TARTALOMJEGYZÉK: (két kérdéscsoport alapján)

v. 164

Markovics Milán Mór Bajtársaim! Markovics Milán Mór, római katolikus tábori lelkész vagyok. Az alábbi dokumentum egy folyamatosan bővülő(!) kérdések-válasz segédanyag ( nemcsak) katonák számára. Katonalelkész szolgálatom alatt sokszor tettek fel nekem kérdéseket katonák, papok, civilek. A válasz azonban csak azoknak szólhat, akik meghallják. Ezzel próbálom az arányt javítani: az is tudjon róla, aki nem keres fel, az is, aki talán a kérdést sem fogalmazta még meg. Kérdéseket feltenni [email protected] címen lehet.

(Ez a füzet elvihető, amíg valaki olvassa, csak hozza vissza is!)

Ezen PDF dokumentum magántulajdon. Szöveges tartalma szabadon terjeszthető, annak tartalmi változtatása nélkül. A szöveg magánvélemény, célja a közös gondolkodás megindítása, ezért a fegyveres testület, az egyház, a tábori lelkészi szolgálat hivatalos álláspontjta ezektől eltérhet.

1

TARTALOMJEGYZÉK: (két kérdéscsoport alapján) TÁBORI LELKÉSZETTEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK - Van a helyőrségekben tábori lelkész? - Katona vagyok, de nem vagyok vallásos, van így valami közöm a tábori lelkészhez? - Tábori lelkész, plébános, tisztelendő stb., mi a helyes?

- Hogyan öltözik egy katonalelkész? Egyenruhás? És hogyan, ha istentisztelet tart? - Hogyan köszönjek?

- A Honvédségnél dolgozok, de közalkalmazott vagyok, van közöm a tábori lelkészhez? - Jután szolgálok (ahol nincs tábori lelkész), elmehetek a tábori lelkészhez? - Katona vagyok, de más helyőrségben, nekem szól ez a honlap? - Ha a helyőrségi lelkész katolikus, csak katolikusoknak segít? - Milyen szolgálatatásokat ad a tábori lelkész?

- Mennyibe kerülnek a szolgálatai, szolgálatatások (esküvő, temetés stb.)? - A tábori lelkész katonatiszt? Miért van rendfokozata? Kinek felel és jelent? - Tiszteletadás, tisztelgés, mire jó ez, különösen egy tábori lelkésznek?

- Miért van szükség tábori lelkészre, egy katona is el tud menni a saját plébánosához, lelkipásztorához, nem?

- Egyáltalán mit csinál egy tábori lelkész nap mint nap? - A katonai missziókban mit csinál egy tábori lelkész?

- Mi ez a sok HM-TLSZ-KTLSZÁ-KTP-KO-(MH64 BSZJLE) rövidítés?

- Házasságban gondolkodok, meg keresztelést is szeretnék intézni, kihez forduljak a plébánoshoz / lelkészhez, vagy a tábori lelkészhez?

- Hogyan lehet keresztény, pap vagy lelkész katona? Nem mond ez ellen a Bibliának? - Hogyan lesz valakiből tábori lelkész, katonalelkész? - Használhatnak fegyvert a tábori lelkészek?

- Áldanak fegyvereket a katonalelkészek, ahogy régen is? - Harcoló papok, kereszteslovagok, keresztes háborúk?

- Hogy magyarázzam el egy külföldi barátomnak röviden, hogy egy tábori lelkész mit csinál, hogyan él a katonák között?

- Ha nincs tábori lelkész egy helyőrségben, vagy aki ott illetékes éppen misszióban jár, mit tehet egy katona?

- Igazolás kell (keresztszülőséghez, házassághoz), tud benne segíteni a tábori lelkész?

- A tábori lelkész és a katonák is egy korrupt és bűnös rendszert szolgálnak ki, olyan háborúban vesznek részt, ami inkább szól a pénzről mint valami igazról. - Kevés a plébános, a tábori lelkészek miatt még kevesebb. 2

- Létezik igazságos háború?

HITBELI és EGYHÁZI KÉRDÉSEK … - Mit akar egy pap nekem családról és házasságról beszélni? Azt sem tudja mi az, hiszen ő nem él házasságban!

- A katolikus papoknak tényleg nincs feleségük? Ha így van, mire jó ez? (egyházi botrányok)

- Mi a hit és az imádság? - Bűn-e a dohányzás?

- Miért büntet Isten?

- Gyónás, titoktartás? - Mit kezdjek a kéregetőkkel? Mi a jó, ha adok pénzt, vagy ha nem adok? - Mi a helyzet az adományozással? (karitatív célok)

- Állam támogatja az egyházat, miért ad neki, ha én nem akarnám? - Test, lélek, szellem.... sok lélektani fogalom, de mik ezek? - Mi a különbség lelkigondozás és lelkivezetés között? - Mi a különbség pszichológus és lelkész között?

- Egyre kevesebb vallásos ember van, korunk embere már nem az. - Harcművészet, tényleg nem illik bele a keresztény életbe?

3

TÁBORI LELKÉSZETTEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK (gyakorlati tudnivalók és elméleti kérdések egyaránt!)

Van a helyőrségekben tábori lelkész?

Országos szinten Mária Terézia idejétől vannak hivatalosan a hadserergben tábori lelkészek, ám a világháború után négy évtized kényszerű szünet után kezdtek újra szolgálni 1994-től. Ezen túl folyamatosan kisegítő lelkészek formájában. Sajnos nem minden helyőrségben találni tábori lelkészt, Győrben például már évek óta nincs (2012). Van olyan hely, ahol kett ő is van (egy protestáns és egy katolikus), ilyen például Hódmezővásárhely (2012). Van, ahol csak egy van, ebben az esetben vagy csak egy katolikus (pl. Kaposvár) vagy csak egy protestáns (pl. egy református Kecskeméten). Vannak helyek, ahol kisegítő katonalelkészek vannak. Ők civilek, akik a lelkészi feladatokat ellátják egy olyan helyen, ahol nincs hivatásos tábori lelkész.

Katona vagyok, de nem vagyok vallásos, van így valami közöm a tábori lelkészhez?

Van. A tábori lelkészi szolgálat szolgálatait igénybe venni egy lehet őség, amit a Honvédség (a Honvédelmi Minisztérium és az egyházak által) biztosít minden katonának, HM/MH közalkalmazottnak, tartalékosnak és katonai tanintézményben tanulóknak. Ráadásul a szolgálat kiterjed a fent felsoroltak közvetlen hozzátartozóira is. Itt válik igazán érthetővé, hogy miért is van köze mindenkinek hozzá. Lehet, hogy valaki nem vallásos, nem is érdekli semmi ezzel kapcsolatban, de elképzelhető, hogy a családban haláleset történik, a családtag viszont vallásos volt. Az is lehet, hogy egy nem hív ő katona egy hívő párt talál magának, aki ragaszkodik az egyházi esküv őhöz. (megjegyzem, úgy is lehet esküvő, ha a nem hívő fél nem keresztelkedik meg!) Minden katona, de f őleg a vezetők - legyen rajparancsnok, vagy századparancsnok – találkozhat olyan katonatárssal, beosztottal, aki vallásos. Ha baj van vele, segíteni akar neki, akkor nem saját eszközeit, hanem a lehető legjobbat keresi számára, így a tábori lelkésznek ő jelzi a helyzetet. Mindezen túlmenően a katonák számára a szolgálatban lév ő egyházak sok kedvezményt adnak, így a formálisan vallásosaknak (pl. megkeresztelt, de vallását nem gyakorló katolikusok) is számos esetben érdemes a katonalelkészhez forduljanak, semmint a civil intézményhez (pl. plébánoshoz.) Végül, érdemes megemlíteni, hogy vannak a tábori lelkésznek olyan szolgálatai (ünnepi beszéd, misszióban könyvtár vagy kommunikáció), ami által kikerülhetetlenül találkozni kell egy egy katonalelkésszel.

4

Hogyan öltözik egy katonalelkész? Egyenruhás? És hogyan, ha istentisztelet tart?

Többféle tábori lelkész létezik. Vannak, akik egyenruhások (tiszti rendfokozattal) és vannak civilek, akik általában kisegítő tábori lelkészek. Ez utóbbiak saját civil gyülekezet élén szolgálnak, és e mellett szolgálják a katonákat; éppen ezért jelenlétük id őszakos, mindemellett őket is lehet keresni bármilyen ügyben. Az egyenruhás katonalelkészek általában hivatásos katonák is egyben, viszont elöljárójuk és beosztottjuk csak katonalelkész lehet. Katonaként a gyakorló egyenruha a „munkaruhájuk”, az ünnepi pedig a díszegyenruha, ezenkívül van még a köznapi. A többi katonától abban különbözik mindegyik, hogy a karon van egy lelkészi felvarró, az utóbbi kett ő pedig abban, hogy a parolin egy arany (kereszt, kehely, könyv) van. A köznapihoz és a gyakorlóhoz fekete baret sapkát hordhatnak a lelkészek. Istentiszteleten a Tábori Lelkészi Szolgálat saját el őírásai szerint öltözködhetnek. Ez általánosan azt jelenti, hogy katonai egyenruhájukat egyházi öltözettel egészíthetik ki. Például egy missziós kibocsátó alatt lévő beszéd és áldás során az egyenruhára a katolikus és az evangélikus stólát, a református palástot húzhat fel. Egyházi szolgálatban (temetés, keresztelő, istentisztelet stb.) a reformátusok az egyenruhára (vagy civil sötét öltönyre) húzzák a palástot, az evangélikusok ún. luther-kabátot, a katolikusok pedig fehér albát, arra a stólát, emerre pedig a miseruhát. A katolikus öltözködés azonban rendkívül összetett, szimbolikája is sokrétű, itt részletezni nincs hely. Itt jegyzem meg viszont, hogy -önmagában- az egyenruhán hordott stóla az általános katolikus el őírások szerint szabálytalan. A katonai környezet és bizonyos helyzetek viszont szükség diktáltak, melyekből így megengedett vagy megtűrt szokások alakultak ki. Így, akár még terepszín ű stólával is lehet találkozni (melynek történelmi vonzata a koreai háborúig - vagy még korábbra - megy vissza. Az volt a célja, hogy ne nyújtson a miséz ő pap könny ű célpontot a lövészeknek.)

Tábori lelkész, plébános, tisztelendő stb., mi a helyes? Az egyházi beosztások, tisztségek meglehetősen összetettek. Amit egy katonának illik tudni az a következő: a tábori lelkész az a lelkész, aki a katonákra lett bízva. Más kifejezéssel: katonalelkész (a 'tábori lelkész' hagyományos magyar kifejezés.). A protestáns egyházakban (evangélikus, református) a lelkész (lelkipásztor) egy-egy gyülekezet élén álló beiktatott személy. A katolikus egyházban a papság egy általános fogalom, ami alá tartoznak a következők: lehet káplán (a plébános segítője, tehát ő is pap), plébános (egy meghatározott területhez tartozó hitközösség vezetője), lelkész (egy személyi közösséghez tartozó 5

közösség vezetője), püspök (a plébánosok és/vagy lelkészek vezetője). A tábori lelkész tehát lelkész, ami hasonló beosztás a plébánoséhoz, csak más módon. Ezenkívül számos egyházi tisztség és rang létezik, mely itt nem szerepel: bíboros, esperes, apát stb.

Hogyan köszönjek?

Hasonlóan az előzőhöz itt is összetett dolgok vannak, amit mélységében elégséges annak ismerni, aki a vallását gyakorolja, vagy protokolláris kapcsolatban van a lelkésszel. Amit fontos tudni: a tábori lelkész, mivel katona is, ezért vele szemben is érvényesek a katonai érintkezési szabályok, és rá is vonatkoznak. Mégis: beosztása és emberközeli tevékenysége folytán lehetséges, hogy a legtöbb tábori lelkész előnyben részesíti a tegeződést és a baráti köszönést! Aki viszont vallásos, és nem katonai - hivatalos formában találkozik lelkésszel, használhatja az alábbi formulákat: (katolikus) Dicsértessék a Jézus Krisztus! (görög katolikus) Dicsőség a Jézus Krisztusnak!, (evangélikus) Erős vár a mi Istenünk! (református) Áldás, Békesség!

A Honvédségnél dolgozok, de közalkalmazott vagyok, van közöm a tábori lelkészhez?

Igen, sőt. A TLSZ-hez (Tábori Lelkészi Szolgálat) tartozik minden HM/MH alkalmazott. A Katolikus Tábori Püspökség pedig saját egyházmegyéjének híveiként tekint a hivatásos, szerződéses és tartalékos katonákra, a nyá. katonákra, a tiszt és altiszt hallgatókra, a HM/MH közalkalmazottaira, és minden előzőleg felsorolt velük egy háztartásban lakó családtagokra.

Jután szolgálok (ahol nincs tábori lelkész), elmehetek a tábori lelkészhez? A Tábori Lelkészi Szolgálat országos intézmény, ezért minden katona felkeresheti bármelyik tábori lelkészt. Természetesen a földrajzi és hely őrségi szempontok mind praktikus, mind hivatali szempontból előnyben részesítendők, így például egy jutai, kaposvári célszerűen a kaposvári lelkészt érdemes felkeresnie.

Katona vagyok, van nekem szóló honlap? Kaposváriak számára ott van a http://www.taborilelkesz.netii.net, tataiak számára a http://tatapap.hol.es, országos szinten a http://www.ktp.hu országos honlapot ajánlom. Van facebook oldal is. Tábori lelkészettel kapcsolatos hírekhez pedig a legjobb a http://www.taborilelkesz.hu, blog is található mégpedig a 6

http://munder.wordpress.com címen."

Ha a helyőrségi lelkész katolikus, csak katolikusoknak segít?

A tábori lelkész mindenki számára segítséget kíván nyújtani. Katolikus hív ők számára természetesen papként is szolgálatára van. Nem hívők, vagy más vallásúak azonban ugyanúgy részt vehetnek a nem felekezetfüggő tevékenységekben: lelkigondozás, imádság, öm. Istentisztelet stb. Ugyanakkor felekezetfüggő esetekben is segítségére lehet, hiszen a lelkész szoros kapcsolatot ápol más felekezetű és vallású lelkészekkel.

Milyen szolgálatatásokat ad a tábori lelkész?

Nem ad. A tábori lelkész nem szolgáltat, hanem szolgál. Tevékenysége els ősorban hivatásán alapszik. A szolgálatatás csak abban az értelemben vehet ő, hogy mint intézmény tagja (Tábori Lelkészi Szolgálat) áll rendelkezésére a katonák számára. A szolgálata viszont elsősorban a katonákra irányul. Ha tehát egy katona keresztelkedni szeretne (vagy gyermekét szeretné), házasodni szeretne (vagy más egyházi szolgálatot kíván igénybe venni), akkor érdemes a tábori lelkészt felkeresnie nem a helyi plébániát, parókiát. Sok katona nem tudja ezt, pedig még akkor is a katonák segítségére tud lenni egy tábori lelkész, ha a katona egy olyan helyőrségben szolgál, ahol nincs katonalelkész. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy egy tábori lelkész sokkal jobban tisztában lehet egy katona életével, elfoglaltságával mint egy civil lelkész. Ráadásul a tábori lelkésszel munkaidőben is lehet ügyet intézni, így nagy könnyebbség, ahhoz képest, hogy egy egyházi hivatali ügyintézés miatt például szabadságot kellene kivenni.

Mennyibe kerülnek a szolgálatai, szolgálatatások (esküvő, temetés stb.)?

A tábori lelkész tevékenysége a Tábori Lelkészi Szolgálaton belül értend ő, aminek szolgálatatásait minden katona ingyen veheti igénybe. Ugyanakkor, ezen intézmény keretein és a tábori lelkész joghatóságán kívül költségek felmerülhetnek. (így például temetés esetén egy kántor, vagy esküvő esetén a templom díszítése, esetleg bérlése stb.)

A tábori lelkész katonatiszt? Miért van rendfokozata? Kinek felel és jelent?

A katonalelkész valóban katonatiszt, ugyanakkor speciális formában. Van rendfokozata és részt vesz a legtöbb speciális előmeneteli rendhez tartozó feladatok teljesítésében. 7

(alapkiképzés, előmeneteli tanfolyamok, lövészet, fizikai felmér ők stb.) Ugyanakkor vallási feladatai okán elöljárója csak tábori lelkész lehet. A hely őrségi lelkészeknek általában három elöljárójuk van: egy, az ÖHP-n lév ő lelkész, a helynök (vagy hivatalvezető), illetve a tábori püspök (aki tábornoki rendfokozatú, vagy annak megfelel ő civil). Ám a bizalmi feladatairól, például a lelki beszélgetések tartalmáról, s őt a személyek kilétéről sem ad (és nem is adhat) jelentést semmilyen formában. Elöljáróinak a vallásgyakorlás és katonai fegyelmi kérdések terén van kötelezettsége. Többen úgy gondolkodnak, hogy egy papnak, orvosnak, jogásznak ne legyen rendfokozata, mert nem katonák. Bár vannak országok, ahol egyenruhában, de rendfokozat nélkül szolgálnak lelkészek, nem jellemző, és nem is bizonyította, hogy jobban beválna mint a hazánkban lévő rendszer. Akik az előzőt gondolják arra szoktak hivatkozni, hogy egy katona legyen fizikailag erős és hidegfej ű. A mai világban azonban egyre inkább a szellemnek van jelent ősége a fizikai erő helyett. A katonák többsége ma már számítógépek mögött ül, és a háborúk jó része is „papíron” zajlik. Az ezt vívó katonák, kissé viccesen megfogalmazva, vastag szemüveges, vézna emberek, nagyfokú műszaki, informatikai stb. zsenialitással (sőt, ma már egyre több gép lát el katonai feladatot.). A hadsereg ma is erőszervezet, melyben helye van az er ős fizikumnak és a kontrollált erőszaknak. Ám ahogy változik a világ az egyenruha szerepe is nagyban megváltozott, sőt ez a váltás még történik. Mindezen kívül a civil alkalmazott tábori lelkészek (hazánkban is vannak), számos példát tudnak mondani arra, hogy a rendszer, mennyire nehezen tudja elfogadni őket egyenruha és rendfokozat nélkül, ezért éppen a munkájuk lényegét nehezíti meg sajátos állapotuk.

Tiszteletadás, tisztelgés, mire jó ez, különösen egy tábori lelkésznek?

Fent már volt szó a köszönésről. A tiszteletadás tág fogalom és az emberi érintkezés fontos része. Fiataloknál előfordul, hogy szórakozóhelyen ha a másik szemébe néznek, vagy hozzáérnek a másikhoz, akkor az a kötözködés jele. Egy szabály, amit nem írtak le, de mindenki tudja, ha nem akar balhét, akkor kerüli ezeket. Feln őttként a köszönés és a közös helyeken való viselkedés teszi a dolgokat hatékonnyá és elviselhet ővé. Éppen ezért viselik el az emberek, ha valakik nem így viselkednek, feltűn ősködnek, hangosan beszélnek stb. A katonaság magával hozta saját hagyományaiból saját udvariassági „protokollját”. Ennek legegyértelműbb példája tisztelgés, aminek sok formája van a világban, a legáltalánosabb azonban az, amikor a jobb kéz a jobb halánték irányába mozog és ott kitart egy darabig. A mozdulat el őzménye sokak szerint a lovagkorra megy vissza, ahol a katonák a rostélyt felhúzták, ha ismer őssel találkoztak, jelezvén a baráti szándékot és persze azt, hogy jól lássanak. Kissé valószín űbbnek látszik el ődnek a kalap megemelése illetve szélének megérintése, ami ma is szokás, és ismer ős lehet (ha más nem az Indiana Jones filmekből). Az egyházban is voltak ilyen szokások, ilyen volt például a püspök gyűrűjének megcsókolása. Sokan ezt ma már félreértelmezik (gyakran saját korában is, sajnos), de 8

ennek eredeti jelentősége abban volt, hogy a gyűrű egy hivatalt testesített meg. A csók tehát nem az azt hordozó embernek, hanem hivatalának szólt. Hasonlóan ehhez, a rendfokozatok közötti kölcsönös tisztelgés a hivatalnak szól, vagyis kissé magasztosan a honvédelem méltó őseinek, és az eszmének, amit ez megtestesít. A tábori lelkészek tisztában vannak azzal, hogy a hadsereggel nem azonosulhatnak minden tekintetben, de az egyes emberek tisztelete és a Honvédség értékei (hazaszeretet, h űség, bajtársiasság, hősiesség stb.) egy-egy tisztelgésben szimbolikusan kifejezést nyernek.

Miért van szükség tábori lelkészre, egy katona is el tud menni a saját plébánosához, lelkipásztorához, nem?

A katonaság egy szubkultúra. Még ma is, a sorköteles hadkötelesség szünetelése idején is igaz, hogy a katonák a társadalom egy sajátos csoportját alkotják. A munkájuk, az esküjük és a sajátos munkakörülményeik (egyenruha, fegyveres szolgálat, szigorú függelmi viszony, zsargon) más életfelfogást és életvitelt kíván tőlük. Egyrészt tehát nem biztos, hogy egy katona fel tudja keresni a plébánost (mert pl. külmisszióban van), másrészt ha őt nem keresik meg, kicsi az esélye, hogy őt olyan hatás érje, hogy maga szükségét érezze ennek. Ne feledjük, hogy ez nagyban hasonló az egyetemi-, börtön-, roma-, hajókon lévők-, kórházlelkészek munkájához. Bár mindegyik lelkészi munka sajátos, több közös is van bennük. A hatékony tábori lelkészi munka elengedhetetlen feltétele az uniformizálódás, lényegében tehát az, hogy a lelkész is része legyen annak az egésznek, amiben a katonák is vannak. (ez teremti meg a kapcsolat els ő szálait, mely kívülről kivitelezhetetlen lehet.) Gondoljunk arra: Jézus sem csak várta, hogy megtalálják, sőt, tanítványait kérte is, hogy menjenek. Nem elhanyagolható azonban a kérdés "hivatalos" megválaszolása sem: tábori lelkészek a NATO seregeiben általánosan jelen vannak, hazánkban egy szentszéki-magyar szerz ődés alapján lett ez rendezve. (illetve a többi egyházzal kötött megállapodás alapján.) Korábban szó esett már róla: a katonák tehát minden egyházi ügyben el őször a tábori lelkészi szolgálatot érdemes felkeressék, amivel sok esetben nagyban megkönnyíthetik az egyházi ügyeik intézését, rendezését. A katonalelkészek a katonákért vannak!

Egyáltalán mit csinál egy tábori lelkész nap mint nap? Nehéz teljes választ adni röviden erre a kérdésre. Leíró jelleggel a következ ő feladatai vannak: keresztelés, esketés, temetés, lelkigondozás, lelkivezetés, gyóntatás, misézés, beteglátogatás, házassági felkészítés, protokoll megjelenések, ünnepi beszédek tartása, áldások (pl. zászló), biblia és hitismeretek, esetleg etikai témák oktatása, karitatív feladatok szervezése, egyes időszakokban táboroztatás, zarándoklatok, ünnepek szervezése, lebonyolítása, versenyek, szabadidős programok alakítása. Mindezt bonyolítja, hogy legnagyobb részét katonai környezetben kell tegye, vagyis egyenruhában, katonai hierarchiában és fegyelmi kötelmek között, laktanyában. Katonai missziókban sajátos körülmények között (ez nagyon sok nem 9

megszokott dolog lehet: forróság, mindent belepő homok, monotonitás, el őretolt helyeken nincs kápolna, sem eszközök, amik egy templomban megtalálhatók, nagy fizikai terhelés, fegyveres fenyegetés, egyenruha minden id őjárásban, nem kényelmes utazási, elhelyezési körülmények stb.) Mindehhez járulnak a katonákra vonatkozó kötelez ő felkészítések: évenként fizikai-egészségügyi-pszichológiai felméréseken, vizsgálatokon, teszteken megfelelni. Menetgyakorlatokat és bizonyos katonai képességeket elsajátítani és frissíteni (pl. fegyverek ismerete, vegyvédelmi intézkedések stb.) Sok esetben a katonalelkészek elkísérik a katonákat gyakorlataikra, voltak velük az árvízen részben lelkigondozóként, részben maguk is fizikai munkát végezve. A mindennapi munkával együtt jár természetesen a különböz ő adatlapok, kérvények, beszámolók stb. írása, kérvényezése, vagyis adminisztratív feladatok. A katonai kötelmek miatt vonatkozik rájuk a heti 40 órás munkarend, ugyanakkor papok is, ami által nemcsak munkaidőben dolgoznak. Az előzőek és a fentiek okán a munkavégzés helyszíne viszont nemcsak egy laktanya és nemcsak az a hely őrség, ahol szolgálatot teljesít, hanem az ország más pontjai is. Ahogy mondani szokás: jó pap holtig tanul. A tábori lelkészek nemcsak oktatnak, hanem tanulnak is. Ez persze az önálló tanulást is jelenti, de a legtöbb esetben iskolai rendszerű oktatást is. Ezek lehetnek képzések (például harctéri elsősegély vagy nyelvtanulás), de lehet teológiai, lélektani, egyházjogi posztgraduális képzések is. Ehhez kapcsolható az, hogy hazai és külföldi konferenciák (tábori lelkészi, etikai, békével kapcsolatos) munkájába is bekapcsolódnak a lelkészek. A spiritualitás is fontos, így a tábori lelkészek is elvonulnak id őnként. Ez kötelez ő is évenként pár napra, ám önként is vállalnak úgynevezett lelkigyakorlatos id őszakokat, ami elvonultsággal jár, akár szervezett keretek között, akár egy szerzetrend életébe kapcsolódva. Az oktatással tágabb értelemben függ össze, de önállóan értelmezhet ő feladat a médiumokban való megjelenés. Ez nemcsak egy riportot jelent, hanem műsorkészítést is, hiszen pl. a Mária Rádió Inter Arma Caritas cím ű m űsort részben tábori lelkészek töltik fel anyaggal. Kiadnak speciális egyházi-katonai naptárt, imakönyvet, cikkeket írnak szakmai és általános kiadványokba is.

A katonai missziókban mit csinál egy tábori lelkész? Nagy vonalakban ugyanazt mint Magyarországon. Fontos tudni, hogy a jól kiépített missziós bázisok területén van lehetőség istentiszteletek tartására, az ellátás is megfelelő, élhető körülmények fogadják a katonákat. A különbséget els ősorban a minden katonát érintő sajátos körülmények jelentik. Az idegen kultúra, id őjárás, a zárt világ, a munka monotonitása, a család távolléte, a háborús helyzet és rengeteg apróság, melyet átélve lehet csak megtudni igazán milyen nagy kihívások: sz űk és forró járm űvek, a szoros együttélés stb. Nem egyszerű az sem, hogy a lelkésznek nincs lelkésze egy misszióban. Az otthon is felmerülő kérdéseket sokszor elnyomja a mindennapok ingerei, feladatai. A misszióban azonban nemcsak ezen ingerek nincsenek jelen, hanem a körülmények fel is erősítik a válasz igényét. Ez utóbbi a katonai missziós lelkészet sajátja is: egy katonalelkész a katonák között él, a nap 24 órájában, nemcsak hívekkel, hanem az összes bajtársával együtt. Így olyankor is kérdeznek a katonák, amikor itthon nem tennék. Míg ha egy katona pl. lázas megkeresi a katonaorvost, ha az id őjárás érdekli a katonai meteorológust, ám az ilyen kérdésekre: miért kell élnem, milyen meghalni, van-e valami ezen túl, szerethet-e valaki feltétel nélkül stb. a tábori lelkész tudja megadni a választ vagy az iránymutatást. A katonapszichológussal együtt pedig mentális segítséget 10

is nyújthat, ha szükségessé válna.

Mi ez a sok rövidítés, mi az hogy hm-tlsz? A katonaság tele van rövidítésekkel. Honvédelmi Minisztérium - Tábori Lelkészi Szolgálat - Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálati Ág - Katolikus Tábori Püspökség Katonai Ordinariátus. Ez röviden: HM-TLSZ, illetve KTP, stb. Annyit fontos tudni ezzel kapcsolatban, hogy a tábori lelkészek nem a szolgálati helyük alakulatának állományába tartoznak. Bár vezényelik őket is, de oda valójában delegálva lettek, vagyis maradnak a Püspökség, illetve a Katonai Ordinariátus állományában (szolgálati hely), csak nem a Püspökségében; szolgálatteljesítésük az ország egy másik pontján zajlik (ez a szolgálatteljesítési hely), a lelkészi kar állománya tagjaként. Munkájukat ezért az egész országban végzik (és missziókban), helyőrségi jelenlétük gyakran ezért korlátozott, akár ritka is lehet. A valamikor kevés, ám mégis indokolt helyi jelenlét els ősorban azt szolgálja, hogy ne egy hivatalként tekintsenek rájuk a katonák és amennyire lehetséges személyesen is jelen lehessen, elérhető legyen számukra, ami szükséges a személyes kapcsolatokhoz, vallásgyakorláshoz.

Házasságban gondolkodok, meg keresztelést is szeretnék intézni, kihez forduljak a plébánoshoz / lelkészhez, vagy a tábori lelkészhez?

Bármelyikőjükhöz lehetőség van fordulni. Ajánlott azonban a tábori lelkész felkeresése. Még akkor is ajánlott, ha az esketést és minden mást egy küls ős „civil” lelkész végzi. A Tábori Lelkészi Szolgálatok a katonák számára sok kedvezményes lehet őséget biztosítanak, arról nem is beszélve, hogy a tábori lelkészek kifejezetten a katonákra lettek bízva. Egy plébános vagy gyülekezeti lelkész sokféle emberrel kell foglalkozzon, egy tábori lelkész az idejét és energiáját a katonákra szánja, nem ritkán még a közös munkavégzés (felmérők, kiképzések) során is van mód találkozni velük, nem szükséges külön egy hivatalban felkeresni őket. Ám ha mégis a tábori lelkészi hivatalban találkozik velük valaki, biztos lehet benne, hogy egy katonát várt a lelkész :)

Hogyan lehet egy keresztény, különösen egy pap vagy lelkész katona? Nem mond ez ellen a Bibliának? A kérdésre számos szentírási (biblikus) idézetet szoktak hozni pro és kontra. Jézus egyértelműen az erőszak ellen volt. " Jézus rászólt: >>Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el.<<" [Mt 26,52] Másfelől azonban idézik Jézusnak a harcot jósló gondolatát is: "Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot." [Mt10,34] Sőt, cselekedetét is: "A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, 11

valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le. Kötélből ostort font, és mind ki űzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta." [Jn 2,14-15] Van egy józan határ, amelyben az önvédelem és a kiszolgáltatottak védelme nem b űn, hanem az élet (az Igazság) szolgálata. Ez derül ki Jézusnak a katonákkal való találkozásában is: " A századosnak pedig ezt mondta Jézus: >>Menj, legyen úgy, ahogy hitted!" A szolga még abban az órában meggyógyult.<< [Mt. 8,13] Jézus meggyógyította a katona szolgáját és nem kérte számon a katonától katona mivoltát, sőt, azt mondja: ">>Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet<<" [Mt 8,10] Vagyis egy pogány katona képes volt olyan hitre, amire senki a hívő izraeliták között. Azonban van egy másik igehely is: amikor Keresztel ő Szent János a megkeresztelkedni vágyó katonáknak azt mondta, hogy: “ ne kövessenek el erőszakot és igazságtalanságot, és elégedjenek meg a kapott zsolddal. ” [Lk 3,14] Nem ítéli el katonai mivoltukat, viszont rámutat arra hogyan éljék meg azt. Összhangban tehát az előzőkkel Jézus valóban békét hirdetett, de tudta, hogy ehhez még sok erőszakot kell elszenvedni. A keresztény ember, aki e világ lakója nem vonhatja ki magát ez alól, szembe kell néznie vele és az erőszakban megmutatni a szeretetet, enyhíteni a fájdalmat és az erő okos bevetésével védelmezni Isten Országát a gonosz nyers er őszaka ellen. Valójában egy tábori lelkésznek ez, és ennek hirdetése, tanítása a kiemelt feladata! Erről szól Jézus is tanítványaitól való elválás előtt: „Most azonban – folytatta -, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját, és vegyen rajta kardot.” (Lk. 22, 35-36) Az ezután lévő „elég!” kifejezésbl ő adódik: ez a kard nem a gyilkosságé, hanem a renddé.

Hogyan lesz valakiből tábori lelkész?

Az alapindíttatás és az okok különbözőek lehetnek mint a többi hivatás esetén is. Formálisan nézve abból lehet katonalelkész, aki elvégzi a felekezetének megfelel ő (katolikus, református, evangélikus, zsidó) főiskola vagy egyetem teológus (vagy ennek megfelelő) szakát, és a diploma megléte után jelentkezik a megfelelő (katolikus, protestáns vagy zsidó) szolgálati ág vezetőjénél. Katolikusok esetében - egyházjogi okokból - kissé összetettebb, ha közelebbről nézzük. Ott már a fels őfokú tanulmányok megkezdése előtt a tábori püspöknek kell jelezni a szándékot. Ha valaki kés őbb döntene e szolgálat mellett, akkor a helyi püspök jóváhagyásával veszik át a katolikus papot tábori lelkésznek. Ezáltal tehát katolikusok esetében szükséges a papi szeminárium elvégzése is (ami kb. 4-6 év, és a diploma megszerzésével párhuzamosan történik). Ha elfogadják a jelentkezést, a minden katonára vonatkozó felmérésen kell megfeleljen (egészségügyi, fizikai, pszichikai), majd a felvétele után részt kell vegyen az alapkiképzésen. Általában ezt követően kap rendfokozatot és szolgálati helyet. (katonai iskolát tehát nem kell végezzen, ahogy a katonaorvosnak, katonajogásznak, katonapszichológusnak stb. sem.)

Használhatnak fegyvert a tábori lelkészek?

Igen, és nem. Magyar tábori lelkészek nem viselnek fegyvert, szolgálati fegyverük sincs. A kiképzésen - mivel tisztek is - részt kell vegyenek az alap lőgyakorlaton. (és a missziós felkészítések lövészetein) A missziók alatt pedig általában önvédelmi fegyvert kell 12

viseljenek. Ez azonban országonként változik, pl. az USA katonalelkészei egyáltalán nem fognak a kezükbe fegyvert, jóllehet ők is tisztek, rendfokozattal. Az ő helyzetük azonban annyiban más, hogy egy ún. chaplain assistant kíséri őket minden útjukon, aki egyházi szolgálatain túl a lelkész fegyveres "testőre" is.

Áldanak fegyvereket a katonalelkészek, ahogy régen is?

Nem. Embereket áldunk. Az áldás pedig nem a lelkészé, hanem Istené. A kérdés másik felére a válasz is hasonló, ugyanis korábban sem fegyvereket áldottak a papok. Az áldás ha tárgyat is érint, valójában személyekre vonatkozik. Nem is nehéz ezt megérteni: gondoljunk sokunkra, akik szeretteink fényképét hordják maguknál. Ha pl. megcsókolják a képet, nem a képet imádják, hanem azt szeretik, aki rajta van. Mégis, ha a képet széttépem úgy éreznénk, hogy a szeretett személyt sértettük vele. Ilyen az áldás (és ilyen a katolikus szobor, festmény ábrázolás) is: vagyis a látszólagos mögött álló személyeknek szól az áldás, imádás, szeretet. Tény ugyanakkor, hogy a történelem harcainak széls őséges helyzeteiben, aminek sokszor a sűrűjében vettek részt tábori lelkészek is, nem vették figyelembe a fentiket. A harc okozta pszichés stressz, sőt trauma okán jobb esetben csak nem magyarázták el, többször azonban maguk is a fegyverek isteni rendelésének hitében áldottak. Ám az áldás nem sajátjuk, hanem Istené, ezért nem változtat ez a lényegen, őket viszont megérteni csak az tudja, aki átélt hasonlókat. Az utókor és a béke generációjának feladata tehát, nem a meleg szoba íróasztalánál történ ő ítélet, hanem hogy tisztázza a félreértéseket, ugyanakkor megerősítse az emberek Istenbe vetett hitét, mely több mint a háború hiánya.

Harcoló papok, kereszteslovagok, keresztes háborúk? A történelem kihat a jelenünkre, ám nem mindig úgy, ahogy azt a hétköznapi gondolkodás sejteti. A keresztes háborúkat megérteni csak akkor tudjuk, ha megértjük a korabeli gondolkodást, kultúrát. Ebben a kérdésben sokan felületesek. Pedig térben is fellelhető ennek lényege: ha elutazunk más (főleg távoli) országokba, ott nem minden lesz olyan mint azt megszoktuk. (pl. valahol illetlenség cip ővel belépni egy lakásba, máshol nem értik miért fontos ez?) A "középkor" egyháza és állama nem értelmezhető a mai viszonyokkal. Az egyház egy hatalmi intézmény (is) volt, aminek a szent életű tagjain túl számos nem hív ő is tagja volt. A világi hatalmak lobbija képes volt elérni, hogy nemesek, gazdagok jussanak egyházi pozíciókhoz (ezáltal befolyáshoz). Sajnos ennek következménye lett, hogy sokszor nem a krisztusi akarat, hanem az önző emberi valósult meg az Egyház nevében. Természetesen 13

a korabeli szentek példája (pl. Assisi Szent Ferenc) mutatja, hogy nem tudott ez mindent áthatni. Közben egy másik kultúra és egy agresszív katonai er ő (muszlim törökök) nyomultak Európa felé szinte megállíthatatlanul. Sok tényez ő játszott közre, de végülis megalakult a keresztes sereg, mely még a fentiek értelmében is csak fenntartással nevezhet ő keresztény hátterű alakulatok összességének. Létrejöttek a keresztény lovagrendek, melyek egyszerre kívánták megélni a katonai fegyelmet és a vallási kegyességet. Így történt, hogy fegyvert fogtak, de ápoltak is. (az ellenséget is!) Ez, ami ma kettősségnek tűnik, akkor nem volt az, és jelzi is számunkra, hogy nem látjuk igazán elég jól azt a kort (és helyzetet), amiről gondolkodunk. A korabeli gondolkodás például nem az életet tartotta a legfontosabbnak (a hazaárulás nagyobb büntetéssel járt mint az életellenes cselekedetek.) Sok részletet kellene még feltárni, hogy ez a téma tisztább legyen. Gondoljunk arra például, hogy még 100 évvel ezelőtt a hazaszeretet és a haza védelme minden felett állhatott. Hittek benne és még a háborút ellenzők is megértőek voltak, ha valaki saját hazáját és világát védte. Ma egy olyan korban élünk, ahol ez is átalakulóban van. Egyrészt a haza védelme nem feltétlenül fegyverekkel történik (de hatása ugyanúgy borzalmas lehet), vagy távolabbi földeken. Ráadásul az emberek fejében sem akkora motiváció már a haza védelme. Inkább a család és az önvédelem vált erőteljessé. Mindenki ismerheti pl. filmekből, hogy a legbékésebb családapa is képes ölni, ha saját gyermekéről van szó. Más kultúrában, id őben és környezetben ez nem feltétlenül van vagy volt így. (éppen egy magyar sorozatban nyilatkozott egy palesztin asszony, aki szerint olyan nagy dolog ha a fia meghal az ügyükért, hogy bár fájdalmas lenne neki ez, de megnyugtató is.) Mindenki tanulásra, fejlődésre hívatott: a hívő embernek is fejl ődnie kell és naprólnapra jobban megértenie, hogyan élhet Isten akarata szerint. A mai ember ugyanúgy érthetetlen lesz a jövő ember számára mint nekünk saját őseinkké.

Hogy magyarázzam el egy külföldi barátomnak röviden, hogy egy tábori lelkész mit csinál, hogyan él a katonák között? Valahogy így >> (http://www.youtube.com/watch?v=bgpBAFRLUcU)

Ha nincs tábori lelkész egy helyőrségben, vagy aki ott 14

illetékes éppen misszióban jár, mit tehet egy katona? Mivel a katonák és családtagjaik a Tábori Lelkészi Szolgálathoz tartoznak felkereshetik a budapesti központot, ahol segítenek, bármire is szükség van. (pl. ha keresztelésr ől van szó, akkor egy másik helyőrségből küldenek ki egy tábori lelkészt.) Természetesen a területileg illetékes (lakóhely szerinti) lelkész, illetve plébános is segíthet, viszont tudni kell, hogy náluk nincsenek meg azok az előnyök, amiket a katonák élveznek, ha katonalelkészt keresnek fel. Érdemes azonban azt is tudni, hogy a Katolikus Tábori Püspökségnek van egy baráti köre is, aminek tagjai ott szolgálnak a helyőrségekben, csak ki kell deríteni kik is ők! Személyük akár konkrét segítséget is nyújthat, vagy megkönnyítheti a hivatalos ügyintézést!

Igazolás kell (keresztszülőséghez, házassághoz), tud benne segíteni a tábori lelkész? Elsősorban akkor, ha valakit egy tábori lelkész keresztelt. Ebben az esetben ugyanis a Tábori Püspökség kezeli az anyakönyvet, amiben az adatok vannak. Más esetben azt a plébániát, parókiát stb. kell felkeresni, ahol a keresztelés történt.

A tábori lelkész és a katonák is egy korrupt és bűnös rendszert szolgálnak ki, olyan háborúban vesznek részt, ami inkább szól a pénzről mint valami igazról. Szándékosan nem kérdésként írtam az előz őt. A főleg civilek által feltett kérdés ugyanis sokszor ítéletet fogalmaz meg, a választ nem szokták meghallgatni, még kevésbé meghallani. Tegyük fel, hogy az állítás hamis: ez setben a kérdés, kijelentés önmagát számolja fel. Ha feltesszük, hogy az állítás igaz, ez esetben valóban át kell gondolni, hogy ki mit tesz, hiszen saját felelősségünkké is válhat. Erről azonban nehéz röviden szólni. Egyfelől ott a rendszer: jogosan mondja pl. egy mai fiatal, hogy miért érezze magát felelősnek a magyar emberek, és vezetőik ezer év alatt elkövetett bűneiért? Ő ide született, itt tud megélni és érvényesülni, ezt ismeri stb. 15

Vannak katonák, akiknek a katonaság az életük, ezt ismerik, ebb ől élnek meg, itt tud érvényesülni stb. Másfelől ha egyértelműen látható lenne a jó és a rossz, akkor nem lenne több párt, s talán több állam sem a világon. A világ is tud összetett dolgokat eredményezni, még az egyén szintjén is. Gondoljunk arra, hogy mi dönthetünk afelől, hogy ha valaki ki akar rabolni, meg akar verni stb. hagyjuk-e magunkat. Dönthetünk úgy, hogy a lehető legkisebb ártás által oldjuk meg a helyzetet, de úgy is, hogy minden erővel letaroljuk az ellenfelet. Melyik a helyes döntés? Nos, bármit is válaszolunk erre a kérdésre, egy apró elemmel tovább tudjuk bonyolítani az egészet: képzeljük el, hogy a barátom/barátnőm, vagy akár gyermekem áll mellettem! Mit teszek ilyen helyzetben? A támadás őket is érheti, s őt talán csak őket. A világot Isten teremtette és jónak. Ezt azonban elrontotta valami, amir ől a Biblia is említést tesz: Ádám és Éva kapcsán. A bűn elhatalmasodott. Egy ilyen alapvet ően jó, de bűnössé tett világba születünk. Az előző helyzethez hasonlóan itt is döntenünk kell: kilépünk a rendszerből, vagy szembenézünk vele? Egy keresztény ember küldetése sem az igazak közé szól, hanem a b űnös világba: " Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. [...] A miképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; " (Jn 17:15-21) és újra "Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem [...] a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak." (Ef 6:12) A keresztény és a nem keresztény ember is ebben a világban él. Dönthet melyik utat választja. A jó út azonban nem a rossz tudomásul nem vételében valósul meg, hanem annak kezelésében. Az igazán nehéz ebben azt megállapítani, hogy mi a helyes kezelése valaminek? Ennek megállapításához kell egy nagyobb egész. Ennek kell alávetnünk magunkat (ami nem jelenti, hogy végérvényesen bele is kell nyugodni). A keresztény ember az egyházban találja meg ezt. Egy katona sem dönthet „nagy kérdésekben”, de az ő egyéni világában hogyan éli meg azt már az ő felelőssége. Ahogy a bűnbánat igaz tisztulást eredményezhet, de a b űn(tett) következményei megmaradnak, ugyanúgy egy katona sem úgy él, ahogy akar, hanem a meglévő körülmények között: legyen az igaz küzdelem, vagy romlottság, ebben kell megélje az általa megélhető legjobbat, leghelyesebbet. Ez nemcsak elvi síkon valósul meg: ha valaki elveszíti egy testrészét vagy annak funkcióját még élhet egy szűkebb keresztmetszetben tartalmas (és hasznos) életet (gondoljunk csak az ismert Stephen Hawkingra). Van tehát egy állapot, amin nem változtathatok, és van egy irány, amiben haladhatok (és ami akár mégiscsak változtathat az állapoton.) Ez nemcsak egy katona, hanem minden ember feladata is egyben. Egy katonalelkész feladata ebben a rendszerben hasonló. Nem a rendszer kiszolgálója, hiszen a börtönlelkészt sem ítéljük el, hogy bűnözők közé megy, az egyházi misszió által bennszülöttek, más vallásúak között élő misszionáriust sem ítéljük el. A pap és a lelkész 16

oda megy, ahol emberhalásszá lehet: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Mert nem az igazakat jöttem hívni, hanem a b űnösöket, hogy megtérjenek." . (Lk 5, 31-32) Egy lelkésznek nem az öldöklés szentesítése a feladata, hanem az adott körülmények között élő emberek szemének felnyitása. Ehhez be kell lépni abba a világba (vö. Jn 17,18), amit meg szeretne változtatni. Jung, a neves pszichológus szerint: csak azt tudjuk megváltoztatni, amit szeretünk. Szent Pál egyenesen így ír: „Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek”. (1Kor 9,22) Ez a gyakorlatban lehet, hogy csak annyit jelent, hogy ha egy katona elfog egy ellenséget nem kínozza meg, másképp bán vele. Nem elítéli, hanem megérteni akarja őt. A saját dimenzióiban a jobbat és helyesebbet választja.

Kevés plébános van, a tábori lelkészek csak nehezítik a helyzetet azzal, hogy nem plébánoskodnak!

Ezt a kérdést általában a katonai világot nem ismer ő (vagy régen ismert) gyakorló vallásos emberek szokták feltenni. Sajnos abból indulnak ki, hogy a tábori lelkész nem hív ő emberek között van, és legfeljebb csak lelkigondozza őket, lelkipásztorilag elfecsérli lehetőségeit. Esetleg arra gondolnak, hogy a sorkötelesség megsz űnte után már a katonák is el tudnak menni a helyi plébániára, ha akarnak. Fontos azonban megérteni, hogy az egyház mindig oda megy, ahol emberek vannak. Az összes missziónak az a lényege, hogy az egyház olyan emberek közé lép, ahol nincsenek Istent helyesen ismer ők, sem vallásukat gyakorló emberek. Ám, idővel ez változik: gondoljunk Kínára, vagy épp Afrikára, és az ezen területen észlelhető vallási erősödésre. A katonalelkészek is misszionálnak, csak sajátos módon, hiszen keresztény kultúrájú emberek között teszik, de olyanok között, akik életformájuk okán többször messzebb kell legyenek a keresztény világtól (külszolgálat), vagy egyszerűen a társadalmon belüli, attól sok tekintetben eltér ő életvitelük önmagában nehezíti meg számukra, hogy egyházi közösséggel, hív ő emberekkel, vallásgyakorlással találkozzanak. A tábori lelkészek így egyfelől egy távoli világban szolgáló paphoz hasonló feladatot látnak el, másfelől a vallásukat gyakorló katonákat sajátos helyzetüket figyelembe véve tudják segíteni az üdvösség útján. Civil emberek számára leírok néhány gyakorlati érdekességet, ami ugyan csak töredéke az egésznek, mégis talán jobban érthetővé teszi miért sajátos világ a katonai. Katona vagy, és gyalogolsz a laktanya járdáján. Nem mindegy, hogyan köszönsz a veled szembejövőnek! (sok szabály van erre, pl. nem köszönsz, amíg a magasabb rendfokozatú nem köszön előre, ellenben tisztelegned neked kell először, és azt nem befejezni addig, amíg nem tisztelegnek vissza, vagy nem hagyod el a szembejöv őt.) Az sem mindegy, hogy ha két ember között át kell menned hogyan teszed! (sok esetben 17

engedélyt kell kérni rá, és az sem mindegy hogyan!) Ha hölgy vagy, de egy magasabb rendfokozatú katona melletted halad, akkor is ha ő fiatalabb és férfi, el őre kell engedjed! Minden évszaknak és helyőrségnek megvannak a maga el őírásai az öltözetet illet ően. Nem ugyanazt hordod februárban mint márciusban: más fajta bakancsot, és más anyagú egyenruhákat kell összeválogatnod, különféle sapkákkal. A ruházatot sem hordhatod csak úgy, ahogy szeretnéd. Mindez együtt biztosítja, hogy minden katona a lehet ő leghasonlóbban nézzen ki, és csak az különbözzön, ami a katonai munkavégzéshez lényeges lehet: rendfokozat, alakulat jelzése stb. Ha valaki elhagyja az épületet, függetlenül attól milyen meleg van, sapkát kell húzni. Nem húzhatsz fel es ővéd őt, látván, hogy esik, ha nem engedélyezték a viselését, esernyőt pedig egyáltalán nem használhatsz. Az egyenruha ugyanakkor a munkahelyen szinte mindig kötelező, de sokszor a laktanyán kívül is, mégsem hordhatod akárhol, nem mehetsz be vele például egy kocsmába. Sőt, meg van határozva a haj hossza, férfiaknál a szakáll formája és hossza, ahogy sok esetben az ékszerek, de még akár a tetoválások lehet ősége is. (amelyek nem tilosak önmagában.) A katona jogaiban korlátozott. A parancs erejét sokszor csak átélve lehet megérteni. Van, amikor egy ilyen parancs miatt az ember napokig, hetekig nem tud haza menni. Egy külszolgálat is történhet parancsra, mely több mint fél év. Bár szabálysértésre, bűncselekményre senki nem kaphat parancsot, az embert sok olyan utasítás érheti, mely terveivel, komfortérzetével, sőt józan belátásával szembe megy. Ezeket, ha nem hajtja végre, akkor katonai bírósággal kell szembenézzen. Egy katona még munkaidő után, szabadidejében sem teljesen szabad. Sok esetben el őre jeleznie kell, ha elhagyja a helyőrsége területét, mert például az ország másik pontjára megy látogatni rokonait; a külföldi utakat pedig minden esetben jelentenie kell. A példákat hosszan lehetne sorolni, a fentiek csak apró töredéke annak a világnak, melyet a sorkötelesség megszűnése után egyre kevesebben értenek és ismernek. A katonalelkészek ebbe a világba belépve szolgálnak Istent és hazát.

Létezik igazságos háború? Sokan gondolnak a katolikus egyház hallatán keresztesháborúkra, illetve egyházi személyek fegyverforgatására. Az egyház szerepe az igazságos háború, vagyis lényegében a háború értelmessége kapcsán, kétségtelen érdekes, ám korántsem olyan egyszer ű, ahogy elsőre gondolnánk. A középkorban az európai közélet nem ismerte az állam fogalmát, nem volt értelmezhető tehát külügy, belügy. A döntéseket egy erős réteg a nemesség hozta meg, mely politikai szemmel egyszerre volt az állam helyett és létezett attól független érdekcsoportként. Az igazságos háború ma már nehezen elfogadható nézete a középkorban mégis frissít ően hatott, hiszen egy sokszor öncélú, erőszakos politikai érdekvilág ellenébe került a 18

valláserkölcs eme szüleménye. Igaz, sokszor ez a gyakorlatra nem volt nagy hatással, de figyelmen kívül sem hagyhatta az egyházi eszmékkel átitatott nemesség, ha más nem retorikájában. Az is igaz azonban, hogy sokszor ügyes átértelmezések alapjaiban igazították a háború eme korlátait a háborút igazoló eszmévé. A vallási szempont filozófiai is egyben. Az igazságosság eszméje fölött igazából még a szeretet sem lehet, hiszen akkor az nem igazságos. Mégis, Jézus példája sokszor nem igazságosnak tűnő: "Ne szálljatok szembe a gonosszal. Aki megüti a jobb orcádat, annak tartsd oda a másikat is. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira." (Mt 5, 39-41.) Illetve Pál apostol így ír: " Jézus szavai egyértelműek: „Az én országom nem ebbl ő a világból való. ” Jn 18. Más világ, más szabályok? Mindenesetre sok minden érthetetlennek tűnhet, amit Jézus t őlünk kér, ezt biztos jelenti ez a mondat. Pál apostol intését: "Amennyiben rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben. Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot." "Ne fizessetek rosszal a rosszszért" (Róm 12, 17)." Nem csoda, hogy a 20. század közepére a II. Vatikáni Zsinat már így ír: "Az isteni Gondviselés sürgetően követeli tőlünk, hogy mi magunk szabadítsuk fel magunkat a háború ősi járma alól." ... "minden erőnket megfeszítve el ő kell készítenünk azt az id őt, amikor a nemzetek egyetértésével száműzhető lesz minden háború." [GS, 81. 82.] Az egyház, benne a katonalelkészi intézmények (katonai ordinariátusok), és a gyakorlati oldalán a katonalelkészek feladata, hogy ennek fényében cselekedjen. Ám mindez azt is jelenti, hogy a jelen állapotból indul ki, vagyis egy világból, melyben a háború valóság. Ebbe kell úgy belépnie - anélkül, hogy azonosulna vele - formálni tudja a helyes út felé.

19

HITBELI KÉRDÉSEK

Mit akar egy pap nekem családról és házasságról beszélni? Azt sem tudja mi az, hiszen ő nem él házasságban! A protestáns szolgálat lelkészei és a görög katolikus papok családosok, házasságban élnek. Gondoljunk viszont arra is, hogy egy férfi nőgyógyász sem nő és nem is szült soha, mégis lehet jobban ért a női testhez mint maga a páciens. Egy római katolikus pap sem reverendában született. Minden pap egy átlagos ember is, aki családban n őtt fel. Innen gyerekként, testvérként stb. van már tapasztalata. Általánosan igaz az is, hogy mielőtt papok lettek volna a döntő többségüknek párkapcsolata is volt, így ez sem idegen világ számukra. Az előzőeken túl gondoljuk át az alábbiakat is: ha valaki vesekővel elmegy az urológushoz nem azt fogja mondani, hogy csak akkor engedem, hogy megműtsön a doktor úr, ha már neki is van (volt) veseköve, hiszen enélkül a tapasztalat nélkül mit tudhat ő a vesekőről? A lelkészek/papok nemcsak tanulnak a családról, párkapcsolatról, házasságról, hanem rengeteg példával is találkoznak életük, munkájuk során, így az átlagnál nagyobb rálátásuk van erre a világra. (ahogy egy orvosnak is a betegségre.) (és egy apró megjegyzés ehhez: ért már kritika házas lelkészt is, mikor a hozzá forduló ráérzett arra, hogy a lelkész egészséges gyermekével való tapasztalata nem jelentett segítséget abban, hogy megértse a hozzá forduló párt, akiknek egy genetikai betegségben szenvedő gyermekük volt.)

A katolikus papoknak tényleg nincs feleségük? Ha így van, mire jó ez? (szót ejtek az egyházi személyek botrányairól is.) Nagyon sok a valóságtól eltérő gondolat kering emberekben a papi n őtlenségr ől, amely 20

életformát a latin cölibátus kifejezéssel írnak körül (a szó etimológiája szerint egyedülélést jelent.) Nemcsak a katolikus papok (előírt) életformája ez: gondoljunk pl. a buddhista szerzetesekre. Emellett azt is kevesen tudják, hogy a görög katolikus papok, vagy az anglikán személyi prelaturán belül is számos családos pap szolgál a katolikus egyházban. Látszik tehát, hogy több esetben római katolikus pappá lehet házas ember is. Néhány évtizede pedig nős úgynevezett diakónusok is szolgálnak az egyházban, akik sok papi funkciót láthatnak el. (mindent csinálhatnak mint a papok, kivétel a misén átváltoztatás, a gyóntatás, betegek kenete feladása.) Sokszor felmerül a gondolat, hogy a papok valójában kapcsolatban élnek csak nem hozzák köztudomásra. Ezt sokszor azzal támasszák alá, hogy az embernek szüksége van társra. Valójában nem társra van szüksége, hanem igaz, a teljes embert átjáró kapcsolatra. Arra kevesen gondolnak, ha egy pap szexuális kapcsolatban él valakivel, az hasonló mintha egy házas ember a felesége mellett létesítene ilyen jellegű kapcsolatot. Egy elmélyült és igaz kapcsolat az egész embert (a személyt) érinti. Ha valaki ezt nem éli meg az a házasságban is egyedül marad, aminek általában válás a vége, vagy élethosszig tartó magány (házasságban!). A teljes önátadás (és önfeltárás) testben-lélekben-szellemben egy házasságban is küzdelmes feladat. Ilyen értelemben a hű házastársban is mindig marad valami hiányérzet, ugyanúgy az emberi társ nélküli ún. cölebsz életet él őben is. A hűség nem egy állapotra szól: ha valakinek a házastársa lerokkan és azt mondja: ezek után már nem kellesz, milyen embernek tartjuk? Egy pap hűsége sem lehet kétszín ű, és a házas ember sem csak egy emberhúshoz kötötte életét. Az önátadás és szabadság egy stabil "hűségburokban" élhető meg. A pap, a függetlenségében, saját szellemi-lelki fejlődését és persze a munkájának kereteit biztosítja azáltal, hogy nem köti az életét egy másik személyhez, és általa a közös utódaikhoz. Ez nem jelenti a kapcsolatok hiányát. Ez nem jelenti azt sem, hogy házasságban erre képtelen lenne, de egyrészt nem mindenkinek való, másrészt vannak mélységek, melyek átéléséhez szükséges az életállapot sajátos formája is. A házasságra készülő ember is döntést kell hozzon: Kati vagy Erika; Péter vagy János, egy döntés, egy jövő. Még a háremet tartóknál is van egy kitüntetett személy, aki mellett dönt: a feleség, a többiek ágyasok. Az is fontos, hogy a szabadságot meg lehet élni h ű házasságban és hű cölebsz életben is. 21

A függetlenség tehát más fogalom: lehet valaki függőségben is szabad (gondoljunk a hadifogságot átélt ezt a gondolatot erősítő néhány beszámolóira). Itt utalnék a papokat ért sok támadásra: mielőtt valaki egyedül a cölibátust okolná, meg kell nézni hány (kimutatható) válás, hány házasság nélküli együttélés, mennyi családi erőszak van, ami arányaiban is túlszárnyalja az egyházban (bizonyítást is nyert) vádakat, miközben szent életű papokról és szent életű hívő családokról nem sikk beszélni. Mindennek következménye az emberek fejében meglévő alaptalan általánosítás. Végül, de nem utolsósorban felmerül a kérdés sokakban, hogy nem a pénz miatt jött-e létre az egyházban a cölibátus intézménye? Tény, hogy ez a kötelez ő papi életforma szentségileg nem kötődik feltétlen módon a papsághoz (magyarul az egyház döntésén múlik.) Ugyanakkor nem csupán egyházjogi kérdés ez. Jézus nem állította még a „tökéletességhez” sem, hogy a házastársáról lemondjon valaki, (vö. Mt 19,16-22), mégis úgy tűnik, hogy valamikor szükségesnek vélte: „Senki sem hagyja el házát, feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő másvilágban...” (Lk 18,29-30) Sőt, azt állítja, hogy van valami, amit nem ért meg mindenki: „csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!” (Mt 19,11-12) Pál idejében, amikor még mindig nem beszélhetünk nagy, közös egyházi vagyonról, számtalan utalás található erre, pl.: (1Kor 7,27): „ Ha asszonyhoz vagy kötve, ne törekedj elválni, ha azonban nem kötötted magad asszonyhoz, ne keress feleséget ”. Tehát, ha a későbbi korokban (középkorban) volt is olyan szándék e mögött, ami a vagyon széttöredezését szerette volna megelőzni, nem tekinthetünk el az el őbb felsorolt érvektől. Manapság pedig egyházjogilag (és világi jogi értelemben) is oly módon lehet rendezni az egyház szolgálatára állt emberek ügyeit, hogy nem jelentene veszélyt a házasság a közös egyházi vagyonra nézve, így okafogyottá vált volna ilyen „titkos” indok. A nőtlenség fontos tényező volt és ma is az, amikor elkötelezettségr ől beszélünk. A szerzetestanároknak nem kellett (sem kell) a gyermekükkel és feleségükkel foglalkozniuk. (például ha beteg lesz a gyermekük, vagy nem tud rá vigyázni a feleségük stb.) Tanítványaikkal mindenkor le tudnak ülni tanulni, ha szükséges. Az ápolók ugyanígy. Az egyházüldözés alatt (ami ma is van a világ bizonyos részein) nagy biztonságot ad, hogy a nőtlen papokat nehezebb megtörni és fenyegetni (hiszen nincsen feleségük, gyermekük.) Könnyebben „bevethetők ” kisebb falukban, ahová családos pap nem biztos, hogy elmenne a megélhetés biztosításának hiánya miatt; illetve (például tábori lelkészek esetében könnyebben vállalnak akár több éves külszolgálatot.)

22

Mi a hit? (szó lesz az imádságról is.) Az érzelmek nem magyaráznak el mindent, de a mai ember spirituális tapasztalatának határmezsgyéje, ahol még megtörténhet az "aha" élmény. Innen (az érzelem területér ől) megközelítve tehát képzeljük el az igaz szerelmet. A szerelmes pár leül egymással szemben, egymás szemébe néznek és közben mintha megsz űnne a világ. Tér és id ő a jelenbe áramlik. E pillanatban a kérdések eltűnnek, válaszokra sincs szükség, ugyanis nem értelmi tapasztalatról van szó, hanem önátadásról. Sokféleképpen írták le a világ nagy hagyományai (bölcsességei) ezen állapotot, pl. "otthon vagyok érzésnek", "ürességnek", "tökéletességnek". Amikor nem két embert értünk ez alatt, hanem az a másik Isten: ez a szemlélődés, vagyis az ima egy mélyebb állapota. A kapcsolat (e pár között) pedig a hit:a feltétlen odaadás és hűségtudat. A példából merítve: az a helyzet, állapot, amikor nincs velem a párom testben, de tudom, hogy mi az önátadásban egyek lettünk, így bár külön vagyunk, mégis tudom, hogy teljesen velem van. Ha pedig testben is együtt vagyunk, akkor látom, érzékelem is, ilyenkor a tapasztalat a hit. Természetesen a másik itt is Isten, és a vele való kapcsolat. Gyakorlatilag ez jelenti azt, hogy egy hívő ember a teremtésben (egy fában, egy élőlényben, egy kőben, a szél hangjában stb.) "érzi", tudatosítja Isten jelenlétét. Ugyanígy saját magában, saját testében, tetteiben, legyen szó egy nyújtózkodásról, egy fájdalomról, vagy egy beszélgetésről az utcán lévő hajléktalannal. Az ima pedig az ezek mögötti valóság szemlélését jelenti. (a szóbeli ima ennek szavakba öntött formája.) Ha a fentiek túlságosan elvontnak tűnnek az két dolog miatt lehet: vagy nem lelki nyugalommal olvassa valaki, vagy semmilyen tapasztalata nincs róla. Így egyrészt máskor kell elolvasni, másrészt előtte kérni kell „az Ismeretlent” (Istent), hogy segítsen megismerni mindezt. Mindezek mellett ajánlom Bíró László tábori püspök riportját az egyik internetes magazinból >> (Magyar Kurir): http://www.taborilelkesz.hu/rovatok/hirek/biro-laszlo-ahit-dontes-a-hit-kapcsolat/, ahol más megközelítésből szól erről.

Bűn-e a dohányzás? (a bűnről a miért büntet Isten kérdésben írok.) Igen és nem. A dohányzás bűn, mert a test a Szentlélek temploma ( vö. 1Kor 6,19), amit a természetest ől eltér ően, tudva és akarva mérgez és szennyez, aki él vele. Ráadásul nemcsak önmagát, hanem a másikat is. Másfelől nem b űn, hiszen nem ritka, hogy e tudva és akarva valamilyen kényszer hatására született meg. Ahogy a bűn megbocsátható, de 23

annak következményét viselni kell, így a dohányzás is kezdődhet egy túlzó megfelelési vágyból (pl. fiatalok esetében), vagy érzelmi sokknál (pl. harcoló katonáknál), és így tovább. A következmény egy neurológiai alapú elváltozás (egyrészt egyes neuronok túlhajtása és kimerülése, másrészt dopamin felszabadítása a jó érzés miatt.) Ez már a függőség felé vezető út kezdete. Ha valaki kényszer hatására idézi el ő az említett állapotot, de még nem lesz függő, akkor a lelki egyensúly visszaállítása után már nem kívánja a dohányt (és főleg a nikotint, mely kiváltja az idegi stimulációt). Ellenben ha függővé válik (az idegsejtek egyes receptorai megsokszorozódnak, ami még több ingeranyagot: nikotint vár.) hiába áll vissza a lelki állapot, a fizikai elváltozás már megtörtént. Ez esetben nem elég a korábbi állapothoz való visszatérés, hanem erőfeszített munkára van szükség, és hosszú időre, mely a leghatásosabb módon fizikai (orvosi) és lelki eszközökkel együtt érhető el. Az a dohányos, aki az el őbbiek miatt vált függővé és a jelen körülményei miatt nem tud leszokni harcra hívott ember, akinek csökkenteni, korlátoznia kell e szenvedélyét és kizárólag saját terében dohányoznia. (a közös dohányzás ugyanis mentálisan a dohányzás igényét er ősíti az emberben.) Miért büntet Isten? A válaszom nem annyira teológiai, inkább spirituális tartalmú. Isten nem büntet. A büntetés inkább az ember engedetlenségének a következménye. A világot ugyanis nem mi és nem saját képünkre alkottuk. Ahogy egy gyermekre rászól a szül ő, hogy ne játsszon az úton és megtörténhet a baj, jóllehet ő fel sem fogta a helyzet veszélyét, ugyanúgy az ember is benne van egy végtelenül bonyolult világban, melyben sokféle „hangot” hallunk. Az igaz szó Istené, ő adja a figyelmeztetést. Választhatunk, hogy hallgatunk rá, vagy halljuk, de nem fogadunk szót, sőt azt is, hogy meg se halljuk, mert mondjuk el sem hisszük, hogy e szó hiteles. Miért kell hát szenvednie a jóknak? Nincs jó ember, csak Isten. Ami belőle átszűrődik az emberre az benne is a jó. Így saját tetteink, gondolataink, sőt nem tetteink, nem gondolatunk stb. következménye is válhat büntetéssé. Másfelől kollektív bűnösség is adott. Ha megengedjük, hogy gyermekeink felnőtt filmeken, valóság-showkon szocializálódjanak (feltételezve, hogy ez negatívan hat rájuk) és felnőtt korukban szemükre vetjük, hogy miért nem viselik gondunkat nekünk szülőknek, akkor nem Isten büntet, hanem saját ok-okozat csapdánkba estünk. Serdülőkorú lányaiknak vesznek a szülők fogamzásgátlót, majd bosszankodnak, hogy nem talál a lányuk később igaz és hű férjet, sőt nem lehet gyermekük, vagy betegen jön világra. (számos orvosi és szociopszichológiai bizonyíték van ezekre!) Ám itt sem Isten büntet, hanem a szülők szabados nevelésének következményeit kell megéljék (amire szabadságot kaptak Istentől!)

24

Ám mindezek mellett azt is látni kell, hogy nem minden büntetés, amit annak élünk meg. Egy gyermek nem tudhatja, hogy miért kell neki iskolába járni, ahol csúfolják az osztálytársai és utálja az egészet. A szülők mégis arra utasítják reggel, hogy kelljen fel és menjen. Akkor a gyermek úgy élheti meg, hogy a szülei nem szeretik, büntetik. Csak később fog rájönni, hogy nem akartak neki rosszat. Így leszünk egy napon mi is, amikor visszatekintünk életünkre, meg fogjuk látni, hogy ami ma igaztalan büntetésnek látszott, valójában egy nagyobb terv része volt, mely boldogságnak mi is részesei leszünk.

Gyónás, titoktartás A gyónási, és általában a papi-lelkészi titoktartás ismert, a gyónási azonban híres dolog is. Nem véletlenül, hiszen nem egy pap adta az életét, mert nem árulta el, amit meggyóntak neki. Több szakmában találkozni titoktartással, de míg az orvosi több kivételt is leír, addig a papi gyónási titoknak (szentségi pecsét - sigillum sacramentale) nincs kivétele. Az ügyvédi titoktartás szintén szigorú, de lejárt ügyek titkai, bizonyos felhatalmazással feloldhatók. A gyónással kapcsolatos egyik fontos, és sokak által nem értett szempont, hogy nemcsak az a titok, ami elhangzik, hanem annak ellentéte és minden vele szoros viszonyban lévő ügylet is. Könnyen megérthető, hogy miért? Gondoljunk el egy helyzetet: hárman gyónnak egy papnál, az első meggyónja, hogy megcsalta a feleségét, a második elmondta, hogy hű volt párjához, a harmadik meg nem is említette a feleségét. Ha ettől a paptól megkérdezi valaki, hogy az első megcsalta-e a feleségét és a pap azt válaszolja, hogy "nem mondhatom meg, mert titok", majd rákérdez a második és harmadik esetre, ott mondhatná-e a pap, hogy "nem, nem csalták meg."? Ha ezt válaszolná, kiderülne, hogy az első csalta meg. A második esetben tehát marad a szigorú titoktartás, nem mondhatja el azt sem, hogy h ű volt, hiszen a gyónás során elhangzott. A harmadik esetben azonban szóba sem jött hasonló. Ez ebben az esetben nem gyónási titok anyaga, de a pap nem is tudhatja, hogy mi a helyzet, így jogosan mondhatja, hogy nem tudom. Ugyanakkor, hogy a papi titoktartását ne próbálják kijátszani szóbeli csavarokkal, ahol esetleg következtetni lehet valamire, a pap jogosan mondhatja ez esetben is, hogy a titoktartás kötelezi. A nem gyónás keretében történt beszélgetés is lelkészi-papi bizalmi kör, ami szintén titoktartással jár, jóllehet ezen esetekben a józan ész felülírhatja a titoktartást. Miért és mi számít sima lelki beszélgetésnek, ami nem gyónás? 25

A gyónás nem lelkigondozás. A gyónás anyaga kizárólag a már elkövetett és azt megbánt bűn. Nem lehet tehát meggyónni, hogy holnap valakit el akarsz tenni láb alól, ugyanis ez nem érvényes gyónás. Ez esetben ez maximum lelki beszélgetésnek min ősülne, mely esetben – nagy szükség esetén -, elárulhatja a beszélgetés tartalmát a pap illetve lelkész. "És ha valaki megtörtént gyilkosságot gyón meg?" Egy filmsorozatban egy Downling nevezetű atya megtudott egy gyilkosságot (nem gyónásból), mielőtt azonban a rendőrségen jelentette volna az esetet a gyilkos felkereste és meggyónta ezt neki. Dowling atya le kellett mondjon arról, hogy a rendőrségre menjen, innent ől kötötte ugyanis a titoktartás. Ugyanakkor az atya élete is ezzel maradt meg, mert a gyilkos tudta, hogy a gyónásban elhangzottat nem fogja elárulni semmilyen formában sem a lelkész, míg a többi szemtanú esélyes volt arra, hogy elárulja. " Ahol pedig eláradt a bűn, túláradt a kegyelem" [Róm 5,20].Az ilyen bűnös visszaélés egyben a gyónási titok szentségére is rámutat.

Mit kezdjek a kéregetőkkel? Mi a jó, ha adok pénzt, vagy ha nem adok? Intézmény! Két dolgot fontos megkülönböztetni: van személyes és van közösségi felel ősségünk. Elsőre ezt kevesen látják be, ugyanis kevesen tudatosítják ezt. A mai emberre is jellemző, hogy a környezetét adottnak és állandónak veszi. Azt gondolja, hogy neki jár a munka, a nyugdíj, a levegő, a víz; sőt, a bolt, a munkahely, a család stb. Pedig mindez egyrészt emberi vívmány, másrészt az érzékeny természet (a teremtett világ), mely utóbbi az ember nélkül is létezett és létezne. (Igaz, a keresztény hit szerint mindez az emberért alkottatott.) Látható tehát, hogy boldogulásunk csak a természettel szembeni alázat és az összefogás által érhető el. A hajléktalanság oka sokféle lehet, a legnagyobb számban válás, eladósodás, nem ritkán a gyerekkori szocializáció elégtelen volta is kimutatható. A legnagyobb gond, hogy sok hajléktalan annyira megragad saját helyzetében, hogy abból már mások segítségével sem tud kilépni, nemhogy sajátjából. Ez ugyanakkor nem jelenti, hogy ne lennének olyanok, akiknek csak a lehet őség hiányzik, sőt olyanok is, akik kitartó melléállás és támogatás mellett hosszú távon képesek kievickélni helyzetükből. Azt könnyű belátni: a hajléktalanok visszaállítása a társadalom dolgozó tagjai közé mindenki érdeke. Legfontosabb a „ne halat, hanem hálót adjunk” elv alapján, hogy a társadalom 26

intézmények által segítse őket. Ezzel lehet ugyanis rendszeresen, min őségileg, hozzáért ő stb. támogatást nyújtani nekik. Efféle intézményeket ráadásul többféle módon lehet támogatni, nemcsak pénzadománnyal, hanem önkéntességgel is. Ha valóban foglalkozik tehát valaki ilyen kérdéssel annak érdemes felkeresni városában ezzel foglalkozó intézményt akár személyesen, akár csak a honlapjukat. Természetes, hogy ha valaki gyorsan le akarja tudni a dolgot, annak a pénzadomány az egyedüli lehetősége. Ha egy nagyvárosi ember (bevásárlás, utcai találkozás stb.) során heti 100 Ft-ot ad egy hajléktalan számára. Ez évente már 5300 Ft! Ha ezt az összeget kicsit felkerekíti, és 6000 Ft-ot átutal egy alapítvány számára pénze intézményes segítséggé válik. Ha ezután el is hagyná a 100 Ftot - a szükséget nem számítva - nyugodt lehet afelől, hogy valamit tett az ügy érdekében. A kérdés másik része, hogy, aki pénzt adományoz, vagy önkénteskedik, nyugodt lehet-e már lelkiismeretben, hogy teljesítette, amit kellett és többet ezzel nem kell foglalkozzon? A segítő szakemberek szerint az ember először saját környezetén kellene segítségen. Akárhogy is, ha olyan helyzetben látunk valakit (és ez nyilván a hajléktalanokra is igaz), amikor abban a pillanatban és ott segítségre szorul valaki, ne körbenézzünk, mert mi vagyunk azok, akiket keresünk! A segítség ésszerű kell legyen és higgadt. A legtöbb esetben itt nem is pénzről van szó, sokszor a mentők hívásáról, vagy egy flakon vízr ől, vagy segítő szóról, stb. Nagyvárosi emberek tudják, hogy a szükség megállapítása rendkívül nehéz. Általában igaz erre a következő: ha valakinek ez új élmény legyen sok kételye, akinek már nagyon régi, ne nyugodjon bele a kiégettségébe, mondván kár segíteni. Az igazság a középúton található. Ha valaki nincs életveszélyben vagy nagy bajban, nem szégyen ilyen esetben nem segíteni, hiszen ez nem a segítség elmulasztása, hanem önvédelem. Ami talán a legfontosabb elv ezzel kapcsolatban: mindenki személyességre vágyik! A (valóban rászoruló) kéregető emberek először testi enyhületet keresnek, ebben az alkohol (télen főleg) nagy szerepet játszik. Sok esetben tehát ne ítéljük el az alkoholfogyasztásukat. Ha valaki ezt nehezen képzeli el, próbálja meg egy hétig élni az ő életüket. Az alkohol elfojtja a negatív érzelmeiket, gondolataikat, másrészt a testi fájdalmaikat is; hiszen nincs pénzük fogorvosra vagy épp a tüd őgyulladásukat kezelni. Ettől függetlenül az alkohol nem megoldás, a csoki viszont sokszor még rosszabb adomány (fájó fog!). Az viszont biztos, hogy a legtöbben arra vágynak, hogy ne tárgynak nézzék őket, hanem embernek! Ez utóbbiban pedig a legnagyobb segítséget az intézmények és az önkéntes munka tudja adni.

Mi a helyzet az adományozással? (karitatív célok) 27

Az előbbi kérdés a hajléktalanokra van kiélezve. Ám van, hogy pénzt kérnek t őlünk utcán, közösségi oldalon (facebook, twitter stb.), emailon, s őt akár postai levélben is. Általában a legtöbb ilyen kérés konkrét esetet fogalmaz meg. A leggyakrabban beteg gyermek gyógyításáért kérnek adományt, pénzt. Az interneten részletesen fogalmazzák meg a helyzetet, képet mellékelnek, esetleg ismerőseinkre vagy ismert emberre hivatkoznak, akik már adtak adományt a jelzett célra. Az utcán hasonlóan fényképes ismertető, néhány szöveg, bankszámlaszám stb. szerepel a nyomtatott lapon. Komolyabb esetben az adományt gyűjtő nyakában egy azonosításra szánt igazolvány is lóg. Egy konkrét eset Kaposvár belvárosában történt. Találkoztam egy hölggyel, aki piros ruhában volt, kezében papírokkal, nyakában egy azonosító kártyával. A piros színr ől sokaknak a caritas, a máltai és egyéb segélyszervezetek színe juthat eszébe. Az els ő feltűnő dolog az volt, hogy nem ezen szervezetek emblémái voltak a ruhán, hanem egy – nem túl feltűnő – ferrari- reklám. Megtudtam, hogy egy beteg kisfiú gyógyítására gyűjtenek. A kisfiúról egy fényképet is mutattak, amint egy bohócdoktor mellett mosolyog. Mellette leírva az eset. Eleve lehetetlennek tűnt, ha nem bankszámlára kérnek utalást, hanem készpénzt kérnek. A bankszámla az adományozó és az pénzt kezel ő számára is előnyökkel jár. A készpénz sok emberen keresztül megy, elt űnhet, hamis pénz lehet stb. A bankszámla ellenőrizhető a bankban (létezése, személyhez kötöttsége stb.) Az első kérdés tehát az, hogy intézmény gyűjti-e a pénzt? (a példából gyanítható volt, hogy nem a ferrari gyűjt.) A második pedig az, hogy van-e létező bankszámla, amire a pénzt lehet utalni? (ebben az esetben egy csekket, vagy egy bankszámlát adnak.) Ma még nem általános, de egyre alapvetőbb, hogy hasonló célok miatt honlapot is üzemeltetnek. Persze önmagában még ez sem bizonyítja, hogy a pénz jó helyre megy. Ha a gyüjtő nem magánemberként gyüjti a pénzt, akkor az alábbiakkal is rendelkeznie kell: (1) meghatalmazás, amit a segélyszervezet állított ki számára, valamint ennek mellékleteként a meghatalmazást adott civil szervezet adatait tartalmazó, törvényszéki nyilvántartásból származó, (2) hiteles kivonat. A gyüjtő lehetőséget kell adjon arra, hogy nem egyb ől, hanem máskor lehessen adományozni. Ezáltal lehetőség van a segélyszervezetet (vagy civil szerzvetet) felkeresni, és megkérdezni, hogy az illető valóban nekik gyűjt-e? Az interneten érkezett felhívásoknak ugyanúgy utána kell nézni a jelzett szervezet honlapján, illetve az ott jelzett telefonszámon érdeklődni. Amennyiben a gyüjtő nem szervezet, hanem magánjellegű nehéz a pénz útját követni és igazolni. Amennyiben mégis szeretne pénzt adni valaki érdemes specifikus kérdéseket feltenni: van-e közös ismerős? (akár az adományt kér ővel, akár azzal, akinek a pénzt gyűjti), hogyan lehet elérni azt, aki kezeli a pénzt? Adott esetben melyik kórházban kezelik az illetőt? Stb. Ezen kérdésekre nem kötelez ő válaszolni, de a válaszok gyorsaságából és minőségéből kiderülhet, hogy igaz-e a dolog. Másfel ől érthet ő az is, ha nem érkezik ilyen kérdésekre válasz. Tény, hogy a pénzadomány eredményér ől tudni akarhat, aki adja, ezért legalább információt kérhet az adományozó. Összességében tehát fontos, hogy az ember tudatosan álljon ilyen esetekhez! A téma jogi kereteit a 350/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet szabályozza.

Egyházadó, ennek fizetése visszamenőleg 28

A tábori lelkészet kapcsán jelenleg nem létező, de azon kívül jelen lév ő egyházadó visszamenőleges „behajtásáról” többször elkerült ő beszélgetések során. Ez f őleg házasságkötés esetén merül fel, de nem ritkán temetés kapcsán is. A felháborodás érthető, hiszen amolyan büntetésként hat, hogy az újonnan érkez ő pár, különösen a gyászoló hozzátartozó olyat kell befizessen, amir ől eddig nem is tudott. Mi ez, ha nem büntetés, és az egyház pénz után való hajszolása? Sajnos, sokan itt meg is állnak a gondolkodásban és utánajárásban. Amit le kell szögezzek: sok plébánián hiányzik a megfelelő kommunikáció! A legtöbb esetben nem is az összeg miatt háborodnak fel, hanem a tény zavaró, hogy „kvázi” büntetést kell fizetni, ráadásul pont egy örömteli, vagy éppen tragikus alkalom kapcsán hozzák fel. Ebben az egyháznak valóban van mit átgondolni még. Ám míg az egyházi változtatás várat magára, gondoljuk mi is át: vegyünk egy példát a dolog megvilágosítására. Egy szerelmes pár felkeres egy több mint 2000 éve fennálló intézményt, hogy őket adott időben és helyen, az egyház szertartása szerint összeadja. Az egyház részben lelki intézmény, részben társadalmi. Ez utóbbi épp úgy m űködik mint bármi, amit tisztelünk (pl. egy állatmentő intézmény, vagy tumoros gyermekeket ápoló intézmény) vagy épp nem tisztelünk (pl. egy általunk elítélt politikai csoportosulás). Az egyház ugyanúgy bürokratikus rendszerrel működteti intézményét. Mire is költ? Felsorolni sok lenne, lássunk néhány példát csak a helyi dolgok viszonylatában: civil alkalmazottak fizetése az irodában, a könyvel ő, a temet ő őre, a kántor, a takarító, a sekrestyés stb. Aki vállalkozó az tudja, hogy a legtöbb pénz mindig a fizetésekkel megy el. Másfelől az egyház több száz, esetenként ezer éves m űemlékekkel rendelkezik, melyek restaurálása, fenntartása óriási pénzeket emészt fel (sokkal többet, mint amennyit az államtól erre kap). Egy templom fűtése télen is több száz ezer forintba kerülhet, és akkor nem beszéltünk még az összes többi költségr ől, különösen ha nem helyi szinten gondolkodunk: úgy mint iskolák, kórházak, drogelvonó intézmények stb. (amire általában kapnak állami támogatást, viszont megint csak akkor működtethetők, ha kiegészítik egyházi pénzzel!). Lehetne folytatni a sort... A lényeg, hogy a fiatal pár – akik eddig legfeljebb elgyalogoltak a templom mellett, így az egyházi közösség nem is tudott létezésükről -, amikor párszor tízezer forintot befizet a szertartás miatt, valójában a töredék töredékét fizeti be ahhoz, hogy egy ekkora szervezetet, intézményt, vagy legalább a helyi gyülekezetet működtetni lehessen. Mindeközben azok, akik dolgoznak az egyházban, és fenntartják azt, rendszeresen fizetik a hozzájárulást. Ám a szép esküvői szertartást ez az ősi, de jelenben is m űköd ő 29

rendszer képes méltóvá és kívánatossá tenni. A világban sokféle példa létezik, hazánkban a működést részben állami támogatás, részben a hívő emberek rendszeres befizetései és egyéb bevételek biztosítják. Amikor tehát az irodában visszamenőleg pénzt kérnek, még mindig csak a valós költségek töredékét kérik. Az anyagi működésen túl a tapasztalat is az, hogy a legtöbb esetben az egyházi házasságok inkább a külsőségekről szólnak, semmint hitbeli meggyőződésr ől; nem csoda, hogy a pár a házasság után nemcsak fizetni nem fog többet, de templomba járni, illetve egyházi feladatokban részt venni sem. Gyakorlati tanácsként két dolgot tudok ajánlani: az egyik, hogy katonák a tábori lelkészetet, illetve a helyi tábori lelkészt keressék fel, civilek pedig, ha úgy érzik, hogy mértéken felül akarnak pénzt elkérni tőlük, keressék fel az illetékes püspökséget és kérjenek információt ott az elvárt eljárásról!

Állam támogatja az egyházat, miért ad neki, ha én nem akarnám? Erre válaszolni csak úgy tudok, hogy megismétlek egy gondolatot, aztán teszem hozzá a többit. Tehát két dolgot fontos megkülönböztetni: van személyes és van közösségi felelősségünk. Elsőre ezt kevesen látják be, ugyanis kevesen tudatosítják azt, hogy közösségben élnek. A mai emberre is jellemző, hogy a környezetét adottnak és állandónak veszi. Azt gondolja, hogy neki jár a munka, a nyugdíj, a leveg ő, a víz; s őt, a bolt, a munkahely, a család stb. Pedig mindez egyrészt emberi vívmány, másrészt az érzékeny természet (a teremtett világ), mely utóbbi az ember nélkül is létezett és létezne. (Igaz, a keresztény hit szerint mindez az emberért alkottatott.) Látható tehát, hogy boldogulásunk csak a természettel szembeni alázat és az összefogás által érhető el. Az állam egy olyan emberi közösség által alkotott szervezet, mely e közösség fejeként betölti annak hatalmi funkcióját. Emiatt mindig vannak, akik másképp gondolnák el az életet, ahogy az állam, amelyben él elvárja. Egy demokratikusnak nevezhető állam azonban mérlegel, vagyis az a célja, hogy minél több embernek minél többet adjon abból, amire azoknak szüksége van. Hazánkban nem adóznak túl sokan, még kevesebben vannak, akik termelnek is, akár szolgáltatást is. A dolgozó, adózó és termelő ember az, aki leginkább hozzájárul egy állam működéséhez. A többi ember leginkább csak eltartott.

30

Az állam rengeteg pénzt költ nemes célokra, úgy mint gyógyításra, vagy tömegközlekedésre, de olyanra is, amit sokan nemesnek vagy fontosnak neveznek, de nem hoz közvetlenül anyagi hasznot: hajléktalan ellátás, drogelvonás, vagy akár a sokszor fókuszban lévő téma: politikusok hivatalos juttatásai stb. Sokan, akik nem vallásosak, arra gondolnak, hogy az állam ne költsön olyanra, amire nincs szükség. Közölük kevesen vannak azonban, akik arra gondolnak, hogy az egyházak mennyi intézményt tartanak fent: iskolák, kórházak, szenvedélybetegek intézményei, és lehetne hosszasan sorolni. Ezek állami támogatás nélkül bezárnának, ám az egyházi pénz hozzáadása nélkül, az állam nem tudná fenntartani, hatékonyan m űködtetni őket. Így, kevesebb állami kiadással többszörös eredményeket érhet el az állam az egyházakkal karöltve mint anélkül. Az sem utolsó szempont, hogy a kereszténység és Európa történelme, kultúrája szorosan összefonódott. Bár a mai világi társadalom beépített számos vívmányt, mely a kereszténységé volt, még mindig rengeteg erkölcsi, anyagi, kulturális, turisztikai stb. haszna van belőle. Mindezekkel együtt nemcsak elvi megfontolásból, hanem puszta érdekből is támogatja hazánk és a legtöbb vallásos múltú (és jelen ű) ország egyházait.

Test, lélek, szellem.... sok lélektani fogalom, de mik ezek? Azt mindenki tudja, hogy a lélektan a lélekkel foglalkozik. Azt is sokan látják, hogy a pszichológus (lélektanász) és a lelkész (pap) mindketten ennek vizsgálói, ismer ői. A gond akkor van, amikor megkérdezünk valakit arról mi is a lélek? Fontos tudni, hogy a pszichológus mást érthet lélek alatt mint a lelkész a mindennapokban. Mára azonban a szakirodalmak nagyjából egyformán különítik el a test, a szellem és a lélek fogalmát. Tudni érdemes, hogy a keresztény hit szerint a test és a lélek nem két különböző létező, de külön értelmezhető, és ilyen értelemben mégis van különléte. A lélek az idegrendszer működésének eredménye, tehát azzal nem azonos, de azzal összefüggő valami. Ez egyszerűen megérthető. A kék szín például a fény, vagyis az elektromágneses sugárzás szemmel érzékelhető tartományán belüli (450-490 nm körüli) hullámhossz. Az agyban tehát hiába keresi egy sebész például a kék színt, nem fogja megtalálni. Ellenben az elmében (=lélekben) megtalálni. Olyan ez mint a hardware és a software viszonya a számítástechnikában. Például a gép az agy, a Windows vagy a Linux a az elme.

31

A szellem már a harmadik fogalom, hiszen (az előbbi példa alapján) ez inkább a felhasználó lenne, aki a hardware és software üzemeltet ője. A szellem fogalma tehát kívül van a pszichológia látóterén és csak a teológia foglalkozik vele, vagyis ez utóbbi a lelkészek vizsgálatának tárgya. Aki kicsit szeret elmélyülni jobban ebben annak leírom a következ ő szójátékot is. Görög és latin szavak párosítása. Pneuma – Spiritus Psyche – Anima A pszichológus tehát az animával, vagyis a minden élőlény szellemi valóságával foglalkozik, amit mi léleknek fordítunk. A lelkész viszont tulajdonképpen pneumatológus, aki a szpiritusszal, vagy az ember lelkével foglalkozik, amit szellemnek fordítunk magyarra. Ám a pneumatológus kifejezés foglalt, mert a tüd őgyógyászokat hívják így. Nem véletlenül, hiszen a lélegzetet (a lélek szó van benne!) ősid ők óta összekapcsolták az élettel és az életerővel.

Mi a különbség lelkigondozás és a lelkivezetés között? A lelkigondozás pszichológiai tapasztalatokat is felhasználva, a vallási tartalmakat közvetlenül kerülve, ám a spirituálisat nem kizárva, eszköz egy elmélyült segítő beszélgetéshez. Ez tehát egy olyan kapcsolat két ember között, melynek fő eleme a kommunikáció, amelyben a lelkigondozó fél indirekt módszerekkel (érzelmi tükrözéssel, új szempontok felmutatásával) a lelkigondozott felet társadalmi, lelki, szellemi egyensúlyba igyekszk hozni. A lelkigondozásra mondhatni tehát, hogy egyfajta visszafogott lélektani terápia, ám ez csak félig-meddig igaz. A lelkigondozók többsége ugyanis tudatosan dolgozik munkája során a maga és a lelkigondozott spiritualitásával is. Egyszerűen kifejezve tehát a lelkigondozó egyszerű lélektani módszerekkel próbál segíteni, és ha lát rá teret és lehetőséget, akkor spirituális jelleggel is segít. A lelkivezetés elsősorban a szellemi élet kibontakoztatását segíti elő, vagyis a legtöbb esetben a hit megélését vallásos, elmélyült formában. Ennek alapja egy lelki-spirituális kapcsolat a lelki vezetővel, ami ismerős lehet távol-keleti kultúrák „mester” fogalmából. Szintén a keleti gondolkodásból származik egy mondás: csak a kaput mutatom meg, 32

bemenni neked kell rajta. Emiatt sokan a lelkivezetést valójában lelki kísérésnek hívnák, ami jobban kifejezi azt, ami történik egy kereső és a lelkész között. Fontos itt megemlíteni a pszichoterápiát is. Ez a módszer, mely része a pszichológiai munkának, és adott esetben, mértékben a lelkigondozásnak is, önmagában egy módszer alapján kezel lelki problémákat. Így ez főleg a pszichológusok egy eszköze a segítségre.

Mi a különbség pszichológus és lelkész között? A pszichológus bölcsész szakon végzett, aki viselkedéselemzést és különféle vizsgálati és terápiás módszereket tanult. A lelkész teológus, vagyis saját hittrendszerének tudója. Mindketten azonban sok-sok emberrel foglalkoznak, így sok tapasztalattal rendelkeznek abban hogyan segítsenek. Sok esetben több-kevesebb mértékben tanulják is a másik tudományát. Tegyük hozzá, hogy a pszichiáter orvos, aki a viselkedés alapjait a testibiológiai változásokban vizsgálja és próbálja kezelni. Persze ők is tanulgatják a másik tudományát. Aki kicsit szeret elmélyülni jobban ebben annak leírom a következ ő szójátékot is. Görög és latin szavak párosítása. Pneuma – Spiritus Psyche – Anima A pszichológus tehát az animával, vagyis a minden élőlény szellemi valóságával foglalkozik, amit mi léleknek fordítunk. A lelkész viszont tulajdonképpen pneumatológus, aki a szpiritusszal, vagy az ember lelkével foglalkozik, amit szellemnek fordítunk magyarra. Ám a pneumatológus kifejezés foglalt, mert a tüd őgyógyászokat hívják így. Nem véletlenül, hiszen a lélegzetet (a lélek szó van benne!) ősid ők óta összekapcsolták az élettel és az életerővel.

Egyre kevesebb vallásos ember van, korunk embere már nem az. „Nyugaton” valóban csökkenő tendenciát mutat a gyakorló vallásos emberek száma. Azonban ez csak akkor kimutatható, ha a klasszikus értelemben vett vallásosságot elemzik. Ha belevesznek mindenféle hiedelmet az asztrológiától a gyógyító életformáig (reiki, jóga stb.) akkor emelkedő a tendencia, és a „hith” ű ateisták és agnosztikusok (érdektelenek) kisebbségbe szorulnak. Úgy látszik tehát nem a vallásosság tűnik el a világból, hanem annak klasszikus tartalmával nem tudnak sokan azonosulni. Ennek okáról viták folynak, egyáltalán nem egyszerű megokolni. Világviszonylatban pedig vannak olyan helyek, ahol robbanásszerű a vallásos érdekl ődés növekedése. (pl. Dél-Korea).

33

Két szempontot kiemelnék, melyek részletes tárgyalására terjedelmi korlátok miatt nem vállalkozom. Sokan azzal utasítják el a „történelmi” vallásokat, hogy bűnös dolgokat vagy nagy tévedéseket hordoz múltjában. Érdekes jelenség, hogy ezen vallásokat ennek ellenében néhány éve, évtizede működő közösségekkel váltják fel, amelyek egyel őre csak legújabb korunkra kellett választ adjanak, vagy még azokra is csak részben. A másik szempont a tudomány. Nagyon érdekes viták zajlanak ismeretterjeszt ő jelleggel például Paul Davies és Richard Dawinks között ebben a témában. Valójában mindkettőjük állításai között vannak megfontolandó állítások. Azt azonban kijelenthetjük, hogy a „történelmi” vallások nem ellenségei a tudománynak. Sok esetben részei voltak megteremtésében.

Harcművészet, tényleg nem illik bele a keresztény életbe? Főleg vallásgyakorló keresztény szülők szoktak megkérdezni arról, hogy mit gondolok a harcművészeti edzésekről, küzdősportól, ahová gyermekük járni akar, vagy járatni akarják. Azt gondolom, hogy bármilyen edzésen is gondolkodik valaki három dolog határozza meg a legfontosabbakat: az egyik a stílus, a másik a közösség, a harmadik az edző. Az esetek többségében azt látom, hogy valaki azért megy edzeni valahova mert: közel van, mert a haver oda jár, mert hallottam-olvastam-láttam valahol róla valamit. Kevés az olyan ember, aki tudatosan feltárja a lehetőségeket, végigtanulmányozza a stílusokat, esetleg el is megy kipróbálni őket, hogy lássa a közösséget, az edz őt és a célokat (vagyis nem egy alkalomra gondolok.) A stílus Van olyan mint a taiji, ahol szinte nem is kell a másikhoz érni, de van muay thai, ahol intenzív közelharcot vívnak ütésekkel, rúgásokkal. Túlzás tehát állítani, hogy mindenkinek alkalmas minden stílus. A másik a stílus által magával hozott kultúra, szellem. Általában igaz (tehát nem mindig), hogy minél kevésbé szellemi egy stílus, annál kevésbé hordoz magán olyan elemet, ami a keresztény gondolattal ellentétes lenne. Ráadásul a szellemi örökség az esetek nagy részében olyan emberek kezébe kerül, akik esetenként félreértik, sokszor pedig egyszerűen nincsenek olyan tudás és tapaasztalat birtokában, hogy értsék miről van szó. Nem lehet általánosítani, olyan szinten nem, hogy a meghatározó nem is a stílus, hanem az edzés, illetve az edz ő személye. A közösség Akárki akármit is mond, nagy erőfeszítés és elszántság kell ahhoz, hogy valaki olyan helyre járjon edzésre (és fizessen is érte), ahol nem érzi jól magát. Nem mindegy, hogy egy néhány fős közösségbe jár valaki, ahol sokat foglalkozik valakivel az edz ő, vagy tömegedzésre, ahol akár még a nevét sem fogja fejből tudni. Az sem mindegy, hogy keménykedő tinikhez csatlakozik, vagy érettebb, de legalábbis alázatos, tanulásra kész 34

emberekkel találkozik az edzésen, akik nemcsak verekedni, hanem bölcsebbé is szeretnének válni. Vannak olyan edzések, ahol nagyon felszínes minden és igazából csak a test edzéséről és a mozgás betanulásáról szól az egész, van viszont olyan hely, ahol a szellemnek hangsúlyos szerepe van és egyfajta szektává válik az egész. Az edző Ha kellene, bár nincs rangsor közöttük, akkor ez lenne a legfontosabb tényez ő. A történelem óra, főleg a matek óra is minden iskolában ugyanolyan kellene legyen, mégis valahol megszeretik, valahol megutálják. Az is előfordul, hogy valaki az egyik tanárnál jó, míg a másiknál gyenge lesz, egy másik gyerek viszont épp fordítva: a második tanárnál erős és az elsőnél gyenge. Az edzők mind-mind egy személyiség és egy világfelfogás, akik az edzésbe beleviszik ezt. Ezt nem is tudnák kikerülni, de a harcm űvészetek szerves része is a spiritualitás, így nem könnyű ezt tárgyilagosan művelni (s őt, paradoxon lenne, ha lehetne.) Itt említem meg, hogy vannak edzők, akik gyakorlatilag ingyen tanítanak, és vannak, akik kifejezetten üzletként tekintenek rá; és persze sok van a kett ő között. Itt sem egyértelmű a helyzet, hiszen van, ahol a sok pénz mögött valós tudás van és motivált edzők, és van, ahol az ingyenesség mögött nincs is hiteles átadni való. Nem lehet általános tanácsot adni, minden esetet érdemes felderíteni el őbb, amihez remélem segítenek a fenti szempontok.

35