Thuróczy Katalin. Vándorkomédiák. (Farce-ok)

Thuróczy Katalin Vándorkomédiák (Farce-ok)

KÉT SZOMSZÉD VÁR (utca) Szereplők: Regina, a mézeskalácsos felesége Cicelle, a gyertyamártó felesége Gyertyamártó Mézeskalácsos Garabonciás

1. jelenet Az utca egyik oldalán lakik a gyertyaöntő, vele szemben a mézeskalácsos. Emeleti ablakuk között csigára szerelt szárítókötél feszül. Kinyílik mindkét ablak, az egyiken Regina, a másikon Cicelle kukkant ki. Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina:

Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina:

Jó napot, Cicelle! Jó napot Regina asszony! Micsoda idő! Szinte harapni lehet a levegőt! És ez a szél! Kifújta a ködöt! Hogy van a férjed? Jobban. Tegnap még az ágyat nyomta, ma meg már hajnalban a műhelyben rakta a tüzet. Az enyémet hajnali háromkor kivetette az ágy, olvasztotta a mézet, gyúrta a tésztát, keverte a festéket. Vásáridőben muszáj dolgozni! Nekünk is annyi a vevőnk, hogy sok! Árulni magam járok ki, az uram inkább itthon mártja a gyertyát, hogy legyen mit eladnom. Nálunk fordítva. Az uram jár ki árulni, de előtte meggyúrja a tésztát, én szaggatom, sütöm, díszítem. Szép a mézeskalácsos mesterség, majdnem művészet. A gyertyamártás se kutya. Minden udvarló tükrös szívet, lovas huszárt akar a szíve szerelmének… Nincs fontosabb a gyertyánál, azt gyújtanak a mi urunk Jézus, Miasszonyunk Mária tiszteletére, nem beszélve a többi szentekről… Este meg világot ad, nélküle csak botorkálnánk, mint a vakegér! Át is szaladok egy tucat gyertyáért, mert fogytán! Várlak! Viszek kóstolót az friss süteményből! Megköszönöm! Ha nem az uramhoz mentem volna feleségül, biztos mézeskalácsost keresek… Ha nem mézeskalácsoshoz mentem volna, biztos gyertyaöntőt nézek ki magamnak…

Cicelle lenyúl az ablak alá, hosszú szárú, vizes férfigatyát emel fel, felcsípteti a kötélre, emeli a következőt. Regina hosszú, vizes inget emel föl, csíptetné a kötélre, de Cicelle elrántja a kötelet a csigán, a gatya középre lendül Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle:

Vigyázz szomszédasszony, elszalad a gatyád! Futna, ha hagynám! Egyik szára erre, másik arra! Majd leszögezem a madzagját! Én is megcsíptetem az inge szélit! Okosan! Minden férfi egykutya! Nehogy elhúzd! Nehogy elvond! Délre teregethetsz! De én most akarok! Én mostam hamarébb, én teregetek elébb! Hova tegyem addig a vizes ruhát? Az már nekem nem dolgom!

Regina visszarántja a kötelet, a gatya Cicelléhez szánkázik. Regina:

Nem úgy van az! Közös a madzag, közösen használjuk!

Most Cicelle rántja meg a madzagot, a gatya középen Cicelle:

Közösen, de nem egyszerre!

Szöveg közben hol ide, hol oda húzzák a gatyát Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina:

Az én mosásom fontosabb! Az enyém! Az én uram örökké csupa cukor, csupa méz! Az enyém meg foltos, mint a tarka kecske! Várd ki a sorod, hamar száraz a mosásom! Inkább te várj, teregess délután! Én soha! Én sem! Csíptesd alulra a gatyát, én inget szárítok, az való fölülre!

Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina:

Hogyne! Kerüljön mindig a gatya a hegyibe! Majd pont az urad rongyos gatyája… Még hogy rongyos?! Hajnalban foltoztam! Szakad, mert sajnálsz drága anyagot venni! Pocsék asszony az, aki veszi a vásznat – én magam szövöm! Úgy is néz ki! Más az ilyet szitának használja! Különb, mint a te ünneplőd! Az én uram pőce is többet ér, mint a tied egész gatyája! Más értéket nem is tart benne! Irigykedsz, mert nem te kaptad! Akkor se kéne, ha tukmálnák! Tudod mit tukmálok, a nyüstölőfát a hátadra! A tiédre meg cséphadarót! Tudom, hogy kell az ilyenekkel! Milyenekkel? Milyenekkel? Az ilyen magadfajtákkal: jár a szemed ide-oda, mint a harangkötél! Az én harangomat legalább kongatják, a tiédet régen beszőtték a pókok! Feleannyiszor tisztelne az urad, attól is boldog volnál! Tisztel az elégszer, alig győzöm elzavarni! Hüccs ki, malac, hajthatod! De nagy a szád odafönn! Gyere le az utcára, ott légy bátor! Lemegyek, de nem marad hajad! Neked most sincs több, mint az úritöknek! Megállj, bestye!

Regina eltűnik, lerohan. Cicelle:

Hova, hova, az urad pőcét vizitálni? Azt ugyan nézheted, már akkor gyenge volt legénynek, mikor nekem udvarolt! Dongott körülöttem, mint a poszméh, de elhessegettem, téged meg csak elkapott, jobb híján! Az esküvődön is pöcsmácsik volt a főfogás, bornyús vinkóval!

2. jelenet Regina kibukkan az ajtón, kezében mángorlófa, nyomában a Mézeskalácsos Regina: Cicelle: Regina: Cicelle:

Gyere le, ha van a pucádban vér! Több, mint benned tetőtől talpig! Megbánod a napot is, amikor születtél! Már lent is vagyok!

Cicelle is eltűnik az ablakból Mézeskalácsos: Lelkem, Reginám, már megint… Regina: Hallgass, mert te is megkapod a magadét! Mézeskalácsos: Két ilyen szépasszony, hogy nem tud nyugodni!? Regina: Szép a tehén ülepe, nem ez a nagyszájú! Mézeskalácsos: Élhetnétek békességben. Regina: Soha! Majd engedem, hogy sértegessen? Mézeskalácsos: Híre megy, a bíró pellengérre állít mindkettőtöket! Regina: Inkább a pellengér, semhogy egy ilyen piszkolhasson! Mézeskalácsos: Nem gondolta komolyan… Regina: Te is pártját fogod? Mézeskalácsos: Dehogy fogom! Regina: Hogy miattam visítozik az ablakában? Mézeskalácsos: Eszemben sincs… Regina. Hogy veszekedős hárpia vagyok? Mézeskalácsos: Sose mondtam… Regina: De gondoltad! Mézeskalácsos: Eszembe se jutott… Regina: Nézz a szemembe! Mézeskalácsos: Hiszen nézek… Regina: És belehazudsz? Mézeskalácsos: Mernék hazudni? Regina: Talán nem? Mézeskalácsos: Eddig sülve-főve együtt voltatok… Regina: Eddig igen, tovább nem!

Mézeskalácsos: Jobb a békesség… Regina: Soha! Csak nem hagyom, hogy egy ilyen semmi asszony megszégyenítsen!

3. jelenet Cicelle jelenik meg az ajtóban, kezében egy köteg hosszú kanóccal, nyomában a Gyertyamártó. Cicelle: Most legyen nagy a szád! Gyertyamártó: Hagyd őt, szívem, okos enged… Cicelle: Eressz, mert te is kaphatsz! Gyertyamártó: Csak nem… Cicelle: Dehogynem! Gyertyamártó: Ráérsz délután teregetni. Cicelle: Hogy megdohosodjon a ruhám? Gyertyamártó: Akkor osztozzatok a kötélen. Cicelle: Osztozz te a hóhér kötelével! Regina: Csakhogy ideértél! Cicelle: Ne mondd, hogy vártál! Regina: Már azt hittem elbújtál előlem! Cicelle: Majd pont egy ilyen elöl?! Regina: Milyen elöl? A két asszony kergeti, üti egymást, a két férj megpróbálja szétválasztani őket. Mézeskalácsos: Légy te az okosabb, lelkecském! Regina: Most is az vagyok! Cicelle: Ez itt a bugyogójában hordja az eszét! Regina: Az fáj, hogy engem becéz, nem téged?! Cicelle: Amilyen lagymatag, örökké aludnék mellette! Regina: Nekem hegedűmuzsika minden szava! Cicelle: A szava lehet, de a vonója?! Regina: Kopott vonó jobban fog! Cicelle: Ha szereted a vedlett szőrt! Regina: Összeszoktunk, jó nekem, ahogy van! Cicelle: Vén csataló álltában is alszik!

Regina: Édes furulyaszó még a horkolása is! Cicelle: Ha aranyból van a furulyája, akkor se játszanék rajta! Mézeskalácsos: Asszonyok! Asszonyok! Regina: Értesz is te a zenéhez! Cicelle: Néhány kantátát ismerek! Regina: Ördög kantátázzon a hátadon minden éjjel! Cicelle: Pokol szele durrantson az orrod alá! Regina: Neked pokol se kell hozzá, durrogat az urad eleget! Mézeskalácsos: Szép asszonyok ilyen mocskos szájjal! Cicelle: A saját házam előtt azt mondok, amit akarok! Regina: De az én házam előtt nem! Regina: Féltékeny vagy, neked udvarolt, mégis engem vett el! Cicelle: Mert muszáj volt! Regina: Még, hogy muszáj? Cicelle: Kinek domborodott a hasa, az enyém? Regina: És ha domborodott? Én hat gyereket hoztam a világra, neket egyet se sikerült! Cicelle: Mert nem akartam! Regina: Fél karodat odaadnád egy ekkora kölköcskéért! Cicelle: Van a húgomnak négy, ha babázni akarok, átmegyek hozzá! Regina: Más a saját, mint a másé! Cicelle: A gatyátokból is kieszik az a sok gyerek! Regina: Először visz, aztán hoz! Cicelle: Mit hoz? Szégyent? Regina: Vénségemre lesz, aki szeretget! Cicelle: Majd éppen téged! Regina: Ha megbetegszem, mind engem ápol! Cicelle: Meg a szomszéd lovát! Regina: Édes tejjel itatgat… Cicelle: Inkább ecettel! Regina: Foszlós kaláccsal etetget… Cicelle: Vagy száraz kenyérrel! Regina: Te meg ott senyvedsz az ispotályban! Cicelle: Van annyi pénzem, hogy három kirurgust fogadok, ha kell! Regina: Kell is, hogy kigyógyítson a francbetegségből! A két férfi alig tudja elvonszolni egymástól az asszonyokat

Mézeskalácsos: Asszonyok! Asszonyok! Nincs szégyen bennetek?! Gyertyamártó: Kinek a furulyája? Regina: Ugyan kié?! A kisbíróé! Cicelle: De jól ismered! Regina: Te meséltél róla! Cicelle: Láttalak vele a bokorban! Regina: Engem ugyan soha! Cicelle: Mert neked a sok is kevés! Regina: Ami van az is teher! Cicelle: Remélem az urad hallja! Mézeskalácsos: Még hogy bokor… Gyertyamártó: Bolondbeszéd, szomszéd! Regina: Nem hallja az már, csak a déli harangszót! Cicelle: Megpimpósodik a matrac alattad! Regina: Azért néha kivágja a rezet. Cicelle: Az enyémet úgy kell hessegetni. Regina: Mindenkinek a maga keresztje! Cicelle: Amíg hordjuk, bírjuk! Regina: Az uram hordaná, de nem nagyon bírja. Cicelle: Ha akartam volna, elvett volna! Mézeskalácsos: Én ugyan soha! Regina: Vidd, ha annyira kell! Cicelle: Minek? Koporsószögnek? Regina: Nekem annak se elég. Cicelle: Pedig hogy csapta a szelet! Regina: Most már csak a guta csapdossa, ha csapja! Gyertyamártó: Tényleg udvaroltál neki?! Mézeskalácsos: Dehogy! Dehogy! Cicelle: Bizony, hogy! Gyertyamártó: Azt mondtad, soha senkid nem volt rajtam kívül! Regina: Csak kettő: a fű meg a fa! Cicelle: Te beszélsz? Hozzád járt szabadnapra az egész várőrség! Regina: Mert mézes bort árultam! Cicelle: Bort azt persze, te voltál mellé a méz! Mézeskalácsos: Ez igaz? Regina: Csak nem hiszel egy ilyen mindenki babájának!?

A Gyertyamártó a maga lassú módján kezd méregbe jönni Gyertyamártó: Beszélj rendesen a feleségemről, mert ellátom a bajod! A Mézeskalácsos hirtelenharagú, ő gyorsan gurul dühbe Mézeskalácsos: Gyertyamártó: Mézeskalácsos: Gyertyamártó: Mézeskalácsos: Cicelle: Gyertyamártó: Mézeskalácsos: Gyertyamártó: Mézeskalácsos: Gyertyamártó: Regina: Mézeskalácsos: Gyertyamártó: Mézeskalácsos: Regina: Gyertyamártó: Mézeskalácsos: Cicelle: Gyertyamártó: Mézeskalácsos: Gyertyamártó:

Nyúlj csak hozzá, egy hétig ápolnak utána! Könnyű annak, aki kocsmában gyakorol! Honnan tudod, ha nem vagy ott? Egyszer-egyszer benézek, na és?! Naponta hányszor? Reggeltől estig… Bármikor megyek, ott támasztod az asztalt! Te se a templomban harsogod az Ave Máriát! Egész nap a tűz mellett, megszomjazik az ember gyereke! A kemence körül, kiszárad az ember! A feleséged meg nyújtófával vár haza! Megérdemelné! A tied is megpörköli a talpad! Azt csinál, amit kedve tartja! Nem tartozik rád! Rád se az enyém nyújtófája! Ne hagyd magad, lelkem! Pokolravaló némber! Fogd a szád, vagy beverem! Adj neki! Gyere, ha mersz! Kitekerem a… Letépem a…

A két férfi egymásnak esik, birkóznak, az asszonyok bíztatják őket Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle:

Csak a fejét! Vigyázz, bicska van nála! Lyukaszd ki! Ne sajnáld! Üres a diója, kopogtasd meg! Üsd, nem apád! El ne ereszd!

Regina: Tépd le a fülét! Cicelle: Ne a fülét, a furulyáját! Gyertyamártó: Mit akarnak mindig a furulyával?! Regina: Nagyon érti a muzsikát a feleséged! Mézeskalácsos: Nem bírom tovább! Gyertyamártó: Alig kapok levegőt! A két férfi kimerülten egymásnak dől Mézeskalácsos: Megbolondultunk, komám, hogy az utcán egymást? Gyertyamártó: Inkább gyere be egy pohár borra. Cicelle: Csak nem ülsz ezzel a senkiházival egy asztalhoz? Regina: Csak nem iszol ennek a sehonnainak a borából! Mézeskalácsos: Beszélj tisztességgel a komámról! Gyertyamártó: Még egy rossz szó és az ajtófélfa adja a másikat! Cicelle: Azt próbáld meg! Regina: Komád a rossznyavalya! Mézeskalácsos: Csúnya szád van, asszony! Gyertyamártó: Ráült az ördög azzal a szőrös farával! Regina: Téged meg is csókolt vele! Most a két asszony szövetkezik a két férfi ellen Cicelle: Még hogy csúnya szád van! Regina: Hallanád, mikor szitkozódik otthon! Cicelle: Az enyém se megy szomszédba, ha káromkodni kell! Regina: Lehozza a fűzfáról a fütyülő rézangyalt is! Cicelle: A kandúrom padlásra költözik, ha rájön a hoppáré! Mézeskalácsos: Fogd be, asszony! Gyertyamártó: De az a furulya… Regina: Hajnalban kezdi… Cicelle: …éjjel végzi be! Regina: Ordibál, parancsol… Cicelle: …követel, fenyeget! Regina: A sok kölyök visít! Cicelle: Megszalad a keze! Regina: Ha csak a keze!

csépeljük

Cicelle:

Mesélj, szomszédasszony!

A két asszony mutogatja magán a sérülések helyét. Regina: Nézd! Egy lábos forró szirup! Cicelle: Hú! Mézeskalácsos: Véletlenül rádőlt… Regina: Véletlenül, persze! Cicelle: Ezt a lapátnyéllel! Regina: Hú! Gyertyamártó: Leesett a polcról! Cicelle: Éppen a kezedbe! Regina: Ezt itt a rádlival! Cicelle: Hú! Ezt az akasztóval! Regina: A szekrénynek lökött! Cicelle: Átestem a padon! Regina: Tükröm is összetört! Cicelle: Kilenc tányér bánnta! Regina: Hej, ha tudtam volna! Cicelle: Ha sejtettem volna, édes lányságomban! Regina: Ártatlanságomban! Mézeskalácsos: Elég, asszonyok! Mindennek van határa! Regina: Csak a férfiak álhatatlanságának nem! Gyertyamártó: Csúffá teszlek, ha nem hagyod abba! Cicelle: Lássuk, ha bátor vagy! Gyertyamártó: Ha csak az kell! Regina: Mi van szájhős?! Mézeskalácsos: Szájhős én? Na megállj! A férfiak nekimennek a feleségüknek, az asszonyok védekeznek Regina: Poroszlókkal vitetlek el, ha hozzámérsz! Cicelle: Magad mosod a gatyád, ha csak egy ujjal is! Mézeskalácsos: Kapjalak a kezem közé…! Gyertyamártó: Ha megfoglak…! Regina: Vigyázz mert sikítok! Mézeskalácsos: Felőlem! Cicelle: Zsandárért kiáltok!

Gyertyamártó: Majd pont terád hallgat! Regina: Micsoda férfiak! Cicelle: Micsoda népség! Regina: Micsoda világ! Cicelle: Följelentem a bírónál! A két nő nekiesik a két férfinek, összegabalyodnak, nem világos melyik testrész kihez tartozik Regina: Kapd el, Cicelle! Cicelle: Elejbe, Regina! Mézeskalácsos: A fejemet ne! Gyertyamártó: A lábamat hagyd! Regina: Csak nem tűröm, hogy egy ilyen… Gyertyamártó: Ne merd a feleségemet gyalázni… Cicelle: Ha egy ujjal is hozzányúlsz… Mézeskalácsos: Ereszd el! Gyertyamártó: Ha én egyszer megmarkolom! Cicelle: Kerüljön csak a kezembe! Regina: Hiszen ez az enyém! Cicelle: Nem az enyém! Gyertyamártó: Fogom már a bestyét! Mézeskalácsos: Nem eresztem! Cicelle: Ott ne! Regina: Akárhol! Gyertyamártó: Többé el nem engedlek! Mézeskalácsos: Talán mégis! Cicelle: Ez fáj! Regina: Azt akarom! Gyertyamártó: Hát a tiéd?! Mézeskalácsos: Ki másé?! Cicelle: Elég legyen! Regina: Melyik az én kezem? Gyertyamártó: Ez nem lehet! Regina. Pedig az! Cicelle: Nem hagyod békén az uram?! Regina: Te az enyémet!

Mézeskalácsos: Gyertyamártó:

Fussuk amíg lehet! Nyúlcipő, komám!

A férfiak bemenekülnek a műhelyükbe Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle:

Na, ezeket elintéztük! Ezek jól megkapták! Ennyit ér a férfiak bátorsága! Két gyönge nőtől inukba szalad a hősiesség! Vagy a nadrágjukba! Azt is mi szapulhatjuk utána! Mint a kergült medve! Rosszul ébredt, aztán velem veszekszik! Hajnal óta morgolódik! Megérdemelné, hogy kiklopfoljam! Nem ártana neki! Egyiknek sem! Mi itt békésen beszélgetünk, ők kirontanak a műhelyből, nekünk esnek, lehordanak mindennek… Hogy ilyenek vagyunk, meg olyanok… Lusták, rendetlenek… Pedig az én házam olyan, mint a patika! Enni lehet a konyhám kövéről! Szemünkre hányják, hogy túl szépek vagyunk… Hogy megakad rajtunk a férfiak szeme… Féltékenyek még a kapufélfára is… Ha tehetnék, asztal lábához kötöznének… Pedig nálunk tisztességesebb asszony nincs a városban! A szemem se merem fölemelni, mikor templomba megyek, nehogy megszóljanak! A szégyentelenek! Lahonya gazemberek! Mért nem hagyod ott? És a sok gyerek?! Nem hagyhatom mostohára! De te? Egyedül éhen halna, még egy rántottát se tud megsütni! Két ilyen áldott lelkű asszonyt, mint mi! A szentek is hozzánk járhatnak tanulni!

Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina:. Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle: Regina. Cicelle: Regina: Cicelle: Regina: Cicelle:

Az oltárról egyenest! Hogy mehettem hozzá ilyen fickókhoz! Ilyen kákabélű… …eszekevés… …bödönfejű… …savanyúvendel… …kókadt farkú… …barázdabillegetőhöz?! Nananana! Lassabban a testtel! Nem lehet minden férfi akkora, mint a vázsnoki (ide mindig a szomszéd falu neve kerül) templom! A férjemre célzol? Ki másra? Szádra ne vedd! Faromra se, nemhogy számra! Akkora, amekkora, de rendes ember! Nem lehet minden férfi hosszú, mint a paszulykaró! Lehet, hogy hosszú, de az ágyban is az! Jobb szeretem, ha találékony! Kicsi férfi szaporább! Elunod, mire végére ér! Ne merj a férjemre rosszat mondani! Hiszen te szidtad! Akkor szidom, amikor akarom, mert az enyém, de mástól nem tűröm! Kell is nekem! Mégis megfogdostad! Fogdosta a hóhér! Láttam, amit láttam!

A két asszony egymásak esik

4. jelenet A tömegből kilép a Garabonciás diák és közéjük áll

Garabonciás: Szép asszonyok, jó asszonyok, adnátok egy pohár tejet a szegény vándornak? Cicelle: Segítség a sátán! Regina: Szaladjunk! Garabonciás: Ne fussatok! Cicelle: Ki vagy te? Regina: Az ördög maga! Garabonciás: Csak egy jámbor diák! Hallottam az ordítozást, mondom, megnézem, kit nyúznak. Cicelle: Ha közelebb jössz… Regina: Ha hozzám érsz… Cicelle: Lányt csinálok belőled… Garabonciás: Ilyen remek asszonyok és ennyire vérszomjasak! Úgy jártok, mint a Zarád-forrás szépasszonya. Regina: Az hogyan járt? Garabonciás: Valaha régen, Mánfa fölött a Mecsek szívében lakott egy szegény asszony, Zarádnak hívták. Annyira szegény volt, hogy fakérgen élt, makklisztből sütött kenyeret. Arra járt a király vadásza… Cicelle: Melyik királyé? Garabonciás: Béla királyé, aki Bizáncban nevelkedett a császár udvarában, ő hozta haza magával ezt a vadászt. Regina: Aki a tatárt kergette? Garabonciás: Nem, eggyel korábbi. No, éppen arra űzött egy tizenkét ágú gímet, mikor megpillantotta az asszonyt. Annyira megtetszett neki, hogy elkapta, hiába sírt, kiáltozott az asszony, bizony erőszakot tett rajta… Cicelle: Ó, a szégyentelen! Regina: Mindjárt elszédülök! Garabonciás: … aztán, hogy ki ne tudódjék, megölte, föld alá temette. Ahelyütt a földből forrás fakadt. Valahányszor arra tévedt egy legény, a tündérré vált asszony odacsalogatta, vízbe fojtotta, testét gömbölyű kővé változtatta. Regina: meg is érdemelték! Cicelle: Úgy kellett nekik! Garabonciás: Ne legyetek ennyire kemények! Cicelle: Akkor te nem tudod mi a kemény! Garabonciás: Meg ne mutasd!

Regina. Aztán mi történt? Garabonciás: Gyűltek, gyűltek, magasodtak a kövek végül annyi lett, hogy belezuhantak a forrásba és eltömték a nyílását. Azóta a tündér nem tud előbújni, aki arra jár hallja a sírását, sikoltozását, hogy a háta is beleborzong… Regina: Engem is kilelt a hideg! Cicelle: Mi a mese tanulsága? Regina: Ha egy férfi erőszakos, vízbe kell fojtani! Garabonciás: Nem egészen… Cicelle: Jobb engedni, mint hogy elrekkentsenek… Garabonciás: Ez se pontos… Cicelle: Csak akkor marad nyugton a férfi, ha kővé változtatjuk. Garabonciás: Nem talált! Regina: Ha a rosszaságot gonoszsággal viszonozzuk, mi isszuk meg a levét. Garabonciás: Ez az! Cicelle: Én ugyan nem! Az én házamban az történik, amit én akarok! Garabonciás: És az urad? Úgy tudom akkora nagymarha ember, mint az ajtófélfa. Cicelle: Hát nem kicsi. Garabonciás: Akkor meg? Cicelle: Rendszerint én is azt akarom amit ő, így nincs vita köztünk. Regina: Az enyém hosszú, magas, inas, igen gyors a keze… Garabonciás: Vagyis? Regina: Meg kéne tanulnom hirtelen elugrani… Garabonciás: Okos fehérnép! Regina: Már én pedig nem ugrálok senki elöl! Cicelle: Nincs is rá szükséged. Olyan jámbor a férjed, hogy kenyérre kenheted vaj helyett. Regina: Te se panaszkodhatsz, a tied fél évben, ha egyszer szól hangosan, azt is megbánja. Garabonciás: Akkor mi a vita tárgya? Cicelle: A kötél! Garabonciás: Miféle kötél? Regina: A szárítókötél! Garabonciás: Az amin gatya a zászló? Cicelle: Éppen, hogy az!

Én is mostam, ő is. Én is teregetnék, ő is. Mi ebben a gond? Elég széles az utca, elég hosszú a kötél… Márpedig nem tűröm, hogy ő teregesse fölülre a ruháit, az enyémek meg alul maradjanak! Cicelle: Akkor is én teregetek fölébe! Garabonciás: Mért nem fordítjátok el a csigát? Egymás mellé kerül a két kötél, egyikteké se jut alulra… a nap is jobban süti… Cicelle: Milyen igaza van! Regina: Elfordítom a csigát! Cicelle: Én fordítom el! Regina: Én mondtam előbb! Cicelle De én érek föl hamarabb! Regina: Nem vennék rá mérget! Cicelle: Már itt se vagyok! Regina: Nyomomat se látni! Regina: Cicelle: Garabonciás: Regina:

A két asszony beszalad, a diák énekel lent, fölt Regina és Cicelle elfordítják a csigát és fölcsíptetik a ruhákat. Garabonciás: (Uccu dárom, madárom dallamára) Hej, madárka, madárka, Hová raktad a fészked? Ej, haj, rezeda! Hová raktad a fészked? Cicelle:

Ahelyett, hogy itt kornyikálnál, keress magadnak valami munkát!

Garabonciás: Kiskertemben izibe, Kétágú fa közibe Ej, haj, rezeda!! Kétágú fa közibe! Regina:

Ilyen csavargókkal van tele a város!

Garabonciás: Ha hozzám nyúlsz, megbánod! Jól a kezedre vágok

Ej, haj, rezeda!! Biz a kezedre vágok! A Mézeskalácsos és a Gyertyamártó kijön a műhelyből és csatlakozik Együtt:

Virágzik az almafa Két asszony ül alatta Ej, haj, rezeda Két asszony ül alatta Kerüld messze - jobb ha félsz, ha elkapnak, addig élsz Ej, haj, rezeda Ha elkapnak addig élsz!

Ördöngös Matilda Szereplők: Matilda, a szabó zsémbes felesége Csutka Áron, bikali szabó - jámbor ember Garabonciás diák Rica, szomszédasszony

1. jelenet: A szabó háza – cégtábla jelzi mesterségét - , mellette udvar kecskékkel, oldalt vagy hátul disznóól. A házból harsány ének hallatszik: a szabó énekel munka közben. Rica, a szomszédasszony, aki az udvart söpri egyre közelebb söpörget. Szabó

Egy kecske a káposztát a kertből ellopta A gazda haragjában a kést belédobta Hát összegyűlt a sok kecske, hogy megsirassa őt És sírjára felírták a következőt: Egy kecske a káposztát…

Az éneket Matilda pörölése szakítja félbe. Borulnak a székek, törnek a tányérok. Matilda:

Szabó: Rica: Matilda:

Szabó: Rica: Matilda:

Rica: Matilda:

Csöndet! Aludni akarok! Hiába kértem, könyörögtem, ne verj fel ezzel a szörnyű kornyikálással már kora hajnalban! Alig kel fel a nap, te már harsogsz, hogy potyognak tőle a cserepek… Menten szétszakad a fejem! A könnyeim is kicsordultak… Hiszen mindjárt dél, kedvesem… Kezdi már! Ha egyszer azt mondom, hajnal van, akkor hajnal! Ne vitatkozz örökké! Bármit mondok, mindjárt belekötsz! De elegem van! Elegem, elegem, elegem! Majd én megmutatom mi a rend! Ne kezdd a vitát kora reggel… Eszemben sincs vitatkozni… Szerencsétlen ember… Itt minden az enyém! A házat a hozományomból vettük, még a cérnát, amivel varrsz, azt is én vetettem, te szegény voltál, mint a templom egere, nem hoztál mást magaddal, mint a pucér feneked! Ilyen asszonyt! Az történik, amit én akarok vagy szedheted a sátorfádat!…

Kinyílik az ajtó, kiröpül rajta néhány lábas, fél pár csizma és a macska… Matilda: Szabó:

…ha pedig énekelni akarsz, mars az udvarba, ott nyekereghetsz a kecskéknek, azok biztos örülnek neki… Hajnalban kihajtottam őket…

Matilda: Szabó:

Akkor a birkáknak, nekem mindegy csak én ne halljam! Nem énekelek, ha nem akarod….

…végül kirepül a szabó, utána a próbababa rajta félig kész kabát. Matilda: Rica: Szabó: Matilda: Szabó: Matilda:

Takarodj! Takarodj, míg szépen vagy! Ennek is kár volt felkelnie! ….de kedvesem… Semmi kedvesem! …semmi hízelgés! Hogy készül el a kabát, ha… Varrj a birkák között vagy a tyúkólban!

Kiröpül a kabát ujja is, mögötte Matilda egy szál pöndölyben, rendetlenül, kócosan. Rica félrehúzódik, a söprűnyélre támaszkodva élvezi a műsort Matilda:

Szabó: Matilda:

Szabó: Matilda:

Rica:

…nem elég, hogy otthagytam érted apámat, anyámat, a szülői házat, nem elég, hogy elhittem, mikor azt ígérted én leszek a falu leggazdagabb asszonya, mert arany lakozik az ujjaidban, hogy magának a királynak varrod majd a hacukát, hogy hozzád jár az egész vármegye tunikát varratni, mert egyenesen a francia császár udvarából, a török cár portájáról hozatod a selymet, bársonyt, tafotát, nem elég, hogy becsaptál, átvertél, megcsúfoltál azzal, hogy ágrólszakadt, faluvégi szabónét csináltál belőlem… …hiszen dolgozom… …dolgozol, dolgozol, éppen ez a baj, hogy éjjel-nappal dolgozol ahelyett, hogy pénzt keresnél! Nézd meg a többieket, a házukban porcelán edények, az udvarukban tehén, disznó, liba, kacsa, rugós hintón járnak, négy fehér ló elé fogva, kívül arany, belül selyem, nem elég, hogy egyenesen Budára kocsiznak föl bálba, mulatságba, én meg itthon rostokolhatok, se pénzünk, se hintónk, csak ez a néhány árva kecske, birka… …nem tehetek róla, hogy… …nem tehetsz, nem tehetsz! Nyámnyila szerencsétlen birka vagy magad is! Már legénykorodban lanyha voltál, csak a szád járt, de ha tettekre került a sor, úgy kellett előrángatni a kemence sutból! Ezen nem csodálkozom…

Matilda:

Sose viszed semmire, én meg itt nyomorgok melletted, mosom a gatyádat, suvikszolom a csizmádat, főzöm a káposztalevest, és szégyenkezem a gazdag iparos asszonyok előtt… de elegem van! Vége! Itt hagylak! Hazaköltözöm anyámhoz!

Matilda berohan, bevágja az ajtót. Szabó:

Adná Isten! Ekkora gyertyát gyújtanék Máriának… nem… ekkorát… mégsem, ekkorát, ha megszabadítana ettől a hárpiától.

Rica közelebb merészkedik a kerítéshez Rica: Szabó: Rica: Szabó: Rica: Szabó:

Dörög az ég, Áron bácsi? Viharra áll ma reggel! Csattognak a villámok? Jó asszony különben az én Matildám… …csak az ördög rossz, hogy el nem viszi… … szorgos, dolgos, takarékos a szentem, élére rakja a garast, jól főz, rendet tart, amikor kedve van hozzá, csak az a kapunyi szája ne volna… és az mindig nyitva ne volna…

A szabó fölállítja a próbababát az és helyére illeszti az egyik kabátujjat. …ha veszekedni kezd… vége a világnak, potyognak a cserepek, hullik a vakolat, maga a pokolbéli ördög is elmenekülne előle… Rica sikkant, ott áll közöttük a diák - lobogó fekete köpönyege alatt szegényes ruha, vállán bőrzsák, hóna alatt mandolin. Rica: Szabó: Rica: Diák: Rica: Diák: Szabó: Diák:

Az ördög! Megjelenik, ha hívják! Meneküljünk! Ne fuss, szépségem! Jött a Matildáért! Szegény vándordiák vagyok, nem Lucifer! Pedig már reménykedtem… Miben?

Szabó: Rica: Szabó: Rica: Szabó:

Hogy te vagy a Belzebub, és jártodban keltedben magaddal viszel innen egy nagyszájú, örökké morcos, zsörtölődő… Üssön a szájára, ki ne mondja! Mért ne mondanám? Még meghallják odalent… Badarság!

A diák átugrik a kerítésen Diák: Szabó: Diák: Szabó:

Befogadna-e éjszakára kosztra, kvártélyra, mester uram! Nem kérek sokat, csak egy pohár kecsketejet, fejem alá szalmát. Szívesen, ha van benned elég bátorság szembenézni a feleségemmel! Találkoztam némettel, törökkel, tatárral, csak nem ijedek meg egy asszonyszemélytől! Asszony, asszony! De milyen asszony! Az erdő is lángra kap, ha megszólal!

Matilda kirobban az ajtón. Kicsit rendbe szedte magát, felöltözött. Matilda: Rica: Matilda:

Diák: Matilda: Szabó: Matilda:

Ne a szád járjon, hanem a kezed! Itt van már! Azt ígérted a bírónak, holnapra kész leszel a kabátjával, és hol tartasz? Külön az ujja, külön a gallérja… Csak fecsegsz ahelyett, hogy… Ki ez itt?! Szegény vándorló diák vagyok… Hol jött be, hiszen zárva a kapu? A kerítésen… Hogyan?! A kerítésen, mit egy rabló, egy betyár?

Fölkap egy seprűt, nekimegy a diáknak. Mit?… átugrálni tisztességes emberek kerítésén?… Ismerem én az ilyeneket! Úgy tesznek, mintha kettőig se tudnának számolni, amikor meg félrefordul az ember kilopják a tyúkok alól a tojást, a kéményből a füstölt kolbászt, a tehénből a borjút, ismerem a fajtádat csibész gazember, és ha el nem hordod az irhád, aprófát hasítok belőled és veled fűtöm be a kemencét…

Diák: Matilda: Rica: Matilda: Rica: Matilda: Rica: Matilda:

Csak szállást kérnék egyetlen éjszakára… Még mit nem?! Hogy kirabolj, legyilkolj?… Takarodj, míg el nem vitetlek a zsandárokkal… Ne emlegess zsandárt, mert megjelenik! Te meg mit állsz itt, Rica! Nincs dolgod otthon? Állok, ahol akarok! De az én kerítésem mellett! Saját portámon állok! Onnan leselkedsz! Majd adok én…

Matilda haragja Rica felé fordul, nekimegy a söprűvel Rica: Matilda:

Hücs malac! Még kitöröd a kerítést! Ne malacozz, mert…

Rica fölkapja a saját söprűjét Rica: Matilda: Rica: Matilda: Rica:

Mert mi lesz? Lesöpröm a képedről a vigyort! Előbb én sikálom ki a szádat… …kapjalak el… …a söprűm éppen belefér!

Párbajt vívnak a kerítés fölött a söprűikkel. Matilda: Rica: Matilda: Diák: Matilda: Rica: Matilda: Rica: Matilda: Szabó: Rica:

Gyere csak közelebb! Majd ha bolond volnék! Gyáva! Inkább okos… Ne szóljon bele! Már lánykorában is nyüstölte a legényeket! Meg is érdemelték! Menekülted előled, mint a féregbogártól! Magad vagy a féreg! Hagyjátok abba… Ez a szegény férgecske, ez a szabó is véletlenül kérte meg a kezed!

Matilda: Rica: Matilda: Szabó: Rica: Szabó: Matilda: Rica: Szabó: Matilda: Rica: Matilda: Szabó: Rica: Matilda: Rica: Szabó: Matilda: Rica: Diák: Matilda: Rica: Matilda: Rica: Matilda: Rica: Szabó: Matilda: Rica: Matilda: Diák: Matilda:

Egy évig koslatott utánam! Aztán becitáltad a pajta mögé! Nem citáltam, jött, mintha madzagon húznák! Ajaj! Mézesmadzag… Ott kapott rajtatok az apád! Mekkora marhanagy ember volt, isten nyugtassa… Hagyd ki a papuskát! Kötélen vitte a pap elé, el ne szaladjon! Bár futottam volna! Nem kellett ennek kötél! Maga jószántából jött, mint a kisbárány! Láttam, amit láttam! Mit láttál, mit láttál?! El nem mondd már! Harmadnapra is egyedül háltad el a házasságod Már ez elő éjjel magam alá gyűrtem! Gyűrni gyűrted, máig se simítottad ki! Igaz ami igaz… Majd kisimítom én a te képedet! Asszonykorodban meg… Egyre érdekesebb! Mi közöd! Nyikorgott kiskapu éjjelente! Mert örökké leskelődöl! Csak a legényeket számolom a bokorban! Utánad csak a szél fütyült! Mindig nagyobb volt a farod, mint az eszed! Édes Matildám… Hallgass! te vagy az oka az egésznek! …mert nem láttad el a baját időben a nyüstölővel! Adok én nyüstölőt! Két ilyen szép asszony… Te is kaphatsz!

Matilda nekiront a diáknak is – két fronton vív. A diák elkapja a seprűt úgy hátrál, körbekeringőzik a szabót.

Diák: Matilda: Diák: Matilda: Rica: Matilda: Diák: Szabó: Diák: Matilda: Diák: Matilda: Diák: Rica: Matilda:

Lassabban, szépasszony! Inkább gyorsabban! Akkor most ad vagy nem ad? Fogod be, szemtelen! Tessék! Már híre ment! Mi nem kéne! Semmi más, csak szállás! annak semmi akadálya… …megalszom az istállóban is… Egy ilyen semmirekellő léhűtő az én tisztességes fedelem alatt… …az ólban is a birkákkal… Hogy ellopjad, elhajtsad, megfejjed?… Szavamra, sosem fejtem birkát… Pedig itt találsz egyet! Egy kivénhedt jerkét… Tűnj le, mert te is kaphatsz!

Matilda nekiindul, Rica eltűnik. Szabó: Matilda:

Szabó: Matilda: Szabó: Matilda: Szabó: Matilda: Diák: Matilda: Szabó: Diák: Matilda:

De kedvesem… egyetlen éjszakára… semmiség… Te is a pártját fogod?! Nem csoda, ha szegények vagyunk, falu szégyene, ha ingyen szállást adsz minden jöttmentnek… még a végén meghívod vacsorára, elmész vele a kocsmába, berúgsz, mint a dromedár, részegen felgyújtod a házat, földönfutóvá teszel engem és a gyerekeidet… Hiszen nincs is gyerekünk! Mert még azt se tudsz csinálni… Próbálom, próbálom… Másoknak öt-hat csúszkál-mászkál az udvaron, nálunk meg… Ha nem ád az Isten… Ennek a semmirevaló Ricának hármat is adott! Nincs is szebb, mint egy kölyköcske… Mert annak az ura nem ilyen lanyha, pöttyeteg, szerencsétlen! szerencsétlen az vagyok. De hogy pöttyeteg! Vannak gyógyfüveim… egy heti kúra után kéményre száll a gólya… Meg akarsz mérgezni? Gyalázatos gyilkos! Gyilkos! Segítség…

Rica most a nézők között van. Rica: Matilda: Rica:: Matilda: Rica:

Itt a segítség, ha magad nem bírsz vele? Megint itt vagy? De csinos legényt fogtál a söprűddel! Nem legény ez, hanem maga az ördög! Ördög?!

Rica visít, a diák hirtelen elengedi a söprű, Matilda a fenekére huppan. Matilda: Szabó: Rica: Diák: Rica::

Te meg csak állsz? Mit kéne? Az ördög! Ott szalad! Kapjuk el a bestyét!

Meghatározhatatlan irányba mutat, fölkap egy kukoricaszárat, és a nézők között kergetik az ördögöt. A szabó próbálja menteni a próbababán lévő kabátot. Diák: Szabó: Matilda: Rica: Szabó: Matilda: Diák: Rica: Diák: Szabó:

Ott! A sarokban! A kabát!… a kabát… Arra futott! Kerítsd! Kerítsd! Csak a kabátot ne! Nem látom! Hol van? Olyan kis fekete! Hatalmas vörös! Az nem az… az más! Végül is mit kergettek?

Matilda fölkapja a seprűjét, beleveti magát a forgatagba Matilda: Szabó: Diák: Rica: Diák:

Az ördögöt, ki mást… ez is a te hibád! Mi közöm az ördöghöz… A fészer felé! Hosszú kék! Az a farka!

Matilda: Rica: Szabó: Matilda: Rica: Diák: Rica: Diák: Matilda:

Itt a patanyoma! Duplakörmű! A kabátot ne! Kérem… kérem… Csak a fejét! Hol van? Majd én… majd én… Jaj a szoknyám! Az ól felé! Jaj, a réklim… Ne eresszétek! Megfogta a lábam! Szűzmáriaszentjózsef! A nyomomban van… Segítség! Áron, te ezt hagyod? Segítség!

Matilda keresztültörtet a nézőkön, berohan a birkaólba, a diák hirtelen rázárja az ajtót. Matilda tovább sikítozik, bentről kivehetetlen zajok szűrődnek ki. Diák: Rica: Diák: Rica: Diák: Szabó: Rica: Matilda: Diák: Matilda: Rica Matilda: Szabó: Diák: Szabó:

Elkaptuk! Tartsd, ki ne szökjön! Nem menekülsz sátánfajzat! Támasszuk be, nehogy kiszökjön! Ordíthat a bestye! Hol a feleségem? Épp most viszi az ördög! Eresszetek ki! Van eszünkben! Szűzmáriaszentjózsef! Megkarmolt! Milyen? Kicsi… szőrös… Megharapott! Jövök már! Édes feleségem… Ki ne eressze! Sose kapjuk el még egyszer! De Matilda…

Az ólból csattanások, Matilda harci kiáltásai és egy macska nyávogása hallatszik. Diák: Rica: Diák: Szabó:

Ne őt sajnáld, hanem az ördögöt! Már most visszakívánkozik a pokolba… …és ezerszer bánja, hogy idemerészkedett… Nem hagyom annyiban!

A szabó harciasan felkap egy fedőt és egy villát, rohamra indul Szabó:

Jövök már! Matilda!

A diák elveszi tőle a villát Diák:

Tedd le, mester uram, még megszúrsz valakit. Bízzuk ezt Matildára és az ördögre… egyik se erősebb, ravaszabb mint a másik… hadd mérkőzzenek meg kedvükre… amelyikük győz, az jön ki épségben. Ha a feleséged, boldogan éltek, míg meg nem halsz, ha az ördög, csapdába csaljuk és agyonverjük.

Hirtelen csend lesz az ólban, valamennyien óvatosan lopódznak az ajtó felé Szabó: Rica: Diák: Szabó: Rica: Diák: Rica: Diák: Szabó: Diák: Szabó: Rica: Szabó: Diák: Szabó: Matilda: Szabó: Diák: Matilda:

Uramatyám! Megölte! Ó, szegény! Biztos életben van… Szegény Matilda! Szegény ördög! Korai siratni… Jaj, de félek! Megvédlek… Csak óvatosan, az ura vérmes ember. Vajon ki győzött? Matilda! Semmi! Matilda… válaszolj, szépségem… Semmi. Matilda… szólj már, kedveském… Rosseb, aki megeszi! Él! De mi lett az ördöggel? Eresszetek ki, mert megbánjátok! Pokol tüzét hozom rátok, amíg éltek keserülitek!

Döngeti az ólajtót

Diák: Matilda: Rica: Diák: Matilda: Szabó: Matilda: Diák: Szabó: Rica: Szabó: Matilda: Szabó: Diák: Matilda: Szabó: Matilda: Szabó: Rica: Szabó: Matilda: Diák: Rica: Szabó: Rica: Matilda: Diák: Rica: Diák: Matilda: Szabó:

Megállj Áron, kapjalak csak el! Kikaparom a szemed, pucérra vetkőztetlek, úgy söprűzlek végig a falun világ szégyenére… Ez nem lehet asszony… ez az ördög maga! …nem lesz éjjeled, nem lesz nappalod… Tud ez különbet is! Csak hallaná, ha esténként rájön a hoppáré… Akkor épp jókor jött az ördög… …az ördög! Ott villog a szeme! Mint a parázs! Segítség! Jaj, szegény kicsikém! Te meg ne óbégass, hanem eressz ki! Hiszen ez tényleg nem az ő hangja! Ki másé volna? …az övé visítósabb! Matilda! Hozd a baltát… Ez valóban nem… …hanem az ördög maga! …ne sajnáld az ajtót! Mernék én baltával? Ennek is te vagy az oka! Kerüljek csak ki… Dehogynem ez ő! Nem is hasonlít! Csak megismerem a saját feleségem hangját… … aprófát hasogatok a hátadból! Be akar csapni, ezért utánozza Matildát! De nem baj! Elkapjuk! És ha ő az erősebb? Ki? Az ördög! Kinyitni! Kinyitni! Ravasz a bestye! Hanem rajtunk nem fog ki! Mire készülsz? Elkapjuk! Összetörlek benneteket! Jövök, kincsem!

A diák lekap a szárítókötélről egy nagy lepedőt: szervezni kezdi az ördögfogást Diák:

Én hirtelen kinyitom az ajtót, erre az ördög kirohan, ráborítom a lepedőt…

Rica: Diák: Rica: Matilda: Diák: Rica:: Diák: Rica: Diák: Rica:: Matilda: Diák: Rica: Szabó: Matilda:

Nem jó! És ha kigyullad a pokoli lángtól? Ha kigyullad rápössentek! Mindjárt más! Pössentesz ám, tudod mire! Ráborítom a lepedőt, ti meg addig ütitek, amíg ki nem leheli azt a fekete lelkét… És a maradékéval mit csinálunk? Tűzre vetjük! Nem jó, megszokta a pokolban a forróságot… Vízbe dobjuk! Ott az az üres vizeshordó, belegyömöszöljük, ráverjük a fedelét, ki nem mozdul ítéletnapig! Följelentelek a bírónál! Álljatok mögém! Ha rajta a lepedő, ne kíméljétek! Jövünk, Matilda, megszabadítunk a kárhozottól! Itt vagyunk, drágám! Csak jussak ki egyszer!

Akcióra készen állnak az ajtó mellé. Diák: Rica: Diák:

Felkészültetek? Fel, fel! Hármat számolok és nyitom! Egy… kettő…három!

Kinyitja az ajtót, és ami kirohan, arra rádobja a lepedőt, belebugyolálja, üti a kukoricaszárral. A diák a lepedővel beirányítja a hordóba, aztán a tetejére ül, nehogy kiszabaduljon. Rica: Diák:

Megvan? Rajta ülök!

Várakozó csönd, mind az ólajtót figyelik Szabó: Rica: Szabó: Rica:

Matilda!… kedves feleségem… Itt… nincs senki csak a birkák… Hova tűntél, kincsm? Elvitte az ördög!

Matilda a hordóból Matilda: Szabó: Matilda: Diák: Szabó: Rica: Diák: Szabó: Diák: Matilda: Szabó: Rica: Diák:

Matilda: Szabó: Matilda: Diák: Matilda: Diák: Rica:: Matilda: Diák: Rica:: Matilda: Diák: Rica:: Diák: Matilda:

Dehogy vitt! Itt vagyok a hordóban és ha ki nem engedtek azonnal, gyufát hasítok belőletek, alávaló szemtelen népség… Mondja már! …beperellek, zsandárokkal vitetlek el, felakasztatlak, felnégyeltetlek… Ha ez itt bent a feleséged, hová lett az ördög? Fogalmam sincs. Belebújt Matildába! Így lehet! Rohanjunk ördögűző papért! Fölösleges! Én magam is képzett ördögűző vagyok! Eresszetek ki azonnal! Akkor gyorsan! Szabadítsd meg szegényt a gonosztól! De siess, nehogy közben elkárhozzék! Nem lesz könnyű! Az ilyen nagyszájú, veszekedős, örökké visítozó, goromba teremtésekhez különösen ragaszkodik az ördög… Eressz ki, mert megbánod! Azonnal, lelkecském! Hallod, te laskaszájú, kókafülű pipogya fráter! Nem ő beszél! Az ördög kiabál belőle! …csak kerüljek ki, söprűvel kergetlek végig az utcán, gyalázatos! Magatok is hallhatjátok! Hát beszél így egy jámbor, tisztességes asszony? Soha! …orrod megtekerem, hajadat kitépem… Fenyegetőzik így egy becsületes szabóné? Nem bizony! …csordakútba doblak, téglát hajítok utánad! Mond ilyesmit egy köztiszteletben álló, szelíd szabó felesége? Dehogy mond! Akkor világos minden: Matildába belebújt az ördög, de segítek rajta, ne szenvedjen szegény pára… Mi az, hogy pára! Asszony vagyok, nem kecske vagy tehén!

Matilda igencsak emelgeti a fedelet, a diák úgy lovagolja a hordót, mintha megvadult bikán ülne. Diák: Rica:: Matilda: Rica:

Hányja-veti a farát! Öntsük nyakon vízzel, attól iszonyodik! Majd adok én vizet! Döngessük meg, attól megrémül, csak kicsusszan belőle!

Ócska lábost, tepsit, kukoricaszárat ragadnak, körültáncolják a hordót Mind:

Ördög, ördög, szőrös ördög A pokolban forgott, pörgött, közénk pottyant le a porba! vissza veled a pokolba!

Diák:

Mikor én még legény voltam A szekerem rúdját húztam-toltam! (Ördög, ördög…) Mikor - én hatökör - házas lettem Az igát saját nyakamba tettem (Ördög, ördög…)

Diák: Rica: Diák: Rica: Szabó: Diák: Matilda:

Nézzük meg, kiment-e belőle… Vigyázzon, kicsap a lángja! Érzem itt alul a forróságot! Megperzseli, aztán sajnálhatja! Szólj valamit, galambocskám! Hogy érzi magát, Matilda asszony? Jussak csak ki innen, szíjat hasítok a hátadból, nokedlit szaggatok belőled… Még benne van!

Diák:

Újra táncolni kezdenek, ütik a hordó oldalát Diák:

Epétől sárgul a mája Fara terebélyes, nagy a szája! (Ördög, ördög…) Rosszabb, mint a török átok,

Bele-belevakulsz, ha meglátod! (Ördög, ördög…) Rica: Matilda: Diák: Rica: Diák:

Szóljon komámasszony, marja-e még a gonosz? Komádasszony a kecske fara! Bizony még marja! Tagadja a komságot! Benne még a gonosz!

Szabó: Matilda: Diák:

Csak kibújik belőle egyszer… Poroszlókkal vitetlek el… felakasztatlak! Most kell erősnek lennünk! Nem adjuk fel!

Tovább táncolnak, verik a hordót Diák:

Mint a kása szörcsög, fortyog, Mikor melléd fekszik, mortyog, hortyog (Ördög, ördög…) Süti, veti a pilláját, Úgy adja-kínálja fel az ágyát… (Ördög, ördög…)

Matilda:

Jaj, jaj, végem!… Segítség!

A tánc megáll. Diák: Matilda: Rica: Diák:

Távozott-e belőled, Matilda? Mi távozott volna? Hát aminek kell! Ami annyira kikívánkozik!

Dagy durranás, majd leveti a diákot a hordó tetejéről Matilda:

Épp most rottyant ki az átkozott!

A diák megemeli a hordó födelét, de vissza is csapja azonnal. Diák:

Ez aztán méretes!

A Diák leemeli a hordó fedelét, kibukkan az erősen megviselt Matilda. Diák: Matilda: Diák: Matilda: Diák: Matilda: Diák: Matilda: Rica: Matilda: Szabó: Matilda: Diák:

Hú, mi csoda kénkőbűz! Nem is akármekkora ördög lehetett… Megkínzott, szentigaz! Zsörtölődsz-e még az uraddal, Matilda? Soha többé, olyan leszek hozzá, mint a selyem! Hozzávágod-e a nagyfazekat fedőstül, kásástól? Soha! Inkább ezüstkanállal etetem, cifra pohárból itatom! Kizavarod-e éjszaka az ólba aludni, ha pityókásan jön haza? Dehogy, dehogy, citromos vizet itatok vele, selyem párnára fektetem! Fogsz-e még rikoltozni, mint a héjamadár? Dehogy, dehogy! Burukkolok mint a gerle! Kidobod-e a próbababámat a sárba kabátostul, gombostul? Inkább lekefélem, sarokba támasztom! Akkor kimászhatsz!

Kisegíti Matildát, a szabó karjába kapja, úgy örül neki. Szabó: Matilda:

Édes feleségem! Olyan lettél, mint szende lánykorodban! Remélem, te is előveszed a legény-természeted!

A Szabó öleli csókolja a feleségét. Rica:: Diák: Rica: Diák: Matilda: Rica: Diák: Rica: Matilda: Diák Szabó: Matilda:

Mindennek jó a vége … Csak győzedelmeskedett a jó a gonosz fölött… Aztán ha visszatérne a bestye, csak kiáltson át, szomszéd, jövök a vasvillával… Nem jön az vissza, örökre elijesztettük! Mintha itt se lett volna… Hogyan?! Hát velem mi lesz? Jöjjön át hozzám, szívesen látom! Dehogy engedem! Ágyat vetek a tisztaszobában! Jó nekem az istállóban is… Szó sem lehet róla! Hozzon szégyent rám!

Rica: Diák: Szabó: Diák: Matilda: Szabó: Matilda: Szabó: Matilda:

Szabó: Matilda: Rica: Matilda:

Épp most sütöttem meg egy libát… Jobb ha őrt állok az udvaron, nehogy visszaosonjon az a nyavalyás ördög… Azt úgy megleckéztettük, többé be nem teszi ide a lábát… Sosem lehet tudni a pokolfajzatnál… Menjünk be, édes férjem, hadd főzzem meg az ebédet… Az ott mi? Micsoda mi? Az ott! Mit keres a próbababa az udvaron? Hiszen te zavartál ki, lelkecském… te hajítottad utánam, hogy majd a lábam törte… Még hogy én?! Nem ettem bolondgombát! Mért hajgálnék próbababákat?! Hozd be azonnal! Még megrágják azok a dög kecskék a bíró úr kabátját! Hiszen a legelőn vannak… Majd hazajönnek! Kezdi már! Ennyit se lehet rádbízni? És még csodálkozol, ha elpártolnak a kuncsaftok, ha annyit se keresel, hogy rendesen megéljünk, ha csak a falu szegényei hozzák ide a rongyos gatyájukat foltoztatni! Hát ezt érdemlem én?

Matilda felkapja a seprűt, azzal kergeti a szabót, mindenki fejvesztve menekül, a diák felül a hordó szélére Matilda: Szabó:

…egész nap gürcölök, hogy a semmiből valamit csináljak, te nem kint hagyod ebek harmincadjára a bíró kabátját?… …kecskék, lelkecském, nem ebek, kecskék…

Matilda:

Kecskék vagy ebek egykutya!

A szabó fölkapja a próbababát, bemenekül a házba, Matilda utána. Bentről zuhanó bútorok, lábosok zaja. Matilda:

…de megmutatom én… lesz itt rend… nem elég, hogy délben kel, a bíró kabátját is felzabáltatja a kecskékkel…

A Diák énekel: Az ördög köztünk jár, nem tudhatjuk azt, mikor, hol csíphetjük fülön a pimaszt, kiből bújt ki és kibe bele… Tanácsolom: ne húzz ujjat vele!

Kerekes Jankó (Városkapu)

Szereplők: Dezsőfy kapitány, goromba, pénzéhes Regina asszony Animátorok: Kerekes Jankó, híres gerényesi rabló és tolvaj (katona, koldus, szerzetes, állapotos asszony képében) Filkó, furfangos, jóképű városbéli katona Káró, bárgyú katona Kelgya, félhülye szolga Nők: Fruzsina, gazdag parasztasszony Piros, a lánya

1. jelenet. A városkapunál jövő-menő tömegben tör utat magának a Dezsőfy , Kelgya és Filkó, az egyik katonája. A Dezsőfy föláll a városfal lépcsőjére és miközben Kelgya dobol, közhírré teszi:

Dezsőfy :

Adatik tudtára minden becsületes embernek, asszonynak és bárkinek, aki erre jár, hogy a nagy-híres gerényesi rabló Kerekes Jankó a város körül ólálkodik, sőt settenkedik, béjutni akarván a kapun, hogy kirabolja a városháza pincéjébe gyűjtött kincseinket, úgymint 30 rénes forintot, négyszázhúsz ezüst dénárt, amelyek be vannak zárva a város vassal kivert pénzes ládájába! Ez okból minden bejövő polgár katonáik által megvizsgáltatik úgy arcilag, mint termetileg, mármint formailag!

Fruzsina:

Aztán hogy néz ki pontosan, Dezsőfy fölismerhessük a bestyét!

Dezsőfy :

Termetre magas vállas, se bajusza se szakálla, mások szerint alacsony, köpcös, torzonborz fekete szakállas, a nagyhajmási Dercéné szerint olyan ártatlan a pofája, mint egy szopós csecsemőnek…

Filkó:

Veszedelmes gazember! Úgy váltogatja az alakját, pofázmányát, mint én az inget…

Fruzsina:

…vagyis ritkán…

Dezsőfy :

…a köblényi Maroknénak viszont megindultak a szülési fájdalmai, mikor megpillantotta, olyan rettenetes a pofája…

uram – csak, hogy

A Dezsőfy, Kelgya és Filkó mindenkinek az arcába néznek, mindenkit megmotoznak, aki belép a kapun, nevét kérdezik, jövetele célját. Egy katona rohan be a kapun kívülről, majd a tüdeje szakad.

Katona: Dezsőfy : Katona:

Dezsőfy uram! Dezsőfy uram! Megvan a nagy-híres rabló! Kötelet! Bilincset, gyorsan…! Add elő a disznót! Láttam bekucorodni a zsákok közé! Imhol jön a kordé, annak a hátuljában rejtőzködik!

Dezsőfy :

Körülállni! Elkapni!

Katona:

Rohanok, hozok segítséget!

Katona berohan a városba, eltűnik a tömegben. A kapun befordul Regina asszonya szamaras kordéjával. A kordé magasra púpozva lisztes zsákokkal. A Dezsőfy elkapja a szamár kötőfékét, Filkó és Kelgya dobálják le a zsákokat.

Filkó:

Elkapunk csibész, fellógatunk… kileheled a párádat… még ha az ördög keresztfia vagy is… Regina asszony: Megálljatok gazemberek! Kiszakadnak a zsákok! Dezsőfy :

Hallgasson jóasszony, majd ha megtaláljuk amit rejteget, akkor beszéljen!

Regina asszony:

Följelentlek a bírónál…

Kelgya:

Itt nincs semmi!

Filkó:

Ez bizony üres

Regina asszony: …elmegyek Nádasdy nagyúrhoz panaszra, mindenki szemeláttára meggyaláztatok… Dezsőfy :

Mit dugtam hová?

A nagy-híres pernahajdert, a rémes pofázmányú gerényesi Kerekes Jankót, ki mást!

Regina asszony: Dezsőfy :

így

Valld be, hova dugtad?!

Regina asszony: Filkó:

hogy

Vakuljak meg, ha láttam valaha!

Márpedig hiteles tanúm van rá, hogy rejtegeted!

Regina asszony: Hiszen magatok is látjátok, zsákon kívül semmi sincs a kordémon! Filkó:

Valld be, hová dugtad!

Regina asszony:

A szoknyám alá, hova máshová, ott senki se keresi…

Kelgya a és Filkó fejre állítja a visítozó asszonyt, de a bugyogóján kívül nem találnak mást

Regina asszony: …elmegyek a királyhoz… a pápához… Dezsőfy : Sehol semmi! Filkó:

Nincs betyár, aki kibírná ezalatt a szoknya alatt…

Regina asszony:

Felköttetlek benneteket, négybe… nem, hatba vágatlak…

Káró, a bárgyú katona érkezik sárosan, koszosan, hajadonfőtt, ingben-gatyában Káró:

Dezsőfy uram! Dezsőfy uram! Csakhogy ideértem!

Dezsőfy :

Hol a ruhád? Hol a sisakod? Megcsapatlak, gazember! A város végveszedelemben, te meg gatyában rohangálsz?!

Káró:

Ő volt az ! Ő vetkőztetett le!

Dezsőfy :

Kicsoda?

Káró:

Hát ő!

Filkó:

Miféle ő?

Káró:

Ő! A nagy-híres gerényesi rabló!

Filkó:

Csak nem Kerekes Jankó?!

Káró:

Éppen, hogy ő! Ahogy baktatok az ösvényen, kiugrik a bokorból, fejbe ver azonmód!

Dezsőfy :

Mért nem védekeztél?

Káró:

Akkora szép, marhanagy ember ellen?! Olyan magas, mint a jegenyefa! Akkora az ökle, hogy egy tinót is letaglóz vele!

Regina asszony:

És, még hogy én bújtatom!

Káró:

Rámordít vetkőzz!

Dezsőfy :

És te levetkőztél, isten marhája?!

Káró:

Ha Dezsőfy uram hallotta volna, ahogy ordibál, Dezsőfy uram is kiugrott volna a nadrágjából, Dezsőfy uram!

Dezsőfy :

Én aztán soha!

Káró

De bizony! Akkora a hangja, mintha száz hordót gurigatnának le a Mecsek oldalán!

Kelgya:

Csak nem?!

Káró:

Ha mondom! És rögtön magára húzta ruhám, sisakom… olyan derék katona vált belőle, mintha én magam lettem volna!

Dezsőfy :

A katona! Megvan, a katona! Ő hozta a hírt!… Belógott a szemérmetlen! Most a pénzes ládát nyitogatja… Szent Edelbert gatyájára!… Utána! Gyorsan a városházára! Elkapni! Káró velem jön, ő rögtön fölismeri… Filkó, Kelgya, te maradj! Változott a stratégia: bárki bejöhet, de kifelé mindenkit meginspiciálni…

Filkó:

A lányokat szívesen, de az embereket…

Dezsőfy :

Megvizsgálni te ökör!… szemrevételezni, pofájukba bámulni, hogy híres betyár-e vagy csak úgy általában…

Regina asszony: Filkó:

Az én zsákjaimat ki rakja vissza?!

Az ördög, meg a borja! Elég deréknagymarha asszony maga, majd visszapakolja!

Regina asszony átkozódva rakja a szekeret, segítséget kér a nézőktől, együtt pakolnak vissza

Regina asszony: Csupa nagyokos! Amíg szét kell dúlni, addig égnek a munkától, amikor vissza kell rakni, mindnek más dolga akad… ott fogja meg… finom, frissen őrölt liszt ez, nem korpa… na, kapja föl és adogassa… azt is ott…stb. Miközben visszarakják a kordéra a zsákokat, a munkában egy koldus is segít, kifogja és elvezeti a szamarat, Filkó Fruzsinát inspiciálja, Kelgya Pirost.

Filkó: Piros:

Emelje följebb a pofikáját, hadd nézzek a szemibe… Csak nem gondolja, hogy én vagyok a nagy-híres gerényesi rabló?

Filkó:

Minden lehetséges, amilyen furfangos az a gazember…

Fruzsina:

Tűnjön el a lányom közeléből! Van annak hites ura, nem ilyen bunkó katonának szánom…

Piros:

Hiszen csak inspiciál, anyuska!

Fruzsina:

Ne engedd, lányom, ne engedd!

Kelgya elkapja Fruzsinát Kelgya:

A parancs az parancs…

Fruzsina:

Nem takarodsz innen, szennyesorrú!

Kelgya:

Csak semmi hangerő! Ha én egyszer kinyitom a számat…

Fruzsina:

Akkor be is csukja, különben nem marad foga, amivel a kenyérhajat csócsálja vénkorában…

Kelgya:

Ne sisteregjen az asszonyság! Mikor vizitálták magát ilyen alaposan!

Fruzsina:

Igazad van fiam, utoljára az uram vizitált, de belehajnallott, mire rájött a csínjára!

Kelgya: Fruzsina:

Akkor meg mit sikoltozik? Megszokásból. Fiam!

Filkó fölkapja Pirost Filkó:

Megnézném alaposabban, de ennyi nép előtt…

Piros: Filkó:

És ha félrevonulnánk… oda… Vonuljunk, vonuljunk! A katona csak akkor győz, ha nem sajnálja az attakot!

Piros: Filkó:

Mi az az attak? Mindjárt megmutatom a maga valójában!

Eltűnnek a várfal lépcsőjén. Közben fölrakták a szénát, Regina asszony felül a bakra, csettint az ostorával, de nincs meg a szamár.

Regina asszony: A szamaram! Tolvajok! Gazemberek! Az én egyetlen, szépséges szamaram! Szívem vidámsága, dolgom segítője! Hogy húzom most a kordét? Magamat fogom elébe? Segítsetek, jóemberek! Segítsétek a szegény özvegyasszonyt! Fruzsina: Hiszen alig özvegy! Regina asszony: Fruzsina:

Rég az lehetnék, ha az uramat ki nem húzzák a kútból…

Hát beleugrott?

Regina asszony: Mi köze! Beleugrott, hát beleugrott! kihúzták! Fruzsina:

A lényeg, hogy

De csak meghótt! Rászakadt a szelemenfa.

Regina asszony: Isten bölcsességét dicséri, hogy könnyedén átsegítette a túlvilágra!

2. jelenet. A Dezsőfy érkezik tönkremenve

Dezsőfy :

Minden odavan! Koldus lett a város! Eltűnt a láda pénzestül! Filkó! Kelgya! Hol kujtorogtok?! Hogy számolok el a kapitánynak? A városbírónak! Regina asszony: Te vagy az oka mindennek, tökkelütött kapitány ! Ha nem kezdesz el inspiciáltatni, hanem visszarakatod a zsákjaimat magad jószántából, semmi eckec, a katonáiddal, megmarad a szamaram, mindenem… Dezsőfy :

Tűnj el, jóasszony, nagyobb a kár, mint az a te ostoba szamarad!

Regina asszony: Ha csak fele annyi eszed volna, mint a szamaramnak, kamarás lehetnél, nem egy semmirekellő kapitányocska! Dezsőfy :

Semmirekellő kapitányocska!? Ezt a pimaszságot! Őrség! Őrség!

Regina asszony megfogja a kordét és a nézők segítségével húzza.

Regina asszony: Megemlegetsz még engem, Dezsőfy uram! Nem nyugszom bele a sérelembe, ami engem meg a szamaramat érte…

Filkó tűnik fel a várfalon, alatta tarka szoknya villan

Filkó:

Regina asszony! Nem a maga szamara rágja a kapitányné asszony rózsáit?

Regina asszony: Filkó:

Hol? Merre?

A főtéren… éppen odalátok… most indul a veteményes felé…

Regina asszony: Ó, a szégyentelen dög! Rohanok, elkapom, mielőtt nagyobb kárt tesz…

Regina asszony berohan a városba Dezsőfy :

Lejönni! Hozzám!

Fruzsina:

És a lányom?

Dezsőfy :

Miféle lánya?

Fruzsina:

Hát az én egyszülött kincsem!

Dezsőfy :

Ha kincse, mért nem vigyázza?

Fruzsina:

Lehet is! Vogyázzon rá az a pipogya ura! Madzagot mégsem köthetek a lábára, mint a tyúkoknak!

Dezsőfy :

Én jobban vigyáznék az effajta tyúkocskára! Elkárálja magát, aztán ringathatja az ajándékot!

A várfalon felbukkan Fruzsina is jókedvűen, kipirultan Piros:

Jövök már, mamuska!

Fruzsina:

Majd adok én mamuskát… hogy állandóan valami semmirekellő katona alól kell kiszednem… majd kapsz mindjárt, de nem katonát, hanem pofont...

El akarja kapni a lányát, de az elmenekül. Fruzsina utána, kergetőznek a tömegben. Filkó is a lány után ered, felhúzza a várfal lépcsőjére

Filkó: Fruzsina:

Piros, kedvesem! Ne szaladj előlem… feleségül veszlek! Más se kéne! Ha Az öreg Vendel elpatkolna, gazdag vőt akarnék a helyébe, nem rongyosfenekű katonát!

Piros:

Ha elkapsz a tied leszek…

Fruzsina:

…meg a pölöskei harangozóé!

Piros:

Most már késő! Szeretem ezt a csibész katonát…

Filkó:

Filkó a nevem… Filkó János…

Piros:

…ezt a tökfilkót…

Fruzsina:

Soha! Nem egyezem bele, inkább… Álljunk meg, hiszen neked van hites urad!

Piros:

Van, van, de mennyi van belőle?

Filkó:

Csak nem?

Piros:

Ne is gondolj felőle!

A tömegből szerzetes lép elő, csuklyája mélyen a szemébe húzva Szerzetes:

Állj meg, asszony! Bűnben hagynád a lányod?

Fruzsina:

Miféle bűnben?

Piros:

Sajnálom mama…

Fruzsina:

Csak nem?!

Piros:

Csak igen.

Szerzetes:

Magad is hallhatod! De Isten kegyelmes, megbocsát a hirtelen vétkezőknek! Add feleségül a katonához, és jóvátetted a véletlen bűnt…

Fruzsina:

Mi az, hogy véletlen?!

Filkó:

Hát akarva-akaratlanul történt… Piros olyan szépséges, olyan csábító, hogy amint megláttam elvesztettem egyrészt a fejem, másrészt a talajt a lábam alól… így kerültünk mindketten a földre, és mire észhez tértünk a nagy meglepetésből, már be is csusszant a baj!

Fruzsina:

Becsusszant a baj?!

Filkó:

Mondhatjuk így is…

Piros:

Nyugodj bele mama!

Szerzetes:

..egyszóval induljatok a templomba a pap elé, míg el nem hatalmasodik rajtatok a bűn…

Piros:

Rohanjunk, mama…

Filkó:

Nem kell annyira sietni… most, hogy már a menyasszonyom vagy…

Fruzsina:

Meg, hogy már van egy hites urad, a rosseb egye meg, ahol éppen tartózkodik!

Kelgya: Fruzsina:

Éljen! Éljen! Ne éljenezz, szerencsétlen!

Kelgya:

De ha egyszer lagzi lesz!

Félrehúzza Piros a városfal lépcsőjére Szerzetes:

…a jó tanácsért pedig elfogadom a nekem felajánlott alamizsnát, amivel éhező rendtársaimnak kenyeret vehetnék…

Fruzsina:

Itt van a bukszám szoknyám alatt… a legbiztosabb hely martalócok esetén… Mutasd leányom, szentelt kezeimmel hadd matatok én is…

Szerzetes:

Kutat a szoknyája alatt, a szerzetes segít neki. Az asszony forog maga körül, fél lábon táncolva kutat a szoknyája alatt, a szerzetes közben felszívódik a tömegben Fruzsina: Filkó: Fruzsina: Piros: Fruzsina:

Itt sincs… ez sem az! Ez végképp… Hát ez mi? Ja, tudom már… Hol van… Hová tűnt?! Mit keres olyan alant, anyámasszony? A bukszámat… benne minden vásárra szánt pénzem… Jaj, mama, azt mondtad oda Isten keze se nyúlhat… Hacsak a szolgájáé nem…

Filkó: Fruzsina:

Mekkora volt az a buksza? Jókora, fiam, jókora!

3. jelenet. A város felől kiabálás, rohanvást érkezik Káró – most már a saját katonaruhájában, sisakban, mögötte a Dezsőfy . Dezsőfy : Káró: Dezsőfy : Káró: Dezsőfy :

Megvagy, csirkefogó gazember, most nem menekülsz… Nem én vagyok ő!… …fellógattatlak, kerékbe töretlek, felnégyeltetlek… …én én vagyok! Budáról hozatok hóhért, aki fejedet veszi…

Filkó elkapja Kárót, a Dezsőfy elsodorja őket, mindannyian a földre kerülnek, időbe telik, mire kigabalyodnak egymásból Filkó: Dezsőfy : Filkó: Dezsőfy : Filkó: Káró: Dezsőfy : Káró: Dezsőfy : Káró: Dezsőfy : Káró: Dezsőfy : Káró: Dezsőfy : Káró: Dezsőfy : Filkó: Dezsőfy : Filkó:

Mért kergeti olyan nagyon, Dezsőfy uram? Még kérdezed, ő az a nagy-híres gazember, a Kerekes Jankó! Pedig én azt hittem, hogy Káró az, a kegyelmed félnótás katonája. Nem a! De biz! Így pofára nézvést egészen olyan. Mert, hogy az vagyok! Akkor mért rohantál előlem? Mert, kergetett! Azt hittem… hogy szerezted vissza a katonaruhád? Ott volt lerakva Dezsőfy uram szobájában. És te mit kerestél ott? Egy szerzetes mondta, arra látta. Mit keresett a szerzetes a szobámban? Nem tudom. A hóna alatt jókora marhabőrzacskó csörgött… nyilván az adományok… És a kandalló előtt… Valaki fölszedett három kőkockát… A pénzem! Ellopták a keservesen összegyűjtött pénzem! Álljunk csak meg! Mért dugdosta padló alá, ha becsületesen szerzett pénz volt? A tolvajok elöl! Tíz év alatt kuporgattam össze… A katonák zsoldjából!

Dezsőfy : Filkó: Kelgya: Dezsőfy : Kelgya: Dezsőfy : Kelgya. Dezsőfy : Filkó:

… hogy öregségemre ne maradjak pucér fenékkel… És mi, katonák? Tőlünk loptad! Le vele! Nem fogod be, szerencsétlen! Levele érkezett, Dezsőfy uram, a királytól! Majd később! Naná, hogy később! Az áll benne, hogy… Kuss! Most kezdhetem elölről… Ahhoz nekünk is lesz szavunk…

Egy szamár közeleg, rajta sikoltozó asszony, hatalmas terhes hassal, takaróba bugyolálva, ami eltakarja a fejét is Asszony: Filkó: Asszony: Dezsőfy : Asszony: Filkó: Asszony: Dezsőfy : Asszony:

Dezsőfy : Asszony: Filkó:

Eresszetek, eresszetek! Mi a baj, jóasszony? Mindenórás vagyok, megyek a bábához… De hiszen van a városban bábaasszony… Éppen, hogy nincs! Vendégségbe ment egyházaskozári bábához! Nem volna jobb megvárni? Az lehetetlen! Nélküle meghalok én is, meg a baba is! És a férjed hol van? Kiment a mezőre, hozza a szekeret a másik szamárral, de nem győztem várni… a keresztútnál találkozunk, együtt megyünk tovább… Jaj! Megint jönnek! Kik? A fájások! Akkor csak siess, nehogy itt babázz le!

Az asszony kiszamaragol a kapun. Káró: Dezsőfy :

Káró: Filkó: Dezsőfy : Káró: Filkó: Káró:

Gyanús nekem. Te csak hallgass, isten barma! Hagytad, hogy kiraboljon az a… hiszen nem szerzetes volt az, hanem a nagy-híres gerényesi rabló, Kerekes Jankó! Igen gyanús… Zsák a foltját! Te sem vagy különb, Dezsőfy uram! De elkapom… Az orra, a hangja… …és ha visszaszerzed, osztozunk a pénzen… Kerekes Jankó!

Dezsőfy : Káró: Dezsőfy : Filkó: Fruzsina: Filkó: Dezsőfy : Filkó: Dezsőfy : Filkó:

Hol van?! Az ült a szamáron! Beszélsz bolondot, a vak is láthatta, hogy… azaz… Igen hasonlított a szerzetesre… Az meg a tolvaj koldusra… Az meg a sisakos katonára… Utána! Lóra! Hiszen nincs is lovunk. Akkor: Gyalog utána! Ha bevette magát a nagyhajmási mocsarakba, bottal üthetjük a nyomát!

Regina asszony érkezik kifulladva Regina asszony: Fogják meg! Kapják el! Dezsőfy : Mi történt, jóasszony? Regina asszony: A szamaram! Jött egy áldott állapotú asszony, vizet kért, mert elszédült… elfutottam a kúthoz, mire visszaérek, se asszony, se szamár. Filkó: Világos! Ő volt az! Dezsőfy : Ki volt ki? Filkó: Az asszony volt Kerekes Jankó! Dezsőfy : Csak nem? Filkó: Ha mondom, gyanús is volt a hasa… Ilyen szögletes gyerek nincsen… Dezsőfy : A kincsesláda! A pénzem! Utána! Elöl fut a Dezsőfy, utána Filkó, aztán Regina asszony, végül valamennyien. Közben egy fiatalember húzza kifelé a városkapun a kordét. Kerekes Jankó: Mit ér a szamár kordé nélkül? Pénzem van, szamaras kordém van, ha akarnék rendes ember is lehetnék… …és eltűnik a kordéval.

Toborzó (főtér) Színészek: Dezsőfy kapitány, toborzó tiszt Szűrszabó Vendel, öreg, harcias, szenilis Kelgya, a város bolondja Márton Jóska, szegény, fiatal legény Fruzsina, Márton Jóska szeretője Piros, Szűrszabó Vendel felesége

1. jelenet A város főterén emelvényen asztal, két szék, mellettük csapra vert hordó. Az asztalon poharak és súlyos fedelű lajstrom, amibe majd bevezetik a beállt katonák nevét, ebben vannak a lovaglást elismerő passzusok is. Az emelvényen ül Dezsőfy kapitány, mögötte Kelgya. Kelgya előtt nagydob, arcán átszellemült vigyor: óriási feladattal bízták meg, neki kell dobolni. Dezsőfy:

Csapj bele, Kelgya!

Kelgya veri a dobot kegyetlenül. Dezsőfy:

Tudja meg mindenki… hagyd már abba, Kelgya!

megpróbálja leállítani az extázisban doboló Kelgyát, ami csak nehezen sikerül. Dezsőfy:

Állj!… Elég… Állj!…Állj!… Állj!

Elkapja Kelgya kezét, némi közelharc után kicsavarja belőle a dobverőket. Kelgya arcáról lehervad a mosoly, csöndes katatóniába zuhan. Dezsőfy nekikészül, harsogva kezdi toborzó beszédét – szereti a saját hangját. Dezsőfy:

Kelgya: Dezsőfy: Kelgya: Dezsőfy: Kelgya:

Szép hölgyek, nemes urak, polgárok, mesterlegények, úgymint csizmadiák, szabók, cserepesek, bognárok, pintérek, kalács és lepénysütők, kovácsok, pékmesterek, gyertyamártók, kőfaragók és balett táncosok… ezt hagyjuk … egyszóval mindenki, aki erre jár! Jó királyunk – dicsőség nevének – feledhetetlen haditetteit bővíteni és sokszorozni akarván, hadba vezeti hírneves fekete seregét a megátalkodott, szégyentelen, elpimaszodott, kötözködő, szennyes orrú… egyszóval gaz pogányok ellen, akik a kereszténység előretolt bástyáját – ezek volnánk mi… mi, ez a nagyszerű, csatára termett, féktelen bátorsággal megáldott, soha hanyatt-homlok nemzet, igen, mi magyarok… hol is tartottam? Bástyáját. Minek a bástyáját? Kereszténység. Mi van vele? Fene jobban tudja.

Dezsőfy: Kelgya:

Miféle fene? Gaz a pogányok…

Dezsőfy nehezen kapcsol, aztán ugyanolyan hévvel folytatja Dezsőfy:

…gaz pogányok, akik a kereszténység bástyáját le akarják rombolni, elpusztítani, földdel egyenlővé tenni, eladminisztrálni, helyét sóval behinteni, et cetera, et cetera, ez okból felszólít minden férfit és legényt, hogy dobja el, ami éppen a kezében van és álljon zászlaja alá!

Kelgyára buzdítóan hat a beszéd, a lélegzetvételnyi szünetet kihasználva vadul dobolni kezd Dezsőfy: Kelgya: Dezsőfy:

Ne üsd, fiam, szétdobolod az áhítatot! Mi?… ki?… hol?… Csönd!

Dezsőfynek nem jut eszébe a szöveg Dezsőfy: Kelgya: Dezsőfy: Kelgya: Dezsőfy: Kelgya: Dezsőfy:

Hol is tartottam? Alá. Mi alá? Zászlaja. Zászlaja alá… mit csináljon a zászlóval? Álljon alá! Vagyis! Aki felcsap katonának annak: egyrészt dicsőség, megbecsülés, szabad élet, száguldás paripán széllel szembe, másrészt váltás ruha jár, harmadrészt öt dénár, azonkívül annyi bort ihat, amennyi beléfér…

Kelgya dobolni kezd Dezsőfy:

Csönd!

Szűrszabó Vendel tolakszik elő a tömegből. Szűrszabó: Jövök már! Jövök! Márton Jóska: Hová, hová, Vendel bácsi!?

Szűrszabó:

A csatába! Huj, huj, hajrá! Előre! Vesszen a pogány! Aki magyar, velem tart! Harcra fel! Kardélre hányjuk a bestyét! Rajta legények… Márton Jóska: De hát magába jó, ha hálni jár a lélek… Szűrszabó: Csak minden másnap, ha az asszony is akarja… Dezsőfy: Mit akar, jóember? Szűrszabó: Mindent! Dicsőséget, ruhát, pénzt, és a bort… főleg a bort… Előre a királyért! Magyarországért! Mennyi zsoldot fizetnek? Dezsőfy: Hatvan rénesforintot évente, meg koszt-kvártélyt… Szűrszabó: Nem sok, de megéri a vígasságot! Igyunk rá! Márton Jóska: De hát most is dugó-részeg! Szűrszabó: Hol vagyok én attól! Láttál volna szüret után, fiam! Tán ittam, tán torgok, de a részegségtől olyan messze vagyok, mint Makó Jerikótól! Dezsőfy: Jeruzsálem! Szűrszabó: Mit Jeruzsálem? Dezsőfy: Messze, mint Makó Jeruzsálemtől! Szűrszabó: Jerikó, ha mondom, amelynek falai ez okból össze is omlottak a megfelelő pillanatban! Hajrá, neki a töröknek, tatárnak! Éljen a király… Hogy hívják? Dezsőfy: Kit? Szűrszabó: A királyt! Kit! Dezsőfy: Nem mindegy? Szűrszabó: Éljen!… Hol az a bor… Márton Jóska: Vendel bácsi, menjen haza, míg szépen van, mert ha erre jár a felesége, a nagygerjedelmű Piros asszony… Mintha ott látnám szaladni… errefelé jönni… Szűrszabó Ne! Ne! Már itt se vagyok! Szűrszabó elmenekül, Dezsőfy folytatja Dezsőfy:

Pattanj, Kelgya fiam, nézz körül…

Kelgya lemegy, és a tömegből kiválaszt valakit, viszi fel az emelvényre Dezsőfy:

…mert tudom, érzem, itt sunnyog közöttetek a nagy lovag! A csaták hőse! A rettenthetetlen vitéz, aki csillogó fekete páncélban, markában pallos vagy kard vagy ilyesmi nyele… azzal száll szembe a pogánnyal… csak szerénysége nem engedi, hogy felfedje magát, hogy idejöjjön és a tenyerembe csapjon……

2. jelenet Kelgya Márton Jóskát tolja maga előtt, akinek sehogy sem akaródzik menni Márton Jóska: Kelgya: Dezsőfy: Márton Jóska: Dezsőfy:

Eresszen már! Bolond kend? Naná, hogy! Itt jön, la! Nem jövök, ez az eszement vonszol… Ilyen kell nekünk, derék, nagymarha ember! Vagy ha úgy testileg nem is, de belül… gondolok itt a lelkére… Úgy fest majd hadi öltözékben, mint maga Szent László király! Gyere barátom, gyere! Lépj a dicsőség mezejére… Márton Jóska: Nem lépek én! Dezsőfy: Kemény szavak! Kemény szavak! Illenek a magadfajta kemény legényhez! Ilyenek kellenek nekünk! Ilyenek írják tele hőstetteikkel a krónikák lapjait! Ilyenek szórják szét a vad pogány hadakat a szélrózsa valamennyi irányába! És ha ráadásul – mint mondják – pénzed is van, lovat vehetsz magadnak, aranyozott mentét varrathatsz, az után szaladnak csak a lányok! Akár kapitány lehet belőled, mint vagyok magam is! Ha fölcsapsz… Márton Jóska: Eszembe sincs! Eresszenek! Dezsőfy: Hát nem érdekel a dicsőség? Márton Jóska: Elég nekem a magam dicsősége! Dezsőfy: Mi lehet nagyobb a harcmezőn szerzett dicsőségnél?! Savanyú János: Fiatal vagyok, megélek a magam munkájából, bolond volnék csavargó katonák közé állni! Dezsőfy: És a haza?! Mit ér a gazdagság, ha jön a török, pénzed elrabolja, tehened leöli, kondád szétzavarja? Földönfutóvá tesz, házad fölgyújtja, szőlőd kipusztítja, mit számít akkor a földi gazdagság? A hírnév az más! Az magasröptű, az szellemi! Kobzosok énekelnek rólad! Az egész világot bejárja a neved! Legenda lesz belőled, ha meghalsz! Szobrot emelnek alkalomadtán! Márton Jóska: Jobb szeretnék, életben maradni! Dezsőfy: Az anyák a te nevedre keresztelik fiaikat! Márton Jóska: Én inkább a saját fiaimat akarom keresztvíz alá tartani! Dezsőfy: Bomlanak utánad a lányok! Márton Jóska: Elég nekem az az egy is, aki szeret! Dezsőfy: Ha szeret!

Márton Jóska: Szeret bizony Dezsőfy: Állj közénk, cimbora, nem bánod meg! Márton Jóska: Álljon, akinek bakkecske volt az apja! Én ugyan soha! Márton Jóska kiszabadul, eltűnik a tömegben

3. jelenet Dezsőfy:

Micsoda idők! Micsoda emberek! Hová satnyultál magyar! Szibaríta váz lett belőled, ahogy majd a nagy költő mondja egyszer! Gyáva!… Ostoba!… Önző nemzedék! „Rettenthetetlen hülyék kora jő!”, ahogy majd a másik költő mondja, de hagyjuk a literatúrát… Bezzeg amikor én voltam fiatal! Mi aztán tudtuk mi a dörgés! Mulattunk hajnalig aztán lóra és huj, huj! Mi az izzó vasszeget is elharaptuk volna, ha kell! Ne hallgassatok rá, legények! Ki az, aki bátrabb, mint ez a senkiházi?! Ki az, aki kalandra vágyik, harcra, küzdelemre, szép lányok ölelésére, pénzre, borra, mámorra?!

Kelgya extázisban püföli a dobot, Dezsőfy visszanyomja a helyére. Szűrszabó robog elő, most sokkal részegebb Szűrszabó:

Én! Én! Jövök már! Itt vagyok! Hajrá magyarok!

Fölmegy az emelvényre, kikapja Kelgya kezéből a dobverőket, maga veri a dobot, de olyan részeg, hogy majdnem leesik, szüntelen kapkodnak utána Főbíró: Szűrszabó:

Dezsőfy:

Vendel, Vendel, téged légycsapóval se lehet agyonütni? Ez az! Üsd vágd! Értem én a csíziót! Mert nem voltam én mindig mesterember… akár látszik rajtam, akár… de inkább látszik, én se voltam akármilyen fickó a talpamon… szép legénykoromban én is hordtam mundért… igaz, lovakat csutakoltam benne, mint az oroszlán… Csaták hőse… Éjjel-nappal… …éppen ezért, ideje volna lepihenni… hagyd a fiatalságra a harcot Vendel bátyám, te már megharcoltad a magadét… le ne ess, mert betöröd az orrod… Ne oda lépj… ott sincs semmi… Na végre…

Szűrszabó letottyan Kelgya helyére

Dezsőfy: Kelgya: Dezsőfy: Szűrszabó: Dezsőfy: Szűrszabó:

Dezsőfy: Dezsőfy: Szűrszabó: Dezsőfy: Szűrszabó:

Hol tartottam? Megharcoltad. …megharcoltad a magad csatáját, megérdemled a nyugodt öregséget… … semmi öregség! Fürge vagyok, mint a csík… …ülj ki a pitvarba nagytermészetű feleséged mellé, számolgasd a felhőket… Pokolba a feleségemmel! Pokolba a felhőkkel! Hurrá, a csatába! Előre, magyar! azaz… utánam, magyarok! Írd be a nevem a nagykönyvbe, ide a pénzt és igyunk rá! Nesze, igyál, aztán… Nem a te feleséged az ott, Vendel? Hol! Nem látom! Ott az utca végén… mintha erre tartana… Dehogynem! Futás, itt ne találjon!

Állapotához mérten sebesen eltűnik a tömegben Dezsőfy:

Tessék, lehet jelentkezni! Te ott barátom? Jó kötésűnek látszol… az isten is katonának teremtett… vagy te?… esetleg te?

(Variáció: Ha valaki jelentkezik a nézők közül: Dezsőfy:

Gyere, csapj a markomba! Hogy hívnak? Le tudod írni a neved? Nem csupa nagybetűvel… bár úgy is jó lesz… Akkor írd ide a nagykönyvbe! Ezzel 12 évre elkötelezed magad! Ha megszöksz, katonák keresnek és mint szökevényt vasra vernek, tömlöcbe zárnak, ha ismét megszöksz felakasztanak… Aláírod? Akkor igyunk rá!

Ha beírja magát a könyvbe, Dezsőfy megitatja, Kelgya az emelvény mögé viszi, és nem engedi elmenni. Ha nem írja alá Dezsőfy:

4. jelenet

Ne fuss el, barátom! Micsoda férfi vagy te? Fogják meg! Szökevény! stb.)

Márton Jóska lép fel az emelvényre Márton Jóska: És mégiscsak felcsapok! Dezsőfy: Ez a beszéd! Márton Jóska: Vagyonom nem sok, földemet magam szántom, anyám házában élek, de a szeretőm másra kacsingat… jobb nekem a harcmezőn elesni! Dezsőfy: Milyen igaz! Milyen igaz! Tied minden kacabajka, amit zsákmányolsz, minden vicek-vacak, amit rekvirálsz, vagyont gyűjthetsz, ha ügyes vagy… paripádat táncoltatod minden falu utcáján, ha lovas leszel… ha gyalogos, virágot tűznek sisakodra a lányok, kaláccsal, borral kínálnak, pályinkával itatnak, puha karral ölelnek, tornyos ágyba fektetnek… Márton Jóska: Itt a kezem! Veletek megyek! Dezsőfy: Ez a beszéd! A tömegből Fruzsina szalad elő Fruzsina: Márton Jóska: Fruzsina: Márton Jóska:

Nem mehetsz el!… Jóska! Jóska! Késő bánat! Mit vétettem ellened?! Még kérdezed?… A kopasz kovács fiával ki találkozott a szent Márton keresztjénél? Fruzsina: A szőlőből jött… Márton Jóska: Ki tűzött rózsát a kalapjára? Fruzsina: Épp rózsát metszettem… Márton Jóska:m A homlokát ki simította meg fényes nappal, mindenki szemeláttára itt a téren? Fruzsina: Darázs szállott reá, azt kergettem… Márton Jóska: Elég a szóból! Beállok katonának, te pedig meg menj feleségül a kopasz kovács fiához, nem állok utadba! Hol az a toll, kapitány uram, hadd írom alá! Dezsőfy: Írjad, fiam… Míg Dezsőfy a tollat mártogatja, Fruzsina lerántja az emelvényről Jóskát Fruzsina: Nem engedlek! Márton Jóska: Dehogynem!

Fruzsina: Márton Jóska: Fruzsina: Márton Jóska: Fruzsina: Márton Jóska: Fruzsina: Márton Jóska: Fruzsina: Márton Jóska: Fruzsina: Márton Jóska: Fruzsina: Márton Jóska: Fruzsina: Dezsőfy: Márton Jóska: Fruzsina: Dezsőfy: Márton Jóska: Dezsőfy: Kelgya: Dezsőfy: Kelgya:

Folyónak megyek! Majd kiúszol! Kútba ugrom! Majd kihúznak! Főbe lövöm magam elültöltős puskával! Honnan szerzed? A kopasz kovács fiától kéred kölcsön? Tőle! Az nem bánik úgy velem, mint a kapcaronggyal! Én talán… Az Húsvétkor vödör vízzel locsolt, te meg csak álltál, mint az ijesztő! De… Pünkösdkor virágot dobott a kerítésemre, te meg azt se tudtad, merre lakom! Nem voltam itthon… trágyát vittem Vékényre… Szent Ivánkor tüzet ugrott velem, te meg részegen hortyogtál a rekettyésben! Ittam, hát ittam… …akkor meg ne engem okolj, ha másfele nézek! Ne hallgass asszonynépre, fiam! De ha így néz rám… Jóska! Aztán lovon ültél-e már? Hát… lovon éppen nem… Na, látod! Kelgya! Vagyok! Ugorj, fiam, hozd ide a lovam! Kelgya hozza!...

Kelgya ellohol. Fruzsina: Ne hozd! Egy szép lóért a világ végéig menne… Márton Jóska: Lovon ugye… mégiscsak más! Dezsőfy: Fényes szerszámmal… suvikszos nyeregben… sisakodon lobogó tollal… Fruzsina: Veled szemben az ellenség karddal, dufla pisztollyal! Dezsőfy: A páncélod csillog-villog a napfényben… Fruzsina: A sírodon meg gaz nő!

Kelgya érkezik egy szép lóval. Dezsőfy:

Pattanj föl rá, ne szégyeld!

Márton Jóska fölül a lóra, Kelgya meg Dezsőfy segít neki, Fruzsina húzná le Dezsőfy: Ez az, fiam, jártasd csak szépen, lassan! Milyen érzés? Márton Jóska: Mintha a felhőkön járnék! Dezsőfy: Fordulj vele… Milyen érzés? Márton Jóska: Mintha a szél fújna! Fruzsina: Vége! Mindennek vége! Márton Jóska: Visszajövök hozzád! Fruzsina: Elvisznek, sose látlak többé! Dezsőfy: És ha vágtázol… mintha szárnyad nőne! Márton Jóska: Csak téged szeretlek … Fruzsina: Menj csak, menj! Mire hazajössz, öreglegény leszel, nekem meg gyerekeim… mit gyerekeim, unokáim csúszkálnak a porban… Márton Jóska: Fruzsina! Fruzsina: Rajta, írd alá! Add el magad pár krajcárért meg egy pohár borért a királynak! Öld az ellenséget, ölelgesd az asszonyokat, lányokat! Én nem tartlak vissza! Márton Jóska: Ne szakaszd a szívem! Fruzsina: Hadd szakadjon! Márton Jóska leugrik a lóról, a lovat Kelgya félre viszi, kipányvázza. Márton Jóska: Elveszlek feleségül! Fruzsina: Csakhogy végre kinyögted! Dezsőfy: Nem addig van az! Kezet adtál rá, te már a miénk vagy! Kiszámolom a pénzed, megisszuk rá az áldomást… Márton Jóska: Eszembe sincs felcsapni! Megesküszöm Fruzsinával, élem világomat… Dezsőfy: Ennyit ér nálad az adott szó? Márton Jóska: Bolond vagy, kapitány uram! Ha nincs aki megművelje a földet, miből süttetsz kenyeret a katonáidnak? Ha nincs aki megkapálja a szőlőt, miből préselsz mustot, csinálsz bort? Vidd magaddal a

léhűtőket, a semmirevaló legényeket, akiknek büdös a munka, ne a dolgosakat! Dezsőfy: Lecsukatlak, ha becsméreled a katonákat! Márton Jóska: Te magad mikor dolgoztál utoljára? Dezsőfy: Világéletemben úr voltam, előbb tudtam lovagolni, mint járni, nem találtál volna nálam derekabb vívót széles határban… Márton Jóska: Én előbb fogtam kapát, ásót, mintsem szaladtam volna, jobban ismerem a növényeket, mint te a bibliát… Fruzsina: Gyere kedvesem, készít az anyád tiszta gatyát, inget… indulunk bejelentkezni! Márton Jóska: Menjünk!… Pokolba a haddal! Pokolba a királlyal! Dezsőfy: Nono! Ez vért kíván! Szűrszabó közben ismét becserkészte a boros hordót, mesebelien részeg. Szűrszabó:

Inkább bort!

Fruzsina átöleli Márton Jóskát, és eltűnik vele a tömegben Szűrszabó:

Üss bele, Kelgya!

5. jelenet Kelgya dobolni kezd, Dezsőfy kikapja Kelgya kezéből a dobverőket Dezsőfy: Szűrszabó:

Főbíró: Szűrszabó: Főbíró: Szűrszabó: Dezsőfy: Szűrszabó:

Már megint te? Jövök, kapitány, jövök! Lássa be, én vagyok a legerősebb legény a városban! Rajtam nem fog ármány… nem fog golyó… én ha egyszer azt mondom valamire, hogy igen, az ki van mondva… attól el nem térít maga a római pápa se… Kivéve a feleséged, a Piros! Hol van! Futás! Meneküljön, ki merre lát!… Csak példának mondtam… Ne példálóddz az ördöggel, mert megjelenik! Induljunk hamar, mielőtt neszét veszi… Ki? Hát a Piros, a feleségem… olyan ő, hogy a fűzfa is görcsbe csavarodik, ha meglátja! Mikor kinyitja a száját, elköltöznek a

Dezsőfy: Szűrszabó: Dezsőfy: Szűrszabó: Dezsőfy: Szűrszabó:

kéményről a gólyák… Ha meg kiabálni kezd, a viharfelhők is elsírják magukat… Túlzol, Vendel bátyám! Nem kívánom, hogy magad is megtapasztald… De ha már ennyire elszántad magad… El én! Elszántam! Akkor írd alá, és megisszuk rá az áldomást! Előbb az áldomást… az a biztos, ami a gyomrunkban lötyög…

Kelgya tölt két pohárba, Dezsőfy és Szűrszabó koccint, isznak. Dezsőfy: Szűrszabó: Dezsőfy. Szűrszabó:

Dezsőfy:

Isten hozott közöttünk, Vendel bátyám! Isten tudja hol teremnek a hősök! Most meg jöhet a ló. Miféle ló? Paripa ló. Csak nem képzeled, kapitány uram, hogy gyaloghuszár leszek? Nézd a lában! Pontosan úgy görbül, ahogy egy lovas nemzetnek görbülni kell… szinte kívánkozik alám a ló! Végül is… Ló van, időnk van… Kelgya!... pattanj!

Kelgya visszahozza a lovat. Szűrszabó körüljárja Szűrszabó: Dezsőfy: Szűrszabó: Dezsőfy: Szűrszabó:

Szép ló! Bizony szép. Jó ló… nagy ló… túl nagy ló… Pattanj föl rá, bátyám! Pattanok, pattanok… Jaj, derekam!... jaj, lábam!... jaj mindenem!... őrök életemre így maradok… talicskán tolnak haza…

Dezsőfy és Kelgya fölsegítik, először fordítva sikerül ráülni. Szűrszabó Dezsőfy: Szűrszabó: Dezsőfy:

Kész! Hú de magasan vagyok… szédülök! Nem is szédülök! Akkor hát Hurrá előre! Kaszaboljuk a bitangot! Mintha hibázna valami… Semmi hiba! Vágtatok, mint a szél! Hát ez az…

Szűrszabó keresi a ló fejét

Szűrszabó: Kelgya: Szűrszabó: Dezsőfy:

Álljunk meg, kaptány uram! Ennek a lónak nincs feje! Mire rakjuk akkor a tantárt? Van fejéje! Itt ahol ülök nincs! Vagy csak túl keveset ittam… egy meszely bort! Semmiség! Nézzen csak hátra, Vendel bácsi!

Szűrszabó üggyel-bajjal megfordul, majd leesik ijedtében. Szűrszabó: Kelgya: Dezsőfy:

Ilyet se láttam! Hogy egy ló seggén hordja a fejét! Fordíjjuk meg! Segíts már, Jóska fiam! Ha már egyszer a paraszti élet mellett döntöttél a dicsőség helyett, legalább ezzel segítsd a hazát… Márton Jóska: Örömmel, bátyámuram! Szűrszabó: Segítség! Tegyetek le!... Dezsőfy és Kelgya megemeli Szűrszabót, Márton Jóska kivezeti alóla a lovat, aztán megfordítva vissza, de közben Dezsőfyék is fordulnak Szűrszabóval, így a végeredmény ugyanaz: fordítva érkezik a lóra. Szűrszabó: Hibás ez a ló, körbe segge van és sehol rajta egy fej! Márton Jóska: Ez a hiba, hogy sehol egy fej… Dezsőfy: Szálljon le Vendel bácsi, nem magának való ez a ló… Dezsőfy és Márton Jóska lesegíti a szuszogó, jajgató, ijedező Vendelt a lóról. Szűrszabó: Dezsőfy:

Nem adom föl ilyen könnyen! Menjen innen, Vendel bátyám, nem látja, hogy tolakodnak a legények? Mind föl akar csapni! Rajta legények, aki megüli a lovat, beállhat a seregbe!

(a jelentkezőket (max 3 fő) fölsegítik, passzust kapnak róla, hogy megülik a lovat, alkalmasak katonának. (ezt majd megírom)) Szűrszabó végig segédkezik, végül odaplántálja magát Dezsőfy elé

Szűrszabó: Dezsőfy: Kelgya: Dezsőfy: Szűrszabó: Dezsőfy:

Kisebb ló nincs? Nincs! Szamár! Volna valami szamárféle… De nem nagy szamár? Akkora, amekkora! Ugorj, Kelgya!

Kelgya elvezeti a lovat és hozza a szamarat Szűrszabó: Dezsőfy: Szűrszabó: Dezsőfy: Szűrszabó:

Jaj, de kiszáradtam! Porzik a májam…nem öntözhetnénk meg, hogy visszajöjjön a bátorságom? Nem lesz sok? Hogy volna! Épp csak egy gyűszűnyit… egy kortyocskát… Csak egy korty! Csak!

Dezsőfy bort ad neki, Szűrszabó elkezdi inni, és amíg ki nem ürül a korsó, nem tudja tőle elvenni, húzza vonj a földön, de mintha szájára tapadt volna a korsó. Dezsőfy: Szűrszabó:

Hallod-e Vendel bácsi, jókora torkod van! Kinek mekkora, azt használja!

Kelgya érkezik a szamárral Kelgya: Szűrszabó: Dezsőfy: Szűrszabó:

Szamár! Ez a nekem való paripa! Huj, huj, hajrá! Előre! Előbb fel kéne rá ülni! Ülök én, fiam… azaz kapitány úr, ülök, de előbb megvizitálom, helyén tartja-e a fejét…

Szűrszabó körbejárja a szamarat. Dezsőfy: Szűrszabó: Dezsőfy: Szűrszabó:

Csak óvatosan, mert elöl harap, hátul rúg! És mit eszik az ilyen? Répát. Az éppen van nálam egy jókora…

Keresi… Dezsőfy: Szűrszabó:

A zsebében, hordja? Mint minden rendes ember!... hová tettem… a feleségem nagyon várja… ígértem hazaviszem, merthogy készül rá igencsak… Megvan!

Előhúz egy termetes répát, kínálja a szamarat Dezsőfy: Szűrszabó:

Nem fog hiányozni az asszonykának? Csak kibírja nélküle… majd tesz a levesbe mást… amit akar… hiszen ez a szerencsétlen is az isten teremtménye… Aztán nem rúgsz… nem harapsz… hátadról le nem vetsz… fejedet seggedbe el nem dugod… Akkor hát Isten nevében!

Próbál fölmászni a szamárra, de az elfarol Dezsőfy: Gyere Jóska fiam, ne hagyjuk cserben az öreget! Márton Jóska: Egyik szamarat a másikra… A kísérlet sikertelen, a szamár győz. Szűrszabó: Kelgya: Szűrszabó:

Nincs valami még kisebb ló? Rézi! Meglegyintelek, Kelgya! Csak nem nyergelek meg egy nőszemélyt itt, mindenki szeme láttára! Kelgya: Kecske! Dezsőfy: Ez az! Rézi a bíró kecskéje! Más négylábú alkalmatosságot nem tudok… Szűrszabó: Kecskére nem! Márton Jóska: Miért nem? Szűrszabó: Ez nálam elvi kérdés! Kecskére soha! Dezsőfy: Akkor maradsz gyalogos vitéz! Csapj a markomba, Vendel bácsi! Szűrszabó: Csapok, csak előbb igyunk rá! Dezsőfy: Hiszen eleget ittál… Szűrszabó: Olyan nincs, hogy elég!

Fölmennek az emelvényre, Dezsőfy tölt, isznak! Dezsőfy: Márton Jóska: Dezsőfy: Márton Jóska: Szűrszabó:

Kezet rá… Csak aztán meg ne bánd, kapitány uram! Mért bánnám? Mert nem látod, amit én… ott jön Vendel felesége, a keménykezű Piros! Fussunk!

Szűrszabó leesik az emelvényről, Kelgya lemászik összeszedni az öreget. A tömegből Piros furakszik elő, kezében söprű. Piros: Dezsőfy: Piros:

Dezsőfy: Piros: Szűrszabó:

Piros: Szűrszabó: Dezsőfy: Szűrszabó: Piros: Szűrszabó: Piros: Szűrszabó: Piros:

Szűrszabó:

Mit nem hallok! Az én semmirevaló uram felcsapott katonának? Öreg legény is lehet kemény legény… Ez? Legénykorában is igen lagymatag volt, most meg… kár beszélni róla! Nagy bajban lehet a király, ha az ilyen borissza, felhőhámozó, seder emberekre is szüksége támad! A haza szolgálatában mindenki ugyanannyit ér! Kivéve aki semmit! Ne kárálj, Piros! Elkéstél, én már a királyé vagyok testestől, lelkestől! A magadfajta szédült-tyúk asszonyszemélyek a közelembe se jöhetnek… mert nemes kardommal felelek nekik… Majd felelsz te mindjárt a söprűmnek! Ha hozzá mersz érni a király katonájához, rögtön fejed veszi ez a nemes kapitány itt mellettem! Előbb írj alá… Gyorsan a tollat… mit mártogatod olyan sokáig… Hiszen nem is tud írni! A nevemet… Azt se! Számolni is csak két-kezén-lábán! A múltkor levette a cipőjét, hogy összeszámoljon tizenkét zsák búzát! Levettem, hát levettem! Enyém a lábam, enyém rajta a bocskor is, akkor veszem le, mikor akarom! Tudja mit, kapitány uram! Magának adom! Kínlódjon vele tovább a király! Nekem nem kell! Az én házamba többé be nem teszi a lábát! De Piros! Ezt nem teheted!

Piros:

Hogyne tehetném! A ház is az én hozományom! Menjen úgy, ahogy jött: egy szál gatyában!

Piros sarkon fordul, indul haza Szűrszabó:

Ne hagyj itt, Piros!

Szűrszabó Piros után tántorog Szűrszabó: Piros:

Állj meg egyetlenem!… Mire megyek nélküled!… Félember vagyok, ha nem terelgetsz… Gyere csak, hazahajtalak! Hüccs, Vendel, hüccs!

Hajtja maga előtt Szűrszabó a söprűvel Dezsőfy: Márton Jóska: Dezsőfy: Márton Jóska:

Hanem Jóska fiam, fura népek lakják a városod! Olyanok amilyenek, másutt se különbek… De hogy egyetlen alkalmas embert se találni… Nem hirdeti eléggé!

Kelgya meghúzkodja Dezsőfy kabátját Dezsőfy: Kelgya: Dezsőfy: Kelgya: Dezsőfy: Kelgya: Dezsőfy: Kelgya: Dezsőfy:

Ne szomoríts te is, te szerencsétlen. Akarok. Mit akarsz? Beállni. Már csak nem fogom besorozni a falu bolondját?! Dobosnak. Minek? Dobosnak. Szamárság… vagyis… miért ne! Eszed nincs sok, de van dobod! Te leszel mostantól a sereg dobosa! Üss bele, Kelgya! Mi meg menjünk enni… ha akad valami… Márton Jóska: Meghívlak ebédre, kapitány uram… az én Fruzsinám ha összeáll az anyámmal olyan ebédet rittyent, hogy kétfele áll tőle a füle! Dezsőfy: Gyerünk! Dezsőfy lekászálódik az emelvényről, Kelgya egyedül marad,

extázisban veri a dobot, aztán abbahagyja és fut a kapitány után nyakában a dobbal. Kelgya:

Várjanak!… Várjanak!

Dezsőfy énekelni kezd, a többiek bekapcsolódnak, Kati mama veri az ütemet. Dezsőfy:

Mulassunk, fiam… ismered a nótámat?

(Az egyetlen máig fennmaradt XVI.századi „pajkos” dudanóta) Lovam, fehér lovam, majd megérik a zab, Ha a zab megérik, kétszer adok enned. Ó, jaj nekem nevem bujdosó katona, Mert hol kit találtam, bizonnyal megfogtam. Kit reggel megvertem, este eltemettem, Kit este megvertem, a reggelt nem érte. Ahogy elindultam három kalauz vitt, Az elsőnek neve: üssed, ahol éred! A másiknak neve: álld el itt az utat, a harmadik neve:szedd el, vedd el tőle! Bánod bíró, bánod, hogy házadba járok, De még jobban bánnád, ha a lányoddal hálnák! Én el haza megyek az én asszonyomhoz Az én asszonyomhoz, Dezsőfy Pálnéhoz. Ő engemet járat kék karasiásban, Kék karasiásban, gallos gyócs gatyában Ez éneket szerzém egy omlott pincében Egy omlott pincében, szintén a lukában