Dobogó
tartalom
Katedra
Haraszti Mária
Tisztelet
a tanítónak
Legkedvesebb mesefilmem - Tilos az á, avagy a Százholdas pagony meséi 2 Dobogó - Tisztelet a tanítónak
3
Alma materek
4
90 éves a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kara
9
Előkészítő idõszak az első évfolyamban - 1. rész
10
Erkel és Liszt a 19. századi Pozsonyban
12
A komáromi magyar gimnázium a zenére és zenével nevelés tükrében (I. rész) 14 Ünnep az ünnepben
16
A fiatalkorúak szexuális szokásainak változásai (II. rész)
17
A tanulási zavarokról általánosan
18
30 év – mérlegen (A jubileumi Gímesi Mûvelődési Táborról)
19
Közelebb az Olvasóhoz (Oktatási segédanyag az Irodalmi Szemle hasábjain)
20
Kanizsai Dorottya, a nagy temetés szervezője
21
Az „egyeneságú” utód és más „jogi” kifejezések
22
Nagykezdőbetűsítés
23
Önmagunkkal azonosulni
24
Ajánló
25
TANDEM - Állj pályára!
26
Szülői szemmel
29
Lendületben a zselízi fiatalok
30
Kolumbiai kislányok Szencen
31
Balázs István katalógusához
32
Könyvajánló
34
Keresztrejtvény
35
Házunk tája
36
Egyedi tárgyak a Vermes-villában - Hungarikonok
38
Kisiskolás koromban nagyon szerettem volna tanító néni lenni. Elképzeltem, ahogy minden Mária-napon nagy csokor bokrétákat kapok a gyerekektől – ahogy tőlünk a mi mosolygós tanító nénink… (Úgy hallom, sok helyütt ez a szép szokás is kikopik lassan.) Később persze új „tanarak” jöttek és mentek, én meg űrhajósként, csillagászként, majd szociológusként rendeztem be képzeletbeli jövőmet. Tanáraim inkább a fizika, matematika vagy vegyészet irányába terelgettek volna – mert akkoriban is voltak irányelvek és betöltendő kvóták, amelyeket az állam bácsi követendőknek tartott. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy tanárképzőben találtam magamat. Másféle magyar szak idehaza nem volt, azt illett elvégezni, amire felvettek. Állam bácsi persze közben tanulmányoztatta velünk a kötelező nyári kényszermunkák során az összes környékbeli konzervgyárat, paprikamalmot, nagyüzemet, hogy magunktól is észrevegyük: értelmiséginek lenni azért mégiscsak tisztább munka, ráadásul nincs három műszak se. Azaz: ki kell bírni az öt évet, ha nem akarunk egész évben hagymát pucolni a konzervgyárban. Hogy mégsem lettem tanár, annak nem a hagyma volt az oka, hanem hogy a középiskolai kötelező óraadások közben rájöttem: nem nagyon tudnék kellőképpen szigorú és következetes lenni, és a tanítványaim szépen a fejemre nőnének. Később, ezt elkerülendő, magamat kéne megkeményítenem olyanná, amilyenné már nem szerettem volna válni. Így hát inkább elmentem „egész népemet taní-tani”… Sok odaadó pedagógussal találkoztam az évek során. De olyanokat is megismertem, akik elhivatottsága felől kételyeim merültek fel. Máig csodálkozom azon, hogy miért nincsen kötelező pályaalkalmassági vizsgálat már a képzésbe történő felvételik során, megállapítandó, miképpen kezelik, oldják meg és tűrik a jelöltek a stresszhelyzeteket, példának okáért.
Mert a pedagógus erős nyomásnak van kitéve. Naponta újra meg újra készülnie kell, és vizsgáznia tananyagból, gyerekből, szülőkből, kollégákból, magánéletből. S mint a minapi tömeges tüntetés bizonyította: úgy, hogy közben anyagilag nincsen olyan helyzetben, hogy kapitalizálódó régi-új világunkban példaként állhasson a gyerekek előtt a pedagógusi szakma. Nagyanyám mesélte, hogy fiatalkorában a tanító úréknál szolgált. Ellátta a házat, besegített a konyhán, rendezgette a gyerekeket. Akkoriban egy falusi tanító családnak kellett, hogy segítsen legalább egy lány, cseléd, aki leveszi vállukról a napi terheket, hogy a tanító úr annak szentelhesse magát, ami a feladata: tanítson, szervezzen, életpályákat indítson el, kórust vezessen, részt vehessen a közösség szellemi életének irányításában, véleményének formálásában, értékrendjének emelésében, meghatározásában. Pedig nem volt könnyű a kor: a nagy háború után újra kellett teremteni mindent… Aztán jött a másik háború, és minden kezdődött elölről… csak most közben az értelmiség degradálása során a pedagógus is napszámos lett, ő lett a cseléd; az értékmérőt a „jéerdéelnök” meg a főtehenész (nagybátyám az volt!) jelentette. Mire az értelmiség feltornázta magát valamiféle újra-elismertségi és értékadói szintre, jött egy újabb fordulat, ahol meg – „Csoki Juing” után – a politikus meg a megasztár a vágyálmok tárgya. Ki tudja, megint hogyan fordul a világ, amikorra a pedagógusi küldetés újra visszaszerzi tekintélyét? Mert annak, hogy egy közösség milyen szinten tudja magát képviselni tudományban, művészetben, közéletben, az alapjai a pedagógusok kezében vannak. Megérdemelnek hát minden tiszteletet, odafigyelést és építő bírálatot is, hogy munkájuk nyomán erős és határozott egyéniségek, tudatos és öntudatos fiatalok építsék és korszerűsítsék, amit elődeink meg mi magunk is értékként át tudtunk menteni. Sikeres tanévet! 3
Alma materek Tanítás az alsó tagozaton
Iskola
a hegy tövében
Pelsőc község, amely hajdanán a Bebekek fészke volt, gyönyörű természeti környezetben fekszik, maga az iskola is a domboldal, pontosabban a Kis-hegy tövében található. Valaha Petőfi Sándor is megfordult itt, az Útirajzokban írja, hogy átutazóban, mentében-jártában szivart vett a trafikban. Ennek emlékére a lelkes lokálpatrióták egy táblát is elhelyeztek e „szent” helyen, de tábla jelzi a kultúrház falán azt, hogy a községnek „köze volt” II. Rákóczi Ferenchez is, s hogy itt született Rudnay Gyula, a híres festő, és Dénes György szlovákiai magyar költő is, akinek hamvait a helyi temetőben helyezték el. A községnek két jelentős műemléke van (a Bebekek várát már csak kis omladék jelzi), a községháza és a református templom, amelyben csodálatos középkori falfestmények találhatók. De térjünk vissza a magyar tannyelvű alapiskolához, ahol Kulik Szilvia igazgatóhelyettes fogadott bennünket. Ottjártunkkor éppen a falu szülöttéről, Dénes György költőről emlékeztek meg halála évfordulóján egy szép műsorral. Erről sohasem feledkeznek meg, hiszen a költő lélekben, verseiben mindig hű maradt szülőfalujához, a csodálatos szülőtájhoz, amely a különleges karsztvidékbe ágyazódik be. Az iskola a jövőben szeretné felvenni a költő nevét. A pelsőci iskolában beszélgettünk, és azt hittem, hogy a mobiltelefon szólalt meg, mert kellemes hangok terjedtek az éterben. Kiderült, hogy ez a be-, illetve a kicsengetés jelzése volt. Nem a hagyományos csengő szólal meg ilyenkor? Nem, ugyanis a régi, hagyományos csengőnk nagyon rossz állapotban volt, ezért körülbelül két éve lecseréltük. Ezt szeretik a gyerekek, mindig más zene szólal meg az órák kezdésekor, illetve befejezésekor. Számítógéppel vezérelt, és többféle dallamot produkál. Közkívánatra talán? Igen, több iskolában hallottuk ezt a csengőszót, hallottunk a cégről, amely ezzel foglalkozik, és úgy döntöttünk, hogy ilyet szereltetünk be. A gyerekek hogyan fogadták? Kérik az osztályfőnököt, hogy most ne a Beatles, hanem Sting szólaljon meg? Vagy hogy van ez? A zeneszámok be vannak kódolva a szerkezetbe, és nincs „közkívánat”, hanem mennek sorba a dallamok, úgyhogy a gyerekek ezt hallgatják, megszokták. Viszont amikor legelőször megszólaltattuk ezt az újfajta „csengőt”, akkor főleg a kicsik táncra is perdültek az osztályban, amikor épp olyan zene szólt, úgyhogy nagyon tetszik nekik. Ez már jelent valamit, mert akkor jobb hangulatban folyik az oktatás, és lehet, hogy a becsengetés sem szomorítja el an�nyira a nebulókat. Igen, inspirálja, jókedvre deríti őket a csengetés, s azt hiszem, hogy a nagyok is 4
szeretik, mert néha még azt is hallom, ha órán vagyok, hogy az ismerős dallamok hallatán elkezdenek dudorászni „csengetés” közben. Ennyit a zenéről a csengő kapcsán. Beszéljünk most az alma materről. Néhány adatot ha elmondana arra vonatkozóan, milyen nagy ez az iskola, hányan járnak ide és honnan? Az iskolának jelenleg 196 tanulója van; nem mondhatjuk magunkat nagy iskolának, mert voltak évek, amikor 300 gyerekünk volt, de Pelsőc központi település és a mi iskolánkba 12 falunak a diákjai járnak. Sok a bejáró gyerekünk, tehát mondhatom azt is, hogy ők tartanak fenn minket. Kevés a pelsőci gyerek. Ez a 12 település viszonylag nagy területen van szétszórva Pelsőc körül, és bizony manapság a tömegközlekedés sem olyan jól szervezett, mint hajdan volt. Ez nem jelent problémát a bejáráskor? Elég nagy gond a bejárás. Nekünk az órarendet is úgy kellett megtervezni, hogy alkalmazkodjunk a buszjáratokhoz. Sajnos nekünk kell igazodnunk a közlekedéshez, ezért már háromnegyed nyolckor kezdődik az első óra. Úgy kellett megszerveznünk az első hat órát, hogy negyed kettőkör vagy legkésőbb fél kettőkor elérjék a gyerekek a buszokat. A közlekedés óriási gondot jelent, főleg télen. Ha nem érik el ezeket a délutáni járatokat, akkor ötig, negyed hatig itt kell lennie a gyereknek, úgyhogy nekünk az egész életünket tulajdonképpen a bejárókhoz, illetve a közlekedéshez kell igazítani. Mint szülő és mint pedagógus is azt tudom
mondani, hogy bizony ez áldozatokkal jár. Van olyan gyerek, akit a szülő hord autóval, ha munkába jön, illetve onnan haza tart, de a legtöbb gyerek a tömegközlekedést használja. Minden elismerésem azoké a szülőké, akik vállalják ezeket a „megpróbáltatásokat” csak azért, hogy a gyermekeiket anyanyelvükön oktassák. Feltételezem, hogy önök megpróbáltak ezen a helyzeten javítani. Mit mond a közlekedési vállalat, miért nem tudja úgy indítani buszjáratait, hogy az a gyerekeknek és az iskolának jobban megfeleljen? Ők is megpróbálnak több szempontot figyelembe venni. A környék legnagyobb üzeme a gömörhorkai gyár, és nekik ahhoz is igazodniuk kell, tehát az ottani munkásokhoz. Kettőkor befejeződik a műszak, illetve kettőre viszi az autóbusz a gyárba az embereket, tehát ez is egy szempont és feltétel az autóbuszok indulásakor. Ahogy sok helyen, itt is meglehetősen sokféle gyerek jár az iskolába. Ezt olyan értelemben gondolom, hogy nemcsak helybeliek és bejáró gyerekek vannak itt, hanem hátrányos helyzetűek is, akik kevésbé jó anyagi körülmények között élnek. Ez nem jelent problémát? Megszoktuk. Próbálunk együtt élni ezekkel a dolgokkal, maximálisan alkalmazkodni ezekhez a gyerekekhez illetve családokhoz. Azt hiszem, hogy ez volt a legelső lépésünk abban az irányban, hogy nyitott iskolává váljunk, s elfogadjuk a hátrányos helyzetű gyerekeket és családokat. Nincs miből válogatnunk, nekünk ezzel a „gyer-
A szerző felvételei
Kulik Szilvia, igazgatóhelyettes
Katedra
Katedra
Alma materek
mekanyaggal” kell dolgoznunk. Próbáljuk őket felkarolni, segíteni, maximálisan megérteni. Említette, hogy Pelsőcről viszonylag kevesen járnak ebbe az iskolába, de tudom, hogy van itt egy szlovák tanítási nyelvű iskola is, és oda sokkal többen járnak annak ellenére, hogy ez a település még mindig magyar többségű, és régebben még nagyobb volt a magyarok számaránya. Mivel magyarázható az, hogy sok magyar, illetve vegyes házasságból származó gyerek is inkább a szlovák iskolába kerül? Nézetem szerint itt tényleg a vegyes házasság az ok, a szülők úgy gondolják, hogy ha vegyes házasságról van szó, akkor inkább a szlovák szó felé kell orientálódniuk. A szlovák iskola talán azért vonzóbb nekik, mivel ott (szerintük) a gyerekük jobban megtanul szlovákul. Nézetem szerint ez az állítás nem egészen helytálló, mert mi a magyar iskolában új módszerekkel oktatjuk a szlovák nyelvet, és az eredményeket az is igazolja, hogy a mi gyerekeink nagyon sokan szlovák középiskolában is megállják a helyüket ,és a szlovák nyelvű főiskolát, egyetemet is elvégzik. Talán ezek a szülők nem tudatosítják, hogy a gyermek az egyik szülőtől biztosan tökéletesen megtanul szlovákul, de a magyar iskolában sok pluszt kapna még, hiszen bevezetnék a magyar kultrúrába, történelembe is, amelyről később lehet, hogy nem hallana, és felnőttként szembesülni ennek a hiányával nem kellemes dolog. Ezt azért mondom, mert találkoztam olyanokkal, akik szlovák iskolába jártak magyar, illetve félig magyar családokból, és sokan, felnőttként színmagyar környezetbe vagy Magyarországra kerülve, később voltak kénytelenek bizonyos tudnivalókat pótolni. Most, amikor nyitottak a határok és Magyarországon is tanulni lehet, a magyar iskola talán célszerűbb lenne. Persze minden szülőnek joga van döntenie gyermeke sorsáról... De lépjünk tovább, beszéljünk az önök intézményéről... Hogy itt milyen színvonalon zajlik az oktatás, azt azon is le lehet mérni, hogy különböző megmérettetéseken, tanulmányi és egyéb versenyeken gyakorta találkozni pelsőciekkel. A Katedra versenyein, a TUDOK-on, a Kincskeresőn vagy más olyan versenyeken, amelyeket kimondottan az alapiskolások számára szerveznek, rendeznek. Ezek szerint a pedagógusoknak nemcsak a tanítási órákon, hanem máskor, a szabadidejükben is van kedvük és energiájuk ahhoz, hogy foglalkozzanak a gyerekekkel, felkészítsék őket ezekre a versenyekre. Mi tanítunk is, nevelünk is, a tehetséggondozást elsődleges feladatunknak tartjuk, nemcsak a tanítási folyamatban, nemcsak a mindennapjainkban, munkaidőnk alatt, hanem bizony sokszor a tanítási időn kívül is. Gyermekeink nagyon sok versenyre el-
A tornaterem
jutnak, legyen az helyi, járási, kerületi vagy országos, sőt, büszkén mondhatom, hogy nemzetközi versenyeken is ott vagyunk. Levelező versenyekben veszünk részt, szívesen teszi ezt a pedagógus s a gyerek is, mert sikerélménye van, mert a tanulók kiváló erdeményeket érnek el. Nagyon sok díjat hoztunk el a múlt tanévben is különböző versenyekről, büszkék vagyunk gyermekeinkre. Lehetne egy kicsit konkrétabb is? Évente eljárunk a Kincskeresők versenyre, felkészítő Máté Eleonóra kolléganő. A gyerekek, akik részesei, illetve résztvevői ennek a versenynek már évek óta: Máté Julianna, Molnár Klaudia, Rákay Nikoletta és Nagy Tamás. Varga Éva kolléganő évente kétszer, tavasszal és ősszel elviszi a gyerekeket a virágkötő versenyre. Nagyon jók a tanulók, ügyes kezük van. Szép virágkompozíciókat alkotnak, és a kerületi versenyen is megállják a helyüket. Hosszú évek óta figyeljük a gólyák költözését Pelsőcön, ezt a megfigyelést a természetrajzot oktató kolléganő, Flander Éva „felügyeli”, a gyerekek örömmel vesznek benne részt. Figyelik a madarakat, rajzolnak, prezentációkat készítenek, és ezt adják be a járási központba, s az ottani szakemberek a rozsnyói könyvtár munkatársaival együtt értékelik ki a programot. Rajzversenyekbe kapcsolódunk be, a legügyesebb rajzolónk Máté Julcsi a kilencedikből. Ő a pedagógusszövetség versenyén is díjat nyert a szép rajzával. Sakkoznak is a gyermekeink, kitűnő eredményeket érnek el járási szinten, sőt, a kerületi versenybe is eljutott már egy kislány, aki ott is jó helyezést ért el. Különböző számítástechnikai versenyekbe is bekapcsolódunk, igaz, hogy még különösebb helyezést nem értünk el, de szeretik a gyerekek, majdnem mindegyiknek van otthon számítógépe. Hangsúlyos nálunk az idegen nyelvek oktatása, van német és angol szakos pedagógusunk, erre büszkék is vagyunk, mert ezt nem mindegyik iskola mondhatja el. Nemcsak járási szinten érnek el kiváló helyezéseket, hanem kerületi szintre is eljutnak a gyermekekkel. Több éve működik a lövész szakkörünk, amelyet két külsős vezet, akik nem pedagógusok. Milyen fegyverrel lőnek? Versenylégpuskával. Járási, kerületi és országos versenyekről is hoznak díjakat, volt már első helyezésünk is országos versenyről. Ügyesek voltak a gyermekeink a szava-
lóversenyen, Scsuka kolléganő készítette fel a legtöbb tanulót, de volt, hogy az 1–4-en Cselényi Alica és Király Katalin kolléganők is foglalkoztak a gyerekekkel. Eljutottak egészen a kerületi döntőkig, és ott arany-, illetve ezüstsávos helyezést értek el a résztvevőink. Büszkén mondhatjuk azt is, hogy a „fizikusaink” is nagyon jó helyezéseket értek el, a nyolcadikosok és a kilencedikesek a kerületi versenyig is eljutottak, és sikeres megoldók voltak. Évente részt veszünk a kémiai olimpián a kilencedikesekkel, most Molnár Kriszta volt az, aki a járásban a negyedik helyet szerezte meg. Azért hozzá kell fűzni, hogy ezeken a versenyeken szlovák gyerekekkel versenyeznek, s bizony van mit csinálniuk, mert sokszor pontatlanul vannak magyarra lefordítva a feladatok, ezért a gyerekeknek a szlovák szöveget is olvasniuk kell, hogy tudják értelmezni. Sportolóink, főleg a kiütősdiben szereplő lányaink, ötödikesek és hatodikosok, mindig helyezettek a körzeti, járási fordulóban, és gyakran eljutnak a kerületi döntőig is. Jochman Ivetta készíti fel a sportolóinkat. Hagyományos sportokban is remekelnek, mint az atlétika vagy a foci? Mind a fiúk, mind a lányok versenyszerűen fociznak, de példának okáért nemrégen az atlétikai bajnokságok zajlottak, és ott is díjakat szereztek. Két első és egy harmadik díjunk van, úgyhogy remekelnek a tanulók, főleg a nyolcadikosok és kilencedikesek. Tegnap már jártam itt az iskolában, és láttam néhány szépen felöltözött fiút és leányzót... Megkérdeztem tőlük, hogy hova mennek. A válaszuk az volt, hogy a tánciskolába. Tehát arra is ügyelnek, hogy a gyerekek legalább alapfokon elsajátítsák a társastáncokat? Úgy hallottam, hogy ennek nagyon régi tradíciója van a községben. Valóban, s mi fontosnak tartjuk, hogy társastáncot is tanuljanak a gyerekek. Persze az iskola csak részben a szervezője ennek, a másik szervező a község. Minden évben a kilencedikesek járnak tánciskolába, körülbelül februárban kezdik a tánctanulást, és a Próbabál május végén vagy június elején zajlik. Ezen az első bálon mutatják be a szülőknek, a pedagógusoknak, hogy mit is tanultak, hogyan fejlődtek a fél év alatt. De társastáncot táncolni itt az iskolában is tanítjuk őket, és néptánc szakkörünk is működik. Ide főleg a felső tagozat első két osztályából járnak, ügyes szakkörvezetőnk van, aki pedagógus, és férjével együtt táncolt Rozsnyón a Búzavirágban. Ők szakavatott oktatói a néptáncnak. Milyen táncokkal foglalkoznak leginkább? Tudom, itt a szomszédban, Szilicén, Borzován voltak annak idején olyan idős emberek, akiktől elleshették a fiatalabbak a lépéseket, táncokat. Pelsőcön is, gondolom, voltak régebben ilyen táncosok, de a mai fiatalok mit táncolnak? 5
Alma materek A szakkörvezető borzovai, és ezért ők borzovai, illetve gömöri táncokat táncolnak. Takács András Gömöri táncok című gyűjteményéből válogattak. Nemcsak táncokat tartalmaz a kiadvány, vannak benne mondókák és különböző jelenetek is, tehát nemcsak a táncra összpontosítanak, hanem általában a helyi folklórra. Arról már volt szó, hogy itt hányan tanulnak és miként járnak be az iskolába, de amikor elvégzik a kilencediket, akkor merre rajzanak ki a tanulók? Milyen iskolákat választanak és milyen eredménnyel tudnak továbbtanulni? Végzős tanulóink középiskolában folytatják a tanulmányaikat, elmondhatjuk, hogy a legtöbben érettségivel végződő iskolába jelentkeznek. Az elmúlt év kilencedikesei közül nagyon sokan gimnáziumban, illetve szakközépiskolában folytatják tanulmányaikat. A környékünkön a rozsnyói és a tornaljai gimnázium választható, de egészségügyi szakközépiskolába nemcsak lányok jelentkeznek, hanem most már egyre több fiú is. Eljutnak gyerekeink a kassai gimnáziumba és az ipariba is, és három fiú a losonci építészetibe jelentkezett. Próbálunk tanácsot adni a végzősöknek abban is, hogy éppenséggel mi felelne meg nekik a legjobban. Igyekszünk olyan helyek felé terelni őket, amelyek a személyiségüknek is megfelelnek. Mi a kívánsága, ami ha teljesülne... 1958-ban épült az iskolánk, nagyon régi épületről van szó, és mi próbáljuk önerőből tatarozni. Az évek hosszú során többször fordultunk már a községhez, hogy segítsenek nekünk ebben. Ígéretek mindig voltak, csak sajnos a tettek hiányoztak. Ha nekem egy tündér teljesítené a kívánságomat, akkor én azt kérném ennek az iskolának, hogy újítsák fel. Nem kell nekünk csodapalota, elég lenne, ha az ablakokat, a fűtést, a radiátorainkat, a vízvezetéket és a villanyhálózatot felújítanák. Még a környezetről sem kellene különösképpen gondoskodni, ahogy elnézem, mert ilyen szép környezetben nagyon kevés iskolát láttam, majdhogynem irigylésre méltó, ha ezek az ön által említett gondok nem lennének. Büszkék vagyunk arra, hogy a Gömör– Tornai-karszt tövében fekszik az iskolánk. Aki idegen ide jön, mindenki megcsodál minket, akár télen, akár nyáron. Jó, csöndes helyen fekszik ez az iskola, a Kis-hegy lábánál, ideális természeti paradicsom a gyermekek számára. Szeretjük ezt a helyet. Vannak-e az iskolában integrált tanulók, s ha igen, akkor miképpen foglalkoznak velük? Körülbelül 30 integrált tanulónk van az egyes osztályokban. Ők természetszerűen
6
Katedra különböző „fokon” integráltak, sőt, egy autista gyerekünk is van. Speciális pedagógusunk viszont nincs. Keressük, mint szénában a tűt, de eddig nem találtunk ilyet. Az egyik nevelőnőnknek van részképzése, de sajnos ez kevés ahhoz, hogy tanítson. Egyik volt növendékünk viszont Miskolcon végez egy tanfolyamot, ahol speciális gyerekekkel foglalkoznak. Ő nálunk gyakorol, s eredményeket ér el ezekkel a gyerekekkel. Reméljük, a jövőben majd tudunk vele számolni. Sajnos egyre több az írási és olvasási nehézséggel küzdő gyermek. Az autista kislányhoz kértünk asszisztenst a kerületről, de nem kaptuk meg, s van egy mozgássérült tanulónk is, számára sincs asszisztensünk, állítólag mindkettőt anyagi okok miatt nem tudják biztosítani. Most ugyan van egy kolléganő, aki ezekkel a gyerekekkel foglalkozik különórákban, naponta 2-3 órát is eltölt velük. Ez nagyon megterhelő, viszont az osztályba néha-néha betesszük őket, akkor látjuk, hogy mennyit érnek el egyedül, hiszen ezek a gyerekek is fejleszthetőek és fejlődnek is. Viszont az osztályokban a nagy közösség őket már zavarja, ott nem igazán tudnak érvényesülni. A többiek, gondolom, azért már befogadták őket. Igen, befogadták. Próbáljuk őket tudatosan arra nevelni, hogy ezek a gyerekek is ugyanolyanok, mint ők. Megtanulták az elsősök azt, hogy a mozgássérült kisfiúval hogyan lehet együtt élni. Egy bemutatóórán voltam a múltkor az első osztályban, és magam is meglepődtem, hogy ezek az elsősök mennyire tudják kezelni a „problémát”, a vele együtt töltött perceket vagy órákat hogyan tudják megélni. A gyerekek játszanak vele, nem zavarja őket a jelenléte, „beszólásai”, illetve megnyilvánulásai. Érdekes módon kezelik a kicsik ezt a kisfiút. A kislánynak nagyon nehéz, mert őt zavarja a legkisebb zörej is, ezért ő nagyon nehezen tehető be egy osztályba. Itt is bebizonyosodott az, hogy nem lehet elég korán kezdeni hozzászoktatni a gyerekeket ahhoz, hogy toleránsak legyenek, és fogadják el a másságot. Mire felnőnek, megszokják és természetessé válik számukra, hogy sérült emberek is vannak, s hogy nekik is joguk van a teljes emberi élethez.. Tulajdonképpen ez a folyamat már az óvodában elkezdődik, hiszen ezekkel a gyerekekkel ők már az óvodában elkezdték az együttműködést, megszokták őket, azt, hogy milyenek, mi az, amit tudnak, mi az, amit nem tudnak, mi az, amiben ügyesebbek, és így fogadják el már őket az iskolában is. A kicsik pedig igénylik, hogy együtt dolgozzanak, együtt legyenek. -lacza-
A pelsőci magyar alapiskola tanulói, Máté Julianna (8. B), Molnár Klaudia (8. B), Nagy Tamás (9. A) szívesen beszéltek az iskoláról, önmagukról, azokról a dolgokról, amelyeknek időt szentelnek az iskola mellett. Úgy hallottam, Tamás, hogy méhészkedsz... Igen, ez így van. Nagyon jó vagy fizikából és társastáncból is. Én nyitott vagyok minden oldalról, minden tantárgyat szeretek, és érdekelnek az új információk, mindenről. Ez a bizonyítványodban is meglátható? Igen, tiszta egyes voltam eddig. Ehhez csak gratulálni lehet. A szebbik nem képviselői hogy állnak a tanulással és az egyes tantárgyakkal? A tantárgyakkal mi is jól állunk, mi is szeretünk mindenbe bekapcsolódni, például különféle versenyekbe. Például milyenekbe? Énekversenybe, szavalóversenybe, a Katedra versenyeibe, a fizikai, matematikai olimpia és Pythagorasz versenyébe. Miért fontos számodra, hogy ilyen versenyekbe bekapcsolódj? Hiszen sok minden más is van még, ami az ember idejét kitöltheti. Téged miért éppen az említettek foglalkoztatnak? Tapasztalatokat szerezhetünk, tanulhatunk a versenyeken, megtudhatjuk, milyen szokások vannak más tájakon... Például te miket tanultál meg ennek köszönhetően? Én a szülőfalumról, Mellétéről tudtam meg nagyon sok dolgot, amikor a prezentációt készítettünk a Kincskereső versenyre. Korábban kevesebbet tudtam meg arról, hogy mivel foglalkoztak régen nálunk. A verseny rákényszerített arra, hogy jobban belemélyedjek a témába. A hetvenes évek közepe táján Mellétén még többen aktívan forgatták a korongot, vagyis gyártották a cserépedényeket. Vannak-e még fazekasok a falutokban? Sajnos fazekasok már nincsenek, az utolsó bácsi is meghalt, kihalt ez a mesterség. Mit tudtál meg arról például, hogyan is dolgoztak a fazekasok? Részletesen ezzel nem foglalkoztunk, inkább általánosságban kellett a faluról összegyűjtenünk adatokat, főleg a régebbi dolgokat, és ami a templomot illeti. Borzován is foglalkoztunk a templommal. Az egy különleges, kazettás mennyezetű templom, és a kazettákon található szimbólumokat próbáltuk megfejteni, például az életfaszimbólumot. Nekem ott lakik a dédmamám, ezért szoktam oda járni nyáron, és akkor a templomba is elmegyünk. Mit hallottál erről a szép kazettás templomról?
Katedra
Alma materek
Nagy Tamás, Molnár Klaudia és Máté Julianna
Úgy festették meg a kazetták szimbólumait, az ülésrend szerint, tehát ahogy régen szokás volt a templomban ülni. Például ahol az idős asszonyok és mondjuk a fiatal fiúk ültek, mindenhol másfajta szimbólum található. Ennyit rólad, és akkor most még nem kapott szót egy ifjú hölgy, aki verset is mondott ma itt az iskolában. A versmondás mit jelent neked? Mondhatjuk, hogy a hobbim, mert kiskorom óta szeretem a költészetet, úgyhogy lényegében már az életemhez tartozik. Milyen versenyeken, hol szoktál egyáltalán szerepelni versmondóként? Minden évben jelentkezem a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenybe, ezenkívül Magyarországon is többször voltunk, például az Egressy Béni Szavalóversenyen. A versmondásra buzdított valaki régen, vagy magadtól gondoltad azt, hogy szavalnod kell? Ki foglalkozik most veled? Hogy miként kezdtem el ezt az egészet, arra már nem emlékszem, mivel óvodáskorom óta mondok verset, de van egy nagyon kedves tanítónő, ő már az óvodában is tanított, és a mai napig ő foglalkozik velem. S ő választja ki számodra a verseket is, vagy te magad? Nem, már magam választom a verseket, de mindig ad tanácsot. Amikor rád bízza, akkor te mit választasz a legszívesebben? Mindig valami újat keresek, valami olyat, ami még nem elcsépelt vers, ami újat hoz. Azt is hallottam rólad, hogy egy másfajta versenybe is beneveztél. Megtudhatnánk róla valamit? Igen, egy fizika tantárgyi levelező versenybe neveztem be tavaly először, és szerencsés voltam, a kerületi harmadik helyet szereztem meg.
Ez szlovákiai verseny, ugye? Igen, szlovákiai. Hogyan zajlik a dolog? Fogsz egy papírt, megoldod a feladatot és elküldöd postán? Ez az egész interneten keresztül történik. Az ember magának húzza le a példákat, amelyek szlovák nyelvűek, ezáltal nehezebb őket megfejtenem, de úgy néz ki, hogy megy a dolog. Így legalább a szlovák szaknyelvet is gyakorolod. A magyar diákoknak mindig többet kell dolgozniuk, de ettől „izmosodnak”. Folytassuk Tamással, aki, mire ez a cikk megjelenik, már középiskolás. Én a kassai Márai Sándor Gimnáziumot választottam azért, mert egyrészt a testvérem is oda jár, másrészt pedig dicsérik ezt a tanintézményt. Bejáró leszel? Vasárnaponként vonattal utazom Kassára, kollégiumban lakom, pénteken pedig hazajövök. A várost már ismered valamennyire? Jártál már Kassán? Igen, gyakran járok Kassára, vásárolni vagy csak nézelődni. Szeretem Kassát. El kell azért dönteni négy év után, hogy mit fogsz tovább tanulni. Négy évre még kapsz egy kis haladékot, de azért el kell majd döntened, hogy a biológia a méhek miatt, a matematika vagy esetleg a fizika lesz a legfontosabb a számodra. De mi van még? Egyelőre nem tudom, hogy pontosan merre szeretnék tájékozódni, de gondolom, hogy a reál tantárgyak közelebb állnak hozzám mindenféleképpen. Előtte van egy kis kellemes feladat számodra, bemutatni, mit is tanultál a társastáncokból. Minden évben a kilencedik osztályos tanulók jelentkeznek a tánciskolába, ez persze nem kötelező. Az osztályunkból vagy
20 tanuló jelentkezett. Mindenféle táncot megtanulunk, a régebbieket is, de a mostaniakat is és persze a magyar csárdást. Tangó, mazurka, polonéz? Igen, ezeket is. S a méhek táncát is tanulod? Azt nem, azt csak ők tudják. Követed-e még a méhek táncát, így gondolom... Foglalkozol-e a méhekkel? Persze, foglalkozom velük, jelenleg is segítek apukámnak. Azért vigyázz arra, hogy amikor a táncvizsga lesz, nehogy összecsipkedjenek a méhek, és egy egész más Tamás jelenjen meg a parketten. Nem. Ügyelek arra, hogy az előírásoknak megfelelően öltözzem fel, nehogy véletlenül összeszúrjanak. Az idén milyen volt a mézhordás, egyáltalán, a méhek hogyan viselkedtek? Még nem tudom, mivel jelenleg is tart. Az akácon vagyunk most... Még itt hátramaradt egy lényeges kérdés, és ezt a két ifjú hölgynek szeretném címezni: kilencedik után hogyan tovább? Megtudhatnánk, hova készültök? Én a rozsnyói gimnáziumban szeretném folytatni a tanulmányaimat. Az orvosi egyetemre készülök, talán a fogorvosi hivatást választanám. Te hova készülsz? Én még konkrétan nem tudtam eldönteni. Két iskola felől gondolkodom: vagy a Márai, mivel ott művészeti vonalon is el lehet indulni, vagy pedig a rimaszombati református gimnáziumba mennék, mivel az egy nagyon jó hangulatú, családias gimnázium. A művészetekkel milyen terveid vannak a jövőre nézve? Még nem döntöttem el pontosan, de valószínű, hogy főiskolát művészeti „vonalon” fogok választani.
-cz-
7
Alma Materek
Szanyi Máriának sokat köszönhetnek. (A szerző felvételei)
Katedra vel, s mindent megtesznek azért, hogy a működéshez szükséges anyagi forrásokat előteremtsék. A polgármester már évekkel ezelőtt tervezte a magyar tannyelvű intézmény újraindítását, ám – mint mondta – a körülmények nem kedveztek. Az ügynek Juhász Attila plébános Tornára történt kinevezése adott lendületet, így a rozsnyói püspökséggel tavaly tárgyalóasztalhoz ülhettek. A község magára vállalta az intézmény működtetésének járulékos költségeit. Tankönyveket a közeli Zsarnón működő alapiskola kölcsönzött a szádudvarÖkumenikus istentisztelettel kezdődött az noki tanintézménynek. iskola ünnepélyes megnyitása A Rozsnyói Egyházmegye első magyar katolikus iskolája megalapításának érdekében Juhász Attila tornai plébános járt közben a püspökségnél. „Láttam az egykori kántortanító leszármazott- ennek a plébániának a helyzetét, ahol ja volt az egyik hajtómotorja az egész működöm. Plébánosként azt is tudakezdeményezésnek. „Az iskola meg- tosítottam, hogy milyen fontos az ifjúszervezésének a gondolata nem ben- sággal foglalkozni, hiszen ők jelentik az nem merült fel, én már egy folyamatba egyház jövőjét. Hamar rájöttem arra is, kapcsolódtam bele. Mindenüvé levelet hogy bár alakíthatok egy ifjúsági csoírtam, ahonnan segítséget reméltem, portot, soha nem tudok akkora hatást ugyanakkor megszólítottam a szlová- elérni, mint egy katolikus iskola, ahol kiai pártok magyar vezetőit is. Hogy ez a gyerekek a nap nagy részét töltik.” A mennyiben bizonyult hatékonynak, a plébános elképzelése egy tehetséggonjövő dönti el. A továbbiakban pedig a dozáson alapuló kisiskola. „Szeretnénk pályázati lehetőségek megkeresésében egy értékeken alapuló katolikus iskolát és a pályázatírásokban vagyok a segít- továbbvinni. Olyan értékeket, mint a ségükre” − mondta Szanyi Mária. hitünk és az anyanyelvünk, mert ez a Iskola újraalapításáról van szó, két tényező az, ami leginkább befolyáamellyel folytatják a 64 évvel ezelőtt solja az identitásunkat. Ezzel is nagy megszakadt munkát. Hiszen a Kassa- gond van ezen a környéken. Kifejezetvidéki Szádudvarnokon 1854-től 1945- ten a tehetséggondozásra helyeznénk a ig működött magyar nyelvű katolikus hangsúlyt, azokból a gyerekekből, akik iskola. De a második világháborút kö- oda jönnek, szeretnénk a lehető legtöbvetően a politikai helyzet miatt egy szlo- bet kihozni.” vák nyelvű állami iskola kezdte meg a A katolikus iskola, amelybe terméműködését, amelyet azonban 2009-ben szetesen református vallású gyerekek bezártak. Magyarul ez alatt az idő alatt is járnak, a környező települések előtt Tornán vagy Szepsiben tanulhattak a is kinyitotta kapuját. A falu határában gyerekek. Mindez azt eredményezte, épülő társasházakba beköltöző fiatal hogy több generációra visszamenőleg családok pedig remélhetőleg tovább nem volt magyar iskola Szádudvar- éltetik majd az iskolát azzal, hogy gyernokon. A mai nagyszülők, sőt némely mekeiket a helyi intézménybe íratják. esetben a dédszülők is szlovák iskolába Az iskolában Köteles Anikó igazgatójártak, ők nem érezték szükségét a ma- pedagógus és Simonka Tímea napkögyar iskolának. Inkább provokációnak zis nevelő teljesít szolgálatot. A tervek vették, mondván, minek a békétlensé- szerint pár év múlva a felső tagozatot get szítani, minek „magyarkodni”. Tornán nyitnák meg. „A Bódva völ A római katolikus egyház által alapí- gyének szüksége lenne arra, hogy az tott magyar iskola bemutatkozását még óvodától egészen a gimnáziumig leáprilisban megtartották. A tornai plé- gyen egy katolikus intézménye. Bízunk bánia a szádudvarnoki önkormányzat- benne, hogy sikerül majd egyesíteni tal karöltve meghívta az érdeklődő szü- erőinket, és merünk egy nagyot álmodlőket és gyerekeiket. Akkor az iskolába ni” − mondta Juhász Attila plébános. hat elsőst és két másodikost írattak be, Ezenkívül szándékukban áll egy szülői de az utolsó pillanatban már csak öten klub létrehozása, amelynek első összemaradtak. Szádudvarnok az a szeren- jövetelét október 1-jén tartják. Előzetes csés község, ahol jó együttműködésnek visszajelzések alapján a szülők szívesen örvend az önkormányzat és az egyház. fogadják az ötletet. A szervezők nem Miliczky Sándor polgármesternek nagy titkolt szándéka, hogy a szülőket a maálma valósult meg az iskola létrejötté- gyar iskolák felé fordítsák.
kovács Ágnes
Iskola a templommal szemben
8
Az utóbbi időben alig volt olyan iskolaév, hogy ne kaptunk volna hírt egy-egy kisiskola bezárásáról. Megadóan vettük tudomásul és természetesnek is tartottuk már ezt a folyamatot, hiszen a megszüntetést általában a magas fenntartási költségekkel és a kevés gyermekkel magyarázták. Amikor iskolaalapításról érkeznek hírek, az ember felkapja a fejét, és előbb hitetlenkedve, majd egyre nagyobb érdeklődéssel figyeli az események alakulását. Az elmúlt iskolaév végén a szádudvarnoki egyházi alapiskola megalapításáról szóló hírek hallatán az ember csak a fejét csóválta. Az idei tanév kezdetén azonban már valóságként tapasztalhattuk meg a Szent István Egyházi Alapiskola ünnepélyes megnyitóját, amely a négyszáz lelkes Szádudvarnok életében jelentős mérföldkőnek számít. S nemcsak a falu életében jelent ez óriási eseményt, hanem önmagában szemlélve is, hiszen az iskolaalapítás egy sziszifuszi munka. Erről Szanyi Mária, a szádudvarnoki gyökerekkel rendelkező, Galántán élő néprajzkutató tanárnő, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének választmányi tagja tudna a legtöbbet mesélni, aki a kezdetektől az iskola megalakulása körül bábáskodott. „Többszöri hos�szas tárgyalások eredményeképpen is csak sokára érkezett meg az engedély az iskola megnyitására. Akkor volt a kezünkben az engedély, amikor már minden gyermeket beírattak valamelyik iskolába. Őket nehezebb volt átcsalogatni, mintha a még be nem íratott gyermekek szüleit győztük volna meg.” Szanyi Mária elmondta, a kételkedők meggyőzése is nehéz próbatétel volt. „A bizonytalanok, félénkek nem merték felvállalni az esetleges kudarcot. Attól féltek, ha mégsem indul be az iskola, nehéz lesz visszavinni a gyermeket oda, ahonnan elhoznák.” Szanyi Mária,
Katedra
Jubileum
Misad Katalin
90 éves a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kara A pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kara az intézmény egyik legrégebbi szervezeti egysége. Megalakulását 1921 szeptemberében jelentette be az egyetem rektori hivatala, miután a köztársasági elnök kinevezte a kar első – többségében cseh nemzetiségű – professzorait: Josef Hanušt, Jan Heidlert, Karel Choteket, Dobroslav Orelt, Albert Pražákot, Jozef Škultétyt és Miloš Weingartot. Az új karon 1921. október 24-én tartották az első ünnepélyes tanévnyitót: a Dóm téri (ma: Rudnay téri) épület kilenc tantermében 30 nappali és 34 levelező tagozatos hallgató kezdte meg egyetemi tanulmányait. Az akkori felsőoktatási hagyományoknak megfelelően a pozsonyi bölcsészkaron is több tanszéki intézet, ún. szeminárium működött, ezeken belül hirdették meg az egyes tanulmányi szakokat. A kar megalakulásának első évében mindössze négy tanulmányi szak közül választhattak a jelentkezők, ezek a következők voltak: szláv filológia, történelem, néprajz, zeneművészet. Hamarosan azonban megalakultak az első nyelvi tanszékek, az ún. lektorátusok: előbb a szlovák és a cseh, később pedig a francia és a német lektorátus. 1924-től klasszikus filológiát és filozófiát is oktattak a karon, az intézménynek ekkor már 120 nappali és 40 levelező tagozatos hallgatója volt. Az új szakok felelősei – megfelelő tudományos fokozattal rendelkező hazai szakemberek hiányában – többnyire csehországi egyetemekről érkeztek: Otakar Chlup, Josef Daneš és Hertvík Jarník a brünni Masaryk Egyetemről, Kamil Krofta pedig a prágai Károly Egyetemről. A személyi feltételek biztosítása mellett egyre sürgetőbbé vált, hogy a növekvő hallgatói létszám miatt a kar megfelelő helyszínt találjon az oktatáshoz. Így történt, hogy 1925ben már a Duna utcai leánygimnázium épületében, illetve a ferencesek kolostorában is folyt bölcsészképzés.
A kar munkatársainak többsége a pedagógiai tevékenység mellett már a kezdeti időszakban is folytatott tudományos tevékenységet, a főként társadalomtudományi jellegű kutatások eredményei különböző kari kiadványokban láttak napvilágot. 1922 novemberében jelent meg először a ma is létező Zborník Filozofickej fakulty Univerzity Komenského c. kiadvány, melynek első nyolc évfolyamában 63 különböző témájú tudományos írást közöltek a kar oktatói. A terjedelmesebb írásműveket az 1922 és 1939 között megjelenő Spisy Filozofickej fakulty Univerzity Komenského c. kiadványban tették közzé. 1926-ban a kar kezdeményezésére megalakult a Šafárik Tudós Társaság, melynek elsődleges célja a szlovák értelmiség szervezetbe való tömörítése, valamint a társadalomtudományi jellegű kutatások koordinálása volt. Közben a pozsonyi bölcsészkar külföldön is jó hírnévre tett szert, a kar munkatársai egyre gyakrabban vettek részt nemzetközi konferenciákon, szimpóziumokon. Kialakultak az első egyetemközi kapcsolatok: korábban cseh- és lengyelországi egyetemekkel működött együtt a kar, később a francia Sorbonne-nal, illetve az amerikai Columbia Egyetemmel is jó kapcsolatokat ápolt. 1936-ban új helyre költözött a kar: a Šafárik téri épületbe (a mai jogi kar), melynek új részében mind a mai napig rendelkezik néhány tanteremmel. 1938-ban nagy veszteség érte a bölcsészkart: az ún. szlovák állam kormánya egyik rendeletével kitiltotta a felsőoktatási intézményekből a cseh nemzetiségű munkatársakat, melynek következtében veszélybe került egyes tanulmányi szakok oktatása. S bár az 1945/46-os akadémiai évben újraindították a korábban felfüggesztett tanulmányi szakokat, még mindig kevésnek bizonyult a megfelelő tudo-
mányos fokozattal rendelkező szlovák szakember, így a kar ismét kénytelen volt cseh egyetemi tanárokkal pótolni a hiányt. A politikai történések azonban újabb csapást mértek a pozsonyi bölcsészkarra: az 1948-as kommunista hatalomátvétel után 11 tanárnak s 42 hallgatónak távoznia kellett az intézményből. 1950-ben szerkezeti változások történtek a karon: a vezetés megszüntette a korábbi tanszéki intézeteket, az ún. szemináriumokat, s nyolc önálló tanszéket hozott létre. 1957-ben két új intézetet alapítottak a karon: a Pszichológiai Intézetet és a Fonetikai Műhelyt, 1958-ban pedig megalakult az Antik Ókor és Európai Középkor Intézet. Annak ellenére, hogy a nyolcvanas években tartalmi és szerkezeti átalakítások kísérték a kar működését, ezekre az évekre tehetők a pozsonyi bölcsészkar felvirágozásának kezdetei. A kar munkatársai 1981 és 1985 között mintegy 150 egyetemi tankönyvet, illetve egyetemi jegyzetet jelentettek meg, s szám szerint 2226, tudományos szempontból jelentős tanulmányt közöltek különböző szakmai kiadványokban. 1989 után a társadalmi-politikai változások következtében átalakult a tudományos tevékenység formai rendszere. A kar munkatársai egyre több tudományos projektbe kapcsolódnak be, melyekben hazai és külföldi intézményekkel, kollégákkal működnek együtt. A pozsonyi bölcsészkarnak napjainkban kb. kétezer hallgatója van, akik különböző egy- és kétszakos tanulmányi programokat látogatnak. A karon háromszintes képzés folyik: alapképzés (bakkalaureátusi képzés), mesterképzés (magiszteri képzés), illetve doktori képzés. A bölcsészkar egyik szervezeti egysége az önálló Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, ahol több tanulmányi program közül választhatnak az érdeklődők. 9
Előkészítő időszak
Katedra
Előkészítő időszak az első évfolyamban
Mgr. Drozdík Katalin
A Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma által 2008-ban jóváhagyott Művelődési Programjában az ISCED1 foglalja össze az 1–4. évfolyamokban folyó tanítás célját, tartalmát és feladatait. Ezt az időszakot alapozó szakasznak nevezzük. Az alapozó szakasz funkciója elsősorban az iskolai tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák, képességegyüttesek megalapozása. Az általános iskola kezdő szakaszában a magyar nyelv és irodalom tantárgy legalapvetőbb célja az anyanyelvi kommunikációhoz és az írás-olvasáshoz szükséges képességek kialakítása, illetve fejlesztése. Az anyanyelvi nevelésnek – már kisiskoláskorban is – alapvető szerepe van a kulcskompetenciák kialakításában, fejlesztésében, mert erre építve válik lehetővé a kultúra aktív befogadása, a társas-társadalmi érintkezés, valamint az önálló ismeretszerzés és tanulás. Az ehhez szükséges napi képességfejlesztő tevékenységek az 1–4. évfolyamban a szóbeli kommunikáció, a mesehallgatás és a mozgáskoordináció
leg osztályoknál – ez az időszak tovább növelhető, szükség szerint 2-3 héttel. Nincs értelme elkezdeni a betűtanítást addig, amíg az ehhez szükséges képességekkel nem rendelkeznek a tanulók. Gondoljuk csak el, milyen óriási követelmény egy kis elsőstől, aki azelőtt csak játszott, hogy már az első osztályban elsajátítson ennyi új anyagot! Mert nemcsak 44 betűt kell megtanulnia, hanem 44 nyomtatott kisbetűt, 44 nyomtatott nagybetűt, 44 írott kisbetűt, 44 írott nagybetűt! Az összesen 176 addig ismeretlen jel! És akkor az összeolvasásról és a számokról még nem is beszéltünk. Ezért fontos az előkészítés megnyújtása, meg azért is, hogy a pedagógusnak legyen ideje megismerni és felmérni osztálya képességszintjét. Ennek megállapításához szeretnék olyan szempontokat említeni, melyek révén reális képet kaphatnak a tanulóikról. Figyeljük meg a gyermekeknél a következőket: Nagymozgások – Finommotorika – Értelmi képességek – Emlékezet – Beszéd – Szociális fejlettség
(1. rész)
(ritmikus tevékenységek) fejlesztése. Az alapozó oktatás végére a gyermek spontán beszéde tudatos nyelvhasználattá alakul, elsajátítja a szóbeli és írásbeli kommunikáció képességét. Az első osztályban az előkészítő időszaknak kiemelkedő szerepe van. Mivel a mai gyermekek 15–20 %-a a tanuláshoz szükséges képességek hiányával jön iskolába, ezért e hiányok pótlása fontos feladat. Alapvető képességek, amelyek a későbbi olvasáshoz szükségesek: a térben való pontos tájékozódás, a hangok pontos megkülönböztetésének képessége, a jobb- vagy balkezesség megállapítása, a fejlett vizuális és auditív memória, szótagolási képességek, sorozatok ismerése, mint a napok, évszakok vagy a hónapok besorolása. Ezek megállapítására, fejlesztésére, valamint pótlására szükséges az előkészítő időszak megnövelése. Így az ISCED1 által kiadott program szerint készült elsős Ábécéskönyvünkben három hétről hat hétre növeltük ezt az időszakot, de a problémás gyermekeknél – eset-
MEGFIGYELÉSI LAP 1. NAGYMOZGÁSOK 1. 1 Mozgása: összerendezett – rendezetlen; folyamatos – szaggatott; változó pontos – pontatlan; változó biztos – bizonytalan; változó öröm kíséri – kényszerből végzett – szorongás kíséri 1. 2 Mozgástempója: korának megfelelő; gyors – lassú; nagyon eltérő; változó 1.3 Mozgáskoordináció: egyensúlyérzéke biztos – kicsit bizonytalan – nevelői segítséget igényel mozgáskoordinációja biztos – bizonytalan – összerendezetlen 1. 4 Mozgásos téri tájékozódása: jó – kielégítő – nem megfelelő – még kialakulatlan, bizonytalan követi az utasított irányt – irányt téveszt; képtelen a tájékozódásra 2. FINOMMOZGÁSOK 2. 1 Kezessége: jobbkezes – balkezes; kétkezes; nem alakult ki a dominancia 2. 2 Ceruzafogása: biztos – bizonytalan – szabálytalan; görcsös 2. 3 Betűelemek vázolása: szép – csúnya; szabályos – szabálytalan; torz – rossz 2. 4. Írás külleme, munkája: szép, rendezett – elfogadható – maszatos - rendezetlen 2. 5. Vonalvezetése: határozott, lendületes – reszketős, határozatlan 3. ÉRTELMI KÉPESSÉGEK 3. 1 Figyelem jellemzői: kitartóan figyel – változóan figyel – nem figyel nem figyel, de felszólításra válaszol; tartósan nem figyel összpontosításra képes – rövid ideig képes; szétszórt 3. 2 Az utasítást: megérti, a feladatot teljesíti – megérti, kis segítséggel teljesíti – nem érti 3. 3 Kérdésre: gyorsan reagál – segítséggel tud csak válaszolni – képtelen önálló feladatvégzésre 3. 4 Munkatempója: gyors – megfelelő – kicsit lassú – nagyon lassú 10
Katedra
4. EMLÉKEZETE 5. BESZÉDE 5. 1 Artikulációja:
Előkészítő időszak
megbízható rövid távon – megbízható hosszabb távon; megbízhatatlan
tiszta, érthető – rosszul artikulált; beszédhibás: egyenletes tempójú – hadar – lassú; dadog; egyéb: 5. 2 Kérdésekre szavakban válaszol – tőmondatokban válaszol – egész mondatokban válaszol 5. 3 Kommunikációja: bátor, határozott – biztatásra beszél – visszahúzódó – nehezen nyilatkozik 5. 4 Képolvasása: önállóan – segítséggel – segítséggel sem összefüggéseket felismer – segítséggel ismeri fel – nem ismeri fel alapos, minden részletre kiterjedő – lényeget felismerő – lényegtelen dolgokat mond el 5. 5 Szókincse: gazdag, változatos – szegényes, hiányos 5. 6 Beszédritmusa: folyamatos – akadozó; gyors – lassú 6. SZOCIÁLIS FEJLETTSÉGE 6. 1 Kapcsolatteremtés felnőttekkel: kezdeményező – elfogadó – visszahúzódó – elutasító 6. 2 Társas kapcsolatban: kezdeményező – elfogadó – visszahúzódó – elutasító 6.3 Érzelmi élete: kiegyensúlyozott – nyugtalan – erőszakos – változó hangulatú – zárkózott Nagyon fontosnak tartom, hogy a tanító ezeket a területeket jól ismerje, hiszen így személyre szabott fejlesztő feladatokat tud tanítványainak adni, s ezáltal a tanuló fejlődését magához a tanulóhoz tudja mérni. A pedagógus sikeres munkájához tehát elengedhetetlenül szükséges, hogy ismerje a tanítványait. Jó volna, ha az óvodából megkapná minden gyermek (5-6 éves gyerekek) jellemzőit – ezeket nevezhetjük akár iskolaérettségi személyiséglapoknak –, hogy azokat az iskolába lépés utáni jellemzőkkel a pedagógus össze tudja hasonlítani. Ha mind az iskolakezdés előtti, mind az iskolakezdés utáni időszakra jellemző ismertetőjegyek közül legalább öt-öt negatív jegy ráillik a gyerekre, akkor feltételezhetjük, hogy fennáll a diszlexia kockázata. Ezzel komolyan kell foglalkozni, szakemberrel kell megvizsgáltatni a gyereket. Az iskoláskor előtti (5-6 éves) jelek: A gondolkodása gyorsabb, mint a cselekedetei. Feltűnően nagy különbség van a jó és rossz napjai között. Vagy kimaradt, vagy nagyon rövid ideig tartott a kúszó-mászó időszaka a járni tudás előtt. Másokhoz képest késve indult el, és mozgása bizonytalan, koordinálatlan. Nehezen köti meg a cipőfűzőjét, és sokszor van problémája a gombolással. Bizonytalanul mozog a lépcsőn. Gyakran olyan dolgokban is elesik, amelyek nincsenek is ott. A fentit és a lentit, a jobbot és a balt nem tudja megbízhatóan megkülönböztetni. Nehezen bánik a késsel, villával, ollóval. Ha fest, gyakran túlmegy a papír szélén, nehezére esik az ecsetkezelés. Nehezen tanul meg kerékpározni, síelni vagy úszni. Saját szavakat kreál, több létező szó összevonásából. Másokhoz képest késve tanul meg beszélni, és beszédhibái vannak. Nem szívesen tanul mondókákat, gyerekdalokat, de egyébként könnyen megjegyzi az őt érdeklő dolgokat. Felszólításra sem tudja a bemutatott egyszerű ritmust lekopogni.
Nem szereti a memória-, illetve puzzlejátékokat, vagy saját „szabályokat” állít fel. Gyakran kapkod, máskor pedig feltűnően lassú. Iskolakezdés utáni tünetek: Nem tanulási szituációkban feltűnően éber, figyelmes és érdeklődő. Játék közben teljes figyelmével arra koncentrál. Könnyen eltéríthető a figyelme, mindent meghall, meglát, a nem fontosat a fontostól nehezen tudja megkülönböztetni, elválasztani. Álmodozó, gyakran csak testben van jelen. Görcsös, görnyedt vagy más módon rossz a tartása. Feltűnően nehezen jegyzi meg a betűket és/vagy a szavakat, számokat. Gyakran dörzsöli a szemét, pislog, és
arra panaszkodik, hogy nem lát jól. Elmosódottnak látja a betűket vagy számokat. Nehezen tanul verseket és más szó szerint megtanulandó szöveget. Nehezen ért meg hallott dolgokat, mintha baj lenne a hallásával. A térben rosszul tájékozódik, bizonytalan az időérzéke. A feladatokat gyakran félbehagyja, azok befejezését a végtelenségig halogatja. Kerüli a kihívásokat. Gyakran zaklatott a beszéde, szószátyár, locsogó, időnként túlmozgásos és mozgáskényszert mutat. Nehezen érthető, elmosódó a beszéde, mintha keresné a szavakat, szókincse szegény. Gyakran agresszíven reagál, dühkitörések gyakran előfordulnak. Alacsony az önértékelése, kisebbrendűségi érzései vannak. Visszahúzódó, bátortalan.
Felhasznált és ajánlott irodalom Az anyanyelvi nevelés módszerei (szerk.: Kenya Rozália) Kaposvár, Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola, 1995. A betűvetés alternatívái: Programok és tankönyvcsaládok az olvasás-írás tanulásához (dr. Csonka Csabáné, Mohácsi Ilona, Árokszállási Ildikó cikkei) Bibliográfia: Tankönyvek világa, Konsept Kiadó, 1995. I. évf. 1. szám Pedagógiai lexikon: III. kötet. Bp., Kereban K., 1997. Adamikné dr. Jászó Anna–dr. Gósy Mária–Lénárd András: Tanmenetjavaslat óravázlatokkal a Mesék csodái című 1. osztályos ábécéés olvasókönyvhöz. Bp., Dinasztia K., 1995. Dr. Gósy Mária: A beszédészlelés és a beszédmegértés fejlesztése óvodásoknak, Nikol GMK, Budapest, 1994. A beszédészlelés és a beszédmegértés fejlesztése (szóban, írásban) iskolásoknak, Dr. Gósy Mária, Nikol GMK, Budapest, 1994. Gyógypedagógiai alapismeretek, szerk.: Illyés Sándor, ELTE BGGyF, Budapest 2000. Logopédia, szerk.: Salné Lengyel Mária, Országos Közoktatási Intézet, 2004.
11
Bicentenárium
Katedra
Erkel Ferenc
Liszt Ferenc
Erkel és Liszt a 19. századi Pozsonyban
Csehi Ágota
Emlékezés a két zeneszerző bicentenáriuma alkalmából Ritka eseménynek számít, ha a zenei világ szorosan egymást követve emlékezhet meg két kiváló zenészegyéniség kerek jubileumáról. Erkel Ferenc születésének 200. évfordulójáról mindössze pár hónapja, múlt év novemberében emlékeztünk meg, míg Liszt Ferenc születésének bicentenáriumát ez év októberében ünnepeljük. Ez a tény a szlovákiai zenei élet szempontjából is fontos, hiszen mind Liszt, mind Erkel életének egyes korszakai, mozzanatai összefüggésben állnak a 19. századi Pozsony kulturális és zenei életével. Pozsony (Pressburg, Posonium) a 19. század közepéig a magyar országgyűlések székhelye volt, 1830-ig koronázó város. Történelmi hátteréhez és társadalmi miliőjéhez mérten gazdag és színvonalas kulturális, illetve zenei élettel büszkélkedhetett. A különböző rendezvényeknek és hangversenyeknek olyan intézmények adtak otthont, mint a Vigadó, a Városi Színház, a Primáspalota, a Megye-háza koncertterme, a Pálffyék nyári rezidenciája, Schmidt Károly zongorakészítő szalonja, továbbá a Dóm vagy a Szent Erzsébet- és a Szent László-templom. Ezidőben Pozsony koncertpódiumain olyan neves művészek álltak, mint pl. Hans von Bülow, Anton Rubinstein, Clara Schumann és nem utolsó sorban Erkel Ferenc vagy Liszt Ferenc. A város zenei életének irányításában és fejlesztésében mindenekelőtt a pozsonyi Egyházzenei Egylet játszott kiemelkedően fontos szerepet, továbbá Batka János, aki töretlen erővel, kitartással folytatott baráti levelezést és kollégiális kapcsolatot a kor kiemelkedő személyiségeivel, művészeivel.1 A hangversenyekről, zenei eseményekről tartalmas tudósításokban, recenziókban, kritikákban számoltak be mindenekelőtt a Pressburger Zeitungban, amely jelentős mértékben hozzájárult a közönség tájékozottságához, zenei ízlésének formálásához. Erkel és Liszt e jelentős időszak alkonyát élhették meg. Az Erkel család gazdag pozsonyi múltra tekint vissza. Erkel Ferenc régi zenésznemzetség sarja. Dédapja, Erkel Vilmos a 18. század második felében zenemester volt Pozsonyban, a Notre-Dame zárda tanára, 12
orgonistája. Nagyapja, Erkel József szintén zenetanár és templomi orgonista volt Pozsonyban. Erkel Ferenc apja kívánságára 1822-ben, tizenkét évesen került Gyuláról Pozsonyba, ahol 1825-ig élt és tanult. Középiskolai, ill. zenei tanulmányait a pozsonyi bencéseknél végezte, abban a híres bencés gimnáziumban, ahol megközelítőleg fél évszázaddal később Bartók Béla és Dohnányi Ernő is tanultak.2 Erkel Pozsonyban zeneszerzést és zongorát, a morvaországi származású Klein Henriknél tanult.3 Ezt a lehetőséget Erkel édesapja különösen szorgalmazta, hiszen személyes ismeretségben állt a kiváló zenésszel. Pozsonyi diákévei alatt gyakran orgonált a Notre-Dame zárda miséin, sőt, a fennmaradt dokumentumok és az ös�szefüggések alapján feltételezhető, hogy ugyanazon az orgonán játszott, melyen több mint fél évszázaddal előbb Vilmos dédapja. Pozsonyi tartózkodása alatt tanulmányai mellett életre szóló felejthetetlen élmények, hatások és inspirációk érték. Ez idő alatt ismerte meg a nagy bécsi klasszikusok és a kor mestereinek muzsikáját. Rendszeres látogatója volt az operának, itt ismerkedett meg az operairodalom nagy klasszikusaival is. Itt hallotta először a magyar verbunkos ünnepelt virtuózának, Bihari Jánosnak a hegedűjátékát, ill. a verbunkos zenét. Tizenhét évesen fejezte be tanulmányait Pozsonyban. Erkel Ferenc két évtizeddel később, már elismert zenészként, karmesterként és zeneszerzőként tért vissza Pozsonyba. 1844-ben a Nemzeti Színházban vezényelte két operáját, a Báthory Máriát és a Hunyadi Lászlót. Következő látogatására 42 évvel később, 1886. szeptember 22-én került sor, a Városi Színház átadásának alkalmából. Ez a nap egyben a város történelmének és kulturális életének fényjeles napja volt, a nem mindennapi rendezvény keretében mutatták be Erkel Ferenc Bánk bánját. Az előadáson részt vett a teljes magyar kormány, Tisza Kálmán miniszterelnökkel az élen. A rendezvényen Jókai Mór is jelen volt. Az operát a budapesti Filharmóniai Társaság adta elő, melynek első felvonását maga a szerző vezényelte. Ezt követően a 76 éves zenészt
ünnepélyes keretek között kitüntették és babérkoszorúval jutalmazták, amelyet a város polgármestere, Karl Mergel adott át. Hasonló kitüntetésben részesült Erkel Sándor is, a színház akkori igazgatója. A jeles eseményről másnap a korabeli Pressburger Zeitung tudósított. A visszhangban Erkel Ferenc művészi tevékenységét méltatták, valamint a rendezvény magas színvonalát és jelentőségét emelték ki. Nevét és alkotómunkásságát fia, László folytatta Pozsonyban, aki több mint húsz évig élt, alkotott és oktatott e városban, többek között Bartók Bélát is. Liszt Ferenc életének és munkásságának egyes mozzanatai is szorosan kapcsolódnak Pozsony zenei életéhez. Zongoraművészi pályájának kezdete épp e városhoz kötődik. A kilencéves „csodagyerek” 1820. november 26-án gróf Esterházy Miklós és a pozsonyi főnemesség előtt mutatta be kivételes tehetségét. A hangversenyről a Pressburger Zeitungban is beszámoltak. „(...) E művész rendkívüli felkészültsége, valamint gyors áttekintése a legnehezebb darabok előadását illetőleg, melyeket lapról való lejátszás céljából eléje tettek, általános csodálatot keltett és a legnagyobb reményekre jogosít.” Az élmény hatására a nemesek egy csoportja – Amadé gróf, Szapáry gróf, Esterházy Mihály vezetésével – ösztöndíjat szavazott meg taníttatásának javára. Ennek köszönhetően költözhetett Bécsbe az ifjú Liszt és folytathatta zenei tanulmányait kiváló tanárok közreműködésével. Mindenekelőtt Carl Czerny pedagógus, zongorista, zeneszerző nevét fontos kiemelni, aki vállalta a gyermek tanítását. Liszt a sikeres ifjúkori koncertje után tizenkilenc évvel később látogatott ismét Pozsonyba, immár ünnepelt zongoravirtuózként. A város koncertéletét nyolc alkalommal gazdagította zongoraművészként. Előbb 1839-ben és 1840-ben három-három alkalommal, tehát legendás zongoraművészi pályafutásának csúcsán, majd több mint három évtizeddel később, 1874-ben és 1881-ben. Dirigensként egyszer szerepelt Pozsonyban, életének és alkotókorszakának utolsó éveiben (1884), és két alkalommal személyesen vett részt művei bemutatóján (1873, 1883). Liszt szoros kapcsolatban állt a pozsonyi Egyházzenei Egylettel, amely a muzsika terén kiemelkedően fontos szerepet játszott a város kulturális életében. Sikeres együttműködésüknek eredménye többek között az 1873 novemberében bemutatott Esztergomi mise. 1884. február 25-én az egylet elnöke, Heiller Károly püspök és belvárosi plébános pappá szentelésének ötvenedik jubileumán maga a mester vezényelte Magyar koronázási miséjét. Az előadáson olyan neves és elismert zenészek is közreműködtek, mint pl. Joseph Hellmesberger udvari karmester, első hegedűs és szólista, az orgonánál Forstner Károly, a dóm orgonistája, a karmester Laforest, a női szólisták, Kováts Fanny és Schlemmer-Ambros Irén. Február 25-én a színültig telt dómban fergeteges sikerrel hangzott el Liszt miséje, Heiller püspök celebrálásával.
Katedra Liszt elismert zongoravirtuózként Pozsonyban 1839-ben szerepelt, háromszor egymás után. Az első koncertre december 19-én került sor a Vigadó nagytermében. A zongoraművek között énekszámok csendültek fel, Sternegg Fanny baronessz, valamint Christelli előadásában. Liszt páratlan sikert aratott egy fantáziájával, valamint a Grand galop chromatique c. művével. A következő hangversenyre másnap, december 20-án került sor jótékonysági céllal. A harmadik koncert december 22-én hangzott el, szintén a Vigadó nagytermében. Zongoraművei mellett Schubert dalai csendültek fel, ismét Sternegg Fanny baronessz, valamint Doctor Bandis előadásában. Liszt egy Rossini átiratot és a Reminiscences de la Sonnambula c. művét adta elő. E hangversenyek kuriózuma, hogy Liszt a Pozsonyban élő és működő, nagy elismerésnek örvendő „zongoragyáros”, Schmidt Károly zongoráján játszott.4 Ez azért figyelemre méltó, mert Liszt játéka egészen különleges igények elé állította a zongora mechanikáját és konstrukcióját egyaránt. A mester véleménye és tapasztalata szerint pedig ezeket az igényeket csak a Bösendorfer cég, illetve annak zongorái tudták teljesíteni.5 Liszt további pozsonyi szerepléseire a következő év elején került sor, 1840. január 21-én, 22-én és 26-án. Az első hangversenyt a Megye-háza termében tartották, a másodikat pedig Eszterházy Kázmér feleségének meghívására a család zenei szalonjában. A harmadik hangversenyt „nagy énekes és hangszeres koncertként” hirdették meg Liszt Ferenc közreműködésével, jótékonysági céllal a Városi Színházban. A bevétel 745 arany volt, amelyet az Egyházzenei Egylet javára fordítottak. Liszt következő jótékonysági koncertje több mint három évtizeddel később a Vigadóban valósult meg, ismét az Egyházzenei Egylet közreműködésével 1874. április 19-én. Liszt először zongorakísérő szerepében lépett a pódiumra. Rossi Mária grófkisasszony énekét kísérte, majd Beethoven Asz-dúr szonátája következett Liszt előadásában. Ezután ismét Rossi kisasszonnyal szerepelt, aki a szerző két dalát, a Kling leise mein Lied-et és a Fischerknabe-t énekelte. A hangverseny egyik fénypontja a Concerto pathétique, amelyet a terem közepére állított két Bösendorfer zongorán adott elő kétzongorás változatban a mester és kedvenc, kiváló növendéke, Sophie Menter. Az egylet kórusa következett Liszt Christus oratóriumából a Boldogságok tételével, majd a Szent Ferenc a hullámok felett c. művét játszotta ismét Liszt. A hangverseny utolsó műsorszámaként Sophie Menterrel közösen előadott Wagner-mű kétzongorás átirata csendült fel. A fergeteges siker és a szűnni nem akaró taps Lisztet ráadásra kényszerítette egy magyar rapszódia erejéig. A hangversenyt nagyszabású fogadás, „Liszt-bankett” követte a Zöldfa étteremben, melyen jeles bécsi, budapesti, kassai és hazai vendégek tették tiszteletüket. Az est a színházban
Bicentenárium folytatódott ünnepi műsorral, ahol Bokody Antal színtársulata Tóth Kálmán vígjátékát adta elő. Liszt páholyban való megjelenését hosszú éljenzés fogadta. Az előadás után látogatást tett Heiller püspöknél és gyorsvonattal utazott haza.6 Liszt utolsó pozsonyi hangversenyére 1881. április 3-án került sor, ismét jótékonysági céllal, Pozsony szülötte, Hummel Nepomuk János zongorista és zeneszerző emlékműve javára. Lisztnek, aki Zichy Gézával érkezett reggel Pozsonyba, a pályaudvaron nem mindennapi fogadtatásban volt része. Küldöttség várta, többek között a Toldy-kör, a Széchényi-klub bizottsága, a város vezetősége Eszterházy István gróf főispánnal az élen, Gottl Móric polgármester és Ignaz Bösendorfer. Liszt esti hangversenyére fél 8-as kezdéssel a színházban került sor. Liszt több műsorszámot adott a tervezettnél, mivel a közreműködő Zichy Gézát kisebb baleset érte. Ennek következtében a tervezett zongoraszámok helyett nagyrészt Liszt vállalta helyette a szereplést.7 A hangversenyt a dalkör nyitotta Liszt Vértes dalaival, később előadásukban még Liszt A lelkesedés dala hangzott el. A műsort és a repertoárt két énekesnő gazdagította. Kováts Fanny Liszt Loreley c. dalát énekelte, Irene Schlemmer-Ambros pedig a Es muss ein Wunderbares seint. Liszt saját szerzeményeiből a Mélodies hongrois
és a La Charité c. zongoraműveket adta elő. Ezt követte Hummel négykezes Aszdúr szonátája Liszt és növendéke, Juhász Aladár (prímszólam) előadásában, majd a hangverseny végén Liszt Rákóczi-indulója hangzott el háromkezes átiratban Zichy Gézával.8 A hangversenyt ünnepi fogadás követte, jelen volt Eszterházy grófné, Vay bárónő, Batka zenekritikus, Mayberger, a dóm karnagya, Bécsből Bösendorfer, valamint Pozsony társadalmi és szellemi vezető egyéniségei. Másnap Kozics műtermében megörökítették Liszt Ferencet (egyedül és Zichy Gézával közösen), majd nagy tisztelettel búcsúztatták a pályaudvaron. Ez volt Liszt utolsó pozsonyi hangversenye. A művészi tevékenységen kívül viszont Liszt több magánjellegű látogatást is tett. Így a Vrábeli családnál, a városi posta igazgatójának családjánál 1858-ban, Hailler püspöknél 1884-ben és az ismert könyvtárosnál, Jan Nepomuk Batkánál 1885-ben. 1872-ben és 1882-ben személyesen részt vett kiváló növendéke, Hans von Bülow hangversenyein, valamint Anton Rubinstein 1885-ben Pozsonyban adott hangversenyén. Az imént felvázolt pozsonyi kapcsolatokból egyértelműen kitűnik, hogy Erkel Ferenc és Liszt Ferenc zenéje, művészete Pozsonyban nagy elismerésnek örvendett. Ez a kultusz Szlovákiában a 19. századtól egészen napjainkig él és virágzik.
1 Jan Nepomuk Batka - Batka János (1845–1917): könyvtáros, zenekritikus. Fennmaradt örökségében korrespondenciók százai találhatók olyan kulcsfontosságú személyiségekkel folytatott levelezésből, mint pl. Liszt Ferenc, Richard Wagner, Bartók Béla. A Liszt-életmű és a Liszt-hagyományok egyik legnagyobb őrzője, ápolója és propagátora volt Pozsonyban. 2 Erkel pozsonyi tanulmányainak hátterében családi okok is álltak. Két nagynénje – Borbála és Regina - a Notre-Dame zárdában élt és szolgált nővérként, tehát segíthettek a neveltetésében. 3 Klein Henrik (1756–1832): zeneszerző és pedagógus. Pozsonyban a Notre-Dame zárda zenetanítója, 1796tól a pozsonyi fő-nemzeti iskola rendkívüli zenetanára. Jelentős mértékben hozzájárult Beethoven műveinek propagálásához Pozsonyban. 4 Carl Schmidt id. (1794–1872): korának egyik legelismertebb zongorakészítője volt. Pozsonyba 1822-ben költözött, és Duna utcai lakásában indította be a zongoragyártást. Pár éven belül az elismert és keresett zongorakészítők között emlegették nevét. Megrendelői soraiba olyan előkelő személyiségek és intézmények tartoztak, mint pl. Zichy Ferenc gróf, Apponyi József gróf, Szirmay bárónő, Kumlik zeneszerző és dirigens, vagy a Notre-Dame kolostora. A kor miliőjének megfelelően Schmidt nem csupán zongorakészítőként volt ismert, jelentős mértékben támogatta a pozsonyi zenei élet fejlődését is. Szalont nyitott a Duna utcai házával szemben, melyben színvonalas hangversenyeket rendezett neves zongoraművészek, zenészek közreműködésével (pl. Hummel Nepomuk János, Hans von Bülow, Clara Schumann, Anton Rubinstein). A Schmidt zongoracég vezetését apja halála után a legidősebb fiú, ifj. Schmidt Károly (1827–1905) vette át, aki a családi vállalkozást sikeresen folytatta haláláig. (In: Szórádová, Eva: Historické klavíry na Slovensku – klavichordy, čembalá, kladivkové klavíry. Scriptorium Musicum, Bratislava, 2004) 5 Ignaz Bösendorfer (1794–1859): bécsi zongoragyáros. Az általa alakított cég a mai napig működik. 6 Lisztet e hangversenyén egy koszorúszalaggal ajándékozta meg a pozsonyi Egyházzenei Egylet, amely egy drapp selyem arany felirattal: Dem grossen Meister – der dankbare Pressburger Kirchenmusik – Verein 19. April 1874. Ez a koszorúszalag megtalálható a budapesti Liszt Ferenc Emlékmúzeumban, hasonlóan a koncert utáni Liszt-bankettre szóló meghívó is. 7 Ez azért figyelemre méltó, mert Liszt életének e késői időszakában már nem szívesen állt a pódiumra. 8 Zichy Géza gróf, zeneszerző, színműíró (1849–1924): 14 évesen egy vadászat során veszítette el jobb karját, de kivételes ambícióval és kitartással zongoravirtuózzá képezte magát, „bal kézre”. 1866-ban Pozsonyban lépett fel először félkezű zongorajátékával, nagy sikerrel. Mint „egykezes” zongoraművész egész Európában ismert lett. A Rákóczi-induló háromkezes átiratával Liszt őszinte tiszteletét és elismerését fejezte ki barátja és kollégája, Zichy Géza iránt.
Válogatott irodalom Bónis, Ferenc (szerk.): Magyar Zenetörténeti Tanulmányok [VI.] Erkel Ferencről és koráról. Budapest, 1995; D. Nagy, András: Az Erkel család krónikája. Budapest, 2010 Dobszay, László: Magyar zenetörténet. Gondolat, Budapest, 1984 Fabó, Bertalan: Erkel Ferenc emlékkönyv. Budapest, 1910 Kemény, Lajos: Az Erkel család pozsonyi származása. Nemzeti Kultúra, Komárom, 1933 Legány, Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon. Zeneműkiadó, Budapest, 1986 Németh, Amádé: Erkel Ferenc életének krónikája. Budapest, 1973 Nováček, Zdenko: Hudba v Bratislave. Opus, Bratislava, 1978 Szórádová, Eva: Historické klavíry na Slovensku – klavichordy, čembalá, kladivkové klavíry. Scriptorium Musicum, Bratislava, 2004 Walker, Alan: Liszt Ferenc. 1. A virtuóz évek 1811-1847. Zeneműkiadó Budapest, 1986
13
Zene
Katedra
Stirber Lajos A komáromi magyar gimnázium a zenére és zenével nevelés tükrében
(I. rész)
Az intézmény jezsuita korszaka (1649–1776) „Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött.” (Sütő András) A fenti „üzenettel” ajánlom munkámat az ifjabb nemzedékek figyelmébe a „stafétabot” átadásának tiszta szándékával! Kodály Zoltán bizonyára a görög bölcstől, Platontól idézettek – „...semmi sem hatol be olyan mélyen a lélekbe, mint a ritmus és a dallam, megragadja, felékesíti és megnemesíti a lelket” – ismeretében írta 1929-ben a következőket: „Ha belenézünk a tantervekbe, látjuk: alkotóik messze jártak a nevelés görög eszményétől, amely a zenének központi helyet juttatott.” Vajon milyen véleménnyel lenne a Tanár úr ma? Állítólag egy alkalommal Kodály Tanár úrnak egy ilyen kérése is volt: „A gyerekeknek ne engemet, hanem a »zenét« tanítsátok!” Annak ellenére, hogy a zenére és zenével nevelés korunkban valóban az ún. műközpontúság elvét követi – célja nem a zenetörténet és a zeneszerzők életének tanítása, hanem a zeneművek minél tudatosabb megközelítése, megismertetése által azok megszerettetése –, a gyakorlatban, az iskolai zenei nevelés óráin azért ma is szó esik az ismertetésre kerülő zenemű szerzőjéről, életéről és munkásságáról. Jómagam a Kodályművek hallgattatása során a tanulókkal mindig meghallgattattam a (Qualiton – LPx13639 jelzésű) Mátyás János szerkesztette és rendezte Kodály Zoltán című hanglemezről – amelyen a mester beszél művészetről, tudományról, nevelésről – a következő kis visszaemlékezést: „Első gyűjtésemből 15 dal kilencszázötben jelent meg az Etnográphiában. Erre lett figyelmes Bartók, akkor kezdett érdek14
lődni a gyűjtés módja iránt. Ekkor ismertettem meg Vikárral*. Vikár tehát tévedett, mikor azt írta, hogy Bartókot előbb is ismerte. Nem is csoda, mert az akkori magyarok zenei érdeklődését jellemzi, hogy kettőnket gyakran összetévesztettek, sőt egy személynek gondoltak. Mikor Bartók kisebbik fia a 30-as években a Sárospataki Kollégiumba került, társai azt kérdezték tőle: »Te annak a Bartók-Kodálynak a fia vagy?« Természetesen a hallottakhoz mindig hozzáfűztem óhajomat: de jó lenne, ha ti már sokkal tájékozottabbakká válnátok.” Bár az idézett kis történet óta sok víz folyt le a vén Dunán, sajnálattal azt tapasztalom: a „zenei tájékozottság” terén bizony nem sok minden változott. De hogy is változhatna, ha az iskolai nevelési rendszerünk „olyan, amilyen”! A mai iskola nevelési rendszerében zenei nevelés tulajdonképpen csak az alapiskolában van. A művészetek száműzése (közép) iskoláinkból és az általuk való nevelés lehetőségének minimálisra csökkentése a 2. világháború után kezdődött. Az akkori politika – háttérbe szorítva a művészeteket, az érzelmi nevelést – a tudományos-technikai ismeretek elsajátíttatására helyezte a fő hangsúlyt; az egész tanügyet technokrata szemléletre kényszerítette. Hadd idézzem ismét Kodály Zoltánnak szerintem, sajnos, mindmáig érvényes (1929-ben) megfogalmazott megállapítását: „Az így nevelt gyermek (...) a nemesebb zenéről azt tudja: az valami fejtörő penzum, és »botfülű vagyok« kiáltással messze fut előle. (...) Innen van, hogy még magasabb műveltségű köreinkben is gyakran kínosan kiütközik a zenei tájékozatlanság.” Szerintem: „itt van a kutya elásva!”, itt zárul a bűvös kör. Hiszen a mai tanügyet irányítók is a technokrata szellemiségű iskoláinkban nevelkedtek, így (részben saját hibájukon kívüli) zenei tá-
jékozatlanságuk következtében – tisztelet a kivételnek – a kultúra, a nemesebb zene iránti igényük hiányában nem érzékelik a mielőbbi változtatás szükségességét. Ideje lenne már felébredniük! Visszatérve az írásom címében jelölt témához: azért érzem szükségét a vele való foglalkozásnak, mert (tapasztalatból tudom) mind a pedagógustársadalomban, mind a közvéleményben az idők folyamán természetessé vált a máig tartó állapot: a vaskalapos „oktató iskola”; az ahhoz való szinte már rögeszmés ragaszkodás. És oly keveset hallani arról, hogy a világ nem mindig volt annyira „barbár”, mint most. Értelmiségi körökben is hitetlenkedve néznek, ha például arról esik szó, hogy a Komáromi Magyar Gimnáziumban az I. Csehszlovák Köztársaság idején a 120 tagú vegyes kar, a 25–30 tagú szimfonikus zenekar mellett nem is egy ún. szalonzenekar, sőt „cigányzenekar” is működött; vagyis hogy az intézményben milyen gazdag zenei élet folyt. Hogy honnan szereztem mindezekről tudomást? Egy beszélgetés alkalmával, az általam nagyra becsült egykori tanfelügyelő úrral, Tarics Imrével, aki sajnos már nincs köztünk. Kérdésemre – árulja el, hogy neki, a természettudományok iránt elkötelezettnek, honnan ered, miben gyökerezik a karének, a kórusmuzsika iránti érdeklődése, s mi késztette arra, hogy annak idején, másokkal ellentétben, eleget tegyen a protokollnak: egykori gyermekkórusommal való fellépéseinket szinte minden alkalommal rendre megtisztelje jelenlétével – ezt a válasz kaptam: „Ja, kedves kolléga, én magam is énekeltem a bencés gimnázium 120 tagú énekkarában.” Írásomat nem tudományos munkának szánom, célja mindössze az ismeretterjesztés. Ennek okán fő forrásaként az „iskola” ún. Értesítői, a későbbiekben Évkönyvei szolgáltak, de más, a témával kapcsolatos szakirodalmat is használtam. Annál inkább is, mert jezsuita korszakból való Értesítőt (pedig voltak ilyenek) már nem találtam. A történelem pusztító viharai következtében jó néhány tanév Értesítője már nem lelhető fel. Szerencsére azonban a bencés értesítőkben, évkönyvekben szép számban található egy-egy időszak történését summázó írás. Az arra kíváncsi ember az „érseki Jezsuita-társasági gimnázium” életéről a legtöbbet az 1893/94es Értesítőből, Német Vilmosnak, az iskola akkori, jó tollú igazgatójának írásából tudhat meg. Visszatekintője a következő fejezeteket tartalmazza: „A Jézus társaságnak Komáromba telepítése és birtokviszonyai, Lelkészi működésök és küzdelmeik (1624–1773); A sz. András templom; A residentia; A gymnásium (1648–1776):
Katedra I. Az anyagi állapot. a) A gymnásium alapítása, fokozatos fejlesztése és épülete b) A tanári személyzet c) A tanuló ifjúság d) A könyvtár e) Segélyezési ügy II. Az intézmény szellemi állapota: Nevelésügy Az ünnepek megülése A fegyelem A Mária-társulat Oktatásügy, az 1739/40-iki tanév Iskolai színjátékok Források Rövidítések: Köszönetnyilvánítás” A tanári személyzet című fejezetben olvasható: „Az intézetben 1649-től 1697ig a házfőnök igazgatása alatt rendesen két tanár, 1 jezsuita és 1 világi működött; az előbbi a grammatistákat és syntaxistákat (a mai 3-ik és 4-ik osztály); az utóbbi a priratistákat és principistákat (a mai 1. és 2. osztály) tanította. (...)1698-ban ...megnyittatván a humán osztály, (...) Ez időtől fogva (...) három jezsuita-tanár működött az iskolában: az egyik tanitotta az alsó két osztályt, al-osztályaival együtt (deklinisták, parvisták és principisták); a másik a középső két osztályt (grammatisták és syntaxisták); a harmadik a felső két osztályt (poëták és rhetorok).” Nevelésügy: „A jezsuita atyák nevelési rendszerét minden ízében a valláserköscsös irány hatja át, mely nyomatékos kifejezést nyer (...) a jóval számosabb ünnepek megülésében, a fegyelmi szabályok alkalmazásában s az ájtatos társulatok működésében.” Oktatásügy: „A jezsuita gimnásiumok
Zene tantervét az e czélra külön kiadott Ratio studiorum szabályozta, mely tanügyi szabályzattól, (...) csak lényegtelen részekben térhettek el az egyes gymnásiumok (...) Ez okból a komáromi gymnásium tanterve nem lehetett más, mint a többi jezsuita gymnásiumoké.” „A tanítás legfőbb súlya a latin és a görög classicus nyelvek elsajátítására volt fektetve. Az alsóbb osztályokban folyamatos olvasás, fordítás, elemzés és gyakorlatírás közben a latin és görög grammatikát és syntaxist (alak- és mondattan) gyakorolták be; a felsőbbekben pedig a classicus auctorok folytonos olvasása; magyarázása, tanulmányozása, emlézése és utánzása közben a szép stylus elsajátítására, költői művek készitésére és szónoki beszédek szerkesztésére forditották legtöbb gondjukat. Ezenkívül még a történelem tanítására is nagy gondot forditottak, ami kitűnik onnét, hogy a nyilvános szóbeli vizsgálatok tárgyát egyrészt a történelem, másrészt a classicus auctoroc képezték.” „(...) A vizsgálatok, – valamint egyéb nyilvános fellépések alkalmával a rhetorok a poëtákkal, – a synaxisták a grammatistákkal, a príncipisták a parvistákkal, vagyis kétkét osztály együttesen szokott fellépni s a szónoki beszédek, chryák, elegiák, pásztorversek, kisebb költemények, dialogusok s egyéb begyakorolt dolgok előadásában egymással versenyezni. (...) A győzteseknek jutalmakat osztogattak és neveiket az év végén trombitaharsogás között olvasták fel.” „Tudván azt (írja Német Vilmos), hogy a jezsuita gymnásiumokban az iskolai rend bizonyos állandósággal birt, egy év reprodukálásában bemutatom iskolai eljárásukat, melyből azután leszámítva a lényegtelen változásokat, a többi évekre is szabad
következtetni.” Az 1739/40-dik tanévet írja le, amely november 3-án kezdődött és szeptember 4-ével ért véget. Kimondottan zenetanításra még nincs utalás, de a (közvetett) zenével nevelés alkalmaira már van példa. „November 22-én vasárnap fél 10-kor zenés nagy mise a sz. János-templomban, (...) mise közben a Glória alatt a fáklyákkal megjelent rhetorok és poëták áldoztak; délután a házi kápolnában énekes litánia volt.” „A nagyhéten szokásos esthajnali zsolozsmákat (tenebrae) a magisterek és az e czélra betanított deákok énekelték.” Július 31. vasárnap, „Sz. Ignácznak, mint a syntaxisták patronusának napján a syntaxisták és grammatisták gyertyákkal és fáklyákkal a sz. János-templomba vonultak, hol a zenekar fogadta a belépőket”. Hogy a zenekart kik alkották, diákok-e vagy városi zenészek, ez a leírtakból nem derült ki. A Képes magyar zenetörténet – Felelős kiadó a Rózsavölgyi és Társa, (2004) – A reformáció és ellenreformáció korszakának zenéje című fejezetében Ferenczi Ilona írja: „A latin nyelvű gregorián művelésének legfontosabb központjai, a püspöki és káptalani székhelyek néhány kivétellel, török kézre jutottak. Bár a megmaradt vagy menekülő testületek próbálták fenntartani a hagyományos keretet, a középkori praxis folytatása számos akadályba ütközött. A Nagyszombatba költözött esztergomi káptalan működésében a humanista műveltségű érsek, Oláh Miklós próbálta biztosítani a gregorián ének helyét és rangját, az iskola rendjében előkelő helyet elfoglaló énekgyakorlást viszont éppen a jezsuiták kérdőjelezték meg.” Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig (Aurora Könyvek, München) című könyvében ez olvasható: „A jezsuita gimnáziumok iskolai tananyaga a Ratio studirum változatlan előírásai szerint ebben az időben is a humanisztikus műveltség volt. A rend csak nagysokára engedett a külső kritikának és bővítette a tananyagot. Molinder provinciális 1735-ben felvette az iskolai tárgyak közé a világtörténelmet. A reáliákat és modern nyelveket, hazai történelmet, vívást, táncot csak az iskolai órákon kívül, különösen a konviktusokban tanították.” Summa summarum: a komáromi gimnázium jezsuita korszakában zeneoktatásról, énektanításról, tudatos zenére és zenével nevelésről még nem beszélhetünk. * Vikár Béla (1858–1945) kiváló magyar etnográfus és népdalgyűjtő volt. A fonográffal (hangfelvevő) való népdalgyűjtés kezdeményezője; nemcsak a magyar, hanem az európai folklór történetében is. Példája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Kodály Zoltán figyelme a népzenére irányuljon, s népdalgyűjtővé váljon.
15
Zene
Katedra
Dráfi Mátyás
Ünnep az ünnepben
Stirber Lajos ny. zenepedagógus
Nemzeti operánk, a Bánk bán a komáromi Teátrum előadásában továbbra is nagy siker. „Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt.” Augusztus 20-án, államalapítónk, Szent István ünnepén Észak- és DélKomárom együtt, egy városként ünnepelt. Délután Révkomáromban Szent István szobránál ünnepi megemlékezést, majd azt követően a Szent Andrástemplomban szentmisét tartottak. Este a dél-komáromi Monostori-erődben a révkomáromi Teátrum Színházi Polgári Társulás által – Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas, Érdemes művész rendezésében, Medveczky Szabolcs vezényletével – színre vitt nemzeti operánk, Erkel Ferenc Bánk bán című művének megtekintésével ünnepelhettünk. Beigazolódott az előrejelzés: telt ház lesz. Az előadás kezdetére az erőd amfiteátrumának (5–600 férőhelyes) nézőtere megtelt. A helyet előre nem igénylőknek már csak pótszék jutott. Kíváncsian vártuk ezt az előadást: vajon a társulat, a zenekar, a technika mennyire tud megbirkózni a szabadtérrel, és persze azt is: milyen lesz a mű, az előadás fogadtatása? Többször is láttam már az előadást, s örömömre most is olajozottan, természetes egyszerűséggel folyt a játék a színpadon, 16
(Vörösmarty Mihály)
áradt a zene a zenekari árokból, a publikum az előadás kezdetétől a végéig méltóképpen reagált: érezhetően ünnepelni jött. A két kiváló „karmester”, Dráfi Mátyás és Medveczky Szabolcs találkozása nagy szerencse. A sokfelől verbuvált hivatásos művészekből s a nem hivatásos műkedvelőkből olyan közösséget, ütőképes együttest sikerült összekovácsolniuk, amely nagy akarással és hittel valódi művészi teljesítményt nyújt. Erkel kortársa, Ábrányi Kornél zeneszerző többek között ezt írta a Bánk bánról: „Könnyebb lett mindig a közönség lelke, ha tombolásig kitapsolhatta magát Petur Bordalára, vagy Bánk bán kifakadására az idegen uralom ellen.” Pénzisten uralta mai világunkban meg attól lesz „könnyebb (…) a közönség lelke”, hogy ez a társulat nem a „gázsiért” játszik, nem kapni, hanem adni akar: művészi szépet, emberiességet, erős hitet, magyarságtudatot. Ettől „hat” az előadás a nyitánytól a záróképig, ezért csattan fel a taps egyegy szépen megformált áriát követően, vagy a „nagy Harmóniát” zengő kórus hallatán. A komáromi Teátrum a Bánk
bán eddigi 14 sikeres előadásával keményen rácáfolt az örökösen fanyalgó, az operát mint olyat temetni akaró, a folytonosságot, a klasszikus értékeket tagadó „színházi szakértőkre”. A telt házas előadások, a közönség gyakori állótapsa ékes bizonyítéka annak, hogy korunk emberének lelkében is ott van az igény a jóság, az együttérzés, az igazság győzelme adta öröm megélésére. A teátrum sikeres missziója annak is ékes bizonyítéka, hogy az új műfajok, az előbbre vivő, értékteremtő újat keresés mellett a klasszikus műfajoknak is van létjogosultságuk, még a (nemzeti) operának is. Az ötletgazda Tarics Péter és a „misszionárius” Dráfi Mátyás a Bánk bánt kettős céllal tűzték a Teátrum műsorára: nemzeti operánk által, az operát mint műfajt (házhoz szállítva) semmivel sem pótolható élő zeneként megismertetni a vidéki emberrel és a diáksággal. Az eddig megvalósult előadások s a már a jövőre szóló meghívások által az első célt sikerült elérni. Azonban nagy üröm az örömben – annak ellenére, hogy mind Katona József, mind Erkel Ferenc Bánk bánja tananyag – a (komáromi) iskolák anyagi gondokra hivatkozva – nem igényeltek egyetlenegy diákelőadást sem. Ilyen lehetőséggel nem élni több mint elgondolkodtató; már vétek! Ideje lenne végre tudatosítani és megszívlelni Kodály Zoltán tanítását. „Mit kellene tenni? Az iskolában úgy tanítani az éneket, a zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulónak (…). Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola feladata.”
Katedra
Egészségvédelem
A fiatalkorúak szexuális szokásainak változásai
Lukács Mária
II. rész
A fiatalkori szexualitásnak nem csupán a lehetséges nemi betegségek előfordulása az egyetlen veszélye. A felvilágosulatlanság, a téveszmék sokasága és a felelőtlenség következtében emellet még komoly kockázati tényező a nem kívánt terhesség előfordulása is. Sok esetben még a felnőttek sincsenek tisztában a megfelelő védekezési formákkal, nem még az olyan fiatalok, kik a barátaiktól vagy a tévéből veszik az információikat. Az legutóbbi statisztika szerint, mely 2009-ben készült, az adott évben 21 művi terhesség-megszakítást végeztek el csupán a tizennégy évesek körében. Ez a szám a tizenöt éveseknél már 76, a tizenhat éveseknél 220, és fokozatosan így emelkedik az esetek száma. Az életkor tehát nem teszi bölcsebbé az aktívan szexuális életet élők zömét. Bár azt tartják, hogy a fogamzásgátlók káros hatással vannak a szervezetre, de a ma forgalomban lévő szerek már nagyon alacsony hormontartalmúak, tehát még mindig kevesebb kárt okoznak, mint egy esetleges abortusz. Természetesen nem ez az egyetlen védekezési módszer, de mindenképpen ez a legbiztosabb. Az osztályfőnöki órákon szót kellene ejteni a lehetséges fogamzásgátló módszerekről. Az antikoncepció azonban csupán a nem kívánt terhességtől véd, a nemi betegségek elkerüléséért mindenképpen az óvszer használata javasolt. A pedagógusnak számolnia kell a
tanulók pironkodásával, azzal a néhány kínos pillanattal, amelyen közösen kell átlendülniük, megbeszélve a védekezési módszereket, s nem elkerülve a témát. Mielőtt a tanár felvázolná a fogamzásgátlás módjait, javasolt rákérdezni, milyen módszerekről hallottak diákjai. Nagyon sok „legenda” terjeng a megfelelő védekezési formákról. Mint a legendáknak általában, ezeknek is van némi igazságalapjuk, de teljesen biztonságosnak semmiképpen sem mondhatóak. Írásomban néhány olyan téveszmét szeretnék felvázolni, melyekről mindenképpen érdemes elbeszélgetni a tanulókkal. Sok lány azt hiszi, hogy ha még nem menstruál, nem eshet teherbe. Mivel már sokan nagyon fiatalon élnek nemi életet, előfordul, hogy ez már az első tisztulás előtt megtörténik. Viszont attól, hogy a szervezet még nem jelzi, nővé érett az adott személy, már készen állhat a teherbeesésre. Tehát még ilyen fiatal korban is oda kell figyelni a védekezésre. Mindemellett gyakori tévhit, hogy az első alkalommal nem lehet teherbe esni. Természetesen ez sem így működik, ebből a szempontból teljesen mindegy, hányadik alkalomról van szó. Sajnos az igazság az, hogy még az óvszer sem tökéletesen biztonságos. Ezt évente a párok 4–15 százaléka tapasz-
talja. A kudarcot általában az óvszer helytelen használata okozza. Néhány esetben pedig már eleve sérült a kondom. Szeretkezésnél fontos tudni, hogy az úgynevezett előváladék is tartalmazhat spermiumokat, tehát így is teherbe lehet esni. Ráadásul az óvszer elcsúszhat, vagy elszakadhat aktus közben is. A fogamzásgátló tabletta nem előírásszerű használata is könnyen bajt okozhat. Ahhoz, hogy a tabletta tényleg hasson, úgy kell szedni, ahogy előírják. Ezek a tabletták szintetikus hormonokat tartalmaznak, ezzel meggátolják a tüszőrepedést, illetve nem hagyják, hogy a megtermékenyített petesejt beágyazódjon a méhbe, a méhnyakat áthatolhatatlanná teszi a spermiumok számára. Viszont ha nem szedik a tablettákat rendszeresen, ezeket a hormonokat elnyomják, vagyis létrejöhet a terhesség. A megszakításos védekezés valószínűleg sokkal több terhességet okoz, mint a többi helytelen fogamzásgátlási módszer. Minden bizonnyal ez a legkevésbé biztonságos forma. Az előváladék spermákat tartalmazhat, ráadásul hatalmas önuralom kell ahhoz, hogy valaki a megfelelő pillanatban vonuljon vissza, így lehet, hogy a fiú hiába „vigyáz”, nem tudja türtőztetni magát. A pedagógusoknak és szülőknek az ilyen és ehhez hasonló téves nézeteket mindenképp meg kell beszélnie a fiatalokkal. Természetesen ezek mellett tanácsos megkérdezni magukat a diákokat is, hogy ők milyen formában „próbálják” elkerülni a nem kívánt terhességet, és megvitatni velük, hogy az általuk választott módszer megfelelő-e vagy sem. 17
Egészségvédelem
Katedra
Bohuniczký-Dömény Andrea
A tanulási zavarokról általánosan A tanulási zavarok mint kategória viszonylag új keletű, hiszen a „learning disability” (tanulási képtelenség, nehézség, zavar) kifejezést Samuel Kirk használta először 1962-ben, majd egy konferencián, ahol agysérülésekkel és a percepció terén problémákkal küzdő gyerekekkel foglalkozó szakemberek találkoztak a közös problémák megvitatására, vált általánosan elfogadottá. E zavarok ugyanúgy előfordulhatnak gyermekeknél, mint pubertáskorúaknál vagy felnőtteknél, s az össznépesség mintegy 11–25%-át teszik ki, míg a fiúk körében ez az arány háromszor gyakoribb – természetesen országonként igen nagy különbségek mutatkoznak. A specifikus tanulási zavarokat azonban el kell különítenünk a nem specifikus tanulási zavaroktól, melynek okai többek között a csökkent intellektuális képességekben, az érzékszervi fogyatékosságokban, a motiválatlanságban, a nem megfelelő szociális környezetben keresendőek. A tanulási zavar általános fogalom, amely a rendellenességek heterogén csoportjára vonatkozik. Ezek a zavarok a központi idegrendszer diszfunkciójának, illetve következményének tekinthetők. A szindróma kialakulásának hátterében a szenzomotoros képességek, illetve sajátos információ-feldolgozásbeli eltérések azonosíthatók. A legtöbb esetben a tanulási zavar valójában az információ feldolgozásának egy speciális módja. A korai fejlődés késleltetett voltában, illetve az egyes területeken mutatkozó nehézségekben jelenik meg, mint a figyelem, az emlékezet, a gondolkodás, a koordináltság, a beszéd, az olvasás, az írás, a betűfelismerés, a számolás, a szociális kompetencia és az emocionális érettség. Továbbá tanulási zavarnak tekintjük azt az – intelligenciaszint alapján elvárhatónál lényegesen – alacsonyabb tanulási teljesítményt, amely gyakran a neurológiai deficit vagy funkciózavar talaján jön létre, sajátos kognitív tünetegyüttessel. A tanulási zavar a legkoraibb időszakban alakul ki, és tünetei felnőtt korban is fellelhetőek. Társuló tünetként megjelenhet különböző fogyatékosságoknál. 18
A tanulási zavar általában több ok együttes hatására jön létre, hátterében állhatnak: genetikai vagy örökletes tényezők, a terhesség vagy a szülés alatt bekövetkezett problémák, rendellenességek (pl. korai szülés, elhúzódó szülés, a köldökzsinórból adódó oxigénhiány), csecsemőkori ismétlődő lázas állapotok, hurutos megbetegedések, minimális agykárosodás (MCD), egyes részképességek fejletlensége (gyenge látási, hallási, észlelési, a beszéddel kapcsolatos problémák, gyenge verbális készségek, fejletlen kézmozgás stb.). A tanulási zavar diagnosztizálásának kritériuma elsősorban az, ami azonnal szembetűnő, hogy a tanulási potenciál és a tanulási eredményesség, illetve az intelligencia szintje és az iskolai teljesítmény között nagy eltérés tapasztalható. A különbség nagysága határozza meg a tanulási zavar minőségét és a fejleszthetőség hatékonyságát. A neurológiai deficit csak áttételesen mutatható ki vizsgálattal. A tanulási zavar jellegzetes kognitív tünetegyüttesben nyilvánul meg, aminek hátterében a kölcsönösen egymásra ható részképességek diszfunckiója áll, valamint a sajátos magatartáskép, figyelemzavar-hiperaktivitás és a másodlagos neurotizáció megjelenése. A tanulási rendellenességeket legtöbbször részképesség-kiesések, egyes területeken történt fejlődésbeli elmaradások okozzák. Sok esetben valóban csak megkésett fejlődésről van szó, de gyakran igazi deficit áll az olvasás, írás, helyesírás vagy számolás terén mutatott gyenge teljesítmény mögött. A tanulási nehézségekkel küzdő gyermekre jellemző, hogy figyelmetlen, ügyetlen, munkái rendetlenek, rajzai csúnyák és teljesítménye ingadozó. A tanulási zavar gyakori tünete az egyensúly-érzékelés zavara és a bizonytalan testséma. A gyermek mozgása összerendezetlen, ügyetlen. Nem tud felmérni alapvető térbeli távolságokat, viszonyokat. Bonyolultabb mozgásformációkat nem képes pontosan végrehajtani. Gyakorta megbotlik, elesik. Nagyon fontos tünet a térbeli orientáció zavara. A téri tájékozódásban a saját test a kiindulópont, a gyermek számára saját térbeli helyzeté-
nek tudatosítása teszi lehetővé a fent-lent, jobb-bal irányok megkülönböztetését. Amennyiben ebben zavar keletkezik, nemcsak az olvasásban és írásban léphetnek fel problémák, hanem a számolási műveletek elsajátítása is nehézségekbe ütközhet. Mutatkozhat gyenge ritmusérzék, gyakori az amuzikalitás. A gyermek nem érzékeli a nyelv alapvető ritmusát, zeneiségét, s ez a szótagolásnál, elválasztásnál jelentkezhet problémaként. Részképességzavarnak a motoros és a kognitív funkciók területén megmutatkozó deficitet nevezzük. A leggyakrabban előforduló kognitív pszichikus funkciózavarok: a percepció zavarai – a vizuális, akusztikus, taktilis, helyzet- és mozgásérzékelés, különböző modalitások felfogásának nehézségeit jelentik. Ebből adódik a formák, arányok, irányok, térdimenziók érzékelésének tévesztése. A beszédszerveződés, a nyelvi nehézség zavarai – a beszédészlelés, beszédmegértés, szimbólumok képzése, felismerése, a szó- és jelentéstartalmak értelmezése, az artikuláció zavara, a szókincs fejletlensége, grammatikai akadályozottság. Az emlékezetgyengeség – a memória különböző fajtáinak sérülése, gyenge működése a tanulási nehézségre ható tényező. Az emlékezet egyenetlensége, a verbális tartalmak megőrzése, felidézése, a rövid és hosszú távú memória tárolt információinak mennyiségi felidézése kevés, pontatlan, hiányos lehet. A lateralitás, a saját test, illetve a térérzékelés akadályozottsága – a tanulást akadályozhatja a keresztezett vagy kevert dominancia. A síkban, térben való tájékozódást, a sorrendiség felidézését, az irány észlelését, tartását nehezíti. A mozgáskoordináció – a motorikum zavarai (hipotónus, hipertónus), a nagymozgások zavarai (rosszul integrált reflexek, zavarok a testtartás-, állás- és egyensúlyreakciókban), a finommozgások zavara, a cselekvés tervezésének és irányításának zavarai. A tanulási zavarok ezenkívül lehetnek még idegi eredetű, vagyis a központi idegrendszer működési zavarainak következtében létrejövők, lelki eredetű, illetve környezeti ártalmak hatására kialakulók, poszttraumás, azaz gyermekkori szerzett agykárosodások következményei. Komplex tanulási zavarok: diszlexia – speciális olvasási nehézségek, diszgráfia – az írás nehézsége, diszortográfia – a helyesírás nehézsége, diszkalkúlia – számolási zavar, diszpinxia – rajzolási nehézségek, diszmúzia – a ritmus- és zeneiség hiánya, zavara, diszpraxia – az összetett gyakorlati feladatok elvégzésénél adódó nehézségek, továbbá viselkedés, énkép, önértékelés területén mutatkozó zavarok. A specifikus tanulási zavarok megelőzése, felismerése, elmélyülésének megakadályozása, valamint a rögzült, súlyosabb tanulási zavarok korrekciója a kulcs a pedagógus kezében, mely a gyermek sikerességének és érvényesülésének ajtói közül az egyiket nyitja.
Katedra
Jubileum
Fotó: jugyik.sk
30 év – mérlegen
Czímer Gábor
(A jubileumi Gímesi Művelődési Táborról) A szlovákiai magyar fiatalság körében egyre népszerűbb a tábormozgalom. Az ország legszebb történelmi régióiban szervezett találkozók, táborok évről évre több látogatót vonzanak. Talán beindult egy folyamat, melynek eredményeképpen egy új generáció hallatja a hangját a hazai kulturális életben. Közösséget építeni, művelődni és nem utolsósorban jót szórakozni, ezt kínálják a nyári táborok. Az idei mozgalmas nyár méltó lezárása volt a Gímesi Művelődési Tábor. A Juhász Gyula Ifjúsági Klub (JUGYIK) idén szeptember második hetében rendezte meg a 30. Gímesi Művelődési Tábort. A festői szépségű zoboralji régió kereken három évtizede látja vendégül a szlovákiai magyar egyetemistákat. A jubileumi rendezvényre különösen színes programmal készültek a szervezők. Volt könnyűzenei koncert, ahol olyan együttesek játszottak, mint a Jóvilágvan, a Kicsi Hang vagy a Csak Van formáció, volt képzőművészet és sok minden más. Így például a szabadegyetemi előadások mellett a jubileumi táborban egy öregdiák-találkozót is szerveztek, ahová a JUGYIK-, illetve a tábor alapításában részt vett egykori egyetemistákat hívták meg. A Gímesi Művelődési Tábor nagy múltra tekinthet vissza. Az egykori diá-
kok beszámolójából is kitűnt, hogy a tábor a rendszerváltás előtt olyan esemény volt, ahol a fiatal szlovákiai magyar értelmiségiek tömegei szabadon gyűlhettek össze. Összekovácsoló erőt jelentett akkor, hogy azokban az időkben szabadon gondolkodni, beszélni csak egy olyan sűrű erdőben lehetett, mint amilyen a festői szépségű gímesi vár körül található. Nem egy rendszerváltó gondolat a gímesi fák alatt született. Harminc évvel ezelőtt, akárcsak a JUGYIK, a tábor is néhány nyitrai egyetemista baráti köréből indult. Orosz Jenő, a tábor egyik életre hívója elmesélte a fiataloknak, hogy miként jött az ötlet, és miért volt szükség erre a rendezvényre. Visszaemlékezésében kiemelte, hogy a nyolcvanas években a demokratikus ellenzék szerveződését a pártállam igyekezett erős megfigyelés alatt tartani. De ez sem riasztotta vissza az akkori egyetemistákat attól, hogy a rendszer számára kellemetlen témákról, mint például a kitelepítés, előadásokat szervezzen. Igaz, ezt csak gyalogtúrának álcázva, az erdő mélyén tudták megtenni. A találkozó során, ahol az öregdiákok a mai egyetemistákkal beszélgettek, szóba került még az egykori nagy sikerű bábcsoport és egyéb kulturális programok is. A tábor hagyományát a nyitrai magyar
egyetemisták a bársonyos forradalmat követő évtizedekben is életben tartották. Az idei, ünnepi tábor programjában is a régi nagy diáktalálkozók szellemében folytatta az elmúlt három évtized hagyományait. Szeptember 7-én, az érkezést követően a táborozók megismerkedhettek a rendezvény állandó programjaival. A résztvevőknek lehetőségük volt kipróbálni képességüket a különböző képzőművészeti ágakban, de bekapcsolódhattak a média szekció munkájába is. A korábbi évekhez képest újdonság volt a zenei szekció, ahol képzett zenészek foglalkoztak a jelentkezőkkel. Csütörtökön délelőtt a Diákhálózat külügyi alelnöke, Orosz Örs adott elő a Kétnyelvűség Felmérő Körútról (KFKprojektről). A magyar nyelvhasználatot vizsgáló felmérés elkészítésében a Diákhálózat aktivistái oroszlánrészt vállaltak. Az értékes adatok mellett rengeteg felejthetetlen élményt is sikerült összegyűjteniük. Orosz Örs előadása ebből adott némi ízelítőt. Pénteken Menyhárt József és Presinszky Károly, a Konstantin Filozófus Egyetem (KFE) Közép-európai Tanulmányok Karának nyelvészei a szlovákiai magyar nyelvjárásokról beszéltek. Elmondták, hogy a dialektusok tudományos megismerésére irányuló kutatási projektben milyen szerepet vállaltak a nyitrai egyetem munkatársai és diákjai. Szombaton délelőtt Komzsík Attila, a nyitrai KFE Közép-európai Tanulmányok Karának (KETK) dékánja, illetve Baráth László, az oktatási ügyekért felelős dékánhelyettes mutatta be az általuk vezetett kart. Komzsík dékán úr a karral kapcsolatban elmondta, hogy már a szlovákiai magyar közösség is tudomásul vette, hogy a KETK másról is szól, mint a tanár- és tanítóképzés. A programkínálat ugyanis jóval szélesebb ezeknél. A nyitrai Magyar Nyelv és Irodalomtudományi Intézetről, ennek munkájáról Sándor Anna intézetvezető asszony tartott előadást. A szombati nap egyben a 30. Gímesi Művelődési Tábor napja is volt. Ekkorra várták mindazokat, akik a tábor harminc éve alatt aktívan kivették a részüket az esemény megszervezéséből. A tábor utolsó teljes napján, vasárnap Lovász Attila, a szlovákiai nemzetiségi adások és a Pártia Rádió vezetője Média és etika címmel tartott előadást. Este pedig a Csak Van zenekar lépett fel a tábor színpadán. A tábor eseményeiről a JUGYIK honlapján, illetve a Facebookon olvashatnak részletes élménybeszámolókat. 19
Olvasó
Katedra
Tóth László
Közelebb az Olvasóhoz
Oktatási segédanyag az Irodalmi Szemle hasábjain Olvasó címmel szeptembertől új rovat indult útjára az Irodalmi Szemle hasábjain. A középiskolai magyartanárok számára hasznos segédanyag költők, írók életútját, munkásságát ismerteti szépirodalmi kritériumok és társadalmi összefüggések alapján, továbbá a taglalt szerző egy-egy konkrét művének, illetve rá jellemző stílusának komplexebb elemzésével is szolgál nem középiskolás fokon. A rovatról Tóth Lászlóval, az Irodalmi Szemle főszerkesztőjével beszélgettem. Miért döntött úgy a szerkesztőség, hogy szükség van ilyen rovatra? Abból indultunk ki, hogy bár a rendszerváltás óta eltelt húsz évben a magyar irodalomban számos irodalmi korszak és írói életmű átértékelődött, s a szövegértelmezésben is új utak váltak járhatóvá, tapasztalat szerint mindez a magyar irodalom alap- és középiskolai szintű tanításában ez idáig nálunk nem tükröződött megfelelő mértékben. S mivel korábban a mostaninál jóval szorosabb kapcsolatban állt fent lapunk, illetve pedagógus- és diáktársadalmunk között, mint mostanság, közös érdeknek gondoltuk megújítani ezt a kapcsolatot, aminek első lépéseként e hiány pótlásával, kiválasztott életművek és kanonikus szövegek újraolvasásával szerettük volna segíteni magyartanáraink munkáját. Mi a rovat alapkoncepciója? Összeállításaink az érvényes alap- és középiskolai tantervhez igazodnak; az egyes életműveket és szövegeket is az iskolai szükségletekkel összhangban dolgozzuk fel. Emellett gondot fordítunk arra is, hogy mindeközben világos korszak-, stílus-, eszme-, toposz- és motívumtörténeti, valamint retorikai és stilisztikai magyarázatokat adjunk. Ezzel 20
számos, nem mindig magától értetődő és megfelelően értelmezett fogalom tisztázására s az oktatás mindennapi gyakorlatába való beépítésére is kísérletet teszünk (mint pl. a romantika, a realizmus, szimbólum, allegória vagy akár a szöveg és valóság, szerző és elbeszélő viszonya stb.). Emellett sorozatunk egyes darabjai módszertani ajánlással, óravázlattal zárulnak. Benyovszky Krisztián sorozatnyitó írásának címét, általánosítva (Olvassunk és tanítsunk − másképpen) igazából sorozatunk alcímeként is használhatnánk. Kik szerkesztik és írják az Olvasót? A sorozatot lapunk szakmai tanácsának tagja, Bárczi Zsófia író, irodalomtörténész, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem oktatója szerkeszti. Az elemző értékelésekre ismert hazai és magyarországi irodalomtörténészeket, egyetemi előadókat kértünk fel; Benyovszky Krisztián (Konstantin Filozófus Egyetem, Nyitra), Németh Zoltán (Bél Mátyás Egyetem, Besztercebánya), N. Tóth Anikó (Konstantin Filozófus Egyetem), Tolcsvay Nagy Gábor (ELTE, Budapest) és Keserű József (Selye János Egyetem, Komárom) mellett számolunk még többek között Csehy Zoltán (Comenius Egyetem,
Pozsony), Polgár Anikó (Konstantin Filozófus Egyetem), Szilágyi Zsófia (ELTE) és mások közreműködésével is. A módszertani rész gyakorló tanárok munkája (Brutovszky Gabriella, Petres Csizmadia Gabriella). Kinek lehet hasznos az Olvasó, kik alkotják a célközönséget? Oktatási segédletünk elsősorban irodalomtanárok, egyetemisták, illetve középiskolások figyelmébe ajánlható, de humán értelmiségünk a művelődés számos más területén (könyvtári munka, közművelődés stb.) haszonnal forgathatja. Ki mindenkiről lesz szó az egyes számokban? Sorozatunkat Móricz Zsigmond Rokonok című regényének elemzésével nyitottuk, a második rész Tőzsér Árpád poétikáival foglalkozik. A továbbiakban többek között Radnóti Miklósra, Pilinszky Jánosra, Krúdy Gyula elbeszéléseire kerítünk sort, de Móricz Zsigmond novelláival külön is foglalkozni kívánunk. Tervezik-e a későbbiek folyamán, hogy önálló mellékletként jelentetik meg a rovatot? Természetesen. Már indítani is így szerettük volna, de nem kaptunk rá támogatást, így a megfelelő, egyenként 16 oldalnyi terjedelmet egyes lapszámainkból hasítjuk ki. Jövőre újra pályázunk; s ha sikerül, (újra)értékeléseink a következő tanévben is folytatódnak. Végezetül itt is felhívnám a figyelmet, hogy az Irodalmi Szemle szeptembertől az
[email protected] megváltozott e-mail-címen, illetve a 02/45258559-es új telefonszámon érhető el. -lager-
Katedra
Irodalom Pénzes István
VERSEKBEN TÜNDÖKLŐ NAGYASSZONYOK
Kanizsai Dorottya, a nagy temetés szervezője
Iván Sándor szobra
Kanizsai Dorottyáról évkönyveink csak azt közlik, hogy a mohácsi csata halottjait eltemettette, holott egy korabeli uralkodói leirat azt is megemlíti, hogy a női nemnek igencsak ékessége és dicsősége, a legnemesebb erényeknek boldog tulajdonosa volt. A nagy hírű Kanizsai családnak, idősb Kanizsai Lászlónak volt a leánya, s az ifjabb Kanizsai László, János és a korán elhalt István voltak fivérei. Dorottya túlélve testvéreit, azok javainak egy részét megörökölte. Először Geréb Péter nádorhoz ment nőül, akivel igen-igen boldog életet élt. Mély szeretete derék férjéhez még akkor sem tompult, mikor az már rég porladóban volt. Férje hamvai fölé kápolnát építtetett, s márványtáblán örökíttette meg emlékét. Dorottya asszony maga is gazdag volt, férje halála után még jobban megnövekedett vagyona, mert Geréb Péter nádor úgyszólván mindent szeretett feleségére hagyott. Kanizsai Dorottya másodszor a büszke és hatalmas Perényi Imre nádorhoz ment feleségül. Perényi két fiút vitt a házasságba: idő elteltével Péter vajda lett, Ferenc pedig váradi püspök. A fiúkat Dorottya asszony gyermekeiként emlegették, holott csak nevelt gyermekei voltak. Dorottyának ugyanis sem az első, sem a második férjétől nem lett gyermeke. Második férje köszvényes volt, sokat kellett a nőnek tűrnie türelmetlen párja mellett, de ő híven ápolta szenvedő urát. A második férj 1519-ben elhunyt. Dorottya a jóságos anya szerepét töltötte be: minden kapott jót sokszorosan igyekezett viszonozni. A nála szolgáló szegény lányokat kiházasította, a nemes ifjakat szolgálatukért birtokkal jutalmazta, templomokat és kápolnákat építtetett, s azok javára alapítványokat tett. Nemzetünk tragédiája bevégződött a mohácsi mezőn! Nemzeti mártírjaink megérdemelték volna, hogy az egész nemzet sirassa őket, de még olyan ember se akadt, aki a halottakat eltemette volna. A veszedelmes csatatérhez még közel se ment senki. Csak a farkasok és a halottrablók kóboroltak ott éjjelente. Amire férfiak nem mertek vállalkozni, azt véghezvitte egy gyönge, de fennkölt lelkű nő. Dorottya asszony hatalmas összeget áldozva, 400 embert fogadott fel, s a mohácsi csata halottjait eltemettette. Papokkal megáldatta a hamvakat, s a templomokban misét mondatott az elesett hősökért. Amit a hatalom és a férfierő elmulasztott, azt a nemzetét megbecsülő, érző szívű nő megcselekedte. REVICZKY GYULA A nagy temetés Megszűnt a harc. Harmincezer Meghalva, nyögve, vérben, Elhantolatlan ott hever A puszta csatatéren.
Varjak kárognak éhesen, A préda fel van osztva, De ím, csodásan megjelen Kanizsai Dorottya.
Készülnek a hosszú sírok Egymásután, sietve; És a harmincezer halott Beléjük lőn temetve.
Piros vértől egyképp csepeg A condra1 és a bársony, Érsek, király mind ott veszett2, Mind ott veszett Mohácson!
Szép arca bús, ruhája gyász, Ásót viszen kezében. Szemében könny, ajkán fohász: „Ah hogy ezt is megértem!”
És hogy az összes holtakat Elhantolták zokogva, Még ott könnyez, még ott marad Kanizsai Dorottya.
Egy nagy halott a csatatér! És férgei a varjak. Mohács a gyász, Mohács a vér! Halála a magyarnak.
Feledni szélvészt, zúzmarát, Miként az éj magánya, Hallgatva négyszáz férfiú Jön ásókkal nyomába.
Szent asszony, hálás nemzeted Feledni sose fogja, Mily nagy temetést rendezett Kanizsai Dorottya.
Lajos király! Ifjú király, Te se térsz meg lakodba! Ott fekszel Csele partinál Rútul beiszapolva.
„Holtak városa! csatatér!”... – S kezeit összefonva Imádkozik a holtakért Kanizsai Dorottya.
Zászlós urak, dús főpapok Fürödnek porba, vérbe. Harmincezer vitéz halott, S egynek sincs temetése!
Így áll soká... s míg könnye hull, Az ásót földbe nyomja, S kezd ásni fáradatlanul Kanizsai Dorottya.
Hős vértanú heverjen-e Hollók prédájaképpen? Nincs-e sírokra más helye A földnek lenn a mélyben?...
S a négyszáz férfiú hamar Követi ezt a példát; Túr földet és gödröt kapar, Legyen a sír elég tág.
condra: rongy, rongyos felöltő, ruha Érsek, király mind ott veszett: a csatában hunyt el Tomori Pál kalocsai érsek, a menekülő II. Lajos a megáradt Csele patakba fúlt. Az ütközetben hét főpap ( köztük Perényi Ferenc váradi püspök, Kanizsai Dorottyának nevelt gyermeke), 28 báró és néhány ezer lovas mellett több ezer gyalogos esett el.
1 2
Kanizsai Dorottya e tettével önmagának emelt emléket – olyan emléket, amely tovább él a legerősebb gránitnál, bármely emlékműnél; ugyanis az emlékmű, a szobor ledönthető, Dorottya asszony tette azonban örökké él nemzedékről nemzedékre. 21
Nyelvtisztogató
Katedra
Az „egyeneságú” utód és más „jogi” kifejezések A jogász szerzőknek bizony gyakran nincs szerencséjük a jogi szakszók használatával sajtónkban. Egy jogászunk neve alatt egy támadott politikusról a következő mondat jelent meg egyik lapunkban: „Állítása szerint még a többszörös gyilkost is védi az ártatlanság védelme, mert ilyen esetekben rendszerint csak a név kezdőbetűit tüntetik fel.” Ismerve a szerzőt, biztosan tudom, hogy nem így írta le ezt a mondatot, illetve ennek hibáztatott részét, hanem így: …védi az ártatlanság vélelme. Csak bizonyára a lap valamelyik munkatársa – esetleg szedője – nem tudott mit kezdeni a vélelem szóval. Valószínűleg gépelési hibának gondolta az első l betűt, hiszen neki az látszott logikusnak, hogy az ártatlanság védelméről szóljon a szerző. A vélelem szóalak viszont talán semmit sem jelentett számára, tehát szerinte nem is volt szó. Pedig az. Csak éppen jogi szakszó, amely olykorolykor a jogi témákról szóló köznyelvi szövegekbe is bekerül. Benne található mindhárom értelmező szótárunkban is. Egyik régi jelentése ez: feltevés; a másik (jogi) jelentése pedig: nem bizonyított, de valószínű tényre való következtetés. A jog szerint egy személy csak akkor tekinthető bűnösnek, ha a bíróság jogerősen annak nyilvánítja; amíg ez meg nem történik, addig az ártatlanság vélelme vonatkozik rá. Egy másik cikkben is „pórul járt” egy jogi szakkifejezés. „Lajos Fülöp király egyeneságú utódja, Párizs grófja adta férjhez egyik unokáját a 39 közül” – olvashatjuk az egyik mondatban. Még 22
Jakab István
talán sok olvasót meg is mosolyogtatott a „egyeneságú utód” kifejezés. Ilyen még a jogi szaknyelvben sem létezik, de egyenes ági utód van. E kifejezéssel azokat az utódokat nevezik meg, akik valamelyik őstől a szülő-gyermek-unoka sorrendnek és viszonynak megfelelő közvetlen módon származtak le. Az ős testvérétől származó utódok az oldalágiak. Nem volt szerencséje annak a szerkesztőnek, illetve szerzőnek sem, aki arról számolt be, hogy a rab jogi képviselői az alkotmánybírósághoz fordultak: bocsássa szabadon védencüket betegsége és idős kora miatt. „A berlini alkotmánybíróság azonban a kérést visszautasította, mivel az orvosi vizsgálatok tanulsága szerint az illető egészségi állapota nem romlott azóta, hogy börtönben van” – tudjuk meg a cikkből. Azazhogy mit is tudunk meg a cikkből? Azt mindenesetre, hogy a bebörtönzött egyén állapota nem romlott a bebörtönzés óta. De a cikk – a megjelent formájában – kétségeket támaszt az olvasóban abban a tekintetben is, hogy Mielke vagy Nielke-e a bebörtönzöttnek a vezetékneve (fentebb még a Mielke, lejjebb már a Nielke szerepel). S abban is kételkedünk, hogy a vizsgálatok tanulsága szerint nyilatkoztak volna a fogoly állapotáról. Bár a vizsgálatoknak tanulságaik is lehetnek, itt nyilván a tanúság szót használta a jogász szerző. A tanulság a valamely esetből, példából levont felismerés, a tanúság: bizonyság, bizonyíték, tanúskodás. Nem kétséges, hogy a tanúság szó illik a mondatba.
A tanúságot a jogászoknak hagyva, nekünk most valóban a tanulságot kellene levonnunk a fenti esetekből. Ez azonban nem könnyű. Ha az olvasók nagyobb része előtt ismeretlen, csak szakmai körökben használatos szavakról volna szó, azt ajánlanánk, ne terheljük ezekkel az olvasókat; próbáljuk a szakmai fogalmakat körülírással megértetni. De sem az egyenes ági, sem a tanúság nem szélsőségesen szakmai jellegű elem. Az örökléssel kapcsolatban is gyakran halljuk az egyenes ági öröklés, egyenes ági örökösök kifejezéseket. A tanúság meg inkább olyan köznyelvi elem, melynek jogi használata is van. Sokszor halljuk ezeket a kifejezéseket: az eset tanúsága szerint; az elmondottak (hallottak) tanúsága alapján; stb. Ezek nem csupán jogi vonatkozásban fordulnak elő. Tehát inkább a lapszerkesztésre kell nagyobb gondot fordítani: a hibáknak, mintsem az egyre szükségesebb és ismertebb szakkifejezéseknek az elkerülésére. Más a véleményünk a csupán szűkebb körben ismert szakszók, szakkifejezések használatáról. Feltehető, hogy a vélelem is ilyen még sokak számára, noha sokszor halljuk az utóbbi időben a televízióban, rádióban (főként az igazságtételi eljárásokkal kapcsolatban). Ha a lapok szerkesztésén dolgozók közül többen nem ismerik (ugyanis nemcsak egy esetben fordult már elő a vélelem helyett a védelem), akkor valószínűleg az olvasótábor nagy része sem ismeri. Ilyenkor ajánlatosabb körülírást vagy köznyelvi rokon értelmű szót használni. Ez esetben például a feltevés, feltételezés szavak jöhetnének számításba (az ártatlanság feltevése, az ártatlanság feltételezése). Ez a megoldás mind az olvasót, mind pedig a szerzőt megkíméli a bosszúságtól. A legideálisabb megoldás természetesen az lenne, ha mind az olvasók, mind pedig a lapok szerkesztésén dolgozók minél előbb megismernék ezt a szót.
Katedra
Nyelvtisztogató
Jakab István
Nagykezdőbetűsítés
Vízkeleti László e lap szeptemberi számában az intézménynevek helyesírásának fontosabb kérdéseivel foglalkozott, a szlovákiai magyar írásgyakorlatra szűkítve le a kérdést. A cikkében említi azt a helyes írásgyakorlatot is, amely szerint olykor bizonyos intézménynévszerű megnevezéseket kezdőbetűjüket illetően „nagybetűsítünk”. Írásában utal arra, hogy Misad Katalin Nyelvi kontaktusok című kiadványában ezt a módot szintén a „nagybetűsítés” szóval nevezi meg. Igen, általában ezt a szót használták eddig ennek az eljárásnak a megnevezésére. Éppen Misad Katalin könyvének – amelyet magam is ismertettem – a megjelenésekor beszélgettem a szerzővel is erről, s közöltem vele is: nem vagyok elégedett ennek a szónak a használatával ebben a vonatkozásban, mert nem nevezi meg pontosan a megnevezendő fogalmat. Egy kis agytorna után megállapítottam, hogy a „nagykezdőbetűsítés” szóalak sokkal kifejezőbb, tehát alkalmasabb erre a célra. Ezzel egyetértett Misad Katalin is. Cikkemet, amelyben a nyilvánossággal is közöltem megállapításomat, a magyarországi Édes Anyanyelvünk című nyelvművelő folyóirat közölte 2010. áprilisi számában. Szlovákiai magyar szakos pedagógusaink Katedra című lapunkban ez alkalommal ismerkedhetnek meg az új szóalakunkkal. Később az érdeklődők könyvben is találkozhatnak vele: a jelenleg kiadás alatt levő Nyelvhasználat – nyelvtudomány – nyelvművelés című könyvemben is olvasható lesz ez az írás. Az utóbbi időben szembekerült bennem a szerző és a nyelvész. Több nyelvművelő cikket írtam mostanában arról a divatos jelenségről, hogy az újságírók és a rendezvényszervezők, mellőzve a helyesírási szabályzat 146. szabálypontját a rendezvénynevek szavainak kis kezdőbetűs írásáról, nagy kezdőbetűvel írják a rendezvénynevek minden szavát (Jókai Napok, Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny stb.). Felfigyeltem ugyan arra, hogy más szerzők ezt a jelenséget a nagybetűsítés szóval nevezik meg, de én ezt a jelölési formát nem tartottam pontosnak. Igaz ugyan, hogy A magyar nyelv értelmező szótára a nagybetűs melléknévi címszó jelentéseit így határozza meg: 1. nagy kezdőbetűvel írt, nyomtatott (pl. nagybetűs tulajdonnév); 2. csupa nagybetűvel írt, nyomtatott (pl. nagybetűs könyvcím). Bár olyan ajánlásokról is hallottam, amelyek szerint a nagybetűsítés szó használata a nagybetűs melléknév 1. jelentéséből következően elfogadható abban az értelemben is, ha a tulajdonnév szavainak csak a kezdőbetűit írjuk nagybetűvel, de én ezt a szót – bár má-
sok munkáiban tiszteletben tartottam – saját használatra nem fogadtam el. Inkább a nagykezdőbetűsítés magam alkotta szót használtam, használom. Az én értelmezésem szerint ugyanis a nagybetűs melléknév (önálló szói jelzőként) még talán nem vagy kevésbé zavaró pl. a nagybetűs tulajdonnév szókapcsolatban, de határozottan zavaró a nagybetűsítés továbbképzett főnévben. Ebben már inkább érvényesülhet a nagybetűs melléknév 2. jelentése is: csupa nagybetűvel írt, nyomtatott. Ezért tartottam szükségesnek a nagybetűsítés helyett a pontosítottabb jelentésű, sőt egyértelmű nagykezdőbetűsítés használatát. Csakhogy ez a szó – az összetett szavak alkotása és fajtáinak rendszerezése szempontjából – atipikus. Vagy inkább csak – szakszerűen szólva – szervetlen. Kemény harcot vívott bennem a szerző és a nyelvész-nyelvművelő, végül mégis a szerző győzött. Legutóbbi cikkeimben (tematikai okokból) többször fordul elő a nagykezdőbetűsítés szó. De nézzük meg, miért atipikus alkotású összetett szó ez! Már első pillan-
tásra feltűnik a hosszúsága (7 szótag), s a helyesírásban tájékozott szerző azt kezdi vizsgálni, hová tegye a kötőjelet. Aztán rádöbben, az előtagnak látszó nagy melléknév nem az utótagnak vélt kezdőbetűsítés minőségjelzője, hiszen valójában a nagy és a betű tagok alkotnak-alkothatnak összetett szót (nagybetű), a nagy és a kezdőbetű pedig két szóba írandó szókapcsolat, vagy ha úgy tetszik, jelzős szerkezet (nagy kezdőbetű). De a nagy melléknév értelmi szempontból sem lehetne a kezdőbetűsítés feltételezett utótag minőségjelzője, mert a ´nagy+kezdőbetűsítés´ jelentésű összetétel értelmezés tekintetében sem jöhetne itt számításba. Már csak azért sem, mert a minőségjelzős ös�szetett szó nem mondaton kívüli ös�szetétellel alkotott nyelvi elem, hanem a mondatban keletkezik két szó lassú összetapadásával. S a nagy melléknévnek meg a kezdőbetűsítés főnévnek még egyáltalán nem volt – nem is lehetett – ideje arra, hogy a gyakori együttes előfordulás révén összetapadjon (mint a nagy+betű=nagybetű). Ebben az esetben tehát annyit tudunk feltárni: a nagy kezdőbetű különírt szókapcsolatot (minőségjelzős szerkezetet) alkalmi ös�szetett szóvá összevonva megalkotjuk a nagykezdőbetű (szabálytalan) ös�szetett szót. Majd ezt mint relatív szótövet továbbképezzük: ellátva előbb -s melléknévképzővel (nagykezdőbetűs), majd az -ít igeképzővel (nagykezdőbetűsít), végül az -és főnévképzővel (nagykezdőbetűsítés). Tehát ha nincs nagykezdőbetűsítés összetett szavunk amelyre jelentéstani szempontból szükségünk van, miért ne hozhatnánk létre magunk? Azért, mert esetleg szokatlan, atipikus az alkotásmódja, vagy nem tudjuk besorolni az eddigiektől eltérő alkotásmódja miatt az összetett szavak eddig ismert rendszerébe? A nyelv az ember, a gondolkodás, a kommunikáció ügyét s a fogalmak minél érthetőbb és pontosabb kifejezésének lehetőségét szolgálja; miért tartanának hát bennünket fejlesztésétől vissza formai akadályok? Elvégre vannak az egybe- és különírásnak mozgó szabályai is, amelyek lehetővé teszik az összetett szavak írásmódjainak kibővítését, nagyobb mértékű alkalmazását is a fogalmak minél pontosabb kifejezése végett. Javaslatom: ne korlátozzuk lehetőségeinket az újabb módszerekkel létrehozott szavak használatában, hanem újabb és újabb lehetőségek keresésével és feltárásával bővítsük inkább ezeket! Természetesen csak akkor, ha az új lehetőség a nyelv javát szolgálja, nem pedig kárára van. 23
Hitoktatás
Katedra
Önmagunkkal azonosulni A mindenkori iskoláról különféle elképzelések élnek a fejünkben. A tanítványok lelkében éppúgy kirajzolódik a tanár eszményképe, miként a pedagógusban az ideális tanítvány alakja, s akkor még a szülők álmairól, elvárásairól nem is beszéltünk. Az iskolába lépő gyermek a tanító néniben egy kicsit a „pótanyát” is látja, szülei pedig elsősorban biztonságban akarják tudni gyermeküket, olyan ingerdús közegben, ahol a betűvetés tudományának elsajátítása mellett kisgyermekük lélekben is gyarapszik. Később a gyermek életkorának előrehaladtával változnak és bővülnek ezek az elvárások, az iskolával kapcsolatos szülői elképzelések palettája egyre színesedik. Az igényes pedagógus önmagától is sokat vár. Ugyanakkor az összes víziójában, a terveibe építve jóformán csak olyan tanítvány szerepel, akit otthon megnevelnek, akivel foglalkoznak, s akinek biztos családi-lelki háttere van. Mi, tanárok, gondolatainkban, ideáljaink megfogalmazásánál, az eszményi iskola kapcsolatrendszeréről álmodva még mindig alig-alig számolunk a tanítványok másfajta típusaival. Holott tisztában vagyunk azzal, hogy akadnak gyermekek, akiket elhanyagol a családjuk, akikre „nincs idő”, s egyre több a sajátos nevelési módszert igénylő tanuló is, és nem ritka a hiperérzékeny vagy a lelkiekben labilis tanítvány sem. A napi munka során azonban mindig igyekszünk megoldani ránk mért feladatainkat, mert ha megvan a jó szándék, módszer is akad hozzá… Az iskola életében az osztályfőnök is vezetői és irányítói feladatot lát el. A dolgok mélyére nézve nem tűnik fellengzősnek a gondolat, miszerint a pedagógus tényleg a nemzet szolgálatában álló sorkatona, akinek a gyermekek 24
körében korlátlan lehetőségei nyílnak arra, hogy egyéniségét érvényre juttatva a reá bízottakat helyes irányba terelje. A verbális nevelés és a példaadás mellett az iskolai intézményekben lelki vezetés is folyik. A lelki vezetés fogalma főleg a hitoktatás és a vallásgyakorlás kapcsán szokott felmerülni, noha a lelki irányítás tágabb értelemben számos más helyzetben is megvalósul, és az iskolai mindennapok szerves része. Az osztályfőnöki foglalkozások egyik lényeges aspektusa a lelki beszélgetés. A gyermekekkel való négyszemközti beszélgetéseknél a lélekre való közvetlen ráhatás jut érvényre. Az egyes tanórákon belül, valamint a konfliktusmegoldásnál a lélek rejtett zugaira hat egy-egy világosan megfogalmazott kérés, elvárás, állásfoglalás. Nem csupán egy-egy műalkotás megéléshez társulhat katarzis. A lelket érintő helyzetben adott helyes útmutatásnál emberi (gyermek)sorsok dőlhetnek el, s ez mindkét felet formálhatja. Az iskolai kapcsolatrendszer szövevényében azonban a pedagógusnak tisztában kell lennie önmagával. Csak a kiegyensúlyozott, önmagával azonos tanárszemélyiség szabhat határozott irányt a gyermek lelki fejlődéséhez. Az ismert jezsuita lelki vezető, Anthony de Mello népszerű könyveiben, a mai életből vett rövid történeteiben gyakran érinti az emberi kapcsolatokat. Egyik példázatának végén szögezi le: „Kapcsolatban lenni annyi, mint reagálni. A reagáláshoz pedig érteni kell önmagunkat. Önmagunk megértése a megvilágosodás.” Az iskolai kölcsönös elvárások (szülő–gyermek–pedagógus) „kereszteződésében” csak úgy ismerheti fel a pedagógus a helyes irányt, ha saját egyéniségének fejlesztésére is elegendő idő áll rendelkezésére. Ahhoz, hogy egyénisége kibontakozhasson a pályán, és ebből a
Jakubecz Márta tanítványok is profitálhassanak, szüntelen útkeresésre kell „berendezkednie”, melynek során az önismeret hozzásegítheti önmaga megtalálásához. Senki sem érzi jól magát, ha szorítja a cipője. Ha a pedagógus csupán az önképzésre, ismereteinek bővítésére törekszik, nem marad elegendő ideje az elmélyülésre és egyénisége sajátosságainak fejlesztésére. A lexikális tudás folyamatos bővítése, a különféle továbbképzéseken való részvétele mellett elengedhetetlen a lélek „edzése” és az érzelmi élet mélyítése. A nemrég elindított pedagógusi életpályamodell megélésénél ügyelni kellene arra is, hogy a karrierfokozatok elérése, a kreditpontok gyűjtögetése során ne szürküljön el a pedagógus egyénisége. A kétségtelenül hasznos digitális eszközök alkalmazása az oktatási folyamatban nem pótolhatja a pedagógus személyiségének varázsát. A zsolozsmáskönyvben minap Aranyszájú Szent János gondolatait olvastam „Törődnünk kell a gyermekek javával” címmel. A püspök rámutat arra, hogy Isten az elhivatott nevelőkön keresztül egyfajta védőfalat von a gyermekek köré, és megerősíti a kitartásban azokat, akik felkarolják a gyermekeket. Rámutat a nevelői munka kivételes voltára és az abban való állandó elmélyülés szükségességére is: „Mert mi volna ahhoz fogható, mint a lelket irányítani, és kifejleszteni a fiatalok szellemi képességeit és jellemét? Ezért, akinek ez a hivatása, kell, hogy minél tökéletesebben lássa el feladatát…” Bár az idézett teológus a 4. században élt, szavai a 21. században is aktuálisak! A ránk bízott gyermekek köré azonban csak úgy tudunk „védőfalat” építeni, miközben tudásban, jellemben és lelkiekben megerősítjük őket, ha nevelői szerepünkben önmagunkkal azonosulunk, és nem leszünk „játéka semmiféle szélnek”.
Katedra
Ajánló
Megjelent az
Irodalmi Szemle októberi száma
Az Irodalmi Szemle irodalomtanároknak, középiskolásoknak és egyetemistáknak szánt, szeptemberben elindított műértelmező, tananyagelemző sorozata, az Olvasó – Tőzsér Árpád poétikáinak elemzésével – a lap októberi számában is folytatódik (Németh Zoltán: A népi lírától a posztmodern költészetig, melyhez A Teként megszólított én címmel Brutovszky Gabriella írt óravázlatot). A lap ezúttal is jeles hazai magyar, erdélyi és magyarországi írók munkáit kínálja olvasásra, így Ayan Gökhan, Balázs F. Attila, Cselényi László, Follinus Anna, Kulcsár Ferenc, Zalán Tibor és Z. Németh István verseit, valamint Varga Imre novelláját (Az utolsó nap) és Gál Sándor naplójegyzeteit (Feljegyzések elmenőben). Koncsol László esszéje (A költészet küldetéséről) az idei Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyt megnyitójaként hangzott el, Bodnár Gyula tanulmánya Kulcsár Ferenc költészetét elemzi (Az univerzum polgára). A hetvenéves Mészáros Lászlót köszönti a lap az író aforizmáival (Öregedni jó) és A festő bos�szúja című novellájával, valamint Lacza Tihamér Egy időutazó vallomásai című írásával. Bőséges teret kap az októberi számban a gyermekirodalom is. M. Csepécz Szilvia problémafelvető, sok szempontot
megjelölő vitairatát a gyermekirodalom olvasásáról és olvastatásáról (Macerák a gyermek[b]irodalomban), valamint Kovács Lajos szintén nézőponttágító tanulmányát a kortárs magyar gyermekirodalom irányairól (Az x írónemzedéktől az alfa olvasógenerációig) itt Lackfi János, László Noémi, Markó Béla és Fellinger Károly játékos, szellemes gyermekversei egészítik ki. A irodalom-, illetve kultúratudományt az októberi számban Alabán Ferenc A hungarológia szintjei és perspektívái című tanulmányának befejező, IV. része képviseli. A Szemle rovatban a tizenöt éve elhunyt Mikola Anikó összegyűjtött verseinek és versfordításainak Holtágsirató című kötetét Iancu Laura, Németh Zoltán Boldogságtelep, vetélőgépben című új verseskötetét Szalay Zoltán, Follinus Anna verseskötetét (Vers a futásod) Rózsássy Barbara, György Norbert Átmeneti állapot című kisprózakötetét Száz Pál, Z. Németh István Kiber tér, végállomás prózakönyvét Sipos Janka, Fónod Zoltán tanulmánykötetét (Sorskérdések, keresztutak) Kovács Győző ismerteti, Szászi Zoltán pedig a szám képzőművészeti anyagát adó báb-, díszlet- és jelmeztervező Boráros Szilárdról írt jegyzetet (Mágia a színfalak vonzásában). A szerkesztőség szeptembertől az
[email protected] megváltozott e-mail címen, illetve a 02/45258559es új telefonszámon érhető el. -tl-
Domonkos-blokk és Hölgyválasz az Opusban után Fehér Kriszta Eleni című novellája következik, majd a sort Szunyog Zsuzsa Anyámok számozatlanul című novellarészlete zárja. A Hölgyválasz rész három tanulmányt tartalmaz, Brutovszky Gabriella A polimorf „Szive(s könyve)cske” című írásával indul. Az értekezés Hajnal Mátyás Szíves könyvecskéjének polimorf jellegére mutat rá. Majd Poór Marianna Galgóczi Erzsébet Törvényen belül című kisregényét boncolgatja. Esszéjében a mű feminista, valamint pszichoanalitikus szempontokat előtérbe hozó értelmezésére tesz kísérletet. A blokk harmadik, egyben befejező írása Sós Dóra Az AL avagy a lernéi hidra című tanulmánya, mely a hetvenes és nyolcvanas években működő AL neoavantgárd és alternatív folyóiratot mutatja be. A Palimpszeszt zárófejezet kezdő alkotása L. Varga Péter Könyvvé lett a világ című recenziója, mely Kovács András Ferenc Bohócöröklét
című könyvét tárja az olvasó elé. Ezt Vízkeleti László Alkalmazott nyelvészet című kritikája követi, amely Simon Szabolcs Nyelvi szondázások könyvének kritikája. A lapot Hushegyi Gábor Juhász R. József – para-normal sport a művészetben című bemutatószövege zárja, mely a neves szlovákiai magyar performer munkásságát mutatja be. Az aktuális lapszámot Juhász R. József performanszai illusztrálják. A melléklet tartalmazza a jubileumukat ünneplő írók (SZMÍTtagok) ünnepi köszöntőit: Szászi Zoltán Ardamica Ferenchez, Duba Gyula Czagány Erzsébethez szóló írását, Zirig Árpád Gyüre Lajost, Angyal Sándor Koncsol Lászlót, Keserű József pedig Kovács Magdát köszönti. Mács József életútját Poór József, Mészáros Lászlóét Lacza Tihamér, Miklósi Péterét Szilvássy József, Motesiky Árpádét pedig Nagy Erika méltatja.
fotó: Hilde Vanstraelen
Az idei év negyedik Opusa a Kormányeltörésben elnevezésű rovattal indít, mely a negyven évvel ezelőtt íródott Domonkos István azonos című verséről kapta a nevét. A blokk egyetlen „kikötése”, hogy egy fontos Domonkos-idézet újraírására épüljön: „nem gondolni kollektív, /nem gondolni privát”. A citátum sorai természetesen szabadon variálhatóak voltak, így a fejezet H. Nagy Péter bevezető szövege után Ladik Katalin esszéjét, Balla D. Károly, Barak László, Kemenes Génfi László, Németh Zoltán, Papp Tibor, Szászi Zoltán és Telmah Cima verseit vonultatja fel. Az említett szerzők ily módon járulnak hozzá a Kormányeltörésben emlékezetének fenntartásához, további értelmezéséhez. A Fikciók fejezet novellák gyűjteménye, melyben Fehér László Kurt Kettő írását, Szalay Zoltán Fogság című prózája követi. A Janković Nóra tollából származó Nappalok sötétsége
(as) 25
A TANDEM pálya elején
Katedra
Állj pályára!
Egy lépés a felé, hogy a pályaorientáció rendszeres és az oktatásban teljes értékű tevékenységgé váljon
A középiskolás korosztály már több éve szervezetünk (TANDEM, n. o.) egyik elsődleges célcsoportja, több szlovákiai magyar középiskolában tartunk képzéseket a diákok részére is. Képzéseinket minden esetben igényfelmérés előzi meg, amely kérdőív vagy interjú formájában realizálódik. Ilyen, az iskolára vonatkozó igényfelmérést végeztünk a diákok körében a Füleki Gimnáziumban, a rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnáziumban és a komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpontban. A felmérések eredményei azt tükrözték, hogy a diákok kevés támponttal rendelkeznek a pályaorientáció terén, és komoly problémát jelent ez számukra, amihez nem kapnak megfelelő segítséget. Egyik eddigi legsikeresebb programunk a Marianumban megszervezett pályaorientációs nap volt – Mesterségem Címere? (a programból részletesen beszámoltunk a Katedra júniusi számában) –, a diákok az érettségi hetében egy teljes napot töltöttek azzal, hogy különböző játékos feladatokat végrehajtva tisztábban lássák jövendőbeli pályájukat. Felméréseink, tréningek során szerzett tapasztalataink szerint a pályaorientáció és karriertervezés Szlovákiában elhanyagolt területnek számít. Az egyetemeken ad hoc jelleggel működnek ugyan karrierirodák, azonban az
26
alap- és középiskolákban erre alig jut tér. A pályatanácsadással megbízott tanárok gyakran tanácstalanok, hiszen az egyetemi képzés során nem kapnak ehhez megfelelő eszközöket, módszereket. Mindemellett azt sem ismerjük pontosan, hogy a középiskolások hogyan gondolkodnak saját jövőjükről, karrierjükről, melyek azok a támpontok, melyekben hatékonyan lehetne segíteni őket. Ebben a korcsoportban nem készült pályaorientációs témában semmilyen reprezentatívnak mondható felmérés, amire támaszkodni lehetne. A pályaorientáció területének fejlesztését az is indokolja, hogy a 2001-es népszámlálás alapján a szlovákiai magyarok körében magasabb a munkanélküliség aránya a szlovákokénál, ill. általában véve a műveltségi mutatók is alacsonyabbak. Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy meg kell teremteni annak az alapjait, hogy a középiskolások tudatosabban, átgondoltan, nagyobb önismeretre alapozva válasszák meg pályájukat, és megtalálják helyüket a munkaerőpiacon. Állj pályára! címmel idén sikerrel pályáztunk a magyarországi Bethlen Gábor Alapnál, és ennek köszönhetően megkezdődhet ezeknek az alpoknak a lerakása. Az Állj pályára! projekt alapját egy kérdőíves kutatás képezi, amely 5 dél-szlovákiai város (Pozsony,
Dunaszerdahely, Komárom, Ipolyság, Rimaszombat) egy-egy középiskolájában a diákokat megkérdezve arra a kérdésre próbál megfelelni, hogy a középiskolások hogyan gondolkodnak, mit gondolnak saját jövőjükről, karrierjükről, és melyek azok a támpontok, amelyekben a leginkább szükségük van megerősítésre, támogatásra, tanácsadásra. A kutatás eredményeire alapozva egy olyan nem formális módszereken alapuló képzéssorozatot dolgozunk ki, amely a középiskolában segíti a diákokat a pályaválasztás nehéz kérdéseiben. A képzéssorozat segítségül szolgálhat továbbá a tanárok számára is, hiszen a kutatási eredmények publikálásával ők maguk is találhatnak fogódzókat a diákokkal való pályaorientációs jellegű munkában. A kidolgozott képzéssorozatot legelőször a kutatásban részt vevő iskolákban fogjuk tesztelni. A projekt záró elemét egy Ifjúságsegítő workshop jellegű konferencia képezi, amelyen az eredményeket és a képzési program vázlatát szeretnénk majd bemutatni, elsősorban a szlovákiai magyar fiatalok pályaválasztásának ügye mellett elkötelezett szakembereknek és pedagógusoknak. Emellett a konferencia fontos eleme lesz az is, hogy a kutatásban részt vevő iskolák tanárai teret kapnak a pályaorientációval kapcsolatos jó tapasztalataik, bevált módszereik egymással való megosztására.
Katedra
TANDEM
Hodossy Katalin
Bízunk abban, hogy projektünk által megerősödik a pályaorientációval kapcsolatos munka a középiskolákban, és egy olyan valós igényekre épülő, hatékony képzéssorozat jön létre, amely segíti a diákokat valódi (élet)pályájuk megtalálásában. Hosszú távon szemléletváltást szeretnénk elérni a pályaorientációval való foglalkozás terén, hogy az ne csak ad-hoc szerűen, hanem folyamatosan, kellő tudatossággal és módszerekkel megtámogatva váljon részévé az oktatásnak. Ehhez szeretnénk biztosítani az Állj pályára! című projekt egyes elemeivel az első lépéseket, és ezt tekintjük projektünk szellemi hozadékának is. A projekt szakmai vezetői Molnár Kriszta – tréner, szociológus, szervezetfejlesztő, kutató, a Pázmány Péter Tudományegyetem szociológia szakos doktorandusz hallgatója, Urbán Péter – tréner, pályaválasztási tanácsadó, német–történelem szakos tanár, a pozsonyi Comenius Egyetem PhDhallgatója és Rabec István – tréner, magyar–történelem szakos tanár, nyelvész, az ELTE doktorjelöltje. A Katedra hasábjain keresztül is szeretnénk megszólítani azokat a középiskolákat, pedagógusokat, akik szívesen bekapcsolódnának az Állj pályára! című projektbe, vagy annak valamelyik elemébe (kutatás végzése az iskolában, képzéssorozat tesztelése az iskolában, konferencián való részvétel). Az érdeklődők az elérhetőségeinket a www. tandemno.sk oldalon találják. 27
Katedra
A pálya elején
A pálya elején
és megérteni is a tananyagot. Vannak viszont olyan tanulók is, akik ódzkodnak ettől az új módszertől, megzavarja őket.
A rimaszombati születésű Dávid Márta jelenleg a füleki gimnázium történelem szakos tanárnője. Iskoláit szülőhelyén végezte, majd a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen szerzett magyar–történelem szakon diplomát. 2009-ben a Fábry Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanára volt, majd a tanév befejezése után fél évet önkéntes munkásként a rimaszombati lelkészi hivatalban dolgozott. 2011-ben napközis pedagógus volt a már említett alapiskolában.
Mit gondol az elektronikus oktatásról? Szerintem mindenképpen jó dolog, a mostani generáció már ebbe születik bele.
Első kérdésem természetszerűen azt firtatja, miért választotta ezt a hivatást? Alapiskolás koromtól kezdve történelemmel szerettem volna foglalkozni. Így alakult aztán, hogy pedagógus lettem.
Eltűnődik-e olykor a pedagógus azon, szeretik-e a diákok? Önt vajon kedvelik-e, ha igen, miért, ha nem, mi az oka ennek? Vagy… ezt az ember nem tudja? Fogalmam sincs, hogy szeretnek-e… Tőlük kell megkérdezni... Nem tudom.
Miért választotta második tantárgyként a magyar nyelvet és irodalmat? Volt-e más alternatíva? Mindig is szerettem a könyveket és az irodalmat. A középiskolában pedig ösztönzően hatott rám a magyartanárom. Megszerettette velem ezt a tantárgyat. Másik elképzelésem a történelem–informatika kombináció lett volna. Végül is a magyar mellett döntöttem. Minden bizonnyal szereti hivatását, de mégis, mi az, amit kimondottan kedvel a tanításban? Igen, szeretem ezt a hivatást. Az egyetem elvégzése után azonban sajnos sokszor nincs lehetőség arra, hogy az ember rögtön úgy el tudjon helyezkedni, hogy a katedrán állhasson. Hogy mit szeretek benne? Talán a legjobban azt, hogy új információkat oszthatok meg a gyerekekkel, diákokkal. De van olyan eset is, amikor ők mondanak újdonságot nekem. Ilyenkor 28
Bolla Dávid Koppány
aztán utána kell néznem dolgoknak. Időnként bizony meg tudnak lepni. Milyennek latja a diákokat, mások-e, mint az ön iskoláskorában, diákkori éveiben? A tanulók, kis- és nagydiákok sokfélék, mindig mások, mint az előttük levő generáció. De ez az érzés talán abból is adódik, hogy számomra megváltozott a helyzet, most már én vagyok a tanár, és az utánam következő korosztályok képviselői a diákok. Milyen módszerrel oktat, milyen segédeszközöket vesz igénybe? Segédeszközként a könyvet és térképet, valamint a történelmi forrásokat, de ugyanúgy kiaknázom az internetes forrásokat, illetve az interaktív lehetőségeket is. Szeretem az előre elkészített prezentációkat levetíteni, ez nagy segítséget nyújt egyes témák jobb megértésében. Az én korosztályomat még a klasszikus módszerrel oktatták (könyv, füzet, térkép). Ezt a hagyományos tanítási módszert a mai tanulóknál nem mindig lehet alkalmazni. Vannak diákok, akik jobban szeretik az interaktív tananyagokat, a prezentációkat vagy filmeket, melyeken keresztül egyszerűbb előadni
Mit tart sikernek a munkájában? Azt, ha a diák vissza tudja adni a tananyagot… A legnagyobb siker azonban az, ha a tanuló érdeklődni kezd a tantárgy iránt, és megszereti. Legkedvesebb emléke, legkellemetlenebb emléke, tanárként? Időnként a diákok kellemetlen helyzeteket tudnak előidézni, de egy idő után megszépülnek ezek az „emlékek” is. A legkedvesebb emlékem egy diáklányhoz kapcsolódik, aki, amikor visszalátogattam az iskolába, megölelt, és azt mondta, „köszönöm, hogy tanított”. Mi motiválja önt a mindennapokban, és mivel motiválja a diákokat? A diákot legegyszerűbb talán a jeg�gyel motiválni. Engem leginkább az a feladat inspirál, hogy jól teljesítsek az órán, érthetően fogalmazzak, hogy a diákok könnyen megértsék a tananyagot.
Katedra
Szülői szemmel
Én is tudok valamit Senki sem születik univerzális képességekkel. (De sok mindent meg lehet tanulni.) Nem vagyunk egyformák. S ez a jó, a másság. Azonban sokan elfelejtik, szülők és pedagógusok egyaránt, hogy a gyermekek is különbözőek a tananyag elsajátítását, az érdeklődést, a képességeket, a szorgalmat és sok más dolgot, például a lelki beállítottságot, a lelki érzékenységet illetően. Egy ismerősöm mesélte egyszer, a gimnáziumból kikerült, egyetemista lányával kapcsolatban, hogy nem érezte jól magát a „gyermek” az egyik felsőoktatási intézményben, s ennek nem nyelvi s nem is „tantárgyi” okai voltak, hanem egyszerűen minden összejött... A „gólya” nem panaszkodott, de kedvetlen volt, egyszerűen nem érezte jól magát, s ez rövidesen megmutatkozott a tanulmányi eredményekben is. A szülő pedig egyre inkább azt érezte, változtatni kellene, mert ez így nem jó. Leült hát a gyerekkel, akit nyugodtan nevezhetünk annak, hiszen alig múlt akkor tizennyolc (és különben is, egy szőlőnek a hatvanéves gyermeke is „a gyerek”), és őszintén elbeszélgetett vele. Mint kiderült, a nagy nehezen szerzett, jobb híján szaktanintézeti internátusi szoba zsúfoltsága, a szörnyű higiénés viszonyok és primitív körülmények, a nagy távolságban lévő menza elérhetetlensége, az állandó ingázás az egyetem és az otthon között, a sok remek oktató között pechjére „kifogott”, a diákokat emberszámba nem vevő, állandóan gúnyolódó „pedagó-
Nagy Rita
gus” mindennapi jelenléte, és még sok minden más tényező okozta, hogy végül egyetemet váltottak. Persze lehet, hogy vannak másféle emberek, diákok, akiket a felsorolt problémák nem rengetnek meg, de mint fentebb írtam, nem vagyunk egyformák. Ismerősöm elmondása szerint leánya a másik egyetemen hasonló szakon tanult tovább, s mégis másként. Itt is voltak szállásgondok, utazási problémák, de a légkör (e fogalom légyegét talán objektíven meg sem lehet határozni, csak érezni lehet), az egészen más volt. A rigorózus szenvtelenség helyett az igényes szívélyesség volt a meghatározó. Itt nem kellett félni, itt öröm volt a tanulás. Voltak persze itt is kemény vizsgák, amikor sűrű volt a levegő, de mégis… A testében is törékeny s lélekben talán túlérzékeny, vis�szahúzódó (egyre kevesebb van belőlük manapság) teremtés az évek során kinyílt, szerencsésen túljutott a tizenévesek énkereső időszakán is, és (ön)tudatos felnőtté lett. Ismerősöm elmondása szerint az ilyen típusú emberkéknek az a legfontosabb, hogy az egyetemen, főiskolán minden helyzetben partnerként fogadják el őket, a szülő pedig ne kényszerítsen arra, hogy egy számukra nem megfelelő környezetben évekig „dekkoljanak”. Ha valami nem jó, mást kell keresni és találni. Egy másik ismerősöm kislánya okos, kedves, szép is, de hasonlóan visszahúzódó természet, akinek ráadásul, finoman fogalmazva, nem nagyon „ültek” a reáltantárgyak. Nem értette és unta
őket, s nem is volt hozzájuk „tehetsége”. Ennek ellenére igyekezett megtanulni, bemagolni mindazt, amit más logikával, tehetséggel s egy kis odafigyeléssel, tanulással játszva elsajátít. Neki ez egyszerűen nem ment, s a sok kudarcélmény, a rossz jegyek „beárnyékolták” a más tantárgyakban való esetleges sikerességét is. Magyarán a pedagógusok rossz vagy rosszabb tanulóként „könyvelték el”, pedig csak a képességei predesztinálták őt valami másra. Énekelni, táncolni, rajzolni szeretett a leginkább… Mit kezdjenek a szülők ezekkel a képességekkel manapság? Nos, megoldották… A leány ma egy művészeti középiskola jól tanuló, végzős diákja, a család büszkesége. Az okos pedagógus és az okos szülő (hiszem, hogy belőlük van több) tudja, hogy egy bizonyos „mennyiségű” tananyagot mindenkinek el kell sajátítania az alapiskolában és a középiskolában is, tehát mese nincs, a tananyag jelentős részét meg kell tanulni… de vannak olyan gyermekek, akiknek képességei vagy mondjuk tehetsége, esetleg lelki alkata meghatározó. S ezt bizony figyelembe kell venni. Valahol minden gyermek (és felnőtt is) elsősorban önmagával mérhető. Azzal, hogyan tudja a benne rejlő, sokszor rejtett képességeket a felszínre hozni. Vannak szerencsés alkatok, akik szinte minden (vagy nagyon sok) tantárgyból, diszciplínából kiváló eredményt képesek elérni, s vannak, akik „csak” bizonyosakból, némelyekből. De felnőttként ők is kiváló teljesítményekre képesek. Csak… néha kell a megértő szülő, az okos pedagógus, a megfelelő légkör, s a biztatás, hogy megéri küzdeni.
29
Lendületben
Katedra
A város kultúrájának bemutatása céljából létrehozott csapat
Lendületben a zselízi fiatalok 2011. augusztus 10. és 22. között a zselízi Comenius Gimnázium hét tanulója, Holop Zoltán, Melczer Ákos, Riczo Dániel, Torma István, Németh Veronika, Majtán Krisztina, Goda Nikolett, tanári kísérettel a Fiatalok Lendületben Program keretében egy nemzetközi ifjúsági cserén vett részt a magyarországi Kiskunhalason. A kezdeményezést a Civilek a Jövőért Alapítvány szervezte, amely két hétig adott otthont „a csipke városában” a négy országból érkező lelkes fiatalok csoportjainak. A projekt célja az volt, hogy a Magyarországról (Kiskunhalas), Szlovákiából (Zselíz), Romániából (Temesvár) és Litvániából (Vilnius) érkező fiatalok közösen térképezzenek fel egy számukra teljesen ismeretlen közeget, jelesül Kiskunhalas városát négy előre meghatározott szempont alapján. A fiatalok fő feladata az volt, hogy a városról négy rövid dokumentumfilm készüljön kultúra, oktatás, gazdaság és társadalom tárgykörben, a 30
munkához természetesen az alapítvány minden segítséget megadott. Miután a projektben részt vevő fiatalokat négy, véletlenszerűen kialakított csoportba osztották, megkezdődött a munka érdemi része. A csoportok mindenekelőtt megfelelő stratégiát alakítottak ki maguknak, hogy lehet a leghatékonyabban összeállítani egy tízperces dokumentumfilmet az adott témakörben (interjúk készítése, fényképezés, kamerafelvételek, könyvtári kutatómunka, intézménylátogatás stb.). Ahogy telt az idő, úgy vált napról napra szorosabbá a csoporttagok közötti kapcsolat, s az sem jelentett semmiféle akadályt, hogy a vilniusi fiatalokkal angol, illetve orosz, időnként szlovák nyelven lehetett csak kommunikálni. A kutatómunka végén a csoportok külön-külön „stúdióba vonultak”, ahol szakértő irányítása mellett végleges formába öntötték a négy tízperces dokumentumfilmet.
Interjúkészítés előtt a Torma János Múzeumban
Jankus Zsolt, a Comenius Gimnázium tanára A kutatómunka mellett természetesen a projekt számos egyéb lehetőséget is biztosított ahhoz, hogy a csoportta-gok jobban megismerjék egymást. A legemlékezetesebbek az ún. nemzeti estek voltak, amikor az egyes országok fiataljai bemutatták egymásnak szülőföldjük jellegzetességeit, nagy hangsúlyt fektetve a néphagyományok bemutatására is. A felvidéki csoport külön gasztronómiai estet is rendezett a többiek tiszteletére. A legnagyobb sikernek kétségkívül a néptánc örvendett, amelynek jellegzetes lépéseit oly lelkesedéssel osztották meg egymással a táborozók, hogy az ificsere végén koreográfus bevonásával a fiatalok közös táncot is tanultak, amely a különféle kultúrák hagyományos tánclépéseit ötvözte. A közös produktumról filmefelvétel is készült! Büszke vagyok arra, hogy a Comenius Gimnáziumot olyan diákok látogatják, akik nemzetközi szinten is öregbíteni tudják az iskola, illetve a város hírnevét!
Katedra
Kolumbiai kislányok Szencen
Szenc
Bogota
Kolumbiai kislányok Szencen Nem minden magyar iskolába jár vendégdiák Dél-Amerikából, így kaptunk az alkalmon, hogy pár hónapot a Szenczi Molnár Albert Alapiskolában töltött egy kolumbiai testvérpár, és megkértük egyiküket, Paula Andrea De Paiva Hamerlikot, meséljen a kolumbiai iskolarendszerről, próbálja összehasonlítani a nálunk megismert alapiskolai tanítással. Paula, hogyan kerültél Szencre, ráadásul magyar iskolába? Apukám bogotai, anyukám Zoncról származik. A család úgy gondolta, hogy ideje lenne egy hosszabb időszakot itt tölteni nagyszüleinknél Zoncon, alaposabban megtanulni magyarul. Nagymamám íratott be bennünket a szenci magyar alapiskolába, hogy magyar gyerekek között könnyebben menjen a nyelvtanulás. Mesélj, kérlek, a kolumbiai iskolarendszerről: mikor kezdődik ott a tankötelezettség, milyen típusú iskolák vannak? A kolumbiai gyerekek kötelező 5 éves alapiskolába járnak (létezik óvoda is, egyéves kortól, de én oda nem jártam), ahol reggel héttől délután négyig tartózkodnak. Az állami alapiskola ingyenes, de nagyon nagy az osztálylétszám, én angol nyelvű magániskolába jártam, ahol az első két évben csak a betűkkel ismerkedtünk, felolvasni csak a tanító néni olvasott fel. Ezt a két évet követően kezdődött a tanulás: írás, olvasás, matematika, természetesen angolul. Én harmadik osztályban átléptem egy angol– spanyol nyelvű magán (tehát fizetős) középiskolába, amely a 11. osztállyal fejeződik be, a 18-19 éves diákok egyetemen folytathatják tanulmányaikat. Itt is elég nagy az osztály létszáma, körülbelül harminc fő, de az nem számít, mert egyénre szabott okatatás van.
Mindenki a saját tempójában halad, ha valaki három hónap alatt teljesíti az évfolyam követelményeit, akkor hos�szabb szünetet tarthat, vagy kezdheti a következő évfolyamot. Csoportokban tanulunk, minden osztályban két pedagógus van bent: a szaktanár és az osztályfőnök, aki figyeli és segíti a teremben a munkát. A szaktanár az előzőleg feladott feladatot beszélgetés formájában kéri számon: például, hogy mit tanultam otthon Hitlerről. Én elmondom neki, mit olvastam és tanultam róla, ő pedig további feladatokat ad, kiegészítendő a tudásomat. Hogyan értékelik a pedagógusok a megtanultakat? Jegyek nincsenek, mindig a személyes beszélgetés során értékel a pedagógus, a szemeszter végén pedig bizonyítványt kapunk, a felsorolt tantárgyak mellett betűvel jelezve, milyenre értékelték a munkánkat (a legjobb az E, majd az S, az A, a D, és bár bukás itt már nem létezik, az alapiskolával ellentétben, a legrosszabb jegy az F). Mondd, Paula, mi tetszett jobban és mi kevésbé a mi iskolánkban a tiétekkel összehasonlítva? Nagyon jó volt itt, hogy a tanítás nem hét órakor kezdődik, hanem csak nyolckor, és nem tart délután négy óráig. Tetszettek a kirándulások, nálunk Kolumbiában csak a fővárosban,
Bogotában mehetünk „kirándulni” egy-egy múzeumba, parkba, az iskolai autóbusszal, de a városon kívül, az ország más részébe nem mehetünk el. Jó élmény volt, hogy kimehettem a táblához, megmutathattam magam mások előtt, mit tudok, mire vagyok képes, otthon ilyen nincs. Az órák itt azonban gyakran unalmasnak tűntek, és túl sok volt a diktálás. Az itt szerezett barátokkal biztosan tartjuk majd a kapcsolatot az ineterneten keresztül. Szívesen mész vissza Dél-Amerikába? Hiányoznak a barátaim és az ismerőseim, de bevallom, én sokkal szívesebben élnék Európában. Míg nálunk csak a tavaszhoz és őszhöz hasonló időjárás van, itt van hó, van meleg nyár, lehet fürödni, van tulipán és más csodálatosan szép virág. Megtapasztalhattam, milyen szabadon, felügyelet nélkül élni, korlátozás és félelem nélkül jönni-menni. Bármikor ide tudnék költözni. Paula, köszönöm a beszélgetést. Hát igen, bár még a dél-amerikai Kolumbiában is osztályfőnök-asszisztens ül a tanítási órákon, és egyéni tanulási tempóra szabott követelmények szerint tanulnak a diákok, igaz, a magániskolákban, mi pedig erről még évekig nem is álmodhatunk, de mégis jó belegondolni, hogy a tanulóinknak nem jut eszükbe, milyen jó dolguk van, amikor tanítás után szabadon, félelem nélkül mennek haza autóbusszal a szomszéd faluba, vagy csak csavarognak-nézelődnek közösen a városban, vagy átfut egyik a másikához leckét kérdezni, játszani, beszélgetni. Lehet, hogy ez többet ér, mint az iskolai asszisztens. -mm31
Recenzió
Katedra
Balázs István katalógusához Töretlenül felfelé ívelő festői életpályájának kézzelfogható bizonyítéka az előttem lévő, szép kiállítású katalógus, mely Balázs István eddigi alkotásait mutatja be és foglalja össze. A vaskos, szinte albumnak is mondható, 160 oldalas kiadvány nyomon követi életművének legfontosabb szakaszait 1986-tól 2010-ig. A katalógus végén egyéni és csoportos hazai, illetve külföldi kiállításainak jegyzéke után 4 neves művészettörténész szakmai elemzését olvashatjuk az alkotó eddigi pályájáról, s ennek rövid összegzését az utolsó lapokon angol nyelven is megtaláljuk. A legalaposabb és legterjedelmesebb elemzést a brünni Jiří Valoch tollából olvashatjuk cseh nyelven. Valochot egyébként művészettörténészi tevékenysége mellett műgyűjtőként és költőként is számon tartják, aki mindemellett egyben a prágai Nemzeti Galéria kurátora. Valoch írása bevezetőjében megállapítja: Balázs abban az időszakban végezte tanulmányait a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán, amikor egyre jobban liberalizálódott 32
a csehszlovák kulturális politika, és a fiatal képzőművészeket már nem nagyon feszélyezte a tanárok művészeti irányultságának példája, sőt már azok is egyre nagyobb figyelemmel kísérték a nemzetközi művészeti élet jelenségeit, történéseit. Továbbá arra is rámutat, hogy Balázs első komoly kiállítási katalógusában éppen Alena Vrbanová műértő vesz észre alapvető, meghatározó mozzanatokat a festő alkotásaiban, s többek között a következőket írja: ő egy széles látókörű, intellektuális alkotó, akinek a műveiben semmi sem egyértelmű, mivel többféle szempontot és alapállást foglal egybe. A drámát iróniával ötvözi, csendes meditációját pedig nyugtalan gesztusokkal, külső hatásokkal szakítja meg olykor, mindig olyan módon, ahogyan azt az adott helyzetben a kifejezés valószerűsége megkívánja. Az emberi sorsot is úgy értelmezi, mint a saját életével való küzdelmet, melyben az anyagi és a szellemi rész örök ellentétben áll. Talán éppen ezért nem kerüli az olyan szociális érzékenységre utaló motívumokat
Bettes István
sem, melyekben a századvég valóságos társadalmi feszültségeit ragadja meg. Ez a látásmód elsősorban pályájának első szakaszára jellemző. ( Beszélgetés, Vacsora, 1985, A konyhában, 1986, Menekülés – Pánik, 1987, Férfi számmal, 1986, Kikötött, 1989, Torzó,1989, Ideálok vége, 1990–91, Menekülés, 1990, Ing, 1992 stb.) Ezekkel a képekkel összefüggésben ugyancsak helytálló az észrevétel, melyet Hamvas Béla fogalmazott meg a szentendrei festők alkotásai kapcsán írt Nostalgie reciproque című tanulmányában: Tudjuk, hogy Manet és az impresszionisták teremtették meg a festészetben a jelenkortudatot. Ez volt a festészet nagy kiugrása a többi művészet közül, amit elsősorban a Kandinszkij–Chagall –Klee vonal képvisel. Itt a kép nem elsősorban a jelenkortudatot teremti meg, hanem fölemelkedik valamilyen magasabb „valóságba”. Hozzávetőlegesen a legalkalmasabb kifejezés ennek megjelölésére a numinózus ( numen adest – magasabb hatalom van jelen ), vagy a tremendum (a megborzongató).
Katedra
A nyugat-európai tisztán és világosan humánus törekvéseivel szemben és e mellett itt valami démoni jelentkezik, ugyanaz a démoni, ami Dosztojevszkij regényeiben, az orosz gnosztikusokban, Sztravinszkij zenéjében. A kép a tremendum – megborzongató magasabb hatalom jelenléte, és így nem a kép áll az ember előtt, hanem az ember a kép előtt… Abban a percben azonban, ha az ember van a kép elé állítva, amikor nem a kép a látvány, hanem az ember válik látvánnyá, amikor a kép a ,,magasabb”, a tremendum, akkor az ember nem térhet ki az elől, hogy a kép jelentőségét felismerje. Az, hogy tetszik vagy nem tetszik, szóba sem kerül. Ez a meglátás szinte egyértelműen vonatkoztatható a fentebb említett Balázs-képek legszuggessztívabb vonulatára. A be nem avatott tárlatlátogató, mikor egy korábbi festői korszakon szocializálódott látásmóddal és elvárással lép az ilyen erejű képek elé a kiállítóteremben, nem is nagyon érti, hogy voltaképpen miről is van itt szó, csak egyszerűen megütődik, mondván: ez valóban megrázó. Balázs alkotói pályájának ebben a szakaszában már csírájában jelen van és innen kezd kibontakozni festészetének újabb vonulata, mely alapjában véve geometriai
Recenzió
irányultságú. Ebben egy olyan irányvonalat követ, melyre teljes mértékben érvényes Valoch meglátása, hogy ő alapjában véve intellektuális festő. El kell ismerni, hogy ezen a magasabb szinten csak kevesek útja vezet tovább. Hiszen nem kisebb géniusztól, mint Leonardo da Vincitől való az, a Művész naplójából vett, talán banálisnak is tartható mondás, hogy ,,először jön az elmélet, azután a gyakorlat”. Ő mondta azt is, hogy ,,aki nem matematikus, az ne olvasson engem, mert én az vagyok mindenkor az elveimben”. Egy kis belátással végeredményben minden teljességre és tökéletességre törekvő alkotó (költészetben, prózában, zenében, képzőművészetben) zsinórmértéke ez által van megszabva. Ahhoz azonban, hogy mindebből kiindulva a legalapvetőbb szempontot vegyük figyelembe: az önmaga teljes valóságában a SZEM és a LÁTÁS. Leonardo így ragadtatja el magát ezzel kapcsolatban: „Nem látod-e, hogy a szem öleli át a mindenség szépségét? Mestere az asztrológiának, szülője a kozmográfiának? Minden emberi művészetet ő irányit, ő javít. Elvezeti az embert a világ különböző helyeire, királya a matematikának, az ő tudásai bizonyosak. Ő mérte ki a csillagok magasságát és nagyságát, ő fedezte fel az
elemeket és helyzetüket, még a jövendő dolgait is értette megsejteni a csillagok pályájából. Ő hívta létre az építészetet, a perspektívát és az isteni piktúrát. … A munka, melyet a szem ád a kéznek, végtelen, mint a festészet mutatja.” Ekképpen a pont megnyílásának is alakbéli jelképe a szem. Ezért a képek szimbolikájában is az istenség utolsó tetten érhető formája a mindenséget átható egyetlen szem, ami megfelel az általunk felfogható utolsó tulajdonságnak, az éberségnek. A kép visszatérése a pontba művészet. A művész viszont olyan eszközt ad az ember kezébe, melynek segítségével visszatérhet az egységbe. Eszközének a neve a yantraa, a teljesen kibontott, az átvilágított képé pedig a mandala. A mandala azonban nem kör, hanem négyzet, mert a pont önmagából a világ négy irányába terjeszkedik, hogy sugaraival megteremtse egyben a világ irányait, önmaga útját és szerkezetét. Balázs festészetében a kiindulópont, a szem (a pont, mely legalapvetőbb lényegét tekintve kör) a látás és láttatás alkotói szükségszerűsége és törvényszerűsége által állandó kommunikációban áll ezzel a négyirányú, pulzáló kiterjedéssel, mely a színek és a szögek váltakozó törésében az univerzum teljességének tettenérésével próbálkozik. 33
Ajánló
Katedra
Magyar Zoltán: Bebek juhász kincse hivatottak bemutatni. Pedig Magyar Atlantisz, ami után kutakodni a mű„Egyszerűen csodaszép hét volt!”már – ezekkel a szavakkal vonta meg a komáromi János aGimnázium egyik Zoltán korábban is megjelentetett vészetek, aSelye néprajz, történelem, de diákja (a 15 részvevő közül) a napokban ért weißenfelsi tartózkodás mérlegét. Egy másik fiatal a német néhány könyvetvéget a Lilium Aurum kiadó bármely diszciplína vonatkozásában családok gondoskodását gondozásában, dicsérte, egy harmadiknak hangulata tetszett leginkább. példának pedig okáértazaesti Pe-partik nem elfecsérelt idő, ahiszen amihez egy tőfi a Felvidéken című kötetet, amely a igazi szakember nyúl, az kinccsé váltomég fellelhető, Petőfiről szóló legendá- zik a kezében. Magyar Zoltán írja: „Az kat tárja az olvasók elé. Annak idején, eddig feltárt folklóranyag ismeretében a könyv dunaszerdahelyi bemutatóján (az északkelet-gömöri régióról van mondta el a szerző, hogy bármily hihe- szó, a szerk.megj.) kijelenthető, hogy a tetlen, de egy nagy adag szerencsével magyar nyelvterületen belül Gömör a még napjainkban is rábukkanhatunk mondahagyományban a gazdag vidéegy-egy Petőfi-legendára. De vis�- kek közé tartozik.” Hogy ez mennyire A kötet fülszövegéből arra következ- szatérve a Bebek juhász kincse című új igaz, el kell olvasni a könyvet, amelytethet az olvasó, hogy a könyv, amely- kiadványra… a laikus számára szin- ben kísértetekkel, boszorkányokkal, ben hatszáz folklóralkotás található, tén meglepő, hogy a kötet anyagának ördögökkel éppúgy találkozhatunk, az első azoknak a sorában, amelyek nagy része 2003-as gyűjtés eredménye. mint kulcsos kisasszonyokkal. Gömörország mondahagyományát Gömör, ha úgy tetszik, egy elsüllyedt -lager-
Emlékek – tört fényben Duba Gyula talán a legtermékenyebb szlovákiai magyar író, hiszen évente legalább egy könyvet megír. Ebben az évben két könyve is megjelent, az egyik, a Kisebbségi Irodalmi Kávéház a Madách-Posonium gondozásában látott napvilágot, és humoros, szarkasztikus írásait, paródiáit fogja egybe pályája kezdetétől 1997-ig. A kanál című írás is „bizonyíték” rá, hogy a szerző, a témákat tekintve, egészen ifjúkoráig nyúl vissza az időben: „Diákétkező. Kérlelhetetlen elszántsággal mozgó állkapcsok birodalma, kenyérevő-világrekordok dicső színhelye. Az egyik asztalnál ülök, forró levesemet kavargatom.” Hogy levesének kavargatása közben mit lát, tapasztal, kiderül az írásból. Mint ahogy az egész könyvből is sok minden, többek között az, humoros szemlélettel másként láthatja az ember a világot, miként a szerző is, s hogy a gyűjteményt bizonyos értelemben akár „humoros történelemkönyvnek” is tarthatjuk, amelyből (mint egy görbe tükörből) nemcsak a kisemberek, hanem például a politikusok is visszatekintenek ránk (Szilveszteri horoszkóp kisebbségi politikusoknak). A másik, ebben az évben megjelent Duba-könyv, amelyet a dunaszerdahelyi Lilium Aurum jelentetett meg, másfajta hangolású. Már maga a cím, a Lámpagyújtás is sok mindent sugall, többféle „olvasata” lehet a szónak. Utalhat a koros íróra, aki nemcsak öregedő 34
szeme miatt kénytelen minden helyzetben lámpát gyújtani, ha írni, olvasni szeretne, hanem a lélek zugaiban emlékei után kutakodva is „lámpát” kell gyújtania. S maga a lámpagyújtás, mint fogalom, vagy mint cselekvés is szimbólumértékű. Az alcím, az Emlékek, hangulatok, viszont mindenképpen arra utal, hogy az író szemrevételez, a múltból kiragadott emlékeit rendezi, összegzi, szublimálja írásokká. Duba Gyula emlékei közé nemcsak a megélt, primér valóság törött cserepei fészkelték be magukat, hanem az olvasmányélmények, a világról hallott információk s a képzelet emlékei is. „Könyvemben emlékező írások vannak, s olyanok, melyeknek sajátos hangulatuk van. Valamilyen módon összefüggenek életemmel s a sorsommal” – írja Duba, az olvasó pedig számba veheti mindazt, ami az íróban élete egy-egy pillanatában különös hangulatot ébresztett, nyomot hagyott. A gesztenyefa bosszúja című írás egy fához kapcsolódó megfigyeléseit, érzéseit, tapasztalásait tárja az olvasó elé: „Nyugtalanságom igazi oka talán az is lehetett, hogy valahol a lelkem mélyén, ahol a sejtések ösztönvilága él, magam is éreztem a fáéhoz hasonló erőlködést, az idő haladásával és az elmúlással szemben érzett ösztönös tiltakozást.” Az írás befejező sorai felvetik az olvasóban a kérdést, vajon ha a szerző írásaival „kibeszéli” magából az emlékeit, egyben el is felejti őket,
kitörli a lélek s az agy komputeréből, hogy helyet csináljon a többinek, hogy azokra is fény vetődjön és felcsillanjanak? Nos, visszatérve a gesztenyefához, mindez így összegződik néhány mondatban, ami talán válasz is lehet kérdésünkre: „Szeptember végére elhullatta egészséges gyümölcseit, a nyomorékok rajta maradtak, mintegy mementóként, a korára utalva s némileg a végzetére. Lombját mind elhullatta, már ismét pőre és kietlen a sárguló lombú fák között, aszott és csupaszon ösztövér, mint általában a vének. Nem járok arra, ha tehetem, elkerülöm, a történetét is azért írtam meg, hogy elfelejtsem.” Duba Gyula Lámpagyújtás című könyvét ajánljuk elolvasásra – nem csak idősebbeknek. -cz-
Katedra Foszfor
Magyar női név
Lóverseny, röviden
Rendfokozat nélküli katona Tiszta nemesfém
Ázsiai állam Vízlágyító szer
Ezen a napon
Rejtvény
A győztes kapja Kozák katonai vezér
Oxigén, ... Troll szlovákul (Heine-mű) Gauss
Királyi szék
A megfejtés 1. része Folyamat apró részlete A megfejtés 2. része
Volt hazai író (Alfonz)
Spanyolországi város
Utazás része! Belső-ázsiai medence
Madzag
Kettős betű Híresség
A tetejére
A föld felé
Oriens
Hegedűművész (Isaac) Erős kelet-indiai pálinka
Hangos jelenetet rendez Ismét, latinul
Ógörög piactér A hangok értékváltozásának tana
Méhek kedvenc fája Jód
Elektron Cselszövés ... Armstrong (am. űrhajós) Páratlan lónév! Aromás ital
Jókedvűen Víz alatti kiemelkedés Élősködő rovar Afrikai állat Ekevas tartozéka
Nagylelkű pártfogás
Anno Egyenáramú generátor
Egy vegyértékű atomcsoport
Szén
Becézett Imre
Arculat
Részben kikap!
Csekély kiterjedésű A történet elmondója
Betűt vétő Fejlődési szakasz
Kassák Lajos lapja
Ellenérték Nano
Zagyva író!
Lakrész!
Megüti
Személyed
Olasz autójel A három fúria egyike
Turfműszó
Német úszó volt (Michael) Üzem
Szakadozott, lyukas (ruha)
Éneklő szócska
Szárnyas ragadozó
Az USA tagállama
Atmoszféra
Tiltakozási jog
Néma lakó! ... út, fel is út!
Vulkán kürtője A biliárd fajtája
Fuvolás, népiesen Japán drámai műfaj
Párosan szép! Némán fogadó!
Olasz író (Umberto) Portsmouthi részlet! A sugár jele Noli ... tangere!
Előtag: olajKirály, latinul Kelkeverék! A föld felé
Idegen női név Római 1
Forgács Péter rejtvénye
E havi feladványunk a mellékletünkre, illetve egyik rovatunkra utal. A keresztrejtvény készítője: Forgács Péter A megfejtéseket, kérjük, október 20-ig postázzák, de villámpostán is elküldhetik!
Postacímünk: Katedra, Palác Duna Palota, Galantská cesta 658/2F, 929 01 Dunajská Streda E-mail:
[email protected] A szeptemberi helyes megfejtések: Barak László, Dénes György, Haraszti Mária, Kövesdi Károly, M. Csepécz Szilvia, Tóth Elemér Nyertes: Mészáros Róbert, Nagykér Nyereménye: könyvjutalom
35
Házunk tája
Katedra
Az oktatási minisztérium hírei
36
Több szem többet lát
Az oktatási minisztérium tesztelési lehetősége
EDUOKO – legyen a mi harmadik szemünk, és segítsen bennünket a korrupció elleni harcban Szlovákia kormányának prioritása közé tartozik a korrupció elleni küzdelem. Az oktatási minisztérium csatlakozott más tárcákhoz, amelyek zászlajukra tűzték a korrupció elleni harcot, s ennek jegyében önálló webnyomtatványt és egy e-mail címet jelentetett meg a minisztérium honlapján. A két kommunikációs csatorna lehetőséget ad arra, hogy azok az állampolgárok, akik a környezetükben, az oktatásügy, a tudomány, a kutatás és a sport vonatkozásában korrupciógyanús vagy az előírások nagyfokú megszegését jelentő eseteket tapasztalnak, az említett csatornákon jelezhetik a korrupció leleplezését célzó információikat. A cím:
[email protected]
Azzal a céllal, hogy a minisztérium csökkentse az információhiányt, egyenetlenségeket, a laikus közvélemény és a szakma számára egy internetes portált – absolventi.iedu.sk – hozott létre, melyen 20 felsőoktatási intézmény végzett hallgatóinak bevételéről, vagyis átlagfizetéséről szóló információkat tettek közzé. Ennek a céljáról Eugen Jurzyca miniszter sajtóértekezleten tájékoztatott. A tesztelés, amely 2011 végéig tart, a 2008/2009-es akadémiai év nappali tagozatának 2. fokozatán végzett hallgatók adatait dolgozza fel a 2010-es akadémiai év és a 2011-es év 1. negyedévében működő felsőoktatási intézmények, karok, csoportok, alcsoportok, szakok vonatkozásában. A portálon hozzáférhető az információ, amely kerületek szerint hasonlítja össze az ott működő egyetemek, főiskolák abszolvenseinek átlagjövedelmét. E teszt elkészítésekor a minisztérium felhasználta a Hallgatók Központi Nyilvántartásának (Centrálny register študentov) adatait csakúgy, mint a Szociális Biztosító információs központjának adatait. A tárca vezetése már a múlt évben is csökkentette az információhiányt azzal, hogy közzétette a felsőoktatási intézmények abszolvenseinek munkanélküliségi mutatóit. „ Az az érdekünk, hogy a diákok olyan környezetben hozzanak döntéseket, amely a lehető legtöbb információt nyújtja” – érvelt a miniszter, Eugen Jurzyca. Az internetes portál adatait fokozatosan bővítik a bakkalaureátusi, a doktoranduszi végzettségűek tekintetében, valamint a magánegyetemek abszolvenseinek az adatait is feldolgozzák majd. Ezenkívül a tárca tervezi, hogy közzéteszi a szakközépiskolát végzettek munkanélküliségi adatait is.
Katedra
Házunk tája
Talán még nem késő jelentkezni! A 8–17 év közötti tehetséges fiatalok 2011. október 14-ig jelentkezhetnek és pályázhatnak támogatásra, s az Az Új Európa Tehetsége címre. Ötödik alkalommal hirdette meg a Közép-európai Alapítvány (CEF) és a SLOVNAFT Rt. Az Új Európa Tehetségei elnevezésű támogatási programját. A pályázat meghirdetői ebben az évfolyamban 66 ezer eurót osztanak szét. Az Új Európa Tehetségei program célja támogatni azokat a fiatal sport-, művészés tudóstehetségeket, akik szeretnék kibontakoztatni adottságaikat. Az első fordulóban kizárólag a sporttehetségek jelentkezését várják a pályázat kiírói. Olyan alap- és középiskolásokét, akik választott sportágukban hazai és nemzetközi színtéren kiváló eredményeket érnek el. A Közép-európai Alapítvány és a SLOVNAFT Rt. hosszú távon igyekszik támogatni a kivételes adottságú fiatalokat, akiknek megfelelő anyagi háttér hiányában nem lenne lehetőségük teljes mértékben érvényesülni. További információk és jelentkezési lap a www.cef.sk és a www. slovnaft.sk honlapon.
Gyenes Gábor grafikája
37
Kiállítás / Felhívás / Játék
Katedra Vízkeleti László
Egyedi tárgyak a Vermes-villában
– HUNGARIKONOK 2011. szeptember 2-án hírességek használati tárgyaiból nyílt kiállítás HUNGARIKONOK címmel, melynek egy hónapra a Kortárs Magyar Galéria adott otthont. Kárpáti Tamás magángyűjteménye a magyar kultúra, sport és a közélet kiválóságainak arcképcsarnoka lett. A hírességek tárgyai közt van Karinthy Frigyes írógépe, Nagy Imre órája, Grosics Gyula trikója, Overdose patkója, Aba-Novák Vilmos pipája, Kertész Imre kalapja, a Nemzeti dal egyik eredeti röplapja, Szécsi Zoltán sapkája stb. A megnyitón a több mint 150 vendég között ott voltak az alkotások készítői és volt tulajdonosai is: Bródy János zenész, Haraszty István, Pauer Gyula Kossuthdíjas festőművész. Ünnepi beszédet mondott Kollai István, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének igazgatója, valamint Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere. Tahi Tóth László színművész szavalattal, Kárászy Szilvia pedig kiváló zongorajátékával varázsolta színesebbé az estét. A megnyitót Iván Péter, a galéria új igazgatója vezette. A kiállított tárgyak különböző érzelmeket válthatnak ki a szemlélőben, hiszen köztük van pl. Nagy Imre órája, mely kivégzése időpontját mutatja. Külön érdekességnek számít a Dunaszerdahelyhez köthető műalkotás: az emeleti teremben látható az Overdose patkójából készült szobor. A folyamatosan bővülő gyűjtemény tulajdonosa Budapest, Bécs, Eger, Keszthely után Dunaszerdahelyt választotta a kiállítás helyszínéül. A HUNGARIKONOKkal párhuzamosan volt látható egy hasonló szellemben fogant gyűjtemény, az EURIKONOK néhány darabja: John Lennon, Jiři Menzel, Niki Lauda vagy Tony Curtis személyes tárgyaiból készültek.
Pályázat A Katedra újság „Mit adott nekem?” címmel pályázatot hirdet iskolaújságok szerkesztői és cikkírói számára. Az a szerző, aki interjút készít egy olyan, valamilyen szempontból érdekes „vén diákkal”, illetve ismert közéleti személyiséggel, aki a helyi iskolába járt, és az iskolaújságban megjelent írást beküldi szerkesztőségünk címére, esélyes lesz az általunk felajánlott értékes díjak valamelyikére. Az értékelési szempontok között szerepel az, hogy a riportalanytól megtudjuk a következőket: miért fűzik őt kellemes emlékek az iskolához, továbbá miért tartja fontosnak, hogy szlovákiai magyar gyermek magyar nyelvű alapiskolát látogasson. Ha a beszélgetés olvasmányos, stilisztikailag rendezett és egy tanulságos vagy kedves kis történet is megelevenedik a szemünk előtt, akkor még nagyobb az esélye annak, hogy a cikk szerzője díjazásban részesül. A nyertes a fődíj mellett betekinthet a Katedra szerkesztőségének munkájába.
Képes játék Játékunkban Gyenes Gábor grafikus, képzőművész egyik alkotásának 3 részletét rejtettük el. Novemberig minden lapszámunkban újabb részleteket közlünk, s a kivágott képmozaikokból összeállítható egy teljes fotó. A mozaikdarabkák az újság bármelyik zugában előfordulhatnak! Aki ezt egy lapra ragasztva november 20-ig beküldi szerkesztőségünk címére, az megnyerheti a műalkotást, és további értékes karácsonyi ajándékokat nyerhet! Postacímünk: Katedra, Palác Duna Palota, Galantská cesta 658/2F, 929 01 Dunajská Streda
Gyenes Gábor Gyenes Gábor Kassán született 1984. április 10-én. A Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáium elvégzése után a pozsonyi Műszaki Egyetem építész karán folytatta tanulmányait. Az alapszint elvégzését követően után felvételt nyert a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola grafika szakára, ahol Vojtech Kolenčík a mestere. Művészetében az egyén és a társadalom közti feszültséggel és viszonyrendszerekkel, az individuum határaival, az egyén szublimálódásával foglalkozik. Digitális és klasszikus grafikai technikákat egyaránt alkalmaz, legjellemzőbbek azonban nagyméretű, színes mélynyomású grafikái. Könyvillusztrációkat is készít, melyeknél igyekszik mindig a szöveg jellegéhez igazítani a rajzok stílusát.
Beküldési határidő: 2012. április 20. Postacímünk: Katedra, Palác Duna Palota, Galantská cesta 658/2F, 92901 Dunajská Streda Információ:
[email protected] illetve
[email protected] Az iskolaújságokat pdf formátumban is fogadjuk fenti e-mail címeinken!
Segítségképpen: Az egész kép (sematikusan)
38
Szerzőink: Angyal Sándor, újságíró (Dunaszerdahely); Bettes István, költő (Rimaszombat); Bolla Dávid Koppány, tanuló (Fülek); Csehi Ágota, a KFE docense (Érsekújvár); Czímer Gábor, egyetemi hallgató (Komárom); Dömény-Bohuniczký Andrea, író, pedagógus, diplomás nővér (Dunaszerdahely); Drozdík Katalin, szakíró, pedagógus (Párkány); Jakubecz Márta, pedagógus (Felsőszeli); Jankus Zsolt, pedagógus (Zselíz); Haraszti Mária, költő, író, könyvkiadó (Pozsony); Hodossy Katalin, tréner (Pozsony); Jakab István, nyelvész (Komárom); Kovács Ágnes, újságíró (Rozsnyó); Lukács Mária, doktorandusz hallgató (Hegyéte); Misad Katalin, nyelvész, tanszékvezető (Pozsony); Matus Mónika, iskolaigazgató, pedagógus (Szenc); Nagy Rita, szülő (Kassa); Pénzes István, pedagógus, szakíró (Érsekújvár); Puha Dávid, egyetemi hallgató, zenész (Pozsony); Stirber Lajos, ny. zenepedagógus (Révkomárom); Tóth László, költő, szerkesztő (Dunaszerdahely); Vízkeleti László, pedagógus, nyelvész (Mihályfa);
