Tisztelt Tanáraink! Kedves Hallgató Társaink! Először is üdvözletünket küldjük Finnországból. Kicsit nehéz élménybeszámolót írnom, mert Tomi és Attila éppen egyszerre duruzsolnak a fülembe, meg közben a Youtube-on nézegetjük a régi rajzfilmek főcímzenéit (főleg a finn mese Moomin történeteit), de azért megpróbálom. Szóval reggel 9:40-kor kezdtünk gyülekezni Ferihegy 2A terminálján. Előző nap már mindannyian becsekkoltunk on-line, így ezzel már nem kellett bíbelődni. Nem mintha sokat nyertünk volna ezen, de hát végülis informatikusok vagyunk, így az on-line checking-et akár kötelező jellegűnek is tekinthetnénk. Különben meg jó dolog. A csomagok feladása után búcsút intettünk szeretteinknek és következett a biztonsági ellenőrzés. Be is álltunk az egyetlen „nyomtatási sorba”, ám hamarosan nyílt egy új sor, amibe csak és kizárólag Pálosi tanár urat és Attilát invitálták. Mi pedig, Tomival továbbra is vártunk, míg ránk került a sor. Ilyen az élet mondhatnánk, de amikor a mögöttünk levő két embert is kiszedték a sorból már felmerült a kérdés, hogy ők vajon miért részesülnek VIP motozásban. No mindegy, végülis időnk még volt bőven, a tatár sem hajtott, ráértünk. Beérkezve a reptér új egységébe a Skycourtba, megcsodáltuk azt, készítettünk pár fotót, majd az ellenőrzésen elkobzott folyadék készletünk feltöltése céljából betértük egy boltba. Szegény Tamás az utazás izgalmában ott is felejtette a beszállókártyáját, azonban a pultos lányok megőrizték azt, így szerencsére meg lett.
Rövid várakozást követően útba vettük a beszállókaput, s hamarosan a gépen találtuk magunkat, ahol finn lányok társaságába keveredtem. Én éppen kettöjük között ültem, mert oda szólt a jegyem, így alkalmam nyílt a finn nyelv megcsodálására. Hozzá teszem egy szót sem tudtam belőle kihámozni. Persze amikor a leányzó prüszkölt és udvariasan odafordultam hozzá, hogy „Gesundheit”, jött rá egy kedves „Danke” válasz. Később meggyőztek róla, hogy inkább cseréljek helyet az Attila mellett ülő finn barátjukkal, ami mindannyiunknak jó. Ez meg is történt. Nem sokkal a felszállást követően megebédeltünk a gépen kapott kevéske étekből, majd Helsinki felé közeledve a befagyott tavak és a hó látványából, egyre inkább kezdett tudatosodni bennünk, hogy itt bizony tényleg hideg lesz. A reptérre érkezve jó informatikusokhoz híven azon nyomban WiFi vadászatba kezdtünk, de sajnos nem találtunk nyitottat. Cirka háromnegyed óra múlva egy légcsavaros géppel folytattuk utunkat, a még északabbra levő Tamperébe.
Szerettünk volna videót készíteni a felszállásról, de a légikisasszony ránk szólt, hogy ezt nem szabad. Aztán utunk során, Attila ismételten figyelmeztetésben részesült, mivel GPS-t használt a repülőn. Hozzáteszem én is. Csak engem nem vettek észre. Szerintem a harmadik figyelmeztetés már egy rövid sétát a vészkijárat felé és az ejtőernyő felvételét és vonta volna maga után. Tamperében leszállva felvettük csomagjainkat és az egyik német egyetem tanárával, Jürgennel kiegészülve próbáltunk taxit fogni. Ez nem volt egyszerű, mert ugye öten voltunk, de végül kerítettek nekünk egy kisbuszt. Várakozásunk ideje alatt Skype-on telefonáltunk egyet haza, mert itt már találtunk ingyenes WiFi-t. További érdekességként
említendő meg, hogy az autók döntő többsége szöges gumikkal rendelkezett, ennek ellenére kátyúmentesek voltak az utak. A városba érkezvén átvettünk szobáinkat és kicsomagoltunk. No nem nagyon, mert ugye holnap este indulunk tovább, a még északabbra fekvő Virratba. Pálosi tanár úrral egyetértve, hamarosan nyakunkba vettük eme kisvárost és közben etetőt kerestünk.
Rögtön a szállás mellett találtunk is egyet, ahová rövidke városnézésünk után viszsza is tértünk. Előtte azonban megtekintettünk pár zárva levő közértet, két régi vasúti körfűtőházat, egy ortodox templomot, egy plázát, aminek a bejárata punk fiataloktól nyüzsgött, majd fotóztunk számos vonatot is. Tomi és Pálosi tanár úr ez utóbbi cselekedetünket nem annyira szívlelte, de hát mi Attilával „szeressük a vasútat” és ha már Finnországba sodort a sors, nosza fotózzunk VR-t. A vasútállomáson egyébként különlegesség is akadt, mint például az egyik emeletes vagon oldalán a híres csehszlovák rajzfilmhős, Krtek a kisvakond. Bár Moominak jobban örültem volna, de hát ne legyek telhetetlen. Az etetőbe visszatérve pizzákat rendeltünk, amik méretüket tekintve hatalmasak voltak. Pálosi tanár úr is kellemesen nagy adag kebabbal lett gazdagabb.
A vacsorát követően kitaláltuk, hogy ha már van, akkor próbáljuk ki a szálloda szaunáját és úszómedencéjét is. Gyors tájékozódást követően használatba is vettük eme létesítményeket. Miután a szaunában alaposan kiizzadtuk még a lelkünket is, következhetett egy kis úszás. Sajnos Attila nehezményezte, hogy hideg a víz, így ő csak megmártózott benne. Pedig nem is értem, hogy a forró szauna után a 22-23 fokos víz, hogyan is lehetett számára hideg?! Hogy lesz ebből jeges tóban fürdés? – kérdeztem Attilát, amire egy meglehetősen negatív, ámbár magabiztos választ kaptam: „Na az nem lesz!” Végül azért csak visszamentünk még szaunázni egyet. Bent két srác folyamatosan locsolta a forró kövekre a vizet, azonban kiderült róluk, hogy nem finnek, hanem hollandok és ők is az ERASMUS IP-re jöttek. S bár jól összehaverkodtunk velük, de amikor már a fél vödör vizet ráöntötték a forró kövekre nem bírtam tovább és kijöttem, persze nem sokára a többiek is követtek. A szobáink felé jövet véletlenül összetalálkoztunk Pirkkoval, az ERASMUS IP főszervezőjével, és váltottunk pár szót. Rendkívül szimpatikus hölgy vagy ahogy Kaczur tanár úr fogalmazott oda haza: „tyúkanyó”, és valóban. Szóval visszatértünk szobáinkba, mint azt beszámolóm elején már említettem kihasználtuk az ingyenes WiFi előnyeit, de mostanra Attila és Tamás már feladták a harcot és visszavonultan alszanak ágyaikban. Ám hamarosan én is nyugovóra térek. Azonban még pár gondolatot megejtenék. Hogy milyen a táj, milyen a hangulat? Kicsit olyan jellegű, mint a filmekben látott Alaszka. Északon vagyunk. Rengeteg a fenyő, kicsit szürkés a táj, nem nagyon vannak színek, az emberek felettébb nyugodtak, a környék is nyugodt. Olyannyira, hogy Tamás épp 15 perce nézett ki szobánk ablakán, s vicces megjegyezése szerint, egy szellemvárosba csöppentünk, mert semmi mozgást nem véltünk így este felfedezni az utcán. Csend van és nyugalom és ez így jó. További szép napokat az otthoniaknak, eredményes vizsgázásokat, és míg ti hamarosan már strandolni fogtok, addig mi itt hóembereket gyártunk! J Üdvözlettel: Szűcs Tibor és a többiek: Dr. Pálosi Dániel tanúr úr, Friedel Attila, Klausz Tamás
Tisztelt Tanáraink! Kedves Hallgatók! Második nap: Reggel 06:45-kor ébredtünk, összepakoltuk holmijainkat, majd lementünk a szálloda kantinjába megreggelizni. Svédasztalos reggelinkkel kellemesen megalapoztuk aznapra szükséges kalória mennyiségünket. Ekkor csatlakozott hozzánk Rohonczi Edit, iskolánk nemzetközi kapcsolataiért felelős igazgatója. Azonban kiderült, hogy ő már tegnap este 10 órakor megérkezett, de csak most találkoztunk vele. Reggelink kényelmes befejezte után lecipeltük cókmókjainkat, ami nem volt egy egyszerű feladat, mert mindenki egy időben akarta használni a két példányú, kétszemélyes lifteket, lévén a buszhoz időre kellett menni. Ez mondjuk nem volt hátrány, mert legalább megismerkedtem egy dortmundi német leányzóval. Leérve a buszhoz pakoltuk táskáinkat és felszálltunk rá, mely a TAMK-ba szállított minket, amely a helyi felsőoktatási központ. Itt megtörtént az esemény megnyitója, minden fontos részletnek birtokába jutottunk. Egy újabb rövidebb buszozást követően hamarosan Tampere főterén találtuk magunkat, ahol egy kétórás szabadidő eltöltésébe egy finom ebéd elfogyasztása is belefért. Ezen időt két Szegedről jött honfitársunk és egy lett srác társaságában töltöttük. A buszra visszaszállva közel 2 órás buszos városnézésen estünk át, melyet egy ortodox templom megtekintése szakított félbe. Maga a település jellemzően egy régi iparváros, cipőgyárakkal, papírgyárakkal. Sajnos a település szélén, a tó partján elhelyezett toronyba nem volt lehetőségünk feljutni, lévén épp felújítás alatt áll. A sightseeing után volt még egy 45 perces szabadidőnk, amit mászkálással ütöttünk el. Ezt követően városnézős buszunkra visszaszállva, melyet egy kedves hölgy vezetett, megkezdődött 100-110 km-es észak felé tartó utunk. Látnivalók itt is akadtak szép számmal. Az fenyvesekkel borított erdei utak hangulata, a kihalt környezettel, befagyott tavakkal és összefüggő hóréteggel párosítva. A monotonitást néhány km-enként egy-egy tanya bejárata, ritkábban pedig egy-egy kisebb település törte meg. Következő megállónk az S-Market elnevezésű pénzköltő építményre esett, ahol néhány üdítővel felszerelkezve folytattuk utunk utolsó 5 km-ét a Virrathoz tartozó, de Lomasari elnevezésű helyre.
Itt gyakorlatilag nincs is más, mint egy 10-12 házból álló üdülő egység, egy csodálatos tó, stéggel, az út másik oldalán egy erős túlzással kastélyszerű építmény, ahol az étkezde található, zsilip a tónál valami csatornához, lovaspálya, egyszóval kellemes vidéki hangulat. Bizonyos szempontból szerencsések is vagyunk, mert épp a tóparti házat (G jelzéssel) kaptuk meg, azonban Attilának jobban bejött volna egy olyan építmény, ahol a WiFi térerő majd kicsattan az erősségtől. Szóval térerő nincs, de helyette csodás természet van. Személy szerint nem bánom, mivel a kantinban és 50 méterre a helyünktől már teljesen korrekt a térerő. Viszont a ház mellé kaptunk még öt német lakótársat is, mely nem is probléma, jó fejek. A szobák két személyesek és az egyiket Tamás osztja meg az egyik berlini diákkal. Kicsomagolásunkat követően 8 órára mentünk vacsorázni, mely szintén svédasztalos tulajdonsággal rendelkezett. Most éppen Pálosi tanár úr is itt van. A prezentációnk anyagát nézzük át, főleg nyelvi szempontok szerint. Várhatóan csütörtökön vagy pénteken tartjuk meg az előadásunkat. A holnapi napon már kezdődnek a laborgyakorlatok, melyek között megtalálható 3D-s képalkotás, Flash a marketingben illetve webalapú programozás is. Egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy részben osztódni fogunk, mert Attila a weblapú előadást fogja favorizálni Jürgen tanár úr az előadásában, akivel előző nap már találkoztunk, és aki a megnyitón már előre beígérte, hogy az előadásai komoly tanulást fognak maguk után vonni. Tamással viszont a 3D-s képalkotást favorizáljuk, egyrészt mert jól hangzik, másrészt mert egészen kreatív munkának ígérkezik.
No, kb. ennyit dióhéjban finnországi tanulmányi utunkról. Üdvözlettel: Szűcs Tibor és a többiek: Dr. Pálosi Dániel tanár úr, Friedel Attila, Klausz Tamás
Kaczur Sándor tanár úr megjegyzése: Mivel a kedden kezdődő szakmai program nagyon sűrű, egész napos, egész estés elfoglaltságokkal jár (még a hétvégén is), a fiúk valószínűleg nem küldenek több élménybeszámolót. A jövő második felében érkeznek vissza Magyarországra. Akkor majd rábeszélem őket az élménybeszámoló kiegészítésére.
