TESTVÉRI KÖRLEVÉL „ÉN KÉREM AZ ATYÁT, ÉS MÁS VIGASZTALÓT ÁD NÉKTEK, HOGY VELETEK MARADJON MINDÖRÖKKÉ.” GRAFIKA: SIMON A.
VIGASZTALÓ 2011/4.
„Ne féljetek, mert íme hirdetek néktek nagy örömet; mely az egész népnek nagy öröme lesz: Mert született néktek ma a Megtartó, Ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,10-11)
Született néktek ma a Megtartó! Karácsony éjszakáján az angyali hírnök Betlehem pusztájában, a félelmes szívű pásztoroknak ezt az örömteli hírt szólta. Isten bízta meg ezzel az üzenettel: MEGTARTÓ SZÜLETETT! A korabeli kezdetleges viszonyok között nagy létbizonytalanságban éltek az emberek. A mindennapok tele voltak veszélyekkel. Rablók és ragadozók tizedelték a nyájakat. Betlehem szélén ott állt a kegyetlen Heródes király luxuspalotája. Az ország a Római Birodalom része volt. Az utakon a megszállók seregei masíroztak, a városok határában ott álltak a vámszedők, hogy a kilátástalan sorsú népet szipolyozzák. A szegény ember örült, ha napjában egyszer ehetett. Ha évente lecserélhette egy szál felső ruháját, saruját, akkor megelégedett lehetett. Isten nem a jeruzsálemi papsághoz, nem is a hiú és gyilkos uralkodóhoz, hanem a nép legszegényebbjeihez küldte mennyei követét: MEGTARTÓ SZÜLETETT! 2011. ÉV KARÁCSONYÁRA KÉSZÜLVE HOZZÁNK IS KŰLDI ISTEN A MOST IS IDŐSZERŰ ÜZENETET. 1.) Értékes vagy Isten szemében! Fontos vagy a számára! Ezért a legdrágábbat, saját egyszülött fiát küldte érted. Ő üdvözíteni, megtartani jött!
2
Vigasztaló 2011/4
2.) Meg akar menteni az elkallódott állapotból. Azt kérdezed: Kinek vagyok én fontos? Alig kellek valakinek! A családom túlhajszolt életet él. A szüleimnek nincs ideje rám. Ha a munkaerőmet kizsákmányolták, félredobnak, és száz ember ugrik a helyemre. Nyugdíjas, beteg és egyedülálló vagyok, kinek kellek már? Tudnod kell, hogy van, akire számíthatsz! Miattad született emberré az Isten Fia! 3.) „Megtartó született” – mondta az angyal. És amikor a pásztorok megkeresték, csupán egy jászolban fekvő gyermeket láttak! Mégis, a szunnyadó hitük, aktivizálódott. Ők az angyali híradás nyomán, a hit szemeivel győztesnek és megtartónak látták azt, aki akkor még csak törékeny csecsemőként feküdt a jászolban. 4.) Bármit is hoz a 2012-es esztendő, Jézus Krisztus a krízisek és válságok idején is Megtartó lehet a számodra. Ha a pénzed már semmit nem ér, ha az erőd, az egészséged, vagy a másoktól eddig kapott szeretet elfogy, ha minden inogni látszik ebben a világban, még akkor is oda mehetünk a Megtartóhoz, mert a legnagyobb nyomorúság idején is megtart ! Ezt Isten ígérte angyala által! Soha nem hazudik! Jellemétől ez idegen! Amit megígér, az biztos garancia! MEGTARTÓ SZÜLETETT! Ha az életed rábízod, Megtartód lesz, itt a Földön és a Mennyben odaát, egy egész örökéleten át!
A megnyílt Menny. MEGTARTÓ SZÜLETETT! Hirdette az angyal az Üdvözítő születését! A Mennytől a Földig egy dicsőítő vihar söpört végig! Az angyalok a bűneset óta vártak erre a pillanatra. Olyan erővel áradt az angyalok ujjongó imádata, hogy egy pillanatra a pásztorok előtt is megnyílt az Ég. Mennyei seregek megszámlálhatatlan sokaságát látták. Ez az imádat azóta is betölti a Mennyet. Ennek látványa megragadta a pásztorokat. Az üzenet változást hozott az életükbe. Otthagyták az addig féltve őrzött nyájat. Bementek Betlehembe. Látni akarták az Üdvözítőt. Megkeresték, találkoztak a Megtartóval. Hittek Benne. Majd kortársaiknak örömmel tanúskodtak Róla. A DICSŐÍTÉSHULLÁM A MENNYEI TRÓNUSTÓL BETLEHEMIG ÉRT! Ez ragadjon meg minket is! Így legyünk tanúi a Földön, imádói itt és majd odaát! Rácz Lajos lelkipásztor (Újszász)
3
Vigasztaló 2011/4
Hálaadás Éva néni életéért az Úrnak (elhangzott a sárbogárdi református templomban; 2011. október 28-án, temetésének napján.)
Alig egy évvel ezelőtt itt köszönthettem Éva nénit Imre bácsival együtt azzal, hogy „… az Isten nevéről vallást tévő élet koronája hervadhatatlan”. Az alig egy év alatt elment Imre bácsi és most elment Éva néni is azon az úton, amire egész életükön keresztül Isten készítette fel őket. Ez az elsők útja. Ezen az úton nem kísérhetjük egymást. Ezen az úton csak követés van; a Feltámadott Élő és Eljövendő Krisztus követése. Megvallom, nem tudok búcsúzni. Még mindig szükségem van, szükségem volna arra, hogy lássam és Tőlük halljam, hogyan maradtak hűségesek egymáshoz, az Úrhoz, a szolgálathoz. Újra látni és hallani szeretném, hogyan lehet kenyérré válva azt mondani; „szaggassatok szét”. Nem tudom múlandóságban tudni azokat, akik beteljesedett életükben az Örökkévalóhoz készültek és meg is érkeztek oda. Egy vagyok azokkal és azok közül, akiket a „nem látás” nem akadályoz meg abban, hogy az Úr előtt tudjuk egymást. Egy hang vagyok, a lelki gyermekek sorából. Erre a mostani hálaadásra sokan méltóbbak lennének nálam. Mégis köszönöm Istennek és köszönöm Nektek, hogy megvallhatom az Atya Fiú Szentlélek Istent, akinek erejéből, és akinek uralma alatt élt Éva néni. Ezért volt Jézusra mutató az egész élete. Sokan hallottuk tőle a kérdést: A szívedben él-e Jézus? Befogadtad-e Jézust az életedbe? Nagy bátorság kellett és kell ahhoz, hogy minden kérdésre egyetlen válasz; Jézus legyen.
4
Vigasztaló 2011/4
Azok, akiknek a számát sem tudom, ezért az egyértelműségért, Jézusért vannak és voltak itt Sárbogárdon. A mindig nyitott ajtó mögött a Jézussal való találkozás várt bennünket. Engem is. Éva nénit Isten erre a szolgálatra hívta. „Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk…” (2Kor 5,11). Hálás vagyok azért, hogy Éva néni vállalta a Jézusról való hitvallás szolgálatát. Egész élete, szeretete, imádságai, énekei és látogatásai Jézusról, mint a megfeszített, feltámadott, eljövendő Úrról vallottak. Megtántorodás nélkül maradt meg ebben. Többször elmondta, hogy emiatt a hitvallás miatt hogyan törték meg emberi indulatok az ébredés utáni hívők egységét. Beszélt az átélt fájdalmaikról. De soha nem beszélt indulattal, soha nem hallottam tőle kárhoztatást senkire. A szenvedésekben kiformált alázattal és szeretettel szólt azokról, akik őket megbélyegezték. Köszönöm Istennek, hogy ezt most itt megvallhatom. Azokkal együtt, akik lelki közösségben lehettünk Éva nénivel, nem engedhettük meg, hogy ne a szeretet nyíltságával forduljunk szolgatársaink felé. A Lélek bizonyságtétele volt ez, amit Éva nénitől, Imre bácsitól tanultam. Újra és újra vallást tettek a megharcolható szeretet útjáról. Hálát adok azokkal és azokért, akik láttuk és részesei voltunk imaéletüknek. „Csak imáért” tettek meg sokan nagy utakat. Éva néni sohasem hallgatta el, amit a Lélek mond. Megújulás, megbocsátás, a megtérés útjának megtalálása a Lélek vezetése által van. Hálás vagyok, hogy nem irgalmas szívéből vagy emberi indulatból beszélt velünk. Csak amit a Lélek mond, az, az életre segítő beszéd. „A Lélek a mennyei Atyát és a Fiút jelenti ki a szívedbe” – mondta gyakran; Jézust idézve (Jn 16). Az utóbbi években is, sőt alig egy hónapja is együtt imádkozhattam vele. Miközben csak őrá, őrájuk akartam figyelni, nem terhelve a saját életemmel, gyakran tapasztaltam azt, hogy a Szentlélek által többet tudnak rólam, mint én magam. Megértettem, hogy ennek egy titka van: imádkozik értem. Mintha nem lehetett volna csak úgy, váratlanul menni hozzá, mert bármikor készen állt „felkészülten” fogadni. Ennek is egy titka van: értem is imádkozott. A Szentlélek imádkozott és könyörgött benne. A Lélek által dicsérte és magasztalta az Urat. „A Bárány vére megtisztít, és mindent újjá tesz”. Ez az ének bennem Éva nénivel kapcsolódik össze. Egy evangelizációs héten minden nap ezt énekeltük. Azon a héten Isten életeket tisztított meg és tett újjá. Hálás vagyok azért, hogy meglátogattak bennünket is. Különösen azért a látogatásért vagyok hálás, amikor nem én hívtam, hanem az Úr Lelke küldte Éva nénit. Tudom, hogy másokat is így látogatott. Az Úrtól kérte el a neveket és címeket. Azt mondta, hogy sose felejtsem el, Jézusra van szüksége mindenkinek. Ezért volt áldás a látogatásain. Jézust követve ment. Bizonyos vagyok abban, hogy most is Jézust követve ment el. Azt szoktuk mondani, hogy elkísérjük az utolsó útra azt, akitől búcsúzunk. Én azt mondom, hálát adok Istennek, mert láthattam fölkészülését arra az útra, ami az elsők útja; ahol nincs kísérés, csak követés van. Ez az út, mindig, mindenkinek az első. Ez az út Jézus! Ezen az úton egyedül Jézusról tudhatunk.
5
Vigasztaló 2011/4
Éva néni egész élete Krisztusról tudott, Őreá mutatott. Ez a hálaadás is Jézusra mutat azért az életért, amit Éva néni kapott az Úrtól. „Végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál és a kerék belezuhan a kútba. A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt; a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta” (Préd 12,6-7). Az örökkévalóságban emberi kötődéseink az Úr ölelésében úgy távolodnak el, hogy mégsem kerülünk távol. Benne még inkább egyek vagyunk. Emberi ragaszkodásaink megsemmisülnek, de az áldást hordozó élet helyébe az Áldotthoz, az Áldás forrásához kerülünk közel. „Az Isten Lélek, és akik Őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.” – mondja Jézus. Az Atya ilyeneket keres (Jn 4,23-24). Hol talál ilyen imádókat? Hol vannak ők? Ott, ahol „…a por visszatér a földbe és olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.” Éva néni Krisztust megvalló élete hiszem, hogy megvallott élet az Atya előtt; Jézus ígérete szerint. („Valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek az én mennyei Atyám előtt” Mt 10,32). Áldott érte az Élő Cselekvő Eljövendő Úr! Magyarné Balogh Erzsébet
Emlékezés Szabó Imréné Szabó Évára Elment ő is a mennyei hazába férje után, és a megváltott szenteket követve. Neve már fiatal korában is ismert volt a reformátusok között. Jelentős szerepet töltött be egyházunk leánymissziói munkájában, amelynek egy időben országos vezetője is volt. Több napos leánykonferenciákat szervezett és vezetett akkor, amikor még az élelmiszereket is jegyre adták, igen szűkösen mérve azokat. Ő gondoskodott áldozatok árán kiegészítő adagokról, mert azt vallotta, hogy éhes fiatalok nem tudnak az Úr dolgaira odafigyelni. Kitűnő teológiai eredményei alkalmassá tették külföldi teológiai ösztöndíjra, abban az időben, amikor már, vagy még igen ritka volt ez. Éles elméjével és nagy hitével, egyházához való töretlen hűségével szolgálta Megváltó Urát és Egyházát.
6
Vigasztaló 2011/4
Házasságkötése után, férjével együtt érzékeny volt a lelke az egyéni hitéletet és az egyház életét megújító mozgalmakra. Sárbogárdi otthonuk már az elnyomásos időszakban is valóságos missziói központ volt. Országos hírű volt a gyülekezetükben havonta tartott csendes nap, amelyre messze vidékekről érkeztek Igére vágyó emberek. Nagy hitükről és bátorságukról tettek bizonyságot ezek az alkalmak. A náluk havonta tartott lelkészi összejövetelekre több résztvevő is messze távolról érkezett, sokan kora hajnalban indulva el otthonukból. Megérte a fáradtságot, mert aki ezeken az alkalmakon részt vett, amint én is, azok ismeretekben meggazdagodva, hitükben megerősödve, a testvéri szeretetet átélve térhettünk vissza otthonainkba. Igehirdetői munkája és lelki gondozói szolgálata felbecsülhetetlen értékű. Mindezek kitörölhetetlenül beépültek a testvéri szívekbe. Sok munkájának és imádságainak áldásai itt maradtak. Ő már elment oda, ahová mi is készülünk és vágyunk. id. Bagi László
„Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid 13,7) Ennek az igének a fényében szeretnék röviden bizonyságot tenni, mit jelentett nekem Éva néni személye, élete, és tanításai. Megtérésem után rövid időn belül megismerhettem Szabó Imre bácsit és Éva nénit, akiknek Istentől kapott bölcsessége és józansága irányt mutatott, hogyan lehet, miként érdemes megélni Krisztusban újjászületett életemet. A Szentlélek ajándékai és vezetése által felszínre kerültek régi bűneim, és így bocsánatot és szabadulást kérhettem Istentől. Mindez, Isten együttérző, gyöngéd szeretetét nagyon jól közvetítette felém. Éva néni mindig türelemmel és szeretettel adott gyakorlati tanácsokat.. Felkészített arra, hogyan lehet megmaradni a „Jézusi úton” a kísértések között; hogyan lehet felállni, ha elestünk. Megmutatta életével, mit jelent örvendező életet élni Krisztusban, Krisztussal. Éva néni példa volt előttem több dologban, de most csak azt emelem ki, ami nekem a legtöbbet jelentette, és amit a magam töredékességével próbáltam, próbálok megvalósítani: a hűséget és Isten népének szeretetét. Hűséges volt Krisztus, és Krisztus teste iránt. Megdöbbentő volt, amikor évek után is visszakérdezett olyan dolgokra, amikben változást vártunk. Számon tartotta sokunk problémáját, családjait. Szüntelenül, fáradhatatlanul közbenjárt értünk..
7
Vigasztaló 2011/4
A konferenciákhoz való hűsége is példaértékű volt. Nem csak közvetlenül előtte imádkozott azokért, hanem egész évben. Annyira mélyen voltak ezek az alkalmak az ő szívében, hogy még az idén májusban is megüzente: imádkozik értünk, akik Mátraházán leszünk azon a héten. Megható volt, hogy betegségében is így hordozott minket. Mint egy édesanya, aki nem szűnik meg gyermekeit szeretni, úgy szerette a hívő népet, féltő, nevelő, szeretettel. Áldott volt, így áldás volt sokunk számára, míg élt, de áldott még az emléke is. Hálás vagyok Istennek, hogy ismerhettem, tisztelhettem, szerethettem. Szalontai Zsuzsa
Éva néni két nagy kérdése Konfirmáció után ifjúsági alkalmakra jártunk a sárbogárdi gyülekezeti házba. Vasárnap délutánonként mindig szerény létszámban voltunk együtt, de ennek számos előnye is volt. A kezdő éneklés után, még az igeolvasás előtt, Éva néni mindenkitől két dolgot kérdezett meg, szépen egymás után: Tettél-e bizonyságot valakinek az elmúlt héten? Mit mondott neked az Úr Jézus az elmúlt napokban? Ha egy kicsit is kihűlt a szívünk, akkor ezek a kérdések kínzóan feszélyezők voltak. Ha azonban lelkünk rendben volt, akkor sok örömről számolhattunk be. Utólag tudom, ezek a kellemetlen, mégis áldott kérdések nélkül a megszületett belső emberünk nem fejlődhetett volna. Most tovább adom minden hívő testvérnek Éva néni ezen örökségét is, mert bizony nagy kincs lehetőségét hordozzák minden generáció számára. Tatai István (Hatvan)
8
Vigasztaló 2011/4
Isten országának sok színe közül itt közlünk néhány bizonyságtételt, verset, imát és megélt élményeket:
Megváltozhatsz (Titusz 2,11-14) Egy focimeccs után történt. Hangoskodó drukkerek csapata szállta meg a vonat egyik kocsiját. A durvuló ifjú emberek győztes csapatukat ünnepelték: kiabáltak és lökdösték egymást. Az egyik, valószínű a főkolompos, a jó ízlés minden határát áthágva, túlságosan is elengedte magát. Levágta magát az utasok közé, akik bátortalanul húzódtak el tőle. Látszott, hogy elkerülhetetlen lesz az összeütközés, még a kalauzzal is. Aztán hirtelen, egy pillanat alatt, minden megváltozott. A kocsiba egy család szállt fel. Az édesanya karjában egy pólyás babát tartott. Ülőhelyre volt szükség, de csak az éppen balhézó tizenhat körüli fiú mellett volt egy hely. Az anya szelíd szóval: valami hihetetlen pedagógiai érzékkel megkérte a suhancunkat, hogy egy kicsit fogja meg a kisbabát. Ez volt a nagy pillanat. A fiú tétován kézbe vette a csöppséget, majd szeme felragyogott: elkezdte a fejét simogatni, s halkan még valamit gügyögött is neki. Egy minutum alatt minden megváltozott és a kupé a nyugalom szigete lett. Isten Karácsonykor egy Kisgyermeket használt fel arra, hogy más legyen szívünk, életmódunk és jövőnk. A betlehemi gyermeket szeretné a kezünkbe és a szívünkbe adni: Jézust, hogy lecsillapodjunk, megtisztuljunk és megszelídüljünk. Az Atya Jézust adta, hogy más emberré lehess. Jézus hatása a történelemben igen meghatározó volt. Népek és nemzedékek nyertek új élettöltést és reménységet. Igen, a vademberekből szentek lehettek, és lehetnek ma is. Jézus szelíden jön ma is közénk. Ma már nem kisgyermekként, hanem Szentlelke által végtelen tapintattal és csendes bölcsességgel kíván lakozást venni bennünk. Jelenléte tanít és nevel. Kérlek, fogadd ma a szívedbe, Ő valóban szeret Téged, és új életet tud adni neked is! Ezt tette velem is. Dr. Tatai István
9
Vigasztaló 2011/4 Bárcsak ma is…
Szép, verőfényes időt kaptunk ajándékba 2011. szeptember 10-én, amikor Várpalotán különös alkalomból szólt hívogatóan a 10 órai harangszó a református templom tornyából. 125 évvel ezelőtt, 1896. szept. 11-én itt született és itt keresztelték meg azt a Molnár Máriát, aki 1928-ban partra szállt Pápua Új-Guineában, ahol a bennszülöttek emberi csontokkal díszített kunyhóban laktak, kutyafogakkal kereskedtek, és visszajáró szellemekben hittek. Az egykori műtősnővér, majd diakonissza 15 évet élt és dolgozott a „vulkanikus szigetekből álló országban”. A fehér „miszisz” vitte közéjük az ő Istenét, mert a szigetek várták az örömhírt, várják ma is Isten fiainak megjelenését. S abban a világégésben Magyarország gyülekezetei gondoskodtak az ő élelmezéséről, ellátásáról. A mánuszi misszionáriusokat 1943. március 17-én egy japán katonai hajón kivégezték. Molnár Mária teste is ott várja a feltámadást. Az ünnepségen ketten képviseltük református gyülekezetünket az Úr előtt. Valami mélységes hála járta át a szívemet, ahogy fejet hajtva imádkoztam a templomban. Feltört szívemből a köszönet és imádat, hogy tetszett Istennek ezt a kis leánykát életre hívni a mi (akkor is és ma is) bűnökkel terhelt országunkból. Bár ma is szólítana meg sokakat az örömhír vivésére. Itthon is vannak „szigetek”. Eszter és Ildi
Mit terem az életem? – rózsát, vagy gyümölcsöt? Sokszor hallottam, mondtam is régen: „a türelem rózsát terem”. Ez a gondolat sokak előtt ismeretes, használatos ma is. Az Úr csodálatos gazdag „tárházából” így szól az Ige: „Legyetek azért atyámfiai béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Íme, a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estvéli esőt kap” (Jak 5,7). Az igei üzenetből különösen megragadott, majd igen elgondolkodtam azon, hogy mit jelent a türelem. Hogyan is élem meg? Biztatást nyertem belőle a kitartásra, várakozásra. Igen jó, ha türelmes tudok lenni az emberek iránt, a várakozásban, a dolgok elrendeződésében, tudva azt, hogy „Ami embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges” (Luk 18, 27). Mennyei Atyánk türelmes! Urunk rám is várt, hordozott és keresett 36 éven át. Jézus Krisztus szabadít meg a test cselekedeteitől. Ő adja a Szentlelket, aki meg-
10
Vigasztaló 2011/4
termi a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség gyümölcseit (Gal 6,22). Hála és dicsőség Néki érte! Hálás vagyok az Úrnak azért, hogy amit kaptam tovább adhattam. Szomszédunkat meglátogatva elmondta, hogy felesége elment, s nem tudja hova. Bíztattam: türelem, vissza fog jönni, csak el kell rendezni a dolgokat. Jób példáját is elmondtam, így megnyugvást és erősítést közvetíthettem. Telefonon keresztül is adódott alkalom egy volt osztálytársamat erősíteni és türelemre biztatni családja dolgaiban. Közben én is épültem: türelmesen kell elhordozni és elfogadni egymást, hiszen az Úr adja a próbákat, és közben várja a jó gyümölcsöt, így a béketűrést is (Luk 8,15b). Béketűrés! – van békétlen tűrés is? Igen, amikor zúgolódva, hitetlenül, aggódva és feszülten tűrünk. Igen nagy a különbség! Hogyan tudunk tűrni? Békességgel vagy békétlenséggel? Kívánom a kedves olvasóknak, hogy legyen valóság életükben: „Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet” (Zsid 10,36). Így lesz a rózsa helyett lelki gyümölcs az életükben! Testvéri szeretettel Révész Andrásné
Őszi Konferenciánkról írták testvéreink: Olajfa ember akarok lenni! Mátraházán, az Úr hegyén mindig sokat kapunk az Úr szeretetéből és a testvérekkel való találkozás öröméből. A mostani alkalmakon mintha minősítetten, kiemelkedően szólt volna az Úr minden szolgáló testvéren keresztül. Nem volt üres járat. Mélyek voltak a kiscsoportok is. Az én szívembe az vésődött bele, hogy győztes keresztyéneken keresztül akar és tud az Úr munkálkodni az Isten országának építésében. Olyan embereket használ fel az Úr, akik teljes szívből oda tudják szánni magukat, tudván azt, hogy nem embernek, hanem a Felséges Istennek szolgálnak. Olyan olajfa emberekben gyönyörködik az Úr, akikbe az élet nedve beivódott a „Szent gyökérből”, Jézus Krisztusból. Ebből olyan olaj, a Szentlélek olaja árad szét, folyik át a tiszta csatornákon, hogy abból élet fakad. Ha ez a csatorna szennyezett, csak fáradt olaj jön át, ami semmire sem jó, sőt ártalmas lehet.
Vigasztaló 2011/4
11
Én megvallottam a kis csoportban, hogy csak győztesként lehet megmaradni az Úr útján, amely győzelmet Jézus megnyert a Golgotai kereszten, mert vesztesként elpusztulnék. Ez nem jelenti azt, hogy nekem nincsenek harcaim, sőt nagyon nehéz próbákon visz át az én Uram, de tudom, hogy, nem az én erőm, mondhatnám, erőtlenségem számít, hanem az Úrban való hitem és bizalmam. Ezekben munkálja ki bennem az állhatatosságot, a megmaradást Szentlelke segítségével. Összegezve az fogalmazódik meg bennem, hogy olyan olajfa ember, Isten szolgája akarok lenni, aki tudja, hogy kinek a szolgája és ezt a kiváltságot megbecsüli, hogy gazdája is rá merje bízni az Ő igéjének tovább adását. Isten segítsen ebben győzelmes életet élni a Szentlélek által nekem és másoknak is. Tóthné Rózsa
Mátraháza, ahol a test és a lélek is megpihen „Lelki próbáimban”, életem válságos időszakaiban háromszor megadatott, hogy a Mátraházi Református Konferencia Központban éljük meg a Karácsony csodáját. Így erősödhetett és gyógyulhatott lelkünk abban a szeretetteljes közösségben, és a Mátra csodálatos, oxigén dús természeti környezetében. Feledhetetlenül szép napokat töltöttünk ott. Magunk is részesei voltunk az ünnepi készülődésnek: vittünk anyagot az ünnepi műsorhoz, részt vettünk az alkalmi kórusban, kerestük az igéket és rajzoltuk a könyvjelzőket. Egy alkalommal pedig a szanatóriumi ünnepi szolgálatra is elkísértük a lelkész urat. Ezekkel az emlékekkel a szívemben nem csoda, hogy végtelenül boldog voltam, amikor egy kedves régi „testvérem”, akivel ott ismerkedtem meg, felhívott, s ezt mondta: egy konferenciára megyek Mátraházára, nem érdekel Téged is? A nevet, hogy ” Parakletos közösség,” még nem hallottam. Az internet segítségével azonban közelebb kerültem az értelmezéséhez, s láttam, milyen sokan használják. Kegyelemnek tekintem, hogy az utolsó pillanatban, kaptunk még lehetőséget és helyet az ottlétre. Nagyon értékes, szép hetet tölthettünk ott ismét. Jellege más volt, mint az előző ott tartózkodásainknak. A téma maga nagyon izgatta fantáziámat már az utazás előtt: Fák a Bibliában. Igényes, jól felkészült előadók, lelkipásztorok segítségével nagyon sokat gazdagodtam tudásban s erősödtem lélekben, főleg a kiscsoportos foglalkozásokon. Ott éreztem meg, miért Vigasztaló (Parakletos) ennek a közösségnek a neve. Odafigyelve egymásra, megtapasztaltuk, hogy mindenki viszi a maga terhét az életúton, de
12
Vigasztaló 2011/4
nem mindegy, hogyan éli meg; van-e, aki mindig segít neki és eligazítja, ha reménytelennek tűnik a megoldás. Erőt adtunk egymásnak a megélt tapasztalatok átadásával, a sok mosollyal, a kedves szóval és öleléssel, a tiszta, őszinte gondolatokkal, melyeknek bizony gyakran híján vagyunk a mindennapi életünkben. Azóta is átszövi napjaimat a sok példázat és gondolat, mely nagyon megérintett, s melyből csak. néhányat említek: – A terméketlen fügefa példázata, mely türelemre int. – Vándorlásunkban nem vagyunk egyedül, csak hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla a kárpitok miatt, melyek elválasztanak Jézus kereszten kitárt karjától. – A mustármag mily kicsiny, s óriási fává terebélyesedik, majd menedéket ad még az égi madaraknak is. – Csak egy mustármagnyi hite lenne mindenkinek! – Engedjük el a múlt fájdalmait, lépjünk tovább, „fussunk” az úton, mert akkor a remény megvan, ahhoz, hogy győző lehet belőlünk is. – Hallottuk, hogyan lehet termő életünk az Úr, formáló ereje által, s hogy mit jelent az „olajfa lét”. – Biztatást kaptunk, hogy soha nem késő elkezdeni valamit, mert ha letesszük az alapkövet, s hiszünk abban, hogy lesz, aki segít a folytatásban és a befejezésben, az Úr majd felteszi a koronát: megáldja munkánkat. A lelki táplálék mellett felemelő érzés volt mikor a több mint 50 testvér együtt zengte a zsoltárokat, énekeket, melyeknek üzenete szívemig hatolt. Ezek a dalok helyettem kérnek és vallanak. A finom, házias ételek és figyelmes kiszolgálás, a szép tiszta szobák, a megújult környezet méltó hellyé teszi Mátraházát arra, hogy a „futókból egyszer győztesek legyenek”. Az ősz, a jó gazda, gyönyörű színpompával terített számunkra a hegyen, ahol meszszire elláthattunk a verőfényes napoknak köszönhetően. Az ének szavait kissé átalakítva: áldja meg és őrizze azokat az Úr, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ennek a közösségnek ismét a test és a lélek megpihenéséül, erősödéséül szolgáljon Mátraháza. Petrov Istvánné (Karcag)
13
Vigasztaló 2011/4 Egy szusszantás a hegyről
Az októberi Parakletos konferencia már a harmadik volt, amin részt vehettem. Most is kíváncsisággal teli várakozással figyeltem az idő múlását. Mikor mehetek már fel a hegyre? Milyen lesz az idő, a táj? Milyen előadások lesznek? Kik lesznek ott az ismerősök közül? Lesznek-e újak? Mit fogok tanulni? Mit tudok én is adni a többieknek? Vágyakozás volt a szívemben a lelki táplálékra, a közös imádságokra, a kiválasztott, elkülönített, szent időkre, amiből több jut ott fenn a hegyen. Megtapasztalhattam most is, milyen bőkezűen ontja ajándékait a mi Teremtőnk, Szentlelke által. Sokat kaptam az előadásokon, a „szétszakított eget“, a „keresztfa ölelő ágát“, a hálaimákból „épített oltárt“, hogy mi is győztesek vagyunk a Krisztusban. Kiscsoportunk egy csoda volt: ahogy vitatkoztunk majd imádkoztunk. Az áldások felemelő, imádságos pillanatait is magammal hoztam. Nem említettem még a ragyogó, őszi idő ajándékát, a túrákat délutánonként a tiszta forrásokhoz. Mindig többet kapok, mint gondolom. Olyan végtelenül gazdag a mi Urunk! Dicsőség neki és hála, amiért ismét összegyűjtött minket, hogy megajándékozzon! B. Julika
Darlene Zschech koncertje a debreceni Főnix Csarnokban Először koncertezett Magyarországon a világszerte ismert ausztrál énekes, dalszerző és dicsőítésvezető Darlene Zschech, aki a debreceni Nagytemplomi Református gyülekezet vendégeként lépett fel 2011. november 18-án a Főnix Csarnokban. Darlene koncertje több mint egy egyszerű fellépés, számára a színpadra állás egyfajta szolgálat: istentisztelet és dicsőítő alkalom, olyan hely ahol az ember találkozhat a mindenható Istennel. Darlene Zschech igazi példa arra, hogy az ember lehet sikeres Isten szolgálatába állva, hiszen dalait a világ sok országában ismerik és számos aranylemezzel is büszkélkedhet. Darlene részese a Compassionart programnak, melyben keresztyén dicsőítésvezetők és dalszerzők közösen létrehoztak egy albumot, amelynek az eladásából származó összeg teljes bevételét szegény, nehéz körülmények között élő embereknek ajánlják fel. Az koncert keretein belül bemutatkozott a Református Szeretetszolgálat egy kisfilmmel, mely a másokhoz való odafordulást hangsúlyozta (Legyetek felkiáltójellé!), valamint céladományt gyűjtöttek rászorulók számára.
14
Vigasztaló 2011/4
Darlene és a Hillsong zenekar dicsőítő estéje egyedülálló és felekezeteken túlmutató alkalom volt, amely mérföldkő lehet a dicsőítő szolgálat kiteljesedésében Magyarországon. Juhász Bettina és Juhász Apollónia
Örömmel tájékoztatjuk a Testvéreket arról, hogy a felekezetközi, 168 órás imalánc megbízást kapott a dicsőítő Istentisztelet imahétterének biztosítására. A helyszínen egy imaszábában valamint sokan otthonaikban imádkoztak a koncert ideje alatt. Rácz Lajos, a szolgálat vezetője elmondta, hogy az imádkozó testvéreket arra is felkérték a szervezők, hogy az Istentisztelet után lelkigondozással, imaközösséggel álljanak azok rendelkezésére, akiket Isten Szentlelke megérintett, akikben munkálkodott.
Alkalmaink December 5-én 10 órától Kálvin téri alkalom: Hitpróbák és kísértésekkel való küzdelem címmel Magyarné Balogh Erzsébet tart előadást. Tavaszi hitmélyítő konferenciánkat 2012. május 7–11. között tartjuk Mátraházán. Nyári ifjúsági-családos konferenciánk időpontja Mátraházán: 2012. július 23–28. Felhívjuk a Testvérek figyelmét arra, hogy 2012. június 1-3 között Budapesten, a Papp László Sportarénában kerül megrendezésre a Reménység Fesztivál. A Fesztivál célja, hogy a Magyarországon szolgáló keresztyén felekezetek összefogjanak a nemzet megszólításában. A Fesztiválon Franklin Graham szolgál, akinek édesapja, Billy Graham 1998 –ban hirdette hazánkban az Élet beszédét, Jézus Krisztus evangéliumát. Kérjük a Testvéreket, hogy kapcsolódjanak be az imádság szolgálatába. 2012. február 18-án, szombaton és 2012. április 28-án, szombaton imanapok is lesznek. A Fesztivál minden információját megtalálják a testvérek a Fesztivál honlapján: www.remenysegfesztival.hu
15
Vigasztaló 2011/4 Daniel Sommer Passos: Imádság Magyarországért (Németország–Darmstadt, 2010. szeptember 16.)
Mindenható Urunk, kérünk: Oltalmazd meg magyar népünk, Te vagy Üdvünk és Reményünk, Ragyogj felettünk!
Gyermekeinket, ifjainkat, Otthonunkat, egyházunkat, Hozd Jézus, a Király elé, Drága Szentlélek!
Te adj e kis népnek Egy új nemzedéket, Hirdessen nagy szabadulást, Örök üdvösséget!
Jézus Krisztus végre, Állhasson az élre, Váltságáért korona vár, Szeretet és béke!
Alleluja! Jézus a Győztes! Alleluja! Napfényünk Ő!
Fordította: Dr. Gerzsenyi László Pécel, 2010. szeptember 27.
16
Vigasztaló 2011/4 Áldott és békés karácsonyi ünneplést, reményteljes Új Esztendőt kíván minden kedves Olvasónknak a Vigasztaló szerkesztősége.
Következő lapzárta: 2012. február 1. VIGASZTALÓ A Parakletos Alapítvány testvéri körlevele. Kiadványunkat adományokból tartjuk fenn. Ingyenesen megküldjük mindazoknak, akik kérik. Az Alapítvány címe: 2336 Dunavarsány, Határ út 70. Adószám: 19045229-1-03 • Számlaszám: 11732071-20025524 E-mail:
[email protected] A Vigasztaló számára írt bizonyságtételeket az alábbi címre kérjük: Szalontai Zsuzsanna, 6000 Kecskemét, Petőfi Sándor út 16. IV. em. 35. E-mail:
[email protected] A Szerkesztőbizottság tagjai: Magyarné Balogh Erzsébet, Szalontai Zsuzsanna, Dr. Tatai István Honlap: www.parakletosalapitvany.hu
