2013. tavasz
Hírlevél II. évfolyam 1. szám
Témáink Kutatóközponti újdonságok............................................... 2 Informatikai felzárkózás: terveink a megvalósulás útján ....... 2 A DKI struktúrájának kialakítása ........................................... 2 36 év az „ÖBKI”-ben… .......................................................... 3 Az új gazdasági osztály......................................................... 3 Híradás a Nemzeti Környezetügyi Intézet Vízkvíz kampányáról.......................................................... 4 Megjelent publikációk, sikerek .......................................... 5 Pálffy, K., M. Présing, L. Vörös: Diversity patterns of traitbased phytoplankton functional groups in two basins of a large, shallow lake (Lake Balaton, Hungary) with different trophic state. Aquatic Ecology, March 2013, DOI 10.1007/s10452-013-9434-3 ...................................... 5 Bódis, E., B. Tóth & R. Sousa: Massive mortality of invasive bivalves as a potential resource subsidy for the adjacent terrestrial food web. January 2013, DOI 10.1007/s10750-013-1445-5....................................... 5 Báldi, A., P. Batáry & D. Kleijn: Effects of grazing and biogeographic regions on grassland biodiversity in Hungary – analysing assemblages of 1200 species. Agriculture, Ecosystems and Environment, 2013, 166: 28-34. .............................................................. 5 Átadták az idei Akadémiai Ifjúsági Díjakat ............................ 6 Borza Péter PhD védése ....................................................... 6
Megalakult a kormányközi Biodiverzitás és Ökoszisztéma Bizottság .................................................... 6 Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének 85 éve ............................................................ 7 Pályázataink, témáink ....................................................... 11 A magyarországi természetvédelem legfontosabb 25 kutatási kérdése a következő 5 évben........................ 11 MTA ÖK Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás kutatócsoport új tagjainak bemutatkozása ...................... 11 MTA ÖK BLI Hal és bentosz munkacsoport új tagjainak bemutatkozása ............................................. 12 LifeWatch – NEKIFUT találkozó .......................................... 13 Botanikus kerti hírek ........................................................ 14 Rendezvények, konferenciák ........................................... 14 Vezetői tréning Vácrátóton .................................................. 14 III. BioVeL – Biome-BGC találkozó...................................... 14 ÖK Farsangi batyus bál ....................................................... 15 Kelet-Nyugat találkozó, avagy tudástranszfer lehetőségek Kelet- és Nyugat-Európa agrár-környezetvédelmi programjai között ...................... 15 Közép-ázsiai kapcsolatok: hagyományos ökológiai tudás ott és itthon ............................................................ 16 Lövei Gábor cikkíró kurzus – 2. rész ................................... 17 5. Szünzoológiai Szimpózium.............................................. 17 SIL 32. kongresszus ............................................................ 18 ÖK napok – 2013. június 20–23. ......................................... 18
-1-
Kutatóközponti újdonságok Informatikai felzárkózás: terveink a megvalósulás útján Az MTA 2012/13-as kutatási infrastruktúra-fejlesztési pályázatán elnyert informatikai projektjeink lehetőséget biztosítanak némi felzárkózásra és jelentősebb előrelépésekre egyaránt. Megvalósult és jól vizsgázott az internet alapú, szabványos videókonferencia rendszer Tihany és Vácrátót között. A kapcsolat a központi terminálon 4 résztvevős lehet, amibe még egy skype vonal is bekapcsolható. Legtöbb egyetemünkön és az akadémia sok intézetében találhatók ilyen videókonferencia végpontok (https://vvc.niif.hu/vidkonf_map). A rendszer előnyeinek kihasználása csak rajtunk múlik. Elavult számítógépeink cseréje a napokban zárul le. Összesen 33 új számítógépet kaptunk, ezekből 22 asztali PC sík monitorokkal, 11 pedig laptop. Javaslataink alapján az MTA ÖK vezetősége nemrégiben döntött az intézetek közötti elosztásról. E szerint a BLI 21 igényléséből 15-öt (11 PC-t, 4 laptop-ot), az ÖBI 19 igényléséből 12-t (6 PC-t, 6 laptop-ot), a DKI 10 igényléséből 6-ot (5 PC-t, 1 laptop-ot) tudunk teljesíteni. A személyre lebontott, végső döntéseket az intézetigazgatók hozzák meg. Az új gépeket Balázs Boldizsár és Horváth Gábor készíti elő és adja át munkatársainknak. Régen várt pillanat lesz ez több munkatársunk számára, akiknek eddig nem tudtunk korszerű munkafeltételeket teremteni. Köszönjük a türelmet, és kérjük azon munkatársaink megértését, akiknek nem tudtunk jobb feltételeket teremteni. További korszerűsítés előtt áll a kutatóközpont informatikai háttere is. Új szervereket vettünk, amelyek alapján közös és egységes hálózatra kívánjuk fűzni telephelyeink jelenleg még elszigetelt rend- Videókonferencia végpontok Magyarország területén. szereit. A munkát az MTA Informatikai Főosztálya támogatja. Mindezeknél sokkal érdekesebb és ígéretesebb az a munka, amely egy „EcoInformatics and GIS laboratory” létrehozását célozza. Ezt a projektet Botta-Dukát Zoltán vezeti, a szakmai és technológiai koncepciót Zlinszky András, Horváth Ferenc és Botta-Dukát Zoltán alakította ki több munkatársunk közreműködésével. Ezzel a fejlesztéssel térinformatikai kapacitásainkat, elemző képességeinket, szakmai adatbázisainkat és szolgáltatásainkat emeljük magas szintre. Az angol nyelvű infrastruktúrafejlesztési pályázat összefoglalója elég jó áttekintést ad koncepciónkról: „Ecological research has always relied on spatial data: vegetation and faunistic biodiversity maps of Hungary have been produced and used for decades. Several research groups of the Ecological Centre work regularly with GeoInformation Systems (GIS) for data processing and analysis, but the lack of background data and storage, sharing and processing capacity has been limited and has proved to be a major bottleneck. The EcoInformatics Laboratory would consist of a server-based GIS open to all researchers in the various institutes of the CER MTA ÖK through web access, holding baseline datasets from major long-term study sites and supported by a dedicated sensor data processing station and field surveying equipment. This system would directly benefit 75 research groups inside the Centre, allowing joint GIS projects and rapid data and software access, facilitating cooperations with external researchers and also improving communication with the general public. Such infrastructural development is allowed by the recent integration of several ecological institutes to one research centre and would be one of the largest ecology-oriented GIS systems in Europe. It would host already existing datasets from several scientific projects unmatched in scale and data content worldwide, such as the MÉTA and the AIMWETLAB projects and the historic Habsburg Military Maps. It would contribute to answering fundamental research questions in spatial habitat dynamics, ecophysiology, habitat use, or landscape ecology; and also to applied studies for protected area management or the control of invasive species. Extension of remote sensing and GIS infrastructure is in line with the European GMES programme, the LifeWatch ERIC, the Natura 2000 scheme and especially the 2020 Biodiversity Strategy, which explicitly require quantitative mapping of biodiversity and ecosystem services.” A projekt megvalósításában kiváló térinformatikai szakemberek segítenek bennünket és az MTA ÖK leginkább érdekelt kutatóinak „EcoInfLab” munkacsoportja (Botta-Dukát Zoltán, Ács Éva, Biró Maianna, Földesi Rita, Horváth Ferenc, Iványi Kinga, Kertész Miklós, Puky Miklós, Rédei Tamás, Sály Péter, Simigla Szilvia, Somodi Imelda, Török Katalin, Tóth Bence, Várbíró Gábor, Vörös Lajos és Zlinszky András –
[email protected] levelező lista). A projekt részleteiről az MTA ÖK Hírlevél későbbi számában fogunk beszámolni. Horváth Ferenc
A DKI struktúrájának kialakítása 2013. január elsejétől az eddig BLI-hez tartozó Tisza-kutató Osztály átkerült a Duna-kutató Intézethez, továbbra is önálló osztályként funkcionálva. Április 1-től azonban 2 újabb osztály alakult meg a „dunások között”, a Hidro- és Növényökológiai Osztály valamint a Restaurációs- és Állatökológiai Osztály. Köszönöm a kutatótársak segítő együttműködését a struktúra kialakításában, és külön köszönöm Engloner Attilának a folyamat koordinálását. Báldi András
-2-
36 év az „ÖBKI”-ben… Csonka Ferencné (született Baksza Erzsébet) tősgyökeres vácrátóti családok leszármazottja. Itt a faluban született és cseperedett fel. A botanikus kerthez is ezer szállal kötődik. Édesanyja hosszú ideig dolgozott a sziklakerti és az üvegházi gyűjteményeknél, onnan is ment nyugdíjba. A szélesebb értelembe vett család sok tagja dolgozott a botanikus kertben és az intézet más részlegeinél. A kertben végzett nyári diákmunkák után 1977. augusztus 26-án került az MTA Botanikai Kutatóintézet gazdasági osztályára, mint munkaügyi előadó. 1981 és 1989 között néhány év gyes kivételével könyvelőként dolgozott. Megbízott gazdasági vezetővé 1989. július 1-én nevezték ki, majd gazdasági igazgatóhelyettesként dolgozott 2012. január 1-ig, az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének az MTA Ökológiai Kutatóközpontjába való beolvadásáig. Ezután nyugdíjba vonulásáig (2013. március 31.) sokat tett az új szerkezeti felállás működőképessé tevéséért. Az osztályán folyó nem kevés napi feladat irányítása és elvégzése mellett jelentős felújítások és beruházások történtek szolgálati ideje alatt. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: az intézet közműrendszerének megújulása (gázbevezetés, csatornázás), a Botanikus kerti Osztály épületének tetőtér beépítése (II. emelet), nyílászáró csere, szennyvíztisztítók építése, a Berkenyeház kivitelezése, a szolgálati lakások teljes felújítása, szociális épület létrehozása, új nagy üvegházak építése, utak burkolása és karbantartása, a hidak és a malom felújítása. Az intézeti és botanikus kerti nagyobb pályázatok sikeres lebonyolításában is oroszlánrészt vállalt. Az MTA felettes szerveivel is nagyon jó kapcsolatot ápolt, nagyban megkönnyítve ezzel a nem mindig zökkenőmentes ügymenet sikerességét. Nagy tapasztalatát és helyismeretét felhasználva mindig teljes tudásával az intézet és a botanikus kert érdekében tevékenykedett Nyugállományba vonulása alkalmával 2013. március 28-án köszöntük meg egy koccintás kíséretében az intézet érdekében tett több évtizedes áldozatos munkáját. Isten áldotta, derűs nyugdíjas éveket, jó egészséget kívánunk! Kósa Géza
Az új gazdasági osztály Az ÖBI gazdasági osztálya 2 új kolléganővel bővült, akik megosztva folytatják tovább Csonka Ferencné munkáját. Fehér Hajnalka 1972-ben születtem Vácott. Férjezett vagyok, három fiúgyermekem van: Dániel 14, Máté 8 és Keve 6 évesek. Tanulmányaimat a vácrátóti általános iskolában kezdtem. Ezután Vácott az I. Géza Király Közgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem, igazgatási-ügyviteli szakon, majd később programozói képesítést szereztem. Első munkahelyem a Magyar Szabadalmi Hivatal volt, ahol mint köztisztviselő közigazgatási alapvizsgát tettem, majd később a középfokú iparjogvédelmi szakképesítést is megszereztem. Feladataim közé tartozott a hivatal jogi-, pénzügyi-, munkaügyi programjainak felügyelete, valamint a Magyar Szabadalmi Közlöny publikálásának biztosítása. Ezután a Veresegyház és Térsége Fejlesztéséért Kiemelten Közhasznú Társasághoz kerültem, ahol munkatársaimmal a kistérségünk fejlesztéséhez szükséges források előteremtésén dolgoztunk. Eredményeink között tudhattuk a kistérségi buszjárat elindítását, számtalan településen jöttek létre játszóterek, illetve a közoktatás fejlesztéséhez is hozzájárultunk a nyertes pályázatok eredményeképp. Legutóbbi munkahelyem a helyi Polgármesteri Hivatal volt, ahol kiváló kollégáim segítségével még közelebb kerültem a pénzügyi-gazdasági területhez, mint pénzügyi előadó. Tősgyökeres vácrátóti lakosként a Botanikus kert már egészen pici gyermekkorom óta jelentős szerepet tölt be az életemben. A nagymamám és az édesanyám is itt dolgozott hosszú éveken át. Sokat jártunk ide gyerekkoromban sétálni, és most is, ha időnk engedi, eljövünk a családdal kikapcsolódni. Úgy érzem, elmondhatom magamról, hogy ismerem a kert minden zegét-zugát. Most már más szemszögből fogom nézni ezeket a dolgokat, mert 2013. március 4. óta gazdasági ügyintézőként dolgozom itt. Kérek mindenkit, hogy forduljon hozzám bizalommal, ha úgy érzi segítségére lehetek ezen a területen! Fehér Hajnalka
-3-
Gira Krisztina 2013. március 4-én kezdtem dolgozni az ÖBI igazgatójának, Dr. Botta-Dukát Zoltánnak titkárnőjeként. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán végeztem Szombathelyen, ott is dolgoztam 5 évig. Majd a körülmények úgy hozták, hogy pályát módosítottam: a Philips Monitoripar Magyarország számítógép monitorokat gyártó cégénél helyezkedtem el, mérnöki, illetve később gyárigazgatói titkárnőként. Pár évvel később családommal Dunakeszire költöztem és szintén egy termelő cégnél dolgoztam termelési igazgatói asszisztensként. Bár eltérő profilú vállatoknál, illetve intézményeknél dolgoztam, minden munkahelyemen az jelentette számomra a legnagyobb örömöt, ha sikerült a felmerülő problémákat megoldani, valamint ha segíthettem a kollégáknak. Remélem itt is meg tudom adni azt a támogatást, amivel hozzájárulhatok az Ökológiai és Botanikai Intézet zökkenőmentes és sikeres működéséhez. Gira Krisztina
Híradás a Nemzeti Környezetügyi Intézet Vízkvíz kampányáról Múltunk és jövőnk a víz! A Nemzeti Környezetügyi Intézet a „Múltunk és jövőnk a víz”-című projekt (KEOP-6.1.0/C/11-2011-0001) keretében országos szemléletformáló kampányt indított el. Ennek részeként 9 db 10 perces kisfilm készült a hazai nagy tavakról, vizes élőhelyekről, víztározókról, tudatos vízhasználatról. A filmek fő témái: 1. Városok vize – Gellérthegyi víztározó; 2. A víz, amit iszunk – Víztározók, Lázbérc, Rakaca; 3. Zárd el a csapot ! 4. Szürke víz, zöld épület – Szegedi Tudományegyetem; 5. Mesterségesen természetes – Tisza-tó; 6. Élő Balaton; 7. Kis-Balaton – víztisztítás természetesen; 8. A víz ezernyi élmény – Velencei-tó; 9. Ahol a víz az úr – Gemenc. Az MTA 3-3 kisfilm összevonásával 3 db. 26 perces adásban mutatja be ezeket április 20., 27., május 4. napokon. További TV megjelenések és rádiós megjelenések a film és a kampány kapcsán április 8. és május 8. között: M1, M2, Duna TV, Cool, Film+, Prizma TV, Commedy Central, Music TV Music Channel, Viva, TV2, Class FM, Petőfi Rádió, Music FM. A filmekre alapozva egy 6 részes E-learning tananyag, ezeket kiegészítő 3 digitális ismeretterjesztő játék is készül. A filmeket minden általános és középiskolai biológia tanárnak is szánják. A 6. és a 7. filmepizódok elkészítésében részt vett az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézete is. A filmek letölthetősége a következő: 1. rész: http://www.youtube.com/watch?v=ybsQHrFtaOY 2. rész:
http://www.youtube.com/watch?v=g5hSq0sT-CE
3. rész:
http://www.youtube.com/watch?v=J2svsfDxRyg
1. rész
2. rész
3. rész
G.-Tóth László
-4-
Megjelent publikációk, sikerek Pálffy, K., M. Présing, L. Vörös: Diversity patterns of trait-based phytoplankton functional groups in two basins of a large, shallow lake (Lake Balaton, Hungary) with different trophic state. Aquatic Ecology, March 2013, DOI 10.1007/s10452-013-9434-3 A napokban megjelenő cikk új megközelítésben tárgyalja a balatoni fitoplankton diverzitásának változásait, különös tekintettel a tó eltérő trofitású Siófoki- és Keszthelyi-medencéjére. A módszer lényege a planktonikus algák fajspecifikus „trait”-jein alapuló funkcionális csoportok kialakítása klaszter analízis segítségével, mely fitoplankton vonatkozásában újkeletű, a témában a mai napig mindössze néhány úttörő jellegű cikk jelent meg. A cikkben bemutatott eredmények rávilágítottak a taxonómiai diverzitás fitoplankton kutatásban való alkalmazásának korlátaira. Megállapítottuk, hogy a trofitás jelentősen befolyásolhatja a planktonikus alga közösségben fontos szerepet játszó funkcionális „trait”-ek diverzitását, mely ugyanakkor nem mutatkozik meg a fajdiverzitás változásában. A mellékelt ábra jól szemlélteti, hogy a vízminőség romlásával, vagyis az eutrofizáció előrehaladtával (a fitoplankton biomassza növekedése) a funkcionális csoportok diverzitásában (Hf) és egyenletességében (Jf) csökkenés mutatkozik, míg a fajdiverzitásban (H) és egyenletességben (J) nem mutatkozik meg ez a tendencia (Eastern basin: Siófoki-medence; Western basin: Keszthelyi-medence; Biomass: fitoplankton biomassza).
Pálffy Károly
Bódis, E., B. Tóth & R. Sousa: Massive mortality of invasive bivalves as a potential resource subsidy for the adjacent terrestrial food web. January 2013, DOI 10.1007/s10750-013-1445-5 A nemrég megjelent cikk felhívja a figyelmet arra, hogy az inváziós kagylófajokat extrém időjárási körülmények között gyors és tömeges pusztulás jellemzi, ami jelentős ökológiai és gazdasági hatásokkal járhat. 2011-ben egy hosszan tartó száraz periódus után a Duna vízhozama számottevően lecsökkent. A lassú mozgású kagylók nem tudták követni a gyors vízszintváltozást, és tömegével pusztultak el a folyóparton. A felhalmozódó kagylótetem közvetlen tápanyagforrás lehet számos szárazföldi faj számára, de valószínűleg a legnagyobb része a detrituszláncba távozik, ahol jelentős változásokat idézhet elő a mikrobiális biomasszában és a tápanyagforgalomban. A víztérben elpusztult kagylók bomlása következtében a vízminőség számottevően romlik, és mind a víztérben, mind a víztérhez kapcsolódó szárazföldön a kagylóhéjak felhalmozódása rombolja a vízterek és a vízpart rekreációs célokra történő használatát. Bódis Erika
Báldi, A., P. Batáry & D. Kleijn: Effects of grazing and biogeographic regions on grassland biodiversity in Hungary – analysing assemblages of 1200 species. Agriculture, Ecosystems and Environment, 2013, 166: 28-34. Alföldi legelők biológiai sokféleségét vizsgáltuk 10 taxon 1200 fajának gyakorisága alapján. Kimutattuk legelőink Nyugat-Európához viszonyított kiemelkedő gazdagságát, és hogy mind az extenzív, mind az intenzívnek számító legeltetés fenntartása fontos a biodiverzitás megőrzésében. Báldi András
-5-
Átadták az idei Akadémiai Ifjúsági Díjakat Tizenhárom, a Magyar Tudományos Akadémia kutatóközpontjaiban és kutatócsoportjaiban dolgozó fiatal tudós vehette át Németh Tamás főtitkártól és Csépe Valéria főtitkárhelyettestől az ifjú kutatók teljesítményét elismerő Akadémiai Ifjúsági Díjat. Köszöntőjében Németh Tamás a maradandó értékek jelentőségére és megbecsülésének fontosságára hívta fel a figyelmet. Az Akadémiai Ifjúsági Díjat a Magyar Tudományos Akadémia a fiatal tudományos kutatók elismerése céljából hozta létre. A díj elnyerésére az adott tudományterületen kiemelkedő, egyéni vagy csoportos munkával elért eredménnyel lehetett pályázni. A pályaműveket a tudományterület illetékes szakbizottságai rangsorolták, véleményük alapján az Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsa kialakította a díjazásra vonatkozó javaslatait, majd ezek figyelembevételével az Akadémia elnöke döntött a díjazottak személyéről. Németh Tamás rámutatott, hogy az elmúlt öt évben a Magyar Tudományos Akadémián bővült a tudományos teljesítmény elismerésének lehetősége. „Számos lehetőség áll nyitva a magukat megméretni szándékozók előtt” – hangsúlyozta, megemlítve a tehetséges kutatók hazahívását és itthon tartását célul kitűző Lendület programot, de példaként hozta fel azt is, hogy az Akadémiai Ifjúsági Díjkorhatárát 30-ról 35 évre emelték. Az Akadémiai Ifjúsági Díj korábbi kitüntetettjei közül sokan elnyerték az MTA doktora címet, soraikból az MTA több levelező tagja is kikerült. Csépe Valéria örömének adott hangot, hogy az idei tizenhárom kitüntetett között öt nő is van: „Nem karriert építünk, hanem azt csináljuk, amit szeretünk. A kíváncsiságunkat elégítjük ki, de nem öncélúan, hanem a köz javára.” Somodi Imelda Somogyi Boglárka A Magyar Tudományos Akadémia főtitkára a tudományos életben tevékenykedő fiatal kutatók eredményeinek elismerésére létrehozott Akadémiai Ifjúsági Díjban részesítette az élettudományok területén: • Somodi Imelda Rékát, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet tudományos munkatársát „Egy özönnövény, a fehér akác (Robinia pseudacacia) automatizált térképi felismerése távérzékelt és térinformatikai adatforrások felhasználásával” című pályamunkájáért; • Somogyi Boglárkát, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet tudományos munkatársát a „Szikes tavaink unikális algavilága” című pályamunkájáért. forrás: MTA
Borza Péter PhD védése Borza Péter (DKI) 2012. december 17-én sikeresen védte meg „Ponto-kaszpikus magasabbrendű rákok (Crustacea: Malacostraca: Mysida, Amphipoda, Isopoda) faunisztikai és taxonómiai vizsgálata a Duna vízrendszerében” című doktori disszertációját, mely alapján az ELTE doktori tanácsa „summa cum laude” minősítéssel odaítélte számára a doktori címet. szerk.
Megalakult a kormányközi Biodiverzitás és Ökoszisztéma Bizottság A közismert Klíma Bizottság (IPCC, Intergovernmental Panel on Climate Change) mintájára az ENSZ közgyűlésének támogatásával 2012 áprilisában létrejött a Biodiverzitás és Ökoszisztéma Bizottság (IPBES, Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services), melynek 107 ENSZ tagállam a tagja jelenleg. Az IPBES létrehozását a biológiai sokféleség pusztulása és az ökoszisztémák degradálódása tette szükségessé, annak fényében, hogy mindezek káros hatása a társadalomra és a jólétre elfogadott a nemzetközi politika színterén (http://www.ipbes.net/). E politika viszont megbízható és hiteles tudományos ismereteket kíván a döntéshozatalban. Ennek a feladatnak az intézménye az IPBES, mely a tudomány és döntéshozatal közötti kapcsolat platformjául szolgál. Az IPBES célja hogy vezető kormányközi szervezetként irányítsa bolygónk biodiverzitásának és ökoszisztémáinak, illetve az ezek által a társadalomnak nyújtott szolgáltatásoknak a felmérését. Az IPBES megfelelő mechanizmusokat biztosít mind a tudományos mind a politikai világ számára, hogy áttekintse, szintetizálja és értékelje a lényeges tudást és evidenciákat, beleértve a hagyományos (indigenous) ismereteket is. Az IPBES fő döntéshozatali szervezete a tagállamok Pataki György Báldi András közgyűlése, de a teljes szakértő munka a fenti feladatok tekintetében egy 25 fős multidiszciplináris szakértői bizottságra (MEP, Multidisciplinary Expert Panel) hárul. Az IPBES megalakulása önmagában is alapvetően fontos hír, de ami Magyarország számára kiemelten jelentőssé teszi az az a tény, hogy a 25 fős szakértői bizottságba 23 országból választott szakértőket a 2013 januárjában tartott első IPBES plenáris ülés. Magyar szakértőt viszont kettőt is beválasztottak: Pataki György közgazdászt, és Báldi András ökológust, kutatóközpontunk vezetőjét. szerk.
-6-
Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének 85 éve Második rész: a tihanyi Magyar Biológiai Kutató-Intézet 1927 és 1945 közötti virágkora Sorozatunk első részében a tihanyi intézet megalapításának magasztos indítékait tártuk fel az 1920-as évek Magyarországa tudományos, gazdasági, társadalmi és politikai környezete tükrében. Most a hamarosan felpezsdülő tihanyi tudományos életet, s az intézet II. Világháború előtti virágkorát (1927–1945) igyekszik bemutatni. Írásunk három forrásra támaszkodik: az intézet korabeli jelentéseire, az intézet gondozásában magyarul és németül 1926 óta évente megjelent „A Magyar Biológiai Kutató Intézet Munkái” c. könyvsorozatra, valamint az intézet féltve őrzött 1945 előtti vendégkönyveire. Ez utóbbiak a korabeli intézeti látogatók kézírásos bejegyzéseit tartalmazzák. A közel 3800 bejegyzésből mintegy 900 bejegyzés visszatérő vendégkutatóktól, a fennmaradó 2900 pedig az intézetbe látogató vezető politikusok, arisztokraták, egyházi méltóságok, írók, művészek, s az intézet továbbképző kurzusai résztvevőinek (tanárok, orvosok) bejegyzései. Egy 1998-as padlástakarítás során 80 db, 1927 és 1931 között készült üveg fotónegatív is előkerül. Ezeket beszkennelve a korabeli intézet laboratóriumai és vidám kutatói meg is jelennek. Képzeljük tehát magunkat az 1920-évek végének általános körülményei közé, amikor még ritkaságszámba ment vidéken az elektromos áram, a vízvezeték, a csatornázás, közművek, a telefon, a telegráf, a rádió, gyerekcipőben járt a hangrögzítés, a fotográfia, a fő közlekedési eszköz a lovaskocsi mellett Az intézet az 1930-as években. a vasút volt. Klebelsberg az intézet alapkőletételénél a kormányzó, a miniszterelnök, az egész magyar tudományos közélet és 80 nemzetgyűlési képviselő előtt jelentette ki hitvallását a hosszú távú minőségi befektetésről: „Állítom, hogy nagy pazarlás lenne hogyha azt, amit csinálunk, kicsinyes kishitűségből, kisszerűen koncipiálnánk meg.” Így Tihanyban egy nagyon korszerű intézet épült fel. Nézzük tehát, milyen is volt az ország első önálló kutatóintézete, és milyen szolgáltatásokat vehettek igénybe a kutatók! Nem árt tudni, hogy akkor a pengő volt az általános fizetőeszköz, 1 P (1927) vásárlóereje pedig 2987 mai (2013) Ft-nak felel meg. Az első részben már említettük, hogy a korszerű laboratóriumokat a gáz, vákuum, sűrített levegő és ivóvíz mellett balatonvízzel, tengervízzel és művízzel is ellátták. Az intézet saját parttal, kikötővel, gyűjtőhajókkal, csónakházzal, akváriumszobával, és a nagyközönség számára külön balatoni akvárium bemutatótérrel rendelkezett. A főépület mellett lakóépületek, és teljes ellátásra berendezett kurzusház is épült. Az intézet korabeli leírását követve az alábbi részleteket érdemes még kiemelni: „Az intézet mögött halad az 1929-ben befejezett balatoni körút. Ezen az elsőrangú autóúton Balatonfüred 8 km, az Aszófő–Tihany MÁV vasútállomás 5 km és a tihany-szántódi rév 2 km-re van. Az intézet vasútállomása Aszófő–Tihany. A (kutató)munkára előzetes jelentkezés esetén ide autót küldünk (4 P). Bejelentés nélkül Budapest felől érkezők helyesebben teszik, ha Balatonfüred állomáson hagyják el a vonatot, ahonnan mindenkor autótaxi kapható (8 P).” „A tudományos kutatások, gyűjtő-kirándulások stb. részére az intézet a 20 személyes »G. Klebelsberg Kuno« motoros jachttal (13m, 35 LE), a 6 személyes »Csíbor« motorcsónakkal (4 LE), a »Habvirág« vitorlással (24 m2) és a 2 fős »Béka« nevű evezős csónakkal rendelkezik.” „Az intézetnek van 440 voltos váltóárama motorok hajtására, 220 voltos váltóárama világítási és laboratóriumi célokra, továbbá 110 voltos egyenárama.” „Az intézetet felkereső kutatók számára egy vendégház épült, ahol 15 szobában 25 ágy áll rendelkezésre. Ebben az épületben van a konyha a közös étteremmel és a konyhaüzemet vezető altiszt lakása is. A vendégház mögött van a tisztviselők számára épült lakóház két 3 szobás lakással. Emellett áll még egy, csak nyáron lakható, könnyűszerkezetes kurzusház, kurzisták számára, 15 ággyal. A laboratóriumi épület déli oldalán van az igazgatósági épület egy négyszobás és két kétszobás lakással és egy altiszti lakással. A laboratóriumi épület mögött álnak az istállók a kísérleti állatok számára, a szennyvízszűrő-telep, előtte pedig földbe süllyesztett kísérleti medence van. Itt van még a kísérleti üvegház és nyilvános akvárium is.” „A laboratóriumi felszerelések: preparáló binokuláris, normatális- és polarizációs mikroszkópok, szövettani dolgozáshoz szükséges teljes felszereléssel, mikrotomok, mikromanipulator, mikrofotografáló és nagyító készülékek. Magasnyomású gőz-sterilizátor, hőlég-sterilizátor, thermostat, Gróf Klebelsberg Kuno a róla elnevezett gyűjtőhajón.
-7-
Vidám társaság.
Az intézet motorcsónakjában.
centrifuga (3500 ford.sz.), elektromotorral hajtott nagy kymographion, registralasokhoz szükséges segédeszközök, steril műtétekhez szükséges felszerelés, analytikai és synthetikai kémiai munkákhoz szükséges üveg- és vegyszerraktár, interferometer, nephelometer, refractometer, colorimeter, elektrometriás- és colorimetriás Ph. megh. készülék, vezetőképesség megh. készülék, elektromos nagy centrifuga, analytikai és taramérleg, Drosophila tenyésztő berendezés, mechanikai műhely teljes felszereléssel, esztergapad, fúrógép stb..” „Felvételi tudnivalók: 1. Az intézetben dolgozhatik: • a hazai egyetemek és főiskolák tanári és tudományos személyzeti kara; • a Magyar Nemzeti Múzeum állatárának, növénytárának és más állami tudományos intézetek személyzete; • hazai és külföldi, a biológiai tudományokkal foglalkozó hivatásos kutató; • minden független, de megfelelő szakképzettségű kutató. Az intézetben rendelkezésre álló dolgozóhelyek használatát az osztályigazgatók engedélyezik a rendelkezésre álló helyek arányában. 2. Akik az intézetben dolgozni akarnak, az igazgatósággal a következőket kötelesek előre közölni: • Mettől, meddig kívánnak az intézetben dolgozni? • Kívánnak-e lakást, valamint ellátást az intézet vendégházában? • Milyen témakörben kívánnak dolgozni, illetőleg az intézet melyik osztályán kívánnak munkahelyet? • Milyen eszközökre, vegyszerekre, egyéb vizsgálati anyagokra lesz szükségük? 3. A bejelentett határidők pontosan betartandók, ellenező esetben az igényjogosultság megszűnik. 4. A dolgozóhelyek lefoglalása csak arra az időre lehetséges, amíg az illető valóságban az intézetben dolgozik. 5. Hazai egyetemek és főiskolák, hazai tudományos intézetek tudományos személyzete, valamint az erre engedélyt nyerő más hazai kutatók a vendégházban ingyen lakhatnak, csupán minden megkezdett hét után fizetnek 1 pengőt személyenként ágynemű stb. mosására. Télen ezenkívül naponta 50 fillért fizetnek a tüzelőért. Mások naponta 2 P-t fizetnek a szobáért a fenti díjakon kívül. Meleg fürdőért 1,50 P fizetendő. 6. A vendégház lakóinak kiszolgálása, mely a szoba kitakarításából, cipőtisztításból és fűtésből áll, ingyenes, de a kiszolgáló más egyéb, netán igénybe vett szolgálata honorálandó, kiadásai pedig megtérítendőek. 7. Étkezésekért, valamint fehérnemű mosásért a kifüggesztett árlap árai fizetendők. 8. Kutatók családtagjai a vendégházban nem helyezhetők el. 9. Hazai egyetemek, főiskolák, valamint tudományos intézetek tudományos személyzete az intézeti munkahelyeket, eszközöket és vizsgálati anyagot, – utóbbit havi 25 P értékig, – díjtalanul kapják. Mások ugyanezért havi 65 P-t fizetnek. A 25 P értéket meghaladó anyagfogyasztás azonban megfizetendő. 10. A balatoni fürdőért havonta és személyenként 1 P fizetendő. 11. Étkezés: az intézet mensáján (reggeli, ebéd, vacsora) ezidőben napi 2,75 P.”
Laboratóriumi enteriőr
Laboratóriumi enteriőr
-8-
Mikroszkópiai laboratórium
Az intézet fenntartását a magyar állam 1927 és 1936 között évi 4 800 P-vel támogatta. A Magyar Tudományos Akadémia 1927től 1931-ig évi 1 000 P adománnyal segítette a könyvtár bővítését. A Notgemeinschaft der Deutschen Wissenschaft 1931-ben 3 000 P-vel járult hozzá az intézet fenntartásához. 1932-ben az Országos Természettudományi Tanács 2 000 P-vel támogatta az intézet működését. 1931-ben nyílt meg a következő öt év működésének legnagyobb mecénása, a Rockefeller Alapítvány folyósítása. Az alapítvány 1931 és 1936 között évente 12 000 P-vel járult hozzá az intézet működéséhez. Továbbá, az alapítvány 70 000 P céltámogatásával épült fel az intézet monumentális kísérleti üvegháza, amely vízzel, gázzal, elektromos árammal, vízmedencékkel és kísérleti asztalokkal volt ellátva. 1936-tól, amikor a Rockefeller Alapítvány támogatása véget ért, a magyar állam évi 9 800 P-re emelte az intézet központi támogatását. A forrásfelhasználás, a gazdálkodás és kutatási tevékenység felügyeletére pedig kezdeményezte „Magyar Biológiai Kutatóintézeti Tanács” létrehozását. Az intézetben 1927 és 1945 között két osztály, a Balatoni Biológiai, és az Általános Biológiai Osztály működött egy-egy osztályigazgatóval az élen. A Balatoni Biológiai Osztályt 1929-ig Hankó Béla vezette, majd Entz Géza, az Utrecht-i Egyetemről (Hollandia) hazahívott nagy nemzetközi tekintélyű zoológus irányította egészen 1943. február 21-én bekövetkező haláláig. Az Általános Biológiai Osztályt a szintén nagytekintélyű Verzár Frigyes fiziológus vezette 1927 és 1936 között, ellátva az általános ügyvezető igazgatói feladatokat is. A Magyar Biológiai Kutatóintézeti Tanács 1936-os megalakulását követően azonban Verzár Frigyes minden funkciójáról lemondott. Osztályigazgatói és általános ügyvezető igazgatói feladatkörét Méhes Gyula vette át. Verzár Frigyes eminens fiziológus igazgató lemondásának motivációit nem ismerhetjük. Az 1942-ig működő kutatóintézeti tanács tagjainak névsora azonban roppant impozáns: Beznák Aladár, Ernyey József, Gelei József, Jávorka Sándor, Méhes Gyula, Pongrácz Sándor és Szent-Györgyi Albert. Méhes Gyula mindössze két évet tevékenykedett osztály- és általános ügyvezető igazgatóként. 1939-ben áthelyezték a Vallás és Közoktatási Minisztérium főtisztviselői karába. Ettől kezdve ennek az osztálynak nem volt kinevezett osztályigazgatója. Entz Géza jelentette a vezetés folyamatosságát, az intézet ügyvezető igazgatója pedig 1939-től Wolsky Sándor lett. Az intézet 1945 előtt egészen kis létszámú „állandó személyzettel”, 6–11 tisztviselővel és 4–5 altiszttel működött. Annál nagyobb volt azonban a vendégjárás, és a rengeteg tudományos eredmény mellett a korszakot legendásan üdítő légkör jellemezte.
Scherffel Aladár és Kohl Erzsébet (balra) Tihanyban.
Laboratóriumi kép Soó Rezsővel (balra).
Sebestyén Olga (lent) és Kohl Erzsébet (balra) Tihanyban.
Az intézetben 1927-től a háborús 1944-es év kezdetéig 765 hazai és 160 külföldi, összesen 925 kutató fordult meg. A hazai kutatók megoszlása: Budapesti Egyetem: 334, Debreceni Egyetem: 82, Pécsi Egyetem: 25, Szegedi Egyetem: 154, József Nádor Egyetem: 19, Magyar Nemzeti Múzeum: 57, Közegészségügyi Intézet és egyéb kórházak: 170, Kolozsvári Egyetem: 19. A külföldi kutatók megoszlása országok szerint a következő volt: Németország: 47, Anglia: 24, Svájc: 15, Hollandia: 9, Olaszország: 8, Belgium: 7, USA: 5, Kanada: 1, Oroszország: 1, Ausztria: 22, Szlovákia: 1, Észtország: 2, Dánia: 2, Litvánia: 2, Lengyelország: 1, Spanyolország: 1, Svédország: 1, Japán: 1, India: 1, Csehszlovákia: 1, Bulgária: 1. A tihanyi intézetből 1927 és 1944 között 420 szerző tollából 463 tudományos cikk jelent meg összesen 5902 oldalon. „A Magyar Biológiai Kutató Intézet Munkái”-c. periodika tanúsága szerint az intézet 1945 előtti munkája során kielégítően • feltárult a Balaton mikro- és makroszkópikus élővilágának teljes faji, alaktani, és funkcionális sokfélesége; • feltárult a Balaton és a Balaton-felvidék virágos növényvilága; • feltárult a Balaton, a Kis-Balaton és a Balaton-felvidék madárvilága; • feltárult a Balaton kemizmusa és lúgosságának hatásai az élővilágra; • a vándorkagyló (Dreissena polymorpha), a tegzes bolharák (Corophium curvispinum) és más gerinctelenek 1930-as évekbeli balatoni inváziója dokumentálásával a tihanyi intézet az egész limnológus tudományos világ számára kiindulási alapot nyújtott az idegen fajok inváziói természetének és lefolyásának kutatásához, és a védekezés kidolgozásához; • az 1930-as években folyt tihanyi planktonkutatások eredményei az elsők között jellemezték a növényi és állati plankton mennyiségének és vertikális vándorlásának törvényeit édesvízi tavakban; • a balatoni mennyiségi bakterioplankton tanulmányok eredményei az elsők között szerepeltek az édesvizek bakteriológiájában; • az állati viselkedés és tanulás, mint a környezethez való magasabbrendű alkalmazkodás, és a taníthatóság vizsgálata fürge csellén (Phoxinus phoxinus) világszinten volt élenjáró; • a híres magyar gyógyszeripar és gyógyszerkutatás szolgálatában Tihanyban már az 1930-as években számos molekula hatását vizsgálták vízi szervezeteken;
-9-
• az 1930-as években lokális balatoni és Székes-tavi vízszíneződések nyomán íródott le a világon az elsők között az algavirágzás, mint jelenség, és fogalmazódott meg az eutrofizáció, mint antropogén eredetű vízminőségi probléma; • már az 1930-as években behatóan tanulmányozták az UV sugárzás és a víz alatti fényklíma jelentőségét a növényi életre; • a tihanyi limnológusok már az 1930-as években komplex módon közelítették meg az élettájak és életközösségek (plankton, szeszton, neuszton, pleuston, leisson, pszammon stb.) kérdéskörét és a táplálkozási kapcsolatok, táplálékhálózatok, asztalközösségek produkcióbiológiai vonatkozásait; • a tihanyi limnológusok az 1940-as évekre eljutottak a balatoni ökoszisztéma holisztikus megközelítéséig, amelynek elsődleges inspirációja a változatos filogenetikai eredetű és életformájú termelők, és az ugyancsak változatos eredetű, alaktanú, és életmódú fogyasztók által körbezárt táplálékhálózat volt; • technikai, módszertani szempontból az intézet számos olyan hidrobiológiai gyűjtő apparátust fejlesztett ki és gyártott, amelyek azután világszerte elterjedtek. Hans Utermöhl Tihanyban tartott gyakorlatokat az általa feltalált fordított planktonmikroszkóppal és azt Abbey-féle mikroszkópi rajzolókészülék fejlesztett változatával és a rajzolóasztallal; • a mikroszkópi fototechnika alkalmazása Tihanyban az 1930-as évek elején az egyedek morfológiai és biometriai mérései során olyan úttörő volt, mint korunkban számítógép-vezérelt képanalízis módszere; • a halak váltóáram-narkózisának tanulmányozása Tihanyban az elektromos halászati módszer kidolgozását segítette. A tihanyi fiziológiai kutatások kezdettől fogva elsősorban az idegi folyamatok, az ingerületvezetés, az ideg-izom neurális kapcsolat és az idegi vezérlés élettanára irányult elsősorban rákokon, kagylókon, csigákon, ebihalakon és fehér patkányon. Ezek a vizsgálatok harmonikusan kiegészültek szövettani és más morfológiai vizsgálatokkal. Már az 1930-as években jelentős örökléstani kutatómunka folyt Tihanyban Drosophila-n is. Az intézet speciális élettani, kór- és gyógyszertani vizsgálatoknak is helyet és kutatási lehetőséget adott. A laboratóriumok olyan jól fel voltak szerelve, hogy az egész világról vonzotta a fiziológus vendégkutatókat. Írásunkban szándékosan kerüljük, hogy neveket említsünk, mert a 925 tihanyi vendégkutató névsora olyan patinás, hogy mindenféle példázódás igazságtalan lenne. Mégis muszáj az 1931-es év július–augusztusát megemlíteni, amikor Paul Weiss, Otto Loewi és Szent-Györgyi Albert egyidőben tüsténkedtek a tihanyi laboratóriumokban. Paul Weiss például békákkal dolgozott, az egyik béka leoperált lábának mozgatóidegét sikeresen kapcsolta össze a másik béka gerincvelői idegi kimenetéhez úgy, hogy amaz központi idegrendszere ingerlésével az idegen lábat motorizálta. Otto Loewi az ingerületvezetés, Szent-Györgyi Albert pedik a tigroid rögök (Nissl-féle szemcsék) természetét tanulmányozta. Később mindhárman a legmagasabb tudományos elismerlésben részesültek. A „Magyar Biológiai Kutatóintézet Munkái” (Tihany) mindenki számára hűen tükrözi az intézet II. Világháború előtti magas szintű kutatási tevékenységét. E periodika másik értéke, hogy rendszeresen tárta a Az intézet meteorológiai állomása. közvélemény elé a hazai tudományosság régmúltjának ékességeit, pl. a Bél Mátyás-féle „Tractatus de re rustica Hungarorum” Magyarország halairól és halászatáról szóló fejezetét (Lukács, A Magyar Biol. Kut. Int. Munkái, 1941, 110–143.) és másokat. Tihanyi Nobel-díjasok: • Otto Loewi német farmakológus (1873–1961) 1936-ban az ingerületvezetés kémiai átvitelének bizonyításáért kapott Nobeldíjat. 1931. VII. 29. és VIII. 5. között dolgozott Tihanyban. • Paul Weiss (1898–1989) osztrák biológus 1930-ban Tihanyban varangyos békákon az egyedek közötti sikeres keresztező izom transzplantációval bizonyította, hogy a központi idegrendszernek az egyes izmok irányításában azonos a szerepe. Paul Weiss az egyedfejlődéstan és a neurobiológia világhírű tudósa nem kapta ugyan meg a Nobel-díjat, de a Nobel-díj Bizottság munkássága elismeréseként „Nobel előadásra” kérte fel. 1979-ben pedig Jimmy Carter elnöktől átvette a „ Medal of Science”-díjat. Paul Weiss Tihanyban 1929. VII. 3. és VIII. 27. között, valamint 1931. VII. 7. és VIII. 25. között dolgozott. • Szent-Györgyi Albert a C-vitamin felfedezéséért és a Citrát-kör (citromsav ciklus) leírásáért kapott Nobel-díjat 1937-ben. 1931. VII. 1. és IX. 3. között, majd 1936. VII. 1. és VII. 29. között dolgozott Tihanyban, s az intézeti tanács tagjaként 1937 és 1942 között rendszeresen látogatott az intézetbe. G. Tóth László
- 10 -
Pályázataink, témáink A magyarországi természetvédelem legfontosabb 25 kutatási kérdése a következő 5 évben Részvételi kutatás a hazai természetvédelmi gyakorlat és a kutatási, tudományos potenciál jobb illeszkedésének elősegítésére Az MTA Ökológiai Kutatóközpont és a Szent István Egyetem, Környezetgazdaságtani Tanszék, Környezeti Társadalomkutatók Tanszéki Csoportja (ESSRG) szakmai együttműködésében 2013 folyamán kutatás indul a magyarországi természetvédelem számára kiemelten fontos kutatási kérdések feltárására. Célunk, hogy a kutatással és kutatás-finanszírozással foglalkozók számára összeállítsunk egy széleskörű konszenzusos listát a természetvédelmi gyakorlat számára legfontosabb kutatási kérdésekről, tudásunk legégetőbb hiányairól. Arra a kérdésre keressük a választ, milyen kutatásokkal kell segíteni a biológiai sokféleség megőrzését hazánkban – ezen belül kiemelten a természetvédelmi ágazatot az elkövetkezendő 5 évben. A munka, reményeink szerint, nagyban hozzájárul a hazai természetvédelmi gyakorlat és a kutatási, tudományos potenciál jobb illeszkedéséhez. Az elkészült, egyetértésen alapuló kutatási prioritásokat meghatározó lista jóval célzottabb kutatásfinanszírozást és az igény szerinti (demand-driven) megközelítés erősödését fogja eredményezni a kutatási és fejlesztési stratégiák kidolgozásában. Ezek támogatásával a bizonyíték-alapú (evidence-based) természetvédelem egyre nagyobb térnyerése fog bekövetkezni. Az Egyesült Királyságban 2006-tól kezdődően több olyan részvételi (azaz az érintettek bevonásán alapuló) kutatást bonyolítottak le, melyek során ökológiai, természetvédelmi szempontból fontos és időszerű kutatási kérdéseket gyűjtöttek össze és rangsoroltak a gyakorlati szakemberek és a szakpolitikai döntéshozók részvételével, kutatói közreműködéssel (ld. pl. Sutherland et al. 2011). A kutatásba a hazai természetvédelem gyakorlatában tevékenykedők széles körét vonjuk be: a területkezeléssel, szakigazgatással, hatósági kérdésekkel foglalkozó állami intézményeket és társadalmi szervezeteket, indokolt esetben egyéb szervezeteket és szakértőket, illetve – mint folyamatsegítőket – a kapcsolódó kutatócsoportok szakembereit. 2013 tavaszán feltárjuk a kutatásban érintettek körét, és interjúkat készítünk a hazai természetvédelmi gyakorlat meghatározó képviselőivel. Erre építve elkészül egy kérdőív, amely egy országos felmérés alapját adja, a lehető legszélesebb réteget célozva meg a természetvédelmet meghatározó államigazgatási és civil szektor területén. Ebben a szakaszban közvetlenül az érintettektől gyűjtjük be a javaslatokat a hazai természetvédelem számára legfontosabb kutatási kérdésekre. Az ősz folyamán a javaslatokat egy műhelyvita keretében csoportosítjuk, rangsoroljuk, és összeállítunk egy prioritáslistát. A véglegesített kérdéslistát bemutatjuk a felsőbb döntéshozóknak, a kutatásfinanszírozással foglalkozó intézmények vezetőinek, a résztvevőknek és széles körben a hazai érintetteknek 2013 telén. A kutatócsoport tagjai: • Dr. Mihók Barbara, MTA Ökológiai Kutatóközpont; • Dr. Kovács Eszter, Szent István Egyetem, Környezetgazdaságtani Tanszék, Környezeti Társadalomkutatók Tanszéki Csoportja (ESSRG); • Dr. Báldi András, az MTA doktora, MTA Ökológiai Kutatóközpont; • Dr. Pataki György, Budapesti Corvinus Egyetem, Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék és Szent István Egyetem Környezetgazdaságtani Tanszék, Környezeti Társadalomkutatók Tanszéki Csoportja (ESSRG). http://tvk.okologia.mta.hu/,
[email protected] Hivatkozott irodalom: Sutherland, W. J., Fleishman, E., Mascia, M. B., Pretty, J. and Rudd, M. A. (2011): Methods for collaboratively identifying research priorities and emerging issues in science and policy. Methods in Ecology and Evolution 2: 238–247. Mihók Barbara
MTA ÖK Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás kutatócsoport új tagjainak bemutatkozása Boros Gergely tudományos munkatárs Ha halálom előtt lehetne három kívánságom, akkor szeretnék legalább egy kicsit madár módjára repülni, szeretném a Holdról látni a Földet, de legfőképpen szeretném tudni azt, amit nem tudok. Bár ez utóbbi az életem során elveszített kulcsok és fél pár zoknik hollétére is igaz, kutatóként azért mégis azokra a dolgokra lennék kíváncsi, melyek megismeréséhez és megértéséhez rövidke és csekély jelentőségű földi létem nem elég. Persze remélem, hogy a végzetes óra még messze van, és addig magamtól is rájövök erre-arra. Az elmúlt, lassan 32 évemből mosolyok vagy sóhajok közepette felbukkanó, legmeghatározóbb emlékeim, amikor óvodásként visszatapsoltak egy színdarabban; amikor hétévesen „szakácskönyvet” írtam, de
- 11 -
mindenki kinevette; amikor először mentem a Varga Erzsi néni vagy Nyíri Pisti-féle madarász táborokba; amikor gimiben Cyrano módjára szerelmes levelet írtam a legjobb barátom számára egy lánynak, akibe én is szerelmes voltam (de nem volt esélyem); a látvány, ami a Pamír és a Tien-san egy-egy hétezres hegyéről tárult a szemem elé; amikor először olvastam a Tengeróceánt; és amikor a génjeimet tovább vivő leányom megszületett, a csecsemős nővér pedig megszidott, mert a placenta legalább annyira érdekelt, mint maga a gyerek. Lehet, hogy tudományos ténykedésem kevésbé hangzik érdekesen, de azért azt is elmesélem, hogy kereken tíz éve az Állatrendszertani Tanszék folyosóján támadt hirtelen ötlettől vezérelve besétáltam Dózsa-Farkas Klára tanárnőhöz, és azonmód közöltem vele, hogy televényférgekkel akarok foglalkozni. Nem tudom ezen a kijelentésen melyikünk lepődött meg jobban, de végül így alakult, hogy azóta nem csak az illatáért és a színeiért tudok csodálni egy maréknyi földet. Ilyen munka mellett megélhettem, hogy milyen látni és leírni fajokat, amiket előttem még soha senki nem látott, vagy, hogy milyen tudni valamit, amit rajtam kívül szinte senki más nem tud. (Bár igazság szerint azért, mert rajtam kívül szinte senki mást nem is érdekel…) De egészében véve mégis tettem valami azért, hogy a három kívánságom közül legalább az egyik egy icipicit közelebb jusson a teljesülés felé. Februárban újabb lépést tehettem ebbe az irányba azzal, hogy a Lendület kutatócsoport munkatársaként további ismeretek megszerzésére „szövetkezhettem”. Azt hiszem, hogy jó helyre kerültem, mert nemcsak a botanikus kertnek vagy bűbájos kolléganőknek örülhetek két agyfacsarás közötti szünetben, de most úgy érzem, hogy a talajban zajló lebontó folyamatok kutatása is eredményes lesz. A Holdra jutásom azonban még megoldásra vár… Boros Gergely Elek Zoltán Az MTA-ELTE-MTM Ökológiai kutatócsoport munkatársa, aki részmunkaidőben a Liberation pályázat koordinátoraként fog dolgozni az intézetben. Kutatási területe a rovarökológia, pontosabban a futóbogarak ökológiája és viselkedése. Elsősorban az élőhely fragmentáció és urbanizáció hatásait vizsgálja, emellett erdészeti ökológiai, agro-ökológiai kutatásokban is érdekelt, valamint hosszú távú természetvédelmi célú monitoring munkákban is részt vesz (Carabus hungaricus). A kutatási profilja mellett szívesen tanítja a tudományos közlés módszertanát, elsősorban az ábra készítés és a statisztikai módszerek alkalmazhatóságának lehetőségeit többnyire fejlődő országokban. Szerkesztője a Community Ecology és a Journal of Biosafety folyóiratoknak is. Több mint 20 tudományos közlemény szerzője és széleskörű oktatási tapasztalattal rendelkezik az ökológia, zootaxonómia és biometria területén. hivatalos weboldal: http://ecology.nhmus.hu/, saját weboldal: http://sites.google.com/site/zoltanelekpersonal/ szerk. Mihók Barbara Mihók Barbara az ELTE biológus szakán végzett, majd itt szerezte meg PhD fokozatát erdészeti ökológiai témában, Standovár Tibor témavezetésével. Közben 2 évet töltött Oxfordban, ahol a University of Oxford Advanced Diploma in Environmental Conservation kurzusán tanult, itteni diplomáját Wytham Woods erdődinamikai vizsgálatából írta. Dolgozott több természetvédelmi szervezetnél, természetvédelmi kezelési tervek, fejlesztési tervek, egyedi tájértékek felmérésével is foglalkozott. 2008 óta a Society for Conservation Biology európai szekciójának részmunkaidős koordinátora. Érdeklődése interdiszciplináris irányba mozdult az elmúlt években, az ökoszisztéma szolgáltatások, természetvédelmi konfliktusok, természetértékelés és a részvételi akciókutatás mint módszertani megközelítés foglalkoztatják. Az Ökológiai Kutatóközpontnál 2013. január 15. óta van alkalmazásban 6 órában, a Lendület csoport tagjaként. Feladata egy részvételi alapú kutatás koordinálása, amelynek célja a magyarországi természetvédelem számára legfontosabb 25 kutatási kérdés összegyűjtése a természetvédelmi gyakorlatban dolgozó szakemberektől. szerk.
MTA ÖK BLI Hal és bentosz munkacsoport új tagjainak bemutatkozása Dolezsai Anna 2013. január 15-e óta dolgozom az MTA ÖK BLI hal és bentosz munkacsoportjában tudományos segédmunkatársként, hal és vízi makroszkópikus gerinctelen együttesek közösségszerveződése, környezetminősítési célú felhasználása és természetvédelmi helyzete témakörben. 1986-ban születtem Budapesten, a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban érettségiztem, emelt szinten biológia és kémia tárgyból. A gödöllői Szent István Egyetem Mezőgazdasági és Környezettudományi Karán szereztem Természetvédelmi mérnök BSc, és Ökotoxikológus MSc diplomát. Kutatásaimat diplomaterves hallgatóként az Állattani és Állatökológiai Tanszéken végeztem, ahol egy genetikailag módosított kukoricafajta környezeti hatásvizsgálatával és természetvédelmi kockázataival foglalkoztam.
- 12 -
Tihanyi munkám során az ökológia területén maradva, szeptembertől kezdem PhD tanulmányaimat természetvédelmi területek kijelölése édesvizek természeti értéke alapján című témában. Nagyon örülök, hogy egy ilyen magas szakmai minőségű, és jó hangulatú intézetben dolgozhatok, és olyan területen, amit már a tanulmányaim kezdete óta szerettem volna. Sály Péter 1976-ban, Egerben születtem. Az általános iskola, a szakmunkásképző (borász), a sorkatonai szolgálat és a szakközépiskola után, 2000-ben felvételiztem az ELTE TTK biológia-környezettan szakára, és 2005-ben államvizsgáztam. 2006-ban pályakezdő tanárként Törökbálinton, az egykori ELTE gyakorlóiskolában, a Bálint Márton Általános és Középiskolában helyezkedtem el, ahol biológia, környezettan és élelmiszerismeret tantárgyakat tanítottam általános- és középiskolai tagozatokon, illetve rövid ideig középiskolai osztályfőnök is voltam. Már a korai egyetemi évek alatt a halak felé fordult a figyelmem, a szakdolgozatomat a barna és a fekete törpeharcsa növekedésvizsgálatából készítettem (témavezetők: Dr. Keresztessy Katalin és Dr. Farkas János). 2007-ben Dr. Erős Tibor és Dr. Kiss István témavezetésével kezdtem meg a PhD tanulmányaimat a SzIE Környezettudományi Doktori Iskolában. A doktori téma keretein belül a térbeli, és a különböző térléptéken (lokális vs. táji) értelmezett környezeti tényezők jelentőségét vizsgáltuk a jövevény (idegen honos) halak térbeli elterjedésére a Balaton vízgyűjtőjének kisvízfolyásaiban. A három ösztöndíjas év után közvetlenül (2010-ben) a SzIE Állattani és Állatökológiai Tanszékén kerültem alkalmazásba, mint tanársegéd. Ott több tantárgyban is végeztem rendszeres oktatási tevékenységet, valamint MSc és PhD hallgatóknak tartottam két saját, alapszintű R-es statisztikai tantárgyat (Statisztikai módszerek ökológiai alkalmazása; Többváltozós statisztikai módszerek ökológiai alkalmazása). 2013. január 1-től az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézetének Hal és bentosz témacsoportjába Sály Péter és Dolezsai Anna kerültem, mint tudományos segédmunkatárs. A témacsoportban Erős Tibor irányításával többek között halegyüttesek alapján szeretnénk konzervációs biológiai célú prediktív élőhely modellezést végezni, illetve kis térbeli kiterjedésű területen (Marcal mellékvízfolyásai) és országos léptéken is tovább folytatni a térbeli és környezeti tényezők halegyüttesekre gyakorolt közösségszervező jelentőségének részletes vizsgálatát.
LifeWatch – NEKIFUT találkozó Jelentős érdeklődés kísérte a „LifeWatch Magyarország: a biodiverzitás-, élőhely- és ökoszisztéma-kutatás fejlesztésének lehetősége” címmel, 2013. február 28-án Vácrátóton megrendezett találkozót. A NEKIFUT stratégiai kutatási infrastruktúra hálózatból 24 résztvevő csatlakozott a megbeszéléshez, melynek fő célja volt Magyarország LifeWatch Nemzeti Terve alapján felkészülés egy esetleges pályázati kiírásra. A Vidékfejlesztési Minisztérium több egysége képviseltette magát, úgy is mint a LifeWatch Konzorcium egyik tagja. Az ülés fontosabb megállapításai az alábbiak: Mivel egy korábbi pályázati kiírásban a pályázatokat a beérkezés sorrendjében bírálták el, fel kell készülni egy pályázati kiírás utáni gyors beadásra. A közös tevékenység, illetve a pályázás célja az, hogy Magyarország hivatalosan is bent maradjon a csatlakozni szándékozó országok között, és pályázati támogatásból elkezdje a legfontosabb feladatok végrehajtását: • az adatbázisok karbantartását és fejlesztését, • a LifeWatch-hoz kapcsolódó európai pályázatokban való részvételt, • a tervezett nemzeti LifeWatch intézmények kialakításának előkészítését. Ehhez jelentős lépés lehet egy sikeres pályázat a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapra (KTIA_AIK_12), melynek kiírásáról kormányhatározat van 1036/20013. (II.1.).
Török Katalin
- 13 -
Botanikus kerti hírek A februárban hosszan kitartó hótakaró miatt később kezdődhettek el a szokásos tavaszi fenntartási munkák a kertben. Az idén ráadásul egy 6–7 évenként megismételendő ifjító metszést is végrehajtottunk a cserjeállomány egy részénél. A ledarált ágak és gallyak a Pálmaház talajfelújításában hasznosulnak. Az MTA bizonyos összeggel támogatja a kert 8 fahídjának teljes felújítását és a műemlék vízimalom tönkrement tetőjének cseréjét. Legutóbb a múlt században volt ilyen jellegű felújítás a kertben. Ennek nagy részét a májusi látogatási csúcs előtt el szeretnénk végeztetni. A Pozsgás- és kaktuszház szellőzésének optimális megoldására is hamarosan sor kerül, ahogy a fűtési szezon véget ér. Az üvegházak hatékonyság növelő fűtéskorszerűsítése is azonnal elkezdődik a fűtési szezon végeztével. Szerkesztés alatt áll az új kertismertető füzet a látogatók számára, aktualizált adatokkal, színes megjelenésben, sok-sok képpel. 2013. január 7-én indult a „Nyomozz a természet hetedhét országában” című, 7 fordulós, e-mailes pontgyűjtő vetélkedő általános iskolás felső tagozatos tanulók számára. Fordulónként 7–7 feladatot oldanak meg a természet téli és tavaszi jelenségeivel, növényekkel, állatokkal, botanikus kertünkkel és más kertekkel kapcsolatban. Országos szinten 25 iskolából több mint száz diák regisztrált a versenyre, melynek már a 6. fordulóján dolgoznak. Eredményhirdetés várhatóan április 22-én, a Föld Napján lesz. Ez év tavaszán is tervezzük alkotópályázat meghirdetését az iskolások körében, melynek célja az olvasáskultúra fejlesztése mellett felhívni a figyelmet a természet szépségeire, annak megóvására. A március eleji melegebb napok sok kora tavaszi hagymás növényt előcsaltak. Sok ezer krókusz, hóvirág, csillagvirág, tőzike nyílik már a kertben. Szakács Éva
Rendezvények, konferenciák Vezetői tréning Vácrátóton 2013. január 17-én a kutatóközpont felső- és középvezetőinek részvételével vezetői tréninget tartottunk Vácrátóton. A résztvevők műhelymunka keretében • vezetési ismereteket szereztek (alapfogalmak, elvek, vezetési módszerek, stb.), • megbeszélték, hogy a vezetőknek milyen feladataik vannak a közös célok elérésében, a teljesítmények növelésében, • a három intézet régi és új vezetői jobban megismerték egymás véleményét, • meghatározták a vezetőktől és beosztottaktól elvárt etikai normákat. Nagy Zsuzsa
III. BioVeL – Biome-BGC találkozó Találkozónknak ezt a címet adtuk: „Ökoszisztéma modellek hatékony és egyszerű alkalmazása internetes környezetben”, amivel fejlesztési terveink fő célkitűzését emeltük ki. A Biome-BGC modell persze nem olyan egyszerű, hogy gombnyomásra futtatható legyen. Egy hiteles elemzésnek számos tudományos feltétele van, amelyek teljesítéséhez azonban sok segítséget tudunk nyújtani. • Barcza Zoltán indította el a találkozót az igazán fontos kérdések (szén-körforgás, szcenáriók, bizonytalanságok; hol tartunk most; mit tud ehhez hozzátenni a modellezés) naprakész bemutatásával; • Horváth Ferenc adott egy vázlatot arról, hogy milyen fejlesztési terveink vannak és ezek megvalósításában hol tartunk (sensitivity analysis, model-data fusion, spatial extension, grid integráció, vizualizáció, … parameter database)
- 14 -
• Hidy Dóra mutatta be a Biome-BGC MuSo változatának főbb tulajdonságait és tesztelés szükségességét, majd • Ittzés Péter és Krasser Dóra mutatta be a Biome-BGC Projekt database felhasználó-barát felületét és a SZTAKI Desktop Grid-del való integrálás elvi működését (az on-line demonstráció sajnos nem sikerült, ennek okait még ki kell derítenünk) • Dobor Laura és Barcza Zoltán előadása következett a FORESEE meteorológiai adatbázisról (Barcza Zoli tartotta). Ez nagy érdeklődésünket és lelkesedésünket váltotta ki – interpolált napi meteorológia és szcenáriók eredményei 1951–2100 között, Közép-Európára, jó térbeli felbontással … fogunk még erről hallani többet is. A délutáni szekció már a tervezett felhasználásokra koncentrált: Balázs Bori, Gelybó Györgyi, Kertész Miki és Kovács Eszter mutatták be terveiket, majd a most indult OpenNESS projektnak a fejlesztéseinkhez kapcsolódó elképzeléseit Czúcz Bálint mutatta be. Mindezek során volt időnk tisztázó kérdéseket átbeszélni, gondolatainkat rendezni … szerintem ezek voltak a találkozó legfontosabb eredményei. ☺ A BioVeL projekt-ről további információk itt találhatók: www.biovel.eu Érdeklődő kérdésekre örömmel válaszol: Horváth Ferenc,
[email protected]. Horváth Ferenc
ÖK Farsangi batyus bál A hagyományok szerint a farsang a bálok időszaka, amikor búcsúzunk a téltől és köszöntjük a tavaszt. Bár a hazája Olaszország, Magyarországon a német fasching szót vettük át a karnevál helyett ezen időszak, és a hozzátartozó hagyományok megnevezésére. A farsangot a mulatozás, lakomák, vidámság, életöröm, szórakozás, bolondozás, tánc, bálok jellemzik, azaz az önfeledt ünneplés a húsvéti böjt előtt.
Kirándulás a tihanyi gejzírkúpoknál.
A jelmezverseny 1. helyezettje (habfürdő).
A csapatépítő játékok.
Ezen hagyományt felelevenítve február első hétvégéjén az ÖK a három intézetét összefogva szervezett Tihanyban egy batyus bált. A program rendkívül színes volt, napközben a tihanyi intézetet járhatták körül a gödi és vácrátóti kollégák, ismerkedve kicsit a limnológia belső világával, ezt követően megnézték az Balatoni Limnológiai Intézet 80. évfordulójára készült filmet, majd egy 3 órás túra keretében meglátogatták a Belső-tó felett magasodó gejzírkúpokat. Innen visszatérve mindenki belemerült a jelmezek, maskarák felöltésébe és kezdetét vette egy rendkívül vidám hangulatú, élő zenével, jelmezversennyel, csapatjátékokkal tarkított báli éjszaka. Köszönjük minden szervezőnek, résztvevőnek a hozzájárulását és remélhetőleg egy újabb közösségteremtő hagyomány született meg ezzel az ÖK életében. ☺ szerk.
Kelet-Nyugat találkozó, avagy tudástranszfer lehetőségek Kelet- és Nyugat-Európa agrár-környezetvédelmi programjai között Európa agrártájai igen sokfélék, eltérő klimatikus, föld- és kultúrtörténeti hatások mentén kialakult élőhelyek jellemzik, melyek azonban közös problémával, a mezőgazdaság intenzifikációjával néznek szembe. A művelt területek növekvő térhódítása, a felhasznált vegyszerek, műtrágyák sokszoros mennyiségben való kijuttatása Európa egészén jelentős hatást gyakorol az agrárterületek élővilágára főként a 20. század második felétől. A kedvezőtlen irányú folyamatoknak Kelet- és Közép-Európában a rendszerváltást követő gazdasági összeomlás szabott gátat, míg Nyugat-Európában az agrár-környezetvédelmi programok bevezetésével igyekeznek elejét venni a további biodiverzitás csökkenésnek szintén a ’90-es évek elejétől. Az Európai Unióhoz való csatlakozást követően a kelet-közép-európai térség országai, mint új tagországok egyszerre szembesültek a Közös Agrárpolitika (KAP) diktálta új gazdálkodási trendekkel, és az agrár-környezetvédelmi programok gyakorlatával. Érdekes ellentét, hogy míg a kelet-közép-európai térség agrárélőhelyeinek flórája és faunája még kiemelkedően gazdag, hála részben a rendszerváltást követő extenzívebb termelésnek, és a féltermészetes élőhelyek magas arányának, az agrártájak élővilágát vizsgáló kutatások szempontjából a kontinens ezen része igencsak alulreprezentált Nyugat-Európához képest. A helyi adaptációk nélkül átvett, intenzív mezőgazdasági tájhoz illesztett agrár-környezetvédelmi programok ezért sok esetben sikertelenek maradhatnak a kelet-közép-európai országokban. Hasonlóan egy fordított irányú folyamat sem érhetné el célját.
- 15 -
Az agrár-környezetvédelem hatékonyságára irányuló kutatási tapasztalatok, hatékonyabb programok kidolgozásához szükséges tudás megosztásának céljából szerte Európából 21 ország 45 képviselője gyűlt össze a németországi Göttingenben, 2013. február 13–15. között. A Göttingeni Egyetem kutatói (Prof. Dr. Teja Tscharntke, Dr. Batáry Péter, Laura M.E. Sutcliffe és Urs Kormann) által szervezett, és a Volkswagen Alapítvány által támogatott workshopon 39 előadás hangzott el az egyes országok mezőgazdasági területeinek élővilágáról, az agrárkezelések hatásairól, valamint a már hosszabb-rövidebb ideje alkalmazott agrár-környezetvédelmi sémákkal kapcsolatos tapasztalatokról és potenciális jövőképekről. Az előadások két napját a találkozó zárásaként tematikus megbeszélések követték a programok működését, a gyepgazdálkodási programokat és a kérdés társadalmi aspektusait érintve. Reméljük, hogy ez a találkozó is jó alapként szolgálhat a jövőbeli kutatások, kooperációk kialakításához, melyek mind hozzájárulhatnak az agrártájak élővilágának védelméhez egész Európában, „Keleten és Nyugaton”. A találkozóról további információk találhatók a workshop honlapján: http://eastwest2013. wordpress.com. Kovács Anikó
Közép-ázsiai kapcsolatok: hagyományos ökológiai tudás ott és itthon A magyar tudomány nemzetközi kapcsolatai hagyományosan nyugati orientáltságúak. Igaz ez az ökológiaiakra is. Ugyanakkor a Pannon növényzet növényföldrajzi kapcsolatai a balkániak mellett döntően keletiek. Nem csoda, hogy botanikusok és ökológusok sora járta a Kárpátoktól keletre, délkeletre fekvő (erdős)sztyeppeket, pl. Tuzson János, Soó Rezső, Fekete Gábor, Borhidi Attila, Németh Ferenc, Varga Zoltán és Kósa Géza. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a szükségesnél jóval kevesebben és kevesebbet járnak a hazai botanikusok, ökológusok keletre. Intézetünk egyik új kutatási témája a hagyományos ökológiai tudás vizsgálata, mely szintén keletre találja meg az összehasonlító kutatásokhoz szükséges területeit. Az elmúlt 5 évben ezért 4 alkalommal tettünk tanulmányutat Közép-Ázsiába: 2009-ben és 2010-ben Mongólia északi sávjában, az erdőssztyeppek és sztyeppek határzónájában, 2012-ben az Ural lábánál szintén az erdőssztyeppek déli peremén és a zonális sztyeppzónában, majd nemrég, 2013 márciusában Dél-Kazahsztánban, a sztyeppzóna és sivatag határán jártunk. Az utazásoknak több célja volt: egyrészt konferenciákon mutattuk be hazai eredményeinket, másrészt együttműködő partnereket kerestünk (pl. az orosz és a kazah Tudományos Akadémia kutatóival), illetve terepi kutatások során az ottani sztyeppek növényzetét és legeltetéses használatát vizsgáltuk. Eddigi, előzetes tapasztalataink alapján az Ural-környéki erdőssztyeppek meglepően nagy hasonlóságot mutatnak a hazaiakkal, mind fajkészletüket, mind táji mintázatukat tekintve, sőt tájhasználattörténeti szempontból is. A mongóliai erdőssztyeppek már kevésbé hasonlóak, a félnomád tájakban sok helyen kimondottan téli legelőként hasznosítják őket. Bár a kommunizmus jelentős hatással volt a hagyományos, extenzív, ill. nomád legeltetésre, sok helyen, pl. Mongóliában, Tuvában vagy a hegyi sztyeppeken részlegesen fennmaradt a hagyományos gazdálkodás és a hozzá kapcsolódó hagyományos ökológiai tudás. E tudást azonban eddig csak Mongóliában és Kína belső-mongóliai területein dokumentálták részletesebben. E kutatások bizonyították, hogy a kutatottabb trópusi, tundrai és boreális övi területekhez hasonló mélységű és ökológiai relevanciájú, de sok szempontból egyedi hagyományos ökológiai tudás jellemzi Közép-Ázsiát. A hazaival történelmi, de elsősorban ökológiai kapcsolatban álló hagyományos pusztai legeltetés vizsgálatával mélyebben megérthetjük a hazai hagyományos legeltetést és a hagyományos használatot egyre inkább felváltó természetvédelmi kezelések biodiverzitásra gyakorolt eltérő hatását. A különbségek tekintetében kiemelten fontos, hogy a pásztorok alkalmazkodnak a sztyeppek térben heterogén, időben fluktuáló biomassza-produktumához, ill. -minőségéhez, miközben a támogatási rendszerek által szabályozott kezelések keretei ezt csak korlátozottan teszik lehetővé. Ezért kiemelten vizsgáljuk, hogy milyen elvekre és hagyományos ökológiai tudásra épül a Terepi interjúzás egy orosz gulyással az Ural lábánál a legeltetésről, ill. a kutyák szerepéről. napi, az évszakos és az éves legeltetési rend, milyen (oroszból tolmácsol Ujházy Noémi, fénykép: Rieks Bosch)
- 16 -
vegetációtípusokat érint, milyen sorrendben és mértékben (pl. alul- és túllegeltetés). A pásztorok legeltetési elveinek mélyebb megismerésével a kezelési tervek jobban figyelembe tudják venni a jószág és a pásztor igényeit is. A pásztorok szóhasználatának ismeretében a kommunikáció hatásfoka is sokat javulhatna. Ne felejtsük, hogy sztyeppjeink fennmaradásához és természetvédelmi célú kezeléséhez legelő állatra és pásztorokra van szükség. A legújabb európai kutatások éppen arra hívták fel a figyelmet, hogy a tájban élő ember kooperációja nélkül az európai természetvédelmi források nem tudják majd biztosítani a biodiverzitás megőrzését. Az ún. co-management, azaz a helyiekkel közösen megtervezett, kivitelezett és monitorozott természetvédelmi kezelés Európában még igen ritka, kutatásainkkal példát mutathatunk Európa több országa számára is. Téli legeltetés a kazah félsivatagban: a „juhcsorda” napi legelési útvonalának reggeli egyeztetése a gazdák között a Balhas-tó térségében (2013. március). (Molnár Zsolt felvétele)
Molnár Zsolt
Lövei Gábor cikkíró kurzus – 2. rész 2013. március 18–19-ig Prof. Lövei Gábor ismét 3 napos előadást tartott Vácrátóton az ÖK kollégáinak, folytatva a tavalyi év cikkíró kurzusát. A három nap témája a helyes előadás-, poszterek szerkesztése, illetve a pályázatok előkészítése volt. A napok első felében az elméleti oldalát hallgathatták meg a résztvevők, majd délután csoportokra osztva a gyakorlati oldalával ismerkedhettek meg. Ismét sok új információval gazdagodhattak munkatársaink, melyet ezúton is ismételten köszönünk Lövei Gábornak. szerk. Folyik a csoportmunka…
5. Szünzoológiai Szimpózium Március 22-én a vácrátóti Karbonházban tartotta a Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete (MÖTE) az 5. Szünzoológiai Szimpózoiumot (Szüszi). A három évente megrendezett szimpóziumon a zootaxonómia és állatökológia minden területéről hangozhatnak el előadások. Az idei évben két plenáris előadást hallhattunk: Batáry Péter: Tájkompozíció és tájkonfiguráció hatása a biodiverzitásra; Samu Ferenc, Rákóczi András, Báthori Ferenc, Bleicher Krisztina, Botos Erika, Szita Éva, Szinetár Csaba: Zero point Balogh: hogyan változnak izolált élőhelyek pókközösségei? Mellettük öt szekcióban 19 további előadás hangzott el, és 15 posztert tekinthettünk meg. A rendezvényen az Ökológiai Kutatóközpont több munkatársa is bemutatta eredményeit. A szimpóziumot a hagyományoknak megfelelően vitaest zárta. Az idei téma „Biodiverzitás vs. realitás” volt. A vitát Papp László vezette, provokátorok voltak (azaz bevezető előadást tartottak): Hornung Erzsébet, Tóthmérész Béla és Botta-Dukát Zoltán. Az előadások és poszterek összefoglalói letölthetők a rendezvény honlapjáról (http://szuszi.mhmus.hu); az esti vitáról hangfelvétel készült, ami alapján a vita szövege meg fog jelenni az Állattani Közleményekben. A rendezvény idején nyílt meg és még most is megtekinthető a „Rejtélyek és Varázslat” című természetfotó kiállítás Dr. Simán László és Potyó Imre munkáiból. Botta-Dukát Zoltán
- 17 -
SIL 32. kongresszus 2013. augusztus 4. és 9. között kerül megrendezésre Budapesten a Nemzetközi Limnológiai Társaság (SIL – www.limnology.org) 32. kongresszusa. A SIL egy nemzetközi tudományos szervezet (több mint 80 országból származó több ezer taggal), amely elsősorban az édesvizek kémiai, fizikai és biológiai aspektusainak tanulmányozásával foglalkozik, mind alkalmazott, mind gyakorlati síkon. Országunk, amely másodszor ad otthont e neves rendezvénynek, nagyszámú küldöttséggel lesz jelen, amely elsősorban (70 %-ban) a Kutatóközpont munkatársaiból adódik össze. A szervezet a közelgő kongresszus témájaként a „Változatos vizek – gazdag élet” jeligét választotta. Tóth Viktor
ÖK napok – 2013. június 20–23. Idén ismét Tihanyban rendezzük meg az ÖK napokat, melyre minden kedves kutatónkat szeretettel várjuk. Az első napon a senior kutatók, míg a második napon az ifjú kutatók mutatkozhatnak majd be, megismertetve munkájukat a többi munkatárssal. A hétvége a tavalyihoz hasonlóan opcionális, részletekkel hamarosan jelentkezünk. szerk.
Impresszum – MTA Ökológiai Kutatóközpont Hírlevél Felelős kiadó: Báldi András Szerkesztő: Nagy Adrienn Társszerkesztő: Szakács Éva Technikai szerkesztő: Katonáné Gulyás Györgyi Észrevételek a hírlevéllel kapcsolatban:
[email protected]
- 18 -
