Csónakélmény 2014. 01. 19. /Az alkalmon elhangzott gyülekezeti struktúra változásairól, az új tömlő egy-két jellemzőjéről szóló részt nem jegyzeteltem ki, mivel ezek még „csak” látás-szilánkok, érlelésre várnak, és leginkább gyakorlatban teszteljük, tehát úgy is meglátjuk. Mindenesetre egy tanítást, ha az Úr is engedi, későbbiekben majd közzé teszek e témában számotokra./ Az előző alkalommal beszéltünk arról, hogy minden ember minden, és ez nagyon fontos, MINDEN problémája, bánata, küszködése, félelme abból a helyzetből fakad, hogy függetlenek vagyunk Istentől. Láttuk, hogy a bűn elválaszt bennünket az Ő Jelenlététől, elszakít bennünket és pokolba taszítana, de Isten, az Atyánk ezt megoldotta, h a Fia helyettünk megbűnhődött, vétkeinkért az árat Ő fizette ki életével. Ez azért fontos, mert Ő az ajtó, az Ige ezért írja, h megnyílt az Út hazafelégyakorlatilag ezt jelenti az üdvösség. Nem kell pokolra mennünk, hanem kegyelemből, Isten családjába tartozhatva megmenekülhetünk. Másik dolog azonban, hogy a csomagnak itt nincs vége. A mi küldetésünk a megmentésünkön túl, azzal a csodálatos lehetőséggel párosult, és ez tényleg ajándék, hogy Isten kezében az Ő Királyságáért, Jézus Nevének megdicsőüléséért dolgozhatunk, ügyködhetünk itt a földön és ezek alapján lesz még jutalom is a mennyben. Tehát van egy ajándékunk kegyelemből és lesz egy jutalmunk, amit az itt töltött szolgálati éveink, hitbéli cselekedeteink alapján adnak. Sok-sok megtért ember van, de kevesebb az olyan, aki valódi függőségben élne Jézussal. A legtöbbünk azt kívánja Istentől, h segítsen be a mi életünkbe, döntéseikbe; mozdítsa elő az elképzeléseink megvalósítását - de hogy erről Neki mi a véleménye, még tovább menve, mi az Ő akarata, az nem érdekel bennünket. (Legtöbbször félünk is megkérdezni, mintha, Isten eltiltana minket minden jótól.) De olyan szerető apukánk van, Aki - így szoktam nevezni - kíméletlen szeretetével dolgozik azon, h a mi életünk jobb legyen. Csodálatos módon veszi kézbe szívünket és beszél rá bennünket, h kövessük Őt. Pár év alatt az ember, ha őszintén megtért, el kezdi belátni, h az a legjobb, amit Isten akar. Ó, és ilyenkor egy görcs lemegy rólunk, meghalunk ennek a világnak és átadjuk a kormányt Őneki. És ekkor lépünk vissza a függőségi helyzetbe, ami az emberi faj igazi, otthonos, legjobb állapota. Egy szabad, szeretetkapcsolatú szövetség, család, házasság formába, amikor szívemből teszem azt, amire Ő megkér és Ő is – még számon sincs a kérés – már előáll szívem kérésével. Életem, egy kicsiny részén már megtapasztaltam ezt, s ez bátorít, h átadjam a többit is. Ma sokan a sikert számokkal, vagy dolgok meglétével teszik egyenlővé, (A világi reklám-kultúra ezt elképesztően felerősítette) magánéletükben, szolgálatukban, gyülekezetükben. Ha nagy házad van, sikeres vagy, ha nincs – kudarc. Ha mikrofonos szolgálat több ezer ember előtt sikeres vagy, ha csak az anyósod hallgatja, akkor nem. Ha 30 fős a gyülid akkor másként nézi, mintha 3000 fős.
Ennek ellentétje, mikor valaki a sikertelenséget, szegénységet, nélkülözéseket Isten számlájára írja, mondván, h nem az anyagi dolgok a sikerek fokmérői. Pedig ez sem igaz, egy kolduló, éhező hívő nem Isten akarata. A mennyei siker fokmérője: hogy általad, vagy az adott dologban meg tud-e dicsőülni az ÚR Jézus Neve, a Királyság hatalma? És milyen érdekes, a függőséggel kapcsolatban is itt hagytuk abba: el jutottál-e oda, h bármit teszel – munka, ima, gyerek, házasság, szórakozás- azt az alapján döntöm el és teszem, ahogy Tőle látom, hallom, h az Ő tetszésére legyen. Ha nagy erőfeszítést teszel, és nem látod az eredményét, nem ér lelkesítő élmény, nem tapasztalsz valamilyen sikert, és csak a gyümölccsel vagy elfoglalva, amiért dolgozol, akkor a szíved egy idő után elkezd egyre jobban csüggedni. Pláne, ha nem látsz semmi gyümölcsöt a láthatáron. De van egy nagyon fontos dolog: ha ismerjük az Úr módszereit, alapelveit egy-egy adott témában, akkor nagyon leegyszerűsödhetnek is a dolgok. Járok az alapelvben, a gyümölcsöt meg hozza Isten... A Bibliai csodák között, kettő nagyon különleges és egyedülálló. Az egyik, az ötezer ember megvendégelése, mert ez az egyetlen csoda, amibe az Úr belevonta a tanítványait, hogy legyenek részesei a „csodafolyamatnak”. Ezt követi a másik csoda, amikor az Úr a tengeren járt. Ez utóbbi az egyetlen olyan csoda, amikor az Úr csak a tanítványainak jelenik meg. A többi csodánál vannak más szemtanúk is, de ennél a csodánál csak a tanítványok az egyedüli szemlélők. A többi csodánál azt látjuk, hogy mit tesz az Úr, ennél a csodánál meg meglátjuk, hogy kicsoda Ő. Ez a két csoda összekapcsolódik. A többi csoda egymástól független, ez a kettő viszont kapcsolódik egymáshoz. Az 5000 megvendégelését pár hete eszegettük, most a folytatását nézzük meg. A történet 3 evangéliumban is szerepel: Ján 6:14 Az emberek, amikor látták a csodálatos jelt, amelyet Jézus tett, azt mondták: Valóban ez az a próféta, akinek el kellett jönnie a világra. 6:15 Amikor Jézus észrevette, hogy jönnek, és erőszakkal királlyá akarják tenni, visszavonult ismét a hegyre egymagában. 6:16 Amikor pedig esteledett, tanítványai lementek a tengerhez, 6:17 és hajóba szálltak, hogy átmenjenek a tengeren túli Kapernaumba. Már sötét volt, de Jézus még mindig nem jött oda hozzájuk. 6:18 A tenger pedig az erős szél miatt háborgott. 6:19 Amikor azért huszonöt- vagy harmincfutamnyira beeveztek, és meglátták Jézust, amint a tengeren jár, és a hajóhoz közeledik, megrémültek. 6:20 Ő pedig azt mondta nekik: Én vagyok, ne féljetek! 6:21 Akkor be akarták venni a hajóba, de a hajó máris azon a parton volt, ahova tartottak. Máté 14:22 És mindjárt meghagyta kényszeríté/anagkadzó) 1) sürget, nyomatékosan felszólít, érveléssel meggyőz 2) kényszerít, erőszakot alkalmaz a tanítványainak, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. 14:23 Miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre, hogy magányosan imádkozzék. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. 14:24 A hajó pedig már a tenger közepén küzdött a hullámokkal, mivelhogy ellenszél volt. 14:25 Az éjszaka negyedik őrváltása idején odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. 14:26 Amikor meglátták a tanítványok, hogy ő a tengeren jár, megrémültek, és azt mondták: Kísértet ez! És félelmükben kiáltoztak/ kradzó - hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít. 14:27 De Jézus azonnal megszólította őket: Bátorság / Bízzatok, én vagyok/létezem, ne féljetek! 14:28 Péter pedig így válaszolt: Uram, ha te
vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vízen. 14:29 Ő pedig azt mondta: Jöjj! Erre Péter kiszállt a hajóból, és a vízen járva Jézus felé tartott. 14:30 De látva a szelet, megrémült, és süllyedni kezdett. Rémülten kiáltott: Uram, ments meg! 14:31 Jézus pedig azonnal kinyújtotta kezét, megragadta/ 1) megragad; hatalmába kerít 2) gondját viseli, pártját fogja, felkarol őt, és azt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? 14:32 És amint beszálltak a hajóba, elállt a szél. 14:33 A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Bizony, Isten Fia vagy! 14:34 Átkelve a vízen Genezáret földjére jutottak. Márk 6:45 Ezután azonnal megparancsolta kényszerítette tanítványainak, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra Bétsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja. 6:46 Miután elbocsátotta őket, fölment a hegyre imádkozni. 6:47 Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig egymagában a parton. 6:48 És látta őket, amint vesződnek/baszanidzó kínlódik, gyötrődik, küszködik, szenved az evezéssel, mert a szél szembefújt velük. Az éj negyedik szakaszában odament hozzájuk a tengeren járva, és el akart haladni mellettük. 6:49 Amikor azok látták őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltottak, 6:50 mert mindnyájan látták, és megrémültek. De ő azonnal megszólította őket, és azt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! 6:51 Majd beszállt hozzájuk a hajóba, és elállt a szél. Ők pedig szerfölött álmélkodtak magukban, 6:52 mert még nem okultak a kenyerekből, mivelhogy a szívük még kemény volt. 6:53 És átkelve eljutottak Genezáret földjére, ahol kikötöttek. Hogyan kapcsolódik össze ez a két csoda? A kenyérszaporítás során, 5000 megvendégelése után a tömeg királlyá akarja tenni Jézust. Mondhatnánk, hogy ez teljesen igei: hisz az Úr valóban el fog jönni, és megalapítja a királyságát ezen a földön. A tanítványai is már régóta vártak erre, és mi is erre várunk. Itt a kulcsszó: hogy akár erőszakkal. És ugye a gyülekezetek, de saját életünk sem mentes attól, mikor néha erőszakkal akarjuk Őt királlyá tenni pl. egy-egy dolgunkban. Azt mondjuk: nna, ez egy kihagyhatatlan lehetőség Neked Uram, h megdicsőüljön a neved! Nyerjek a piros 21-essel… Vagy, MOST gyógyíts meg. stb.stb.. Amikor az Úr a földön járt, voltak számára is kihagyhatatlannak tűnő lehetőségek a sikeres gyülekezet indítására. Ez az 5000 ember, ez pl. ilyen alkalom, csoda történt – indíthatjuk is a gyülit 5000 fővel! Ráadásul ők is akarják! Ha ma itt lenne az az 5000 ember, nem rögtön megalapítanánk a Nagy Szaporítás Háza Gyülekezetet? De ezzel szemben, az Úr két dolgot tett. Először is, az Úr beparancsolja tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek el a túloldalra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. Jézus nagyon jól ismerte a tanítványait. Valószínűleg, a tanítványok annyira el voltak ragadtatva az ötezer ember megvendégelésétől, hogy nem akartak elmenni, időzni akartak ott egy kicsit, esetleg egy Királyválasztást indítani. Tehát az Úr jól ismerte a tanítványait ezért elküldte őket, jó messzire, a sikertől távol, a túloldalra. A görög nagyon erős szót használ, Máté 14:22 És mindjárt meghagyta kényszeríté/anagkadzó) 1) sürget, nyomatékosan felszólít, érveléssel meggyőz 2) kényszerít, erőszakot alkalmaz! Látjuk, hogy az Úr szinte elhajtotta a tanítványokat a csónakhoz.
Az Úr miután elbocsátotta az egész sokaságot, elvonult egyedül egy hegyre, az Atyához. A csoda előtt az Atya jelenlétében volt, a csoda után újra az Atya jelenlétébe ment, de a kettő között 5000 ember lakott jól. Minél többet időzik valaki az Atya jelenlétében, annál több embernek fog tudni szolgálni táplálékkal. Az Úr Jézus számára a legfontosabb az, hogy az Atyának jó legyen. Nem csak a cselekedet, nem csak a gyümölcs elérése a cél. Istennek igen fontos a motiváció! Jézus, a fiú munkálkodott, sok gyümölcsöt termett, de az a gyümölcs a mennyei Atya számára van. Ezt az Atya számára teremjük. Nem a szükség volt az, ami vezette munkálkodását, hanem a mennyei Atya megdicsőítése. Ne azért dolgozz, h pénzt kapj. Azért dolgozz, h megdicsőülhessen az Ő Neve valahogy. Ne azért légy jó férj, mert különben nem kapsz valamit, hanem mert dicsőüljön meg az Úr Neve. stb stb. A tanítványok eközben követték az Úr utasításait. Nem értették ugyan, miért adta az Úr ezt az utasítást, de követték. Lehet tán erről is beszélgettek, amíg beszálltak a csónakba. Engedelmeskedtek az Úrnak, de ellenszelet kaptak, nem is kicsit. Ahhoz, hogy engedelmeskedjenek az Úr akaratának, nagy erővel kellett evezniük. Ráadásul ez egy rettenetes éjszaka volt. Tíz órahosszán át eveztek ellenszélben. Próbáld meg 10 percig. A hold sem világított. Vihar, felhők, éjszaka, csillagok sehol - már tájékozódni sem tudnak. Nem h nem látták hol vannak, merre tartanak, de azt sem, h beborulnak-e vagy sem. Teljesen az adott pillanatra kellet koncentrálniuk. Ez nem egy békés várakozás volt az Úrra. Gondolj bele: maga az Úr mond valamit, h tedd meg, és mikor elkezdesz engedelmeskedni, mintha ördögi ellenszél támadna és sírva küzdesz az előre-maradásért. Igazán jöhetne az Úr segítsége, gondolod, de csak nem jön. Pedig Ő mondta. Akkor hol a segítség? Tényleg ezt mondta? Biztos, h érdemes ezt csinálni? Mindenki húzza az evezőket? Valahogy nem úgy tűnik, h békés, hallelújahos átevezés lett volna, rutinból. A hegyen az Úr látott mindent, hogy a tanítványok nagyon keményen küzdöttek. Ha abbahagyták volna az evezést, a szél visszasodorta volna őket arra a helyre, ahol szerettek volna tovább maradni v elsüllyednek. Van némi párhuzam az életedben? Vagy a gyülekezetben? Az Úr 10 óra elteltével végül elindult hozzájuk, persze ezt a hajóban, akkor még nem tudták. Szerintem ez a vég volt. Erős, tapasztalt halászok voltak, ügyes fiúk- szóval sokáig bírták, s mivel sokáig bírták emberi erővel, emberi tapasztalattal, szakmai tudással: így sokáig kellett küszködniük :) Aztán, mikor végére értek minden erejüknek, akkor feltekintettek, és meglátták, hogy Ő jár a vízen! Szólt és Péter is járhatott! Belépett a csónakba és abba maradt a vihar! Ő valóban az univerzum királya. Ezt nem engedte a világnak, hogy meglássa. Ezt csak az övéinek engedte meglátni, hogy a vízen járva Ő a világegyetem ura. És akkor mondta: „Én vagyok az.” Ez a mai napi így van. Ma még csak a tanítványoknak jelenti ki magát Jézus, de közeledik a nap, mikor minden ember meglátja majd. Az ötezer ember megvendégelése a szolgálatunkról beszél, a vízen való járás pedig a bizonyságtételünkről. Láttad-e az Urat, mint Királyt? Tapasztaltad-e a viharok viharjában, ahogy Ő megjelent - és elállt a körülmények pusztító vihara? Ezt nem szemináriumokon jelenti ki az Úr, ezt nem Hegyi beszédben: ehhez csónakélmény kell! Ugyan felismerhető lett volna
Istensége, már a kenyérszaporításban is, de, Márk 6:52 még nem okultak a kenyerekből, mivelhogy a szívük még kemény volt. Itt az óriási kijelentés: hogy ÉN VAGYOK. Jézus nem csak „egyszerűen” csodát tesz, gyógyít, feltámaszt, szaporít, üdvözít - de a lényeg leglényege: hogy mindenen uralkodik! Óceán, kozmosz, csillagok, halál, minden-mindenen uralkodik! Ő Isten! Aki igazán megtért, azt Jézus el fogja ide vezetni, hogy bárhogy is érkeztél meg Őhozzá először, folyamatosan megismerteti magát veled, míg végül eljön a pillanat, mikor meglátod, felismered a szíved legmélyéből: Ő az Úr, Ó VAN, Ő ISTEN! És innentől kezdve ha jön a vihar az életedben, már egy biztos szikla lesz a lábad alatt: Jézus – ISTEN és a Vele való függőségben nincs mitől félned, e világ nem árthat többé, sőt, Te győződ le a világot! Dicsőség Istennek!
