„Testvéreim, kezdjünk el ma jót cselekedni, mert semmit nem tettünk ez idáig!”*
A Hét Domb Egyesület időszakos kiadványa 10. szám 2016. szeptember Nemcsak építeni szeretnénk a kegyhely jövőjét, hanem feltárni az elmúlt 90 év történetét és megtalálni benne Mária jeleit.
Tartalomjegyzék Rácz Katalin: Emlékezés a Rab Mária-forrás pártfogóira dr. Somfai Balázs: Lechner László (1930-2016) dr. Földesi Ferenc: Nyugodj békében, Gyuri bácsi! Alma és Fája: Interjú ifj Káplán György koncerténekessel A Rab Mária-forrás főbúcsúja, a Kisasszony napi szentmisék története dr. Földesi Ferenc: A Jutasi Altisztképzőről öt percben Kurek Andrásné: 2015 évi Kisasszony napi Szentmise Rácz Katalin: A Rab Mária küldetése - a próféciák szerint P. Gaál Jenő SVD: Katolikus Akció dr. Pávics Lászlóné: A KALÁSZ története P. Gaál Jenő SVD: Mit hozott létre Tóth Tihamér püspök P. Gaál Jenő SVD: Mi az Eucharisztikus Világkongresszus? Rácz Katalin: Szentlélek akcióban Récsey Zsuzsa: Rab Mária Magazin a Veszprémi Mária Rádióban
2 3 5 6 8 8 10 11 12 15 16 19 23 27
Kedves Olvasó, jubilálunk! A Rab Mária Híradó jubileumi, 10. számát tartja a kezében - s éppen 10 évvel ezelőtt találtunk rá az elfeledett Rab Mária forrásra is! Majdnem egy év telt el a 9. szám kiadása óta... Nem mintha elfogyott volna a mondanivalónk – dehogy! Inkább szaporodott a tennivaló, és az egymást sűrűn követő események miatt kevés idő maradt az újságszerkesztésre. De ezév szeptemberében a 75. évfordulója közeledik annak a kivételes jelentőségű eseménynek, amikoris a Rab Mária-forrást a Jutasi Altisztképző iskola hivatalos szabadtéri miséző helyévé avatták 1941-ben, Kisasszony napján - s ez már halaszthatatlanná tette a jubileumi szám elkészítését.
*A fejlécekben Szent Pio atya gondolatai, útmutatásai az esztendő minden hónapjára
„Minden percről számot kell adnunk, a kegyelem minden művéről, minden szent ihletésről, minden alkalomról, amely jócselekedetre hív bennünket.”
Emlékezés a Rab Mária-forrás pártfogóira Elhangzott 2016. április 9-i megemlékező szentmise előtt a Rab Mária-forrásnál 2016 márciusában kettős veszteség érte a Rab Mária-forrás közösségét: Két olyan ember haláláról kaptunk értesítést, akiknek döntő szerepük volt a kegyhely felélesztésében. n Rácz Katalin Vitéz Káplán György március 6-án, Lechner László március 7-én fejezte be földi pályafutását. Mélyen megrendített a halálhírük mindannyiunkat, akik ismerték őket. Mindketten már aggastyán korban voltak, akik azonban a legutolsó időkig megőrizték szellemi és lelki aktivitásukat, nyitottságukat a környezetük felé és közösségüket Istennel. E veszteség feldolgozása indította el a gondolatot, hogy itt az ideje összegezni és közreadni a Rab Mária-forrás gyarapodó kincseit, amelyekkel az újkori, 2005-től induló rövid történetében megajándékozott bennünket. Ezeket a kincseket azok az emberek adták hozzá, akiknek köszönhető, hogy beindult egy mozgalom a kegyhely méltóságának visszaállítása érdekében itt a Veszprém melletti lerombolt, elgazosodott, elárvult völgyben. Ebben a történetben az a csodálatos, hogy nagyon sok ember volt, akiknek köszönhe-
Tóth Zsuzsanna Sára 1940–2013
2
tő, hogy a mozgalom hajója elindult, hogy a hajót vízre tettük, hogy a hajó legénysége összeállt, hogy a vitorla szelet kapott, és hogy immár elindult a nyílt vizeken, utat mutatva Isten felé. Azonban e sok emberből négynek döntő szerepe volt ebben a történetben - ők azok, akikre ma emlékezünk. Ők négyen a történetbe bekapcsolódásuk sorrendjében: Vitéz Káplán György, Lechner László, Tóth Zsuzsanna Sára és Kővári Lászlóné Teri néni. Vitéz Káplán György - Káplán Gyuri bácsi, a Jutasi Altisztképző Iskola egykori oktatótisztje volt – ő hozta be a kegyhely régi dicsőségének a fényét 2005-ben, amikor a Jutasi őrmester túra díszvendégeként a Margit-romoknál először beszélt a Rab Mária-forrás egykori kegyhelyről. Ő hitelesítette a hajót. Lechner László nyugdíjas villamosmérnök a veszprémi hagyományok emlékét és továbbélésének erejét bizonyította, amikor 2008 tavaszán feleségével együtt levelet írtak, hogy felajánlják támogatásukat a régi Angolkisasszonyoknál végzett osztályok nevében a Rab Mária-forrás felélesztéséhez. Tőlük kaptuk a szelet. Tóth Zsuzsanna Sára, gyönyörű verseket író nyugdíjas tanítónő, az embereket bevonzó szeretetét adta bele a mozgalomba, amikor 2008 őszén a segítségét ajánlotta fel. Széles baráti körével bekapcsolódott
Káplán György 1920–2016
Kővári Teri néni 1932–2012
a Rab Mária-forrás ügyébe, szervezte a találkozók közönségét, bátorította a helyszíni munkálatok megkezdését, inspirálta és támogatta a Rab Mária Híradó újság megalapítását. A hajó beindulását neki köszönhetjük. És Kővári Lászlóné Teri néni, nyugdíjas takarítónő által egy olyan fáradhatatlan dolgos kéz, zseniális munkaszervező került a mozgalom élére, aki 2009-től a 2012-ben bekövetkezett haláláig három éven keresztül Isten dicsőségére dolgozott a Rab Mária-forrásnál. A leromlott gazos völgyből a kereszttel, a híddal, a rendszeres parkosítási munkálatokkal egy igazán szerethető és imádkozásra, elmélyülésre alkalmas helyet varázsolt. A hajót ő röpítette ki a nyílt vizekre. Négyükön kívül meg kell említenem az összes itt szolgáló plébános atyákat, elsőként Vasáros József atyát, aki annak idején, Kővári Teri néni hatására felkarolta a helyet és minden kezdeményezés mellé odaállt. Szerencsére ők még köztünk élnek, itt vannak, jönnek, s ajándék minden velük töltött pillanat. Becsüljük meg őket, s szeretetünkkel tartsuk őket köztünk, ameddig csak lehet. Most arra a négy nagyszerű emberre emlékezünk, akik már az égből figyelnek bennünket és hitünk szerint onnan segítik, támogatják tovább a Rab Mária-forrás ügyét.
Lechner László 1930–2016
„Isten szent törvényének legkisebb megszegéséért is felelnünk kell majd.”
A régi dicsőség fénye, a hagyományok ereje, a szeretet vonzása és az Isten dicsőségére végzett fáradhatatlan munka. Ezek azok a kincsek, amelyekkel felélesztették a Rab Mária-forrást. Én magam sem vagyok már fiatal, de hozzájuk képest nagyon fiatalnak érzem magam. Nemcsak a korkülönbség miatt, hanem azért, mert nagyon sokat tanultam tőlük és általuk. Nem kell mondanom, hogy ez a Rab Mária-forrásos történet meggyőződésem szerint nem emberi kezdeményezés - én magam csak véletlenek sorozatán keresztül kerültem bele, úgy, hogy előzőleg nem sok ismeretem volt a Jutasi altisztképzőről, a Mária-kegyhelyekről, a veszprémi hagyományokról, de még a kerti munkákról se. Maga a Szentlélek szervezte és szervezi a forrás ügyét és mint sokszor, a kiválasztott alkalmatlanokat teszi alkalmassá a feladat elvégzésére . A régi dicsőség fénye - Káplán Gyuri bácsi: személyében egy nagy tudású, művelt, elegáns, egyenes tartású katonatisztet, az előadásaiból pedig egy fájón letűnt, magas erkölcsű világot ismerhettem meg, amelyben volt értéke a hazaszeretetnek, a kimondott szónak, a bajtársiasságnak és az önfeláldozásnak. A hagyományok ereje - Lechner Laciban: egy olyan sokoldalú, életvidám, okos, minden szépre nyitott embert ismerhettem
meg, aki megőrzött szívében minden régi értékes hagyományt, és kereste, kutatta az utakat, hogyan lehet ezt megmutatni a mai fiataloknak. A szeretet vonzása - Tóth Zsuzsa néni: meglepetés volt a számomra, hiszen két évig a csodált tanító nénim volt a veszprémi Ének-Zenei általános iskolában - de most megismertem egy másik énjét. Aki azon túl, hogy felkarolta a körülötte lévő elesetteket, széles baráti kapcsolatokat ápolt és imacsoportokat működtetett, gyönyörű verseket írt, - mindezeken túl nem félt a járatlan utaktól se, s egy kedves papjától, Szemes József atyától a Rab Mária-forrásról kapott prófécia alapján kereste és kutatta a módot, hogyan segíthetné a kegyhely felélesztését. Az ő személyes varázsa, önzetlen szeretetének kiáradása vonzotta be az indító előadások közönségét és az első segítő társakat. Isten dicsőségére végzett fáradhatatlan munka - Kővári Teri néni: mint már említettem, egy szervező zseni volt. Akit megkért egy munkára - az nem tudta visszautasítani. S ilyen munka sok volt. Nemcsak a Rab Mária-forrást karolta fel egy döntéssel, hogy 2009 május 1. után minden hét szerdáján asszonyokkal ki fog járni és rendezni a környéket, hanem már előtte a csatári kápolnánál nélkülözhetetlen szerepe volt az építkezések és karbantartások szervezésében. Ő vette észre a tennivalókat és ő találta
meg az erre megfelelő embereket, akik nem tudtak kitérni a kérése elől - és így minden kész lett úgy, ahogy ő elgondolta. S ezt mindig jókedvvel, szeretettel, felajánlva Isten dicsőségére. Ők négyen már az égből tekintenek le ránk. Úgy nevezem őket, hogy ők a Rab Mária-forrás szentjei. Szentek, mert életükben kiléptek a kényelmes életterükből, a komfortzónájukból és fáradhatatlanul tevékenykedtek Isten dicsőségére. Tevékenységüknek meg lett az eredménye, hiszen követőik lettek, akik közül sokan itt vannak most is és tovább folytatják a megkezdett utat. A tevékenységnek sokféle formája van - kútásás, szoborkészítés, éneklés, imádkozás, szervezés, cikkírás, szentmisén szolgálat - és a részvétel is, amivel e hely szentsége növekszik. Minden ima, minden jelenlét egy csepp a szentség tengerében. Köszönöm mindnyájatoknak, hogy itt vagytok, köszönöm a szolgálatot és a részvételt és köszönöm, hogy meghallgattátok. Bízom benne, hogy megragadnak ezek a kincsek a szívetekben, és ha a Rab Máriaforrásra gondoltok, jussanak az eszetekbe azok az értékek, amiket ők a múlt mélyéről előhoztak, felmutattak, s amit a Rab Máriaforrás befogadott és a magáénak vall. Mi mindannyian az alkotói vagyunk a Szentlélek e misztikus művének, amelyet a Máriára tekintő gyermeki szeretet tart össze.
Lechner László (1930–2016) A mérnök, a dalos, a piarista öregdiák, hűséges társadalmi szolgálatával beírta nevét Veszprém város XX. századi művelődéstörténetének, műszaki történetének, iskola- és egyesülettörténetének legjobb szerzői sorába. n Dr. Somfai Balázs Életútja, közéleti pályája, széles társadalmi tevékenysége. Amit látni engedett magából: hite, hűsége, szorgalma, és a közjó szolgálata iránti kiolthatatlan elkötelezettsége vezérelték. Tetterős, tettre mindig kész emberként, igaza tudatában békességben élt az égiekkel, békességben állt a külvilággal, és békében volt saját magával is. A piarista neveltetés iránti elkötelezettsége vezette abban, hogy mindent megtegyen az ifjúkorában átélt veszprémi pia-
rista diákélet emlékezetének rögzítéséért. A tanáregyéniségek életrajzai, a cserkészetet és a népi kultúrát ápoló mozgalmak, körök munkájának feltárása, az ezerszínű diákélet megörökítése és a rengeteg forrásértékű fényképfelvétel is mind e nemes célt szolgálta. Írásaival sok mindent ös�szegyűjtött, megfogalmazott, sőt, közzé is tett előadásaiban, cikkeiben, könyvekben, kiadványokban. Nemcsak helyben, hanem országosan is tevékenykedett a piarista múlt tudatának ébren tartásáért, a jellemet, hazafit, hiteles embert nevelő tanítórend becsületének erősítéséért.
Villamosmérnökként visszatért felnevelő városába, Veszprémbe, ahol idővel atyja munkájának méltó folytatója vált belőle. Jó szakember és jó vezető volt, ezért útja felfelé vezetett. 1965-ben Székesfehérvárra hívták az ÉDÁSZ főmérnökének. Később ugyanott igazgató lett, majd 1983-ban Budapestre került hálózati főosztályvezetőnek a Magyar Villamos Művekhez, ahol 1990-ben történt nyugállományba vonulásáig dolgozott. Mérnöki munkáját kevésbé ismerhettük: a székesfehérvári villamosenergia-ellátási rendszer kiépítésében, sőt, a fővárosi villamos fő- és alaphálózat lefektetésében meghatározó szerepe volt. Ezek megteremtésével máig ható, nagyjelentőségű szakmai munkát teljesített. Mi sem jellemzőbb igényességére, mint az, hogy mindemellett maradt még ereje technikatörténeti tanulmányok folytatására is. Áramszolgáltatás-történeti művei,
3
„Sohasem fogok belefáradni az imába. Az imába Jézusomhoz. Az én imáim inkább a bűnhődésből fakadnak, mert számtalan bűnömmel nagyon elkedvetlenítettem Jézust. De Ő végül megkegyelmez nekem.”
Fehérvár és Veszprém város villamosítása történetének feltárásában, megírásában való részvétele időtálló művek megalkotását eredményezte. Az egyetemi évek után Veszprémbe vis�szatérve, hamar megtalálta régi barátait, diáktársait, akik vele együtt alapvető jelentőségűnek tekintették az élet mindennapjaiban is a hagyományápolást, az ének, a hangszeres zene, a néptánc színvonalas művelését, a nemes szórakozást, az emelkedett időtöltést. Amikor pedig 1956 nyarán, zeneakadémiai diplomával a kezében hazaérkezett Veszprémbe Zámbó István karnagy is, azonnal beállt az új ének- és zenekar szervezőinek sorába. Szeptember 25-én aláírta Veszprém Város Ének- és Zenekarának alapítólevelét, vállalva a szigorú és következetes, ám élményekben gazdagnak ígérkező énekkari munkát, a dalolni akaró közösségben erőt nyerve az énekesi lelkületből, akkor is megtalálta a maga kibontakozásának útját. Lechner Laci az éneklés során ugyanolyan magas mércét állított fel önmagának, mint a szakmai pályáján és magánéletében. Muzikalitása, ügyszeretete, életigenlése, kedélyessége és az az emberi atmoszféra, amelyet képes volt kelteni maga körül, példaértékű volt dalostársai számára. Az énekkar szervezésében közeli munkatársa volt a karnagynak, és – igazi barátként – évtizedeken át meghatározó tagja a karnagy legszűkebb tanácsadói körének, és részese minden kórusbeli munkának, a Kórus közössége felépítésének,
Lechner Laci testvéreivel és legjobb barátjával, Hadházy Lászlóval .) (a Veszprémi Kaleidoszkóp gyűjteményéből)
4
Fiúk a régi veszprémi korcsolyapályán az 1940-es években (Laci balról az 5.) (a Veszprémi Kaleidoszkóp gyűjteményéből)
sikereinek, megtorpanásainak és továbblépésének. Ha a régi kórusbeli élményekről esik szó, gyakorta előkerülnek a közös élmények, a külföldi és belföldi diadalutak és a műsoros rendezvények is. Vállalta a Kórus elnöki tisztségét, amelyet 1965-ig, Fehérvárra távoztáig viselt. Utána is, dalosként még sok éven át visszajárt a kóruspróbákra. Biztatása, jótanácsai, megjegyzései később sem maradtak el. Amikor pedig jó érzékkel felismerte a közelgő társadalmi változásokat, élére állt a kórusbaráti mozgalomnak. Az 1992-ben régi dalostársakkal és barátokkal megalakított Baráti Körnek az elnöke, 3 év múltán tiszteletbeli elnöke lett. Nagy szerepe volt a megyeházbeli Vasárnapi orgona- és kórusmuzsika sorozatának megindításában. Minden módon támogatta Kórusát és annak társadalmi környezetét; többször részt vett a szívbéli dalostárs-barátok által életre hívott Kávéházi Törzsasztal nevű zenebaráti asztaltársaság ülésein és más hasonló összejöveteleken. Nem elégedett meg a mondandója kifejtésével. Jól tudta, hogy közzétenni az ös�szegyűjtött anyagnak csak kis részét lehet, ezért gondoskodni kell az egész forrásanyag, az adathordozók minél teljesebb körének biztonságba helyezéséről. Így ajándékozta mintaszerűen rendszerezett hangfelvételeit a Kórusnak; így adta, adományozta páratlan kulturális hagyatékát a megyei levéltárnak. Sok évtizedes zenebaráti munkájának méltó megkoronázásaként Ő nyithatta meg a Kórus alapító karnagya, Zámbó István tiszteletére 2013-ban rendezett emléknapon a Zámbó-emlékkiállítást, amelynek tablói a Kórus új otthonában, a Hangvillában most is megtekinthetők Veszprémben. Megnyitóbe-
szédében örömmel állapította meg: „Az idők sodrásával együtt járó elhalkuláson túllépve, ma végre újult erővel mutatkozik meg Zámbó István emberi teljessége, álmainak, terveinek és akaratának jelentősége, a karnagy és követői szolgálatának áldásos hatása.” Veszprém Város Vegyeskara azzal fejezte ki háláját és elismerését Lechner Lászlónak sok évtizedes, példamutatóan önzetlen és eredményes szolgálatáért, hogy 2012-ben az elsők között részesítette az Örökös Taggá való nyilvánításban. A levéltár elhatározta önéletírásának kiadását; a kötet megjelenését karácsony körül várjuk. Búcsúzunk azokkal a Martialis római költőtől vett szavakkal, amelyeket Magad is hallhattál a piaristáknál: Sit Tibi terra levis! Legyen Néked könnyű a föld!
Lechner László a nyolcvanas éveiben
Nyugodj békében, Gyuri bácsi! Elhangzott 2016 április 2-án Balatonalmádiban, Káplán György temetésén Vitéz Káplán György M. Kir. Páncélos főhadnagy (nyá. alezredes), Veszprém-Jutasi Altisztképző Intézet kiképző tiszt n dr. Földesi Ferenc Nagyon vissza kellett mennem időben, ha emlékezetembe kellene idézni azt a majd’ 20 évvel ezelőtti napot, amikor először találkoztam vitéz Káplán György alezredes úrral: Gyuri bácsival. Már találkozásunkkor megengedte, hogy így szólítsam, amit azóta is megtiszteltetésnek érzek. Egyébként hol máshol is lett volna a találkozó, mint Veszprémben, Gyuri bácsi szeretett laktanyájánál: a Jutasi Altisztképző intézet – akkor még igen elhanyagolt épületénél. Az ember életében vannak pillanatok, melyek valósággal beleégnek az emlékezetébe. Nos, ilyen volt első találkozásom Gyuri bácsival. Rendkívül katonás megjelenés – hiába jutasi volt –, ugyanakkor azonnal barátságos és közvetlen emberi, de inkább bajtársi kapcsolatteremtés jellemezte. Már akkor is feltűnt, hogy milyen nagy lelkesedéssel beszél egykori szolgálati helyéről, de különösen egykori parancsnokáról Markóczy tábornokról. Gyuri bácsi katona volt még akkor is, amikor levetette – de inkább levetették vele – az egyenruhát. Joggal mondhatta: – Aki katona volt, az katona marad mindörökre. Ő ennek az elvnek-, illetve Jutas szellemében élt. Az, hogy a Ludovika mellett szívéhez nagyon közel állt a veszprém-jutasi altisztképző is, bizonyítja, hogy több kéziratában írja: Az oktatók körében, az altiszteknél a jutasi szellem mindenkor és minden helyzetben jelen volt. Tartásukat, katonai kötelességüket és főleg emberségüket soha nem veszítették el. A hadifogságban is csak a jutasi iskolából valók tartották meg katonás megjelenésüket. Ez a tartás, megjelenés jellemezte Gyuri bácsit is mindig és mindenkor – katonaként, a hadifogságban, majd később a civil életben. Szívesen és nagy átéléssel mesélt katonaélményeiről. Abból pedig bőven volt. Idézte a Ludovika és a Jutasi Altisztképző végzős növendékeinek zárógyakorlatát, amikor nekik, ludovikásoknak gyalog kellett Várpalotáig menetelni, hogy ott találkozzanak az altisz-
A frissen végzett ludovikás tiszt Káplán György 22 évesen
tekkel. Vissza visszatért frontélményeihez, a bevetésekhez, elmondta sebesülésének történetét. Egy alkalommal egy Jutasról szóló könyv bemutatóján beszélgettünk. Ő erre a beszélgetésre nagyon alaposan felkészült: vázlatok és térképek kerültek elő táskájából, amin magyarázta az éppen elmondottakat. Témákat, helyzeteket és kérdéseket adtam, amire Gyuri bácsi nagy lendülettel, rendkívül jó érzékkel válaszolt, de inkább mesélt – a szó nemes értelmében. Mesélt derűsen, humorral átszőve azokról a helyzetekről, amiket átélt, a borzalmakról, a harctéren kóválygó és állandóan jelenlévő katonahalálról – akár a Don mellett, akár a Margit vonal védelmében –, mintha csak kiránduláson lett volna. Említette, hogy a harckocsiból roham közben sokat fényképezett. De Gyuri bácsi! – kérdeztem. – És a harc, a szemben álló és tüzelő ellenség? – Ugyan! – válaszolta. – Messze voltak, és amíg nem értünk a közelükbe, valamivel el kellett ütnöm az időt. Kár, hogy ezt a sok felvételt az 50-es években megsemmisítette. Hogy miért, sejthetjük. Amikor megkezdődött az altiszti képzés átszervezése, örömmel állt az akkor Szentendrén működő altiszti intézet rendelkezésére. Volt jutasi oktatótársával, Móri Jánossal tanácsokat adtak, javaslatokkal éltek. 2004-ben a hírneves altiszti intézet megalakulásának 80. évfordulóján emléktáblát avattunk, hívtuk, ő azonnal jött és természetesen beszéddel emlékezett meg katonabajtársairól. Előadása végén megjegyezte: Jutas egy csodálatos intézmény volt! Büszke vagyok, hogy itt oktathattam.” Egy alkalommal – ekkor már 90. életéve közelében volt – ebédeltünk Veszprémben, a
Jutasi Altisztképzővel szembeni étteremben. Kérdeztem akkor is mindenféléről, de kíváncsi voltam: miként gondol az elmúlt évtizedekre? – Tudod – válaszolta Gyuri bácsi. – Amikor 1944-ben kivonultunk Németországba, nem gondoltam volna, hogy egyszer szeretett iskolámmal szemben falatozok és nézhetem az épületet. Majd elgondolkozva folytatta: – Túléltem a doni katasztrófát, megéltem a hadifogságot, átvészeltem az ötvenes évek katonáskodását is. Később azt csináltam, amit szerettem – taníthattam. Még most is gyalog megyek fel a lépcsőn a lakásomba. Kell ennél több? Isten a tenyerén tart! Néhány hete – 2016 márciusában – leendő altisztek látogatták meg Gyuri bácsi kedves intézményét. A növendékek nézegették a fotókat, tablókat (az egyiken – az 1944-ben végzett páncélos század hallgatói közt, mint oktató – egy mosolygós, fiatal főhadnagy: Káplán György) – és természetesen kérdeztek. Válaszoltam, mert könnyű volt, hiszen volt egy hiteles forrásom, akire minden helyzetben támaszkodhattam. Akinek élete olyan volt, mint a híres intézetének jelmondata, amit Gyuri bácsi sokszor idézett: ERŐS AKARAT MINDEN AKADÁLYT LEGYŐZ, ERŐS AKARAT CSAK ERŐS HITBŐL FAKAD. Ő ennek szellemében élt – HITTEL ÉS AKARATTAL. Tisztelt Alezredes Úr! Kedves Gyuri bácsi! Nyugodj békében!
A 90 éves vitéz Káplán György beszédet mond egy katonai ünnepségen
5
„Minden szereteted, minden kínod, teljes valód szenteld neki, és türelemmel várd a szép nap visszatértét, amikor a lelki szárazságban, elhagyatottságban és sötétségben meglátogat majd a Vőlegény.”
Alma és fája…
Interjú ifj. Káplán György koncerténekessel n Rácz Katalin „Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez – testvér – ne légy hűtlen soha” Édesapja, vitéz Káplán György 2016 márciusi halála hozott közelebbi ismeretségbe ifjú Káplán Györggyel. Beszélgetéseink alkalmával édesapja többször is emlegetette a Németországban élő énekművészt, nem kis apai büszkeséggel. Egyszer a Megyei Levéltárba is elkísérte édesapját dr. Földesi Ferenc Jutasi Altisztképzőről szóló könyvének bemutatójára. Vitéz Káplán György márciusi halálhíréről és a búcsúztatás időpontjáról telefonon értesített, engem személyesen nem ismerve - de ismerve édesapja kötődését a Rab Mária-forráshoz. Ez a gyermeki tisztelet édesapja értékrendszere iránt erősen megfogott és felbátorított arra, hogy felkérjem énekesi közreműködésre a Rab Mária-forrásnál tartott emlékmisén. Az hideg idő miatt akkor ez nem valósulhatott meg, azonban elvállalta, hogy az ösküi kerektemplomban augusztus 28-án tartandó szentmisében énekel. Ezzel kapcsolatban többször beszélgettünk, az ösküi kerektemplomot is „helyszíneltük” - és egy ilyen alkalommal felkértem egy interjúra - hiszen akinek volt szerencséje ismerni vitéz Káplán Gyuri bácsit, elemi kíváncsiság él benne, hogy milyen család veszi körül, hogyan adta át életszemléletét a gyermekeinek, unokáinak. – Kedves Gyuri, beszéljen egy kicsit a családjáról, amelybe született. Meg lehet határozni az értékrendet, amely szerint nevelték? – Az értékrendet azzal tudom meghatározni, hogy: mindenből a legjobbat kihozni. Jó anyámtól és apámtól csodálatos nevelést és szeretetet kaptunk, ikertestvéremmel, Máriával együtt. Mindkét nagyanyám remekül zongorázott, édesanyám szépen énekelt, így elmondhatom, hogy a zenét és a muzikalitást őseimtől kaptam. Édesapám csodálatosan formálta a neveltetésemet, az 50-es években mindig együtt ministráltunk Balatonalmádiban és itt szeretném büszkén elmondani, hogy mint gyermek, Mécs Lászlónál is minist-
6
rálhattunk, aki gyakorta jött Almádiba nyaralni. Itt szavalta el egy prédikáció után csodálatos versét, a „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld”. Az értékrendet, amelyben neveltek meg lehet határozni. Ikertestvéremmel együtt Budapesten 58-ban, a legjobb zenei általános iskolába írattak be minket a Váci utcában. Akkor még nem tudtam, hogy a vasárnapi misék milyen ellenőrzések alatt folytak, de ennek ellenére minden alkalommal ott voltunk a Szervita téri templomban. Jó apám gondoskodott arról, hogy katolikus gimnáziumba kerüljek. Ezt valóban neki köszönhetem és nem az általános iskolai bizonyítványom-
pillantotta meg az akkor 16 éves, gyönyörű édesanyámat, aki akkor az Angolkisasszonyok iskolájába járt. Esküvőre a háború és a fogság után,1949-ben került sor. Veszprémhez a zongoratanárnő nagyanyámmal való rokoni találkozások kötnek. Nagyon sokat meséltek Jánosi Gusztáv püspökről, aki nagyapámmal volt rokonságban. Azon kívül nyaranta a Veszprémi Várban, a 60as években történelmi filmeket forgattak, ahol szorgalmasan statisztáltam, vagy lóháton, vagy mint békebeli paraszt, a csodálatos épületek között. Itt nyugszik a temetőben a Jánosi kriptában a nagymamám is. – Édesapja, vitéz Káplán György, az
A két Káplán György – apa és fia
nak. Bátran állítom, hogy a keresztény hit gyakorlására buzdított és nevelésem ebben a „Hit, remény, szeretetben” zajlott. – Úgy tudom, hogy szülei Veszprémben ismerkedtek meg, édesanyja veszprémi lány volt. Milyen emlékek kötik Veszprémhez? Drága jó apámat a Ludovika elvégzése után, mielőtt a frontra küldték volna, Veszprémbe helyezték ki. Egy fiatal tisztnek kötelessége volt a fontos pozícióban lévő urakat meglátogatni és bemutatkozni. Így jutott el egyik alkalommal Dr. Jánosi József kúriai bíróhoz egy 15 perces vizitre. Itt
egykori Jutasi Altisztképző oktatótisztje. A családi emlékezet milyen emlékeket őrzött meg a Jutasi Altisztképzőről? – Édesapám rettentő sokat mesélt Markóczy János parancsnokról és az ő egyetlenegy könyve féltett kincse volt. Nagyon nagy élmény volt, amikor édesapám Földesi Ferenc ezredes, hadtörténeti kutatóval bemutatta a Jutasi iskola írását. Itt találkozhattam egy úrral, aki édesapám növendéke volt a háborúban. Sajnos a többi tanítványa már elhunyt. Ez az úr rettentő hálával emlékezett apámra, aki a háború
„Hagyj föl a hiábavaló aggodalmaskodásaiddal!”
Ifj. Káplán György és lánya, Alexandra
Vitéz Káplán György ikergyermekei között
végén frontok között egy busszal mentette a fiatal, leendő katonák életét. Ez valóban egy regénybe illő akció volt és megható volt hallgatni ennek az úrnak az elbeszélését. Apám soha nem mesélt a háborús borzalmakról, sok mindent az utolsó időkben készült rádió és televízió felvételekről tudtam meg. Sajnos a 60-as években apám rettentő sok negatív filmet megsemmisített, mert féltette a családját. Valószínűleg pótolhatatlan anyag veszett kárba. – A háború után hogyan alakult a család sorsa? Ismerte-e, tartották-e a kapcsolatot a régi bajtársakkal? – Az 50-es 60-as években Mathia Károly tábori lelkésszel és zeneszerzővel tartotta a kapcsolatot, aki a Ludovikán is tanára volt. Ö volt az én keresztapám. A 70-es 80-as évek elején kezdtek el a volt katonatisztek újra találkozni. – Mi a véleménye a katonai hivatásról? – Azt, amit az apám kapott a Ludovikától, ő azt rettentően becsülte és élete végéig élvezte. Azt tapasztalatból tudom, hogy apám őrült fegyelmezetten élt. Nekem sikerült a katonaságot a Zeneakadémia miatt megúsznom, amiért mai napig Istennek hálás vagyok. Négy Zeneakadémista zenész lett öngyilkos, a négy elemis, tahó kiképzők miatt. A mai tisztkiképzés, amit a Ludovika ad, az fantasztikus jó, erkölcsös és magas színvonalú. – Hogy alakult a pályaválasztása, pályája? – 16 éves koromban apám egy hirdetést tett az íróasztalomra, hogy a Zeneakadémia növendékeket keres a végzős énektanárok diploma munkájához. Ekkor már a Szentendrei Ferences Gimnáziumban sokat énekeltettek. Felvettek és pár év után le is diplomáztam. Nagyon szerettem, amit csináltam, és ha újra születnék, újra ezt tenném.
– Van-e kedvenc területe, specialitása a zenében? –Kedvenc területem az oratórium és a dal. – Milyen tervei vannak Veszprémben? – Veszprémben szívesen adnám elő egyházi programomat. – Nem tudom, akarta-e, de ami édesapjának nem sikerült - Önnek sikerült: átadni a fiának a hivatását - hiszen, úgy tudom, ő is énekesnek készül. Mi lehet ennek a titka? – Apámnak a rendszerváltozás miatt nem sikerült nekem átadnia hivatását. A
Ifj. Káplán György
ifj. Káplán György fiával, Christopherrel
mérnöki pályára sem akartam menni, mert rossz tanuló voltam. Apám egész életében mindenből jeles volt. Miután itt hagyott minket és át kellett néznünk a csodálatosan rendben hagyott íróasztalát, megtaláltuk egyetemi bizonyítványát, amiben felfedeztünk a sok 5-ös között egy 3-ast, Marxizmusból. Ekkor muszáj volt egy kicsit nevetnünk. A fiam, Christopher 6-7 éves volt, amikor hallottam, hogy csodálatos szoprán hangja van: elvittem a Stuttgarti Opera gyermekkórusába, ahoval rögtön felvették és sok gyermekszóló szerepet énekelt. A mutációval kénytelen volt otthagyni a kórust, de mivel remekül zongorázott, azt gondoltuk, hogy ezzel a hangszerrel felvételezik az akadémiára. Legnagyobb meglepetésünkre egyik nap hazajött és mondta, hogy felvették a Zeneművészeti Egyetemre Stuttgartban, ének tanszakra, amit 5 évvel később jeles diplomával végzett. Mi a titka ennek? Mindenkinek a lelkében van egy vágy, hogy tegyen valamit. Az egyik ember nyelvekkel, a másik ember mérnöki hivatással elégíti ki agysejtjeit. De a zenélésnél a sok gyakorlás és tanulás után jön az a vágy, hogy kiadjuk magunkból a komponisták műveit, érzésvilágukat. Nem tudom, hogy ezt titoknak lehet-e nevezni, az biztos, hogy ez megfoghatatlan, nagyon szép dolog. Tulajdonképpen apám örökké tanulási vágyát, szorgalmát, tehetségét a lányunk, Alexandra örökölte. – Kedves művész úr, nagyon köszönöm a válaszait! – Kedves Kati, a válaszaimhoz még azt szeretném hozzátenni, hogy amikor három éve Erdélyben ezt a kapufeliratot láttam: „Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez – testvér – ne légy hűtlen soha” – az jutott eszembe, hogy valahogy ebben a szellemben irányitott jó apám... ezt ki is írtam kis házam falára.
7
„Vésd emlékezetedbe, hogy nem pusztán az érzésben áll a bűn, hanem abban, ha jól megvagyok ezekkel az érzésekkel.”
Mária-forrás főbúcsúja, a Kisasszony napi szentmisék története
Az 1941-es Kisasszony napjára nagyszabású ünnepséget szervezett a Jutasi Altisztképző Iskola vitéz Markóczy János parancsnok kezdeményezésére Rab Mária forrásnál Veszprém város egyházi, katonai és civil elöljáróinak és lakosainak széleskörű részvételével. Parkosította, kiépítette a forrás körüli területet, hogy a katonák méltó szabadtéri misézőhelye lehessen. Vitéz Markóczy János parancsnok kezdeményezésére a Rab Mária-forrásnál a szabadtéri mise keretein belül: • A régi helyére állított új Rab Mária szobrot megáldotta Pintér János tábori lelkész • Dr. Nagy László polgármester a város közönsége nevében gondozásra és megőrzésre átvette a Rab Mária szobrot vitéz Markóczy Jánostól. • Vitéz Markóczy János elkészíttette és az altisztképző intézetnek ajándékozta a Rab Mária-serleget egy levéllel, amelyben lelkére köti az iskola mindenkori vezetőinek és növendékeinek, hogy minden év szeptember 8-án a Rab Mária forrásnál a Kisasszony napi ünnepi szentmisén ez a serleg szolgál, és a forrás fölé közszemlére kihelyezik. Ez egy művészi kivitelű, a Szent Szűzzel és a kis Jézussal díszített ezüstserleg volt, amelyre rávésték a Jutasi Altisztképző jelmondatát:
”Erős akarat minden akadályt legyőz, erős akarat erős hitből fakad” Az ünnepségen vitéz Markóczy János ezredes kérte, hogy a Magyarok Nagyas�szonya szabadítsa ki a sínylődő magyar testvéreinket is, mint ahogy - a legenda szerint - megszabadította az ártatlanul szenvedő rabot is, aki az első Mária-szobrot állíttatta. Pintér János tábori lelkész az áldás előtt lelkes, hazafias beszédben ajánlotta az egész Altisztképzőt Mária oltalmába. Dr. Nagy László polgármester szimbolikusan átvette a város lakossága nevében a zarándokhelyet, méltatta a magyar hadsereget, amely Szent István nyomdokain halad, amikor Szűz Mária tiszteletét ápolja. Ez volt a forrás első jelentős hivatalos eseménye. A felújított, megszépített helyre ezután egyre többen zarándokoltak el egyénileg vagy csoportosan. 1942-1944 A Jutasi Altisztképző katonai ünnepélyességgel megtartotta a Kisasszony napi
szentmisét. 1944-ben, miután a háború nagy csapásokat mért hazánkra és a Jutasi Altisztképző iskolára is – a Kisas�szony napi ünnepséget a harctéren harcoló vitéz Markóczy János parancsnok nélkül is megtartották. A polgári lakosság egyre sűrűbben látogatta – a háborúban harcoló katonafiaikért itt imádkoznak a Szűzanyához a veszprémi asszonyok. 1945 A háborúból Magyarország vesztesen került ki, az egész ország gyászolt. A Jutasi Altisztképző Intézet 1945-től már nem létezett. Dr. Szemes József atya - a Szent Margit templom plébánosa - szeptember 9-ére szervezte meg az utolsó szentmisét, amelyen egy új Szűz Mária-szobrot akart felszentelni. Erről híradás nem jelent meg, csak a levelezése maradt fenn. Veszprém lakossága, az Angolkisasszonyok növendékei, az iskolások még sok évig kijártak, és emlékükben megőrizték. 2009 Vasáros József atya augusztus 15-én szentmise keretében felszentelte az adományból felállított fakeresztet. 2010-tól A Kisasszony-napi szentmisét szeptember 8 körül minden évben megtartottuk.
A Jutasi Altisztképzőről öt percben Elhangzott a 2015. szeptember 5-i Kisasszony napi ünnepi szentmise előtt n Dr. Földesi Ferenc: „Erős akarat minden akadályt legyőz – Erős akarat csak erős hitből fakad.” Olvasta hajdanán minden nap az Altisztképző Intézet növendéke és oktatója a Jutasi úton lévő épület magasföldszintjén elhelyezett iskolai jelmondatát. Tisztelt Érsek Atya, Alpolgármester úr, Tábornok úr, Hölgyeim és uraim!
8
Hogyan is jellemezte az altiszteket egy korabeli tanulmány? Ha a hadsereget az emberi testhez hasonlítjuk és az agy szerepét a tisztikarnak, a test szerepét a legénységnek juttatjuk, akkor az altisztekre az idegrendszer fontos hivatásának betöltése hárul, hogy az agynak minden akaratát a test legkisebb részecskéjébe átültesse és a test minden érzését, a testet ért belső és külső behatásokat az aggyal közölje. Ez a hasonlat a jutasi altisztekre tökéletesen illett.
Az intézet 1924 novemberében kezdte meg működését, ami csak 20 évig tartott, hiszen 1944 decemberében a Magyarországon folyó harcok miatt kitelepült Németországba, ahol amerikai fogságba esett. Ez a húsz év azonban csak dicsőséget hozott az iskolára, az intézetből kikerült növendékekre. Meleg szívvel gondoltak az alma materre a volt növendékek, megemlékezve arról, hogy Jutas többet jelentett nekik egy iskolánál. Új egyéniséget, magas szintű tudást kaptak. Veszprém városa is magának vallot-
„A szabad akarat egyformán képes jóra és rosszra is. Amikor azonban az akarat szenved és tiltakozik a kísértő próbában, akkor az már nem bűn, hanem igazi erény is.”
ta az intézetet. Többször kérelmezték, hogy az iskola nevében szerepeljen a Veszprém megnevezés. Az 1926. évi altiszti avatásra a város adományozta a csapatzászlót, amely esemény különleges nap volt a katonai szervezet életében. Mint említettem erős hit és erős akarat jellemezte az altisztképző mindenkori lakóját. Szabad idejükben építettek, felújítottak – hittel és akarattal közösségi életet éltek. Az altisztképző tanára tervezte, és az altisztek építették fel a balatonszőlősi templomot, újították fel szintén a településen lévő katolikus és református iskolát, templomot. Az újonnan épült templomot a tihanyi apát áldotta meg, majd a szentmise után került sor az esküvőre Kürti László őrmester – az építés vezetője – és Horváth Ilonka között. Az esküvő után vitéz Markóczy János ezredes iskolaparancsnok mondott beszédet: „Ezt a templomot nem téglából, nem betonból, nem kőből építettük, hanem jutasi szellemből, akaratból! És erős akarat csak erős hitből fakadhat! Jelszavunk a segítés és a jutasi katona ott segít, ahol tud.” Az intézetben minden felekezetnek a hallgatók közös erővel saját imaházat építettek. Külön említést érdemel a növendékek azon tevékenysége, amit az iskola területén lévő Rab Mária forrás és kegyhely megmentéséért, majd gondozásáért tettek. Mindez elsősorban az intézet és a lakosság kapcsolatát tette szorosabbá, hiszen a környék lakossága
is eljárt a kegyhelyhez. Az iskola mindig is a magáénak tekintette a kegyhelyet: a növendékek átépítették és gondozták. Az intézetben a hitnek óriási szerepe volt a fiatal hallgatók nevelésében: higgyen és bízzon önmagában, bajtársaiban, elöljáróiban, hivatásában, emellett legyen szilárd jellemű. A jutasi altisztek – kikerülve a csapatokhoz – olyan katonai stílust teremtettek és képviseltek, amely méltán tette európai hírűvé az altisztképzőben folyó kiképzést és nevelést. Mint végzett altisztek keményen megkövetelték a rend és a fegyelem betartását, de ez sokszor életet mentett a második világégés során a különböző hadszíntereken. Az erkölcsi nevelésnek is nagy jelentőséget tulajdonítottak, ami a Jutason folyó képzés és nevelés ennek a szempontnak is tökéletesen megfelelt. Mi hatotta át a „Jutasiakat”? Elsősorban is a mélységes hazafiság. Másodszor rendkívül kemény katonai fegyelem, és ezt megkövetelték a közlegénytől is. De e mögött az igen szigorú fegyelem mögött volt egy atyás szeretet. Ezek a altisztek a fronton inkább meghaltak, de egyetlen egy katonájukat sem hagyták ott. Képesek voltak kimászni a lövészárokból sebesült társaikért. A magyar baka őbennük látta az apját.” – írja visszaemlékezésében egy volt növendék. Minden hadsereg alapja a fegyelem, ami nemcsak erkölcsi-morális értékét határozza meg, de megmutatja, hogy a nehéz feladatok végrehajtásánál miként állja meg a helyét. A
vitéz Markóczy János parancsnok
jutasiak megállták a helyüket életük legnehezebb időszakában is. Sajnálatos, hogy különösen a háborút követő időszakban sokat jellemeztek úgy, hogy a „hírhedt jutasi iskola tanára” – vagy egyszerűen „a jutasi őrmester”. 2014-ben az intézet megalakításának 90. évfordulóján itt Veszprémben, a Szentháromság téren volt a végzett altiszti növendékek ünnepélyes avatása, eskütétele. Őket is erős akarat és erős hit hatja át. Nyugodt szívvel mondhatom- és ebben megerősít a jelenlévő jogutód akadémia parancsnoka, az altiszti kar jelenlévő tagjai –: a ma végzett altisztek méltó utódai elődeiknek, a méltán híres JUTASI ALTISZTEKNEK.
A Jutasi Altisztképző Intézet egykori parancsnoki épülete (ma a Veszprém Megyei Levéltár)
9
„Láttál már búzamezőt aratás előtt? Megfigyelheted, hogy néhány kalász büszkén, hivalkodóan emelkedik a magasba, mások meg a föld felé hajlanak? Vedd a legmagasabbakat, leghivalkodóbbakat, és meg fogod látni, hogy üresek.”
A 2015 évi Kisasszony-napi szentmise n Kurek Andrásné A Jutasi Altisztképző jogutódja, a szentendrei Kinizsi Pál MH Katonai Akadémia parancsnokának és növendékeinek részvételével ünnepi szentmisére került sor, zarándoklattal és szeretetvendégséggel, amelyen Márfi érsek atya a Rab Mária-forrás 8-szögletű márványoltárához civil összefogással készített Nyolc Boldogság terítőt megáldotta, a katonák pedig egyesítették. A szeptember 5-i zarándoklat résztvevői lelkileg felkészülten érkeztek az ünnepi szentmisére. 10:45 Felhívó kürtjel hangzott a forrástól A plébániatemplomoktól megérkezett 8 zarándokcsoportot 8 katona vezette be a betonúttól. Zarándokok köszöntése után a hímzett terítőrészeket oltárterítővé katonáink egyesítették a márványoltáron. Dr. Márfi Gyula érsek atya megáldotta az oltárterítőt. Dr. Földesi Ferenc ezredes megemlékezett a Jutasi Altisztképzőről. 11.00-kor kezdődött a Szentmise a katonai kürtös felhívójele és a harangozás után dr. Márfi Gyula érsek atya celebrálta, Szécsi Ferenc, Ebele Ferenc, Tóth András Sándor koncelebráltak, az előénekes Tímár Veronika volt. A szentmise után a kürtös a Jutasiak emlékére a takarodót fújta. Katonáink szétszedték az oltárterítőt, darabjait elvitték,
Balról jobbra: Rédey János, Ebele Ferenc, Szécsi Ferenc, Dr. Márfi Gyula érsek, Tóth András Sándor atyák az oltárnál
akik hozták, és ezután majd minden alkalommal elhozzák. A zarándokkeresztekre készített emlékszalagok ünnepélyes átadása következett. Az agape – a résztvevők közreműködésével - alkalmával személyes beszélgetésekre is sor kerülhetett. Az oltárterítő Az ötletet egy pillantás adta a nyolcszögletű, carrarai márvány oltárra, ami
A Nyolc Boldogság terítő darabjait a Szentendrei MH Kinizsi Pál Katonai Akadémia növendékei egyesítették az oltáron
10
olyan, mint egy nagy kehely. Szinte kiabált egy saját, ráálmodott terítőért. Már akkor tudtuk, hogy ez a 8 Boldogság terítője lesz, és a Kisasszonynapi búcsúmisére lesz kész. Eltelt csaknem egy év a gondolat érlelésével, a készítés mikéntjének fontolgatásával. Mert méltó utódoknak kell lennünk olyan elődeinkhez, mint Kővári Teri néni is volt, aki szívén viselte a Rab Mária-forrás hagyományának visszaállítását, fejlesztését, hiszen úgyis csak az maradhat meg, amit Isten megtart. Ami nem Istentől való, az minden emberi erőfeszítés ellenére elhal. Árgyelán Jánosnénak köszönettel tartozunk a szabás ötletéért, a megvarrásért: a vízszintes 8 oldalú laphoz csipkeszegéllyel takart tépőzárral csatlakozik 8 fekvő téglalap, melynek hosszabb oldalai nem egyenlő méretűek, 46 és 70 cm között változnak – mint a márvány oltár. A rövidebb oldalak azonos méretűek, egymástól függetlenül, 90 fokban lehajolva alkotják az egészet. Ezeket a téglalapokat hímezik az erre vállalkozók 8 csoportban. • Az 1. „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” csoport a Szent Mihály Főplébánia, • a 2. „Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket” az oltárt adományozó Szent László Plébánia, • a 3. „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld” a Regina Mundi Plébánia, • a 4. „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele” a Rab Mária-forrás emlékét őrző Árpád-házi Szent Margit Plébánia, • az 5. „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak” a Magyarok Nagyasszonya Plébánia, • a 6. „Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent” a lelkesen támogató Gyulafirátóti Nepomuki Szent János Plébánia hívei, • a 7. „Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket” az ötletadó és szervező 7 Domb Egyesület, • a 8. „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa” a Cursillós csoport tagjai. • Szeptember 5-én a búcsú érseki szentmiséjére hozták el az elkészített része-
„A legalacsonyabbak, legalázatosabbak viszont tele vannak búzaszemekkel. Láthatod tehát, hogy milyen üres dolog a hivalkodás.”
ket, és az összefogás, az összetartozás érzését példázva ott egyesítették a megáldásra, az első használatra. • S. LACKOVITS Emőke – EGERVÁRI Márta: Hímzések a Laczkó Dezső Múzeum néprajzi gyűjteményében Hímzéssel díszített kultikus és ünnepi textíliák a Bakonyból és a Balatonfelvidékről c.
könyvéből (Veszprém, 2005.) 80.20.6. leltári számú mintára esett a választás. Ezt tartottuk legalkalmasabbnak a motívumok – indás, szőlőfürt és szőlőlevél – és az elkészíthetőség szempontjából. Köszönjük a lehetőséget a könyv szerzőinek!
A minta keresztszemes, kék színnel („Szűzmária-kék”) készült (7130 kék Puppet/perlè). A tervezett 8 Boldogság Oltárterítőt bemutattuk Dr. Márfi Gyula érsek atyának - ő megáldotta a munkát és végzőit. A plébános atyák engedélyét és egyetértését is megkaptuk.
A Rab Mária forrás küldetése – a próféciák szerint n Rácz Katalin: A legelső Híradó legelső cikkében Tóth Zsuzsanna Sára, a Rab Mária Híradó alapító támogatója, forrás ma már égi pártfogója, akkor nyugalmazott tanárnő elmesélte személyes történetét az idős dr. Szemes József atyával, aki a kilencvenes évek elején egy zarándoklatot vezetett Medjugoréba. Itt hangzott el egy utalás az atya szájából a Rab Mária-forrásra: „Majd meglátjátok, kedveskéim, Veszprém újra kegyhely lesz, majd ha visszajön a Rab Mária! Én voltam Nála, de a háború után szétrombolták, tilos volt még a helyet is felkeresni, de majd ha nagy bajban leszünk, hazajön, újra eljön, kegyhely lesz Veszprém.” Ezek a mondatok indították Zsuzsa nénit a kegyhely felkeresésére és a felújításának a támogatására. 2012 március 10-én Csillik János atya és Ilike látnoknő az erdélyi Nagyfaluból Veszprémben járt, és a Szent Mihály székesegyházban tartott lelkigyakorlatot. Ekkor Zsuzsa néni felhívta a figyelmüket a kegyhelyre, és akkor meg is szervezték a helyszíni látogatást. Nagyfalu kegyhelyének lelki gondozója veszprémi asszonyok kíséretében felkereste a Rab Mária-forrást, s ott a körülötte állók tanúsága szerint Ilike látnoknőt nemcsak megfogta a hely hangulata, hanem ott helyben üzenetet kapott az égiektől. Hazatérve az üzenetet mindjárt levélben is papirra vetette és elküldte az asszonyoknak, ami kinyomtatva kézről kézre járt. Ez nagy lendületet adott, fellelkesítette a hívők egy elszánt körét, élükön Baji Gyuláné Annával, hogy attól kezdve havi rendszerességgel legyen szentmise a forrásnál : minden hónap 10-én, majd később a hónapok 2. szombatján déli 12 órakor. Az üzenet: „Édesanyai kérésem hozzátok: újítsátok Fel a ‘szent vízforrás’ kutamat. Jöjjetek ide minél gyakrabban, együtt imádkozni. Legalább
minden hónapban, 10-én 12-13 óra között várlak titeket. Egy gyermekemet és egy pap fiamat kiválasztottam közületek. Ők veletek együtt feladatot fognak kapni Tervem megvalósításához. Végezzetek havi kilencedet, imádkozzatok és böjtöljetek szándékaimra, hogy ezzel a kiválasztott hellyel is megvalósuljon a Szentháromság Terve. Vigyázzatok arra, hogy minden maradjon meg az eredeti helyen! Amikor eljön az idő, építsetek egy nyolcszögű kápolnát a kút fölé. Legyen a kápolna neve: ‘Rab Mária-forrás örökimádás kápolnája!’ A kút megáldott vize által a tiszta szívű és hívő emberek testi-lelki gyógyulásban részesülhetnek. Ez a szent hely az utolsó idők egyik zarándokhelye lesz! Ne féljetek az anyagiak miatt, mert a megfelelő időben jönni fog a segítség is. A kút a kápolna belterületén, az oltár alatt kell legyen, átlátszó üveggel lefedve. A nyolcszögű kápolna arra emlékeztes-
sen titeket, hogy ‘Én a nyolc boldogság Anyja vagyok!’ Választott gyermekeimtől azt kérem, hogy amikor jelet kapnak Tőlem, jöjjenek ide lelkigyakorlatot tartani! Jegyezzétek meg, hogy Nagy Magyarországot, többek között a Rab Mária testvér forrás kút fogja összekötni.” Érdekesség, hogy 2013 augusztusában ígéretet kaptunk Vasáros atyától, a Szent László templom plébánosától, hogy a régi leszerelt régi oltárát megkaphatjuk – hetekig szerveztük a szállítást mielőtt megpillantottuk volna – és akkor szembesültünk vele, hogy ez a kőoltár 8-szögletű kehely alakú! Az üzenetek szerint tehát megtartó szerepe lesz a helynek, amikor majd bajban lesz a kereszténység és üldöztetést szenved. De hihető-e, hogy lesznek nehéz idők? Négy évvel ezelőtt még képtelenségnek tűnt a keresztényüldözés Európában - ma azonban itt van a küszöbünkön, s egyre komolyabban kell vennünk a jövőről vizionált szavakat. Valami ördögi dolog történik Európában. Amit a lelkekben véghez vitt, az most kezdi hajtani a gyümölcseit a politikában. Felfordulóban a rend, megszűnőben van a biztonság. Ki tudja ezt megállítani? Világos, hogy ezek olyan méreteket öltenek, hogy emberi erővel megállítani nem lehet. Csakis az imában bízhatunk, csakis az égiek segítségét kérhetjük – s ki másnak mint a Sátán félelmetes ellenfelének, a Szűzanyának az oltalmát! Azonban Teremtőnktől azért kaptunk testet - kezet, lábat -, hogy ne csak imával, de cselekedetekkel is tegyünk a kereszténység védelméért és fennmaradásáért a világban magunkért, családjainkért, hazánkért – mindazokért, akik ránk lettek bízva. Nem várhatunk tétlenül, hanem össze kell fognunk, gondolkodnunk, ötletelnünk - s aztán tennünk kell. Ilyen mozgalmakra mutatunk be példákat a közelmúltból a következő írásokban.
11
Jézus mindig azt mondogatja nekem: „Ne félj, szenvedést hozok rád, de erőt is adok hozzá.”
A Katolikus Akció Ma már kevesen tudják hazánkban, mi a Katolikus Akció. Pedig az újságok írták, hogy Ferenc pápát születésnapján a Katolikus Akció egy csoportja meglátogatta. n P. Gaál Jenő SVD A magyar Katolikus Akció már csak történelem. Aki történelmét ismerni akarja, olvassa el Gianone András: „Az Actio Catholica története Magyarországon 1932–1948” hatszáz oldalát. A 19. század utolsó éveiben csoportosulások keletkeztek, hogy a világiak tevékenyen bekapcsolódjanak az egyház munkájában. A gondolattal foglalkozott X. Piusz pápa is, de mint a 20. század nagy mozgalmát XI. Piusz indította el. Magyarországon a püspöki kar 1932-ben hozta létre. Teológiai megokolását XII. Piusz alkotta meg a Mystici corporis Christi enciklikával. Szerinte a világi hívek nemcsak az egyházhoz tartoznak, hanem ők maguk az Egyház A mozgalom a két világháború között az egész világon bevonta a világiakat az Egyház apostolkodási munkájába.
12
Kezdetben a papság uralma érvényesült a Katolikus Akcióban. Ez az egyházi állásponttal magyarázható, hogy a klerikusok feladata a világiak vezetése. Ez módosult a II. Vatikáni Zsinat után. A Katolikus Akció tevékenysége mindazt magába foglalja, amire az Egyház apostoli küldetése szól. A közéletre azzal gyakorol hatást, hogy tagjait a keresztény kötelességek lelkiismeretes teljesítésére neveli. Ezért volt hasznos az állam számára is működése. Magyarországon a püspöki kar 1932ben hozta létre. A szervezet nagymértékben hatott az egyházközségek és az egyesületek életére. Az egyház nem politizál. Az egyház a politikát tagjaival tudja befolyásolni. A politizálás ellentétes volt a Katolikus Akció elveivel is. Közéleti feladatának a közvélemény kialakítását tartotta. Ezzel mégis
meghatározó befolyással lett a politikai életre. Az első világháború után nem volt szükség az egyletek politizálására, mert az egyház hivatalos képviselői ott ültek az országgyűlés mindkét házában. A Katolikus Akció segédkezett több törvényjavaslat kidolgozásában, pl. a munkaszünetről, a
Az Actio Catholica országos és egyházmegyei tisztviselői 1932/33–1948 Országos tisztségviselők
„Próbára teszem lelkedet; azt akarom, hogy megtisztuljon e mindennapos, rejtett vértanúság által.” (Jézus)
család- és erkölcsvédelemről. Elvi politikai kérdésekben is irányt mutatott, mikor veszélynek tartotta bolsevizmust és a nemzetiszocializmust. A 1930-as és 1940-es években nem létezett a magyar Egyház életében fontosabb és sokrétűbb intézmény, mint a Katolikus Akció. A magyar katolicizmus mozgalmi központja volt. Nagy mértékben hatott a helyi egyházközségek és az egyesületek életére. Sok tagja vállalt vezető szerepet az egyházközségekben és az egyesületekben. Elvárta tagjaitól, hogy ne csak az egyesületi kereteken belül legyenek aktívak. Számos országos megmozdulást szervezett, mint pl. a nagy nemzetközi visszhangot kiváltó eucharisztikus világkongresszust is,vagy a katolikus nagygyűléseket. A Katolikus Akció jelen volt az egyház, az oktatás, a népművelés, a média, a tudományos élet, illetve a karitatív segítség területén. Szociális reformokat szorgalmazott. Munkái nagyészt a korábban is létező tevékenységekből állt, mint például a karitatív munkából, a katolikus megmozdulások és ünnepek szervezéséből, vagy a sajtópropaganda folytatásából. Mindez kiválóan szolgálhatta az elsődleges célt, a világiak bevonását a helyi egyház életébe. De felkarolt új kezdeményezéseket is, mint a a lelkigyakorlatos mozgalom vagy a filmek véleményezése. Mindezzel a tevékenységgel az egyházközségek hatékonyságát kívánta növelni. Ezenkívül a korszak egyetlen jelentős katolikus lapját, az Új Embert irányította. Sikerült az egyesületeket is a Katolikus Akció tevékenységébe bevonni. Vezetői tisztában voltak azzal, hogy az egyesületek tagjai alkotják a világi hívek elitjét. 1939-től a Katolikus Akció visszahúzódott a hitbuzgalmi munkára. Ebben elsősorban a világiak hittani képzésére összpontosított. A világháború éveiben a hitbuzgalmi jellege erősödött. A Katolikus Akció füzetei számos teológiai témájú vázlatot (hitigazságokról, egyházról, erkölcsről szóló tanításokat) adtak. Ezek a világi apostolok képzését szolgálták. Hitbuzgalmi akciókat indítottak a vasárnap megszenteléséért vagy a káromkodás ellen. Még jól emlékezem a vasút várótermeiben elhelyezett plakátokra. Ezeken a megfeszített Krisztus mellett az a szöveg állt: Miért bántod? Ne Káromkodj. 1943-ban indították el a diákotthon mozgalmat, 1944-ben pedig a had-
bavonultak családtagjainak támogatása, mint karitatív jellegű tevékenység került előtérbe. Az 1945 és 1948 közötti évek programja a hitélet erősítését helyezte előtérbe. Olyan Magyarországot akartak, amely megtartja keresztény hitét és hagyományait az 1945ben beköszöntő új korszakban is. A stabilizálódó kommunista diktatúra nem tűrte a Katolikus Akció kibontakozását. Az 1950 végétől kezdve a békepapi vezetés alá került, s úgy lejáratták, hogy a rendszerváltás után a püspöki kar megszüntette. Mallorca Tóth Tihamér kapcsolatban volt a spanyol Katolikus Akcióval. Könyveinek fordítója és kiadója Sancho Antal kanonok, Mallorca Katolikus Akciójának elnöke. Spanyolország 1931-ben köztársasággá alakult. Hordozói voltak a liberális szabadelvűek, szocialisták, kommunisták. Ezeknek a Katolikus Akció bizonyítani akarta, hogy nemcsak az antiklerikális erők képesek tömegeket mozgatni, hanem a katolikusok is. Ezért 100.000 fiatallal nemzeti zarándoklatot terveztek Santiago de Compostela-ba. A polgárháború miatt a zarándoklatot elhalasztották. 1939-ben Franco győzött. Az egyházüldözés 4000 pap vértanúságát és 500.000 ember életét követelte. A győzelem után a tüntetés időszerű maradt. A fasiszta ifjúsági szervezet (Falange) a politika irányítása alá került.. A Katolikus Akció vallásos felkészítéssel akarta megelőzni, hogy a nemzeti zarándoklat politikai megnyilvánulássá váljon. Hozzáfogtak a zarándokvezetők képzéséhez. Mallorca szigetén ez a Katolikus Akció munkája lett.
ző egyesületekben tevékenykedtek, mint pl. az „Opus Dei”. A vidék közép- és alsó rétegei hűek maradtak vallásukhoz. Feladatuk a bűnmentes tétlenség volt. Közéjük tartozott Bonnin.Edvárd. A városi munkásosztály, a háború vesztese. Vallásellenesnek tartotta magát. Az Egyházzal a keresztség, első áldozás, esküvő és temetés kapcsolta össze. Elküldték fiaikat hittanra a kamaszkorig. Itt-ott még misére is jártak. Eduardo Bonnín 1917–ben született. 1937-ben bevonult katonának. Katona maradt 1946-ig. A kaszárnyában tapasztalt környezet ellentéte volt az otthoninak. Találkozott a nép minden rétegével és a valódi spanyol férfi-fiatalsággal. Az „átlagemberek elkereszténytelenedett környezetből jöttek. Többségük vallásellenes. Mégis megőrzött sok keresztény életformát ez a fiatalság. Sok esetben értékesebb volt, mint amit régi környezetének jámbor embereinél látott. Az „elkereszténytelenedett keresztények” sok katolikus értéke megdöbbentették Edvárdot. Ő eddig ezeket a „nem keresztényeket” csak úgy ismerte mint „a többiek”, és mint a vallás feltételezhető ellenségei. Mallorcán a Katolikus Akció olyan ifjakat keresett, akik képesek a többieket magukkal ragadni. Felfedezték Bonnint. Ő állandóan olvasott. „Kézikönyve” volt Tóth Tihamér. Jókedvű és optimista volt. Ez nem mindennapi dolog a kaszárnyában. Ezeket a tulajdonságokat kereste a Katolikus Akció mint a zarándoklat stílusát. Meggyőz-
Bonnin Edvárd Róla azért emlékezek meg, mert unokaöccse Bonnin José Angel velem együtt volt Paraguayban hithirdető. Nálam öt hónappal volt fiatalabb. 1975-ben halt meg 45 évesen. Nagybátyjáról való megemlékezéssel neki állítok emléket. A spanyol ifjúság a polgárháború után három rétegből állt. A magasabb társadalmi osztály fiai a legjobb egyházi iskolákban tanultak. Hivatást éreztek, hogy később betöltsenek valami politikai állást Franco államában. A vallásosak különbö-
Eduardo Bonnin
13
„Semmi sem győzheti le azokat, akik a kereszt súlya alatt sóhajtoznak az én szeretetemért” (Jézus)
Zarándokcsoport indul Santiago de Compostellába 1950-ben
ték Bonnint, hogy csatlakozzék az 1943-re tervezett előkészítő tanfolyamhoz. Bonnín nagyon intenzíven élte ezeket a napokat. Nagy változást hozott életében. A tanfolyam (spanyolul cursillo) előkészítette a hallgatókat a Katolikus Akcióban való munkára. Minden a zarándoklatra való készület jegyében folyt. Az előadások a gyakorló katolikusnak szóltak. Bonin összekapcsolta a tanfolyam élményét saját, az elkereszténytelenedett világról való tapasztalatával. Arra gondolt, hogy olyasmit kell létrehozni, ami nemcsak a zarándoklatot befolyásolja, hanem a mindennapi életet és a környezetet is. Alapgondolata, hogy az embereket nem a szervezés, nem az intézmények mozgat-
Körmenet Santiago de Compostellában zarándokokkal
ják, hanem a környezet, amelyben élnek. A környezetet csak belülről lehet megváltoztatni. Csak azokra vagyunk hatással, akikkel úgy beszélünk, hogy „mi”, tehát a környezetünk részei. Ha másokat meg akarunk nyerni, a „többiek”-ből „minket” kell kialakítanunk. A szívükhöz kell szólni és nem az értelemhez. Nem tanítani, hanem meggyőzni kell. Bonnín a Katolikus Akció vezetőségének tagja lett. Szabad kezet kapott. Átdolgozta az előadásokat, hogy azok a nemhívőknek is elfogadhatók legyenek. Legyen minden keresztény a kereszténységtől eltávolodott környezet kovásza. Bonnín munkájával radikálisan átalakította a zarándokok vezetőképzését.
Az új cél a környezet meghódítása. Arra törekedett, hogy ugyanaz a rendszer alkalmas legyen a különböző társadalmi rétegeknek, hívőknek éppúgy mint a hitetleneknek. Szerinte mindenkihez el lehet vinni az Egyház tanítását, ha az illetőnek van a befogadáshoz megfelelő személyisége. Az eredményes tanfolyam után egyetemes vélemény lett, hogy meg kell ismételni! 1948. nyarán létrejött a nemzeti zarándoklat Santiago-ba. A távoli Mallorca kitűnt zarándokainak lelkiségével és szervezettségével. Utána a Katolikus Akció elfogadta az indítványt, hogy a a tanfolyamokat ne cseppenként adagolják, hanem havonként több cursillot tartsanak. A cursillo alapeszméje az volt, hogy a kereszténység egyedül érvényes felelet a világ problémáira. Nem állhatunk tétlenül abban a világban, amely már nem keresztény. El kell érni, hogy a világi hívek fedezzék fel feladataikat. Akikről itt írtam, már mindnyájan boldog örök álmukat alusszák. Isten szelleme felhasznált pár fogékony lelket, mint Tóth Tihamért, Sancho kanonokot, Bonnin Edvárdot. Összekötötte Veszprém városát Mallorca szigetével, sőt a távoli Dél Koreával is, hogy az evangelizálás csodálatos műve létrejöjjön. A Cursillo pályfutása
II. János Pál fogadta Eduardo Bonnin-t, a Cursillo mozgalom megalapítóját
14
Az ötvenes években a cursillok forradalmasították a civil és az egyházi életet Mallorcán. Az ifjúság ezrei növekvő lelkesedéssel olyasmit mutattak, amit eddig a szigeten
„A kereszt alatt az ember megtanul szeretni; nem adom meg mindenkinek, csak azoknak a lelkeknek, akik a legkedvesebbek nekem.” (Jézus) sohasem láttak. Az egyetemeket és a főiskolákat a cursillo szelleme uralta. Ugyanez történt a hadseregben is. A kaszárnyák a cursillo melegágyai lettek. Ha valaki cursillora akart menni, a tisztek azonnal megengedték, mert ezzel érdemeket szereztek feletteseiknél és a csapatnál. A sportolók körében hasonló történt kevés futballista volt, aki ne lett volna a cursillista. A szigetnek gyáripara jelentéktelen volt, de a kevés gyárban a munkások százával tódultak a cursillora. A cursillo törést okozott a papságnál.A 40 év alatti plébánosok a cursillohoz csatlakoztak. Meg voltak győződve, hogy lelkipásztori munkájukban olyan hathatós módszert találtak, ami kielégíti elvárásai-
kat és álmaikat. Ezzel szemben a 45 év feletti papság inkább ellenezte a cursillot. Zavarták őket a cursillista legények, kiknek nem volt nagyobb műveltsége, és még semmit sem értek el az életben, de katolikusabbnak hitték magukat mint egész Spanyolország. Míg egész Mallorcán a fiatalság magabiztosan, egy eddig ismeretlen, vidám és életerős kereszténység felé tódult, a másik „gondolkodó” réteg nevetségesnek találta és legszívesebben üldözést kezdtek volna ellenük. Spanyolországban gyanúsnak tartották, ami nem a fővárosból, hanem vidékről származott. Mégis meghódította Spanyolországot és az egész világot. Az első 40 évben 50 országában 1.500.000 cursillot tartottak. Ez megfele kb. 50 millió résztvevőnek.
A cursillo Dél-Koreába Spanyolországból a Fülöp-Szigetek közvetésével jutott el. Azzal az eredménnyel, hogy a Püspöki kar statisztikái éveken át százezer felnőtt keresztelésről beszéltek. Ezen Kívül DélKorea az egyetlen állam a világon, amely cursillista Nobel-díjas államelnökkel dicsekedhetett. Azt meg sem említem, hogy a cursillisták között jött létre a katolikus Karizmatikus Mozgalom. A Karizmatikus Mozgalom az ateista Kínában olyan jól működik, hogy a kereszténység nővekedése százalékban megelőzi az autóipart. A szociológusok szerint Kina lesz 2025 után a világ legtöbb keresztényt számláló országa. Ég és föld elmúlnak, de igéim, megmaradnak.
A KALÁSZ története n Dr. Pávics Lászlóné: A Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetsége 1934 nyarán tanfolyamot hirdetett falusi lányegyesületek vezetői számára. Nyári pihenőjüket feláldozva, néhány lelkes tanító néni gyűlt össze, akikben felébredt a falu leányai iránti felelősségtudat. A Nőszövetség a következő nyáron is megrendezte tanfolyamát Pécelen, ahol Isten a falumunkának élő gyakorlati előadókat és több komoly érdeklődőt vezérelt. A székesfehérvári egyházmegyéből ott volt mint hallgató Luczenbacher Rita, pettendi földbirtokos, és az Erdélyben 8 éve katolikus lányokkal foglalkozó Stettner Adél Andrea. Itt született meg az elhatározás, el kell kezdeni a katolikus falusi lányok tanítását és nevelését irányító munkásságot. Itt fogalmazódott meg négyes célkitűzésük: − hitükben erős, − erkölcsükben tiszta, − nemzeti érzésükben öntudatos, − gazdaságilag képzett családanyákat nevelni a falu fiatal lányaiból. A szervező munka a székesfehérvári egyházmegyéből indult 1936. január 1.-én Svoy Lajos püspök engedélyével és támogatásával. Az év nyarán volt Székesfehérvárott az első Lánynap 960 fiatal lánynak és vezetőinek részvételével. A színes népviseletben felvonuló lánycsapat délután szabadtéri énekkel, tánccal mutatkozott be. Ez év novemberében Rita néni saját birtokán, Pettenden katolikus leányotthont nyi-
tott, ahol 3-hónapos bentlakásos tanfolyamon készülhettek fel a lányok a családanyai hivatásukra. Ezt követte a bodajki és a szadai
A rendszerváltás a többi egyházi jellegű egyesülettel együtt a KALÁSZ működését is betiltotta. Ingatlanjait elvették, munkatár-
A KALÁSZ lányok tánca az 1940-es években
népfőiskola, amelyek ezt a szolgálatot látták el 1941-ig. A szervező és irányító munka országos mozgalommá fejlődött, túlnőtt a Faluszervező Iroda keretein. Felvette a Katolikus Lánykörök Szövetsége, rövidítve a KALÁSZ nevet. Alapszabályait először a hercegprímás, majd a belügyminisztérium külön ügyrenddel 1940 október 19-.én hagyta jóvá. Ekkor már 1400 egyesületben 60.000 tagot számlált. A mozgalom féltve őrzött egyházi jellegének megfelelően az akkori kormányok által felajánlott állami szubvenciót, anyagi támogatást a KALÁSZ minden esetben visszautasította, ugyanúgy a Leány-Levente mozgalommal tervezett fuzionálás lehetőségét is.
sainak munkahelyet kellett keresniük, hogy megélhetésüket biztosítani tudják. Volt, akit politikai nézetei és tevékenysége miatt börtönbüntetésre ítéltek. A feloszlatott leánykörök a plébániák keretében folytatták név nélkül, de a célkitűzésnek megfelelő tevékenységüket, amennyire erre lehetőség adódott. Tartották a kapcsolatot volt vezetőikkel, akiknek nemegyszer élelmiszer-adományokkal segítették életüket. Évtizedek alatt a valamikori KALÁSZlányokból édesanyák, nagymamák lettek, akiknek lelkében élt az évtizedekkel korábban elvetett mag. Az ő szorgalmazásukra 1986. áprilisában Budapesten , a XXIII. János Szeretetotthon kápolnájában hálaadásra jöttünk össze. A szentmisén részt vett két alapító: az akkor már beteg Luczenbucher Rita
15
„Ne csüggedj el, ha nem sikerül minden úgy, ahogy szeretnéd.”
A KALÁSZ ünnepi népviseletbe öltözött tagjai egy ünnepségen az 1940-es években
és Stettner Andrea, valamint munkatársak és régi KALÁSZ-tagok. Felejthetetlen volt számomra az a találkozás… Ahogy az évek múltak, egyre több kérés érkezett: induljon újra a szervezett élet. Megalakult az országos vezetőség, és sorjáztak a vidéki csoportok. Az életkorok változása miatt a nevüket KALÁSZ=KATOLIKUS ASSZONYOKLÁNYOK SZÖVETSÉGÉ-re változtattuk. Most már a kis-nagylányoktól a nagyma-
mákig ünnepeljük az évfordulókat. 2015ben Lakitelken az újra indulás 25. évét ünnepeltük. 2016 április 23.-án pedig a megalakulás 80. évében országos találkozó Martonvásárott, ahol az első lányköri összejövetelét szervezték az alapítók. A tájegységenként változó gyönyörű hímzett mellényben megjelent résztvevők soha el nem múló szeretettel ölelték át egymást, felelevenítve a régi, közös emlékeket. A gazdag előadásokból összeállított műsor, a
fiatalok szereplése, az elmaradhatatlan szeretetvendégség a saját készítésű finomságokból örömmel töltötte el az ország minden részéből több száz érkezőt. A befejező szentmise két új KALÁSZ-tag felvételével, a jó Isten áldásával ért véget. Kéthavonta megjelenő Új KALÁSZ lapunkkal napjainkban is több százan kísérik figyelemmel és szeretettel, adományaikkal pedig tovább éltetik a mindig újra éledő egyesületet.
Mit hozott létre Veszprémben Tóth Tihamér püspök n P. Gaál Jenő SVD
Tóth Tihamér nemcsak ifjúsági nevelő, hanem Európa első rendszeres rádiós igehirdetője is volt. Ezt akarta folytatni mint püspök Veszprémben. Az itt elkészített beszédek nagy részét nem tudta már elmondani korai halála miatt. A beszédtervezeteket később „Jöjjön el a te országod” néven kiadták. Ebből az anyagból született a Cursillomozgalom eszméje és tanítása. 1. Sancho kanonok atya A spanyol polgárháború 1939-ben 500.000 halottal és több tízezer vértanúval végződött. Mallorca sziget katolikus, és Palma város a püspök székhelye. A polgárháború idején a nacionalisták ellenőrzése
16
alatt maradt. Az egyház békében folytatta munkáját. A papság között a legjelentősebb személyiség volt Sancho Nabot Antal. kanonok, író és zenész, a filozófia és a teológia tanára. Ragyogó szónok. Mallorca papságának vezetője. Beszélt magyarul. Trianon után újságcikkeivel Magyarországot védelmez-
te. 1929-ben a Mátyás-templomban hallotta az ifjú Tóth Tihamért. A találkozást szoros kapcsolat követte. Tóth Tihamér könyveit Sancho Atya fordította spanyolra. 1938-ban a spanyol nép képviselője az Eucharisztikus Világkongresszuson. 1943-ban kiadta Tóth Tihamér püspök életrajzát spanyolul. Ugyanebben az évben szervezték meg az első cursillot Mallorcán. Ekkor már közkézen forogtak Tóth Tihamér kiadásai. A mallorcai és a spanyol papság Tóth Tihamér könyvein nevelkedett. Ugyanezt lehet mondani a nyugati világ papságáról is. Kevés pap volt a világon, aki nem ismerte könyveit. Hisz minden európai nyelvre lefordították, sőt japán és kínai nyelvre is. Görögre az ortodox antiochiai pátriárka fordította.
„Gyakorold a jót, ne szegje kedvedet sem az unalom, sem a fáradtság. Célod legyen mindig előtted!”
Sancho atya elmondja: azért írta meg Tihamér életrajzát, mert számtalan levelet kapott ismeretlenektől, és ismerősöktől, akik nem csak a veszprémi püspök műveit szeretnék ismerni, hanem azt az embert is, aki azokat létre hozta. Sancho atya a fordítás hosszú munkájában behatolt a veszprémi püspök gondolatai mélyébe. Minden mondatot ki kellett harcolni, míg igazán át tudta adni spanyolul az eredeti gondolatot. A fordítást és kiadást Mallorcán rendezték. Az eredmény meglepő volt. A spanyol ifjúság a lövészárkokban olvassa a könyveket. Öregek és fiatalok kapkodnak utánuk. Oly értékesek lettek a könyvek, hogy már lopták is. Megjelennek a jogtalan másolatok és a titkos kiadók. A cursillo előadói és szervezői Sancho atya baráti köréhez tartoztak. Így nem csoda, hogy a cursillo Tóth Tihamér eszméire épült. A szakértők még ma is a „spanyol Tóth Tihamér-jelenség” néven tartják számon ezt az igazi csodát. Spanyolországban és Dél-Amerikában máig a legkeresettebb munkák közé tartoznak a veszprémi püspök írásai. Az ifjúsági könyvek egyenként 10-20 kiadást értek meg. A könyvek a hivatalos spanyol valláserkölcsi nevelés alapkövei lettek 1970-ig. A következőkben ismertetem Tóth Tihamér alapgondolatait. Kibővítettem a témával kapcsolatos későbbi egyházi megnyilvánulásokat.
resztények száma, akik eltávoztak az egyházból és nem gyakorolják vallásukat. Vannak, akik nem tagadják hitüket, mégis ellenségnek tekintik, akik az evangéliummal alkalmatlankodnak náluk. Vannak olyanok is, akik már mindent megpróbáltak, és már semmiben sem hisznek. A keresztények száma minden népszámlálásnál kevesebbet mutat hazánkban. E fogyatkozással nem lehet teljesen a felmérést hibáztatni. A városokba költöző emberek falvaikból nem vitték magukkal templomaikat. Ha mindenki templombajáró lenne, a templomokban nincs elég férőhely. Az egy-
1. Térvesztés Minden kor ki van téve az evangelizálásnak és az ellenevangelizálásnak. A mai keresztények nem rosszabbak, mint a régiek. Csak éppen mások bűneik és erényeik. A hívek ma sok mindenben jobbak, mint az előző korokban. Soha annyit nem adakoztak, soha annyi templomot nem renováltak és építettek mint most. Ennek ellenére évtizedről évtizedre egymás után eltűnnek a társadalom keresztény dr. Tóth Tihamér veszprémi püspök vonásai. Az ellenevangelizálás meg akar győzni, hogy az igazi valóság a bűn házak eleve lemondtak, hogy minden hívő és a rombolás. Az ember, még ha valame- gyakorolhassa vallását. lyik vallásközösséghez is tartozik, csak azt Az ünnepi istentiszteletek elnéptelenedfogadja el, ami neki tetszik. Megnőtt a ke- tek. A születési és a keresztelési adatok na-
gyon eltérnek. Sokan nem járnak hittanra, nem lesznek elsőáldozók és bérmálkozók. 2. A világiak feladata az egyházban A hiba nem a kereszténységben van, hanem bennünk keresztényekben. Nem tudjuk egyeztetni a vallást a mindennapi élettel. Ügyetlenek vagyunk. Van templomunk, szószékünk. De amit a Szentlélek épít a templomban, lerontja az újság, a tv, a korszellem. Nem nyomjuk rá világnézetünket a környezetre. Imádkozunk, templomba járunk. De nem vagyunk mozgékonyak, hogy a vallás diadalra jusson. Vallásosságunk nem formálja életünket. Pedig már XI. Pius mozgósította a híveket a katolikus akcióval, (ennek a cursillo a folytatása.) Ennek tanítása, hogy nem elégséges saját lelkünket rendben tartani. Kötelességünk az emberek között Isten országát előmozdítani. Hisz körülöttünk a médiák, a szórakozóhelyek, újságok, egyesületek az ördög országáért dolgoznak. „Az egyház azért létezik, hogy az igét hirdesse.” A világiak küldetése az Egyházban ugyanaz mint az Egyház egészének küldetése. De „hithirdetési feladatuk nem a templomban van, hanem a világban.” Ott kell az evilági eseményeket átitatni keresztény hittel. A cursillo ezeket a gondolatokat átvette Tóth Tihamértől. A Cursillo egy új keresztes-hadjárat az Isten országának visszafoglalásáért. A harc nem a szaracénok ellen megy, hanem az új pogányság ellen. Aki komolyan veszi a vallást, nem érheti be, hogy elvégzi vasárnapi ájtatosságát és ezzel vége. A templomi ájtatosságnak hatással kell lennie a templomon kívüli életre is. A vallást és a civil életet nem lehet szétválasztani. Korunk kikiáltotta a pénzvilág, a művészetek, a tanítás és nevelés függetlenségét az erkölcstől. Most indítsunk harcot e végveszedelembe sodró felfogás ellen. Az ürességtől kongó kultúra ellenére korunkban is van ereje az evangéliumnak. Az egyház azért létezik, hogy az evangéliumot hirdesse. Ami az egész egyház feladata, az
17
„Emlékezz Jézusra, aki szelíd és alázatos szívű. Még sohasem bántam meg, hogy szelíd voltam, de lelkiismeretfurdalást éreztem, és meg kellett gyónnom, ha egy kicsit kemény lettem.”
minden tagjának is feladata. A keresztény számára a világ feladat. Az emberi életet újra meg kell keresztelni. Egy új világot kell alapjától kezdve felépíteni: az elvadultnak emberivé, az emberinek istenivé kell válnia. A vallásnak új feladatai vannak a kereszténységtől elszakadt világgal szemben. Legyen az Egyház igehirdető. Ne magát akarja menteni, hanem a lelkeket. A keresztények ne csak a templomban, hanem a világban is legyenek keresztények. Az evangélium nemcsak a vallásos embereknek szól. A vallás külső peremén élőket is felrázhatja az Isten kegyelme. Bármily távol is legyen valaki a vallástól, találkozhat Istennel. Krisztus csak pár lépésre van a legtöbb embertől, nem elérhetetlen. Ugyanaz történik, mint Krisztus idejében. A szamariaiak megtérnek, a Zakeusok az Urat befogadják, a bűnös Máriákból bűnbánó Magdolnák lesznek és a feltámadását elsőként hirdetik. dr. Tóth Tihamér veszprémi püspök a dolgozószobájában Az evangélium hirdetése nem propaganda, nem is szónoklattan, nem sajtóberek iránt, sőt az ellenségek iránt is. Vantájékoztató, hanem istentisztelet. Az ember nak lelkek, akik meghívásra várnak, mint megszentelésére irányul. Az igazságoknak Zakeus a fügefán, hogy Krisztus arra menéletté kell válni.. Az Evangéliumot hirdetni jen. Őket a templomkerülők között találjuk kell azoknak is, akik tudatlanul szomjazzák meg. Sokan élnek távol, és az akolba hívó Krisztus üdvösségét. A nem gyakorló ke- Pásztor hangjára várnak, hogy belépjenek. resztények, a másvallásúak, sőt az ateisták A nyájhoz tartoznak a templomkerülőkön és hitetlenek is az egyház gondjára vannak kívül az adófizetés megtagadói, és a hitükbízva. Vannak, akik az akolból nem akar- ben megfogyatkoztak. A jó pásztor felkerenak távozni, de nincs életük. Keresnie kell si azokat is, akik nem ismerik el Krisztust az utat, hogy előmozduljon feltámadásuk. A megváltójuknak. Krisztus őket is a plébánia jó pásztor elmegy az elveszett után és ott- gondjára bízza. hagyja a 99-et. Habár megváltoztak az idők. A modern világ minden kényelmet biztoManapság 99 juh megszökött, egy az akol- sít a hithirdetésre. Nincs szükség, hogy viban maradt. Sőt, néha a nyáj próbálja pász- lággá menjenek a hithirdetők. A hitetlenek, torát legeltetni, vagy a birkák megkergetik a pogányok ajtajuk előtt állnak. Menjetek el pásztorukat. az egész világra, a XXI.-ik században azt A kereszténység amellett, hogy élet, jelenti, hogy a mi világunkat a plébániánk együttélés is, Kereszténységünket a plébá- jó és a rossz tagja képezik. Ide kell menni a nián éljük. A plébánia arra való, hogy Jézus hithirdetőnek. Nem zárhatjuk ki sem a poismertté, szeretetté váljon mindenki részé- gányokat, sem az ateistákat. Ők képezik a re. Kereszténységünket nem az egyetemes plébánia körüli világot. egyházban, hanem a plébánián éljük. A papság egyedül képtelen ezt a harcot A lelkipásztorkodás nem csak a meglevő megvívni. Egyszerűen azért, - mondja Tóth megőrzése: misézni hitoktatást vállalni, pár Tihamér - mert a csata nem a templomban jámbor egyletet vezetni, esetleg csak meg- folyik, ahol a papok állnak. A harc színtetűrni. Nem elégedhet meg azzal, ha terelge- rei a bankok, az iskolák, irodák, családok, a ti az akolban lévő juhokat. Gondjának kell gyárak és a munkahelyek. Más szóval, ahol lenni a távollevő juhokra, akiknek sohasem a világi hívek élnek és tevékenykednek. A volt hitük, vagy azt elvesztették. A plébánia harc eredménytelen, ha ők nem állnak be a e juhok után megy, nem elégedik meg a buz- bankokban, az iskolákban, irodákban, csalágó hívek többé-kevésbé széles csoportjával. dokban, gyárakban és a munkahelyeken. A Gondja van a körülötte lévő közömbös em- híveknek feladatai vannak a templom falain
18
kívül. A világi híveknek oda kell elmenni, ahol a világ legjobban elvilágiasodott. A világi hívek igehirdetése nem a templomban van, hanem a világban. A világi hívő az Egyház embere a világ közepén, és a világ embere az egyház szívében. Munka, foglalkozás, , tudomány, technológia, közélet, közügyek, kultúra, és haladás mind olyan területek, ahol a világi hívő Krisztus üzenetének hordozójává válhat a világban. 3. Keresztény csoportosulások, mozgalmak A magyar Egyház jelenleg olyan hadsereg melynek a legjobb vezérkara mellett a jól képzett parancsnokok állnak. Jelentéktelen hibája, hogy sokan vannak, akik parancsolnak, és kevesen, akik engedelmeskednek. Hiányoznak a közkatonák is, akik harc kimenetelét eldöntik. Korunk a Szentlélek kiáradásának ideje Magyarországon. A Szentlélek sok mozgalmat hívott életre. Ilyen a cursillo, a karizmatikusok és több tucat egyéb társulás. Isten országában a szabad verseny nem érvényes, sőt tiltva van. A mozgalmakban a különbségek nem versenytársak, hanem egymás kiegészítői. Ezek a mozgalmak adják a közkatonákat az egyházaknak. Az egész világon ők az evangelizálás legjobb hordozói. Példaképpen említem Dél Koreát. A cursillo annyira segít a hit átadásában, hogy évente kb. 100.000 felnőtt keresztelést hoz létre. A karizmatikus mozgalom ereje az ateista Kínában jól látszik. Nagyobb százalékban fejlődik a kereszténység, mint az autóipar. A szociológusok szerint 2025-ben Kína lesz a világ legtöbb keresztényt számláló országa. Tehát engedjük a Szentléleknek, hogy minket felhasználva Magyarország újra keresztény legyen. Azok lesznek a kereszténység gerincévé, akik nemcsak megértik az evangéliumot, hanem az bennük életté válik. A keresztény közösségek az által lesznek az Evangélium hordozóivá, ha élik azt, amit imádkoznak. A Tóth Tihamér eszméit megtestesítő cursillot 10 évvel ezelőtt átvették a reformátusok is. Több mint 160 cursillot tartottak. A mozgalmak nem bürokratikus egyleteket szerveznek, hanem Isten országának élő kovásza akarnak lenni. Tudják, hogy a kereszténység látta minden politikai párt születését, és ott fog állni minden pártnak a temetésén is. Ezen temetésekből a jövőben sem lesz hiány.
„De a szelídség nem jelenti azt, hogy mindent szó nélkül hagyunk. Azt nem! Szelídítsük a parancsot, de ne hagyjuk elhomályosítani.”
Az újevangelizálás nem a szabadcsapatokra lett rábízva. Az igehirdetéshez hozzá tartozik az egyházhűség. Ciprián vértanú szerint: Nem lehet annak Isten az atyja, akinek nem az egyház az anyja. Az Egyház adja a megbízatást, hogy állandóan kutassák Isten szavát, hogy minél hűségesebben adják át az Egyház tanítását. Hűség Istenhez, akitől az üzenet származik és hűség az emberhez, akinek az címezve van. A közösségek Krisztus küldetését akarják megvalósítani az emberek szolgálatában. Átadják csoportjaikat az Egyháznak, hogy együtt éljék kereszténységüket, napról napra növekedjenek a hitben, és Krisztust kisugározzák környezetükbe. Minél jobban megvalósul ez, annál sikeresebb lesz az egyetlen küldetés mindent átalakító és felszabadító hatása: Krisztus küldetése az Egyházában.
A Szentlélek-kiáradás része a 2020-ra meghirdetett Eucharisztikus Kongresszus. Ebben a mozgalmaknak az a szerepe, hogy feltöltsék a magyar keresztény egyház hadseregét közkatonákkal. Legyen célkitűzés, hogy megsokszorozódjon a tagok száma. Ha már van elég világi apostol, akkor a plébániák közreműködésével el kell érni, hogy minden keresztény szülő gyereke legyen 2020-ig megkeresztelve. Az elmaradt elsőáldozók, bérmálkozók legyenek felkészítve a szentségek felvételére. Akik elhalasztották vagy elmulasztották a döntést a házassággal kapcsolatban, legyen erejük és kitartásuk erre az útra rátérni. Erre a munkára hivatott minden egyház, amelyek ugyanazon Krisztus felé zarándokolnak. A világi híveknek kell kisugározniuk a hit erejét. Nekik kell megteremteni keresztény
közvéleményt, keresztény világfelfogást, keresztény társadalmat, keresztény államot. Tóth Tihamér elmondja, hogy valahol beomlott egy épület. Sok embert maga alá temetett. A sok bámészkodó közt állt egy fiatal is. Valaki vállára teszi a kezét és csak ennyit mond: «Te, a testvéred is ott van köztük». Mintha villám csapott volna a fiatalba. Csákányt kapott és rohant a mentők közé. A veszprémi püspök, Tóth Tihamér is válladra tette kezét, hogy ne bámészkodj, mert a te testvéred is azok között van, akinek segítened kell.
Mi az Eucharisztikus Világkongresszus? n P.Gaál Jenő SVD Hogy megértsük mi az eucharisztikus világkongresszus, az utolsó vacsora terméből kell kiindulnunk. Nagycsütörtök este egy megfélemlített egyszerű emberekből álló csoport között hangzott el a szó:„ez az én testem és ez az én vérem”. Körülöttük a nemrég még ünneplő, de már ellenségessé uszított Jeruzsálemben a közhangulat ellenük fordult! Jézus megmosta a lábakat, amelyek napkelettől napnyugatig fognak vándorolni, hogy őt az oltáriszentségben az egész világra magukkal vigyék. Az utolsó vacsora termétől egészen napjainkig állandóan megismétlődik, hogy a közöttünk testével és vérével jelenlévő Krisztus az ellenséges világ közepette maga köré gyűjti híveit, hogy erősségük és oltalmuk legyen. Az Egyháztörténelem nem más, mint az Oltáriszentség küzdelme és diadala. Körülötte gyűltek össze a keresztények a katakombákban. Az Oltáriszentség volt a római pogányság k láthatatlan ellenfele. Ellene tehetetlen volt a közigazgatás ravaszsága. Győzött, és megszűntek az üldözések. Utána a neves és névtelen hősök magukkal vitték az Oltáriszentséget Európa barbár népeihez. A fából ácsolt kicsi kápolnákban az Oltáriszentség köré gyűjtötték a népeket. Neki épültek a középkor dómjai és hazánk
templomai, hogy dicsérete soha meg ne szűnjön. Ha a vallásosság kihűlt, az Egyház nem ellenfelei megcáfolásával győz, hanem az Oltáriszentség áhítatával. Az Oltáriszentség tisztelete rendszerint a templomfalak között történik. A szentmisén résztvevő és az Oltáriszentség előtt imádkozó hívek által. De az Egyház néha szükségét érzi, hogy kimenjen vele az élet forgatagába, az utca lármájába. Ott tesz tanúságot az Oltáriszentségbe vetett hitről az úrnapi és a feltámadási körmeneteken. Az eucharisztikus kongresszus pedig nem más, mint egy nemzetközi úrnap. Eucharisztia magyarul Oltáriszentség, kongresszus pedig nagygyűlést jelent. Vannak körmenetek, felvonulások, előadások, fény és pompa. De az Oltáriszentséget ünnepelni csak eucharisztikus élettel lehet. 1. A vallási helyzet hazánkban 1938 előtt A 19. századi magyar nép vallásos volt. A szabadságharc idején az értelmiség viszont már megoszlott. Széchenyinek és Kossuthnak ellentéte nemcsak a politikai, hanem világnézeti is. Széchenyi vallásos, Kossuth liberális férfi. Lecserélték a Máriás lobogókat a címeres zászlókra. A 19. század második felében a tudomány és részben a politika is az anyagel-
vűség útjaira tért. A a marxizmus a munkásságot elszakította az Egyháztól. A művelt osztályok a hitetlen tudományosság és irodalom befolyása alá kerültek. Kialakult a kapitalizmus, a liberalizmus, a marxizmus, darwinizmus. Miután a tudósok az Isten és a felebarát-szeretetét tagadták, több államférfi a 20. században bemutatta, hogyan néz ki egy Isten nélküli társadalom. Felszabadulásuk után az emberek már nem rajongtak az ateizmus gyönyöreiért. Hazánk politikájában a millénium ideje óta megjelent a keresztény eszme is. 1920 után megindult a harc nemcsak a keresztény értelmiség visszahódításáért, hanem a falvak hitének megőrzéséért is. Harcoltak a vallástalan sajtó és politika ellen. A vallásos erők a nyilvánosságra léptek. A hitbuzgalmi szervezetek újjáformálták a vallásos öntudatot. A tömegek csatlakoztak a megújuláshoz. Létrejött az országban egy működőképes egyesületrendszer. A Katolikus Akció intézményében a társadalmi erők részvettek az Egyház életében. Ezt nevezték a keresztény kurzusnak. Munkatervük a magyar egyház lelki átformálása és a magyar társadalom újjászervezése volt. Mögötte az a feladat állt, hogy újuljon meg az egész magyar vallásosság. A vallásos erők kiléptek zárkózottságukból. A tömegek bekapcsolódtak a meg-
19
„Az Úr sok kegyelemben részesít, hogy magához hívjon, és már azt hisszük, hogy ujjunkkal érintjük az eget.”
újulásba. A szervezőmunka jól működő vallásos egyesületrendszert hozott létre. A legismertebb szervezet a Katolikus Akció volt. Intézménnyé tette a keresztény társadalmi erők részvételét a vallásos életében. A megújulás legismertebb hordozói Prohászka Ottokár, Banga Béla és Tóth Tihamér voltak. A Katolikus Akció szervezőmunkája megteremtette a vallásos erők összefogását. De megmaradt addigi formájában a keresztény egyesületrendszer is. A Katolikus Akció munkaterve a vallásos élet átformálása és magyar kereszténység megújulása. Szervezőmunkájának koronája a Világkongresszus lett. Nélküle a budapesti Világkongresszus sikertelen lett volna. 2. Tóth Tihamér szerepe a kongresszus felkészülésében Tóth Tihamér igazi kongresszusi szakértővé nőtte ki magát. 1938-ig négy kongresszuson vett részt. Az 1912.-i bécsi világkongresszus Ferenc József uralkodása idején roppant fénnyel folyt le. Tóth Tihamér mint a Pázmáneum szeminaristája sok magyarral együtt volt jelen. 1926-ban Csernoch János hercegprímással sokan mentek a chicagói Kongresszusra. Hanauer István püspök Tihamért mint titkárt vitte magával. Chicagóban június 21.-én kezdődött a megnyitó ülés. A 60.000 gyermek énekét a rádió közvetítette. 200.000 felnőtt is társult
hozzájuk. A nagygyűlés ilyen méretét eddig sehol sem lehetett látni. 187 püspök volt jelen. Június 24.-én a zárókörmeneten a rettenetes tömeg volt és forróság. A karinges papok fején papírcsákó. 35.000 pap (11 bíboros) menetel. Végén óriási zápor és jégeső. Június 27.-én a szabadkőművesek felvonulása (cilinder, frakk, fehér kötény, banda) képezte az ellenevangelizációt. A tengeri út befejeztével Tóth Tihamér elzarándokolt Lisieuxbe, majd Lourdesba. Augusztus 11.-én átmentek Portugáliába, és tisztelegtek a száműzetésben élő magyar királyi családnál. Mindenki azt hitte, hogy mivel chicagói kongresszust az amerikaiak olyan óriásivá fokozták, ezt túlszárnyalni nem lehet. Írország rácáfolt erre 1932 júniusban. A tömegek közel jártak a chicagói százezrekhez: Az írek tudtak felvonulásokkal demonstrálni, de tudják a tömegeket néma csendben is tartani. A külföldiek érezték, hogy a szentek unokái között jártak. Az ír papság két év óta készült és készítette elő híveit a kongresszusra. A világ 22 országából 300.000 zarándok érkezett, köztük kb. 200 főpásztor és 10 bíboros. Június 20.-án a pápa követét 500.000 ember fogadta. Június 21.-én, Szent Alajos napján egész Írország gyermekeinek közös áldozása. Június 23-án az első egyetemes gyűlés, 250.000 férfi gyűlése a Phoenix-Parkban. A kongresszus zárónapján 400.000 ember jelenlétében ünnepi
Az Eucharisztikus Világkongresszus főoltára a Hősök Terén 1939-ben
20
mise. Utána szentséges körmenet, és a záró Te Deum. A résztvevők száma 750.000 lehetett. A baldachint a bizottság elnöke vitte, az ellenzék vezére, a dublini főpolgármester és az egyetem rektora. Tóth Tihamár azzal zárta beszámolóját, hogy talán egykor a budapesti kongresszusról is írnak a külföldi újságok. Tihamér vágya teljesült. A budapesti kongresszus előmunkálataiban lendülettel vett részt. Kamatoztathatta tapasztalatait a bizottságokban. Nemzetközi összeköttetései és nevének híre hozzájárult, hogy a Budapesten tartott kongresszus az előzőket lélekben és külsőségekben elérte, ill. felülmúlta. Minden addigi világkongresszus között a budapesti lett a lenyűgözőbb. A püspöki kar 1938-at, a kongresszus évét szent évnek hirdette meg. Ehhez jött Szent István király halálának 900. évfordulója. A hívek az ország minden templomában vegyenek részt a lelki megújulásban. Legyen a kongresszus egy új korszak hajnala, amely lezárja az előző negyven év hitvédelmét. A kongresszus elképzelhetetlen lett volna a negyven évvel előtte beindult katolikus megújulás nélkül. A közvetlen lelki felkészülés egy éven át tartott, hogy ez alatt az ország minden katolikusa elvégezze gyónását és szentáldozását. A plébániák megmozdultak, a városokban tízezres tömegű gyertyás körmenetek jöttek létre. Eucharisztikus napokat rendeztek. Szegeden a Dóm kicsinek bizonyult,
„Nem tudjuk viszont, hogy a növekedéshez keserű kenyérre van szükségünk: keresztekre, megaláztatásokra, próbákra, ellenvetésekre.”
Éjszakai virrasztás a Hősök terén, 1939
és a gyerekek szentáldozását a téren kellett tartani. Tóth Tihamér az Üdvözlégy, Oltáriszentség címmel az Eucharisztiáról tartotta évi szentbeszédsorozatát. Tízezer példányban az ifjúságának ajándékozta a Tiszta férfiúság könyvét. A rendezők azt szerették volna, hogy mindenki erős hittel társuljon a világ minden tájáról érkező zarándokokhoz. Sokan jöttek, hogy velünk együtt hódoljanak az Oltáriszentség előtt. Japánok, indiánok, négerek. Minden nép képviselte magát. 15 bíboros 51 érsek 204 püspök volt jelen. A papok listája megszámlálhatatlan. A pápai követ ugyanazon az úton jött, mint 937 évvel előtte Asztrik apát, aki a szentkoronát hozta. Amerre a vonat elment, a lakosság a pálya mellett térdelve kérte a pápai követ áldását. A Keletiben az egész kormány köszöntötte. A küldöttség három tagja lett később pápa. A Központi szemináriumban Tóth Tihamér 73 külföldi vendéget helyezett el. Püspökök, teológusoki, tanárok találtak barátságos otthonra a falak között. Minden vendég egy állandó kispap kísérőt kapott. Együtt mentek mindenhová. A közös asztalnál német, francia, angol, olasz, lengyel
beszéd szállt körben a teremben. A kispapok szolgálták ki a vendégeket. A nagy sürgés-forgásában Tihamér atya állandóan érdeklődött a vendégek kívánságai után. Azt akarta, hogy mindenki a legjobban érezze magát, és a jó hírekkel távozzon Magyarországról. 3. Anyagi szervezés A Kurír útján egy évvel előtte hetenként hat nyelven küldték a kongresszus közleményeit több mint háromezer újságnak. Így hívták fel a külföld figyelmét a kongresszus európai jelentőségre. A vendégek elszállásolása nagy kihívás volt. Ilyen tömegre Budapesten nem volt példa. 100.000 embert kellett elhelyezni. A vendégek szállodákba magánlakásokba és csoportos szállásokba kerültek. A szállodák 10.000 embert tudtak fogadni. A magánlakások 37.000 férőhelyet adtak. Ezt számba venni, megtekinteni, felülbírálni, kartotékolni nagy munkába került. Az élelmezés megszervezése 5 millió jegyszelvénnyel történt. A rendezőbizottság ezt hetekig tartó munkával készítette elő. 8 órai váltással éjjel-nappal dolgoztak A zarándokszállások
berendezése 1 szalmazsák, 2 db. lepedő, takaró, fejvánkos, mosdótál, ivópohár felszerelésből állott. Az 50.000 szalmazsákhoz 160 vagon szalma kellett. Tömésük három hónapig tartott. 5000 cserkész biztosította a tömegek tájékoztatását. Minden kerületben és pályaudvaron tájékoztatták és útbaigazították a vendégeket. Közreműködtek a szállás, élelmezés, közlekedés és egészségügy rendjében Felvették a panaszokat és lehetőség szerint elintézték. Velük találkoztak először a zarándokok tömegei. A helyszínen a vendégek megfelelő ültetése a cserkészek feladata volt. 600 cserkész kezelte a jegyeket a Hősök terén a közönség elhelyezésénél. 4000 cserkész teljesített szolgálatot a hajós körmenet alkalmával. 600 dolgozott az üdítőállomások kötelékében. A munkák önkéntesek voltak, ellenszolgáltatás nélkül. A külföldiek megcsodálták a mindig tapintatos magatartásukat. Megoldandó volt a tömegforgalom és annak mozgatása is. Fokozták a pályaudvarok teljesítőképességét. A teherpályaudvarokat átalakították személypályaudvarrá. A nagy pályaudvarokra a külföldi vonatokat, a külső pályaudvarokra a
21
„Ha Isten nem kényeztet, nem becézget, akkor is jónak kell maradnod. Türelemmel kell enned kenyeredet, ha száraz is, akkor is végezned kell kötelességeidet, ha nem most kapsz jutalmat érte.”
Az idevárt külföldiek számára bármily levélnél elég volt a néven kívül a «Budapesti Eucharisztikus Világkongresszus» címzés. A posta közelebbi címmegjelölés nélkül is pontosan kikézbesítette. 4. A kongresszus A kongresszus háromnapos volt. Megható volt a 200 ezer férfi szentségimádása egész éjjel a Hősök terén. Ott voltak a kormány tagjai, a képviselők. Megható volt a 2000 rendőr, és a sok katona, mikor szentáldozáshoz járultak. 150.000 gyerek is szentáldozáshoz járult, 300 pap áldoztatott. Más volt Magyarország akkor. Május huszonhatodikán a nuncius magához kérette Tóth Tihamért, aki az első köz-
Imrédy Béla díszmagyarban a kongresszust záró un. Oltáriszentség diadalmenetben a Bazilika lépcsőjén (1938. május 29.)
belföldi zarándok-vonatokat fogadták. A Kongresszus idején 271-gyel több mozdonyra volt szükség! A különvonatok átlaglétszáma 80.000 fő, A menetrendszerű vonatokkal 4050.000 fő utazását biztosították. Külföldről 70 különvonat érkezett A tömegmozgatás lebonyolítása tervezett elhelyezéssel, jegyrendszerrel lett biztosítva. A nagy tömegeket eleve három részre osztották. Így a résztvevők útja nem kereszteződött sem az elhelyezésnél, sem a felvonulásoknál. A tömegszállásokon egy betegellátó szobát rendeztek be. 120 orvos látta el az orvosi teendőket. A körzeti székhelyeken állandó volt az orvosi szolgálat és ambulancia. Kórházi megbetegedése esetére 1200 ágy lefoglalása történt. Kisebb ros�szullétekkel számolva, a mentők a Hősök terén és a körmenetek menetvonalain több segélyhelyet és tartalék kórházat állítottak fel. Segélyhelyet létesített a Vöröskereszt a vasúti állomásokon és az országutakon 10 kilóméterenként. A Mentőegyesület a műutakon 50 kilóméterenként orvosi szolgálattal és megfelelő szállítóeszközzel rendelkező mentőállomásokat létesített.
22
gyűlésen az egyetlen magyar felszólaló volt. Beszéde szónoki pályájának és papi életének delelőpontja lett. Ezért csak pénteken került a nunciatúrára. Közölték vele, hogy utódlási joggal, Veszprémi segédpüspök lett. Hétfőn az új püspök felkeresi a Pápai Legátust, Pacelli Jenő bíborost. Jelmondatának Sirák fia Simon főpról mondott jellemzését választotta: Tűzben égő tömjén» (Sir. 50, 9) Szentelése június 29.-én történt. Addig rendesen elvégezte egyetemi munkáit, szigorlatoztatott. Mindent pontosan befejezett és maga után nem hagyott egy elintézetlen ügyet sem. Szentelésével a tömjén a parázsra került. Veszprémben a tűz kialudt.
„Ha így teszel, akkor Isten iránti szereteted érdek nélküli. Ez a legtökéletesebb lelkek sajátja.”
Szentlélek akcióban n Rácz Katalin
Az alábbiakban beszámolunk a Hét Domb Egyesület elmúlt évi rendezvényeiről, amelyeknek lesz még folytatása!
Beszámoló az Apácavölgy Konferenciáról 2015 augusztus 8-9. 2015 augusztus 8-9-én megrendezett Apácavölgy Konferencia elsődleges célja a kereszt felállítása volt az egykori görög apácakolostor romjainál a hely szakrális jellegének erősítésére. Ezt egy olyan rendezvény keretében szerettük volna megtenni, amelyben megemlékezünk azokról az apácarendekről, amelyek az ezer éves történelmünk folyamán megtelepedtek Veszprém völgyeiben -, köztük az egykori Apácavölgyben, ma Veszprémvölgyben alapított görög apácakolostorban. A konferencia első napján a szerzetesrendek bemutatkozó előadásai voltak, a második napon pedig az ünnepélyes keresztállítás, a szerzetesi termékek bemutatása és vására, valamint aktuális mai kérdések körkérdések formában történő megválaszolása volt. Az előadók széles körét sikerült megnyerni a szerzetesrendekből a részvételre és Veszprém több kulturális intézménye eszközök ingyenes kölcsönadásával segítették a rendezvényt. Az egész előkészítést az alapozta meg, dr. Márfi Gyula érsek atya és Porga Gyula
Az előadásokat a jezsuita templomban tartottuk
Körkérdések az apácarendekhez. A kérdező : Pálfalviné Ősze Judit
polgármester támogatásukról biztosítottál az ötletet és később elvállalták a fővédnökséget. Kocsis Fülöp hajdu-dorogi érsek-metropolita is elvállalta a fővédnökséget. És ez nemcsak elvi, hanem gyakorlati/szervezési és financiális támogatást is jelentett. A szerzetesrendek szinte azonnal igent mondtak a felkeresésre, így hét szerzetesközösség vett részt személyesen a rendezvényen: Magyarországi Görögkatolikus Egyház (Hajdúdorog), Tihanyi Bencés Apátság (Tihany), Ciszterci Nővérek Regina Mundi Apátsága (Kismaros), Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostor (Érd), Domonkos Nővérek (Kőszeg), Congregatio Jesu Rendi Nővérek (Budapest), Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya
(Budapest) és levelezés útján a klauzúrában élő Dominica nővér is résztvevője volt a Domonkos Apácák (Göd) egyetlen képviselőjeként. A szerzetesrendeken kívül a következő illusztris előadók vállaltak fellépést: Dr. Érszegi Géza országos levéltáros (de sajnos ő végül nem tudott eljönni), dr. Janka Ferenc görögkatolikus lelkész, Dr. Perémi Ágota , a laczkó Dezső Múzeum igazgatója, Máté Zsuzsanna építész-tervező, a helyreállítás tervezője, Gy. Lovassy Klára ny, múzeumigazgató, Magyar Építőipari Múzeum, Szentirmai Edit tanár, Dr. Szabó Tamás, a Mária Rádió elnöke, Szilágyi Harangegyüttes Albertné Balogh Márta karnagy vezetésével, Pálfalviné Ősze Judit,
23
„Lelkedet illetően légy nyugodt és bízd magad mindjobban Jézusra!”
A vásárt a jezsuita templom oldalában, a romok mellett, az árnyékot adó fák alatt rendeztük be
a Szaléziánum igazgatója, Magyarok Nagyasszonya Plébánia Énekkara Kondor Kolos vezetésével, BellaDonna Kamarakórus. A rendezvényt anyagilag támogatták: Szent László Plébánia - 200.000 Ft, Veszprém Város Önkormányzata képviselői összesen 300.000 Ft-tal (Baumgartner Lajos ,Brányi Mária alpolgármester, Czaun János , Halmay György , Némethné Károlyi , Ovádi , Stiegelmaier Józsefné , Dr. Strenner Zoltán, Tóth Györgyi, Takács László, a Kinizsi Bank Zrt. - 100.000 Ft. tal. A következő támogatásokból állt ös�sze a :a Veszprémi Érsekség - szombat esti fogadást rendezte és állta, a Kolostorok és Kertek Zrt. - helyszín, székek ingyenes használata, a Mária Rádió (Veszprém, Budapest) - ingyenes közvetítés, aVeszprém TV - ingyenes hirdetés, Kovács József építészmérnök – a kereszt ingyenes megtervezése, Illés Béla asztalos (Kádárta) - keresztállítás munkadíjának felajánlása, Művészetek Háza - eszközök, szabadtéri bútorok ingyenes kölcsönzése és ingyenes szállítás, Városi Művelődés Központ - eszköz ingyenes kölcsönzése, VKSZ Kft. - eszköz ingyenes kölcsönzése, Kék Fény étterem- eszköz ingyenes kölcsönzése, HAPP Kft. (Márkó) - ingyenes szállítás, Hét Domb Egyesület tagjainak, és további magánszemélyek munkája, akiket személy szerint is ki kell emelnem: Récsey Zsuzsa, Kurek Andrásné Klárika, Nida József Oszkár, Molnár Zsóka, Juhász Zsófia, Cser-
24
tán-család, Szücs Bernadett, Damjanovics Istvánné. Köszönet és hála illeti őket áldozatos munkájukért. Az előadók nem kértek előadói díjat. Apró ajándékokkal kedveskedtünk: a szerzetesren-deknek 1 kg-os harangot készíttettünk a Kinizsi Bank támogatásából, amelyre pergamenben hozzáerősítettük a kereszt megáldásához küldött imáikat. Az ebédet az Ízlelő étterem szolgáltatta, ami nemcsak rendkívül finom volt, hanem
példaszerű volt a pontosség, a terítés – 5-csillagos kiszolgálás volt! A rendezvény látogatottsága a két nap folyamán hullámzott. A szombat reggeli indító és a vasárnap délutáni záró misén telt ház volt, ez kb. 100+ embert jelent, a napközbeni előadásokon pedig 15-60 közötti hallgatói létszám. Úgy gondolom, hogy a rendezvény elérte a célját és a kereszt felállításával egy későbbi zarándokhely kialakulását alapozta meg. A szerzetesrendek és Veszprém hosszú távú kapcsolata megerősödött. A szerzetesrendek bemutatkozása, előadása, beszélgetései egy a hatalmas intellektuális bázist, bölcsességet, szellemi tudást, Istentől kapott misztikus erőt mutattak fel. Fülöp atya említette azt a hasonlatot, hogy „ha az emberiség egy Test, akkor benne a szerzetesi rend a Szív”. Tovább fűzve ezt a hasonlatot: a Szívnek ezt a tudást, az oxigéndús vért valamilyen módon vissza kellene pumpáni az emberiség többi tagjába, a Testbe. Ugyanakkor a megfáradt vénás vért a Testből is vissza kell csatolni a Szívbe, hogy megtisztítsa...Véleményem szerint ez a visszacsatolás ma nem elégségesen működik. Ezt kellene szolgálnia ennek a konferenciának a jövőben. Az „üzenet”, ami a számomra megfogalmazódott: (1) Ezt a konferenciát folytatni kell. Ez lenne a kezdete egy párbeszédnek, a „Szív” és a „Test” távoli részei között.
A görögkatolikus szerzetesek vasárnap reggel a Keresztnél
„Szedd össze minden erődet, hogy mindig és mindenben Isten akaratához igazodhass, akár kellemes az, akár kellemetlen. Ne sürgesd a holnapot!”
Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita szombaton Aranyszájú Szent János Isteni Liturgiáját mutatta be
(2) A következő konferencia előkészítésére egy „bizottságot” kellene felállítani (3) a jelenlegi konferencia hanganyagát a Mária Rádió felvette, ezekből a következő konferenciáig egy alapkötetet kellene szerkeszteni az Apácavölgyről, egyidejűleg német és magyar nyelven is. Ezzel nemzetközivé tehetnénk a párbeszédet, a konferenciát.
dr. Márfi Gyula érsek atya celebrálta a vasárnapi zárómisét
(4) Napjainkban veszélybe került a női és a férfi identitás, az ezen alapuló családmodell háttérbe szorult, nemek megváltoztatása, összemosása, sőt, titkosítása is terjedőben van. Egy sarokpontot kell létrehozni, egy párbeszédet megindítani Isten tervének érvényesítéséért, népszerűsítéséért. Erre lett kijelölve a görög apácakolostor romja,
amely a nőnevelés egyik bástyája volt ezer évvel ezelőtt. Utóhang: A konferenciának 2016-ban nem lett folytatása.Ha valamelyik hivatalos intézmény felvállalja a szervezést a jövőben, akkor lehetséges a folytatás...addig is a Kereszt áll mint egy nagy pecsét a mennyei birodalom tulajdonán, hirdetvén: Tied, Uram, az a hely!
Csatárhegyi virrasztás - Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére Péntek este hét órakor a kis kápolna megtelt - majd negyven ember jött Veszprémből, Márkóról, Berhidáról, Tobrukból, Gyulafirátótról. Hét órától a veszprémi Totus Tuus Közösség vezetésével gyönyörű imákkal és énekekkel köszöntöttük a Kármelhegyi Boldogasszonyt. Nyolc órától Medveczky Miklós atya, a Szent László templom plébánosa celebrálta a szentmisét, segítője volt Vántus Gábor kántor és Csermely András diakónus a Regina Mundi templomból. A szentmisében a Szűzanya pártfogását kértük magyarságunkra, nemzetünkre, városunkra, otthonainkra. Medveczky atya mindannyiunk örömére bejelentette, hogy ő is végig részt vesz a virrasztáson és a hívek rendelkezésére áll gyóntatással is! Este kilenctől az Oltáriszentség előtt imádkoztunk, énekeltünk, rózsafűzért mondtunk családjainkért, szeretteinkért. Ezután került sor Timár Veronika szolgálatára - csodálatos Mária-énekekkel és versekkel készült fel a Szűzanya köszöntésére, amelyek a karzatról szálltak alá. Az éjféli szentmisére Tóth András Sándor atya, Gyulafirátót plébánosa szinte
hajszálpontosan érkezett a rossz, kivilágítatlan utak ellenére és lélekig ható, felrázó erejű szentmisét tartott a lelki élet fontosságáról, a test és lélek egyensúlyáról és egységéről. Medveczky Miklós atya koncelebrált, a zenei szolgálatot
pedig – meglepetés felajánlásként - Vörös Zoltánné hegedűvel és Nagy András Zoltán gitárral végezték. Mennyei élmény volt! Az együttes még fél háromig zenélt és a húsz lelkes hívő együtt énekelte a dicsőítő dalokat, csak úgy
Medveczky Miklós atya és a zenészek az éjféli szentmisén
25
„Vannak szavakkal kifejezhetetlen nagy örömök és mély fájdalmak. A lélek utolsó lehetősége a leírhatatlan boldogságban és legnagyobb fájdalmak idején – a csend.”
Az éjszakai virrasztás sejtelmes fényei
zengett a kis templom. Úgy éreztük, hogy itt van a világ közepe, minden égi szem és fül ránk figyel. Fél háromkor búcsúzott a kis zenekar, s ekkor velük együtt távoztak azok is, akik egyébként csak az éjféli miséig szándékoztak volna maradni. Így is maradtunk kilencen. Ennyien még soha nem virrasztottuk át az éjszakát 2011 óta! A hajnali három órára várt atyánk, Halmágyi Zoltán atya, Öskü plébánosa szerencsés megérkezéséért elmondtuk az örvendetes rózsafüzért. Mire végére értünk, Halmágyi Zoltán atya már telefonon jelentkezett is, és kis útbaigazítással
Az oltárra a gyönyörű piros rózsákat Damjanovics Istvánné Livi hozta a kertjükből. Egy hét múlva is virultak még.
sikerült feltalálnia a nagy sötétségbe borult hegyen. Lélekemelő és szívbemarkoló szentórát tartott Szűzanya köszöntésére a Máriás Papi Mozgalom alapítójának, Gobbi atyának kék könyvéből. A hajnali órák 4-től csöndes imákkal és csodálkozásokkal teltek Zsebe Attila, a Szent Mihály Székesegyház diakónusa megérkezéséig. Kint az eső is eleredt,és az esőfelhőkkel árnyékolt felkelő nap gyönyörűséges látványával kápráztatott el bennünket, kilencünket. Hat órától Zsebe Attila diakónus gyönyörű égszínkék klepetusban tartotta meg a virrasztást lezáró igeliturgiát,
amely méltó módon zárta le az elmúlt 12 óra eseményeit. Mutat valamit, hogy hét órakor még nem hagytuk el a helyszínt - közösen kávéztunk, beszélgettünk, csipegettünk a szendvicsekből, pogácsákból, süteményekből még fél kilencig. Medveczky Miklós atya a jó kapitány módjára az utolsókkal együtt hagyta el a kis csatárhegyi kápolnát.. Állíthatom: akik ott voltunk, egy csodálatos éjszakának lehettünk a részesei, amikor összeért az Ég a Földdel. ...Boldogok voltunk...Büszkék vagyunk arra, hogy micsoda atyáink vannak nekünk!!! Folyt. köv. jövőre…
Öskü: Haranghangok Keresztelő Szent Jánosért A Pusztába Kiáltó Hang című előadássorozatunkat Keresztelő Szent János születésének és mártírhalálának megünneplésére az ösküi Kerektemplomban hagyományként folytattuk 2016-ban is . Májustól augusztusig minden hónapban 1-1 alkalommal vasárnap 1 órára benépesítettük a templomot. Ez alkalmakkor énekeltünk, elmélkedtünk, s élveztük a csodás akusztika ajándékát. Tavaly az emberi hang volt sorozatunk főszereplője - idén a harangszó. Május 22-én, június 5-én, július 3-án hangoló előadások voltak, amelyben Horváthné Peterdy Ilona veszprémi haranggyűjtő volt a segítségünkre, aki több száz darabból álló csengőgyűjteményét nemrég
26
ajándékozta Sümeg városának. Velünk volt Tímár Veronika énekesnő, akivel együtt énekeltünk az alkalomhoz illő dalokat. Keresztelő Szent Jánosról, Jézus jövetelének előkészítőjéről, beharangozójáról Halmágyi Zoltán atya, Öskü plébánosa elmélkedett. Az alkalmakhoz a 9-kilós kölcsönharangot Kajos István veszprémi harangjáték-javító mesternek köszönhetjük! A harang témának egy 560 evvel ezelőtti esemény adott aktualitást: 1656 június 29én III. Calixtus pápa keresztes hadjáratra szólítja fel az európai fejedelmeket a hódító törökök ellen. Ekkor rendeli el, hogy délután 3 óra és napnyugta között félóránként
szólítsák imára a híveket, amelyből később kialakul a déli harangszó. 2016 augusztus 28-án Keresztelő Szent János mártírhalálának előestéjén ünnepi szentmisét tartottunk a Kerektempomban. A kis templom tele volt, nem volt elég a szék a hívőknek. A misén közreműködött: Káplán György koncerténekes,Vörös Zoltánné hegedűn és Nagy András Zoltán gitáron. Csodálatos élményben volt részünk a kis templomban! Az egekig emelték a lelkünket…Az ösküiek roskadásig megrakták az asztalt finomságokkal. A szeretetvendégség a közös énekléssel olyan jól sikerült, hogy este 8-kor indultunk csak haza. A vendégek úgy búcsúztak, hogy ugye lesz folytatás?
„Ne filozofálgassatok hibáitokról, ne keressetek mentséget! Éljetek őszintén! Nem, Isten sohasem hagy el benneteket, ha kitartatok mellette.”
Rab Mária „rokonlátogató” zarándoklat Rab-Máriás körökben már régóta érett a gondolat, hogy szervezzünk egy olyan imádságos zarándoklatot, amelyen körbejárjuk a Veszprémhez közeli Mária-kegyhelyeket. Kolontáron a Szentkút és a Születés barlangja, Celldömölkön a Kiscelli Szűz Mária kegytemploma, Sümegen a Sarlós Boldogasszony kegytemplom meglátogatását tűztük ki célul egy nap alatt. Ebele Ferenc atyával együtt kilencen lelkesedtünk be és vállalkoztunk az útra Ehhez kaptunk és kértünk segítséget is a kegyhely gondozóitól. Kolontáron Glózer László, a Szentkút gondozója és a fejlesztések motorja örömmel vállalta a felkérést és figyelmes és vendégszerető házigazdaként megmutatta nekünk Kolontár büszkeségeit. Celldömölkön a plébánia ajánlására megismerhettük Kisné Szekér Katalint, aki magával ragadó idegenvezetőnk volt a kegytemplomban, a templom múzeumában, az átaéakítás alatt álló kolostorépületben, az Árpád-kori romtemplomban és
a Ság-hegyen. A meglátogatott helyekre elvittük Rab Mária üzenetét - kék szalagra arany betükkel írva :”Fatimai üzenet Rab Máriától” - egy virágszállal – mindegyik kegyhely ajándékának egy-egy zarándok volt a felelőse. Augusztus 15-ére Nagyboldogasszony ünnepére nem tudtuk tervezni az utazást – ezért helyette 12-én, pénteken keltünk útra. A Szent Ferenc Papi otthon lakóival szoros kapcsolatot ápol az egyesületünk a Bölcsek Köre – Négy Évszak Teadélutánok révén is, ezért a napot a reggeli 7-órás szentmisével kezdtük a ferences templomban, amelyet Szendi érsek atya mutatott be Ebele Ferenc atya és Rédey János atya koncelebrálásával. A zarándoklat lelki vezetője Ebele Ferenc atya volt, aki a kiscelli kegytemplomban szentmisét is bemutatott a zarándokoknak. A Ság-hegy tetejére épült Mileneumi emlékműhöz már nem jutottunk fel, de a hegy oldalában egy árnyas pihenőben szeretetvendégséggel örvendeztettük meg egymást.
Miután elbúcsúztunk Katitól és Celldömölktől, folytattuk utunkat Sümeg felé. A fatimai engesztelés napjára ünneplőbe öltözött sümegi kegytemplomban a 9-órás Szentmisére értünk be, amelyet Barsi Balázs atya ferences szerzetes mutatott be. A gyönyörűen kivilágított, , pompás kegytemplom zsúfolásig megtelt. Az útra nemcsak ajándékokkal és piknik-kosárral készültünk. Timár Veronika összeállított egy énekfüzetet a Mária-énekekből - mintegy forgatókönyvet - amelyből az egyes helyszíneken énekeltünk. Az egész nap egy daloló imádság volt. Amikor Sümegre beérkeztünk, beültünk egy kávéra a templom közeli étterem udvarában. A hosszú asztal körül a szőlőlugas árnyékában mindenki kívánságaiért elmondtuk az Irgalmasság rózsafűrérét. Egy szívvel és lélekkel. Mint ahogy az egész napunkat átszőtte Boldog Asszonyanyánk, Szűz Mária tisztelete - énekkel és imával, repeső szeretettel.
Rab Mária Magazin a Veszprémi Mária Rádióban n Récsey Zsuzsa: Veszprémben öt évvel ezelőtt, 2011. május 7-én szólalt meg a Mária Rádió. Ez volt a második regionális adó az országban, mely önálló stúdióval és napi 4 óra helyi műsoridővel rendelkezett. A regionális műsorközlés célja a vallásos, hitéleti témák mellett a helyi események, programok, közösségek, értékek bemutatása. Innen merítettük az ötletet Rácz Katival, a Hét Domb Kulturális és Hagyományőrző Egyesület elnökével, hogy megismertessük az Egyesület tevékenységét a Mária Rádió hallgatóival. Műsorunk segítségével olyan helyekre és rendezvényekre hívjuk a hallgatókat, ahol szándékunk szerint részeseivé válhatnak szunnyadó értékek felfedezésének. Így született meg a Rab Mária Híradó kistestvére, a Rab Mária Magazin. Éppen egy éve, 2015. júniusában jelentkeztünk az első adással, majd kéthetenként friss anyaggal. Elsőként „A pusztába kiáltó hang” című, az ösküi kerektemplomban tartott előadássorozatról számoltunk be. A Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére rendezett vir-
rasztásra Grigno Szent Lajos 33 napos lelkigyakorlatával készültünk. Folyamatosan adtunk hírt az egyesület 2015. évi legnagyobb szabású rendezvényének, az Apácavölgy Konferenciának előkészületeiről, lebonyolításáról és kiértékeléséről. Utolsó nagy témánk a Rab Mária forrásnál szept. 5-én tartott jubileumi szentmise, és az ün-
nepre készült „Nyolc Boldogság Terítő” volt. Műsorainkat igyekeztünk színesíteni helyszíni felvételekkel, riportokkal, énekkel, zenével. Bízunk benne, hogy adásainkkal örömet, értékes perceket szereztünk hallgatóinknak. Technikai okok miatt egy időre szünetel a műsor, de amint lehet, folytatjuk.
A Völgyfesztivál alatt a taliándörögdi katolikus templomban is bemutattuk a Rab Mária-forrást
27
„A világ felfordult, minden sötétségben van, füstben, zűrzavarban, de Isten velünk van. Mitől félünk tehát?”
Timár Veronika énekel a csatári kápolna karzatán - fejünk fölött megfestve Mennyei Atyánk
Rab Mária Híradó
Felelős kiadó: Hét Domb Hagyományőrző és Kulturális Egyesület 8200 Veszprém, Óváros tér 6. |
[email protected] Felelős szerkesztő: Rácz Katalin, a 7DE elnöke |
[email protected] | 06/30/377-8051 Lektorok: Kurek Andrásné és Vörös Zoltánné ISSN 2062-1337 Megjelenik alkalmanként. Az embléma Zeitler Gabriella munkája.
Az újság előállítási költsége: 200 Ft
