Teológiai Fórum TARTALOM

A SELYE JÁNOS EGYETEM REFORMÁTUS TEOLÓGIAI KARA ÉS A CALVIN J. TEOLÓGIAI AKADÉMIA TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA

VIII. ÉVFOLYAM

1. SZÁM

1/2014

Teológiai Fórum TARTALOM Bándy György:

A síkemi országgyűlés

Egeresi László Sándor:

A készülő bibliai héber-magyar szótárról

Hermán M. János:

Sass Kálmánról és a peregrinusainkat patronáló Welti család kapcsolatáról

Somogyi Alfréd:

A Losonci Teológiai tudományművelése

Szabó Zsolt:

Jézus nevelő személyisége

Akadémia

= 2,- €

Teológiai Fórum 2014 / 1.

reg.sz. / reg.č.: MK SR 3804/2007

A SELYE JÁNOS EGYETEM REFORMÁTUS TEOLÓGIAI KARA és a CALVIN J. TEOLÓGIAI AKADÉMIA TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA

Teológiai Fórum VIII. évfolyam 1. szám 2014

Teológiai Fórum

VIII. évfolyam 1. szám SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mgr. Lévai Attila, PhD, a SJE RTK dékánja Felelős szerkesztő: ThDr. Somogyi Alfréd, PhD Szerkesztőbizottsági tagok: Mgr. Görözdi Zsolt, Th.D. Prof. ThDr. Karasszon István, PhD Doc. PhDr. Molnár János Mgr. Pólya Katalin, PhD Szerkesztőség levélcíme: P.O.Box 54. 945 01 Komárno 1. [email protected] Nyomja: Rubiconprint kft. Somorja - Tejfalu Egy lapszám ára: 2,– € Bejegyzés – regisztráció: MK SR 3804/2007 ISSN 1337-6519

Tartalom

Bándy György: A síkemi országgyűlés ...................................................................

4

Egeresi László Sándor: A készülő bibliai héber-magyar szótárról ...................................

21

Hermán M. János: Sass Kálmánról és a peregrinusainkat patronáló Welti család kapcsolatáról.............................................................

33

Somogyi Alfréd: A Losonci Teológiai Akadémia tudományművelése .................

92

Szabó Zsolt: Jézus nevelő személyisége ............................................................. 125 Szerzőink ................................................................................................. 141

Bándy György:

A síkemi országgyűlés Bevezetés Az újszövetségi korban a zsidóság önmagát olyan közösségnek tartotta, amelyre többek között jellemző, hogy szigorúan monoteista hitet vall, hogy tizenkét törzs alkotja és hogy lakóhelyét Istentől kapta örökségként az ősatyáknak tett ígéretek alapján. Erre a közösségi tudatra utalnak a következő újszövetségi helyek: Jézus Mt 23,9 szerint így figyelmezteti tanítványait: „egy a ti Atyátok, a mennyei”. Egy írástudó Mk 12,32 szerint elismerően mondja Jézusnak: „Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más”. Pál apostol a korintusi gyülekezetnek azt hangsúlyozza, hogy „nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy” és hogy „nekünk egyetlen Istenünk az Atya” (1Kor 6,4.6). Ugyanez a gondolat megtalálható Ef 4,6-ban, 1Tim 2 5-ben és Jak 2,19-ben is. Jézus Mt 19,28 szerint (par. Lk 22,30) ezt ígéri tanítványainak: „ti is királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett”. Jakab levele „a szórványban élő tizenkét törzsnek” van címezve (Jak 1,1). A Jelenések könyve szerint az új Jeruzsálem kapuira „Izráel fiai tizenkét törzsének nevei” lesznek felírva (Jel 21,12). Az a tudat, hogy Izrael Istentől kapta Kanaán földjét, megtalálható két igehirdetésben, amelyek vázlatát közli az Apostolok cselekedetei: ApCsel 7,45 és 13,19. Ez a közösségi tudat fokozatosan alakult ki. Józsué könyve fontos dokumentuma e tudat kialakulásának, ill. kialakításának. Tanulmányomban, amelyben Józsué könyvének a 24. fejezete lesz vizsgálódásom tárgya, két kérdésre keresem a választ: • Mennyiben járult hozzá ez a szöveg ennek a közösségi tudatnak a kialakulásához? • Milyen mértékben tartalmaz ez a szöveg utólagos önstilizálást?

Bándy György: A síkemi országgyűlés

5

A választ a következő lépések segítségével szeretném megtalálni: Először megvizsgálom Józsué könyvét a Korai próféták, ill. a Deuteronomiumi történelmi mű keretében (1.), a második lépésben Józsué könyve szerkezetének szentelek figyelmet (2.), végül pedig a síkemi országgyűlésről számot adó perikópát fogom elemezni (3.).

Józsué könyvének kontextusa Józsué könyvének a kánonban való elhelyezésére háromféle módon tekinthetünk: a) Józsué könyvével kezdődnek a Korai próféták könyvei (nebíím rísóním). b) Ha elfogadjuk a Hexateuch létezését, akkor Józsué könyve ennek a gyűjteménynek a végét képezi. c) Józsué könyve a Deuteronomiumi történelmi műnek, amely a Deuteronomiummal kezdődik és a Királyok második könyvével végződik, a második részét alkotja. Ad a) Nebíím rísóním Azt a korszakot, amely az Ígéret földjének az elfoglalásával kezdődik, és annak elveszítésével végződik, a nebí’ím rísóním könyvek írják le, ill. teológiai szempontból reflektálják. Már maga a közös cím, amely Józsué könyvét, A bírák könyvét, Sámuel könyveit és A királyok könyveit foglalja össze, a következőkre utal: a) Izrael történetének ebben a szakaszában a próféták döntő szerepet játszottak, b) az izraeli történetírás prófétai történetírás. Az a történelemszemlélet, amelyet ezekből az ószövetségi könyvekből megismerünk, megegyezik a próféták álláspontjával. Ezt a prófétai történelemszemléletet deuteronomista történelemteológiának nevezzük. A nebí’ím rísóním könyvekben a deuteronomista történelemírással találkozunk, vagyis a történelemnek egy olyan feldolgozásával, amely a deuteronomiumi teológia szellemében történik. A történelemnek erre a feldolgozására és értékelésére a babiloni fogság idején került sor. Éppen azért lehet ezeket a könyveket Izrael bűnvallásának tekinteni az ország elfoglalásától számítva, a déli királyság megszűnéséig

6

TEOLÓGIAI FÓRUM 2014/1

tartó időszakban. A Tórára helyezett nagy hangsúly Józsué könyvének az elején a Pentateuchos és a Korai próféták közötti áthidalást szolgálja. Azok a történelmi események, amelyekről a nebí’ím rísóním könyvei számolnak be, teológiai szempontból vannak értelmezve és magyarázva. Ezeknek a könyveknek nem az a célja, hogy arról tudósítsanak, ami megtörtént (nem elsősorban történelmi könyvek), hanem tanúbizonyságot tesznek arról, ahogy Isten a népéért cselekedett. Az eseményekről Isten cselekvésére való tekintettel számolnak be. Ezek a könyvek arról számolnak be, mit cselekszik Isten a népével, és általa az egész világgal. Az anyag kiválasztása is e szempontok alapján történik. A legnagyobb figyelmet azoknak az eseményeknek szentelik, amelyek törést, vagy fordulatot jelentettek az Isten népe életében abban az értelemben, hogy a nép olyan helyzetben találta magát, amilyenben azelőtt még soha nem volt. Ezekben a helyzetekben mindig veszélybe került a vallási hagyomány, a hit hagyományos kitaposott útjai, amelyekről a nép azt feltételezte, hogy ezek „Isten útjai”, amelyeket már jól ismer. Ezekben a helyzetekben a népnek meg kellett küzdenie a következő kérdéssel: hogyan egyeztethető össze az új helyzet az eddigi vallási tapasztalattal, és azzal, amit eddig tudtak Istenről? Az ország elfoglalásával kapcsolatban a korai próféták könyvei arról számolnak be, hogy Izrael az Ígéret földjére való megérkezése után új ígéreteket kapott. Az Úr megígérte, hogy népét megvédi, és gondoskodik arról, hogy az országban maradhasson. A Korai próféták könyvében a síkemi országgyűlés a honfoglalás befejezését jelenti, és kiindulópontul szolgál az országban való letelepedésre. Ad b) Hexateuchos Józsué könyvére a Pentateuchosszal összefüggésben így is tekinthetünk: azok az ígéretek, amelyek a Pentateuchos elején vannak feljegyezve (1Móz 12,7; 28,13; 2Móz 3,8), azokban az eseményekben teljesednek be, amelyek ebben a könyvben vannak leírva (lásd: Józs 23,14: „nem veszett el egyetlen szó sem azokból az ígéretekből…”). Ha az eseményekben lévő feszültség az ígéretek és azok beteljesedése között van, akkor Hexateuchosról beszélhetünk (Pentateuchos + Józsué). Ebben az esetben a síkemi országgyűlés az események impozáns befejezését jelenti.


7

Ad c) Deuteronomiumi történelmi mű Martin Noth (Überlieferungsgeschichtliche Studien, 1943) és Alfred Jepsen (Die Quellen des Königbuches, 1953) német kutatók, egymástól függetlenül fogalmazták meg azt a feltételezést, amely szerint a történelem egységes teológiai értékelése található a következő könyvekben: 5Móz, Józs, Bír, 1Sám, 2Sám, 1Kir és 2Kir. Ezt a könyvcsoportot Deuteronómiumi történelmi műnek nevezték (Deuteronomisches Geschichtswerk). Noth szerint az volt a célja a szentírónak, hogy bemutassa, hogy Izrael katasztrofális helyzetének nem Isten tehetetlensége az okozója, hanem a nép bűnei. A nép bűnei vezettek az országvesztéshez és a babilóniai fogsághoz. Noth szerint Isten ítélete indokolt és végleges. Noth elmélete ellen a következő ellenvetéseket lehet felvetni: A kilátástalanság meghirdetésére miért kellett ilyen monumentális művel alkotni? Ha a feltételezett egységes mű az 5Móz-ben kezdődik, akkor Tetrateuchosszal kell számolnunk, ami nagyon valószínűtlen. Isten ígéretei 5Móz 30,1-14-ben és Salamon imájában (különösen 1Kir 8,46köv) arra utalnak, hogy a fogságban lévőknek ill. a fogságból visszatérőknek alkalmuk lesz az újrakezdésre. Ezeket az ellenvetéseket figyelembe véve, inkább az a mű célja, hogy rámutasson, hogy az újrakezdés lehetséges, de csak bűnbánat után és a történelem önkritikus értékelése után. Jepsen az 1Kir 8,33köv és 8,45köv alapján a mű keletkezését a fogság utáni időbe helyezi és több szerkesztői átdolgozást (papi, prófétai) feltételez a mű végső formájának kialakulása előtt. A Deuteronómiumi történelmi mű összefüggésében Józsué könyve azt mutatja be, hogy ha a nép betartja a Törvényt, amely a Deuteronomiumban van összefoglalva, akkor Isten teljesíti az ígéreteit. A deuteronomista szerkesztő gyűjtőmunkájának köszönhetően „Józsué könyve egyesíti magában azokat a helyi, törzsi vagy személyhez fűződő tradíciókat… s beleállította abba a koncepcióba, ami ma sokszor éppen akadálya az ’objektív’ történetírásnak.”1 A síkemi országgyűlés azt a monoteista követelményt ülteti át a gyakorlatba, amelyet a Deuteronomium megfogalmaz (pl. 5Móz 6,4-9). 1

KARASSZON, István. Az Ószövetség fényei. Budapest : Mundus, 2022, 53. o.

8


Józsué könyvének szerkezete Józsué könyvének két fő témája van: Az Ígéret földjének elfoglalása és felosztása Izrael tizenkét törzse között. Figyelemre méltó, hogy Józsué könyvében 157-szer fordul elő a jiszrá’él kifejezés, amely 26 alkalommal kol-jiszrá’él vagy kol ’adat jiszrá’él szerkezetben szerepel. Ebből is nyilvánvaló, hogy milyen fontos szerepe van Józsué könyvének az összizraeli összetartozás tudatának kialakításában. A könyv szerkezetét így lehet felvázolni: 1. az Ígéret földjének elfoglalása (az előkészületektől a legyőzött királyok jegyzékéig): 1. – 12. fejezet; 2. az Ígéret földjének felosztása: 13. – 21. fejezet: a) a törzsek területei: 13. – 19. fejezet, b) menedékvárosok és papi városok: 20. – 21. fejezet; 3. toldalékok és a könyv befejezése: 22. – 24. fejezet: a) a Jordánon túli törzsek oltára: 22. fejezet, b) Józsué búcsúbeszédei: 23. fejezet, c) a síkemi országgyűlés és Józsué halála: 24. fejezet. A kutatók egyetértenek abban, hogy a könyv a mai alakját deuteronomista szerkesztés után nyerte el. A vélemények eltérnek abban, hogy egy vagy két deuteronomista szerkesztésen ment át a könyv anyaga. Nyilvánvaló azonban, hogy a könyv első és második része egy-egy nagy tömbből álló hagyományanyagot dolgoz fel, és hogy a harmadik részben lesz a leginkább látható a szerkesztő névjegye. Annak az alapján, hogy a könyvben utalás található Jerikó újraépítésére (Józs 6,26 v.ö. 1Kir 16,34), és hogy a 13. – 21. fejezetekben a királyok kései korából származó dokumentumok vannak feldolgozva, a könyv magva leghamarább a királyok kései korában keletkezhetett. Valószínűbb azonban, hogy a könyv a fogságban keletkezett, mert az egész könyv „Júdának és Izraelnek a saját országához való viszonyát” tárgyalja, és azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy „miként szerezheti vissza Izrael a földjét.”2 Ezek a kérdések a fogságban voltak időszerűek. 2

RENDTORFF, Rolf: Hebrejská bible a dějiny. Praha : Vyšehrad, 1996, 194 – 195 o.


9

Józsué könyve azzal a megállapítással kezdődik, hogy Mózes meghalt. Ezzel világos utalás történik arra, hogy egy Mózes utáni korszak kezdődik. Józsué kézrátétellel vált Mózes utódjává (4Móz 27,18-23 és 5Móz 34,9) és azáltal, hogy szólt hozzá az Úr (Józs 1,1).3 Józsué alakja szándékosan és állandó jelleggel Mózeshez van hasonlítva és vele kapcsolatba hozva. Józsué Mózes szolgája (Józs 1,1). Az Úr emlékezteti őt a Mózesnek adott ígéretekre (1,3) és neki is megígéri segítségét úgy, mint Mózesnek (1,5). Józsué a Jordánon túli törzseket emlékezteti azokra a szavakra, amelyeket Mózes mondott nekik (1,13-15). A nép ígéretet tesz Józsuénak, hogy őrá is úgy fognak hallgatni, mint ahogyan Mózesre hallgattak (1,16-17). Józsué kémeket küld ki Kánaánba (2,1), mint annakidején Mózes is tette (4Móz 13-14). A Jordánon való átkelés előtt a nép megszenteli magát (3,5), ahogyan a Tízparancsolat átvételekor Mózes idejében is megszentelték magukat (2Móz 19,10). A Jordánon való átkelés a Vörös-tengeren való átkelésre emlékeztet, és úgy zajlik le, ahogyan azt Mózes megparancsolta Józsuénak (4,10). A Jordánon való átkelés után Józsué olyan tekintélyre tett szert a nép előtt, amilyen Mózesnek is volt (4,14). Józsué levette saruját az angyallal való találkozáskor (5,15), mint ahogyan Mózes is levette saruját az égő csipkebokornál (2Móz 3,5). Józsué oltárt építtet faragatlan kövekből az Ébal hegyén (8,30) Mózes törvénye szerint (2Móz 20,25), és felíratja rá Mózes törvényének a másolatát (8,32). Józsué a halála után kiérdemli a szentírótól ugyanazt az ebed JHVH rangot (24,29), mint amivel Mózes van jellemezve a könyv elején (1,1). Elmondhatjuk, hogy Józsué könyvében Mózes „mindenütt jelenvaló”. Józsuét azért hasonlítják állandóan Mózeshez, mert „ő a végrehajtó szerve a Tórának, amely Mózes által adatott”4. Józsué ehhez a Tórához semmit sem tesz hozzá. Ő csak egyszerűen folytatja a Mózes által megkezdett művet. Elmondhatjuk tehát, hogy Józsué által egy generációval meghosszabbodott Mózes kora. Még akkor is, ha az Úr adta Izraelnek az országot, ennek elfoglalása nem ment simán, akadályok nélkül. Ákán bűne illusztrálja, hogy Isten 3 4

Érdekes, hogy – Mózestől eltérően – az Úr és Józsué között sosem jön létre párbeszéd. RENDTORFF, Rolf: Theologie des Alten Testaments. Band I. Neukirchen – Vluyn. Neukirchener Verlag, 1999, 87. o.

10


ígéretei nem érvényesek automatikusan. Minden bűn, amely a szövetséget megszegi, veszélyezteti Isten ígéreteinek a beteljesülését. A 13. – 21. fejezetek nagyon fontosak Palesztina topográfiájának szempontjából. Ezekben a fejezetekben az ország elméletbeli felosztásáról van szó. Noth és Alt úgy véli, hogy ezeknek a fejezeteknek két dokumentum szolgálhatott alapul: 1. egy dokumentum a törzsek határairól a bírák korából, 2. egy dokumentum Júda királyságának tizenkét adminisztratív egységre való felosztásáról a késői királyi korból. Mivel 13,1a közvetlenül kapcsolódik 21,1b-hez (az idős Józsué), nyilvánvaló, hogy egy önálló anyag betoldásáról van szó. A 22. fejezet érdekes teológiai szempontból. Az itt leírt konfliktus, amely majdnem erőszakba torkollott, csak a központosított kultusz korában keletkezhetett. Egyetlen templomról még az a szöveg nem beszélhet, ezért csak az Úr oltárát említi, amelyen kívül más oltárt nem szabad építeni (19. v.). Ennek a fejezetnek az a feladata, hogy hangsúlyozza, hogy a helyi szentélyeknek nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani, és ezek a szentélyek nem zavarhatják meg az Úr népe egységét, amely a deuteronomista teológia szerint többek között a kultusz centralizálásával biztosított. Józsué könyve az egységes Izrael deuteronomista felfogásából indul ki. Ez abból is látszik, hogy az ország elfoglalásának a leírásánál mindig „Józsué és az egész Izrael” a cselekvő (pl. 3,1; 10,29.31.34.36.38). A befejező 23. és a 24. fejezetek „kölcsönösen konkurálnak egymással”5. Ez a két, egymással kölcsönösen konkuráló befejezés adott indítékot arra, hogy két deuteronomista szerkesztő létezését feltételezzük. A 23. fejezetben Józsué megállapítja az összegyűlt magas rangú tisztviselők előtt (a helyszín nincs megemlítve), hogy tanúi voltak annak, hogy az Úr Izraelnek adományozta az országot. Ennek a ténynek kell ösztönöznie őket mindannak a megőrzéséhez, ami „meg van írva Mózes törvényének könyvében” (6), és arra, hogy ne keveredjenek össze a környező népekkel (7). Ezután Józsué megállapítja, hogy az összes isteni ígéret teljesült (14-15). Józsuénak e szavaival záródik le a történeti ív, amely 1Móz 12,1-3-al kezdődött el. A terület felosztásának részletes 5

KAISER, Otto: Einleitung in das Alte Testament. Berlin. Evangelische Verlagsanstalt, 1973, 118. o.


11

leírása az előző fejezetekben (13.-21.) is azt szolgálja, hogy illusztrálja Isten ígéretének a beteljesülését. Nyomban elhangzik a figyelmeztetés, hogy a szövetség megszegése maga után fogja vonni Isten haragját és a pusztulást. A 24. fejezet összesűríti és stilizálja mindazokat a problémákat, amelyek előtt Izrael a Kánaánba való megérkezés után állt. A történelem összefoglalása után, amely Ábrahámmal kezdődött és az ország elfoglalásáig tartott, három lehetőség bemutatása következik: visszatérni a pátriárkák politeista vallásához, átvenni a kánaáni lakosság vallását, vagy kitartani az Úr szolgálata mellett. Józsué a lehetséges megoldások mellet személyes példával is szolgál: „De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk” (15). A nép spontán módon Józsué példáját követi (18), de Józsué rámutat az Úr szolgálatának a nehézségeire. A nép ennek ellenére ismét kinyilvánítja, hogy az Urat akarja szolgálni (24). Józsué a nép nyilatkozata alapján megújítja a szövetséget, beírja ezt „az Úr törvényének könyvébe”, emlékkövet állít és elbocsátja a népet (25-28). Mózestől eltérően Józsué nem jelöli ki az utódját. Halála után Izrael vezetés nélkül marad. A könyv két halálesettel és három sírról szóló tudósítással zárul be. József csontjainak eltemetésével az már utolsó pátriárka is hazaérkezett. Józsué és Eleázár halála azoknak a vezetőknek a távozását jelenti, akik a folytonosságot képviselték Mózes kora és Izrael történetének a következő korszakai között.

A Józs 24 elemzése Forma és történelmi háttér A 23. fejezet olvasása után meglepi az olvasót, hogy Józsuének még egy búcsúbeszéde következik. A beszéd tartalma azért meglepő, mert a 23. fejezetben már elhangzott, hogy miként kell a népnek az Urat szolgálni, a 24. fejezetben viszont az a fő kérdés, hogy kinek szolgáljon a nép. Nyilvánvaló, hogy először a „kinek?” kérdését kell eldönteni, és csak aztán lehet azon gondolkodni, hogy „miként?”. Ennek az egyenetlenségnek az ellenére ebben a sorrendben vannak a perikópák elhelyezve, hogy nyilvánvaló legyen, milyen fontos szerepet játszik az Ígéret földje Izrael életében. A könyv záró fejezete Síkem, Józsué és a törzsközösség jelentőségét emeli ki.

12


A bibliai hagyomány szerint már a pátriárkák korában volt az ószövetségi népnek kötődése Síkemhez. Ábrahámnak 1Móz 12,5-7 látomása volt itt és oltárt épített ezen a helyen. Jákób az 1Móz 33,18-20 szerint mezőt vásárolt itt és oltárt épített. A Bír 8,31 szerint Gedeon családjának egy része Síkemben lakott és Abimelek éppen ezért ebben a városban próbálkozott királyságot alapítani (Bír 9). Síkem a Józs 21,21 és 1Krón 6,52 szerint lévita város volt. Nyilván a kultikus jelentősége miatt akarta magát Roboám ebben a városban királlyá koronáztatni Izrael felett (1Kir 12,1) és a dávidi-salamoni birodalom kettészakadása után Jerobeám (Jeroboám) a Jeruzsálemből 50 kilométerre északra fekvő Síkemet tette meg fővárossá (1Kir 12,25). Ennek alapján feltételezhető, hogy a síkemi országgyűlésről szóló hagyományt az északi országrészben ápolták. Érdekes, hogy az Ószövetség Síkemet egyszer Menassé (4Móz 26,31) és egyszer Efrajim (Józs 17; 1Krón 7,28) területéhez sorolja. „A beosztások közt előforduló különbségek legvalószínűbb magyarázata az, hogy Síkem ennek a két törzsnek a határán feküdt”6. Az is érdekes, hogy „sem a Józsué könyve sem a Bír 1 nem említi a meghódított városok között, de nem fordul elő az Izrael által meg nem hódított városok felsorolásában sem (Józs 13,1-7; Bír 1,27-36). Ez erős bizonyítéknak látszik amellett, hogy Síkemet egy olyan népcsoport lakta, amely barátságos viszonyt tartott fenn az izraelitákkal.”7 Sigmund Mowinckel feltételezése szerint a bírák korában Síkemben hétévenként egy ünnepet tartottak, amelynek keretében felolvasták a Tízparancsolatot és megújították az Úrral kötött szövetséget. Egy ilyen ünnep létezését 5Móz 31,10köv alapján feltételezte. A Bírák könyve azonban arról tanúskodik, hogy a bírák korában Síkem jelentősége csökkent Síló javára. A próféták könyvében teljesen hiányoznak az utalások Síkemre és a hozzá kötődő hagyományokra. Egyetlen kivételt a Jer 41,5 képez, ahol egy elbeszélő részben Síkemből, Sílóból és Samáriából Micpába érkező zarándokokról van szó. A Zsoltárok könyvében csak kétszer van Síkem megemlítve. A Zsolt 60,8-ban (és a párhuzamos 108,8-ban) így szól az Úr: „Örömmel adom örökségül Síkemet, és kiosztom a Szukkót völgyét…” Ebben a zsoltárban 6

7

JAGERSMA, Dr. H.: Izráel története az ószövetségi korban I. Budapest : A Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1991 (a továbbiakban: JAGERSMA), 58. o. JAGERSMA, 58. o.


13

a nép panaszára az Úr orákulum által azt válaszolja, hogy ő „továbbra is Ura marad az ő népének Kánaán földén és a Jordánon túl is, úgy az északon lévő Efrajimnak mint a déli Júdának.”8 Ebben a szövegkörnyezetben Síkem, mint főváros szerepel. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy a Síkemhez fűződő hagyományok csak a Pentateuchos forrásműveiben és a Deuteronomiumi történelmi műben vannak meg. Az Újszövetségben csak egyszer ill., kétszer van Síkem megemlítve. István igehirdetésében, amely felvázolja az üdvtörténetet, arra történik utalás, hogy az ősatyák az Ábrahám által vásárolt sírba lettek Síkemben újratemetve (ApCsel 7,16). Sikár városa, amelyről János evangéliuma tesz említést azzal a megjegyzéssel, hogy „közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek”, és hogy „ott volt Jákób forrása” (Jn 4,5-6), nyilván azonos Síkemmel. Izrael történelmének kutatói különböző módon értékelik a síkemi országgyűlés jelentőségét, és nincsenek egy véleményen abban, hogy kik vettek részt a szövetségkötésben, és mi volt a szövetség tartalma. Rowley szerint a Józs 24 egy ősi hagyományanyagot dolgoz fel, amelynek hátterében az izraeliták elődeinek és a kánaániak megállapodása áll. Noth szerint ez az esemény a tizenkét törzsből álló amfiktiónia létrejöttét írja le. De Vaux szerint olyan megállapodásról van szó, amely a Józsué által vezetett csoport között és az északi törzsek között jött létre, amelyek nem voltak Egyiptomban és nem ismerhették Jahvét. A megállapodás abban állt, hogy ezentúl mindnyájan Jahvét fogják tisztelni. Ezért hangzik el a felszólítás az idegen istenek eltávolítására. Fohrer szerint olyan eseményről van szó, amikor „József háza” úgy döntött, hogy Jahvét fogja szolgálni.9

Szövegelemzés 1. v. Ugyanúgy, mint 23,2-ben a tisztviselők négy csoportja van felsorolva (vének, családfők, bírók, elöljárók). Ez azt jelzi, hogy mindkét esemény ugyanazok előtt az emberek előtt játszódott le. 8 9

STARÝ ZÁKON, překlad s výkladem, zv. 9 Žalmy. Praha : Kalich, 1975, 236. o. A különféle nézeteket közli JAGERSMA, 58. o.

14


A Józs 23,2 szerint „egész Izraelt” hívta össze, itt pedig „Izrael minden törzsét”. Mindkét kifejezés a deuteronomista szótár kulcsszavaihoz tartozik. A 4Móz 32 és a Józs 13-21 szerint Izrael mind a tizenkét törzse a Jordánon innen és a Jordánon túl megkapta a saját törzsi területét. Izrael tizenkét törzse „nemcsak elméleti séma, hanem ideális kép is: vagy inkább későbbi időből való teológiai konstrukció. A valóságban az Ószövetségben mindig különböző törzsekkel és törzsek csoportjával van dolgunk.”10 Az Ószövetségben, ahogy már ezt Noth kimutatta, az izraeli törzsek két különböző rendszerét találjuk. Az első rendszer Jákób áldásában (1Móz 49) található meg először, ahol a törzsek ebben a sorrendben vannak felsorolva: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Zebulon, Issakár, Dán, Gád, Áser, Naftáli, József és Benjámin. Ez szerint a rendszer szerint vannak a törzsek kisebb eltérésekkel a következő helyeken felsorolva: 1Móz 29,31-30.34; 35,23-26; 46,8-25; 2Móz 1,2-4; 5Móz 27,12- 14; Ez 48,31-35 és 1Krón 2,2. A második rendszer először a 4Móz 26,5-51-ben található, ahol Izrael megszámlálásáról van szó. Itt a sorrend a következő: Rúben, Simeon, Gád, Júda, Issakár, Zebulon, Manassé, Efrajim, Benjámin, Dán, Áser, Naftáli. Ebben a rendszerben vannak a törzsek a következő helyeken felsorolva: 4Móz 1,5-15.20-43; 2,3-31; Józs 13-19 és Ez 48,1-29. A két rendszer közötti különbség nem elsősorban a sorrendben van, hanem abban, hogy Lévi és József törzse az első rendszerből Manassé és Efrajim törzsével vannak helyettesítve a második rendszerben. Ez a két kidolgozott szöveg nem a törzsek legrégibb rendszerét mutatja be. A legrégebbi szöveg, amelyben törzsekről szó van, Debóra éneke (Bír 5), amelyben tíz törzsről van szó. Efrajim, Benjámin, Mákír, Zebulon, Issákár, Rúben, Gileád, Dán, Áser és Naftali. Ebben a felsorolásban hiányzanak Júda, Simeon, Gád, Lévi, József és Manassé törzsei, amelyek megvannak a későbbi rendszerekben. Található itt azonban két olyan törzs is – Mákír és Gileád –, amelyek a későbbi rendszerekben már nem szerepelnek. Több szöveg szerint (pl. Józs 17,1) Mákír Manassé fia és Gileád apja. Olyan csoportokról van tehát szó, amelyek később Manassé törzséhez tartoztak. Figyelembe kell azonban venni, hogy Debóra éneke nem tartja feladatának a törzsek felsorolását. 10

JAGERSMA, 43. o.


15

Az eddig említett törzseken kívül Káleb és Otniél törzsét vagy csoportját (Józs 15,13-19), valamint a jerahmeélieket és a kénieket az ország déli részén (1Sam 27,10). Ezek a csoportok aztán Júda törzsébe olvadtak bele, amely 1Móz 38 szerint elkülönülve élt a közép-palesztinai és északpalesztinai törzsektől. Sparks szerint az 1Móz 49-ben és 5Móz 33-ban található névsorok az Izraeli királyságból származnak, amelyeket később a Júdeai királyságban átdolgoztak úgy, hogy Júda törzsének domináns helyet adtak, és ki kibővítették őket Simeon és Lévi törzseivel. Júda vezető pozícióját úgy érték el, hogy Rúben, Simeon és Lévi törzsét diszkreditálták. Ennél az oknál fogva a két névsor nem szolgálhat alapul Izrael eredeti törzsi szerkezetének a rekonstrukciójához.”11 Ami a törzsek területeit illeti, Józsué könyve gyakran hangsúlyozza, hogy Rúben és Gád törzse, valamint Manassé törzsének a fele a Jordánon túl kapott lakóhelyet. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az „Izrael összes törzse” kifejezésből nem lehet megállapítani, mely törzsek vettek részt a síkemi eseményekben. Isten színe elé állni ebben az esetben a szentély elé való felsorakozást jelenti. Síkem az eddig elmondottak alapján (központi fekvés, konfliktusmentes terület) nagyon alkalmas hely volt egy fontos összejövetel megtartására. 2. v. Józsué az egész Izraelhez intézi beszédét (ez deuteronomiumi vonás) és az Úr nevében teszi ezt. Ezért van a beszéde a kó ´ámar JHVH formulával bevezetve. Az Úr Izrael Istenének van nevezve. Ezáltal előre jelezve van, miként kell Izraelnek a vallási döntésében határoznia. Józsué beszéde az üdvtörténelem összefoglalása. Ez az összefoglaló a szóhasználatát illetően nem támaszkodik a Pentateuchos egyetlen forrásiratára sem. Az üdvtörténet az ősatyákkal kezdődik. Az ősatyák hazája e beszéd szerint a folyamon túl volt, t. i. az Eufráteszen túl. Nyilván ősi tradícióból származik „az ősatyák a folyamon túl laktak” formula. Ha az ősatyák tényleg a Folyamon túl, tehát az Eufrátesz bal partján laktak, akkor Úr városa, amelyet Wooley ásott ki, nem lehetett Ábrahám hazája, 11

SPARKS, Kent: Genesis 49 and the Tribal List Tradition in Ancient Israel. In: ZAW 115. Band 2003 Heft 3, 327 – 347. o.

16


mert ez a város a folyó jobb partján van. Az ősatyák hazája vagy Hárán, vagy Ura városa, amely a folyó bal partján van. Az ősatyák politeistáknak vannak nevezve (hasonlóan a 15. versben is). 3. v. A kiválasztási láncolat elején Ábrahám van. Kiválasztásának a helye a folyamon túl van, ahonnan az Úr végigvezette őt (hifil ´ólék) Kanaán földjén. Ábrahám bejárta egész Kánaánt annak jeléül, hogy birtokolni fogja. A kiválasztás másik jele a számos utód, főképpen Izsák. 4. v. Az isteni kiválasztás további adományokban (kétszer n-t-n) is megmutatkozik. Izsáknak két fiút ad az Úr. Ézsaunak a Szeir-hegységet adta. Jákob fiai nem kapnak tulajdont, hanem Egyiptomba mennek. Az Egyiptomba menetel körülményeiről nem esik szó. 5. v. Az Egyiptomi tartózkodásról sem történik említés, hanem egy irodalmi tömörítés segítségével az események Mózeshez és Áronhoz tolódnak. A szöveg azt a benyomást kelti, mintha Mózes és Áron valahonnan más helyről jönnének az izraelitákhoz. Az egyiptomi csapások után a nép kivezetése (j-c-´ hifil) következik. 6. v. Az Úr az, aki a népet vezeti (ismét j-c-´ hifil). Az Egyiptomból kivezetettek a hallgatók elődei. 7. v. A Vörös-tengernél való szabadulás a segélykiáltás meghallgatásaként van leírva. A segítség a felhő és a vizek kettéválasztása által érkezett meg. Itt a beszéd az elődök vallásos tapasztalatára apellál a kortársak hitbeli döntése előtt. A negyven évig tartó pusztai vándorlás egy mondattal van „elintézve”. 8. – 13. v. A Jordánon túli területek elfoglalása a 8. versben van tömören megírva. Bálák és Bálám a 9-10. versben bukkannak fel. A Jordánon való átkelés, a kánaáni népek legyőzése és a terület odaajándékozása alkotja ennek az összefoglalónak a befejezését (11-13). Feltűnő, hogy nincs megemlítve a sínai kinyilatkoztatás, a Tízparancsolat és kultusz megalapítása. Hasonló üdvtörténeti összefoglalókat, amelyek Isten parancsolatainak a betartására apellálnak, még 5Móz 6,20-24-ben és 5Móz 26,5-9ben találunk. 14. v. Az üdvtörténeti összefoglalóból egy logikus következtetést lehet levonni: az Urat félni. A ve’attá értelme itt nem „és most”, hanem „tehát”, „így tehát” vagy „ebből következik”. Az Úr teljes és igaz szolgálatából következik az idegen istenek eltávolítása. Ez a követelmény a 23. versben is elhangzik. Ebből arra lehet következtetni, hogy a szöveg végső alakja több szerkesztésen ment át.


17

Nem csak az ősatyákról hangzik el, hogy politeisták voltak, de az az állítás is elhangzik, miszerint az izraeliták Egyiptomban az ottani isteneket (is) szolgálták. 15. v. Józsué azonnali döntésre szólítja fel a népet. Azzal is számol, hogy a népnek nem fog tetszeni az Úrnak való szolgálat, sőt ezt rossznak és károsnak fogják tartani. A vallások közötti döntés szolgálatok közötti döntés. Vallás nélküli választási lehetőség nincs előterjesztve. A három választási lehetőség sűrítve és stilizálva adja elő azt a vallási döntéshelyzetet, amelybe Isten ószövetségi népe a honfoglalás után került. Az ősatyák, akiknek a vallásához esetleg vissza lehetne térni, ismét politeistákként vannak jellemezve. Az emóriak istenei azért jönnek mint alternatíva számításba, mert a korabeli felfogás szerint minden országnak megvolt a maga istensége, és a lakosságnak mindig a helybeli istenséget „illett” szolgálni. Példa erre 1Sám 26,19, ahol Dávid Saulnak arról beszél, hogy az idegen földre való település egyenlő az „illetékes” idegen istenségnek való szolgálattal. Az ország lakosai csak itt és 3,10-ben vannak emóriakként említve. Ebből az következik, hogy a perikópa alapját egy elohista szöveg képezte. Az emóriak mind az ország birtokosai vannak említve (v.ö. a 18. verssel), akiknél az izraeliek csak laknak. Józsué döntött már a nép döntése előtt és attől függetlenül. Mint családfő az egész háznépéért dönt (a bajít ezen a helyen nem épületet jelent, hanem embereket). 16. v. A könyv teológiai koncepciója szerint az egész nép beszél és dönt. Ebben az esetben is unisono válaszol a nép Józsuénak. A nép tiltakozik és sértve érzi magát, hogy az Úrtól való elpártolás és más istenek szolgálata egyáltalán szóba jöhetett mint reális alternatíva. 17. v. „Az Úr a mi Istenünk” a nép ajkáról hitvallás (v.ö. 5Móz 6,4). Ezeket a szavakat azonban egy szokásra alapuló kegyesség megnyilvánulásának is tekinthetjük, amely nem akar semmiféle változásokat. A nép a hitbeli tapasztalatára ill., az előző nemzedékek hitbeli tapasztalatára hivatkozik: arra, hogy az Úr kiszabadította őket Egyiptomból és vezette őket a pusztában. Egyiptom, a 2Móz 20,2-höz hasonlóan, itt is a rabszolgák házának van nevezve (a szolgaság háza helytelen fordítása a bét ’abádím kifejezésnek). Az utakon való megőrzés nyilván a pusztai vándorlásra való utalás. A népektől való megőrzés pedig Transzjordánia meghódítására utal.

18


18. v. A vallásos tapasztalatok felsorolása az Ígéret földjének elfoglalásával folytatódik. Zavarólag hat, hogy először minden nép kiűzéséről, majd pedig az emóriak kiűzéséről van szó. Nyilván két hagyomány van itt ötvözve. Az emóriakat itt már úgy említik, mint akik az izraeliek előtt laktak az országban (v.ö. a 15. verssel). A vallásos tapasztalatok felsorolása után elhangzik a hitvallás: mi is az Úrnak akarunk szolgálni. A gam szócska azt jelzi, hogy a nép Józsué szavainak a hatására döntött. A hitvalláshoz indoklás is csatlakozik, amely egy kí-mondattal van bevezetve. 19. v. Különös, hogy Józsué, aki az Úr szolgálatának a példáját kínálja, most mintha le akarná beszélni a népet az Úr szolgálatáról. Ez a látszólagos lebeszélés arra utal, hogy a pillanatnyi fellángolás nem elegendő, mert az Úr szolgálata kitartást és állhatatosságot követel. Isten tulajdonságai, amelyek itt fel vannak sorolva, ugyanazok, mint a Tízparancsolatban. Isten nem tűri a felemásságot és a konkurenciát. Józsué különös cselekvése azzal magyarázható, hogy ezzel a verssel kezdődik az a szerkesztői betoldás, amely meg akarja magyarázni a fogságban lévőknek, hogy miért történt meg Kr.e. 587-ben a katasztrófa. Józsué három okot sorol fel, amelyek miatt a nép nem szolgálhat az Úrnak. Az Úr szent Isten, féltékeny Isten és olyan Isten, aki nem bocsátja meg a lázadást és az elpártolást. 20. v. Ez a vers a fogságban lévők történelmi tapasztalatát fejezi ki: az Úrtól való elpártolás a pusztulással egyenlő. A s-v-b ige itt segédigeként van használva. 21. v. A nép a figyelmeztetés ellenére kijelenti, hogy az Úrnak fog szolgálni. A 18. verssel összehasonlítva itt meg van változtatva a szórend. A hangsúly nem a szolgálaton van, hanem az Úron, akinek a nép szolgálni akar. 22. v. Józsué a hitvallókat a vallási döntés tanúinak nevezi. Kérdéses, hogy a bákem értelme „magatok ellen” vagy „kölcsönösen”? A „magatok ellen” értelmezés érthető a fogság perspektívájából: a nép maga tehet a rossz helyzetéért, mert megszegte az Úr szolgálatának ígéretét. A „kölcsönösen” értelmezés lelkipásztori szemszögből lehetséges. Isten népének tagjai kötelesek egymásra figyelni, és egymást buzdítani az Úr szolgálatára. Mindkét esetben a nép annak a tanúja, hogy a döntés tudatosan és szabadon történt (’attem báchartem). A nép egyetért a tanúi feladattal. Azzal, hogy a nép elfogadja a tanú szerepét, a döntés jogi síkra kerül.


19

23. v. Nincs megmondva, hogy újra Józsué veszi át a szót, de az események jellegéből ez a világos. Józsué olyan lépésre ad utasítást, amely az Úrnak való szolgálat melletti döntésből következik: távolítsátok el az idegen isteneket. Azok számára, akik egy féltékeny Isten szolgálatára kötelezték el magukat, ez szükségszerű. Az idegen istenek eltávolítása 1Móz 35,4 szerint már egyszer megtörtént éppen a síkemi tölgyfa alatt. Nincs megmondva, mennyi szobrocska vagy amulett lett eltávolítva. Ez is mutatja, hogy Józsué könyve makroperspektívából tárgyalja az eseményeket. A második lépés, amely az Úr szolgálatából következik, a szívnek (léb) az Úrhoz való fordítása, aki most ’elóhé jiszrá1él-nek van nevezve. Most már, miután a nép az Úr mellett döntött, ennek a megnevezésnek megvan a létjogosultsága. 24. v. A nép ismét megerősíti, hogy az Úrnak fog szolgálni és hozzáteszi, hogy hallgatni fog a szavára. A beqóló nismá’ szavakat a na’abód szinonimájaként is értelmezhetjük, de úgy is, hogy a hallás fontosságát hangsúlyozzák a hit számára. A vallás száméra fontos a hallás. Ezek a szavak abból a feltételezésből indulnak ki, hogy Isten beszél az ő népéhez, és az ő beszédét meg lehet hallani. 25. v. A nép döntése szövetséggel erősíttetik meg. A szövetséges felek az Úr és a nép. Józsué a szövetség közvetítője ugyanúgy, mint annak idején Mózes. A vers második része ugyanúgy van megfogalmazva, mint 2Móz 15,25. Nem tudni, milyen rendeletekről és döntésekről van konkrétan szó. Bizonyára abból a szövetségi viszonyból következnek, amely éppen megköttetett. 26. v. Józsué ír, mint annak idején Mózes (2Móz 17,14 és 5Móz 31,9). Nincs pontosan megmondva, mit kell érteni Isten törvényének könyve alatt. Az sincs megmagyarázva, miként engedhette meg magának Józsué, hogy beleírjon valamit ebbe a könyvbe. Szerkesztési szempontból fontos, hogy a Törvény könyve, amelyről a könyv elején történt említés (1,8), most újra megjelenik a könyv végén (lásd 23,6-ot is). A kő, amelyet a szentélyben felállítanak, „látható figyelmeztető jel az Úrtól való elpártolástól.”12 12

NOTH, Martin: Das Buch Josua. Tübingen . Mohr und Siebeck, 1953, 140. o.

20


27. v. Józsué megmagyarázza, hogy a kő a nép elleni tanúvá is válhat (bánú le´édá). A kő perszonifikálva van, mivel hallóképesség tulajdoníttatik neki. 28. v. Az intések után Józsué elbocsátja a népet az örökségébe. A könyv szemlélete szerint mindenkinek van hová hazamennie, mert már az egész föld fel lett osztva a törzsek között.

Befejezés Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a vizsgált szövegre különböző összefüggésben tekinthetünk az ószövetségi kánonon belül. Mindegyik makrokontextus máshová helyezi a síkemi országgyűlés üdvtörténeti jelentőségét és szerepét. Józsué könyvén belül a síkemi országgyűlésről szóló tudósítás a honfoglalás záróakkordja, és Józsué küldetésének a betetőzése. Nyilvánvaló, hogy a perikópa kanonizált szövege hosszú szóbeli és írásbeli hagyományozás végeredménye. A kanonizált szöveg célja erősíteni a fogságban levő, ill. a fogság utáni népben a közös (üdv)történelmi és vallási tudatot. Ez a közös tudat egy konkrét helyhez (Síkem) van kötve és egy konkrét vezéregyéniséggel (Józsué) van kapcsolatba hozva. Az elbeszélés mai farmája arra ösztönzi az olvasót, hogy Józsué mintájára ő is az Úrnak szolgáljon. Az elmondottak alapján a síkemi országgyűlésről szóló elbeszélés fontos tényező az ószövetségi nép közösségi tudatának formálásában. Irodalom JAGERSMA, Dr. H.: Izráel története az ószövetségi korban I. Budapest: A Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1991 KAISER, Otto: Einleitung in das Alte Testament. Berlin: Evangelische Verlagsanstalt, 1973 KARASSZON, István. Az Ószövetség fényei. Budapest: Mundus, 2012 NOTH, Martin: Das Buch Josua. Tübingen: Mohr und Siebeck, 1953 RENDTORFF, Rolf: Hebrejská bible a dějiny. Praha: Vyšehrad, 1996 RENDTORFF, Rolf: Theologie des Alten Testaments. Band I. Neukirchen – Vluyn: Neukirchener Verlag, 1999 SPARKS, Kent: Genesis 49 and the Tribal List Tradition in Ancient Israel. In: ZAW 115. Band 2003 Heft 3 STARÝ ZÁKON, překlad s výkladem, zv. 9 Žalmy. Praha: Kalich, 1975

Egeresi László Sándor:

A készülő bibliai héber-magyar szótárról1 Egy jó előadást illik úgy kezdeni, hogy vagy egy izgalmas bevezetőt mond az előadó, vagy felhívja rá a figyelmet, hogy mennyire fontos az a téma, amiről szó lesz. Az elmúlt években olyan izgalmas témákkal foglalkoztam, mint az emberáldozat kérdése az Ószövetségben; a napkultusz nyomai a Szentírásban; a Biblián kívüli feliratok és azok hamisításai – ez utóbbival természetesen csak szigorúan elméleti síkon. Vagy megemlítem utolsó „kedvesemet”, az óhéber numizmatikát, amivel az „afférom” odáig fajult, hogy családom nem kis megrökönyödésére magam is vásároltam néhány szép ókori pénzérmét. Az ilyen alkalmakkor az előadó beszámol a kutatásairól, ezáltal bepillantást nyerhet a hallgatóság, hogy az illető szakember mivel foglalkozott az elmúlt hónapokban, esetleg az elmúlt egy-két évben. S itt van az a pont, ahol a korábbi előadásaimhoz vagy kutatásaimhoz képest jelentős mértékű eltérést látok. Az a téma, amiről szó lesz, két éve folyamatosan égeti a belsőmet, s ez még további 4–5 évig így lesz, majd terveim szerint még további 10–14 évig. Vagyis becslésem szerint az életemből legalább 20 év fog szólni ennek a tervnek a teljes, végső megvalósításáról. 20 év pedig nem két év, nem néhány hónap, akár hogy is nézzük. Az említett számok magyarázatra szorulnak, de előbb még egy személyes élményt hadd mondjak el. Debreceni teológus diákként három tanáromra néztem fel nagy tisztelettel. A dobogó első helyén Karasszon Dezső professzor állt, aki nagy tudása mellett emberségével és gerincességével is kiemelkedett abból a karból, Czeglédy Sándor professzor állt a harmadik helyen, akinek óriási tudása és rendszerező képessége volt, kettőjük közt pedig második helyen Varga Zsigmond József professzor, akit nyelvészi felkészültségéért és judiciumáért kedveltem nagyon. Magam ahhoz a szűk tanítványi körhöz tartoztam, aki rendszeresen feljárt Zsiga bácsihoz a lakására külön órára, ahol a nyelvészettől kezdve 1

A cikk a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán, 2013. október 25 -én elhangzott előadás leírt, szerkesztett változata.

22


az egyházpolitikáig sok mindenről szó esett. Örök élmény számomra, ahogy Varga Zsigmond a készülő szótáráról mesélt. A sajátos koncepciójáról, egyes szavak elemzéséről, később a kiadás körüli nehézségekről. Valami olyan megismételhetetlen pillanat lehetett ez, mint amikor Országh Lászlót hallgatták az angol szakos diákjai, hogyan készül éppen a szótára. Ez az angol lexikográfiai példa és a katedrán álló teológus alakja, a Károli Egyetem Bölcsészettudományi Karán fonódott össze és bír előzménnyel, hiszen ezen a budapesti karon az angol szakot Országh László utódja, a szintén híres szótáríró Magay Tamás szervezte meg, aki nálunk, a Ráday utcában szerzett református lelkészi oklevelet2. Ahogy említettem, Varga Zsiga bácsi lelkesedése és kisugárzó küldetéstudata mélyen belém ivódott. Azt azonban soha nem gondoltam, hogy ennek az eseménynek folytatása lesz az én életemben. Amikor 10 évvel ezelőtt kezembe került a világ talán legjobb bibliai héber szótára, „a Köhler-Baumgartner”, akkor belém hasított, hogy magyarul még mindig nincs egy tisztességes szótár, amit akár a diákok, akár a lelkészek forgathatnának a Biblia eredeti nyelven történő olvasása közben. Lelkesedésem átragadt Karasszon István professzorra is, akivel közösen megírtunk három vagy 4 áleffel kezdődő szót. Aztán a dolog ennyiben maradt. Mindketten láttuk, hogy ez egy gigászi feladat, ráadásul én a felkészültségemet is kevésnek tartottam ehhez, így egy hét múlva már nem is beszéltünk erről. Csendben feladtuk és eltemettük magunkban a szótár ötletét. Aztán a kezembe akadt Larry A. Mitchel magyarra fordított szólistája (a cím szerint „diákszótára”)3, amiben éppen csak, hogy több szó van, mint a nyelvtanom végén lévő szószedetben4. Hát tényleg csak 2

3

4

1955-ben. Két év múlva az Akadémiai Kiadónál kapcsolódott be szótárszerkesztési munkákba. Kezdetben Országh László asszisztense, majd munkatársa, majd vezető szerkesztő, végül főszerkesztő. Az angol-magyar szakot ekkor végzi el az ELTE-n. Larry A. Mitchell: Student’s Vocabulary for Biblical Hebrew and Aramaic (Grand Rapids: Zondervan, 1984.). Magyarul: Bibliai héber és arámi diákszótár (Szent Pál Akadémia, 2008). Mitchel: 739 szó, Egeresi nyelvtanának végén található szólistában 647 lexéma szerepel (382 névszó + 265 ige). Ez a különbség a készülő harmadik kiadásban egyébként nullára redukálódik. Az extrém módon elnyújtott (207 oldal), esztétikusnak nem nevezhető tördelés már nem az olvashatóságot, hanem az üzleti célt szolgálja: az eredeti angol nyelvű kiadvány pusztán 87 és fél oldal, ezt a terjedelmet magyarul szótárként, „diákszótárként” eladni nehezebb lett volna.

Egeresi László Sándor: A készülő bibliai héber-magyar szótárról

23

ennyire futja a magyar teológusoktól? Bibleworks, Larry Mitchel5 és Pollák Kaim héber-magyar szótára6 Gyorsan hozzáteszem, még mindig Pollák Kaim szótárát tartom ezek közül a legértékesebbnek: láthatóan nemzetközi színvonalat képviselt a maga korában (ismerte és használta a szerző Gesenius szótárát), tudományos munka és igényesség tükröződik benne, a „kor színvonalán álló tudományos teljesítmény volt” (Pákozdy L. M.). Sajnos azonban a magyar nyelvezete ma már alig, vagy egyáltalán nem érthető és az újabb exegetikai eredményeket sem tükrözi – amit nem Pollák Kaim hanyagsága magyaráz, hanem az a tény, hogy ezt a szótárat 1881-ben írták. Itt említsük meg azt is, hogy a szótár egy olyan korban keletkezett, amikor seregnyi új magyar szó keletkezett, aminek jó része vagy megváltozott, vagy egyenesen kihalt a nyelvhasználatból. Ráadásul a nyomtatvány szövegképe is alig olvasható. Itt látszik igazán a nyomorúságunk: mert ezt az alig olvasható, gyakorlatilag elavult szótárt már kiadták a reformátusok, megjelent magánkiadásban, csak hogy legyen mit a héberül tanulók kezébe adni. Ide kapcsolódik dr. Nagy István kollégám története is. Nem sokan tudják, de híres igehirdetőnk „első szerelme a héber nyelv volt” (N. I.), ószövetségesnek készült kedves kollégám. Héber szótára nem volt, viszont lelkesedése igen, ezért lejárt a Ráday Könyvtárba, ahol kézzel (!) lemásolta magának a Pollák Kaim-féle szótárt. Aztán a sors fintora, vagy csak az Úristen észrevette az erőfeszítéseit, de rögtön a másolás befejezése után 1981-ben, pont a mi Hittudományi Karunk kiadta az akkor már 100 éves szótárt. 5

6

Angol és német nyelven több ilyen szólista is létezik. A legismertebbek a következők: – G. M. Landes: Hebrew Vocabulary. Learning Words by Frequency and Cognate. (Atlanta: SBL, 2001). A népszerű könyv 2.148 szót tartalmaz (ibid., 5.o.), első verziója még 1961-ben jelent meg. – Larry A. Mitchell: Student’s Vocabulary for Biblical Hebrew and Aramaic (Grand Rapids: Zondervan, 1984.) – Samuel Arnet: Wortschatz der Hebräischen Bibel. Zweieinhalbtausend Vokabeln alphabetisch und tematisch geordne.t (Zürich: TVZ, 2006.). A könyv első fele szólista, a második fele tematikus szótár. A kategóriájában magasan a legjobb kiadvány, épít Jenni nyelvtanára is. Ezeknek a munkáknak meg van a maga didaktikai szerepe és éppen ezért jogosultsága, mivel hasznos átmenetet képeznek a kezdő diák curriculumában a nagyobb szótárak használata felé. Pollák Kaim: Héber-magyar teljes szótár. (Budapest: Löwy és Alkalay, 1881.). Fakszimile kiadás: [Bp.]: Református Theologiai Akadémia, 1981 (A Ráday Kollégium kiadványai 2/4), majd 1983, [S:I.] [s.n.] 1997, [Szentendre], [Tillinger Péter] 2006.

24


Ennél hosszabban ecsetelnem a magyar helyzetet úgy gondolom szükségtelen. Két évvel ezelőtt úgy hozta a sors, hogy elkezdtem szótárt írni. A kiindulópontom ugyanaz volt, mint a nyelvtanom írásának kezdetén. Röviden: más úgyse fogja megírni. Nem azért, mert nincs nálam felkészültebb, alkalmasabb, csak más erre nem akar, vagy nem tud éveket rászánni az életéből. S ha ez így van, akkor ezt mégiscsak nekem kell megírni. Legalábbis ezt vallom, mély meggyőződésem, hogy ez nekem adatott meg. A bevezető gondolatok után pedig tényleg jöjjön az, ami az előadás címében van, vagyis gondolatok a készülő bibliai-héber magyar szótár kapcsán.

A bibliai-héber szótár, mint speciális lexikográfiai feladat Más nyelvek megértésének vágya és ehhez segédeszközök készítése sok ezer éves múltra tekint vissza. Az i.e. XXIV. századból, Eblából már ismerünk kétnyelvű sumer-akkád „szótárakat”, amik több ékírásos nyelv egymás mellé tett jellistái. Talán ezeket tekinthetjük a mai szótárak őseinek. Számos olyan ókori nyelvet ismerünk ma már, melynek írását meg kellett fejteni és írott emlékeihez szótárt kellett készíteni. Ilyen az előbb említett eblai, a sumer, az akkád, vagy az ugariti nyelv. Ezek sorába illeszkedik a bibliai héber is, mégis több szempontból a bibliai héber szókincs lexikográfiai feldolgozása jelentősen eltér a többi ókori nyelvétől. Mielőtt azonban kifejteném ezt az állítást, fontos különbséget tennünk két elnevezés között. Bibliai héber vagy klasszikus héber? A „bibliai héber” elnevezés egy corpusra utal, az Ószövetségre, míg a „klasszikus héber” elnevezés egy korszakra, ami négy részből tevődik össze: az Ószövetség szövege, a Biblián kívüli feliratok anyaga, Ben Szíra könyvének a héber szövege, valamint a qumráni héber nyelven írt tekercsek. Utóbbi kifejezés tehát, a „klasszikus héber nyelv” elnevezés tehát inkább próbálja nyelvészeti keretek közt egy adott kor, nevezetesen a Misna előtti héber nyelv korát bemutatni. Ilyen nevében és tartalmában klasszikus héber szótár jelenleg egy létezik, a sheffieldiek klasszikus héber szótára, ami nyolc kötetből áll. A terjedelem kicsit ijesztő és félrevezető: senki ne gondolja, hogy ennyi Biblián kívüli szöveg áll jelenleg a rendelkezésünkre! Ez a terjedelem a szótár koncepciójából adódik, a szemantikai megközelítés hangsúlyozásából, amihez szükségesnek érezték a szerzők,


25

hogy folyamatosan mondatokat idézzenek a vizsgált klasszikus héber szövegekből. Ha ezt a koncepciót félretesszük, akkor még mindig csak azt mondhatjuk, hogy bár a feliratanyag folyamatosan gyarapszik, de ezzel együtt is messze elmarad a bibliai szöveg mennyisége mögött. Ahhoz, hogy mélyebben feltárhassuk a héber nyelv klasszikus korában a nyelv változásait, véleményem szerint sokkal több Biblián kívüli Qumrán előtti héber anyagra lenne szükség. Ilyen szempontból (is) jó lenne egy a qumránihoz hasonló könyvtár felfedezése7. Ebből akár az is következhetne, hogy a bibliai héber szótárak egyetlen kötetben is feldolgozhatnák az Ószövetség szókincsét, a helyzet mégsem ez. Az utóbbi évtizedek standard nagy szótárai több kötetesek: akár a Köhler-Baumgartner szótárra nézünk (bibliai héber: négy kötet)8 akár a Donner-Meyer-féle Gesenius feldolgozásra (hat kötet).9 A világon mindenhol ismert és használt Biblia Hebraica Stuttgartensia, ami a legrégibb teljes kódexen, a Leningrádi Kódexen alapul (B19A) 1574 oldal csupán.10 Hogyan lehetséges, hogy egyetlen nem túl nagy kötetnyi irodalmi gyűjteményhez ekkora szótárak készülnek? A lexikológia nyelvén megfogalmazva: mi indokolja, hogy egy olyan irodalmi corpust, aminek a szókészlete pusztán 9.980, csak több kötetes szótárakban tudunk bemutatni? A válasz több tényezőből adódik össze, ezek közt találunk nyelvészeti és teológiai 7

8

9

10

Csak néhány ismertebb ókori kéziratlelet számadataival szemléltetném ezt: Mári (Tel Khariri): 22.000 szöveg, Nippur (Nuffar): 12.000 szöveg, Babilon: 10.000 szöveg, Asszurbanipál (Kr. e. 669-627) könyvtára Ninivéből: 11.000 szöveg (ez mintegy 1.500 tétel). Az eddigi legnagyobb szöveggyűjtemény Szippárból (Abu Habba, Kr. e. 625-486) került elő, 60-70.000 töredék, ez becslések szerint mintegy 30.000 szöveget képvisel. Legjobb monografikus feldolgozása: Olof Pedersén: Archives and Libraries in the Ancient Near East 1500-300 B.C. (Bethesda: CDL Press, 1988) L. Köhler – W- Baumgartner: Hebräisches und aramäischen Lexikon zum Alten Testament. (Leiden: Brill), angol fordítása: vols. I-IV: 1994-1998, vol. V: 2000. H. Donner – R- Meyer: Hebräisches und Araimäisches Handwörterbuch über das Alten Testament. vol. I.: álef-gimel (1987); vol. II: dálet-jód (1995.); vol. III: kafmém (2005.), vol. IV: nún-peh (2007.), vol. V: cáde-sin (2009.), vol. VI: sin-táv és bibliai arámi (2010.). Nyilván ez az oldalméret és a tördelés függvénye, adjunk pontosabb behatárolást: a VOT felmérése szerint a héber Biblia (értsd B19A) 305.500 szó terjedelmű. Vö. F. I. Andersen – A. Dean Forbes: The Vocabulary of the Old Testament (Roma: Pontificio Istituto Biblico, 1992.) – általános rövidítése: VOT –a héber lexikológia alapműve.

26


okokat is. A teológiai ok evidens: a vizsgálódás tárgya jelen esetben az Ószövetség, vagyis a Biblia (értsd: protestáns Szentírás) nagyobb része (kb. 75 %-a). S ha Biblia, akkor minden szava érdekes, fontos, megvizsgálandó, hogy közelebb jussunk a helyes megértéshez. A nyelvészeti okok több rétegűek: – bár a héber Biblia a felölelt évszázadokhoz képest nem mondható hosszúnak (hasonlítsuk itt össze gondolatban gyorsan a qumráni könyvtárral!), mégis számos műfajt tartalmaz, a könnyedebb prózai szövegektől a jogi szövegeken át az archaikus költeményekig. – Bár a héber Biblia szókincse nem éri el a 10.000-et, a hagyományozás hosszú évszázadai során sok lapsus calami keletkezett (qöré, kötíb, haplográfia, dittográfia, orthográfiai variánsok és hibák), amit a tudományos kiadások kritikai apparátusa az emendációkkal tovább gyarapít. – Bár a héber Bibliai szókincse nem éri el a 10.000-et, a szókincsben található szavak több mint 75 %-a csak tízszer, vagy annál kevesebbszer fordul elő (vö. VOT). Külön probléma itt a hapax legomenon szavak nagyon magas száma. (Cohen adata: 490) – Az összehasonlító sémi nyelvészetnek még mindig nagyobb szerepet tulajdonítanak a kelleténél, dacára J. Barr kutatási eredményeinek (dubiózus párhuzamok felsorolása, derivátumok erőltetése).11 – Az emendációk mértéktelen figyelembevételével egyrészt megnőtt a korrigált szövegek felsorolása, másrészt még eddig nem attesztált szavak is bekerülnek egy-egy szótárba. (vö. HALOT).12 A teológiai és nyelvészeti okok mellett pedig megemlítenék egy harmadik faktort is, ami jelentősen megnövelheti egy-egy lexikográfiai mű terjedelmét (is). Ez pediglen a szerkesztésbeli koncepció következetes és fegyelmezett végrehajtásának hiánya. Példaként a Köhler-Baumgartner szótárt hozom fel, ami dacára annak, hogy a világ egyik legjobb bibliai 11

12

Érdemes James Barr szavait idézni: „a word has meaning only within its own language and its own period of usage”; in: „Hebrew Lexicography: Informal Thoughts”; in: W. R. Bodine (szerk.): Linguistics and Biblical Hebrew (Winona Lake: Eisenbrauns, 1992), 141. o. Az emendációk és szövegverziók bonyolultságát számos kommentáron és tanulmányon megfigyelhetjük. Egyet a legjobbak közül hadd említsük példának: Karasszon István: Ézsaiás és a könyv; in: Az Ószövetség másik fele (Budapest: L’ Harmattan, 2010.), 19 .o. skk.


27

héber szótára, az egyes szócikkek kidolgozottságában korántsem egyenletes. A „f ”-tel kezdődő szavakat, szám szerint 112-t, 14 oldalon hozza a szótár, a „h”-vel kezdődő szavakat, szám szerint 186-t, 22 oldalon hozza a szótár, a „z”-nal kezdődő szavakat, szám szerint 202-t, 24 oldalon hozza a szótár. A példákat sorolhatnám, az arányok hasonlóak: átlagosan 8-8,5 szót találunk kidolgozva egy oldalon13. Aztán az utolsó öt-hat betűnél ez elkezd változni és a legutolsó betűnél az egyes szavaknál, a ritkább, kevésbé fontos szavaknál is szinte már kis esszéket találunk. Talán Baumgartner halála magyarázza, nem tudni biztosan, de a szerkesztési fegyelem fellazult: olykor már parttalan a szakirodalom felsorolása, az se rövidítve, mint korábban, több a felsorolt igehely is és a szerkesztői komment. Ennek eredményeként a „t” a korábbi átlagok alapján várható 40–45 oldal helyett 152 oldalt kapott a szótárban. Nyilván vannak fontosabb szavak, nyilván a statisztika nem mindig tükrözi a tényeket és más fontos szempontokat is érvényesíteni kell, de a következetes és visszafogott szerkesztés felpuhulásának itt egyértelműen a terjedelem indokolatlan megugrása lett a következménye.

Milyen legyen az új biblia héber-magyar szótár? Hadd tegyem fel ezt a kérdést először így: milyen ne legyen az új bibliai héber-magyar szótár? Úgy gondolom, hogy magyar nyelven nincs szükség több kötetes nagy bibliai héber szótárra. Ezt csak egy nagyon szűk réteg, a kutatók és teológiai tanárok olvasnák túlnyomórészt, ők pedig ezt megtehetik angolul, németül. Egy ilyen önálló szótár kidolgozása ma már nem egyemberes feladat, Magyarországon pedig az anyagi és szellemi körülmények sem adottak egy ilyen csapatmunka elkészítéséhez. Emellett súlyos szakmai érvek is szólnak a szótárírás csapatmunkában történő kivitelezése ellen.14 Röviden: nem ebben kell gondolkodni. 13

14

Átlagosan, de nem kizárólag. Az adatok felsorolását mellőzöm, csak szemléltetésként hozok néhányat. Az általam használt HALOT Study Edition alapján a következő átlagokról beszélhetünk: bét: 7,29 lexéma / oldal; dalet: 8,6 lexéma / oldal; hé: 8,6 lexéma / oldal; hét: 8,95 lexéma / oldal; tét: 7,7 lexéma / oldal; jód: 8,3 lexéma / oldal. Ugyanakkor lefelé és felfelé is vannak eltérések ettől: mém: 11,2 lexéma / oldal; qof: 3,45 lexéma / oldal. Ezzel együtt is a fentebb vázolt szerkesztési kivitelezés fellazulása helytálló. Lásd James Barr ma is érvényes okfejtését: Barr: 1992, 145–146. o.

28


A célzott olvasóréteg a lelkészek és teológiai hallgatók tábora kell legyen, beleértve minden keresztyén és zsidó felekezet szakembereit és diákjait. Ehhez elég egy egykötetes szótárt összeállítani, amit bárki levehet a polcról, vagy kényelmesen magával vihet. Nagyon fontosnak tartom ennek a gyakorlati szempontnak a következetes érvényesítését, mert látni fogjuk, több dolog is következik ebből. A kérdés innen már az, hogy ez az egykötetes szótár milyen ne legyen? Először is el kell hagyni a szakirodalom felsorolását. Egyrészt a honi teológiai könyvtárak ehhez a kutatáshoz kicsik, hiányosak. Másrészt a szakirodalom folyton változik, bővül. A több kötetes, évtizedeken át készülő szótárak megmutatták, hogy mire az utolsó kötet is kijön a nyomdából, lehet kezdeni az egész munkát elölről. Látom az értelmét és a tudományos értékeit egy ilyen bibliográfiai résznek, amennyiben lenne a későbbiekben egy digitális szótár, amit folyamatosan lehetne aktualizálni. (Ebből következően az alábbiakban egy nyomtatásban megjelenő szótárról beszélünk.) Harmadrészt a terjedelmet is jelentősen megnöveli a szakirodalom felsorolása. A szakirodalom felsorolását tehát el lehet hagyni. A tervezett olvasótábor felől nézve a derivátumokról is hasonlóan gondolkodunk. E nélkül még végezhető komoly tanulás vagy exegetikai munka egy ilyen egykötetes szótárral, no és a terjedelmet is növelné a derivátumok megadása15. Speciális a szóetimológia alkalmazása. Az egyes szavak sémi párhuzamainak feltüntetése nagyon hasznos lehet, de annak, aki nem tanult más sémi nyelveket, akkádot, ugaritit például, annak ezek a szófejtések semmint nem mondanak. Márpedig a diákjaink és lelkészeink többsége ide tartozik. Emellett egy súlyos szakmai érv is óvatosságra int minket az etimológiával kapcsolatban, ez pedig az adott párhuzam nyelvi értéke. J. Barr kutatásai óta az etimológia és az összehasonlító nyelvészet hangsúlyozásával illik vigyázni16. A gondolatmenet tovább folytatható – mondja Barr –, s azt is fel lehet vetni, hogy egy szótárban nem is kell helyet kapnia az etimológiának17. Ha pedig mégis helyet kap az etimológia, további kér15

16

17

A derivátumok elhagyása a szótár írásánál becslésem szerint több, mint 0,5 % hely megtakarítását eredményezi (kb. 0,6 %). Ez egy 1400 oldalas szótárnál 80 oldalt jelent. „A word has meaning only within its own language and its own period of usage.” (Barr: 1992, 141. o.). Ibid.


29

dés az alkalmazásának mértéke. Ráadásul az etimológiai vizsgálódás csak akkor lenne teljesen széleskörű, ha negatív regisztrációt is tartalmazna18. Azt csak halkan említem meg, hogy Chomsky óta sokan vallják, hogy egy adott szónak nem jelentése van, hanem használata. Ilyen szempontból érdekes a már említett sheffieldi klasszikus héber szótár, viszont egy ilyen szemantikai központú lexikográfiai koncepció, ami a szövegkörnyezetet is bemutatja, egy kötetben megvalósíthatatlan. Sajnos a kísértés túl nagy volt számomra, ezért több helyen ennek ellenére helyet kapott a szótárban az etimológiai hivatkozás. Bizonyos esetekben, elsősorban homonimák szétválasztásánál ez nyelvészetileg is indokolt és megkerülhetetlen. Ugyanilyen vitatott pont az ún. alapjelentés kérdése. A legtöbb tudós ma már tagadja, hogy a héber igénél alapjelentést kell feltételezni. Viszont az, hogy mit vallanak a legtöbben, mi a tudományos concensus, még nem jelenti azt, hogy be kell állni a sorba. Magam részéről úgy gondolom, hogy létezhetett sok esetben valamilyen „fő” jelentés és azt megőrizhette a nyelv sok esetben. Ezért nem utasítom el a főjelentés keresését, bár óvakodni kell attól is, hogy valaki minden áron alapjelentést akarjon felfedezni az egyes szavak mögött. Kérdéses, hogy tartalmaznia kell-e a készülő szótárnak az előfordulási gyakoriságot? Meglepő módon az általunk fontosnak vélt szavak sokszor alig fordulnak elő az Ószövetségben. Ennek jelentőségével vagy éppen jelentéktelenségével kapcsolatban nem bocsátkoznék részletekbe, pusztán az előfordulási gyakoriság meghatározásának pontatlansága zavar19. A szótárírás eme részénél fokozottan kellene támaszkodnunk konkordanciákra. De melyikre? Lisowsky, Mandelkern, Even-Shosan konkordanciái, vagy az Andersen-Forbes szerzőpáros standard lexikológiai munkája a mérvadó? Bármely találomra kiválasztott egymást követő 25 kifejezést vizsgálnánk meg, nem találnánk két egyező könyvet a számadatokra vonatkozólag! Nyilván ennek számos oka lehet: eltérő gyökhöz történő besorolás, emendációk számlálása vagy ignorálása, qöré-kötíb beszámítása stb., most csak az a kérdés, hogy mi alapján tör18

19

Például hiányzik az akkádból, nem attesztált az arámiban stb. vö. Barr:1992, 142– 143. o. Érintőlegesen foglalkozik a problémával G.M. Landes, aki a szólistájában a gyakoriságot is figyelembe veszi; in: Landes: 2011, p. xiii.

30


ténjen az előfordulási adatok közlése? Vagy ezt is el kellene hagyni? Terjedelmi okok nem szólnak ellene, a fontosság és a pontosság felől nézve viszont jogos a kérdőjel alkalmazása. A csak egyszer előforduló szavaknál természetesen ez nem kérdés, feltüntetjük, hogy hapax legomenon, itt viszont az a kérdés, hogy mi számít hapaxnak? A témakörben két könyv is megjelent,20 de egyetértés nincs a szerzők közt. Tehát a hapax legomenont jelezzük, de a háttérben itt is vannak megoldatlan pontok. A lexikális sorrendet illetően el kell vetni a BDB gyökök szerinti besorolását mind gyakorlati, mind szakmai okokból. Az egyes lexémáknak az alefbét rendjét kell követnie21. A szakirodalom felsorolása és a derivátunok elhagyása, valamint az előfordulási gyakoriság számának megkérdőjelezése után már valóban azzal a kérdéssel kell foglalkozni, hogy mit tartalmazzon, milyen legyen a készülő új bibliai héber-magyar szótár? Nagyon hasznosnak tartom, ha egy-egy főnévnek, igének a Bibliában előforduló összes attesztált alakját megadja a szótár. Ide értendő a ragozott alalkok mellett az összes szuffigált alak és az orthográfiai variánsok is. A héber nyelv tanulása során az egyes ragozásokat táblázatba foglaljuk és analógiásan az összes alakot képezzük. Ezért hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy például kevés olyan ige van, ami mind a hét igetörzset használja, s az egyes használt igetörzse(ke)n belül se találjuk meg az öszszes ragozott alakot22. A szótárnak a héber Biblia szövegét kell tükröznie, 20

21

22

Cohen, Harold R.: Biblical Hapax Legomena in the Light of Akkadian and Ugaritic (SBL DS 37; Missoula: Scholars Press, 1978) a módszertanhoz lásd az első két fejezetet, valamint Greenspahn, Frederick E.: Hapax Legomena in Biblical Hebrew. A Study of the Phenomenon and Its Treatment Since Antiquity with Special Reference to Verbal Forms. (SBL DS 74; SBL, 1984), 17 o. skk. Ne gondoljuk, hogy ez a sorrend problémamentes! Egy adott szónak lehet több féle írásmódja. Ezeket külön tüntessük fel, vagy besoroljuk egyiket a másikhoz? Ha utóbbit választjuk, melyiket tekintjük domnánsnak? Amelyik gyakrabban előfordul? Összességében fordul elő az egyik változat gyakrabban, vagy mondjuk absolutusban/constructusban? Az egyes igetörzsek használata nagy szórást mutat. A több mint 1.500 gyök 71.000 feletti számban fordul elő; ezek mintegy 50 % -a qal igetörzsben használt és vannak törzsek, melyek gyakorisága az 1 %-ot sem éri el! Vö. E. Jenni – C. Westermann: Theologisches Handwörtebuch zum Alten Testament. (München: Chr. Kaiser Verlag, 1984.), Band II., 542. o.


31

továbbá megerősíteni vagy megcáfolni az olvasót, hogy jó helyen keresi az adott szóalakot. Az igék jelentését, jelentéseit igetörzsenként kell bontani, ha az adott szónál minden előfordulást említ a szótár, azt jelezni kell (†), ebben az esetben konkordanciaként is használható a szótár adott esetben. A bibliai könyvek sorrendje követi a protestáns újfordítású Bibliánk sorrendjét, ill. a rövidítések is a protestáns szóhasználatban megszokott könyveken alapulnak (tehát Ézs, mivel Ézsaiás, nem Jesaja vagy Izaiás). Alapszövegnek a héber Biblia standard akadémiai szövegét, a BHS-t vettük23, standard szótárnak a Köhler-Baumgartnert, standard bibliafordításnak pedig a NRSV-t. Emellett rendszeresen használjuk a protestáns újfordítású Bibliát, ez a hivatkozásokból kiderül. A lexémák közt látható módon meg kell különböztetni a ragozott alakból visszaképzett ún. szótári szót (¨), az emendált formát (cj.) és a Bibliában ténylegesen attesztált formát. Fel kell tüntetni a párhuzamosan előforduló igehelyeket, ill. az adott kontextusban szereplő párhuzamos kifejezéseket. Szövegmódosításnál jelezni érdemes az emendáció alapját (például vö. qöré, vö. BHS krit. app., vagy ókori fordítások: LXX, Tg, V).

A szótár készültségi állapota Nézzük a terveket, aztán a tényeket. A bevezetőben említettem, hogy gyakorlatilag két éve folyamatosan dolgozom a szótáron. A terveim szerint 4–5 év múlva szeretnék kész lenni a bibliai héber-magyar szótár első verziójával. Ez egy egykötetes, közepes méretű (1000 oldal alatti terjedelmű) szótárt jelent, amit bárki azonnal levehet a polcról, vagy magával vihet. Ezt követné a bibliai arámi szókészlet feldolgozása. Az arámi részek mennyiségileg jóval kevesebb részt ölelnek fel a Szentírásban – kb. 650 szóról beszélünk – és szignifikánsan csak két ószövetségi könyvet 23

Érdemes itt megjegyezni, hogy már folyamatosan jelenik meg a héber Biblia új kritikai kiadása, a BHQ. Először a 18. kötet, a Megilloth jelent meg: Biblia Hebraica Quinta: General Introduction and Megilloth (Stuttgart: Deutsche Bibelgesellschaft, 2004). Ez tartalmazza a kiadás általános bevezetését is. A legjelentősebb eltérés a BHS-hez képest a szövegkritikai apparátusban lesz. Azóta megjelent a Deuteronomium, a Példabeszédek, Bírák és az Ezsdrás-Nehémiás kötet is.

32


érintenek, ezért a héber vokabulárium mögé szorul, noha egyenértékű azzal, hiszen ez is a Biblia része. Emiatt a második kiadásban szeretném majd az arámi szótárrészt is átadni az olvasóimnak. A harmadik stádium a már meglévő szótár digitális anyagának folyamatos bővítése és ellenőrzése, melynek végeredményeként egy bibliai héber-arámi nagyszótár születik meg magyar nyelven. Ez a hosszabb folyamat, becslésem szerint, mintegy 20 év lesz összességében. A szótárírás gyakorlati megvalósítása jelenleg még két párhuzamos vonalon történik. Egyrészt a tulajdonképpeni szótárírás, vagyis a lexikográfiai munka nehezebb része. Az egyes szócikkek összes előfordulási formájának, esetleges előfordulási számának feltérképezése, az egyes szemantikai körök elhatárolása, meghatározása és elágaztatása, qöré, kötíb, emendációk, exegetikai, régiségtani kérdések mérlegelése, stb. Amikor az előadó fáradtabb, akkor az alefbét egyes betűihez tartozó szólistákat viszi számítógépre. Ez utóbbi, vagyis a héber lexémák listájának elkészítése a végéhez közeledik. Két betű, a rés és a sín van hátra, viszont ezek a leghosszabb blokkok, mivel a kettő együtt kiteszi a héber Biblia szókincsének negyedét.24 Ha a réssel és sínnel kezdődő szavak begépelése is lezárul25, akkor már „csak” a szótárírás hátralévő részét kell befejezni. Jelenleg hat betű van kész. Terveim szerint 2014 őszére szeretném lámeddel bezárólag elkészíteni az első részét a szótárnak, de hangsúlyozom, hogy nem az alefbét szerint haladok sorban, sajátos munkamódszerem van, már a kezdetektől elszakadtam a hagyományos sorrendtől. Összességében a szótár készültségi állapotáról azt mondhatjuk, hogy a lexémák listája hamarosan elkészül, a szókészlet lexikográfiai feldolgozása pedig közel 13 %-os (kb. 1130 szó 2013. október végén).

24

25

HALOT: rés c. 8 %, sín c. 17 %. Valójában ez kevesebb a fentebb tárgyalt szerkesztésbeli változás miatt. A szavak begépelésének sebessége változó; az egyéni rekordom 152 szó volt 60 perc alatt, de legtöbbször ennek a közelében sem vagyok.

Hermán M. János:

Sass Kálmánról és a peregrinusainkat patronáló Welti család kapcsolatáról Dolgozatomat Hebe Kohlbrügge jótevőnknek ajánlom a száz éves születésnapja alkalmával, ismételten megköszönve a kelet-európai peregrinatio újjáélesztését és személyesen azt, hogy 1979-ben nékem ösztöndíjat szerzett. Az amsterdami Vrije Universiteit rendkívüli hallgatójaként így anyagot gyűjthettem a Johannes a Lascoról szóló disszertációm írásához. (Hebe Kohlbrugge 1995-ben, a Kolozsvári Református Teológiai Fakultás 100 éves fennállásának alkalmával az elismerő „doctor honoris causa” kitüntetésben részesült.) Welti asszony és Hébe Kohlbrugge valószínüleg egyidőben hallgatták Karl Barth előadásait Bázelben… Telegden négy szálas fenyőfa jelzi, hogy a templom kapitális rendbetétele1 alkalmával elültetett svájci csemeték2 úgy élték át a viharos időket, mint a Sass Kálmán és jótevőinek kimagasodó emléke. Ez az emlékezet a torzítás és az elhallgatás dacára is, égre mutatóan bátorította a híveket. A mezőtelegdi lelkész a szájhagyomány alapján úgy tudja, hogy a templomszentelés alkalmával jelen volt a faültető Welti házaspár is. Welti Henrik3 konzul és neje, Welti-Schneider Berta4 asszony, nemcsak Sass Kálmán és a telegdi református egyházközség, hanem a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának támogatásával, illetve lelkészi családok segélyezésével és számos anyaországi és erdélyi diák tanulmányútjának az egyengetésével szerzett maradandó érdeme1 2

3

4

A mezőtelegdi református templomot Sass Kálmán idejében 1933-34-ben renoválták. Szoboszlai Gáspár István mezőtelegdi református lelkipásztor írásbeli közlése 2012. jan. 18-án Nevének előfordulási változata diplomáciai kinevezései alkalmával: Henry Welti. A rendelkezésünkre álló iratokban a születési dátumával még nem találkoztunk, 1939 folyamán húnyt el, legkésőbb 1940 elején. Valószinű, hogy sohase járt Romániában, legalábbis eddig nem találtuk nyomát az általunk tanulmányozott iratokban. Svájci közigazgatási okiratban: Bertha Elisabeth Welti-Schneider. Született 1870. nov. 13-án, elhunyt 1964-ben, vagy 1967-ben.

34


ket. A pozsonyi és a bécsi diákotthonok építéséből, illetve bővítéséből szintén kivették a részüket. Segítségükkel és kapcsolatrendszerük által imaház és parókia épült Bukarestben. Ezen karitativ tevékenységeikre vonatkozó ismereteinket egy újabb kútfő alapján egészítjük ki, abban a reménységben, hogy további adatokkal bővülhet Sass Kálmán életrajza, továbbá a romániai magyar református egyház két világháború közötti külföldi kapcsolatainak a történetírása. A korabeli állami lélektant és rendelkezéseket ismerve, számunkra érthető, de mégis feltűnő, hogy a számba vehető források közül a Sass Kálmán által írott mezőtelegdi monográfiában5 nincs említés a Welti család által folyósított segélyekről. A Weltiékkel folytatott levelezést a Sziguranca már a kezdetektől ellenőrizte, a végzetes letartóztatása alkalmával6 pedig a Weltiékkel folytatott teljes levelezést7 és Sass Kálmán minden értékes történelmi iratát elvitték.8 5

6

7

8

Sass Kálmán: Tileagd (Mezőtelegd) története különös tekintettel egyházaira. Függelékben: Adatok a körösvölgyi ref. egyházak történetéhez. Nyomatott a Kálvin könyvnyomdában, Oradea, 1935. Példánya található – bizonyára a Welti család által – a bázeli egyetemi könyvtárban.Universitätsbibliothek Basel, Schönbeinstr. 18-20, CH-4056 Basel. Sign.: Thl Cv 287:5 Érmihályfalva, 1957. febr. 19, hajnali három óra. Lásd Tófalvi Zoltán: Kelet Svájca és Sass Kálmán mártiromsága. (1). www.kronika.ro/szempont/kelet_svajca_es_ sass_kalman…1/print. 2007. márc. 23-i állapot. Jelentős számú, a Welti családdal váltott levél elviteléről számol be Alexandru Drăghici román belügyminiszternek 1957. szept. 18-án, a nagyváradi politikai rendőrség, vagyis a Szekuritáté. Lásd Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007, p. 231. Az 1957-es házkutatáskor elvitték a Zichy Jenő magaslaki levéltárában gyűjtött anyagát az 1848-as forradalom nyomozati jegyzőkönyveiről, Petőfi Sándorra vonatkozó új anyagról. Lásd T. E.: Sass Kálmán. In: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. V/1, p. 72–73. Világhálón: http://lexikon.kriterion.ro/szavak/3918/ Lásd még: Bihari Reformátusok Lapja, 1943/3, febr. 1, p. 32.: „Sass Kálmán érmihályfalvai lelkipásztor sohasem szerette a reklámot. Szerényen, de annál alaposabban munkálkodott nemcsak gyülekezetében, s az egyház berkeiben, hanem a magyar életnek is egyik legképzettebb és legfáradhatatlanabb harcosa volt mindig. Nem tehet róla, ha az érmihályfalvai püspöklátogatás alkalmával (Dr. Révész Imre püspök konferenciai látogatása, 1943. jan. 10–11. – szerzői megj.) előkerült nagyértékű történelmi okmánygyűjteménye, s a gyülekezetében folyó szép egyházi élet dicsérethullámot váltott ki az egyházi és világi lapokban.”

Hermán M. János: Sass Kálmánról és a peregrinusainkat patronáló Welti család kapcsolatáról

35

A svájci háttér jelentőségét illetően tényként hivatkozhatunk Balaskó Vilmosnak9, a megkegyelmezett fogolytársnak és jó barátnak az értékelésére, aki a megvakulása előtt titokban elkészítette az emlékiratát és azt Sass Kálmán és Weltiné emlékének ajánlotta.10 Weltinének a kezünknél lévő, 1931–1957 közötti feljegyzéseket tartalmazó füzete11 néhány konkrét adattal teszi árnyaltabbá azt a képet, amely eddig Balaskó Vilmosnak és újabban Tófalvi Zoltánnak köszönhetően élt a Welti családról. Ebből a füzetből tárul elénk Weltiéknek Tőkés Bélával, Sass Kálmán sógorával és a végvári Nagy Istvánnal kialakult bensőséges kapcsolata is, amely valamikor egy külön tanulmányt igényel.12 Dolgozatunkban a Sass Kálmán sorsát képező láncszemekhez fűztük ennek a kopott zöld füzetnek a hasznosítható, kimondottan magánhasználatra, jótékonysági célra és kapcsolattartásra készült feljegyzéseit. Ahhoz, hogy a bázeli füzet újdonságait hasznosítani tudjuk, szükséges a Sass Kálmán életútjának13 akármilyen röviden való ismerteté9

10

11

12

13

„Balaskó Vilmos a kivégzett Sass Kálmán segédlelkésze volt. Sokat beszélgettünk. Őszintén szerette a főnökét. Majd egyszer megírom a történetét. Ez is elmaradt, mint annyi más.” Mindezeket Csiha Kálmán református püspök írta. Lásd Csiha Kálmán: Fény a rácsokon. Börtönévek vallomása. Kolozsvár, 1993, p. 60. Balaskó Vilmos (Szalacs, 1914. szeptember 19. – Máramarossziget, 2004. január 20.) Orosz Lajos lelkész-földbirtokos mellett volt segédlelkész 1937–1940 között Érkeserűben. 1945-ben Máramarosszigeten vallástanár, 1946-ban hívta Sass Kálmán az általa alapított Érmelléki Református Gimnázium élére igazgatónak, míg 1948-ban, a kommunista hatalomátvételt követően elvesztette vallástanári állását és 1949-ben Érolasziban lett lelkipásztor. Balaskó Vilmost 1958. május 21-én koholt vádak alapján szintén letartóztatták. Balaskó Vilmos: Élet a föld alatt. Ajánlom ezen könyvemet néhai svájci konzulné Welti asszony őméltósága, az Érmellék egykori nagy pártfogója és az ő fogadott fia, néhai Sass Kálmán emlékezetének. Lásd Balaskó Vilmos: Élet a föld alatt. Királyhágómelléki Református Egyházkerület Kiadói és Sajtóosztálya. Felelős kiadó: Dr. Hermán M. János, Nagyvárad, 2001, p. 1. Ft. Tőkés László hozta Nagyáradra ezt a néki ajándékozott iratot a Bertalan Imre püspök hagyatékából (USA). Tőkés Lászlónak ezt a szolgálatát is hálásan köszönjük. Tőkés Béla 1936. okt. 16-án érkezik Bázelbe a Weltiné feljegyzése szerint, távozik 1937. júl. 22-én. Ő is a román politikai rendőrség áldozata lett 1961-ben. A lexikális összefoglalónk adataihoz több írásból merítettünk: Tófalvi Zoltán: Az Értől a rabtemetőig. In: Akik imádkoztak üldözőikért. I. Börtön vallomások, emlékezések. Erdélyi Református Egyházkerület kiadása, Kolozsvár, 1996. p. 260–264. Péterffy György: In memoriam Sass Kálmán (1904-1958). A romániai

36


se, különösen a tárggyal először találkozók számára. A Welti családról pedig botrányosan keveset tudunk, még az életrajzi adataikat sem ismerjük pontosan, ezekre csak levelekből és beszédekből következtetünk. Az a célunk, hogy a Welti család körüli űrt és legendákat átlépve, első kézből származó tudósításokkal gyarapítsuk az egyházi történetírásunk magyar-svájci kapcsolatainak a fejezetét. A Sass Kálmán esetében ismételten nyilvánvalóvá lett: gonosz emberek az életrajzokat vádirattá gyúrják. Ahol zsarnokság van, ott semmi se szent, még az objektív tényeken nyugvó historia domus sem ártalmatlan,14 ugyanis ha a diktatúra érdeke úgy kívánta, minden adatot félremagyaráztak, hamisítottak, eldugtak, elkoboztak, megsemmisítettek, csakhogy az egyházat és a hitvallóit kiiktassák, lejárassák és hogy a tiszta emberi kapcsolatok mibenlétének bizonyítékait a familiárisok ellen használják. A fellelhető, mintegy kalászgyűjtés nyomán előkerülő dokumentumok önmagukért beszélnek. Kereszteket, bilincseket és börtönt elevenítenek meg. Szimbólumokat hordoznak, egyházhoz és egy nép kultúrájához való ragaszkodást, világérzetet rögzítenek. Ilyen többek között a Weltiné „Erdély” feliratú exlib-

14

magyar református egyház mártír lelkésze. In: Confessio, 2008/3, p. 87–97. Lásd még: Tuduka Oszkár: Egy poklot járt élet. In: Akik imádkoztak üldözőikért. II. p. 167–169. Balaskó Vilmos: A nagyváradi per. In: Akik imádkoztak üldözőikért. I. p. 36–42. Tófalvi Zoltán: Sass Kálmán érmihályfalvi lelkész. In: Erdélyi Református Naptár, 1999, p. 135–137. Ez esetben az 1883-ban megnyított érmihályfalvai Aranykönyv sorsára gondolunk, amelyet 1957-ben elvittek, jóllehet Sass Kálmán vallomása szerint 1953-ban a Borbély Lídia lakásán rejtették el. Vajon ma visszaszerezhető-e az egyházközség tulajdonát képező Aranykönyv? Lásd Tófalvi Z.: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007, p. 213.


37

rise, amely 1935 táján készülhetett.15 Családjának és jócselekedeteiknek az emléke tiszteletre késztet, akárcsak a Svájcból átplántált derék fenyők lenyűgöző látványa…

Néhány életrajzi adat A bölcsőhelytől a rabtemetőig (Gálospetri, 1904 – Szamosújvár, 1958) Sass Kálmán a Bihar megyei Gálospetriben született 1904. ápr. 17-én. Édesapja neve Sass Károly, édesanyja Nagy Rozália. Szülőfalujában keresztelték, ott is konfirmált, korán árvaságra jutott, édesapja 1915-ben esett el Doberdónál. Hőslelkű neje itthon temettette el.16 Özvegy édesanyja három gyermeket nevelt fel a kisbirtokon. Tisztelte a férje szándékát, aki már akkor beleegyezett a földművesnek szánt fiúk taníttatásába, amikor egyszer szántás közben azon lepte meg a gyermeket, hogy az könyvet tart a kezében. Tudunk arról is, hogy hol és mikor tett először bizonyságot a hitéről. Ehhez bizonyára a háborús idők is közrejátszódtak. 12 éves korában, 1916. április 17-én konfirmált Gálospetriben.17 Ér15

16

17

Királyhágómelléki Református Egyházkerületünk néhai könyvkiadójának és grafikusának, Radványi-Román Károlynak (1900–1957) a fametszete. Példányát őrzik: Exlibrissamling Frederikshavn Kunstmuseum. Világhálón: 2014. jan. 6-i állapot: http://art-exlibris.net/exlibris/2106 A dániai Koppenhága múzeumában ezt az ex librist így katalogizálták: Kirche in Hügellandschaft. Molnár Károlynak, a Welti család egy másik familiárisának Radványi Román Károly két különféle exlibrist készített. Molnár Károly 1932–33-ban volt a bazeli Alumneum diákja. Mint érdekességet jegyezzük meg, hogy Welti Henry sisakos exlibrisét egy híres svájci művész, Carl Roschet készítette 1895-ben. Lásd a világhlón: www.dr-bernhard-peter. de/Heraldik/seiten/exlibris-helme-6.htm Orth Imre: Sass Kálmán 1904–1958. In: Református Naptár, 1993. Kiadja a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. Imprimeria de Vest nyomda, Nagyvárad, p. 58. Sass Kálmán életrajzát lásd még az Erdélyi Református Naptár 135. oldalán. Pálfi József: Orth Imre, a lelkiismeret-vallás híve. Tudós lelkipásztorsors a 20. századi Királyhágómelléken. Hatvani István Teológiai Kutatóközpont, Nagyvárad, 2014, p. 66, 119. sz. jegyzet. A gálospetri református templom falán emléktáblán olvashatjuk: „Ebben a templomban keresztelték és konfirmált Sass Kálmán 1956os mártír lelkész. Állíttatta a Gálospetri Református Egyházközség és a Partiumi és Bánsági Műemlékbizottság 2003”.

38


dekes, hogy katolikus gimnáziumokba is18 járt. 1924-ben érettségizik, még ez évben beíratkozik a kolozsvári teológiai fakultásra, lelkészi oklevelet szerez 1928-ban. Segédlelkészi kinevezést nyer Domahidára, ott szolgál a gyülekezetben és nevelősködik Domahidy Pál családjának körében 1928 nyarától 1929 őszéig, amikor svájci tanulmányútra indul két évre. Belmissziói tanfolyamot végez Vinelzben (Svájc) és Ebhausenben (Németország) 1930. június 30-a és 1930. október 20-a között. A Welti család az ő hatására és kérésére, két ösztöndíjat létesített, részben magyarországi, részben királyhágómelléki teológusok továbbképzésére.19 Hazatérve az 1931-es évben, július 1-től püspöki segédlelkész lesz a Nagyvárad-újvárosi parókiáján, két év múlva Mezőtelegden20 lesz rendes lel18

19

20

Sass Kálmán előkerült önéletírásából most már pontosan tudjuk, hogy a máramarosszigeti református főgimnáziumban kezdi a tanulmányait, onnan a háborús világ miatt a Nyírbátori Minorita Klastrom iskolájába kerül, majd a nagykárolyi piarista, vagyis Kegyesrendi Főgimnáziumba, amelyet 1923-ban megszüntetnek. A nagykárolyi állami, Vasile Lucaciu nevű román gimnáziumban érettségizik. Lásd Szabadi István: Partiumi és kárpátaljai református lelkészek önéletírásai 1942-ből. In „Mediárium” 3. évf., 2009/1–2, p. 70. Vallatása során leginkább csak arra emlékszik – szándékosan, hogy ne vallassák a tanárairól és az osztálytársairól – hogy hat éves korában, azaz 1910-ben beíratkozik a gálospetri elemi iskolába, 1916-ot követően egy évig betegség miatt otthon marad és alkalmi munkákat vállal. A máramarosszigeti gimnáziumba azért íratkozhatott be, mert édesanyja háborús özvegy volt, de csak egy évig tanulhatott ott, mert a háborús események miatt bezárták a gimnáziumot. Ezt követően Feketebátor katolikus kolostorában cselédként dolgozik a papoknál, miközben a kolostor keretében működő négyéves gimnáziumban tanul. Mivel 1919–1920 körül lezárják a határt, ő Gálospetriből már nem mehetett többé Feketebátor községbe és egy évig magántanulóként egy érmihályfalvi tanárhoz jár órákat hallgatni. Az ötödik gimnáziumi évet lezárva, Nagykárolyban végzi el a VI., VII. és VIII. gimnáziumi osztályt, majd ugyanott érettségizik 1924-ben. (Feketebátor és Nyírbátor összekeverésének okát még elemezni kellene! Kiemelés tőlem: HMJ.) Lásd Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport. Mentor, im., p. 176. Sass Kálmánnak az önéletírása alapján foglalja össze a svájci tanulmányút hozadékait Szabadi István: „Teológiát Kolozsváron tanult, később kikerült a bázeli egyetemre, ahol két esztendőt töltött. A nyári időben Németországban, Svájcban segédlelkészkedett és mint utazó titkár kereste kenyerét. A magyar diákok számára két stipendiumot létesített a Welti családon keresztül. A nagyváradi püspök rendeletére visszakerült Svájcból, és a püspök káplánja lett.” Idézet helye Szabadi István, im. p. 71. Ismeretes, hogy az 1915-ben eltávozott Gyenge lelkész helyébe, annak káplánját, Baka Bélát választják meg, aki 1933-ig marad itt. A nyugdíjazás folytán megüre-


39

kész 1933–1936 között21. Mezőtelegdi lelkészi hívatalába 1933 pünkösdjén iktatták be ünnepélyesen22, azután Érmihályfalva lelkipásztora lett23. A hatóságok korábban is, de ekkor különösen sokat zaklatták.24

21 22

23

24

sedett állásba 1933 pünkösdjén Sass Kálmán jelenlegi lelkészt iktatják be. Lásd: Sass Kálmán: Tileagd (Mezőtelegd) története, im. p. 73–74. 1926-ban a parókia lakhatatlanná vált, aminek következtében egy új, modern követelményeknek megfelelő lelkészlakot építenek, ami 1927 májusára el is készül. Az összkiadás reá a jegyzőkönyvek szerint: 312.098 lej, amit úgy sikerül eloteremteni, hogy eladnak 14 legelőjogot 18.000 lejért, eladják a Sziget utcai házat 101.000 lejért, a kántori földet 65.000 lejért, a szőlőföldet 25.000 lejért. Az alapokból kivettek 60.000 lejt, a községtől kaptak 40.009 lejt, haranggyűjtésből 17.000 lejt, magánadakozásokból 14.000 lejt, stb. E felsorolt bevételek is 325.000 lejt tesznek ki a 312.098 lej kiadással szemben; mégis a végén 164.600 lej bankadósság mutatkozik a lelkészlak építésével kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy itt nagy szabálytalanság történt a pénzkezelést illetoleg. Különösen, ha tekintetbe veszszük azt a tényt, hogy a költségek egy jó részét Telegdy József egyházmegyei gondnok viselte. Ennek a rossz gazdálkodásnak tudható be, hogy az ősi templom szánandó állapotba jut, tetején mindenütt becsorog az eső, elázással veszélyeztetvén a gipsz mennyezetet, hogy a régi iskola összeomlott, az új parókia, iskola, lelkészi földek pusztulásnak indultak, hogy semmiféle felsőbb egyházi járulékokat több éven keresztül ki nem fizettek, hogy az egyház helyi banki értékpapírjait a lelkész magánadósságai miatt lefoglalták. Ennek a szörnyű állapotnak végre az egyházi felsőbb bíróság vetett véget, kötelezvén a lelkészt és a gondnokot bizonyos hiányzó összegek megtérítésére. Az egyház a lelkészlak építésével kapcsolatban úgy eladósodott, hogy ha a moratórium, majd a konverzió nem jön, kérlelhetetlenül csődbe kerül. Különben az utóbbi időkben az egyház tagjai is mindent elkövetnek egyházuk jövendőjének biztosítása érdekében. Valahogy minden ehhez az anyához tartozó tag érzi, hogy ha az egyháza elpusztul, összedől az erős vár, amelynek falai között ősei évszázadokon keresztül megnyugvást és megtartatást találtak annyi tenger szenvedés ellenére is.” Utóda Molnár Károly, aki 1936–1954 között szolgál Mezőtelegden. Lelkészbeiktatás Mezőtelegden. (Szerző aláírása hiányzik.) Lásd „Reformátusok Lapja” A Királyhágómelléki Ref. Egyházkerület Hivatalos Közlönye, Nagyvárad, 1933. júl. 20. szám, p. 254–253. Beiktatásának dátuma: 1936. szept. 13. a szolgálattevő pedig Sulyok István püspök, jelen van Welti asszony is. Sass Kálmán 1942-ben tömören ennyít mond a korai üldöztetéseiről: „A románok főképpen külföldi kapcsolataim miatt állandóan őrizet alatt tartottak. Gyakran nem hagyhattam el szolgálati helyemet. Alaptalan rágalmak folytán a románok gyakran állítottak törvényszék elé, ahonnan csak a bírák megvesztegetésével tudtam szabadságomat megmenteni és a büntetést elkerülni.” Lásd: Szabadi István: Partiumi és kárpátaljai református lelkészek önéletírásai 1942-ből. In: „Mediarium” 3. évf., 2009/1–2, p. 71. Az 1937-es letartóztatásáról és szabadulásáról lásd: Magyar Kisebbség. Kiadja: dr. Jakabffy Elemér, dr. Sulyok István, dr. Willer József. XVI. évf. 1937. ápr. 1. nr. 7.

40


Családi állapotát tekintve ekkor már nős, feleségének leánykori neve Tőkés Mária25, akivel a házasságukat Isten az évek során gyermekek születésével26 áldotta meg. A román államhatalom 1939 októberében letartóztatja és 1939. dec. 21-én a segédlelkésszel27 együtt őt is kiutasítja Magyarországra28, ahonnan családjával 1940 szeptemberében hazatér Érmihályfalvára. Magyarország németek általi megszállása után, 1944 tavaszától érmihályfalvi zsidó atyafiakat bújtatott a 25 hektáros barantói tanyáján. Tisztségei közül megemlítjük, hogy 1947-ben tagja lesz annak a bizottságnak, amelynek a hivatalos neve: „Erdélyi Ökumenikus Munka25

26

27

28

Házasságkötésük 1936 júniusában volt a Weltiné-féle füzet bejegyzése szerint: „Er heiratete in Juni 1936. Kéri Gáspár szóbeli közlése szerint a házasságkötés dátuma 1936. május 19-e volt. Lásd Pálfi József: Orth Imre, a lelkiismeret-vallás híve. Tudós lelkipásztorsors a 20. századi Királyhágómelléken. Im, p. 66, 119. sz. jegyzet. A valós dátum véleményünk szerint 1936. június 2. Ezt az időpontot közli Balázsné Kiss Csilla: Sass Kálmán (1904–1958) a bibliás hit és a szabadság hőse, 1956-os érmihályfalvi mártírlelkipásztor, „az Érmellék Messiása”. In: „Szél-Jegyzet.” Egyházi Lap. Érmihályfalva, XI. évfolyam, 7. szám, 2013. nov. 2. számozatlan oldal. Özvegy Sass Kálmánné másodszor is férjhez megy a szintén megözvegyült Orth Imre lelkipásztorhoz. Eskette őket a régi közös jó barát, Molnár Károly, 1970. febr. 2-án az aradi református templomban. Lásd Pálfi József: Orth Imre, a lelkiismeretvallás híve. Im., p.242. Született Aranyosegerbegyen 1913. szept. 27-én, elhunyt Nagyváradon 2004. május 19-én, temették Értarcsán. Lásd Balázsné Kiss Csilla im., p. 2: „házasságukból hat gyermek született és öt nőtt fel.” Horváth Viktor, Érmihályfalva segédlelkésze írta 1942-ben: „Itt a volt trianoni határmentén a megszálló román hatóságok Hazámnak tett szolgálataimért letartoztattak és 1939. oktober 21-től december 21-ig a kolozsvári katonai börtönben voltam, amikor román állampolgárságomtól megfosztva száműztek és több lelkésztársammal együtt átadtak Magyarországnak. A Csonka Ország területén 1940. február 1-től szeptember 20-ig a pécsi egyházközségben nyertem alkalmazást, mint segédlelkész, majd a bécsi döntés után visszatértem előbbi szolgálati helyemre, Érmihályfalvára.” Lásd Szabadi István: Partiumi és kárpátaljai református lelkészek önéletírásai 1942-ből. In „Mediarium” 3. évf., 2009/1–2, p. 69. Sass Kálmánt 1939 októberében vetik börtönbe, megkínozzák, kiutasítják az országból. Önéletírása alapján kilenc hónapot töltött a miniszterelnökség erdélyi osztályán. Lásd Szabadi István im., p. 71. Azt, hogy a budapesti fasori gyülekezetben végez lelkészi szolgálatot a hírneves Szabó Imre lelkipásztor mellett, arra nézve a zsinati levéltárban nem találtunk adatokat.


41

közösség Királyhágómelléki Képviselői”29. Szerepet vállal a Magyar Népi Szövetségben. A királyi román hatóságok 1947 júliusában újra letartóztatják, decemberben30 Szamosújvárra hurcolják, 1948 tavaszán megrendült állapotban szabadul a börtönből, ahol 11 személyt zsúfoltak egy cellába. Bibliáikat elszedték, de a börtönné alakított épület főbejáratán lévő latin szöveget, a 27. és 28. zsoltár igeszavait (még) olvashatta: „Az Úr az én segítségem és védelmezőm, kitől féljek?”31 Az 1956-os magyarországi forradalmat követően hamis vádak alapján végzetesen csapnak le reá és a környezetére.32 1957 februárjában letartóztatják, másfél évig kegyetlenül vallatják. Érmihályfalva magyarságát, a gyülekezetet33 rettegésben tartják. 1958. dec. 2-án kivégzik Szamosújváron34. Sírhelye ismeretlen.35 Családját kilenc évig kényszerlakhelyre viszik, földbe ásott bărăgani kunyhóban laknak, két fiúkat bebörtönzik. Szeretteivel csupán a deportálás feloldása után közlik a halálhírt. Sass Kálmán becsületének helyreállítása a szülőföldjén igazán csak 29

30

31

32

33

34

35

Ennek a bizottságnak a tagjai: Orth Imre, Molnár Károly, elnöke Csernák Béla. Lásd Páfi József: Orth Imre, a lelkiismeret-vallás híve. Im., p. 216. Dr. Nagy András 1948. május 24-én kelt levelében olvasható tudósítás Welti aszszony számára. A levél másolata az Erdélyi Református Egyházkerület Gyűjtőlevéltárában található. Dr. Sipos Gábornak köszönöm ezt az adalékot. „Dominus adiutor et protector meus, quem timebo?” Martinuzzi Fráter György 1542-ben építtette a kastélyát és a hozzátartozó kápolnát. Balaskó Vilmos verse az 1958. okt. 6-án kimondott halálos ítélet hallattán: „Október 6-án, a mártírok napján, / Első a harmincegy között, / „Vezér” az érmellékiek seregében, / Harmincegyet gyűjtöttek össze tizenhárom helyett, / Harmincegyet, hogy közöttük lehessen ő, / Hogy bizonyíthassák, hogy serege volt, / Hogy egy elvesszen a harmincegy közül. / Bár mindegyik a maga vétkéért bűnhődött, / De mindegyikre jutott az „ártatlanok szenvedéséből”, / De mindegyik vétkét őreá veték, / Hogy ő legyen az egyetlen véres áldozat, / Az Érmellék szegény messiása!” A másik halálraítélt személy Hollós István. Balaskó Vilmosnak megkegyelmeztek. Ideiglenes megbízással a kiszolgáltatott és védtelen tudóst, Horváth István teológiai magántanárt osztják be lelkipásztornak 1957. május 1-e és december 31-e között Érmihályfalvára. Kivégzésén jelen volt a nagyváradi szekuritátés őrnagy, Wohl Zoltán. Lásd Tófalvi Zoltán: Kelet Svájca, im., 1. Emlékművet 1989 után emelt a Volt Politikai Foglyok Szövetsége a szamosújvári börtön melleti temetőben, ahol a kivégzettek és elhalálozottak nevei szerepelnek, többek között Sass Kálmán és Hollós István neve is.

42


az egyház keretében történt meg, teljes politikai rehabilitálását polgárilag még mindig, 55 év eltelte után is gátolják. A „hazaárulási” kirakatperek ügye és az áldozatok az égre kiáltanak!36 A sötét „Háttér” nyomása tovább tart, alattomosan épült be – ismét – a törvényhozásba…37 Sass Kálmán írói munkássága Írásbeli hagyatékának38 aprólékos feldolgozása még várat magára, e helyen tájékoztatásképpen soroljuk fel az általánosan ismert műveit. Likvidálása után a közéletből teljesen száműzték az egyházi irodalmi munkásságának a nyomait, a könyvtárakból eltávolították az írásait, amelyeknek már a címe is jelzi a szigorúan és esetenként halálosan tiltottá vált témák sorát. 1) Sass Kálmán: A valdensek. In: A Kálvinista Világ, 1930, p. 55–56. 2) Sass Kálmán: A svájci KIE munka. In: Reformátusok Lapja, A Királyhágómelléki Ref. Egyházkerület Hivatalos Közlönye. V. évf, Nagyvárad, 1931. júl. 10., p. 324–328.39 3) Sass Kálmán: Az ifjúsági munka nevelői munka. In: Reformátusok Lapja A Királyhágómelléki Ref. Egyházkerület Hivatalos Közlönye. VII. évf. 1933/11, ápr. 10., p. 121–126. 4) Sass Kálmán: Belmisszió és egyesületek. In: Reformátusok Lapja, A Királyhágómelléki Ref. Egyházkerület Hivatalos Közlönye, VII. évf. Oradea-Nagyvárad, 1933. augusztus 10., 23. sz, p. 275–278. 5) Sass Kálmán: Kálvin országa. (Svájc). In: Kiáltó Szó, 1934, p. 125–126 36

37

38

39

Lásd Tófalvi Zoltán: Megbűnhődött magyarság. Hazaárulási kirakatperek Erdélyben. Világhálón: http://www.napkut.hu/naput_2001/2001_08/003.htm Tófalvi Zoltán: XX. századi erdélyi „gályarab”-prédikátorok. Az írása végén kiemelt részben szólaltatja meg Balaskó Vilmost a sötét „Háttér”-ről. Lásd: „Átalvető”. Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedéves lapja. 2010/szept., p.41. Világhálón 2014. jan. 9-én: http://www.ekosz.hu/atalveto/Atalveto_1003_75.pdf Első bibliográfiai számbavételét lásd: Bihor-Biharmegye, Oradea-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak Emlékkönyve. A szerkesztőbizottság megbízásából szerkesztette Fehér Dezső. Szervezte Ronig Sándor 1933–1937. Sonnenfeld Adolf Részvénytársaság Oradea. Nem ismerjük Tabéry Gézának a „Sass Kálmán levelesládája” c. írását, amely a „Nagyvárad” napilap 1943. január 18. számában jelent meg. Szomor Attilának köszönöm ennek, és még több bibliográfiai adatnak a kikeresését és a cikkek elküldését a dr. Pálfi József „Reformátusok Lapja” újsággyűjteményéből.


43

6) Szórványainkról. Írták: Földes Károly, Gergely Ferenc, Horváth Jenő, Kovács Pál, Sass Kálmán és Szigethy Béla. Bucureşti, 1935.40 7) Sass Kálmán: Tileagd (Mezőtelegd) története különös tekintettel egyházaira. Függelékben: Adatok a körösvölgyi ref. egyházak történetéhez. Nyomatott a Kálvin könyvnyomdában, Oradea, 1935.41 8) Sass Kálmán: A jövendő református vezető gárda megszervezése. In: Reformátusok Lapja, A Királyhágómelléki Ref. Egyházkerület Hivatalos Közlönye, X. évf. Oradea, 1935. április 10., 11. sz, p. 133–135. 9) Sass Kálmán: Református káté (iskolai- és magán használatra) Írta Sass Kálmán református lelkipásztor. Nyomatott a Kálvin könyvnyomdában, Oradea, 1935.42 10) Sass Kálmán: Tanterv az elemi iskolák számára, 1935.43 11) Sass Kálmán: Hozzászólások a “Nyílt levélhez”. In: Kiáltó Szó44, 1935., p. 94–95. 12) Sass Kálmán: Önmagunk számbavétele. In: Reformátusok Lapja, A Királyhágómelléki Ref. Egyházkerület Hivatalos Közlönye, X. évf. Oradea, 1935. október 10., 29. sz, p. 349–350. 40 41

42

43

44

A „Kiáltó Szó” könyveinek 3-ik számaként jelent meg, ára 28 Leu. Második, kiegészített kiadása 1996-ban jelent meg Nagyváradon: Sass Kálmán, Kupán Árpád, Varga Árpád, Mezőtelegd története. In memoriam Sass Kálmán 19041958, Varga Árpád 1951-1994. KRE, Szilágyi Aladár sajtófelelős. Lásd e mű recenzióját Bíró Sándor: Sass Kálmán, Tileagd története.1935. In: Kiáltó Szó, 1935, p. 131. Második kiadása, amelynek példányát láttuk, nagyobb formátummal, 1946-ban jelent meg a nagyváradi Zöldfa utca 1. szám alatt Vass Sándor könyvnyomdájában, Nagyváradon. E káté harmadik kiadása 2013-ban jelent meg 2500 példányban. A szöveget gondozta, jegyzetekkel ellátta és a bevezető tanulmányt írta dr. Juhász Tamás. Szerkesztette Kulcsár Árpád. A kötet megjelenését támogatta az Érmelléki Református Egyházmegye és a hollandiai Juhász István Alapítvány. Nyomattatott az Europrint nyomdában, Nagyvárad. Negyedszer szintén 2013-ban jelent meg 1000 példányban, ez az Érmihályfalvi Református Egyházközség hasonmás kiadása. Szerkesztette Balázsné Kiss Csilla lelkipásztor és Balázs János Dénes lelkipásztor. Az előszót és utószót írta Balázsné Kiss Csilla. Nyomdai munkák: Steffi Tipográfia, Érmihályfalva. Példányát nem láttuk, de egészen valószínűnek tartjuk a megjelenését. Weltiné füzetében: „1935. Im August schickte er s. Werk:”Tileagd története”. 147 gr. Seite. – Reformierter Katechismus. – Lehrplan für Elementarschule.” Kovács István írásáról van szó: Nyílt levél a cluji ref. theológiát végzett lelkészekhez és tanárokhoz. /A teológia anyagi nehézségei./ In: „Kiáltó Szó”, 1935., p. 76– 77. Vita alakul ki, amelyhez hozzászól Sass Kálmán, Nagy Ferenc és valaki A. L. névrövíditéssel. Lásd Kozma Zsolt: A Kálvinista Világ és a Kiáltó Szó repertóriuma. Kolozsvár, 2003, p. 24.

44


13) Sass Kálmán: Egyesületi munkánk továbbépítése. In: Reformátusok Lapja, A Királyhágómelléki Ref. Egyházkerület Hivatalos Közlönye, XI. évf. Oradea, 1936. február 20., 6.sz., p. 61–63. 14) Sass Kálmán: Felhívás kerületünk szénior tagjaihoz In: Reformátusok Lapja, A Királyhágómelléki Ref. Egyházkerület Hivatalos Közlönye, X. évf. Oradea, 1936. március 1., 7. sz., p. 79–80. 15) Sass Kálmán: Református nagyzolás. In: Reformátusok Lapja, A Királyhágómelléki Ref. Egyházkerület Hivatalos Közlönye, X. évf. Oradea, 1936. március 10., 8. sz., p. 87–89. 16) Sass Kálmán: Iskoláink története. „Elvész a nép, mely tudomány nélkül való” Hóseás 4:6. Valea lui Mihai. Tip. Beck. /Érmihályfalva/ 1938.45 17) Sass Kálmán (szerk.): Református Árvaházi Képes Naptár 1938.46 18) Sass Kálmán: Lelkipásztori munka az egyházellenes munkásság között. In: Kiáltó Szó,1939, p. 60–61.47 19) Sass Kálmán: Iskolai valláskönyveink Evangélium ellenes elemei. In: Reformátusok Lapja, A Királyhágómelléki Ref. Egyházkerület Hivatalos Közlönye, XIII. évf. Oradea-Nagyvárad, 1939. jún. 1./16., p. 193–197. 45

46

47

Ezt a művet Sass Kálmán egyik fontos értekezésének tartják. Az Érmelléki Református Egyházmegye honlapján 2013. okt. 29-i keltezéssel az áll, hogy ez az írása 1942-ben jelent volna meg, ami elméletileg egy lehetséges második kiadás, hogyha valaki látta a példányát. Hivatkozási alap a világhálón: http://ermellek.blogspot.nl/2013/10/sasskalman-az-ermellek-messiasa.html Eredeti, 1938-as példánya található az Országos Széchenyi Könyvtárban. Ezt az adatot dr. Bujtás László barátomnak köszönöm. Hivatkozás: Érmihályfalvi helytörténet. Ismerje meg Érmihályfalvát és környékét Kovács Rozália Gyöngyi helytörténész bemutatásában. Világhálón: http:// helytortenet.hupont.hu/28/reformatus-templom#ixzz2pMP66huO Valentiny Antal által szerkesztett, az 1938-ban megjelent erdélyi magyar könyvtermésre vonatkozó bibliográfia szerint Csernák Béla egy Árvaházi Naptár szerkesztője. Az adatokat nem áll módunkban ellenőrizni. Tófalvi Zoltán szerint ez egy vihart hozó írás volt, amelyet „egyféleképpen értelmezett a püspökség, államellenesnek minősített a Sziguranca, az 1957. évi letartóztatása után pedig a szövegkörnyezetéből és az adott körülményekből kiragadva, a Szekuritáté egyenesen Szovjetunió- és szocializmus ellenes kirohanásként aposztrofálta.” Lásd: Tófalvi Z.: Az érmihályfalvi per. Világhálón: Archive.is – webpage capturearchive.is/8vVZH Tárolt változat: 2013. aug. 24-én. Román fordítása is létezik a szekuritatés irattartóban „Munca păstorului sufletesc. Lásd: Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007, p. 232, 2. sz. lbj.


45

20) Sass Kálmán: „Mikor igehirdetés a prédikáció?” In: Reformátusok Lapja, A Királyhágómelléki Ref. Egyházkerület Hivatalos Közlönye, XIII. évf. Oradea-Nagyvárad, 1939/5, febr. 10, p. 52–54. 21) Sass Kálmán: „Légy példa a hívőknek…” In: Reformátusok Lapja, A Királyhágómelléki Ref. Egyházkerület Hivatalos Közlönye, XIII. évf. Oradea-Nagyvárad, 1939. október 20., 8. sz., p. 385–387. 22) Sass Kálmán: A Szent István-i Magyarország kisebbségi kérdésének megoldása. Kézirat.48 23) Sass Kálmán: Szegény Erdélyország című kéziratos dolgozat, 1940.49 24) Sass Kálmán: Az érmelléki reformátusság nyomában. „Lelkigondozó” c. folyóíratban jelent meg 1943-ban.50 48

49

50

Ez a tanulmánya Tófalvi Zoltán szerint „az 1938. november 26-i müncheni egyezmény, illetve a Felvidék egy részének Magyarországhoz való csatolása után készült.” „Szegény Erdélyország című, 84 oldalas kézzel írt tanulmány (Sass Kálmán diktálása nyomán Földesi Ilona diakonissza írta át) bár időrendben később, 1940-ben készült el, az előbbi prológusának tűnik. Forrásértéke abban áll, hogy a szemtanú hitelességével számol be a két világháború közötti erdélyi magyar kisebbségi lét megpróbáltatásairól, a román titkosrendőrség, a Sziguranca által a legveszedelmesebb ellenségnek kikiáltott erdélyi magyar önvédelmi szervezkedésről, a tagok és gyanúsítottak elleni hajszáról. Sass Kálmán az 1938. évi müncheni egyezmény és az első bécsi döntés után a magyar kormányzati körök által támogatott önvédelmi szervezkedés történetének legátfogóbb és leghitelesebb bemutatását nyújtja. Közli az 1939. december 21-én, majd 1940. május 17-én Magyarországra kitoloncolt 52 személy, zömmel római katolikus és református lelkész, tisztviselő tanár, földműves nevét, legfontosabb adatait.” Lásd: Tófalvi Zoltán: Kelet Svájca és Sass Kálmán mártíromsága (2.) Lásd: 2007. Márc. 30-i állapot: www.kronika.ro/szempont/kelet_svajca_es_sass_kalman_martiromsaga_2/print Sass Kálmán erről az iratról az 1958. szept. 12-i nyílt nagyváradi tárgyaláson ezt vallotta: „Ezt a brosurát soha nem nyomtatták ki, nem terjesztették, kézíratban maradt fenn. Ebben a brosurában szó volt a határrevízióról, mivel az előadások nyomán úgy gondolták, hogy szükség van erre. Ilyen értelemben írtam én is.” In: Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007, p. 562. Ezt a szórványosodásról szóló tanulmányt újra kiadta a Szenci Molnár Társaság: Sass Kálmán: Az érmelléki reformátusság nyomában. Jegyzetekkel ellátta, kiegészítette és szerkesztette: Szíj Rezső, Budapest, ETO-Print, 2002. p. 1–43. (Az újrakiadás ajánlása: A debreceni és a kolozsvári református teológia hallgatóinak és tanárainak.) A „Lelkigondozó” c. folyóíratot nem sikerült beazonosítanunk. Lásd még a világhálón, 2014. jan. 15-i állapot: www.proteo.hu/sasskalman/eletrajz.html

46


25) „Üzenet” címmel 1944-ben egyházi lapot indít, amelyet ő szerkeszt és amelynek teljes címe: Üzenet az érmihályfalvai református híveknek.51 26) Sass Kálmán: Az érmelléki református egyházmegye levéltára. In: „Egyháztörténet” 1944/2, p. 345–354.52 27) Sass Kálmán: A biblia zsidó szellemi termék? In: Bihari Reformátusok Lapja, XVIII. évf. Nagyvárad, 1944/15. aug. 1. p. 159–160.53 28) Sass Kálmán: Oldott kéve. In: Bihari Reformátusok Lapja, XVIII. évf. 1944/3, febr. 1., p. 31–32. 29) Sass Kálmán: „Őskeresztény?” In: Bihari Reformátusok Lapja, XVIII. évf. 1944/3, febr. 1., p. 32. 30) Sass Kálmán: Új világ küszöbén. Üzenet evangéliumi hitű testvéreimhez. Kiadja az …….érmihályfalvai Református Egyház iratterjesztése. /1946/.54 31) Sass Kálmán: Református testvér, köszöntelek… „Méliusz” könyvkereskedés, Debrecen, 1947.55 51

52

53 54

55

Szerkeszti Sass Kálmán. Kiadja az Érmihályfalvai Református Leányegylet Iratterjesztése. Már csak ennek a helyi egyházi újságnak a megismertetése is külön fejezetet érdemelne! Sass Kálmán ott szerepel a Bihari Reformátusok Lapja indításánál is. Továbbá a Nagyváradi Lapkiadó Kft. tagjaként egy rövid életű református szellemű napilap megvalósulához járul hozzá. A Hegedűs Sándor-féle „Nagyvárad” új tulajdonba kerül, a szerkesztőség: dr. Tabéry Géza, Szikszai János, Maizner János, dr. Incze Gábor nagyváradi lelkész. Főszerkesztő a teológiai végzettségű Daróczi Kiss Lajos, aki már 1936-tól a „Nagyvárad” munkatársa volt. Lásd Orth Imre: Nagyvárad Lapkiadó Kft. In: Bihari Reformátusok Lapja, XVIII. évf. 10. szám, Nagyvárad, 1944, május 15., p. 97–99. Hivatkozás: Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár. Világhálón: www.melte.hu/?q=node/98 Sass Kálmán dolgozatát, az „Egyháztörténet” más tanulmányaival együtt, Juhász István ismerteti a Református Szemle 1947-es számában, p. 28–30. (Dr. Kozma Zsoltnak köszönöm ezt az adatot.) Újraközölve az „Új világ küszöbén”, im., p. 35–37. Reformátusok eligazító füzete a hit, a társadalom és a magyarságismeret bizonyos kérdéseiben, valószinűleg Érmihályfalván jelent meg. A füzet első oldalán az olvasókat megszólító lelkipásztori írás dátuma: 1946. március. A 64 oldalas kiadvány egyetlen Sass Kálmán iratként megtalálható a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Könyvtárában, ahova az 1970-es években került id. Nagy Géza professzor könyvtárából. Beírása: „Dr. Nagy Géza egykori kedves professzoromnak szeretettel. Sass Kálmán. 1946. IV. 9.” Kurta József főkönyvtáros szíves segítségét köszönöm a másolatért. Ezt a hitépítő iratot újra kiadták Érmihályfalván 2008-ban. Forrás: Harangszó 2009/10., 11.


47

32) Sass Kálmán: Mit kell tudnunk egyházunk szervezetéről? In: Református Naptár az 1955-ös évre56. Szerk.: Buthi Sándor, Nagyvárad, p. 68–70. 33) Sass Kálmán: Az érmihályfalviak ősi harangja57. In: Református Naptár az 1955-ös évre. Szerk.: Buthi Sándor, Nagyvárad, p. 102. 34) Sass Kálmán: A templombajárásról. In: Református Naptár 1956. Kolozsvár, p. 40–44.58 Ehhez a kiegészítésre szoruló bibliográfiához még hozzá kell fűznünk, hogy tudomásunk szerint Sass Kálmán teológiai gondolkozásának szakszerű vizsgálata is várat magára. Egy biztos: a Sass Kálmán válogatott egyháztörténeti és közéleti írásait újra ki kellene adni59, hiszen Sass Kálmán politikusként is újraértékelődött. Világnézetét, magyar népi szövetségi, zászlóvivői szerepének a hátterét, a korabeli egyházi életet és a hely szellemét csak így ismerhetjük meg. Ez a könyvészeti jegyzék talán ilyen befejezetlen állapotban is hasznos60, mert elsőképpen és dió56

57

58

59

60

Közreadó: Nagyváradi Református Egyházkerület. Példánya az Erdélyi Református Egyházkerület Gyűjtőlevéltárában. Ősz Sándor Előd egyháztörténésznek köszönöm ezt az adatot. A szerző neve nincs feltüntetve, de Ősz Sándor Előd nyomán úgy véljük, hogy a Sass Kálmán írásáról van szó. Közreadó: Kolozsvári Református Egyházkerület. Példánya a jenei család tulajdonában. Jenei Tamás testvéremnek, egykori bázeli diáknak, a Belmissziói Intézet igazgatójának köszönöm ezt az adatot és más, a dolgozatommal kapcsolatos segítséget. Az egyházi- és teológiai jellegű újrakiadások rendjén is elengedhetetlen a bibliográfiai tájékozódás. Példának okáért említjük az 1935-ös káté 1946-os kiadását. Mindkettő 62 oldal terjedelmű, de az 1946-osban már csak 117 kérdés és felelet maradt, az 1935-ös 120 kérdés és felelet szövegéhez képest. Kimaradt az 1935-ös 4-ik kérdése és felelete, továbbá a 12. és 13. kérdés-felelet. Lásd: Kozma Zsolt időszerű feladatként hangzó felszólítását a hasonló kutatásokhoz. In: A Kálvinista Világ és a Kiáltó Szó repertóriuma. Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek, 11. Kolozsvár, 2003, p. 5. : „Össze kell szednünk közelmúlt-magunkat, ismernünk kell közvetlen atyáinkat, az írásokon keresztül találkoznunk kell velük. Erdélyi feladatunk ez, amelynek nemcsak hogy nem tettünk eleget, de még fel sem ismertük. Pedig a 20. század első felének tükréből magunkra ismerhetünk, értelmezhetjük jelenünket, s tanítást hallhatunk meg jövőnkre nézve. Talán egykori önmagunk legjobb tükre egyházi folyóiratanyagunk, amelynek számbavétele eleink mozgékonyságáról, életerejéről győz meg, s mint ilyen kötelez, hogy tollunkat Isten szolgálatába állítsuk, s ezzel egyházunknak és népünknek jövőtávlatokat nyújtsunk. Isten a múltban sem hagyta el az ő ügyéért buzgolkodó népét, s ezentúl is velünk lesz.”

48


héjban máris behatárolja Sass Kálmán érdeklődési világának teológiai, szellemi és lelki örökségét, annak pozitívumait és korlátait, máig kiható tudatformáló értékét. Sass Kálmán belmissziói munkásságáról Kortársa és barátja, Orth Imre, ekképpen sűríti a tehetséges lelkipásztor gyülekezetépítő szolgálatát: „Sass Kálmán már Mezőtelegden megszervezte az összes belmissziói alakulatokat, de igazában Érmihályfalván virágoztatta fel őket. A hét minden napjára esett egy-egy alakulat összejövetele. Dalárdát is szervezett és vezetett. Az öreg elemi iskola helyébe két új termet építtetett és közvetlenül a templom mellé két hatalmas egymásba nyíló gyülekezeti termet, melyben a hét minden napján a belmissziói alakulatok tartották összejöveteleiket. Sass Kálmán szépen hegedült és kitűnően tárogatózott.”61 Az érmelléki egyházmegye lelkészköri elnökeként ő terjeszti elő az 1943/44 évi belmissziói munka programot. Vezetésével a köri értekezlet állást foglalt a lelkészi és tanítói kar testvéri kapcsolatának az elmélyítésére, évente egy közös gyűlés tartására.62 Belmissziói szolgálatának máig is él az emléke és ösztönzőleg hat az utódokra: „dalárdát, nőegyletet, gazdakört, bibliakört, ifjúsági kört alapított és vezetett. Kimagaslik szolgálatában a református iskolák és nevelés megerősítésének szándéka, kölcsönkönyvtárt alapított és vezetett, gyarapította az egyházközség alapítványait. 1937. szeptember 12-én, a lelkészbeiktatás évfordulóján felszentelték a teljesen újjáépített fiú-iskolát két tanteremmel és a felújított kántortanítói lakást a templom-dombon, renoválták a ma Márton Áronról elnevezett főutcán a leány-iskola épületét.”63 Buzgalmának köszönhetően nyitotta kapuit az 1942-43-as tanévben az Érmihályfalvai Magyar Királyi és Állami Polgári Fiú- és Leányiskola.

Dokumentumok és emlékezések a Welti családra A Welti család jótéteményeiről Balaskó Vilmos nyomán Amit manapság Weltiékről tudunk, azt elsősorban Balaskó Vilmos emlékiratának köszönhetjük. Kiegészül a kép Molnár Dezső visszaem61 62 63

Orth Imre: Sass Kálmán 1904–1958. In: Református Naptár, 1993, im., p. 59 Lásd „Bihari Reformátusok Lapja”, 1943/20, okt. 15., p. 211. Balázsné Kiss Csilla im. p. 2.


49

lékezésével. Illetve, morbid körülmények között került még felszínre a Welti házaspár neve a megkínzott Sass Kálmán vallatásakor. Az 1957– 1958-as kihallgatások idején belőle kémet akartak „csinálni” és egy provokatív szöktetési tervet is gyártottak. Ez utóbbi rémtörténetek Tófalvi Zoltán író nagy ívű levéltári kutatásainak köszönhetően váltak ismertté, akárcsak a Sass Kálmán-féle per anyagának az ismertetése. 64 Tekintettel arra, hogy a közkézen forgó közlésekben egyre több a pontatlanság és a fél információ Sass Kálmán és a Welti család kapcsolatának a mibenléte felől, ezért úgy döntöttünk, hogy minden erre vonatkozó forrásértékű hívatkozást a maga szövegkörnyezetében tárunk az olvasók elé, elsőként a Balaskó Vilmos fontos könyve alapján: Élet a föld alatt. A továbbiakban innen idézzük a Balaskó Vilmos által papírra vetett, számunkra eligazító jellegű passzusokat, amelyeket helyenként magyarázatos jegyzetekkel láttunk el. „Az 1956-os magyarországi forradalom, minket, erdélyi magyarokat, egész különleges veszélybe sodort. Az államhatalom félelme gyűlöletté fajult irányunkba. A haditörvényszékek sok százat börtönbe küldtek, családokat, gyermeket deportáltak, ítéltek nehéz kényszermunkára. De legtöbbet szenvedett talán a magyar határ közeli vidék, az Érmellék lakossága. A szomorú sors minket is elért; többedmagammal engem is letartóztattak. Innen kezdődőleg lett a sorsom régi barátommal, Sass Kálmánnal elválaszthatatlanul összefonódva. Ő volt régóta a lelki és politikai vezetője az érmelléki magyar kisebbségnek. A Kolozsvári Teológia bevégzése után az akkori svájci konzul, Welti Henrik segítségével, két éves stippendiummal Bázelben tanult tovább. Hazatérte után, mint káplán, a váradi püspök mellé került. Az ő közvetítésével támogatásokat, segélyeket kapott az egyház, és így lett a püspöki rezidencia felépítve65 a legnagyobb munkanélküliség közepette.”66 64

65

66

Tófalvi Zoltán: Erdély mártírjai. Világhálón: http://www.rovasirasforrai.hu/Kitekinto/Erdely-martirjai.htm; Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007. Az épület anyagi fedezetének előteremtéséről semmilyen adatot nem találunk az 1936–1937-ben épült egyházkerületi székház, illetve a „Református Otthon” építésének a fedezéséről, pedig akkor már öt éve kézen forgott a Balaskó Vilmos könyve, az „Élet a föld alatt”. Lásd: Beszélő kövek. 70 éve épült az Egyházkerületi Székház. Kiadja a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. Nagyvárad, 2006 novembere. Szerk.: Veres-Kovács Attila. Balaskó Vilmos: Élet a föld alatt, im. p. 61.

50


„A Svájcban töltött boldog időkről emlékezett legszívesebben Kálmán. Soha el nem múló hálával emlékezett meg a bázeli egyik főiskolai stipendium alapítványáról, Weltiné asszonyról, akinek áldozatkészségéből oly sok, e vidékre való ifjú teológus tanulhatott és ismerkedhetett meg a svájci élet csodálatos szépségével és lelki gazdagságával. Weltiné asszony férje, Welti-Schneider, tudomásom szerint akkor valahol DélAmerikában volt konzul,67 később pedig a svájci bankárok szövetségének elnöke lett. Nagyon gazdagok voltak. Az itthoni teológia elvégzése után Kálmán is, a barátja, Kiss Bertalan68, majd az Orth fiúk, Imre69 és Győző70, meg Molnár Károly71 és többen 67

68

69

70

71

Svájci állami levéltári anyag alapján megállapítható, hogy már 1923-ban konzuli megbízatása van és Panama ügyeivel foglalkozik. Lásd: https://www.swiss-archives. ch//detail.aspx?ID=676825; A svájci szövetségi kormány jóváhagyja 1930. ápr. 4-én Paraguay kérését, hogy konzulátusát Luganoból Baselbe helyezze át és Henry Welti legyen továbbra is a tiszteletbeli, vagyis a „Honorarkonsul”. Világhálón 2013. dec. 30án: http://www.amtsdruckschriften.bar.admin.ch/viewOrigDoc.do?id=10031001 Kiss Bertalanról a Weltiné füzetében csak ennyit találunk: „Ankunft in Basel 1938; 1948 geschieden”. Orth Imre az „Önéletírásában” és naplójában rögzíti, hogy svájci tanulmányútja idején Zürichbe érkezett 1931. okt. 21-én, ahonnan 1932. jún. 26-án jön haza. Ezt az adatot dr. Pálfi Józsefnek köszönöm; Anyakönyvi száma a zürichi egyetemen. 1932/36630. Lásd Pálfi József: Orth Imre, a lelkiismeret-vallás híve. Im., p. 23.; Orth Imre a svájci tanulmányútja idején két ismertető cikket is közölt a romániai egyházi helyzetről. Lásd Orth Imre: Der Distrikt Königstein, in: Der Kirchenfreund 66 (Zürich 1932.) VIII. 25.; Orth Imre: Von den reformierten Glaubigen in Siebenbürgen, in: Volksfreund 1932/ VIII, febr. 21, p. 6. Orth Győző neve alatt két teljes oldalnyi feljegyzést találunk a Weltiné tollából. Bazelbe érkezett 1934 októberében, visszatért 1935. júl. 20-án Temesvárra. Molnár Károlyról a Weltiné füzetében ez áll: „Herbst 1932 bis Sommer 1933 = (sic!) 2 Semester in Alumneum. 2 Schwester und 1 Bruder in Szatmár. Im Juni fuhr er weg und kam nach Oradea an Sass Kálmáns Stelle zum Püspök Sulyok 3 Jahre. Im. Okt. 1936 wurde er nach Tileagd gewählt an Sass’ Stelle. Kálmán kam nach Valea lui Mihai, Jud. Salaj. Am 24.9. 1937 heiratete Molnár Károly Frl. Irénke Péter. (Sass schreibt, er sei nicht gut als Pfr., kann nicht mit einfacheren Leuten verhandeln, er wäre besser Professor. 1948: Er hat 4 nette Kinder. Judith, ältäste m. Pathenkind.”; Tófalvi Zoltán a per iratai között megtalálta annak a nyomát, hogy amikor Weltiné 1933-ban vagy 1934-ben Romániába látogatott, felkereste Sass Kálmánt a mezőtelegdi parókián, majd Molnár Károly kíséretében továbbutazott Kolozsvárra, Bukarestbe, Konstantinápolyba és Palesztinába. Lásd Tófalvi Zoltán: Az érmihályfalvi csoport pere – Archive.is – webpage capturearchive.is/8vVZH; Igenis 1933-ban és 1934-ben is járt Weltiné a telegdi parókián, feljegyezte, hogy 1933 augusztusának végén és szeptemberében járt ott, 1934-ben pedig pontosan aug. 21-e és szept. 9-e között járt „Tileagd (Mező Telegd)” helységben. Weltiné ezt a két dátumot beírta a füzetébe.


51

mások kapták meg e stipendiumot, már akiket én közelebbről ismertem. Ez az öt ifjú nagyon feltűnt Bázelben és hazajővén itthon is a legkiválóbb munkásai lettek a Nagyváradi Egyházkerületnek. Kálmán, Kiss Bertalannal együtt több évet tölthetett kint Bázelben. Az ottani ifjúság annyira megkedvelte őket, hogy a nyári ifjúsági tábor vezetőivé választották. Kálmán a szárazföldi tábor vezetője lett és hegedülésével és tárogatójával bűvölte el a svájci fiúkat. Kiss Berti pompás sportoló és vízi műugró volt, így ő a „vízi-tábor” vezetője lett. Boldogan mesélte Kálmán, hogy a Genfi-tavon, csónakázás közben a víztükör csodálatosan zengte vissza a hegedű hangját és nagy élvezet volt ott muzsikálni. Egy alkalommal a nagy pártfogójuk, Welti konzulné kifordult a csónakból és segítségért kiáltott. Kálmán lévén közelebb, gondolkodás nélkül utána ugrott a vízbe és kimentette, ezért hálából Weltiné örökbefogadási eljárást indított és fogadott fiának nyilvánította Kálmánt.72 Mindig kérte, hogy maradjon ott Svájcban, ne jöjjön haza Kálmán, hogy egyik örököse lehessen. Ezt nagyon fájlalta Kálmán, különösen mostani sorsa rosszra fordulásán, hogyha akkor kint marad, nem végződött volna ilyen szomorúan az élete. Svájcból hazajővén, Kálmán nemsokára Mezőtelegden lett lelkipásztor. Kápláni idejét már nem tudom hol töltötte. Itt olyan eredményesen munkálkodott, hogy pár év múlva megrendezhette az Egyházkerület egyik legkedvesebb ifjúsági konferenciáját. Ezen én is részt vettem és megcsodálhattam a szépen renovált ősi, Telegdiek által épített templomot és parókiát. Nehéz gazdasági évek voltak akkor. A harmincas évek világgazdasági krízise. Így nem értettem volna meg e költséges vállalkozást, ha nem jelent volna meg akkor is Welti konzulné.73 Már előbbi években is járhatott itt és látva az elhanyagolt és fürdőszobai luxus nélküli parókiát, minden bizonnyal hozzájárult a modernizálásához. Akkor volt alkalmam megismerni ezt az egyszerűségében is oly méltóságos, 72

73

Ennek a tényét angolul megismétli a Sass Kálmán mártíriumát összefoglaló mű: Coping with de Past. Edited by János Antal. Thanks to: István Pásztori-Kupán and Rob Webb. Printed in the Szenczi Kertész Ábrahám Print Centre of the Királyhágómellék Reformed Church District 2002, p. 28. Ezekre a látogatásokra már 1933-ban és 1934-ben is felfigyelt a Sziguranca.; Több helyen lehet olvasni, hogy a dúsgazdag Welti család Svájc legnagyobb készruha kereskedője volt, forrást azonban nem tüntetnek fel.

52


rendkívüli asszonyt. A magyar fiúktól már sokat tanult magyarul.74 Mikor egy fiatal pap, Lengyel Laci75 igen nagy művészettel és tehetséggel Ady-verseket adott elő, legnagyobb részt megértette és nagyon élvezte. Milyen nagy volt az én bánatom, hogy semmivel sem tudtam produkálni magamat, pedig úgy szerettem volna egy évi svájci stipendiumot nyerni. Sajnos ez a vágyam sohasem teljesült, pedig évekig készültem rá, tanultam a német nyelvet és kerestem a kapcsolatokat.”76 „Kiránduláson voltak a nyugati hegyekben. Elég sokan voltak, fiúk és leányok is. Mezei virágokból egy szép csokrot szedett össze Kálmán és ebéd végeztével elkiáltotta magát. Ezt a szép csokrot annak adom, aki a legjobban szeret engem! Erre, édes önkéntelenséggel felpattant ültéből a legszebb lány és elkiáltotta magát: Én! – Óriási meglepődés mindenki arcán, a lány is magára eszmélt, hogy elárulta magát és ijedten, elpirulva, lebújt. Ez a lány volt Tőkés Baba,77 akit nemsokára feleségül is vett Kálmán. Itt említem meg Welti konzulnénak azt a mérhetetlen nagy áldozatkészségét, amelyet e nehéz gazdasági időben mutatott meg a Nagyváradi Egyházkerülettel 74

75

76 77

Humoros történetként maradt fenn, hogy Weltiné egyszer, 1937 karácsonyát követően, valószínüleg vízkereszt után, arra kérte levélben a nála vendégeskedő magyar diákokat: „Kérem a magyar fiúk, hogy a karácsonyfát csinálják le (abmachen)“. K. Zs. szíves közlése. Az üldöztetést szenvedett Lengyel Lászlóra nézve lásd Simon Attila tiszakerecsényi lelkész beszámolóját Lengyel László (1908–1959) halálának 50. évfordulója alkalmával. Tófalvi Zoltán: Az Erdélyi magyar történelmi egyházak lelkészei a mindenkori román titkosszolgálat célkeresztjében. Hivatkozási hely a világhálón: http:// refszatmar.eu/?page_id=1600 Balaskó Vilmos: Élet a föld alatt, im., p. 157. Édesapja: Tőkés András lelkipásztor (Karcag, 1883. nov. 7. – Értarcsa, 1983. okt. 24.), édesanyja neve Györffy Mária. Gyermekeik: András (1910–1953), Béla (1912– 1961), nagybányai-esperes lelkész, Mária (Aranyosegerbegy, 1913. szept. 27.), Elek (1917–1975) szapárifalvi lelkipásztor. A jóságosságáról közismert Tőkés András szolgálati állomáshelyei: 1907-ban Aranyosegerbegyen káplán; Szucságon szolgál 1908-ban; Aranyosegerbegyre hívják, ott 1910-től 1927-ig szolgál; Detrehem lelkésze 1927–1937 között; Magyarpalatkán 1937-től a nyugdíjbavonulásáig, 1949 tavaszáig szolgál. Ekkor veje, Sass Kálmán tanácsára elvállalta Értarcsa gondozását, és ez 1958 augusztusáig tartott. (Lásd Kulcsár Árpád értarcsai lelkipásztor mesteri szemináriumi dolgozatát. Tőkés András lelkipásztor életútja. PKE/2013. jan. 15. Az adatok használatáért ezúton is köszönetet mondok.)


53

szemben. Óriási összegű svájci segélyt juttattak az új egyházkerületi palota építésére. Erről közelebbit éppen azok a fiatal papok tudhattak, akik akkoriban élvezték a Weltiné közvetlen vagy közvetett segítségét. Egyúttal a nagyváradi munkásságnak is munka és kereseti lehetőséget adtak ezekben az ínséges időkben. Ezt azok a munkások nem is felejtették el sohasem. Rendkívüli szépen sikerült ez a palota a kéttornyú templomtól nem messze. Csodálatos szép volt a püspöki fogadó terem. Itt jelentkeztünk mi is öten Sulyok István püspök előtt, mint új segédlelkészek, akik akkor végeztünk Kolozsváron, 1937 tavaszán.”78 Hogyha Balaskó Vilmos tudta volna! Ennek a bizonyos Weltiné-féle füzetnek az utolsó előtti oldalán, szép olvasható kézírással ott áll a neve, hogy őt, Balaskó Vilmost, 1938–39-ben Orth Győző bázeli ösztöndíjra ajánlotta.79 Isten tudja, hogy miért nem ment végbe a meghívása vagy a kiutazása. Weltiné kifejezetten Rózsai Tivadart80 támogatta a másik két jelölt ellenében. 78 79

80

Balaskó Vilmos: Élet a föld alatt, im. p. 158. Weltiné füzetének lapjai között megmaradt a Rózsai Tivadar fényképe is. „Für das Basler Stipendium waren empfohlen 1938–1939: 1.) Rózsai Tivadar durch Prof. Ernő Mátyás und Koncz Sándor. M.m. Unterschtützung. 2.) Balaskó Vilmos, Érkeserű, durch Orth Győző. 3.) Somogyi Alexander v. Pápa. 1939–1940: Tussay János v. Bánfalva, Sárospatak.” Dr. Rózsai Tivadart (Temesvár, 1914 - Debrecen, 1990) a Vasady Béla ajánlása is segíthette, amint az kitűnik a Vasady Béla 1938. jún. 28-án Karl Barthnak írott leveléből. Ebből azért is idézünk, hogy fogalmat alkothassunk a nehéz körülményekről, az akkori bázeli ösztöndíjak megszerzésének esetlegességéről. „Kedves kolléga úr! Magyarországi és erdélyi útja során sokat beszéltünk erről, de bázeli látogatásom alkalmával is említettem a kérdést, s most teljes bizalommal írásban is kérem, hogy ottani hatáskörében tegye lehetővé, hogy legalább egy, de lehetőleg két fiatal magyar teológus Bázelbe utazhasson tanulni. Meglátásunk szerint igen fontos érdekeink fűződnek hozzá, hogy fiatal teológusaink éppen Bázelbe utazzanak tanulni. Most csak két okot említek: 1. Manapság ott zavartalanabbul tudnak tanulni, mint Németországban. 2. Ott a reformáció teológiájának megtisztított forrásvizéből többet tudnak meríteni, mint némely német egyetemeken. Mindegyre vannak olyan fiatal teológusaink, illetőleg fiatal segédlelkészeink, akik olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyekben Ön és a professzortársai a legjobb vezetőik lehetnek. Pillanatnyilag két ilyen fiatal teológust tudok javasolni a következő évre. Ezek egyike Rózsai Tivadar, Sárospatakon végezte tanulmányait. Kedves kollega, bizo-

54


Sass Kálmánt a Welti családról vallatják a börtönben Időrendi sorrendben a Tófalvi Zoltán által 2007-ben közzétett81 dokumentumok kötete az, amelyből ismét olyan-amilyen, de rendkívül fontos adatok kerülnek nyilvánosságra a Welti házaspárról. Ezerszer többet mesélhetett volna a kihallgatóknak és ezt a pribékek sejtették is, de csak olyan általánosságokat közölt velük, amelyeknél már ők is többet tudtak vagy préseltek ki másokból. Amikor Sass Kálmán nem tudott, nem akart vagy helytelenül emlékezett, a vallatók felkészülten „segítették” az általuk összeszedett svájci anyag ismeretében. Érezzük, saját szempontunkból e helyen tömörítjük a novumnak számító vonatkozásokat. A kihallgatási jegyzőkönyvek sorában 1957. március 17-én kerül sor a Weltiék iránti faggatózásra. Sass Kálmán azt válaszolja, hogy 1953-ban írta Weltiéknek az utolsó két levelét, azután pedig megszakította vélük a kapcsolatot. Amikor ismételten rákérdeznek, hogy miért nem folytatta a levelezést Weltiékkel, akkor arra hivatkozott, hogy néhány belügyminisztériumi tiszt azt tanácsolta neki, hogy a kellemetlenségek elkerülése végett ne levelezzen és legfőképpen külfölddel ne. „Én megfogadtam a tiszt tanácsát, ezért nem írtam több levelet külföldre. /…/ Visszatérek és kijelentem, hogy 1956 decemberében írtam egy levelet a svájci Welti családnak, amelyben arra kértem, küldjenek egy csomagot, leginkább a gyerekeknek. Mi itt (az RNK-ban) mindent megteszünk, hogy a vámnál átvehessük a csomagot, de ha a vámilleték túlságosan magas lesz, ne haragudjanak meg, ha visszamegy a csomag.”82 Az 1957. ápr. 17-i kihallgatási jegyzőkönyvben önéletrajzáról és a Weltiékkel való megismerkedéséről, a Welti család jellemzőiről faggatják.

81

82

nyára emlékezni fog rá. A teológusok agapéján, német nyelven köszöntötte Önt és ő nyújtotta át az ajándék tajtékpipát. A fiatalember a németet második anyanyelveként beszéli, és jó teológiai érzékkel is rendelkezik. Pillanatnyilag teológiát tanulmányoz Halléban és nálam készül doktorálni.” Idézet helye: Világok vándorai. Úti beszámoló Karl Barth 1936-os és 1948-as magyarországi látogatásáról. Karl Barth és Vasady Béla levelezése. Szerk. Ferencz Árpád Debrecen, 2007, p. 122–123. Igehirdetéssel szolgáltunk a templomban a Tófalvi Zoltán jeles művének 2007. okt. 27-én, Káli Király István által történt bemutatásakor, amikor tudomásunk szerint az érmihályfalvi gyülekezet tagjai, közel négyszáz kötetet rendeltek meg. Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport, 2007, im., p. 171.


55

Kérdés: „Kinél lakott, miközben Bázel városában teológiát hallgatott?” Válasz: „Amíg Bázel városában teológiát hallgattam, a Heberstrasse 17. szám alatti bentlakásban laktam83. A tanárokon és azoknak családjain kívül Sass Kálmán megismerkedik a Welti családdal is. Amikor diáktborban volt, megismerkedett egy gyerekkel, aki az egyik táborozó rokona volt. „Jó kapcsolatba kerültem a gyerekkel, akit Mayle Henriknek hívtak, s egyik alkalommal, amikor a család meglátogatta a táborban, bemutatott az illető családnak. Ugyanakkor Henrik meghívott, hogy látogassam meg őket otthonukban. Az évharmad vége felé meglátogattam Welti Henrik családját, akiknél mintegy két hetet laktam.”84 A Weltiék foglalkozására és anyagi helyzetére nézve feltett kérdésre azt válaszolta, hogy Welti Henrik kereskedő volt, készruhaboltjában három eladó dolgozott és nem tud arról, hogy a (bázeli) Missionstrasse 8. szám alatti lakásukon kívül más vagyona is lett volna. A kihallgatók „természetesen” rákérdeznek, hogy mi a neve Welti Henrik feleségének, és hogy mivel foglakozott abban az időben? Sass Kálmán válasza: „Nevezett Welti Henrik felesége Berta, született Schneider – szülei ugyancsak kereskedők voltak. Welti Berta nem volt állásban, a háztartást vezette.”85 A Welti házaspár életkori adatai is érdeklik a nyomozókat. Sass Kálmán így emlékszik: „Nevezett Welti Henrik abban az időben 69-70, felesége 67 éves volt. Megjegyzem, hogy nevezett Welti Henrik még 1933-34-ben elhunyt, felesége ma is él.” Tófali Zoltánnal személyesen az Egyesült Államokban élő Bereczky István86, Weltiné egyik keresztfia közölte, hogy Welti asszony 1964-ben hunyt el.87 Következik a visz83

84 85 86

87

Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport, 2007, im., p. 176.; Ma is a 17. szám alatt találjuk meg a kollégium címét, de nem Heber, hanem: Hebelstrase 17. Theologisches Alumneum, Studentenheim – Universität Basel. Egy diáknak külön tanulószobácskája volt, a hálószobába három svájci mellett egy magyarországi, csehországi vagy erdélyi diákot szállásoltak el. Lásd Peter Schulz und Andreas Urs Sommer: Fritz Buri. Sein Weg. Göttinnen, 2007, p. 17. Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport, 2007, im., p. 176. Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport, 2007, im., p. 176. Az Egyesült Államokban élő Bereczky István a Földes Ilona Veronika nevű diakonissza testvér unokaöccse. Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport, 2007, im., p. 177., 1. sz. lbj.

56


szacsatolásra, ellenőrzésre szánt „keresztkérdés”: „Maga volt az egyetlen személy Romániából, aki abban az időszakban megismerkedett a Welti családdal?” Sass Kálmán az országosan köztudott tények szerint erre azt „vallja”, hogy abban az időszakban Kristóf Gergely88 marosludasi esperes, Molnár Károly aradi esperes89 és Borbáth Dániel90 kolozsvári teológiai tanár volt évfolyamtársa Bázelben.91 Arra a kérdésre, hogy miből állott a kapcsolattartás, Sass Kálmán megint egy ország-világ előtt ismeretes eseményre hivatkozik, de még arra sem akar „pontosan” emlékezni. Csak az jut eszébe akkor, hogy 1933-ban vagy 1934-ben három napra felkeresi őt Welti asszony Mezőtelegden, ahonnan Nagyváradra utazott Molnár Károlyhoz, aki segédlelkészként dolgozott a püspöki hivatalban: „Nevezett Molnár Károllyal együtt Kolozsvárra, Bukarestbe, Konstantinápolyba, Palesztinába stb. utazott. Tudomásom szerint útlevéllel utaztak. Nincs tudomásom arról, hogy milyen céllal járták be a városokat, s arról sem, ki állta az útiköltségeket. Visszatérésük után már nem kerestek fel. Ezután már csak levelezés útján tartottuk a kapcsolatot.”92 Jellegzetesen szekus kérdés következik, éspedig, hogy az hogy Welti Berta kikkel tartotta fenn a legszorosabb kapcsolatot és minek köszönhető ez a szoros kapcsolat a romániai református lelkészekkel? Sass Kálmán itt, a saját esetéből okulva, vagyis következtetve arra, hogy nemcsak a saját postáját figyelték meg, hanem a kollégáinak a leveleit is ugyanúgy fürkészik, ezt válaszolja: 88

89

90

91

92

A vallatási jegyzőkönyvben helytelenül írták a nevét. Weltiné füzetében: „Kristóf Georg. „Gyuri”. Sass Kálmán „próbára teszi” a vallatóinak egyházi ismereteit: Kristófnál rajoni püspököt, Molnár Károlynál pedig aradi püspököt diktál nekik, de az is lehet, hogy azok a tanulatlanságuk miatt a protopop-esperes megjelölést vidéki püspökfélének értették. Borbáth Dániel 1929–1930-ban tanult Bázelben, a következő tanévben Zürichbe iratkozott. Fennmaradt leckekönyvéből, amelyet Nagy László ír le, teljesen lehet következtetni a bázeli tananyagra és a tanárokra. Lásd Nagy László: Borbáth Dániel és Tavaszy Sándor. In: Református Szemle, Kolozsvár, 1991./4., p. 303–313. Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport, 2007, im., p.177.; Borbáth Dániel neve csak kétszer fordul elő a Weltiné füzetének lapjain. Egyszer feljegyzi azt, hogy üdvözletet kapott tölle, egy másik alkalommal pedig éppen Kristóf György kapcsán említi a Borbáth nevét: „1. Jan. 1935 wurde er als Nachfolger von Pfr. Borbáth als Vorsteher in Waisenhaus nach Szaszvaros-Orăstie gewählt. 72 Kinder, Mädchen und Knaben.” Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport, 2007, im., p. 177.


57

„Nevezett Welti Berta a legszorosabb kapcsolatban Molnár Károly, jelenlegi aradi református lelkésszel állt, akiknek rendszeresen írt. Ugyancsak szoros kapcsolatban állt nevezett Papp Lászlóval93, a nagyváradi reformá93

Papp László 1915. május 19-én született Gencsen, meghalt Pécs városában, 1998. febr. 7-én, temetése Pécsen volt 1998. febr. 27-én. (Temette Peterdi Dániel pécsi református esperes. Elhalálozásának oka tüdőgyulladás. Előtte már szinte teljesen lebénult. Papp László személyi irattartója sem található a KRE levéltárában.) Édesapja neve Papp József (1886. jan. 30–1971. márc. 13.), aki gencsi református lelkész 1912–1929 között és máramarosszigeti lelkész és esperes 1929–1959 között. Oroszlánként vívott harcot a szigeti református liceum megmentéséért, 1946 és 1954 között többször is börtönt visel, túléli a dunacsatornai meghurcoltatást. Édesanyja leánykori neve Szoboszlay Erzsébet, Szoboszlay Pál mátészalkai református kántortanító és Kósa Piroska leánya. Gyermekeik: László (Gencs,1915), Éva (1917– 1918 Debrecen), József (1921. júl. 31. Szatmár), Lajos (1928. dec. 31. Gencs). Papp László tanulmányaira nézve ismeretes, hogy 1932. július 7-én érettségizett a Zilahi Wesselényi Kollégiumban, majd 1932. okt. 1-jén beíratkozott a Kolozsvári Református Teológiai Fakultásra, ahol 1934. jún. 19-én jelest ért el az alapvizsgán, és szintén jeles osztályozást az első lelkészképesítő vizsgálaton 1936. jún. 17-én. Még ezen a nyáron 1936. júl. 1-től segédlelkészi beosztásban szolgál egy pár hónapig édesapja mellett Máramarosszigeten. Külföldi tanulmányútja 1936 őszétől 1938 nyaráig terjed. Közismert, hogy ösztöndíjasként Bazelben tanul, de arra, hogy Strassburgban is hallgató lett volna, eddig csak egy autentikusnak tűnő nyomot találtunk. Édesapja, Papp József, a máramarosszigeti református egyházközség historia domusában sajátkezűleg említette meg, hogy fia az 1936-1937-es tanévben Strassburgban tanult. (Sipos István szíves szóbeli közlését e helyen is köszönöm.) Tehát nem zárjuk ki, hogy Strassburgban is megfordulhatott. Peregrinaciója végeztével a genfi ökumenikus szeminárium hallgatója 1938 júliusában és augusztusában. Svájcból hazatérve, Sulyok István püspök mellett lesz segédlelkész a Nagyvárad-újvárosi egyházközségben. Welti asszony felkeresi a családot is 1938. szept. 15–18 között a szigeti parokián. Papp László a visszautazásakor Hegyeshalomig kiséri el. A második lelkészképesítő vizsgára 1939. okt. 18-án jelentkezik, ahol ismét jeles eredményt ér el. Bázeli tanulmányútja idején a Welti család házában találkozik Gudor Lajos és Kozma Tibor kolozsvári teológus társaival, valamint a délvidéki Balla Sándorral. Azt, hogy Karl Barth vagy más professzorok tanítása mennyire érintette és befolyásolta a gondolkozását, nem állapíthattuk meg. Házasságot köt 1942-ben Asók Erzsébettel, a bihardiószegi református kántor-tanító, Asók István leányával, azután a kolozsvári magyar református diákotthon vezetője 1942 októberétől. Már 1946 előtt a nagyváradi Lorántffy Zsuzsánna Gimnázium vallástanára. Nagyvárad-újvárosi lelkipásztorrá választják 1946 márciusában és ezen az állomáshelyén szolgál 1964-ig, amikor a Nagyvárad-olaszi gyülekezet lelkipásztora lesz egészen 1989. dec. 21-ig. Ekkor a „ceauceskánus” diktaturát

58


tus templom püspökével (sic!), vele is rendszeresen levelezik.”94 Bizonyára más választ vártak, mert a következő vallomással sem támaszthatták alá az összeesküvés és a kémhálózat koncepciójukat: „A nevezett Welti Berta és a romániai református lelkészek közötti kapcsolat utóbbiaknak a bázeli teológiai intézetben való tartózkodásuk idején jött létre, s erősödött meg. Meg szeretném jegyezni, hogy a bázeli teológiai intézetet és bentlakást az illető városból több család finanszírozta, köztük a Welti család is. A diákok és az adományozó családok közötti találkozások alkalmával alakultak ki a fentiekben bemutatott ismeretségek.”95 Az imént már jeleztük a cselvetésre alkalmas, visszakérdezés hurkot: kivel volt még abban az időben Svájcban? Erre aztán még két személyt nevez meg, akikről szintén ország-világ és a korabeli sajtó is igazolhatta, hogy bázeli diákok voltak: „A fennebb nevezett személyeken kívül abban az időszakban még velem voltak Svájcban nevezett Dávid Gyula, segédpüspök, jelenleg Székelyudvarhelyen tartózkodik, és Kiss Bertalan, szatmárnémeti református lelkész. Más személy nem volt.”96 Főhajtással jelezzük írás közben, hogy volt bátorsága letagadni a saját sógorát, Tőkés Bélát, és még számos lelkipásztor társát, akikről jól tudta, hogy a Welti család pártfogoltjai. Amint várható és beilleszthető a vallatók logikájába, 1957. június 3-án ismét követelik a kihallgatók a svájci tanulmányútjának az aprólékos részleteit. Elmondja nekik, hogy Sulyok István püspök küldte Bázelbe a jó tanulmányi eredményei alapján és vele egyszerre küldte az erdélyi egyházkerület Borbáth Dánielt, akivel 1930. október végén vagy november elején indultak el. Debrecen érintésével jutottak Budapestre, ahol

94 95 96

megdöntők számonkérésétől félve elmenekül. Esperesi tisztséget viselt 1964-1967 között és bizonyított, hogy a politikai rendőrség, vagyis a Szekuritate segédletével került előbb az esperesi majd a püspöki székbe (1967–1989). Későbbi kapcsolattartásukról szól a Weltiné füzetében egy 1951. nov. 11-i bejegyzés, amely szerint Papp Lászlóéknak négy gyereke született és feleségének erősítő gyógyszerekre van szüksége. Lásd Hermán M. János: Jegyzetek Papp László (1915–1998) személyi és tanulmányi adatainak összeállításához. In: Pálfi József: Orth Imre, a lelkiismeretvallás híve. Nagyvárad, 2014, p. 239–240. Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport, 2007, im., p. 177. Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport, 2007, im., p. 177. Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport, 2007, im., p. 178.; Dávid Gyula neve nem fordul elő a Weltiné füzetében.


59

csatlakozott hozzájuk két magyarországi teológus, de csak a Porzsolt István nevére emlékszik, aki jelenleg Hajdúhadházon esperes. A bázeli Alumneumban97 minden ország fiainak két-két hely volt fenntartva. Bécsben csatlakoztak hozzájuk az Ausztriából és Csehszlovákiából érkező diákok.98 Tanulmányainak mibenlétéről érdeklődnek mikroszkopikus igénnyel a kihallgatók, aminek a nyomán megtudjuk, hogy Sass Kálmán 1931 február közepén Zürichbe utazott, ahol három hétig előadásokat hallgatott. Az egyéb helységek meglátogatására nézve ezt vallja: „Svájci tartózkodásom idején Bázel és Zürich városokon kívül Genf városban is jártam, itt azonban csak két napig tartózkodtam, átutazóban hazafelé jövet. Svájcon kívül Párizsban is jártam 1931 januárjában, a vakáció alatt, mintegy három hétig Párizsban voltam, hogy meglátogassam ezt a várost. Rövid ideig Németországban is tartózkodtam, ahol Konstanz és Bielefeld városokat látogattam meg, ez utóbbi a svájci határ közelében fekszik. 1931 nyarán – Svájcból az országba való visszatértemkor átutaztam Olaszországon és Jugoszlávián, s ez alkalmat adott többek között Milánó és Velence meglátogatására.”99 Kihallgatói kérdezik, hogy milyen tevékenységet fejtett ki egyházi, irodalmi, társadalmi és politikai vonalon? Sass Kálmán válaszában ismét csak általánosságokra szorítkozik, csupán csak a waldensekről írott dolgozatára emlékszik: „Ebben az időszakban írtam néhány cikket a Nagyváradon megjelenő magyar nyelvű, Reformátusok Lapja című folyóíratba. A cikkeknek vallásos témájuk volt, mint például: „Az olaszországi Wald református püspökségének története” és mások. A Svájcban való tartózkodásom idején a genfi székhelyű Református Ifjúság Szervezetében is tevékenykedtem, amely minden olyan országban működött, ahol református egyház létezett. Abban az időszakban Magyarországon és Erdélyben a szervezet IKE (Ifjúsági Keresztyén Egyesület) néven működött. A szervezet keretében a húsvéti és pünkösdi vakáció idején gyerekek számára szervezett kirándulótáborokban vettem részt, az Indiánok nevű gyerekcsoport vezetője voltam. Más tevékenységem nem volt.”100 97

98 99 100

Révész Imre: A baseli egyetemen tanult magyarok névsora 1600–1852. In: Magyar Történelmi Tár 1861. p. 239–242. Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport, 2007, im., p. 188. Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport, 2007, im., p. 189. Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport, 2007, im., p. 189–190.

60


Weltiék kerülnek ismét a célkeresztbe. Arra kell Sass Kálmánnak válaszolnia, hogy milyen körülmények között került összeköttetésbe a Welti családdal, és hogy miben állott ez a kapcsolat? Az öt és fél óráig tartó vallatáson aztán egy hosszú jegyzéket készítettek, amelyet polgári ésszel olvasva, százszázalékosan ártalmatlannak találunk. Jól sejti, hogy azoknak, akik Svájcban tanultak, azoknak már rég összeírták a névsorát. Itt inkább, ismét az a feltűnő a témát ismerők számára, hogy kikről hallgat, továbbá, hogy egy évet szinte következetesen csúsztat a dátumokat illetően. Pontosabban, elhallgatja, hogy nem 1929-ben utazott tanulmányútra, és azt „állítja”, hogy 1930-ban. Tudatában van annak, hogy kegyesség köpenyébe burkolt kémek kreálására akarják rávenni, de ehhez nem járul hozzá, valós jótékonysági adatokat közöl, mintegy eleven szén gyanánt, ami máig égetheti az erőszakszerveket. A vallomásnak ezt a passzusát az ismétlések ellenére teljes egészében idézzük, különben nem lehetne érzékeltetni a nyomás és talán ez esetben is a meszkalin adagolása alatt „előidézett” adathalmaz keletkezését. Jellemző, hogy azt is aláíratták vele, hogy a jegyzőkönyvet magyar nyelvre fordították. Sass Kálmán „válasza”, amelyben senkire sem tesz terhelő vallomást, valójában az első, könnyek között született magyar egyháztörténeti jellegű összefoglaló a Welti családról, amely így hangzik: „Welti Henrik Bázel városában nagykereskedő volt, egy nagy készruhabolt tulajdonosa, s jelentős vagyonnal rendelkezett. Ő, és főképpen Welti Bertha nevű felesége, fontos szerepet játszottak a bázeli református egyház köreiben, s jelentős összegeket adományoztak különböző egyházi célokra. Így a Welti család támogatta a bázeli „Alumneum” bentlakás fenntartását, ahol én is laktam. Ezen kívül anyagilag támogatták a bécsi egyetemi bentlakás101 épületének újabb emelettel való bővítését102, de nagy összeggel járultak 101

102

A teológiai hallgatók bentlakása Bécsben az úgynevezett „Blumengasse” utcában volt.; Amig nem olvastuk ezt a Sass Kálmántól kicsikart vallatási jegyzőkönyvet, addig nem tudtunk mit kezdeni azzal a zöld lapra sokszorosított szöveggel, amelyet a füzet misszilis anyagában találtunk, és amely most a bécsiekkel való együttműködés irányába tereli a tekintetünket: „Vorliegendem Aufruf schliessen sich folgende Herren an: Hofrat Dr. Molin, Obmann des „Vereins zur Förderung des evang. Theologenheims in Wien”. Johs. Wetjen, Kaufmann, Kassier des gen. Vereins. Univ. Prof. Dr. Wilke, dz. Dekan der evang.-theol. Fakultät der Universität Wien.” Feltételezzük, hogy Bécs felé dr. Varga Zsigmond lehetett az egyik kapcsolattartó, ő magyar állami ösztöndíjjal ment 1943-ban Bázelbe, ahol többek között Karl Barth


61

hozzá a Pozsonyban103 (Csehszlovákia) a református teológusok104 számára készülő bentlakás építéséhez, a magyarországi Pápa városa református egyháza számára harangot vásároltak105, illetve adományoztak, hozzájárultak a debreceni református templomban egy galéria felállításához, bizonyos alapokkal támogatták a Nagyváradi Református Püspökség, a Kolozsvári Református Püspökség egyes építkezéseit, s más fontos adományokat tettek. 1931-ben, amikor megismertem Welti Henriket, már több mint 70 éves volt, a felesége, néhány évvel volt fiatalabb nála. Abban az időben Welti Henrik egy dél-amerikai állam svájci konzulja címmel is rendelkezett, de nem tudnám megnevezni, hogy melyik államé. Megjegyzem, hogy az idős Welti Henrik az országba való visszatérésem után rövid idővel meghalt, én pedig a feleségével, Welthi Berthával tartottam a kapcsolatot. Welti Henriknek két gyereke volt: egy fiú, akit én nem ismertem, aki abban az időben valahol külföldön, az Amerikai Egyesült Államokban vagy Franciaországban lakott, s orvos-

103

104

105

előadásait hallgatta. Bécsben az ottani Evangélikus Teológiai Fakultásra iratkozik be 1944-ben, miközben az ottani magyar reformátusok lelkigondozását is ellátja. Huszonötödik születésnapja után, a Gestapo letartóztatta, mert nyilvánosan beszélt az értelmetlen háború ellen. Mauthausenben végzik ki 1945. március 5-én. Pozsonyban a két világháború között nem volt lelkészképzés, viszont folyt magyar tanítóképzés. Pozsonyban az 1933/34-es tanévben magyar tanítónőképző működött 160 tanulóval, míg a szlovák tanítóképző magyar tagozatát – ugyancsak Pozsonyban – 162 diák látogatta. Lásd: Popély Gyula: A felvidéki magyar oktatásügy helyzete 1918–1945. Világhálón: http://www.kalligram.eu/Kalligram/Archivum/ 1994/III.-evf.-1994.-januar/A-felvideki-magyar-oktatasuegy-helyzete-1918-1945. Losoncon létezett református teológia, amelyet 1925-ban nyitottak meg, és amely intézet 1939 végén szüntette be a működését. Ez idő alatt mintegy 120 teológus nyert lelkészi képzést ebben a nagy nehézségek árán fenntartott intézményben. Pápán az újonnan felépült református templom tornyába négy harangot emeltek. A Szalóky- és a Gyenese- harang mellett lakott a Reviziós-harang és a Diák-harang. A harangok szentelése 1936. szept. 20-ra esett. A Szalóky és a Gyenese család által öntetett harangokat elvitték a második világháborúban, a másik két harang valamelyike lehet a Welti család adománya. A feliratok egyike sem őrzi a Weltiék nevét. A Diák-harang 1402 kg súlyú, 140 cm alsó átmérőjű, cisz1 hangú, felirata: „Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram téged tartottunk hajlékunknak, 1936. Isten dicsőségére öntették a pápai kollégium volt és jelenlegi diákjai, megemlékezve arról, hogy a kollégiumot 250 éven át dajkálgatta a pápai szent ecclesia.” Feltételezzük, hogy ennek a harangnak az öntetését támogatta a Welti család a volt bázeli diákok (Benedek Sándor pápai professzor) révén.

62


tanhallgató volt, a másik pedig egy férjezett lány, aki Bernben lakott, s akinek egy 11 éves, Meyle Adrian nevű fia volt, aki 1931-ben ugyanabban a kirándulótáborban volt, amelyben én csoportvezető voltam, s a fiú a felügyeletem alá került. A gyerek révén ismertem meg közelebbről az idős Welti Henriket és Berthát, akik gyakran eljöttek meglátogatni unokájukat, s akiket egyébként jól ismertek a külföldről Bázelbe tanulni érkező fiatal lelkészek és teológusok, mert a tanuló lelkészeket otthonukba hívták, ajándékokkal, mi több, pénzösszegekkel segítették. Barátságot kötöttem a Welti családdal, különösen az idős Welti Berthával. Meghívtak, hogy látogassam meg őket a lakásukon, s a pünkösdi vakációban náluk vendégeskedtem.106 Ezt követően, bázeli tartózkodásom idején, többször segített ajándékokkal és pénzösszegekkel a Welti család. Meg szeretném egyébként jegyezni, hogy rajtam kívül a Welti család más lelkészt is támogatott és segített, akik Erdélyből és Magyarországról Bázelbe érkeztek tanulni. Így – még előttem – Pápa város Benedek nevű lelkészét segítették. Később, Bázelből való hazatérésem után, több, később Bázelben tanuló lelkész került jó kapcsolatba a Welti családdal, s kapott segítséget tőlük, mint: Molnár Károly, jelenleg református esperes Aradon, Farkas Jenő, lelkész egyik Marosvásárhely melletti községben, Kozma Tibor, teológiai tanár Kolozsváron, Papp László, nagyváradi református püspök, Tudomásom szerint a Welti családdal az aradi Molnár Károly nevű esperes került a legközelebbi kapcsolatba. Ugyancsak a Welti család támogatta Nagy István Kolozs községi lelkészt107. Később is, 1948 táján, egy erdélyi református teológus Bázelben tanult, s a Welti család segítette. Ez a lelkész, a kovásznai 106

107

Nyílvánvaló, hogy nem akar nyilatkozni a Welti családdal fenntartott szoros kapcsolatáról. Elhallgatja, hogy az 1930–1931-es tanévben a Welti család házában lakott. Weltiné a füzete 16. oldalán ezt jegyezte a „Rusznyák Franz von Kőszeg, Ungarn” neve alá: „Sohn eines Bäckers. Er war 2 Semester in Basel. Vom Okt. 1930 bis Juli 1931, während Sass bei uns wohnt.” A füzet szerinti Nagy István II. lelkipásztorról van szó. Édesapja, dr. Nagy Géza professzor az 1908–1909-es tanévben Berlinben tanul, 1909–1910 folyamán pedig Bázelben. Paul Wernle professzora haláláról megemlékező írást tett közzé: Ein Zypressenzweig auf das Grab Paul Wernles. In: „Kirchenblatt für die reformierte Schweiz” 1939. p. 236–237.; Idős Nagy Géza professzorra fontos szerep jutott a svájci segélyek irányítása és elosztása dolgában.


63

református lelkész fia108, nevére nem emlékszem. Továbbá tudom, hogy 1938–39-ben hosszabb időre a Welti család szállásolta dr. Kristóf Györgyöt, aki a kolozsvári egyetemen professzor volt. Dr. Ravasz László budapesti püspököt109 is a Welti család szállásolta el Bázel városában.”110 Újabb kérdésre még azt válaszolja ezen alkalommal, hogy Borbáth Dániellel indult el az országból, Kiss Bertalan szatmárnémeti lelkész akkor érkezett, amikor ő éppen visszaindult. Magyarországról pedig csak Porzsolt Istvánra emlékszik, akivel egyszerre jött el Bázelből. Két nap múlva, 1957. június 5-én újra kihallgatják a Weltiékkel kapcsolatos pontatlan dátumok miatt, de ennek az okát Sass Kálmán úgy hárítja, hogy nem emlékezett pontosan életének erre az időszakára és elismeri, hogy nemcsak 1930–31-ben, hanem 1929–1931 között tartózkodott Svájcban. Megerősíti, hogy 1931 tavaszán került baráti kapcsolatba a Welti családdal. Eszébe jút még, hogy 1930 nyarán érkezett Bázelbe Dávid Gyula, jelenleg kolozsvári püspökhelyettes. Emlékezni kezd Póth Lajos kolozsvári illetőségű református lelkészre, aki 1930 őszén érkezett Bázelbe, és aki 1940–41 között a Jugoszláviától visszafoglalt magyar terület egyik falujában lelkészkedett. Aztán egy Kiss Károly nevű debreceni származású lelkész nevére emlékszik, továbbá egy budapesti származású kollégára, dr. Ravasz László püspök vejére111, akinek a nevére nem emlékszik.112 108

109

110

111

112

Bizonyára Havadtőy Sándor nevéről lenne szó, aki Barth vezetése alatt írta a doktori disszertációját. Magyar egyházpolitikai jelentőségére nézve lásd: Beke György: Vigasztalás és bátorítás: Havadtőy Sándor igehirdetése a Szabad Európa Rádióban. In: Confessio: a Magyarországi Református Egyház figyelője, 2002. (26. évf.) 1. sz. p. 84–99.; Havadtőy Sándor: Vigasztaljátok népemet. Budapest, Közdok, 2001. A kötet gondozója és a Havadtőy-életrajz írója Beke György.; Havadtőy Sándor 1948-ban indult bázeli tanulmányútra. Lásd Molnár Dezső: Mintha repülnénk, im., p. 196. Emlékiratában Ravasz László megemlíti, hogy 1935. nov. 22-e és dec. 6-a között járt Svájcban, a bázeli teológus diákok alumneumát is felkereste, megjegyezve, hogy 400 év leforgása alatt a 2000 alumnus közül 170 volt magyar. Lásd: Ravasz László: Emlékezéseim. Budapest, 1992, p. 246. Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport, 2007, im., p. 190–191. Tófalvi Zoltán szerint dr. Szacsvay Ferencről lehet szó, aki a Ravasz Éva férje volt. Lásd Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport, 2007, im., p. 193., 1. sz. lbj. Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport, 2007, im., p. 192–193.

64


Tófalvi Zoltán összeállította az érmihályfalvi csoport tagjainak az életrajzi adatait és Sass Kálmánról szólva, egy helyen azt írja, hogy 1942–1943 folyamán Weltiné pénzzel segítette Sass Kálmán családját, ezt pedig a per folyamán kémtevékenységi bűnjelnek tekintették.113 Tófalvi dokumentumkötetéből szerzünk tudomást arról is, hogy Földesi Ilonát, vagyis Veronika testvért, akit szintén katonai törvényszék elé állítottak, azért mert a Sass Kálmán írásait gépelte, 31. rendű vádlottként ítélték el ötéves kényszermunkára, háromévi jogvesztésre és személyi vagyonának az elkobzására. Ő úgy került kapcsolatba Sass Kálmánnal és családjával, hogy miközben 1930-tól diakonissza szolgálatot végzett a kolozsvári kórházban, találkozott az oda látogató Welti asszonnyal, az „erdélyi magyar református missziónak a jelentős támogatójával.”114 Szigethy Béla (1910–2008) negyvenöt esztendő multán emlékezik a Welti családra, Horváth Lászlóra és az Oxfordi Mozgalomra Szigethy Béla 1991. ápr. 16-i levelében hiteles híreket olvasunk a bázeli diákévei és korai lelkészi szolgálata idejéből. Annak idején, édesapám tanácsára, Horváth László munkássága felől érdeklődtem. A nálunk lévő válaszleveléből e helyen csak a bázeli kiegészítő adalékot idézzük: „Horváth Lászlóról mostanság tudtam meg, hogy valamikor a negyvenes évek végén, vagy az ötvenes években, a románok bebörtönözték és a börtönben halt meg. Vele először Baselben, Svájcban találkoztam 1934 végén, amikor ott ösztöndíjjal tanultam. Hollandiából egy Oxfordi Mozgalom115 csoporttal jött Svájcba és Báselben néhány napot töltöttek. Akkor a magyar diákokat, teológusokat már évek óta és akkor is segítő Welti Schneider asszonyék házánál találkoztam vele. Herr Welti az Oxford csoport hatására nagy lelki változáson ment át és engem is meghívott 113

114

115

Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport, 2007, im., p. 534.; Tófalvi Zoltán ezt az iratot láthatta a szekuritátés irattartók valamelyikében, mi ebben az idézett kötetben a 395. p olvasunk erről az 1958. szept. 12-i vallatás jegyzőkönyvéből, ahol Sass Kálmán csak az 1943-as évet jelöli meg. Arról sem szerzünk tudomást, hogy Tófalvi Zoltán találkozott-e a szekuritátés irattartókban a Welti család leveleivel. Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport, 2007, im., p. 602–603. A 602. oldalon Borbáth László helyett Borbáth Dániel neve a helyes. Az oxfordi mozgalomra nézve lásd: Martin Sallmann: Umstrittene Erweckung. Die Oxfordgruppe in der Schweiz (1932–1938). In: Theologische Zeitschrift (Basel) 1/65, 2009, p. 1–21. Emil Brunner az oxfordi mozgalom híve volt Zürichben.


65

a csoport gyűléseire. Horváth László akkor, mint Drs. László Horváth volt bemutatva. László engem is külön hívott személyes beszélgetésre. Sok értékes benyomást nyertem a csoport ottani látogatása és gyülései kapcsán.” Szigethy Béla sorsáról116 Welti asszony folyamatosan tájékozódott, másfél oldalnyi feljegyzést találunk a füzetében. Utolsó híradás 1948-ból: 1947 decemberében jelentkezett újra, elmenekült és csak a menekült magyarokban bízik.117 Farkas Károly és Seri András a Weltinétől kapott kerékpárral járja meg Genfet A két jóbarát, Farkas Károly és Seri András kerékpárral indult 1935 nyarán a 10 napig tartó ifjúsági konferenciára, amelynek Keller Adolf volt az egyik szervezője. Ugyanaz a Keller Adolf, aki a kelet-európai diákok számára fontos szerepet játszott azáltal, hogy ő állott a Genfben székelő Europäische Zentralstelle für kirchliche Hilfsaktionen élén, ugyanis ez a szervezet biztosította az ösztöndíjakat. A vezetőség az ösztöndíjas magyar diákok számára ingyen biztosított szállást és kosztot. Visser’t Hofft volt a főszervező118, Karl Barth is tartott előadást. Welti asszony egy kerékpárral ajándékozta meg a két barátot, akik közösen egy használt biciklit is vásároltak, hogy többet lássanak Svájcból, és hogy útiköltséget takarítsanak meg.119 116

117 118

119

Welti asszony akkurátusan bejegyzi a füzet 50–51. oldaira, hogy Szigethy Béla 1910. dec. 23-án született Székelyudvarhelyen, címe Str. Mihai Vit.15, Odorheiu. Bázelbe érkezett 1934. okt. 21-én. Teológiai tanulmányai mellett egy évig konzervatórimba is járt. Bukarestben 1933–34 folyamán Nagy Sándor mellett segédlelkész, főleg ifjúsági munkát végez. Tíz gyermekcsoportja van. Négyezer lejes havi fizetéséből (?) 1500 lejt költ élelemre, lakásra 1500 lejt, villamosra 600 lejt. /…/ A nyári szemesztert Zürichben tölti, a „Missionsfest” alkalmára Geréb Pállal jött Bázelbe. Nagyon sovány. /…/ 1936 júliusában megy haza. Kolozsváron szénior 1937 augusztusáig. Azután missziói utazótitkár, 1937. aug. 21-én eljegyzi a nagyenyedi Juhász Mártát. Füzet, p. 51. Az Egyházak Világtanácsának elnökéről van szó: Willem Adolph Visser ‚t Hooft (1900–1985). Szenci Árpád: A nagykőrösi tanítóképzés szellemiségének történeti rekonstrukciója. Doktori disszertáció. III. sz. melléklet. Részletek Seri András emlékiratából. Veszprém, 2008, p. 1–2. Világhálón: http://konyvtar.uni-pannon.hu/doktori/2007/Szenczi_Arpad_dissertation.pdf

66


Koncz Sándor évtizedekig dolgozik a Welti úr által ajándékozott írógépen Koncz Sándor a fia, Koncz Gábor emlékezése szerint, már a kezdetektől fogva hálásan gondol Welti úrra, aki őt írógéppel ajándékozta meg.120 Koncz Sándor édesanyjának a címe a Weltiné iratai között arra enged következtetni, hogy Welti asszony levelezett a családdal.121 Gudor Lajos egész életében büszke volt a Welti asszony ajándékára, a KD I/1 és II/1-re köteteire Családi kiadásban, ötven példányban megjelent kötetet tartunk a kezünkben, amely idős Gudor Lajos, volt aranyosgerendi lelkipásztor leveleit, visszaemlékezéseit tartalmazza.122 Nyugdíjba vonulása után, 1986 folyamán fogott hozzá az emlékirata szerkesztéséhez, amelyet sajnos már nem tudott befejezni az 1987-ben bekövetkezett halála miatt. Gudor Lajost a svájci ösztöndíjra Imre Lajos ajánlotta.123 Életében többször beszélt arról, könyvében is megírta, hogy Sass Kálmánt követően, ő tanította a legtöbbet Weltinét a magyar nyelv ismeretére.124 Általa tudunk a Weltinét ért balesetről, arról, hogy az öregotthonban élő, hajdani jótevőjüket séta közben elütötte egy kerékpáros és ennek következményeibe belehalt.125 Gudor Lajos, az 1938-39 folyamán Bázelben szakosodott teológus, Barth tanítványaként tér haza, egyenesen Bukarestbe nyert kinevezést az ifjúsági lelkészi szolgálatra 1939 júliusában. Elutazás előtt a Karl Barth120

121

122

123 124

125

Lásd „Felcsillan a tűz alatti parázs” Koncz Sándor berlini levele, 1937. Közzéteszi, a bevezetőt és a jegyzeteket írta: Koncz Gábor. In „Zempléni Múzsa”, a világhálón: http://www.zemplenimuzsa.hu/04_4/berlkonf.htm A kockás papírlapon olvasható dátum: 1934. jan. 29. A cím: Koncz Józsefné, Diósgyőr – Vasgyár Telep, X.u. 12 sz. 2. a. Gudor Lajos: Napjaink számlálása. Egy református lelkész életpályája és szolgálata. Kolozsvár, Misztótfalusi Nyomda 2012. Gudor Péter szóbeli közlése, 2014. jan. 18-án. Welti asszony Füzetében megtaláljuk a Gudor Lajos jó minőségű fényképét és a rövid életrajzi adatait az 1938–39-es esztendő fejléce alatt: „Gudor Lajos, geb. 2. Jan. 1913 in Marosújvár. Er hat 3 Brüder und 2 Schwestern. Gudor war schon im Sommersemester hier, 1938. Er hat nur noch die Mutter. Sein Vater…(befejezetlen mondat!) Der „Kedves” kehrte Juli 1939 nach Bukarest zürück als Jugendpfarrer. Er verlobte sich 11940 m. Técsy Éva. … Gudor Lajos 1947. dec. 17-én levelet küld Welti asszonynak, aki ennek alapján ezt jegyzeteli: „Hat 3 Kinder: Sofie 5.J., Ágnes, András, 6. Mon.” Gudor Lajos: Napjaink számlálása, im., p. 53.


67

féle Kirchliche Dogmatik I/1 kötetét126 kapta ajándékba Weltinétől a következő ajánlással: „Meinem l. Gudor Lajos als Andenken an seinem Basel Aufenthalt 1938-1939. Frau K.B. Welthi, Basel, 28. Jun. 1939.” A Barth-féle KD.II/1 kötetet 1942-ben küldte ajándékba Gudor Lajosnak, immáron Aranyosgerendre.127 Gudor Lajos így foglalja össze a Welti asszony lelkiséggel párosult tisztségét: mióta őt Sass Kálmán felfedezte és megnyerte az erdélyi egyházunk támogatására, azóta Welti asszony lett „a magyar diákok svájci anyja.”128 Molnár Dezső bázeli emlékei 1946–1947 Nemrégiben jelent meg egy emlékcsokor Molnár Dezső, akkori tábori lelkész tollából, számunkra rendkivül fontos adalékokkal.129 „Mikor 1946-ban odaérkeztem, a város legjelentősebb társadalmi megmozdulása az „Ungarnhilfe”, a „magyar segély” mozgalom volt. Középiskolások és főiskolások utcáról utcára gyűjtöttek adományokat otthoni magyar családok számára. Tetőpontján állott a nemrégen meghalt Bartók Béla zenei alkotóművészetének méltatása és népszerűsítése. Kodály Zoltán személyesen mutathatta be és vezényelhette zenekari műveit Bázelben. Az Egyetemen akkor szerveztek magyar tanszéket a hazulról menekülni kényszerült Kerényi Károly professzor számára. Verszár Frigyes130 az orvosi kar élettani tanszékének volt európai hírű előadója. 126

127

128 129

130

Idős Gudor Lajos könyvhagyatékát, így ezt a kötetet is Gudor Péter lelkipásztor őrzi az aranyosgerendi református parókián. Weltiné-féle füzet 78. oldalán: „1942 Mai 4, bekam er in Luncani, wo er Pfr. ist, 1 Mädchen „Zsófia”. Schickte ihm dazu Barth Dogmatik II/1.”. Welti asszony, személyes kapcsolatban állhatott Karl Barth professzorral, amire abból következtetünk, hogy Weltiné a Füzet 92. oldalán a Karl Barth neve alá jegyzett mondásaihoz azt is hozzáfűzte 1936ban: „Dez. 36: Er wünschte ges. Weihnacht und 1 fröhl. Uebergang v. a. ins neue Jahr”. Gudor Lajos: Napjaink számlálása, im., p. 53. Molnár Dezső: Mintha repülnénk. Egy erdélyi lelkész emlékei a XX. századból. Az Erdélyi Református Egyházkerület kiadása. Misztótfalusi Nyomda, Kolozsvár, 2013, p. 125. Verzár Frigyes (Bp., 1886. szept. 16. – Arlesheim, Svájc, 1979. márc. 13.): fiziológus és filozófus, 1930-tól a bázeli Élettani Intézet vezetője. Nevét egy Weltiné címével ellátott boritékon olvashatjuk a füzet missilis anyagában, nem postai céllal, hanem mintegy emlékeztetőül, így: „Verzár”. A bázeli egyetem professzoraként Verzár Frigyes tanulmányt közöl: Magyar orvostanhallgatók Basel egyetemén. In: Orvosi Hetilap, 1931. p. 604., pp. 748–749 . Verzár Frigyesné szívesen látta vendégül a diákokat és a Bázelbe telepedett magyarokat. Lásd Gudor Lajos: Napjaink számlálása, im. p. 52.

68


Az Alumneum 1844 óta vezetett évkönyvében az 1355-ös sorszám alá, mint 142. magyar „alumneus” írhattam be nevemet. Az 1946–47 iskolai évben rajtam kívül még három fiatal magyar lelkész tanult a bázeli egyetemen: Szabó László, Csordás Gábor és Sulyok Kálmán. Közvetlenül előttünk Bertalan Imre tanult itt. Bertalan, Csordás131 és Sulyok kimentek Amerikába, Szabó László és én hazajöttünk. Nem feledkezhetem meg arról, hogy ottlétünk alatt több kedves svájci család hívott beszélgetésre, vacsorára. Közülük emlékezetesek maradnak a Hausvater, Cullmann professzor lemezhallgatással egybekötött vacsorái és a Barth Károllyal töltött karácsonyeste is.132 Itt kell megemlékezzek a bázeli magyar diákok kedves „patrónájáról”, arról a Frau Konsul Bertha Weltyről, aki péntekenként mind a négyünket ebéden látott vendégül. Akkoriban már hetvenöt év körül járhatott. Évtizedek óta támogatta a magyar teológusokat. Kedvükért, részben tőlük, megtanult magyarul. Hétvégén autójával többször elvitt bennünket a Thuner See partján lévő villájába és Interlakenbe. Meggyengült látása miatt mindig maga mellé ültetett valakit, hogy útközben figyelmeztessük a felmerülő forgalmi problémákra. Jótéteményeit azzal viszonoztuk, hogy Missionstrasse 8. sz. alatti nagy házának parkjában, kertjében mi kaszáltuk le a füvet. Szárítgattuk és gyűjtöttük a szénát, sétáltattuk a Magyarországról hozott nagy fehér juhászkutyáját, Bodrit133.” Molnár Dezső neve egyáltalán nem fordul elő a Weltiné nyilvántartó füzetében. Ennek több oka is lehet: valószínű, hogy a gyenge látása miatt már alig vezette a betelt füzetet, amelybe már csak a Bertalan Imre nevét jegyezte fel az 1942-1943-as esztendőhöz, továbbá ekkorra a férje halála után a család már megszüntette a magyar diákok számára folyósított ösztöndíjat!? Az is előfordulhat, hogy a Weltiné által említett, számunk131

132

133

Csordás Gáborhoz juttatta el Molnár Dezső a romániai vécépapír tekercseket, amikor kiderült, hogy Romániában vécépapírt gyártottak a magyar bibliákból. Lásd Molnár Dezső: Mintha repülnénk, im., p. 195 Lásd még Molnár Dezső: Találkozásaim Barth Károllyal. In „Református Szemle” 1986/4, p. 371–377. Weltinéről szóló emlékeiről és a magyar diáktársairól e helyen nem beszél, ami érthető is a ceaucescui időkben újraélesztett terror árnyékában. Kolozsvári Nagy István hagyatékában lévő fényképek felírata szerint a szép nagy fehér kutya neve „Rabló” (is?) volt, és a magyar diákok „svájci honfitársukként” becézték.


69

ra ismeretlen 2. számú füzetben folytatta a magánhasználatra szánt feljegyzéseit. Erdélyben az a hír járta, hogy a Molnár Dezső taníttatását134 a Welti család vállalta, a valóságban azonban egyházi ösztöndíjas volt. Oscar Cullmann professzor, a Welti család barátja A Cullmann professzor halála után kiadott emlékkönyvben135 találtuk az alábbi két fontos adatot: Welti-Schneider asszony 90. születésnapján, 1960. november 13-án Oscar Cullmann136 mondott beszédet.137 Az ünnepséget a bázeli Alumneum138 épületében tartották, ott köszöntotték a kollégium nagy jótevőjeként. Mecénásuk halála alkalmával szintén 134

135

136

137

138

Dr. Geréb Zsolt írásbeli közlése 2014. jan. 16-án, amelyért e helyen szíves köszönetet mondok. Ennek ellentmond a Molnár Dezső emléktöredéke párizsi teológiai hallgató korából: „Közben Párizsban mindinkább rendeződött az életem. Genfből folyósítani kezdtém az ösztöndíjamat, és kilátásba helyezték, hogy kérésem szerint lehetővé teszik, hogy az 1846–47-es iskolai évben Bázelben tanulhassak.” Lásd Molnár Dezső: Mintha repülnénk, im. p.98. Molnár Dezső: „Válaszos távíratot küldök Kolozsvárra Nagy András bácsinak. Közlöm vele, hogy rövidesen hazaindulok. … Aznap délután levelet kapok Svájcból. Stähelin lelkész, Nagy András barátja (Richard Stähelin seengeni lelkipásztorról van szó: HMJ) arról értesít, hogy a genfi ösztöndíjtanács tanulmányi ösztöndíjat ítélt meg számomra. Másnap a Párizsból hazatérők csoportja nélkülem indult Metzbe. Néhány nap múlva megjön Kolozsvárról Nagy András választávirata is. Azt üzeni: maradjak. Minden megy tovább. Leteszem az ösztöndíj elnyeréséhez előírt kollokviumokat. Pár nap múlva megjön Genfből az ösztöndíj biztosításáról szóló hivatalos értesítés. Közlik, hogy július 1-tól azt már Svájcban vehetem fel.” Lásd Molnár Dezső: Mintha repülnénk, im., p. 107. Martin Sallmann und Karlfried Froehlich (Hrgb) Zehn Jahre nach Oscar Cullmanns Tod. Rückblick und Ausblick. Theologischer Verlag Zürich, 2012, p. 27 Cullmann professzornak nem volt lelkészi képesítése, szószékről prédikációt nem mondott, reggeli áhítatokat tartott hűségesen az Alumneumben, tehát nagy kivételnek számít, hogy Welti asszony 90. születésnapján, majd az elhunyta alkalmával beszédet mondott. A köszöntő szövegét a Bazeli Egyetemi Könyvtárban őrzik, jelzete: UBB, NL 353, C. II. 278. Stähelin, Ernst: Bale et la Hongrie á travers l’ Histoire. In: Revue d’ Histoire Comparée 1947. p. 226–242. Vischer, Eberhard: Das Collegium Alumnorum in Basel. In: Aus fünf Jahrhunderten schweizerischer Kirchengeschichte. In: Festschrift, Paul Wernle, Basel, 1932, p. 95–162. Weber, Arthur: Historische Beziehungen zwischen Ungarn und der Schweiz, Zeitschrift für Schweizerische Geschichte 1925/5, p. 236–240.

70


Cullmann professzor tartott búcsúbeszédet,139 ezzel is hangsúlyozva az Alumneum családi jellegét. Weltiék a Tófalvi Zoltán kutatásainak látómezejében. Egy ávós-szekus confabulatio csapdái A Sass Kálmán-féle pert kutató és az ügyet alaposan ismerő Tófalvi Zoltán több adatot talált a Welti családról a Szekuritate irattárát őrző bukaresti levéltárban. Ezek közül a legelképesztőbb az, hogy Weltiné repülőt bérelhetne a müncheni összeesküvésben részt vevő érmihályfalvai foglyok kiszabadítására… Tófalvi Zoltán kutatásai nyomán így foglaljuk össze a valóság, a hazugság és a fantázia mesterségesen összebogozott szálait. A müncheni Szabad Európa Rádió léggömbbel szétszórt röpcéduláját Sass Kálmánéknál is megtalálták és a jugoszlávok140, az ávósok meg a szekusok egy nemzetközi kémügyet akartak fabrikálni ahhoz, hogy egy nagy összeesküvést leplezhessenek le az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc igazi kiváltó okainak ellenében.141 Egy „csiripitort”, vagyis magyar besugót zárnak Sass Kámán cellájába azzal a céllal, hogy nyerje meg a bizalmát, és ha beszél Weltiékről, akkor vegye rá Sass Kálmánt, hogy ismertesse vele a Svájcba vezető utat, és akkor ő, az áldást kérő közbüntényes142 megszökik a rabkórházból és megszervezi a repülős felmentést a Weltiné segítségével. Ez lett volna az egyik bizonyíték a hazaárulásra és arra, hogy prekoncepció szerint Weltiné pénzeli a svájci kémhálózatot Romániában. Az, hogy Tófalvi Zoltán szerint a Sass Kálmán elleni per egyik kulcskérdése a Welti családhoz fűződő kapcsolat felgöngyölítése volt, bizo139

140

141

142

Cullmann professzor Weltiné fölött mondott temetési beszédének az időpontjához kérdőjelet tettek a levéltárban: 1967? Jelzete: UBB, NL 353, C II: 358 Traueransprache für Frau Welti, 1967? Sass Kálmánnak évfolyamtársa volt Békássy Zoltán, aki Zombor lelkipásztora volt és a Titó titkosrendőrsége hónapokon át vallatta ebben a kritikus időszakban, hogy minémű kapcsolatban áll Sass Kálmánnal. Tófalvi Zoltán 1994-ben hallotta mindezeket Békássy Zoltántól, amikor Stockholmban találkoztak. Tófalvi Zoltán: Kelet Svájca, stb Végjáték. Világhálón: http://www.kronika.ro/szempont/kelet_svajca_es_sass_kalman_martiromsaga_1/print – Mészáros Gyula ávós főhadnagy Nagyváradon köt egyezséget a szekusokkal. Boros Sándor nevű elvetemült, álreformátusról van szó, a Sass család szilágysomlyói ismerőséről, akiről még pár éve az hírlett, hogy Vajdahunyadon élt.


71

nyítja az is, hogy követési dossziéjában megjelenik egy másik kiforgatott történet: két személy143 Weltiékhez kell leveleket juttasson Svájcba. Valójában pénzügyi bizonylatról volt szó, hogy ott cionista szervezetet jegyezzenek be 1944-ben. A romániai cionista per vádlottjait 1953-ban ismét letartóztatják, aztán az ügyet a Welti vonalon kapcsolatba akarják hozni Sass Kálmánnal. Másik koncepciós próbálkozásukat jelzi, hogy a Sass Kálmán letartóztatása után készült jelentés 1957. február 16-án már arról beszél, hogy „1928 és 1931 közötti bázeli és zürichi tanulmányútja során szoros kapcsolatot alakított ki Henrich Welti svájci konzullal, akinek Románia gazdasági helyzetéről folyamatosan információkat továbbított, s aki 1944-ben Érmihályfalván többször is felkereste őt.” Tófalvi Zoltán azonnal megállapítja, hogy itt lehetetlen állítások torlódnak, mert 1929-ben érkezett Bázelbe, nem is beszélve arról, hogy Welti Henrik nem járhatott 1944-ben Érmihályfalván.144 Csak a hitelesség kedvéért jegyezzük meg, hogy mindkét tanulmányi évében a bázeli egyetem diákja volt, Zürichben csak rövid ideig tartózkodott. Kapitális tévedésnek tartja Tófalvi Zoltán, hogy jóllehet a Sass Kálmán vallomása szerint „Henrich” Welti 1933-ban vagy 1934-ben már nagyon idős emberként elhunyt, a szekus koncepció szerint 1944-ben éppen a háború idején kellett volna valamiért Érmihályfalván járnia. Velti Henrik születésének és halálának145 a dátumát még nem sikerült azonosítanunk, de biztos, hogy 1937-ben még élt, mert földet vásárolt.146 Fénykép bizonyítja, hogy Bázelben együtt van 1939. febr. 11-én 143

144

145

146

Cornel Iancu és Mela Iancu, lásd Tófalvi Zoltán: Az érmihályfalvi csoport pere. Archive.is webpage capturearchive.is/8vVZH.Tárolt változat2013 aug. 24 – Tófalvi Zoltán: Az érmihályfalvi csoport pere, im. Archive.is webpage capturearchive.is/8vVZH .Tárolt változat2013 aug. 24 – Világhálón talált iratcsomó lezárásának dátuma: E2001D#1000/1552#1334* Titel: Welti Henry, Konsul, Basel. Entstehungszeitraum: 1929 – 1940 (Paraguay) arra enged következtetni, hogy Welti Henrik elhunytának feltételezett éve: 1940. Lásd világhálón 2014. jan. 20. állapot: https://www.swiss-archives.ch/detail.aspx?ID=1697263 Thun Kaufvertrag Der Staat Bern verkauft an Henry Welti, Konsul, in Basel, für Fr. 234. ein Stück Seegrund (0.78 Aren) beim Vorderdorf Merligen. Mit Plan, 1937.05.12 (Archiveinheit) Világhálón: www.query.sta.be.ch/detail.aspx?ID=64563

72


Horváth László bukaresti lelkésszel, továbbá kolozsvári Nagy István és Gudor Lajos segédlelkészekkel. Viszont tény, hogy 1940 elején Welti aszszony arról ír Gudor Lajosnak, hogy a férje helyett, a férje irodájában kell döntéseket hoznia. Hivatalosan arról, hogy Welti úr már nincsen az élők sorában, arról a felesége özvegyi státusának megjelölése kapcsán szerzünk tudomást. Welti asszony egy telket és házat adott el 1947-ben, és ezt olvasni lehet egy világhálóra szerkesztett közjegyzői iratban.147 Weltinéről viszont tudjuk, hogy járt Érmihályfalván és jelen volt a Sass Kálmán beiktatásán. Az egyházi újság meg is jegyzi: „Egyik kiemelkedő fénypontja a nagyszabású ünnepségnek méltóságos Welti svájci konzulné megjelenése.”148 Az 1936-os esztendő alatt Weltiné fel is jegyezte, hogy júniusban házasodott meg Sass Kálmán, és hogy szept. 6-án búcsúzott ki Telegden. A szept. 13-i érmihályfalvi beiktatáson Sulyok István szolgált, 1500-an voltak jelen a felkoszorúzott templomban és megszámolta, hogy 600-an vettek részt a közebéden. Weltiné azt is fontosnak tartotta feljegyezni, hogy Sass Kálmánt az iskolák felügyeletével bízta meg az egyházkerület, és hogy már egy éve nem kap fizetést a szegény gyülekezetétől. Az édesanyja által havonként folyósított 500 lejből él.149 Nyilvánvaló, hogy a Welti család a nyomor láttán segített a rászorultakon és akkor még véletlenül sem fordult volna meg senkinek a fejében, hogy a keresztyéni diakónia cselekedeteit valaha is megkérdőjelezzék és országellenes, kémtevékenységnek állítsák be. 147

148

149

Frau Wwe. Bertha Elisabeth Welti-Schneider. Staatsurkunde 1947 September 19/ 26 Frau Wwe. Bertha Elisabeth Welti-Schneider verkauft der Einwohnergemeinde Basel die Liegenschaft Sekt. V Parzelle II des Grundbuchs Basel, haltend 6a 96,5 m[hoch]2 mit Verwaltungsgebäude Münsterplatz I[unles.] u. Gartenhalle um den Preis von Frs. 160’000.-, 1947. Világhálón: query.staatsarchiv.bs.ch/query/detail. aspx?ID=874088 Valószínüleg arról a történelmi épületről van szó, amelynek a fényképe a világhálón is látható „Haus zur Kapelle” címmel. Világhálón: http://www.basler-uten.ch/index.php?option=com_content&view=article&id=19 8:haus-zur-kapelle&catid=42:wohnhaeuser&Itemid=106 Tóth Zsigmond cikkéről van szó, amely a „Reformátusok Lapja” 1936. okt. 20-i számában jelent meg. Lásd Tófalvi Zoltán: Az érmihályfalvi csoport pere, im. Archive.is webpage capturearchive.is/8vVZH .Tárolt változat2013 aug. 24 – 1936. márc. 17-i, tehát Sass Kálmánnak még a telegdi korszakára vonatkozó bejegyzés: „Seit 1 Jahr zahlt ihn s. arme Gemeinde nicht. Er bekommt 500 Lei monatlich v. s. Mutter und lebt daraus.”


73

Sass Kálmán „svájci kémtevékenységét” már 1952-től követik150, ennek felgöngyölítéséhez kilopatják az egyházkerület irattárából a törzskönyvi lapját. Egyetértünk Tófalvi Zoltánnal, aki ezt az irattartót a Szekuritate bukaresti levéltárában olvasta és azt mondja, hogy: „Ez Sass Kálmán pályakezdésének leghitelesebb dokumentuma. A törzskönyvi kimutatás szerint 1929-től 1931. június 30-ig Bazelben és Stuttgartban tanult. Belmissziói képzésen Vinelzben (Svájc) és Ebhausenben (Németország) vett részt 1930. június 30-a és 1930. október 20-a között. Az egyházi törzskönyvi lap adatai szerint Sass Kálmán anyanyelvi szinten beszélt, írt és publikált német és román nyelven, kevésbé ismerte a francia és olasz nyelvet.”151 Weltiné füzetében nincs bejegyezve Stuttgart, Vinelz és Ebhausen, ami nem jelenti azt, hogy ezeken a helyeken nem folytatott volna tanulmányokat. Nála csak az áll, hogy Sass Kálmán 1929–1930 folyamán az Alumneum lakója, 1930 és 1931 folyamán pedig náluk, a Welti családnál vendégeskedik, és 1931 júliusától végzi a segédlelkészi szolgálatot Sulyok püspök mellett Nagyváradon.152 Számunkra fontos adata a vallatási jegyzőkönyvnek, hogy 1931 januárjában három hetet Párizsban tölt, hazafelé menet pedig ellátogat Konstanz városába, Olaszországba és Jugoszlávián keresztül tér vissza Romániába, 1931 június végén. Vallatói arról is faggatják, hogy miként és meddig tartott fenn kapcsolatot a Welti családdal, amire Sass Kálmán azt válaszolja, hogy a zsidó származású Weltinével 1953-ig levelezett.153 Ezt egy elfogott levél alapján tovább bonyolítják azzal a szembesítéssel, hogy Enikő154 nevű egészségügyi asszisztens leányuk Belényesen német nyelvű levelet írt volna Weltinének és anyagi támogatást kért volna. 150

151

152

153

154

Kanalas János nevű főhadnagyot állítják a felügyeletére, segítője egy „Lencar” fedőnevű egyházi személy, aki muszka vezetőként minden adatot és kapcsolatot ismer Sass Kálmánra vonatkozólag. Szablyár Kornél esperesről van szó, akinek a kilétét Tófalvi még nem ismerhette. Lásd Molnár János: Szigorúan ellenőrzött evangélium. Nagyvárad, 2009, p. 390. Tófalvi Zoltán: Az érmihályfalvi csoport pere, im. Archive.is webpage capturearchive.is/8vVZH.Tárolt változat2013 aug. 24 – „1929–30 in Alumneum. 1930–31 bei uns als Gast. Im Juli 1931 wurde er Hilfspfarrer beim Bischof Sulyok in Oradea”. Tófalvi Zoltán: Az érmihályfalvi csoport pere, im. Archive.is webpage capturearchive.is/8vVZH .Tárolt változat2013 aug. 24 – Enikőre nézve a születési dátumát találjuk a Weltiné füzetében: 1937. júl. 23.

74


Tófalvi Zoltán látta és olvasta a szekusok által lefényképezett és felnagyított levelét Sass Kálmánnak, amelyben Weltinét „Drága Anyám” címzéssel szólítja meg és arról ír, hogy Svájcból régóta nem kapott levelet. Természetesen egy kis segélyt is kér a családja számára. (A Szekuritáté a levelet 1955. szeptember 9-én kifogta.)155 A perét előkészítő iratokból tudjuk meg azt is, hogy Sass Kálmán már érmihályfalvi lelkész volt, amikor letartóztatták hamis, még telegdi vádak alapján. Tófalvi szerint az akkori román és magyar újságok címlapon hozták a hírt arról, hogy Sass Kálmán kommunista propagandát folytatott Telegden. Erre fel, ha igaz, rövid időre az egyházi hatóság is felfüggeszti az érmihályfalvi lelkészi állásából. Weltiné is értesül, füzetében az áll, hogy 1937 nagypéntekjén bíróság elé állítják, mivel a kommunistákat pártfogolta és tanúként két cigány vádolta Sass Kálmánt. Felmentették és ő ezért pénzt fizetett.156 Tófalvi Zoltán kiemeli, hogy a törvényszéki tárgyalás után a püspöki hivatalban felszólították, hogy valljon színt: kommunista elveket terjesztett-e vagy sem? Állítólag ennek a hatására vetette papírra a „Lelkipásztori munka az egyházellenes munkásság között” című rövid írását.157 Halálos pere alkalmával beidézték a régi tanukat, akik a Sziguranca sugallatára annak idején azt vallották, hogy Sass Kálmán kommunista beszédet tartott, közel húsz évre rá pedig a Szekuritate nyomására ugyanazok a tanúk kommunistaellenes magatartással vádolták.158 Azt, hogy ez a „per” még a Sass Kálmán halála után is folytatódik, mi sem bizonyítja jobban, hogy 2004-ben hivatalosan is elismerték, hogy az antikommunista ellenállás159 harcosa volt… 155

156

157

158

159

ACNSAS, Fond informativ, dosar nr. 2476, I. kötet, f. 409. Lásd Tófalvi Z.: Az érmihályfalvi csoport pere, im. Archive.is webpage capturearchive.is/8vVZH.Tárolt változat 2013 aug. 24 – „1937. Am Karfreitag musste er vor Gericht, er habe für die Kommunisten gesprochen. 2 Zigeiner verklagten ihm. Freigesprochen, und musste Lei bezahlen.” (Az összeget nem említi Weltiné.) Sass Kálmán: Lelkipásztori munka az egyházellenes munkásság között. In: „Kiáltó Szó”, 1939, p. 60–61. Tófalvi Zoltán: Az érmihályfalvi csoport pere, im. Archive.is webpage capturearchive.is/8vVZH.Tárolt változat2013 aug. 24 – „Sass Kálmánt 1958. december 2-án kivégezték, a kivégzés időpontját fia, Sass Huba kérésére közölték, 1997-ben. Halotti bizonyítványát még 1958-ban kiállította a Calarasi Városi Tanács. Később 2004. szeptember 30-án, 1754-es szám alatt az antikommunista ellenállás harcosának deklarálták.” Dr. Kéri Gáspár szóbeli közlése. Lásd Pálfi József: Orth Imre, a lelkiismeret-vallás híve. Im., p66, 119. sz. lbj.


75

Az osztályharcosok, soviniszták és nácionál-kommunisták számára az önzetlen jócselekedetek értelmezhetetlenek, és azonnali gyanút keltenek. A Weltiékről szerepelő adatok, amelyeket Tófalvi Zoltán a Sass Kálmán-féle szekuritátés irattartókban talált Bukarestben, annak ellenére, hogy a mindenkori román hatalom ezek alapján Weltiéket ellenségesnek bélyegezte, mégis arról a könyörületről és szeretetről tanúskodnak, amely csak a hitben járók számára felfogható.

III. Kivonatok a Welti asszony füzetéből160 További, Sass Kálmánra és családjára vonatkozó adatok A Sass Kálmán neve alá megnyitott különböző oldalakon és emlékeztető cédulákon még találunk olyan híreket, amelyeket fontosnak tartunk a közlés szempontjából. Ezt írja az 1934-es feljegyzendők közé: (Romániában vagy csak a Partiumban, a Királyhágómellékén) szám szerint 470 református tanár és tanító állását rabolták el azáltal, hogy ismételten román nyelvvizsgára kötelezték őket.161 Miután feljegyzi a Sass Kálmán által küldött könyvek címét 1935 augusztusában (Telegd története, Református Káté, Tanterv az elemi iskolák számára) ezt írja a füzetébe: „Gyűjteni fogok 20.000 frankot, hogy meg lehessen vásárolni a Telegdi 25 holdas birtokát (=212.500 négyzetméter) Egy hold = 8.500 négyzetméter. Malommal, elektromos áramfejlesztővel és nagy gyümölcsössel, amely hatvan hold = 570.000 négyzetméter.” Másik beírás: 1935 júliusában az Egyházkerület tanulmányi tanácsossá nevezi, és ebben a minőségben a Belmissziói Tanács tagja. Egy, 1936. febr. 2. napján történt bejegyzés: a teológia dékánja megbízza, hogy dolgozza ki a mai ifjúsági munka legfontosabb feladatait. (Die wichtigsten Aufgaben in den heutigen Jugendarbeit.) Az Egyházkerület megbízta tizenegy iskola meglátogatásával. Nincs rájuk vonatkozó 160

161

Az áttekinthetőség kedvéért előfordul, hogy már eddig említett eseményeket vagy dátumokat ismétlünk, a német nyelvű eredeti szövegeket most nem idézzük lábjegyzetben. Erről a törvényről és a sok pénzbe kerülő nyelvvizsgáztatási fortélyról lásd Molnár János: A Királyhágómelléki Református Egyházkerület története 1920–1942. Nagyvárad, 1999, p. 60–66.

76


feljegyzés 1938-tól 1949-ig, ekkor ezt írja 1949. febr. 16-án, hogy Sass 1947-ben fél évet volt börtönben. A Sass gyermekek nevét írja fel 1949. ápr. 8-án: Huba 3 éves, okos gyerek, Béla 7 éves, Kálmán 8 éves, Gyöngyi 9 éves, Enikő körülbelül 11 éves. (Azt, hogy „Huba okos gyerek”, Weltiné magyarul írta a füzetbe.)162 Füzete utolsó előtti, 4-ik oldalán olvashatjuk: Sass K. írta 1937. febr. 2-án, hogy nem foglalkozhat a konfirmándusokkal, a betegeknek nem vihet úrvacsorát, ezeket meg sem látogathatja, nem tarthat vasárnapi iskolát. (Ez a levélhír bizonyára a telegdi feljelentés következménye, amely kiváltotta az egyházi teendői alól való időleges felfüggesztést.)

A napi újságokban nagy támadásokat intéznek Magyarország és Mussolini ellen. Bejegyzés 1937 szeptemberében: olyan törvényt mertek hozni, hogy sem a magánkereskedelemben és sem a gyárakban nem alkalmazhatnak magyar protestánsokat. Alkalmazhatják őket, hogyha görög ortodoxokká válnak. A füzet legutolsó oldalán utolsó tételként beírva a hajdani diákok ajándékainak sorába: 1936 augusztusában Weltiné Sass Kálmánéktól egy hímzett könyvborítót, egy párnát és öt törülközőt kapott ajándékba. Egy dátumhoz nem köthető nyomtatvány hátlapján bekeretezve Weltiné keze írásával ez áll: „Herrn Sass Kálmán, Rumänien. Galospetreu, Jud. Bihor. U.p. Valea-lui-Mihai. 162

Dr. Sass Huba egyetemi tanár fényképét lásd a svédországi „Új Kéve” c. folyóírat 2010/2 számában. Világhálón, 2014. jan. 9-i állapot: http://www.keve.se/wpdf/UK2010-2.pdf. Tudományos doktori fokozatát Kolozsváron szerezete 1986-ban. Lásd Orth Imre: Sass Kálmán 1904–1958. In Református Naptár, 1993, im., p. 59.


77

Az 1936-os karácsony alkalmával 45 üdvözletet küldtek a Weltiné címére, amelyek közül egy Lengyelországból érkezett, a többi Magyarországról, Jugoszláviából és Romániából, az ott élő familiárisai köréből. Természetesen Sass Kálmán se maradt ki az ünnepi levélküldők sorából. Megható az a külön kockás füzetlapon listázott ruhaküldemény-jegyzék, harisnyától, cipőtől kezdve a nagykabátig, amelyet bizonyára engedélyezés végett kellett bemutatnia Bernben (a berni magyar követségen? Kiemelés tőlem, HMJ), hogy Budapestre küldhesse Sass Kálmán címére. Szemelvények a Welti családhoz küldött levelekből Weltiné mindenes diákfüzetében a lapok között fényképeket és leveleket is találunk. – Bekess Károly163 bő két ívlapos, magyarral kevert német levelét Strassburgból keltezi 1934. júl. 4-én. Többek között arról értesít, hogy Ravasz püspök a 84 éves édesapja betegsége miatt nem utazhat Bazelbe, és hogy Tavaszy Sándor szeptemberben utazik előadás tartására Svájcba. Befejezésként magyarul írja: „Isten áldását kérve úgy Önre, mint Welti úrra: Welti urat üdvözlöm: Önnek pedig mély tisztelettel őszinte kézcsókját: Bekess Károly” – Salgótarjánból szintén 1934. júl. 4-én keltezi levelét Milán János164 evangélikus segédlelkész, aki német segédszavakkal tűzdeli a nehezebben érthető fordulatoknál a magyar nyelvű levelét. Ebből a levélből is a zárómondatokat idézzük: „Hogy van a méltóságos Asszony és Welti úr? Azt hiszem nincsen semmi baj. Mi újság Baselben? Mi van a magyarokkal? Koncz165 már elutazott? Szeretettel üdvözlöm Welti urat és a magyar fiukat! A Méltóságos Asszony kezét csókolom hálás szeretettel.” – Kerekes Sándor166 ír 1937. dec. 18-án egy hosszú két oldalas levelet. Megköszöni Weltinének a neki küldött komoly pénzösszeget, amely szá163 164

165

166

1933 márciusa és 1934. febr. 28 között tartózkodott Bázelben. Milán János az 1933–34-es tanévben diákoskodik Baselben. Soproni származású. A róla szóló utolsó bejegyzés 1957-ből származik, Weltiné gondosan beírja a Milán Jánosék hat gyermekének a nevét. A sárospataki Koncz Sándor 1933–1934 között volt a Bazeli Alumneum lakója. Kétoldalnyi feljegyzést őriz róla a Weltiné füzete. Kerekes Sándor vagy Alexander neve a Weltiné füzetében sehol sem fordul elő. Mindenesetre egy olyan teológusról van szó, aki arra vár a levele szerint, hogy ifjúsági

78


mára hatalmas segítség. Igéri, hogy karácsonyra írni fog Sass, Molnár, Horváth és Tőkés lelkészeknek, meg a svájci barátoknak is. Irja hogy Kis lelkész januárban Svájcba utazik, és hogy nemrég találkozott Kristóf professzorral, aki üdvözli Weltiéket. Hírt ad a Hídelvén folyó ifjúsági munkáról. Végig németül ír, boldog ünnepeket kívánva üdvözli Welti urat és az unokákat. Aláírás: „Alexander Kerekes”. – A „Református Hiradó”1937 júlusi vagy augusztusi számában megjelent kis újságcikket is őriz a mindenes füzet. „Pál apostol írta valamikor a koloszébeliekhez: „…jóllehet testben távol vagyok tőletek, mindazáltal lélekben veletek vagyok, örülvén és látván ti köztetek jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét” (Kol 2,5). Ezzel a testvéri örvendezéssel gondol reánk és figyeli árvaházunk fejlődését a mi kedves svájci jóakarónk Frau Konsul Henry Welt, aki hallva most is, hogy árvaházunkat bővítjük, a bazeli egyetemről hazaérkező Tőkés Béla tiszteletes úrral 1.000 leit küldött a következő sorok kiséretében: „mit höfl. Grüssen an Herrn Pfr. Csernák Béla für das Waisenhaus in Oradea 1.000 Lei. Basel, 30,6.,37.” Hálás köszönettel fogadjuk hittestvéri szeretetének újabb bizonyságát. Az építkezés különben szépen halad. A szobák belső vakolása folyik.” – Nyíregyházáról dedikálva küldi a fényképét 1938. nov. 10-én Porzsolt István167: „Weltiné Méltóságos Asszonynak sok jóságáért igaz tisztelettel és őszinte szeretettel.” (Weltiné megjegyezte: érkezett nov. 14-én. Tehát Welti asszonynak a november 13-iki születésnapja után.) – Prattelnből keltezi 1948. dec. 22-én a fekete keretű üdvözletét karácsonyra egy Claudia nevű hölgy. Afelől érdeklődik, hogy Weltiné felgyógyult-e a sárgaságból? Welti úr nevét már nem említi. – Ismeretlen személytől származó, hártyaszerű papírosra írott címek, hosszúkásan összehajtva, hogy elférjen egy gallérban vagy egy könyv borítójának a gerincébe csúsztatva. Ami a Weltiék számára személyes lehet a 3 nagyváradi (Papp Lajos, Mokos Kálmán és Imre, Széles Kálmán) és telegdi (Daday) cím mellett, az az, hogy az ismeretlen címküldő titkári kinevezést nyerjen, bizonyára Kolozsváron. Dr. Geréb Zsolt ismerte a családot, neki köszönjük azt az adatot, hogy Kerekes Sándor a bázeli Saint Krischonában tanult, a Missziós képző Intézetben. 167 Porzsolt István az 1936–37-es tanévben volt bazeli diák, édesapja Újfehértó lelkipásztora, esperes.


79

megkérdezi: „Ugye hogy szép a kutya, és nem is olyan vad? Különben reméljük, hogy nem fél.” Valamilyen megbízási céllal a hatodik, és egyben utolsó címnél ez áll: „Unitárius Lelkészi Hivatal Torockó. Jud. Alba de jos.” Mellette németül: „Für das Mädchen in Torockó.” – Nagy András két német nyelvű levelének a másolatát Kolozsváron őrzik. Az 1947. jún. 27-én kelt levelét valaki Prágába viszi, ott postázza Weltinének. Két nappal korábban a püspök (Vásárhelyi János: HMJ) és a saját levelét szintén útnak indította egy személy által. Kivándorló zsidó családok168 megsegítésére svájci-kolozsvári pénzcserét bonyolítanak le, kéri, hogy erről ne írjon részleteket Weltiné. A helyzetükre és lelki tartásukra nézve a Róma 8,19 a jellemző, hozzáolvasandó a 23. zsoltár 4-ik verse. Kollégái is üdvözletüket küldik. (Nem írja alá.) Közel egy esztendőre rá jelentkezik ismét a régi Farkas utcából, akkor már a Str. Kogalniceanu 29. szám alól. Kezelje Weltiné ezt a levelet is bizalmasan, veszélyes az üzenetváltás. Molnár Dezső169 átadta a Weltiné által küldött pénzt, a 400 frankot is óvatosan eljuttatták a címzettekhez. Sass Kálmán ismét szabad, de beteg és elgyötört. Orth Imre ott van, ahol Kálmán december óta szenvedett. Levelének kelte 1948. május 24. Gépelt levelét ceruzával jegyzi: N.A.170 Welti asszony a Karl Barth előadásait hallgatja Gudor Lajos emlékíratában olvasunk arról, hogy nemcsak ífjak, hanem a meglett bázeli polgárok és menekült zsidók is hallgatták a Barth előadásait a német, holland, angol, olasz és magyar diákok társaságában Weltiné is látogatta az órákat171, valószinűleg már 1936-tól, mert ez évben már karácsonyi üdvözletet is küldött Barth a Welti családnak. Fel is jegyzi172, hogy az angol diákok humorosan mit mondtak egyszer Karl 168 169

170

171 172

A. Sarasin, Basel. Elena Hirsch-Sajovics és Ignatie Hirsch, Cluj. Molnár Dezső komoly kockázatot vállalva, a cipőjébe „talpaltatta be” a Welti aszszony által küldött pénz. Lásd: Molnár Dezső: Mintha repülnénk, im., p. 140–141. Nagy András leveleinek másolatát az Erdélyi Református Egyházkerület Gyűjtőlevéltárában őrzik. Gudor Lajos: Napjaink számlálása, im., p. 36. Welti asszony Füzete, p. 92: „die engl. Studenten sprachen über Barth: er sage: „Gott ist alles, die Menschen sind nichts”, und Du bist ein Idiot”. Barth hielt Vor-

80


Barthtal kapcsolatban 1936. febr. 3-án és 4-én: „Isten minden, az emberek pedig semmik”, … és te egy idióta vagy!” Egy hölgy szerint Zürichben unalmas volt Barthnak a Kálvinról tartott felolvasása, pedig őt inkább Barth gazdag szellemisége érdekelte volna. Nem csodálkoznánk, hogyha valamikor előkerülnének a Welti asszony gyorsírással készült egyetemi vagy könyvtári jegyzetei. Az is lehet, hogy nemcsak Barth, hanem más professzorok előadásaira is járt. Még 1940-ben is ír az egyetemi előadások látogatásáról, de időhiány miatt csak három órán vesz részt. Azt már nem írja, hogy napi vagy heti 3 óráról van szó.173 Népművészeti kiállítások szervezése Svájcban Füzetének több oldalán feltűnő módon azt jegyezte fel, hogy milyen ajándékokat kapott az évek folyamán. Így értjük meg a Gudor Lajos emlékírata alapján, hogy ezeket a népművészeti tárgyakat különböző helyeken kiállította.174 Magyar és más nemzetiségű bázeli peregrinusok nevei a Weltiné-féle füzetben Welti asszony időrendi sorrendben kísérelte meg a tanulmányi úton járók nevének és legfontosabb családi adatainak a feljegyzését, de egy idő után felhagyott a pótlások beírásával. Füzete megnyitásakor, vagy átírásakor mindenesetre rendszerezési szándék vezette. Megközelítés szempontjából számunkra a meglévő állapot sorrendje a hiteles és az egyszerűbb. Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy a nevek elírásokat is tartalmazhatnak. Érzékeltetés céljából lábjegyzetben ismertetjük az első tíz oldal bejegyzéseit175, itt csupán a peregrinusok neveit és a bázeli tartózkodásuk időpontjait közöljük, feltéve, ha Welti asszony feljegyezte.

173

174 175

trag in Zürich über Calvin, d. h. er las nur was Calvin schrieb. Eine Dame schrieb ihm v. Zürich, d. sie hätte lieber von Barth s. reichen Geist gehört, als vom langweiligen Calvin.” Barthnak tulajdonított idézetek: „Der Mensch ist nicht ein Animal ration al,, sondern ein Animal.” Vagy: „Vernunft hat nichts mit Religion zu tun.” Ugyancsak Barthtól származó idézet: „Gott komt zu uns, wir können nicht zu ihm.” Gudor Lajoshoz 1940. febr. 14-én írott levél Bukarestbe: „Aus Zeitmangel gehe ich nur 3 Stunden auf die Universität.” Gudor Lajos: Napjaink számlálása, im., p. 36. Az általunk megszámozott második üres oldalon csak egy név áll: Bruno Parval. Ezután egy új oldal következik: Groo Gyula, kis Gyuszi 2/6.11. A negyedik olda-


81

1.) Bruno Parval (Lengyelország)176; 2.) Alfred Bolek, (Lengyelországból); 3.) Alexander Benedek; 4.) Krayatsch; 5.) Sass Kálmán Bázelben: 1929–1930 in Alumneum. 1930–1931 bei uns als Gast; 6.) Kiss Bertalan; 7.) Kristóf Georg (Gyuri); 8) Rusznyák Franz, 1930 okt.–1931 júl. között Bázelben; 9.) Toth Stefan, 1930–1931 között Bázelben; 10.) Poth Ludwig 1930–1931 között Bázelben; 11.) Domonkos; 12.) Vendegh; 13.) Lehel Franz (Ferenc) 1931 őszétől 1931 júliusáig Bázelben; 14.) Urbán Ernő 1931 októberétől 1932 júliusáig Bázelben; 15.) v. Domahidy Alexander v. Domahida, Lehel Ferenc társaságában 3 napig volt Bázelben; 16.) Hans Kaltenbach Jugoszláviából, … a harmadik félévben volt Bázelben; 17.) Bíró Mózes 1935-ben látogatott Genfbe és Zürichbe; 18.) Jaremko Michael (Lengyelország?) néhány szemesztert Bázelben tanult, 1937–1938-ban két félévet Zürichben töltött; 19.) Molnár Károly, 1932 őszétől 1933 nyaráig marad Bázelben; 20.) Lehel László, az 1933-as nyári félévet tölti Bázelben; 21.) Bekess Károly, Bázelben 1933. március 28. és 1934. febr. 28. között; 22.) Osváth Ernő, 1933–1934 között Bázelben; 23.) Koncz Sándor, 1933–1934 között Bázelben; 24.) Milán János, Bázelbe érkezett 1933 októberében, távozott 1934 júniusában; 25.) Hadházy Lajos, (Csehszlovákia) „unser Stipendiaat”, 1933–1934 között tanul Bazelben; 26.) Nagy István (Pista), született 1909. jún. 22-én Érsemlyénben, „unser Stipendiaat”, Bazelben 1934–1935 között; 27.) Orth Győző, Bázelben 1934–1935 folyamán; 28.) Szigeti Béla, 1934–1935 folyamán Bázelben; 29.) Farkas Károly, 1934-1935 folyamán Bázelben; 30.) Mester István, 1934–1935 között Bázelben; 31.) Seri András, 1934–1935 folyamán tanult Bázelben; 32.) Horváth István, „unser Stipendiaat”, 1935–1936 fo-

176

lon: Alfred Bolek. In Bazel anno…heiratete… in Krakau Pfarrer v. 1927 bis 1933. / 23.3.47 Bub 11 J. Ötödik oldal üres. Hatodik oldal: Alexander Benedek. Studierte in Basel v…/… In Magyarabád 1932 ordentlicher Pfarrer bei Kaposvár, bei Pécs (Fünfkirchen)./ Prof. in Pápa. /6.7.39 Heiratete er./ 1947 gewählt als Stellvertreter d. Bischofs; Volkshochschule; redigiert kirchl. Zeitschrift,/ Fortbildung der Pastoren / Hat 1 Bub. Hetedik oldal üres. Nyolcadik oldalon csak egy vezetéknév: Krayatsch. Kilencedik oldal üres. A 10-11-ik oldalakon olvashatóak a Sass Kálmánnal kapcsolatos feljegyzések, amelyek a 89-ik oldalon folytatódnak. (Welti asszonynak a Sass Kálmánnal kapcsolatos összes füzetbeli feljegyzéseit az eddigiek során már idéztük, illetve felhasználtuk. HMJ.) Azt, hogy Bruno Parval lengyelországi, abból következtetünk, hogy a füzet 90-ik oldalán „Biala” helységből küld Weltinének karácsonyi üdvözletet 1936-ban.

82


lyamán tanult Bázelben; 33.) Molitorisz János, 1934 novemberétől 1935. január 26-ig tanul Bázelben; 34.) Farkas Jenő, Bázelben: 1935. nov. 2. és 1936. aug. 16. között Bázelben tartózkodik; 35.) Kis Árpád, Bázelben 1935 decembere és 1936 júliusa között; 36.) von Groo Gyula, Bázelben 1935 és 1936 folyamán177; 37.) Orbán József, 1936 májusa előtt tanulmányozhatott Bázelben; 38.) Horváth Jenő, Bázelbe érkezett 1937. április 8-án, távozott 1937. júl. 5-én. 39.) Tőkés Béla, „unser Stipendiaat”, Bázelbe érkezett 1936. okt. 19-én, távozik 1937. júl. 22-én; 40.) Porzsolt istván, 1936–1937 között Bázelben; 41.) Szabó József, 1936–1937 között járt Bázelben; 42.) Kozma Tibor, tanulmányútján 1939. okt. 18-án érkezett Bázelbe, 1940-ben tért haza?; 43.) Papp László, „unser Stipendiaat”, Bazelben 1937–1938 között volt Bázelben; 44.) Balla Sándor (Jugoszlávia), 1937–1939 között tanult Bázelben; 45.) Gudor Lajos, az 1938-as év nyári szemeszterét töltötte Bázelben; 46.) Nagy István, született 1916. ápr. 18-án (Nagy Pista II.), Bázelbe érkezett 1938 októberében, 1939ben tér vissza Kolozsvárra; 47.) Hettesheimer Péter, 1938. szept. 20-án érkezik Bázelbe, 1939-ben távozik; 48.) Sárközi Endre, Bázelbe érkezett 1938-ban, 1939 nyarán távozott; 49.) Rózsai Tivadar, Bázelben 1938– 1939 között; 50.) Tölly Sándor (Ausztria), Bázelbe érkezik 1938-ban, távozik 1939. március 11-én; 51.) Geréb Pál, 1935 táján van Bázelben vagy a Krischona látogatója178; 52.) Tőkés István (Szentistván), Bázelben 1939–1940 között; 53.) Benczur László, Bázelben 1939–1940 között; 54.) Bertalan Imre, Bázelben 1942–1943 között. Welti asszony a füzet 95-ik oldalán összesíti a saját ösztöndíjasaik nevét ahol az „Unser Stipendium” felirat alatt felsorolja a Hadházy Lajos (1933–1934), Nagy Pista von Vadász (1934–1935), Horváth István von Szatmár (1935–1936), Tőkés Béla von Nyíregyháza (1936–1937) és a Papp László von Sziget (1937–1938) nevét. Sajnos nem írta be a kimu177

178

Lásd még Gróó Gyula: Mit tanultam Karl Barth Károlytól? In: Theológiai Szemle, 1986/3, p. 133–137. Dr. Geréb Zsoltnak köszönjük az édesapjára vonatkozó adatokat: „Geréb Pál 1935– 36-ban Zürichben tanult. Valószínű akkor látogatta meg Mester Istvánt és Kerekes Sándort is. Sokáig tartotta a kapcsolatot Tőkés Béla lelkésszel, aki abban az időben Végváron szolgált.” Geréb Pál külföldi tanulmányútjának adatai hiányoznak Balogh Béla írásából: „Dr. Geréb Pál (1912–1991) teológiai professzor emlékezete. In: „Református Szemle” CV. évf., 2012/6, p. 624-627.


83

tatásba a magyarországi ösztöndíjasaik nevét, sem a füzet lapjain nem jelölte, hanem csak annyit írt a sorok közé, hogy még hat budapesti név illik erre a helyre: „und 6 andere v. Budapest”. A dátumok mutatják, hogy ezt az ösztöndíjat a Sass Kálmán távozása után létesítette a Welti család. A Welti-féle ösztöndíjhoz segítők nevét is megtaláljuk a füzetben. Erről a családi ösztöndíjról eddig csak azt tudjuk, hogy a Sass Kálmán kérésére létesítették.179 A felvidéki Hadházy Lajost a füzet 44. oldala szerint Csikesz professzor ajánlotta a Weltiék figyelmébe: „er…hatte gute Empfohlungen von Prof. Csikesz in Debrecen…”. Horváth Istvánt még Makkai Sándor püspök ajánlotta a füzet 94. oldalán, de inkább az a bejegyzés az életszerűbb miszerint a kolozsvári dékán, dr. Imre Lajos ajánlotta ösztöndíjra 1935. jún. 4-én.180 Tőkés Bélát pedig Sulyok István püspök ajálotta, ahogyan az kitűnik a Welti asszony füzetének 94. oldalán feljegyzett kimutatásból. Azt, hogy a később a Vadászon szolgáló Nagy István lelkipásztort és Papp Lászlót ki ajánlotta ösztöndíjra, azt ebben a füzetben nem találtuk181. A Hadházy Lajos, Horváth István és Papp László nevéhez Weltiné külön megjegyzi, hogy kitűnően tanultak: „prima gearbeitet”. Ahhoz, hogy a Welti-család ösztöndíjasairól és az ösztöndíj feltételeiről alaposan tájékozódhassunk, feltétlenül meg kellene vizsgálnunk a Welti-Schneider-féle, 1933–1934-es bázeli egyetemi évre vonatkozó alapítványi irat szövegét.182 Welti asszonynak az erdélyiekhez írott, fennmaradt levelei Az említett vallatási jegyzőkönyvekből kiderül, hogy a Weltiné leveleit elfogták és elvitték Érmihályfalváról, tehát a Sass Kálmánékhoz írott levelek, ha megvannak, a Szekuritáté irattárában leledzenek. Emellett a 179

180

181

182

Szabadi István Partiumi és kárpátaljai református lelkészek önéletírásai 1942-ből. In „Mediárium” 3. évf., 2009/1–2, p. 70 Weltiné füzete, 57. oldal: „Am 12 Juli 1935 sagte ich Horváth István unser Stipendium zu.” (Sipos István máramarosszigeti lelkipásztor szóbeli közlése szerint Papp Lászlót maga Sulyok István püspök ajánlotta ösztöndíjra, neki erről Balaskó Vilmos beszélt.) Staatsarchiv Basel-Stadt, VII 2.38 Stipendium Welti-Schneider für ungarische Studenten der Theologie (1933–1934) Világhálón: http://www.staatsarchiv.bs.ch/ query/report.aspx?rpt=3

84


Sass Kálmán által megnevezett családok is őrizhetik még a Weltiné keze írását. A további kutatás szempontjából természetesen nemcsak az erdélyiekkel fennmaradt levelezését tartjuk fontosnak.183 Híradásunk nyomán fényképek, történetek, emlékezések meglétéről szereztünk tudomást, amelyeknek feldolgozására reménység szerint rövidesen sor kerül.184 Welti asszony a familiárisaival kiterjedt levelezést folytatott, akárcsak egyes teológiai professzorokkal. Füzetében többször is felírta a dátumokat, csak annyit jegyezve fel, hogy az illető mikor küldött üdvözletet vagy kimerítő beszámolót. Dolgozatunk írása közben értesítettek, hogy dr. Nagy András hagyatékában két Welti asszony levelet őriznek Kolozsváron.185 Az egyikben arra kéri 1935. febr. 20-án a Bázelből hazatérő Nagy András lelkipásztort, hogy szíveskedjen átadni 15.000 lejt Molnár Károlyynak vagy Sass Kálmánnak egy-egy levél kiséretében. Nemsokára Nyárádszentbenedekre (Murgesti) ír egy ékes címerpajzsos levélpapíron, 1935. ápr. 18-i keltezéssel, megköszönve, hogy Nagy 183

184

185

Jelenlegi ismereteink szerint, a Füzetben lévő adatok címzése alapján Welti asszony a következő személyekkel váltott levelet, illetve kapott karácsonyi és újévi üdvözletet 1936-ban: Molitorisz; Lehel Ferenc und László; Hadházy; Gyulay Ludwig; Pfr. Nagy; Orth Győző; Molnár K.; Sass K; Osváth Ernő; Kopácsy; Kristóf tanár; Kristóf Gyuri; Berecky; Kunczné; Kuncz Sándor; Horváth Jenő; Bethlen Mária; Milán János; Tóth István; Mester Pista; Dr. András; Pongrácz J.; Trócsányi; v. Groó Gyula; Gulyás József, Sárospatak; Poth Ludwig; Orbán József; Paragh László; Sulyok püspök; Szigeti Béla; Bolek; Benedek Sándor; Rusznyák; Mester Laura; Pfr. Nagy Fintaháza; Dr. Mátyás Ernő Sárospatak; Cserfalvi Ernest und Géza; Fazekas, Oradea; Farkas Jenő; Nagy Pista; Bodorné, Szatmár; Gyulay Ludwig, Alba Julia. Évszám nélküli levelezési lista egy repülő lapon (1940-ből vagy 1941-ből?): Benedek; Sass; Molnár; Sárközi; Porzsolt; Hadházy; Balla; Horváth Jenő; Jenő; Nagy Pista; Pongrácz Prof.; Milán; v. Groó; Koncz; Kristóf Prof.; Rózsai; Orbán; Orth; Tölly Sándor; Bethlen; Kozma; Riedel; Bertalan; Bene; Domahidy; Hüber; Helmig; 2 Bolek; Horv. Pista; Rusznyák; Nagy…; Gudor L.; Papp Laci; Kuncz; Kuncz Mutter; Simank, Bolek, Canada ; Benczúr L.; Tőkés Béla; Tőkés István. Dr. Kozma Zsolt, Dr. Koncz Gábor, dr. Zalatnay István, Nagy Margit, dr. Bellágh Rózsa, Papp Hunor, Gudor Péter, Balázsné Kiss Csilla, Balázs Dénes János, Kulcsár Árpád, dr. Geréb Zsolt, dr. Sipos Gábor, Jenei Tamás, dr. Horváth Levente, Tófalvi Zoltán, Szomor Attila, Szomor Abigél, dr. Somogyi Alfréd és dr. Tőkés István ígért és nyújtott segítséget. Dr. Dipos Gábor egyházkerületi főlevéltáros szíves értesítése 2014. jan. 16-án. E helyen köszönöm meg Nagy András professzornak a Welti asszonyhoz írott két levelének a másolatát is.


85

András elhozta Svájcba, és hazafelé is gondját viselte a Molnár Károlyfelé továbbított csomagjának. Értesíti Nagy Andrást, hogy az esztendőben a sváci egyházi tanácsnak nem áll módjában a Ravasz László püspök meghívása. Bázel és Bukarest Nem tehetjük, hogy ne tulajdonítsunk fölöttébb való jelentőséget Welti asszony bukaresti látogatásának. Elsőként az tűnik fel, hogy Sass Kálmán és Molnár Kálmán segítségével, regáti magyar gyermekeket nyaraltatnak Telegden és a Partiumban 1937 és 1939 között.186 Familiárisai közül Gudor Lajos és Szigethy Béla szolgál Bukarestben, továbbá 1936. okt.1. és 1941. ápr. 30. között a már említett hollandiai akadémita, Horváth László is emberpróbáló munkát187 végez a román fővárosban. Welti asszonynak a Molnár Károly kiséretében tett bukaresti látogatásáról egyelőre csak a szekuritáté jegyzőkönyve nyomán tudunk. Horváth László188 birtokunkban lévő saját feljegyzéseiből úgy értesülünk, hogy 1939 februárjában járt ismét svájci körúton. Dr. Nagy András ké186

187

188

A bukaresti magyar gyerekek üdültetése 1937–39 között egyelőre Horváth László bukaresti református lelkész nevéhez fűződik. A helyi szervezés rendjén mezőtelegdi és pusztaújlaki családok regáti gyerekeket fogadtak a nyári vakációban kéthetes időre. Lásd Sass Kálmán, Kupán Árpád, Varga Árpád: Mezőtelegd története, im., 1996, p. 165. Lásd Nagy Csaba: Nagy Sándor (1896-1954). In: Nagy Sándor: A regáti magyarság. Daszpóra Könyvek-Bethlen könyvek. Kolozsvár-Sopron, 2000, p 12.: „A harmincas évek második felében annyira szaporodott a bukaresti református magyarság létszáma, hogy annak lelkigondozása érdekében a városon belül kisebb parókiális egységeket kellett szervezni. Ezek lelkészlakkal, imaházzal – egyese esetekben – elemi iskolai épülettel felszerelt parókiakörök voltak 2-300 lélek számára. Így alakította ki a bukaresti keleti parókiakört dr. Horváth László, az északit Gudor Lajos, a délit Szigethy Béla, majd Hamar Béla nagytiszteletű urak vezetésével. Ebben az időszakban a leányegylet vezetésével és a nővédelememel is külön női lelkipásztor (Bereczky Klári) foglalkozott, aki ez időben a másodlelkész Kányádi Béla (az Egyházi Újság felelős szerkesztője) mellett a központi parókiális kör segédlelkésze is volt. Az 1940-es szörnyű bukaresti földrengés egy csapásra mindent tönkretett.” Lásd: Hermán M. János kézíratban lévő dolgozatát, Zwolle, 2012: Dr. Horváth László (Kolozsvár, 1901. május 15. – Kolozsvár 1961. november 23.) erdélyi mártír lelkipásztor, a kuyperiánus teológia képviselője, akinek 1962-ben a szekuritáté elégette a könyveit.

86


szítette elő Horváth László svájci utazását, aki 27 helyen prédikált és tartott előadást a regáti reformátusokról és a misszióról.189 Egy 1939. febr. 11-iki fénykép190 (Nagy István, Welti úr, Horváth László, Gudor Lajos) tanúsága szerint Horváth László Bázelben tartózkodik.191 Négyévi bukaresti szolgálata eredményeképpen Horváth László svájci segéllyel új épületet: alul imaházat, föléje pedig parókiát építtetett192. Özvegy Horváth Lászlóné emlékezett a Welti családdal való kapcsolattartásukra, de az ő svájci levelezésüket is elkobozták a férje letartóztatásakor. A Welti család keresztgyermekei Welti asszony a füzetében gondosan feljegyezte az általa ismert családok gyermekeinek a nevét, azok pontos vagy hozzávetőleges életkorát. Keresztgyermekeinek a névsora korántsem lehet pontos, hiszen az egyik személy éppen Tófalvi Zoltán kutatásainak a nyomán került felszínre és olykor ő maga sem emlékezett már a nevekre. A keresztszülői intézmény által Welti asszony a szeretetkapcsolatokat erősítette és úgy tűnik, hogy amennyire csak tehette, szolidaritást tanúsított a sorsuk iránt. A magyar gyermekek feletti keresztanyaság vállalása elsősorban a Welti asszony lelkiségére jellemző, továbbá beilleszkedik abba a familiáris kapcsolatrendszerbe, amelyet a magyarok között ő maga is bizonyára kedvesnek és hasznosnak tartott. Tizenkét keresztgyermekét számolta össze egyszer, ebből eddig hatnak a nevét sikerült felsorakoztatnunk. Valamennyien a volt pártfogoltjainak a gyermekei, akik ezáltal hálásan akarták kifejezésre juttatni azt, hogy ők is családtagjukként szeretik Welti asszonyt és családját. 189

190 191

192

Horváth Lászlóné özv. szül. Bartos Olgával készített kiadatlan interjúnk Ouwsterhauléban 1985. aug. 19-én. Nagy Margit tulajdonában, akinek hálásan köszönjük a segítségét. Horváth Lászlóné úgy emlékezett, hogy férje talán már 1936-ban vagy 1937-ben is volt svájci jószolgálati körúton. Horváth Lászlónak ez a Bukarestben kiadott műve hálás visszajelzés a segítőkész svájci testvérek irányába. Horváth L.: A mi igaz édesanyánk. János apostolnak a „Mennyei jelenések”-ről írott könyve XII-ik fejezetének református hitvallású magyarázata. Bukarest, 1939., Tiparniţa kny. 23. lap. Az első számozatlan lapon ez a szöveg olvasható: „A Keleten élő hittestvéreknek ajánlja a svájci reformátusok szeretetteljes üdvözletével a Pfenninger-Bodmer Munka-közösség. Gruss der Brüder aus der Schweiz an die Glaubensgeschwister im Osten durch das Pfenninger-Bodmer-Werk.”


87

Bereczky István, az egyik keresztgyermek, ő a Földes Ilona, vagyis Veronika nevű diakonissza testvér unokaöccse.193 Molnár Judith is keresztgyermek. Füzetének 32. oldalán az édesapa, a Molnár Károly nevéhez bejegyzi, hogy 1948-ban négy ügyes gyermekük van. A legidősebb, Judith, a Weltiné keresztgyermeke.194 Orbán Gyuri a 12-ik keresztgyermek!195 Porzsolt István, aki 1946. jún. 27-én született Nyíregyházán, szintén Weltiné keresztgyermeke.196 Kozma Gyöngyvér 1939-ben született Árpástón197, ahol Weltiné felkereste a Kozma Tibor családját. Balla Etelka, talán 1944 decemberében született, Balla Gyöngyike 1947. május 1-én, és az oldal utolsó, 1948-as bejegyzése szerint a kettő közül az egyik a Weltiné keresztgyermeke.198 193

194 195

196 197

198

Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport, 2007, im., p. 177, 1. sz. lbj. „1948 Er hat 4 nette Kinder. Judith, ältäste m. Pathenkind.” Weltiné Füzetének 62. oldalán, 1952-ből származó bejegyzés: „2 Buben, Gyuri cca. 1 Jahr alt, m. 12. Pathenkind.” Weltiné Füzetének 67. oldalán: „27. Juni 1946 István geb., m. Pathenkind.” Weltiné Füzetének 70. oldalán: „1939 Gyöngyvér geb. m. Pathenkind.” Welti asszony szerepéről beszélve, dr. Kozma Zsolt professzor közölte velünk levélben, hogy Weltiné annak idején őket is felkereste Árpástón. (Rettegnél kelt át a folyón, fénykép van a család birtokában a Weltiné kisautójáról, amelyet kompon visznek át a Szamoson) Leánytestvére, Kozma Gyöngyvér Mária, született 1939. okt. 15-én, a Weltiné keresztlánya volt, Weltiné a tizenegy háza közül az egyiket Gyöngyire is hagyta (volna), legalábbis így tudta a család. Dr. Kozma Tibor későbbi teológiai professzorról Weltiné a Füzetben a következőket jegyezte fel az 1937-38 iskolai év feltüntetése alatt: „Kozma Tibor von Szabadka, Rumänien, geb. 3.12.1909. Jetzt 3 Jahr Pfarrer in Árpástó/Branistea, vorher 2 und halb J. segédlelkész. Er ist hier im Alumneum f.d. Basler Stipendium. Ankunft in Basel am 18. Okt. 1939. Studierte… Reiste ab am. … 1939 Gyöngyvér geb. m. Pathenkind. 1940 Anschluss an Ungarn. An wissentschaftl. Theologiegst. gewählt.” Kozma Tibor 1934-1946 között lelkész Árpástón, azután a Zilahi Wesselényi Kollégium vallástanára. Welti asszony a bejegyzés alkalmával tévesen jegyezte be a Kozma Tibor nevéhez, hogy 1939. okt. 18-án érkezett volna Bázelbe! Mindenképpen az 1937-es évről lehet szó. Dr. Kozma Zsolt professzor 2014. jan. 20-án keltezett levelének adatait szeretettel köszönjük. Jakab József árpástói lelkész szóbeli közlése nyomán írjuk, hogy Árpástón új keresztelési anyakönyvet nyitottak 1953-ban, mert a korábbi anyakönyveket elvitték Besztercére és a mai napig nem adták vissza. Weltiné a Füzetének 75. oldalán: „1948. Er hat 2 Mädchen. 1 bin ich Pathin.”

88


Welti asszony romániai látogatásainak időpontjai Welti asszony a füzete tanúsága szerint 1933 augusztusában és szeptemberében járt először Romániában. Megfordult Telegden, Domahidán és bizonyára más falvakban és városokban is.199 Másodszor 1934-ben szintén augusztus-szeptember folyamán járta meg az országot. Ekkor egészen pontosan aug. 21-e és szept. 9-e között tartózkodott Telegden. Feltételezésünk szerint ekkor és innen indult Molnár Károly társaságában a közel-keleti körútra, Kolozsvár és Bukarest érintésével.200 Harmadik romániai utazása alkalmával Farkas Jenő kíséretében kelt útra 1936 augusztusában. Megfordult Miskolcon, Bors községben, Temesváron, Érmihályfalván, Udvarfalván. Feltételezzük, hogy valamennyi romániai látogatása alkalmával tiszteletét tette Nagyváradon, különösen azért is, mert ebben az évben fejezték be az egyházkerületi székház építését. Immáron szóltunk arról, hogy 1936. szeptember 13-án jelen volt Érmihályfalván, Sass Kálmán beiktatásán. Weltiné 1936-os látogatásának201 több nyoma is fennmaradt a korabeli újságokban. 199

200

201

Weltiné Füzetének 10. oldalán, a Sass Kálmán neve alatt, „in Mezőtelegd”; „1933 ab Ende Aug. – Sept. War ich dort. 1934 ab 21 Aug. – 9 Sept. Wieder.” Lásd még: Domahidi Sándor: „Sommer 1933 war er in Domahida (ich auch 1 Tag) in: Füzet, p. 28. Sass Kálmán úgy emlékezett, hogy Welti asszony Mezőtelegdről Nagyváradra utazott Molnár Károlyhoz, aki segédlelkészként dolgozott a püspöki hivatalban: „Nevezett Molnár Károllyal együtt Kolozsvárra, Bukarestbe, Konstantinápolyba, Palesztinába stb. utazott. Tudomásom szerint útlevéllel utaztak. Nincs tudomásom arról, hogy milyen céllal járták be a városokat, s arról sem, ki állta az útiköltségeket. Visszatérésük után már nem kerestek fel. Ezután már csak levelezés útján tartottuk a kapcsolatot.” Lásd: Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport, 2007, im., p. 177. Miután Farkas Jenő két napig vendégeskedett a Welti családnál Bázelben, 1936. augusztus 16-án este fél tízkor indultak Bázelből vonattal Győrig. Ő továbbutazott Udvarfalvára, ahol őt Welti asszony felkeresi. (Lásd a bejegyzést a füzet 59. oldalán.) Weltiné Füzete, 62. oldal: Weltiné felkeresi Orbán Józsefet 1936 augusztusában Miskolcon. Weltiné Füzete, 47. oldal: 1936 augusztusában felkeresi Nagy Istvánt és feleségét Bors községben az apósáéknál: „1936 in Aug. besuchte ich ihn und Frau bei seinen Schwiegereltern in Bors. Er war glücklich.” Weltiné Füzete, 49. oldal: 1936 augusztusában felkeresi Orth Győzőéket Temesváron: Im August besuchte ich ihn: Wilhelm Mühlestr. 13, sehr nette Wohnung. S.baba, Martha, kam erst im 5. Okt. Zur Welti.” Orth Győző akkor Debreceni István mellett volt segédlelkész.


89

Negyedik romániai utazása a jelenlegi ismereteink szerint 1938-ra esik, amiről úgy tudunk, hogy feljegyezte azt, hogy Szigeten is megfordult.202 Ötödik romániai látogatásról is szó lehet? Fénykép maradt fenn arról, hogy 1939 nyarán (?) autóval látogatott Árpástóra.203 E következtetésen kivül, hogy Welti asszony tartotta volna keresztvíz alá a kis Kozma Gyöngyvér Máriát, egyelőre nincs más adatunk Weltiné lehetséges 1939-es romániai utazásáról. Igazán érdemes lenne tudni, hogy a bekövetkező háborús években járt-e még Welti asszony Románia és Magyarország területén? Az utolsó szó jogán: „Svájcban Welti és felesége fogadott szüleim voltak…” Akárhogy is bántalmazták és kábítószerezték Sass Kálmánt a vallatások alkalmával, a halálos ítéletének kimondása után még a kegyelmi kérvényében is olyan pontok szerint kérte a kegyelmet, amire nagy tisztelettel kell figyelnünk. A Welti házaspárt ebben a helyzetében is fogadott szüleinek ismeri el. Senki és semmi nem tudta rávenni arra, hogy megtagadja őket vagy pedig arra, hogy rosszat mondjon róluk. Lehetséges hóhéraitól mit sem félve, ezt vallotta a halál küszöbén álló lelkipásztor: „1. Én nem hoztam létre felforgató szervezetet, és ilyesmivel senkit nem bíztam meg. 2. A külföldi országokkal való kapcsolatot illetően kijelentem: Svájcban Welti és felesége fogadott szüleim voltak, tehát velük családi levelezésem volt. Kereskedelmi és hivatalos levelezésem volt Debrecennel, a püspöki hivatallal, 1945–1946-ban Debrecenben tímárműhelyem volt. 3. Soha nem fejtettem ki propagandát a népi demokratikus rendszer ellen, a leveleim, feljegyzéseim teljesen személyes jellegűek voltak. 202

203

Weltiné füzete, 72. oldal: 1938 őszén Weltiné Szigeten van a Papp László szüleinél. Visszafelé utazva Papp László elkiséri Hegyeshalomig: „Am 15-18 Sept. War ich in Sighet im Pfarrhaus bei seine Eltern. Er begl. mich bis Hegyeshalom.” Dr. Kozma Zsolt 2014. jan. 20. leveléből: „Édesapám 1937-ben volt Bázelben. Szívélyes kapcsolat alakult ki Weltiné és édesapám között. Ennek köszönhető, hogy Weltiné húgomnak, Kozma Gyöngyvér Máriának a keresztanyja. Húgom 1939. október 15-én született, de azt nem tudom, hogy mikor volt a keresztelője. Mindenesetre Weltiné leutazott Árpástóra, de azt csak valószínűsíteni tudom, hogy ő tartotta volna Gyöngyit keresztvíz alá. Családunk birtokában van egy fénykép, amely Weltinét mutatja a Szamos-kompon, a kis fekete autójával (Ma az ilyent kávédarálónak mondjuk, de akkor bizonyára remek jármű volt.)“

90


4. 1937-ben a nagyváradi törvényszék azzal vádolt, hogy kommunista vagyok, kommunista propagandát folytatok. Később azzal vádoltak, hogy 1943–1944-ben egy Debrecenből irányított illegális szervezet tagja voltam. 5. Nem voltam fasiszta, az újságcikkeimet és a kalendáriumban megjelent írásaimat 1956-ban közöltem. A cselekedeteim nem képezik a halálos ítélet indokát – véleményem szerint. Kérem, hogy a halálos ítéletet változtassák életfogytiglani börtönbüntetésre.”204 A Sass Kálmán és a Welti család kapcsolatának alaposabb kifejtéséhez még több adatra volna szükségünk, de az eddigi ismertetés alapján remélhetőleg tisztábban látunk. Alapjában véve evangéliumi emberségről és szeretetszolgálatról van szó, aminek a halállal való büntetését sátáni erők művelték. A diakónia elismerését a romániai hatalom ma nem vonja kétségbe, de egyes képviselői még mindig fenn akarják tartani az akkori vádak jogosságának a látszatát, azt a fantázia szülte kriminalizációt, amelynek az együttesére már egy levél megszólításának a magasztos tisztasága is megsemmisítően hat. Sass Kálmánnak a Welti asszonyhoz küldött utolsó levelére gondolunk, amelyet a román hatóságok 1955-ben elkoboztak. Levelét így indította:205 „Drága Anyám!” Gudor Lajos fényképének a hátlapján ceruzával: 21. 06. 1939

204

205

Tófalvi Zoltán: Az érmihályfi per, im. Archive.is webpage capturearchive.is/8vVZH. Tárolt változat2013. aug. 24 ACNSAS, Fond informativ, dosar nr. 2476, I. kötet, f. 409. Lásd Tófalvi Z.: Az érmihályfalvi csoport pere, im., Archive.is webpage capturearchive.is/8vVZH. Tárolt változat 2013. aug. 24.


91

Sass Kálmán fényképe 1928-ból

Balról: Nagy István, Welti asszony és Gudor Lajos

Somogyi Alfréd:

A Losonci Teológiai Akadémia tudományművelése Bevezetés Losonc városa és a város református gyülekezete – a magyar református oktatástörténet szempontjából – kiemelkedő helyet foglal el a hozzá mérhető városok sorában. Itt most nem áll módunkban még egy felületes oktatástörténeti áttekintés sem adni, csupán utalunk arra, hogy 1590-ben a város lakossága szinte egy emberként tért át a kálvini hitre. Ebből az alapból sarjadt ki egy református intézményrendszer: iskolák, gimnázium és főgimnázium. Valóban csak utalunk Kármán József írónk – a Fanny hagyományai szerzőjének – nagyapjára: ugyancsak Kármán Józsefre, aki Losonc neves rektora volt. És megemlítjük, hogy a XVII. század közepén, Felvidéken, itt működött az egyetlen református kollégium, gimnázium, és hogy Losoncon „a hajdani református gimnáziumnak jó hírű teológiai tanszéke is volt a XIX. század elején”1. A hajdani virágkor régi dicsőségét és az azzal járó polgári szellemiségét idézte meg másfél évtizedre Losonc számára az 1925-ben itt megnyílt református teológia. A létrehozás indokai A vesztes első világháború és annak következményeként a trianoni országvesztés, a letargia és a tanácstalanság mezsgyéjére kergette a magyar polgári közéletet, benne a református egyházat is. A helyzetet csak rontotta az 1919 márciusában kikiáltott Magyar Tanácsköztársaság, amelyik az egyházellenes kommunista és bolsevik ideológiát próbálta meg 133 napon át ráerőszakolni a háborús veszteségtől megtört Magyarországra. Az elcsatolásra kiszemelt területeken már idegen katonák állnak, a magyar közigazgatás szinte lebénult. Az egyházi közélet is – ma úgy mondanánk – csak biztonsági üzemmódban működött. A háborús évek és az azt követő társadalmi viszonyok miatt egyházmegyei és egyházkerületi közgyűlések maradtak el… 1

Böszörményi István: A Losonci Református Teológiai Szeminárium. In: Gömörország I.; 2000/3–4; 19–22. p

Somogyi Alfréd: A Losonci Teológiai Akadémia tudományművelése

93

A dunántúli és a tiszáninneni egyházkerületeink vezetői 1918 és 1920 között a kivárás és a passzív ellenállás álláspontját képviselték. Majd a békediktátum magyarországi és csehszlovákiai ratifikálása után, az egyházon belüli belső szervezkedési kényszer mellett, legalább ugyanilyen erős motiváció volt a csehszlovák állam részéről érezhető politikai nyomás és gazdasági kiéheztetés. Az egyházi szervezkedésnek tehát volt belső és külső mozgatórugója is. Az elcsatolt terület – Felvidék – reformátussága lelkészképző és tanítóképző intézmény nélkül maradt. A csehszlovák vezetés feltételül szabta az egyház állam áltani elismeréséhez – és ezzel összefüggésben az állami támogatás folyósításához is – egyebek mellett azt is, hogy a Csehszlovákiához került reformátusság szakítson meg minden kapcsolatot Magyarországgal. Ez az állami feltétel elevenében érintette a felvidéki református lelkész- és tanító-utánpótlás ügyét. Ezt a szükséget jól látta már az átmeneti években is az egyházunk akkori vezetése. Az első jelentősebb lépés az 1920. szeptember 8-án keltezett Memorandum volt, amelyet a csehszlovák köztársasági elnökhöz címeztek a református egyház vezetői. A bizonytalanságnak és kivárásnak egyébként hatásköri, pontosabban legitimációs okai voltak. A tiszántúli térség meghatározó embere Pálóczi Czinke István romaszombati lelkész és egyben püspökhelyettes volt, a Dunántúltól elcsatolt területeken pedig Patay Károly, alsószecsei esperes kapott püspöki megbízást az ügyek intézésére. Vagyis nem volt hivatalban lévő, legitim püspök, akit az állam is elfogadott volna partnernek. A csehszlovák államkormányzatnak sem volt érdeke, hogy így tárgyaljon a megbízottakkal, hiszen Prága azt akarta, hogy alakuljon meg minél hamarább egy önálló református egyház Csehszlovákiban, hiszen ez közvetlen elismerése lenne a történelmi múlttal egyébként nem rendelkező Csehszlovák Köztársaságnak. Vagyis a zömében magyar többségű reformátusság elismerné a csehszlovák államot. A Masaryk elnökhöz intézett Memorandum – témánk kapcsán – az alábbiakat tartalmazta: „Mély fájdalommal kell Elnök úrnak nagybecsű tudomására hoznunk, hogy a magyarországi egyetemes református egyházból való kiszakíttatásunk folytán elveszítettük mindazokat az állami és egyházi erőforrásokat, melyekből idáig tápláltuk élni segítettük gyülekezeteinket és iskoláinkat. Sőt elveszítettük intézményeinket is: nyugdíjintézetünket, özvegy-árva

94


gyámintézetünket, országos egyházi közalapunkat, s összes alapítványainkat. Nincs több lelkészképző akadémiánk, nincs tanító- és tanítónőképző s leánynevelő intézetünk. Nincsenek középiskoláink. A ref. és ev. egyház által közösen fenntartott egyetlen szlovenszkói magyar gymnáziumot, a rimaszombatit is párhuzamos magyar-szlovák reálgimnáziummá alakította át a tanügyi kormány s különféle megszorításaival ref. egyházunknak afeletti felügyeleti és intézkedési jogát illuzóriussá tette, tanárait teljes bizonytalanságba taszította. Pedig nekünk életérdekünk, hogy legalább ez az egyetlen középiskolánk – már csak a lelkészképzés szempontjából is – megmaradjon tisztán magyarnak s lehetőleg egészen reformátusnak s ne reál, hanem klasszikus gimnáziumnak s ehhez az állam teljes anyagi támogatása biztosíttassék.” A memorandumban azt is kérték elődeink az állam elnökétől, hogy a csehszlovák államkormányzat „Tegye lehetővé a ref. lelkész és tanítóképzéshez szükséges képző intézet és theol. akadémia felállítását s annak berendezéséhez, fenntartásához, tanárai korszerű díjazásához adja meg mindazokat az állami hozzájárulásokat, amelyeket bármely más felekezet, vagy egyesek, vagy társulatok, intézmények részére ily célokra biztosít, s amelyeket az állam részünkre a múltban is biztosított. Addig pedig engedje meg, hogy lelkészi szükségletünket a magyar ref. theologiai akadémiákról kikerült lelkészjelöltekből fedezzük, nehogy időközben megüresedő gyülekezeteink lelkipásztor nélkül maradjanak, s erkölcsileg alásüllyedjenek.” Hasonló szellemű és tartalmú emlékeztetőt intézett egyházunk akkori vezetősége a szlovenszkói tejhatalmú miniszterhez is. Az állami hivatalok rosszallóan nyilatkoztak a memorandumokról. A zsigárdi lelkész, Soós János, pozsonyi megbeszélései után írja egy levelében Patay Károlynak, hogy a memorandumot az állami hivatalok elhamarkodott lépésnek tartották, mivel még nincs szervezkedés az egyházban. A kivárás, időhalogatás nem volt jó taktika „bizony nagy hibát követtünk el halogatásunkkal, most már kissé foghegyről beszélnek velünk”2. Mint írja, a minisztériumban még abba is belekötöttek, hogy a memorandumot, mint dunántúli püspök írta alá Patay, holott ez a térség a dunáninneni rész. És a minisztérium szerint ő nem is püspök, csak helyettes püspök, legjobb esetben püspöki adminisztrátor. 2

Soós János, zsigárdi lelkipásztor 1920. március 12-én kelt levele Patay Károlynak.


95

A helyzetet nehezítette, hogy az állam kiutasította, vagy a szolgálatvégzéstől eltiltotta azokat a lelkészeket és tanítókat, akik nem rendelkeztek csehszlovák állampolgársággal. És nem volt ezt egyszerű megszerezni. Felvidék magyar iskoláiból 300 magyar tanítót tett utcára a csehszlovák állam 1923-ig. A református tanítók közül 75 falusi vagy városi református népiskolai tanító állampolgársági kérelme várt éveken keresztül elbírálásra a minisztériumban. Levéltári kutatásaim során eddig 32 református tanító Csehszlovákiából való kiutasításának ügyével találkoztam. Ami a lelkészi kart illeti, hasonló volt a helyzetük a tanítókéhoz. Többen maguk hagyták el Csehszlovákiát, mint például Birtha József, lévai megválasztott lelkipásztor, aki országgyűlési képviselő volt Budapesten, s így esélye sem volt, hogy Léván szolgálhasson. Állampolgársági ügy miatt kiutasították Csehszlovákiából Győry Elemér, hetényi; Szutor Jenő, beregszászi; Siposs Imre, czepei; Molnár Ferenc, asztályi; Farkas Sándor, tivadarfalvi lelkészeket. Többek kérelmét, például Urbán Gyula harmaci lelkészét, az állami hivatalok egyszerűen elutasították. Lebegtetve voltak ezek az ügyek, mert az elintézésükkel kapcsolatos ígérgetések az állam tárgyalási pozícióját erősítette az egyházzal szemben. A lelkészi korösszetételről nincsenek összegyházi adataim, de a Dunáninnei egyházkerületben szolgáló lelkészek kapcsán el tudom mondani, hogy a Komáromi egyházmegyében az 58 lelkészi állásból 9 betöltetlen volt. 1 lelkész szolgált több, mint 50 éve; 2 lelkész volt már szolgálatban több mint 40 éve; 12 lelkész több, mint 30 éve; 10 lelkész több, mint 20 éve. Húsz év alatti szolgálatban összesen 20 lelkipásztor szolgált. Vagyis a lelkészi kar nagyobbik része 50–55 év fölötti korosztályhoz tartozott. A Barsi egyházmegyében 40 lelkészi állásból 5 volt üresedésben; 2-en szolgáltak több mint 40 éve; 5 lelkész, több mint 30 éve; 7 lelkész, több mint 20 éve; és 20 év alatti szolgálatban 17 lelkész volt az egyházmegyében. Lelkészi állások betöltöttsége a lelkészek szolgálatban eltöltött évei szerint 1923-ban és 2013-ban betöltetlen 50+ 50–41 40–31 30–21 20–11 10–0 Dunáninneni lelkészek 14 1 4 17 17 21 24 egyházkerület száma: 98 lelkészi állás % arány: 14,28 1,02 4,08 17,34 17,34 21,42 24,48 1923-ban SZRKE I., II., III. lelkészek –16 0 4 14 14 41 29 egyházmegyéje száma: („többlet”) –19,04 % 84 lelkészi állás 0 4,76 16,66 16,66 48,80 34,52 % arány: („többlet”) 2013-ban

96


Viszonyítás és az állapotok összehasonlíthatósága érdekében, a fönti táblázatban közlöm nagyjából ugyanannak a térségnek a jelenlegi – 2013. évi – helyzetét. A valamikori Komáromi- és Barsi egyházmegye területe hozzávetőleg megegyezik a jelenlegi Pozsonyi-, Komáromi- és Barsiegyházmegyénk területével. Első látásra szembetűnő, hogy ugyanabban a térségben, 90 év alatt 15,68 %-kal lecsökkent a lelkészi állások száma. Az akkori lelkészhiányt mára – hogy így mondjam – lelkésztöbblet váltotta fel. Ha az akkori viszonyokat és számarányokat szeretnénk kivetíteni a mára, akkor – számításaim alapján – az érintett térségben jelenleg szolgáló 100 lelkész helyett, a 84 lelkészi állást 70 lelkésznek kellene betölteni. Ez harminccal kevesebb, mint a jelenleg itt szolgáló lelkészeink száma. Ezt a harmincas számot – túldramatizálva a helyzetet – akár úgy is kifejezhetném, hogy képzeljük el: a jelenlegi Pozsonyi-, Komáromi, és Barsi egyházmegye közül az egyikben nincsenek lelkipásztorok… Ennél reálisabb a statisztikai kép, ha azt mondjuk: hogy ha az akkori állapotaink maradtak volna meg, akkor most egy „fél egyházmegyényi” lelkész hiányozna a szolgálatból. Az állam is teológiát akar Az állam részéről is megfogalmazódott egy – korábban fel sem merülő – igény. Az elnökhöz és a szlovenszkói tejhatalmú miniszterhez intézett memorandumokra válaszolva, a csehszlovák államhatalom egyértelművé tette, hogy a lelkészképzés kérdésében a minisztérium fenntartja korábbi álláspontját, hogy Csehszlovákiában csak az lehet lelkész, aki az ország területén végezte el a VIII. gimnáziumi osztályt és érettségizett. Egyébként teljesen eltérő volt az egyház és az állam elképzelése a református lelkészképzés megoldásáról. Az állam, egy az evangélikusokkal közös protestáns teológia felállítását szorgalmazta, ami Pozsonyban működött volna – állami támogatással. A református egyház – hivatalosan ki nem mondott – ám legnagyobb fenntartása az evangélikus egyházzal szemben nem hitelvi, hanem nyelvi és nemzetiségi aggály volt. Nem akartak egy szlovák dominanciával működő teológiát. Esély mutatkozott arra is, hogy már ebben az időben, Prágában tanuljanak a református teológusok. Az egyházvezetés részéről, Sörös Béla, a majdani losonci teológia igazgatója mondta ki bizalmas körökben, hogy Prága nem, mert cseh huszita papokra nincs szüksége a magyar református egyháznak.


97

Teljesen világos és teljesen érthető a magyar nemzethez és a magyarsághoz való erőteljes kötődés. A csehszlovák állami szándék sem volt nemzeti érzésektől mentes. Az Iskolaügyi és Nemzetművelődési Minisztérium Referátusa, még 1923 áprilisában, két hónappal a lévai zsinat előtt is, a pozsonyi közös protestáns teológiai fakultás mellett érvelt. Rezníček megbízott ezt írja a konventnek, hogy „az egyetemes konvent feladata és a református egyház érdekében áll, hogy az illetékes egyházi főhatóság előterjessze a megalakítandó protestáns teológiai fakultásra vonatkozó tervét, melyben adjon részletes felvilágosítást az álláspontjáról. Egyébiránt ugyanez a felfogása Dr. Kállay József tejhatalmú miniszter úrnak is, melyet kifejtett az 1923. március 10-én tartott konferencián, a református egyház jelenlévő képviselői előtt”3. A Konvent, amelynek Pálóczi Czinke István – ekkor már tiszáninneni püspökként – volt a lelkészi elnöke, felvette a kapcsolatot az evangélikus egyházzal is. Pálóczi püspök 1923 áprilisában, levélben kért tájékoztatást a tejhatalmú minisztertől, hogy milyen konkrét elképzelései vannak a kormánynak erről a közös pozsonyi teológiai fakultásról? És ugyanezt kérdezte meg – két levélben is – Jánoska György evangélikus püspöktől. Pozsonyból nem jött válasz, de a liptószentmiklósi evangélikus püspökségről igen. Jánoska püspök válaszlevelének érdemi részét szó szerint idézem: „Ami a tervezett közös protestáns theol. fakultásra vonatkozó kérdéseit, különösen pedig azt a kérdést illeti, miképp tervezi a kormány ezt a közös fakultást, arra én tájékoztató, vagy éppen megnyugtató választ nem adhatok, mivel én sem ismerem a kormány álláspontját, kivéve azt, hogy a kormány csakis egy közös fakultás tervéről kész velünk tárgyalni. Igénytelen véleményem szerint az önök konventjének az volna a feladata: kimondani, hogy kész a közös theol. fakultás felállításáról a mi egyházunkkal és a kormánnyal tárgyalni s evégből bizottságot küld ki. A tárgyalások feladata lesz a kérdés megoldására vezető utat-módot megtalálni és megállapítani mindazon alapvető részleteket, amelyeket Főtiszteletűséged b. levelében felsorolt”4. 3

4

Az Iskolaügyi és Nemzetnevelési Minisztérium Referátusának levele az Egyetemes Református Konventhez; kelt Pozsonyban, 1923. április 21-én, 22569/III-1923 ikt. számmal. Jánoska György ev. püspök levele a Református egyetemes egyház elnökségének; kelt Liptószentmiklóson, 1923. április 12-én; 2137/1923 ikt. számmal.

98


Ebből a levélből okkal feltételezhető, hogy a közös teológiai fakultás felállítása inkább a kormánynak állt érdekében, sem mint az érintett egyházaknak. Ezt az alapos gyanút erősíti az is, hogy az 1923 júniusában, Léván megtartott törvényhozó zsinaton, Dr. Slávik György zsupán, kormánybiztosi minőségében a következő szavakat intézte a református zsinati atyákhoz: „A református egyháznak az államhoz való eddigi tisztázatlan viszonya számos nehézségnek vált forrásává. Ezeket a nehézségeket csak gyarapította az a körülmény, hogy a református egyház lelkészeit eddig idegen állam területén neveltette. Remélhetőleg, sőt joggal elvárható, hogy a református egyház a lelkészképzés terén is teljesen függetleníti magát minden külföldi szervezettől és befolyástól. Az állam készséggel nyújt segédkezet ahhoz, hogy a református egyház lelkészeit egyetemi nívón az állam területén belül nevelhesse és képezhesse”. Ebből a „készséggel nyújtott segítő kézből” nem kért a református egyház. A lelkész- és tanítóképzés megoldatlan ügye napirendi téma volt a felvidéki református közéletben. Egyházi elképzelések a saját teológiáról A lelkészképzés kérdése az egyházon belül már a szervezkedés első pillanataiban hangsúlyos szerepet kapott. Csakhogy nem volt mit szervezni és nem volt, aki szervezze. Hiszen nem volt önálló egyházstruktúra. A három egyházkerület is csak 1921-ben alakult meg és a törvényhozó zsinatra csak két évvel később, 1923-ban kerül sor Léván. Az egyházkerületek megalakulása után viszont megkezdte munkáját a Református Egyház Egyetemes Konventje. 1922. május 17-én már határozatot is hoztak a teológia ügyében. Ez kimondta, hogy az egyház elsőrendű érdeke a teológia és tanítóképző felállítása. A teológia esetében a helyszín Rimaszombat lehet, s az egyház reméli, hogy a város telek és épület felajánlással segít. Tanítóképzőt Komáromban lehetne felállítani. A további teendők ellátására a konvent bizottságot hozott létre Pálóczi Czinke István elnöklete alatt. Az előkészítő bizottság tagja volt: Balogh Elemér dunáninneni püspök, Réz László rozsnyói lelkipásztor, a Református Egyház és Iskola szerkesztője és Sörös Béla losonci lelkipásztor. Konkrét feladatuk: meg lettek bízva az intézetek felállításával kapcsolatos „szükségletek egybeállításával”. A teológiának – lehetőség szerint – már az 1922/23-as tanévben meg kellett volna nyílnia. A konvent pedig megpróbálta a lehetetlent: ál-


99

lamilag elismertetni egy saját lelkész- és tanítóképző intézeteket, s egyben felkérni a kormányt: engedje meg, hogy amíg nincs saját teológiánk és tanképzőnk, addig Magyarországról hozhassunk lelkészeket és tanítókat. Persze mindebből nem lett semmi. A konventi ülés eredeti – kézzel írott – jegyzőkönyve érdekes részleteket tartalmaz. A végleges jegyzőkönyvből törölték a piszkozat alábbi részét: „a zsinat majd adót fog kivetni a teológia és tanítóképző fenntartására és kéri a lelkészeket, és a református világi urakat, hogy fölösleges könyveiket ajánlják fel a teológia könyvtára számára, mert könyvtárra is szükség lesz”. A tanítóképző helyszínével kapcsolatban, a jegyzőkönyv kéziratában Érsekújvár szerepel, mivel „az érsekújvári egyház erre a célra tetemes anyagi áldozatot ajánlott fel”. Szó volt arról is, hogy Tornallyay Zoltán, gömöri egyházmegyei gondnok, konventi világi tag – polgári foglalkozásában neves és elismert építészmérnök – készítsen 1922. július 1-ig tervrajzot és költségvetést az intézetek felállításával kapcsolatban. Egyházunk külföldi kapcsolatai is tudtak a tervekről. 1922 nyarán az amerikai presbiteriánus egyház küldöttei: James Good és Sylvester Beach lelkészek, meglátogatták a Magyarországi református Egyházat, majd az elcsatolt területeken élő reformátusokat is felkeresték. Pozsonyban még kormánytisztviselőkkel is találkoztak. Megígérték vezetőinknek, hogy Amerikában gyűjtést szerveznek a teológia létrehozásának támogatására, és kértek egy pontos költségvetést, ami ekkor még nem volt meg. Bő fél évvel később, a Holland-magyar Bizottságban is kiemelt és támogatandó terv lett a felvidéki református teológia és tanítóképző felállítása. 1923 márciusában készítette el Pálóczi Czinke István az egyetemes egyház következő évi költségvetését5, amit be kellett terjeszteni az illetékes minisztériumba is. Ebben már külön tételként szerepel a teológia költségvetése. Patay Károly, barsi esperes, ugyancsak 1923 tavaszán javasolja a Konventnek: 1. hogy a teológia és tanítóképző létesítését egyetemes egyházunk elsőrendű életszükségletének s elodázhatatlan kötelességének jelenti ki; 5

Egyetemes Konvent: 111.800,- Kč; Tiszáninneni egyházkerület: 273.400,- Kč; Dunáninneni egyházkerület: 207.400-ról: 170.400,- Kč; nyugdíjintézet, iskolák: teológia 147.000,- Kč.

100


2. ezen célok megvalósítása érdekében hitfelekezetünk minden egyes tagjára átlagban 4 koronára rúgó egyházi adót vet ki; 3. kötelez továbbá minden lelkészt és – a presbitereket kivéve – minden egyházi tisztséget betöltő egyháztagot, hogy tényleges jövedelme 1%-t, a tanítók pedig jövedelmük 0,5%-tévenként fizessék be a lelkészképző és a tanítóképző támogatására. A konvent válasza, hogy a prioritást kimondja, de az adókivetés és a támogatási járulék ügye túllép a konvent hatáskörén: egy ilyen kérdésben a zsinatnak kell döntenie. A konvent ezen az ülésén megbízta a korábban megválasztott teológiai bizottságot, hogy készítsék el a teológia konkrét tervezetét: működési szabályzatát, oktatási rendjét, költségvetését. Elkezdődött egy kétéves munka: Ennek a megbízásnak – számos objektív és szubjektív tényező miatt – nem a bizottság tett eleget, hanem Sörös Béla, aki a teljes dokumentációt 1925. szeptember 8-án tette le a konvent asztalára. De ne szaladjunk ennyire előre. A lévai zsinat nem hozott jelentős és újabb érdemi döntéseket, közvetlenül a teológia felállításának a kérdésében. Az lelkész- és tanítóképző intézetek ügye, a zsinat után, mégis újabb lendületet kapott. A zsinatot követő őszön – Varga Sándor, komáromi lelkipásztor kezdeményezésére – a Komáromi egyházmegye lelkészértekezlete arról határozott, hogy amíg nem lehet egy államilag is elismert teológiai akadémiát működtetni az egyházunkban, addig álljon össze saját erőből egy „papnevelő intézet”, bejáró docens lelkészekből. Ezt a javaslatot megerősítette a Komáromi egyházmegye közgyűlése is, sőt egy előkészítő bizottságot is választottak, amelynek tagja lett Balogh Elemér püspök, Tóth Kálmán deáki esperes, Fekets Sándor nagymegyeri, Csiba Imre dunamocsi, Soós Károly búcsi, Rácz Elemér magyarsóki, Vágó Ede hodosi, Varga Sándor komáromi, Gálffy Géza felsőgelléri lelkész, valamint Gaál Gyula dr., Mohácsy János dr., Nagy Nándor és Szíj Ferenc dr. komáromi urak” – az egyházmegye világi vezetői. Ugyanezekben az őszi napokban a Barsi egyházmegye közgyűlése is határozatot hozott a teológia felállításának fontosságáról azzal, hogy közben megtámogatta a Patay Károly esperes féle finanszírozási indítványt. A Barsi egyházmegye lelkészei, tanítói és gyülekezetei segítségüket ajánlják fel, s mint írja a jegyzőkönyv: „készek vagyunk … az erőnkhöz mért áldozathozatalra”.


101

Ennyi elszántság, elvi, szellemi és lelki támogatás ellenére, még két teljes évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy elinduljon a teológia szeminárium. Lezárva az előkészületeknek ezt a szakaszát, kimondhatjuk, hogy 1923-ban megszületett a visszavonhatatlan döntés: saját református teológia kell! És beindult egy tényleges előkészítő munka, ami nem mindig a legitim bizottságokban folyt. Mert bizony bizottságból volt elég, talán több is, mint amennyi kellett volna. Például a Komáromi egyházmegye fent említett bizottsága bár megalakult, de egyetlen ülésre sem jött össze. A következő év – 1924 – egy újabb bizottság létrehozásával kezdődött. A január 8-i, kassai konventi ülésen hívták életre a Bertók Béla kárpátaljai püspök elnöklete alatti testületet, amely már nemcsak tervezni volt hivatott, hanem először a lelkészképző- majd a tanítóképző intézet felállítását és beindítását kapta feladatául. Tagjai voltak: Patay Károly, barsi esperes; dr. Szilassy Béla dunáninneni kerületi főgondnok; Sörös Béla, losonci lelkész; Vargha Sándor, komáromi lelkész; dr. Mohácsy János, komáromi ügyvéd, zsinati képviselő; Idrányi Barna, abaúji esperes, Péter Mihály, alsószecsei lelkész, Tornallyay Zoltán, gömöri gondnok, dr. Kovács László, rimaszombati ügyész; Komjáthy Gábor, ungvári esperes, Peleskey Sándor, lelkész; dr. Polchy István és dr. Korláth Endre kárpátaljai ügyvédek, valamint Vass Ádám alsókemencei tanító. Mindhárom egyházkerületből 4 személy, s az elnökség. Nehéz lehetett egy 14 tagú bizottságban érdemi munkát végezni, de ez a testület tényleg dolgozott. Két ülés során sok mindent sikerült tisztázni és Bertók Béla 1924 augusztusára a konvent elé terjesztette a teológia szervezeti leírását, a tantervét és a lelkészképzés tanulmányi rendjét. Ugyanakkor jelezte azt is, hogy szervezési nehézségek miatt ebben a tanévben nem lehet még megnyitni a teológiát és elindítani a lelkészképzést. Nem is lennénk jó magyarok és igaz reformátusok, ha most nem kellene beszélnem az egyházon belüli nehézségekről. A teológia még meg sem nyitotta kapuit, de már voltak lelkészek, akik aggályaikat fejezték ki különböző dolgok miatt. Legfőképpen az állami elismerés hiánya és az államnak a teológiai akadémiához való viszonya foglalkoztatta a lelkipásztorokat. Nem veszi-e renitenskedésnek a kormány, ha az egyház – a nyilvánvaló állami rosszallás ellenére – mégis megalapítja a saját teológiáját? Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezek az érvek egy megalázott, kiéheztetett és elszegényített lelkészi karban fogalmazódnak

102


meg. Akkor, amikor a lelkészek többsége legalább 3 éve csak töredékét kapja a kongruájának és ki van szolgáltatva a csehszlovák államhatalom kénye-kedvének, zaklatásainak. Ruszkai Gyula, jánosi lelkész írja a püspöknek a teológia elindításával: „Tartok tőle, hogy a csehszlovák kormány ebben a tényben hűtlenséget fog domesztikálni és azonnal megtorló intézkedésekről fog gondoskodni. Be fogja csukni, vagy meg sem hagyja nyitni, s ezzel kapcsolatban be fogja szüntetni az eddig folyósított államsegélyeket. Teremtünk egy olyan felfordult állapotot, amelyben a congruától megfosztott lelkészek és az államsegélytől elesett egyházak, felelősségre vonhatják a szeleskedő vezetőket, s veszélyeztetik a ref. egyház fennmaradását”6. Ebben a 14 tagú bizottságban, bár eredményes volt a tevékenysége, nem lehetett felhőtlen a közös munka. Sokszor ellenkező elképzelések ütköztek egymással. A bizottság 1924. május 27-i kassai ülésének jegyzőkönyve szerint, még abban sem volt teljes összhang, hogy a lelkészképző, vagy a tanítóképző a fontosabb? A bizottság egyes tagjai intézményalapításban gondolkodtak, míg mások a képzés beindítását látták fontosabbnak. Patay Károly szerint a tanítóképző egy kicsit fontosabbnak látszik, mert a tanítók egyharmada közelít a nyugdíjkorhatárhoz. Polchy István szerint tanító- és lelkészképző egyaránt fontos, de technikai okok miatt egyiket sem lehet beindítani 1924-ben. Idrányi Barna úgy nyilatkozott, hogy egyik intézményt sem kell létrehozni, a diákok tanuljanak Magyarországon és nosztrifikáltassák a diplomájukat. Sörös Béla úgy látta, hogy nem az intézeteket kell felállítani, hanem a képzést kell elindítani. Ismertette a skóciai szabad egyház kezdeti lelkészképzésének modelljét a behívott lelkészek rendszerét. Ott így indulhatott el a képzés. Péter Mihály szerint Sörös javaslata sem egyházi, sem állami szempontból nem elfogadható. Majd a jegyzőkönyvben találunk egy kört a technikai kérdésekről: Sörös Béla helyszínül felajánlja Losoncon Szíjjártó Sámuel hagyatékát, egy beköltözhető bérházat, az egyházközség és gimnázium 7000 kötetes könyvtárát és egy használható internátust. Vargha Sándor Komáromot javasolja, ahol a belvárosban jutányosan lehetne venni egy telket, vagy a gyülekezet területén is volna használható ingatlan és ki6

Ruszkai Gyula, jánosi lelkipásztor levele Pálóczi Czinke István püspöknek, 1924. augusztus 13-i keltezéssel.


103

sebb anyagi hozzájárulás évente. Polchy István Beregszászon tudná elképzelni a képzőket, s bejelenti, hogy az építkezéshez a gyárosok adnak téglát, építőanyagot. Beregszászon van az ungi és beregi egyházmegye könyvtára, és a város adna évi 5–15.000 koronáig terjedő támogatást is. A konventi bizottság az érdemi munka folytatásához kisebb bizottságokat hozott létre saját soraiból. A teljes bizottság nevében eljárni hivatott, ún. végrehajtó albizottságba került: Bertók Béla, Szilassy Béla, Péter Mihály és dr. Polchy István. A lelkészképző albizottság tagja lett: Bertók Béla, Sörös Béla, Vargha Sándor, Peleskey Sándor; és a további két külső taggal kibővített tanítóképző albizottságban dolgozott tovább: Bertók Béla, Patay Károly, Péter Mihály, Kovács Alajos, Vass Ádám, Nagy Sándor felsőszecsei és Vásárhelyi Károly komáromi tanító. A legfontosabb döntés az volt, hogy a bizottságok dolgozzák kis az intézetek tanrendszerét, szervezeti szabályzatát és tanulmányi rendjét. Bertók Béla, a lelkészképző költségvetésének kidolgozásával Sörös Bélát bízta meg. Két hónap elteltével – 1924. július 30-án – ismét Kassán találkozott a lelkész- és tanítóképző felállítására kiküldött végrehajtó albizottság és néhány további tag. Sörös Béla itt terjesztette elő a lelkészképző szaktanfolyam szervezetére, tanulmányi és tanrendjére, személyi ügyeire és költségvetésére vonatkozó munkáját. Egy teljes dokumentációt, de nem intézet-központú elképzeléssel, hanem képzés-központú tervezéssel. A beterjesztett anyagot megvitatja és elfogadja az albizottság. Ám mivel a végrehajtó albizottság az egész bizottság nevében is eljárhat, így magát a konventi bizottság jóváhagyását is jelenti a jelenlévő 5+1 tag szavazata. A dokumentáció elfogadása után, a testület azt is kimondta, hogy folyó év – vagyis 1924 – szeptemberétől, Losoncon indítja el ideiglenesen a lelkészképzést. A hangsúly ebben a határozatban az „ideiglenes” szón van, ugyanis a szöveg így folytatódik: „fennhagyván a városok közt indult nemes versengésre a teret a végeleges elhelyezést illetően”7. Az ideiglenesen Losoncon induló lelkészképzés segítésére a végrehajtó bizottság önkéntes adománygyűjtést hirdetett: a gyülekezetek, lélekszám szerint 1 kg búzát, ill. annak az árát adományozhatják e gyűjtés kereté7

A 18-924 számú konventi határozattal, a lelkész- és tanítóképző felállítására kiküldött bizottság végrehajtó albizottságának jegyzőkönyve, amely felvétetett Kassán, az 1924. július 30-án megtartott ülés alkalmával.

104


ben a lelkészképzés támogatására. Sörös Béla felkérést kap a bizottságtól arra, hogy kapcsolatba lépjen a lelkészképző potenciális tanáraival. A bizottság javaslata szerint Sörös Béla vegye fel a kapcsolatot Tóth Lajos pápai teológiai tanárral, valamint Csekey Sándor, Zsemlye Lajos és Galambos Zoltán urakkal, hogy közülük ki hajlandó betölteni a szakelőadói tisztséget a lelkészképző intézetben. Mégsem indult el 1924 őszén a teológia, méghozzá anyagi okok miatt. Addig nemcsak a bizottság tagjai, hanem a konventi elnök is úgy tudta, hogy Balogh Elemér külföldi gyűjtéséből és az amerikaiak támogatásából van Balogh püspöknél 80.000 korona a teológiára. A pénz meg is volt, csak amikor hozzá akartak nyúlni, kiderült, hogy mégsem lehetett erre a célra felhasználni8, mivel nem saját gyűjtésből van, hanem célirányos támogatásként kapta az egyház Zürichből, a nehéz helyzetben lévő lelkészek és lelkészözvegyek megsegítésére. Ismerve a teológia elindításának dokumentált körülményeit és töredékesen ismerve a sehol le nem írt morzsákat, eseteket és benyomásokat: elmondhatom, hogy amit félre lehetett érteni, amit ellentétesen lehetett megítélni, és amit az egyházi belső intrikával el lehetett rontani, mindez megtörtént a teológia elindításának folyamatában is. A bizottsági határozatok a megvalósítás stádiumában sokszor megváltoztak, a kiosztott feladatok volt úgy, hogy nem teljesültek és a pontatlan tájékozottság miatt olyan alagutakba csúsztak be a szervezők, amelyek helyes belső kommuniká8

A Kassán, 1924. augusztus 26-án tartott konventi ülés jegyzőkönyvének 6. pontjából: „Balogh Elemér dunáninneni püspök, jelentést tesz arról, hogy dr. Good és társai az amerikai presbiteri egyház képviseletében, a református teológia céljaira az ő kezéhez már régebben 80.000 Kč-t juttattak. Ő ezt az összeget takarékpénztárban kamatoztatta. Néhány hét előtt azonban dr. Beach, aki nála járt, határozottan kijelentette, hogy az összeg e célra fel nem használható, hanem fordíttassék szegény lelkészek, nyugdíjazott lelkészek és özvegyek segélyezésére és az ezek után fennmaradó összeg egy tanítóképző intézet felállítására”. Ehhez képest a Konvent 1925. március 31-i, poprádi ölésének jegyzőkönyvéből megtudjuk, hogy Pálóczi Czinke István is tájékozódott ennek a 80.000 koronának az ügye felől. Webster úrral beszélve, azt állapította meg, hogy ezt az összeget nem gyűjtötte senki (korábban úgy tudta a konvent, hogy Balogh Elemér gyűjtötte külföldön, ill. amerikaiak adták össze), hanem a Presbiteri Világszövetség zürichi központja utalta ki a szűkölködők megsegítésére. Így tehát valóban nem lehetett a lelkészképző intézet felállításának céljaira felhasználni.


105

cióval kikerülhetők és elkerülhetők lettek volna. És – ha csak érintőlegesen is, de – szólnom még egy befolyásoló tényezőről: a személyes ellentétekről. A részletek mellőzésével, csak a megállapítás szintjén mondom, hogy nem volt felhőtlen a viszony Balogh Elemér és Pálóczi Czinke István között és a dunáninneniek sokszor másként gondolkodtak, mint a tiszáninneniek. Péter Mihály és Idrányi Barna másként gondolkodott, mint Sörös Béla. Balogh Elemér és Bertók Béla sem mindenben értett egyet Sörössel. Sörös Bélának viszont nagy támasza volt Szilassy Béla kerületi főgondnok, aki egyébként losonci földbirtokosként a gyülekezet gondnoka is volt. Kettejük között lehetett egy lelki elhatározáson nyugvó szóbeli megállapodás, ami valamikor 1923–24 fordulóján fogalmazódhatott meg: hogy már nem bizottságokban kellene tárgyalgatni, hanem egyszerűen meg kell csinálni azt a teológiát! Ezért teszi le az asztalra Sörös Béla a teljes koncepciót: többet, mint amire a bizottsági megbízása szólt. Ám ezután az 80 ezer koronás „affér”, ill. félreértés után, úgy határoz Sörös, hogy a teológia ügyében már anyagilag sem fog a hivatalos egyházi ígéretekre hagyatkozni. Ezt is külön, de biztonságos módon kell megoldani: helyben, Losoncon. Gyakran előfordult, hogy a nagy munkabírású és gyors döntéseket hozni képes ember, csak otthon engedett el néhány panaszos szót arról, hogy milyen nehézkes is a teológia ügye az egyházban. Nem értette meg egy-két lelkész, vagy éppen vezető ember hozzáállását. Az irigységet, az ellenségeskedést, az akadályok gördítését és az ügy olyan kezelését, hogy „beszéljünk róla, de ha lehet, ne történjék semmi”. Az egyébként szigorú ember, otthon olykor-olykor sóhajtott egy félhangosat, hogy „jaj, ezek a püspökök”, de ennél keményebb bírálatot nemigen hallottak tőle még legszűkebb környezetében sem. És nem értette azt sem, hogy ha történt valami a teológia ügyének érdekében, akkor azt miért kell alaptalan kritikával és önmagunk képességeinek lenézésével, és „az úgyse lesz jó” hozzáállással, földbe döngölni ahelyett, hogy mellé állnának. Túlzás lenne azt mondani, hogy Sörös Bélának elege lett az állandó egyházpolitikai „körülményekből”, és csinált egy teológiát, de ez a túlzás nem mutat helytelen irányba. Sörös – külföldi, főleg skóciai, kapcsolatai révén – egy év alatt biztosította az elinduláshoz és a működéshez szükséges anyagiakat. Megvolt az épület, alakult az oktatói gárda és 1925. szeptember 8-án, amikor Losoncon ülésezett a konvent, valójában már minden megvolt. Csak az egyházvezetés végső szava hiányzott, hogy „indulhat”.

106


Sörös Béla az utolsó hónapokban hihetetlen szervezőmunkát végzett. Párhuzamosan zajlott az épület alkalmassá tétele, a tanári kar összeállítása és a hallgatók megszólítása. 1925 augusztusában Sörös, egy körlevelet: „Felhívást” intézett a Szlovenszkói és Kárpátaljai Egyetemes Református Egyház lelkipásztoraihoz és gyülekezeteihez. A nyilvános közlésre és gyülekezeti felolvasásra szánt körlevél – ünnepélyes, szinte eposzi hangnemben – három dolgot kér a gyülekezetektől. A lényegi részt idézem: „Most pénzen való áldozatot kérünk tőletek, hogy a mindenható Isten küldötteit állíthassuk közétek, gyermekeitek közé, lelkiekben való gazdag áldással és gyarapodással. Nemcsak pénzt kérünk e célra, hanem életet is. Istennek szentelt áldozatokat egyének és gyülekezetek részéről. Kérjük fiaitokat! A legnemesebb életcélra: Isten szolgálatára. Akikkel az Úr boldoggá tett titeket, szállítsátok ti azokon keresztül az élő Isten nagy és egyedül való boldogító áldását ennek az agyongyötört világnak. E tinéktek kedves életeket kérjük Isten örök teremtő munkája számára, hogy mint a Krisztus követségében megszentelt életek még kedvesebbek legyenek néktek, Istennek és az ő egész világot átfogó anyaszentegyházának és örök országának. Kérünk a gyülekezetektől nemes férfi életeket. Az Istentől rendelt igaz és szent tudománnyal ékes lelkipásztorokat, hogy engedjék őket időről-időre (évenként 2 hónapra) e próféta iskolába jönni, hadd legyenek átültetői itt az előttetek fénylő tudománynak, s mint a Jézus Krisztus jó vitézei, fegyverezzék fel az ifjakat a lélek fegyvereivel a hit diadalára”9. S a konvent kimondta azt a bizonyos végső szót: „indulhat a losonci teológiai szeminárium”, s a megnyitást október 1-re tették10. Az ünnepélyes megnyitóra valójában 1925. szeptember 16-án, a losonci egyház tanácstermében került sor11. 9

10

11

Sörös Béla: Felhívás a szlovenszkói és kárpátaljai egyetemes református egyház lelkipásztoraihoz és gyülekezeteihez. Kelt: Losoncon, 1925 augusztusában. Nyomtatott körlevél. Pap József: A losonci református theológiai szeminárium története 1925/26 – 1938/ 39. Kézirat. (1973). Nagy Zoltán: A Losonci Theológiai Szeminárium története. Kézirat (1985). 30. p Nagy Zoltán: A Losonci Theológiai Szeminárium története. Kézirat (1985). 26. p.; Csomár Zoltán szerint szeptember 15-n volt a tanévnyitó (lásd: Cs. Z.: A csehszlovák államkeretbe kényszerített magyar református keresztyén egyház húsz éves története 1918–1938., Ungvár, 1940. 142. p


107

Az első évfolyamok és a tapasztalatok 22 hallgatóval indult el az első évfolyam. 1. Ádám Lajos Losoncról, 2. Balogh Béla Munkácsról, 3. Belágh Barna Losoncról, 4. Bittó Béla Eperjesről, 5. Csomár Zoltán Pinkócról, 6. Csonka Imre Kistoronyáról, 7. Czirók Béla Komáromból, 8. Kelemen Kálmán Komáromból, 9. Kovács Ferenc Losoncról, 10. Nagy János Losoncról, 11. Narancsok Imre Csallóközaranyosról, 12. Orémus Endre Tiszaágtelekről, 13. Orosz Imre Munkácsról, 14. Pándy Bertalan Bacskáról, 15. Patay Gyula Farnadról, 16. Párducz Rezső Losoncról, 17. Rácz Jenő Kamocsáról, 18. Soós Endre Baracskáról, 19. Szabó Elemér Tekeházáról, 20. Szakal László Lucskáról, 21. Tárnok Gyula Komáromból és 22. Varga Imre Györkéről érkezett a teológiára. A diákok átlagéletkora 23 év volt. A legidősebb teológus – Orosz Imre – 35 évesen kezdte meg tanulmányait, a legifjabbak: Balogh Béla, Kelemen Kálmán és Szabó Elemér, ekkor 18 évesek voltak. És akkor beszéljünk a képzésről. Sörös Béla elképzelése – mint korábban láthattuk – nem egy intézményről, hanem magáról a képzésről szólt. Az ún. skóciai lelkészképzési modellt, a „vándorképzést”, edinburghi tanulmányai és skóciai ismerősei révén ismerhette meg. Sörös a századfordulón a budapesti skót misszió lelkésze volt, jó barátságban Dr. Carius moderátorral és Dr. Webster Jakob lelkésszel, akikkel Budapesten is találkozott és később is tartották a kapcsolatot. A skóciai vándorképzés lényege az volt, hogy „egy-egy teológiai szaktudományban jártas gyülekezeti lelkész mellé beosztották a lelkészjelölteket, teológusokat. Ha egy szaktudományt elsajátítottak, egy másik szaktudományban jártas lelkipásztor mellett folytatták a tanulást. Kellő vándorképzésük után összesítő vizsgát tettek az országos vizsgáztató bizottság előtt. Eredményes vizsgájuk után lelkészi oklevelet nyertek”12. A skótok, modelljük ismertetésekor elmondták: ez a képzési mód tudományosan is bevált és elenyésző anyagi áldozattal jár, pontosabban az egyháznak nem kerül semmibe. Sörös Béla ezt a nem minden napos képzési formát átalakítva valósította meg Losoncon a református lelkészképzést. Nem a teológusok utaztak tanáraik után, hanem a tanárok – akik egyébként valamennyien gyakorló gyülekezeti lelkészek voltak – ők 12

Nagy Zoltán kézirata, 24. p

108


érkeztek hosszabb-rövidebb időre a teológusokhoz, a szemináriumba. Addig maradtak, amíg le nem adták a teljes anyagot – ma azt mondanánk: modult. Majd jött a következő tanár. Ez egyébként jelentősen megerősítette a losonci képzésben a gyakorlati teológia tekintélyét és az itt végzetek gyakorlatiasságát. A képzés végére összeállt mindaz, ami a magyar református teológiákon évfolyamokra és szemeszterekre volt szétosztva. Ez volt az alapelv és ennek megfelelően, a teológia szervezeti felépítése is eltért a mai felfogásunktól. Ám a gyakorlatban mégsem jelentette azt, hogy az összes évfolyam diákja – összevonva – mindig ugyanazt hallgatta volna. A teológiai szakoktatás alapelvei között – amelyet még a Bertók Béla vezette végrehajtó albizottság dolgozott ki 1924-ben, ott találjuk az alábbi érdekességeket. Az elképzelés négy tanszékről – ószövetségi, újszövetségi, filozófiai-dogmatikai és gyakorlati teológiai – és négy éves oktatásról szólt. Az első évfolyam tervezett tárgyai az egyes tanszékek szerint: 1. Az Ószövetségi tanszékhez kötődően: Ókori művelődéstörténet heti 3 órában; Zsidók története – 2 óra; Ószövetségi bevezetés és Biblica theologia – 4 óra; Ószövetségi írásmagyarázat – 2 óra. 2. Az Újszövetségi tanszék tárgyai elsőben: Jézus élete és Az evangéliumok harmóniája. – ma azt mondanánk: a szinoptikus kérdés, heti 2 órában. 3. A filozófia és dogmatika tanszék elsős tárgyai: Bölcsészettörténet – heti 3 órában; Vallásbölcsészet – 3 óra és Nevelés- és oktatástörténet – ugyancsak heti 3 órában. 4. A gyakorlati teológia tanszéken Szónoklatot tanultak volna az elsősök heti 2 órában és szemináriumuk lett volna: az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvet vették volna át heti 1 órában. Mindezek mellett, 2 óra zene, 1 óra ének, 2 óra modern nyelv, és 2 óra államnyelv volt a bizottsági tantervben. Mindez heti 42 órás tanulást és persze tanítást is jelentett. Az alábbi táblázatban pontosan láthatjuk a javasolt tantervet.


ószövetségi újszövetségi és tanszék egyháztörtéévf (heti óraszám) neti tanszék = ókori műve- = Jézus élete és lődéstörténet az evangéliumok harmóni(3) ája (2) = zsidók története (2) I. = ósz. bevezetés és biblika teológia (4) = ósz. írásmagyarázat (2) = bibliás régi- = újszövetségi ségtan, bibliai bevezetés és földrajz (1) biblika teológia (3) = ószövetségi II. írásmagyará- = egyháztörténet (4) zat (3) = újszövetségi írásmagyarázat (2) = ószövetségi = egyháztörténet (4) írásmagyarázat (3) = újszövetségi = újkori műve- írásmagyarálődéstörténet zat (2) (2) III.

IV.

= ószövetségi írásmagyarázat (3) = újkori művelődéstörténet (2)

gyakorlati filozófiai teológiai pedagógiai tanszék és dogmatikai tanszék = bölcsészet- = szónoklati történet (3) gyakorlat (2) = vallásbölcsé- = szeminárium: ApCsel szet (3) (1) = nevelés- és oktatás történet (3)

= nevelés- és oktatástan (2) = módszertan (2) = bölcsészettörténet (3) = vallásbölcsészet és dogmatörténet (3) = dogmatika és szimbolika (5) = speciális kollégium: logika (1)

109 kötelező tantárgyak = zene (2) = ének (1) = modern nyelv (2) = államnyelv (2) = sport (tetszés szerint)

= zene (2) = szónoklati = ének (1) gyakorlat (2) = modern = szeminárinyelv (2) um: egyházi = államnyelv atyák (1) (2) = enciklopédia = sport (tet(1) szés szerint)

= Homiletika (4) = cura pastoralis, belmisszió, külmisszió (3) = szónoklati gyakorlat (2) = szeminárium: jeles szónokok (1) = újszövetségi = keresztyén = egyházjogtan (3) írásmagyará- erkölcstan (3) = lélektan (1) = liturgika, zat (3) = írásbeli katechetika, = a jelenkori feladatok apologetika (3) egyházak = gyakorés vallások lati biblia statisztikája; magyarázat, az egyházi szónoklati intézmények gyakorlat (2) ismertetése (1) = alkotmánytan (2)

= zene (2) = ének (1) = modern nyelv (2) = államnyelv (2) = sport (tetszés szerint

= zene - ének (3) = modern nyelv (4) = közegészségtan (2) = mezőgazdaságtan (2) = sport (tetszés szerint)

110


Két furcsaság, ami a mai teológus számára azonnal szembetűnő: az egyik, ami többletként itt van: pl. művelődéstörténet, bibliás régiségtan, apologetika, közegészségtan és mezőgazdaságtan; a másik, ami nincs itt: héber, görög, latin. Mivel a csehszlovák kormány a gimnáziumi oktatásban felszámolta a klasszikus humán képzést, a gimnazista fiatalok elestek a görög nyelv tanulásától. Ennek pótlása nagy időveszteséget jelentett volna a teológián. Ezt az időt inkább egy modern nyelv elsajátítására kellene fordítani – vélte a Bertók Béla püspök vezette konventi bizottság több tagja. Hasonló okfejtést találunk a héber nyelv oktatásával kapcsolatban is. A kidolgozott koncepcióban ez áll: „a bizottság őszinte határozottsággal foglalt állást azzal a régi magyar theológus képzéssel szemben, mely ezen az úton jelentékeny eredmények felmutatására sohasem vezetett, eredeti magyar exegetát sohasem termelt. A külföldi gazdag theol. irodalom eredményei pedig egy modern nyelv elsajátítása mellett sokkal inkább rendelkezésre állanak, mint e nélkül a holt nyelvek bárminő ismerete alapján. Azok, akik a theológia szakkérdései iránt komolyabban érdeklődnek, ezt később is elsajátíthatják”13 – áll a bizottság koncepciójában. Lehet, hogy ez volt az az egyik pont, ami – nyilvánosságra kerülve – a lelkészi karban bizalmatlanságot váltott ki a losonci teológia színvonalával kapcsolatban. Egyébként a szeminárium 14 éves fennállása alatt folyamatos lenézésnek és lebecsülésnek volt kitéve, nemcsak a magyarországi teológiák részéről, hanem – ami sokkal fájóbb – a felvidéki református lelkészek részéről, vagyis a saját sorainkból is. Nevezték „gyorstalpalónak” is és „kókler iskolának” is. Főleg azok, akik nem ismerték, meg akiket nem hívtak Losoncra tanítani, vagy éppenséggel elküldtek Losoncról, nem tartván tovább igényt az oktatói szolgálatukra. Mindenesetre a sokszor fájó és alaptalan vádak és gyalázkodások közepette folyt az oktatás. Ám, mielőtt a mai teológusok – egy Varga Zsigmond, vagy Pollák Kaim szótárral az ölükben – elmerengnének a losonciak irigylésre méltó „hébermentes” diákéveiről, tisztáznunk kell: Losonc soha nem hagyta el a bibliai nyelvek oktatását. Volt görög is és volt héber is. Igaz, a 30-as évek közepétől egyre nehezebb volt megoldani a héber nyelv oktatást, de volt nyelvoktatás is és exegézis is. 13

A teológiát előkészítő bizottság koncepciója: határozati javaslatokként beterjesztve az Egyetemes Konvent elé.


111

Ami pedig a lenézést illeti, ez ellen két dologgal tudott védekezni Losonc. Az igényességgel és a gyakorlati szolgálatra való neveléssel. Vagyis tényleg jól képzett és elsősorban gyülekezeti szolgálatra alkalmas lelkészeket próbáltak nevelni. Ez a szándék fejeződik ki Sörös Béla teológiai igazgató sokat idézett mondatában. Régi losonci teológusok emlegették, hogy Sörös, olykor megrovásként, olykor meg buzdításként mondta: „Középszerű suszterekre nincsen szükségünk!” Ennek érdekében az egész képzést az alkalmasság szempontjából állították fel és végezték. Vagyis a teológiához kötődött az első és második lelkészképesítő vizsga teljes rendje is. A rendelkezésemre álló források alapján az az érzés alakult ki bennem, mintha visszafelé építették volna föl a képzést. Tehát nem az volt az alapszempont, hogy mit tanítunk és mi lesz belőle, hanem az, hogy minek kell kijönnie a végén, és ennek alávetve készült el a követelményrendszer, meg a tanrend. Ennek megfelelően ismertetem, hogy a II. lelkészképesítő vizsga tárgya: etika, homiletika, protestáns egyháztörténet, bel- és külmisszió, liturgika, cura pastoralis és katechetika, valamint apologetika volt. Az I. lelkészképesítő vizsga alkalmával a vizsgázónak számot kellett adni: dogmatikából, ószövetségi exegézisből, újszövetségi exegézisből, ó- és újszövetségi biblika teológiából, egyházjogtanból, angol és szlovák nyelvből. Az egyes évfolyamok hallgatói, csak az évfolyamhoz kötött vizsgák és kollokviumok teljes abszolválása után, vagyis a lezárt év után léphettek a következő évbe. Második év végén alapvizsgát kellett tenniük: újszövetségi kor- és irodalomtörténetből, ószövetségi irodalomtörténetből, egyetemes keresztyén egyháztörténetből, vallástörténetből és vallásbölcseletből. A negyedik évfolyam végén pedig nem voltak a mai felfogásunkhoz mérhető államvizsgák, hanem a lezárt évek és teljesítések indexben való igazolásával: a főiskolai index bemutatásával jelentkezhetett a teológus a losonci teológia kötelékében végbemenő első lelkészképesítő vizsgára. A teológiának felvállalt célja volt a gyakorlati képzés és nevelés, mert – miként a szervezeti szabályzat 8.§-ban olvasható: a teológia „komoly, hívő lelkipásztorokat óhajt nevelni, akiknek teológiai tudományos képzése nem öncél, hanem arra való, hogy az Egyetemes Egyház szolgálatába állíttatva, mindenek felett a hívek lelkigondozását és közöttük a hitélet emelkedését és az erkölcsi tisztaságot vigye előbbre. E célból az

112


egyes évfolyamok tananyagát, illetve tanítási tervezetét a következőképpen állapítja meg: Első évfolyamon előadásra kerülnek: 1. héber nyelv heti 3 óra, 2. görög nyelv és írásmagyarázat heti 3 óra, 3. újszövetségi kor- és irodalomtörténet heti 3 óra 4. egyetemes keresztyén egyháztörténet heti 3 óra 5. filozófiai enciklopédia heti 3 óra 6. pedagógia heti 2 óra 7. vallástörténet és vallásbölcsészet heti 3 óra 8. theológiai enciklopédia heti 2 óra 9. gyakorlati szeminárium heti 2 óra 10. zeneelmélet heti 1 óra 11. egyházi ének heti 1 óra 12. harmónium gyakorlatok heti 1 óra 13. angol nyelv /esetleg francia és német/ heti 2 óra Második évfolyamon előadásra kerülnek: 1. ószövetségi exegézis heti 3 óra 2. görög nyelv és exegézis heti 3 óra 3. ószövetségi kor- és irodalomtörténet heti 3 óra 4. egyetemes keresztyén egyháztörténet heti 3 óra 5. filozófiai enciklopédia heti 3 óra 6. pedagógia heti 2 óra 7. vallástörténet és vallásbölcsészet heti 3 óra 8. dogmatörténet heti 2 óra 9. gyakorlati szeminárium heti 2 óra 10. egyházi ének heti 1 óra 11. harmónium gyakorlatok heti 1 óra 12. angol nyelv /esetleg francia és német/ heti 2 óra Harmadik évfolyamon előadásra kerülnek: 1. ószövetségi exegézis heti 3 óra 2. ószövetségi biblika theológia heti 3 óra 3. újszövetségi exegézis heti 3 óra 4. protestáns egyháztörténet heti 3 óra 5. dogmatika heti 4 óra 6. homiletika heti 3 óra


113

7. szimbolika heti 1 óra 8. belmisszió és külmisszió heti 2 óra 9. gyakorlati bibliamagyarázat heti 1 10. szónoklati gyakorlatok heti 1 óra 11. egyházi ének heti 1 óra 12. harmónium gyakorlatok heti 1 óra 13. közegészségtan heti 2 óra Negyedik évfolyamon előadásra kerülnek: 1. ószövetségi exegézis heti 3 óra 2. újszövetségi biblia theológia heti 2 óra 3. újszövetségi exegézis heti 3 óra 4. ethika heti 3 óra 5. apologetika heti 1 óra 6. egyházjogtan heti 4 óra 7. szociológia heti 2 óra 8. katechetika heti 2 óra 9. gyakorlati bibliamagyarázat heti 1 óra 10. szónoklati gyakorlatok heti 2 óra 11. angol nyelv /esetleg francia és német/ heti 2 óra 12. egyházi ének heti 1 óra 13. harmónium gyakorlatok 1 óra 14. közegészségtan heti 1 óra”.14 Az első és második évfolyam tárgyai valamint a harmadik és negyedik évfolyam tárgyai szükség szerint csoportosíthatóak voltak, vagyis össze is lehetett vonni a két évfolyamot. De az adott tárgyat a második év végére – s ugyanígy a negyedik év végére – a tanárnak le kellett adni és a hallgatónak vizsgát kellett enni belőle. Említettük, hogy nem volt a negyedik év végén államvizsga. Volt viszont a második év végén egy alapvizsga. S mivel Losoncon nem a bolognai rendszerben folyt a képzés, ezét a harmadik év végén minden hallgatónak lehetősége volt – és az egyetemes egyház kívánatosnak is tartotta –, hogy a teológus tegyen egy tanítói különbözeti – akkor úgy hívták, hogy – tanítói érettségi vizsgálatot. 14

A lelkészképző intézet konventi bizottság által megalkotott és a Konvent által elfogadott Szervezeti szabályzatának 8. §-a.

114


Láttuk, hogy a teológiai szeminárium tanszéki felosztása eltért az általunk ismert rendtől. Ennek indoklását és a szeminárium tanári állásaival kapcsolatos rendszert Sörös Béla így írta le: „Az ószövetségi szak kibővíthető a művelődéstörténet előadásával. Az újszövetségi szak és az egyháztörténet egy kézbe adható. Összefoglalható a filozófiai és pedagógiai szak a dogmatika és morál előadásával. A gyakorlati tanszék kibővül a bel- és külmisszióval és szemináriumok vezetésével. Szükség esetén az egyházjogtan előadásával. Négy rendes tanszék felállításával a lelkészképzés ugye, viszonyainkhoz szabott szerénységgel, megoldást nyerhet”. Az oktatandó anyagmennyiség elosztását nemcsak didaktikai szempontok alapján állapították meg, hanem az igei logikát, pontosabban logikusságot is figyelembe véve. Egyébként a losonci teológusok úgy emlékeztek az intézményre, mint aminek legmeghatározóbb alakja Sörös Béla volt. Idézték is mondásait, sokszor hangoztatott megállapításait. Néhai Szabó Antal, a losonci teológia fennállásának 9. évében, az 1933/34-es évfolyamban kezdte teológiai tanulmányait. Hatvanhat évvel később, hét évtizednyi teológiai tapasztalatot fölhalmozva, írt egy Jónáskommentárt, amelyiknek az előszavából idézek: „A Szentírás olvasása és tanulmányozása közben, sokszor gondolok Sörös Béla, a losonci teológia szeminárium igazgatójának szavaira, amelyeket a homiletikai előadásokon kötött hangsúlyosan szívünkre: „A Szentírásban vaslogika van!” Megértettük, mire hívja fel figyelmünket: a Szentírás megbonthatatlan egységet alkot, amit nem szabad megbontanunk még akkor sem, ha néha egy-egy szakaszban ellentmondást vélünk felfedezni”15. Nos, ez a sörösi „vaslogika” a teológiai oktatásban az alábbiak szerint érvényesült: A négy tanszék tárgyai a négy évfolyamban úgy csoportosítandók, hogy a növendékek amint mennek előbbre, úgy álljon eléjük szisztematikusan: az első évben az Ige testté létele: Jézus Krisztus. A másodikban, hogy az Ige tanúkat teremt: az egyház Krisztus teste. A harmadikban, az Ige örök alap: a tan változik, de Krisztus mindig ugyanaz marad. A negyedikben: az Ige propagálása: az élet-Krisztus. Tehát ezeknek az elveknek és ezeknek a kereteknek a kötelékében zajlott a teológusképzés Losoncon. Ugyanakkor egy oktatási intézmény tudományművelését nem az alapszabályzata és a működési keretei alap15

Szabó Antal: Kiválasztás és kijelentés Jónás próféta könyve. Kézirat (1999).


115

ján lehet értékelni, hanem az ott folyó tényleges munka és annak eredményessége alapján. Két évvel az elindulás után, Sörös Béla írásos jelentést adott a Konventnek a szeminárium életéről. Ekkor már 41 növendék tanult az intézmény falai között: a 22 első fecske tanult a 3. évfolyamban, 15 diákja volt a második évfolyamnak és 4 elsőssel indult az 1. évfolyam. A szigorú szeretetéről és egyben szerető szigoráról ismert igazgató így ír jelentésében: „Ami a teológusok rátermettségét illeti a lelkipásztori hivatásra: e tekintetben az egész ifjúságról általában elismeréssel szólhatunk. Komoly törekvés, erőteljes hitélet s ezzel kapcsolatos egészséges közszellem hatja át őket, aminek már eddig is jelentékeny megnyilatkozását adták sokoldalú szolgálatkészségükben. A theológiai tudományokban való előhaladásuk nemcsak hogy lépést tart más theológiai főiskolák papnövendékei tanulmányával, hanem a gyakorlati képzésük terén éppen a szemináriumszerű oktatás révén sok tekintetben előnyösebbé válik. Kívánnivaló csak az ótestamentomi nyelv és exegézis területén maradt hátra. E téren a mi viszonyaink oly nehézséget támasztottak, melyet csak nagy utánpótlással küzdhetünk le. Eddig a magyarországi theológiai akadémiák tananyaga az I. és II. évfolyamon teljesen előadatott. Az alapvizsgák is ugyanazon tárgyakból tartattak, melyek a magyarországi theológiai akadémiákon ilyenekül kijelöltettek”16. El kell, hogy mondjam: a héber nyelv ügye valóban gyengébb lábakon állt a kezdeti években. De hogy jól értsük, hogy mit jelent a „gyenge lábbakon”, egy kitérőt kell tennünk. Amikor Sörös Bélát a Dunániennei egyházkerület püspökévé választották, az elhunyt Balogh Elemér utódjaként, a komáromi templomban megtartott beiktatásán, 1938. július 18-án, a helyi izraelita hitközség nevében is köszöntötték az új püspököt. A hitközség elöljárója héberül mondott egy áldásformulát. Sörös Béla, a köszöntésekre válaszolva, a hitközség vezetőjének ott helyben, kapásból, bibliai héber nyelven mondott köszönetet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Sörös gyakorlati teológus volt, igazi szakterülete inkább a homiletika és a liturgika volt. De térjünk vissza a jelentéshez. Nem igazán hihető az, hogy az 1927. évben készült jelentés idején, héberből analfabéták lettek volna a losonci taná16

Sörös Béla igazgató Egyetemes Konvent elé beterjesztett jelentése a losonci teológiai szeminárium 1926/27. évi életéről. Kézirat.

116


rok, s maga az igazgató is csak a következő tíz évben – lelkészi, igazgatói, kerületi jegyzői és konventi általi kormánytárgyalói megbízatása mellett tanult volna meg 1938-ra így héberül. A gyengeség kimondása a kitűzött és elvárt színvonal helyét is mutatja. Az igazgatói jelentés kitért a teológiai oktatókra is. „Előadóink mind felhasználták a főiskolai tanulmányaik és tapasztalataik legjavát, kibővítve azt a lelkipásztori munkásság és az ismeretekben való előhaladás eredményével a teológiai szeminárium növendékeinek oktatására”. Van bennünk, magyarokban, egy furcsa tulajdonság: magunkat soha nem becsüljük meg, és nem tartjuk nagyra. Idézem az igazgatói jelentés végét: „Szegényes kezdeményezésünk minél több kicsinylésnek és gúnyolódásnak volt kitéve, annál nagyobb próbákat kellett kiállnia. De kiállotta, talán éppen azért, mert szegény és szűkölködő volt. Theol. ifjúságunk ma már a középés felső iskolai ifjúság országos tömörítésén munkálkodik. Férfiasan helyt állott a maga 15 delegátusával az opočni (Csehország) diákkonferencián, melynek komoly evangéliumi világnézetével döntő tényezőjévé vált”17.

A tudományosság művelésének „tárgyi bizonyítékai” A losonci teológiai szeminárium tudományosságát, 8–9 évtized távlatából nagyon nehéz objektív szempontok szerint meghatározni. Nem maradt fenn olyan oktatás-szervezési dokumentáció, mint amit manapság az akkreditációs bizottsághoz be kell terjeszteni. És ma már nincs a földön élők sorában olyan lelkipásztor, aki el tudná mondani, hogy mit és miből tanultak Losoncon. Mégis: négy területet lehet megvizsgálni, amiből a tudományosság művelésének, vagyis magának a losonci teológiának a színvonalára következtetni lehet. Az első: az oktatói testület. Ám mivel egy intézmény tudományosságát nemcsak az oktatók képessége, hanem a hallgatók készsége is mutatja, ezért az oktatói gárda mellett az itt végzettek teológusi teljesítménye, majd életművük és teológiai munkásságuk is vizsgálandó. Ez a második terület. A harmadik: az intézményben használt szakirodalom: a könyvtárállomány és tankönyvek, jegyzetek vizsgálata. A negyedik pedig az intézmény jelenléte a tu17

Sörös Béla igazgató Egyetemes Konvent elé beterjesztett jelentése a losonci teológiai szeminárium 1926/27. évi életéről. Kézirat.


117

dományosság egyes fórumain. Ma úgy mondanánk, hogy a teológiához kötődő szellemi produktumok: dolgozatok és publikációk. Az oktatói gárdáról „A filozófiát, egyházjogot, neveléstant és egy időn át az ótestamentumi tárgyakat az illető tudományok doktorai adták elő. Az újtestamentumiak előadói ugyan nem rendelkeztek akadémiai fokozattal, azonban több éven át külföldi fakultásokon tanultak, így például Baselben és Halle an der Saale-ban. Csak az egyháztörténet egyik előadójának nem volt akadémiai címe és külföldön sem tanult, amellett az egyháztörténet, különösen a belföldi protestáns egyháztörténet az ő hobbyja volt a szó legnemesebb értelmében és dacára annak, hogy a kollokviumoknál és a vizsgáknál kérlelhetetlenül szigorú volt a theológiai ifjúságnak kedvence volt korán bekövetkezett haláláig”18. A teológiai tanári gárdája természetesen többször változott a működés 14 éve alatt. Talán érdekességnek számít, hogy „az előadók közösen minden nap – rend szerint az esti órákban – Sörös Béla lelkipásztor, theol. szemináriumi igazgató lakásán összejöttek és ott megbeszélték az előadandó tárgyakkal összefüggő fontosabb kérdéseket”19. De kik is voltak ők? Álljon itt néhány név, a teljesség igénye nélkül. Itt most csak azokat említem meg, akik a teológiai tanszékekhez kötődő tárgyakat vitték Losoncon. • Dr. Agyagási Sándor, garamvezekényi református lelkipásztor. Egyházjogot, egyházalkotmányt és nemzetgazdaságtant oktatott • Antal Gyula, lévai lelkipásztor. Újszövetségi diszciplínákat tanított az indulás éveiben. • Böjthe Sándor, akit a princentoni egyetemről, a teológiai magiszteri vizsgája után hívott haza Sörös Béla. Ő kezdte el a héber exegézis tanítását. Más teológia tárgyakat is oktatott a megnyitástól kezdve másfél évvel később bekövetkezett haláláig. • Beöthe István, ószövetségi diszciplínákat tanított. • Dr. Csia Sándor, Budapestről – rendszeres konvokációs előadásokat tartott a magyarság feladatairól és nemzeti kérdésekről. 18

19

Pap József i.m. Kézirat, 129.p (Tömösközy László 1960-ban, német nyelven írt a losonci teológiai akadémiáról. Az írást Bihary Mihálynak, a prágai Husz teológiai szeminárium akkori igazgatójának készítette, egy külföldi konferencián való felolvasásra). Pap József i. m. 150. p.

118


• Galambos Zoltán, komáromi lelkipásztor, a megnyitástól kezdve, négy évig dogmatikát és apologetikát tanított. • Kövy Árpád, losonci második lelkész, görög nyelvtant oktatott. • Dr. Magda Sándor, csicseri, majd nagykaposi lelkész. A szemináriumban katechetikát, etikát, vallásfilozófiát és vallástörténetet adott elő. • Dr. Módis László, lelkész a megnyitástól a bezárásig oktatója volt a losonci teológiának. A II. világháború után a debreceni teológia ószövetségi tanszék vezetője és könyvtár igazgatója, héber és arám nyelvet, exegézist Izrael történetét és ószövetségi tudományokat adott elő Losoncon. • Dr. Muzsnai László, lelkész, a 30-as évek közepén pszichológiát és filozófiát tanított Losoncon. • Dr. Nagy József, lelkész később kolozsvári professzor, Losoncon az utolsó teljes tanévben – 37/38-ban – oktatott magyar protestáns egyháztörténetet. • Narancsik Imre, maga is losonci teológus volt. A 30-as évek második felében ő vitte a dogmatikát és a református keresztyénség apologetikája című tárgyat. • Papp Ferenc vallástanár, Budapestről járt Losoncra, a 30-as évek első felében dogmatikát tanított. • Pap József, sárói majd hontvarsányi lelkipásztor. Újszövetségi exegézist és német nyelvet tanított. • Peleskey Sándor gyakorlati teológiát oktatott. • Sörös Béla, losonci lelkipásztor. Filozófiatörténetet, liturgikát, homiletikát, cura pastoralis és pedagógiát adott elő. • Szakall János, rimaszombati segédlelkészként dogmatikát tanított. • Szőke István, rozsnyói lelkész protestáns egyháztörténetet tanított 1937-ben bekövetkezett haláláig. • Dr. Tunyogi Csapó András, bálványosváraljai lelkipásztor, ószövetségi biblika teológiát tanított. • Vágó Ede, hodosi lelkipásztor, gyakorlati teológiát vitt. • Dr. Varga Imre, aranygyapjas20 losonci teológus, később – a totalitárius rendszerben, 1953-tól 1980-ig – egyházunk püspöke és két cikluson át 20

A losonci teológusok aranygyapjasnak nevezték az első évfolyamban végzett társaikat. Ezt a megnevezést átvették a losonci teológia jogutódjában, a komáromi Calvi János Teológiai Akadémia első évfolyamában végzett teológusok is.


119

a Református Világszövetség alelnöke, az újszövetségi biblika teológia és exegézis tanára volt. • Zsemlye Lajos, hetényi lelkész. Az indulástól kezdve általános egyháztörténetet és gyakorlati teológiát tanított.21 A losonci teológusok előmenetele és teljesítménye A témazáró vizsgák, kollokviumok, alapvizsgák és lelkészképesítő vizsgák fennmaradt eredményei alapján elmondható, hogy a losonci teológia nem a hallgatók képességéhez, vagy teljesítményéhez igazította a követelményrendszerét, hanem egy, a tanárok által megszabott mércét használt. Az évértékelésekből összesített eredmények azt mutatják, hogy a diákság 30–35 %-a teljesített jelesre, nagyjából ugyanilyen volt a „jó” eredményt elérők aránya és 25–30 % végzett elégséges eredménynyel. Volt tehát szórás. Minden diák az alapvizsga és a lelkészképesítő vizsgák alkalmával személyre szabott témát kapott arra, hogy azt írásban, egy tanulmányban kidolgozza. Néhány témacím, a teljesség igénye nélkül: „Giovanni Papini Krisztus Történetének bírálata”; „Univerzális és speciális predestináció”; „A cseh és magyar reformátusság kapcsolatai és ezek hatásai az egyház életében II. József uralkodásától kezdve 1848-ig”; „A református egyház sebezhető oldala a II. Helvét Hitvallás alapján”; „A bibliakörök jelentősége a református egyház újjáébredésében”; Mennyiben okai és mennyiben orvosai a református lelkipásztorok egyházunk betegségeinek”; „A falusi lelkipásztor egyházépítő feladatai”; „A zene charizmája és ennek felhasználása a református lelkipásztor munkájában”; „Egy szlovenszkói magyar református lelkészjelölt megfigyelései a skótországi evangéliumi egyházakban a hitéleti és egyházszervezeti kérdésekre nézve”. Mint látható, van a témák között szakirodalmat igénylő, de jócskán akad olyan is, aminek a kidolgozása bátor látást, személyes tapasztalatot és önálló gondolkodást igényel. A teológiai tanulás mellett, a szeminárium a belmisszió egyik fellegvárává nőtte ki magát. A teológusok országos diákkonferenciákat, ifjúsági találkozókat szerveztek, amelyekre sok esetben maguk is készültek 21

Átvétel: az ismertetést részletesebben lásd: Puntigán József: A Losonci Theológiai Szeminárium (1925–1939). Losonc: Plectrum, 2005. ISBN 80-968806-8-3; 78-87. p

120


előadásokkal. Néhány cím: A modern irodalom és a kálvinizmus; Hitmélyítés az ifjúság között; A kommunizmus református szempontból; A családi életről; Egyéni hitélet; Kálvinizmus a közéletben; Mivel tartozik az intelligencia a kálvinista népnek?; A legújabb filozófiai irányzatok; A természettudományos világnézetről; Kálvinista elvek érvényesítése az élet különböző területein; A közgazdaság aktuális problémái; A női lélek az egyház szolgálatában. Ezeken a konferenciákon a teológia nem riadt vissza a nézetkülönbségektől, vagy a más értékrendet vallókkal felvállalható ütközésektől sem. Például az 1929 augusztusában, a Sáróban megtartott IV. Országos Református Diákkonferenciának volt egy ilyen programpontja is: A Sarló és a Református diákmozgalom egymáshoz való viszonyának megtárgyalása Kessler Balogh Edgárral, a Sarló mozgalom vezetőjével. Hat országos református diákkonferencia és hat országos református leánykonferencia teljes programja és előadásai várják a történeti feldolgozást. A losonci teológusok későbbi helytállása, szolgálatuk értékelése, irodalmi munkásságuk feltérképezése és a teológiatudomány-művelésében vállalt szerepük feltárása is további kutatást és feldolgozást igényel. Ez jelenleg teljesen fehér foltja az egyháztörténetünknek. Néhai Csukás Zsigmond, aki 1937-ben kezdte losonci tanulmányait, a szeminárium 1939-es megszűnése után, Pápán folytatta tanulmányait. Az iskolaváltásra úgy emlékezett vissza, hogy a losonci teológusok eleinte tartottak az új követelményétől, mert érezhetően lenézett diákként érkeztek a nagy múltú teológiákra. Ám mindez csak az első vizsgaidőszakig tartott. Elmondása szerint, Losoncon nemcsak olyan alapozást kaptak, hogy megállták a helyüket, hanem jó néhány tárgyból olyan felkészültséggel bírtak, hogy az új diáktársaik nem szívesen mentek be együtt egy-két hajdani losonci teológussal vizsgázni…22. A losonci teológiára – fennállásának 14 éve alatt – összesen 185 hallgató iratkozott be. A lelkészi képesítést szerzett hallgatók pontos számát sajnos a dokumentáció hiányossága és a teológia 1939-ben való bezárása okán, nem lehet pontosan megállapítani. Előadásom egyik forrásanyagának szerzőjét Pap József – ugyancsak losonci – teológust szeretném 22

Néhai Csukás Zsigmond személyes közlése.


121

idézni, aki 1973-ban írta le a következő mondatot: „A ma /1973-ban/ Szlovenszkón és Kárpátalján szolgálatban levő lelkipásztorok tekintélyes száma a losonci református theológiai szemináriumból került ki az életbe, szolgálatba”23. Tankönyvek és jegyzetek – a losonci teológia szellemi produktumai Hogy miből tanítottak Losoncon? Mielőtt a rendelkezésemre álló listát kivonatosan ismertetném, egyetlen megjegyzést kell tennem. Sörös Béla követelménye az volt a teológiai tanárokkal szemben, hogy valamennyien írjanak, vagy állítsanak össze egyetemi jegyzetet és adják a hallgatóik kezébe. Így nemcsak a teológián használt tankönyvekről, hanem az így készült jegyzetekről is számot tudok adni. Tehát, hogy miből tanítottak Losoncon? Például: Ószövetséget: Dr. Tóth Lajos Pápán kiadott bevezetéséből. Újszövetséget: Dr. Pográcz József – ugyancsak – Pápán kiadott bevezetéséből. Etikát: Halasi Nagy József könyvéből. Dogmatikát: Dr. Tavaszy Sándor kolozsvári professzor könyvéből. Homiletikát Ravasz László alapján. Tankönyvként használták Imre Lajos: Neveléstanát, Módis László: Héber nyelvkönyvét, Makkay Sándor: Vallás az emberiség életében c. könyvét; és Rátcz Kálmán: A református keresztyénség apologetikáját. A teljes listát átnézve, szembetűnő, hogy a kor legfrissebb magyar nyelvű kiadványait látjuk magunk előtt. A legrégebben kiadott Losoncon használt tankönyv Makkay Sándoré volt, amit 1923-ban adtak ki Tordán. A többi tankönyv mind a 30-as években jött ki a nyomdákból Rozsnyón, Kolozsváron, Budapesten, Debrecenben és Pápán. És hadd említsek meg néhány jegyzetet, amelyet a tanárok készítettek kimondottan a losonci szeminárium hallgatói számára. Agyagási Sándor egyházjogtant írt. Nagy József két jegyzetben öszszefoglalta a magyar protestáns egyháztörténetet egészen az akkori jelenkorig. Tunyogi Csapó András ószövetségi exegézist írt és exegézist a Prédikátor könyvéhez. Varga Imre újszövetségi biblika teológiai jegyzetet és egy újtestamentumi exegézist. Papp Ferenc református dogmatikát, Módis László filozófiatörténeti és pszichológiai jegyzetei mellett még egy izogetikai (öröklődéstani) jegyzetet is a diákság kezébe adott. 23

Pap József i. m. 147. p.

122


Kövy Árpád görög nyelvtant írt, és Sörös Béla liturgika, cura pastoralis, szimbolika és kateketika jegyzetet készített a teológusoknak. Ezekből a kiadványokból nem minden maradt fönn. Én még reménykedem, hogy innen-onnan, hajdani losonci teológusok hagyatékából még előkerülhet néhány megsárgult jegyzet… A teológia szellemisége, teológiai irányultsága Végére hagytam a szeminárium szellemiségének és teológiai irányultságának kérdését. A losonci teológusképzés tudatosan tartotta szem előtt azt, hogy az innen kikerülő lelkészeknek a kisebbségi létbe kényszerült magyar reformátusok vigasztalása, közösségeik megtartása is feladatukká lesz. Felvállalta magyar nemzeti elkötelezettségét. A hajdani diákok visszaemlékezései egybehangzóan arról szólnak, hogy a teológián leginkább a történelmi magyar kálvinizmus szellemisége ötvöződött az akkor modern evangelizáció biblikus alapokból táplálkozó erejével. Ezt a szellemiséget nagyban meghatározta az intézmény vezetője. S ami a teológiai irányultságot illeti, hadd mondjam el végül azt is, hogy voltak nemcsak nézetkülönbségek, hanem látásbeli különbségek is a teológián. Egyetlen példa: a hollandiai szigorú egyház teológiáján tanult Galambos Zoltán, az ortodox teológiai irányzatot képviselte. Az elindulástól kezdve, négy évig tanított dogmatikát Losoncon. A Biblia verbális inspiráció tanának feltétlen híveként, megtiltotta a teológusoknak a Nestle-féle görög újszövetség használatát, mondván, hogy „az csak Nestle által nem pedig Isten által íródott, ellentétben az Isten által megírt textus receptusszal”24. Ezek után, egy átbeszélgetett éjszaka következett Sörös és Galambos között, ami azzal zárult, hogy Galambos Zoltán 1929-ben elvált a teológiától, ahogy egyik visszaemlékezésében fogalmaz: élete talán legkedvesebb munkakörétől25. A losonci teológusok szinte egybehangzó véleménye volt, hogy az egész szeminárium lelkületét és szellemiségét az igazgató személye határozta meg. Hadd álljon itt összefoglaló véleményként Pap József megfo24 25

Pap József i. m. Kézirat. 130. p. Kránitz Zsolt szerk.: „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai (1943). Pápa: Pápai Református Gyűjtemények, 2013. ISBN 978-963-89597-4-4; 338. p.


123

galmazása: Sörös Béla „nem tartozott semmiféle teológiai irányzathoz, elvetette a fundamentalizmust és az ortodoxiát éppúgy, mint az élményteológiát, meg volt a fenntartása Barth Károllyal szemben is. Sörös Bélát az ige és a Szentlélek teológusának lehetne nevezni, gyenge liberális színezéssel, vagy a reformátori teológia sajátszerű képviselőjének. Egy ifjú teológus, midőn a dogmatikai stúdiumot kezdték tanulni, megjegyezte, nem tudja, mi értelme van annak a sok szóbeszédnek a dialektikai és reformátori teológia körül, mindezt ő Barth nélkül is és a dialektikai teológia nélkül is tudta és hitte. Az ő öregebb testvére ezekkel a szavakkal világosította fel őt: igazad van, mert te három éven át Söröstől csak reformátori teológiát hallgattál, anélkül, hogy az ő szájából ezt a megnevezést hallottad volna és te magad is tudatlanul és akaratlanul dialektikusan és reformátoriasan gondolkodol”26. Zárszó „Középszerű suszterekre nincsen szükségünk”. „A Szentírásban vaslogika van” – Sörös Béla emberi mondatai, amelyek beleivódtak a losonci teológusok szívébe és gondolkodásába, s amelyek meghatározták lelkipásztori szolgálatukat: pásztori és igehirdetői habitusukat. Losonc bezárása után 55 évvel, 1994-ben, kezdte meg a felvidéki református teológusok képzését Komáromban a Calvin J. Teológiai Akadémia. Ebből nőtte ki magát a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara is. Sörös Béla unokájaként, Isten nagy kegyelmének tartom, hogy a CJTA első évfolyamának diákja lehettem. Komáromi aranygyapjas, abban az intézményben, amely – felvállaltan – szellemi jogutódja a losonci szemináriumnak. Belénk, CJTA-s teológusokba is beleivódott néhány sokat hallott mondat a mi igazgatónktól, Molnár János dékán urunktól. Legalább kettőre, biztos, hogy minden komáromi teológus emlékszik. Az egyik Jeremiás siralmaiból van: „az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk” (JSir 3,22). A másik pedig így szól: „soha ne a gyülekezetekből, hanem 26

Pap József i.m. Kézirat, 129.p (Tömösközy László 1960-ban, német nyelven írt a losonci teológiai akadémiáról. Az írást Bihary Mihálynak, a prágai Husz teológiai szeminárium akkori igazgatójának készítette, egy külföldi konferencián való felolvasásra).

124


mindig a gyülekezetekért éljetek”. Hiszem, hogy az évek múlásával, az utánunk jövők is fognak emlékezni ilyen meghatározó mondatokra, amelyeket nemcsak a szükség és a mindenkori jelen tapasztalata mondat ki az igazgatókkal vagy a dékánokkal. Sokkal inkább Isten Lelke adta akkor is és adja ma is atyai útravalóként a mindennapos szent szolgálatunkhoz. Így adta nekik, akik már nincsenek köztünk. Így adta nekünk, akik már itt vagyunk és fogja adni azoknak, akik még utánunk jönnek, hogy az Ő igéjét szóljuk és éljük, országát munkáljuk, népét pásztoroljuk. Amikor ez megtörténik, akkor és abban nyer igazán értelmet a teológiai intézmény – legyen az szeminárium, akadémia, vagy egyetemi kar - tudományművelése. Mert különben minek?

Szabó Zsolt:

Jézus nevelő személyisége Bevezetés Krisztus közénk, emberségünkben veszélyeztetett emberek közé jött. Nem egyszerűen azért, hogy azt, aki már az emberség fokára magától eljutott, vagy ott a maga erejéből megvetette a lábát, egy szinttel még magasabbra segítse. Veszélyeztetett emberségünk kockázatait vette magára, amikor vállalta az életet. Halála előtt súlyos szóval azt mondta róla Pilátus: „Íme, az ember!“1 A keresztény élet rendje nem az, hogy először emberek legyünk, s aztán keresztény, krisztusi emberek. Még kevésbé, hogy kereszténységre törekedve emberségünkből kivetkőzzünk. Krisztus azért lett emberré, hogy az emberségünkért vívott küzdelem méltóságáról meggyőzzön, ebben a küzdelemben jelenlétével, kegyelmi erőivel megsegítsen, s az ember arcát újra Istenre villanó tükörré tegye.2 Egy Jézus-kori felfogás szerint, amely Izraelben Jézus idejében igencsak elterjedt, hogy t. i. az ember tanulás, iskolázás és oktatás révén bölcsességhez juthat, hogy a képzés bölccsé teheti az embert. A Biblia szerzői ezt tagadják. Mert nem ilyen egyszerű a dolog. Tudást igen, de bölcsességet nem tudnak az emberek egymásnak átadni. Napjainkban a tudás és bölcsesség összekeverése, felcserélése nem csak gyakori, hanem egyenesen korunkra jellemző. Az emberiség a maga történelme során sohasem halmozott fel annyi tudást, soha nem volt olyan magasan képzett, mint napjainkban – de ugyan hol találunk ma bölcsességet? És „hol van az értelem lelőhelye”? Manapság szinte agyon vagyunk terhelve mindenféle ismerettel, de nagyon is szenvedjük a bölcsesség hiányát. Míg a tudás minden területen állandó komoly növekedést mutat, a bölcsesség egyre inkább fogy. A tudomány nem válik bölcsességgé, mint ahogy a képzettségből önmagától sosem lesz hit sem! Ezért a bölcsesség 1 2

Jn 19, 5 JELENITS, István Élet és Evangélium, Vigilia Kiadó, Budapest, 1994. p. 16. ISBN 963 7964 14 2

126


ott kezdődik, ahol felismerik, hogy a tudás és a bölcsesség nem ugyanaz, valamint a képzettség és a hit is két külön dolog. Egyik sem cserélhető fel a másikkal. Ezt különösen megfigyelhetjük napjainkban, mikor a képzettség gyakran a hitet próbálja pótolni, és nem az Istentől való bölcsességhez, hanem csak emberi tudáshoz, ismeretekhez juttatja az embert. Sőt, az is egyre gyakrabban előfordul, hogy ez a tudás egyfajta gőgöt eredményez, ami az istenfélelmet elnyomja, vagy teljesen ki is zárja. Az ilyenfajta képzettség azonban éppen az ellenkezője a bölcsességnek. A „Tóra” szó két jelentést hordoz egyszerre: törvényt és tanítást. A két értelmezési lehetőség összhangban áll az identitás megőrzésének két előfeltételével. A törvénynek köszönhető, hogy a szétszóratásban élő zsidó nép különböző csoportjainak életformáját egységes rendszer fogja össze. Az, hogy a zsidó nép szellemi egysége fennmaradt, a tanításnak köszönhető.3 A nevelő hatása A nevelés egyik módszeréhez nincs szükség különösebb erőfeszítésünkre. Ez az utánzás. Ha helyénvaló a viselkedésünk, akkor gyermekeink jó szokásokat tanulnak tőlünk. Gyermekeink magatartásuk legnagyobb részét szüleiktől tanulják.4 1. A nevelő hatása csak akkor lehet igazán erőteljes, ha azt a személyes állásfoglalása is alátámasztja. Üresen kopognak a szavak, és nem lehet érdemleges nevelési eredményre számítani, ha a pedagógus, vagy lelkész közömbös semlegességgel, „kötelezően előírt” jelleggel végzi oktatói-nevelői munkáját. 2. Nem véletlen, hogy Jézust Rabbinak szólítják. Valóban, ő „vérbeli” tanító volt. Máté így vezeti be a Hegyi beszédet: „A tömeg láttára Jézus fölment a hegyre. Ott leült, tanítványai pedig köréje gyűltek”5 Názáretben pedig a zsinagógában „Olvasásra jelentkezett”.6 Majd a felolvasás után: „Min3

4

5 6

NEUSER, Jacob, AVERY-PECK, Alan J.: The Blackwell Reader in Judaism. Bodmin, Cornwall, UK. MPG Books Ltd. 2001. NARRAMORE, Bruce Help! I am a Parent, Grand Rapids, MI: Zondervan. 1972. 102. p. Mt 5,1 Lk 4,16

Szabó Zsolt: Jézus nevelő személyisége

127

den szem rászegeződött”,7 vagyis várták a tanítást, a Szentírás magyarázatát, amit meg is tett. 3. Jézusból sugárzott az a meggyőződés, hogy szavainak és a tetteinek összhangja a legjobb argumentum mások meggyőzésére. a) Jézus, pl. amikor a vagyonszerzés veszélyességéről beszélt, hogy: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa”,8 akkor a saját anyagilag szegény életével, a földi dolgoktól iránt közömbös magatartásával igazolta mondanivalójának igazságát.9 b) Nem véletlen, hogy megkérdezik tőle: „Mester hol lakol?”10 Erre a válasza őszinte: „A rókának oduja van, az ég madarának fészke, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa a fejét.”11 A példaadás a leghatásosabb nevelői eszköz Pázmány Péter írja: „Értelmünk tanítására és akaratunk izgatására nincs annyi ereje a füllel hallott tanításnak, mint a szemmel látott példának.”12 És idézi Senecát, aki azt mondja: „Longum iter est per praecepta: breve ac efficax per exempla.” (Hosszú és nehéz törvényekből, parancsolatokból tanulni: gyors és hatásos a példákból való tanulság.) Így szólt Jézus a lábmosás után: „Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”13 Amikor Jézus megkeresztelkedik a Jordán folyóban, János érzi, hogy Jézus keresztsége példaértékű. Meg is jegyzi: „Nekem van szükségem a te keresztségedre, és te jössz énhozzám?”14 Jézus megmagyarázza: „Hagyd el ezt most! Úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami méltányos”.15 Jézus helyesli János ténykedését, és példájával mintegy felszólítja az embereket a bűnbánatra ill. annak külső szertartására. Példaértékű volt Jézus gondoskodása édesanyjáról, amikor a kereszten János apostol gondjaira bízta őt: „Nézd, ő a te anyád”.16 7 8 9

10 11 12 13 14 15 16

Lk 4,21 Mt 5,3 TAJDINA, József Jézus a nevelő, A Jeromos esték keretében a Bibliaközpontban elhangzott előadás 2001. febr. 14. Budapest. Jn 1,38 Lk 9,58 PÁZMÁNY, Péter A fiaknak istenes nevelésérűl, Tanulmány Jn13,15 Mt 3,14 Mt 3,15 Jn 19,27

128


A család az individuális élet realizálásának egyik legjelentősebb területe a maga intimitásával. A családban a szokások, a kialakult hagyományok szabják meg a családtagok viszonyait. A család belső viszonyai és kapcsolatai igen nagy mértékben eltérnek az intézményekben kialakult kapcsolatoktól, hiszen a család a maga meghitt légkörével a családtagok legszemélyesebb kapcsolatainak színtere. A család minden külső hatásra a maga egészével reagál s ezért a külső ingerekre adott válasz is mindig a családi élet egészétől függ.17 Azt azonban szögezzük le, hogy egy ember formálódása és későbbi életútja nincs szilárdan eldöntve vagy megváltoztathatatlanul előírva. Minden embernek döntési szabadsága van, amit a szülői házzal és nevelői hatással szemben is érvénysíthet. De mindenekelőtt: Isten vezetése által egy teljesen más életpályára kerülhetünk.18 A jó nevelő szereti neveltjeit a) A növendék szemében minden pedagógus, minden lelkész a lehetséges emberi magatartásformák, egyéniségek sajátos iskolája. Példaképül szolgál, vagy egyszerűen vonz, közönyt idéz fel, vagy eltaszít, de sohasem marad hatás nélkül. b) Aki emberekkel, ember-palántákkal foglalkozik, ismernie kell minden egyes személy lelki alkatát, életének történetét és jelenlegi problémáit. Bele kell éreznie magát neveltjének helyzetébe. Azaz empátiaérzékkel kell rendelkeznie. c) A jó nevelő irányában a nevelt személyekben kialakul a vágyó szeretet, hiszen érzik a ráutaltságukat. Ezt azonban éppen a nevelés útján tovább kell fejleszteni, nehogy személyiségromboló önzéssé fajuljon, ki kell alakítani az adakozó, áldozatokra kész szeretetet. Sík Sándor ezt így jellemzi: „A boldogság, amely nincs másutt, mint a szeretetben, nem abban áll elsősorban, hogy engem szeretnek, hanem abban, hogy nekem van kit szeretnem. Ez a lelke a szeretetnek.” Pál apostol Jézus szavaként idézi: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni”.19 17

18

19

KOMLÓSI, Sándor, Alapvető ismeretek a családról. In.: Családi életre nevelés. Szerk. Komlósi Sándor. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó. 1995. SCHAUDE, Otto Pedagógiai felfedezések a Bibliában. Evangélium Kiadó. Budapest. 2003., 32.p ISBN 963-9434-43-4 ApCsel 20,35


129

d) Empátiájáról tesz tanúságot Jézus, amikor: – sír Lázár halálakor, és meg is jegyzik: „Nézzétek, mennyire szerette őt!”20 – beszél a jó pásztorról, aki elhagyja a 99 igazat, hogy megtalálja az elveszett századikat. És nem nyugszik, amíg meg nem találja. „Életemet adom a juhokért”21 – mondja. – a csodálatos kenyérszaporítás előtt az embereket látva „megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok”.22 – amikor Jairus leányát feltámasztotta, úgy megrendültek, hogy teljesen elfelejtkeztek arról, hogy a kislány éhes. Jézus figyelmeztette a szülőket arra, hogy adjanak neki enni. Ilyen kis dologra is odafigyelt. – nem alázta meg Zakeust, aki eléggé nevetségesen hatott, amikor felmászott a fára. De nem vetette meg az utcanőt sem, habár környezete ezt tette. Azok a kijelentések, amelyek Jézus szeretetét illusztrálják, mind alátámasztást nyernek élete példájában. Ő mondta Nikodémusnak: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen”23. „Amint az Atya szeret engem, én is úgy szeretlek titeket”.24 „Abból ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk”.25 „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket”.26 A Biblia minden lapját idézhetném, ha azt akarnám bizonyítani, hogy Jézus szerette az embereket. Jézus adakozó szeretete a teljes önfeláldozás fokáig jut: „Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint aki életét adja oda barátaiért. Ti az én barátaim vagytok”27 – mondja az utolsó vacsorán. A zsidóságban, kezdettől fogva ismerték a gyermekvédelem emberséges elvét. Irányadó volt a zsidó vallás hívei számára, mint Istentől eredő tan, amelyet a Szentírás és a belőle táplálkozó hagyomány, minden tekintetben fontosnak és nélkülözhetetlennek tartott. Az a szellem, amely ezáltal a zsidóságban meghonosodott, gondoskodott arról, hogy 20 21 22 23 24 25 26 27

Jn 11,35-36 Jn 10,16 Mk 6,34 Jn 3,16 Jn 15,9 1Jn 3,16 Mt 11,28 Jn 15,13

130


a gyermekvédelem törvényei ne csak elméletben létezzenek, hanem érvényesüljenek az életben. Fontosnak tartották, hogy e törvények jelen legyenek minden család életében.28 A jó nevelő igazságos Nagyon jól ismerjük a ránk bízottak igazság-érzékenységét. Ugyanakkor sokszor az emberi környezet diktálja cselekedeteinket. Emiatt nem egyszer szembekerülünk lelkiismeretünk szavával. Nem lehet kétség: Jézus mindenben a mennyei Atya akaratát követte szavával és cselekedeteivel. a) Jézus nem részrehajló, és nincs tekintettel az előkelőségekre és a gazdagságra. Még ellenfelei is elismerik: „Mester, tudjuk, igazmondó vagy és helyesen tanítasz. Az emberek személyére sem vagy tekintettel, hanem Isten útját az igazság szellemében tanítod”.29 Hányszor tesszük fel a kérdést: Mit szólnak az emberek? Elfog a félelem, hogy elmarasztalnak, barátaink kizárnak a körükből, vagy rossz véleménnyel lesznek rólam, ha az igazságot képviselem, és bátran kiállok mellette. b) Simon farizeus házában Jézus finoman rendreutasítja a figyelmetlen és udvariatlan házigazdát, amikor az lenézi azt a nőt, aki könnyeivel öntözi az ő lábát. „Házadba jöttem, de lábamra vizet nem adtál. Ez viszont könnyeivel öntözte és hajával törölte meg lábamat”.30 c) Amikor pedig tőrbe akarják csalni azzal a kérdéssel, hogy: „Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy sem”, nem elfogult népe iránt, hanem az igazságot mondja ki:„Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené”.31 d) Kilátásba helyezi a szigorú igazságosságát: „Az Emberfia ugyanis el fog jönni angyalaival Atyja dicsőségében és akkor megfizet mindenkinek tetteihez mérten”32 Jobbjára állítja a jókat, baljára a gonoszokat. A személy tekintélyének is nagy szerepe van a nevelésben Ma szívesen nevelünk „partnerségre“. Jelszó az egyenlőség. A szükséges és megkövetelt tisztelet hiányzik. Nevelési szempontból szólni kell 28 29 30 31 32

BERNSTEIN, Béla Gyermekvédelem a zsinagógában. Budapest. 1911. Lk 20,21 Lk 7,44 Lk 20,25 Mt 16,27


131

arról, hogy gyermekeink tanulják meg azt a szükséges tiszteletadást, ami egyrészt helyénvaló a tekintélyesek és feljebbvalók iránt, másrészt pedig ez megteremti a jó és udvarias viselkedés légkörét is.33 a) Tekintélyen értjük általában az irányítás elismerését, esetenként az irányításhoz szükséges hatalom birtoklását is. A tekintély (auctoritas) két személy akaratának egymáshoz való viszonya. Olyan viszony ez, amelynek lényege nem az, hogy a hallgatóság egyszer vagy ismételten aláveti magát a nevelő akaratának, hanem abban áll, hogy a rá hallgató emberek tartósan sajátjukként fogadják el a nevelő akaratát. A tekintély alapja lehet testi fölény, gazdasági fölény, szellemi és erkölcsi fölény. Személyi tekintélynek mondjuk azt a tekintélyt, amely egyéni tulajdonságon alapszik; hivatali, amikor bizonyos szerepkör betöltéséhez fűződik. b) Jézus tekintélyét vizsgálva nem beszélhetünk hivatali tekintélyről, mert ő semmilyen köztiszteletben álló párthoz, semmilyen társasághoz, mint pl. farizeusokhoz, írástudókhoz vagy szadduceusokhoz nem tartozott. Jézus személyiségvonásai értéket képviseltek az emberek előtt, vagyis tekintélyét személyi tekintélynek nevezhetjük. Ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy isteni hatalma is közrejátszott abban, hogy a nép követte. „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók”34 Tekintélye irracionálisan nagy volt. Érezhető volt, hogy tekintélyének eredete nem a tudásban, sem származásában, de még kapcsolataiban sem volt található. Egyszerűen érezhető volt, hogy a tekintélye természetfölötti eredetű. „De az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam” – mondta a zsidóknak.35 c) Csodái, tanításának nagyszerűsége, emberiessége hozzájárult ahhoz, hogy az emberek felnézzenek rá. Egy törvénytudó farizeus és írástudó sem merte kimondani azt, amit Jézus mondott a bűnösöknek: „megbocsáttattak bűneid”.36 Jézus szavai a bűnös kétségeit eloszlatták, és biztos lehetett abban, hogy Isten nem kéri tőle számon bűnös tetteit, valóban megbocsátott. Megtisztulva kezdhetett új életet. 33

34 35 36

SCHAUDE, Otto Pedagógiai felfedezések a Bibliában. Evangélium Kiadó. Budapest. 2003. 60. p. ISBN 963-9434-43-4 Mk 1,22 Jn 5,37 Mt 9,2

132


d) A názáretiek viszont, mivel ismerték szüleit, ismerték rokonságát és egyszerűségét, ezért lenézték, sőt ki akarták végezni, mert nem voltak képesek elfogadni azt az embert, aki nagyobb náluk, akinek tudását, hatalmát nem tudták önmaguknak megmagyarázni. e) Tisztelnünk kell vitapartnereinket. Gondoljunk csak arra, amikor Jézus a házasság felbonthatatlanságáról beszélt. Habár tanítványai ellenvéleményen voltak és hivatkoztak Mózes tekintélyére: „Miért parancsolta hát Mózes a válólevéllel történő elbocsátást?” – mondták. Jézus válaszolt, de érvei nem hatották meg hallgatóit. Sőt azt mondták: „Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni”.37 Jézus nem torkolja le őket, hanem kijelenti, hogy „Nem mindenki képes elfogadni ezt a beszédet, csak az, akinek megadatott”.38 f) Jézus tekintélyét nem veszélyeztetik azok a viták, amelyek során tisztázódnak a fogalmak és Jézus elgondolásai. Nem kényszeríti rá hallgatóira saját megközelítési módját, hiszen az adott célt többféle képpen el lehet érni. Megtérés, bűnbánat, gyógyulás, önkéntes szegénység, a szeretetnek sokféle megnyilvánulása, egyaránt elvezetnek Isten országába. Jézus egyéniségére jellemző a kiegyensúlyozottság A legtartósabb sikereket a nevelésben azok érik el, akik éreztetik gyermekeikkel: bennük van az erő, hogy megbecsült és hasznos emberekké váljanak.39 a) Juvenalis mondja: „Maxima reverentia puero.” Vagyis a gyermeknek meg kell adni a legnagyobb tiszteletet. Jézus keményen beszél arról az emberről, aki egy gyermeket megbotránkoztat, vagyis bűnre vezet. „Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik”.40 Ebből látszik, hogy mennyire tisztelte és féltette a kisgyermekeket. b) Jézus azonban nemcsak a gyermekeknek adta meg a tiszteletet, hanem felnőtt hallgatóinak is. 37 38 39

40

Mt 19,10 Mt 19,11 WHITE, Ellen, G., Gyermeknevelés, Bibliaiskolák Közössége, Budapest. 2003. 151. p. ISBN 963-7427-85-6 Mt 18,6


133

– Megdicsérte a pogány századost hitéért, aki szavaival óriási bizalmat mutatott az Úr Jézus iránt. „senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben“.41 mondta. – Tisztelte árulójának szabad akaratát, habár fájt neki, hogy nem tudta letéríteni hamis útjáról. „Amit tenni szándékozol, tedd meg hamar!”42 – szavakkal küldte el. És nem leplezte le az egész asztaltársaság előtt. Talán ez az igazán emberi magatartás döbbentette meg Júdást, és ezért dobta vissza az áruló pénzt. Fontos a hangnem a nyelvezet és stílus A nyelv csodálatos és izgalmas eszköz, amellyel Istent és embertársainkat szolgálhatjuk. Arra hívattunk el, hogy a keresztény közösség építése érdekében használjuk.43 a) A nyelv adományának helyes ápolása és használata a keresztényi tevékenység minden ágazatára kiterjed: az otthonra éppúgy, mint az egymással való érintkezésünkre. Különösen jelentős ez, ha mint nevelő állok neveltjeim elé. b) Az ember szavai, bensőjének vetületei. Amikor valaki kinyitja a száját, véleményt alkot bármiről, sok mindent elárul jelleméről, felfogásáról és életstílusáról. Ha a pedagógus finoman szól a gyermekekhez, ha türelmet tud tanúsítani akkor, amikor feszült a légkör, akkor a gyermekek visszafogottabbak lesznek. Minden nevelőt, pedagógust, lelkészt meg kellene tanítani arra, hogy kellemes hangon beszéljen. Tiszta és tökéletes nyelvezetet használjon, továbbá szívélyes és udvarias szavakat. Minden egyes család, minden nevelői közösség és egyén kötelessége, hogy útját állja a romlott beszédnek. A gyermekek már a legkisebb korukban tanulják meg, hogy szüleikhez és egymáshoz tisztelettel beszéljenek. Meg kellene fogadni Pál apostol tanácsát, aki azt írja a kolosszeieknek: „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni”.44 41 42 43

44

Mt 8,10 Jn 13,27 HARRO Van Brummelen Istennel az osztályteremben, Keresztény Alapítvány, Budapest. 1996. 106. p. ISBN 1-55011-085-3 Kol 4,6

134


c) Ilyen lehetett Jézus beszéde is, hiszen Jézus szavairól az elfogatására kiküldött szolgák így nyilatkoznak: „Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő”.45 Milyen lehetett Jézus hangja, hanghordozása, amikor az élet elesettjeihez szólt? Hiszen ő vallja: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot, mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket”.46 A 38 éve beteg emberhez, a tetőről leereszkedő bénához, a jobb latorhoz vagy a lábát könnyeivel öntöző nőhöz az irgalmasság hangján tudott szólni, amely felemelte őket, de ugyanakkor kemény hangot használt, amikor a bűneikben megrögzött, gőgös farizeusokhoz szólt. Amikor pedig szükségét látta a botránykeltésnek, hogy rá figyeljenek a pénzükkel és árujukkal foglalatoskodó kereskedők, akkor ostort is tudott fonni, és kemény csapásokkal hajtotta ki őket a templomból. A halk szó, a csendes figyelmeztetés bizony hatástalan lett volna abban az esetben. d) Beszéde bölcs volt, logikus, természetfölötti tekintélyt sugárzó, de sokszor fenyegető. Amikor pedig azt mondja, hogy „Ki vádolhat engem bűnről?” – akkor ez a kijelentés természetfölötti tekintélyre utal. – Bölcs, amikor felállítja az aranyszabályt: „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak”.47 – Következtető és elgondolkodtató volt a beszéde, pl. amikor azt mondta: „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is”.48 Ki más merte volna mondani Jézus idejében az ország-világ előtt nagy tekintélynek örvendő farizeusoknak: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok“.49 Használta a képes beszédet, az allegóriát, a megszemélyesítést, a hasonlatot annak érdekében, hogy szavait a legegyszerűbb hallgatói is megértsék. – Alapvető pedagógiai elv, hogy figyelembe kell vennünk hallgatóink gondolkodásmódját, szókincsét és gondolatfűzését. Minél primitívebbek azok, akikhez szól, annál inkább kell alkalmaznia az egyszerű kifejezéseket, konkrét történeteket, amelyekből levonhatják a tanulságot. Az értelmileg fejlettebb hallgatóság már tud absztrahálni és az elvont fogalmakat is megérti. Meg lehet figyelni, hogy Jézus hogyan beszélt az írástudó farizeussal és hogyan az egyszerű, tanulatlan halászokkal és 45 46 47 48 49

Jn 7,46 Mt 9,13b Mk 4,24 Mt 6,21 Mt 23,13kk


135

földművesekkel. Pl. mennyire más a stílusa, amikor a főembereknek bizonyítja, hogy ő egy az Atyával, és egészen másként beszél a néphez, akik főleg példák és hasonlatok által értenek meg egy-egy igazságot. Jézus kapcsolata a rábízottakkal 1. A kisgyermekek valamit megéreztek abból a szeretetből, amit Jézus tanított. A gyermek csodálatos érzékkel bír. Mi felnőttek sajnos elveszítettük ezt az érzéket, mert igen sokat csalódtunk már az emberekben. A gyermek nyomban meglátja a felnőtt szemében, hogy őt szereti, vagy sem? El bírja-e őt viselni, vagy teher? Le tud-e hajolni hozzá a felnőtt, vagy lenézi, lekicsinyli őt? Tud-e hozzá szépen szólni, vagy gorombáskodik-e vele? a) Amikor gyermekek keresik fel, amikor édesanyák viszik gyermekeiket Jézushoz, hogy rájuk tegye a kezét, hogy megáldja őket, ez a gyermeki bizalom indítja őket, hogy hozzá siessenek. „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa”50 – adja ki a parancsot azoknak a tanítványoknak, akik el akarják utasítani őket. A családtagok közötti békés, harmonikus viszony, elsődleges jelentőséggel bír. Legfontosabb a „salom bájit”, a „házi béke” megteremtése. A zsidó hagyomány szerint a házasság egyik legfőbb célja az utódok biztosítása. A zsidó törvények és a hagyomány a szexuális viszonyt a házasságon belülre korlátozzák.51 Ma a felnőttek, sőt a szülők is, igen gyakran a tanítványok magatartását követik. Elutasítják a gyermekeket. „Hagyjál békén, nem érek rá!”; „Ne zavarj, amikor annyi munkám van!”; „Ne szólj bele, nem értesz te ehhez!” – ugye, ismerősek ezek a mondatok? Jézus pedagógiájában a gyermekek fontosak. Velük a maguk szintjén foglalkozni kell. Nekik is lehetnek problémáik, nemcsak a felnőtteknek. Őket is meg kell hallgatni. Az egyistenhit, a közös szokások és a hagyomány köteléke tartják össze a családot. Ha valaki betér a zsidó vallásba, ő is a „szellemi 50 51

Mk 10, 14 DONIN, Hayim Halevi, Zsidónak lenni… Budapest. Interart Stúdió. 1991. ISBN 9638035269

136


örökség” teljes jogú tagjává válik. A zsidósághoz való tartozás egy sajátos életformát is jelent. b) Majd tovább olvasva ezt az evangéliumi részt, ezt találjuk: „Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.”.52 Ezekben a szavakban benne van minden, ahogyan Jézus viszonyult a gyermekekhez. „Átölelte“ ill. „ölébe vevé azokat”,53 vagyis kimutatta szeretetét irántuk. Bizalmat ébresztett a kicsinyekben. Ha valaki tudta, akkor ő igen, hogy a gyermek csak a szeretet légkörében tud egészségesen fejlődni. A gyermek iránti szeretet kifejezése az érintés. Ölébe venni annyit jelent, hogy: „Fontos vagy számomra, átölellek, érezd magadat nálam biztonságban.” Bárcsak a szülők és nevelők olyan fontosnak tartanák a gyermek nevelésében a testi kontaktust, mint ahogy erre Jézus példát adott. Teológus koromban a spirituális atya óvva intett bennünket attól, hogy a gyermeket megérintsük. Talán féltett, hogy nehogy ferde hajlam alakuljon ki bennünk. „Ne magukhoz, hanem Jézushoz vezessék a gyermekeket” – mondta. Ez igaz, de egy simogatás a kisgyermek fején vagy egy kamasz gyerek oldalba-bökése igen sokat jelent a gyerek számára. A személytelen nevelés fából vaskarika. Olyan, mint a semleges nevelés, ami nem létezik. c) „kezét rájuk téve megáldotta őket”.54 Megáldani annyit jelent, hogy Isten oltalmába helyezni. Rátenni a kezet a másikra, annyit tesz, hogy birtokomban vagy. Jézus joggal teszi rá a kezét a gyermek fejére, mert ilyeneké a mennyek országa. Ők Istenéi. Amikor a szülő, Jézustól megtanulva kis keresztet rajzol a gyermeke fejére, tudatosítja magában és gyermekében, hogy ő Isten tulajdona, gyermeke, ő a mennyek országának örököse. 2. A gazdag ifjúval való kapcsolata már egészen más. Az Isten egy bizonyos korban élethivatást ad az embernek. Nemcsak a házastárs megválasztásában van döntő szerepe annak, hogy felismerje az ember, mi az Isten akarata, hanem az élethivatás megválasztásában is. „Jézus miután rátekintett, megkedvelte“55 a gazdag ifjút. Hogyne szerette volna 52 53 54 55

Mk 10,16 Mk 10,16 Károli fordítás Mk 10,16 Mk 10,21


137

meg, amikor a tízparancsolat törvényeit megtartotta „gyermekkora óta.” Micsoda tisztalelkűség sugározhatott ebből az ifjúból! Jézus meghívja az Isten országának szolgálatába. Papi hivatást szán neki. A másokért való élethez hozzátartozik az önzetlen lemondás. „menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem”.56 A Károli fordítás hozzáteszi: „felvévén a keresztet“. Jézus, mint jó pedagógus az ifjú elé állítja a célt: „kincsed lesz a mennyben”, kijelöli az eszközt: „vedd föl a keresztet!”, és az utat is megmutatja: „kövess engem!” 3. A felnőttekkel való kapcsolatát meghatározza az emberek egyénisége. Jézus igen jó pedagógus, aki tudta, hogyan kell szólni a szangvinikus Péterhez, a melankólikus Jánoshoz, a flegmatikus Tamáshoz. a) A csónakból kiugró és vízen járni szándékozó Pétert meginti: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?”57 Amikor pedig dicsekszik, és fogadkozik: „Életem adom érted”, lehűti: „Bizony mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem”.58 Péterhez, amikor szól, akkor elég keményen szól, úgy is mondhatnám, hogy nyersen, mert tudja, hogy szangvinikus. Péter nem tud megsértődni, de amikor Jézus azon határozatára, hogy Betániába fognak menni, és erre Tamás megjegyezte: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt”,59 akkor Jézus nem reflektál és nem mondja, hogy „ti akartok velem meghalni? Hiszen elfogatásomkor elmenekültök, és te Tamás a feltámadásomban sem fogsz hinni.“ Ismerte Tamás érzékeny lelki világát, és nem akarta őt megbántatni. Továbbá a melankólikus, érzelemdús Jánosra bízza édesanyját. Ő Jézus keblére hajolhatott az utolsó vacsorán, és neki volt bátorsága megkérdezni, hogy ki az áruló. Jánost nem utasítja el, mert tudta, hogy mi lakozik az emberben, vagyis ismerte a mély érzésű apostolát, akihez egészen másképpen szólt, mint pl. Péterhez, aki „nem szívta mellre” Jézus keményebb kijelentéseit. b) Odafigyel hallgatóságára és példabeszédeit a szakmájukhoz igazítja, vagyis ami valóban érdekli őket. Halászat, pásztorság, föld56 57 58 59

Mk 10,21 Mt 14,31 Jn 13,38 Jn 11,16

138


művesség, kereskedés, amelyből veszi példabeszédeit attól függően, hogy kikhez szól. Így sokkal inkább számíthat a hallgatóság érdeklődésére. 4. A nevelők egységes eljárása igen fontos a nevelés terén. a) Vagyis az édesanyának soha nem szabad kritizálni a gyermeke előtt az édesapa nevelési eljárását. Pl. hogy miért büntette, vagy miért így büntette meg a gyermeket. Főleg a nagyszülők hajlamosak arra, hogy a gyermeket felmentsék a szülők szigorú intézkedése alól. Lehet a nagyszülőknek kifogásuk bizonyos eljárás ellen, de ellenkező véleményüket soha nem szabad a gyermek előtt kifejteniük! Egyik tekintélyét nem járathatja le a másik. Az apák a fiaiknak, az anyák a lányaiknak szóban adták át tudásukat, beszélgettek a törvényről, amely az Isten helyes tiszteletéről, a férfi és női szerepeken át az egész életet érintette.60 A régiek szerint elegendő volt tisztelni a szülőket ahhoz, hogy a családban a megfelelő viszonyok uralkodjanak; ennél többre nem volt szükség.61 A Tóra azt akarja hangsúlyozni, hogy a szülők iránti tisztelet ugyanolyan megítélés alá esik, mint az Isten tisztelete. A bölcsek szerint ez azért van így, mert abban, hogy létezünk, hárman részesek: az anya, az apa és az Isten. A zsidó hagyomány szerint, ahol az édesanya, vagy édesapa ülni vagy állni szokott, azt a helyet a gyermekeiknek nem szabad elfoglalniuk. Ha a gyermek látja, hogy az apja nem a Tóra szerint cselekszik, a gyermek nem figyelmeztetheti őt, de utalhat rá. A szülőtiszteletről szól az a zsidó példázat, amely elmeséli, hogy az édesapa alszik és a párnája alatt van a boltjának a kulcsa. Ha vevő érkezik, akkor nem szabad őt felébreszteni, még akkor sem, ha nagy haszontól esik el. Viszont a gyermeke köteles abban az esetben felébreszteni őt, ha valamilyen örömtől maradna le.62 Az apák gyermekeiknek a Rút könyvéből a házi és a társas erényeket, az Énekek énekéből, a tiszta erkölcsi szeretetet és a hűség példáját, a Zsoltárok könyvéből, 60

61

62

PAPP, László Nevelés a Szentírásban. In.: A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara. Tudományos Diákköri Közleményei, 3. Válogatás a 2003–2005. évi dolgozatokból. Miskolc. 2006. LŐWY, Tamás A bölcsőtől a koporsóig, a zsidó élet hétköznapjai. In.: Deutsch Róbert és tsai: Halljad Izrael. A zsidó vallás alapjai. Budapest. MIOK. 1990. BERNSTEIN, Béla, Gyermekvédelem a zsinagógában. Budapest. 1911.


139

a hit szükségességét és erejét, a Jób könyvéből, a bölcselet alapjait, a Példabeszédek könyvéből, a lélektani igazságokat tanították.63 b) Jézus többször is kifejtette, hogy: „Én és az Atya egy vagyunk”.64 „Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem”.65 „Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem”.66 Tehát teljes egység volt az Atya és a Fiú között. Jézus minden intézkedése, véleménye, sőt gondolata egyezett az Atya szándékával. „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját”.67 Befejezés Igazi tanító, Jézus Krisztus számára alkalmas eszköz az, aki a legintenzívebb tanítószolgálatban forgolódva is Krisztus alázatos tanítványának vallja magát. Az alázat azonban nem valamiféle kegyes hangulat, vagy kegyeskedő, álszent magatartás, hanem komoly odaszánás, ami tanulást igényel: rendszeres és módszeres tanulást a tanító részéről is. Isten gyermekeinek tanítója: tanítva tanuló és tanulva tanító keresztény ember. Nem lehet kész, befejezett személy, hanem folyton fejlődő, előrehaladó ember, akinek egyre inkább gazdagodnia kell a kegyelmi ajándékokban, ha gazdagítani akar! Jézus Krisztus erre saját példáját adta, megkövetelte tanítványaitól is. Arra kell törekednünk, hogy a család legyen az első és legfontosabb az életükben, azt ne áldozzuk fel semmiféle földi előnyért. Éljünk családi lelki közösségben, a Biblia útmutatásait naponként vegyük figyelembe, hogy annak áldása átsugározzék gyermekeinkre is. A zsidó szülők soha nem éltek vissza jogukkal, és inkább követték azt a héber közmondást, hogy „a gyermeket, ha bal kezeddel eltaszítod magadtól, a jobbal azonnal szorítsd magadhoz”.68 63

64 65 66 67 68

BOGNÁR, László Az ózsidó iskola nemzeti nevelése. In.: Új Pedagógiai Szemle. Budapest. 1991/11.sz. Jn 10,30 Jn 10,25 Jn 10,37 Jn 4,34 BETTELHEIM, Bruno Az elég jó szülő. Könyv a gyermeknevelésről. Budapest. Gondolat Kiadó. 1994. ISBN: 9789639303768

140


Törekedjünk arra, hogy Jézus tanítványai lehessünk, mert akkor lesz nevelőmunkánk eredményes és gyermekeinket is Jézus követésére vezethetjük el. Akkor sok örömet fogunk megtapasztalni gyermekeik életében. Kövessük azért Jézus életét és tanításait, hogy ezt a szent célt elérhessük. Adja a mi Mindenható Istenünk, hogy hazánkban egyre több Isten Lelke által vezérelt családi közösség jöjjön létre!

Szerzőink: Prof. ThDr. Bándy György Teológiai tanulmányait a pozsonyi és lipcsei evangélikus teológián végezte. Evangélikus lelkipásztorként szolgált Gútán és Somorján. 2003 és 2007 között a Pozsonyi evangélikus Teológia dékánja volt. A szlovák nyelvű ökumenikus biblia ószövetségi fordítócsoportjának vezetője. Jelenleg a pozsonyi evangélikus teológia Ószövetségi tanszékének vezetője és a komáromi Selye János Egyetem Református Teológia Karán az Újszövetségi tanszék vezetője. Doc. Egeresi László Sándor, PhD Debrecenben, Austinban (USA) és Budapesten tanult. Doktori címét (PhD) a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán szerezte, majd a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemen habilitált. Jelenleg a KRE HTK Ószövetségi Tanszékének docense. Hermán M. János, PhD A kolozsvári Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézetben és a hollandiai Leidenben végezte teológiai tanulmányait, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen szerzett doktori címet. Egyháztörténész, a nagyváradi Partiumi Keresztyén Egyetem adjunktusa. ThDr. Somogyi Alfréd, PhD A CJTA-n végezte teológiai tanulmányait. A SJE RTK-án szerezte magiszteri, majd teológia doktora és teológiai tudományok doktora címet. A teológiai kar oktatója, a SZRKE Pozsonyi egyházmegyében az apácaszakállasi gyülekezet lelkipásztora. PaedDr. Szabó Zsolt Nyíregyházán, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományio Főiskolán végezte teológiai tanulmányait. Görögkatolikus pap a szlovákiai Nagyszelmencen. A pedagógia doktora.

Teológiai Fórum

Teológiai Fórum A Selye János Egyetem Református Teológiai Kara és a Calvin J. Teológiai Akadémia tudományos folyóirata Főszerkesztő: Mgr. Lévai Attila, PhD, a SJE RTK dékánja Felelős szerkesztő: ThDr. Somogyi Alfréd, PhD Szerkesztőség levélcíme: P.O.Box 54. 945 01 Komárno 1. Grafikai elrendezés, nyomdai előkészítés: Csető Péter Nyomja: Rubiconprint kft., Somorja - Tejfalu Egy szám ára: 2,- € Bejegyzés: MK SR 3804/2007 ISSN 1337-6519 Teológiai Fórum Vedecký časopis Reformovanej teologickej fakulty Univerzity J. Selyeho a Teologického inštitútu J. Calvína. Šéfredaktor: Mgr. Lévai Attila, PhD, dekan RTF UJS Zodpovedný redaktor: ThDr. Somogyi Alfréd, PhD Poštová adresa redakcie: P.O.Box 54. 945 01 Komárno 1. Grafická úprava: Csető Péter Tlač: Rubiconprint s.r.o., Šamorín - Mliečno Cena čísla: 2,- € Registrácia: MK SR 3804/2007 ISSN 1337-6519 Ez a lapszám a Bethlen Gábor Alap támogatásával jelent meg

Teológiai Fórum TARTALOM

Recommend Documents