TISZA KÁLMÁN
A TISZA KÁLMÁN-KORMÁNY MAGYARORSZÁG KIEGYEZÉS UTÁNI HATODIK KORMÁNYA VOLT, AMI AZÓTA IS A LEGHOSSZABB IDEIG VOLT HATALMON 1875 ŐSZE ÉS 1890 TAVASZA KÖZÖTT, AZAZ KÖZEL TIZENNÉGY ÉS FÉL ÉVIG. VEZETŐJE A VASKEZŰ MINISZTERELNÖK, TISZA KÁLMÁN VOLT; IRÁNYÍTÁSA ALATT ÉPÜLT KI A KAPITALIZMUS INTÉZMÉNYI ÉS JOGI RENDSZERE, KERÜLT ÁTFOGÓ MEGREFORMÁLÁSRA A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV ÉS A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV, ALAKULT ÚJJÁ A CSENDŐRSÉG, INDULT, VAGY KÉSZÜLT EL RENGETEG, KÉSŐBB A TELJES DUALIZMUS-KORI MAGYARORSZÁGGAL AZONOSÍTOTT ÓRIÁSBERUHÁZÁS, MINT A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK (PL. VASKAPUSZOROS), VASÚTÉPÍTÉSEK, SZEGED TELJES ÚJJÁÉPÍTÉSE A NAGY ÁRVÍZ UTÁN VAGY ÉPP AZ ORSZÁGHÁZ ÖTLETE A PÁLYÁZTATÁSTÓL A TERVEK KIVÁLASZTÁSÁN ÁT AZ ÉPÍTKEZÉS MEGKEZDÉSÉIG.
• Ugyancsak a Tisza Kálmán-kormány érdeme a Magyar Királyság történetének egyik legátfogóbb közigazgatási reformja rögtön első hivatali évében, melynek keretében az 1876-os vármegyerendezés során az ország teljes területét (elsőre) 65 vármegyébe szervezték át, felszámolva minden korábbi (szék, kerület, mezőváros, vidék, szabad királyi város, stb.) közigazgatási egységet, formát és szokást, egyúttal egységesítve is azokat. A közigazgatási reformok átfogó, meghatározó részét végül 1881-ben zárták le, ekkor alakítva ki és egyben véglegesítve a 63 vármegye, plusz a magyar tengermellék (azaz Fiume) monarchia bukásáig fennálló rendszerét
A TISZAESZLÁRI VÉRVÁD VAGY EGYSZERŰEN TISZAESZLÁRI PER AZ 1882–1883 KÖZÖTT TISZAESZLÁRON, MAJD NYÍREGYHÁZÁN LEZAJLOTT PER ÉS AZ AHHOZ KAPCSOLÓDÓ POLITIKAI ÉS KÖZÉLETI VITÁK ÖSSZEFOGLALÓ NEVE. A VÉRVÁD, AMELYBEN A TISZAESZLÁRI ZSIDÓKAT EGY KERESZTÉNY LÁNY, SOLYMOSI ESZTER RITUÁLIS MEGGYILKOLÁSÁVAL GYANÚSÍTOTTÁK MEG, RÖVIDESEN A MAGYAR POLITIKAI ERŐK ÖSSZECSAPÁSÁNAK TEREPÉVÉ VÁLT, EURÓPA-SZERTE NAGY FIGYELMET KAPOTT, ÉS NAGY HATÁSSAL VOLT A MAGYARORSZÁGI ANTISZEMITIZMUS KÉSŐBBI ALAKULÁSÁRA. A VÉRVÁD ELNEVEZÉS A TÖRTÉNELEM SORÁN SZOKÁSOS ELNEVEZÉSE A ZSIDÓK ELLEN EMELT AZON VÁDNAK, HOGY KERESZTÉNY GYERMEKEKET MEGGYILKOLNAK ÉS RITUÁLIS CÉLOKRA, KÜLÖNÖSEN A HÚSVÉTI (PÉSZAH) KOVÁSZTALAN
ZSIDÓK
KENYÉR (MÁCAH VAGY MACESZ) SÜTÉSÉRE FELHASZNÁLJÁK. AZ 1882-BEN A FALUBELI ÉS SZÁMOS TÁRSUK ELLEN MEGINDULT ELJÁRÁS, MAJD AZ 1883-BAN LEZAJLOTT, A KONCEPCIÓS PEREK VONÁSAIT MAGÁN VISELŐ PER – AMELYBEN EÖTVÖS KÁROLY ÉS VÉDŐTÁRSAI VÁLLALTÁK MAGUKRA A ZSIDÓK VÉDELMÉT – VÉGÜL A VÁDLOTTAK FELMENTÉSÉVEL VÉGZŐDÖTT.
Az első, a csendőrség szervezeti elveinek megfelelő közrendvédelmi testületet Franciaországban hozták létre gendarmerie (ejtsd: zsandármöri) néven Napóleon uralma idején. Az elnevezés végső forrása a „fegyveres férfiak” jelentésű gens d’arme kifejezés, ami a magyar nyelvbe pedig a kiejtés szerinti közelítő leírással zsandár formában került be. A csendőr szó első ízben 1834-ben fordult elő a magyar nyelvben, addig – és később is párhuzamosan – a zsandár kifejezést használták. Hivatalosan először a magyar képviselőházban 1873. február 8-án használták a csendőr szót. A napóleoni háborúk alatt a Franciaországhoz csatolt Lombardiában is zsandárságot hoztak létre a császárság más részeihez hasonlóan. A terület 1815 után Ausztriához került, a korszerű közbiztonsági szervezetet azonban tovább működtették, az 1848-as forradalmak és a magyar szabadságharc után pedig kiterjesztették a birodalom egész területére, 1849-ben létrehozva a Császári-királyi Csendőrséget. Ennek magyarországi ezredeit az erdélyi és a horvátországi kivételével az 1867-es kiegyezés alapján megszüntették. A két megmaradt ezredből az erdélyit 1875-ben, a horvátországit 1876-ban a közös hadügyminisztérium helyett a magyar Honvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium illetve a horvát bán alá rendelték, előbbit Magyar Királyi Erdélyi Csendőrparancsnokság, utóbbit pedig Magyar Királyi Horvátszlavón Csendőrparancsnokság néven. A Magyar Királyi Csendőrséget 1881-ben lényegében az erdélyi csendőrség bázisán hozták létre, annak működését kiterjesztve az egész országra.
FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG • 1918-ig Dienes Márton szerkesztette, 1918-tól Rónay Béla, Vécsey Leó. A lap egyik főmunkatársa Kossuth Ferenc volt. Tudomány és irodalom rovatot is szerkesztettek, melyben fővárosi és országos kulturális eseményekről is beszámoltak. Tárcarovatukban szépirodalmat, könyvismertetéseket, színikritikákat adtak közre. Híres írók publikáltak a lapban, köztük Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Vay Sándor, Bródy Sándor vagy éppen a kolozsvári Emil Isac román költő.
AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA HADEREJE • Az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje az első világháború előestéjén Európa legnagyobb hadseregei közé tartozott, ám irányításában, technikai felszereltség számában és korszerűségében elmaradt azoktól. A háború elején ráadásul sajátos stratégiai dilemmával is szembe kellett néznie a Monarchia vezetésének.
FELSZERELÉS 1914-BEN • 2 db léghajó 10 db kötött léggömb 40-80 db repülőgép - többsége kezdetleges, felderítésre is csak korlátozottan alkalmas típus (1914-1918 között több mint 5400 db repülőgép készült a Monarchiában) 2800 db tüzérségi löveg - többsége elavult, alacsony tűzgyorsaságú, pneumatikus hátrasikló rendszer nélküli 4 db Tegetthoff-osztályú csatahajó (ebből az egyik a Szent István, mely csak 1915-ben állt hadrendbe) 6 db Radetzky-osztályú pre-dreadnought csatahajó 6 db Monarch-osztályú partvédő csatahajó 3 db VI. Károly-osztályú cirkáló 11 db I.Ferenc József-osztályú cirkáló 6 db Dunai monitor 25 db Torpedóvadász 51 db Síktengeri torpedónaszád 30 db Tengeri torpedónaszád 6 db Tengeralattjáró Források
A VÉDERŐ-VITA ÉS TISZA BUKÁSA.
• A gyors romláshoz legelső alkalmul szolgált a román határ-kérdés, mely súlyos közjogi sérelmet képezett Magyarországra: közössé tette a határt Magyarország és Ausztria közt, a mi az állam közösségét involválta. E nehéz ügyből Tisza csak úgy szabadúlhatott, hogy átvonúlt azon házhatározat caudium iuguma alatt, hogy jövőre hasonló közjogi sérelmek nem fognak történni.
1905–1906-OS MAGYARORSZÁGI BELPOLITIKAI VÁLSÁG
Az 1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság az 1905-ös választások után bontakozott ki, ahol, az akkor éppen 30 éve, 1875 óta folyamatosan kormányzó és addig minden választást megnyerő Szabadelvű Párt története során először kisebbségbe került a parlamentben. Az előző évben egységes választási koalícióba (szövetkezett ellenzék) tömörült parlamenti ellenzék, melynek többségét a 48-asok adták, alapjaiban kérdőjelezte meg a dualizmus rendszerét. I. Ferenc József a parlamenti többséget figyelmen kívül hagyva, 1905. június 18-án báró Fejérváry Géza táborszernagyot, a magyar királyi darabont testőrség kapitányát nevezte ki miniszterelnökké. Az ideiglenes jelleggel kinevezett Fejérvárykormányt fennállása alatt nem támogatta egyetlen párt sem, így az ellenzék által szervezett „nemzeti ellenállás” gyakorlatilag teljesen cselekvésképtelenné tette. A válságot a Koalíció és az uralkodó között kötött kompromisszum révén Wekerle Sándor (és a koalíciós kormány) 1906. április 8-i kinevezése, illetve az azt megerősítő, ismételten a koalíció győzelmét hozó 1906-os választások oldották fel.
A NAGYHATALMI ELLENTÉTEK KIÉLEZŐDÉSE AZ I. VILÁGHÁBORÚ ELŐTT
http://zanza.tv/tortenelem/ujkornemzetallamok-es-birodalmi-politikakora/nagyhatalmi-ellentetek-kielezodese-az-i
