Seite 1 von 10
TARTALOMJEGYZÉK
1 Bevezetés .................................................................................................................................. 3 1 Bevezetés .................................................................................................................................. 4 1.1 Szakma- illetve képzésválasztás ................................................................................................... 5 1.2 A munkaerő-piaci esélyek és jövőbeli perspektívák értékelése................................................... 6 1.3 A munkahelykeresés során szerzett tapasztalatok ...................................................................... 7 1.4 A munkahelyen szerzett tapasztalatok ........................................................................................ 8 2 Ingázási hajlandóság .................................................................................................................. 9 3 Az AMS-sel/munkaügyi központtal szerzett tapasztalatok......................................................... 10
Seite 2 von 10
1 Bevezetés A NetLab projekt keretében készülő második részletes elemzés középpontjában célcsoportként a fiatalok és az általuk a munkaerőpiacon, illetve munkakeresés közben szerzett tapasztalatok álltak. Ebből következően az interjúkészítés és azok kiértékelése során az alábbi kérdések álltak a középpontban:
az aktuális munkaerő-piaci helyzet
szakma- és képzésválasztás
munkaerő-piaci esélyek és jövőbeli perspektívák
a munkakeresés során szerzett tapasztalatok
az eddigi munkahelyeken szerzett tapasztalatok
ingázási hajlandóság
az AMS-sel, illetve a Munkaügyi Központtal szerzett tapasztalatok
A jelen munkacsomaggal foglalkozó munkacsoport közösen dolgozta ki az interjú-vezérfonal fenti fő tartalmi irányvonalait, ill. határozta meg a célcsoportot, miközben utóbbi vonatkozásában a két ország definícióbeli eltérései miatt az alábbi különbség érvényesült:
Magyarország: 19-24 év közötti fiatalok
Ausztria: 15-24 év közötti fiatalok
A fenti célcsoportokkal való kapcsolatfelvétel biztosítása érdekében mind a magyar, mind pedig az osztrák munkaügyi igazgatási szervek, valamint a munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletek is bocsátottak rendelkezésre adatokat. A tanulmány keretében összesen 24, a határtérségben élő fiatalt sikerült megkérdezni: az osztrák oldalon a 1524 éves korosztályba tartozó 10 férfit és 3 nőt, magyar oldalon pedig a 18-24 éves korosztályba tartozó 4 férfit és 7 nőt. A megkérdezettek valamennyien a programterületen belül laktak, vagyis az osztrák oldalon Industrieviertelben és Burgenlandban, a magyar oldalon pedig Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyében. Itt szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjunk az interjúalanyok közreműködéséért!
Az interjúkat a NetLab projekt keretében és megbízásából az L&R Szociális Kutató Intézet munkatársai, Thomas Eglseer, Barbara Willsberger és Andrea Major készítették. L&R SOZIALFORSCHUNG A-1060 Wien, Liniengasse
2A/1
A projektet tartalmilag és stratégiailag a következő partnerintézmények vezetik és támogatják:
Seite 3 von 10
1 Bevezetés A médiákban megjelent híradások, de a Munkaerőpiaci Szolgálat (AMS) valamint a Nyugat-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ adatai is azt mutatják, hogy a válság a fiatalokat különösen nagymértékben érintette. Táblázat:
Strukturális munkanélküliség 2009
AMS-járások Eisenstadt Mattersburg Neusiedl Oberpullendorf Oberwart Stegersbach Jennersdorf Burgenland Baden Berndorf Bruck/Leitha Mödling Neunkirchen Schwechat Wiener Neustadt Teilregion NÖ Feldbach Fürstenfeld Hartberg Teilregion Stkm. Teilregion AT Gyõr Kapuvár Mosonmagyaróvár Sopron Csorna Győr-Moson-Sopron Celldömölk Körmend Kõszeg Sárvár Szentgotthárd Szombathely Vasvár Vas Keszthely Lent Letenye Nagykanizsa Zalaegerszeg Zalaszentgrót Zala Teilregion HU
2007 éves átlag 1.184 961 1.083 984 1.954 656 454 7.277 3.203 614 949 2.373 2.185 1.292 3.423 14.038 1.744 675 1.774 4.193 25.507 4.616 571 1.389 986 690 8.252 735 921 778 1.070 641 2.890 725 7.760 1.991 1.019 1.203 4.147 3.999 1.004 13.363 29.375
15-24 184 149 175 135 275 92 73 1.081 453 93 162 287 358 182 532 2.066 329 110 312 751 3.899 599 80 153 93 105 1.030 126 135 119 185 71 419 138 1.193 259 109 161 559 568 127 1.783 4.006
2009 éves átlag 1.265 1.125 1.197 1.103 2.247 779 581 8.297 3.649 812 1.166 2.578 2.687 1.554 3.883 16.328 1.999 731 1.942 4.672 29.297 8.360 911 2.071 1.768 1.176 14.286 1.345 1.442 1.010 1.865 889 4.464 1.028 12.043 2.370 1.349 5.885 5.817 1.375 1.555 18.351 44.680
15-24 202 160 206 160 317 128 87 1.260 529 118 191 317 436 212 626 2.429 366 116 340 822 4.511 1.287 162 276 206 178 2.109 257 259 174 318 145 614 175 1.942 300 155 840 865 200 232 2.592 6.643
Változás %-ban éves átlag 15-24 6,8% 9,8% 17,1% 7,4% 10,5% 17,7% 12,1% 18,5% 15,0% 15,3% 18,8% 39,1% 28,0% 19,2% 14,0% 16,6% 13,9% 16,8% 32,2% 26,9% 22,9% 17,9% 8,6% 10,5% 23,0% 21,8% 20,3% 16,5% 13,4% 17,7% 16,3% 17,6% 14,6% 11,2% 8,3% 5,5% 9,5% 9,0% 11,4% 9,5% 14,9% 15,7% 81,1% 114,9% 59,5% 102,5% 49,1% 80,4% 79,3% 121,5% 70,4% 69,5% 73,1% 104,8% 83,0% 104,0% 56,6% 91,9% 29,8% 46,2% 74,3% 71,9% 38,7% 104,2% 54,5% 46,5% 41,8% 26,8% 55,2% 62,8% 19,0% 15,8% 32,4% 42,2% 389,2% 421,7% 40,3% 54,7% -65,6% -64,8% 54,9% 82,7% 37,3% 45,4% 52,1% 65,8%
Forrás: AMS Ausztria, KSH (Eures-T Pannónia és saját számítások)
Seite 4 von 10
Amint a fenti táblázatból világosan látszik, a munkaerő-piaci helyzet Magyarországon még drámaibb, mint Ausztriában. Így például a fiatalok munkanélkülisége a vizsgálat tárgyát képező osztrák területeken, vagyis Burgenlandban és Alsó-Ausztriában a 2007-2009-ig tartó időszakban 17- illetve 18%-kal nőtt. Ezzel szemben a magyar régiókban a növekedés 66%-ot tett ki. Meg kell azonban jegyezni, hogy mind az osztrák, mind pedig a magyar határrégióban igen nagyok a regionális különbségek. Mattersburgban például a megfigyelt időszakban „csak” 7,4 %-kal nőtt a fiatalok munkanélkülisége, Stegersbachban viszont 39,1%-kal. Az eltérések Magyarországon még jelentősebbek: a legcsekélyebb növekedést a keszthelyi régióban tapasztalták (15,8%), a legmagasabbat pedig Letenyén (421,7%). Ezek az adatok visszatükröződnek a megkérdezett fiataloknál is, még ha tekintetbe is vesszük, hogy a kapcsolatot sok esetben az AMS hozta létre, és így többnyire álláskereső fiatalok vettek részt az interjúkban. Az osztrák megkérdezettek közül négy dolgozott és kilenc volt álláskereső. A munkaerőpiacon elért siker tekintetében azt láthatjuk, hogy nem feltétlenül a végzettség a döntő, hanem a regionális keretfeltételek is igen jelentős szerepet játszanak. A dolgozó fiatalok elég sokféle végzettséggel rendelkeztek. Ausztriában ez a duális szakmunkásképzéstől a szakiskolán és szakközépiskolán keresztül a gimnáziumi érettségiig és azt követően szerzett duális szakmunkásvégzettségig terjed. Hasonlóan jó az álláskereső fiatalok képzettségi szintje: csak ketten voltak közülük, akik csak általános iskolai végzettséggel rendelkeztek, valamint ketten, akik lemorzsolódtak a duális szakmunkásképzésből. A többiek technikumot, gimnáziumot, szakközépiskolát végeztek, vagy szakmunkások. Az adott régió korlátozott lehetőségei miatt a fiatalok közül sokak számára nagy nehézséget okoz a munkakeresés. Magyarországon a helyzet még rosszabb: a megkérdezett fiatalok közül csak három dolgozik - közülük kettőnek felsőfokú végzettsége van, egy pedig érettségizett és utána kiegészítő képzésen vett részt. Általánosságban az látható, hogy a képzettség szintje Magyarországon igen magas, ami alighanem részben az osztrák helyzethez képesti rosszabb állásesélyekre vezethető vissza. A jelenleg állást kereső fiatalok nagy része is érettségizett, és legalább egy – de többnyire inkább több – kiegészítő képzésen vettek részt. Egyetlen fő volt a megkérdezettek között, aki „csak” szakközépiskolát végzett. Két másik fiatal jelenleg még szakképző iskolába jár. A lakáshelyzet is tükrözi a fiatalok nehézségeit. A magyar oldalon a megkérdezettek mindegyike a szüleinél lakott, mivel nem engedhetik meg maguknak, hogy saját lakást tartsanak fenn. Ami az osztrákokat illeti, közülük is az interjúalanyok nagy része még mindig a szülők háztartásában él.
1.1 Szakma- illetve képzésválasztás A szakmaválasztás általában hosszú, különféle egyéni és társadalmi tényezők által befolyásolt folyamat. Ennek során az általános iskola befejezése előtti időszak kulcsfontosságú a további iskolák, illetve a szakmaválasztás szempontjából. Az egyén közvetlen környezete – a család, a barátok, az iskolatársak – mikro-szinten különösen jelentős szerepet játszanak a szakmaválasztásban. Főként a család az, amely hosszú időn keresztül a legfontosabb tájékozódási pont, miközben a szülők gyakran saját tapasztalataikra támaszkodnak, és hajlanak rá, hogy hagyományos tanácsokat adjanak gyerekeinek. A baráti kör szintén viszonylag nagy szerepet játszik a szakmaválasztásban. Említésre méltó továbbá a pályaválasztási vagy képzési tanácsadók, illetve a munkaügyi igazgatási szervek iskolákban végzett tanácsadó tevékenysége is. A különféle tanulmányok azonban újra és újra azt mutatják, hogy az iskolában nem tulajdonítanak kellő fontosságot a pályaorientációnak. Bár általánosságban elegendő tájékozódási lehetőség van, a fiataloknak a pályaorientáció és ezzel a szakma- és képzésválasztás során való tényleges segítő támogatása mégis elenyésző. A fentieket az elkészített interjúk elemzése is igazolja. Az osztrák fiatalok esetenként beszámoltak arról, hogy iskolai tanulmányaik során felkeresték a Munkaerőpiaci Szolgálatot (AMS), vagy elvégeztek valamilyen tesztet az AMS honlapján, olyasmiről azonban nem számolt be senki, hogy szakmaválasztása vonatkozásában konkrét tanácsadást vett volna igénybe. A helyzet sokkal inkább az, hogy a szülők, az adott szakmában dolgozó ismerősök vagy barátok beszélgettek erről a fiatalokkal, és ők befolyásolták a döntést.
Seite 5 von 10
A háttér ismeretében nem meglepő, hogy a megkérdezett osztrák fiatalok szakmaválasztással kapcsolatos döntései igen szokványosak. A lányok nagykereskedelmi, irodai vagy szállítmányozási ügyintézőnek tanultak, vagy vendéglátóipari végzettségeket szereztek. A megkérdezett fiúk pedig a számítástechnikus, asztalos, vegyipari labortechnikus, banki ügyintéző vagy rendőr szakmákat választották. A fiatalok egy része azt mondta, hogy már gyerekkorától az adott szakmát szerette volna választani. Ez a számítástechnikus, a rendőr és a vendéglátóipari foglalkozásokat érintette. Két fiatalnál inkább a véletlen műve volt, hogy épp erre a területre kerültek. Így volt ez egy fiatal nő esetében is, akinek a figyelmét a tanára hívta fel egy, a lakóhelyén adódó álláslehetőségre. Egy másik pedig vonaton utazott, amikor felfigyelt a későbbi munkáltatójára – végül mindketten a nagykereskedelmi ügyintéző duális szakképzésen vettek részt. Két fiatalembernél a szakmaválasztást erősen befolyásolták a barátaik, akik már dolgoztak az adott területen (asztalos és vegyipari labortechnológus). Az egyik fiatal különféle nyílt napos gyakorlaton vett részt az érdeklődési területeinek feltérképezése érdekében, egy másik pedig a politechnikai iskolában működtetett taniroda keretében szerzett bepillantást a különféle szakmákba. A helyzet a magyar oldalon kissé eltérő: itt a fiatalok közül senki sem számolt be arról, hogy igénybe vette volna a munkaügyi központ tanácsadó szolgáltatását, vagy, hogy az érdeklődési területeket feltáró tesztek álltak volna rendelkezésére. Csak egy fő említette, hogy képzése során az egyik tanár felhívta a figyelmét a szóba jövő további specializálódási lehetőségekre. A többieknél kizárólag a szülők, a barátok és az iskolatársak játszottak szerepet a döntésnél. Amint már fentebb említésre került, a megkérdezett magyar fiatalok képzettségi szintje az osztrákokénál sokkal magasabb: egyetlen fő kivételével valamennyien érettségiztek, a legtöbben különféle szakirányú szakközépiskolában, pl. kereskedelmi és vendéglátóipari, szállítmányozási, pénzügyi, közbiztonsági vagy vámügyi területen. E képzések során elmondásuk szerint majdnem mindegyikük volt szakmai gyakorlaton. Általában épp a szakmai gyakorlat játszik fontos szerepet a pályaválasztásról szóló későbbi döntésnél, és éppen ezen a területen lenne kívánatos a nagyobb támogatás és a több lehetőség. Így majdnem minden megkérdezett osztrák és magyar fiatal arról számolt be, hogy már iskolás korában nyári munkát vállalt vagy szakmai gyakorlaton vett részt, amelyek során fontos tapasztalatokat gyűjtött a munkaerőpiaccal kapcsolatosan. Ezek a tapasztalatok nagy részük számára igen pozitívak voltak, és egyesek így jöttek rá, hogy az eredetileg kiválasztott szakma nem felel meg az érdeklődésüknek. Így még idejében tudtak váltani, miközben mások a gyakorlat során megerősítve látták korábbi döntésüket.
1.2 A munkaerő-piaci esélyek és jövőbeli perspektívák értékelése A saját személyüket érintő munkaerő-piaci esélyek és jövőperspektívák megítélésénél nagy különbségek tapasztalhatók az osztrák és a magyar fiatalok között: Az osztrák fiatalok sokkal optimistábbak a magyaroknál. Így például a megkérdezettek nagy része jónak ítéli a saját munkaerő-piaci lehetőségeit. Ebben az összefüggésben pozitívumként említették azt is, hogy a szakmai gyakorlat révén máris tudtak első tapasztalatokat szerezni a munkában. A fiatalok főként a vendéglátóiparban, valamint a spedíciós vagy banki ügyintéző munkakörökben ítélik jónak az esélyeiket, és valóban sikerrel is jártak munkakereséskor. Akik lemorzsolódtak a duális szakmunkásképzésből, jelenleg azzal a problémával szembesülnek, hogy most különösen nehéz másik céget találni, aki hajlandó felvenni őket tanulónak. Ennek ellenére megpróbálják utólag megszerezni a szakmunkás-végzettséget. A szakiskolát végzettek is elég nagy versenyben érzik magukat a munkaerőpiacon, egyrészt a duális szakmunkásképzésből jövők, másrészt a szakközépiskolák végzősei miatt, akiknek tapasztalataik szerint jobbak az esélyeik. Egyidejűleg az is megmutatkozik, hogy a munkaerő-piaci esélyek megítélése a lakhellyel is szorosan összefügg. A helyzetet elsősorban Dél- és Középburgenlandban gondolják rosszabbnak, szemben pl. Industrieviertellel vagy Észak-Burgenlanddal. A fiatalok ezekben a régiókban arról számolnak be, hogy hosszabb munkahelykeresési időszakok után újra és újra felmerül bennük a lakhelyváltoztatás gondolata, pedig valójában nem is szeretnének elköltözni. Seite 6 von 10
Ami a jövőbeli perspektívákat illeti, erről nem sokat gondolkodnak. A legtöbben még arra a kérdésre sem tudnak válaszolni, hogy szerintük hol lesznek 5 év múlva. E tekintetben nagyon a jelenben élnek, és szakmailag túlnyomórészt 5 év múlva is ugyanott látják magukat, ahol ma vannak. A fiúknál azonban gyakrabban megfigyelhető, mint a lányoknál, hogy elgondolkodnak az előrelépési lehetőségekről a cégüknél. A lányokat ezzel szemben inkább a családtervezés foglalkoztatja a jövő tekintetében. Érdekesnek tűnik viszont, hogy majdnem mindegyik fiatal gondolkozott már a jelenlegi munkahely vagy a vágyott szakma lehetséges alternatíváin, és felmerül bennük, hogy esetleg más szakmára váltanak. Arra konkrét kérdésre, hogy idevágó továbbképzéseken is részt vennének-e, nagyrészt igennel válaszoltak, miközben az átképzés költségeinek viselését nem igazán engedhetik meg maguknak, és ezért szeretnék, ha ennek finanszírozása valahogy biztosítva lenne. Minden fiatal beszámolt arról, hogy tanult idegen nyelvet – túlnyomórészt angolt –, és hogy ez fontos a munkakeresésnél. Egyes szakmákban, mint pl. a vendéglátóiparban vagy a szállítmányozási területen a nyelvtudást igen fontosnak ítélték. Az idegennyelv-tudás a magyar oldalon is központi jelentőségű kérdés. A megkérdezett fiatalok közül majdnem mindenki rendelkezett valamilyen alapszintű nyelvvizsgával a különféle idegen nyelvekből, pl. angol, német, orosz. A tapasztalat azonban azt mutatta nekik, hogy a munkaerő-piacon magasabb szintet várnak el, amit részben le is ellenőriznek az állásinterjúk során. Az idegennyelv-tudás elsősorban a magángazdaságban követelmény, az osztrák határ közelében pedig nyilván a német nyelv ismerete fontos szempont. A megkérdezett fiatalokról általánosságban elmondható, hogy rossznak tartják Nyugat-Dunántúlon az állásesélyeiket, miközben megyénként is tapasztalhatók eltérések: minél délebbre megyünk, annál aggasztóbbnak látják a helyzetet. Csak egyetlen fiatal mondta, hogy jók az esélyei: ő végzett jogász, és jelenleg joggyakornok. Ezzel szemben még olyan területeken is kedvezőtlennek ítélik a lehetőségeket, ahol igazolhatóan van kereslet munkavállalók iránt, mint például a szociális szférában. Itt az okozza a problémát, hogy részben nincs lehetőség megfelelő bérek fizetésére. A jelentős szezonális ingadozás miatt a vendéglátóiparban is újra és újra előfordul a munkanélküliség. A megkérdezett magyar fiatalok véleménye általánosságban az, hogy azokkal a végzettségekkel, amelyekkel ők rendelkeznek, nem jók a munkaerő-piaci esélyeik, ráadásul az álláskeresési tapasztalatuk is ezt igazolta. Ezért sokan folytatják a tanulást, hogy jobb helyzetbe kerüljenek. Próbálnak pl. a munkaügyi központ által szervezett nyelvtanfolyamon részt venni. Bár ilyenkor a tanfolyami költséget a munkaügyi központ viseli, a résztvevők létfenntartási költségre nem kapnak támogatást, ami sokaknak komoly anyagi problémát okoz. A jövőbeli perspektíva kérdésére a magyar fiatalok még nehezebben tudnak válaszolni, mint az osztrákok. Nagyrészük egyszerűen csak szeretne valamilyen állást a lakhelye közelében, hogy ezáltal megteremtse élete anyagi alapjait. Ehhez képest a karrierlehetőségek és a hasonló megfontolások csak kevesüknél játszanak elsődleges szerepet.
1.3 A munkahelykeresés során szerzett tapasztalatok Az álláskeresési tapasztalatok tekintetében viszonylag csekély a különbség az osztrák és a magyar oldal között. A fiatalok a határ mindkét oldalán arról számolnak be, hogy rengeteg álláspályázatot küldenek ki, amikre többnyire nem kapnak választ a cégektől. Az egyik megkérdezett pl. 250 pályázatot küldött el, miközben csak négy cég válaszolt. Ebből három lemondás volt, és egyetlen helyen hívták állásinterjúra. A lemondás okai is hasonlóak a határ két oldalán: túl fiatalok és/vagy túl kevés a szakmai vagy gyakorlati tapasztalatuk, illetve a magyar oldalon sokszor a nyelvtudást is keveslik. Az álláskeresés általában az AMS-en /munkaügyi központon, barátokon, ismerősökön, rokonok keresztül, illetve részben állásközvetítő cégeken keresztül zajlik. Mindezek közül a rokonok és ismerősök segítségével való keresés bizonyul a leghatékonyabbnak, mivel itt már az előzetes tájékozódó beszélgetések is – elsősorban a vidéki térségekben – megnyitnak bizonyos lehetőségeket.
Seite 7 von 10
Az osztrák oldalon az látható, hogy még a hosszas keresés után meglelt ipari tanuló állások sem jelentenek biztos munkahelyet a jövőre nézve. Abból a hat fiatalból, akik duális szakmunkásképzésben vettek részt, a végzettség megszerzését követően hárman nem maradhattak az őket kiképző cégnél. Egyikük viszonylag hamar talált másik állást a tanult szakmájában (szállítmányozási ügyintéző), miközben egy bútoripari eladó a szűkebb lakókörnyezetét jellemző korlátozott álláslehetőségekkel, valamint azzal is szembesült, hogy a kiskereskedelem olyan terület, ahol gyakran csak részmunkaidős állásokat kínálnak. A harmadik érintett 2010. március közepe óta keres munkahelyet, és eddig még a duális képzésben szerzett szakmunkásvégzettsége ellenére sem járt sikerrel. A cégek az elutasítás okaként a szakmai tapasztalat hiányát és részben a számítógépes programokkal kapcsolatos hiányos ismereteket említették. Az egyik fiatal, aki gimnáziumot végzett, ezután pedig felsőfokú műszaki szakképzésen vett részt, tehát jól képzettnek tekinthető, ennek ellenére 2009 óta keres állást számítástechnikai területen, elsősorban rendszergazdaként. Ebben a szakmában és a regionálisan korlátozott munkalehetőségek miatt rossznak látják az esélyeiket a fiatalok. Ráadásul itt is azt tapasztalták, hogy a cégek munkatapasztalattal rendelkező dolgozókat keresnek. Általánosságban az látható, hogy az industrievierteli vagy észak-burgenlandi fiatalokhoz képest a Közép- és Délburgenlandban lakó fiatalok gyakrabban számolnak be a regionális munkaerőpiac akadályozó szerepéről. A sikerhez – többek között duális képzőhely találásához is - fontos a jó bizonyítvány. Ezen túlmenően a fiatalok rájöttek, hogy milyen fontos az egyéni kezdeményezés és a rendszeres telefonos kapcsolattartás. Amint már említésre került, a magyar oldal tapasztalatai is hasonlóak voltak: rengeteg pályázatot küldenek el, miközben visszajelzés alig érkezik. Mivel az interjúalanyok képzésére elsősorban iskolai keretek között került sor, a hiányzó szakmai tapasztalat játssza a fő szerepet az elutasításnál. A magyar fiatalok körében az interjúk során érezhető volt a kétségbeesés; sokan közülük hajlandóak átképzésre, illetve bármilyen állás elfogadására, hogy tudjanak gyakorlati tapasztalatokat szerezni. Azért, hogy anyagilag megálljanak a lábukon, részben már a saját tanult szakmájuktól teljesen idegen munkák felé mozdultak el, mint mondjuk a Tirolban való pincérkedés. Néhányan arról is beszámoltak, hogy bár már kaptak állásajánlatot az eredeti szakmájuktól eltérő területen, de „még” nem tartanak ott, hogy elfogadják azt. Az ilyen esetekben alighanem csak idő kérdése a nyomás olyan szintű megnövekedése, hogy aztán elvállalják a másik munkát. Az álláskeresés elsősorban újságokon, az interneten, a munkaügyi központon keresztül, vagy barátok és ismerősök segítségével zajlik. A magyar iskolarendszert több kritika is érte: az interjúalanyok azt szeretnék, ha jobban felkészítene a munka világára, például bemutatkozási technikák, stb. tanítása révén. Ezen kívül felvetették, hogy az érettségi bizonyítványt ki kellene egészíteni a nyelvtudást igazoló bizonyítványokkal, mert a munkaerőpiacon kérik ezeket (főként közép- és felső szinten).
1.4 A munkahelyen szerzett tapasztalatok Az összes megkérdezett szerzett már munkahelyi tapasztalatot szakmai gyakorlat vagy különféle állások keretében, és ezeket többnyire igen pozitívan értékelték, mégpedig mind a munkahelyi légkör, mind pedig a tevékenység vonatkozásában. Azok az osztrák és magyar fiatalok, akiknek van állásuk, mind nagyon elégedettek a munkahelyükkel, és szeretnének a jövőben is ott dolgozni. A munkaadók részben nagyon jól reagálnak a fiatalok szükségleteire, többek között a munkaidő megfelelő alakításával. A megkérdezettek különösen előnyösnek tartották, ha a munkahely a lakhelyük közelében található. Az osztrák oldalon két fiatal hagyta ott a duális szakmunkásképzést: egyikük a szakiskolában felmerülő problémák miatt, a másik pedig a főnökkel kapcsolatos gondok miatt, és mert az elvárások meghaladták tudását és képességeit. Mindketten új képző céget vagy esetleg szakiskolát keresnek azonban, hogy mégiscsak megszerezzék a szakmunkásvégzettséget.
Seite 8 von 10
Két fiatal azt is megtapasztalta már, hogy milyen az, amikor a munkaadó nem tartja be a jogszabályokat. Az egyik fiú például felmondott, mert azt tervezték, hogy a továbbiakban a cég lichtensteini leányvállalatán keresztül alkalmazzák őt. Az egyik fiatal nőnek pedig azért kellett otthagynia a munkahelyét, mert nem tartották be a megállapodás szerinti munkaidőt, ő viszont így nem tudta megoldani gyermeke felügyeletét. A magyar oldalon az a néhány fiatal, akinek van munkahelye, nagyon elégedett. Úgy tűnik, hogy Magyarországon nagyobb a munkaerő-piaci feszültség, és az elégedettséghez sok esetben már az is elég, hogy egyáltalán van munkahelye valakinek. Az érintettek természetesen szeretnének a tanult szakmájukban dolgozni, mégis belemennek a több műszakos munkavégzésbe, vagy vállalnak vendéglátóipari munkát is, hogy egyáltalán szakmai tapasztalatot szerezzenek, és valamennyire is boldoguljanak anyagilag. Érdekes, amit az egyik fiatal nő mesélt, akinek szociális jellegű végzettsége van. Ő is hosszú időn át keresett munkahelyet. Helyzete azért ellentmondásos, mert pont a szociális területen nagy a munkaerő iránti kereslet, az önkormányzatok azonban nem tudnak megfelelő bért fizetni. A hölgy időközben a munkaügyi központ egyik álláskereső programjában vesz részt, ahol fizetését az első hónapokban egy, az EU által finanszírozott programból fedezik. A későbbiekben aztán a munkáltatója dönti el, hogy vállalja-e az állás további finanszírozását vagy sem.
2 Ingázási hajlandóság Már az eddigi fejtegetésekből is kivehető volt, hogy az osztrák-magyar határtérség egyes részein nincs elegendő munkahely, aminek következtében az ingázás jelentős szerepet játszik. Ennek ellenére megmutatkozik, hogy mind az osztrák, mind pedig a magyar fiatalok korábbi lakókörnyezetükben szeretnének maradni, és csak kevesen veszik fontolóra a költözést. Az ingázási hajlandóság tekintetében részben jelentős távolságokat is vállalni kell, ha valaki munkahelyhez szeretne jutni. Ez mind az osztrák, mind a magyar oldalon fél órától akár két óráig is terjed csak oda, vagyis a napi utazási idő akár a négy órát is elérheti. A megkérdezett magyar fiatalok egy része ezzel kapcsolatban megfelelő költségtérítést vár a munkáltatótól, mivel az ingázás miatti anyagi terhelés túl nagy – különös tekintettel arra, hogy sokan a saját gépjármű használatára vannak utalva. Általánosságban azt lehetett leszűrni, hogy minél hosszabb ideje voltak munkanélküliek a fiatalok, annál nagyobb volt az ingázói hajlandóságuk, részben hosszú utazási időket is magukra vállalva. Csak kevesen voltak a megkérdezettek közül, akik az ilyetén hosszú utazási időkre való tekintettel fontolgatták a lakhelyváltoztatás lehetőségét. A fiatalok nagy része továbbra is az eredeti lakhelyén szeretne élni, amit a barátok, továbbá a szülők és rokonok jelenlétével magyaráznak. Ami a külföldön való munkavégzési hajlandóságot illeti, lényeges különbségek tapasztalhatók a megkérdezett osztrák és magyar fiatalok között. Az osztrákok túlnyomó részének a lakhelyen fennálló családi kapcsolatok és a baráti kör miatt ez nem jön számításba. A 13 interjúalany közül csak öt tudná elképzelni a külföldi munkahelyet, ami főként olyan országokra vonatkozik, mint Anglia, Olaszország vagy Amerika, és hangsúlyozzák, hogy az állásnak vonzónak kell lennie mind a tevékenység tartalma tekintetében, mind pedig anyagi szempontból. A magyar fiatalok is túlnyomórészt szeretnének eddigi lakhelyükön maradni, ennek ellenére a tizenegy főből nyolc hajlandó lenne külföldön dolgozni, ketten közülük viszont csak napi vagy heti ingázóként. Az egyik fiatal kizárólag átmeneti, szezonális munkahelyet tud elképzelni külföldön, például a német nyelvtudása javítása érdekében, a tartós átköltözést egy másik országba nem. Lehetséges célállomásként elsősorban Ausztriát és Németországot, de részben az angol nyelvterületet is említik. Sok esetben ismerőseiktől hallották, hogy az említett országokban sokkal jobb a fizetés, a szociális biztonság, valamint a továbbképzési és karrierlehetőség. Ezen túlmenően gyakran hallottuk, hogy a szakmunkásokat ezekben az országokban sokkal jobban megbecsülik, mint Magyarországon.
Seite 9 von 10
3 Az AMS-sel/munkaügyi központtal szerzett tapasztalatok Az osztrák oldalon egy fő kivételével minden megkérdezettnek volt már kapcsolata az AMS-sel, amelyre részben személyesen, részben pedig az interneten, vagy tájékoztató anyagokon keresztül került sor. A fiatalok figyelmét legtöbbször a szülők, az iskolai pályaorientáció keretében, vagy pályaorientációs vásárokon hívták fel az AMS által kínált lehetőségekre. Ezek közül elsősorban a rendelkezésre álló információs anyagot, a honlapot, részben az e-Jobroomot vették igénybe, néhányan pedig személyes tanácsadáson is voltak. Az e-Jobroomot igen jó regionális keresési lehetőségként emelték ki. A kereső használatát a legtöbb fiatal igen egyszerűnek találta, csak a megkérdezett egyikének voltak nehézségei a regisztráció során, ami miatt keresőt váltott. A személyes tanácsadást különösen a szakmunkástanuló-hely keresése során nyújtott támogatás körében és az alternatív szakképzési lehetőségek, mint pl. a tanműhelyek kapcsán említették pozitív összefüggésben, akárcsak a betöltetlen tanulóhelyekről való tájékoztató és az információs anyagok megküldését. Az egyik fiatal nő a munkaerőpiacra visszatérőknek szóló tanácsadást vette igénybe az AMS-nél, és ezt is igen hasznosnak minősítette, éppúgy, mint az állásinformációkat általában. A fiatalok egy része továbbképzési tanfolyamokon vagy pályázási tréningeken is részt vett, melyeket mind jónak értékeltek. Ezekkel kapcsolatban a megkérdezettek egyike sem kifogásolt semmit, épp ellenkezőleg: pozitívumként emelték ki, hogy az AMS részéről felhívják a figyelmet az ilyen jellegű tanfolyamokra. Kritikát csak esetenként hallottunk, és ez elsősorban arra vonatkozott, hogy olyan állásajánlatokat is küldtek, amelyek nem feleltek meg az adott személy képzettségének, vagy nem egyeztethetők össze a gyermekfelügyeleti követelményekkel. A fiataloknak mégis pályázniuk kell, mert különben az álláskeresési támogatás megvonása fenyeget. Azt a kívánságot is kifejezésre juttatták, hogy célszerű lenne a szélesebb körű tanácsadás a szóba jövő alternatív képzésekről, vagy foglalkozásbeli alternatívákról, hogy jobb áttekintést lehessen kapni a munkaerő-piaci lehetőségekről. Az egyik fiatal nő arról számolt be, hogy bár nem volt jogosult álláskeresési támogatásra, mégis regisztráltatta magát az AMS-nél. Sajnos csak számos álláspályázat elküldése után hívták fel a figyelmét a pályázati anyagában meglévő hibákra. Ezen kívül pedig takarítónői ajánlatokat is kapott, annak ellenére, hogy irodában szeretett volna dolgozni. Ezután megszakította a kapcsolatot az AMS-sel, és időközben talált egy megfelelő állást, ahol a szakmunkás-vizsgát is letette. A fiatalok a magyar oldalon legtöbb esetben a szüleik, barátaik vagy ismerőseik révén értesültek a munkaügyi központ szolgáltatásairól, és már minden megkérdezettnek volt kapcsolata annak tanácsadóival. Mindannyian arról számoltak be, hogy a tanácsadók rögzítették az adataikat, és megbeszélték velük a szóba jövő állásokat és az alternatívákat. Részben a tanfolyami és programlehetőségekről is tájékoztatták őket. Így például az egyik interjúalany német-tanfolyamot végezhetett, miközben a munkaügyi központ csak a tanfolyami költséget vállalta át, és a résztvevőknek maguknak kellett gondoskodniuk a létfenntartásukról. A megkérdezettek egyikét a jelenleg folyó közmunkaprogramba is felvették, s ő reméli, hogy ezen keresztül álláshoz jut majd az önkormányzatnál. A munkaügyi központ részéről biztosított információkat és a kínálatot túlnyomórészt jónak értékelik. Csak egy fő számolt be arról, hogy a tanácsadó elutasította, mivel nem tudott felmutatni legalább 200 napos munkaviszonyt. Problémásnak látták azt is, hogy ha valaki külföldre megy dolgozni, a felmerülő fordítási költséget saját magának kell viselnie. Fiatalok esetén erre sokszor csak szülői pénzügyi támogatással van mód. A megkérdezett magyar interjúalanyok szerint lehetne még javítani a helyzeten: több intézkedést és programot szeretnének pályakezdők részére, hogy így legyen lehetőség a szükséges gyakorlati tapasztalatok megszerzésére. Ezen kívül üdvözölnék, ha több mód lenne a vállalkozókkal való kapcsolattartásra, ezen belül esetleg osztrák vállalkozókra is gondolnak. A fiatalok a betöltetlen álláshelyekről is rendszeres tájékoztatást szeretnének, éspedig nem csak a negyedévenkénti találkozások keretében, hanem adott esetben e-mailen vagy telefonon is. Jó lenne, ha ezek az információk egy honlapon is elérhetőek lennének, összegyűjtött formában. E körben át kellene gondolni egy, az osztrák E-Jobroom-hoz hasonló lehetőséget.
Seite 10 von 10
