A nyaram értetek és veletek

2012. Szeptember - XVII. évfolyam 3. (130.) szám

TA R TA L O M „Jézus pedagógiája a példabeszédei tükrében” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 Szent Cecília Mise . . . . . . . . . . . . . .4 Találkozás Algyõn . . . . . . . . . . . . . .5 Bejártuk Sopront és környékét . . .6-7 A mosoly értéke . . . . . . . . . . . . . . . .8 Ha nyár, akkor karitásztábor . . . . .9 Ablakunkban a Kékes-tetõ . . . . . .10 Cserkész táborok . . . . . . . . . . . . . .11 Let’s Bridge! – Váljunk hidakká! . .12 Szent Mónika találkozók . . . . . . .13 A feltámadási kereszt fogadása . .14 A szárnyaskereszt hídjai . . . . .14-15 Anyakönyvi hírek . . . . . . . . . . . . .15 Szalay József fõkapitány . . . . . . . .16

A nyaram értetek és veletek Nem mondhatom, hogy nyugodt és unalmas nyaram volt. Mivel a nyaramat a személyes kapcsolatépítés és beszélgetés jellemezte. A kora-nyári svédországi misszió, a délvidéki biblia napok vezetése és a nyugat-európai útjaim elõtt már tudtam, változatos élményekben lesz részem. Igen különös volt az a két-három hittantábor, amikor végre személyesen is megismerhettem hittanosaimat és válthattam néhány szót velük. A legnagyobb örömem azonban az volt, hogy mindhárom csoporttal, a cserkészekkel, a plébániai nyaralás résztvevõivel és a Katona Nándor Közösség nagycsaládjaival is tölthettem egyegy szûk hetet.

Szigeti Györgyné: Minden gyermekért Ha elpilledve kezed öledbe ejted, leülsz egy parkban, a gyermekzsivajban tedd össze kezed, vedd észre a mai gyermeket! Az elesettet, a nagyon szomorút, a csellengõt és az elkallódót, a kulcsosat, a szülõkre várót, az éheset, a vásott cipõjût, a félrehúzódót, a könnyes szemût, a bandázót és a verekedõt, a kis hõsködõ zsarolót, a labdán, hintán civódót, az önfejû bíráskodót, a felnõttekkel vitatkozót. S ahogy nézed õket, tudnod kell, hogy maguktól õk sosem indulnak el, mert a szabadosság erõs kötelékét felelõtlen felnõttek szõtték.

Szerencsére a hittanos gyerekek is megosztották velem növekvõ életük aggodalmait, családjaik gondjait, néhányan még terveikbe, vágyaikba is beavattak, ezért ezt a bizalmat is hálásan köszönöm minden hittanosomnak. Egy kis idõre Bajorországban távol voltam tõletek, de nem az ottani híveimtõl, akiket több mint 25 éve rendszeresen látogatok és már nagyon vártak. Voltam betegeknél elsõ pénteken, celebráltam búcsúi misét, vezettem gyalogos zarándoklatot és temettem köztiszteletben álló férfiakat és ártatlan csecsemõt, adtam fel betegek kenetét kórházban, imádkoztam családdal a meghalt nagymama ágyánál az elszállítás elõtt. Ugyanis 25 év után már ott is, ha nyári szabadságon vannak a német papok, azt mondják, hívjátok a magyar papot, az biztosan megold mindent. Isten segítségével eddig még minden sikerült is. Igen nagy élmény volt, amikor Mons. Konrad Schmidleitner ny. plébánossal meglátogattuk Tapolca mellett Hegyesden az erdõben táborozó cserkészcsapatot. (folytatás a következõ oldalon)

Mégis tedd össze öregedõ kezed, kiálts mindegyikért, ha nem is a gyermeked! Kiáltsunk együtt, zörgessük a kaput, értük esdekelve, Te, a Legfõbb Pásztor, hajolj le érettük, tereld õket egybe.

2 Számomra nagy élmény volt közelrõl látni a cserkészvezetõk átgondolt heti programját, a tábor gondosan megtervezett felépítését, a természet-közeli életre és a közösségi szellemre való nevelést, játékkal és hittel. Amikor Bajorországban megmutattam a táborban készült képeket, fájdalmas irigység fogta el a régi ismerõseimet, hogy ilyen ifjúsági munka náluk nincs a környékbeli plébániákon.

A soproni kirándulás változatos programja, amely közben jócskán adódtak váratlan események is, nemcsak szép közös élményekkel ajándékozott meg, hanem végre kötetlenül beszélgethettem azokkal, akikkel máskor csak néhány szót válthatok az idõ rövidsége miatt. A közös szentmisék pedig még azokat is gazdagították lelkileg, akik nem szoktak az efféle közös kiránduláshoz. Csodáltam a nagykorú keresztény csoportom energiáit, akik a hegyre menet legyõzték éveik súlyát és úrrá lettek meglazult izmaik gyengeségein. Persze Bécs, a Burg, a Graben, a Szent István Dóm is szép volt, de a sok gyaloglás a melegben azért megviselt

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t bennünket. Mindent összevetve azért kár lett volna kihagyni ezt a kirándulást.

A Katona Nándor Közösség szervezettsége mindig lenyûgöz, mert egyetlen nagycsaládot sem könnyû üzemeltetni, hát még 80 fõt egyben tartani, a pelenkázandó gyerektõl a kamaszig. Talán Dávid király korából többet tudtak meg a csoportban, mint lelkiségérõl. Remélem, annyit sikerült átadnom, hogy amikor még Jézus nélkül, háborúk és poligámia közepette tapogatóztak az emberek a fejlettebb etika után, amikor jórészt saját tragikus vétkeik beismerése szolgált a fejlõdés következõ lépcsõjeként, nem volt könnyû embernek és hívõnek maradni a vérengzések közepette. Azonban a legnagyobb elismerés ebben a táborban ért, amikor az egyik kisgyerek betopogott a szobámba és átadott egy kavicsot azzal, hogy „Ezt neked gyûjtöttem!”, azt gondoltam, talán mostanra elfogadtatok plébánosotoknak. Az, hogy a közbeesõ idõben szerkesztettem és írtam egy-egy könyvet, csak lábjegyzete ennek a történetnek. Az pedig, hogy sikerült egyik baráto-

2012. SZEPTEMBER

mat megválasztatni Leuvenben a 2014-es SNTS szegedi nemzetközi biblikus világkonferencia elnökének, valószínûleg isteni segítségnek tudható be. Jó hír, hogy fizetett a biztosító valamennyit az elrabolt HIFI hangosítóért, és kaptunk némi önkormányzati segítséget a közösségi ház fûtésének felújítására. Algyõn elindult a templom falának víztelenítése és talán az új plébánia átépítése is körvonalazódik.

Igen hálás vagyok az akolitusoknak, akik távollétemben helytálltak a plébánián, Mádi György atyának, aki helyettesített Algyõn és Szeged-Tarjánban is, valamint az alkalmi kisegítõknek, Gyulay Endre ny. püspöknek és Veréb László spirituálisnak. Isten kegyelmébõl túléltem a 24. Biblikus Konferenciát is, sõt a plébánián vendégül láthattam az elõadókat és a hallgatóságot. A vendégszeretetet, a marhapörköltet és a Lantos bort is igen díjazták.

Köszönöm barátságotokat, bizalmatokat és imáitokat, csak ezek segítségével építhetjük tovább Isten egyházát. Egy kis idõ és távol voltunk templomunktól, de most következik az az idõszak, amikor itt gyûlünk össze újra imádkozni, ünnepelni és Isten Igéjébõl tovább tanulni. DR. BENYIK GYÖRGY

2012. SZEPTEMBER

3

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

Jézus pedagógiája a példabeszédei tükrében

A Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) meghívására június 16-án Vajdaságba tett látogatást dr. Benyik György atya. Látogatása célja egy egész napra kiterjedõ biblikus elõadás megtartása volt, közben ismerkedett Nagykikinda katolikus híveivel és mindazokkal, akik Bánát és Bácska területérõl eljöttek, hogy együtt töltsék a napot és az atya által hozott szellemi javakkal táplálkozzanak. Ilyen jellegû látogatása már volt Bácska több városában több éven keresztül, de ezúttal a szervezõk egy olyan helyre hívták meg, ahol a magyar szó igen ritka, a katolikusok igen szerény anyagi körülmények között és bizony nagyon kis létszámban élnek. A maroknyi létszám mellett mégis éhezik a szép magyar szót és Isten hozzánk intézett üzenetét. Meglepõen nagy volt a jelenlevõk száma. Majdnem nyolcvanan vettek részt az egész napos programon. Törökbecse, Kisoroszi, Magyarcsernye, Óbecse, Bácsföldvár, Szabadka és Zenta is képviseltette magát a nagykikindaiak mellett a Biblia-napon. A nap témája: Jézus pedagógiája a példabeszédei tükrében. Az elsõ elõadás alatt Benyik atya megpróbált a biblikus fogalmak megvilágítása után rámutatni a példabeszédek céljára az Ószövetségben. Példaként hozta Ezekiel próféta könyvének egyes elemeit, majd Dávid király esetét, illetve Izajás könyvébõl is említett példákat. Elõadásá-

nak második része a hasonlat és parabola mûfajáról szólt. Itt is több példát említve, de már az Újszövetség világából mutatott rá a két mûfaj jellegére, tanító célzatú voltára. A délutáni elõadásban Jézus egyes példabeszédeinek értelmezésére került sor. Így az irgalmas szamaritánus, a tékozló fiú esete, vagy éppen a magvetõ története került új megvilágításba a hallgatóság számára. Nagykikindán ez volt a nyolcadik alkalom, amikor a bibliaszeretõ emberek találkoztak egész napos program keretében. A közös ebédet követõen Benyik atya a helyi plébánossal, Koncz Tibor atyával folytatott lelkipásztori megbeszéléseket, a nap végén pedig szentmisén adott hálát a résztvevõ közösség mindazért a sok kegyelemért, amit kapott a nap folyamán.

Egy helyi mûvésznõ egy festménnyel köszönte meg az atyának, hogy hajlandó volt számos elfoglaltsága mellett idõt és fáradtságot szánni egy maroknyi katolikus magyar ember lelki igényei kielégítésére. A Keresztény Értelmiségi Kör munkatársai is köszönik dr. Benyik György atyának, hogy eljött a szórványban élõ magyarság közé. B. GY. O.

Sík Sándor:

Az õsz dicsérete Fiatal arcnál, fiatal szemeknél Láttál-e szebbet a vén nap alatt? A lánynak mondja: Rózsafán születtél! És a világnak: Én megváltalak! De jár az év, és teljes lesz a rózsa, Tejes tavaszból tüzet szív a nyár: Gyermek apára, tengerek hajósra, Isten és ember férfiúra vár, Aki szeret, de nem hogy õt szeressék, És cselekszik, mert szent a kötelesség. De legzengõbb a lomb zenéje õszkor, Bimbó- s virágnál mézebb a gyümölcs, Elzúg a harc és elzajong a hõskor: Harcosnál, hõsnél emberebb a bölcs. Ó lombos erdõk õszi orgonája, Milyen teli-mély a te muzsikád Ezer sípod egyszerre intonálja Az emberlét ezernyi dallamát. Tavasz illata, nyarak szenvedelme S a tiszta tél kristály nyugalma benne. Ó emberélet édességes õsze, Te vagy az összhang és az árnyalat. A tavasz benned fanyarát legyõzte, Erdõtüzeket, aszályt a nyarak. Magára ismer benned mind a kettõ, S te mind a kettõt áldod, érleled. Piros nyaradnak nem volt lángja meddõ S magtalan nem lesz szép fehér teled Mert a szivárvány színei megérve Elsímúlnak ránctalan fehérbe.

4


Szent Cecília Mise Június 17-én két énekkar látogatott el hozzánk – a Dunaharaszti Szent Cecília kórus és Budapesti Szent Rita kórus –, hogy közösen mutassa be Charles Gounod Szent Cecília Miséjét. A szerzõrõl tudni kell, hogy 1839-ben, mint a Párizsi konzervatórium növendéke megkapta a Római nagydíjat, amelyrõl mindig is álmodott. Ennek köszönhetõen három évet tölthetett a római Villa Mediciben. Különösen az egyházi zene volt rá nagy hatással, fõleg Palestrina. Ettõl kezdve munkásságának fontos területe lett a vallás és az egyházi zene, sõt 1846 és 1849 között még papnak is tanult, de nem szentelték fel. Legtöbben tõle csak az Ave Maria-t ismerik, amit Bach C-dúr prelúdiumára írt. Az énekkar igen érdekes fennkölt érzelmekkel ajándékozta meg a 10 órai misére érkezõket. A mûvet Juhász Erika kísérte orgonán. A szólókat énekelték: Morvai Katalin, Fazekas Tamás, Homor Ferenc, vezényelt Besenyei Éva.

2012. SZEPTEMBER

kettet” kaptak a város polgármesterétõl. 2008-ban Bánky Tamás átadta az énekkar vezetését Fazekas Tamásnak, aki fiatalos lendülettel viszi tovább az énekkart a megkezdett úton.

Hallássérült fiatalok nyári tábora Szegeden

A Budapesti Szent Rita Kórus a VIII. kerületi Szent Rita plébánia templom vegyes kamarakórusa. 2005-ben alakult meg, a kórus karnagya Bessenyei Éva, aki a templom kántora is, másodkarnagya Juhász Erika, és számos tagjuk egyben a Budapest Városa Kórusának tagja. Egyaránt énekelnek a cappella kórusmûveket, oratorikus mûveket és gregorián énekeket is.

A gyermekek június 25-én, hétfõn délelõtt érkeztek meg Budapestrõl, ERDÕDI FERENC pomázi plébános atya vezetésével. Az Apor Vilmos Közösségi Házban szálltak meg. Hétfõ délután a szegedi hallássérült iskolát és kollégiumot látogattuk meg. Kedd délelõtt városnézést tartottunk, délután pedig a Vadasparkba látogattunk el. Szerdán Gyulára kirándultunk, ahol megnéztük a várat. Csütörtökön megtekintettük a Pick szalámigyárat és a Paprikamúzeumot, majd délután felfrissültünk az Anna fürdõben. Péntek délelõtt Erdõdi Ferenc atya celebrált szentmisét a Szent Gellért Templomban. Délután élményekben gazdagodva indultak vissza Budapestre. BACSA DÁVID a Budapesti Központi Papnevelõ Intézet II. éves papnövendéke

A Dunaharaszti Szent Cecília Énekkart 1991-ben az egyházközség kántora Mátrai Imre alapította. 1997ben fogadták Dunaharaszti testvérvárosának Altdorfnak kórusát, majd 1998-ban meghívásra, viszonozta a kórus a látogatást. 1999-tõl Bánky Tamás énektanár, karnagy vezette a kórust igen jó eredménnyel, tagjainak száma is háromszorosára növekedett. Az ország számtalan városában, sõt Erdélyben is vendégszerepeltek két alkalommal. 2006-ban „Arany pla-

A szegedi szereplés igen jól sikerült, és a lelki élményeket testivel is gyarapítottuk a Kõrösi Halászcsárdában. A városnézés és a Szegedi Dómban elénekelt néhány ének után kellemes fagyizással ért véget a jó hangulatú kirándulás. Reméljük, máskor is meglátogatnak minket és talán a mi énekkarunk is ellátogat Dunaharasztiba illetve Budapestre. DR. BENYIK GYÖRGY

Rónay György: Jelenlét Nézz föl az égre: ott van felhõk és csillagok közt. Pillants körül a földön: ott van fûben, virágban, állatok bámuló szemében, emberek arcán. Áss le a föld alá: csontokból és kövületekbõl szándékainak lábnyoma dereng feléd. Mindenütt láthatatlan. Mindenben látható.

2012. SZEPTEMBER


5

Találkozás – Algyõn Június 27-29-én volt az algyõi nyári napközis hittantábor, amelyet immár negyedik éve szervezünk meg. Sikerét jól jellemzi, hogy idén a részvevõk száma ismét emelkedett, több mint 50 algyõi és 20 szegedi hittanos gyermek jelentkezett a tábor programjaira, amit mindannyian nagyon vártunk. Az idei tábor mottója a találkozás volt, e téma köré csoportosítottuk a három nap programjait. Az elsõ napon azt jártuk körül, hogyan találkozunk mi az emberekkel, hogyan létesítünk kapcsolatokat, milyen illem szerint kell viselkedni iskolában, templomban, stb. Négy csapatot alkottunk, melyek mindegyike saját csoportvezetõje utasítása szerint dolgozta fel a nap témáját. A második napon bibliai történeteken keresztül azzal ismerkedtünk, hogyan találkozik Jézus az emberekkel. Ezek közül két történetet dramatizáltunk, és délután a templomban elõadtuk a nagyközönség elõtt is. A harmadik nap témája, hogyan találkozhatunk mi Jézussal. Az Egyház, a liturgia, a szentségek köré csoportosítottuk a foglalkozások tartalmát. A tábor lelki programjainak zárásaként Benyik atya által bemutatott közös szentmisén vettünk részt. A komolyabb elfoglaltságok mellett természetesen jutott bõ-

ven idõ szabad foglalkozásra is, fagyiztunk, aszfaltrajzversenyt rendeztünk, a fiúk fociztak, a lányok kézmûveskedtek. A harmadik nap délutánját a Borbála fürdõben töltöttük, ahol a gyermekek önfeledten pancsoltak, és igen szomorúan fogadták a hírt, hogy itt a tábor vége. Visszajelzéseik alapján úgy értékelem, hogy tartalmasan töltöttük el ezt a néhány napot, és a gyermekek jól érezték magukat. Ebben a sikerben sok ember segítsége és munkája van. Elsõsorban Herczeg József polgármester úrnak és az algyõi önkormányzatnak szeretnék köszönetet mondani, akik nagylelkû adománnyal támogatták a tábor létrejöttét. Isten áldását kérjük munkájukra! Köszönjük a Szeged-

Csanádi Egyházmegye által nyújtott pályázati támogatást. Külön köszönet Benyik atyának, Mádi atyának, a Szeged-Tarjánvárosi Plébánia három hitoktatójának, Szögi Ildikónak, Vígh Andreának és Zólyomi Norbertnek, hogy tevékenyen részt vettek a tábor programjainak szervezésében és lebonyolításában. KOVÁCSNÉ VERÉB MARIANN algyõi hitoktató (Átvéve A szeretet tanúi 2012/2. számából)

A tábor elsõ napján a gyerekekkel felköszöntöttük a 77 éves Mádi atyát.

6


2011. SZEPTEMBER

Bejártuk Sopront és környékét 2012. augusztus 6–11.

Az idén tizenharmadik alkalommal indult közösségünk plébániai nyaralásra. A templomban elmondott rövid imával indultunk a hosszú útra. Balatonakarattyán pihentünk meg a helyi strandon a 30 fok feletti hõségben. Elõször nagy hullámokat vetett az enyhe szél, de jól esett a vízben megmártózni. A Balaton északi partján, majd a 84-es úton haladva értünk Sopronba. A bõséges vacsora után a plébános atya kíséretében városnézésre indultunk. Kedden reggel szentmisére gyülekeztünk az alagsorban számunkra berendezett teremben. Az oltár egy íróasztal volt, de az útra hozott misézõ felszereléssel bensõséges misét celebrált Benyik György atya. A többi napon is szentmisével kezdtük a programot. A reggeli után busszal bementünk a városba. A Sopron Hotel elõl „az egyes vágányról” indult a városnézõ kisvonat, ahogy az induláskor beharangozták. Elindulás után magnós kísérõszöveggel mutatták be a várost. A Várkerületben, a szûk utcák

miatt nem tudtunk bejutni, azt megkerülve láthattuk a nevezetességeket. Többek között a Szent György templomot, a Szent Domokos templomot, a színház épületét, az Erzsébet kertet. Egy nagy fordulót tettünk a Lõverek felé a sportcsarnokig és a Lõver fürdõig. A nagy többség gyalogszerrel közelítette meg a Taródi várat. Ezt a folytonosan épülõ zegzugos építményt a köznyelv Bolond várnak titulálja. Néhányan gyalog bementünk a város központjába és megnéztük a soproni nevezetességeket: a Szent Domokos templomot gyönyörû szentélyével, az Orsolya templomot és teret, a Szent György templomot, a Fõ teret a Szentháromság szoborral és mûemlék házakkal. Különösen érdekes a középkori építésû Kecske templom, amely a belsõ kecske motívumú díszítéseirõl kapta a nevét. Délután utunk a Károly kilátóhoz vezetett. Gyalogos túrával értünk fel a 394 m-es Károly magaslatra, majd onnan felmentünk a 23 m magas kilátóra. Pompás panoráma nyílt a városra, a Fertõ tóra, a fertõrákosi dombokra, Nagycenkre, Kópházára és az Ausztriában fekvõ Schneeberg csúcsaira. Szerdán egész napos kirándulásra mentünk. Elõször Fertõdre, az Esterházy kastélyhoz értünk. A gyönyörû kovácsoltvas hármas kapun át bejutva egyénileg végigjártuk a díszudvart. Megcsodáltuk a virágágyásokat és a delfinnel játszó puttókkal díszített

szökõkutat. Ezután idegenvezetéssel megtekintettük a díszes kör alakú kápolnát, a különbözõ múzeumokból kölcsönbe kapott festményeket, a hercegi családhoz kapcsolódó kiállítási tárgyakat. Érdekes volt a díszterem a mennyezeti lovas freskóval, a zöld szalon a hercegi óragyûjteménnyel, a Mária Terézia szoba, a hálószoba, a zeneterem, a híres Esterházy Madonna kép másolatával. A család nyári ebédlõjében az „Õk is voltak gyerekek” festménykiállítást láthattuk, majd a hercegi hálószobát, a kínai falfestményeket, a zeneszalont a teázó kártyaasztallal. Végül a Sala Terrana fehér márványlapos, négy pillérrel osztott terme zárta a látogatható termek sorát. Érdekes volt, hogy a zeneszalonban Haydn zene szólt, egy másik teremben az egykori udvartartás életét bemutató életképet vetíttek tûzijátékkal, és az akkori Operaház tûzvészben pusztulását rekonstruálták. Délután a fertõrákosi program következett. Itt is városnézõ kisvonattal indultunk a nevezetességek megtekintésére: templom, középkori pellengér, volt püspöki kastély, egykori várfal maradványa és renovált parasztházak. Ezután hosszabb útra keltünk: a hansági nádasok mellett a Fertõ tóhoz érkeztünk, ahol sétahajózásra indultunk. A fedélzetrõl szép kilátás nyílt a tóra és a környezõ településekre. Áthaladtunk az országhatárt jelzõ bójákon is, majd egy ívet leírva megközelítettük az osztrák oldalon levõ Mörbisch-t (Fertõdmeggyes). Csütörtökön 10 óra körül érkeztünk Bécs belvárosába. Plébános atya vezetésével végigmentünk a Burg Gartenen (Kastélykert), megnéztük kívülrõl a Burg épületeit, majd a Hofburgban magyar nyelvû magnós vezetéssel néztük meg az udvari ezüsttárat, a Sissi Múzeumot és a császári lakosztályok kiállítását. Láttunk

2012. SZEPTEMBER

Habsburg és herendi étkészleteket, kelyheket, fényûzõ aranyozott ezüsttárgyakat. A Sissi Múzeumban megnéztük a „Mítosz és valóság” kiállítást, mely a császárné életét mutatja be, személyi használatú tárgyaival, portrék alapján elkészített öltözékeivel, saját verseivel, leveleivel, udvari szalonkocsijának másolatával. A kastélylátogatás után következett a Kärtnerstrasse-n és a Grabenen átsétálva a Szent István Katedrális megtekintése. Tornyának Zsolnay kerámiás tetõzete messzirõl látszik. Belépve az egyik mellékoltárnál a máriapócsi Szûzanya képe elõtt imádkoztunk és elénekeltük a „Boldogasszony Anyánk”-at. Ezután megnéztük a fõoltárt, a különleges boltozatot, több mellékoltárt. Ezután a Szent Péter templomba tértünk be, ami arról is nevezetes, hogy állandóan zeng az orgonaszó. Rövid sétával bejártuk Sissi rózsakertjét, megcsodálva a virágokat, majd tovább menve megnéztük a Burgtheatert (Várszínház) és a Városháza magas tornyos épületét a páncélos vitéz toronydísszel. Ezután visszafelé a soktornyú Parlament mellett haladtunk, egészen az Operaházig. Buszunkkal egy tiszteletkört tettünk a Schönbrunn kastély elõtt. A péntek reggeli szentmise után plébános atya elköszönt tõlünk, mi pedig Nagycenkre indultunk, a Széchenyiek birtokára. Elõször a nevezetes mozdonyparkot jártuk végig, majd továbbindultunk a Széchenyi


kastélyhoz. A fõépület 1971-73 között újjászületett és a Széchenyi István emlékmúzeum kapott benne helyet. A kastély elõtt szökõkút és barokk franciakert pompázik. Szemben a mûútra merõlegesen indul a 2,5 km hosszú, két évszázados hársfasor. A múzeumban idegenvezetõvel mutatták be a Széchenyiek életét. Az emeleti részen Széchenyinek a lótenyésztés, a mezõgazdaság, az ipar és a közlekedés területén végzett munkálkodását ismerhettük meg. A kastélylátogatás után a Széchenyi Mauzóleumot néztük meg. A templom elõtti téren áll Széchenyi István szobra, amelyet a születési centenáriumán avattak, Stróbl Alajos mûve. A Szent István templom egy magaslaton van a régi, lepusztult templom helyén. Még Széchenyi terveztette Ybl Miklóssal, de csak a gróf halála után készült el. A kapu felett a Széchenyiek címere látható. A temetõ közepén áll a Széchenyi Mauzóleum. A mögötte található szarkofágba helyezték el a Széchenyi õsök csontjait. A mauzóleum felsõ szintjén lévõ ovális kápolnában az

7 oltárkép a feltámadt Krisztust ábrázolja. Az orgonán egykor Liszt Ferenc is játszott. A kriptába vezetõ lépcsõfordulóban olvasható: „Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi: por és hamu”. Az elsõ – koszorúkkal, szalagokkal teli – sírkamrában nyugszik Széchenyi István. Itt található Széchenyi Pál egykori kalocsai érsek mumifikálódott holtteste tölgyfa koporsóban. Délután átmentünk Burgenlandba, hogy megnézzük Ausztria legkisebb városát, Rusztot. Elõször kimentünk a Fertõ tóhoz, majd besétáltunk a kedves kisvárosba, melynek talán a legnagyobb érdekessége, hogy szinte minden ház kéményén gólyafészek van. Hangulatos házak, borozók, pincészetek vonzzák a turistákat. Aki Rusztra megy, ne hagyja ki a középkori építésû Halász-templom megtekintését. Az 50-es években restaurálták, amikor csodálatos középkori freskók kerültek elõ. Egy kõbõl faragott Pieta a XIV. századból való. Értékes a három szentet ábrázoló oltár és a barokk Angyali üdvözlet mellékoltár. A XV. században erõs fallal vették körül és erõdtemplommá alakították át. Az utolsó, szombati nap a hazautazásé volt. Balatonfüreden, a hangulatos Tagore sétányon éppen borfesztivál volt, a nyüzsgõ tömeg mellett megnéztük a Balaton partot, a kikötõt, a part menti pergolát a rózsákkal, a tóban úszkáló hattyúkat. Hosszú buszozás után délután fél 6-kor érkeztünk a Tátra térre. Köszönet jár a szervezésért, a gördülékeny lebonyolításért, az ellátásért, plébános atyánknak a lelki gondozásért és az idegenvezetésért. Várjuk a jövõ évi program meghirdetését! PINTÉR ANDRÁS


2012. SZEPTEMBER

A Hagymatikumban Nagyon kellemes nyári nap volt július 3-án, amikor Nyugdíjas Klubunk Makóra kirándult. Mindannyian kíváncsiak voltunk az új fürdõre, a Makovecz Imre által tervezett „Hagymatikumra”. Kívül, belül nagyon szép épület, minden részletében az építészre jellemzõ stílusa. Megérkezésünkkor a recepción már várt bennünket a fürdõnek egy munkatársa, aki az emeleten lévõ Macskássy kiállítás megtekintésére invitált bennünket. Ezután kezdõdött számunkra az egész napos fürdõi élmény: gyógymedence, élményfürdõ, uszoda, napozás, beszélgetések. Szép nap és maradandó élmény volt, rövid, de gondtalan kikapcsolódás. SZÉKELYNÉ KLÁRI

A mosoly értéke Semmibe se kerül, de sokat teremt. Gazdaggá teszi azokat, akik kapják és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökké megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tõle. Táplálja a jóakaratot az üzleti életben, boldogságot teremt az otthonban és mindenütt a barátság biztos jele. Pihenés az elfáradt embernek, napfény a csüggedõknek, világosság a szomorkodóknak és a természet legnagyszerûbb ellenszere a bajokkal szemben. Nem jelent földi javakat senki számára: nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni – csak önként lehet odaadni. Ha valaki már túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derülten. Senkinek nincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni! Ha meg akarod kedveltetni magad az emberekkel, akkor mosolyogj!

Hírek az elsõáldozásra készülõkrõl Az idei elsõáldozókkal is végigjárjuk a felkészülés útját. A katekumen állomások közül újabb kettõn vagyunk túl. Július 28-án a Hitvallás és a Miatyánk szövegét kapták meg a gyerekek, szeptember 9-én pedig megváltásunk szimbóluma, a kereszt átadása történt meg. A nyári vakációban szalonnasütéssel kötöttük össze a programot. A új tanév kezdetével a felkészítõk immár minden héten zajlanak a vasárnapi szentmisék után. ZÓLYOMI NORBERT

8

A Szõlõfürt melléklete 2012. Szeptember

A SZERETET NEM MÚLIK Már több mint másfél éve annak, hogy Horváth Józsi barátunkat utolsó útjára kísértük. Ez az idõ bizonyítéka volt annak, hogy az Istenbe vetett hit mennyi erõt ad. Kati – a feleség és édesanya – és hét gyermeke – illetve menye és unokái tanúságot tettek arról, hogy a szeretet nem múlik el. Hihetetlen összefogással és figyelemmel segítik egymást. Mostanában azonban régen láttuk a teljes Horváth családot. Én is csak telefonon értem el Katát és e-mailen keresztül tudtam vele ezt a kis riportot elkészíteni. Katikám! Mi történt Veletek ezen a nyáron? Augusztus közepén szépen összepakoltunk mindent és elindultunk a fõváros felé, de leparkoltunk egy kicsit elõbb, Dunaharasztin. Itt él legnagyobb fiam (Bertalan) és családja, vagyis a menyem és két unokám is. Ráadásul így Szilveszter és István fiamhoz is közelebb költöztem, sõt testvéreimhez és édesanyámhoz is. Dunaharasztiban találtál munkát? Az volt az elsõ, hogy munkát kerestem és találtam a városban. Ez adta meg az utolsó indítékot, hogy belevágjunk ebbe a kalandba. Iskolavédõnõi állásba sikerült kerülnöm, amely hivatást eddig is gyakoroltam, csak most az eddigitõl eltérõen nyolc órában dolgozom. Mégis több a szabadidõm, mert nem kell tömegközlekedéssel mennem a munkahelyemre, gyalog járok dolgozni, közel van a két iskola, amelybe felvettek. Katika és Kinga megszokta az új lakást, iskolát? Egy hónap kellett hozzá, egy kicsit megszenvedtük a sok újdonságot, de most már könnyebben megy a tájékozódás. Ha jól tudom Berci fiad tavasszal megszerezte a doktori címet? Mibõl doktorált és mi a helyzet az Õ családjukban? A Budapesti Mûszaki Egyetemen doktorált fizikusként, így a Fizikai Tudományok Doktora lett. Nagyon szép ünnepség volt a doktorrá avatás, az egyetem összes dékánjával kezet kellett fognia a friss doktoroknak. Nanotechnológiából doktorált. Jelenleg szabadalmi ügyvivõjelöltként dolgozik egy kis Szabadalmi Irodában, amit nagyon szeret. Felesége Bogi októberben visszamegy dolgozni második gyermekük után. Késõbb még szeretnének gyerekeket. Ági lányod még mindig kint él Franciaországban? Igen, ott dolgozik, mint gyógytornász és Rebeka lánya most kezdte a nulladik osztályt. Most úgy tûnik, hogy még kint marad egy darabig, nyáron látogattuk meg õket Katival és Kingával. Kristóffal néha összefutunk, õ most Szegeden él? Csak albérletben tanyáznak Pistával együtt, hogy a régi barátok még elérhetõbbek legyenek. Pisti alapvetõen Pesten, Kristóf alapvetõen Pécsett tartózkodik, de idõnként mindketten megfordulnak Szegeden. Szegedet nehéz elhagyni, sok idõt töltöttünk ott. Úgy hallottuk, hogy Sziszi és Pisti Pesten tanulnak. Sziszi már dolgozik Pesten egy pályázatíró irodában, Pisti meg hétköznapokon tanul (vegyészmérnöknek a Mûszaki Egyetemen, szép eredményekkel), és amikor csak teheti, cserkészkedik. Egy budapesti cserkészcsapatba is becsatlakozott, de a szegedi cserkészekkel is tartja a kapcsolatot. Nagyon aktívan részt vesz a cserkészprogramokban, meg néha Kristófot is elhívja segíteni. Mikor láthatunk ismét Szegeden Benneteket? Majd esetleg nyáron, meg Vásárhelyen a dédszülõknél. A vásárhelyi rokonokat szeretnénk rendszeresen meglátogatni, és elõtte éppen van idõ arra, hogy a Tátra téri templomban vegyünk részt szentmisén. Épp a múlt vasárnap is így utaztunk le. Mit üzensz a tarjáni testvéreidnek? Nagyon jó volt Veletek. Képzeljétek el az itteni Szent Cecília kórus járt a tarjáni templomban és nagy cikk volt a találkozóról, nagy örömmel olvastam és néztem a cikket, repesett a szívem. Ilyen kicsi a világ, de a mennyországban majd úgyis együtt leszünk. Szeretettel üdvözöljük az egész családot és a Jó Isten kegyelmét kívánjuk további életetekre! SZ. M.

A Szõlõfürt Családi Melléklete

S A L Á D I

F

O T Ó I N K

Ezen a nyáron két házassági évforulót ünneplõ párt is köszönthettünk templomunkban: július 7-én Kelemen Imre és Hegyesi Éva (balra) az 50 éves, augusztus 5-én pedig Ferenc Fábián és Terike (fent) a 45 éves házassági évfordulójukat ünnepelték. Szívbõl gratulálunk nekik!

Humorsarok Tanuságtevõk Két jehovista megszólít egy embert a buszmegállóban. – Uram, akar ön Jehova tanúja lenni? Mire az ember: – Elnézést, de nem láttam a balesetet! Esernyõ Mari esernyõjét próbálja ki. Hirtelen éleset villámlik. A kislány megszólal: – A Jóisten is látta az esernyõmet! Le is fényképezte!

Templombúcsú Algyõn (2012. július 29.)

C

2012. Szeptember

Belépõ Marci fagylaltot nyalogatva tér haza vasárnap. Anyja kérdõre vonja: – Honnan kaptad rá a pénzt? – Te adtad. Megmaradt, mert a templomban nem kértek belépõ díjat. Két srác beszélget – Ti szoktatok imádkozni az étkezések elõtt? – Nem, az én anyám jól fõz! Õszinte ima Uram, adj türelmet… de azonnal!

A Szõlõfürt melléklete 2012. Szeptember

Kedves Gyerekek! A tanév elején a Veni Sancte (Jöjj, Szentlélek!) szentmisén kértük Istentől, hogy adjon erőt a tanuláshoz az iskolai és a hittanórai munkához egyaránt. A ti feladatotok mostantól a szorgalmas készülés, napról-napra, hétről-hétre. Azért, hogy egyre okosabbá váljatok, bizony sok áldozatot kell hozni. Olykor le kell mondani a játékról, néha fárasztó vagy unalmasnak tűnő dolgokat kell csinálnotok. Ám a tanulás nem lesz olyan súlyos teher, ha a jó Isten segítségét kéritek imáitokban. Ehhez adunk most két kis rövid imaszöveget, amit akár minden nap elmondhattok az iskola előtt. 1. Adj erőt, épséget, Uram, azoknak, akik szent nevedben híven dolgoznak, hogy vidám kedvvel munkálkodhassunk s munkánkkal Téged áldhassunk! Amen. 2. Isten nevében kezdem el, segítsen Ő kegyelmével, ha Ő segít, mi sem nehéz, ha elhagy, erőnk elvész. Most pedig néhány rejtvénnyel melegítsünk be! A megadott részekből rakjátok ki az üzenetet! Ha megvan, éljetek aszerint! TAM ZIK ETS KAZ ÚRN IAZ KER

AKT

ÉTE

ESS

Megfejtés: KER...................................................................................................................................................

Állítsátok össze az ismert mondatokat a megadott szavakból! (Segítségképpen: mindkét mondat a Márk evangéliumának 10. fejezetében olvasható.) FOKÁN A SZEGÉNYEK GYERE KÖZÖTT, ORSZÁGÁBA. MENJ, EL, A TEVÉNEK LESZ A MENNYBE KINCSED A GAZDAGNAK ÍGY AKKOR LESZ OSZD SZÉT ÁTMENNI ADD A TŰ VAN, MINT AZ ÉGBEN, BEJUTNI AZTÁN AZ ISTEN AMID ÉS TARTS VELEM! KÖNNYEBB .............................................................................................................................................................................. ..............................................................................................................................................................................

Rejtvényünkben egy jézusi gondolatot találsz, amelynek megvalósítása mindnyájunk feladata. Ha megfejted a sorokat, akkor az első függőleges (kijelölt) oszlopot felülről lefelé olvasva megkapod Jézus üzenetét. Ez a kijelentés Szent Gellért püspökre is igaz.

Szeptember 24-én emlékezünk Szent Gellért püspökre, aki életét adta Jézusért és azokért az emberekért, akik benne hisznek. Kérjük közbenjárását plébániai közösségünkért, egyházmegyénkért és mindenkiért, hogy Isten akarata szerint tudjunk élni békességben és szeretetben! Színezzétek ki a rajzot!

A Szõlõfürt melléklete

Mesesarok

2012. Szeptember

Benedek Elek: A szárnyas királyfi

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy király, s annak olyan szép leánya, mint égen a ragyogó csillag. Mikor a királykisasszony eladósorba került, tízen, húszan is jöttek leánynézőbe, mind csupa királyfik, de a királykisasszonynak éppen a legszegényebb királyfin akadt meg a szeme. Azám, csakhogy a király azt szerette volna, hogy a leánya a leggazdagabb királyfit válassza, s merthogy ezt nem tette, nagy haragjában bezáratta a palota legmagasabb tornyába, s ottan tartotta szomorú rabságban. Hiszen zárhatta, mert a szegény királyfi minden alkonyatkor meglátogatta a királykisasszonyt úgy, hogy arról senki lélek sem tudott. Ugyan hogy lehetett ez? Úgy, hogy a királyfinak volt egy ezermester inasa, ez szárnyat csinált a gazdájának, s amint esteledett, alkonyodott, felszállott a város szélén, s mint egy madár úgy repült be a torony ablakán. Hát ez így volt egy hétig, kettőig, egyszer azonban eszébe jutott a királynak, hogy meglátogatja a leányát, hátha szép szóval másfelé fordítja a szívét. Na, éppen jókor talált menni a toronyba: a szegény királyfi ott üldögélt a királykisasszony mellett, keseregtek mind a ketten, hullott a könny a szemükből, mint a záporeső. Hej, szörnyű haragra gerjedt a király, mikor meglátta a királyfit. Kirántotta széles; görbe kardját, de bezzeg a királyfi sem tátotta el a száját, meglebbentette, csattog-

tatta a szárnyát, s huss, kiröpült az ablakon. Meg sem állott, míg abba az erdőbe nem röpült, ahol ő egymagában lakozott, kakassarkon forgó aranypalotában. Nosza, a király mindjárt befogatott hatlovas hintóba, s indult az erdőbe, mert hallotta volt már, hogy az ő erdejében lakozik a királyfi, csakhogy közelében lehessen a királykisasszonynak. Ment a hintó után egy regement huszár is, s ahogy a palotához értek, egyszeriben körülfogták azt, a király meg bement a palotába. Bemegy az első szobába: nem volt ott semmi. Bemegy a másodikba ott volt két ágy, két szék, egy asztal, meg egy almáriom. Bemegy a harmadikba, s hát abban nem volt egyéb, csak egy íróasztal: amellett ült a királyfi, s szomorú verseket írt az ő nagy szívbéli bánatáról. – Hé, szárnyas királyfi! – kiáltotta a király szörnyű haraggal – Te voltál-e a leányomnál? – Én voltam, felséges királyom, nem tagadom. Ha tagadnám is, mi hasznát látnám? – Bizony, ha te voltál, mindjárt agyon is lőlek ebben az álltó helyemben! Mondta a királyfi: – Ne lőjön meg, felséges királyom. Inkább vitessen vissza a toronyba, kötöztessen össze a leányával, s vettessen le a toronyból. – No, ha ez a kívánságod, ez teljesedhetik – mondta a király. – Haljatok meg együtt, szívem szomorítói! Hát csakugyan úgy lett, ahogy a szárnyas királyfi kívánta:

visszavitték a toronyba, ott összekötözték a királykisasszonnyal, s ledobták a toronyból. Le ám, csakhogy nem estek a földre, mert, a királyfi szárnyát elfelejtették lekötni, s ahogy lelökték az ablak párkányáról, kieresztette a szárnyát, felszállott a magas levegőégbe, s repült a királykisasszonynyal, mint a gondolat, még annál is sebesebben.

Eleget kiabált a király utána, hogy csak jöjjön vissza, egyiknek sem lesz semmi bántódása, de bezzeg volt esze a szárnyas királyfinak, még a fejét sem fordította vissza; nem szállott földre, míg az apja udvarába nem ért. Ott aztán leoldották róluk a kötelet, s még aznap megesküdtek a fiatalok. Amire a király odaért, már rég meg volt a lakodalom, csak egy kevés maradék jutott neki a lakodalmi kalácsból. No, ez így éppen jó volt, ahogy volt. Itt a vége, fuss el véle!

Színezd ki a rajzot az alábbiak szerint:

1 = világoskék, 2 = világoszöld, 3 = sötétkék, 4 = sötétzöld, 5 = sötétbarna, 6 = középzöld, 7 = citromsárga

9


Ha nyár, akkor karitásztábor Mint már évek óta, ezen a nyáron is részt vett plébániánk a karitász által szervezett egy hetes napközis tábor lebonyolításában, amely augusztus 13-17. között volt. Bevált, szép hagyománnyá érlelõdött ez a naponta változó helyszínû program. Egy-egy jól sikerült nap élmény mind a résztvevõknek, mind a rendezõknek. Ebben az évben is mindenre nyitott kis gyermektársaság jött össze, hálásak voltak a kedves szóért, igényelték az odafigyelést, a törõdést, a szeretetet. Mi – a Tátra téri plébánia önkéntesei – ismét Algyõt választottuk programjaink helyszínéül. Csütörtökön délelõtt fürdéssel kezdtünk, a gyerekek nem kis örömére. Jó volt látni a már „vízijártasok” vidám ficánkolását, a ritkán strandot látók eleinte óvatos, majd önfeledt pancsolását. A már jól úszók – állandó felügyelet mellett – kicsit mélyebb vízben is megmutathatták tudásukat, versenyezhettek, bucskázhattak a víz alatt. Örömmel és büszkén fogadták az elismerést. Egy-egy kimondott tehetséget is fel lehetett fedezni közöttük, pl. a kis Katit, akinek két óra hossza elég volt ahhoz, hogy a vízben eleinte csak kapálózó lánykából víz alatt cikázó, bukfencezõ „halacskává” fejlõdjék. Remélem, hamarosan egy szakember is felfigyel rá. A tízóraira kapott óriáspogácsával és almával pótolhatták elhasznált energiá-

jukat, majd délig folytatódott a lubickolás. Ebédhez a plébánia árnyékot adó teraszán terítettek meg szorgos kezek. Ízlett az üdítõ gyümölcsleves, a finom rizses hús, amit az is bizonyított, hogy az alkalmi felszolgálók alig gyõzték hordani a repetát. Kis pihenést követõen a délutánt a templomkert fái alatt töltöttük. Mónika ötletes sorjátékokkal fokozta a hangulatot, labdás, lufis, átugrós, kötélhúzós és egyéb ügyességi feladatok során versenyezhettek a csapatok egymással, többek között Benyik Gyuri fõszurkoló atya bíztatása mellett.

2012. SZEPTEMBER

A délután fénypontja az aznap 10. életévét betöltött Ákos születésnapi köszöntése volt, mely alkalomból Gyuri atya mondta el jókívánságait, egy aranyos plüsselefánttal nyomatékosítva. S hogy senki ne menjen haza üres kézzel, minden gyerek húzhatott az ajándékos zsákból egy-egy simogatni, szeretgetni való játékfigurát, és finom cukorkát. Mindezek után a nagy melegben nagyon jól esett a szépen felszeletelt mézédes görögdinnye, melynek leve nyugodtan csuroghatott a templomkert szárazságtól szenvedõ fûszálaira. Szép nap volt, amit az is bizonyít, hogy a gyerekek kérése összefoglalva ez volt: ugye jövõre megismételjük?! LAKÓNÉ MARIKA

A HIT ÉVE A II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulóján, 2012. október 11-én kezdõdik és 2013. november 24-ig, Krisztus király ünnepéig tart. Célja, hogy hirdessük Krisztust azoknak, akik nem ismerik, vagy csupán egy történelmi személyiséget látnak benne – jelentette be XVI. Benedek. „A kegyelem pillanata lesz a Hit éve, amikor még teljesebben Istenhez fordulhatunk, megerõsíthetjük hitünket, és örömmel hirdethetjük õt az embereknek.” XVI. Benedek szerint a Hit éve új lendületet adhat az egyház missziójának, és kivezetheti az embereket abból a sivatagból, amelyben gyakran találják magukat, és elvezetheti õket az élet helyére, a Krisztussal való barátságra.

10


2011. SZEPTEMBER

Ablakunkban a Kékes-tetõ A Katona Nándor Közösség nyári tábora idén Parádfürdõn volt. A többség délután és kora este érkezett, s a szegedi 35 fokból jõve csodálkozva nézte hogy a korábban jöttek hosszú nadrágot és pulcsit viselnek. Aztán ki-ki hamar kibontotta a bõröndjét, és öltözött... A Mátrához képest végig gyönyörû idõnk volt, egyszer sem esett az esõ, de hajnalonként 5-8 fokig hûlt az idõ. A gyerekek egy része ettõl függetlenül a sátorozást választotta. A házban lakók közül a szerencsésebbek egyenesen a Kékes-tetõre láttak az ablakukból. A szállásnak hatalmas, fás-bokros kertje volt, tulajdonképpen már a falu melletti erdõ része, tökéletesen elnyelte órákra is a gyerekeket. Csoda volt, hogy a programok kezdetére (és persze az étkezésekre) mindig elõkerültek. Az elsõ napon a közeli Ilona völgyi vízeséshez kirándultunk, másnap Parádfürdõ és a vele egybeépült Parád nevezetességeit néztük meg. (Eredetileg nem volt a tervben, de közkívánatra a helyi „kínait” is meglátogattuk, mert nem voltak ugyan olyan szép lovai, mint a Cifra istállónak, de lehetett meleg zoknit, harisnyát, atlétatrikót vásárolni.) A következõ napokban jártunk a Kékesen, a recski munkatáborban, több vár-romnál, és fellendítettük a szomszédos falu összesen két medencével rendelkezõ strandjának a forgalmát. A kedves házigazda elvitt minket egy rövid környékbeli sétára, ahol az utunkba kerülõ gyógynövényeket mutatta be nekünk. Többféle kézmûves foglalkozásra is volt lehetõség, a legnagyobb sikert a nemezelés aratta. Nem volt olyan délután, hogy jó páran le ne üljenek alkotni, jelen sorok írója ugyan kihúzta magát a munkából (nekem túl lucskos-csöpögõs volt), de annyit láttam, hogy ha bármikor álmomból felébresztenek, gond nélkül elkészítek egy szép nemez könyvborítót vagy szemüvegtokot. Meglátogatott minket Benyik atya is. Érkezése délutánján csatlakozott két felderítõnkhöz, az volt a feladatuk, hogy a másnapi túra elõtt megnézzék, hogy a szóba jövõ utak közül melyik a legjobb, legkönnyebben járható, fel a várhoz. Mint utóbb kiderült, a létezõ legmeredekebben sikerült felmászniuk, a másnapi kiránduláson a társaság döntõ többsége – pontosabban a felnõttek döntõ többsége – meg sem kísérelte hogy éppen ott menjen fel. Meghagytuk az élményt az ifjúságnak (és az atyának...) Szokás szerint az egyik napon lelkigyakorlatot tartottunk, Benyik atya segítségével Dávid királlyal ismerkedtünk, illetve megnéztünk egy filmet Józsefrõl és testvéreirõl is. Nagyon jó volt együtt lenni, esténként sokáig beszélgetni, játszani. Jövõre ismét megyünk. OLAJOSNÉ PECHAN KRISZTINA

2012. SZEPTEMBER


11

Macskropolisz megalapítása Az 550. sz. Márton Áron Cserkészcsapat Hegyesden

Július 9-én kora reggel bátor elõõrs indult a messzi Hegyesdre feltérképezni, elõkészíteni a több athéni honpolgár néhány nappal késõbbi érkezését. Kitûzött célunk egy új város, Macskropolisz megalapítása volt. Dimbes-dombos tájon, a Balaton közelében telepedtünk le. Alaposan megismertük leendõ városunk környékét is az építkezések mellett: testvérvárosi szövetséget kötöttünk a közeli Efezosz (Tapolca) városával. Ellátogattunk hozzájuk megismerni a kultúrájukat, leginkább a fagylaltjuk és a tavas barlangjuk tetszett. Nem maradhatott el Macskropolisz lakói rátermettségének felmérése sem, érdekes, változatos produkciókkal készültek a polgárok a Ki-mit-tud-ra, a versenyt végül az egyik legifjabb kislány nyerte meg vidám versszavalással. Lazítani is jutott idõnk: a Balatonnál játékkal töltött nap mindenkit felüdített. Késõbb hosszabb kalandozásra vállalkoztunk, éjszakára egy 1300-as évekbeli kolostorrom tövében telepedtünk le, s hazafele tartva a következõ indulóban foglaltuk össze tábori élményeinket: Athén város túl szûk hely volt nekünk, Hegyesd mellett új tanyára leltünk. Hegyesd mellett de báppárá-buppé várost építettünk.

Efezoszi sánta vadász miatt megleltük a testvérvárosunkat, megleltük de báppárá-buppé fagylalt, tavas barlang. Tábor mellett kezdõdött a ralli, Azt hittük, hogy ott fogunk ragadni, Azt hittük de báppárá-buppé, szomjan fogunk halni. Macskropolisz építése halad, rabszolgaság divat lett ezalatt, rabszolgaság de báppárá-buppé, csak pár drachmát arat. Kamu volt az erdõtakarítás, az igazi sztori egy kicsit más, az igazi de báppárá-buppé klastrom-romban alvás. BIBOK ÁGNES

Zobákpusztai nyári olimpiai játékok Kiscserkész tanyázás Zobákpusztán Csapatunk kiscserkészei a szentesi kiscserkészekkel kiegészülve elindultak, hogy a fair play szellemében, minden õrs egy görög várost képviselve a zobákpusztai nyári olimpiai játékokon megküzdjenek egymással. A görög városok sportolóikat nem csekély összegû drachmával támogatták, biztosítva

nekik a tisztes helytállás lehetõségét, a lóversenyen és egyéb fogadásokban való részvételt, illetve az esténként nyitva tartó taverna finomságainak megvásárlását. A sport és a vetélkedés mellett a közeli Pécsre is ellátogattunk, ahol szökõkutak vízpermetével és fagylalttal hûsítettük magunkat, beültünk a múlt századi iskolamúzeum padjaiba, körmöst osztogattunk egymásnak, és elkaptuk a könyvtárból alaprajzot lopó ellenséges kémet is. Az olimpia utolsó estéjén hatalmas lakomát rendeztünk a csillagos ég alatt, volt minden, mi görög sportoló szem-szájnak ingere, hogy csak a legnépszerûbbeket említsem: csokipuding és görögdinnye… BIBOK ÁGNES

12


Let's Bridge! – Váljunk hiddakká! Genfest Budapesten Napjainkban a fesztiválok virágkorukat élik. Miben lehet más egy keresztény gyökerû fesztivál a többi átlagos rendezvénnyel szemben? A program során a magas színvonalú zenei kínálaton kívül több benyomást és tapasztalatot hallgathattunk meg, hogy próbálják élni a világ fiataljai kultúráik sokszínûségét. Az együtt megélt három nap, mind Budapest, mind a résztvevõk számára felejthetetlen emléket nyújt. De ezen a fesztiválon ennél sokkal több minden történt. Augusztus közepe óta közel 500 fiatal érkezett fõvárosunkba, hogy az elõkészületekben és a színpadi munkákban részt vegyenek. Napközben a nyelvi, öltözködésbeli, étkezésekben tapasztalt különbözõségekkel tudtuk gazdagítani egymás személyiségét. Vannak szituációk, mikor az ember teherként éli meg a fordítások okozta bonyodalmakat, de nehéz fölmérni, milyen csoda született a másik megértésébõl, egymás kultúrájából a fesztivál elõtt és alatt. Esténként mind együtt szórakoztunk szállásunk helyszínén, hasonlóan kortársainkhoz; azonban kissé máshogy is: önmagunkat, személyiségünket adva beszélgettünk, táncoltunk, énekeltünk, ismertük meg a másik népének hagyományait. A fesztivál a világhírû Gen Rosso együttes által adott Street Light musical-lel kezdõdött, amiben, a megszokottól eltérõ módon, a rendezvényen résztvevõ fiatalok dolgoztak statisztaként. Nagyon jó barátságok kötõdtek, leírhatatlan volt a hangulat, amely a próbákat és a koncert elõtti pár órát jellemezte. Itt nem az volt a cél, hogy mint egyén, én jól táncoljak, hanem a közös munkánk, hogy amit csinálunk, egész legyen. Jó volt látni, mi jött létre a két napos tánctanulás alatt. Szép volt, ahogy a színpadi szereplõkkel együtt megértettük, hogy nem szereplõk vagyunk, hanem szolgálók. Talán elõször az jut eszünkbe, hogy menõ dolog 12000 ember elõtt az Aréna színpadán táncolni. Aztán a hosszú próbák alatt az érlelõdött meg bennünk, hogy a magyar koreográfiá-

ban való szereplés lehetõséget ad arra, hogy ajándékozzuk Magyarországot, a kultúránkat, történelmünket a vendégeinknek. A Genfest programjának különlegessége volt egy felvonulás, amellyel köszönetet szerettünk volna mondani Budapestnek, hogy befogadott; és egyben megmutatni, hogy mennyi fiatal van, aki az Életre mond igent és az egységért él. Tisztában voltunk azzal is, hogy nem minden helybeli számára lesz pozitív a városban való megjelenésünk, de mindannyian készek voltunk a lehetõ legjobban kezelni az esetleg felmerülõ feszültségeket.

2012. SZEPTEMBER

Mint a Fokoláre Mozgalom fiataljai, mi is sok barátunkat hívtuk a Genfestre. Voltak köztük olyanok is, akikért „aggódtunk”, hogyan fogják magukat érezni, érteni fogják-e a rendezvény lelkületét. Egy olasz fiatallal való beszélgetés során elhatároztuk, hogy nagyon próbáljuk szeretni a mindig mellettünk lévõ ismeretlent. Ha eléggé bízunk a többi résztvevõ szeretetében, akkor tudhatjuk, hogy a mi barátainkat is szereti valaki, aki éppen mellette van. A barátok, akikért aggódtunk, sokkal jobban érezték magukat, mint reméltük! Fárasztó napok után vagyunk, volt mit kipihenni, talán az elsõ héten minden fiatal kicsit bágyadtabb az iskolában, mint osztálytársai. Érdekes, de egyben jó is volt, hogy a Genfest után egybõl a „mély vízbe” kerültünk, vissza az igazi hétköznapokba. S reméljük, hogy a Genfest üzenete: Let’s bridge, azaz: Váljunk hidakká! nem egy fesztivál, hanem egy életstílus mottója lesz. SZELES ÁGI ÉS MÁRTI

A Genfest hátterérõl Különbözõ médiumokon keresztül biztosan sok információ eljutott már hozzátok is a Genfestrõl, azaz a Fokolare Mozgalom által szervezett világifjúsági találkozóról. Kik is azok a Genek? Fiatalok a világ minden részérõl, különbözõ bõrszínûek, nemzetiségûek, kultúrájúak. Különbözõ vallásúak, keresztények, muzulmánok, buddhisták... és a nem vallásos meggyõzõdésû, jó szándékú emberek. Azok a fiatalok, akik hisznek a szeretetben és hisznek abban, hogy Jézus végrendelete megvalósul, „Atyám, legyenek mindnyájan egy”; és olyanná szeretnék tenni a világot, amilyennek Isten akarja, egyesült világgá, ahol mindannyian testvérként tekintünk egymásra. Ezt tapasztalhattuk meg augusztus 28-tól szeptember 2-ig Budapesten. Mi, mint segítõk érkeztünk meg. A hátteret adni a fiatalok ünnepéhez és bekapcsolódni abba a munkába, amit barátaink már több mint egy éve folytatnak. Fárasztó, de sokkal inkább felemelõ élmény volt ez a pár nap. Megtapasztaltuk, hogy mindaz, amirõl 25-30 éve álmodunk, valóság. Remélhetjük, hogy a JÓ gyõzni tud a rossz felett, és az egyéni érdeket felülírhatja a közösség érdeke. Személyes élményként hadd álljon itt egy. Szeptember 1-jén este a tizenkétezres tömeg 5,6 km-es útra indult az Arénától a Lánchíd felé. Énekelve vidáman, de teljesen fegyelmezetten tették meg ezt az utat, megköszönve Budapestnek a Genfest befogadását. A Lánchídra érve a Clark Ádám tértõl a híd pesti hídfõjéig éneklés és tánc forgatagának lehettünk szemtanúi. Egyik pillanatról a másikra viszont néma csend lett. Csak a város zaja hallatszott. Döbbenetes volt ez a fajta egymásra figyelés, hogy egy kérõ szóra mindenki, de tényleg mindenki elcsendesedett. A biztonságért felelõs rendõrök döbbent arca is kifejezte, hogy nem igazán tapasztaltak még ilyet. Õk is hirtelen „vigyázzba álltak”. Úgy tûnt, õk is megértettek valamit. SZ.I. ÉS SZ.M.

2012. SZEPTEMBER


13

S zent M ó ni ka t a l á lk o z ó k Az esztergomi bazilikában ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját a keresztény édesanyák Szent Mónika közössége. A hálaadó szentmisét Dr. Erdõ Péter bíboros-prímás, esztergom-budapesti érsek, a közösség fõvédnöke mutatta be. A szentmise keretében az édesanyák köszöntötték a 60 éves fõpásztort, aki homíliájában az anyaság és az édesanyák szerepének fontosságát emelte ki. „Gyermeknek életet adni annyi, mint lehetõséget adni arra, hogy az örök boldogságot elnyerje. De nem elegendõ önmagában az élet, a gondos nevelés, mert mindenkinek megvan a saját szabadsága és a felelõssége is. Szent Mónika példájából tudjuk, hogy ha rossz úton indul is el egy fiatal, az édesanyák imádsága gyermekeikért hatalmas erõ. Ez egy újabb lehetõség, hogy az üdvösségre segítsük azokat, akiket ránk bízott a Gondviselés.” A prímás beszédében hangsúlyozta a szülõk és az iskolák felelõsséget-szerepét a hitéletre való nevelésben. Plébániai közösségünkbõl hatan vettek részt a találkozón: Pannika, Zsuzsi, Jutka, Margó, Ildi és Valika.

több édesanya csatlakozott és 1987-ben megkapták a madridi bíboros érsektõl az Egyház hivatalos jóváhagyását. Az ima a világ más országaiba is eljutott és egyre terjed. Hazánkba Róna Gábor jezsuita atya hozta el ennek a közösségnek a hírét. A kalocsai édesanyák kérésére ebben a városban Szent Mónika napján 1992. augusztus 27-én alakult meg az elsõ csoport. Dr. Dankó László érsek úr jóváhagyta, és

A Szent Mónika közösség megalakulásának története Madridban az Actio Catolica gyûlésén egy édesanya felvetette: „Mit tehetünk mi édesanyák, hogy gyermekeink ne veszítsék el hitüket?” Válaszul többen elhatározták, hogy naponta buzgón imádkoznak nemcsak a saját, hanem minden édesanya gyermekének hitéért, és a hét egy napján, amelyet mindegyikük szabadon választhat, a templomban is elmondják imájukat. Lelki vezetõjük Lorenzo atya támogatta elhatározásukat. Szent Mónikát, Szent Ágoston püspök édesanyját választották eszményképül. A kis közösséghez mind

jó szívvel ajánlotta a paptestvérek és a hívek figyelmébe ezt a kezdeményezést. 2005. január 28-án Dr. Erdõ Péter bíboros-prímás, érsek úr elfogadta felkérésünket és elvállalta közösségünk fõvédnökének tisztségét. A közösségnek mindenki tagja lehet, aki vállalja, hogy az imát minden nap (otthonában) elmondja, és hetente egyszer az Oltáriszentség elõtt is.

Édesanyák! Fogjunk össze az imában! Egyre többen kérték, hogy a házastársak együtt is imádkozhassanak gyermekeikért. Így született a „Keresztény házastársak napi imája” gyermekeikért. Ezt az imalapot 2003 Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén áldotta meg Bíró László püspök úr. Imalap kérhetõ: Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége 6300 Kalocsa, Szt. István király u. 24. Isten áldása kísérje családjainkat! Összeállította: ZÓLYOMI NORBERT Fotó: HORVÁTHNÉ KISS ANNA

14

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t is fölkerültek a Kárpát-medence térképére. Szívet szorongató, mégis boldog érzés volt ennek az oly nagyon sóvárgott összetartozásnak szem- és fültanúja lenni! Látni a hívek és a plébánosuk örömét, hogy õróluk sem feledkezik el a csíksomlyói Szûzanya. Olyan kevés kell, hogy boldogok legyünk és hogy másokat is boldoggá tegyünk – csak Jézus Krisztus szeretetét kell minden nap életre váltanunk! Adjon nekünk az Úr ehhez erõt és kitartást nap mint nap. KIS ILONA

A feltámadási kereszt fogadása Rendhagyó módon, szeptember 8án érkezett plébániánkra a szárnyas kereszt Röszkérõl. Sokan nem értettük, miért ebben az idõben – hiszen a csíksomlyói búcsú már elmúlt, mi értelme van így ennek? Kétségeink ellenére nagy szeretettel fogadtuk és a hívek imájától kísérve vittük át Újszegedre, a Szent Erzsébet Templomba a szárnyas keresztet. A Mária-napok nyitó szentmise keretében KISS IMRE atya is felkötötte az összetartozás jelképét képviselõ szalagot. Másnap, 9-én BENYIK atya úti áldását követõen MÁDI atya kíséretében vittük tovább Szabadkára, a kertvárosi „Munkás Jézus” templomba. A zsúfolásig megtelt templom meghatott hívei és plébánosuk, SZAKÁLY JÓZSEF atya fogadta a kis küldöttségünket. Számomra Józsi atya homíliájából vált világossá, hogy miért is van értelme a csíksomlyói búcsú után is egy országokon átívelõ, csodálatos összetartozás jelképéhez csatlakozni! Józsi atya kiemelte, hogy miért megtisztelõ és milyen fontos, hogy õk is fogadhatták a feltámadási keresztet. „A csíksomlyói Szûzanya megáldott keresztje újból hazatalál a Kárpátmedence magyarságához.” Szabadka városa és ezen belül a kertvárosi Munkás Jézus Plébánia hívei is bekapcsolódhatnak és részesei lehetnek az országokon átívelõ csodálatos összetartozásnak, hogy õk

A szárnyaskereszt hídjai Plébániai közösségünk hatodik alkalommal kapcsolódhatott be a Feltámadási menet útvonalába. A zarándoklat most is Húsvétkor indult, Pünkösdkor a négy kereszt össze is találkozott Csíksomlyón, de csak egy köszöntés erejéig. Idén ugyanis a jelvényeket ismét útnak indították, hogy Krisztus Király vasárnapján a Kárpátmedence napnyugati pontján, Sopronban, a Koronázó dombon egyesítsék azokat. Ezt az elgondolást az a cél vezette, hogy az eddiginél is több település vehessen részt a zarándoklatban, és a négy ág még jobban átfogja népünket. Így még inkább megteremtõdik annak a lehetõsége is, hogy más kárpát-medencei közösségek is bekapcsolódhassanak.

2012. SZEPTEMBER

Újdonság volt az is, hogy most Röszkérõl érkezett a feltámadási jelvény LISZKAI TAMÁS atya jóvoltából, melyet kísért a Szeged-szentmihályi hívek imádsága, akik idén az idõpont miatt így tudtak bekapcsolódni. A nemzetünkért elmondott litánia és a szalagkötés után a keresztet továbbvittük Újszegedre, ahol KARDOS MIHÁLY atya beszélt Mária kapcsolatáról a Szentháromsággal a kimondott IGEN-je által és Mária velünk való kapcsolatáról (Tegyétek, amit Jézus mond), nagyon mély átérzéssel. Ezek a gondolatok másnap folytatódtak. Vasárnap reggel fél 8-kor a templomunkban egy rövid ének és fohász után útnak indultunk Szabadkára, ahová a 10-es misére kellett megérkeznünk. Útközben énekszótól volt hangos az autó: Taizé-i énekek, dalok a Hozsannából és a „Sárga énekeskönyv”-bõl – egészen a határig. Azt a szeretetteljes fogadtatást, amit a vajdasági testvéreinktõl kaptunk, nagyon nehéz visszaadni és szavakkal kifejezni! Örömtõl, büszkeségtõl ragyogó arccal, könnyes szemekkel fogadtak bennünket – SZAKÁLY JÓZSEF plébános úr szinte futva jött elénk! Homíliáját hallgatva pedig a mi szemünk is könnyes lett. Elõször a zsoltár kapcsán felhívta a figyelmünket arra, mennyire mûködik a Szentlélek: milyen csodálatos, hogy pont a 145. zsoltár és Mk 7,31-37 az aznapi evangéliumi szakasz! Mindkettõ kapcsán a magyarság egységét, a nemzeti egység, összetartozás fontosságát hangsúlyozta. Effeta – nyílj meg! Nyíljunk meg mi is Jézus felé, testvéreink felé, határok nélkül! – hallhattuk. Elõtte való nap szabadkai testvéreink is Máriát ünnepelték: Doroszlón voltak Kisboldogasszony-napi nagybúcsún, ahol nagyon jól esett nekik, hogy ERDÕ PÉTER bíboros könyörgött értük Szûz Máriához: nem feledkezett el róluk sem, határon túli magyarokról. És a kereszt, amely a szegediek által érkezett, szintén erõsíti bennük: nincsenek elfeledve! És ekkortól elkezdtek felépülni a jelképes hidak! Az elsõt az Újszegeden elhangzott homília és a vajdasági bíborosi könyörgés hozta létre. A Szentháromság összeköt bennünket, magyarokat:

2012. SZEPTEMBER

Szent István felajánlotta országát Szûz Máriának, rajta keresztül Jézusnak, Isten egyszülött Fiának. A következõ híd a szárnyas kereszt által szimbolizált két nagy ünnepünket, Húsvétot és Pünkösdöt kötötte össze; a felajánlás momentuma és Kisboldogasszony-napi nagybúcsú helyszíne. A felajánlás pillanatát József atya énekelve tette még ünnepélyesebbé, amelynek dallama húsvét vigíliájának öröménekét (Exsultet) juttatta eszünkbe, a búcsú helyszíne pedig Pünkösdöt: Doroszlót ugyanis a Délvidék Csíksomlyójaként emlegetik. Ekkor már nem egy-egy elmorzsolt könnycsepp volt a szemünkben, hanem potyogtak könnyeink: hát ennyire mûködött a Szentlélek! És a hidak csak szaporodtak, melyeket helyhiány miatt már nem tudok leírni, de nagyon felemelõ volt! Hazaérkezve Szegedre még Mádi Gyuri atya elmondott egy hálaimát, majd az Áldásoddal megyünk... énekkel köszöntünk el egymástól. Fantasztikus élményekkel gazdagodtunk, csodálatos lelki kincseket kaptunk! Ne feledjük: a zarándoklat még nem ért véget, igen sok település, közösség van már mögötte és még elõtte! Foglaljuk imáinkba õket! Akárcsak a zamárdi fõ szervezõt, Gál Pétert, aki ezt a négy ágat, és általuk a Kárpát-medence magyarságát összefogja hitben, szeretetben és reménységben! A határon túli magyarságnak pedig nagyon nagy szüksége

15


Sok boldogságot kívánunk az új házasoknak! Fülöp Csaba és Szlatnek Tímea

van mindenkor a megerõsítésre: nincsenek egyedül, nincsenek elfeledve! Hétköznapjainkban gondoljunk azokra a hidakra, amelyek a szárnyaskereszt által már eddig épültek Szeged-Tajánvárosból, valamint azokra, akiknek szintén nagyon fontos nemzetünk egysége: Horgos (Bata János és családja) – Röszke (Laczkó István, Liszkai Tamás) – SzegedSzentmihály (Fejes Ferenc, Thorday Attila) – Algyõ (Szekeres házaspár) – Hódmezõvásárhely (Kopasz István, Németh László) – Orosháza (Boldvai Antal) – Szentes (Halmai István, Túri Kis István) – Szabadka (Szakály József). És végül köszönet Misi atyának, Benyik György és Mádi György atyának, közösségünk valamennyi tagjának, hogy 2007 óta IGEN-t mondhatunk a meghívásra és azóta évrõl évre megélhetjük a szeretet határok nélküliségét, melyet a Feltámadási menet zarándoklata ad minden befogadó szívû ember számára! „Isten áldd meg a magyart!” FODOR MÓNIKA

Sok szeretettel köszöntjük testvéreinket, akik az újjászületés szentségében részesültek:

• Dingwall Cyntia • Guth Gábor Gellért • Jónás Márk Róbert • Joó Zsombor Gergely • Kátai Zoe • Kis Belián Ottó • Klapcsik Erzsébet • Kondacs Kamilla Niké • Major Lilla • Majoros Ferenc • Sándor Dominik Mihály • Varga Dávid Richárd

Az Örök Világosság fényeskedjen nekik, nyugodjanak békében!

† Csanádi Andrásné Nagy Mária † Csányi István † Elter Antal † Förgeteg Szilveszter † Kotroczó Károly † Lukács Ernõ † Nagy Ferencné Bedõ Zsuzsanna Terézia † Szabó Imréné Levajev Sarolta † Tímár Ivett † Tokodi Ferencné Regéczy Ágnes † Török József † Tyebó Györgyné Hódi Katalin † Vass Lajos † Võneki Szilveszter † Zalka Attila

Szalay József fõkapitány (1870-1937) A kultúra és a humanitás õre Szeged fõkapitánya „litterátus” ember volt, aki emellett 20 évig töltötte be a ma is létezõ Dugonics Társaság elnöki tisztét. Õ védte meg Móra Ferencet és Juhász Gyulát az ellenük irányuló lejáratásoktól és az egyik legnagyobb kézirat és könyvritkaság gyûjteménynyel rendelkezett Magyarországon. Jogi tanulmányokat végzett, elõbb Békés vármegyében szolgált, majd Szegeden fõkapitány helyettes lett. Jó hatással volt a szegedi irodalmi életre, még mesét is írt „Ciróka maróka” címmel, melyet Móra Ferenc jelentetett meg. Az aktív írói munkásságtól az irodalmi relikviák szisztematikus gyûjtése felé fordult: írók kéziratait, rézkarcait és leveleit gyûjtötte. A könyvnyomtatás korai korszakában készült elsõ kiadásokat kereste. Gyûjtötte a szabadságharcra vonatkozó kiadványokat is. Õrzött egy Luther õsnyomtatványt 1531-bõl. A híres emberektõl származó levelek felsorolása szinte lehetetlen. A saját gyûjteményén túl a szegedi mûgyûjteményeket katalogizálta és illusztrált katalógust állított össze, sõt létrehozta a szegedi Mûbarátok körét is, melynek segítségével sok mûkincset mentett meg. Az eredeti gyûjtemény kb. 14.000 tételbõl állt. Azt tapasztaljuk, hogy manapság könnyen veszendõbe mennek a kultúrértékek, ezért példájára emlékezni különösen fontos. A fõkapitányról – Tóth Sándor szobrászmûvész által – készített plakettet szeptember 23-án helyezzük fel templomunk kapujára az esti búcsúi szentmise elõtt. Az ünnepi megemlékezést Dr. Szalay István egyetemi tanár tartja.

Hétfõ: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek:

9-12; 9-12; 9-12; 9-12; 9-12;

15-18 15-18 15-18 15-18 15-18

Vasárnap: 10 és 18 óra Hétköznap: 18 óra Igeliturgia: 18 óra Gyóntatás: szentmisék elõtt fél órával Lelkibeszélgetés: elõre megbeszélt idõpontban, de sürgõs ügyben bármikor lehet a plébánost keresni.

(Az ünnepi beszéd szövegét a következõ számunkban olvashatják.)

Felhívjuk a kedves hívek figyelmét, hogy templomunkban min nden n kedden n továbbra is van szentségimádás, amely reggel 9 órakor laudessel kezdődik, délután fél 6-kor pedig vesperással zárul. Jó lenne, ha minél többen imádkoznánk az Oltáriszentség előtt. Isteni Irgalmasság 2011. december 3-án plébániánk tíz tagja azzal a szándékkal imádkozott a szombat esti szentmise után a templomban, hogy Isten irgalmas szeretetét kérjük különösen a betegek és a haldoklók számára. Jézus egy lengyel szerzetesnõre, Fausztina nõvérre bízta Isten irgalmas szeretetének üzenetét, melyet Naplójában tett közkinccsé. Boldog II. János Pál pápa Fausztina nõvért elõbb boldoggá, majd 2000. április 30-án szentté avatta. Ezt követõen úgy rendelkezett, hogy Húsvét 2. vasárnapja az egész Egyházban az Isteni Irgalmasság vasárnapjának ünnepe legyen. Elgondolkodtató egybeesés, hogy 2005. április 2-án II. János Pál az irgalmasság vasárnapjának vigíliáján halt meg. Minden szombaton az esti 6 órai szentmise után szeretettel várunk mindenkit, aki Szent Fausztina nõvér életével szeretne megismerkedni és együtt imádkozni betegeinkért, haldoklóinkért. RÓZSA

Szõlõfürt A Szeged-Tarjánvárosi Szent Gellért Plébánia kiadványa. Megjelenik évente négy alkalommal. Lapzárta: 2012. szeptember 17. Szerkesztõség tagjai: Dr. Benyik György felelõs szerkesztõ dr. Miseta Mária szerkesztõ Zólyomi Norbert szerkesztõ, számítógépes-tördelõ Szerkesztõség címe, elérhetõsége: 6723 Szeged, Tátra tér 5. Telefon/Fax: (62) 483-750 Mobil: 70/525-2106; 20/823-1979 E-mail: [email protected] A Szõlõfürt az Interneten is olvasható. Honlapunk címe: http://www.szegedtarjanplebania.hu

A nyaram értetek és veletek

Recommend Documents