Naplók
… józan életem alatt nem történt még velem ilyen, végtelenül boldog voltam! És most is az vagyok veletek! Megérdemlem? Puy Tamás: 2005 05. 16 Nem sok kedvem volt a mászáshoz, de lovagolni nem lehetett. Sikeresen nem másztam. Inkább biztosíottam egy pár embert. Az tök jó érzés volt. Úgy éreztem, mintha alázatos lennék. Jó érzés volt hogy megbíztak bennem a többiek. Szabó Gergely Árpád: 205 05. 23 Van egy ló -verseny ló volt- most egy kicsit vad, mert régen verték. Amikor Tomek nyergelte és nagyon finoman közeledett hozzá percekig leselkedtem, mert nem akartam megzavarni. Nagyon meghatott az állat és ember közti kapcsolat Azt hiszem, ha nem látnak még sírok is. Igazi mély érzés volt! Puy Tamás: 2005 05. 17 Számomra nagy dolog volt megmászni a két sziklát, nagyon érdekes volt a tartó emberekkel a kapcsolat (Gergő, Kircsi). A lovaglás délután szintén nagyon új érzéseket adott, Úristen! Fél óra után majdnem biztonságban éreztem magam. Szakonyi Gabriella: 2005. 05. 23
A tábortűz mellet írom a naplót. Ettünk héjában sült krumplit, és most ülünk, nézzük a tüzet és gitározunk. Puy Tamás: 2005 05.
A végletek napja. A reggel nehezen indult. Álmosan és fáradtan. Aztán irány a munka. Soha nem tett még ilyen boldoggá az, hogy dolgozom. Tomekkel és a többiekkel kitakarítottuk az istállót és karámokat. Új és furcsa érzés nekem a gondoskodás öröme. Hasznosnak éreztük magunkat, és ez igazán jóvátette a napot. Tomek remek ember, remélem, még találkozom vele. Jó volt vele dolgozni és megtanított szavak nélkül szeretni a munkát. Szolnoki Péter: 2005 05. 19
1
Azt hiszem ma csoda történt velem. Ilyen csodák ott vannak mindig és, hogy elsétálunk mellettük. Nem tudom leírni csak azt, hogy sokat megláttam ma magamból. Szolnoki Péter: 2005 05. 17
Ma olyan visszajelzést kaptam, amit már évek óta nem, vagy talán még soha. Tomek (a lovász) a Kircsinek azt mondta, hogy nem nézem milyen a munka, hanem megyek és megcsinálom rendesen. Nagyon jó érzés volt. Szuper volt ma is a lovakkal lenni. Sokat tanulok tőlük és magamról még többet. Ők nem kombinálnak. Oda kell tenni magam rendesen, mert ha nem, akkor borul a „kapcsolat”. Apanacsit én vezettem be az istállóba. Éreztem, hogy éreztem, hogy érdeklem, és barátkozni kezdtünk. Teljesen más egy ilyen kapcsolat. Nincs benne fölösleges játszma. Leírhatatlan, ami itt történik velem. Annyi impulzus ér, hogy néha azt sem tudom, hogy ki is vagyok. A csoport is jó volt. Sokat látunk itt egymásból. Kezdem meg tanulni mi az a hála. Ma is hálás vagyok nektek. Köszönöm! Szolnoki Péter: 2005. 05. 18.
Olyan sok minden történt itt velem négy nap alatt, hogy 3 füzet sem lenne elég. Rengeteg visszajelzést kaptam magamról és sok mindent észre is vettem magamon. Még többet tanultam. A lovak és az itt élő, dolgozó emberek egyszerűsége és az élethez való hozzá állásuk megdöbbenttet. Ami a legmeredekebb, hogy végig azt éreztem –főleg a lovak közt, hogy meztelen vagyok. Nincs semmi rajtam, ami eltakarna. Semmi misztikus nincs itt. A tetteim alapján ítéltek meg. Életem legnagyobb dicséretét is itt kaptam. Tomek azt mondta, hogy nagyon jó volt velem dolgozni, mert nem válogattam, hanem minden munkát elvégeztem. Bevallom férfiasan majdnem elsírtam, amikor ezt megtudtam. Hú! Elfáradtam. Szolnoki Péter: 2005. 05
Mászásban úgy éreztem, hogy sokkal nagyobb önállóságot kaptam, mint eddig, és persze az önállósággal együtt felelősséget is. Ez amúgy nagyon jól esett nekem! Úgy érzem, hogy komolyabban kéne foglalkoznom ezzel a mászós dologgal. Nagyon nagy erőt ad számomra, önismeretet, és egy olyan közérzetet nyújt, amit otthon sosem érzek. Matócsi Tibor: 2005. 05. Jó kis csapat ez, és köszönöm nektek azt a biztonságot, amit nyújtotok nekem ezekben a változást hozó időkben, amelyeket mostanában élek! Kiss Tímea: 2005. 18. Hanyatt feküdtem, néztem a kék eget, tiszta felhőket. Aztán becsuktam a szemem, és csak hagytam, hogy süsse a nap az arcomat. Mihal is ledőlt mellém és csak néztük az eget. Iszonyú boldog voltam, és elhessegettem azt az ünneprontó gondolatot, hogy ez a
2
boldogság csak percekig tarthat, aztán vége… Nem! Azokat a perceket jó mélyen elmentem a lelkem memóriakártyájára! Kiss Tímea: 2005. 05. 19. Ma reggel Gabival futottunk az erdőben átfutott az agyamon, hogy mennyire jó dolog, amikor két függő nem anyagozni megy együtt, hanem sportolni… Megint biztosíthattam olyan embereket, akik életükbe először másznak. Ezt nagyon szeretem, mert ajándék: én adhatok valamit (egy új sikerélményt), s cserébe bizalmat kapok, hiszen ha ez nem lenne, akkor el sem indulna a falon az ember, akit biztosítok. Hálás vagyok, de nem is tudom hogy kinek, kiknek és hogyan fejezhetném ezt ki… Nyílván tettekkel és önzetlenséggel…
Július 3.-án indultunk el és még aznap este tájban megérkeztünk egy kis faluba. A szállástól nem messze volt egy lovarda, ahol mindenki mehetett egy kört a lovakkal. A sziklamászás előtt a lengyelek mászó falán melegítettünk be, ami ott volt a lovardában. Nem volt valami nagy szám, mert itt a Megállóban is van ilyen, viszont ami új volt, az –az ereszkedés, amit az elején, úgy élveztem, hogy mindig mondtam fast-faster, egészen addig, míg egyszer beparáztam a sziklán és mondtam a Csabának, hogy lassítson, mert őrült módjára engedett le. Én nagyon szeretem az extrém sportokat nézni és Lengyelországban jó volt a sziklamászást űzni. Tök jó volt, hogy elsőre fel tudtam mászni, anélkül, hogy beültem volna a beülőbe. Persze az elején egy könnyű sziklával kezdtük, de ettől függetlenül volt másnap izomlázam, aminek annyira nem örültem, mert az egész hátam és karom fájt, amire aztán azért jó volt másnap rámászni. Hiába kértem a Pityut, hogy masszírozzon meg, nem akart. Úgy mentem ki oda, hogy csont és bőr voltam és mire visszajöttünk megerősödtem és megizmosodtam. Már az elején mondták, hogy lehet kint maradni plusz még egy hetet, amire jelentkeztem és jót is tett nekem, mert úgy mentem ki oda, hogy még azt hittem egy hétig leszünk, nem fogok ez alatt az idő alatt cuccozni, ami a három év alatt egyszer sem történt meg, hogy én két-három napnál tovább lettem volna józan, ami ott sem jött össze az első héten, hisz amikor kimentünk Krakkóba szereztem füvet, amiből esténkét elalvás előtt tekertem magamnak egy cigit, ami aztán ki is derült. Ja igen, és amikor ott maradtunk négyen (Tibi, Barbi, Bandi és én) akkor még megittam egy sört is, amit nem kellett volna, a többiek miatt sem. Kaptam akkor egy pár kedves hozzászólást tettemhez, ami nagyon, de nagyon rossz volt, de teljes mértékig igazuk volt. Július 8.-ától számolva 10 napig józan voltam. Ez alatt az idő alatt nagyon sok rossz érzés tört rá, zuhantam és zuhantam, amiből a többiek tudtak felhozni, amit először el se hittem, hogy képesek voltak így megnyugtatni, hogy ezek a szomorú gondolatok eltűntek.
A két hét alatt rossz is voltam, mert loptam két napszemüveget a kis boltból, az újságból, amit aztán az NA könyv késztetésére elmondtam a többieknek, mire ők azt mondták, hogy meg kell vennem az újságot, szerencsére csak az egyik volt meg addigra a boltban, amit aztán bedobtam a tűzrakásnál a tűzbe és így lett színes lángunk. Jó érzés volt elégetni azt a bűnbe ejtett újságot. Mikor ez történt, akkor csak a mi kis társaságunk volt ott, de volt olyan is mikor a Lengyelekkel együtt bográcsoztunk. A legjobb az volt, amikor a sziklánál történt ez meg, koszos kézzel ettük a húst meg a krumplit, mint az igazi hegymászók. Két hét után már nagyon hiányzott anyu, főleg hogy telefonon se beszéltünk, mert így lett megbeszélve, a nem túl jó viszonyunk miatt, ami nem lett jobb sajnos miután hazajöttünk, de most már egész jól kijövünk egymással. A két hétben mégis az volt a legjobb, hogy a többieket megismertem és így már teljesen más volt őket megölelni, tudtam, hogy kit ölelek meg. Elfelejtettem leírni
3
azt a ciki élményt, amikor bilincsbe vertek, de nem is baj, így csattanónak jó a végére. A Csaba elvette ezen a napon a kisrádiómat és pont ezen a napon a házban felejtettem a napszemüvegemet, amit kértem, hogy had hozzam el, mert csak 10 perc lett volna, de nem engedték, meg és amikor elvette a rádiómat dühös lettem és elindultam a napszemüvegért, erre a Csaba a Tibivel utánam jött a kis busszal megálltak, a Csaba kiszállt, ekkor én elkezdtem futni, ő elkapott, ekkor bilincs már a zsebében volt, egy szőrös tigrismintás, amit a sex shopban vettek még anno egy srácnak és én voltam a második akin ezt alkalmazták. Egész nap mindig mással voltam összebilincselve. Most jutott eszembe a foci is, ami szintén egy jó kis élmény volt! Ghioghiu Kinga: 2005.05
Indulás előtt egy órával megérkeztem a Megálló elé. Teljes idegesen és izgatottan vártam az elkövetkezendő egy hetemet. Egy kis késéssel, de 11-kor elindultunk. A Szlovák határig egészen jól tűrtem, hogy dohányoznak körülöttem, de az első lehetőségnél kiakartam bújni kijelentésem felelőssége alól, de szerencsére megakadályozta Tibi ezt a könnyelműségem. Az első állomás Szlovákiában teljesen lenyűgözött. Tovább haladtunk kezdtem kicsit hülyén érezni magamat, furcsa volt számomra, hogy egy hetet eltöltök teljesen idegen emberek közt, igaz nem először tettem ezt, de ez teljesen más helyzet volt. Mire eljutottunk a szálláshelyünkre Lengyelországba sikerült kibékülnöm helyzetemmel, a környezet teljesen barátságos volt számomra. Bár még mindig zavart, hogy otthonomtól ilyen messzire kerültem, de ezt egy pár nap alatt sikerült leküzdenem. Az első nap miután, elkezdtem a helyi mászófalat megmászni és ez sikerélményt jelentett, kezdett a hangulatom oldottabbá válni. A következő napok teljesen összemosódtak számomra. Fenntartásaim pár társam felé teljesen megszűntek, viszont volt, akinél rájöttem, nem fogom erőltetni a kapcsolatteremtést. Inkább tartózkodtam a velük való kommunikációtól, konfliktushelyzetek elkerülése végett, melyet nem biztos, hogy kellő józanésszel tudtam volna kezelni. A harmadik-negyedik nap körül döntés helyzetbe kerültem a jövő hetemmel kapcsolatban, sokáig halogattam döntésem, mert olyan érzésem volt, hogy bármit is döntök valószínűleg rossz döntést hozok. Félelmem nem igazolódott be, végül szüleim is beleegyeztek. Döntésem helyességét nehéz volt elfogadnom, egyre gyorsabban repültek az első hét vége felé napjaim. Miután tudatosult bennem, hogy nem tudok meghátrálni döntésem, elöl kicsit megijedtem. A hét végén megint új helyzettel kellet szembe néznem, mely szinte teljesen egyszerűnek tűnt, valamiért mégis talán ez szülte bennem két hetem alatt a legnagyobb feszültséget, pedig látszólag egy külső szemlélő számára teljesen normálisnak tűnhetett volna. Nem éreztem hogy jól tudtam volna ebből a konfliktushelyzetből kikerülni, pillanatok alatt eljutottam egy olyan lelki mélypontra, ahol már rég voltam.
De talán az esőnek, összezártságnak köszönhetően sikerült a következő napokban mind társaim mind azt, hogy miért is vagyok itt a sziklamászáson felül. Miután megérkezett az új csapat egyre inkább kezdtem valamiért kisgyerekként érezni magam és nem csak a korkülönbségek miatt, kicsit olyan volt mintha egyszerre több pót anyuci meg apucit küldtek volna, de sokszor megéltem ennek az ellenkezőjét is. A második hét közepén érkező újak kicsit más színt vittek az addigra már megszokott napjaimba. Kicsit olyan volt, mintha az érdekesebbek lennének a szikláknál vagy bárminél, amit eddig csináltunk, ezért megpróbáltam kicsit hozzájuk alkalmazkodni vagy megismerni őket. Az utolsó pár napnak teljesen más ritmusa volt, mint az előtte lévőknek. Az a délelőtt mikor a lovaknál gödröt ástam kicsit kirántott a sziklák által nyújtott számomra végtelen táj gyönyörűségéből. Máskor
4
sokszor végeztem fizikai munkát előtte is ez kicsit más volt, lehet azért, mert még soha nem utaztam 1000km, hogy dolgozzam, vagy, mert ezt más célból csináltam. Az utolsó csavart, ami kint volt, volt egyedül hatással rám az összes ilyen eseményből. Előtte mikor feljött témaként, hogy levágjuk a hajamat, akkora presztízskérdést csináltam belőle. Úgy éreztem, elveszítem a büszkeségem, meg kéne szabadulnom a múltamtól, de inkább úgy döntöttem megbarátkozom a gondolattal. Egyre kevesebbet gondoltam az otthoni problémákra, mire véget ért a két hetem Lengyelországban a haza felé úton azzal kezdtem megbarátkozni, hogy helyet kapok eben a közösségben akkor egyben, lehetőséget is, kapok egy új életre is. Velem körülbelül ennyi történt azon felül, hogy jól éreztem magam. Gergely András:2005.05
5
