TÉMÁINK ÕSZI NAGYTAKARÍTÁS MINISZTERI ÉRTEKEZLET A PÖKHENDI HA NINCS MUNKA... A HOFFMANN- KÖZPONTI

ÉRDEKVÉDELEM JOGVÉDELEM FÜGGETLENSÉG SZOLIDARÍTÁS SZOLGÁLTATÁS www.pdsz.hu

1085 Budapest, Somogyi Béla u. 20.

MINISZTERI ÉRTEKEZLET

TÉMÁINK A PÖKHENDI STRUCC 3. OLDAL

HA NINCS MUNKA... 4-5. oldal

A 2011. évi CLXXV. törvény (röv. Ectv) változása miatt minden évben kongresszus összehívása szükséges. Így 2013. november 23-án 11 órától az Apáczai Tankönyvkiadó (1085 Budapest József krt. 63.) nagytermében Alapszabály- és Programmódosító kongresszust tartunk. 3. oldal

14-15. OLDAL

A HOFFMANNFÉLE... 18. OLDAL

ÕSZI NAGYTAKARÍTÁS KÖZPONTI ERKÖLCSTAN 20-21. OLDAL

16-17. oldal

2013. október

AKTUÁLIS

HUSZONÖT ESZTENDÕ Szakszervezetünk megalakulásának 25. évfordulója alkalmából jubileumi kiadványt szerkesztünk. Ezért arra kérjük alapító tagjainkat, volt elnökeinket, ügyvivõinket, elnökségi és választmányi tagjainkat, valamint minden tagunkat és pártolónkat, hogy - a szerkesztõi munkát támogatva - bocsássák rendelkezésünkre a birtokukban lévõ, PDSZ-szel kapcsolatos archív fotókat, dokumentumokat, illetve visszaemlékezéseket. Minden átvett anyagot a kongresszus után természetesen visszaadunk. A fotókat és egyéb dokumentumokat a PDSZ központi irodájába, illetve a [email protected], valamint a [email protected] címre várjuk októberr 31-ig! Segítségüket elõre is köszönjük!

A NYOLCADIK

Egykor a keresztvíz í aláá tartott, de vallását á á nem gyakorlóó emberként nagyra becsülöm – és az emberi viselkedés, ethosz, a mindennapi kapcsolatok meghatározójának tekintem – a Tízparancsolat szavait. Van köztük olyan, amit szó nélkül elfogadok és alkalmazok, van olyan, amit tudomásul veszek, s van, amit ki nem állhatok. Olyan is akad köztük, amit szülõként, pedagógusként, a nyilvánosság elõtt szerepet vállaló (oktatás)politizáló emberként prioritásként kezelek. A cikk eredeti változata az október 8-i Népszabadságban olvasható. Az elmúlt évek talán legtöbbet említett közoktatást érintõ intézkedése a Nemzeti Köznevelési Törvény megalkotása, parlamenti elfogadása, s bevezetése volt. Már a jogszabály megszövegezése sem volt egyszerû történet, az elsõ változatot olyan fonákkal küldte vissza a kormány(fõ), hogy azt maga Nadal, Borg, Steffi Graf, Taróczy Balázs, Szeles Mónika – kinek ki tetszik - is megirigyelte volna. Pedig az „adogató” azonos csapatban, azonos térfélen játszik – most is – a javaslatot keresztbeverõ játékossal. Majdnem fogadót írtam, de aztán rájöttem, hogy a fogadó fél – a közoktatás szereplõi – csak tudomásul vehetik az eredményt, annak alakításába beleszólásuk nincs. Az elfogadott „mû” alapjaiban változtatja meg a közoktatás évtizedek alatt kialakított rendjét. Nincs tekintettel azokra a pozitív folyamatokra, melyekkel kapcsolatban, ha nem is konszenzus, de széleskörû szakmai egyetértés született, a politika hallgatólagos tudomásul vétele mellett. Az irány helyességét egyértelmûen visszaigazolták a PISA vizsgálatok legutóbbi eredményei. 2010 után a miniszterelnök útmutatásai alapján, az akkor még „nemzeti”, napjainkban inkább, már „emberi” erõforrások államtitkára és csapata embert próbáló feladatba fogott, az idõ kerekének visszaforgatásába. Szembe menve az egész világon – Európában kiemelten – megvalósuló oktatáspolitikai elvekkel, jelentõsen megnövelték a tananyag mennyiségét. Minden kutatás azt igazolja, hogy nem az a fontos, hogy minél több tudást szuszakoljunk a fejekbe, hanem az, hogy megtanítsunk tanulni – tudjuk, hogy a szükséges információhoz miként juthatunk hozzá. Bevezették a mindennapos testnevelést,

az általános l l iskolákban i k l kb kkötelezõvé l tették k (bár b kkönnyedén d ki kijátszhatóvá is) a gyerekek számára a délután négyig való bentt tartózkodást. Mindezt úgy, gy hogy gy a feltételek nem adottak... Óriási csinnadrattával bevezették az életpályamodellt. Átverték a pedagógusokat, a törvényben rögzített (és nagyon várt) béremelésnek aligg 60%-át adták, ellenben gondoskodtak g a munkaterhelés növelésének száz százalékos megvalósulásáról. Állításuk szerint megszüntették a pedagógusok túlóráját. A kormány, a miniszter, az államtitkár örömmámorban úszik, dicshimnuszokat zeng önmagáról, s nem érti, hogy mi miért nem érezzük azt, hogy nekünk is örülnünk kellene. Azaz, hogy dehogynem érti... Az erkölcs és a hit felkent képviselõjeként azonban fittyett hány a nyolcadikra. Talán azért mert elfelejtette, talán azért, mert érdekeinek így a jobb. Az oly sokszor kárhoztatott, erkölcstelen, etikátlan magatartás g „legjobb” gj éveit idézõ hozzáállás magabiztosságával fordulnak szembe az Úr igéjével: „Ne hazudj!” Sikernek állítják be a totális káoszt, béremelésnek mondjákk azt, amit kompenzációnak is alig nevezhetünk, letagadják a munkaterhelés drasztikus növelését, néhány mitugrász kekeckedésének tartják az egyre erõsödõ tiltakozást, szemérmetlenül mondják a szemünkbe, hogy a pedagógusok tömegével jelentkeznek a pedagógus karba... Mindezt, egy önmagát kereszténykonzervatívnak (idõnként kereszténydemokratának) nevezõ kormány képviselõiként. Nekem már nem kell hazudni. Nekem már nem érdemes a feketét fehérnek, a rosszat jónak, a mûködésképtelent tökéletesnek mondani. Tudniillik felnõttem, s velem együtt még jó néhány milliónyian ebben az országban. Ha tetszik ez némelyeknek, ha nem! Megkeresztelt, az egyházi tanításokat ismerõ, ám vallásátt nem gyakorló tanárember vagyok. Felnõtt. Polgártársaimmal együtt sokan, sokat tettünk azért, hogy szabad, demokratikus országban komoly értelmes emberek, komoly értelmes emberekként viszonyuljanak y j hozzánk. Úgy tûnik, valamit elrontottunk. Ideje kijavítanunk. Mendrey László

Ráció – a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének lapja A lap ingyenes, a befizetett tagdíjakból készül Felelõs kiadó: Mendrey László, a PDSZ elnöke Fõszerkesztõ: Szita Róbert Képszerkesztõ: Kiséri-Nagy Ferenc Szerkesztõbizottság: A PDSZ elnöksége Kiadja: a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Országos Választmánya 1085 Somogyi Béla u. 20. ISSN: 1586-7056 Lapterv, v tipográfia: Kiss Csaba Nyomdai munkálatok: TRADEORG nyomda, Fûzfõgyártelep Felelõs vezetõ: Tóth Zoltán Készült 1200 példányban

2

VEZÉRCIKK

KONGRESSZUSRA KÉSZÜLVE Tájékoztatjuk tagjainkat, hogy 2011. évi CLXXV. törvény (röv. Ectv) változása miatt minden évben kongresszus összehívása szükséges. Így 2013. november 23-án 11 órától az Apáczai Tankönyvkiadó (1085 Budapest József krt. 63.) nagytermében Alapszabály- és Programmódosító kongresszust tartunk. Többek között ez is téma volt a legutóbbi elnökségi ülésen. A www.pdsz.hu weblapon, azonos cím alatt megjelent cikkünk mellékletében megtalálják a kongresszusi delegáláshoz szükséges dokumentumokat és a meghívót is! További, a kongresszussal összefüggõ minden tudnivaló megtalálható honlapunk PDSZ rovatának, ,,A PDSZ XI. kongresszusa (2013. XI. 23.)” címû alrovatában.

A PÖKHENDI STRUCC A strucc nem õshonos élõlény a világnak azon a részén, melyen élünk, a szó biológiai értelmében. Mindennapos szereplõje azonban napjaink közéletének, megtestesítõje annak a politikusi magatartásnak - mely saját véleményén kívül - legfeljebb a vele egyetértõk álláspontját hajlandó elfogadni. Túlszárnyalva az elmúlt hatvan év minden ostoba, s gyakran – a szó szoros értelmében - életveszélyes „politikus” megnyilatkozását, az „aki nincs velünk, az ellenünk van” borzalmától, az „ aki nincs ellenünk, az velünk van” pragmatikus opportunizmusán túl eljutottunk oda, hogy aki nincs velünk, az nincs! Napjaink közéleti (kormányzati) strucca, pontosan így viselkedik. Homokba dugva a fejét nem akarja látni, hallani, tudni, hogy vannak – nagyon sokan – akik mást, és másképp gondolnak arról, ami napjainkban a közoktatás átalakításának örve alatt történik. Megteszik, mert azt gondolják, hogy megtehetik, hogy negligálnak egy olyan eseményt, melyre a rendszerváltás óta várt a közvélemény. A PDSZ vállalkozott arra, hogy egy asztalhoz ülteti az elmúlt majd negyedszázad oktatásért felelõs szakembereit, azokat a minisztereket, akik nevüket, szakmai reputációjukat tették kockára azért, hogy hazánk közoktatása olyan irányba mozdítsák, mely mindannyiunk javát szolgálja. Legnagyobb örömünkre minden – mondom: MINDEN – miniszter az elsõ szóra igent mondott. Fontosnak tartották, hogy végre a szakma, és ne a politika mondjon véleményt a nemzetstratégiai ágazatként különösen fontos közoktatásról. Minden miniszter, kivéve a regnálót. Balog miniszter hoszszas várakoztatás után egy kurta e-mailben tudatta velünk - megbízottja útján – hogy nem vesz részt venni a PDSZ által összehívott „Miniszteri értekezleten”. Felvetésünkre, hogy jelöljön ki maga helyett valakit, aki az Emmi-t képviseli – már válasz sem érkezett. Mint ahogy reakció nélkül maradt az a meghívásunk is, amit az Oktatási Államtitkárság vezetõjének küldtünk. Az utolsó utáni pillanatban derült ki, hogy a jelenlegi kormánypárthoz kötõdõ – egykori miniszterek nem tisztelik meg jelenlétükkel miniszter kollégáikat, s nem foglalkoznak azokkal a szakemberekkel sem, akik nagy számban jelezték

részvételüket a jelentõs közérdeklõdést keltõ rendezvényen. Ott volt viszont a rendszerváltást követõ elsõ kormány minisztere, Andrásfalvy Bertalan professzor – aki idõs kora, s a több száz kilométeres utazás ellenére - fontosnak tartotta, hogy Fodor Gáborral, Hiller Istvánnal, és Magyar Bálinttal közösen megossza velünk álláspontját hazánk közoktatásának helyzetérõl. Köszönet, és maximális tisztelet érte! A rendezvényrõl távolmaradó – a kormányhoz szorosan kötõdõ – miniszterek viselkedése viszont elfogadhatatlan. Nemcsak azért, mert nem tartották fontosnak ígéretük betartását, s nemcsak azért mert nem érdemesítették egykori kollégáikat arra, hogy egy asztalhoz ülve velük – valóban politikamentesen – szakmai alapon képviseljék véleményüket, s még csak azért sem, hogy nem foglalkoztak azokkal sem, akik érintettjei munkásságuknak. Ezek az emberek ma is közpénzbõl kapják, nem kevés fizetésüket. Az általunk befizetett adóból jut jövedelemhez Balog Zoltán, Hoffmann Rózsa, Pálinkás József, Pokorni Zoltán, és Réthelyi József is. Megengedhetetlen, hogy negligáljanak egy olyan rendezvényt, mely az ország jövõjét meghatározó ágazat – a közoktatás – jövõjével foglalkozik. Nem tehetik meg ezt akkor sem, ha ezt egy olyan szervezet – a PDSZ – szervezi meg, mely hûen ars poeticájához, MOST IS a tárgyalóasztal másik oldalán foglal helyet. A homokba dugott fej nem jelent megoldást. A strucc esetében sem. Az õ esetében viszont különösen elfogadhatatlan, hogy emberi tulajdonságot vesz fel, a pökhendiséget. A homo sapiens esetében ez mérgezi az emberi, szakmai, politikai kapcsolatokat. Demokráciában ez megengedhetetlen! Mendrey László

3

FÓRUM

HATALMI OK ÉS SZAKPOLITIKAI KÖVETKEZMÉNY Miniszteri értekezlet volt a Kossuth Klubban A PDSZ 25 éves jubileumi nyitórendezvénye volt az elsõ alkalom, hogy a rendszerváltást követõ évtizedek közoktatásért felelõs oktatási miniszterei közösen fejthették ki véleményüket szakterületükkel kapcsolatban. A Kossuth Klubban megrendezett október 18-i ,,miniszteri értekezleten” Andrásfalvy Bertalan, Magyar Bálint, Fodor Gábor és Hiller István jelent meg, sajnos a jelenlegi kormánypárt volt miniszterei lemondták a részvételt, Balog Zoltán pedig indiai tartózkodása miatt nem jelent meg. A mindvégig érdekes és olykor kemény vitákat is produkáló fórum résztvevõit Mendrey László PDSZ elnök köszöntötte, de a hallgatóság soraiban foglaltak helyet szakszervezetünk elnökségi és választmányi tagjai is. November 26-án leszünk 25 évesek, melyre y rendezvénysorozattal y készülünk, aminek ez a nyitóeseménye. Úgy gondoltuk, hogy nemcsak a tárgyalóasztal egyik vagy másik oldalán ülve hallgatjuk meg az egykori minisztereket, hanem illik õket is leültetni egy asztalhoz. Ebbõl az alkalomból - többek között majd - azt kérdezzük tõlük, hogy miért vállalták el ezt a bármely korban fontos feladat, mint nemzetstratégiai ágazat, az oktatási vagy épen kulturális minisztérium vezetését. Elsõ megkeresésre mindenki igent mondott, aztán ezen a héten szembesültünk azzal, hogy Balog, Pokorni, Réthelyi és Pálinkás miniszter urak lemondták a megjelenést. Számomra ez nagyon komoly csalódás, hiszen baj, hogy nem jöttek el, hiszen szükség lett volna rá, hogy õket is halljuk, hogy ütköztethessük a véleményeket. Külön köszöntöm professzor Andrásfalvy Bertalan miniszter urat, aki több száz kilométert autózott, hogy itt legyen, de köszöntöm Magyar, Fodor és Hiller miniszter urakat is - mondta az értekezlet köszöntõjében Mendrey László, aki ezután egy-egy kérdõjelet helyezett el a meg nem jelent miniszterek nevei elé. Ezt követõen Bethlen János, a közmédia neves szerkesztõje moderálta az eseményt. A szabály szerint mindenki 8-8 percet kapott az elõzõen fel tett kérdések kifejtésére. Ez a szabály aztán rugalmasan lett kezelve, hiszen mindenki igyekezett rövidebb idejû, de korrekt válaszokat megfogalmazni. Az elsõ kérdés arra vonatkozott, hogy kit milyen körülmények között ért a felkérés.

Fodor Gábor (1994-95 között volt oktatási miniszter): úgy lettem miniszter, hogy a Fideszen belül, még az 1990-es évek elején én voltam az oktatáspolitikai kabinet vezetõje. Nagyon sok kiváló ember tevékenykedett itt, a mai is aktív politikusok közül például Balog Zoltán és Pokorni Zoltán is. Alapos mûhelymunka zajlott. 1993-ban lemondtam a politikai irányváltás miatt a képviselõi mandátumomról, ám az SZDSZ megkeresett és újra képviselõ lettem. A párthoz került a mûvelõdési tárca, és elvállaltam a miniszterséget és bíztam a kiváló szakemberek segítségében. Akkoriban nagy gy viták voltak, hogy gy vegyes gy vagy gy tiszta tárcák legyenek. gy Úgy gondoltunk, hogy tiszta tárcák lesznek, de a miénk kivétel volt, nálunk SZDSZ-es miniszter és MSZP-s államtitkár volt, mellettem Jánosi György dolgozott. Magyar Bálint (1996-1998, majd 2002-2006 között volt miniszter): véletlenül lettem miniszter, soha nem gondoltam, hogy tárcát fogok irányítani. A pártok egymáshoz való viszonyára jellemzõ volt, hogy az MSZP már 1994-ben is, de 2002-ben is nehezen adta a tárcát. 1996-tól Szabó Zoltánnal szerencsém volt, de Hiller Istvánnal és Szabados Tamással és Arató Gergellyel is szerencsém volt. Hiller István (2006-2010 között volt miniszter): ) Mindenek elõtt, boldogg születésnapot, p PDSZ! Én az oktatásból jöttem a politikába. Anyukám y 4 évesen elvitt az óvodába, s azóta az oktatásban szerepeltem. Én is soproni diák voltam, de tanítani is nagyon szerettem. A XVIXVII. századi diplomáciatörténetet pedig különösen magaménak vallottam. Alapítója vagyok az MSZP-nek, aminek az oktatási kabinetjét is vezettem, majd j 2002-ben megnyertük g y a választásokat, én lettem az államtitkára Magyar Bálintnak. Én az egyetemi dolgozó szobámból a saját 18 fõs csapatommal mentem be a minisztériumba. Annak vagyok a híve, hogy a kultúra és az oktatás egy helyen legyen. A mostani felállás, ahol olyan kiemelt területek, mint a sport, az egészségügy vagy éppen az oktatás egy tárcánál van, ott lobbi érdekek ütközhetnek egymással, ami nem vezethet sikerre. Eötvös óta nem volt olyan korszak, ahol nem vett volna részt oktatásért felelõs szakember a kormány ülésén. Az én idõm alatt alakult ki az oktatási és kulturális tárca. Bethlen János ,,mi volt a közeli múltban, és mi az, ami most hiányzik“ kérdésre is válaszoltak a volt miniszterek. Andrásfalvy Bertalan: 1990-ben az volt a legfontosabb feladatom, hogy végre véget vessünk a kényszerû, a megkövetelt világnézetnek. Az oktatásban a szabadság került a fókuszba. A gyerekre az hatot leginkább, ha valaki vállalta meggyõzõdését és ki is mondta azt. Az igazi demokrata ugyanis tiszteli a másik meggyõzõdését. Mivel az emberek féltek és félnek ma is, nem sikerült ez. Magyarországon nincs elmesúrlódás, nincs szabad vita – idézte Széchenyit. S ez a baj ma is. Az igazi demokrata megvallja a maga hitét, s nem nézi le, nem kategorizálja, nem gyalázza meg a másikat. A szabadságban nem a hitet, hanem a tárgyi tudást kell számon kérni. Magyarországon büntetlenül lehetett felekezet vállalni, sokkal liberálisabbak voltunk, mint bármely nyugat-európai ország. Magyar Bálint: pártjaink között pedagógiai vita zajlott. Szükség van-e elkülönült erkölcstanra, illetve hogyan rehabilitáljuk a hittant és hogyan visszük vissza az oktatásba – voltak a kérdések. Mi, liberálisok azt mondtuk, hogy az állam fizesse a hitoktatás költ-

Andrásfalvy Bertalan (1990-93 között volt miniszter): nem készültem miniszternek, de elõbb soproni, majd pesti diákként is sokat politizáltam. Arra készültem, milyen lesz egy független Magyarország. Olyan mûveltséget képzeltem el, ahol egyensúly alakulhat ki a polgárság a parasztság között. Jártam az országot, mint Petõfi, óriási élmények értek, ahol beesteledett, ott megaludtam. Amikor aztán felkért Antall József, ó akkor 24 óra gondolkodási idõt kértem, de õ azt mondta, hogy gy ha elvállalod, ha nem, a Te ffelelõsséged. Így aztán elvállaltam, de tudom, hogy nem én voltam az eredeti jelölt.

4

FÓRUM Álságos az a rendelkezés, ami most elõírja a tanóraszámot, az iskolában való tartózkodást. Ez bizalmatlansági kérdés, nem fog bennünket érdekelni, hogy mikor és hol javítja ki a dolgozatokat, a hatékonyság a lényeg. A PDSZ és az MSZP sokat vitatkozott egymással az idõm alatt, de közösen dolgoztuk ki - emelte ki hozzászólása végén az MSZP szakpolitikusa.

ségeit és ne kerüljön be a jegy az ellenõrzõ-könyvbe. Apám egyházi adót fizetett, pedig nem volt jó véleménye az egyházról, de amikor már nem üldözték az egyházat, az 1980-as évek közepétõl már nem fizette. Az MDF-fel való vita arról szólt, hogy bekerüljön-e a jegy az ellenõrzõbe vagy ne. 1995 végén elfogadtuk a NAT-ot, nem kerültek ki 14 éves korban a gyerekek az iskolapadból. 1998-ra elkészültek a helyi tantervek kidolgozása, majd csupán dacból 1999-ben mindezt eltörölték, ezért is mondom, hogy 1998 és 2010 is cezúra volt. 1998-ig nem kategorikusan és fõleg nem egy-egy terület ellen történtek a dolgok. A Fidesz mindent megváltoztatott, amit mi csináltunk. A minõségi bérpótlékot is bevezettük, ezt is felszámolták. A szülõi és diákjogokat is maximalizáltuk. A Fidesz gyakorlatilag mindent felszámolt és így a szakpolitika alkonya következett be. Hatalmi az ok és szakpolitikai a következmény. A szakszervezeteket is elnyomják, a tanárokat belekényszerítik a karba, kamarába, mindez abszurd. Totális politikai kontroll alá helyezik az oktatási szférát. Fodor Gábor: az én általános iskolámat, Gyöngyösön megszüntették. Nagyon szomorú voltam, s fõleg azért, mert senki nem tiltakozott, hogy vége. A helyére pedig egy ,,gyönyörû” LIDL áruház épült, ez borzasztó. A világnézeti semleges oktatást megteremtése – ez volt az SZDSZ szándéka, az MDF kormány után. A jól ismert dabas-sári iskola üggyel összefüggésben külön is megemlítem, hogy az iskola nem szabad, hogy elkötelezett legyen egyik világnézet mellett sem, hanem helyet kell, hogy adjon annak, hogy beszéljenek bármelyik nézetrõl. Az iskola ne foglaljon állást, hanem mutassa meg a sokszínûséget. Célunk volt a NAT bevezetése is. Jártuk az országot, nem volt olyan település, ahol ne hirdettük volna ezt. A tartalom legyen nemzeti konszenzus gyûjteménye. Ugyancsak célunk volt a modern és nyitott, gyermekközpontú iskola megteremtése, szerintem is hibás a centralizált oktatás. Azt szerettük volna, ha a felsõoktatás is nyitott, szabad legyen mindenki számára. Én azt gondolom, hogy van világnézetileg semleges iskola, de ez nem azt jelenti, hogy mi azok vagyunk. Hiller István: ha az MSZP fog kormányozni, akkor a hittan egy államilag finanszírozott, szabadon választható tantárgy lesz. A mostaniak köznevelési államtitkárságról beszélnek. Ugyanakkor a közoktatás szerintem a tudásátadás és a tudásátvétel, valamint a pedagógia egységét feltételezi, vagyis úgy tanítja a tanár biológiát, hogy közben nevel is. Most azt mondják, hogy ,,ne kétkedj, mert az az igaz, amit én közvetítek neked”. 2007-ben megjelent az elsõ nagy felmérés, ez azt mondta, hogy az elsõsöknél szignifikáns javulás volt tapasztalható. A 2010 augusztusi PISA felmérés szerint - ami a 2005-2009 közötti folyamat eredménye is ez a helyes út. Ezt követõen fórum következett. A megjelent pedagógusok elsõsorban arról kérdezték a minisztereket, hogy mit csinálnának másként, de érdeklõdtek az egész napos iskoláról, mint módszerrõl, az esélyegyenlõségrõl, a gyermekkímélõ iskolákról, a többségi társadalom és az elit gyermekeirõl és a mindennapos testnevelésrõl is. Hiller István szerint a jelenlegi egész napos iskola nem más, mint kötelezõ napközi. A volt MSZP-s miniszter megfelelõ szintnek tartja a járást, mint közigazgatási rendszert. Ha az MSZP alakít kormányt - mint mondta, - akkor a magyar tanügy közigazgatási alapegysége a járás lesz, de önkormányzati hívõ lévén a Klik-et kidobná, az oktatási hivatal persze megmaradna, de azt, hogy egy budapesti irodából mondják meg, mi a helyes adott esetben egy nyírbátori iskolában, nem járja. A mindennapos testneveléssel kapcsolatban tény, hogy szükség van a mozgásra, de az infrastrukturális feltételekre is elengedhetetlenül szükség van. Az infrastrukturális fejlesztést folytatnám, hiszen mi, annak idején közel négyszáz iskolát felújítottunk - tette hozzá Hiller István.

Atanaszovné Rozgonyi Ilona (PDSZ) a 40 év utáni nyugdíjba vonulással és a béremeléssel összefüggésben kérdezett. Mi felmértük, átlagban g 51 órát dolgozunk, g ez azt jelenj ti, hogy van, aki 60-at, van aki 42-t. Úgy gondolom, hogy törvénytelen dolgot mûvelt most a megemelt óraszámmal a kormány. Minõséget és mennyiséget sem tud garantálni így a pedagóguskar - fûzte hozzá, majd megkérdezte, hogy a jelenlévõ miniszterek szerint sem dolgoznak a pedagógusok 40 órát? Hiller István: a PDSZ-szel közösen felmért adatokat ma is igazoltnak tartom. Magyar Bálint: nem szabad szakpolitikai szintre visszacsúszni. A 40 év felettiek szabad elvonulása, mint elv: menjen el, ne rontsa tovább a levegõt, ideológiailag is helyes – a Fidesz szerint. Az igazgató egyfajta felügyelõ lett, a rendszer olcsóbbá vált, az igazgató a tanárokat osztja be, de egy villanykörtét sem tud megvenni. Szóval most is azt mondom, hogy elõször politikai változás kell, utána lehet csak beszélni majd a szakpolitikai változásokról. Fodor Gábor: ami az oktatásban ma zajlik az borzasztó. A tantestületek sok helyen szétestek. Az elmúlt 2 évben az igazgató szerepe a krétarendelõvé silányult, a korábbi szerepe redukálódott, a korábbi szenvedélyes szeretet megváltozott, ma ugyanis úgy érzi, hogy megfosztották olyantól, ami igazán az életének a szerelme volt. Biztos van egy-két elem, ami pozitív, de az összkép nem jó összegezte személyes tapasztalatait a volt SZDSZ-es tárcavezetõ. Ezt követõen Nagy Erzsébet, a PDSZ pécsi ügyvivõje kapott szót, aki szenvedélyes hozzászólásában ,,rettenetes helyzet“-rõl beszélt. Azok a jogszabály-módosítások, melyek heti 10-12 órával növelték a munkaterhelést, nem okozott akkora növekedést a munkabéremben, mint kellett volna. Persze pereket indítunk, mert ez nem hagyható szó nélkül. Botrányos, hogy 32 óra feletti munkaterhelést nem lehet lejelenteni, nem szabad közölni. A dunaharaszti iskolából érkezõ pedagógus pedig azt kérdezte meg, hogy átalakítaná-e a tankönyvellátás rendszerét az MSZP. Indoklásában elmondta a tanárnõ, hogy náluk még október 18-án sem érkeztek meg a tartós könyvek, és fénymásolják a kiadványokat, hogy a gyerekek egyáltalán tanulni tudjanak. A fórum végén Tollner József PDSZ elnökségi tag az intézményi autonómiáról, míg Balogh Andrej, a PDSZ szakképzési kabinetje nevében a jövõ szakképzésérõl érdeklõdött. A miniszteri értekezlet Mendrey László zárszavával ért véget, aki újra megköszönte a megjelent minisztereknek az aktív részvételt. Az eseményrõl több televíziós társaság is beszámolt, a kiemelt médiapartner, az ATV pedig három kamerával is forgatott, mûsoruk hamarosan látható lesz. Szita Róbert – Kiséri-Nagy Ferenc

5

TANÉVKEZDÉS

SZÉP ÚJ TANÉV

Nemcsak a pedagógusok ó kezdik szorongva az új tanévet, hanem ugyanígy vannak ezzel hatéves gyermeküket beírató szülõk ezrei is. Nem tudják, hogy milyen iskola várja a kicsiket. Oktatáskutató szerzõnk szerint az elõkészítetlenül bevezetett pedagógus-életpályamodell riasztó, az új közoktatási rendszerben kibontakozó tanulói életpályák viszont egyenesen elborzasztóak. Az új tanév minden jel szerint a pedagógusokról szól, nagy változások következményeit latolgatja mindenki. Kapnak-e annyi emelést, amely kompenzálja a 2008 óta befagyasztott fizetések miatti durván 30 százalékos jövedelemkiesést, és a drasztikus mértékben növekvõ munkaterheket? Lehet-e hinni a bizonytalan jövõbe tolt és semmiféle garanciával meg nem támogatott, valódi fizetésemelésrõl szóló ígéreteknek? Ki és milyen alapon nevezi majd ki a munkahelyi vezetõjüket? Miért kényszerítik õket egy, még nem is létezõ, de az állam által felállítani tervezett kamarába? Milyen, a munkától elvett üresjáratokkal töltik ki a kötelezõen iskolában töltendõ idõt? Mennyire lesz megalázó az a procedúra, amivel majd ellenõrzik és minõsítik õket? Hány pedagógust tesznek ki a szakiskolákból és azokból az intézményekbõl, melyekben nem a titkos, de a tankerületi igazgatók által keményen érvényesített felemelt óraszám alapján számolták ki a szükséges létszámot? Hogyan pótolják a nyugdíjba kényszerített szaktanárok munkáját? A nyitott kérdések sora a végtelenségig folytatható. Nem kétséges, hogy a kormányzat már nem számol azzal, hogy pedagógusok tömegei támogatják szavazatukkal, még arra sem ügyelt, hogy a „béremelés” hatására ne csökkenjen jó néhány ezer pedagógus fizetése. Ugyanakkor attól sem tartanak, hogy 150 ezer pedagógus erõs és egységes ellenállása komoly politikai károkat okoz majd, a félelem, kiszolgáltatottság és bizonytalanság légkörének tartósításával már megtörték a pedagógusszakma gerincét. Az lesz, amit a kormányzat akar – akarjon bármit is. Látnunk kell azonban, hogy noha errõl manapság nem sok szó esik, nemcsak a pedagógusok kezdik szorongva az új tanévet. Ugyanígy vannak ezzel hatéves gyermeküket iskolába beírató szülõk ezrei is, s nem éppen azért, mert vérzik a szívük a hányatott sorsú pedagógusok miatt. Rengeteg szülõ viszi elsõs gyermekét az iskolába remegõ gyomorral, mert nem tudják, hogy milyen iskola várja a kicsiket. Néhány dolog persze tudható. Az elsõsöknek az eddigi napi négy helyett öt kötelezõ órája lesz. Minden nap lesz tesi, viszont négyig bent ülnek az iskolapadban, ahelyett, hogy a játszótéren a parkban vagy a kertben rohangálnának. (A napközis gyerekek szüleinek se legyenek kétségei, a testnevelés és hittanórák nagy részét csak délutáni foglalkozásokkal lehet megoldani, és valamivel ki kell tölteni a benntartott pedagógusok idejét is.) Ki lehet kérni a gyerekeket, de jó lesz, ha a gyereknél ott lesz az igazgató engedélye, mert a rendõrök igazoltatni fogják az iskolaidõben lõdörgõket. Ha pedig nem kérik ki a

gyermekeket, azt eszik majd, amit a menzán lehet – persze nagy lesz a tumultus, mert idén sokkal többen lesznek. Heti kilenc helyett hét órában tanulnak majd olvasni és írni, amit az erre figyelmet fordító szülõk esténként pótolhatnak majd meseolvasással. A többieknek pedig elég lesz ennyi is, úgysem kerülnek soha gimnáziumba vagy egyetemre, ahol a kormány által erõsen hangsúlyozott magas minõség jegyében már elvárják tõlük az írni-olvasni tudást. Erkölcstan- és hittanórán megtanulják majd, hogy a társadalom alapja a család, elvált szüleik pedig majd otthon megmagyarázzák nekik, hogy miért nem gazemberek. A központilag kiadott sillabuszokban szereplõ tananyagot tanulják majd – csupa régen halott bácsi elég érthetetlen szövegeit – de ez sem baj, este lefekvés elõtt a neten majd foglalkozhatnak olyasmivel is, ami érdekli õket. Már természetesen akkor, ha a szülõk nem küldik õket ágyba, mert a lecke a több tananyag miatt csak több lesz, és csak akkor kezdik el megcsinálni, amikor hazaértek a suliból. És persze az elsõsöknek már ingyenesek lesznek a tankönyvek, de nagyon kell vigyázni, nehogy a gyerek aláhúzogasson, vagy rajzoljon bennük, mert év végén vissza kell adni az iskolának. Ha pedig hatéves gyermekük heti 40 órás munkaterhelésével – vagy bármi mással – problémája van a kedves anyukáknak és apukáknak már nem a tanító nénivel vagy az igazgatóval kell megbeszélniük, õk nem döntenek szinte semmirõl. Mehetnekk majd félfogadási idõben a tankerülethez, ahonnan egy csak általuk ismert miniszteri rendeletre hivatkozva elküldik õket a járási közigazgatási hivatal oktatási osztályára, ahonnan majd visszaküldik õket az igazgatóhoz… Ezek persze csak az elsõ lépések, az iskolák teljes átalakítása egy hosszú, „felmenõ rendszerben” lebonyolított folyamat. Lesz egy pont, amikor a kormányzat által kierõszakolt avítt és atavisztikus pedagógiai és tanulásszervezési gyakorlat teljesen uralkodóvá válik. Vége lesz az ipari forradalom korából ránkk maradt rigorózus gyakorlat fellazítását szolgáló projektezésnek, kiscsoportos kooperatív tanulásnak, epochális tanulásszervezésnek és más modern huncutságoknak, melyek intenzív tanulási élménnyé változtathatnák az iskolai tanulást. Lesz helyette biflázás, a maguktól is jól teljesítõ tanulók jutalmazása és a bármilyen tanulási problémával rendelkezõ gyermekek kudarcra ítélése. Vége lesz a fénymásolt alternatív szövegek és a digitális tudásbázisokból letöltött multimédiás anyagok használatának. Az „áttekinthetõ” tankönyvkínálat nem tartalmaz majd mást, mint ami a senki által nem teljesíthetõ tantervi követelményekben van. És ami a legfontosabb: végre rend lesz: megszûnik a lógás és az iskolai helytelenkedés, mert nem tehetetlen pedagógusok, hanem erre felkészült hatóságok és iskolarendõrök intézkednekk majd. A két évtizedes liberális rombolás után az új rend legfontosabb szabálya nagyon egyszerû: nem az iskola alkalmazkodikk a gyerekek és szülõk kezelhetetlenül sokféle igényeihez és

6

TANÉVKEZDÉS szükségleteihez, k l ih hhanem a családok l d k alkalmazkodnak lk l k d k majd jd az iiskola kínos pedantériával szabványosított szabályrendszeréhez. Nem kétséges, hogy a lassan és elképesztõen elõkészítetlen módon bevezetett pedagógus-életpályamodell elég riasztó és alapvetõen minõségellenes konstrukció. Oktatáspolitikai elemzõi szemmel nézve viszont a minden ízében átalakuló közoktatási rendszerben kibontakozó tanulói életpályák egyenesen elborzasztóak. Egy olyan rendszer van kialakulóban, amelyben a „jó hátterû” kevesek érdekeinek kõkeményen alárendelõdnek a sokak érdekei. Az óvodától a tagozatos elsõ négy osztályon és hat vagy nyolc évfolyamos gimnáziumokon keresztül a tudományegyetemekig vezetõ, keveseknek – és egyre kevesebbeknek – fenntartott utak egy fél évszázada süllyesztõbe került minõségfelfogás jegyében szentek és sérthetetlenek. Ezek végigjárásához természetesen egyre több kulturális tõkére és pénzre lesz szükség. A sokasodó sokak gyermekei számára viszont az oktatási rendszer minden szintjén a lemorzsolódás, parkolópályára kerülés, valamint a végzettség nélkül vagy alibi-végzettséggel való kilépés egyre nagyobb gazdasága áll rendelkezésre. (Erre szükség is van, hisz egyre könnyebb lesz a sokak közé zuhanni.) A kevesek és a sokak elkülönítése már elsõben megtörténik majd „tagozatos” osztályok indításával, ami elég vicces annak fényében, hogy minden osztályban ugyanazt a központi tantervet kel majd tanítani. A sokak újabb nagy lehetõsége a parkolópályára kerülésre a magántanulóvá vagy sajátos nevelési igényûvé nyilvánítás, mely mintha egyre könnyebb lenne. A központi bérfinanszírozás felszámolta az iskolák érdekeltségét abban, hogy

megtartsanakk minden i d gyermeket, k amii óhatatlanul h l l llemorzsolól dáshoz vezet. (Annál is inkább, mert a tanköteles gyerekek önkormányzati nyilvántartása helyébe egy telivér zûrzavar lépett, nem biztos, hogy feltûnik, ha néhány gyerek eltûnik a rendszerbõl.) Mint eddig is, az általános iskolákból hatodiktól elkezdenek eltûnni a kevesek, a megmaradt sokakkal szembeni elvárások pedig nem lesznek túl magasak. Nyolcadik után a sokak választhatnak az érettségivel ugyan igen, de a továbbtanulás lehetõségével már alig kecsegtetõ szakközépiskola és a csak betanított szakmunkára kiképzõ, de az életben és a munkaerõpiacon való érvényesüléshez szükséges kompetenciák fejlesztésével már nem bajlódó szakiskola között. Aki pedig ehhez sem érez tehetséget magában, az kivárhatja tanköteles kora végét egy Hídprogramban, ahol már ennyit sem várnak tõle. A felsõoktatásba való bekerülés esélyét pedig már ma is a tanulók „tehetsége és szorgalma” alapján kínálja fel a rendszer: a gimnáziumban tanulók nagyobb arányban jelentkeznekk (77,3%), és még nagyobb arányban jutnak be (81,9%) a felsõoktatásba. Másképpen fogalmazva, a középfokról kilépõk 35 százalékából kerül ki a felsõoktatásba belépõk 82 százaléka. A gimnáziumi és felsõoktatási férõhelyek szûkítésével ezen kíván javítani a kormányzat: nemsokára a 18 évesek 20 százalékából kerülhet ki a felsõoktatásba belépõk 90 százaléka. Közoktatási államtitkárunk kedvenc szófordulatával élve mindez így együtt szolgálja a nemzet felemelkedését, amely szeptember 2-án ünnepélyesen kezdetét vette. Radó Péter

‘A GYEREKEK TELJESÍTMÉNYÉNEK DRÁMAI ROMLÁSA VÁRHATÓ’ A kormányzati á i kommunikáció i á ió szembefordítja f í j a szülõket õ az iskolával, szembefordítja a pedagógusokat egymással, szembefordítja az igazgatókat és a pedagógusokat – mondja Radó Péter oktatáskutató. Szerinte amióta a kereszténydemokrata vezetés átvette az oktatásirányítást, azóta tobzódik a dilettantizmus. A tanévkezdés kapcsán az extrém módon centralizált iskolarendszerrõl, káoszról, és lehetséges alternatívákról beszélgettünk. - A kormány szerint a tanévkezdéssel minden rendben, az iskolákból káoszról hallani. Mi az igazság? - Minden információ, ami eljut hozzám, arról szól, hogy káosz van. Ha az oktatásirányítók elveszítik a kapcsolatukat a valósággal, akkor arról beszélnek, amit látni szeretnének, és nem arról, ami van. A jelenlegi rendszerbõl mindenfajta visszacsatolás hiányzik, el tudom képzelni, hogy a Szalay utcában valaki problémamentesnek látja az iskolák világát. Ez egy virtuális valóság. Erre rakódik rá a tipikus fideszes kommunikáció, ami arról szól, hogy ha problémával szembesítenek minket, akkor elkezdjük sokszor, egyszerû szavakkal ismételgetni a helyzet ellenkezõjét. Amikor mindent államosítanak, az államtitkár sokszor elmondja, hogy milyen sokszínû az iskolarendszer. Amikor káosz van, akkor az államtitkár sokszor elmondja, hogy mekkora rend van. - 1,2 millió gyerek kezdte el a tanévet. Ha valóban káosz lenne, az több millió ember életét érintené, amit nem lehet közleményekkel eltüntetni. - Érint is. De ha az államtitkár azt mondja, hogy rend van, és ha a szülõ azt akarja hallani, hogy rend van, akkor legfeljebb azt fogja érzékelni, hogy a nagy rend ellenére speciel az õ iskolájában a pedagógusok elszúrtak valamit. Mert hiába mondta nekik

az államtitkár, ll i k hhogy nem szabad b d szeptember másodika elõtt tankönyveket osztogatni. És még ha sorba is kellett állnia, akkor sem az államtitkárt fogja hibáztatni, aki szétverte a tankönyvterjesztést, hanem az iskola pedagógusait. Az is jellemzõ a kormányzati kommunikációra, hogy szembefordítja egymással a különbözõ szereplõket. Szembefordítja a szülõket az iskolával, szembefordítja a pedagógusokat egymással, szembefordítja az igazgatókat és a pedagógusokat. Egy példa: ki fognak választani kétezer pedagógust, akiket még ebben a tanévben minõsítenek, és mestertanárrá léptetnek elõ. Õket fogják használni arra, hogy közremûködjenek az összes többi pedagógus minõsítésében. Olyan feszültséget visznek be a tantestületbe, aminek a kormányzat csakk haszonélvezõje lehet. - Nem lehet, hogy ez nem tudatos taktika, csak ügyetlenség? - Mindkettõ közrejátszik. Az arányokat nehéz belõni. Amióta a kereszténydemokrata vezetés átvette az oktatásirányítást, azóta tobzódik a dilettantizmus. Elemi közigazgatási szintû szakértelmet sem tudnak felmutatni. Az oktatáspolitika átültetése a gyakorlatba bonyolult, nagy tudáshátterû tevékenység, ennek nyomai sem léteznek a rendszerben. Ugyanakkor a kormányzatra általában jellemzõ a hit, hogy bármit megcsinálhatnak. És valljuk be õszintén, ez a helyzet. Azt csinálnak, amitt akarnak.

7

TANÉVKEZDÉS - Hoffmann Rózsa azt mondja, d hhogy a nálunk l k most kkialal kítotthoz hasonló centralizált oktatási rendszer másutt is van Európában. Franciaországot szokta emlegetni. - Franciaország nem jó példa. Õk az elmúlt 15 évben óvatosan decentralizálták az oktatási rendszerüket. Ez azt jelenti, hogy a szélsõségesen centralizált rendszerbõl eljutottak egy kevésbé centralizáltba. Ami európai összehasonlításban még mindig meglehetõsen centralizált, valóban. De az új magyar rendszer az európai minták alapján értelmezhetetlen. Ha a francia rendszert centralizáltnak tekintjük, akkor a magyar betegesen túlközpontosított. Egy ország van, ahol a miénkhez hasonló a központosítás: Bosznia-Hercegovina. Ez az egyetlen példa Európában arra, hogy az igazgatókat miniszter nevezi ki, hogy nincs semmiféle iskolai önállóság és szakmai autonómia. Szerbiában, Macedóniában, Horvátországban, Montenegróban mindenhol voltak decentralizációs törekvések, ezek az országok most már lényegesen szabadabb és mûködõképesebb rendszereket mûködtetnek, mint mi.

ma csinál. i l Az oktatási k i rendszerünk d k régóta nagyon erõsen szelekl k tál a gyerekek között, ami súlyos probléma. Erre nem az a megoldás, hogy minden iskolát államosítunk, hanem az, hogy az iskolaszerkezetet egységesítjük, és az iskolai kezdõszakaszban olyan fejlesztéseket alkalmazunk, amelyek csökkentik a szelekciós-elkülönítési nyomást. A kormány fordítva cselekedett: államosított minden iskolát, miközben az iskolaszerkezet nemcsakk változatlan maradt, de még jobban szétzilálódott. - Egy esetleges kormányváltás után mit lehet ezzel a rendszerrel kezdeni? Visszaállamosítani? Újra felforgatni mindent? - Ez a probléma nem oktatáspolitikai, hanem politikai. Szakmailag ugyanis értelmezhetetlen a jelenlegi kormány oktatáspolitikája. Ha a probléma gyökere politikai, akkor az alternatívának is elsõsorban politikainak kell lennie. Amíg nincs politikai alternatíva, addig nincs értelme szakmapolitikai alternatíváról beszélni. Egyelõre az a helyzet, hogy a demokratikus ellenzéki pártok kullognak a Fidesz után. Az MSZP a rezsicsökkentésre azt mondja, rezsicsökkentés, de jobban. Az iskolák államosítására azt mondja, hogy megtartjuk az államosítást, csak másként. Az Együtt 2014nek van egy stratégiailag átgondolt oktatáspolitikája, de nem kommunikálja, olyan, mintha nem lenne a tarsolyában semmi. De a kérdést nem akarom megkerülni. Természetesen nincs visszatérés a 2010 elõtti idõszakhoz. Egyrészt azért, mert csomó mindenben nem is szabad, az oktatási szelekcióval a korábbi oktatáspolitika nem tudott mit kezdeni. Másrészt ez a kormányzati ciklus az elképesztõ átalakítással gyakorlatilag tabula rasát csinált. Nem lehett 2010 elõtti fejjel gondolkodni az oktatáspolitikáról. Abból kell kiindulni, hogy milyen helyzetet állított elõ a jelenlegi kormányzat. És ha innen nézzük a dolgot, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy nem lehet mindazt visszafordítani, amit a jelenlegi kormány csinált. Ezzel csak a káoszt tartósítanánk. - Akkor mit kellene tenni? - Azonosítani kell azt a néhány beavatkozási pontot, amelyen keresztül vissza lehet adni a magyar közoktatásnak azt a képességét, hogy magas tanulási eredményeket tudjon produkálni. Mindezt úgy, hogy közben nem kezdünk újabb mániákus változtatási hullámba. Három kulcselemet látok. Az egyik az iskolai intézményi autonómia visszaállítása. Ez mindennek az alapfeltétele, mert az iskolák csak így képesek pedagógiai értelemben is eredményeket produkálni. A második pont a bürokratikus irányítási rendszer lebontása, az önkormányzatiság visszacsempészése valahogy a közoktatásba. A közoktatásnak helyben nyújtott közszolgáltatásnak kell lennie. Még akkor is, ha nem szabad visszatérni ahhoz, hogy minden kis falu önkormányzata teljes körû jogosítványokkal felhatalmazott iskolafenntartó legyen. Járási szintû önkormányzati fenntartói szerkezetet viszont ki lehetne alakítani. A harmadik kulcselem egy értelmes minõségértékelési rendszer bevezetése lenne, amely nem az egyes pedagógusok ellenõrzésérõl szól, hanem az iskola külsõ szakmai értékelésérõl, a szakmai elszámoltathatóság elvét érvényesítve. A mostani buta kontroll helyett egy korszerû tanfelügyeleti rendszert kell létrehozni. - Az iskolai autonómia helyreállítása volt az elsõ pont. Ami úgy látszik csak a szakértõknek fontos, az érintetteknek nem. Egyféle tankönyv, uniformizált tanterv, merev hierarchia, kötelezõ tagság a Nemzeti Pedagógus Karban – a pedagógusokk mégsem tiltakoznak. - A pedagógusok döntõ többsége ellenzi ezt az egészet. Most, hogy a saját bõrükön érzik, mit jelent a mindennapi munkájuk szempontjából az új rendszer, az elutasítás csak erõsödik. Az más kérdés, hogy nem lázadnak fel, mert meg vannak félemlítve, mert úgy érzik, hogy be vannak szorítva szûk mozgásterük kényszerei közé. De az új politika nem indulhat ki abból,

- És miért halad minden ország az ellenkezõ irányba? - Mert az OECD összehasonlító kutatások azt igazolják, hogy ahol nincs iskolai autonómia, ott az átlagos teljesítmények sokkal alacsonyabbak. Az iskolai lemorzsolódás ezekben a rendszerekben mindig sokkal nagyobb. Az a jóslatom, hogy a közigazgatási centralizáció és a központi bérfinanszírozás miatt Magyarországon is borzasztóan meg fog nõni a lemorzsolódás. - Ami a statisztikában nem biztos, hogy látszódni fog, mert a kormány 16 évre csökkentette a tankötelezettség korhatárát. - Én nem a 16 évesekrõl beszélek, hanem az általános iskolai lemorzsolódásról. - Erre azt mondja Hoffmann Rózsa, hogy ott a Híd Program, oda kerülnek, akik lemorzsolódnának. - A Híd Program egy olyan csatorna, ahonnan nagy tömegben kilökik a gyerekeket mindenféle iskolai végzettség nélkül. De amirõl én beszélek, az egy sokkal korábbi idõszak: az iskolai kezdõszakasz, az elsõ hat-nyolc év. - Arra is van válasz: megvonják a családi pótlékot, ha nem jár iskolába a gyerek. - A problémákat nem lehet regulázással megoldani. Én elsõsorban az ösztönzõk és érdekeltségek erejében hiszek. Ezek Magyarországon is jól mûködtek. Amikor 1991-ben átálltunk a tanulók után fizetett, fejkvóta alapú finanszírozásra, akkor a magyar közoktatásban egy évtized alatt a felére csökkent a lemorzsolódás. - 2010-ben volt-e olyan súlyos problémája a magyar iskolarendszernek, amely indokolta, hogy ilyen mértékben változtassanak rajta? - Voltak súlyos problémák, amelyek komoly beavatkozásokat indokoltak volna. De a szükséges beavatkozások tartalma és iránya ellenkezõ kellett volna legyen mindannak, amit a kormány

8

TANÉVKEZDÉS hhogy hány h pedagógus d tüntetett az utcán. Olyan l oktatáspolitikát k li ik kell csinálni, ami a tanulás eredményeit javítja, ami kikényszeríti a minõséget és ösztönöz rá. Nyilvánvaló, hogy a pedagógusok egy része ezt ellenezni fogja. Most mindenki a pedagógusokról beszél, mert az a kurrens téma, hogy a kormány hogyan csapta be õket az életpályamodellnek nevezett lufival. De az oktatáspolitikának nem róluk, hanem a tanulásról és a tanulókról kellene szólnia. - Azért fontos mégiscsak a pedagógusok hozzáállása, mert a 2003-as reform bizonyos elemei részben az õ ellenállásukon bukott el. Gondoljunk csak a szöveges értékelésre. Azért tûnik úgy, hogy a mostani átalakításokkal inkább azonosulnak, mert ilyen ellenállás sem tapasztalható. - A 2003 utáni oktatáspolitika bizonyos elemeit a rendszer szereplõi megbuktatták. Ilyen volt a roma integráció, vagy a szöveges értékelés. De voltak olyan elemei, amelyeket nem buktattak meg, például a kompetenciaalapú oktatást. A PISAmérés azt bizonyítja, hogy ebben az idõszakban csökkent Magyarországon az alulteljesítõk és a funkcionális analfabéták aránya, javultak az átlagteljesítmények. A rendszer bizonyos szegmensei ezeket a reformokat szivacsként beszívták. Az, hogy szakmailag, a maguk rejtett módszereivel a pedagógusok mit buktatnak meg a jelenlegi oktatáspolitikából, még nem látszódhat. Ha ez a rendszer tartósan fennmarad, öt év múlva már lesznek mérési és értékelési eredmények. Biztos vagyok benne, hogy azt látnánk, hogy míg Magyar Bálint reformjának csak egyes elemeit buktatták meg a pedagógusok, ennek az oktatáspolitikának minden egyes elemével ezt tennék. Egész egyszerûen nem úgy fognak tanítani a pedagógusok, ahogy elvárják tõlük. Még akkor sem, ha bemutató órákon, amikor jönnek a szakfelügyelõk, el kell játszaniuk, mintha úgy tanítanának. Ez az oktatáspolitika sokkal nagyobbat fog bukni, a szó gyakorlati értelmében, mint bármelyik korábbi oktatáspolitika. - Lufinak nevezte az életpályamodellt, amivel becsapták a pedagógusokat. De, hiszen a legtöbbjüknek emelkedni fog a fizetése. - A 2010-es választások elõtt Hoffmann Rózsa teljesen egyértelmû ajánlattal kampányolt. Ennek három eleme volt. Egy: rendet teremt a káosszal teli rendszerben. Kettõ: fizetések tekintetében eljön a Kánaán, diplomás értelmiségihez méltó jövedelme lesz a pedagógusoknak. Három: az állam átveszi azt a felelõsséget, amit az oktatási rendszer megannyi kudarca miatt eddig mindenki az iskolára és a pedagógusra terhelt, hogy aztán a maga végtelen bölcsességében megoldja ezeket a problémákat. Mindebbõl mi valósult meg? Rend nem lett. A káoszt minden egyes pedagógus, iskolaigazgató és helyi oktatásirányító pontosan érzékeli. Októberben az is ki fog derülni, hogy a bérfelzárkóztatás mit jelent. Vagy kompenzálja a többletmunkát, vagy nem. Az a mondás, hogy a választások után majd tovább nõnek a bérek, egy olyan kormány részérõl, amelyik naponta szegi meg a saját ígéreteit, hiteltelen. Az ajánlat harmadik pontját viszont kõkeményen érvényesítette a kormány. Tökéletesen levették a felelõsséget az iskolákról és a pedagógusokról. Minden problémáért egy személyben az oktatási miniszter, azaz Balog Zoltán a felelõs, aki ezt a felelõsséget nyilván nem fogja vállalni. Alulértékeljük a pedagógusokat, ha azt gondoljuk, hogy mindezt õk nem látják. - A kezdõ pedagógusfizetések emelkedése hatással lesz a tehetséges és elhivatott pedagógusjelöltek pályaválasztására? - A tehetséges, elhivatott jelölt ilyen rendszerbe nem lép be. Már most munkaerõhiány van. Tanítókból és szakos pedagógusokból több helyen is hiány van. Az a fizetésemelés, amelynek

a következõ elemei távoli ígéretek, nem fogják a tehetséges fiatalokat a pályára vonzani. Ha azt látnák, hogy ezen a pályán az átlagos diplomás bért kapják, az talán vonzaná õket. De hol vagyunk ettõl? Nagyon messze. Azzal kell számolni, hogy a következõ 10 évben a pedagógusok harmada nyugdíjba megy. Nemsokára hatalmas, a magyar oktatási rendszerben korábban ismeretlen pedagógushiány lesz. A jelenlegi oktatáspolitikánakk egyetlen eleme sincs, amely ezt a folyamatot hosszú távon ellensúlyozni tudná. - És mi fog történni a gyerekekkel, ha marad ez a rendszer? - A gyerekeket érintõ kudarcok tragikus sokfélesége prognosztizálható. A kudarcos tanulási pályák megszaporodnak. A családi háttér minden eddiginél meghatározóbb lesz. A magyarr közoktatásnak van egy része, amely azért alakult ki, hogy királyi utat biztosítson az elit számára valamelyik nagy tudományegyetemre, de ma már jellemzõen inkább külföldre. Ugyanis ennek az értelmiségi elitnek a gyermekei mennek nagyobb arányban külföldi egyetemre. Ehhez a rendszerhez nem nyúltt hozzá a jelenlegi oktatásirányítás, sõt, megerõsítette. Amikorr Hoffmann arról beszél, hogy meg kell erõsíteni a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokat, illetve csökkenteni kellene a gimnáziumi képzésben részt vevõk arányát, akkor ez arról szól, hogy teljes mértékben át kell állítani a rendszert az értelmiségi elitt érdekeinek kiszolgálására. Ami a gyerekek 15-20 százaléka! A valódi tragédiát a durván nyolcvanszázaléknyi alsó-középosztálybeli és még kedvezõtlenebb társadalmi hátterû gyerekekk között látom. Õk korán, valódi kompetenciák és végzettség nélkül fognak kilépni egyre nagyobb arányban az iskolarendszerbõl. Figyelembe véve a magyar pedagógusok felkészültségét, és az oktatási rendszerben meglévõ nagy tapasztalatot, nem fogunk odáig süllyedni, mint a jelenlegi albán oktatási rendszer, de a szerbiai szintre süllyedést el tudom képzelni, körülbelül tíz év alatt. A szerb oktatási rendszerben tíz roma tanulóból négy már az elsõ négy, és további négy a következõ négy évben morzsolódik le. Tíz roma tanulóból nyolc nem fejezi be az általános iskolát. A maradék kettõ sem tanul tovább középiskolában. Hosszú távon valami ilyesmi vár a magyar oktatási rendszerre. - A tanulási eredmények hogyan változnak? - Idén decemberben jönnek ki a 2012-es PISA-felmérés eredményei. Ezek még csak azt bizonyítják majd, hogy szavakkal mennyi rombolást lehet elõidézni. A korábbi teljesítményjavulás szerintem meg fog állni. A 2015-ös PISA-adatokban viszont már egyértelmûen hanyatló teljesítményekre számítok. Tudni kell, hogy amennyiben a teljesítmények javulását támogató új oktatáspolitika váltaná le a mostanit, akkor annak hatása 10-15 éves késleltetéssel jelentkezne. Még ha 2014-ben egy korszerû oktatáspolitikát folytató kormány jönne is, a 2009-es teljesítményszintet a magyar közoktatás legkorábban 2020 után lesz képes újra produkálni. Ez a dráma. Ónody-Molnár Dóra

9

INTERJÚ

„AKI NINCS VELÜK, AZ NINCS” – MENDREY LÁSZLÓVAL NYITJUK A TANÉVET A Pedagógusok ó Demokratikus i SzakszerS vezetének (PDSZ) elnöke szerint tanévkezdéskor egyszerre zúdulnak a változások a tanárok nyakába, a béremelés ráadásul alig kompenzálja a többletmunkát. A sztrájk senkinek nem érdeke, de legalább világossá váltak a feltételei. magyarnarancs.hu: Ön kiszámolta már, mennyivel emelkedik a fizetése? Mendrey László: Elég speciális helyzetben vagyok, mert ettõl a tanévtõl részállásban dolgozom az iskolámban. Az én fizetésem egyébként stagnál az elõzetes számítás szerint. Végleges adatokat nem ismerünk, a kollégák lelkesen vagy éppen elkeseredetten számolgatják, hogy az illetménynövekedés valójában jelent-e béremelést. Jelenlegi számításaink azt mutatják, hogy a megemelkedett munkaterhelést éppen hogy fedezi a megemelt bér. magyarnarancs.hu: Az államtitkárság arról beszél, hogy 160 ezer pedagógusból 4500-nak csökkenhet a bére. Ezt a számot megalapozottnak tartják? ML: Elég sajátos kommunikáció zajlik. Elõször 1500 pedagógusról beszéltek, akiknek horribile dictu államtitkári fizetése van. Megjegyzem, hogy a pedagógus pályán való elhelyezkedéshez ugyanúgy felsõfokú végzettség szükséges, mint az államtitkári pályához így, nem feltétlenül indokolt tehát a felháborodás az azonos bérek miatt. Az állításokat azonban bizonyítani kellene, nem elég azt mondani, hogy egyes önkormányzatok ezt megengedték maguknak, hanem pontosan rá kell mutatni, hol történt ilyen. Ha valóban megtörtént, az egészen biztosan a munka minõségének rovására ment, mert ilyen mennyiségû túlóra mellett nem lehet rendesen munkát végezni. Bizonyítás nélkül azonban ez nem több egyszerû vádaskodásnál. A legutóbbi információk arról szólnak, hogy 4-4500 intézményvezetõ illetve helyettes rendelkezett ilyen „rettenetesen” magas bérrel, ami gyakorlatilag szintén lehetetlen, hiszen az igazgatók és igazgatóhelyettesek óraszáma meg volt határozva. Igazgatók heti 4, helyetteseik heti 8 óránál többet nem taníthattak, a helyettesítéseiket pedig nem fizették ki. Hogyha elszámoltak nekik túlórát vagy helyettesítést, akkor az adott kifizetõhely törvénysértést követett el, ott kell reklamálni, nem a pedagógusok ellen hangolni a szülõk és a közvélemény többségét. magyarnaancs.hu: Változott a kötelezõ óraszám, és meghatározták az iskolában töltendõ idõt is. Pontosan mekkora a munkateher növekedés? ML: Az államtitkárság egészen 2013. július közepéig azt mondta, hogy nem lesz óraszámemelés, nem fog növekedni a pedagógusok munkaterhelése. A munkaterhelést természetesen el kell választani a kötelezõ óraszámtól. Az eddigi rendszerben 22 órát kellett tanítani a pedagógusnak, az efölötti idejével szabadon rendelkezett. Egy 2010-es felmérés azt mutatja, hogy az órák plusz a felkészülés, a diákokkal és az iskolával kapcsolatos minden egyéb tevékenység heti átlagban 51 órát vitt el.

Balog miniszter elmondta, hogy több pénzértt több munkát várnak, tehát egyértelmûen több lesz a teher, holott az 51 óra is meghaladja a munka törvénykönyvében lefektetett 40 órát. Szeptembertõl a pedagógusoknak 24-26 órát terveznek mindenütt a tantárgyfelosztásban, és ha indokolt, ha nem, ha van értelmes feladat, ha nincs, heti 32 órát az iskolában kell tölteniük. Minden további feladat ezen kívülre tevõdik, hiszen az államtitkárság többszöri kijelentése szerint ezt a 32 órát gyerekkel kell tölteni. Aki már tartott órát, korrepetálástt vagy szabadidõs foglalkozást, az tudja, hogy egyikre sem lehet egy perc készülés nélkül bemenni. Összességében tehát 51 óránál is többet kell tényleges munkával tölteni, így óhatatlanul romlik a pedagógiai munka minõsége. magyarnarancs.hu: Az életpálya talán a legbonyolultabb része az egész átalakításnak. Ha jól értem, most mindenki az elsõ kategóriába fog kerülni, ráadásul meghatározták, hogy idén maximum 2000-en léphetnek feljebb. Ez eleve is így volt, vagy itt is menet közben változtattak, mint a béreknél? ML: Az életpálya-modell három részbõl áll: a minõsítési rendszerbõl, a pedagógus kategóriák kidolgozásából és a hozzájuk tartozó béremelések meghatározásából. Ezekrõl 2012 végén, 2013 elején voltak a sztrájkbizottsági megállapodások. Ezeket a PDSZ nem véletlenül nem írta alá, hiszen egyrésztt sokkal kevesebbrõl szóltak, mint a szakszervezetek eredeti követelései, másrészt semmilyen garanciát nem láttunk a betartásukra. Nagyon nem örülök, de nekünk lett igazunk, hiszen a megállapodásból szinte semmit nem tart be az Emberi Erõforrások Minisztériuma. eltekintve attól, hogy hatályát kiterjesztették a szakszolgálatokon dolgozókra a logopédusokra. Az összes többi kérdésben megszegte a megállapodást az Emmi. A minõsítéseknél azt szerettük volna, ha a végzettségekk mellett a pályán eltöltött idõt is figyelembe veszik, de ezt a minisztérium nem tartotta fontosnak. Azt viszont befogadták, hogy a szakvizsgások egybõl a Pedagógus 2 kategóriába kerüljenek. Ehhez képest változott a kép, és Balog Zoltán márr azt jelentette be, hogy mindenki a Pedagógus 1-be kerül, a szakvizsgások pedig november 30-ig kérvényezhetik az elõmenetelt, de közülük is csak 2000-en kaphatják azt meg. Ismereteim szerint ebbõl is visszaléptek, mert csak jövõre lehett elkezdeni a jelentkezéseket, és nem ismert milyen szempontok alapján bírálja el a minisztérium a pályázatokat. A többi pedagógus egyfajta sorban állásra kényszerül, ami azt eredményezi, hogy az idõsebb kollégák jelentõs része már a Pedagógus 2-be sem fog tudni belépni. Arra pedig, hogy valaki a jelenlegi munkaterhelés mellett a legmagasabb fizetéssel járó kutatótanári kategóriába kerüljön, jelenlegi ismereteim szerintt aligha lesz reális lehetõség, mert ennyi munka mellett szinte képtelenség a megfelelõ képesítéseket megszerezni, a publikációkat elkészíteni.

10

INTERJÚ magyarnarancs.hu: A Nemzetii A Alaptantervet is i sokat bíí rálták amiatt, hogy túl nagy kötöttséget ír elõ a tanároknak. A 10 százaléknyi szabadság valóban olyan kevés? ML: Márcsak azért is kevés, mert minden idõt fel kell használni ahhoz, hogy a NAT által elõírt követelményeknek megfeleljünk. Nagyon kevés lehetõség lesz arra, hogy a NAT által biztosított, eleve kicsi mozgástérrel éljen a pedagógus. Ez természetesen az osztálytól is függ, ha vért kell izzadni a minimumkövetelményekért, akkor biztosan nem lesz szabad felhasználású óra, ha kiváló az osztály, és minden csettintésre megy, akkor esetleg. Általában persze vegyes képességû osztályokkal találkozunk. Az mindenképpen elmondható, hogy a NAT rengeteg szükségtelen információt tartalmaz, és ezeket ad absurdum egy szakfelügyelõ is számon kérheti a pedagóguson. Jelen pillanatban nem ismert, hogy milyen következményekkel jár az esetleges lemaradás. magyarnarancs.hu: A konkrét tartalmaktól elvonatkoztatva, az oktatásirányításnak az a megállapítása talán megfontolandó, hogy a kimeneti szabályozás szemmel láthatóan nem tudta csökkenteni a magyar oktatási rendszer egyenlõtlenségeit. Ha nem ez, akkor mi lehet a megoldás? ML: Semmiképp sem szabad azt mondani, hogy ami eddig volt, az teljesen rossz, és ami most bevezetésre került, az tökéletes lesz. A pedagógiában az a szép és az a kihívás, hogy minden gyerekhez, osztályhoz, közösséghez máshogy kell viszonyulni, nincsenek bevethetõ panelek. Én azt gondolom, hogy a kimeneti követelményeket meg kell határozni, de köztes állomásokat is rögzíteni kellene. A PISA-felmérések hellyel-közzel megmondták, hogy általában az oktatás hol tart Magyarországon, az átgondolandó, hogy egy gyerekre vetítve ezt hogyan lehetne mérni, bár azt gondolom és tapasztalom is, hogy a lelkiismeretes pedagógus ezt is követi. A PISA-felmérések egyébként egészen 2012-ig felfelé ívelõ tendenciát mutattak. Az oktatáskutatók most azzal a szörnyû hírrel riogatnak minket, hogy minden jelentõs váltás, 180 fokos fordulat, akár jó irányba megy, akár nem – és személy szerint kételkedem abban, hogy a mostani jó irányba megy -, a gyerekek tanulmányi eredményében zuhanást eredményez, amibõl 8-12 év alatt lehet csak kijönni. Egy generáció veszhet el, és ezt a luxust Magyarország nem engedheti meg magának. magyarnarancs.hu: A Nemzeti Pedagógus Kart egy tavaszi törvénymódosítással hozták létre. Hogy áll a gyakorlati szervezés? ML: A törvény alapján a mai naptól mindannyian a Nemzeti Pedagógus Kar gyermekei vagyunk. Ugyanakkor a karnak semmilyen szabályzata nincs jelen pillanatban. Tudjuk, hogy lesz etikai szabályzata – amely nagyon súlyos felelõsséggel ruházza fel tagjait és vezetõségét -, lesz alapszabálya, lesznek helyi és országos szintû vezetõi. Az nem világos, hogy ezek miként fognak kialakulni. Az biztos, hogy a karnak minden Klik alá tartozó pedagógus a törvény erejénél fogva tagja lett. A kar felügyeletét a miniszter látja el, ami ellentmond az alulról építkezõ, demokratikus szervezõdésnek. A miniszternek ráadásul joga lesz megsemmisíteni a kar törvénysértõ rendelkezéseit, ez ellen a kar a bírósághoz fordulhat. Jogállamban – és én Magyarországot annak tartom – ez fordítva mûködik: a bíróság semmisíti meg a jogsértõ határozatokat, nem a miniszter. Számtalan gyakorlati kérdés van tehát a kar körül, a célja viszont szerintem nem lehet más, mint a pedagógus társadalom megfegyelmezése. Sipos Imrétõl hangzott el nemrég, hogy aki a tankönyveket szeptember 2-nál korábban osztja ki, az szabotálja a nemzeti köznevelési törvény végrehajtását. Nem is értem, hogy jön

ide ez a militáns kifejezés. A miniszteri tanévnyitón pedig az hangzott el, hogy ûzzük ki az iskolából az ellenállás szellemét. Ha ez azt jelenti, hogy a pedagógusok ne tiltakozzanak, akkorr alapvetõ emberi jogokat von kétségbe a miniszter. Ha tetszik, ha nem, ahonnan a felháborodás hangjai elérnek hozzánk, ott a magas C-t ütik. Nem is csoda, hiszen most egyszerre zúdult a pedagógusok nyakába minden változás, korábban talán nem hitték el, hogy ez lesz, talán a mi tájékoztató munkánk sem voltt elég hatékony. A pedagógusi karnak tehát nem látom más célját, mint hogy az elégedetlen pedagógusokat bekényszerítse egy járomba, ahonnan nincs kibeszélés. És ez a szólásszabadság kérdését is zárójelbe teszi. magyarnarancs.hu: Annak viszont örülhetnek, hogy a bíróság szerint lehet sztrájkot tartani az iskolákban, azokkal a feltételekkel, melyekkel önök márciusban meghirdették. Van akkora a felháborodás, hogy megújítsák ezt a törekvést? ML: Egy félreértést azért szeretnék tisztázni: a sztrájk sem a pedagógusnak, sem a diáknak, sem a szülõnek, sem a társadalomnak nem érdeke. Nem akarunk sztrájkolni. Ugyanakkor aztt látjuk, hogy ezzel a helyzettel hosszú ideig visszaélt a mindenkori kormányzat, mivel nem voltak egyértelmûek a sztrájk feltételei. Tavasszal a PDSZ erõs sztrájkhangulatban meghirdette a sztrájkot, a kormányzat pedig egy egyszerû trükkel törte eztt le, a bíróságon támadta meg a fenntartóval kötött egyezségünket. Innentõl kezdve a dolog 3-4 hónapig lógott a levegõben, mígnem a bíróság jogerõs ítéletében meghatározta, hogy egy esetleges pedagósus sztrájk során a meghirdetõknek milyen feltételeket kell biztosítaniuk. Kell elégséges szolgáltatás: a tankerület egy intézményt kötelezõen kijelöl, ahová a gyerekek mehetnek, egyébként a többi iskolát a sztrájkoló pedagógusok jogszerûen bezárhatják. A bíróság a mi álláspontunkat fogadta el, ami ha nem is öröm, mindenképpen bizonyosság, mert egyértelmûvé vált, hogyan lehet sztrájkot hirdetni. Kérdés, hogy a kormány további lépései erre kényszerítenek-e minket, illetve, hogy a pedagógusok felháborodása milyen szintet ér el. Jelenleg felháborodás a megnövekedett munkaterhek és a munkaszervezéssel kapcsolatos fejetlenség miatt van, azt hiszem, hogy a dolog október 3-án, az elsõ kifizetésekkor fog eldõlni. Mint már mondtam, jelenleg úgy látjuk, hogy a béremelkedés nem jelent jövedelemnövekedést. magyarnarancs.hu: Szakszervezeti vezetõként sikerként vagy kudarcként éli meg, hogy az ellenállás szelleme a szakszervezeteken kívül is elkezdett beszivárogni az iskolába? Itt elsõsorban a Hálózat a Tanszabadságért szervezetre és a nemrég indult Hívatlanul Facebook-csoportra gondolok. ML: Sem sikerként, sem kudarcként nem értékelem. Az nagyon fontos, hogy a civil kurázsi végre hajlandó megmutatni magát, és ebbõl a szempontból mindegy, hogy szakszervezetrõl van szó vagy másfajta szervezõdésrõl. A pedagógusok elértekk egy szintre, amikor a PDSZ-tõl függetlenül, de a velünk együttt mondják: eddig, és ne tovább. A PDSZ és a többi civil szervezet keresi egymást, több közös szervezésû demonstrációnk volt, a Szalay utcába is jelentõs tömeget vittünk, de sajnos a minisztérium ezzel sem foglalkozott. Eljutottunk odáig, hogy az államtitkárság nem azt mondja, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van, de azt sem, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Minden kommunikációjukból az válik nyilvánvalóvá, hogy : aki nincs velük, az nincs. Egész egyszerûen nem hajlandók figyelembe venni az ellenvéleményeket, bár az elég súlyos „ellenállás szelleme gondolat” talán jelez valamilyen változást. Teczár Szilárd

11

AKTUÁLIS

MENDREY LÁSZLÓ: DÕLNEK A PANASZOK A KOLLÉGÁKBÓL Megkezdõdött õ az iskolákban i á a kinevezés i é módosítások ó íá aláá írása, melyek körül nagyon sok a bizonytalanság. A pedagógusok nem tudják mikor, mire, mennyire számíthatnak. Többek között ezzel a témával foglalkozott a Mendrey László PDSZ elnök által tartott szeptember 19-i sajtótájékoztató. Mendrey László elmondta, hogy a kormányzati sikerpropaganda ellenére a tanévbõl eltelt három hét során egyre csak dõlnek a panaszok a kollégákból. A gyakorlat tehát nem az Emmi sikerét igazolja, hanem a problémákat, az egyre fokozódó felháborodásokat. Tudni illik – folytatta a PDSZ elnöke – az átsorolások (olyan dokumentum, mely csak akkor érvényes, ha mindkét fél aláírta) során, végzettségtõl függetlenül mindenki a pedagógus I-be kerül. Ezzel összefüggésben egymást érik a tiltakozások, már a nevüket, az arcukat is hajlandóak vállalni kollégáink, csak oldódjon már meg pozitívan az ügy. Az átsorolási dokumentumokon nincs feltüntetve az eddigi bér, tehát még lehetõség sincs összehasonlítani a korábbi járandóságokkal. A PDSZ elnöke ismertette azt a levelet, mely Nyíregyházáról érkezett. Ebben többek között az szerepel, hogy „a helyi tankerület vezetõje összehívta a szakszervezet tisztségviselõket és arról tájékoztatta õket, hogy az egyetemi végzettségû alsós tanítók csak a fõiskolai végzettségnek megfelelõ bért fogják kapni, a felsõsök viszont az egyetemi végzettségnek megfelelõt.” Azóta már alá is íratták velük az átsorolást, majd az igazgató bevitte a tankerületbe, ahonnan az összes egyetemi végzettségû felsõs tanár papírját visszaküldték és a fõiskolai végzettségnek megfelelõ bérrõl akarnak újabb szerzõdést aláíratni velük. Nagy tehát a felháborodás és a pedagógusok joggal kérdezik, hogy mindez törvényes-e, hiszen egy szerzõdést már aláírtak. Mendrey azt is kiemelte, hogy ezen dokumentum alján az is ott szerepel, hogy „a törvény erejénél fogva minden pedagógus a kar tagjává válik”. Ugyanakkor a kar (kamara) létrehozásának valódi céljai ma sem tisztázottak. Feltételezéseink szerint a kötelezõ egyeztetéseket redukálják, a pedagógusokat pedig megfegyelmezik (etikai kódex bevezetése). Azt már eddig is tudtuk, hogy szigorú lesz ez a kódex, hiszen minden pedagógus csak úgy nyilatkozhat ezután, ha nem sérti a kar érdekeit. Az biztos, hogy azért nem lehet majd tanárt eltávolítani, mert nem ért egyet a kar döntéseivel. Ellenkezõ esetben a PDSZ teljes mellszélességgel kiáll a kolléga mellett és ügyvédi támogatást nyújt az érintettnek. Az egész napos iskola témával összefüggésben megemlítette a PDSZ elnöke a www.origo.hu hírportálon megjelent, „Börtönt csinálnak az egész napos iskolából” címû írást, mely jól mutatja a jelenlegi helyzetet. Nonszensznek nevezte az egész napos iskola projektet, hiszen – mint hangsúlyozta – hazánkban nincsenek meg a szükséges feltételek. Minden európai trenddel szembe megy ez a hazai példa. Nem tanítjuk meg a gyereket tanulni, ezért aztán sokan megutálják majd az iskolát. Ez egy olyan zsákutca, mely nagyon rövid idõn belül visszaüt majd. Az iskola gyermekmegõrzõvé degradálódik. A Szalai utcában nem lehet kidolgozni jól azt, amit bármelyik vidéki iskolában beválhat. Pár éve még elképzelhetetlen volt, hogy az általános iskola elsõsei még délután

fél 3 órakor is tanórára mennek, ma már sajnos nem – mondta el Mendrey László. A sajtótájékoztató végén a PDSZ elnöke arról tájékoztatott, hogy a szakszervezet elnöksége arra az elhatározásra jutott, hogy – a felmerült problémahalmaz megoldása érdekében – a szeptember 20-i Országos Választmányi ülés tárgyaljon a következõ érdekvédelmi lépésekrõl, a nyomásgyakorlás szükségességérõl, illetve folytatásáról. Mivel látszategyeztetések zajlanak, most már valóban közös fellépésre van szükség. Az Emmi államtitkársága pedig jó lenne, ha leállna azzal a káros ügybuzgalommal, mellyel lassan tönkreteszi a teljes magyar közoktatást – szögezte le a PDSZ elnöke.

A PDSZ SAJTÓKÖZLEMÉNYE Valóban nagy bajban van a közoktatás Magyarországon, ha a kormányfõ szükségét érzi annak, hogy beavatkozzon az intézményfenntartó mamutszervezet mûködésébe, és miniszteri biztos kinevezését kezdeményezze. A sajtóközlemény az alábbiakban folytatódik. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik – mily beszédes rövidítés!) megalakulása óta hibát, hibára halmoz. Január elsejét követõen az intézmények mûködését az általános kapkodás és bizonytalanság jellemzi, a pedagógusok órarendje, a tantárgyfelosztás, az iskolában való bent tartózkodás szabályozása kaotikus. A kialakult helyzetért azonban nem elsõsorban a Klik, és annak vezetõje a hibás. Maga a rendszer rossz! Senki sem állította, hogy a közoktatási intézmények mûködésében ne lettek volna komoly anomáliák. Azt azonban a szakemberek, a szakmai és érdekvédelmi szervezetek túlnyomó többsége vitatta - s a mai napig is vitatja, hogy az állam ilyen mértékû beavatkozása lenne a megoldás. A tiltakozás oka egyszerû, s az elmúlt kilenc hónap ezt alá is támasztotta: egy ilyen torzszülött életképtelen. Javítgatni, toldozni, foldozni nem érdemes, minden erre szánt idõ, energia kárba vész, a helyzet tovább romlik. A miniszteri biztos feladatkörét ki kell terjeszteni. Bele kell venni munkaköri leírásába a Klik felszámolásának levezénylését! Budapest, 2013. szeptember 25. Mendrey László

12

AKTUÁLIS

A LEGZAKLATOTTABB TANÉVKEZDÉS A MOSTANI A rendszerváltást á á követõ õ esztendõk õ legzaklatottabb tanévé kezdésén vagyunk túl. A látszólagos elõkészítettség ellenére hihetetlen káosz jellemzi az iskolák életét. Mindez igaz a tankönyvellátás, a pedagógus-fizetések és az ún. új típusú munkaidõ beosztás terén egyaránt. A kollégákból dõl a panasz, ugyanakkor az államtitkárság és a Klik sikertörténetrõl beszél. De mi a helyzet valójában - errõl szólt a PDSZ elnöke által tartott szeptember 6-i tanévnyitó sajtótájékoztató. Mendrey László elmondta, hogy a kormány és az Emmi hivatalos kommunikációja szerint minden teljesen rendben van, a tanév probléma nélkül elindult. Ezzel szemben a panaszáradat és levélözön nem ezt igazolja vissza. A PDSZ elnöke kiemelte, hogy a közoktatás kérdése nem a pedagógusok bérétõl függ, olyan, újnak mondott NAT és oktatásirányítás valósul meg, mely a múlt század 20-as, 30-as éveit idézi. A problémákat csokorba szedve Mendrey László elmondta, hogy a pedagógusok bruttó alapbére valóban emelkedik, ugyanakkor a kézhez kapott jövedelem csökken. Ez azért következhet be, mert a rendszer eltörölte a túlóra díjazását, a túlórát pedig a rendszer részéve tette. Az sem egyértelmû, - folytatta a szakszervezeti vezetõ, - hogyan veszik figyelembe az új típusú besorolásokat. A tankönyvellátás egy problémáját megemlítve elmondta, hogy az egyik nagy lakótelepi iskolába 514 tankönyvcsomag érkezett meg, ám ebbõl 350 problémás volt, köztük valamennyi (60) elsõsé. Az egész ellátás teljesen kaotikus.

Szeptember 2-án szembesültünk a tanítással, neveléssel lekötött 22, 24, 26, 32 óra problematikájával. 22 órán felül mindenféle terhelés szakmailag teljesen indokolatlan, és minõség ellenes. Az egész napos iskolai bent tartózkodás óriási problémákat, minõségi romlást okoz. Hiszen nonszensz, hogy a szülõktõl elvárják, hogy jó elõre mondják meg, mikor menjen majd haza a gyerek, de az iskolák szerkezete is alkalmatlan erre - tette hozzá a PDSZ elnöke. Az ágazati kollektív szerzõdés rendezné a pótlékokat. Ennekk hiányában azonban nem tudjuk, hogy jár-e a kafetéria, stb. Hitoktatás kérdésérõl elmondta Mendrey, hogy a NAT írja ezt is elõ, ugyanakkor még a katolikus egyház magyarországi vezetõje, Erdõ Péter bíboros is elhamarkodottnak tartja ennekk bevezetését. Mindennapos testneveléssel kapcsolatban az elnökk azt nyomatékosította, hogy valóban jó dolog lenne, ha rendelkezésre állnának a szükséges g feltételek. Érthetetlennek nevezte, hogy sértõ, megalázó, fenyegetõ kormányzati kommunikáció jellemzi a munkaadói oldalt. Elõfordul, hogy gy túlvállalta magát g a kormány, y a tárca, de akkor sem kell fenyegetõzni. Értelmes párbeszédre lenne végre szükség tett hozzá Mendrey László. A PDSZ jövõbeni lépéseivel kapcsolatban aláhúzta, hogy folyamatos helyzetelemzés, a szövetségesek aktivizálása, a pedagógusokk és a szülõk tájékoztatása után döntenek majd a sztrájkfelmérés beindításáról. A végsõ szót az Országos Választmány mondja majd ki.

OV: SZTRÁJKOT KÉSZÍT ELÕ A PDSZ A Pedagógusok ó Demokratikus i Szakszervezetének Országos Választmánya (PDSZ OV) döbbenten figyeli azt, ami az országban a pedagógus életpályamodell bevezetésének égisze alatt folyik. A PDSZ OV sajtóközleménye az alábbiakban folytatódik. A pedagógusok új típusú munkaidõ számításának, – minden észérvet figyelmen kívül hagyó bevezetése – valamint a munkaterhek értelmetlen és elviselhetetlen mértékû növelése óriási felfordulást okozott a közoktatási intézményekben. A helyettesítések ad hoc jellege – fõleg az általános iskolák alsó tagozatain – pedagógiai szempontból kezelhetetlen helyzetet teremtett, de nem jobb a helyzet a felsõ tagozatokon, és a középiskolákban sem, ahol szeptember harmadik hetében sem volt ritka, hogy hiányos volt a szakos ellátottság, nem volt stabil tantárgyfelosztás, s a diákok is ideiglenes órarend szerint tettek eleget kötelezettségeiknek. Csak fokozta a zûrzavart az a KLIK nyilatkozat, mely szerint ez a helyzet akár november végéig is eltarthat. A mindenhonnan érkezõ panaszáradat hatására választmányi döntés született arról, hogy a PDSZ határozott érdekérvényesítõ akciókkal vegye rá a kormányzatot a társadalom számára kárt okozó, a közoktatás világát fenekestül felforgató döntések módosítására, visszavonására. Ezekben az akciókban számítunk a pedagógusok, szülõk, szakmai és érdekvédelmi szervezetek tagságának támogatására is. A PDSZ Országos Választmánya döntést hozott a legerõsebb érdekérvényesítõ eszköz – a most már jogszerûen gyakorolható sztrájk – elõkészítésérõl is. Ennek érdekében felmérést végzünk a nevelési –oktatási intézményben dolgozók között, melyben véleményüket kérjük egy esetleges munkabeszüntetés

elfogadottságával, lf d l támogatásával kapcsolatban. A Választmány kezdeményezi az Emberi Erõforrás Miniszterénél, hogy a sztrájktörvény elõírásainak megfelelõen folytassák a tavasszal megkezdett tárgyalásokat, s a lehetõ leghamarabb üljenek tárgyalóasztalhoz a kérdés békés megoldásának érdekében.

A TÁRGYALÁSOK FOLYTATÁSA ÉRDEKÉBEN Szakszervezetünk a további tárgyalások folytatása érdekében levelet küldött Balog Zoltán szakminiszternek. A levelet az alábbiakban el is olvashatják. Tisztelt Miniszter Úr! A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének Országos Választmánya legutóbbi ülésén áttekintette a tanévkezdés óta elteltt idõszak eseményeit. A Választmány tagjai megdöbbenéssel figyelikk azt a káoszt, ami a közoktatásban szeptember elsejét követõen kialakult. A Választmányy kötelezett arra, hogy gy haladéktalanul kezdeményezzem Önnél a tavasszal félbehagyott sztrájkbizottsági tárgyalások folytatását az alábbi témakörökben: - a PDSZ kezdeményezi az Emberi Erõforrások Minisztériumánál a 2010-es pedagógus munkaidõ kutatás megismétlését, - módosítsák az NKT azon szakaszait, melyek az általános iskolai tanulók számára az egész napos iskolában tartózkodást elõírják, - módosítsák az NKT azon szakaszait, melyek következtében jelentõsen nõtt a pedagógusok p g g munkaterhelése! Tisztelt Miniszter Úr! A helyzet rendezése nem tûr halasztást! Kérem, tegye lehetõvé, hogy a lehetõ legrövidebb idõn belül küldöttségeink megkezdhessék a – mindannyiunk érdekében álló – eredményes tárgyalásokat! A PDSZ Választmánya elkötelezett ebben a kérdésben. Abban az esetben viszont, ha ismét eredménytelenül kell, hogy felálljunk az asztaltól, készek vagyunkk a legkeményebb érdekérvényesítõ eszköz alkalmazására is! Várom válaszát, Budapest, 2013. szeptember 23.

Mendrei László

13

SAJTÓSZEMLE

OKOS LÁNY

Sok szó S ó esett a tanári á i szobákban á arról, hogy a pedagógustársadalom túlnyomó része az elmúlt napokban kézhez kapta szeptemberi fizetését. A számlán szereplõ összeg a legtöbb esetben tényszerûen magasabb, mint az elõzõ tanév végi havi alapfizetés. A kormányzat óriási sikerrõl beszél, ezzel szemben a pedagógusok jelentõs része elkeseredett és felháborodott,, demonstrációt szervez. És a kérdések - mi is történt valójában, tényleg nem volt még ilyen mértékû béremelés, valóban nem emelkedett a munkaterhelés, rend van-e a közoktatásban - csak szaporodnak. Errõl szólt az október 4-i sajtótájékoztató is. Mendrey László a sajtótájékoztató elején elmondta, hogy a pedagógus társadalom anyagi megbecsülésének kérdése évtizedes probléma. 2002-ben a Medgyesi kormány kísérletet tett annak rendezésére az átlagos 50%-os közalkalmazotti béremeléssel. Félresikerült intézkedésrõl kell, hogy beszéljünk, mert nem történt meg az értéken tartás (egyszerûen elinflálták), illetve nem írtak elõ minõségi feltételeket sem. A PDSZ elnöke azt is hozzátette, hogy a 2010-es választásokon gyõztes koalíció már a kampányban komoly hangsúlyt fektetett a kérdésre, kiemelve a minõségi munkavégzés szükségességét, s beígérte az ún. pedagógus életpályamodellt. Folyamatos média jelenléttel gondoskodtak arról, hogy a társadalomban mélyen beivódjon, hogy a pedagógus társadalom – ha kell, akkor más munkavállalói csoportokat kihagyva – hatalmas arányú béremelésben fog részesülni. Ezt az ígéretözönt három éven keresztül folyamatosan lebegtették, s mire most augusztusban döntöttek róla, már nem érte el a társadalmi ingerküszöböt az a tény, hogy ez, ami most itt kibontakozik, már rég nem az, amit ígértek, s az útjára indított életpályamodell a pedagógusok számára – nagyon jelentõsen – megnövelt munkateher növekedéssel jár, melynek következtében a részlegesen megvalósított béremelés jórészt eliminálódik. A kormány ügyesen játssza el ismét az „okos lány” szerepét, a társadalom csak azt látja, hogy „hoztam ”, a pedagógusok meg azt érzik, hogy „nem is”. Következetesen és folyamatosan megosztják a különbözõ társadalmi rétegeket és munkavállalói csoportokat. A PDSZ elnöke szerint szeptember elsejétõl elindult életpályamodell szemfényvesztés, mert az alapbér ugyan nõtt, de a jövedelem stagnál, számos esetben csökken. Hogyan lehetséges ez? Ha a megnövekedett alapbért „visszaosztjuk” megnövelt munkaterhelés óráival (32), akkor egyértelmûvé válik,

hhogy az óradíj d j mértéke k nem igazolja i lj vissza a kormányzati optimizmust. A Hoffmann Rózsa vezette államtitkárság nagy eredménykéntt kommunikálja azt is, hogy megszüntették a túlórákat. Valójában a túlórákk kifizetését szüntették meg, a túlórákatt beépítették a 32 órába. Abban az esetben, ha valaki nem tudja megtartani az óráit, annak az óradíját levonják, aki helyettesíti, az pedig nem kapja meg…Hungarikum. Mendrey László azt is elmondta, hogy mindenkit a P1-be soroltak be, nem ismerik el a tapasztalatot, a többletvégzettséget, a tudást. Törvény által szabályozott automatizmus a pedagóguskari tagság. Olyan szervezet tagjaivá váltunk, mely még nem is létezik, s mely ellen a pedagógusok jó része tiltakozik. Nem reálisak az életpálya „állomások” teljesítésének feltételei. A P3-ba, és kiváltképp a P4-be bekerülni mindennapos tanítás mellettt gyakorlatilag lehetetlen - mondta a PDSZ elnöke. A Klik mûködésérõl is beszélt Mendrey László. Ismét kritikán aluli, sorozatosak az egymással – gyakran – szöges ellentétben lévõ utasítások, az iskolák jó részében ma sincs állandó órarend és tantárgyfelosztás. Egy dolog a biztos, a bizonytalanság. Jellemzõ a szóbeli utasítások rendszere, írásos dokumentummal viszonylag ritkán találkozunk. A pedagógusok, igazgatók, tankerületi dolgozók félnek, nem merik vállalni nyilatkozataikat. Szeptember elsején kb. 200 iskolában úgy kezdõdött el a tanév, hogy nem volt kinevezett igazgató. A hónap végén számos iskolából jelezték kollégáink, hogy vezetõik nem fogadták el tõlük azokat a munkaidõ nyilvántartásokat, melyeken 32 óránál több szerepelt... A rendszer tragikus mûködéséért NEM a rendszer munkavállalói a hibásak. Maga a szerkezet mûködésképtelen. Egyre nagyobb a felháborodás az NKT sújtotta övezeten (a közoktatás résztvevõi) belül. Mind a szülõk, mind a pedagógusok tiltakoznak az átgondolatlan intézkedések okozta káosz miattt – tette hozzá a PDSZ elnöke. Újságírói kérdésre válaszolva a PDSZ elnöke elmondta, hogy rengeteg a felháborodó levél, de nyilván kevesebb az olyan kolléga, aki vállalja a nevét és közzéteszi adatait, fizetési jegyzékét. A rendszer az érdemi egyeztetés hiánya miatt rossz, s az sem segít a helyzeten, hogy az Emmi bezárkózott, és struccpolitikátt folytat. A kollektív szerzõdés ügyében a PDSZ jelezte az Emmi tárca vezetõjének, hogy jó lenne, ha tartaná magát a korábban aláírt dokumentumhoz. Mindez azonban máig nem történt meg, az ágazati kollektív szerzõdésnek se híre, se hamva. Sz. R. - K.N.F.

NÉPSZAVA: HA NINCS MUNKA, NEM MARAD, CSAK A BÛNÖZÉS Ha a rend fenntartására f á á a büntetés é a fõ eszköz, akkor kii ürül a társadalmi összetartozás értelme, az egyre szegényebbek számára pedig lehetetlenné válik a civilizációs normák betartása - mondja Ferge Zsuzsa. A szociológus szerint a Fidesz célja a társadalom egésze fölötti teljes uralom, ehhez alkalmazzák eszközként a megfélemlítést. A 2014-es választásra lelke mélyén a csodát várja, bár a kormánynak majdnem korlátlan szabadsága van az eredmények alakításában. Az alábbiakban a Népszavában megjelent cikk részleteit közöljük. Ha Orbán Viktor ülne itt helyettünk, mit mondana neki? - Nem ülne itt. De ha mégis, nem figyelne rám, nem érdekelné, hogy mit mondok. Végtelen mennyiségû levelet, petíciót

kküldtem ld már neki ki én iis, más iis, dde nem történt semmi. i Beszéltem l már nem egy nagy úrral. Vagy hallgattak rám egy picit, vagy nem. De arra, hogy a racionális beszélgetésnek ne legyen tere, még nem volt példa. Orbán Viktor elég pontosan tudja, hogy mitt kell mondania, amikor külföldön van, vagy amikor itthon, esetleg Erdélyben beszél. De vitának sehol nincs helye; nem hajlandó még beszélni sem arról, hogy mit miért csinál, minek mi az oka és mi lehet a következménye. Ha lennének ilyen beszélgetések, akkor talán nem történne meg az, amit tapasztalunk. - Konkrétan mire gondol? - Például arra, hogy nem a szegénységgel foglalkoznak, hanem a szegényekkel, akiket egyéni és kollektív bûnössé tesznek. Ez nem újdonság, de a „helyzet fokozódott”. A mind korlátozóbb

14

SAJTÓSZEMLE szabályok b l k és a rohah mosan szigorodó büntetések után nem lehet másra gondolni, mint arra, hogy megsemmisülésük veszélyével is számolva szorítanak ki hárommillió embert a társadalomból úgy, hogy ezt alkalmanként nyíltan is vállalják. Azért erre korábban nem volt példa. Kettõs beszéd is gyakran volt, de az sem ilyen mértékben tudathasadásos. A Fidesz az országos, külföld számára is készülõ stratégiákban és dokumentumokban társadalmi integrációról, a cigánygyerekek felzárkóztatásáról, középiskolai és egyetemi végzettségük fontosságáról ír. Van is néhány mintaintézmény. Eközben a köznevelési törvény 16 évre csökkentett korhatárával, a leszegényített szakképzéssel, a szegregáció törvényesítésével módszeresen kiszorítja õket az esélyeiket javító képzésekbõl. A másik nagyon lényeges dolog, hogy a Belügyminisztérium sok minden fölött átvette a hatalmat, ami hagyományosan más szaktárcákhoz tartozna, ilyen a mûemlékvédelem vagy a közfoglalkoztatás. A belügyi eszközök olyan területeken is megjelentek, mint a gyerekintézmények, például az új típusú iskolarendõrséggel. Ez óhatatlanul a gyerekvédelemre vagy mûemlékvédelemre szakosodott emberek leértékelésével is jár. Több mint tíz éve, hogy arról írtam: ha az állam a jóléti funkciókból visszavonul, akkor olyan mértékben tud romlani a helyzet, hogy csak a büntetõ állam jelenthet megoldást. A jóléti államnak tulajdonképpen az a dolga, hogy a piac miatt egyenlõtlenebbé váló és ezért több feszültséggel terhes társadalomban valahogy fenntartsa a civilizációs normákat. Ha a rend fenntartására a büntetés a fõ eszköz, akkor kiürül a társadalmi összetartozás értelme, az egyre szegényebbek számára gyakorlatilag lehetetlenné válik a civilizációs normák betartása. Ez történik most. Ha ugyanis nincs munka, a munkanélküli segély 22 ezer 800 forint és már régóta nem lehet gyógynövényt vagy csigát, újabban meg szemetet gyûjteni, az utcasarkon pedig nem adhatom el a kertemben leszedett három darab almát, akkor más nem marad, mint az éhenhalás, a bûnözés, a börtön. - A büntetõ állam valóban mindenütt nyomul. Abból, amit az elõbb mondott, az következik, hogy az ifjúsági bûnözés is nõhet. Jól értjük? - Valószínûleg. A gyerekek megszokják, hogy bármit tesznek, abban a pillanatban ott a rendõr. És akkor már mindegy, hogy azért kapták el õket, mert hangosan beszéltek, vagy hiányoztak az iskolából, netán megverték a társukat. Amerikai kutatások igazolják, hogy ilyen eszközökkel a gyerekek bekerülnek egy bûnözési csatornába, amelybõl szinte nincs kiút. De a szigorú szabályozás nem csak a szegényeket és a fiatalokat érinti. Egy állatorvos mesélte, hogy sürgõsen hívták õt és aszszisztensét egy beteg kutyához. Nyolc óra elõtt tizenöt perccel értek ki – este nyolcig kell a parkolásért fizetni. Beszaladtak a kutyához, nem tudom, gondoltak-e a parkolásra, néztek-e órára. Három perc múlva egyikük visszament az autóhoz valami eszközért. Akkor már ott volt a szélvédõn a 6500 forintos büntetés. Nem nagy dolog, nincs is benne semmi törvénysértõ. Mégis jól példázza, hogy mindenkinek állandóan a szabálysértés elkerü-

lése kell, hogy a legfõbb gondja legyen, minden más fontos ügyet háttérbe szorítva. Rettenetes energiapazarlás. Ennél sokkal érdekesebb, hogy mi mindezt szó nélkül tûrjük. - A büntetõ állam elõretörése totális gazdasági és társadalmi katasztrófával fenyeget? - Ezt így nem mondanám, mert nem tudom, a rossz következmények azonban elkerülhetetlenek. Két diktatúrában márr sok mindent éreztem és megéltem. De ilyet még nem tapasztaltam. Ez most egy teljesen másfajta rendszer. Annak ellenére nevezem – sokaktól eltérõen – szintén diktatúrának, hogy a fekete autók nem jönnek. A cél mégis a társadalom egésze és tagjai fölötti teljes uralom, aminek eszköze ma a társadalmi megfélemlítés. És azt kell, hogy mondjam, ebben nagyon sikeres a Fidesz. Az emberek jó része, lehet akár 70-80 százaléka is, valóban fél. Nem mer találkozni, beszélni, kérdezni, e-mailt írni, csatlakozni, pláne tüntetni. Ez az érzés hosszú idõre megoldhatja a problémát. Azt csinálják az emberek, amit õk akarnak, mertt ha félnek, nem lázadnak. Nem mernek az igazuknak érvénytt szerezni, és elfogadják, hogy egy igazság van, ami felülrõl jön. Hiába mondja a pedagógus, hogy ugyanannyi pénzért tíz órával többet kell dolgoznia, erre egyszerûen az a válasz, hogy nem igaz. Minden pedagógus bére emelkedett, pont. És aki ezt nem hiszi el, az ellenség, akit meg kell büntetni - többnyire elbocsátással. A magyarok egy idõ után aztán fel szoktak robbanni, de nincs barométer, amelyik megmutatná, hogy ez most mikor következik be, bekövetkezik-e egyáltalán. - A világtörténelemben számos példa mutatja, hogy a félelmet a lázadás követi. A racionalitás hiánya miatt nem képes ezt belátni a Fidesz? - Náluk a 2014-es gyõzelem e pillanatban mindent, de mindent felülír. Ha jövõre megint 70 százalékos gyõzelmet aratnak, akkor már bármit megtehetnek. Akkor tényleg nem kell fekete autó, meg semmi, egyszerûen az egzisztenciális félelem az egész országot képes lesz lebénítani. Végig lehet gondolni a forradalmakat, hogy vezetõik, élharcosaik, többségükben fiatalok voltakk és valószínûleg nem sokuknak volt súlyos családi kötelezettsége. 1956 pesti srácai jól jelképezik, amit errõl sejtek. Sõt, a Fidesz neve is. Akinek van két-három gyereke, nehezebben vállalja, hogy elveszíti munkáját, lakását, esetleg a szabadságát. Könnyû azt mondani, hogy legyünk bátrabbak. De nagyon egyetértek azzal a pécsi 17 éves kislánnyal, aki a pedagógustüntetésen azt mondta, õ érti, hogy a tanárok nem mernek tüntetni. - Mit vár 2014-tõl? - A családom több generációra visszamenõleg notóriusan rossz jós. Soha nem láttak elõre semmit. Az apám az egyik legjobban informált újságíró volt ebben az országban, mégsem hitte, hogy minden megtörténhet. Nem mondta a családjának öt évvel korábban, hogy talán menjünk odébb, nem hitte, hogy ‘44 áprilisában azértt viszik el, hogy megöljék. Pedig megtették. Úgyhogy én semmilyen jóslásba nem megyek bele. Ahogy most a hatalmi, anyagi és egyéb erõforrásokat elosztják, és ahogy a törvénykezés átalakult egy központi akarat azonnali végrehajtójává, azt tudom kiolvasni, hogy a kormányzatnak majdnem korlátlan szabadsága van a választási eredmények alakításában. 70 százalékos gyõzelem lenne számukra a legmegnyugtatóbb, de már az 55 sem rossz. Ha a papírformátt nézem, akkor 2014-ben nincs esélye a még gyenge ellenzéknek. Ha azt nézem, hogy az ember is egy csoda, meg azt, hogy lehet, hogy mindenki rejtõzködik és mindenki tudja, amirõl mi itt beszélünk és a választásoknál ezt hasznosítja is, akkor reménykedem. Lelkem mélyén várom a csodát, amihez azért dolgozni is kéne. Muhari Judit, Farkas-Cseke János

15

KÉPRIPORT

ÕSZI NAGYTAKARÍTÁS A pedagógusok világnapján „Õszi nagytakarítás az oktatásban” címmel tüntetést rendeztek Budapesten, a Szent István Bazilikánál, illetve Esztergomban, Egerben, Szegeden, Pécsett és Sopronban is. Áttörni a félelem és a hallgatás falát – ez volt a demonstráció fõ üzenete, melyet a fõleg tanárokból és szülõkbõl álló Hívatlanul csoport szervezett. Közben Hoffmann Rózsa a pedagógusokat a jövõ kovácsainak nevezte, de a demonstrációról nem tudta, mi ellen irányult. A tiltakozáson mintegy kétezren vettek részt és Mendrey László is beszédet mondott. A demonstrációt a Hívatlanul hálózat szervezte, amely a Facebookon azt írta, a többi között az iskolák központosítása; az esélyteremtõ, alternatív iskolák ellehetetlenítése; a kényszernyugdíjazás; illetve a politikai, ideológiai megfontolások alapján kialakított központi tanterv ellen tiltakoztak. Az eseményhez csatlakozott a Hallgatói, az Oktatói és a Középiskolai Hálózat, a Hálózat a Tanszabadságért és a Magyartanárok Egyesület, és persze a PDSZ is. A tüntetõk azt kiabálták, hogy „Hoffmann Rózsát a kukába, röghöz kötést utána”. A Nádor utcában egy szemeteszsákból, seprûbõl és láthatósági mellénybõl összeállított „szobrot” helyeztek a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ ajtaja elé, majd továbbhaladva el is vitték onnan. A szervezõk szerint a kétezres létszám azért volt nagy eredmény, mert a tantestületekben a félelem az úr. A Hívatlanul-csoport azt szeretné üzenni a pedagógusoknak és a szülõknek, hogy nem szabad hallgatásba menekülni, ki kell állni az esélyteremtõ közoktatásért. A tiltakozók szerint az új köznevelési törvény semmibe veszi a gyerekeket, a tanárokat és a szülõket. „A gyerekek nem bûnözõk, a szülõk nem gyerekek”, „Heti 5 tesi, 5 négyzetméteren”, Klik fiam, ülj le, elégtelen”, „Mondj nemet a nemzeti agymosás rendszerére!” – ilyen feliratok szerepeltek a transzparenseken. A tüntetés a Bazilika elõtt kezdõdött, ahol a felszólalók az alapvetõ demokratikus értékekért, a szabadságért, az egyenlõségért, az emberi jogok tiszteletben tartásáért, a toleranciáért és a szolidaritásért álltak ki. Az egybegyûlt tömeg a Hívatlanul-csoport egyik alapítójával, Tóthfalusi Mariannal együtt sorolta azt a 13 pontos követelést, amely voltaképpen tiltakozás az iskolák központosítása, az alternatív iskolák ellehetetlenítése, a szegregáció, az ideológiai megfontolások alapján kialakított központi tanterv, a tudós kollégák korai kényszernyugdíjaztatása és a felsõoktatás elsorvasztása, valamint a szülõi és diákjogok korlátozása ellen. Mindezek mellett a tüntetõk követelték a diákok rendõri felügyeletének azonnali megszüntetését az iskolában, a 3 éves kortól kötelezõ óvodáztatás felszámolását, a 18 éves korig tartó tankötelezettség visszaállítását, a Pedagógus Kar felszámolását, és a tanszabadság helyreállítását. A szervezõk aláírásgyûjtésbe kezdtek, azt kérve a jelenlévõktõl és a szimpatizánsoktól, hogy az interneten petíció formában elérhetõ 13 pontot írják alá minél többen. - Ma ez az elsõ lépés, hogy változtassunk. Rajtunk múlik, hogy nagy lépés lesz-e – hangzott el. Tóthfalusi Mariann a Népszabadságnak elmondta, minden egyes perc, amit a gyerekek a jelenlegi oktatási rendszerben töltenek, káros számukra, és nem csak rövid rávon.

16

KÉPRIPORT

BUDAPESTEN ÉS VIDÉKEN A megmozdulásnak ez a része azzal ért véget, hogy a tömeg elénekelte Verdi Nabuccojából a Szabadság kórust, Fábri Péter szövegével, amelyet a szerzõ Göncz Árpád köztársasági elnök 90. születésnapjára írt. - Lesz itt még, lesz itt köztársaság! hangzott a kórus refrénje. A tömeg ezután, a téli demonstrációkon gyakran hallott „szabad ország, szabad iskola”, „Semmit rólunk, nélkülünk!”, illetve a „Hoffmann Rózsa, menj a búsba!”, rigmust skandálva, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ épület érintésével az Emberi Erõforrások Minisztériumának Szalai utcai épülete elé vonult. Lóránd Ferenc, az Országos Köznevelési Tanács éppen a Hoffmann-féle köznevelési törvény szellemisége miatt két éve lemondott elnöke, beszédben azt hangsúlyozta: egy közoktatási rendszer demokratikusságát az méri, hogy bármely gyerek, aki hat évesen bekerül az iskolába, olyan tudással tud-e onnan kilépni, amely képessé teszi õt a társadalomba való beilleszkedésre. Megható üzenetben köszönt a Kertész utcai dolgozók iskolájánakk egykori tanulóinak, akiktõl „a demokráciát tanulta”. Ezek az emberek akkor a napi munkájuk után beültek az iskolapadba, hogy megszerezzék azt a tudást, amit a családi hátterük miatt másképp nem tudtak megszerezni. – Szeretném, ha eljutna a hangom hozzájuk és megölelhetném õket – mondta Loránd Ferenc, a modern magyar pedagógia doyenje. Szavait vastaps kísérte. Hatásos beszédet tartott Koller Erik, középiskolai testnevelõ tanár is. - Azért kell minket, pedagógusokat meghallgatni, mert az önökk gyerekeirõl van szó – üzent a szülõknek. Százból nyolcvan diákk olyan iskolába jár, ahol nincs magnó, cd lejátszó, kréta, szivacs, falitérkép, ahol nincs felszerelt természettudományos labor, nincs szertár, ahol kiégett neoncsövek vannak és potyog a csempe a falról, a takarítónõ pedig saját pénzén veszi a hypot. Ahol a tanáriban nincs rendes számítógép, vagy ha van, nincs internet, vagy ha az is van, nincs fénymásoló. Elvették az iskolák normális mûködéséhez szükséges pénzt – fogalmazott. A minisztérium épülete elõtt felszólalt a PDSZ elnöke, Mendrey László is, aki saját példáját említve világított rá arra, hogy a szeptembertõl hatályba lépett pedagógus életpályamodell valójában nem növelte, hanem sok esetben csökkentette a pedagógusok órabérét. A szülõk nevében Salamon Eszter, az európai Szülõk Magyarországi Egyesületének vezetõje szólalt fel. Kritizálta az OrbánHoffmann féle köznevelési rendszert, mert az nem tartja alkalmasnak a szülõt gyermeke nevelésére. A felszólalók beszédeit megtekintheti, ha a www.pdsz.hu weblapon lévõ, azonos cím alatt szereplõ cikk linkjeit beírja az internetes keresõbe. A tüntetésen a Hallgatói Hálózat aktivistái „Gyertek velünk!” kiáltásokkal hívták a tömeget. Körülbelül százan a Báthory utcán keresztül a Bajcsy-Zsilinszky útra vonultak, ahol rendõri kísérettel egy sávot foglaltak el. A demonstrálók ezután a Lánchídhoz mentek, majd a pesti hídfõnél tartott fórummal véget ért a tiltakozás. A nol.hu cikke alapján: Szita Róbert - Kiséri-Nagy Ferenc

17

OKTATÁSPOLITIKA

A HOFFMANN-FÉLE OKTATÁSI RENDSZER ÉVTIZEDEKRE VISSZAVETI MAGYARORSZÁGOT A Tárki á i Társadalomkutatási á á i Intézet é „„A A gazdasági d á i felemel f l lkedés társadalmi-kulturális feltételei” címmel végzett kutatási programja azt állapította meg, hogy hazánk társadalmának értékrendszerét bizalomhiány, normazavarok, igazságtalanságérzet és paternalizmus jellemzi. Véleményem szerint a Hoffmann Rózsa-féle oktatáspolitika annak záloga, hogy e tünetek újratermelõdnek majd a társadalomban, aminek hosszú távú hatása visszafogja majd az ország társadalmi-gazdasági fejlõdését.

A jelenlegi, demokratikus normákat életünk számos területén áthágó kormányzat éppen a fentiekben felvázolt társadalmi normarendszernek és értékválságnak az eredménye. Valósággal rémítõ az, hogy a Hoffmann Rózsa vezette oktatási államtitkárság három éve folyamatosan dolgozik az oktatás olyan gyökeres átalakításán, amelyben a választható és a lehetséges szavakat felváltotta a kötelezõ. Kötelezõ benn maradni az iskolában délután 4-ig, az intézményeknek pedig kötelezõ ennek feltételeit megteremteni – hogy csak egy példát hozzunk. A kérvényhez kötöttt szabad mozgás a gyerekek világát tekintve valóságos társadalmi katasztrófa. Arra szocializál, hogy az államnak jogában áll korlátozni szabad mozgásában az embert. Két megoldási lehetõség adódik a szülõ számára, aki valamilyen okból mégis elõbb el szeretné hozni gyermekét az iskolából: vagy kérvényt nyújt be az igazgatónak – majd izgul, hogy a kérvényét pozitív elbírálásban részesítsék –, vagy pedig szabályt szeg annak érdekében, hogy gyermeke továbbra is olyan az életet élhessen, mint annak elõtte. Elõbbi élmény a paternalista államképet erõsíti, utóbbi pedig aztt a vélekedést, hogy amennyiben valamit el akarunk érni, ahhoz akár szabályszegésre is kényszerülhetünk. A Tárki kutatása szerint a megkérdezettek 75%-a úgy véli, aki vinni akarja valamire, az rákényszerül arra, hogy egyes szabályokat áthágjon. Az iskolarendõrség felállítása azt üzeni a gyerekeknek: csakk az viselkedik jól, akit folyamatosan felügyelet alatt tartanak, holott agressziókutatók és pszichológusok véleménye szerint az iskolai agresszió megelõzésének és kezelésének sokkal eredményre vezetõbb módja a megbeszélés, véleménycsere, demokratikus eljárás, nem pedig az erõdemonstráció. Fejlett demokráciákban (mint Németország) nagy hangsúlyt fektetnekk arra, hogy a gyerekek már kis korban – óvodásként – megtanulják: a rendõr a „barátjuk”. Az igazolatlanul hiányzó gyerek ellen erõszakra is felhatalmazott iskolarendõr éppen ennek ellenkezõjéhez fog vezetni. A rendõr egy szankcionáló, erõszakszervezeti intézmény lesz a gyerekek szemében, nem pedig egy rend fenntartására hivatott közremûködõ, akihez bármikor fordulhatnak bizalommal, ha problémájuk adódik. A „bizalom felépülése és leépülése nem szimmetrikus folyamatok. Miközben a leépülés szórványos negatív tapasztalatoktól is megindul, addig a bizalom felépüléséhez pozitív, egymást szisztematikusan megerõsítõ tapasztalatok tömege szükséges.” (Tárki, 2009.) A Hoffmann-féle oktatáspolitika kifejezetten bizalomromboló. Alá-fölérendeltségi viszonyhoz szoktatja a gyerekeket, a személyes szabadságban való intézményi korlátozást pedig hétköznapivá teszi. „A „ centralizált állam – és véleményem szerint ez igaz a centralizáltan mûködõ iskolára is – nemcsak úgy rombolhatt bizalmat, hogy közvetlenül hierarchikus rendbe szervez és összetöri a horizontális hálózatokat, hanem közvetetten is: az általa létrehozott intézmények gyengíthetnek, vagy kiszoríthatnak elsõdleges társadalmi közösségeket.” – zárul a Tárki kutatása. Amennyiben az a célunk, hogy újabb generációk nõjenek fel, melyek ideális államképe paternalista, hétköznapi attitûdjükben kockázatkerülõk, egyéni felelõsségvállalásra csak részben hajlandóak (és képesek), egy rendõr látványától is összerezzenek, egymásban és az intézményrendszerben nem bíznak, valamintt érdekérvényesítésre és együttmûködésre képtelenek, akkorr Hoffmann Rózsa és az Emberi Erõforrások Minisztériuma a lehetõ legjobb úton jár. Bõsz Anett

A kutatás fõ megállapítása, hogy „a magyar társadalom a nyugati keresztény kultúrkör szélén, egy zárt, magába forduló társadalomként helyezkedik el”. A világ értéktérképén nagy hasonlóságokat mutatunk olyan országokkal, mint Moldova, Bulgária, Ukrajna, vagy Oroszország. A tanulmány megállapításai azt mutatják, hogy hazánk társadalma súlyos anomáliákkal küzd, amelyeket az tudna feloldani, ha javulna az egymásba és intézményekbe vetett bizalom, az egyéni felelõsségvállalás tudata, valamint visszaszorulna a paternalista állam igénye. Roszszul haladunk. „„A világ több mint ötven országával összehasonlítva a magyarok vannak a leginkább meggyõzõdve arról, hogy a gazdasági tevékenység során az egyes szereplõk csak egymás rovására érvényesülhetnek”, vagyis a magyarok a gazdaság mûködési mechanizmusát zéróösszegû játéknak tekintik. Nem hiszünk egy olyan „gazdasági együttmûködésben, amely kölcsönös elõõ nyök révén úgy is létrehozhat gazdasági többletet, hogy az abból való részesedés nem jelent mások kárára történõ érvényesülést.” Az országban a politikusok iránti bizalom egy tízes skálán mindössze 2,4 pont, ugyanakkor a magyar állampolgárok többsége átlagosan jóval erõsebb elvárásokat fogalmaz meg az állami beavatkozással kapcsolatban, mint nyugat-európai társai. A magyarok szerint csupán minden második ember megbízható, a megkérdezettek kétharmada véli úgy, õ maga becsületes, a társadalom többi tagja viszont nem. Ehhez szorosan hozzátartozik a megállapítás, miszerint a magyarok jóval megengedõbbek a normaszegõ viselkedéssel szemben, mint a környezõ országok társadalmai. „Erõsen jelen van az a képzet, hogy ma Magyarországon, tisztességes úton nem lehet érvényesülni”. Hazánkat általánosan normazavarok és rossz morális közérzet jellemzi. Alacsony a társadalmi részvétel szintje is: nem járunk össze a barátainkkal, nem csatlakozunk klubokhoz, vagy szervezetekhez, de még petíciót sem írunk alá. A magyarok többsége nem toleráns, emellett saját érdekeinek érvényesítésére sem képes.

18

AKTUÁLIS

ADATVÉDELMI SZEMPONTBÓL SZABÁLYOSNAK TÛNIK A MINISZTERELNÖKI AKCIÓ Orbán ajándéka: „aggasztó és etikátlan” Végre é kiderült, i honnan tudta meg Orbán Viktor azoknak a jól teljesítõ érettségizõknek a nevét és lakcímét, akiket ajándékkönyvvel lepett meg a közelmúltban. A válasz: sehonnan. A Miniszterelnökség nem kezelt adatokat, az ügylet az Oktatási Hivatal és a Magyar Posta között zajlott. Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke szerint meglehet, hogy jogilag minden stimmel, de az eljárás fölöttébb aggasztó gg és etikátlan. Úgy látja, Orbán osztályfõnököt próbál játszani. Az elõzõ tanév végén a gránitszilárdsága ellenére folyamatosan toldozott-foldozott alaptörvény díszpéldányát kapták a középiskolák végzõsei. A kormány jótéteményét az iskolákba küldték ki, Hoffman Rózsa oktatási államtitkár lelkesítõ levelet írt. Talán a küszöbön lévõ nyári vakáció volt az oka, de nem mindenhol sikerült felkelteni a diákok érdeklõdését. Hallottunk olyan gimnáziumról, ahol halomban porosodtak a könyvek – alig nyúlt hozzájuk valaki. Az esetbõl okulva a kormány változtatott a taktikán. A miniszterelnök mostani ajándékát – Györffy György: István király és mûve címû csaknem hétszáz oldalas, a Balassi Kiadónál megjelent könyvét – már a címzettek lakására, névre szóló ajánlott küldeményként postázták. A mellékelt könyvjelzõn maga Orbán Viktor üzent. A miniszterelnök derültséget keltõ megszólítással („Kedves Fiatal Honfitársam!”) gratulált a „kiemelkedõ tanulmányi teljesítményhez és a sikeres érettségi vizsgához”, majd kifejtette, mit is akar a kormány: „Az a cél vezérelt bennünket, hogy az átalakítás eredményeként olyan minõségi, színvonalas felsõoktatás álljon a magyar fiatalok szolgálatában, ahol a befektetett munka, a szorgalom és a tudás megtérül”. Az elõszóból megtudhatjuk, miért pont erre a mûre esett a választás. Mint olvasható, a könyv „Ismereteket, sõt távoli párhuzamokat, bölcsességeket kínál napjaink turbulenciáinak jobb megértéséhez. Ezért is kapják idén ajándékba a 2012/2013-as tanév legsikeresebb érettségizõi”. (Az elõszót Granasztói György történész jegyzi. Neve az Orbán évértékelõit szervezõ Magyar Polgári Együttmûködés Egyesületbõl is ismerõs lehet, vagy akár onnan, hogy a kormányfõ 2011-ben kinevezte a Magyar Corvin-lánc Iroda vezetõjévé.) Az ajándékozás anyagi vonzatáról Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófõnöke korábban közölte, hogy a mintegy 30 ezer érettségizõnek elküldött könyv elõállítása darabonként nagyjából 700 forintba került. Ehhez jött a postaköltség és a miniszterelnök üdvözlõ kártyájának elõállítási költsége, ami hatmillió forintot tett ki. A számokat összeadogatva 51 millió forintot kapunk. Már csak az nem világos, honnan értesült a miniszterelnök arról, melyik diák hogyan szerepelt az érettségin, és milyen módon juthatott hozzá a „kiemelkedõ tanulmányi teljesítményt” nyújtók személyes adataihoz. Megnyugtatjuk a kétkedõket: van törvényes megoldás. Havasi Bertalan tájékoztatása szerint a kormányfõ nem egy bizonyos tanulmányi eredmény eléréséhez kötötte az ajándékot, hanem eleve a 30 ezer legjobban teljesítõ diákkal kalkulált. A Miniszterelnökség a könyvek kézbesítésére vállalkozási szerzõdést kötött a Magyar Postával. Azzal a kitétellel, hogy a címzettek listáját – idézzük a sajtófõnököt – „a Miniszterelnökség

kérésére és a felek f l k között k megkötött adatfeldolgozási megbízási szerzõdés alapján az Oktatási Hivatal (mint adatkezelõ) bocsátja a Magyar Posta Zrt. (mint adatfeldolgozó) rendelkezésére”. Ennek megfelelõen a Miniszterelnökség „sem adatkezelést, sem pedig adatfeldolgozást nem végzett” a könyvek kiküldése során. A szerzõdés értelmében a Magyar Posta szeptember 30ig köteles a Miniszterelnökség részére visszaszolgáltatni a sikertelenül kézbesített könyveket. Csak ezt követõen lehet megmondani, hogy a diákok milyen arányban vették át, illetve utasították vissza a küldeményeket – tudatta lapunkkal Havasi Bertalan. Megkérdeztük Péterfalvi Attilát, a NAIH (Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivatal) vezetõjét. Kiderült, hogy a könyv kiküldése elõtt a Miniszterelnökség is megkereste az adatvédelmi hivatalt. Péterfalvi „nyilvánvalóan méltányolandó, legitim célnak” nevezte, hogy Orbán Viktor ajándékott szeretne küldeni a sikeresen vizsgázó diákoknak. Az Oktatási Hivatal a törvényi rendelkezések szerint nem továbbíthatta volna a Miniszterelnökségnek g az érintett tanulók nevét és lakcímét. Így azonban, hogy a lista a Magyar Postához került (a Miniszterelnökség szándéka pedig nem irányult személyes adatokk megismerésére), Péterfalvi Attila nem látta akadályát a küldemények kézbesítésének. Hidvégi Fanny, a TASZ (Társasági a Szabadságjogokért) programvezetõje teljes megbízhatósággal akkor tudna véleményt mondani, ha ismerné az Oktatási Hivatal és a Magyarr Posta közötti szerzõdést. A rendelkezésére álló információkk alapján az eljárás jogszerûnek tûnik. Bár – jegyezte meg – kifogásként felmerülhet, hogy az „adatminimalizáció elvének” jobban megfelelt volna, ha a könyveket az Oktatási Hivatal vagy akár maguk az iskolák postázzák ki. Lehet, hogy adatvédelmi szempontból nehéz fogást találni rajta, de az ajándékozás ettõl még pártpolitikai akciónak minõsíthetõ. Márpedig fölöttébb aggasztó és etikátlan, ha a miniszterelnök a maga politikai céljaira használja a diákok adatait – ezt már Mendrey László, a PDSZ (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete) elnöke mondja. Mendrey szerint egyre nyilvánvalóbb, hogy a kormányzat a szakpolitikát akarja távol tartani az iskoláktól, és nem a pártpolitikát. A diákoknak szabadságukban áll eldönteni, hogy résztt vesznek-e a politikai közéletben, és ha igen, milyen mértékben. Megengedhetetlen viszont, hogy a pártpolitikai propaganda bármilyen szinten beleszóljon az iskolák életébe. A PDSZ elnöke biztosra veszi, hogy Orbán küldeménye öszszefüggésbe hozható a kormány intézkedései ellen szervezettt diáktüntetésekkel és a KiHa (Középiskolai Hálózat) megalakulásával. A demonstrációk idején a középiskolások hangsúlyozták: 2014-ben már õk is szavazni fognak. A diákokat – folytatta y Mendreyy László – az igazgató g g vagy gy az osztályfõnök szokta jutalmazni. Úgy látszik, Orbán Viktor mostt éppen osztályfõnököt próbál játszani. Ha már mindenképpen ragaszkodott az ajándékhoz, akkor a PDSZ elnöke szerint a miniszterelnök gondoskodhatott volna arról, hogy az általa kiemelkedõnek tartott 30 ezer érettségizõ mindegyikét ingyen, tandíj nélkül felvegyék a felsõoktatásba. Czene Gábor

19

KÖZOKTATÁS

KÖZPONTI ERKÖLCSTAN – Vagyis i a gyereknek szembesíteniük kell a saját tapasztalataikat a különbözõ erkölcsi tanításokkal, amibõl nyilván óriási, teljesen fel sem oldható feszültségek keletkeznek, de a dolog legalább nem lesz annyira életidegen. – Erre a feszültségre ráadásul szükség is van. Ebbõl derül ki, hogy a gyerek mivel ütközik, és ezt hogyan éli át. A harmadikk szemléletmódban, amit amúgy konstruktivista pedagógiánakk hívnak, és Nyugaton vezetõ szerepben van, alapvetõ az az elgondolás, hogy a gyerek nem tiszta lappal kezdi a tanulást. Hiszen már kicsi korában is vannak erkölcsi döntései, létezik erkölcsi tudata, azt nem a tanár fogja kialakítani. A tanuló világátt tehát a tanítás során meg kellene ismerni, mint ahogy azt is, hogy a gyerek a saját addigi, esetleg bajos, nem toleráns fogalmairól hogyan „állítható át” valami másra, amit a pedagógia szívesebben látna. Ilyesmi a másik két modellben nincs. – A mai, központosított, egy tankönyves, porosz rendszerben elférne ez a módszer? – Rendszeridegen volna. Elsõsorban a centralizált tantervi szabályozás miatt, ami a Nemzeti alaptanterv szintjén írja elõ a követelményeket, gyerektõl függetlenül. Ebben pedig nincs hajlékonyság, nem vihetõ bele a harmadik módszer személyessége, amikor is a tanár igazodikk a gyerekhez, míg ma ez fordítva van. – Maradjunk akkor a második modellnél: elvben elképzelhetõ-e, hogy még ezen belül is meg lehet tanítani azt, hogy különbözõ értékek, erkölcsök vannak, hogy a másság nem alábbvalóság, hogy az ítéleteink relatívak? – Én úgy látom, hogy nem. Ez egy monolit erkölcsben hisz. Valami vagy erkölcsös, vagy sem. A valláserkölcsöt sem úgy tekintik, hogy az a világi erkölccsel párba állítható, hanem, mondjuk, a tízparancsolatból kiindulva, azt alapértékként elfogadva kell hogy világi erkölcs kiépüljön. – Mintha nem lett volna felvilágosodás például? – Mintha nem volnának problémák. Minden szeglet, él le van simítva, a konfliktusok, az erkölcsi tanítások összeütközései el vannak kenve. Ami nyilván hamis, de ezt csak úgy lehetne megváltoztatni, ha leírjuk, hogy az emberiség az erkölcsi tanításokat folyamatosan alakítja. Amikor ezt elismerjük, fel kell tenni a kérdést, hogy az egyik vagy a másik erkölcs miben különbözik, mivel ütközik, és máris érdekesebb lenne a dolog. Lehet választani például. De a választás fogalmát a magyarr oktatás más területeken sem veszi tudomásul, és ezzel a választás felelõsségét, a gyerek felelõsségét sem. Nincs rábízva semmi.

Az, hogy h llopni, i ölni l i tilos, il nem kérdés, k d de d ma már sokk minden i d elfogadott, vagy legalábbis vita tárgya, ami korábban a bûn tiltott zónájába tartozott. Az erkölcsi szabályokat az emberek hozzák, az új tanévtõl induló erkölcstan azonban nem ismeri a kételyt, nem vesz tudomást a másságról, és csak látszólag kedveli a gyerekek önálló véleményalkotását. Újporosz idõszámítás az iskolákban? Nahalka István oktatáskutatót Szénási Sándor kérdezi. - Most, hogy az általános iskolák elsõ és ötödik osztályaiban beköszönt az erkölcstan, nem ártana eldönteni, hogy ennek az ötlete miért született meg egyáltalán. Mindenképpen akartak vallásoktatást, és emellé muszáj volt odatenni egy világias változatot? – Szerintem sehogy sem volt szükség a bevezetésére, hiszen erkölcsi kérdések korábban több tantárgyban is szerepeltek, az irodalom- és történelemoktatásban például, vagy a természettudományos tárgyakban. A környezeti nevelés, a genetikai kísérletek okán ez ma már a minimum. Egy új tantárgyat bevezetni mindig kockázatos, ez pedig különösen az, hiszen az erkölcsi nevelést így elszakítjuk a konkrét problémáktól, még akkor is, ha a kerettantervben vannak ilyen kérdéskörök. – A lényeg persze az, hogy kinek vagy minek az erkölcseit oktatják, illetve, hogy mennyire kezelik majd ezeket dogmaként. – Pedagógiai szempontból három irány lehetséges, és közülük kettõ jelen is van a tankönyvekben. Az elsõ, a leghagyományosabb azt mondja, hogy van egy abszolút erkölcs, értékrend, ami az embertõl szinte független és örök, és ami lehet valláserkölcs, de erre támaszkodva lehet világi is. A tanár ez esetben csak annyit tesz, hogy a kötelezõ módon elfogadandó értékeket lenyomja a gyerekek torkán, vita nincs, itt a tanerõ is csak közvetítõ, és nem partnere a gyereknek. Ez a szemlélet szerencsére nem uralja a hazai iskolákat, inkább a második, a lazább hódít, amely nem fontoskodik, nem szaval fennkölten, nem ilyen bugyuta. Itt van kérdés-felelet, szerepjáték, megoldandó problémák, csoportmunka, ám továbbra is csak egyetlen abszolút erkölcsrõl van szó, ahol az alapkérdések nem vitathatók, bár a hozzájuk vezetõ utat kissé megkönnyítjük. A magyar oktatást döntõen ez jellemzi, még akkor is, ha a tantervekben azt lehet olvasni, hogy természetesen érdemes vitatkozni, érvelni stb. Árulkodó az a mondat például, hogy meg kell tanítani, mi a jó, és mi a rossz, mintha az valami örök életre eldöntött abszolútum lenne. – Ha jól sejtem, ennek az erkölcsszendvicsnek a felsõ rétege lenne a liberális módszer. – Igen, és ez az, ami szinte teljesen hiányzik nálunk. Elsõsorban tartalmilag. Ugyanis ebben az esetben azt mondanánk el a tanulóknak, hogy az erkölcs konstruált valami, azt a társadalmak hozzák létre, éppen ezért nagyon változékony. Amibõl az következik, hogy a tanulás során maguknak a gyerekeknek is szabályokat kell alkotniuk. Nincs abszolút erkölcs, inkább egy önálló gondolkodás metódusát kell elsajátítani.

20

KÖZOKTATÁS – A megfellebbezhetetlen, f egyetlen tudás á sulykolását á á isi merjük a Kádár-korszakból is, csak hát az a mainál sokkal zártabb társadalom volt, nem voltak nyilvános alternatívák. A most kierõszakolt újporosz modell mire viheti egy nyitott, ezer hatással bombázott világban? – Szerintem ugyanaz a jövõje, mint az elõzõ rendszerben, legfeljebb a korlátoltsága lassabban fog kiderülni. Azért lassabban, mert annak a lehetõsége még benne van, hogy a gyerekek tehetnek fel kérdéseket. Egy ideig tehát úgy tûnhet, mint ha tényleg lehetne szó alternatívákról, de ha ez az álság leleplezõdik, a gyerekek meg fogják utálni. Eszembe jut egy példa, még a KISZ-bõl, ahol léteztek valamiféle vitakörök, és ezekhez kiadtak segédanyagokat. Az egyik arról szólt, hogy meg kell beszélni a maoista Kína ügyét, és arra noszogatta a vezetést, hogy kérdezze meg a fiatalokat, hallgassa meg az ellenvetéseiket, majd a végén az volt olvasható: a vita vezetõje foglalja össze a lényeget, ami pedig szó szerint a következõ... A dolog röhejbe fulladt.

– A vidámság i á á forrása f á ma iis biztosított. i í De ha már á a Káá dár-éra jutott eszébe: ma is alattvalókat próbálnak nevelni? – Arrafelé hat a dolog, ez biztos. De a szocializmusban is kibújtunk ez alól. Voltak, akik alattvalók lettek, és ma is vannakk ilyenek, de voltak és lesznek, akik nem, mert hamar felismerikk a hazugságokat. – Nyilván attól függõen is, hogy egy társadalom milyen erkölcsi állapotban van. Ha mondjuk egy korban különösen sok a nyilvánvaló korrupció, lenyúlás, lopás, trafik- és földügy, és mindehhez a képmutatás és a hazugság, akkor gyorsabban felfedezzük a hivatalos morál álságait? – Én ezt radikálisabban fejezném ki: a fél ország röhög azon, hogy egy ilyen erkölcsû rendszer vezeti be az erkölcstant az iskolákban. Sokan mondták, én is írtam arról, hogy nagyszerû erkölcstani projekteket lehetne kidolgozni ezekrõl a témákról. A trafikmutyit egyenesen tanítani kellene. Szénási Sándor

HA ÉN PEDAGÓGUS LENNÉK Miután i á az erkölcstan órákon minden ötödikes megtanulhatja, miszerint a sok befogadott nép bomlasztotta szét az országot, csak remélni lehet, igaza lesz Vekerdy Tamásnak: a sok felesleges ismeret kihullik a gyermeki agyból. Mert nem a tótok, a zsidók, a cigányok, a svábok miatt akadnak nehézségek hazánkban, hanem a felelõtlen, szûk látókörû politikusok miatt. Azok miatt a politikusok miatt, akik vették a bátorságot ahhoz, hogy saját érdekeiket a köz érdekei fölé helyezzék. Akik vették a bátorságot ahhoz, hogy álságos ideológiákra építve kettéválasszák az országban élõket, szétverjenek családokat, barátságokat. Akik vették a bátorságot ahhoz, hogy kiüldözzék az országból azokat, akik nem szeretnének alattvalóként élni. Akik vették a bátorságot ahhoz, hogy mindent megszálljanak, amihez hozzáférnek, s minden közpénzforrásra rátenyereljenek. Talán még soha nem hárult ilyen felelõsség a pedagógusokra, mivel nekik kellene megmagyarázniuk tanítványaiknak a független polgári lét lényegét, a szabadságjogok tiszteletének szükségességét, a szolidaritás összetartó erejét, az európai identitás nagyszerûségét. Vajon elvárható-e a pedagógusoktól ez a helytállás? Vajon képesek lehetnek-e a pedagógusok akik közül sokan ezt a hatalmával minden képzeletet felülmúlóan visszaélõ baráti társaságot támogatták -, ilyen helytállásra? Nehéz ezekre a kérdésekre megadni a választ. Sõt, nem is lehet megadni ezekre a kérdésekre a választ. Nem, mert ma a pedagógusok alkotják a legkiszolgáltatottabb értelmiségi csoportot. Többségük egy állami hivatali gépezet csavarjává vált, akiknek k minden lépését nyomon követi az állam fizetett képviselõje, a miniszter által kinevezett igazgató, akiknek számot kell adniuk minden tanítási óráról a pedagógiai rendészet feladatait ellátó

szakfelügyeletnek, kf l l k akiket kik bbekényszerítettek k k egy kköztestületbe, l b amely etikai felelõsségre vonás terhe mellett megtiltja számukra, hogy éljenek a szólásszabadság jogával. Akik nem tudnakk munkahelyet változtatni, mivel minden állami iskola egy munkahely lett, mivel minden állami pedagógusnak ugyanaz a személy a munkáltatója. Mégis ez az egyetlen értelmiségi csoport, amelynek huszonöt év állt rendelkezésre ahhoz, hogy megtapasztalják, milyen dolog felelõsen dönteni, milyen érzés szabadon gondolkodni. Mégis ez az egyetlen értelmiségi csoport, amely közvetlenül megtapasztalhatta, miképpen lehet álságos ígéretekkel évekig hitegetni százötvenezer embert, hogy elaltassákk éberségüket, miképpen lehet azt követõen, hogy minden szabadságjogukat elvették, ezüst krajcárok helyet üveggyöngyökkel fizetni. Talán rájönnek a pedagógusok arra, hogy tizenötezer ember pótolható, százötvenezer ember nem. Talán

rájönnek a pedagógusok, hogy, ha összefognak, legyõzhetetlenek. Ön mit gondol? Összefognak a pedagógusok? Képesek lesznek helyt állni a pedagógusok? Ön tudna válaszolni ezekre a kérdésekre? Ön mit tenne, ha pedagógus lenne? Szüdi János közíró

21

KITEKINTÕ

FINN CSODA, AZ SOHASE LESZ NÁLUNK (peruskoulu), k l amely l elkerüli lk li a gyerekek k k korai, k i képességek k k szerinti szétválogatását (mint nálunk teszik azt a 6-8 osztályos gimnáziumok). A diákolimpia nem minden A 2000-ben indult nemzetközi tanulói teljesítménymérésekk (PISA) alapján a finn a világ egyik legeredményesebb oktatási rendszere, és Európán belül egyetlen olyan másik ország sincs, amelynek tanulói magasabb szinten teljesítenének. Hasonlítsukk össze egy kicsit ezt a mi eredményeinkkel. A magyar diákokk eddig 74 aranyat, 138 ezüstöt és 70 bronzot értek el a nemzetközi matematikai diákolimpiákon. Így Kína, az USA és Oroszország után a negyedikek vagyunk. A finneknekk mindössze 1 aranya van, 5 ezüstje és 47 bronzérme., idézte a számokat a könyvbemutatón Kiss János Tamás, a Nemzedékekk Tudása Tankönyvkiadó vezérigazgatója. A nemzetközi felméréseken viszont problémamegoldásban, matematikai gondolkodásban a finn diákok 40 százaléka teljesíti a legmagasabb szintet, nálunk viszont ez az arány csak 30 százalék körül van. Finnországban a legkisebb a különbség egy északi kis falu iskolája és a fõváros menõ iskoláinak teljesítménye között. Az iskolarendszer tehát ott valóban egységes minõségû szolgáltatást nyújt. Ezzel szemben Magyarországon a legnagyobb a szórás, közel 60 százalékos a különbség a legrosszabb és a legjobb iskolák teljesítménye között. Ez már éles esélyegyenlõségi kérdés, ami azt mutatja: nagyon nem mindegy, hova születik az ember és aztán milyen iskolába jár.

„Ez nagyon jó. Mennyiért lehet megvenni?” – az anekdota szerint ezt mondta egy amerikai szakértõ, miután hosszasan tanulmányozta a finn oktatási reformot. A baj az, hogy a finnek különutas, sõt unortodox módszere nem ültethetõ át máshova. Lopni lehet belõle, de ezek az elemek önmagukban nem sokat érnek. Bárki nyugodtan másolhatja, mondta a budapesti finn nagykövetségen Pasi Tuominen nagykövet, miután magyarul is megjelent Pasi Sahlberg A finn példa címû könyve az ottani oktatási reformról. A finn nagykövetség ebbõl az alkalomból három menekültet fogadott be. A könyv ajánlóját az a Pokorni Zoltán írta, aki az elmúlt három évben folyamatosan bírálta Hoffmann Rózsa reformjait. A fordítás szakmai lektora Sió László, a Fidesz oktatási szakértõje, Pokorni egykori államtitkára volt. A könyvet pedig az a finn tulajdonban álló Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó (egykori Nemzeti Tankönyvkiadó) adta ki, amelyrõl korábban azt írtuk: a kormányzatban többen nem nézik jó szemmel, hogy egy finn multicég szerez profitot a magyar tankönyvkiadásban.

20 kormány csinált reformot A ma éppen gyengélkedõ Nokia jelentõs részben a finn oktatásnak köszönheti világméretû sikerét a kilencvenes és kétezres években. A könyv idézi is a Nokia egyik vezetõjét: Ha felveszünk egy fiatalt, aki nem tudja a teljes matematikavagy fizikaanyagot, ami ehhez a munkához kell, akkor megvannak a kollégáink, akik könnyedén megtanítják neki ezeket. De ha olyasvalakit kapunk, aki nem tudja, hogyan dolgozzon más emberekkel együtt, hogyan gondolkozzon máshogy, hogyan találjon ki eredeti ötleteket, és aki fél attól, hogy hibázni fog, akkor semmit sem tehetünk. A finneknek ehhez a csodához potom 40-50 évre volt szükségük. Az új oktatási rendszer kidolgozását 1946-ban kezdték el, amit persze éles viták kísértek. 1963-ban hoztak döntést a kilencosztályos iskolákról, 1970-ben készültek el a tantervek. 1972-tõl 1979-ig néhány városban tesztelték az új iskolákat, majd a nyolcvanas évektõl lett általános az új rendszer, amit a kilencvenes évek gazdasági válsága után még modernizálni is kellett. Az oktatási reformot tehát 20 kormány és csaknem 30 különbözõ oktatási miniszter irányította. Ahogy a könyvben olvasható: A közös oktatási célkitûzés olyan mélyen beivódott a politikai és közgondolkodásba, hogy szemben álló politikájú kormányok és minisztériumi vezetõk sorát élte túl lényegében sértetlenül és érintetlenül. Amikor a könyvbemutató után arról kérdeztem Pasi Tuominen nagykövetet, hogy a mostani válság idején nem merült-e fel, hogy túl sokan vannak a tanárok és túl sokat keresnek, nagyon határozottan nemmel felelt. Megszorításokra persze ott is szükség van, de ezt elsõsorban a tanulócsoportok létszámának emelésével szeretnék elérni.

Szerencsések, akik tanárok lehetnek De mi is a finn csoda lényege? Nagyon leegyszerûsítve a dolgot az, hogy az elmaradt, nem túl jó adottságokkal rendelkezõ északi országból a jó oktatási rendszer csinált fejlett, tudásalapú gazdaságot. Míg nálunk éppen most központosítják az oktatást, a finneknél teljesen decentralizált a rendszer. Mivel a társadalom szemében elismert, jól fizetett és vonzó a tanári hivatás, a fõiskolákon a legjobbak közül tudnak válogatni. Jól mutatja ezt, hogy a Helsinki Egyetem tanárképzésére közel hússzoros volt a túljelentkezés: a 120 helyre 2000-nél többen jelentkeztek. Ahogy a könyvben is olvasható: „akik olyan szerencsések, hogy tanárok lehetnek, általában egész életükben tanárok is maradnak”. Mivel a társadalom és a kormány is tudja, hogy a legjobbak tanítanak, rájuk is bízza, hogy hogyan, milyen módszerekkel, milyen tankönyvekbõl és milyen tanterv szerint gondoskodnak a gyerekek oktatásáról. Éppen ezért nincs központi ellenõrzés és tanfelügyelet, és a tanárok sem külsõ kényszerbõl képezik tovább magukat. A tanároktól az iskolákban nem fejbólogatást, hanem kreativitást, vállalkozó szellemet várnak el. Sem a diákokat, sem a tanárokat nem terhelik túl. A gyerekeknek hagynak idõt játékra, egyéni tanulásra, a tanároknak pedig felkészülésre, egymással való tapasztalatcserére. A finn oktatás alapja a kilencosztályos egységes komprehenzív (befogadó) iskolarendszer

22

KITEKINTÕ A finn fi oktatási k i rendszert d egyébként bk Pokorni k i Zoltán l ell mondása szerint Hoffmann Rózsa is alaposan tanulmányozta. A pedagógusok életpályamodelljének ötlete például részben innen származik. Egész pontosan az a része, hogy erõsítsék a tanárok köztisztviselõi, közszolgáltatói attitûdjét. Pokorni szerint a baj csak az, hogy a most induló pedagóguséletpályamodell nem honorálja külön a jobb és több munkát, és még a fiataloknak sem lett elég vonzó, hiába emelik az induló fizetéseket. Pokorni Zoltán szerint a baj az, hogy a mostani rendszer szigorú szabályok közé szorítja a tanárokat, és ez épp a kreatív embereket riasztja el ettõl a pályától. Pokorni ugyanakkor úgy látja: egy olyan nagy központi állami rendszer, mint ami nálunk az összes iskolát irányító Klebelsberg Intézményfenntartó Központ irányításával kialakult, ritkán marad úgy, ahogy van. A politikus szerintt hiába végeznek heroikus munkát a Klebelsbergben, hamarosan kiderül, hogy lehetetlen mindent a központból eldönteni és irányítani. Egy idõ után ezért elengedhetetlen lesz, hogy a tankerületek valamilyen önállóságot kapjanak helyi szinten, mint ahogy az iskolákban az állam és a polgármesterek „kettõs királysága” sem lesz tartható.

Pokorni: A kreatív embereket riasztják el a pályától A mi mostani – az elmúlt 20 évet nézve – sokadik köznevelési reformunk kevesebb, mint egy év alatt lett kész. Ahogy Sió László mondta a finn nagykövetségen: éppen Finnországban voltak, ami alatt meg is született a döntés a reformról. Az utolsó pillanatban még egy szállodai szobából próbáltak meg módosító indítványokat írni, de ezek nagy részét nem fogadták el.

Joób Sándor

MEXIKÓ: AZ OKTATÁSI REFORM ELLEN TÜNTETTEK A TANÁROK Összecsapásokra Ö á került sor Mexikó-szerte az oktatási reformok ellen tüntetõ pedagógusok és a hatóságok között. A szeptember közepén utcára vonuló tanárok megbénították a fõváros forgalmát is. Összecsaptak a rendõrökkel a mexikói pedagógusok, és a tanárokat tömörítõ szakszervezetek tagjai Mexikóvárosban, miután a tüntetõk megbénítottak több forgalmas utat a metropoliszban. Nem csak a fõvárosban, hanem legalább tíz másik mexikói megyében is utcára vonultak a tanárok, miután Enrique Pena Nieto államfõ aláírta az oktatási reformot. A reform többek között teljesítménytesztet ír elõ a pedagógusoknak, mert a kormány azzal vádolja a tanárokat tömörítõ szakszervezeteket, hogy „korruptak” és „túlzott hatalommal rendelkeznek” az álláshelyek elosztásában és gyakran az alulképzett oktatók kapják a jobb munkahelyeket komolyabb tudással rendelkezõ társaikkal szemben. A pedagógusok ugyanakkor már hónapok óta tüntetnek a reform ellen. A tömeg az államfõ rezidenciája elõ vonult, de csak az elnöki stáb tagjaival tudtak szót váltani. De tömegek tiltakoztak a mexikói felsõház épülete elõtt, hogy meghiúsítsák az alsóház által már elfogadott törvény megszavazását, de a

sze nátus 102:22 arányban b támogatta a tanítók és tanárokk tudásteszten alapuló alkalmazási és elõléptetési rendszerét. Ennek révén a kormánynakk lehetõsége lesz megtörni a pedagógus-szakszervezet csaknem totális ellenõrzését az iskolai kinevezések fölött. A totális ellenõrzés tette eddig lehetõvé az oktatói állások korrupción alapuló adás-vételét, illetve öröklését. Ezt a gyakorlatot teszik felelõssé a mexikói iskolákban folyó tanítás alacsony színvonaláért. A mexikói oktatás fajlagos költségei magasabbak, eredményei viszont gyengébbek, mint a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) bármelyik tagállamaié. „Véget vetettünk a (tanári) állások öröklésének és árusításának - jelentette be Twitter-üzenetében Emilio Chuayffet oktatási miniszter - Ezentúl a teljesítmény a tanári pályára való bejutás és az elõmenetel ideális bázisa.“ Az oktatókat fõleg az háborítja föl, hogy ezentúl rendszeres idõközönként értékelni fogják a munkájukat. Az értékelés eredményétõl függ majd szakmai elõmenetelük és a fizetésük emelése. ATV/BBC/MTI

23

KITEKINTÕ

AHOL NEM A MINISZTERELNÖK „TUDJA”, MILYEN A JÓ OKTATÁS Ha éppen é úgy ú tetszik i nekik, i a magyar oktatás á pillanatnyi i i irányítói a finn oktatási modellt idézik nézeteik alátámasztására. A skandináv unortodoxia azonban összességében köszönõ viszonyban sincs a magyarral. Az méltányos, eredményes, az iskolai és a tanári autonómiára épít, nincs tanfelügyelet, nincs szegregáció, bukás, lemorzsolódás, és nem mellékesen a világ egyik legjobb oktatási rendszere. A magyarról egyik sem mondható el.

tuddásalapúvá l csakk úgy lehetséges, l h ha h a jó j képességû k és tehetséh ges diákoknak megadják a lehetõséget, hogy szabadon haladjanak, és ne ‘várjanak a közepes tanulókra’, különösen a matematika és természettudományok területén”. A kutatások persze nem támasztották alá, hogy a diákok kevesebbet tanulnának és tudnának a peruskoulu (a 9 évfolyamos, mindenkit befogadó és együttnevelõ iskolatípus) miatt. A PISA-siker igazolta A kritikus hangok 2001. december elején hirtelen elhallgattak, amikor nyilvánosságra hozta a nemzetközi sajtó az elsõ PISA-eredményeket (az OECD nemzetközi tanulói teljesítményvizsgálata): a 15 évesek körében felvett mérésen Finnország jobban teljesített az olvasás, a matematika és természettudományok területén, mint bármely más OECD-ország. A peruskoulut hitelesítették. Ez a fajta bizalom a mérések iránt egyébként szintén jó tanulság lenne Magyarország számára, ahol az oktatási reform vitáiban a miniszterelnök úgy intette le az adatokat, mérésekett idézõ oktatáspolitikus párttársát egy frakcióülésen, hogy „hagyd a számokat, én máshogy látom a világot”. Nálunk szinte ismeretlen, hogy egy kormányzati vagy fenntartói döntés számokra, mérésekre alapozottan történjen meg (sõt, láttunk arra példát, hogy a minisztérium saját háttérszámításai cáfolták az adott döntések ésszerûségét, mégis ragaszkodtak az eredeti irányhoz!), de ez Finnországban napi osztálytermi gyakorlat. Miközben a finn reform fókuszában a méltányosság állt, a világ egyik legeredményesebb és leghatékonyabban mûködõ oktatási rendszerét is megalkották. Ráadásul az is kiderül a kötetbõl, mindez nem pénzkérdés, a finnek viszonylag kis költséggel érték el ezeket az eredményeket. Igaz, a gazdasági válság idején az oktatás kapott valamennyi védelmet, így alig csökkentek a források.

Bemutatták Budapesten A finn példa címû kötetet, amelyben a nemzetközi hírû oktatási szakember, Pasi Sahlberg írja le, miként épített három évtized alatt a skandináv ország közepesen teljesítõbõl világszínvonalú oktatási rendszert. A „Mit tanulhat a világ a finnországi oktatási rendszer reformjából?” alcímû tanulmány különösen érdekes lehet mind a magyar oktatáspolitikusok, mind a tevékenységüket figyelõk, illetve elszenvedõk számára most, az oktatásátalakítási cunami idején. A könyv egyik elõszavát jegyzõ – az itthoni átalakításokból látványosan kihagyott – Pokorni Zoltán kiemeli: a „finn csoda” egyik legfontosabb alapfeltétele az volt, hogy sikerült a változtatás fõ irányairól, céljairól társadalmi és politikai közmegegyezést kialakítani, s azt évtizedeken át következetesen fenntartani. (Ez a mesés állapot Magyarországon – ahol szintén három évtizede él reformlázban az iskolarendszer, de konszenzust nem is keresve, mindig az aktuális hatalom szája íze szerint változik annak iránya, ráadásul ma a voluntarista hozzáállás különösen felerõsödött – elképzelhetetlennek tûnik.)

A minõségbiztosítási elem a pedagógus maga Pasi Sahlberg felhívja a figyelmet, hogy a finn oktatási modellt nem lehet egy az egyben lemásolni. De ugyanígy nem lehet egy-egy elemét, a kontextusából kiragadva alkalmazni. A magyar oktatási államtitkár például rendszeresen hivatkozik a „finn példára” tervei ismertetésekor. Ki lehet emelni például, hogy a finnek sem differenciálnak a tanári bérekben, de ez nem releváns érv a magyar kvázi egyenfizetésekre. Finnországban ugyanis a legjobbakból válogatják már a tanárjelölteket is (gyakran tízszeres a túljelentkezés (gy j a pedagógusképzõkre!), p g g p ) az egyetemeken kiváló képzést kapnak a hallgatók. Így ott a legerõsebb minõségbiztosítási elem a pedagógus maga. Nincsenekk nagy különbségek a pedagógusteljesítmények között, ellentétben nálunk, ahol drasztikus eltérések vannak e területen, így az egyenbér épp a minõség ellen hat. Miért szeretnék pedagógus lenni? – egy helsinki tanítóképzõs diák sorai „Számomra nem volt nehéz tanárrá válni. Tulajdonképpen nem is választás volt, inkább egy folyamat, a gyermekkori álom kiteljesedése felnõtt célkitûzéssé. Több pedagógus is van a családban, a tanítás a véremben van. … Most, végzõsként, lassan a tanítói diplomával a kezemben komolyan elkezdtem azon gondolkodni, hogy mit jelent ez a hivatás. Miért teszem ezt? Elõször is erõs bennem a belsõ késztetés, hogy segítsek az embereknek felfedezni erõsségeiket és tehetségüket, ugyanakkor megismerni gyengeségeiket és hiányosságaikat. Azért szeretnék tanár lenni, mert változtatni akarok a gyermekek életén és az ország sorsán. A gyermekekkel végzettt munkám alapja mindig a szeretet, a törõdés és a gyengédség, amely a személyes kapcsolatok kiépítésén alapul. Azt gondolom, hogy ez a hivatás csak ezen az úton teljesítheti ki az életem.

Véletlenül lett kiváló A finnek egyébként érdekes módon nem a világ legkiválóbb rendszerét akarták kialakítani, hanem „csak“ a méltányos oktatást tûzték ki célul, amely minden tanuló számára egyenlõ esélyt nyújt képességei kibontakoztatására. Az volt a meggyõzõdésük, hogy a gyerekek együttnevelése azt eredményezi majd, hogy a kevésbé jó teljesítményre képesek eredményei éppúgy javulnak, mint a legtehetségesebb fiatalok ilyen mutatói. Ott is lefolytatták ugyanazokat a vitákat, amik nálunk is (bár itt a kormányzatot nem nagyon érdekelte a civil szakma véleménye): „Kell-e különválasztani a tehetségeket és külön fejleszteni õket?”, „Jobb-e az, ha a gyengébben teljesítõket különvesszük és számukra extra szolgáltatásokat nyújtunk?” „Eredményesebb-e, hogy integráltan oktatjuk a gyerekeket?” Megjelentek ott is azok a kétségbeesett hangok, hogy tönkreteszik a finn gazdaságot, társadalmat, ha a tehetségek együtt tanulnak a leszakadókkal, bevándorlókkal. Nagyon tanulságos az errõl szóló fejezet, ahol kiderül, hogy a reform kezdeti szakaszában, egészen a 2001-ig, sokan bírálták az együttnevelési gyakorlatot. Maga az akkori finn miniszterelnök is azzal érvelt, „hogy a posztindusztriális gazdaság átalakulása

24

KITEKINTÕ Azt is megértettem, hogy h óriási felelõsséget l l és sokk munkát k vállalok közepes fizetésért. Tisztában vagyok azzal, hogy az iskolák költségvetése várhatóan tovább szûkül, és ez hatással lesz az iskolai tanításra is. A Helsinkiben jelentkezõ szociális problémák, amelyek egyre inkább érintik a gyerekeket, szintén befolyással lesznek majd az osztálytermi munkára. … Kétségkívül idõrõl idõre számot kell majd vetnem, hogy vajon számomra ez a munka megéri-e mindezt. Az ismert finn pedagógus, Matti Koskenniemi a „pedagógiai szerelem” kifejezést használta, ami az én pedagógusi hitvallásomnak is az alapköve. A tanítás olyan hivatás (talán bármely másiknál jobban), amelyben csak akkor lehetsz igazán sikeres, ha szívedet és egyéniségedet is beleviszed.“ Sok minden következik egyébként a finn rendszerben abból, hogy az kiváló pedagógusokra építhet. Például az, hogy bár van nemzeti kerettanterv, de a követelmények teljesítését nem ellenõrzik sztenderdizált, a tanulók nagy csoportjára kiterjedõ mérésekkel. Sõt, arra ösztönzik az iskolákat és a tanárokat, hogy bátran fejlesszék helyi tanterveiket. Az iskolákat nem járják tanfelügyelõk, ehelyett a tanárokat arra buzdítják, hogy hálózatokba szervezõdve kövessék, támogassák egymás munkáját, tanuljanak egymástól.

számára ezek nem paradoxonok – írja Halász Gábor a másik elõszóban –, ilyennek csak az a külsõ szemlélõ találja õket, aki olyan oktatási rendszerbõl érkezik, ahol megszokták ezekk szembeállítását. Pokorni azt is kiemeli, hogy „Finnországban jelentõs mértékben olyan puha szabályozók biztosítják az oktatási rendszerr mûködését és eredményességét, mint a bizalom, a megbecsülés, a kreativitás és az együttmûködés ösztönzése és támogatása”. Finnországban egyébként évszázadokra visszamenõen magas a tanulás, a tanítás, a tudás kultusza, presztízse. Ott aztt mondja az oktatáspolitika, hogy a tantervet, a tankönyvet elõ lehet írni, de ezek mind feleslegesek, hiszen a sor végén ott a tanár, akiben feltétlenül megbízunk. Mellesleg Finnországban a tanárok bére bár az átlagbér fölött van valamennyivel, de nem jelentõsen. A pedagógusok viszont azt vallják, hogy ha nagyon megemelnék a bérüket, de „cserébe” kijönnének a tanfelügyelõk, és sztenderd mérésekkel bombáznának állandóan, folyton beavatkoznának az iskola életébe, akkor inkább otthagynák a pályát, amitõl persze azonnal rosszabb minõségû lenne az oktatás is. Nokia-filozófia az iskolában is Sahlberg kötetébõl az is kiderül, hogy a finn oktatási csodátt nem érthetjük meg, ha nem figyelünk a Nokia történetére és filozófiájára. Hosszabban idézi a Nokia egyik vezetõjét, aki szinte minden más képesség elé helyezi a kreativitást és az együttmûködési képességet: „Ha felveszünk egy fiatalt, aki nem tudja a teljes matematika- vagy fizikaanyagot, ami ehhez a munkához kell, akkor megvannak a kollégáink, akik könnyedén megtanítják neki ezeket. De ha olyasvalakit kapunk, aki nem tudja, hogyan dolgozzon más emberekkel együtt, hogyan gondolkozzon máshogy, hogyan találjon ki eredeti ötleteket, és aki fél attól, hogy hibázni fog, akkor semmit sem tehetünk.” Másolni nem lehet, elemeket kiemelni nem tanácsos a finn modellbõl, akkor miért érdemes tanulmányozni azt? Maga Sahlberg azért ajánlja többek közt, mert Finnország példája megerõsíti a hitünket abban, hogy egy középszerû szinten teljesíthetõ oktatási rendszert is lehetséges egy-két évtized alatt kiválóan teljesíthetõvé alakítani. (A lengyelek például azóta eztt szintén bizonyították.) A példa azt is megmutatja – idézi Halász Gábor a szerzõt –, hogy ehhez elsõsorban nem az ellenõrzés és az elszámoltathatóság erõsítésén, hanem a pedagógusszakma professzionalizmusának és a szakma iránti bizalom megteremtésén keresztül vezet az út. A finn oktatás tulajdonképpen egy unortodox rendszer, akárcsak a magyar. De míg északon a méltányos oktatás határozottt céljával, tanuláson alapuló folyamatként (amelynek részeként a szakembereik elmentek a világba tapasztalatokat gyûjteni, és ezeket szintetizálták, valamint figyeltek és bíztak a különbözõ kutatásokban) alakították ki a saját rendszerüket, nálunk inkább néhány politikai és gazdasági vezetõ semmivel alá nem támasztott fantazmagóriája, és sokszor hamis mítoszokra épülõ érvei képezik a magyar oktatás „megújításának” alapjait. Nem ugyanaz tehát a finn és az ugor unortodoxia. Dr. Pasi Sahlberg Jelenleg a finn Oktatási és Kulturális Minisztérium által szervezett CIMO (Nemzetközi Mobilitási és Együttmûködési Központ) ügyvezetõ igazgatója, valamint az USA-ban mûködõ ASCD (Szakfelügyeleti és Tantervfejlesztési Társaság) igazgatótanácsának tagja. Korábban dolgozott tanárként, tanárok oktatójaként és oktatásirányítóként Finnországban, valamint szakértõként számos nemzetközi szervezetnél és tanácsadó cégnél. Az utóbbi két évtizedben a világban zajló oktatási reformokat elemezte, dolgozott egyesült államokbeli, kanadai, európai, közel-keleti, afrikai és ázsiai oktatási vezetõkkel is. Dr. Sahlberg korábban szerepet vállalt a Világbankk munkatársaként Washingtonban és az Európai Bizottságnál, Torinóban. Továbbra is részt vesz a tanárok és vezetõk képzésében és az iskolák fejlesztésében, hazájában és más országokban is. A Helsinki Egyetem és az Oulu Egyetem docense. Balla István

Nincs szabad iskolaválasztás, de nem is kell A diákok nem töltenek kimagaslóan sok idõt az iskolában, s nem terhelik õket rengeteg otthoni önálló munkával sem, teljesítményük mégis a világ legjobbjai közé emeli õket. Nincs bukás, alig van lemorzsolódás, mert a pedagógusok idõben észreveszik a lemaradásokat, és segítenek a diákoknak a felzárkózásban. Lényegében nincs szabad iskolaválasztás, ám ez mégsem okoz konfliktust, mert sem a tanulók, sem az egyes iskolák teljesítménye között nincs jelentõs mértékû eltérés: a legközelebbi iskola a jó iskola.

A kötetben Sahlberg három látszólagos oktatási paradoxont emel ki a finn modellbõl: „taníts kevesebbet, tanulj többet”, „kevesebb teszt, több tanulás”, és „nagyobb egyenlõség (méltányosság) a sokszínûség növelésével”. Az elsõ arra utal, hogy a túl sok tanítás tönkreteheti a tanulást, mert nem hagy teret és idõt a belsõ fejlõdésre. A finnek nem rohannak elõre a „tananyag leadásával”, ehelyett engedik a tanulókat a saját ütemük és érdeklõdésük szerint elõrehaladni, nagy hangsúlyt helyezve az érdeklõdés és a motiváció felkeltéséhez szükséges egyéni tanulási utakra. A második ellentmondás azt takarja, hogy a tesztek és a teljesítménymérés túlhangsúlyozása elkerülhetetlenül elõidézi a tesztekre történõ tanítást, ami szintén tönkreteheti az autentikus tanulást. A harmadik pedig azt a sokak által – többek között a magyar oktatásvezetés által – osztott gondolatot kérdõjelezi meg, hogy a méltányosság célja a tanulás egységesítését teszi szükségessé. A finnek, éppen ellenkezõleg, az egyéni tanulási utak és formák diverzitásának a fenntartásától és erõsítésétõl várják a méltányosság elérését, ami alatt természetesen nem intézményesített szegregációt értenek, hanem a tanulás egyéniesítését közös intézményi terekben és keretek között. A finnek

25

JOGI ESETEK

JOGI TÁJÉKOZTATÓ A KINEVEZÉS MÓDOSÍTÁSOKKAL KAPCSOLATBAN A köznevelési intézmények közalkalmazottai, illetve munkavállalói az eléjük kerülõ kinevezés módosítás vagy munkaszerzõdés módosítás tanulmányozása során az alábbiakra figyeljenek: 1. Ha az eléjük tett irat alacsonyabb összegû illetményt, illetve járandóságot tartalmaz, ne írják alá, ne fogadják el. Ha elfogadják, akkor hozzájárulnak az alacsonyabb összegû fizetéshez! Az iratot ebben az esetben is vegyék át! Írják rá, hogy átvettem, tartalmával nem értek egyet!

A KÖZALKALMAZOTTI TANÁCSRÓL (KT) Felhívjuk a figyelmeteket a következõ kötelezettségekre: A közalkalmazottak részvételi jogait az 1992. évi XXXIII.tv (Kjt) 14-19. §-a tartalmazza. 14. § (1) A részvételi jogokat a munkáltatóval közalkalmazotti jogviszonyban álló közalkalmazottak közössége nevében az általuk közvetlenül választott közalkalmazotti tanács, illetve közalkalmazotti képviselõ gyakorolja. (2) Közalkalmazotti tanácsot kell választani minden olyan munkáltatónál, ahol a közalkalmazottak létszáma a tizenöt fõt eléri. A tizenöt fõnél kevesebb közalkalmazottat foglalkoztató munkáltatónál közalkalmazotti képviselõt kell választani. A választást meghatározó jogszabályok linkjeit megtalálják honlapunkon. A www.pdsz.hu weblapon megtalálható, azonos cím alatt szereplõ cikkünkhöz mellékeltük a közalkalmazotti tanács választásához szükséges menetrendet, a VB alakulásról és adatkérésrõl szóló bejelentõt, valamint a jelöltek bejelentésérõl és a jelölés elfogadásáról szóló nyilatkozatot.

LEVÉL É A KLIK ELNÖKÉNEK É Az alábbiakban elolvashatják a PDSZ elnökének levelét, melyet a Klik elnök asszonyának írt. A téma a számlavezetési kompenzáció volt.

2. Ha a kinevezés nem a korábban betöltött munkakört tartalmazza, és az újban nem akarnak dolgozni, akkor ugyanúgy járjanak el, mint az 1. pontban. 3. A pedagógus karra vonatkozó utalás egy tájékoztató. Nem a tájékoztató átvételével lesz a Kar tagja a pedagógus, hanem a törvény erejénél fogva. Ezért a kinevezés módosítás esetleges aláírása a Karba való betagozódás szempontjából indifferens. 4. A Kar létrehozásával kapcsolatos alkotmányos aggályait a PDSZ elküldte az Ombudsman részére, aki - amenynyiben egyetért vele - az Alkotmánybírósághoz fordulhat a Karra vonatkozó passzusok megsemmisítése érdekében.

Nyitrai Károly

26

JOGI ESETEK

ÁTVÁLLALJA-E A KÉPZÉSI KÖLTSÉG EGY RÉSZÉT A KLIK VAGY AZ ÁLLAM? Idén lesz harmadik éve, hogy középiskolában tanítok, fõiskolai diplomával, pályakezdõként itt kezdtem. Szeptembertõl költségtérítéses formában kezdem meg egyetemi kiegészítõ tanulmányaimat. Az lenne a kérdésem, hogy ogy vanvan-e rá valamilyen szabály, pályázati lehetõség vagyy h hallgatói szerzõdés, amely szerint a képzési költségem va valamennyi részét átvállalná a Klik vagy az állam, hogy a roppant összeget ne teljesen saját erõmbõl kelljen állnom? A Pedagógus Ügyvédjéhez intézett kérdésére a következõ követk válasz adható: 1. Az Ön kérdése arra vonatkozott, hogy van-e arra lehetõ le ség, hogy az egyetemi kiegészítõ tanulmányainak ányainak finanszírozá finanszíroz sát az állam vagy a Klik átvállalja. 2. 2012. januárjától hatályba lépett a nem emzeti felsõoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (Nft.) rend ndelkezései alapján egy személy - felsõoktatási szakképzésben ben, alapképzésben és mesterképzésben összesen - tizenkét féléven fé át folytathat felsõoktatásban tanulmányokat magyarr állami (rész)ösztöndíjas (rész)ösztön képzésben (támogatási idõ). A támogatási mogatási idõ legfeljebb ti tizennégy félév, ha a hallgató osztatlan lan képzésben vesz részt és a képzési követelmények szerint a képzési idõ meghaladja m a tíz félévet. 3. Egy adott fokozat megszerzéséhez séhez igénybe vehetõ vehe támogatási idõ legfeljebb két félévvel lehet het hosszabb, mint az adott tanulmányok képzési ideje. Az adott szak támogatási idejébe az a azonos szakon korábban igénybe vettt támogatási idõt be kell számítani. Ha a hallgató az így meghatáro tározott támogatási idõ alatt az adott fokozatot nem tudja megszerezn ezni, a tanulmányait e szakon önköltséges képzési formában folytathat thatja. 4. A magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatot atott képzésben való részvételt nem zárja ki a felsõoktatásban szerze erzett fokozat és szakképzettség megléte, azzal, hogy, aki egy képzé épzési ciklusban magyar állami (rész)ösztöndíjas képzésben tanulmányokat folytat, ugyanazon képzési ciklusba tartozó további - párhuzamos - képzés folytatása esetén a támogatási idõbõl félévente a párhuzamosan folytatott ytatott állami (rész)ösz (ré töndíjjal támogatott képzések számának ak megfelelõ számú szám félévet le kell vonni. Ha a hallgató kimerítette merítette az e pontban pont meghatározottak szerint rendelkezéséree álló támogatási idõt, csak önköltséges képzési formában folytat tathat tanulmányokat a felsõoktatásban. 5. Fentiekre figyelemmel Önt feltehetõen megilleti meg még a (rész)ösztöndíjas képzés, amennyiben a (rész)ösztöndíjas öndíjas képzésre felvételt nyer vagy átsorolják támogatott képzési kategóriába.

6. Lehetõséget látunk továbbá arra, hogy a munka törvénykönyvérõl szóló 2012. évi I. törvényben (Mt.) meghatározott tanulmányi szerzõdés alapján a munkáltató támogatást nyújtson Önnek. Önnek 7. Ez alapjá apján a tanulmányi szerzõdésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulm ulmányok alatt támogatást nyújt, a munkavállaló pedig arra kötelezi zi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja éés a képzettség megszerzése után a támogatás mértékével arányos arányo idõn - de legfeljebb öt éven - keresztül munkaviszonyát kaviszonyát felmondással felm nem szünteti meg. A munkaviszonyban ban töltött idõ számításánál - eltérõ megállapodás hiányában – az Mt. 115. § (2) bekezdése megfelelõen irányadó. 8. Nem köthetõ tanulmányi szerzõdés a) munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezmények biztosítására, továbbá, m b) haa a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavá avállalót. 9. A tanulmány ányi szerzõdést írásba kell foglalni. 10. A munkáltató tó személyében bekövetkezõ változás esetén a tanulmányi szerzõdé désbõl származó jogok és kötelezettségek az átvevõ munkáltatóra áátszállnak. 11. A munkavállaló me mentesül a tanulmányi szerzõdésbõl folyó kötelezettsége telezettsége alól, ha a munkáltató lényeges szerzõdésszegést követt eel. 12. A munkáltató unkáltató eláll elállhat a tanulmányi szerzõdéstõl és a nyújtott támogatást mogatást visszakövetelheti, vissza ha a munkavállaló a tanulmányi szerzõdésben ffoglaltakat megszegi. Szerzõdésszegésnek nek minõsül az is, hha a munkaviszony megszüntetésének indoka a munkavállaló aló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása. A visszatérít érítési kötelezettség arányos, ha a munkavállaló a szerzõdésb sben kikötött tartamnak csak egy részét nem tölti le. 13. A tanulmányi yi szerzõdést a fél azonnali hatállyal felmondhatja, ha körülm körülményeiben olyan lényeges változás következett ett be, amely a köte kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné, vagy az aránytalan sérelemmel sére járna. A munkavállaló felmondása esetén setén a munkáltató munkáltat a nyújtott támogatást visszakövetelheti. A munkáltató a támogatást tám arányosan követelheti vissza, ha a munkavállaló a szerz szerzõdésben kikötött tartamnak csak egy részét töltötte le. A m munkáltató felmondása esetén a támogatás nem követelhetõ vi vissza. Az esetre setre irá irányadó jogszabályok és jogszabályi rendelkezések: • A nemzeti felsõoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 47.§, 48.§ • A munka törvénykönyvérõl szóló 2012. évi I. törvény 229. §

JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT Telefonos, és online szolgáltatással bõvült az Országos Iroda jogsegélyszolgálata. Szorgalmi idõben, péntekenként 15-17 óra között dr. Nyitrai Károly telefonon és e-mail-en ad jogi tanácsokat. Telefonszám: 06/70-445-3384 E-mail: [email protected] (a nyitraiugyved után szereplõ karakter az egyes)

27

JOGI ESETEK

A KÖZALKALMAZOTTI KINEVEZÉS MÓDOSÍTÁSÁRÓL

A szeptemberi tanévkezdéssel egyidejûleg rengetegen fordultak szakszervezetünkhöz azzal a kérdéssel, hogy valóban kötelezõ-e a közalkalmazotti kinevezésük módosítását aláírniuk 2013. szeptember 1-jei hatállyal, illetve megfelel-e a valóságnak, hogy amennyiben nem teszik, úgy a közalkalmazotti jogviszonyuk felmentéssel megszüntethetõ. A feltett kérdések aktualitását és fontosságát mutatja, hogy az interneten számtalan írás kering, mely szerint, aki nem írja alá a kinevezés módosítását, az fizetést sem kap kaphat. A PDSZ egyértelmû, jogi képviselõje által is megerõ erõsített álláspontja szerint, minden az interneten keringõ valótla tlan állítástól eltérõen a köznevelésben foglalkoztatott pedagógusokra usokra az elõmeneteli és illetményrendszer szabályait kivéve a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. rendelkezései delkezései 2013. szeptember 1-tõl is vonatkoznak! Ez azt jelenti, ti, hogy a közalkalma közalkalm zottat a munkáltató köteles a kinevezése szerinti munkakörben és a kinevezése szerinti illetmény fejében foglalkoztatni fo (Kjt. 21. § (3) bek.)! Kinevezést módosítani éppen en úgy lehet, mint munkaszerzõdést módosítani, csak a felekk kközös megegyezésen alapuló írásos jognyilatkozatával! (Mt. 44 44. § és 58. § együttesen értelmezve) Amennyiben valaki a kinevezése módosításá módosításához nem járul hozzá, ezen okból a közalkalmazotti kalmazotti jogviszonya jog jogszerûen nem szüntethetõ meg. Az új illetmény, – és elõmeneteli szabályok, zabályok, az életpályamodell élet bevezetése nem írja felül az aláírt kinevezést! nevezést! Ha az új kinevezés módosításban alacsonyabb összegû illetmény lletmény szerepel, mint mi ami az eddig hatályos kinevezésben volt, akkor azt egész egyszerûen egyszerûe nem szabad aláírni! Aki azt állítja, hogy gy e nélkül nincs fizetés, nem mond igazat! Az interneten olvashatóó eehhez hasonló híresztelés nem felel meg a jogszerûség követelményé ényének!

Amit ugyancsak fontos kihangsúlyozni, hogy a közalkalmazott jogviszonyát felmentéssel kizárólag a Kjt. 30. § (1) bekezdésében meghatározott tételesen felsorolt okok valamelyike fennállása esetén lehet megszüntetni! Ezek közül az esetek döntõ többségében a munkáltató számára, mint mûködési körébe tartozó ok, a Kjt. 30. § (1) bek. b) pontja szolgálhatna a felmentés jogszerû indokául. Ennek az indoknak az alkalmazásához hoz azon azonban szükséges a fenntartó (jelen esetben a KLIK) létszámcsökken kkentést vagy átszervezést elõíró döntése. Ilyen döntés hiányában an – függetlenül attól, hogy az érintett pedagógusnak a tantárgyfel felosztásban jutott óra vagy sem – a közalkalmazott jogviszonya a hivatkozott felmentési indok alapján nem szünte tethetõ meg! Abban ban az esetben, ha h mégis ilyen döntés születne, úgy még ezt megelõzõen a munkáltatónak a Kjt. 30/A. § alapján kötelezõ írásban az ún. állásfelajánlás igénybevételi lehetõségrõl az érintett közalkalmazottat tájékoztatni! Ezt követõen a Kjt. 30/B éri és 30/C § szerinti további eljárási lépéseket is meg kell tennie a munkáltató tatónak. Ha ezek közül a lépések közül bármelyiket a munkáltató elm elmulasztja, úgy a késõbb közlendõ felmentés már eleve jogellenes!! Nem véletlen, hogy ogy ebben a jogszabályi környezetben megpróbálják rávenni a peda pedagógusokat, hogy a számukra hátrányos jogkövetkezményekkel gkövetkezményekkel járó já kinevezés módosítást – alacsonyabbb illetmény, más munkakör, munk határozott idejû kinevezés határozatlann idõ helyett, stb. – írják alá! Ha 10-bõl 6 aláírja, akkor már jól járt a munkáltató! Ennek megakadályozása egakadályozás érdekében a PDSZ jogsegélyszolgálata készséggel nyújt segítséget se jelenlegi és reménybeli tagjai részére! észére

SZABADON NYILATKOZHATNAK A PEDAGÓGUSOK Szövegértési problémára utal az az állítás, hogy a pedagógusoknak és az intézményvezetõknek bárki megtiltotta megtilto volna, hogy szabadon nyilatkozzanak. A közlemény az alábbi a akban folytatódik. A kérdésrõl a Nemzeti köznevelésrõl szóló törvény úgy ren rendelkezik: (5) A Kar tagja olyan tényt, info formációt, megoldást vagy adatot, amelyet a Kar érdekei, illetve mûkö ûködése, valamint a közszolgálat érdekei, illetve mûködése védelmében ben kifejezetten bizalmasan vagy minõsített adatként való kezelésre történõ örténõ uta utalással hozott a tudomására, semmilyen módon nem hozhatja nyilvánosságra, és azt az e törvényben meghatározott célok elérésén kívüli tevékenységében semmilyen módon nem használhatja fel. Az idézett bekezdés azt jelenti, hogy a bizalmas vagy minõsített adatok nem hozhatók nyilvánosságra és nem használhatók fel. Ez a szabály nemcsak a köznevelési rendszerben, de a közszolgálat egészében és az üzleti szférában is kötelezõ a munkavállalókra nézvést. De furcsa módon, eddig egyetlen ellenzéki politikai erõ sem emelt szót amiatt, hogy a titoktartási kötelezettség sértené a gazdasági társaságok alkalmazottainak szabadságjogait. (6) A Kar tagja a tevékenysége során tudomására jutott információkat csak a Kar jogos érdekeinek, mûködésének, a közszolgálat érdekeinek, mûködésének veszélyeztetése, valamint a személyhez fûzõdõ jogok megsértése nélkül hozhatja nyilvánosságra.”

Ez a bekezdés azt jjelenti, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar tagjai nyilatkozataikkal nem sérthetik meg például a gondjaikra bízott gyermekek és szüleik s személyiségi jogait, személyes adataitt nem hozhatják nyilvánosságra n és azokat - a jogszabályokban rögzített kivétel kivételektõl eltekintve- senkinek sem adhatják át. Vagy például az in intézményvezetõk nem tehetnek beosztottjaikra vonatkozóan an jogsértõ nyilatkozatokat. A Kar és a kö közszolgálat érdekeinek sérelme pedig akkor jön létre, ha a nyilatkozat valótlanságokat, lejáratásra alkalmas megalapozatlan információkat tartalmaz, vagy például, ha az illetõ pályázati anyagok adatainak közzétételével elõnytelen helyzetbe hozza a testületet. A kormány minden egyes intézkedésével egyértelmûvé tette, hogy tiszteli és elismeri a pedagógusokat. Szeptemberben bevezette a pedagógushivatást támogató rendszert, amely kiszámítható, biztonságos életutat, méltó anyagi megbecsülést, a Nemzeti Pedagógus Kar létrehozásával érdemi döntési jogokat biztosít számukra. Ezzel szemben a szocialisták elvették a pedagógusok 13. havi bérét, kompenzáció nélkül megemelték óraszámukat, a hivatás mûvelõi iránti tiszteletüket elbocsátásokkal, iskolabezárásokkal, szakmai döntési jogaik elvonásával fejezték ki. Köznevelésért Felelõs Államtitkárság

28

KÖZVÉLEMÉNY, HÍR

ELSÕK A TÛZOLTÓK, HARMADIKOK A PEDAGÓGUSOK

A GfK Gf Hungária á i iidén é iis ffelmérte é a lakosság á egyes szakmák iránti bizalmának mértékét hazánkban. Az átrendezõdések ellenére az élbolyban számottevõ változás nem történt 2008 óta, továbbra is a tûzoltók, a postások, valamint a pedagógusok élvezik a legtöbb válaszadó bizalmát. A GfK Hungária a lakosság egyes szakmák iránti bizalmának mértékét 2013-ban újra felmérte. Arra a kérdésre, hogy „mennyire bízik meg Ön az alábbi szakmák képviselõiben, illetve az alábbi intézményekben?” tízbõl kilenc megkérdezett a tûzoltóknak, a postásoknak és a tanároknak/tanítóknak szavazott bizalmat. Ez utóbbi csoportban egyébként 2008-hoz képest (81 százalék) közel 10 százalékkal bíznak többen 2013-ban. A lista 4-5. helyén az orvosok és a katonaság áll: nekik idén 84, illetve 79 százalék szavazott bizalmat, közel azonos arány-

bban mint i a korábbi k bbi években kb egészen 2008-ig i visszamenõleg. i l A 74 százalékkal a 7. helyen végzett rendõrök iránti bizalom pozitív irányba fejlõdött a válság kezdete óta, csakúgy, mint a környezetvédõk (71 százalék) és jótékonysági szervezetek (62 százalék) irányában. Ez utóbbi csoport mintegy 10 százalékkal több válaszadótt volt képes megnyerni magának az elmúlt öt évben. „Egyarántt nõtt a bizalom a szakszervezetek és a vállalatvezetõk felé, így mindkét kör a bizalmi nyertesek közé tartozik” - mondta el Kozák Ákos, a GfK Hungária igazgatója, majd hozzátette, hogy „e két szakma képviselõinek megítélése a számok tükrében gyakorlatilag teljesen kiegyensúlyozott, hiszen a válaszadók 51-51 százaléka szavazott nekik bizalmat”. A papság továbbra is minden második (52 százalék), az újságírók pedig tízbõl három válaszadó bizalmára számíthatnak (34 százalék), az õ esetükben számottevõ változás nem látható a 2008. évi adatokhoz képest. Bizalmi veszteséget könyvelhetnek el az ügyvédek, akikk iránt bizalommal a 2008. évi 60 százalék helyett 2013-ban már csak a válaszadók 53 százaléka fordul. A reklámszakemberekben és marketing szakemberekben bízók aránya némiképp mérséklõdött. Ugyanakkor feltehetõleg a gazdasági válság eredményeképpen bizalmi válsággal küzd a bankárszakma, akik a korábbi tízbõl öt válaszadó helyett idén mindössze tízbõl három megkérdezett bizalmát élvezik. A bizalmi lista legvégén a politikusok állnak, akiknek mindössze a megkérdezettek 16 százaléka szavazott bizalmat idén. Ez az eredmény – bármilyen alacsony – javulást mutat a 2009. és 2010. évben mért arányhoz képest és gyakorlatilag visszaállt a 2008as szintre (17 százalék).

A TISZTES MUNKA VILÁGNAPJÁN Október 7-én, a Tisztes Munka Világnapján a hat szakszervezeti konföderáció ifjúsági tagozatai közös akciót szervezett Budapesten, a Deák Ferenc téren. A tisztes munkát, mint koncepciót a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet vezette be és kezdte el terjeszteni még 1999-ben. A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC) kezdeményezésére minden év október 7-én - idén már hatodik alkalommal - rendezték meg a világnapot, melyen felhívták a szakszervezetek a figyelmet arra, hogy a munkavállalók tízmilliói dolgoznak tisztességtelen munkafeltételek, olykor embertelen körülmé-

Az egyes szakmák képviselõinek bizalmat szavazók aránya, 2008 és 2013 Tûzoltók Postások Tanárok, tanítók Orvosok Katonaság Piackutatók Rendõrök Környezetvédõk Jótékonysági szervezetek Bíróság, bírák Köztisztviselõk, önkormányzati képviselõk Marketing szakemberek Ügyvédek Papság Szakszervezetek Vállalatvezetõk Reklámszakemberek Újságírók Bankárok Politikusok

nyek között. Az idei akciónap témája a szakszervezeti szervezkedés, különös tekintettel a fiatal korosztályra volt. A témának különös és szomorú aktualitást adott az ifjúsági munkanélküliség jelensége, mely egyre aggasztóbb képet fest Európa-szerte. Erre a kiszolgáltatott helyzetre megoldást és védelmet a kollektív szervezkedés és a benne rejlõ lehetõségek adhatnak. A magyarországi konföderációk fiataljai - ez alkalommal - közösen léptek fel és hívták fel a figyelmet: a szakszervezet megvéd! Az eseményen beszédek nem hangzottak el, a fiatalok különféle alakzatokat vettek fel a téren. Transzparenseik szövege a következõ volt: „Az idõ nem állt meg, a modern szakszervezetek érted is vannak”, „Ne fagyj le, szervezõdj!” illetve „Többen erõsebbek vagyunk”.

2013 95 93 90 84 79 74 74 71 62 60 56 54 53 52 51 51 39 34 31 16

2008 95 90 81 86 78 69 70 69 53 67 54 56 60 53 45 47 44 34 48 17

Forrás: Szakmák iránti bizalom, GfK Hungária

29

SZOLGÁLTATÁS

Kedvezményes üdülési lehetõség Gyulán! A gyulai Hõforrás Üdülõszövetkezet és hotel kedvezményes szálláslehetõséget kínál a PDSZ tagjai számára. A kedvezményt egy névre szóló kártyával lehet igénybe venni. A kedvezmény kártyákat a PDSZ adja át tagjainak, ráírva a kedvezményre jogosult nevét. A kedvezmény kártya névre szóló, másra át nem ruházható. A kedvezményes szolgáltatást az veheti igénybe, akinek nevére a kártya szól. A kedvezmény a vele együtt érkezõ családtagokra is vonatkozik. A szállás igénybe vételéhez elõzetes helyfoglalás szükséges. Foglaláskor a tag jelezze, milyen kártyával rendelkezik. A kártya érvényessége egy év. Érkezéskor a vendég a kártyát bemutatja a hotel recepcióján. A kártyát nem szükséges leadni, így az egy évben többször is felhasználható. „Szállodánk a gyulai termálfürdõ, a Várfürdõ közelében található szálloda. A gyulai szállodák közül egyedülállóan egy nagy parkban helyezkedik el. Az elhelyezésre vonatkozó széleskörû kínálatában a szállodai szobákon kívül bababarát lakrészekben és fõzõfülkés apartmanokban is kínál elhelyezést. Gyógyszolgáltatásokon kívül, elhelyezkedése és adottságai révén széleskörû bababarát- és gyermekbarát szolgáltatást is kínál. A szálloda parkjában lévõ játszóterek, teniszpálya, játékelemek, pihenõhelyek, és a park végében folyó Körös élõvízi ága mellett létesített plázs egy exkluzív hajóbárral, a különbözõ korosztályoknak egyidejûleg biztosítják a nyugodt természeti környezetben való kikapcsolódást, regenerálódást. A szálloda közelében lévõ gyulai Várfürdõ gyógyvize számos megbetegedés gyógyítására alkalmas. Gyula városa a nyugdíjas korosztály, a gyermekes családok és a fiatalabb generáció egyaránt kedvelt célpontja. A város látnivalói közül a gyulai Vár,r az Erkel emlékház, a Százéves cukrászda, a gyulavári Almássy-Wenckheim kastély, a Ladics ház tartalmas idõtöltést kínálnak. A gyulai programok közül a nyári Várszínházi elõadások teszik színesebbé a nyaralást. Látogasson el Gyulára és foglaljon szállást kedvezményes áron szállodánkban!” (www. hoforrashotel.hu) A kártya igényléséhez, kérjük, hívják a PDSZ-t, az 1/214-5842-es telefonszámon.

30

SZOLGÁLTATÁS

Szakszervezeti tagok részére kialakított árak 2013. évre Gyönyörû természeti környezetben, egész évben kedvezõ áron kínálunk elhelyezést standard típusú, jól felszerelt 2-3-4 ágyas apartmanokban. Vendégeinknek biztosítjuk a szálloda díjmentes szolgáltatásait: parkolás õrzés nélkül, fitnesz terem használata, free WIFI a recepció elõterében, négyhektáros bekerített park két játszótérrel, játékpályák és plázsunk használata, valamint kisgyermekeknek Csodavilág játszószobánk. Árak: 2013. 09. 01. - 12. 23. 2 ágyas elhelyezéssel, reggelivel: 4000 Ft/fõ/éj 3 ágyas elhelyezéssel, reggelivel: 3700 Ft/fõ/éj 4 ágyas elhelyezéssel, reggelivel: 3550 Ft/fõ/éj 7 éjszakás csomagajánlatunk reggelivel (szombattól- szombatig) : 2 fõre: 51.800 Ft/ hét/apartman 3 fõre: 73.500 Ft/hét/apartman 4 fõre: 94.500 Ft/hét/apartman Gyermek kedvezmény: gyermekek elhelyezése 2 éves korig díjmentes 2-6 éves korig: 700 Ft/fõ/éj Az árak az idegenforgalmi adót nem tartalmazzák. Az idegenforgalmi adó 18 éves kortól fizetendõ. 2013. évben 380 Ft/fõ/éj Igény szerint menüválasztásos vacsorát tudunk biztosítani a szomszédos étteremben 1500 Ft/fõ/étkezés árban. Áraink csak a velünk megállapodásban lévõ Szakszervezetek tagjai részére vonatkoznak.

HÕFORRÁS HOTEL ÉS ÜDÜLÕPARK 5700 Gyula, Rábai M. u. 2. • Tel.: 36-66/ 463722, fax: 36-66/ 462246 www.hoforrashotel.hu • [email protected]

31

Legyél Te is

-tag!