Dr. Orbán Viktor úr részére volt miniszterelnök a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke országgyőlési képviselı Budapest
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Viktor!
Elızı levelemet azzal kezdtem, nem gondoltam volna, hogy valaha még levelet írok Neked, Viktor. A hallgatás és a hátulról jövı „válasz” nem csinált kedvet az újrázáshoz. Mégis megszületett a második levél. Ezúttal pedig a harmadik, amire még kevésbé gondolhattam. Most is megírom, miért kerül erre mégis sor. Annak ellenére is, hogy nehézségeket okozhat Neked a népszavazási kampányban. De hát ezt elıre láthattad volna, és intelligens módon elkerülhetted volna. Örömmel tájékoztatlak ugyanakkor Viktor arról, hogy a nehézségeket kompenzálhatja az, hogy alkalmad nyílik a népszavazással kapcsolatos nagyon lényeges dilemma tisztázására. Nevezetesen: egy esetleges hatalomváltás, amit annyira (mohón) akartok, kiutat adhat-e az országnak? És miként lehetne a formális hatalomváltást, magyarán a kiegyezést, a nagykoalíciót („szakértıi kormányt”) kiküszöbölni. Mert – ezzel nyilván egyetértesz – „igen snassz” elképzelés lenne a részetekrıl, ha a nagy igyekezet a hatalomba való beülést, egy nagykoalícióban („szakértıi kormányban”) való részvételt szolgálná. Ha nincs elképzelés, attól nem lesz, ha egyesültök. Csak a nép kiszolgáltatottsága lesz még nagyobb, amit el kell kerülni. És az elégedetlenség kinyilvánítása lehet nemsokára még erısebb, még rombolóbb, amit szintén. Sajnos, számtalan jele van annak, hogy erre, mármint nagykoalícióra készülhettek. Megnevezitek, hogy kivel tudnátok a szocialista miniszterek közül együttmőködni. Megnyugtatjátok a baloldalt, hogy bár Te börtönnel fenyegeted a mai vezetıket, ezt nem kell komolyan venni, mert a „háttéremberek”, akik között mindig is állandó kapcsolat volt, már megegyeztek arról, nem lesz ilyen. Ez csak Szabadira vonatkozhat, mégha most Viktornak ezt is kell kommunikálnia. Ahogy Zuschlag János ırizetbe vételekor tetted, örömödet palástolni sem akarván: eljön az az idı, amikor a mostani vezetıket behívják a rendırségre, és ott tartják ıket. Miért nem úgy mondtad, Viktor, hogy már eljött: Veled és a „fiatal demokratákkal”? Én voltam a szenvedı alanya és úgy, hogy nem követtem el semmit. Aztán bilincses-pórázos bemutatókat közölt rólam a sajtó, úgy hogy nem takarták ki az arcomat. Megaláztatok engem és a családomat, megaláztátok a kisgazdákat. Rákosiról jegyezték fel: errıl is írok a Bilincs és póráz – A Gyorskocsi utca c. könyvemben, hogy mágnesként vonzották a bilincsek. De – ezt is csak a rend és semmiképpen nem a lehetséges párhuzam kedvéért említem meg – soha nem publikálták, ha egyáltalán készültek, ellenfelei megaláztatásáról az ilyen képeket. Volt esze, mondanám.
2
A Népszabadság címő lap ellen indított személyiségi jogi pert elsı fokon megnyertem. A lap védekezésében az ügyészség ráutaló magatartására hivatkozik: minden esetben felhívták a figyelmüket, hogy ha Szabadi Bélát bilincsben le akarják fényképezni, hova menjenek és mikor. Szándékomban áll a megkínzásomról készült ügyészségi jegyzıkönyv közzététele – a tárgyaláson hiába kértem az ismertetését –, nehogy Deutsch Tamásnak kétsége legyen akár csak ennek megtörténtében is. De ha olvastad a jegyzıkönyveket, ismerned kell ezt is. Tettél-e valamit az ilyen bánásmód kivizsgálására? Figyelmedbe ajánlom azt a kísérılevelet, amit Torgyán elsı levelemhez mellékelt. Ha nem lenne meg már irattáradban, másolatát elolvashatod a Bilincs és pórázban, de akár itt is. Az egyik tanú kihallgatásakor az ügyész és a tanú „lazán zsidózott”. Az ügyészség ezt „találékonyan” jegyzıkönyvben örökítette meg. Ekkora magabiztosságot „nagy hátszél” és a fontosság tudatának eufóriája nélkül elképzelni is nehéz. Torgyán szerint Te olvasgattad a velem kapcsolatos tanúvallomásokat. Felléptél-e a zsidózás ellen? Ezekért is kérdeztem meg második levelemben: „Az eljárás során számos törvénytelenséget és alkotmánysértést követtek el ellenem. Mindez szerintem nem következhetett volna be a nyomozóhatóságok olyan különleges igyekezete nélkül, amit csak nyomás, ráhatás és ösztönzés motiválhatott. Mi a véleményed a mentelmi jog sorozatos megsértésérıl, megkínzásomról, az ellenem elkövetett egyéb atrocitásokról, hamis tanúkról és hamis vádról, személyiségi jogaim folyamatos megsértésérıl?” Megjegyzem: mindent bizonyítani tudok. De visszatérve a tulajdonképpeni témához, múlt év december 26-án fordultam Hozzád, Viktor. Semmit nem kértem, csak közöltem néhány tényt és néhány kérdésemet, mivel érezhetıen nem akarsz tanú lenni. Te ezt megteheted, mint kedves minisztertársaid: Nektek eszerint nem kell állampolgári kötelezettségeiteket teljesíteni. Mindegy, hogy a bíróság felkér-e erre, Neked, a rossz látszat miatt is kérned kellene meghallgatásodat. Sejtem a dilemmát: nem akarod elısegíteni az általatok indított (konstruált) ügyben a felmentésemet. A térti vevény visszajött, de a Fidesz Elnöki Kabinet – a Te kabineted, egy párt elnökének a kabinetje, ami újabb meglepetésemre a képviselıi irodaházban székel és mőködik – „válaszolt”. (A mőködési költségeket az országgyőlés állja?) Ennyit írtak: „Orbán Viktor elnök úrnak küldött levelét megkaptuk. Tisztelettel: Bali Gabriella titkárságvezetı.” Feltehetıleg azért, mert a hozzád intézett levelet feltettem honlapomra, megküldtem valamennyi képviselınek és beszéltem róla a médiában, február 6-án e-mailen a következı levelet kaptam volt kollegámtól, Deutsch-Für Tamástól, az Elnöki Kabinet kabinetfınökétıl. A keltezés, feltehetıleg az „alkotás” napja nem lehet véletlen: február 5-én közölt velem interjút a Stop, ebben Rólad és a (második) levelemrıl is beszéltem. Bár másokkal ellentétben eleve tisztában vagyok a várható színvonallal, a „megoldás” és annak szürkesége, a képzavar, a csúsztatások és a reakció kivagyisága még engem, a rendelkezésre álló „szürkeállományt” és a személyiségjegyeket jól ismerı volt kollegát is meglepett. Egy komoly kérdéseket feszegetı levélre, ilyen „válasz” érkezett. Két azonos példányban:
3
„Tisztelt Szabadi Béla Úr! Orbán Viktor elnök úrhoz küldött újabb levelét megkaptuk. (Kiemelés: Sz. B.) Sajnálatos, hogy az abban foglaltak valóságtartalma, mint eddig, most is kívánni valókat hagy maga után. Üdvözlettel: Deutsch-Für Tamás kabinetfınök”. A „megoldás” ezenkívül abban is „színvonalas” volt: ugyanazzal az e-maillel két ugyanolyan mellékletet küldtetek. Deutsch Tamás elnöki kabinetfınök levelét két példányban csatoltátok. Talán azért, mert eddig két levelet küldtem Neked. (De akkor miért ír „újabb” levélrıl, meg arról, hogy „mint eddig”, mintha sorozatos lenne valami.) Mindkét azonos példányon örömmel konstatáltam, hogy Tamásnak aláírásbélyegzıje van. Annak nem örültem viszont, hogy még aláírásra sem futotta – tehetségébıl. Nem Deutsch Tamásnak írtam a leveleimet, Viktor, hanem Neked, kérdéseimre is csak Te tudnál válaszolni. Az a sajnálatos, hogy ehelyett más háta mögé bújsz. A választás is sajnálatos, hiszen e „formátum” mögé nem lehet bebújni. Szerintem Deutsch úr formátuma, tehetsége, okossága, hitelessége mögül Te jól kilátszol. Mögé bebújni, nem ügyes húzás. Nem is szólva arról, hogy nem államférfiúi cselekedet. De hát szegény Tamás, még ha jó fogalmazó és más sok minden más is lenne, hogyan tudna olyanokra válaszolni, amelyekre csak Te tudnál, Viktor? Például arra, hogy Boros Imrét mivel vettétek rá a feljelentésre: volt-e mézesmadzag vagy csak korbács, vagy mindkettı? Tudtál-e múltjáról és felhasználtad-e? Tudom, hogy ez új kérdés, de kapcsolódik a korábbihoz: ki állt a Szabadi-ügy mögött? Boros ugyanis mostanában egyre inkább Rád mutogat, ha még szőkebb körben is. De Bánk Attila, a Magyar Vidék Párt elnöke és Torgyán „ismét–társa” már korábban is elmondta, amit Borostól megtudott. A nyomásról. A HÁLÓ címő könyvemben, amit ajánlok a Te figyelmedbe is, Viktor, ezt a nyilatkozatot megtalálod. Honlapomon van névmutató és tárgymutató is, ami megkönnyíti a keresést, le is töltheted. Egy részletet, ami a 2000. decemberi koccintásról és a velem kapcsolatos még akkor is kitüntetı bánásmódodról szól, most rögtön elolvashatod. Fénykép készült, amit rögtön megtekinthetsz. Ez is kifejezi akkori kapcsolatunkat. Pedig Borókai kijelentése szerint – ami a Deutsch-féle képzavarral élve nem is kívánnivalókat hagy maga után az igazságot illetıen –, hanem úgy nem igaz, ahogy nyilatkozták: Te már vizsgálatok sorozatát indítottad ellenem. De hát elıbb jött az ítélet, utána a vizsgálat. És milyenek? A törvényben elıírt vizsgálóbizottságot viszont nem voltál hajlandó felállítani. Ami azonnal tisztázott volna. Jobb megoldás lehetett a névre szól feljelentés, egyben valamiféle paktum írásbeli rögzítése: másról, másnak a bevonásáról nem lehet szó! Talán így: ne aggódj, Józsi bátyám! Boros a kormány és értelemszerően a kormányfı nevében megjelölte névre szóló feljelentésében: Szabadit kell elítélni és miért. Olyan tényállást adott az erre a kormány által felhatalmazott Boros Imre, ami köszönı viszonyban nem volt a valósággal. Ahogy a híradók és nyilatkozataid is megörökítették: Boros feljelentését, amit állítólag egy parlamenti tisztségviselıvel elızetesen egyeztetnie kellett, Te utólag mindenképpen áttekintetted. És egyetértettél ezzel a rágalomhalmazzal és egyben jogi kacattal. Sıt, megdicsérted. Ma is büszkék vagytok arra, amit tettetek, kérkedtek sajtótokban.
4
Merthogy e koholmányok szerint én vezettem a minisztériumot és a Fradit. Mindenért én vagyok a felelıs, büntetıjogilag olyanokért is, amelyek nem bőncselekmények. Mármint másnál. Több vádpontban Torgyán még egyeztetett is Veled és elnyerte megtisztelı egyetértésedet. Természetesen a szakértıiddel való tanácskozásod után. Ilyen vádpont a reklámszerzıdések ügye, ami olyan gyakorlatot tükröz, amit az Európai Unió direktívában ismert el. Kértem Schmitt Pált, a Fidesz akkori alelnökét, a Fidesz európai parlamenti képviselıjét, a MOB elnökét, ne hagyja, hogy bárkit a sportért tett önzetlen és jogszerő segítségért meghurcoljanak. Felhívtam a figyelmét arra, hogy az EU direktívájában foglaltakért üldöznek, lehetetlenítenek el. Nem hagyhatja, mert tragikus következménye lesz a sportfinanszírozásra, ha a törvényesen segítıket elmarasztalják. Ahogy ez esetemben elsı fokon már megtörtént. Neked is felelısséget kell vállalnod, azért mindenképpen, ami történt. Schmitt Páltól még annyi sem tellett, mint Deutsch Tamástól, „következetesen hallgat”. Te és Torgyán, sıt ma már tudjuk a helyettes államtitkári elıdök sem – Benedek Fülöp, Szerdahelyi Péter, Nagy András, Bódis István stb. – anyagi ügyekkel nem foglalkozott. Stumpf István sem: elvileg felügyelte az állami cégek nagy részét. Nemrég mégis újra Torgyánt magasztalták, a Te jelenlétedben és Veled együtt, mert – úgymond – megmentette a Fradit. (Rólad és a Fradi sorsában játszott valóságos szerepedrıl nem szóltak, a megtiszteltetéstıl elfúlt hangú régi-új vezetık.) Néhány nappal késıbb Torgyán azzal dicsekedett a televízióban: ı mentette meg (egyedül) a Fradit az anyagi csıdtıl. Mit szól az ország ehhez a show-hoz, ami még ahhoz képest is vérfagyasztó, hogy minden értelmes ember tudja: valóban show, csakhogy show trial, tehát koncepciós per, kirakatper. Az egyik embert bilincsben huzigálják, megalázzák, széttúrják az egzisztenciáját, megkínozzák, hamis vádakat kreálnak, csakhogy elmarasztalják azért, ami mögött a Ferencváros törvényes megsegítése állt. Az pedig, aki a fınöke volt a minisztériumban és a Ferencvárosnál, azt hazudhatja: nem foglalkozott anyagi kérdésekkel, azzal dicsekedhet, hogy ı oldotta meg a szörnyő anyagi helyzetet. Benedek Fülöp, a korábbi elnök pedig azt állíthatja a bíróságon, hogy soha nem írt alá pénzügyi kötelezettséggel járó szerzıdést a Ferencváros ügyében, amikor a bíróság elıtt fekszik egy négy évre szóló támogatási szerzıdés, amit Benedek Fülöp elnök kötött Benedek Fülöp közigazgatási államtitkárral. Benedek Fülöp a bíróság elıtt azt merheti állítani, hogy kiváló volt a Ferencváros anyagi helyzete. Kérdésemre meglepıdött, hogy 850 millió forint adósságot hagyott ránk. Az alelnök Nagy András helyettes államtitkárra sem akart emlékezni. Azt azért elmondta, hogy két évig Szanyi Tibor politikai államtitkár gyakorolta a tulajdonosi jogokat. Tudod az, aki rendszeresen nyilatkozott – falsul – arról, hogy politikai államtitkár nem foglalkozhat ilyennel. Benedek pedig az Agrármarketing Centrumot hirdeti az Asztalitenisz Szövetségnél. Viktor a Te párttársaid is ott nyüzsögnek a magyar sport vezetésében, pimasz és igaztalan kijelentéseket tesznek az én tevékenységemre. Holott van egy óriási különbség: az enyém eredményes volt. Jó lenne, ha nyilatkoznál: elképzelhetı-e, hogy egy miniszter (Torgyán) ne foglalkozzon anyagi kérdésekkel? Benedek Fülöp errıl nem tudott nyilatkozni, szerinte meg kellene kérdezni Torgyánt. Pedig egy miniszter munkájának lényeges anyagi ügy. Ahogy az állítólag általa vitt csıdelhárítási munka is. Elárulom: akták garmadája tanúsítja ennek Torgyán abszurd állításának az ellenkezıjét.
5
El kellene jönnöd tanúnak Viktor, vagy vállalkoznod arra, hogy írásban válaszolsz a kérdéseimre, persze sok más kérdésre is. Mert hogy lehet az, hogy miközben az egész ország arról beszélt, hogy Torgyán fia az OTP Travelnél tanácsokat ad és „a minisztérium” exkluzív szerzıdést kötött az OTP Travellel, Te Viktor rádióinterjúdban közölted, nem tudsz minderrıl. Én pedig valamiért még mindig nem láthatom ezt a szerzıdést, nem tudhatom meg, miért utaztam – papíron legalábbis – kétszer annyiért, mint más. Ugyanazon az osztályon. Megkérdezném: beavatkoztál-e vagy sem az eljárásba? Miért mondta Torgyán József, hogy Te olvasgatod ügyemben a tanúvallomások jegyzıkönyveit? Hogyan tőrhetted el, hogy meghurcoljanak egy olyan ügyben (az egyébként mások által bonyolított repülıjegyek ügyében), amit csacsiságnak neveztél? És amirıl a kormány nevében úgy nyilatkoztak, hogy még fegyelmi felelısségrevonásra sem kerülhet sor e Kehi-jelentés nyomán? Volt-e hatásod Borókai Gábor kormányszóvivıre és rajta keresztül a sajtóra, hogy ne gyalázzanak és mocskoljanak nap mint nap, vagy ki a felelıs azért, hogy a rágalmakhoz muníciót kapott a média? Hogyan lehet elérni azt, hogy egy „hír” ne csengjen le? Éveken át a topon legyen? Elfelejtetted jó véleményedet, amit rólam mondtál, vagy nem úgy gondoltad, amikor mondtad? Mindez a felmerülı kérdések egy kis része, amelyek közül még egyre sem adtál választ. Miniszterelnökként is mások mögé bújtál, most is. Egy kérdést most mindenképpen fel kell tennem, Viktor, nemcsak fontossága, hanem a felelısség miatt is. Vagy ha tetszik, a képességek megítélése, valós értékelése kedvéért. Nem gondoltad, gondolod, hogy azzal, amit velem tettetek, ahogy velem az eljárásban bántatok, saját magatokat járattátok le? Nem gondolod, hogy ma is sokan úgy gondolják – függetlenül az én szerepem megítélésétıl –, hogy milyen kormány az, amelyiknek olyan tagja lehet, akivel úgy bánnak, mint a legveszélyesebb bőnözıvel? Vagy még azzal sem? Bumerángot készítettél és fel is használtad. És még mindig nem tanultál belıle. Tudatosan buktattad meg magadat vagy ennyire tellett? Most jön a népszavazás. Három kérdéssel és a mögé gondolt mohó kormányváltási vággyal. De nincs programod, nem tudnád, hogy mit csinálj. Így félı, hogy a népszavazás és a mögé képzelt kormányváltás azért is nagy átverés lehet, mert mégha be is következne a kormányváltás (ami kérdéses), kétséges annak tartalma és nem kétséges (mivel nincs), annak programja. Így félı, hogy megint egy nagy átverésrıl van szó, persze nem a holdudvarok tekintetében. Egyet kell értened, hogy a program nem jókívánságok győjteménye, hanem konkrét és összehangolt intézkedések rendszere. Jókívánságokra senki nem kíváncsi. Programot viszont sokan várnának, de amit kaptak, az gondolatébresztınek is kevés, hát még cselekvési programnak. Mivel programot a népszavazásig semmiképpen nem tudsz kidolgozni, vállalj kötelezettséget, hogy nem egyszerően a hatalmat akarod. Tehát, hogy nem lehet nagykoalíció („szakértıi kormány”), ami csak elodázná a programnélküliséget és a kiúttalanságot. Még akkor is vállalj kötelezettséget, ha emlékszünk, ez mit jelent Nálatok. (Akik – nyilatkozataitok szerint – soha nem hazudtok.) Megígértétek, hogy a kisgazdákkal soha, bár tudtátok, hogy nélkülük soha nem kerülnétek kormányra. Még úgy sem,
6
hogy az elıbbi módon (a kisgazdáktól folyamatosan elhatárolódva) átvertétek az SZDSZ elégedetlen szavazóit és átcsábítottátok magatokhoz ıket. A szavazóknak arra hívom fel a figyelmüket, hogy a szavazáskor mérlegeljék: kötelezettséget vállalt-e a Fidesz és Orbán Viktor arra, hogy nem lesz nagykoalíció? Ez legyen valódi kötelezettségvállalás: kapcsolódjon hozzá valamilyen garancia, ami rászorítja a „fiatal demokratákat” és fiókjaikat az ígéret betartására. A választók mérlegeljék: elég-e ez a számukra, de nem felejtsék, mit tettetek koalíciós szövetségesetekkel. Természetesen nem kell velem egyetértened. De ez nem vonatkozhat a tényekre, mert a valós tények nem megítélés kérdései. És ha valamit vitatsz, mondd el, mit. Ne Tamáson keresztül, neki külön válaszolok, a világért ezt nem mulasztanám el. És ne úgy általában kételkedjél, mert ismét azt hinném, azt hinnénk, nincsenek érveid. Nézz szembe a problémákkal! Nem kell keresgélned: van abból rengeteg! De hol a megoldás? Hol van az alternatíva? Budapest, 2008. február 10. Üdvözlettel:
Dr. Szabadi Béla
