TESTVÉRI KÖRLEVÉL „ÉN KÉREM AZ ATYÁT, ÉS MÁS VIGASZTALÓT ÁD NÉKTEK, HOGY VELETEK MARADJON MINDÖRÖKKÉ.” GRAFIKA: SIMON A.
VIGASZTALÓ 2016/3
„...erős kézzel, kinyújtott karral…”
Negyedik parancsolat: a nyugalom napja (II. Mózes 20, 8-11 és V. Mózes 5,12-15 alapján)
A vajtai konferencián elhangzott tanítás rövidített,szerkesztett változata.
Egyetlen parancsolat magyarázata körül sem folyik annyi vita, mint a negyedik parancsolattal kapcsolatban. Sok kérdés vetődött fel bibliamagyarázók körében, melyeket az alábbi három témakör köré lehet csoportosítani:
Mikor, kire és melyik napra vonatkozik a negyedik parancsolat betartása?
1. Milyen célból rendelte el Isten a nyugalom napjának megtartását?
Az izraelitáknak azért kellett megnyugodniuk szombaton, hogy megpihenjenek (2Móz 23,12). Ebben a törvényben Isten következetességét fedezzük fel, mert teremtő munkája után a hetedik napon megpihent. A 2Móz 31,17-ben azt olvassuk, hogy a szombatnap megtartása Isten és Izrael között egy „örök jel”. Ahogyan Isten a hetedik napot megünnepelte, elkülönítette, úgy kell azt Izrael fiainak is elkülöníteni. Az 5Mózes 5,5-ben ismét rábukkanunk a szombat ünneplésére, de ezúttal az egyiptomi kivonuláshoz kapcsolva. Izraelnek vissza kell emlékeznie, hogy rabszolga volt Egyiptomban, és most a rabszolgasággal ellentétben a szombatot, mint a szabadulás napját kell megszentelnie. Tehát, a szombat a szabadulás ünneplése, és az Istenhez való tartozás kifejezése is. Istenhez való tartozásukat kétféle módon kellett a zsidóknak kifejezésre juttatniuk: a körülmetélkedéssel, és a szombat napjának megtartásával. Isten azt akarta ezzel elérni, hogy a rabszolga nép, ne legyen semminek és senkinek a rabszolgája. Sem a munkának,
VIGASZTALÓ 2016/3
2
sem a pénznek, sem a gyűjtésnek, sem az állandó aggódásnak, hanem tanuljanak meg pihenni. Ezért a negyedik parancsolatnak van egy egészséget védő szerepe is. Svéd munka-pszichológusok kutatásaiból kiderült az, hogy az ember napi 7-8 órás szellemi vagy fizikai munkát legfeljebb 6 napon át képes károsodás nélkül folyamatosan végezni. Ha ezen túl ugyanolyan igénybevételnek teszi ki magát, akkor energiakészleteinek már nem kamatait használja, hanem a tőkéhez nyúl. Élettanilag is igazolt a negyedik parancsolat, a sejtekbe írta Isten bele ezeket a törvényeket. Hogy hat napon át elsősorban arra figyeljünk, amit nekünk kell elvégeznünk, de a hetediken vegyük a bátorságot csak arra figyelni, amit Isten végez szüntelenül érettünk. Hogyan lehetséges akkor, hogy a szombat megünneplését sok izraelita mégis tehernek érezte, és az Ó- és Újszövetségben egyaránt sok összeütközés, botránkozás kiváltó oka lett?
2. Nehézségek
Sok ember számára, akkor is és ma is, nagyon nehéz egy napot kivonni a mindennapi munkából úgy, hogy azt egyedül az Úrnak szentelje. Az Ámos 8,5-ben ezt olvassuk: „Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk, megkisebbítve az éfát és megnagyobbítva a sékelt, és hamis mérleggel csalva?” (Éfa: száraz űrmérték, 22 liter; Sékel: 11,4 gr arany súlya). Sokan csak a profitot keresik, vagy a mókuskerékből nem tudnak, nem akarnak kilépni, hogy megnyugodjanak. A negyedik parancsolat megtartásának vagy megszegésének sajátos jellege volt Izrael életében. Amikor Izrael Istennel való kapcsolata meglazult, szinte mindenhol megszegték a negyedik parancsolatot. Amikor pedig engedelmeskedtek Isten törvényeinek, az elsők között állítják helyre a nyugalom napjának megtartását. A szombat napjának ünneplése arról szól, hogy én akarom a gyeplőt tartani vagy az életem fölötti hatalmat fenntartás nélkül Istenre tudom bízni. Az az ember, aki dolgait állandóan maga akarja képviselni, akadálynak érzi a szombatnapi megszakítást. A szombat megtartása hitet igényel. Ha oda a hit, biztosan oda lesz a szombat is. Aki a szombatot megszegi, megszegi a szövetséget is.
3. A szombat ünneplése
Izrael számára a szombat az öröm, és az Istennel való bensőséges kapcsolat megélésének ideje volt az Ószövetség korában és az orthodox zsidóság számára ma is az. Ezen a napon tartózkodnak mindennemű munkától, attól a 39 fő munkafajtától, amit a Misna a babilóniai fogságtól kezdve tiltott. (Misna jelentése „ismétlés”; a Tórához adott magyarázatok összessége Kr. u. II. század). Szombaton tilos minden cselekedet, amely ara irányul, hogy a szombatot hétköznappá változtassa.
A korábban felolvasott 5Mózes 5-ből nekem hangsúlyossá a 15. vers második fele
VIGASZTALÓ 2016/3
3
vált, ahol Isten ökölbe szorított kezéről, régi fordítás szerint erős kezéről, fölemelt, más fordítás szerint kinyújtott karjáról beszél az Ige. Csodálatos, ahogy itt a verbális és non-verbális kommunikáció ilyen tökéletes egységben van: az ökölbe szorított kéz a hatalom jele, a fölemelt vagy kinyújtott kar pedig az esküről beszél. A nyugalom napjának megtartásával Isten az ő népét emlékeztetni akarja arra, hogy Ő megesküdött, hogy megszabadítja őket az egyiptomi rabszolgaságból. A negyedik parancsolat számomra legfontosabb üzenete az, hogy emlékezzünk arra, hogy a hatalmas Isten megesküdött, hogy az Ő népéről gondot visel. És Ő ehhez az eskühöz minden körülmények között tartja magát. Izrael a körülmetélés felvállalásával és a szombatnap megtartásával fejezi ki elsősorban az Istenhez való tartozását. Mi, ma élő keresztények, Pál szavai alapján, ezt a szív körülmetélésével, a megtéréssel és ugyancsak a nyugalom napjának megtartásával fejezhetjük ki.
4. Jézus tanítása a szombatról
A világ teremtése, és az egyiptomi rabságból való kiszabadulás volt az a két legnagyobb tény Izrael számára, amire minden egyéb felépült. Ez volt az ószövetségi szombat-ünneplés eredeti tartalma. Később lett belőle törvény, és tilalmak sokasága, amelyeket komor képpel illett megtartani. Jézus ezzel száll szembe, amikor azt mondja, hogy a szombat derűs nap, ünnepnap. Jézus szerint ezért szabad jót cselekedni szombaton. Nem azért adatott ez a nap, hogy semmit ne tegyünk, hanem hogy mást tegyünk, mint amit egész héten tennünk kell. Mást tehetünk, mert ajándékként adta Isten a nyugalom napját. Az első keresztyének számára Istennek szabadító tette, a húsvét egyenrangúvá vált a teremtés tényével, sőt Krisztus feltámadása jelentőségében felülmúlta az Egyiptomból való szabadulást. Akik Krisztusban hittek, egyszeriben érezték, hogy minden okuk megvan az örömre és az ünneplésre. Emlékezzünk és ünnepeljünk! Az első keresztyének ünnepeltek is. Minden héten, annak első napján, amikor Jézus feltámadt, összejöttek, mint egy nagy család. Együtt örvendeztek. Együtt vacsoráztak, és utána úrvacsoráztak is. A hét első napján mindig Jézus feltámadására emlékeztek. A keresztyének számára tehát a vasárnap a feltámadás napja, mert Jézus a hét első napján, vagyis vasárnap támadt fel, és a pünkösdi csodát is ezen a napon élték át. Azóta ez a nap nemcsak a nyugalom, hanem az új élet ünnepe is. Jézus az Újszövetségben szombat napon sok csodát tett, és mindenféle tevékenységet végzett, ami csodálkozást és ellenállást vált ki. Ő és tanítványai azt teszik szombaton, amit „nem szabad” (Mk 2,24). Amikor tanítványai megéheznek, megengedi, hogy kalászokat tépjenek (Mt 12,1), és Dávid királyra hivatkozik, aki a szentélybe megy be, hogy az áldozati kenyérből egyen.
VIGASZTALÓ 2016/3
4
A zsidó rabbinikus hagyományok, és a Misna nagyobb tiszteletet kaptak, mint maga az Írás, ezért állhatott elő az, hogy a tanítványok, akik szombaton az éhségüket csillapítani akarták, vétkessé váltak azzal, hogy a kalászokat tépik. Hiszen, aki letép egy kalászt, az már arat, aki egy ilyen kalászból kidörzsöli a magokat, az pedig már csépel. Ez pedig munkának számított. Aki szombaton meggyógyít egy béna kezet (Márk 3,2), olyan munkát végzett, ami várhatott volna a következő napig. A meggörnyedt 18 éve beteg asszony (Lukács 13,11), a vízkóros meggyógyítása (Lukács 14,2), a 38 éve beteg meggyógyítása (János 5,9) is ebbe a kategóriába tartozik. Aki gyógyulása után fölveszi a nyoszolyát, és azzal megy el (János 5,9), vétkessé válik, mert szombatnapon terhet visz egyik helyről a másikra. A törvénykező farizeusok és az írástudók szerint ezeket a tevékenységeket nem lenne szabad Jézusnak megcselekednie. De Jézus egyáltalán nem találja ezeket a cselekedeteket a negyedik parancsolatba ütközőnek. Jézus fontosnak találja, hogy az isteni törvényt helyesen értelmezze, annak igazi lényegét megragadva, melyet így foglalhatunk össze: „A szombat lett az emberért és nem az ember a szombatért.” Mk 2,27 Ez a tanítás nem arra akar bátorítani bennünket, hogy bármit megtehetünk ezen a napon vagy visszaélhetünk Isten törvényével. Jézus szava nyilvánvalóvá teszi, hogy a szombat az ember számára ajándék és áldás, tehát teljesen más, mint a farizeusok által szigorúan előírt törvényi rendelkezések halmaza. Ezáltal Jézus a negyedik parancsolatról is „lefújja” a törvényeskedés porát. Jézus képmutatással vádolja meg a korabeli tanítókat, hiszen mindegyikük eloldja ökrét, vagy szamarát a jászoltól, hogy megitassa szombatnapon. Akkor neki miért nem szabad Ábrahám egy leányát feloldani azokból a bilincsekből, amelyekkel a Sátán már 18 éve megkötözve tartja (Lk 13,15). Szombaton ünneplik az egyiptomi szolgaság házából való menekvést, ennek meghosszabbítása és elmélyítése a bűn szolgaságából való megváltás, Krisztus feltámadása által, amelyet vasárnap ünnepelünk. Mindkét nap ünnep, mivel a megváltást meg kell ünnepelni. Tehát a szombat nem egyenlő vasárnappal.
5. A szombatból hogyan lett vasárnap?
Mint azt már korábban említettem, és mindenki számára ismert, hogy a szombat nap megtartása a szövetségnek egyik jele volt. „Örök jel ez köztem és Izráel fiai között.” (2Móz 31,17) Különös azonban, hogy az Újszövetség a Tízparancsolat igéi közül ezt egyszer sem említi. Miért? Azért, mert az Új szövetségben más lett a jele. Amikor az idős Simeon karjaiba vette a gyermek Jézust és áldotta az Istent, hogy megérhette ezt a napot, akkor ezt a próféciát mondta: „Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak.” (Lk 2,34)
Ugyanaz a kifejezés van itt a jelről, mint az ószövetségi igében a szombat-törvénynél.
VIGASZTALÓ 2016/3
5
Az Újszövetség jele: maga Jézus Krisztus. Ez azt jelenti, hogy üdvössége annak van, aki Jézus Krisztussal összekötötte az életét. Egyedül a Krisztushoz való viszonyulás dönti el minden ember számára, hogy benne van-e a szövegségben, vagy nincsen. Ez nem azt jelenti, hogy az Újszövetség érvényen kívül helyezte a Tízparancsolatot. Csak a szövetség jele változott meg; nem egy bizonyos parancs megtartása, hanem a feltámadott Jézus Krisztushoz való hitbeli kapcsolat – ez a fontos! Amikor Pál apostol óvja a gyülekezetet, az ószövetségi normákhoz való visszatéréstől akkor ezt írja: „Senki ne ítéljen el titeket ételért, italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.” (Kol 2,16-17) Vagyis azt mondja: ne kezdjétek már elölről azt, hogy most aki bizonyos étrendet nem tart meg, bizonyos ünnepeket nem ül meg, az nem igazán keresztyén vagy nem igazán hívő. Hát ez számít továbbra is? Nem ez a fontos, és a lényeges! Az ApCsel 15-ben olvasunk arról, hogy némelyek, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké, azt kezdték tanítani, hogy akik nincsenek körülmetélve és nem tartják a Mózesi törvényeket, azok nem üdvözülhetnek. Ez nem kis vitát váltott ki a formálódó korai Egyházban. Ezt a vitát Péter oldja fel, a bölcsesség beszédének kegyelmi ajándékával, amikor azt mondja, hogy „Miért kísértitek Istent, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni? Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk, éppen úgy, mint ők.” Fontos tehát, hogy a nyugalom napját ne változtassuk hétköznappá, mert Isten elrendelte a pihenésnek és az ünnepeknek idejét is. Ezen a napon nem a hétköznapokon elmaradt szórakozást pótoljuk be elsősorban, hanem az Úrral való kapcsolatunkat mélyítjük el. A nyugalom napjának igazi értelme nem a kikapcsolódás, hanem a „bekapcsolódás”! Bekapcsolódni, és igent mondani Isten ránk vonatkozó jó tervére. Az igazi nyugalom nem semmittevés, hanem mindenekelőtt a szellemünk, lelkünk megnyugvása. Megnyugszik a lélek, mert Isten elengedte a tartozást, fölmentette a vád alól. Mit tegyünk hát vasárnap? Még egyszer hadd mondjam: ünnepeljünk, örüljünk! Jézus azt akarja, hogy a mi vasárnap-megszentelésünk előjele legyen annak, hogy jön az Isten országa! Isten drága ajándéka ez a nap, ami által Isten életünk múló, rohanó napjai közben mindig újra megállít és figyelmeztet, hogy Ő él, hogy Ő rólunk soha, semmiféle körülmények között el nem feledkezik. A jelenben is, még jobban Megváltód és Urad akar lenni Jézus Krisztus által. Rózsahegyi Barnabás
VIGASZTALÓ 2016/3
6 Bizonyságtételek Újra együtt Vajtán
Július utolsó hetében Vajtán voltunk, a Parakletos családos táborban, ahol a csodaszép környezetben épült Zichy kastély adta a konferencia helyszínét. A családunk egyszer, 9 évvel ezelőtt már nekifutott ennek az útnak, de akkor két nap után haza kellett jönnünk, a nagylányunk ‒ aki akkor 10 éves volt ‒ belázasodott. Mint utólag kiderült, mononukleózis betegsége lett. A kisfiunk, Gabó kilenc hónapos volt abban az időben. Az ellenség annyira el akart távolítani bennünket akkor, hogy hazafelé még balesetünk is volt; egy utcasaroknyira az otthonunktól belénk rohantak. Bár az autónk nagyon összetört, Isten kegyelméből nekünk nem esett bajunk. Azóta egyszer, 2011-ben voltunk Mátraházán, ami a mostanihoz hasonlóan szintén nagyon áldott hét volt. Amikor ezt meséltem a regisztráció során, a mostani konferenciát szervező rákérdezett, hogy miért csak egyszer voltunk Mátraházán? Elgondolkodtam a kérdésen, majd azt válaszoltam, hogy azért, mert akkor a családunkból még csak én fogadtam be a szívembe az Úr Jézust és a családunk többi tagja nem tudott úgy feloldódni, nekik még „sok” volt akkor egy keresztény tábor. Aztán tavaly az Úr a lányunkon keresztül elvezette a férjemet a felnőtt konfirmációs csoportba. Dórikánk annak idején végigjárta ugyan a korcsoportos konfirmáció előkészítőt, de az év végén azt mondta, hogy ő még éretlennek érzi magát arra, hogy megvallja a hitét a gyülekezet előtt. Mi támogattuk ebben, mondtuk neki, hogy rendben, akkor legyen úgy, ahogy szeretné, ne hazudjunk Istennek és tényleg csak olyat mondjon ki, amit komolyan gondol. Dórink továbbra is járt velünk az Istentiszteletre és az elmúlt évben már ő mondta, hogy szeretne konfirmálni. A lelkészünk elindított egy felnőtt konfirmációs csoportot, melyre a lányunk az édesapjával kezdett el járni. Dóri már korábban, apukája, Laci pedig a konfirmációs csoport egyik alkalmán adta át az életét az Úrnak. Tavaly, advent első vasárnapján tizennegyed magukkal együtt konfirmáltak. Most nagy áldás volt a hét során, hogy a családunk együtt lehetett a Parakletos táborban. Jó, hogy már egy irányba nézünk és már nem kellett a családunk tagjainak „folyékony táplálék”, jöhetett a „szilárd” is. Már hasonlóképpen értettük a tanításokat. A heti téma, a Tízparancsolat tükrében megláttuk a bűneinket és megszomorodva az Úr bocsánatát kértük. Örömmel mentünk a kiscsoportos beszélgetésekre. A nagylányunk igazi lelki társakra talált a csoportjában. Az Igehirdetések és a kiscsoportban előkerült témák alapján délutánonként közösen beszélgettünk arról, hogy milyen változásokat tegyünk a családi életünkben, hogyan újíthatnánk meg hitéletünket, a családi szokásainkat, konkrétan, hogy pl. mikor tudnánk együtt imádkozni. A kisfiunknak a dicsőítés tetszett a legjobban, a zenész fiatalok igazi példaképek voltak számára, hiszen ő is dobol. Bár könnyen barátkozik, a gyermekcsoportban most mégsem találta a helyét. Meg is beszél-
VIGASZTALÓ 2016/3
7
tük, jövőre elhozzuk a gyülekezetünk többi családját és gyerekeit is és akkor Isten segítségével reméljük, ő is teljesen otthon érzi majd magát ebben a közegben, neki is sikerül nem csak „kikapcsolódni”, hanem jobban „bekapcsolódni” Isten jelenlétébe. Szeretettel: Kispetiné Ildikó és családja, Kiskunfélegyháza Védelem Vajtán Egy nappal indulás előtt az Úr azt mondta nekem: „Vajtán figyelj a gyerekeidre!” Érkezést követő köszöntés után a gyermekmissziós imaközösségben tudtam meg, hogy Szalontai Zsuzsának azt helyezte az Úr a szívére, hogy különösképpen imádkozzunk a táborban a kicsinyekért. Bár pihenni jöttem, hirtelen nagyon komoly küldetéstudatom lett. Nem igazán tudom, hogy szavakban hogyan lehet megköszönni, ahogyan az Úr a szárnyai alá vett. Egy dolgot kért Tőlem, hogy figyeljek. Első este a férjem rosszul lett, így az első éjszaka nem aludtunk; nem véletlenül. Volt időm védelemért, tisztaságért, figyelemért imádkozni. Az első 30 óra nem volt könnyű. Többször meg is kérdeztem a férjemet, hogy: „Jó helyre jöttünk?” Pedig nagyon készültem, és vágytam arra, hogy ott legyek, hogy a helyemen legyek. 11 éve éppen itt, Vajtán lettem nagyon szomjas Krisztus után. Azután az Úr megmutatta, hogy ha Benne keresem a védelmet, Tőle várom, és ha kétszer is megerősít valamiben, azt nagyon komolyan veszem. Akkor Ő nem feledkezik meg rólam, Benne, lehetek a helyemen. Azon túl, hogy a férjem rosszul lett (szerdára rendbe jött), a nagyobbik fiam álmában leesett az emeletes ágy tetejéről; másnap reggel mégsem emlékezett semmire. A kisebbik fiam magára húzta az ajtót, ami a falnak volt támasztva, mégis engedte az Úr, hogy mielőtt ráesik, álomból ugorva elkapjam az ajtót. Engedte, hogy pont akkor lehessek a medencénél, amikor egy kicsiny leány nem tud egyedül feljönni a víz alól, mert oldalra befordult a víz alá a kis csónakjával. Ezt másnap a kisebbik fiam szintén előadta, a kicsiknek derékig érő vízben. Csak pár dolgot említettem, felsorolni sem tudom, mennyi bajtól őrzött meg Isten, de Krisztus hatalmas! Voltak pillanatok, amikor már nem volt Bennem kérdés, hogy jó helyre jöttem-e. Nagyon jó olyan helyen lenni, ahol az „én” már eltűnik, és minden mindenekben Krisztus marad. „Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR!” Zsolt 34, 18-20. Dicsőség Neki! Rózsahegyi Éva
VIGASZTALÓ 2016/3
8 Én ezt kaptam Vajtán
„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek ‒ így szól az Úr ‒: jólétet és nem romlást tervezek és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.” (Jer 29, 11-12) Ez az én visszatérő ígéretem az Úrtól! Csodálatos reménységem Jézustól! Nagyon nehéz és fájdalmas dolgokat hagyhatok magam mögött. Szobatársamnak Ellának, Jákob Erikának és Rózsának nagyon hálás vagyok imádságaikért, lelki szolgálatukért. Valami nagyon érdekes dolgot kaptam, valami kis porszemnyit Jézus határtalan szeretetéből. Csodálatos volt a Szentlélek jelenléte, a dicsőítések, a szolgálatok, lelki sebeink gyógyulása! Én az egészségügyben dolgozom, ahol nagy szükség van Jézusban való hitre és a bizonyságtételre. Erre is valamilyen késztetést kaptam, hogy tegyem. Sokszor elbukom, elkeseredek, hibákat követek el, de mindig Jézushoz megyek! Már nem az a kérdésem: „Miért értek ilyen fájdalmas dolgok?”, hanem mi a „célja” az Úrnak vele! Soraimat drága Szabó Éva néni igéjével zárom, amit sokszor kaptam tőle: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8 31-32) Hortobágyi Csabáné Mónika, Gánt Elrejtve az Úr szárnyai alá Nagy örömmel tértünk vissza Vajtára, ahol mindig az a különös érzésünk van, hogy amint megérkezik az utolsó résztvevő, Isten ránk borít egy burát, elrejt és megvéd. A hét közepén rádöbbenünk, hogy nem gondolunk a magunk mögött hagyott munkára, emberekre, problémákra, örömökre sem, csak az előttünk álló imaórára, dicsőítésre, tanításra, beszélgetésekre. Száznegyvenegyen vettünk részt ezen a konferencián, harminckét gyermek volt és hálásak vagyunk az imádságokért, hiszen az Úr előtte figyelmeztetett bennünket, hogy a gyermekek testi-lelki épségéért imádkozzunk. Különösen nagy ajándék az is, hogy negyvenhatan szolgálhattunk a hét folyamán. A tanítások a tíz parancsolat alapján hangzottak el. Az első parancsolatban (2Móz 20,1-3) három üzenetet kaptunk: Isten megtanított az ő nevét; Ő a szabadító és szövetségre hív bennünket. A második parancsolat (2Móz 20,4-6) az imádás módját tanítja meg nekünk. Képekre, bálványokra nincs szükségünk, ha Isten jelenlétében vagyunk.
VIGASZTALÓ 2016/3
9
A harmadik parancsolat (2Móz 20,7) magyarázata nagyon komolyan figyelmeztetett bennünket arra, hogy Isten nevének megszentelése nem csupán azt jelenti, hogy nem káromoljuk az Ő nevét, hanem azt is hogy „üresen” ne használjuk! Ne mutassuk fel hiába az Ő nevét, mert abban hatalom van. Isten nevének ismerete nem jelenti azt, hogy birtokolhatjuk Őt. Az ötödik parancsolathoz (2Móz 20,12) ígéret is tartozik; a szülők tiszteletét azért követeli meg az Úr, hogy hosszú ideig élhessünk a földön. A szüleinktől kapott sebek nem akadályozhatnak meg bennünket abban, hogy konkrét tettekben fejezzük ki tiszteletünket, törődésünket szüleink iránt. Isten Krisztusban feltétel nélkül elfogadott bennünket, ezt az elfogadást kell megtanulnunk és gyakorolnunk. A tanítás után az Úrra vártunk, hogy mit akar cselekedni velünk és a Szentlélek kiáradt közöttünk. Gyógyulást nyertünk a szüleinktől kapott sebekből, az Úr Jézus ott járt köztünk, lehajolt és megfogta kinyújtott kezünket, ahogy ezt egy testvérünk egy képben kapta. A hatodik parancsolat (2Móz 20,13) kiscsoportos beszélgetésben szembesített bennünket a kérdéssel: Öltél-e már vagy akartál-e ölni? Imádkoztunk egymásért, a bennünk lakó gyűlölettől való szabadulásért és a meggondolatlanul kimondott szavainkért is bocsánatot kértünk. A hetedik parancsolat (2Móz 20,14) üzenete: „Ne törj házasságot!” Isten a teremtési rendet akarja érvényesíteni. Őrizkednünk kell a szellemi paráznaság minden formájától is, Isten féltékenyen szeret bennünket. A nyolcadik parancsolat (2Móz20,15) magyarázatának alapja a „gánab” ige három fordítási lehetősége volt: „lopni” (rejtett, titkos módon), „rabolni” (nyíltan, szemérmetlenül) és „megfosztani” ill. „kifosztani” (gyakorta, ismételten lopni ill. rabolni). Ez a parancsolat egyértelműnek tűnik, de a tanításban a lopást Pádár Zoltán lelkipásztor a többi parancsolathoz is hozzárendelte és ez kiegészítette számunkra azoknak az üzenetét is. Első parancsolat: Ne foszd meg magad Istentől! Második parancsolat: Ne lopd el az ÚR dicsőségét! Harmadik parancsolat: Ne foszd meg az ÚR nevének szentségét! Negyedik parancsolat: Ne foszd meg magad a nyugalom napjától! Ötödik parancsolat: Ne foszd meg szüleidet a tisztelettől! És a parancsolat ígéretére: Ne foszd meg magad a jövődtől! Hatodik parancsolat: Ne foszd meg az életétől a másikat! Hetedik parancsolat: Ne lopd el más párját! / Ne foszd meg magad Isten szerelmétől! Nyolcadik parancsolat: Ne lopj! Kilencedik parancsolat: Ne lopd el a másik bizalmát! / Ne foszd meg magad a szavahihetőségedtől! Tizedik parancsolat: Ne lopd el a másét!
10
VIGASZTALÓ 2016/3
Hálásak vagyunk a tanításokért, minden dicsőítésért, amikor az Úr jelenlétébe kerültünk, a személyes üzenetekért, amelyeket az Igéből vagy egymáson keresztül adott az Úr számunkra. Reménység szerint a következő évben július utolsó hetében újra Vajtán lehetünk, és megint megélhetjük az együtt szolgálás örömét és áldásait. Rózsahegyi Emőke „Isten kegyelme rám talált” (A Szentlélek életemben tapasztalt munkájáról) Bár szüleim és keresztszüleim Bibliát olvasó, hívő reformátusok voltak, mégis rám kellett találnia az Úrnak, mert én a vallásosság mögé bújva jártam a magam útját. Szüleim lelki életében is láttam valamiféle megfáradást, erőtlenséget. De ez megváltozott, amikor szüleim találkoztak a Szentlélekkel és megújultak hitükben. Láttam a változást a viselkedésükön. Az imaórákat az Úr öröme, jelenléte töltötte be. Ezután én is vágytam közelebbi kapcsolatra Istennel. Tizenkét évesen döntöttem el, hogy az Úrral fogok járni, és egyedül imádkozva, behívtam az Úr Jézus Krisztust a szívembe. Nemsokára Bagi László és Bereczki Sándor református lelkipásztorok evangelizálni jöttek a gyülekezetünkbe. Sándor bácsiékkal imádkoztam, és megismételtem, hogy behívom a szívembe az Úr Jézust, s kértem bűneim bocsánatát, és a Szentlélek ajándékát, s bár még nem voltam érett rá, megkaptam a Szentlelket és a nyelveken szólás ajándékát is. Az Úr közelében tartott a Szentlélek, az Úr Jézus Krisztussal való közösségre buzdított, imádságban segített. Azonban nem tört át teljesen a Szentlélek tüze az életemben, ugyanis mélyebb lelki-gondozásra és életátadásra volt szükségem. Majd később jött el az ideje, hogy teljesen letettem, megvallottam lelki-gondozó előtt minden bűnömet, amit a Szentlélek elém hozott. Belső lelki sebekből gyógyultam, és így már alkalmassá tett Isten a szolgálatra is. Isten érlelte a hitemet, az imádkozásra, az Úr Jézus keresésére buzdított a Szentlélek, és az Igeolvasásra, közbenjáró imádkozásra. Olvastam az iratmissziós könyveket, ifjúsági táborba mentem nyáron, és ha vétkeztem, kértem az Úr bocsánatát. A tini kísértések megpróbáltak, de végül a kételkedésekből megerősödött hittel jöttem ki. tizenöt évesen megújítottam az Úr melletti döntésemet, s az üdvösség örömével megtelve, megtérésre vezettem a barátnőmet, majd imádkoztam vele betegségében (mandulagyulladása volt), és azonnal meggyógyult. A Szentlélek ezekkel az örömökkel felkészített egy nagy veszteségre, ugyanis még nem voltam tizenhat éves, amikor édesanyám meghalt. Hazavitte az Úr. Tizenhét évesen teljes életrendezést, bűnvallást tettem egy lelki-gondozóval egy felekezetközi csendes-napon, ahol a Szentlélek csodálatos megújító kegyelmét átéltem. Arra döbbentem rá, hogy szabadítást is kaptam, s betöltött egy nagy öröm. A Vigasztaló úgy betöltött, hogy már nem hiányzott az édesanyám. Ezután utazás közben is, és
VIGASZTALÓ 2016/3
11
mindenhol elmondtam az embereknek az evangéliumot, s új módon tudtam szeretni az osztálytársaimat. A Teológiára mentem tanulni. Egy Ige fontossá vált a számomra: „Az igazak útja olyan, mint a hajnal világossága, ami egyre világosabb lesz a teljes délig.” Példabeszédek. Azt tapasztaltam meg, hogy újra és újra be kell telni Szentlélekkel, és az Úrnál mindig van még több, amit Ő adni akar, de csak tiszta, megszentelt edényt tud használni Isten. Ez nem azt jelenti, hogy tökéletesek vagyunk, de a megszentelődés útján járunk, és ez is kegyelem által lehetséges, ha teljesen az Úr Jézus érdemére hagyatkozunk, és csak az Ő vérének megbocsátó, megtisztító ereje alá helyezzük az életünket. Azt tapasztaltam, hogy ha odaszántam magamat, hogy szolgáljam az Urat, Ő megadta hozzá a megfelelő lelki ajándékot. Már gimnazista koromban is, és a teológián is részt vettem más kegyességi irányzatú református hívő testvéreim bibliaóráin, imakörein, és épültem. Örömmel veszem, ha a Szentlélek másokban más lelki ajándékokkal munkálkodik. A közös hit összeköt, s minden lelki ajándékra szükség van Krisztus testében. Minderről sokat tanultam a Parakletos konferenciákon, és Szabó Imre bácsitól (volt sárbogárdi lelkipásztortól), akit 1986-ban ismertem meg. Feleségétől, Éva nénitől pedig többek között a szolgáló lelkületet lehetett megtanulni. A Fogyatékos otthonban szolgálva másfajta lelki ajándékokra is szükségem van, mint amire a gyülekezeti szolgálatban volt szükségem. S még inkább ráutalt vagyok Isten kegyelmére. Igaznak bizonyul a Pál apostol által írt Ige 1Korinthus 12-13-14. részek összefüggésében, hogy „kívánjátok a lelki ajándékokat” (1 Kor 14,1). „Mindezeken túl egy kiváltképpen való utat mutatok nektek.” (1 Kor 12,31). A szeretet ez az út. Itt Isten gyengéd szeretetét tapasztalom, amit a fogyatékkal élők felé akar általam is árasztani. Erre eddig is indított, s munkálta bennem a Lélek gyümölcseit, de itt ez a szeretet még mélyebben és krisztusibban akar megnyilvánulni. Ugyanaz a Szentlélek teszi mindezt. Ha Isten kegyelmet adott, én is szeretném ezt továbbadni, s az Ő szeretetével szolgálni. Kiss E. A továbbiakban egy 93 éves olvasónk, Sárvári Mihályné, Margit néni leveléből közlünk néhány részletet, amelyet a Parakletos Alapítvány 25 éves jubileuma alkalmából küldött számunkra. „Hálásan köszönöm, hogy küldik a Vigasztaló körlevelet. Mindig elolvasom és tanulmányozom az újságot. Szeretem olvasni a bizonytalanok bizonyságtételét, és a testvérek erősítését.”
12
VIGASZTALÓ 2016/3
Az 1960-as évek közepén én még „fű alatti” keresztény voltam. Tudjátok, milyen a „fű alatti” kereszténység? A MÁV központi óvodájának voltam a vezetője, ami bizalmi állás volt. Be kellett lépni a pártba is. Ebben a környezetben nem beszéltem nyíltan a hitemről. Egzisztenciális félelmek, a besúgástól való félelem tartott vissza a hitvallástól. Gyermekeinknek sem beszéltem a hitről, attól félve, hogy elszólhatják magukat óvodában, iskolában. Féltettem a férjemet, akit a templomba járás miatt bármikor katonai szolgálatra helyezhettek volna át a MÁV-tól. A férjem halála után ezek a félelmek kissé alábbhagytak, de nem szűntek meg. Máshova jártam templomba, mint ahol laktam. A Böszörményi úti református templomban ismerkedtem meg Dr. Fodor Ilona, Lonci, és férje dr. Lovas Miklós házaspárral, akikre szeretettel emlékszem a Parakletos-körből. Lonci volt az én lelki felébresztőm. Rajta keresztül éreztem újra Isten szeretetét, és őt használta fel az Úr az én életemben az újjászületésem eszközéül. Rajta keresztül szólított meg az Úr. Különösen sokat jelentett számomra a Böszörményi úti csütörtöki házi imaközösség. Ennek a kis imakörnek Lonci volt a vezetője, akinek a kezét a Szentlélek fogta és ezért tudta ő is megfogni a mi kezünket. Lonci megértette és átérezte az akkori helyzetemet. Sok megerősítést, vigasztalást kaptam általa. Nem szégyelltünk Loncitól kérdezni, közösen boncolgattuk az Igét. Súlyos gondjainkról, kétségeinkről őszintén beszéltünk egymás előtt. Ebben az imaközösségben tapasztaltam meg, hogy a Szentlélek segít abban, hogy hitvalló kereszténnyé váljak. Nem éreztem többé úgy, hogy Isten távol, a felhők felett lakik, hanem valósággá vált az Ige: „…mert ímé, Isten országa ti bennetek van.” (Lk 17,21b). A szeretet kapcsolt bennünket össze a testvérekkel. Egy 1994-es emmausi konferencián átélt megtapasztalásról is szeretnék írni. Nagy örömömre szolgált, hogy Szabó Imre bácsival, Éva nénivel és a többi testvérrel együtt tölthettünk egy hetet Kecskeméten, az Emmaus Házban. Szívesen emlékszem vissza a közös imádkozásokra és beszélgetésekre. Imanaplót vezetek, ezért pontosan vissza tudom idézni az ott elhangzottakat. A péntek esti záró alkalmon Éva néni kérte azokat, akiket megérintett a Szentlélek, hogy maradjanak ott, mert imádkozni szeretne értük. Mintegy 8-10-en maradtunk, és az imádkozás az éjszakába nyúlóan tartott. Éva néni a terem elején imádkozott, mi pedig magunkban visszaidéztük a héten kapott igéket, majd ezt követően Éva nénihez mentem és ő áldásként a következőket mondta: „Legyen szemed ragyogó, arcod örvendező. Füled legyen kész a hallásra, hogy meghallja mások sírását. Arcod legyen ragyogó, szád nevető, és Istent dicsérő. Karod legyen kész az ölelésre, hogy azokat, akik rád vannak bízva, átöleld. Lábad legyen gyors, hogy siess a gyengék segítségére, mert az Ő alkotása vagyunk Krisztus Jézusban a jó cselekedetekre, melyeket elkészített előre az Isten. „Mert kegyelemből tartottatok meg hit által, és ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka ez.” (Ef 8,10).
VIGASZTALÓ 2016/3
13
Továbbra is várjuk a Testvérek bizonyságtételeit, milyen áldásokban, vezetésben volt részük a Parakletos Alapítvány 25 éves fennállása alatt. Egymás hite által épülünk, ezért bátran osszuk meg egymással örömeinket, imakéréseinket, az Úr csodálatos tetteit életünkben. Hálaadással éljetek A hálaadás parancs. Öröm, amikor a szívünkből fakad fel, küzdelem, amikor az elménkből indul a szívünk és az Úr felé. A hálaadás mérce. Visszatekintve döntéseinkre, az élethelyzeteinkre megérthetjük, hogy az Isten által rendelt helyen vagyunk-e. Megnyugvás, ha őszintén, szívből hálát tudunk adni ezekért. Jelzés, ha nincs meg a hála bennünk. A hálaadás alázatra nevel. Imádságainkban nem feledve azt, hogyan megyünk az Úr elé. Az Atya a gyermekeire Jézuson keresztül tud nézni. Áron vétettünk meg. A hálaadás szeretet ébreszt. A hála nemcsak a saját szívedet melegíti fel, hanem légkört is teremt körülötted. Vágyakozom én is az őszinte hálaadásra. Kiskorú lévén, a hitről mindig úgy gondolkodtam, hogy ezt nagy dolgok után érezheti az ember. Megtéréskor, betegségből való felgyógyuláskor, egy-egy ima meghallgatásakor. De az Úr megmutatta, hogy nem ezen múlik. Az egyik szombati istentiszteleten egymásért imádkoztunk, amikor az egyik Testvér egy belső képet osztott meg velem: egy létrát látott, amely a menny felé mutat; előtte a földön egy csodaszép kék színű aprócska virág. Magyarázatot is kaptam: enyém lehet a jákobi létra, a szellemi valóság szemlélése, de igyekezzek észrevenni a földi, kézzelfogható dolgokat is – hálaadó szívvel. A minap heves zivatar vonult át Hatvanon, nem is láttunk még ilyet errefelé. A gyermekeimmel közelről voltunk ennek részesei, ezért nyomot hagyott bennük a dolog. Egyik este apa távollétében készülődtünk a lefekvéshez. Próbáltam a nappaliban egy közös vackot kialakítani, mert odakint sűrűn villámlott. Még a párnákat igazgattam, amikor megláttam, hogy Ricsi fiam oldalt fekszik, becsukott szemmel, összekulcsolt kézzel. Elmosolyodtam. Ricsi észrevette, hogy figyelem, kinyitotta a szemét és ennyit mondott: „Anya imádkozom, mert félek!” Eszembe jutott az aprócska kék virág… Kuti Marietta Gondalatszilánkok Amikor bolondok vagyunk Jézusért, akkor vagyunk a legnormálisabbak. A panaszkodás Isten vádolása. A szeretet nem kérkedik, nem is fuvalkodik fel, de bizonyít. Komoróczy István
VIGASZTALÓ 2016/3
14 Jézus a betegszállítóban
Május 9-én, hétfőn este, ahogy lefekvéshez készülődtem, láttam, hogy meg van dagadva a jobb combom. Rögtön szóltam az otthon bent lévő gondozónőjének. Kórházba kellett mennem trombózis gyanújával. Eltörött a mécses. A gondozónő előtt elsírtam magam: nem elég, hogy 25 éve béna vagyok, ez év március közepe óta pedig szinte állandóan lázam van, most még ez is. A betegszállítóban, ahogy beszélt hozzám a mentős, magamban keserves sorsomra gondoltam. Ekkor azonban hirtelen elém ötlött: miért nem teszek bizonyságot inkább a mentősnek? Hátha azért van annyi betegségem, hogy minél többeknek tehessek bizonyságot? A mentős, aki mellettem ült, ekkor éppen a Tízparancsolatot hozta szóba. Kaptam a szón, és úgy irányítottam a beszélgetést, hogy el tudtam mondani a megtérésem történetét és azt, hogy szemben a keleti elgondolásokkal (iszlám, hinduizmus, buddhizmus), amiről a mentős fiú beszélt, egyedül Jézus Krisztus a megoldás. Azóta is, amikor esténként azokért imádkozom, akiknek bizonyságot tettem, hiszem, hogy az Úr hallja és meghallgatja többek között ezért a mentős fiúért mondott imádságomat. Komoróczy István A betegség megváltoztatja az embert Az utóbbi időszakban két alkalommal is közvetítette a televízió az Istentiszteletet a révkomáromi református templomból. Természetesen mi is részt vettünk ezen az ünnepi alkalmon. Hazaérkezésünket követően többen is telefonáltak, hogy láttak a tévében. A jó szándékú barátaimon kívül felhívott egy vidéki ismerős is, aki csúfolódva azt mondta, hogy véletlenül kapcsolt arra a műsorra és látott engem édesanyámmal az első sorban, mint valami sztárokat. Tovább folytatta és közölte, ez vele sosem történne meg, mert rendes háziasszonyként vasárnap délelőtt ő ebédet főz; én ezt úgy látszik elfelejtettem, mióta városban élek. Azt válaszoltam neki, ő is lemehetne, hiszen konfirmált is egykor. De ő azóta nem volt templomban és letette a telefont. Júliusban a kórház udvarán találkoztam vele, nagyon sápadt volt, 20 kg-ot lefogyott, alig ismertem rá, fején paróka volt. Az onkológiáról jött, kemoterápiára jár. Elmondta, hogy egy nagyon hirtelen jött műtéten esett át. Nem csak fizikailag, hanem lelkileg is megviselte, mert az eredmények rosszak. „Rákos vagyok.” -mondta elkeseredetten„Már vasárnaponként én is eljárok a templomba, talán Isten megsegít.” „Jól teszed, hogy Hozzá fordulsz.” – válaszoltam. Természetesen nem róttam fel neki a hónapokkal ezelőtti telefonbeszélgetésünket, mikor még más véleményen volt. Aki nem keresi Istent, azt Ő megkeresi. Úgy legyen. Hostina Irén, Komarno
VIGASZTALÓ 2016/3
15 HÍREINK:
Parakletos Családos és Ifjúsági Konferencia Vajta 2016. július 25-29.
* Őszi Hitmélyítő Konferencia: Mátraháza, 2016. október 3-7. Témája: folytatjuk a Krízisek sorozatot Depresszió, félelem, gyász címmel. Konferencia vezetője: Prókai Árpád boldvai lelkipásztor Az alkalom hétfőn délutántól, péntek délig tart. A szobák regisztrálás után, 1500 órától foglalhatók el. A közös alkalom 1600 órakor kezdődik. Az első közös étkezés a vacsora, a hét pénteken ebéddel zárul. A konferencia díja: Készpénz esetén: 18-70 éves korig 22.960 Ft. (IFA is benne van) 18 év alatt és 70 év fölött 21.200 Ft. A korábban érkező vendégek kérhetnek ebédet is, de ezt a jelentkezéskor jelezni kell. A hétfői ebéd ára, 1.400 Ft- a fent említett összegbe nincs beszámítva. Fizetés a helyszínen. Jelentkezés írásban, a következő címen: Gazdag Tiborné Zsuzsa E-mail:
[email protected], Postacím: Gazdag Tiborné 1091 Budapest, Üllői u.11-13 4./9
Jelentkezési határidő: amíg van hely, de legkésőbb 2016. szeptember 20-ig. A levélben írjuk meg nevünket, (asszonyoknál a keresztnevet is) címünket, születési időnket, telefonszámunkat, és e-mail címünket. Kérjük, közöljék, ha diétás étkezést, vagy hétfőn ebédet is kérnek. Aki üdülési csekkel fizet, előre jelezze a jelentkezéskor! Amennyiben személybeszállításhoz és csomagok szállításához a buszjárathoz segítséget kérnek, kérjük az üdülőnek jelezzék a 37/374011 telefonszámon. * A Parakletos Alapítvány szervezésében lelkész konferenciát tartunk 2016. október 7-8-án. Kérjük a Testvéreket, imádkozzanak a konferencia résztvevőiért. * Kálvin téri alkalmainkat minden hó első hétfőjén 10 órától tartjuk. Vezeti: Péntek László nyugalmazott esperes.
„Meglátni Jézust, és hallani hangját, most ez minden vágyam, hogy halljam és lássam. Csodálni fényét, szent isteni lényét, mert imádni méltó: Ő Úr és Megváltó!” Részlet szlovák énekeskönyvből
VIGASZTALÓ A Parakletos Alapítvány testvéri körlevele. Kiadványunkat adományokból tartjuk fenn. Ingyenesen megküldjük mindazoknak, akik kérik. Az Alapítvány címe: 2336 Dunavarsány, Határ út 70. Adószám: 19045229-1-13 • Számlaszám: 11732071-20025524 E-mail:
[email protected] A Vigasztaló számára írt bizonyságtételeket az alábbi címre kérjük: Rózsahegyi Emőke, 1152 Budapest, Hunyadi u. 8/A. E-mail:
[email protected] A Szerkesztőbizottság tagjai: Magyarné Balogh Erzsébet, Szalontai Zsuzsanna, Rózsahegyi Emőke és Dr. Tatai István Honlap: www.parakletosalapitvany.hu Következő lapzárta: 2016. november 15.
