1 / 12
Tartalomjegyzék
1
Bevezetés
3
2
A gazdasági válság kihatásai
4
2.1
Gazdasági válság: pánik vagy szükségszerű leépítés?
4
2.2
A válság haszonélvezői?
5
3
Szakképzési igények
6
3.1
A szakképzés függetlenedett a gazdaság igényeitől?
6
3.2
Szakmunkáshiány: mítosz vagy valóság?
6
4
Munkanélküliség
7
4.1
A válság elsősorban az alacsony képzettségűeket és a kölcsönzött munkaerőt érinti
7
4.2
A megfelelő képzettség megszerzésével készüljünk a fellendülésre
8
5
Jövedelemkülönbségek
8
5.1
A jövedelemkülönbség Magyarországon alig téma
8
5.2
A közvélemény nyomása csökkentheti a jövedelemkülönbségeket?
9
6
Working Poor - akik dolgoznak, 6.1 6.2
és mégis szegények
10
Minimálbér, alkalmai munkavállalói könyv és részmunkaidő, mint szegénységi csapák Magyarországon
10
A dolgozó szegények nem regionális jelenség – a politika kihívás előtt
11
2 / 12
1
Bevezetés
A tanulmányban bemutatásra kerülő elemzések 15 osztrák és magyar munkaerő-piaci szakértővel készített mélyinterjún alapulnak. 2009 január és február hó során kérdeztük meg a szociális partnerintézmények (Alsóausztriai Gazdasági Kamara (WK), Burgenlandi Iparszövetség (IV), az Alsó-ausztriai Munkavállalói Kamara (AK NÖ), az Osztrák Szakszervezeti Szövetség Burgenlandi Tartományi Szervezete (ÖGB), a nyugat-dunántúli vállalkozói oldal valamint az MSZOSZ) képviselőit és az illetékes munkaügyi igazgatási szervezet munkatársait (Arbeitsmarktservice - AMS Burgenland és Alsó-Ausztria, valamint Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ (NYDRMK). Az interjúk elsődlegesen az alábbi témakörökre irányultak:
a gazdasági válság hatásai
szakképzési igény
munkanélküliség
férfiak és nők közötti jövedelemkülönbség
akik dolgoznak és mégis szegények
A jobb áttekinthetőség érdekében a kiértékelések eredményeit az osztrák és a magyar régiók szerint elkülönülten mutatjuk be, vagyis minden témakör első fejezete a magyarországi eredményekre vonatkozik, a második pedig az osztrák helyzetet jellemzi.
Az interjúkat a NetLab projekt keretében és megbízásából az L&R Szociális Kutató Intézet munkatársai, Mag.ª Barbara Willsberger és Mag.ª Andrea Major készítették. L&R SOZIALFORSCHUNG A-1060 Wien, Liniengasse
2A/1
A projektet tartalmilag és stratégiailag a következő partnerintézmények vezetik és támogatják:
3 / 12
2 2.1
A gazdasági válság kihatásai Gazdasági válság: pánik vagy szükségszerű leépítés?
A gazdaság eddig még nem ismert bizonytalanságot váltott ki a magyarországi vállalkozók körében. A reakciók az interjúalanyok által elmondottak szerint az óvatos kivárástól (amikor csak néhány felmondásra kerül sor) a pánikszerű leépítésig terjednek. Győr térségében inkább jellemző, hogy csak esetenként került sor felmondásokra, és hogy a gazdasági válság eddig elsősorban az új dolgozók felvételére volt kihatással. Így például egy győri munkaadói képviselő megjegyezte, hogy október óta nem vettek fel senkit, annak ellenére, hogy novemberig sok megrendelésük volt. Március végétől azonban a Győri Munkaügyi Központ is tömeges elbocsátásokra számít. A megkérdezésben résztvevők elmondása szerint Zala megye különösen érintett, többek között azért, mert ott sok betanított munkást és kölcsönzött munkaerőt foglalkoztatnak. A régió munkaadói oldalának képviselője pl. arról számolt be, hogy az ő vállalkozásuknál a felmondások száma a kevés megbízás miatt megháromszorozódott. Ezen túlmenően a Flextronix elektronikai konszern nagyszámú dolgozó elbocsátását tervezi, ami súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel járna. Ezzel összefüggésben az egyik szakszervezeti képviselő azt a kérdést tette fel, hogy egyes vállalkozások milyen mértékben használják fel a gazdasági válságot ürügyként cégük helyzetének javítására. Így pl. beszámoltak olyan leépítésekről, amelyekre annak ellenére kerül sor, hogy megbízás (egyelőre) még van elég, miközben a megmaradt dolgozóknak túlórázniuk kell. Azt is figyelembe kell venni, hogy a szezonális munkanélküliek száma pont a téli hónapok során mutatkozik meg a munkanélküliségi adatokban, és így nehéz elkülöníteni, hogy kik a gazdasági válság áldozatai, illetve a szezonális munkanélküliek. A Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ egyik dolgozója ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy a médiákban leadott híradások alapján pánikszerű hangulat figyelhető meg a lakosság körében, miközben a munkanélküliek száma 2005 év végén ugyanolyan szinten volt, mint 2009 januárjában az interjúk készítésekor. Valamennyi interjúalany a csökkentett munkaidőt (amely inkább a nagyobb cégeknél jellemző) valamint a felmondásokat említette, mint a vállalkozók válaszát a gazdasági válságra. E körben különösen érintettek az alacsony képzettségűek és a betanított munkások, valamint a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatott munkavállalók. Ezen túlmenően a szabadságok elhasználását említették. Leginkább érintett az autó- és a fémipar a beszállítóival és az olyan kapcsolódó szolgáltatásokkal együtt, mint a biztonsági cégek, fuvarozók, takarítók, nehéz helyzetben van továbbá az elektronikai terület, az építőipar és a textilipar. Elsősorban a munkaadók említették, hogy 2010-re minden szektort érinteni fog a válság. A mezőgazdaság tekintetében megoszlanak a vélemények: egyrészt azt a veszélyt látják, hogy a hitelek hiánya miatt nem lesz majd mód a vetőmag előfinanszírozására és ezáltal a mezőgazdaság is válságba sodródik, mások szerint viszont a mezőgazdaságot és az élelmiszer-feldolgozást kevéssé fogja érinteni a válság. Az egészségügy és az oktatásügy, valamint a tömegközlekedés olyan ágazat, amelyet kevésbé veszélyeztetettnek tartanak. Ezzel összefüggésben egyesek említették a gyógyszeripart, az élvezeti cikkek gyártását valamint a kereskedelmet és a szolgáltatásokat is. A megkérdezettek nehezen tudtak válaszolni arra a kérdésre, hogy szerintük mikor indul meg újra a növekedés. 2009 gazdasági szempontból mindenképpen nehéz év lesz, és az esetleges gazdasági fellendülés nagymértékben függ majd az egyes nemzetállamok stratégiáitól, illetve a nemzetközi (pl. uniós) stratégiáktól, valamint az e körben nyújtott támogatásoktól. Néhány interjúalanynak az volt a véleménye, hogy leginkább az állami építőipari beruházások valamint az alternatív energiákba történő befektetések lehetnének a fellendülés motorjai. A magyar kormány is elsősorban e területekre koncentrál a támogatásaival. A munkaerőpiaci szempontból szükséges eszközök tekintetében a megkérdezettek az alábbi pontokat emelték ki: 4 / 12
munkahely-megtartó intézkedések (gyors és bürokráciamentes támogatások vállalkozások számára és cégalapításhoz, valamint állami megbízások)
képzési és továbbképzési lehetőségek, a gazdaság igényei szerint (elsősorban szélesebb spektrumú szakképzés, amelyek 3-4 szakmát is lefed)
képzési és átképzési lehetőségek teremtése annak érdekében, hogy ha elindul a fellendülés, rendelkezésre álljanak a szükséges szakmunkások, illetve különösképpen fontos annak biztosítása a munkanélküliek számára, hogy magasabb képzettséget szerezhessenek.
Az elsősorban a zalai régióban várható tömeges leépítések miatt gyors állami támogatások és foglalkoztatási koncepciók szükségesek. Az egyik szakszervezeti képviselő pedig azt javasolta, hogy támogassák a közhasznú foglalkoztatást a falvakban.
2.2
A válság haszonélvezői?
Elsősorban az osztrák interjúalanyok említették, hogy közép- és hosszú távú prognózisok aligha lehetségesek. A gazdasági válság hatásai tekintetében megmutatkozik, hogy Alsó-Ausztriában 2008 ősze óta megfigyelhető a megbízások számának csökkenése, amivel párhuzamosan nő a munkanélküliek száma is. A termelő területek, különösen a fémfeldogozás, de a bútoripar és az autóipari beszállítók is érintettek. A válság azonban a megkérdezettek szerint végső soron minden ágazatra kihatással van, amelyek valamilyen formában autóipari beszállítókkal, bankokkal vagy biztosítókkal működnek együtt, pl. olymódon, hogy csökkentett munkaidőt vezetnek be emiatt valamely hotelben, mert kevesebb a szeminárium. Általánosságban azonban a szolgáltatási szektort és a kereskedelmet a válság által egyelőre még kevéssé érintett területnek tekintik. Az interjúalanyok szerint Burgenlandban az élelmiszeripar, az irodai és kereskedelmi munkahelyek valamint a turizmus még nem érintettek. Ezzel szemben a fém- és textilipari terület, elsősorban a bőripari és autóipari beszállítók és a berendezésgyártók különösen érintett ágazatok. Az AMS részéről megjegyezték azonban azt is, hogy Burgenlandban nem olyan nagy az autóipar jelentősége, és így a kitettség is alacsonyabb. Így például decemberig a válság semmilyen hatása nem volt érezhető, és csak ezt követően emelkedett meg jelentősebb mértékben a munkanélküliek száma, miközben ebben természetesen a szezonális munkanélküliség is benne van, amely Burgenlandban (a vendéglátásban és az építőipar területén) hagyományosan magas. 2009-re Burgenlandban 600 fővel több munkanélkülit prognosztizálnak. Ehhez kapcsolódóan meg kell jegyezni, hogy a növekedés minden ágazatban megfigyelhető. A vállalkozások felmondásokkal, rövidített munkaidő bevezetésével, a szabadságok „elfogyasztásával” és munkaidő lecsúsztatással reagálnak. A leépítések elsősorban a kölcsönzött munkaerőt és az alacsony képzettségűeket érinti. További lehetőség munka hiányában a képzéseken való részvétel, amellyel azonban eddig még alig éltek. Felmondás esetén munkaügyi alapítványokat is igénybe vesznek. A munkavállalói képviselők ezzel összefüggésben azt a kritikus észrevételt tették, hogy a válságnak vannak haszonélvezői is. Ilyenek azok a vállalkozások, melyek már a válság előtt is gazdasági problémákkal küzdöttek, és most a válság kapcsán rendelkezésre álló támogatásokat próbálják felhasználni cégük helyzetének rendezésére. Az ÖGB Burgenland becslése szerint a csökkentett munkaidő egy harmada nem vezethető vissza közvetlenül a válságra, hanem a korábbi rossz gazdálkodás következménye. Ami a fellendülés lehetőségét illeti, a munkaadói képviselők elsősorban megfelelő hitellehetőségeket tartanak szükségesnek a vállalkozások számára, valamint a kormány konjunktúracsomagjának elindítását (elsősorban építőipari megrendeléseket, amelyek egyik formája pl. a termikus szanálás), és a munkaidő megfelelően rugalmassá tételét, pl. munkaidőkártyák formájában, amelyek gazdaságilag kedvezőtlenebb időkben rövidebb munkaidőt, a konjunktúra szárnyalása esetén pedig hosszabb munkaidőket tennének lehetővé. Általánosságban elmondható azonban, hogy minden interjúalany hangsúlyozta, hogy milyen nehéz prognosztizálni, és hogy az esetleges fellendülés különféle tényezőktől függ: Milyen hatása lesz a konjunktúracsomagnak? Hogy reagálnak a bankok? Meddig tart világszerte válság? Stb.
5 / 12
3 3.1
Szakképzési igények A szakképzés függetlenedett a gazdaság igényeitől?
Az interjúkban résztvevő szakszervezeti és munkaadói képviselők egyaránt megjegyezték, hogy eddig Magyarországon a képzésre és a továbbképzésre is jellemző volt, hogy nem felelt meg a gazdaság igényeinek, és a szakmunkáshiánnyal kapcsolatos vészjelzések is süket fülekre találtak. A gazdasági válság következtében annyiban változott meg a helyzet, hogy a legtöbb régióban (Győr kivételével) már nem vesznek fel szakmunkásokat. Már futó projekteket is le kell állítani, mint pl. azt, amelyet 10 győri cég konzorcium formájában képzelt el, s amely szakmunkástanulóknak gyakornoki helyeket biztosított volna. Az egyik nagykanizsai interjúalany azt is kifogásolta, hogy a magyar vállalkozások általánosságban véve is túl kevéssé vesznek részt a szakmunkások képzésében, és e területre alig ruháznak, illetve ruháztak be. A munkaügyi központok képviselői egy további problémát emeltek ki, mégpedig azt, hogy a válság miatt csökkentik a létfenntartási költségek fedezetét a tanfolyamok időtartamára. Eddig havi 280 Eurót fizettek, és ha további csökkentésre kerül sor, akkor sokan egyszerűen nem engedhetik már meg maguknak a tanfolyamokon való részvételt, mivel a napi létfenntartási költségeik nem fedezettek. Ami a jövő alakulását illeti, valamennyi megkérdezettnél nagyfokú bizonytalanság volt tapasztalható. Azok az interjúalanyok, akik válaszoltak arra a kérdésre, hogy melyek a továbbra is keresett végzettségek, viszonylag egyező véleményen voltak: (CNC-) fémfeldolgozás, ápolási szakmák, vendéglátás, egészségügyi szakmák (különösen az ápolás), valamint a számítástechnika. Kevesebb az igény a mezőgazdasági jellegű szakmák iránt. A képzési és továbbképzési intézkedések vonatkozásában kiemelték, hogy most kell felkészülni a válság utáni időszakra. A fellendülést követően lesz kereslet a jól képzett szakmunkásokra, vagyis az alacsony képzettségűeket most kell megfelelő képzésben részesíteni. Az egyik legfontosabb elvárás az, hogy a szakképzési és továbbképzési ajánlatoknak a gazdaság igényeihez kell igazodnia. A munkaügyi központ egyik munkatársa hangsúlyozta, hogy bár kétévente sor kerül igényfelmérésre, jelenleg mégis minden a kormányprogramtól függ, amelyre azonban még várni kell. Ennek keretében képzési intézkedéseket, új cégek alapítását kellene támogatni, de az alacsony leterheltségű cégek belső továbbképzéseit is. Elsősorban a munkaadók forszírozzák az adócsökkentést és a vállalkozások támogatását. További fontos szempont, amelyet az egyik szakszervezeti képviselő említett, a motivációs tréningek valamint a kulcsképességek fejlesztésére irányuló tanfolyamok felkínálása.
3.2
Szakmunkáshiány: mítosz vagy valóság?
Ami a szakképzési igényt illeti, az osztrák interjúalanyoknál három, egymással ellentétes álláspont figyelhető meg, miközben általánosságban említették, hogy jelenleg nagyon nehéz prognózisokat készíteni:
A munkaadói képviselők továbbra is úgy látják, hogy van igény szakmunkásokra, mégpedig AlsóAusztriában különösképpen a fém- és a faipar területén, Burgenlandban pedig mechatronikusokat, optoelektronikusokat, fénytechnikusokat és napelemszerelőket keresnek. A válságot egyben esélyként tekintik átszervezések végrehajtására, valamint új üzleti területek felépítésére.
A munkavállalói képviselők szerint a szakmunkáshiány nem más, mint mítosz, mivel Ausztriában folyamatosan szükség van szakképzett munkaerőre, ami rendelkezésre is áll, de e körben megpróbálták a munkaerőpiacot megnyitni az olcsóbb külföldi munkavállalók előtt.
Az AMS azt hangsúlyozta, hogy nem lehet általánosítani a jövőbeni szakmunkáshiány vonatkozásában, mivel a munkaerőpiaci folyamatok igen dinamikusak. Válság esetén a munkanélküliség mindig elsősorban a betegeket, idősebbeket és a munkaerőpiacra visszatérni szándékozókat érinti, és ez nem feltétlenül függ össze a végzettségükkel. Az AMS most, a válság alatt is fenntartja a meglévő tanfolyami kínálatot. Ezzel összefüggésben tekintetbe kell azonban venni, hogy az AMS ügyfeleinek egy részének csak nehezen nyújtható szakképesítés, és ez okból az AMS-Burgenland forszírozza a másodlagos (védett) munkaerőpiac kiépítését, pl. a szocio-ökonómiai üzemek és foglalkoztatási projektek formájában.
6 / 12
A megkérdezettek közül a burgenlandiak a jövőbeni képzettségi igény tekintetében elsősorban szakmunkásszakmákat adtak meg, pl. az optoelektronika és a mechatronika területén; ezen túlmenően azonban építőipari, szerelési dolgozókat, villanyszerelőket, hegesztőket és turisztikai szakképzettségűeket. Az AMS szerint elsősorban az értékesítés és a vevőkapcsolatok területén szerzett végzettségek iránt mindig van kereslet. A következő években bekövetkező változás alig prognosztizálható: a feltételezések szerint az autóipar (AMS Burgenland) magához fog térni, és a szolgáltatási szektor is pozitív irányba fog továbbfejlődni (Alsó-ausztriai Munkavállalói Kamara). A következő időszakra szóba jöhető eszközként a szakképzettségek megszerzését említették (elsősorban a meglévőnél magasabb képzettségre gondolva), annak érdekében, hogy felkészüljünk a gazdasági fellendülésre. E tekintetben a kisrégiós szükségletekből kell kiindulni, valamint az olyan területeke kiterjedő képzésekből, amelyeknek van jövőjük (ilyen az orvostechnológia, a környezetvédelem, az energiaügy. Ezen túlmenően a foglalkoztatás biztosítását kell szem előtt tartani (csökkentett munkaidő, képzési programok, közhasznú munkahelyek teremtése), valamint a tartósan munkanélküliek számára munkahelyek kiépítését a másodlagos munkaerőpiacon. Az Az Alsó-ausztriai Munkavállalói Kamara az egyik központi fontosságú kérdésként a fiataloknak szóló képzési csomagot határozta meg (képzési garancia, segítségnyújtás a pályaválasztásnál valamint a kiskorúak munkajogi védelméről szóló törvényhez kapcsolódó intézkedések), azonban az idősebbek foglalkoztatása tekintetében is módosítani kell az eddigi álláspontokon. Ezek az átképzések azonban nem lehetnek csak rövidtávra szóló képzési tanfolyamok, hanem megalapozott tudást kell közvetíteniük. A Burgenlandi Iparszövetség az érettségit adó képzések erősítését forszírozta, elsősorban a vendéglátás és az egészségügyi/ápolási szakmákban és a műszaki területen. Általánosság érvényes az is, hogy egyre fontosabb a komplex gondolkodási képesség, és szociális kompetencia, a projektszervezés, a csapatmunka stb., amikre már a képzés során figyelemmel kellene lenni. Ezen túlmenően az Alsó-ausztriai Gazdasági Kamara a bizonyítványok és diplomák Ausztria és a szomszédos országok közötti összehasonlíthatóságát szeretné elérni.
4 4.1
Munkanélküliség A válság elsősorban az alacsony képzettségűeket és a kölcsönzött munkaerőt érinti
A megkérdezettek elmondták, hogy a munkanélküliség elsősorban az alacsony képzettségűeket érinti. Őket követik a kölcsönzött munkavállalók és a betanított munkások. A szakszervezetisek még az idősebb munkavállalókat is említették, és hangsúlyozták, hogy elsősorban a termelő üzemekben dolgozókat sújtják a hátrányok. A győri kolléga elmondta, hogy eddig még nem változott meg túlságosan sem a munkanélküliség szerkezete, sem pedig a munkanélküliek száma, mivel többnyire még zajlik a felmondási idő vagy a szabadságokat felhasználása. A Nyugat-Dunántúlt alkotó három megyében azonban az elkövetkező hónapokban nőni fog a felmondások száma, ami érinthet jól képzett szakembereket is. Zala megyében február végén számítanak az első tömeges elbocsátásokra. Eddig még a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ képviselői sem észleltek változást a munkanélküliség szerkezetében, csak a munkanélküliek száma nőtt meg. Az alacsony képzettségűek és a kölcsönzött munkaerő mellett az idősebbeket, továbbá a fiatalokat is említették, akik az úgynevezett STARTprogram keretében részesültek támogatásban, amit a válság most megszakít. Elsősorban az autóiparban, az elektronikai iparban és az építőiparban dolgozók érintettek, ezzel szemben a kihatások az adminisztratív és a vezetési területeken majd csak később jelentkeznek. A munkaadói oldal képviselői is hangsúlyozták, hogy nagy a bizonytalanság a munkavállalók körében. A fent nevezett társadalmi csoportok mellett ezek az interjúalanyok a pályakezdőket is erősen érintettként tüntették fel, az egyik résztvevő pedig a romákat, a nőket és a fogyatékkal élőket. Ami a lehetséges projekteket és intézkedéseket illeti, három interjúalany nem tudott mit mondani, mivel ennek megítélése az erős exportfüggőség és a multinacionális cégektől való függés miatt nehéz. Munkaadói és munkavállalói részről is felmerült az igény az állami programok, elsősorban a bürokráciamentes 7 / 12
pályázatkiírások és vállalkozóknak szóló megbízások, valamint az innovatív termékek és ágazatok, mint pl. az alternatív energiák fejlesztése iránt. Kritikai megjegyzés volt, hogy a magyar kormány túl lassan reagál. Másrészről minden válaszoló csoport intézkedéseket sürget az érintett rétegek részére, különösen gyors, gyakorlatorientált és a szükségleteknek megfelelő képzéseket és továbbképzéseket valamint átképzéseket, hogy fel legyünk készülve a gazdasági fellendülésre. Ennek során fontos az egzisztencia megfelelő biztosítása a tanfolyamokon való részvétel során. Az egyik szakszervezetis résztvevő motivációs tanfolyamokat is szükségesnek tartott a munkanélküliek számára.
4.2
A megfelelő képzettség megszerzésével készüljünk a fellendülésre
Az autóipart és a fémipart említik olyan ágazatként, amelyben az emberek különösen érintettek a munkanélküliség körében. Az AMS adatai szerint Délburgenland is megfigyelhetők időközben a válság első jelei. Ezen túlmenően Alsó-Ausztria vonatkozásában megjegyezték, hogy az építőipar valamint a fogyasztás visszaesése esetén a kereskedelem és a kisipar is összeomolhat. A különösképpen érintett csoportok a termelő szakmákban dolgozók, a betanított munkások, a kölcsönzött munkaerő, az idősebbek, a krónikus betegségben szenvedők és a pályakezdők. A munkavállalói képviselők megemlítették, hogy a nők többnyire fokozottan érintettek. (Burgenlandban több a betanított munkásnő a termelésben, mint a férfi munkavállaló). A szellemi állományúaknál ez a folyamat jobban elhúzódik. Az IV Burgenland részéről megjegyezték továbbá, hogy a vállalkozások megpróbálják a jól képzett munkavállalókat megtartani, amíg csak lehet, hogy fel legyenek készülve az esetleges fellendülésre. Mindenesetre ténynek tekinthetjük, hogy a munkanélküliség először is a kölcsönzött munkaerőt érinti, ezen túlmenően pedig nem vesznek fel és nem tanítanak be új munkavállalókat, mivel ez jelentős költségekkel jár. Ami a lehetséges intézkedéseket illeti, a megfelelő képzettségeket említették, elsősorban magasabb végzettség megszerzését. Az AMS a fennálló tanfolyami kínálatot ezévben fenntartja, ezen túlmenően pedig a foglalkoztatást még olyan modellek segítségével is biztosítja, mint a csökkentett munkaidő vagy a képzési programok, továbbá Burgenlandban a tartósan munkanélküliek számára új munkahelyeket teremt a másodlagos munkaerőpiacon. Az Alsó-ausztriai Munkavállalói Kamara pályaorientációt és az egyes szakmákkal kapcsolatos tájékoztatás tartana szükségesnek, valamint a céges egészségfejlesztést és különösképpen az egyénre szabott segítést az AMS-nél munkanélküliség esetén, melynek keretében a munkaközvetítés előtt szakképzettség megszerzésére kerülne sor.
5 5.1
Jövedelemkülönbségek A jövedelemkülönbség Magyarországon alig téma
Elsősorban a szakszervezet valamint a vállalkozói oldal képviselői említették, hogy Magyarországon a férfiak és a nők közötti jövedelemkülönbség, mint jelenség szinte nem is létezik, mert egyrészről igen nagyok a regionális jövedelemkülönbségek, másrészről pedig általánosságban véve annyira alacsonyak a bérek, hogy az eltérések nem annyira lényegesek. Ezzel összefüggésben azt is megállapították, hogy a jövedelemkülönbségek lassan csökkennek. A Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ munkatársai azonban úgy látják, hogy Magyarországon is létezik ez a probléma, de nem minden szakmában és nem olyan kifejezett módon, mint Ausztriában (vállalkozói oldal egyik képviselője is osztja ezt a nézetet). Hangsúlyozták azt is, hogy regionális adatok nem állnak rendelkezésre, ennyiben hiányos az adatállomány. Ami az okokat és a következményeket illeti, sem regionálisan, sem pedig megkérdezett szervezet szerint nincsenek nagy különbségek. Olyan dolgokat említettek, hogy a férfiak, mint családfenntartók jobban keresnek, hogy a nők a gyermekek gondozása miatt kevesebb ledolgozott évet tudnak felmutatni, valamint hogy a
8 / 12
jobban megfizetett nehéz fizikai munkákat általában férfiak végzik. Problémát elsősorban válás esetén látnak, mert a nők az ilyenkor felmerülő többletköltségek miatt gyakran belekerülnek a szegénységi spirálba. A fentiekkel szemben a lehetséges ellenlépések tekintetében nincsenek egy véleményen a megkérdezettek – még ugyanazon szervezeten belül is más és más volt a véleményük. Ez megmutatkozott a három szakszervezeti képviselővel folytatott beszélgetés során is: egyikük nehezen megoldhatónak látja a problémát, és a bérkülönbségek szakmák szerinti szisztematikus ellenőrzését tartja szükségesnek, hogy ezt követően bevezetésre kerülhessen az azonos munkáért azonos bér elve. Másikuk a nehéz fizikai munka tekintetében fenn kívánja tartani a bérkülönbséget, és csak a többi területen szeretne a szakszervezetek segítségével harcolni az azonos bérért. A harmadik jól szervezett közös fellépést sürget. A NYDRMK két képviselője úgy látja, hogy az elmúlt években jól alakultak a dolgok. Egyikük ezen túlmenően speciális intézkedéseket tart szükségesnek a munkaerőpiacra visszatérő és az inaktív nők számára, és hangsúlyozza, hogy vezetői szinteken az azonos esélyek megteremtéséhez speciális intézkedések lennének szükségesek. A vállalkozói oldal információs intézkedéseket tart szükségesnek, hogy változást lehessen elérni az értékek területén: a nőknek egyrészt küzdeniük kell a jogaikért, másrészt a jövedelemkülönbség témakört politikai síkon is gyakrabban kellene nevesíteni. Azt a fontos követelést, miszerint mindenhol elérhető gyermekelhelyezési lehetőségekre van szükség (magas minőségi színvonalon és rugalmasan időbeosztással) csak egyszer említették.
5.2
A közvélemény nyomása csökkentheti a jövedelemkülönbségeket?
A jövedelemkülönbségek vonatkozásában eltérő az interjúalanyok véleménye: A munkavállalói képviselők és az AMS képviselői a régióban jellemzően nagyobb jövedelemkülönbséget látnak: az Industrieviertelben 30% és 33% között, Burgenlandban pedig a foglalkozás szerkezete, különösen a számos, tartományon kívülre ingázó férfi miatt hasonlóan nagy jövedelemkülönbséget feltételeznek. Ezen kívül Burgenlandban kevesebben dolgoznak az ügyvitelben, ahol jellemző módon kisebb szokott lenni a jövedelemkülönbség, mint a termelésben. Ezzel szemben a Burgenland Iparszövetség nem tud róla, hogy a férfiak és a nők között jövedelemkülönbség lenne, hiszen a bért a kollektív szerződés szabályozza. A jövedelemkülönbség okaként minden megkérdezett említette a hagyományos feladatmegosztást (különösen azt, hogy a nők dolga a házimunka és a gyereknevelés) és azt, ami ebből következik (részmunkaidős foglalkoztatás, hiányzó időskori biztonság, akadályozott mobilitás, női vezetők csekély aránya, stb.), valamint az ehhez kapcsolódó hagyományos foglalkozás-megoszlást, főként, hogy a kereseti lehetőségek a férfiak által uralt szakmákban – pl. a műszaki területeken – lényegesen jobbak. Ki kell emelni, hogy a munkavállalói képviselők és az AMS-munkatársai a jövedelemkülönbséget inkább a gyermekgondozással kapcsolatos kötelezettségekre és az ezzel kapcsolatos mobilitási akadályokra vezetik vissza, mert ez okozza azt a kényszert, hogy a nők a régión belüli – sok esetben rosszabbul fizetett kereskedelmi vagy ipari munkahelyet foglaljanak el. Ezzel szemben a munkaadói képviselők azt hangsúlyozzák, hogy ez elsősorban a szakmák eltérő tartalmára és a nők hagyományos szakmaválasztására vezethető vissza. Miközben e két kör képviselői hangsúlyozták, hogy azonos munkáért igenis azonos bért fizetnek, (és csak arról van szó, hogy a többnyire férfiak által végzett nehéz fizikai munka jobban fizetett, valamint hogy a nőkből hiányzik a vezető pozíciók megszerzéséhez szükséges rámenősség), addig az aktuális tanulmányok (pl. AK Wien) azt mutatják, hogy a nők már pályakezdőként rosszabbul keresnek. Ennek megfelelően alakulnak az intézkedési javaslatok: a munkaadói képviselők inkább a nők hagyományostól eltérő szakmaválasztását tartanák üdvösnek. Az IV Burgenland többek között egy iskolai projektet tervez, amelynek keretében a pályaorientációs órák során bemutatnák a különbségeket a tipikusan női illetve jellemzően férfias foglalkozások esetében a szakmunkástanulóknak fizetett juttatás között az első tanévtől az utolsóig. Ezen kívül létezik egy fizika-oktatókészlet az általános iskola alsó tagozatos diákjai számára, mivel fontos, hogy érdeklődésüket már ebben a korban is felkeltsük. Az Iparszövetség részéről ezért a tanítói munka felértékelését is szükségesnek tartják. Véleményük szerint az időskori szabadidős programok iránti igény növekedni fog, és itt lesz igény magasan képzett munkavállalók iránt, megfelelő fizetés mellett. Az AMS Alsó-
9 / 12
Ausztria a válságban egyben lehetőséget lát a nők részére, mivel ők olyan ágazatokban tevékenykednek, amelyeket elkerül a válság. Az összes többi interjúalany a magas színvonalú, lehető legrugalmasabb időbeosztású gyermekelhelyezési lehetőségek kínálatát említették. Az Alsó-ausztriai Munkavállalói Kamara ezen túlmenően még a kis- és közepes jövedelmek terheinek csökkentését is szükségesnek látja. Az ÖGB Burgenland az adminisztratív változtatásokat tartja egyszerűen kivitelezhetőnek – így pl. a munkaszerződésben vagy a kollektív szerződésben rögzíteni kell, hogy azonos munkáért azonos bér jár, hogy így a nők perelhetnék is ezt a jogukat. Egyben hangsúlyozta, hogy ezáltal nem változik meg a foglalkozási szerkezet, mint alapvető probléma. Utóbbi tekintetében a politikusoknak lenne feladata abban az irányban, hogy ennek a témának központi jelentőséget tulajdonítanak, és megfelelő támogató és figyelemfelhívó lépéseket tennének. Az AMS Burgenland képviselője innovatív intézkedést javasolt, mégpedig a nyomás fokozását a munkaadókra a megfelelő információk nyilvánosságra hozatalával, pl. a bérek közzététele nemek szerint, minden vállalkozásra vonatkozólag.
6 6.1
Working Poor - akik dolgoznak, és mégis szegények Minimálbér, alkalmai munkavállalói könyv és részmunkaidő, mint szegénységi csapák Magyarországon
Általánosságban minden interjúalany megemlítette, hogy a dolgozó szegények, mint jelenség a nyugatdunántúli régióban is fennáll, és nem szabad elhanyagolni. Csak az egyik munkaadói képviselő látja a problémát a győri térségben kisebb mértékűnek. A megkérdezettek elmondása szerint Magyarországon az a jellemző, hogy a különféle gazdasági ágazatokban sok esetben csak a 71.000,- Ft-os minimálbért fizetik, ami kb. 280,- EUR. A Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ (NYDRMK) adatai szerint a foglalkoztatottak 20-30 %-a minimálbéren van bejelentve. E körben különösen az alábbi területek érintettek: mezőgazdaság és építőipar, részben pedig a textil- és élelmiszeripart, a könnyűipart, a vendéglátást és a kereskedelmet is megemlítik. Ezen túlmenően Magyarországon 1997-ben bevezették az alkalmi munkavállalói könyvvel való foglalkoztatást, mégpedig olyan személyek részére, akiket havonta több mint 5 egymást követő napon át, viszont kevesebb mint 15 napot dolgoznak, de évente maximum 3 hónapot. A munkaadó ebben az esetben csak a ténylegesen ledolgozott munkanapokra fizet társadalombiztosítási és munkaadói járadékot. A NYDRMK adatai szerint az eredeti célkitűzést, vagyis a feketemunka csökkentését ezzel nem sikerült elérni, épp ellenkezőleg, többeket is átjelentettek a teljes munkaidős állásukból alkalmi munkavállalói könyvre, hogy ezzel bérköltséget takarítsanak meg, és így végső soron még nőtt a dolgozó szegények aránya. Minden interjúalany nevesítette veszélyeztetett csoportként a részmunkaidőben foglalkoztatottakat, mivel Magyarországon nagyon is bevett gyakorlat, hogy a dolgozókat részmunkaidőre jelentik be, miközben a munkaadó megköveteli, hogy teljes munkaidőben dolgozzanak, és a bérük egy részét feketén fizetik ki. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma Magyarországon nem olyan magas, mint pl. Ausztriában. Általánosságban megjegyezték, hogy a magyar munkavállalóknak sok esetben nincs választásuk, hiszen vagy elfogadják valamelyik felkínált lehetőséget (részmunkaidő, minimálbér vagy alkalmi munkavállalói könyv) vagy nem veszik fel őket. Ehhez jön még a magas eladósodottság, a gyermekek képzési költségei, stb., ami sokaknál kikényszeríti a 2. és 3. munkahely fenntartását. Különösen érintettek az alacsony képzettségűek, az idősebbek, a romák, az alkalmi munkavállalók és a feketemunkások. Ezeken túlmenően a vállalkozói oldal valamint a NYDRMK részéről megemlítették a kezdő vállalkozókat (akik gyakran kényszervállalkozók), mivel ők sok esetben hajlamosak önmaguk kizsigerelésére alacsony jövedelem és magas szociális kockázat mellett.
10 / 12
A probléma csökkentésére irányuló lehetséges intézkedések körében a vállalkozók adócsökkentést valamint a munkaadói és munkavállalói bérmellékköltség csökkentését tartották szükségesnek, valamint olyan munkahelymegtartó intézkedéseket az állam részéről, amelyet a probléma ellen hatnak. A szakszervezet képviselői valamint a NYDRMK munkatársai a minimálbér emelését forszírozták, valamint bérgaranciákat szakmacsoportok szerint, ezen kívül pedig több és szigorúbb ellenőrzést a közhasznú foglalkoztatás és az önfoglalkoztatás körében, valamint az alkalmi munkavállalói könyvhöz kapcsolódóan, hogy a visszaéléseket ki lehessen küszöbölni.
6.2
A dolgozó szegények nem regionális jelenség – a politika kihívás előtt
Azt a jelenséget, hogy vannak, akik dolgoznak, de mégis szegények, a burgenlandi és industrievierteli interjúalanyok az egész országban jellemzőnek tekintik, amely regionális szinten is megfigyelhető. Kivételt képez e körben a burgenlandi munkaadói képviselet, akik szerint ez a dolog nem létezik, mivel van minimálbér, ami 1.000,- Euro (miközben a szegénység kockázata csak 800,- EUR-nál áll fenn), valamint az a véleményük, hogy amennyiben valaki nem folytat kereső tevékenységet, úgy szociális juttatásokat és kedvezményeket vehet igénybe. Az interjúalanyok állásfoglalása szerint a régióban elsősorban a kereskedelem és a turizmus területén dolgozók érintettek. Ezen túlmenően azonban Alsó-Ausztriában az egészségügyi szakmákban, a nagy kereskedelmi láncoknál dolgozókat, valamint a megbízási szerződés alapján foglalkoztatottakat és a kezdő vállalkozókat (pl. újságírók) említették. Burgenlandban a vállalkozókat is (akik hajlanak önmaguk kizsigerelésére, valamint teljes kockázatot vállalnak saját szociális biztonságuk tekintetében), mégpedig elsősorban a grafikai területen, a PRtevékenység, az újságírás, a számítástechnika, a biztosítások körében, valamint az építőiparban dolgozó látszólagos vállalkozókat. Különösen érintett csoportként a munkaerőpiacra visszatérőket, a gyermekgondozási kötelezettséggel is rendelkező nőket, a gyermeküket egyedül nevelőket, valamint az alacsony képzettségűeket, a részmunkaidőben dolgozókat és a kölcsönzött munkaerőt említették. A helyzet azonban az, hogy sokan azok közül, akik az AMS-től juttatásokat kapnak, szintén a szegénységi küszöb alatti összegben részesülnek. A jelenlegi folyamatok ellensúlyozására politikai megoldások szükségesek, ehhez kapcsolódóan az alábbi javaslatok születtek:
olyan modell kifejlesztése, amely elősegíti a munkába állást és biztosítja a megfelelő szociális juttatásokat, vagyis elsősorban a társadalombiztosítási kötelezettség alá nem eső foglalkoztatás összeghatárát kell rugalmasabban szabályozni, hogy alacsony bérnél biztosítottak legyenek a szociális juttatások. A jelenlegi modell nem segíti a munkába állást és részben benne tartja az embereket a munkanélküliségben
bérpolitika: termelékenységorientált bérpolitika, a bértárgyalások során fenn kell tartani a jelenlegi szintet (AK Alsó-Ausztria), a bérmellékköltségek és bértámogatások csökkentése (Alsó-ausztriai Gazdasági Kamara)
igényre szabott minimumellátás (AMS és AK)
munkanélküliség esetén a nettó járandóság arányának növelése a korábbi keresethez képest, amely jelenleg Ausztriában 55 %, miközben az uniós átlag 74% (AK)
gyermekelhelyezési lehetőségek kiépítése (AK és IV) valamint a gyermekelhelyezési leírhatósága az adóból (IV)
munkaerőpiac-politika: a közvetítést előzze meg a szakképzés, egyedi esetkezelés kiépítése
költségek
11 / 12
12 / 12
