is f e l f o g n i . A háború kegyetlenségei az emberiség kegyetlenségei is egyben, és semmi k ö z ü k egy valamilyen barbarizmusba v a l ó visszatéréshez („teuton b a n d i t á k " ) , v a g y az állatiassághoz („német v a d a k " ) . Legszerencsétlenebb és legállhatatosabb mítoszaink egyike az az elképzelés, h o g y a h á b o r ú ki fogja v í v n i a civilizáció v é k o n y , csillogó mázának f ö l d j é t . A h á b o r ú z ó férfi nem erőszakol m e g akárkit, és nem is öl meg akárkit. Semmi állatias nincs benne. A z állatok előtt ismeretlen a szimbolika, márpedig az e l lenség feleségének megerőszakolása igenis szimbolikus aktus. Ú g y , ahogy szenvedést o k o z n a k a nőnek, ha megölik a férfit, akit szeret, ú g y o k o z -
nak szenvedést a férfinak, ha megerőszakolják a nőt, akit szeret. Éppen ezért kell átadni az üzeneteket ezekről a tettekről. Kell h o g y a nő tudja, h o g y meg fogják ö l n i , illetve h o g y megölték a férjét, kell h o g y előre féljen ettől, és h o g y utána sírjon. Kell h o g y a férfi tudja, h o g y meg f o g ják erőszakolni, illetve h o g y megerőszakolták a feleségét, kell h o g y előre féljen ettől, és utána h o g y szégyellje m a g á t . . . K ü l ö n b e n ez nem tartozna a játékhoz. E z az, ami értelmet ad a háborús elbeszélésnek. Kétségtelen, h o g y ez csak egy jelentés a többi k ö z ö t t , de véleményem szerint nem mellékes j e lentés. M e r t m i n d i g v o l t a k ahhoz eléggé tisztánlátó emberek, h o g y b e lássák: hazug eszményekért h a r c o l n a k , h o g y rájöjjenek: az engedelmes ség és az alárendeltség a vezérrel szemben a gyávaság tanújele, nem p e dig a bátorságé; h o g y megértse: bármilyen legyen is egy b i z o n y o s h á b o rúnak a kimenetele, ideiglenes lesz és nem végleges; h o g y a győztes is lesz még l e g y ő z ö t t és h o g y a b i r o d a l m a k , az egyházak v a g y a nemzetek végül is összeomlanak. H e c t o r ( a h o g y H o m é r o s z az Iliászban elképzelte) egyike v o l t ezeknek az embereknek: egyáltalán nem a z o k n a k az értékeknek lett „ á l d o z a t a " , amelyek miatt életét vesztette: „Mert hisz lelkemben s a szívemben jól tudom, úgyis eljön a nap, mükoron megszentelt Ilion elvesz és Priamosz meg népe a jó gerelyes Priamosznaik." (IV. 447.) D e mindig akad legalább egy n y o m ó s o k arra, h o g y m e g h o z z u k a l e g f ő b b áldozatot, legalább egy transzcendens érték, amely igazolja azt, h o g y fejveszetten vessük b e magunkat e g y o l y a n esztelen vállalkozásba, mint amilyen a h á b o r ú . G y a k r a n a nő ez a z o k , ez az érték: az erény, amelyet jelképez a harcos előtt, a szerelem, amit neki h o z , és a k ö n n y e k , amelyeket hullatni f o g , h a ő eltűnik. E m e , a legmélyebb zugokban m e g b ú v ó bizonyosság nélkül a háborút az a veszély fenyegetné, h o g y h i h e tetlen esztelenséggé nyilvánítják — mert voltaképpen nem m á s ! D e m i nél j o b b a n elmerülünk a rosszban, annál nélkülözhetetlenebbé válik, h o g y eszményítsük a j ó t és h o g y m e g ő r i z z ü k ennek tisztaságát: minél tisztább és minél t á v o l i b b a b o r z a l o m t ó l , a nő mint a h á b o r ú legvégső o k a jelenik m e g : „Mégsem emészt oly erős nagy bánat a trójai népért, sem Hekabéért, sem Priamosz fejedelmi apámért, sem testvéreimért, kik számosak és daliásak, s mégis az ellenségtől sújtva a porba omolnak, mint érted, ha egy ércpáncélos akháj tovahurcol, ( . . . ) s könnyed omol, s a szabadság napját elveszi tőled; haljak hát meg előbb, föld halma takarja be testem, mint jajodat halljam, s tudjam, mint tépnek él innen." Í g y a „ n ő i k ö n n y e k " körül k i r a j z o l ó d ó e r ő v o n a l a k igen b o n y o l u l t a k , és ezt a bonyolultságot teljesen átszövi a n y e l v . N a p j a i n k i g a s z a b á l y o k alig v á l t o z t a k : nem tehetünk be egyetlen N e w T i m e s számba sem egy
iráni v a g y iraki h a d i f o g l y o k a t ábrázoló f o t ó t ( s z á z a d o k o n át ismétlődő testtartásban térden állnak, kezüket fejük fölé tartják, szemükben féle lem és gyűlölet) anélkül, h o g y ne tennénk a k ö v e t k e z ő oldalra e g y iraki v a g y iráni nőket ábrázoló képet, amelyen e z e k a háborús ö z v e g y e k szá z a d o k o n át ismétlődő testtartásában, karjukat elöl összefonva, behunyt szemmel és könnyes arccal térden állnak. A másik f o t ó azért van ott, h o g y az első teljességben felvegye ennek értelmét. Ezzel nem azt akarom m o n d a n i , h o g y minden háborúban k i z á rólag szexuális jellegű a tét. A z amerikai b a k á k , a z o n k í v ü l , h o g y a prostituáltakat látogatták és h o g y valamennyien G o l d Star M o t h e r s ekről á l m o d o z t a k , b i z o n y á r a mást is csináltak Vietnamban. D e ezek az arcok legalább jelen v o l t a k : ezek a nők, harminc évszázaddal az Iliász után, együttműködtek azokkal a szerepekkel, amelyeket kiosztottak n e k i k : siratták elesett férjeiket, reszkettek, szenvedtek, o r d í t o t t a k , h o g y felszenteljék a hős státusát; ő k igent m o n d t a k .
A nemet
mondó
nők
,,Valóság-e az élet, őszinte-e az élet? Nem, nem hiszem, hogy az, kétségte len, hogy nem valóság." (G. Stein) Számomra még inkább, mint az átlagemberek számára, a háború elbe szélés. Egyetlen napot sem éltem le életemből o l y a n országban, ahol háborús „ h a d m ű v e l e t " zajlott v o l n a le: soha nem láttam elfoglalt v á rost, egyetlen falut sem, ahová partizáncsapatok szivárogtak v o l n a be. B o m b á k a t csak filmen, robbanásokat meg csak színlelve, v a g y u t á n o z v a láttam. Mindazonáltal a háború közvetett tapasztalata alapján két m e g állapítást tehetek: — m i n d e n k o r a férfiak (és nem az ember) v o l t a k a z o k , akik a h á borús elbeszélést megalkották; — m i n d e n k o r a férfiak tásról.
(és nem az ember)
határoztak a szereposz
És a d o l g o k mégis m e g v á l t o z t a k . M i n d a d d i g , amíg a háborúzás elhivatása a társadalom e g y kis f r a k cióját illette meg és nagymértékben a fizikai erőtől függött, természetes nek látszott H e c t o r r a l együtt ú g y g o n d o l k o d n i , h o g y a h á b o r ú „ a f é r fiaké lesz". D e a m o d e r n állam megalkotta e m e tényállás két m é l y r e ható módosításának nélkülözhetetlen feltételét: egyrészt egy ideológiai módosításét, amely a háborúzás feladatát a nemzetnek kijáró szolgálattá tette; másrészt pedig egy technológiai módosításét, amely magukat a harcokat tette m i n d i n k á b b absztrakttá. A j ö v ő b e n a l e g r o m b o l ó b b h a tású h á b o r ú k a z o k lesznek, amelyek a legkisebb fizikai erőfeszítésbe k e rülnek. Pillanatnyilag egy v a l ó b a n „ m o d e r n h á b o r ú " viselésének képessége egyenlőtlenül van elosztva a f ö l d g o l y ó n , és még mindig v a n n a k „ a r -
c h a i k u s " típusú 'háborúk, amelyek t o v á b b i hősöket szülnek (például, a gerillaharc C h e Guevarát adta, a terrorizmus pedig Andreas Baader?). D e a pilóta, aki Hirosimára ledobta az első a t o m b o m b á t u g y a n o l y a n n é v telen m a r a d t , mint áldozatai: általában azt m o n d h a t j u k , h o g y minél szofisztikusabbak a f e g y v e r e k és minél kevésbé tesznek különbséget á l d o z a t a i k k ö z ö t t a r o m b o l á s o k , annál inkább f o g n a k törekedni a hős és az ellenség őstípusai, h o g y inkább államokban és már nem egyénekben testesüljenek m e g . Manapság a Szovjetunió „harciasságáról", v a g y az Egyesült Á l l a m o k „ b á t o r s á g á r ó l " '(vagy f o r d í t v a ) beszélünk, anélkül, h o g y mindenáron katonai erőik tagjainak, v a g y k o r m á n y f ő i k n e k tulaj donítanánk ezeket a jellemvonásokat. M á r p e d i g az egyedi harcos ilyen, vitathatatlan „ e l f é r f i a t l a n o d á s a " óta egyetlen o b j e k t í v o k sincs arra, h o g y a n ő k ne lehessenek k a t o n á k . T u d o m , h o g y m i n d számosabbak a z o k a n ő k , akik azt m o n d j á k , h o g y el akarják hagyni a kulisszákat és a közönséget, és a történelem színére lépnének, ahol ezentúl u g y a n a z o k a t a kevéssé hősies szerepeket játszanák, mint a férfiak. T u d o m , h o g y k o m o l y a n beszélnek és ez az, ami m e g r é m í t : v a l ó b a n arra v á g y n á n a k , h o g y inkább o t t h a g y j á k a k ö n n y e k e t , h o g y f e g y v e r t ragadjanak? A z „elbeszélés p a r a d i g m á j á t " a férfiak al kották meg, és elrémít a g o n d o l a t , h o g y a háborút és az erről v a l ó b e szédet annyira össze lehet keverni, h o g y a n ő k nem h a j l a n d ó k újabb paradigmákat kitalálni. Ebben a kimondhatatlan rettegésben élek, és nem m e r e m „selejtként" kezelni ezt a g o n d o l a t o t . Tehát végezetül is (akárcsak írásom elején) ismét az i r o d a l o m r a esik választásom. Íme két elbeszélés; mindkettő „megtörtént eset" — a h o g y m o n d a n i szokás.
Az
anya . . .
N e w Y o r k , tavaly ősszel. A greyhoundra szállok fel. N e w H a v e n n é l fiatalok lepik meg a buszt, l á n y o k és f i ú k keverve. Szertelenek, ingerül tek, egy rockkoncertről jönnek H a r t f o r d b ó l és a többi utas tudomására akarják ezt adni. D e egy percre elhallgatnak és a h á t a m m ö g ö t t ülő h á r o m fiú halk beszélgetésbe kezd. A l á n y o k is elhallgatnak. A katonai összeírás új t ö r v é n y e s rendelkezéséről v a n s z ó . . . — A fene bánja, h o g y elvisznek-e v a g y se — m o n d j a az első — a munkanélküliség, v a g y a katonai szolgálat, u g y a n a z a sz . . . m i n d a kettő. — Mindenesetre — m o n d j a a másik (alki n a g y o b b filozófus) — a s o ron levő h á b o r ú az utolsó lesz, tehát igazán nem érdemes izgulni. — N e k e m meg — m o n d j a a h a r m a d i k — azt m o n d t a a n y á m , h o g y ha b e s o r o z n a k , eltöri a sípcsontomat! A csodálkozás szünete következett, utána m a j d h o g y n e m kórusban, mindannyian egyszerre kiáltottak f e l : — N e m o n d d ! E z t m o n d t a neked?
— Ezt, mert imár átélt egy h á b o r ú t , -és azt m o n d j a , soha, de soha nem élne túl még egyet. — A z én anyám is ilyen — vallotta be az első — ő sem akarja, h o g y elmenjek. — M i t g o n d o l s z , tényleg eltöri a sípcsontodat? — erősködött a m á sodik. — M i t t u d o m én, ú g y látszott, h o g y k o m o l y a n g o n d o l j a , egyáltalán nem úgy nézett ki, mintha viccelne. E z a látszólag banális beszélgetés mitologikus méreteket öltött t u d a tomban. A z o n tűnődtem, h o g y lám a fülem hallatára milyen alattomos d o l g o k történnek. Éreztem, h o g y ezek a fiúk izgulnak, v a g y legalábbis meghatódnak azon, h o g y mit mondhatna anyjuk a háborúról, és h o g y védekezésképpen a „férfi-bajtársiassághoz" f o l y a m o d n a k . A z anya, egy valós és félelmetesen k ö z e l i személy új jelentéssel g a z d a g o d i k . A férfiak csoportjába v a l ó helyezkedés (idézőjelben) szemszögéből szava ebben a pillanatban vált a női hisztéria jelképévé, illetve női értetlenséggé az o l y a n d o l g o k k a l szemben, amelyek „ v a l ó b a n érnek v a l a m i t " . M e g t a gadta — legalábbis szavakban — h o g y sírjon és belépett az erőszak b ű vös körébe. Ezek a fiatal amerikai regruták 1980-ból ebben a pillanat ban éppen a n ő k h ö z v a l ó és a női viszonyulás határán v o l t a k . És b a r á t nőik hallgatása átsegítette ő k e t ezen a határon.
. . . és a
szajha
Élt egyszer egy messzi országban, illetve az időszámításunk előtti K í nában (pontosabban a V I . században) egy Sun Tse nevezetű zseniális t á b o r n o k (mert léteznek ilyen szörnyetegek is!). H o g y bebizonyítsa, h o g y katonai kiképzésének elvei még a „ g y á v á k a t és a g y e n g é k e t " is engesz telhetetlen h a r c o s o k k á tudják változtatni, felajánlotta, h o g y elveit még a k i r á l y kurtizánjainak is emlékezetébe vési. A király tehát rábízott száznyolcvanat feleségei k ö z ü l , k ö z t ü k két kegyeltjét is, akiket a csa p a t o k élére állítottak. Határtalan türelemmel, Sun Tse elmagyarázta a hercegnőknek m ű vészete alapelemeit: egy dobpergésre vigyázziba vágni m a g a d , kettőre jobbra át. D e amint jelt adott a gyakorlat megkezdésére, a n ő k n e v e tésbe törtek ki. Sun Tse még f o k o z o t t a b b aprólékossággal újra kezdte magyarázatát, de a n ő k minden újabb dobpergésre még jobban nevettek. A n é l k ü l , h o g y elvesztette v o l n a hidegvérét, a t á b o r n o k kijelentette, h o g y megszegték a katonai fegyelmet, s ez nem kis vétség. Kijelentette, h o g y fejét szegik a két kegyencnőnek. A király futárja, aki tanúja v o l t a jelenetnek, urához futott, h o g y értesítse a történtekről. A király -meg tiltotta Sun Tsenek a kivégzés végrehajtását, d e a t á b o r n o k n y u g o d t a n azt válaszolta, h o g y soha nem érdemelné ki vezére bizalmát, ha kitű zött feladatát nem teljesítené. Így a két hercegnőnek maga Sun Tse vette fejét, a többi nő pedig szó nélkül teljesítette parancsát.
E z m a g a a bukás. A történet ú g y szól t o v á b b , h o g y a király száműzte Sun Tset, mert megölte azt, aki a világon a legértékesebb v o l t számára, de azért néhány év m ú l v a , amikor háborút kellett indítania, újra kegyeibe fogadta. Általában azt a tanulságot v o n j á k le e b b ő l a történetből, h o g y Sun Tse v a l ó b a n kivételes tehetség v o l t . A m i t én ebből a történetből m e g jegyzek, az semmiképpen sem nevezhető tanulságnak, mivel a tanulság csak a d o l o g végén d ő l el; nekem a n ő k nevetése vésődött az emléke zetembe. A száznyolcvan kínai kurtizán kacagása é v s z á z a d o k a t fut át és arról g y ő z meg, h o g y talán egy másfajta tanulság v o l t а fejükben, mielőtt lehullott. A z é r t nincs igazuk, mert emiatt meghaltak? A z é r t kell, h o g y a halál értelmet adjon az életnek, mert minden élet halállal f e j e z ő d i k be? A z o k a n ő k nemet m o n d t a k , szeme k ö z é nevettek az elkerülhetetlennek, m e g tagadták az együttműködést a tragédiában; annak nevezték, ami tulaj d o n k é p p e n : az abszurdum tragédiája. Legalább egyszer a történelemben — h a ez a történelem v a l ó b a n i g a z " — a n ő k k ö n n y e k helyett nevetés sel reagáltak a katonai komédiázásra. D e h a be is b i z o n y í t a n á n k , h o g y azt a melegágyat töltik ki, ahová a történelem összes legyőzhetetlen kardját bemártották, ebből még nem k ö v e t k e z i k az, h o g y ha már egyszer ezek k o v á c s o l ó d t a k , a női k ö n n y e k meg tudják őket semmisíteni. N e h é z lenne Sun Tse történetét r a g y o g ó elődként értelmezni. Fordította Pékár
Erzsébet
Jegyzetek 1
2
3
A z „elbeszélés" szót annak legáltalánosabb értelmében veszem, illetve a meg történt vagy kitalált események verbális idézése értelmében. (A „ v a g y " itt lényegbevágó: (mint ahogy megkísérlem majd kimutatni) a hábo rús elbeszéléseknek bámulatos képességük van arra, hogy könnyeddé tegyék a valóságból a képzeletbe való átmenetet.) És itt a valós és a képzelt nemcsak összejátszottak, de néha ütköztek is: az Apocalypse Now-ban a vietnami statiszták nagy része igazi boatpeople volt, és a katonai helikopterek, amikor Coppolának nem volt rájuk szüksége a filmezéshez, arra szolgáltak, hogy felderítő utakat tegyenek a Fülöp-szigetek felett, ami egyáltalán nem volt megtérítve a Zoetrope Films részéről. Mondanom se kell, hogy ha a nők néha háborús elbeszéléseket találnak ki, azt éppolyan tehetségesen teszik, mint a férfiak (legyen az regény írás, történelemóra formájában, vagy úgy, hogy történeteket mesélnek gyermekeiknek lefekvés előtt).
Idézetek 1. Homérosz: Iliász. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1957. 2. Nibelungének. Budapest, Wodianer F. és Fiai Részvénytársaság. 3. Vergilius: Aeneis. Budapest, Wodianer F. és Fiai Részvénytársaság.
