Tisztelt Budapest Környéki Törvényszék! Alperes kívül jegyzett, és az iratok között elfekvő meghatalmazással igazolt jogi képviselője útján a megváltoztatott kereset ismeretében változatlanul kéri a kereset elutasítását. Jelen beadványunk alapján – figyelemmel az okirati bizonyítékok nagy számára is - a keresetet elbírálhatónak tartjuk. Új tárgyalás kitűzése esetén a riasztási rendszer/tűzoltás vezetés/hivatásos és önkéntes tűzoltóság kapcsolata tárgyában indítványozott (tanú) bizonyítást nem tartjuk indokoltnak. Ennek okai:
A keresettel támadott nyílt levél 2012. február 29-én lett publikálva, az MTI-nek küldött levél 2012. áprilisában kelt, így a PAJZS néven ezek után bevezetett riasztási rendszer a per jelenlegi állása szerint a kereset tárgykörén kívül esik.
A tűzoltás vezetés kérdésköre (mód.ker. 2.4. pont) vonatkozásában a Felek között ellentmondás nincs, így ez bizonyítást nem igényel.
Hivatásos és önkéntes tűzoltóság kapcsolata egy olyan absztrakció, amelynek tartalma tanúbizonyítással nem határozható meg, a tanúk a maguk által tapasztalt tényekről adhatnak csak számot. Különös tekintettel arra, hogy szignifikáns különbség van a 2012-ig működési területtel rendelkező (azaz a hivatásosokkal mellérendelt jogviszonyban működő) köztestületi tűzoltóságok (ÖTP) önkéntesei, és az ilyen felelősséggel nem bíró önkéntes tűzoltó egyesületek (ÖTE) helyzete között, Felperes pedig nem konkretizálta indítványában, hogy ezek közül kikre nézve, és miért tartja indokoltnak a tanú (melyik tanú?) meghallgatását. Az indítvány ilyen szempontból a Pp. vonatkozó rendelkezéseinek sem felel meg.
Álláspontunk szerint a bizonyítandó tényekről és körülményekről a Felek megfelelő kioktatást kaptak. E szerint Felperesnek kell bizonyítania, hogy a tényállítások megtörténtek, hogy azok alperestől származnak, Alperesnek pedig azt kell igazolnia, hogy a véleménye alapjául hivatkozott tények valósak. Ebben az összefüggésben Felperes bizonyítási indítványa nem értelmezhető. I. Pontonkénti vitatása/cáfolata a Felperes által hivatkozott egyes nyilatkozatok jó hírnév megsértésére való alkalmasságának, igazodva a keresetmódosítás sorrendiségéhez (Ott ahol további részletes kifejtést, okirati bizonyítást tartunk szükségesnek, ezt külön jelöljük és a II. részben teljesítjük.)
1. Nyílt levél 2012. február 29. Pomázi Tűzoltóság honlapján „1.1. Most az államosítás után elvonásra került egy gépjárműfecskendő és egy bevetés irányító gépjármű. Szentendrén meghibásodott az egyetlen vonulni tudó tűzoltó gépjárműfecskendő, így a Dunakanyar a múlt hét péntek délután teljesen védelem nélkül maradt.”
Felperes 2012 januárjától korlátozás nélkül dönthet arról, hogy melyik eszközt honnan hová telepíti, továbbá minden gép elromolhat. A tényállítás (ti. a fecskendő elvonása, a maradék meghibásodása) hátrányos megítélés keltésére tehát önmagában nem alkalmas.
A tényállítás jogsérelmet sem alapozhat meg azért sem, mert azon tényállítás valóságát, hogy Szentendréről az eszközök elvonására 2012 februárját megelőzően sor került, a Felperes maga is elismeri. Felperes szerint az a valótlan (és ebből eredetően általa sérelmezett) ebben a tényállításban, hogy a gépjármű fecskendő elvonására a mostani kormányzati ciklusban, (ti. a mostani OKF vezetés alatt) került sor. Az OKF jogi személyiségének, felelősségének ténye szempontjából azonban a kormányzati ciklus, vagy vezetőinek személye olyan irreleváns körülmény, ami jogi ténynek nem tekinthető. Az 1
eszköz elvonását a jelenlegi vezetés is hibás döntésnek ismeri el, ennek ellenére 2012 februárjáig nem gondoskodtak annak visszahelyezéséről Szentendrére, bár 2010 nyarán hivatalba léptek. Az, hogy mostani vezetés tevőleges közrehatása vagy mulasztása miatt nem volt ott a második gépjárműfecskendő az állomáshelyén 2012 februárjában, a tényállítás valósága szempontjából irreleváns, mert mindkét esetben vállalnia kell Felperesnek (a BMOKF-nek) a felelősséget. A Tahi őrs létrehozásában érintett önkormányzatok jelenleg levették a napirendről a projektben történő részvételt (A/4 testületi ülés jkv). Okkal feltételezhető, hogy Felperes a visszahelyezés szükségszerűséget felismerve, de az elvonás miatti felelősség vállalást kerülendő nevezte el TAHI1-nek a 2012 április 1-jén Szentendrére visszahelyezett, azóta is ott szolgálatot teljesítő szert.
Felperes ezen pontban előadott érvelése rámutat a sérelem mibenlétére is. Felperes nem a 2010 előtt is létezett OKF reputációjának mostani csökkenését sérelmezi valójában, hanem – ezek szerint - a kormányzati ciklusváltás után hivatalba lépett vezetők presztízsvesztesége, felelősségének áthárítása indokolta a kereset előterjesztését. Ez a körülmény a kereseti követelések elbírálásakor relevánsnak tekintendő.
Az az állítás, hogy a terület a meghibásodás után védelem nélkül maradt olyan feltételhez kötött vélemény, amely feltételt a nyílt levél maga is rögzíti ti. „hacsak nem tekintjük védelemnek Budapest vagy Esztergom segítségnyújtását.” A felek között véleménykülönbség van a védelem megfelelőségéről, ennek eldöntése azonban személyiségi jogi pernek nem tárgya.
Részletes indokolásunkban közöljük azokat az adatokat/körülményeket, amelyek az ellen szólnak, hogy a gépjármű fecskendő elvonására az előző kormányzati ciklusban került volna sor.
„1.2. a Dunakanyarban emberek fognak meghalni, házak fognak leégni, mert rosszul szervezett és rosszul felépített diszlokációt erőltet az állam egy rossz koncepció mentén.” Ez Alperes kétségtelenül negatív értékítélete a felperes által kialakított diszlokációról, illetve a diszlokáció alkalmatlanságának következményeiről. Értékítélete jó hírnév védelmének igényét nem alapozhatja meg, figyelemmel arra, hogy közügyet érintően, közszereplők egymás közötti vitájában hangzott el. „1.3. A hírekben szinte nincs olyan nap, amikor nem számolnának be róla, hogy egy-két ember bent égett a házában. Január-február hónapban több tűzhalál történt az országban, mint korábban egyegy év alatt. Mindez azért, mert elbizonytalanítottak egy jól működő rendszert.” Önmagában is visszatetsző, hogy a 60 nap alatt 153 halálos áldozat (2,59fő/nap) számának példa nélküliségét Felperes vitatja, ráadásul alaptalanul, mivel maga állítja, hogy a visszaállamosítást megelőző 730 napban 351 volt (2,07fő/nap) az áldozatok száma. Ezzel Felperes is elismeri, hogy a visszaállamosítás első két hónapjának időszakában valóban többen haltak tűzhalált, mint a korábbi időszak egy-egy napján. Az alperesi állítás egyébként a 2004-2008 közötti időszak OKF kiadványban prezentált adatain alapult (A/5 alatt csatoljuk), és annak megfelelt. A forrásmegjelölés a Felperes által F/7 alatt csatolt iratokban is szerepelt, Felperes tehát jobb tudomása ellenére vitatja, hogy Alperes ezen, legerősebb sajtóreakciót kiváltó tényállítása valótlan. „1.4. Hamarosan megjelenik az oldalán fegyvert viselő tűzoltó (egyenruhába bújtatott személy) az út széleken, a cégeknél és gépkocsikat állít meg, hatósági ellenőrzéseket hajt végre és büntet és büntet. A katasztrófavédelem hivatásos állománya meghaladta a 13 ezer főt a létszáma tovább duzzad és feladatokat generál magának.” A fegyveres tűzoltó víziója nem tényállítás volt, másrészt 2012-ben beteljesült. A kezükben géppisztolyt tartó tűzoltókról 2012-ben készült fotókat A/6 alatt csatoljuk. Az is tény, hogy az OKF 2
egyik szerve az államosítást követően szerződést kötött az illetékes társhatósággal tilosban álló járművek elszállítására. A 2012-es költségvetés fejezeti indokolása szerint:
„A 112 db önkormányzati tűzoltóság beépülésével az OKF költségvetési felépítése, feladatköre is bővül, hiszen 71 db, jelenleg önállóan működő és gazdálkodó, valamint 41 db, jelenleg önállóan működő költségvetési szerv kerül az OKF irányítása alá a jelenlegi 21db önállóan működő és gazdálkodó, valamint 3 db önállóan működő költségvetési szerv mellé. ...Az OKF 2011. évi költségvetési engedélyezett létszáma 1.885 fő volt...Az OKF 2012. évi költségvetési engedélyezett létszáma 11.050 fő.„ A létszámot illetően tehát az volt megállapítható, hogy az OKF létszáma 2012-re ugrásszerűen növekedett, a költségvetésben 2012-re jóváhagyott 11.050 főt meghaladóan, általa is beismerten 11707 főt foglalkoztatott, és a tendencia pontos eredménye csak becsülhető. Az OKF által közölt számadatok elfogadhatóságára az a körülmény is kihatással van, hogy 2012 tavaszán az ombudsman a foglalkoztatottak létszámára is kihatóan elkövetett visszaélések miatt az OKF fővárosi szervét elmarasztaló ajánlást fogalmazott meg.(lásd Az alapvető jogok biztosának Jelentése az AJB-5630/2012. számú ügyben) Az, hogy egy bürokratikus szervezet „feladatait” és létszámát folyamatosan növelni igyekszik, olyan közvélekedés, amelyet a témával foglalkozó kutatók, hatalmon és ellenzékben lévő politikusaink, állami vezetőink számos tanulmánya/nyilatkozata igazol vissza. Az Alperes által állított, a közvélekedéssel egybeeső tendencia tényekkel, számokkal alátámasztott, így a szükségszerűen becslésen alapuló számadatban való, nagyságrendinek semmiképpen nem tekinthető esetleges eltérés Felperes mint bürokratikus szervezet jellemzően negatív társadalmi megítélését önmagában már nem ronthatta. „1.5. Ma pilisszántón kigyulladt egy faház. A pilisszántói őrsünk a jelzést követően a 15. percben már egy sugárral beavatkozott a Pilisszentkeresztről is érkező segítséggel, valamint a Pomázról vonuló 2 gépjárművel a tüzet eloltotta. A tűz oltására ennyi gépjármű elegendő volt. Ami teljesen fölösleges pénzpocsékolás volt, az a budapesti további 4 db (!) gépjármű leriasztása és vonultatása.” „1.6. kigyulladt egy ház a napokban Horányban és porig égett, mert az egy fecskendővel kivonuló szentendrei tűzoltók csak egy óra múlva kaptak segítséget Esztergomtól.” „1.7. A katasztrófavédelem vezetőinek a célja a helyi kötődésű tűzoltóságok ellehetetlenítése, főleg az önkéntes tűzoltóságok bedarálása, a későbbiek során államosítása. Hogy ez kinek jó, azt nem tudom, de hogy ki lesz a kárvallottja, azt tudom. A lakosság.” Az 1.5-1.7 pontok a nyílt levél 5. pontjában, egységes gondolatsor elemeiként nyertek megfogalmazást annak kifejezésére, hogy az államosított szisztéma figyelmen kívül hagyta a helyi kötődésű tűzoltóságokat. Ez a megállapítás egy tényalapra hivatkozó vélemény volt. Alperes ezen 1.7. pontba foglalt véleményét az általa 1.5, 1.6 pontban citált tények kétségtelenül alátámasztják, hiszen az egyik alkalommal az önkéntesek (3 gépjármű fecskendővel) már oltották a tüzet, ennek ellenére további 4 hivatásos egységet vonultatott az állami rendszer, a másik esetben nem riasztotta, nem értesítette a tűzesettől pár kilométerre, Szigetmonostoron megszervezett Szentendrei-szigeti Önkéntes Tűzoltó Egyesületet,(felszerelésük A/7 alatt dokumentálva) ahogyan a pomázi tűzoltókat sem, bár ezek Esztergomnál közelebb voltak. Mivel a helyi kötődésű köztestületi tűzoltóságoknál és egyesületeknél tevékenykedő önkéntesek fő ösztönzője az önként vállalt segítés fontossága/tudata, a feleslegesség/szükségtelenség érzetének keltésével/megalapozásával a köztestületi/önkéntes tűzoltóságok önértékelésének alapját semmisíti meg az állami rendszer, és ez a megszűnésükhöz vezethet. Az ellehetetlenítés folyamatáról, módjáról részletes indokolásunkban térünk ki. A szigetmonostori tűz esetében a fecskendő elvonása (lásd 1.1. pont) is releváns körülmény, hiszen ha két tűzoltó szer tud vízzel elindulni Szentendréről, akkor Esztergomot nem is kellett volna riasztani. 2. Népszava.hu oldalon 2012.04.21-én hozott cikk F/4
3
2.1.„A hivatásosok mindenképpen megpróbálták kiszorítani az önkénteseket, a technikát nem biztosították számukra, illetve pályázatokon szívatták őket.” Az, hogy egy köztestületi tűzoltóság parancsnoka a hivatásosok dominanciáját a korábbi – mellérendelt - időszakban alaptalannak, hogy az eszközellátást elégtelennek, a pályáztatás módját alkalmatlannak ítélte, Alperes negatív tartalmú véleménye, értékítélete. Ez az értékítélet Felperes mint közszereplő jó hírneve védelmének igényét nem alapozza meg, ugyanis Alperes állítása nem volt lealacsonyító vagy mocskolódó. 2.2.„Magyarországon a kiérkezési idő nincs maximalizálva, pusztán a startolási idő van megszabva, a járműveknek nyolc percen belül kell szirénázva megindulniuk.” Felperes maga sem vitatja azt a tényt, hogy a kiérkezési idő nincs előírva a számára. A kiindulási idő köztestületi tűzoltók esetében 8 perc, így ezen állítás sem valótlan. Egyébként a tényállítás önmagában nem alkalmas Felperes hátrányos megítélésének keltésére sem. 2.3.„Ausztriában, magyarázta a tűzoltóparancsnok, csak a hét tartományi központban van hivatásos tűzoltótestület, minden egyéb helyen az önkéntesek állnak helyt, akiknek ugyanúgy ki kell érkezniük a helyszínre 8-10 perc alatt, mint hivatásos társaiknak. A "landolási idő" azért ennyi, mert bármilyen szobatűz esetén 12,5 perc után következik be az úgynevezett tűzátfordulás. Azaz ennyi idő alatt forrósodik fel úgy a szoba, hogy szinte "berobban" - ha a tűzoltók ezután érkeznek, akkor szinte esélytelen, hogy bárkit vagy bármilyen értéket kimentsenek az ingatlanból.” Az ausztriai körülményekkel kapcsolatos tényállítások önmagában nem kelthetik Felperes hátrányos megítélését. A tűzátfordulás jelensége (nem ténye tehát) egyébként olyan szakmai közhely, amelynek alapjai a Felperes által F/7 alatt hivatkozott alperesi sajtótájékoztatón is részletes bemutatásra kerültek így a peres anyag részét képezi. Az, hogy Alperes a 12 percen belüli kiérkezést indokoltnak tartja, Felperes véleménye pedig ettől eltér, a Felek szakmai véleménykülönbsége, amely személyiségi jogi pernek nem lehet tárgya. 2.4.”Ráadásul a jövőben az oltást csak hivatásos tűzoltó vezetheti, így megeshet, hogy az iskolát frissen végzett, csak pár hónapos rutinnal rendelkező újoncok vezetik, az államilag szükséges oltásvezetői képzést sok éve megszerző, több száz tűzesetet menedzselő parancsnokok pedig csak a kezük alá dolgozhatnak.” Felperes maga is elismerte, hogy a tűzoltást -amennyiben a helyszínen megjelenik – szükségszerűen a hivatásos tűzoltó vezeti, tekintet nélkül arra, hogy az ott korábban beavatkozó köztestületieket milyen képzettséggel és tapasztalattal bíró parancsnok vezeti. Ami megeshet, az nem tekinthető tényállításnak. Megeshet pl. hogy az oltást vezető nagyon kompetens hivatásos megsérül, rosszul lesz, és akkor a rangban utána következő, esetleg csak pár napos rutinnal rendelkező hivatásos újonc vezeti tovább a tűz oltását függetlenül attól, hogy szakmai képzettségben, tapasztalatban az ő tudását meghaladó köstestületi tűzoltásvezető is van a helyszínen. A rendszer ugyanis a hivatásosok hatáskörét elébe helyezte a köztestületiek kompetenciájának. 3. Riasztási rendszer 3.1. Lánchíd Rádió Esti Híradó 2012.05.04. „Amióta az új rendszer lett bevezetve, azóta egy borzasztó nagy káosz van a tűzoltó vonalon, a rádiócsatornákon egy borzasztó nagy káosz, senki sem tudja, hogy a másik éppen hol tartózkodik, ez valami félelmetesen rosszul sikerült megoldás. Azt is tudjuk bizonyítani, hogy ez nem egyedi eset, ami most előfordult, szinte az összes riasztásnál ez történt, hogy a vonuló tűzoltó autók rossz címre mennek, eltévednek...” 3.2. Metropol c. napilap 2012.03.07-én „ a túlbonyolított értesítési rendszerrel értékes perceket veszítenek”. 4
Részletes indokolásunkban adatokkal, jogszabályi hivatkozásokkal támasztjuk alá, hogy az OKF vezetőjének 2012. január 26-i intézkedésével megváltoztatott riasztási rendszer – túl az emberáldozattal járó pomázi tűzeseten – annak többszörös áttétele (azaz szükségszerű lassulása és torzulásai) miatt gyakran produkált téves riasztásokat egyedül Alperes vonatkozásában is. Ez a jelenség riasztási rendszer 2012. január 26-i megváltoztatása előtt gyakorlatilag ismeretlen volt az alperesi tűzoltóságnál (is). Mivel a PAJZS rendszerrel kapcsolatos alperesi nyilatkozatot Felperes nem támad, így ellenkérelmünk erre a 2012 nyarán bevezetett riasztási rendszerre – kezdeti anomáliái ellenére – sem tér ki. 4. hvg.hu 2012. március 7. 4.1 „Szentendrén meghibásodott az egyetlen vonulni tudó tűzoltó gépjármű fecskendő, így a Dunakanyar a múlt hét péntek délután teljesen védelem nélkül maradt” – idézte f el a legutóbb történteket Leidinger István. „Az állami irányítás végső megoldásként a pomázi önkéntes tűzoltóságtól kért segítséget, így a saját vonulási területünk biztosítása mellett átküldtünk egy gépjárművet Szentendre és a Dunakanyar védelmére. Az állami gépjármű csak este nyolc óra után érkezett meg Gödöllőről.” Fenntartjuk az 1.1. ponthoz fűzött indokainkat. Az az új adat, hogy „este nyolc óra után” érkezett meg az állami fecskendő önmagában sérelmet nem alapoz meg. Felperes maga állítja, hogy a pótlás közel négyórát igényelt, ami szerinte nagyon rövid idő volt, bár a Gödöllő Szentendre közötti, kb. félórás menetidőt figyelembe véve, a pótlás ideje a menetidő többszöröse volt. Nem a pótlás ideje ugyanis a lényeg, hanem az hogy a Dunakanyarban az eszközök elvonására visszavezethetően „fehér folt” keletkezett nemcsak az említett nap délutánján, hanem akkor is, amikor a szigetmonostori faházhoz nem tudtak megfelelő erőkkel elindulni Szentendréről. 4.2. Leidinger István azt állítja, hogy a „katasztróf avédelem vezetőinek a célja a helyi kötődésű tűzoltóságok ellehetetlenítése, aminek a kárvallottja a lakosság lehet". Egy személy összesség célja a tudatállapotának absztrakt minősége, ami természetéből eredően egzakt módon nem bizonyítható. Az absztrakt tudatállapot minősítése ezért csak vélemény, vagy értékítélet formájában jelenhet meg, azaz nem tényállítás. Az ellehetetlenítés szintén nem egzakt kategória, hanem értékítélet, szubjektív megítélés tárgya. Alperes ezen véleményét/értékítéletét fenntartja, és bár véleményt igazolni jelen eljárásban nem szükséges, részletes indokolásában az ezen véleményét/értékítéletét megalapozó tényeket és körülményeket kifejti. 5. MTI levél 2012. április 25. „5.1. a jelzés információi (….) súlyosan veszélyeztették és veszélyeztetik a mai napig az emberek életét, vagyonát, élethez való jogát.” A felperesi idézet -lényeges szövegrészek elhagyása miatt - megváltoztatta az eredeti közlés tartalmát, jelentését. A közlés valós szövege (melyben a felperes által mellőzött szöveg aláhúzással van jelölve) az alábbi volt: „Ez miatt a jelzés információi a többszörös áttétel miatt lelassultak, és jelentősen torzultak, valamint azok a lényeges mellékinformáiók (a Filmgyártól látom a tüzet, a Tiszolczy telepen, a CBA parkolójából telefonálok stb.) nem jutottak el a területre vonuló tűzoltóságokra, ezáltal súlyosan veszélyeztették és veszélyeztetik a mai napig az emberek életét, vagyonát, élethez való jogát.” Ez a kijelentés tehát nem tényállítás hanem a 2012. január 26-án megváltoztatott riasztási rendszer lassúnak/torzítottnak való minősítése, azaz értékítélet. Ennek tényalapját a felperes által F/6 számon csatolt irat igazolja, és ezt a tényalapot publikálása óta (sajtótájékoztató F/7, MTI F/6) Felperes érdemben nem vitatta, bár részére levél formájában közvetlenül is megküldésre került. „5.2. Az elsődleges hiba nem az ügyeleteket ellátókban keresendő, hanem az a riasztási rendszer, ahol ilyen előfordulhat, szinte kódolva van, az a riasztási rendszer rossz és nem a lakosság védelmét szolgálja.” 5
Felperes által citált alperesi kijelentésben tényállítás nincs, ez kizárólag alperes negatív értékítéletét tartalmazza a 2012. január 26-án megváltoztatott riasztási rendszerről. Közszereplő közügyben kifejtett, akár elmarasztaló véleménye jó hírnév védelmét nem indokolja és nem alapozza meg. 6. Gazdasági Rádió „Délutáni Monitor” 2012.06.08. „6.1. „.. mert a fene tudja, hogy mikor fog tűzoltói segítséget kapni. (…) a tűzoltó bent van egy lakóháztűzben, nem tud segítséget kérni, hogy bajban van(...) nem tudnak egymással beszélni (...nem tudnak egymással kommunikálni).” A Felperes a szöveget akként kurtítja keresetében, amely a lényeges tartalmát is módosítja. Az állítások helyesen: „ Most itt az történt, hogy az újat még nem vezették be, a régit már megszüntették, tehát most isten irgalmazzon annak, akinek a háza ég vagy bajba kerül, merta fene tudja, hogy mikor fog tűzoltói segítséget kapni.” Az eredeti szövegből kitűnik, hogy a felperes által sérelmezett kijelentés alperes negatív véleménye. Ezt felperes tűrni köteles. Azt a tényállítást, hogy az újat még nem vezették be, a régit már megszüntették, felperes nem vitatja. Alperes elmondott egy pilisszántói esetet, amikor a tűzoltók bár látták egymást, nem tudtak egymással rádión kommunikálni, mert nem ismerték egymás forgalmazási csatornáit. Erre a körülményre mondta azt alperes, hogy „...ez életveszélyes. A tűzoltó bent van egy házban, lakástűzben, nem tud segítséget kérni, ha bajban van.” Nyilvánvaló, hogy az aláhúzással kiemelt mondatot Alperes hipotézisként fogalmazta meg arra az esetre, ha a pilisszántói eset egy lakástűzben fordulna elő. Ergo, ez a kijelentés tényállításként nem értékelhető, ez a rádióforgalmazás problémáinak minősítése, azaz vélemény. Felperes egyébként a rádióforgalmazással kapcsolatban hivatkozott pilisszántói eset megtörténtének tényét nem vitatja. 6.2. „megerősítette, hogy 2012. január-február hónapjában több tűzhalál történt az országban, mint korábban – 150 fő – amelyet ő – ugyancsak ezen riportban elismerve – a Dunakanyarban lévő polgármestereknek levélben meg is írt, mindezt pedig azzal indokolta, miszerint „elbizonytalanítottak egy jól működő rendszert”. Fenntartjuk az 1.3 ponthoz fűzött megjegyzéseinket, mivel ahhoz képest ez a pont új elemet nem tartalmaz.
Összegezve: Tényállításnak minősülő közlések csupán az 1.1, 1.3-1.6, 2.2-2.4, 3.1, 4.1 pontokban vannak, a 6.2 az 1.3-ba olvad. Az 1.1, 1.3 nem vitatott/elismert, az 1.4 sérelmet nem alapozhat meg, az 1.5, és 1.6 pontok pedig az 1.7-pontban kifejezett véleményt aggály nélkül támasztják alá. A 2.2, 2.3 pont sérelmet nem alapozhat meg, a 2.4 pont nem vitatott/elismert. A 3.1. pont tényalapját alább igazoljuk. A 4.1 pont mint az 1.1. pont, azaz nem vitatott/elismert.
II. Részletes indokolás 7.) A szentendrei gépjármű fecskendő elvonása A GWW494 rendszámú tűzoltó gépjárműfecskendő(A/8 fotó a vörösiszap katasztrófa helyszínéről), ENDRE2-es néven 2012-ig Szentendréről vonult (2008-2011 között mint tartalék szer), utoljára 2011. december 1-jén az esti órákban. Ez a fecskendő az államosítást követően, 2012-ben Gödöllőről, mint GÖDÖLLŐ3-as vonult, utoljára 2012. március 28-án. 2012. április 1-től lemosva, lecsutakolva,TAHI1 elnevezéssel, ünnepélyes keretek között állították rendszerbe immár ismét Szentendrén. Jelenleg szervízben van, pótlásáról nincs információ. A további tárgyalás szükségét elkerülendő, amennyiben a fentiek valóságát Felperes vitatná, felhívjuk arra, hogy a 2012 előtti elvonás jogi lehetőségéről adjon számot a tárgyaláson, figyelemmel a következőkre. A fecskendő 2008-ban a Szentendrei Tűzoltóság tulajdona, a tűzoltóság pedig a helyi önkormányzat intézménye volt, így azt tőle senki el nem vonhatta. Erre 6
először 2012. január elsején nyílott mód, amikor is a hivatásos állományt foglalkoztató önkormányzati tűzoltóságok állami tulajdonba kerültek és az OKF szabadon rendelkezett a tulajdonába került eszközökkel, így a GWW494 rendszámú gépjármű fecskendővel is. A szer 2012 februárjában nem volt Szentendrén. 8.) A megváltoztatott riasztási rendszer alkalmatlanságáról „J e g y z ő k ö n y v az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának 2012. április 17-én, kedden, 8 óra 36 perckor kezdődően, a Parlament földszint 93. számú tanácstermében megtartott üléséről” dr. Bakondi György BM OKF Főigazgató nyilatkozatából részlet: „Teljesen úgy, ahogy
2003-tól kezdve mindig, most is a 105-ös segélyhívó a Pest megyei igazgatósághoz futott be” Az OKF vezetőjének állításától eltérően, 2012. január 26-án kiadott intézkedéséig a hívások/riasztások kezelése az alábbiak szerint alakult: "Tűz- és káreseti jelzések megoszlása telefon „típusok” szerint Somogy megyébe"n Szerző: Heizler György tű. ezds, Antalicz Lóránt tű. fhdgy Forrás: http://www.vedelem.hu/index.php?pageid=szamtukor_index „A jelzés ugyanis többféle úton érkezik és ennek megfelelően több helyre fut be. 1. A vezetékes telefonvonalról hívható 105-ös hívószámok a működési területtel rendelkező tűzoltóságok ügyeleteire „futnak be”. Ebben az esetben, a hagyományos eljárásrendben az ügyelet végrehajtja a riasztást. 2. A 112-re érkező hívások a megyei rendőrkapitányságokra futnak be, amelyet aztán az ügyeletes a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság ügyeletese felé kapcsol, aki a jelzés értékelése után, a jelzést továbbítja a működési terület szerinti parancsnokságnak, aki végrehajtja a riasztást. 3. A mobil telefonokról kezdeményezett jelzések a megyeszékhelyi tűzoltóparancsnokságra futnak be. A megyeszékhelyi tűzoltó-parancsnokság ügyeletesének kell eldönteni, hogy kinek a területére szól a jelzés, majd az 1./ pont szerint riaszt,vagy továbbítja a jelzést a működési terület szerinti parancsnokságnak (2./ pont).”
A fentiekből kiderül, hogy a főigazgatói közléssel ellentétben az államosításig a hívás nem minden esetben a megyei bevetés irányításhoz futott be, másrészt a hívásokat rendszerint tovább kapcsolták ahhoz a tűzoltósághoz, amelyiknek ki kellett vonulni tüzet oltani. Ezt a BM OKF 13/2012. számú főigazgatói intézkedése, és a megyei OKF Igazgató kapcsolódó utasítása akként változtatta meg, minden telefonos jelzés a megyére érkezett ÉS a hívásokat nem kapcsolták tovább vonuló köztestületi tűzoltóknak. Ha a telefonhívás köztestületi (ÖTP) területről érkezett, úgy először az ahhoz közel eső hivatásos tűzoltóságnak (HTP) adta tovább rádión az információkat, a HTP pedig megmondta az ÖTP-nek, hogy hová, milyen erőkkel vonuljon. Ha az ÖTP egyéb módon segélykérést kapott (pl. az ÖTP-vel szembeni ház égett és a tulajdonos átszaladt az út túloldaláról segítséget kérni) akkor 2012. január 26 után a jelzést tovább kellett adja a HTPnek, és meg kellett várnia amíg a HTP utasítást adott arra, hogy hová, milyen erőkkel vonuljon. (Főigazgató intézkedés 12.d) pont, igazgatói utasítás III. 11. pontja. csatolva A/21 alatt)
Ez a módosítás racionálisan nem volt értelmezhető, ugyanis nyilvánvalóan ellentmondott annak az elemi igénynek, hogy a tűz oltására a legközelebbi alkalmas tűzoltók a legrövidebb időn belül induljanak el. Ez a módosítás kizárólag egyetlen logikát szolgált, hogy ti. tűzoltás nemcsak állami feladat lett 2012. január 1-től, hanem állami monopólium is, ezért minden esetben az állami katasztrófavédelem hozhat döntést arról, hogy kell-e tüzet oltani, és ha igen kinek. Ennek a felperesi igénynek az érvényesítésével még a tűzoltás mielőbbi megkezdésének az igénye sem konkurálhatott akkor, amikor Alperes a nyílt levelét megírta! Az OKF az Alperesi fellépést követően, intézkedése alkalmatlanságát visszatérően tapasztalva ismét változtatott a riasztás januárban megváltoztatott rendszerén (először a bizottsági meghallgatást közvetlenül megelőzően a 46/2012, majd októberben 96/2012 főigazgatói intézkedéssel) és gondoskodott az elemi hibák kiküszöböléséről. A téves riasztások alperesi dokumentációja A/9 alatt csatolva, hivatkozunk továbbá a felperes által F/7 alatt csatolt dokumentációra. 9.) Ellehetetlenítés („bedarálás”) 9.a.) Financiális eszközökkel, a normatíva kiosztási elveinek megváltoztatásával. A mérték 7
meghatározásának elsődleges szempontja 2012-től a köztestületi tűzoltóságnak az állami tűzoltóságtól való távolsága lett. Számos hivatásos tűzoltóság képviselt azonban gyengébb erőket az államosítás napján (is) mint a közelében működő/működött köztestületi tűzoltóság. Ennek a vitaható elvnek az anomáliáit, alkalmatlanságát részletes elemzés alapján tárgyalta és állapította meg a hajdúhadházi önkormányzat, ezért példaként hivatkozunk rá. (A/10). 2011 őszétől kezdődően a megyei tűzoltó parancsnokok megkeresték a köztestületeket fenntartó önkormányzatokat, bejelentették, hogy a finanszírozás hátrányosan fog változni, előtárták hogy milyen többlet finanszírozást igényel az egyébként elszegényedett önkormányzatoktól az, ha a helyi tűzoltóságot továbbra is fenn akarják tartani, ergo milyen „terhektől” szabadulnak meg, ha a helyi kötődésű tűzoltóságot átadják az államnak.(lásd Ruzsa jkv. A/ 11, Pásztó A/12) Átadták. 9.b.) Bürokratikus eszközökkel A normatívából csak az ÖTP részesülhetett, aki az OKF által előírt tartalmú „együttműködési” megállapodást aláírta a közeleső HTP-vel. Az együttműködési megállapodás gyakorlatilag „önkéntes” alávetést alapozott meg, afféle „societas leonina” jött tehát létre. Az önkéntes alávetés alapján a köztestületi tűzoltóságokat elárasztották mindenféle új, elsősorban számadási, ellenőrzési tartalmú szabállyal és szabályzattal. Ezekből eredően a köztestületeknek folyamatos helyszínen kívüli, és egymást érő helyszíni ellenőrzéseknek kell megfelelni. Hangsúlyos példa a bürokrácia ellehetetlenítő mechanizmusára pl. az az előírás, hogy az ÖTP havonta gazdálkodási jelentést készít annak a HTP parancsnoknak, akinek alávetette magát, majd év végén ugyanezen tartalmú jelentést de más bontásban el kell készítenie az OKF ellenőrző szervének is, aki mellékletként az összes év közben keletkezett számla másolatát is kérte benyújtani, 2013. január 10-ig. Alperes esetében csak ezen utóbbi igénynek való megfelelés számos munkaórát és sok oldal fénymásolását igényelte. Ez a havi és az éves adatszolgáltatás összehangolásával elkerülhető lett volna, másrészt az ellenőrzés öncélúságán kívül semmivel sem indokolható a keletkezett bizonylatok összességének pazarló fénymásoltatása figyelemmel arra is, hogy a köztestület tevékenységét, gazdálkodását (a bizonylatokra is kiterjedően) az OKF az év folyamán a helyszínen is ellenőrizte. További példa, amikor a köztestületi tűzoltóság híradó ügyeletesének 3 óránként meg kellett mérnie, hogy mekkora a hó a tűzoltóság udvarán, és ezt a megye katasztrófa védelmét irányító tábornok személyesen kontrollálta ti. „További tájékoztatásul közlöm, hogy az adatokat az Igazgató Úr személyesen ellenőrzi (ha a jelentésben "hóesés nincs", akkor a hó magassága ne változzon az előzőekhez képest). 9:00-kor a megyei ügyelet a tábornok úrnak jelenti az adatokat, illetve a hiányzó adatszolgáltatás esetén a felelős személy nevét (szolgálatparancsnok/híradó ügyeletes).” (A/13 e-mail)
Ide tartozik a köztestületi tűzoltó parancsnok, magát civil kenyérkereső foglalkozásból eltartó önkéntes heti „berendelése” amely értekezleteknek a köztestületet érintő tárgya egyébként nem volt. (A/14 berendelés) Mindezek (ti. a szabályok és a formalitás burjánzásának, majd ezek betartása ellenőrzésének circulus vitiosus-a) a bürokrácia olyan öntörvényű igényei, amelyeknek az érintett társadalmi környezetet romboló hatása tankönyvi axióma (A/15) 9.c.) Identitás rombolással Részlet az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentéséből az AJB-1940/2011. számú ügyben „A katasztrófa idején végzett mentesítés során több motiváló tényező is szerepet játszik az állomány munkájában, hiszen a tűzoltó, illetve a polgári védelmi dolgozó az elsők között érkezik a kár helyszínére, ott szakértő lesz. A rendelkezésére álló eszközökkel képes befolyásolni az eseményeket. Munkája fontos és hasznos, társadalmi elfogadottsága jó. A szakmai feladatok ellátása során "énhatékonynak" érzi munkáját, a lakosságnak nyújtott segítséget, ami alapvetően pozitív érzés, s ez lendületet ad feladata ellátásában. ...Végül, fontos szerep jut a motivációban a munkahelyi közösségeknek, az együttműködés és a bajtársiasság érzésének.” A tűzoltás államosítása előtt az ország területén a tűzvédelemért a hivatásos és a köztestületi 8
tűzoltóságok voltak felelősek, mindnek saját működési területe volt, nagyjából azonos felszereltséggel, szaktudással és jogszabályi felelősséggel látták el (működési) területük védelmét. A hivatásos és a köztestületi tűzoltó egymásnak mellérendelt volt, bajtársak voltak, azonos identitással bírtak, aminek tartalmát, fontosságát a fenti jelentés-részlet megfelelően ragadja meg. Az államosítást követően működési területe csak hivatásos/állami tűzoltóságnak maradt, azt kiterjesztették a közestületiek immár vonulásinak nevezett területére is. A rendszer elindulásától a hivatásos tűzoltóság minden tűzhöz kivonult, a kivonuló hivatásos egység vezetője akkor is elöljárója lett/lesz a területen már ott munkálkodó köztestületieknek ha egyébként szakmai tapasztalata jóval alatta marad a korábbi bajtársénál, akinek kompetenciája, felszereltsége az államosítás miatt január 2-án még semmivel nem lett rosszabb (bár távlatosan ez is prognosztizálható). Több esetben a területen működő köztestületi/önkéntes tűzoltókat nem is értesítették a közelükben keletkezett tűzről, és nem egyszer előfordult az is, hogy kifejezetten megtiltották nekik, hogy a tűzoltásban részt vegyenek. (pl. A/16 balmazújvárosi eset). Az államosítás ezen intézkedései/eseményei megosztották a korábban egységes identitású tűzoltókat, ti. a köztestületi tűzoltókat (ÖTP) egycsapásra műkedvelőként kezdte kezelni a rendszer, ahogyan erre maga az OKF vezetője a már hivatkozott ogy. bizottsági meghallgatásán utalt ti. „Meg vagyok róla győződve,hogy egy korszerű bevetésirányítási rendszer, ahol a tűzoltóautók pillanatnyi állapotát, helyzetét is látjuk ... a földrajzilag sokkal közelebb levő egységet riasztja a helyszínhez. Tehát ezt jobbnak tartom, mint abban bizakodni, hogy majd helyben az önkéntes tűzoltóegyesületnél hátha elérjük valamelyik tagot, és az majd elvonul tüzet oltani.” Az ÖTP-nek továbbra is jogszabályban előírt és az OKF által rigorózusan ellenőrzött kiindulási ideje van eltérően az ÖTE-től, így az ÖTP és az ÖTE önkénteseinek azonos erőként hivatkozása a valóság elferdítése. Másrészt a földrajzilag sokkal közelebb lévő erő is szükségképpen, fogalmilag távolabb van a helyszíntől mint a helyben lévő! Az államosítással tehát olyan logika nyert teret, amelyben a köztestületi (ÖTP) tűzoltó nem elsőként érkezhet ki a kárhelyszínre, nem érezheti szakértőnek, énhatékonynak munkáját, nem érezheti hogy segít a lakosságnak, ami alapvetően negatív érzés, frusztrálja és elveszi a kedvét attól, hogy tüzet oltson. Hangsúlyozni fontos, hogy itt köztestületi tűzoltókról beszélünk, akik lehetnek tűzoltók mint munkavállalók, de jellemzően – a még létező köztestületeknél egyre jellemzőbben – önkéntesekről van szó, ezért a legfontosabb motivációs elem (ti. a kedv) megszűnése egyenesen vezet a tevékenységgel való felhagyáshoz. 10.) Az ellehetetlenítés célzatosságának vélelmét megalapozó körülmények Az OKF vezetése 2010 nyarától kezdve munkálkodott ennek a rendszernek a kialakításán. Ez a rendszer a köztestületi tűzoltóságokkal nem tudott/nem akart mit kezdeni, ahogyan erre a törvényjavaslatot vizsgáló ombudsman értékelése is utalt ti. „a dokumentum azonban nem tér ki arra, hogy a ténylegesen jól működő köztestületi tűzoltóságok (az azóta elfogadott törvényben: önkéntes tűzoltóságok) esetében lehet-e bármilyen hatása a működési terület „elvételének”. Nem tért ki az előterjesztés arra sem, hogy ezen mélyreható változások milyen hatással lehetnek a köztestületi tűzoltóságok jelenlegi működési területén élők műszaki mentési és mentő tűzvédelmi ellátottságára (csökken, vagy nő a beavatkozás megkezdéséig tartó idő), vagy éppen az önkéntes tűzoltóságok és tagjaik mindennapi feladatellátására. Véleményemben arra is utaltam, hogy a magyar történelmi hagyományok és az európai tapasztalatok egyaránt arra hívják fel a figyelmet, hogy a jól működő önkéntes tűzoltóságok a tűzoltósági feladatokat igen magas színvonalon képesek ellátni. Észrevételeimre nem kaptam választ.” (Budapest, 2012. január 23.Prof. Dr. Szabó Máté sk.) A kialakított rendszer az idézett hiányosságai miatt
nem képes kezelni a köztestületi tűzoltóságok (ÖTP-k) eltérő sajátosságait, nem tudja erőit hasznosítani, integrálni, csak a beolvasztás módszerével. 11.) A vélelmezett „bedarálást” igazoló tények Az államosítás első évében a köztestületi tűzoltóságok száma 10%-al, 68-ról 61-re csökkent. A tendencia tartalma az, hogy az ellehetetlenülő köztestületek helyén az állam a létszámot finanszírozza tovább (őrsönként 80-100 millió forinttal) és ezek a hivatásos tűzoltók a köztestületi 9
eszközökkel dolgoznak tovább. Ugyanaz a hibás rendszer alakul tehát ki most már állami szinten, mint amire hivatkozva az állam a köztestületek támogatását megnyirbálta, ti. az OKF költségvetés döntő hányadát a bérek és terheik teszik ki (már most is), fenntartásra, fejlesztése csak elhanyagolható pénz marad (lásd Tahi őrs létrehozására való képtelenség). Az „átvett” eszközök elhasználódása után, azaz néhány éven belül, amennyiben az állam jelentős plusz összeget nem tud a tűzoltásra átcsoportosítani, immár az állami tűzoltás is el fog lehetetlenülni. „Kannibalizáció- egy márka értékesítési mennyiségének növekedése azáltal, hogy forgalmat vesz el egy másik márkától, de így a két márka összértékesítése nem növekszik”
A köztestületi tűzoltóságok kannibalizációjára utal az OKF által favorizált őrsprogram megvalósításához kapcsolt kommunikációja. Az eddig „létrehozott” őrsök döntő hányadban korábban is tűzoltóságok, több esetben köztestületi tűzoltóságok voltak. A kannibalizációt az valósítja meg, hogy az OKF az általa átvett eszközöket, épületet jellemzően mint új, azaz korábban a tűzvédelmet nem szolgáló erőforrásokat kommunikálja anélkül, hogy az őrsökhöz ténylegesen új erőforrásokat telepítene. Pontosan példázza ezt a ruzsai közestületi tűzoltóság esete, aminek épülete előtt őrsé avatásának alkalmából az OKF vezetője megnyitó beszédét akként kezdte, hogy „egy újat avatni az mindig öröm”. (forrás:http://www.youtube.com/watch?v=QE3r1_t-tRA video 4'04”) Ezt követően az OKF hivatalos (megyei/országos) honlapjain az őrsé alakulást akként propagálta, mintha az épület felújítása, és a Mercedes gépjármű fecskendő rendszerbe állítása az őrsprogramhoz kapcsolódóan teljesült volna (A/17), továbbá ezt propagálta a helyi lap tudósítójának is (A/18) Ehhez képest tény, hogy a korszerű Mercedes tűzoltó autó nem az „új” őrs „első” szere, azért ugyanis a helyi önkormányzat fizetett 2009-ben, amikor Makóról megvásárolta és felszerelte (A/19) az épületen pedig egyedül a cégtábla lett új az őrs avatás napján. 12.) A kannibalizáció negatív társadalmi hatása A ruzsai eset azért is fontos a helyi kötődésű tűzoltóságok ellehetetlenítésének bemutatása szempontjából, mert mint cseppben a tenger mutatja be, hogy a köztestületi tűzoltóságok bekebelezése a közvetlen hátrányokon túl hogyan hat a helyi civil összefogásra és a tűzoltó utánpótlás kinevelésére. Az interneten fellelhető egy szakdolgozat, (forrás http://www.vedelem.hu/letoltes/szakdolgozat/szak44.pdf )amelyben egy katasztrófavédelmet tanuló főiskolai hallgató 2010-ben írt TDK dolgozatában az önkéntes tűzoltó mozgalmat mutatta be, az őt kinevelő ruzsai önkénteseken keresztül. Bevezetőjében: „Témaválasztásom alapjául az szolgál, hogy 1999 óta vagyok tagja a Ruzsai Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek, és megalakulása óta – 2005. december 1.- a köztestületi formában működő önkéntes tűzoltóságnak is. Az önkéntes tűzoltó egyesületnél eltöltött évek alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem a tűzoltósportokról, főként a nemzetközi CTIF versenyszabályairól, a szomszédos országok (Ausztria, Szlovénia, Szerbia) diáktűzoltó mozgalmairól, versenyeiről. A több mint 10 év alatt számtalan megyei, országos versenyen vehettünk részt a csapattal, ezen túl több verseny szervezésében is segédkeztem.” Összegzésében: „Rá kellene döbbennie a magyar társadalomnak arra, hogy az összefogásnál nincs nagyobb erő, ami előrelendíthetné az országot, ezért van arra szükség, hogy minden újító szándékú előterjesztést megvizsgáljunk kivétel nélkül, származzék az bárkitől, ellenségtől, jó baráttól. ...Sajnálatos eseményeknek kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a magyarság rájöjjön: nem veszett el a remény, van még összefogás az országban, együtt tudunk érezni másokkal. A társadalmi szintről kiindulva ez folyamatosan begyűrűzhet a legkisebb egységekhez is, ott is fejlődést hozva ezzel.” A helyi kötődésű köztestületi tűzoltóságok ellehetetlenítésével szükségszerűen megszűnik az a közeg is, ahol ilyen szemléletű a fiatalemberek kinevelődhetnek a helyi közösség, vagy a hivatásos tűzoltó társadalom erősítésére. Ha van Nemzeti Együttműködés Rendszere, akkor ennek egy helyi kötődésű, a helyi polgárok részvételére alapozó tűzoltóság olyan tipikus hétköznapi színtere, aminek ellehetetlenítése éppen ezt az összefogást gyengíti. Alperes álláspontja ezért az, 10
hogy nem a köztestületi tűzoltóságok kannibalizációjával, hanem megfelelő integrációjával oldható fel az ellentét, és az önkéntesek képzésére, mozgósítására valóban alkalmas köztestületi/önkormányzati tűzoltóságokat – a sajátosságaik tiszteletben tartása mellett – a rendszer részeként kellene kezelni. Pl. az önkéntes parancsnokot nem berendelni kellene a hivatásosok heti értekezletére, hanem a meghívó és napirend közlésével tájékoztatni arról. III. Jogi értékelés 13.) nemvagyoni kár ténye, mértéke Felperes eredeti keresetének alapjául hivatkozott tényállást alapvetően megváltoztatta. A módosítás egyértelműen utal arra, hogy felperes valójában nem a nyílt levélben, vagy az MTI anyagban megfogalmazottakat tartja sérelmesnek hanem azoknak a hatását, ahogyan ezt keresete első verziója tükrözte is. Felperes a mai napig sem szólította fel az alperest, hogy nyílt levelét honlapjáról vegye le, hanem maga döntött úgy, a nyilvánosság előtti sajtó polémiába bocsátkozik Alperessel. A kereset módosítás tartalma arra utal, hogy Felperes nem elégedett a vita eredményével. Mindez azonban nem teremthet felperes számára alapot ahhoz, hogy a játékszabályokat utóbb megváltoztassa, és a vitában magát vesztesnek ítélve elégtételt követeljen magáért a sajtópolémiáért, hogy ti. az aláásta a tekintélyét. (Ha a vita nyertesének tartaná magát, akkor nyilván elégtételre nem lenne igénye Felperesnek.) Ha és amennyiben Felperes károkat szenvedett el Alperes 2012. februárjának végén közzétett nyílt levele miatt, akkor ezen kárai csökkentése érdekében akkor járt volna el a tőle elvárhatóan, ha a legrövidebb időn belül felszólítja Alperest a nyílt levél honlapról való levételére, és ennek elmaradása esetén elvárható időn belül jogi úton kísérli meg ezt elérni, az ideiglenes intézkedés lehetőségét is igénybe véve. Ezzel szemben Felperes először csak 2012. decemberében, jelen perben lépett fel Alperes ellen a nyílt levélre hivatkozva. Ha és amennyiben tehát Felperes reputációja az eltelt idő alatt károkat szenvedett, ennek mértéke álláspontunk szerint elsősorban annak tudható be, hogy kárai csökkentése érdekében nem úgy járt el, ahogyan elvárható, alapvetően pedig annak, hogy vitatható intézkedéseit meghozta, azok megváltoztatásáról időben nem gondoskodott. Presztízs veszteségében Felperes tehát döntően közrehatott, így annak pénzbeli megtérítését akkor sem tartanánk megalapozottnak, ha és amennyiben jó hírnevét Alperes a kereset módosításban megfogalmazott valamely tényállítással megsértette volna. Ilyenről azonban nincs is szó. 14.) Közügyben, nyilvánosság előtt folytatott vita megítélésének szempontjai az Emberi Jogok Európai Bírósága (EEB) gyakorlatában Röviddel a nyílt levél megírását követően került sor a sajnálatos kimenetelű pomázi tűzesetre, amely nyomán Alperes nyílt levele az országos sajtó érdeklődésének homlokterébe került. 2012. március 7-től kezdődően a felek között az ország nyilvánossága előtt folyó szakmai vita alakult ki egy közérdeklődésre számot tartó közügyben. Ezen naptól kezdődően született nyilatkozatok jogi megítélése ettől a vitától függetlenül nem kezelhető. Az EEB a közügyben, nyilvánosság előtt folyó vita során tett nyilatkozatokat konzekvens különbségtétellel kezeli, különösen ha mindkét fél tett a másikkal kalpcsolatos negatív nyilatkozatot. A Felperestől származó, A/20 alatt csatolt nyílt levélben foglaltak valóságát az F/6, F/7 alatt csatolt dokumentáció tételesen cáfolja, egyben igazolja, hogy ebben a vitában Felperes Alperes hátrányos közmegítélésének keltésére alkalmas magatartást tanúsított. E vonatkozásban hivatkozunk az EEB által 2009. december 9-én a KARSAI kontra MAGYARORSZÁG ÜGY-ben (5380/07. sz. kérelem) hozott döntésének indokaira (aláhúzások alperestől) 32.) A Bíróság megismétli, hogy míg a tények fennállása bizonyítható, az értékítéletek igazságtartalma nem bizonyítható. Ha egy állítás értékítéletnek minősül, akkor a beavatkozás (tehát Felperes védelmének) arányossága attól függhet, hogy a kifogásolt állítás tekintetében kellő tényalap áll-e fenn, mivel még az értékítélet is túlzott lehet, ha semmilyen tényalap nem támasztja alá (ld. pl. Jerusalem v. Austria, no. 26958/95, § 43, ECHR 2001-II; De Haes and Gijsels v. Belgium, 24 February 1997, Reports of Judgments and Decisions 1997-I, § 47; Oberschlick v. Austria (no. 2), 1 July 1997, Reports 1997-IV, § 33). Amint arra a Bíróság korábbi ügyekben rámutatott, a különbség a megállapítandó
11
ténybeli bizonyítás fokában áll (ld. fent idézett Scharsach and News Verlagsgesellschaft, § 40). 33. A Bíróság megjegyzi, hogy a kérelmező érve ténybeli állítást tartalmazott, ... Bíróság azonban úgy véli, hogy ez a tényállítás értékkel terhelt volt. ... 36. A Bíróság továbbá emlékeztet arra, hogy az Egyezmény 10. Cikke alapján történő beavatkozás arányosságának a megítélésekor a kiszabott szankció természetét és súlyosságát is figyelembe kell venni (ld., például, Ceylan v. Turkey [GC], no. 23556/94, § 37, ECHR 1999-IV; Lešník v. Slovakia, no. 35640/97, § 63, ECHR 2003-IV). Igaz, a jelen ügyben a kérelmezőt polgári jogi, nem pedig büntetőjogi szankcióval sújtották. A Bíróság azonban úgy véli, hogy a kérelmezőre kiszabott intézkedés, nevezetesen véleményének visszavonására kötelezés olyan kérdésben, amely történészként szakmai hitelességét érinti, visszatartó hatás (chilling effect) keltésére alkalmas. Ezzel kapcsolatban a Bíróság hangsúlyozza, hogy valamely tényállítás nemzeti bíróság által elrendelt helyreigazítása önmagában is maga után vonja az Egyezmény 10. Cikke alapján biztosított védelem alkalmazását. Fenti megfontolásokra figyelemmel a Bíróság úgy találja, hogy az Ítélőtábla és a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg meggyőzően nyomós társadalmi szükségletet arra, hogy egy nyilvános vita szereplőjének a személyiségi jogi védelmét a kérelmező véleménynyilvánítási szabadsághoz fűződő joga, valamint a közérdekű kérdések tekintetében e szabadság előmozdításához fűződő általános érdek fölé helyezze. Az e bíróságok által felhozott indokok nem tekinthetők elégséges és releváns igazolásnak a kérelmező véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogába történt beavatkozásra. Ezért a nemzeti hatóságok nem találták meg a kellő egyensúlyt a releváns érdekek között.”
14. A megnyilatkozásoktól való eltiltás igényének jogellenessége Alperes megnyilatkozásai tartalmukban az államosítás tényét tudomásul vevő, módját, szellemét azonban egyértelműen elutasító vélemény kifejezések. Alperes a fenti tárgyban a véleménye kinyilvánítástól generálisan nem tiltható el, így azon kereseti követelés, hogy Alperest a bíróság tiltsa el attól, hogy a vita tárgyává tett közügyet érintően véleményt formáljon/Felperest a továbbiakban bírálja, alapjogot sért. A kereseti követelés a tiltást illetően ki kellene terjeden arra, hogy konkrétan mely tényállítások ismétlésétől kéri Alperest eltiltani. Jelen tartalmában ezen kereseti követelés jogellenes. 15. Az elégtétel adás igényének alaptalansága Mivel Alperes a tűzvédelem területén szakmai ismertséggel, társadalmi megbízatásai alapján elismertséggel bíró személy, a kért intézkedés ezen szakmai megítélésére is kihat. Ebből eredően a tiltásról, elégtétel adásról csak különösen méltányolandó Felperesi igény, és konkrétan indokolható feltételek fennállása esetén, egyértelműen meghatározottan lehetne szó. Ahogyan az fentebb kitűnt az OKF negatív társadalmi megítélése nem sérti Felperest, amennyiben az szerinte a jelen kormányzati ciklust megelőző időszakból eredeztethető. Felperest- akit vezetői képviselnek – ezek szerint a vezetők tényeire visszavezethető alperesi nyilatkozatok, illetve azok hatása sérti anélkül, hogy ezen nyilatkozatok személyüket egyébként érintették volna. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy az egységes bírói gyakorlat a hivataloktól még a politikusoknál is nagyobb toleranciát vár el azokkal szemben, akik vele kapcsolatban negatívan nyilatkoznak, így méltányolandó kártérítés, elégtétel adás hatósági igénye a tényalappal bíró, tárgyszerű bírálattal szemben álláspontunk szerint nem érvényesíthető. „A véleménynyilvánítási és sajtószabadságnak alkotmányos értékéről és a demokratikus társadalom életében betöltött jelentős szerepéről … következik, hogy e szabadság különleges védelmet követel akkor, amikor közügyeket és a közhatalom gyakorlását, a közfeladatot ellátó, illetve a közéletben szerepet vállaló személyek tevékenységét érinti. … A demokratikus hagyományokkal rendelkező társadalmak tapasztalatai szerint is e vitákban esetenként kellemetlen, éles, esetleg igazságtalan támadásokat intéznek a kormányzat és a közhivatalnokok ellen és nyilvánosságra kerülnek olyan tények is, amelyek a közéleti szereplők becsületének csorbítására alkalmasak. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint kiemelkedő alkotmányos érdek az állami és a helyi önkormányzati feladatokat ellátó szervek és személyek tevékenységének nyilvános bírálhatósága, valamint az, hogy a polgárok bizonytalanság, megalkuvás, félelem nélkül vehessenek részt a politikai és társadalmi folyamatokban, a közéletben”(36/1994 Ab.hat) Alperes vélemény
kifejezései az ítélkezési gyakorlat szerint nem tartalma, hanem kizárólag módja tekintetében alapozhatnák meg Felperes jog által elismerhető érdekeit ha és amennyiben a vélemény/értékítélet „aránytalanul túlzó” vagy „indokolatlanul bántó” lett volna. Ilyenről azonban nincs szó, erre Felperes sem hivatkozik. 12
16.) Közügyben kifejtett vélemény tényalapjának jogi értékelése Hangsúlyozzuk, hogy ezeknek a nyilatkozatoknak a középpontjában nem az OKF vezetőinek személye, vagy az OKF szervezete, hanem a tűzvédelem, a polgárok élet és vagyonbizonsága közügyének mikénti megítélése állt. Az EEB gyakorlatában – közügyekben folytatott nyilvános vitában - még a valóságnak meg nem felelő tényállítások is védelmet kaptak. A Dalban v. Románia ügyben (28114/95. 1999. 09.28-i ítélet) bár a kérelmező egyes tényállításai valótlannak minősültek, mivel a közérdek szolgálatában járt el, elmarasztalása megsértette az Egyezményt. Az az elv, amely szerint a tényállítások bizonyos körülmények között– pl. a közügyben nyilvánosság előtt folytatott vitában - még teljeskörű bizonyítottság hiányában is védelmet élveznek, megerősítésre került a Brasilier v. Franciaország ügy ítéletében, (71343/01. 2006. 04.11-i ítélet) valamint a 47/1991/299/370. 1992. 05.28-i ítélet) a Thorgeirson v. Izland ügyben. Ehhez képest az Alperes véleményét, értékítéleteit alátámasztó tényállítások, ti. a Dunakanyar tűzvédelmi eszközeinek elvonása, az átalakítás első hónapjai alatti halálozások kirívóan magas száma, a riasztási rendszer 2012. január 26-án eszközölt megváltoztatása, az OKF létszámának és hatáskörének robbanászerű növekedése olyan nyilatkozatok, amelyek valóságát Alperes a fentiekben aggály nélkül igazolta, továbbá ezen tények valóságát Felperes sem vitatja. Az ezekre alapított bírálat, az ezeket minősítő vélemény/értékítélet pedig a jogállam mindenkor védendő érdeke és értéke. Amikor Alperes a nyilvánosság megszólítása mellett döntött, két naponta egy emberrel több halt tűzhalált az országban mint a visszaállamosítás előtt, és a rendszer április 1-i teljes bevezetésére figyelemmel még esély mutatkozott a korrekcióra, azaz fellépése közérdekű és egy nappal sem halasztható volt. Tisztelt Törvényszék ! A fentiek alapján álláspontunk szerint a kereset továbbra is tény és jogalap nélküli, egyes elemeit tekintve az igény önmagában is jogellenes. Kérjük elutasítását és Felperes Alperes költségeiben való marasztalását. Budapest, 2012. január 21. Tisztelettel: Leidinger István dr. Panyik József ügyvéd alperes meghatalmazott jogi képviselő Mellékletek: A/4 önkormányzati testületi jkv. a Tahi őrsről A/5 CITF statisztikai kiadvány/OKF A/6 géppisztolyos tűzoltók fotói 2012 A/7 szigetmonostori ÖTE eszközei A/8 GWW494 gépjárműfecskendő fotója A/9 téves riasztások hanganyaga A/10 hajdúhadházi önk. testületi ülés jkv. A/11 ruzsai önk. ülés jkv./tűzoltóság átadása A/12 pásztói önk. ülés jkv/tűzoltóság átadása A/13 hójelentés előírása (e-mail) A/14 önkéntes parancsnok berendelése A/15 bürokrácia A/16 balmazújvárosi tűzesetről újságcikk A/17 kat.véd. Őrs kommunikációja Ruzsa/OKF honlap A/18 katvéd őrs kommunikációja /újságcikk A/19 gépjármű 2009-es beszerzése Ruzsa/újságcikk A/20 Pest m.OKF Igazgató felelősséget megállapító sajtóközleménye A/21 13/2012 OKF Főig Intézkedés és kapcsolódó OKF megyei igazgatói utasítás hivatkozott részletei
13
Budapest Környéki Törvényszék BUDAPEST Thököly út 97-101. 1146
Ellenkérelme
Leidinger István 2013 Pomáz, Kosztolányi D.u. 1. sz. alatti lakos Alperesnek
képviseli: dr. Panyik József ügyvéd 1138 Budapest, Dagály u. 4. V/18.
a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (1149 Budapest, Mogyoródi út 43.) képviseli: dr. Csekő Katalin kiemelt főelőadó
Felperes által jó hírnév megsértése és kapcsolódó követelések
tárgyú keresetére
ügyszám: 12.P.22.936/2012 Melléklet: A/4-A/20
14
