ÉRDEKVÉDELEM JOGVÉDELEM FÜGGETLENSÉG SZOLIDARÍTÁS SZOLGÁLTATÁS www.pdsz.hu
1085 Budapest, Somogyi Béla u. 20.
DÖNTÖTTEK A KÜLDÖTTEK
TÉMÁINK KÖZDEMOSZ: A HÚSZ SZÁZALÉK ÉRDEKÉBEN 4-5. OLDAL
VÉGE ANNAK, 2-3, 20-21. oldal
HOGY DÉLBEN
Kedves Kolléga! Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog, új esztendõt kívánunk! PDSZ elnöksége
HAZAMEGYEK
KSZ: VITA A POLIHÁZBAN
14-16. OLDAL
PISA 2012 30-31. OLDAL
MEGÁLLAPODÁSRA NEVEL AZ MT. 34-36. OLDAL
9-12. oldal
2013. december
KONGRESSZUS
DÖNTÖTTEK A KÜLDÖTTEK Véget ért az Apáczai Tankönyvkiadó nagytermében megrendezett kongresszusunk. Az Alapszabály és a Program elfogadása után több rendkívüli fontosságú kongresszusi határozat-tervezetet is elfogadtak a küldöttek. A november 23-i XI. kongresszuson történtek részleteirõl az alábbiakban olvashatnak.
2. A PDSZ küzd az intézmények szakmai és gazdálkodási önállóságának helyreállításáért, a pedagógusok szakmai autonómiájáért. 3. A PDSZ követeli az ,,új típusú munkaidõ-számítás”álszent és hamis gyakorlatának felszámolását, a pedagógus munkaterhek csökkentését, valamint az új típusú munkaidõ számítás következtében elrendelt és teljesített többletfeladatok jogszabály szerinti díjazását! 4. A PDSZ kezdeményezze, hogy az országos érdekegyeztetéshez szükséges reprezentativitási küszöböt – a pártokhoz hasonlóan – a szakszervezetek közötti listás választások eredményeként határozzák meg! 5. A civil szervezetekhez hasonlóan az szja 1%-os adófelajánlás lehetõségét terjesszék ki a szakszervezetekre is! A szakszervezeti tagdíj ne csak adóalap-, hanem adócsökkentõ tényezõ is legyen! 6. A PDSZ támogatja a Közszolgálati Dolgozók Demonstrációs és Sztrájkbizottságának (KÖZDEMOSZ) követelését, amellyel minden közszolga részére 20%-os béremelést követel minden, a közszférában dolgozó munkavállaló számára! 7. A PDSZ elutasítja a valódi érdekérvényesítést lehetetlenné tevõ áltárgyalások folyamatát, mert azok kizárólag a kormányzati törekvések legitimálását szolgálják! 8. A PDSZ XI. Kongresszusa felszólítja a Ligát, hogy a munkavállalók érdekében határozottabb érdekérvényesítõ politikát folytasson. Ennek érdekében keresse és találja meg az együttmûködés lehetõségét a többi konföderációval és szükségszerûen támogassa a határozottabb érdekérvényesítõ akciókat szervezõ ágazati tagszervezeteit.
A regisztráció, a jelenlét igazolása, a szavazólap, az Alapszabály-tervezet, a Program-tervezet és a jubileum alkalmából készített PDSZ könyv és az ünnepi dvd átvételével kezdõdött szakszervezetünk kongresszusa. A határozatképesség megállapításának bejelentését követte a szavazatszámlálók, a levezetõ és segítõjének megválasztása, a napirend és a házszabály elfogadása. Az Alapszabályhoz kapcsolódó módosító javaslatokat Atanaszovné Rozgonyi Ilona terjesztette elõ, amirõl többnyire egyhangú szavazás döntött. Élénk vita bontakozott ki a Ráció újság nyomdai, illetve elektronikus megjelenésérõl. Többen is megfogalmazták, hogy napjainkban már a nyomdai megjelenés idejétmúlt, a weblap aktualizálása és frissítése sokkal fontosabb. A kommunikációról elmondta több küldött is, hogy nagyon fontos a tagsággal való folyamatos kapcsolattartás. Az elõterjesztõ, Atanaszovné Rozgonyi Ilona gazdálkodásért felelõs elnökségi tag beszámolt a PDSZ gazdálkodásáról, melyben a tagdíj felosztási arány megváltoztatásának szükségességét indokolta. Az ellentmondások feloldása érdekében kiemelte, hogy nem szeretné, ha sem az országos, sem egyetlen vidéki iroda is bezárásra kerülne. A mûködést, a már megnövekedett bevételek biztosítják – tette hozzá. A levezetõ elnök nem sokkal 16 óra után az Alapszabály egészére vonatkozó szavazásra szólította fel a megjelent küldötteket. A voksolás eredményeként 78 igen és 6 tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül fogadta el az Alapszabályt a PDSZ kongresszusa. Ezt követõen a PDSZ programja került napirendre. Mendrey László elnök rövid indoklásában sorra vette a javaslatokat, majd az alábbi határozati javaslatokat fogadta el a kongresszus: 1. A PDSZ minden eszközzel kifejezésre juttatja tiltakozását a Nemzeti Pedagóguskar (NPK) és az abban való kényszertagság ellen!
9. A PDSZ XI. kongresszusa felszólítja az Országos Választmányt, hogy tegyen meg mindent az EMMI-vel folytatott sztrájktárgyalások eredményes befejezése érdekében. Január végéig készüljön reprezentatív felmérés a tagság körében egy esetleges sztrájkban való részvételi hajlandóságról. Amennyiben pedig a tárgyalások nem vezetnek eredményre, megfelelõ támogatottság esetén hirdessen sztrájkot!
Ráció – a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének lapja A lap ingyenes, a befizetett tagdíjakból készül Felelõs kiadó: Mendrey László, a PDSZ elnöke Fõszerkesztõ: Szita Róbert Képszerkesztõ: Kiséri-Nagy Ferenc Szerkesztõbizottság: A PDSZ elnöksége Kiadja: a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Országos Választmánya 1085 Somogyi Béla u. 20. ISSN: 1586-7056 Lapterv, tipográfia: Kiss Csaba Nyomdai munkálatok: TRADEORG nyomda, Fûzfõgyártelep Felelõs vezetõ: Tóth Zoltán Készült 1200 példányban
2
KONGRESSZUS, KÖSZÖNTÕ 10. Követeljük a valódi érdekegyeztetést minden pontjában nélkülözõ köznevelési törvény visszavonását, és egy széles társadalmi konszenzuson alapuló új közoktatási törvény megalkotását. 11. A PDSZ elengedhetetlennek tartja, hogy az oktatás finanszírozása szektor semleges legyen! 12. A PDSZ nem támogatja a szegregációt az oktatásban! 13. Az elõmeneteli rendszer a szakképesítéseken, a szakképzéseken alapuljon! Az elõmeneteli rendszerben jelenjenek meg a munkakörhöz kapcsolódó további szakképesítések! 14. A gyakornoki rendszer ne legyen az elõmenetel része, a gyakornoki idõszak a tanárképzéshez tartozzék! 15. A PDSZ követeli a 13. havi illetmények, mint szerzett jogok visszaállítását! 16. A szakképzésben, állami térítésben szerepelhetõ szakmák száma növekedjék vissza az eredeti kettõ szakmára! 17. A szakképzésben résztvevõ diákok, de általánosságban a tankötelezettség 16 évrõl emelkedjék vissza 18 évre, vagy legalább is a 16 éves korukban az oktatásból kihullottak kerüljenek be az ingyenes felnõttképzésbe! 18. A PDSZ követeli a nevelést-oktatást segítõk, valamint a technikai dolgozók azonnali illetményemelését, és a közfeladat közalkalmazotti jogviszonyban történõ ellátását. 19. Követeljük a korábban nyugdíjba vonult közalkalmazottak nyugdíjának rendezését. 20. A PDSZ kezdeményezi az alanyi jogon járó tanulói juttatások felülvizsgálatát, illetve kezdeményezi a tanulmányi eredmények alapján differenciált ösztöndíjrendszer bevezetését.
ELMÚLT EGY ÉV…
Ez is megvolt, még sincs este… Így vagyunk a 2013as évvel is. Elmúlt, mégsem történt áttörés. Amit láttunk, tapasztaltunk, amit mûveltek velünk nem más, mint szemfényvesztés. Na jó, látványpékség… Miért is? Mert: - A közoktatásban érintett szakszervezetek magukra hagyták a PDSZ-t. Nem, nem harminc ezüstért, egy tál lencséért - vagy még annyiért sem - vállalták a vállalhatatlant Aláírták azt a megállapodást az EMMI-vel melynek következményeként akadálytalanul és gátlástalanul érvényesülhet egy politikailag és világnézetileg motivált akarat, mely hátraarcot vezényel hazánk közoktatásában, szembe menve minden olyan oktatási irányzattal, melyek sikeresek a nagyvilágban. (Az aktuális Pisa jelentés formájában menetrendszerûen érkezett az elsõ pofon.) Minket vádolnak kiugrással, gerébeznek is egy kicsit, de sajnos az idõ minket igazol. - Úgy vezetik be a pedagógus életpályamodellt, úgy „emelnek” fizetést, hogy a béremelésnek csak egy részét biztosítják, ellenben a munkaterhelés növekedést teljes egészében megvalósítják. Így fordulhat elõ, hogy a fizetésemelés valójában reáljövedelem csökkenés. Ez is egyfajta Hungarikum. Remélem nem lesz a világörökség része… - Olyan Kollektív Szerzõdést kötnek, mely – gyakorlatilag – semmilyen pluszt nem fogalmaz meg a Munka Törvénykönyvéhez, a KJT-hez, és a Nemzeti Köznevelési Törvényhez képest. Pedig tehetné, hisz erre a jog lehetõséget ad. Felfedezik viszont a sajtban a lyukat, a pedagógus túlórát. Igaz, olyan feltételekhez kötik annak kifizetését, melyek – nagy valószínûséggel – soha nem teljesülnek - S hát a „desszert”. Gõzerõvel gründolják a Nemzeti Pedagógus Kart. A gyarló és átlátszó politikai szándékon kívül semmilyen valós és ésszerû okot nem tudnak említeni, létrehozása indokaként. Az NPK és annak készülõ alapszabálya, etikai kódexe kizárólag az egyeztetés végleges formalizálására és a pedagógustársadalom totális megfegyelmezésére szolgáló eszköz. Másra nem használható. Minimális cél annak elérése, hogy a kari tagság automatizmusa kikerüljön a törvény szövegébõl, s a szakmai érdekvédelmi egyeztetések rendszere –akár kiegészülve, az önkéntes alapon szervezõdõ, NPK delegáltakkal – valódi munkát végezhessen. „Szép új világ” az, amit nekünk kínálnak. A PDSZ negyedszázada arról tanúskodik, hogy mindig képesek voltunk szakmai érveket felsorakoztatni az akarnok politikai törekvések ellenében. Bírjuk tagságunk felhatalmazását, és támogatását a szokatlan és méltatlan kihívásokkal szembeni eredményes küzdelemhez. Van tennivalónk doszt. Munkánk akkor lehet sikeres, ha összefogunk MINDENKIVEL, akinek érdekeit sérti a gõgös, kizárólag a saját érdekeit preferáló, mindenkori hatalom. Most azonban itt az ideje a pihenésnek, az ünnepnek, az elmélyült számvetésnek. 2014-ben sok dolgunk lesz. Nagyon. A feladatok emberpróbálók. Nekünk hivatásunk, hogy naponta feleljünk meg az emberré nevelés kemény elvárásainak. Van gyakorlatunk a sziszifuszi munkák sikerre vitelében. Ha nem is „ujjgyakorlat” az, ami ránk vár, de nem is a lehetetlen küldetés. Megoldjuk. Ezt is. Sikeres és boldog, újesztendõt kívánok!
Mendrey László elnök
ÜNNEPELT A PDSZ A kongresszus után megünnepeltük szakszervezetünk létrejöttének 25 éves jubileumát. Az évfordulós megemlékezésen - több neves oktatáspolitikus mellett - részt vett egykori szóvivõnk, Pokorni Zoltán is. Mendrey László PDSZ elnök ünnepi köszöntõje után, a születésnapi torta elsõ szeleteit az Ellenõrzõ Bizottság elnöke, Tóthné Hoboth Mária kínálta fel. Jó estét kívánok, szeretettel köszöntök mindenkit, közöttük is alapító tagjainkat és meghívott vendégeinket mai, ünnepi kongresszusunkon – kezdte megnyitó beszédét Mendrey László. Ezt követõen felidézte az ünnepség elõtt pár perce befejezõdött munkakongresszus legfontosabb döntéseit és azt, hogy az elmúlt 25 évben mit sem veszett harcosságából a PDSZ. A PDSZ felnõtt korba lépett, még akkor is, ha a mindenkori hatalom próbálja törekvéseinket hiteltelenné tenni, azokat bagatellizálni. Azért sem tudják ezt megtenni, mert olyan barátainkra számíthatunk, mint Puskás Aurél, Petrus László, Horn Gábor, Sió Gábor, Pokorni Zoltán, Szakács Péter. Sokan eljöttek, sajnos azonban sokan nem tehették ezt. Mivel a politika olyan módon lopózik be mindennapjainkba, korábbi vezetõink nem jöhettek el. Egyik ismerõsöm felhívott ma reggel és azt mondta, hogy nagyon drukkol ne-
künk, de ma este nem lehet itt, mert nem szerepelhet egy fotón velünk. Ez szomorú – tette hozzá Mendrey László, majd a PDSZ által szervezett októberi miniszteri értekezleten történteket idézte fel. Ezután a miskolci Bartók Béla Zenemûvészeti Szakközépiskola ütõzenekara adott nagy sikerû mûsort, majd József Attila ,,Levegõt” címû versét elnökségi tagunk, Rózsáné dr. Szabó Dóra adta elõ. Az ünnepi program filmvetéssel folytatódott. A jubileum alkalmából készített film rövidített, 25 év 25 percben címû változatát tekintették meg a küldöttek és a meghívott vendégek. A film utáni születésnapi köszöntõt Radó Péter mondta. Az oktatáspolitikus rövid történelmi áttekintés után kiemelte: mindig nagyon határozott és világos elképzelése van a PDSZ-nek arról, hogy mi is az igazi érdekvédelem és milyen is az igazi szakmai diskurzus. Egy szakszervezet akkor lehet sikeres, ha jelentõs a tagsága, illetve, ha az aktuális hatalom nyitott és fogadókész javaslataira. Örülök, hogy itt lehetek, boldog születésnapot, PDSZ! Ezután egy pohár pezsgõvel, és egy szelet tortával köszöntötték a PDSZ 25. születésnapját. Az Ellenõrzõ Bizottság elnöke és a PDSZ elnöke szelte fel az elsõ szeleteket, közben persze kötetlen beszélgetések, visszaemlékezések tették meg felejthetetlenebbé az ünnepet.
3
BÉREMELÉS
KÖZDEMOSZ: A HÚSZ SZÁZALÉK ÉRDEKÉBEN Levél a miniszterelnöknek November 18-án az Országos Közszolgálati Érdekegyeztetõ Tanács (OKÉT) Munkavállalói Oldalán (MVO) részvételi jogosultsággal rendelkezõ 5 országos szakszervezeti konföderációhoz tartozó 28 ágazati szakszervezet megalakította a Közszolgálati Szakszervezetek Demonstrációs és Sztrájkbizottságát (KÖZDEMOSZ). Az operatív bizottság tagja, Mendrey László (PDSZ) a helyszínen elmondta, hogy szeretnék kifejezni szolidaritásukat a honvédekkel, rendõrökkel és a közszolgálat többi dolgozójával. A miniszterelnöknek írt levelet az alábbiakban találják meg. A KÖZDEMOSZ ezért levélben tudatja Magyarország miniszterelnökével megalakulását és kéri, hogy jelöljön ki tárgyalópartnert a kormányzat részérõl. A „KÖZDEMOSZ”-t alkotó szakszervezetek Értelmiségi Szakszervezeti Tömörüléshez tartozó ágazati szakszervezetek: 1. Agrároktatási és Kutatási Dolgozók Szakszervezete 2. Egészségügyi Dolgozók Szakszervezeti Testülete 3. Erdészeti Dolgozók Szakszervezete 4. Felsõoktatási Dolgozók Szakszervezete 5. Környezetvédelmi és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete 6. Nyugdíjbiztosítási Dolgozók Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége 7. Orvosegyetemi Szakszervezetek Szövetsége 8. Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezete 9. Tudományos Dolgozók Szakszervezete A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájához tartozó ágazati szakszervezetek: 10. Balassi Bálint Rendõrszakszervezet 11. Dél-Alföldi Rendõrszakszervezet 12. Független Rendõrszakszervezet 13. Honvédszakszervezet 14. Könyvtári Dolgozók Független Szakszervezete 15. Központi Rendõrszakszervezet 16. Magyar Közszolgálati Dolgozók Független Szakszervezete 17. Magyar Orvosok Szakszervezete 18. Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségéhez tartozó ágazati szakszervezetek: 19. Honvédségi Dolgozók Szakszervezete A Munkástanácsok Országos Szövetségéhez tartozó ágazati szakszervezetek: 20. Független Egészségügyi Szakszervezet 21. Rendészeti és Közigazgatási Dolgozók Szakszervezete 22. Vám- és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete A Szakszervezetek Együttmûködési Fórumához tartozó ágazati szakszervezetek: 23. Belügyi, Rendvédelmi és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete 24. Közgyûjteményi és Közmûvelõdési Dolgozók Szakszervezete 25. Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége 26. Magyar Köztisztviselõk, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete 27. Pedagógusok Szakszervezete Országos konföderációnak nem tagja 28. Hivatásos Tûzoltók Független Szakszervezete
A KÖZDEMOSZ továbbra is fenntartja az OKÉT tárgyalások során megfogalmazott követeléseit: 20%-os tarifaemelés a közszféra egészében 2014. január 1-tõl a bértáblák két további fokozattal való kiegészítése, egységes, jogszabályban meghatározott cafeteria juttatás a közszféra munkavállalóinak. Az elsõdleges cél azonban jelenleg – miután a kormány elutasította a követeléseiket az OKÉT ülések során – a tárgyalások folytatása. Példátlan, hogy egy teljes kormányzati cikluson – és jelenleg már 6 éve – nem emelkedik a közszféra munkavállalóinak a bére, s hogy ezt a kormány a 2014. évre vonatkozó költségvetés tervezet alapján tovább akarja folytatni. Évek óta, a bérek nominális szinten tartásához is a munkavállalók nagy része bérkompenzációra szorul.
4
BÉREMELÉS A KÖZDEMOSZ átveszi a kezdeményezést
Továbbra is a 20%-os béremelés a cél!
A KÖZDEMOSZ-ban részt vevõ huszonnyolc ágazati szakszervezet vezetõjének (képviselõjének) teljes körû egyeztetõ megbeszélésén – a november 18-án megalakult bizottság egyik alapítójaként – a PDSZ, illetve annak elnöke, Mendrey László is részt vett. A szakszervezeti vezetõk abban állapodtak meg, hogy továbbra is kiállnak a jelenlegi bérek 20%-os emeléséért. Az ülés elején Fehér József oldalügyvivõ arról tájékoztatott, hogy a KÖZDEMOSZ megkeresésére a miniszterelnök az alábbi levelet küldte meg december 5-én a sztrájkbizottságnak:
A Közszolgálati Szakszervezetek Demonstrációs és Sztrájkbizottsága (KÖZDEMOSZ) november 26-i ülésén Mendrey László azt javasolta, hogy a bizottság tagjai záros határidõn belül egyeztessenek a közszféra 2014. évi béreirõl Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterrel. Az is elhangzott, hogy hírt kell adni a KÖZDEMOSZ-ról. A bizottsági ülés elején Fehér József oldalügyvivõ ismertette a Miniszterelnökségtõl kapott levelet, miszerint illetékességbõl Varga Mihály nemzetgazdasági miniszternek továbbították a munkavállalói oldal megkeresését. Ezért aztán az oldalügyvivõ azt javasolta, hogy a KÖZDEMOSZ nevében levelet ír és egyeztetésre hívja Varga Mihályt. A levél alapján ugyanis úgy értelmezhetõ, hogy õ a kormány részérõl kijelölt tárgyaló – mondta Fehér József. Elhangzott, hogy a KÖZDEMOSZ vegye át a kezdeményezést, és a december 2-i héten, de legkésõbb december 7-én tárgyaljon a két fél.
Mendrey László, a KÖZDEMOSZ operatív bizottságának vezetõje felhívta a figyelmet arra, hogy hírt kell adni magunkról, tájékoztatni kell a közvéleményt, hogy létezik és mûködik a KÖZDEMOSZ. Ezután különbözõ, jelenleg még nem publikus javaslatok hangzottak el a jövõbeni fellépés esetleges módjairól. Salamon Lajos, a HTFSZ elnöke azt hangsúlyozta, hogy állandó fenyegetettséget, folyamatos nyomásgyakorlást kell fenntartani.
Mit mondjunk a fenti kijelölésre – kérdezte Fehér József oldalügyvivõ. Ezt követõen polémia bontakozott ki a következõ napok tennivalóiról. Miután Mendrey László, a KÖZDEMOSZ operatív bizottságának tagja kiemelte, hogy szükségesek a figyelemfelkeltõ akciók, azt is fontos tisztázni, hogy a tárgyaló partner, a kormány képviselõje milyen mandátummal érkezik. Több szakszervezeti vezetõ is azt hangsúlyozta, hogy, ha nincs valós tömeg, akkor nem lesz hírértéke a megmozdulásainknak. Mások pedig a meghökkentõ elemek fontosságára figyelmeztettek. A KÖZDEMOSZ-t alkotó szakszervezetek vezetõi abban állapodtak meg, hogy – lapunk megjelenésének idején – december 16-án találkoznak a kormány kijelölt képviselõjével, Modori helyettes államtitkárral. A SZEF székhelyén megrendezendõ találkozón - a tervek szerint - ott lesz Banai Béter, az NGM költségvetésért felelõs helyettes államtitkára is. Ezt követõen a tárgyalás forgatókönyvérõl és taktikájáról egyeztettek.
Munkában a KÖZDEMOSZ! Fehér József, a munkavállalói oldal ügyvivõje arról tájékoztatta lapunkat, hogy a KÖZDEMOSZ Operatív Bizottsága - a december 5-i ülésén - úgy döntött, hogy december 10-én 15 órára összehívja a KÖZDEMOSZ-ban részt vevõ huszonnyolc ágazati szakszervezet vezetõjének (képviselõjének) teljes körû egyeztetõ megbeszélését.
5
BÉREK, SZOLIDARÍTÁS Gyógypedagógusok érdekében - A PDSZ sajtóközleménye
PDSZ: Késedelmes utalás, rossz hangulat November 4-i sajtóközleményünkben jeleztük, hogy a közoktatásban dolgozó pedagógusok ismét nem kapták meg a szokott idõben jogos illetményüket, így – bár átmeneti, de – komoly fizetési gondjaik akad(hat)tak. A Klebelsberg Intézményfenntartó vezetõje a megszokott kormányzati arroganciával reagált - mondván, hogy a legújabb „szokások” szerint minden hónap ötödikéig kell átutalni a járandóságot, s mivel 4-e hétfõre esett, ezért akkor utalták a pénzt. Ez így igaz is lehet(ne) - kár, hogy annak csak egy részét tartalmazza, azaz csúsztat. A KLIK elnökének tudnia kell, hogy létezik az ún. késleltetett utalás. Az arra jogosult meg tudja határozni, hogy a bank melyik napon hajtsa végre a tranzakciót. Ez az eszköz minden gazdálkodó szervezet rendelkezésére áll. A KLIK-nek is. Ha valaki hibázik, elvárható, hogy – önkritikát gyakorolva – elnézést kérjen. Az ezt helyettesítõ(???) arrogancia elfogadhatatlan! Hangulatot nem a PDSZ kelt, azt viszont elismerjük, hogy tudomásunk van a késedelmes utalás miatti rossz hangulat kialakulásáról a pedagógusok között… Budapest, 2013. november 4. Mendrey László
Az Emberi Erõforrások Minisztériumának dilettantizmusa (és cinizmusa) úgy tûnik, nem ismer határt. Nem elég, hogy – érezhetõen egyre kevesebb eredménnyel – mantrázzák a pedagógus béremelésrõl szóló hiteltelen szóvirágaikat, megtalálják a módját annak, hogy miként alázzák meg azokat, akiknek eredményes munkája nélkülözhetetlen jövõnk szempontjából. A PDSZ sajtóközleménye az alábbiakban folytatódik. Most éppen a gyógypedagógusokon a sor. Azokon, akik eddig is az oktatáspolitika perifériáján dolgozva álltak helyt a vártán. Velük próbálják elfogadtatni az elfogadhatatlant, visszakövetelve tõlük a szeptemberi fizetéssel kézbesített béremelést! Eltekintve a régi közhelytõl, „a pénztártól való távozás után…”, a visszamenõleges törvénykezés „haladó hagyományait” folytatva kérik vissza a megszolgált pénzt. Korábban a béremelés mértékét arra hivatkozva csökkentették, hogy azt kiterjesztik minden pedagógus-munkakörben dolgozóra. Az EMMI saját magát cáfolva, érthetetlen módon kihagyta a gyermekotthonban dolgozó gyógypedagógusokat. Ez miatt, így most számosan kényszerülnek arra, hogy visszafizessék a tévedésbõl átutalt többletbért. Eltekintve attól, hogy költségvetési szempontból elhanyagolható tételrõl van szó, nem hagyhatjuk szó nélkül azt a – mára már gyakorlattá váló – módszert, melynek célja a pedagógus társadalom megosztása. Sokszor elmondtuk, most is hangsúlyozzuk: nem fog sikerülni! Követeljük, hogy terjesszék ki az életpálya bevezetésével együtt járó béremelést MINDEN pedagógusra, függetlenül attól, hogy milyen intézményben teljesíti hivatásának kihívásait! Budapest, 2013. november 2. Mendrey László
Szolidaritási nyilatkozat Magyarország kormánya rendkívül mostohán bánik az ország legfontosabb erõforrásával, az emberrel. Igaz ugyan, hogy a közigazgatás legnagyobb egysége – éppen – az Emberi Erõforrások Minisztériuma, a gyakorlatban viszont keserûen tapasztaljuk, hogy az elvek, a fogadkozások, az ígéretek az írott malaszt szintjén maradva, nem jelentenek valódi változást. A részleges béremelés nem változtatott érdemi módon sem az orvosok, sem a pedagógusok helyzetén. A nem orvosi és nem pedagógus végzettségû szakemberek jogos bérigényének figyelmen kívül hagyása, ugyanakkor tudatos bérfeszültséget teremtett az egészség és az oktatásügyben. Mára a legelesettebbeknél is betelt a pohár. A bölcsõdei dolgozók elégelték meg, hogy visszaélve hivatástudatukkal, türelmükkel, rendre becsapják, megalázzák õket. Az ezen a területen dolgozók átlagbére épp, hogy csak eléri a szakmunkás minimálbér összegét. Fizetésük minimális, a felelõsségük azonban óriási. Érthetõ, hogy elkeseredésüknek demonstrációval adnak hangot. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szolidáris a szociális szféra minden munkavállalójával. A tiltakozó megmozdulást teljes súlyunkkal támogatjuk!
Bérletet, kenyeret, gyógyszert nem adnak pénz nélkül - A PDSZ közleménye A sikertörténet megállíthatatlanul dübörög. Az Emmi és a Klik sikert sikerre halmoz, minden vállalásukat teljesítik, sõt jobban teljesítik - a közoktatás szereplõinek üdvére. Vagy nem. Mint ahogy az év kezdetén, úgy november elején sem sikerült a megszokott idõben átutalni a pedagógusok fizetését. Közel 160.000 embernek okoznak így komoly nehézséget. Igaz ugyan, hogy a szeptember elsejével megnövelt bér nyújthatna némi átmenetet arra az idõre, míg az illetékeseknek sikerül átutalni a béreket – de nem nyújt. A pedagógusok továbbra is fizetéstõl fizetésig élnek. Igaz, kicsit „gyorsabban”, mert a megnövelt munkaterhelés teljesítésekor csak úgy szalad az idõ… Az átutalások, a csekkes befizetések határideje általában harmadika. A szolgáltatók nem várnak. S ha nem jutnak idõben a pénzükhöz, bizony kegyetlenül „ráverik” az adósra a kamatot. Bérletet, kenyeret, gyógyszert nem adnak pénz nélkül. Csak a mérgelõdés, bosszankodás térítésmentes – hogy már megint megcsinálták! A magas vérnyomás bónusz… A sikertörténet megállíthatatlanul dübörög. Az ilyen kis döccenõk nem számítanak. Nekik… Budapest, 2013. november 4. Mendrey László
Budapest, 2013. november 11. Mendrey László elnök
6
TÁRGYALÁSOK
BOJKOTTÁLNÁ A PEDAGÓGUS KART A HÍVATLANUL HÁLÓZAT Bejelentett „villámcsõdületet” szervezett november 3-án, vasárnap délután négy órára, a budapesti Deák Ferenc térre a Gyermekeinkért - For our Children Facebook-oldal, illetve a Creative Commons Magyarország Egyesület, többek között a „közoktatás megmentéséért”. Aztán öt órakor Szántó Judit, a Hívatlanul Hálózat tagja egy, a Nemzeti Pedagógus Kar bojkottálására való felhívást olvasott fel. Az eseményen ott voltak a PDSZ vezetõi és aktivistái is. Folytatás is lesz, a tervek szerint minden vasárnap. Sz. R. - K. N. F.
ÚJRA?! November 11-én újraindultak a PDSZ és az EMMI között tavasszal megszakadt tárgyalások. A PDSZ elnöke szerint az augusztus végén megvalósult törvénymódosítások után indokolt volt, hogy a felek folytassák megbeszéléseiket. A tárgyaláson Thaisz Miklós minisztériumi fõtanácsadó képviselte az Emmi-t. Az egyeztetés után a tárca Szalay utcai épülete elõtt tartott sajtótájékoztatót
Mendrey László PDSZ elnök. A sajtótájékoztatón Mendrey László újra azt hangoztatta, hogy a PDSZ ragaszkodik ahhoz, hogy a sztrájkbizottsági tárgyalásokon kompetens, döntésképes személy vezesse az EMMI delegációját! Szívesen beszélgetünk bárkivel a közoktatás ügyeirõl. Tárgyalni viszont a miniszterrel kell - tette hozzá a PDSZ elnöke.
BESZÉLJÜNK ÕSZINTÉN! Szükség van az õszinte, egyenes beszédre, hisz kimondottan zavaros a kép az augusztusi részleges béremelést követõ közoktatással kapcsolatos megnyilatkozásokban. - Az EMMI – jól felfogott érdekét követve folyamatos sikerpropagandát folytat. A köznevelés elszenvedõi ugyanakkor folyamatosan jelzik, hogy baj, nagy baj van! Nem a rendszer mûködik rosszul, a rendszer rossz! - A januári megállapodást aláíró szakszervezetek – elméletben ugyan folyamatosan és felháborodottan tiltakoznak a kibontakozó oktatási armageddon ellen – a gyakorlatban azonban legitimálják az oktatási államtitkárság tevékenységét. - Az Emberi Erõforrások Minisztériuma fenntartások nélkül lép át a saját maga által aláírt megállapodáson. Megszegték a béremelésre vonatkozó ígéretüket, nem készült el az ágazati kollektív szerzõdés, s nem vesznek tudomást a rendkívül megemelkedett munkaterhelésrõl sem. A hiányos feltételek mellett bevezetett mindennapos testnevelés felmenõ rendszerû „megvalósításáról” nem is beszélve. - A pedagógus társadalom tiltakozása ellenére gõzerõvel folyik a Nemzeti Pedagógus Kar felállítása. - Semmibe sem veszik a tiltakozás hangját, gátlástalanul aláznak meg neves oktatási szakembereket, legyen szó
egykori miniszterekrõl, vagy a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetérõl. Elég volt a pökhendi struccpolitikából! A miniszter szó jelentését tekintve távolról sem indokolt ez a magatartás, hiszen: „A ministrare igébõl képzett fõnév, a minister tehát olyan rabszolgát jelölt, aki gazdája étkezésénél kézbe adta, az asztalra rakta az ételeket.” (papiruszportal.hu) Persze a XXI. század minisztere már nem szolga, s mint megtapasztaltuk - még csak nem is szolgál… Arra azonban nincs jogosítványa, hogy sorozatban alázza azt, akivel törvényszabta kötelessége együttmûködni! - Nem szegheti meg következmények nélkül adott szavát! Demokráciában ez elfogadhatatlan! - Nem teheti meg, hogy nem gondoskodik helyettesrõl egy olyan rendezvényen, melyen külföldi útja miatt nem tud részt venni! A PDSZ által szervezett Miniszteri Értekezleten SENKI nem képviselte a kormány álláspontját! - Egy önmagát kereszténynek tartó kormányzat nem engedheti meg magának, hogy tudomást se vegyen arról, hogy a vele tárgyalni akaró szervezet meghívja miniszterét, aki aztán részt sem vesz az egyeztetésen, s természetesen megbízottjai sem mozdulnak ki a minisztérium jól ismert falai közül. Budapest, 2013. november 11. Mendrey László
7
BÉREK
MENDREY LÁSZLÓ: A POLITIKA EGYRE GÁTLÁSTALANABB Az elmúlt három héten feldübörgött a kampánygõzhenger. S ami a legmegdöbbentõbb, hogy hallgat a közvélemény, hallgat a jog, hallgat a szakma. Ám a PDSZ nem hallgat! A politika és a politikusok egyre gátlástalanabb „nyomulásával” kapcsolatban kívánta kifejezni tiltakozását szakszervezetünk, a november 15-i sajtótájékoztatón. A sajtótájékoztató elején Mendrey László megjegyezte, hogy mozgalmas hetet tudhat maga mögött a PDSZ. Az Emberi Erõforrás Minisztériuma nem tartotta fontosnak, hogy megtisztelje a pedagógusokat, a szakértõket, a rendszerváltást követõ minisztereket azzal, hogy eleget tegyen az október 18-i Miniszteri Értekezlet meghívásának - emelte ki Mendrey László. A PDSZ elnöke arról is beszélt, hogy az Emberi Erõforrások Minisztere (Emmi) nem tartotta fontosnak, hogy eleget tegyen sztrájkbizottsági partnere kérésének és meghívásának, s kompetens személyként részt vegyen a rendkívül fontos témákat feszegetõ - november 11-i sztrájkbizottsági egyeztetésen. Távolléte és az EMMI küldöttség inkompetenciája miatt így az el is maradt - tette hozzá a szakszervezeti vezetõ. A PDSZ elnöke arról is tájékoztatott, hogy november 15-én ismét levelet írt a Klebelsberg Intézményfenntartó vezetõjének. A Klik elnöke ugyanis többszöri megkeresés ellenére sem tartja fontosnak, hogy a pedagógusokat okkal foglalkoztató számlakompenzációs kérdésre válaszoljon. Ez mindenképp aggodalomra ad okot, hiszen azt feltételezi, hogy mégsem fizetik ki december 31-ig a kért összeget. Érdekesség, hogy az elbocsátások
ügyében feltett kérdésre (volt-e és, ha igen, akkor milyen mértékû elbocsátás) sem adott mindeddig feleletet a Klik elnöke. Mendrey László hozzátette azt is, hogy a gõzerõvel kampányoló pártok egyike sem tartotta fontosnak, hogy a rendszerváltás egyik legnagyobb vívmányát – a politika távoltartását a munkahelyektõl – tiszteletben tartsa. Mint elmondta, egy élelmiszerlánc vezetõje körlevélben „kéri” alkalmazottait az általa kedvelt politikus melletti tömeges kiállásra, s egy fõvárosi kerület polgármestere pedig nem talál kivetnivalót abban, hogy általános iskolásokkal küldjön meghívót saját politikai performanszára - sorolta a legszembetûnõbb problémákat a PDSZ elnöke, majd azt kérte tisztelettel, hogy a pártok tartják magukat távol a gyerekektõl és az iskoláktól. Ezt követõen az Index megjelent összefoglalójáról és a Népszabadságos újságírónõ kálváriájáról (nem engedik be a közintézménynek minõsülõ általános vagy középiskolákba sem) is szót ejtett a szakszervezeti vezetõ. Az Index írását egyébként elolvashatják lapunkban is - a szerk. A sajtótájékoztató végén bejátszotta Hoffmann Rózsa államtitkár egyik legutóbbi, de sokkal inkább megdöbbentõ nyilatkozatát. A sajtótájékoztatón résztvevõ újságírók a számlavezetési kompenzáció költségeivel kapcsolatban érdeklõdtek. A PDSZ elnöke szerint a pedagógus társadalom esetében ez a tétel egymilliárd forint alatt van, de a teljes közszféra esetében biztos, hogy több milliárdos a perelhetõ összeg. Sz. R. - K.N. F.
TÖBB EZREN TÜNTETTEK SPANYOLORSZÁGBAN Madridban több ezren vonultak fel az oktatási és egészségügyi szakszervezetek tagjai közül. Tanárok, diákok és orvosok tüntettek Spanyolországban a tervezett elbocsátások, iskola- és kórház-bezárások miatt. Attól tartanak, hogy a kormány jövõre elkezdi a kórházak és kulturális intézmények privatizációját. Az egészségügyben várhatóan csak az alapellátás marad ingyenes, a betegeknek a gyógyszerért és bizonyos kezelésekért, vizsgálatokért fizetniük kell. Az Európai Bizottság további kiadáscsökkentést kért a spanyol kormánytól, mert a jövõ évi költségvetés eredeti terveivel nem voltak elégedettek. MTI
8
KOLLEKTÍV SZERZÕDÉS
MENDREY LÁSZLÓ: A PAKTUM ELLENÉRE A PDSZ FENNTARTJA A SZTRÁJK ALKALMAZÁSÁNAK LEHETÕSÉGÉT Megszületett a ,,nagy mû”, a Kilik és a PSZ elnökei aláírták és bemutatták az Ágazati Kollektív Szerzõdést. De hogy mire is elég, mirõl szól a rég várt, és még soha nem volt, a szakmai és az érdekképviseleti nyilvánosság teljes kizárásával elõkészített dokumentum – errõl és a hétvége egyéb történéseirõl is szólt Mendrey László PDSZ elnök által november 26-án tartott sajtótájékoztató. A november 23-i PDSZ kongresszuson történtekrõl szóló tájékoztatóval kezdte mondandóját Mendrey László. A leglényegesebb kongresszusi határozattervezetek ismertetése után a PDSZ elnöke sejtelmesnek nevezte a PSZ és Klik elnökei által – november 22-én – aláírt kollektív szerzõdést. Ez egy olyan hiánypótló kollektív szerzõdés, ami nem ágazati kollektív szerzõdés, hiszen kimaradtak belõle az óvodák és a magán intézmények, de még azokra a közalkalmazottak, technikai dolgozók is, akik nem a Klik-tõl kapják a fizetésüket. Mostantól valóban van mihez viszonyulni, illetve, ha pikírt akarok lenni, akkor van mihez iszonyulni. Ez a szerzõdés tudomásul veszi, hogy van túlmunka, ezt pedig el kell ismerni, díjazni kell. Még egy pozitívuma van a KSZ-nek, hiszen tudomást vesz a túlóráról, illetve arról az Mt. rendelkezésrõl, hogy ezt ki is kell fizetni. A PDSZ elnöke ma egy modellszámítást végeztetett, eszerint a megemelt fizetése mellett - saját példáját említve elmondta, hogy - csökken a túlóradíja. Mendrey László azt is hozzátette, hogy szeptember óta az igazgatók nem fogadhattak el olyan kimutatást, mely 32 óra feletti teljesítményrõl szól. Ez rendkívül aggályos volt eddig és - a PDSZ elnöke szerint - ezután sem fog
változni. Újra megismételte korábbi kérését, miszerint az Emmi végeztesse el a munkaidõ felmérést. A béren kívüli juttatások kérdésével kapcsolatban Mendrey László idézte a KSZ-t, miszerint ez a pedagógusok esetében a költségvetés függvénye lesz. Noha biztos vagyok benne, hogy lesz kafetéria, ám az méltatlan, hogy a költségvetés teljesülésétõl teszi függõvé a béren kívüli juttatásokat. A költségvetésben nem szerepel olyan, hogy a futballstadionokra több milliárdot kell költeni, de az szerepel, hogy a pedagógusok béremelésére mennyit szabad fordítani. Ezért is elfogadhatatlan a kormányzati hozzáállás. A kollektív szerzõdés aláírását szemvényvesztésnek, a pedagógustársadalom megnyugtatására szóló paktumnak nevezte a PDSZ elnöke. Ez a paktum pedig senkinek sem jó. Sajnos megint nem engedtek bennünket oda, nem nézhettük meg a tervezeteket. Ez egy olyan szerzõdés, olyan paktum, mely az érdekeltek jelentõs részének kizárásával történt – emelte ki a szakszervezeti vezetõ. A PDSZ továbbra sem mond le a legkeményebb érdekérvényesítõ eszköz alkalmazásáról, hiszen ezek a kérdések minden pedagógust érintenek. A közszolgálati szakszervezetek demonstrációs- és sztrájkbizottsága (KÖZDEMOSZ) segíthet a célok elérésében – tette hozzá Mendrey László. Újságírói kérdésre válaszolva lehet, hogy a KÖZDEMOSZban együtt fellépõ szakszervezetek megosztásáról lehet szó, hiszen a katonák megjutalmazása és a mostani KSZ aláírása is erre utalhat. Sz. R. - K.N. F.
VITA A POLIHÁZBAN: FÓKUSZBAN A KOLLEKTÍV SZERZÕDÉS ÉS AZ EGYÜTTMÛKÖDÉS Több, az oktatással, mint szakmával és az oktatáspolitikával is összefüggõ nagyon fontos témáról esett szó azon a december 3-i fórumon, melyet a Hívatlanul csoport szervezett. A Közgazdasági politechnikumban – nagy érdeklõdés mellett – lebonyolított eseményen a PDSZ, a PSZ és az OVSZ vezetõi többek között a sztrájkbizottságról, a kollektív szerzõdésrõl és persze az együttmûködés jövõjérõl is vitáztak. A fõváros IX. kerületében található Közgazdasági Politechnikum (Poliház) adott otthont a pedagógusok kollektív szerzõdésérõl szóló vitának. Mendrey László PDSZ elnök, Tollner József elnökségi tag mellett vitapartner volt Galló Istvánné, a PSZ elnöke, valamint Somogyi László, az Oktatási Vezetõk Szakszervezetének (OVSZ) elnöke. A Hívatlanul csoport rendezvényének moderátora Puskás Aurél, fõszervezõje pedig Ercse Krisztina volt. A fórumot Diósi Alojzia, a Politechnikum pedagógiai vezetõje, mint házigazda nyitotta meg. Ez egy olyan asztal, ahol érdemes a közoktatás dolgairól õszintén beszélni, de érdemes az ellenségképet kint hagyni. Jó
volna, ha az érdekképviseletek jól és keményen tudnának együtt mûködni. Jó együtt látni Önöket, hiszen sajnos kevésszer érte meg a szakma, hogy 3 pedagógus-szakszervezet vezetõje is egy asztalhoz üljön – kezdte mondandóját az est moderátora. Az elsõ kérdéskör az együttmûködés kérdése volt. Minek kellene történni ahhoz, hogy – közös célok és elvek alapján – a szakszervezetek együtt tudjanak dönteni, kommunikálni? Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke: A mai helyzetet csak akkor lehet megérteni, ha a múltat is felidézzük. 2012 nyarán közösen szerveztünk pedagógus demonstrációkat, sõt közös sztrájkbizottságunk is volt, amibõl aztán sajnos a PDSZ kilépett. Ugyanakkor a fõ kérdésekrõl nagyjából ugyanaz a véleményünk, ám a megoldást illetõen nagy különbség van közöttünk. Somogyi László, az Oktatási Vezetõk Szakszervezetének (OVSZ) elnöke: Érdemes leszögezni, hogy nem három, hanem több szakszervezet is van az oktatási szférában. Szinte napra pontosan megmondom, hogy hol volt a töréspont. A tárcával
9
KOLLEKTÍV SZERZÕDÉS történt megállapodás messze volt az elvárásainktól, de érdemes volt aláírni. Nem gondolom, hogy vádaskodni kellene, de az együttmûködés a megállapodás aláírásakor szakadt meg. Hozzászólások következtek: Rohan felénk egy vonat, de a mi szakszervezeti vezetõink egymással vitatkoznak. A vonat még most jön. Nem kérek a nemzeti pedagóguskari tagságból. Hajlandóak vagytok megakadályozni ezt? Hajlandóak-e bizonyos témákban közösen asztalt borítani a szakszervezetek? - hangzott a kérdés. Mendrey László: A PDSZ részérõl igen! Somogyi: Ez egy rendkívül káros dolog, tehát igen! Galló Istvánné: A PSZ az AB-hez fordult, de a tagság nem érzi a kar veszélyeit. Az információhiány miatt nincs elementáris felháborodás. Nem tudom a kollégákat belehúzni olyan megmozdulásba, ami nem jár elõrelátható sikerrel. Ha a testület, ha a kollégák úgy döntenek, akkor a PSZ benne lesz, sõt meg is szervezi. Az a kolléga, aki bemegy reggel és becsülettel tanít, nem érzi a problémákat. Nehezen mozgósítható a tagság, nem mernek lépni a kollégák. Óriási veszélyben van az oktatás, de a szakszervezeteknek is érezni kell, hogy a lebutítás felé megy el a közoktatás. A kollégák sajnos nem néznek tévét, nem olvasnak újságot, ezért a belsõ kommunikáción kell javítani, meg kell szólítani a tagságot, a pedagógusokat. Kollégák, itt az idõ, lépni kell! Az oktatásról, a diákságról, a tanárokról van szó. A következõ felszólaló felszólított, hogy a dagonyázást folytassák le egymással a szakszervezetek, nagyon záros határidõn belül! Úgy tudom, nincsenek visszajelzéseik a mi véleményünkrõl. Értem, hogy mi a szakszervezetek feladata, de most már fel kellene ismerni, hogy bizonyos dolgokat még tárgyalásos alapnak sem szabad elfogadni. Ez a hatalom a PSZ-t használta a megállapodás aláírásakor, mert ezzel a saját rendszerének részévé tette, legitimitálta azt. Ez a hatalom nem szalonképes. Csak az egyéni példamutatással lehet megértetni a tagsággal, hogy milyen nagy a baj. Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke: Azt hiszem, hogy a követelések egyike az volt, hogy akadályozzuk meg a Klik létrejöttét, ugyanakkor a megállapodás ezt nem is tartalmazta. Azért léptünk ki a sztrájkbizottságból, mert azt gondoltuk, hogy ám legyen, írják alá. Nem teljesült a béremelés olyan módon, ahogy le van írva a megállapodásban, de az ágazati kollektív szerzõdés sem. Biztos, hogy nem vagyunk mi sem tévedhetetlenek, ám szerintem nem nekünk, szakszervezeti vezetõknek, hanem a pedagógusoknak kell összefogni. Tollner József, a PDSZ elnökségi tagja: Nagyon lelkesen vettünk részt a megállapodást elõkészítõ munkában, apró sikereink is voltak. Az OV nem hagyta, hogy aláírjuk ezt. Szerintem az élet bennünket igazolt. Lett volna esélyünk, ha kitartunk. Kivették a Köznevelési Törvény hatálya alól azokat, akik a pedagó-
gusok munkáját segítették, kormányrendeletté silányították a velük való foglalkozást. Hogyan lehet ebbõl a helyzetbõl kilépni, miért nem találkoznak a célok. Tudnak-e együtt mutatkozni – hangzott el a második kérdés. Galló Istvánné: az elõzõekre reagálva el kell mondanom, hogy a sztrájkbizottság létrejöttével nyílt egy kapu. Ez a megállapodás nem szólt bérrõl, ez az álláshelyek megóvásáról szólt. Pontatlan fogalmazás beszélt ágazati kollektív szerzõdésrõl. Az volt a célunk, hogy ne zárjanak be iskolákat, ne vesszenek el álláshelyek. Más a filozófiánk, de a másik eredményét nem szabad nagyon direkt kritizálni. Maradjunk a realitások talaján. Somogyi László: ma akkor fogunk kellemesebben beszélgetni egymással, ha nem vádaskodunk. Szorítkozzunk a tényekre! Lényeges helyzetértékelésbeli különbség van közöttünk. Ilyen politikai helyzetben az a kérdés, mit tudunk tenni, mennyire áll mögöttünk, illetve mozgósítható-e a tagság? Nem érdemes olyannal fenyegetõzni, amit nem tudunk betartani. Komoly dilemma ez. Kulcskérdés, hogy radikális vagy passzív a szakszervezeti tagság. Mendrey László: A tárgyalási taktikáink közötti különbségek valóban lényegesek. A 22 kötelezõ óra sehol sem 22, hanem 24, 26 vagy több. Azt is tudjuk, hogy pedagógusokat küldtek el. Január 22-én valóban azt mondtuk, hogy nem írjuk alá megállapodást, aztán tartottunk egy közös, majd egy saját PDSZ-es sajtótájékoztatót. Aznap este, az Este adásában a PSZ és a PDSZ elnökeként is nagy lendülettel mondtuk el, hogy mi a baj ezzel a megállapodással. De az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a PSZ és az Emmi között együttmûködési megállapodás van 2012 júniusa óta. Miért lehetne közösen fellépni – hangzott el a moderátor harmadik kérdése. Mendrey László: bérek, munkaidõ, álláshelyek megõrzése, NAT, Klik, túlórák valódi értékének kifizetése, a kötelezõ óvodáztatás, a tankötelezettség visszaállítása, a szakképzés tönkretétele ellen, a kötelezõ nemzeti pedagóguskari tagság ellen, stb. Szóval, rengeteg mindenért érdemes lenne fellépni! Mi ott vagyunk a kollégák között. Olyan sajnos sosem lesz, hogy egyszerre valamennyi pedagógus sztrájkolni fog. De ami most történik, nem más, mint a közoktatás módszeres leépítése, módszeres szétverése. A ma megjelent PISA vizsgálatok szerint már most tetten érhetõ a visszalépés. Errõl egyébként bõvebben is olvashatnak a lapunkban is megtalálható Radó Péter elemzésbõl. Galló Istvánné: nem azért írtuk alá, mert van együttmûködési megállapodásunk a tárcával. Miért ne lehetne? Egy szakszervezetnek mindig az a dolga, hogy tárgyaljon. Ezért a megállapodásért nem kellett tenni semmit a kollégáknak. Szerintünk az óvodákban szinte semmi, az általános iskolákban megosztott, a középiskolákban viszont érezhetõ a sztrájkhajlandóság. Tollner József: ez a kormány valóban erõbõl politizál, ezért aztán csak az erõbõl is ért. Kipróbáltuk a tárgyalásos utat.
10
KOLLEKTÍV SZERZÕDÉS Mi számít túlórának? – témában heves polémia bontakozott ki. Somogyi László: az igazgatók kiállása nagyon fontos volna eben a helyzetben. Ez a megállapodás eszközt ad az igazgatók kezébe, járjon el a törvény írott betûje alapján, harcoljon keményen. Sajnos azonban a kollégák, az igazgatók megfélemlített emberek. A sztrájk már nagyon régóta esedékes lett volna. Meg kell találni azokat a pontokat, melyekkel a kis eredményeket jobb idõkre átmenthetjük. Tollner József: a PDSZ azért engedte el a kezeket, mert vállalhatatlan volt a megállapodás. Ha beletörõdünk az úgymond igazságokba, mérhetetlen károkat okozhatunk. A minõségromlás, az oktatás lebutítása a hatalom célja – ez vitathatatlan. Nem maradhatunk csendben, demonstrációkat, sztrájkot kellett volna közösen szerveznünk. Együtt kell menetelnünk, együtt kell dolgoznunk, hiszen valamennyink megfogalmaztuk, hogy ez így nem jó. A PDSZ elérte, hogy a bíróság kimondja: van sztrájkjogunk. Mendrey László: A demokrácia veszélyes dolog, de az igazi demokrata nem fél. Azt kell mondani, hogy mi megyünk elõl, de mindenkit megszólítva kell meghirdetni a tiltakozást. A mi munkánk a társadalomért van, a diákokért, a felnövekvõ nemzedékért, a szülõkért, értünk. Minden kormány vont ki forrásokat az oktatás költségvetésébõl. Idén 8 ezer körüli kényszernyugdíjas távozott a rendszerbõl. A nemzeti pedagógus kar azért veszélyes, mert ez a körvonalazódó parancsuralmi rendszer már most borzasztó. Az egyik megjelent szülõ elmondta: valóban át lehet menteni egy pedagógust, ám a gyereknek egy élete van. Akinek most tönkre teszik az életét, annak a gyereknek nincs több élete. A gyerek kéthetes sztrájkot vidáman be tud pótolni, de nem tudja bepótolni, amit a megtört gerincû, már a tükörbe sem nézni tudó pedagógustól kaphat. Hiába tanítunk erkölcstant, ha nem azt érzi a gyerek. A gyerek lát, szíve van, nem szabad becsapni. Ha valaki elvállalja, hogy irányítja a szakszervezetet, a tagságot, annak mindennap vezetnie kell. Ezután heves vita bontakozott ki, az alábbiakban ezekbõl idézünk. Beszélni, kommunikálni kell a pedagógusokkal, de nem akarnak a kollégák sztrájkolni, mert nem tud arról, hogy félnie kellene. A kollégák nem tudnak a sztrájktörvényrõl, azt hiszik, hogy a sztrájk közben tanítaniuk kell a pedagógusoknak. Mondjátok el nekik, mit kell tenniük - hangozz el. Ercse Krisztina: nem a párt színével, hanem a hatalmon lévõ kormány oktatáspolitikájával! Sajnos ez a Köznevelési Törvény idegen test. Nem lehet, és nem is szabad egy-egy pozitívumot kiemelni, mert az egész rendszert kell vizsgálni. Sokkal fontosabb a tájékozatlanság, a résztájékozottság, a közöny. Érthetõen kell a szakszervezeteknek tájékoztatni, informálni a tagságot. A döntés egy képesség, amihez hozzá kell segíteni a tagságot, a szülõket. Sokszor hallani, hogy õk döntöttek, de ez álságos. Hiszen lehet, hogy nem kellõ információ birtokában tettek így. Ahelyett, hogy egyfelé mennénk, megosztottak vagyunk.
Galló Istvánné: Itt nem hõsök kellenek, álljon fel mindenki, álljon fel a pedagógus társadalom és közösen lépjünk! Szüdi János: vannak politikai és gazdasági ügyek. A szakszervezeteknek nem szabad politikai ügyekben megjelenni. A megállapodásban benne van minden, amit ebbõl a kormányból ki lehetett csiholni. Én is tisztában vagyok azzal, hogy, ha marad ez a kormány, akkor nagyon nagy baj lesz. Nem a szakszervezeteken kell leverni, hogy az ország, a nép nem ébred fel. Pedig mindenhez hozzányúlnak majd, így a nyugdíjakhoz is. De hol vannak a nyugdíjasok? Egy újabb vélemény: Kell egy cél, hogy sztrájkoljunk. Ezt pedig el kell mondani a kollégáknak, hogy miért teszik. Kit hívjunk, ki áll mellénk, megnyerhetõk-e a szülõk, a diákok. A teljes oldalú tájékoztatás a legfontosabb! A következõ véleményalkotó szerint nemcsak az oktatásról, az egész ország helyzetérõl van szó. Kiemelte: A jelenlegi kormányzat cinikus és aljas módon teszi tönkre az országot. Pontosan tudja, mit fogunk válaszolni. De nem! Az asztalra kell csapni, több szinten kell harcolni. A szakszervezeti vezetõknek azt kell tenni, amit a tagság mond. Nem azt, amit õk akarnak. Mindig úgy kell csinálni, hogy mellettünk százezrek vannak, velünk jönnek az emberek, saját tiszta lelkiismeretünk szerint, zéró tolerancia szerint kell mûködni. Nagyon súlyos erkölcsi és jogi felelõsségre vonásra lenne szükség. Másik hozzászóló szerint nincs idõ a szakszervezetek közötti dagonyázásra, viszont a PSZ által aláírt megállapodás szeptember-októberben érvénytelenné vált. A mostani helyzet ugyanis már teljesen más, mint a korábbi helyzet volt. Személyes vonzalmam a PSZ-tõl a radikálisabb PDSZ felé fordult. Ám a tiltakozásnak nemcsak a sztrájk az egyetlen módja. A felfordulás nem lehet cél. Bojkott, a nemzeti pedagógus karral szembeni fellépés viszont cél lehet. Moderátor ekkor arra szólította fel a szakszervezeti vezetõket, hogy úgy kellene innen a szakszervezeti vezetõknek elmenni, hogy valami megváltozik. Tollner József: nekünk továbbra is együtt kellene kimondani, hogy mindez elfogadhatatlan. A Klik elnöke nem rúgta ki a 2 osztályvezetõt, akivel egyeztettünk, hanem megerõsítette levelében, hogy lehetséges sztrájkolni. A kormány hiába tiltakozott, a bíróság kimondta, hogy tankerületenként egy iskola elegendõ az elégséges szolgáltatás nyújtásához. Mendrey László: nem nehéz sztrájkot szervezni, csak elkezdeni nehéz, de utána jönnek velünk a kollégák. Nekünk kiemelt
11
KOLLEKTÍV SZERZÕDÉS Ezután a moderátor megkérdezte, hogy a PSZ és a PDSZ nem tud egységes arculattal fellépni? Kompromittálja-e a PSZ-t oktatáspolitikai ügyekben a PDSZ azért, mert kvázi ellenzéke a jelenlegi oktatási kormányzatnak? A PSZ szerint szakszervezet-politikáról, hanem azon túli dologról van szó. Somogyi László szerint is valóban más a PSZ beágyazottsága, mint a PDSZ-é. Többen is megfogalmazták, hogy ugyanakkor ez hatásos is lehet. A sérelmeken felül kell emelkedni, annak ellenére, hogy nagyon nehéz a múlton túllépni. Bizalom esetén lehet hatékony együttmûködés - tették hozzá. Ezután Ercse Krisztina, mint szervezõ megcáfolta a Gallóné szerinti drámai forgatókönyvet, majd kötetlen beszélgetésbe ment át a több mint háromórás szakmai vita. Folytatás a mindennapokban! Sz. R. - K. N. F.
felelõsségünk van. Javaslom, hogy közös kampánykörútra induljon a PSZ és a PDSZ, és mondjuk el közösen, hogy mi az, amit meg kell változtatni, mit kell tenni a sztrájk érdekében! Galló Istvánné: szerencsés helyzetben van az a szakszervezeti vezetõ, akinek a tagsága bizonyos kérdésekben egy véleményen van, a PSZ nem ilyen szakszervezet! Nálunk a tagság mintegy 50%-a nyíltan Fidesz mellett áll. Hogy nézne ki az, ha én a PDSZ elnökével közösen mennék kampánykörútra, a sztrájk érdekében?! Ám mindenki mellé állunk, aki egy meghatározott céllal tiltakozik a kollégák jobb sorsa érdekében. A PDSZ más utat választott, de azt ne vonja senki kétségbe, hogy a PSZ másképp gondolkodik, másképp döntenek testületei. Ez a pedagógus társadalom – a 30-40%-os fizetésemelés után – nem fog kimenni az utcára, nem fog sztrájkolni.
VÉLEMÉNYEK A MEGKÖTÖTT KOLLEKTÍV SZERZÕDÉSRÕL A Klik és a PSZ által aláírt Kollektív Szerzõdés többeket - pro és kontra - véleményalkotásra sarkallt. Az alábbiakban Szüdi János és Mendrey László sorait olvashatják.
szakszervezeti „bizalmi“ kapcsolatát. Rögzíti az egyeztetés kötelezettségét és menetét, konfliktus esetén a felettes szervekhez való fordulás lehetõségét. Ezek valóban semmiségek. Semmiség annak, aki saját elhatározása alapján, az utolsó pillanatban kiugrott abból a szakszervezeti körbõl, amely - mint sztrájkbizottság - tárgyalt a kormánnyal, s amely megállapodást írt alá januárban a köznevelésben foglalkoztatottak jóléti, szociális helyzetének rendezése céljából. A szakszervezet dolga ugyanis az, hogy tagjai szociális, gazdasági érdekeit védje. Ez sokkal nehezebb, mint a sztrájk lehetõségét egy éven át lebegtetni, újabb és újabb határidõket kijelölni, miközben senkinek sem lehet hiteles információja arról, hogy a százötvenezer pedagógusból hányan támogatják egy ilyen megmozdulás során. Ez a blöff mégis eredményesnek látszik. A PDSZ elnöke nem csinál semmit, csak „fikázza“ a többieket. Közben megpróbált a Liga Szakszervezet elnökével megerõsítve külön tárgyalást kezdeni az oktatásért felelõs miniszterrel. Nem is sikertelenül. A kapcsolatot felvették vele, kérve, hogy a tárgyalás alatt függessze fel a sztrájk szervezését. Megígérte, de ígéretét most sem sikerült megtartania. Így Liga ide, Liga oda, nem kívánatos személy lett. Szerepe mégis hasznos. Egyrészrõl igazolja, hogy a Liga nem kormányzati szakszervezet, nem azért nyer minden pályázaton, másrészrõl nagy szívességet tesz a kormánynak, ha megroggyantja a Pedagógusok Szakszervezetét. Lehet, hogy a PDSZ elnöke vette át „Geréb” szerepét
Szüdi János: A „gerébi” úton Feltehetõen az ország legjobb, leggyakorlottabb munkajogásza a PDSZ elnöke. Számára elég volt rápillantani a KLIK és a PSZ között létrejött kollektív szerzõdésre, hogy megállapítsa, abban semmi lényeges nincsen. A kollektív szerzõdés tíz oldalon, tizenhét részben, több mint ötven pontban tartalmaz megoldásokat az állami fenntartásban mûködõ intézményekben foglalkoztatott közalkalmazottak munkajogi helyzetének rendezésére. A kollektív szerzõdés jellegénél fogva nem alkalmas a rossz jogszabály kijavítására, hiszen nem lehet ellentétes a jogszabályokkal. A kollektív szerzõdés a foglalkoztatást meghatározó törvények keretei között kereshet kedvezõ, kedvezõbb megoldásokat a közalkalmazottak munkavégzéséhez. A kollektív szerzõdés sajátossága, hogy mindenkire alkalmazni kell, akár szakszervezeti tag, akár nem, akár az aláíró szakszervezet tagja, akár nem. Így mindenkire alkalmazni kell azokat a rendelkezéseket, amelyek alapján a pedagógust csak kivételesen lehet több, különbözõ iskolában alkalmazni; amelyek alapján a munkáltató nem tarthatja bent az iskolában a pedagógust, ha nincs olyan feladat, amely miatt az indokolt; amelyek alapján a munkáltatónak óradíjat kell fizetni, ha a pedagógus az elõírtnál többet tanít; amelyek alapján díjazás jár a pedagógusnak, ha az intézményben eltöltött munkaideje havi átlagban meghaladja a harminckét órát; amelyek alapján a munkáltató megtéríti a munkavégzéssel együtt járó indokolt és igazolt költségeket; amelyek alapján fizetett szabadnapot kap a pedagógus, ha tanul; amelyek alapján beszámít a munkaidõbe, ha a pedagógusnak több iskola között kell utazni, és az is, ha a pedagógus az igazgató intézkedése miatt a lyukas óráját az iskolában tölti; amelyek alapján illetményelõleg vehetõ fel. Nem mellesleg a kollektív szerzõdés rögzíti az intézményvezetõ és a
12
KOLLEKTÍV SZERZÕDÉS
PAKTUM Ez év novemberének utolsó hete fontos bejelentéssel kezdõdött: a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ és a Pedagógusok Szakszervezetének elnökei aláírták a KLIK kollektív szerzõdését. Az aláíró szakszervezet és a KLIK által tetõ alá hozott megállapodás hûen tükrözi a PDSZ korábbi félelmeit, melyek miatt a mozgástér nélküli egyeztetés zsákutcájába nem kívántunk betérni. A kollektív szerzõdés célja szerint egy olyan megállapodás, amely a munkavállalók javára többletjogosultságokat biztosíthat, a törvény által meghatározott minimumokhoz képest. A közszférában - így azon belül a köznevelés területén - a kollektív szerzõdést kötõ felek mozgástere szûkebb, mint a versenyszférában. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, valamint a nemzeti köznevelésrõl szóló törvény rendelkezései ugyanis fõszabályként ellentmondást nem tûrõ rendelkezések. Tény, hogy a szakszervezetek közül egyedül a PDSZ állt, és áll ki a nyomásgyakorlás leghatékonyabb eszköze – a sztrájk – mellett, így próbálva rábírni a jogalkotót a törvényi szintû engedményekre. Durva csúsztatás az, hogy lebegtette volna a sztrájk idõpontját, és azt blöffnek szánta volna. Már csak azért is furcsa, mivel az ügyrõl a Népszabadságban cikket író dr. Szüdi abban a minisztériumban töltött el több mint két évtizedet, amely kidolgozta azokat, a sztrájk esetén elégséges szolgáltatás alapjául szolgáló minimum követelményeket, melyek – a PDSZ és most már a Fõvárosi Törvényszék jogerõs álláspontja szerint is – jogellenesen korlátozták volna a munkabeszüntetéshez fûzõdõ Alaptörvénybe foglalt jogot. A PDSZ márciusi kezdeményezésére, 2013 augusztusában került kipostázásra az a jogerõs döntés, amely megállapította, hogy sztrájk esetén, melyek az ún. elégséges szolgáltatás minimum követelményei. Ennek hiányában – s ezzel Szüdi úr is tisztában van – egy esetleges sztrájk jogellenes lett volna. Európa boldogabb felén a kollektív szerzõdés megkötése hosszú évtizedekre visszatekintõ szakszervezeti vívmány. Csorbítása esetén - bármely munkáltatónak - komoly sztrájkokkal kell számolnia. Nálunk 2013. január elsejével, a KLIK rendszerbe lépésével minden kollektív szerzõdés érvényét vesztette. Az állam nem vette át azokat a kötelezettségeket, melyek számára anyagi konzekvenciákkal jártak, viszont minden jogosítványt mely az oktatási intézmények, és a pedagógusok helyzetét meghatározza, magához vont. A nagy mû kész. Lássuk, mirõl is szól! 1. Az aláírt megállapodás, paktum. Ebben a szellemben rendelkezik közel 130.000 pedagógus sorsáról. Nem tükrözi azok valódi érdekeit, s jellemzõen a törvénybõl - feltehetõen szándékosan - kihagyott kérdéseket rendez oly módon, hogy a korábbi szabályozáshoz képest is sokkal rosszabb helyzetet teremt.
2. Felfedezi a sajtban a lyukat. Elismeri, hogy a pedagógus pályán is létezik túlóra. Az oktatási kormányzat azt nyilatkozta, hogy megszüntették a túlórát. Igen, annak díjazását… Az elmozdulás szemfényvesztés! Az eddigi szabályozás szerint a pedagógusnak a kötött munkaidején (22 tanítási óra) felül elrendelt többlet tanítási óra ellátásáért járt a túlóradíj. Jövõre ismét fizethetõ a tanítással, neveléssel lekötött órák (felsõ határ: 26) feletti többletóráért, illetve a kötött munkaidõ (32) felett havi átlagban ellátott többletmunkáért - díjazás, ha azt a munkáltató elrendeli. Ez a Kollektív Szerzõdés sem teszi lehetõvé a kötött munkaidõn felüli, nem az intézményben ellátandó feladatok korrekt nyilvántartását, így a pedagógus tényleges heti, illetve havi munkaidõ terhelésének rögzítése és az ezzel arányos juttatás kifizetése lehetetlenné válik. 3. A törvény biztosította - egy tanévre esõ - 30 nap(!) ingyen munkavégzést nem akadályozza meg. 4. A paktumot méltatók eredményként tüntetik fel, hogy a munkáltatónak ki kell fizetni a munkavállaló igazolt költségeit, meg kell téríteni a munkába járás költségeit, s fizetett szabadnap illeti meg azt, aki tovább tanul – feltéve, ha az intézmény továbbképzési tervének megfelelõ tanulmányokat végez - s a KLIK költségvetésének függvényeként adhatók béren kívüli juttatások is… Adhatók… Nos, ezek evidenciák. Olyannyira, hogy a – nem kifejezetten munkavállaló barát - Munka Törvénykönyve is szabályozza ezeket. Pontosan így. Régen várt dokumentum született meg olyan, amely eddig még nem volt, s remélem nem is lesz. Alkotói között – valószínûleg - ott volt az a dr. Szüdi János is, aki 1985-tõl 2010-ig szolgálta tevékenységével a rendszerváltást megelõzõ, majd az azt követõ kormányokat. Most az aláíró érdekképviselet tevékenységét segíti munkájával. Dr. Szüdi megtisztel engem azzal, hogy azt valószínûsíti, hogy én vagyok az ország legjobb, leggyakorlottabb munkajogásza. Ki kell, hogy ábrándítsam. Még csak jogi végzettségem sincs. Viszont van – több mint három évtizedes, a mai napig aktív - pedagógus gyakorlatom, negyedszázados szakszervezeti tapasztalatom, és józan eszem. Pontosan tudom, hogy milyen cél vezérelte az aláírókat. A hatalom számára létfontosságú, hogy törekvéseit legitimálja azokkal az érdekvédelmi vezetõkkel, akikkel hajlandó együttmûködni. Nem vagyok biztos abban, hogy sikertelen a törekvésük. Azt viszont tudom, hogy a transzmissziós szíj szerep mindig is dicstelen volt, most is az. Dr. Szüdi Geréb szerepének kiosztásakor eltévesztette a házszámot. Még a kerületet, s az utcát sem találta el... Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke
13
SAJTÓSZEMLE
AZ INDEX ÍRTA: VÉGE ANNAK, HOGY DÉLBEN HAZAMEGYEK Ön szerint vérlázítóan keveset dolgoznak a tanárok? Vagy éppen elviselhetetlenül sokat, mert készülniük és dolgozatot javítaniuk is kell munkaidõn kívül? Nyolc munkavállaló életét dokumentáltattuk egy héten át óráról órára, hogy végre kiderüljön az igazság. Az október végi 4 napos, tehát 32 órás munkahéten tanárok és más közszférában, illetve versenyszférában dolgozók munkaóráit összesítettük. Önbevallásra épülõ minikutatásunk mindegyik résztvevõje többet dolgozott 32 óránál, volt, aki csak 6 órával maradt el a duplázástól. A tanárok az élbolyban végeztek, cikkünkbõl pontosan megtudhatja, ki mennyit dolgozott és mennyiért. A tanárok szeptember óta percre pontosan vezetik, hogy mivel mennyit foglalkoznak. Az Indexnek nyilatkozó tanárok ezt általában felesleges pluszadminisztrációnak tartják, de volt olyan olvasónk is, aki üdvözölte a változást, és egyben az egész közoktatási reformot: Vége annak, hogy nyolcra bemegyek, délben meg haza, és van egy szabadnapom is; vége az olyan óratartásnak, hogy hozd csak ki a füzeted, mit is csináltunk a múlt órán – végre tanmenet szerint, ellenõrzötten le kell adni a teljes anyagot; vége annak is, hogy délelõtt emlékezetbõl mesélünk egy keveset a kölyköknek, délután meg pénzt keresünk. A tanítás pénzbe kerül, és aki a pénzt adja, megszabhatja, hogy mit és hogyan! – írta egy elégedett olvasónk. Mi az összehasonlítás kedvéért három pedagógust és öt nem pedagógust kértünk meg arra, hogy egy hétig óráról órára írják össze, mennyit dolgoznak. Nemcsak a munkahelyen töltött idõre voltunk kíváncsiak: az otthoni készülést, javítást, más munkát is beírhatták a táblázatba. Mivel a felmérés anonim (a résztvevõk nevét megváltoztattuk), mindenki õszinte lehetett. A felmérést az október 21–27. közötti héten végeztünk, ez október 23. miatt négynapos munkahét volt, így az is jól látható, hogy ki az, aki ilyenkor is dolgozik. Az ábrákból kiderül, hogy sokan nemcsak hét- és napközben dolgoznak, tanáraink például sokat készültek este is, és mások is sokat dolgoztak hétvégén. Érdekesség, hogy a résztvevõk közül a tanárok és a versenyszférában dolgozók átlagos munkaideje majdnem dekára ugyanannyira jött ki – bár ebbõl a tanárok átlagban kevesebbet dolgoztak hétvégén. Az összesítés szerint a tanárok átlag húsz perccel dolgoztak kevesebbet a héten. A minikutatás nem reprezentatív, és mivel egy hét eseményeit foglalja össze, arra sem tér ki, hogy ki hány hét szabadságra vagy milyen hosszú nyári szünetre jogosult. Éva, tanár egy budapesti gimnáziumban Kor: 26 éves Nettó fizetése: 106 ezer forint Ennyit dolgozott a héten: 49 óra
4 vagy 5 órám van), így amint tudok, hazamegyek ebédelni, majd otthon folytatom a készülést kisebb-nagyobb szünetekkel” – mesélte napi rutinjáról. Általában éjfél után fekszik le és 5 és 7 között kel. Eleinte úgy érezte, az egész élete az iskola és a készülés körül forog, de hétrõl hétre kezdte felvenni a ritmust szeptember óta: „Kezdõ tanárként egy 45 perces órára felkészülni kétszer, sõt háromszor annyi idõbe telik, ráadásul minden napot adminisztrálni kell az e-naplóba, dolgozatot kell megszerkeszteni, majd kijavítani, még hospitálnom is kell hetente, amiket a mentortanárral megbeszélünk.” Ettõl függetlenül tavasztól külföldi munkákat fog keresni, mert „ilyen sokat dolgozni ilyen kevés fizetésért nagyon demotiváló.”
Éva 26 éves, teljes állásban dolgozik angol-francia tanárként. Egy héten 22 órát tart, de ennél többet van az iskolában, általában 8-tól 3-ig. „A tanítás végére rendesen elfáradok (napi
14
SAJTÓSZEMLE Tímea, vezetõtanár egy budapesti gyakorlógimnáziumban Kor: legyen elég annyi, hogy 30 éve tanít Nettó fizetése: 215 ezer forint Ennyit dolgozott a héten: 50 óra
Anna, szakorvos egy budapesti kórházban Kor: 31 Nettó fizetése: 160 ezer forint + ügyeletek (kb. 20 ezer forint havonta) Ennyit dolgozott a héten: 42 óra
Tímea 30 éve tanít, egy egyetemi gyakorlógimnázium vezetõtanára két szakból. A tanítás szerinte életforma: „Az iskola beosztja a napod, heted, éved, és minden, ami látszólag az iskola világán kívül áll, az is bent van valahogy. Könyv, színház, újságcikk mögött mindig ott a kérdés: és mire lesz ez jó a suliban? Tanítani a legjobb tanulás és önismeret. Ez biztosítja az utat a másik megismeréséhez.” Vezetõtanárként nemcsak középiskolásokat, hanem tanárszakos egyetemistákat is tanít: tanárjelöltjeinek segít felkészülni a tanításra, óráikat rendszeres megbeszéléseken értékeli. Emellett diákjait versenyekre készíti fel, az iskola honlapját és több kiadványát szerkeszti, de humán értelmiségiként emellett filozofálni is szeret: „Az iskola szemüveg, azon keresztül látszik a világ. A lencse meg hol szürke, hol rózsaszín. Mostanában ritkán tiszta” mondta munkájáról.
Anna elõzõ vasárnap reggel 8-tól 24 órás ügyeletben volt hétfõ reggel 8-ig, utána még túlórázott is – ilyenkor az ügyelet végétõl a másnapi munkakezdésig szabadnap jár. A szerdai munkaszüneti napon nem dolgozott, és a következõ hétvégén már nem ügyelt. Munkaidõ alatt náluk sosincs üresjárat, ebédelni csak akkor tud, ha véletlenül van tíz perc szabadideje. Munkájában szereti az összetett gondolkodást, sokszor olyan betegeken kell gyorsan segíteni, akár az életüket megmenteni, akikkel a háziorvos vagy más szakemberek nem tudtak mit kezdeni. Ugyanakkor megterhelõ, hogy sokszor az idõvel kell versenyt futni, és a napok nem tervezhetõk: senki nem tudja elõre, hány beteg fog beesni, és milyen komoly problémákkal érkeznek. András, köztisztviselõ egy vidéki város polgármesteri hivatalában Kor: 39 Nettó fizetése: 220 ezer forint+12 400 forint cafeteria Ennyit dolgozott a héten: 34 óra
Klára, tanító egy budapesti általános iskolában Kor: 28 Nettó fizetése: 138 ezer forint Ennyit dolgozott a héten: 46 óra Sokan úgy képzelik, hogy az önkormányzati hivatalnokok kávéfõzéssel, passziánszozással, csevegéssel és aktatologatással töltik idejük nagy részét, de András nem lódított, amikor elküldte nekünk heti munkaidejét. „Amikor dolgozom, akkor tényleg dolgozom. Néha belefér egy-egy privát telefon, de netezgetésre egyebekre nincs nagyon idõm és ezt nem is engedik a hivatali gépeken.” Kevesen tudják, de a közszférában hivatalosan ebédidõ sincs. András is szokott azért enni mindennap dél körül, ilyenkor lemegy a menzára. A hatósági ügyek intézése mellett sokszor tartanak megbeszéléseket, amikor a vezetõ kijelöli a feladatokat, vagy a munkatársak beszélik meg egymás között, kinek mi lesz a dolga. Andrásnak ezenkívül néha fogadóórákat is kell tartania egy külsõ helyszínen. A lazaság itt legfeljebb annyi, amikor kollégájával a helyszínre utazik. Andrásnak október 23. munkaszüneti nap volt. Más esetekben ezen a napon is nyolc órát dolgoznak, pénteken viszont csak fél kettõig vannak. Ne irigyelje senki õt, mindennap reggel fél nyolcra megy dolgozni.
„Alsóban nincs szünete a tanítónak addig, amíg át nem adja a másik pedagógusnak aznap az osztályt” – meséli munkájáról Klára, aki pályakezdõ alsós osztályfõnökként mosdóba is alig tud kimenni, amikor õ felügyeli a gyerekeket. Miután átadja õket, kezdõdik az adminisztrációs munka: üzenetek megírása a szülõknek, tanmenetek áttekintése, javítás. A készülés gyakran estére marad, a tanítás és a legtöbb szervezés a munkaidõbe esik. Hétvégén azért dolgozott, mert havonta egyszer családi programot szerveznek, ezúttal kirándultak. Klára írást, olvasást, éneket, rajzot és technikát tanít, a többit nyugdíjhoz közeledõ párja, aki mindenben segít neki, amiben zöldfülûként segítségre szorul. A szülõknek a telefonszámukat is megadják, bármikor hívhatják õket: „Csak úgy tudunk a tanítás mellett hatékonyan nevelni, ha ezt együtt csináljuk a szülõkkel, ennek tényleg csak így van értelme” – magyarázta munkafelfogását.
Bálint, PhD-s egyetemi oktató Kor: 40 Nettó fizetése: 112 000 forint (egyik egyetem) + 220 000 forint (másik egyetem) Ennyit dolgozott a héten összesen: 40 óra Aki Bálintot hétfõn délután 2-3 körül egy kávézóban ücsörögve látja, könnyen gondolhatná, hogy igazi léhûtõrõl van szó,
15
SAJTÓSZEMLE Melinda, konferenciaszervezõ Kor: 30 Nettó fizetése: 180-250 ezer forint Ennyit dolgozott a héten összesen: 58 óra pedig nem dolgozik kevesebbet, mint a többiek. Sõt. Az õ munkája sajátos. Két egyetem társadalomtudományi karán is tanít. Sokat kell olvasnia, de ez is a munkájához tartozik. A normál olvasást és a munka érdekében végzett olvasást, internetezést pontosan el tudja különíteni, mert utóbbi esetben eleve azzal a tudattal ül le, hogy most dolgozik. Annyival könnyebb neki, hogy ezt, illetve az órákra való készülést általában otthon végezheti. Az órái jelentõs része viszont gyakran késõ délután vagy este van. Ezenkívül részt vesz konferenciákon vagy beszélgetéseket vezet, amikre persze szintén készülnie kell. Mivel fizetése kétharmadát egy magánegyetemtõl kapja, Bálintot az összesítésnél a versenyszférába soroltuk.
Ezen a héten a konferenciaszervezõ cégnél dolgozó Melinda töltötte a legtöbb idõt munkával. „Ez egy közepes hét, van ennél sokkal durvább is, és többnyire a nyáron van 2-3 lazább hét" - mondta Melinda. A konferenciaszervezés sok aprómunkával jár: státuszok szerint válaszolás a levelekre, projektfeladatok kiosztása, számonkérés, kommunikáció a megvalósításokról, de emellett Melindának tartalom-elõállítással is foglalkoznia kell. A nagy rohanás közben hosszabb ebédszünetekre
Zsuzsa, egy webáruház pénzügyi asszisztense Kor: 30 Nettó fizetése: 180-200 ezer forint + 35 ezer forint cafeteria Ennyi dolgozott a héten: 48 óra sincs idõ: „Többnyire a gép elõtt eszem valamennyit, vagy az épületünkben fent van egy menza, ott szoktunk kb. 10 perc alatt megkajálni, és a fõnökömmel akkor státuszolunk, vagy akkor beszéljük meg az égetõ kérdéseket.” A versenyszférában az október 23-i munkaszüneti nap sem szent, Melindának legfeljebb akkor nem kellett bemenni az irodába. Napközben egyáltalán nem tud személyes hivatalos ügyeket intézni: „Amit nem lehet online elintézni éjszaka, azt nem csinálom." Bevásárolni sem szokott, nagyrészt éjjel-nappaliban szerzi be a szükséges dolgokat, és eleve csak olyan környékre költözik, ahol van ilyen a sarkon. A barátaival inkább hétvégén találkozik. Hét közben többnyire egy olyan nap van, amikor legkésõbb 7-kor le tud lépni, és akkor 9-10-ig valamelyik barátnõjével tud találkozni. Melinda szerint ennek az életmódnak van annyi elõnye, hogy a barátjával sem unják meg egymást, mert még erre is alig van idejük.
Zsuzsa igazán kemény hetet fogott ki. A cége épp egy nagy projektet indított el, aminek az élesítése éppen erre a hétre esett, és ez az õ területét is érintette. „Ez a cégünk életében egy valóban extrém hét volt, így csak nagyon kevés szünet és üresjárat volt.” Ritka, de Zsuzsának az október 23-i munkaszüneti napon és szombaton és vasárnap is keményen dolgoznia kellett. Így összesen 1819 túlórája jött össze. Zsuzsa akkor érzi lazábbnak a napokat, ha munka közben van ideje ránézni a hírportálokra, a Facebookra vagy a privát levelekre. Ezekre ezen a héten semmi ideje nem volt. Egy normál héten sem marad túl sok ideje Zsuzsának, ugyanis egy agglomerációs településrõl jár be dolgozni Budapestre, ami naponta 50 perc utazást jelent oda és vissza. Amikor reggel nyolcra kell bemennie, akkor hatkor kell kelnie, de hetente kétszer azért van ideje elmenni sportolni munka után.
Halmos Máté, Joób Sándor, Gyulai Csaba
16
SZAKKÉPZÉS
ÖNVESZÉLYES SZAKKÉPZÉS Hátrányos helyzetû fiatalok gyûjtõhelye lett a szakiskola, panaszolják a pedagógusok. Gõzerõvel zajlik a képzés átalakítása: csökkent a közismereti tárgyak óraszáma, s ez a diákok gyér tudásának szinten tartására sem elég. Sokuknak már az írás-olvasással meggyûlik a baja. Vadonatúj rendszerbe csöppentek azok a diákok, akik szeptemberben kezdték meg a szakiskolát. Már nem 4, hanem 3 tanév alatt szerzik meg a szakmunkás-bizonyítványt, a tantárgyakat összevonva tanulják. A gyakorlati képzés aránya 70 százalékra nõ, a maradék 30 százalék egyharmadát teszik ki csupán a közismereti tárgyak órái. Emelkednek az osztálylétszámok, s félõ, ez is a képzés minõségének rovására megy. – Az önmagában dicséretes, hogy gyakorlatközpontúvá válik a szakképzés. Attól azonban messze vagyunk, hogy jól képzett, az uniós terepeken magabiztosan mozgó szakembereket bocsássunk ki. Manapság a szakképzést lehetetlen elõre tervezni, hiányoznak azok a gazdasági elõrejelzések, amelyek megmondanák, hogy 3–6 év múlva milyen szakmunkásokra lesz szükség. Ez pedig azt jelenti, hogy inkább egy-egy szakmacsoport alapismereteire kellene képezni a diákokat, s felkészíteni õket arra, hogy át- és továbbképzésekkel tegyék majd naprakésszé a tudásukat. Erre azonban csak akkor látnék esélyt, ha lenne mire építeni, azaz a diákok általános mûveltsége, magyar nyelvi, matematikai és számítástechnikai ismeretei, értõ olvasása elfogadható lenne. A középiskola lenne az utolsó esély, hogy ezeket a készségeket fejlesszük, ám ha ezek csorbát szenvednek, a szakmája elméleti és gyakorlati ismereteit sem tudja megfelelõen elsajátítani a tanuló – fejezte ki kételyeit a tényleges munkaerõpiac igényeire gondolva dr. Vasas Joachim, az Egri Kereskedelmi, Mezõgazdasági, Vendéglátó-ipari Szakközép- és Szakiskola igazgatója. Különösen a magyartanároknak fájhat a fejük, az általános iskolából ugyanis úgy kapják meg a diákok egy részét, hogy funkcionális analfabéták. Ez annyit tesz, hogy ismerik a betûket, ki tudnak silabizálni egy szöveget, de az értõ olvasással már meggyûlik a bajuk. Hogy a helyesírás alapjairól ne is beszéljünk! Sokaknál a szótagolással is bajok vannak, nem tudják ábécé szerinti rendbe sorolni a betûket. Ez azt jelenti, hogy a fejlõdésük vélhetõen még az alsó tagozatban elakadt. Késõbb már esélytelenné váltak, és a kedvük is elment a tanulástól. Félõ, hogy eztán ugyanígy távoznak majd a szakiskolákból. A képzés átalakítását ugyanis a közismereti tárgyak megsínylik: alapozó évek hiányában nem lesz idõ sem felzárkóztatásra, sem a hiányok pótlására. – Az a diák, akinek nehézségei vannak az olvasással, legfeljebb úgy tud elsajátítani egy szakmát, hogy például ellesi, miként fonja a kalácsot a mestere. Egy bonyolultabb receptet azonban már nem tud önállóan megérteni. Aki hadilábon áll az írással, olvasással, annak felnõttként az is problémát okoz, hogy kitöltsön egy hivatalos dokumentumot – tudom meg Hadházi Róbertné igazgatóhelyettestõl, aki magyart és történelmet tanít.
A diákok évrõl évre gyérebb tudással érkeznek a szakiskolába, és erre a pedagógusok szerint nem az a jó válasz, hogy csökkentjük a közismereti órák számát, mondván: így a gyerekek legalább nem fognak bukdácsolni. Már nem csak azt sajnálják a tanárok, hogy a leendõ szakmunkások nem olvasnak szépirodalmi mûveket, csupán szemelvényeket. Félõ ugyanis, ha az erdészetben vagy kertészetben dolgozó nem érti meg a motorfûrész kezelési utasítását vagy rosszul keveri ki a permetlevet, azzal veszélybe sodorhatja magát és másokat is.
Csak álmodnak a dióról A mai tananyag Rothschild-piskóta, ezt készítenek a diákok a tanmûhelyben, amíg én Ádám Péter szakoktatóval beszélgetek. A végén a tanár úr értékeli, melyik piskóta sikerült szép szabályosra, ki használta ügyesen a nyomózsákot. Restelkedhetnek, akiknek a tepsijében szabálytalan, csálé vagy túlzottan megpirult darabok sorakoznak. Csak az a sütemény érdemelhet jó osztályzatot, amelyik elkelne, ez a szabály. – Amikor jó húsz éve én voltam pék-cukrász tanuló, még azon aggódtam, hogy a 3,8-as átlagom kevésnek bizonyul. Mára sajnos „gyûjtõszak” lettünk: sokan azért jönnek ide, mert máshova nem vették fel õket. Esetleg, mert azt hiszik, egyszerû dolog kevergetni a krémet, formázni a tésztát. Akad, aki azért lesz pék, mert úgy gondolja, akkor mindig lesz mit ennie. Kiderül aztán, hogy összetett tudást kíván fõleg a cukrászat, s akkor jön a lemorzsolódás. Ádám Péter azt tapasztalta, a leendõ pékek és cukrászok jó részébõl hiányzik az akarat és a céltudatosság, továbbá felelõsségérzetre is okítani kell õket. Sokan arra sem veszik a fáradságot, hogy otthon süssenek, pedig az hozza a gyakorlatot, hisz’ a tésztát érezni kell. Úgy tapasztalnák meg például, hogy borotvahab-sûrûségûre kell felverni a piskótához a tojásfehérjét, nem kõkeményre. A családi kasszának is jót tenne, maguk készítenék el a házi feladatul adott süteményt, mivel néhány forintból kijönne – tudom meg a szakoktatótól. Probléma, hogy igen nehéz jó gyakorlati helyet találni. Sok helyütt nem szívesen bíbelõdnek a diá-kokkal, fõleg a hátrányos helyzetûekkel. A nagyobb pékségekben ráadásul már süteménygyártó gépsorok dolgoznak, amelyek nemcsak lehajtogatják, de be is töltik a tésztát – ebbõl pedig nem sokat okul a tanuló. Így a végzõsök közül kevesen állnák meg a helyüket mondjuk egy kézmûves pékségben. A szakmunkásvizsgán tételként szereplõ desszertek kétharmadával nem is találkozik a diák. Esetleg nem úgy tanulja meg a receptet, ahogy a „nagy könyvben” meg van írva. Az Eszterházy-torta tésztájába például valódi dió való, nem édes morzsa és nem is dejó. Ám a spórolás nagy úr, így a tanuló az olcsó bevonó masszát hívja csokinak. A szakmai gyakorlaton ugyanis nem jut valódi csokoládéhoz… Palágyi Edit
17
SZAKKÉPZÉS
SZAKISKOLA, VÉGÁLLOMÁS Miután az iparkamara elképzeléseit a kormány magáévá tette, szeptembertõl radikálisan átalakult a szakiskolai képzés. A közismereti tárgyak óraszáma radikálisan lecsökkent: heti egy óra magyar és történelem, ugyanennyi matematika és természetismeret, valamint egy osztályfõnöki jut a diákoknak. Ezeket a tárgyakat egyetlen, közös tankönyvbõl tanulják. Megnéztük a kísérleti kilencedikes tankönyvet, hogy lássuk, mit kell tudnia a jövõ szakmunkásainak. A szakiskolai képzés a magyar oktatási rendszer elfekvõje. A néhány évtizede még magasabb presztízsû szakképzés ma leginkább azoknak a diákoknak a gyûjtõhelye, akikre más intézmény nem tart igényt. Õk nyolc év alatt többnyire azt tanulták meg, hogy az iskola nem nekik szól; idegen, ellenséges világ. A sokszor már általánosban is csak átrugdosott, hátrányos helyzetû, tanulási nehézségekkel küzdõ gyerekek szakiskolásként egy olyan szisztémába kerülnek be, ami a benne dolgozók nagy része szerint sem vezet sehová.
Program részeként. Mayer József, a program egyik kidolgozója szerint nem az óraszám a legfontosabb kérdés, ettõl függetlenül is meg kellett volna újítani a teljes képzést, hiszen „mindenki tudja, hogy a helyzet tarthatatlan, hogy a lemorzsolódás rettentõen magas és kiutat kell találni ebbõl a helyzetbõl”. Mayer jól sikerültnek, sõt, korszakos jelentõségûnek tartja az új tankönyvet, amit „a Németh László-i pedagógiai idea által megihletettnek” nevez. Mint mondja, elsõsorban kompetenciafejlesztõ, felzárkóztató programról van szó, ahol a fõ cél a hiányos alapkészségek elsajátítása. A gyerekek mindennapjait akarták megcélozni, olyan témákkal megragadni, ami valóban érdekli õket, ezért került be például hangsúlyosabban a szexualitás is. Valójában a tankönyvbõl tanítók is csak most ismerkednek a kiadvánnyal, így nem is tudtak érdemben felkészülni belõle. Augusztusban jött ki, és a tankönyvellátással itt is komoly gondok vannak még most is. Az iskolák többsége nem kapott tanári példányt, egy budapesti szakiskolában is tanító magyartanár a diákoktól kérte el a számára teljesen ismeretlen könyvet, hogy lefénymásolja néhány fejezetét. Neki ezzel együtt kifejezetten jók az elsõ benyomásai az új tankönyvrõl. „Jobban be lehet vonni a segítségével a diákokat, színes-szagos, tele van képekkel, a megfogalmazás is sokkal kevésbé száraz” – mondta az Indexnek. Pozitívnak tartja, hogy gyakorlatorientált, nem pusztán ismeretátadó és tudatosan épít a közösségfejlesztésre. „Összességében nagyon szép ideális valami, de azért kell szûrni a feladatok között”. A könyv ugyan érezhetõen jobban figyelembe veszi a valóságot és a szakiskolások tényleges szintjét, de érzése szerint még így is túl tökéletes tanulókat feltételez, a diákok teljes együttmûködésére épít, mondja. Ezt az új viszonyt a tanároknak is tanulnia kell: „Hosszú távon remélhetõleg majd lehet vele eredményt elérni, de most több munkát igényel a pedagógustól.”
Erre a problémahalmazra a mostani oktatáspolitikának van válasza, igaz, nem túl bonyolult: ami nem megy, azt ne erõltessük. A tankötelezettség leszállítása 16 évre, a szakiskolai képzés lerövidítése négyrõl három évre, a közismereti tárgyak mostani óraszámcsökkentése és a tananyag megkurtítása mind ebbe az irányba megy. A nem szakmai óraszámokat az oktatásügy felett óriási befolyást kapó, a Fidesszel jó kapcsolatot ápoló Parragh László vezette kereskedelmi és iparkamara (MKIK) javaslatára nyírták meg. Ennek értelmében heti öt testnevelésés két nyelvóra mellett összesen öt óra jut minden egyéb olyan ismeretkörre, ami nem kifejezetten a szakmába való beavatásról szól. Ennek a kritikusok szerint az lesz az eredménye, hogy tömegével kerülnek majd ki minimális tájékozottsággal sem rendelkezõ, továbbfejlõdni képtelen fiatalok. A nekik szánt, nyáron bemutatott új, kísérleti kilencedikes tankönyvet a szakértõk egy lebutított ismeretgyûjteménynek látják: „Ez a könyv az emberiség ellen elkövetett legnagyobb vétség! Egyszerûen nem térek magamhoz. Úgy érzem, ennél lejjebb már nem süllyedhet a szakiskolai oktatás” – írta elsõ ijedtségében a könyvet kezébe véve egy szakiskolai történelemtanár.
Tananyag lett a Quimby A tankönyv öt nagyobb részbõl áll: az „osztályközösség-építõ program” után jön a matek, a természetismeret, a magyarkommunikáció és a történelem-társadalomismeret. Az „ofõ” órát a program valódi tartalommal akarja megtölteni, ami motivált és a gyerekeket még nem gyûlölõ tanár esetén a tankönyv alapján akár jól is elsülhet. A tanulásmódszertan, ismerkedés, motivációk, értékekrõl való gondolkodás témakörei itt nem tûnnek semmitmondónak, a hatáson csak az illusztráció két minden oldalon felbukkanó, bugyután eminens rajzfigurája ront némileg. A kommunikáció-magyar mûveltségterület programja általában még a kritikusok szerint is jól sikerült. Az elsõ témakörök (ismerkedési technikák, állati és növényi kommunikáció, testbeszéd, fogyatékos mûvészek, cigány irodalom) jelzik, hogy itt a kronologikus irodalomoktatás és a közutálatnak örvendõ nyelvtan helyett tényleg valami más lesz. A fejezet kifejezetten a kommunikációelméletre épít. Kiemelt projektfeladat egy osztályújság közös elkészítése, de van itt megtévesztõ álláshirdetés is, a kritikus szövegértelmezés technikáinak fejlesztésére.
Színes-szagos, csak a tanárnak nem jut A tankönyvet a minisztérium alá tartozó Oktatáskutató és Fejlesztõ Intézet fejlesztette ki, az új Szakiskolai Közismereti
18
SZAKKÉPZÉS A gõzgépnél is gyengébb Az új közismereti program megítélése egyelõre nagyon ellentmondásos a tanárok között is. Az új felfogás a hagyományostól eltérõ módszertant kíván meg, a frontális óravezetés helyett a tanulókat sokkal jobban bevonó projektmunkára épít, és az integrált tantárgy miatt megkövetelné az egy osztályban tanítók szorosabb együttmûködését is. Ezekre kevesen vannak felkészülve, miközben az osztályonkénti kis óraszám és a sok tanított osztály miatti bizonytalanság miatt is frusztráltak. Az új tantárgyi metodika jelentõs pluszmunkát követelne meg, az ehhez szükséges szakmai háttértámogatásból pedig még nem sokat tapasztaltak. Azt Mayer József is elismeri, hogy most nem könnyû a tanárok helyzete, hiszen a program „olyan pedagógiai felkészültséget, motivációt feltételez, amivel a legnehezebb környezetben dolgozó pedagógusok közül csak kevesen rendelkeznek”. Az OFI még ebben az évben újabb tanári továbbképzéseket indít, Mayer addig is azt javasolja, hogy használják a honlapjukon elérhetõ tanári módszertani anyagokat.
Egy másik projektben a gyerekek csoportosan írnak egy közös történetet, így a mûfajok és elbeszélési technikák is testközelbe kerülhetnek. Kifejezetten hangsúlyos a kortárs mûvészet: a pop art, a mai magyar líra (Tandoritól Lackfin át Parti Nagyig), de a popkultúra környékérõl Karafiáth Orsolya, Quimby-feldolgozások és a slam poetry is tananyag lett. Ahogy az irodalmat kommunikációelméleti alapon hozza emberközelbe a tankönyv, úgy a társadalomismeret sem csak pántlika a történelem mellett. Római kocsiversenyek és a Forma-1, görög eszmény és a modern versenysport összevetésével ambicionálják a jelenre való reflexiót. Eközben viszont a terjedelem itt is nagyon súlyosan korlátoz: a honfoglalás korától az újkorig a magyar és világtörténelemre összesen tíz oldal jut. A feladatok idõnként kreatívak, sokszor a vizuális információkra építenek. Egy revíziós plakát a képi hatás, egy traktoros nõ fotója a nõi szerepek átalakulását segít megbeszélni, de az 1990-es választási plakátok elemzésére is kérik a gyerekeket. A mai magyar társadalom kapcsán a könyv a rendszerváltás utáni egyenlõtlenségek alakulását és a deviáns jelenségeket tárgyalja leginkább. A problémák bemutatása nyelvileg nem túl izgalmas, de mindenképpen pozitív a probléma-központúság és az érveléstechnika fejlesztésének célja: „Vitassátok meg csoporton belül azokat a kényes kérdéseket, amelyek az elmúlt években jelentõsen megosztották a hazai társadalmat! Javasolt témák: homoszexualitás, egynemûek házassága, legális kábítószer-fogyasztás, dohányzás tilalma nyilvános helyeken” – javasolják a szerzõk. A tankönyv természetismereti része (ebbe sûrûsödött bele a biológia, kémia, fizika anyaga) sokkal kevésbé sikerült, legalábbis Nahalka István, az ELTE docense szerint. „Ez a 62 oldal mindkét területen a csõd nyilvános beismerése. Szerinte ez valahogy úgy születhetett, hogy „elõvettek egy százéves tankönyvet (vagy a diszciplínáknak megfelelõen többet), lebutították, hogy a szakiskolások elviselhessék, tettek bele néhány új képet, és kész is volt a könyv.” A fejezetben sok szakmai hibát is lát, miközben valódi kompetenciafejlesztésre nincs kísérlet. „Ezek megtanulandó szövegek, nem vesz tudomást a gyerekek belsõ természetmegismerési folyamatairól.” Ráadásul a könyv nyelvezete még mindig túl bonyolult, „minden törekvése ellenére sok ponton mégsem fogják érteni a szakiskolások”.
A fõ probléma azonban nyilvánvalóan az óraszámcsökkentés. Szakmailag bármilyen is az OFI programja, a kritikusok szerint az alacsony közismereti óraszám miatt az egész kezdeményezés kudarcra van ítélve. Szenes György, a Magyar Szakképzési Társaság elnöke szerint az alapmûveltség növelésének célja így nem valósulhat meg: „Ez heti egyórás tantárgyakkal pedagógiai szempontból a gõzgépnél is gyengébb hatásfokú, az pedig hatszázalékos.” Bár az OFI tevékenységét nagyra becsüli, szélmalomharcnak tartja, mondta az Indexnek. „Egyszer használatos, eldobható szakmunkások lesznek, akik képtelenek a továbblépésre.” Lehet ugyan érvelni amellett, hogy a korábbi, csak az illúziók szintjén létezõ, a szakiskolákban átadhatatlan mûveltségeszmény erõltetése helyett elõbb inkább meg kellene tanítani a gyerekeket tanulni, fejleszteni az alapvetõ készségeiket, de ehhez sokkal több idõ kellene. „A kompetenciát nem lehet ismeretek nélkül fejleszteni, a kettõt nem szabad szembeállítani egymással” – mondja Szenes. A program megálmodói azt remélik, hogy a szakiskolások egy 3+2-es rendszerben késõbb továbbtanulhatnak, érettségizhetnek. Bár a tankönyvben sok szó esik az élethosszig tartó tanulásról, most nehéz elképzelni, hogy ezzel az ismeretszinttel sokan lennének képesek behozni a lemaradásukat néhány év alatt K. Á. Fotó: K. M., K. P.
19
KÉPRIPORT
Sztrájkot szervezhet jövõre a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) megfelelõ támogatottság esetén - ismertette Mendrey László, a 25 éves érdekvédelmi tömörülés elnöke november 23-i kongresszusuk egyik határozatát budapesti sajtótájékoztatón. Mint mondta, a PDSZ XI. kongresszusa ugyanakkor felszólítja a szakszervezet országos választmányát, hogy tegyen meg mindent az Emberi Erõforrások Minisztériumával folytatott sztrájktárgyalások eredményes befejezése érdekében. Utalt arra: úgy döntöttek, január végéig készüljön reprezentatív felmérés tagságuk körében egy esetleges sztrájkban való részvételi hajlandóságról. Mendrey László hangsúlyozta: követeléseik közé tartozik, hogy a törvénynek megfelelõen hajtsák végre a béremelést és a kormányzat készítsen reprezentatív felmérést a pedagógusok munkaterhelésérõl. Követelik ezenkívül az úgynevezett „új típusú munkaidõ-számítás álszent és hamis gyakorlatának felszámolását, a pedagógusok munkaterheinek csökkentését, valamint az elrendelt és teljesített többletfeladatok jogszabály szerinti díjazását“ - tette hozzá. A PDSZ elnöke kiemelte: az ágazatban dolgozó szakszervezetekkel össze kell fogni, mert „nincs értelme az áltárgyalásoknak“ a hatalommal, ezek csak arra valók, hogy „a kormányzati törekvéseket legitimálják“. Ezért az esetleges sztrájk lebonyolítását a 28 érdekvédelmi szervezetet magában foglaló Közszolgálati Szakszervezetek Demonstrációs és Sztrájkbizottságára kellene bízni - vélekedett.
20
KÉPRIPORT
Rámutatott: jelenleg mindenki az úgynevezett 1-es kategóriába tartozik, tehát az összes pedagógus munkáját egyformán értékelik anyagilag, ezen az állapoton pedig a lehetõ legsürgõsebben változtatni kell a differenciálás érdekében. Ezenkívül követelik, hogy a tanárok képzésében legyen meg a helye a gyakornoki fokozatnak, ne a diploma megszerzése után minõsítsék gyakornokká az új kollégákat. Közölte: a kongresszus megszavazta azt is, hogy a PDSZ követelje a tankötelezettség korhatárának 18 évre való visszaállítását, és károsnak ítélik, hogy a szakképzésbe beleszól a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint nem jó az sem, hogy „egyirányú, zsákutcás képzést kapnak” a diákok, mert így késõbb nem tudnak átváltani új szakmára. Mendrey László megemlítette: a szakképzésbõl a közismereti tárgyakat tanító pedagógusok közül sokakat elbocsátottak, õk, a nyugdíjazottak és a tankötelezettség korhatárának leszállítása miatt elbocsátottak száma összesen mintegy 8-9 ezerre tehetõ - állapította meg. Megjegyezte: a szakszervezet tiltakozik a Nemzeti Pedagógus Kar, illetve az abban való „kényszertagság“ ellen is, mert azt elfogadhatatlannak tartja, valamint küzd az intézmények önállóságának helyreállításáért, a pedagógusok szakmai autonómiájáért. A PDSZ kongresszus utáni 25 éves jubileumi ünnepségén részt vett Pokorni Zoltán, az Országgyûlés oktatási bizottságának elnöke is, aki korábban a PDSZ szóvivõje volt. Kiséri-Nagy Ferenc képriportja
21
FELSÕOKTATÁS, KAFETÉRIA
AZ IPARKAMARA TÜNDÖKLÉSE ÉS A FELSÕOKTATÁS BUKÁSA Az Oktatói Hálózat és a Hallgatói Hálózat közleménye és kézi vezérlésével. Visszaköveteljük az egyetemektõl és fõiskoláktól elkobzott milliárdokat és a szenátusoktól elbitorolt rektorválasztási jogot, követeljük a felsõoktatás társadalmi jelentõségének megfelelõ kormányzati elismerését, a magas színvonalú oktatói és kutatói munkafeltételeinek biztosítását, az egyetemi autonómia intézményi garanciáinak megteremtését! 2013. november 28. Oktatói Hálózat, Hallgatói Hálózat
BÉREN KÍVÜLI JUTTATÁSOKRÓL A 2013. január 1 - június 30. között kifizetett természetbeni juttatásokra, valamint a béren kívüli juttatás témakörében írt PDSZ elnöki megkeresésre Marekné dr. Pintér Aranka, a Kilik elnöke levelet írt szakszervezetünknek. Az alábbiakban ezt olvashatják el.
A november 27-i kormányszóvivõi sajtótájékoztató erõs jelekkel üzent a felsõoktatási ágazat érintettjeinek. Egyfelõl megtudtuk, hogy a kormány elnapolta a Klinghammer István államtitkár által jegyzett felsõoktatási elképzelések, illetve a felsõoktatási törvény módosítására tett javaslatok tárgyalását. Másfelõl a sajtótájékoztatón a kormányszóvivõ mellett kiemelten szerepelt Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, aki a Felsõoktatási Kerekasztal tagjai közül egyedül szavazott az államtitkárnevével fémjelzett stratégia ellen. Parragh szerepeltetésével a kormány demonstrálta, hogy a felsõoktatás ügyében az Iparkamara véleménye többet nyom a latban, mint a szakállamtitkáré. A felsõoktatási államtitkárság elõremutató és avítt, központosító elképzelések különös koktélját kínáló stratégiáját egy korábbi nyilatkozatunkban mi is keményen bíráltuk. De a Klinghammer-féle koncepciónál még sokkal rosszabb helyzetet teremtene, ha az Iparkamara következetesen maradi, szakszerûtlen, szûklátókörû elképzelései érvényesülnének, amelyek a felsõoktatást közvetlenül alárendelnék rövidtávú vállalati érdekeknek. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy Klinghammer Istvántól a kormányzat nem érdemi reformot várt, hanem csupán azt, hogy a választásokig pacifikálja a politikailag érzékeny felsõoktatási ágazatot. A Klinghammer-féle stratégiával és a Felsõoktatási Kerekasztallal foglalkozó kormányzati kommunikáció sikeresen terelte el a figyelmet a valódi folyamatról: a drasztikus forráskivonás drámájáról és az egyetemi autonómia felszámolásáról. A kormány megszorító intézkedései visszafordíthatatlan romboláshoz vezettek a felsõoktatásban. Sok intézmény a csõd szélén áll, sokhelyütt nem tudják kifizetni a dolgozók bérét, a hallgatói ösztöndíjakat, vagy a közüzemi számlákat. Országszerte zajlanak a tömeges elbocsátások, kényszernyugdíjazások, ami az oktatás és a kutatás minõségének romlásához, szakok, szakirányok, tanszékek megszûnéséhez, akár egész karok bezárásához vezetett és fog még vezetni a közeljövõben. A források visszapótlására tett ígéretek nem teljesültek, sõt, ismét zárolásokkal sújtja a kormány a felsõoktatást. Az Oktatói Hálózat és a Hallgatói Hálózat szerint az országnak nem a felsõoktatás leépítésére, hanem fejlesztésére volna szüksége. Ezért tiltakozunk a felsõoktatás-irányítás manipulatív, politikai célokra való felhasználása ellen és követeljük, hogy a kormány hagyjon fel a felsõoktatás tudatos kivéreztetésével
22
EGYHÁZ ÉS KÖZOKTATÁS
AZ EGYHÁZ ÉS A VÁLTOZÓ KÖZOKTATÁS Tabutémával foglalkozom ezzel az írásommal: az egyház és az oktatás viszonyáról napjainkban. Kényes téma, mert szembemegy a hatalmon lévõk szellemiségével, és szerintük aki nincs velük, az ellenük van. Kényes téma, mert mindenki látja és érzi, mennyire preferálja a kormány a történelmi egyházakat és majdani bázisát is ebbõl a körbõl akarja megteremteni. S hatalmon lévõ párttól nem is várható másként. De az is látszik, hogy a keresztényszocialista eszmék nem tudnak tért hódítani Magyarországon, és nemcsak a kormány mondott le a leszakadókról, hanem az egyházak is egyre inkább ebbe az irányba mozdulnak el. Hol van az itthoni papok között egy Böjte Csaba kaliberû egyházi személyiség?
képhez az is hozzátartozik, hogy ebben a körben az országos átlaghoz viszonyítva 9 százalékkal többen küzdenek anyagi gondokkal vagy súlyos pénzügyi zavarokkal. A vizsgált korosztályban az országos átlagnál 14 százalékkal több az anyagi gond nélkül élõk száma. A magukat vallásosnak mondó fiatalok közül csak 18 százalék járt valamilyen egyházi oktatási intézménybe. Ez azt mutatatja, hogy az egyházi iskolák csak kis mértékben tudták pótolni a vallási szocializációt.
Egyházi iskolák állami támogatása Kennedy 1960-ban egy kevésbé ismert beszédében ezt mondta: „Olyan Amerikában hiszek, ahol az állam és az egyház elválasztása teljes, ahol a katolikus papok nem szabják meg, hogyan viselkedjen az elnök, ahol a protestáns lelkészek nem mondják meg a híveiknek, miként szavazzanak, ahol a vallási testületek nem kívánják közvetlenül vagy közvetve érvényesíteni akaratukat a lakossággal szemben vagy közalkalmazottaikkal nyilvános szerepléseik révén.” Azt hiszem, Kennedy gondolatai napjainkban nagyon is aktuálisak. Magyarországon a közoktatás és az egyház egészen a második világháború végéig szorosan öszszefüggött. Utóbbi dominanciája vitathatatlan volt, bár kísérleteztek azzal, hogy leválasszák az egyházat az oktatásról. Hóman Bálint 1938-ban a maihoz hasonló tankerületeket és tanfelügyeletet hozott létre, hogy tartalmilag ellenõrizni tudják az oktatási intézményeket. A katolikus egyház nyomására, kisebb kompromisszumok révén, sikeresen kibújtak az ellenõrzési rendszer alól, és õk is létrehozták a maguk tanfelügyeleti rendszerét. A mai állapotok, a közoktatás új rendszerének kialakítása nagyon sok hasonlóságot mutat a klebersbergi idõszak szelleméhez. Elérkeztünk a legkritikusabb ponthoz, a finanszírozáshoz. A rendszerváltás óta állandó vitatéma. 1988-ban az állam szabad utat engedett az egyházi iskolák alapítására. Nem csapott magasba az iskolaalapítási láz. Ez arra vezethetõ vissza, hogy finanszírozásuk nem volt megoldott, szabályozott. A rendszerváltás után az egyházak visszakapták nagy múltú iskoláikat. 1993-ban a Sólyom László által vezetett Alkotmánybíróság kimondta, hogy törvényellenes az egyházi iskolák támogatási rendszere. Ugyanazok a támogatások megilletik õket, mint az önkormányzatok által fenntartott oktatási intézményeket. Az Antall-kormánynak már nem volt ideje, de megfelelõ fedezete sem, hogy ezt megoldja. Két választási lehetõség állt a kormányok elõtt: vagy teljesen kárpótolják az egyházakat (összes vagyonukat visszaadják) és abból tartják fent az iskoláikat, vagy az állam kiegészítõ normatívákat ad az egyházi intézményeknek. Az elsõ eset kiesett, mivel már megkezdõdtek a kárpótlások és a valamikori egyházi földbirtokok jelentõs részét a gazdák között szétosztották. A Horn-kormány idején Platthy Iván vezette az egyházi kérdésekkel foglalkozó államtitkárságot. Rá várt az a feladat, hogy az egyházakkal tetõ aláhozza a kárpótlást helyettesítõ megállapodást. Horn Gyula mindenáron meg akart állapodni legalább a katolikusokkal, hogy a választásokon ki tudja húzni az egyház méregfogát. A megállapodás sikerült, de a méregfog csak megmaradt. 1997 júniusában a Vatikánban aláírták a megállapodást a Magyar Köztársaság és a Vatikáni Szentszék között. Ennek egyik lényeges pontja az volt, hogy az elõzõ évi önkormányzati támogatásokat összeadják és ezt az összeget tanulói létszámra szétosztva az egyházak is megkapják az állami normatíván felül. 2012-ben ez a pluszösszeg 230 ezer forint/fõ/tanév volt.
Az ifjúság viszonya a valláshoz[1] 2000-tõl az MTA támogatásával, majd 2010-tõl a Kutatópont magán intézet végzi a magyar ifjúság kutatását. Négy alkalommal, 2000-ben, 2004-ben, 2008-ban és 2012-ben végeztek nagymintás kohorsz-vizsgálatot. Ezekbõl az adatokból már lehet következtetéseket levonni és folyamatokat megfigyelni. Mind a négy kutatás egy fejezetet szánt a 15–29 éves fiatalok
vallási szokásaira, vallási irányultságukra. 2000-tõl a korábbinál több lett körükben a vallást elutasítók száma. 2008-ig nõtt a kisegyházak híveinek és a nem keresztény gyökerû vallásúak száma. 2012-re ez a trend megfordult, és ebben a körben is 15 százalékos a visszaesés. Az öt nagy történelmi egyház 2000 óta a vallásos fiatalok körében egyharmados veszteséget szenvedett. Fel szeretném hívni a figyelmet, hogy nem létszámról beszélek, hanem a fiatal korosztályon belüli arányokról. A rendszeresen templomba járók aránya 40 százalékkal, az alkalmi templomba járók száma is 45 százalékról 28 százalékra csökkent. A templomba egyáltalán nem járók aránya 44-ról 62 százalékra ugrott. Az is igaz viszont, hogy a 15–29 éves korosztálynak csak 9 százaléka nincs megkeresztelve. 2000-ben 37 százalék mondta, hogy valamilyen vallásos nevelést kapott, 2012-re csak 27 százalék. A házasságot kötni akaró fiatalok körében 40 százalék (az összes 15–29 éves fiatal 10 százaléka) mondja azt, hogy egyházi szertarás keretében is szeretné kimondani a boldogító igent. Ám csak 8 százalékuk válaszolta, hogy vallási indítatás miatt akar egyházi esküvõt. 2000 óta a vallásos fiatalok körében a magasabb iskolai végzettségûek felülreprezentáltak az országos átlaghoz képest. A
23
EGYHÁZ ÉS KÖZOKTATÁS A megállapodással egy idõben féket építettek a rendszerbe. A Horn-kormány nagyon jól érzékelte, hogy az állam által adott normatíva nem elegendõ az iskolák tisztességes mûködtetésére. Eleinte az állami normatíva a teljes mûködési költség 80-85 százalékára volt elegendõ, a Bajnaikabinet idején ez az érték lement 45–60 százalékra. A gyenge adóerejû települések csaknem belerokkantak az iskola fenntartásába. Az iskolák fenntartását átadhatták volna az egyházaknak, de a törvény értelmében az önkormányzatoknak az átadás után még öt évig fizetni kell a kiegészítõ normatívát az ott tanuló gyerekek után. Így a szegényebb települések nem tudtak megszabadulni a nagy terhet jelentõ iskoláiktól, de be sem akarták zárni õket, mert az a település fokozatos elhaláshoz vezetett volna. A Medgyessy-kormány is érezte, hogy a kiegészítõ normatíva hihetetlen nagy terhet ró a költségvetésre, de az egyházak nem voltak partnerek a tárgyaláshoz. A Gyurcsánykabinet próbálta manipulálni a számításokat, és a Vatikáni megállapodásnál lényegesen alacsonyabb normatívát fizetett, ami az egyházak rosszallását váltotta ki. A fékek kiiktatásáról 2010ben Semjén Zsolt és Szászfalvai László még a kormány megalakulása elõtt beterjesztett egy törvényjavaslatot, amelyet azonnal el is fogadtak. A Semjén–Szászfalvai-javaslat nyomán megindult az iskolák tömeges átadása az egyházaknak. Egy év alatt 25 százalékkal nõtt az egyházi fenntartású iskolák száma. A vége az lett, hogy a református és a katolikus egyház is körlevélben hívta fel a figyelmet, hogy több iskolát nem tud az egyház fenntartani, így õk nem vállalnak jogi és pénzügyi garanciát a további iskola átvételekhez. A kormány is saját kardjába dõlt, mert ez a változás 10,8 milliárd forint többletkiadást okozott, összességében pedig 106 milliárd forintba került az egyházi iskolák fenntartása. GDP-arányosan 3 százalék volt tavaly az oktatásra fordított kiadás. A 2010-es kormányváltás idején 3,2 százalék volt. Szlovákiában a GDP 2,6 százalék, Csehországban 2,8 százalék, Lengyelországban 3,6 százalék. Az OECD tagországaiban az oktatásra fordított GDP-arányos rész a múlt évben átlagosan 3,8 százalék volt. Bár a liberális kutatók szerint nincs összefüggés a GDP oktatásra fordított aránya és a PISA- mérések eredménye között. Viszont a PISA[2]- és TIMSS[3]-mérések eredményei, valamint az oktatásra fordított GDP-arányos rész alapján szokták meghatározni egy-egy ország oktatásának fejlettségét. A GDP 2008 óta folyamatosan csökken, így kiszámítható, hogy a 2013-as béremelés elõtti állapothoz képest évente 30–45 milliárd forintot kivettek a közoktatásból. Ezzel szemben az egyházi oktatási intézmények költségvetése folyamatosan nõtt. Ha ehhez hozzá kell venni, mennyi plusz pénzzel támogatják az
egyházak az iskoláikat a normatívákon kívül (errõl semmiféle hivatalos adat nem lelhetõ fel), látszik, hogy az egyházi iskolák sokkal magasabb egy tanulóra jutó pénzbõl gazdálkodnak, mint az állami intézmények. A kormány megijedt a kisegyházak és a Hit Gyülekezete iskola átvételeitõl. Korlátozni akarják az iskolák alapítását az adott környék lélekszámhoz viszonyítva. A hajdúsámsoni és az ajkai eset után vetõdött fel ez a gondolat. A 2013 januárjában visszaállamosították az iskolákat. A normatíva különbözete befagyott 2011/12 közötti szintre az egyházi intézmények részére. Idén szeptemberben állapodtak meg errõl, az új megállapodás. A hittantanítás kérdése álvita, a háttérben pénzügyi ellentétek állnak. Az állam nem tudja fizetni a támogatások összegét, az egyház terhei pedig nõttek az új iskolákkal. Egyházi fenntartású intézménybe járó tanulók aránya 1993 2004 2011 Ált. iskola 2,5 százalék 5,1 százalék 8,5 százalék Szakiskola 1,2 százalék 2,42 százalék 3,5 százalék Gimnázium 7,8 százalék 14,98 százalék 16,1 százalék Szakközépiskola 0,2 százalék 1,5 százalék 2 százalék A közoktatás tanulóinak száma 2,1 millióról (1993) 1,3 millióra apadt, az egyházi oktatásban részt vevõk száma pedig közel 70 ezer fõvel nõtt ezen idõszak alatt. Érdemes megnézni az egyházi intézmények területi eloszlását is. Az egyházi iskolák kétharmada a Dunától keletre helyezkedik el, sokkal nagyobb sûrûséggel, mint a Dunántúlon, pedig az utóbbi területen erõsebb a vallásosság. Békés, JászNagykun, Hajdú-Bihar megyében van a legtöbb egyházi iskola a népességhez viszonyítva, de itt a legalacsonyabb vallásos emberek száma. Ez a terület pontosan beleesik a szegénységi Zalak egy részébe.
A köznevelési törvény elfogadása utáni helyzet 2011. december 29-én megszületett a CXC. törvény a Nemzeti Köznevelésrõl. Milyen érdekes, hogy nem közoktatási, hanem köznevelési törvény. Nézzük meg elõször, milyen pluszjogokat ad az új törvény az egyházi iskoláknak. Egy részük az elõzõ közoktatási törvényben is szerepeltek. Nem kell alkalmazni az egyházi iskolákban a törvény által elõírt csoportlétszámokat, kivéve a csoportok maximális létszámát. Kisebb átlaglétszámmal is mûködhetnek az osztályok (kistelepülések ezt a passzust szerették volna kihasználni iskolájuk megmentésekor). Pályázat nélkül is megbízható, kinevezhetõ az intézményvezetõ. Személyére a fenntartó tesz javaslatot, és a
24
EGYHÁZ ÉS KÖZOKTATÁS miniszter nevezi ki. Csak törvénysértés esetén tagadható meg a kinevezés. A pedagógust korlátozhatják világnézeti értékrendje miatt a munkájában. Az egyházi fenntartású iskolák eltérhetnek a törvényben elõírt felvételi eljárási rendtõl. Az egyházi oktatási intézményeket államilag csak a kormányhivatal ellenõrizheti. Az eszközjegyzékben elõírtakat kötelezõen be kell tartani az egyházi iskoláknak is. Az egyházakat is be kell vonni a megyei közoktatás fejlesztési tervek elkészítésébe. Ha a településen csak egyházi iskola mûködik, az alapító okiratban engedélyezett létszám 25 százaléknál kevesebb nem lehet a helyben tanulók száma. A feladatok ellátására kérhet pénzt, de egyoldalú nyilatkozat esetén ingyenes lehet az oktatás (a mûvészeti oktatás is). A bérezést, a munkaidõt a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény és a köznevelési törvény, valamint rendeletei alapján kell meghatározni. Az állami normatívával azonos támogatásban kell részesülni az egyházi iskoláknak, sõt jogosultak kiegészítõ normatívára (jelenleg 230 ezer/fõ/tanév). Az eddigi adatokból egyértelmûen kiderül, hogy a vallásukat vállaló népesség arányához képest kisebb az egyházi iskolákban tanulók aránya. A megoszlás szempontjából azonban az egyházi iskolák a városokra koncentrálódnak, és a sokkal vallásosabb vidék alulreprezentált. Nagyon hiányzik a magyar történelmi egyházakból egy Böjte Csaba kaliberû személyiség. A kisegyházak sokkal többet tesznek a szegények és a cigányok oktatásáért, mint a történelmi egyházak. Utóbbiak lefutják a szükséges tiszteletköröket a szegények körében, de a magyar viszonyok között nem tudott tért nyerni a keresztényszocialista eszme. Ugrin József (1910–1993) volt a magyar politikában az utolsó, akire jellemzõ volt a szociális érzékenység a keresztény értelmiség körében. Az egyház a középosztályból és a felsõ tizedbõl veszi bázisát. A politikai elit ebbõl a körbõl akarja újrateremteni a saját bázisát. Ehhez új oktatási rendszer kell. Nem gondolkodó állampolgárokra van szûkség, hanem hûséges alattvalókra. Nem véletlen, hogy a legfontosabb törvények közé lépett a köznevelési törvény. Nem véletlen, hogy az új tanterv a tananyag tartalmi részére és nem a kompetenciák fejlesztésére koncentrál. A meglévõ egyházi iskolák fogják adni az új elit bázisát. Az állami kézben maradt iskolákban a tanulók nagyon kis része elõtt fognak megnyílni az egyetemek kapui. Az egyházi iskolák eltérhetnek a tantervi elõírásoktól, az állami iskolák nem. A tartalmi szabályozás nem a 21. század posztindusztriális társadalmához igazodik (lásd az informatikai oktatás visszanyírását). Ha komolyan gondolták volna a kihívásokat, a magyar és természettudományos tantárgyak óraszámát emelték volna meg, nem a hittant és a heti öt testnevelésórát szorgalmazták volna. A tananyag mennyiségét kellett volna csökkenteni, és a begyakorlásokra sokkal több idõt adni. Az ötödikes tananyag teljesítése felér egy örült versenyfutással a tantervi követelmények megfeleléséhez.
Eddig is lehetett hittant oktatni az iskola keretein belül, ehhez komoly jogszabály változtatásra nem lett volna szükség, ráadásul az egyházak is meg voltak elégedve a kialakult gyakorlattal. Az erkölcstan tankönyvei pedig célt tévesztettek, mert egy gyengébb illemtankönyvnek felelnek meg. Az egyházak is elégedetlenek a jelenlegi állapottal, mert a hittankönyvek nem készültek el idõre, és nem osztották ki õket. A hittantanárok nem kerültek pedagógusállásba, és a nyári szünetre nem kapnak fizetést. A köznevelési törvény 63. paragrafusa kötelezi az iskolákat az intézményi tanács felállítására, amelynek két delegált tagja az egyház képviselõibõl kerülhetnek ki. Igaz, hogy „ható-hetõ” kifejezést kapott az egyházi képviselet, de a KLIK vezetõi finoman felhívták az intézményvezetõk figyelmét, hogy az egyház legyen ott a képviselõk között. Feltehetõen a választások után komolyabb véleményezõ szerepet fog kapni ez a tanács az intézményvezetõk kiválasztásakor, ami azt jelenti, hogy egy világi intézmény ügyeibe is törvényes keretek között is beleszólhatnak az egyház képviselõi is. A jogi kiskapuk a tandíjmentességre, a tantervtõl való eltérésre, a magasabb támogatásra azt a célt szolgálják, hogy az egyházi iskolákban tanulók elõnyösebb körülmények között tudjanak tanulni. Mély csend honol a minõsítési rendszerrõl is. A pletykák szerint nagyon sok munkatárs került a Katolikus Pedagógiai, Szervezési és Továbbképzési Intézetbõl a szaktanácsadók és a szakfelügyelõket felkészítõ csapatba. Az egyházi iskolákban dolgozó pedagógusokat csak egyházi iskolákból küldött szakértõk és szaktanácsadók minõsíthetnek majd. Ugye, mennyire hajazik a Hóman-féle történetre? Azt is látni kell, hogy a szegényebb vidékeken ott jelent meg az egyházi iskola, ahol vegyes etnikumú a lakosság és a kisebbség a helyi iskolákban többségbe került. Ott megindult a szelekció a helyi igények kielégítésére hivatkozva. Felvételi is tartható az egyházi iskolába, így nem kell indokolni, ha nem vesznek fel egy barnább bõrû diákot. Ez a történet játszódott le Hajdúhadházon, Nyíradonyban és még lehetne sorolni. Igazán érdekes, hogy Hódmezõvásárhelyen egy Lázár János nevû polgármester teljesen felszámolta a szegregált oktatást és a kompetenciaméréseken Hódmezõvásárhely pontszámai 25 százalékkal emelkedtek (nem került a legjobbak közé, de a mérések történetében õk fejlõdtek legjobban). Ennek a mintának átvételérõl egyetlen szó sem esett, pedig a programot a katolikus pedagógiai intézethez közel álló személy ötlete alapján valósították meg. Végül, de nem utolsósorban arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy az egyetemi tandíj bevezetésekor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az ELTE kapta meg a jogászképzés ingyenességét, a pénzügyi szakokon pedig teljes összegû tandíjat kell fizetni. Ha figyelmesek vagyunk, látjuk, hogy a politikadöntéseket hozók körének legnagyobb részének e két végzettsége van. Vagyis a felemelkedés útja teljesen elzáródik a szegények elõl, a politika kapui bezáródtak a kisemberek elõtt. Totyik Tamás
25
OKTATÁSPOLITIKA
„HÜLYÉNEK NÉZNEK?” - VEKERDY TAMÁS A MAI MAGYAR OKTATÁSRÓL A magyar iskolarendszer arra kíváncsi, hogy mit nem tud a gyerek, a tananyag a döntõ, pedig még az eminensek is elfelejtik a bemagolt leckék minimum 70 százalékát - állítja Vekerdy Tamás. Szülõként is elkövetünk számos hibát, a náci vezéreket például csupa szeretetbõl verték gyerekkorukban. A pszichológus Jól szeretni címû kötetében rávilágít még jó néhány nevelõi és szülõi bûnre, amikkel – akár - egy életre tönkretehetjük a gyerekeinket.
Az országnak egészen másra lenne szüksége. A nagy ellátó rendszerekbe kellene fektetni, mint a közoktatás, az egészségügy, és a szociális háló... Minden párt tudja ezt még ellenzékben, de rögvest elfelejti, amint hatalomra kerül. Legutóbb is ez történt, a közoktatásból mindjárt az elsõ kaszáláskor a legtöbbet vonták el, 67 milliárdot, ha jól emlékszem. Nem kibúvó, hogy szegény az ország. Finnország, Dél-Korea rettentõen szegény volt, amikor elhatározták, hogy nagyon sok pénzt nyomnak az oktatásba. Bejött nekik: tíz, húsz, vagy negyven év alatt gazdaságilag is megerõsödtek, az élre törtek. Finnországban például 1946-ban a pártok konszenzusával döntötték el, hogy invesztálnak az iskolákba. Így alakult ki a finn oktatási rendszer. De nem is kell ilyen messze menni, Magyarország is pokolian szegény volt az elsõ világháború után, de Klebelsberg Kunó, akit most a családja tiltakozása ellenére cégérül használ a kormányzat, nem azt találta ki, hogy kevesebb egyetemista kell, hanem alapított három új egyetemet. Nem azt mondta, hogy kevesebb gimnazistára van szükség, hanem a reál iskola (ami után csak mûszaki pályákon lehetett továbbtanulni) és a klasszikus, görög-latinos gimnázium közé (ahonnan akárhová tovább lehetett menni) bevezette a reál gimnáziumot modern idegen nyelvekkel, ami megadta a lehetõséget a szélesebb rétegeknek is a továbbtanulásra és a felemelkedésre. És ezt mondta: „Lehetetlen, hogy zárt legyen az alapfokú oktatás (4 elemi, 6 elemi, polgári, tanonciskola) 8 osztályos általános iskola kell, hogy biztosítva legyen a mobilitás!” Kevesen tudják, hogy ezt õ találta ki. Mindenben az ellenkezõjét csinálta Klebelsberg Kunó, mint a jelenlegi oktatáspolitika. hvg.hu: Az ön nevéhez is fûzõdik az alternatív intézmények elterjedése Magyarországon. A centralizált oktatáspolitikával szembehelyezkedõ rendszernek van most keletje? V.T.: Érezhetõen megugrott az érdeklõdés 2011 óta az alternatív lehetõségek iránt. Nõ a beiratkozók száma, még ha a szülõk nincsenek is jó anyagi helyzetben, és ezekben az iskolákban hozzájárulást kell fizetni, mert a központi támogatás nem teljes körû. hvg.hu: Mi magyarázza, hogy a pénzügyi körülmények ellenére a magyarok nyitottabbak az alternatív iskolákra? Hiába a központosító törekvés, a magyarok mentalitása individualista marad? V.T.: A rendszerváltáskor nagyon nagy igény volt az alternatívákra. Még, ha egy egész nemzet mentalitásáról nehéz is általánosságokban beszélni, azért azt már sokan megállapították, hogy a magyarokban van egy „ki, ha én nem“-mentalitás. Minden kakas úr a saját szemétdombján. Sõt, Berzsenyi arról értekezik, hogy a környezõ népekkel ellentétben, amikor a tetõfokára ér a hangulat a táncban, az emberek nem összefogódzkodnak
hvg.hu: Az új könyvében Petõ András módszerét dicséri, és leírja: azért, hogy ne szüntessék meg a sarlatánnak gondolt gyógyítási metódust, Petõ munkásmozgalmi dalokat énekeltetett a gyerekekkel, amikor érkezett az ellenõrzés. Most újra a kormányzattól függ a Petõ-intézet mûködése, lehet jó vége az államosításnak? Vekerdy Tamás: Én régebben konzervatív liberálisnak hittem magam. Egy konzervatív sosem lehet híve az államosításnak. Ez gleichschaltolja – Hitleri jelzõvel - az individuumokat. Olyan öreg vagyok, hogy még emlékszem a Rákosi-féle államosításokra. Ungváry Krisztiánnak a Horthy rendszer mérlege címû könyvében viszont az is elolvasható, hogy már a harmincas években a szélsõjobboldal mániája volt, hogy mindent állomosítani és centralizálni kell. A történelembõl pedig tudjuk, hogy mindig mindenki ezt akarja, amikor egyeduralomra tör egy államban. Ez elõször nagyon eredményesnek tûnik, majd ezek az országok tönkremennek. Nem véletlenül állnak jól a demokráciák a világban: a kollektivizáló erõs hatalmak, mint Hitler és Sztálin államai összeomlanak, és a folyton problémákkal, válsággal küzdõ, demokratikus országok nyernek. Egy magyar-amerikai közös értékkutatás pedig kimutatta jó néhány évvel ezelõtt, hogy az individualista társadalmakban jönnek létre hatékony közösségek. Ezeket többé-kevésbé érett személyek alkotják, szabad választás alapján, míg a kollektivista társadalmak kényszerközösségeket, álközösségeket teremtenek, amelyekre leginkább a képmutatás jellemzõ, illetve a „kaparj, kurta neked is jut” hozzáállás. Akár szocialista, akár kereszténydemokrata címszóval látják is el ezeket a rendszereket, a lényeg ugyanaz. Nincs irányított mûvészet, nincs irányított tudomány, ezért, ha elveszik ezeknek az intézményeknek a szabadságát, akkor egy idõ után elsorvadnak. Nem tudok egyet érteni a Petõ-intézet államosításával. hvg.hu: Pénzhiányra hivatkoznak, a parlament pedig nem szavazta meg a támogatást. V.T.: Nem hiszem el, hogy nincs pénz. Ez már közhelynek számít, de ha van 83 milliárd stadionokra, akkor miért ne lenne 12 milliárd a Petõ-intézetre? Szerintem nem kellenek stadionok, legyenek helyette inkább grundok. Ez egy személy megalomániája.
26
OKTATÁSPOLITIKA kólóba, reigenbe, körtáncba, hanem a legény még a leányt is eltaszítja magától, és egyedül járja. hvg.hu: A kötet Irigy címû fejezetében arról ír, hogy egy gyerek, ha nem hagyják kicsiként a korának megfelelõen irigynek lenni, késõbb önzõvé válik, a Verés címû fejezetben pedig leírja, hogy a náci vezetõket és a terroristákat kéjesen verték szüleik. A megalomán diktátorokat tehát a szüleik rontják el? V.T.: Minden eset egyedi, de vannak kutatások, melyek mutatnak összefüggést, Alice Miller gondosan tanulmányozta a náci vezérek gyerekkorát, és valóban kiderült, hogy ezek vert gyerekek voltak, akiket erkölcsi megfontolásból ütöttek, azzal a magyarázattal, hogy szeretetbõl teszik, és jót akarnak. Közben meg lehúzatták velük a nadrágot, hogy a csupasz feneküket ütlegeljék; ez már olyan „szexuális” adalék, a verõ lelki állapotához, ami nem csupán fizikai lenyomatot hagy egy gyerekben. Az irigység miatt leszidni a gyereket? Azt gondolni, hogy azért mert a homokozóban a két és fél éves fiúnk nem adja oda a vödröt a másik kisfiúnak, akkor felnõttként irigy lesz? Tévedés! Õ most a kialakuló én határait védi, amibe most még a vödör is beletartozik. Akkor lesz felnõttként irigy, ha erre ilyenkor nem volt lehetõsége. hvg.hu: Felnõttként mit kezdhetünk magunkkal, ha rádöbbenünk, hogy a gyerekkori defektek miatt torzult a személyiségünk?
cselekedeteivel, mert akkor belekalapáljuk, hogy rossz, és elkezd azonosulni vele. Szövetségre lépünk az individualitásával, hogy a körülmények okozta negatív sodródásból kimentsük. hvg.hu: Nehezebb a gyereket szabadabban nevelni, és úgy szeretni, ahogy van? V. T.: Igen is, meg nem is. Könnyû nem változni, könnyû nem alkalmazkodni a helyzethez, és nem figyelni a gyerek igényeire. Viszont azt is könnyû mondani, hogy azt csinál, amit akar. Egy amerikai kutatás kimutatta, hogy ugyanannyi deviáns kerül ki a két végletes nevelési módszer elszenvedõitõl. Ha mindent megszabunk, vagy, ha mindent megengedünk, egyformán könnyen lesz antiszociális, neurotikus. Középrõl kerülnek ki a harmonikus, többé-kevésbé egészséges emberek. De ez valóban fárasztó, ugyanis folyamatosan új döntéseket kell hozni. Oda kell figyelni, hogy az adott szituációban mi lenne a leghelyesebb. Például, megszabom, hogy este fél 10-re otthon kell lenni, és ebbõl nem engedek? „De apa értsd meg az egész osztály ott lesz….” Akkor is kötni kell az ebet a karóhoz? Vagy inkább mindig újra dönteni, odafigyelve? Ez fárasztóbb, de mégis egy ilyen viszonyban sokkal több öröme van a szülõnek is, és a gyerekek is jobban mûködnek. A lényeg, hogy legyünk jelen a gyerek életében, de a sajátunkban is. hvg.hu: Tehát a konzekvens nevelés tévedés? V.T.: Nem, de ez nem azt jelenti, hogy hülyeségekért büntetek. Nem állok le vitatkozni dackorszakban, vagy csak azért, mert félek a többiek véleményétõl. Miért ne húzhatná fel a kinyúlt pulóverét az új helyett, ha ahhoz van kedve. Viszont mínusz 20-ban nem engedhetem ki saruban. Vannak dolgok, amiben igenis konzekvensnek kell lenni. Kiskorban a nap ritmusához érdemes ragaszkodni, a közös étkezésekhez például. Legyenek határok, korlátok, de csak kevés: mert ha minden tilos, akkor semmi nem tilos. Egy normális kisgyerek a nap végére mocskos és szakadt. Ha gyerek új csizmát kapott, és nem keresi a legnagyobb pocsolyát, hogy átgázoljon rajta, akkor talán nem is normális, mondják a svédek. hvg.hu: Mit csináljon a szülõ, ha mégis elveszíti a türelmét egy szituációban? V.T.: Például leguggolok a gyerekhez, megfogom a karját, és határozottan azt mondom: Nem, ezt nem! És nézek rá. Prédikálni nincs értelme. Ha jó az érzelmi kapcsolatunk a gyerekünkkel, akkor ez hat, a gyerek mindent ért. hvg.hu: És hogy kezelje a szülõ a környezet rosszallását, ha a gyerekét olyan szabadságokkal neveli, ami másoknak visszatetszõ? V.T.: Kompromisszumokat javasolok. Tipikus esete ennek, amikor beszállunk a kisgyerekkel együtt a liftbe, ott van a szomszéd néni, és a három és fél éves gyerek nem köszön, merthogy a gyerekek ilyenkor nem szoktak köszönni. Én persze sietve köszönök, de Joli néni rosszallóan néz ránk. Kompromisszumkész vagyok, és minden érzelmi nyomaték nélkül megkérem a gyerekemet, hogy köszönj Ágikám! Ágika pontosan érti, hogy én nem haragszom rá, és ezt a néni miatt mondom. De a néni is megnyugszik, a család legalább „jól nevelt”. Kisgyerekként öleljük melegen, aztán, ha kamaszodik, akkor engedjük szabadon a gyereket, és az addigi ölelés fogja megvédeni a veszélyektõl, mert érzelmileg biztonságban érzi magát, és érzelmileg igényes lesz. Nem kamaszkorban kell elkezdeni a prevenciót a drogozás, a bandázás, és a kisiklás ellen, hanem kilenc hónappal a születés elõtt. Mint mondják: az elsõ 3-6 évben dõl el minden.
V.T.: Az énerõ csodákra képes. De kell persze „a másik ember” is ahhoz, hogy magunkkal tudjunk mit kezdeni. Legyen az barát, szerelem, tanár, vagy munkatárs. Annál inkább tud mûködni a segítség, minél objektívebb. Ezért jó egy pszichológus, aki csupán vetítõvászon. A páciens gyógyítja önmagát, a gyerekeknél ez különösen jól látható. Angliában egy terápia során ötször mennek hetente a gyerekek, és másfél év alatt rendezõdnek a dolgok. Magyarországon a heti egy foglalkozás terjedt el, de még így is eredményes. A gyerek segít önmagán, a pszichológus sokszor nem is tudja, hogy miért történik a változás. hvg.hu: Szülõként vizsgálni kell azt, hogy egy gyerekpszichológusnak mennyire van rendben a saját családi élete? Vagyis hatékony segítõ tud lenni az, aki maga is problémákkal küzd? V.T.: Egyértelmûen igen. Remek magyar gyerekpszichiáterek vannak, akiknek nincs gyerekük. György Júlia kitûnõ gyerekpszichiáter-pszichológus volt, sokak mestere, annak ellenére, hogy nem szült, és magányosan élt. Az antiszociális személyiség címû Kossuth-díjat jelentõ könyve alapmû ebben a témában. Tõle tudjuk, hogy nem szabad azonosítani a gyereket a
27
OKTATÁSPOLITIKA hvg.hu: Mintha mégis mindent fordítva csinálnánk mi szülõk, de a poroszos oktatási rendszer sem feltétlenül az életkori sajátosságokat veszi figyelembe. Miért alakult ez így? V.T.: 150-250 évvel ezelõttig a világon még „mindenki” tudta, hogy mit kell csinálni a gyerekekkel. Az indiai dada, az angol nurse, és a magyar parasztasszony is. Testi érintések, ritmikus mondókás játékok. Vagy: 1904-ben például tudták a magyar iskolákban, hogy a 14 éves kor a kamaszkor kulminációs pontja, akkor szabad a legkevesebbet elvárni egy gyerektõl, mert belefárad a növésbe. Most, hiába mutatják ki az endokrinológia, neurobiológiai stb. vizsgálatok, hogy tényleg így van, a 7-8. osztályban „hozd fiam a maximumot, mert ezen múlik a továbbtanulásod”. A régi tanító néni azt is tudta, hogy ökölre fogott ceruzával, nagy kiterített újságpapíron lehet jól gyakoroltatni az írást. Mára összehúztuk a sorközt, tûhegyes ceruzát adunk a kezükbe, és „oda tedd be kisfiam a kis kampót, de meg ne nõjjön a sor vége felé!”. Az anatómusok szerint a régi módszer zseniális volt. De az ösztönös tudás eltûnt, és még nem lépett a helyébe tudományos tudás. hvg.hu: Miért tûnt el az ösztönös tudás? V.T.: Régen nagycsaládok éltek együtt, hagyományozódott minden. Kisgyerekkortól látták, mi történik a világban, és hogyan mûködik a természet: hogy elvetjük a sárga magot, zöld kalász lesz belõle, azt aratják, csépelik, malomba visszük, a sárga magból fehér liszt lesz, anyám gyúrja, dagasztja, keleszti, beveti a kemencébe, és kiveszi a megsült kenyeret és lángost. Most, ha azt kérdezik a gyerektõl, hogy honnan van a tej, azt válaszolja, hogy a zacskóból. Egy kicsit tájékozottabb gyerek látta a tévében, ezért azt, hogy a csöveken át folyik a zacskóba. Régen ott volt a hatalmas udvar, a nagy kert, a széles falusi utca, a patakpart, billegõ palló, megmászható fa. Egész nap rohangáltak a gyerekek. Nemrég göttingeni kutatók megállapították, hogy a kevesebb mozgás révén egyes agyi pályák sorvadtan fejlõdnek ki, ezért például: rosszabbul beszélnek a mai gyerekek, a
beszéd ugyanis mozgás, izmok tucatjai vesznek részt benne. Tiszta beszéd nélkül nincs tiszta gondolkodás! Az intenzív, szuverén gondolkodásnak ugyanis a beszéd az alapja. hvg.hu: Tehát tudomány nélkül már nem is tudunk jól nevelni? V.T.: Azért az anyai megérzés nem elhanyagolandó. Inkább ösztönösen tévedjünk, mint izgatottan kapkodjunk a könyvekhez. A viszonylag magabiztos környezet nagyon fontos a gyerek fejlõdése szempontjából. Ez meghatározza a késõbbi stressztûrõ képességét. Ez az úgy nevezett reziliencia, ami alatt azt a rugalmasságot értik, ami egy feszült állapot után engedi, hogy az eredeti állapotba térjen vissza az ember. Ez az erõ egy szoros kapcsolatot feltételez legalább egy személlyel, továbbá jól tagolt idõélményeket, jól utánozható mintákat. A kisgyerek utánzással tanul! hvg.hu: És az iskolában mi a teendõ? V.T.: Az intézményeknek a kétezres évekbeli reziliencia-kutatások szerint az önérzetet és az öntudatot kellene erõsíteniük. Valamiben minden gyerek kompetens. 8-9 féle intelligencia van, ebbõl az iskola csak egyetlen egyet osztályoz, annak is a tízbõl mindössze két faktorát: az értelmi intelligencia verbális, szóbeli részét (miközben a gyerekek eleve a performációban, a cselekvésben erõsebb). Ez rongálja a gyerek kompetenciaérzését. „Hülyének néznek?” A magyar iskolában a tananyag a döntõ, pedig még az eminensek is elfelejtik a bemagolt leckék minimum 70 százalékát. Azt pedig egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy jelenlegi tudásunk szerint 8 féle intelligencia van. Lehet, hogy a matekhoz nem ért a gyerek, de gyönyörûen farag. De ez nálunk nem egyenértékû. Arra kíváncsi a tanár, amit a gyerek nem tud, boldogabb országokban ez pont fordítva van. Már Karácsony Sándor is megállapította, hogy mennyire abnormális szituáció az iskolákban, hogy „az kérdez, aki tudja, és annak kell válaszolnia, aki nem tudja Lukács Andrea Fotó: Stiller Ákos
PRIMA PRIMISSIMA Dr. Bagdy Emõke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, professor emeritus vehette át december 6-án az idei Prima Primissima díjat a magyar oktatás és köznevelés kategóriában. 1941-ben született Tiszafüreden, Bagdy István református lelkész és Fóris Julianna gyermekeként. Gyermekkorában többször költöztek. Miskolcon érettségizett a Vámos Ilonka, késõbbi nevén Zrínyi Ilona Gimnáziumban. Érettségi után – származása miatt – nem folytathatott rögtön egyetemi tanulmányokat, ezért elõször gyógytornász képesítést szerzett a budapesti Gyógytornászképzõ Szakiskolában (1961). 1963-ban nyert felvételt az Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK pszichológia szakára, ahol 1968-ban kapott diplomát. 1972-ben védte meg bölcsészdoktori disszertációját („A szenzitivitás-paranoiditás Rorschach diagnosztikai skálája“). 1968-tól az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetben (késõbb: Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) dolgozott pszichológusként, 1982-tõl Klinikai Pszichológiai Osztály vezetõjeként; itteni mûködését klinikai pszichológiai és pszichoterápiás szakigazgatóként fejezte be. 1982-ben lett a pszichológiai tudományok kandidátusa. Késõbb a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemen (HIETE) klinikus szakpszichológus (1982), szupervízor (1996), pszichoterapeuta (2001) végzettséget szerzett. 1982ben lett a pszichológiai tudományok kandidátusa, 1995-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen pedig habilitált doktora (Habilitációs értekezés: A hivatás-személyiség fejlesztése, pályaszocializációs modellkísérlet). Több egyetemi pszichológia szakirány alapítása és szervezése fûzõdik nevéhez. 1985-ban kezdte a debreceni Kossuth Lajos
Tudományegyetemen a pszichológiai oktatás megszervezését, itt volt a Személyiség és Klinikai Pszichológiai Tanszék vezetõje (19871994), a Debreceni Orvostudományi Egyetemen pedig 1985-tõl 1987-ig az orvosi pszichológia oktatója. A ’90-es évek közepén tevékeny szerepet játszott a szupervízori szakirány hazai meghonosításában. 1994-tõl 2001-ig a HIETE klinikai pszichológiai tanszékének tanszékvezetõ tanára volt, 1995-ben lett a pszichológia habilitált doktora. 2000-tõl a Károli Gáspár Református Egyetemen tanított, 2004-ig tanszékvezetõként. 2005-tõl ugyanitt intézetvezetõ volt 2010-ig. 2010-tõl pedig a Személyiség és Klinikai Pszichológiai Tanszék professor emeritusa. Több száz tanulmányt írt, sok könyvet írt vagy szerkesztett, 1200-1300 elõadást tartott (több mint félszázat idegen nyelven), számos ismeretterjesztõ írást jelentetett meg. Fõbb kutatási területei: relaxációs eljárások hatásvizsgálata, a hivatásszemélyiség fejlesztésére irányuló módszerek kimunkálása; párkapcsolati viszonyelemzés, stressz-kezelõ módszerek, egészségpszichológia. Missziója, hogy minél több emberrel megismertesse, hogyan mûködik a lélek. Megszervezte a Szülõk Iskoláját és a Pedagógus-Akadémiát, hogy korszerû ismereteket adjon. Azt mondja, hogy „Mindig szerettem tanítani és lelket gyógyítani. Ezt teszem ma is, és tanítok „nem középiskolás fokon” a média minden csatornáján és mindenütt, ahová hívnak, és ahol terjeszthetem a pszichológiai ismereteket. Remélem, sokáig végezhetem ezt a szolgálatot. Mégsem idõt kérek a sorstól, hanem csak azt, hogy szabott életidõmben mindig a személyes érdekeltségen túlmutató értelme legyen annak, amit teszek.” Sz. R.
28
OKTATÁSPOLITIKA
PÁRBESZÉDRE VAN SZÜKSÉG A VÁLLALATOK ÉS A KÉPZÕINTÉZMÉNYEK KÖZÖTT Hogyan hozható összhangba az oktatási intézmény által nyújtott tudás a vállalati igényekkel? Milyen elvárásoknak, kihívásoknak kell megfelelniük a leendõ munkavállalóknak? Milyen problémákkal kell szembenéznie a keresleti és a kínálati oldalnak? - többek között ezekre a kulcsfontosságú kérdésekre igyekezett választ keresni az Oktatási Hivatal által szervezett, Az oktatás és a munka világának kapcsolata címû pódiumbeszélgetés október 10-én. „Az egyik legfontosabb dilemma a gazdaság és az oktatás kapcsolatát illetõen, hogy miként tud a két rendszer együttmûködni, hiszen a gazdaság rendkívül gyorsan változik, az oktatási rendszer azonban merev ciklusokhoz kötött, rugalmatlan rendszer” – mondta Bánki Horváth Mihály. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének dél-alföldi szakképzési koordinátora hozzátette: a két szféra közti szakadékot az is mélyíti, hogy a gazdaság igényt tart a formális képzés szerkezetébe és tartalmába való beavatkozásra, melyet az oktatási szféra nehezen fogad el. Bánki Horváth Mihály szerint a kínálati oldal számára problémát jelentenek a korai iskolaelhagyók, akiket felzárkóztató programokkal igyekeznek bevonni a foglalkoztatásba, illetve komoly gondot okoz a szakképzésben a fiatalok felsõfokú végzettségek megszerzése miatti elvándorlása – azaz a fiatalok többsége diplomát szeretne szerezni ahelyett, hogy a szakképzést választaná –, és az is, hogy olykor nehezen feleltethetõek meg a jelentkezõk készségei, képességei, szakmai tudásanyaga a betölteni kívánt munkaköröknek. A szakképzési koordinátor úgy véli: az elsõdleges cél a két szféra számára a konszenzusra törekvés, illetve a képesítések körének és tartalmának folyamatos karbantartása az oktatás alapvetõ újragondolása nélkül. Lehetséges megoldásként említette az élethoszszig tartó tanulást, melynek kormányzati támogatásra van szüksége, illetve a képzés területén indokolt lenne a szemléletváltás, azaz alkalmazhatóbb tudást kellene nyújtaniuk az intézményeknek, és egyre inkább a tanulási eredmények alapú megközelítés irányába kellene haladni. A felvezetõ elõadást követõen a pódiumbeszélgetés résztvevõi vitatták meg a felvezetõ elõadásban feltett kérdéseket, illetve, hogy ki mit tudna kezdeni most korábban megszerzett végzettségével. Farkas Judit, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának ügyvivõ szakértõje gyógytestnevelõként úgy véli, ma is megállná a helyét, hiszen szilárd alapjai vannak a szaknak, a hagyományos tanárképzési pillérek ma is megtalálhatók a szak képzési struktúrájában. Köllõ János közgazdász, az MTA tudományos tanácsadója kiemelte: a corvinusos diplomát ma is „eszi a piac”, bár hamar fény derülne a hiányosságokra. Lados Tibor, a Mátrai Erõmû humánerõforrás-igazgatója szerint a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem pályakezdõ építõmérnökei – hiszen õ is ezen a szakon végzett – gyorsan el tudnak helyezkedni ma is, nincs okuk aggódni, ahogy õ se tenné, ha most ismét pályakezdõ lenne. Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora, aki fizikusként végzett, hangsúlyozta: az egyetemen csak az alapokat szerezte meg, és azóta is, hogy végzett, folyamatosan tanul valami újat. Bánki Horváth Mihály jogászként a „hogyan tanulást” sajátította el, és csatlakozva Szabó Gáborhoz, õ is úgy véli, a formális tudás jó alapokat adhat, de a gyakorlat szerepét nem lehet eléggé aláhúzni. „Ami ma Magyarországon és Európában folyik, az élet-halál harc. Az elmúlt években Európa 7 millió munkahelyet vesztett, miközben Ázsia 27 milliót nyert. Ha a képesítéseket, magát az oktatást nem fogalmazzuk újra, a veszteség tovább nõhet” – hívta fel a figyelmet Lados Tibor. Ez az újrafogalmazás idõrõl idõre megtörténik, „rengeteg mindenbe belekezdtünk, de semmit sem csináltunk végig – éppen ezért elvesztegetettnek érzem az elmúlt több mint két évtizedet” – mondta Szabó Gábor. Csatlakozva a rektorhoz, Bánki Horváth Mihály is hangsúlyozta: nagyon fontos a szerves építkezés, akár egy rossz oktatáspolitikát is jobb folytatni, mintsem mindig újba kezdeni, hiszen ahhoz, hogy húsz év múlva
meg tudjon erõsödni a társadalom, a következetesség elengedhetetlen. Lados Tibor a gazdaság és az oktatás világának összekapcsolását érintõen megjegyezte: a szakképzési hozzájárulás nagyban segítette a cégek és az iskolák együttmûködését, csakhogy ez 2011 óta már nem mûködik olyan jól. Köllõ János ehhez kapcsolódva közölte: amerre jelenleg a szakképzés halad, teljesen elhibázott irány. Lados Tibor hozzátette: meg kell mutatni a 8-14 éves gyerekeknek a vállalkozásokat, melynek egyik eszköze, ha az általános iskolai képzésbe beépítik a vállalkozói készségek oktatását. A másik módja, ha testközelbõl, belülrõl ismerik meg a diákok a cégeket – ahogy Lados Tibor fogalmazott –, például úgy, hogy fénymásolnak vagy kávét fõznek. „Ezt elõsegítendõ a Mátrai Erõmû technikatermeket igyekszik ajándékozni, ahol gyakorlati ismereteket szerezhetnek a diákok” – fûzte hozzá a humánerõforrás-igazgató. „A gyerekek elszakadtak a való világtól, a manualitás teljesen hiányzik a magyar iskolarendszerbõl” – vélekedett Szabó Gábor rektor Lados Tibor szavaira reagálva. Bánki Horváth Mihály szerint mindenekelõtt az alapkészségek stabillá tétele lenne fontos, és a még több tudásanyag megszerezése. A felsõoktatás szféráját felvillantva Szabó Gábor kiemelte: párbeszédet kell folytatniuk a vállalatoknak és az egyetemeknek, és a képzések tartalmát illetõen is folyamatos egyeztetésre van szükség. A rektor megemlítette: ezt egyre nehezebben tudják megtenni, hiszen a Magyar Felsõoktatási Akkreditációs Bizottságban (MAB) jelentõs mértékben csökkent a vállalkozói szféra képviselete, így nincs túl sok beleszólásuk a képesítési kimeneti követelmények (kkk) kidolgozásába. Holott az lenne a kkk-k feladata, hogy tényleges információt tartalmazzanak a munkaadó számára arról, egy hallgató mit tudhat a képzése elvégzését követõen. Mint kiderült: a vállalatok nem igazán ismerik a kkk-t, ám Lados Tibor megjegyezte: ha a partneregyetemek megismertetnék õket ezekkel, akkor szívesen alkalmaznák. Farkas Judit ehhez kapcsolódva megemlítette: az Egyesült Királyságban a párbeszédnek intézményi formája is van, hiszen létezik az angolszász Sectoral Skills Council, melynek feladata a vállalatok és a képzõ intézmények összekapcsolása, közös anyagok kidolgozása. Magyarországon hasonló szervezet nem létezik, (alacsonyabb) más, jóval behatároltabb funkcióval mûködik az egyeztetés az Ágazati Párbeszéd Bizottságnak köszönhetõen. A pódium résztvevõi – habár különbözõ területekrõl érkeztek – egyetértettek abban, hogy a pályaorientációra is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Ahogy Amerikában, nálunk is fontos lenne, hogy összeüljön a család, és együtt döntsenek a gyerek jövõjérõl. „Muszáj megérteniük a magyar szülõknek és diákoknak, hogy a továbbtanulás komoly befektetés mind a munkát, mind pedig a pénzt illetõen. Sajnos a magyar gyerekek nem elég tudatosak, sokan közülük azért választanak egy-egy szakot, mert a barátjuk is oda jár” – mondta a rektor. Lados Tibor ennek kapcsán megjegyezte: a divatszakmák esetében szükség volna megnézni a készségeket, a rátermettséget, illetve hasznos lenne az is, ha a szülõk kapnának egy leírást például egy munkapszichológustól arra vonatkozóan, hogy mire képes a gyermekük. „Szerintem arra kellene terelni a gyereket, ahol nagy valószínûséggel sikerélménye lehet – így csökkenteni lehetne a kihullók számát, hiszen ez a legnagyobb probléma” – vélte a rektor. Arra a kérdésre, hogy az oktatás átalakítása jelenleg milyen irányba halad, Köllõ János azt válaszolta: sajnálatos, hogy szakértõket nem kérdeznek meg a döntéshozók, mielõtt határoznak. Farkas Judit úgy véli, a közoktatás jól vette az akadályokat, ám a felsõoktatás terén vannak még kiaknázatlan tartalékok, az eszközök bevezetéséhez azonban több állami segítségre lenne szükség. Az Oktatási Hivatal még két pódiumbeszélgetést szervezett az oktatás és a munka világának kapcsolatáról: a második rendezvényt november 26-án tartották, míg a harmadikat december 17-én tartják meg. További információ az Oktatási Hivatal honlapján lesz elérhetõ. (www.edupress.hu)
29
OKTATÁSPOLITIKA
PISA 2012: MAGYARORSZÁG „JOBBAN TELJESÍT” Radó Péter gyorselemzése Az új tanévrõl szóló augusztus végi bejegyzésemben azt írtam, hogy a nyilvánosságra hozott 2012-es PISA eredmények „nem szólnak majd többrõl, mint hogy lehet-e csupán szavakkal kárt okozni”. Nemrég Nahalka Istvánnal beszélgettünk arról, hogy mekkora lehet a 2010 óta folytatott oktatáspolitika hatása; én még nem vártam látványos teljesítményromlást, õ igen. Neki volt igaza.
kevesebb, de ennek hatására a 2009-ben még az OECD átlagánál jobb eredményünk az átlag alá esett. A tanulási eredmények minõsége regionális öszszehasonlításban
A tanulási eredmények minõsége: átlagteljesítmények
Egy az európai regionális teljesítménymintákról szóló bejegyzésem konklúziója az volt, hogy a magyar közoktatás érvényes referencia csoportja Közép-Európa. Közoktatásunk teljesítményét tehát nem általában a fejlett országok, vagy a miénktõl erõsen eltérõ kontextusban mûködõ oktatási rendszerek teljesítményével érdemes összehasonlítanunk, hanem saját szûkebb régiónk országaiéval. A 2012-es PISA adatok azt mutatják, hogy noha a régió továbbra is nagyjából egységes és elkülönülõ teljesítmény profilt képviselt, a régión belül 2009-hez képes jelentõs átrendezõdés, 2006-hoz képest pedig inkább visszarendezõdés következett be. Összességében az látszik, hogy 2012-ben az a két ország rontott a legtöbbet a teljesítményén, amelyek 2009-ben a legtöbbet javítottak: Magyarország és Szlovákia. (Az utóbbi mindhárom kompetenciaterületen kicsit többet rontott, mint Magyarország.) Másfelõl 2009 óta éppen az a két országban javultak a legtöbbet az eredmények mindhárom kompetencia területen, melyek a korábbi PISA mérésekben a legnagyobb teljesítményromlást produkálták: Ausztriában és Csehországban. Magyarország tehát Szövegértésbõl és természettudományból visszaszorult a régió középmezõnyébe, matematikából pedig csak Horvátországénál magasabb a teljesítményünk. A tanulási eredmények minõsége: alulteljesítõk Még mindig a tanulási eredmények minõségénél maradva nézzünk az átlagok mögé: hogyan befolyásolta mért eredményeinket az egyes teljesítményszintekhez tartozó tanulók arányának változása? Az átlagos szövegértési eredményeket kicsomagolva azt látjuk, hogy 2012-ben a teljesítmények romlását pont annak fordítottja okozta, mint ami a 2009-es teljesítményjavulásét: az alulteljesítõ (funkcionális analfabéta) tanulók arányának változása. Ha összehasonlítjuk az alábbi két ábrán az alulteljesítõk és a kimagaslóan jól teljesítõk arányának változását jól látszik, hogy annak mértéke 2009-ben és 2012-ben is – ellenkezõ irányban – jóval nagyobb mértékû volt az alulteljesítõ tanulók körében. A kudarcot valló tanulók aránya jelentõs mértékben nõtt a másik két kompetenciaterületen is. Matematikából egészen drámai mértékû az alulteljesítõk arányának növekedése. Természettudományból az aránynövekedés valamivel kisebb, de ez is elég volt ahhoz, hogy az e területen 2009-ben még az
Nézzük tehát az eredményeket: a magyar 15 éves tanulók teljesítménye mindhárom kompetenciaterületen romlott, de nem azonos mértékben. A szövegértés teljesítmények 6 ponttal lettek gyengébbek, de ez nem emésztette fel teljesen a 2009-es teljesítményjavulást. Ennél lényegesen nagyobb, 13 pontos teljesítményromlás következett be matematikából, ami jelentõsen megnövelte az OECD átlagtól való lemaradásunkat. A természettudományos kompetenciák 9 pontos romlása ugyan ennél
30
OKTATÁSPOLITIKA a miénktõl eltérõ okokat kell keresnünk: Szlovákiában az oktatás hátránykompenzációs képessége egészen elképesztõ mértékben leromlott, ott tehát elsõsorban az egyenlõtlenségek hatásának növekedésével állunk szemben. Néhány lehetséges magyarázat A humánerõforrás minisztérium sajtóközleményében szereplõ nevetséges magyarázat szerint „a mérésben résztvevõ fiatalok többsége 2003-ban kezdett iskolába járni: a romló eredmények iskolás koruk kezdeti szakaszának kritikus következményei.” Ebbõl az állításból az következne, hogy az oktatáspolitika kizárólag az elsõsök kompetenciáinak fejlõdésére képes befolyást gyakorolni, tehát el kell telnie kilenc évnek ahhoz, hogy a 15 évesek körében végzett PISA vizsgálat kimutassa egy adott idõszak oktatáspolitikájának eredményességét. Ezt az interpretációt, mint nettó butaságot tehát el is felejthetjük. Ennek ellenére a kérdés, hogy a teljesítményromlás mennyiben tulajdonítható a 2010 elõtti és utáni oktatáspolitika hatásának velünk marad. Kezdjük a 2010 elõtti idõszakkal. Az senki elõtt nem lehet kétséges, hogy – ha a másik két kompetenciaterületen nem is következett be eredményjavulás – a szövegértési eredmények jelentõs növekedése a 2009 elõtti oktatáspolitika elvitathatatlan érdeme. A kérdés az, hogy a szocialista vezetésû minisztérium idején történt-e olyan oktatáspolitikai lépés, ami magyarázhatná a jelenlegi teljesítményromlást? Egyetlen potenciálisan teljesítményrontó hatású beavatkozást tudok felidézni, ez pedig a szûk értelemben vett szakmai képzés visszaengedése a 9. évfolyamra a szakiskolákban 2009-tõl. Mivel azonban tudjuk, hogy a szakiskolákban tanulók szociális státusza egészen rettenetes mértékben alacsonyabb, mint a másik két középfokú intézményben, az itt bekövetkezett jelentõs teljesítményromlásnak óhatatlanul hatással kellett volna lennie a családi háttér hatását mérõ indikátorra, s mint láttuk ez nem következett be. Mivel ennek az intézkedésnek a hatását kizárhatjuk, s mivel minden más tekintetben a szocialista minisztérium a Magyar Bálint vezetése alatt álló minisztérium fejlesztéspolitikáját folytatta, nem marad más, mint hogy 2010 után keressük a teljesítményromlás okát.
OECD átlagnál lényegesen jobb teljesítményünk az OECD átlagához süllyedjen. Mivel az e három kompetenciaterületen mért alulteljesítõk aránya az EU 2020-as oktatási munkaprogramjának egyik legfontosabb indikátora, a Bizottság közleményében szereplõ adatok alapján érdemes az eredményeinket európai összehasonlításban is megfigyelni. Összességében az látszik, hogy az Unió egésze mindhárom kompetenciaterületen közelebb került a 2020-ra kitûzött cél megvalósításához, mely szerint az olvasás, a matematika és a természettudományok terén gyengén teljesítõ 15 évesek arányát 15% alá kell csökkenteni. Ezzel szemben Magyarország – mint az összes többi uniós benchmark esetében – inkább távolodunk a 2020-as célértékektõl. A tanulási eredmények méltányossága A tanulási eredmények méltányosságával kapcsolatos legfontosabb indikátor a tanulók családi hátterének hatása a mért tanulási teljesítményekre. Ez az indikátor lényegében az oktatás hátránykompenzációs képességét méri: minél nagyobb a családi háttér hatása a teljesítményekre, annál kevésbé képes az oktatás kompenzálni a társadalmi hátrányok tanulásra gyakorolt negatív hatását. Az alábbi diagram azt mutatja, hogy 2009 és 2012 között néhány európai országban hogyan változott a családi háttérindex (ESCS index) egy egységnyi elmozdulásának teljesítménypontokban kifejezett hatása. Ami
Ebben látszólag az a zavarba ejtõ, hogy a második Orbánkormány minden tekintetben minõség- és eredményességromboló hatású oktatáspolitikájának implementációja csak 2013ban kezdõdött meg. Azt kell tehát eldöntenünk, hogy a korábbi kompetencia alapú fejlesztések leállítása, a kompetenciafejlesztéssel ellentétes célok erõs hangsúlyozása, a közoktatási rendszerben állandósított bizonytalanság, rengeteg iskolában a már a törvény elfogadása elõtt abbahagyott minõségfejlesztés és az iskolákat a teljesítménykényszer alól felmentõ kommunikáció összegzõdõ hatása lehet-e ekkora teljesítményromlás?
Magyarországot illeti jól látszik, hogy noha az oktatás hátránykompenzációs képessége európai összehasonlításban változatlanul kimagaslóan alacsony, az átlagos teljesítményromlást mégsem ez okozza, mert a családi háttér hatása kis mértékben még csökkent is 2009 óta. Ebbõl nagy valószínûséggel levonhatjuk azt az általános következtetést, hogy eredményeink romlásának oka nem az egyenlõtlenségek növekedése, hanem a minõség romlása. Az is jól látszik az alábbi adatokból, hogy a nálunk is jelentõsebb teljesítményromlást produkáló Szlovákia adatai mögött
Személyes véleményem az, hogy igen, s hogy az államtitkárság mai sajtóközleménye a kormány saját kudarcával igyekszik indokolni a még nagyobb teljesítményromlást okozó teljes rendszer-átalakítást. Mert a legrosszabb még elõttünk van… Radó Péter http://oktpolcafe.hu
31
MÉDIA
SEMMIVEL SEM TÖRÕDIK A Z-GENERÁCIÓ Megszületett a Z-generáció – derül ki az Ipsos F&F legfrissebb, fiatalok médiafogyasztási szokásait vizsgáló kutatásából. Egyoldalú, határozott, mégis kiszolgáltatott és kétes jövõ elõtt álló társaság az övék: 67 százalékuk csupán a televízióból értesül a világ dolgairól. A második legfontosabb hírforrás az internet számukra, ahol átlagosan tízbõl hatan tájékozódnak a hírekrõl, kilenc százalékuk pedig okostelefonon is követi az eseményeket. A nyomtatott sajtót temetõk körül megjelentek a virágárusok: a ismeretszerzés tekintetében még a rádióhallgatás is megelõzi a papíralapú médiát. A legmegdöbbentõbb adat, hogy a fiatalok közel 13 százalékát egyáltalán nem érdeklik a világban történtek: úgy érzik, nincs beleszólásuk a környezetük alakításába. Az 1992 után születettek elutasítják a hivatalos – és gyakran jóval objektív – hírforrásokat, s saját kapcsolati hálójukból, informális utakon, a közösségi oldalak nehezen ellenõrizhetõ tartalmaiból tájékozódnak. Jól látszik, hogy az elmúlt évek drámai sebességû technológiai változásának társadalmi hatása felbecsülhetetlen: az újmédia információs forradalma nemcsak átformálta viselkedésünket, de ténylegesen áthuzalozza a következõ generáció szürkeállományát. „Ha az elmúlt tíz évben az autógyártás annyit fejlõdött volna, mint a számítástechnika, akkor egy Rolls-Royce öt centiméter hosszú lenne, és három fontot kérnének érte” – hangzik a tengerentúlról a szemléletes mondás. A repülõgépek már okostelefonnal is eltéríthetõek, s lassan el se tudjuk képzelni, hogy milyen Google és Wikipédia nélkül házi feladatot írni, ráadásul egy átlagos felnõtt jóval több, mint egy hónapja nem fogott a kezébe tollat és papírt. Divatjamúlttá váltak az emberi kapcsolatok: udvarlás helyett poke-olunk, becsöngetés és szõnyegen toporgás helyett üzenetet küldünk, társasjátékozás helyett Farmvillen küldjük a patkókat mázsaszám. A kimutatások szerint egy átlagos tizenéves napi 8 órát ül valami képernyõ elõtt, ahelyett, hogy felhorzsolná térdét a grundon, a másik nemet hajkurászná vagy szolfézsra járjon. Marshall McLuhan korát meghazudtoló víziója beigazolódni látszik: az ember olyan kétéltû lett, aki páncélját befelé fordítja, s puha belsõ szerveit közszemlére teszi a „globális falu” minden lakója számára. A technológiai determinizmus szerint a tömegkommunikációs forradalom nem pusztán a tudományok módszertanának változásával, de az emberi gondolkodásmód és érdekérvényesítés alakulásával is összefügg.
agresszió kialakulásában megkérdõjelezhetetlen, de a mûsorszolgáltatás módszeresen torzítja a világképünket és önbecsülésünket is. A fontos információk összegyûjtéséért és terjesztéséért felelõs közszolgálatban gyakran túlságosan megbízunk, s az objektivitásdoktrínába nem kalkuláljuk bele a politikai kommunikáció nemtelen mechanizmusait. Ezt a pártok spindoktorai és PRtanácsadói annak rendje-módja szerint ki is használják: teljes érték- és ideológiacsomagokat kínálnak a képernyõrõl. Tematizációs stratégiáik bevetésével nemcsak azt határozzák meg, hogy mely közéleti kérdésekrõl gondolkodjunk, de azt is, hogy mit. Álesemények írják mindennapjaink valóságait. A médiaimperializmus tézise szerint a globalizálódás hatására egész nemzetek veszítik el korábbi kulturális identitásukat, és válnak a médiával szövetséges politikai erõk játékszerévé. A tartalmi kínálat koncentrálódik, s a kevésbé tudatos fogyasztók gyenge azonosságtudatát kihasználva a geopolitikai központok vezetõ körei a saját értékrendjüket tükrözõ mûsorokat nyomnak le a torkunkon. A társadalom egyre kiszolgáltatottabbá válik a befolyásolási kísérletekkel szemben: a bulvárvilág fémízû toposzai reflektorfényen kívülre helyezik az érdemi közéleti kérdéseket. A fogyasztói életformát eszményként feltüntetõ reklámok mosolygós családanyái, cuki szõrgolyói és háztömbnyi sportautói az életminõség és boldogság fokmérõjeként a „több, jobb, drágább” megvalósíthatatlan értékrendszerét tolják a Z-generáció arcába, miközben a kulturális tartalmak csendesen homogenizálódnak. A sztereotípiákra épülõ, kommersz és sematikus mûsorgyártás elindította a dallasszizálódás lavináját, amely lassan maga alá temeti a vallásos és kulturális rétegmûsorok elkeseredett hagyományõrzõ próbálkozásait. A tények pirulákba fogalmazódnak: a problémákat feldarabolja a látvány, s a mediatív közlés igazságtartama már nem jut el a fiatalokhoz. A világ különbözõ tájairól sugárzott anyagokat szerkesztõk szûrik, s csak azt adják tovább, ami a legpiacképesebb, így mentális térképeink ritkán fedik a valóságot. (Különbözõ svéd vizsgálatok kimutatták például, hogy a szórakoztató mûsorok kitalált világa miatt a sokat tévézõ tinédzsereknél Kelet-Európa teljesen hiányzik errõl a mentális világképrõl,
Vizuális hipnózis Széthulló párkapcsolatainkban a televízió nem a legjobb gyerekcsõsz: visszavonhatatlan hatással van gyermekeink személyiségére, hiszen nemcsak a tökéletes külsõ képét, hanem egyfajta ideális viselkedés- és magatartásformát is rájuk erõltet. Hibás nemi szerepeket, érték-és normarendszert tár a fiatalok elé, mely kapitalista és profitorientált alapokra helyezi a klaszszikus nemi- vagy családmodellt. A józan ítélõképesség korlátainak fellazításával a kereskedelmi csatornák szerepe az
32
MÉDIA Észak-Amerika pedig sokkal nagyobb, mint a világ többi része együttvéve.) Az oligopolisztikus irányítás végül a kommunikációs csatornák eldugulásához vezetett: a korlátozott számban hozzáférhetõ frekvenciákon csak mainstream témák jelennek meg, kiszorítva a kánonból az oknyomozó-elemzõ politikai mûsorokat. A közszolgálatot az állam vonja ellenõrzés alá, s a pártosodás a politikai elitet integrálja az aktuális véleményhatalmak szócsövei mögé. A piac szempontjából csekély súlyú kisebbségek nézetei és értékei hiányoznak a csatornák profiljából, így alternatív nézõpontok és kritikus vélemények nélkül a közbeszéd is unalmassá és dogmatikussá válik. Új iparág van felemelkedõben: ifjúkori agymosás a neve, mely egy egész generációt degenerál.
problémákat szülnek. Ma már képtelenek vagyunk állandó web-csatlakozás nélkül élni: Nagy-Britanniában a céges levelezõrendszerek adatai alapján a vállalati e-mailek 85 százalékára két percen belül válaszolnak a címzettek, a munkatársak átlagosan 15 percenként ellenõrzik telefonjukat. Orvosilag is kimutatható, hogy az „unplugged” életmódban eltöltött idõvel arányosan növekszik a felhasználók idegessége, feszültsége. Az internetezés kényszerbetegsége átprogramozza agyunkat, ami elektronikus kábítószerként jutalmaz minket minden egyes klikkelése. A „multitasking” rontja koncentrációnkat,a munka hatásfokát és a nemzetközi oktatás színvonalát: átlagosan 3-5 percenként elkalandozunk tényleges tevékenységünktõl. A véget nem érõ hírfolyamok elemei egyszerûsödnek, olvasási készségünk és memóriánk mégis romlik. Az Ipsos kutatásából az is kiderül, hogy bár viszonylag sokan tájékozódnak hírportálokon keresztül, csak a magyar oldalak népszerûek: idegen nyelvû hírportált a fiatal lakosság alig három százaléka olvas. A közösségi oldalak hírfogyasztásban betöltött szerepe is kiemelkedõ: tízbõl négy fiatal a világ eseményeit is a Facebookon olvassa. Az online hírolvasók körében a passzív tájékozódás aránya is magas: egyharmaduk a barátaik által belinkelt, lájkolt cikkeket olvassa csak el. Az iSzindróma érdeklõdési körünk beszûkülését hozza magával, a harsogó vizuális kényszer esélyt sem ad az analitikus gondolkodásra. Hírolvasásra minden második fiatal a világhálón töltött idejének mindössze tíz százalékát szánja, s a magyar lakosság jelentõs hányadának nem a Google vagy az Origo, hanem a Facebook a kezdõoldala. Hogy hova vezet mindez? A médiakonvergencia disztribúciós láncának átalakulásával kezdve az interperszonális kommunikáción át a tájékoztatás és hírérték fogalmainak felülírásáig jutva az életünk minden területén érezhetõ értékvesztésig. Zsebünkben a világ, de nálunk van-e a kulcs, hogy visszazárjuk? Pintér Dániel Gergõ
Avatár a bitek közt Miközben a média nem tölti be ellenõrzõ funkcióját, a tájékozódás második forrásának számító internet a társadalmi normáink és alapvetõ illemszabályaink felõl támadja az ezredforduló fiait: a vasárnapi ebéd közben frissítjük állapotunkat, egy butik próbafülkéjébõl csücsörítve posztoljuk legújabb ruhánkat, azonnal és kérés nélkül jegyezzük az idõjárás legkisebb változásait is. A közösségi oldalak függõsége ez: a mindannyiunkban lakózó információkényszerhez szól. Egyre kevesebb ráfordítással ápoljuk emberi kapcsolatainkat, könnyen kielégíthetjük „kukkolás” iránti vágyainkat, de a Facebook biztosítja az egónk számára nélkülözhetetlen megnyilvánulás lehetõségét is. A barátságokat számszerûsíti, az unalmat enyhíti és a magány illúzióját végleg elûzi. Méregként kúszik be szervezetünkbe: a kiterjedt, izgalmas világból senki nem akar kimaradni, általa úgy érezzük, hogy megértenek minket, de kitûnõ alapot is ad a másokkal való összehasonlításhoz. Az interaktivitás „látszatdemokráciája” azonban csalóka és veszélyes: a virtuális környezet szabályozása gyerekcipõben jár, a hamis kirakatprofilok személyiségzavarokat és pszichológiai
JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT Telefonos, és online szolgáltatással bõvült az Országos Iroda jogsegélyszolgálata. Szorgalmi idõben, péntekenként 15-17 óra között dr. Nyitrai Károly telefonon és e-mail-en ad jogi tanácsokat. Telefonszám: 06/70-445-3384 E-mail:
[email protected] (a nyitraiugyved után szereplõ karakter az egyes)
33
JOGI ESETEK
MEGÁLLAPODÁSRA NEVEL AZ MT. Önök azt mondják, hogy az új törvény nevelõ hatású? (derültség) Dr. P. L.: Gyuri arra utal - amivel én abszolút egyetértek -, hogy a felekben nem tudatosult annak a lehetõsége, hogy az esetek jelentõs részében kollektív megállapodásban azt csinálnak amit akarnak. Dr. K. Gy. Ebbõl a szempontból valóban nevelõ hatású a szabályozás, mert feldobja a labdát: döntsenek a felek. Csak amíg erre mindenki rájön, és megszûnik a tehetetlenségi nyomaték, az idõbe telik. Dr. B. Gy.: Úgy látom, a gyakorlatban erre a pótlékok kérdése lehet igazán jó példa. Még ahol kollektív szerzõdéses megállapodás van, ott sem azt kérdezik, hogy a körülményekre való tekintettel miféle megállapodást kellene kötni a bérek, pótlékok tekintetében, hanem azt, hogy hogyan kellene módosítani az Mt. bizonyos rendelkezéseit. Nem véletlenül nevezik sok helyütt tarifaszerzõdésnek a kollektív szerzõdést: azért, mert bértételek szerepelnek benne. A magyar kollektív szerzõdések 90 százalékában kulturális, tradicionális okokból nem szerepel bér, pedig az egész megállapodásnak ez volna az értelme. Úgy vélem, az új Mt. arra lesz jó, hogy ilyen irányba mozdítsa, alakítsa a praxist. Dr. P. L.: Azt látom, hogy alapvetõen kulturális problémák vannak: a felek nem ismerik fel a maguk lehetõségeit. A szakszervezetek mindig az állami jogalkotás szintjén akarnak garanciákat, nem pedig a kollektív szerzõdésekben. A másik gond, hogy a munkavállalói érdekképviseletek még mindig nem igazán látják, hogy az Mt. az általános tényállásokat rendezi, nem a konkrétakat: ezt jól mutatja, hogy állandóan azt halljuk a szakszervezetektõl, hogy szûkültek a jogaik. Szerintem semmit sem szûkültek, ha a szakszervezeti kifogás jogától eltekintünk. Ezen kívül azt csinálnak, amit akarnak, hiszen minden kérdésben tájékoztatást kérhetnek, a munkáltató pedig köteles tájékoztatást adni; sztrájkolhatnak; kollektív szerzõdést köthetnek. Ha onnan nézzük, hogy a korábbi szabályozásban 18 paragrafusban fel voltak sorolva tételesen a szakszervezeti jogosultságok, most meg nincsenek, akkor úgy tûnhet, mintha szûkültek volna, de szerintem a mostani egyetlen bekezdés tartalmazza a korábbi jogosítványaikat. Dr. K. Gy.: Arról nem beszélve, hogy ettõl is el lehet térni. Dr. B. Gy.: Mondanék a szakszervezetek szerintem ellentmondásos magatartására egy példát. Nem tudom, figyelték-e, de tanévkezdéskor az egyik szakszervezet vezetõje nyilatkozott a sajtónak, és felháborodását fejezte ki amiatt, hogy még mindig nincs kollektív szerzõdés a közoktatásban. Nem értem az indulatát, hiszen neki kellene megkötnie azt, az a szakszervezet dolga! Dr. K. Gy.: Mondok egy másik, pozitív példát. Az Mt.-bõl kikerült az a passzus, amely szerint a szakszervezeti tisztségviselõnek járó munkaidõ-kedvezmény megváltható; ettõl a szabálytól is el lehet térni. Egy nagy hazai multicég így tett, és a régi Mt. feltételei mellett vállalta, hogy megadja az összeget. Mindezt azért teszik, mert érdekük, hogy szakszervezet mûködjön ott. A cég most egyébként kissé leszálló ágban van, így külön tanulságos számomra, hogy ennek ellenére nem akarnak konfrontálódni a munkavállalókkal, hanem megfizetik ezt az összeget azért, hogy legyen mûködõképes tárgyalópartnerük.
Az esetek döntõ hányadában a munkaadó és a munkavállaló egyezsége felülírhatja a munka törvénykönyvének elõírásait; a diszpozitív szabályozás jelentõsen átalakítja majd a munkaügyi gyakorlatot, csak a felek - jellemzõen kulturális okokból - egyelõre nem élnek a törvény által biztosított szabadságukkal. Az új szabályozás helyükre rakta a szakszervezeteket, míg az Mt. általános rendelkezései érdemben megváltoztathatják a bíróságok ítélkezési gyakorlatát. A hazai szabályozás finomhangolása mellett régiós kitekintés következik. A X. Magyar Munkajogi Konferencián Dr. Berke Gyulával, Prof. Dr. Kiss Györggyel és Dr. Pál Lajossal beszélgettünk. Mennyiben „írja át” az új Polgári Törvénykönyv a munka törvénykönyvét (interjúnk a törvényjavaslat beterjesztése elõtt készült - a szerk.)? Dr. Berke Gyula: Szükségképpen érinti az új Ptk. hatályba lépése az Mt.-t; utóbbiban két olyan szabály van, amely a Ptk. alkalmazására kifejezetten utal, és van jó néhány olyan szabály, ahol párhuzamos intézmények vannak az Mt-ben és a Ptk-ban ezeket nyilván harmonizálni kell. Konkrétumokról tudna szólni? Dr. B. Gy.: Igen. A Ptk. általános szabályainak, a kötelmi jog általános szabályainak meg a szerzõdési jog szabályainak a munkajogban való alkalmazása az egyik legnagyobb kérdés. Ebben a körben a sérelemdíj, az általános szerzõdési feltételek, és hasonló kötelmi jogi intézmények alkalmazása lehet problematikus. Az új Mt. hatályba lépése óta milyen fontos tapasztalatokkal gazdagodtak? Ezek mennyire tükrözik az elõzetes várakozásaikat? Dr. Pál Lajos: Erre nehéz röviden válaszolni. Van jó néhány jogintézmény, aminek a szabályozása jól sikerült. Szerintem kifejezetten erénye a törvénynek, hogy dogmatikailag sokkal kulturáltabb, pontosabb, mint a korábbi szabályozás. Persze vannak olyan területek, amelyek szabályozása nem feltétlenül sikerült annyira jól - ilyennek tûnt a távolléti díj szabályozása. Bár errõl egyébként az a véleményem, hogy nem minõsíti a jogalkotást az, hogy a 174-es osztó egy adott évben épp kedvezõ-e vagy sem. Az idén rosszabb, jövõre pedig kedvezõbb lett volna... Utólag tévedésnek bizonyult jogalkotási momentumokat tudna említeni? Dr. P. L.: Nekem nem jut eszembe olyan szabály, amire azt mondanám, hogy elhibázott. Vannak persze kérdések, amelyeket lehetett volna pontosabban szabályozni. Dr. Kiss György: Szerintem a kérdés nem az, hogy az új törvényben van-e jogalkotási hiba, vagy sem. Sokkal inkább lényeges, alapvetõ, koncepcionális kérdése a szabályozásnak, hogy a szerzõdések, megállapodások - elsõsorban a kollektív megállapodások - érvényesüljenek. Jogot alkotni lehet, de minden részletet szabályozni nem szabad. Meggyõzõdésem, hogy ha a jogalkotó mindent szabályozni akar, akkor kényszerhelyzetbe hozza magát, ugyanis bármi változik, akkor módosítania kell a szabályozáson, ami újabb és újabb konfliktusokkal jár. Ezzel szemben figyeljük meg, mi történik: három szakszervezet szövetséget köt, ami a megállapodások felértékelõdése irányába mutat. Azt hiszem, rájöttek mind a munkáltatói, mind pedig a szakszervezeti oldalon, hogy meg kell állapodni. A távolléti díjjal kapcsolatban pedig, a fentiek szellemében megjegyezném: az a szabály is diszpozitív, tehát a feleket semmi nem gátolta abban, hogy megegyezésük esetén másként számolják a távolléti díjat. Dr. B. Gy.: Kollégám arra utal, hogy az Mt-ben például az említett jogintézmény tekintetében ez a szabály kollektív szerzõdés alapján korlátozás nélkül térhet el a törvénytõl. Ilyen a régi szabályozásban nem szerepelt, ennek a mostaninak pedig ez a fõ szabálya.
Ez unikális Magyarországon. Dr. K. Gy.: Nem. Higgye el, nem. Éppen a nagy munkáltatók részérõl nem az. Egyébként revelációt jelentett, amikor az Alkotmánybíróság az érdekegyeztetõ tanács egyetértési jogát annullálta. Mindenki kiabált, hogy a testület elvette a jogalkotási szerepet egy civil szervezettõl. Tegyük fel a kérdést: biztos, hogy egy társadalmi szervezetnek nem az ellenérdekelt féllel kell megállapodnia, hanem a kormányra kell nyomást gyakorolnia,
34
JOGI ESETEK Dr. K. Gy.: Egy biztos: amikor az Mt. megszületett, nagyon sok kérdést kaptunk egyrészt az ILO-tól, másrészt Brüsszeltõl; nekem meggyõzõdésem, hogy a jogszabályban olyan kirívó jogintézmény nincs, ami Európában ne lenne megtalálható. Azt nem merném mondani, hogy tökéletes, de hogy egészében vállalható, az biztos. Azt látom, hogy a munkáltatók, a munkavállalók, a szakszervezetek nagyjából e szerint kezdenek munkálkodni. Valami megindult. Mindehhez azért hozzá szeretném tenni, hogy a foglalkoztatáspolitika egésze nem egy törvényen múlik. Az Mt. ilyen irányú sikere attól függ, hogyan mûködik a gazdaság. Ha jól mûködik, akkor lehet azon gondolkodni, hogy egy jogszabály azt gátolja-e vagy sem.
hogy hozza meg a számára kedvezõ szabályt? Volt idõszak, amikor a kormány erre hajlandó volt. Most a kormány kifarolt ebbõl a helyzetbõl és azt mondja: állapodjanak meg a felek, ha nem sikerül, majd döntök. Lehet, hogy ez agresszív lépésnek tûnik, de nagyon mást nem tudok elképzelni: minden kormánynak van döntéshozói felelõssége, egy társadalmi szervezetnek pedig nincsen. Egy társadalmi szervezetnek abban van felelõssége, hogy meg tud-e állapodni, és abban, hogy hogyan - de nem õ a jogalkotó. Ez a legitimáció kérdését is felveti. Dr. K. Gy.: Pontosan. Ez legitimációs kérdés, ezt mondta ki az Alkotmánybíróság. Kérdés, milyen reprezentatív erõ áll egy munkaadói, vagy egy szakszervezeti szövetség mögött. A kormány mögött viszont választói támogatottság áll. Mindig zavart okoz, amikor ez a kettõ keveredni próbál.
Mit várnak a tavaszi, nemzetközi munkajogi konferenciától? Dr. K. Gy.: Mindenki nagyjából ismeri a nyugat-európai trendeket, de egymást a régióban nem ismerjük. Sok szervezet van, amely Európát összefogja, de nagyon fontosnak tartom, hogy végre a régiónk szakemberei találkozzanak. Jelentõs a konferencia azért is, mert nagyon sok vegyes vállalkozás jött létre, és nemcsak az országhatár mentén, de Budapesten is rengeteg ilyen mûködik. A munkaerõ-vándorlás elég nagyfokú a közép-európai államok között, és nagyon sok olyan kolléga van - egyetemi ember, ügyvéd -, aki kénytelen ezekkel a jogterületekkel foglalkozni, kénytelen megismerni például a szlovák vagy a lengyel munkajog alapjait. Jövõ tavasszal hat országból három napig Budapestre jönnek a szakemberek, akikkel nagyon intenzíven kell beszélgetni, nagyon sokat kell találkozni, mert számos változás van a környezõ országok munkaügyi szabályozásában, amirõl nem nagyon tudunk. Nem feltétlenül Mt.módosítására gondolok, hanem számos miniszteri-, vagy kormányrendelet született, amelyeket nem ismerünk, és amelyek befolyásolják ezeknek az országoknak a jogát. A folyamatos párbeszéd érdekben megpróbálja a szervezõ csapat hagyománnyá tenni ezt a konferenciát.
Hogyan alkalmazza a bírói gyakorlat az Mt. újszerû szabályozásait? Dr. B. Gy.: Lehet látni olyan rendelkezéseket, amelyek nehezen mennek át a jogalkalmazásba. Biztosan ilyen a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei. Látszik, hogy a bírók nagy dilemmákkal fogadják az intézményt, és nem nagyon mernek határozottan állást foglalni. A másik a kárfelelõsség. Ez nem speciálisan munkajogi probléma, mert amikor a munkajogi kárfelelõsségi szabályok születtek, akkor már ismert volt a jövõre hatályba lépõ Ptk. tervezete, és néhány jogintézmény - az elõreláthatóság és az ellenõrzési kör - elõbb jelent meg az Mt-ben, mint a Ptk-ban. Az, hogy ezekkel a szabályokkal mit is kezd majd a bírói gyakorlat, az új Ptk-val kerül napirendre igazából. A harmadik, nagyon jelentõs változás még alig érezteti hatását: ezeket az Mt. általános rendelkezései, un. generál klauzulái jelentik, amelyek általános magatartási szabályokat fogalmaznak meg, és a bírói jogértelmezésnek nagyon széles teret nyitnak, ezért vélhetõen bizonytalanságot is jelentenek. Az új Mt-ben számos új általános szabály szerepel, amelyeknek a régiben nem volt nyomuk. Ilyen például a munkavállalói érdekek méltányos mérlegelésének szabálya. Dr. K. Gy.: Mondok egy példát. Az Mt. kategorikusan rögzíti, hogy a munkarendet a munkáltató állapítja meg. Tegyük fel, hogy egy cégnél megy a szekér, és azt mondja a munkáltató, hogy egy mûszak helyett kettõ lesz. A munkavállalók nagy része hölgy, akiknek gyermekeik vannak, ami számos kötelezettséggel jár. Tételezzük fel, hogy a munkarend megváltoztatása nagyon sok családnak gondot okoz. Az Mt-ben szerepel egy általános klauzula, amely szerint, amikor a munkaadó egyoldalúan határozza meg a teljesítést, akkor a méltányos mérlegelés szerint kell eljárnia. Értsük meg: itt nem morális követelményrõl van szó, hanem egy munkaviszonyra vonatkozó szabályról. Ha a munkarend-változtatás perre vezet, akkor a bírónak el kell döntenie, hogy méltányos-e az új munkarend, vagy sem. Ha nem, akkor ez a munkáltatói döntés érvénytelen. Az általános klauzulákkal nagyon nagy változás következett be a munkajogi szabályozásban, csak ez lassan tudatosul.
Tanulhatunk is egymás jogrendszerétõl? Dr. K. Gy.: Kénytelenek vagyunk. Dr. P. L.: Minden nemzetközi konferenciának az az értelme, hogy az ember nem gondolja azt, hogy a lehetõ világok legjobbikában él. Lát számos megoldást, példát, amibõl ötleteket meríthet, tehát a nemzetközi összehasonlító jog nagy hozadéka, hogy rengeteg impulzust kaphatunk. Az is jó, ha látjuk, hogy ugyanazzal a problémával küszködve milyen választ adott a másik. Dr. B. Gy.: Csupa olyan kérdés szerepel a konferencia napirendjén, amelyik európai munkajogi eredetû, tehát biztos, hogy közös probléma a kelet-közép-európai tagállamok munkajogában. Ha mondjuk most azt kérdeznék tõlem, hogy néz ki az angol business transfer intézménye, valószínûleg többet tudnék róla mondani, mint arról, hogy hol tart például a román vagy a lengyel munkajogi szabályozás - ez azért fontos furcsasága az életünknek. Dr. K. Gy.: Térségünkben hirtelen sok állam csatlakozott az európai közösséghez viszonylag késõn, és azok az irányelvek, amelyek meghatározzák Európa munkajogának fejlõdését, a ‘70-es, ‘80-as években születtek. Akkor még szó sem volt arról, hogy az EU így kibõvül. Nem kritikaként mondom, de ezeket az irányelveket nem velünk írták, nem ránk szabták, de most itt vagyunk bennük, és nagyon sok feszültséget okoznak: ugyanaz a jogintézmény mást jelent Nyugat-Európában, mint a régiónkban. Ennek a konferenciának nem az a lényege, hogy elhatároljuk magunkat a nyugat-európai trendtõl, mert valljuk be: a nyugat-európai trend európai trend. Hanem az, hogy megpróbáljuk megnézni, hogyan tudjuk mindezt összehangolni; ez elengedhetetlen a foglalkoztatáspolitika kialakításánál. Dr. B. Gy.: Ha megnézzük a Ptk.-hoz kapcsolódó Mt.módosítást, abban lesz egy nagyon érdekes szabály. Ez úgy hangzik majd, hogy a Magyarországon évtizedek óta 24 hétig tartó szülési szabadság szabályozásába az Európai Bizottság kérésére bekerül az a fordulat, hogy a munkavállaló ebbõl két hetet köteles legyen igénybe venni.
Bírói döntések ilyen típusú ügyekben születtek már? Dr. K. Gy.: Még nem hiszem. Dr. B. Gy.: Egyet láttam a közelmúltban, amely általános szabály alkalmazásával kapcsolatos. Ez az együttmûködési kötelezettséggel kapcsolatos szabály mentén született. Úgy döntött a Kúria, hogy a munkáltató együttmûködési kötelezettségében a munkavállaló rendszeres tájékoztatása foglaltatik benne, függetlenül attól, hogy a munkavállaló kötelezettségeit munkaviszonyra vonatkozó szabály határozza meg. Az ügyben kiküldetési költségtérítés elszámolásával kapcsolatos vita volt a felek között és a bíróság ennek kapcsán fejtette ki álláspontját a munkáltatói együttmûködési kötelességgel kapcsolatban.
35
JOGI ESETEK Volt, aki nem vett igénybe egyet sem? Dr. B. Gy.: Ezt kérdeztem én is! Magyarországon 40 éve nem volt példa arra, hogy aki szülési szabadságra akart menni, az ne ment (mehetett) volna. De ezt egy brüsszeli hivatalnok nem nagyon érti, mert a 24 hetes szülési szabadság nagyon ritka Európában. Ezért azt mondják, hogy le kell írni: két hetet kötelezõ igénybe venni. Ez a példa arra, hogy fordítva is igaz a dolog: Brüsszel sem érti feltétéenül azt, hogy mi mit és miért csinálunk. Dr. K. Gy.: A European Labour Law Network ülésein ott ülök a térségbeli kollégákkal, és kávészünetben sokkal jobban megértjük egymást, mint mondjuk a luxemburgiakat. Ez nem kritika: teljesen más szokások élnek ott és nálunk. Nehogy félreértsen, nem akarok politizálni, de itthon nagyon sok intézmény
átjött a rendszerváltozás után, ami úgymond szocialista ellátási vívmány volt, és még mind a mai napig mûködik. Nagyon nehéz errõl egy nyugat-európai kollégával beszélni: néha õ ámul el bizonyos dolgokon, mert ami itt általános, az náluk megállapodás kérdése. Nem vagyok meggyõzõdve arról, hogy mindez hosszú távon is így marad, de ha térségünkben leépítenék ezeket a jóléti szolgáltatásokat, akkor az nyilvánvalóan egy középeurópai embert sokkal érzékenyebben érintene, mint egy nyugat-európait. Hozzátennék még egy tényezõt, ami nélkül mindez értelmetlen: ez pedig a bérszínvonal. Amikor azt mondjuk például, hogy támogassuk a részmunkaidõt, akkor mindenki megkérdezi: mennyinek lesz a fele a fizetés. Ez a kellemetlenebb része dolognak. Bardócz Iván
SZABADSÁGOLÁS ÓH! Miközben a hazai cégek egyre inkább hajlanak a rugalmas munkaidõ bevezetésére - amit a magyarok nemzetközi összevetésben is kiemelten fontos szempontnak tartanak a fizetés mellett, hamarosan szigorodik a szabadságolásra vonatkozó szabályozás. A különbözõ munkaerõ-piaci felmérések szerint a magyarországi munkaadókra nem jellemzõ, hogy korlátoznák a rendes, fizetett éves szabadságok kiadását. Azzal együtt, hogy az új Munka Törvénykönyve (Mt.) hét napra csökkentette a dolgozó által kezdeményezhetõ éves szabadság mértékét, a munkáltató rendelkezik az afeletti kiadásáról, tehát döntõ többségben õ döntheti el mikor adja ki a munkavállaló elõzetes meghallgatását követõen. A legtöbb munkáltató figyelembe veszi a dolgozó kérését még akkor is, ha a munkáltató rendelkezik felette, mert nem érdeke, hogy a munkavállaló hiányozzék - közölte érdeklõdésünkre Látrányi Bea a Job&Career Kft. cégvezetõje. A kereskedelemben vagy termelésben vannak „holtidõk“, amikor több dolgozónak egyszerre adnak ki nagyobb mértékû szabadságot, de ez jó a munkavállalónak is, mert egybefüggõen megkapja, tud regenerálódni, tud vele tervezni. (Az Mt. szerint a munkaadónak az év folyamán egyszer legalább tizennégy egybefüggõ napra mentesítenie kell a munkavállalót a munkavégzési, rendelkezésre állási kötelezettség alól.) Kevesebb szabadnapot csúsztathatunk át A munkáltató arról is megállapodhat a munkavállalóval, hogy a szabadsága egy részét a következõ évre átvihesse. Az erre vonatkozó szabályozás 2014. január elsejétõl változik: a hatályos elõírás szerint a húsznapos alapszabadság és az életkortól függõ pótszabadság (legfeljebb tíz nap nem közalkalmazottak esetében) összesített idõtartamának egyharmada vihetõ át ilyen módon a következõ évre, a módosulás után viszont már csak az életkori pótszabadság napjai képezhetik majd a megállapodás tárgyát. Így, a korábbi hat-tíz napról nulla-tíz napra módosul az átvihetõ napok száma, és csak a 45. életévüket már betöltött munkavállalók esetében nem csökkennek a lehetõségek, míg a 25 évnél fiatalabbak a korábbi hat-hét nap helyett egyetlen napot sem tolhatnak át a következõ évre.
Fizetés nélküli szabadságot csak indokolt esetben adhat a munkáltató, és csak azt követõen, hogy az idõarányos éves fizetett szabadságot már kivette a munkavállaló. Ha kéri, általában megadják neki, de részletesen indokolni kell, miért van rá szükség - fogalmazott Látrányi Bea. Sokszor extra szabadságot is kapnak a munkavállalók, több cég is hosszabb szabadságot engedélyez például temetés, gyermekszületés miatt úgynevezett apanapnál, mint amit a törvény elõír (plusz két nap helyett négy-öt napot is kivesznek). Ha már nincs idõarányos szabadsága, akkor ebben az esetben is adhatnak ki fizetés nélküli szabadságot a plusz napok után. Az is jellemzõ, hogy bizonyos, a cégnél eltöltött idõ után a vállalatok több fizetett szabadnapot biztosítanak, ez kettõ-négy nap között változik a munkavállaló pozíciójától függõen az elõírton fölül. Talán sokak számára furcsa, de a magyar munkavállalók számára a vizsgált 29 ország közül a legkevésbé fontos a szabadság, szabadidõ, mint a fizetésen kívüli szempont - derül ki a Kelly Services legutóbbi, 2010-es adatokon alapuló felmérésébõl. A távmunka, illetve rugalmas munkaidõ lehetõségét azonban összességében a legjelentõsebbnek értékelték a magyarok. A fizetésen kívül mely szempontokat tartják a legfontosabbnak a munkavállalók? (barna - szabadság, szabadidõ; zöld - távmunka lehetõség; sötétzöld - részmunkaidõ): A szabad-, illetve munkaidõ tervezhetõsége kérdésének másik vetülete lehet a rugalmas munkaidõ, ami változó munkabeosztás azzal szemben, amely az alkalmazottól azt várja el, hogy egy tipikus munkanapot dolgozzon le (például 9 és 17 óra között). A rugalmas munkaidõ keretén belül létezik a napnak egy törzsidõnek nevezett szakasza (nagyjából a munkaidõ 50 százaléka), amikor a munkavállalónak a munkahelyén kell tartózkodnia (például 11 és 15 óra között). Ezen a törzsidõn kívül a munkavállaló megválaszthatja, hogy mikor dolgozik - a napi, heti vagy havi munkaórák és a munkakörrel szembeni elvárások függvényében. Tízbõl hét cégnél van rugalmas munkaidõ Ágazattól függõ, hogy a cégek mennyire hajlandók rugalmas munkaidõt megszabni. Felmérésünk szerint Magyarországon a vállalatok 69 százaléka biztosítja a rugalmas munkaidõ valamely formáját alkalmazottai számára - mondta el Jakabos Tünde, Hay Group cseh, szlovák és magyar piac javadalmazási üzletág vezetõje. Ugyanakkor azt el kell mondani, hogy a legkevésbé flexibilis megoldás messze a legelterjedtebb nálunk: a legtipikusabb megoldás az ötnapos munkahét rugalmas munkaidõvel - tette hozzá. Ugyancsak a rugalmas munkavégzés kérdéséhez tartozik az otthoni munkavégzés. A Hay Group felmérése szerint a vállalatok 44 százaléka engedélyezi az otthoni munkavégzést legalább a hét egy napján legalább dolgozói egy része számára. Informatikai és irodai területen sokat nõtt a rugalmas munkaidõs beosztás, a részmunkaidõ vagy távmunka lehetõsége az elmúlt két-három évben. A Job&Career partnerei között 5 százalékkal bõvült a részmunkaidõs foglalkoztatás 2012-hez képest. Bizonyos ágazatokban, például a gyártásban ezt nyilvánvalóan szinte lehetetlen megvalósítani, mert a munkafolyamatok nem teszik úgy lehetõvé, mint szellemi területen. A diákmunkában pedig a megrendelések mintegy 40 százaléka részmunkaidõs, ame-
36
Legyél Te is
-tag!
SZOLGÁLTATÁS
Kedvezményes üdülési lehetõség Gyulán! A gyulai Hõforrás Üdülõszövetkezet és hotel kedvezményes szálláslehetõséget kínál a PDSZ tagjai számára. A kedvezményt egy névre szóló kártyával lehet igénybe venni. A kedvezmény kártyákat a PDSZ adja át tagjainak, ráírva a kedvezményre jogosult nevét. A kedvezmény kártya névre szóló, másra át nem ruházható. A kedvezményes szolgáltatást az veheti igénybe, akinek nevére a kártya szól. A kedvezmény a vele együtt érkezõ családtagokra is vonatkozik. A szállás igénybe vételéhez elõzetes helyfoglalás szükséges. Foglaláskor a tag jelezze, milyen kártyával rendelkezik. A kártya érvényessége egy év. Érkezéskor a vendég a kártyát bemutatja a hotel recepcióján. A kártyát nem szükséges leadni, így az egy évben többször is felhasználható. „Szállodánk a gyulai termálfürdõ, a Várfürdõ közelében található szálloda. A gyulai szállodák közül egyedülállóan egy nagy parkban helyezkedik el. Az elhelyezésre vonatkozó széleskörû kínálatában a szállodai szobákon kívül bababarát lakrészekben és fõzõfülkés apartmanokban is kínál elhelyezést. Gyógyszolgáltatásokon kívül, elhelyezkedése és adottságai révén széleskörû bababarát- és gyermekbarát szolgáltatást is kínál. A szálloda parkjában lévõ játszóterek, teniszpálya, játékelemek, pihenõhelyek, és a park végében folyó Körös élõvízi ága mellett létesített plázs egy exkluzív hajóbárral, a különbözõ korosztályoknak egyidejûleg biztosítják a nyugodt természeti környezetben való kikapcsolódást, regenerálódást. A szálloda közelében lévõ gyulai Várfürdõ gyógyvize számos megbetegedés gyógyítására alkalmas. Gyula városa a nyugdíjas korosztály, a gyermekes családok és a fiatalabb generáció egyaránt kedvelt célpontja. A város látnivalói közül a gyulai Vár, az Erkel emlékház, a Százéves cukrászda, a gyulavári Almássy-Wenckheim kastély, a Ladics ház tartalmas idõtöltést kínálnak. A gyulai programok közül a nyári Várszínházi elõadások teszik színesebbé a nyaralást. Látogasson el Gyulára és foglaljon szállást kedvezményes áron szállodánkban!” (www. hoforrashotel.hu) A kártya igényléséhez, kérjük, hívják a PDSZ-t, az 1/214-5842-es telefonszámon.
38
SZOLGÁLTATÁS
Szakszervezeti tagok részére kialakított árak 2013. évre Gyönyörû természeti környezetben, egész évben kedvezõ áron kínálunk elhelyezést standard típusú, jól felszerelt 2-3-4 ágyas apartmanokban. Vendégeinknek biztosítjuk a szálloda díjmentes szolgáltatásait: parkolás õrzés nélkül, fitnesz terem használata, free WIFI a recepció elõterében, négyhektáros bekerített park két játszótérrel, játékpályák és plázsunk használata, valamint kisgyermekeknek Csodavilág játszószobánk. Árak: 2013. 09. 01. - 12. 23. 2 ágyas elhelyezéssel, reggelivel: 4000 Ft/fõ/éj 3 ágyas elhelyezéssel, reggelivel: 3700 Ft/fõ/éj 4 ágyas elhelyezéssel, reggelivel: 3550 Ft/fõ/éj 7 éjszakás csomagajánlatunk reggelivel (szombattól- szombatig) : 2 fõre: 51.800 Ft/ hét/apartman 3 fõre: 73.500 Ft/hét/apartman 4 fõre: 94.500 Ft/hét/apartman Gyermek kedvezmény: gyermekek elhelyezése 2 éves korig díjmentes 2-6 éves korig: 700 Ft/fõ/éj Az árak az idegenforgalmi adót nem tartalmazzák. Az idegenforgalmi adó 18 éves kortól fizetendõ. 2013. évben 380 Ft/fõ/éj Igény szerint menüválasztásos vacsorát tudunk biztosítani a szomszédos étteremben 1500 Ft/fõ/étkezés árban. Áraink csak a velünk megállapodásban lévõ Szakszervezetek tagjai részére vonatkoznak.
HÕFORRÁS HOTEL ÉS ÜDÜLÕPARK 5700 Gyula, Rábai M. u. 2. • Tel.: 36-66/ 463722, fax: 36-66/ 462246 www.hoforrashotel.hu •
[email protected]
39
