TERMÉSZETES ÉS ANTROPOGÉN HATÁSOK A SZEMLŐ-HEGYI-BARLANG CSEPEGŐ VIZEIBEN

A Miskolci Egyetem Közleménye, A sorozat, Bányászat, 81. kötet (2011)

TERMÉSZETES ÉS ANTROPOGÉN HATÁSOK A SZEMLŐ-HEGYI-BARLANG CSEPEGŐ VIZEIBEN Virág Magdolna, Mádlné Dr. Szőnyi Judit, Dr. Mindszenty Andrea ELTE-TTK-FFI Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C; [email protected] Összefoglalás Budapest hévizes barlangjaira a városiasodás helyenként jelentős hatást gyakorol. Kutatásunk során a Szemlő-hegyi-barlang csepegővíz adatainak a 2005. november 1. és 2008. április 13. közötti időszakban szisztematikus, egyenlő mintaközű, heti rendszerességű gyűjtését, a csapadékeseményekkel összefüggésben mennyiségi és minőségi elemzését, a jelenlegi felszínborítást, beépítettséget és a földtani felépítést, valamint a törmeléktakaró morfológiai sajátosságait is figyelembe véve végeztük. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy az antropogén hatások természetes adottságokkal szembeni érvényesülését nagymértékben meghatározzák a törmeléktakaró hidraulikai tulajdonságai, és az emberi tevékenység, a bolygatottság. Mindezen túl a folyamatokat befolyásolja a szennyezés kiterjedése és intenzitása is. A csepegő vizekben tehát a felszínközeli törmelékfedő beszivárgásmódosító, tározó és közvetlen víztovábbító, valamint szennyezés-“tisztító” hatása is kimutatható.

1. Bevezetés Budapesten, a Budai-hegység részét képező Rózsadomb területén a csaknem teljesen beépített városi környezet felszíne alatt több mint 110 db, jelenleg kb. 45 km összhosszúságban ismert hévizes barlang található. Termálkarsztos jellegükből adódóan felfedezésük és megismerésük a főváros terjeszkedésének: kőfejtők nyitásának, épületalapozási munkáknak, csatornaépítéseknek köszönhető. Ugyanakkor a város jelenléte, a fokozódó beépítésből adódó tevékenységek szennyezik és jelentősen befolyásolják a barlangok korábbi természetes állapotát.

2. Földtani és hidrogeológiai helyzet A hévizes barlangok a Budai Termálkarszt áramlási rendszerén belül a leszálló hideg és feláramló meleg vizek keveredési zónájában, a keveredési korrózió eredményeként alakulnak ki (KOVÁCS J. & MÜLLER P. 1980; stb). Barlangképződés a Rózsadomb környékén jellemzően az eocén mészkőben és márgában, ill. ezek kontaktusán, továbbá triász mészkőben, dolomitban, tektonikusan preformált hasadékok mentén történik. A magasabb helyzetű, 0,5-1,5 millió évvel ezelőtt 387

Virág Magdolna, Mádlné Dr. Szőnyi Judit, Dr. Mindszenty Andrea

kialakult, jelenleg már szárazzá vált, azaz inaktív rózsadombi barlangok állapota szempontjából a felszínről beszivárgó hideg vizek a meghatározók (LEÉL-ŐSSY SZ. 1995; BENKOVICS L. et al. 1995; stb). A Rózsadombon és környékén a törmeléktakarót számos helyen építkezések tárják fel. Ez a törmelékfedő jellemzően az eocén mészkő és márga felszínén alakult ki, és a karbonátos szálkőzet helyben álló, vagy átmozgatott, mátrix nélküli vagy részben agyagos-löszös mátrixban úszó törmelékeként egyaránt megjelenhet (ERŐSS A. 2001). A tektonikus repedésekkel együtt ez szabályozza a csapadékvíz és a vízben oldott szennyező anyagok beszivárgását. A törmelékben a tározódás és a késleltetés a szennyezők felhígulását, a repedéseken keresztüli közvetlen beszivárgás pedig a szennyező anyagoknak a karsztrendszerbe történő gyors továbbítódását segíti elő. A felszínközeli törmelékfedő bizonyos helyzetekben “epikarsztként” is működhet (MÁDLNÉ SZŐNYI J. et al. 2001a,b; ERŐSS A. et al. 2006). A Szemlő-hegyi-barlang befoglaló kőzete a felső-eocén Szépvölgyi Mészkő, a felsőbb járatok a felső-eocén, alsó-oligocén bryozoás, ill. típusos Budai Márgában alakultak ki. A barlang két, szinte párhuzamos fő hasadéka ÉK-DNy-i irányú, melyekhez néhány kisebb mellékág csatlakozik. A barlang járatai követik a kőzetrétegek D-DK-i irányú, 20°-os dőlését. A fő járatszint 160 mBf, az egykori felfedező bejárat 206 mBf magasságban helyezkedik el (LEÉL-ŐSSY SZ. 1995; BENKOVICS L. et al. 1995; stb). A dőlésviszonyokat, valamint a Szemlő-hegyibarlang felszín alatti térbeli elhelyezkedését figyelembe véve, a fő járatszintekre vonatkozóan a járatok és a felszín között ÉK-ről DNy-i irányban nő a fedővastagság.

3. Előzmények Az emberi tevékenység karsztos víztartókra gyakorolt hatását számos ország területén tanulmányozták (KOGOVSEK & SEBELA, 2004; JIMÉNEZ-SÁNCHEZ et al, 2008; stb), azonban a beszivárgó, csepegő vizek vizsgálatát általában nem fokozottan urbanizálódott környezetben végezték. Budapesten, a világváros speciális helyzetéből adódóan az emberi tevékenység által megzavart állapot jellemző. A budai barlangokban a Természetvédelmi Hivatal megbízásából 1987-1994 között végzett vízelemzések (TAKÁCSNÉ BOLNER K. et al. 1989), és Fehér K. (in MARI L. & FEHÉR K. 1999; FEHÉR K. et al. 2009) vízvizsgálatai közel két évtizedes múltra tekintenek vissza. A mérések rámutattak, hogy a csepegő vizek kémiai komponenseiben a természetes hatások mellett az emberi felszínalakító tevékenység és a szennyező források következményeivel is számolnunk kell. 388

Természetes és antropogén hatások a Szemlő-hegyi-barlang csepegő vizeiben

A probléma megközelítésekor azonban szükséges figyelembe venni azt is, hogy a Rózsadomb esetében – ha nem lenne beépítve – akkor sem közvetlenül a szálkőzet felszínén szivárogna be a víz a karsztba, mivel azt számottevő „epikarszt”, ill. törmeléktakaró borítja. Ennek, és a földtani felépítésnek a hatását is egyidejűleg szükséges vizsgálni.

4. A kutatás célja Kutatásunk elsődleges célja a városi beépített környezet barlangokra gyakorolt hatásának vizsgálata és a barlangokat fedő rétegeket átalakító tevékenység beszivárgást módosító hatásának megértése volt. Ennek érdekében a csepegő vizekből szisztematikusan, egyenlő mintaközű, mennyiségi és minőségi elemzéseket készítettünk, és a heti rendszerességgel gyűjtött csepegővíz adatokat a csapadékeseményekkel összefüggésben is vizsgáltuk. A törmeléktakaró beszivárgás-módosító hatásainak elemzése mellett értékeljük a beépítettség, a felszín (és felszínközeli) területhasználat barlangban mérhető hatásait is. Ehhez “természetes kutató laboratóriumként” a Szemlő-hegyi-barlang kínálkozott. Ez a barlang viszonylag könnyen megközelíthető és bejárható, felszíne jelentősen zavart és beépített, ami jól reprezentálja a városi környezet jelenlétét és hatásait. A járatok általában 10-30 méter mélységben húzódnak. A barlang idegenforgalmi és gyógybarlangként, barlangterápia céljából is hasznosított. Tanulmányunkban rövid áttekintést nyújtunk az elemzésekről és a belőlük levont következtetésekről (vö. MÁDLNÉ SZŐNYI J. et al. 2007; VIRÁG M. 2008; VIRÁG M. et al. 2009a,b; VIRÁG M. et al. 2010).

5. Vizsgálatok A felszíni antropogén hatások térbeli vizsgálatához GIS elemzéseket végeztünk. Georeferált alaptérképek segítségével megvizsgáltuk a barlangjáratok felszínhez viszonyított elhelyezkedését. A területhasználat és beépítettség elemzésével meghatároztuk a felszíni és felszínközeli szennyező forrásokat, ill. a burkolt és beszivárgási felületek arányát (1. ábra). A vizsgálatok szempontjából a barlang és közvetlen környezete földtani viszonyaiból indultunk ki. A lokális földtani kérdések megválaszolásához WEIN GY. (1977) térképe jelentette a kiindulási alapot, amelyet a fellelhető adatokkal: archív sekélyfúrások, építkezések alkalmával megnyitott feltárásban végzett megfigyelések és azóta megtalált, a közelben felszínre nyíló barlangjáratok adataival sikerült pontosítani.

389


1. ábra. A Szemlő-hegyi-barlang környékének területhasználata.

A barlangi méréseket 2,5 éven keresztül (2005. november 1. és 2008. április 13. között) 9 mintavételi helyszín csepegővizeinek szisztematikus gyűjtésére alapoztuk. Heti 1 alkalommal leolvastuk a csepegővíz mennyiséget, mértük a vízhőmérsékletet, a pH-t és a fajlagos elektromos vezetőképességet. 558 db begyűjtött vízmintán végeztünk laboratóriumi elemzéseket (titrimetria: Ca2+, Mg2+, HCO3-, Cl-; lángfotometria: Na+, K+; spektrofotometria: SO42-, NO3-). Havonta 1 alkalommal minden csepegőhelyről begyűjtött vízmintán, tömegspektrométerrel δ18O és δD mérése történt (SIKLÓSY Z. et al. 2008). A barlangi mérésekkel párhuzamosan a csapadékadatok gyűjtését is elvégeztük. Az értékelés során a csepegőhelyeken mért kémiai komponensek mediánjait (meq/l) egymással összehasonlítva térképen, koncentrációarányos átmérőjű kördiagramokkal ábrázoltuk. Csepegőhelyenként a csapadék–csepegés intenzitás, a csepegés intenzitás–elektromos vezetőképesség idősorokat, valamint ezekkel összefüggésben az átlagos (medián) kémiai összetételt (meq/l; %) (fő kationok és 390


anionok) is vizsgáltuk. A napi csapadékadatokat a csepegés intenzitással – az összegyűlési napokra vonatkozóan egyenletesen elosztva – ábrázoltuk. Az észlelések kimaradását, sikertelenségét adathiány jelzi az idősorokon.

6. Eredmények 6.1. Felszíni és felszínközeli veszélyforrások A Szemlő-hegyi-barlang környékének területhasználat térképe mutatja a barlangjáratok és a csepegőhelyek felszínhez viszonyított elhelyezkedését. A vizsgált területen belül a természetes beszivárgás lehetőségét megteremtő zöldfelület aránya kb. 70%, az épületekkel, járdával, utakkal burkolt felületek pedig kb. 30%-ot tesznek ki (1. ábra). Az utóbbiak által elfoglalt területen a mesterséges objektum a jellegéből adódóan akadályozza a természetes beszivárgást, ugyanakkor a felület határán lefolyó víz koncentráltan jut a felszín alá. Szintén koncentrált mennyiségű mélybejutás tapasztalható szikkasztó vagy közmű pontszerű szivárgása, ill. öntözőrendszerek használata esetén. A fő vízvezeték- és csatornahálózat lefutása általában a közút hálózatot követi. A csatornázatlan utcaszakaszok ingatlanjairól a kötelező közműre csatlakozást szomszédos telkeken keresztül vezető mellékcsatornákkal oldották meg. A területen szennyező forrás lehet a csatornákból vagy szikkasztókból történő szennyvíz szivárgása, a háztartásokban, kertekben műtrágya és egyéb vegyszerek használata, valamint az utak téli csúszásmentesítése, sózása.

6.2. A barlang feletti törmeléktakaró földtani és morfológiai jellemzői Az archív sekélyfúrások, feltárásban végzett megfigyelések és a közelben ismert barlangjáratok adataival pontosított földtani térkép (WEIN GY. 1977) alapján megállapítható, hogy a felszínen és felszínközelben a Szemlő-hegyi-barlangtól DK-re egyre nagyobb vastagságban Budai Márga Formáció a jellemző. A barlang É-ÉNy-i környezetében már csak a Szépvölgyi Mészkő Formáció jelenik meg, és hiányzik a Budai Márga. A barlangtól ÉNy-ra húzódó vető túloldalán pedig a felszíntől 6 méteres mélységig húzódó Szépvölgyi Mészkő rétegek feküjében triász tűzköves mészkő, a Mátyáshegyi Formáció található. A barlang környezetében törmelékfedő tehát a Szépvölgyi Mészkő és a Budai Márga felszínén alakulhatott ki. A közeli barlangok befoglaló kőzetét is figyelembe véve, a Szemlő-hegyibarlang és a tőle ÉNy-ra nyíló Zsindely utcai-barlang között WEIN GY. (1977) egy ÉK-i irányú vetőt feltételezett. Ez a vető a Szemlő-hegyi-barlang jelenleg ismert szakaszaiban nem jelenik meg. A Zsindely utcai-barlangban a felső-eocén 391


Szépvölgyi Mészkő feküjében már a triász Mátyáshegyi Formáció 6 méterre megközelíti a felszínt, ugyanakkor a Budai Márga teljesen hiányzik a rétegsorból (LEÉL-ŐSSY SZ. 1995). A Barlang utca 6-8. telken 2007-ben építkezés közben feltárt Pünkösdi-barlang járata 12 méter mélységig végig Szépvölgyi Mészkőben húzódik, a Szemlő-hegyi-barlang Agyagos-szakasza mellett, azaz itt a rétegsorból teljesen hiányzik a Budai Márga (LEÉL-ŐSSY SZ. 2007). A Barlang utca 18-20. sz. alatt egy 2000-ben létesített alapozó-gödörben talált, két nagy gömbfülkéből álló Pusztaszeri-barlang 9,5 méter mélységű, befoglaló kőzete a bryozoás márgába átmentet mutató Budai Márga (LEÉL-ŐSSY SZ. 2000). A fedő anyaga a barlangjáratok közelében mélyült sekélyfúrásokból pontszerűen ismert (VÉGH S.-né 1985). A járatoktól É-ÉK irányban mélyült fúrások 3,5-3,7 m mélységig szoliflukciós eredetű, vegyes anyagú lejtőtörmeléket harántoltak. A felszíni jegyek alapján a törmelékfedő epikarsztnak minősíthető. (MÁDLNÉ SZŐNYI J. et al. 2001a,b). A törmeléktakaró a Barlang utca 18-20. sz. alatt a lakópark alapkiásása idején térben is tanulmányozható volt. A szálban álló, kemény, tömör, pados megjelenésű Budai Márga felső része itt fellazult, agyaggal kevert durva kőzettörmelékes vagy agyagos löszös alapanyagba ágyazott pár cm-es törmelékekből felépülő zóna. A törmelékzóna megjelenése gyakran töbörkitöltés vagy beszakadás jellegű, amely kedvez a víz elvezetésnek. A munkagödörben vöröses kőzetliszttel, ill. törmelékkel kitöltött 6 m átmérőjű és 5 m vastag képződmény is megfigyelhető volt, amely paleo-víznyelőként értékelhető (2. ábra) (MÁDLNÉ SZŐNYI J. et al. 2001a,b; ANGELUS B. et al. 2002).

2. ábra. „Paleo-víznyelő” a Pusztaszeri úti lakópark alapozási gödrében.

392


A törmelékfedő jellemzésekor e fokozottan beépített területen az emberi tevékenység hatását is figyelembe kell venni: az építkezéseknek és a közműfektetésnek köszönhetően gyakori probléma a felszínközeli rétegek bolygatása vagy a tereprendezés, feltöltés is. A járatok 35-40 mélyen húzódnak a felszín alatt, azonban a periglaciális jelenségeknek köszönhetően a felszíni szennyező anyagok a vízzel együtt közvetlenül is lejuthatnak a barlangba. A szálkőzet réteglapjai (20° rétegdőlés) mentén is lehetséges a vízbejutás (MARI L.–FEHÉR K. 1999), de az ÉK-DNy, ÉNyDK-i és az É-D, K-Ny-i szerkezeteknek, vetőknek is szerepe lehet a vízközvetítésben (SÁRVÁRY I. et al. 1992; LEÉL-ŐSSY SZ. 1997). Mint láthattuk, szintén a beszivárgást segíti, ha a törmelékzóna töbörkitöltés vagy beszakadás jellegű. Ugyanakkor a törmelékfedő tározó és késleltetett beszivárgás-továbbító funkciója felhigíthatja és csökkentheti a szennyezők koncentrációját. A felszín alá jutó víz és a csepegővizek mennyiségétől függően a szennyező anyagokat az epikarszt ilyen körülmények között akár folyamatosan is tovább közvetítheti a karsztban.

7. Vízvizsgálatok eredményei A barlangi vízvizsgálatok során a helyszíni vízhőmérséklet és pH mérések eredményei időben állandónak bizonyultak, és csepegőhelyenként is csak nagyon kis különbségek adódtak. A pH összességében 6,5 és 7,6 értékek között változott, tehát közel semleges. A víz hőmérséklete a barlangban a főbejárattól a végpont felé haladva általában kis mértékben emelkedik. A kiépített szakaszon: minimum: 12,813,4°C, maximum: 15,5°C; a kiépítetlen szakaszon: minimum: 13,5°C, maximum: 15,7°C. A Virágoskertnél mért levegő hőmérséklete általában 1°C-kal kevesebb a víz hőmérsékleténél; a bejáratoktól távolabbi Kadič-szakaszban már általában 1,5°C különbség mérhető. A vezetőképesség és az összes oldott anyag mennyisége és időbeli változása szorosan összefügg egymással. A hőmérséklettel és pH-val ellentétben azonban a mért elektromos vezetőképesség és összes oldott anyag tartalom értékek között csepegőhelyenként jelentős különbségek tapasztalhatók, és a csepegővizek mérőhelyenkénti mennyiségében is nagy eltérések adódtak. A csapadék kémiai összetételének megállapításához 2006. februárban és márciusban, a havazást követően összegyűjtött, majd felolvasztott hó olvadékvizét vizsgáltuk meg: az elemzések során jelentős HCO3- (átlag 0,3 meq/l, kb. 75 meq%) értékeket kaptunk, a többi ion koncentrációja ehhez képest elhanyagolható, vagy kimutatási határ alatt maradt. A csepegés intenzitás, a fajlagos elektromos vezetőképesség és a főion koncentrációk, ill. azok időbeli változása alapján a 9 csepegővíz mérő helyet négy 393


csoportba soroltuk. A csoportokba nem sorolható csepegőhelyeket (Halál, Április 3.-folyosó, Gombszaggató-tó) pedig kevert típusoknak minősítettük (3. ábra). Összehasonlításként a barlang fogadóépületében mérhető csapvíz összetételét is ábrázoltuk.

3. ábra. Vízminták összetételének csepegőhelyenkénti összehasonlítása (középérték, meq/liter, koncentráció arányosan).

1. típus (Virágoskert, Virágoskert-Hosszú-lejtő, Hópalota): a törmeléktakarón keresztül természetes beszivárgás érvényesül epikarsztos jegyekkel. A csepegés intenzitása egy-egy jelentősebb havazást és hóolvadást követően, néhány nap késleltetéssel hirtelen emelkedik, majd fokozatosan csökken, ami az epikarszt tározó-vízvisszatartó jellegére utalhat. Jelentősebb csapadékesemények hatására 1-2 napot követően emelkedés, majd a csúcsot követően szintén 1-2 nappal később csökkenés következik (4. ábra). A csepegés intenzitás növekedése itt az epikarszt közvetlen víztovábbító hatását tükrözi. A fajlagos elektromos vezetőképesség értékekben a hóolvadást követően a csepegésintenzitással szinkronban hirtelen emelkedés, majd fokozatos csökkenés tapasztalható. Ez a repedésekben pangó víz hirtelen leürülését mutatja. Az esőzéseket követően a vezetőképesség csökkenése, azaz hígulás tapasztalható. 394


Jellemző az alacsony összion koncentráció és a természetes eredetű ionok (Ca2+, Mg2+, HCO3- és SO42-) dominanciája, ezek általában követik a vezetőképesség időbeli változását (5. ábra).

4. ábra. Az 1. típus (Virágoskert - Hosszú lejtő) csapadék-csepegésintenzitás és fajlagos elektromos vezetőképesség mérési idősora.

A δ18O értékek állandónak bizonyulnak és közel megegyeznek a területre hulló csapadék becsült (kb. -9,7 ‰) δ18O értékével (SIKLÓSY Z. et al. 2008). 2. típus (Pettyes-terem): “antropogén epikarszt” jegyeit mutatja. A csapadék-, és csepegésintenzitás, valamint a vezetőképesség változása, magasabb értékekkel, de az előző csoporthoz hasonló folyamat szerint alakul. Kiemelkedően magas az összion koncentráció, és a természetes ionok mellett az antropogén eredetű ionok is nagy arányban jelennek meg, melyek értékei tág koncentrációhatárok között, mégis egymással összefüggően ingadoznak (5. ábra). A Pettyes-terem a barlang feletti védett terület Ny-i végénél található, ahol feltételezhetően a felszíni-felszínközeli részt korábban megbolygatták, és idegen eredetű anyaggal töltötték fel. A beszivárgási jelenségek alapján itt a törmelékfedő „antropogén epikarsztként” funkcionál. A δ18O aránylag pozitívabb (-9 – -9,6‰) értékei feltételezhetően a repedésekben bekövetkező párolgásból és az ebből következő izotóp frakcionációból adódhatnak (SIKLÓSY Z. et al. 2008). 395


5. ábra. A csepegő vizek főion összetételének és fajlagos elektromos. vezetőképességének időbeli változása a Szemlő-hegyi-barlang 4 csepegővíz típusában.

396


3. típus (Óriás-folyosó, Örvény-folyosó) és 4. típus (Csengő-terem): fokozott antropogén befolyásoltság jellemző. A jelentős csepegésintenzitás nem mutat összefüggést a csapadékeseményekkel. A fajlagos elektromos vezetőképesség értéke jelentősen ingadozó, és magas az antropogén eredetű ionok aránya (Na+, Cl-, NO3-): A 3. típusnál: egész évben jelentős a csepegésintenzitás, szembetűnő a Na+ és Cl ionok szezonális változása. Az útsózás hatása télen és tavasz elején jelentősebb koncentrációkban jelentkezik (5. ábra). A folyamatosan magas csepegő vízmennyiség antropogén vízforrásra, vízvezeték szivárgásra utal. Ugyanakkor az ionok évszakos ingadozásából az látszik, hogy ez felszínről beszivárgó vízhez keveredik. A 4. típusnál: a NO3- folyamatosan magas koncentráció értékekkel nagyon tág tartományban ingadozik (5. ábra), ami csatornából (vagy szikkasztóból) történő hozzászivárgásra utal. A δ18O értéke a helyben hullott csapadék -9,7‰ értékénél folyamatosan negatívabb, de ugyanakkor a túlnyomórészt Dunából származó, közműhálózatba betáplált ivóvíz -10,9 ‰ értékénél pozitívabb, tehát mindkét csoportnál a beszivárgó vízhez közműből történő víz hozzákeveredése feltételezett (SIKLÓSY Z. et al. 2008). A vízkémiai elemzésekkel kimutatott magas NO3- értékek alapján ez a 3. típusnál ivóvíz, a 4. típusnál szennyvíz hozzászivárgása lehet.

8. Összegzés Budapest termálkarsztos barlangjaira az urbanizáció helyenként jelentős hatást gyakorol, és ez a vizsgált Szemlő-hegyi-barlang példáján szembetűnően mutatkozik. Az antropogén hatások természetes adottságokkal szembeni érvényesülését nagymértékben meghatározzák a felszínközeli fedőrétegek, vagy az epikarszt hidraulikai tulajdonságai, ill. az emberi tevékenység, a bolygatottság, a szennyező tevékenység jellege és intenzitása. A földtani szerkezetek és a felszínközeli törmeléktakaró beszivárgás-módosító, szennyezés-“tisztító” és közvetlen víztovábbító hatása is kimutatható. Az emberi tevékenységgel együtt járó szennyezők a réteghatáron és a repedéseken, illetve a bolygatott felszínen keresztül közvetlenül bejuthatnak a felszín alá. Mindezek, a burkolt felületekkel együtt, jelentős mértékben módosíthatják, vagy felülírhatják a természetes beszivárgási folyamatokat, és a csepegőhelyeknél mérhető vizek között mennyiségi és minőségi különbségeket eredményeznek. Bár e különbségek jellegüket tekintve hasonlóak lehetnek a természetes viszonyok között megfigyelhető, a felszíni, geológiai körülményekre visszavezethető különbségekhez, a vizek kémiai összetétele és antropogén 397


jelenségekkel való korrelációja „elárulja” az emberi hatásokat. Vizsgálatsorozatunk tehát igazolta, hogy a városiasodott terület barlangjaiba jutó csepegő víz alapvetően nem természetes, hanem antropogén módon kisebb-nagyobb mértékben befolyásolt. Fontosnak látjuk hangsúlyozni, hogy a víz szétporladva, nyilvánvalóan a barlangi aeroszol összetételét is befolyásolja (vö. KERTÉSZ ZS. et al. 1999). Az aeroszol összetételének antropogén módosulását valószínűleg tükrözik az aeroszolból kicsapódó ásványok is. Feltétlenül további vizsgálatokat igényelne a vizekben jelenlevő szennyezők megjelenése az aeroszolban és ennek a Szemlőhegyi-barlangban folyó légzésterápiára kifejtett hatása.

9. Köszönetnyilvánítás Köszönjük dr. Leél-Őssy Szabolcs, Zihné dr. Perényi Katalin, Erőss Anita, dr. Mari László, dr. Telbisz Tamás és Erőss Ágnes segítségét és hasznos tanácsait. Hegedűs András kutatásvezető, Farkas Román kutatásvezető-helyettes, Váci Gergely János, Burghardt Edward, Kálmánfiné Ast Hajnalka, Kalotai Zsófia, Kovács Sztríkó Zsuzsanna, Kiss Klaudia, Kovács Gábor, Csorsza László, Fischer Balázs, Borzák Réka, Bojtor Beatrix, Ruzsa János és társaik értékes segítséget nyújtottak a Szemlő-hegyi-barlangban folyó rendszeres vízmintavételezésben. Medvegyné Máthé Krisztinát és Medvegy Ivánt a helyszíni csapadékmérésért, az Országos Meteorológiai Szolgálatot az adatszolgálatásban nyújtott segítségért illeti köszönet. Siklósy Zoltánnak az MTA Geokémiai Kutatóintézet Stabilizotóp laboratóriumában, Varga Andrásnak az ELTE-TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, Zihné dr. Perényi Katalinnak az ELTE-TTK Analitikai Kémiai Tanszék Speciációs-Gyógyszerész-Nyomanalitikai laboratóriumában végzett vízminta elemzéseket, dr. Szunyogh Gábornak és a KvVM Barlangtani és Földtani Osztály munkatársainak a barlangtérképekkel kapcsolatos adatokat köszönjük. A kutatás az Erdélyi Mihály Alapítvány és a 72590 K sz. OTKA–pályázat támogatásával készült. Irodalomjegyzék Angelus B.– Pethő S.L.–Mindszenty A. (2002): Földtani megfigyelések – amit újra már senki nem láthat (A Pusztaszeri út és a Barlang utca között épülő lakópark alapozási munkái során keletkezett feltárások rögzítése). – Földtani Közlöny 132/1, Budapest, pp. 129-130. Benkovics L.–Török Á.–Nádor A. (1995): A Ferenc-hegyi vonulat barlangjainak geológiája. – Karszt- és barlangkutatás X., MKBT, Budapest, pp. 193-196, pp. 200207.

398


Erőss A. (2001): Az epikarszt megjelenésének és jelentőségének vizsgálata a Rózsadomb (s.l.) terület példáján. – Diplomamunka, ELTE Alkalmazott és Környezetföldtani Tanszék 69 p.+ mellékletkötet Erőss, A.– Mádl-Szőnyi, J.– Müller, I.– Virág, M. (2006): Hydrogeological investigations in the Rózsadomb area for the protection of the thermal karst system (Budapest, Hungary). – in Goldscheider, N., Mudry, J., Savoy, L., Zwahlen, F. (eds): Proc. 8th Conference on Limestone Hydrogeology, Neuchatel (Switzerland) 21-23 Sep. 2006, Presses universitaires de Franche-Comté, Besancon, France, pp. 105-108. Fehér K.–Kiss K.–Kovács J.–Kiss A. (2009): Beszivárgás-vizsgálatok a rózsadombi termálkarszton. – Karsztfejlődés XIV. Szombathely, pp. 45-55; http://www.karsztfejlodes.hu/kotetek/kf_2009.htm Jiménez-Sánchez, M.–Stoll, H.–Vadillo, I.–López-Chicano, M.– Dominguez-Cuesta, M.– Martin-Rosales, W.–Meléndez-Asensio, M. (2008): Groundwater contamination in caves: four case studies in Spain. – International Journal of Speleology, 37 (1), Bologna (Italy), pp. 53-66. Kertész, Zs.– Borbély-Kiss, I.– Hunyadi,I. (1999): Study of aerosols collected in a speleotherapeutic cave situated below Budapest, Hungary. – Nuclear Instruments and Methods in Physics Research B 150, pp. 384-391. Kogovsek, J.– Sebela, S. (2004): Water tracing through the vadose zone above Postojnska Jama, Slovenia.– Environmental Geology, pp. 992-1001. Kovács J.–Müller P. (1980): A budai-hegyek hévizes tevékenységének kialakulása és nyomai. – Karszt és Barlang, 1980. évf. II. füzet, pp. 93-98. Leél-Őssy Sz. (1995): A budai Rózsadomb és környékének különleges barlangjai. – Földtani Közlöny 125. 3-4. Budapest, pp. 363-432. Leél-Őssy Sz. (1997): A József-hegyi-barlang (Budapest) geológiai viszonyai, fejlődéstörténete és a Rózsadomb környéki termálkarsztos barlangok genetikája. – Kandidátusi értekezés, ELTE-TTK Általános- és Történeti Földtani Tanszék, pp. 4751. Leél-Őssy Sz. (2000): Jelentés a Pusztaszeri-barlang feltárásáról. – Kézirat, KvVM Barlangtani és Földtani Osztály Leél-Őssy Sz. (2007): Jelentés a Pünkösdi-barlang feltárásáról. – Kézirat, KvVM Barlangtani és Földtani Osztály Mari L.–Fehér K. (1999): The impacts of land use change on the Budapest hydrothermalkarst: a study of Szemlő-hegy cave. – Essays in the Ecology and Conservation of Karst, IGU Comission Sustainable Development and Management of Karst Terrains, Acta Geographica Tom. XXXVI. Szeged, pp. 104–111. Mádl-Szőnyi, J.–Erőss, A.–Tardy, J. (2001a): Epikarst of a thermal karst area, Rózsadomb, Buda Hills, Hungary – in Mudry, J. and Zwahlen, F. (eds.): Proceedings of the 7th Conference on Limestone Hydrology and Fissured Media, Besancon, France, 20-22. September, 2001, Sci. Tech. Envir., Mém. H. S. n° 13, p. 237. Mádlné Szőnyi J.–Erőss A.–Pethő S. L. (2001b): A Budai Termálkarszt területén feltételezhető epikarszt vizsgálata. – Zárójelentés a KAC Pályázat keretében 2000-

399


2001. évben végzett munkáról a Környezetvédelmi Minisztérium megbízásából, kézirat 50 p. + mellékletek Mádlné Szőnyi J.–Virág M.–Erőss A. (2007): A Szemlő-hegyi-barlang csepegővizeinek vizsgálata a Budai Márga törmeléktakarón át történő beszivárgás értékelése céljából. – Földrajzi Közlemények CXXXI. (LV.) kötet, 2007. 4. szám, pp. 371-388. Sárváry I.–Maucha L.–Izápy G. (1992): Szivárgási vizsgálatok, szivárgási sebesség meghatározása. Kézirat. – Phare/III. III. feladat. 13 oldal, 9 táblázat, 8 ábra. Siklósy, Z.–Demény, A.–Pilet, S.–Leél-Őssy, Sz.–Virág, M. (2008): Monitoring environmental changes by investigation of stalagmites and drip waters in caves, 33 International Geological Congress, Oslo, abstract volume, http://www.cprm.gov.br/33IGC/1338477.html Takácsné Bolner K.-Tardy J.-Némedi L. (1989): Evaluation of the environmental impacts in Budapest’s caves on the basis of the study of the quality of dripping waters. – Proceedings of the X.th Int. Congress on Speleology, Budapest, pp. 634-639. Végh S.-né (1985): A József-hegyi barlangrendszer kutatásához kapcsolódó földtani térképezés eredményei – Kézirat, ELTE Alkalmazott és Műszaki Földtani Tanszék, Budapest Virág M. (2008): A Szemlő-hegyi-barlang csepegő vizeinek vizsgálata a rózsadombi törmeléktakarón át történő beszivárgás értékelése céljából. – Diplomamunka, ELTETTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, 153 p. Virág, M.–Mádl-Szőnyi, J.–Mindszenty, A. (2009a): The effects of urbanization on the underlying thermal karst as reflected by dripwaters in a cave (Buda Hills, Hungary) – Proceedings of the 13th Congress RCMNS - 2nd - 6th September 2009, Naples, Italy, ACTA NATURALIA de L’Ateneo Parmense, Vol. 45 n. 1/4 - 2009, pp. 255256. Virág M.–Mádlné Szőnyi J.–Mindszenty A.–Zihné Perényi K.–Leél-Őssy Sz.–Erőss A.– Siklósy Z. (2009b): Az urbanizáció hatása a budai barlangok csepegő vizeire a Szemlő-hegyi-barlang példáján. – Karsztfejlődés XIV. Szombathely, pp. 57-81; http://www.karsztfejlodes.hu/kotetek/kf_2009.htm Virág M.–Mádlné Szőnyi J.–Mindszenty A. (2010): A Szemlő-hegyi-barlang csepegő vizeinek vizsgálata: természetes és antropogén hatások. – Karszt és Barlang, 2009. évf. I-II. füzet (sajtó alatt) Wein Gy. (1977): A Budai-hegység tektonikája. – MÁFI Alkalmi Kiadvány, Budapest, 66 p.

400

TERMÉSZETES ÉS ANTROPOGÉN HATÁSOK A SZEMLŐ-HEGYI-BARLANG CSEPEGŐ VIZEIBEN

Recommend Documents