TESTVÉRI KÖRLEVÉL „ÉN KÉREM AZ ATYÁT, ÉS MÁS VIGASZTALÓT ÁD NÉKTEK, HOGY VELETEK MARADJON MINDÖRÖKKÉ.” GRAFIKA: SIMON A.
VIGASZTALÓ 2015/4
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!” (Lukács 2,14.) A mennyei seregek sokasága által meghirdetett örömhírt halljuk meg 2015 karácsonyán. Péter apostol írja az első levelében, hogy elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét. Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták. Azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek, a mindenkori gyülekezetnek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni. (1Pét 1,1-12) Az isteni üzenetbe az angyalok vágyakoznak beletekinteni – írta Péter apostol. Hogyan is történt az angyaloknak ez a beletekintése, a titkokba való bevonása? A karácsonyi eseményekkel kapcsolatban azt olvassuk, hogy először Gábrielt küldte el Isten Galilea egyik városába, Názáretbe, egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. Az angyal Mária köszöntése után ezt jelentette ki: Ne félj, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedbe és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Majd Józsefnek jelent meg az Úr angyala, aki aggódott Mária áldott állapota miatt, ezzel az üzenettel: Ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Amikor megszületik a gyermek Betlehemben, akkor is angyal jelenti a pásztoroknak: Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ezután jelennek meg az angyali seregek, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Értsük meg kicsit részletesebben, mit is értettek meg az Isten titkába vágyakozva beletekintő és a kijelentést hirdető angyalok karácsonykor, Jézus Krisztus megszületésekor.
Először is: dicsőség a magasságban Istennek! Az angyalvilág tanúja volt az angyal-
VIGASZTALÓ 2015/4
2
fejedelem, a Sátán lázadásának, a vele együtt bukott angyalok sorsának. Talán még azt is mondhatjuk, hogy izgalommal várták, milyen megoldást talál Isten velük szemben, a bukott angyalok fejedelme által, a kísértő által az ember életében elkövetett gonosz cselekedettel szemben. Mi lesz az ember sorsa – kérdezhették az angyalok? Megmarad örökre bűnében, a Sátán lesz a győztes az embervilág felett. Most megszületik a Megtartó, az üdvözítő, és most örömmel éneklik, látva Isten győzelmét: dicsőség a magasságban Istennek! Az Isten dicsősége, az Isten hatalma nyilvánvalóvá lett előttük, nem kell rettegniük többé, az ember megváltása, az ember megváltásának a lehetősége Jézus Krisztusban megadatott. Isten dicsősége, Isten hatalma Jézusban felragyogott. A Sátán legyőzetett, Isten dicsősége megnyilvánult. Másodszor megértik a titkot: a földön békesség lehet! És ez a békesség az üdvösséget nyert emberi szívben kezdődik el. Nem a világban lesz ettől kezdve békesség, hanem a Krisztust elfogadott emberszívben lesz békesség, mert átéltem, hogy üdvösségem van. Megbocsátattak a bűneim. Minél többen élik át ezt a valóságot, annál nagyobb lesz a békesség a földön. Az emberekhez való jóakaratát is megmutatta Isten karácsonykor. Ezt is megértik az angyalok. Az isteni jóakarat mindenkinek fel lett ajánlva Krisztusban. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, azt én nem küldöm el; mert nem azért szálltam le a men�nyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem. (Ján 6,37-38.) Ha végiggondolod az életedet, hogy valóság a bűn az életedben, hogy Jézus azért jött, hogy megszabadítson a bűn hatalmából, akkor te is mehetsz Őhozzá, dicsérheted Istent, továbbadhatod azt a békességet, amit Jézusban és Jézus által kaptál.
Kívánom, hogy így ünnepelj! Péntek László Imádkozzunk Európáért!
A párizsi vérfürdő után számos közösségi portálon megjelent a PRAY FOR PARIS – Imádkozz Párizsért logó. Időközben a terroristákat elkapták, illetve tűzharcban lelőtték, de az imádkozást és könyörgést folytatnunk kell, sőt fontos lenne több területre kiterjesztenünk!
Imádkozzunk a bevándorlókért!
Az idén augusztusban és szeptember elején felkerestük a II. János Pál pápa téren és a Keleti pályaudvaron tömegesen várakozó menekülteket. Vizet, kenyeret és gyümölcsöt vittünk nekik, valamint egy-egy bibliai igét adtunk át azoknak, akik azt elfogadták.
VIGASZTALÓ 2015/4
3
Az elénk táruló lelki kép nagyon vegyes volt. Beszélgettünk békés afgán és szír családokkal, találkoztunk afféle szerencsét próbáló tizenévesekkel. Összefutottunk szír keresztyénekkel, de egy agresszív muszlim fiatalemberrel is. Sajnos nem mindenki tudott olvasni, de a beszélgetésekben szinte mindig sikerült megosztani a Jézusról szóló evangéliumot is velük. Bemutatkoztunk és szeretettel közeledtünk feléjük. Elmondtuk, hogy olvastuk a Koránt, s feltűnt, hogy abban említés történik a keresztyének és a zsidók szent könyvéről, Szűz Máriáról és a csodákat tevő Jézusról is. Bizonyságot tettünk, hogy mi azért hiszünk Jézusban, mert Ő még a Korán szerint is él, s a Biblia szerint bűnbocsánatot és örök életet ajándékoz annak, aki Benne hisz. A beszélgetések kritikus pontja Jézus kereszthalála, feltámadása és istenfiúsága volt. Az egyik lelkes muszlim dühösen kijelentette: „egész Afganisztán muszlim, s előbb-utóbb mindenki muszlim lesz az egész világon…”, majd összetépte az átadott Ján 3,16-os igét. A szír keresztyén család sorsa elgondolkodtatott. Az egyiptomi koptokhoz hasonlóan a fiatalasszony keresztet viselt a karján, ezért is szólítottuk meg őket. Beszélgettünk a 100 tagú gyülekezetükről, úti céljukról, félelmeikről és reménységükről. Szóvá tették, hogy sok mindenük elveszett útközben, mert hajótörést szenvedtek a görög szigeteknél, mégsem akartak egy fillért sem elfogadni tőlünk, csak enni és innivalót.
VIGASZTALÓ 2015/4
4
Imádkozzunk Európáért!
Európa nagy bajban van. Valóban képtelen érzékelni, hogy mi is történik határainál és szívében. Olyan lett, mint az idős Dávid király, aki nem vett már tudomást Adónija trónkövetelő akciójáról és a konkrét tennivalókról (1Kir 1). Csak befelé fordult szobájában, s várta, hogy Abiság felmelegítse. Még egyszer mondom, Európa nagy bajban van. Ma is szükség lenne egy Betsabéra, a feleségre és arra a Nátán prófétára, aki felrázza a réveteg királyt, s arra ösztönzi, hogy ígérete szerint erősítse meg a trónt Salamon felkenésével. Ez a feleség lehetne az Egyház, és annak prófétai szava. De sajnos az európai Egyház is alszik, és igehirdetéséből hiányzik az erőteljes prófétai szó. Úgy tűnik, olyan mélyen alszunk, hogy bennünket már egy robbantás is alig ébreszt fel. Valójában megtérésre van szükségünk itt Európában. A birodalmak erkölcseik miatt buktak el leggyakrabban. A muszlimok felől nézve a mai Európa már megérett az ítéletre, mert saját szent könyvét sem tiszteli. Már anyaméhben millió számra megöli gyermekeit, támogatja és ünnepli az erkölcstelen szexuális viselkedést, megtagadja hivatalosan is keresztyén múltját és Istenét, akinek evangéliuma emelte ki egykor a pogány mélységből és tudatlanságból. Ennek következtében csendes és kollektív öngyilkosságot követ el, mert önként választotta a terméketlenséget. Nincsenek gyermekei. Az életszínvonal és a kényelem oltárán feláldozza az anyaméh áldását, hitét és így egész jövőjét. Ezért most koldulni jár keletre, hogy biztonságot vásároljon. Pedig Istenhez kellene fordulnia kijelentve, hogy megtér. Meg kellene vallania, hogy elhagyta Istenét, de most újra vis�szatér Hozzá. Egyénenként, nemzeti és kontinentális szinten is felajánlhatná szívét és földjét az egyedül igaz Istennek, Jézus Krisztus Atyjának, s elkezdhetne ismét keresztyén hite szerint élni. Ez a hitvallás és új életmód lehetne egy olyan különleges kapu, amely vonzaná a bajbajutottakat, de szellemi védelmező kerítést jelentene azokkal szemben, akik nem akarnak Jézus Krisztus hitében és uralma alatt élni.
Imádkozzunk az Egyházért!
Leginkább magunkért, az Egyházért kell imádkoznunk. A jólétben és szabadságban szépen és lassan elfogyunk. Templomainkat bezárjuk, erkölcseinkben pedig igazodunk a gyakorlati újpogánysághoz. Isten Fia Jézus, követőit sónak és világosságnak, a szeretetben megélt igazság-üzenet hordózóinak szánta. Sajnos sokan elfelejtettük ezt az életre hívogató és Szentlélek által kapott erőteljes küldetést. A mai Európában számos keresztyén templom a szellemi impotencia miatt már csak üzletként, könyvtárként, vagy mecsetként funkcionál. Csak nehogy kiköpjön Jézus a szájából bennünket! Az európai egyháznak fel kell ébrednie! Imádkozzunk, hogy áradjon ki közöttünk a sírás és bűnbánat lelke. Bárcsak lehetnénk ismét jel és üzenet mindazoknak, akik már most közöttünk élnek. Bárcsak az eddig alig evangelizált Közel-Kelet népét el tudnánk
VIGASZTALÓ 2015/4
5
érni itt Európában az Élet Szavával, Jézus erejével és prófétai igéjével. Milyen jó lenne együtt felállnunk, s Jézus nevét felemelve hirdetni, hogy Ő az, aki van, aki volt és az Eljövendő. Aki előtt egykor minden térd meghajol, s vallani fogja, hogy Ő az Úr Isten dicsőégére! Dr. Tatai István Őszi hitmélyítő konferenciánk MÉG – MÉGIS – MÁR Több mint 60-an vettünk részt az őszi hitmélyítő héten Mátraházán. „Még bűneimben” - ezt jártuk körül kedden. Szerdán a „Mégis szeret” - ről hangzottak az igehirdetések és az előadás. Csütörtökön pedig eljutottunk oda, hogy „Már Krisztusban.” Az ott levő testvérek, nagy szeretetben és örömmel voltak együtt. Esténként se széledtek el, dicsőítés volt minden este. Az énekeskönyvünk énekeit is ugyanolyan lelkesen és szívből énekelték, mint a mai dicsőítő énekeket. Egyik testvérünk elmondta, hogy „én azóta tudok újra jobban beszélni, és énekelni is, mert Isten a dicséretekben lakozik.” A hétfő esti bevezető szolgálatból idézek néhány gondolatot: Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal2,20) Nagyon sok embernek csak a „neve” keresztyén, de valójában, igazán, semmi köze nincs az élő Krisztushoz. Sokan mondják azt magukról, hogy hitben járnak, és hitben élnek, pedig amikor Isten minősíti egyes emberek életét, akkor ez a minősítés a következő: Az a neved, hogy élsz, pedig lelkileg halott vagy. Jézus él. Ez volt húsvét legrövidebb evangéliuma. Jézus feltámadott és él úgy, ahogy azt az Írások előre megmondták. Te tudnád azt válaszolni, hogy Jézus él? A Szentírás a következőt mondja erről a kérdésről: A Zsidókhoz írt levél 4. fejezetében azt olvassuk, hogy Jézus él az igében. Aki elkezdi olvasni a Szentírást, az élő, feltámadott Jézussal találkozhat, mert Isten igéje élő és ható. A Róma 8-ban azt olvassuk, hogy Jézus él a Szentlélek által. Azt mondta, hogy maga helyett a Vigasztalót küldi el, Aki meggyőz majd bűn, igazság és ítélet tekintetében. Bűn az, hogy nem hisznek Őbenne, azaz Jézusban. Az igazság az, hogy aki így él hitetlenül, annak a vége kárhozat, és aki nem hisz Jézusban, az ítéletre kerül. Az Efézusban élőkhöz írt levél 5. fejezete szerint pedig Jézus él az Ő földi testében, a keresztyén egyházban. Aki tehát az egyháznak (ek-
VIGASZTALÓ 2015/4
6
lézsia – kihívottak közössége) a tagja, és hisz Jézusban, az istentiszteleti alkalmakon az élő Krisztussal találkozhat. Az egyháznak feje Jézus. A Galatákhoz írt levélből tudjuk, hogy Krisztus hit által él a hívőkben. Nyilvánvaló már az életünkben, hogy Krisztus bennünk lakik? Sokszor szégyellem magam, hogy gyakran nem látszik az életemen, cselekedeteimen, hogy Krisztus lakik bennem, mert úgy szóltam, úgy cselekedtem, ami nem méltó Jézushoz. Ha hitvalló életet élünk, ha átüt rajtunk Jézus Krisztus élete, akkor az életünk meggyőző élet lesz. Ha Krisztus él bennem, a szívem átjárható lesz a Szent Lélek számára. Nem nekünk kell küszködni, erőlködni, fogcsikorgatva szent életet élni, ha Krisztus él bennünk, csak hagyni, kérni, akarni, hogy Jézus gondolkodjék, akarjon és beszéljen bennünk és általunk. Prókai Árpád A mennyei hang hangzott el Az Immánuel kórus énekszakos hívőkből álló csapat, eddig számos helyen énekeltek. Az a céljuk, hogy Isten szeretetét osszák szét világszerte, és az éneken keresztül az evangéliumot is hirdessék. A Hatvani Bajza József Gimnáziumban kezdték szolgálatukat nálunk, azután a Hatvani Vadászati Múzeumban, az Őrbottyáni Szeretetotthonban, a veresegyházi református templomban, a hatvani református templomban és legutóbb a jobbágyi művelődési házban énekeltek. Az első alkalomtól kezdve érezhető volt a Szentlélek jelenléte. Az első rész világhírű operarészletekből állt, a második pedig dicsőítő dalokból, amelyből hét ének magyarul hangzott el. Mennyi munkát fektetett ez az alázatos kórus abba, hogy szolgálatuk érthető legyen a közönségnek! Azt mondták, hogy minden héten összejöttek gyakorolni, és megtanulták a szövegeket. Ennek a kórusnak a szépsége az is, hogy a 24 fős csoportban kilenc házaspár van, szerintem ez magában is példamutató. Bátrak is voltak, mert a saját kisgyerekeiket is elhozták magukkal, közöttük egy négy hónapos kislányt is. Csodálatos volt, hogy a koncert alatt egy kisgyermek sem sírt. Nemcsak a hangjuk volt szép, hanem a szívükkel és lelkükkel énekeltek, amely a közönségre hatott. Az alkalom előtt és a végén együtt, kézen fogva, mindenki buzgón imádkozott. Minden alkalmon felhangzott a mennyei hang, amely a hallgatók szívét megérintette. Sokan sírtak.
VIGASZTALÓ 2015/4
7
Számunkra nagyon megrendítő volt az utolsó alkalom, amely a jobbágyi művelődési házban volt. Az épület nagyon réginek és kihaltnak tűnt, az elmúlt években csak raktárként használták. Ez érezhető is volt. A fellépés előtt azonban a testvérek önzetlen munkájával itt is sikerült rendet tenni. Mindezért nagyon hálás vagyok. Elkezdődött a próba. A jobbágyi testvérek hozták a virágokat és kidíszítették a színpadot, így az sokkal barátságosabb lett. Elkezdődött a koncert, a szép mennyei hang betöltötte a termet, olyan lett, mintha életre kelt volna az egész épület. Két órán át az ember szíve elolvadt, mint a hó. Az alkalom végén megköszönte lelkipásztorunk a dalokba csomagolt evangéliumot. Ekkor olyan indíttatást kaptunk a szívünkben, hogy megöleljük egymást. Akkor mindenki sírni kezdett, és ők, a kórustagok is lementek a színpadról átölelni az embereket, akik jelen voltak. A Róma 5,5 Ige vezetett bennünket: „Szívünkben áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” Valóságos mennyei szeretetet éreztünk! Hazautazásuk után visszajelzést is kaptunk. A jobbágyi alkalmon valaki látomást kapott: a mennyből erős fény áradt az Immánuel kórusra, és ez a fény tovább jutott a közönségre. Dicsőség az Úrnak! Kim Sun Taik és Bokyeung
VIGASZTALÓ 2015/4
8 „De szól, és szól, és szól az Úr.”
Szabó Imréné Szabó Éva „Süt a nap” önéletírásából idézek két, a mindennapi keresztyén életgyakorlathoz szorosan kapcsolódó vallomást. Mindkettő megszólít, mindkettő bátorít, hogy Igeolvasásunk és imádságunk annak a megtapasztalása legyen, hogy „szól, és szól az Úr.”
Bibliaolvasás
Milyen csodálatos szavak ezek, hogy csendes óra, imádság, bibliaolvasás, úrvacsora. Ezek mind a kegyesség gyakorlásához tartoznak. Pál apostol a Timótheushoz írott levelében ezt mondja: „Gyakorold magad a kegyességre, mert a test gyakorlásának kevés haszna van, de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövendő élet ígérete.” (1Tim 4,8) Nem szeretnék a hamis kegyesség látszatába esni. Bár konfirmációmkor Meggyesi Pál: Praxis Pietatis könyvét kaptam ajándékba, nem lett belőlem igazán kegyes asszony. Ami ezen a téren történt, az is Isten véghetetlen kegyelméből volt, győzött lustaságom, tehetetlenségem, bűneim felett. Előttem volt a példa, édesapám csendes órái, amikor ő korán reggel vagy késő este íróasztalánál ült, előtte nyitott Bibliája, piros ceruza, hogy aztán bibliaolvasás után felálljon, az ablak elé álljon, felemelve kezeit vagy összekulcsolva azokat, elmélyülten imádkozzon. Vagy az a jelenet, amikor hajnalban a Balatonnál beleül a csónakba, beviszi magával a Bibliáját és más lelki könyvet vagy teológiai irodalmat, beevez a mélyre, ahol csend van, és meghallgatja Jézus szavát, az üzenetet a róla való tudományt tanulmányozva.
Ezek a képek felejthetetlenek számomra, és egész öregségemig elkísértek.
Mivel diákkoromban a reggel mindig zavarosan telt, készülődés az iskolába, hosszú villamos út a Baár-Madasba, ezért én mindig a tanulás előtt olvastam Igét. Egymásra raktam a könyveimet, legalulra a legkönnyebbet, az irodalmat, a történelmet, aztán középre a biológiát és legfelül a matek példákat. De legeslegfelül a Bibliám volt. Így az „első tantárgy”, hogy így mondjam, az Jézus tudománya volt. Egy füzetbe felírtam azokat az Igéket, amiket különösképpen megértettem, amelyek nekem szóltak. Volt egy kis felcsapható asztal az ablak alatt a gyerekszobánkban, ez volt az én „felházam”, vagy „belső szobám”, mely egy kicsit el volt szeparálva a szoba többi részétől. Itt nagyobb nyugalom volt, hiszen négyen-öten voltunk a szobában délutánonként. Eleinte a Bibliát sorban olvastam, minden könyvet egymás után, ahogy következett, csak jóval később került arra sor, hogy a Losungot olvassuk, mivel a Sárbogárdon élő hívő testvérek már a Losungot olvasták, és így hozzájuk csatlakoztunk. Isten csodálatos, kiváltságos kegyelmet gyakorolt velem. Az első nagy lelki harcok után, amikor nem hallottam meg még az Ő hangját, egy olyan időszak következett, ami egészen a mai napig is tart, hogy amint kinyitom az Igét, és olvasni kezdem, azonnal meghallom a nekem szóló részt, a nekem szóló ígéretet. Nem kell külön könyörögnöm
VIGASZTALÓ 2015/4
9
azért, hogy megértsem. Néha egészen hétköznapi az, amit Isten mond, egy intés, egy figyelmeztetés, valamikor kérésemre felel, és van, amikor Ő maga dönti el, hogy mi a dolgom, mit kell megtennem, vagy mit kell elhagynom. De szól, és szól, és szól az Úr. Előfordult többször is életemben, hogy megdöbbenve vettem észre, hogy egy pár nap eltelt és nem volt üzenet, de ilyenkor mindig tudtam, hogy bizonyára megszakadt a kapcsolat, valahol engedetlen voltam. Ilyenkor lélekben visszamentem ahhoz a ponthoz, amikor utoljára hallottam az Úr szavát, és rá kellett jönnöm, hogy valóban, itt és itt nem tudtam engedelmeskedni. Nem sürgetett, megvárta míg erre rájöttem, és megtettem, amit kért tőlem, és újra hallottam a hangját. „Az én juhaim hallják az én szómat.” (Jn 10,27) Ezt tudom boldogan elmondani, és ezt tudom mondani arra nézve is, hogy bár a legfontosabb üzeneteket leírtam, olyan mélyen vésődtek ezek a szívembe, hogyha álmomból felébresztenének, akkor is tudnám, hogy mikor, mire nézve, milyen üzenetet mondott Isten. Amikor befejeződtek tanuló éveim, akkor már reggel olvastam az Igét. Még frissebb értelemmel és gondolatokkal, és ez megmaradt egész életem végéig. Őszintén meg kell mondanom, hogy voltak olyan nehéz, zavaros időszakok, különösen amikor a kis csecsemő gyermekeimet gondoztam, hogy kiesett ez a reggeli bibliaolvasás a szoptatások miatt, ilyenkor csak este tudtam olvasni, de ez nagyon fárasztó volt és keveset tudtam az Úr előtt állni. Itt azt kell mondanom, ebben az Ő különösen szeretett és kivételezett gyermeke voltam. Unos-untalan szólt hozzám, beszélt velem. Én pedig úgy voltam, mint Jeremiás próféta: „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat, a Te szavaid örömömre váltak nékem, és szívemnek vígasságára, mert a Te nevedről neveztetem, óh Uram, Seregeknek Istene.” (Jer 15,16) Azért is hálás vagyok, hogy azt a kegyelmet is megkaptam, amiről a Lukács evangeliuma 2. részének 19. és 51. verse beszél: „Mindez Igéket Mária megtartotta és a szívében forgatta.” Nem csak gyermekeim születésnapján, házasságuk alkalmával és a konfirmációkor szólt az Úr felőlük, hanem szól naponként, amikor elbizonytalanodom, amikor elcsüggedek, amikor félek vagy amikor örvendezek! Még egy-két eseményt elmondok erről. A hatvanas évek felé történt. Egyik nap a „derék asszony” dícséretét olvastam a Példabeszédek könyvéből. Megálltam egy mondatnál. Ha Isten szól hozzám, szívemet elfogja az Úr közeledésének egyszerre fájdalmas és boldogító érzése. „A derék asszony gondolkodik a mező felől és megvásárolja azt.” (Péld 31,16) Nem a férj, hanem az asszony. Nekem földet kellene vennem? Másnap a presbiteri gyűlésen, a presbitérium igen alacsony áron megvételre ajánlja nekünk a parókia kertjének megmaradt egyharmad részét házépítésre, mert megtudták, hogy ki akarják sajátítani új igazgatói lakás céljára ezt a telekrészt. Imre átjött és így szólt erről: „Mit mondjak? Egy fillérünk sincs! – Én nem tudom, de lesz rá pénz!” Megmutattam neki az Igét. A semmire elfogadjuk a felajánlást. Egy hét múlva, teljesen váratlanul, megérkezett
VIGASZTALÓ 2015/4
10
a szülői házunk, a rákoshegyi ház eladásából rám eső összeg, éppen annyi, amennyi a sárbogárdi telek ára volt. Most is abban a nyugdíjas házban lakunk, amit szüleim és anyósom örökségéből építettünk erre a telekre. 1995. január elején a 48. zsoltár volt a napi Ige. Izraelbe fogunk menni, még ez évben, ez az Úr akarata. Ez az Úr akarata? Csodálatos lenne! Se pénz, se posztó! Imre ausztriai útjáról, ahol több gyülekezetben prédikált, Izraelbe szóló két repülőjegyet, és egy jeruzsálemi Messiás – hívő ápolónő személyes meghívását hozta haza. Így láthattuk és járhattuk be Jeruzsálemet és Galileát. Epeműtétre kellett mennem. A sebész nagy fölénnyel mondta: „Kicsi, jelentéktelen dolog ez a műtét.” Igent mondtam, dátum is volt. De eszembe jutott a „jelentéktelen” mandulaműtétem, amikor nem vettem komolyan a 23. zsoltárban azt, hogy ez a műtét a „halál árnyéka” és elfogott a félelem. Miklósnak mondtam: „Fiam, mondd le a műtétet.” Másnap reggel ez volt az Ige: „De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elves�szünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10,39) Természetesen mégis elmentem a műtétre. Galambtojás nagyságú kövem bármely pillanatban halálos lehetett volna.”
Imádkozás
A bibliaolvasás kegyelméért végtelenül hálás vagyok Istennek, mert a másik oldalon, a másik kegyelmet az imádkozás kegyelmét nem kaptam ilyen bőséges mértékben. Valahogy talán úgy van ez, mint a telefonbeszélgetéssel, hogy az egyik oldalon ott van a beszélő Isten, a másik oldalon ott van a beszélő ember. Én valahogy világosabban, és többet, és nagyobbat kaptam a beszélő Istentől, és én magam nehezen tudtam imádkozni, nehezen tudtam kifejezni magam, gondolataimat, kéréseimet, bánataimat. Ezeket inkább csak megéltem a szívemben, de szavakká nemigen tudtam formálni. Sokszor bántott, sokszor kértem Istentől ezt a kegyelmet is, de olyan bőséges mértékben, ahogy azt másoknál láttam, sohasem kaptam meg. Volt, amikor úgy éreztem, és meg is támadott a Sátán azzal, hogy nem is vagyok igazán Isten gyermeke, mert nem tudok imádkozni. De az Úr mindig megvigasztalt és felemelt. Köszönöm Neki, hogy hallhatom az Ő hangját. Hálás vagyok az Úrnak, hogy megkaptam a nyelveken való imádságnak az ajándékát, amiről már többször említést is tettem. Mert amikor egészen zavarosak a gondolataim, amikor nem tudom magam kifejezni szavakban vagy gondolatokban, akkor határozottan tapasztalom és érzem azt, hogy a nyelvimádság alatt a Lélek elmondja mindazt Isten előtt, ami terhel, vagy ami örömöt jelent. És tudom Őt dicsőíteni, és megtelik a lelkem belülről való békességgel, és azzal a nyugalommal, hogy az Úr kezében tart és ért engem, gyermekét. Két nagyon emlékezetes élményem van erről, a „minden értelmet felülhaladó békességről” (Fil4,7), amit a nyelveken szólás által kaptam. Ausztriában voltunk, már nyugdíjas korunkban, és egy barátunkkal elindultunk egy erdei úton autóval. Fenyőerdőn
VIGASZTALÓ 2015/4
11
keresztül vezető úton haladtunk, amikor hirtelen vihar tört ki. Tövestől csavarta ki a nagy fákat a vihar. Rázuhantak az előttünk és mögöttünk lévő útra. Halálos veszedelemben voltunk, bármikor ránk dőlhetett volna egy fa. Önkéntelenül is, ebben a vészhelyzetben nyelveken kezdtem el hangosan imádkozni. Nemcsak nekem, hanem mindnyájunknak valami érthetetlen békességet adott Isten. Megálltunk és csak álltunk, amíg el nem vonult a vihar. Hosszú órák teltek el, mire a tűzoltók eltávolították az előttünk kidőlt fenyőfákat, és végre elindulhattunk. Mit imádkozhattam volna? Talán csak jajgattam volna félelmemben! De a Szentlélek Isten segítségemül volt. Egy másik ilyen nagyon emlékezetes alkalom 2002. december 17-e hajnalban volt, mikor megszólalt a telefon. Sanyi fiam bemondta a telefonba, hogy Jánosunk a fehérvári kórházban meghalt. Egész idő alatt, amíg felöltöztem, beágyaztam, és teát főztem, nyelveken imádkoztam. Testileg akkor nagyon gyenge voltam, egy hónappal azelőtt estem át egy műtéten, és aztán újra kórház, infúziók. Mégis, újra az a kimondhatatlan békesség – ami minden értelmet felülhalad – töltött be, adott erőt a búcsúhoz, a temetéshez és az akkori feladatokhoz. Feltétlenül írnom kell arról, hogy volt háromszor életemben olyan különleges alkalom, amikor megtapasztalhattam azt, amit talán így tudnék kifejezni, hogy csoda; az imádkozás csodája. Úgy elmélyülten, olyan összeszedettek voltak a gondolataim, aztán olyan közelségébe kerültem az Úrnak, amit csak úgy tudok jellemezni, hogy a mennyben járhattam. Ilyen volt egyszer Gyöngyösön az autópályaudvar várótermében, amikor csendben elkezdtem imádkozni és annyira elmélyedtem az imádságban, hálaadásban, hogy egyszerűen elment a csatlakozó buszom és nem vettem észre. Egy ilyen út volt egyszer Jánkmajtisról hazafelé a vonaton, amit végig imádkoztam könnyek között. És ezt éltem át, mikor megtudtuk, hogy Jánosunk halálos beteg. Egy éjszaka végig sírtam, végig imádkoztam, és békességre jutottam, és erőhöz, hogy az ápolás minden nehézségét örömmel, szeretettel tudtam elvégezni. „Így hát tudom, hogy milyen az, aki igazán kapja ezt a kegyelmet és tud imádkozni.” (Szabó Imréné Szabó Éva: Süt a nap – életem; 151-156. oldal) A könyv jelenleg is megvásárolható, az Open Art Kiadó adta ki.
VIGASZTALÓ 2015/4
12 Érthetetlen szeretet
13 éves koromban már megtértem, de csak egy évig tartottam a frontot. A gimnáziumba már úgy mentem, hogy se Bibliát nem olvastam, se nem imádkoztam. Pedig a „szocialista” általános iskolából éppen a Református Gimnáziumba mentem Debrecenbe, ahol tudtam volna gyakorolni a hitemet. Nem fűlött a fogam a tanuláshoz: csak azokat a tantárgyakat akartam tanulni, amelyek jól mentek. Pedig hívőként tudtam, mindegyik tárgyat egyformán kellene tanulni. Így visszaestem, és nagyon testi is voltam. Hogy fölös kilók vannak rajtam, az nem nagyon izgatott. Nem voltam kövér, de jó húsban voltam, szerettem a hasamat. Az osztálytársaim szerettek ugyan tartózkodó természetem miatt, de látták, hogy mennyire hanyag tudok lenni a tanulásban. Úgy terveztem, hogy miután leérettségizek, visszatérek az Úrhoz. Ez azonban akkor már nem volt olyan egyszerű. Nagyon megszoktam az Istentől való távollétet, és több próbálkozás után, amikor megújultam, újból és újból visszaestem. Ekkor a KLTE könyvtárában dolgoztam. Éltem a magam nyugodt, zárt, kicsinyes életét anélkül, hogy Istennel és az emberekkel a megfelelő viszonyban lettem volna. A református teológiára jelentkeztem, mert abban az időben majdnem mindenkit felvettek oda. Amikor a honvédségi behívót megkaptam, már tudtam, hogy felvettek. A katonaságnál is távol voltam az Úrtól – teológiai hallgató létemre. Egyszer egy kis szír katonatársam megjegyezte a többiek előtt és előttem, hogy még soha nem látta, hogy a Bibliát a kezembe vettem vagy imádkoztam volna. Ez szíven ütött, ennek ellenére megmaradtam a bűneimben. „Öreg katonaként” volt olyan első időszakos katona, akivel többször is kitoltam, akit bántottam. 1985-ben, leszerelésem évében úgy mentem át az új évbe, hogy erősen megfogadtam, mindenben megváltozok. Mielőtt elkezdtem volna a teológiát, kimentem az NDK-ba, de még ebben az évben is lehúzott a mély, még mindig nem újultam meg az Úrban. Csak akkor tértem vissza Hozzá, amikor már készültem a tanulmányaimhoz. De akkor egyértelműen követtem Őt. Nem tudtam feldolgozni, hogy „Mért szeret Isten, mért szeret még? / Hogy lehet, hogy nem mondja ki: elég?!” – ahogyan énekeljük egyik szép, evangéliumi énekünkben. Annyiszor, újra és újra a bűnt választottam, és Ő mégis kitárt karokkal várt. Ő mindenkit hazavár, szemrehányás, zokszó nélkül; ezért hajolt le hozzánk Jézusban. Amióta ezt megértettem, azóta az Övé vagyok. Komoróczy István
VIGASZTALÓ 2015/4
13 Gondolatszilánkok
A szeretet nem hánytorgat fel semmit. A szeretet elfedezi a vétket és nem szőnyeg alá söpri. A szeretet nem gondol magával. Az ellenség szeretete nagyon nemes, de ez a szeretet nem tartozik az ember lehetőségei közé. Amikor a Názáreti Jézus az ellenség szeretetéről beszélt, akkor mutatkozott meg igazán, hogy Ő nem pusztán ember, hanem több: Ő Isten. Komoróczy István Biztos Szikla vagy Te Arról szeretnék bizonyságot tenni, hogy Jézus Krisztus az egyetlen szilárd Kőszikla, akire érdemes alapozni. Nyár végén, imádkozás közben a lelki szemeim előtt egy ide-oda düledező, botorkáló alak jelent meg és azt kértem, hogy Atyám, segíts azoknak az embereknek, akik nem biztos talajon járnak, hogy Jézus lehessen a Kőszikla az életükben, hogy ne inogjanak össze-vissza. Másnap szíven talált az ige, amit az Úr mond Mózesnek, hogy álljon oda a Kősziklára, mert ott kezével betakarja, miközben elvonul előtte dicsősége (2Móz 33,21-22). Azelőtt nem tudtam, hogy Isten mond ilyet Mózesnek. Összeállt a kép, milyen kimondhatatlanul csodás Isten, hogy már az Ószövetségben arra hívja választottait, hogy álljanak a Kősziklára. Jézus ez az élő Kőszikla, aki azóta is ugyanaz. Nekem nagyon bátorító volt, hogy rajta kívül nincs más, de Ő tökéletesen elég. A Sátán sokszor ezt akarja lerombolni bennünk, hogy ne álljunk rá erre a Kősziklára, ne bízzunk Jézus szabadításában, szavaiban, tetteiben, abban, hogy Ő biztonságban tart minket. Ha ezeket a hazugságokat elhisszük, akkor kezdünk el ingadozni. Sose felejtsünk el számolni Istennel, hogy Ő a végtelen hatalmas Úr újra biztos Kősziklára állít minket, ha Hozzá futunk. A teológia elkezdése előtt nagyon a lelkemre helyezték, hogy szüntelen Jézus Krisztus legyen az alap, akin állok. Azt mondták, csalódni fogok magamban, a szeretteimben, az egyházban, az oktatási rendszerben – ennek jó része be is következett –, azonban Krisztusban sosem fogok csalódni. Sajnos sok hamis kőszikla lehet az életünkben, amire elkezdünk alapozni. Ezek azonban összeomlanak és velük együtt mi is. Például az emberek szeretete, ami számomra is hamis kőszikla volt, vagy a talentumaink, a saját erőnk, a gyülekezetünk, a szeretteink, sőt még a kegyelmi ajándékok is. Az Igazi Kőszikla egyedül a mi Megváltónk, a Feltámadott Győztes Urunk Jézus Krisztus.
Szeretettel adom tovább a konfirmáción kapott áldást: „Mert más alapot senki sem
VIGASZTALÓ 2015/4
14
vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus.” (1 Kor 3,11) Imádkozom azért, hogy mindnyájan bátran álljunk a Kősziklán, mert Nála vagyunk a legjobb helyen. Jobbágy Ida Szellemi örökség Dédnagymamám újjászületett keresztény asszony volt. Ezt régóta tudom. Azt is tudom, hogy verseket írt, ahogyan én is. Édesapám sokszor mondta, hogy külsőleg is hasonlítok Rá. Ez nekem mindig fontos volt. Dorka lányom idén lett 5. osztályos, most kezdett történelmet tanulni. Első töri leckéje az volt, hogy a családi történetekből keressen fennmaradt iratokat, levelet, verset. Egyből elkezdtünk keresni Margit dédim versei közül, és egyet le kellett írni a füzetbe. Dorka választott, de én is találtam egyet, amit eddig még nem olvastam. A fia - aki az én nagyapám volt- esküvőjére is írt egy gyönyörű, irodalmi képben is gazdag verset, de ezt, aminek a címe: „ Jézus” , ezt most olvastam először. Édesapám legépelte, így olvashattam. Imádó szíve volt a dédnagymamámnak. Ez nagyon új volt nekem. Ha ma már nem mehetnénk haza, mert az Úr hazahív, gyermekeink, unokáink, dédunokáink, mit találnának utánunk? Nem kocsira vagy házra gondolok, hanem egy levélre, egy versre, egy naplóbejegyzésre, amit ők akkor olvasnának először, és azzal a szellemi örökséggel találkoznának, ami mögött az imádságok meghallgatásra találtak. Nagyon hálás vagyok ezért a versért. Néhány nap múlva dallamot is adott ehhez a vershez, azóta sokat énekelem. Nagyon szeretem. „ Ha énekelni tudnék, minden dallam csak Rólad zengene, ha festeni tudnék, ecsetem csak Téged festene, ha szólni tudnék, csak Téged szólanálak, s ha térdem se volna, úgy is leborulva Téged imádnálak.” Egy másik versében dédikém arról ír, milyen jó lenne ha csak egy szó fenn maradna tőle, és azt valaki megtalálná. Micsoda öröm lesz ha Jézus visszajön, és ezeket a szellemi örökségben előttem rejtett dolgokat Krisztusban megérthetem, és találkozhatom Margit dédivel, és még sokakkal, akiknek szíve Krisztusért dobogott és dobog, együtt, örökké hódolhatok Krisztus előtt! Rózsahegyi Éva
VIGASZTALÓ 2015/4
15
Bizonyságtétel a nyelvi imádságról a Mk16,17 és ApCsel 2,7-8 fényében 1995-ben a karácsonyi vásáron egy testvérrel együtt egy standon mi is árusítottunk. Mellettünk egy egyiptomi férfi szuveníreket árult. Ebédidő volt, és az Úr szólt, hogy menjek oda és beszéljek vele. Oda mentem hozzá és elkezdtünk beszélgetni. Ő egy idő után azt mondta, hogy szóljak nyelveken. Elkezdtem nyelveken szólni, erre ő azt mondta, hogy "ez jó, nagyon jó". Erre visszakérdeztem, hogy mit mondtam. Elmondta, hogy egyiptomi papi nyelven tökéletesen szóltam. Az Isten szeretetéről és kegyelméről beszéltem neki. Még szuvenírt is kaptam tőle. Szakály Sándor KITEKINTŐ Megtalálták az exodus egyik helyszínét. Izraeli régészek megtalálták azt a táborhelyet, ahol Izrael népe az egyiptomi kivonulás után, a pusztai vándorlás során tartózkodott. A helyszínen épült később Libna városa Júda királyságában. A közelben került sor arra az eseményre, amelyet a 2Kir19,35-ben olvasunk, amikor Isten angyala egyetlen éjszaka alatt 185 ezer asszír katonát ölt meg. Már több, mint egy évszázada folyt a vita azzal kapcsolatban, hol található Libna városa, mert eddig nem voltak konkrét régészeti bizonyítékok – mondta Dr. Itzhaq Shai professzor. (Forrás: ibtimes.co.uk) HÍREINK: A Parakletos Ifjúsági és Családos Konferencia 2016. július 25-29. között lesz Vajtán. Kálvin téri alkalmainkat minden hó első hétfőjén 10 órától tartjuk. Vezeti: Péntek László nyugalmazott esperes. Örömmel jelezzük, hogy Dr. Tatai István: Bibliai kardiológia című könyve a Parakletos Könyvesház gondozásában ismét megjelent. A szerző szívünk különböző állapotait helyezi a Szentírás mérlegére, s szól az irigy, a hálás, az imádó, a szerelmes, a megtört és megtért, a bölcs, és a Jézust visszaváró szívről.
A Vigasztaló minden kedves olvasójának Áldott Karácsonyt és az Úr áldásaiban gazdag Új esztendőt kívánunk!
A holnap A holnap félelmes titok, de hittel bátran rányitok, s az ajtón túl ím, JÉZUS áll! Így többé nem kell félni már. Füle Lajos
VIGASZTALÓ A Parakletos Alapítvány testvéri körlevele. Kiadványunkat adományokból tartjuk fenn. Ingyenesen megküldjük mindazoknak, akik kérik. Az Alapítvány címe: 2336 Dunavarsány, Határ út 70. Adószám: 19045229-1-13 • Számlaszám: 11732071-20025524 E-mail:
[email protected] A Vigasztaló számára írt bizonyságtételeket az alábbi címre kérjük: Rózsahegyi Emőke, 1152 Budapest, Hunyadi u. 8/A. E-mail:
[email protected] A Szerkesztőbizottság tagjai: Magyarné Balogh Erzsébet, Szalontai Zsuzsanna, Rózsahegyi Emőke és Dr. Tatai István Honlap: www.parakletosalapitvany.hu Következő lapzárta: 2016. február 15.
