ÉN KÉREM AZ ATYÁT, ÉS MÁS VIGASZTALÓT ÁD NÉKTEK, HOGY VELETEK MARADJON MINDÖRÖKKÉ. Velünk van Isten

TESTVÉRI KÖRLEVÉL „ÉN KÉREM AZ ATYÁT, ÉS MÁS VIGASZTALÓT ÁD NÉKTEK, HOGY VELETEK MARADJON MINDÖRÖKKÉ.” GRAFIKA: SIMON A.

VIGASZTALÓ 2011/3.

Velünk van Isten Bizonyára mindenki számára ismerős ez a rövid mondat: „Most segíts Istenem!” A bajba jutott ember imádsága ez. Van, aki csak a nehézségek idején folyamodik az Úrhoz. Jézus Krisztus nagy szeretettel és együttérzéssel fordult a beteg, a bűnei, vagy a kilátástalan helyzetbe került emberhez, hogy segítsen rajta. De az a helyes, ha nemcsak a betegségek, a bajok, vagy a lelki gyötrelmek idején keressük Őt. Jézusra mindig szükségünk van, és minden élethelyzetünkben megtalálhatjuk. Ha valami jól sikerül, akkor a hála szavát rebeghetjük. Betegségünkben a gyógyulásunkat kérhetjük. Ha bűneink utolértek, akkor bűnbocsánatért, kegyelemért esedezhetünk. A legjobb és legkívánatosabb, ha nemcsak nehéz élethelyzetünkben keressük Őt, hanem folyamatos a Vele való kapcsolatunk. Ahogyan a táplálkozásunk, vagy a folyadékkal való élésünk nem tűr kihagyásokat, mert azt megsínyli a test, úgy a lelki táplálkozásunk is folyamatosságot kíván. Az Igével való rendszeres élés sem tűr kihagyásokat, mert akkor a lelki hanyatlás megjelenik. Ha ez a folyamatosság meg van, akkor nem lesz szükség alkalmi és egyetlen imádságra: „Csak most légy velem, most segíts Istenem”, mert tudjuk és hisszük, hogy velünk van Isten. Ő tudja, mit akar, és a legjobb megoldást is biztosítja. Gárdonyi Géza: Bölcsesség a hullámokon Egy révésznek ócska csónakán ült hat tudós, És azt beszélgették, hogy nincs Isten, S mily bárgyú a nép!

2

Vigasztaló 2011/3 A csónak roppant. Szólt a vén: No lám!... Ha tudnak úszni, hát most ússzanak! Jaj Istenem! – kiáltott mind a hat. Id. Bagi László

Bizonyságtételek Varga Kornélnak hívnak. Sajnos nem hívő családban születtem. Még csak néhány hónapos baba voltam, amikor édesanyám és én megmenekültünk egy háztetőről lezuhanó antennától. – Már ekkor megmutatkozott Isten kegyelme az életemben. Iskoláimat jó szinten elvégeztem. 1994 óta a honvédségnél dolgozom szerződéses katonaként. Sajnos hitetlen, tudatlan fejjel részt vettem egy szellemidézéses alkalmon, amit akkor jó poénnak tartottam. Fogalmam sem volt arról, hogy ez a későbbiekben micsoda testi-lelki-szellemi problémákat okozhat. Szüleim 1964-ben esküdtek, s mindig igyekeztem róluk példát venni. Szerettem volna egy őszinte, megértő társat, akivel összeköthetem az életemet. Nagyon sok társkeresési kudarc ért. Életem fiatal éveit megrontotta az alkohol és a bulik sora. Később minden barát megnősült vagy társa lett, én azonban „egyedül maradtam”. A sok csalódás igen-igen leépített lelkileg s nem értettem, hogy mindez miért történt így. A 2009-es év nyara igazi fordulópontot jelentett az egész életemre vonatkozóan. Találkoztam egy keresztyén lánnyal. Bár akkor még nagyon önközpontú és hitetlen ember voltam, mégis óriási bizalom szállt meg. Nagyon-nagyon örültem, hogy végre itt egy intelligens, csinos és művelt lány. Rendkívül bíztam abban, hogy ő az a lány, aki majd hosszútávon is a társam lesz. Két-három hónap után azonban kiderült, hogy nem szeretné folytatni velem a kapcsolatot. Akkor még nem értettem, de ma már értem Pál Igéjét: Mi köze a hívőnek a hitetlenhez? Az Ő elutasítása egész egyszerűen megbénított. Elindultam azon a szellemi lejtőn, ahonnan szerintem kevesen tudnak visszafordulni. A múltamból a sok lány között volt egy olyan is, aki a mai napig átkozódik ellenem, mert annakidején otthagytam őt. Évekig tartott, mire felismertem, hogy a szerencsétlenségek és rosszullétek mögött gyakran az átkozódás (is) ott rejlik! Sajnálatos módon, ahogy ez az átkozódó lány nem tudta „megemészteni” a kapcsolatunk végét, úgy én sem tudtam, és nem is akartam elfogadni a fent említett (hívő) lány részéről a szakítást. Ezek után olyan gonosz szellemi erők kerítettek hatalmukba, amelyek egyértelműen a halálomat akarták. Félreérthetetlenül éreztem a sötét erők jelenlétét magamban és a szobámban is. Üveges szemek, lefogyás, beesett arc, depresszió, gyűlölet, éjszakai re-

Vigasztaló 2011/3

3

megések és halálfélelmek lettek úrrá rajtam. A gonosz szüntelenül üldözött, hogy ne hagyjam annyiban a dolgot, álljak bosszút rajta, amiért így „tönkretette a lelkemet”. Isten kegyelmének tartom, hogy akkor mégsem történt tragédia! Nem kórházba vagy pszichológushoz mentem (pedig ezeket javasolták), hanem a helyi református lelkészt kerestem fel testi-lelki problémáimmal. Ő rendkívül bölcsen és szeretettel meghallgatott, s amikor egyórányi beszélgetés után hazamentem, anyám ezt mondta: Fiam, te teljesen ki vagy cserélve lelkileg! A lelkész úr javaslatára elkezdtem hozzá járni és tanulni. Teltek a hetek, a hónapok, de ezek a szellemi problémák nem igazán akartak gyógyulni, csak részben. Tapasztalt testvérek mondták: „Neked szabadulásra van szükséged!” És valóban átélhettem szabadulásokat. Bár már elindultam a hit útján, mégis, a szenvedéseim miatt óriási bűnt követtem el: egy jósnőhöz fordultam. Ő azt hazudta, hogy az atyától kapta természetfeletti képességeit. Javulást reméltem, de nem voltam tisztában azzal, hogy így még mélyebbre ásom el magam a sötétség birodalmába. Látszik, hogy az újonnan megtérőket támadja legjobban az ördög. Óriási segítséget adott a bűnvallás, ezt többször, több helyen is megtettem. Igazi katonacsaládból származom. Bátyám is katona, édesapám pedig közel negyven évig katonáskodott. Apám egy rendkívül erős, uralkodó természetű, kemény katonalélek volt! Áldom Istent azért, mert Ő engem annyira megerősített, hogy rajtam keresztül még édesapám felé is munkálkodhatott Szentlelkével! Apám már sok éve többféle betegségben is szenvedett. Végül sikerült azt nála elérnem, hogy olvashattam neki a Bibliából. Amikor már testileg és lelkileg is teljesen legyengült, ez az egykori, szilárd jellemű ember, halála előtt hat nappal összetört, és elmondta a megtérő imádságot. Dicsőség Istennek! Ha az Úr akar társat adni, hiszem, hogy egy átadott életű, őszinte lány lesz. Persze ezt majd Ő megmutatja! Édesanyámmal, immár lelki testvéremként is, együtt imádkozunk, és erősödünk az Úrban. Időközben sok gyülekezetben megfordultam. Véleményem szerint nem nagyon mernek, vagy nem nagyon akarnak a lelkészek az ellenségünkről beszélni. Pedig ő tényleg emberölő és gyilkos. Ha ellene akarunk állni, ismernünk kell az ő céljait és módszereit. Rengeteg szenvedés, betegség, halál szárad a lelkén, s őmiatta megy ez a világ végsebességgel a saját pusztulásába. Ezért kellene minden embernek Jézushoz menekülni, s Őt korlátlan hatalmú Úrnak, Megváltónak vallani! A megtérésem napját nem tudom megmondani, ez inkább egy hosszú folyamat volt. A Normális keresztyén élet c. könyv is hatalmas segítséget adott. Ebből igazán megérthettem Jézus vérének és keresztjének valódi súlyát és jelentőségét! Dicsőség az Atyának, hogy Ő a legrosszabb dolgokból is a legjobbat tudja kihozni! Isten rávilágított arra, hogy ne magamban, s ne az emberekben bízzak, hanem Őbenne! Csodálatosan

4

Vigasztaló 2011/3

munkálkodik rajtam keresztül szeretteim, munkatársaim felé is. – Azt hiszem, boldogtalan ember az, akit nem a Szentlélek vezet! Varga Kornél „Én befogadom az Urat!” Családunk Mátraházán töltött egy hetet a Parakletos családi és ifjúsági konferencián. Éreztük az Úr jelenlétét a dicsőítésben, a tanításban és a testvéri közösségben. Az Úr jelenléte és átformáló ereje munkálkodott mindnyájunkban. Közben régi sebek szakadtak fel. Az Úr rávilágított életünk olyan területére, amit még nem rendeztünk. Testvéri közösségben ezt megtettük. Dicsőség az Úrnak! Hazafelé jövet gyermekeink kérdezgették: mi az a megtérés? Hogyan történt ez Tamás és Szabolcs életében? (A konferencián két ifis fiú megtért.) Röviden elmondtuk nekik, mit is jelent a megtérés. Határozottan azt mondták, ezt ők is szeretnék. Este, lefekvés előtt Kati lányunk azt mondta, hogy saját szavaival is szeretne imádkozni. Elővett egy kis összehajtott papírt és a kezembe adta. Ez állt a papíron: „Én befogadom az Urat! Ámen”. Majd mindhárom gyermekünk imádságban is kérte az Úr Jézust, hogy költözzön a szívükbe! (Korábban azért imádkoztam, hogy önkezükkel írják le „Én az úré vagyok!” Megtörtént! Dicsőség az Úrnak! Örömmel valljuk: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15) Mészáros család A Király és a Rolls-Royce Nagy örömömre szolgált, hogy az idei évben is családommal Mátraházán, a Parakletos konferencián vehettünk részt. Ez a hét a Szentlélek kegyelmi ajándékairól szólt. Erről hallottunk tanítást és több bizonyságtételt. Jó volt végiggondolni, hogy Isten életemben milyen kegyelmi ajándékokat adott, és azokat hogyan tudom használni a gyülekezet építésére. Számomra különösen is megható és sokat mondó üzenet volt, amit az egyik reggeli imaközösség alkalmával egyik testvérünkön keresztül adott az Úr. Elmesélte, hogy évtizedekkel ezelőtt, a városukban egy temetkezési vállalkozó a halottszállító autójával, amivel a koporsókat és urnákat szállította, időnként a közeli malomban munkát is vállalt: lisztet szállított ki pékeknek. Ez a városban azonban nagy felzúdulást váltott ki.

5

Vigasztaló 2011/3

Elmondta, hogy a Rolls-Royce autógyár megalakulását az indokolta, hogy a királyi pár számára méltó autót gyártsanak, amivel kizárólag őket szállítják. A Szentlélek rávilágított arra, hogy megtérésünk alkalmával mi is egy ilyen drága, egyedi „lelki RollsRoyce” leszünk, hiszen Isten szentségre hívott el bennünket. A Király pedig, aki velünk szeretne utazni életünk minden útján, maga Jézus, a Királyok Királya. Ezért nem szentségteleníthetem meg az én „autómat” azzal, hogy olyat szállítok vele, ami nem abba való. Megértettem a hét folyamán, hogy milyen sokszor én is oda nem való, sőt Jézust ingerlő dolgokat szállítottam. Lelki értelemben sitthordásra, trágyaszállításra használtam azt a drága és felbecsülhetetlen autót, amit Jézus az Ő kereszthalával számomra megszerzett. Azt is megértettem, hogy Jézus nem stopposként, egy rövidebb – hosszabb szakaszon akar velem utazni, hanem állandó útitársam akar lenni. Csodálatos volt azt látni, hogy Jézus ezt a képet napról – napra, hogyan bontja ki, és hogyan teszi még színesebbé és gazdagabbá az üzenetét. Összességében elmondható, hogy ez a hét számomra és családom számára is olyan volt, mintha Jézus a mi lelki autónkon egy nagygenerált, átvizsgálást végzett volna el. Jó volt beismerni, ha már beszennyeztem is a lelki autómat, elmehetek vele a mosóba, ahol Jézus Krisztus drága vére megtisztítja. A tévutakon szerzett karosszériasérüléseket, horpadásokat, megjavítja, a defektes kereket, a leszakadt kipufogót kicseréli. Megláttuk azt is, hogy milyen problémákat okozhat az eltömődött szűrő. Mindezek után balga autós az, aki a motorgenerál után nem engedné meg a szerelőnek, hogy a motorját új, tiszta, jó minőségű olajjal töltse fel. A záró alkalmon közösen kérhettük Isten Szentlelkét, a drága olajat, hogy így a megtisztított és helyreállított életünket töltse be az Ő jelenlétével. Köszönjük a szervezőknek és a tanítóknak a lehetőséget, hogy ott lehettünk az év; számunkra legszebb hetén. Az Úr Jézus áldja meg őket. Szeretettel és köszönettel: Rózsahegyi Barnabás és családja Hiszek a családban Mikor megszülettem, már beteg voltam. Szüleim sokat aggódtak értem, számtalan alkalommal vittek orvoshoz. Felnőttként négy évig dolgoztam a Móri Ikarusz gyárban, majd betegségem miatt leszázalékoltak. A betegségek erőt vettek rajtam. Gyülekezetbe kerültem, ahol megnyugvást és békességet kaptam. Megtanultam a hit harcát harcolni. A gyülekezeti közösség második otthonom lett, ahol a családi légkör hangulatát is megtapasztaltam. Sok hasonló sorsú gyülekezeti taggal találkoztam. Egymás hite által épültünk.

6

Vigasztaló 2011/3

A betegségek sok szomorú órát szereztek, de nem vagyok elkeseredve, hisz a hívő testvérek szeretete vesz körül. Ebben a helyzetben is örömünk van, hisz összeköt bennünket Isten szeretete, szól Isten szava hozzánk. Mióta Jézus Krisztus velem jár, boldog az életem, és boldog a szerető családom is. „Elhallgat a madár, mást dalol már, erőm újul, egyre sebesebben szállnak éveim” Boldog az a család, ahol Jézus van, ott van szeretet, és öröm. A Jó Isten áldja meg családom! Hiszek a családban. Ifj. Szabó József Istenem, Hozzád fordulok, hogy segíts! Arra kértek, hogy tegyek bizonyságot arról a négy napról, ami hat évvel ezelőtt történt velem. Szeretném hűségesen leírni, úgy ahogy akkor átéltem. 2005. karácsony első napján, istentiszteleten voltam lányommal és két unokámmal. Úrvacsorát vettünk, nyugodt gondtalansággal mentünk haza. Tiszta, havas este volt. Hazatérve a vacsora és gyermekek lefektetése után, 9 óra körül, minden előzetes jel nélkül súlyos bélvérzést kaptam. Egy időre csendesedett, de 11 óra körül újra ömleni kezdett. Mentőt hívtak, és bevittek a kórházba. (Mindez még Erdélyben, Marosvásárhelyen történt, férjem súlyos beteg volt, ápolásomra szorult. Külön kegyelem, hogy a baj épp akkor érkezett, amikor lányomék pár napra hazalátogattak Magyarországról, és férjemet el tudták látni helyettem.) A kórházban elkezdődtek a vizsgálatok, próbálták megtalálni az okot. Orron keresztül gyomorvizsgálatot végeztek, de nem gyomor eredetű volt a vérzés. Sürgősen elkezdték csillapítani és pótolni a vérveszteséget. Éjjel négy órakor újra elöntött a vér. Ekkor az ágyam végéhez jött egy asszony, akinek kislánya súlyos betegség miatt feküdt az osztályon, az asszony segített lánya ápolásában, vigyázott rá. Az ágyam lábánál beszélni kezdett hozzám, kért, hogy beszéljek, meséljek bármit, csak el ne aludjak. „Maga beszél hozzám, és én imádkozom magáért” – mondta. Mélységes nyugalom töltött el. Éreztem, hogy őrző angyalom ott van, és az asszonyon keresztül vigyáz rám. Így jött el a reggel. Nem aludtam el és az asszony mindvégig az ágynál állt és imádkozott. Aztán valahol a folyosón hegedű szólalt meg, és csengő hangon szállt felénk: „Csendes éj, szentséges éj...”, a hang egyre erősödött, majd kinyílt az ajtó és fiatal lányok, fiúk énekeltek nekünk hegedűkísérettel. Majd megjelent a katolikus pap és mosolyogva áldást adott mindnyájunkra. Tovább mentek, a hang pedig fokozatosan elhalkult. Az ajtó nyitva maradt és váratlanul furcsa köd áramlott be a terembe. Fény áradt be az ablakon keresztül, a ködszerű jelenséget tisztán láttam. A szobában nyolcan feküd-

Vigasztaló 2011/3

7

tünk, többnyire súlyos betegek. Nyolcunk közül ketten láttuk ezt a furcsa ködszerűséget. Nekem Isten felhője jutott eszembe, ahogy a Bibliából ismerem: „Elmondják majd a föld lakóinak, akik hallották, hogy Te Uram e nép között vagy, hogy szemtől szembe megjelentetted magadat Te Uram, és hogy a Te felhőd megállott Ő rajtok és felhőoszlopban jársz te előttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban” (4Móz 14,14). „És megjelent az Úr a sátorban, felhőoszlopban és megállt a felhőoszlop a sátor nyílása felett” (4Móz 31,15). A mellettem fekvő Irénke nevű asszony, lézeres epeműtét után, a könnyebb esetek közé tartozott. Ő volt az egyetlen, aki rajtam kívül még ezt látta. Irénkét nagyon foglalkoztatta ez a látvány, de a többiek csak nevették. Éjszaka Irénke, amikor azt hitte, hogy végre már mindenki elaludt, titokban felkelt és előrenyújtott karokkal, óvatosan elindult a félhomályban a csempézett fal felé. Szeretett volna meggyőződni arról, hogy a csempe nedves-e, mert a többiek úgy vélték és magyarázták – az általuk nem látott jelenséget – hogy az pára lehet, ami kintről jött be. Irénke a falat száraznak találta. Természetesen senki nem aludt, csak csendben voltunk, így Irénke lelepleződött. Hangos derültséggel lett vége Irénke kíváncsiságának, de az eredmény igazolta, hogy nem valami közönséges pára keletkezett, mert a fal száraz volt. A Bibliámat elővéve kinyitottam és a következő sorokat olvastam: „Jézus pedig felelt nekik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (Jn 5,17). Az életben történnek furcsa és különleges dolgok, amelyeket le lehet írni, belsőleg megérintenek, sőt a szívünk mélyéig hatolnak, de teljes valójukban ki nem mondhatóak, csupán a kegyelem által. Ezeket csak a bennünk lakozó szeretet adhatja tovább. Négy napig éjjel nappal kaptam a vért, étlen szomjan voltam mozdulatlanságban, és nem voltam se éhes, se szomjas. Tudom, hogy ott, akkor velem volt az Úr. Nem éreztem sem betegséget sem félelmet, sem aggódást. Nem jutott eszembe sem élet sem halál, csak voltam Isten tenyerén. Visszagondolva úgy érzem, hogy Isten jelenléte kihatott mindnyájunkra. Olyan négy napra emlékezem, ami nem betegségről szólt, hanem szeretetről, megértésről, és egymásra figyelésről. Egy fiatal román orvos látott el, nem tudott magyarul, én sem románul. Szívén viselte sorsomat, volt olyan nap, hogy háromszor is meglátogatott, egyik román betegtársam tolmácsolt. Ennek az orvosnak még a nevét sem tudtam meg. Többször kerestem később, de nem találtam. Azt a választ kaptam, hogy szabadságon van, így még megköszönni sem tudtam. Imádkoztam érte, és hálát adtam Istennek, hogy még az sem volt véletlen, hogy hozzá kerültem. Négy nap után kerültem haza. Búcsúzáskor úgy éreztem, mintha régi ismerősöktől válnék meg. Az asszony, aki imádkozott értem, átölelt, és könnyes szemmel azt mondta:

8

Vigasztaló 2011/3

„nagyon féltünk, hogy mi történhet azon a reggelen, amikor nem engedett, hogy elaludjak. Attól féltünk, hogy nem éri meg a reggelt.” Ekkor tudtam meg, hogy mindannyian őriztek engem, az ismeretlent, aki akkor került közéjük. Isten szeretete minden emberben ott lakozik, és ezt a szeretetet hozza felszínre a szenvedés, a bajba jutás. A szenvedés révén ismerjük meg a bennünk élő emberséget. Csontos Árpádné Felnőtt konfirmáció Számomra a konfirmáció vallástétel a gyülekezet előtt Istenről, aki mindnyájunkat szeret. Azt, hogy engem is szeret, három éve értettem meg. Nem kerestem Őt, nem foglalkoztam vele, csak az élet dolgai érdekeltek. Ő keresett meg engem. Miután az Úr kijelentette magát nekem, még fél év kellett ahhoz, hogy megbizonyosodjam Jézus megváltó kegyelméről. Beláttam: Isten létezik és szeret, és ki tudtam mondani, hogy én is szeretem Őt. Sokan úgy képzelik, hogy akkor válnak hívőkké, ha Jézus odalép hozzájuk az utcán. Konkrét élményt várnak. De Ő nem ilyen. Őt megláthatjuk a testvéreinkben és magunkban is. Csak az a baj, hogy nem vesszük észre. Isten szabad akaratot adott nekünk, nem erőszakolja ránk magát. Úgy képzeljük el az életünk átadását, mintha a szívünkön olyan ajtó lenne, amin csak egy kilincs van, s amit csak mi tudunk kinyitni. Rajtunk áll, hogy kinyitjuk-e az Úrnak szívünk ajtaját, vagy sem. Akik Istent keresik, ma lehetőséget kapnak, hogy kinyissák ezt az ajtót. Halljuk meg Isten hívó szavát, aki nem személyválogató. Isten mindnyájunkat szeret. Sokszor hallom másoktól, hogy Isten nem hallgatja meg imádságaikat. De higgyétek el, hogy mindig meghallgat. Ő az időnek is Ura: tudja, mikor kell segítenie. Nincs hiábavaló imádság, mert Ő mindnyájunkra odafigyel. Az én életemben a változás kegyelemből történt. Kegyelmet kaptam Istentől. Hálás ezért a szívem, hogy szólhatok Hozzá, és azt kérem Tőle, hogy mindnyájan részesedjetek a kegyelemben és nyissátok meg szíveteket! Szabó Zsolt

9

Vigasztaló 2011/3 „Mert hitben járunk nem látásban” (2Kor 5,7)

Kerekegyházán élek és dolgozom a helyi Családsegítő Szolgálatnál már 13 éve. Pszichiátriai betegekkel, alkohollal küzdőkkel, és szegénységben élőkkel foglalkozunk. Isten olyan kegyelmes volt hozzám, hogy hívő családban nőhettem fel, ahol létünk alapja a hit és embertársaink segítése volt, és a mai napig is ez. Hívő emberként Isten segítségével tanulhattam meg a türelmet, és azt a szeretetet átadni a beteg embereknek, amit Jézustól kaptam, és kapok a mai napig. Még így is felmerült bennem, vajon itt van-e a helyem, mert sokszor kimerültem fizikailag, és szellemileg is a gondozói munkában. 2009. húsvétja előtt is ilyen helyzetben voltam, amikor a következő igét kaptam: „Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr” (Zsolt 41,2). A családgondozói munkát úgy végezhetjük, ha szociális munkás diplomát szerzünk. 2005-ben sikerült államvizsgát tennem a Károli Gáspár Tanítóképző Főiskola Szociális munkás szakán, de diplomát nem kaptam, mivel nyelvvizsgát még nem szereztem. A következő évben minden erőmet összeszedve tanultam, nyelvtanárhoz jártam, hogy sikerüljön a nyelvvizsga. A szóbeli rész sikerült is, de az írásbeli többszöri nekifutásra sem. Az eltelt hat évben munkámat végeztem, de sem pénzem, sem időm nem volt, hogy újra nekifogjak „a nagy erőpróbának” Másfél hónapja jött a hír, mindenképpen kell a diploma, mivel más hivatal ellenőrzi a jövőben a tevékenységünket. Főnök asszonyom kétségbe esett, mi lesz most, hisz szüksége van a munkámra. Minden lehetőség felvetődött: kollégáim segítenek nyelvet tanulni, esetleg el kell mennem más munkahelyre. Tudtam, hogy jelenlegi anyagi helyzetemben nem tudnék megint tanárt fogadni, időm és erőm se lenne újból nekifogni, tanulni. Elmondtam vezetőmnek, leteszem a dolgot Isten elé, imádkozom, hogy Ő vezessen, és segítsen. Felhívtam a nagykőrösi főiskola tanulmányi osztályát, érdeklődtem van-e lehetőség felmentésre. Az ügyintéző elmondta, utánanéz, és egy hét múlva tud választ adni. Ez idő alatt is sokat imádkoztam, munkahelyemen újból elmondtam, ha az Úr itt akar látni, cselekedni fog, kezébe teszem a hivatásomat. A hét elteltével megtörtént a csoda. Az ügyintéző elmondta, mivel 40. életévemet betöltöttem, megkapom a diplomát, mert közben hoztak egy olyan jogszabályt, melyben a mi korosztályunknak megteszik ezt az engedményt. Így éltük meg az Úr kegyelmét, vezetőnk is azt mondta, itt Isten cselekedett, emberileg kilátástalan volt a helyzet. Két-három hét múlva újabb imameghallgatást élhettünk át a munkahelyemen. Intézményünk egyik részlegét ellenőrizték, és probléma adódott az adminisztrációban. Főnökasszo-

10

Vigasztaló 2011/3

nyom aggódva mesélte az esetet. Mondtam neki, imádkozzunk itt és most, hogy az Úr segítsen bennünket. Csodálkozva kérdezte ”napközben is lehet imádkozni, itt a konyhában?” Elmondtam neki, hogy Jézus mindenhol velünk van, ha tiszta szívvel és hittel kérjük, válaszol imáinkra. Ezt akkor és ott megtettük. Majd mindketten tovább végeztük az aktuális dolgainkat. Egy óra múlva nagy lendülettel szaladt be az irodámba, és nagy örömmel mesélte, hogy most hívták telefonon, és elmondták, hogyan tudnánk hivatalosan is korrigálni a hiányos adminisztrációt. Az ima által megint megtapasztalhattuk a nehézségekből, hogyan tud a mi Mennyei Atyánk örömöt és felszabadulást adni! Végül Watcmann Nee szavait idézem: „Amikor Isten szolgálatot bíz rád, vagy rám, nemcsak azért teszi, hogy foglalkoztasson bennünket, hanem mindig azért, hogy mindegyikünkön keresztül valami meghatározott munkát végezhessen céljainak elérésére” Tné Emcsi Üzleti élet a Biblia tanítása alapján „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek a bizodalma az Úr. Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, mely a folyó felé bocsátja a gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad, és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől nem szűnik meg” (Jeremiás 17,7-8). A témát három részre bontottam, hogy jól áttekinthető legyen. Arra törekedtem, hogy ne csak a kezdő vállalkozók, hanem a régebb óta vállalkozást vezetők is épülni tudjanak mindabból, amit elmondok. – Az első rész egy általánosabb bibliai áttekintés lesz. – A második részben konkrét igék alapján arról fogok beszélni, ahogyan Isten a mi vállalkozásunkat is átalakította. – A harmadik részben a kapott kérdésekre válaszolok. 1. rész Mindaz, amiről bizonyságot teszek, mintegy 17 év (1994-2011) átélése, megtapasztalása: miként vezetett minket az Úr a vállalkozásunkban. Hogyan változott meg a szemléletünk, és a gondolkodásunk, tehát miként engedtük, hogy Isten igéje életünknek ezt a területét is megváltoztassa, és helyes irányba, a bibliai igazság felé fordítsa. Amit elértünk, abban a mi részünk csak az engedelmesség volt, de mindent az Úr tett. Legelőször is azt kell tisztáznunk, hogy a vállalkozás, a vállalkozói lét nem áll ellentétben Isten igéjével, a keresztény életvitellel. Ha valaki meghallja azt a szót, hogy „vállalkozó”, rögtön a pénzre, gazdagságra asszociál, mintha ez a kettő szinonimája

Vigasztaló 2011/3

11

lenne egymásnak. Pedig gondolhatnának arra is, hogy többet dolgozunk, mint akinek fix munkaideje van, sokkal kevesebb a szabadidőnk, mert a megrendelők, ügyfelek nincsenek tekintettel a mi munkaidőnkre és szabadidőnkre, a vállalkozás beindítása rengeteg többlet energiát, időt igényel, és az adóterheket se felejtsük el. Ha megnézzük a Bibliában Isten nagy embereit, Ábrahámot, Izsákot vagy Jóbot: azt látjuk, hogy gazdagsággal áldotta meg őket Isten. Ábrahámról pl. ezt olvassuk az 1Móz 13,2-ben: „És Ábrahámnak nagyon sok jószága, ezüstje és aranya volt.” Jóbról pedig a Jób 1,3-ban ez áll: „A vagyona hétezer juh volt, háromezer teve, valamint ötszáz igás ökör és ötszáz nőstény szamár, továbbá igen nagy háztartás; úgyhogy ez az ember volt a leghatalmasabb a Kelet összes embere között.” Az 1Móz 26-ban Izsákról olvassuk, hogy amikor éhínség támadt az országban – nevezhetjük ezt gazdasági válságnak is – apja példáját követve Egyiptomban akarta átvészelni ezt az időszakot. De hallgatott Istenre, aki viszont Gerárba küldte, megismételve neki azoknak az áldásoknak az ígéretét, melyeket Ábrahámnak tett. A 12-13. versekben olvassuk az eredményt: „Izsák ezután vetett azon a földön, és százszorosát aratta abban az esztendőben, úgy megáldotta őt az Úr. Így gazdagodott ez az ember; folyton-folyvást gazdagodott, míg végül is dúsgazdaggá lett.” Rendkívül fontos, hogy Isten vezetését kérjük, ha komolyabb üzleti döntés, szerződéskötés előtt állunk, vagy nagy összegű kiadást tervezünk. Lehet, hogy emberi szempontok alapján egyszerűen, gyorsan tudnánk határozni, de nem biztos, hogy az Isten terveivel összhangban van, s ez által a javunkat szolgálja. Kikérhetjük a lelki vezető tanácsát, imádkozhatunk a testvérekkel a gyülekezetben, mi megtapasztaltuk rajtuk keresztül is Isten vezetését. És hogy Ábrahám családjánál maradjunk, Jákobról, Izsák fiáról is tudhatjuk, hogy amikor Lábánnál szolgált, hogyan adott Isten neki bölcsességet a nyáj szaporításakor és így lett gazdaggá. (1Móz 30). Ezek az emberek az Ószövetség vállalkozói voltak. De nem eshetünk át a ló túloldalára, és nem mondhatjuk azt sem, hogy igazi hívő az, aki nagy gazdagsággal rendelkezik. Veszélyes, ha a pénzzel, a bővölködéssel kapcsolatos igéket minden további nélkül magunkra vonatkoztatjuk. Isten nem a gazdagságot, hanem a kapzsiságot ellenzi. Soha nem tehetjük a földi dolgokat, így a pénzt, a vállalkozásunkat sem a szellemi dolgaink elé. Az Ézs 1,19-ben ez áll: „Ha készségesek és engedelmesek lesztek, a föld javát fogyasztjátok”. Ahhoz, hogy sikeres vállalkozók legyünk elengedhetetlen feltétel, hogy könnyedén viszonyuljunk a földi dolgokhoz. Ha valaki túlságosan sokra értékeli a pénzt, annyira, hogy már a szellemi dolgok fölé emeli, az hiába sóvárogja Istentől a sikert. Természetesen nem arról beszélek, hogy rossz dolog, ha a vállalkozás működtetéséhez szükséges pénzeszköz a rendelkezésünkre áll. A baj akkor van, ha mi állunk a pénz rendelkezésére. Tehát ahogy a szegénység önmagában nem üdvözít, úgy a pénz, a gazdagság sem kárhoztat bennünket. A bajok ott kezdődnek, amikor a pénz, a munka (ez a két dolog

12

Vigasztaló 2011/3

szorosan összekapcsolódik a „ha van munka, lesz pénz is” elv miatt) válik az ember urává és parancsolójává, illetve amikor az ember a vállalkozásával keresett pénzt kizárólag a saját vágyai kielégítésére használja. Az Ószövetségben Isten úgy rendelkezett, hogy az izraeliták tartsák meg rendeleteit, és járjanak parancsolataiban (5Móz 28, 1-14). Bizonyos értelemben ez ránk is igaz. Szellemi módon akkor járunk helyesen, és Isten akkor tudja megáldani vállalkozásunkat, ha Isten igéjét helyezzük életünkben az első helyre. Érdemes megfigyelni, hogy Izrael fizikai, és anyagi növekedése egyértelműen a szellemi növekedésükkel függött össze. Vagyis minél inkább engedünk Isten Igéjének, annál inkább tapasztalni fogjuk áldásait a cégünk életében. Az Újszövetségben is találunk példát vállalkozásra. Akkoriban is különböző társadalmi rétegeket látunk: rabszolgákat, szolgákat, földműveseket, iparosokat, kereskedőket, nemeseket, papokat, politikai vezetőket, mint ma. Pált Akvila és Priszcilla, akik sátorkészítők voltak, elkísérték missziói útjának egy részén. (ApCsel 18). Lídiáról az ApCsel 16-ban olvasunk. Bíborárus volt és biztosan kihasználta az alkalmakat az evangelizálásra, amikor a kereskedőkkel találkozott és áruját eladta nekik. Tudunk még aszszonyokról a Lk 8,3-ból, akik a vagyonukból szolgáltak Jézusnak. 2. rész Amikor az első cégünket megalapítottuk, nem foglalkoztunk azzal, hogy a Bibliában az üzleti életre vonatkozó tanítások is vannak. Egyáltalán nem kevertük bele Istent az üzleti életünkbe. De olvastunk könyveket, hallottunk tanításokat és megláttuk, hogy a Bibliában találhatók olyan részek, amelyeket az üzleti életre is vonatkoznak. Most csak néhányat fogok megemlíteni, amelyek számunkra a legfontosabbakká váltak. 1. Vasárnap megszentelése Az egyik dolog, amit Isten biztosan elvár tőlünk, hogy az Ő napját szenteljük meg. Vasárnap nem dolgozunk sem mi, sem az alkalmazottak. A vasárnapi munkán nincs Isten áldása. Számtalan igehely van erre vonatkozóan: 2Móz 20,10: „De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezzél azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény.” Ugyanez áll a 2Móz 23,12-ben, és 31,15-ben: ebben még halálbüntetést is ígér a szombatnapon munkálkodóknak (3Móz 23,3; 4Móz 28,25; 5Móz 5,14). 2. Hívő üzlettárs A kiindulási alap a 2Kor 6,14-ben van megírva: „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez.”

Vigasztaló 2011/3

13

Ezt az Igét általában a házasságra szokták vonatkoztatni, de nem csak arra nézve igaz. Ha vállalkozást indítasz, szerződést kötsz a társaddal (legyen a cégtársad a házastársad, barátod, ismerősöd). Ha nem ugyanazon az alapon álltok, a vállalkozás lehet, hogy egy ideig jól működik, de előbb-utóbb jelentkeznek az eltérő felfogásból, hitből, etikából adódó problémák, nézeteltérések, aminek a vége a veszekedés és a cég szétesése. Ez akkor lehet nagyon súlyos, ha a társad pénzeli a cégedet. Másrészt pedig nem tudod teljesíteni azt, amit Isten vár el tőled és így nem tudja megáldani a cégedet, a munkádat sem. 3. Adók A pénzügyi vonalhoz tartozik az Ige, amit Jézus mondott a Mt 22,21; Mk 12,17; Lk 20,25 szerint: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” Mit jelent ez? Meg kell fizetni az adókat, járulékokat. Nem dolgozunk, és nem dolgoztatunk feketén. Egy ideig Isten talán befedez bennünket, de elvárja, hogy a szívünkben elhatározzuk, ebben is tisztességesen járunk el. 4. Megbízhatóság Az üzleti életben nagyon fontos a szavahihetőség, a megbízhatóság. Minden ember annyit ér, amennyit a szava ér. Ezt a Jak 5,12-ben így olvassuk: „…legyen a ti igenetek igen, és a nem nem.” Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy annyit vállaljunk, amennyit el tudunk végezni. Azt, hogy amit megígérünk, azt tegyük is meg, úgy és amikorra megígértük, ne csússzunk ki a teljesítési határidőkből. Nemet kell tudni mondani, ha valami nem fér bele az időnkbe, egy adott pénzügyi keretbe. Nem ígérgethetünk felelőtlenül, mert ha tudják rólunk, hogy keresztények vagyunk, akkor Isten ügyének ártunk a viselkedésünkkel. 5. Tized A Malakiás 3,10-ben ezt olvassuk: „Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem – mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok. A tized megfizetése rendkívüli fontossággal bír, ha jól prosperáló céget akarunk, de ez a mindennapi pénzügyeinkre, dolgainkra is igaz. Nem azzal a szívbeli szándékkal kell a tizedet megfizetni, hogy Isten visszafizesse azt valamilyen formában, hanem hálából. Minden jövedelmünk 10%-a Istené. A tized nem az egyházadó és nem is a perselypénz. A tizedet Isten dicsőségére fizetjük, Isten céljaira. Ha hűségesen fizetjük a tizedet, megtapasztalhatjuk, hogy Isten a legnagyobb válság közepén is gondoskodik rólunk munkával, és nincsenek fenyegető anyagi problémáink. Mint ahogy az 1929-es világválság idején feljegyezték, hogy a tizedet fizetőket nem érintette a válság. 6. Megvallás A Zsolt 1,1-3-at olvasom: „Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székébe nem ül; hanem az Úr törvényében van gyö-

14

Vigasztaló 2011/3

nyörűsége, az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el, és minden munkájában jó szerencsés lészen.” Valamint az 5Móz 28,8-at is olvasom még ehhez: „Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, amire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad néked.” Több alkalommal előfordult, hogy Isten megígért egy munkát, igéjével bátorított bennünket, de a látható körülmények mindennek az ellenkezőjét mutatták. Akkor hittel megvallottuk ezeket az igéket, a dolgok hirtelen megváltoztak, és a munkát megkaptuk. Vagy amikor hirdetést adtunk fel és senki nem jelentkezett, az imádságos szívvel elmondott megvallás után megszólalt a telefon és jöttek a megrendelések sorban. Ennek szintén az az előfeltétele, hogy az Úr útján járjunk, és egyedüli reményünk az Úr legyen. 3. rész Kaptam egy néhány kérdést, amelyekre nem sablonosan, az alábbiakban válaszolok: 1. Speciális lelki alkata van-e egy vállalkozónak? Ki ne legyen vállalkozó? A végén kezdem: ne legyen vállalkozó az, aki nem tud döntést hozni és a rossz döntésekért nem tud felelősséget vállalni. Vállalkozóként nem csak a saját családunk, hanem az alkalmazottak családjai is a mi felelősségi körünkbe kerülnek. Ne vállalkozzon az, akinek a megfelelő anyagi kerete, tartaléka, legalább 1-2 évre vonatkozó üzleti terve nincs meg. Hitelből nem lehet vállalkozni, ezt jól látjuk manapság, a sok felszámolásra ítélt cégek esetében. Fontos, hogy értsünk ahhoz, amiben vállalkozunk. Egy virágkötő ne éttermet nyisson, vagy egy cukrász ne akarjon a számítástechnika területén vállalkozni. Minimális pénzügyi, számviteli ismerettel is kell rendelkezni, nem elég, ha jó a könyvelőnk. A jó katonákból nem biztos, hogy jó partizánok lesznek. A partizán az a vállalkozó, aki mindent maga csinál: munkát szerez, számláz, szerződést köt, elvégzi a munkát, anyagot szerez be, tárgyal, ellenőriz, stb. A katona pedig az a munkavállaló, aki egy cégnél fix munkaidőben dolgozik; egy konkrét feladattal van megbízva, és azt kell elvégeznie, nem pedig egy komplex feladatsort. Vannak kiváló alkalmazottak, akik attól jók, hogy a rájuk bízott feladatokat kitűnően elvégzik. Egyben hozzá is szoknak ahhoz, hogy valaki elmondja, mit kell tenni, nem maguknak kell kitalálni, mit és hogyan oldjanak meg. Egy vállalkozó összetettebb gondolkodású, jó probléma megoldású, a problémákat az elejétől a megoldásig át kell hogy lássa. 2. Lehet-e tisztességes ma egy vállalkozó? Igen, lehet. Sőt erre kell a leginkább törekedni, hogy Isten áldásai eljussanak hozzánk.

Vigasztaló 2011/3

15

Ahhoz, hogy a tisztességes működés irányába tudjunk elmozdulni, törekednünk kell az egyszerűségre, átláthatóságra. Néhány vállalkozás felépítése, működése, tulajdonosi összetétele, nagyon bonyolult és átláthatatlan. Meglátásom szerint azért nem tudja Isten ezeket a vállalkozásokat jobban megáldani, mert eltéved az áldás. Sokszor mi magunk vagyunk saját kudarcainknak okozói, és a környezetünk is ezektől az átláthatatlan, követhetetlen, dolgoktól szenved. ”Miattam van ez a vihar rajtatok”, mondják a mai kor Jónásai. 3. Mit tehetnek ma a vállalkozások a misszióért? A munkatársak, partnerek egy része biztosan nem keresztény, ezért nekik bizonyságot tehetünk. A vállalkozásunknak adhatunk olyan nevet, amivel a hitünket megvalljuk. Missziói munkát támogathatunk úgy is, ha a vállalkozásunk profiljában az beletartozik. Pl., ha élelmiszerboltja van valakinek, akkor a hamarosan lejáró terméket, aznap megmaradt pékárut nem kidobja, hanem a rászorulóknak adja. Fontos, hogy amikor valakinek dolgozunk akkor ne a feladat, a munka legyen az elsődleges számunkra, hanem az ember, a személy és annak is a lelke. A Mindenható azért adta neked azt a munkát, hogy általad meg tudja őt szólítani, legyen valaki, aki bizonyságot tud tenni Jézusról, akin keresztül meglátja, hogy a keresztény vállalkozók mások, mint a világiak. Talán te vagy az utolsó, vagy az első, akitől hallhatja az evangéliumot, az örömhírt, hogy Jézus Krisztus érte is meghalt, hogy neki ne kelljen a bűnei miatt elkárhoznia. Ez a lényeg. Egy eszköz a te vállalkozásod Isten tervében, egy reménysugár ebben a sötét világban. Természetesen itt is a Szentlélek bölcsességére van szükségünk, hogy megértsük, hogyan tegyük ezt. Van úgy, hogy csak a tisztességes, becsületes, szavahihető, precíz munka fog Jézusról beszélni, de az Úr megadhatja azt is, hogy egy elkészített alkalom van a bizonyságtételre. Ha ebből a perspektívából látjuk a vállalkozásunkat, akkor a munkánk célja és értelme, ezáltal a mi feladatunk, személyünk (missziónk) egy teljesen új megvilágításba kerül. 4. Hogyan vezetett Isten eddig vállalkozásodban? Isten folyamatosan vezet. Nagyon kell figyelni a Szentlélekre. Megtapasztaltuk például, hogy Isten néha nem engedi meg, hogy megkapjunk egy munkát és később mindig kiderült, hogy ez a mi javunkra volt, mert a munka, menetközben meghiúsult, vagy a megrendelőnek anyagi nehézségei támadtak és nem tudott volna kifizetni. Persze akkor nem örültünk neki, de mostanra már megtanultuk, hogy nem bánkódunk a bezárt ajtók miatt. Budapest-Hatvan, 2011. március 9. Rózsahegyi Barnabás

16

Vigasztaló 2011/3

Alkalmaink: Szeptember • 5-én 10 órától Kálvin téri alkalom: Bűntudat, bűnbánat címmel Dr. Vassné Baki Ilona tart előadást. • 10-én Parakletos csendesnap Érd –Parkvárosban, 9.30 – 13-ig. Téma a Filippi levél tanulmányozása. Erre az alkalomra az ifjúsági csoportokat is várjuk. Október • Őszi konferencia Mátraházán október 17-21-ig. Téma: Fák a Bibliában Az alkalom hétfőn délutántól, péntek délig tart. A szobák regisztrálás után, 15 órától foglalhatóak el. A közös alkalom 16 órakor kezdődik. A hét pénteki ebéddel zárul. A konferencia díja: diákoknak, nyugdíjasoknak: 21 200 Ft aktív dolgozóknak 22 800 Ft (éjszakánként 400 Ft) Jelentkezés írásban, a következő címen: Szalontai Zsuzsa 6000 Kecskemét, Petőfi S.u.16.4.35 E-mail: [email protected] Jelentkezési határidő: 2011.szeptember 30. A levélben írjuk meg nevünket, (asszonyoknál a keresztnevet is) címünket, születési időnket, és telefonszámunkat. Kérjük, közöljék, ha diétás étkezést kérnek. Aki üdülési csekkel fizet, előre jelezze a jelentkezésekor! Következő lapzárta: 2011. október 1. VIGASZTALÓ A Parakletos Alapítvány testvéri körlevele. Kiadványunkat adományokból tartjuk fenn. Ingyenesen megküldjük mindazoknak, akik kérik. Az Alapítvány címe: 2336 Dunavarsány, Határ út 70. Adószám: 19045229-1-03 • Számlaszám: 11732071-20025524 E-mail: [email protected] A Vigasztaló számára írt bizonyságtételeket az alábbi címre kérjük: Szalontai Zsuzsanna, 6000 Kecskemét, Petőfi Sándor út 16. IV. em. 35. E-mail: [email protected] A Szerkesztőbizottság tagjai: Magyarné Balogh Erzsébet, Szalontai Zsuzsanna, Dr. Tatai István Honlap: www.parakletosalapitvany.hu