A TARTALOMBÓL: Baranyai körkép . . . . . . . . . . . . . 2 Ron Werber visszatér . . . . . . . . 10 Túlélésre kondicionálva . . . . . . . 3 Antiszemita-e Lovas István?. . . 11 A Bayer-ügyrõl . . . . . . . . . . . . . . 5 Medgyessy igenis tudatos . . . . . 14 Csatlakozás: fehéren, feketén . . . 6 Sumákolunk, sumákolunk? . . . 17 Holmes, Schwarzenegger Anettkától Popper Péterig . . . . 20 és a melegek . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Muszáj-ország . . . . . . . . . . . . . . 22 Ki a magyarellenes?. . . . . . . . . . . 8 Medgyessy lefagyott . . . . . . . . . 27 Az SZDSZ már elzavarná Tévéreklámok alkonya? . . . . . . 27 Medgyessyt. . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Egy utunk van. . . . . . . . . . . . . . 28
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap változó példányszámban jelenik meg, azokban az idõpontokban, amikor az egyszemélyes szerkesztõbizottság úgy véli meg kell jelennie. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.tar.hu/jhf, weboldalról. Külföldi olvasóink a http://jhf.fw.hu weboldalról tölthetik le az egyes számokat. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék.
ELÉGEDETLENSÉGI MUTATÓK Átfogó, közvélemény-kutatási eredményeken alapuló tanulmányt készített egy fõvárosi kutatóintézet a közelmúltban kilenc vidéki nagyváros, köztük Pécs helyzetérõl. A politikai fejezetbõl kitûnik: a másfél évvel ezelõtti önkormányzati választások óta jelentõsen – negatív irányban – változott a pécsieknek a város lehetõségeivel és a polgármesterrel kapcsolatos megítélése. Számottevõ az elmaradás mind a megyeszékhely, mind Toller László teljesítményének elfogadását illetõen. A kutatás szerint Pécsett tulajdonképpen nem elégedettségi, hanem elégedetlenségi mutatókról beszélhetünk. Debrecenben, Gyõrben vagy Nyíregyházán harminc– negyven százalékkal magasabb átlaggal díjazták ugyanis az állapotokat az ottani polgárok. Egyetlen települést elõzött meg Pécs, Miskolc is csak eggyel kevesebb, azaz 27 pontot kapott lakosaitól. Forrás: UDN
BEZÁRÁS FENYEGET SOK VENDÉGLÕT ÉS BOLTOT A vállalkozások mintegy 30–40 százaléka még nem teljesítette a májustól életbe lépõ HACCP-rendszer követelményeit. A kereskedõk egy része mindemellett a hétvégi zárva tartással kapcsolatos ötletnek sem örül kifejezetten, nem beszélve a vendéglõsök számára elõírt, augusztustól érvényes leltárról. – Nem örülnék, ha hétvégén be kellene zárnom a boltot – mondja Nagy Józsefné szalántai kereskedõ. – Itt mindenki hozzászokott, hogy szombaton kora estig lehet lottózni, vasárnap pedig az újságok kelendõek. A KISOSZ jelenleg vizsgálja, milyen fogadtatása lenne a hétvégi zárva tartásnak. Az ellenzõk szerint emiatt csak újabb munkahelyek szûnnének meg. Pécsett például épp az ellenkezõ tendencia kezd dominálni: a belvárosi üzletek az Árkád hétvégi nyitva tartásához igazodnak. A kiskereskedõk, illetve a vendéglátósok mindemellett az úgynevezett HACCP-újításnak sem örülnek, pedig a többszöri halasztást követõen májustól alkalmazni kell az európai élelmiszerbiztonsági rendszert. Az általános követelményszint nem jelent gondot a bevásárlóközpontoknak, ám lehetetlen helyzetbe hozhatja az egy-két fõs falusi üzleteket. Mivel az adminisztráció nehézkes, s a kívánalmak teljesítése olykor százezres kiadást jelentene, sok üzlet inkább lehúzza a rolót. A tapasztalatok szerint megyénkben a vendéglátóhelyek 30–40 százaléka még nem alakította át üzletét e szabályozás szerint. Dr. Tahi József, a KISOSZ baranyai titkára szerint nagy részük az utolsó pillanatig halogatja a fejlesztést. A HACCP-módszer bevezetését a fogyasztók egészségére ártalmas veszélyforrások kiszûrésére tették kötelezõvé. Elõírják például a saválló, rozsdamentes eszközök használatát, illetve még azt is megszabják, hogy milyen anyagból készült deszkán szeletelhetõ a hús. Egy pécsi étterem vezetõjét leginkább az bosszantja, hogy emiatt hitelt kellett felvennie, s ráadásul a szakácsnak nemcsak fõznie, hanem naponta gyakran adminisztrálnia is kell majd az új követelményrendszer nyomán. A kiadások és a rájuk rótt sok papírmunka miatt – mint fogalmazott – akár le is húzhatnák a rolót. Az az újabb rendelet is borzolja a kedélyeket, amely szerint augusztustól a vendéglátóhelyeken mindennap záráskor leltárt kell készíteni az alkoholokról, hogy így szûrjék ki többek között a borhamisítást. Tahi József szerint a hibalehetõség óriási, s elsõsorban a családi vállalkozásban mûködõ éttermeknek jelent rendkívüli pluszterhet az új elvárás. Ezért a KISOSZ a rendelet módosítását kezdeményezte a minisztériumnál. Forrás: Somlai Adrienn – UDN
2
TILTAKOZÓ „MARHA DRÁGA” VÁROSOK
A jegyzõ bíróságra viszi a plakátügyet – Véleménynyilvánításról van szó? Több baranyai városban indulatokat és élénk vitát váltott ki a Pécsett rövidesen megnyíló Árkád üzletközpontban helyet kapó mûszaki áruházlánc, a Media Markt óriásplakátja. A pécsi jegyzõ „a város hírnevének megsértése miatt” bírósághoz fordul. Sokak szerint a városok jó hírének megsértése is felmerülhet azokkal az óriásplakátokkal kapcsolatban, amelyekkel teleszórta Baranyát, és fõleg Pécset a Media Markt Saturn Holding Magyarország Kft. Az „Ez a város MARHA drága” szlogen és az ahhoz kapcsolódó reklámkampány Maurer Andor, a budaörsi holding ügyvezetõ igazgatója szerint telitalálat volt. Az ügyvezetõ lapunk kérdésére elmondta: egyes városokban – ahol õk is úgy érezték, hogy elfogadhatatlan a szlogen – belementek abba, hogy a helyi önkormányzat a holding költségén letakarja a plakátokat. Dr. Papp Judit, Pécs város jegyzõje felszólította a céget a plakátok mielõbbi eltakarítására és kijelentette: a város jó hírének megsértése miatt bíróság elõtt kíván elégtételt venni. A pécsi jegyzõnõ szerint a világörökség városának jó hírét sérti ez a „méltatlan reklám”, és hozzátette: információi szerint akadt már olyan város, amelyik 50 millió forintot nyert hasonló ügyben. Pécs sem adja alább. A város összes pontján lefényképezték a közterület-felügyelõk a kritizált reklámot, s ha kell, a felvételeket csatolni fogják a peranyaghoz. Maurer Andor ugyanakkor tagadja, hogy bármely hazai önkormányzat pert nyert volna ellenük, sõt, mint mondta, ez a reklámkampány még bíróság elé sem került. Az ügyvezetõtõl megtudtuk, a plakátokat rövidesen eltávolítják, hiszen az „öreg cowboy” csupán a sorozat elsõ állomása volt. Ígéri, a következõ hirdetés minden tiltakozó számára „megkönnyebbülést” fog hozni. Ám arról, hogy mire számíthatunk, Maurer Andor nem volt hajlandó semmit elárulni. Dr. Priol János, Siklós jegyzõje szintén felháborodott hangú levelet intézett a Media Markthoz, majd a Budaörsrõl megérkezett e-mail után, tegnap az óriásplakátok azonnali letakarását rendelte el. Katona József, Mohács alpolgármestere pedig arról értesítette lapunkat, hogy már feladták azt a levelet, amelyben felszólítják a reklámot kitevõ céget a plakátok eltávolítására. Forás: Kozma Ferenc – UDN
Még ha nem is fedi a valóságot Dr. Martin Zoltán pécsi ügyvéd szerint valóban sértõk ezek az óriásplakátok. Ám úgy véli, hogy nincs értelme pereskedni. Az Alkotmánybíróság idevonatkozó határozata értelmében ugyanis a véleménynyilvánítás szabadsága kiemelten védendõ érték még akkor is, ha az adott vélemény esetleg nem is teljesen fedi a valóságot. A közölt megállapítást pedig – „ez a város marha drága” – szerinte egyéni véleménynek kell tekinteni. Az ügyvéd álláspontja szerint a reklámnak harsánynak és meghökkentõnek kell lennie, az ominózus plakát pedig nem lépte túl a reklámoktól elvárható stratégiát. jó ha figyelünk
– avagy „Az egyetlen biztos garancia a túlélésre – Mindig történnek olyan apró, jelzésértékû, ám annál fontosabb dolgok az emberrel, melyek arra késztetik, hogy egy pillanatra megálljon a mindennapok rohanásában és elgondolkodjon azon, vajon jó úton jár-e, vajon tényleg a jó fiúk csapatában játszik-e, vagy netalán tán nem arról van-e szó, hogy az útelágazások sokaságában – nehéz eligazodni – éppen a rossz ösvényre tévedt. Nos, valami ilyesmit éltem meg én is a minap, a négyemeletes panel lépcsõházának földszintjén, amikor egyik reggel gyanútlanul kinyitottam a különbözõ küldemények fogadására és átmeneti tárolására szolgáló, a falra oldható csavarkötéssel felerõsített fémbõl készült alkalmatosságot, vagyis a postaládámat. A különféle reklámanyagok – olvasatlanul – a szinte az automatizmus határát súroló mozdulatsorral landoltak a házmester néni által számukra gondosan elõkészített megfelelõ méretû papírdobozban. Ám az elõbbiekben már említett, oldható csavarkötéssel a falra rögzített fém tároló rekesz tartogatott még a számomra más meglepetést is. Nevezetesen egy színes, fóliázott kivitelû névjegykártyát. A névjegykártyán a gyönyörû kék ég látszott fehér felhõkkel, melynek zavartalan harmóniáját csak az oda önkényesen elhelyezett vadászrepülõgép – melyet én egy F-14 Tomcat típusúként azonosítottam – bontotta meg. Egyébiránt a névjegykártya az általam teljességgel az ismeretlenség homályából elõbukkanó MR JET CNC nevû cégtõl, pontosabban annak ügyvezetõ-igazgatójától, bizonyos Hegedûs Gabriellától érkezett. No, mármost az ember – legalábbis a szocialista nagyváros öntudatos polgára – ha kézbe vesz egy ilyen típusú névjegykártyát, mindig vegyes érzelmekkel teszi azt. Felfelé menet a lépcsõn egyre csak azon gondolkodtam, milyen komoly szellemi erõfeszítés, micsoda megfeszített team-munka állhat e mögött a szép magyar cégnév mögött, mely-
jó ha figyelünk
nek hallatán a potenciális ügyfélnek azonnal beugrik, hogy tulajdonképpen mivel is foglalkozik a cég. MR JET CNC. Hát nekem speciel halvány lila segéd fogalmam sem lett volna, ha nem írják oda egy sorral lejjebb, hogy ez a cég valójában Üzleti Oktató és Tanácsadó Iroda. Próbáltam rájönni, vajon mi állhat a rejtélyes név mögött. Az MR talán a mister (Mr.) egyfajta változata lehet, jelezvén, hogy ennél a cégnél urak dolgoznak. (Egy röpke pillanatra még az is eszembe jutott, hogy az MR talán a Magyar Rádióra egyik leányvállalatára vagy fiókcégére utalhat, de aztán gyorsan elhessegettem magamtól ezt a gondolatot, a Magyar Rádió háza táján most túl zûrös a hangulat.) A JET, ha jól emlékszem a sugárhajtómû angol megfelelõje, az elfogó vadászt a kártyáról már beazonosítottam. De mi köze MR-nek a JET-hez? Talán a hadseregben elkerülhetetlenné vált leépítés és létszámcsökkentés során munkanélkülivé vált és átképzésen átesett egykori vadászpilóták a cég új munkatársai? (Miért, ha az utcára került pedagógusoknak biztosítási ügynök állásokat kínáltak fel, szerintem a vadászpilóták is nyugodtan elmehetnek üzleti tanácsadóknak. Annyira jó tanácsokat õk is tudnak adni, mint a bankárok, nem igaz?) Persze az is lehet, hogy a JET azt jelenti, a tanácsadó urak sugárhajtású sebességgel szállnak ügyfeleik rendelkezésére. Vagy mindkettõ. Passz. A harmadik résznél, a CNC-nél végképp elakadtam. A CNC betûszóról az én emlékezetemben a számítógéppel vezérelt esztergapad ugrott be nagy hirtelen, ami azután végképp nem illet bele a képbe. Ki tudja, lehet, hogy ez a rész éppen a potenciális célcsoportot, vagyis a jól keresõ és üzleti tanácsokért sorban álló CNC-esztergályosokat jelöli? Nem tudom. Hanem, ami még ennél is érdekesebb volt, az csak eztán következett. Pár másodperc elteltével rá kellett jönnöm arra, hogy
ismét kíméletlenül és könyörtelenül szembesítettek a rám kiszabott szereppel, vagyis azzal, hogy a szocialista nagyváros öntudatos polgárának a konzumidióta barom, az önálló véleménnyel nem rendelkezõ, döntésképtelen, mammonimádó multikulti fogyasztó szerepét szánják. Ami ezen szörnyû felismerést csak tetézte, egyúttal ismételten szembesülnöm kellett azzal is, hogy mennyire prostituálódott (ne legyünk mimózalelkületûek, mondjuk ki nyugodtan: elkurvult) ez az egykor oly önzetlen és szolidáris emberiség. A végletekig prostituálódtunk, Pénzisten (a Mammon) feltétlen és megkérdõjelezhetetlen imádata most már aggasztó méreteket öltött. Ahelyett, hogy a névjegykártyát a reklámkiadványok után küldtem volna a már jól ismert mozdulatsorral, valamilyen általam eddig ismeretlen okból kifolyólag (talán az Úr keze van a dologban, de az is lehet, hogy a kisördög motoszkált bennem) úgy éreztem, hogy meg kell fordítanom azt a nyomorult névjegykártyát. No, itt kezdõdött a baj. (Illetve tulajdonképpen nem is annyira baj, mert különben ez a cikk nem íródott volna meg. Jó, elismerem, hogy azonnal fel ment bennem a pumpa, no, de hát emberek vagyunk, nem igaz? Végül is erõs felindulásból elkövetett cikkírás lett a dolog vége, remélhetõleg az egész emberiség okulására.) (Majd a cikk végére eldönti a kedves Olvasó, hogy megérte-e billentyûzetet ragadnom.) De vissza az ominózus névjegykártyához! A kártya hátulján ugyanis, a még mindig kék és még mindig felhõs égen fehér betûkkel a következõ mondat állt (Gondolom ez lehet a cég jelmondata): „Az életben az egyetlen biztos garancia a túlélésre a bõség.” Arany drága Skarabeusz-bogaraim! Vagy inkább maradjunk a hagyományos formuláknál, Istenben szeretett felebarátim!
3
Megmondom az õszintét, egy kis idõnek el kellett telnie, mire az input behatolt a vincseszterkatedrába, pedig a retinán és a látóidegen keresztül az agyba érkezett vizuális ingersorozat hibátlanul dekódolódott, és az agy látóközpontja is visszafordította a képet a megfelelõ állásúra, de valahogy mégsem akart összeállni a kép. Szóval, ha lehet ezt mondani, egy rövid, ám annál végtelenebbnek tûnõ hosszú pillanatig nem kaptam szikrát, magyarul lekoccoltam. Tán még a gombát is elvittem volna, ahogyan azt rexezõ körökben mondani szokás, ha a másodperc tört részével késõbb be nem indul a Layout-féle gondolat-feldolgozási automechanizmus, melynek következtében a rendszer újraindítása után a szöveg jelentését illetõen elértem a megvilágosodás magasztos állapotába. Pénzisten üzent nekem. A Mammon igényt tart a lelkemre. A mammonimádók derék hada elkezdte megkörnyékezésemet. Egy dolog azonnal világossá vált számomra. Én ettõl az MR JET CNC nevû cégtõl nemhogy üzleti, de semmilyen tanácsot sem fogok kérni. Miért is? Nos, a kártya hátoldalán lévõ mondat miatt. Nem tudom, ki találta ki, vagy ki íratta rá ezt a mondatot, de az bizony nagyon buta ember volt. Félreértés ne essék, eszem ágában sincs, hogy sértegessek bárkit is, a „buta” szót nem arra értettem, hogy valaki mûveletlen vagy hiányos képzettségû lenne. Nem. Másról van itten szó, kérem szépen. Tulajdonképpen nem is a mondattal van a baj, hanem annak utolsó szavával, legalábbis – a média szóhasználatával élve – ebben a szövegkörnyezetben. Avagy ha marad az utolsó szó, vagyis a „bõség”, akkor ki kell venni vagy a „biztos” vagy az „egyetlen” vagy a „garancia” szavakat. Szóval ez a mondat – ha lehet ezt mondani, ezer sebbõl vérzik. Annyi minden mást lehetett volna ideírni, ami sokkal, de sokkal jobban megközelíti a valóságot és az igazságot. Mire is gondolok? Nézzünk néhány rövid példát, a teljesség igénye nélkül. Tegyük fel, hogy én egy dúsgazdag, multimilliomos bankár vagyok és golfozás közben – mondjuk a 18. lyuk elõtt, amikor éppen nyerésre állok – golf partnerem és barátom, aki mellesleg orvos, közli velem, hogy nincsenek jó hírei a számomra, a vizsgálatokból kiderült, hogy halálos beteg vagyok, mely betegség a tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan, kb. x idõm van még hátra. Ugyan, milyen garanciát jelent nekem ilyen esetben a túlélésre a bõség? Nemhogy biztosat nem jelent, de biztos, hogy semmilyet se jelent. A lóvéval maximum a szenvedéseimet tudom meghosszabbítani, igaz, azt egy, az elit számára fenntartott VIP kórházban tehetem. 4
(A Kaszás egyébként oda is szemrebbenés nélkül bemegy és onnan is kihoz boldog-boldogtalant, ha elérkezett az ideje, nem válogat aszerint, hogy ki mennyire gazdag vagy szegény.) („John Connor! It is time! – said the Terminator.) Szóval a bõség szó helyett egészen biztosan megfelelõbb választás lett volna például az „egészség” szó. Én ugyan nem vagyok üzleti tanácsadó, de úgy vélem, hogy az egészséges életmód egészen biztosan bölcs és kifizetõdõ (üzleti) tanács az üzletemberek és a befektetõk számára is. Meg egyáltalán mindenki számára. Olyannyira így van ez, hogy ma már egyre gyakrabban hallani arról, hogy némelyik cég – a menedzserbetegségeket megelõzendõ – rendszeres orvosi vizsgálatot és/vagy sportbérletet biztosít vezetõinek, egyszóval, talán az „egészség” szó szerencsésebb választás lett volna. (Véleményem szerint.) Tegyük fel, mégsem vagyok gyógyíthatatlan beteg (a kórházban egy véletlen folytán elcserélték a laboreredményeket), ám a hír hallatára a cégem részvényei elértéktelenedtek, a vállalat tönkrement, a konkurencia pedig egy kiéhezett farkascsorda, valamint a fejem felett körözõ dögkeselyûcsapat halálos sebességével veti rá magát arra, ami még egyáltalán megmaradt a csõdbe ment vállalkozásból. Egyszóval, tönkrementem, itt állok egy vas nélkül. Ugyan, milyen garanciát jelent nekem ilyen esetben a túlélésre a bõség? (Épp most illant el.) Nemhogy biztosat nem jelent, de biztos, hogy semmilyen se jelent. Ha látják, hogy a döglõdõ oroszlán egy kis lélegzethez jut, annál nagyobb erõvel próbálják a víz alá nyomni, hogy ezzel a képzavarral éljek. Itt csak egy valami segíthet, a szeretet. A szeretett ereje, a szeretteink, a család, akik (érdek nélkül) önzetlenül akkor is segítenek, ha már senki másra sem számíthatunk, s az élet többször is bizonyította, mindig a legváratlanabb pillanatokban érkezik a segítség. Szóval a bõség szó helyett egészen biztosan megfelelõbb választás lett volna például a „szeretet” szó. (Véleményem szerint.) Tegyük fel, hogy nincs családom, barátaimat pedig törtetõ, kíméletlen üzletemberi magatartásommal és életvitelemmel elüldöztem magam mellõl, így senkire sem számíthatok. Ezért az tûnik a legjobb megoldásnak, ha betörök a legfõbb konkurensemhez, ahonnan értékes dokumentumokat tulajdoníthatok el, melyekkel tönkre tehetem õt. (Ha megdöglött a tehenem, dögöljön meg a tied is! – elvégre, magyarok vagyunk, vagy mi a szösz?!) A terv kivitelezése közben azonban az éjjeliõr észre vesz és rám ereszti a kutyáit, két jól megtermett, vérbeforgó szemekkel vicsorító dobermannt.
Ugyan, milyen garanciát jelent nekem ilyen esetben a túlélésre a bõség? Nemhogy biztosat nem jelent, de biztos, hogy semmilyet se jelent. Szórjak pénzt a nyomomban lihegõ kutyák elé? Sokra megyek vele. Itt csak egyvalami segíthet. Az életösztön. Vagyis: futás!!! Szóval a bõség szó helyett egészen biztosan megfelelõbb választás lett volna például az „életösztön” szó. (Véleményem szerint.) Ez csak három rövid példa volt – a teljesség igénye nélkül – arra, hogy nem a mammonimádás, Pénzisten feltétlen és megkérdõjelezhetetlen imádata a túlélés egyetlen és biztos garanciája. Az, hogy most éppen a fenti cég névjegykártyáján szemléltettem elanyagiasodott világunk társadalmi értékrendben bekövetkezett végzetesnek látszó torzulásait, csak a véletlen mûve, éppen ezt a kártyát dobták be. Biztos vagyok benne, hogy ez a kissé furcsa nevû cég remek üzleti tanácsokat ad a hozzá forduló ügyfelek számára, de abban is biztos vagyok, hogy engem nem üdvözölhetnek majd az ügyfeleik sorában, egészen egyszerûen azért, mert az én életfelfogásom és az övék gyökeresen eltér egymástól, ahogyan az a névjegykártyán olvasható mondatból is kiderült számomra. De ezzel nincs semmi baj, ahogy annak idején Mao elvtárs mondta: „Virágozzék ezer virág!” Természetesen a pénz életünk nagyon fontos és szinte nélkülözhetetlen eszköze és valóban szükséges a túléléshez. De a pénz életünkben csak egy eszköz, nem pedig életünk célja! Nem szabad, hogy céllá, mi több, elsõ számú céllá váljon életünkben a pénz! Ha ez bekövetkezik, az ember élete kiüresedik, nem fog tudni örülni semminek és senkinek, a pénz megszerzésén, megtartásán, gyarapításán kívül semmi mással nem fog törõdni, semmi más nem érdekli. Éppen ezért, ha valaki netalán tán ilyen, vagy ehhez hasonló „bölcs” jelmondatokat tartalmazó névjegykártyát talál a postaládájában azt javaslom, hogy a reklámkiadványokkal együtt a szinte az automatizmus határát súroló mozdulatsorral továbbítsa azt a házmester néni által elõre gondosan odakészített papírdobozba. Nincsenek véletlenek! – ahogyan egyik ismerõsöm mondani szokta. Milyen igaza van! Az sem volt véletlen, hogy ezt a kártyát megtaláltam a postaládámban. Egyfajta emlékeztetõ, hogy nem minden a pénz, és nem csak kenyérrel él az ember! Ha pedig egész életünkön át tartó utazásunk során útelágazáshoz érünk, soha ne mulasszuk el, hogy elolvassuk, mi áll az útjelzõ táblán! Könnyebb lesz a választás, hogy merre menjünk tovább. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
A román belügyminisztérium tájékoztatása szerint a Magyar Nemzet fõmunkatársát azért utasították ki országukból, mert uszított, támogatta az autonómiatörekvéseket, és kétségbe vonta Románia egységes nemzetállami jellegét. Kovács László, külügyminiszter felbujtásnak nevezte Bayer Zsolt tevékenységét… – igaz egy budapesti fórumon, igaz, hogy szavait nem a sajtónak szánta, de sok érdekeset mondott. Megkérem önöket, hogy a következõket ne tekintsék sajtónyilvános mondatoknak. Nem szeretném holnap az újságban olvasni a szavaimat – ezzel a kéréssel fordult hallgatóságához Kovács László egy tegnapi budapesti fórumon. Egy kérdésre válaszolva kifejtette: a romániai Magyar Nemzeti Tanácsot nem az autonómia elérésére, hanem „az RMDSZ-szel szembeni ellenerõként hozták létre”. Elõadásának ezt a szakaszát így zárta: „Innentõl kezdve már mehet a sajtó nyilvánossága elé, csak nem akartam ezt a sejtésemet megosztani a nyilvánossággal.” Kovács László leszögezte, hogy aki erõszakos autonómiára buzdít, az a tûzzel játszik. Ezzel a hangzatos, radikális politikával nem lehet valódi eredményeket elérni – tette hozzá. Tõkés Lászlóval kapcsolatban leszögezte, hogy a
„mindent vagy semmit torz logikája” alapján tevékenykedik. Hozzátette, hogy a magyar kormány támogatja az autonómiát, de nem az erõszakos megvalósítását. Kovács szót ejtett Bayer Zsolt esetérõl is. Mint mondta, a radikális publicista munkássága felbujtás, és mint a magyar kormány tagja, õ sem örülne, ha valaki a magyarországi cigányok ellen bujtogatna. A román belügyminisztérium kötelékébe tartozó határrendõrség tegnap hozta nyilvánosságra a Magyar Nemzet fõmunkatársa elleni intézkedés okait. Ezek között az is szerepel, hogy „a román állambiztonsági intézmények által jól ismert személy korábban több esetben is nyilvánosan uszított az államrend ellen, dicsõítette a revizionista nézeteket, támogatásáról biztosította az elszakadási törekvéseket, publicisztikai tevékenysége révén pedig kétségbe vonta Románia egységes nemzetállami jellegét”. Bayer kitiltása meghatározott idõre szól, és a határrendõrség szerint az újságíró egy késõbbi idõpontban ismét beutazhat Románia területére, „ha teljesíti a törvény által elõírt feltételeket”. Az egyik román napilap, a Ziua hatalmas melléfogásnak nevezte a kitiltását.
– Kovács László: „Bayer Zsolt felbujtó” – A román hatóságok tiltó rendelkezése ellenére Bayer Zsolt vasárnap este mégis szólhatott a szovátai közönséghez. A Teleki Oktatási Központba gyûlt mintegy másfél száz érdeklõdõ kihangosított telefonon hallgathatta meg a magyarországi újságírót, aki többek között a szovátai autonómiakonferenciára utazott volna Romániába. A Magyar Nemzet publicistája a mintegy félórás telefonkapcsolat során elmondta, rendkívül roszszul esett neki a román hatóságok antidemokratikus lépése, ám örül annak, hogy az erdélyi sajtótársadalom megpróbál kiállni mellette, és egyben a sajtószabadság mellett. Bayer szerint a román hatóságok ballépése iskolapéldája annak, miként kell kampányolni a politikai ellenfélnek. A választásokról szólva a közíró megismételte korábbi véleményét, miszerint Erdélyben eljött az idõ, hogy a magyarság ne csak szavazzon, hanem szabadon válasszon. „A szabad választások még nem egyenértékûek a választás szabadságával” – hangsúlyozta Bayer, akinek Budapestrõl érkezett elõadása után Veress László szólt a szovátaiakhoz. Szováta polgármestere, Péter Ferenc nem engedélyezte a rendezvény megtartását a helyi romai katolikus egyház tulajdonában lévõ, de a városháza kezelésében lévõ Damokos Kázmér Kultúrotthonban, ezzel voltaképpen kitiltotta Bayer Zsoltot – még mielõtt visszafordították volna õt a borsi határátkelõtõl. A város elöljárójának döntése miatt a szervezõknek a Teleki Ház Bíró István termét kellett kibérelniük a vasárnapi rendezvényre. „Nem vagyok sem MPSZ-, sem autonómiaellenes, csupán az a véleményem, hogy Bayer Zsolt stílusa nem méltó egy mûvelõdési otthonhoz. Fõleg egy olyanéhoz, amit az RMDSZ segítségével sikerült rendbe tenni” – magyarázta lapunknak Péter Ferenc, aki a múlt héten még biztos volt abban, hogy a Magyar Nemzet munkatársa „mocskolni fogja az RMDSZ-t”. A közel kétórás politikai lecke alatt a Magyar Polgári Szövetség meghívottai és a közönség sem bírálta az RMDSZ-t. Kovács László külügyminiszter szerint Bayer Zsolt felbujtó A román belügyminisztérium tájékoztatása szerint a Magyar Nemzet fõmunkatársát azért utasították ki országukból, mert uszított, támogatta az autonómiatörekvéseket, és kétségbe vonta Románia egységes nemzetállami jellegét. Kovács László (magyar külügyminiszter – a szerk.) felbujtásnak nevezte Bayer Zsolt tevékenységét… jó ha figyelünk
Bayer Zsolt szerint az indoklás kívül esik a racionalitáson, elképesztõ, a Ceausescu- érát idézõ döntésrõl van szó, arra hasonlít, mint amikor Chrudinák Alajost kitiltották az országból. Megjegyezte: ha egy újságíró veszélybe tudja sodorni írásaival az egységes nemzetállamot, akkor ez az élõ cáfolata, hogy nem létezik egységes nemzetállam. 2004-ben a szólás- és gondolatszabadságot nem lehet adminisztratív eszközökkel korlátozni, pláne egy EU-ba igyekvõ államnak – tette hozzá. Félõ, ezentúl megint elkobozzák majd a határon a könyveket, s ellenõrizni fogják az internetet, hogy gondolatai ne jussanak el az erdélyi magyarokhoz. Kifejtette: a román választások idején az éppen hatalmon lévõk mindig kijátszották a „magyar kártyát”, amely most a megosztottsággal párosul. – Egyik részük autonómiapárti, míg a másik a román kormánypárt mellé felsorakozva ellenzi azt. Összerakva a mozaikokat, fel kell tenni a kérdést: kiknek lehet az érdeke a magyar és magyar között zajló erdélyi választási kampány idején engem kiiktatni – fogalmazott. Tóth Tamás külügyi szóvivõ elmondta: az ügyben még nem kapott tájékoztatást a román féltõl a bukaresti magyar nagykövetség konzuli osztálya. Forrás: MNO
Megkérem önöket, hogy a következõket ne tekintsék sajtónyilvános mondatoknak. Nem szeretném holnap az újságban olvasni a szavaimat – ezzel a kéréssel fordult hallgatóságához Kovács László egy tegnapi budapesti fórumon. Egy kérdésre válaszolva kifejtette: a romániai Magyar Nemzeti Tanácsot nem az autonómia elérésére, hanem „az RMDSZ-szel szembeni ellenerõként hozták létre”. Elõadásának ezt a szakaszát így zárta: „Innentõl kezdve már mehet a sajtó nyilvánossága elé, csak nem akartam ezt a sejtésemet megosztani a nyilvánossággal.” Kovács László leszögezte, hogy aki erõszakos autonómiára buzdít, az a tûzzel játszik. Ezzel a hangzatos, radikális politikával nem lehet valódi eredményeket elérni – tette hozzá. Tõkés Lászlóval kapcsolatban leszögezte, hogy a „mindent vagy semmit torz logikája” alapján tevékenykedik. Hozzátette, hogy a magyar kormány támogatja az autonómiát, de nem az erõszakos megvalósítását. Kovács szót ejtett Bayer Zsolt esetérõl is. Mint mondta, a radikális publicista munkássága felbujtás, és mint a magyar kormány tagja, õ sem örülne, ha valaki a magyarországi cigányok ellen bujtogatna. A román belügyminisztérium kötelékébe tartozó határrendõrség tegnap hozta nyilvánosságra a Magyar Nemzet fõmunkatársa elleni intézkedés okait. Ezek között az is szerepel, hogy „a román állambiztonsági intézmények által jól ismert személy korábban több esetben is nyilvánosan uszított az államrend ellen, dicsõítette a revizionista nézeteket, támogatásáról biztosította az elszakadási törekvéseket, publicisztikai tevékenysége révén pedig kétségbe vonta Románia egységes nemzetállami jellegét”. Bayer kitiltása meghatározott idõre szól, és a határrendõrség szerint az újságíró egy késõbbi idõpontban ismét beutazhat Románia területére, „ha teljesíti a törvény által elõírt feltételeket”. Az egyik román napilap, a Ziua hatalmas melléfogásnak nevezte a kitiltását. Bayer Zsolt szerint az indoklás kívül esik a racionalitáson, elképesztõ, a Ceausescu-érát idézõ döntésrõl van szó, arra hasonlít, mint amikor Chrudinák Alajost kitiltották az országból. Megjegyezte: ha egy újságíró veszélybe tudja sodorni írásaival az egységes nemzetállamot, akkor ez az élõ cáfolata, hogy nem létezik egységes nemzetállam. 2004-ben a szólás- és gondolatszabadságot nem lehet adminisztratív eszközökkel korlátozni, pláne egy EU-ba igyekvõ államnak – tette hozzá. 5
Félõ, ezentúl megint elkobozzák majd a határon a könyveket, s ellenõrizni fogják az internetet, hogy gondolatai ne jussanak el az erdélyi magyarokhoz. Kifejtette: a román választások idején az éppen hatalmon lévõk mindig kijátszották a „magyar kártyát”, amely most a megosztottsággal párosul. – Egyik részük autonómiapárti, míg a másik a román kormánypárt mellé felsorakozva ellenzi azt. Összerakva a mozaikokat, fel kell tenni a
kérdést: kiknek lehet az érdeke a magyar és magyar között zajló erdélyi választási kampány idején engem kiiktatni – fogalmazott. Tóth Tamás külügyi szóvivõ elmondta: az ügyben még nem kapott tájékoztatást a román féltõl a bukaresti magyar nagykövetség konzuli osztálya. Forrás: Szentesi Zöldi László - Pál Gábor mno Szucher Ervin, Krónika - erdely.com -jobbiknet
Lészen majd májustól nagy koppanás, az EU himnuszának, az Örömódának dallama hamisan cseng majd a magyaroknak – eme, már-már Nostradamust idézõ jóslattal csak arra akarok utalni, feltehetõen nem lesz olyan fenékig tejföl ez a belépés, mint sokan gondolják. Igaz, arról nem az érintettek tehetnek, hogy ennyi információjuk van. Eddig nagyjából, alig néhány milliárdos költségvetési támogatásból megtudhattuk, hogy: nyithatunk Bécsben cukrászdát, marad a disznóvágás, illetve kimehetünk Párizsba grafikusnak tanulni. Ez a lakosság nagy arányát érinti, fõleg az utóbbi, lelki szemeimmel már látom, hogy május elsejétõl százezres sorok kígyóznak Hegyeshalomnál, a résztvevõk mindegyike indul az Eiffel-tornyot rajzolgatni. Ha az EU tényleg ennyi, akkor meg egyes európai lapok, tanulmányok miért foglalkoznak holmi belépés utáni sokkhelyzettel a csatlakozó országokkal kapcsolatban. Motoszkál az emberben a gyanú, hogy talán igazuk van, erre meg esetleg fel lehetett volna készülni, legalább beszélni róla, ezt is elmondani, nem csak a mákosgubát. Szinte az utolsó pillanatban, vagy már csak utána derül ki, mi mindenen változtat, alakít az Unió például a boltok, kocsmák, éttermek esetében. Hosszú a lista, végignézni is nehéz, hát még betartani. Persze a rossz dolgokról nem szólunk, mert jó magyar szokás szerint az illetékesek elhiszik, hogy amirõl nem beszélnek, az nincs is. Így csak fû alatt lehet hallani például, hogy a csatlakozás után a tapasztalatok szerint a kisvállalkozások harmada tönkremegy vagy átalakul. Hm. Megfontolandó. Mindenesetre azt azért mindenki figyelmébe ajánlanám, hogy az emberi természet a biztos, kellemetlen jövõn kívül csak egy dologtól fél jobban. Az ismeretlentõl. Forrás: Nyaka Szabolcs – UDN
6
jó ha figyelünk
Sherlock Holmes és Watson doktor, ha ma élnének, lehet, hogy összeházasodnának – Hollandiában, avagy San Franciscóban, az ottani polgármester engedélyével – ámde Schwarzenegger, a kormányzó minden bizonnyal azt is megpróbálná érvényteleníteni. „Mindenki ösztönösen érzi, hogy Sherlock Holmes homoszexuális” – írja Graham Robb 46 éves oxfordi irodalomtörténész nemrég megjelent Strangers: Homosexual Love in the Nineteenth Century (Mások: homoszexuális szerelem a tizenkilencedik században) címû könyvében. Szerinte már kifinomult érzékünk van hozzá, hogy a mesterdetektívrõl, akinek különös szokásai, és számos titka van, aki barátjával, Watson doktorral él együtt London szívében, s közös életükben, kalandjaikban sohasem szerepelnek nõk, homoszexualitást feltételezzünk. Még akkor is, ha Holmes életében volt egy titokzatos nõ, akirõl érthetõen nem szívesen beszél Watsonnak (aki a The Sign of Four, A négyek jele címû elbeszélésében írja meg), ám az még kettejük barátsága elõtt történt. Az pedig, hogy Watson késõbb megnõsül, már egy késõbbi történet. A két végpont között – Mrs Hudsont, a házvezetõnõt nem számítva– Holmes és Watson kettesben éltek. Meleg párnak láttatja Robb Sherlock Holmes õsképét, Edgar Allan Poe, „A Morgue utcai kettõs gyilkosság” címû elbeszélésében feltûnt párizsi könyvmolyt és mûkedvelõ detektívet, Auguste Dupint is. Õ a barátságukat s kalandjaikat egyes szám elsõ személyben leíró elbeszélõvel hirtelen és viharos barátságot köt „egy könyvkereskedésben, ahol mind a ketten ugyanazt a ritka könyvet kerestük”, akivel „magáért az éjszakáért szerelmesek voltunk az éjszakába”, s akivel aztán reggel becsukták az ablaktáblákat, s aludtak. Ezeknek az irodalmi hõsöknek a homoszexualitásáról a róluk szóló mûvekben persze nem esik szó (nem tudjuk meg, mi történik a csukott ablaktáblák mögött) – különcségük, „másságuk”, azonban annál inkább tárgya az elbeszélésnek. Robb szerint Holmes és Watson, Dupin és a barátja a 19. század „kódolt homoszexuális párjai” közé tartoznak. E párokról – közéjük sorolja Robb Batmant és Robint, de még Frodót és Samet is a Gyûrûk Urából – nem minden esetben feltételezi a szerzõ egyben azt is, hogy nemi életet éltek volna. Ami például Sherlock Holmest és Doktor Watsont illeti, szerinte könnyen lehet, hogy egyetlen aktus sem történt közöttük, vagyis hogy kapcsolatuk cölebs volt, önmegtartóztató. Robb – külön fejezetet szentelve a kódoltan meleg detektíveknek – még Agatha Christie hõseirõl, Hercule Poirot-ról és Miss Marple-ról is úgy ír, mint akik „mások”, de, minthogy megtartóztatják magukat, s másságukat nem fedik fel, csupán különcöknek számítanak, akikrõl találgatni, persze, lehet, biztosat azonban nem lehet mondani róluk. Az, hogy a melegek a 19. században rejtõzködõ életet éltek, talán érthetõ annak fényében, hogy a homoszexualitásért, amelynek büntethetõségét Franciaországban a forradalom eltörölte, 1835-ig még Angliában is kivégzés járt. A görög-római világ toleranciája után a keresztény középkorban a melegek gyakran a máglyán végezték, s Auschwitzban a nácik zsidók, romák, kommunisták mellett melegeket is elgázosítottak. A demokratizálódó Nyugat-Európában és Észak-Amerikában 1967-tõl 1982-ig tartott az az idõszak, amikor a homoszexualitás végképp kikerült a büntetõ törvénykönyvekbõl. Ezidõtájt kezdõdött a melegek társadalmi coming out-ja, vagyis orientációjuk nyilvános felvállalása – hogy mára a melegek és leszbikusok öntudatos világmozgalma már olyan kérdéseket tartson napirenden, mint az egynemû párok házas-, illetve élettársi kapcsolatának törvényesítése a polgármesteri hivatalban. Ez a közelmúltban, San Franciscóban az önkormányzat engedélyezõ döntése nyomán néhány nap alatt mintegy háromezer esetben meg is történt –, illetve a templomban – merthogy ma már némely liberális szellemû egyházban – mint az amerikai Unitárius Univerzalisták Szövetségében – meg is áldják az egynemûek házasságkötéseit. A katolikus egyház, miközben ereszékeiben ropog a pedofil botrányoktól, az ilyesmitõl továbbra is mereven elzárkózik, s az egyház legliberálisabb e-tárgyú megnyilatkozása ma is az 1992-es keltezésû új katekizmus, amely szerint az önuralom erényével a homoszexuális emberek is megközelíthetik a keresztény tökéletességet. „Nem õk választották maguknak a homoszexuális állapotot, ami többségük számára megpróbáltatást jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyengédséggel kell fogadni õket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét.” Öt évvel késõbb pedig a Vatikán arról is állást foglalt, hogy homoszexuálisokat is szentté avathatnak – ennek feltételéül azonban szintén a cölebs életmódot jelölte meg. A homoszexuálisok azonban jogegyenlõséget követelnek, szexet, családot akarnak. A melegek fõvárosában, San Franciscóban tartott tömeges meleg- és leszbikus esküvõk cselekvésre késztették Arnold Schwarzeneggert, az egykori osztrák testépítõt, ma kaliforniai kormányzót. Beadvánnyal fordult az igazságügyminisztériumhoz, hogy akadályozza meg az egynemûek házasságkötéseit, sõt érvénytelenítse is az eddig megkötötteket, amelyek „aláássák az alkotmányos rendet Kaliforniában”. Miközben a szövetségi kormány a melegek házasságának tiltását alkotmánymódosítással tartaná fenn, az egykori Terminátor egy másik alkotmányos ügyben változást akar: javaslata szerint módosítani kell a törvényt, hogy ne csak az Egyesült Államokban születettekbõl válasszanak elnököt, hanem olyan valakit is lehessen jelölni, aki már legalább húsz éve amerikai állampolgár. Õ maga már 21 éve az. Forrás: Gerlóczy Ferenc – HVG
jó ha figyelünk
MEGSEMMISÍTÕ KRITIKA AZ UNIÓS TAGSÁGRA VÁRAKOZÓ ROMÁNIÁNAK Románia az elsõ csatlakozó ország, amely határozott figyelmeztetést kapott az Európai Parlamenttõl: felejtse el az EU-tagságot, amennyiben nem hajtja végre a régóta esedékes reformokat – mutat rá Tom Gallagher, a Bradford egyetem politológia tanszékének oktatója. „Az Európai Parlament (EP) külügyi bizottsága valószínûleg most fogta fel, hogy Románia elsietett EU-csatlakozása mindkét félnek kárára válna” - kommentálta a bizottság jelentését Tom Gallagher, a Bradford egyetem politológia tanszékének tanára, Románia-szakértõ a Scotsman címû brit lapban megjelent cikkében. Az EP bizottság jelentése felrója Romániának a nagyarányú korrupciót, a független igazságszolgáltatás és a sajtószabadság hiányát, a nemzetközi örökbefogadásnak álcázott gyermekcsempészetet, továbbá a romániai magyarokkal kapcsolatban a nyelvhasználat és az oktatási jogok biztosítására hív fel a bizottság. Gallagher szerint a csatlakozás nem oldaná meg a romániai vidék problémáját, s a merev európai jogrendszer csak mélyítené a társadalmi elégedetlenséget. Ráadásul a Nastase-kabinet számos csatlakozási kérdésben szûk pártérdekek mentén egyezett meg gazdasági kérdésekben az EU tárgyalóival. Brüsszelt is bírálja a professzor, amiért a romániai intézményi reformokhoz rossz koncepció alapján nyújtott támogatást. Több ezer román hivatalnok nyugati továbbképzését, illetve nyugati szakmai gyakorlatát finanszírozták abban a - sok esetben hiábavaló reményben, hogy a kiképzett szakemberek haza is térnek. Gallagher szerint inkább nyugati szakértõi csoportokat kellett volna Romániába küldeni, hogy tanácsaikkal segítsék a minisztériumok és más intézmények áramvonalasítását. Egyébként is - véli Gallagher hiába kapott Románia 4,6 milliárd eurót az EU-tól, a gazdaság változatlanul romokban hever. A pénz jó része a gazdasági elit zsebébe vándorolt. Bukarestben alig tudták palástolni örömüket, amikor Brüsszel újabb 6 millárd euró támogatást ígért. Egy olyan ország elhamarkodott befogadása az EU-ba, amelyet romokba döntött a kommunizmus, és most másodjára rabolják ki ugyanazon társadalmi rendszer örökösei, visszafelé sülhet el - figyelmeztet a brit politológus, akinek legújabb könyve - a „Románia a kommunizmus után: a demokrácia tagadása” - júniusban jelenik meg a Hurst and Co. gondozásában. Forrás: Kulcsár Hajnal – HVG
7
– választeszt Vásárhelyi Máriának – A Jobbik összeállított egy 20 kérdésbõl álló, a magyarellenességet vizsgáló kérdõívet, amelyet kizárólag Vásárhelyi Máriának és csoportjának készítettek. Az utóbbi hetek egyik politikai botrányává dagadt az a Vásárhelyi Mária által végzett kutatás, amely a történészhallgatók gondolkodását vizsgálta több egyetemen.Szakmailag nem kívánjuk minõsíteni a közpénzeken folytatott vizsgálatot, hiszen annak eredménye minõsíti önmagát. A Jobbik Magyarországért Mozgalom jogi kabinetje megpróbálja összegyûjteni a hozzáférhetõ információkat arról, hogy Vásárhelyi Mária és csoportja megfelelõen használta-e fel a több millió forintnyi közpénzt, amikor a kutatást lefolytatta. Számos olyan bizonytalan pont van, amely mind a mai napig nem tisztázott. Amennyiben a kabinet meggyõzõdik arról, hogy visszaélések történtek, úgy meg fogja tenni a megfelelõ jogi lépéseket. A Jobbik összeállított egy 20 kérdésbõl álló, a magyarellenességet vizsgáló kérdõívet, amelyet kizárólag Vásárhelyi Máriának és csoportjának készítettek. A kérdések révén arra akarunk választ kapni, hogy a fent említett kutatók hogyan vélekednek a magyar emberekrõl. Emellett égetõ fontosságúnak tartjuk, hogy valódi szociológiai vizsgálatok is készüljenek a médiumokban eluralkodott magyarellenességrõl. A Jobbik Magyarországért Mozgalom kérdõíve a magyarellenesség vizsgálatára Figyelem! A kérdõív humoros válasz Vásárhelyi Mária közpénzekbõl folytatott vizsgálódásaira. Kizárólag Vásárhelyi Mária és kutatócsoportja számára készült! 1. A magyarság alapjában véve egy rasszista, antiszemita nép. a) Teljesen egyetértek. b) Nem rasszisták, de a zsidókat nem szeretik. c) Az antiszemitizmus csak a huszadik században vált a magyarság nemzetkarakterének részévé. 2. Akik nemet mondtak az EU-ra, azok mind nácik. a) Mind azok b) Nem mind, egy részüket félrevezették a nácik. c) Az igennel szavazók egy jelentõs része is náci. 3. A TV2 és az RTL KLUB híradásai teljesen korrektek és kiegyensúlyozottak. a) Mindkettõ demokratikusan szerkesztett híradó. b) Bár csak a Hír TV is ilyen kiegyensúlyozott volna. c) A Vasárnapi Újságot meg kell szüntetni.
6. A gazdák tüntetés helyett inkább szálljanak magukba, hogy honnan vannak nekik ilyen drága gépeik. a) Az összes gazda antiszemita. b) A magyar gazdák böfögõ, bõ gatyás bunkók. c) Szerintem nem törvényes úton szerezték meg ezeket a gépeket. Börtönbe kellene õket zárni. 7. A magyar történészhallgatók antiszemiták. a) Mert a tanáraik is azok. b) Nem hiszem, hogy ezen változtatni lehet. c) Szerintem a történész lobbi áll a homoszexuális diák eltanácsolása mögött is. 8. Az EU minden magyar állampolgárnak jót fog hozni. a) Sajnos. A náciknak is. b) Ez teljesen evidens. c) Amíg a magyarok nem néznek szembe a második világháborús bûneikkel, nem volna szabad beengedni õket az EU-ba. 9. A magyar jobboldal kohéziós ereje az antiszemitizmus. a) Ennek történelmi gyökerei vannak. b) Azt hiszem, a homoszexuálisok és a drogosok utálata még erõsebb kapocs. c) Végre kimondja valaki. 10. A magyar emberek nem képesek sikeres országot építeni. a) A magyar diákok a nemzetközi felmérésekben rendre rosszul teljesítenek. b) Ezért vagyok én is kettõs állampolgár. c) De legalább van humoruk. 11. A jobboldali kormányok mindig kirekesztõ politikát folytatnak. a) Én visszasírom Antall Józsefet. b) Szerintem a baloldalnak kellene megmondani, hogy a jobboldalon ki politizálhat. c) Ki kellene rekeszteni a jobboldalt. 12. Szûz Mária levette az országról a kezét. a) Nem hiszek a babonákban. b) Szerintem a numerus clausus elfogadásakor tette meg. c) Jézus egy fattyú.
4. A Tilos Rádió ellen egyes politikai csoportok antiszemita hadjáratot folytatnak. a) Mikor ér már véget?! b) És ez nem csak a Tilos Rádióval van így. c) Nem csodálom, hogy az egyik vezetõjüket, azt az öreg nénit, jól megverték.
13. A kórház-privatizáció ellenzõinek fogalmuk sincs a klasszikus liberalizmusról. a) A legrosszabb magántulajdonos is jobb, mint a legjobb állami tulajdonos. b) Szerintem náci-rasszista összeesküvés áll a dolog akadályoztatása mögött. c) Nem vagyok hajlandó beteg, fertõzõ magyarokkal egy kórházban feküdni.
5. Teleki Pál egy antiszemita miniszterelnök volt. a) Az egész Horthy-rendszert az antiszemitizmus tartotta egyben. b) Minden népet gyûlölt, kivéve a magyart és a németet. c) És még cserkész is volt.
14. A demokráciának minden ember számára a legszélesebb szabadságot kell biztosítani. a) Ennél jobb definíciót még én sem mondhattam volna. b) Így van, de azért a Holocaust-tagadókat börtönbe kell zárni. c) Mikor lehet már végre füves cigit kapni a boltban?
8
jó ha figyelünk
15. Horthy Miklós elvakult, lojális kiszolgálója volt Hitlernek. a) Amilyen a nép, olyan a vezetõ. b) Nem hiába hívták Magyarországot a legutolsó csatlósnak. c) Szerintem Hitlert is Horthy mozgatta. 16. A Szent Jobb egy tetemcafat. a) Nem hiszem, hogy I. István keze volna. b) El kellene temetni végre. c) István a hungarizmus szellemi elõdje volt. 17. A magyar jobboldal diktatúrát akar. a) A jobboldal nem is ismeri a demokráciát. b) Talán az esélyegyenlõségi törvény gátat szab majd a horthysta reakciónak. c) Én már becsomagoltam a bõröndömbe. 18. A magyar kultúra egyenlõ a fütyülõs barackpálinkával és a bõ gatyával. a) Ez azért túlzás. Puskás öcsi mégis csak magyar volt. b) A túzok Közép-Európa legnagyobb madara. c) A fütyülõs barackot a szlávoktól tanulták. 19. A Szent Korona egy poros fémszerkezet. a) A koronának a múzeumban a helye. b) Szerintem hamisítvány. Orbán Viktor csináltatta magának. c) Én visszaküldeném a pápának. 20. A Sajtóklub szereplõi szélsõséges újságírók. a) Amióta a Debreczeni József csinálja, teljesen nézhetõ. b) A régi idõben az ilyet azonnal vitték az Andrássy útra. c) Szerintem az al-Kaida tagjai.
Értékelés: 1. Ha Ön legtöbbször az a) pontot választotta: Ön egy megértõ ember. Nyitott, európai személyiség. Jól látja, hogy a magyar embereknek mennyire sok a fogyatékosságuk, de tapintatossága megakadályozza abban, hogy ennek nyíltan is hangot adjon. Esténként lefekvés elõtt szívesen olvas Kertész Imrét. Mostanában nagy dilemmája, hogy az MSZP-re vagy az SZDSZ-re adja-e a voksát. 2. Ha Ön legtöbbször a b) pontot választotta: Ön egy összetett személyiség. Van, amikor legszívesebben elutazna ebbõl az országból, amilyen messzire csak lehet, de általában összeszorítja a fogát, és tûr. Nem érti, hogy miért antiszemiták a magyarok, és hogy szorulhat ennyi gyûlölet ebbe a népbe. Szilárd meggyõzõdése, hogy Kádár alatt sokkal jobb volt. A választások elsõ fordulójában az SZDSZ-re, a másodikban az MSZP-re szavaz. 3. Ha Ön legtöbbször a c) pontot választotta: Ön egy szangvinikus alkat. Képtelen türtõztetni magát, mert úgy érzi, hogy az igazságot nem lehet elhallgatni. Szenvedélyes demokratizmusa gyakran sodorja kellemetlen szituációkba, melyek után vállalja, hogy Önnek kifejezetten antipatikus a magyar nép. A sok baj között egyedüli felüdülést a Tilos Rádió hallgatása jelent. Stabil SZDSZ szavazó.
Forrás: Villanypostán érkezett
Kuncze nyíltan kimondta, amire Orbán csak udvariasan célzott Az SZDSZ Szabad Tanácskozás elnevezésû vasárnapi fórumán több szabad demokrata vezetõ politikus is keményen bírálta Medgyessy Péter miniszterelnököt, illetve szórakoztató javaslatait. Fodor Gábor, Gusztos Péter, Bauer Tamás és Eörsi Mátyás – akik aligha vádolhatók Fideszpártisággal – valamennyien Medgyessy Péter közjogi ámokfutásának haszontalanságáról s a miniszterelnök alkalmatlanságáról szólaltak meg. Kuncze kimondta. Hogy tudniillik Medgyessy nem ismeri az alkotmányt. Kuncze Gábor SZDSZ-pártelnök, akit saját pártjának radikálisai csak „100 kiló marhahús“-ként jellemeztek megválasztásakor, eddig fõként a jelenlegi ellenzékkel folytatott szócsatákban csillogtatta kissé nyers, metszõen gúnyos humorát. Ezúttal azonban Medgyessy Péter miniszterelnök közjogi ismereteit, tájékozottságát és szellemi kvalitásait vette górcsõ alá, s leplezetlenül kimondta azt, amit az Orbán Viktor által március 1-én Medgyessynek ajándékozott Alkotmány is sugallt. Nevezetesen jó ha figyelünk
azt, hogy az új kampánytanácsadók hirtelen nekibuzdulásukban alkotmányellenes javaslatokkal küldték a színre az MSZP-SZDSZkormány elsõ emberét. A magyar közbeszédben eddig sem éleselméjûsége okán emlegetett Medgyessyt gúnyolta Kunczénak az a megjegyzése, miszerint az alkotmány nehéz olvasmány, mivel nem tartalmaz képeket. Demokrácia-ismeretrõl folytatott szócsatájukban pedig szintén a koalíciós kormány elsõ emberét támadta hátba az a megállapítás, hogy õk (az SZDSZ) már akkor tudták, mi a demokrácia, amikor egyesek még a diktatúrát szolgálták. Folytatódik az MSZP-s hantafesztivál mindenrõl a Fidesz tehet A mostanában szinte naponta meghazudtolt kormányszóvivõ továbbra is ragaszkodik régi stratégiájához: ha kiderül a disznóság, fogd a Fidesz-re, de ha már az sem megy, hát fogd a nyuszira vagy a gyógyszer gyártókra. „A kormány és az egészségügyi tárca vezetése mindent megtesz annak érdekében, hogy az elõzõ kormány által elrontott
gyógyszerügyet rendbe tegye. A lakossági gyógyszerterhek növekedéséért a TB által nem támogatott szabadáras gyógyszerek gyártói tehetõk felelõssé.“ - zsolozsmázza Gál J. Zoltán kormányszóvivõ, akit a szavaival szöges ellentétben álló valóság cseppet sem akadályoz abban, hogy gondolatait a már kitaposott ösvényen terelgesse, amelynek végállomása mindig az elõzõ kormányra való mutogatás. Gál J.-t nem könnyû lekörözni, nem is sokaknak sikerült. Még 2003 õszén, az õszi gázáremelés után Veres János, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára tudatta egy rádiómûsorban: alaptalanok az ellenzék rágalmai, hiszen a gázár nemcsak hogy nem nõtt, hanem még csökkent is. Szintén „gázos“ a másik csúcsteljesítmény: miközben e napokban legújabb kori történelmünk legmagasabb gázszámláit kézbesítik (téli gázáremelés), Lendvai Ildikó MSZP-s frakcióvezetõ bejelentette: teljesítették választási ígéreteiket a gázárakkal kapcsolatban, mert azok sokáig nem emelkedtek. Forrás: LIP DNPI – Debrecen
9
Ron Werber szerdán szerzõdést kötött az MSZP-vel, a kampánytanácsadó az európai parlamenti választási kampányban és „a következõ években“ tevékenykedik a szocialista pártnál - közölte az MTI-vel Tóbiás József pártigazgató. „Feloldódott a korábbi szakmai vita“ - közölte Tóbiás József, szocialisták pártigazgatója, arra utalva, hogy Ron Werber januárban azért szakított az MSZP-vel, mert más elképzelései voltak többek között az európai parlamenti választási kampány stratégiájáról. Az MTI annak kapcsán kérdezte a pártigazgatót, hogy a HVG címû hetilap csütörtöki számában megjelenõ értesülések szerint az MSZP elõrehaladott tárgyalásokat folytat a Magyarországról januárban távozott izraeli szakértõvel. Tóbiás József elmondta, Ron Werber az európai parlamenti választási kampányban segíti majd az MSZP-t, illetve azt követõen is a szocialista pártnál tevékenykedik. A táviríti iroda érdeklõdésére elmonta, folytatódik az MSZP Csapatjáték elnevezésû, fiatal aktivisták által folytatott kampánya. Ron Werber januárban hagyta el Magyarországot. A kampányszakember állítólag azzal sem értett egyet, hogy a miniszterelnök új tanácsadókat hívott környezetébe. Werber február közepén egy napra visszatért Budapestre, ekkor tartotta utolsó kampánytréningjét a fiatal aktivistáknak. Forrás: MTI
Kovács László külügyminiszternek, Tóth Tamás szóvívõ úrnak! 2004. február 28-án levelet intéztem Önökhöz, azzal a kérdéssel, mikor tiltakozik a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma Bayer Zsolt újságíró, író, a Magyar Nemzet fõmunkatársa, közéleti-véleményformáló magyar vezetõ értelmiségi személy Román Köztársaságból történt kiutasítása, kitiltása ellen. Öt nap telt el azóta. Sajnálattal állapítottam meg, hogy Bayer Zsolt újságírót a román fél részérõl ért atrocitást a mai napig nem ítélték el, nem hivatták be a Románia Budapesten szolgáló nagykövetét, vagyis a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma nem tiltakozott e súlyos cselekmény miatt! Kérdés: amennyiben a balliberális Bolgár Györgyöt, Mészáros Tamást, Acél Endrét, Havas Henriket, Verebes Istvánt, Farkasházi Tivadart stb. fordítják vissza a romániai határállomásról, akkor is ilyen mély hallgatásba burkolódzik-e a magyar Külügyminisztérium? Netán egyetértenek az imént érkezett, az alábbiakban ismertetett román állásponttal? Tisztelettel üdvözli Önöket: M.Szabó Imre újságíró 06/30/6 327 348 Forrás: villanyposta
10
jó ha figyelünk
(interjú, teljes szöveg) Gulyás István: Ez itt a Lapzárta, hírTV elemzõ mûsora. Vendégem a stúdióban Lovas István publicista, a Magyar Nemzet munkatársa. Szervusz, Pista. Lovas István: Szervusz. G. I.: Most csináljunk egy olyat, amit eddig szerintem még nem. Mondok három pozitív hírt Lovas Istvánnal kapcsolatban. Lovas I.: Nem akarom elhinni. G. I.: A Vasárnapi Újság, március 7-én ismét ott vagy a stábban, ugye? Lovas I.: Igen, igen. Új fõszerkesztõ van, Furkó Zoltán, és õ most vasárnap fogja vázolni az elképzeléseit, azt hiszem hét és nyolc között. És a következõ vasárnap az nem, az azután való vasárnap pedig már március 7-e, ugye? Akkor mondom az elsõ jegyzetemet. És mint mondta a sajtótájékoztatón, még több feladattal is meg akar bízni. G. I.: Március 5-e. Újraindul a Sajtóklub. Lovas I.: Így van. Ez egy olyan sajtóklub lesz, amit – tekintettel a magyarországi körülményekre – most a nézõk tartanának el. Lehet egy emelt díjas telefonszámot, illetve kettõt hívni, az egyik az 240 forint + ÁFA és a másik 900 forint + ÁFA. Tudod, Magyarországon úgy van, hogy ha a jobboldalon van egy nagyon sikeres mûsor, akkor ott nincs reklám, ha a baloldalon bármilyen sikertelen mûsor, akkor az tele van reklámmal. Na most ezért kell a nézõkhöz fordulnunk. G. I.: Nézd, hát bizonyára így van. Aztán nem kevésbé pozitív hír, hogy Önnek nem hiányzik a válasz? címmel holnap bemutatják a könyvedet. Lovas I.: Igen. Most, hogy nem voltam hallható a Vasárnapi Újságban és rengetegen telefonáltak a rádióba és írtak, gondoltam, hogy érdemes lenne az elmúlt évnek a jegyzeteit egy kötetbe kiadni, és holnap az Osiris Kiadóban a Veress Pálné utcában délután ötkor lesz ennek a bemutatója, és Haeffler Andris, a Vasárnapi Újságnak a megbízott szerkesztõje, fõszerkesztõje mutatja be a könyvet. Úgyhogy csupa pozitív dolog. G. I.: Na most beszéltünk három pozitív dologról… Lovas I.: Ne haragudj, csak egy dolog miatt szeretnék bocsánatot kérni tényleg a magyar gazdáktól, hogy én most elveszek tõlük húsz percet, mert igazán õk lennének fontosak. G. I.: A magyar gazdák azok húsz percnél többet visznek el a Hírtévé idejébõl. Bizonyára sokan vannak, akik viszont rád kíváncsiak. És akkor folytassuk tovább, eddig volt a pozitív rész. Aztán mielõtt bejöttünk, éppen jöttünk végig a folyosón, és beszélgettünk. És azt mondtad, hogy nagyon unod már, hogy tizennégy éve akárhová ülsz be – legyen az bár a Napkelte stúdiója, bármelyik televízió-stúdió, mondjuk talán éppen a Sajtóklubon kívül –, akkor azonnal a kényelmetlen és… hogy is mondjam, szóval kényelmetlen dolgokkal kell foglalkoznod, és támadásokat kell kivédened. Nem unod még egyébként? Nem gondolod, hogy vissza kellene fogni mondjuk… Lovas I.: Persze, hogy… Nem, azt nem. G. I.: Nem gondolod, hogy finomabban kellene mondjuk fogalmazni? Tehát akkor, amikor… Lovas I.: Nem, nem. G. I.: Hát gondolj bele, valószínûleg rád vannak állítva emberek. Tehát vannak, akik mennek veled, mert különben hogy derült volna ki, hogy te egy akármilyen vidéki beszélgetésben azt mondod, hogy kilyukasztanám a bõrüket. Lovas I.: Egy pillanat… G. I.: Mondjuk lehet, hogy azért van benne némi árnyalatlanság, az interpretációban. jó ha figyelünk
Lovas I.: Miután kiderült, hogy véletlenül megvan a televíziós felvétel errõl, csak azt, akik fölvették, nem adják oda, csak nekem adták, hogyha véletlenül valamilyen következménye… G. I.: Miért nem hoztad el most? Lovas I.: Azért, mert én ezt tartogatom, ugyanis Zuschlag János képviselõ… G. I.: De biztos lehettél benne, hogy kérdezni fogok erre. Tudtad, hogy ezt kérdezni fogom. Lovas I.: Persze, csak én ezt tartogatom meglepetésnek, mert Zuschlag János parlamenti képviselõ, a szocialisták képviselõje feljelentett az országos alkotmányos rendjének fegyveres megdöntésére irányuló kísérletért, és – az MTI sietett hozzátenni – amiért életfogytig tartó büntetés szabható ki. G. I.: Tehát akkor te egy forradalmár-ellenforradalmár… Lovas I.: Na most az az érdekes, hogy Zuschlag egy olyan dolgot mondott, egy olyan mondatot, amit én nem mondtam. Pont a fordítottját. Akkor pedig hamis… G. I.: Mit mondtál pontosan? Lovas I.: Zuschlag azt mondta, hogy egyelõre még nincsenek a fegyverek a kezünkben, én meg azt mondtam, hogy hát hogy csinálnánk forradalmat, hát a fegyverek sincsenek a kezünkbe, hanem a munkásõröknél satöbbi, satöbbi. Na most a lényeg az, hogy milyen érdekes, hogy az a média, amelyik ugye el akarja mismásolni egy olyan rádiónak a folyamatos, a keresztényeknek a gyilkolására uszító mûsorát, amely közpénzen mûködik, közfrekvencián, eljön egy olyan helyre, ahova csak olyan emberek jönnek, akik tudják, véletlenül sem lehet, egy gyerek nem mehet oda, tehát aki nem akar odamenni, tehát akik tudják azt, hogy ott olyan mondatok hangzanak el, amik nagyon kemények, de hát ezt mindenki tudja a kontextust, és ez… G. I.: Úgy gondolod, hogy téged követnek? Rád vannak állva? Figyelik, hogy mit csinálsz? Lovas I.: Hát nemcsak engem… Hát persze, hát a Népszavának ott volt az egyik embere, ahogy Bayer Zsoltnál is, meg Bencsik Andrásnál is ott vannak. Csak azt akarom neked mondani… G. I.: Lovas István célpont ezek szerint. Lovas I.: Hát mondjuk a fõ célpont. De az az érdekes, hogy az a média, amelyik tudjuk, hogy 95 százalékos túlsúlyban van – hogy Kövér Lászlót idézzem –, azt egyáltalán nem érdekli például olyan közszolgálati televízióban most is jegyzetet mondó ember – Megyesi Gusztávra gondolok –, aki úgy kezdi a jegyzetét, hogy: most rasszista leszek, és remélem, hogy olyan emberek – és elmond egy típust, amibe Wittner Mária is beletartozik – lerúgják a saját veséjüket és így múlnak ki. Na most errõl semmi. És ahelyett, hogy a Hírtelevízió például legalább foglalkozna egyszer ezzel, mit kell halljak, hogy Kóczián Péter, az Élet és Irodalomból ide importált Kóczián Péter, akirõl az Élet és Irodalom néhány hónapja azt írta, hogy „a mi kutyánk kölyke”, háromszor azt próbálja belesulykolni… G. I.: Azért volt abban némi irónia, amikor az Élet és Irodalom ezt írta róla… Lovas I.: Hát én nem láttam túl sokat, de mindegy. Meg kell nézni a mûsorait. Hogyha háromszor egy ember különbözõ mûsorokban azt próbálja sugallni… 11
G. I.: De Pista, a Péter mindig feltételes módban tette fel ezeket a kérdéseket. Ha feltesszük… Lovas I.: Nem, azt mondta, hogy ennek a Tilos Rádiónál mondott mondatomnak egy antiszemita éle van. Holott nincs. Nem tudom, most már Magyarországon hogyha azt mondom, hogy ez az asztal barna, az antiszemitizmus? Mert ez egy fasiszta szín? Szóval egyszerûen… Én azt mondtam… G. I.: Valószínûleg hogyha valakinek a barnáról a barnaing jut eszébe, akkor lehet, hogy máris fasiszta éle van. Lovas I.: Persze. Tegnap – csak egy kis kitérõ –, tegnap betelefonált valaki a Bolgár Györgynek a mûsorába, és mondta, hogy õ a zsidóságot képviseli, és felháborító, hogy Lovas István mindig azt írja, hogy a Kun Béla, meg ezek, és leírja az eredeti nevüket, és… életemben nem írtam le. És micsoda felháborító antiszemitizmus, és a Bolgár persze tette alá a lovat. Na most mi az igazság? Soha nem írtam le, senkinek, hogy hogy hívták, azonkívül a dédunokájával nagyon jó barátságban vagyok, aki nektek mûsort csinál, kitûnõ mûsort, a Kun Miklós történész. Na most ez az, ami hihetetlen mértékben embereket taszít és undorít, hogy itt van egy kis csoport, amelyik folyamatosan, tizennégy vagy tizenöt éve mással nem foglalkozik, ezzel ébred, ezzel kel, nézd meg a mai lapokat, ez a témája a vezércikkeknek, amikor az ország gyakorlatilag tönkremegy, a gazdák már nem fél úton állnak, hanem 45 fokos szögben állják el az országutat, és a rendõrség – érdekes módon ezt nem láttam a mai televíziókban –, a rendõrség kommandósokat küld ki a gazdákhoz és a szervezõkhöz, hogy fekete munkásokat keressenek. Így akarja õket megfélemlíteni. G. I.: Azt ugye nem gondolod komolyan, hogy a rendõrség mondjuk ennyire ostoba, hogy a tüntetõk között keresi a feketemunkásokat? Lovas I.: Nem, nem, mennek a gazdaságokba. G. I.: Ja, a gazdáknál, a gazdaságokban. Lovas I.: Véletlenül fölhívott az egyik szervezõ, Paulina László, egy kitûnõ ember, és kérte, hogy szóljak a Magyar Nemzetnek. G. I.: Pista, térjünk vissza azért ehhez a dologhoz. Tehát te úgy gondolod, hogy ez terelés. Lovas I.: Csak egy pillanat, ez a mondat… Hát persze, hát ez… G. I.: Te úgy gondolod, hogy Lovas István van annyira súlyos politikai tényezõ, hogy vele el lehet terelni, vagy legalábbis lehet olyan célpontnak tekinteni, hogy el lehet vele terelni a problémákról a figyelmet. Lovas I.: Mindenképpen. Ugyanúgy, ahogy Bencsik Andrásról elmondják, mindenkirõl elmondják azt, hogy antiszemita, akit õk nem szeretnek. Rólatok is már… G. I.: Egyébként te antiszemita vagy? Lovas I.: Dehogy vagyok. Hát ne viccelj, se rasszista, se antiszemita. Ez egyszerûen… unom már… G. I.: Mit jelent számodra ez a kifejezés, hogy antiszemita? Lovas I.: Mint az antiszovjet, akit nem szerettek, akirõl azt mondták, hogy ez nem jó elvtárs, az antiszovjet. Az antiszemita. Azt a mondatot, amit… Ezt kiüresítették az egésznek az értelmét. Ez egy ipar, ahogy a Finkelstein leírja A Holokauszt-iparban és ami meg is jelent magyarul. Óriási pénzeket lehet ebbõl csinálni, hogyha egy félelmet fenntartanak. Vásárhelyi Mária, akinek a felmérésérõl kiderítette a Magyar Nemzet, hogy egy linkóci dolog. Na most mi volt az a mondat, amit Kóczián háromszor megemlített és érdekes módon õ folytatja azt a tematizálást, amit a liberális televíziókban. Én azt mondtam, hogy Magyarországon – ez a tüntetésen volt –, Magyarországon van egy kisebbség, amelyik ötven éve keresztény- és magyarellenes. Ez egy tény. Azért mondtam pontosan ötven évet, mert 1946-tól 1990-ig az 44 év volt, volt egy Horn-korszak, ami négy év és most a Medgyessy, amelyik két év. G. I.: Tehát te ekkor nem a zsidóságra gondoltál, hanem… Lovas I.: De miért kell mindig belemagyarázni? Hanem a Medgyessyékre, a Kovácsékra, akik a keresztény és mindenfajta egyházat elnyomtak 1990-ig, most pedig folyamatosan bombázzák és próbálják valamilyen módon kikezdeni a keresztényeket és a keresztény egyházakat. Hát az SZDSZ most nyújtotta be… 12
Az ismert jobboldali publicista Lovas István a Tilos Rádió elleni tüntetésen G. I.: Na de hát akkor miért nem tetted hozzá, hogy kedves uraim, én itt most a Magyar Kommunista Pártra, a Magyar Dolgozók Pártjára és a különbözõ utódszervezeteire gondoltam. Lovas I.: Azért, mert a tüntetésen nem olyan elmebeteg, rosszindulatú emberek gyûlnek össze, akiknek ezt el kell mondani. G. I.: Na de Pista, te mondtad, hogy elsõ számú célpont vagy. Innentõl kezdve neked nagyon pontosan kell fogalmaznod. Lovas I.: Én nagyon pontosan fogalmaztam, azt mondtam, hogy ez egy kisebbség… G. I.: De nem lehetnek metaforák, nem gondolkodhatsz metaforákban, mert a metafora többféleképpen is értelmezhetõ. Lovas I.: Én nem vagyok hajlandó azért, mert van egy társaság, amelyik folyamatosan bárkirõl bármit elmondva rágalmaz, hogy én azért úgy fogalmazzak, mint ahogy nem akarok fogalmazni. Ez egyszerûen nem érdekel, mert hogyha én most kiszállnék az újságírásból, utána a következõ ember lenne a fõ célpont, Bayer Zsolt lenne az antiszemita, Bencsik András lenne a fõ antiszemita, utána, hogyha õket is leszalámiznák, a Hírtelevízió, bármit mondanak, és hogyha nem mondanak, akkor belehazudnak, mint ahogy Kövér Lászlónak belehazudták a szájába azt, amit még a holland lapok is leírtak, hogy… tudod ezt a mondatot. Tehát… G. I.: A kötelezésre gondolsz… Lovas I.: Nem a kötelezésre. Arra, hogy… G. I.: A Goebbelsezésre… Lovas I.: Nem, nem, nem. Arra a mondatra, hogy én nem vagyok kommunista és nem vagyok zsidó, és a mi pártunkban… Tudod, ahogy megjelent az Elsevier címû holland lapban. Szóval hazudnak, rágalmaznak. Na most én nem vagyok hajlandó úgy élni, hogy az õ kottájuk szerint énekeljek. Én tökéletesen szabadnak érzem magam, és én megírok egy cikket, amit én úgy érzek, hogy tisztességes, és ha azt félre akarják érteni, akkor félreértik. G. I.: Pista, nem gondolod, hogy adott esetben mondjuk árthatsz azoknak, akiknek éppen segíteni akarsz? Tehát egy-egy ilyen félreérthetõ metaforával vagy direkt félreértelmezhetõ metaforával? Lovas I.: Akkor én most megfordítom a kérdést. Vajon a Fidesz nem árt-e magának azzal, hogy nem állt ki a parlamentben Bencsik András mellett, aki tíz hónapot kapott, mert hogyha fordítva lenne és mondjuk Bolgár György kapna tíz hónapot egy kijelentéséért, akkor az MSZP és az SZDSZ leszakítaná a plafont a parlamentben… G. I.: Nem vagyok benne biztos, hogy politikailag belemennének ezekbe a dolgokba, de mindenkinek megvannak a saját társadalmi és civil szervezetei, amik… jó ha figyelünk
Lovas I.: Ó, a média az teljes mértékben mellette lenne és huszonhatezer ajánlatot kapna, hogy ki fizetné ki az ügyvédjét és mit csinálnának. Amikor a Zuschlagnak ez a rágalmazó bejelentése elhangzott és hogy ezért életfogytot lehet kapni, egy szó nem hangzott el… G. I.: Nézd, hát ha neked megvannak ezek a dokumentumaid, akkor tekinthetjük egyszerûen nevetséges dolognak. Lovas I.: Csak egyszerûen ami itt Magyarországon történik, egy parlamenti képviselõ följelent egy embert rágalmazásért… Na most többen hozzám odajöttek, tegnap például Baján, ahol 800 ember volt, ott voltunk Bayer Zsolttal és Bencsik Andrással egy elõadáson – csodálatos hangulat volt és nagyon vendégszeretõek –, és azt mondták az elõadás után, hogy ez nagyon rossz a Fidesznek, hogy nem érzik az emberek, hogy szolidaritás van bennük, mert akkor azt mondják, hogy hát egy olyan párt, amelyik nem véd meg bennünket, amelyik a vállalkozókat nem védi meg, akik például Orbán Viktor körül állnak…
A Sajtóklub másik törzsgárdatagjával, a Tanár úrral, Tóth Gy. Lászlóval G. I.: De gondolod, hogy a politikának kellene megvédeni Bencsik Andrást? Nem a szakmának kellene odaállni, és azt mondani, hogy elnézést, uraim, sehol a világon, sehol a világon egy leírt szóért még senkit nem börtönöztek be. Lovas I.: Hát persze, hogy a szakmának is. Nemcsak a MEUSZnak, hanem a posztkommunista MUOSZ-nak is, hogyha ez egy tisztességes ország lenne. G. I.: Na de hát akkor, amikor itten szekérvárakban gondolkodik mindenki, akkor gondolod, hogy lehetséges ez? Lovas I.: Bocsánat. Ha a Helsinki Bizottság, amelyik hatalmas pénzeket kap, az csak egyfajta jogsértést vesz észre akkor, amikor az Orbán-kormány vagy az Antall- vagy a Boros-kormány mûködik, és ugyanezeket a jogsértéseket, ezeknek az ezerszeresét nem veszi észre és nem reagál, hát akkor itt komoly bajok vannak. És hogyha ezt a politika nem reagálja le, akkor is komoly bajok vannak. G. I.: Jó, de hát azért másféle sajtószervezetek pedig azt mondják, hogy mondjuk az Orbán-kormány idején sajtószabadság volt, most pedig részleges sajtószabadság van. Lovas I.: Ez egy tévedés. A Freedom House szerint most is teljes a sajtószabadság. 29 pontot kapott, a 30 alatt, tehát nem minõsítették le Magyarországot egy másik kategóriába. Szó sincs errõl. G. I.: Hát ha sajtószabadság van, akkor pedig… Akkor mi a probléma? Akkor milyen baloldali médiáról beszélsz? Lovas I.: Csakhogy a Freedom House-nak azóta lett egy tanácsadója, akit úgy hívnak, hogy Charles Gati, egy fõtanácsadója. És ez a Charles Gati úr zsigerileg utálta nemcsak az Orbán-kormányt és utál mindent, ami a középtõl jobbra áll. És ennek az embernek óriási befolyása van a Freedom House-ban New Yorkban. És ez a jó ha figyelünk
Charles Gati – aki egyébként a Clintonnak egyik tanácsadója volt, aztán kikerült a tanácsadói körbõl –, neki rendkívüli nagy érdeke fûzõdik hozzá – érzelmi és ideológiai –, hogy ne minõsítse át a magyar sajtónak a szabadságfokát egy rosszabbra. G. I.: Te Pista, ez ennyire egyszerû? Lovas I.: Ez nem ennyire egyszerû, hanem ez egy tény. És az is tény, hogy a Freedom House… G. I.: Az tény, hogy ott van a Charles Gati, de ez ennyire egyszerû, hogy egyetlenegy embernek a politikai identitása megváltoztathat egy szervezetet? Lovas I.: Egy pillanat… Nemcsak az, hanem a Freedom Housenak a forrásai – és az rajta van a portáljukon –, a Freedom Housenak a forrásai azok kiegyensúlyozottak voltak a Charles Gati megérkezése elõtt. Na most hogyha megnézed most, akkor csak Népszabadságos és hasonló újságírók a források. Na most nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy valaki kerek képet nyerjen akkor, hogyha csak az egyik kútból merít. Na de ez nem annyira érdekes, mert térjünk vissza… Vagy beszéljünk errõl, mert a a Freedom House az azt hiszem, nem annyira fontos. G. I.: Nem… Mindenesetre érdekes a megközelítésed. Szóval vissza a magyarországi sajtószabadságra, és a Freedom House nélkül. Tehát úgy gondolod – és akkor maradhatunk az Andrásnál is –, tehát miért kellene a politikának mellé állni? Azért, mert mondjuk az András mellé állt a politikának, és azt mondta, hogy a Fideszt támogatom? Lovas I.: Nem, hát ez egy automatizmus, hogyha Magyarországon… G. I.: Nem errõl van szó. Itt arról van szó, hogy az egész újságíró szakma hitele kérdõjelezõdik meg és az egész újságíró szakmának a bátorsága szorítódik vissza, amikor ilyeneket csinálnak, csinálhatnak, nem? Lovas I.: Dehogynem. Hogyha az a nemzetközi szervezet, amelyiket úgy hívnak, hogy Tudósítók határok nélkül, az hajlandó írni egy levelet Bencsik András érdekében, hogy ha Petõ Iván feláll a parlamentben, és azért tiltakozik, mert egy nyugdíjas újságírónak nem adnak annyi munkát vagy kicsit háttérbe szorítják, akkor itt érezni kell, hogy itt egy óriási harc van, és hogyha egy olyan embernek sem adnak segítséget, mint Bencsik András, aki a Fidesznek a tagja, akkor itt óriási baj van a mi oldalunkon lévõ szolidaritással… G. I.: Jó, de Bencsik András nem mint a Fidesz tagja került itt bajba, hanem Bencsik András mint újságíró és fõszerkesztõ került bajba. Lovas I.: Tudom, én tudom, csak õ a Fidesznek a tagja. Mert egy más újságírót… G. I.: Jó, de hát ezt nem lehet összekeverni, szóval azért a politikai hozzáállás, meg a sajtóban való állás az nem ugyanaz. Lovas I.: Persze, persze. Csak itt mi úgy beszélünk, mint hogyha Magyarországon nem lenne egy szinte élet-halál harc a két oldal között. Az egyiknek a gazdaság a 90–95 százalékában a kezében van, a másiknak 5 százalékában. Vidékre járok majdnem minden nap. Az emberek rettegnek, hogy elveszítik a munkájukat, mert minden ennek a nomenklatúrának a kezében van. Emberek nem mernek beszélni. Odajött hozzánk – tízen voltunk egy bevásárlóközpontban, illetve egy olyan helyen, ahol bútorüzlet van, és nézegettük a Budapest tévébe a Sajtóklubba a bútorokat –, és odajön hozzánk egy ember, és megkéri, hogy hadd üljön le – mert felismert, egy ottani, nagyon magas beosztású menedzser –, és azt mondta, kérem, én már ott tartok, hogy nemcsak a házamra nem merek kitûzni egy magyar zászlót, hanem a feleségem azt mondta, hogy ne vegyünk egy komondor kutyát, mert hogyha a kollégáim odajönnek, akkor azt mondják, hogy hát ez az ember túlságosan magyarkodik, és ez nekem az üzleti érdekeimet sérti. Itt tartunk. Itt tartunk Magyarországon. Errõl kellene beszélni, a félelem struktúrájáról. G. I.: István, ha ez így van, egyrészt errõl még lesz alkalmunk beszélni, mert lejárt az idõnk, de ha ez valóban így van, akkor itt tényleg nagy baj van. Köszönöm, hogy eljöttél. Lovas I.: Itt nagy baj van. Köszönöm. Forrás: Hír TV
13
A héten kezdõdött a litván elnök elleni eljárás. Ha a vádpontokat az alkotmánybíróság is helytállónak találja, akkor Rolandas Paksasnak mennie kell. Mi az alkotmányos válság oka? A végtelenül demagóg kampánnyal hatalomra került Paksasról kiderült, hogy az egyik legfõbb bizalmasa „kapcsolatokat ápol” az orosz alvilággal. Az „orosz alvilágról” annyit érdemes tudni, hogy a szupermaffia a KGB egyik „utódszerve”. Az a politikus, aki ezzel hozható kapcsolatba, nagy valószínûséggel egyszersmind a foglya is a „volt” KGB-nek. A mi helyzetünk ránézésre más. A mi miniszterelnökünk (végtelenül demagóg kampány után) lebukott. Kiderült róla, hogy a hazai KGB-nek dolgozott, szigorúan titkos tiszt volt az elnyomó gépezetben. Nem kerülhetõ meg a kérdés: mi van, ha a mi helyzetünk mégsem más, mint a litvániai? Ki tudhatja, vajon hol milyen dokumentumokat õriznek Medgyessy Péterrõl? Mielõtt uszítással vádolnának, idézem a HVG március 6-ai számának 9. oldalát: Egyes baltikumi elemzõk azonban a litvániai és lettországi belpolitikai fejlemények mögött is Moszkva kezét sejtik. „A katonai fenyegetést kivéve Moszkva minden eszközzel megpróbálja megõrizni befolyását a térségben" - jelentette ki a HVG kérdésére Zaneta Ozolina rigai politológus, aki szerint az oroszországi parlamenti, majd elnökválasztási kampány is közrejátszott az orosz diplomácia legújabb aktivizálódásában.” Talán a HVG is uszít? Túl azon, hogy Medgyessy Péter személye – elegáns megfogalmazásban – nemzetbiztonsági kockázatot rejt, van itt sokkal nyilvánvalóbb baj is. Kulcsár Attila napjai meg vannak számlálva. Hacsak nem kell megoperálni vagy más egyéb nem történik vele (például megszökik), akkor még ebben a hónapban meg kellene érkeznie Magyarországra. Akkor pedig földcsuszamlás ígérkezik. A Bácskai-perben egyértelmûen kiderült, hogy Tóth András nemzetbiztonságért felelõs államtitkár tudott Kulcsár bûnözõ voltáról, mégsem akadályozta meg, hogy külföldre távozzék. Nyilvánvalóan ismerte Kulcsár dolgait Lamperth Mónika belügy- és Kovács László külügyminiszter is. Civilizált hatalom esetében magyarázatra szorulna az is, hogy miért lett immár két olyan pénzügyminisztere is a Medgyessy-kormánynak, aki felsõ vezetõje volt korábban annak a pénzintézetnek, amelyikne a leányvállalatánál ténykedhetett Kulcsár. Kínos a kérdés: miért éppen Medgyessy Péter elõzõ munkahelye vett részt hatezermillió forint átmosásában. Mire számíthatunk, ha Kulcsár mégis hazatéved? Elõször is, jól látható, hogy a kormányzatnak komplett kommunikációs hadmûveletei vannak a spájzban. Van hozzá arzenál is, bármekkora baromságot képesek akkora hangerõvel mondani, hogy a kisember elhiszi. Amikor Kulcsár hazatérése realitássá válik,
14
akkora mûbalhé fog itt kitörni, amekkorát elképzelni sem tudunk egyelõre. A kormány egyébként változatlanul dolgozik Szász Károly és Polt Péter kiiktatásán, és ahogy szorul a hurok, úgy durvulnak a módszerek. A tények – „eredmények” – bizonyítják, Medgyessy nem is tehetségtelen a figyelemelterelésben. Az egész népszavazási agybaj, amit Medgyessy most az országra szabadított, csak azért kell, hogy ne a K&H-ra figyeljenek az emberek. Hogy a médiának legyen más témája, amivel elfedheti a kínos ügyet. Hogy mást ne mondjunk, például azt, hogy az Állami Autópálya-kezelõ Rt.-nek 4200 millió forintja úszik ebben a balhéban. És közben az ÁAK vezérigazgatójának még a házi õrizetét is feloldották a közelmúltban! Apró adalék: még a nevét sem írták le a sajtóban, úgy sikerült kilopni Bitvai Miklós ex-vezérigazgatót a házi õrizetbõl, illetve nyilván majd a bûnperbõl is megpróbálják eltüntetni. És fõleg: a mûbalhé közben sikerült eliminálni a 4,2 milliárd kérdését! Senki sem felelõs 4200 millió forint közpénz elúszásáért! — Ez egy banánköztársaság, vagy ahogy Fricz Tamás mondta: egy következmények nélküli ország. Ennek a hadjáratnak a része, hogy a kormányfõ „dinamizálni szeretné” a baloldalt, sõt az egész országot. Mint szerdán fogalmazott, akár a szabad demokraták, illetve a parlamenti pártok nélkül is meg fogja teremteni a modern, európai köztársaságot. Más szavakkal ez a teljes káosz beígérése, de hát a média igen boldog ezzel a mócsinggal. A sajtóbeli béresek szolgálatkészen, jó pénzért hajlandók fordítva nézni és bemutatni az országot. Miközben küszöbön a forint újabb válsága, õk ünneplik a tõzsdét, amelyen kétéves trend szerinti emelkedés van, magyarán nincsen semmi különös, kivéve némi számmisztikát (tízezer pont, óh!). Az infláció nem hír, az államháztartási hiány sem az. Ugyancsak gusztustalan, ahogyan egy kebelbeli mûbalhé indult a bölcsészhallgatók, illetve az egyházi fenntartású tanintézetek ellen. Jött egy tudományos niemand, aki az apja nevébõl él, és álvizsgálati „eredményekkel” szédíti a balsajtót. És a béresek hajlandó jó pénzért a tudomány árulóivá válni. A sorba illeszkedik a halottgyalázás is. Teleki Pál volt kormányfõt, államférfit tiporják holtában azok, akik egyébként már évekkel ezelõtt megállapodtak abban, hogy tiszteletre méltó pályát futott be. De hát Teleki most nem trendi… Madártávlatból szemlélve jól látszik, hogy az egész baloldal egy vezényszóra, egységes parancsnokság alatt harcol. Ennek a harcnak a része a közvélemény-kutatóknak a jobboldal álomba ringatására elõadott „vezet a Fidesz” címû altatódala. Az EU-választásokon az MSZP esélyes. Az SZDSZ-rõl is az ország valódi urai fogják eldönteni, hogy kellenek-e õk Brüsszelben vagy sem. Forrás: Reichter János – gondola
jó ha figyelünk
– A közös lista titka – Ez a szóbeszéd szocialista körökben terjed. Hogy mennyire lehet hinni neki, azt nem tudom, de a történet életszerû, és mint ilyen alkalmas arra, hogy önbeteljesítõ jóslatként valósággá váljék. A szocialista holdudvarban arról beszélnek, hogy Medgyessy utolsó esélye a közös lista elfogadtatása az ellenzékkel. Ha ez nem sikerül, nem vele vágnak neki az uniós választásnak, mert nagyot bukni nem akarnak. Arról szól még a fáma, hogy az utódlási harc már most megkezdõdött. Kiss Péter és Gyurcsány Ferenc hívei folytatnak egymással ádáz párbeszédet. Hogy mindennek mi a valóságalapja, hamarosan kiderül. A történet háttere azonban sokkal érdekesebb. Ezek szerint ugyanis a szocialisták nagyon is fontosnak tartják azt, hogy legalább ne szenvedjenek súlyos vereséget az európa parlament választáson, mert ebben az esetben aligha nyerhetnek 2006-ban. Medgyessy Péternek tehát a közös lista javaslata kapóra jön. Elkerülheti egyfelõl a megmérettetést, másfelõl pedig a társadalmi béke elhozójának szerepében tetszeleghet. De hogyan pattanhat ki egy ilyen, elsõ pillantásra bukásra ítélt ötlet a jól fizetett konzulensek fejébõl? Valószínûleg tudományos alapon. A kormányzat éppen most is tízmilliós összegeket költ a kormányzati munka, a lakosság hangulatának felmérésére. Igaz, a híradások szerint ezeken a pályázatokon kizárólag „baráti“ cégek nyernek, azaz olyanok nem, akik a polgári kormány alatt is állami megbízásokhoz jutottak. Feltehetõ, hogy a kutatók a nem biztos pártpreferenciával rendelkezõ szavazók, a bizonytalanok vizsgálatakor megállapították, hogy ennek a két választás között általában
egyharmadnyi szavazói csoportnak elege volt a folyamatos pártharcokból, békességre, összefogásra vágyik. Az elkötelezett baloldali szavazók zöme pedig akkor sem fog elpártolni a szocialistáktól, ha éppen az eleddig õsellenségnek tartott politikai erõvel készül közös listát állítani. A Fidesz törzs-szavazóbázisát szintén nem lehet megingatni, de azokat a vándorszavazókat, akik éppen most váltak ellenzéki hívekké igen. Ezen logika alapján pedig, ha a Fidesz, mint az várható volt elutasítja a kormányfõi javaslatot, az MSZP valóban megerõsödhet. Nyilván az ellenzéki stratégák is tisztában vannak ezzel, ezért nevezhette Orbán Viktor némi iróniával oly nagyívû javaslatnak Medgyessy Péter felvetését, melyet az Európai Unió sem tud befogadni. Ezért tartja a Fidesz fontos javaslatnak a nemzeti egység megteremtését, csak a demokratikus szabályok megtartásával. És ezért, pontosabban az Unió merev elutasítása miatt fut zátonyra a fenti szóbeszéd fényében Medgyessy talán utolsó próbálkozása regnálása meghosszabbítására. Pedig a terv következõ lépcsõfoka is megvalósult. A kormány által megbízott közvélemény-kutató cég megállapította, hogy az emberek mintegy 60 százaléka támogatja a közös lista gondolatát. Hát ezzel kapcsolatban azért erõs kétségek merülnek fel, de szerencsére a szociológiai felméréseket akkor tekintik hitelesnek, ha más, független intézet is hasonló eredményre jut, így gondolom, hamarosan többet tudunk a dologról. Minden jel arra mutat, hogy közös lista nem lesz. Ha ennek következménye Medgyessy távozása és Gyurcsány vagy Kiss Péter kormányfõvé avanzsálása, azzal csak az ellenzék kerülhet jobb helyzetbe az uniós választásokon. Meglátjuk. Forrás: benyovszky – hirtv.hu
jó ha figyelünk
15
A Miniszterelnöki Hivatal szerint az uniós tájékoztatás része a botrányos mûsor Az RTL Klub Való Világ 3 címû produkciója kilencmillió forintos támogatást nyert el a kancellária pályázatán uniós tájékoztatásra. A Magyar Rádió két mûsora mindössze kétmilliós támogatásban részesült, a Duna TV pedig hárommillió forintot kapott. Magyarország európai uniós csatlakozásához kapcsolódó lakossági tájékoztatás címén hirdetett meg pályázatot a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) Kormányzati Kommunikációs Központja (KKK) a tavalyi év végén. A tárca tegnap tette közzé a 220 millió forintos kiírás nyerteseit. Az RTL Klub a Való Világ 3 – Utazás címû produkciója 9 millió forintot, az EU-Képzés Otthon 15 milliós, míg az Üzenet 19 milliós támogatásban részesült. A TV2 Aktív Európája – amely az Aktív bulvármûsorra és a Magellán magazinra épül – 12 millió forintot kapott, de az Ablak Európára (7 millió) és az Európai arcok (5 millió) címû mûsora sem szégyenkezhet. A Hálózat nevû csatorna két produkciójára 26 millió, míg a Hit Gyülekezetéhez közel álló Magyar ATV 19 millió forintos támogatásban részesült. A balliberális szellemiségû Klubrádió és az Info Rádió 3 millió, a KKK volt vezetõje, Simkó János volt helyettes államtitkár fõszerkesztésével sugárzó Gazdasági Rádió Európa Kft. (Vállalkozás Európában) címû mûsora pedig másfél millió forintot nyert el. A Danubius Rádió ötmilliós támogatásban részesült. Mindeközben érdekes tény, hogy a közszolgálati Magyar Rádió Kossuth adójának két mûsora mindössze kétmilliós támogatást kapott. A Duna TV EU-lexikonja pedig hárommillió forintot nyert el. A közmédiumok közül a Magyar Televízió vitte el a pálmát: három mûsorára összesen 23 millió forintot kapott. Nem jártak azonban rosszul a baloldali lapok sem. Az alig harmincezer példányban eladott Népszava európai uniós sorozatára kétmillió forintot, míg a lap internetes kiadása, a nepszava.hu Uniótörténeti kronológiára másfél milliót nyert el. Az ugyancsak kis példányszámban elkelõ Magyar Hírlap kétmilliós támogatásban részesült. A Farkasházy Tivadar felesége által fõszerkesztett Hócipõ három és fél milliós támogatást kapott.
16
Sem a beérkezett pályázatokat, sem a bírálóbizottságot, sem a mûsorokat nem kívánta minõsíteni tegnap Gál J. Zoltán kormányszóvivõ a Magyar Nemzet azon kérdésére, milyen alapon kapott a botrányokról elhíresült Való Világ 3 kimagasló támogatást a Kormányzati Kommunikációs Központ pályázatán. Úgy vélte, más példákat is ki lehetne ragadni a támogatott körbõl, amelyek más prekoncepciót támasztanának alá. Arra a kérdésünkre, hogy kulturális értékek közvetítése miatt honorálták-e a Való Világ 3-at, azt válaszolta: a múltkor az egyik bulvárlap megkérdezte tõle, hogy beköltözne-e a Való Világ-villába. Azt a kérdést is elutasította, erre sem kíván válaszolni. Az RTL Klub kilencmillió forintos állami támogatást elnyerõ Való Világ 3 címû valóságshow-jának honlapja jelenleg is többféle – igaz, nem az EU-val kapcsolatos – felvilágosító tájékoztatást nyújt. Az interneten bárki által letölthetõk azok a videók, amelyeket eddig a mûsorban – igaz, éjjel – már láthattak a nézõk. A szex és erotika topicon belül figyelemmel lehet kísérni mások mellett két szereplõ hosszú elõjátékát, orális aktusát, zuhanyzóbeli közösülését, az egyik – már kiesett – nõi játékos onanizálását, lábborotválását. Harmincmilliós EUKK-honlap. A május 1-jével megszûnõ Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány (EUKK) harmincmillió forintot költ honlapjának továbbfejlesztésére – értesült az Origo. Az EUKK ügyvezetõje, Farkas György szerint a honlap nem szûnik meg májusban, azt viszont nem tudni, ki szerkeszti majd az oldalt. A közalapítvány korábban közbeszerzési pályázatot írt ki honlapjának továbbfejlesztésére, eszerint összesen bruttó 30 millió forintot költenének arra. Még az idén január 19-én gyõztest hirdettek a pályázaton, azelõtt, hogy kiderült volna: a kormány májusban megszünteti a közalapítványt. A szervezeten kívül egyébként a Külügyminisztérium és a kormányportál is mûködtet uniós információs oldalt. (MN) Forrás: Pindroch Tamás – MNO
jó ha figyelünk
– avagy Ilyen a fékezett habzású demokrácia? – Káemkások (KMK= Közveszélyes Munkakerülõk, a munkanélküliek és az állásukból kiebrudalt osztályellenségek jelölésére használt kategória az államszocializmusban) ülnek a padon. Odamegy hozzájuk a szerv. – Hát maguk meg mit csinálnak itten? – Á, semmi különöset biztos úr, csak morfondírozunk. – Na, ide azt a morfondírt, oszt’ mönnyenek! Ez a régi-új vicc jutott eszembe Megyó legújabb megnyilvánulása nyomán. – Ejnye, ejnye elvtársak, sumákolunk, sumákolunk, nem vitatjuk meg a népfrontos javaslatcsomagomat? Már minden létezõ médiumban láthattuk és hallhattuk, hogy a közös lista ötlete egy demokráciaellenes baromság, a parlamentáris berendezkedés pedig nem holmi ad hoc ötlet, amit a népszerûség-hajhászás okán öt percenként csak úgy, hipp-hopp, ide-oda módosítgathatunk. Még a koalíciós partner elsõ embere, Dörmögõ Dömötör is brummogott néhány keresetlen szót arról, hogy milyenek is a javaslataikkal a demokráciát kizáró politikusok. Igaz, õk már sejthettek valamit, hiszen annak idején az emlékezetes D–209-es ügy kapcsán elõször nem is szavaztak bizalmat a rendszámtáblára hajazó titokszolgának, aztán végül gyõzött a kufárszellem, és a baksist bezsebelve – újabb négy esztendõre az örök ellenzéki Demszky Gábor maradhatott a fõváros fõpolgármesteri székében – mégis csak hivatalában hagyták a hálózati múltjával immáron zsarolhatóvá vált egykori szt. tisztet. Ahogy mondani szokták, a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt. A szürkeállományára egykor oly büszke, mára már mikropárttá zsugorodott értelmiségi tömörülés megtartotta utolsó jelentõsebbnek mondható posztját, Budapest székes fõváros fõpolgármesteri posztját, a posztkommunista utódpárt pedig – immáron félre söpörve útjából az utolsó akadályt is – zavartalanul hozzákezdhetett az ország módszeres lerablásához. Mindenki tudja, mindenki látja, hogy a miniszterelnök elvtárs javaslatai – finoman szólva – nem jók. (Tudják, mint amikor hosszú idõ után visszatér Losziból a távolba szakadt hazánkfia és itthon maradt ismerõsei megkérdezik tõle: – Na, és milyen ott kint, hogy éreztétek magatokat a messzi Amerikában? – Jól. – Na, de hát egy kicsit bõvebben! jó ha figyelünk
– Nem jól.) Sõt, a helyzet olyannyira nem rózsás, hogy még Dr. Kolláth György a mostanság médiaügyeletes alkotmányjogász is azt mondta, hogy a jelenlegi alkotmánybírósági gyakorlatot figyelembe véve a magyar alkotmány nem überelhetõ (nrm bírálható felül) egy népszavazással. Az Ügynökre most már európai pártvezetõk is azt mondják, hogy nem értette meg a demokrácia lényegét, sõt egyesek kifejezetten mérgesek rá, mert még mindig a kommunizmusban él. Most értettem csak meg igazán, mire is gondolt van Wenzel úr. A demokratikusan – vagyis a nép által – megválasztott legfelsõbb népképviseletnél, azaz az Országgyûlésben ülõ pártoknál úgy tûnik nem találtak kedvezõ fogadtatásra Megyó javaslatai. Aggodalomra azonban
semmi ok, a „csakazértis” politizálás jegyében majd a néphez fordulunk! A mi szeretett népünkhöz, azaz Kádár népéhez. (Aki pedig a néppel szembe menetel az elveszett. Ugye milyen kísértetiesen ismerõs? Aki nincs velünk, az ellenünk!) Most, hogy a mi (szocialisták, posztkommunisták) érdekeink úgy követelik meg, félre lehet tenni kis idõre a demokratikus berendezkedés játékszabályait, majd ez az amnéziában szenvedõ megvezetett nép eldönti, mi legyen a továbbiakban. Aztán, ha megszületett a döntés, újra szóhoz juthat a Parlament és megy minden tovább a megszokott kerékvágásban, mintha mi sem történt volna. Vagy valami hasonló lehet a szocialista média-team forgatókönyvében. (Ez az igazi fékezett habzású demokrácia. Csak addig engedjük, amíg nekünk tetszik.) 17
Kádár népe pedig még itt van. Még sokan itt vannak belõle. A pórnép, az istenadta (vagy inkább az elvtársak dirigálta) pórnép már kétszer is visszaszavazta a hatalomba egykori elnyomóit és kizsákmányolóit, az elvtársakat, brancsukkal együtt. Még a véleményformáló értelmiségnek egy tekintélyes része is a múltban él. Legjobb példa erre, hogy a legnagyobb létszámú újságírókat tömörítõ szervezet, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnöki székében a hiteltelenné vált Népszabi lemondott elsõ embere, Eötvös Pál landolt igazi klasszikus szocialista ejtõernyõs módjára. A hiteltelenné váló lapja miatt lemondásra kényszerülõ újságcsináló lesz az újságírással foglalkozók szakmai, érdekvédelmi szervezetének elsõ embere. Van ilyen, tényleg? Vagy ez csak itt nálunk történhet meg? Megyó ragaszkodása rossz javaslataihoz és Eötvös kinevezése eszembe juttatott egy kérdést: – Mi lesz akkor, ha Európa rájön arra, hogy itt egy leendõ európai uniós tagország, aki köszöni szépen, de nem kell neki a demokrácia, inkább a hasára (pénzre, tespedt kényelemre, jóléti gengszterekre) szavaz. Már így is eléggé leírtak bennünket, némelyik nyugati sajtóorgánum már most is csak úgy emlegeti hazánkat, mint a térség „bukott angyala”. Mi lesz, ha végképp szalonképtelenné válunk az Európa Házban? Ki raknak minket még a mosókonyhából is? (Lehet, hogy ki küldenek minket a kertbe, és csak a kutyaól jut nekünk? Õrizd a határokat csahos, arra még jó vagy, ha másra nem is!) De tényleg, gondoljunk bele, vajon milyen országkép alakulhat ki egy olyan államról, ahol nagy nyilvánosság elõtt maga a kormányfõ bíztat mindenkit arra, hogy egész nyugodtan – ha tetszik szemrebbenés nélkül – lépjen át a demokratikus berendezkedés keretein és hagyja figyelmen kívül az alkotmányosságot?
runk! (Akkor is felépítjük azt a nyavalyás radart a Zengõn, ha beledöglötök!) Nem csak Juhász miniszter úr felejtette el a miniszter szó eredeti jelentését (miniszter = szolga), de nagyon úgy tûnik számomra, hogy fõnöke is. A közszolgálat, a köz szolgálata felelõsségteljes magatartást, józan, higgadt mérlegelést, gondos tervezést, stratégiák kialakítását kívánja meg mindazoktól, akik felvállalják ezt a hivatást. És még valamit! Mindenekelõtt elkötelezettséget a Haza iránt! Ezt nem lehet pénzen megvásárolni! A pénzen vásárolt dolgok, vagy eszmék csak ideig-óráig élnek, utána menthetetlenül elenyésznek a történelem és az idõ süllyesztõjében. Jön egy jobb ajánlat, ráígér valaki, a zsoldos pedig fogja a cókmókját és odébbáll. „Csak azért is az MSZP-re szavazok!” – olvashattuk az ATV egyik mûsorának képernyõjén az SMS-t beküldõ nézõ üzenetét. Teljesen felesleges, hogy a nagyokosok éppen mirõl bájcsevegnek a képernyõn, én akkor is az elvtársakra szavazok, mer’ alattuk volt munkám, a kenyér 3,60,- volt, és a sör is olcsóbb volt. (Hornéknak ez bejött.) És ebben az egészben az a legszörnyûbb, hogy közben az ország, a Nemzet a négyévenkénti húzd meg, ereszd meg alatt végképp tönkre megy. Ahelyett, hogy végre Kádár népe is föleszmélne, hogy a vérükön és verejtékükön meggazdagodott elvtársi here réteget végre ki kellene söpörni a hatalomból, hogy új, friss gondolatok kaphassanak szárnyra, s ahogyan a tavasz is megújulást hoz a természetben, az új generációk fiatalos, lendületes szemlélete is megújulást hozhasson, új lendületet adhasson a jobb Magyarország felé vezetõ úton tett utazásunkhoz. Azok a nézõk, akik a fenti SMS-hez hasonló üzeneteket küldenek be az ATV-be, a múlt mellett tették, teszik le a szavazatukat, pedig ahogyan azt nagyon jól tudja minden-
ki, kétszer nem léphetünk bele ugyanabba a folyóba. Sajnos Juhász honvédelmi miniszter is a múltra szavazott, vagy még mindig abban él, mert azt találta üzenni, hogy jó lesz, ha most már mindenki tudomásul veszi, hogy ez a radar már pedig igenis meg fog épülni a Zengõn, és punktum! (Mer’ az Isten és a Párt is úgy akarja, elvtársak, azér’!) És tessék szépen véget vetni ennek a civili szervezõsdinek meg lokálpatriótáskodásnak! Tessék szépen hazamenni! Legfõbb érték a nyugalom.) Lehet, hogy a Párt úgy akarja, de hogy Isten és az ott élõk nem, abban egészen biztos vagyok. Ahogyan Bódi Lajos – mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó mondaná: „Árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége”. Legalábbis úgy tûnik, a HM szemszögébõl valóban nincs különösebb jelentõsége a civilek tiltakozásának, mert magasról lesajnálják az ott élõk aggályait. Igaz, érveik nem állják meg a helyüket, azokról a civilek sorra bebizonyították, hogy vagy hazugságon, vagy tudatos félrevezetésen alapulnak. Népképviselet szocialista módra. A népért, a néppel. Az elmúlt idõk történései alapján – különösen a Zengõn lezajlott kétségbeesett civil kezdeményezésre – az a kép sejlett fel bennem, mint amikor az elefánt bemegy a porcelánboltba. Nem oda való, senki sem hívta, semmi keresnivalója sincs ott, összetör mindent, végül kijön az üzletbõl, s az nagy robajjal összedõlve maga alá temeti a gyanútlan eladót. Kicsit ilyen ez a mi derék posztkommunista, pártállami érában szocializálódott, magát szoci áldemokratának tituláló késõ kádári politikai elitünk is. Koncepciótlanság a gazdaságban, morális válság jelei a társadalomban, erkölcsi, etikai deficit mindenütt, az emberek pedig bizakodás nélkül tekintenek a nem túl távoli jövõbe. Ez pedig sokakban félelmeket szül. Ez azért nagyon veszélyes, mert a félelem megöli a szeretet, szeretet nélkül pedig nem lehet élni.
ELEFÁNT A PORCELÁNBOLTBAN A fentieken kívül volt még egy momentum, mely végképp meggyõzött arról, hogy ez a régi posztkommunista garnitúra – kiegészülve az új generáció, valamint a fiatal baloldal prominenseivel – köszönõ viszonyban sincs a szolgáló, de még a szolgáltató állammal sem. Juhász Ferenc honvédelmi miniszternek a Zengõre telepítendõ radarral kapcsolatos agresszív viselkedésére gondolok. Egyfajta „csakazértis” politizálás folyik ebben a szerencsétlen sorsú országban. Mintha a késõ kádári érában szocializálódott bankár elit – élén az Ügynökkel és csapatával – saját hitbizományának tekintené ezt a közel 93 ezer km²-en elterülõ, egykoron országra emlékeztetõ, ma inkább Magyarország Részvénytársaság néven funkcionáló vagyontárgyat. Csak azért is az lesz, amit én akarok! (közös lista) Csak azért is az lesz, amit mi aka18
jó ha figyelünk
Ahogyan koordinálatlan össze-vissza mozgásával az elefánt végül mindent összetör a porcelánboltban, úgy vagdalkozik a kormányzat is (rosszul kommunikálunk – mondják). Az elsõ néhány összetört teáskészletnél még kellemetlenül érzi magát az elefánt, ám ahogy egyre beljebb és beljebb merészkedik az üzletben, egyre több mindent tör össze. Látja, hogy senki nem mer szólni ezért, kezd tetszeni neki a dolog, s végül kõ kövön nem marad. Lehet, hogy ebben az országos méretû porcelánboltban a szocialista elefánt pusztító tombolása után mi maradunk a romok alatt? A kérdés természetesen költõi, hiszen már most a romok alá kerültünk, gondoljunk csak a hatalmas adósságállományra, melyet Fekete János egykori kommunista bankvezér neveltjei oly hatékonyan szaporítanak, s amely – képletesen szólva – tonnányi súlyként nehezedik rá minden magyar emberre, beleértve a csecsemõket és az aggastyánokat is. Egy ország, egy nemzet sorsával azonban nem lehet felelõtlenül játszadozni, ez nem a tõzsde, uraim! Még akkor sem, ha önök úgy vélik, hogy a saját hitbizományuknak tekintett, egykoron országra emlékeztetõ, ma inkább Magyarország Részvénytársaság néven funkcionáló vagyontárgynak ott lenne a helye. A kormányzati kommunikáció az egy dolog, maga a kormányzás pedig egy másik, s az elõbbi van az utóbbiért, nem pedig fordítva. Bár az igazat megvallva, a Ron Werber helyére érkezett amerikai média-teamnek nem lehet könnyû dolga, a semmit ugyanis meglehetõsen nehéz propagálni. Operett-Magyarországon a sûrûn kipukkanó lufi-demokrácia szenzációi mára már lejárt lemezzé váltak. Odáig jutottunk, hogy az egykor meggyõzõdéses, elvhû elvtársak is felvették a piacgazdaság és a (vad)kapitalizmus fordulatszámát, ma már nem a politikusoknak hisznek megkérdõjelezhetetlenül, hanem a pénztárcájuknak. A komcsizás mára már általánossá vált köreikben, néha már anyáznak is. (Ez utóbbi kijelentést Mediterrán Moszkva néhány vendéglátóipari egységében tett empirikus tapasztaltszerzés céljából végrehajtott próbavásárlásaim során tapasztaltam meg.) Nem azt állítom, hogy ez a legelegánsabb módja a problémás helyzetek kezelésének, mégis, valahol a lelkem legmélyén tökéletesen megértem a proletariátus egykori és mai tagjainak csalódottságát, jogos felháborodását és elégedetlenkedését, hiszen egykori elvtársaik nem ezt ígérték nekik. És nekünk se! Ráadásul, egykori elvtársaik zöme ma is rendezett anyagi körülmények között, vagy kiemelt állami nyugdíjazással tölti a kapitalizmusba való asszimilálódás megpróbáltatásokkal teli napjait, míg a melós ugyanabban a lakótelepi vasbeton kalickában tengeti életét, mint annak elõtte és a remény leghalványabb jele sem mutatkozik arra jó ha figyelünk
nézvést, hogy valaha is jobb élete legyen. (Maximum, ha megnyeri a lottón az ötöst!) Szóval, a köz szolgálatának eme sajátos posztkommunista, nem eukonform értelmezése, amit az Ügynök és csapata felvonultat, már elkezdte „jó hírünket” kelteni az új Unióban. A jelenlegi tagállamok valamit sejthettek errõl a múltban erõsen gyökeredzõ diktatórikus mentalitásról, mert a kétsebességes Európa gondolatán kívül már azt is felvetették, hogy bizonyos ideig az újonnan csatlakozó országok polgárai ne utazhassanak szabadon az Európai unió területén belül. (Eddig is tudtuk, hogy pénz az nem lesz, sõt örülhetünk, ha nem kopik föl az állunk, de legalább oda utazhatunk, ahova csak akarunk, mondtuk magunknak, mintegy megnyugtatásképpen. itt Pécsett például a hajléktalanok már szervezik közös útjukat Spanyolhonban, mondván, ott jobban megéri hajléktalannak lenni. Hiába no, találékony fajta a magyar, megél az a jég hátán is! Erre most meg közlik velünk, hogy utazás se lesz, egyáltalán, semmi se lesz! Nincs igazság!) Megtûrt szegény rokonok, másodrendû állampolgárok leszünk. Mindenki válassza ki a számára legmegfelelõbbet! Ahogyan már régebben is leírtam e lap hasábjain, a csodálatos Európa Házból nem sokat fogunk látni, a legfelsõ Penthouse szint helyett nagy valószínûséggel az alagsorban lévõ mosókonyhában nyerünk majd elhelyezést. Nem mondom, hogy a polgári kormány vezetésével mi lettünk volna a díszvendég, de talán jó esélyünk lett volna legalább a földszint valamelyik kérójába becuccolni. (Egy fokkal jobb, mint a mosókonyha a szuterénben. Azonkívül nem kell lépcsõznünk, ha netalán elromlott a lift.) A bankárkormány „BUKSZ”-indexe erõteljesen lefelé tendál, úgy hírlik elõbb-utóbb a fõ tõzsdeguru is távozni kényszerül. Már megkezdték kivásárolni alóla a pártot, mely könnyen elvezethet oda, hogy a fiatal trónkövetelõk egyszerûen leváltják, s az egykoron országra emlékeztetõ, ma inkább Magyarország Részvénytársaság néven funkcionáló vagyontárgy gazdát cserél. Volt KISZ-es funkcicsemetékbõl milliárdossá vált businessmanek veszik át, és viszik majd tovább a bankárkommunizmus stafétabotját hazánkban. Hiába no, a piacon már csak ilyen farkastörvények uralkodnak, a gyengét menthetetlenül eltapossák, hulljon a férgese! Az ostoba „csakazértis” politizálás, holmi fékevesztett dzsentri urizálás módjára szinte hónapok alatt eldorbézolta az ország vagyonát, s jó hírét. Ha pedig némely elvtárs még ilyen körülmények között is kihullik a rostán (megméretik és könnyûnek találtatik), jó fajta kommunista ejtõernyõs módjára az állami szféra helyett immáron az üzleti világba „bukik”, valamilyen zsíros igazgatótanácsi tagság vagy tanácsadói poszt formájában. Csak a szocialista nagyváros öntudatos
polgára és a hozzá hasonló milliónyi honfitársa – az ún. kisember – élethelyzete nem akar gyökeresen jobbra fordulni Igaz, a különbségek csökkentésére tett erõfeszítések terén Don Tollerone, Mediterrán Moszkva teljhatalmú ura élen jár a magyar politikusok között, hiszen a szocialista (értsd posztkommunista) honatyáktól szokatlan módon, mindent megtesz azért, hogy a pórnép is érezzen valamit a burzsoázia diszkrét bájából. A helyzet ugyanis az, hogy Pécsett – ellentétben az ország más településein lakó honfitársainkkal –, senki nem ütközik meg azon, senki nem háborodik fel, senki nem irigykedik amiatt, hogy hazánk jelenlegi ideiglenes kormányfõje – akit a dús képzeletû nép csak a Kárpátok Cicerójaként emleget –, nos, hogy ez az ember 600-as Merdzsóval érkezik a Nap-kelte Angol utcai média-fõhadiszállására. Nem bizony. Mer’ itt, a kommunizmus utolsó déli fellegvárában még a kukák mélyén kotorászó, létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjas, és a mára már tartalékait végképp felélõ egykori bányász proletár is a Törökországban összeszerelt Mercedes csuklósbusz-flotta tagjain zötykölõdhet szeretett városának kátyúkkal és úthibákkal tarkított utcáin.. Nálunk kérem szépen az egyszerû melóstól a miniszterelnökig bezárólag mindenki Merdzsóval utazik. (Ez már maga a megvalósult kommunizmus, elvtársak, úgy ám! Eltûnt az osztályok közötti különbség. Munkás. paraszt és értelmiség együtt, kéz a kézben szállnak fel a Mercedes buszra. Ezért érdemes volt harcolnia Kun és Szamuely elvtársaknak.) Derék szocialista vezetõink – beleértve Toller polgármester urat is – tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy jelenleg (még mindig) átmeneti idõszakban élünk (még vagy 20-30 évig biztosan, erre jól rá lehet húzni mindent), ebbõl kifolyólag még tanuljuk a demokráciát. Talán éppen ezért, a Mercik ajtaira kis matricákat ragasztottak, melyeken az alábbi szöveg olvasható: Tisztelt Utasaink! / Ezt az autóbuszt / az Önök pénzébõl / Önöknek vásároltuk. / Vigyázzunk rá együtt. / Dr. Toller László Arra gondoltam, Megyó nosztalgiába hajló diktatórikus ámokfutása és agresszív véleménycserét folytató minisztere, Juhász Ferenc ténykedését látva, hogy nemcsak a buszokra kellene kitenni egy, az állagmegóvás magasztos eszméjét propagáló matricát, hanem az egész országra is. Valahogy így: Tisztelt Magyarjaink! / Ezt az országot / az Önök pénzébõl / Önöknek építettük. / Vigyázzunk rá együtt! / Álmos, Elõd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm, Szent István, Mátyás király, gróf Széchenyi István, Nagy Imre stb. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
19
Medgyessy Péter újabb politizálása sokakat tölt el aggodalommal. A reakciók különbözõk, ki ámokfutásról beszél, ki fasisztoid vonásokat emleget. A gondola felidéz néhány érde(ke)sebb megnyilvánulást az elmúlt napokból, illetve évekbõl. A hétvégén az SZDSZ némely prominens politikusai igencsak erõteljesen fogalmaztak Medgyessy Péter utóbbi három hétben tanúsított politikájáról. Az egyik pártvezér arra utalt, hogy a kormányfõ nyilván azért nem birkózik meg az alkotmánnyal, mert az nehéz olvasmány, nem lévén benne képek. Egy ifjú párttehetség szerint a kormányfõ egy politikai Anettka, a párt egyik emblematikus figurája pedig egyenest azt javasolta, hogy M. P. húzzon el.
A mára már a klasszikusok kategóriájába tartozó Anettka Hétfõn aztán megérkezett a válasz a nagy testvértõl, és az SZDSZ, akárcsak a D-209-botrány kirobbanásakor, gyorsan retirált. Szíves elnézést kérve leszögezték, hogy a koalíció szuper, az egység töretlen, és különben is elõre a leni… szóval az úton. Sõt hétfõ este megszólalt a nehéztüzérség is. Nem más, mint személyesen Anettka emelte fel szavát Gusztos Péter ellen. A hazai televíziózás fenegyereke ezúttal felöltözve ült a Budapest tévé kamerája elé, és felolvasott egy nyílt levelet, amely Gusztos Péternek szólt. Ebben a levélben egyfelõl tucatszor hallhattunk Medgyessy Péter „úrról”, a „miniszterelnök úrról”, másfelõl Gusztos Péterrõl, aki minden volt, csak „úr” nem. Az üzenet vége: Gusztos úr, ön gusztustalan volt! Sapienti sat, Gusztos Péter valószínûleg gyorsan megtanulja, hogy az SZDSZ-eseknek is van fõnöke – aki a médiát fizeti. Anettka mindenesetre vitán felül a fõnöke Gusztosnak, amennyiben a liberális politikusnak ajánlatos hamar észbe venni, hogy egy Anettkával nem kukoricázhat egy nyikhaj kis képviselõ. Ez egy ilyen ország. Mi igyekszünk a más kárán okulni. Most már megtanultuk, a Medgyessy-kormányzás fõ támasza (és haszonélvezõje?) Anettka; de mondhatnánk tömegbázist is. 20
Az igazodási rekordot Eörsi Mátyás állította fel, aki már hétfõn bocsánatot kért azért, amit vasárnap mondott. Ez is egyfajta stílusgyakorlat. Miután e hasábokon eszmefuttatás jelent meg arról, hogy Medgyessy Péter újabb politikájának fasisztoid vonásai mutatkoznak, több internetes fórumon is elkezdõdött az anyázás. Az világhálóra szakosított aktivisták érvek helyett egyszerû gyûlölködésbe fojtották keserû indulataikat. Aztán elnémultak, mert némely öntevékeny nickek elméleti kérdést kezdtek csinálni a dologból – és kiderült, hogy bizony nemcsak maga Medgyessy, hanem az az MSZP is sok fasisztoid vonást produkál. QUOD LICET KONRÁD... Az MSZP-s hozzászólók tónusa némi pluszmunkára sarkallt minket. Kissé visszarévedtünk a múltba, és ilyes szépségeket találtunk: „Komoly esély van rá, hogy politikusok a sajtóval, a kritikus közéleti megnyilvánulással szemben bosszúálló hangulatba merevednek, és ehhez megtalálják az eszközöket is. „A kormányváltozásokat a választások nyomán hajlamosak rendszerváltozásokként értelmezni; néhány százalékos többséget elegendõ jogcímnek tekintenek minden hatalom megszerzésére, és ezáltal a közéleti vita kormánydöntésekkel való helyettesítésére." „A maradék állami vállalatok élére pártfunkcionáriusokat helyeznek.” „A Führer-Prinzip álcázottan tovább él, személyiségzavaroktól nem mentes politikusok hajlamosak megvetõ nyilatkozatokat tenni a szabad értelmiségrõl, a kritikus sajtóról, és azon munkálkodni, nehogy a tõlük szellemileg független körök anyagilag biztonságban élhessenek.” „A mérsékeltebbek és ravaszabbak is folyamatosan elárulták ellenszenvüket a független értelmiség iránt.” „A többségi demokráciával összefér a kisebbségekkel szembeni megalázó fellépés, egész társadalmi csoportok erkölcstelenné, sõt bûnössé nyilvánítása, mellébeszélõ és fenyegetõ válasz a jogos kérdésekre, dezinformációs hírek, gyanúsítások és rágalmak terjesztésével párosítva.” „Hazaárulóknak tüntetik fel, hevesen támadják azokat, akik a bírálattal külföldi nyilvánossághoz fordulnak, ami megfelel annak az 1989-elõtti szokásnak, hogy a demokratikus ellenzéket, az emberjogvédõket, a disszidenseket a kormányzati köznyelv nem csupán ellenzéknek, hanem ellenségnek is minõsítette.”
„Demagóg gyûlölet-retorikából és túlzó, eleve betarthatatlan ígérgetésbõl származhat parlamenti többség, hatalomra kerülve nyomban megfeledkeznek az ígéretek megtartásáról.” „A kormány populista beszéddel és a választók célzatos megtévesztésével gyõzött, négy év alatt azonban minden valószínûség szerint elveszíti népszerûségét, és vereséget szenved a legközelebbi választásokon.” A fentiek Konrád Györgytõl származnak. Õ ezeket nem általánosságban mondta, hanem csak és kizárólag az Orbán-kormányra. És nem lényegtelen: Bécsben mondta el. A Medgyessy-kormányról Konrád hallgat. Hogy miért, nem tudjuk, de idézzük egyik kedvenc gondolatát, ugyancsak az Orbán-kormányról: Veszélyben a „szellemileg független körök“ anyagi biztonsága. Valami azt súgja nekünk, hogy azoknak a független köröknek az anyagi biztonsága most nincs veszélyben… Konrád sajátos javaslattal is élt akkor, Bécsben. Szerinte ki kell alakítani az egyes kormányokra gyakorolt nyomás világos és nyilvános eljárásait, az integrációs elõrehaladás kritikus fokmérõjének kell tekinteni az adott ország sajtóviszonyait, azt nemzetközileg ellenõrizni kell civil és hivatalos európai intézmények által. Az Európai Unióba való beemelés elõnyével mindaddig indokolatlan megajándékozni õket, amíg megbízható demokráciává nem válnak. A helyi hatalmakat a pénzmozgások ellenõrzéséhez hasonlóan szigorú ellenõrzés alá kell vonni. Konrád meg is mondja, mindezt miként képzeli. A jelentkezõket szigorú felvételi vizsgának vetnék alá, hogy a politikai elitek ne csupán belsõ ellenõrzés alatt álljanak hatalmi hátrányban lévõ állampolgáraik részérõl, hanem külsõ ellenõrzés alatt is,. olyan nemzetközi politikai és médiális közösség részérõl, amely a nacionalista hivatkozásokat nem veszi készpénznek. Van tehát a pénzhatalom, aztán a sajtó, aztán a „nemzetközi politikai közösség”, aztán jöhetnek a közép-európai csökevényes demokráciák, és ez utóbbiak egyetlen lehetõsége az európaivá válásra, ha az elõbbiek ellenõrzik õket. FRANCIÁS MODOR, Á LA TGM Lépjünk tovább. Van a hazai porondon egy Tamás Gáspár Miklós nevû „független értelmiségi” is, aki úgy kilenc éve az újságosstandok elleni attakra biztatott. Tavaly azzal a mélyen európai érvekkel állt elõ, hogy a magyar bírók mind nõgyûlölõk (a bírónõk is), továbbá hogy a felsõ középosztály gyermekei en bloc rasszisták. jó ha figyelünk
TGM, aki filozófusnak indult, még 1998. októberben jelentette be Néhány közhely címû írásában az Élet és Irodalomban, hogy „delegitimizálni” kell a kormányt (természetesen az Orbán-kormányt). Ötletének indokául olyan súlyos érvekkel állt elõ, mint hogy az Orbán-kormány fajüldözõ. Ezt abból desztillálta, hogy az polgári középosztály által kedvelt lakóhelyeken nem engedik ingatlant vásárolni a lenézett csoportok tagjait (értsd: a cigányokat). Ne felejtkezzünk meg a rendkívül izgalmas múltú Bodor Pálról sem. Az „érzékeny tollú” publicista 1998. októberben a 168 Órában már megpendítette, hogy a robbantgatások eszközeit talán egy „politikai kellékes“ helyezte el, hiszen a kormányváltás óta szerinte megszûntek. Azaz Orbánék robbantattak volna Szájer József meg Torgyán József lakása elõtt. Bodor a cikkében aztán minden átmenet nélkül azt közli az olvasóval: a „Fiú” hazudik. Közben kapkod, csapkod. Talán nagyon bizonytalan. Talán fél egyedül, s félelmében ordítva szónokol. Fejhangon kiabál. Mert eltévedt Magyarországon. Csupán afféle pincér õ. A félelmében ordibáló kormányfõ szimbolikus képe afféle harcra buzdító csatakiáltás. Egy megzavarodott, irányítás, karizmatikus vezetõ nélküli párt katonáinak zászlóemelgetése – így értékelte az aktuális helyzetet Bodor Pál, a mélyenszántó baloldali, 1998 õszén. Stílusból példát mutatott Veér András pszichiáter is, aki orvosi látleletet közölt a sajtóban Kövér Lászlóról. Utóbb a bíróság tette helyre a tudományos munkát kissé mengelei módon értelmezõ doktort. Petõ Ivánt a balliberális oldal disztingváltnak szereti láttatni. Nos, Petõ a Magyar Narancsban 1998 õszén a következõt írta: Szájer új, Beríja imágója is felidézi: lágy külsõ mögött is lakozhat keménység. Szóval Szájer egy Beríja, 1998-ban – micsoda látnok ez a Petõ!
jó ha figyelünk
KI A FELELÕS A HANGNEM ELDURVULÁSÁÉRT? Megvan az MSZP-nek is a maga harci szervezõ zsenije, Tóbiás József. Az általa adjusztált programcsomag, amelyet a párt Ifjúság, Modernizáció munkacsoportja készített, ezekkel a szavakkal fejezõdik be: Ebben a dolgozatban azt szerettem volna bemutatni, hogy megérett az idõ a politikai munka stratégiai szervezésére, az alkotmányos módon kikényszerített hatalomváltás ciklus közbeni elõkészítésére. Ez nagy munka és fontos feladat: meg kell állítani Orbán Viktort! A magyar történelemben most ismét az a feladat, amely már olyan sokszor lett volna: egy diktátor-hajlamú vezetõt korlátozni, vele szemben erõt felmutatni, egy diktatórikus hatalomgyakorlás teljes intézményrendszerének kiépülését megakadályozni! Ezután nem lehet kérdés, hogy milyen ellenzéki politizálás folyt az 1998–2002-es ciklusban. Mennyire vették komolyan a parlamentarizmus szabályait a szocialisták, ki és milyen mértékben felelõs a hangnem eldurvulásáért. Tóbiás József ma is az MSZP egyik fõ vezetõje! ...AKI BESZÉLT MÁR MEDGYESSY PÉTERREL Befejezésül egy kanyart, visszatérve a fasizmushoz. Popper Péter, Horn Gyula hajdani tanácsadója, a szociálliberális körök kedvence és mágusa, akinek életútjáról így ír a MH: 1992-ben minden hazai állásáról, megbízatásáról lemond. 1992 és 1994 között az izraeli Bar-Ilan Egyetem vendégtanára. Kutatási területe a vallás- és mûvészetlélektan. 1969-tõl napjainkig huszonhat könyve jelent meg. Hobbija: a gondolkodás, a politika és Lurkó kutya. Szóval, ez a Popper mondta 2002 novemberében, a Magyar Hírlapnak adott interjújában: Nézze, ha nagyon nyersen fogalmazok, Hitler katonailag vesztett, szellemileg gyõzött. Nem tud nekem olyan államot monda-
ni, amely hatalma érdekében ne használna a fasizmustól ellesett módszereket. Ha az indulat kerül elõtérbe, akkor az észérvek nem az illetõ érdekeit szolgálják, elengedi õket. Ha nem haragszik, én Orbánt nem látom akkora figurának, aki megteremt politikai stílusokat. Én nem mitizálom õt. Orbán egy nagyon tehetséges konjunktúrapolitikus, ki tudja használni, hogy ellenfele vert pozícióban van. Ha viszont az ellenfél gyõz, akkor tehetetlenné, indulatossá és gyûlölködõvé válik. Ezek ismert politikai viselkedésminták.
Talán érdemes volna Poppernek ismét szót váltania Medgyessyvel. Elvégre beszélõ viszonyban vannak: Mikor még õ miniszterelnök-jelölt volt, beszélgettünk néhányszor. Vannak alapvetõ kérdések, nem ugyanaz, ha leszakad a vitorla, vagy ha a fenék lyukas. Mert ha a fenék lyukas, elsüllyed a hajó. Ha én a kormányzat helyében volnék, s lennének eszközeim, elsõként a magyar közélet erkölcsi stabilitását állítanám vissza. Ezen sok múlik. El kellene érni azt, hogy immoralitásból senki se húzhasson hasznot, a gazemberség ne lehessen jó üzlet. Ez a kettõ talán elég lenne ahhoz, hogy elinduljon egy erkölcsi tisztulási folyamat. Lehet persze, hogy Poppernek is elege van a pusztába kiáltott szavakból. Forrás: Reichter János – gondola
21
– avagy „Egy ország, ahol semmi sem az, aminek látszik” – „Nagy úr a szükség!” – tartja a régi mondás. Az internacionalisták és kozmopoliták éveken át tartó országlás címén folytatott ámokfutásukat szemlélve (és elszenvedve) egyre inkább világossá válik mindenki számára, hogy ez a sajátos érdekközösség, mely kormányzati koalíció formájában immáron két alkalommal is manifesztálódott, egyetlen célból jött létre, minél több pénzt eltenni. A konc, a lóvé, a lé, a zsé, a steksz, a mani, a mammon, ami összetartja õket, és a hatalom iránti vágy. Ebbõl az okból kifolyólag aztán néha érdekes, hogy ne mondjam komikus pillanatoknak lehetünk szem- és fültanúi. Ilyen ez a mostani is, amely azt hiszem a maga nemében egyedülállóan páratlan, és már-már a kabaré határát súrolja. (Asszem most már tényleg itt lenne az ideje, hogy a Heti Hetes sztárja, a jó öreg Farkasházy fogja a bõröndjét és kezdjen csomagolni. Teddy, fogd a cókmókodat és menet!) Szóval láttunk már sok mindent, de megint azt kell mondjam, hogy ez, ami most történt, ez überel minden eddigit. Most már annyira kilóg a lóláb, hogy mindenkinek, még a koalíciós partnernek is szemet szúr. Annak idején, az Ifát lefejelõ Horn Gyula (akkor még nem volt Horn Gyula-díjas), szóval a kis-nagy ember minõsítése borzolta a koalíciós kedélyeket, amikoris az egykori pufalykás szerint, az, amit a Kuncze Gábor vezette belügyminisztérium produkált, na az minden volt, csak közbiztonság nem. Úgy tûnik az élet a legnagyobb rendezõ, s most megadta a lehetõséget a Hit Gyülekezete által csak „száz kiló marhahúsnak” titulált Dörmögõ Dömötörnek, s a liberális pártelnök most végre revansot vehetett posztkommunista társbérlõin. De maga a szituáció az, ami számomra a legérdekesebb. Minimum jelzésértékû! Posztkommunisták, a proletárdiktatúra kiszolgálói és haszonélvezõi, valamint a hozzájuk dörgölõdzõ ún. szalonellenzékiek papolnak nekünk arról – egymást túllicitálva –, hogy mi is a demokrácia. A birkatürelmû nép pedig, mintha csak csipkerózsika álmából eszmélne, csigalassúsággal nézi, hogyan veszik hülyére immáron nem tudom hányadszor. Beszopja ezt is. (Hát persze! Majd’ elfelejtettem, ez az amnéziások országa!) A végtelenül megértõ és toleráns szabaddemokratáknál elszakadt a cérna, a bankárkommunisták number one reprezentánsa, a még mindig elegáns és sármos James Gond kiverte náluk a biztosítékot. Azt még tolerálták, hogy a (nemzetközi) 22
nagytõke által mozgatott bábkormány fõbábúja ókor ókor hülyeségeket beszél, vagy megbotlik a nyelve egy-egy nehéz szónál (lásd útelágazódás). Istenkém, nem lehet mindenki egy retorikai zseni, Ciceróból is csak egy volt. De, hogy most már végképp a demokrácia- és az alkotmányellenes kijelentések kerüljenek túlsúlyba a miniszterelnök ad hoc jellegû ötletbörzéin, no az már a jelek szerint a liberális törpepárt derék képviselõinek is sok(k) volt. Mára annyira nyíltan láthatóvá váltak a diktatórikus, az egykori államszocializmus eszmerendszerét visszaidézõ kormányzati hatalomgyakorlás momentumai, s annak eszközrendszere, hogy ez már kezd kínossá válni a kisebbik kormányzó párt számára is. Ugyanis, ha ez a véd- és dacszövetség továbbra is ilyen sziklaszilárdan fennáll, és az egykori szalonellenzék szó nélkül hagyja a fináncoligarcha Medgyessy (és az amerikai média-team) irányából érkezõ demokráciát és alkotmányosságot érõ támadásait, akkor oda az egyetlen szabaddemokrata pozitívum, amiért a magyar értelmiség tekintélyes része feltétlen odaadással rajong: az örök ellenzéki szerepe.
Manipulációval, riogatással, humorosnak szánt vizualitással, zavaros és félrevezetõ kommunikációval két esetben is sikerült elhitetni a magyar néppel – de legfõképpen a fõvárosi értelmiséggel –, hogy az egyetlen üdvözítõ megoldás az, ha az örök ellenzékinek tartott (és leghangosabban kommunistázó) világpolgári kozmopolita attitûdökkel megáldott (vagy megvert) szalonellenzékiek elegánsan és zökkenõmentesen (szemrebbenés nélkül) hozzádörgölõdznek a szegfûmintás utódpárt egykori elvtársaihoz. A nép pedig elhitte. Ezt is. Mostanra azonban eljutottunk egy olyan pontra, ahol már a szürkeállományára egykor oly büszke, valamikori ávósok leszármazottait is a soraikban tudható liberális párt is felemeli szavát, s mintha kezdene kihátrálni a számára is egyre kínosabbá váló szituációból. (Lehet, hogy annak idején a D–209-es ügy kapcsán tartott szavazást nem kellett volna megismételni, és érvényben hagyni az elsõ voksolás eredményét?) Most már õk is észrevették, hogy baj van. Mégpedig nagy baj. Már a gazdasági gondok sokasodásánál is szót emeltek, igaz, akkor a kommunikációnak még az volt a fõ üzenete,
jó ha figyelünk
hogy mindenrõl a „fiúk”, azaz OV és csapata tehet, bár már akkor is megmutatkoztak a két párt közötti szemléletbeli különbségek. Emlékezzünk csak a Nap-kelte augusztus 20-i adására, ahol Miska Kancsó harmadik nekifutásra sem tudta megértetni Smith ügynökkel, hogyan is mûködnek valójában a kapitalizmus gazdasági folyamatai. Most azonban ennél már jóval nagyobb a baj. A szabaddemokraták ugyanis, ha mégoly hatalom- és pénzéhesek is, mint koalíciós partnerük, egy valamiben azonban különböznek tõlük, utálják a mindenható államot, a diktatórikusat meg aztán különösképpen. A jelek szerint a kormányfõ újabb és újabb ötleteivel elérkezett egy olyan ponthoz, ahol az SZDSZ elsõ embere félig-meddig, kénytelen kelletlen, ki kellett hogy mondja – talán jelzésként a nagyobbik koalíciós partner felé –, hogy eddig és ne tovább! Itt van az a határ, ahonnan már ez a kufár lelkületû, magát liberális szellemiségûnek mondó sajátos értelmiségi érdekcsoportosulás sem tud közösséget vállalni ezzel az elfuserált, bábuként mozgatott percemberkével. Az SZDSZ valamilyen érthetetlen okból kifolyólag, a gengszterváltás óta zseniálisan képviselte ezt az ördögi kettõs mentalitást. Ez abban nyilvánul meg, hogy ma már mindenki természetesnek veszi, az egykor leghangosabban kommunistázó SZDSZ politikusainak azonnali feltûnését a posztkommunista elvtársak oldalán, ha az MSZP megnyeri a választásokat. És ezt már kétszer eljátszották velünk. (Nagyon úgy tûnik, hogy teljesen hülyének nézik ezt a szerencsétlen népet. Lehet, hogy azok is vagyunk? Nem, nem hiszem. Csupán arról van szó, hogy megint visszakanyarodunk ahhoz, hogy ez bizony az amnéziások országa.) No, de térjünk vissza a neuralgikus ponthoz, és nézzük a koalíciós partnerek közti ütésváltást. És akkor innentõl kezdve idézzük fel szó szerint, mit is mondott Miska kancsó elsõ felindulásában James Gond lobbitanácsra vonatkozó javaslatára: „Most, ha valaki ide be akar vinni egy szereplõt, aki nem is létezik a közjogi rendszerünkben, de akinek a döntései adott esetben kötelezõek lehetnek a kormányra nézve, az most már én is azt kell mondanom, hogy tényleg nem ismeri a magyar alkotmányt, kétségkívül nehéz, mer’ nincsenek benne képek, de ezzel együtt is, tanulmányozásra érdemes olvasmány lenne.” Nézzük is meg mindjárt, hogy nagy általánosságban mik is voltak Megyó javaslatai: Állítsanak a pártok közös listát. Válassza a nép közvetlenül az államfõt. Legyen kisebb a parlament. Jelzésértékû az a fajta kommunikációs csapatmunka, melyet az amerikai média-team folytat, hiszen emberüket és az általa feldobott látszat problémákat sikerült a pojó ha figyelünk
litikai közbeszéd középpontjába állítani, elterelve ezzel a lakosság, de fõként a média figyelmét a valós problémákról. Ezt fejelték még meg azzal a zseniális húzással, hogy Megyót újra a nép közé engedték. Igaz, csak az õ népe, azaz Kádár népe közé, ügyelve arra, hogy lehetõleg kevés férõhelyes helyszíneken legyenek ezek a találkozók (lásd pécsi Mozgalmi Ház). (Megint csak így zárójelesen, jó szokásomhoz híven. A világért sem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy gúnyolódnék vagy heccelõdnék hazánk jelenlegi ideiglenes kormányfõjén, de a tények kedvéért meg kell jegyeznem, hogy annak idején Viktor király szerepléseit jóval nagyobb tömegek kísérték széles e hazában, általában kivetítõket is el kellett helyezni a rendezvények helyszínei elõtt az utcán, hogy a kint rekedt emberek is lássák és hallják, a nagyembert. Most meg befér a pécsi Mozgalmi Ház kultúrtermébe az az 50-60 nyugdíjas. Hát persze, az öregek már nem szívesen mozdulnak ki otthonról. Gondolom ezzel Rosner, Silberstein és Greenberg urak is tisztában vannak.) Mi az üzenet lényege? Aki nem ért egyet a javaslatokkal, az a néppel menetel szembe. A legszebb kádári idõket idézõ mentalitás. Emlékeznek még? „Aki nincs velünk, az ellenünk!” Érdekes eleme ennek az egész népszavazás kezdeményezési hajcihõnek az is, hogy a kormányfõ nem is kezdeményezhet népszavazást, legfeljebb a kabinetben terjesztheti elõ javaslatait, s csak a kormány jogosult arra, hogy népszavazást kezdeményezzen. Mielõtt még valaki azt mondja, hogy ez egyszerû technikai kérdés csupán, annak felhívom szíves figyelmét arra, hogy ez egy újabb pont a jogállamiságtól elfelé vivõ úton, melyre most a titokszolga oly erõteljesen rálépett. De térjünk vissza ahhoz, hogyan reagált a saját pártjának radikális szárnya által csak „száz kiló marhahúsnak” titulált liberális mikro-pártelnök szavaira a Kárpátok Ciceró-
ja. Idézem: „Lassan már olyan érzésem van, hogy az SZDSZ fél a demokráciától. Fél attól, hogy az embereket bizonyos kérdésekben megkérdezzék.” No, mármost a hazai politikai életet behatóbban tanulmányozók nem olyannak ismerik Dörmögõ Dömötört, hogy egy efféle választ csak úgy szó nélkül hagyna, azonnal – egy órán belül – jött a riposzt, a viszont válasz. Megint szó szerint: „Õ (mármint Kuncze Gábor – A szerk.) már akkor tudta, hogy mi a demokrácia, amikor mások még a diktatúra kiszolgálói voltak.” No, itt álljunk meg egy polgári szóra! Itt van az eb elhantolva. A szabaddemokrata pártelnöknek ezzel a kijelentésével mindenki számára Napnál is világosabbá vált, hogy ezek ketten – a komcsik és a libsik – utálják egymást, a költõ szavaival élve, mint a kukoricagölõdint. Kizárólag a pénzért és a hatalomért való vágyakozás az, ami (ha fogcsikorgatva is, de) összetartja ezt a politikai és gazdasági érdekközösséget. (Kilenc az emberek ujján ragyogjon, kik mindenekelõtt hatalomra vágynak.) Meglepõ és mulatságos! Az egykori titokszolga oktatja ki az egykori szalonellenzékit demokráciából, az meg válaszul kíméletlenül a pofájába vágja a másiknak, hogy még te beszélsz, hiszen a diktatúra szekértolója voltál. Nem gondoltam volna valaha is, hogy ilyet kell leírnom, de azt hiszem, most már a szabaddemokraták tehetnék föl a Bayer Zsolt által már három kötet elejére is felfirkantott kérdést, miszerint: Hol a pofátlanság határa? Csak a vak nem látja, hogy mi folyik ebben az országban. Ez a sajátos, nemzetietlen társbérlet eresztékeiben recseg-ropog, a védés dacszövetség még áll, bár a kisebbik partner kínosan ügyel arra, hogy kifelé a nagyközönség felé önálló arcát mutassa, még a látszatát is szeretné elkerülni annak, hogy beleolvadt õ már a nagy vörös masszába. Pedig már nyakig benne van. Aki pedig mindezek ellenére még mindig hisz nekik, annyira szereti a komcsikat és Smith ügynököt, az lépjen be egy Kovács László Fan Clubba. Ha döglõdni kezd az oroszlán, megjelennek a hiénák és a sakálok is. Persze elõfordul olyan is, hogy a dögevõk túl közel merészkednek a legyengült nagyvadhoz, ám az még egy utolsót horkantva elijeszti maga mellõl a gyáva haszonlesõket. Valami ilyesminek lehettünk tanúi Eörsi Mátyás legutóbbi poénosnak szánt megnyilvánulásánál is, amikor sokak véleményét végre hangosan is kimondta a liberális képviselõ, nevezetesen, hogy Megyó húzzon el! (Hogy hova azt nem mondta, de úgy vélem a dús képzeletû nép maga is kitalálta, melyik hely lenne a legmegfelelõbb a miniszterelnök elvtársnak.) Igaz, másnap már sunnyogva bocsánatot kért a hirtelen nagyhangúvá vált képviselõ. (Kérek engedélyt meghunyászkodni.) 23
Megmondom az õszintét, Eörsi képviselõ úr sajátos politikai vitakultúrája (vagy vitakultúrálatlansága) üdítõ színfoltot jelentett számomra a sok mimózalelkületûvé vált, cizelláltan fogalmazó, néha már túlzottan visszafogott, diplomatikus fõ hallja kend között. Ugyanis életszagú volt a dolog. Mintha az Országház falain kívül is élnének emberek. Ha nagyon demagóg szeretnék lenni azt is mondhatnám, hogy végre egyszer – majdnem azt írtam, hogy felhallatszott a nép hangja a nagyságos Parlament falai közé, de közelebb járok az igazsághoz ha azt mondom –, hogy végre-valahára valaki a titokszolga miniszterelnök pofájába vágta az igazságot. A nyers és kemény stílusért senkitõl sem kérek elnézést, ugyanis a szocialista nagyváros öntudatos polgárával gyakorta megesik, hogy Mediterrán Moszkva utcáin barangolva az urbánus szubkultúra mélységes bugyraiban empírikus tapasztalatszerzés céljából végzett alámerítkezések során a koszon kívül más is ragad az emberre, mondjuk a „nép hangja”. (Ha nagy szavakat szeretnék használni.) Ja és a stílushoz még csak annyit, hogy nemcsak a kormányfõ mondatai és cselekedetei azok, amik hiteltelenné teszik õt nagyon sok ember szemében (minimum a fél ország), hanem maga a kormányfõ személye is rendkívül sokakat irritál. Egy biztos, nemcsak a proletariátus mára már lecsúszott, kétes egzisztenciái és az egykor hithû (és elvhû) szocialista szavazók komcsiznak, hanem az értelmiségük tekintélyes része is. Ahogy ürül a brifkó, úgy nõ exponenciálisan az elégedetlenkedõk száma is. Ezen pedig az országos koncertturnéra ráncigált bülbülszavú Ügynök és a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjas kamerák elõtti reklámszagú kézfogása sem segít. Utólag áldom az eszem, hogy nem szálltam le a buszról a nyugdíjasokkal együtt az Építõk
24
útjai megállónál. A Mozgalmi Ház (igen kedves nem pécsi olvasók, itt ilyen is van, bizony ám! 2004-ben! Nem semmi, igaz?), szóval a Mozgalmi Ház vendége volt James Gond – ahogyan azt a Hír Televízió másnapi bejátszásából megtudtam – és tartok tõle, hogy ha egy légtérben tartózkodtam volna hazánk jelenlegi ideiglenes miniszterelnökével és még mikrofonhoz is jutok, kényes kérdéseim következtében valószínûleg szekrény méretû biztonsági emberek távolítottak volna el a helyiségbõl. Már, ha egyáltalán lehetett kérdezni. Baloldali politikai fórumok terén nem rendelkezem nagy tapasztalatokkal, nem szoktam efféle helyekre járni, csak felidegesíteném magamat. Azt tudom, hogy Lovas István, Molnár Tamás, vagy Bayer Zsolt elõadásain a közönség is mindig kap lehetõséget arra, hogy kérdezzen és én még egyetlen alkalommal sem tapasztaltam, hogy valakit eltávolítottak volna a terembõl, mert az elõadónak nem tetszett a feltett kérdés. Száz szónak is egy a vége, itt semmi sem az, aminek látszik! Muszáj, hogy ezt most már végre mindenki észre vegye. Ez a saját, jól felfogott érdekünk. Muszáj eltûrnünk – már megint – a posztkommunisták országbitorlá-
sát, a liberálisok nemzeti identitást és öntudatot romboló oktatás- és médiapolitikáját. A kisebbik koalíciós partner most már lépten nyomon belerúg egyet kenyéradó gazdájába, kifelé azt a látszatot keltve, hogy õk tulajdonképpen nem tehetnek semmirõl, a Fidesz az oka mindennek, arról meg aztán végképp nem õk tehetnek, hogy a szocialisták hülyék a kormányzáshoz. Igaz, annyira azért nem hülyék, hogy a szabadmadarak egy konstruktív bizalmatlansági indítvány formájában végképp magára hagyják az Ügynök által dirigált mára bankárkommunistává átvedlett alkuszpártot. (vagy inkább helyesebb lett volna Altus-pártot írnom?) Itt senki sem az, aminek látszik. A kormányfõ most már az alkotmányjogi zseni szerepében tetszeleg, kevés neki a „Magyarország elsõ számú bankárkommunistája” megtisztelõ ( és tõle kétségkívül elvitathatatlan) titulus. K. László, budapesti vállalkozó, jelenleg hazánk külügyminisztere (copyright by Pörzse Sándor) pedig társadalomtudósi babérokra tör. A külügyek mellett arra is marad ideje, hogy az egyed(vissza)fejlõdés zászlóégetéstõl emberégetésig tartó szakaszával is megismertesse a nagyközönséget. Aszály, viszály, muszáj. Mi már a harmadik szakasznál tartunk, a természeti csapásokat és a politikai árokásásokat követõen muszáj eltûrnünk az ideológiai állóháború fülsiketítõ csatazaját is. De hogyan jutottunk idáig? Ha a Biblia nyelvén akarnék fogalmazni azt mondanám, az eredendõ bûn az volt, hogy annak idején a gengszterváltáskor a komcsikat nem zárták ki a politikai hatalomban való részvételbõl. Ja, és mindehhez még a hab a tortán, most érkezett a hír, hogy Roni fiú visszatér. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
A szokásos árnál öt, esetenként tíz forinttal kínálja olcsóbban a benzint a brit cég, ami akár le is törheti a hazai árakat. A shop nem drágább, mint az áruház, s a mostanit várhatóan negyven hasonló töltõállomás követi. Hivatalosan csütörtöktõl, nem hivatalosan kedd este hét órától nyitva áll a Tesco elsõ magyar benzinkútja. A kék-piros emblémás cég ígérete szerint öt forinttal fogja a piaci ár alatt árulni a benzint, amit a szemfüles vásárló még lejjebb nyomhat, amennyiben nyolcezer forint fölött vásárol a benzinkút melletti hipermarketbõl. Ez esetben ugyanis további öt forinttal, azaz összességében egy tízessel lesz olcsóbb a benzin a szokásosnál. Az elsõ kút Pesterzsébeten nyílt, megejtõen közel az Auchan hasonló koncepció alapján kialakított benzinkútjához. Érdekesség, hogy a töltõállomás mellé épített bódé a szokásoson túl egyéb, összességében 1200 féle termékeket is kínál. Körbenézve a semmibõl egyszer csak egy szalámis-pulttal találtuk szembe magunkat, mellette tejek sorakoztak, szépen, csendben, hogy a fehérítõs mosóport, a Belga CD-t, vagy a vörösboros pacalpörköltet már ne is említsük. Ez utóbbihoz egyébként bonusz hûtõ-mágnes is jár, reggeli italt azonban nem láttunk. A kis bolt érdekessége, hogy az ott talált árak megegyeznek a bentivel, azaz az áruházival. A RUTIN A Tesco egyébként nem tévedt ismeretlen területre. Mint azt Paul Kennedy, a Tesco-Global Áruházak Rt. vezérigazgatója elmondta, odahaza, Angliában közel háromszáz benzinkutat üzemeltetnek igen sikeresen, a forgalom kilenc százalékát a töltõállomások adják. A tervek szerint a mostani megnyitót még sok követi (a második kút Veszprémben nyílik), a társaság szeretne minden hipermarket mellé benzinkutat építeni. Bár a tervezett, összesen harminc-negyven töltõállomás a hazai kutak mindössze három-négy százalékát adja, a vezetõség derülátó. Mint elmondták, csak a benzinkutak számában fognak ilyen csekély százalékot elérni, piaci terveik ennél nagyra törõbbek. A vezérigazgató utalt az angliai modellre, ahol a Tesco benzinkútjai akár ötszörös forgalmat bonyolítanak a hagyományos társaságokhoz képest. Mint kiderült, az ottani siker letörte az árakat, így a brit cég színrelépése jó hatással lehet a hazai autósok pénztárcájára. NEM TESCO, MABANAFT Természetesen a kedves olvasó nem Tesco márkájú benzint fog tankolni, ha betéved egy töltõállomásra, a cég nem tervezi saját olajfinomító kiépítését. Valójában a Mabanaft céget rejti a kék-piros színvilág. A német cég terméke állítólag elsõ osztályú, minden Európai Uniós követelménynek megfelel, és a régión belülrõl szállítja a benzint a hazai kutakba, vélhetõen Csehországból. Az egyelõre magányosan árválkodó elsõ magyar Tesco benzinkút reggel hattól éjfélig tart nyitva, de hamarosan éjjel-nappali lesz belõle. Forrás: Magyarósi Csaba – Index
jó ha figyelünk
25
Nagyon lényeges választóvonalhoz érkezett a koalíció, az SZDSZ szerint ez így nem mehet tovább – támadta éles hangon a szabaddemokraták több prominens személyisége a miniszterelnököt. Medgyessy keressen magának más koalíciós partnert! – Amelyik kutya ugat, nem harap? – Nyakó (MSZP) szerint Orbán és Medgyessy között lehet választani... EZT NEM LEHET MEGTENNI! Fodor Gábor, szabad demokrata ügyvivõ és parlamenti képviselõ a Szabad Tanácskozás nevû fórumon leszögezte: a kormányprogram nem tartalmazza a kormányfõ javaslatait. „A két párt nem állapodott meg abban, hogy közvetlen köztársasági elnök-választás lesz“ és a parlament második kamarájáról sem volt megállapodás - szögezte le Fodor Gábor. Mint mondta, ezek nem közös elképzelések, sõt „ez a mi 15 éve képviselt felfogásunkkal szembe megy és alapvetõen ingatja meg a magyar közjogi berendezkedést“. „Ez az, amire az SZDSZ-nek azt kell mondania, hogy nem, ezt nem lehet megtenni“ – fogalmazott Fodor Gábor. Rámutatott, 1994 és 1998 között az okozta az SZDSZ meggyengülését, hogy az akaratukkal szemben történtek olyan dolgok, amelyekrõl korábban egyértelmûen kinyilvánították, hogy számukra azok elfogadhatatlanok. „Az SZDSZ nem engedhet meg magának ismét ilyen helyzetet“ - szögezte le, hozzátéve: „nekünk a szocialista-liberális koalíció megerõsítése érdekében kell világos és határozott nemet mondani mindazokra, ami az elmúlt idõszakban elhangoztak. Hangsúlyozta: vissza kell térni az alapokhoz, az 1988-1990-es hagyományokhoz, a rendszerváltás alapértékeihez. „Ezek ellen most nagyon súlyos támadás történt Magyarországon“ - fogalmazott. Úgy vélte, a miniszterelnök „figyelemelterelõ“ javaslatai alapjaiban kezdik ki a demokratikus normákat, a rendszerváltáskor kialakított jogállami berendezkedést. Az SZDSZ dolga, hogy ezt ne hagyja, az SZDSZ nem ezért kötött 2002-ben koalíciót. Fodor Gábor a közös európai parlamenti lista ötletét egy pártellenes hangulat meglovagolásának nevezte. „A pártellenes hangulat demagógia, amely szembe megy a plurális demokrácia alapértékeivel“ - mondta, hozzátéve: nem megengedhetõ, hogy egy miniszterelnök ezt használja. Az SZDSZ-es politikus a közvetlen államfõ-választásról azt mondta: ez a legsúlyosabb javaslat, mert erre van a legtöbb esély. A MINISZTERELNÖK POLITIKAI ANETTKAKÉNT KERÜL A CÍMLAPOKRA Gusztos Péter ügyvivõ úgy vélekedett: fel kell szólítani a miniszterelnököt, hogy hagyjon fel a közjogi barkácsolással és térjen vissza az érdemi kormányzáshoz. „Nem hasznos, ha a miniszterelnök politikai Anettkaként, nagyot szóló javaslatokkal kerül a címlapokra“ - fogalmazott, arra utalva, hogy a televízióból ismert Anettka is címlapra kerül, ha például levetkõzik. 26
HÚZZON EL ÉS AZ MSZP KERESSEN MÁSIK MINISZTERELNÖKÖT! Eörsi Mátyás, SZDSZ-es ügyvivõ és parlamenti képviselõ szerint, ha a kormányfõ mindig a nép akaratára és véleményére hivatkozik, akkor „kérdezzük meg a népet, hogy alkalmasnak tartja-e Medgyessy Pétert miniszterelnöknek“. Mint mondta, a közvélemény-kutatások szerint nem gondolják annak és ha ez így van, „akkor húzzon el és az MSZP keressen másik miniszterelnököt“. Eörsi Mátyás azt szorgalmazta, hogy az SZDSZ országos tanácsa hozzon egy határozatot, amely kimondaná: ezt az alkotmányos ámokfutást be kell fejezni. Ha az MSZP a Fidesszel együtt megvalósítja az elképzeléseket, akkor „kormányozzanak együtt“. MEDGYESSY KERESSEN MAGÁNAK MÁS KOALÍCIÓS PARTNERT! Bauer Tamás leszögezte: az SZDSZ-nek tárgyalásokat kell kezdeményeznie a miniszterelnökkel, valamint az MSZP-vel és követelnie kell a valódi gazdasági fordulatot, az egészségügyi reformot, illetve megálljt kell parancsolnia az alkotmányos intézményrendszer felforgatására. Ki kell mondania, ha Medgyessy nem adja fel kalandor ötleteit, keressen magának más koalíciós partnert" - mondta Bauer Tamás, hozzátéve: ha az MSZP igényt tart a szabad demokraták együttmûködésére, keressen más miniszterelnököt. Miklósi Zoltán politika-filozófus drámainak nevezte a helyzetet és leszögezte: az alkotmányos szerkezethez akkor kell hozzányúlni, ha muszáj. MSZP: MAGYARORSZÁGNAK KÉT MINISZTERELNÖKE LEHET... Nyakó István, az MSZP szóvivõje a SZDSZ fórumán elhangzottakra reagálva közölte: az MSZP szerint Magyarországnak két miniszterelnöke lehet, az egyik Medgyessy Péter, a másik Orbán Viktor, és az MSZP Orbán Viktort nem támogatja. „Természetesen a többi parlamenti pártnak szíve joga eldönteni, hogy melyik miniszterelnököt választja.“ Az MSZP szóvivõje kijelentette: mindig érdemes odafigyelni a liberális gondolkodók kritikáira, ezzel együtt ezek a kritikák, gondolatok „talán átütõbbek lehetnének, hogyha azok nem csak Medgyessy Péter felvetéseit vennék górcsõ alá, de Demszky Gábor hasonló típusú javaslatait is“. Emlékeztetett arra, hogy az SZDSZ európai parlamenti listavezetõje korábban kisebb önkormányzati testületekre, kevesebb önkormányzati képviselõre tett javaslatot, és felvetette, hogy a hitélet támogatását hárítsák a hívekre. Nyakó megjegyezte, hogy véleményük szerint is jobb lenne, ha a koalíciós partnerek egyeztetnének, mert „akkor nem a sajtón keresztül kellene ilyen kritikákat megfogalmazni és így tehermentesülne a közös és sikeres koalíciós kormányzás az ilyen felesleges próbatételek alól“. Forrás:gondola alapján
jó ha figyelünk
Medgyessy, Péter, vagyok. Csak, egészséges, ételeket, fõzök. Mindent, kitakarítok. Sorozatszámom: D, krrrsssccch... System error. Press any key to continue! – Már megint gond van a miniszterelnök-robottal – szólt az amerikai specialista, és idegesen megnyomta a reset gombot. – Átdolgoztad a populista szoftvert? – Persze, már rakhatod is be. Írtam hozzá néhány jópofa algoritmust, népszavazás a köztársasági elnök választásának módjáról, meg ilyenek. Imádni fogod – válaszolta társa, azzal átnyújtotta az Európa-terv feliratot viselõ floppyt. – Csak le ne fagyjon megint, mint az országértékelõn. Még hogy útelágazás... Jó, hogy nem mindjárt útkeresztezõdés! Megmondtam elõre, hogy ebbõl baj lesz. Mindig elfelejted, hogy ez csak egy primitív T-209-es. A miniszterelnök-robot mindezt bárgyú mosolyba merevedve hallgatta végig, s csak néha hallatott egy-egy õ-t, amint a hatvanas években tervezett processzorra lassan a memóriájába írta legújabb elképzeléseit. A szemében is csak akkor villant fény, amikor a másolás a közös európai listás választásról szóló programrészhez ért, hiszen itt csupán részben kellett fölülírnia a biosába égetett népfrontos rutint. – Azért tegyünk egy próbát. Úgy is csak este lesz valami lakossági fórum. Kapcsold be. Krrrssschh, ...elindultam, igen. Az elsõ lépést mindig egyedül kell megtenni, de a célba közösen kell érni. Nincs már mire, kire várnom: más nem fogja dinamizálni ezt a politikai oldalt és ezt a kormányt. Ez a miniszterelnök dolga. És én nem várok tovább. Megyek. Ki kell szellõztetni a hazai politikai élet áporodott levegõjét. Merni, és tudni kell változni és változtatni. Ha tényleg eredményt és sikert akar elérni a magyar baloldal – a szociáldemokrata és a liberális oldal együtt -, akkor velem kell jönnie. Meggyõzõdésem, hogy jó ügyet szolgálunk, és úgy érzem, hogy lehet hitet önteni az emberekbe. És igen, lehet dinamizálni is õket. – Várjál csak, ez a népszabadságos interjú program. Ráadásul még mindig bugos a beszédközpontja. Pedig megkértelek, hogy javítsd ki. – Javítsd ki, könnyû azt mondani. De ha valamit már a tervezésnél elrontottak, akkor hiába szenvedek vele napi huszonnégy órában, soha nem lesz jobb. – Oké, azért ne harapd a fejem. Végül is csak két évet kell kihúznunk, aztán jön a modellfrissítés. Na, lökd már be a lakossági fórumos szoftvert. „Elmegy valaki az európai parlamenti választásokra, és egyúttal kap egy másik cédulát...“ – Megõrültél? Miféle két céduláról beszél ez? – Nyugi, várd meg a végét. „...kifejti a véleményét, eldönti azt, hogy szükségesnek tart-e valóban egy kisebb parlamentet vagy sem, és véleményt nyilvánít – nem döntõ, hanem véleménynyilvánító népszavazás van -, megmondja azt, hogy akarja-e a köztársasági elnök közvetlen megválasztását vagy sem.“ – Hát nem tudom, nekem nem igazán meggyõzõ... Tulajdonképpen nem is értem, hogy mirõl magyaráz. – De nem is neked kell értened. Amerikaiként meg a büdös életben nem fogsz tudni úgy gondolkodni, mint a magyarok. Szerencsére. De ha határozottságra vágysz, akkor ezt hallgasd meg. Teljesen friss anyag. „Lassacskán már olyan érzésem van, hogy az SZDSZ fél a demokráciától, fél attól, hogy az embereket bizonyos kérdésekben megkérdezzük. Ez csacsiság. Értem azt, hogy õk szeretnének mások lenni, és meg akarják magukat különböztetni, majdnem hogy izzadság árán is mindentõl és mindenkitõl.“ – Látod, tudsz te, ha akarsz. Egyébként ennek az alkalmazásnak mi a címe? – Mondom, még friss az anyag, ezért nem is gondolkodtam rajta. Árkok betemetése, vagy nemzeti közép, valami ilyesmi. – És gazdasági programot mikor írsz? – Soha. A jó öreg T-209-es ilyen összetett dolgokat úgy sem tud futtatni. Forrás: Dévényi István – MNO
jó ha figyelünk
Lassan bealkonyul a legnagyobb hatású marketingeszköznek, azaz a televíziós mûsorokat kegyetlenül megszakító reklámblokkoknak – állítják a Newsweek címû hetilapnak nyilatkozó reklámszakemberek. A szpotokat felváltó alternatív hirdetési stratégiák térnyerése azonban még eltart egy ideig. A nem hagyományos televíziós reklámok megjelenését a megváltozott médiafogyasztási szokások kényszerítették ki. Egy átlag-fogyasztó naponta több ezer marketing-üzenetet kap, érthetõ módon közömbössé válik irántuk. A televízió õshazájában, az Egyesült Államokban a fõmûsoridõs nézettségi arányok zuhannak, felmérések szerint a nézõk tévézés közben egyre kevésbé koncentrálnak a képernyõn futó mûsorokra, igen nagy hányaduk például számítógépezik közben. Emellett mind népszerûbbek a hirdetésektõl megtisztított tartalmakat kínáló technológiák; az egyes kábeltelevíziók által nyújtott VOD (video-on-demand, azaz „video kérésre”) szolgáltatást igénybe vevõk a képernyõn feltûnõ menürendszerbõl választhatják ki a számukra kedves mûsorokat és filmeket, melyeket akkor tekintenek meg – reklámmentesen -, amikor épp kedvük tartja. Egyes becslések szerint 2007-re az amerikai háztartások fele már ilyen technológiák segítségével iktatja ki a zavaró reklámokat – írja a Newsweek. Az egyre szórakozottabban és unottabban tévézõ, ráadásul egyre fogyatkozó közönség figyelmét a marketingszakemberek agyafúrt módszerekkel, ütõs üzenetekkel igyekeznek felkelteni. A hagyományos reklámszpotokhoz ragaszkodó hirdetõk szinte Hollywooddal konkurálva alkotják meg kampányaikat: a BMW autógyár Madonna, s Pierce Brosnan „szíves közremûködését”, valamint a Hulk címû filmet jegyzõ Ang Lee rendezõ munkáját vette igénybe. Egészen sikeresen, hiszen a cég weblapján hozzáférhetõ reklámszpotot annak idején 13 millió felhasználó tekintette meg. A hirdetõk büdzséjükbõl egyre nagyobb összegekkel járulnak hozzá ugyanakkor az ún. „advertainments” reklámhadjáratokhoz, amikor is a szórakoztatás köntösébe bujtatva igyekeznek bevezetni, vagy megerõsíteni egy-egy márkanevet. Népszerû a „branded entertainment”, így nevezik ugyanis újabban a szponzorált szórakoztató mûsorokat. A South-West Airlines légitársaság ennek jegyében indított idén egy új – az Egyesült Államokban látható - valóságshow-t, az ’Airline’-t, amely a fapados légitársaságok személyzetének életét követi nyomon. Maurice Lévy, a párizsi székhelyû Publicis médiaóriás vezérigazgatója szerint az ügynökségek marketing-kommunikációs eszköztára alapjaiban változik meg az elkövetkezõ 5 évben. A francia Evian ásványvíz gyártó maga jelentette meg CD-lemezen egyik reklámfilmjének zenéjét és a hozzá kapcsolódó videoklipet. A filmben a cég logója fel sem tûnik, ehelyett végig egy Water Boy névre keresztelt rajzfilmfigura szökdécsel benne. Az Evian eladási mutatói a kampány nyomán javultak, úgy tûnik ugyanis, hogy a modern, szkeptikus fogyasztóknak ínyére van a márkanév-asszociációnak ezen finom, körmönfont módja. „A reklámozás rendkívül bonyolulttá vált. Rájöttünk, hogy meg kell ajándékoznunk az embereket” – mondja Remi Babinet, a Water Boyt kitaláló Euro RSCG kreatív igazgatója a Newsweeknek. A fogyasztókat tehát olyan tartalmakkal lehet jobban lekötni, amelyekrõl nem ordít messzirõl, hogy hirdetések: a Forrester Research piackutató cég becslése szerint az elkövetkezõ években a televíziós reklámfilmek piacának kiesõ bevételei részben olyan megjelenési felületekhez vándorolnak, mint a video-on-demand elõfizetõk számára készített szponzorált filmek és sztárinterjúk. Mindamellett egyelõre nem fenyegeti igazán veszély a reklámfilmeket; belátható idõ belül nem kell átadni helyüket az új, alternatív hirdetési formáknak, melyek inkább csak a hagyományos reklámszpotok kiegészítõjeként mûködnek. Forrás: Kiricsi Gábor – HVG
27
Medgyessy miniszterelnök országértékelõ beszédében azzal a javaslattal lepte meg a közvéleményt, hogy a parlamenti pártok közös listával induljanak az európai parlamenti választásokon. Azóta már kiderült, hogy ez az ötlet rajta kívül senkinek sem tetszik, sem a Fidesznek, sem az MDF-nek, de még az SZDSZ-nek sem. Az ötlet megrökönyödést váltott ki az EU-ban is. Medgyessy nem kezdõ a politikában, nyilván tudta, hogy ez lesz a vége. Akkor hát mit akarhatott? És mit akarhat az MSZP? KOVÁCS SZERINT A MUNKÁSPÁRT EU-ELLENES ÉS SZÉLSÕSÉGES Kovács László a múlt héten a Nap TV reggeli adásában megadta a választ. Nem szenvedünk üldözési mániában, de eléggé nyilvánvaló, hogy az MSZP a parlamenten kívüli pártokra, és döntõen a Munkáspártra akar csapást mérni. Az MSZP tudja, hogy a népszavazási aláírásgyûjtés növelte a Munkáspárt tekintélyét. A Munkáspártra sokan fognak szavazni az EP-választásokon is, s bizony visszatérhetnek a Munkáspárthoz azok a szavazók, akik 2002-ben a szocialistákra adták szavazatukat. Az MSZP ezt nem akarja. Kovács ezért osztotta két részre Magyarországot. Vannak a parlamenti pártok, amelyek hívei az Európai Uniónak, természetesen végtelenül demokratikusak és mindenféle szélsõséget elutasítanak, és vannak a parlamenten kívüli pártok, amelyek - idézem: „kivétel nélkül Európa-ellenesek és a magyar csatlakozás ellen foglaltak állást. És bizony, körükben szélsõséges nézetek, kirekesztõ nézetek is elõfordulnak“. Kovács tudja, hogy ez nem igaz. Ennek ellenére mondja. És ha mondja, nem mond igazat, s ha nem mond igazat, hazudik. A Munkáspárt támogatta Magyarország csatlakozását az EU-hoz, nem mintha ez olyan nagy érdem lenne. Egyszerûen nem láttunk más megoldást. Kovácsnak persze kényelmetlen visszaemlékeznie a Munkáspárt álláspontjának másik részére. Nevezetesen arra, hogy a kormány felelõssége mindent megtenni a vesztesek számának csökkentésére. A Medgyessy-kormány ezt nem tette meg, ezért most fõ a feje. AZ MSZP FÉL A VESZTÉSTÕL Mitõl fél az MSZP? Az MSZP vezetése attól fél, hogy nem nyeri meg az európai parlamenti választásokat. Ha a 24 helybõl nem lesz 13 az övé, már vesztesnek érzi magát, ha a Fidesz akár egy hellyel is többet szerez, szocialista mérce szerint itt a világ vége. Az MSZP ezt az érzést sugallja, pedig õk is tudják, hogy az európai parlamenti választásoknak semmi közük a Magyar politikához. Medgyessy akkor is miniszterelnök maradhat, ha az MSZP egy mandátumot sem szerez. A kormányt nem lehet leváltani. Mégis félnek. Félnek attól, hogy a Fidesz illegitimnek nyilvánítja azt a kormányt, amelynek a pártja az esedékes erõpróbán alulmarad. Félnek attól, hogy ilyen helyzetben a nemzetközi támogatás tovább csökken. Már az is elég zavarkeltõ, hogy Medgyessyt nem fogadták az õsszel Washingtonban. A szentpétervári titkos találkozó Putyinnal vagy akár a kínai látogatás nem változtatott az ország helyzetén. Az utóbbi idõben kiderült, hogy az USA támogatása Medgyessynek egy alkalomra szólt, és az Egyesült Államoknak édes mindegy, hogy ki a magyar miniszterelnök, csak ne szidja az USA-t, és ne legyen hírbe hozható antiszemita ügyek miatt. Az Orbán-féle Fidesz ma ennek a kritériumnak semmivel sem felel meg roszszabbul, mint az MSZP. Az MSZP tisztában van azzal, hogy a Fidesz-szavazókat nem képes megszerezni. Az utóbbi két évben nem történt földcsuszamlásszerû eltolódás a politikai erõviszonyokban. A választások kis különbséggel 28
ugyanazt a fele-fele helyzetet tükröznék, ami volt a 2002-es választásokon. Az MSZP nem nyert új szavazókat, de veszített régieket. Mi magunk is tapasztaljuk, hogy az emberek menynyire elégedetlenek a Medgyessy-kormánnyal. Az emberek dühösek. Dühösek a 200 forintos kenyér miatt, az általános drágaság miatt. És dühösek azért, hogy megint rászedték õket. Az MSZP-kormány idején semmivel nem lett kisebb a korrupció, ugyanúgy folyik a lopás, a gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegények még szegényebbek.
Az MSZP fél a kórház-privatizációval kapcsolatos népszavazástól is. Nem annyira, mint az EP-választásoktól, de tart tõle. Az MSZP persze elkerülhetné a népszavazással kapcsolatos esetleges fiaskót. A miniszterelnök kiadhatna egy nyilatkozatot arról, hogy kormányzása idején a kórházak állami illetve önkormányzati tulajdonban maradnak, és a kormány nem terjeszt be ezzel ellentétes törvénytervezetet. A nagyobb szavahihetõség kedvéért leválthatná Kökény egészségügyi minisztert. ANTISZEMITIZMUS VAN, DE NINCS SZÉLSÕJOBBOLDALI VESZÉLY Medgyessy két taktikai fogással nyerte meg a 2002-es választást. Elhitette az emberekkel, hogy a Fidesz a MIÉP-pel összejátszik és gyõzelmük esetén szélsõjobboldali diktatúra lesz, leszámolás a zsidókkal, s ki tudja, kivel még. A másik fogás is trükkös volt. Medgyessy elismerte, hogy az emberek szegények, és megígérte, hogy segíteni fog rajtuk. A kérdés az, hogy mûködik-e ez a taktika ma? A válasz nyilvánvaló. Nem lehet egy az egyben megismételni a 2002-es taktikát. Egyrészt, az emberek nem élnek jobban, sõt - bár ez nem róható fel az MSZP-nek - az eltelt 15 év minden hibája és bûne most egyszerre jelenik meg. Az átlagember ma sokkal konkrétabban érzi a privatizáció, a munkanélküliség következményeit, mint korábban. Beértek a tapasztalatok. A félelem is erõsebb, hiszen már közel vagyunk az Európai Unióhoz, és a vesztes státus, amirõl eddig csak beszéltünk, néhány hónap múlva százezrek és milliók számára válhat valósággá. Másrészt, a Fidesz taktikája mára sokat változott. Orbán Viktor országértékelõ beszéde a nyugodtságot sugallta. Mentes volt minjó ha figyelünk
ziók napokig missal sem foglalkoznak. Vizsgálatok, nyomozások indulnak. A valóság azonban nagyon úgy néz ki, hogy semmi többrõl nincs szó, mint provokációról. Honnan van bárkinek is izraeli zászlója? Honnan tudta, hogy tüntetés lesz? A szocialisták által vezetett rendõrség miért várta meg, amíg gondosan elégetik a zászlót, sõt azt filmre is veszik, és csak utána avatkozott be? Vagy vegyük a Teleki-szobor ügyét. Elõrebocsátom: elítélem a zsidótörvényeket, és eszembe sem jutna Telekinek szobrot állítani. Akinek eszébe jutott, az az MSZP és az SZDSZ, amelyek most hevesen elutasítják. A budapesti önkormányzat illetékes bizottságai, amelyekben az MSZP és az SZDSZ többségben van, engedélyezik, hogy a Várban szobra legyen Teleki Pál egykori miniszterelnöknek. Õk nem tudták, hogy Teleki alkotta meg az elsõ zsidótörvényt? Dehogynem tudták! Vagy Göncz Árpád, akit az MSZP liberálisai és az SZDSZ véres kardként hordanak körbe minden létezõ antifasiszta és ‘56-os rendezvényen, elfelejtette volna, hogy ki volt Teleki Pál? Bizonyára nem! Az MSZP és az SZDSZ teátrális fellépésének, a szobor látványos elutasítanak is egy célja van: az állítólagos szélsõjobboldali veszélyt szemléltetni. AZ ÚJFASISZTA SZERVEZETEK FEBRUÁRI GYÛLÉSÉT A RENDÕRSÉG NEM TILTOTTA BE. Annak ellenére, hogy ellenzékben éppen az MSZP sürgetett nemzetbiztonsági vizsgálatot. Most a hatalomban nagyvonalúan, demokratikus érzelmeitõl indíttatva, engedélyezte. Sõt, a sok huzavona után olyan helyzet teremtõdött, hogy az újfasisztagyûlést a Hõsök terén rendezték meg. A nagyobb látványosság kedvéért sok-sok rendõrt vezényeltek ki, nagy-nagy területet zártak le, sugallva, hogy az újfasiszták már a Hõsök terén vannak. den olyan kirohanástól, szélsõségtõl, ami miatt 2002-ben az emberek megrettentek és az MSZP-re szavaztak. Az más kérdés, hogy a Fidesz ezt mennyire gondolja komolyan. Orbán Viktor nem vált baloldalivá, de tehetséges politikusként megérezte, hogy most az emberek érzelme a baloldalon van. Õ nincs kormányon, õ mondhatja azt, amit a Munkáspárt másfél évtizede mond: ebben az országban a munkából szerzett jövedelmeket könyörtelenül adóval büntetik, a tõkejövedelmeket pedig támogatják. És ez igaz!
DE VAJON, ELGONDOLKOZTAK-E KOVÁCS ÚRÉK AZON, HOGY MI SZÜLI A FASIZMUST? Vajon nem tudják-e, hogy a nyomor, a nincstelenség, az elesettség, a kiszolgáltatottság, a folyamatos manipuláció a végtelenségig elkeseríti az embereket? Vajon nem értik-e, hogy az emberek a bûnt, a visszaéléseket, a hatalom pökhendiségét látják a kormányban és a parlamentben?
AZ MSZP ÁLHARCOT FOLYTAT A FASIZMUS ELLEN Mit tesz az MSZP ebben a helyzetben? Megkísérlik felmelegíteni a szélsõjobboldali veszély meséjét. Ez tisztességtelen politika. Tisztességtelen, mert valós sérelmek, valós tragédiák emlékére utal. Tisztességtelen, mert olyan kérdéseket feszeget, amelyekrõl nem lehet vitatkozni anélkül, hogy egy perccel késõbb ne kiáltanának ki antiszemitának. Tisztességtelen azért is, mert olyankor szólít fel a fasizmus elleni harcra, amikor annak a veszélye csekély. Tisztességtelen, mert ez a politika lefegyverez. Mit fogunk tenni ugyanis akkor, ha tényleg lesz fasiszta veszély? Az MSZP tehát azt akarja újra elhitetni az emberekkel, hogy szélsõjobboldali veszély van, s ettõl csak Medgyessy kormányzása mentheti meg az országot. Igen ám, de mit lehet tenni, ha Orbán nem tesz szélsõséges kijelentéseket, Kövér László nem jut szóhoz? Mit lehet tenni akkor, amikor a MIÉP nincs a parlamentben, sõt a hangját is alig hallani? Az MSZP mesterségesen táplálja a szélsõjobboldali veszély mítoszát. A február 13-ai ünnepséget a Budai Várban arra használták fel, hogy Kovács meghirdesse a régi-új taktikát. A múltról szólva kifejtette, hogy Horthy Miklós ugyan nem volt szélsõjobboldali, de utat engedett a szélsõjobboldalnak. Ebbõl adódik a sugallat: Orbán Viktor ugyan nem szélsõjobboldali, de utat enged a szélsõjobboldalnak. A fasizmus állítólagos veszélyét persze alá kell támasztani látványos akciókkal is. A Tilos Rádió elõtt a jobboldal által rendezett gyûlésen valakik elégetik az izraeli zászlót. Az üzenet nyilvánvaló: fenyegetik a zsidókat, itt a fasizmus. Az államilag ellenõrzött televí-
A MUNKÁSPÁRT SAJÁT ÚTJÁT JÁRJA Az MSZP-nek 15 éven mindig megvolt a lehetõsége, hogy a baloldali szavazókat pártállásuktól függetlenül maga mellé állítsa. Hol az Antall-kormányt kellett minden áron leváltani, hol az Orbán kormánytól kellett megváltani az országot. Most, úgy tûnik, ez nem megy! Az MSZP törzsszavazói magukra maradtak. A tõlük balra állók már nem hiszik el, hogy Medgyessy érti az utca emberének szavát. Tudják, hogy nem érti. Irritálja, zavarja õket, hogy az MSZP-t lenyelték a nagytõkések. Az MSZP ma úgy gondolja: a Munkáspárt szavazói megint automatikusan rájuk szavaznak. Ennek a világnak vége! Az MSZP 2002 tavaszán durván megalázta a Munkáspártot. Kovács László személyesen ígért együttmûködést az önkormányzati választásokon és más területeken, cserébe azért, hogy a Munkáspárt nyolc egyéni kerületben visszalépett, s ezzel gyõzelemre segítette Medgyessy Pétert. A Munkáspárt 20. Kongresszusa kimondta: az MSZP semmivel sincs közelebb hozzánk, mint bármelyik demokratikus párt. Az MSZP mindent megtesz azért, hogy lejárassa a Munkáspártot. Soha senki sem bizonyította, hogy a Munkáspárt szélsõséges, de Kovács úr mégis ezt ismételgeti. A Munkáspárt már csak azért sem lehet antiszemita, mert sok zsidó származású tagja van, mégis az MSZP megpróbálja hírbe hozni. Az átvilágítási törvényt 14 év után kiterjesztették a Munkáspártra is. Tavaly novembere óta tudjuk, hogy a bíróság kiket talált érintettnek, a Népszabadság címû lap mégis csak most közli, hogy a
jó ha figyelünk
29
Munkáspárt egyes megyei vezetõi érintettek. Na és? E felett a törvény felett már régen eljárt az idõ! Ezt a parlamenti urak nagyon jól tudják. Azt sugallják, hogy a Munkáspárt megyei elnökségi tagjai mondjanak le. Miért kellene lemondani egy egykori BM-tiszthelyettesnek, ha Medgyessy Péter, Horn Gyula és sok más egykori MSZMP-nagyfõnök nem mond le? Az MSZP szemünkre veti, hogy együttmûködünk a Fidesszel. Õk is tudják, hogy ez nem igaz. A Munkáspárt a saját meggyõzõdése és érdekei alapján hirdette meg a népszavazási aláírásgyûjtést. A Fidesz saját érdekei alapján támogatta, arra biztatta híveit, hogy írják alá. A Fidesz azonban nem gyûjtött. A Munkáspárt sohasem hívta együttmûködésre a Fideszt, amíg - mondjuk Medgyessy Péter - éppen most hívta fel a Fideszt nem egyszerûen együttmûködésre, hanem szinte közös kormányzásra. Akkor mirõl is beszélnek az MSZP képviselõi? Az MSZP-tõl eltérõen a Munkáspárt harcol a fasizmus ellen. Õrizzük, tisztességesen õrizzük az antifasiszta harc emlékét, de itt nem állunk meg. Fellépünk a fasizálódás mai valóságos gyökerei ellen. Követeljük, hogy ne alázzák porig az egyszerû embereket, ne vegyék el a kenyerüket, mert ez szüli a fasizmust. Az aláírásgyûjtéssel mi lehetõvé tesszük, hogy az emberek népszavazáson döntsenek egy olyan alapvetõ kérdésrõl, mint a kórházak sorsa. 15 év óta elõször a Munkáspárt produkált egy olyan témát, amelyben rajtunk kívül más pártok és erõk is egyet értenek. 15 év óta elõször közel állunk ahhoz, hogy olyan népszavazás legyen, amelyet az emberek maguk akarnak.
Értik, hogy a Munkáspártnak közvetlen haszna nem származik az aláírásgyûjtés sikerébõl. Automatikusan nem következik az, hogy bejutunk az Európai Parlamentbe vagy az Országgyûlésbe. Nem kapunk se pénzt, se semmit érte. Amit a Munkáspárt tesz, csak az embereknek hasznos: egyszer, végre-valahára õk dönthetnek sorsukról! Ez erõsíti a Munkáspárt erkölcsi tekintélyét és politikai erejét. A Munkáspárt ezzel sok embert állít maga mellé, elvonva õket azoktól a politikai erõktõl, amelyek fasiszta nézeteket, zsidóellenességet hirdetnek. Az aláírásgyûjtésnek még nincs vége. Fáradtak már a harcosaink, nagyon sokan dolgoznak, de kell egy utolsó mély lélegzetet venni. Most a dolgozó embernek és önmagunknak is azzal tesszük a legnagyobb szolgálatot, ha összegyûjtünk 250 ezer aláírást. Ezt várják tõlünk az emberek, ezt várja a párt. Az aláírásgyûjtés során szinte mindenki elmondja: becsülünk benneteket! 15 éve mindig ugyanazt mondjátok, mindig a dolgozó ember mellett álltatok. Ez a politika hozott és hoz nekünk elismerést. Ha a Munkáspárt beletévedne a polgári demokrácia pártjainak egyezkedéseibe, ha elvtelen egyezségeket kötnénk, biztosan veszítenénk. Döntöttünk arról, hogy indulunk az európai parlamenti választásokon. Nem biztos, hogy bejutunk, de mindig meg kell mutatnunk, hogy az emberek választhatják a mi értékeinket is. Újra és újra meg kell magyaráznunk, hogy a polgári demokráciában csak az a dolgozó emberé, amit kiharcolt magának. Egy utunk van, ezen kell járnunk! Thürmer Gyula
Patrubány Miklós és Rácz Sándor levele a magyarokhoz TISZTELETRE MÉLTÓ MAGYAR TESTVÉRÜNK! Azzal a kéréssel fordulunk Önhöz, hogy legyen támaszunk és segítõtársunk a magyar nemzet legnagyobb vállalkozásában. A Magyarok Világszövetsége félszáz társadalmi szervezetettel és 150 polgári körrel összefogásban népszavazást kezdeményezett annak érdekében, hogy a hazától elszakított magyarok is magyar állampolgárságot nyerhessenek anélkül, hogy ezért Magyarországra kellene költözniük. Az Országos Választási Bizottság és az Alkotmánybíróság egyaránt jóváhagyta az itt elküldött aláírásgyûjtõ ívet, és ezzel együtt megkérdõjelezhetetlenül kimondták azt is, hogy ez a népszavazási kezdeményezés összhangban van Magyarország alkotmányos rendjével, és harmonizál az Európa Unió jogrendjével. Tiszteletre méltó Magyar Testvérünk! Ha Ön a Magyarok Világszövetségének tagja vagy pártolója, kérjük és hívjuk, hogy váljék aláírásgyûjtõ társunkká! Ha Ön egy magyar keresztény vagy keresztyén közösség papja-lelkésze, kérjük, biztassa híveit arra, hogy aláírásukkal és majdan szavazatukkal támogassák a magyar nemzet egységét helyreállítani hivatott népszavazást. Azért küldtük el Önnek a kettõs állampolgárságról kezdeményezett népszavazás aláírásgyûjtõ ívet, mert Önt és egyházát a magyar társadalom hiteles helyének tekintjük. Nem azt kérjük, hogy aláírásokat gyûjtsön, hanem azt szeretnénk, ha Önöknél az aláírásgyûjtést vállaló polgártársaink megtalálhatnák az aláírásgyûjtõ ív hiteles példányát. 30
Ha Ön tanár, orvos, újságíró, diák, munkás vagy földbõl élõ nemzettársunk, kérjük és hívjuk: sietve segítsen, hogy pár nap múlva, nemzeti ünnepünk alkalmával, minden március 15-re emlékezõ ünnepségen gyûljenek az aláírások! Hátha azt a csodát megérhetnénk, hogy egy nap alatt összegyûlne az ügydöntõ népszavazást kikövetelõ pár százezer aláírás! Ha ez mégsem sikerülne, akkor június végéig még rendelkezésünkre áll majd több mint három hónap, mely idõ alatt az 56-os magyar forradalom legendás alakjai – Pongrácz Gergely és Wittner Mária – által megnyitott aláírások sora, akár milliónyira is dagadhat, bizonyítva ezzel azt, hogy a magyar nemzet él, és élni akar! Ez a népszavazás az a népszavazás lesz, melyet a nagyhatalmak 1920-ban megtagadtak a magyaroktól. Ez a népszavazás az a népszavazás lesz, amely helyreállíthatja a magyar nemzet méltóságát. Újra együtt! Magyar állampolgárságot minden magyarnak! Patrubány Miklós a Magyarok Világszövetsége elnöke Rácz Sándor az 56-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnöke [A népszavazást kezdeményezõ aláírásgyûjtõ ív a www.dominium.hu/mvsz címrõl letölthetõ – a szerk.]
Forrás: MVSZ
jó ha figyelünk
Egyáltalán: félre az alapelvekkel, a szabályokkal, a szabad gondolatokat gúzsba kötõ elemi logikával! Rendezzünk népszavazást arról is, hogy kétszer kettõ négy vagy öt. S míg a nép önfeledten vonul az urnákhoz, söpörjük be a zsákmányt: a közvagyon maradékait. „Bebizonyosodott, hogy állam rossz tulajdonos.” Hasznos megjegyezni ezt a mondatot. Önleleplezõ kinyilatkozás. Errõl ismerhetjük föl a zsákmányszerzõ politikust. Aki ezt mondja, éppen kormányon van. Keresgéljünk csak az ellenzéki négy évben tett nyilatkozatai között: nem bukkanunk ilyen kijelentésre. Az állítás természetesen hazug. Sok példával alátámaszthatjuk ezt manapság, amikor az energiaárak az égbe szöknek, s a külföldi tulajdonú cégek nagyképûen tájékoztatnak sokmilliárdos profitjukról. Nekik, a nyugati tulajdonosoknak rossz gazda lenne a magyar állam, mert elesnének a haszontól. A magyar állampolgároknak, akiknek a havi energiarezsit állniuk kell, éppen a magyar állam lenne jó tulajdonos. Amely még pártállamként is évtizedeken át a nyugati szint alatt tartotta az energiaárakat.
„Minden állami vagyont privatizálni kell, csupán a legszûkebb körben kell megõrizni a köztulajdont.” Újabb önleleplezõ mondat. A politikai zsákmányszerzõk fogalmaznak így. Azok, akik ellenzékben négy évig nem sürgették a privatizációt, kormányon pöffeszkedve, két évvel várható bukásuk elõtt azonban „felpörgetnék” a közvagyon elkótyavetyélését. Csupán azt nem mondják ki, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadót kell elsõsorban „privatizálni”, és hogy konkrétan kinek a kezébe kell átjátszani ezt a vállalatot. Már a 2002-es kormányváltás után megmondták a tankönyvszakmában, hogy ezt a vállalatot melyik párt fogja „lenyúlni”. Sõt, már az elõzõ kormány idején figyelmeztették az akkori oktatási minisztert: „Ha ti nem privatizáljátok, akkor bizonyos párt fogja megkaparintani.” A polgári politikai erkölccsel azonban nem volt összeegyeztethetõ a jól mûködõ, biztos nyereséget hozó állami cég „lenyúlása”. Jól mûködõ? Ez baj – ezért nyomás alá akarták helyezni a céget, menjen tönkre, hogy olcsón eladható legyen. Szerencsére a vállalat kiváló vezetõsége ma még ellenáll. A „privatizáció” azonban nem gátolható meg. Már most figyeljünk oda, kik szerzik meg a Nemzeti Tankönyvkiadót. Kinek a rokona lesz a nyertes? Vagy ha ezt nem merik megkockáztatni – nem az itthoni, saját kezükben lévõ nyilvánosságtól, hanem az Európai Unió szervezeteitõl félve -, akkor melyik párt klientúrája „nyúlja le” ezt az értékes vállalatot. Azt a tankönyvkiadót, amely – ellentétben a ma lehetségesnek látszó privatizátorral – jó minõségû, gondosan lektorált tankönyveket ad a magyar gyerekek és diákok kezébe. Itt, Esztergomban az emberek jó része kételkedve nézi azt a közjogi játszadozást, amit a miniszterelnök mind nevetségesebbé váló erõlködése nyomán folytatnak a zsákmányszerzõk egymás közt. Szavazzon a nép arról, hogy szavazzon-e a nép a köztársasági elnök személyérõl... Netán szavazzunk a királyság bevezetésérõl, majd kivárva egy hidegebb telet: a Duna jegén rendezzünk népszavazást... A népakaratot ne korlátozza az Alkotmány sem! Az igazi demokrácia az, amit a demokrácia alapelvei sem korlátoznak! Egyáltalán: félre az alapelvekkel, a szabályokkal, a szabad gondolatokat gúzsba kötõ elemi logikával! Rendezzünk népszavazást arról is, hogy kétszer kettõ négy vagy öt. S míg a nép önfeledten vonul az urnákhoz, söpörjük be a zsákmányt: a közvagyon maradékait. Forrás: Tallér Krisztina – gondola
jó ha figyelünk
31
Útelágazódáshoz érve
32
„Szeretném a homokórát megállítani!”
jó ha figyelünk
