Testvér, testvérem: ez a legszebb szó a világon. Hajói nem tudtam volna régesrég, Most megtanulhattam a betegágyon

K o l o z s v á r , 1 8 8 8 - 1 9 4 8 / 1 9 9 0 . 6. ( 6 6 . )

évf.

1-2. szám, 1995. január-február Ára 200 lej.

Reményik

Sándor

A legszebb Testvér, testvérem: ez a legszebb szó a világon. Hajói nem tudtam volna régesrég, Most megtanulhattam a betegágyon. Testvér, testvérem: Ez a legszebb szó a világon. Ahogy kitágul ősi jelentése És túlnő lassan véren és családon De visszatér mint gazdag bujdosó, Lélekkel hintve meg S szentelve meg, mi vérszerint való.

-A-A &V.A-R. fepli-lT

frtt rA K

T£>mAA

1V»&Z*A,'Z>A'Ü'&oMNr

szó Testvér, testvérem: Ez a legszebb szó a világon. Harmat a réten, Illat a virágon, Barackvirágszín sejtelem a tájon, Hogy fakad még rügy minden száraz ágon. Testvériség: Nincs szebb szó a világon. A szabadság s az egyenlőség álma Elbukott sodró időn, ezer gáton, A bebizonyult Lehetetlenségen S a vérrel mocskolt, őrült akaráson. A forradalom örökségeképen A Háromságból lobogó fehéren Egyedül a testvériség maradt. Omló virágok romjai alatt. Testvériség: Nincs szebb szó a világon. S én hinni, hinni vágyom. Én minden széllel szemben hinni vágyom: Ez az egy álom nem csalóka álom. Rend-társ, polgártárs, elvtárs, honfitárs: Eltűnnek egyszer mind e szólamok És elvesznek a mélyben. Parttalan semmiségben. S egy szó zeng majd csak a világ fölött. Örök Üd vözlégy képen : Testi ér, testi érem.

A Főiskolát 1844-ben alapították Meadville-ben, Pennsylvania államban. Mások mellett különösen Harm Jan Huidekoper és J.C.Church játszott fontos szerepet annak létrehozásában. A tanítás 1844-ben kezdődött, 1846-ban megalkották az alapszabályzatot, amely kimondta, hogy "az Iskolában folyó oktatásban való részvétel feltételeként sohasem fognak kérni hittani vizsgát". 1897-ben kibővítették a Szabályzatot s az iskola célját így határozták meg: "oktatást adni a vallás, teológia és etika területén, és felkészíteni a keresztény lelkészségre". És valóban fennállásának másfélszáz esztendeje alatt az iskola széleskörű teológiai nevelést biztosított, amely a szabadelvű vallási hagyományban gyökerezett és kielégítette az egyház szükségleteit. Vezérelveit nagyszerűen fogalmazta meg és hangsúlyozta ki első elnöke, Rufus P. Stebbins megnyitó beszédében, amikor egy átfogó, tudományos nevelés szükségességéről beszélt, amely által "olyan lelkészeket nevelni, akik alaposan felkészültek és odaadóan becsületesek, mint az igazság prédikátorai". Nem meglepő tehát, hogy egy iskola, amely ilyen eszményeket ápol, már a századfordulón kereste egy nagyobb egyetemhez való csatlakozás lehetőségét. Időközben, 1892-ben létrehozták a Chicagói Egyetemet, amely nemsokára a humán tanulmányok és tudományos kutatás központjává vált. Másik előnye, hogy az Egyetem egy polgárosodó nyugati nagyváros'szívében épült, amely abban az időben a társadalmi haladás és a városfejlesztés kiemelkedő eredményeit érte el. Néhány éven belül több teológiai főiskola is csatlakozott az Egyetemhez. Köztük volt a Ryder Theological School of Lombard College, egy univerzalista intézmény Galesburgból, Illinois állam. 1912-ben költözött be Chicagóba és 1917-ben az Egyetem Teológiai Fakultásának társult intézménye lett. A Meadville Főiskola 1926-ban tette meg ezt a lépést és kezdte meg a 82. tanévet a mostani helyén, az 57. utca és a Woodlawn Avenue sarkán. 1928-ban a Meadville és a Ryder főiskolák társulata, egyesítvén mind nevelési, mind anyagi forrásaikat, majd 1964-ben megtörtént a végleges egyesülés. A főiskola mai neve: Meadville Theological School of Lombard College. A közhasználatban azonban ezzel a névvel találkozunk: Meadville/Lombard Theological School. A mostani épületet 1930-ban emelték, amely egyben az iskola adminisztrációját és hatalmas könyvtárát is magában foglalja. Átellenben az út másik oldalán található az 1. számú unitáris egyházközség temploma és adminisztratív épülete. De az iskola melletti házak is mind a teológiai nevelés célját szolgálják. A Meadville/Lombard hallgatói, mint a Chicagói Egyetem társult intézményének a hallgatói a teológiai tárgyaknak mintegy felét az egyetemen hallgatják és ott is vizsgáznak. Itt szerzik meg a Master of Arts (A. M.) 2

150 a Meadville/Lombird fokozatot is, amely előfeltétele a lelkészi oklevél megszerzésének. Ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek, mint az egyetem más hallgatói. A Meadville tanárai is tanítanak az egyetemen. A Chicagói Egyetem területén és szomszédságában a Meadville/Lombardon kívül még másik tizenegy teológiai főiskola működik. Ezek a főiskolák nemcsak az egyetemmel, de egymással is társult viszonyban vannak. 1970-ben megalakult a Chicago Cluster of. Theological Schools, majd 1984-ben még szorosabb egyesülés jött létre Association, of Chicago Theological Schools (ACTS) néven. Ez az együttműködés különösen a kölcsönös óralátogatásban, könyvtárszolgálatban, tanárcserében és az iskolák közti kommunikálás terén volt igen eredményes. Az ACTS tagságon keresztül az unitárius hallgatóknak lehetőségük nyílik tandíjmentesen látogatni mintegy 300 tanár évi 1000-nél több kurzusát, s a könyvtárakban közel másfélmillió kötet és 5000 folyóirat áll rendelkezésükre. S ami még fontosabb, ez az együttműködés mind a tanárok, mind a hallgatók munkáját egy, a sajátjuktól különböző kulturális és vallási hagyományú háttérbe állítja bele. A Főiskolának szoros kapcsolatai vannak az 1. számú unitárius egyházközséggel. Minden pénteken délután a templom egy mellékhajójában, a Hull Chapelben tartják az akadémiai istentiszteleteket, a hallgatók bekapcsolódnak az egyházközségi életbe, ugyanakkor a lelkészek és más tisztségviselők a teológiai nevelésben vesznek részt. A Chicago körzetében és a Central Midwest-i egyházkörhöz tartozó gyülekezetben, különösen a lelkész nélküliekben, a

é v e s

Teológiai Főiskola hallgatók rendszeresen beszolgálnak s igen sok esetben gyakorló szolgálatukat is ott végzik. A Meadville/Lombard egyike az Unitárius Univerzalista Egyházhoz tartozó két teológiai főiskolának. A másik a Berkeley-ben, Californiában működő Starr King School for the Ministry. Mindkettő az unitárius lelkészképzés szolgálatában áll. Ezért szoros kapcsolatban van a bostoni egyházi központ Lelkészi és Gyülekezeti Szolgálat Ügyosztályával, és az egyház lelkészképzést közvetlenül irányító bizottsága minden évben rendszeresen találkozik a hallgatókkal és a tanárokkal. Ugyanakkor a Meadville/Lombard, a Starr King School és a Harvard Egyetem Teológiai Fakultása egy közös bizottságot hozott létre, amelyben megpróbálják összhangba hozni az Egyesült Államokban folyó unitárius lelkészképzést. Dr. SZABÓ ÁRPÁD A MEADVILLE/LOMBARD TEOLÓGIAI FŐISKOLÁN TANULT ERDÉLYI UNITÁRIUS DIÁKOK NÉVJEGYZÉKE: GYÖRGY JÁNOS Született: 1877. november 27-én Iklandon. Tanulmányi éve a M/L Teológiai Intézetben: 1906. Meghalt: 1929. januárjában Burry, Sao Paolo, Brazilia. KISS SÁNDOR Született: 1882. február 13-án, Homoródjánosfalván. Tanulmányi évei a Manchester College után, a M/L Teológiai Intézetben: 1907-1908. 1908 és 1952 között lelkész: Füzesgyarmaton, Kolozson, Székelyudvarhelyen és Homoródjánosfalván. Meghalt: 1973. december 3-án. LŐRINCZI GÉZA Született: 1903. június 16-án Homoródkeményfalván. Tanulmányi évei a M/L Teológiai Intézetben: 1928-1930. Lelkészi állomáshelyei 1933-1959 között: Lupény, Bukarest, Nagybánya, Homoródalmás, Kolozsvár. Teológiai doktori vizsgát tett 1942-ben. 1959-1967 között az unitárius gyakorlati teológiai tanszék tanára. Meghalt: 1975. július 27-én. CSIFÓ NAGY LÁSZLÓ Született: 1906. augusztus 30-án, Sepsiszentgyörgyön. Tanulmányi évei a M/L Teológiai Intézetben: 1928-1930 (19311932 között az oxfordi Manchester College-ban folytatja). 1933-1941 között hitoktató lelkész a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban. 1935-1943 között az egyházi központ tisztviselője, 1941-től haláláig egyházi titkár-közigazgatási előadótanácsos. Meghalt: 1963. szeptember 12-én. SÍMÉN DÁNIEL Született: 1903. február 7-én Korondon. Tanulmányi évei a M/L Teológiai Intézetben: 1931-1933. (Megelőzőleg 1928-1931 között a Pacific Unitarian School for Ministry hallgatója) 1934-1940 között lelkész Fogarason és Lupényban.

Teológiai doktori vizsgát tett 1945-ben. 1940-1959 között az unitárius gyakorlati tanszék tanára. 1959-1964 években politikai elítélt. 1964-től haláláig aranyosgyéresi lelkész. Meghalt: 1969. február 25-én. SZENT-IVÁNYI SÁNDOR Született: 1902. január 18-án Marosvásárhelyen. Tanulmányi évei a M/L Teológiai Intézetben: 1932-1933. Lelkész Kolozsváron, Budapesten majd több észak-amerikai unitárius gyülekezetben. Meghalt: 1983. október 23-án. HARRINGTONNÉ SZÁNTHÓ VILMA Született: 1913. január 15-én Sepsiszentgyörgyön. Tanulmányi évei a M/L Teológiai Intézetben: 1937-1938. Donald Harrington New York-i lelkész felesége. Meghalt: 1982. október 15-én. LŐRINCZI MIHÁLY Született: 1911. december 30-án, Sófalván. Tanulmányi évei a M/L Teológiai Intézetben: 1940-1941. Ezt követően Fogarason gyakorló lelkész 1947-ig, majd marosvásárhelyi hitoktató lelkész 1948-ban. Teológiai doktori vizsgát tett biblia teológiából. 1948-1959 között a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karának egyháztörténelem tanára. 1959-1964 között politikai elítélt. 1964-től 1981-ig nyugalomba vonulásáig szindi lelkész. Meghalt: 1991. február 24-én. SZABÓ ÁRPÁD Született: 1935. április 15-én, Homoródszentpéteren. A Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karán végezte tanulmányait 1953-1957 években. Gyakorló segédlelkész Aranyosgyéresen 1957-1958-ban, püspöki titkár 1958-1965 között, majd a kolozsvári egyházközség lelkésze 1965-1972 években. Teológiai doktori vizsgát tett biblia teológiából 1974-ben. . 1972-től a Protestáns Teológiai Intézet unitárius tanszékén a biblia teológia tanára. A M/L Teológiai Főiskola vendéghallgatója 1977-1978 években. KISS ALPÁR Született: 1955. március 13-án Fogarason. Teológiai tanulmányait a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karán végezte 1975-1979 években. Gyakorló segédlelkész Brassóban 1979-1981 években. A M/L Teológiai Főiskolán tanul 1983/1984 tanévben. 1984-től a baróti egyházközség lelkésze. ANDRÁSI GYÖRGY Született: 1938. november 13-án Segesváron. Teológiai tanulmányait 1955-1959 között végezte a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karán. Gyakorló segédlelkész Magyarszováton 1950-1960, majd rendes lelkész Oklándon 1961-1977 között. 1977-től az Unitárius Egyház gazdasági, 1983-tól közigazgatási előadótanácsosa. 1989-1990 években 7 hónapot tölt a M/L Teológiai Főskolán. KOVÁCS ISTVÁN Született: 1947. december 15-én Kolozsváron. Teológiai tanulmányait a Protestáns Teológiai Intézetben végezte 1967-1971 években. Gyakorló segédlelkész Iszlóban 1971-72-ben, rendes lelkész Bözödön 1972-1979-ben majd Homoródújfaluban 1979-1991 között. 1991-től az unitárius gyakorlati teológiai tanszék tanára. 1994 júliusától a M/L Teológiai Főiskolán tanul. ANDRÁSI GYÖRGY 3

Andrási György egyházi előadóta- túr Városi Múzeuma, amely azóta nácsos, hiszen dr.Molnár István a állandóan fejlődve, ma már mind székelykeresztúri egyházkör fel- hazai, mind külföldi szakkörökben ügyelő gondnoka is. De ott volt az elismert kulturális intézménnyé ünnepségen Kányádi Sándor köl- vált. tő, Csányi Sándor a testvérváros A múzeumalapító Molnár István Karcag alpolgármestere és szá- nemcsak gyűjtő munkát végzett, hamos más személyiség. nem gondoskodott annak tudoA bensőséges ünnepséget ma- mányos feldolgozásáról is. Néprajzi gas színvonalú kulturális műsor ismereteinek elmélyítése érdekében zárta. A termet zsúfolásig megtöltő beiratkozott a kolozsvári Bolyai közönség egyöntetű véleménye Egyetem doktorátusi kurzusára, ahol szerint az első díszpolgári címet a 1948-ban megszerezte a néprajzi tuváros arra legérdemesebb szemé- dományok doktora tudományos folyisége kapta. kozatot. Dr.Molnár István nyugalmazott ta- A múzeumi munkával párhuzanár, múzeumigazgató egész élete és mosan helytörténeti kutatásokat tevékenysége szorosan kapcsolódik végzett, melynek során ásatásokat Székelykeresztúr kulturális életének szervezett, értékes adatokkal gazfelemeléséhez. dagítva Székelykeresztúr és körNemzedékekig visszamenően uni- nyéke őstörténeti és középkori tárius papi családból származik. Bor- történelmi adattárát. doson született 1910-ben. Életének Százat meghaíadó tudományos dolA 69/1991 számú Közigazgatási Törfőbb állomásai: Újszékely, Ftava, gozatait hazai és külföldi szakfolyóiratok vény II. fejezete 21. paragrafusának V. Szentgerice és Székelykeresztúr. igényelték és szívesen közölték, amepontja kimondja, hogy a helyi ÖnkorAz elemi iskola elvégzése után lyek nyomán Székelykeresztúr neve bemányzatok a rendkívüli érdemeket szerzett hazai vagy külföldi személyiségeknek középiskolai tanulmányait 1922-29 került a nyilvántartott múzeumvárosok a helység díszpolgári címet adományozközött a székelykeresztúri Unitárius névsorába. hatják. Székelykeresztúr Önkormányzati Főgimnáziumban folytatta, majd Munkatársait is tudományos teTanácsa 1995. január 16-án tartott ülésén egy évi teológiai tanulmányok után vékenységre ösztönözte, aminek dr. Molnár István nyugalmazott múzeumbeiratkozott a kolozsvári Tudoeredményeit önálló múzeumi kiadigazgatónak, érdemei elismeréséül, Szémányegyetemre, ahol 1935-ben ta- ványok tartalmazzák. kelykeresztúr város Díszpolgára címet nári oklevelet szerzett. Az egyetem adományozta. Tudományos munkássága melelvégzése után visszatért Székely- lett a múzeum keretében rendezett Február 12-én - vasárnap - került keresztúrra tanárnak. Előbb az Uni- állandó és időleges kiállításaival majd fontos népnevelő munkát is végsor a Városi Múzeum kiállítótermé- tárius Főgimnáziumban, ben dr.Molnár István díszpolgárrá annak megszüntetése után a Taní- zett. Sokoldalú tehetségének köszönvaló avatására. Ünnepélyességét tóképzőben végzett jelentős oktatóhetően állandóan jelen van a város az is fokozta, hogy a város törté- nevelő munkát. Iskolai tevékenysége mellett egyre művelődési életében: Székelykenetében először fordult elő dísztöbb figyelmet szentelt a néprajznak, resztúrra való érkezésétől tagja volt polgárrá való avatás. Az erre vonatkozó döntést Be- és Nagy Lajos rajztanár ösztönzésé- a Filharmóniai Társaságnak és műnyovszki Lajos polgármester olvasta re helyben és a környező falvakban kedvelő színészként színvonalas fel és ugyanő adta át a díszoklevelet szellemi és tárgyi néprajzi tárgyak alakításaival maradandó élményt az ajándékokkal együtt az ünnepelt- gyűjtésébe kezdett. Tanítványaiból nyújtott a város közönségének. Mindezek alapján elismeréssel nek, akinek munkásságát Gálfalvi gyüjtőcsoportokat szervezett, akikSándor nyugalmazott tanár, városi kel hétvégeken végigjárta a falvakat, állapíthatjuk meg, hogy dr.Molnár tanácsos méltatta. A 85 éves igazga- begyüjtve a népi kultúra értékeit István életművével, a Városi Múzeum megalapításával és az ott folyó tót utódja, Fülöp Lajos, jelenlegi mú- megőrző, pusztulásnak indult, lomtudományos és népnevelő munzeumigazgató köszöntötte. A ként hányódó tárgyakat. tanítványok nevében Báró József A felhalmozódó néprajzi anyag el- kásságával a romániai magyarság unitárius esperes beszélt, méltatva helyezésére a gimnázium által bizto- nemzetiségi identitástudata megdr.Molnár István személyében a ki- sított terem kicsinek bizonyult, ezért őrzésének ügyét szolgálta. váló nevelőt. megfelelő épületről kellett gondosDr.Molnár István ilyen gazdag, Az ünnepelt megható szavakkal kodni. A város akkori vezetősége a értékes tevékenységével méltán mondott köszönetet a megtisztelő begyűjtött múzeumi anyag elhelye- érdemelte ki a Székelykeresztúr vázésére előbb a Flórián-féle üzlethelyi- ros Díszpolgára megtisztelő címet. kitüntetésért. Az ünnepi megemlékezést meg- séget, majd a mellette levő Kaszinó GÁLFALVI SÁNDOR tisztelte jelenlétével Főtisztelendő épületét biztosította. így 1946-ban főgondnok dr.Erdő János unitárius püspök és megnyithatta kapuit Székelykeresz-

Dr.Molnár István taudációja

4

Sándorra, Apáczai Csere Jánosra, Baróti Szabó Dávidra, Brassai Sámuelre, Orbán Balázsra, Berde Mózsára s az elfelejtett nagyokra gondoltam. Lelkemben az öröm és a hála érzései fogalmazódtak meg: köszönöm Istenem, hogy életükön keresztül mutattad meg irántunk való szeretetedet.

A kegyeletnek és tiszteletnek forró hangulatában, ahogy ott állottam Orbán Balázs szobra előtt, megrendítő élményben volt részem. Látom egy pillanatban, hogy fények gyúlnak ki a bronzóriás szemében, szíve táján megmozdul a fém, és én a nagy tömegben egyedül maradtam Orbán Balázzsal. Ő könnyedén lelépett a talapzatról, kezét a vállamra tette és így kettesben leültünk az alapzat lépcsőjére. Nagy-nagy döbbenetet láthatott a szememben, mert azt kérdezte tőlem: milyen bajom van, mi lelt engemet? Ilyen szemekbe nézve nem lehet hazudni. Ilyen tekintettel szemben őszintén kell vallani!

Történelmi tény, tiszteletre méltó igazság, Orbán Balázs katolikusnak született, a Székelyudvarhelyi Református Kollégiumban tanult, de lelkének nyugalmat az unitárius vallásban talált. Ennek a hitnek igazsága útja volt életének és vezérlő csillaga.

Én szobor avatni jöttem - mondom hogy lássam, a művész hogyan tudta visszaadni nekünk a szent emlékeket. Lássam, Orbán Balázsnak népe hogyan fogadja a szívébe nagy fiát; az ünneplő, tisztelgő nép milyen emlékekkel távozik a nagy testvéri találkozás után? Most pedig ezek helyett az élő, eleven múlt jelenik meg. Látom azt az életet, azt az áldozatot, azt a szolgálatot, amit megtett Orbán Balázs. Derűsen állapítom meg, nem lehet ezt az életet a fém formái közé bezárni, nem lehet talapzathoz rögzíteni. Túllépett régen a keretek határain, a formák vonalain. Fénylő napsugár lett, enyhületet adó esőcsepp, erőt adó táplálék, megtartó hit, evangélium, a lángoló szeretet példája, népe és szülőföldje iránt. Teológus koromban nagy szomorúsággal vettem tudomásul, hogy Izrael népe Istennek kiválasztott népe. Szeretett népe előtt járt, lángoló fényben és utat mutató füstoszlopban. Gondjaikról prófétáin keresztül gondoskodott. Amikor már-már Isten igazságosságáról kezdtem töprengeni, világosodott meg értelmem: "Isten nem igazságtalan!" O minden teremtményéről egyformán

Hogyan imádkozzuk a Miatyánkot? A címbeli kérdésre a helyes válasz igaz emberségünk, istenfiúságunk fő bizonyítéka! Van olyan ember, aki csak elmondja a Miatyánkot, s azt hiszi, hogy ezzel minden hitbeli kötelességét teljesítette, s amit elrebegett ajka, az magától megvalósul. Ez önámítás! így válik az egyén tehetetlenné, önmagában zárkózottá, istenfiúsága megtagadójává, "élő halottá". Tudnunk kell, "aranybetűkkel kell a lelkünkbe vésnünk", hogy a Miatyánknak csak hit- és élethű elmondása a mindenkori, a naponkénti újjászületés nyitánya, hivatásvállalás, a jézusi útra készülés,

Orbán Balázs 1830-1890 Szoboravató beszéd helyett gondoskodik. Előtte nincs zsidó vagy nem zsidó. Isten nem csak a zsidó népnek adott prófétákat, minden népnek elk ü l d t e k i v á l a s z t o t t j a i t . A Szent Királyainkra, Hunyadi Jánosra, Mátyás királyra, Kossuth Lajosra, Széchenyi Istvánra, Deák Ferencre, Dávid Ferencre, Körösi Csorna Sándorra, Bölöni Farkas felzárkózás az isteni világhoz, s ezzel bizonyítani, hogy Isten gyermekei, munkatársai vagyunk! Mindezt meg lehet érteni, ha a Miatyánkot a jézusi élet és tanítás tiszta fényében nemcsak elmondjuk, de tökéletesen valóra is váltjuk a benne kifejezésre jutó kéréseket, vágyakat - Isten segedelmével az ő dicsőségére, a magunk boldogulására és üdvére! A kérések, vágyak, óhajok önmaguktól nem valósulnak meg! A gondviselő édes Atyánk ránk bízta, a gyermekeire, munkatársaira az üdvös feladatok végrehajtását. És mi megtehetjük, men a jó Isten segítségünkre siet, ő mindig mellettünk áll, csak meg kell látnunk, fel kell ismernünk! Ezt szolgálja a Miatyánk lélekből fakadó elmondása. Lássuk most már rendre az imádság tételeit:

Fölöttünk áll, mint ahogy a talapzatra felállították, A szellemi talapzatot ő építette bölcsességével és népe iránti szeretetével. Ha a bronz jelkép emlékeztet nevére, élete számunkra a szülőföld enyhet adó forrása, egyenes tartása, becsületessége, a móló acél bójája, amelyik kötelével a parthoz, gyermekkorod szép világához láncolja életed himbálózó hajóját. Lett bástya, amelyik állja az idők múlását, szirt, amelyen nem vehetnek erőt a dübörgő hullámok, a száguldó viharok. Példa, amelyiknek követése életünk megtartását jelenti. Munkássága fundamentum, amelyiken biztonságosan áll történelmünk és kincsestára a múlt emlékeinek. Kezének érintésére a valóság zimankós világába tértem és betöltötte lelkemet egy zengő figyelmeztetés: Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell. A szobor állt rendíthetetlen méltóságával, és szívemből hálaima fakadt fei: köszönjük Istenünk, hogy nekünk adtad Őt. BENCZŐ DÉNES esperes-lelkész 1. "Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben..." Az Isten a mi Atyánk, akinek életünket köszönhetjük, Ő a világmindenség teremtője. A teremtés után Ő nem szakadt el a világtól: mindenkor mindenütt jelen van mint gondviselő Atya, mint örök teremtő. Az imádság azon tételetehát, hogy "ki vagy a mennyekben", nem a csillagok fölötti világra utal, hanem a mindenséget kitöltő isteni világra, az isteni eszmék, az élő hit, a szeretet világára. 2. "Szenteltessék meg a te neved". Ez csak úgy következik be, ha tetteinkben felmagasztosulunk Őhozzá, a gondviselő, mindenható Atyához, és hűséges gyermekeiként előtte hódolunk, az Ő örök dicsőségét szolgáljuk, így a tetteinkben, istenfiúi életünkben szenteltetik meg az Ő neve.

5

3 "Jöjjön el a Te országod". Karba tett kézzel, tétlenül hiába várjuk, nem jön el! Lelkünkben templomot, földi világunkban Isten országát kell hogy építsük és felépítsük. Isten a maga képére és hasonlatosságára, valamint munkatársi szerepre teremtett. Mindez arra kötelez, hogy derekasan kivegyük részünket az Ő országa építésében, ahol Ő uralkodik az üdvöt óhajtó lelkek fölött. Országának fundamentuma, talpköve a kettős jézusi szeretetparancs: szeretni Istenünket és szeretni embertársunkat. A szeretet isteni jegyében a jó, a szép, az igaz ügy örök győzelméért kell harcolni. Aki nem ezt teszi, önmagát, emberi mivoltát, istenfiúságát tagadja meg, s az eget és a földet kárhoztatja. Föl hát az isteni munkára, a nagy elődök, az úttörők, a példamutatók nyomába kell lépnünk, és felsorakoznunk Isten munkatársai mellé az Ő országa építésére, az Ő dicsősége és a mi üdvünk, boldogulásunk, igaz emberségünk szolgálatára. 4 "Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is." Az Isten országa építése az Ő akaratának a teljesülése. Tehát nem önmagától valósul meg. Az építés folyamán mindig az Ő akarata szerint kell hogy éljünk. Akkor az Ő akarata nemcsak "mennyben", az eszmények, a hit világában érvényesül, hanem itt a földön, a hétköznapok világában is. 5 "A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma". A mindennapi kenyér nem "mannaként" hull le az égből! Az ember lelkes munkájával teremti elő Isten segedelmével. Égi áldás "gyümölcse" a kenyér az asztalon, amit a dolgos ember kiérdemel. 6 "Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek." A vétkeinket Isten csak akkor bocsátja meg, ha megbánjuk bűneinket, és jóvá tesszük. Tehát a megbocsátást Istentől ki kell érdemelnünk. Ő mint szerető Atya karjai közé fogadja a megtérő bűnöst, akárcsak a tékozló fiút az apa. 7. "Ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól". Isten sohasem visz kísértésbe. Ősi gyarló ösztöneink térítenek le a jó útról, s az élet sodra kísért meg. Emberi, istenfiúi kötelességünk bűnös ösztöneinken felülkerekedni és Isten segedelmével szembeszállni a kísértéssel, és így, j tiszta lélekkel, istenfiúi hűséggel folytatni. Összefoglalásképpen elmondhatjuk: mindennapi imádságunk, a Miatyánk szelleme megkívánja, hogy Jézus útján a gondviselő édes Atyánk világmegváltó akarata szerint éljünk, mert Övé "az ország és a hatalom és a dicsőség most és mindörökké. Ámen!" IMREH LAJOS, nyugalmazott tanár 6

Feladatok és lehetőségek a valláserkölcsi nevelésben A valláserkölcsi nevelés feladatai abból az elégedetlenségből erednek, amelyet a hivatását szigorú lelkiismerettel gyakorló lelkész érez a saját gyülekezetében. Mi az, ami hiányzik, mi az, ami nem jó, mi az, ami kiküszöbölendő a mostani gyülekezeti életben? Mi az, amit el szeretnénk érni? Milyen legyen a holnapi gyülekezet? F. kérdéscsoportra adott felelet szabja meg a valláserkölcsi nevelés feladatát gyülekezetenként. Nálunk - véleményem szerint - sok egyházközségben az egyik így meghatározható feladat a növendékek templomhoz való szoktatása. Ehhez példaaclásra volna szükség. A jó példát a szülök adhatnák, de erre kevés kilátás van. Nem várhatjuk, hogy majd a szülők hozzászoktatják a templomhoz a gyermeket, maguk sem szoktak hozzá. A templomlátogatást a gyermekkorban kell megszokni, mint a munkát. Ha a nevelő a gyermekkorban ezt elmulasztotta, azután már hiába várja, hogy rendszeres templomlátogató legyen az az egyén. Ezért a példaadás mellett új lehetőségeket kell keresnünk célunk eléréséhez. A 727/1990 E.K.T. sz. leirat az iskolai vallásoktatás beindulása idején úgy intézkedett, hogy az iskolai program mellett a lelkész köteles tovább is valláserkölcsi nevelési órákat tartani az egyházközségi helyiségekben is. Ennek az utasításnak az volt a célja, hogy az iskolai vallásoktatás bevezetésével nehogy még jobban eltávolodjanak a növendékek az egyházközségtől, nevezetesen a templomtól. Ez a veszély fennáll még abban az egyházközségben is, ahol a gyülekezeti teremben, vagy a lelkészi irodán megtartják ezt a második vallásórát is. A növendékeket be kell vinni a templomba. Nemcsak a VEN évnyitón és évzárón, anyáknapján és karácsonyfaestélyen, de min'él gyakrabban, lehetőleg rendszeresen. Ez azért fontos, hogy a növendék felfedezze, hogy a hittan nem csak egy tizedrendü fontosságú tantárgy, amelyet az iskolában a többi órák után szokott tanítani a lelkész, hanem egy életgyakorlat, amelynek szépsége, áldása van. Van-e erre lehetőség? Ezen gondolkoztunk el mi is az elmúlt télen a nőszövetségi összejöveteleken. Tanácskozásaink alatt mondta el két nyolcvan év körüli asszony, hogy Máté Lajos lelkész idejében hogyan jutalmazták a templomlátogatásban mutatott szorgalmukat. A növendékeket jutalmazással lehet ösztönözni - került előtérbe a nevelői elv. Hiszen az érdemjegyek is ezen alapulnak. A nőszövetség jutalmat ígért a szorgalmas templomlátogató növendékeknek. Az első jutalmakat az 1993/94. iskolai évi VEN évzárón ki is osztottuk. Ezzel párhuzamosan az érdemjegyeknél is figyelembe vettük minden esetben a templomlátogatást. Eredményekről máris beszélhetünk. Ezek pillanatnyilag azonban csak kilátást adnak a további gyakorlathoz, hogy majd egy évtized múlva valóságos eredmény is lehessen belőle, kedvező körülmények esetén. A templomlátogatást a vakációban is nyilvántartottuk. A szeptemberi évnyitón következtek ismét a jutalmak. Mindez az elődök örökségének, az 1958-ig tartó valláserkölcsi nevelési korszak módszereinek újraalkalmazása. Ne felejtsük el: most mégiscsak jobbak a lehetőségek, mint 1948-58 között. Ezzel azért kívánok a nyilvánosság elé jönni, hogy ötletet adjak a nálamnál fiatalabbaknak, akik hasonló feladatot tűztek ki maguk elé. Hogy jó-e, vagy van ennél jobb, erről érdemes volna eszmecserét folytatni. Tudom, hogy mindenkinek megvan a maga módszere. Ezeket jó volna rendre közkinccsé tenni. Dolgozzunk együtt. A feladatok megoldásához mutassunk egymásnak új lehetőségeket. JAKAB DÉNES lelkész

Zarándokok és turisták Testvérgyülekezeti útmutató Az Unitárius Közlöny 1994 szeptember-októberi számában olvasott ifj.Török Klek nyárádgálfalvi lelkész cikke késztet írásra. Örömmel olvastam: végre otthon is írnak a tetvérgyülekezeli programról De ki is volna illetékesebb erre, mint egyike azon szerencséseknek, aki feleségével ellátogathatott Amerikába, akinek testvérei traktort ajándékoztak Nyárádgálfalvának. Egy dolog a z o n b a n z a v a r b a h o z o t t . A k e s e r ű s z á j í z emlegetése, a titkozatos és kollektív véleménynek festen panasz. Es mivel nem tudjuk annak konkrét tárgyát, így m i n d e n k i n e k e g y f o r m á n r o s s z lesz a közérzete. Az enyém is, ezért próbálom megválaszolni ugyanolyan vaktában, de sok körülmény összesített ismeretében. S azzal a szándékkal, hátha "nem specifikus gyógyírként" mégis célba talál. Egyre inkább tapasztalom, hogy a testvéregyház vagy testvérgyülekezet program mibenlétét, céljait és működési elveit milyen sokan nem értik vagy félreértik Ahogy a hasonló jelenséget itt Amerikában következetes nevelő munkával sikerült szinte teljesen felszámolnunk, most kötelességemnek érzem, úgyis mint a program főtitkára, ugyanezt o t t h o n is elősegíteni. A program végrehajtó szerve, a Testvérgyülekezeti Tanács célkitűzéseit és programját magyarra fordítva elküldtem közlés végett, talán meg is jelent közben. Egy kis "történelmi" visszatekintéssel kell emlékeztetnem mindenkit, hogy ehhez hasonló program már létezett a 2()-as években. Az eredeti listát meg is találtam a I larvard Iígyetem archívumában és boldogan vittem a bostoni unitárius univerzalista egyházközpontba, de az akkori egyik vezető, Natalie Gulbrandsen ezt nem kívánta figyelembe venni, s az akkor chicagói ösztöndíjas Andrási György előadó tanácsossal közösen állítottak össze egy új testvéregyház listát. Látszólag az elv a / volt, hogy a nagy erdélyi egyházközségeket a nagy és gazdag amerikai gyülekezetekkel, a kicsi falvakat pedig kicsi amerikai egyházközségekkel "testvére sítsék". Hz látszólag logikus, ha nem is áldásos. A program egésze azonban az, hisz immár százezres nagyságrendű az egyes testvéregyházközségeknek juttatott segélyek összege. Volt még egy Achilles sarka az eredeti testvérgyülekezeti listának: nem tartalmazta a postai irányítószámokat és városok esetében az utcaneveket. Az akkori csomagok, levelek soha meg nem érkeztek Erdélybe, s a program majdnem megbukott. Ekkor léptünk közbe - a Center for Free Religion -,nem hivatalosan indítottuk be saját hírlevelünket, hogy minden szempontból segítsünk a zsenge kapcsolatok kibontakozásában. Legelső lépésként mind a 130 amerikai testvérgyü le kezeinek levelet í r t u n k a szükséges útmutatásokkal, ahhoz, hogy kapcsolatuk eredményes legyen. így aztán automatikusan - de egyre terebélyesedő munkával - a Center for Free Religion vált a testvérgyülekezet mozgalom vezetőjévé.

Egy ilyen nagy horderejű program dinamikája szerint persze sok amerikai partner időközben lemorzsolódott, elhallgatott vagy soha meg se szólalt. Mi pedig folytonosan toborozzuk az új testvéreket és egyúttal igyekszünk a társítás elvét úgy alkalmazni, hogy a legjobban segítségre szoruló egyházközségeket tehetős e b b amerikai gyülekezetek g o n d j a i r a bízzuk. A különös anyagi terhet viselőknek igyekszünk egynél több testvért biztosítani. Szóval semmi sem végleges vagy lezárt. Nem tudom elégszer kérni lelkész atyánkfiait, hogy írjanak nekem vagy legalább az egyházkörök képviselőivel - Pálfíy Dénes, Nagy László j a k a b Dénes, Kedei Mózes, Máthé Sándor - tudassák, ha kapcsolatuk nem működőképes, ha az amerikaiak nem válaszoltak leveleikre. Minél előbb jut ez tudomásomra, annál hamarabb tudom a hallgatás okát tisztázni, illetve új testvén szerezni. 1993-ban egy új fejezetet nyitottunk, amikor megalakítottuk a Testvérgyülekezeti Tanácsot, mint független unitárius univerzalista szervezetünket. Ennek minden testvéregyházközség tagja és tizennégy tagú végrehajtó bizottság vezeti. Mi természetesen mindegyik egyházközségnek egyformán mondjuk: adjatok, segítsetek! Van, aki teszi, teheti, van, aki nem. De afölött nincs hatalmunk, hogy irányítsuk: ki kinek vesz traktort, ki kit hív meg Amerikába, ki kit hív meg segédlelkésznek, kinek adnak havi vagy évi fizetés pótlékot. Ez a program nem a szocializmus alatt megszokott központi tervezés elvén alapul. Tehát választani csak az igazságos semmi - segély vagy igazságtalan szerencse, gyülekezet-gyülekezet kapcsolata között lehet. Nem olyan kényelmes helyzet, hogy az erdélyieknek é p p e n semmit se kellene tenniük, a segély ölükbe hull - bár ez is előfordul. Egyet kell tenniük: mint annyiszor már, most is kérem, hűségesen levelezzenek testvéreikkel - akár magyarul is. Még mindig túl sok a néma erdélyi partner, és olyan eset is előfordul, amikor türelmét vesztve az amerikai fél kérte, hogy más erdélyi egyházközséggel társítsuk, aki hajlandó levelezni Az amerikaiak leveleikre nem egy vagy két év múlva várnak választ, hanem legalább egy h ó n a p o n belül. A kelet-európaias kényelmes időmérték, a túl hosszú hallgatás nagyon lehűti a gyülekezetek lelkesedését, viszont egyetlen rövid levélke is ü n n e p e t varázsol bármelyik amerikai testvérgyülekezetbe. A fentiekhez valamit még hozzá kell fűznöm: akik már nagylelkű támogatást kaptak amerikai testvérüktől, azoktól az erdélyi unitárius közösség joggal elvárhatja, hogy önként, erkölcsi felelősségből felajánljanak egy bizonyos pénzösszeget a teológia és az unitárius gimnáziumok számára. Attól senki se féljen, hogy amerikai testvére ezért a gesztusért "megszólja". Sőt, igen nagy meghatódással könyvelnék el, és inspirálná őket még nagyobb segélynyújtásra. Ezáltal otthon is igazzá válna, amit itt mindig hangsúlyozunk: a szeretet szeretetet s a nagylelkűség nagylelkűséget szül. Minél több

7

talentumot - ez esetben segélyt - kap az ember Istentől vagy felebarátjától, annál több váratik el tőle, hogy annak a közösségnek, melyet szolgál, visszaadja vagy legalább megossza. Lássuk be, arra senki se vállalkozik, hogy az egyes amerikai segélyeket egy nagy kasszába ömlesztené és aztán valamilyen szempont szerint "egyenlően" szétosztaná. Akármilyen szempontot is alkalmaznánk, még mindig igazságosabb lenne, mint ami most érvényes, hogy ti. van, aki sokat és van, aki semmit se kap. És lássuk be, hogy ehhez az érdemnek, sőt még a szükségnek sincs semmi köze. Persze, mindenki aránylag egyformán szegény. De valahogy a nagy segélyek mégse a legszegényebb gyülekezetekbe érkeztek, általában. Azonban jó, hogy érkeztek, akárhová, hisz egyazon közösségbe jut mind. S van arra lehetőség, hogy önként vállalt gesztusokkal szerencsénket megosszuk az arra még rászorultabbakkal. Hisz ezt az elvet valljuk és prédikáljuk. Isten konkrét alkalmat ajánl fel, hogy ezt gyakoroljuk is, s ezzel példát adjunk másoknak. Hogy ez a jogosnak t ű n ő elvárás mégis mekkora akadályba ütközik, arra van már példa. Az Amerikai Unitárius Univerzalista Lelkészek Egyesülete gyűjtést rendezett már két alkalommal a lelkészek, tanárok, nyugdíjasok és teológiai hallgatók megsegítésére, e s e t e n k é n t 5000 dollárral, melyből 3300 dollárt szánt az aktív lelkészeknek szétosztásra. És itt egy nagy félreértést kell tisztáznunk. Ezt céladományként kizárólag azon lelkészek megsegítésére szánták, akik a testvéregyház-programon belül még n e m kaptak semmilyen segélyt amerikai testvérüktől. Mint ahogy az egyes gyülekezeteknek érkezett céladományokra senkinek se jut eszébe igényt tartani, úgy egy másik céladományra, mely azoknak szólt, akik távol estek a szerencsétől, mindenki egyformán pályázott. Azok is, akik havonta vagy évente már tisztességes személyi fizetéspótlékot kapnak amerikai testvérüktől. Tehát ez a pénz nem mindenkinek egyformán érkezett, ahogy azt esperesi határozat alapján tavaly kiosztották, s amint idén is e h h e z az elvhez ragaszkodtak a körök vezetői. Az adományozók joggal várják el a gyűjtés céljának, mint elosztási elvnek a betartását. Az igazságtalanságot mi még tovább pénzsegéllyel mélyíteni n e m akarjuk. Érdekes módon azok nem panaszkodnak éppen, akiknek még testvérük sincs, akiket nem karoltak fel. Tőlük egyenesen várjuk a panaszt, hogy orvosolhassuk. Török Elek testvérünk panasza a megterhelő ajándékozást hozza fel. J ó alkalom, hogy megismételjük, amit nem tudunk eléggé hangsúlyozni: senkitől senki el nem várja, hogy erején felül ajándékozzon. A két évvel ezelőtti felhívásunk a gyülekezetekhez, hogy valami népművészeti tárgyat ajándékozzanak testvérüknek, meg is tette a hatását. Egy-egy kézimunka akkora lelkesedést váltott ki, hogy sok esetben nagy adományokat eredményezett viszonzásul. Es valljuk be, egy írásos abrosz minden gyülekezetből kitelik Az amerikaiak a legjobb szándékkal kívánnak segíteni. És szinte valamennyien aggódnak, hogy odalátogatásukkal vajon nem terhelik-e az erdélyi gyülekezetet? Mondjam azt, hogy terhelik? Igen, ezt is mondom,

felhívom a figyelmüket, hogy anyagilag (is) legyenek nagylelkűek, értékeljék a vendégszeretetet, mely nem kis áldozat egyeiszegényedett közösségtől. Mi időről-időre a romániai árakat is tudatjuk velük. Most ismét ez történik. Mert egy nemrég feltűnt gyorstalpalásos, magát "román-magyar szakértő"-nek reklámozó utazási ügynök, Ed Litchfield példája erre int. Testvérgyülekezeti képviselőként lép fel, azonban mi, a Tanács erősen elhatároljuk magunkat tőle, mint aki az agresszív, komersz kapitalista szellemet képviseli. Ez az ő dolga, s bár minél többen nyitnának irodákat s hoznának turistákat és pénzt az országba. De ő nem azonos a testvérgyülekezeti programmal. Mi is, személyesen és szervezetileg is dolgozunk a népek közötti megbékélés ügyén Erdélyben, Ed Litchfield azonban ezt sokkal buzgóbban és találékonyabban teszi, amikor az amerikai unitáriusok "átnevelését" is beveszi az utazás csomagjába. Még engem is célba vett, szívből, meggyőződéssel, "cáfolhatatlan" érvekkel próbált maradinak bélyegzett világnézetemen változtatni. Ennek szellemében beszéli le utasait az unitárius falvakról, Kolozsvárról, Tordáról és a sokkal szórakoztatóbb fővárosba, Fekete-tengerre, moldvai kolostorokhoz és természetesen a saját "testvér egyházközségébe" viszi el a naiv zarándokokat. Az első általa szervezett túra alapján kötelességünknek érezzük általában figyelmeztetni egyházközségeinket és a megfogadott alkalmi tolmácsokat: ne engedjék senki által kizsákmányolni magukat. A hamis próféták hasonlata jut eszébe az embernek. Vigyázzunk: tudjunk éles különbséget tenni turisták és zarándokok között. Mi a lelki kincseket kereső zarándokokat pártoljuk, nem az erdélyiek rovására spórolni akaró turizmust. De legyen az amerikai turista vagy zarándok, kérünk mindenkit egyházközségeinkben, hogy a még megmaradt, s főleg a régiségnek számító népművészeti kincseket ne akasszák le a falról, s ne ajándékozzák oda az azt megcsodáló amerikaiaknak. Azoknak a tárgyaknak ott a helyük, Erdélyben. Tudom, nehéz ennek a szívből jövő s hagyományos kísértésnek ellenállni, amikor a hála és szeretet esetleg erre indít. De gondoljunk vissza: hogy kifosztották falvainkat a magyarországi és német felebarátaink a hetvenes években. Felcsík és Gyergy ó falvaiban házról-házra jártam, falumúzeum ügyben, s alig találtam olyan családot, ahol ne ez lett volna a válasz: "Ó. volt irt elcg cserép és falióra, de mind odaadtuk a külföldieknek autószámra hordták el. S ó, persze, adtak érte szappant s mindent." Minden igazi zarándok lelkileg arra készül lei, ami a valóság Erdélyben: a lélek kincseire, a szeretet ajándékára, nem lakomákra, nem ajándékokkal való elhalmozásra - amibe aztán belerokkanunk. A híres erdélyi vendégszeretet sokkal szerényebb befektetéssel is nagylelkű és csillog, mert ott van a szív melege benne, az őszinteség. 1 la túl sok anyagit akarunk belezsúfolni, visszájára sülhet el: az adakozó szellemet összetévesztheti a vendég a bőséggel, vagy is az általunk hirdetett szükség hiányával. Nos, mindennek helytálló vagy átértékelésre szoruló részleteit nemsokára személyes tapasztalattal lógjuk lemérni, amikor isten segítségével május közepén egy zarándokcsoportot vezetek, felkérésükre, drága szülőföldemre. Dr. GELLÉRD JUDIT, a Testvérgyülekezeti Tanács főtitkára

8

E m l é k e s ü n k

Fekete liü ő r á l l ó

Lajos lelkészre

1995 áprilisában 50 éve költözött el tragikus hirtelenséggel a brassói unitárius egyház éléről Fekete Lajos lelkész. Az unitárius templom porticusában levő fekete márványtáblán nem véletlenül olvasható: "Brassó hű őrálló papja", mert amikor az 1945-ig dúló második világháború ide-oda sodorta híveit, nap mint nap bunkerekben-lágerekben kereste fel őket, lelkesítette és segítette a legjobb tudása szerint, míg egy eltévedt tetűcsípés nyomán alig 48 éves korában elhunyt. Ma a padsoraink közt gyéren akad, aki szelíd arcára visszaemlékezik. Rövid életpályája: Szentábrahámon született, Székelyudvarhelyen nevelkedett, Kolozsváron végezte a teológiát. Fogaras első állomáshelye, honnan egy akarattal Ürmösre hívják meg. Szeretett híveit 1943-ban otthagyja, Brassó meghívására. Keserves két esztendőt szolgált itt, magasztos hivatását, ö n f e l á l d o z ó munkáját kettétörte a halál! Ő maga is szöges drót mögé kerül, lágerbe, fogolytáborba: megérdemlik a megemlékezést dr.Papp Márton, dr.Szabó Zoltán, dr.Vigh Gábor, kik kiszabadulásuk után tehetetlenül álltak betegágyánál, mindentudásukat latbavetve, tehetetlenül. Fekete Lajos nem csak lelkész, de író és költő is volt a jövő egyik erős oszlopaként indult, ígéret volt.

Mind az egyházi, mind a világi újságok mindig szívesen közölték írásait, verseit. 1928-ban Fogarason első verseskötete "Pusztai vándorlás" címen jelent meg, 1936-ban Ürmösön "Ének a viharban" című regénye. Itt komponálta énekvezér feleségével a ma is örömmel énekelt unitárius indulót: "Letűnt az éj, köszönt a nap, miénk az élet, dalra hát!" Fekete Lajos lelkét ma a templomban érezzük, a maga költői arcát így adja tudtunkra: Engem prófétává hívott el az Úr, hogy küzdjek értetek minden vészen át. Szerette volna a népek fülébe kiáltani "nézzétek, mennyi érték van a földben: dolgozzatok, hogy előhozzátok az elrejtett kincset..." Művésznek érezte magát, kik álmokkal születnek, meghalnak s a világ semmit sem tud róluk... Fekete Lajos megpróbált a viharban is énekelni. Sírva is dalolni és mindig remélni. Mintha testamentuma zengne át a múló időn: Most egy kissé messzebb megyek innen Beszélnem kell az égi Atyával. Vigyázzatok, míglen visszatérek Őrködjetek a virágok felett. Imádkozó lelkem szent otthonát Ne háborgassák, bűnös, profán kezek! S ha tudnék se mennék soha már innen el, Mert poromból por lesz. a lelkemből lélek. S én őseim földjén örökké itt élek. Köröttem csend, bennem titok Mélységes mélyen hallgatok Csak a szívem ver minden szóra Mikor emlékek jönnek szent találkozóra. S tört glóriáimnak egy-egy fakult szirma Lehull a néma koporsómra! Tegyük le mi is az emlékezés néma virágait. ígérjük meg, hogy lelke köztünk él, akik őt ismerték, szerették és nem felejtették el Fekete Lajost, Brassó hű őrálló lelkészét. FEKETE KAMILLA, Brassó

Lászlóffy

Aladár

Mária és

Márta

Egyik m i n t a n y i t o t t vázák várja i g é k n e k virágát; másik, a k é r l e l h e t e t l e n , süketen és rezzenetlen, mint a g é p és mint a sors ó ő a kútra járó korsó. Együtt v i s z o n t ritkán árt a M á r i a s á g n a k a Márta. Egyik m e g é r t i az e s z m é t , másik s z ü n t e l e n ü l tesz m é g . Egyik l e l k é n e k t u d á s a m a l a s z t o k n a k tiszta m á s a . Másik n e m érzi a lelket, csak teszi, mit t e n n i kellett. Együtt v i s z o n t s o s e m árt a M á r i a s á g n a k a Márta. Mert a m i t m e g kell itt t e n n i , azt s e l e h e t e l f e l e d n i . Kertemet a gyom befutja, kátyúval t e l e a z ú t j a h a k e z e m ö l e m b e rakva é b r e d e k egy ú j a b b n a p r a . Együtt v i s z o n t d e h o g y á r t a M á r i a s á g n a k a Márta. Ám h a l e l k e m nyíló á g á n n e m a z ég, h a n e m a s á t á n oltása kap elsőséget é l e t e m e n végig é g e t , hogy tudatlan lendületben ilyen k ö n n y ű p r é d a l e t t e m . Együtt v i s z o n t m e g n e m árt a M á r i a s á g n a k a Márta. Egyik j á m b o r , m á s i k á l d o t t k e t t e n a d j á k a világot, k e t t e n teszik ki a m e g v e r t é s m e g á l d o t t földi e m b e r t . Mikor m i r e kell f e l e l n ü n k másikkal v e r s e n y r e kelve azt m u t a s s a , azt viselje, azzal b í r j o n é p p a l e l k ü n k !

Tegyünk meg mindent a bukaresti egyházközségünk megerősödéséért! Örömmel veszem tudomásul az elmúlt néhány év szép eredményét, gondolok itt az új egyházközségek megalakulására, az új templomok építésére, a régi templomok, papilakok megjavítására, a kolozsvári és keresztúri unitárius gimnáziumok újraindulására, a teológiánk csodálatosan szép és eredményes munkájára, az Unitárius Közlöny újra megjelenésére és arra az óriási harcra, amit vezetőink folytatnak egyházi javaink és jogaink visszaszerzéséért. Köszönöm a fáradtságot nem ismerő munkát mind vezetőinknek, mind áldozatkész híveinknek, no meg drága külföldi testvéreinknek! E szép eredmények mellett engem nagyon elszomorít a bukaresti egyházközségünk jelenlegi helyzete. 1994-ben a nyilvántartott unitáriusok száma 100, ezek közül 60-an fizetnek egyházfenntartási díjat. Az istentiszteleteket a német evangélikus templomban tartják havonta egyszer. Júliusban és augusztusban, a nyári szabadság miatt, nem tartanak istentiszteletet. A beszolgáló lelkész, Fekete Levente Sepsikőröspatakról jár le a fővárosba. Az istentiszteleteken 8-12-en vesznek részt. Igaz, hogy egy alkalommal 20-an voltak jelen a templomban. Bukarestben, ahol a lakosok száma 1940-hez viszonyítva megduplázódott, minden magyar egyháznak van temploma és állandó lelkésze. A reformátusoknak két templomuk és két lelkészük van. A szomorú emlékű bécsi döntésig az unitáriusoknak is volt állandó lelkészük. Ezen lelkészek közül kettőt én is jól ismertem éspedig Lőrinczi Dénest és Lőrinczi Gézát. Hogy milyen egyházi munka folyt a fővárosban, azt megismerhetjük az Unitárius Közlöny 1940 szeptemberi számából, ahol másfél oldalon igen áldásos munkáról van szó! Néhány sort leírok az ott olvasható dolgokról: istentisztelet minden vasárnap délelőtt fél 11-kor. A bukaresti lelkész Ploiesti-ben és Busteni-ben is tartott istentiszteleteket és vallásórákat. Az iskolás növendékek számára vasárnapi iskola volt és még sok szép tevékenység. Hogy a fővárosban eredményes munka folyt, erre legjobb bizonyíték az, hogy a tordaiak 1936-ban az akkori bukaresti lelkészt választották lelkipásztoruknak. Lőrinczi Dénes itt Tordán is

10

csodálatos munkát végzett, az egyházi teendőkön kívül: feltérképezte az egész ótordai temetőt, minden sírhantot megszámozott és kartotékot csinált. Hála és köszönet érte. Biztos vagyok benne, hogy mind a rádió, mind a tévé közölné a bukaresti unitárius egyházközség híreit, rendezvényeit, mint ahogy a többi egyházközségekét közli. Arról is meg vagyok győződve, hogy a magyar nyelvű lapjaink is segítenének a fővárosi egyházközségünk népszerűsítésében. Sajnos, amíg a fővárosunkban nincs állandó lelkész, addig erről nem igen lehet szó, sem pedig a hívek felkutatásáról, és addig érvényes Tordai Matyó bukaresti unitárius presbiter és tollforgató egyik.versének első szakasza: Mint vergődő beteg lélek roskadozó testben, Egy maroknyi unitárius úgy él Bukarestben. Más templomban imádkozunk, idegen a kántor... Sepsikőröspatakról jő le a lelkész, havonta, mint vándor. Mennyivel nyugodtabban mennének le lelkészeink, sőt híveink is ügyes-bajos dolgaik elintézésére a fővárosba, hatudnák, hogy van ott valaki, aki őket útbaigazítja. Szász Ferenc brassói lelkész és a brassói unitáriusok sokat segítettek a bukaresti unitáriusokon, de ennél sokkal több kell, egységes összefogásra van szükség, és méghozzá addig, amíg nem lesz túl késő. Nekem megvan minden reményem arra, hogy a fővárosi leány egy ház községünk a Főhatóságunk irányításával és komoly segítségével a beszolgáló lelkész és majd az állandó lelkész szorgalmas munkájával a fővárosi egyházközségünk vezetőinek kitartó munkája által Bukarestben újra önálló és virágzó egyházközség lesz. Az unitáriusok összetartása és egymáson való segítőkészsége mindig híres volt. Legyünk most is olyanok, mint amilyeneknek megismert minket Jókai Mór, és munkáiban be is mutatott. TOMPA SÁNDOR, tordai nyugdíjas.

A PADOK BESZÉLNEK Ringatózik a fa törzse, de, ritka az ága... Hova lett az egyházaknak számos ifjúsága? Erős még a gyökér szála, de, sárgul a lombja, Hiányzik a tepmlomokból az ifjak csoportja. Egyre nagyobb az ereje a kegyetlen szélnek... Nem én szólok tihozzátok, a padok beszélnek! Nézzétek mily őszrehajló virágokat nyitnak, S orgonaszó kísérettel oly remegve hívnak. Keressük a felhők mögött az igazi kéket, Kutatjuk az egyre gyérebb jövő nemzedéket. Fáradozva táplálgatjuk e pislogó máglyát, S aggódunk, hogy holnapután ki viszi a fáklyát? Ki fog adni a Szószéknek Bibliai hangot, Ki fog venni Úrvacsorát, s ki húz majd harangot? Ifjúságunk kell holnapra olajágat tépjen, Isten felé bizalommal, ős nyomokba lépjen. Hogy ne lepje el a moha és ne dűljön romba, Istenfélő ifjú sereg, jertek a templomba! Hozzatok egy derűs tavaszt, eme, rideg télnek... Nem én szólok tihozzátok, a padok beszélnek!!! TORDAI MATYÓ

Vallások a béke és igazság szolgálatában (Beszámoló egy konferenciáról) 1994. október 27 - november 9. között tartotta a WCRP (World Conference on Religion and Peace Nemzetközi Vallás- és Békekonferencia) a hatodik összejövetelét Rómában, illetve Riva del Gardaban (Olaszország). A program tulajdonképpen két konferenciát foglalt magába: egy ifjúságit, mely október 27 - november 1. között zajlott a domonkosrendi Varone apátságban és a "nagy" konferenciát, mely november 3-9. között végezte munkálatait a fent említett két városban. Mivel a WCRP nálunk ismeretlen szervezet, szükségesnek tartom, hogy egy pár szóban bemutassam. A WCRP olyan nemzetközi fórum, melynek célja a különböző vallások képviselői közötti együttműködés elősegítése a béke és igazság érdekében. Nemzetközi vallásos mozgalom, mely azonban tiszteletben tartja a felekezeti különbségeket. A mozgalom 1970-ben jött létre, mint egyfajta "vallásos tiltakozás" a vietnami háború ellen. Hamar elterjedt, ma már több mint 60 országban vannak tagjai és az ENSZ-nél is képviselteti magát. A szervezet tagjai a világ nagy vallásai: Baha'i, Buddhizmus, Kereszténység, Konfucianizmus, Hinduizmus, Moszlim, Dzsainizmus, Judaizmus, Shintoizmus, Sikh vallás, Taoizmus, Zoroasztrianizmus és bennszülött törzsi vallások Afrika, Amerika, Ausztrália és Óceánia területéről. Ha körülnézünk világunkban, azt látjuk, hogy a felekezeti különbségeket arra használták, hogy szabad utat engedjenek az igazságtalanságnak, az intoleranciának, a gyűlöletnek, a politikai ambícióknak. A világ vallásos közösségének ma megvan az az egyedi lehetősége, hogy, mint széles néptömegek felett befolyással rendelkező hatalom, elősegítse a béke, az igazság, a vallásszabadság ügyét. Mai világunkban egy nemzetközi

szövetség többet tud tenni ennek érdekében, mint egyetlen vallás. Ezen túl az interkonfesszionális kapcsolatok elősegítik a tolerancia megvalósítását, főleg Olyan helyzetekben, ahol éppen a vallás vagy vallások váltják ki a konfliktushelyzeteket vagy az erőszakot. A WCRP munkálatainak elsődleges területei: a gyermekek és ifjak jogainak védelme (ez egy közös program az UNICEF-fel), konfliktushelyzetek megoldása nukleáris leszerelés, emberjogi kérdések, környezetvédelem. E rövid bemutatás után egy pár szót szeretnék szólni a két konferencia munkálatairól, melyeken magam is részt vettem Günther Gebhardt, a WCRP titkárának szíves meghívása alapján. Az ifjúsági konferencián 120 képviselő vett részt, mintegy 30 országból, különböző felekezeteket képviselve. A jelenlevők beszámoltak az országukban működő WCRP ifjúsági szervezetek munkálatairól és közösen beszéltük meg a felmerült problémákat és a megoldási lehetőségeket. Minden reggel más-más vallás tartott áhítatot és délután is volt egy úgynevezett "meditációs óra". Mi, protestánsok, október 3l-én tartottunk egy ökumenikus istentiszteletet (ugyanis volt közöttünk lutheránus, református, anglikán és unitárius), melyen a reformációról emlékeztünk meg. Ezenkívül tartottam egy reggeli áhítatot az 1Ján 4,16 alapján. Örömmel vettem tudomásul, hogy Bukarestben működik egy ifjúsági szervezet, melybe mi is bekapcsolódhatunk. Az ott tárgyalt problémák közül sok olyan volt, amelyek, úgy érzem, a mi problémáink is, és amelyeket csak egy őszinte és közös párbeszéddel és feladatvállalással tudunk megoldani. A konferencia munkálatait mindenképpen sikeresnek könyveltem el, és remélem, hogy további együttműködésre is sor kerül. A másik konferenciát, a "felnőttek" konferenciáját, ahogy azt mi viccesen minősítettük magunk között, II. János Pál pápa nyitotta meg a Vatikánban, ahol fogadta a résztvevőket. A több mint 650 kiküldött ezután Riva del Gardaban találko-

zott a konferencia tényleges munkálataira. Romániát egy bukaresti ortodox lelkész és a bukaresti imám képviselte. Unitárius részről, mint testvéri küldöttség, részt vettek: Amerikából J. Buehrens, az Unitárius Univerzalista Társulat elnöke és Ken MacLean lelkész, valamint Angliából Robert Traer, az IARF főtitkára. Külön kiemelem azt, hogy Robert Traer egy beszámolót tartott az erdélyi vallásokat és a kisebbségi kérdést illetően, melyben főleg az új tanügyi törvénytervezet kérdését tárgyalta. Felkérte a konferencia résztvevőit, hogy amennyiben lehetőségük van, támogassák az erdélyi egyházak küzdelmét jogaik érvényesítésében. Az érem másik oldala az volt, hogy szomorúan vettem tudomásul, miszerint külföldön nagyon kevesen tudnak rólunk, és általában az a téves nézet alakult ki nagyon sok emberben, hogy Erdélyben a protestánsok mind reformátusok. Ez egy olyan kérdés, melynek orvoslásáért remélem, hogy az elköv e t k e z e n d ő k b e n még sokat tehetünk. Többek között például bekapcsolódni a WCRP munkálataiba. Ez egyáltalán nem volna meglepő, hiszen a szervezet egyik alapító tagja éppen MacLean Greeley, híres amerikai unitárius lelkész volt. Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy a szervezet tagjai nem csupán beszéd-szinten, hanem aktívan részt vállalnak az említett kérdések megoldásában. Az emberi jogok, az igazságosság és a béke ügyének szolgálata olyan kérdés, mely mindnyájunkat érint és amelyben kötelesek vagyunk részt venni, függetlenül a felekezeti hovatartozásunktól. Az IARF és a WCRP is ezen feladatok megvalósítására törekszik és hiszem, hogy közösen hamarabb megtaláljuk a választ kérdéseinkre és könnyebb lesz a teher is. Mint ahogy Pál apostol mondja a Gal 6,2-ben: "Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be Krisztus törvényét." PAP MÁRIA V. éves teol. hallgató.

11

^ m c í ^ f c f á

á ö ^ e n e ^ c i ^

1995 január 26, és 27-én különleges rendezvényre került sor a Berkeley-i unitárius templomban "Fischbowl (akvárium) Conference"-nek hirdették, amelynek rendhagyó volta érdeklődést és még nagyobb visszhangot keltett. A konferencia címe valahogy így fogalmazható: "Ahogyan az erdélyiek látják. Szeminárium az unitarizmusról". Hat erdélyi unitárius - abból négy lelkész - ült a reflektorfényben és beszélgettek - magyarul. A hallgatóság: lelkészek, professzorok, hívek, diákok, több nációbeli - lelkes, magukat az erdélyi unitarizmus iránt elkötelezett amerikai unitáriusokból tevődött össze. A konferencia kezdeményezője dr.Alicia Forsey, a Starr King Teológia egyik vezetője, rendezője Rev. David Keyes lelkész volt, szponzorai pedig a Center for Free Religion és a Testvérgyülekezeti Tanács. A hat erdélyi résztvevő: Kovács István teológiai tanár, aki jelenleg a chicagói Meadville/Lombard Unitárius Teológia ösztöndíjasa; Léta Sándor petrozsényi lelkész, aki a Berkeley-i Starr King Unitárius Teológia ösztöndíját élvezi; Sándor Szilárd, aki jelenleg a Kirkwood, Missouri-i Eliot Chapel segédlelkésze; Kelemen Levente és Éva oklándi lelkész és felesége, akik testvérgyülekezetük, Oakland, California meghívására tartózkodtak az Államokban és dr.Gellérd Judit, mint a Testvérgyülekezeti Tanács, illetve a Center for Free Religion képviselője. A konferencia hivatalos összefoglalói (respondensei): dr.George M.Williams egyetemi tanár és Rev.Robert Eller-lsaacs oaklandi lelkész voltak. A magyarul folytatott kötetlen beszélgetést Gellérd Judit időről-időre angolul összefoglalta a hallgatóság számára és az általuk feltett kérdésekre az erdélyiek angolul váfaszoltak. Igy anyanyelvünk gyönyörű dallamán kívül az amerikaiak arról is meggyőződhettek, hogy lám, a program az angol nyelvben való előmenetelre is milyen kiváló lehetőség. Az első nap a Testvérgyülekezeti Program volt a téma. Annak fény- és árnyoldalai, céljai, reményei. Szinte minden ezzel kapcsolatos kérdés felvetődött. Volt benne önkritika és elvárás, megfogalmazódott az ideális elképzelés és a sokszor sántító vaíóság. És erre ugyanilyen szellemben jött az amerikai oldalról is a válasz. Valódi párbeszéd alakult ki. A második nap ugyancsak nagyigényű célt tűzött ki, amikor az erdélyi unitarizmus történelmi, teológiai, szertartástani és szervezeti kérdéseit kívánta "feldolgozni". Közös elhatározással a hit kérdésére összpontosítottunk: annak századokon át megtartó erejére, pozitív és nem tagadó jellegére, a tolerancia és lelkiismereti szabadság, a demokratikus hit kérdéseire. Izgalmas dialógus alakult ki a két tábor között abban a kérdésben, hogy mi az és mi a határa annak, amit az erdélyiek elsajátíthatnának amerikai hittestvéreiktől, anélkül, hogy saját hagyományukat felhígítanák, annak kincsként őrzött értékeit veszélyeztetnék. Az amerikai fél nagyon határozottan válaszolt arra, amit nem szabad eltanulnunk tőlük. Mi az, amit az amerikaiak valláshagyományukban oly értékesnek, számukra is j 12

követendő példának tartanak, hogy egyenesen elvárják tőlünk: féltve őrizzük meg számukra is, mint tiszta forrást. A tolerancia kérdését mi a mára alkalmazva és annak komplexitásában tárgyaltuk. A lelkészek egymás iránti viszonyulása, a sokféle lelki sérülés és az abból fakadó bizalmatlanság és más negatív megnyilvánulások, illetve az ezt orvosló terápiás fórumok szükségessége volt egyik izgalmas téma Lelkünket gyógyítanunk kell, hogy egymást gyógyíthassuk, önmagunkkal és másokkal meg kell békélnünk, mert csak így leszünk képesek egymást szeretni, becsülni, segíteni. Unitárius vallásunk ehhez minden eszközt felkínál, nem kell azon kívül keresnünk. Azonban a lélekgyógyászat modern módszereit sikerrel lehetne ehhez alkalmazni. A kommunikáció az, amelyben nagyon sokat kell tanulnunk, tennünk. És mindjárt egy konkrét elhatározás, feladatvállalás is megszületett az erdélyiek között: újraindítani az unitárius évkönyvet, mint a lelkészek közötti egyik kommunikációs fórumot, sőt, ezt kiterjeszteni a lelkészek és világiak, unitáriusok és nem unitáriusok közötti párbeszéd fórumává. Amilyen rendhagyó volt ez a konferencia, amennyiben magyarul "adott-elő" angol hallgatóságnak, annál egységesebb volt a végkicsengése, valódi lelki és értelmi mélységeket érintett a két tábor közeledése, egybekovácsolódása, Párbeszéd a lelke a megértésnek.

Do re

Mendelsberg:

Mi vagyok

én?

Vagyok: egy arc. Vagyok: egy név. Vagyok: egy test, egy dolog. Csak egy dolog Nem. Annál több az, mi én vagyok. Nem, csak egy arc, de Egy Gondolat: meghallgatásra érdemes Nem csak egy test, De egy lélek: Értékes, figyelemre méltó érzelmekkel. Nem csak egy név De egy hang is, melyet értelme van meghallgatni. Fontos mondanivalóm van — Valami amire oda lehet figyelni. Talán nem leszek híres, Talán nem leszek gazdag, De én egyéniség vagyok. Egy emberi lény, én is, És van mondanivalóm. Fordította: SÁNDOR SZILÁRD

Csendes napok Ezzel a névvel illetjük a Protestáns Teológián azt a két napot, amely időben az első félévi vizsgaidőszak után és közvetlenül a második félév között van, amelyen a teológusok részére előadások hangzanak el, melyeket legtöbb esetben gyakorló lelkészek tartanak. « Ha célját próbáljuk meghatározni, több szempontot is figyelembe kell vennünk. Legfontosabbnak azt tartom, hogy elméleti jellegű oktatásunkat igyekszik gyakorlati kérdésekkel kiegészíteni. Ugyanakkor kapcsolatot teremt a meghívott lelkészek és a teológusok között, alkalmat kínál arra, hogy egymás gondolkodását megismerjük, hogy egy rövid ideig a gyülekezeti életet, lelkészi tevékenységet az ők szemszögükből lássuk. De ugyancsak kiemelendő, hogy az önmagunkra figyelés, magunkbanézés segítségével - melyet e napok szorgalmaznak - figyelmünket a vizsgaidőszak megpróbáltatásairól a tennivalókra irányítja, közelebbről a második félévre, mely megélésében figyelemmel tudunk lenni az itt hallott gyakorlati szempontokra. És nem utolsó sorban a teológusok most együtt tölthetnek két napot az egyház püspökével, a tanárokkal, s ezzel legalábbis a külső feltétel adott ahhoz, hogy a felmerült kérdéseket együtt tárgyalják meg. A csendes napok célját illetően több teológusban is megfogalmazódott az a vélemény, hogy ezt a két napot más módon is lehetne fejlődésünk szolgálatába állítani, talán még biztosabban. Többünkben ott él a lelki igény egy olyan rendszeressé tett, szervezett idő eltöltésére, mely valóban közelít a "csendes nap" megnevezéséhez, vagyis amikor a célpont nem a külvilág, jövőbeli tevékenységünk, hanem egyéni lelki életünk dolgainak tisztázása. Nem kimondottan arról van szó, hogy ezt a két napot át kellene alakítani az utóbbivá, inkább egy ilyen alkalomnak a megteremtéséről. Az idéni meghívottak Bíró József kadácsi, Pálfi Dénes sinfalvi és Fekete Levente sepsikőröspataki lelkészek voltak. Az első napi tevékenység február 6-án reggel 10 órakor kezdődött bibliamagyarázattal egybekötött áhítattal, amit Pálfi Dénes tartott. Textusa a Mt 7,21 volt: "Nem minden, aki ezt mondja: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." Ezt egyben úgy tekinthetjük, mint az idéni csendes napok útvonala kijelölőjét, amely a fő hangsúlyt a vallásos élet, lelkület eredményére, a cselekedetekre helyezte. Ezt követte 11 órakor Bíró József előadása: "Megtérés (metanoia) és újjászületés, mint a vallásos élet forrása. Hogyan jelentkezik ez a teológus és a lelkész életében?" Az előadó a téma kidolgozásában nem az elméleti megalapozás síkjára építkezett, inkább értékelhetjük előadását egy egyéni vallomásnak. így sok - elsősorban elméleti - kérdést érintetlenül hagyott, de gyakorlati szempontból jelentős megfogalmazásokat tett, a figyelmet a megtérés, újjászületés utáni cselekedetekre irányította. Tájékoztatóul itt két gondolatot emelek ki előadásából: a keresztény embernek minden más útról vissza kell fordulnia, az új út kijelölője pedig a szeretet kettős parancsolata kell legyen. Nem lehet csak az élet egy kivételes nagy pillanatáról beszélni, nekünk embereknek minden nap egy kicsit meg kell halni, és minden nap újjá kell születni. Ebből is láthatjuk, itt nem valami elmisztifikált fejtegetés hallgatói voltunk, az előadó mégcsak nem is az elkülönítő unitárius kifejezést használta, hanem a keresztényt, ő az emberről általában kívánt beszélni. A programot délután 5 órától folytattuk. "A templomlátogatás fokozásának követelményei a prédikálás és a lelkigondozás terén" címen tartott előadást Pálfi Dénes. Itt szó volt a prédikálásról, ahítatok tartásáról, a beszédekre való felkészülésről (jogosan kiemelve a textusszerűséget, mely ugyanakkora készülés biztos

jele is), az anyanyelv helyes használatáról, a fiatalok bevonásának lehetőségéről, módjáról, családlátogatásról, gyerekekkel való foglalkozásról és hasonlókról. Az előadásnak, bár sorban tárgyalta a lelkészi tevékenység területeit, igazán újat nem sikerült felmutatnia, amit jóindulatúan menthetünk a téma milyenségével. Talán legkevesebbet épp a címben kiemelt prédikálásról és lelkigondozásról tudtunk meg. Ezt követte az esti áhítat. Fekete Levente a Mária és Márta példázatról beszélt. Ezen keresztül arra hívta fel a figyelmünket, hogy lelkészekként sose feledjük, hogy számunkra elsősorban a Mária világa, magatartása a helyes. Bár életünk anyagi feltételeit is elő kell teremtenünk, de szemünk előtt mindig lelkészi szolgálatunk álljon, hiszen a lelkész nemcsak vasárnap kell lelkész legyen, s ha hat napon át voltunk Márták, aligha tudunk vasárnap Máriává átváltozni. Es lön este és lön reggel első nap, A második nap ismét áhítattal kezdődött. Biró József az IThess 5,16-17 alapján az öröm és imádkozás közti szoros kapcsolatról beszélt. E szerint akár az egyéni életben, akár a lelkészi tevékenység nyomán jelentkező öröm mindenkor az egyik legbiztosabb talaja az imádkozásnak, Ezt követte 11 órától Fekete Levente előadása: "A lelkész és feleségének szerepe a gyülekezet életében'. Egy lelkes ember hangulatos, mindenre kiterjedő, a humort sem nélkülöző, sok konkrétumot bemutató, szabadon előadott beszámolója volt a lelkészi élet "titkairól". Sokmindent érdemes lenne itt kiemelni belőle, de sajnos erre nincs elegendő hely. Mindenképpen sokat segített a lelkészi pálya, hivatás pozitívabb megítélésének kialakításában s remélhetőleg majd megélésében is. A délutáni előadás közös volt az intézet többi hallgatóival. Ezen két néprajzkutató (Keszeg Vilmos és Pozsony Ferenc) beszélt a modern néprajz kutatásainak vallásos «zokásokra vonatkozó eredményeiről. Az egész csendes napi tevékenység utolsó pontja a közös záró áhítat volt, melyet egyházunk püspöke, dr.Erdő János tartott az Ef 4,5-6 alapján. _CZIRE SZAB0LCSJV^éves teol. halig.

Köszönetet mondunk... Az iskolakezdés után, nemsokára október hónap végén, a i Budapest Bábszínház látogatott el hozzánk, Székelykeresz; túrra és vidékére. A műsor címe "Maki és Tóbiás" volt. Előadásuk nagyon érdekes és humoros volt, amely jó hangulatot keltett a teremben. A jelenlévők: idős emberek, ifjak és kisgyerekek nagyon jól érezték magukat és együttműködtek a szereplőkkel. A bábjáték után az ott lévőket újabb meglepetés érte. Ez J egy humoros alak, Micu bohóc társaságából állott, aki a j közönséggel együtt társalgott. Különböző játékokat játszott el, főleg a kisebb gyerekekkel, akiknek édességeket és könyveket osztott. A közönség - főleg a gyerekek - nagyon megszerették Micu bohócot, Makit és Tóbiást. Az előadás végén nagyon nehezen váltak el egymástól. Végül is nagy tapssal hagyták el a termet a vidám gyerekek. Előadásuk értékességét növelte az a tény, hogy tiszta jövedelmüket iskolánk fenntartására ajándékozták. Mindezt Hosszú Enikőnek is köszönjük, aki az előadást rendezte. Bámulatos teljesítményt nyújtott a bábos művész, aki egyedül alakította, működtette a különböző szereplőket. Nemcsak köszönetet érdemel, hanem dicséretet is e nagy teljesítményért. Sajnos nevét a plakáton nem tüntették fel. Kérjük a jó Istent, hogy legyen mindig velük, hogy többször eljöhessenek még hozzánk és más helyekre is, hogy minél több, érdekesebb bábjátékkal szórakoztassanak minket. A székelykeresztúri Unitárius Gimnázium tanulói részéről fogadják köszönetünket a szellemi és anyagi ajándékért. FODOR TÜNDE X. oszt. 13

Gyermekoldal Az ifjú Sámuel Élt Efraim hegyvidékén egy ember: Eikána. Feleségét Annának hívták. Annának nagy bánata volt: nem volt gyermeke. Sokat sírt emiatt. Elkána ilyenkor vigasztalta: - Ne sírj! Hát nem többet érek én neked tíz fiúnál is? Évenként együtt mentek az ország egyetlen templomába: Siló városába. Itt imádkoztak és áldozatot mutattak be Istennek. Egy ilyen alkalommal Anna, teljesen elkeseredve, visszament délután is a templomba. Sírt, imádkozott és fogadalmat tett: - Seregek Ura! Ha gondod lesz rám és nem feledkeztél meg rólam és fiam lehet: akkor én őt egész életére néked szentelem! Még hosszan imádkozott magában. Csak az ajka mozgott, hangját nem lehetett hallani. Éli főpap figyelte egy ideje. Csendesen rászólt: - Lányom, előbb józanodj ki, aztgn gyere imádkozni! Riadtan nézett fel Anna: - Uram, ne tarts engem elvetemült asszonynak! Nagy bánatom, nagy szomorúságom miatt beszéltem ilyen sokáig az Úr előtt. Nem ittam én bort, sem másféle italt! - Ha így van: menj el békességgel és Izrael Istene teljesíti szíved kérését! Annának egy esztendő múltával fia született. Sámuelnek nevezték el. Amikor már nagyobbacska lett, elvitték a szülei Silóba. Anna így beszélt Éli főpaphoz: - Uram, én vagyok az az asszony, aki itt voltam évekkel ezelőtt és bánatosan imádkoztam. Isten teljesítette kérésemet: fiam született! Én most felajánlom őt az Úrnak. Egész életében legyen az Úr szolgája! Anna ujjongva, boldogan adott hálát Istennek. Amikor a szülők hazamentek, Sámuel ott maradt a templomban, Silóban. Az Úr szolgája lett, Éli pap felügyelete mellett. , Egyik este aztán, amikor már Éli főpap is, Sámuel is lefeküdtek, mindegyik a maga szobájában, Sámuel úgy hallotta, hogy valaki hangosan mondja a nevét. Kiugrott az ágyból, bement Élihez. - Hívtál, itt vagyok. 3Q.A 14

- Nem hívtalak én fiam, feküdj vissza nyugpdtan. így történt még kétszer. Harmadszorra eszébe jutott Élinek, hátha Isten szólította a fiút. Ezt mondta neki: * - Menj vissza, feküdj le. És ha ismét hallod a nevedet, mondd ezt: szólj Uram, mert hallja a te szolgád! isten újra szólította Sámuelt. Ekkor már így válaszolt: - Szólj, mert hallja a te szolgád! Isten elmondta Sámuelnek, hogy Éli fiait megbünteti, mert nem végezték hűségesen papi szolgálatukat. Amikor Éli ,megkérdezte Sámuelt, mit mondott neki az Úr, ő őszintén elmondott mindent. , - Ő az Úr, tegye,r amit jónak lát - fogadta el Éli alázatosan az Úr ítéletét.

Mindannyiunk ismerőse S történt, hogy egy prédikátor Jézusról beszélt. Elmondta, milyen jó volt - mindenkire kiterjedt segítő gondja... Hallgatói közt egy gyermek - kigyúlt arcú - szólt vidáman - Én ismerem azt az embert! Ott lakik a mi utcánkban!... Be jó volna, hogyha Jézus nem lenne legendák hőse, de utcáink lakóiban mindannyiunk ismerőse...

Jézus hívogat Jöjjetek mind hozzám, fáradt megterheltek, énmellettem lelketekben nyugodalmat leltek. Vegyétek fél igám, s mint én, úgy hordjátok tanuljatok szelídséget s alázatosságot. Az én terhem könnyű és gyönyörűséges szolgálat egy békés világ megte rem téséhez. NAGY FERENC, lelkész

,

JELENTŐS É V F O R D U L Ó K 455 éve 440 éve 430 éve 425 éve 415 éve

395 éve 335 éve

200 éve 180 éve 155 éve 135 éve 130 éve 125 éve 120 éve 110 éve 95 éve 90 éve 80 éve 75 éve 65 éve 60 éve 50 éve 35 éve 20 éve

-1540. július 7-én született János Zsigmond Erdély első unitárius fejedelme. - 1555. október 6-án Dávid Ferencet kolozsvári főlelkésznek választották. -1565-ben vette kezdetét az unitárius reformáció Erdélyben. Vezető teológusa Dávid Ferenc volt. -1570-ben jelent meg az első unitárius énekeskönyv szerzőjének a hagyomány Dávid Ferencet tartja. - 1580-ban jelent meg a Defensio Francisci Davidis című véd irat. A négy kiadást megért munka 1983-ban a Bibliotheca Unitariorum sorozatban is megjelent. - 1600. október 25 - november 4. napjain, a lécfalvi országgyűlésen először használták egyházunk megnevezésére az "unitária" elnevezést. - 1660-ban a lengyelországi unitáriusokat kiutasították országukból. Az ellenreformáció szorítására, a lengyel országgyűlés kimondta, hogy az unitáriusok 1660július 10-ig térjenek át a katolikus vallásra vagy hagyják el az országot. - 1795. december 14-én született Bölöni Farkas Sándor észak-amerikai utazó. - 1815-ben született Berde Mózes, az unitárius egyház jótevőinek "fejedelme". - 1840-ben a bölöni zsinat határozatba foglalta a lelkészi állások pályázatok útján való betöltésének elvét. - 1860-ban kezdte meg tanulmányait Simén Domokos teológiai tanár a Manchester New College-ban. - 1865-ben Orbán Balázs történetíró az unitárius vallásra tért át. - 1870-ben jelent meg Channing E. Vilmos amerikai unitárius teológus válogatott műveinek első magyar nyelvű fordítása. - 1875. március 26-án hunyt el Kriza János unitárius püspök. Ugyanebben az évben jelent meg Ferencz József Unitárius Kistükör című munkája. - 1885. augusztus 29-én alakult meg Boros György indítványára a Dávid Ferenc Egylet. - 1900. május 25-én Bostonban megalakult az unitárius és szabadelvű vallások világszövetsége (I.A.fí.F.) - 1905-ben jelent meg az Unitárius Egyház című havi lap Lőrinczi István szerkesztésében. - 1915-ben alakult meg az Unitárius Teológiai Akadémia. - 1920. augusztus 20-án alakult meg az Unitárius Irodalmi Társaság. - 1930.április 6-án kezdte meg működését Balázs Ferenc a mészkői egyházközségben. - 1935-ben jelent meg dr.Gál Kelemen: Az unitárius kollégium története című munkája. - 1945. február 10-én hunyt el dr.Gál Kelemen igazgatótanár. 1945. április 23án hunyt el Fekete Lajos unitárius lelkész és író. - 1960. november 27-én Kelemen Lajost az Egyházi Főtanács főgondnokká választotta. - 1975. augusztus 21-én az I.A.R.F. Montreálban tartott közgyűlésén, dr. Kovács Lajost a szervezet elnökévé választották. -ÁCS 15

Egyházi hírek

tóságot a konferenciákon: Gálfalvi Sándor főgondnok, Andrási György előadótanácsos és Farkas Dénes levéltáros képviselték.

Dr. Erdő János püspök január 1-én fogadást adott az egyházi központ hivaA teológiai hallgatók I. félévi vizsgaitalában, amelyen a kolozsvári egyház- dőszaka január 4 - február 4. között volt. községek vezetői és hívei vettek részt. Az eredmények tükrében jó félévet zárJegei Dezső főgondnok üdvözlő beszé- tunk. A 33 hallgató közül 15-en jeles dében számba vette az elmúlt év meg- minősítéssel vizsgáztak. valósításait és az új évben egyházunkra A Teológiai Intézetben február 6-7. váró tennivalókat. Beszédére a püspök között tartották meg a csendes napokat. afia válaszolt. A fogadáson megjelentek Az unitárius hallgatóknak Bíró József kaaz RMDSZ megyei vezetői és városi tadácsi-, Pálfi Dénes sinfalvi- és Fekete nácsosai is. Levente sepsikőröspataki lelkész tartott Szentgyörgyi Sándor marosvásár- előadást és áhítatot. A Teológiai Intézet helyi segédlelkész meghívás alapján ja- közös záróáhítatán dr. Erdő János püsnuár 1-től kinevezést nyert a désfalvi pök végzett szolgálatot. (Lásd a beszáegyházközségbe, rendes lelkészi minő- molót.) ségben. Székely Miklós kövendi lelkész és Az országos Unitárius Nőszövetség Kovács Sándor a kolozsvári 3. sz. egyjanuár 9-15. között kézimunka-tanfolya- házközség lelkésze január 26-án sikeresen versenyvizsgát tettek a külföldi mot tartott kolozsvári központjában. tanulmányutakra. Esperesi megbeszélést tartottak az A nagyváradi unitárius egyházközség egyházi központban január 18-án, amelyen megbeszélték az 1995. évi munka- 1994. november 26-án igen kedves vendégeket fogadott a beregi unitárius szórrendet. vány képviselőinek személyében. Ez A Dávid Ferenc Egylet megtartotta alkalommal a Nagyváradi Disputa 425. januári és februári felolvasó ülését. A éves évfordulóját ünnepelte a két unitárius január 22-én tartott ülésen Zsakó Erzséegyházközség. bet tartott előadást: Mária vagy Márta? A Az ünnepségen Józsa Lajos V. éves nő szerepe az egyház és a nemzet életeológiai hallgató prédikált, majd az egytében címen. Bartha Lajos, Bartha Máházi központ képviseletében Andrási tyás, Szabó Kóréh István és Kostyák György egyházi előadótanácsos ismerElőd zeneszámot adott elő, szavalt Fetette a Nagyváradi Disputa jelentőségét. re nczi En kő IV. éves teológiai hallgató. Ezt követte Dusa Lajos avatóbeszéde, A február 19-én tartott ülésen dr.Rezi. minekutánna egy szép beregi faragású Elek teológiai tanár tartott előadást: Retszárnyas emléktáblát (a beregi unitárius tegés vagy biztonság? Az erőszak kihíszórvány ajándéka) avattak fel az imatevásaival kapcsolatos társadalmi és remben. Kis Törék Ildikó, Bathó Ida, Guvalláserkölcsi felelősség címen. Voisan lácsi Albert nagyváradi színművészek Zoe, Ciuca Adrian és Rónai Ádám zeneszavalataikkal tették színesebbé, benszámokat, Koppándi Botond III. éves sőségesebbé az avatóünnepséget, meteológiai hallgató verseket adott elő. lyet Néző László egy Kányádi verssel Kiss László lupény-vulkáni, Mezei egészített ki. Csaba petrozsényi és Kozma Albert maAz ünnepség szeretetvendégséggel rosvásárhelyi gyakorló segédlelkészek zárult. javító szakvizsgát tettek február 3-án. A gondnok-prezsbiteri konferenciákat február 21 -28. között tartották az egyházkörökben a következők szerint: Kolozs-Torda: február 28. Kövenden, Maros-Küküllő egyházkör február 21-én Küküllődombón, és február 22-én Csokfalván, a székelykeresztúri egyházkör február 23-án Székelykeresztúron, a székelyudvarhelyi egyházkör február 24-én Homoródszentmártonban, és a Háromszék-Felsőfehéri egyházkör február 25-én, Brassóban. Az egyházi főha-

A n a g y v á r a d i u n i t á r i u s p r e s b i t é r i u m és a b e r e g i unitárius szórvány.

(Tipirit I.:) GARAM OND KFT Kolozsvár;

Igpzfptó: KLOSZ VIKTOR

Halottaink Szathmáry József alsójárai lelkész közel öt évtizedes lelkészi szolgálat után február 10-én, életének 69. évében, Kolozsváron elhunyt. 1926, június 19-én született Tordán, 1945-ben érettségizett a Kolozsvári Unitárius Főgimnáziumban, teológiai tanulmányait a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben végezte 1945-1949 között, 1949-ben tett szakvizsgát, 1950-ben lelkészképesítő vizsgát és 1955-ben avatták lelkésszé. 1949. október 1-től haláláig volt az alsójárai egyházközség hűséges lelkésze. Február 12-én temették az alsójárai templomból az alsójárai temetőbe. A temetésen a lelkészi szolgálatot Fazekas Ferenc tordai lelkész végezte, majd Székely Miklós esperes és a helybeli ortodox lelkész búcsúztatta.

Vékás Domokos,volt kolozsvári magyar főkonzul,69 éves korában, február 8-án Budapesten elhunyt. A Küküllő menti Kisgalambfalván született, a Sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégiumban érettségizett. Már fiatalon így határozta meg életcélját: "Népemet akarom tanítani, nevelni azt a népet amely engem adott és amelynek én mindent adni akarok." Tanárnak k é s z ü l t , m a j d az egyik legnehezebb pályán, a diplomáciai szolgálatban valósította meg azt, amit fiatalon magára vállalt. Egész pályáján magyar népe és hazája javát szolgálta, őszinte megbecsülést és tiszteletet vívott ki magának. Temetése február 17-én volt az Óbudai Temetőben a református és unitárius egyház szertartása szerint.

Unitárius Közlöny A Keresztény Magvető melléklete. Szerkesztőbizottság: dr. Szabó Árpád felelős szerkesztő dr. Rezi Elek - szerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 3400 Kolozsvár, December 21 sugárút, 9. sz., Postafiók 24, Tel: 19 32 36.

nitárius Kolozsvár, 1 8 8 8 - 1 9 4 8 / 1 9 9 0 . 6. (66.) évf. 3-4. szám, 1995. március-április Ára 200 lej.

Az ez irányú gondolat és igény nem új, már korábban megfo- tek, Kanada, Németország, Oroszország, Románia, Sri Lanka, galmazódott, amikor különböző nemzetközi összejöveteleken Új Zéland. Különböző okok miatt nem vettek részt Magyarország, unitárius testvéreinkkel találkoztunk és kifejeztük a szorosabb India, Nigéria és Pakisztán egyházainak a képviselői. együttműködés szükségességét. E kérdés hátterében az a felAz első nap valamennyi résztvevő részletesen ismertette az ismerés állt, hogy az IARF az utóbbi két évtizedben egyre inkább általa képviselt egyház múltját és jelenét, valamint a jövőt illető vallások közti szervezetté alakult át, amikor a vallásszabadság terveit és elvárásait. A következő két nap a szervezet alaptörvégondolatát nemcsak az unitárius és szabadelvű keresztény hrt- nyének megalkotásával telt el. Az Alapszabályhoz kapcsolódó és életfelfogásban, hanem valamennyi világvallás nyitottabb Bevezetésben (Preambulum) fogalmaztuk meg a szervezet jellegét irányzatában megismermeghatározó hitelveket te és érvényesítésén keés célokat. Ezek a köEGY UJ SZERVEZET ALAKULT: ' resztül a vallások közti vetkezők: AZ UNITÁRIUSOK ÉS UNIVERZALISTÁK megbékélést és szoro- lelkiismereti szabadsabb együttműködést ság és egyéni gondolkoNEMZETKÖZI TANÁCSA kívánta munkálni. dás a hit kérdéseiben, - minden ember veleszületett értéke és méltósága, Az igényt hivatalosan 1986-ben egy angol unitárius lelkész, - igazság és részvét az emberi kapcsolatokban, David Usher fogalmazta meg, aki az Angliai Unitárius Egyház - felelős gondoskodás földünk élő rendszeréről, Közgyűlése elé terjesztett beadványában javasolta egy ilyen szervezet létrehozását. A Közgyűlés elfogadta és határozattá - elkötelezés a demokratikus alapelvek iránt. emelte a javaslatot és megküldte azt a többi unitárius egyházMindezek tudatában a szervezet célját így fogalmaztuk meg: nak is. (Mi akkor, nem tudni hogyan, kimaradtunk a tájékoz- szolgálni Istent, az élet végtelen szellemét és az emberi tatásból.) Csak öt évvel később, 1991-ben került ismét közösséget unitárius hitünk megerősítésén keresztül, felszínre a gondolat, de most már az Amerikai Unitárius Egyház - kinyilvánítani a mi élő hagyományunk sokszínűségét, szervezésében. 1992 márciusában Budapestre összehívtak gazdagságát, egy találkozót, amelyen azonban nem mindenik tagcsoport - elősegíteni és munkálni a tagcsoportok kölcsönös támoképviseltette magát, mert időközben nézeteltérések merültek gatását, fel a szervezet jellegét és célját illetően. Az akkori találkozó - terjeszteni hítelveinket és eszményeinket szélesebb körújból kifejezte az igényt a szorosabb unitárius együttműködés- ben a világon, re, annak kihangsúlyozásával, hogy a létrehozandó szervezet - gondoskodni olyan modellekről, amelyek a mi szabadelvű nem szándékszik az IARF-et gyengíteni, sőt az unitárius egy- vallásos válaszunkat képviselik a közös értékeket felmutató házak annak aktív tényezői kívánnak maradni a jövőben is. emberi élethelyzetekben. Az új szervezet neveként Az Unitáriusok és UnK/erzalisták NemEz évben újból jelentkezett a szervezet létrehozásának igénye, de most már konkrét lépések történtek a gondolat zetközi Tanácsa elnevezést fogadtuk el. Az Alapszabály kimondja, kivitelezésére. Az Amerikai Unitárius-Univerzalista Egyház hogy mindenik tagszervezetnek a maga törvényes testületében anyagi támogatásával beindult a szervezés. Létrehoztak jóvá kell hagynia ez év december 31 -ig a Tanács megalakulását és egy tervezési bizottságot Ken MacLean, Polly Guild, David Alapszabályát. Csak ettől az időponttól lép hatályba és tekinthető Usher (Egyesült Államok), Jeff Teagle (Anglia), Herman az illető egyház a Tanács tagszervezetének. Boerma (Kanada) és Rebbecca Sienes (Fülöpszigetek) A megalakult szervezet egyben megválasztotta első Végrészvételével. A Bizottság meghívta valamennyi unitárius rehajtó Bizottságát a következő összetételben: egyház képviselőjét, hogy vegyen részt a Boston melletti Elnök: David Usher (Egyesült Államok), alelnök: dr.Szabó Essex-ben levő" konferenciaközpontban, március 23-26. Árpád (Románia), titkár: Clifford Reed (Anglia), pénztáros: Jill között tartandó alakuló összejövetelre. McAllister (Egyesült Államok), rendkívüli tag: Wolfgang Jantz A fenti időpontban John Buehrens, az Amerikai Unitárius-Uni- (Németország). Meggyőződésünk, hogy egy új, szorosabb és termékenyebb verzalista Egyház elnöke nyitotta meg a gyűlést, hangsúlyozva az unitárius együttműködés fontosságát az ezredfordulón, mi- kapcsoíat lehetősége tárul ki egyházaink számára az UUNT vel csak együtt válaszolhatunk hatékonyan a jelen kihívása- megalakulásával, természetesen csak akkor, ha komolyan ira és a jövő kívánalmaira. A következő országok unitárius vesszük azt, és tevékenyen bekapcsolódunk munkájába. Isten egyházai, ill. közösségei képviseltették magukat: Anglia, áldása kísérje útján új szervezetünket, hogy életképes felnőtté Ausztrália, Cseh Köztársaság, Dél-Afrika, Dánia, Egyesült Alla- izmosodjék mindannyiunk hasznára és előmenetelére. mok, Európai Unitárius-Univerzalista Közösség, FülöpszigeDr.SZABÓ ÁRPÁD

Az E. K. Tanács I. évnegyedi ülése

JELENTÉS az 1994. november 15. és 1995. március 20. között elnökileg elintézett adminisztratív ügyekről I. Előző ülés határozatainak végrehajtása Az Énekvezérképesítő Bizottság vizsgajegyzőkönyve és a Képviselő Tanács jóváhagyó határozata alapján kiállítottuk és megküldtük az énekvezéri oklevelet Sánta József, Kelemen Csongor és Soós Éva új énekvezéreknek (847-1994 EKT). Az Egyházi Képviselő Tanács vonatkozó számú határozata szerint a Szervezeti Szabályzat szövegének felülvizsgálására és szükség szerinti módosító javaslattételre kijelölt bizottság tagjai rendszeresen kéthetenkénti beosztás szerint tartják kétnapos munkaüléseiket Kolozsváron. A Bizottság eddig 8 alkalommal ülésezett: 1994-ben: október 19-20, november 2-3, 16-17, 23-24, december 8-9, 1995-ben: február 16-17, március 1-2 és 16-17. A Képviselő Tanács novemberi ülésén elhangzott jelentéseket és a további intézkedést igénylő határozatokat az Egyházi Főtanács elé terjesztettük és a Főtanács decemberi ülésének előkészítésével és megrendezésével járó feladatokat is elvégeztük. Január 18-án megtartottuk esperes afiaival a szokásos év eleji munkaértekezletet, amelyen a következő tárgysorozati pontok szerepeltek: - egyházunk anyagi és szellemi erőforrásainak, értékeinek és lehetőségeinek felmérésére teendő intézkedések; - az esperesi vizsgálószéki kiszállásokkal kapcsolatos teendők, a gondnok-prezsbiteri konferenciák előkészítése; - az 1995 évi lelkészi értekezletek; - az 1995 évi lelkésztovábbképző tanfolyam; - az unitárius gimnáziumok működése; - az észak-amerikai unitárius' testvéregyházközségekkel való kapcsolatok és segélyek; - az egyházi és egyházközségi adminisztrációban tapasztalható hiányosságok felszámolásának lehetősége; - és végül az 1995 évi ülésezési terv. Január 9-én a teológiai tanárokkal tartott megbeszélésen megtárgyalásra kerültek: - a gyakorló segédlelkészekkel tartandó évnegyedi konzultációk, - a javító szakvizsa időpontjának kijelölése; - javaslat a hiterősítő-heti istentiszteletek témájának és megtartásának időpontjára, amelyre nézve körlevél kiküldésére került sor valamennyi egyházközségünkbe. (Főtémája az egyetemes imahét javaslata alapján: Közösségünk Istennel és emberrel.)-, - és javaslat a negyedévi lelkész értekezletek teológiai előadásai tematikájára. (I. évnegyed: A reménység teológiája, az IARF kolozsvári teológiai konferenciája. II. évnegyedi: A keresztelés problémája - két előadás. III. évnegyed: Zsidó-keresztény párbeszéd Jézus személyéről, valamint A homoszexualitás problémája. IV. évnegyed: A családtervezés és népesedés problémája.) November 23-án, á kolozsvári Szent Mihály templomban ünnepélyes gyászistentisztelet volt, az elmúlt 75 év tömegyil2

kosságaiban és elhurcolásaiban áldozatul esett erdélyi magyarok emlékére. Az ökumenikus istentiszteleten a magyar egyházfők végeztek szolgálatot, majd felolvasásra került az áldozatok névsora. Egyházunk nevében dr. Erdő János püspökhelyettes mondott beszédet. Február 4-én volt Székelyudvarhely főterén Orbán Balázs szobrának felavatása. Az ünnepélyen, melyen a romániai és határon túli magyarság nagy számban képviseltette magát, egyházunk népes csoportját dr.Erdő János püspök úr vezette, aki a magyar történelmi egyházak püspökeivel felavató beszédet mondott. A Dávid Ferenc Egylet havonta tartotta felolvasó üléseit Kolozsváron. Január 28-án Zsakó Erzsébet előadása hangzott el: "Mária vagy Márta? A nő szerepe az egyház Sés nemzet életében" címen. Február 19-én dr. Rezi Elek előadása: "Rettegés vagy bizonytalanság? Az erőszak kihívásaival kapcsolatos társadalmi és valláserkölcsi felelősség". Március 15-én, Kolozsváron, az RMDSZ szervezésében ünnepélyes rendezvények keretében emlékeztek az 1848-as szabadságharc évfordulójáról. Este 6 órakor a Farkas utcai református templomban ökumenikus istentiszteletet tartottak, ahol egyházunk részéről dr. Erdő János püspök végzett szolgálatot. Március 19-én, Bölöni Farkas Sándor születésének 200. évfordulójára emlékezve, dr. Benkő Samu akadémikus "Bölöni Farkas Sándor céljai és tettei", valamint dr.Imreh István "Bölöni Farkas Sándor mindennapjai a költségnaplója tükrében" címen tartott felolvasást. Az előadásokat gazdag és színvonalas műsor követte. II. Személyzeti ügyek Énekvezéri alkalmazást és állami fizetést kaptak oklevéllel rendelkező énekvezéreink a következők szerint: - Kisgyörgy Mihály az árkosi egyházközségbe december 1-től; - Kibédi Ibolya a gagyi egyházközségbe december 1-től; - id. Pálfi Dénes a várfalvi egyházközségbe január 1-től; - Sánta József a szentgericei egyházközségbe január 1-től; - Kelemen Csongor a csíkszeredai egyházközségbe január 1-től; - Kiss Rozália tiszteletesasszony a székelyudvarhelyi egyházkör esperesi hivatalába könyvelői állást tölt be február 1-től; - Kiss Gyöngyit a lókodi egyházközségbe harangozói illetve az öregek otthona gondozói állásába kapott kinevezést január 1-től; A kolozsvári Belvárosi Egyházközség pénztárosi állásából nyugalomba vonult Kovács Margit helyébe Bálint Benczédi Ferencné tiszteletesasszony került. Az I. negyedévi lelkészi értekezletek megtartására március 7-11. között került sor az egyházkörök szerint. Két előterjesztő szerepelt az értekezletek tárgysorozatán: Szász Ferenc brassói lelkész készítette az elsőt "A reménység teológiája" címen. A másik dr. Erdő János püspök úr jelentése volt az Unitárius Világszövetség 1994-ben Kolozsváron tartott teológiai konferenciájáról. A lelkészi értekezleteken az egyházi központot a Püspök Úr és alulírott képviselte.

A Teológiai Intézetben február 6-án és 7-én a félévi vizsgákat követően került sor a csendes napok megtartására. Az unitárius hallgatóknak Biró József kadácsi, Pálfi Dénes sínfalvi és Fekete Levente sepsikőröspataki lelkész tartott bibliamagyarázatot és a gyakorlati lelkészi szolgálattal kapcsolatos előadást. A közös záró áhítaton dr. Erdő János püspök végzett szószéki szolgálatot. Gyakorló segédlelkészeinkkel a szokásos konzultációkat február 3-án tartottuk. Kiadványaink közül az 1995. évi falinaptárt juttattuk el megrendelőinkhez és természetesen a Keresztény Magvető és az Unitárius Közlöny megjelent számait. Az Unitárius Énekeskönyv újranyomtatását a Glória Nyomdában rendeltük meg. E hónap végére ígérték az átadásukat. Jelentésünk elfogadását remélve maradunk atyafiságos üdvözlettel: Dr. E R D Ő J Á N O S püspök A N D R Á S I G Y Ö R G Y előadótanácsos

BESZÁMOLÓ az 1994. november 17. és 1995. március 22. között elnökileg elintézett gazdasági ügyekről és az 1995. március 23.-án tartott E. K. Tanács ülésének gazdasági határozatairól I. Előző ülés határozatainak végrehajtása Az elmúlt év novemberi gyűlésén hozott határozatokkai kapcsolatban a következők szerint jártunk el: tudomásul szolgált a Számvevőség jelentése, gyakorlatba ültettük az 1994. évi költségvetést módosító, az egyetemes egyhá/fenntartást és a központi juttatásokat, a gimnáziumok költségvetését, kiközöltük az alsóboldogfalvi földeladási engedélyt, előterjesztettük a Főtanácson a központ 1995. évi költségvetését és a Nyugdíj- és Segélypénztár 1995. évi költségvetését és előkészítettük a püspöki ház javítását. II. Központi ügyvezetés - egyházközségi ügyek A Vallásügyi Államtitkárság irányában hiánytalanul elszámoltuk az elmúlt évben kapott lemplomépítési támogatásokat: Sepsiszentgyörgy 4 000 000 lej, Székelyudvarhely 1 500 000 lej és BaróV I 500 000 lej. Ebben az évben a Vallásügyi Államtitkárságtól sokkal korábban kaptuk meg a templomépítési segélyeket 16 millió lej értékben, melyeket a következőkben utaltunk ki: Sepsiszentgyörgy 4 000 000 lej; Bárót 4 000000 lej; Székelyudvarhely 4 000 000 lej; Marosszentgyörgy 2 000 000 lej, Fehéregyháza 2 000 000-lej. Az elmúlt évre a H-EKS-lől kapott 10 000 SFR összegei szintén elszámoltuk: 5 000 Sepsiszentgyörgynek és 5 000 Székelyudvarhelynek. Az Illyés Alapítványhoz benyújtandó pályázatok összeállításánál segítséget nyújtottunk az illetékes egyházközségeknek. A pályázati kérések sikerrel járták a következők szerint: Sepsiszentgyörgy 9 000 000 lej, Székelyudvarhely 5 000 000 lej, Kolozsvár-Belváros 22 000 000 lej, Marosszentgyörgy 5 000 000 lej és Fchéregyháza 5 000 000 lej.

Ezen összegeket az egyházközségek 12 896 USD és 15 947 DEM beváltásával kapták meg. Az egyházi központnál a központi fűtésre megítélt 8 000 000 lejes összeg még nem érkezett meg. Az 1994-es év végén, az utolsó tanácsülés és év vége között, határozatok szerint még kiutaltunk 10-10 millió lejt templomépítésre Sepsiszentgyörgynek és Székelyudvarhelynek. így ezek az egyházközségek 1994-ben 20-20 millió lejt kaptak központi alapból, Bárót pedig 15 millió lejt. A többi segélyről az előző ülésen beszámoltunk. Az 1995-ös évben az E. K. Tanács utólagos jóváhagyására számítva előlegként Székelyudvarhelynek 5 és 9 milliót küldtünk. Tarcsafalvának 2 milliót lelkészi lakás építésére és Alsójára valamint Marosszentgyörgy részére a tavaly felvett kölcsönök fedezésére kifizettünk 630 000 illetve 1 530 540 lejt. A Maros megyei Tanács kezdeményezése alapján még az elmúlt évben az E. K. Tanács hozzájárult ahhoz, hogy a Bözödújfaluban gátépítés miatt vízbe került templom kártérítését pénzben fizessék ki Erdőszentgyörgyön építendő templomunkra. A Megyei Tanács alelnöke, Virág György és kísérője az elnökségnek bemutatta a kormányhatározat-javaslatot és a kártérítési számításokat. Az összeg 70 millió lej, és a javaslat szerint ezt a kormány rendelkezésére álló költségvetési tartalékból fizetnék ki. Egyházunk részéről a megelőző tárgyalások és az E. K. Tanács jóváhagyása nyomán a püspök úr aláírta a megállapodást. Várjuk a kormányhatározat meghozatalát. A püspöki házzal kapcsolatban megemlítjük, hogy 1995. február 13-án dr. Kovács Lajos utódaitól a leltárt hiánytalanul átvettük. Az egyházi épületek biztosításával kapcsolatban az elnökség tanulmányozza a valós érték szerinti tényleges biztosítás és az egyházközségek lehetőségei egyeztetését, a látszatmegoldások elkerülését. A Missziói Bizottság javaslata alapján a költségvetésben rendelkezésre álló alapból az E. K. Tanács a következő építés-javítási segélyeket utalja ki év végéig: /. Sepsiszentgyörgy - templomépítés -15 000 000 lej 2. Székelyudvarhely - templomépítés -15 000 000 lej 3. Bárót - templomépítés - 5 000 000 lej 4. Marosszentgyörgy - templomépítés - 2 500 000 lej • 5. Fehéregyháza - templomépítés -1 000 000 lej 6. Medgyes - toronyépítés - 3 000 000 lej 7. Magyarszentbenedek - templomjavítás - 3 000 000 lej 8. Énlaka - templomjavítás - 3 000 000 lej 9. Homoródalmás - templomjavítás -1 000 000 lej 10. Homoródkarácsonyfalva templomjavítás 1 000 000 lej 11. Kolozsvár-Belváros - templomjavítás - 5 000 000 tej 12. Városfalva - templomjavítás -1 000 000 lej 13. Homoródszentpál - templomjavítás -1 000 000 lej 14. Cagy-Kismedesér - templomjavítás -1 000 000 lej 15. Kissolymos-Nagysolymos - templomjavítás 1 000 000 lej 16. Szőke fa Iva - templomjavítás -1 500 000 lej 17. Bágyon - templomjavítás - 3 000 000 lej IS. Firtosmartonos - templomjavítás - 1 500 000 lej 19. Bodok - templomjavítás - 500 000 lej 3

20. Alsójára - templomjavítás - 630 000 lej 21. Tarcsafalva - lelkészi lakás építés - 2 000 000 lej 22. Sepsiszentkirály - lelkészi lakás építés -1 000 000 lej 23. Bethlenszentmiklós - fürdőszoba szerelés -1 000 000 lej 24. Komjátszeg - gázbevezetés - 500 000 lej 25. Lupény - lelkészi lakás javítás - 500 000 lej 26. Alsóboldogfalva - gázbevezetés - 500 000 lej

datúr, Fiatfalva, Homoródszentmárton, Lókod. Ezen egyházközségek kérését 1996-ra újra fogjuk tárgyalni. Az E. K. Tanács a kolozsvári házak magánlakóinak bérét több mint tizenötszörösére emelte, az egyházi alkalmozattaknak, valamint egyházi nyugdíjasoknak ebből 30% engedményt ad. A püspöki ház egyik üzlethelyiségének részleges bérbeadási ígéretét az E. K. Tanács visszavonta, hogy az egész területet nyomdatelepítésre lehessen Összesen: 71 130 000 lej használni. Az elnökség meghatalmazást kapott arra, hogy az adott lehetőségek mellett további 45 millió lejt haszA különbözet 75 millió lejig az E. K. Tanács határozata náljon fel nyomdagépek beszerzésére a költségvetési bevételekből, és a püspöki ház részleges, belső javítási szerint tartalékot képez. Az E. K. Tanács nem tudta támogatni a meghatározott munkálatait végezze el 30 millió lej kereten belül. keretből a következő egyházközségek kérését: Kőhalom, MIKÓ LŐRINC gazdasági tanácsos Csíkszereda, Szentegyháza, Árkos-Tusnád, Sínfalva, Tor-

Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa

Költségvetés-tervezet az 1995. évre KIADÁSOK

BEVÉTELEK

1. Allmi fizetés 2. Állami szubvenció építkezésre 3. Teológiai szubvenció 4. Teológiai ösztöndíj 5. Kolozsvári, székelykeresztúri 1. Egyenleg 1994-ről 2. Állami fizetés 3. Állami szubvenció építkezésre 4. Kiadványok 5. Lakbérek 6. Egyetemes Egyházfenntartás 7. Más bevételek 8. Illyés Alapítványtól Összesen:

1 900 000 115 000 000 16 000 000 15 000 000 230 000 000 10 000 000 3 000 000 38 000 000 428 900 000

115 000 000 16 000000 15 000 000 3 000 000

iskolák költségei

12 000 000

6. Központi juttatás 7. Nyomdaköltség 8. Személyi illetmény 9. Társadalombiztosítás

14 000 000 20 000 000 22 000 000 6 600 000 8 000 000

10. 11. 12. 13. 14. 15.

Fűtés, világítás, víz Adók Posta, iroda, más Kiszállás Gépkocsik Segélyek

6 000 000 6 000 000 2 000 000 5 000 000 1 000 000

16. Protokoll 17. Építkezési segély 18. Épületjavítás 19. IARF tagsági díj 20. Ifjúsági tábor, ifjúsági konferencia 21. Egyházon kívüli támogatás 22. Tartalék Összesen:

2 000 000 75 000 000 94 000 000 500 000 1 500 000 1 000 000 3 300 000 428 900 000

S/.ABÓ AN KÓ főszámvevő 4

Emlékezzünk azokra, a k i k "előttünk jártak"

Gál Kelemen 1869-1945 Első éves teológusként, amikor kezembe vettem és elolvastam Gál Kelemennek "Az unitárius kollégium története" című terjedelmes (1158 oldal) kétkötetes munkáját, a pillanatnyi megdöbbenés irtán a csodálat és a mélységes tisztelet érzései töltöttek el, az akkor számomra "ismeretlen" szerző iránt. Ez a tisztelet még jobban elmélyült bennem, amikor évek múltával doktori dolgozatom egyik alapvető forrásanyagaként tanulmányoztam unitárius egyházunk történetének háromnegyedszázadát kutató, bemutató, igazoló, pátoszteljes, de bírálattól sem mentes "Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora" című munkáját. Mostmár nem "rácsodálkozó lelkesedéssel", hanem "kritikus szemmel" lapozgattam írásait. És Gál Kelemen - a számomra ismeretlen, de mégis ismerős szerző - "kiállta" a próbát! Csak akkor lehet őt tetten érni forrásanyagainak, évszámainak, megállapításainak esetleges botlásain, amikor feltör belőle a határtalan szeretet, buzgalom és rajongás unitárius vallása és egyháza, valamint magyar népe iránt. Valahogy egy kissé hasonló Jakab Elek történetírónkhoz. De csoda-e a hasonlóság, hiszen nemcsak hogy mindketten szentgericei származásúak, hanem még rokonok is voltak. Jakab Elek nagybátyja volt Gál Kelemennek. És Gál Kelemenben volt annyi tartás, hogy a közmegbecsülésnek örvendő történész-nagybátyjáról könyvet is írjon. Ki volt Gál Kelemen, aki nagyon gazdag életművet hagyott maga után és akiről mégis csak az újságokban olvashatunk szűkszavúan (Pásztortűz), akinek megírták életrajzát, de az sohasem került nyomtatásra (Benczédi Pál: Gál Kelemen életrajza),, de akire tisztelettel emlékezik Mikó Imre "A bércre esett fa" című regényében? Mikó Imre írta regénye utószavában: "Gál Kelement is belefoglaltam a regénybe. Ami Molnos Dávidban jó, az reá emlékeztet." Szentgericén született 1869. december 27-én. Iskoláit a székelykeresztúri és a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte. Ezután beiratkozott a kolozsvári egyetemre, ahol kiváló eredménnyel szerzi meg 1892-ben a német nyelvészeti és

filozófiai oklevelet. Tanulmányait továbbfolytatja és 1895-ben filozófiából doktorál. Munkássága összefonódik a kolozsvári Unitárius Kollégium életével. Utolsó éves egyetemi hallgatóként már óraadó tanára (1891) a kollégiumnak, majd 1893-tól rendes tanára lesz. Hét év múlva a kollégium igazgatója, s ezt a tisztséget negyedszázadon keresztül töltötte be nagy ügyszeretettel. 1925-ben lemondott igazgatói tisztségéről. Mi késztette erre a lépésre? Egyháztörténészeink válaszolni fognak erre, de tény az, hogy az első világháborút követő "mély megrázkódtatás" még a legerősebbeket is próbára tette. Gál Kelemen "néma kitartásának" bizonysága, hogy ezután a kollégium tanára maradt, 1931-ben történő nyugalomba vonulásáig. Családi élete harmonikus és tartalmas volt. Felesége Fekete Ilona, Kuncz Aladár sógornője volt. Isten tíz gyermekkel áldotta meg házasságukat. Visszaemlékezésében így ír: "Egy hosszú életen át akár a kollégiumban voltam, akár otthon a családi körömben akartam "pihenni", mindig egy csomó gyermek és ifjú vett körül. Úgy megszoktam és megszerettem ezt a környezetet, hogy csendben már csak Íróasztalomnál éreztem jól magamat." Életművében ötvöződnek a pedagógus, a filozófus, a nyelvész, a történész, vallását és egyházát szerető ember jellemvonásai. Filozófiai gondolkodása a német idealista bölcseleten alapult, s talán a legjobban Kant filozófiájához vonzódott. Pedagógusként következetes, az erkölcsi és az iskolai szabályokhoz szigorúan igazodó nevelő volt. Ennek bizonysága az a történet is, amelyet Mikó Imre jegyzett fel róla. Igazgatósága idején egy alkalommal Kelemen Lajos történész a történelem órán az osztály tanulóit városnézésre vitte. Gál Kelemen, amikor megtudta, számonkérte tőle, mert az előadások helye a tanterem: "Kollégám, miért tért el ettől" - tette fel a kérdést. "Mert nem tudtam Mátyás király szobrát bevinni a tanterembe" válaszolta Kelemen Lajos. Nevelői eszményképe Brassai Sámuel volt, akit személyesen ismert és akiről számos tanulmányt, de könyvet is írt. Pontossága és szigorúsága ellenére is szerette az ifjúság. Az unitárius felekezeti oktatás történetében elévülhetetlen érdemei vannak. Egyházszolgálatát nemcsak azzal juttatta kifejezésre, hogy a kolozsvári Unitárius Kollégium tanára és igazgatója volt, hanem azáltal is, hogy 1910-től 1918-ig szerkesztője és tevékeny munkatársa volt a Keresztény Magvetőnek. Összesen mintegy 68 tanulmányt, elmélkedést, ismertetést, cikket stb. jelentetett meg folyóiratunk hasábjain. De ő szerkesztette a Magyar Kisebbség tanügyi rovatát is. Szaktekintély volt a nevelési kérdésekben. Nyugalomba vonulása után (1931) is egy termékeny korszak következett. Ekkor írta három legjelentősebb és legterjedelmesebb munkáját: a bevezetőben már említett két munka mellett "Jakab Elek élet- és jellemrajza" című művét. Azt hiszem nem túlzok, ha kijelentem: unitárius egyház- és iskolatörténetünk nyomonkövetése Gál Kelemen munkái nélkül elképzelhetetlen. Tatabányán halt meg 1945. február 10-én. A szellemi és lelki örökség, amelyet ránkhagyott, tiszteletet ébreszt iránta halála félévszázados évfordulóján. Milyen jó lenne, ha valaki megírná életművét és az kiadásra is kerülne. Ez lenne az iránta érzett köszönetünknek és tiszteletünknek a legteljesebb kifejezése. Dr. REZI ELEK 5

Ki a ".nagyember"? (gyermekkori A soronlevő püspöki vizitációval kapcsolatosan írásbeli meghívót kaptam Székely János kökösi lelkész afiától, hogy június 2-án, azaz szombaton keressem fel egykori gyülekezetemet s személyesen köszöntsem a Főtisztelendő Urat és magasrangú kíséretét. Köszönöm a meghívást. Egészségi állapotom nem engedi meg, hogy személyesen ott legyek e bensőséges fogadtatáson, ezért csak írásban tudok eleget tenni a meghívásnak. Az ilyen püspöki vizitációval kapcsolatosan gyermekkori emléket hordok magamban. Ezt akarom elmondani. Tizenkét éves lehettem, amikor meghallottuk, hogy akkori püspökünk, dr. Boros György körúton van és útba ejti a híres bortermő községet, Küküllődombót is. Ahogy a hír végigszaladt a falun, az emberek csoportokba verődve tárgyalták a nagy eseményt. Nem emlékeztek arra, hogy valaha is püspök járt volna ebben a sáros községben. Mi, gyermekek tátott szájjal figyeltük az emberek viselkedését, s lehetetlenebbnél lehetetlen e b b kérdésekkel zaklattuk jó szüleinket, mondják meg nekünk világosan, ki az a püspök, milyen ember lehet, ha az egész falu, a vidék, sőt maga a város is ilyen nagy készülődésben, várakozásban van. Ehhez hasonló eseményről a tiszteletes úr is beszélt egyszer vallásórán, amikor Jézus vonult be Jeruzsálembe, virágokat szórtak lábai elé, zöld gallyakat vagdaltak le, dobáltak az útra. Lámcsak, itt is hordják a szekerek a zöld ágakat az erdőből, hogy az állomástól a templomig, szinte két kilométer távolságban az utat feldíszítsék. De ebből még mi gyermekek nem tudtuk meg, milyen ember lehet a püspök. Végül is úgy gondoltam, megkérdezem nagyapámat, aki már a nyolcvanadik életévét is elhagyta. Egy ilyen öreg, bölcs, világjárt ember csak kell tudja azt, hogy ki a püspök és milyen ember? így kezdtem a beszélgetést: - Nagyapó volt-e katona? - Hogyne lettem volna, fiam, - válaszolta pipafüst mellett. - Hát királyt látott-e? - Azt is láttam, fiam, mikor kivittek Bécsbe katonáskodni. Hej, sokmindent megértem hosszú életemben. - Hát püspököt látott-e? - No, látod fiam, ezt az egyet nem láttam, - Mégis, mit gondol, nagyapó, milyen ember a püspök? Egy kicsit elgondolkozott, kivette a pipát a szájából, megsimogatta az arcomat és így felelt: - Hát, fiam, az nagy ember lehet! Ebbe belenyugodva pajtásaimnak tudomására hoztam, hogy az lesz a püspök, aki az érkező vendégek közül a legnagyobb. 6

emlék)

Vártuk a vendégeket. Kigyúlt a sok nép a falu végére, ott volt a nagy gyermeksereg, szaladgáltunk a tömegben, egyesek felmásztak a toronyba s onnan figyelték az érkezőket. A város felől érkezett a menet, nagy harangzúgás kíséretében, elöl a lovas bandérium. Zsúfolásig megtelt a nagy templom, mi gyermekek, felszorultunk a karzatra, onnan bámészkodtunk. Egyszer megnyílik a templom ajtaja s belép a templomba egy "nagy ember". Alig volt haj a fején, állán fehér szakállat viselt, s amikor hirtelen ránéztem, nagyapónak a mondása jutott az eszembe: valóban "nagy ember a Püspök". Aztán, amikor Keresztúrra kerültem a gimnáziumba s hallgattam egykori vallástanárom magyarázatát unitárius egyházunk küzdelmes történetéről, nagyapám meghatározása, a püspök személyét illetően, kezdett megváltozni bennem. A "nagyember" kifejezés nem annyira külső, mint inkább belső nagyságról, szellemi, lelki gazdagságról, tudásról, bölcsességről tanúskodik. így láttam egymás után felsorakozni egyházunk "nagyjait", püspökeit: Dávid Ferencet, egyházunk alapítóját, első püspökünket, Szentábrahámi Mihályt, kiről írva vagyon, hogy ő volt az unitáriusok szeme, szíve, szája. Lázár Istvánt, kinek idején negyven templom épült egyházunkban, Kriza Jánost, Erdővidék nagy szülöttjét, Ferencz Józsefet, unitárius Káténk megalkotóját, Brassai Sámuelt, a nagy filozófust és mindazokat, akikre büszkék vagyunk. Valamennyien a lelki nagyság vonásait hordozták magukban. Ilyen értelemben gondolunk egyházunk jelenlegi Főpásztorára, aki tudásával, bölcsességével, népe, egyháza iránti szeretetével példaképként áll előttünk.

MÁTYÁS GYÖRGY ny. lelkész

Áprily Lajos Templom Szóltam: Uram, az én imám merész, a templom ívük keskeny és nyomott. És szólt az Úr: Fiam, légy építész, magadnak építs bátor templomot

Egyházi élet

Magyarandrásfalvára is templomot akarunk építeni! Szentábrahám és Magyarandrásfalva egy egyházközséget alkottak. A két falunak a mai napig csak egy temploma van, a szentábrahámi unitárius templom. Ide járnak le vasárnaponként és ünnepnapokon az andrásfalviak is. A hajdani patrónus mindig kocsival jött a templomba, a hívek pedig gyalog, - emlegetik még ma is az idősebbek. 1800 december végén és 1801 január elején tartotta Lázár István püspöki látogatását a szentábrahámi és magyarandrásfalvi egyházközségekben. A látogatásról felvett jegyzőkönyvben - többek között - az istentiszteleti rend is le van írva. Eszerint a lelkész és az énekvezér hetenként egyszer az Andrásfalván lakó Pálfi Antalné patrónusnál is istentiszteletet szokott tartani. Ez a szokás aztán lassan elmaradt, de általában a lelkészek magánháznál mindig osztottak úrvacsorát az öregebbeknek és azoknak, akik nem tudtak elmenni a templomba. Az elmúlt ötven eszetndŐ alatt többen beköltöztek az erdei tanyáról, nőtt a falu. Ezzel egyidőben tekintélyes épületet emeltek: iskola, óvoda, kultúrotthon céljára, egyben szövetkezeti bolt épült, mellette tejbegyűjtő központ, s legutóbb kenyérgyárral gyarapodott a középületek száma. Minden van már a faluban, csak templomunk nincs mondotta tíz esztendővel .ezelőtt néhai László Áron. Építsünk templomot! - hangzott a javaslat a falu felé. Sajnos akkor erre semmi kilátás sem volt. 1989 után előkerül a javaslat, több reménnyel, határozottabban körvonalazódott a gondolat. Láttuk, hallottuk, hogyan kezdtek hozzá, itt is-ott is a templomépítéshez. Csekély anyagi lehetőségeink mellé odaszámítottuk az egyetemes egyházi támogatást, az amerikai test véregyház községek és nemzeti közösségünk jótékonyságra képes intézményeinek segítségéi is. így fogalmazódott meg a határozat: Legyen templom Magyarandráslalván is. Célunk felé lassan haladtunk, de Isten segedelmével elérkeztünk egy olyan ponthoz, amikor már el tudjuk képzelni magunk előtt a befödött kicsi templomot. És ez már nem ábránd. Tények jogosítanak fel elképzeléseink va 1 óra vá lásá na k Iche tőségé re: - a megalakult építőbizoltságnak jó képességű tagjai és tevékeny elnöke van; - Fodor Béla és neje, Szilágyi Erzsébet, az egykori andrásfalvi patrónus utódai, lemplomhelyct ajándékozlak a falu legszebb részén; - az 1990-ben Goslarban tartott Unitárius Nők Világkonferenciájáról érkezeit az első komolyabb külföldi segítség, amiből építőanyagot vásároltunk már akkor; - az azután jött külföldi segélyekből ma már a tégla, cserép, a vas és a faanyag, továbbá a bclonkavics készletünk nagyrésze be van szerezve;

- vannak építőmérnökeink, akik szívükkel hozzánk kapcsolódnak és a tervrajz elkészítésében önzetlenségükről tanúskodtak; - vannak helyi vezetők, akik máris segítettek és hisszük, hogy ezután is segíteni fognak; - magunk mellett érezzük a faluból elszármazottakat is, akik közül már ketten jelentkeztek. Hisszük, hogy példájukat még mások is követni fogják; - a székelykeresztúri "Pipacsok" népitánc együttes és a gagyi házasemberek előadásuk bevételét templomépítésre adományozták. Ezek a mi tartalékaink, amit összegyűjtöttünk. S hogy még mi minden hiányzik, arról talán nem is lenne jó gondolkozni. Istenre bízzuk gondjainkat. Ő majd gondoskodik arról, hogy a sok elnémult harang helyett egy az andrásfalvi toronyban is megszólaljon. Ezzel a reménnyel adjuk hírül tervünket ezúton is, hogy tudja meg a mi közösségünk: Magyarandrásfalvára is templomot akarunk építeni és számítunk mindenkire, akinek "szíve ide húz". Tudtára akarjuk adni mindenkinek, akit érdekel: azon fáradozunk, hogy egy Gagy-völgyi kicsi faluból teljesebb értékű közösség legyen, mely kívülről nézve egy új templommal szebb, lelkületében nemesebb lesz. JAKAB DÉNES lelkész

Tordai konfirmáció 1994-ben Hazánk unitárius egyházközségeiben szorgalmasan folyik fiataljaink előkészítője a konfirmációra. Lelkészeink mindent megtesznek, hogy e fölemelő munkából senki se maradjon ki. Nincs szebb és magasztosabb feladat mint az, hogy minden fiatal megismerje hitelveinket, egyházunk történelmét, törvényeit, és nincs szebb ünnepség mint az, amikor ifjaink szüleik, nagyszüleik és az egész gyülekezet előtt hitükről bizonyságot tesznek, és egyházunk önálló tagjai lesznek. Nincs felemelőbb élmény, mint az, amikor először vesznek úrvacsorát. F.gy szép konfirmáció emléke örökre megmarad emlékezetünkben. Éppen ezért szülők, nagyszülők, keresztszülők tegyenek meg mindent, hogy családjukból egy ifjú se maradjon megkonfirmálatlanul. Ünnep a konfirmáció mindenkinek, és egy-egy szép konfirmáció után mindenki gazdagabban tér haza a templomból. Ifjaink a hitben megerősödve, egyházunk önálló tagjaiként térnek vissza otthonukba. A szülők, nagyszülők boldogan látják, hogy gyermekeik milyen ügyesek, és örömmel veszik tudomásul azt, hogy nem éltek hiába, mert van méltó utód, aki tovább folytatja a megkezdett munkát. A lelkész és a gyülekezet is boldog, meri látja, hogy van utánpótlás. Tordán 1994-ben is, mini mindig, szép ünnepség keretében tartottuk meg a konfirmációt. Fazakas Ferenc lelkészünk kitűnően felkészítette mind a 23 konfirmálót. A l i lány és 12 fiú 7

nagyon szépen felelt a káténkból feltett kérdésekre, de e mellett a növendékek külön köszönő beszédet mondottak: a szülőknek, nagyszülőknek, a jelenlevő gyülekezeti tagoknak és a lelkésznek. Nagyon megható volt, hogy a konfirmálók milyen szépen köszöntötték a jelenlevőket: "Isten hozta" - mondták kórusban, majd az ünnepség után: "Isten áldja" köszöntéssel búcsúztak. A konfirmációval kapcsolatos összes énekeket és az unitárius indülót is nagyon szépen énekelték. A konfirmáló ifjak az ünnepség előtt kitakaríttatták a templomot, azt virággal nagyon szépen feldíszítették. Ez alkalommal beírták nevüket egyházközségünk aranykönyvébe: 150.000 lejt adományoztak új szőnyegek megvásárlására. Ezen összeget nőszövetségünk kiegészítette 1.000.000 lejre és így megvásárolhatták a perzsaszőnyegeket, amelyeknek köszönhetően templomunk még otthonosabb lett. Miután szent hitükről vallást tettek a konfirmálók úrvacsorában részesültek Utánuk a szülők, nagyszülők, testvérek, keresztszülők, felekezetre való tekintet nélkül szintén úrvacsorával éltek, számuk meghaladta a 150-et. Ezen a szép ünnepségen a templomban 402en vettünk részt. Az egyházközség részéről berámázott Konfirmációi emléklapot kapott minden konfirmáló. A konfirmálók névsora a következő: Bara Erika Mária, Biró Ildikó Irén, Kiss Erika Erzsébet, Kuk Krisztina Gabriella, Koroni Adél Erika, Grimm Klára, Nagy Enikő, Simonfíy Imola

A kitartó

Judit,Székely Imola, Sós Katalin Réka, Szász Anikó, Balázs István, Bardocz Ferencz, Balla Levente, Kerekes István, Magyari Lóránd Miklós, Pálfy Csaba János, Pálfy Lóránd, Szolga Lóránd András, Szabó Csaba Levente, Taar Dezső, Boros Sándor József és Vincellér István. Ez ünnepély alkalmával mi, öregek, is újra konfirmáltunk. Felidéztük a mi régi konfirmációnkat és gondolatban mi is feleltünk a káténkból feltett kérdésekre. Ezúton is kérem lelkészeinket, a szülőket, no meg az ifjakat, hogy amennyiben egy-egy kis egyházközségben vagy szórványban csak egy konfirmáló akadna, akkor is rendezzék meg a konfirmálást! TOMPA SÁNDOR tordai nyugdíjas

w

levelezés

Nagyon távol van a kaliforniai Oakland az erdélyi Oklándtól. A levélváltáshoz egy hónap, volt rá eset, hogy egy esztendő kellett a jól működő postának köszönhetően. Sokszor le is mondtunk arról, hogy a két helységben levő unitárius gyülekezet levelezés útján ki tudja építeni a testvéregyházközségi kapcsolatot. Gyakran a levelek késésekor és néha meg nem érkezésekor gondolkodtunk azon, érdemes-e ezt így csinálni, megoldásra vezethet-e ez? Valahányszor feladtuk a reményt, mindig arra késztetett valami, hogy a meg nem érkezett levelekre is újra írjunk, újra válaszoljunk. Most, visszagondolva a történtekre, úgy találjuk, a kitartó levelezés nem volt hiábavaló. A meg nem érkezett és a megérkezett levelek után úgy éreztük, a kapcsolat mélyebb és bensőségesebb lett, elén/e azt a szintet, hogy kidolgozhattunk egy falufejlesztési és testvéregyházközi programot. Ennek érdekében amerikai testvéreink úgy gondolták, sokat jelentene az, ha az ottani gyülekezet tagjai személyesen találkoznának velünk, és így "tiszta forrásból" ismernék meg az itteni gyülekezet életét. E célból hívtak meg az év elején a kaliforniai First Unitarian Church of Oakland hívei egyházközségükbe.

í

m

m

gyümölcse

hettünk munkájukba. Megismertük az egyház keretén belül működő szociális munkát végző csoportot. Nagy élményt jelentett az egyes istentiszteleteket szervező csoport tagjai között lenni és látni azt, hogyan szervezik meg a vasárnapi istentiszteletet. A fiatalokkal való találkozás sem maradt ki a programból, sikereikről, nehézségeikről beszélgettünk, s a tapasztalatcsere hasznosnak bizonyult. Szólnom kell a falufejlesztési programról, amelynek megvalósítása érdekében egy sor találkozáson gazdasági szakemberekkel egyeztettük véleményünket.

Ottlétünk fénypontjai a vasárnapi istentiszteletek voltak, amikor a gyülekezet magyar nyelvű zsoltárokat, a kórus Kodály és Bartók műveket énekelt. Megfogalmazódott a közös gondolat, hogy mind a két gyülekezetnek szüksége van a másikra. Mi, erdélyi unitáriusok, az ők segítségükkel - bátran kimondhatjuk - anyagi támogatásukkal új életet nyerhetünk e nehéz válságos időben, ők pedig e kapcsolat révén megtalálhatják gyökereiket a majdnem 500. éves erdélyi unitárius talajban. S aki a gyökereit megtalálja, az életét találja meg! Ezért fontos minden gyülekezet számára a kapcsolatteremAz ott eltöltött időt nehéz lenne itt pár sorban részletesen leírni, annyira gazdag és élménydús volt. Látogatásunk néhány moz- tés, a kitartó levelezés. Ezúton is köszönetet mondunk mindzanatát fontosnak tartanám azonban kiemelni: Találkoztunk az annyiuknak áldozatos munkájukért. oaklandi egyházközség vezetőségével és betekintést nyerKELEMEN LEVENTE lelkész 8

114

Forward through the Ages

Mindig csak

előre

Mindig csak előre, töretlen a sor, isteni hívásra jövőbe hatol. Szokás, nyelv lehet más, de a szív oly egy, s minden jó szolgálat összetartó jegy. Mindig csak előre, töretlen a sor, isteni hívásra jövőbe hatol Nő Isten világa, a fény, szeretet, dolgozunk mi érte, míg a hit vezet. Hirdették próféták, élték vértanúk, költők dalba zengték, ...hősök járta út. Mindig csak előre, töretlen a sor, isteni hívásra jövőbe hatol. Győzhetni csak együtt, baj is együtt ér, vészben, dicsőségben közös kín s babér. Isten messzi célja egybefog, s ahogy együtt lépünk, a lét felragyog. Mindig csak előre, töretlen a sor, isteni hívásra jövőbe hatol. Fordította:

A Nőszövetség életéből A kézimunka

tanfolyamról

Nőszövelségünk szeptemberi közgyűlésén, többek kérésére, határozat született arról, hogy az 1993-ban rendezett kézimunkatanfolyamot ismételjük meg. Ennek értelmében ez év január 9-15. közt sor került a második kézimunkatanfolyamra is. Ezen váltakozó létszámmal 15-en vettek részt, egyesek hol előadóként, hol hallgatóként, hiszen mindnyájan tanulhattunk egymástól. Legnagyobb sajnálatunkra vidéki nőszövetségeinkből csak négyen jöttek el, mégpedig Sepsiszentgyörgyről Pillingerné Ütő Lenke és Varga Erzsébet, Marosvásárhelyről Kisgyörgy Zoltánné, Barla Júlia, Segesvárról pedig Ferencz Irén. Részt vettek viszont a múltkorinál nagyobb számban kolozsvári tagjaink, valamint a Római Katolikus Nőszövetség néhány tagja és más érdeklődők. Tanfolyamunk megpróbálta behelyezni a kézimunkákat a textilipar általános keretébe, ezt szolgálták a textilipari nyersanyagokról, azok festéséről, színezéséről, valamint az általános feldolgozási módokról, technológiákról szóló előadások, melyeket Zsakó Erzsébet textilmérnök tartott. Ezen belül a hímzésekről hangzottak el előadások, Balázs Péterné Kőrössy Ibolya iparművész anyaga alapján, valamint Fintáné Halay Hajnal iparművész részéről, aki a népi hímzések világába vezetett be minket. Ugyancsak ő tartott előadást a torockói népi hímzésekről. Neves néprajzosok vezettek be a különböző vidékek mintakincsébe és varrástechnikáiba. Igy Cs, Gergely Gizella az udvarhelyi varrottasokról, valamint a szél-összedolgozások technikáiról tartott érdekes előadást, bemutatva a kézimunkák helyét a népi életben,

NAGY FERENC lelkész

lakásban. Kallós Zoltán érdekes összefüggéseket mutatott be a Mezőség kevésbé ismert csodaszép kézimunkái és a csángók ősi mintakincse között. Gazda Klára a székelyföldi mintakincs bemutatása mellett a mintaelemek szimbólikájáról beszélt. Orbán Sándorné Forrai Erzsébet pedig a kalotaszegi varrottasok gazdag anyagát mutatta be, különös hangsúllyal a válfős mintákra, tekintettel arra, hogy az írásos munkák általában ismertek, sőt - sajnos - kiszorítják a többi szép népi kézimunkát. Az előadásokra az előadók gazdag bemutatóanyagot hoztak, így megismerhettük az eredeti mintaszerkezeteket, motívumokat. Délutánonként pedig gyakorlatban sajátíthattuk el a különböző öltésmódokat, a kalotaszegi, torockói, széki, udvarhelyi hímzéseket, a szélek összedolgozását, tűcsipkéket. Úgy érezzük, tanfolyamunk minden résztvevőnek nyújtott valami újat s mindnyájan gazdagodtunk általa. Kár, hogy oly kevés nőszövetségünk használta ki ezt a lehetőséget! ZSAKÓ ERZSÉBET

9

Öí éve alakult újra a brassói Unitárius Nőegylet

Ökumenikus Nőfórum Brassóban 1995. április 28-29-én Brassóban tartotta az Európai Keresztény Nők Fórumának romániai tagozata évi rendes közgyűlését, melyen Nőszövetségünket Zsakó Erzsébet elnök és Paskuczné Szathmáry Viola titkár, valamint Vass Ildikó brassói Nőszövetségünk elnöke képviselték. A Fórum házigazdája a brassói Katolikus Nőszövetség volt, munkálatait a Szt. Margit templomban tartotta. A Fórum keretében érdekes előadásokat hallhattunk: Shirin Samuel Honkongból az Ázsiai Fórum üdvözletét hozta s beszámolt "a legkisebb I pénzérme" nevű mozgalmukról, mely a nagyon kicsi adományokból komoly segély-alapot teremtett. Az osztrák Inge Schintelmeier a kisebbségben s főleg szórványban élő protestáns (evangélikus és református) nők körében végzett munkáról beszélt, a szintén osztrák Irma Niederwolfgruber pedig a fogyatékosokkal együtt élő, őket támogató mozgalomról beszélt, mely "Hit és Fény" néven világszerte dolgozik. Elhangzottak a Romániai Nőfórum Erdélyi és Királyhágómelléki szervezeteinek jelentései, de sajnos ezek megvitatására idő hiányában már nem került sor, amit sokan hiányoltunk. Közös program keretében az Európai Nőfórum lllyefalván ülésező vezetői is felkerestek és üdvözöltek minket. A közgyűlés legnagyobb részét az alapszabálytervezet vitája és az új vezetőség megválasztása töltötte ki. A szervezet most kerül hivatalos bejegyzésre. Az alapszabályzat szerint célja az ökumenikus összetartozás ápolása, a diakóniai munka, tehát szociális és lelki gondozás segíté- j se, a valláserkölcsi nevelés támogatása és a j környezetvédelemben való részvétel, így mun- j kája a jövőépítését szolgálja. A szervezet székhelye Marosvásárhely, vezetősége egy elnökből, két alelnökből, titkárból és vezetőtanácsból áll. Elnök Sóos Nóémi református lelkész Cserefalváról, alelnökök Andronescu Liliana, a bukaresti AIDROM ortodox munkatársa és Varga Erzsébet brassói j katolikus nőszövetségi vezető, titkár Briscan Lucia orvosnő, aki a marosvásárhelyi Pro Európa Liga j aktív tagja. A vezető tanács tagjait a tag-felekezetek jelölik ki, minden felekezetnek két tagra van joga. Nőszövetségünk Országos vezetőségének határozata alapján mi is a szervezet tagjai közé lépünk, így bekapcsolódva a Fórum munkájába. A Fórumnak vidéki (területi) szervezetei vannak, melyekben minden ott élő felekezet bekapcsolódhatik. Kérjük Nőszövetségeinket, keressék a kapcsolatot a helyi Fórummal s vegyenek részt annak munkájában. ZSAKÓ ERZSÉBET 10

1990 áprilisában érkezett el az a pillanat, amikor a brassói unitárius asszonyok úgy érezték, hogy újra kell kezdeni az egyleti munkát. Ennek folytán indult meg a szen/ezés és alakult újra a Nőegylet 80 taggal. Sajnos az azóta eltelt években ebből a létszámból sokan lemorzsolódtak, így ma Nőegyletünknek 58 tagdíjat fizető tagja van, akikre jóban és bajban, munkában és mulatozásban mindig számítani lehet. Az eltelt öt esztendő munkáját röviden a következőkben összegezhetném. Mindjárt kezdetben világos volt, hogy a jó munka érdekében szükségünk van egy önálló helyiségre, melyet sok-sok munkával és a San Diego-i testvéreinktől kapott anyagi támogatással sikerült is kialakítanunk az egyházközség épületének padlásterében. A termet azóta is "Kuckó" néven ismerik és emlegetik az egyleti tagok és az egyházközség többi hívei is. Egyletünk tagjai általában kéthetenként, csütörtökön du. 5 órai kezdettel találkoznak, de van időszak, amikor hetente gyülünk egybe. Egyleti összejöveteleink keretében nagyon sok és érdekes előadást hallgattunk, énekeket tanultunk; akiknek adottsága van erre, azok nagyon sok szép kézimunkát készítettek, melyeknek nagy részét a testvérgyülekezetnek küldtük el, ahol azokat értékesítették és az ebből származó pénzt küldték el egyletünknek és az egyházközségnek. Nőegyletünk részt vett és részt vesz a városunkban szervezett ökumenikus nőegyleti találkozókon, közös szeretetvendégségeken és mi is szerveztünk egyházközségünkben hasonló találkozókat, melyek mindig sikerrel jártak és így városszerte elismeréssel nyilatkoznak az unitáriusok vendégszeretetéről. Összejöveteleinket mindig áhítattal, bibliamagyarázattal kezdjük, melyet a két lelkész felváltva végez, majd az alkalomra tervezett előadás, beszélgetés vagy éppen valamilyen alkalomra való készülés következik. Asszonyaink szeretnek énekelni, szavalni, és szeretik az értékes előadásokat, melyeket neves előadók tartanak különböző témákkal. Nem feledkézünk meg nőtestvéreink név- és születésnapi köszöntéséről sem, mert tudjuk, hogy mindenkinek jólesik a figyelmesség. Bár önerőből és külön programmal dolgozik a Nőegylet, tagjai mégis jelen vannak egyházközségeink minden jeles napján, azoknak megszervezésében mindig lelkesen vállalják az áldozatot, a munkát. Természetesen az egyházközségek is támogatják az egylet tevékenységét, nemcsak erkölcsileg, de sok esetben anyagiakkal is. Nem is lehet ez másképpen hiszen Nőegyletünk is tulajdonképpen a közösségért van és dolgozik. További feladataink között első helyen áll a valláserkölcsi élet fejlesztése érdekében segíteni az egyházközségek ilyen irányú munkáját. Tovább szeretnénk vinni őseinktől örökölt hagyományainkat a kézimunkák, varrottasok készítésében. Szeretnénk megszervezni egyletünk szeretetszolgálatát, ami elsősorban magányos öregeinkre terjedne ki, és természetesen a betegekre, sok gyermekes családokra s általában azokra, akik lelki, erkölcsi és anyagi nehézségekkel küzdenek. Egyletünk választott vezetősége - elnök: Vass Ildikó, alelnök Érsek Rozália, titkár: Veress Jolán, jegyző: Csekme Kamilla, pénztáros: Jászfalvi Enikő - igyekszik úgy szervezni asszonyaink egyleti munkáját, hogy minden együtt eltöltött perc meghozza a maga gyümölcsét közösségünk javára. Dolgozzunk tovább egymás megbecsülésében a békés hétköznapokért, egy szebb, áldottabb holnapért. Isten áldása legyen rajtunk, segítsége mivelünk. CSEKME KAMILLA nőegyleti jegyző

AZ UNITÁRIUS NŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Csokfalván tartja ezévi Közgyűlését szeptember 3-án Alig hangzott el 1994 szeptemberében a Marosvásárhelyen tartott Közgyűlésen a felhívás, amelyben jelentkezőket kértünk az 1995 évi találkozó megszervezésére, máris érkezett a levél Benedek Enikőtől, a csokfalvi Nőszövetség elnökétől. Ebből idézünk: ..."Szívem őszinte és meleg érzésével gondolok vissza szeptember első vasárnapjára. Hálát adok az Istennek, hogy részt vehettem ezen a konferencián ... Gyönyörű élményben volt részünk, szívünk megtelt szeretettel és hálaadással ... Már a záróünnepélyen megszületett a gondolat, hogy jó lenne 1995-ben itt, Csokfalván megrendezni a Közgyűlést. A jó hírnév és az illendőség is kötelez... Aztán nagyon szeretném, ha asszonyaim is részesülnének mindabban a szép és jó élményben, amiben mi részesültünk Marosvásárhelyen. Azt hiszem, hogy megérdemlik. így történt, hogy 1994. szeptember 12-én nőszövetségi gyűlést hívtunk össze, beszámoltunk a közgyűlésről és terveinkről. Az asszonyok helyeselték és elfogadták a gondolatot..." A Nagyernyén tartott köri gyűlésen, ahol nőszövetségi köri találkozó is volt, ünnepélyes keretek között kapta meg az UNOSZ választmánya a "hivatalos" meghívást is: "Hivatkozva az 1994. szeptember 12-én tartott nőszövetségi gyűlésünk Határozatára, szeretettel értesítjük az UNOSZ vezetőségét, hogy elvállaljuk közösen a szovátai és erdőszentgyörgyi leányegyházközségek segítségével a jövő évi UNOSZ Közgyűlés megrendezését. (Benedek Enikő, a csokfalvi Nőszövetség elnöke, Raffai Enikő, titkár.)" Az 1995. március 3-án tartott UNOSZ választmányi gyűlés meghívottjaként Benedek Enikő beszámolt arról a lelkes készülődésről, amely a csokfalvi, erdőszentgyörgyi és szovátai nőszövetség minden tagját megmozgatja a Közgyűlés minél sikeresebb megszervezése, a résztvevők fogadása érdekében.

A csokfalvi Nőszövetség példája azt bizonyítja, hogy a maros-küküllői Egyházkör nőszövetségei igazán eredményes munkát folytatnak. Ebben a körben működik a legtöbb nőszövetség - 20 helységben - és már harmadszor, Segesvár és Marosvásárhely után, vállalkoznak az országos Közgyűlés megszervezésének fáradságos munkájára. A nőszövetségi munka egyébként nemes hagyomány folytatója Csokfalván. Özv.Simon Károlyné, 70 éves tevékeny nőszövetségi tag birtokában levő fénykép tanúsága szerint már 1935-ben tevékeny nőszövetségi munka folyt Csokfalván. 1948 előtti tevékenységükért UNOSZ Örökös Tagsági Oklevelet adományozott a képen szereplő Adorjáni Sándornénak, Raffai Józsefnénak és Kálmán Lajosnénak, a kép tulajdonosával, Simon Károlynéval együtt. Az UNOSZ választmány nevében sok sikert kívánunk a csokfalvi, szováti, erdőszentgyörgyi asszonyok nőszövetségi munkájukhoz és az Országos Találkozó sikeres megszervezéséhez. PASKUCZ VIOLA az UNOSZ titkára

A csókfalvi Nőszövetség 1935-ben

Az Unitárius Nőszövetség közleményei • Ez év júliusában megismételjük a homoródszent- munkába részt vennének, küldjenek egy rövid bemártoni Ifjúsági Központban személyiségfejlesztő mutatkozó levelet az illető idegen nyelven (elsősorcsoportmunkánkat, amikor egy újabb kört indítunk be. ban angolul) titkárságunk címére. Kérjük az érdeklődőket, június elejéig jelentsék be részvételi szándékukat.

•Szeretnénk a nőszövetségek közötti kapcsolatokat köri szinten elmélyíteni. Ezért kérjük vidéki tagjainkat,

• Külföldi kapcsolataink kiépítése érdekében ke- küldjék be erre vonatkozó véleményüket, javaslatairessük mindazon nőtestvéreinket, akik valamilyen ide- kat, ötleteiket titkárságunkra. gen nyelvet ismernek. Kérjük mindazokat, akik ilyen

11

Látogatás a testvériskolánkba Miután a múlt ősszel a székelykeresztúri Unitárius dr.Gellérd Judittal (a diákok nyelvén Zizi nénivel), az Gimnázium tizedik osztálya meglátogatta a kolozsvári \ Unitárius Kollégium "védőangyalával", majd mi, kolozspárhuzamos osztályt, most rajtunk, kolozsváriakon volt \ váriak elvonultunk próbálni, mert hat órától egy zenés, verses összeállítással léptünk fel, mely Kolozsvárról a sor, hogy felkeressük "rokonainkat". A látogatás időpontjául az április 28-30-i hétvégét szólott. Vacsora után következett a mindenki által óhajválasztottuk. Kolozsvárról pénteken, április 28-árrd.u. tott buli. A szombat este még hosszabb volt, mint az előző, de fél háromkor indultunk. Vonattal mentünk Segesvárig, ahol az összeköttetésre sokat kellett várni, de a sza- reggel nyolckor már mindenki fel volt kelve. Vasárnap autóbusszal ellátogattunk Székelyudvarbadidőt hasznosan töltöttük: két csoportban meglátogattúk az óvárost és a várat. Majdnem két óra helyre, ahol a honfoglaláskori kápolnát néztük meg, koszorút helyeztünk el Orbán Balázs nemrég avatott városnézés után újból vonatra ültünk. Keresztúri ismerőseink már vártak és nagy örömmel szobránál. Körbejártuk a "Székely Támad" várat, utána kísértek bennünket a gimnázium bentlakásába. Vacso- fagyiztunk egyet és elindultunk Székelyderzsre. A terv ra után elszállásoltak, de a zuhanyozás, beszélgetés az volt, hogy itt részt veszünk az istentiszteleten, de sajnos, csak az "ámenre" értünk oda. így csak megtemég késő estig eltartott. kintettük a freskókat, a bástyákat és indultunk vissza Reggel, szombaton nyolc órakor keltünk és reggeli Keresztúrra, hogy indulás előtt még ebédelhessünk is. után kezdődött a napi program. Mindenekelőtt az iskola Negyed négykor indultunk Segesvárra. Útközben történetével ismerkedtünk meg, majd a szomszédban levő unitárius templomot néztük meg. Az Orbán Balázs még megálltunk Fehéregyházán, a Petőfi Múzeumnál. gimnázium előtt álló két szobrot - Berde Mózes és Tervszerint meg kellett volna látogatnunk a segesvári Orbán Balázs szobrát is - megkoszorúztuk, utána pedig \ várat, de mivel nem kaptunk helyjegyet, hamarabb kelPetőfi utolsó szálláshelyét, a Gyárfás kúriát és a költő i lett indulnunk, a személyvonattal. körtefáját nézhettük meg. Innen a főtérre sétáltunk, ahol A kirándulás sokak szerint hasznos volt és senki sem bánta meg, hogy eljött. A tavalyi találkozáskor még csak Petőfi Sándor szobrát koszorúztuk meg. Megtekintettük még a 12. századból való római kato- alig mertünk ismerkedni, most azonban az ember már szinte azt sem tudta, ki kolozsvári és ki keresztúri. likus templomot valamint a múzeumot is. Végezetül, az osztály nevében szeretnék köszönetet Mindezek után ebédelni mentünk. Másfél óra szabad időnk is volt, ami alatt a fiúk egy része focizott, mások mondani tanárainknak, akik elkísértek és vigyáztak lányokkal vagy magukra városnézni voltak, beszélget- ránk, a keresztúri diáktársainknak és tanároknak és mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a felejthetetlen éltek. A délutáni program nem volt ennyire bő, inkább szívhez-ményhez. szólóbb. Egy videófilmet néztünk meg, mely a keresztúri FÜLÖP D. ALPÁR X. osztályos tanuló diákok nyári cserkésztáboráról szólt. Találkozhattunk

HÍVEINK ÉS AZ ÉRDEKLŐDŐK SZÍVES TUDOMÁSÁRA HOZZUK, HOGY AZ

ORSZÁGOS DÁVID FERENC IFJÚSÁGI EGYLET 1995. AUGUSZTUS 10-13. NAPJAIN BÖZÖDÖN TARTJA AZ 1989 UTÁNI ÖTÖDIK KONFERENCIÁJÁT. A PROGRAMOT, A NAPI DÍJAT ÉS A MEGKÖZELÍTÉSI LEHETŐSÉGEKET MEGFELELŐ IDŐBEN KÖZÖLJÜK KÖRLEVÉLBEN. RÉSZLETES TÁJÉKOZTATÁS: KRIZBAI BÉLA TtTKÁR, KOLOZSVÁR 3400, DECEMBER 22 u. 9 sz. Tel: 064-193236;

12

Fax:

064-195927.

A múlt után kutatva, felmérem a jelent! - Az olthévízi unitárius templom története Olthévíz mesebelinek tűnő részén ballagva, elmélkedtem az évek, évtizedek, évszázadok lepergésénr az idő múlik, korok letűnnek, újak jönnek, talán nem jobbak, mint ami eltelt, lassan elfeledjük múltunkat, nem harcolunk jelenünkért, sokszor elfeledjük jó intését Jan us Pannoniusnak: "nézz körül és ne feledd, hogy hű fia légy a jelennek". De van valami, ami nem változott itt a faluban, van valami állandó, parázshoz hasonlítható, néha lángol, máskor pedig hamu lepi el, de a parázs létezik. A parázs, ami nem más, mint a hit, remény és szeretet, amely összetartja a híveket, a falu apraját és nagyját, ha megkondulnak a harangok, és ott fenn, a falu magaslatán zokogó hangon mesélni kezd két helység legidősebb tanúja, az unitárius templom öreg harangja. Ez a templom a XV-ik században épült. Átalakítások után puritán külsejű kőfallal kerítették. A templom építéstörténete nem ismeretes. Első adat a templom építéséről 1680-ból való. Ekkor épült a torony is Toroczkai Kata úrnő adományából. Az 1744. évi összeírás a megújított templomról azt jegyzi fel, hogy keleti fele boltos, a nyugati fele pedig gerendás mennyezetű volt. 1794-ben történt a templom nagyobb arányú átalakítása. Ekkor építették a díszes oszlopokon nyugvó szivárványíveket és a magas téglaboltozatot. 1894-ben a templomot kelet felé megtoldották, a csúcsíves ablakokat körívessel helyettesítették. A templom piaca alatti két sírkamrát (kriptát) betömték. A javítás alkalmával a déli és északi belső falakon freskómaradványokat (Szent László és más szentek képei) találtak,

Szabédi

FEKETE TÜNDE KLÁRA X. osztályos tanuló

Hallom a hangot, mit százezer madaracska csicsereg boldogan, csókra csalogatva.

László Minek

amelyeket részben a vakolattal levertek, a megmaradtakat újra bemeszelték. Az úrasztala 1858-ból való, a szószékkorona 1837-ből. A villanyvezetés alkalmával bukkantak rá a bejárati ajtó faragottkő boltozatára, megtörténhet, hogy az egykori L'ngra és Hévíz közötti római vár kőtömbjeiből származik, ez mai napig letakarítva vár szakavatott emberre, aki talán többet is tudna mondani eredetéről. A templom ajtóján "1733" évszám látható, a szószékkoronát a következő felírat díszíti: "Literati Julianna hagyománya, csináltatta fia Kiss József 1837". Az úrasztalát "Derzsi Zsigmond és élete párja Demjén Anna a d o m á n y o z z a 1858". A templomot körülvevő kőfalon belül papi sírok, azon kívül az unitárius temető található, melyben a korhadozó kopjafák is tudnának mesélni. így, a múlt után kutatva, felmérem a jelent is... Haza felé tartok, visszapillantok arra a falura, amely bár nem szülőfalum, de amelyben nagyszüleim a kezemet fogva irányították első lépteim, később nemes eszmét ültettek el szívemben és eltűnődöm. Eltűnődöm azon, vajon miért e rohanó kor, amelyben senkinek sem jut arra idő és lehetőség, hogy ezeket a még létező történelmi jelentőségű építészeti kincseket, műemlékeket megszabadítsa a pusztulástól. Mennyivel szebb lenne és békét nyújtó az, ha a jelen modern vagy csak elhamarkodott alkotásaival szemközt ott találnok a letűnt kort, méltóságával, tiszteletet parancsolóan, amint elítél vagy babért tesz fejünkre tetteinkért.

örülök

Érzem a barna föld részegítő illatát, s hogy idegeimen az élet csap át.

Miért búslakodnám? Annak orulok,

Karomat kitárom, féktelenül fütyölök,

amit az Isten lenni adott.

Vidáman vallom: íme vagyok!

Hogy széles mezőkön száz sugár sürög, s én látom a színt, a fényt, a napot.

Miért búslakodnám? Annak orulok, amit az Isten lenni adott. 13

Gyermekoldal Izrael királyt kíván Sámuel Izráel bírája lett. Évről évre útrakelt, bejárta az országot, igazságot szolgáltatott a városokban. Amikor megöregedett, úgy gondolta, hogy majd fiai lesznek őutánna bírákká. A fiai azonban a maguk hasznát keresték: ajándékokat fogadtak el és elferdítették az igazságot. Összegyűltek Sámuelhez Izráel vénei. -Tégy valakit királyunkká, ahogyan ez minden más népnél szokás! Sámuel imádkozott Istenhez: -Uram, mit tegyek? -Hallgass a nép szavára, Sámuel. Mert nem téged vetettek meg, hanem engem - válaszolta Isten -, azt nem akarják, hogy ezután is Isten legyen a királyuk! Ekkor elmondta Sámuel a népnek a király jogait: -Elveszi a fiaitokat, harci kocsikra osztja be őket. Elveszi leányaitokat szakácsnőnek, sütőasszonynak. Elveszi legjobb szántóföldjeiteket és szőlőiteket. Elveszi szolgáitokat és a maga munkáját végezteti velük. Tizedet vesz a vetésetekből és tizedet a nyájaitokból. S hiába panaszkodtok majd miatta, az Úr nem válaszol! A vének így feleltek: -Mégis legyen királyunk! Olyanok akarunk lenni, mint minden más nép! -Jól van. Térjen haza mindegyiktek a maga városába - válaszolta nekik Sámuel. Közben történt, hogy a legkisebb törzsből, Benjámin törzséből egy ifjú - Saul - útrakelt, hogy megkeresse apja elveszett szamarait. Útközben találkozott Sámuellel. Sámuel megszólította őt: -A szamarakért, amik három nappal ezelőtt elvesztek, ne bánkódj, mert megkerültek. De különben is, kié mindaz, ami becses Izráelben? A tiéd és a családodé! 14

Igen elcsodálkozott Saul. -Miért beszélsz így hozzám? Sámuel elővette az olajos korsót, töltött belőle Saul fejére: -Felkent téged az Úr népe fejedelmévé! Menj el békességgel! Útközben rád száll majd az Úr Lelke és más emberré leszel. Utána menj el Micpába, és tudtodra adom, mit kell tenned! Összegyűjtötte Sámuel a népet Micpába. -Ti most elvetettétek Istent, aki megszabadított benneteket minden bajból. Álljatok hát az Úr elé törzsenként! Sorsot vetettek: a sors a legkisebb törzsre, a legkisebb nemzetségre, a legkisebb család legkisebb fiára esett: Saulra. De amikor a nép elé állt: mindenkinél egy fejjel magasabb volt. Kitört az örömujjongás: -Éljen a király! Sámuel még figyelmeztető szavakat mondott: -Ti ugyan helytelenül döntöttetek, de az Úr mégsem veti el saját népét az ő nagy nevéért. Neki szolgáljatok, mert ha nem, elvesztek királyotokkal együtt.

Az E. K. Tanács közleménye

Énekeskönyvünk új kiadása

Az alábbiakban közöljük az Egyházi Képviselő Tanács 1995. március 23-án tartott ülésének 286 sz. határozatát. Az egyházközségi épületbe, az azt használó tisztségviselő (lelkész, énekvezér, harangozó, bérlő) által beépített felszerelések (víz, gáz, villany, központi fűtés, fürdőszoba, csempekályha stb.), a beépítő elköltözése esetén sem szerelhető le.

Közöljük, hogy megjelent énekeskönyvünk tizennegyedik kiadása. Az újonnan kiadott Unitárius Énekeskönyv darabonkénti ára, figyelembe véve a nyomtatási és kiadási költségeket ,2800 lej.

Az ilyen természetű berendezéseket lehetőség szerint az egyházközség létesítse, de mindenképpen legyen jegyzőkönyvi határozatba foglalva a berendezés költségei elszámolásának módozata.

A Kolozsváron és Székelykeresztúron működő unitárius középiskolába az 1995-1996. tanévre is egyegy humán profilú ÍX. osztályba felvételi vizsgát hirdetünk. Az itt szerzett érettségi diploma érvényes bármely egyetemi fakultásra. A tanulmányi eredmény figyelembe vételével az iskolák ösztöndíjat biztosítanak a szorgalmas és arra rászoruló tanulóknak. Mindkét helyen bentlakás és konviktus áll a vidéki tanulók rendelkezésére.

Pályázati hirdetés A szentháromság-kisadorjáni egyházközség közgyűlésének határozata alapján pályázatot hirdetek a lelkészi állás betöltésére. A megválasztandó lelkész fizetését az érvényben levő állami és egyházi intézkedések határozzák meg. A "Lelkészek és énekvezérek választásáról és kinevezéséről szóló szabályrendelet" értelmében pályázhatnak és megválasztásra jogosultak: al rendes lelkészek b/ az E. Protestáns Teológiai Intézet unitárius vallású, felavatott lelkész-tanárai, c/ ideigjenesen nyugalmazott lelkészek, dl lelkészi oklevéllel bíró lelkészhelyettesek, segédlelkészek és lelkészjelöltek. A pályázati kéréshez az alábbi iratok csatolandók: 1) lelkészképesítő oklevél, 2) egyházi szolgálati bizonyítvány, 3) hivatalos igazolás az illetékes esperesi hivataltól, hogy a pályázó nem áll fegyelmi vizsgálat vagy ítélet alatt. Pályázati határidő: 1995. június 3. Pályázati kérés a maros-müküllői egyházkör Esperesi Hivatala címére küldendő be (4300 Tg. Mures, str.Mierlei nr. 10, jud.Mures).

TÁJÉKOZTATÓ

A felvételi vizsgára való beiratkozás és a felvételi vizsga időpontja egybeesik az állami középiskolákéval. A felvételi vizsga írásbeli tantárgyai és anyaga is azonos az állami iskolák vizsgaanyagával (román, magyar, matematika), amelyekből külön-külön átmenő jegyet (5) kell elérni. A beiratkozáshoz szükséges iratok: 1. kérvény; 2. a VttL osztály elvégzésének igazoló irata; 3. iskolai jellemzés} ajánlás; 4.lelkészi ajánlólevél. Az iratok benyújtási határideje a vizsga időpontját megelőző hét. Az írásbeli vizsgákat szóbeli vallásvizsga •előzi meg, amelynek tárgya az Unitárius Konfirmációi Káté és az Unitárius Énekeskőnyvből a 33, 57, 60, 185, 189, 192, 193, 199, 202, 213 számú énekek első versszaka. További felvilágosítással az iskólák titkárságán szolgáinak. {Kolozsváron: December 22 sugárút, 9f Székelykeresztúron: Orbán Balázs utca 1 szám)

15

Egyházi hírek • A lelkészi értekezleteket (I. évnegyed) március 7-16. között tartották: a kolozs-tordai egyházkörberi március 10-én a kolozsvári 3.sz. egyházközségben, a maros-küküllői egyházkörben március 14-én Marosvásárhelyen, a székelykeresztúri egyházkörben március 16-án Székelyudvarhelyen, a háromszék-felsőfehéri egyházkörben március 8-án Brassóban. Az értekezleteken lelkészeink két előadást vitattak meg: Szász Ferenc: A reménység teológiája; valamint az IARF 1994. évi kolozsvári teológiai konferenciájáról szóló jelentést. • Március 15-én ökumenikus istentisztelet keretében emlékeztek meg egyházaink az 1848-49-es forradalomról. Az istentiszteletet a Farkas utcai református templomban tartották. Egyházunk részéről dr.Erdő János püspök végzett szolgálatot.

1995• augusztus 16-án, szerdán: tek részt a fehéregyházi templom Elmélkedés (ökumenikus) építésénél. 1995. szeptember 13-án, vasár•Dr.Erdő János püspök április 9nap: Istentisztelet 22. között részt vett az Angol Unitári1995• szeptember 27-án, szerdán: us Egyház évi rendes közgyűlésén. Elmélkedés 1995• október 8-án, vasárnap: Is• Dr.Szabó Árpád professzor áptentisztelet rilis 18-23. között részt vett az IARF 1995• október29-én, vasárnap: Isvezetőtanácsának Oxfordban tartott ülésén, amelynek egyik fő kérdése az tentisztelet 1995• október 31-én kedden: Öku1996-ban Dél-Koreában tartandó menikus istentisztelet kongresszus előkészítése. 1995• november 1-én, szerdán: El• Teológiai hallgatóink a húsvéti mélkedés ünnepek alkalmával legációs szol1995• november 15-én, szerdán: gálatokat végeztek. Elmélkedés 1995• december 3-án, vasárnap: • Fekete Levente sepsikőröspa- Istentisztelet taki lelkész választás alapján ren1995• december 24-én, vasárnap: des lelkészi kinevezést nyert május Ökumenikus istentisztelet (kará1 -tői a nagyajtai egyházközségbe. csony)

Unitárius Egyházi Műsor a Rádióban

Egyházunk - Isten segítségével - az év második felében isfolytatni kívánja rádiós műsoraink sugárzását a kolozsvári rádió hullámhosszán a vasárnap délutáni, illetve szerda reggeli magyar nyelvű adások műsoridejében. Mint lapunk olvasói előtt ismeretes, havonta két alkalommal jelentkezünk: a hó egyik vasárnapján - du. 17,30-tól - istentiszteletet közvetítünk, egyik szerdán pedig reggel 9,30-tól - az"Elmélkedések" c. műsorszámunkat. Rádió m űsora inkka l kap csolatosan hallgatóinktól több pozitív visszajelzés érkezeit. 1 Ízért indokoltnak tartjuk az év hátralevő részében soronkövetkező unitárius istentiszteletek és elmélkedések pontos közlését az Unitárius Közlöny olvasóival. • Szathmáry Incze Kornél április 1995 június -1-én, vasárnap: Öku1 -tői lelkészi kinevezést nyert az almenikus istentisztelet sójárai egyházközségbe. 1995• június 7-én, szerdán: lilmél• Szentgyörgyi Sándor lelkész kedés beiktatóját április 2-án tartották a 1995 június25-én, vasárnap: Istendésfalvi egyházközségben. A beik- tisztelet tató ünnepélyen részt vett dr.Erdő 1995- július 23-án, vasámup: IstenJános püspök. tisztelet 1995• augusztus 13-án, vasárnap: • Teológiai hallgatóink március 10-11. és 24-25-én közmunkán vet- Istentisztelet • A Dávid Ferenc Egylet március 19-én tartott felolvasó ülésén Benkő Samu és Imreh István akadémikusok előadása hangzott el Bölöni Farkas Sándorról. Ezt követően Szilágyi Ferenc színművész énekelt és Katona Éva művésznő szavalt. Az április 23-án tartott ülésen Fekete János, a székelykeresztúri Unitárius Kollégium igazgatója tartott előadást: A felekezeti iskolák jelentősége az erdélyi magyar oktatásban. A felolvasó ülést Márkos Albert és Rónai Ádám zeneszáma és Vitályos Ildikó művésznő szavalata egészítette ki. • Az Egyházi Képviselő Tanács március 23-án tartotta l.évnegyedi rendes ülését.

Hallgassák műsorainkat! A viszontlátásra! Isten áldja meg! KOVÁCS SÁNDOR

Helyesbítés Az Unitárius Közlöny 1995. január-februári számának Egyházi élet - hírek rovatában Mezei Csaba petrozsényi gyakorló segédlelkész 1995. február 3.-án nem javító szakvizsgát tett, miként közöltük, hanem az első negyedévi konzultáción vett részt. A szerkesztőség elnézést kér a tévedésért.

Unitárius Közlöny A Keresztény Magvető melléklete. Szerkesztőbizottság: dr. Szabó Árpád felelős szerkesztő dr. Rezi Elek - szerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 3400 Kolozsvár, December 21 sugárút, 9. sz., Rostafiók 24, Tel: 19 32 36. Nyomtatja: Garamond KFT Kolozsvár. Igazgató: Klósz Viktor

Kolozsvár, 1 8 8 8 - 1 9 4 8 / 1 9 9 0 . 6. (66.) évf. 5-8. szám, 1995 május-augusztus. Á r a 3 0 0 lej.

NYILATKOZAT Az Unitárius Egyház évszázadokon át egyik fontos feladatának tartotta hívei anyanyelvi oktatásának biztosítását minden szinten. Egyházunk megdöbbenéssel vette tudomásul az 1995. június 28-án a Parlament által megszavazott Oktatási Törvényt, amelynek tartalma egyrészt ellentétben áll az Alkotmánnyal, másrészt figyelmen kívül hagyja a Románia által vállalt nemzetközi kötelezettségeket, mélyen sértve a kisebbségek egyenjogúságáról hirdetett elveket. A törvény alkalmazása gyakorlatilag a romániai magyarság gyors asszimilációjához vezetne. A törvény továbbá figyelmen kívül hagyja az Alkotmány 11. szakaszát, amely a nemzetközi és a belföldi jog viszonyát szabályozza: "(1). A román állam kötelezi magát, hogy pontosan és jóhiszeműen teljesíti az azon szerződésekből fakadó kötelezettségeit, melynek részese. (2). A Parlamentben a törvény szerint ratifikált szerződések hozzátartoznak a belföldi joghoz." valamint a 20. szakaszban foglaltakat: "(1). Az állampolgári jogokra és szabadságjogokra vonatkozó alkotmányos rendelkezések az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával ama paktumokkal és a többi szerződéssel összhangban értelmezendők és alkalmazandók, amelyeknek Románia részese. (2). Amennyiben eltérések állnak fenn az alapvető emberi jogokra vonatkozó olyan paktumok és szerződések, amelyeknek Románia részese és a belföldi törvények között, a nemzetközi szabályoknak van elsőbbségük." A törvény megalkotásakor nem tartották be az Európa Tanács 176-os Véleményezését, melyet Románia felvételekor, 1993-ban elfogadott és amelynek 8. pontja az alábbiakat tartalmazza: "8. A közgyűlés felkéri a román kormányt, hogy szolgáltassa vissza az egyházi tulajdonokat és biztosítsa egyházi iskolák alapítását és működtetését, különös tekintettel a kisebbségekhez tartozó gyermekek anyanyelvi oktatására." Külön szót emelünk e törvénynek a történelmi múltú felekezeti oktatás elleni intézkedései miatt, melyek lehetetlenné teszik annak visszaállítását és megfelelő keretekben történő folytatását. Az Oktatási Törvény több szakasza, de különösen a XII. fejezet szöges ellentétben áll a Románia által elfogadott más, nemzetközi okmányokban vállalt kötelezettségeivel, valamint Románia Alkotmányával. Az Unitárius Egyház elvárja az oktatási törvény újratárgyalását és annak olyan megfogalmazását, mely biztosítja minden nemzetiségi állampolgár jogainak egyenlő gyakorlását és a korlátozás nélküli anyanyelvű oktatást minden szinten. Kolozsvár, 1995. július 24 s.k. Dr. Erdő János püspök

s.k. Jenei Dezső főgondnok

Az 1996. évi Kongresszusára készülődően, az azt megelőző években az IARF regionális konferenciákat szervez. így került sor 1994 júliusában a Kolozsvárt tartott konferenciára s ez évben pedig a németországi Bad Bollban rendezett konferenciára. A Bad Boll-i konferencia időpontja: július 7-9Témája: A vallás és a gazdaság volt. A résztvevők a különböző európai országok IARF tagcsoportjainak tagjai voltak. Egyházunk részéről heten vettünk részt a konferencián: Andrási György, Farkas Dénes, Kovács István, Kiss Alpár, Máthé Sándor, Szász Ferenc és dr. Szabó Árpád. A nagyszámú részvételt az tette lehetővé, hogy két személygépkocsin utaztunk, vállalva a hosszú út nem lebecsülendő nehézségeit és fáradalmait. A Bad Boll-i Evangélikus Akadémia Konferencia Központja adott otthont ezúttal a konferenciának. A program pénteken július 7-én du. 3 órakor kezdődött az európai szabadelvű keresztény egyházak és közösségek találkozójával. A megbeszélés rendjén kerestük a szorosabb együttműködés lehetőségét az IARF szervezeti keretén belül. Vacsora után került sor az első előadásra a konferencia témakörében. Dr. Henk Tielemann, az Utrecht-i Teológiai Fakultás professzora A gazdasági érem másik oldala címen arról beszélt, hogy az ökonómia (görög eredetű szó: oikos=ház, nomosz=törvény) eredeti jelentése házunk rendbetartásának szabályozása volt. Sajnos napjainkban a mi házunk nincsen rendben, s ha így folytatjuk, elkerülhetetlen a katasztrófa. Az érem két oldala mástmást mutat: a gazdasági fejlődéssel és fényűzéssel szemben ott van a természet szennyezése és egyensúlyának megbontása és az egyre növekvő szegénység. A tragédiát fokozza, hogy az eszközök és a célok elkülönítése a gazdaság és erkölcs összeütközéséhez vezet. A második előadó szombaton, július 8-án de. Kathleen Tyson-Quah Londonban élő pénzügyi szakember* aki A gazdasági erkölcs kiterjesztéséről (globalizációjáról) beszélt. A gazdasági etika következetlennek látszik, hosszú távon azonban nem az. Ezt segíti elő az ún. globalizáció, amely hozzájárul az erkölcsi értékek általános elterjedéséhez és megerősödéséhez. A következő előadást dr. George Böckermann római katolikus szerzetes (Frankfurt, Németország) tartotta: A keresztények nem lehetnek kapitalisták címen. Ezt követően a résztvevők háromnyelvű: német, francia, angol vitacsoportokra oszlottak, hogy a megbeszélések rendjén mindenki elmondhassa véleményét. A központi kérdés ez volt: Milyen gazdaságot akarunk? Vélemények: az Adam Smith által megfogalmazott "láthatatlan lábat/kezet'^ amely mindenkinek hasznot hoz; - nemcsak haszonra törekszik (profit, beruházás), hanem a környezetet (helység, ország, föld, természet) és az embert is figyelembe veszi; - milyen vonásokkal kell rendelkeznie a gazdaságnak, pl. megbízhatóság, nyitottság? - az emberi tényező hogyan folyhat be a gazdasági erkölcs elterjesztésébe?

Szombaton du. két» fiatal francia teológus előadását hallgattuk meg, akik mindketten a Montpellier-i Teológia végzettjei voltak. Jean-Marie de Bourqueney, Le Havre-ból, előadásának témája Az egyéniség fejlődése a gazdaság és hit területén volt. Marc Boss, Nancy-ból A vallási értékek felülmúlják a gazdasági értékeket címen tartotta előadását. A vitacsoportokban olyan kérdések kerültek megbeszélésre, mint: - mit tehetnek a törvényes szervek, a különböző közösségek és egyének? A vallási közösségeknek tudatosítaniuk kell először saját maguk, majd tagjaik, de a társadalom számára is, hogy mi a szerepük ezen a téren és milyen nagy felelőséget hordoznak. Reményekre jogosító a jövőt illetően az a tény, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetségénél javasolták, legyen az "aranyszabály" (Mt 7,12) a közösségi, politikai, gazdasági, társadalmi élet alapja és szabályozója. Vasárnap reggel a program az istentisztelettel kezdődött, amelyenJean-Pierre Ruff párizsi és Max Ulrich Balsiger Meilkrich-i (Svájc) lelkészek szolgáltak. Ezt követte a közös megbeszélés, amelyen az egyes vitacsoportok beszámoltak következtetéseikről,amelyek alapján a konferencia összegezte és megfogalmazta megállapításait: 1. Az alapértékek: munka, környezet megbecsülése, az erkölcsi magatartás közös és mindenki számára irányadó. 2. A rendelkezésre álló forrásokat felelőséggel kell felhasználni; itt találkozik egymással a gazdaság és a vallás. 3. A vallás és a gazdaság kapcsolata hasonló a gondolkodás és cselekvés közti viszonyhoz: először gondolkodni kell (vallás, filozófia) és azután cselekedni (gazdaság, környezetvédelem, erkölcs). 4. Az egyén és közösség kapcsolatának modellje az "eklézsia": az egyén csatlakozása és a közösség elfogadása, amely kölcsönös kifejezése egymás identitásának. 5. Korunk a változások időszaka, meg kell tanulnunk a gondolkodás új módszereit és útjait, ezért kell elméleti megközelítésben nézni a kérdéseket. Pénteken, július 8-án este vacsora után a program kiegészítéseként a kelet-európai országokból (Románia, Magyarország, Oroszország) érkezett résztvevők lehetőséget kaptak, hogy beszámoljanak országuk gazdasági életében történt változásokról és ezzel kapcsolatban egyházuk helyzetéről. Részünkről Máthé Sándor, Kovács István és dr. Szabó Árpád beszéltek, Magyarországról pedig dr. Sztankóczi Zoltán ismertette helyzetüket. Vasárnap délben a konferencia végetért, és így du. szabadok lévén meglátogattuk a közeli Tübingent, a híres egyetemi várost, gyönyörködve a történelmi műemlékek szépségében. Hétfőn korán hajnalban eszmékben és élményekben meggazdagodva indultunk haza, nekivágva a hosszú autóútnak.

JkE. t v i í kf iiferem iáia

2

Dr. SZABÓ ÁRPÁD

/

V I G Y A Z A T , modern szenvedélyek! Napjainkban a korábbi "hagyományos" szenvedélyék, mint pl. az alkoholizmus, szerencsejátékok (kártya) mellett újabb szenvedélyek lopják be szinte észrevétlenül magukat életünkbe, amelyek meghatározzák, sőt károsan befolyásolhatják személyiségfejlődésünket, emberközi kapcsolatainkat, családi és vallásos életünket. A szenvedély ismertető jegye, hogy átmenetileg kiemel gondjaink közül, de hamar függőséget vált ki. Ez azt jelenti, hogy az ember képtelen végérvényesen megszabadulni szenvedélyétől, sőt a függőség érzetét fokozatosan növelni kell. Pl. az alkoholizmus esetében az alkoholista a napi adagot fokozatosan emeli "az általános jó közérzet" érdekében. A modern szenvedélyek közé sorolják a gyógyszer-, a tévé-, a számítógép- (esetenként a játékautmoata) mániát, a túlzásba vitt munkát, a nálunk is lassan-lassan, de biztosan terjedő kábrtószerfogyasztást és szexmániát. A modern szenvedélyek is lényegében ugyanazt a célt szolgálják és ugyanolyan károsak lehetnek, mint a régebbről ismert társaik: veszélyeztetik egészségünket, elidegenítenek a helyes életviteltől, rabságba sodornak, egyoldalúvá, szűklátókörűvé teszik életünket. Röviden szembesüljünk a modern szenvedélyekkel azért, hogy elgondolkozva romboló hatásukon, korlátozhassuk önmagunk életében, de másokon is segítsünk, ha a szükség úgy kívánja. A gyógyszerszedés túlzott, mértéktelen és illetéktelen formája, a vitaminoktól elkezdve az idegnyugtatókon át az antibiotikumokig, divatossá vált. A gyógyszerek tudatlan felhasználása (szakember javallata nélkül) "civilizációs ártalom". Szakemberek megállapították és hangoztatják, hogy a gyógyszerek nagy része nem olyan, hogy ha nem használ, nem is árt. Hanem igenis árt. Az önorvoslásnak is vannak lehetőségei/esélyei, de határai korlátozottak. Célszerűbb azokra bízni, akik szaktekintéllyel rendelkeznek ezen a területen. Ne legyünk önmagunk kísérleti alanyai. Nyilván a gyógyszerek túlzott fogyasztásához nagyban hozzájárulnak a reklámok is. Ezt ismerte fel az Egészségügyi Világszervezet, amikor megtiltotta, hogy a tejporos dobozokra, pufók, rózsás arcú kisbaba képét rajzolják, aki éppen cuclisüvegből táplálkozik. Azért, mert mindez azt a látszatot keltheti, hogy ez a legideálisabb csecsemőtáplálkozás. Helyette inkább azt a feliratot kell alkalmazni, hogy a leghelyesebb a csecsemő emlőből való szoptatása. A túlzott tévénézés nemcsak időpazarláshoz és a látóideg kimerüléséhez vezethet, de károsan befolyásolja a személyközi kapcsolatokat is. A mai gyermek már jobban ismeri kedvenc filmszínészeit, mint Petőfit, Adyt, Jókait, nem is beszélve a kortárs költőkről. Egyszerűen: nem olvasnak! Személyiségfejlődésük, ha nem vigyázunk, egyoldalúvá válhat, és sajnos az erő-

szak felé orientálódhat, mert ezt látja gyakran a tévében. De tévémániában szenvedhetnek a szülők is. Úgy vélik, a napi gondok, a holnapi feladatok megbeszélését minél rövidebben kell elintézni, mert a sorozatfilmekről még egy másodpercet sem szabad lekésni. Ugyanez a helyzet a számítógépek vagy a játékautomaták mellett raboskodó felnőttek vagy gyermekek esetében. Az élő kapcsolatok megélése helyett géprobotokká válnak. Számukra már nincs többé idő a családban a beszélgetésekre, simogatásokra, sokszor még evésre sem. Ételüket "gépjeik" mellett fogyasztják el, azok nagy "megelégedésére". A túlzásba vitt munka is robotokká tehet. A napjainkban divatos két-három műszakos munka veszélyezteti az egészséget és lelki szegénységhez vezet. Az "örökös futásban" nem marad idő a családra, barátokra, Istenre, templomra. A kábítószerfogyasztás nem újkeletű probléma, de nálunk csak most kezd rohamosan elterjedni. Különösen a fiatalokat veszélyezteti. Félő, hogy éppen olyan divatjelenséggé válhat, mint más korábbi függőséget teremtő szenvedély. A veszély nagy, mert a kábítószerfogyasztás útjáról nem nagyon van visszatérési lehetőség a helyes életútra. A szexmánia bármelyik megnyilvánulási formája (pornográfia, prostitúció) egyre inkább kezd elhatalmasodni a társadalomban - minden tiltás ellenére. A nemiség ajándékával való visszaélés súlyos következményekkel járhat mind testi, mind lelki vonatkozásban. A modern szenvedélyek azért érintenek egyre több embert, mert ezeket a "tévelygéseket" a társadalom és a közvélemény sokszor hallgatólagosan eltűri, vagy éppen pozitívan értékeli. Pl. a munkamániást sokra tartják szorgalmáért, az öngyógyítót "csodálják" ügyességéért, tudásáért, a tévémániást kultúráltnak minősítik stb. Az is egy téves felfogás, hogy ezek a modern kor életstílusának a tartozékai, bárhogyan is éljünk velük. A modern szenvedélyekkel kapcsolatosan az a véleményem, hogy mai világunkban valóban illő otthonosan mozogni, a felkínált új lehetőségekkel élni kell, de igénybevételükhöz helyes értéktudatra, mértékletességre, sőt sokszor önuralomra van szükségünk. Nem mellőzhetjük az alapvető erkölcsi és vallási erényeket, mert a vesztesek, előbb vagy utóbb, csak mi leszünk. A modern szenvedélyekre vonatkozóan célszerű lenne tisztázni önmagunkban, családunkban, baráti körünkben néhány kérdést: Mennyit? Hogyan? Mikor? Kiért? Miért? írásom célja a gondolatébresztés. És jó lenne, ha mások is megszólaltatnák észrevételeiket, véleményeiket, javaslataikat az Unitárius Közlöny oldalain ebben a témakörben. Dr. REZI ELEK

3

*

AZ UNITÁRIUS LEÁNYNEVELÉS TÖRTÉNETE

1. Küzdelem a leányotthon megalapításáért Hárman dolgoztunk a kolozsvári nőszövetség munkatermében, Zsakó Erzsébet elnöknő, Sigmond Júlia, aki szőtt és én vágtam a rongyot. Beszélgetés közben megjegyzi az elnöknő, hogy valaki meg kellene írja az unitárius leánynevelés történetét. Pillanatokig csönd. Aztán b e n n e m mozdult valami, valami belső késztetés, hogy én végezzem el ezt a munkát, mert sokáig, 7 évig voltam az Unitárius Leányotthon lakója Kolozsváron. Tizenegy éves koromban léptem át ennek az intézetnek a küszöbét, és hagytam el mint okleveles tanítónő. Gazdag tarsollyal indultunk az életnek, magunkkal hozva azt a szellemet, munkavágyat, amit ez az intézet szigorral, igényességgel épített bennünk. Én vallottam s mondom most is, nagyon sokat köszönhetek az unitárius egyháznak. Ezért vállalkoztam a dolgozat megírására, hogy ezáltal lerójam hálámat s emléket állítsak azoknak a lelkes unitárius férfiaknak és asszonyoknak, akik a leánynevelés eszméjéért küzdöttek és fáradtságot nem ismerve dolgoztak értünk. Már vénülő kezemmel fogom a tollat azért, hogy az utókor is megismerje a mi nevelésünk történetét, s ha mi már nem leszünk, ne merüljön feledésbe ez a szép, küzdelemmel teli korszak. S még valamit. Boldog lennék, ha csak néhány fiatalban is, elindíthatnám a másokért tenni akarás vágyát. Legyünk méltók nagy elődeinkhez, akik érettünk élték le szép, nemes életüket! Munkámat az unitárius egyház levéltárában kezdtem, majd a lelkészi hivatalban kutattam régi Unitárius Közlönyökben. Levelet küldtem volt intézeti társaimnak, kértem, írják le emlékeiket a bentlakás életéről. Mindenki válaszolt, felbecsülhetetlen segítséget kaptam tőlük, amiért ezúton elismerésemet és hálás köszönetemet fejezem ki. Emlékeimet a Leányotthon életéből merítem, de a nőnevelés folyt falvakon, városokon, nőszövetségekben, azonban erről az országos tevékenységről egy másik munkában kellene beszámolni. Lelkes, önfeláldozó lelkészeinkről, első lelki nevelőimről mégis megemlékezem. Szülőfalumban, Mészkőn élő és tevékenykedő Balázs Ferencről, akinek lángja országunk határain túl is melegít ma is, és a felejthetetlen Kökösi Kálmánról, akik életükkel utat mutattak és talán még most is fogják a kezemet. Az ilyen emtífereknek soha sem volna szabad meghalni. Az unitárius leánynevelés gondolata, egy leánynevelő otthon létesítésének szükségessége 1903-ban a Dávid Ferenc Egylet januári közgyűlésén vetődött fel. Megállapították, hogy a tanintézetek távolsága és a városi élet drágasága miatt sokféle akadállyal jár a vidéki leányok taníttatása. 4

A Választmány e kérdés tanulmányozására egy bizottságot küldött ki. Lelkészek útján 12 helyről jött válasz, de csak elvileg szólottak hozzá, holott a bizottság aziránt érdeklődött, hogy évente hány leányon kellene segíteni. 1904 augusztusában Dézsi Mihályné szováti volt lelkész neje Unitárius Leányotthont óhajt folyó év őszén megnyitni Kolozsváron tanuló leányoknak, írja az Unitárius Közlöny. A Dávid Ferenc Egylet választmánya nőtagjai a felügyeletet és minden erkölcsi támogatást felajánlanak. Azok, akik leányaikat vidékről Kolozsvárra akarják hozni, folyamodjanak a tiszteletes asszonyhoz Nagyajtára. Ugyancsak 1904-ben a Dávid Ferenc Egylet XX. közgyűlésén beszámoltak arról, hogy a leányotthon létesítése ügyében több irányban tettek lépést, de segélyalap hiányában sikert nem értek el. 1911-ből ismét találtam egy cikket az Unitárius Közlönyben, amely sürgeti az intézet felállítását. A lelkészkör az udvarhelyi gyűlésén már indítványt tárgyalt ebben az irányban. 1912-ben ismét foglalkoznak a kérdéssel. Égető szükségszerűségnek tartják a vidéki leányok elhelyezését egy otthonban. Keresik a megoldást. 1916-ban az évi Berde-ebéd 600 koronáját a leányotthon megalapítására fordítják. Már van egy kis alap. 1917-ben a Berde-ebéd 600 koronája mellé megkaptuk az első adományt. Dr.Váradi Aurel ügyvéd és egyházi képviselő-tanácsos Gál Ilonka emlékére koszorúmegváltás címen adományozott. Kedvesen veszik a bánatos szülők és hálás lesz majd az utókor, amelynek lesz leányotthona. 1918-ban folynak az előkészítő tanácskozások. Leányotthon lesz. Több alapítvány érkezett. Haller Rudolfné 1000 korona, Péter Sándor maecénás lelkész 1000 korona, a küküllői egyházkör Guido Béla esperes tiszteletére 2000 korona, Móricz Mártonné Vári Eszter emlékére leánya 100 korona. A leányotthon 1919-ben fog megnyílni, mivel a hadiállapot miatt az arra szánt lakást nem lehetett kiüríteni. 2. Az elindulás évei 1919 október 2-án a beindult leányotthon fogadta az első növendékeket. Termeket az Unitárius Kollégium (ma Brassai) külön utcai bejárattal bíró, és a többi részétől teljesen elkülönült részében kaptak. Az Otthonba felvettek unitárius középiskolás leányokat, és ha maradt hely, más vallásúakat is. Havi díj 200 korona, egész évre y\ kg disznózsír és 100 kg búzaliszt. Ágyneműről, mosatásról, evőeszközökről a tanulók gondoskodtak.Az Otthon felügyeletét az alkalmazandó anyahelyettes végezte. Hogy ki voll

az első nevelő, nem tudjuk. Nem találtunk erre vonatkozó dokumentumot, csak feltételezzük, hogy Péter Rózsika lehetett, mivel 1924-ben már olvashatunk róla az egyház levéltárában. Okleveles tanítónő volt és az Unitárius Leányiskolából helyezték át az Otthonba. Helyettese Krassovszkiné volt. A díjakat a kollégium igazgatóságához kellett fizetni s ide kellett fordulni minden kéréssel. 1920-ban az Egyházi Képviselő Tanács októberi gyűlésén kimondja, hogy unitárius vallású leányokat felvesznek az Unitárius Kollégiumba nyilvános tanulónak. Elfogadta és életbe léptette a kollégium igazgatósága által elkészített szabályzatát. Ebben az évben köszöntötték a Leányotthon növendékei és Gál Gyula teológus Ferencz József püspök urat gyémánt lakodalma alkalmából. 1922-ben a Dávid Ferenc Egylet 4000 lej alapítványt tett a Leányotthon részére. Újabb felhívást intézett alapítványra. Ebben az évben az intézet még egy helyiséget kapott. 1923-24-es dokumentumok szerint dr.Boros György egyházi főjegyző vezetésével a leányok heti egy órában vallásos, erkölcsi nevelésben részesültek. "...a leányaink vallásos érzésének, erkölcsi felfogásának és az unitárius szellemiségnek finomítása, erősítése és a jövendő unitárius nőinek előkészítése érdekében" - mondja dr. Boros György. Ekkor az igazgatói tisztet dr.Gál Kelemen viselte az Unitárius Kollégiumban. 1925-ben az intézet igazgatónője Kovács Margit tanárnő lett. A székelykeresztúri főgimnáziumból helyezték át. Péter Rózsika visszament a Leányiskolába. Ismét bővült az intézet. A szuterin szoba fülkéjét berendezték fürdőszobának. Ebben a munkában áldozatkész unitárius asszonyok segítettek. A Nők Szövetsége buzgó közreműködésének sokat köszönhetnek a szülők és a leánynevelés barátai. Március 29-én házi ünnepély volt, melynek jövedelmét a növendékek megsegítésére fordították. Dr.Kauntz Józsefné kalapkészítésre tanította a leányokat. 1926-ban a Leányotthon a templom és a kollégium között kedves játszóhelyet kapott. Ebben az évben helyezték át Jobbágyfalváról Sigmond Ilona tanítónőt a Leányotthonba felügyelőnőnek szeptember 1-től. Ismét bővült a bentlakás egy hálószobával és egy zongorateremmel. Az élet az intézetben a megállapított házirend szerint folyt. Naponta két csoportban jártak sétálni. Halottak n a p j á n a t e m e t ő b e n virágot tettek u n i t á r i u s nagyjaink sírjára, kikről Kelemen Lajos tanár mondott megemlékezést. Az étkezés év elején a Kollégium konviktusában, később a bentlakásban történt. A növendékek eljártak az Unitárius Irodalmi Társaság felolvasásaira, kollégiumi ünnepélyekre, színházba

ifjúsági előadásra. Többen tagjai voltak az unitárius női énekkarnak. Vasárnap templomba, vasárnapi iskolába jártak. Szomorú esemény is történt ebben az évben. Skarlátjárvány ütött ki az intézetben. Dr. Márkos György nem tudott egyedül megbirkózni ezzel a súlyos feladattal, ezért a püspökség ismerős unitárius orvosokhoz fordult segítségért. Bentlakó betegápolót fogadtak fel. Megkezdődött az oltás, fertőtlenítés, meszelés. Az egészséges növendékeket hazaküldték. 1928-ban a leányotthon kiköltözött a Kollégiumból és az Egyházi Képviselő Tanács a régi kollégium egész első emeletét rendelkezésükre bocsátotta. (Ma Liceul Sanitar, a Sora mellett.) Mindjárt érkeztek adományok is, pénzben és természetben dr. Mikó Lőrincné és dr. Borbély Istvánné részéről. A nőszövetségek négy fehér ágyat ajándékoztak a betegszobának. Ismert jóttevőnk Mr. és Mrs. Evans Angliából 8000 lejt adományozott a Leányotthon javára, igazolva, hogy nehéz helyzetünkb e n mindig mellettünk álltak külföldi hittestvéreink. Az unitárius leánynevelés felkarolására segítségüket többször is megismételték, arcképükkel megajándékoztak. A betegszoba felszerelésére a nagyajtai nőszövetség lepedőket, párnahuzatokat, törülközőket és pénzt küldött. Más nőszövetséggel együtt fehér sodronyos ágyakat, hozzávaló éjjeliszekrényeket helyeztek a betegszobába. 1929-ben a női felügyelő bizottság és a vidéki nőszövetségek célul tűzték ki a hálószobák ilyen ágyakkal való berendezését. Ezért kérte a szülőket, nőszövetségeket, eklézsiákat, áldozatkész hitrokonokat, segítsenek a terv kivitelében. Egy ágy ára 1450 lej. "Nem mindegy, hogy leányaink milyen környezetb e n nőnek fel. Szeretnénk a szépség, a rend, tisztaság iránti érzéket felkelteni és ápolni" - vélekedik a nőszövetség. Az adakozás ismét beindult. Volt, aki személy szerint egy ággyal sietett a felhívásnak eleget tenni. A siníalvi nőszövetség egy ágy költségét vállalta. És most felsorolom azoknak az unitárius nagyasszonyoknak a nevét, akik az első perctől szívükön viselték a Leányotthon sorsát: Fangh Erzsébet, dr. Kauntz Józsefné, dr. Mikó Lőrincné, dr. Gyergyai Árpádné, Kovács Kálmánné, Kovács Margit, dr. Jancsó Ödönné, özv. Boros Sándorné, Pál Ferencné, Csifó Salamonné. Nevüket márványba kellene vésni. Dr. Mikó Lőrincnét személyesen is ismertem. Úgy emlékezem rá, mint nagyon szép, nagyon szigorú és nagyon jó asszonyra. Ebben az évben a Nőszövetség négy unitárius leányt helyezett el az intézetben saját költségén. (Folytatása következő számunkban.) TÖRÖKNÉ BORBÉLY LENKE

5

A X.osztály már kiforrott közösségként kezdte a tanévet, a kolozsvári Unitárius hiszen egy iskolai év állt már a hátuk mögött és egy jól sikerült Szemináriumi Líceum magyarországi kirándulás, ami szintén erősítette az összetar1994/95-08 tanévben kifejtett tevékenységéről tozás érzését. Három tanuló távozott az osztályból különböző ; * személyes okok miatt és egy új társuk érkezett. A következőBencze Ágnes igazgatónő távolléte miatt én próbáltam, képpen alakult a tanulmányi és fegyelmi helyzet: 8-as fölötti osztályfőnöki minőségemben, egy rövid mérleget készíteni általános osztályzatot értek el a következő tanulók: Fülöp az elmúlt tanévről. Alpár 9,29; Ágoston Délinké 8,95; Varga Zsolt 8,95; Bodor Kezdeném tehát a IX. osztály tanulmányi és fegyelmi Tünde 8,89; Sebestyén Ákos 8,89; Czondi Emese 8,78; Kun helyzetének a bemutatásával. Labancz László 8,62; Orbán Balázs 8,60; Szatmári Gabriella Úgy érzem, hogy egy év alatt sikerült kialakítani közös erővel8,44; Korodi Alpár 8,39; Pásztor József 8,11. Az osztály ós jóakarattal az osztályközösséget. A diákjaink tudnának ér- éwégi általánosa 7,69. demben nyilatkozni erről, de úgy érzem, úgy tapasztaltam, hogy Nagy segítséget jelentett a vidéki diákok számára, hogy jól érzik magukat ebben az iskolában, ebben az osztályban. ettől az évtől kezdve igénybe lehetett venni a lányok és fiúk Komolyabb konfliktusok nem voltak sem a diákok közt, sem a részére a bentlakást. Köszönet érte. Ebben az évben is nadiák-tanár kapcsolatban. Az erkölcsi mércét nem engedhetjük gyon gazdag és élénk volt a kulturális élet. A X.osztály ősszel lejjebb, ezért került sor két tanuló eltávolítására, akik nem tudtak vendégül látta a székelykeresztúri testvérosztályt és az első fegyelmi és etikai szempontból beilleszkedni, nem tudtak meg- pillanattól kezdve sikerült őszinte barátságot kialakítani mind felelni a követelményeknek. Tehát 28 tanuló végezte a IX. osz- a tanárok, mind a diákok közt. Tavasszal mi viszonoztuk a tályt, mindenki átmenő osztályzatot nyert, az osztály általánosa látogatást. Nagy élményt jelentett e pár nap. Reméljük, hogy 7,52. 8-as feletti általános osztályzatot értek el a következő a kapcsolatteremtés folytatódni fog. A két osztály közösen, tanulók: Varga Kinga 9,22; Zsigmond Júlia 8,82; Kis Júlia 8,64; énekszámokkal és irodalmi összeállításokkal ünnepelte a Czintos Mónika 8,60; Csiszér Annamária 8,27; Szabó Annamá- Reformáció ünnepét, karácsonyt, március 15-ét, az Anyák ria 8,23 és Lőrincz Andrea 8,07. napját és a X.osztály irodalmi összeállítással és kórusművekDiákjaink több iskolából kerültek hozzánk. Kezdetben a fe- kel köszöntötte a székelykeresztúri testvériskolát. Most örömgyelem, a pontos megjelenés nem mindenkinek volt erős oldala, mel készülünk a torockói kirándulásra. Szeretném de a 7-es, 8-as és 9-es magaviseletek mindenkit meggyőztek megköszönni az egyház vezetőségének azt az anyagi és arról, hogy mi a helyes viselkedés. Ezt a tanulók lll.évharmadi erkölcsi segítséget, támogatást, amit a diákoknak és a tanámagatartása is bebizonyította. Én most jó érzéssel és megelé- roknak nyújtott. Osztályfőnökként szeretném megköszönni a gedéssel köszönök el az osztálytól az őszi viszontlátásig, de tanárok igényes, odaadó, becsületes munkáját. persze mindég lehet jobban és többet, és kell is. MOLNOS SAROLTA tanárnő

BESZAMOLO

r

A tanév elején beírt tanulóink mindkét osztályban itt maa székelykeresztúri Unitárius radtak a tanév végéig. Az Orbán Balázs Gimnázium IgazgaSzemináriumi Líceum tósága minden tekintetben biztosította a feltételeket munkánk 1994/95-ős tanévben kifejtett tevékenységéről zavartalan menetéhez (osztálytermek, bútorzat, didaktikai v ^ anyagok, bentlakás, kantin, könyvtár stb.). A második tanévet zárta a székelykeresztúri Unitárus GimA tanulók tanulmányi előmenetele jónak minősíthető. A názium. A kezdeti nehézségek között, két iskolai év tapasz- statisztikai adatok tükrébe tekintve, a következő a tanulmányi talata után - még ha általánosítások megfogalmazásához helyzet a tanév végén: rövid időszak is ez - megállapítható, hogy a felekezeti iskolák IX. osztály: újraindítása, a jelenlegi korlátozott jelleggel is, szükséges volt, - év elején beírva: 30 tanuló megéri az áldozatot, fáradozásokat. - leosztályozva év végén: 30 tanuló Meglátásunk az, hogy a tanulóink nagy része tudatában van - átment: 30 tanuló úttörő szerepének: egy új értékrendet, magatartásformát kell - ismétlő- vagy javítóvizsgára utalt tanuló nincs. meghonosítani, a valláserkölcsi értékek szellemében. Nehéz feladat ez, hiszen közel félévszázadon át az iskolákból éppen az A legjobb eredményeket elért tanulók a következők: Soó ilyen jellegű nevelés volt kitiltva. Nem véletlen, hogy az anyagi Zsuzsa 9,57; Nagy Endre 9,31; Demeter Zsuzsa 9,11; Sípos javak hajszolása az elsődleges érték a mai világban, s mellék- István 9,10. vágányra került az erkölcsi-szellemi értékek megbecsülése. EnX osztály: nek a szemléletnek további terjedése olyan erkölcsi válsághoz - év elején beírva: 27 tanuló vezethet, aminek az élet minden területén beláthatatlan, súlyos - leosztályozva év végén: 27 tanuló következményei lesznek. Ennek megakadályozásában kell el- átment 27 tanuló sődleges szerepet vállaljanak a felekezeti iskolák. - javítóvizsgára utalt vagy ismétlő tanuló nincs. Örvendetes az, hogy aránylag elég .sokan igénylik a feleA legjobb eredményt a következő tanulók érték el: Soó kezeti iskolákban való továbbtanulást. Ezt igazolja, hogy két Ágnes 9,78; Fülöp Emőke 9,68; Fekete Tünde 9,43; Csáki osztályunkban öt megyéből jelentkeztek a tanulók (Hargita, Levente 9,41; Szombatfalvi Zs. 9,33; Fodor Tünde 9,27; Pálffy Kovászna, Maros, Szeben, Brassó és a júliusi felvételire je- Tamás 9,19; Balázs Gyöngyvér 9,15; Cserei Katalin 9,11; lentkezett Kolozs megyei tanuló is). Demeter Sándor 9,05; Albert Edit 9,03.

BESZÁMOLÓ

6

A tantestület nagy része igyekezett odaadó munkát kifejteni. Említést érdemel Macelar Ludovic következetessége, aki minden lehetőséget kihasznált (pótórák, helyettesítés) azért, hogy a tanulók hiányos román nyelv ismereteit pótolja. Segítő órákat tartott Márton Péter matematika tanár a IX. osztályoknak, különösen a tanév első részében, mivel több tanuló alapvető kérdésekben nehézséggel küzdött. A munkaszellem mindkét osztályban jónak mondható általában, aminek fenntartásában következetes a két osztályfőnök is, Székely Anikó és Czire Irma tanárnők. A tanulók fegyelmével, magatartásával nem volt problémánk. A III. évharmadban az Orbán Balázs Gimnáziumban megszervezett iskolahét rendezvényein tanulóink is sikeresen szerepeltek: - 1 2 tanuló írt dolgozatot a tudományos ülésszakra, amiből 2 tanuló II. helyezést ért el. - az ünnepi műsoron az énekkar szerepelt, valamint négy tanuló zongorázott. Ugyancsak a III. évharmadban a X. osztály csapata az Emese álma - honismereti vetélkedő során eljutott az erdélyi döntőig és Fekete Tünde X. osztályos tanuló megyei II. helyezést ért el a Csíkszeredában rendezett Lucián Blaga szavaló versenyen. Nagy élményt jelentett a X. osztály tanulóinak, valamint a résztvevő tanároknak, a kolozsvári Unitárius Kollégium X-es tanulóival és tanáraival megtartott találkozó Kolozsváron, illetve Székelykeresztúron. Ezeket a találkozókat - megfelelő tartalom biztosításával - véleményünk szerint hagyományossá lehetne tenni a következő tanévek során. Mindkét osztály tanulói hasznos ismereteket szereztek az informatika, valamint a gyors- és gépírás órákon, amihez szükséges gépeket, berendezéseket, szaktanárt az Orbán Balázs Gimnázium Igazgatósága biztosított. Ezen ismeretek elsajátítása nagyon előnyös tanulóinknak, hiszen bármely pályán hasznosíthatják. Tekintettel arra, hogy^profilunk humán jellegű, külön engedélyt kellett kérnünk a Megyei Tanfelügyelőségtől az informatika oktatására, mint opcionális tantárgyra. Ezt az engedélyt a Tanfelügyelőség megadta. A tanulók egész tanévben, minden reggel áhítaton vettek részt az unitárius gyülekezeti teremben, nagyrészüktagja a Dávid Ferenc Unitárius Ifjúsági Egyletnek. Továbbra is nélkülözhetetlen anyagi támogatást kaptunk E.K. Tanácstól, a Gyámszülői Közösség Alapítványától, a Gellérd Imre Alapítványtól (2 számítógép, 4 elektromos orgona). így a bentlakó tanulóink tanulmányi előmenetelüktől függően anyagi segítségben részesülhettek, biztosíthattuk az énekvezér-képzést, valamint óradíj-pótlékot a tanároknak. Sikerült biztosítani az anyagi fedezetet a cserkészcsapat július 14-től kezdődő nyári táborozásához a fent említett támogatásokból. Ugyancsak lehetőségünk volt jutalmazni az évzáró ünnepségen - ami istentisztelettel kezdődött az unitárius templomban - az éltanulókat és a tanév folyamán különböző munkákban kitűnt tanulókat. A tanév folyamán a különböző kérdések megoldásában az Unitárius Szemináriumi Líceum Elöljárósága hozott határozatot az E.K. Tanács képviselőjének, Gálfalvi Sándor főgondnok úrnak jelenlétében. Értékeljük az Unitárius Püspökség állandó érdeklődését munkánk iránt, ami megnyilvánult dr. Erdő János püspök úrnak a tanév folyamán iskolánknál tett látogatásaiban és a tanórákon való részvételében is. FEKETE JÁNOS igazgató

Első évem a kolozsvári Unitárius Szemináriumi Líceumban A kolozsvári Unitárius Szemináriumi Líceum IX. osztályos u n i t á r i u s diáklánya vagyok. Kovászna m e g y é b ő l , Nagyajtáról j ö t t e m t a n u l m á n y a i m a t folytatni e b b e n a k o l l é g i u m b a n . Az U n i t á r i u s Közlönyt r e n d s z e r e s e n é s n a g y s z e r e t e t t e l olvassa e g é s z c s a l á d u n k , é s e b b ő l ért e s ü l t ü n k , h o g y ú j r a i n d u l t a k a z u n i t á r i u s kollégiumok Kolozsváron és Székelykeresztúron. Amikor c s a l á d u n k b a n felmerült továbbtanulásomnak lehetősége, szüleim azt tanácsolták, h o g y m i n d e n e k e l ő t t é n d ö n t s e k é s válasszak, m e r t é n f o g o m a t a n u l á s l e g f ő b b h a s z n á t élvezni. Kolozsvárt v á l a s z t o t t a m , m e r t a v á r o s h í r e s m ú l t járól s o k a t h a l l o t t a m , o l v a s t a m r ó l a é s v o n z o t t a sok híres e m b e r Kolozsvárhoz kötődése. K e z d e t b e n egy kicsit f é l t e m , h o g y v a j o n n e m túl nagy fába vágom-e a fejszémet, vajon megfelelek-e a k ö v e t e l m é n y e k n e k ? ! Az e l s ő felvételin m á r b e j u t o t t a m , a m i n e k n a g y o n ö r ü l t e m . E z u t á n azzal b í z t a t t a m m a g a m , h o g y v a l a h o g y el f o g t e l n i e z a n é g y év. Az e l s ő é v h a r m a d kissé s z o k a t l a n volt a z ú j környezetben, az új b a r á t o k és b a r á t n ő k között. A második é v h a r m a d b a n már sokkal közelebb é r e z t e m m a g a m h o z osztálytársaimat, tanáraimat é s a z e g é s z iskolát, ú g y s z i n t é n a v á r o s t is. O s z t á l y t á r s a i m m a l n a g y o n jól e g y e z e m . Megé r t j ü k e g y m á s t az o s z t á l y f ő n ö k n ő v e l is, aki nagyon kedves mindenkihez. A h a r m a d i k é v h a r m a d n a g y o n rövid é s z s ú f o l t volt, d e m á r v é g e t is é r t . Én n a g y o n s z e r e t e m a k o l l é g i u m b a n é s g o n d o l o m , h o g y az aki az i d é n i d e fog felvételizni, n e m c s a k h o g y n e m fogja m e g b á n n i , d e m e g is fogja s z e r e t n i az itteni életet, m u n k á t , t a n u l á s t . Mindenik tantárgyat szeretem, d e kedvenc t a n t á r g y a i m a m a g y a r i r o d a l o m , a vallás é s az a n g o l . R e m é l e m , h o g y e b b e n a n a g y m ú l t ú iskolában és e b b e n a szép városban a tudományok elsajátítása m e l l e t t jó e r k ö l c s ö t , h e l y e s viselked é s t é s m é g s o k m i n d e n t f o g o k m e g t a n u l n i . Nag y o n s z e r e t e k a t e m p l o m b a járni, e z é r t g y a k r a n részt veszek v a s á r n a p o n k é n t a b e l v á r o s i unitárius t e m p l o m b a n tartott istentiszteleteken. Pünk ö s d ü n n e p é n is itt v e t t e m - h a z a g o n d o l v a Nagyajtára - ú r v a c s o r á t . G y e r t e k t o v á b b t a n u l n i Kolozsvárra! Sok sikert k í v á n o k az idei felvételizőknek! CZINTOS MÓNIKA IX . oszt. tanuló

7

Május végén, június elején országosan megszaporodnak a közgyűlések, kongI I A S V M - I Í I resszusok, emlékülések, ünnepi rendezvények. Az idén egymást követte a május 24-27. közötti Apáczai-napok és a május K I I f d I H l i S 29-től június 3-ig tartó Brassai-hét. A kettő közé pedig beékelődött az RMDSZ IV. kongresszusa. Az Apáczai-napok azzal, hogy egybekapcsolták a nagy író-pedagógus születése 370. évfordulójának Enikő és Tibád Levente magyartanárok egyházi megünneplésével, országos jelle- rendezte, a Báthory és Brassai líceumok get kapott, s az ünnepséget Gergely István tanulóinak közös Radnóti-szavalóestje szobrászművész - eddig a Brassai épüle- zárta a díszteremben. A második nap kevésbé volt zsúfolt. A tében őrzött - Apáczai-domborművének a nevét viselő iskola dísztermében történt Kovács Nemere aligazgató és diákmunújbóli elhelyezése, felszentelése tette még katársai délben megnyíló kiállítása a "Szemléltetés iskolánkban száz évvel emlékezetesebbé. A Brassai-hét, bár nem igyekezett ki- ezelőtt" címet viselte, s az Unitárius Koltörni az iskola falai közül, számos újdon- légium egykori, szertárakban található sággal szolgált. Mindazt folytatta, ami az oktató eszközeit mutatta be. A tanulók előző 25 alkalommal bevált, de nem ra- délutáni tudományos ülésszakát most is gaszkodott mereven a hagyományok- a Kriza János Önképzőkör szervezte. A hoz. Mindjárt a május 29-i megnyitó is meghirdetett pályázatokra szakonként eltért a szokásostól. Az eddigi udvari két-három dolgozat érkezett be, közülük négyszög helyett az épület művészien nyolcat minősítettek első helyezéssel. kiképzett előcsarnoka szolgált színhe- Iskolatörténeti vonatkozása miatt kilyül. Itt dr.Erdő János unitárius püspök emeljük Csergezán Heléna (XII.) "Brasmondotta Brassai és a magyar nyelv sai Sámuel, László Tihamér és Heinrich kapcsolatáról a bevezető beszédet, László a hőerőgépekről", Pál Renáta majd imáját követően Cucu Imola igaz- (XI.) "Kolozsvári emléktáblák", Fülöp Algatónő szólt az egybegyűltekhez, ez- pár (X.U) "Balázs Ferenc" című dolgoután a VI.-os Dobri Réka Brassai zatát. A p á l y á z a t menetét és életpályáját méltatta, Sebestyén Ákos, a eredményeit Kovács Katalin, a kör védX. unitárius osztály tanulója pedig Berde nök tanára értékelte. Mózsa pályafutását vázolta. A két mellA harmadik, szerdai nap újdonsága a szobor megkoszorúzását követően az Kovács Katalin vezette filmesztétika kör iskola énekkara Bazsó Dombi Ferenc bemutatkozása volt. Nyolc X-XI. osztávezényletével adott elő néhány számot. lyos diák egy-egy videofilmjét lehetett Délben sor került a temetőben Brassai megtekinteni. Utána Lőrinczi László (XI.) sírjának a megkoszorúzására is, itt Ko- az őszi zwollei látogatáson készített rivács Nemere aligazgató megemlékezé- portfilmje került műsorra. Délután három se hangzott el. A továbbiakban egymást rendezvény futott párhuzamosan. Az követték a kiállítás-megnyitók. A díszte- elemistákat a Puck bábszínház szóraremben a diákok rajz- és szobor-tárlatá- koztatta, a román estisek irodalmi kört nak b e m u t a t á s a k o r az u n i t á r i u s tartottak, atanárok Csortán András szerosztályok énekkara lépett fel Majó Juli- vezte fizikumbeli felolvasó ülésszakán anna vezényletével. Ezt követte egy má- pedig 13 dolgozat hangzott el. Közülük sik teremben a kézimunka-kiállítás, csak az iskolatörténeti vonatkozásúakra végül pedig a művész-tanárok könyv- térünk ki. A meghívottként szereplő tárbeli tárlat-megnyitójára került sor: az dr.Benkő András zenetörténész a száz idén is Kováts Ildikó rajztanárnő állította éve született kollégiumi tanítvány, Lakaki munkáit, két portréja mellett hét tájkép- tos István életpályáját ismertette. E sorok pel szerepelt, ezek mind a torockói haj- írója a szintén tanítvány és első unitárius nali táj s z í n á r n y a l a t a i t v a r i á l t á k . iskolaorvos, dr.Gyergyai Árpád tragikus Dr.Teodorescu Réka, az iskola logopé- sorsát idézte fel születése 150. évfordudusa, a tőle megszokott lírai hangvételű lója alkalmából. Darvai Béla "Brassai..." hét csendélettel jelentkezett. talányos cím alatt számba vette, hogy A délután hatkor sorrakerülő második hány Brassai nevűről tudnak a lexikomegnyitó és koszorúzás ismét újdon- nok, s rámutatott: csak nálunk jelenti ságként hatott: ezen az estis tanulók egyértelműen a polihisztort e név. Fazakapcsolódhattak be a Brassai-hétbe. kas István a Ratio Educationis (1777) Doinalancu aligazgatónő románul, e so- tanügyi törvény előírásait elemezte.

csapata került az élre, labdarúgásban a XI. A nyert. Leánykézilabdában a X. C, minifutballban a IV. A bizonyult a legjobbnak. A szünetben gólyalábas és síléces v á l t ó f u t á s s z ó r a k o z t a t t a a szurkolókat. A versenyek eredményét Szöllősi Ferenc volt igazgató, a Brassaihét elindítója értékelte, s ő nyújtotta át a kupákat, a díjakat. A sporton kívül gasztronómiai Ki mit tud? verseny, tanároknak szervezett "pótérettségi", gimnazisták teadélutánja, valamint a Bogáncs néptáncegyüttes "Kelekótya" című Könczei Csongor rendezte előadása színezte a nap műsorát. Estére pedig megérkezett a debreceni Brassai Sámuel Szakközépiskola autóbusznyi diák-tanár küldöttsége. Pénteken a debreceniek városnézésen vehettek részt, megismerkedtek az iskola életével, hagyományaival. Ők még csak két éve vették fel a nagy kolozsvári polihisztor nevét. Most a két "Brassai" testvériskolai kapcsolatot létesített. A vendégek is eljöttek a délutáni díjkiosztásra, majd telt ház előtt a Molnos Sára vezette Mákvirág csoport előadta Déry Tibor "Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról" című darabját, a Bóbita együttes (irányítója Jánosi Ibolya) egy Karinthy-jelenettel szórakoztatott. A tervezett udvari táncest az eső miatt elmaradt, így a két iskola diákjai a díszteremben, tanárai egy tanteremben tartottak ismerkedési estélyt. A szombati nap már évek óta a torockói emlékkirándulásra van fenntartva. Az idén az iskola legfiatalabb tanárnője, a földrajz szakos Bán Edit vállalta a szervezést. Az iskola autóbuszos csoportjához a debreceniek is csatlakoztak. Brassai szülőházának emléktáblája előtt Málnási Ferenc magyartanár mondott koszorúzási beszédet. A Brassais Véndiák Alapítvány torockói Ifjúsági Háza még május 13-án megnyitott Tóbiás Éva galériájában Vass Albert nagyenyedi festőművész Hantz Lám írén szervezte közel félszáz képet bemutató kiállítását is megtekintették. A képek többsége torockói vonatkozású. A sajtó az idén is figyelemmel követte a hét műsorát. A Szabadság május 27-i és 30-i, száma jelezte majd ismertette a megnyitást. Az előbbi számban a torockói galériáról Hantz Lám Irén cikket közölt. A sportnapról Turós-Jakab László a június 3-i számban írt lelkes hangvétellel. A június 6-i Szabadság oldalain Németh Júlia a két tanár kiállította képeket ajánlja megtekintésre. A bukaresti rádió magyar adása szintén június 6-i 15 órakor kezdőCsütörtök már hagyományosan a dő adásában számolt be a hét eseménysportnap. Ekkor játsszák három tornata- sorozatáról. nár vezetésével a döntő mérkőzéseket. Dr. GAAL GYÖRGY Kosárlabdában és kézilabdában a XII. A

i

rok irója magyarul ismertette, hogy miért került a két mellszobor az előcsarnokba, s milyen hagyományok kötődnek a Brassai-héthez. Az első napot Csőgör 8

Hírek a kövendi egyházközség életéből Ünnepélyes keretek között tartottuk meg ebben az esztendőben is az Esperesi Vizsgálószéket a kövendi egyházközségben. Június 18-án d.e. 11 órai kezdettel Nagy Ödön várfalvi lelkész, mint köri jegyzőhelyettes tartott istentiszteletet a szép számú gyülekezet részvételével. Az istentisztelet keretében évzáró ünnepélyre került sor, amelyen az óvodások, valamint az iskolaköteles gyermekek szavaltak. A mintegy 45 gyermek szavalata előtt a helybeli lelkész kifejezte azon véleményét, hogy ha a jövendő Ígérete adva van számunkra, akkor a lehetőség kihasználása kötelesség mind a szülők, mind a nevelők részéről, ellenkező esetben tetteink híjával találtatnak. Műsorbevezető beszédében azt is kihangsúlyozta, hogy a megváltozott körülmények hatására az iskolai valláserkölcsi nevelés tágabb és reményteljesebh lehetőségeket nyitott ebben a gyülekezetben is, és ezen túlmenően, a rendszeres templomlátogatás gyermekeink lelki gazdagodását szolgálták. A szavalatok elhangzása után Simonfi Miklós gondhok meleg szavakkal üdvözölte a Vizsgálószék tagjait és a kebli-elöljáróság, valamint a hívek nevében biztosította arról, hogy az egyházközség a jövőben is megtesz mindent a jó ügy érdekében istenországa építéséért. Az elhangzottak után Pálfi Sz. Ferenc köri felügyelő-gondnok megköszönte a meleg fogadtatást és reményét fejezte ki aziránt, hogy az egyházközségi gondnok által megfogalmazott ígéretek valóra is válnak. Felhasználva a lehetőséget, Székelyné Surányi Ilona tiszteletes asszonynak tolmácsolta az aranyosszéki Nőszövetségek üdvözletét, akik örömmel vették az általa kezdeményezett és megvalósított élelmiszersegélyt. Ezek után Pap László esperes-helyettes megtartotta a Vizsgálószéki Közgyűlést. Nagymúltú eklézsiában vagyunk most - mondotta bevezetőjében - és éppen ezért az ősök iránti tisztelet felhatalmaz arra, hogy dolgainkkal a valóság ismérveit szem előtt tartva foglalkozzunk. Az egyházközség valláserkölcsi életét tekintve nem ki-

elégítő a felnőttek templomlátogatásának vasárnaponkénti száma. Örvendetes azonban, hogy az ünnepnapokon ezt a csorbát próbálják kiküszöbölni. A gyermekek valláserkölcsi nevelése és az ünnepélyeken való részvétele biztosíték arra, hogy az új nemzedék be fogja váltani a hozzáfűzött reményeket. Az egyházközség anyagi szempontból jó képet adott és nemcsak saját gyarapodását tudta elősegíteni (két

perzsaszőnyeg vásárlása a templomba, 200 db. ülőpárna a padokra, garázs lecementezése, új kapuk elkészítése, a tanácsterem ablakainak, ajtóinak és tornácának lefestése, a fürdőszoba modernizálása - automatikus vízpompa és elektronikus vízmelegítő rendszer vásárlása -, végül pedig a torony bádogjának lefestése) hanem a keresztényi szeretet jegyében a kisebb egyházközségeknek is tudott mindezeken felül szerény anyagi támogatást, segélyt nyújtani. Ezenkívül pedig az aranyosszéki gyermekek szavalóversenyéhez 20 000 lej értékben járult hozzá. A Nőszövetség működését bizonyította a február 28-án megrendezett gondnoki-presbiteri találkozó is, amelyről a távozó vendégek magukkal vitték a kövendi asszonyok vendégszeretetének emlékét. Az Ifjúsági Egylet tevékenységét az általuk előadott színdarab (lelkészlelkészné rendezésében) megtanulása körvonalazta. Úgy lehet érezni, a régi Kövend szeretné megtalálni önmagát. Az előadásokból befolyt összeget a kultúrotthon javítására szánták. Pap László esperes-helyettes végül a gyülekezet életére és további mun-

kájára Isten áldását kérve a gyűlést bezárta. Az énekeskönyv 308. számú éneke eléneklése után az istentisztelet és az ünnepély véget ért. A vendégek, valamint a Keblitanács tagjai szeretetvendégségen vettek részt az egyházközség gyülekezeti termében. Kopjafaavatás és falutörténelemünneplés Kövenden 1995. aug. 6-án ünnepélyes keretek között került sor a kövendi unitárius egyházközség valamint a helyi RMDSZ közös szervezésében a háborúban elhalt hősök emlékére felállított kopjafa leleplezésére. Az ünnepségsorozatot a de. 11 órakor kezdődő istentisztelet nyitotta meg, amelyen dr. Szabó Árpád teológiai professzor prédikált a szép számú gyülekezet előtt. Professzor afia beszédében felhívta a figyelmet a keskeny úton való járás szükségességére, az élet és a megmaradás érdekében. Az istentisztelet keretén belül két keresztelési szertartást is végzett a helybeli lelkész, amely a jövendő biztosítékát erősítette és mutatta meg minden jelenlevőnek. Utána Székely Miklós helybeli lelkész ismertette a 704 éves Kövend és a 13. században épült templom történetét. Du. fél 2-kor a falu központjában felállított kopjafa leleplezésére került sor. Miután Székely Miklós lelkész Kölcsey szavaival megnyitotta az ünnepélyt, Buchwald P é t e r s z e n á t o r valamint a kolozsvári, tordai és környékbeli RMDSZ képviselők illetve elnökök és a várfalvi polgármester, Kanyaró Pál mondottak köszöntő beszédeket. Ezek után elhelyezték a kegyelet koszorúit a fiatalok díszőrségétől körülvett kopjafa körül. Dr. Szabó Árpád a leleplezési beszédében kihangsúlyozta: ez a kopjafa egy égre mutató jel mindannyiunk számára, hogyan kell összekötni a múltat a jövővel. A lepel lehullása után énekeskönyvünk 77. számú énekével adózott a mintegy 300 egybegyűlt a hősök emlékének. SZÉKELY MIKLÓS lelkész-esperes

1. Történeti bevezetés Korond a Görgényi-havasok utolsó havasalji települése. A Székelyudvarhelyt és Marosvásárhelyt összekötő országút átszeli a községet. A Firtos aljában a Korond vize és a Kebele-pataka egybefolyásánál fekszik. Lélekszáma mintegy ötezer lélek. A lakosságának vallása róm. katolikus és unitárius, nemzetisége magyar (székely) és roma. A falu keletkezésével kapcsolatban nincsenek adataink. A település keletkezésének idejével és helyével kapcsolatban különböző feltevések léteznek. A legrégibb utalást Korondra nézve Orbán Balázs A Székelyföld leírása c. munkájában találjuk. Esszerint "Korond Kornud néven már 1332-ben önálló egyházmegye a pápai dézmák registr urnának 1332-ikévi rovatában 681. lapon...van bejegyezve."

A falu lakóinak nagy többsége még a reformáció korában a szomszédos Atyha településsel együtt unitárius vallású lesz. Geréb Zsigmond Unitárius lelkészek 1568-tól című kéziratos könyvében "Péter pap" nevét említi, aki 1569-ben Korondon unitárius lelkész. A reformáció korától kezdve a többségben levő unitáriusok és a kisebbségben levő római katolikusok ugyanazon templomot használták, amelynek hajóját deszkafallal kettéválasztották. Ez a templom a 13század végén épült romaneszk-gótikus átmeneti építészeti stílusban. 150 éven keresztül b é k é s e n , egymás mellett megférve élték meg hitéletüket egy templomban a két felekezet hívei. Az erdélyi Gubernium 1719 évi rendelete, az ellenreformáció nyomására, a közösen használt templomból az unitáriusokat kirekesztette és így egyik napról a másikra templom nélkül maradtak. Dávid László A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei c. könyvéb e n azt í r j a , h o g y "a k o r o n d i katholikusok csináltattak egy kápolnát Anno 1648." Ez a kápolna a "parochiális fundus" észak-keleti

10

A KORONDI UNITÁRIUS TEMPLOM 1994részében állott. Minden valószínűség szerint az 1719- évi guberniumi rendelet az unitáriusok veszteségét a kápolna birtokba adásával pótolta. Az unitáriusokat azonban nem elégítette ki a kápolna, amely már méreténél fogva sem volt megfelelő. Ezért 1720-ban templomépítéshez fogtak. Uzoni Fosztó István egyháztörténetének II. kötetében tudósít a templomépítéséről. Az építés 30 évig tartott. Ennek oka az volt, hogy az építés terhét sok unitárius család nem vállalta és áttért a római katolikus vallásra. A megmaradt mintegy 30 család nagy áldozatok árán 1750-ig befejezte a templom építését. 1749- július 5-én Kövendi János aranyosköri esperes körlevelében arról tudósít, hogy "a korondi unitárius templom különben készen van, de még nincsen mennyezete és erre gyűjtés van indítva." Ez azt bizonyítja, hogy a hitükhöz hű maradt korondi unitáriusok az egyetemes unitárius közösség támogatását is élvezték. 1750-ben tehát készen áll a templom; építési költségeinek végösszege 407 magyar forint. A templom alaprajza, a támpilléres tagolás, az elliptikus ívű ajtókeretek arra engednek következtetni, hogy a templom a késő gótika egyik legritkábban alkalmazott formáját utánozza.

E templom falai fontos egyháztörténeti és egyben kultúrtörténeti jelentőségű esemény tanúi voltak. Gondolunk itt, az 1841. augusztus 22-28. között tartott Zsinati Főtanács ülésére, amely oktatási reformot fogadott el az unitárius iskolákba oktatási nyelvként az anyanyelv bevezetését a latin helyett. Az egyházközségben a templom mellett mindig ott volt az iskola is. írásos emléket találtunk az énlakai egyházközség levéltárában, amely szerint 1696-ban unitárius iskola működött Korondon. Híveink az évszázadok küzdelmes éveiben egymás mellett építették, védték és őrizték a templomot és az iskolát. Az egyházközség 1820-ban és 1892-ben végzett nagyobb szabású javításokat a templomon. 1892-ben a torony zsindelyfedelét vörösrézlemezzel cserélték ki, míg a tornyot díszítő gömböt és csillagot sárgarézlemezből készítették. Egyházunkb a n még csak Firtosváralján találunk rézlemezzel fedett templomtornyot. 2. A legújabb javítási munkálatok Közelebbről 1971-ben végzett az egyházközség külső és belső javítást a templomon, majd 1982-ben ismét külső javításra került sor. Az 1990-es

KÜLSO ES BELSŐ JAVITASA 1995-BEN évek elejére a földrengés és az 1989es vihar eléggé megrongálta mind a tornyot, mind a templom épületét. A d é l - n y u g a t i fal m e g h a s a d t és süllyedni kezdett. A templom bád o g f e d e l é n rozsdavirágok szaporodtak a külső oldalfalakon a vakolat megbomlott, a csatorna elrozsdásodott. Tehát a templomunk megérett a külső és belső javításra. Híveinkkel együtt számtalanszor tettük fel a kérdést: Miből és hogyan?! A megromlott gazdasági helyz e t é s a n ö v e k v ő i n f l á c i ó is aggodalomra adott okot. Lelkes h í v e i n k t á m o g a t á s á v a l 1993 novemberében javítási alapot létesítettünk. A begyűlt önkéntes adományokból beszereztük a szükséges építési anyagokat. 1994 tavaszán hozzákezdtünk a munkához: - k ö z m u n k á v a l , helyi szakembereink irányításával alátámasztottuk a süllyedő falat és a talajvizet levezettük; - ezután a templont belső javítása következett, ami jól sikerült és lelkesített a további cselekvésre; - híveink adományai lehetővé tették, hogy 1994. szeptemberében és október elején a torony javítását elvégeztük, a templom bádogfedelét kijavítottuk és a csatornát 60 m hoszszúságban kicseréltük;

- 1995-re a templom külső javítása maradt, amit május hónapban sikerült elvégeznünk; - az adományok végül lehetővé tették, hogy megjavítsuk a templomot körülvevő kőkerítést és 35 négyzetméter járdát készítsünk. A f e s o r o l t m u n k á l a t o k anyag, munkadíj és közmunka értéke öszszesen 6 387 611 lej volt. Hangsúlyozni kívánom, hogy a fenti összeg híveink önkéntes adománya és közmunkájának értéke. Köszönjük mindenekelőtt a mi egy Istenünk végtelen szeretetét és gondviselését, amit ez idő alatt is megtapasztaltunk mint hitünk, lelkesedésünk és erőnk kiapadhatatlan kútforrását. Illesse köszönet az egyházközség gondnokát, pénztárnokát, jegyzőjét, lelkes keblitanácsát és minden egyes áldozatos szívű tagját, akik a templomépítő ősök hitének szellemében cselekedtek. 3- A megújított t e m p l o m felavatása A külsőleg és belsőleg egyaránt megszépült templom felavatására augusztus 13-án ünnepi istentisztelet keretében került sor. A szószéki szolgálatot dr. Szabó Árpád teol. tanár végezte, aki Zsolt 84,1-3-5-6

alapján a templom jelentőségéről és valláserkölcsi életünkben betöltött központi szerepéről beszélt. Farkas László, a gyülekezet lelkésze ismertette a templom rövid történetét és a mostani javítási munkálatok lefolyását és erdeményeit. Az istentisztelet ünnepélyességét emelte a község szülöttének, Lőrincz Ágnes színművésznőnek szavalatai, aki Reményik Sándor A kövek zsoltára és Akarom című verseit tolmácsolta valamint Dinnyés József budapesti előadóművész énekszámai, aki Szenczi Molnár Albert zsoltáraiból adott elő gitárkísérettel. Kiemelkedő jelentőséggel bírt az egyházközség újonnan alakult női kórusának szereplése, amely Farkas Margit énekvezér irányításával három énekkari számmal gyönyörködtette a gyülekezetet. Az istentisztelet második felében a gyülekezet úrvacsoravétellel adott hálát Istennek és erősítette testvéri közösségét a Jézusra való emlékezés által. Az ú r v a c s o r a i s z o l g á l a t o t Danes Lajos énlaki lelkész végezte IIKir 7,9 és Zsolt 67,7 alapján. Az istentisztelet után a templomkertben folytatódott az ünnepély. Az egyházközség - közösen a Firtos Művelődési Egylettel - kopjafák felállításával emlékezett azokra a lelkés z e k r e , akik k e z d e t t ő l fogva a gyülekezetet szolgálták. A kopjafákat a helybeli iskola tanulóiból alakult fafaragó-kör tagjai faragták Bandi Dezső tanár úr lelkes és szakavatott irányításával. Az ünnepélynek ezt a részét Farkas László lelkész nyitotta meg, szót adva Ambrus Lajosnak a Firtos Művelődési Egylet elnökének, György Józsefnek, az iskola igazgatójának és Bandi Dezső tanár úrnak, aki a kopjafák motívumainak jelképes jelent ő s é g é r ő l b e s z é l t . Az ü n n e p é l y műsorában ismét részt vettek Lőrincz Ágnes művésznő és Dinnyés József előadóművész. A zárószavakat dr. Szabó Árpád teol. tanár mondotta. FARKAS LÁSZLÓ lelkész

11

A Nőszövetség FELHÍVÁS Kedves nőtestvéreink, édesanyák, nagymamák! Hozzátok fordulunk jelen felhívásunkkal: mentsük meg iskoláinkat, magyar tagozatainkat! Rajtatok áll, hogy éljetek az adott szűk lehetőségekkel és ne vigyétek gyermekeiteket román iskolába! Tudjuk azt, ahhoz, hogy az életben fiataljaink érvényesüljenek, szükséges a román nyelv ismerete s a mi érdekünk annak minél jobb elsajátítása. De ennek nem az a megoldása, hogy román osztályba írassuk gyermekeinket, ahol a román anyanyelvű gyermekekkel szemben hátrányban lesznek, mert minden alapvető ismeretet idegen nyelven kell elsajátítaniuk. Igy eleve félszeg-nyelvűvé válnak, akik egyik nyelvet sem beszélik tisztán. Ezzel szemben, ha az alapismereteket anyanyelvükön tanulják meg, a tanultakat sokkal job&an megértik s később a román kifejezéseket könnyebben kötik a már elsajátított fogalmakhoz. Esetek százai bizonyítják, hogy magyarul tanuló gyermekek megállták helyüket a román egyetemen is és jól érvényesültek az életben, mert tudásuk biztos alapon állott. Emellett meg volt az az előnyük, hogy mindkét nyelven jól ki tudták magukat fejezni és gazdagabb szakirodalmat tudtak felhasználni. Gondoljatok arra is, hogy ha román osztályba íratjátok gyermeketeket, számukra népünk irodalma, Kriza vadrózsái, Petőfi, Arany, Ady költészete, Jókai, Mikszáth, Móricz Zsigmond világa idegen lesz. Ha azt akarjuk, hogy népi kultúránk kincsei tovább éljenek sajátos színfoltként az emberiség színes szőttesében, támogassátok a magyar iskolákat és a magyar tagozatokat! U.N.O.Sz. 12

életéből Mi vagyunk a csíkszeredai Unitárius Nőszövetség

- Jöjjenek még!Az Isten áldja meg magukat, s százannyit adjon, hogy adhassanak Megelégedéssel, szemünkben könnyel integettünk a minket kikísérő háziaknak" 1994 őszén a "Hargita Népe" csíkszeredai napilap közzétette a budapesti Reménység Szigete erdélyi gyülekezet népfőiskola által meghirdetett pályázatot, melyben szociális témakör is szerepelt. Úgy gondoltuk, hogy benevezünk erre a pályázatra a lókodi programmal, Meglepetéssel és nagy örömmel vettük tudomásul az értesítést, miszerint augusztus 1-től egyhetes jutalomtáborozást nyertünk a Reménység Szigetén, melyen a nőszövetség minden tagja részt vehet. E nem várt jutalom még több segítségre és még nagyobb hozzáállásra kötelez minket, mert úgy érezzük, hogy minden általunk sikeresen orvosolt baj a bennünk levő sebekre is orvosság és minden ilyen célú utunkról lelkileg feltöltődve, megújulva térünk haza.

Csakúgy mint eddig, 1995-ben is megszerveztük tevékenységünk programját. Nemzetiségünket és egyházunkat érintő eseményekről, történésekről, kimagasló személyiségeienkről tartott megemlékezések mellett a gyengébbek, a rászorulók megsegítése lett a fő célunk. Megtudtuk, hogy az Udvarhely melletti Lókodban működik egy öregotthon, ahol nagy szükség van szeretetre, jó szóra, megértésre. Megszerveztünk egy programot melynek keretében tagjaink rendszeres látogatásaikkal egy kis örömet, színt adnak tizenkét elhaKELEMEN BÍBORKA gyott, öreg ember hétköznapjainak. íme egy látogatás története Kisgyörgy Borbála nőszövetségi tag tolmácsolásában: 1995. április 22 - Gyönyörűen kel fel a Nap a sok borús, havas, szomorú áprilisi idő után. Dombi Gyula gondnok a sofőr, vele tart Dombi Ibolya, Vitos Magdolna és Kisgyörgy Borbála, valamint a Dombi család A Romániai Keresztény Nők ÖkumeniIV. osztályos Gyuszika fia. Egészen "feldob" _kus Fórumának elnöknője, Soős Nóémi, az utazás a frissen zöldülő Tolvajoson át. Cserefalva lelkésznője szervezésében részt Udvarhelyen és környékén igazi tavasz van, vehettünk egy női csoportvezetőket felkévirágzó fákkal, lángoló tulipánokkal. Meg- szítőszemináriumon 1995. július 10-15» 17érkeztünk Lókodba. A 30 főre apadt falu- 22-ike között. ban lévő öregotthonba. Szívélyesen fogad A svájci stílusban épült konferenciaközKis Domokos tiszteletes és Kis Domokosné. pontban magyar, német, román nőtestvére a lelkész felesége, az öregotthon alapítója, inkkel együtt sikerült teljes összhangban egy létrehozója, mindenese. Ismerteti velünk érzelemdús hetet eltölteni. munkájukat, az öregotthon ügyes-bajos dolDr.Niederwolfsgruber Irma (Ausztria), gait, gondjaikat, örömeiket, anyagi helyzetü- Rácz Sarolta, Himberger Katalin (Magyarket. Megmutatják az épületet és ország) előadók apostoli munkát vállaltak megismerkedünk a lakókkal. Nyolc növelés és elhozták nekünk tudásuk legjavát. Játénégy férfival. kosan, sok szemléltetőeszközzel a barátság, Asztalt, padokat teszünk a verőfényes fü- a szeretet hullámhosszán, nemzeti és feleves udvar közepébe, kirakjuk az általunk kezetre való tekintet nélkül az áldott ökuhozott tésztát, kávét, "asszonypálinkát". Kí- ménia jegyében, megmutatták, hogy az nálás közben elbeszélgetünk a lakókkal. El- általunk elkezdett m u n k a t e r ü l e t ü n k ö n mesélik sorsukat, bánataikat, örömeiket, együtt dolgozhatunk, egymást segítve, lelközben a keresztúri gyermekotthon lakói, künk művelésére, Istenünk legnagyobb diközépiskolás fiatalok, tevékenykednek: a csőségére. férfiakat borotválják, hajat vágnak, veteméAz előadás három nyelven folyt, ami színyeznek. Tevékenységükkel, sürgés-forgá- nesebbé tette a kurzus időszakát, és ráébsukkal, egészséges megjelenésükkel resztett arra, hogy mennyire rá tudunk "fiatalságot lopnak" az udvara, felderítve a hangolódni egymás problémájára, ha a ráncos arcú embereket. megértés út ját keressük. Dombi Gyuszika verseket szaval, énekel IJgy érzem, hogy a tanultakat nőszövetcsengő hangján s utána az örgeotthon lakói ségi munkánkban hasznosíthatjuk, ezért a is rázendítenek egy-egy régi nótára, és mi Homoródszentmártoni Unitárius Szemécsodálkozunk. lyiségfejlesztő Táborban igyekeztem mind- Tudják meg az énekkarban is énekel- ezt társaimmal megosztani. tem... - mondják többen. Hálás köszönet illeti dr.Soós Csabát és Milyen szép hangúak kerültek ide egy cso- kedves feleségét, Nóémil a szeretetteljes portba. Kis Domokosné megköszöni látoga- vendéglátásért. tásunkat, külön-külön kifejezik hálájukat az VASS ILDIKÓ otthon lakói.

Felejthetetlen hét Cserefalván

BESZÁMOLÓ AZ V. UNITÁRIUS IFJÚSÁGI KONFERENCIÁRÓL 1995 augusztus 10-13-án a Maros megyei Bözödön gyűlt össze az erdélyi unitárius ifjúság a '89-es változások utáni V. országos méretű ifjúsági konferenciájára. A borús idő ellenére 287 ifjú jelentkezett e rangos eseményre, melynek megnyitó istentiszteletén, csütörtökön 19 órakor Kelemen Levente homoródoklándi- és Ilkei Árpád homoródújfalvi lelkész végzett szószéki szolgálatot, Ezt követően dr. Erdő János unitárius püspök köszöntötte az egybegyűlteket. A Püspök LJr javaslatára az idei konferencia jelmondata lett: "De új eget és új földet várunk az ő igérete szerint, a melyekben igazság lakózik" (2Pét 3,13) Kolcsár Sándor, a marosi egyházkör esperese köszöntő beszédében feltette a kérdést: "Mit jelent ma ifjúnak lenni?" Ezek u t á n Krizbai Béla homoródszentmártoni gy .s.lelkész olvasta fel Titkári j e l e n t é s é t . Az ü n n e p é l y e s megnyitó Benedek Mihály helybeli lelkész egyház- és falutörténetet ismertető előadásával ért véget. Az este ismerkedéssel, a régi "konferenciások" boldog találkozásával telt el. A konferencia második napját áhítat nyitotta meg, melyen Ferenczi Enikő V. éves teológiai hallgató szolgált, Reggeli után a templomban került sor Kiss Károly medgyesi lelkész 'Van-e jövője a családnak? Van-e jövő család nélkül?" című előadására. A mintegy húszperces előadást az előző években is jól bevált vitacsoportokban beszélhették meg a résztvevők. D.u. fél há-

romtól Szász Ferenc brassói lelkész és Bardócz András tanár "Holtomiglan, holtáiglan?" címmel tartott előadást. Péntek estéről nem hiányzott a kultúrműsor sem. A bözödi kórus, Benedek Mihály kezdeményezésére és vezetésével egyházi énekekkel és népdalokkal kedveskedett a nagyszámú közönségnek. Az erdőszentgyörgyi néptánccsoport zenészei és táncosai jóvoltából a jelenlevők megismerhették a helyi táncokat, népdalokat. A kultúrest a magyarsárosi unitárius ifjak egyfelvonásos vígjátékával zárult. A pénteki napot, úgy éjféltájban, a tábortűz mellett vidám énekléssel búcsúztatta az ifjúság. Szombaton reggel ismét áhítatra hívta a falu népét és a konferencia tagjait a harang. A szószéki szolgálatot Koppándi Botond IV. éves teológiai hallgató végezte. Fél tíztől dr. Rezi Elek teológiai tanár és Bocz Judit pszichológus "A család helyzete Erdélyben" címen tartott előadást, mely után ismét vitacsoportokban folyt a megbeszélés, Ezen a napon néprajzi ismeretei is bővültek az ifjúságnak, Barabás László néprajzkutató tartott videofilmes előadást az érdeklődőknek. Ebéd után az iskolában rendezett kiállítást t e k i n t h e t t é k meg a szalmafonást kedvelők. A bözödiek kézügyességét bizonyította a szalmakalapok, falvédők, ízléses szalmafonatok sokasága, A kirándulni vágyóknak sem maradt adósa a szervező bizottság. Szómbaton délután az egy hete felavatott

Dr. Erdő János püspök és a szervezők egy csoportja

bözödújfalvi emlékművet tekinthették meg a múltat s a vallási türelmet értékelni tudók. Este a bethlenszentmiklósi ifjúság, Tamási Áron: Hullámzó vőlegény című színjátékával szolgáltatta a hasznos szórakozást, Vasárnap került sor az új vezetőség megválasztására. Megelégedéssel tapasztaltuk, hogy unitárius ifjúságunk életképes, tenniakaró ifjúság. Erre utalt az is, hogy a választások során a jobb működés érdekében a küldöttek egy része a választást döntően befolyásoló javaslattal állt elő. A javaslat sajnos későn érkezett, ahhoz, hogy gyakorlatban alkalmazhassák, ezért a következő elhatározás született: "A választmány úgy határozott, hogy a jel e n l e g i h e l y z e t b ő l az e g y e t l e n demokratikus megoldás, ha a régi vezetőség ideiglenes hatállyal egyelőre tovább működik. Jelenleg az egyetlen változás az, hogy a választmány egyh a n g ú l a g Kriza J á n o s kolozsvári gy.s.lelkészt bízta meg a titkári teendők elvégzésével, tekintettel Krizbai Béla gy.s.lelkész elfoglaltságára. A választások lebonyolítására javasoljuk, hogy az öt egyházkör ifjúsága a jelenlegi kezdeményezést továbbvive, 1995 november l-ig szorosan együttműködve állítsa össze a jelöltlistát és válassza meg az új vezetőséget."(Részlet a választmány nyilatkozatából.) Az ideiglenes vezetőség tagjai: elnök Kelemen Levente oklándi lelkész, alelnökök - Ilkei Árpád h.újfalvi, Kovács Sándor Kolozsvár-monostori lelkész, titkár - Kriza János kolozsvári gy.s.lelkész, a jegyzői teendőket ideiglenesen a titkár végzi, pénztáros - Szabó László teológiai hallgató. A konferencia záróistentiszteletén a helybeli lelkész, Benedek Mihály végzett szószéki szolgálatot. Az elnöki zárószavak előtt felolvasásra került a Konferencia Nyilatkozata, majd Kelemen Levente bezárta a konferenciát. A templom előtt a Bözödi Unitárius Ifjúsági Konferencia Jótékonysági Bizottsága általános derültség közepette kiosztotta az arra érdemesültek okleveleit és ezzel az V., illetve XIX. ifjúsági konferencia véget ért. Az Isten áldja meg a Konferencia házigazdáit és résztvevőit. KOVÁCS SÁNDOR 13

NYILATKOZAT 1995• augusztus 10-13-án a Maros megyei Bözödön gyűltünk össze a XIX., 1989 utáni V. Unitárius Ifjúsági Konferenciánkra. Konferenciánk az alábbi nyilatkozatot teszi közzé: 1. Az elhangzott előadások fontos kérdésekre adtak választ. Kiss Károly medgyesi lelkész VAN-EJÖVŐJE A CSALÁDNAK? VAN-EJÖVŐ CSALÁD NÉLKÜL?, Szász Ferenc brassói lelkész és Bardócz András tanár HOLTOMIGLAN, HOL TMGLAN?, dr. Rezi Elek teológiai tanár és BoczJudith pszichológus a SZERELEM, PÁRVÁLASZTÁS, HÁZASSAG útvesztőiben próbáltak eligazítást adni. 2. A résztvevők számát tekintve - 287 személy - örömmel állapíthatjuk meg, hogy sem a távolság, sem az anyagi nehézségek nem jelenthetnek akadályt az unitárius ifjúság jövőt építő optimizmusának útjában. 3. A megvitatott kérdések, ha nem is teljes mértékben, de részben megvilágították a követendő utat az élet egyik fontos lépésében, a családalapításban. 4. Jó eredménynek tartjuk, hogy jelen konferencián sikerült megvitatni és szükség szerint kiegészíteni az új Szervezeti Szabályzatunkat. Ezzel lehetőséget teremtettünk az ifjúsági élet szervezettebb kibontakozására, önállósulására. 5- Olyan helyen gyűltünk össze - Bözödújfalu közelében -, ahol a múlt szomorú emlékei elevenen élnek az ittlakók lelkében. A tóból kimagasló eltűnt falu templomtornyai indíttatást jelentettek, hogy számot vessünk a múlttal és a jelennel s igyekezzünk úgy élni és dolgozni, hogy a múlt tragédiái ne ismétlődjenek meg. 6. "De új eget és újföldet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik" (2Pét 3,13) jelszóval tiltakozunk a Tanügyi Törvény ellen, mely sérti alapvető emberi jogainkat és veszélyezteti kulturális és vallási fennmaradásunkat. 7. Határozottan kérjük iskoláink, egyetemeink helyreállítását, egyházi vagyonunk visszaszolgáltatását, hogy ifjúságunk biztos léptekkel indulhasson a tanulás, önmegvalósítás útján anyanyelvünk korlátlan használatával. 8. Jelen konferenciánkon is tanúbizonyságát tesszük annak, hogy mi maradni kívánunk ősi hazánkban, társnemzetként vállalva a küzdelmet, hogy gyermekeink új világot örököljenek. 9. Az Unitárius Ifjúság bözödi konferenciája ezúttal is hálás köszönetét nyilvánítja az Egyházi Főhatóság erkölcsi és anyagi támogatásáért. Illese köszönet a bözödi egyházközség vezetőségét, híveit, ifjúsági- és nőegyletét, Benedek Mihályt és feleségét, Enikőt, hogy a konferenciának és résztvevőinek otthont biztosítottak. A gondviselő Isten áldása kísérje további munkánkat és mindnyájunk életét. ' /

Teológiai évzáró és szakvizsga Június mindig a vizsgák hónapja. Ebben az iskolai évben a vizsgaidőszak korábban, már májusban megkezdődött, mert június elején a pünkösdi ünnepek, ili. legáció megszakították a vizsgázás folytonosságát. Ennek ellenére a legációs szolgálatok is jól sikerültek és a vizsgaidőszak is eredményesn zárult. Az évzáró ünnepély június 25-én volt. Délelőtt a teplomban a lelkészi szolgálatot dr. Erdő János püspök (IKor 14,15.20) végezte. A délután tartott évzáró ünnepélyen elkészített mérleg, amely az 1994/95-ös tanévet értékelte, számunkra igen kedvező képet mutatott. A jutalmak kiosztásakor, tanulmányi eredményükért jutalomban részesültek: Pap Mária V., Czire Szabolcs IV., Kocs Júlia, Lőrinczi Lajos, Gyerő Dávid III. éves hallgatók, míg Dimény József IV. éves pályamunkájáért, Szabó László III. éves pedig a prédikációírásban mutatott eredményéért kapott jutalmat. Hallgatóink a nyár folyamán a kirendelt egyházközségekben teljesítenek szolgálatot, de bárhol prédikálnak, ahol szolgálatukra igény van. 14

Az V. évfolyamon nyolc hallgató nyert végbizonyítványt (absolutoriumot) vizsgáik befejezésekor, és nyert jogot arra, hogy szakvizsgára álljon: Jakab Zsolt, Józsa Lajos, Kriza János, Krizbai Béla, Lázár Levente, Molnár Lehel, Papp Mária és Zsigmond Kinga. A szakvizsga időpontját július 17-22.-re állapította meg a tanári kar, hogy a hallgatóknak legyen ideje megfelelően felkészülni a teológiai tanulmányaikat bezáró vizsgára. A szakvizsgára hét hallgató jelentkezett, mivel Molnár Lehel egészségi okokra hivatkozva kérte, hogy az őszi vizsgaidőszakban vizsgázhasson. A hét hallgató közül hatan sikeresen vizsgáztak, Krizbai Béla szintén egészségi okok miatt az utolsó szóbeli vizsgáját kénytelen volt őszre halasztani. A vizsga eredménye: Jakab Zsolt 7,65; Józsa Lajos 7,54; Kriza János 8,41; Lázár Levente 7,51; Pap Mária 9,77 és Zsigmond Kinga 8,93. A hallgatók, ill. most már gyakorló segédlelkészek közvetlenül a vizsga befejezése után megkapták Püspök afiától szolgálati megbízatásukat. Dr. SZABÓ ÁRPÁD

Gyermekoldal

Dávid, a pásztorfiú Saul hamarosan harcba keveredett a filiszteusokkal, akik erősen szorongatták Izraelt. Váltakozó szerencsével folyt a háború. Egy alkalommal két szemközti hegyen táborozott a két sereg. A filiszteusok közül kivált egy hatalmas termetű harcos: Góliát volt a neve. Tetőtől talpig páncél takarta. Amikor hallótávolba ért, átkiáltott Izrael táborába: - Válasszatok ki magatok közül egy embert, hogy megvívjon velem! Amelyikünk győz, annak a serege legyen a győztes! A másik fél szolgáljon a győztesnek! Dermedt csend volt a válasz. Senki sem mert kiállni Góliát ellen. A filiszteus minden reggel előállt, és kiáltozott. Egyik reggel jelentették Saulnak: - Itt van egy fiatal pásztorfiú, kész a bajvívásra! - Hozzátok elém! - parancsolta Saul. Odavezették Saul elé Dávidot. Piros arcú, kedves tekintetű pásztorfiú volt. Az édesanyja küldte el a táborba, hogy ennivalót vigyen a seregben szolgáló bátyjainak. Amikor odaért, meghallotta, hogy Góliát éppen Izrael Istenét szidalmazza. Ekkor elszánta magát a bajvívásra. Bátyjai le akarták beszélni, de ő nem tágított. így hát a király elé vitték. Saul végigmérte: - Nem mehetsz a viadalra, fiatal vagy még. Góliát harcedzett férfi. Dávid csendesen válaszolt: - Pásztor a te szolgád, apja juhai mellett. Ha jött egy oroszlán vagy medve és elragadott egy bárányt, utána mentem, leterítettem és megöltem. így jár majd ez a pogány filiszteus is. Az Úr, aki megmentett engem az oroszlántól és medvétől, meg fog menteni a filiszteus kezéből is. . Saul ráadta Dávidra a maga királyi páncélját. - Menj el, az Úr legyen veled! Dávid persze lépni sem tudott a nehéz súlyú harci felszerelésben. Levetette magáról és

kézbe vette a pásztorbotját. A páráiból öt sima kavicsot tett a táskájába és parittyával a kezében közeledett a filiszteushoz. Góliát már messziről kiabált: - Kutya vagyok én, hogy bottal jössz hozzám?! és szidta, gyalázta Dávidot és Istenét. Dávid így válaszolt: - Te karddal, lándzsával jössz ellenem. Én a Seregek Urának, Izrael Istenének nevében indulok ellened! És megtudja mindenki a földön, hogy van Izraelnek Istene! Benyúlt a tarisznyájába és kivett belőle egy kavicsot. Beletette a parittyába és elröpítette. A kő belefúródott a sisak széle alatt Góliát homlokába. Az óriás arccal a földre zuhant. Dávid odafutott hozzá, kihúzta hüvelyéből Góliát kardját és azzal ölte meg a filiszteust. A filiszteusok rémülten menekültek, Izrael seregei üldözték őket. Dávid a király udvarába került. Valahányszor gonosz gondolatok gyötörték Sault, Dávid a hárfát pengette és a király megnyugodott. A király féltékeny lett Dávidra. Jonatán, Saul fia, Dávid testi-lelki jóbarátja volt. Saul többször is Dávid életére tört. Ha Dávidnak menekülnie kellett, Jonatán készségesen segített barátjának. Dávid pedig hű embereivel a hegyekben bújdosott, barlangokban rejtőzködött el. Isten mindvégig vele volt. Sámuel pedig még halála előtt megjövendölte, hogy Saul után Dávid lesz a király.

15

Egyházi hírek Az Egyházi Képviselő Tanács június 22-én tartotta II. évnegyedi ülését. Az elnöki megnyitó után az elnökileg elintézett fontosabb adminisztratív ügyekről elő térj esztett jelentés hangzott el, amely beszámolt az előző ülés határozatainak végrehajtásáról és az alábbi eseményekről: • Az angliai unitárius egyház meghívására dr. Erdő János püspök április 11-23. között látogatást tett az angol unitáriusok egyházi központjában, néhány gyülekezetben és részt vett az április 18-22. napjain Chesterben tartott évi közgyűlésen (a General Essembly egyházszervezetileg megfelel a mi Egyházi Főtanácsunknak). • A Dávid Ferenc Egylet felolvasó üléseket tartott havonta Kolozsváron. Áprilisban Fekete János, a székelykeresztúri unitárius gimnázium igazgatója "A felekezeti iskolák jelentősége az erdélyi magyar oktatásban" címmel tartott előadást; május 21-én Molnos Sára, a kolozsvári unitárius kollégium magyartanárnője tartott előadást "Viharaimban csoda-szivárvány, dicsőség néked Anyám" címen; június 18-án Almási István, egyetemi tanár előadása hangzott el "A népek testvériségének eszméje Bartók Béla műveiben" címen. A felolvasó üléseken meghívott előadóművészek, illetve a kolozsvári u n i t á r i u s kollégium d i á k j a i szerepeltek. • A Chicago-i Meadville/Lombard unitárius teológiai főiskola május 2628. napjain fennállása 150. évfordulóját ünnepelte. Erre az alkalomra küldött üdvözlő levélben Egyházunk azon reménye hangsúlyozódott ki, hogy a múltban kialakított kapcsolatok a jövőben tovább erősödnek. • Tabajdi Csaba magyarországi külügyi államtitkár romániai körútja során találkozott a kolozsvári székhelyű magyar történelmi egyházak elöljáróival. A találkozóra június 8-án egyházunk tanácstermében került sor. Jelen voltak a házigazda Unitárius Egyház képviseletében dr. Erdő János püspök és Jenei Dezső főgondnok, Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Kiss Béla a Lutheránus Egyház főjegyzője, Czirják Árpád kanonok-érseki helynök, valamint a kíséretükben levő egyházi képviselők. A megbeszélések rendjén

kihangsúlyozódott a romániai magyar egyházak küzdelme a jogtalanul elvett egyházi vagyon teljes visszaszolgáltatásáért, valamint a felekezeti oktatás, illetve az anyanyelvi iskolahálózat biztosításáról a legalsó szinttől a legfelsőbbig. • A lelkésztovábbképzés ügyét szolgáló értekezleteket június 8-15. közötti időszakban tartották meg az egyházkörökben. Június 8-án Alsófelsőszentmihályon, 12-én Magyarsároson, 13-án Olthévízen, 14-én Székelykeresztúron és 15-én Székelyderzsben. Az értekezleten a keresztelés témakörében hangzott el két előadás. Dr. Erdő János püspök "A keresztség és az erdélyi unitarizmus" és dr. Rezi Elek "A keresztség unitárius értelmezése napjainkban" előadása. • A nagyajtai egyházközség lelkészválasztó közgyűlése jegyzőkönyvi határozata alapján dr. Erdő János püspök Fekete Levente sepsikőröspataki lelkészt Nagyajtára nevezte ki rendes lelkésznek, 1995 május 1-től. • A bözödi egyházközség segédlelkészét, Benedek Mihályt rendes lelkésznek hívta meg. Püspök afia a vonatkozó kinevező iratot 1995. április 1-i hatállyal állította ki. • Nagy Attila kökösi lelkész június 30-al állásáról lemondott. • Szentgyörgyi Sándor lelkészt április 2-án iktatták be a désfalvi egyházközségbe. • A Brassai Sámuel Líceumban június 10-én tartották meg a ballagást és június ^5-én az évzáró ünnepélyt. Egyházunkat a ballagáson Bálint B. Ferenc kolozsvári lelkész, az évzárón dr. Erdő János Püspök képviselte. Unitárius Szemináriumi Líceumainkban szintén június 15-én tartották az évzáró ünnepélyt. • Az Egyházi Képviselő Tanács tudomásul vette az Énekvezérképesítő Bizottság május 9-én tartott vizsgaü l é s é n e k jegyzőkönyvéből, hogy László Árpád homoródszentmártoni afia énekvezérképesítő vizsgát tett általános jó eredménnyel. Részére kiállította az énekvezéri oklevelet. • Az 1995-1996. tanulmányi év I. évfolyamára, tekintettel a szükségletekre, a felvételi vizsga eredménye alapján 6 fiú és 1 leány, összesen 7 hallgató felvétele lett jóváhagyva. • Az Egyházi Képviselő Tanács támogatást nyújt az augusztus 10-13. napjain Bözödön tartandó Ifjúsági

Konferencia, valamint az augusztus 14-24. között sorrakerülő anyanyelvi táboroztatás rendezéséhez, és azok kiadásainak fedezésére a költségvetésben jóváhagyott résztámogatással is hozzájárul. • Az 1996. évi falinaptárra a 200 éves kolozsvári belvárosi, az 500 éves homoródkarácsonyfalvi, valamint a Baróton felépült új templom képét irányozta elő. • A Tanács tagjai aggodalommal vették tudomásul, hogy a dévai várban ismeretlen tettesek tovább rongálták Dávid Ferenc emlékművét és határozatot hoztak a cellaajtó megjavítattására, valamint az új márványtábla felállítására háromnyelvű (magyarromán-angol) felirattal. • Rázmány Csaba alsóboldogfalvi lelkész egészségi okokra és állandó egészségügyi ellenőrzési kötelezettségére való hivatkozással engedélyt kért magyarországi végleges kitelepedésére, és ott lelkészi szolgálat betöltésére. A Tanács megértve a felhozott érvet a kérést jóváhagyta. • Az Egyházi Képviselő Tanács megtárgyalva az egyház jelenlegi gazdasági-pénzügyi helyzetét úgy határozott, hogy a belső pénzügyi-ellenőri állást nem tölti be s az ellenőrzéssel járó feladatok elvégzését az esperesi vizsgálószék hatáskörébe utalja.

Halottaink: Elhunyt Kereki Gábor volt croydoni lelkész. Elhunyt Binder Pál brassói tanár, a Keresztény Magvető hűséges munkatársa. Emlékük legyen áldott! Unitárius Közlöny A Keresztény Magvető melléklete. Szerkesztőbizottság: dr. Szabó Árpád felelős szerkesztő dr. Rezi Elek - szerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 3400 Kolozsvár, December 21 sugárút, 9. sz., Postafiók 24, Tel: 19 32 36. Nyomtatja: Garamond KFT Kolozsvár. Igazgató: Klósz Viktor

nitárius Kolozsvár, 1888-1948/1990. 6. (66.) évf. 9-12. szám, 1995 szeptember-december. Ára: 700 lej.

Ézsaiás 9,13.6-7 versei igen nagy jelentőségűek az Ószövetség népe messiási reménységének megértésében. A próféta saját kora valóságába gyökerezteti ezt a váradalmat. Egyfelől megrajzolja a sötétség képét, amelyet mint keserű történelmi tapasztalatot élt át népe, amikor szenvednie kellett az elnyomás megaláztatásában. Egyenesen a halál árnyékának völgyéhez hasonlítja népének ezt a szenvedésben reményvesztett állapotát. Úgy látja, hogy emberileg nincs kiút a jövendő elé, mert a jelen vezetői alkalmatlanok feladatuk betöltésére. És itt lép közbe Isten megszabadító szeretete, amelyet a próféta a természet egyik alapvető törvényében tesz nyilvánvalóvá. A sötétséget mindig a világosság követi, nincs olyan nyomasztó éjszaka, amelyet ne váltana fel a nappal. Isten azt akarja, hogy a szenvedés, a csüggedés, az elbukás és elnyomás sötétségét a szabadság, igazság és béke világossága váltsa fel, hogy afájdalom könnyeit letörölje az öröm derűje. A próféta ezt az örömet a földműves ember legnagyobb öröméhez hasonlítja, ami eltölti szívét a búza aratásakor és a termés betakarításakor. Isten szabadítása mint ígéret hangzik: a jövendő méhe megszüli azt az eszményi királyt, aki uralmát a törvénnyel és igazsággal fogja megszilárdítani, aki maga le.sz a békesség fejedelme. Ezt az eljövendő gyermeket várja, sóvárogja remegve az elnyomott, a szenvedő, a szegény, az árva, mert ő a hajnal, a világosság elhozója, aki Isten ígéretét, az ő szabadítását a jelen sötétségében megvalósítja. Advent gyökerei mélyre nyúlnak, bár ez a várakozás eredetileg nem állt kapcsolatban Jézussal. De mivel ezek a jövendőlések, mint isteni ígéret és az ezekhez kapcsolódó forró reménység és vágy, nem teljesedtek be senki másban, mint őbenne, ezért ez az ószövetségi prófécia, mint az örök advent képe méltán képezi a karácsonyi evangélium részét. Jézus nemcsak közel hozta hozzánk Isten ígéretét, hanem életünk részévé tette, amikor evangéliumában meghirdette az Úr kedves esztendejét, mint a világ új létformáját, amelyben szabadulás vár a foglyokra és megkínzottakra, a szegényeknek az örömüzenet hirdettetik, az elnyomás és reménytelenség sötét éjszakájában megvakult emberek szemei felnyílnak meglátni a

felragyogó világosságot: Isten országa eljövetelét. Ugyanakkkor közel hozta Istent, a szerető Atyát minden emberhez, aki többé nem az éjszaka rabszolgája, hanem a nappal szabadságában nagykorúvá lett gyermeke Istennek. A karácsonyi evangéliumban nem véletlenül hangzik fel az angyali bátorító szózat a gyermek születéséről, aki azért jött, hogy Megtartója legyen a világnak. Á keresztény gyülekezet, amely ezt így megfogalmazta, nemcsak hitte, de önmaga életében meg is tapasztalta, ezt az örömet, a világosság szépségét. Az égen felragyogó betlehemi csillag ezt a bekövetkezett változást érzékelteti, amely a világmindenségben épp úgy, mint az emberi szívben véghezvitte a hit, remény és szeretet világosságának uralomra jutását. Az ember azonban makacs lény, nem egykönnyen adja fel a megszokottat és változtat életvitelén. Mert hányszor ismétlődött meg a történelemben, amikor újra és újra bel'ekényszerítettek az elnyomás, üldözés és hontalanság vaksötét éjszakájába, jogfosztott rabszolgáiként a hatalomnak. Vagy hányszor szereztünk mi magunk reménytelennek látszó éjszakákat, amikor csukott szemekkel és süket fülekkel, önzésünk és szeretetlenségünk biztosnak látszó váraiba zárkózva válaszfalakat emeltünk egymás közé s pusztítottuk egymást farkasaiként az embernek. Ezért parancsoló szüksége ma egyéni és közösségi életünknek adventi emberekké válni s meghallani az isteni szeretet karácsonyi ígéretét: "egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk", s meglátni a végbement váltó-. zást, amelyet ő vitt véghez a világban: "a nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát", és megérteni, hogy mindez most és itt értünk történik. Azért, hogy karácsonyunk legyen. Nemcsak jelképeiben gyertyafényes, ragyogó ünnepe a boldogságra vágyó embernek, hanem, hogy Jézuson keresztül, benne és általa, Isten szeretetének fényében átalakuljon egész valónk: gondolkodásunk, világszemléletünk, érzés- és hitvilágunk, azaz karácsony gyermekeivé legyünk, amíg csak élünk. így legyen Istentől áldott és megszentelt az ünnepünk! Dr. SZABÓ ÁRPÁD

ADVENTTOL KARÁCSONYIG

Örökkévaló Jóság; Istenünk, édes Atyánk! Advent van, s mi az eljövendő karácsonyra gondolunk. Nagyon várjuk, hogy már itt legyen! Jézusra tekintünk, a békesség fejedelmére, és arra az üzenetre figyelünk, mely az első karácsonykor kapott szárnyra s mely azóta minden karácsonykor újra felcsendül, hogy lelkesítsen minden embert ezen a Földön. És mégis a gyűlölet mindig ott van a mindennapokban, megkeserítve milliók életét. Midőn halljuk a híreket, hogy mi történik a világban: emberi életeket követelő oktalan háborúk, emberi tragédiák s az embertelenség különböző formái, az az érzésünk, hogy megbomlott a világ egyensúlya, hogy az emberiség vesztébe rohan, hogy nincs semmi erő, amely megmenthetne. Milyen jó, hogy jön újra a karácsony, hogy figyelmeztessen: újra eljön a szeretet, a békesség áldott embere, a názáreti Jézus, hogy megmutassa, ismételten tudtunkra adja, hogy nem vagyunk magunkra hagyatva, velünk vagy Te jó Atyánk; hogy van lehetőség megváltani az emberiséget. Ennek egyetlen eszköze és útja a szeretet, az a szeretet, mely Jézusban és általa lett valósággá az Istenben hívők számára. Egyedül ez a szeretet képes felemelni az emberiséget. Kérünk Téged, Mindenható Isten, hogy segíts minket felismerni életünknek ezt a csodáját, annak reményét, hogy megújulhatunk lélekben. Add Atyánk, hogy ez a megújulás legyen igazi, szeretetben való megújulás. Mi ebbe a megújítani képes szeretetbe helyezzük bizalmunkat, a Te soha el nem múló szeretetedbe. Kérünk Atyánk, hogy vezess Magadhoz, s add, hogy másokat is magunkkal vihessünk, megmutassuk a Feléd vezető utat, hogy együtt érkezhessünk meg Advent útján egy boldog Karácsonyhoz. Áldásod legyen mirajtunk. Á men.

Advent

útja a Jézust

út

William Golding A torony című regényében visszavezet minket a középkori templomépítők világába. Az építők szándéka olyan magas tornyot építeni, amilyennek párja nincs. Sem a vállalkozónak, sem embereinek nincs elképzelése, talán elegendő tudása sem, hogy miképpen lehetne ezt a tornyot megépíteni. Ok egyet tudnak csak, azt, hogy a toronynak fel kell épülni bármilyen áron. Amidőn nekifognak az építésnek, úgy érzik magukat, mint akik elindultak az ismeretlenbe anélkül, hogy tüdnák, hogy milyen az út, melyet végig kell járjanak. Éppen ezért az egész vállalkozás egy kísérletnek tűnik, mely utat nyit az ismeretlen világba. A munka elkezdődik és a vártnál jobb ütemben halad az építés. Egy napon a lelkész, aki az értelmi szerzője volt az egész "kalandnak", az építőkkel együtt felmegy az épülő toronyba, mely akkorra már tekintélyes magasságot ért el. Ebből a magasságból tekint szét a környező vidékre, s meglepődve látja, hogy messze lent a völgyben minden irányból emberek igyekeznek a város felé. Az a meglepő tulajdonképpen, hogy a régi ösvényeket, utakat elhagyva, új utakon tartanak a városnak, egyenesen az épülő torony irányába, mert ez a legrövidebb út. Ebben a pillanatban döbben belé a felismerés: ő ugyan elképzelte, szorgalmazta a templom és tornyának megépítését, de arra nem gondolt, hogy annak léte ekkora hatással lesz a vidék lakóinak életére. Ekkor értette meg, hogy a tornyot látva, mennyi új ösvényt, utat fognak vágni az emberek, a vidék lakói, elhagyva a régi, megszokott, talán évszázadokig járt utakat és ösvényeket. Az adventben Isten figyelmeztet minket s ismételten megmutatja nekünk azt, aki ú t , i g a z s á g és élet. Jézust azért küldte el Isten, hogy útjelző le-

gyen számunkra, az élet útvesztőiben sokszor eltévelyedő emberek számára, hogy megváltoztassa életünk eddigi irányát, menetét. Ismerjük be, hogy szükségünk van erre az útmutatásra, hiszen bizonytalankodva j á r j u k életünk megszokott útjait, melyekről félünk lelépni, félünk a következő lépés kockázatától, az azzal járó felelősségtől. A Jézus útja az egyenes, sokszor meredek, keskeny, de mindig, minden esetben az életre, az igazi szeretet országába vezető út. Igaz, hogy sokszor kényelmetlen, mert meg kell változtatnuk eddigi életünk rendjét, ki kell lépnünk a beidegződött szabványok keretéből, a rosszul értelmezett hagyománytisztelet fedezékéből, s elindulni azon az új úton, melyet a Názáreti mutat nekünk. Ő mindig hív, szólít: Jöjjetek, kövessetek engem! Közben biztat, bátorít, hogy merjünk szembenézni régi önmagunkkal, szabjunk új irányt életünknek, merjük vállalni az új utak kockázatát. Advent van. Itt az alkalom, hogy valami elkezdődjön, hogy lerakjuk az első követ, amelyre aztán építhetünk magunknak igazi lelki otthont, mely utat mutat és egyben biztonságot és békét ad a közösséghez tartozóknak. Az új út, természetesen, új feladatok elé állít mindannyiunkat. Jézus útján járni nem könnyű és nem is olyan egyszerű, annak ellenére, hogy ő mindig előttünk megy és hív, vezet mindeneket, akik ezt az utat választják. A betlehemi kisdedben Isten egy addig ismeretlen és mindenekfölött álló erőt szabadított fel: a szeretet erejét és hatalmát. Ezzel az erővel, hatalommal kell nekünk dolgoznunk, jövőt építenünk. Induljuk hát el az advent útján Jézust követve Isten országa felé. Ámen. MÁTÉ SÁNDOR, esperes-lelkész

A Romániai Magyar Keresztény Egyházak Elöljáróinak ÁLLÁSFOGLALÁSA A mai napon, 1995. október 12-én, Bukarestben tartott rendkívüli tanácskozásán a Romániai Magyar Keresztény Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezlete a romániai felekezeti és anyanyelvű oktatással, valamint az erővel elkobzott egyházi javakkal kapcsolatban a következő állásfoglalást teszi közzé és ajánlja a fővárosunkban ülésező Interparlamentáris Unió figyelmébe: 1. Egyházaink mélységes aggodalmuknak adnak kifejezést az új romániai Tanügyi Törvény nemzeti kisebbségeket sújtó,egyházi autonómiájukat sértő rendelkezései miatt. Meggyőződésünk, hogy az anyanyelvhez, az anyanyelven való tanuláshoz való jog Istentől kapott - demokratikus - szabadság, mely semmilyen körülmények között.és senki által nem korlátozható. Egyetlen parlamentnek sem áll jogában jogfosztó törvényeket hozni. A Tanügyi Törvény olyan jogokat sért, melyek egyházainkat, híveinket, és híveink nemzeti közösségét alapvető demokratikus emberi és kisebbségi jogaik alapján illetnek meg. A romániai magyar nemzeti közösség számára a teljes esélyegyenlőséget, az anyanyelvhez és tanuláshoz való jog maradéktalan érvényesülését csupán a teljes körű kulturális autonómia szavatolja. Elutasítjuk a Tanügyi Törvény tetten érhető, a romániai kisebbségekkel szemben évtizedek óta érvényesített hatalmi asszimilációs törekvéseket, és követeljük a törvény azonnali felfüggesztését, illetve megváltoztatását az Európai Parlament legutóbbi vonatkozó határozati állásfoglalásának megfelelően. 2. A kommunista diktatúra a romániai történelmi -köztük a magyar anyanyelvű - egyházakat több évszázados múltra visszatekintő oktatási intézményeiktől fosztotta meg. Az 1948-as vonatkozó kormányhatározat egyházaink 1300 magyar tannyelvű iskoláját államosította és szüntette meg - a következők szerint: 531 református, 468 római katolikus, 266 magyar és német evangélikus valamint 35 unitárius felekezeti tanintézetet. Az új tanügyi jogszabály, azáltal, hogy a törvény hatályával rendeli el a volt egyházi iskolák épületeinek az újraállamosítását, nem csupán egy kommunista visszaélésből fakadó,

teljességgel jogszerűtlen, kisebbség és egyházellenes intézkedést legitimizál, de egyben annak a lehetőségét is eleve kizárja, hogy a volt iskolai ingatlanok visszakerüljenek eredeti tulajdonosaikhoz és újra helyreálljon a teljes jogú egyházi-felekezeti iskolarendszer. Az új Tanügyi Törvény következésképpen szögesen ellentmond az Európai Tanács azon meghagyásainak, melyeket Romániának a Tanácsba történt teljes jogú tagként való felvételekor írt elő, az egyházi oktatás és ingatlanok tárgyában. Míg Nyugat-Európában,a demokratikus országokban a teljes oktatási hálózatnak jelentékeny részét teszik ki a felekezeti iskolák, ezzel szemben Romániában a mégis létrehozott magyar egyházi iskolai intézmények öt év után is többnyire hajléktalanok és jogfosztottak. 3. Az oktatási intézményeken túlmenően - a zsidó közösségi tulajdonok visszajuttatását elkezdő folyamat mintájára - Egyházaink is nyomatékosan kérik, és már megelőzőleg, 1990-nel kezdődően folyamatosan kérték, hogy a román állam juttassa vissza birtokunkba mindazokat az ingó és ingatlan javakat, amelyeket az elmúlt ötven esztendőben önkényesen elkoboztak tőlünk. Jelen pillanatban, öt évvel az 1989-es változások után, a volt kommunista országok közül Románia az egyetlen egy, amely törvényes úton még nem rendezte a volt egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának a kérdését. Annak ellenére, hogy egyházaink, jogos igényeik érvényesítése végett, 1990 óta mintegy 14 alkalommal fordultak a román állami hatóságokhoz, a folyamodványaikra mind a mai napig mégcsak választ sem kaptak - sem az államelnöktől, sem a kormánytól. Időközben a román kormány különálló módon, részlegesen kártalanította a román görög-katolikus egyházat. Ezen túlmenően a Román Ortodox Egyháznak 1990 óta folyamatosan nagy értékű pénzösszegeket és állami ingatlanokat juttat - beleértve még ipari létesítményt is. Kísérlet történik a Román Ortodox Egyház államegyházzá nyilvánítására. A mintegy kétmilliós romániai magyarságot magukba foglaló keresztény egyházaink 1989 óta megszakítás nélkül vívják közös küzdelmüket, és történelmi hagyományaiknak megfelelően, valamint az ökumenia szellemében továbbra is hivatásuknak tekintik annak vállalását. Ennek értelmében jogosnak és indokoltnak tartjuk, hogy a hazai és nemzetközi szinten valamennyi demokratikus utat felhasználjunk jogharcunk érvényesítésére és ugyanakkor felhívjuk az egyetértő és együttérző közvéleményt, hogy jogos törekvéseinket támogassa. 3

Meg vagyunk győződve afelől, hogy küzdelmünk és céljaink teljes mértékben beilleszkednek Románia demokratikus átalakításának folyamatába, hozzájárulnak a román jogállamiság kialakításához és elősegítik az állam és az egyházak viszonyának rendeződését, valamint a román-magyar történelmi megbékélést.

Erdélyi Unitárius Lelkészek Szövetsége NYILATKOZAT az unitárius lelkészek

Bukarest, 1995.október 12. •

I I I . egyetemes konferenciáján

Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség nevében: dr. Jakubini György érsek. Szatmári Római Katolikus Püspökség nevében: Reizer Pál püspök Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyház nevében: Mózes Árpád püspök, dr. Podrádszky L ász ló főgondnok. Erdélyi Református Egyházkerület nevében: dr.Csiha Kálmán püspök, dr. Márt ha Ivor főgondnok. Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében: Tőkés László püspök, Szilágyi András főgondnok Unitárius Egyház nevében: dr.Erdő János püspök, Jenei Dezső főgondnok Nagyváradi Római Katolikus Püspökség nevében: TempfH József megyéspüspök.

Horváth

István

Anyanyelvemben

őrizlek

téged.

Anyám a hangod nem hallom többet. Anyanyelvemben őrizlek téged Szavaid szívem mélyén döbörögnek. Úgy zengik vissza a mindenséget, ahogy azt tőled szóval tanultam. Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden. Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam. . Ez nem szégyenem se büszkeségem. Anyám vagy! Most már csak a szavakban! S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom, drágágább a szavad, mélyebben dobban. Nincs a földön oly kints, se hatalom, mely megfojthatna fiad ajkán. Dédunokád is őrzi "Vénnanyót". Nem kell előtted pirulnunk, Anyám. Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.

4

BRASSÓ 1995. november 20-21

1. Az Erdélyi Unitárius Lelkészek Szövetsége a lelkészeket és egyházi társadalmat érintő kérdéseket vitatott meg. 2. Belső ügyeink mellett az egész magyar nemzeti közösséget érintő kérdések is megtárgyalást nyertek. Az egybegyűltek kifejezték tiltakozásukat az RMDSZ tiszteletbeli elnökét, Tőkés László püspök urat ért méltatlan és ízléstelen támadásokkal szemben. Tesszük ezt teljes egyetértésben Markó Béla szövetségi elnök úr állásfoglalásával, melyet nyílt levélben fogalmazott meg. 3. Konferenciánk szolidarizál mindazon intézményekkel és személyekkel, amelyek és akik szót emelnek és hosszabb időn át tartó éhségsztrájkot vállalnak, mint Kozma Szilárd, Katona Ádám és Kádár Attila: - a törvény előtti teljes jogegyenlőségért - az anyanyelvi oktatásért az óvodától az egyetemig - az államosítás során elkobzott összes egyházi javak visszaszolgáltatásáért 4. Fenti kérdések alkotmányos megoldása érdekében létfontosságúnak tartjuk a vallásügyi és nemzetiségi törvény mielőbbi megalkotását és elfogadását. 5. Az egybegyűlt lelkészek elhatározták, hogy december 3-án, Advent első vasárnapján a hívekkel együtt személyszerint és közösségileg a fenti célokért rendkívüli úrvacsoraosztással egybekötötl ima- és böjtnapot tartanak. Helyi lehetőségek szerint egyházközségeink élhetnek a tiltakozás minden más békés eszközével is.

JUBILEUMI ÜNNEPSÉGEK A KOLOZSVÁRI PROTESTÁNS TEOLÓGIÁN

elvégzése után, 1944-ben jeles képesítéssel lelkészi oklevelet szerez. Teológiai tanulmányaival párhuzamosan az itteni Tudományegyetem bölcsészkarán folytat tanulmányokat francia-román nyelvből, lélektanból, filozófiából és pedagógiából.

1995. október 19-21. napjain felemelő és rangos rendezvénysorozat színhelye volt a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet. A Református Teológiai Fakultás "kolozsvári korszakának" 100 éves fennállása szolgáltatta az alapot a jubileumi ünnepségekre. Az ünnepségsorozat október 19-én 10 órakor kezdődött a Farkas utcai református templomban tartott megnyitó istentisztelettel, amelyen a szószéki szolgálatot dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Egyházkerület püspöke végezte. Ezután dr. Geréb Zsolt rektor megnyitó beszéde, d.Tőkés László a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének előadása, majd a Teológiát fenntartó egyházak püspökeinek és a testvérakadémiák képviselőinek köszöntő beszédei következtek. Egyházunk nevében dr. Erdő János püspök méltatta az esemény fontosságát, kihangsúlyozva az együttmunkálkodás időszerű követelményeit.

Tanulmányai befejeztével először Székelykeresztúron segédlelkész, majd az ottani Unitárius Gimnáziumban tanárként tevékenykedik, s közben 1946-ban tanári oklevelet szerez. 1947-től a siménfalvi unitárius egyházközség lelkésze lesz, ahol teljesen megújítja a valláserkölcsi életet. De időt szakít a tudományos munka folytatására is, s beiratkozik a magiszteri tanfolyamra, ahol az unitárius prédikáció-irodalom történetét tanulmányozza. 1956. november 6-án summa cum laude minősítéssel elnyeri a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karának magiszterifokozatát. Kutatásait a gyakorlati teológia doktorjelöltjeként folytatta tovább 1959. november 5-ig, amikor letartóztatták és az akkori idők politikai koncepciós perében 7 évi börtönre ítélték. 1964-ben az általános közkegyelem következtében szabadult. Ekkor Homoródszentmártonba nyert lelkészi kinevezést s folytatta lelkészi szolgálatát az eddigi igényességgel, 1980január 3-án, á 60. születésnapján bekövetkezett haláláig. 1947-ben kötött házasságot Kovács Judittal, házasságukból két gyermek született Judit és Andor. Gellérd Imre doktori dolgozatát 'Az unitárius egyház szószéki és szertartási szolgálata a XIX. században" címen készítette el. Ezt megelőzően magiszteri dolgozatában az unitárius prédikáció történetét dolgozta fel a XVI. századtól a XVIII. század végéig. Doktori dolgozata ezt a munkát folytatja, s a XIX. század unitárius szószéki és szertartási szolgálat gondos ismertetését adja kritikai feldolgozásban. Dolgozatában alapos forrástanulmányok után közelítette meg témáját. A fentmaradt prédikációs kötetek és kéziratok felkutatásával s elemzésével sikerült a század korszakainak homiletikai és liturgikai eszményeit és módszereit felmutatnia. Helyesen ismerte fel, hogy addig a jelennek nem adhat a gyakorlati teológia területén újat, amíg nem ismerte meg és tárta fel a múltat s annak tanulságait. Jól látja, hogy a gyakorlati teológia nemcsak vertikálisan tekint problémáira, szükséges a horizontális sík ismerete is. A dolgozat három főrészre osztva tárgyalja témáját: 1. A felvilágosodás kora. 2. Negyvennyolc és az abszolutizmus kora. 3. A XIX. század második fele - a szabad kibontakozás kora. A szerző módszere az, hogy minden egyes iránynak előbb a társadalomtörténeti feltételeit és kifejlődésének folyamatát igyekszik felmutatni. Ezt követi az illető lelkész,

Délután 4 órakor a Magyar utcai református templomban doktor és díszdoktor avatásra került sor. Az Intézeti Tanács ünnepi ülés keretében doktorrá avatta: Fodor Ferenc református, Higyed István református, Kocsis Attila református lelkészeket, Czirják Árpád római katolikus kanonok-plébánost és ifj.Fekete Károly debreceni református teológiai tanárt. Post mortem doktori címet adományoztak Gellérd Imre unitárius, Árus Lajos református lelkészeknek és Horváth István református teológiai tanárnak. Örömünkre szolgált, hogy Gellérd Imre néhai unitárius lelkészünk tudományos munkássága végre hosszú évtizedek után - nyilvános elismerésben részesült. A doktori laudációját Dr. Szabó Árpád dékán tartotta. Népviseletbe öltözött homoródszentmártoni ifjak köszöntötték a doktori diplomát átvevő néhai lelkészünk lányát, dr. Gellérd Juditot, valamint édesanyját és testvérét. Az ünnepélyen a homoródszentmártoni egyházközség híveinek egy csoportja is jelen volt, akiket Gál Jenő nyugalmazott esperes-lelkész, valamint Krizbai Béla gyakorló segédlelkész és felesége vezettek. A csoporthoz csatlakozott Báró József esperes-lelkész is.

Gellérd Imre

luadációja

Gellérd Imre 1920. január 3-án született Székelybetlenfalván, Hargita megyében. Középiskolai tanulmányait Székely udvarhelyen végezte, ahol 1939-ben kitűnő eredménnyel érettségi vizsgát tett. Ezt követően Kolozsváron beiratkozik az Unitárius Teológiai Akadémiára, amelynek

5

mint prédikátor életrajza és munkái felsorolása. Az egyes munkákat jellemzi és igyekszik az egész munkásságnak összefoglaló elemzését nyújtani.. Gellérd Imre dolgozatának igen nagy érdeme az, hogy eddig fel nem dolgozott területről ad újat teológiai irodalmunk számára, s így hiánypótló jelentőségű. Alapos kutatásait a szabatos tudományosság jellemzi. Míg odaadással mélyült el az egyes korok, irányok és személyiségek megismerésében, olyan eredményeket nyújt, melyek nyereségetjelentenek nemcsak az unitárius teológia, hanem kétségtelenül a hazai protestantizmus számára is.

Valószínű, hogy a lelkész édesapa, de általában a család vallásos szelleme adta az indíttatást arra, hogy a bölcselet és teológia felé orientálódjon. Elemi és középfokú iskolái elvégzése után a következő egyetemeken végezte tanulmányait: Exeter College Oxford (1938-1941); Manchester College Oxford (1941-1944), New College Edinburgh (1944-1945). 1945-ben ismét az Oxford-i Manchester College-ban .találjuk, ahol tovább mélyíti teológiai ismereteit és elkötelezi magát a teológiai . tudományosság szolgálatára. Már egyetemi évei alatt különböző tudományos fokozatokat szerez a bölcsészet és a A doktoravatás után az Intézeti Tanács díszdok- teológia körében. torokká avatta, tudományos munkásságuk és hűséLelkészi szolgálatát 1945. májusában kezdi meg. ges egyházszolgálatuk elismeréseként, a következő Ennek a hosszú évtizedekre terjedő szolgálatnak fontoszemélyeket: Babos Sándor református lelkész, Alta sabb állomásai: 1945-1952 között a London-i BlackfriLoma, Amerikai Egyesült Államok; dr. Abraham ars Mission és a Stampord utcai-, 1952-1975 között a Van De Beek teológiai professzor, Leiden; dr. Bolyki Bolton-i Unity, 1963-1975 között a Horwich-i unitáriJános, teológiai professzor, Budapest; dr. Eberhard us egyházközségek lelkészeként szolgák. Lelkészi szolmeg nyugalomba Busch, teológiai professzor, Göttingen; dr. Czine Mi- gálata csak névlegesen szűnt hály irodalomtörténész, Budapest; dr. Aako Haar- vonulásával, mert azóta is (1988) a szükségeknek megfebeck püspök, Lippe-i Tartományi Egyház, Detmold; lelően mindmáig szívesen vállal szolgálatot és mindedr. Harmati Béla, Magyarországi Evangélikus Egy- nütt szeretettel fogadják. ház; dr. Hegedűs Lóránd, püspök, Dunamelléki ReLelkészi tevékenysége alatt kezdi meg tanári, nevelői formátus Egyházkerület; dr. Arthur J. Long, teológiai munkáját is, a Manchester-i Unitárius Teológiai FőiskoProfesszor, Manchester, Anglia; dr. Dieter Knall, lán, 1959-ben. 1974-ben a Főiskola principálisává (dékán) püspök, Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház, választják, és ezt a tisztséget nyugalombavonulásáig tölti Ausztria; Hebe Kohlbrugge asszony, Utrecht; dr. be közmegelégedésre. Közben a Manchester-i Egyetem Werner Kramer, teológiai professzor, Zürich; dr. meghívására (1975) a "Jelenkor teológiája" témakörben Spencer Lavan, teológiai professzor, Chicago; Ameri- tartott (és tárt) előadásokat a hallgatóknak. kai Egyesült Államok; Peter Schellenberg, lelkész, A lelkésznevelést szívügyének tekintette. Szoros szeMartin-Luther-Bund, Erlangen; dr. Eduard Schwei- mélyi kapcsolatokat épített és épít ki hallgatóival az Intézer, teológiai professzor, Zürich; Szebik Imre, püs- zetben, azoknak későbbi lelkészi működésük idején is. pök, Magyarországi Evangélikus Egyház és dr. Tóth Az Angol Unitárius Egyház önzetlen áldozatkész Kálmán, teológiai professzor, Budapest. munkássága elimeréseként, az Egyházi Főtanács elnökének Nagy megelégedéssel és örömmel láttuk a díszdoktorok között dr. Arthur J. Long angliai, és dr. Spencer Lavan észak-amerikai unitárius professzorokat. Dr. Arthur J. Long laudációját dr. Rezi Elek, dr. Spencer Lavan laudációját dr. Szabó Árpád dékán tartotta. Mindketten kiváló tudományos munkásságot mutattak fel az évek során és egyben egyházunk buzgó és önzetlen támogatói. Dr. Arthur

J. Long

laudációja

Arthur J. Long az angol unitárius rendszeres teológia és egyháztörténelem kiemelkedő képviselője közel egy fél évszázadon keresztül. Mint lelkész, tanár, teológus hirdetője és ihletője volt a jézusi értékrenden alapuló vallásosságnak. Arthur J. Long, 1920 március 10-én született a Leicestershire-i Loughborough-ban. Édesapja: Walter Miliin Long, unitárius lelkész édesanya: Amy Charlotte Rosina volt. 6

választja meg (1983-1984). Figyelemreméltó az ő szerkesztői tevékenysége is. Társszerkesztője az Angol Unitárius Egyház Hit és Szabadság című teológiai folyóiratának, állandó rovata van a Tudósító című egyházi havilapban. 1991-ben ő alapította és indította útjára az "Unitárius Keresztény Hírnök" című havilapot, amelynek azóta is a főszerkesztője. Eredményes teológiai tudományos munkásságának bizonyságai kiadott könyvei, valamint azok a tanulmányok, értekezések, amelyek különböző teológiai és szakfolyóiratokban jelentek meg Európában és az Amerikai Egyesült Államokban. Arthur ]. Long teológiájának jellegzetes vonása az Isten és emberszeretet tudatos megélésének a szorgalmazása, a hit és az értelem konstruktív összekapcsolása a vallás világában. A keresztény értékrend és életszemlélet elkötelezett szószólója a szekularizálódó Angliában.

Egész teológiai munkásságát az egyszerűség, a világosság, az értelmesség, a bizakodás és a melegség jellemzi. Ezek a sajátosságok egyfelől mély, személyes hitéből áradnak, amelyet őszinte alázatosságban és egyszerű méltóságban juttatott mindig kifejezésre. Másfelől intellektuális képességeiből és a mások (a felebarát) iránti önzetlen segítőkészségéből fakadnak. Az Unitárius Egyháznak lelkes, buzgó és önzetlen támogatója. Akadémitáink egész sora táplálkozott szellemi nagyságának tárházából. Arthur']. Longot hosszú, eredményekben gazdag lelkészi és tanárt működése, elismert teológiai munkássága és áldozatkész emberszolgálata méltóvá teszik arra, hogy Intézetünk a díszdoktori címet adományozza neki.

Dr. Spencer Lavatt

laudációja

Dr. Spencer Lavan egyetemi tanulmányai alatt megszerezte a szükséges tudományos fokozatokat, amelyek biztosították számára a tudomány magasabb szintű művelését. így a Tufts Egyetemen BA-t, a Harvard Teológiai Fakultáson a BD-t, a McGill Egyetemen MA-t és végül 1970-ben a doktori fokozatot összehasonlító vallástudományból. Időközben mint lelkész tevékenykedett a Charleston-i (Dél-Karolina), majd a Montreal-i (Kanada) unitárius egyházközségekben, ez utóbbi helyen egyetemi lelkészként is szolgált. 1967-ben kezdte meg akadémiai tevékenységét, mint a Northeastern Egyetem asszisztense. Innen a Tufts Egyetemre (Medford, hAA), ment ahol az iszlám és az ázsiai vallások professzoraként dolgozott több mint tíz éven át. Következő állomása a Biddefordi (Maine) New England College egyeteme volt, ahol az orvostudományi irodalom és viselkedés-orvostani tanszéknek vezető professzora. Ez az időszak a nyolcvanas évek, amelynek végén, 1988-ban a Meadville/Lombard Teológiai Főiskola dékánnak választja és meghívja az összehasonlító és alkalmazott vallástudomány professzorának, ahol jelenleg is dolgozik, most mára főiskola elnökeként. 1961-ben kötött házasságot Susan Anthony Kohlberggel, házasságukat Isten négy gyermekkel áldotta meg: Jonathan, Daniel, Timothy és Joanna. Dr. Spencer Lavan az összehasonlító vallástudomány új módszereinek alkalmazásával tanulmányozza a keleti vallásokat, mindenekelőtt az iszlámot és a buddhizmust. Nem a különbségekre figyel, hanem a párbeszéd lehetőségét keresi, amely a megértéshez vezet. Nemcsak az egyetemi katedrán, de számos kiadványban és tanulmányban ismertette eredményeit. Ilyenek: Az Almadiyah mozgalom: történet és jövőkép, A Brahmo Samaj és az Almadiyah moigalom, Unitáriusok és India: találkozás és vá-

lasz, Vallásközi mozgalmak Indiában, Vallásközi Párbeszéd és a buddhista spiritualitás, Az Iszlám és 'az emberi sors, Az Iszlám fundamentalizmus megértése stb. Széleskörű publicisztikai tevékenysége átöleli ugyanakkor azokat a kérdéseket amelyek e kor amerikai unitarizmusát foglalkoztatják, és általában a közérdeklődés homlokterében állnak. Itt megemlítem a következő tanulmányait: Világosság, spiritualitás és gyógyítás, Unitárius Univerzalista válasz az AIDS-nek, Vallás, teológia, egészség, Próféta vagy misztikus: beszélhet-e bármelyikük egy vallásilag pluralista világnak. Legalább ilyen fontos iskolaszervezői és -fejlesztői tevékenysége. Ennek már korábban a Tufts Egyetemen is tanújelét adta, ahol a bölcseleti katedra dékánja volt. 1988-tól, amióta a Medville/Lombard Főiskola élén áll, nemcsak az intézmény anyagi alapjai szilárdultak meg, hanem az akadémiai oktatás és lelkésznevelés is átfogóbb lett, új diszciplínák bevezetése által. Megerősödtek a kapcsolatok a Chicagói Egyetem Teológiai Fakultásával, amelynek társult intézete is egyben. A Chicagói Egyetem hatókörében létesült református, lutheránus és római katolikus teológiákkal kiépített együttműködés és gyakorlati ökumené szép példája. Ugyanakkor lelkes híve a teológiáink közötti együtt-, működésnek amelynek története a múlt századba nyúlik vissza. Nemcsak a múltban nyílott lehetőség arra, hogy végzett hallgatóink továbbképezhették magukat az ottani főiskolán, de személyében biztosítékot látunk arra, hogy e szép hagyomány folytatódni fog. Amikor tehát intézetünk elismeri őt a tiszteletbeli doktori cím adományozásával, nemcsak a professzor tudományos eredményeit, a kiváló iskolaszervezőt tiszteljük meg, hanem egyházunk és teológiánk igaz barátját is. Október 20-án de. a tudományos ülésszak következett, amelyen a díszdoktorok tartottak előadásokat és üdvözlő beszédeket. Du. és másnap de. Intézetünk Református Teológiai Fakultásának professzorai mutatták be tudományos dolgozataikat. Október 21-én de. dr. Arthur J. Long és dr. Spencer Lavan unitárius professzorok találkoztak az unitárius teológiai hallgatókkal és előadásokat tartottak. Ugyanezen a napon este dr. Erdő János püspök meghívására közös vacsorára és bensőséges hangulatú megbeszélésre került sor. A jubileumi ünnepségek kétségtelenül hozzájárultak a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hírnevének emeléséhez, és a kapcsolatok erősítéséhez a külföldi akadémitákkal és egyházakkal. Dr. REZI ELEK, teológiai tanár

7

DÁVID FERENCRE EMLÉKEZÜNK Egyházalapítónkra, Dávid Ferencre emlékezünk, aki a hagyomány szerint 1579. november 15-én halt mártírhalált Déva várába zárva. Rá emlékezve magunk elé is tükröt kell t a r t a n u n k , a b e n n ü n k megvalósuló folyamatosság mikéntiségét is meg kell válaszolnunk. Egyházunkat, unitárius vallásunkat még m a is sok vád éri, hogy az túlzottan racionális, kevés benne a transzcendencia, inkább erkölcsi vallás, hiányzik belőle a vallásos misztika, amely nélkül - állítják - nem vallás a vallás. Mindezeket egy jobb öltöztetésben mi magunk is gyakran dicsekedve megfogalmazzuk. Mivel a vádak nem teljesen alaptalanok, szükséges megnéznünk, hogy azok visszavezethetőek-e egyházalapító püspökünkre, vagy egy bizonyos "kiürülés" az idők folyamán állt elő. Dávid Ferenc emlékét a történelmi idők kényszere igyekezett elhomályosítani, de a múlt század utolsó negyedében az életmüvével kapcsolatos kutatás óriási intenzitásúvá vált. A történelem megkopott lepléből kifejtett arc azonban nagyon eltérő volt aszerint, hogy a felekezeti elfogultság vagy a rajongó szeretet volt-e a mozgató erő. Vizsgálták őt már a filozófiával, folytatták a természettudományok különböző fajaival, társadalomtudományokkal, lélektannal, s az eredmény valahogy mindig a kor saját képére való teremtés lett. így lett belőle a humanizmus tudósa, a keresésben célját találó nyughatatlan lélek, a felvilágosodás békeharcosa, forradalmár és mártírhalált halt hős, aki pedig Féja Géza szerint először fogalmazta meg nálunk, a maga teljes tisztaságában, a "lelki ember" mivoltát. De a mi mulasztásunk talán még nagyobb. Egyetlen megfelelő szobor sem őrzi emlékét itt Erdélyben, neve még a magyarság körében is sokhelyen ismeretlenül cseng, s még nem született meg a könyv, amely végre tisztázná őt és újra felfedezné a mai unitarizmus számára. A lexikonok és a nagy történelmi müvek mindössze néhány felületes mondat"erejéig méltatják, s a dévai várban elhelyezett emlékoszlop, az egyetlen, időről-időre azonban az is a barbarizmus áldozatául esik, az utóbbi időben egyre gyakrabban. Dávid Ferenc emléke a 16. századba nyúlik vissza. A 16. század szellemi energiája több irányba árad szét. A cél közös: ú j értéket adni az emberi életnek. E kor a Biblia újrafelfedezésének kora 8

is. A Biblia most ú j távlatokat, ú j élmény lehetőségét ígéri, de Dávid Ferencnek korán látnia kellett, hogy a n n a k betűszerinti értelmezése hogyan veszített célt. Hivatástudata ekkor már óriási, érzi, hogy neki kell megtennie, ami másnak nem sikerült, bár egyelőre nem t u d j a hogyan. Az irány azonban már ismert előtte: a tiszta jézusi kereszténységhez eljutni. Külföldi tanulmányútjáról hazatérve katolikus plébános, majd csatlakozik a reformációhoz. Először l u t h e r á n u s lelkész, majd h a m a r o s a n püspök, de lemond e tisztségéről mivel úgy találta, hogy a bűntől való szabadulás lehetőségének nemcsak az egyedül üdvözítő hit az útja. Dávid Ferenc J é z u s tanításának szellemében mondja, hogy "A hit olyan legyen, hogy a szeretet által cselekedjék. Aki nem szeret, nem hisz... A hit csak szemlélet, a szeretet tevés. A hit csak Istent illeti, a szeretet Istent és embertársakat:" Később a svájci reformáció híveként a reform á t u s egyház lelkésze, majd püspöke lesz. Szenvedélyesen hitvitázik, de közben hiányérzettel küszködik. Az isteni kiválasztás tanát bonyolultnak és körülményesnek ítéli. Nem lehet jó - mondja -, mert bizonytalanságban tartja az embert. Az Istenhez vezető ú t n a k tisztának és egyszerűnek kell lennie, melyen az ember bizalommal haladhat. Miután második püspökségéről is önkéntesen mond le, nyilvánvaló, hogy valami egészen mást keres, mint világi érvényesülést és hatalmat. Ezt igazolja az is, hogy J á n o s Zsigmond udvari lelkészeként és jobbkezeként egyetlen olyan esetről sem t u d u n k , amikor hatalmi helyzetével visszaélt volna. Ez lett volna a természetes? Ez egyetlen korban sem természetes, és különösen nem a 16. században, amikor Európa testét körös-körül vallásháborúk szaggatják. Dávid Ferenc álláspontja az, hogy "A hadakozó szerszámokban és fegyverekben mutatkozik meg a különbség, mert a király istápja a szablya... de a Messiásnak fegyverei nem testiek." Ez az a pont, amikor a kitaposott út helyett a másfél évezrede járatlan út fele indul. És ekkor történik valami, ami minden nagy vallási tanító hitelességét jelenti. És ez minden vallás lényege és célja: az egyén belső átalakulásának, megújulásának történése. Nagy vallásos élmények nem ott keletkeznek, ahol új tanok, ú j kultikus

cselekmények születnek, h a n e m amikor az egyén az Örökkévaló által megérintett lesz, s a korábbi zűrzavart ú j harmónia oldja fel. "És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket." Nem túlozunk, h a azt állítjuk, hogy Dávid Ferenc innen a megtalált szabadság apostola. Erről beszélnek könyvei, egy olyan élményről, amely minden fölé emeli az embert, amely u t á n már semmi új nem tud jönni. Erről beszél a hagyomány, amely szerint a "kerekkőről" elmondott beszéde után Kolozsvár lakossága unitárius hitre tért át. És erről beszél unitárius püspökké választása. Az igazságot megtalált és belső szabadságot nyert Dávid Ferenc még itt sem állt meg, ahogyan azt egy h u m a n i s t a tudós tette volna: "Akiket Isten lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniuk, sem az igazságot el nem rejthetik." Befolyását a fejedelemnél most már használhatn á arra, hogy erőszakosan terjessze tanait, de ő azt mondja, hogy nincs nagyobb oktalanság, mint kényszeríteni a lelkiismeretet, mert abban csak Isten szólalhat meg. Az igazsághoz vezető úton mindenkinek magának kell végigküzdenie magát. Nincsenek dogmákba való kapaszkodások, nincs teológizáló önigazolás, nincs kibúvó: "Szükség megismernünk a szeretet útját mondja. Szükség meghalni a b ű n n e k és élni az igazságnak...". És az igazságot megtalált megteszi a legtöbbet, .amit az u t á n a következő igazságkeresőkért megtehet. Azoknak, akik a belső szabadságot még nem érték el, a legtöbbet adja: a külső szabadságot. Nem tanainak üdvözítő voltát hirdeti, hanem a lelkiismereti választást hangsúlyozza. Sugalmazására az országgyűlés kimondja a teljes lelkiismereti és vallási szabadságot a világon elsőként itt Erdélyben. Cecidit Babilon! Ledőlt Babilon! - kiált föl újjongva. Ledőltek a másfél évezredes lelki fogság falai. Művét úgy írja alá, hogy "a megfeszített J é z u s Krisztus szolgája", - ő, aki a Mester hangját tette ú j r a hallhatóvá, s amikor tanai visszavonásáért cserébe a "humanista" Blandrata kegyelmet ígér neki, a m á r szabadságban élő csak ennyit felel: "Eredj, eredj, végezd be, amit elkezdtél!" A történet első része a perrel és halálával véget ér, de folytatódik bennünk-velünk. Büszkék le-

hetünk, hogy az általa alapított egyház tagjai vagyunk. Bennem is megfogalmazódott a vád, amikor teológiára jöttem, hogy vallásunk eltolódott a ráció és az erkölcsiség irányába. Dávid Ferenc munkáihoz azzal a reménnyel közeledtem, hogy azokban felfedezzem az idők folyamán elveszett "misztikát". Előítéletes közeledésem csalódással ért véget... Most innen visszanézve, teológiai éveim legnagyobb élményének tartom a Dávid Ferenc életműve és a jézusi evangélium közű azonosság felfedezését. A kettő egymást kölcsönösen hozta közel hozzám. Életútja nem más, mint a jézusi "kelj fel és járj!" parancsra adott válasz. A bénaság, a görbeség levetése és a teremtett egyszerűségben való kiegyenesedés. Élete "ballada, ballada idő mértékű ú t Isten arca felé" (Féja Géza). Bizonyságtétel arról, hogy minden ember előtt nyitott az út Isten megtalálásához. És itt a hangsúly a minden emberen van. Élete igazolta, hogy nem a tehetség a fontos, hanem a húség, nem a tanítvánnyá szegődés, hanem a tanítványi út végigjárása, nem az előnyös indulás, hanem a folyamatos haladás. Serveto 21 évesen megfogalmazza tanítását. Kálvin húszas éveiben írja meg az Institúciót, de Dávid Ferenc csak élete derekán érkezik el oda, ahova egész életébe vágyakozott. Ebben az életben nincs szükség csodára, ö a kiküzdött hit apostola, a jézusi utat vállaló modern ember előképe. Ezt az embert ítélték el eretnekként és teszi meg őt az utókor a humanizmus, racionalizmus és egyéb izmusok képviselőjének? És az általa alapított egyházat vádolják az istenélmény visszautasításával? Ha igaz valami a vádakból, azért mi is felelősek vagyunk. Úgy viselkedünk, mint akik már szabadságban élnek, de az igazsághoz vezető küzdelmes u t a t még nem vállaltuk. Még görbeségeket, bénaságokat cipelünk, nem merünk kiegyenesedni és egyéni vonásainkat még mindig rejtegetjük. Ha azt mondom, vissza Dávid Ferenchez, tulajdonképpen előre mutatok, mert azt mondom: mi újra szabadon és bizalommal kívánjuk tekintetünket az égre emelni. CZIRE SZABOLCS, V. éves teol. halig.

9

LÁMPÁS Mottó: "így szólt a Mester tanítványához, aki állandóan nála kereste a választ: - Minden kérdésedre magadban van a válasz - csak tudnod kellene, hogyan keresd. Egy másik alkalommal meg ezt mondta: - A lélek birodalmában nem gyalogolhatsz más lámpásának a fényében. Te az enyémet akarod kölcsönkérni. Inkább megtanítalak arra, hogyan készíts lámpát magadnak." M i n d e n év n o v e m b e r é b e n arra az emberre emlékezünk, aki megtanított minket arra, h o g y a n készítsünk m a g u n k n a k l á m p á t a lélek birodalmában. Arra az emberre emlékezünk, aki elindított minket a vallásos ember önállóságának útján Isten felé, a legnagyobb értéket biztosítva s z á m u n k r a : a hívő ember szabadságát. 1995. n o v e m b e r 12. Szentivánlaborfalva. Közelít az évforduló. A felgyorsult élettempó, a r o h a n ó idő, a változó valóság n a p m i n t n a p újabb választások elé állít minket. Bármerre forduljunk pártok, reklámok, jelszavak áradata z ú d u l ránk. M i n d e n oldalról lámpásokat csillantanak felénk és választásunk f ü g g v é n y é b e n h a l a d u n k (haladhatunk) m á s o k l á m p á s á n a k fényénél. Kereshetjük a boldogulás, az anyagi biztonság útjait, de a lélek b i r o d a l m á b a n sötétben bolyongunk. Mert ott csak saját l á m p á n k fényénél járhatunk. 1995. n o v e m b e r 12-én Szentivánlaborfalván Dávid Ferencre emlékeztünk. Kis gyülekezetekben az ü n n e p mindig bensőségesebb, melegebb. Ezt tapasztaltam, ezt tapasztaltuk a szentivánlaborfalvi unitárius t e m p l o m b a n is, amikor egyházalapítónkra emlékeztünk. Annál is inkább, h o g y egy vegyes felekezetű faluban ez az az ünnep, mely sajátosan a mienk. N e m a "mellveregető unitarizmus" ü n n e p e ez, h a n e m hitünk tudatos vállalásának ü n n e p e . N e m azért e m l é k e z ü n k egyházalapítónkra, hogy kölcsönkérjük lámpását, h a n e m azért, h o g y felfedezzük mag u n k b a n a lámpást és lássunk a fényénél. Ebben segít minket elöljáróink példája, s ennek felismerése az igazi ü n n e p . Dávid Ferencre való emlékezésünket Bogáti Fazekas Miklós zsoltárai, Farkas Réka, Miklós Zsófia, M á r k o s Ervin és Bódi Attila szavalatai tették emlékezetessé. A hit Isten ajándéka, de hogy ez a hit élő, életünket m e g h a t á r o z ó legyen, az a mi hozzáállásunktól f ü g g . A jézusi, a Dávid Ferenc-i tanítványság elsősorban önmegvalósítás és csak u t á n a szolgálat. Aki n e m találja ö n m a g á b a n a fényt, h o g y a n világítson másnak? De ha megtalálta - és m i n d e n emlékezés ezt a tudatosodási folyamatot segíti elő - másokat is megtaníthat lámpást készíteni, h o g y beteljesedjenek Jézus szavai: "Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti m e n n y e i Atyátokat." PAP MÁRIA, szentivánlaborfalvi gy.s. lelkész

AZ IGAZSÁG VÉDELMÉBEN Szeptember hónapban Románia erdélyi városaiban tiltakozó gyűlések tartására került sor a diszkriminatív és a kisebbségek anyanyelvi oktatását korlátozó, az egyházi iskolák működését nem szavatoló új Tanügyi Törvény ellen. Kolozsváron a szélsőségesen jobboldali nacionalistasoviniszta, magyarellenességéről immár világhírűvé vált polgármester minden fenyegetése és megfélemlítő szándéka ellenére szeptember 8-án, a főtéri Szent Mihály templom zsúfolásig megtelt tiltakozó szándékú emberekkel. A du. 5 órakor kezdődő ökumenikus istentiszteleti szolgálat keretében a római katolikus egyház nevében Czirják Árpád kanonok, az erdélyi református egyházkerület nevében dr. Csiha Kálmán püspök, az unitárius egyház képviseletében Andrási György előadótanácsos, a zsinatprezsbiteri magyar evangélikus egyház részéről Kovács Erzsébet tanácsos-lelkész, a magyar baptista egyház képviseletében Borzási István lelkész tartottak beszédet. Világi részről Szőcs Judit a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Kolozs megyei elnöke, Káli Zoltán a Magyar Diákszövetség elnöke, dr. Bodor András egyetemi tanár és Molnos Lajos az RMDSZ megyei szervezetének elnöke fejezték ki tiltakozásukat. Ezután az egyházak képviselői Isten áldását kérték arra a tíz ifjú egyetemi hallgatóra, akik saját kezdeményezésre kerékpárral indultak tiltakozásra az Európa Tanács elé, Kolozsvárról Strassbourgba, hogy útjuk során minél szélesebb körben tudassák a nemzetközi közvéleményt a romániai új Tanügyi Törvény kisebbségellenes jellegéről. Adrási György előadótanácsos beszéde

azok a történelmi idők, amikor az előttünk járók tűzoszlopként haladtak az élen, mutatva a célt, a jövendőjárható utait. És mennyi szenvedés jutott osztályrészül nekünk, Európa szívében egyedül. Történelmünk, vándorlásunk, majd sorozatos szétszórattatásunk állandó és megfeszített küzdelmet jelentett megmaradásunkért. "Ahová a magunk erejéből ezer esztendő munkájával megkapaszkodtunk és minden lépcsőfokot a magunk izmaival és eszével láttunk... onnan dobtak le bennünket" - írja Kós Károly 1921-ben, mint kiáltó szó, "de talpra kell állanunk". És nekünk az összefogás erejével és a gondviselő Isten segedelmével sikerült is mindig talpra állanunk. Ma újra "csillagtalan éjszakák"sötétednek erdélyi magyarságunk ege felett. Közelebbről: magyar anyanyelvű és egyházi oktatásunk léte és jövője veszélyben van. Mind az Alkotmánnyal, mind a Románia által aláírt és ratifikált nemzetközi dokumentumokkal ellentétben álló, kisebbség- de főleg magyarságellenes Tanügyi Törvény nemcsak tiltakozásra, de fokozatos és következetes jogi küzdelemre és bátor kiállásra kényszeríti magyarságunkat és benne egyházainkat is. Ennek szellemében valamennyi hazai történelmi testvéregyházzal és a magyar demokrata érdekképviseleti szen'ezetekkel együttműködve szeptember 17-re, vasárnapra, TEMPLOM- ÉS ISKOLANAPI ISTENTISZTELETEK tartására hívtuk fel egyházközségeinket, híveinket és lelkészeinket. Tanulóink - gyermekeink és unokáink - közös érdeke és jövője azt kívánja, hogy határozott módon juttassuk kifejezésre egyházaink állásfoglalását az anyanyelvi és egyházi oktatás védelméért. Meggyőződésünk, hogy az egyház napjainkban nem lehet csupán egy önmagát körülzáró vallásos csoportosulás. Az egyház elsősorban az Istenországa ügyének és az embernek a szolgálatáért és nem önmagáért van. Éppen ezért az egyháznak, mivel felelősségünk napjainkban megnövekedett, függetlenül teológiai álláspontjuktól, cselekvő és felelős módon benne kell élniük abban a világban és abban a társadalomban, amelyben hívei is élnek, akiknek szolgálatára elkötelezték magukat. Ezt a felelősséget ma erdélyi egyházaink is megértették, és ezért részt kívánnak és vállalnak azoknak a problémáknak a megoldásában, amelyek híveink problémái és amelyek sértik az ember méltóságát, korlátozzák szabadságát, veszélyeztetik kultúráját, identitását, jogát az anyanyelven való tanuláshoz és ezen keresztül jövőjét és megmaradását.

Kedves Testvéreim! Az Unitárius Egyház képviseletében állok meg ezen a szent helyen, Kolozsvár főterének szívében, amelyhez erdélyi magyarságunk egész történelme hozzákapcsolódik, hiszen a főtér és a belváros minden épületébe s az épületek minden kövébe ittlétünk és történelmünk emlékei és eseményei épültek be és elevenedtek meg, föld felett és föld alatt egyaránt. Azt a történelmi egyházat képviselem, amely a reformáció természetes következményeképpen itt született Erdély földjén, amely A "kiáltó szó" elhangzott a július 27-i debreceni és a szeptemlétszámát tekintve nem sorolható a nagy egyházak közé, de amely több, mint négy és egynegyed százados történelme folyamán, kö- ber 2-i székelyudvarhelyi fórumokon is. Kiáltó szavunkat hallatvetkezetes Isten és emberszolgálatával, egyházi kereteken túlnö- juk ma is ezen a helyen a kolozsvári Szent Mihály templomi közös vő személyiségeinek munkásságával jelentős mértékben istentiszteletünkön is. Tiltakozásunkat fejezzük ki az új romániai hozzájárult sajátos erdélyiségünk, de egész magyarságunk kultú- Tanügyi Törvény diszkriminatív, anyanyelvi és egyházi oktatásellenessége miatt. rájának, szellemiségének kialakulásához és gazdagításához. Itt állunk most mindnyájan, nemzetiségi létünk határkövénél. Minden nép és minden egyház elindul valamiféle bibliaiegyiptomi helyzetből, állapotból, tengereken vagy éppen pusz- Nézzünk előre, mérjük fel teendőinket. Érezzük meg, hogy "életaságokon keresztül, megpróbáló erőfeszítések vagy élet-halál tünk Hóreb hegyén minket is elhívott az Isten ", s határozzuk el, harcok között "sioni élmények és nébó-hegyi álmok"-kal ke- hogy mindannyian közösen egy akarattal a széthúzás turáni átka vert hangulatban, egy jobbnak megálmodott jövendő remé- nélkül, keresői és harcosai leszünk az igazságnak. Hogy magunk nyében. A mi népünk is és benne történelmi egyházaink immár is utat mutató tűzoszlopok leszünk, hogy sem jóban, sem rosszegyezer és egyszáz évhez közeledő európai történelme is egy ban, sem alkalmas, sem alkalmatlan időben le nem mondunk arHogy állandó küzdelmekkel és nagyon gyakran emberfeletti meg- ról, hogy közös ügyeinket s az igazságot szolgáljuk. próbáltatásokkal telített vándorlás képe. És ha időnként néha- imádkozni és dolgozni, küzdeni, és ha kell, harcolni fogunk azért, néha eljutottunk egy-egy csendesebb magaslatra, az azért vált hogy megmaradjunk és a minket követőknek, az utánunk jövőklehetővé, mert zászlóvivőink - hogy bibliai hasonlattal éljek - nek, gyermekeinknek, unokáinknak jövőt biztosítsunk. a "Mózesek és Áronok", a világi és vallási erők képviselői A gondviselő Isten áldását kérem minden igaz és nemes törekösszefogtak és egymást kiegészítve jártak elöl. Áldottak voltak vésünkre, anyanyelvünk és iskoláink megmaradásáért folytatott közös küzdelmünkre, népünkre és egyházainkra. 11

Templomavatás Baróton "A baróti gyülekezet jót cselekedett, amikor templomot épített" nyilatkozta főtisztelendő' dr. Erdó' János unitárius püspök a "Háromszék" napilap újságírójának 1995. szeptember 10-én a templomavató ünnepség végén. Nagy fontosságú eseménynek voltak átélői a baróti és környékbeli unitáriusok, a külföldi unitáriusok képviselői és mindazok a más felekezetű meghívottak, valamint hivatalos személyek, akik jelen voltak a templomavató ünnepségen. Történelmi j e l e n t ő s é g ű mozzanant volt egyházközségünk életében a templom felavatása, ami egy é l e t k é p e s — viszonylag fiatal - gyülekezet évtizedes álma volt. Ez az álom, amit az unitárius egyházunk is szívügyének ,, ' ^ _ tekintett, végre valóra vált. A baróti egyházkö-jf zségnek végre van sajáUJÉjpjj temploma, de egybenppliill""J1 gazdagodott n é p ü n k is f f "egy erős várral", amely fiIsten dicsőségét hirdeti ezután. Ezt a hajlékot veheti igénybe bármikor a szórványokban élőközei 2 0 0 unitárius lélek is, itt tarthatunkolyanösszejöveteleket,amelyeklstené s e m b e r s z o l g á l a t j e g y é - SUHITARiÜS" TEMPLOM BARQT

ben t e l j e s e d n e k ki; ebben a tempi ómban fogadhatnak egymásnakörökh űségetj egyesei nk,kérhetj ü kis tenáldását megkeresztelt gyermekeink életére; itt nyerhetnekvigasztalástaszeretteiketgyászolók. Építési tervünk visszanyúlik az 1986-os évre, amikor a gyülekezet elhatározta egy imaház felépítését, ami abban az időben, amikor templomokat romboltak, szinte elképzelhetetlennek tűnt. A hívek megkezdik az anyagi alap megteremtését, a vezetőség mindent megtesz a Kovács Kázmér által készített imaházterv jóváhagyatása érdekében. 1989 tavaszán megkapjuk a megyei hatóság szükséges jóváhagyását, és megkezdjük az anyag beszerzését. Ezután következik a decemberi változás, ami számunkra valóban forradalminak mondható, hiszen tervünket megváltoztatjuk, és 1990 tavaszán megszületik az új - ez alkalommal - templomunk terve. Az események ezután gyorsan peregnek: ősszel már kiássuk az alapokat, és a következő év tavaszán megkezdődik az építés. Ezzel párhuzamosan minden bel- és külföldi ismerőshöz fordulunk anyagi támogatásért, ami lassan, de biztosítja a munkálatok haladását. A hívek 12

minden tőlük telhetó't megtesznek ahhoz, hogy az építés haladjon, áldozatkészségből és önkéntes munkavállalásból jelesre vizsgáznak, külföldi barátaink és hittestvéreink fokozott érdeklődéssel fordulnak felénk és támogatnak. Szüntelen munkavállalás, áldozathozatal, odafigyelés, biztatás, reménységkeltés, és, nem utolsó sorban a külföldi kapcsolatok hiánytalan és jó irányú tájékoztatása által, végre 1995 nyarán elkészült a templom, megtörténik annak bekerítése, parkosítása, és elérkezik a pillanat, amikor azt felavathatjuk. Az avató ünnepség az esős, hűvös idő ellenére nagyszerűen folyt le, mindenki megelégedésére. Ezt nyilatkozták a résztvevők, a sajtó és ty munkatársai, ezt igazolják a már hozzánk érkezett külföldi visszajel zések is. Ama nevezetes szeptemberi vasárnapon du. 3 órakor kezdődött az avató istentisztelet. Az új templom zsúfolásig megtelt I mintegy 300 lélekkel — a j többi — kevésbé szerenjcsés 500 résztvevő a temp|lom előtti térségen \felállított sátor alatt hallIgathatta hangszórókon keJresztül az istentiszteletet. Az ünnepi istentiszteleten az ünnepi szolgálatot dr. Erdő János püspök végezte a Zsolt 100,1-5 versei alapján. Hálaadó istentiszteletnek nevezte avató ünnepségünket és kérte Isten áldását az új templomra és a baróti gyülekezetre. Ezt követte Máthé Sándor esperes úrvacsorára előkészítő beszéde a Luk 22,17 alapján. Beszédében ő is kiemelte az új templom fontosságát, és felszólította a résztvevőket, hogy úrvacsora vételük legyen elkötelező jelképe a további egyházépítésnek. Az úrvacsora kiosztása előtt Austin Fitzpatrick angliai unitárius lelkész átadta az Oxfordi Manchester College adományát: ezüst úrvacsorai kelyhet, tányért és kancsót. Az úrvacsorát a Főtisztelendő Püspök úr, az esperes úr és a felkért lelkészek szolgáltatták ki a híveknek. Rendhagyó úrvacsoraosztás volt, ugyanis a hívek ez alkalommal vegyesen, férfiak és nők, idősek és fiatalok járultak az úrasztala köré, a helybeli református és ortodox lelkészt hívei is követték. Ezután Kiss Alpár lelkész köszöntötte a résztvevőket, és ismertette az egyházközség rövid történetét, kii-

lön h a n g s ú l y t f e k t e t v e a t e m p l o m é p í t é s r e . E g y b e n köszönetet m o n d o t t m i n d a z o n b e l - és külföldi támogatói n k n a k , a k i k l e h e t ő v é tették a t e m p l o m f e l é p í t é s é t . A történeti ismertető' u t á n következtek a külföldi e g y h á z a k , s z e r v e z e t e k és résztvevőit üdvözletei a követk e z ő s o r r e n d b e n : dr. Murvay S á m u e l főgondnok (Magyarország), David E . B u m b a u g h é s felesége, lelkészek (Summit New J e r s e y ) , a testvéregyházközség részéről, R u t h Vogler és R u t h Saw (Egyesült Államok), Austin Fitzpatrick (Angliai U n i t á r i u s Egyház és L e e d s városán a k k é p v i s e l ő j e , v a l a m i n t az "Erdélyi U n i t á r i u s o k é r t " A l a p í t v á n y elnöke). Sorra került külföldi táviratok/levelek f e l o l v a s á s a : G y a r m a t h y György (Svájc), a H E K S eln ö k e , v a l a m i n t az A m e r i k a i U n i t á r i u s Univerzalista E g y h á z üdvözlete. A beszédeket magyarról angolra és fordítva ismertettük, mivel ez alkalommal számos külföldi résztvevő" volt j e l e n az Egyesült Államokból, Angliából, Írországból, Hollandiából és természetesen Magyarországról.

Ü n n e p i m ű s o r e m e l t e az ü n n e p s é g s z í n v o n a l á t , m e l y n e k k e r e t é b e n f e l l é p e t t a helyi " R o z m a r i n g " vegyes kórus, a baróti " K á j o n i C o n s o r t " r é g i z e n e együttes, szavalt R á d u l y K l á r a ( R e m é n y i k Sándor: Kövek zsoltára), orgonán k l a s s z i k u s d a r a b o k a t adott e l ő B e n c z é d i H u n o r orgonista. Nemzeti i m á n k e l é n e k l é s e u t á n a t e m p l o m k e r t j é b e n fogadást tartottunk. Az esti ó r á k b a n hivatalos v a c s o r á r a k e r ü l t sor, a m e lyen p o h á r k ö s z ö n t ő k hangzottak el a p o l g á r m e s t e r , a ref o r m á t u s , az ortodox l e l k é s z e k , a f e l ü g y e l ő g o n d n o k é s m á s egyházi é s világi s z e m é l y e k részéről. Ö r ö m m e l t a p a s z t a l t u k , hogy ü n n e p s é g ü n k e t t ö b b T V t á r s a s á g (MTV, UTV, D U N A , R T V ) rögzítette é s Tiűsorra tűzte. így s z é l e s e b b k ö r b e n is t u d o m á s t szerezhettek u n i t á r i u s és m á s vallású t e s t v é r e i n k , hogy Baróton f e l é p í t e t t ü k és felavattuk ú j t e m p l o m u n k a t I s t e n dicsőségére. KISS A L P Á R , l e l k é s z

HATARON TÚLI ESZREVETELEK A BARÓTI TEMPLOM ÉPÍTÉSÉRŐL 1990. októberében találkoztam először Kiss Alpár lelkésszel Bechtsgaden-ben (Németország). Itt tartották évi gyűlésüket az európai unitárius univerzalisták, akik Nyugat-Európa különböző országaiban élnek. Gyűlésükön két vendég is részt vett Erdélyből, Kiss Alpár baróti lelkész és dr. Rezi Elek kolozsvári teológiai tanár. Kiss Alpár gyülekezetének, annak ellenére, hogy a lélekszáma kb. 400 volt, nem volt temploma. A lelkész ez alkalommal mondta el nagy álmát, hogy szeretne templomot építeni gyülekezetének. Azonnal gyűjtést szerveztünk és több mint 100 dollárt nyújtottunk át neki templomépítés céljára. így a mi szervezetünk volt az első külföldi szervezet, amely anyagilag is hozzájárult az építéshez. Alpár és Elek meghívásának 1991. márciusában tettem eleget. Alpár egy üres telket mutatott a lelkészi lakás mellett. "Erre a helyre szeretnénk templomot építeni" - mondotta. Megnéztem a terveket. A lelkész kifejtette, hogy nem egy hagyományos, hanem egy modern, minden igényt kielégítő templomot szeretnének építeni. Rámutatott azokra a téglákra, melyeket a mi pénzadományunkból vásároltak. Vasárnap istentiszteleten vettem részt, amelyet a lelkészi lakás egyik szobájában tarottunk, s amelyen kb. 50 ember vett részt. Este előadást tartottam az amerikai unitarizmusról. Az előadást szeretetvendégség követte igazi magyaros ételekkel. Még azon a nyáron visszatértem Barótra. Az alap kiásását már megkezdték. Annak ellenére, hogy a munkálatok jól haladtak, mégis a lelkésznek sok nehézséggel kellett szembenéznie, különösen az országban elhatalmasodó infláció miatt. A lelkész, figyelembe véve a helyi nehézségeket, külföldi szervezetekhez és személyekhez fordult az anyagi alap előteremtéséért. Ezek közül megemlíthetjük: a Weach Alapítványt, az Amerikai Unitárius Univerzalista Társulatot, a

Summit-i testvéregyházközséget, a svájci HEKS-et, valamint angliai és erdélyi unitárius egyházközségeket. Az egyéni adakozók közül Gyarmathy György és felesége az elsők között tettek adományt a templomépítés céljaira. 1994. karácsonyára már meg lehetett tartani az ú j templomban az ünnepi istentiszteletét. De egy kellemetlen eset megzavarta az ünneplést. Ügy a lelkész, mint a felesége beteg lett. Alpár helyett az édesapja, aki nyugalmazott unitárius lelkész, végezte a szolgálatot. Karácsony óta az istentiszteleteket az ú j templomban tartják. 1995. szeptember 10-én avatták fel az új templomot. Az időjárás nem nagyon kedvezett, azonban a sötét felhők sem tudták visszatartani a templomba igyekvő 500-600 embert. Csak 300-at tudtak bevenni a templomba, a többiek a templom körül elhelyezett hangszórókon hallgatták az istentiszteletet. Az avatási ünnepségen jelen voltak: dr. Erdő János unitárius püspök, a helybeli különböző felekezetű lelkészek, David és Beverly Baumbaugh lelkészek a Summit-i testvéregyházközség, Austin Fitzpatrich lelkész az angol unitárius egyház részéről. A szószéki szolgálatot dr. Erdő^ János püspök végezte, ezután Kiss Alpár lelkész beszámolt a templom építésének történetéről, majd a különböző üdvözlések és kórusszámok következtek. Az ünnepség nagyrészt magyar nyelven történt, így én nem sokat értettem a beszédekből, de mégis szárnyra kelitek érzéseim és gondolataim. Arra az emberre gondoltam, aki, valamikor megálmodta ezt a napot, s amelynek megvalósulásáért éveken keresztül küzdött, és most egy újabb álma született: egy ú j tanácstermet építeni a gyülekezetnek. CHRIS BILLINGS Angolból fordította: R.E. 13

A MAROSSZENTGYÖRGYI TEMPLOM AVATÁSA 1995. október 15-én du. 2 órai kezdettel került sor az újonnan épített marosszentgyörgyi unitárius templom avatására. A szószéki szolgálatot dr.Erdő János püspök végezte, a Zsolt 103,2 és a Zsid 10,39 alapján. Az úrvacsorára előkészítő beszédet Kolcsár Sándor esperes tartotta. Balázs Sándor, a templomot építő lelkész, és Incze György gondnok beszámoltak az építkezés történetéről. Az ünnepség színvonalát Györffy András szavalatai és a marosszentgyörgyi vegyes kar kórusszámai emelték. Az ünnepség szeretetvendégséggel ért véget. (Az új templom avatási ünnepségére a következő lapszámunkban visszatérünk.)

Amerikai unitáriusok mintazarándoklata Erdélyben 1995. május 11. és 24. között dr. Gellérd Judit vezetésével tizennégy amerikai unitárius látogatta meg egyházközségeinket. A látogatás zarándoklat mivoltát az amerikaiak különösen hangsúlyozták, és szellemében valóban az volt: valamennyiünk lelkét érintő s őket mélyen átalakító zarándokút. Szerves részét képezte a testvéregyház programnak, mely már eddig is oly sok örömet szerzett az erdélyi és tengerentúli hittestvéreknek. A tizennégy tagú csoport valamennyi résztvevője az észak-amerikai és kanadai unitárius univerzalista egyház illusztris személyisége volt, heten lelkészek. Nem érdektelen felsorolni nevüket: dr. Peter Raible, Seattle-i lelkész, a Testvéregyház Tanács újonnan választott elnöke és a csoport vezetője, dr. Richard Boeke, a Tanács alelnöke, dr. Jane Mauldin, Rev. Frances Buckmaster, Rev. Elisabeth Grene, Rev. Sandra Lee, Rev.Virginia Sparling lelkészek, dr. Barbara Bowman, dr. Edgar Crane egyetemi tanárok, Midge Jones a Veatch Program alelnöke, Don Matson, Caroll Payne világi vezetők, Leona Jona a Honolulu-i kisebbségi rádióstúdió igazgatója, dr. Gellérd Judit a Testvéregyház Tanács Főtitkára. A látogatás megszervezésében és lebonyolításában mindvégig részt vett e sorok írója is. Mintazarándoklatnak olyan értelemben nevezhető e látogatás, hogy eddig szokatlan, de követésre buzdító precedenst teremtett arra, hogy iktassanak az útvonalba "Isten -háta-mögötti" falvakat is, ahol amerikai csoport még sosem járt, hogy a környék lelkészeit meghívják minden este oda, ahol éppen az éjszakát töltötték, s így eszmecserére alkalmat adjanak. Szálláshelyünket is gondosan választották meg. 14

Szállodák helyett a nemzetközi összefogással létrehozott két ifjúsági központban: a torockói Tóbiás házban és a homoródszentmártoni Dávid Ferenc Ifjúsági Központban töltöttünk több éjszakát is. A kényelmen, a pompás kiszolgáláson és a remek konyhaművészeten túl nem kis büszkeségünkre szolgált, hogy egy kicsit az övékben laktak, melyet a közös erőfeszítés varázsolt ily szépre. Torockón ekkor nyitották meg a Tóbiás Éva Galériát Vass Albert festőművész képeinek kiállításával. Ezt ismét dr. Tóbiás Károly professzor nagylelkű ajándéka tette lehetővé. A megnyitó ünnepségen Szörényi Éva neves színművésznő is jelen volt. A Tóbiás családot felkérésükre dr. Gellérd Judit képviselte. Mindig öröm Aranyosrákosra látogatni. A lelkészházaspár és a keblitanács most is kitett magáért: gazdag kézimunka kiállítással és szeretetvendégséggel fogadott. Mészkőn Balázs Ferenc sírjánál mindenki megrendülten állott. Az első hétvégét a csoport Kolozsváron töltötte. Mindhárom templomunkban egy-egy amerikai lelkész szolgált. A belvárosban dr. Peter Raible a könyörülő szamaritánus példázatára épített emlékezetes beszédet, melyet dr. Gellérd Judit tolmácsolt. Az iríszi egyházközségben Rev. Frances Buckmaster kanadai lelkésznő, a monostori templomban dr. Richard Boeke - jelenleg Angliában szolgáló lelkész végezte a szószéki szolgálatot. A zarándoklat emocionálisan is kimagasló eseménye volt dr. Erdő János püspök úrral és az egyház többi vezetőjével és tanáraival való találkozás a Tanácsteremben. A történelmi Torda meglátogatása hasonlóan megrendítő volt az először Erdélybe zarándokló amerikaiaknak. Az egyházközségeink látogatása a következő héten is folytatódott Marosvásárhelyen, Nyárádszentmártonban, a Nyikó mentén és a Homoród mentén. Nyárádszentmártonban Varga Sándor ünnepi fogadtatása, a 700 éves templomban, majd a fehér asztalnál feledhetetlen. Sándor János faragóművész munkáival

és a nőszövetség varottasaival ajándékozták meg a vendégeket, majd mindenkit családoknál szállásoltak el. Jó volt látni, amint híveink nyelvi korlátok fölé emelkedve fogták m e g az "idegenek" kezeit és csomagjait és beszélgetni kezdtek a szemek. Sok emberséggel telítődtünk. A következő n a p Siménfalván minden hatványozottan ismétlődött. Meglepetésünkre az egész falu apraja-nagyja vasárnapiba öltözve a papilak udvarán fogadott. Székelyruhás népes gyermekkórus énekelt és táncolt, köszöntőbeszédek váltották egymást. A környék valamennyi lelkésze és feleségeik is jelen voltak. A Nyikó mentén amerikai csoport eddig még n e m járt. És a forró ünneplés itt Gellérd Judit-Zizinek is szólt, akinek Siménfalva a szülőfaluja. Aztán megszólaltak a harangok és mindnyájan bevonultunk a templomba, ahol Gellérd Judit édesapja hajdani szószékéről először, s maga is palástosan tartott beszédet két nyelven a "szent ez a hely" és "az én gyermekem elveszett és megtaláltatott" bibliai gondolatokra építve. Szombatfalvi József csehétfalvi lelkész az imádság ajándékát hozta, Bíró Lajos helybeli lelkész pedig Richard Boeke-val együtt Marosi Imre Gellérd Imre egykori gondnoka - dédunokáját keresztelte meg. Ünnepi szeretetvendégség után boldogan engedte át magát mindenki a helyi családok szerető gondoskodásának. N o h a naponta több egyházközséget is látogattak, de az élmények jellegükben rendkívül különbözőek voltak. Abban azonban hasonlítottak, hogy minden reggel a helybéli templomban reggeli istentisztelettel nyitottuk a napot, imával töltöttük fel lelkünket, s az este is a t e m p l o m b a n talált ismét. Székelykeresztúr nagy élmény volt mindnyájunknak. Báró József esperes, Gálfalvi Sándor főgondnok, dr. Molnár István, Sófalvi Jenő és a környék lelkészei köszöntöttek ismét, majd a Gimnázium három unitárius osztályának tanulóival találkoztunk osztályterm ü k b e n , ahol könnyeket csalt a szemekbe az egymásnak és együtt éneklés -mindenki a maga nyelvén, de ugyanazt a dalt. Két hősünk vastapsot kapott: dr. Edgard Crane elektromos orgonákkal ajándékozta meg a gyermekeket, melyeknek remek hasznát veszik. Caroll Payne pedig egy irdatlan méretű computer rendszert (lézer nyomtatóval) hozott magával az óceán túlsó partjáról, s ajándékozta a gyermekeknek. Megjegyzendő, hogy mindketten a nyolcvanadik esztendejük felé közelednek. Mindnyájan éreztük, hogy a gyermekek öröme és hálája új értelmet adott életüknek. H á r o m új épülő templomunkat nagy érdeklődéssel keresték fel a látogatók, s főként Midge Jones asszony, aki annak a nagylelkű Veatch alapítványnak volt mostanig elnöke, amely templomépítésre két ötvenezer és egy hatvanezer dolláros adománynyal segített. A baróti templom éppen elkészült akkorra, aznap bútorozták be. Látni kellett a csoport megilletődöttségét és Midge Jones büszkeségét. Oklándon megtekintettük az amerikai testvér Oakland, California által megvásárolt istállóépületet,

s az épp itt tartózkodó két lelkész, Rob Eller-Isaac és David Keyes előadták a nagy tervet: malmot, sütődét és majdan egy tejfeldolgozó üzemet akarnak felszerelni ide. Akkorra már minden lelkészben megfogalmazódott valami terv, amit saját testvéregyházközségében támogatni szeretne. A legközvetlenebb ilyen közös terv egy zarándokszolgálat létrehozása Erdélyben, s ennek legelső szükséglete: egy mikrobusz. Aztán jött a várva-várt második hétvége, amikor a tizennégyből tizenketten más-más egyházközségbe széledtek szét, hogy mindenikük saját testvérgyülekezetével ismerkedjék és végezzen szószéki szolgálatot. Gellérd Judit valamennyiük beszédét magyarra fordította, így könnyítve m e g a helyi lelkésznek tolmácsolási gondját - no meg a sok szép beszédet publikálásra alkalmassá tette. A tolmácsolás egyéb gondjait, ahol szükség volt rá, teológusaink oldották meg. A három nap, amit mindenki "új családjával" töltött, olyan rendkívüli feltöltődést jelentett, hog) amikor Homoródszentmártonba visszatértek, mindenki sugárzott, az arcok kipirultak és a kezek, karok egymásba fonódtak. A szeretet valósággal átízzott mindenkin. A legtöbb egyházközségben ekkor tartották a konfirmációt. N e m nehéz hát elképzelni, mekkora élm é n y volt az úrvacsora amerikai testvéreinknek. Azok, akik traktort vettek testvéreiknek, körbeparádézhatták vele a falut. Mindenki, tele volt tervvel, elképzeléssel - közös álmokkal arról, hogyan segítsen jobban az erdélyi unitáriusokon, hogyan viszonozza a nagy lelki ajándékot, amit ez a testvériség jelent. F A R K A S DÉNES

San Diego-i "zarándokok" Erdélyben "Az elmúlt nyár m i n d a n n y i u n k számára emlékezetes marad" - így vallanak testvérgyülekezetünk lelkészei, Tom és Carolyn Owen-Towle, a június végén, július elején tett brassói látogatásukról készített beszámolójukban. Valóban emlékezetes n a p o k maradnak ezek számunkra, brassói unitáriusok számára is. A testvérkapcsolat a San Diego-i Unitárius Univerzalista gyülekezettel már 1991-ben elkezdődött, s azóta tart, és úgy érezzük, hogy egyre erősödik. Ehhez járult hozzá ez a látogatás és ezt megelőzően M á t h é S á n d o r lelkész-esperes m ú l t év n o v e m b e rében tett l á t o g a t á s a , a m i k o r a t e s t v é r g y ü l e k e z e t m e g h í v á s á r a u t a z o t t San Diegoba, a h o l közel két hetet töltött. E látogatás alkalmával érett meg a gondolat arra, hogy egy nagyobb csoport látogasson el Erdély több városába, mindenekelőtt Brassóba. A látogatásra június 28 - július 14. között került sor, amikor egy több, mint ötven tagú csoportot fogadhattunk kedves vendégeinkként Brassóban. 15

A "túra" tulajdonképpen június 29-én kezdődött, amikor a csoport Bukarestbe érkezett, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek, majd a következő napon érkeztek Brassóba, tulajdonképpeni úticéljukhoz. Nagy volt az izgalom mindkét oldalon: milyen lesz a vendégfogadás, hogy tudják majd megérteni egymást a vendégek és vendéglátók? Olyan kérdések, melyekre az elkövetkező napok együttléte kellett megadja a feleletet. Visszagondolva e néhány hónap távlatából és a vendégek visszajelzéseiből, elmondhatom, hogy mindenki jól érezte magát s kellemes emlékek maradtak a találkozás után. A Brassóba való érkezés június 30-án, pénteken a délutáni órákban volt. Egy kis csoport várta vendégeinket a város végén, hogy aztán a templom udvarán népes közönség fogadja az érkezőket. Rövid köszöntők hangzottak el szóban és énekben. Természetesen a kínálkozás sem maradt el, "jó erdélyi módra" ott volt a köményes is vendégeink asztalán a körtőssel együtt. E rövid, de mindenképpen felemelő és könnyekig megható ünnepélyes fogadás után vendégeinket elszállásolásra küldtük vendéglátó híveinkhez. A társalgás megkönnyítése érdekében angolul beszélő ifjakat is beosztottunk azon családokhoz, ahol nem beszélte senki vendégeink nyelvét. A lelkészi család, természetesen, a lelkészházaspárt látta vendégül, s így alkalom adódott az előbbi látogatás emlékeinek felelevenítésére és a mostani látogatás részleteinek megbeszélésére. A látogatás második napjának fénypontját a Fekete templomba tervezett esti orgona- és kóruskoncert jelentette, amelyre évek óta készült testvérgyülekezetünk kórusa és orgonistája. A koncertet rövid négynyelvű (német-román, magyar-angol) áhítat vezette be, melyet Mathias Pfelger és Máthé Sándor lelkészek tartottak. A felemelő, csodálatosan szép koncert után mindenki lelki örömmel és érzésekben gazdagodva távozott, érezve, hogy a zene nem ismer korlátokat, határokat, mert mindenki által érthető nyelven szól Isten dicsőségéről, emberségről, barátságról és a legszentebb emberi értékekről. A következő vasárnap programja nagyon zsúfoltnak mutatkozott: - közös istentisztelet a vendéglelkészek szolgálatával, - egy amerikai házaspár házassági megáldása, - közös ebéd a templom udvarán terített asztalok mellett, - városnézés a vendéglátó családok kíséretében, - esküvői vacsora a Citadellában (középkori várkastély). Az istentisztelet keretében a vendéglelkészek rövid beszédeket mondottak, melyeket Máthé Sándor lelkész-esperes tolmácsolt a nagyszámú gyülekezetnek. Az esketési szertartást is a vendéglelkészek végezték a helybeli lelkész közreműködésével. Felemelő és megható volt minden pillanata ennek a közös istentiszteletnek és szertartásnak, s ismételten meggyőződhettünk arról, hogy sokszor szavak nélkül is meg tudják érteni egymást az emberek, ha találkoznak érzéseik. 16

Az esketési szertartás érdekessége az volt, hogy a vendégek, a menyasszony és vőlegény - mindketten - , székely népviseletbe voltak öltözve, ezzel is kifejezve azt, hogy mennyire tisztelnek és szeretnek minket amerikai testvéreink. Az előbbiek mellett felejthetetlen élmény volt az esküvői vacsora, mely az említett romantikus környezetben zajlott vendégeink nagy örömére. Mindenki jól érezte magát ,s egy adott pillanatban úgy tűnt, hogy a több, mint száz ember szíve egyszerre dobban. Jó volt így együtt lenni felszabadultan, egy néhány órára elfeledve a mindennapi gondokat, bajokat. A késő éjszakába nyúlt "party" után már mindenki várta, hogy kipihenhesse a hosszú és élményekben oly gazdag nap fáradalmait. Másnap, július 3-án vendégeink Segesvárra látogattak, ahonnan visszatérve az árkosi egyházközséget látogatták meg. Árkos volt útjuk második állomása, ahol két éjszakát töltöttek. így alkalmuk nyílt betekintést nyerni a falusi élet szépségeibe és nehézségeibe egyaránt. Július 4-ét, vendégeink nemzeti ünnepét, rendkívüli módon megszervezett keretek között ünnepelhettük közösen az egybegyűltekkel: kürtőskalács-sütés, flekkensütés, népdalok és népi táncok, közös tánc és éneklés tették élményszerűvé és, gondoljuk, felejthetetlenné a napot. Szinte észrevétlenül teltek el mindannyiunk számára ezek a napok. Amikor elérkezett a búcsúzás pillanata, egyetlen ember sem volt, sem vendégek, sem vendéglátók között, akinek könnyes ne lett volna a szeme. így búcsúztunk, s azzal biztattuk, vigasztaltuk egymást, hogy fogunk még találkozni. Vendégeink tovább folytatták útjukat: Nagyszeben városát látogatták meg, ahol egy éjszakát töltöttek, majd másnap Gyulafehérváron át Kolozsvárra érkeztek. Itteni programjukban szerepelt Torda meglátogatása, ahonnan visszatérve Kolozsvárra a belvárosi templomban délután 6 órai kezdettel megismételték brassói koncertjüket a jelenlevők teljes örömére és gyönyörűségére. Kolozsvári tartózkodásuk alatt a vendéglelkészek, Carolyn és Tom Owen-Towle, valamint Wendy Fish, frissen végzett lelkésznő találkoztak Dr. Erdő János püspökkel, akivel szívélyes beszélgetést folytattak. Másnap a csoport elhagyta Erdélyt, Budapest felé folytatva útját. Befejezésül idézem Carolyn Owen-Towle lelkésznő szavait: "Zarándokokként mentünk Erdélybe és barátokként búcsúztunk el brassói hittestvéreinktől. Jövőképünk mostmár magába foglalja a két gyülekezetet: Brassót és San Diego-t. Ez a kapcsolat túllépte a képzelet határát, valósággá lett. Ez pedig arra kötelez, hogy egy megértésen alapuló kapcsolatot vigyünk tovább, ami közös történelmünkön, de ugyanakkor a nagyban különböző társadalmi és politikai valóságokon is alapszik." MÁTHÉ SÁNDOR, lelkész-esperes

Hálás szívvel és tisztelettel állunk meg itt e helyen a mai délelőttön. Ez a látogatás, ez a vasárnap ott volt lelkünkben és gondolatainkban napokkal, hónapokkal, sőt évekkel ezelőtt. Régóta ten/ezgettük, előre elképzeltük és gyűjtöttünk erre az útra, hogy most végre itt lehessünk veletek, szeretett unitárius barátainkkal, hittestvéreinkkel. Köszönjük azt a csodálatos vendégszeretetet, amivel viszonyultok irányunkban. Olyan szép ez a föld, Erdély! Bármerre nézünk, mindenhol valami csodálatosat látunk: az erdőborította hegyeket, százados fák dús lombozatát, mesterien épített házakat, gyermekek elevenségét, a felnőttek mosolytól sugárzó tekintetét. Miért vagyunk mi itt? Azért, mert nagyon drága érzések kapcsolnak hozzátok Hozzátok, akik továbbviszitek a türelem és vallásszabadság fáklyáját a világnak ezen a részén, azt a hitet, melyet mi is örököltünk és amelyet oly nagy gonddal őrizgetünk mindennapi életünkben és vallásos közösségeinkben. Úgy érzem, hogy az élő isten van jelen közöttünk akkor, amikor barátságban és szeretetben egybegyűlünk. Amikor részt vállalunk a folytonos teremtésben, akkor Istent hívjuk életre a világban, azt az Istent, akinek neve: szeretet. Ebben a közös munkában találjuk

meg az erőt, hogy egy ilyen szenvedéssel és nehézségekkel tele világban megmaradhassunk. Azért vagyunk együtt tehát, hogy erősítsük gyülekezeteink kapcsolatát, hogy barátságot adjunk-kapjunk és gazdagítsuk egy-

Carolyn Owen-Towle:

Brassói kapcsolat mást különbözőségünk által. Csodálatos napok ezek, amikor tolmácsok segítségével cserélünk gondolatokat, ugyanakkor a zene és művészet segítségével, valamint az együttlét más alkalmain egymás szemébe nézve megismerhetjük egymást. Úgy érzem, hogy együttlétünk része a teremtésnek, azt segíti. Olyan ajándéka ez az életnek, amit soha nem fogunk elfelejteni. Biztos vagyok, hogy kapcsolatunk ezután még erősebb lesz. Húsz éwei ezelőtt, amikor készültem a lelkészi szolgálatra, olvastam először Blandratáról, Dávid Ferencről és János Zsigmondról. Akkor volt az az érzésem, hogy én ezektől az emberektől származom. Úgy éreztem, hogy az ők vére folyik ereimben, annyira hasonlított világképünk. A mai napig magammal hordom a képet arról a bátorságról, melyet ők tanúsítottak, hogy meg-

védjék és továbbadják hitüket. Ez ad nekem erőt arra, hogy megmaradjak az én unitárius hitemben, bármilyen nehézségeket is támaszt az élet. Ezek az emberek tanítottak meg arra, hogy éljünk a lehető legjobban, igazságban, nem azért, mintha jutalmat várhatnánk, hanem azért, mert így kell, így érdemes élni. Ugyanakkor arra is megtanítottak, hogy a vallásos hit Segít szembenézni a nélkülözéssel, szenvedéssel. Számunkra a vigasz belülről jön, abból a tudatból, hogy hűek maradtunk elkötelezettségünkben - családjainkhoz, egyházunkhoz, vallásos örökségünkhöz - és abból a tudatból, hogy egymáshoz tartozunk, hogy együttérzés vesz körül. Ez a mi hitünk: egyszerű, nyßt és erős. Ti itt Erdélyben és mi az Egyesült Államokban különböző kultúrákhoz tartozó népek más és más úton jutottunk el a mai napig. Hitünk, mely bizonyos szempontból különbözik, nagyon szembetűnő hasonlóságokat hordoz: elsősorban történelmünk, közös értékeink és unitárius nevünk azok, amelyek különös tiszteletet érdemelnek. Minden teológiai elméleten túl tudnunk kell azt, hogy végső soron a mi barátságunk legerősebb köteléke az igaz emberség. Nagyon köszönöm, hálásan köszönöm!

NYELVEBEN EL A NEMZET Nyelvében él a nemzet - írta egyik nagy költőnk. Ennél szebben, tömörebben nem lehet megfogalmazni a nyelv szerepét, feladatát. Egy nép csak addig él, míg anyanyelvén fejezi ki gondolatait, érzéseit. Anyjától tanult szavakkal kéri Isten segítségét, és tanítja meg gyermekeit az első imádságra. Híd az anyanyelv, mely összeköti az ősöket az unokákkal. Ezt a hidat most készülnek szétszakítani. A "hatalmas Istenkéz" által lekünkbe írt nyelvünket most nagy veszély fenyegeti. Az elsorvadás, beolvasztás veszélye. Ez ellen fel kell emelnie a szavát minden becsületesen gondolkozó és nemesen érző magyar embernek.

Tudjuk, egy ember egymagában nem sokat tehet. De ha összefogunk, ha nem csak önmagunkra gondolunk, küzdelmünk, hisszük, eredményes lesz. Ha, Reményik Sándor szavaival élve, minden ember egy tégla lesz, hatalmas kőfalat építhetünk, mely gátat vet az önkénynek. Ha minden ember egy-egy lépcső lesz, mely feljebb visz a haladás útján, utunk célját elérjük. Egy hegedű hangja nyom nélkül hal el, sok hegedű hangja olyan dallamot eredményez, mely távoli fülekbe is visszhangzik. Berde Mária, a harmincas években élt írónő mondja: "Amiért harcolunk, az a legjogszerűbb a világon. Akár a testnek, a léleknek is megvannak a maga szükség17

letei. Ezek a népi - ősjavak: a templom, az iskola, az erkölcsi és művészi értékek és a megtartó hagyományok." Templom, hit, Isten, akit mindenki azon a nyelven szólít meg, ahogyan édesanyjától tanulta: "Mi Atyánk". És iskola, ahol az ember felkészül az életre. Ismereteket szerez, amelyeket aztán maga is embertársai javára gyümölcsöztethet. De ahhoz, hogy ismeretei mélyen bevésődjenek, egyedül csak az iskola alkalmas, amely anyanyelvén szól hozzá. És ezt akarják most elvenni tólünk. A gyermekeikért aggódó szülők egy része úgy gondolja, azáltal, hogy feladta az anyanyelvi iskolát, már biztosította a gyermek jövőjét. De végiggondolták-e, hová vezet az az út, amelyen elindították őket? Az óvodába induló gyermek egy kis közösségből, amely féltő gonddal vette őt körül, belekerül egy nagyobb, számára idegen környezetbe. Még akkor is nehéz a beilleszkedés, ha az óvónéni anyja nyelvén szól hozzá. Mennyivel nehezebb a helyzete, ha nem érti a hozzá intézett szavakat, milyen kiszolgáltatottnak, elveszettnek érzi magát. Szorongva, félve, kedvetlenül megy abba a közösségbe, ahol pajtások között boldognak kellene éreznie magát. Szorongása, félelemérzete fokozódik amikor iskolába kerül. Az ismeretek elsajátítása amúgy sem könnyű. Ha nem anyanyelvén kell megbirkóznia a feladatokkal, míg a szavak megértésével küszködik, elveszíti az összefüggéseket, ismeretei hiányosak, tudása sekélyes lesz. Lehet bár nagyon értelmes, okos, mégis lemarad a tanulásban, és kialakul benne egy súlyos alacsonyabbrendűségi érzés, amely rányomja bélyegét egész további életére. Még súlyosbítja a dolgot az a most kialakult gyakorlat, hogy lépten-nyomon azt kell hallania, a magyar nép kulturálatlan alsóbbrendű népség, amelynek csak az a létjogosultsága, hogy kiszolgálja a felsőbbrendű őshonosokat. Ez a kisebbségi érzés aztán odavezet, hogy megelégszik a minimális ismeretekkel, mert úgy sem képes többre, vagy erejét meghaladó erőfeszítéseket tesz, amely állandó idegfeszültséget okoz és amely súlyos nyomokat hagy serdülő lelkében. Az állam nyelvét természetesen meg kell tanulni, de mennyivel könnyebb, ha a megszerzett ismeretekhez csak a foglalkozásukhoz szükséges szakkifejezéseket kell elsajátítaniuk. A beszélt nyelvet amúgy is megismerik a mindennapi életben. A szorongó, meghasonlott emberpalántából nem válik, nem válhat a megpróbáltatásokat vállaló, veszélyekkel szembenéző felnőtt. Nézzünk körül. Hány magáramaradt, idős család nélkülözi nem csak gyermekei segítségét, hanem, ami ennél is fájóbb, gyermekei szeretetét, ragaszkodását. Mert fiataljaink elszakítják a szülőföldhöz kapcsoló 18

gyökereket a szebb jövő reményében, nem gondolva arra, hogy a hontalanság odakint "sokszor fájóbb, mint idebent". A monda szerint egy elsüllyedt földrész, Atlantisz harangjai a víz alatt is tovább szólnak. Süllyedő világunk harangjainak hangja jusson el ne csak a fülünkbe, de szívünkbe is. A vészharang figyelmeztet: a túlélésre, megmaradásra egyetlen lehetőségünk van: ragaszkodnunk kell foggal és körömmel hagyományainkhoz, szokásainkhoz, szülőföldünkhöz, anyanyelvünkhöz. Küzdjünk meg minden templomért, minden iskoláért, minden egyes gyermeki lélekért. „Megbecsülünk minden rendet, melyen a béke alapul", de Isten igéjét továbbra is anyanyelvünkön akarjuk hallani, azt akarjuk, hogy gyermekeink az iskolában ezután is szülei szavát hallhassák. Vigyázzunk! Amit erőszakkal elvesznek tőlünk, azt még visszakövetelhetjük, de amiről önként lemondunk, az számunkra örökre elveszett. Drága anyanyelvünk minden igéjét-, minden szavát féltő gonddal őrizzük és drága kincsként az utódokra hagyjuk. Ehhez kérünk erőt, bátorságot és a mindenható, jó Isten segítségét. SZÁSZ KLÁRA, ny.tanárnő

Ajánlom "...Ott alussza örök álmát egy fiatal nemzedék, apák, fiak, akiket hiába várt a szülőföld, anya, hitves, gyermek. Oda temették az én fiatalkori életenergiám, sorsom, jövőm egy részét is, ott gyúrtak, faragtak, formáltak az "új idők" szellemében. Úgy érzem, nincs szükség szépítgetésre. Akit kerékbe törtek, meggyötörteakivel holtakat temettettek, tragédiákat szemléltettek, annak joga van a jajra, és kötelessége a beszéd..."-vallja a most megjelent könyve (Hadifogságban. Naplótöredékek. Emlékfoszlányok. 1944-1948. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest. 1995) előszavában Zsigmond Ferenc, a maros-küküllői egyházkör volt felügyelő gondnoka. Megpróbáló, megalázó évekről tanúskodik az emlékező. A fogság éveiről, melyeket át- és megélni csak hittel lehetett. Akik a fogságban hagyták jövőjük egy részét, azok számára e könyv, tudom, keserű, fájdalmas emlékeket elevenít fel, a fiatalok számára pedig történelmet. N.L.

Köztudomású, hogy a számunkra oly nagy értéket jelentő magyar irodalmi alkotások az idegen nemzetek széles olvasóközönsége előtt alig, vagy egyáltalán nem ismertek. Ennek okát általában a magyar nyelv jellegéből következő elszigeteltségben, a magyar ember számára sokat jelentő sajátos nyelvi ízek, szépségek lefordíthatatlanságában látják. Kevesebben beszélnek egy másik, és szerintem mélyebb, komolyabb okról. Egy irodalmi mű akkor válhat - nyelvétől függetlenül - értékes alkotássá, ha egyetemes emberi problémákkal szembesíti olvasóját. Nem akarom azt állítani, hogy a magyar irodalomból hiányoznak az ilyen jellegű, az egyetemes emberi lét kérdéseire választ kereső művek. Legjobb költőink nagy versei, Madách Ember tragédiája és a magyar regények között is jónéhány gondolatébresztő lehet a világon bárhol. Irodalmi alkotásaink nagy része azonban magán viseli annak a sajátos feladatnak a bélyegét, mely a kelet-európai népek, s ezen belül a magyar nép irodalmára is hárult az évszázadok során. A magyar irodalom politizáló irodalom. A magyar írók, költők politikusok is. Nemzeti, közösségi létünk fenyegetettségének pillanataiban ők vállalták a veszély kimondásának és az útkeresésnek a felelősségét. Az ő tollúkon szólalt meg elsősorban a nemzeti függetleség eszméje, a szülőföldhöz, néphez, anyanyelvhez való ragaszkodás erkölcsi parancsa. Valahányszor veszély, támadás fenyegeti személyes vagy nemzeti azonosságtudatunkat és e tudatot meghatározó értékeinket - jelen esetben anyanyelvünket -, mindig ezekből a művekből merítünk erőt, tőlük kapunk biztatást, reményt. Most, amikor a romániai magyarság az anyanyelvi oktatás ügyében folytatott harcának sikeréért imádkozik Erdély-szerte a magyar templomokban, én nem akarom irodalmi idézetekkel szaporítani a szót. Inkább arra hívom fel a figyelmet, hogy ez a harc nem csupán költőink, íróink, még csak nem is a most már létező politikusaink, hanem mindannyiunk harca kell hogy legyen! Az anyanyelv tökéletes birtoklásának és használatának problémája két vonatkozásban is meghatározó jellegű: az egyén, a személyiség és a közösség vonatkozásában. Nyelv és gondolkodás szoros kapcsolatára a tudósok már régóta figyelmeztettek. Az anya-

nyelv elsajátításával a gyermek a világot veszi birtokba, s abból annyit ismer, amennyit nyelve segítségével meg tud nevezni. Személyisége, gondolkodása, emberi értékei is a nyelv által mutatkoznak meg. Úgy gondolom, ebben a tekintetben nem helyes a feladatot és az azzal járó felelősséget csupán az iskolára ruházni (hárítani). A család, a szülők - mint mindenben - ebben is olyan meghatározó erejű példaként állnak a gyerekek előtt, amellyel az iskola sokszor képtelen felvenni a versenyt. Ezért tartom fontosnak, hogy az anyanyelvi nevelés és a példamutatás, mint annak a része, a család gondja is legyen. Csak ezzel az összefogással, a család és iskola összhangban zajló nevelő munkájával . érhetjük el, hogy gyermekeink az anyanyelv gazdag lehetőségeivel felvértezve képesek legyenek gondolataik pontos, véleményük határozott megfogalmazására, színes egyéniségük megmutatására. A nyelvi nevelés személyiségfejlesztés is, és ennek a kis közösségnek, amelynek tagjai vagyunk, a jövő szempontjából elsősorban olyan pozitív személyiségekre van szüksége, akiknek azonosságtudatában az anyanyelv ápolásának, gondos használatának, megőrzésének feladata is fontos helyen áll. A közösség vonatkozásában az anyanyelv a nemzeti azonosságtudat ismérve, kulturális értékeink hordozója s így megmaradásunk jelképe, fennmaradásunk feltétele. Használati jogának korlátozása politikai kérdés, melynek megoldása közösségünk választott képviselőinek, politikusainak feladata. Bízunk benne, hogy a romániai magyarság szellemi és politikai vezetőinek harca az anyanyelvi oktatásért eredményes lesz. Segítsük őket jelenlétünkkel, részvételünkkel, valahányszor felszólítanak rá, jelezve, hogy követeléseink egy közösség követelései, egy közösség szellemi továbbélésének feltételei. És közben végezzük el magunkban, családunkban, szűkebb környezetünkben a ránk háruló feladatot, azt a csendes munkát, amelynek eredményeképpen a magyar nyelv szavai, mondatai, sajátos ízei ajkunkon teljes gazdagságukban és tökéletes épségben szólalnak meg ép, értelmes emberi gondolatok hordozóiként. Ez a munka nem annyira látványos, mint a politikai harc, de ragaszkodásunkat anyanyelvünkhöz leginkább ez bizonyítja, politikai jellegű követeléseink jogosságát ez hitelesíti. TÖRÖK KATALIN, t a n á r n ő 19

Kedves Testvéreim! A tágabb és szűkebb kazánkbeli magyar Unitárius Egyház és vallás ötödik évszázadát éli. Ez alatt az idő alatt a keresztény türelem jegyében írta a maga, megpróbáltatásokkal teljes történelmét. Erre a keresztény türelemre "Isten legjobb gyermeke és prófétája ", jézus, és az ő tanításainak szellemében egyházat alapító első püspökünk, Dávid Ferenc tanított minket. Mindketten életükkel és halálukkal egyaránt bizonyságot tettek erről. Valahányszor a négy évszázad alatt (rendjén) - a mások türelmetlensége miatt - súlyos veszteségeket kellett elszenvednünk, nem perleked-

tünk, nem lázadoztunk, de mind- zal, hogy törvénybe iktatták a vallásannyiszor Istent kértük, hogy segít- és lelkiismereti szabadságot. Dávid ségével a romokon új iskolákat és Ferenc vezérszerepét ebben elismerte templomokat, új életet építhessünk. a történelem. S ha 427 esztendővel És ő megsegített minket. József Atti- ezelőtt azt vallottuk és azt akartuk, lával vallottuk: "Mikor nagyokat üt- hogy hitbeli meggyőződéséért senki nek rajtunk, milyen jó lenne nem se bántalmaztassék, ma egy emberütni vissza se kézzel, se szóval." ként azok mellett vagyunk, akik váltörvényt Az is valóság, hogy ez az igazán lalják, kérik, követelik, magyar lelki közösség, mint nevelő akarnak arról, hogy nyelvéért, anyanépegyház, a nép és az egyház ügyét nyelvéért ne bántalmaztassék, és jogegyformán szívén viselte mindig s fosztott ne legyen senki! Adja az úgynevezett "alárendelt" szerepet Isten, hogy közös szent akarásunknem osztott egyiknek se soha. (Egy- nak, a romániai magyarság számára, szerre voltunk és oagyunk magyarok mielőbb megnyugtató eredménye legyen! és unitáriusok.) (Elhangzott Sepsiszentgyörgyön a Kis A 16. századi reformációra - vallási vonatkozásban - az 1568-as tordai Stadionban 1995. szeptember 8-án tarországgyűlés tette fel a koronát az- tott tiltakozó gyűlésen) TÖRÖK ÁRON lelkész

J

Vállvetve Találtam egy kéziratos levelet, mely adatot szolgáltat a vargyasi unitárius torony építésére vonatkozóan. A levél és arra a válasz igen szép jele annak, hogy székely népünk miként nyújtott segítő kezet egymásnak a múltban - felülemelkedve a felekezeti kötelékeken (jelen esetben református és unitárius). Az írás feltehetően a vargyasi unitárius egyházközség levéltárából kerülhetett néhai Borbáth Károly jeles történészünk kezéhez, melyet a közelmúltban vételeztem. íme a vargyasiak levele: „Nemes Kis Batzoni Ekklésia és egész Közönség! Az emberi dolgok nagyon forgandók. Szerentséje volt közönségünknek ahoz hogy az irt Ns Közönség Ekklésiái épittésében mész kővel szolgállyon, ma a mi Ekklésiánk van hasonló környül állásba, tornyát akarván befedni, létz dolgában fenn akadt. Bizodalommal keresi m e g a Ns közönséget, hogy megemlékezvén a multakról akár ottan kivágva egy néhány tölte lettzel megsegijteni se sajnálja, akár a tőkéket ha által méltatja falunkba egész költsönös háládatottsággal vesszük álhatatósan fogadván, hogy az emberi dolgok változása ha mi szükséget okozna a nemes közönségnek ujjolag ezen jót megszolgálni egyenes kötelességünknek esmerjük, levén a Ns Ekklésiának és közönségének Vargyason 1822 27 ik Májjus. Költsönös Szivességü Jókivánoju Kis Mihály hellybeli unitár Pap. Máté József Megye Biró Vargyason." A kisbaconi református egyházközség a fentebb idézett megkereső" levél külső oldalára az alábbi választ küldte: b e n emiitett multakról, mostanis Nagy Háládatossággal emlékezik visza a Kis Batzoni Ns Ekklésia: kiván is minden ki telhetőkben az el intéz Szent Czélyaiba Segítséget tenni a Vargyasi és Sz Eklézsiának, mostan 3 F e n y ő Tőkéket minden fizetés nélkül ajjánl ki is vágassa, tsak hogy egy embere által akkor légyen segítségei a Vargyasi Ns Ekkla hogy a munka is annál helyesebb modgyával folyhasson. Továbbá az Ur Isten Segélye Idvességes dolgaikban Szent Czéljaikban. Sig. Kis Batzon die 28 Máji 1822. A közösség végzésiből Benedek Márton megyebiró." Levél - jó válasz egy nap alatt. 173 év távlatából közzé teszem: Isten áldja - Békesség Istentől! FARKAS DÉNES lelkész-levéltáros 20

•

A HOMORÓDALMÁSI SZÓRVÁNYTÁBOR 1990-ben elkezdődött egy az erdélyi fiatalság számára megrázó folyamat: szabad kapcsolatteremtés és tartás a Romániától nyugatra fekvő országokkal. A magyarországi munkavállalás lehetősége, a nyugati utazás lehetősége, a műholdas és kábel-televízióláncok használata szétrombolta egy évtizedek alatt kialakult érték és szokásrendszer alapjait, hogy helyükbe új épülhessen. Az elnéptelenedő falvak ifjúságát az újabb, relatív kilátástalanság befelé fordulásra indította, a pozitív értékek helyébe lépő élvhajhászás, a közösségek teljes szétesésével fenyegetett. Ilyen körülmények között rendkívüli jelentősége van az ifjúsági egyletek működésének. Az almási érdekeltségű ifjúság nyaranta visszakényszerült szülőfalujába a nyári munkák idejére. Ezek a fiatalok Erdélyszerte kisebb-nagyobb városokban élnek- családjukkal, tanulnak kollégiumokban. 1993-ban alakították meg formai megkötések nélkül (egyelőre még nem bejegyzett önálló jogi személyként) a Homoródalmási Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletet. Közösségfejlesztő tevékenységüket kulturális és gazdaságfejlesztő területen egyaránt kifejtik. Korábbi eredményeik az 1994. évi ifjúsági szórványtábor megszervezése és két színdarab előadása. Emellett szervező tevékenységet folytatnak önálló jogi személyiségű egyesület bejegyeztetése érdekében. A táborszervezésekkel összekapcsolva folyik a helybeli iskola fejlesztésének támogatása is. Gazdasági tevékenységük első lépése a helybéli pap által az egyletnek ajándékozott legelőterület fásítása. További terveik között, többek között, tejüzem alapítása szerepel. Tevékenységük folyamatos erkölcsi, szakmai és anyagi támogatást igényel. 1994. augusztusában zajlott az első almási szórványtábor. A tábor szervezésében teológus hallgatók személyében közvetlen segítséget, az Unitárius Egyház Püspökségétől jelentős anyagi támogatást kaptunk. A kilenc résztvevő, mindnyájan szórvány-magyarok, falubeli családoknál lakott, akik részben az élelmezésükről is gondoskodtak. A közös étkezések a kántori lakon történtek, ahol főzőasszonyt fogadtunk, akik mellett az egylet tagjai segédkeztek. A tábor egy hétig tartott .A hétnapos tábor programján kézműves mesterségek, képzőművészeti foglalkozások, irodalom-, történelemtanulás, néptánc, színdarab előadás, kirándulások szerepeltek. A legfontosabb azonban mégis az al-

másiakkal, a faluval létrejött személyes kapcsolat, minthogy a fiatalok almási családoknál laktak. A tábor eredményeként a Zsilvölgyéből jött fiatalok megismerték azt a tájegységet, ahonnan legtöbbjük nagyszülei annakidején elvándoroltak. Azonosságtudatuk valamelyest megváltozott. A tábor idején az elszállásolás tavaly annyiban jelentett gondot, hogy a legnagyobb dologidőben a háziak nem tudtak annyi energiát szánni vendégeikre, mint szerettek volna. A tavalyi kilenc főhöz képest idénre 15 fiatalt vártunk, de csak kilencen érkeztek (Csiki Erika és Csiki Sándor, Jakab Zoltán, Koncz Emőke, Koronka Csilla, Kovács Éva, Nagy Adél, Sgaverdia Alina, Szabó Klára). Szálláshelyüket az almási iskola épületében alakítottuk ki. Mosdási lehetőséget az iskolában (hidegvizes mosdókkal) biztosítottunk, valamint három-négy közeli családnál kétnaponta fürdőszoba használatot melegvízzel. Az étkezés és a főzés a kántori lakon történt, valamint a foglalkozások is itt zajlottak. Egy helybeli vállalkozó a tábor idejére mikrobuszt biztosított számunkra. A táborban változatos program zajlott: bibliodráma, linó-metszés, kirándulás, nyelvi játékok, népdal tanulás, néptánc tanulás stb. A napi program általában így alakult: 08.00-09.00 reggeli, 09.00-09.30 áhítat, 09.30-12.00 foglalkozás, 12.00-13.00 "a nap témája", (Á résztvevők tartotta rövid e.a. és annak megbeszélése, sorozatszerkesztő: Tódor Csaba), 13.00-14.00 ebéd, 15.00-19.00 foglalkozás, 19.0019.30 vacsora. Ettől eltérően vasárnap a templomozáson kívül kötetlen programot bonyolítottak a táborozók, akik tavaly is voltak, meglátogatták egykori szállásadóikat. Ugyancsak eltértünk e programtól, amikor egésznapos kirándulást tettünk az Almási Barlanghoz, illetve félnapos kirándulást a Bágyi Mentsvárba. Egyéb alkalmakkor a fenti időbeosztás szerint foglakoztunk témáinkkal: történelem, unitarizmus, román-magyar kapcsolatok, képzőművészet, népismeret. Meghívott előadók voltak: Veres Péter, Kelemen Levente, Pap Mária és Márkó László, Lukács Ágota és Dezső Tibor Attila, Kovács Anna-Mária, Ferenczi Enikő. Az almási fiatalok közül a tábor ideje alatt itthon tartózkodva a programokon részt vettek , segítettek: Bartalis Zsolt, Bencző Ildikó, Bencző Levente, Benedek An21

namária, Fekete Izabella, Felszegi Krisztina, Gothárd Károly, Józsa Piroska, Nagy Emőke, Nagy Réka, Nagy Szilárd, Oláh Enikő, Oláh Irénke, Pálffy Réka, Péteri! Sándor, Rigó Gyöngyi, Sándor Csilla, Sándor Éva, Sándor Krisztina, Sebestyén Piroska, Soós Irma, Sorbán Enikó', Szabó Enikő, Szabó Jené', Szálkái Károly, Szálkái Sándor, Újvárosi Katalin, ifj. Veres Péter, Zahorák Ildikó. Örömmel nyugtázzuk hogy közülük néhányan már felajánlották segítségüket a jövó' évi ifjúsági konferencia megszervezésében, amire a vendégek közül is többen vállalkoztak: Sgaverdia Alina, Kovács Éva, Jakab Zoltán, Csíki Sándor és Koncz Emőke. Rövid beszámolónkat két idézettel szeretnénk zárni: Orbán Balázs A Székelyföld leírásában az egykori almási iskoláról így ír: ...újabb nevezetességenként felemlíthetjük e falunak iskoláját, melynek alig találhatjuk Székelyföldön párját...hol 80-100 tanítvány tanul az újabb, célszerű tanrendszer szerint, és ezen többezer forintba kerülő' díszes épületet az ecclesia önerején, lelkes főkurátora Dániel Gábor buzdítására létesíté, s midó'n jóra, nemesre fogékony néA kereszténység nem ismer határokat, innent és túlt. Az alapeszmében közös feladatunk és közös kötelességünk van. A különböző történelmi felekezetekkel osztozunk Jézus örökségén, nem csak a kereszténység világot átfogó eszméjéért, hanem - itt és most - népünk megmaradásáért is. Kilépni az együttműködésből, az ökumeniából, helyi viszonylatban népárulás. Ezt mi unitáriusok nem vállaljuk! Az ökumeniai szolgálatot mi csíkszeredai unitáriusok így vállaltuk és teljesítettük. A helyi református egyházzal egyeztettük programunkat, az iskolai vallásoktatást egy időbe terveztettük be mindenik iskolában. Közös nőszövetségi összejöveteleket rendeztünk, Anyák-ncipján és március 15-én közös istentiszteletet tartottunk a két lelkész vezetésével: mindketten szórványban lévén, egymás helyettesítését vállaltuk, közös teadélutánokat szerveztünk, hol mindkét lelkész szolgált. A római katolikus egyházközség keresztavató 22

pünknek a közművelődés felé való ily törekvését, ily áldozatkészséggel párult hazafiasságot látunk, akkor csak örömmel kell a honfi kebelnek eltelni, akkor a biztos jövó'iránti bizalom, és hit által áthatott szívvel kell hogy a költó'vel felkiáltson: Hazám, te élni fogsz!" Hisszük, hogy mi is "iskolát építünk", ha nem is kódból valót. Erre rímel Fészekrakó c. tábori lapunk Beköszöntője: "A békesség fészekrakóinak nevezzük magunkat. Azért gyűltünk össze, hogy Fészket rakjunk: a testvériség, megértés, lelki-szellemi megújulás fészkét. Elszomorít az ostobán kegyetlen ártó szándék, bánt a nemtöró'dömség, beletöró'dés. Nem tagadjuk, hogy életünkben sok a viszálykodás, bizalmatlanság, fizikai- és lelki eró'szak. Ezt nem letagadni, hanem megváltoztatni akarjuk tiszta szívből. Ehhez kérjük az Úristen segítségét aki nem csak nekünk, unitáriusoknak Istenünk, de - hitünk szerint -református, katolikus, ortodox és más vallású testvéreinké is." A szervezőit: Benczó' Dénes, Szabó László, Tódor Csaba, Koppándi Botond, Bardócz András.

ünnepén és körmenetén; a hősök emlékének szentelt kereszt avatásán a lelkészek szolgáltak felekezetre való tekintet nélkül. A várost és a népszolgálatot jelentő megmozdulásokban részt vettük: március 15-én a főtéren egyházi be-

Együtt élünk, együtt kell lennünk! szedet mondottunk: a Nyári Bolyai Egyetem gyergyószentmiklósi gyűlésén az egyetemes Unitárius Egyházat képviseltük, s a bezáró istentiszteletet a római katolikus templomban megtartottuk. A szórványmagyarság Lármafa összejövetelén, az ökumenikus istentiszteleten szolgáltunk. Közös ügyeinkben mindenütt igyekszünk jelen lenni, egyházunkat képviselni.

BARDÓCZ

ANDRÁS

Nem csak itthon vagyunk az ökumenia munkása, hanem külföldön is. A Hatvan városi kis evangélikus egyházközség 1995. szeptember 3-án, temploma építésének 60. évfordulója alkalmából, a várost is megmozgató ünnepét tartotta. Dr.Barcza Béla helyi lelkész ez alkalomra ütemezte be a kis oltár és a modern szószék felszentelé sét Szebik Imre evangélikus püspök úr, a köri esperes és az előtte lévő lelkész segédletével. Az ünnepi istentiszteleten, mely úrvacsoraosztással volt egybekötve, jelen volt a más felekezetűek közül a helybeli római katolikus kanonok, és az unitáriusok részéről a csíkszeredai unitárius lelkész és neje, akik egy szép oltárterítőt adományoztak ez alkalomra. A du. 3 órakor "Ökumenikus együttlét" címen tartott ünnepségen mind a négy történelmi egyház képviseltette magát és beszédet tartottak küldöttjeik. Unitárius részről Simén Domokos csíkszeredai lelkész képviselte egyhá-

zunkat, beszédet tartva. Szebik püspök úr beszéde zárta a közös ünnepséget. Utána a hívek szeretetvendégségre hívták a jelenlevőket. Köszönetünket fejezzük ki dr.Barcza Béla hatvani evangélikus lelkésznek, hogy a magyar történelmi egyházakat és a város vezetőségét összehozta "egymáshoz közelebb" az ökumeniában. 1995. augusztus 28-31. közt tartotta meg Debrecenben a Magyarországi Egyetemes Református Egyház a Doktorok Kollégiumának őszi plenáris ülését. Az Egyházi Néprajzi Szekció keretében 3 unitárius lelkész volt jelen

meghívás alapján. A tudományos ülésszakon előadást tartottak. Nagy László szőkefalvi lelkész az Unitárius Passióról tartott értekezést. Kiegészítésképpen este videófilmen bemutatták,, hogy miként énekelték 1995 nagypéntekén a szőkefalvi, marosvásárhelyi és dicsőszentmártoni unitárius templomokban a Passiót. Adorjáni Rudolf Károly, nyugalmazott lelkész "Történeti népmondák a Küküllő vidékéről" című gyűjtését mutatta be. Siménné Tövis sy Éva az "Árva Özvegy Cassa"című, 1802-ben alakult Nyugdíj-Segélypénztár alakulásáról, alapszabályáról és te-

vékenységről tartott előadást. Simén Domokos csíkszeredai lelkész a "Homo ródfürdői unitárius búcsú"- ról szóló előadásával volt jelen. Reméljük, hogy az Egyházi Néprajzi Szekció, eddigi hagyományához híven, az elhangzott előadásokat ezután is könyv formában megjelenteti a VALLÁSI NÉPRAJZ következő 8. vagy 9. számában, hogy a történelmi magyar egyházak közös hagyományai és népivallási felmérései mindenki számára hozzáférhetőek legyenek. SÍMÉN DOMOKOS lelkész

Kórustalálkozó Magyarsároson (Újra)megalakulásának harmadik évfordulóját ünnepelte egyházközségünk dalárdája pünkösd első napján. Az ünnepség egyben kórustalálkozó is volt, melyen a két szomszédváros: Medgyes és Dicsőszentmárton vegyeskarai vettek részt. Mindhárom énekkar: - a magyarsárosi unitárius, a medgyesi R.M.D.SZ., valamint a dicsőszentmártoni Sípos Domokos Közművelődési Egyesület kórusa - Iszlai László magyarsárosi születésű, jelenleg Medgyesen lakó zenetanár irányításával működik. Az ünnepség délután három órakor istentisztelettel kezdődött a templomban. Az áhítat után a lelkész üdvözölte a meghívottakat, valamint a megjelent gyülekezeti tagokat és az ünnepélyt megnyitotta. Templomunk belső szerkezete kiválóan alkalmas volt a három kórus felállítására, mivel három külön karzat biztosított erre lehetőséget. Iszlai László karzatról karzatra vándorolt és vezényelte kórusait. Vallásos tárgyú énekek csendültek fel: Beethoven Szólt az úr - a magyarsárosi, Ó adj nekünk békét - a medgyesi és Vörösmarty-Egressy B. Szózat- a dicsői dalárda előadásában. Az ünnepélyen meghívottként vett részt Patakfalvi Jenő egykori kántortanító, az általa 1946-ban újraalakított Unitárius Dalkör karnagya. Megromlott egészségi állapota ellenére is örömmel tett eleget a meghívásnak. Köszöntő beszédéban meghatottan emlékezett vissza az elindulásra, a kezdés éveire, a lelkes és eredményes munkára. Rámutatott a dalár-

da valláserkölcsi életet emelő, közösségszellemet erősítő szerepére, mondván: "Akik együtt énekelnek, dalolnak, azok dolgozni, alkotni is jobban tudnak együtt". Hisszük, hogy e megállapítás igazát sok évtizedes tapasztalat igazolja. Végül Tompa Mihály verssorával zárta beszédét: "Fiaim, csak énekeljet e k ! " ^ madár fiaihoz) Ezután az ünnepség a templomkertben a háromszáz éves műemlék - a harangláb - tövében folytatódott. Itt már világi énekeket énekeltek, népdalfeldolgozások is műsorra kerültek. Kodály, Bárdos-Halmos feldolgozások, Tavaszköszöntő, Érik a som, Giardini madrigálja: Éljenek a víg nők, Kodály: Miatyánk dallamai szálltak a pünkösd délutáni ragyogó napsütésben. Külön figyelmet érdemel M.Moltke-L.Hedvig 1840-ben kelt szász himnusza. A négyszólamú feldolgozás Norbert Petri, a magyar fordítás Ritoók János érdeme: Erdélyország, áldás földje. A műsor szabadtéri részében a kórusok külön-külön, majd párosával, végül mindhárman egyesítve énekeltek. Minden elhangzott énekszámot lelkes tapssal fogadott a nagyszámú hallgató közönség. Az ünnepély szeretetvendégséggel ért véget, melyen a helyi dalárda tagjai vedégül látták a meghívottakat. Jókedv, vidámság, derű töltötte be az együttlét óráit. Tevékenységünkkel nem új dolgot indítottunk el egyházközségünk életében, hiszen a korabeli jegyzőkönyvek tanúsága szerint mindennek több évtíze23

des múltja van, még ha az utóbbi évtizedekben hosszú ideig szünetelt is. Az 1921. október 31-én tartott alakuló közgyűlés kimondja a "Magyarsárosi Unitárius Dalkör " megalakulását. Vezetője és irányítója Miklós János tanító. Ezt a munkát folytatják Kozma Endre, majd 1946-tól Patakfalvi Jenő kántortanítók. Áldásos munkájuk nyomán pezsgő egylet és dalkör élet folyik az egyházközségben, ünnepélyek, vallásos esték, műsorok, előadások, színdarabok bemutatása, és mindennek mozgatórugója, középpontja: a Dalkör. Aztán az 1949. január 12-én tartott rendkívüli közgyűlésen Patakfalvi Jenő karnagy sajnálattal bejelenti, hogy a tanfelügyelőség rendelkezésére az összes egyházi jellegű tisztségéről kénytelen lemondani a Dalkör. Ezután csak mint temetkezési egyesület működhet tovább, tevékenysége kizárólag a temetésekre korlátozódik. Majd fokozatosan elsorvad és négy évtizeden át szünetel. Ilyen előzmények és hosszú szünet után kezdtük meg ismét a munkát, 1992-ben. Iszlai László zenetanár hozzáértő és lelkiismeretes munkájának, igyekezetének már eddig is szép eredményei vannak. Nem volt könnyű mindjárt az elején műsorra venni és megtanulni például Kodály Zoltán Nagyszalontai köszöntő-jét, mellyel 1992-ben a Zsinati Főtanács ünnepi istentiszteletén szerepeltünk először. Azután az itthoni ünnepi alkalmi istentiszteletek mellett idegenben is többször megfordultunk: Fehéregyházán, Szentegyházán, Dicsőszentmártonban a Kisküküllő-menti, idén pedig Cserefalván a Nyárád-menti kórusok találkozóján, és immár másodszor Fehéregyházán a Petőfi ünnepélyen. Hisszük, hogy az idén pünkösdben tartott évforduló : találkozó ünnepi hangulata, derűje túlmutat a jelenen, a múló pillanaton, nemcsak annyit jelent, hogy "volt egy jó napunk", hanem ennél sokkal többet: optimizmust, hitet a jövőben. És végezetül álljon itt a magyarra fordított szász himnusz egy szakasza, melynek mondanivalója az erdélyi unitarizmus történelmi célkitűzése is«gyben, fennállásától napjainkig: "Erdélyország, türelemföld, Minden hitnek tábora, Óvd meg hosszú századokon át Fiaidnak szabadságjogát S tégy a tiszta szó hona, Légy a tiszta szó hona." NAGY ENDRE lelkész 24

Szőcs

Géza

Esti Ima Isten, teremtsél földet, tengert, s füvet is, zöldet! hol csak iszapos jég volt, legyen ott mától égbolt, s ha a Hold rajta feljő, villogjon fönt a felhő! s ha a kezed megteremtett annyi sok házat, engedd lenni a folyók mellett Kolozsvárt s Budapestet! s adj nekünk szépre festett színes szemet és testet s nevet is kérünk, Isten, mert most még nevünk sincsen, Mennyei Atyánk, kérünk: legyen testvér belőlünk, legyünk mi Gigi s Máté, de nem külön mamáké: add nekünk édesanyának szépséges Édesanyánkat! s mint szél, mely ránk hajolgat, arcunkat és hajunkat érintse istenkéz is: legyen majd velünk Jézus, legyen öröm és ünnep hogy ott ül asztalunknál ha földi két szemünknek ő nem is látható már mint ahogy még egészben ott van, és nem lehetne kitapogatni mégsem: lépte nyomát a vízben, habár ott csillog benne mint öt meg öt a tízben. Atyánk, mirajtunk minden pillanatban a pusztulás fogsora összecsattan de folyton-folyvást föltámasztva minket összegombolod rajtunk újra s újra életünket, mint meleg, piros inget Isten, köszönünk mindent; s ha elrejtőznél egyszer a végtelen időben, templom i, fes te 11 képen vagy kifaragott kőben: kérünk, Miatyánk, engedd hogy megtaláljunk téged egy kukoricaföldön vagy Emontekiőben.

vasta az alapigét: Mt 7,12 vers "Amit akartok azért,hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal, mert ez a törvény és a próféták". A beszéd rámutatott arra, hogy nem kiváltságokért harcolunk, hanem csak azért, ami minden nép közös joga, úgy kérni Isten segítségét, és azon a nyelven beszélni, ahogyan őseKedves vendégeket fogadtunk július 4-én. Az Egyesült Ál- ink hagyták ránk. lamokban levő testvéregyházközségünk megbízottai látogatVeress Károly református lelkész arra a bibliai törtétak el hozzánk a közvetlen kapcsolatok megteremtése netre utalva, amikor Jézus meggyógyította a bélpoklost, arérdekében. Ez alkalommal rövid istentiszteletet tartottunk. Isra hívta fel a figyelmet, hogy az erős hit csodákat képes tentisztelet után Fazakas Endre lelkész üdvözölte a vendégeteremteni, bízzunk tehát küzdelmünk sikerében. ket és Isten áldását kérte a létrejött testvéri kapcsolatra. Végül Petres Károly - a házigazda - római katolikus esA köszöntő szavakra a küldöttség vezetője meleg szaperes-plébános számszerű adatokat sorolt fel arról, hovakkal válaszolt, örömét fejezte ki, hogy végre alkalma nyílt gyan sorvasztották el az elmúlt időben a magyar betekinteni egy kis erdélyi közösség életébe. Reméli, iskolahálózatot, és milyen káros következményekre vezemondta, hogy az a lelki kapcsolat, amely most kialakult, tett anyagi, de főleg erkölcsi téren. Kitartásra, a nehézsétartós és gyümölcsöző lesz. gek vállalására hívta fel az egybegyűlteket és Isten áldását Végezetül a nőszövetség tagjai által készített kézimun- kérte a gyülekezetre. kákat adták át a vendégeknek mind a testvéregyházközség IV. számára, mind a küldötteknek személyesen. Szeptember 17-én templomunkban is tiltakozó istenA hívek lelki megnyugvására szolgál az a tudat, hogy a világ másik felén is létezik egy közösség, amely együtt tiszteletre került sor. Prédikált Jenei Sándor IV-éves teológus, aki a Bábel tornya építésével kapcsolatban rámutatott, érez és együtt imádkozik velünk. hogy magasztos cél elérése csak úgy lehetséges, ha egy II. közösség egyetért, összefog. A széthúzás, egymás meg A helybeli népszínház tagjainak jóvoltából szép kirán- nem értése minden esetben eredménytelenséghez vezet. duláson vett részt egyházközségünk tagjainak egy csoport- A végső ima után előadás hangzott el, amelyet Molnár Juja. A Népszínház tulajdonában levő autóbuszt teljesen dit tolmácsolt szépen, szívhezszólóan. Előadás közben térítésmentesen felajánlották a városban levő három ma- Reményik Sándor: Akarom; Templom és iskola; Eredj, ha gyar egyházközségnek abból a célból, hogy azon egyház- tudsz és az Ige című-verseit mondták el Szabó Csaba, Csitagok - számszerint minden egyházközségből 15-ön -, kós Katalin, ifj.Bartha Sándor és Kertész Ágota középiskoakinek másként nincs lehetőségük, egynapos kiránduláson lai tanulók. vegyenek részt. Az útirány a következő volt: Szováta, PaAz elhangzottaknak a hívekre tett hatását fejezi ki az a rajdi sóbánya, Korond, Farkaslaka, Székelyudvarhely, kijelentés, amelyet egyik atyánkfia tett szemét törölgetve: Székelykeresztúr, Fehéregyháza, Segesvár, Medgyes. A "Köszönjük a szép ünnepélyt". kirándulás vezetője Szász Balázs unitárius énekvezér volt, SZÁSZ KLÁRA, ny. tanárnő aki a résztvevők teljes megelégedésére irányította a csoportot. Szakszerű magyarázattal kísérte a vidék nevezetességeit, felhívta a figyelmet minden látnivalóra. így a kirándulók a kellemes időtöltés mellett a Székelyföldre volnatkozó ismereteiket is bővítették. Farkaslakán Tamási A brassói unitáriusok egy csoportja - a nőegylet tagÁronra emlékeztünk meleg szeretettel és özv. Bartha Sán- jai, valamint a férfi dalárda néhány tagja - viszont/átodorné saját kertjének virágcsokrát helyezte a sírra. Ke- gatáson vettek részt a vargyasi egyházközségben. resztúron Petőfi Sándor haldokló körtefája alatt idéződött A vargyasiak az év elején, február 12-én látogattak fel a nagy költő emléke, onnan kezdve minden talpalatnyi Brassóba. Mostani látogatásunk, tehát, az akkori látohely örök dicsőségéről beszélt a fehéregyházi emlékműig. gatás viszonzása volt. Ezúttal is köszönetet mondunk a Népszínház minden A látogatás része volt egy közös istentisztelet, meegyes tagjának és külön Vitális Ferencnek, a színház ren- lyen a szolgálatot Máthé Sándor esperes végezte. A dező és szervező vezetőjének azért a nemes és önzetlen nőegylet tagjai verses zenés összeállítást mutattak be munkáért, amelyet népünk érdekében kifejtenek. közvetlenül az istentiszteletet követően. Ezután a hely-

HÍREK

DICSŐSZENTMÁRTONBÓL

Vargyasi látogatás

Ill Édes anyanyelvünk védelmére és a léleknyomorító oktatási törvény ellen emelte fel szavát Dicsőszentmárton népe a szeptember 15-én tartott ökumenikus istentisztelet alkalmával. Az istentisztelet színhelyén, a római katolikus templomban nagyszámú résztvevő gyűlt össze, hogy kifejezze tiltakozását a népünket sújtó, mélységesen emberietlen intézkedések miatt. A bevezető zsoltár után Fazakas Endre unitárius lelkész fordult imával Istenhez, segítségét kérve nehéz munkánkhoz, és áldást kérve rá. Ezután felol-

beli gyülekezettel együtt, a templomból kivonulva, részt vettünk az "iskola körüli élő lánc" megalkotásában. Istentisztelet után a vargyasi gyülekezet vendégszeretetét élvezhettük a tanácsteremben gazdagon megterített asztalok mellett. Ezúton is köszönjük a szíves vendéglátást és reméljük, hogy hasonló találkozások a jövőben is lesznek. SÁNDOR GYULA, gondnok

25

A SZÉKELYKERESZTÚRI ORBÁN BALÁZS GIMNÁZIUM UNITÁRIUS TEOLÓGIAI SZEMINÁRIUM TANULÓINAK FELHÍVÁSA EGYHÁZUNK LELKÉSZEIHEZ "Sok az aratnivaló, kevés a munkás "-ezt a bibliai igazságot sokszor érezzük. Meggyőződésünk, hogy lelkészeink szívét még többször összeszorítja a magunkramaradottság érzése. Felhívásunkat, mi unitárius fiatalok, hozzuk intézzük. Szükségünk van Rátok a legkisebb, elöregedett, félreeső falutól kezdve a nagyváros embernyelő forgatagáig, vagy a kisváros közönyéig. Felnézünk Rátok. Fejetekben sok a felhalmozott tudás, amit várunk, hogy megosszatok, és okosan felhasználjátok -az egyház megerősítésében. Szeretnénk visszaadni hiteteket, hogy nemes lélekápoló munkátokban nem vagytok egyedül. Segítségetekre szeretnénk lenni. Merjetek hozzánk fordulni, bízzatok bennünk. Ha nem is látványos az, amit mi nyújthatunk, mégsem elvetendő. A nagy épület is apró téglákból áll össze. Ne ítéljetek meg felszínesen csak öltözetünk vagy hajviseletünk alapján. Kérünk, ha csak 2-3 fiatal akad a gyülekezetben, azt is próbáljátok magatok mellé állítani. Kell léteznie módnak, hogy megnyerhessétek. Teremtsetek alkalmat a találkozásokra, együttlétekre. Tiszteteknél, hivatásotoknál fogva álljatok az élünkre, segítsetek megszerveződésünkben. Szeretnénk felajánlani az épülő székelyudvarhelyi unitá-. elsősorban fizikai rius templom számára ' segítségünket, munkában. Megköszönjük az eddig hozott fizikai áldozatot, amelyet személyesen hoztak az unitárius osztályok fenntartására. Nagyra értékeljük Homoródalmás táborszervező újítását. Hálásak vagyunk mindazon lelkészeknek, akik a diákok kutatómunkáját segítették. Közös munkánkra Isten áldását kérjük. Székelyudvarhelyen,1995. IX. 15

tosítottak, a konyhára nagy mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt hoztak. Köszönjük a marosvásárhelyi egyházközségnek, a székelykeresztúri tejfeldolgozó vállalatnak, Buzogány Dénesnek, Barabás Józsefnek, Józsa Dénesnek, Fülöp Sándornak és híveimnek szíves támogatását. Hisszük, hogy a konferencia napjai Bözöd lakossága és minden résztvevő számára emlékezetesek maradtak. BENEDEK MIHÁLY, bözödi lelkész

Énekvezér kibúcsűzó Küküllődombón Bensőséges ünnepély keretében búcsúzott 32 évi szolgálat után nyugdíjba vonuló énekvezérétől a templomi gyülekezet 1995. aug. 27-én. "Egy, a közösség szolgálatában eltöltött élet értékmérője az, hogy milyen érzések töltik be annak szívét, aki búcsúzik, és azokét, akik búcsúznak. Benczédi Ferencné-So/ymosi Erzsébet nyugdíjba vonuló énekvezér az ének és a dal kultúra szeretetével, az Istenbe vetett hit és bizalom lámpásával járta az utat, végezte szolgálatát az orgona mellett a gyülekezeti ének vezetésében 32 éven át, a Férfikar tanításában 28 és a Női kórus szervezése és tanításában 21 éven át. És most az orgona mellől, hol több mint három évtizeden át töltötte be hivatását, lejött és beült az oly hosszú ideig üresen álló "papné" székébe, mindaddig, míg lelkész férje is nyugalomba vonul. Isten áldása legyen életén nyugdíjas éveiben." E rövid megnyitó után a Férfikar a "97.Zsoltár" és "Szállj szivünkbe szent igazság" c. kórusműveket adta elő. Az egyházközség részéről gondnok, majd Szabó Sándor ifj.dalköri felelős a Férfikar, Csíki István né a női kórus és Nagy Jánosné a nőszövetség nevében méltatta munkásságát és az asszonyok kórusa énekelt. Végezetül az ifjak egy csoportja két énekszámot adott elő, két ifjú szavalt és Hunyadi Mária új énekvezér köszöntötte a búcsúzó énekvezért. A templomi ünnepély után gyülekezet a lelkészi udvaron "fehér asztal" mellett, víg énekléssel és baráti beszélgetéssel búcsúzott énekvezérétől. BENCZÉDI FERENC

AZ UNITÁRIUS OSZTÁLYOK TANULÓI

"Egy Istent imádunk" Augusztus 10-13-án, Bözödön megrendezett Unitárius ifjúsági Konferencia igazolta, hogy a bözödieket: unitárius, református és katolikus vallásfelekezetűeket összetart egy meleg érzés, egy nemes gondolat, melyet a bözödiek így szoktak szavakba önteni: mindnyájan egy Istent imádunk. Ezt az együvétartozást, felekezetek közötti testvéri viszonyt a konferencia során tettek is igazolták. Egyházközségünk tagjai mellett a testvérfelekezetek tagjai is a konferenciára érkező ifjúság részére szállást biz26

;

W Ä 1 F

-- *

'

m

ISÍ } i* *

A NŐSZÖVETSÉG ÉLETÉBŐL Titkári jelentés az UNOSZ tevékenységéről az 1994 szeptember 1995 szeptember közötti időszakban Nőszövetségeinket az Unitárius Nők Országos Szövetsége fogja össze, amelynek vezetőségét 1992ben a Kolozsváron tartott Közgyűlésen 3 évre választottuk. Örömmel jelenthetjük, hogy jelenleg Erdélyszerte 63 unitárius nőszövetséget tartunk nyilván - igaz, hogy ebben a számban azok a helységek is szerepelnek, a h o n n a n nem k a p t u n k hivatalos megalakulási jegyzőkönyvet, de t u d o m á s u n k van arról, hogy az ottani nők valamilyen formában szervezett tevékenységet folytatnak. A választmány negyedévenként ülésezett teljes létszámmal, a kolozsvári tagok havonta gyűltek össze, hogy az 1994. szeptember 4-én elfogadott határozat szellemében a tennivalókat megvitassák. A teljes választmányi gyűlésekre 1995-ben meghívtuk a lelkészfeleségek köri megbízottait, hogy találkozójuk előkészítésében segítségükre lehessünk. A júniusi választmányi gyűlésen részt vett a jelen közgyűlésünk vendéglátója, a Csokfalvi Nőszövetség elnöke, Benedek Enikő is. Szervezési kérdésekben határozatunk feladatait sikerült nagyrészt megvalósítanunk. 1994-ben négy egyházkör köri gyűlése alkalmával az illető nőszövetségek is megtartották köri gyűlésüket, csak a székelyudvarhelyi köri találkozó maradt el. Ebben az évben az eddig megtartott köri gyűlések alkalmával népes részvétellel igen jól sikerült nőszövetségi köri gyűlést tartottak Aranyosrákoson (Kolozs-Torda) és Ürmösön (Háromszék-Alsófehér). Valamennyi köri gyűlésen jelen voltak az UNOSZ választmányának képviselői is. A köri nőszövetségi találkozókon minden jelenlevő nőszövetség beszámolt tevékenységéről és jutott idő kötetlen beszélgetésekre, egymás megismerésére, aktuális kérdések megvitatására.

menikus N ő f ó r u m alakuló gyűlésén. Az ott elfogadott szabályzat értelmében jogunk van két tagot jelölni az országos választmányba. 1995. július 10-15. időszakban az Ökumenikus N ő f ó r u m tanfolyamot tartott Cserefalván a szervezési kérdések témakörében. Az UNOSZ-t ezen a szemináriumon Vass Ildikó, a Brassói Nőszövetség elnöke képviselte. Lélekápolás-közművelődés terén ez évben is támogattuk a zsilvölgyi szórványban élő gyermekek táborozását H o m o r ó d a l m á s o n és H o m o r ó d s z e n t mártonban. Az előzetes költségvetés szerint 405 ezer lejt ajánlottunk fel a tanerők ellátására és tiszteletdíjára. Ugyanakkor felajánlottuk segítségünket, hogy ezek a kettős - anyanyelvi és unitárius - környezetet nélkülöző gyermekek lakóhelyükön is hasznosíthassák a kétheti táborozás alatt tanultakat. Tehát ha az egyházközség megvalósítja a tervezett anyariyelvivalláserkölcsi nevelő központot, az U N O S Z ennek a felszerelésében is részt fog venni. Már hagyománynak számít, hogy Homoródszentmártonban, az Ifjúsági Központban személyiségfejlesztő-önismereti, lélektani tanfolyamot tartunk. Ebben az évben a Békesség Szigete n e v ű csoportm u n k á n a k 18 résztvevője volt, akik 9 nőszövetséget képviseltek. Az 1995. július 26-31. időszakban tartott tanfolyamnak legfontosabb eredménye, hogy résztvevői valamennyien elkötelezték m a g u k a t az UNOSZ közösségi-szociális céljainak véghezvitelére. A szociális igények felmérésére, határozatunknak megfelelően, határidőre kidolgoztuk az egységesített, számítógépes adatfeldolgozáshoz is megfelelő kérdőíveket. Ebben kolozsvári szociológusok és informatikusok, valamint az RMDSZ Pro Juventute nevű szervezete volt segítségünkre. A kérdőíveket kiküldtük a nőszövetségeknek, de a felmérés egyelőre - t u d o m á s u n k szerint - csak Kolozsváron kezdődött meg. Reméljük, hogy a kezdeti nehézségek leküzdése után a kolozsvári tapasztalat alapján m á s főleg városi -nőszövetségek is megkezdik a felmérést, amely a szociális segélynyújtás mellett - mint a külföldön tapasztaltak is mutatják - alapja lehet a nőszövetségek gazdasági tevékenységének is. A szociális igények mellett, a lehetséges szolgáltatásokat is felmérve, olyan diszpécser-szolgálatot lehet megszervezni, amely kereseti lehetőséget biztosít azoknak, akik jelenleg m u n k a nélkül vannak.

A lelkészfeleségek találkozójának megszervezése többször objektív akadályba ütközött, de reméljük, hogy még az idén ősszel sikerül megtartani a találkozót Székelykeresztúron. Tisztában vagyunk az ökumenikus, más nőszöAz UNOSZ pénzügyi helyzetéről az ellenőri jelenvetségekkel és szervezetekkel való kapcsolatok fon- tésben részletes ismertetést fogunk hallani. Anyagi tosságával. Ezért szorgalmaztuk, hogy részt alapjaink a nőszövetségek támogatásából (a befizevehessünk 1995. április 28-29-én Brassóban az Öku- tett tagsági díjak 10%-a), illetve saját gazdasági tevé27

kenységből (kézimunkák értékesítése) származnak. Kiadásaink nagy része szociális célra irányul. Anyagi lehetőségeinkhez mérten támogatjuk az UNOSZ választmánya és a nőszövetségek "közötti közvetlen kapcsolatteremtést, a különböző rendezvényeken való részvételt. Ezért a választmányi gyűlésekre, köri gyűlésekre, tanfolyamokra utazók útiköltségét - szabályaink értelmében - megtérítjük. Sajnálatos, hogy nöszövetségeink nem értették meg, hogy manapság még a levelezés is komoly anyagi erőfeszítést igényel, a tagdíjak 10%-val való támogatást csak a brassói, kolozsvári nőszövetségtől kapta meg pénztárosunk. Örvendetes viszont, hogy mind több nőszövetség előtt lett világos, hogy a szép, eredeti népi kézimunka keresett árucikk, főleg külföldiek vásárolják emlékül, ajándéktárgyként. Az UNOSZ által rendezett, előadással egybekötött kiállítások mindig nagy sikernek örvendtek és anyagi hasznot hoztak mind a kézimunkák készítőinek, mind az illető nőszövetségnek és az UNOSZ-nak is. Éppen azért, hogy értékesítésre valóban csak eredeti "tiszta forrásból" származó, giccsmentes kézimunkák készüljenek, ez év január 9-

14 időszakban immár másodízben szerveztünk Kolozsváron kézimunkatanfolyamot. Sajnos, kevesebb résztvevő volt, mint amennyire számítottunk, hiszen a kolozsvárin kívül mindössze 3 nőszövetség - Marosvásárhely, Segesvár, Sepsiszentgyörgy - képviseltette magát, tanfolyamunk mégis sikeresnek mondható. Ez főleg a rangos előadóknak - Kallós Zoltán, Orbánné Forrai Erzsébet, Zsakó Erzsébet köszönhető. Ezt tanúsítják azok a nem nőszövetségi tagok, akik a sajtóból, rádióból tudták meg, hogy tanfolyam indul és a kézimunkatanfolyamon való részvétel után jelentős ismeretanyaggal gazdagodtak. Összegezve: azt hiszem, mindnyájunk véleményét fejezem ki, ha megállapítom, hogy nőmozgalm u n k fejlődőképes, céljaink mind világosabban körvonalazódnak és - bár az elérésükhöz vezető út rögös - munkánknak már látható eredményei is mutatkoznak. Csokfalva, 1995. szeptember 3. PASKUCZ VIOLA, titkár (Elhangzott 1995. * szeptember 3-án Csokfalván, az IJNOSZ közgyűlésén)

Az Unitárius Nők Országos Szövetsége 1995. szeptember 3-án Csokfalván tartott Közgyűlésének HATÁROZATA A. Valláserkölcsi téren 1. A nőszövetségek rendezvényeiken a helyi igényeknek megfelelő hiterősítő és ismeretterjesztő (irodalmi, történelmi, helytörténeti, néprajzi, orvosi stb.) előadásokat tartsanak, bevonva jó szavalókat, énekeseket gyermekeket és ifjakat. 2. A nőszövetségek foglalkozzanak az anyanyelvi oktatás kérdésével, feldolgozva az UNOSZ felhívását és igyekezzenek a szülőket meggyőzni a magyar tagozatok és iskolák fenntartásának szükségességéről. 3. A nőszövetségek igyekezzenek munkájukba bevonni pedagógusokat is, közelítve őket ezáltal az Egyházhoz. 4. Az UNOSZ folytassa személyiségfejlesztő körének munkáját és indítson egy új kört pedagógusok (óvónők, tanítók, tanárok, nevelők) részére. A nőszövetségek támogassák erkölcsileg, és ha kell, anyagilag is az Ifjúsági Egyletek tevékenységét. Amennyiben az ifjak személyiségfejlesztő köröket akarnak szervezni, támogassák ezt a kezdeményezést anyagilag. 6. Nőink igyekezzenek templomlátogató gyermekeket nevelni, nöszövetségeink találják meg az ehhez vezető utat (vasárnapi iskolák szervezése, versenyek, díjazások, ajándékkirándulások rendezése stb.) 7. Az UNOSZ támogassa a szórványban élő gyermekek táborozását, valamint egy ifjúsági központ létrehozását, ahol a szórvány gyermekek év közben is kapnának vallásos nevelést.

28

8. A köri felelősök és az UNOSZ vezetősége biztosítsa az Unitárius Közlöny által munkánk ismertetését állandó rovat keretében. 9. Az UNOSZ vezetősége a nőszövetségek tanulmányai alapján keresse az Egyházi Központtal karöltve hitoktatók képzésének és alkalmazásának lehetőségét, hogy ne veszítsük el unitárius gyermekeinket. 10. Az UNOSZ vezetősége legkésőbb 1996. január l-ig állapítsa meg a jövő évi Közgyűlés témáját és kérje fel a megfelelő előadót. B. Szociális téren 11. A nőszövetségek látogassák a betegeket, öregeket, erkölcsi segítséget nyújtva nekik, hitet erősítve és éreztetve, hogy nincsenek magukra hagyva. 12. A nőszövetségek segítsék az arra rászorulókat (szegényeket, munkanélkülieket, árvákat, öregeket) a helyzetnek megfelelően, anyagilag, tanáccsal, útmutatással, ügyeik intézésével. 13. A nőszövetségek támogassák a szociális felméréseket és a helyi gondozóhálózat kiépítését. 14. A gyermekek nyaraltatása érdekében a nőszövetségek próbáljanak cseretáborokat szervezni városi és falusi gyermekek között. 15. A nőszövetségek támogassák lehetőségeik szerint a lokodi Öregotthont és Ifjúsági Telepet. C. Szervezési téren 16. A köri munka megerősítésére a köri felelős mellett dolgozzék legalább egy helyettes is, hogy könnyebben fogják át a körben folyó munkát, valamint egy jótollú tudósító ismertesse a tevékenységet az Unitárius Közlönyben. 17. A köri felelős és munkatársai igyekezzenek minden egyházközségben megszervezni a nőszövetségi tevékenységet, ehhez kérjék a lelkészek és az esperes urak segítségét is. Segítsék a már megalakult és kezdeti nehézségekkel küzdő nőszövetségek munkáját. 18. Minden kör szervezze meg évente szeptember 1. előtt a köri nőtalálkozót, amely legyen ismerkedés és tapasztalatcsere, esetleg egy megfelelő témájú előadással vagy műsorral. 19. Az UNOSZ segítse a lelkészfeleségek találkozójának megszervezését, valamint az ott hozott határozatok teljesítését. 20. Az UNOSZ tartsa a kapcsolatot az Ökumenikus Nőfórum romániai vezetőségével, nőszövetségeink pedig vegyenek aktívan részt a helyi jellegű Fórum-rendezvényeken. 21. Az UNOSZ kérje hivatalos felvételét az I.A.L.R.W.-be, befizetve a tagsági díjat és beküldve jelentését. 22. Az UNOSZ 1996. évi Közgyűlését szeptember 1-én tartja Székelykeresztúron, amelyről nőszövetségeinknek idejében küldje ki a tájékoztatókat. A Közgyűlésen a nőszövetségek munkájáról a körifelelősök számolnak be. D. Gazdasági téren 23. A nőszövetségek fizessék be az UNOSZ pénztárába az Alapszabály által előírt 10 %-ot a tagdíjakból a szervezet általános tevékenységének biztosítására, a Határozatban kitűzött feladatok tel. jesítéséért. 24. Az UNOSZ szervezzen meg Kolozsváron egy állandó, eladással egybekötött kiállítást a Nőszövetségek által készített háziipari termékek bemutatására, biztosítva a beküldött munkák minőségi átvételét, hogy a kiállításra csak tiszta forrásból eredő, hiteles népművészeti tárgyak kerüljenek. . 25. Az UNOSZ ismételje meg kézimunkatanfolyamát a téli vagy tavaszi vakáció idején. 26. A nőszövetségek szervezzenek kézimunkaköröket, amelyekben elsősorban a helyi népművészeti hagyományokat igyekezzenenk átmenteni a jövőbe. Kézimunkáikat próbálják meg helyileg vagy a testvér-egyházközségeikben értékesíteni, feleslegeiket küldjék be az UNOSZ kiállítására. 27. Az UNOSZ tanulmányozza az amerikai SERRV Handcrafts szervezeten keresztül történő értékesítés lehetőségét, tájékoztatva a nő szövetségeket az esetleges lehetőségekről. 28. A nőszövetségek - céljaik anyagi fedezetének előteremtésére - rendezvényeiken kívül és adományok gyűjtése mellett keressenek új lehetőségeket is, mint pl. hulladékgyűjtés és -értékesítés.

29

megerősítették bennünk azt az elhatározást,

U N O S Z K ö z g y ű l é s C s o k f a l v á n hogy jövőnk érdekében a fiatalok felé fordul1995. szeptember 3-án tartottuk az unitárius nők hatodik országos találkozóját, egyben az UNOSZ negyedik évi rendes Közgyűlését Csokfalván. Minden elismerést megérdemel a Csokfalvi Nőszövetség, az egyházközség, a falu dolgos, vendégszerető népe, amely ezt a nagy feladatot felvállalta, s becsülettel helytállt akkor is, amikor a várt résztvevőknek csaknem kétszerese jelent meg. 34 nőszövetség 221 küldötte vett részt, s mindenki megelégedetten, élményekben gazdagon tért haza, hogy áldásos munkáját újult erővel folytassa. Köszönet érte! A találkozó programja nagyon zsúfolt volt, beszámolók hangzottak el a körökben folyó tevékenységekről, kiemelve a nőszövetségek fontos szerepét, közösségformáló erejét. Beszámolt a UNOSZ vezetősége a tavalyi határozatok megvalósításáról, munkájáról, gazdálkodásáról. A Közgyűlés megejtette a háromévenként esedékes tisztújítást is. A résztvevők nagy érdeklődéssel hallgatták meg Jakabháziné Nagy Vera alelnök érdekes, átfogó előadását a Biblia nőalakjairól, felújítva ismereteinket, s új szemszögből ismerhették meg a nőt, mint anyát, mint közösségi embert, mint népe szolgálóját. Reméljük, az előadás hozáférhető lesz nőszövetségeink részére. Az istentiszteleti szolgálatot Szabó Tünde III. éves teológus végezte, majd sor került a Csokfalvi Nőszövetség zászlajának felavatására, a bensőséges szertartást Kolcsár Sándor esperes végezte, majd a 90 éves özv. Raffai Józsefné elszavalta azt a verset, amelyet 26 évesen szavalt a régi csokfalvi zászló avatásakor. Szép műsorral szerepelt a marosvásárhelyi nőszövetség szavalókórusa, valamint Bartha Boglárka színinövendék és a Csokfalvi Nőszövetség tagjai Benedek Enikő vezetésével. Üdvözölték Közgyűlésünket a helybeli református nőszövetség tagjai is egy műsorral. A két szakcsoportban lefolytatott beszélgetéseken nagyon sok érdekes kérdés, javaslat merült fel, melyeket a Közgyűlés határozatba foglalt, ez a határozat szabja meg feladatainkat az elkövetkezendő évre. A vitában elhangzottak 30

junk nagyobb figyelemmel, gyermekeink, inaink munkáját segítsük kibontakozni, hogy egyháztársadalmunk támaszai legyenek a jövendőben. Másik következtetésünk: találkozóinkon nagyobb teret kell biztosítanunk egymás munkájának megismerésére, alapkérdések megvitatására. Mozgalmunk bebizonyította életképességét, s új erőt nyert munkája folytatására. Bizalommal mondjuk: Viszontlátásra 1996.szeptember 1-én Székelykeresztúron! ZSAKÓ ERZSÉBET

1931: zászlóavatás Csokfalván

MEDGYESEN IS MEGALAKULT AZ UNITÁRIUS NŐSZÖVETSÉG Levelet hozott a posta Medgyesről. Arról tudósított, hogy a maros -kükiillői egyházkörben megalakult a huszadik nőszövetség. A mellékelt jegyzőkönyv szerint az alakuló gyűlésen 17 nő vett részt. Elnöknek egyhangúlag Kiss Károlyné tiszteletes asszonyt választották meg, akinek valóban nagyon nagy szerepe volt abban, hogy az asszonyok végre elhatározták, hogy Medgyesen is szervezettenfognak dolgozni céljaink elérése érdekében. A megalakult nőszövetség a következő célokat tűzte ki maga elé: - családlátogatás annak érdekében, hogy minden iskoláskorú unitárius gyermek járjon vallásórára; - templom rendben tartásának a megszervezése; - kézimunkával díszített borítók készítése a templomi énekeskönyvekhez; - karácsonyi ajándékcsomagok készítése; - legátus anyagi támogatása, gyűjtés ennek érdekében; - a nőszövetség anyagi alapjainak megteremtése, jótékonysági bazár szervezése saját készítésű kézimunkákból. Az UNOSZ választmánya nevében szeretettel köszöntjük legújabb nőszövetségünk minden egyes tagját és további eredményes munkát kívánunk. PASKUCZ VIOLA

összejövetelt szerveztek, kézimunkáznak. Szentmihátyon egyelőre még együtt dolgoznak a reformátusokkal, most készülnek önállósodni. Várfalván az állandó piacozás miatt csak alkalmi jellegű munkákat végeznek, jövedelmüket bankban gyűjtik a művelőA kolozs-tordai egyházkör asszonyai immár mádési ház javítására. sodszor találkoztak a köri közgyűlés alkalmával, nőA tartalmas beszámolók után Orbánné Forrai Erszövetségi munkájukat számbavenni, ismerkedni, zsébet tartott egy varrottas-bemutatót, hogy ráébbarátkozni. Szép napsütésben a templomkertben tarressze az asszonyokat arra, mennyire fontos, hogy tottuk a találkozót, mert a tanácsterem kicsinek bizomunkáink tiszta forrásból eredjenek, hogy a népműnyult, a háziakon kívül 12 egyházközségből 54 vészet eredeti vonalát fejlesszük tovább és őrizzük asszony gyűlt össze, Magyarszovátról 29-en jöttek s meg a jövendő számára. a találkozó után a Tordai-hasadék szépségeivel is Az aranyosrákosi asszonyok kitettek magukért, megismerkedtek. megmutatva, milyen az aranyosszéki vendégszeretet. A beszámolókból láthattuk, hogy a legtöbb helyen A résztvevők felejthetetlen élményekkel térhettek haa nőszövetség komoly közösségi erő, nőink ott vannak za s egymástól tanulva munkájuk remélhetőleg még az egyház életében, vendégeket fogadnak - ha kell s eredményesebb lesz a jövendőben. ők maguk is összejönnek egy tea és sütemény mellett ZSAKÓ ERZSÉBET megbeszélni dolgaikat, tennivalóikat. Legtöbb helyen kézimunkáznak, templomaikat díszítik, a testvéregyházközségeknek készítenek ajándékokat. A felszólalások sorrendjében említjük meg a helyi sajátosságokat: Az előzetes nehézségek, a szokatlan hideg idő és a zuNagyváradon - habár nagyon kevesen vannak, hogó eső ellenére is létrejött a rég áhított találkozó 1995. fontosnak tartják a gyermekekkel való foglalkozást. szeptember 29-30 napjain Székelykeresztúron. 37 lelkészAranyosrákoson dalárda működik, jövedelmükből feleség gyűlt össze, hogy ismerkedjenek, tájékozódjanak kirándulásra készülnek és a kultúrotthon ablakait közös és egyéni gondjaikról. Báró Józsefné, Derzsi Gabrielakarják megjavíttatni. Kolozsváron a jövedelemből la tiszteletesasszony volt a vendéglátó. Nagy gonddal, segélycsomagokat állítanak össze a rászorulóknak, az hozzáértéssel készítette elő ezt a már régen várt, nagyon szükséges, közös óhajból született találkozót. orvosi rendelés is folyik rendszeresen. MagyarszoA megnyitó áhítatot Báró József lelkész-esperes tartotváton nemrég alakultak meg, de nagyon gazdag tevéta az lKor 16,13-14 alapján. Ezt követte Báró Józsefné kökenységről számoltak be: télen heti összejövetelek szöntő szavai és vitainditó előadása. vannak, előadásokat hallgatnak meg az ének és ima A következő előadást Kolcsár Sándorné tartotta: A lelután, majd szabad beszélgetés folyik. Az énekesköny- készfeleségekfeladatai cím alatt. A két előadás elhangzása után következett a meghitt vekre borítókat varrtak, szőnek is. Temetéseknél segíbeszélgetés. A hozzászólások nyomán a lelkészfeleségek tenek a családnak. Múzeum-szobát rendeztek be, ezt egyéni gondjai mellett, a gyülekezetekben folyó munkáról jó volna máshol is követni! Mészkőn nehéz körülméis tudomást szerezhettek a résztvevők. nyek között dolgoznak, legnagyobb gondjuk, hogy nincsenek gyermekek, elöregedik a község, iskolájuk sincs, az az egy-két gyermek más faluba kénytelen járni, ha anyanyelvén akar tamdni. Sinfalván is csak most alakultak megf de hiterősítő héten vendégül látták a szentmihályi kórust. Tordán télen folyik a munka, mert nagyon sok az ingázó, most falura ingáznak, földjüket megművelni. Szociális kérdésekkel foglalkoznak, sokgyermekes családokon segítenek. Torockón is megalakult végre a nőszövetség, de egyelőre nincs helyiségük. Bátyus bált és nőnapi

KÖRI NŐTALÁLKOZÓ ARANYOSRÁKOSON

A lelkészfeleségek első találkozója

31

mertem a programok nagy részét, mégis meglepett az előadások hatalmas száma (kb.150-200 előadás egy nap) és a témák kidolgozása. A rendezvény előadásait tíz téma körül csoportosították: 1. Elszegényedés,nyomor 2. Nevelés és egészségügy 3. Fizikai és szellemi erőszak 4. Fegyveres és más természetű agresszió 5. Gazdasági problémák 6. Politikai problémák 7. Nemzetközi és nemzeti intézmények 8. Emberi jogok 9. Tömegkommunikáció 10. Környezetvédelem és fejlődés Az előadások reggel kilenctől este későig tartottak. Több mint 20 hatalmas épület, egy konferenciaAz ENSZ 1990. decemberében tartott Nagygyűlé- központ és sok rögtönzött sátor állt a résztvevők rensén megfogalmazódott egy újabb konferencia meg- delkezésére. Ha valaki kötetlen programot akart matartásának igénye. Két évvel később már tudták, gának, színpadi előadásokat nézhetett meg vagy ellátogathatott a hogy az 1995-ös IV. Nemzetközi Konferen"Csend-sátorba", ahol a cia Kína fővárosában, beszédtilalom betartása Beij ingben kap helyet. mellett megpihenhetett. Az indítás előtt két hóA konferencián aktív Beijing, 1995. augusztus 20 - szeptember 15. nappal bizonyos ellentészerepet vállalt az tek merültek fel a UUSC, az amerikai uniszervezőbizottság és a kínai kormányképviselők kö- tárius univerzalisták szociális bizottságának a vezezött. Ennek a "halk" incidensnek az lett az eredmé- tősége. A Fórum ideje alatt az előadásokon kívül két nye, hogy az események központját áthelyezték kötetlen találkozót szerveztek az unitárius résztveHuairouba, mely Beijing északkeleti részén terül el, vők számára, melyen a bemutatkozások után az UUSC egyesült államokbeli munkáját ismertették. mintegy 80 km-re a fővárostól. A Fórum munkája szeptember 4-től egybefolyt a Ettől a pillanattól kezdve egymást, érték a szervezéssel kapcsolatos meglepetések és folytatódtak egyes or- konferencia munkálataival, melyen híres politikuszágokban a beutazási kérvények, elutasításával. A sok, ENSZ-képviselők és más szervezetek vezetői, hatalmas méretű rendezvény kivételes nehézségek elé valamint tagjai vettek részt, megpróbálva hivatalos állította a kínai államot, amely kb. 42 000 bejegyzett sze- álláspontra jutni a felmerülő problémák megoldásámélynek kellett biztosítson zavartalan körülményeket a ban. Látszólag ez sikerült is... munkálatok idejére. "A túl magasan függő dolgok könnyen leesnek, a A kezdetben tapasztalt nehézségek ellenére prob- túl fehér fémek hamar berozsdásodnak" - tartja egy lémák nélkül folytak a munkálatok, és a hatóságok régi kínai közmondás. Sok nagyszerű előadást halltitkolt ellenszenvét nagyszerűen ellensúlyozta a kí- gattam végig, sok érdekes embert ismertem meg és nai polgárok vendégszeretete és segítőkészsége. remélem, hogy a megvalósításra váró tervek nem túl Több ezer önkéntes fiatal segített a konferencia ideje merészek és nem csillognak túlságosan. Mert konfealatt az információadásban. A szállodák fogadóter- renciai végzéseken túl, alig 10 km-re a főváros közmeiben szintén önkéntesek segítettek a felmerülő pontjától nyomortanyák lakói várnak valami problémák orvoslásában, különösen ami a kommuni- változást, az elhangzott szavak cselekedetté való átalakulását. Én hiszem velük együtt, hogy nem hiába kációs nehézségeket illeti. várakoznak... A tulajdonképpeni konferenciát az NGO Fórum Shanghai múzeumai, a legendás Huangzou lótuszmezőkkel borított tava, Guilin sziklaszorosai, Xi'an terrakotta katonái és a Kínai Nagy Fal meghódítása előzte meg annak az amerikai csoportnak a IV. Nemzetközi Nőkonferencián való részvételét, melyhez barátnőm meghívásásra én is csatlakoztam 1995. augusztus 20-án. A kirándulás ideje alatt alig volt alkalmunk feltöltődni Kelet misztikus varázsával, mert tíz nap után máris az európai ízű rendezvény megnyitójára érkeztünk. Időközben röviden tájékoztattak a XX. századi nőmozgalom történetéről, melyben határkőként emlegetik az ENSZ által Mexico Cityben megrendezett 1975-ös konferenciát. Ezzel elindult egy folyamat, melynek további állomásai: 1980-ban a dán főváros, Koppenhága és 1985-ben a kenyai Nairobi.

Beszámoló a IV. Nemzetközi Nőkonferenciáról

előzte meg (Nem-Hivatalos Szervezetek Fóruma). A hónapokkal azelőtt megérkezett tájékoztatóból is32

KOCS JÚLIA, IV. éves teol. halig.

Két „ vágyálom " 1931-et írnak, amikor Orbók Gyula lelkész idején felavatják a csokfalvi Unitárius Nőszövetség zászlóját. Ezen az ünnepségen részt vett Raffai Józsefné szül. Bartha Ilona, aki akkor verset szavalt. Ennek a versnek a szövegét szeretném közölni. Orbók

Gyula A MI

ZÁSZLÓNK

Leng a zászló, lobog büszkén és boldogan Gyöngéd női kezek emelik magasan. Rajta szent jelszó van "Légy hű mindhalálig" A jó Isten szava, reá írt parancsa. Fele kék szín, mint a tavaszi tiszta ég, Fele fehér, mint a jóság és szeretet, Melyet női kebel sugároz magából, Lágyan és selymesen a szenvedők felé. Minden önző, hiú gondolattól távol Leng a zászló, lobog büszkén és boldogan A szeretet, hűség, jóság lobogója Az alatta küzdő, érte lelkesülő, buzgó nők Isten védje, óvja!

seregét

S akkor itt, Csokfalván elkezdődött az első "vágyálom" megvalósítása. A régi zászló alapján egy új zászló megtervezése, elkészítése. Sándor János, faragó mester szőtte a terveket, ő álmodta meg a zászlónak mai formáját. Simon Rozália ollója szabott, Raffai Aranka varrógépje kattogott, Raffai Zoltán pedig a zászlórúd és tartó elkészítésén fáradozott. Az asszonyok Szoboszlai Irén gondnokné irányítása alatt "sürögtek-forogtak" ahhoz, hogy egy szép, eredményes teadélután bevételéből a kiadásokat fedezni tudják. A zászlónk anyagára modern nyomtatás került, tekintettel arra, hogy nem vállalták a kézi hímzést. Ezen munkát a marosvásárhelyi Antal házaspár végezte. Végre elérkezett a várva várt pillanat. 1995. szeptember 3-át írtak, amikor az Unitárius Nők Országos Szövetsége VI. Konferenciája ülésezik Csokfalván, és Kolcsár Sándor esperes úr felavatja az új zászlót. "Légy hű mindhalálig" (Jel 2,10), ez a bibliai idézet áll a zászlón, és az asszonyok megkönnyezik azt a pillanatot, amikor immár özvegy Raffai Józsefné, szül.Bartha Ilona néni, 90 éves tagunk, ismét elszavalja a régi verset. Ahhoz, hogy a másik "vágyálmom" is beteljesülhessen, most ehhez szeretném az unitárius asszonyok segítségét kérni. UNITÁRIUS ASSZONYOK! Nószövetségeiteknek álmodjatok, varrjatok, készítsetek zászlót. Ha majd eljön a pillanat, amikor az UNOSZ különböző helyeken tartja évi konferenciáját, hadd lobogjanak ezen zászlók! Ne egy, ne kettő, hanem tíz, húsz, harminc...száz zászló hirdesse, hogy Nőszövetségek voltak, vannak és lesznek. Legyen a zászló piros, akárcsak az életet adó anyák vére, legyen kék, akárcsak Juhász Gyula "örök" Annájának szeme, legyen zöld, akárcsak özvegyasszonyok, elkeseredett árvák reménye, legyen fehér, akárcsak az asszonyok jóságot sugárzó lelke, legyen rózsaszín, akárcsak az ifjú asszonyok megálmodott boldogsága, legyen barna akárcsak anyáink napsütötte dolgos keze, legyen sárga, akárcsak a termékenységet jelképező búzakalász. UNITÁRIUS ASSZONYOK! Segítsetek, hogy ezen "vágyálom "is valóra válhasson! BENEDEK ENIKŐ

33

GYERMEKOLDAL

- Nemsokára megtudod - felelte, aztán folytatta elbeszélését.

"Már-már a tűzhöz ért az ember, amikor a pásztor feltekintett. Öreg és mogorva volt, aki dúrván és barátságtalanul bánt mindenkivel. Az idegen közeledtére megragadta hosszú, hegyezett botját és feléje hajította. Sivítóan repült a bot az ember felé, közvetlenül előtte Valamelyik karácsonyi éjszaka történt. Mindenki a azonban irányt váltott és elsuhant mellette." templomba ment, csak ketten maradtunk otthon öregItt újból félbeszakította a mesét: anyámmal. Bennünket nem vittek magukkal. Én na- Miért kerülte el a bot az embert? - kérdeztem, de gyon is fiatal, öreganyám nagyon is öreg volt, s mind a öreganyám válasz nélkül hagyta a kérdést és folytatta ketten nagyon szomorkodtunk, amiért nem vehettünk ahol elhagyta: részt a hajnali istentiszteleten s nem láthattuk a kará"Az ember ekkor odalépett a pásztorhoz és megkércsonyi ünnep templomi fényességét. Sokáig szótlanul te: ültünk egymás mellett. Oreganyám egyszerre csak - Segíts rajtam, barátom, adj tüzet. Feleségemnek minden bevezetés és előkészület nélkül mesébe fogott: az imént gyermeke született és nekem tüzet kell rak-

A szent éjszaka

"Volt egyszer egy ember - mondta - , aki kiment a sötét éjszakába, hogy tüzet szerezzen. Házról házra járt és kopogtatott a bezárt ajtókon. - Jó emberek segítsetek - könyörgött. - Feleségemnek az imént gyermeke született, s nekem tüzet kell gyújtanom, hogy a kicsinyével együtt fölmelegedhessék. De az éjszaka mélységes volt és néma, az emberek aludtak, és senki nem válaszolt neki. Az ember pedig ment tovább. Végre nagy messzeségben vörös tűzfényt pillantott meg. Neki indult és csakhamar látta, hogy a tűz a mezőn ég. Fehér juhok hevertek a tűz körül. Aludtak s egy öreg pásztor őrködött nyugalmukon. Az ember, amint közelebb ért, a pásztor lábainál három nagy alvó kutyát vett észre. Jöttére mind a három felriadt és feléje tátotta hatalmas száját. Ugattak, de hang nem jött ki a torkukon. Az ember látta, hogy a düh magasra borzolta hátukon a szőrt és hogy éles fogsoruk fehéren megvillant a tűz fényében. Azután rárohantak. Az ember érezte, hogy az egyik a lábszárához kapott, a másik a kezébe harapott, a harmadik pedig a torkába akaszkodott. De a kutyáknak nem engedelmeskedett az állkapcsuk s az ember teljesen sértetlenül maradt. Erre folytatni akarta volna útját, hogy megszerezze amire szüksége volt. De a juhok olyan szorosan feküdtek egymás mellett, hogy ne juthatott tovább. Az ember erre a juhok hátán igyekezett a tűz felé és egyetlen állat sem ébredt föl."

nom, hogy fölmelegedhessenek.

Legszívesebben elutasította volna a kérést a pásztor, de azán ijedten gondolt arra, hogy a kutyák nem tehettek kárt az emberen, a juhok nem szaladtak előle szanaszét, hogy a hegyezett bot nem ütött rajta sebet. Nemet mondani ezért nem mert. - Ott van a tűz, végy belőle amennyire szükséged van — szólt mogorván. De a tűznek már csak zsarátnoka volt. Hasábfák és ágak nem lángoltak már benne, az idegennek pedig semmi eszköze nem volt, amiben az izzó parazsat hazavihette volna. Ahogy ezt észrevette, újra biztatta a pásztor: - Végy csak, amennyire szükséged van! És örült, hogy az ember tehetetlen lesz. De ez lehajolt, csupasz kézzel kikotorta a parazsat a hamuból és köpenyébe rejtette és a parázs sem a kezét nem égette meg, sem a köpenyét nem égette ki; mintha csak dió vagy alma lett volna, úgy vitte magával a tüzes zsarátnokot." Harmadszor is félbeszakítottam itt a mesemondót: - Miért nem égette meg a parázs az embert, öreganyám? - Mindjárt megtudod - volt a válasz, a mese pedig folytatódott: "A gonosz mogorva pásztor ezek láttára nagyon elcsodálkozott: - Micsoda éjszaka lehet ez, hogy a kutyák képteleEddig zavartalanul mesélhetett öreganyám. Most nek a harapásra, a juhok nem ijednek meg, a dárda félbeszakítottam: nem öl, a tűz nem éget? - Miért nem ébredtek fel a juhok? Visszahívta az idegent és megkérdezte tőle: 34

- Micsoda éjszaka ez? Miért könyörületes hozzád minden? - Hiába mondanám meg neked - volt a válasz — ha a magad szemével nem látod. S az idegen újra elindult, hogy mihamarabb tüzet rakhasson didergő' feleségének és újszülött gyermekének. Nehogy szem elől tévessze, mielőtt megtudta mind e csodának a jelentőségét, a pásztor utánaeredt és hazáig kísérte. Az idegennek mégcsak sátra sem volt, ahol meghúzódhassék. Meztelen, hideg kőfalú hegyi barlangban feküdt gyermekével a felesége. Kemény, rideg ember volt a pásztor, mégis megszánta a szegény,, ártatlan gyermeket. Nehogy megfagyjon, fehér báránybőrt keresett ki a tarisznyájából és átadta az embernek, hogy arra fektesse a csecsemőt. S ugyanabban a pillanatban, mikor benne is megszólalt a könyörület szava, megnyílt a szeme és már meglátta, amit előbb látnia nem adatott. Látta, hogy kis ezüst szárnyú angyalok, sűrű, tömött gyűrűje veszi körül. Az angyalok mindegyikének kezében húros hangszer van és valamennyi hangos énekszóval hirdeti, hogy ezen az éjszakán megszületett a Megváltó. Erre megértette, miért volt minden vidám ezen az éjszakán és miért nem sikerülhetett az ártó szándék. És nemcsak a pásztor körül voltak angyalok; minden tele volt velük. Ott ültek a barlangban, a hegyen és elárasztották az eget. Nagy csoportokban jöttek lefelé az úton és elhaladtukban megálltak pillanatra a barlang előtt, hogy egy-egy pillantást vethessenek a gyermekre. Újjongás, ének és játékos kedv derítette fel a sötét éjszakát. A pásztort, ki előbb mindebből semmit sem látott, szeme megnyíltán boldog öröm töltötte el; leborult és hálát adott az Istennek!" Amikor idáig ért, felsóhajtott öreganyám: - Mi is láthatnók, amit az a pásztor látott, mert az angyalok minden karácsony éjszakán elárasztják az eget, csak nem vagyunk képesek arra, hogy megérezzük a jelenlétüket. LAGERLÖFF ZELMA

Mennyből az angyal Moderato J = «2

p,j

!j :.j i r ~n

n

1 Menny-bol a7.

pász-to -

J

U

an-gyal

ir j

le - jött hoz - ik - tok,

rok, pász-to - rok,

If

lioRy Bot - Ir - linn - Ijc

j

sí - et - ve

men- vén

mißimm

las - sá - t"k,

lás-sá - tok.

Istennek Fia, Aki született Jászolban, jászolban: ő lészen néktek Üdvözítőtök Valóban, valóban.

El is mennének Köszöntésére Azonnal, azonnal. Szép ajándékot vivén szívükben Magukkal, magukkal.

Mellette vagyon Az édesanya, Mária, Mária: Barmok közt fekszik, Jászolban nyugszik Szent Fia, Szent Fia.

A kis Jézuskát, Egyenlőképpen Imádják, imádják. A nagy Úristent Ilyen nagy jóért m i n d áldják, m i n d áldják.

Karácsonyfa alatt Zöld fenyőfa: karácsonyfa, Kis gyermekek álma, Jertek, jertek: nagy boldogan Álljunk mind alája. Csillog, villog, mint a csillag Fönt a magas égen... Kicsi szívem csak úgy dobog, Hogy ezt is megértem. Mintha-mintha Tündérország Szép tájain járnék, Zöld ágakról ránk mosolyog A sok szép ajándék. A legdrágább ajándékot Isten adja nekünk: Megszületett a Megváltó, örök üdvösségünk. NAGY FERENC

EGYHÁZI ELET-HÍREK Egyházi Képviselő Tanács III. évnegyedi ülését szeptember 28-án tartotta. Az ülésen elhangzott a június 21 - szeptember 27. között elnökileg elintézett fontosabb adminisztratív és gazdasági ügyekről készített jelentés; tájékoztató jelleggel tudomásul vette az állandó bizottságok üléseinek jegyzőkönyveit; tárgyalta a lelkészképzéssel kapcsolatos kérdéseket, ennek keretében a Teológiai Intézetben tartott szakvizsga jegyzőkönyvét, valamint a kolozsvári és székelykeresztúri teológiai szemináriumokkal kapcsolatos ügyeket. Előterjesztés történt a millecentenárium megünneplése tárgyában, Enyedi György püspök halála 400. évfordulójára való megemlékezésre és kórházi lelkészi állás létesítésere. Végül gazdasági és pénzügyi kérdések szerepeltek a tárgysorozaton. - Rendkívüli ülésre került sor november 8-án. A tárgysorozaton a létesítendő nyomda felszerelésének beszerzése és elhelyezése szerepelt. - IV. évnegyedi, a főtanácsot előkészítő ülés időpontja november 22-23. volt. Az elnökség két ülés közötti tevékenységéről készített beszámolók után következtek a Főtanács elé terjesztendő jelentések: az E. K. Tanács általános jelentése (adminisztratív és gazdasági részek), a Nyugdíj Pénztár, az Unitárius Nők Országos Szövetsége, a Dávid Ferenc Unitárius Ifjúsági Szövetség, a Dávid Ferenc Egylet részéről. Fontos kérdésként szerepelt a kis egyházközségek megsegítése, különös tekintettel a pályakezdő gyakorló segédlelkészekre, valamint az építési-javítási segélyek szétosztása a beérkezett kérések alapján. Tudomásul vette az időközi köri választásokat és tiszteletbeli címek adományozására előterjesztést tett az Egyházi Főtanácsnak. A gazdasági kérdések rendjén elfogadta a zárszámadásokat és a következő évi költségvetéseket. >

Egyházköri Közgyűlések Augusztus 20 - szeptember 20. között tartattak meg a következők szerint: Kolozs-Torda egyházkörben augusztus 20-án Kövenden, az istentiszteleten a lelkészi szolgálatot Rüsz Fogarasi Tibor tordatúri lelkész végezte (Róm 14, 7), Maros-Küküllő egyházkörben szeptember 9-10-én Jobbágyfalván, a lelkészi szolgálatot 9-én este Kelemen Szabolcs székelykáli 36

gyakorló segédlelkész (1 Móz 9,14-15), vasárnap ifj. Kozma Albert marosvásárhelyi gyakorló segédlelkész (Lk 10, 25-35) végezte, szombaton az istentisztelet után a jobbágyfalvi ifjak "Anyanyelvünk megőrzése" címmel műsort adtak elő; a Székelykeresztúr egyházkörben szeptember 20-án Gagyban a lelkészi szolgálatot Nyitrai Csongor kobátfalvi lelkész (Jel 1, 36) végezte; Székelyudvarhely egyházkörben szeptember 17-én Városfalván az istentiszteleten a lelkészi szolgálatot llkei Árpád homoródújfalvi lelkész (Préd 3, 1; 8, 5-6); Háromszék-Felsőfehér egyházkörben Ürmösön a lelkészi szolgálatot Török Áron sepsiszentgyörgyi lelkész (2 Pét 3, 17) végezte. A székelyudvarhelyi egyházkörben megüresedett felügyelőgondnoki tisztségre Tordai Árpád homoródalmási tanárt, a háromszék-felsőfehéri egyházkörben szintén felügyelő gondnokká választották Tóth Miklós tusnádi afiát. Egyházköri közgyűléseken egyházunk központját Gálfalvi Sándor főgondnok, Andrási György előadótanácsos, Kovács István teológiai tanár és Szabó Zoltán egyházi titkár képviselték.

Lelkészi értekezletek A III. évnegyedi értekezletek október 4-11. között voltak, a következő sorrendben: október 4. Torockó, október 5. Datk, október 9. Segesvár, október 10. Recsenyéd, október 11. Székelykeresztúr. A tárgysorozaton szereplő előadást dr. Szabó Árpád teol. dékán készítette: Zsidó - keresztény párbeszéd Jézus személyéről címen. A IV. évnegyedi értekezletekre november 6-10. között került sor: november 7. Marosvásárhely, november 8. Brassó, november 9. Székelyudvarhely, november 10. Székelykeresztúr, december 6. Kolozsvár. Ez utóbbit a nagy havazások okozta utazási nehézségek miatt kellett elhalasztani. Az értekezletek tárgyát dr. Tapolyei Mihály professzor előadása képezte: Betegség vagy erkölcsi vétség a homoszexualitás? Az előadások mellett természetesen más, az egyházi élet különböző területeit érintő kérdések is szerepeltek. Egyes körökben, a régi gyakorlatot fenntartva, istentiszteletet is tartottak.

Egyetemes Lelkészi Konferencia Ez alkalommal a színhely Brassó volt, az időpont november 20-21. A konferenciát az elnökből és a körök képviselőiből alakult vezetőség készítette elő és hívta össze. Szombatfalvi József, elnöki megnyitója után, őmaga adott számot az előző konferencia óta

kifejtett tevékenységéről. Ezt követte Kolcsár Sándor esperes előadása: A lelkész társadalmi szolgálata, amelyet igen élénk megbeszélés követett. A jelenlevők egyetértettek az előadó összegező megállapításával, hogy a lelkésznek részt kell vállalnia népünk mai sorskérdéseinek megoldásában s támogatnia kell minden kezdeményezést és szervezett tevékenységet, amely ezt szolgálja. Este a program istentisztelettel zárult, amelyen a lelkészi szolgálatot Szombatfalvi József lelkészköri elnök végezte Mt 5, 1. 14 alapján. A következő nap tárgysorozatán elsőként Máthé Sándor esperes előadása szerepelt: Betegség vagy állapot az alkoholizmus?-címen. A kérdés igen aktuális, hiszen korunk egyik népbetegségének is nevezhető társadalmi jelenségével állunk szemben, amelynek felszámolásában az egyháznak, de a lelkésznek is felelősségteljes feladata van. A kérdés iránt nyitottnak kell lennünk, s ezért a magunk házatáján kell megtennünk az első lépéseket. A konferencia ezt követően az alapszabályzat tárgyalását kezdte meg, s elhatározta, hogy mostantól Erdélyi Unitárius Lelkészek Szövetsége nevet veszi fel. A szabályzat szabatosabb kidolgozásával a vezetőséget bízta meg. Végül egy Nyilatkozatot fogadott el, amelyet megküldött az E. K. Tanácsnak és a hírközlő szervek által a nyilvánosság elé tárt. A konferencián mintegy 60 lelkész vett részt. Jelen volt dr. Erdő János püspök és dr. Szabó Árpád teol. dékán.

L el kész ne velés A Protestáns Teológiai Intézetben az 1995-1996. tanévtől kezdődően életbelépett az új Alapszabályzat, amelyet a fenntartó egyházak főhatóságai már előzőleg jóváhagytak. Ennek értelmében a közös vezetés: Szenátus és Közös Tanári Kar fenntartása mellett három fakultás létesül a felekezeti hovatartozás szerint, amelyek feladata a sajátos jellegű kérdések intézése. Ezek: Református-Evangélikus (magyar) Fakultás, Unitárius Fakultás Kolozsvárt és Evangélikus (német) Fakultás Nagyszebenben. Az unitárius tanárok javaslatára az Egyházi Képviselő Tanács szeptember 28-iki ülésében dr. Szabó Árpádot választotta meg az Unitárius Fakultás dékáni tisztségére. - Szeptember 1-től gyakorló segédlelkészként kihelyezést nyertek a júliusban szakvizsgát tett hallgatók:

Jakab Zsolt Újszékelyre, Józsa Lajos Kökösbe, Kriza János Kolozsvár 3. sz. egyházközségbe, Krizbai Béla Homoródszentmártonba, Lázár Levente Szentháromság-Kisadorjánba, Pap Mária Szentivánlaborfalvára, Zsigmond Kinga Homoródszentpéterre, és Sándor Szilárd, aki az első gyakorló évét az Egyesült Államokban töltötte, Pipe-Szásznádasra. Mezei Csabát, aki az első gyakorló évet Petrozsényban töltötte, Püspök afia áthelyezte az ádámosi egyházközségbe. - Kovács Sándor, a Kolozsvár 3. sz. egyházközség gyakorló" segédlelkésze szeptember 1-én lelkészképesítő vizsgát tett. És mivel a lelkészi állás betöltésére meghirdetett pályázat eredménytelen volt, az egyházközség rendes lelkészévé választotta. Ezt követően a kaliforniai (Egyesült Államok) Berkeley-ben levő Starr King Teológiai Intézetben megkezdte egy évi tanulmányait, ahová a feleségével együtt utazott. - Székely Miklós kövendi esperes-lelkész ugyancsak egy évi tanulmányokra a Manchester-i (Anglia) Unitarian College-be utazott. Ő a második félévet az Oxford-i Manchester College-ban fogja folytatni a két teológiai főiskola közti megállapodás értelmében. Mindketten eredményesen vizsgáztak a külföldi ösztöndíjak elnyerésére kiírt versenyvizsgán. - A Teológiai Intézetben szeptember 11-15. között tartották meg a felvételi vizsgát az 1995-1996. tanévre. Az E. K. Tanács határozata szerint .6 fiú és 1 leány vehető fel. A vizsga eredménye alapján 5 fiú és 1 leány hallgató jutott be: Cseh Dénes, Fazakas Levente, Jenei Csaba, Pávelka Attila, Pitó Attila és Szilágyi Annamária. - A II. évet végzett hallgatók alapvizsgát tettek szeptember 25-27. között. Berei István, Demeter Erika, Kiss Zoltán, Simó Rozália, Simó Sándor és Szabó Tünde, valamennyien eredményesen vizsgáztak. Az alapvizsga letétele után Kiss Zoltán bejelentette, hogy mivel úgy érzi, nem találta meg helyét a teológián, ezért kilép az Intézet kötelékéből és más pályát választ. - A Teológiai Intézet tanévnyitója október 1-én volt. Délelőtt az istentisztelet keretében dr. Erdő János püspök végezte a lelkészi szolgálatot. Délután a teológia dísztermében dr. Geréb Zsolt rektor mondott évnyitó beszédet, majd az I. éves hallgatók fogadalmat tettek. - Az unitárius tanári kar javaslatára E. K. Tanács megállapította hallgatóink részére az első félévi ösztöndíjakat. Tanulmányi eredményeik alapján négy kategóriát határozott meg: 9,50-10 közötti általánossal: 40 000-; 9,00-9,49; 30 000-; 8,50-8,99; 20 000-; 8,00-8,49; 15 000- lejt. Külföldi hittestvéreink támo37

gatása lehetővé teszi azt is, hogy hallgatóinkat anyagi helyzetük figyelembe vételével segélyben részesítsük. - Október 31-én a Házsongárdi temetőben a teológiai hallgatók által rendbetett unitárius nagyjaink sírjainak megkoszorúzására került sor. Püspök afia, teológiai tanárok és előadótanácsos részvételével 38 sírra helyezték el a megemlékezés koszorúját.

Dávid Ferenc Egylet ülései

»

Október 15-én dr. Gaál György tartott előadást: dr. Gyergyay Árpád, az Unitárius Kollégium Orvosa és az orvossebészeti kutatások erdélyi úttörője címen. November 19-én Szász Ferenc brassói lelkész volt az előadó, előadásának címe: Egyház és ifjúság. December 17-én dr. Egyed Ákos akadémikus előadására került sor: Nagyajtai Kovács István, az erdélyi magyar tudományos történetírás kezdeményezője címen. Az előadásokat mindannyiszor művészi műsor egészítette ki: szavalatok és zeneszámok hangzottak el.

Dávid Ferenc emlékünnepély November 15-én délután 5 órakor a kolozsvári unitárius szemináriumi líceum tanulói szép műsorral emlékeztek meg egyházalapító püspökünkre. Köszönet érte a műsort összeállító és előkészítő tanároknak. November 19-én az istentisztelet keretében a teológiai hallgatók szolgálatát és műsorát hallgathatta meg a kolozsvári belvárosi gyülekezet. Imát mondott Miklósi Vári Katalin V. é., prédikált Czire Szabolcs V. é. hallgató. Ezt követően irodalmi-verses összeállításban tisztelegtek a hallgatók Dávid Ferenc emlékének. A műsort Bartók VI. vonósnégyese egészítette ki a Bartha-vonósnégyes előadásában.

Személyi változások - Hunyadi Mária július 1-től énekvezéri kinevezést nyert a küküllődombói egyházközségbe. - László Árpád augusztus 1-től kapta meg énekvezéri kinevezését a homoródszentmártoni egyházközségbe. - Fekete Levente lelkészi beiktatója a nagyajtai egyházközségben október 8-án volt. A beiktatást Máthé Sándor esperes végezte, az egyházi központ részéről Szabó Zoltán egyházi titkár köszöntötte lelkész afiát. 38

Nyugalomba vonultak: -Július 1-től Benczédi Ferencné Solymosi Erzsébet küküllődombói énekvezér, aki 1963-tól 32 éven át lelkiismeretesen és eredménnyel szolgálta gyülekezetét és egyházi énekkultúránkat. - Szeptember 1-től Léta Áron pipe-szásznádasi lelkész. 1931-ben született Bölönben,- Sepsiszentgyörgyön tett értettségi vizsgát, teológiai tanulmányait 1954-1958. között végezte a Teológiai Intézet Unitárius Karán, 1964-ben avatták lelkésszé. 1958-59-ben az alsófelsőszentmihályi egyházközségben gyakorló segédlelkész, 1959-ben politikai elítéltként börtönbe zárják, ahonnan 1964-ben szabadul, 1964-68-ban Iszlóban, 1968-70-ben Firtosmartonoson, 1970-72 Homoródjánosfalván, 1972-93 LupényVulkánban, 1993-tól nyugalombavonulásáig a pipe-szásznádasi egyházközségben töltött be lelkészi állást, szolgálta egyházunkat odaadással és hűséggel. A jó Isten adjon mindkettőjüknek hosszú, derűs és békés éveket, egészséget, családjuk körében. - Fekete Attila firtosváraljai lelkész november 1-i hatállyal állásáról lemondott és egyházi szolgálatból kilépett.

Hírek - Szeptember 15-én ünnepélyes évnyitót tartottak a kolozsvári és székelykeresztúri unitárius szemináriumi líceumokban. Kolozsvárt dr. Erdő János püspök, Székelykeresztúron Gálfalvi Sándor főgondnok vett részt a megnyitón. - A IX. osztályokba a felvételi vizsgákat július 4-7. között, az őszi felvételit pedig augusztus 29 - szeptember 2. között tartották meg. - Tiltakozó fórumot tartottak az oktatási törvény ellen szeptember 2-án Székelyudvarhelyen. Egyházunkat dr. Erdő János püspök vezetésével népes küldöttség képviselte. - Dr. Jakab Jenő lelkész kibúcsúzóját szeptember 24-én az őszi hálaadási istentisztelet keretében tartotta a pestszentlőrinci egyházközségben. Az ünnepélyen- részt vettek és az istentiszteleti szolgálatban segitkeztek dr. Erdő János püspök és dr. Szabó Árpád teol. dékán. - Október 13-15. között került sor Budapesten a 3. teológiai konferenciára Korunk unitarizmusa témakörben. Ez alkalommal Jézus személye mint hittani, a nő és férfi kapcsolata mint etikai kérdések szerepeltek a tárgysorozaton. Egyházunk részéről előa-

dást tartottak dr. Szabó Árpád, dr. Rezi Elek és Kovács István teológiai tanárok, Andrási György előadótanácsos, Kiss Károly és Szász Ferenc lelkészek. A konferencia záróistentiszteletén a lelkészi szolgálatot dr. Szabó Árpád végezte. A magyarországi testvéregyház részéről Kászoni József lelkész áhítata után dr. Murvay Sámuel főgondnok nyitotta meg a konferenciát; előadást tartottak Bencze Márton püspök, dr. Sztankóczy Zoltán, dr. Somogyi László és Szász János lelkész. - Farkas Dénes lelkész-levéltárost amerikai látogatásra hívta meg dr. Gellérd Judit. Ott tartózkodása során szeptemberben és novemberben Bostonban és New Yorkban ill. környékükön több egyházközségben tartottak mindketten előadást és végeztek őszi hálaadó istentiszteletet. Kőrútjuk célja, amelyet Washington és Oregon államokban folytattak, egy mikrobusz vásárlásához szükséges pénzösszeg összegyűjtése, amely az Erdélybe zarándokló amerikai unitáriusok rendelkezésére állna. - Az unitárius teológiai hallgatók karácsonykor a következő helységekben teljesítenek legációs szolgálatot: Alsórákos - Szilágyi Annamária Árkos - Simó Sándor Bölön - Máté Ernő Brassó - Miklós-Vári Katalin Bágyon - Jenei Csaba Budapest - Csete Árpád Csíkszereda - Molnár Attila Datk - Dimény József Dicsőszentmárton - Fazakas Levente Felsőrákos - Kocs Júlia Homoródalmás - Tódor Csaba Homoródoklánd-Homoródújfalu - Koppándi Botond Homoródszentmárton - Szeredai Noémi Homoródszentpál - Pavelka Attila Kolozsvár (1. és 3. sz. egk.) - Ferenczi Enikő Kövend - Berei István Kükülődombó - Demeter Erika Magyarszovát - Kecskés Csaba Magyarsáros - Jenei Sándor Marosvásárhely - Czire Szabolcs Medgyes - Gyerkes Zsuzsa Nagyajta - Simó Rozális Nyárádszentmárton - Szabó Tünde Olthévíz - Pitó Attila Segesvár - Máté Attila Sepsikőrispatak - Gyerő Dávid Sepsiszentgyörgy - Szabó Tünde

Szabéd - Cseh Dénes Székelykeresztúr - Lőrinczi Lajos Ürmös - Tordai Ernő Vargyas - Fekete Béla Az Unitárius Teológiai Fakultás ez úton is köszönetet mond, az egyházközségeknek, híveknek, a lelkész családoknak, hogy erkölcsileg és anyagilag segítik az unitárius lekészképzést.

HALOTTAINK Dr. Fazakas Miklós ügyvéd, az Egyházi Képviselő Tanács és az Egyházi Főtanács tagja, augusztus 12-én, 78 éves korában Brassóban elhunyt. Augusztus 14-én temették Kézdivásárhelyen, a temetésen a lelkészi szolgálatot Máthé Sándor esperes-lelkesz végezte, a sírnál Török Áron sepsiszentgyörgyi lelkész búcsúztatta. Dr. Szathmáry János nyugalmazott egyházi jogés gazdasági tanácsos életének 87. évében Kolozsváron elhunyt. Szeptember 11-én temették a Házsongárdi temetőbe. A temetésen a lelkészi szolgálatot Bálint Benczédi Ferenc kolozsvári lelkész végezte. Simó Attila nyugalmazott lelkész szeptember 20-án, 79 éves korában, Szászrégenben elhunyt. 1916. június 2-án született Székelyhodoson, 1936ban tett érettségi vizsgát a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban, 1942-ben teológiai szakvizsgát tett a kolozsvári Unitárius Teológiai Akadémián, 1942-1946 között Kocsordon majd tábori lelkészként, 1946-1983 között mint a nyárádszentmártoni egyházközség lelkésze szolgálta egyházunkat. Szeptember 22-én temettük a szászrégeni református templomból a magyarrégeni református temetőbe. A temetésen a lelkészi szolgálatot Kolcsár Sándor marosvásárhelyi esperes végezte, ifj. Kozma Albert marosvásárhelyi gyakorló segédlelkész imája után egyházi központunk nevében Szabó Zoltán egyházi titkár mondott beszédet. A sírnál: Varga Sándor nyárádszentmártoni, és Szén Sándor jobbágyfalva-nyárádszeredai lelkész, Kilyén Károly főtanácsi tag és Kiss József nyárádszentmártoni tanító búcsúztatta. Emlékük legyen áldott!

39

Bartalis János

Isten

kezében

Jött a villámcsapás, jött a fegyver. Jött a fergeteg. Jött emberek hálátlansága. Jött kegyetlenség, jött bűn. Jött éhség és szomorúság. Jött megaláztatás. Jött üldözés és megpróbáltatás. Jött bujdosás lélek-pusztában és nem volt hová lehajtani fejet. Jött kínszenvedés, Krisztus hét szenvedése. Jött korbácsütés testen és lelken. Jött börtön... Nagy bajomban mindig csak azt mondtam: "Isten kezében vagyunk" és ott vagyunk a legjobb helyen." Mikor fellegek fel tornyos ulnak és a hullámok összecsapnak fejünk felett. Mikor a templomok leomlottak és meghasadott a hegy. Mikor sötétség borult a világra, végtelen sötétség és az égre nem jöttek fel csillagok, - mikor a halál örvényénél álltunk... Mikor az utolsó kiáltás is elhangzott Krisztus ajkáról - függve a keresztfán, utolsót lehelve lelke: "Éli, Éli! Lama Sabaktanil" Ó, népem, drága népem! E szörnyű ítéletben, ez elveszejtő nehéz időben mindig hitted: "Isten kezében vagyunk és ott vagyunk a legbiztosabb helyen." Mikor Ég-Föld megszakadt, Folyós-Tengerek kiöntötték, végig nyaralván sós hullámaikkal a veszett világon, mikor megpecsételtetett minden teremtett állatoknak sorsa Ó, Uram! mi: árva néped, árva magyar néped "Tebenned bíztunk eleitől fogva."

KELLEMES

KARÁCSONYI

ÜNNEPEKET BOLDOG

ÚJ ÉVET

MINDEN

ÉS KÍVÁNUNK

KEDVES

OLVASÓNKNAK!

Unitárius Közlöny. A Keresztény Magvető melléklete. Szerkesztő bizottság: dr. Szabó Árpád főszerkesztő, dr. Rezi Elek szerkesztő. Kiadja az Unitárius Egyház. Szerkesztőség címe: 3400 Kolozsvár 21 December u. 9 sz. Tel: 193236. Nyomtatja: Garamond nyomda Kolozsvár.