Isten veletek és velem

„Isten veletek és velem” ÉLET – TÖRTÉNELMEK

2016. március 17-április 18. Pécs, Pannon Magyar Ház

-1-

A kiállítást rendezte és a katalógust szerkesztette

Dr. Minorics Tünde

A fotókat készítette

Hosszú István

A katalógus szövegét és megjelenését gondozta

KULTÚRÁ-ÉRT Alapítvány

A katalógus megjelenését a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány XX. Század Intézete támogatta

Felelős kiadó

Dr. Bokor Béla, a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány kuratóriumának elnöke

Határokon Túli Magyarságért Alapítvány Pécs, 2016

ISBN 978-963-12-5566-9

-2-

„Isten veletek és velem” Kiállítás az ÉLET – TÖRTÉNELMEK című program keretében 2016. március 17 – április 18.

Pannon Magyar Ház Pécs

-3-

TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ................................................................................................................................................... 5 ÉLET - TÖRTÉNELMEK ........................................................................................................................ 6 A KIÁLLÍTÁS .......................................................................................................................................... 9 KÍSÉRŐ PROGRAMOK........................................................................................................................ 29 A Pécsi Egyházmegye és az I. világháború ................................................................................ 29 A Boja zenekar katonadalokból szerkesztett előadása ......................................................... 30 A PÉCSI JANUS PANNONIUS MÚZEUM EGYIK JELES IRATHAGYATÉKÁRÓL – HADIFOGOLY SZÍNHÁZAK HABAROVSZKBAN 1916 ÉS 1918 KÖZÖTT DR. ARATÓ JENŐ HÁBORÚS NAPLÓI ALAPJÁN .............................................................................................................................................. 32 Dr. Arató Jenő rövid pályaképe .................................................................................................... 32 Az irathagyaték .............................................................................................................................. 34 Habarovszk, hadifogoly hétköznapok ......................................................................................... 38 Első világháborús front és hadifogoly színházak ..................................................................... 40 Hadifoglyok színjátszása Habarovszkban ................................................................................. 42 A habarovszki Magyar Színház és Zeneegyesület és más próbálkozások ............................. 47 IRODALOMAJÁNLÓ ............................................................................................................................ 55

-4-

ELŐSZÓ A Határokon Túli Magyarságért Alapítvány 2016. március 17-18-án komplex szakmai és ismeretterjesztő programmal emlékezett meg az I. világháború áldozatairól és hőseiről. A programok vezérfonala az volt, hogy az I. világháborút „alulnézetből”, a kisember szemszögéből, a hétköznapi életen keresztül mutassa be. Hogyan élték meg a háború napjait a fronton, a fogságban élők, és az otthon maradottak. A korszak miliőjét személyes tárgyak, fényképek, zenei emlékek és a mindennapi élet lenyomataiként keletkezett szövegek segítségével ragadták meg a szakmai közreműködők, a kiállítás interpretációja, illetve az előadók. A programok földrajzi súlypontját a történelmi Baranya jelentette, de a Drávaszög mellett az egész Délvidéket, tehát a közeli Vajdaságot illetve a Muravidéket is érintette. Alapítványunk számára különösen fontos volt e program megszervezése, hiszen az összmagyarság mintegy fele éppen az I. világháborút lezáró béke következtében került határainkon túlra. A rendezvény egyedi tematika mentén gazdagította a Baranya megyei megemlékezéseket, ugyanakkor szerves folytatása volt az Alapítvány korábbi munkájának, amely tudatosan keresi a kapcsolódási lehetőségeket a Pécsett zajló tudományos és múzeumpedagógiai munkákhoz, a Pécsi Tudományegyetemen és a Pécsi Hittudományi Főiskolán működő kutatócsoportokhoz, és más pécsi kutató és alkotó műhelyekhez. A kiállítás a program keretében egyszerre szolgált szűken értelmezett szakmai, tudományos és emellett közművelődési célokat. Sikerült felhívni a figyelmet a világháborús időszakkal kapcsolatos kutatásokra, és kevéssé használt forrásokra is. A meghívott előadók, szakemberek lehetőséget kaptak eredményeik közzétételére és megvitatására, és ezáltal szakmai kapcsolataik bővítésére, hálózati együttműködések kialakítására. Nagy öröm az Alapítvány számára, hogy a kizárólag a projekt időtartamára összeállított I. világháborús gyűjtemény bekerült a szakmai köztudatba, és újabb adalékokkal, információkkal és szempontokkal bővítette a kutatásokat, az érdeklődők ismereteit, és ezáltal gazdagította nemzeti identitásukat, elköteleződésüket a téma iránt. Az is örömmel tölt el bennünket, hogy további igény mutatkozik a kiállítás és a koncert bemutatására, így Alapítványunk a zenekarral közösen már tervezi annak megismétlését, sőt zenei CD megjelentetését. A Határokon Túli Magyarságért Alapítvány nevében hálásan köszönöm a konferencia és a kiállítás szervezőinek munkáját, a közreműködőknek pedig a sikeres, aktív és emlékezetes részvételt. Dr. Bokor Béla az alapítvány kuratóriumának elnöke -5-

ÉLET - TÖRTÉNELMEK A pécsi székhelyű Határokon Túli Magyarságért Alapítvány szervezésében 2016. március 17-18-án zajlott le az ÉLET – TÖRTÉNELMEK című program, melynek keretében konferencia-kerekasztal, kiállítás, könyvbemutató és koncert tette lehetővé szélesebb közönség részvételét. A tudományos tanácskozás célja egy körkép volt a világháború történetéről, melyet a téma hazai és határon túli kutatóinak előadásain keresztül láttatott. A hagyományos politika- és hadtörténeti megközelítések mellett nagy hangsúlyt fektetett a háborúnak a mindennapi életre és a közösségszerveződésre gyakorolt hatására, a nemzeti identitás és politikai lojalitás összefüggéseire, és a történeti emlékezet, történeti reprezentációk változataira. Az előadások naplók, levelezések, archív felvételek, korabeli dokumentumok segítségével mutatta be a katonasorsot, a tábori életet, tábori színjátszást, a baranyai, és egyes határon túli területeken zajló kutatások nyomán előkerült gyűjteményeket, levéltári anyagokat, más kiállítási koncepciókat, kiadványokat, és a pécsi egyházmegyét az első világháborúban.1

A konferencia-kerekasztal előadó: Csibi Norbert, Dr. Majdán János, Sipos Tünde (Fotók: Hoszszú István, 2016. 03. 17.)

1

A kerekasztal-konferencia beszélgetőpartnerei: Dr. Majdán János egyetemi docens (PTE BTK Történettudományi Intézet) – nyitó előadás és a kerekasztal beszélgetés vezetője Gál Éva történész, főmuzeológus (Janus Pannonius Múzeum Új- és Legújabb kori Történeti Osztály) – a múzeum világháborús gyűjteménye, naplók, levelezések Márfi Attila történész, főlevéltáros (Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára) – naplók, levelezések nyomán, tábori élet, tábori színjátszás Csibi Norbert kutató (Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Pécsi Egyháztörténeti Intézet) – A Pécsi egyházmegye az első világháborúban Sipos Tünde etnográfus, igazgató (Baranyai Júlia Népfőiskola) – drávaszögi világháborús kutatások, gyűjtemények és kiadványok bemutatása Tegzes Ferenc pécsi levéltáros – levéltári anyagok vonatkozó kutatásai Dimény-Haszmann Orsolya muzeológus – (erdélyi Csernáton, Haszmann Pál Gyűjtemény és Skanzen) – „Tudatom, hogy én még jól vagyok” című I. világháborús gyűjtemény és kiállítási koncepció bemutatása Görföl Jenő fotós, országos főtitkár (CSEMADOK) – felvidéki I. világháborús emlékek dokumentálása Ádám Rozália - Sepse (Drávaszög) I. világháborús emlékei

-6-

A konferencia-kerekasztal előadó: Tegzes Ferenc, Sipos Tünde, Dr. Majdán János, Gál Éva, Márfi Attila (Fotók: Hosszú István, 2016. 03. 17.)

Székely László előadása Arató Jenő naplójából (Fotó: Hosszú István, 2016. 03. 17.) Dimény-Haszmann Orsolya muzeológus az erdélyi Csernátonban működő Haszmann Pál Múzeum kiállítását mutatta be a kerekasztal-konferencián, melynek filozófiája összhangban áll az Alapítvány jelen programban kitűzött céljával. A Haszmann Pál Múzeum gyűjteményében számos I. világháborús tárgyi emléket őriz, ez adja hátterét a tárlatnak, amely nem az unalmas statisztikákról szól, nem a könyvekből ismert történelmet ismétli, hanem azt mutatja meg, hogyan élték meg a katonák és szeretteik a hosszú háborús éveket. Helyi hősöket emel ki, azok naplói, levelei, személyes tárgyai révén idézi meg a kort. Vagy akár ezeken belül annak szépségeit is, gondolva itt a Szerelem a háború idejénpannóra, mely egy katonahős és egy kézdivásárhelyi gyógyszerész hölgy szerelmi levelezését mutatja be. A kiállítás arculatát hivatásos belső építész, Damokos Csaba képzőművész alakította ki, aki a rá jellemző eleganciával tervezte meg a pannókat, amelyek mozgathatóak, tehát akár költöztethető is a kiállítás. A betérőket fogadó installáció egy lövészárok belsejébe nyújt betekintést, de a korabeli pénzek, fegyverek, használati tárgyak, a sok-sok fotó és egyéb dokumentum nagyon átfogó, ugyanakkor izgalmas képet nyújt az 1914 és 1918 közötti időszakról. -7-

Részletek a csernátoni kiállításból (Fotó: Dimény-Haszmann Árpád, 2015)

-8-

A KIÁLLÍTÁS Az „Isten veletek és velem” című kiállítás köz- és magángyűjteményekből válogatott emlékek, és az azokból kialakított enteriőrök segítségével csatlakozott a kétnapos esemény tematikájához. A kölcsönkapott tárgyak többek között a pécsi Janus Pannonius Múzeum Új- és Legújabb kori Történeti Osztályáról, a pélmonostori Baranyai Júlia Népfőiskola drávaszögi gyűjteményéből, az Alapítvány saját anyagából, valamint budapesti, dunaszekcsői, szigetvári és pécsi magángyűjteményekből érkeztek, illetve azokat néhány történelmi tárgyú honlapon vagy könyvekben megjelent sorstörténet egészítette ki. A kiállítás címét egy közkatona, közel 100 éve megírt levelének utolsó sora adta, ahogyan elköszön aggódó édesanyjától és testvéreitől: „Sírig szerető fia, és testvéretek. Isten veletek és velem”

Forrás: http://www.haon.hu/olvasoi-level-a-legszomorubb-magyar-katonanota/2920777 (Letöltve: 2016. 02. 22.)

. Rakovics Gábor. Forrás: http://www.haon.hu/olvasoi-level-a-legszomorubb-magyarkatonanota/2920777 (Letöltve: 2016. 02. 22.) -9-

Rakovics Gábor ezen utolsó levelét 1916. március 16-án írta, és a Hadtörténeti Intézetben található dokumentum szerint az Osztrák Hadilevéltár mellett működő bécsi Magyar Levéltári Kirendeltség írta meg, hogy „Rakovics Gábor 1916. március 17-én a Doberdóifennsíkon halt meg” és sokezer magyar katonatársával együtt „a visintinei magyar katonai temetőben” nyugszik. Ezek szerint az utolsó levele utáni nap végén Gábor már nem élt. Ha a mellékelt levelezőlap postai felülbélyegzőjét nézzük, láthatjuk, hogy azon március 18. szerepel, tehát amikor útjára indult Doberdóról a tábori postai lap, akkor ő már egy napja halott volt.2

Forrás: http://www.haon.hu/olvasoi-level-a-legszomorubb-magyar-katonanota/2920777 (Letöltve: 2016. 02. 22.) E megrázó erejű dokumentum jól példázza a kiállítás célját, miszerint hétköznapi hősök és sorsok kiemelésével olyan atmoszférát teremtsen, amely felidézi a katonák és szeretteik körülményeit, érzéseit, a hosszú háborús éveket. A kiállításon, a terem két sarkában kialakított két fő enteriőr határozta meg a látványt, egy lövészárok és egy korabeli polgári lakásbelső, melyek a levelek küldőinek és fogadóinak helyét, helyzetét, útját hivatott szimbolizálni. A lövészárokban a körülményeket megidéző homokzsákok, felhasznált deszkák, fatuskók, ládák, a tisztálkodáshoz, az étkezéshez használt minimális eszközök, néhány viselet darabja, és a fölbe ásott árok, az avar, a természet (jelen esetben) szomorú elemei formálták a látványt. A két sarok berendezéséhez magánygyűjtemények tárgyait használták fel, többek között a korszak egyik jellemző stílusának megfelelő szecessziós bútorokat, melyek több archív felvételen is feltűntek, hiszen a századfordulótól a szecessziós berendezési tárgyak már vidéki városainkat is elérték. Ennek hangsúlyozására egy Josef Hoffmann tervezte asztal

2

Forrás: 2016.02.22.)

http://www.haon.hu/olvasoi-level-a-legszomorubb-magyar-katonanota/2920777

- 10 -

(Letöltve:

és fotelek szolgáltak, amit hasonló stílusban készített korabeli virágtartó, fogas, óra, szék, gyermekjátékok, könyvek, lámpák, textilek egészítettek ki.

A kiállítás (Fotók: Hosszú István, 2016. 03. 17.) A lövészárok kialakításával létrejött sarok alkalmas volt néhány archív felvétel segítségével arra is, hogy az eredeti helyszínek és az életnagyságú alakok rávetítésével életszerű kép alakuljon ki.

A kiállítás hátterét adó archív felvételek (Letöltve: 2016. 02. 22.) A két helyszín között személyes történetek, elbeszélések, napló- és levélrészletek, korábban ismeretlen, magángyűjteményekből előkerült fotók, képeslapok, hírek, személyes tárgyak idéztek meg élettörténeteket, kortörténetet.

Részletek a kiállításból (Fotók: Hosszú István, 2016. 03. 18.)

- 11 -

A kiállítás interpretálásában a Míves Mag Műhely kézművesei működtek közre, akik a tárgyi emlékanyagot és a szöveges dokumentumok reprodukcióit nem tárlókban, üveglap alatt helyezték el, hanem térben, lehetővé téve a közöttük való sétát, bepillantást az írásokba, belehelyezkedést az adott „történetbe”.

A kiállítás részletei (Fotók: Hosszú István,2016.03.17.) A kiállításon megjelent sorstörténetek egyben barátság-, szerelem-, családtörténetek is. A száz esztendővel ezelőtt kirobbanó Nagy Háború férfiak millióit szólította el a harctérre, távol a szülőföldtől. A kényszerű távollét alatt a kapcsolat egyetlen módja a levelezés volt. Naponta, hetente fordultak meg a levelek, olykor csomag is eljutott a távolban harcoló családtaghoz. E levelek mára érdekes és értékes kordokumentumokká váltak, hiszen amellett hogy egyéni sorsokat láttatnak, megmutatják a háború alatti Magyarország mindennapi életét is.

Forrás: www.nagyhaboru.hu (Letöltve: 2016.02.22.) A levelezésekben megjelenik a hagyományos, sok tekintetben máig élő levelezési gyakorlat, azaz beszámolnak az egészségi állapotukról, jó egészséget kívánnak a másiknak is, érdeklődnek egymás, és a családtagok iránt. Beszámolnak a hozzátartozókkal történt főbb eseményekről, esetleg a faluban, környéken történtekről, illetve a katonasorsról, a bevonulókról, hősi halottakról, hadi eseményekről. Helytörténeti szempontból is érdekes dokumentumok lehetnek a levelezések, hiszen kibontakozhat belőlük egy települést - 12 -

érintő számos esemény, történés, de a gazdasági év jellemzői is. A levelek utalhatnak a kor emberének gondolkodásmódjára, a vallásosságra, erkölcsi kérdésekre, jellemre. Maga a levelezés módja, annak szervezettsége hatalmas feladat volt, mely érzékeltetésére álljon itt e részlet: „Mennyi levél, uramisten. Rózsaszín, zöld, sárga lapok, fehér levelek, piszkos papirrongyok közt illatos, elegáns borítékok, délceg női betűkkel; mennyi vágy, sóhaj, szerelem és életfájdalom a tömött zsákokban! El lehet tehát képzelni, micsoda nagyszerű munkát vállalt és végez a háborúban, micsoda emberfeletti feladat hárult rá a tábori posta gyors lebonyolításával. Amióta a háború kitört, az általános mozgósítással egyidejűleg munkába lépett a tábori posta is. A katonának soha nincs biztos címe, nem lehet és nem szabad tudni, hogy hol van, csak tábori postaszáma van. Kisebb-nagyobb kötelékek tartoznak egy-egy tábori postaszám keretébe, a beosztást nagy körültekintéssel úgy szervezték, hogy a forgalom lebonyolítása lehetőleg könnyű legyen. Hogy jut el a tábori levél a postagyűjtőszekrényéből a tűzvonalba? Az ennek a nagy feladatnak elvégzésére tábori gyűjtőállomásokat szervezett minden postaigazgatóság székhelyén: Kassán, Nagyváradon, Kolozsvárott, Temesvárott, Pécsett, Sopronban és Pozsonyban, a legnagyobbat természetesen Budapesten. A budapesti tábori posta gyűjtőállomása az egész osztrák-magyar monarkiában a legnagyobb, körülbelül kétszer akkora, mint a bécsi. Az állomás a budapesti 72. számú postahivatalban van, a keleti pályaudvar mellett levő Verseny-utcában, ahol békeidőben is az ország legnagyobb postaforgalmát bonyolítják le. A gyűjtőállomás 196 tisztviselőt, altisztet és szolgát foglalkoztat, akik munkaerejük emberfölötti megfeszítésével dolgozzák fel a tábori posta kifogyhatatlan anyagát. Naponként 7—800 levélzsákot kap a gyűjtő-állomás és ugyanannyit továbbít. Hogy ez levelekben és levelezőlapokban mit jelent, kitűnik abból, hogy egyetlen napon, 1915 február 10-én az állomás 413.109 tábori levelet és levelezőlapot, 48.552 szeretetadományt tartalmazó csomagot és 8000 újságot továbbított, tehát majdnem félmillió darabot egyetlen nap alatt. Ennyi levél gyűlik össze a postaszekrényekben, melyeknek tartalmát a motorkerékpáros postások hordják össze a verseny-utcai hatalmas postaépületbe. Ott óriási termekben, mintegy 1800 beosztó fiókban osztályozzák a leveleket, a tábori posták szerint való szétosztást 40—50, részben női alkalmazott végzi. Ha ez a szétosztás már megtörtént, minden egyes tábori posta anyagát a különböző csapattestek szerint újra osztályozzák. Ezt a munkát, mely rendkívül fárasztó és szemrontó, 55 női munkaerő végzi, akiknek mindegyike 3-4 tábori postát dolgoz fel. A csapattestek szerint való szétosztás a harctéren működő tábori postahivatalok munkáját könnyíti meg, hogy ezek a beérkezett anyagot azonnal kiadhassák az egyes csapattestek megbizottainak. A levél a gyűjtőállomásról így különválasztva, az egyirányba küldött többi levelekkel együtt a tábori fő-postahivatalhoz kerül. Hogy hová és melyikhez, azt a tábori posta vezérigazgatósága időnként és esetenként bizalmas rendeletben tudatja az állomással. Az eredeti tábori postaszáma ugyanis egy-egy csapattestnek alig változik, annál inkább változik azonban a hely, ahová a leveleket továbbítani kell, hiszen vannak ezredek, melyek végigharcolták már a világháború csaknem minden csataterét. A tábori főpostahivatal lehetőleg ugyanolyan gyorsasággal dolgozik, mint a gyűjtőállomás, mely a legtökéletesebb hivatal, mert soha sincs »hátralékban«, szigorúan tilos ugyanis az anyagnak bármilyen kis részét is egyik napról a másikra feldolgozatlanul hagyni. A tábori postahivatalból a lehetőség sze- 13 -

rint automobilokon vagy kocsikon viszik a leveleket a csapattestekhez, hogy minél előbb eljusson a tűzvonalba az itthonmaradt szerető szívek lelkes üzenete, igaz érzésből fakadó jókívánsága.”3 E rövid idézetből is kitűnik, hogy mennyire fontos volt a levél gyors célba érése, hiszen az így zajló kommunikáció lehetett az egyetlen érzelmi támasz a fronton harcoló katonák számára, és a nagy háború egyik logisztikai újítása az volt, hogy a közkatona, a baka is írhatott levelet szeretteinek nyílt tábori levelezőlapon. Mi sem bizonyítja jobban e levelezések jelentőségét, mint a 2014-ben Lendván megjelent Vágyakozás a lövészárokból című kötet, mely egy szécsiszentlászlói házaspár, Jankó Zsigmond és Kovács Matild I. világháború alatti levelezését közli. A szerencse által megtalált több mint 400 fennmaradt levél már önmagában is kuriózum. A kötetbe 288 levelet válogattak be, mely egy mozaikos frontnaplóként egy fiatal házaspár szerelmi története, egy család története, és egy muravidéki helytörténeti forrásanyag.4 E levelezés egyik legszebb részlete az, ahol Matild arra kéri férjét, hogy életének minden részletéről írjon neki: „mennyit szenvedtél, ütközetben voltál-e, milyen helyen voltál, erdőe vagy mező, ami történt veled, írj meg mindent. (…) Nagyon szeretném tudni.”5 Ugyanakkor milyen fontos lehetett bíztatni egymást és reménykedni: „Képzeld, édesem, micsoda öröm és boldogság lesz az, ha a sok szenvedés és hűséges várakozás után örökre egymásé leszünk, együtt élünk, megosztjuk egymás közt az élet minden örömét, bújátbaját.”6 A tábori postai levelezőlapok rózsaszínű papíron, postai értékjegy nélkül, „Tábori postai levelezőlap”, illetve „Feldpost-Korrespondenzkarte” felírással készültek.

Forrás: www.nagyhaboru.hu (Letöltve: 2016.02.22.) 3

Vasárnapi könyv, 1915. Második félév, 4. füzet https://sites.google.com/site/azidoharcokatujraz/home/memento/a-tabori-posta (Letöltve: 2016.02.22) 4 Vágyakozás a lövészárokból. Lendva, 2014. 6. oldal 5 Vágyakozás a lövészárokból. Lendva, 2014. 10. oldal 6 Vágyakozás a lövészárokból. Lendva, 2014. 15. oldal

- 14 -

Az 1870-es évek elejétől egyre több olyan nyílt levelezőlapok jelent meg, melyek ábrákat, képeket tartalmaztak. Kezdetben főleg a fekete-fehér, majd a színes kőnyomással (litográf-eljárással) készült képek váltak népszerűvé. A nyomdatechnika korszerűsödése, a fényképek sokszorosításának lehetősége a képes levelezőlapok rohamos terjedését segítette elő. Megszámlálhatatlan mennyiségben és a legváltozatosabb témakörökben jelentek meg a képeslapok: városképek, közlekedési eszközök, a társadalmi és politikai élet személyeités eseményei, üdvözlő- és reklámcélú lapok. Ezek mellett többféle különleges levelezőlapok is megjelentek a piacon: pl. hajtogatós hosszú panoráma-, átvilágítható-, bőrből-, ezüstből-, fakéregből készült lapok. A Nagy Háború idején a képeslapkiadásban főleg a harcra buzdítás játszott főszerepet. A hadipropaganda mind két oldalon saját céljainak megfelelően az illusztrációkban megjelenítette az ellenség iránti gyűlöletet, a hazafiasságot. Megjelentek az uralkodókat és szövetségeseiket, a harctereket, csatajelenetek, fegyvereket, hadihajókat, a frontra induló katonák búcsújeleneteiket, az ellenség karikatúráit, háborús térképeket ábrázoló képeslapok. kép). A rajzos, színes lapok rohamozó katonái az osztrák, magyar és német csapatok hősiességét voltak hivatva illusztrálni. A bátor magyar bakával szemben mindig az ijedt arcú ellenséget ábrázolják. Mindig csak a győzelmes harcokról készültek ilyen lapok: pl. Visszavert olasz támadás Isonzónál, Hindenburg tábornok serege tönkreveri az oroszokat, Egy szerb üteg meghódítása, stb.

Forrás: Janus Pannonius Múzeum Új- és Legújabb kori Történeti Osztály képeslap gyűjteményéből Ugyanakkor megjelentek olyan dokumentumszerű képes levelezőlapok is, amelyek eredeti fényképfelvételek alapján ábrázolják a háborús hadszíntereket, a tüzérséget. A képeslap történetében új momentum, hogy ezek zöme a háborús hadifénykép kiállítások felvételeiről készült, és a Hadisegélyező Hivatal kiadásában jelent meg. - 15 -

Forrás: Janus Pannonius Múzeum Új- és Legújabb kori Történeti Osztály képeslap gyűjteményéből

Forrás: Janus Pannonius Múzeum Új- és Legújabb kori Történeti Osztály képeslap gyűjteményéből

- 16 -

Forrás: Janus Pannonius Múzeum Új- és Legújabb kori Történeti Osztály képeslap gyűjteményéből A háború alatt ezerszámra jelentek meg azok a giccses üdvözlőlapok, ahol a frontra induló vagy már a fronton őrségben álló katonát, az őt ellátó láthatjuk, aki ott is a családjára, szerelmére, illetve a falujára gondol. A képen természetesen a maga elé képzelt nő arcképe vagy a falurészlet is szerepel.

Forrás: Janus Pannonius Múzeum Új- és Legújabb kori Történeti Osztály képeslap gyűjteményéből - 17 -

Forrás: Janus Pannonius Múzeum Új- és Legújabb kori Történeti Osztály képeslap gyűjteményéből A fennmaradt lapok a kortörténeti emlékek hordozói, segítségükkel bepillanthatunk az akkor történ események forgatagába.7 A levelezések közül válogatva, néhány igazán különös történet rajzolódott ki, mint például egy szabadkai fegyvermester tábori leveleinek nyomában járva. Arnold Ernő barátságot köt Kudlik Károllyal, akivel élete végéig tartotta a kapcsolatot. Miután bejárt a Kudlik házba, megismerkedett Károly húgával, Rózsikával is, akinek udvarolni kezdett. Ernő jól tudott korcsolyázni, így Rózsikát is megtanította erre a kellemes időtöltésre, sőt később még kerékpározni is. „Ez utóbbi nem kis dolog volt, mert abban az időben óriási szenzációnak számított, ha egy nő biciklizett. Például az első nőt, aki Szabadkán rendszeresen használt kerékpárt, elnevezték Bolond Julcsának, csak azért mert kerékpározott!”8

7 8

Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története. 1994. 10-13., 47-50. Idézet Ifj. Arnold Ernőtől

- 18 -

Forrás: www.nagyhaboru.hu (Letöltve: 2016.02.22.) 1914 elején egy barátjával a jobb megélhetés reményében Németországba ment, ahol megbecsült szakemberként egy hadiüzemben dolgozott. A háború kitörése Berlinben érte, ahonnan 1915-ben hazaküldték. Miután behívták katonának, Budapestre került gépfegyverkezelő kiképzésre, s később mint „waffenmeister”, azaz fegyvermester szolgált a magyar királyi budapesti 29. honvéd gyalogezredben. Egy dátum nélküli és egy 1916 februárjában keltezett levelén tizedesként szerepel, majd ugyancsak 1916-ban már mint szakaszvezető kap Bronz Vitézségi Érmet. 1917. szeptember 19-én könnyebben megsebesül, amiről két tábori levelezőlap is tanúskodik.

Forrás: www.nagyhaboru.hu (Letöltve: 2016.02.22.)

- 19 -

Arnold Ernő háború alatt írt leveleinek valószínűleg csak töredéke maradt ránk, mindössze öt darab írás: két levél, két tábori levelezőlap és egy képeslap. Mindegyiket jövendőbelijéhez, Kudlik Rózsikához címezte, és egy kivételével ismerjük a keletkezés dátumát is. Talán ebből a levélből tudjuk meg a legtöbbet Ernő környezetéről: „Kedves Rózsika! Meg fognak bocsátani, hogy erről ily későn értesítem t.i. a csomag már e hó 9 én megérkezett. 10 én akartam irni, amit annyiban meg is tettem, hogy Mancikának irtam egy levelet, de alig fejezhettem azt be, amikor megzavartak az irásban, egy halom ócska puskát kellet kijavitanom, amivel ma lettem készen. Este pedig egyáltalán nem lehet irni, mert mi a világitás fogalmát csakis fényszóró és rakéta alakjában ismerjük. Ujság jelenleg nincs, a napok egyhangúan (folytonos puska és ágyúdörgés) múlnak. Karcsiról sem tudok semmit, újabban még nem beszélhettem vele.”

Forrás: www.nagyhaboru.hu (Letöltve: 2016.02.22.) Sajnos a családi emlékezetben sem maradtak fenn részletek a sebesülés körülményeiről, azonban apró kiegészítésül szolgál, hogy a HIM Bécsi Levéltári Kirendeltségén Dr. Lenkefi Ferenc által rendelkezésre bocsátott adatok szerint Arnold Ernőt 1917 októberében vádli-lövéssel kezelték a 303. számú tábori kórházban. 1920. május 1-én házasságot kötött Kudlik Károly húgával, Rozáliával.

Forrás: www.nagyhaboru.hu (Letöltve: 2016.02.22.) - 20 -

Szabadka akkor már a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz tartozott és a határ BajaMélykút felett húzódott. Mivel Ernő Szabadkán nem kapott munkát, körülnézett a környéken. Végül a Mélykút-Öregmajorban, a Tinójárásnak nevezett uradalomban kapott állást mint gépész. Nyaranta lokomobilt (afféle gőzüzemű traktort) és gőzekét üzemeltetett, illetve karbantartott. A teleket a javítóműhelyben töltötte a gépek karbantartásán. Ott született meg 1922-ben az öt közül első gyermekük, László.9

Forrás: www.nagyhaboru.hu (Letöltve: 2016.02.22.) A kiállítás fotói közül érdemes kiemelnünk a drávaszögi Szekeres Sándor történetét. A fotók és szövegek Sipos Tünde gyűjtése nyomán kiadott, és általa szerkesztett kötetben10 találhatóak. Az első fotón Szekeres Sándort látjuk feleségével, Juliannával és lányukkal, Mariskával, 1908-ban.11

9

www.nagyhaboru.hu (Letöltve. 2016. 02. 22. Sipos Tünde (szerk.): Elődeink öröksége képekben. Budapest-Pécs-Pélmonostor, 2006. 11 A kép tulajdonosa és az adatközlő: Rabbi Piroska, Karancs, Kolodvorska 97. 10

- 21 -

A következő fotó 1915-ben készült Szekeres Sándorról Nagyszebenben, hátulján felirattal: „Nemzetünk világharczot vivot esztendejében, hadbavonulásoma alkalmából a karancsi tejszövetkezetnek megemlékezésül – mint elnöke és tisztelője Szekeres Sándor Nagyszeben, 1915. március hó 18” valamint a „Nagyszebeni népfelkelő szakasz osztag parancsnokának pecsétje.”12

12

A kép tulajdonosa és az adatközlő: Rabbi Piroska, Karancs, Kolodvorska 97.

- 22 -

Szekeres Sándor 1918-ban Hétközségfennsíknál. A kép hátulján felirattal: „Apától 1918 augusztus Hetkösségfensik”13. A már három éve háborúban lévő édesapa gyermekei, Szekeres Mariska (15 éves) és Gitta (10 éves), illetve 1913-ban, gyermekágyban elhunyt feleségének képeit nézegeti a fotón.

13

A kép tulajdonosa és az adatközlő: Rabbi Piroska, Karancs, Kolodvorska 97.

- 23 -

A férfi kezében lévő fotók egyikén az árván maradt gyermekei a családi ház előtt. A kép szülőházuk előtt készült 1918 előtt. 14

Amikor Szekeres Sándor hazatért a háborúból, folytatta a vállalkozását Karancson, a családi házban.15

14 15

A kép tulajdonosa és az adatközlő: Rabbi Piroska, Karancs, Kolodvorska 97. A kép tulajdonosa és az adatközlő: Rabbi Piroska, Karancs, Kolodvorska 97.

- 24 -

Az utolsó képen az édesapát látjuk két (feketébe öltözött) kislányával, amikor hazatért a háborúból.16

16

A kép tulajdonosa és az adatközlő: Rabbi Piroska, Karancs, Kolodvorska 97.

- 25 -

A kiállításon a levelezések mellett jelentős szerepe volt egy megrendítő erejű naplórészletnek, mely 1 méter széles, 5 méter hosszú papíron jelent meg kézírással, a falról hosz-

- 26 -

szan kúszott végig a földre. Mellette egy katona kardja, és zászlója, mely megjárta az I. világháborús frontokat.17

Fotó: Hosszú István, 2016. 03. 18. A kézírással másolt szöveg a pécsi Dr. Arató Jenő naplójának az a részlete, amely az orosz hadifogságból Magyarországra, majd Pécsre érkezését idézi fel 1920-21-ben. „Itthon vagyunk újra, kimondhatatlanul boldogok vagyunk (…). Két órát töltünk Szentgotthárdon, aztán indulunk tovább, éjjel mögöttünk marad Szombathely, mögöttünk Celldömölk, lassankint kivilágosodik, reggel lesz s mi a vonatablakon keresztül éhes szemmel gyönyörködünk az előttünk kitáruló magyar vidékben… nézem, nézem a vidéket és észre sem veszem, hogy közben könnyes lett belé a szemem. Minden állomáson sok ember vár bennünket; asszonyok férjüket, gyereküket keresik közöttünk, aztán fényképeket mutogatnak, ismerjük-e a képen látható férfit, nem találkoztunk-e valahol Szibériában vagy tudunk-e valamit róla. Meghat valamennyiünket a nagy érdeklődés és szeretet, mellyel mindenfelé körülvesznek bennünket. December 22-én délután két órakor megérkezünk Csótra, egy ezredes fogad bennünket, rövid köszöntőt mond, utána beköltözünk az állomástól körülbelül 15 percre fekvő táborba, melynek barakkjaiban elszállásolnak bennünket. (…) a következő napon, 23-án (…) indulunk Budapestre, ahol hivatalos fogadtatás zajlik le és végleg feloszlik a szállítmány. Pécs szerb megszállás alatt van, hazamenni nem tudok, legokosabbnak tartom, ha én is Pestre megyek, és ott tájékozódom a helyzetről és a hazajutás lehetőségeiről. December 24-én délben érkezünk meg a Keleti pályaudvarra, hol nagy parádéval fogadnak bennünket, katonazene, díszszázad, ünnepi szónok és óriási tömeg a pályaudvaron. Mikor vége van a fogadtatásnak, megrohannak az emberek bennünket, hozzátartozóikat keresik, mindenfelé ölelkező, csókolózó embereket látni; én nagyon, nagyon magányosnak érzem magamat a sok boldog ember között, de nem panaszkodhatom, mert a szenteste nékem is szolgál egy örömhírrel, egy pécsi hölgyre bukkanok, aki újságolja, hogy szüleim Pécsett vannak, valamennyien jól megvannak, csak – nincsen öröm üröm nélkül! – Doli sógorom 17

A kard és a zászló Vitéz Szentgyörgyi Szabó Miklós tulajdonában lévő nagyapai hagyaték. Vitéz Szabó János a 1874-ben alakult magyar 44-es királyi gyalogezred zászlóőre volt.

- 27 -

esett el 1918-ban az olasz fronton. Ez az első hír, melyet három év óta kedveseimről hallok…Villanyosra ülök és bemegyek Tőkésékhez, idegenül bámulnak rám, nem ismernek meg – mikor aztán megmondom ki vagyok s honnan jövök, örömükben ölelnek, csókolnak. Ledobom hadifogoly rongyaimat, Tőkés Rudi a sajátjából ellát rendes fehérneművel és ruhával – Istenem milyen boldog érzés hét év után újra civil ruhát hordani, gallért, nyakkendőt viselni, könnyű városi cipőben járni (…) Az áldott szívű Tera néni, mikor mosakodás közben meglátja, hogy milyen sovány – csont és bőr – vagyok, majd elsírja magát és rögtön kiadja a parancsot, most pedig enned kell, sokat enned, ilyen soványan nem mehetsz haza! Nem sikerült ugyan karácsonyestére hazaérnem, de mégis legalább ismerős, kedves arcokat látok magam körül, legalább ez este nem érzem magamat kivert kutyának (...) –(…) Nékem legfőbb gondom az, hogy valamiképp haza tudjak Pécsre menni. Felkeresem az Andrássy úton székelő szerb követséget és konzulátust és bemutatva leszerelési igazolványomat, arra kérem őket, küldjenek haza Pécsre. Bizonytalan ígéreteket kapok...végre 1921. január 5-én délelőtt azt mondják, hogy délután két órakor Szabadka felé induló személyvonathoz csatolt vagonban egy csomó konzulátus mellett szolgálatot teljesítő szerb katona indul haza szabadságra, ha akarok elmehetek ezekkel; hogyne akarnék, mire igazolványt állítanak ki számomra, s azzal rohanok haza, megebédezem, elbúcsúzom Tőkéséktől… és két órakor indulunk Szabadkára. Estefelé megérkezem Szabadkára, megtudom, hogy csak másnap reggel utazhatom tovább, pénzem nincsen se vacsorára, se szállodára, szerencsére megjelenik az állomáson a szabadkai vöröskereszt egylet titkára(…) ki a vöröskereszt pénzén megvacsoráztat és elszállásol. Január 6-án reggel indulok Eszékre, Eszékről délután öt órakor tovább megyek Pécs felé – ezek az utolsó órák szinte elviselhetetlenül hosszúaknak tűnnek fel előttem. Lassan közeledünk Pécs felé, végre úgy fél tizenkettő felé egyszer csak feltűnnek a távolban Pécs lámpái; mintha odaszögeztek volna az ablakhoz, bámulok ki a sötétbe, nézem a sok fénypontot és könnyes szemmel dadogom: Pécs, Pécs… Beérünk az állomásra, hátzsákommal leugrom a vonatról, szerb katonák, csendőrök, ismeretlen arcok merednek rám – de ebben a pillanatban nem törődöm senkivel, semmivel, félig futva elindulok a sötét Indóház utcában, futok, szaladok, rohanok, hogy mielőbb hazaérjek. Odaérek az öreg Rákóczi utcai ház elébe, a kapu nyitva van, felszaladok a lépcsőn, megnyomom a csengőt és nyomom egyfolytában, míg benn mozgás nem támad - megjöttem, itthon vagyok! Szüleim, testvéreim az ágyból ugrálnak ki és a következő pillanatban ölelnek, csókolnak és én könnyes szemmel, mosolyogva ölelem és nézem őket. Hat és fél évi háborús, hadifogságos kalandozás, nyomorúság és szenvedés után itthon vagyok, újra itthon vagyok!”

- 28 -

KÍSÉRŐ PROGRAMOK A Pécsi Egyházmegye és az I. világháború A program első napján, a tanácskozást könyvbemutató és kerekasztal-beszélgetés követte, mely az I. világháborúval foglalkozó pécsi műhelyek és kiadók terméséről nyújtott átfogó körképet. A program segítségével szélesebb körben válhatott ismertté „A Pécsi Egyházmegye és az I. világháború” című kötet, valamint a Pécsi Egyháztörténeti Intézet kutatási projektje, melynek középpontjában unikális forrásanyagként a kéziratos plébániatörténetek felkutatása és kiadása áll. A könyvbemutatóhoz kapcsolódva Roll-Upok segítségével bemutatható anyagot is kiállított az Intézet.

A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola keretei között működő Pécsi Egyháztörténeti Intézet kiállítása bemutatta, hogy miképp élték meg a pécsi egyházmegye katolikus közösségei a világégést. A levéltári kutatásokra alapozott kiállítási anyagot is a nagy háború kitörésének centenáriuma alkalmából felálló Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány támogatta. A tárlat legfontosabb forrásai a katolikus plébániákon vezetett plébániatörténeti naplók, az úgynevezett Historia Domusok. Ezek sok esetben részletesen beszámolnak a helyi közösség áldozatvállalásáról, a bevonulásról, a katonák sorsáról, haláluk körülményeiről. Másrészt tájékozódhatunk belőlük az otthon maradt családtagok várakozásairól, hangulatáról, reményeiről. A plébánosok gyakran megemlékeztek a helyi közösségben végzett gyűjtésekről, karitatív munkákról, felajánlásokról. Ez az iratanyag a közösségi emlékezet elsőrangú, ám máig kiaknázatlan forrása. - 29 -

A kiállítás az első világháborús hátország mindennapjait, a családok és a katolikus közösségek nehézségeit, a plébánosi erőfeszítéseket és a közhangulat változását helyezte a középpontba. A képek és források segítségével közelebb hozza a mai generációk számára a száz évvel korábbi eseményeket, és megmutatja a mára elfeledett „nagy háború” hadszínterei mögött zajló élet küzdelmeit.

Csibi Norbert kutató a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Pécsi Egyháztörténeti Intézetének kutatója bemutatja a A Pécsi egyházmegye az első világháborúban című kötetet és kiállítást (Fotó: Hosszú István, 2016. 03. 17) A kiállítás tablói kronologikusan, illetve vertikálisan – a világegyház központjától a pécsi püspökségen keresztül a plébániák szintjére eljutva – fogták át az 1914–1918 közötti éveket. A kiadvány egyes fejezetei ennek megfelelően tekintik át a szentszéki törekvéseket, majd egyházmegyei szinten az egyházkormányzati intézkedéseket, amelyek a hátország konszolidálását szolgálták. Igazi újdonságként jelennek meg a plébániákon zajló események, azaz a mikroszintű egyházi tapasztalattörténet, a háborús hátország vallásgyakorlásának jellemzői, az itthon maradottak nehézségei és a fronton lévők megsegítésére irányuló egyházi kezdeményezések. A Boja zenekar katonadalokból szerkesztett előadása Az „Isten veletek és velem” című kiállításhoz kamarakoncert kapcsolódott, melyre a 4 tagú Boja Zenekar18 a korszak hangulatát visszaadó, 1910-es évekbeli és a világháborúhoz kapcsolódó dalokat dolgozott fel. A 40 perces műsorban zömében Kodály Zoltán által gyűjtött katonadalok, illetve azok kortárs, világzenei feldolgozásai szerepeltek.

18

Büki Richárd gitáros, zenekarvezető, Martos G. Csongor – ének, hegedű, Péter Tamás – basszusgitár, Bagány Attila - dob

- 30 -

Boja zenekar koncertje (Fotó: Hosszú István, 2016.03.18.) A katonadalok szövege hűen tükrözik a katonasorsot, melyek hol bizakodóak, hol, a kilátástalanságot fejezik ki. Az alábbi dalt a reménytelenség szülte, amiben az egyedüli biztos kapaszkodó az édesanya, akihez levelezőlapon lehet szólni és tudatni az anya számára elfogadhatatlant. Doberdó – Jaj! Ha kimegyek a doberdói harctérre, Feltekintek a csillagos nagy égre, Csillagos ég, merre van a magyar hazám, Merre sirat engem az édesanyám? Én Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én piros vérem kifolyni? Olaszország közepében lesz a sírom, Édesanyám, arra kérem, ne sírjon! Feladom a levelem a postára, Rátalál az édesanyám házára, Olvasd, anyám, vérrel írott levelemet, Doberdónál hagyom az életemet. Édesanyám, nem írok több levelet, Puskagolyó lőtte át a szívemet, Eltemetnek az erdei gyöngyvirágok, Elsiratnak a falumbeli leányok.

Végezetül olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk Márfi Attila tanulmányát, mely a kerekasztal-konferencia pécsi vonatkozású előadás volt, és amely korábban, az alábbi kötetben jelent meg: Történeti Muzeológiai Szemle 5. Szerkesztette: Ihász István–Pintér János. Bp., 2005. pp. 55–74. - 31 -

Márfi Attila

A PÉCSI JANUS PANNONIUS MÚZEUM EGYIK JELES IRATHAGYATÉKÁRÓL – HADIFOGOLY SZÍNHÁZAK HABAROVSZKBAN 1916 ÉS 1918 KÖZÖTT DR. ARATÓ JENŐ HÁBORÚS NAPLÓI ALAPJÁN19 „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam”20 Pál apostol második levele Timótheushoz 4, 7. Jelen írás elsősorban dr. Arató Jenő pályafutása és személyisége előtt kíván tisztelegni, mivel érzékelhető, hogy a jeles egyéniség feledésbe merült. Pedig hosszú, tartalmas és bátran mondhatjuk kalandos élete során Pécs életében hivatása tisztességes gyakorlásával is fontos szerepet vállalt. S mindeközben írt visszaemlékezései, naplói, helytörténeti írásai nemcsak a város a 20. század első felében zajlott életéről adnak hiteles képet, kordokumentumokat, hanem a korszakról, egy letűnt világról, életérzéseiről, emberi tartásáról is vallanak. Gazdag irathagyatékát, mely 29 naplókötetből, terjedelmes önéletírásból, több kötet krónikából, tanulmányokból és kordokumentumokból áll a Várostörténeti Múzeum őrzi. S itt szeretném megköszönni Gál Éva osztályvezetőnek, hogy a színház-, kultúr-, és helytörténeti kutatások során e forrásra a figyelmemet felhívta, valamint Huszár Zoltán múzeumigazgatónak, hogy a kutatást és a publikálást engedélyezte és támogatta. Mielőtt azonban rátérnék az irathagyaték és a hadifogságban lejegyzett kultúrtörténeti jelentőségű közlések ismertetésére, felvázolnám dr. Arató Jenő életútját.21 Dr. Arató Jenő rövid pályaképe 1891. június 26-án született Nagykanizsán polgári családból. Édesanyja Rozgonyi Emília, édesapja dr. Neusiedler Antal ügyvéd, később a Nagykanizsai Királyi Törvényszék bírója volt.22 A zalai megyeszékhelyen járt elemi iskolába, s középiskolai tanulmányait is 19

Történeti Muzeológiai Szemle 5. Szerkesztette: Ihász István–Pintér János. Bp., 2005. pp. 55–74. Az idézetet azért választottam e tanulmány mottójaként, mert családja Arató Jenő 1979. május 22-én bekövetkezett halálát követően a gyászszertartási értesítőre ezeket a sorokat tűntette fel, s nekem is meggyőződésem, hogy sorsára, emberi tartására is utalnak. 21 Ehhez elsősorban dr. Arató Jenő „Életem” c önéletrajzi írását használtam fel. 22 Zala Megyei Levéltár (ZML) IV. 435. Zala vármegye felekezeti anyakönyveinek levéltári gyűjteménye. Nagykanizsai róm. kat. születési anyakönyv 1891. 369. fsz. Ezúton köszönöm meg Káli Csabának a ZML igazgatóhelyettesének, hogy ezekkel az adatokkal segítette a személyi adatok megerősítését, illetve pontosítását. Az anyakönyvi bejegyzés szerint a Hunyadi utcában laktak szülei, keresztelése pedig 1891. július 5-én történt, a keresztszülők: Gerstner Adolf és Neusiedler Sarolta. 20

- 32 -

itt végezte el. 1909 júniusában tette le érettségi vizsgáit, majd szüleihez költözött Pécsre, ugyanis édesapját kinevezték a Pécsi Itélőtábla bírójának. Maga is a jogi pályát választotta, s 1909 szeptemberében beiratkozott a Pécsi Püspöki Joglyceumba. Az itt eltöltött négy év alatt részt vett a Jogakadémia ifjúsági egyleteinek munkájában is, s 1912-től ügyvédi irodákban vállalt gyakornoki munkát. 1913 májusában szerezte meg a Jogakadémián az abszolutóriumot, de még több szigorlatot kellett letennie az ország jogi egyetemein, ugyanakkor még ebben az évben a Pécsi Királyi Járásbíróság joggyakornoka lett. Két szigorlati vizsgát tett le sikeresen a kolozsvári jogtudományi karon, de a harmadikra már nem került sor az első világháború kitörése miatt. 1914 szeptemberében vonult be a Pécsett állomásozó 69. gyalogezredhez, majd pár hónapos kiképzést követően a következő év márciusában a galíciai frontra került. A Lemberg (Lvov) melletti Butkow körzetében hadnagyként esett orosz hadifogságba 1916 augusztusában, majd a szibériai Habarovszkba szállították. Négy évi kényszerű hadifogság után, 1920 októberében kalandos körülmények között, több hetes hajóúttal tudott csak visszatérni Európába, s még ez év szentestéjén érkezett meg Budapestre. Pécsre, mivel akkor a város szerb megszállás alatt állt, csak 1921 januárjában tudott visszatérni. Májusban a sikeres, ekkor letett harmadik szigorlata után jogdoktorrá avatták. A szerb megszállást követően, a trianoni sokktól, inflációtól, gazdasági nehézségektől sújtott térségben csak nehezen normalizálódtak az életkörülmények. Számára mégis ez az időszak hozott lényeges változásokat. 1922. augusztusában feleségül vette Smodis Etelkát, Smodis Ödön posta-főfelügyelő és Weidinger Etelka leányát. E házasságból négy fiúgyermek született: Miklós (1923), Béla (1925), László (1927), és végül Csaba. Hivatali előmenetelében is változások történtek, mert 1923 májusában kinevezték a Pécsi Királyi Törvényszék bírójának. Elsősorban cégbírói és polgári peres ügyekkel foglalkozott 1939-ig, amikor táblabírói beosztásba került. 1926-ban avatták vitézzé, s ezt megelőzően magyarosította nevét Neusiedlerről Aratóra. Közben hivatali és családi kötelezettségei mellett élénk társasági életet is élt. Tagja volt a Pécsi dalárdának, a Nemzeti Kaszinónak, a Budai Külvárosi Katolikus Körnek, a Kiss József Asztaltársaságnak és több jogász egyesületnek is. Hivatali beosztása, harmonikus családi és társasági élete révén a város polgári elitjéhez tartozott. Még 1935-ben tartalékos főhadnagy lett. A második világháború utolsó szakaszában, 1944 októberében hátországi katonai szolgálatra hívták be, de ekkor már három legidősebb fia is harcolt a különböző frontokon. A sors úgy hozta, hogy hosszas magyarországi és ausztriai utóvédharcok, átvezénylések és menekülések után életében másodszor hadifogságba esett. 1945 májusában Graz környékén fogták el a szovjetek, majd Fischauba, az ottani hadifogolytáborba került. Innen május végén szabadult, mert az 55. életévében lévő férfit munkaképtelenné nyilvánították. Végül is gyalogosan ért vissza szeretteihez Pécsre, ahol a következő években kezdődtek el újabb megpróbáltatásai. Igaz, 1946 nyarán mindhárom felnőtt fia visszatért a hadifogságból, s állásában is megmaradhatott az Igazoló Bizottság vizsgálata után, de egyre nehezebbé váltak az életkörülményei. 1949-től büntetőjogi ügyekkel kellett foglalkoznia, majd 1951-ben 37 évi bírói szolgálat után nyugdíjazták. 1952-ben azonban drasztikus változásokat kellett átélnie, februárban államosították lakását, majd nyugdíját is megvonták rendszerellenesnek - 33 -

minősítve. Igaz, fellebbezését követően lakását egy év múlva visszakapta, de segédmunkásként, alkalmi „bedolgozóként” tudott csak némi pénzhez jutni. 1953 elején került a Baranya Megyei Sütőipari Vállalathoz anyagkezelőnek, majd rövidesen termelési adatszolgáltató lett, s 1955-ben jogi előadónak nevezték ki. Az 1956-os nemzeti felkelés alatt a vállalati Nemzeti Tanács tagja is volt, de az 1957-es megtorlások alatt nem esett bántódása, mert ez volt az egyedüli termelési egység, amely érthető okok miatt nem szüntette be a munkát. 1959-től nyugdíjasként alkalmazták, és a legbonyolultabb ügyeket bízták rá, elismerve ezzel emberi és szakmai kvalitásait. 1961-ben tiszteletbeli pékké fogadták, majd három év múlva az új tésztaüzem vezetőjévé akarták kinevezni, de az akkor már 73. életévében járó, idős férfi ezt a megmérettetést már nem vállalta. Élete utolsó szakaszában aktív tagja volt a Janus Pannonius Múzeum Baráti Körének, ahol megbízást kapott emlékeinek lejegyzésére és a Sütőipari Vállalat történetének megírására. De számos más helytörténeti kutatást is végzett. 1966-ban feleségével együtt felköltözött a Budapesten élő fiaihoz, hogy ismét együtt legyen a család. Itt érte a halál 1979. május 22-én. Az irathagyaték Dr. Arató Jenő terjedelmes és sokoldalú irathagyatéka a Várostörténeti Múzeum Adattári nyilvántartása szerint 1962 és 1968 között került múzeumi gyűjteménybe zömében vásárlás útján, de ajándékozással is bővült a gyűjtemény. Kapcsolatait a múzeummal már említettük, melynek egyik következménye volt gazdag írásos anyagának és dokumentumgyűjteményének átadása. Kétségkívül a gyűjtemény talán legértékesebb példányai az 1904-től 1968-ig folyamatosan vezetett igen tekintélyes terjedelmű naplókötetek. Ettől a sorozattól némiképp elkülönülnek az úgynevezett diáknaplók, melyek a nagykanizsai diákéveket rögzítették két kötetben 1907 és 1909 között. 23 Ezeket a dokumentumokat mellékelt zsebnaptárak, zsebkönyvek és naplószerű feljegyzések egészítik ki.24 Az 1912 és az 1966 között lejegyzett naplókötetekhez külön név és tárgymutató-rendszerű mutatókönyvet is készített a szerző, mely segédlet adott esetben segítheti az eligazodást, vagy akár a kutatói érdeklődést is. Ehhez, ha mondhatom így, forráscsoporthoz szerkezetét és tartalmát is tekintve szorosan kapcsolódik két „krónika” címmel meghatározott kötet: A fontosabb napi eseményeket rögzítő két különálló könyv az 1921-1940 és az 1941-1955 közötti időszakról közöl információkat. E kötetanyagok mellett figyelemreméltóak feljegyzései, visszaemlékezései (melyek az előző forráscsoporthoz sorolhatók) és önálló tanulmányai, helytörténeti jellegű írásai. Az előző írások közül feltétlenül az „Életem” c. 456 oldalas gépelt kéziratot kell elsőként megemlíteni, amely önéletírás a fentebb említett források adataira is hagyatkozva készült el. Ennél a kéziratnál fontos megjegyezni, hogy az életrajzok és a forrásközlések stílusjegyeit és értékrendszerét képviselik egyszerre, rendkívül olvasmányos, közérthető módon formába öntve. Magam vé23

Janus Pannonius Múzeum Új és Legújabb-kori Osztálya Adattár nyilvántartás (Továbbiakban JPM Új és Legújabb-kori O. Ad.) 360. 75. 1-2. 24 Később is keletkeztek ilyen meghatározású kéziratok, pl. az 1945-ös keltezésű zsebnaptár és az 1950 és 1962 közötti időszak feljegyzéseit tartalmazó zsebkönyv. JPM Új és Legújabb-kori O. Ad. 361.75.1-5., 368.75.

- 34 -

leménye szerint lebilincselő és rendkívül tanulságos olvasmány. Ehhez a körhöz sorolhatjuk még a „Bírósági szolgálatban” c. kéziratát, mely feljegyzések tényleges jogász éveiről, azaz 1913 és 1950 közötti időszakról adnak képet. S nemcsak hivatali előmeneteléről és szakfeladatairól kaphatunk ebben az írásban ismereteket, hanem a megyeszékhely jogszolgáltató intézményeinek szervezetéről, működésük korszakok szerinti változásairól, és az egykori munkatársak, kiváló jogászok és jogásznemzedékek szakmai és olykor magánéletébe is bepillantást nyerhetünk. Helytörténeti írásai között pedig több figyelemreméltó feljegyzéssel találkozhatunk, mint a „Pécs a kiegyezés korában 1867-1918”, a „Pécsi halottak” , „A pécsi sütőipar a második világháború előtt és utána 1920-1964”, „A polgárember élete tegnap és ma”, az „Adatok a pécsvidéki bányásztelepülések demográfiájához” és a „Beszédvázlatok a Múzeumi Barátok Körének közgyűlésén” c értekezések. Meg kell jegyezni, hogy olyan kéziratokat is tartalmaz ez a gyűjtemény, melyeket eredetileg naplóköteteiben lejegyzett, de külön is feldolgozott egy-egy témakört, mint a „Kínai színház” az „Orosz dalok” (kottamelléklettel) és a „Saigon” c írása, mely napilapban is megjelent. Akár az a gyűjteményben található újságcikk-sorozat, amely az első világháború első időszakáról szóló fronttudósításait tartalmazza. Eredetileg Lenkei Lajos a Pécsi Napló főszerkesztője kérte fel első frontról való szabadságolása alkalmával, hogy írjon rendszeres tudósításokat a galíciai hadi helyzetről. Ezek a tudósítások azonban a nevezett napilapon kívül más orgánumokban is megjelentek. S ezzel el is érkeztünk a gyűjtemény szintén összetett és sokoldalú szerkezeti egységéhez azokhoz a dokumentumokhoz, melyek nemcsak az Aratóéletpálya különböző korszakainak hiteles bizonyítékai, hanem a város történetének, s az általa átélt időszak bizonyos szempontból fontos kordokumentumai. Ide sorolhatjuk a diák évei és frontszolgálata, valamint hadifogsága idején írt és hozzá eljuttatott leveleket, tábori és képeslapokat, valamint az ő és felesége családjának levelezéséből néhány fennmaradt példányt. A dokumentumok körét tovább bővítik a frontszolgálatával kapcsolatos források, így a 69. gyalogezred Hindenburgról elnevezett bajtársi asztaltársaságának értesítése, a honvéd gyalogezredek tartalékos tisztjeinek továbbképzési programja és Neusiedler (Arató) Jenő tartalékos honvéd hadnagy kitűntetésének dokumentuma. Talán nem meglepő, de néhány olyan okirat is található a hagyatékban, melyek dr. Arató Jenő jogi pályájáról, vállalt ügyeiről is tájékoztatnak. Összesen öt korabeli perirat gazdagítja a gyűjteményt a Pécsi Királyi Törvényszék és a Pécsi Királyi Itélőtábla végzéseként, illetve jegyzőkönyveként. Számos olyan dokumentum is múzeumi gyűjteménybe került, amelyek nem tartoztak szorosan személyéhez és családjához, viszont kiváló helytörténeti és kordokumentumok: A kiadványok közül a Pécsi Nemzeti Kaszinó és a Mecsek Egyesület Évkönyveit és a Pécsi Polgári Leányiskola 1913/15. évi értesítőit, Pécs-baranyai útikönyveket, Gosztonyi Gyula művészettörténeti kiadványait és más népszerűsítő helytörténeti füzetet és könyvet kell említenünk.25 Több pécsi és országos napi és hetilapot is átadott a múzeum25

A helytörténeti kötetek közül a „Mecsek részletes kalauza”, a Budapest-Pécs-Mecsek útikönyvet, a „Pécs” c, francia nyelvű kiadványt, Török Gyula: „Pécsi útmutató”, Somogyi Géza: „A mi városunk Pécs” és Kolta János: „Pécs” c. kötetét kell elsősorban említeni.

- 35 -

nak.26 Értékes részét képezik a hagyatékban átadott közel 100 pécsi képeslap, levelező lapok, Pécsről készült fényképfelvételek negatívjai, pécsi személyiségekről készült fényképek, valamint a különböző társasági rendezvények aprónyomtatványai, báli meghívók, táncrendek, prospektusok és névjegykártyák szintén a polgári miliőből. Természetesen, ha nem is nagy számban, de tárgyi emlékek is közgyűjteménybe kerültek, pl. cilinderkalap, báli legyező, tiszti csákó, tiszti kardbojt, katonai rangjelzések, kitűntetések és érmék. S mivel a tanulmány elsősorban Arató Jenő naplóinak közlésére épül, e dokumentumok keletkezéséről, forrásértékéről, s az általuk közvetített értékrendről az alábbi korántsem teljes észrevételeket tehetem: Attól függetlenül, hogy a 19. század elejétől egészen a 20. század derekáig a naplóírás, illetve a visszaemlékezések, a memoárirodalom divatjáról, gazdag produktumairól beszélhetünk országos szinten, Baranyában azonban kevés ilyen írásművet, vagy forrástípust említhetünk meg, s ezek jó része a 19. század első felében keletkezett. Ide sorolhatjuk Pápay Károly mérnök 1845 és 1847 között írt naplótöredékét27, Náray János 1848/49-es úgynevezett Pécsi Krónikáját28, Kelemen József pécsi kanonok 1848 és 1856 között keletkezett naplóját29, Horváth János 1849-ben a gráci emigrációban tett feljegyzéseit30 és Kubinyi Elek bólyi plébános 1852 és 1885 közötti évekről tudósító naplóját.31 S a 20. század első felét tekintve elsősorban két ilyen jellegű forrást említhetünk, Visy László Pécs Szabad Királyi Város főispánjának hat kötetben ránk maradt, az 1914 és 1921 közötti időszakot rögzítő naplóját32, valamint Nikelszky Géza tervező iparművész „Életművem” c. 1957-ben végső formájában papírra vetett gazdag forrásértékű írását.33 Természetesen dr. Arató Jenő naplóköteteit sem hagyhatjuk ki ebből a felsorolásból. S annak ellenére, hogy a kevés helyi naplóirodalom alapján nem tehető alaposabb összehasonlítás, vagy elemzés mégis megállapíthatjuk, hogy keletkezésüket, szerkezetüket, közlésmódjukat, s forrásértéküket tekintve rendhagyó kötetekről van szó. Ha csak a mennyiségi mutatókat nézzük, már szembetalálkozunk ezzel a rendkívüliséggel. Ugyanis az 1904-től 1968-ig rendszeresen vezetett naplókötetek oldalszáma jóval meghaladja a tízezer oldalt. Érzékeltetésül meg kell jegyezni, hogy az egyes naplóoldalak 26

A Magyar Cserkész, a Magyar Lányok évfolyamai mellett a Pesti Napló és a Pesti Hírlap jubileumi kiadványai és a Magyar Kultúra 1913/14. évi példányai stb. 27 Tóth Árpád: Pápay Károly (1817-1847) naplótöredéke. In: Fons VI. 3. sz. Szerk.: Reisz T. Csaba. Bp., 1999. 209275. 28 Bezerédy Győző: Náray János: Pécsi Krónika 1848-1849. In: Baranyai Helytörténetírás 1973. Szerk.: Szita László. Pécs, 1973. 179-210. 29 Fényes Miklós: Kelemen József pécsi kanonok naplója (1848-1856). In: Baranyai Helytörténetírás 1973. Szerk.: Szita László. Pécs, 1973. 211-220. 30 Szita László: Horváth János naplója a gráci emigrációból 1849. május 5 – augusztus 1. In: Baranyai Helytörténetírás 1973. Szerk.: Szita László. Pécs, 1973. 221-249. 31 Sonkoly Károly: Kubinyi Elek bólyi plébános naplója az 1852-1885 közötti évekből. In: Baranyai Helytörténetírás 1989. Szerk.: Szita László. Pécs, 1989. 527-558. 32 Baranya Megyei Levéltár Fondjegyzéke (kézirat) XIV. 60. 33 Márfi Attila: Adatok Nikelszky Géza munkásságához. In: Baranyai Helytörténetírás 1983-1984. Szerk.: Szita László. Pécs, 1985. 353-389.

- 36 -

mérete átlagosan 20 x 32 cm., tehát nem kisméretű, vagy füzetjellegűek az egyes kötetek. Ugyanakkor nemcsak kéziratról, írásműről beszélhetünk, mert az egyes naplókötetek rendkívül gazdag mellékleteket tartalmaznak S ez a mellékletanyag általában a következő korabeli forrástípusokat öleli fel: Újságok, röpiratok, feljegyzések, kéziratok, plakátok, meghívók, térképek, rajzok-grafikák, grafikonok, táblázatok, kimutatások, statisztikák, fényképek, képeslapok, levelezőlapok és levelek. A mellékelt kordokumentumok kiválóan egészítik ki a naplók feljegyzéseit. Amely feljegyzések eltérnek a köznapi értelemben vett napi közlésektől, mert adott esetekben kimerítő és részletes fejtegetéseket, esszé szintű értekezéseket olvashatunk pl. a társadalmi és politikai jelenségekről, az első világháború és hadifogság eseményeiről, intézményekről, iskolarendszerről, egyesületi életről, a társasági élet színtereiről és természetesen személyes jellegű közlésekről. Az első világháborús naplók pl. értelem szerint az egyes hadmozdulatokról adnak részletes tájékoztatást, a kötetek végén külön mellékletben feltűntetve az egyes katonai alakulatok felépítését és tisztikarát. A négy éves szibériai hadifogság napi feljegyzései a gazdag dokumentáció mellett a kényszerű utazás (háromszor utazta be Szibériát) útvonalát térképeken is feltűntette a naplóíró. Szintén mellékelve találhatók műfordításai (!), tanulmányai, s a tábori előadássorozatok során tartott előadásainak szövegei és vázlatai. Fel kell hívni a figyelmet a naplók sajátságos sorsára és keletkezésük körülményeire is. A hadifogságban készült feljegyzéseket pl. titokban végezte, kis papírdarabkákra citromsavval írt, hogy rejtve maradjanak. De ezeket a titkosított feljegyzéseket is folyton rejtegetnie kellett a gyakori motozások miatt, s kicsempészésük sem volt könnyű feladat. Végleges formába hazatérte után tudta csak rendezni naplójegyzeteit. Az 1945-ös szovjet megszállás után pedig sokáig lakása feljárójában rejtegette a már kötet formátumú naplókat.34 Sőt, bizonyos személyes jellegű, családjára vonatkozó naplórészleteket tintával többször is áthúzva olvashatatlanná tett. Az első világháborús naplókötetekben is találhatók ilyen oldalak. Mivel ezt a megoldást sem találta biztonságosnak, kitépte a kötetekből az ominózus oldalakat. 1947-ben, amikor legidősebb fia, Arató Miklós egyetemi tanulmányait befejezte, e naplótöredékekkel ajándékozta meg. Később, 1961. február 7én dr. Arató Orbánnál (Miklós) tartott rendőrségi házkutatás alkalmával ezeket a jegyzeteket megtalálták és lefoglalták.35 Így ezek a naplórészletek, úgy tűnik már nem pótolhatók. Bár nem tisztem, de úgy érzem néhány filológiai jellegű, s valószínű szubjektív észrevételt is kell tennem. Az általam olvasott világháborús naplók és az „Életem” c. önéletírás stílusa gördülékeny, választékos szóhasználattal, s meglátásom szerint irodalmi igénnyel lejegyzett írásművek. Éppen ezért germanizmusok, bonyolult, nyelvtanilag is helytelen megfogalmazások nem tapasztalhatók. Ehhez a közérthetőséghez és tárgyilagossághoz hozzátartozik, hogy nem érzékelhető az ilyen jellegű műveknél gyakran megtapasztalt önfelmentés és a megszépítő múlt attitüdje. Cselekedeteit, tetteit mindig vállaló egyéniséget ismerhetünk meg ezen írások olvasásakor. Pedig hosszú élete során gyakran ke34

Néhai Arató Miklós, azaz Orbán atya a Pécsi Ciszterci Rend házfőnöke szóbeli közlése alapján, amely Pécsett 2002. június 21-én a Ciszterci Nagy Lajos Gimnáziumban, dolgozószobájában hangzott el. 35 Arató Miklós, Orbán atya szóbeli közlése alapján.

- 37 -

rült, súlyos, olykor életveszélyes helyzetbe. Megpróbáltatásai úgy a két világháború és a Rákosi és Kádári diktatúra éveiben sohasem ragadtatták szélsőséges indulatokra, vagy véleményekre. Mindig, minden méltatlan helyzetben az emberileg tisztességes megoldásokat választotta, S ez a magas szintű mentalítás mindvégig érzékelhető, bárhol is ütjük fel terjedelmes írásainak lapjait. A már említett pozitív értékek mellett ez az emberi hozzáállás és magatartás talán a legfontosabb üzenet és érték, amit ez a gazdag írásos hagyaték az utókornak, különösen a mai idők emberének adhat. Rátérve dr. Arató Jenő hadifogságban írott naplóira, fontos megjegyeznem, hogy elsősorban a habarovszki táborban átéltekről adnék képet, mert az itt eltöltött időszak számára is meghatározó volt, és ez a legjobban dokumentált. Habarovszk, hadifogoly hétköznapok Fogságba esése után először a darniczai gyűjtőtáborba, majd szeptember elején az omszki elosztótáborba került. Innen három hét múlva indították útnak a fogolyszerelvényt és Krasznojarszk, Irkutszk, Csita, Mandzsuria és Nikolszk érintésével érkeztek meg október elején Habarovszkba. Az ekkor 40 000 lakosú kereskedő és katonavárost 1858ban alapította az Amur és az Usszur torkolatánál gróf Amurszki tábornok, de nevét egy 17. században itt élő jakutszki kereskedőről kapta. A Transz-szibériai vasút kiépítése után folytonosan betelepülő orosz lakosságon kívül kínaiak, koreaiak, japánok és tunguz őslakosok is éltek a városban. A szibériai Partvidéki Kormányzóság székhelyeként négy zászlóalj állomásozott itt, melyek laktanyáiban a hadifogolybarakkokat kialakították. A négy habarovszki fogolytáboron kívül létezett még a térségben a spazkojei és az Amur bal partjára telepített krasznoje-rieckai büntetőtábor is.36 Most pedig röviden a hadifoglyok táborkörülményeiről és hétköznapjairól: A habarovszki táborok közül a 274-es legénységi volt, a 730-as és a 304-es német foglyokat őrzött, míg az újonnan felállított 724-es táborban 152 magyar, 128 osztrák tisztet és 76 tisztiszolgát helyeztek el. Ez a tábor a város nyugati szélén, egy dombon feküdt, s eredetileg tüzérkaszárnya volt. Épületei közül két nagyobbikban külön-külön osztották be az osztrák és a magyar tiszteket. Egy harmadik, kisebb épületben kaptak szállást a tisztiszolgák, de itt volt az őrszoba, a konyha és egy üres terem, amit később tanteremnek, templomnak és színháznak használtak. A fogolytábort három méter magas deszkakerítés vette körül hat nagyobb őrtoronnyal együtt. A palánkon túl volt még egy szögesdrót kerítés is, de aki ide tévedt, arra felszólítás nélkül lőttek. Az őrszolgálatot egy naponta váltakozó, negyvennégy főből álló őrség látta el, akiket éjszakára harminc fővel erősítettek meg. Egy ötszemélyes patrol (őrség) pedig folyamatosan cirkált a barakkok között. Ezenkívül naponta kétszer volt povierka, azaz létszámellenőrzés. Maga Arató is megjegyezte, a szigorú felügyelet szinte felesleges volt, mert aki innen megszökött és nem voltak kapcsolatai, az eleve halálra volt ítélve a szibériai rengetegben. A későbbi fogolyszökések ezt sajnos igazolták s. Mindegyik barakkban, így a magyarban is négy nagyobb terem és hat kisebb szoba volt. Ez utóbbiakban voltak az idősebb tisztek, az orvosi szoba, az orosz táboriroda és az őr36

Márfi Attila: Hadifogoly hétköznapok Arató Jenő pécsi táblabíró naplója nyomán. In: Pécsi Szemle 2003. tél. Főszerk.: Romváry Ferenc. Pécs, 2003. 63.

- 38 -

szolgálatosok szobái. A négy nagyobb terem között külön, vízcsapos mosdóhelyiség volt, ahol a közös tisztálkodások zajlottak. A deszkapadlós, kályhával fűtött termekben ágyak és éjjeli szekrények sorakoztak, s a világítást petróleumlámpákkal szolgáltatták. A pécsi 69-esek, így Arató is a B terembe kerültek, mintegy ötvenen. A szoba közepén négy hoszszú asztal állt, itt folytak az étkezések, az olvasás a levélírás és a sakkozás. Az ágyakat és éjjeliszekrényeket úgy rendezték el a fogoly tisztek, hogy azok tágas termeket, bokszokat alkottak. Mindegyik bokszban négy fős baráti közösség, azaz család lakott. Ezeket a családokat nemcsak a közös pénzalap, mosdótál, csajnyik, azaz teáskanna, s egyéb használati tárgyak tartották össze, hanem a barátság, bajtársiasság, a közös sors és az egymásrautaltság is. Arató Pfaff Henrik és Czindl Sebő zászlósokkal, valamint Sándy Róbert kadettaspiranttal volt egy családban, s ahogy lejegyezte, a legnagyobb egyetértésben. Általában a családokhoz egy-egy dincsik, azaz tisztiszolga is tartozott, aki havi öt rubelért takarított a bokszokban. A termekben egyébként 24 órás inspekciós-ügyeletes szolgálat működött a tisztaság és a rend ellenőrzésére. A tábori életben a felügyeletet az orosz tisztek által létrehozott hadifogoly parancsnokság látta el, ahova a barakk- és szobaparancsnokok tartoztak. Az oroszok csak e parancsnokságon keresztül érintkeztek a hadifoglyokkal a szolgálati út betartásával. E körülmények, az előző táborok sokkal roszszabb állapota és az őrszemélyzet durva bánásmódja miatt, a rendezettebb táborhely őszintén meglepték a hadifoglyokat, s maga Arató is így reagált naplójában: „Létezik ilyen is Szent Oroszországban?” Igaz a városról már nem volt ilyen jó véleménnyel. A sáros és szeméthalmokkal borított utcák látványa, s néhány éjszakai kimenő után sommásan ezt jegyezte le habarovszki benyomásairól: „Nappal elég csúf ez a város, de éjjel egyenesen ronda.”37 Az akkori hadifogolytartásra vonatkozó nemzetközi egyezmények szerint a tisztek havi illetményt kaptak, ami Habarovszkban 50 rubelt tett ki. A legénységnek ez nem járt, de pénzért munkát vállalhattak a városban. Azonban a tisztek illetményét gyakran visszatartották, sőt akadt olyan táborparancsnok is, aki elsikkasztotta. Emiatt gyakran voltak zavarok az ellátásban, ugyanis ezt ebből a havi apanázsból kellett biztosítaniuk. Étkezésüket egy koreai bufecsik, azaz vendéglős vállalta havi 28 rubelért, de az osztrák „A” barakkban működött egy lavka, azaz élelmiszerbolt is, ahol kiegészíthették szükségleteiket. A hadifoglyok érdekeit a Svéd Vöröskereszt megbízottja, Sven Hedblom képviselte, aki kereskedő is lévén olcsó ruhaneműkkel látta el a fogvatartottakat. Attól függetlenül, hogy a fent vázolt körülmények gyakran változtak, sőt akadtak néha kritikus időszakok, mint 1917 végén a forradalom okozta zűrzavar, amikor több tábort összevontak, a foglyok szinte mindent elkövettek, hogy elviselhető legyen a hadifogság. Éppen ezért ragaszkodtak ahhoz a miliőhöz, értékrendhez, kulturális gyökerekhez, ahova tartoztak. Az otthoni, békebeli, polgári életmód felidézése, valamilyen szintű megvalósítása nemcsak ezt a ragaszkodást jelentette, hanem a túlélést és a megpróbáltatások elviselését is. Különösen az első időszakban hihetetlen leleményességgel szervezték kulturális, szórakoztató rendezvényeiket és társaságaikat. Szállásaik birtokbavétele után pár nappal már angol-, német-, szlovák- és franciaórákat tartottak, amit aztán kiegészítettek gazdaságtan-, összhangzattan-, kémia-, geológia- és rajztanfolyamokkal, a hadifogoly szaktanárok 37

Uo. 64.

- 39 -

közreműködésével. A Jog és Államtudományi tanfolyamon maga Arató is vállalt előadásokat, s amikor ez a kurzus Magyar Közművelődési Körre változtatta a nevét, irodalmi ismeretterjesztő értekezéseket is tartott. Mindezek hátteréül megalapították a Barakk Könyvtárat egy rubel kölcsönzési díjjal, a helyi antikvárium német, angol és francia könyveire hagyatkozva. Egy év elteltével már közel 800 kötetet számlált ez a gyűjtemény.38 Német mintára pedig sajtófigyelő szolgálatuk is volt, a bufecsik által becsempészett svéd, német és francia újságok híranyagára támaszkodva, de a helyi Priamurszkaja Zsiznit is felhasználták. Mindennap este kilenckor tartották a sajtótájékoztatót, amit később a táborparancsnokság is engedélyezett. Igen hamar megalapították a Habarovszki Hírlap című magyar nyelvű újságot, ami csupán három hónapig létezett, de a Magyarság, majd a Talpra magyar c. tábori napilapok szerkesztése is megindult. Mivel nyomdájuk nem lehetett, az újságokat kéziratos formában terjesztették, s gyakorlatilag a bokszok lakói folyamatosan másolták ezeket a lapokat is. A táncos és szórakoztató bálok, műsorok meghívói, plakátjai és a táncrendek is ilyen módon készültek. Ugyanis szalonzenekart, cigánybandát és ének-zene egyletet is alakítottak. A szükséges hangszereket az általuk alakított kézműves műhelyekben (a kölcsönkapott zongora kivételével) saját maguk készítették, annak ellenére, hogy az alapanyagok és a szerszámok beszerzése is nehéz feladat volt. Természetesen a partitúrákat is maguk jegyezték le emlékezetből, ami azért volt nagy kihívás, mert a magyar zeneegylet pl. 1917 tavaszán Brahms-, Grieg-, Schubert-, Gounod- és Bach műveket adott elő. Később az osztrák filharmonikusokhoz csatlakoztak, s az így 75 főre duzzadt zenekar a városban adott nagy sikerű koncertet Rossini-, Händel-, Strauss- és Liszt műveiből. Gyakran tartottak a barakk udvarán „kerti partikat” kamarazenével, ahogy Arató írta: „Hogy otthon érezzük magunkat”. De szerveztek tánciskolákat, s egy alkalommal képzőművészeti kiállítást is a barakkparancsnok előkelőbb bokszában, ahol a fogoly tisztek egy csoportjának festményei, szobrai és rajzai voltak kiállítva. Természetesen nem hiányozhatott a színjátszás sem, ahogy az egyik naplóbejegyzés említi: „Talán semmit sem csinálnak a táborban olyan szenvedéllyel, odaadással, mint a színházat… Az ember mindenáron felejteni akarja a rabságot, a csúf jelent, tehát színházat csinál: a nélkülözések, megalázások elől a színpad varázsos világába menekül és legalább a színpadon életre kelti az otthon vidámságát, szabadságát…”39 A színháztörténet számos első világháborús orosz hadifogoly színház működése mellett a habarovszkiról nem rendelkezik ismeretekkel. Ezért ezek a naplók ebben a tekintetben is kuriózumok, de mielőtt e színháztörténeti tekintetben egyedülálló, eddig még nem közölt kultúrtörténeti esemény ismertetésére rátérnék, fontosnak tartom az első világháborús színjátszásról egy rövid áttekintés közlését is. Első világháborús front és hadifogoly színházak Amikor tudomásul kellett venni az állóháborút, a villámháborús stratégia helyett, az is kiderült, a háborút viselő adott ország társadalma szükségszerűen kettészakadt a hátor38 39

Uo. 65. Uo. 65.

- 40 -

szágban maradtakra és a fronton harcolókra.40 A lövészárkok „otthonossá tétele” érdekében és a katonák pszichés állapotának szinten tartására, az otthon hagyott értékrend illúziójának felkeltésére szerveződtek meg elsőként a frontszínházak. A német hadvezetést követve az Armee Oberkommando kezdeményezésére az Országos Színészegyesület Roboz Elek vezetésével szervezete meg az első harctéri színházat 1917 márciusában. Az ekkor megalakult Első Magyar Tábori Színház Komjáthy János igazgatásával a keleti fronton, Lembergben mutatkozott be 1917. április 3-án.41 Pár nap múlva Zloczów, majd április közepén Belgrád és a környéki települések katonáit is felkeresték a Gerő Károly, Gárdonyi Géza, Follinusz Aurél és Molnár Ferenc műveiből összeállított repertoárral. Júliusban már Pázmán Ferenc állt a nevét Első Magyar Front Színházra változtató társulat élén. Jobbára az orosz, majd a román fronton lépett fel a vidéki színészekből is szervezett társulat. 1818 nyarán alakult meg a Magyar Frontszínház Iványi Dezső vezetésével, amit viszont az olasz harctérre irányítottak. Ekkor már a kabaréműsorokon volt a hangsúly, ezért alkalmi kabarétársulatok, pl. a „Szőke Szakáll Frontkabaré” is felkereste a harcoló egységeket. Feljegyzések és egykori visszaemlékezések szerint egyes katonai egységek is rendeztek alkalmi előadásokat. Sőt a 20. Honvédhadosztály egységeinél Egyed Zoltán újságíró állandó frontszínházat is alapított, általában jótékony célra felhasználva a befolyt adományokat, hadiárvák és hadi özvegyeknek szánva ezt az összeget. A frontvonal másik oldalán, a hadifogságba esettek számára is létrejött egy sajátságos színház, amely új fogalomként jelent meg, a hadifogoly színház. A fogságba esett katonák korlátozott szabadságjogaikkal élve és az otthon hagyott polgári életmód felidézésére gyakran szerveztek egyesületeket, bálokat és estélyeket, sőt maguk alakította színtársulatokról is maradtak fenn szórványos források. Többnyire a barakkokban, vagy az ebédlőben alakították ki a színpadot, de belépőjegyeket, sőt plakátokat is készítettek. Különösen az oroszországi fogolytáborokban alakultak nagy számban ezek a fogolyszínházak, olykor nemcsak magyar, hanem osztrák, német és török katonákkal kiegészülve. Az első ilyen színielőadást 1915 szilveszterén tartották Taskentben, majd 1916 nyarán Tárában is működött egy barakk-színház. 1917-től már folyamatosan alakultak a tábori fogolyszínházak, amelyekről a „Szibériai Színházi Élet” (!) adott információkat, amit a Werchneudinszk hadifogolytábor katonatisztjei szerkesztettek.42 Természetesen itt is működött egy társulat Magyar Tiszti Színház néven. Akárcsak Razdolnoe és Krasznojarszk táboraiban, mely utóbbiról kicsivel több adattal rendelkezik a színháztörténet: 1916-ban ismert az első formáció, az úgynevezett Thália Színház, melyet Frinth Antal vezetett. Majd a Mészáros Sándor László színész vezette Tiszti Színház hallatott magáról, melyet a tisztek maguk építettek, s mintegy 480 nézőt tudott befogadni. A színház igazgatója Rihmer István huszárfőhadnagy, míg a karmestere Müller Richárd osztrák repülőfőhadnagy volt. A „társulat” tagjai között pedig több hivatásos színész is szerepelt, mint 40

Márfi Attila: Vidéki színjátszás a két világháború közötti korszakban. In: Győri Múzsa 11. melléklete. Szerk.: Bana József, Márfi Attila. Győr, 2002. 4. 41 Gajdó Tamás: Front és hadifogolyszínházak. I. m. Magyar színháztörténet 1873-1920. Főszerk.: Székely György. Bp., 2001. 781. 42 Uo. 784.

- 41 -

Benkő Bálint, Czeglédy János, Dobos László, Mészáros Béla és Nógrádi Antal. 1917 októbere és 1918 márciusa között a kilencvenegy magyar nyelvű előadást csaknem harmincezer néző tekintette meg. Az ismertebb darabok közül előadták pl. Molnár Ferenc: „Az ördög”, Gárdonyi Géza: „Annuska”, Lengyel Menyhért: „Tájfun” c színműveit és Kálmán Imre: „Tatárjárás” c. operettjét. Előadásaikat bérletrendszerben is lehetett látogatni, s összbevételük meghaladta a 12 000 rubelt.43 Élénk volt a „színházi élet” 1917-től a tomszki hadifogolytáborban is, mivel sok hivatásos színész került ide, s akikből Deési Jenő szervezett társulatot. A már említett helyszíneken kívül az alábbi hadifogoly színházakról maradt fenn szórványos említés: Csita, Irkutszk, Vlagyivosztok, Tobolszk és természetesen Habarovszk. Az orosz tábori színjátszás mellett, ha szórványosan is, de rendelkezünk ismertekkel olasz és francia fogságban lévő magyarok műkedvelő előadásairól is. Az olasz hátországból a Baiai Várszínházban 1919 májusában alakult Magyar Színtársulat ismert, míg a franciáknál az Ile de Eeu-i internálótáborban már 1916 karácsonyán volt alkalmi magyar előadás. Ismert még a Brest melletti szigeten, Ile Langaue-on létesített polgári internáltak 1919-ben alapított színháza Aczél Endre vezetésével. Röviden összefoglalva, a hadifogolytáborok műkedvelő előadásainál, a már említetteken kívül nem kimondottan a művészi értékteremtésen, hanem a nemzeti identitástudat megmaradásán volt a hangsúly.44 Hadifoglyok színjátszása Habarovszkban A habarovszki fogolytáborokban történt színielőadásokról ez az első érdemi közlés, dr. Arató Jenő naplóbejegyzésein alapulva. Fontos megjegyezni, hogy csupán az 1916 szeptembere és 1918 áprilisa közti időszakra vonatkozóan közöl a napló színészettel kapcsolatos adatokat. Továbbá nem beszélhetünk rendszeres, folyamatosan működő színészetről, ugyanakkor számos más, társművészettel kapcsolatosan jelenik meg először. Voltak kísérletezések önálló magyar társulat létrehozására, ez meg is történt, s rövid fennállásuk alatt érdekes, figyelemre méltó produktumok fűződtek nevükhöz. A napló folyamatosan végigkísérte ezeket az előadásokat, a kezdeti lépésekkel együtt, sőt a „szomszéd barakkok” osztrák és német színjátszásait is figyelemmel kísérte és a Habarovszkban működő kínai színház előadásairól is képet adott. Tehát meglehetősen színes, összetett „kulturális képet” kaphatunk a kényszer és honvágy szülte öntevékeny amatőrök és hivatásos színészek, hadifogoly katonatisztek múltidéző és a túlélést segítő kísérletezéseiről, bajtársaik és önmaguk mulattatásáról, egyszóval színészetéről. A habarovszki színjátszás (e naplók alapján) talán két szakaszát különíthetjük el, melynek első időszakában a társművészetek művelése és a kabaré-előadások gyakorisága jellemző. A második, rövidebb, de talán izgalmasabb szakaszban az 1917 októberében megalakult magyar színtársulat produkcióit kísérhetjük elsősorban figyelemmel.

43 44

Uo. 785. Márfi Attila: Vidéki színjátszás a két világháború közötti korszakban I.m. 7.

- 42 -

Érdekes körülmény, hogy útban Habarovszk felé az ideiglenes omszki elosztótáborban már található a hadifoglyok színjátszására vonatkozóan bejegyzés. Az első említést Arató Jenő 1916. szeptember 10-i igen terjedelmes feljegyzésében olvashatjuk. Ebből kiderül, hogy Aratóék 3.B. termében a lefekvés előtt, minden este fél kilenckor kabaréműsor kezdődött. Ezeknek az előadásoknak olyan sikere volt, hogy nemcsak a szomszédos termekből, de a többi barakkból is többen átszivárogtak megtekinteni a tiszti kabarét. Melynek műsoráról és szereplőiről ebben az első napokban a következőket jegyezte le a naplóíró: „Minden este fél kilenckor kabaré kezdődik nálunk, Földes konferál, Gurszky gitárkísérettel énekel, Dési – a polgári életben színész – szaval, Kmetty jóízűen kuplézik, Csomafáy –a polgári életben karmester – hegedül, meg hangszereket utánoz, egy kis alkalmi dalárda magyar nótákat énekel: utóbb nagy híre fut ennek a kabarézásnak esténkint tömegesen jönnek a többi barakkokból…”45 Az omszki előadások természetesen az 1916 október 6-i Habarovszkba érkezésük után, ha kis késéssel is, de folytatódtak. Mindkét „kabarézásnak” fő szervezője Bosnyákovits Károly főhadnagy volt, aki az ideiglenes omszki táborban is fáradhatatlan szervező képességével tűnt ki. Folyamatosan szervezte a foglyok számára a különböző sport rendezvényeket és egyesületeket, de a kabaré életre keltése is az ő ötlete volt. Később, Habarovszkban sem vesztett lendületéből és sokáig volt kezdeményezője a fogolytársak kulturális, önképző és sportrendezvényeinek. A már említett habarovszki szállásfoglalás, berendezkedés és számos kulturális és művelődési kezdeményezést követően 1916. december 15-én alakult meg a magyar barakk C. termében a Magyar Tiszti Kabaré Bosnyákovits főhadnagy vezetésével. A naplót idézve: „…kabaré alakul, mely most minden este játszik a C. szobában. Kmetty Antal kuplézik, Kudlicska Sándor –óleum-petróleum!- bűvészkedik, Bosnyákovits Károly táncol, Rumpeltesz Mátyás és Zoltán Vilmos mint zsidó figurák, Bolla József pedig mint négertáncos kacagtatják a publikumot. Polán Árpád, Villand Jakab, Fenyő Mihály, Ruman Aurél, Gerőfi László a kabaré „hölgyei”, toalettjük persze erősen primitív, lepedőkből, törülközőkből és mindenféle színes rongyokból rögtönzött, de hát különb hiányában így is jó. A zenét Fritz Neumann és Hintós László szolgáltatják, előbbi gitáron, utóbbi hegedűn játszik. Belépő díj két kopek, előadás alatt kávét, s csáját szolgálnak fel a „hölgyek” – egy csésze csája tíz kopekbe, egy csésze kávé tizenöt kopekbe kerül – a tiszta bevétel 2/3-a a C. szoba, 1/3-a a B. szoba karácsonyfaalapjának jut. Nagyon jól mulatunk a kabaré-előadásokon, az osztrákok is tömegesen jönnek át az előadásokra.”46 A közelgő ünnepek alatt nem volt sem kabaré sem más jellegű előadás, hacsak az 1916. december 25-i karácsonyi ünnepi misén közreműködő Magyar Dalárda produkcióját nem említjük, akik Fritz Neumann erre az alkalomra írt misekompozícióját adták elő.47 A szilveszteri kabarét nem a magyar, hanem az osztrák barakkban tartották, mégis működött ez a formáció, igaz hamarosan beolvadt egy új kulturális vállalkozásba.

45

JPM Új és Legújabb kori O. Arató Jenő irathagyatéka (továbbiakban A. J. ih.) Napló 1916. augusztus 5-1917. július 17. 129. 46 Uo. 292-293. 47 Uo. 299.

- 43 -

Ugyanis érdekes eseménye az új, 1917-es esztendőnek, hogy január 15 én megalakult a Magyar Ének és Zeneegylet Bosnyákovits főhadnagy vezetésével a Kabaré, a Magyar Dalárda és a Hintós-féle cigánybanda összevonásával. Célja a hadifoglyok szórakoztatása kabaré, színielőadások és hangversenyek rendezésével. Az új egyesület elnöke Michnay Béla százados volt, míg a színi ügyek vezetését Bosnyákovits főhadnagy vállalta ismét 48. Nem sokkal ezt követően, január 28-án be is mutatkozott az új egyesület főleg zenés és táncos darabokkal: Így hallható volt Wagner: Tännhauser c. operájából több részlet is, majd Neumann dalokat és vonósnégyes darabokat játszottak Beethoven és Bocherini műveiből válogatva. Végül a „Színházi ügynökség” c. zenés-táncos bohózatot mutatták be.49 Az egyesület legközelebbi műsora már farsang idején volt látható. A február 18-án Farsangvasárnap előadott műsor ismét a zenés produktumokra fektette a hangsúlyt, operaáriákkal, kórussal, zenekari darabokkal, ének-duettekkel, de néhány úgynevezett magyar jelenet is színre került, s befejezésként egy német bohózatot játszottak el „Die Börse vor Gericht” címmel.50 Két nap múlva, húshagyókedden, az osztrák barakkban folytatódott a farsangolás zenés, műsoros táncestély megtartásával, amelynek fő attrakciója a jelmezes felvonulás és az éjféli tombolán kívül a „Sterben ist der schönste Tod” c.51 operaparódia előadása volt. Maga Arató a hajnalig tartó mulatság után kissé ironikusan jegyezte le naplójában: „Mikor reggel négy órakor hazaindulok barakkunkba lefeküdni, megállapítom magamban: sosem hittem volna, hogy Habarovszkban ilyen jól fogok mulatni…”52Az újabb műsoros estre közel egy hónapot követően került sor a Magyar Ének és Zeneegyesület rendezésében március 18-án. A kabaré-estélynek hirdetett esti előadáson egy 14 tagú közös osztrák-magyar zenekar egy Mozart menüettet és Grieg: Peer Gynt szvitjéből Aase halála c. tételt játszotta el, majd a tisztek közül Brandl kuplékat adott elő, Bosnyákovits főhadnagy dalokat énekelt, Grahovács pedig táncolt, míg ezt a blokkot Magyar Dalárda zárta a Hunyadi László c. operából a Bordal eléneklésével. Ezt követően az osztrákok megismételték a húshagyó kedden sikert aratott operaparódiájukat, amit dr. Horvát István egyfelvonásos vígjátéka a „Lulu” követett. Végül, ismét a magyarok előadásában, egy két-felvonásos zenés pantomim zárta az estet „Az apacs” címmel. S talán nem érdektelen, ha idézzük a rendezvényről Arató benyomásait, mert kicsit a „kulisszák” mögé is pillanthatunk: „Persze míg egy ilyen előadásig eljutunk, tömérdek próba, még több összeveszés, megsértődés zajlik le, legtöbbször apró hiúsági kérdések miatt; próbák közben mindenki fogadkozik: ez lesz a legutolsó előadás, melyen közreműködik, de hát aztán meg van a siker, felvetődik egy újabb hangverseny, vagy kabaréestély gondolata, s a fogadkozó urak szépen elfelejtik dühös fogadkozásaikat…”53

48

Uo. 324. Uo. 326-327. A bohózatban Bosnyákovits, Polán, Bolla, Strbik, Zoltán, Kőnig, Grahovács, Kőszeghy és Sándor fogoly tisztek szerepeltek. 50 Uo. 333. „A tárca a bíróság előtt” 51 „Meghalni a legszebb halál” 52 Uo. 334. 53 Uo. 345-346. 49

- 44 -

Ezt a műsoros estet újabb zenekari és énekes előadások, koncertek követték54 közel két hónapig, mígnem sor került az első önálló színházi előadásra is 1917. május 5-én. Érdekessége ennek az előadásnak, hogy egy közben Nikolszkba átvezényelt tiszttársuk, dr. Salgó Károly zászlós négyfelvonásos színdarabját adták elő „A két lelkű ember” címmel, amelynek próbái már március 28-án elkezdődtek. Újabb érdekesség, hogy ebben a darabban maga Arató Jenő is bemutatkozott dr. Weisz szerepében.55 Arató szerint „A darab elég gyenge csinálmány, meglátszik, hogy teljesen kezdő ember munkája, március 28-án kezdjük tanulni, minden másod-harmadnap próbálunk, s elég tisztességes előadást produkáltunk. Nékem az első és a negyedik felvonásban van nagyobb szerepem.” A naplóíró megemlékezett egy osztrák előadásról is, a május 14-én eljátszott „A szökevény” c. darabról56, majd a május 21-én este lezajlott második önálló magyar színielőadásról is készített feljegyzést: Ezen az estén egy a 18. és 19. század fordulójának egyik klasszikus színpadi szerzőjének Kotzebue-nak „Zűrzavar” c. öt-felvonásos vígjátékát láthatták a hadifoglyok, Rumpeltesz Mátyás magyar fordításában.57 Egy hónapot kellett várni az újabb magyar produkcióra, mely, mint később kiderült a Magyar Ének és Zeneegylet utolsó ilyen jellegű előadása volt. A június 21-én este megtartott színielőadáson Schnitzler: „Anatol” c. művéből a „Búcsúvacsora” és a „Kérdés a sorshoz” c. jeleneteket, valamint Salten a „Túlsó parton” c. ciklusából „Az erkölcsi erő” c. egyfelvonásosát láthatták a hadifoglyok.58 Igaz volt még egy próbálkozás, de nem a fogoly tisztek, hanem a dincsikek, azaz a legénység soraiból, akik július elsején nem kis meglepetésre Molière egyik darabját a „Dandin Györgyöt” mutatták be. Ennek a produkciónak nem volt különösebb visszhangja, maga Arató is csak ennyit jegyzett be naplójába: „Sokat mulattunk a jámbor embereken, kik nem adják alább Molièrenél.”59 Két hét elteltével pedig az eddig húzódó válság és sok belső ellentét, amely a színjátszók munkáját is hátráltatta, tovább fokozódott azzal, hogy Aratóék 730-as tábora foglyainak egy részét a szomszédos 724-es barakkba költöztették. Nagyobb baj volt, hogy egy különítmény a szpaszkojei fogolytáborba kérte magát, s vinni akarták magukkal a Magyar Ének és Zeneegylet vagyonának jó részét is. Ami azt is jelentette, hogy az itt maradottak sokkal szegényebb hangszer, kotta és jelmeztárral rendelkeztek volna. Heves viták, állandó feszültségek, jellemezték ekkor a 730-as barakkot, mely zűrzavaros állapotokat az osztrák barakk parancsnoka, Patscheider is igyekezett szítani, hogy táboruk kulturális 54

Uo. 367-368., 377-378., 380. A negyven fős Magyar Legénységi Katonazenekar április 7-én, Nagyszombaton adott koncertet, amit a városban is megismételtek. A következő napon pedig Neumann zenekara játszott, s április 27-én Aratóék C. szobájában bált is rendeztek. Április 29-én pedig a Magyar Ének és Zeneegylet tartott koncertet Bhrams, Grieg, Schubert, Gounod és Bach műveiből. 55 Uo. 387-388. A darab szereposztása: Hévei ügyész: Nagy Győző, Héveiné: Rónai Géza, Dr. Weisz: Neusiedler (Arató) Jenő, Barna rendőrfőkapitány: Kőnig Emőd, Bazsó: Udvardi Tibor, Máli: Strbik László, Korcsmáros: Rolfeisz Bernát, Pista szolga: Kemenczey János, Szobalány: Jakubik Alajos, Rendőrök: Falcsik Álmos, Payer István, Lányok: Kudlicska Sándor, Fenyő Mihály és Gerőfi László. 56 Uo. 397. 57 Uo. 399. E darabban az alábbi katonatisztek szerepeltek: Strbik László, Kudlicska Sándor, Stéger Ferenc, Rolfesz Bernát, Nagy Győző, Udvardy Tibor, Kőnig Emőd, és Kemenczey János. 58 Uo. 427-428. 59 Uo. 436.

- 45 -

élete így megelőzhesse az eddig nagyon elismert magyarokat. Arató hosszasan részletezi ezeket az állapotokat, s végül megjegyezte: „Förtelmes, egyenesen förtelmes most a táborban az élet…”60Végül is pár nap elteltével egyesség született a „szakadár” szpaszkojeiekkel, akik pár kotta, némi készpénz és két hegedűért cserébe nem követeltek mást az egyesülettől. Akik megmaradt tagjai viszont az új táborba költözéssel és berendezkedéssel voltak elfoglalva. Az eddigi családok, közösségek felbomlottak, s idő kellett ahhoz, hogy ismét közösen tudjanak a táborlakók egy célért lelkesedni, együtt gondolkodni, s rendezvényeket tartani. Közel kéthónapos hallgatás után a magyar barakk iparos legénysége törte meg a csendet azzal, hogy augusztus 12-én a tábor ún. Konger-féle házának nagy termében (később itt állandósulnak a magyar, a német és az osztrák előadások is) előadták a „Tatárjárás” c. operettet. A Kalmár Jenő betanításával és rendezésében előadott darabnak nagy sikere volt, melyről Arató a következőket jegyezte le: Az előadás a körülményekhez képest elég jó – nagy sikerük van a tenyeres-talpas, basszus hangú „hölgyeknek” – a díszletek igen csinosak, a zene kitűnő, öröm s élvezet hallgatni a pompás katonabandát. A németek tömegesen nézik végig az előadást, pompásan mulatnak, tetszik nekik a darab is, s az előadás is.” 61 Ez a siker azonban egyelőre nem lendítette ki passzív állapotából a Magyar Ének és Zeneegyletet. Eközben augusztus elején a német hadifogoly tiszteknek 12 tagú színházegyesületük alakult, akik két vígjátékkal mutatkoztak be, Bernstein: „Blau” és Thoma: „Lottchens Geburstag” c. darabjaival. Az osztrák „sógoroknak” is alakult egy színtársulatuk, „csak a habarovszki Magyar Ének és Zeneegyesület hallgat mélyen” jegyezte meg keserűen Arató Jenő.62 Végül is erre is sor került augusztus 29-én, mégpedig Bosnyákovits főhadnagynak köszönhetően, aki az egyesületet ért veszteségeket is felsorolta63, majd kezdeményezte, hogy az egyesület változtasson nevet, a régi célok megtartásával. Így jött létre a Magyar Műkedvelő Társaság, de már a dalárda és a zenekar nélkül. A zenekar egyébként egyesült az osztrákokkal, megalakítva az Osztrák-Magyar Zenekart. Az új társaság ügyvezető titkára Nagy Győző lett, s a munkáját segítő választmányba Arató Jenőt is beválasztották.64 A Magyar Műkedvelő Társaság bemutatkozására is sor került szeptember 22-én a Konger-féle Házban, ahol kisebb darabokat mutattak be: Így Gábor Andor dialógusát, „Tetszik a blúzom?” címmel, majd a már játszott egyfelvonásos vígjátékot a „Lulut” játszották, melyet a „Kis tehetség” c. szintén egyfelvonásos vígjáték követett, végül a „Művészi körút után” c. monológ zárta az estet, melyről Arató igen lehangoló értékelést jegyzett le: „Az előadás, melyet Zátony Kálmán rendez, nagyon gyengén sikerül: a műsor is gyenge, a színészek sem valami jók, publikum alig van. A szánalmas sikertelenség legfőbb okozója a 60

Uo. 452-454. JPM Új és legújabbkori O. A.J. ih. Napló 1917. július 18-1918. április 17. 39-40. 62 Uo. 35. 63 Uo. 60. A Nikolszkba és Spaszkojéba távozottak között sok szervező és színész is volt, mint Alföldi Károly, Kalix Béla, Rumpeltesz Mátyás, Zoltán Vilmos, Kudlicska Sándor, Kőnig Emőd, Bolla József, Stéger Ferenc, Neményi Béla, Fritz Neumann, Szuszics Döme, és Digon Viktor. 64 Uo. 60-61. 61

- 46 -

Habarovszki Magyar Műkedvelő Társaság kebelében dúló egyenetlenség…Igaz, hogy a hallgatóság távolmaradásában a magas helyáraknak is része van. Míg a 724-es táborban egy belépőjegy legfeljebb tíz-tizenöt kopekbe került, addig ebben a táborban egy jegy ára, harminc, negyven, sőt ötven kopekbe is belekerül és ezeket a jegyárakat nem igen bírják üres zsebeink; mostanában zajlott le például az Osztrák-Magyar Zenekar büfés hangversenye, meg az osztrák Teaterverein színielőadása, egyikre sem tudtam elmenni a magas helyárak miatt.”65 A lehangoló szereplés, mondhatni bukást követően Zátony Kálmán dühöngve kilép az egyesületből, majd maga Bosnyákovits főhadnagy is, ezzel az új formáció már csak névleg létezett. Ebben a helyzetben a megoldást egy váratlan esemény hozta meg, ugyanis felszámolták a szpaszkojei hadifogolytábort, s így az egykori „szakadárok” egy része is visszakerült Habarovszkba október elején. Illetve sokan jöttek olyanok, akikre igen nagy hatást gyakoroltak az ottani jobb és rendezettebb körülmények. Az egyik ilyen hadifogoly társával, Sándy Róberttel Arató is sokat beszélgetett, s ekkor derült ki, hogy az egykori táborban könyvtáruk, zenekaruk, kaszinójuk, sőt színházuk is volt. 66 Valószínű az újonnan érkezettek igényei is szerepet játszottak abban, hogy a kudarc után ismét közgyűlést tartott a Magyar Műkedvelő társaság október 20-án. S ezen egy új testület létrehozását határozták el, új vezetőséggel, a Magyar Színház és Zeneegyesület megalakulását. S ez az új formáció új életet lehelt a kezdeti zavarok ellenére a hadifoglyok eddig pangó kulturális életébe is, attól függetlenül, hogy a szpaszkojeiek megőrizték függetlenségüket, s nem egyesültek az új formációval. A habarovszki Magyar Színház és Zeneegyesület és más próbálkozások Kezdetben nem sokat hallatott magáról az új színházegyesület, s helyettük a tisztiszolgák színtársulata újabb produktumát láthatták a 730-as tábor hadifoglyai november 19én. Kalmár Jenő színész, tisztiszolga rendezésében és főszereplésével Bayerlein: „Takarodó” c. darabját adták elő, mely produkcióról Arató is jó véleménnyel volt. 67 Még novemberben történt egy esemény, amely érzékenyen érintette a habarovszki hadifogoly színjátszókat. Ugyanis Bosnyákovits főhadnagy, aki, mint láttuk több kulturális vállalkozásnak, s konkrétan a színészetnek is komoly szervezője és támogatója volt, többedmagával a nikolszki táborba távozott november 25-én. A Magyar Színház és Zeneegyesület ezen a napon első önálló műsorával búcsúzott az agilis főhadnagytól, aki maga rendezte a műsort, de már nem vehetett rajta részt. Az egész estét betöltő előadás javarészt szólószámokból, ének-dalbetétekből, szavalatokból és monológokból állt, míg a búcsúest utolsó, tizenegyedik műsorszámaként Harsányi Zsolt: „Isten veled Hunyadi” c. egyfelvonásos vígjátékát játszotta el a társulat.68 Közben, ugyanerre a napra, az egyesület tudta nélkül 65

Uo. 99-101. Uo. 133. 67 Uo. 213-214. 68 Uo. 226. A búcsúest programja: 1. Nyitány, előadta az egyesületi zenekar, 2.Piros rózsa, (életkép), írta: Nagy Győző, előadták: Gutai József, Nagy Győző, Dreischock Mihály, Tonte Puky Elemér, Kemenczey János, 3. Dalok és versek, előadta Szilasi Győző, 4. A hős, Gábor Andor dialógusa, előadta: Nagy Győző, Pataky János, 5. The 3 Nigro Boys (A három néger fiú) Táncolták: Dreischock Mihály, Rolfesz Bernát, Halász László, 6. Az érzéki meg a nem érzéki nő, dialógus, előadta: Szilasi Győző, Nagy Győző, 7.Burmester dalok, hegedűn játszotta Hintós Lász66

- 47 -

Zátony Kálmán kabaré megtartására szánta el magát, nyilván személyi ellentétek miatt. Ez a próbálkozás, a „kontrakabaré” tervezete újabb viszályokat szított az egyesületben, és többször is hivatkoztak alapszabályukra, mely szerint a táborban csak a magyar egyesület szervezhet és rendezhet magyar előadásokat, mégis tovább folytak az ellenségeskedések. Ennek hatására, s a további konfliktusok megakadályozására új vezetőtestületet választottak a tagok (maga Arató is ekkor mondott le választmányi tagságáról). Az új elnöknek Kirchlechner János századost választották meg, de Arató szerint indulatos mentalitása miatt még csak jobban elmérgesíti a helyzetet.69 Időközben mégis csillapodtak valamelyest a kedélyek, amit elősegített, hogy a 274-es barakkba érkezett szpaszkojei és a skotovói színházegyletek egyesültek, s ezzel újabb magyar színtársulat jött létre Habarovszkban. Az újonnan alakult társulatnak Arató szerint gazdag díszlet, kellék és ruhatára volt, jó képességű hivatásos és amatőr színészekkel. Újdonság, hogy néhányan a táborból kijutva habarovszki színésznőkkel is találkoztak, némi kalandba keveredtek velük, viszont több női ruhát is sikerült szerezniük, s így bővült a társulat ruhatára. Hetente három-négy előadást tartottak, de a következő évtől már a napi előadások bevezetését fontolgatták.70 Lendületüket jelzi, hogy Habarovszkban elsőként „Deszka” címmel színházi újságot is megjelentettek. Közben Aratóék barakkjában is hallattak magukról a színész egyesület tagjai egy újabb kabaré előadással, igaz a „szokásos” vitatkozások most sem maradtak el. A december 5-én este lezajlott kabaréműsorban ismét magánszámokat játszottak, egy helyi fogolytársuk, Krisztinkovich Pál: „Vőlegényem a hadifogoly” c, egyfelvonásos vígjátékának kivételével.71 Arató megjegyzése szerint: „Az előadás nagyon gyengén sikerült, egyedül Zátony kínai száma jó – komoly művészi produkció ez a szám – a többi számról beszélni sem érdemes.” A gyengére sikeredett produkció után három nappal a Magyar Színház és Zeneegyesület viharos hangulatú közgyűlést tartott, melyen elfogadták az új alapszabályokat is, de a kedélyek nem csillapodtak: „Régi jogászgyűlési emlékeim támadnak fel a közgyűlésen: olyan hevesen támadnak egymás ellen a pártok és akkora ordítozást csapnak, mint valamikor mi a pécsi joglíceum öreg falai között.” Jegyezte meg rezignáltan Arató Jenő.72 Ennek ellenére

ló, zongorán kísért Békefi Ernő, 8. Két Bosnyákovits dal (Levél a fogságból, Ősz, ősz), énekelte Geday Imre, zongorán kísért Békefi Ernő, 9. Modern táncok, előadták: Dreischock Mihály, Halász László, 10 Kuplék, énekelte Budai János, zongorán kísért Békefi Ernő, 11. Isten veled Hunyadi, Harsányi Zsolt egyfelvonásos vígjátéka, előadta: Hochfelder Ferenc, Nagy Győző, Halász László, 12. Záró-induló, játszotta az egyesületi zenekar. Konferált dr. Lévay Ferenc. 69 Uo. 234-235. 70 Uo. 242-243. 71 Uo. 243-244. A kabaréest műsora a következő volt: 1. Nyitány, előadta a táborzenekar, 2. Tengeri ütközet, Gábor Andor jelenete, előadta: Feszt Guidó, Grahovács József, Földes Lajos, Fenyő Mihály, 3. Jenci kisasszony nótái, előadta Czeglédy Jenő, 4. Falu végén kurta kocsma, Petőfi költeménye dramatizálva, előadta Zátony Kálmán, Kis István, Szerényi Géza, Hirth Gyula, Schőnheim Géza, Polgár József, Czeglédy Jenő, Vécsey Zoltán, a zenekíséretet Görgey József százados alkalmi cigánybandája adta, 6. Zénó kuplék, előadta Fodor Zénó, 7. Vőlegényem a hadifogoly, Krisztinkovich Pál egyfelvonásos vigjátéka, előadta Vécsey Zoltán, Schőnheim Géza, Fenyő Mihály, Feszt Guidó, Fodor Zénó, Goldstein Tibor, Róna István, Gál János, 8. Rákóczi Induló, előadta a táborzenekar. 72 Uo. 250.

- 48 -

a hónap, s egyben az év végére el tudta érni az egyesület, hogy önálló színháztermet avathattak a december 31-i szilveszteri kabaréesttel. Ugyanis, Aratót idézve: „Kirchlechner százados, az egyesület elnöke addig jár Hedblom nyakára, míg az egyesületnek megfelelő anyagot – vásznat, deszkákat stb. – ajándékoz, amelyből a konyha melletti üresen álló termet színházzá lehet átalakítani. Bárkány Jenő és Dubovay Marcell igen szépen és ízlésesen kifestik a termet, nagy állandó színpadot építenek, a teremben hátrafelé emelkedő padsorokat állítanak fel – szóval megszűnik az eddigi stokedli küldözgetés és cipelés – a színpadhoz több nagyon szép díszletet festenek; rá sem lehet ismerni az ízlésesen kifestett, kidíszített, lámpákkal, függönyökkel ellátott teremben a régi, kopár, dísztelen teremre.”73 Az este kilenckor kezdődő szilveszteri műsoruk Arató szerint is nagyon jól sikerült, s maga is játszott a „Betegsegélyezőben” c. vígjátékban.74 Az 1918-as év elején azonban nem ők, hanem ismét a legénység színtársulata lépett színpadra Blumenthal és Kadelburg: „Mozgófényképek” c. vígjátékával január 6-án, melyről Arató megjegyezte: „Az előadás nagyon jó, ötletes és gyorsan pergő – csodálatos, hogy Kalmár mit tud a dincsikekkel produkálni.”75 A hónap végén azonban összeült a Magyar Színház és Zeneegyesület közgyűlése, újból viharos jelenetekkel, pártokra szakadásokkal, melynek a vége ez lett, hogy megbuktatták a régi vezetőséget. Az új tisztikar vezetője hosszas viták után Durmann József százados lett. Arató ismét rezignáltan jegyezte le: „Tiszta komédia, amit a színház és a zeneegyesületben véghez visznek.”76 Ezért talán nem véletlen, hogy Arató, a másik, 724-es magyar barakk színjátszását is figyelemmel kísérte. A volt szpaszkojei, egyesült társulatnak már önálló színháza is volt a Konger-féle Házat átalakítva. Arató leírása szerint: „… a terem elé ízléses előcsarnokot építettek, magában a teremben hatalmas színpadot, két oldalt páholysort, aztán hátrafelé emelkedő széksorokat állítottak fel és az egész épületet

73

Uo. 291-292. Uo. A szilveszterest teljes programja: 1. Prológ, írta és előadta Nagy Győző, 2. Suppé: Nyitány a Költő és paraszt c. operából, előadta az egyesületi zenekar, 3. Egy bölcső mellett, drámai kép Nagy Győzőtől, előadták Nagy Győző, Szilasi Győző, Kemenczey János, Dubovay Marcell. 4. Huszár a mennyországban, Gárdonyi Géza költeményét elszavalta Vécsey Zoltán, 5. Betegsegélyezőben, Szőke szakáll tréfája, előadták: Strbik László, Székely József, Vécsey Zoltán, Dreischok Mihály, Pataky János, Kemenczey János, Neusiedler Jenő, 6. Habarovszki mesterzenészek, komikus szextett, előadták: Földes Ferenc, Jakubik Alajos, Preisz József, Meres Rezső, Rády Mihály, 7. Jönnek a japánok, nagy revü hat képben, előadták: Dreischock Mihály, Goldstein Tibor, Kemenczey János, Szegő Andor, Varga Béla, Hochfelder Ferenc, Székely József, Nagy Győző, Gutai József, Feuermann Albert, Kiss István, Vécsey Zoltán, Földes Lajos. 8. Kuplék, énekelte:Kmetty Antal, Durmann József százados zongorakíséretével, 9. Berger a bíróság előtt, jelenet, előadták: Hochfelder Ferenc, Pataky János, 10. PierotPierette, táncjelenet, előadták: Strbik László, Dreischock Mihály, 11. Szilveszter éjjelén, drámai kép Nagy Győzőtől, előadták: Nagy Győző, Strbik László, Szilasi Győző, Székely József, 12. Kuruc nóták, előadta a Tonté-Puky cigánybanda (prímás Görgey József huszárszázados), 13. Tingli-tangli, bohócjelenet, előadta Vég István, Rolfesz Bernát, Dreischock Mihály, Varga Béla, 14. Vendéglátás, Molnár Ferenc egyfelvonásos vígjátéka, előadták: Dreischock Mihály, Szilasi Győző, Strbik László, Vég István, Vécsey Zoltán, Gutai József,. Konferált: Földes Lajos és Szőgyi Árpád. Az előadást rendezte Kalmár Jenő. 75 Uo. 304-305. 76 Uo. 347. 74

- 49 -

művészi ízléssel dekorálták. Az előcsarnokban nagy plakátok Jacoby Viktor operettjének, a Szibillnek bemutató előadását hirdetik, mely a napokban fog lezajlani.”77 Az egyesült társulathoz utólag csatlakozott még a razdolnoei volt tábor színházegyesülete is, így 40 színész, 35 zenész, technikai segédszemélyzet és három rendező alkotta a városban is elhíresült hadifogoly színészgárdát. A már említett „Szibill” színpadra állítása ezer rubelbe került, de ez az összeg egy héttel a bemutatás után már megtérülni látszott, ugyanis hatalmas siker, még az oroszok is feljönnek a városból, hogy láthassák. Ismét átadva a szót a naplóírónak, akit nagyon elbűvölt a Konger-féle ház társulatának játéka: „Még inkább meglep maga az előadás; a kiállítása, a díszletek, játék, becsületére válnának bármely komoly hazai színháznak, a színészek kitűnőek, érzik rajtuk, hogy nem afféle műkedvelők, kik esetről-esetre lépnek fel, hanem valóságos professzionisták, akik a színházban és a színháznak élnek. A címszerepet a társulat ezidőszerinti primadonnája Woschilda főhadnagy játssza; osztrák, aki nem tud magyarul, szerepeit szóról-szóra betanulja a neki ismeretlen magyar nyelven, gyakran kellemetlenül is érint idegenszerű kiejtése, de mint színésznő elsőrangú és legteljesebb mértékben illúziót keltő…, A női szereplők mellett nagyon jók a férfi színészek is: pompásan táncol Pozder zászlós a táncoskomikus (Poiret), szépen énekel Horváth hadnagy a bonvivánt (Petrov), jóízűen bolondozik Lőbl hadnagy a komikus (a fehérruhás lányok vezetője). Az előadás sikerében igen nagy része van a pompás zenekarnak, melyet Kálix Béla hadapródjelölt temperamentumosan dirigál.”78 Persze mindezek után keserűen jegyezte meg, hogy saját barakkjában még mindig az ellenségeskedés feszíti szét az erőket. Pedig most már szinte mindegyik barakkban létezik színház. A mellettük fekvő 730 IV-es barakkban is elhatározták, orosz engedéllyel, hogy február végén a volt katonai színház épületét átalakíthassák.79 1918 márciusában aztán ismét hallat magáról a Magyar Színház és Zeneegyesület. Először Zátony Kálmán (aki civilben a bp.-i Vígszínház művésze) tartott előadást március 2án a színészet és színház szerepéről.80 Majd egy hét múlva a társulat Lengyel Menyhért: „Tájfun” c. darabját adta elő, Arató szerint közepes produktummal. 81 Majd, éppen a nemzeti ünnepen, március 15-én a legénységi társulat is színre lépett a „Gül baba” c. közkedvelt operettel, melyhez az egyesület zenekara szolgáltatta a zenei kíséretet.82 A többi barakkban is híre ment a jól sikerült előadásnak, amire, pontosabban az egymás közti rivalizálás eredményeként az osztrák barakk színtársulata a „Gésák” c. operett bemutatásával válaszolt. Aratónak is sikerült egy kis „fogolycserés” manőverrel többedmagával be-

77

Uo. 356-357. Uo. 379-380. 79 Uo. 421-422. 80 Uo. 429. 81 Uo. 438-439. „Tokerámót Zátony Kálmán játssza és bravúros alakítást produkál a szerepben; el kell ismerni, hogy amilyen kellemetlen és antipatikus ember Zátony, ép oly kitűnő színész – minden szaván, mozdulatán megérzik a Vígszínház iskolája. Tokerámó barátnőjének szerepét Schőnheim Géza játssza meglehetős ügyesen, a többi szereplők Hrivnyák, Glázner, Pataky, Goldstein, Fesztz, Czeglédy, Kuzma, Kis, Székely Izsó, Székely József, Feuermann, Szerényi, Koller, Szilasi, Kalsz, Földes, Szegő közepesek. A darabot Zátony rendezi.” 82 Uo. 450. 78

- 50 -

jutni az osztrákok színházába, s nagyon jó véleménnyel volt az ott látottakról. 83 A következő hónapban is bővelkedtek a hadifoglyok színházi eseményekben, látványosságokban, de, mint ez utólag elmondható, a Magyar Színház és Zeneegyesület, s a legénységi társulat többet már nem hallatott magáról. Ugyanis a hadifogság körülményei 1918 áprilisában kezdtek megváltozni, mivel a Breszt-litovszki békeszerződés értelmében a hadifoglyok hazaszállítását kellet megszervezni.84 Ennek híre természetesen Habarovszkban is elterjedt, s ezért minden barakklakó a hazautazás lázas reményében élte meg ezt az időszakot. Az őrök is engedékenyebbek voltak, többször kimehettek a városba, s míg elszállításukra várakoztak a színjátszás is különös jelentőséget kapott: Az utolsó együtt töltött napok, s egymás búcsúztatása adott ezeknek a napoknak szinte eufórikus hangulatot. Az áprilisi, reménykeltő várakozásban a színjátszás, mintegy hattyúdalként volt jelen a hadifogoly hétköznapokban. Különösen jó példa erre 730. IV-es barakkban április 5-én este megtartott „Tatárjárás” c. operett ismételt eljátszása. Mely produkcióról Arató is csak annyit jegyzett meg, hogy a díszletek és a jelmezek ragyogóak, de a színészek szinte kivétel nélkül gyengék voltak. Mégis az adott ennek az előadásnak különös jelleget, hogy a második felvonás csatajelenetének hű ábrázolására a helyi orosz őrség szolgáltatta a statisztériát. Azonban a padláson elbújtatott „milicek” Arató szavaival élve „olyan veszekedett lövöldözést csaptak, hogy valóságos ütközetnek is beillene, a végén alig lehet őket elhallgattatni.”85 A következő nap az osztrákok is egy operettel, Millöcker: „Blitzmädel” c. zeneművével rukkoltak elő. A kitűnő előadáson már külön engedély nélkül, magyar, osztrák és német hadifoglyok közösen is részt vehettek, mely elhangzását követően Huber vezérkari alezredes az osztrák és a magyar tisztek nevében búcsúztatta el a két nap múlva elsőként a tábort elhagyó német bajtársakat. A következő napon, április 7-én szintén ennek a búcsúnak jegyében tartották meg a Konger-féle Házban a „Gésák” egyben utolsó habarovszki előadását. Ezen is ott voltak a német hadifoglyok, zsebükben az utazási paranccsal, s a többiekre is átterjedt a jó hangulatuk, a naplót idézve: ”Előadás után a legénységi katonazenekar hangversenyez. Sugároznak az arcok, vidáman ölelkezve búcsúzkodnak az ismerősök, szinte mámorosak vagyunk valamennyien a boldogságtól: a németek holnap mennek, pár nap múlva indulunk mi is.”86 S ez végül április 17-én következett be, mikor a magyar hadifoglyok is elhagyhatták a habarovszki tábort. S ebben a végtelen nagy örömben még nem sejthette senki közülük, hogy remélt szabadságuk helyett újabb két éves, de most már sokkal rosszabb körülmények közötti fogság vár rájuk. Az Oroszországban dúló polgárháború okozta anarchiában a hadifoglyok ügye is megrekedt, sokszor kiszolgáltatva azokat a kozákok, a cseh légió kegyetlenkedéseinek, s az egymással szembenálló fehér és vörös hatalomnak. Ezért Ara83

Uo. 490-493. „Pompás előadásban megy a Gésák; a kiállítás, ruhák, díszletek gyönyörűek, a színészek, színésznők elsőrangúak, a primadonna Schubert hadnagy annyira nőies, hogy egy pillanatra nem jut eszünkbe, hogy férfit látunk magunk előtt. A zenét a legénységi katonazenekar szolgáltatja, a pompás muzsika csak még jobban emeli az előadás sikerét.” 84 Márfi Attila: Hadifogoly hétköznapok Arató Jenő pécsi táblabíró naplója nyomán. I.m. 66. 85 JPM Új és Legújabb Kori O. A. J. ih. Napló 1917. július 18-1918. április 17. 516. 86 Uo. 529.

- 51 -

tó és szerencsétlen bajtársai még kétszer „körbeutazták” Szibériát, különböző elosztó és gyűjtőtáborokban rostokolva, mint Szamara, Petropavlovszk és Nikolszk. Ezekben a táborokban már közel sem tudtak olyan körülményeket teremteni, mint Habarovszkban. Pedig Nikolszkban a reményvesztett, fizikailag és idegileg is teljesen legyengült hadifoglyokba igyekeztek lelket önteni az amerikai Y. M. C. A. szervezet tagjai, akik a gazdátlan barakkokat átvették és szervezték a végleges hazatérést is.87 Ezért tábori zenekart és színházat is működtettek 1920 elején. A tábori színház pl. a „Takarodó”, „Cigány”, „Nebántsvirág”, „Gül Baba”, „Tolvaj”, „Limonádé ezredes” és a „János vitéz” eljátszásával próbálta meg felrázni a hitehagyott hadifoglyokat. Valamelyest változtak a körülmények, jobb lett az ellátásuk is, de már mindenkit csak a hazajutás érdekelt. Végül ennek is eljött az ideje Arató Jenő számára is ,akinek még némi cselre is szüksége volt, hogy fellopózhasson 1920 októberében egy Vlagyivosztokban veszteglő és hadifoglyokat szállító francia hajóra. Viszontagságos hajóutat követően szentestére érkezett Budapestre, s vissza Pécsre már csak 1921. január elején juthatott, mert a város akkor még szerb megszállás alatt állt.88 Ismertetésünk végére érve újból fel kell hívni a figyelmet az itt idézett és felhasznált naplójegyzetek egyedi, színház és kultúrtörténeti értékeire. A már hivatkozott szakirodalom nem ismer ilyen részletességű közléseket egyetlenegy általuk ismert esetben sem. S valószínű a nem „szakértő” érdeklődőt is meglepi ez az összetett és rendkívüli körülmények között létrejött értékrend. S ha a többi naplókötetet tekintjük, elmondható, ugyanilyen részletességgel, sajátságos, egyedi szemszögből jegyezte le a naplóíró kora és városa társadalmi-, politikai és kulturális eseményeit. Megteremtve ezzel azt a lehetőséget, hogy a korszak primer és eddig ismert forrásai mellett, ezeket a kordokumentumokat is figyelembe vehessük. Megtisztelő számomra, hogy erre a jeles egyéniségre és az általa teremtett és megőrzött forrásokra a figyelmet felhívhattam.

87 88

JPM Új és Legújabb Kori O. A. J. ih. Arató Jenő: Életem . önéletrajza 158. Márfi Attila: Hadifogoly hétköznapok Arató Jenő pécsi táblabíró naplója nyomán. I.m. 77.

- 52 -

Forrás: Janus Pannonius Múzeum Új- és Legújabb kori Történeti Osztály archív fotográfia gyűjteményéből - 53 -

Forrás: Janus Pannonius Múzeum Új- és Legújabb kori Történeti Osztály archív fotográfia gyűjteményéből

- 54 -

IRODALOMAJÁNLÓ Király M. Jutka (szerk.) 2014 Vágyakozás a lövészárokból. Lendva Márfi Attila 2003 Hadifogoly hétköznapok Arató Jenő pécsi táblabíró naplója nyomán. In: Romváry Ferenc (szerk.) Pécsi Szemle 2003. tél, Pécs, 63. A Nagy Háború írásban és képben. http://nagyhaboru.blog.hu/ Petercsák Tivadar 1994 A képes levelezőlap története. Miskolc A Pécsi Egyházmegye és az I. világháború - kiállítási katalógus 2015 Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Pécsi Egyháztörténeti Intézete, Pécs Sallay Gergely 2014 A Nagy Háború, 1914 – 1918. Kézzelfogható hadtörténelem. Zrínyi Kiadó, Budapest Sipos Tünde (szerk.) 2006 Elődeink öröksége képekben. L'Harmattan Kiadó - Magyar Egyesületek Sövetsége PTE Kulturális Antropológia Tanszék, Budapest – Pécs - Pélmonostor

- 55 -