TÉZISFÜZET
Forgács Balázs főhadnagy NAPJAINK HADIKULTÚRÁI (A HADVISELÉS ELMÉLETE ÉS FEJLŐDÉSI TENDENCIÁI A MODERN KORBAN) Doktori (PhD) értekezés szerzői ismertetője
Témavezető: Dr. Deák János nyá. vezérezredes, tudományos főmunkatárs
Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Kossuth Lajos Hadtudományi Kar Hadtudományi Doktori Iskola
Budapest, 2009.
Oldaltörés
A tudományos probléma megfogalmazása Soha nem volt történelem háborúk nélkül: az emberiség, az emberi társadalmak ha más eszközökkel nem sikerült, mindig erőszakkal igyekezett nézeteltéréseiket elsimítani, akaratukat érvényesíttetni másokkal szemben. Azonban a háborúk történetét vizsgálva mindenki észreveheti, hogy az egyes népek, társadalmak, illetve ezek katonai vezetői eltérő módon próbálták meg alkalmazni a rendelkezésre álló fegyveres erőket. Nem is csoda, hiszen a szembenálló felek legtöbbször más kultúrkörhöz tartoztak, eltérő kulturális értékeket hordoztak magukban és vallottak magukénak. Emiatt a hadvezérek más módon vezették hadseregeiket, más harceljárásokat tartottak alkalmazandónak. Felfedezhető, hogy - mint sok minden más - a hadviselés is függött, sőt még mindig függ az egyes társadalmak kultúrájától: ezért különböztethetünk meg hadikultúrákat. Ezek a hadikultúrák napjaink hadügyében jelen vannak, de a közöttük korábban feltételezett éles határok elmosódtak. Kutatási célok A hadikultúrák témájával Magyarországon kiemelten Kovács Jenő foglalkozott Magyarország katonai stratégiája című munkájában, melyben – sok minden más mellett – az említett problémakör feltárására is kísérletet tett. Kovács Jenő a téma teljes mélységét nem dolgozhatta fel, ugyanakkor a Kovács Jenő-i megközelítés helyessége érzékelhető napjaink konfliktusaiban és hadügyében. A kutatási célkitűzésem ennek megfelelően az volt, hogy a hadikultúrák témakörét az eddigieknél mélyebben feltárjam, illetve bemutassam a hadikultúrák létezését és szerepét a modern kori hadügyben. Kutatási módszerek Értekezésem az indukció, néhol pedig az analógia módszerét követve, az erőszakalkalmazás eszközrendszere felől közelít a hadikultúrák kérdésköréhez. Ennek szakmai oka abban rejlik, hogy létezik a hadikultúrák különbözősége mögött megbúvó egyetlen közös elem, a háború lényegi tényezője, amellyel az – a már említettek szerint – definiálható a politikai célból alkalmazott erőszak. Az egyetemes hadelmélet ezzel határozza meg – Clausewitztől átvéve a fogalmat – a háború kategóriáját: „A háború tehát erőszak alkalmazása, hogy ellenfelünket saját akaratunk teljesítésére kényszerítsük.” Értekezésemben e háború-
fogalmat alkalmazom. A fenti fogalmi meghatározást elfogadva, ebből eredően rögzítettem vizsgálódásom fő szempontját is, amelynek alapján az egyes hadikultúrák megkülönböztethetőek egymástól, nevezetesen: az egyes hadikultúrákra milyen erőszak-alkalmazási eszközök és metódusok jellemzőek, és ez miként tükröződik az adott hadikultúrának a politika és a hadügy viszonyáról vallott elképzeléseiben. Vizsgálataim során a források két típusára támaszkodtam: a különböző katonai és politikai gondolkodók elméleti műveire és a háborús emlékiratokra. Értekezésem elkészítéséhez elsősorban könyvtári kutatásokat végeztem, a levéltári kutatómunkát ezúttal mellőztem, mert abból a módszertani tézisből indultam ki, hogy a hadelméleti kérdések vizsgálatához – az elmúlt kétszáz év vonatkozásában – a nyomtatott források az elsődlegesek. Az értekezés felépítése Értekezésem legfőbb célja a hadikultúrák néhány fejlődéstörténeti vonásának felvázolásán túl egyrészt elméleti alapjaik, iskoláik főbb téziseinek, jellemzőinek összegzése, másrészt pedig annak igazolása, hogy az egyes hadikultúrák közötti éles határ napjaink hadügyében eltűnik. Ennek érdekében értekezésemet a következő rendben építettem fel: Az 1. fejezetben összefoglaltam a hadikultúrák kérdéskörének historiográfiáját: A koraújkor meghatározó gondolkodóinak (Machaivelli, Morus, Montesquieu) munkáiból kiindulva megállapítottam, hogy a hadikultúra fogalmának elemeit felismerték a modern kor hadügyi gondolkodói. Rámutattam, hogy a fogalom kialakulásában nagy szerepet játszott a stratégia fogalmi értelmezésének kibővülése a hidegháborúban, amely elvezetett a hadikultúra fogalmának definiálásához, amelyet a magyar hadügyben Kovács Jenő végzett el. Ezután meghatároztam és levezettem a kutatás hipotézisét és Clausewitz hadelméleti rendszeréből kiindulva megfogalmaztam a hadikultúrák hadelméleti alapjait. A 2. fejezetben bemutattam és leírtam a mozgáscentrikus hadikultúra legfontosabb jellemzőit, Fuller, Liddell Hart, de Gaulle, Guderian, Triandafillov és Tuhacsevszkij munkásságának elemzése után megfogalmaztam hadelméleti iskoláinak főbb elméleteit, valamint ezek legfőbb téziseit és feltártam az erőszak-alkalmazás eszközrendszerét. A 3. fejezetben az anyagcentrikus hadikultúrát mutattam be. Liddell Hart elméleti munkássága alapján rögzítettem az ennek jegyében folytatott hadviselés legfőbb jellemvonásait, meghatároztam a tengeri és a légi hadviselés legjelentősebb gondolkodóinak (Mahan, Corbett, Gorskov, illetve Douhet, Trenchard, Mitchell, Szentnémedy) elméleti rendszereit,
ezek tartalmi elemeit, egyben rámutattam a politikai akaratérvényesítés bonyolult, sokrétű eszközrendszerére. A 4. fejezetben a gerilla-hadviselés jellemzőit foglaltam össze. Szóltam történelmi fejlődési folyamatáról, itt is meghatároztam a főbb elméleti képviselőket (Clausewitz, Lenin, Arábiai Lawrence, Mao Ce-tung, Tito, Giap, Che Guevara, Marighella), leírtam – a hipotézisem igazolásához feltétlenül szükséges mélységben – eszméiket, majd mindezt összegezve szóltam arról a fontos hadtudományi kérdésről, hogy a gerilla hadviselés mennyiben egyezik meg a terrorizmussal, s milyen különbözőségeket figyelhetünk meg. E fejezetben szóltam arról is, hogy az erőszak-alkalmazás szempontjából a terrorizmus mennyiben tekinthető és mennyiben nem a hadikultúrák új fajtájának. Értekezésem 5. fejezetében a hadikultúrák jellemzőinek megjelenését mutattam be a közelmúlt és korunk fegyveres konfliktusaiban. Megvizsgáltam a délszláv konfliktust, az Irak ellen vívott háborúkat, az afganisztáni háborút, a grúziai konfliktust, valamint az arab-izraeli háborúkat, különös tekintettel az alkalmazott erőszak eszköz-rendszerere. Elemzésemmel igazoltam, hogy a jelen háborúiban – az erőszak-alkalmazás eszközrendszerét tekintve – ugyan a gyakorlati életben eltűnőben vannak a határvonalak, de az évszázadok folyamán kialakult s a mai arculatukat felvett hadikultúrák továbbra is léteznek. Értekezésemet a 6. fejezet zárja, amelyben összegezve kutatási eredményeimet, bizonyítottam és értékeltem hipotézisem elemeit, az abban szereplő állításokat, s ezen túl a hadikultúrák közötti határ elmosódásának igazolásával igyekeztem hozzájárulni a korunk fegyveres konfliktusairól alkotott tudományos kép árnyalásához. A fejezetben megfogalmazott ajánlásokkal későbbi kutatások megkezdését kívántam inspirálni. Az 1., 2., és 3. számú mellékletek Kovács Jenő szakmai-tudományos életrajzát, publikációit, valamint a különféle hadikultúrák elemzéséhez felhasznált táblázatot tartalmazzák. Következtetések Doktori értekezésem a hadikultúrák kérdéskörének vizsgálatát tűzte ki feladatául: hipotézisem megfogalmazásakor arra kerestem a választ, hogy a Kovács Jenő által megalkotott fogalom él-e, valamint a magyar katonai gondolkodó szerinti, a hadikultúrák közötti éles határvonalak megfigyelhetőek-e korunk hadügyében. Úgy gondolom, hogy a hadikultúrák témakörének vizsgálata napjaink hadügyében aktuális, hiszen korunk háborúi, azok megvívásának módja sok szempontból – főleg az alkalmazott eszközök újszerűsége miatt – átalakulás alatt van. Disszertációm kutatásának tárgyát alkalmasnak vélem a háborúk tipizálására, még
akkor is, ha vallom, hogy a tények csoportosítása sokszor erőszak magukon a tényeken. A fegyveres konfliktusok erőszak-elméleti alapokon való vizsgálata közelebb vihet a háborúk alapvető céljainak feltárásához és megismeréséhez. Új tudományos eredmények Értekezésünkben kutatásaink alapján új tudományos eredménynek tartjuk: 1.
Feltártam a hadikultúrák tudományelméleti historiográfiáját,
megfogalmaztam – kiegészítve a Kovács Jenő-i kutatásokat – ezek magyar hadtudományi keletkezéstörténetét. 2.
A különböző hadikultúrákra jellemző releváns szakirodalom
főbb körének feltárása után összefoglaltam és meghatároztam az egyes hadikultúrákat jellemző hadelméleti iskolákat, azok téziseit és nézetrendszerét. 3.
A közelmúlt legjelentősebb fegyveres konfliktusainak vizsgálata
útján bemutattam a hadikultúrák létezését korunk hadügyében s ezen belül igazoltam a közöttük levő határok elmosódását. 4.
Az alapkutatásaim során feltártam Kovács Jenő hadtudományi
munkásságát – különös tekintettel a hadikultúrákra –, szakmai tudományos életrajzát, valamint rávilágítottam a hadelméletben elért tudományos eredményeire s egyben bizonyítottam munkásságának igazodását korunk egyetemes hadelméletének fejlődési tendenciáihoz. Ajánlások és javaslatok az értekezés gyakorlati felhasználására Disszertációm Kovács Jenő altábornagy tudományos munkásságának állított emléket, amikor annak egy kis részét folytatta. Úgy gondolom, hogy a néhai katonatudós befejezetlen tudományos produktumának további kiegészítése a jövő számos hadtudományi kutatójának jelenthetne tudományos kihívást és feladatot. Véleményem szerint a hadikultúrák témakörének kutatását tovább kell folytatni. Az értekezés forrásbázisának frankofón forrásokkal való bővítése árnyalhatná az értekezés tartalmát, főleg a hadikultúra fogalmának historiográfiáját tekintve. További elemzések vizsgálhatnák meg külön-külön a hadikultúrákat, valamint a politikatudomány, a földrajz és a kulturális antropológia hatását azokra. Az értekezés gyakorlati felhasználhatóságát illetően úgy gondolom, hogy a hadikultúrák elemzésekor felhasznált módszertant alkalmazva, a tudományos eredményeket felhasznál-
va megérthetőek a fegyveres konfliktusokban harcoló felek háborús cselekedeteinek mozgatórugói, okai. A gyakorlatban ez lehetővé teszi – adott esetben, érintettség okán – a legmegfelelőbb és leghatékonyabb háborús eszközök kiválasztását és alkalmazását a győzelem kivívása érdekében. A jövő fegyveres konfliktusaira való felkészülés mindig a múlt és a jelen háborúinak elemzéseivel történik, ezért úgy gondolom, hogy disszertációm közvetlen segítséget nyújthat az ilyen elemzések elkészítéséhez, így közvetett módon hozzájárulhat a fegyveres erők háborús felkészítéséhez is. Véleményem szerint disszertációm módszertanát követve narratívát lehetne adni abban az összefüggésben is, miszerint a NATO tagállamok hadikultúrái befolyásolják-e az adott ország nemzetközi katonai szerepvállalását. Kovács Jenő életműve, illetve abból kiemelve, a hadikultúrák problematikája évek óta kötelező tananyag a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem graduális és posztgraduális képzési formáiban. Értekezésem – a szükséges átdolgozás után – egyetemi tansegédlet vagy jegyzet formájában megoldást kínálna az oktatásban résztvevőknek. A disszertáció interdiszciplináris megközelítése okán úgy gondolom, akár szélesebb olvasóközönség érdeklődését is felkeltheti, így egy kismonográfia összeállításának lehetősége sem tűnik irreálisnak.
Az értekezés témaköréből készült publikációs jegyzék: Szakcikkek: 1. Háború és hadikultúrák. In.: Új Honvédségi Szemle, 2002. október, 130-139.p. 2. A geopolitikai – geostratégiai elemzésről. (Prof. Dr. Szternák Györggyel közös publikáció) In.: Felderítő Szemle, 2007. december, 24-39.p. 3. Emlékiratok és hadikultúrák. In.: Társadalom és Honvédelem.2007., 3-4. szám, 151164.p. 4. Káosz vagy rend a gerilla-hadviselésben? In.: Kommentár, 2008., 1. sz., 88-100.p., 5. Napjaink hadikultúrái. In.: Szelei Ildikó (szerk.): Hadtudományi Doktorandusz Konferencia 2008. Konferenciakötet, ZMNE, Bp., 2008., 101-110.p., 6. The development of cultures of warfare in Europe. A military theoretical approach to the basics of cultures of warfare. In.: Enjeux de sécurité et problématique centrepériphérie. Programme de la journée d’études de l’Atelier VI (*) III SorbonneNouvelle, Párizs, 2008. november 29. (konferenciakötet – közlésre elfogadva) 7. In memoriam Kovács Jenő. In.: Hadtudomány (közlésre elfogadva) 8. A hadikultúrák fogalmának historiográfiája I. In.: Hadtudományi Szemle (közlésre elfogadva)
9. A hadikultúra fogalmának historiográfiája II. In.: Hadtudományi Szemle (közlésre elfogadva) Konferencia-előadások: 10. A háború Clausewitz-i fogalma és eszközrendszerinek (kettős jellegének) megjelenése a hadikultúrákban. (konferencia előadás) III. Eötvös Konferencia; Eötvös József Collegium, Budapest, 2002. április 28., 11. A hadikultúrák és a modern stratégia. (konferencia előadás) A biztonsági és stratégiai tanulmányok helye és szerepe az egyetem életében (tudományos konferencia); Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2002. november 6., 12. A világóceán, mint stratégiai eszköz az indirekt hadviselésben. (konferencia előadás) V. Magyar Politikai Földrajzi Konferencia, Pécsi Tudományegyetem, Pécs, 2006. október 6., 13. Napjaink hadikultúrái. (konferencia előadás) Hadtudományi Doktorandusz Konferencia 2008., 2008. május 22. 14. Le développement des cultures de guerre dans les deux Europe. (konferencia előadás) Enjeux de sécurité et problématique centre-périphérie. Programme de la journée d’études de l’Atelier VI (*) III Sorbonne-Nouvelle, Párizs, 2008. november 29.
Szakmai életrajz Személyi adatok: Születési hely, idő: Munkahely: Rendfokozat: Beosztás: Lakcím: Telefon: E-mail: Végzettségek 2008: 2005: 2004: 2002: Nyelvismeret:
Kalocsa, 1979. február 9. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Kossuth Lajos Hadtudományi Kar Biztonság- és Védelempolitikai Tanszék főhadnagy egyetemi adjunktus 1083 Budapest, Tömő utca 23/C fsz. 1. 06-70/376-6539
[email protected] Staff Officers’ Military Terminology Course (ACT.223.12.) Security Policy in Central and Eastern Europe Course okleveles biztonság- és védelempolitikai szakértő (PT D/BL 003127 875/790/24/2004.; minősítés: kiváló) okleveles történelem szakos bölcsész (PT E 007990 771/2002; minősítés: jó)
Angol államilag elismert ARMA katonai szaknyelvi felsőfokú komplex „C” típusú nyelvvizsga (CE130-10516 932098), Francia államilag elismert ARMA katonai szaknyelvi középfokú komplex „C” típusú (661828) nyelvvizsga Szakmai pályafutás: 2003: 2004: 2009:
Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Biztonsági és Stratégiai Tanulmányok Tanszék egyetemi tanársegéd Mathias Corvinus Collegium, megbízott előadó Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Biztonság- és Védelempolitikai Tanszék, egyetemi adjunktus
Katonai pályafutás: 2008:
hivatásos tiszt, főhadnagy
Kitüntetés: 2008:
Honvédelemért Kitüntető Cím III. osztály
Tudományos társasági tagság: 2003: Magyar Hadtudományi Társaság Tudományos elismerés: 2002 tavasz:
ZMNE Intézményi Tudományos Diákköri Konferencia Hadtörténelem szekció I. helyezés és rektori különdíj
