Kedves Testvérek! Isten gyermekeiként újra és újra rácsodálkozunk, milyen felmérhetetlen örökség várományosai vagyunk. De nem csak az örökség tartalma, hanem annak idõbeli kiterjedése is megdöbbentõ. Ezzel kapcsolatban többször is kérdezték nagyobb gyermekeink: – Apa, mikor lesz vége az életnek? – Amikor meghalunk, akkor lesz vége ennek a földi életnek. – De nem ennek az életnek, hanem amikor már feltámadtunk és újra élünk, annak az életnek mikor lesz vége? – Annak soha nem lesz vége. – Soha? Az hogy lehet, hogy nincs vége? De hát… Vajon nem érthetetlen nekünk is, hogy örök örömben lesz részünk, mégpedig folyamatosan és vég nélkül? Emberi véges képességeink nem tudnak túlszárnyalni önmagukon. Mégis sejtéseink vannak arról, hogy a földi 60–80 esztendõnk kétszerese, háromszorosa mit jelenthet. Az ezerszeresét azonban már nem tudjuk elképzelni sem, csupán örömkönnyek közt szemléljük. Mégis minden nap elmúltával közelebb jutunk ehhez a várva várt boldogsághoz, amikor Krisztus visszajön, és mi vele leszünk. Õ letöröl szemünkrõl minden könnyet, és megszünteti fájdalmainkat. Addig pedig naponként emlékeztessük magunkat is és másokat is, hogy ez valóság, ez igaz. Véget nem érõ testi-lelki jólét vár ránk! Ha pedig ebben az emlékeztetésben meg nem restülünk, akkor szorgalmasak leszünk az emberhalászatban is. Csapkovics Bertalan kuratóriumi tag
„Ezért nem csüggedünk. A mi külsõ emberünk romlik ugyan, de a belsõ napról napra megújul. Pillanatnyi könnyû szenvedésünk minden mértéket felülmúló, nagy, örök dicsõséget szerez nekünk, mert nem a láthatókra szegezzük tekintetünket, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökké valók” (2Kor 4,16–18). [Rev. Károli] Tartalom: Zambia: Bemerítés a Chibili folyónál . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Téma: Úton a menny felé. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Németország: Mennyei gyermekek, a menny gyermekei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Ecuador: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy. . . . . . . . . . 5 Franciaország: Ég és tenger közt. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Japán: Mindent a halottakért?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Kanada: A menny betölti szívemet!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Malawi: Egy másik falu. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Mikronézia: Ott a menny, ahol Isten uralma érvényesül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Pápua Új-Guinea: Isten hozott a Paradicsomban!. . . . . . 13 Spanyolország: Megrázó diagnózis – mégis reménység. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Közép-Ázsia: A menny mily csodálatos!. . . . . . . . . . . . . . 15
Örömmel tájékoztatjuk a Testvéreket, hogy március elején hazánkba látogatott Gerd Strauß, Japánban szolgáló német misszionárius testvérünk. Urunk iránti hálával emlékezünk missziói körútjára, melynek során 28 alkalommal közel 1100 felnõtt, továbbá 1200 óvodásés iskoláskorú gyermek hallotta szolgálatait! Soli Deo Gloria!
BEMERÍTÉS a Chibili folyónál Zambia
Mivel az esõs évszak Zambiában októbertõl májusig tart, a két nagy ünnep, a Karácsony és a Húsvét beleesik. Ez nem kis kihívást jelent az itt élõknek, mert itt – ahogy a régi idõben, Jeruzsálemben – az emberek felmennek az ünnepre. A Mungwihoz tartozó négy kis erdei faluból érkeznek az anya-gyülekezetbe. Csütörtök este érkeznek, és három napot maradnak. A templomban alszanak, és együtt, közösen étkeznek. Nekünk ez furcsának tûnik, de az itt élõknek ez nem jelent túl nagy változást. Ahogy otthon, most itt is a földre leterített gyékényszõnyegen alszanak, és ugyanúgy a kinti fûbõl-fából, vályogból készített „fürdõszobát, WC-t” használják.
Szokásosan most is mûsorral készültem a vasárnapi iskolásokkal az ünnepre, amelyet a klinikán és a templomban is elõadtunk. Egy kis változást az jelentett, hogy a nagyobbak mellett – akik ténylegesen részt vesznek az elõadásban – azok a kicsik is részt vehettek a mûsorban, akik megtanulták az aranymondást, és a két ének refrénjét. A húsvéti ünnep alatt, a gyülekezet keresztelést, vagyis bemerítést végzett. Nem a Jordánnál, hanem a Mungwihoz tartozó, attól 3–4 km-re levõ Chibili folyónál. Nevét arról kapta, hogy két ágra szakad. Nem igazán nevezhetõ folyónak, inkább csak patakocska, de víz azért elegendõ összegyûlik, mivel egy gátat építettek rá. A helyet elég nehéz megközelíteni még kerékpárral is. Leginkább csak gyalog lehet eljutni oda a rossz, hepehupás ösvény és a magas fû miatt. Négy embert kereszteltek, én kettejükkel beszélgettem. Az egyik Margaret Mwamba, aki a mulilói baptista gyülekezethez tartozik. Most 48 éves. Két évvel ezelõtt az ottani vasárnapi iskolásokkal foglalkozott, de az utóbbi idõben helyette egy fiatalembert kellett kijelölni, mert a munka elakadt. – Margaret, volt-e valamilyen lelki családi háttered, ami elindíthatott abban, hogy most eljutottál ehhez a döntéshez? – Igen, a szüleim vallásosak voltak, fõként édesanyám. Jézus Krisztusról elõször 1999-ben hallottam egy itt szolgáló német misszionáriustól, és akkor el is fogadtam Õt Megváltómnak. De azóta eltelt majdnem 15 év! – Hogyhogy csak most jutottál el a döntéshez, hogy bemerítkezel? – Nagyon sok probléma volt a házasságommal. Így, bár döntöttem Jézus Krisztus mellett, 2 Külmissziói Híradó, 2013/03
a kapcsolat vele teljesen meglanyhult. A férjem visszahúzott, gátolt, eltiltott a gyülekezettõl, a lelki munkától. Most már különváltunk, az én szívemben pedig eldõlt és megfogalmazódott, hogy mostantól teljes szívemmel szeretném követni az én Megváltómat. Ezért döntöttem el, hogy bemerítkezem; ami belül eldõlt a szívemben, vállaljam kifelé is, legyen jól látható, megnyilvánuló. – Margaret, szívbõl kívánom, hogy Isten segítsen elhatározásodban! A másik bemerített, akivel beszélgettem, a lelki munkatársam, Énók öccse, Daniel Kasonde. Õ 35 éves. – Daniel, nemrég volt nálam a klinikán egyik bátyád, Ábrahám. A másik bátyád, Énók, a munkatársam. A te neved pedig Daniel. A szüleitek keresztyének voltak, hogy ilyen tudatosan bibliai neveket kaptatok? – A szüleink a Jehova Tanúi gyülekezetbe tartoztak. – Jehova Tanúi voltak? Hogy lettetek ti akkor keresztyénekké? – Mindnyájan a Jehova Tanúi gyülekezetbe tartoztunk a szüleink révén. Az õ haláluk után a legidõsebb bátyánk, John (aki azóta már hazatért az Úrhoz) kivált a Jehova Tanúi közül. Nem sokkal utána Ábrahám és Énók, majd én is. 2007-ben csatlakoztam a baptista gyülekezethez. – Hogyan és kitõl hallottál Jézus Krisztusról? – Elõször Simon Kapufitól hallottam, õ beszélt nekem az Úr Jézusról. (Simon Kapufi az Itinti baptista gyülekezet hûséges tagja, ott õ felelõs a kis bibliai kölcsönkönyvtárért, illetve a megalakult bibliai olvasó csoportért.)
Utána Samuel Gandu vezetett tovább (õ a Mungwi baptista gyülekezet presbitere). Általa értettem meg, hogy Jézus Krisztus meghalt az én bûneimért is. Végül ebben az évben, 2013-ban fogadtam el Jézus Krisztust személyes Megváltómnak. A bemerítkezéssel külsõ, látható jelét szerettem volna adni annak, ami belül a szívemben történt. – Isten áldjon meg, hogy valóban hûséges követõje légy az Úr Jézusnak. A bemerítési-keresztelési szertartást követõen, a folyótól a gyülekezetbe visszatérve, közös úrvacsora következik. Teljesen hivatalosan csak az lenne jogosult a velük való úrvacsorázásra, aki bemerítkezik. Én nem merítkeztem be a Chibili folyóba, nem is fogok, mert meg lettem keresztelve kicsi gyermekként, amikor édesanyám elvitt, és beletette életemet az irgalmas Isten kezébe. Bár nem vagyok baptista, még a korábbi években meghívtak, hogy úrvacsorázzam velük. Ahogy ott vagyok közöttük – a zajos ünnep, a kicsit más úrvacsorai rítus ellenére is –, mindig az a mély bizonyosság van a szívemben, hogy ide, közéjük tartozom Isten akarata, rendelése szerint. Nekem az itteni úrvacsorák mindig a menny elõízét jelentik, ahol majd ugyanígy leszünk együtt, fehérek és feketék; „minden nemzetbõl és ágazatból, és népbõl és nyelvbõl, a királyi szék elõtt és a Bárány elõtt” (Jel 7,9)., hogy együtt dicsõítsük Õt!
4. Isten úgy rendezte a dolgokat, hogy nagyon sok beteg hallhatta, és sok beteg szívét megérintette, amit Jézus Krisztus tett értünk. 5. Isten munkálkodásáért, hogy Itintiben Simon Kapufi végez hûséges szolgálatot, Muliloban Margaret és Changában az egyik most bemerítkezett fog beállni a gyermekmunkába. Imakérés: 1. Hogy ezeken a zajos összejöveteleken is egyre többen meghallják Krisztus hívó szavát. 2. Hogy ezek az alkalmak ne csupán programok legyenek, ahol sokaknak csupán az a fontos, hogy jól érezzék magukat, hanem igazi lelki alkalmakká váljanak. 3. Hogy a most bemerítettek, akik ezzel is vállalni akarták a Krisztushoz tartozást, valóban hû követõi legyenek az Úr Jézusnak. 4. Hogy a lassan tinédzser korba növekedõ vasárnapi iskolásaimat tudjam szeretettel fegyelmezni. 5. A klinika lelkipásztora március végével elment, jön az új. Bárcsak valóban szívügye lenne a lélek-mentés! 6. A régi igazgató viszont nem megy el március végével, hanem marad júniusig. Hogy az új igazgató valóban Isten által kijelölt, Õáltala elhívott ember legyen.
Imatémák: Amiért hálát adok: 1. Az Úr Jézus értünk vállalt Golgotai áldozatáért, és hogy az Õ megismerése által igazi húsvéti ünnepünk lehet. 2. A zajos ünnepi forgatag ellenére Isten mindig elkészíti a számomra oly fontos, hosszabb csendes idõszakokat, amikor vele lehetek, hallgathatom Õt. 3. A vasárnapi iskolások jól sikerült húsvéti elõadásáért a klinikán.
Szeretettel köszöntöm minden testvéremet, és kívánok áldást az életükre! Mungwi, 2013. április. 4.
Dr. Keszi Krisztina Orvos-misszionáriusnõ 2006 óta Zambiában
Úton a menny felé Az emberek sokféleképpen gondolkoznak a mennyrõl. Mostani számunkban néhány elképzelésrõl olvashatunk. Németországi gyermekek mondják el véleményüket, embereket kérdezünk meg Normandiától egészen Malawiig, és ismertetjük a japánok többsége által vallott buddhista tanítást is a mennyrõl. Ezekbõl a beszámolókból világosan kitûnik, hogy a menny szónak számtalan értelmezése létezik, és az emberek arról is igen eltérõ módon gondolkoznak, hogy miképpen juthatnak oda. Ezekre a kérdésekre mi, keresztyének a Bibliában találjuk meg a nagyon világos válaszokat. Jézus Krisztus az egyedüli út és ajtó Isten új világába. Váltsága által kapjuk ajándékba a mennyet! A miszszionáriusok komoly nehézségekkel találják szembe magukat, amikor ezt az igazságot magyarázzák olyan Külmissziói Híradó, 2013/03
3
embereknek, akik gyakran hagyományaik, vallási hátterük vagy saját maguk gyártotta elméleteik miatt teljesen másként értelmezik a menny fogalmát. Ezért is van oly nagy szükség arra, hogy a misszionáriusokat és azokat a más kultúrában élõ embereket is támogassuk imádságainkkal, akik között élnek és szolgálnak. Csak Isten Lelke gyújthat világosságot emberek életében, hogy megértsék és elfogadják a bibliai igazságokat. Ez világosan kitûnik a beszámolókból, és természetesen igaz minden kultúrára, a kedves Olvasóéra is. A misszionáriusok beszámolnak olyan helyzetekrõl, amikor emberek elveszítik szeretteiket, és a gyász fájdalma elnyomja a Jézusba vetett reménységüket. Miközben ezeket a sorokat írom, újabb szomorú hírt kapok egyik misszionáriusnõnk édesapjának a haláláról. Mindannyian szembesülünk tehát ezzel a nehéz témával. Az, hogy nyugati világunkban sokszor mellõzzük a halált, és nem szívesen beszélünk róla, jól mutatja, mennyire nem találják kortársaink a jó válaszokat. Sajnos, még keresztyén gyülekezeteinkben is aránylag keveset beszélünk a feltámadt Jézusba vetett reménységrõl. Többnyire csak halálesetek kapcsán vagy Húsvétkor. Nem csoda hát, ha ezek után ezt a hiányt mások igyekeznek pótolni. Az ezoterika és a fantázia-irodalom rendkívül termékeny ebben a témában, és az ilyen jellegû mûvek igen keresettek. Sajnos. Nem gondolt még a kedves Olvasó arra, hogy nagyon is idõszerû lenne valakinek elmondania, milyennek is írja le a Biblia a mennyet? Nem lehet, hogy valaki nagyon hálás lenne Önnek ezért? Miközben ezt a számot készítettük elõ, elhatároztam, hogy felelevenítem egy régi szokásomat, és újra belefoglalom imádságaimba Gerhard Tersteegen egyik énekét: „Menjünk vígan, sietve Hisz utunk egyre fogy! Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tûrés! Ha Õt híven követjük, A láncot mind levetjük, S vár ránk az égi rész.” (Dicséretek 359. 8. versszak) Úgy küldöm a kedves Testvéreknek üdvözlésemet, mint akit Isten már megajándékozott az örök reménységgel!
Martin Auch missziói igazgató
Németország
MENNYEI GYERMEKEK a menny gyermekei „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk” (Fil 3,20a). Egy láthatatlan valóság polgárai vagyunk. Milyen hely is az a menny? Hogyan válhatok a menny gyermekévé, és hogyan mutathatom meg másoknak, hogy én már oda tartozom, vagyis menynyei gyermek vagyok? Hogyan gondolkoznak az emberek errõl a helyrõl Németországban (vagy akár Magyarországon)? Meg4 Külmissziói Híradó, 2013/03
éri egy embernek célul kitûzni a mennyet maga elé? Lehet elõre örülni a mennynek? Miközben németországi utazószolgálataim során több gyülekezetbe is eljutottam, azt kellett megállapítanom, hogy még a keresztyének közül is sokan elveszítették szemük elõl a mennyei célt. Már nem örülünk annak, ami ott vár ránk. Vajon nem az az oka ennek, hogy nem értettük meg, mi mindenünk van már itt, a földön,
és hogy valami sokkal nagyobb vár ránk odaát? Mi a menny? Mindaz, amit tudhatunk róla, hogyan javíthatja a hétköznapokban – itt és most – az ember életminõségét? Jézus ismételten beszél arról, hogy eljövetelével és tetteivel a menny valósága jött el emberi világunkba. Beszédével, de mindenekelõtt cselekedeteivel sokszor ajándékozta meg az embereket a menny elõízével. Jézus egyszer ezt mondta: „Aki hisz énbennem, ha meghal is, él” (Jn 11,25), vagyis örök élete van. Még ha a menny nem is kezdõdik el most, a mennyei reménységnek át kellene hatnia egész életünket. Munkám során sok gyermekkel és szolgálóval találkozom a német nyelvterületen, és mindig arra jövök rá, mennyire fontos megmutatnom nekik, milyen a menny, mi az, amit már megkaptunk, amikor kapcsolatba kerültünk Jézus Krisztussal, és mi az, ami ott vár ránk, de aminek elõre örülhetünk. A gyermekek képzeletében a menny ott van, ahol a kék eget látjuk. Õket is nagyon foglalkoztatja, hogy milyen a menny. Ez a következõ kérdésekbõl is világosan kiderül. Érdekes kérdések, amelyeket talán már mi, felnõttek is megfogalmaztunk magunkban, de hangosan nem mertünk feltenni. Hol van a menny? Hogy néz ki? Hogyan juthatok oda? Mások is a mennybe jutnak? Viszontláthatjuk egymást a mennyben? A hörcsögöm is a mennybe jut?
Hol volt Jézus, mielõtt a földre jött? Van-e világítás a mennybe vezetõ úton? Meglátom majd Jézust, amikor a mennyben leszek? Jézus az Igében sok kérdésünkre megadja a választ. Én pedig fontosnak tartom, hogy ezeket a válaszokat a gyermekekkel és a gyermekeknek megtaláljam. Gyermek-misszionáriusként örülök annak, hogy világosan kijelenthetem: a menny mindenki elõtt nyitva áll. Jézus lakhelyet készít nekünk ott. Jézus maga a világosság a menny felé vezetõ úton, és Õ a mennyben lakott, mielõtt a földre jött volna. Sok mindent csak akkor tudunk majd meg, amikor már ott leszünk. Addig pedig izgatottan várakozhatunk. Örömmel tölt el, hogy továbbadhatom a mennyrõl szóló örömhírt sokaknak. Annak is örülök, amiért Jézus mindent megtett azért, hogy részünk lehessen ebben a mennyben. Daniel Sowa
Katrin és Daniel Sowa
„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy” Este 19.20-at mutat az óra. A házikörbe készülök. Bár meglehetõsen fáradt vagyok, tudom, mennyire örülnek az emberek, ha együtt olvashatjuk és tanulmányozhatjuk a Bibliát. Ezért összeszedem magamat: majd csak lesz valahogy. A házikörben az elsõ félóra kötetlenül, lazán zajlik. Pato kiosztja az énekfüzeteket. Egyik kedvenc énekemet énekeljük: „Has cambiado mi lamento en baile” (Gyászomat örömre fordítottad.). Milyen jó is az, amikor arra gondolhatunk, mit tett Isten értünk! Miután jó sok dicséretet elénekelünk, imádkozunk és kinyitjuk Bibliáinkat. Jól ismert részhez értünk, mégis azt javaslom, hogy összefüggéseiben és tudatosan olvassuk végig a miatyánkot, amely a házikör legtöbb résztvevõjének, sajnos, eléggé elcsépeltnek tûnik. A katolikus templomból már jól ismerik. Ott ezt az imádságot mindig csak ledarál-
Ecuador
ták anélkül, hogy figyeltek volna a tartalmára. „Milyen hamar megtörténhet ez velünk is!” – gondolom. Pedig ennek az imádságnak a szövege olyan szép és mély kijelentéseket tartalmaz! Az igeszakaszt Vinicio [viniszio] olvassa fel. Az õ felolvasásában a bibliai szövegek megelevenednek. Hirtelen úgy tûnik, nem Külmissziói Híradó, 2013/03
5
egy írott szöveget hallunk, hanem mintha maga a Mester mondaná az imádságot! „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy.” – Csodálatos tudnunk azt, hogy van egy Isten, akit Atyánknak nevezhetünk. Maria jelentkezik szólásra. Mindenki bólogatva hallgatja. Mintha ugyanarra gondolnának. Mariának nagyon nehéz gyermekkora volt. Az õ apja egyáltalán nem olyan, mint amilyennek az ember általában egy jó apát elképzel. Nem csoda hát, hogy Maria hozzáállása annyira negatív! Folytatom, és arról kezdek beszélni, hogy Isten milyennek mutat be egy jó apát. Amint Maria meghallja, milyen is lenne egy „tökéletes apa”, aki Isten parancsai szerint él, szeme felragyog. Egy apa, aki szeretõ szívû, erõs és hûséges. Aki vezet, mutatja a helyes irányt, és ha kell, visszaterel a helyes útra. Mindezt azonban olyan kedves gyengédséggel teszi, hogy az ember azonnal megérti, még a tõle jövõ büntetés is a legjobb célt szolgálja. Egy atya, aki a menny és a föld uralkodója. Akit „alattvalói” teljes odaadással szolgálnak, mert igazságos, és szereti az igazságot. Igen, egy ilyen atyára Maria is szívesen rábízná magát. Továbbmegyünk a szövegben: „Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” – „A te…, a te…, a te…” Legyen valóban az a célunk, hogy Istennek adjuk a dicsõséget! Hiszen a mennyben is ez történik. Szinte látjuk magunk elõtt, ahogyan az angyalok azt teszik, amit Isten mond. Ráadásul szívesen engedelmeskednek! Kétség nem fér hozzá, hogy Isten az Úr, Isten a Király, és Isten az, aki parancsot adhat. Nem így kellene történnie a földön is? A házikörben mindenki örömmel vallja Istent Urának, és szeretnének neki engedelmeskedni. Elvégre Õ Király, Úr, Törvényadó, Életmentõ …– Isten maga. „Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.” – Hirtelen mindenkit jó érzés tölt el. Isten a menny Ura, de egyben olyan Isten, akitõl földi dolgokat is kérhetünk. Nem csupán a „kenyérrõl” van szó, hanem mindenrõl: a mindennapi betevõrõl, lelki jólétünkrõl, szellemi kihívásainkról, testi egészségünkrõl … – tényleg mindenrõl. Carlos [kárlosz] váratlanul közbeszól: „Nem is tudom, utoljára mikor kértem valamit Istentõl.” Sok mindent olyan természetesnek veszünk, és bele sem gondolunk, hogy minden Istentõl jön. A kérem és a köszönöm szavakat gyakrabban kellene használnunk. Vagy nem? „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek.” – Tulajdonképpen meg kellene elégednünk azzal, amit Isten 6 Külmissziói Híradó, 2013/03
a rendelkezésünkre bocsát. Mégis hányszor bukunk el önzésünk miatt, mert úgy gondoljuk, nem elég az, amit Isten adott. Többre vágyunk, mint amit Isten elkészített nekünk. Martin mélyen lehajtja a fejét. Hányszor szembesült már õ is ezzel! Miközben folytatom, és Isten szeretetérõl beszélek, meg arról, hogy mindig kész megbocsátani nekünk, Martin lassan fölemeli a fejét. Hát õ is kaphat bocsánatot? Nemsokára ragyogó arccal ül ott. Halkan csak ennyit mond: „Ha nekem Isten ilyen sok mindent megbocsátott, én is meg akarok bocsátani a feleségemnek. Mindketten helytelenül cselekedetünk.” „Ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.” – Most Jorge [horhe] szól közbe: „Milyen jó lenne, ha a dolgok el sem jutnának odáig, hogy bocsánatot kelljen kérnünk!” Ez remek átvezetõ a Miatyánk következõ kérésére. Igen, valóban imádkozhatunk azért, hogy Isten õrizzen meg minket a kísértéstõl. Igen, azt is kérhetjük, hogy a gonosz – vagyis a Sátán – ne okozhasson nekünk kárt. Isten a „mi Atyánk”, ahogyan ezt már az elején hallottuk. Mint jó Atya, szívesen segít, amikor gyermekeinek védelemre van szükségük. „Mert tied az ország, a hatalom és a dicsõség mindörökké.” – Fokozatosan minden arc felragyog. Megértik, hogy Isten a Király és az Úr a mennyben is és a földön is. Van hatalma mindezeket megadni nekünk, a földieket éppúgy, mint a mennyeieket. Igen, Övé legyen a dicséret, a tisztelet és a hála, a mennyben is és a földön is, mindörökké! „Ámen.” Eltelt az idõ. 22 óra van. Mindenkit kimerített a hosszú nap, de szívünk megtelt örömmel. Bezárjuk a házikört, mégpedig a miatyánkkal. Ez az egyszerû imádság új értelmet nyert ma. Fáradtan térek haza. Újra világosan megértettem: érdemes volt elmennem a házikörbe. Milyen jó, amikor az emberek már a földön megtapasztalják a mennyországot, és már a földön a mennyre gondolva élnek! És ez csak azért, mert egy egyszerû imádságot újra komolyan vesznek és komolyan is imádkoznak. Daniel Sick
Dana és Daniel Sick
Franciaország
Ég és tenger közt A Manche [mans] már szinte sziget; Normandiának az a része, amelyet három oldalról is víz vesz körül. Sokan úgy emlegetik, hogy „az ég és a tenger közti táj”. Ez a leírás igazán helytálló, hiszen amikor szemünkkel a tágas partvidéket pásztázzuk, nem is tudjuk, hol megy át a szárazföld a tengerbe, és hol kezdõdik az ég. Ezek a határtalan terek és a lenyûgözõ fényhatások nem csak a múlt és a jelen számos mûvészét ihlették meg; mi is örvendezve gyönyörködünk bennük. Amikor az ég fölöttünk és elõttünk szétoszlik a végtelenben, olyan közel jön, mintha körülölelne. Az égbolt… az a valami, amely hol tiszta azúrkék, hol fehér a bodros fellegektõl, hol pedig szomorú szürke az esõfelhõktõl. Vajon ez minden, vagy létezik egy másik dimenzió is? Megkérdeztük az itteni embereket, hogy mit jelent nekik az ég szó. Az elsõ válasz mindig arra utalt, ami a földrõl is látható. Amikor tovább faggatóztunk, szóba jött az a hely is, ahol halálunk után tartózkodunk majd, illetve ahol sokak hite szerint halott szeretteik vannak: fent, Istennél, ahonnan jóindulatúan figyelnek bennünket. De hogy igazán ott fent vannak-e, vagy valahol a temetõben, a sírjukban, netalán lelküket mégis egy örök körforgás tartja mozgásban, és a lélek valahol „újrahasznosul”, vagy a halállal esetleg mindennek vége…? Ezekre a kérdésekre látszólag nincs válasz. Mindenki hiheti azt, amit el is tud képzelni, és ami kellemesnek tûnik a szemében. Hiszen onnan még senki sem jött vissza, és „mennyei útikalauzt” sem hozott magával, amelybõl elõre lehetne tájékozódni. És még ha tanítja is a keresztyén hittan (katekizmus), hogy van élet a halál után, nem egyszerû
ebben hinni, sem ebbõl a saját életemet is befolyásoló következtetéseket levonni. Ami az emberek elhunyt szeretteit illeti, a kérdés, legalábbis a katolikus gondolatvilág szerint, megoldottnak tûnik. Meg kell kérni a papot, hogy adomány fejében mutasson be engesztelõ szentmisét a halott lelki üdvéért. A sírokat az itt-maradottak nagy odaadással gondozzák, Mindenszentekkor pedig virágokkal borítják. Azok elõtt azonban, akik hátat fordítottak Istennek, félelmetes bizonytalanságot sejtetõ falként magasodik a kérdés: Mi következik a halál után? Ezt a kérdést így fogalmazta meg egy második osztályos kislány, amikor anyukáját faggatta: „Mama, mit kezdek majd az életemmel, amikor halott leszek?” Milyen nagy öröm és ajándék, hogy hihetem: életem és halálom Isten kezében van! Halálom után Istennél lehetek a mennyben, örök boldogságban, békében, istendicsõítésben, fájdalom és szomorúság nélkül. Isten már elkészítette a lakóhelyet nekem és mindazoknak, akik hit által kapcsolatban állnak Õvele. És mindezt azért, mert Jézus a halálával megnyitotta elõttünk az Istenhez vezetõ utat! Tina Eckstein
Michael és Tina Eckstein Külmissziói Híradó, 2013/03
7
Japán
Mindent a halottakért?
A japánok híresek szorgalmukról és igyekezetükrõl. Bizonyos értelemben ez igaz is. Amikor éjszaka 10 óra tájban hazafelé tartok a németóráról, három juku mellett haladok el. Ezekben az iskolákban készítik fel a diákokat a nehéz egyetemi felvételi vizsgákra. Mindig ámulatba ejt, hány nyolcadikos és kilencedikes magol a késõ esti órákban, szüleik ráadásul egy halom pénzt költenek erre. Késõbb aztán, a munka világában azt kívánják meg a munkavállalótól, hogy teljesen azonosuljon a vállalattal, céggel, ahol dolgozik. A japánok életét a munkaadó határozza meg. A legtöbben értetlenkedve néznek, amikor megkérdezem, miért ilyen szorgalmasak, és miért készek még a nagy stresszt is vállalni. Ez a kérdés sokszor engem is megállít. Miért csinálom azt, amit csinálok? Tanulás, munkába állás, igyekezet, házasságkötés, gyermekvállalás – mégis mindez mire jó? Nem a sírban kötünk ki egyszer mindannyian? Mit nyerünk mindezzel, ha egyszer úgyis minden porrá lesz? Keresztyénként nagyon örülök annak, hogy a Biblia választ ad nekünk ezekre a kérdésekre. Reménységünk lehet a mennyei folytatásban! A halál nem a vége mindennek, hiszen Isten készített nekünk egy helyet, ahol Õvele tölthetjük majd az örökkévalóságot. Mindez pedig azért lehetséges, mert Jézus annyira szeret minket. Reménységünk az örökkévalóságban egészen új megvilágításba helyezi földi életünket. De vajon mi a helyzet a japánokkal? Mit jelent nekik a menny fogalma? Õszintén szólva, az az érzésem, hogy nem túl sokat. A legtöbb japánt vajmi keveset érdekli, hogy mi jön a halál után. Annyira leköti õket ez a világ, hogy a túlvilágról szinte tudomást sem vesznek. Ebben sajnos, itt, Tokióban és annak környékén, ahol mi, liebenzelli misszionáriusok nagyobbrészt dolgozunk, még a 2011. évi hármas katasztrófa sem hozott túl nagy változást. Csak kevesen teszik föl a kérdést: Mi jön a halál után? A legtöbben egyszerûen úgy gondolkoznak, hogy ha egyáltalán létezik a menny, õk úgyis oda kerülnek. – Nem öltem meg senkit, és nem is loptam. Biztosan oda jutok. Kétség sem fér hozzá! – mondta nevetve egy hatvan év körüli asszony. Ezt a világnézetet a japán vallások is erõsítik. A sintoizmus csak a most-tal és a mával foglalkozik. Most kell megoldódniuk házassági, egészségi és anyagi gondjaimnak. 8 Külmissziói Híradó, 2013/03
Ezért kellenek az istenek! Menny? Örök élet? Errõl ne beszéljünk! Aztán ott van még a buddhizmus, amely Japánban a temetést van hivatva elrendezni. De a mennyre az sem ad világos választ. Amikor egy gyászünnepségen elvégzik a megfelelõ szertartásokat, akkor az elhunyt számolhat azzal, hogy nem válik gonosz szellemmé. Ez a legnagyobb reménység, és ha valakinek nincsenek olyan fõbenjáró bûnei, mint amilyeneket az elõbbi asszony említett, reménykedhet abban, hogy elõbb vagy utóbb eljut egy paradicsom közeli állapotba. Ám ezt pontosan senki nem tudja. Ezért aztán sok japán azzal vigasztalja magát, hogy halála után eggyé olvad a természettel. Miközben a németek általában úgy gondolják, „égi angyalokká” válnak, a japánok csillagokként vagy hópelyhekként látják magukat haláluk után. Néhány éve az Ezer szellõ címû, közkedvelt slágerben arról énekelt az énekes, hogy valaki, aki meghalt, nem a sírban fekszik, hanem a szélben, a patakban vagy a csillogó hóban van továbbra is jelen. A misszionáriusoknak nehézséget jelent, hogy a menny és a pokol fogalmát más vallások is használják, csakhogy egészen másképp értelmezik. Így például a Nicsiren-buddhizmus képviselõi is beszélnek mennyrõl. Ez azonban náluk nem egy örök érték, csak egy átmeneti érzés. Ha valaki valami finomat eszik, és ettõl boldogság fogja el, akkor valamilyen formában „a mennyben van”. Ezért aztán ez a menny egyik pillanatról a másikra szétpukkanhat, mint a szappanbuborék. A Biblia egészen másfajta mennyrõl beszél! A mennyet nem tudjuk sem kiérdemelni, sem megérdemelni. Jézus azonban németekért is és japánokért is meghalt a golgotai kereszten, majd feltámadt a halálból, és megnyitotta az utat elõttünk a mennybe. Gyülekezetünkben nemrégiben a mennyrõl beszélgettünk. Az egyik asszony így fejezte ki gondo-
latait: „A menny az a hely, ahol Jézus jelen van. Akkor ott már nem lesz veszekedés.” Mit jelent tehát a menny? Nem valami szép tájat vagy finom ételeket, hanem Jézust magát! Õ az út a mennybe! Õ maga a menny! Szeretnénk, ha munkánkkal azt segíthetnénk Japánban, hogy minél több ember tölthesse az örökkévalóságot a mennyben Jézussal. Ezért érdemes élni! Tobias Schuckert
Kanada
Sabine és Tobias Schuckert
A menny betölti szívemet! „Oh, oh, oh, oh, oh, oh! A menny betölti szívemet!” (Az eredeti angol ének címe: „O heaven is in my heart!”) Így kezdõdik Graham Kendrich [gréjem kendrics] angol énekszerzõ éneke. Az egyik versszakban ez áll: „Jelenlétének öröme, a menny betölti szívemet.” Sok keresztyén ének szól a mennyrõl és arról, hogy ott személyesen találkozunk majd Urunkkal. Az általam említett ének még azt is mondja, hogy egy lábbal már a mennyben vagyunk, mert Jézusban a menny lejött hozzánk.
A menny és Jézus egészen szorosan összetartozik. A Biblia szerint a menny Isten lakóhelye (Zsolt 2,4), és nem csupán „egy másik dimenzió”. Mi, akik Jézust követjük, egyszer tényleg megérkezünk oda (Fil 4,20). A Jelenések könyve 21. és 22. fejezete úgy írja le a mennyet, mint egy új világegyetemet (univerzumot), amelyben az lesz a legcsodálatosabb, hogy Isten az emberek között lesz. A Jelenések 21,3–4ben ezt olvassuk: „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és õ velük fog lakni, õk pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könynyet a szemükrõl, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsõk elmúltak.” Ennek én már most nagyon örülök, és abban a biztos tudatban élek, hogy a menny, a békesség és vigasztalás helye már most betölti az életemet. A menny középpontjában Jézus Krisztus áll, hiszen Õ a mi Megmentõnk, aki elhozta nekünk a békességet (Jel 7,17). Az 1Thesszalonika 4,17 is azt mondja, hogy mindenkor az Úrral leszünk. De vajon Kanadában ennek az ismeretnek és távlatnak mekkora a súlya? Vannak, akiknek a menny szinte semmit nem jelent, ezért sokan lehozzák azt a földre, és így válik például egy álomház Toronto szívében földi mennyországgá.
Nemrég magammal vittem egy bangladesi barátomhoz a mennyre vonatkozó kérdõívemet. Rám nézett, majd így szólt: „Miért kérdezel ilyeneket tõlem? Nem az a lényeg, hogy én mit gondolok, hanem hogy az iszlám mit tanít errõl. Azt pedig magad is elolvashatod az interneten.” Az interneten természetesen rögtön egy arab szóra bukkanok: jannah –, melynek jelentése: paradicsom vagy kert. Ám ebben a kertben nyoma sincs Istennek. Minden jel arra utal, hogy Õ a mennyben tartózkodik, távol az emberektõl. Csak az ítélethozatalkor jelenik meg, és a választottak legnagyobb boldogságát az jelenti majd, hogy õk megláthatják Istent. Itt azonban máris jelentkezik egy gond, tudniillik az iszlám tanítása szerint Istennek nincs alakja, ezért nem is lehet Õ meglátni. A menny tehát egy meghatározhatatlan valami marad. A Korán hét égrõl is beszél, de legtöbbször arról a kertrõl ír, amely a mennyhez tartozik. Azok az emberek mehetnek majd be oda, akik engedelmeskedtek Mohammed üzenetének. Ott aztán minden kívánságuk teljesül. Arra a kérdésemre, hogy Mit vársz a mennytõl?, egy másik bangladesi ismerõsöm ezt írta válaszként: „Mindent, amit csak szeretnék.” A paradicsomban, ahogyan ezt a muzulmán leírásokban olvashatjuk, patakok folydogálnak, melyeknek vize soha nem Külmissziói Híradó, 2013/03
9
poshad meg, tej-patakok, melyeknek íze soha nem változik meg, és bor-patakok, melyek csodálatosan felfrissítik azokat, akik isznak belõlük. A Korán nagyon is tárgyszerû leírást ad elénk, de mintha valami Gyönyörök Kertjébe csöppennénk. Én azonban sokkal inkább örülök a 2Péter 3,13ban említett új égnek és új földnek: „Új eget és új földet várunk az õ ígérete szerint, amelyben igazság lakik.” A mennyrõl már Ézsaiás próféta is tesz említést, amikor az új Jeruzsálemrõl ír: „Bizony, ezt mondja az ÚR: Folyamként árasztom rá a békességet, mint megáradt patakot, a népek gazdagságát. Megszoptatnak, karjukon hordoznak, és térdükön ringatnak benneteket” (Ézs 66,12). És együtt énekelem Theo Lehmann-nal: „Midõn a menny utcáin lépdelünk, és Isten Fia elõtt megállunk. Íme, megértjük, hogy végre eljött az örök béke, amelyre vágytunk.”
Õszintén szólva, alig várom már, hogy a menynyei utcákon járjak, és maga a gondolat is határtalan örömmel tölt el! Azt is nagyon szeretném ugyanakkor, ha sok muzulmán barátomat is magammal vihetném. Ehhez nagy szükségünk van minden kedves testvérünk imádságaira. Imádkozzunk együtt azért, hogy még sok muzulmán Urának és Megváltójának ismerje el Jézust, és elfogadják azt a mennyországot, amelyrõl a Biblia tesz bizonyságot! Markus Gommel
Regine és Markus Gommel
Egy másik falu
Malawi
Vajon a kedves Olvasó örömteli szívvel várja már a mennyet? Be kell vallanom, hogy az az öröm, amelyet én érzek, elbújhat a malawiak örvendezõ várakozása mögött. Az, hogy mennyire számolnak a menny valóságával, énekeiken is átsugárzik. Néhány nappal ezelõtt hallottam egy éneket a rádióban. Arról szólt, hogy a mennyben nem lesz éhség, szegénység, sírás, halál, és az emberek nem rongyokban járnak majd. A hivatalos egyházi énekeskönyvekben is találunk olyan énekeket, mint pl.: „Amikor a mennybe érkezünk”, „Van nekem egy másik falum”, „Szeretnél-e velem jönni?”, „A mi otthonunk nem ezen a földön van”, „Van egy másik lakhelyem a hegyen túl”. Bár ezek a gyakran énekelt énekek határozott reménységet fejeznek ki, sajnos, sok malawi keresztyén nem bizonyos abban, hogy a halál után Istennél élhet. Az alkalom
adta lehetõséggel élve meg szoktam kérdezni az asszonyokat, akiket tanítok, hogy van-e üdvbizonyosságuk. Sokszor így válaszolnak: „Ha jót cselekszünk, oda jutunk.” „Azt senki sem tudhatja biztosan.” „Majd odaát kiderül.” Az öröm, hogy Jézus Krisztusban valóságosan megtörtént a megváltás, amely egész életünket körülöleli, nincs mindig jelen az életükben. Ennek sok oka lehet. Bizonyára lényeges szerepet játszik a helytelen bibliai tanítás. Különösen a falusi gyülekezetekben – és ebben nincs lényeges eltérés az egyes felekezetek között – az evangéliumot (görögül: eu-angelion = örömteli üzenet) inkább elrettentésre, fenyegetésre használják, ami azt eredményezi, hogy az emberek elbizonytalanodnak üdvösségük felõl. A Csizomo Bibliaiskola tanulói többnyire olyan falvakból jönnek, ahol az animizmust gyakorolják. A bibliaiskolában minden reggel áhítatot tartanak. Nemrég az 10 Külmissziói Híradó, 2013/03
egyik munkatárs a hirtelen halál veszélyeirõl beszélt, és ezt mondta: „Tegyük fel, hogy éppen úton vagy, amikor a jármûved balesetet szenved, és te meghalsz. Erre bizony mindenkinek fel kell készülnie. Ha van az életedben akárcsak egyetlen nem megvallott bûn is, nem juthatsz a mennybe.” Ez a munkatárs nyilván nem értette még meg, hogy Isten kegyelme, mely Jézus Krisztus váltságmûvében lett teljes, mindenre kiterjed. Ennek a kegyelemnek a mentõ hatása azokra a bûnökre is érvényes, amelyeket holnap vagy holnapután követek majd el. Ezt olvassuk a Zsoltárok 19,13-ban: „A tévedéseket ki veheti észre?” Ez az igevers világosan beszél arról, hogy egyetlen ember sem képes minden bûnét meglátni és megvallani. Egyedül a szent Isten az, aki látja életünkben mindazt, ami helytelen, és amiben nem felelünk meg az Õ mércéjének. Ezért imádkozza Dávid ugyanebben a versben ezt is: „Titkos bûnök miatt ne büntess meg!”
Milyen jó, hogy itt, Malawiban is hirdethetjük a jó hírt Isten mindenre kiterjedõ kegyelmérõl! És milyen jó, hogy feltehetjük a kérdést az afrikaiaknak is: bizonyosak-e örök életük felõl! Ez a téma a leghétköznapibb beszélgetés során is elõjöhet, hiszen itt az istenhit és a mindennapi élet szorosan összekapcsolódik. Egyszer egy Khungwa nevû asszony is elvégezte a falusi bibliaiskolát. Õ is keresztyén, és örömmel tesz bizonyságot arról, hogy az Úr megmentette. Egy németországi látogató kedves élményérõl számolt be vele kapcsolatban: „Miután részt vettünk Zidyana faluban egy igen élettel teli istentiszteleten, és Khungwa asszonnyal hazafelé tartottunk, megkérdezte, tetszett-e az alkalom. Õszintén megmondtam, hogy tetszett, bár szokatlan volt a sok éneklés és a tánc, mert Németországban csendesebben zajlanak az istentiszteletek. Erre mosolyogva érdeklõdött, hogy vajon mi, németek majd a mennyben, Isten elõtt is ülve maradunk éneklés közben. Mire kijelentettem: – Nem. Akkor én is veled együtt táncolok majd Isten elõtt. – Amikor megérkeztünk, Kungwa asszony ezekkel a szavakkal búcsúzott: – Akkor viszontlátásra a mennyben! – Nagyon megfogott engem az, amilyen valóságként élik meg
a malawiak a mennyet, és amilyen természetességgel beszélnek róla.” Kérem, imádkozzanak azokért a misszionáriusokért, akik tanítanak. Évek óta vagyok itt, és mindig nagy kihívás érthetõen és szemléletesen elmagyarázni azt, hogy nem a mi jó cselekedeteinkért menekülünk meg, hanem egyedül Isten kegyelmébõl (Ef 2,8.9). Az, aki ezt megérti, egészen biztosan tudja, hogy bocsánatot kapott a bûneire. Ezzel a bizonyossággal együtt jár az örök élet bizonyossága is. Az örök élet egy kapcsolat, az igaz Istennek és Fiának, Jézus Krisztusnak a megismerése (Jn 17,3). Az örök élet ezért már itt elkezdõdik mindenkinek, aki személyesen ismeri Jézus Krisztust, és vele éli az életét. Tulajdonképpen ez a kapcsolat folytatódik a mennyben, ahol az örökkévalóságot töltjük majd Istennel. Micsoda felemelõ távlatok! Vajon a kedves Olvasó örömteli szívvel várja már a mennyet? Marion Engstler Marion Engstler
Ott a menny, ahol Isten uralma érvényesül
Mikronézia
Bibliaiskolai tanárként különösen is örültem, hogy az Utolsó idõk elnevezésû tanítási blokkban szerepel egy óra, melynek ez a címe: A menny. A Máté 5,4: „Boldogok a tiszta szívûek, mert õk meglátják az Istent”, vagy az 1Korintus 13,12: „Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színrõl színre”, az Istennel történõ találkozásról beszélnek, de azt most még el sem tudom képzelni, milyen is lesz az a viszontlátás. Akkorra eltûnik minden ideiglenesség és tökéletlenség, ami most a saját életemben is, de mások életében is újra meg újra felzaklat, felbosszant. Ott már mindannyian, akik most hiszünk Jézusban, Istenre emeljük tekintetünket. Ezért ha én már most Isten ígéreteibe kapaszkodom, nem mondok le olyan könnyen sem magamról, sem másokról, hanem számolhatok azzal, hogy Isten munkálkodik, és képes újat teremteni, ugyanakkor örömmel készülhetek a vele való találkozásra is. Miközben én inkább az eljövendõre összpontosítok, Greg Calvo, egy Guamról érkezett chamorro bennszülött bizonyságtételébõl az derül ki számomra, hogy a mennyrõl szóló tanítást egészen gyakorlati módon értelmezi: ott a menny, ahol Isten uralma érvényesül – már ma. Greg családjában sokszor beszéltek a mennyrõl. A szülõi házból és a katolikus tanítás révén jól ismerte a bibliai történeteket. Tudta, hogy Jézus emberré lett és Külmissziói Híradó, 2013/03 11
meghalt a kereszten, de senki sem magyarázta meg neki, hogy Jézus személyesen õérte halt meg. Errõl csak 1972-ben bizonyosodott meg. Attól fogva egész életébõl sugárzott ez a bizonyosság. Egy hónappal az után, hogy elfogadta Jézust élete Urának, unokatestvéreivel és barátaival Guam északi részén tûzifáért ment a dzsungelbe. – Nem kellene megtisztelnünk a dzsungel szellemeit? – kérdezték a többiek. Ezzel azt jelezték, hogy szeretnék, ha Greg elkezdené a hagyományos énekeket, amelyek a dzsungel szellemeihez szólnak. Már éppen elkezdett volna énekelni, amikor Isten különös módon megszólította: „Vagy én vagyok az Isten, vagy nem is létezem.” Greg úgy élte ezt meg, mintha valaki a háta mögött ezt suttogta volna, de amikor odanézett, nem látott senkit. – Én már nem énekelhetem ezeket az énekeket – jelentette ki ekkor határozottan. – Na, gyerünk már! – buzdították társai. – Ez hozzátartozik a mi hagyományainkhoz. Erre Greg ezt válaszolta: – Találkoztam Jézussal. Nekem most már Õ az Uram. Ezt mondta az elõbb nekem: Vagy én vagyok az Isten, vagy nem is létezem. Ez a sziget az enyém… Minden sziget az Övé! – Akkor most mit tegyünk? – kérdezték az emberek. – Azt én sem tudom – válaszolta Greg. – Hát akkor imádkozz értünk! És Greg imádkozott: – Istenem, most, amikor behatolunk a dzsungelbe, kérlek, õrizz meg minket!” Azon a napon minden férfi szorosan Greg nyomában maradt. Végül mindnyájan sértetlenül tértek viszsza. Greg hálás volt, és megerõsödött új, fiatal hitében. Átélte, hogy Isten uralma kiûzi a gonosz szellemektõl való félelmet. Amikor Greg hitre jutott Jézusban, különösen azok a részek szóltak hozzá a Bibliában, amelyek a negyed ízig való átokról beszélnek. Amikor Greg már a fõiskolára járt, apja megtudta, hogy van még két féltestvére, vagyis Greg rokonsága két „félnagybácsival” gyarapodott. Egy nagy családi ünnepségen Greg az összes jelenlévõ rokonához így szólt: – Jézus minden ember minden bûnéért eleget tett, amikor a kereszten kifolyt a vére. A korábbi nemzedékek bûneiért is. Az õ nevüket és vétkeiket már nem sorolhatjuk fel. Ha a maguk idejében hittel rábízták magukat a Megváltóra, akkor õk is üdvösséget nyertek. Ezután imádkozott az összes jelenlévõért. Greg az édesapja mellett dolgozott, aki a település polgármestere volt. Otthon azonban a szülei is és a testvérei is távolságot tartottak vele, mert rajongónak vélték. Annak ellenére, hogy évekig éltek így, Greg kitartott hitében, és minden alkalmat megragadott, amikor világosan bizonyságot tehetett mennyei Uráról. 2009-ben az édesapja nem tudott már egyedül gondoskodni magáról, ezért Greg öccséhez költözött. Greg minden hétvégét vele töltötte, és körültekintõen gon12 Külmissziói Híradó, 2013/03
doskodott róla. 2011 nyarán az apa annyira legyengült, hogy napjai nagy részét ágyban fekve töltötte. Már szinte csak az anyanyelvén, a chamorro nyelven beszélt. A hivatalos angol nyelvet nem igen használta. A Bibliát is chamorro nyelven olvasta. Egyszer Greg a mennyre terelte a szót, és minden kertelés nélkül ezt kérdezte tõle: – Apám, ha majd az Úr magához vesz, és meg kell állnod elõtte, vajon nem lesz-e kellemetlen meglepetésben részed, amiért volt házasságon kívüli kapcsolatod? A kérdés nagyon felbõszítette apját, aki indulatosan válaszolta: – Soha nem tettem volna ilyet édesanyáddal! Szerettem õt. Az élõ Úrra mondom, nincsenek féltestvéreid! – Köszönöm, Uram! – sóhajtott föl megkönnyebbülve Greg. Nagyon-nagyon hálás volt apja kijelentéséért. Egy héttel apja halála elõtt a polgármesterként eltöltött idejérõl beszélgettek. Greg így értékelte apja ténykedését: – Mint polgármester, a 24 év alatt sok mindent tettél. Korábban, ha ilyen elismerést kapott, Greg apja rendszerint azt válaszolta, hogy a családból és a város vezetésébõl is sokan segítették õt. Idõközben azonban személyes kapcsolatra lépett Istennel, ezért most ezt válaszolta: – Tulajdonképpen Isten volt az, aki mindezt a szívemre helyezte. Nem azért tettem, hogy érdemeket szerezzek. Isten munkálkodott általam. Szavaiból kitûnt, hogy már nem tartja magát fontosnak. Isten uralma érvényesült. Amikor Greg apja 2012 februárjában meghalt, a rokonok Greget kérték meg arra, hogy tartson gyászbeszédet. – Sok mindent mondhatunk el édesapánkról – kezdte. – Mindenki úgy ismerte, hogy egyetlen aszszonynak, a mi anyánknak a férje. Ezután utalt apja lelki életére. – Mind tudjátok, hogy édesanyánk hat évvel ezelõtt meghalt, és az Úr magához vette õt. Most a mennyben van, és íme, apánk követi õt. Majd így folytatta, miközben végignézett testvérein és a rokonságon: – Ígérjük meg itt és most, hogy a mennyben mindannyian viszontlátjuk egymást, mert szeretjük azt a Jézus Krisztust, aki 2000 évvel ezelõtt a kereszten meghalt értünk! Viszontlátásra a mennyben! Hartmut Scherer
Urte és Hartmut Scherer
Isten hozott a Paradicsomban! Országunk címerében a paradicsommadár látható. Vannak olyan partszakaszaink, amelyek nem egyszerûen csak szépek, hanem paradicsomiak! A repülõtéri Paradicsom Váróban kényelmesen és kellemesen elüthetjük az idõt. Aki kedvezményes repülõjegyet szeretne, a Paradicsom Tarifát választja, és a legújabb James Bond-filmet Port Moresby [pót mózbi] Paradicsom Moziközpontjában játsszák. Nyilvánvaló, hogy a paradicsomban vagyunk! Amikor azonban fellapozom az újságot, arról olvasok, hogy közpénzek millióit sikkasztották el. Amikor autóba ülök itt, Mánuszon, nagy építkezés mellett visz az utam a városba: bõvítik a sziget börtönét. Egy fiatalasszony pedig azt mondja, hogy semmi kedve férjhez menni, mert alig ismer olyan házasságot, amelyben a házastársak igazán szeretik egymást. A paradicsomi képen mintha repedések jelentkeznének! Néhány héttel ezelõtt, vasárnap hajnalban, 5 óra körül hálószobánk ablaka elõtt felhangzik az egyik gyülekezeti vezetõ kiáltása: – Misszionárius, misszionárius, Armstrong lelkész meghalt! Idõbe telik, mire felfogom, hogy ez nem egy horgony, mely fõleg egy ilyen helyzetben taregy rossz álom. Armstrong az egyik kollégám volt tást ad nekik. Nem úgy élnek, mintha nem lenne a bibliaiskolában. Az évek során jóbarátok lettünk. reménységük. A legsötétebb órákban ragyog a jó hír Éppen az elmúlt napokban együtt tartottunk bib- a legvilágosabban! Pál azt írja, hogy a keresztyének liatanulmányozást egy egyházi konferencián. És már nem élhetnek úgy, mint a pogányok (Ef 4,17). most halott lenne? Családjuk házához sietek. Sokan Megtanulom azt is, hogy a keresztyének már nem odagyûltek már. Mindenki sír, kiáltozik, gyászol. gyászolhatnak úgy, mint a pogányok! Azoknak a mánusziaknak az életében, akik keMég ha az élet paradicsomi lenne is, amikor valaki meghal, villámgyorsan szíven üt minket a valóság: resztyénné lettek, sok minden megváltozott. Az anitörékenyek vagyunk, és törékeny a minket körülvevõ mista világfelfogás szerint, ha egy ember olyan fiavilág is. Kapcsolataink szétszakadnak, álmaink szer- talon és váratlanul hal meg, mint Armstrong, a lelke tefoszlanak, terveink füstbe mennek. Nagyon távol nyugtalanul, békétlenül kóborol majd, és igyekszik ártani az embereknek. Mennyire más az, amit a kevagyunk a Paradicsomtól! A következõ napok a gyász jegyében telnek. resztyének mondanak most: – Armstrong hazaérkezett. Istennél van. Nem a Együtt ülünk és szomorúan hallgatunk. Kezdõdnek a temetési elõkészületek. Többször összejövünk imád- föld volt az igazi hazája. Hálásak vagyunk azért az kozni. Néhányan megköszönik Istennek Armstrong idõért, amelyet vele tölthettünk. Most visszaadjuk õt halálát. Ez már túl sok nekem. Sok kérdés maradt Istennek, akitõl jött Kis bibliaiskolánkban, ahol húsz körüli a hallgatói nyitva, a fájdalom mély sebeket ütött bennünk, hiszen súlyos veszteség ért minket. Látjuk a zokogó létszám, az elmúlt két évben nem csak ArmstrongAnettet, Armstrong feleségét. Két lánya lesújtva ül tól kellett elbúcsúznunk. Két diákunk is elhunyt: egy az ágy mellett, amelyen a holttestet felravatalozták. háromgyermekes édesanya és egy lelkipásztor, aki Hálát adni? Ebben a helyzetben? Aztán megérkezik továbbképzésen vett részt. Pápua Új-Guineában a Armstrong legidõsebb bátyja, és azt mondja, most várható élettartam majdnem 20 évvel kevesebb, mint már eleget sírtunk. Elkezd arról a reménységrõl be- Németországban. Itt a halál sokkal inkább hozzátarszélni, amely már a miénk, keresztyéneké: beszél a tozik az élethez; a témát ezért nem söprik a szõnyeg mennyrõl, a családi összetartásról és a jövõrõl. Mind- alá. Itt értettük meg, hogy mi szeretnénk távol tartani ezt kissé túl gyorsnak találom. Mégis felfigyelek va- gyermekeinket az egésztõl. Nem akarjuk, hogy halamire. Az itteni keresztyéneknek az örök dicsõség lottat lássanak, nem akarjuk, hogy átéljék a gyászt, reménysége nem üres fecsegés, hanem olyan, mint míg itteni barátaink és munkatársaink gyermekei ter-
Pápua ÚjGuinea
Külmissziói Híradó, 2013/03 13
mészetes módon vesznek részt mindenben. Igazán ott válik sokkal élesebbé a kérdés, hogy mi adhat tartást az embernek, ahol a halál ennyire jelen van a hétköznapokban. Valóban boldog ember az, akinek otthona Istennél van! Múlt vasárnap Anette, néhány barátjával együtt ezt az éneket énekelte az istentiszteleten: „Ha van hitünk, meghalljuk, Isten ezt mondja nekünk: Ne add fel! Menj tovább! Nem vagy egyedül! Ha van hitünk, mint az álom a szunnyadó gyermeket, úgy hordoz az örök reménység bennünket. Ha van hitünk, tudjuk, velünk van Istenünk. Hordja minden terhünk, gyógyítja sebzett szívünk.” Azt látjuk, hogy akiknek Istennél örök hazájuk van, erõt kapnak a mindennapi élethez, és Istenben bízva el tudják fogadni a nehéz élethelyzeteket, meg tudnak állni a próbák idején. Minket is bátorít és erõsít az, ahogyan Anette örvendezve vallja meg hitét. Hasonló üzenetet találunk sok más énekben is, amelyeket mindig szívesen énekelnek itt, nem csak gyász idején. Az egyik arról szól, hogy Isten kézen fogva vezet minket végig életünk útján, amíg bevisz az Õ dicsõségébe. Egy másikban arról énekelünk, hogy Isten lakóhelyet készített nekünk, és hatalmas öröm lesz, amikor oda beléphetünk, Õ pedig szeretettel fogad minket. A legszebb ének ebben a témában a paradicsomról szól, amely ránk vár:
„Egy napon, mikor Isten elszólít, bevisz a Paradicsomba! Igen, a Paradicsomba! Ott nem lesz többé fájdalom, sem sírás! Nem lesz semmi, ami porba sújtana!” Nem, itt valóban nem a paradicsomban élünk, a paradicsommadarak és a paradicsomi tengerpartok ellenére sem. Ám aki Jézus Krisztusba veti bizalmát, már ma örülhet Isten új világának, és már ma átélhet valamit abból, amit a jövõben megtapasztal majd a maga teljességében. Amikor megkérdezem Anettet, mit jelent neki a menny, így válaszol: – Tudom, hogy egyszer majd Istennél leszünk a mennyben. Armstrong már ott van. Ugyanakkor a menny egy darabja már itt van nálunk is! Igaza van. A keresztyének már szoros közösségben élnek Istennel, ezért már most tapasztalhatják az Õ békességét, amit Anette életén is látok. Már most a menny örömével élnek, amely a szenvedéseken is átsüt. Ezt az örömöt egyedül Isten adhatja bárkinek. Anetten minden alkalommal meglátom, amikor találkozom vele. Simon Herrmann
Yvonne és Simon Hermann
Spanyolország
MEGRÁZÓ DIAGNÓZIS – mégis reménység 2006 óta dolgozom Spanyolország keleti tengerparján, egy szabad evangéiumi gyülekezetben, melynek neve: Comunidad Cristiana Grao. El Grao a tartományi fõváros, Castellón de la Plana egyik városnegyede. A közösség mára, a sok évvel ezelõtti szerény kezdetek után, önálló, erõs gyülekezetté nõtte ki magát. Fõ feladatom a nõk közötti szolgálat. Ennek során sok értékes emberrel ismerkedtem meg. Némelyik asszony a sok év alatt sok nehézségen ment át, és hitében megerõsödött, mások a hívõ élet elsõ lépéseit teszik. Pili Zafra az elsõ csoportba tartozik. Hányatott gyermekkor után korán férjhez ment. Két felnõtt gyermeke még otthon lakik. Varrónõként helyezkedett el egy textilgyárban, így jócskán kivette a részét 14 Külmissziói Híradó, 2013/03
a családfenntartásból. Férjének halászként nem volt rendszeres jövedelme. Házassága elsõ éveiben több megrázkódtatás is érte, ez azonban megerõsítette, és családjában õ vált a teherhordozóvá. Nehéz körülményei vitték õt Jézus Krisztushoz is. Miután életét a Megváltóra bízta, testvérei és családtagjai különcként tekintettek rá. Isten kegyelmébõl azonban az elutasítás is érlelte hitét, bár az idõk folyamán sok könnyet ejtett. Isten azonban még nem fejezte be munkáját õbenne. Élete jó bizonyság mindannyiunk elõtt. Következzék most egy vele folytatott interjú. Pili, négy évvel ezelõtt mellrákot fedeztek föl nálad. Milyen volt, amikor közölték veled a diagnózist?
Meglepõdtem. Egy borsó nagyságú csomó miatt mentem el orvoshoz. Biopsziát végeztek, és az eredmény jóindulatú elváltozást mutatott. A vizsgálat során azonban – Istennek hála – mikro meszesedéseket fedeztek föl. Nehéz volt ezekbõl mintát venni, de végül így találták meg a rákos sejteket. Ezután mi történt? Amikor a kemoterápiás kezelést megemlítették, nagyon megijedtem. Ám a beavatkozások után a gyógyulási folyamat nem várt eredményeket hozott, ezért sem kemo-, sem sugárterápiát nem alkalmaztak, hanem csak hormonkezelést kaptam. Hited hogyan segített neked akkor, amikor nem tudhattad biztosan, milyen kezelések várnak rád? Vitathatatlan tény, hogy Isten békességét éltem át a megpróbáltatások közepette. Abban az idõszakban milyen szerepet játszottak a körülötted élõ emberek? Családom mindenben támogatott, és hálásan tapasztaltam, hogy lelki családom is mellettem állt. Ennek ellenére azt tapasztaltam, hogy senki nem tud olyan erõt adni, mint az Úr az Õ közelségével. A rehabilitációs idõ után, miután már elég jól voltál, ismét történt valami váratlan. Minden szépen ment, és végül egészségesnek nyilvánítottak. Majdnem ugyanebben az idõben viszont megkaptam a felmondásomat. Munkanélküli lettem. Valamivel késõbb megfáztam, és mivel a tünetek nem múltak, mellkasröntgent kellett csinálni. Amikor visszamentem az orvoshoz az eredményért, hidegzuhanyként ért, hogy azonnal további vizsgálatokat rendelt el, és a tüdõbõl szövetmintát is vettek. Végül felállították a diagnózist: Non-Hodgkin-limfóma a mellhártyán. Újra rákos lettem. Ezúttal nem kerülhettem el a kemoterápiát.
Hogyan fogadtad ezt az újabb nehézséget? Ezúttal nehezebben. Természetesen megkaptam a kemoterápiát. Igaz, hogy minden pillanatban éreztem Isten erejét és közelségét, mégis szembe kellett néznem azzal, hogy a külsõm megváltozott, és egyik pillanatról a másikra lekerült rólam az álarc, amelyet olyan szívesen mindnyájan felveszünk. Tudatosult bennem, hogy túlságosan is aggódom olyan dolgok miatt, amelyek nem olyan fontosak, és elkezdtem átalakítani az értékrendemet. Elkezdtek érdekelni betegtársaim, akik hasonlókat éltek át, mint én. Olyan emberekkel ismerkedtem meg, akik a halál után semmiben nem tudtak reménykedni. Igyekeztem elmondani nekik, hogy van élet a halál után, és fontos, hogy Krisztusban békességre jussanak Istennel, mert senki sem tudja, mikor jön el a búcsúzás órája. Gyakrabban gondolsz a mennyre, amióta újra megbetegedtél? Mit jelent neked az örök élet reménysége? Azt gondolom, azok, akik elfogadták Jézus Krisztust Uruknak és Megváltójuknak, hiszik, hogy Isten áll mindenek fölött, és életük körülményeit is a kezében tartja. Az õ reménységük messze túlmutat azoknak a reménységén, akik csak az orvosokba kapaszkodnak, és bennük bíznak. Köszönöm a beszélgetést. Gisela Pfeffer miszsziós nõvér
Gisela Pfeffer
Közép-Ázsia
A menny mily csodálatos! „Nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendõt keressük” (Zsid 13,14). Valóban azt keressük? Már gyermekkoromban megtanultam, hogy a meghalás része az életnek. Szüleimmel együtt olyan reménységünk lehetett, amely miatt a halál gondolata egyáltalán nem rémített bennünket. Jól emlékszem arra, hogy gyermekkorunkban milyen lelkesen énekeltük: „A menny mily csodálatos! Ott majd Jézus vár! Sötétség nem lesz már! A menny mily csodálatos!” Akkor nagyon fiatalok voltunk, és a menny nagyon távolinak tûnt. De vajon hogyan gondolkozunk ma, fél évszázaddal késõbb? A menny közeledik. Örülünk ennek?
Gyermekkoromban a kommunisták a zwickaui temetõben felállítottak egy nagy emlékmûvet. „A marxizmus mindenható, mert igaz.” Határtalan szemtelenség! Isten azonban nem engedi, hogy gúnyt ûzzenek belõle: a „mindenható” marxizmus mára már csak történelem. A menny azonban realitás, és az is marad – mindenkinek, aki ragaszkodik Jézushoz –, függetlenül attól, milyen uralom alatt él az ember itt a földön. Ez a mi országunkban is sok Jézus-követõt megvigasztal, akiket a családjuk kivetett, mert nem az „igaz”, mindenható hatalmakban hisznek. Az az öröm, amely betölti õket, amikor az eljövendõ mennyre gondolnak, sok európai keresztyénnek szinte már túlfûtöttségnek tûnhet. Pedig Külmissziói Híradó, 2013/03 15
csak tudatosan készülnek arra, hogy a mennyben találkoznak majd Jézussal, és nekik is lesz családjuk, még ha itt az igazi családjuk elutasítja is õket. Ott már nem kell olyan helyzeteket átélniük, hogy a betegség halállal végzõdik, mert nincs pénz egy életmentõ mûtétre, ami errefelé nem ritkán megtörténik. Ott soha nem lesz áramszünet, sem hideg, sem hõség. Ott már nem jár verés azért, ha valaki Jézusról tesz bizonyságot. Ott Jézus kitárt karokkal várja az Övéit; senki és semmi nem választhat már el az Õ szeretetétõl! Eszembe jut Viktor, a nyughatatlan alkoholista. Keresztyén lett, de egyszerûen nem tudta abbahagyni az ivást, ami hihetetlenül nyomasztotta. Kis mûanyagszatyorban hordta magával egész „vagyonát”. Mégis rettenetesen örült Jézusnak és a mennynek. Errõl gyakran beszélt is hajléktalan társainak. Sokáig tanakodtunk, hogyan segíthetnénk neki. Aztán az egyik reggelre meghalt, csak úgy! Senki sem vonja kétségbe, hogy Jézus vette õt magához, mert véget akart vetni nyomorúságának. Viktor nem tudta kézben tartani az életét, de szerette Jézust, és most már Õnála lehet. Köszönjük, Jézus, hogy gondoskodsz gyermekeidrõl! Mindenféle szempontból. Ifjúkoromban Wittenbergben volt egy barátom, akivel sokat kerékpároztunk szabadidõnkben. Eközben órákig ábrándoztunk a mennyrõl. Mindent pontosan elképzeltünk, és elõre örültünk annak, ami ott vár ránk. Pedig nagyon szerettünk élni és dolgozni. Gondolatban mégis sokat foglalkoztunk a mennyel. Abban az idõben szerettem bele Utába, aki ma a feleségem. Mennyei örömünkben nem nagyon osztozott! Hogy miért nem? Egész pontosan azért nem, mert a lehetõ leghosszabb idõt akarta velem eltölteni a földön! Ez a mai napig semmit sem változott. Talán a kedves Olvasó is ismeri nagymama és nagypapa történetét, akik megérkeznek a mennybe. Nagymama lelkesen gyönyörködik mindenben, és nagyon örül. Nagyapa egy ideig hallgat, majd megszólal: „Mindezt már sokkal korábban megkaphattad volna, ha nem ettél volna annyi foghagymát!” Talán valami hasonló történik majd velem is és a feleségemmel is! Bizonyára azért kell rendszeresen szednem a „gyógyszereimet”, a vörösbort és a virágporkészítményt, hogy ne távozzak túl hamar az örök dicsõségbe! Miért olyan nehéz örülnünk mennyei jövõnknek? Környezetünkben senki nem vonja kétségbe a menny reális valóságát. Mégsem örül mindenki. Egyeseket kimondottan félelemmel tölt el a menny gondolata.
Egy kislány sokáig járt a gyermekórára, majd a nyári szünet elmúltával évekre elmaradt. Amikor felnõtt, csatlakozott egy másik gyülekezethez. Így emlékszik vissza a kezdeti évekre: „Annak idején, egy gyermekhéten megtértem, és megtudtam, hogy most már mehetek a mennybe. Megkérdeztem, hogy anyukám is jöhet-e, de erre ezt válaszolták: Nem, mert õ még nem tért meg. Nélküle azonban nem akartam menni. Ezért nem jártam tovább a gyülekezetbe.” Vajon tudatában volt-e annak, hogy mit is jelent örökre távol maradni Istentõl, noha az anyukájáért azt akarta választani... Mi itt, Közép-Ázsiában megtanultuk, hogy az embereket jó konkrétan szembesíteni az örökkévalósággal. „Ha ma meghalnál, biztosan Istenhez kerülnél?” Vagy: „Mit mondanál, ha Isten megkérdezne, miért kellene beengednie téged is a mennybe?” A nyugat-európaiaknak sem ártana ilyen és ehhez hasonló kérdéseken elgondolkodniuk. Kívánom, hogy a kedves Olvasó igennel tudjon válaszolni az elsõ kérdésre, a másodikra pedig elmondhassa, hogy Jézus érdeméért, megváltó munkájáért reménykedik a mennyben. Mi semmit nem tudunk felmutatni, de erre nincs is szükség! Hála Istennek! Szüleim padlásán régóta ott egy koporsó annak, akit Jézus elsõként hív haza a családunkból. Édesapám szeret fával dolgozni, és így néhány évvel ezelõtt megcsinálta a (saját) koporsó(já)t. Mindez csodálatosan beszél arról, hogy a halál ajtónyitás az örökkévalóságra, és mint ilyen, hozzátartozik evilági életünkhöz. Egyáltalán nem kell félnünk tõle. Errõl mélyen meg vagyok gyõzõdve. „Aki gyõz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában…”(Jel 3,12). Hány oszloppal bõvül a mennyei templom naponta, amikor családtagok, barátok vagy vadidegen emberek megölnek fiatal hívõket csak azért, mert Jézust szeretik! Ám ezt a hûséget Isten megjutalmazza! Semmi de semmi nem szakíthat el minket az Õ szeretetétõl! Egyszer mi is ott állunk majd elõtte! Hogy fogunk majd akkor ámulni! Gyülekezetünkben minden temetés után így imádkozunk: Uram, segíts úgy számlálni napjainkat, és emlékeznünk arra, hogy egyszer meg kell halnunk, hogy közben bölcs szívhez jussunk (a Zsoltárok 90,12 alapján). Bárcsak Jézus megújítaná és egyre jobban elmélyítené ezt a bölcsességet bennünk! Isten gyermekeinek a halál Isten fenségébe és dicsõségébe nyitja meg az ajtót! Raikin
Külmissziói Híradó – a Nemzetközi Liebenzelli Misszió Molnár Mária Külmissziói Alapítványának lapja * Megjelenik évi hat számban. Az újságot és külön kérésre a német nyelvû liebenzelli újságokat is (Mission Weltweit és Go! c. gyermeklap) térítésmentesen küldjük. A Külmissziói Híradót a misszióra szánt adományokból tartjuk fenn és állítjuk elõ. Felelõs kiadó: Sípos Alpár Szabolcs * Fõszerkesztõ: Elõd Erika, Tel.: 06 1 326 54 94 Szerkesztõség: 2090 Remeteszõlõs, Pisztráng u. 2. * Tel.: 06 26 355 310 * Internet: http://www.liebenzell.hu Villámposta:
[email protected] Az OTP-nál vezetett számla száma: 11738084-20011215 • adószám: 18543494-1-13 Nyomdai elõkészítés, kivitelezés: GEDEON Bt. Vác, Zrínyi u. 9. www.gedeon.hu 16 Külmissziói Híradó, 2013/03
