1
TARTALOMJEGYZÉK
1 BEVEZETÉS ............................................................................................................................... 3
2 A KÖLCSÖNZÖTT MUNKAVÁLLALÓK HELYZETE ....................................................................... 4 2.1. Hogyan lesz valakiből kölcsönzött munkavállaló? ................................................................................4 2.2. A kölcsönzött munkavállalói státusz előnyei és hátrányai..................................................................5 2.3. Munkajogi kérdések................................................................................................................................ 7 2.4. Jövőperspektívák.....................................................................................................................................8 2.5. Munkavállalás a szomszédos országban ..............................................................................................9
3 A MUNKAERŐ-KÖLCSÖNZŐ CÉGEK SZEMPONTJAI ...................................................................10 3.1. Együttműködés a munkaügyi igazgatás szerveivel.............................................................................12 3.2. Jövőperspektívák ....................................................................................................................................12
2
1 Bevezetés A jelen tanulmány hét magyar és nyolc osztrák (korábbi) kölcsönzött munkavállalóval készített interjún alapul. Ezzel összefüggésben előrebocsátjuk, hogy meglehetősen nehéz volt közel kerülni az interjúalanyokhoz. A projektpartnerektől megkaptunk ugyan a neveket és telefonszámokat, az érintettek egy része azonban megtagadta az együttműködést. Magyar oldalon végül is hét interjút sikerült készíteni (öt nővel és két férfivel). Az érintettek közül hárman munka nélkül voltak, négyen pedig állásban. Az osztrák oldalon nyolc személyt tudtunk megkérdezni (hét férfit és egy nőt), akik közül hat dolgozott és kettő munkanélküli volt. Az interjúalanyok regionális eloszlása kiegyensúlyozott volt. A megkérdezés mélyinterjúk formájában történt, és az interjús vezérfonalban külön súlyt helyeztünk annak kiderítésére, hogy miért lesz valakiből kölcsönzött munkavállaló, milyenek a jelenlegi munkakörülmények – elsősorban a munkahelyi klíma, a fizetés, a továbbképzés, a munkajogi helyzet –, valamint a jövőbeli perspektívákat is vizsgáltuk. Ezen túlmenően az osztrák oldalon két, magyar oldalon pedig három interjú készült munkaerőkölcsönző cégekkel. E helyütt jegyeznénk meg, hogy a megkérdezés eredménye nem reprezentatív, hanem sokkal inkább a régió kölcsönzött munkavállalóinak hangulatát hivatott tükrözni.
Az interjúkat a NetLab projekt keretében és megbízásából az L&R Szociális Kutató Intézet munkatársai, Mag.ª Barbara Willsberger és Mag.ª Andrea Major készítették. L&R SOZIALFORSCHUNG A-1060 Wien, Liniengasse
2A/1
A projektet tartalmilag és stratégiailag a következő partnerintézmények vezetik és támogatják:
3
2 A kölcsönzött munkavállalók helyzete 2.1 Hogyan lesz valakiből kölcsönzött munkavállaló
Ami a kölcsönzött munkaerővé válást illeti, regionális minták nem voltak feltárhatók, az elmondott személyes munkaerő-piaci tapasztalatok azonban döntő szerepet játszanak a kölcsönzött munkahely elfogadásában. E kérdéshez kapcsolódóan az osztrák oldalon a következő munkavállaló-típusokat tudtuk elkülöníteni: 1. típus: A hosszabb (esetenként több különféle munkaadónál folytatott) szakmai tevékenységet hosszabb munkanélküli idıszak követi. Az érintett többféle úton-módon is megpróbál újra elhelyezkedni, azonban nem jár sikerrel. Legtöbb esetben olyan emberekrıl van szó, akiknek koruk (40+) folytán problémát okoz a munkaerı-piacra való visszakerülés. Érdekes, hogy a megkérdezettek ugyanolyan mértékben érintettek, függetlenül attól, hogy van-e szakmunkás végzettségük avagy nincs. Az érintetteket figyelmét általában a továbbképzı intézetek vagy a munkaügyi központ hívta fel a kölcsönzött munkaerıként való munkavégzés lehetıségére. Az egyik interjúalany magától kezdeményezte a dolgot (egy plakát alapján). 2. típus: Az osztrák állampolgársággal nem rendelkezı munkavállalók alig látnak más lehetıséget az Ausztriában való elhelyezkedésre. A megkérdezettek többnyire a rokoni vagy baráti körön keresztül ismerkedtek meg a foglalkoztatás e formájával. 3. típus: Pályakezdık, akiknek van szakmunkás végzettségük, vagy bár jártak szakmunkásképzıbe, de azt nem fejezték be. Ennek a csoportnak a figyelmét a munkaügyi központ vagy valamelyik továbbképzı intézet hívta fel a kölcsönzött munkavégzés lehetıségére, és ık azok, akik leginkább elégedettek ezzel a munkavégzési móddal, mégpedig elsısorban a fizetés miatt. Egyidejőleg azonban az egyik interjúalany rámutatott, hogy sok esetben a kölcsönzött munkavállalói státusz az egyetlen módja annak, hogy valaki egy nagyobb cégekbe bekerülhessen. Érdekesnek tűnik, hogy a megkérdezettek közül sokat mindig ugyanazon munkaerő-kölcsönző cégen keresztül foglalkoztatták. A váltás, vagy a kölcsönzött munkavállalói státusz elhagyása minden esetben a bérezéssel függött össze, melyet sok esetben túl alacsonynak értékeltek. Az érintettek viszonylag csekély esélyt látnak arra, hogy normál állományba kerülhessenek. A helyzet Magyarországon is hasonló, miközben vannak azért bizonyos eltérések az osztrák viszonyokhoz képest. A magyar interjúalanyok megkérdezésének eredménye alapján az alábbi típusokba lehetett őket besorolni: 1. típus – Pályakezdők: a megkérdezettek nem láttak más lehetőséget a munkához jutásra. 2. típus – Munkanélküliséget követő újrakezdés: Általánosságban egész Nyugat-Magyarországról elmondható, hogy az emberek jelenleg a munkaerő-kölcsönzésben látják a munkaerő-piacra való visszakerülés egyetlen esélyét. Ebben az összefüggésben meg kell azonban különböztetni azokat a munkavállalókat, akik tudatosan mentek bele a munkaerő-kölcsönzésbe, eltérően azoktól, akik csak a munkaszerződés aláírásakor tudták meg, hogy alkalmazásukra kölcsönző cégen keresztül kerül sor.
4
Az utóbbi gyakorlat pillanatnyilag különösen kritikusnak tűnik, ugyanis a nyolc megkérdezett közül három számolt be arról, hogy csak a szerződés aláírásakor tudták meg, hogy nem közvetlenül a cég alkalmazza őket, hanem erre munkaerő-kölcsönzőn keresztül kerül sor, ha pedig nem írják alá a szerződést, akkor nem veszik fel őket. A foglalkoztatók tehát e körben tudatosan alapoznak a tájékozatlanságra, kihasználják a régióban uralkodó feszült munkaerő-piaci helyzetet annak érdekében, hogy a potenciális munkavállalókat nyomás alá helyezzék. A többi interjúalany rokonokon, ismerősökön keresztül ismerte meg ezt a munkavégzési lehetőséget. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy a munkaerő-piaci helyzet valamennyi megkérdezett számára nehézségeket rejt magában és ezért mindegyikük azt mondta, hogy jelenleg nem látnak más lehetőséget arra, hogy legyen munkahelyük.
2.2 A kölcsönzött munkavállalói státusz előnyei és hátrányai Általánosságban elmondható, hogy a kölcsönzött munkaerőként való foglalkoztatásnak sem Ausztriában, sem Magyarországon nincs jó híre. Így – különösen osztrák oldalon – néhányan modern kori rabszolgaságnak titulálták azt: Az ember 2-3 hétig keményen dolgozik valamelyik cégben, és amint már nincs ránk szükség, továbbküldenek. Főleg a nagyobb cégekre igaz, hogy általában először munkaerő-kölcsönzőn keresztül vesznek fel, mert így később ki tudják válogatni az embereket. Ha valaki kölcsönzött munkavállalóként odakerül valamelyik céghez, akkor az elején kicsit hülyének nézik, és előbb be kell kerülnie a körbe. (2. interjú) Az interjúalanyok ennek megfelelően a munkaerő-kölcsönzéshez kapcsolódóan sokkal több problémáról mint előnyről számoltak be. Osztrák oldalon pozitívumként látják, hogy kölcsönzött munkaerőként nem kell pályázgatni, hanem a munkaerő-közvetítés közvetlenül a munkaerő-kölcsönző cégen keresztül zajlik. Egyidejűleg azonban arról számoltak be, hogy a foglalkoztatás esetleg csak 2-3 hétig tart – egy megbízás időtartamára – és ezt követően megszűnik a munkaviszonyuk, vagyis megint beköszönt a munkanélküliség. A gazdasági válság miatt általánosan igaz, hogy fokozott a félelem az elbocsátástól, és sokan nagyon csekélynek tartják annak az esélyét, hogy fix munkaviszonyba átveszik őket. Problémaként említik az alacsony fizetést is, valamint a feljebb jutás lehetőségének hiányát. Az egyik osztrák interjúalany azt kifogásolta, hogy főként a nagy cégekbe csak munkaerő-kölcsönzőn keresztül lehetséges bejutni. Ezen túlmenően megjegyezték, hogy pl. a veszélyességi pótlékot vagy a komolyabb szennyeződéssel járó munka pótlékát nem mindig fizetik ki. Magyar részről pozitívabbak a reakciók. Előnyként – Ausztriához hasonlóan – azt látták, hogy a munkaadó megszűnése vagy felmondás esetén gyorsan kiközvetítik őket másik munkahelyre, és így előnyben vannak a fix alkalmazottakhoz képest. Egyes megkérdezettek ezen túlmenően arról számoltak be, hogy a költözési, ill. az utazási költséget és hasonlókat is kifizetett a munkaerőkölcsönző cég, amit természetesen igencsak értékeltek. Egyidejűleg azonban azt is megemlítették, hogy egyértelműen nem a dolgozók, hanem a munkaerő-kölcsönzők és az őket megbízó vállalatok járnak jobban: utóbbiak ily módon olcsóbban jutnak munkaerőhöz, és a felvételek/felmondások tekintetében nagyobb rugalmassághoz jutnak időben. Az alacsony jövedelem mellett a bónuszok és egyéb juttatások, pl. karácsonyi ajándékok hiányát említették hátrányként. Ebben az összefüggésben gyakran utaltak a munkaviszony bizonytalanságára is, mivel a szerződéseket legtöbb esetben hetente vagy havonta hosszabbítják.
5
Az eredmények azt igazolják, hogy a munkaerő-kölcsönzést osztrák és magyar oldalon is meglehetősen kritikusan látják. Egyben azonban az is megmutatkozik, hogy a jelenlegi feszült munkaerő-piaci helyzet miatt sokan megpróbálnak előnyhöz juttatni a foglalkoztatás e formája révén. Ennek ellenére vitathatatlan tény, hogy valamennyi megkérdezett fix munkaviszonyba szeretne kerülni.
Elégedettség és munkahelyi légkör A munkával való elégedettség és a munkahelyi klíma vonatkozásában a vélemények igencsak eltérőek, amire jelentős hatással bír mind a munkaerő-kölcsönző cég, mind pedig a tényleges foglalkoztató cég. A tapasztalatok a fix munkaviszony és a munkaerő-kölcsönzés közötti csekély különbségtől, amivel a dolgozók elégedettek, odáig mennek, miszerint a kölcsönzött munkavállalókat egyfajta „modern rabszolgaként” kizsákmányolják. A különbségek elsősorban a bérezés területén és a jelenlét vezetésének mutatkoztak. Hangsúlyozták, hogy ez is elégedetlenséghez és csökkent motivációhoz vezet. Az ember nem lát eltérést a kölcsönzött munkavállalók és azok között, akik rendes munkaviszonyban vannak, csak az a különbség, hogy nekem magamnak kell vezetnem a munkaidő-nyilvántartást, a fix alkalmazottak pedig „bélyegeznek”. Nekem heti jelentéseket kell készítenem és aláíratnom. (4. interjú) Pozitívum, hogy valamennyi megkérdezett arról számolt be, hogy a munkavállalók közötti légkör jó, egymás között nincs megkülönböztetés. Ehhez kapcsolódóan problémaként a felmondástól való félelmet említették, mivel a kölcsönzött munkavállalókra e körben igen nagy nyomás nehezedik és ezért alig emelnek szót a vállalkozásokban tapasztalt esetleges szabálytalanságok ellen. Magyarországon általánosságban nagyobb elégedettség figyelhető meg, ami alighanem az amúgy is nagyon feszült munkaerő-piaci helyzettel függ össze. Legtöbbször jó munkahelyi légkörről számolnak be, és a dolgozók közötti megfelelő összetartásról. Csak egyetlen megkérdezett említette, hogy a felmondástól való félelem miatt feszült a helyzet a cégben és ennek következtében jellemző a rivalizálás. A gazdasági válság még jobban kiélezi a helyzetet és kialakul egyfajta rivális-helyzet: szidnak, hogy túl szorgalmas vagy, mert azt szeretnéd, hogy a cég átvegyen, jobban mondva azért, mert a többiektől akarjuk elvenni a munkahelyet (9. interjú) A magyarok különösen az egyik magyar munkaerő-kölcsönzőt emelték ki pozitív összefüggésben, amely nagyobb távolságra fekvő munkahelyekre a bemutatkozó beszélgetésekre a dolgozókat kérésükre közösen odaszállítja, sőt az átköltözés és az utazás költségeit is átvállalja. Ezekben az esetekben nagyobb az elégedettség is. Bérezés és továbbképézés A fizetések tekintetében az osztrák interjúalanyok közül négyen mondták, hogy nem tudják, mennyit keresnek a munkatársaik, és hogy erről a dolgozók egymás között nem beszélgetnek. A többiek látnak különbséget, és részben hátrányban érzik magukat, mivel ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kapnak. Az egyik interjúalany számára azonban ez nem feltétlenül negatív, mivel a magasabb bérű dolgozóknak hamarabb felmondanak. Érdekesnek tűnik két megkérdezett helyzete, akik a munkaerő-kölcsönzés keretében évi 15 alkalommal kaptak munkabért, és így semmi esetre sem voltak rosszabb helyzetben, mint a rendes munkaviszonyban álló munkatársaiké. 6
A magyar interjúalanyok nagy része elégedett volt a bérével, azt elegendőnek tartotta. Ketten még előnyösnek is látták a munkaerő-kölcsönzőn keresztüli bérezést, mivel a túlórákat mindig idejében kifizették, miközben a fixen alkalmazottak azt csak sokkal később kapták meg. Egyidejűleg kifogásolták azonban, hogy nem jogosultak prémiumra és 13. havi bérre, ami azt jelenti, hogy a kölcsönzött munkavállalók hátrányos helyzetben vannak. Ketten arról is beszámoltak, hogy a munkaerő-kölcsönzés keretében sokkal alacsonyabb a fizetés, ami elégedetlenséghez vezet. Továbbképzésen Ausztriában a megkérdezettek közül hárman vehettek részt. Ez egyrészt irodai munkára vonatkozott, másrészt a targoncavezetői jogosítvány kifizetését jelentette. A többi interjúalanynak nem ajánlottak továbbképzést, illetve részben nem is akartak ilyenen részt venni. Ugyanígy a magyar oldalon csak két megkérdezett számolt be a továbbképzésen való részvétel lehetőségéről, és a továbbképzés itt is irodai munkához kapcsolódó tanfolyamokat illetve targoncakezelői jogosítványt jelentett. A továbbképzésekkel kapcsolatos motiváció azonban az osztrák kölcsönzött munkavállalókhoz képest lényegesen magasabb.
2.3 Munkajog Az osztrák oldalon csak két megkérdezett számolt be munkajogi kérdésekkel kapcsolatos problémákról: az egyik esetben nem fizették ki a törvény alapján járó pótlékokat, valamint nem tartották be a biztonsági előírásokat. A második esetben a munkaerő-kölcsönző cég által ki nem fizetett bérpótlékokról volt szó. Problémaként említik még a kollektív szerződés szerinti besorolást és a szabadságokat is: Nehéz szabadságra menni, ha az embert csak 2-3 hónapra vették fel – én eddig még nem tudtam egy teljes hetet kivenni. (1. interjú) Nehézséget okoz, hogy az embert egyszer lakatosként, utána segédmunkásként majd logisztikai munkatársként küldik valahova, és mégis mindig ugyanúgy a kölcsönzött munkaerőre vonatkozó kollektív szerződés vonatkozik ránk. (8. interjú) Ha e körben probléma merült fel, a munkavállalói kamarához fordultak információért, ami valóban hozzájárult a megoldás megtalálásához. Ezen túlmenően a foglalkoztató cégben működő szakszervezetekhez valamint üzemi tanácsokhoz is folyamodtak, valamint a munkaerő-kölcsönző cég ilyen szerveihez is. A kapott információval mindenki elégedett volt, miközben hangsúlyozni kell, hogy a megkérdezettek nagy része eddig még sehol nem kért tájékoztatást. Ők problémás esetben többnyire a konkrét foglalkoztató cégben lévő felettesükhöz fordulnának, majd ezt követően a munkaerő-kölcsönző céghez. Pozitívumként említendő az egyik munkaerő-kölcsönző példája, amely kapcsolattartót állít valamennyi, munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállaló mellé, aki őt az első munkanapon elkíséri a munkahelyére majd az ezt követő kezdeti időszakban hetente egyszer elmegy a cégbe. Ezen túlmenően a munkaruházatot is biztosították. Jó, hogy van a kapcsolattartó, mert különben nem bírtam volna ki ott ilyen sokáig. (8. interjú)
7
A magyar oldalon csak egyetlen megkérdezett számolt be munkajogi problémákról, akit véleménye szerint főnöki visszaélés miatt, megalapozatlanul küldtek el. Az elmúlt héten már nem hosszabbították meg a szerződésemet. Személyes problémák miatt – nézetelérés a felettesemmel – nem volt már rám szükségük. Fiatal nő vagyok és nem mentem bele mindenbe – véleményem szerint ez volt a felmondás oka. A helyzettel való visszaélés a főnök részéről, de kétlem, hogy Magyarországon van ez ellen megfelelő jogi eszköz. Igazságtalannak tartom, hogy indoklás nélkül elküldhetnek – a cégeket a szerződéseikben erősebben kellene a kölcsönzött munkavállalókhoz kötni. (9. interjú) A magyar interjúalanyok nagy része jól informáltnak tartja magát, és problémák felmerülése esetén a cégben vagy a munkaerő-kölcsönzőnél működő kapcsolattartókhoz fordulna. Tájékoztatásra a bérezéssel és egyes munkajogi kérdésekkel kapcsolatban van igény. Kifogásolták, hogy a munkaerőkölcsönző alig szolgáltat információt. Bár a feltett kérdéseket megválaszolják, de magától a munkaerő-kölcsönző nem keresi meg a dolgozókhoz. Egyesek ezzel összefüggésben azt követelik, hogy a munkaerő-kölcsönzők tegyenek többet a kölcsönzött dolgozókért, például vita vagy probléma esetén játsszanak egyfajta megoldást elősegítő szerepet. Problémásnak látták azt is, hogy a magyar oldalon alig léteznek egységes törvényi feltételek, inkább csak belső üzemi megállapodások vanak. Ezért igazságtalanságok esetén sok munkavállalónak alig van lehetősége ellenlépésre, már csak azért sem, mert az ilyesmi többnyire felmondáshoz vezet. Külsősök nehézen tudnak tanácsot adni, mert minden cégnek saját „törvénye” van. A cégek diktálnak, és elméletben sok minden máshogy van, mint aztán a gyakorlatban. (14. interjú) Azt is hangsúlyozták, hogy a munkaerő-kölcsönzés körében a szerződés nagyon tágan értelmezhető, és alig szabnak határt a visszaéléseknek pl. a heti munkaidő vagy a bérezés vonatkozásában. A kölcsönzött munkavállalók a legtöbb megkérdezett véleménye szerint mindenképpen a leggyengébb láncszemet jelentik, és probléma vagy leépítése esetén nekik mondanak fel először.
2.4 Jövőperspektívák Bár a kölcsönzött munkavállalók többnyire úgy nyilatkoztak, hogy elégedettek ezzel a státusszal, mégis mindannyian azt szeretnék, ha újra rendes munkaviszonyba kerülhetnének, mégpedig elsősorban a megbecsültség, a jobb bér és a feljebb jutás lehetősége miatt. Szeretném azonban, ha újra fix állásba kerülhetnék, ahol számítanak az emberre és értékelik, ahol feljebb lehet jutni, és megmutathatom, amit tudok. A munkaerő-kölcsönző cégeknél az ember körbe-körbe jár, egyik építkezéstől a másikig, miközben mindig ugyanazon a szinten maradunk. (8. interjú) Az érintettek elsősorban a szerződések rövidtávúságát, valamint az egyes munkák között eltelő tétlenül töltött időt értékelik nyomasztónak. A rendes munkaviszony biztonságot nyújt, és az olyan kívánságok, mint a szabadság és a karácsonyi szabadnapok egyszerűen megvalósíthatóak. Ezen túlmenően a végkielégítést és a nyugdíjjogosultságot említették, mivel a munkaerő-kölcsönzés során bizonytalanság áll fenn arra nézve, hogy ezek az igények érvényesíthetőek-e vagy sem. Egy rendes munkaviszony szuper lenne. Lenne szabadság és karácsonykor otthon lehetnénk. Kölcsönzött munkaerőként nem kapunk végkielégítést és biztos, hogy a nyugdíj szempontjából is jobb egy fix állás. (6. interjú)
8
A magyar oldalon is minden megkérdezett fix munkaviszonyt szeretne, ezen túlmenően itt még a továbbképzés szempontjait is említették. Előnyként főként a rendes munkaviszonnyal járó biztonságérzetet valamint a prémiumokat és a 13. havi fizetést említették. Szeretném ha rendes állományba vennének, mivel egészen más érzés a céghez tartozni, és a biztonság is nagyobb, bár ez igaziból csak illúzió, hiszen a rendes munkaviszonyban lévőknek ugyanúgy felmondanak. (10. interjú) Mindenképpen rendes munkaviszonyt szeretnék, mert az nagyobb biztonságot nyújt, és a szerződéshosszabbítás miatti feszültség is kisebb. Sokszor telefonon vagy sms-ben értesítenek, hogy már nincs szükség ránk, sőt néha véletlenül még ez a tájékoztatás is elmarad. Fura érzés ilyesmit otthon megtudni. A normál munkaviszonyokban mégis van valamilyen szinten felmondási védelem. (12. interjú)
2.5 Munkavállalás a szomszéd országban Az osztrák interjúalanyoknál e kérdéskörben egyfajta szkepszis figyelhető meg. A szomszéd országban való elhelyezkedés akkor jönne szóba, ha a bérek és a társadalombiztosítási ellátások az osztrák szinten lennének. Néhányan csak magasabb munkabérért dolgoznának Magyarországon, miközben pl. a szállást is a cégnek kellene biztosítania. Ketten el tudnák képzelni, hogy közvetlenül a határ közelében, pl. Sopronban dolgozzanak, további két fő pedig teljesen elutasítja a szomszédos országban való dolgozás lehetőségét. Egy megkérdezett számára személyes körülményei miatt (az após és anyós ápolása) nem jön ez számításba. Érdekesnek tűnik, hogy e körben csak egy fő hivatkozott a nyelvi nehézségekre, mint akadályra. Magyarországon sem általános a lelkesedés a szomszéd országban való munkavállalás tekintetében: a hét megkérdezett közül hárman dolgoznának Ausztriában, ketten semmi estere sem, további két fő pedig fontosnak tartaná, hogy pontosan lássa, milyen munkakörről, feladatkörről lenne szó. Többen is aggódtak hiányzó nyelvtudásuk miatt, ketten megfelelő támogatást várnának el a munkaviszony kezdetén, pl. azt, hogy munkatársaikkal közösen utazzanak a munkavégzés helyére, együtt ismerjék meg a munkakörnyezetet, segítséget kapjanak a lakáskeresés során, stb.
3 A munkaerő-kölcsönzők szempontjai A megkérdezettek osztrák és magyar oldalon is arról számoltak be, hogy a válság következtében sok minden megváltozott. Elsősorban a betöltetlen álláshelyek csökkenő számát látták problémának, miközben abban valamennyien egyetértettek, hogy a kölcsönzött munkavállalás jelentősége a jövőben újra emelkedni fog. Magyar részről elsősorban 2009 első félévére vonatkozólag mondták, hogy sok kisebb munkaerőkölcsönző cég nem bírta a nyomást és be kellett zárnia. A nagyobb munkaerő-kölcsönzőnél is átszervezésre és részben a személyzet létszámának csökkentésére volt szükség a válság következményeinek enyhítésére. Az interjúalanyok azonban azt is hangsúlyozták, hogy ily módon megtisztult a piac, és a helyzet 2009 közepe óta újra jobb lett.
9
Sok kisebb cégnek fel kellett adnia a munkaerő-kölcsönzési tevékenységét, mégpedig elsősorban azoknak, akik nem teljesen korrekten dolgoztak – akik a munkavállalókat feketén vagy csak minimálbéren közvetítették. Ezért azt lehet mondani, hogy megtisztult a piac. Szombathelyen és környékén csak néhány nagyobb cég maradt fenn, amelyek minden bizonnyal betartják a törvényi előírásokat. (3. interjú) Osztrák részről elsősorban a nagy termelő vállalatoknál valamint az építkezéseken és az ipari vállalkozásokban dolgozik sok kölcsönzött munkavállaló, magyar oldalon pedig az elektronikai és az autóiparban különösen magas az arányuk. Érdekes, hogy egyik megkérdezett munkaerő-kölcsönző cég sem specializálódott valamelyik iparágra, épp ellenkezőleg, tudatosan törekednek megfelelően széles spektrum fenntartására. Ennek oka az, hogy a regionális cégstruktúra – sem Ausztriában sem Magyarországon – nem engedi meg a specializációt, és ha valaki fenn szeretne maradni a piacon, ehhez kellőképpen széles kínálat kell. Csak ritkán hallottunk olyat, hogy például orvos-technikai személyzetet vagy más specifikus szakmacsoportot nem közvetít valamelyik kölcsönző cég. Igencsak változó az, hogy a kölcsönzött munkavállalók hány százalékát veszik át fix munkaviszonyba: az egyik nemzetközi munkaerő-kölcsönzőnél ez az arány 2008-ban 35 %-ot tett ki, miközben 2009re még nincs adat. A másik osztrák vállalkozásnál ugyanez 30-40 % között volt. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a gazdasági és a műszaki területen magasabb az átvételi arány – ami részben azzal függ össze, hogy az érintettek képzési fázisokon mennek keresztül –, a termelési területeken pedig alacsonyabb. Magyar részről két esetben számoltak be arról, hogy nagy cégek egy év próbaidő után a kölcsönzött munkaerő kb. 50 %-át átveszik. Egyidejűleg a telefonos ügyfélszolgálati központok azon gyakorlatáról számolnak be, hogy a kölcsönzött munkavállalóknak 2-3 hónap után minden ok nélkül felmondanak, és újakat vesznek fel helyettük. Általánosságban megmutatkozik, hogy elsősorban szakmunkások iránt továbbra is van kereslet. Osztrák részről a technikusokat, termékfejlesztőket, építőipai szakembereket, óvodai gondozókat és az ápolókat említik. Ezzel szemben jelenleg a piac telítettsége miatt nehezen közvetíthetőek az ipari termelésben dolgozók valamint a segédmunkások. A magyar oldalon az elektroműszerészeket, CNC-marósokat, hegesztőket, villanyszerelőket valamint műszerészeket és karbantartókat említettek továbbra is keresett szakmaként. Ami a hegesztőket és lakatosokat illeti, hangsúlyozták, hogy itt nagyok a változások, és bár először pont ezeket a munkavállalókat bocsátották el, utóbb gyorsan fel is fogják venni őket. A megkérdezettek a magyar piacot jelenleg általánosságban nagyon bizonytalannak ítélték. Ez azt jelenti, hogy sok cég egyhavi tervekkel dolgozik, ami miatt megnövekedett a munkaerő-közvetítés iránti igény. Milyen előnyöket látnak az interjúalanyok a munkaerő-kölcsönzésben? A határ mindkét oldalán előnyként kiemelik, hogy így le lehet fedni a megbízási csúcsokat, nincs felmondási idő, a bérfizetésre a ténylegesen teljesített munkaórák alapján kerül sor, nincs szükség bérszámfejtésre, és a személyzetkereséssel kapcsolatos ráfordítás is csekélyebb, ami által csökkennek az adminisztratív jellegű feladatok. Magyar részről csekély összegű végkielégítésről is beszámoltak. A kölcsönzött munkaerő számára rövidebb a felvételi folyamat. Ezen kívül egyes ágazatokban nincs más lehetőség arra, hogy a cégekben meg lehessen kapaszkodni. A munkaerőpiacra visszatérők vagy a pályakezdők számára jó lehetőségről van szó. Magyar oldalon arról számolnak be, hogy a munkaerő-kölcsönzésnél fizetik a társadalombiztosítási járadékokat, és így meg lehet előzni a visszaéléseket – pl. a feketemunkát. Hátránynak tekintik, hogy leépítés esetén a kölcsönzött munkavállalókat küldik el először, valamint azt, hogy részben hiányzik a céghez való kötődés. A magyar interjúalanyok arról is beszámoltak, hogy 10
évek óta nem került sor béremelésre a kölcsönzött munkavállalóknál és az egyre rövidebb szerződéses időszakok gyakorlata (jelenleg 1 hét) iszonyúan növeli a nyomást. A legnagyobb különbségek Ausztria és Magyarország között a továbbképzések területén figyelhetők meg: a magyar oldalon ezt valamennyi megkérdezett munkaerő-kölcsönző a vállalkozások vagy a munkavállalók feladatának tekinti. Ezzel szemben Ausztriában – részben a kollektív szerződéses szabályozás miatt – minden kölcsönzött munkavállalónak un. továbbképzési keret áll rendelkezésére, amit részben a cégekkel egyeztetve vesznek igénybe. Az egyik vállalkozás képzési pontrendszert vezetett be: a dolgozók havonta egy bizonyos mennyiségű képzési pontot kapnak, melyeket a 4. hónaptól kezdődően képzésre és továbbképzésre válthatnak. Természetesen ezt a lehetőséget azok, akiket csak rövid ideig foglalkoztatnak, nem tudják igénybe venni. Az érintett cégek szakmunkásokat a magyar oldalon nem képeznek, és ez a vonatkozó törvények értelmében az osztrák oldalon is csak magán a munkaerő-kölcsönző cégen belül lehetséges.
3.1 Együttműködés a munkaügyi igazgatás szerveivel Az illetékes munkaügyi központtal való együttműködés mind az osztrák, mind a magyar oldalon jól működik. Megtudtuk, hogy az osztrák oldalon minden regionális kirendeltségnél vannak olyan kapcsolattartók, akikkel rendszeres a kommunikáció. A betöltetlen álláshelyeket bejelentik az AMSnek és egyeztetnek, hogy van-e alkalmas jelölt az AMS nyilvántartásában. Ugyanez hasonlóan zökkenőmentesen működik Magyarországon is. A kölcsönző cégek bejelentik a felvételi illetve felmondási igényeket, majd fennáll a lehetőség a munkaügyi központoknál regisztrált állomány igénybe vételére, illetve itt rögzítik azokat a kölcsönzött munkavállalókat is, akiknek felmondtak. Esetenként kívánatos volna, hogy a munkaügy központ gyorsabban reagáljon, mivel a cégeknek 1-2 nap várakozási idő is hosszú lehet, amennyiben égető szükségük van a dolgozókra. Pozitívumként említendő, hogy részben a tesztek elvégzéséhez is a munkaügyi központok helységeit veszik igénybe, vagy közösen szerveznek állásbörzét.
3.2 Jövőperspektívák A határ mindkét oldalán arról számoltak be, hogy a válság miatt megnövekedett a bizonytalanság, és a munkaerő-kölcsönzésben is nagy az ingadozás. A magyar interjúalanyok elmondták, hogy a várható uniós irányelv alapján 2011 végén megint változásokra kerül majd sor. A cégek érdeklődéssel várják az átmeneti szabályozás végét is: az egyik vállalkozás ígéretes piacnak véli az olyan magyar munkavállalók közvetítését, akik már dolgoztak külföldön, most a válság miatt hazatértek, miközben Németországot és Ausztriát is potenciális foglalkoztató országnak tekinti. Egyidejűleg azonban további kapcsolatokat is építenek: pl. hollandokkal. Osztrák részről belföldre koncentrálnak, és csak elvétve közvetítenek munkavállalókat külföldre. Valamennyi megkérdezett biztos azonban abban, hogy a munkaerő-kölcsönzés szerepe a jövőben növekedni fog. A vállalkozások a válság során szerzett tapasztalataik alapján nagyobb mértékben veszik igénybe ezt a lehetőséget, és a nagy cégek, de a kis- és közepes vállalkozások is egyre inkább érdeklődnek a munkaerő-kölcsönzés iránt. Azt is feltételezik, hogy megkezdődik majd egy konszolidálódási folyamat és hogy a jövőben még nagyobb lesz a piacon a koncentráció.
11
12
13