FEJLŐDÉSGAZDASÁGTAN Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszékén az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék az MTA Közgazdaságtudományi Intézet és a Balassi Kiadó közreműködésével
Készítette: Szilágyi Katalin Szakmai felelős: Szilágyi Katalin 2011. január
•
11.
hét
Hitelezés a fejlődő országokban Szilágyi Katalin
Bevezetés •
Korábban is hangsúlyoztuk: a fejlődő országokban korlátozott hitellehetőségek, tökéletlen hitelpiac,
•
A hitelek felhasználását nehéz követni.
•
Szándékolatlan nemfizetés (involuntary default) vs. szándékos, stratégiai nemfizetés (voluntary, stategic default)
•
•
Rossz kikényszeríthetőség, főleg nemzetközi hitelnél: •
hihető fenyegetés a további hitelek visszatartása?
•
kereskedelmi hátrányok (hagyják ezt a gazdasági érdekcsoportok?)
•
maguk a büntetések amortizálhatják a piacot
Hasonló gondok a nagy intézmények biztosítási szolgáltatásával •
a biztosítottakról való információk hiánya (tulajdonsági és viselkedési is!),
•
egy területen biztosítottak kárai között korreláció lehet.
2
A hitel iránti kereslet •
Alaptőke/állótőke (fixed capital): új vállalkozás, jelentős kapacitásbővítés
•
Forgótőke (working capital): rendszeres hiteligény pl. termelési inputok kifizetése és az árbevétel érkezése között
•
Fogyasztási
hitel
(consumption
loan):
jövedelemkiesés,
vagy
fogyasztási
igénynövekedés, pl. betegség-gyógyítás, esküvő •
Biztosítás iránti kereslet: kockázatmegosztó közösségek
Tipikusan: mezőgazdasági hitelezés •
•
•
Formális, vagy intézményi hitelezők: •
állami bankok
•
kereskedelmi bankok
•
néha specializált hitelintézetek
Fő gondjuk az információhiány •
ez nem baj, ha egyeznek a kölcsönadó és kölcsönvevő érdekei
•
azzal akkor lehet gond, ha pl. fogyaszt befektetés helyett
Korlátozott nemfizetési felelősség esetén bizonytalanság mellett rossz befektetési döntések születhetnek.
•
Diszkrimináció a legszegényebbekkel szemben: fedezetet kérnek, és számos illikvid formában nem is fogadják el. 3
Thaiföld •
A probléma: szegény vidéki gazdálkodók csak helyi informális hitelezőktől juthatnak pénzhez, igen magas kamatra.
•
1966 – állami ösztönzés, program a formális hitelek elterjesztésére (egyenlőségi és fejlesztési célokkal).
•
90%-ról 50%-ra (1975) ment le az informális hitelek aránya,
•
de a hitelek egyáltalán nem jutottak el a legjobban rászorulóhoz.
•
Nyilván a helyi hitelezők információs előnyben vannak a hitel összegére, a felvevő tevékenységére vonatkozóan, erős ösztönzők a visszafizetésre.
•
Formális hitelek jobbára csak forgótőkére kaphatók. Se a fejlesztésekre, se a fogyasztási pálya simítására nem igazán lehet elérni őket.
•
Formális hitelek 12-14%-os kamattal, informálisak 25–60%-os kamattal (monitoring költsége, kvázimonopol helyzet).
Helyi informális hitelezők főbb előnyei •
Elfogadhatnak pl. földet, sőt munkát is fedezetként, amit formális intézmények nem.
•
Információ a hitelfelvevőkről
•
Jobb hozzáférés formális intézmények hiteleihez
•
Informális hitelezők típusai: •
rokonok-barátok közössége
•
önkéntes hitelező- és kockázatközösségek
•
termelési tényezőket kínálók (pl. földbirtokos)
•
termékeket felvásárlók (kereskedők, feldolgozók: molnárok) 4
Mezőgazdasági hitelezés •
A tökéletlenség miatt nincs keresleti és kínálati görbe.
•
Információs problémák: személyes, hitelezési kapcsolatok, melyek idő- és erőforrás-igényesek.
•
Helyi hitelezők fix ügyfélkörrel, ismétlődő tranzakciók
•
Összefonódó tranzakciós kapcsolatok, piacok
•
Változó kamat helytől, forrástól, hitelfelvevőtől függőenChambar, Pakisztán: informálisan átlagosan 78% kamat, de nagy szórással
18%–200% !
formális kamat
12%
•
Adagolás: maximális összeg adott kamatra
•
Exkluzivitás: hitelfelvételt csak egy helyről engednek – lokális monopóliumok.
Informális hitelpiacok elmélete Hitelezők monopóliuma •
magyarázat a magas kamatokra
•
empirikusan nem jól alátámasztott, legfeljebb igen lokális szinten
•
elméletileg nem magyarázza a magas konkrét kamatokat, azok más formában is jelentkezhetnek
Hitelezői kockázat •
valamivel jobb elmélet
•
szélsőséges formában: csak a lehetőségköltséget kérik a kamatban 5
•
nagy nemfizetési kockázat (szándékolatlan és szándékos)
•
i = formális kamat
L = hitelösszeg,
p = visszafizetési esély r = informális kamat •
zéró profittal: p(1+ r )L – (1+ i )L = 0, vagyis i = [ (1+ r ) / p ] – 1
•
ráadásul nincs jó kikényszeríthetőség
•
empíria: valójában a megkötött hitelek viszonylag ritkán dőlnek be
Nemfizetés és állótőkehitelek •
A nagyobb összegű, kockázatosabb hitel könnyebben bedőlhet.
•
A prémium mértékének növelése önmagában is rontja az esélyeket.
•
A beruházásra, migrációra fordított hitel esetén az ügyféllel megszakad a kapcsolat, ami nem érdeke a hitelezőnek (még ha a felvevő vissza is fizeti a hitelt).
Nemfizetés és fedezet •
•
Számos nem sztenderd fedezet •
jelzálog a földön
•
annak haszonélvezeti joga
•
munkakötelezettség
•
akár élelmiszerjegyek, stb. is
Kérdés: ki hogyan értékeli a fedezetet? Egyenlően, vagy a felvevő jobban? (ekkor abban bízhat a hitelező, hogy nem lesz stratégiai nemfizetés)
•
Példa: a hitelt felvevő farmer VS-re, földbirtokos (hitelező) VB-re értékeli farmer földjét mint fedezetet
•
F egyéb veszteség, amelyet a farmer nemfizetés esetén elszenved
•
Stratégiai nemfizetésnél a farmer akkor fizet, ha 6
L (1+i ) < VS + F •
A birtokos akkor kívánja inkább a pénzét vissza, ha L(1+i ) > VB
•
Abban az esetben kerül a hitel visszafizetésre, ha VB < VS + F
•
Ha mindketten magasra értékelik a zálogot, óriási kamat lehet a hitelen, nemfizetést okozva.
•
Valójában a nemfizetés lehet a gazda célja (l. szegény országokban a földbirtok eloszlásának egyenlőtlenségei).
•
Ez elsősorban fogyasztási hitelre és nem beruházásra érvényes.
Nemfizetés és adagolás •
A felvevő szeretne nagyobb összeget adott kamatra, de nem kaphat.
•
A hitelező sokaknak szeretne hitelt adni és magas kamatra.
•
A felvevő végső esetben elérhet más forrást és A minimum-profitot összességében
•
A felvevő megkapja a szükséges hitelösszeget még elfogadható áron.
•
Ha nem fizet, a hitelezőtől már nem kap többet kölcsönt.
•
De mehet máshoz! ugyanennyiért!
•
Vegyük be a hitelfelvevő több időszakos döntését: Tegyük fel, N időszakot lát előre 7
f(L) – L (1+i ) ≥ A
(részvételi korlát)
•
Ha mindig visszafizet: N x [ f(L) – L (1+i ) ]
•
Ha nem fizet: f(L) + (N - 1 )A
•
Tehát:
•
N x [ f(L) – L (1+i ) ] ≥ f(L) + (N- 1)A
•
f(L) – [N /( N-1)] L (1+i ) ≥ A hogy visszafizessen, szűkebb!!!
•
Mekkora N? -> minél kisebb, annál torzabb helyzet.
•
Adott kamatra nagyobb hitelt is felvenne a hitelező.
hogy visszafizessen
8
Információs aszimmetria és adagolás •
Eltérő kockázatú hitelfelvevők (meg tudja-e a hitelező különböztetni?)
•
Biztos és egy kockázatos típus (fele-fele arányban):
•
A biztos várható haszna: R – (1+i )L és i1 = R/L – 1 kamatot fizetne
•
A kockázatos várható haszna p [R’ – (1+i )L] és i2 = R’/L – 1 kamatot fizetne
Információs aszimmetria és adagolás •
Így i2 > i1 (a kockázatos nem veszi figyelembe a saját kockázatát)
•
A hitelező melyik kamatot válassza?
•
П2 = p(1+i2)L – L
•
П1 = 0,5 i1 L + 0,5[p(1+ i1)L – L]
•
p < R /(2R’– R) esetén inkább alacsony kamatot választ.
Nemfizetés és kikényszerítés •
Ha a hitelfelvevőnek kellően fontos a jövő, tehát megbízható, rosszabb feltételekkel is hitelezhetnek neki f(L) – L(1+i) > f(L) – [N/(N – 1)] L(1+i) ≥ A
•
Ha a felvevő több forrásból is szerezhet pénzt, érdemes lehet neki nem fizetni és átmenni (sokszor igyekeznek maradásra ösztönözni kedvezményekkel).
•
Min múlik a kikényszeríthetőség?
•
Felvevő reputációja a hitelezők között •
Kis közösségben ez működhet, sőt szociális kikényszerítés is lehet.
•
A fejlődéssel egy közösségben egyre kevésbé közvetlen kapcsolatok, szoros összetartás.
•
De egy darabig még nincsenek erős formális intézmények. 9
•
Ez rossz a hitelfelvevő klienseknek, költséges a felderítés •
•
1981, Pakisztán: a hitel összegének 6,54%-a
Lehet más meggyőződés a megbízhatóságról: más tranzakcióban való tesztelés (alkalmazás)
•
Érdemes felderíteni? •
Rossz kockázatúak vannak, vagy csak opportunisták, akik nem fizetnek?
•
Csak ha rossz kockázatúak léteznek, ad hasznos információt a felderítés.
•
Ekkor a jók jelezhetnek visszafizetéssel, illetve először kis összegű teszthitelekkel.
Összefonódó tranzakciók: •
Fennálló tartozás idejére a hitelező használati jogot formál a felvevő valamely tulajdonára.
•
Gyakran a hitelező és a felvevő üzleti kapcsolatban állnak.
•
„Csak pénzkölcsönző” személy nem nagyon van a fejlődő országokban.
•
Földbérlők hitelforrása a földbirtokos, földbirtokosé a kereskedő.
•
Tilos a kamat felszámítása sok társadalomban, ezért például más tranzakcióban nyilvánul meg a prémium.
•
Ha a hitelen kívül egyéb rendszeres kapcsolat, összefonódás van, az információ és más tranzakciós költségek kisebbek, könnyebb a kikényszerítés (sőt az összes tranzakcióban ösztönözhető egyszerre az „alárendelt” fél).
•
Az összefonódás azért is jó, mert kevésbé torzul a hitelügyletből származó teljes elosztható többlet
1. példa: •
A napszámosnak a bőséges időszakban van munkája, w bért kap, az ínségesben hitelt kell felvennie, L összegűt.
•
A földbirtokos a bőséges időszakban dolgoztat, és vehet fel i kamatra hitelt, 10
közvetíthet is a napszámosnak. •
Összekapcsolható a bérmunka és a hitel w* és i* paraméterek mellett •
w* = w –nél nincs összefonódás, csak tiszta munkaviszony és tiszta hitelviszony
•
Tegyük fel, hogy w* < w, a napszámos részben munkájában fizet a hitelért.
•
Érdemes lehet piaci kamatlábon hitelezni a birtokosnak, alacsonyabb bérrel fizettetve a hitelért.
11
2. példa •
A termelő, akinek hitel kell a tényezők megvásárlásához és a termékeit felvásárló kereskedő, aki jobb feltételek mellett kaphat hitelt.
•
A rosszabb hitellel a termelő adott profitot mindenképp elér.
•
Az összes többlet szempontjából optimális az lenne, ha a termelő elérné a kedvezőbb hitelt és aszerint termelne.
•
A kereskedő ezt biztosíthatja neki egy olcsóbb felvásárlási árért cserébe, ami által a termelt mennyiség nem csökken.
Alternatív hitelezési politikák •
A hagyományos nagy formális intézmények nem alkalmasak a mezőgazdasági hitelezésre.
•
A szükséges „mikroinformáció” miatt nem hatékonyak.
•
1. megoldás: az informális intézményekre építeni és ezek mentén építkezni.
•
2. megoldás: mikroszintű hitelintézmények tervezése.
Formális hitelek terjesztése informális közvetítőkkel / pro •
A fedezetek kezelésére alkalmasabbak az informális szereplők.
•
Az informális szereplők jobb kockázatú hitelfelvevők
•
Jobb információkkal rendelkeznek.
•
Remélhető, hogy verseny alakul ki ezen a szinten, ami kontrollál.
•
Társadalmi, vallási közösségek szintén jó közvetítők lehetnek. 12
Formális hitelek terjesztése informális közvetítőkkel / kontra •
Monitoring költségek: •
•
a több informális szereplő, több hitelfelvételi alternatíva •
ez nemfizetési kockázat
•
nagyobb felderítési költség
Összejátszás •
területek felosztása az informális hitelezők között (betartják, ha félnek egy kamatháborútól)
•
Eltérő információk •
Ha egy informális szereplő jobban derít fel, mint a másik, és nagyobb lesz a hitelezhető forrása, egészen kiszoríthatja a másikat.
Mikrofinanszírozás •
Formális hitelezés az informális intézmények mintájára.
•
Lehet a formális intézmény egyszerre hitelező és felvásárló – bár ilyen intézmény nehezen felépíthető lehet.
•
Alternatíva: a közösségi információs bázis kihasználása – Grameen Bank: hitelezés csoportoknak!
13
Grameen-modell / pro •
A tagok egymás után kapnak hitelt, részletekben.
•
Ha valakinek a hitele bedől, a többiek sem kapnak többet.
•
Önszelekció ->mindenki azzal áll össze, akiben bízik.
•
Egymás figyelése, ösztönzése, segítése.
Grameen-modell / kontra •
Ha valaki fizetésképtelenné válik, a többieknek is érdemes az addig kapott hitelt nem visszafizetni (egymás utániság).
•
Túlbiztosítás lehet a csoportban, ami lehet, hogy szuboptimális hozamú felhasználáshoz vezet.
•
Csoport-alapúsága miatt rugalmatlan, ami gyorsan változó környezetben hátrány (a csoporttagok eltérő sikerű alkalmazkodása).
Grameen-modell /életképesség •
•
Magas adminisztratív költség •
korlátozott a kamat és a hitelösszeg
•
bonyolult monitoring és szociális szolgáltatások
Emiatt jelentős támogatás és az intézménynek adott kedvezményes hitelek (1987–1994: 12–17%-os kamatú hitelek, de a piaci alapú működéshez 32–45% kéne!) 14
•
Több hasonló intézmény nemzetközi szinten, gyakran szolvensek, sőt profitot termelnek, számos más szolgáltatást nyújtanak -> fokozatos kiemelkedés a szegénységből
Grameen-modell /teljesítmény •
Hogyan hatott a program a résztvevőkre?
•
Mérni nehéz:
•
•
torzítás az ismeretlen okból jó kockázatúak irányába ->a hatás túlbecslése
•
torzítás az ismeretlen okból igen szegények irányába ->a hatás alulbecslése
instrumentum kellene •
földbirtokos rokonok száma?
•
program előtt/után résztvevők/nem résztvevők
•
becsült hatás = 17cent/dollár
•
relatíve költséges tehát, de számos járulékos hatás •
rászorulók azonosítása
•
oktatási, kulturális hatások
•
túlcsordulás
15
