Tartalom
Szaktájékoztató
XV. évfolyam 2008/3. szám
ON-LINE
1 „Magunkra vagyunk hagyva” Bende Kornélia, Siófok Város Polgármesteri Hivatalának építési osztályvezetôje szerint sajnos nincsenek továbbképzések, ahol találkoznának a kollégákkal, kicserélnék véleményüket, netán nyomtatványokat is cserélnénk vagy egyáltalán: megosztanák tapasztalataikat, segítenének egymáson. Most mindenki magára van hagyva. És ez nagyon nem jó, mert mindenki csak a saját esze szerint végzi a munkáját.
6 Húsz év után ismét építésfelügyeleti ellenôrzéseken az ÉMI Az Építésügyi Minôségellenôrzô Innovációs Kht. az ÖTM „Építésügy 2007.” pályázati felhívására benyújtott pályázatában arra vállalkozott, hogy mûszaki szakértôi és laboratóriumi hátteret nyújt az építésfelügyeleti ellenôrzésekhez. A sikeres pályázaton elnyert források felhasználásával megkezdôdtek az építésfelügyelet és az ÉMI közös ellenôrzései. Az ÉPÍTÉSÜGYI IGAZGATÁS kerekasztal-beszélgetésén arra kerestük a választ, hogy a résztvevôk hogyan értékelik az eddigi közös munkát.
11 A központi elôírásoknál szigorúbb követelmények a helyi szabályozásban Nem ellentétes magasabb szintû jogszabállyal az a helyi önkormányzati rendeleti szabályozás, amely szerint amíg a falusias lakóterületen az OTÉK 14. § (2) bekezdése alapján lakóépület helyezhetô el és a szabályozás nem határozza meg a lakóépületben megépíthetô lakásszámot, addig a helyi szabályozás szigorúbb követelményt állapít meg, amikor a falusias lakóterületen a lakóépületben megépíthetô lakások számát korlátozza oly módon, hogy a kertvárosias lakóterületre vonatkozó szabályozás szerinti legfeljebb négylakásos lakóépület alkalmazását rendeli el.
12 Törvénysértô helyi rendeleti elôírások alkalmazása az építési engedélyezési eljárásban Amennyiben a megyei közigazgatási hivatal vezetôjének törvényességi vagy alkotmányossági aggálya merül fel adott helyi építési szabályzat tekintetében, nincs jogosultsága törvényességi észrevételét – az erre irányadó külön eljárás lefolytatása nélkül – egyedi határozatban a döntése meghozatalánál indokul felhozni, egyben a hatályos szabályokat ez okból mellôzni. A másodfokú építésügyi hatóságnak a hatályos jogszabályi rendelkezések alapulvételével kell döntenie.
14 A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által használt elnevezéssel. A hatóságnak hatáskörében eljárási kötelezettsége van, ez azt jelenti, ha az eljárás megindításának anyagi jogszabályban foglalt feltételei beállnak, az eljárást a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezô hatóságnak meg kell indítania és az eljárása során döntést kell hoznia, vagy az ügy érdemében határozat, vagy pedig az eljárás során eldöntendô egyéb kérdésekben végzés formájában.
15 Tervtanácsok szerepe az építésügyi hatósági döntésekben Az önkormányzati tervtanácsok szakmai véleményezô testületek, amelyek nem szakhatóságként mûködnek közre az építési engedélyezési eljárásban. A szakhatóság hozzájárulása köti az engedélyezô hatóságot, míg egy véleményezô testület állásfoglalása csak segíti, de nem köti az engedélyezô hatóságot az érdemi döntésének (az építési engedély kiadásának vagy a kérelem elutasításának) meghozatalában. Amennyiben az elsôfokú építésügyi hatóság indokolatlanul támaszkodik a tervtanács álláspontjára, az ügyfél a Ket. szabályai szerint a másodfokú hatóságnál, végsô soron pedig a bíróságnál kezdeményezheti a határozat felülvizsgálatát.
16 Kérdések és válaszok
A településrendezési tervekrôl kiadható másolat t Az újrafelvételi eljárásban hozható határozat t Irat-betekintési jog lefoglalt iratok esetén t Bejelentés alapján végezhetô építési munkák
„Magunkra vagyunk hagyva” Interjú Bende Kornéliával, Siófok Város Polgármesteri Hivatala építési osztályvezetôjével 1954-ben született, Nagyváradon. A nagyváradi Ady Endre Gimnáziumban érettségizett 1973-ban. A temesvári Mûszaki Egyetemen szerzett építômérnöki diplomát 1978-ban. Dolgozott Zilahon csôgyár építésén mûszaki ellenôrként, a Bihar Megyei Építészeti Trösztnél mûszaki vezetôként, nyolc évet tervezôként tervezô irodában, majd 1990-tôl Siófokon dolgozik az építési osztályon, 1991-tôl az Építési Osztály vezetôje. Elvált. István fia építômérnök hallgató, Kornélia lánya magyar-bölcsész szakon végzett a szegedi József Attila Tudományegyetemen.
❙ Ha valaki, mint Ön, egy ilyen nagy üdülôváros építéshatóságának a vezetôje fokozottan is a közvélemény érdeklôdésének középpontjában áll. Mit vár Öntôl az építtetôk nagy tábora? Szakszerûséget? Gyorsaságot? Vagy mindkettôt? És hogyan lehet mindezeknek megfelelni?
é p í t é s ü g y i
i g a z g a t á s
– Valóban szakszerûséget várnak el és gyorsaságot. Csak hát általában e kettô nem szokott találkozni. És ezen úgy tudunk segíteni, hogy javaslatokat, ötleteket adunk az embereknek. Bead az építtetô egy kérelmet, s azt várja, hogy két héten belül legyen engedély, de ha szakszerûek vagyunk, s a szabályokat is be akarjuk tartani, akkor bizony húzódik az idô. Nagyon sok esetben nem azt kérik, amit lehet. Innentôl az lenne a szakszerû és gyors, ha elutasítanánk a kérelmet. Úgy szoktunk ezen a helyzeten segíteni, hogy megmondjuk, ezt így nem lehet, de ha áttervezteti így és így, akkor lehet, s innentôl már a gyorsaság sem annyira fontos, hanem inkább az, hogy vágyai teljesüljenek. És ez nálunk valahogyan így hidalódik át.
❙ A sokszor hosszú átfutási idô az indokolatlan bürokratikus elôírásoknak tudható be? Egyáltalán lehet felesleges bürokráciáról beszélnünk? – Bürokratikusak a jogszabályok, az igaz. Biztos, hogy ezen is lehet valamit változtatni, de nem ez a dolog lényege. Sokszor olyant is felesleges bürokráciának tartanak, ami nem is az. A bürokrácia ugyanis a felesleges adminisztráció. Jó lenne a mai szabályozás, ha lenne kellô ember arra, hogy ezt így, ahogy van, végre is hajtsa. A létszám hiány az, ami azt a látszatot kelti, hogy bürokratikus a szabályozás. Van benne bürokratikus rész is, de meggyô-zôdésem, hogy nem lehetne annyira leegyszerûsíteni, amennyire – egyébként – szeretnék. Mind a polgárok részérôl, mind a hatóság részérôl sokan mondják, hogy minek ez és minek az, de ekkor nem gondolnak arra, ha nem lenne engedélyköteles valamely építési munka, akkor sokkal több probléma merülne fel.
❙ Tényleg sokan mondják, hogy kevés az építéshatósági ügyintézô. A tárca ezen úgy kíván segíteni, hogy jogszabályban írná elô a szükséges létszámot. Tervei szerint minden évi 200 döntésre kell jutni egy ügyintézônek. Mi errôl a véleménye? – Ez lenne az ideális. De nem láttam ezt a tervezetet. Megmondom ôszintén, hogy nem szoktam megnézni a jogszabály-tervezeteket, mert akkor annyira összekeverednek a fejemben az elôírások, hogy nem tudom mi az, ami csak tervezet, s mi az, ami elfogadott. Annyira sokrétûvé vált az építésügyi joganyag, hogy egyszerûen nem merek tervezetekbe belenézni. Tudom ugyanakkor, hogy rengeteg tervezet forog itt is, ott is, és kérdezik is, hogy mit szólók hozzá. De nem nézem meg, mert elkezdeném alkalmazni, jóllehet a tervezet csak tervezet maradt.
❙ Sok zavart okoznak a gyakori jogszabályváltozások? – Nagyon sokat. Az év elején hatályba lépett új eljárási kódex, a 37-es ÖTM rendelet káoszt eredményezett. Eddig is nehéz volt kiigazodni
2
XV. évfolyam 3. szám 2008. április
a jogszabályokban, de most kimondottan káosz van.
❙ Vannak azonban, s nem is kevesen olyanok, akik másként vélekednek. Véleménye szerint hogyan lehet úrrá lenni ezen a „káoszon”? Most már eltelt néhány hónap, s van némi tapasztalat. – Nemrég továbbképzésen voltunk Kaposvárott. A jogalkotók közül is voltak elôadók. Igyekeztek is kérdéseinkre választ adni. De amikor kiléptünk az elôadó terem ajtaján, azt mondtam a csapatomnak, hogy továbbra is úgy csinálunk mindent, ahogy eddig. Miért mondtam ezt? Azért, mert egyszerûen képtelenség bevezetni azt, amit az új rendelkezések tartalmaznak. Nem megy. A bejelentési kötelezettséget 15 napon belül kellene elintézni? Képtelenség. Helyszínelni, hiánypótlást írni, szakhatóságot megkeresni. Nem megy.
❙ Ön szerint valójában kinek jó ez a bejelentési kötelezettség konstrukció? Ez egyszerûsíti és gyorsítja a munkát? Erre számítottak? – Szerintem alapvetôen a fogalommal van a baj. A bejelentés mást jelent, talán annyit, hogy írok egy levelet a hatóságnak arról, hogy mit is kívánok építeni, s az válaszol, hogy jól van. De itt nem errôl van szó. Tervdokumentáció kell hozzá. Van, amihez szakhatóság is kell. Az egysze-rûsített tervdokumentáció sem kevés. Akkor mirôl beszélünk? Az elôírtakat 15 nap alatt nem lehet elvégezni. A tervezetét ismertem, de abban egy kicsit másként voltak a dolgok, azt gondolom, hogy az egyeztetések hatására változott az idôk során. Az biztos: ezt nem lehet 15 napos határidôvel teljesíteni.
❙ És akkor csúsznak a határidôvel? – Elméletileg meg kellene hosszabbítani a határidôt. Erre sincs kapacitásunk. Az adminisztráció és a bürokrácia most csorbát szenved, mert nem szoktuk meghosszabbítani az ügyintézési határidôt. Szerencsénk van, mert az ügyfelek nem kérik számon rajtunk ezt a 15 napot. Nem vettem még észre, hogy valaki szólt volna ezért. Természetesen figyelünk arra, hogy ez egy kicsit gyorsabban menjen, mint a szokványos, mert általában azért könnyebb esetek azok a munkák, amelyek bejelentés-kötelesek, de 15 nap alatt nem történik meg az elbírálásuk, az biztos. Ez az egyik nagy hibája ennek a dolognak. A másik, amirôl szintén azt mondtam a kollégáimnak, hogy ugyanúgy csinálják, mint eddig, hogy most már nem szükséges a közmûnyilatkozatokat pótolni. Most csak a tervezônek kell nyilatkoznia. Eddig is voltak olyan problémák, hogy begyûjtötték a közmûnyilatkozatokat, és menetközben derült ki, hogy nagynyomású gázvezeték vagy magas feszültségû villany van a földben, akkor, amikor a markoló eltépte a vezetéket. Akkor az viselte a következményeket, aki nyilatkozott,
például a DÉDÁSZ, amely nem figyelt oda, s azt mondta, hogy ott nincs semmi. Most egy tervezô fog nyilatkozni, hogy eljárt mindenkinél és mindenki azt mondta, hogy jó. Hogyan lehet pl. egy 10 emeletes épületet erre alapozni? Mi megkérjük a közmûnyilatkozatokat továbbra is, úgy, mint régen. Még nem kaptunk ki ezért. Mindenki hozza, rendben.
❙ Az építésügyi hatósági szakemberek körében rendszeresen felvetôdik a kérdés, hogy miért kell az eljárás során az építési jogosultságot vizsgálni. Javasolják, hogy a földhivatal adjon ki egy olyan dokumentumot, amelyben igazolja minden kétségen kívül az ingatlan fölött rendelkezni jogosult személyét. Ezt az építésügyi hatóság érdemi vizsgálat nélkül fogadja el. Ha viszont az építési jogosultság igazolását a hatóságnak nem kell vizsgálni, az ügyintézési határidô e része is a szakmai követelmények teljesítésének vizsgálatára fordítható. – Itt már ingatlan-nyilvántartási kérdésrôl van szó. Nem érzékelem a problémát. Mi megkapjuk a tulajdoni lapot, s aki azon, mint rendelkezni jogosult fel van tüntetve, tehát tulajdonos vagy haszonélvezô, akkor az ott építtetô. A társasházaknál nem ennyire egyszerû, de ott is úgy érzem, hogy a szabályozás alapján el lehet igazodni. Ahol széljegy van, azt nem vesszük figyelembe. A széljegy számunkra semmi, az csak egy szándék. Ha a széljegyen van az, aki építkezni akar, akkor a tulajdonostól kérjük a hozzájáruló nyilatkozatát.
❙ A közléssel kapcsolatos problémák kezelése is fontos kérdés. Az építésügyi hatósági eljárások során gyakori probléma az ügyfelek értesítése. Az ô lakás vagy értesítési címüket a mai gyakorlat szerint a földhivataltól kell kikérni. Ezek a címek az esetek jelentôs részében tévesek. A tértivevénnyel kiküldött levelek visszaérkeznek, például azzal, hogy a címzett nem kereste, a címzett ismeretlen. Ekkor „nyomozni” kell, meg kell keresni a lakónyilvántartásban, vagy másutt a „jó címet”. Ez olykor eredménnyel jár, máskor nem. De mindenképpen sok idôbe kerül és sok költségbe. E munka semmiképpen nem mérnöki jellegû tevékenység. Az érvényes jogszabályi elôírások szerint a tulajdonosoknak lakcímváltozásukat – meghatározott határidôn belül – be kell jelenteniük az illetékes földhivatalnak. Ennek sok esetben nem tesznek eleget az ingatlantulajdonosok. És ebbôl származik a gond, a probléma, s maga a megoldási javaslat is. Egyetért Ön ezzel a megállapítással? – E téren katasztrofális helyzet van. A Ket.-et szerintem senki nem gondolta át. Mert ez Ket.es dolog. A mai nyilvántartások alapján, mikor még a lakcímnyilvántartóban sem található meg valaki, ez így abszurd. Szerintem, annak
é p í t é s ü g y i kellene a jogszabályban lenni, hogy aki nem gondoskodik elérhetôségérôl, akkor arról egyik hatóság se gondoskodjék. Ha a földhivatali nyilvántartásban nincs meg a rendes címe, akkor ne kapjon hatósági értesítést. Ne legyen kötelessége az építési hatóságnak – és más hatóságoknak sem – sok költség és idô árán kutakodni a rendetlen ügyfél rendes és pontos címe után!
❙ Egyesek szerint a megoldás inkább az, ha hirdetmény útján teszik közzé a határozatokat. – Mi mindent kihirdetünk. Ez egy védelem az építési hatóságnak. Persze, akinek értesülnie kellene róla, biztos, hogy nem fog róla értesülni. A kifüggesztés általában nem megoldás, mert nem járkál be senki lapozgatni a kifüggesztett több száz hirdetményt.
❙ Helyette több száz levelet kell írni! – Ez az eset a társasházakra jellemzô. Itt viszont hasznos a kifüggesztés, de úgy, hogy átadjuk a közös képviselônek azzal, hogy ott függessze ki a ház ajtajára. A jogszabályban ez nincs benne. Aki tehát haza megy, az megtudja, hogy a szomszédban kocsma lesz, s ha valami baja van vele bejön hozzánk. Valahogyan mérlegelünk, hogy mit függesztünk ki és mit nem. Igyekszünk az értesülés lehetôségét megadni az ügyfeleknek mind arról, ami tényleg érinti ôket.
❙ A mai szabályozás szerint a szakhatósági állásfoglalásokat az engedélyezési eljárás során – fôszabályként – az eljáró építésügyi hatóság szerzi be. Ennek idôtartalma növeli az elôírt 60 napos ügyintézési határidôt. Korábban volt olyan szabályozás, amikor a tervezô feladata volt beszerezni az állásfoglalásokat a szakhatóságoktól. Nem kevesen vannak azok, akik úgy vélekednek, hogy a mai eljárási rendszer nem igazolta a jogalkotó várakozását, semmiben nem javított az eljárás hatékonyságán. Célszerû lenne visszaállítani a régi rendszert: a tervezô szerezze be a szakhatóságoktól azok állásfoglalásait. – Szerintem mind a két módszer jó. Annyira bejáratódott már a mai megoldás, hogy ezt mindenki tudomásul vette. A szakatóságnak biztonságot jelent, tudja, hogy tényleg elindul egy eljárás, nem csak az utcáról jött be valaki. Biztos lehet benne, hogy tényleg az lett engedélyezve, amit lepecsételt. És szerintem nem azért hozták be ezt a konstrukciót, tehát azt, hogy a hatóság keresse meg a szakhatóságot, hogy az ügyfelek járkálását egyszerûsítsék. Egyáltalán nem errôl van szó. Sajnos visszaélések történtek elôtte. A tervezô a szakhatóságnak bemutatott valamiféle tervet, és hozott egy nyilatkozatot tôle A/4-es lapon és a hatósághoz pedig egy másik tervet nyújtott be és csak a használatbavételkor derült ki, hogy az
ÁNTSZ – mondjuk így – nem látta azt a tervet, ami a végén megvalósult. És akkor jött a probléma. Szerintem ez áll a mai eljárási rend mögött, ezért vezették be, hogy a hatóság keresse meg azzal a tervvel a szakhatóságot, ami nála van. És ez ma mûködik. Nincs semmi probléma. Nagyon ritka eset, amikor a tervezô hozza be a szakhatósági nyilatkozatokat. Erre azért sem kerül sor, mert a szakhatóságnál fizetni kell. Ha mi keressük meg, akkor nem.
❙ A ma benyújtott építési engedélykérelem dokumentációk több mint fele hiányos. Régi tapasztalat, hogy a tervezôk felületesen állítják össze a mûszaki dokumentációt, mindig számítanak arra, hogy a hatóság alaposan átvizsgálja a kérelmet és felleli ezek közül a hiányosságokat. Ezt a fegyelmezetlenséget régóta szükséges lenne megszüntetni. Az Építéshatósági Szakmai Kollégium korszerûsítési javaslata szerint abból kell kiindulni, hogy csak a hiánytalanul összeállított kérelem tekinthetô szabályszerûen elôterjesztettnek, csak ennek alapján kellene megindítani az eljárást. Ha az ügyfél kellô tájékoztatás után is ragaszkodna a hiányos kérelem benyújtásához, természetesen megtehetné, ami viszont hiánypótlási felhívás nélkül az eljárás megszüntetô végzéssel történô lezárását kell, hogy eredményezze. Így néhány éven belül el lehet majd jutni ahhoz az állapothoz, hogy a tervezô gondosan állítja össze a dokumentációt és nem lesz szükség annak formai, vagy szakmai tartalmából fakadó hiánypótoltatására. Elsô lépcsôben a tartalmi hiánypótlás megszüntetésére kerülhetne sor. Támogatná ezt a javaslatot? – Igen is, meg nem is. Azzal persze egyetértek, hogy hiányosak a benyújtott kérelmek. Az a baj, hogy mi emberek is vagyunk, s a tervezôk meg félig-meddig a mi kollégáink, 10-15 éves kapcsolat van köztünk. Nem visz rá minket a lélek olyan könnyen, hogy kapásból elutasítsuk a hiányosan benyújtott tervdokumentációt, hanem visszaküldjük átdolgozásra. De nagyon sûrûn fordul elô, elkényeztettük ôket ezzel az emberi kapcsolattal, de mi is kezdünk bekeményíteni. Többnyire olyankor, amikor már másodszor is vissza kellene adni. Ekkor már elutasítjuk, azért is, hogy most már tudjon róla az ügyfél is. Nem tehet ugyan róla, nem is rajta múlik, éppen talán ezért veri nálunk asztalt, hogy hogyan lehet az, hogy már 90 napja beadta a kérelmet és még nem történt semmi. Általában nem érzékeli, hogy nem a hatóság, hanem a tervezôje nincs a helyzet magaslatán. Végül is egyet tudnék érteni a Kollégium javaslatával.
❙ Sokan vélekednek úgy, hogy szigorúbbnak kellene lenni. – Ez így van.
i g a z g a t á s
❙ A tervtanácsok az építésigazgatás intézményrendszerének kiemelkedôen fontos szereplôi. A tervtanácsok elôzményeként mûködô Építéstervezési Szakértôi Bizottságokra vonatkozó szabályozás alkotmányellenes volt, ezért azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. A tervek véleményeztetésével érintett jogok fontosságát az a körülmény is jelzi, hogy a jogszabály felülvizsgálata az AB elsô döntései közé sorolható. A sokéves szünet után életre hívott – az építésügyi hatósági engedélyezési tervek engedélyezését, illetôleg a terület és településrendezési tervek megállapítását (elfogadását) megelôzô kötelezô véleményeztetésére vonatkozó – megújhodott szabályozás sem oldotta fel teljes mértékben a korábbi ellentmondásokat. Ezért egyre többet hallani olyan véleményeket, hogy erôsíteni kellene az állami fôépítész által vezetett tervtanács szerepét, szemben a kamarai és önkormányzati tervtanácsokkal, s ez utóbbiakat esetleg meg kellene szüntetni. Alternatívaként esetleg javasolható a kamarai és önkormányzati tervtanácsok esetében a szakértôkre vonatkozó szabályok alkalmazása, hogy felelôsségteljesebb keretek között mûködhessenek. Mi errôl az Ön véleménye? – Nem könnyû e kérdésben állást foglalni. Nálunk nincs tervtanács. Sajnos. De volt. Azért döntött úgy a képviselôtestület, hogy megszünteti, mert tetemes anyagi vonzata volt a mûködtetésének. Én nagyon örültem, amikor hozzájuk tudtunk fordulni. Bár nem volt kötelezô a véleményük, de jó alátámasztást adott a hatósági döntéseinknek. Általában esztétikai kérdésekrôl volt szó, nem pedig arról, hogy mekkora legyen az épület. Maga a szakma, az építészet volt képviselve a tervtanács által. Az ügyfél is jobban elfogadta a döntést, ha másik tíz építész mondta azt, hogy ne ilyen legyen valami, mint egy hatósági ügyintézô, akirôl egyébként fel sem tételezik, hogy felsôfokú végzettsége van. Szembesülünk olyan építtetôi magatartással, amelynek az a lényege, hogy „az én pénzem, olyat építek, amilyent akarok”. Erre mondom, hogy más az, ha tízen mondják ugyanazt, akkor inkább elfogadtatható és akkor talán áttervezteti a házát. Olyan lehet ez, mint egy orvosi konzílium. Ha az egyik orvosnak nem hiszek, elmegyek egy másikhoz. Ha az is azt mondja, akkor jobban elhiszem, akkor mégis csak van benne valami. Nagyon hiányzik a tervtanácsunk. Kisebb kérdésekben is kikértük a véleményüket, ez most hiányzik. A nagyobb kérdésekben – erre jogszabály van – megkeressük a megyei tervtanácsot. Ez az intézmény jól mûködik, legalább is szerintem. Azt gondolom, hogy jó lenne, ha jobban figyelembe lehetne venni a véleményüket, mivel ma a jogszabály csak azt írja elô, hogy figyelembe vehetô a tervtanácsi vélemény, de nem kötelezô. Így kétélû a dolog, mert ha az épít-
XV. évfolyam 3. szám 2008. április
3
é p í t é s ü g y i
i g a z g a t á s
tetô azt mondja, hogy megfellebbezi a döntésünket, ami a tervtanácsi véleményre épül, és másodfokra jut a dolog, akkor nem biztos, hogy másodfokon megállja helyét a döntésünk. A másodfoknak sokkal nehezebb a helyzetük, mint a mienk, mert már bíróságra kell elmenniük az állásfoglalásukkal, s ha nem tudják paragrafussal alátámasztani, akkor nincs sok esélyünk, mert a bírónak nem igen lehet indokként felhozni, hogy egyszerûen csak arról van szó, hogy építészetileg nem odavaló, mert nem szép.
❙ Helyesnek látná, ha jogszabály azt írná elô, hogy a tervtanács döntése kötelezô az építésügyi hatóság számára? – Ezt azért nem, de azt igen, hogy több jogosítványuk legyen a hatóságoknak a tervtanácsi vélemények érvényesítése tekintetében. Hogy támaszkodhasson rá, hogy alapul vehetô legyen a döntéseinél.
❙ Ezt most is lehet. – Igen, csak nem lehet rá hivatkozni.
❙ A hatóság döntéseinek jogi alapokon kell nyugodnia. – Az építészetet, a mûvészetet, mindanynyiunk „épített környezetét” nem lehet teljesen szabályozni paragrafusokkal. Ha nincs is tervtanácsunk, de legalább fôépítészünk van. Sok helyen még fôépítész sincs. Több jogosítványt adnék a fôépítészeknek is. Mert egy város arculatát a jogszabályokon keresztül a fôépítész tudná alakítani, együtt a képviselôtestülettel. Hogy hogyan néz ki egy város, az a fôépítészen kellene múljon. Sajnos nincs ehhez elég hatásköre.
döntését megerôsít egy fôépítészi igen abban, hogy nem illeszkedik a tervezett építmény az adott helyre, akkor jó. Akkor is, ha az nem igazán döntô szó, de befolyásoló tényezô a hatósági döntést illetôen. Azt szeretném, hogy lehessen rá hivatkozni. Most nem lehet. Sajnos. A helyi építési szabályzatunkban benne szerepelt korábban az, hogy figyelembe kell venni a hatósági döntésnél a fôépítész véleményét, de kitalálták, hogy ilyen jogosítványt nem lehet adni a fôépítésznek.
❙ A helyi építési szabályzatban normatív szabályok kellenek, nem szubjektív jellegûek, nem olyanok, hogy majd a fôépítész megmondja, hogy mit lehet és mit nem. – Ismétlem magam: nem mindent lehet normatív úton szabályozni!
❙ Korábbi években nem igazán jellemezte a Balaton-parti építkezéseket a szabályok betartása, az építési fegyelem. Változott a helyzet e tekintetben? – Nem igen. Vannak emberek, akik egyszerûen nem veszik tudomásul a szabályokat. Az az ember, aki nem tartja be az építési jogszabályokat, az valószínûleg gyorsan is vezet, az adóját sem fizeti be. Ez habitus kérdése.
❙ Az építésügyi bírságot sem fizetik meg? – E tekintetben változott a helyzet. Próbálkoznak egyesek, de nem sok eredménnyel. Egyre többen vannak azok, akik simán befizetik. A pozitív változás annak köszönhetô, hogy ma már az APEH-en keresztül hajtjuk be a bírságot. Lassan már nem lesz probléma e téren a fizetésekkel.
❙ Vannak még hatósági bontások? ❙ Miért nincs? – Mert az építéshatóság nem alapozhatja a döntését a fôépítész véleményére.
❙ A települési fôépítész a településrendezési terveken keresztül alakítja, formálja a település arculatát. Nem így gondolja? – Igen, s ez rendben is lenne, ha mindent lehetne szabályozni. De nem lehet mindent megfogalmazni szavakkal egy HÉSZ-ben.
❙ Tehát fôépítész vagy tervtanács? – Mind a kettô. A fôépítészt azért kell egy-egy döntésnél megkérdezni, mert vannak olyan dolgok, amelyek kimondottan építészeti, megjelenési kérdések. Ilyen például az arculat kérdése. Paragrafusnak megfelel, de – megítélésem szerint – nem illeszkedik a környezetéhez. Ez szubjektív értékítélet. A fôépítész véleménye legyen a döntô és ne a hatóságé.
❙ Ettôl még szubjektív marad a hatóság döntése, s ezt magának a hatóságnak kell megalapoznia. – Természetesen, de ha az építési hatóság
4
XV. évfolyam 3. szám 2008. április
– Vannak, bár sokszor szeretnénk elkerülni, mert kellemetlen, rossz élmény a kötelezettnek és a hatóság dolgozójának egyaránt, és pénzbe kerül, nehéz behajtani és az önkormányzatnak meg nem sok pénze van erre a célra.
❙ Az ÖTM a múlt év végén kiírt Építésügy 2007. elnevezésû pályázatán lehetett forrásra pályázni a bontási költségek megelôlegezésére. Önök nem pályáztak? – Nem, mert azt megint vissza kell fizetni. Egyébként is sok adminisztrációval jár. Az is lényeges, hogy nálunk csak kisebb összegû bontások fordulnak elô, s ezeket azért megelôlegezi az önkormányzat, és behajtjuk ezt a pénzt. Ebben az évben volt már egy hatósági bontásunk, s egy másik bontást pedig önként elvégzett az építtetô. Rövidesen megint lesz egy, s nagyon bízom benne, hogy önként végrehajtja, mert sokkal többe kerülne neki, ha mi bontatnánk. Elég borsos árajánlatok jönnek be a vállalkozóktól egy-egy bontás végrehajtására, amit megküldünk az ügyfélnek, hogy amennyiben elbontja két héten belül, akkor nem kerül ennyibe, ha viszont a vállalkozó végzi e
munkát, akkor pedig ennyibe. És azért ez meggondolandó. Inkább maguk végzik el a bontást, s így nem kerül sor hatósági bontásra. Ami viszont probléma, s ezzel egy tavalyi bontásunk során szembesültünk, hogy amikor nem azonos a tulajdonossal a bontásra kötelezett, tehát más az építtetô, akit kötelezünk a bontásra, és rajta hajtjuk végre, akkor nem tudjuk a telekre ráterhelni a költségünket. És ez nem biztos, hogy normális dolog, hogy ilyen esetben elváljon a tulajdonos és az építtetô személye. Szerintem ugyanúgy felelôs az a tulajdonos, aki megengedte a másiknak, hogy rátegye a maga épületét. Feleljen érte. Most is folyamatosan nônek ki a földbôl az óriási hirdetô táblák, s hiába írunk az ingatlan tulajdonosának, hogy takarítsa el a tábláját. Mit válaszol? Nem ô volt, aki a táblát elhelyezte. Van, aki nem is tudja, hogy ki volt. Minden héten más az, aki a táblán hirdet. A hirdetô céget sem tudom kötelezni, hogy takarítsa el, mert nem ô helyezte el, hanem valamilyen reklám cég, de, hogy ki, azt nem tudni, mert nincs a táblán erre utaló név vagy cím. Nem tudom, hogy mit tudunk elérni ezekben az ügyekben. A tulajdonos azt mondja nem ô volt, nem engedte meg senkinek, de én úgy gondolom, igenis feleljen a tulajdonos mindazért, ami a telkén történik, még ha Mátészalkán lakik, akkor is. Kerítse be, ha van egy telke Siófokon, vagy járjon arra rendszeresen, vagy legyen gondnoka.
❙ Újabban mind többen vetik fel, hogy óriási veszteség származik abból, hogy a hatóságoknak nincs egységes számítástechnikai rendszerük. Nem tudnak egymással kommunikálni. Egységes rendszerre lenne szükség, ami ráadásul olcsóbb is lenne. Mi errôl az Ön véleménye? – Nagyon kellene egy egységes rendszer, mert ma mindenki a saját kis portáján csinálgat mindenfélét, és nem tud kommunikálni egymással az ország. Nagyon érdekes, hogy még mindig nem teremtôdött meg egy egységes számítástechnikai rendszer az építésügyben. Bár más hatóságoknál is azt tapasztalom, hogy a piac befolyásolja még a hatósági munkát is, ahelyett, hogy közbeszerzés útján gondoskodna a tárca az országos hálózatra kiterjedô számítástechnikai rendszer megpályáztatásáról. Aki nyer ezen a pályázaton, az majd úgyis bevonja azt a rengeteg vállalkozót, akik a piacon vannak. Így mindenki jól járna, fôleg mi, de az e területen dolgozó vállalkozók is. Ma mindenki más rendszert vesz. Ezek pedig egymással nem kompatibilisek. Szeretnék még a 37-es miniszteri rendeletrôl beszélni. Úgy tûnik számomra, hogy azok, akik ezt a jogszabályt most így kiadták a kezükbôl, nem voltak soha elsôfokú hatóságoknál, vagy ha igen, akkor bele sem gondoltak abba, hogy miként kellene ezt a jogszabályt alkalmazni. Számos eleme használhatatlan. Ha dolgoztak
é p í t é s ü g y i is elsô fokon, az csak valamikor régen lehetett, ugyanis sokat felejt az ember, ha egy-két évet kihagy abból a munkakörbôl, amiben benne volt, bármilyen munkakörrôl legyen is szó. Ha megkérdezték is a véleményünket, márpedig úgy emlékszem, hogy megkérdezték, nem vették figyelembe. Elhiszem azt, hogy a sok egyeztetés során kénytelenek voltak úgy módosítani, ahogy az összes többi jogi egyeztetô javasolta, ezért nem is a jogalkotókat akarom bántani, mert lehet hogy kényszerûségbôl lett ilyen amilyen, de hogy egyes részei nem alkalmasak az elsôfokú hatósági eljárás lefolytatására, az egyértelmû. Biztos másnak is ez a véleménye, vagy ha nem, akkor csak mi tizenegyen vagyunk ilyen különlegesek. Ennyi ugyanis a siófoki építésügyi hatóság létszáma. Sajnos nincsenek továbbképzések, ahol találkoznánk a kollégákkal, kicserélnénk a véleményünket, netán nyomtatványokat cserélnénk vagy egyáltalán: kicserélnénk tapasztalatainkat. Segítenénk egymáson, most mindenki magára van hagyva. Ül mindenki a kicsi tornyában és csinálja a maga feje után. És ez nagyon nem jó így. Annak idején a közigazgatási hivatal szervezésében, amikor még nem kerül pénzbe egyegy terem igénybevétele, háromszor-négyszer is volt egy évben közös megbeszélésünk, mindig akadt ugyanis olyan aktuális téma, amit éppen fel kellett dolgozni. Feldolgoztak anyagokat, megkérdezték elôtte a véleményünket és tapasztalatot cseréltünk. Ilyen alkalmakkor aztán mindenkinek újabb és újabb gondolata, javaslata támadt, elmondtuk, hogy ki hogyan csinálja, kinek mi a problémája, és ebbôl sokat lehet tanulni. Egy-egy ilyen összejövetel után írásos összefoglaló készült, a jó tapasztalatok mindenkihez eljutottak. A mai ún. hároméves továbbképzés mûködik, mert kötelezô, és nagyon helyes hogy kötelezô, de mivel minden anyagi kérdés lett, ezért nincs sûrûbben. Pedig ez lenne a szükséges. Találkozni kell és pedig sûrûbben. Nem elég az, ha csak három évben egyszer találkozunk egy-egy régióban. Az emberek közben cserélôdnek, nem ismerjük egymást, s ez nem jó. Korábban jobban ismertük egymást, ezért bármilyen problémánk is volt felhívtuk egymást és megbeszéltük. Most is elôfordul, hogy felhívnak olyanok, akikkel három éve találkoztunk utoljára, és kérdezik, hogy mi ezt vagy azt hogyan csináljuk. Én is gyakran teszem ugyanezt. Magunkra vagyunk utalva. Teljesen. És ez nem jó, mert mindenki a saját esze szerint végzi a munkáját. A 37-es rendelettel nem csak az a gondunk, amit már említettem, hogy 15 nap alatt nem le-
het a bejelentést elbírálni, meg hogy hiányzik a közmû kezelôk nyilatkozatának megkövetelése, hanem olyan lett mint azok a játékok, amikor bemegyek egy ajtón egy terembe, ahol van három ajtó, s ha a jobboldali ajtón megyek be, akkor lapoznom kell az 59. oldalra, ha a középsôn, akkor azt mondja lapozz a 8. oldalra, ha odaérsz, akkor meg tovább kell lapozni egy másik oldalra stb. Ez egy lapozgatós jogszabály. Nem tudom észben tartani a szerkezetet, meg a logikát. Állandóan nyitva kell tartanom hozzá az Étv. is, meg a Ket.-et is. Nem sírom vissza a 46-os rendeletet, régi volt, cserélni kellett. De ha azt egy helyen kinyitottam, lehet, hogy megismételte az Étv.-ben szereplô szöveget másként, de nem kellett hozzá kinyitni más jogszabályt. Odáig jutottunk, hogy ahhoz hogy átlássuk, készítettünk magunknak különbözô táblázatokat és azokat lapozgatjuk.
❙ Ez egy másként szerkesztett, más logikára épülô jogszabály. Ebbôl még nem kell annak következnie, hogy gyakorlatban nem használható. Meg kell tanulni, el kell sajátítani. Kezdeti nehézségek mindig vannak. Ha most Ön lenne jogalkotói szerepben, mondjuk holnaptól, akkor mit csinálna? – Elsô és legfontosabb dolgom lenne, hogy logikusan építeném fel a jogszabályt. Féligmeddig jogalkotónak is tekinthetem magam, mert nálunk a fôépítésszel jó szakmai kapcsolata van az építéshatóságnak. A fôépítész tulajdonképpen jogalkotó a HÉSZ tekintetében, s nagyon sokszor megkérdezi a véleményemet. Ezért és erre számítva a HÉSZ alkalmazása során felvetôdött kérdéseket, problémákat rendszeresen feljegyzem magamnak – most is van már két tele írt oldalam – azt, hogy mit is és hogyan kellene módosítani a HÉSZ-ben, mert a mai szabályozás vagy nem szabályoz kellôképpen, vagy túlszabályoz, vagy félreérthetô. Tehát tudom mit jelent jogot alkotni. Borzasztóan nehéz eltalálni, hogy minden esetre jó legyen.
❙ Tehát a válasz az, ha Ön lenne most jogalkotói szerepben, akkor összegyûjtené a tapasztalatokat és a módosítási javaslatokat és kb. egy év eltelte után egy generális módosítás következne. Jól érzékelem? – Igen, de erre talán elôbb kellene sort keríteni. Itt szeretném elmondani a mi sajátos eljárásunkat az ügyfelek konkrét és szakszerû tájékoztatásának módjáról és tartalmáról. Kialakítottunk egy beépítési elôírásokról szóló tájékoztató rendszert. Ha az ügyfél személyesen vagy levélben megkérdezi, hogy mit lehet a telkére építeni, akkor mi teljes körûen leírjuk számára, belefogalmazva a figyelembe veendô
i g a z g a t á s
jogszabályhelyeket is, és elküldjük az ügyfélnek. Honnan tudná mindezt, ha mi nem mondjuk meg. Elküldjük a HÉSZ rávonatkozó elôírásait, ha kell az OTÉK-ból is azt, ami fontos, a HÉSZ-bôl olyan részeket is, amely ugyan nem arra az övezetre vonatkozik, de más miatt fontos. Elküldjük a szabályozási terv kivonatot, mert ha tervezôhöz megy, annak erre szüksége van, netán ha konkrétan kérdez az ügyfél, akkor akár az építési helyet is megrajzoljuk neki, hogy 6 m itt, 5 m ott, stb. Ez az általunk az egyes telkekre összeállított ún. beépítési tájékoztatóval már el tud indulni az építtetô. És ennyi – szerintem – egy bejelentésnél is bôven elég lenne. Ha maradna a „bejelentés-köteles” fogalom, elég lenne egy ilyen tartalmú visszanyilatkozat. Szerepelne benne mindaz, amit az építés során figyelembe kell venni, be kell tartani. Attól, hogy nem építési engedélyköteles még ugyanúgy eleget kell tenni a jogszabályoknak. Kérdezem: honnan tudja az ügyfél, hogy a tûzvédelmi jogszabály mit ír elô, ha nem kérdezi meg tôlünk? Nem gyôzôm eléggé hangoztatni: meg kell kérdezni az építési hatóságot, kötelessége minden jogszabályról tájékoztatni az érintett építtetôt, vagy építeni szándékozót. Mi nem csak azt fogjuk leírni, hogy 5 méter magas lehet, meg piros cserepû, hanem azt is, hogy ennyi meg ennyi a tûztávolság, nincs szennyvízcsatorna és ezért nem építkezhet, vagy zárt szennyvíztározót kell építeni. Továbbra is hiányolom, hogy nem szabályozza a jogszabály a csapadék elhelyezést. Kihagyták belôle a szélkereket. Jönnek ügyfelek és mondják, hogy fel akarják szerelni, mert úgy tudják, hogy 3 méter alatt nem engedélyköteles. Hogyan fogunk kinézni, ha mindenki a házára feltesz egy szélkereket? És szó nincs róla benne. Tudom, hogy nagyon nehéz elôre látni, de a szélkerék nem mostani találmány. Nagy pozitívuma a jogszabálynak ugyanakkor az, hogy most konkrétan leírja, hogy meg kell keresni a közútkezelôt és nyilatkozni kell. És ez nagyon sok esetben korábban elmaradt. Nagyon sokat számít, hogy az utcához viszonyított terepszinten hova helyezi az épületet. A közútkezelô elôzetes megkeresése nagyon jó ötlet. Nagyon jó az is, hogy kimondja mi a kialakult telek. Eddig e kérdésben csak tapogatóztunk. Az is jó, hogy le van írva, hogy a tevékenység befejezése után meg kell keresni az ügyfélnek a földhivatalt a szükséges ingatlannyilvántartás átvezetése végett. Nehéz dolguk lesz a jogalkotóknak a módosítások elvégzése során. Sok sikert kívánok hozzá!
❙ Köszönöm a beszélgetést.
XV. évfolyam 3. szám 2008. április
5
é p í t é s ü g y i
i g a z g a t á s
Húsz év után ismét építésfelügyeleti ellenôrzéseken az ÉMI
Az Építésügyi Minôségellenôrzô Innovációs Kht. az ÖTM „Építésügy 2007.” pályázati felhívására benyújtott pályázatában arra vállalkozott, hogy mûszaki szakértôi és laboratóriumi hátteret nyújt az építésfelügyeleti ellenôrA kerekasztal-beszélgetés résztvevôi: zésekhez. A sikeres pályázaton elnyert Dr. Czipáné Kovács Mária, Észak-alföldi Regionális Közigazgatási Hivatal vezetô fôtanácsosa, források felhasználásával megkezdôdtek építésfelügyelô, az építésfelügyelet és az ÉMI közös Frigy Antal, Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Építésügyi és Építészeti Fôosztály ellenôrzései. Az ÉPÍTÉSÜGYI IGAZGATÁS vezetô fôtanácsosa, kerekasztal-beszélgetésén arra kerestük Kreicsi Gábor, Észak-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal vezetô fôtanácsosa, a választ, hogy a résztvevôk hogyan értéépítésfelügyelô, az Építéshatósági Szakmai Kollégium tagja, kelik az eddigi közös munkát. Lengyel Barnabás, ÉMI Debreceni Minôségellenôrzô Állomás vezetôje, Szörényi Gábor, ÉMI Miskolci Minôségellenôrzô Állomás vezetôje és zolás, milyen szabályai vannak, mi a formája, Törökné Horváth Éva, ÉMI Anyag- és Szerkezettudományi divízióvezetô.
ÉPÍTÉSÜGYI IGAZGATÁS: Régi törekvése az építésfelügyeletnek, hogy helyszíni vizsgálatai egy részét szakértô céggel együtt végezze. Erre azonban sem a jogszabályok, sem a pénzügyi fedezet hiánya eddig nem adott lehetôséget. Most viszont megváltozott a helyzet. Az építésfelügyeletrôl szóló 291/2007. (X. 31.) Korm. rendelet 5. § (2) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy speciális vizsgálatok elvégzése érdekében az építésfelügyeleti hatóság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 58. §-ának (3) bekezdése szerint építésügyi mûszaki szakértô vagy minôség-ellenôrzô szerv közremûködését is igénybe veheti. A jogi lehetôségek realizálhatóvá is váltak akkor, amikor az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium 2007. szeptemberében ÉPÍTÉSÜGY 2007. címmel kiírt pályázata pénzügyi lehetôséget is teremtett az ellenôrzések finanszírozására. Hogyan indult a közös munka, és melyek az eddigi eredmények? Frigy Antal: Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy korábban azért sem lehetett e szakértôi munkát elvégezni, mert az akkor hatályban lévô államigazgatási eljárási törvény (Áe.) szerint a költségeket sem az ügyfélre, sem az építtetôre vagy a kivitelezôre nem lehetett volna ráterhelni. Ennek okán nem is nagyon volt példa arra, s ha igen, akkor is csak nagyon ritkán és csak nagyon súlyos esetekben, hogy az építésfelügyelô, illetve az építésfelügyelet bevont volna valamilyen szakkérdés megvizsgálásába, elemzésébe szakértôt, vagy szakértô intézményt. Mert ennek a vizsgálatnak a költségét, ami már akkor sem volt olcsó, az államigazgatásnak kellett volna finanszírozni. Az új lehetôség az, hogy az építésügyi célelôirányzatból (ez az építésügyi, építésfelügyeleti és eljárási bírságból befolyt pénz) létrehoztunk egy 30 millió forintos keretet, ami két részre
6
XV. évfolyam 3. szám 2008. április
oszlik, egyik része szakértôi tevékenységre, a másik része pedig laboratóriumi vizsgálatok végzésére szolgál. Erre a pályázati felhívásra az ÉMI sikeres pályázatot nyújtott be és ilyen módon nyílt meg az építésfelügyelet számára az a lehetôség, hogy ilyen speciális szakértôi vizsgálatokra és a laboratóriumi vizsgálatokra – e keret terhére – igénybe vehessék az ÉMI szakmai közremûködését.
Törökné Horváth Éva: Az ÉMI Kht. laboratóriumi vizsgálatokra és szakértôi tevékenységre pályázott. A szakértôi tevékenység keretén belül olyan elemzéseket igényelnek tôlünk az építésfelügyelôk, amelyek az építés helyszínén felmerült problémák megoldását célozzák. E feladatokat a közép-magyarországi régióban dolgozó építésfelügyelô kollégákkal történt konzultációt követôen határoztuk meg. Ilyenek például az épületek hôtechnikai viselkedése, ha a falazás nem szakszerûen történik, ehhez különféle vizsgálatok szükségesek, de szakértôi tevékenység keretén belül elemezzük a különféle falazatok a hôtechnikai viselkedését akkor, ha – mondjuk – a függôleges vagy a vízszintes habarcs-kitöltöttség nem megfelelô. A következô nagy elemzést igénylô feladatcsoport, amire vállalkoztunk, az épületek nyílászáróinak helytelen elhelyezésébôl adódó hôtechnikai problémák. Ez azért fontos az építésfelügyelôk számára, mert – mint tudjuk – a jövô évtôl kötelezô lesz az energia tanúsítvány, amivel az új építésû épületeknek rendelkezni kell, és az említett falazási hibák, vagy a nyílászárók helytelen elhelyezésébôl eredô problémák befolyással lehetnek az épületek energia tanúsítására. Ezeken kívül más feladatok is szóba jöttek, mint például a megfelelôség-igazolások elemzése, illetve ennek az elemzési módszertanának kidolgozása, melyet az építésfelügyelôk napi munkájukban hasznosíthatnak. Olyan módszertanra gondolunk, amely azzal foglalkozna, hogy mi is a megfelelôség-iga-
és mindezeket hogyan kell alkalmazni az egyes építôanyagoknál, építési termékeknél. Ezen kívül csokorba gyûjtenénk a tipikus építési hibákat, például az olyan kivitelezési hibákat, mint a tetôszerkezet és anyagainak meghibásodásai, a falazás és burkolás általános hibái stb. Ezeket a korábbi szakértôi véleményeink és más tapasztalataink alapján gyûjtenénk öszsze és rendszereznénk. Úgy gondoljuk, hogy ezzel is segíthetjük az építésfelügyelôk munkáját.
Dr. Czipáné Kovács Mária: Az Észak-alföldi Regionális Közigazgatási Hivatal építésfelügyelete már a pályázati kiírást megelôzôen egyeztetett az ÉMI-vel az együttmûködés lehetôségérôl. Amikor megerôsítést kaptunk arról, hogy az ÉMI sikeresen pályázott, együttmûködési keret-megállapodást kötöttünk az ÉMI Debreceni Minôségellenôrzô Állomásával, és ennek keretében azonnal el is kezdtük a közös ellenôrzéseket. Az együttmûködést mindenképpen hasznosnak tartom egyrészt azért, mert egy létszámában is megerôsített hatóságot komolyabban vesznek az építésben közremûködô felek, mint ha csak egy-két építésfelügyelô végezné az ellenôrzést, másrészt több szakemberrel felvértezve hatékonyabb és szakszerûbb lesz az ellenôrzés. Az ÉMI-vel való együttmûködés elôször a megfelelôség igazolások témakörében jelentett nem kis segítséget számunkra. Ennek a területnek kifejezetten az ÉMI a specialistája, így ennél jobb szakmai támogatást senkitôl sem kaphattunk volna. Segítséget jelent ez az építtetô számára is, hisz tudomást szerez arról, hogy mit is jelent az építési termékek megfelelôség igazolása, kinek és milyen formában kell tanúsítania a beépítésre kerülô anyagok, szerkezetek minôségét és miért van szükség erre. Kreicsi Gábor: Hasonlóan indult nálunk is a közös ellenôrzés. Hamarabb megkezdtük a közös ellenôrzéseket, mint hogy a megállapodást papírra vetettük volna. Nagyon aktívan vettek részt ÉMI-s kollégák az ellenôrzéseinkben.
é p í t é s ü g y i Mindig elôre egyeztettünk, hogy mely területeken és milyen jellegû épületeket fogunk megnézni. Nálunk eleve bevett szokás az, hogy – mivel kis megyérôl van szó – a megye valamenynyi nagyberuházását ellenôrzzük. Az ÉMI miskolci állomása megkezdte a közös munkát a borsodi, illetve heves megyei építésfelügyelô kollégáimmal is, de a mi megyénkben zajlott le a legtöbb közös ellenôrzés. A nagyberuházásokkal kezdtük, és a családi házakkal folytattuk. Magam is megerôsítem azt, ami már elhangzott, miszerint mi sem nem vagyunk túlzottan felkészültek minden elôforduló témakör ellenôrzésében, ezért mindenképpen elônyôs, hogy megjelent az ÉMI. Voltak már olyan építési helyszínek is, ahol híre ment a korábbi közös ellenôrzéseknek és már sokkal felkészültebben jelentek meg – még a megfelelôségi igazolás terén is – az építtetôk.
Frigy Antal: Az említett megállapodásokról anynyit, hogy a pályázati kiírás szerint e célra fordítható harminc millió forintos keretösszeget leosztottuk régiókra. Minden régió megkapta ezt az összeget, egy egységet pedig megtartottunk központi rendelkezésre. Ezt abból a célból tettük, hogy ha valahol nagyon sok vizsgálatra van igény, nagyon nagyok a problémák, és esetleg elfogyna ez a keret a régióban, de még szükség van forrásra, akkor innen még lehet átcsoportosítani erre a célra pénzt. Minden régióban kijelöltünk egy építésfelügyelôt kapcsolattartóként, és a másik oldalról pedig az ÉMI állomásvezetôk azok, akikkel a kapcsolatot tartják. Dr. Czipáné Kovács Mária: Az építésfelügyelet ellenôrzései során azon túlmenôen, hogy a beépítésre kerülô termékek rendelkeznek-e megfelelôség igazolással, azt is vizsgálja, hogy a megfelelôség igazolást megalapozott vizsgálatok alapján az arra jogosult szervezet állította-e ki. Rögtön, már az elsô közös ellenôrzésnél felmerült a transzportbeton megfelelôség igazolásának szabálytalansága, ezért felkértük az ÉMI-t, hogy a tanúsító szervezet eljárásának szabályosságát, a tanúsítás megalapozottságát, illetve a szervezet jogosultságát ellenôrizze. Véleményem szerint nem elég pusztán azt vizsgálni, hogy az igazolás rendelkezésre áll-e, ennél fontosabb azt felfedni, hogy a terméknek milyen a valós minôsége, hiszen az épület állékonysága, tartóssága, minôsége szempontjából alapvetôen az a meghatározó. Eddig két esetben fordult elô, hogy a megfelelôségi igazolás nem felelt meg sem a tartalmi, sem a formai követelményeknek. Lengyel Barnabás: Mi is meghatároztuk a célvizsgálatok területét (beton- vasbeton termékkör, épületenergetikai és akusztikai követelmények alkalmazása, fa, és egyéb könnyûszerkezetes épületelemek kialakítása, anyag, környezet és munkavédelmi követelmények
betartása az építôipari kivitelezések során stb.) azon túl is, hogy a lehetséges vizsgálatok részletes táblázatban rögzítésre kerültek. Nagyon fontosnak tartom, hogy a megállapodásunkban szerepeltetjük a transzportbetonok vizsgálatát. Nem csak a transzportbeton szabvány követelményeit, de még az építési termékek mûszaki követelményeinek, megfelelôség-igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól szóló 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendeletben leírtakat sem nagyon ismerik a gyártók, a forgalmazók, s az építtetôk sem. Ennek megfelelôen még a helyszínen bedolgozott beton minôségének problémája is felvetôdött, nemcsak a szállítói megfelelôségi igazolások kiállításának tartalmi és formai kérdései. Általános szakmai problémák merültek fel. Ennek megfelelôen rendelt meg tôlünk az építésfelügyelet utóbb betonvizsgálatot, és betonüzem vizsgálatot. Milyen hiányosságok voltak? Nem ismerték – s ez nem túlzás – a rendeletet a gyártók. Nem tudták, hogy mit is jelent igazából a megfelelôség-igazolás, milyen kötelezô papírokat kell a transzportbetonhoz egy szállításnál kiadni. Utóbb a gyártóüzemben, konkrétan a betongyárban kiderült, hogy alapvetôen rendben vannak a dolgok, hiszen országos, nagy betongyártó cégrôl van szó, budapesti központi irányítással, minôségirányítással, és jó minôsítésû központi laboratóriummal. Csak a külsô gyártóüzemük felé nem tudták ezt megfelelôen deklarálni és formában önteni. Tartalmi és formai hiányosságok alapján nem volt megfelelô a szállítói-megfelelôségi igazolás, amit kiadtak, de aztán a helyszíni vizsgálatokon egyértelmûen kiderült, hogy mind a vizsgálati jegyzôkönyvek, mind a törési eredmények rendben vannak – az új MSZ 4798-1:2004 beton szabvány szerint. Ettôl függetlenül felvettük a budapesti központtal is a kapcsolatot és megpróbáljuk a tanúsítás rendjét az üzemi gyártásellenôrzési folyamatba beépíteni.
Szörényi Gábor: Mi nem számítottunk arra, hogy elégséges lenne a betonüzemek tanúsítását ellenôrizni, mert tapasztalataink szerint Magyarországon kevés a megfelelôen tanúsított betonüzem, ezért eleve úgy készültünk, hogy valószínûleg nem tudnak elfogadható megfelelôségi igazolásokat mutatni számunkra, ezért a helyszínen végeztünk vizsgálatokat. Tulajdonképpen roncsolás-mentes vizsgálatokat, hogy a betervezett betonnak megfelel-e az a beton, amit valójában beépítettek. Megállapítjuk, hogy megfelel-e a betervezettnek. Végül is jellemzôen megfelelô minôségû betont építenek be, de az adminisztratív kötelezettségeiket nem tudják teljesíteni. Az északi három megye tartozik hozzánk, ezért gyakorta szállítanak a Felvidékrôl faanyagot, ami olcsóbb is, és közelebb is van. E fa termékek megfelelôségi igazolása vitatható. Hogy mûszakilag megfelel-e a fa, ahhoz helyszínen kellett favizsgála-
i g a z g a t á s
tokat végezni. A fûrészáruk nem minden esetben vannak szabályszerû szállítói megfelelôségi igazolással felszerelve. Ezért a helyszínen megvizsgáljuk a beépített fûrészárut, és értékeljük, a megfelelôségi igazolástól függetlenül megállapíthatjuk, hogy megfelel-e az adott szerkezetbe vagy sem. Azt tapasztalom abban a három megyében, ahol részt veszünk az építésfelügyelôi ellenôrzésekben, és fôleg Nógrádban, ahol a legtöbb az ellenôrzés, hogy elég fegyelmezettek az építtetôk, a tervezôk és a kivitelezôk. Viszonylag jók a tapasztalataink. A többi megyében sem rosszak, de itt kiemelkedôen jónak látom.
Kreicsi Gábor: Hozzáfûzném, hogy ez annak is köszönhetô, és ezzel nem a felügyeletet akarom fényezni, de mégis, Nógrád megyében 1998 márciusától 2 építésfelügyelô lát el ilyen munkát. Én 2000-tôl dolgozok itt, nyolc éve, és mi az évek során igyekeztünk olyan építési fegyelmet kialakítani, hogy most már szájrólszájra terjed a kivitelezôk és a mûszaki vezetôk között is, hogy mit szabad és mit nem szabad, mert igenis mi kijutunk elég sok építési helyszínre ellenôrizni, és nem hagyjuk jóvá azt, ami nem jó. Törökné Horváth Éva: A megfelelôség-igazolások tartalmi követelményeinek ellenôrzésére szeretnék visszatérni. Az ÉMI Kht. munkatársai komoly segítséget nyújtanak az építésfelügyelôk számára a megfelelôség-igazolások felülvizsgálatára vonatkozóan. Ellenôrizzük a megfelelôség-igazolásokban feltüntetett adatok valódiságát, például létezik-e a gyártóüzem, a tanúsító szervezet bejelentette, a mûszaki specifikáció a termékre vonatkozik-e. Ellenôrizzük, hogy érvényes-e az Építôipari Mûszaki Engedély, illetve mely szervezet állította ki a tanúsítványt. Ezt az európai szervezet honlapján (www.eota.be) tudjuk ellenôrizni. Például egy betonüzem esetében létezik-e Brüsszelben bejelentett tanúsító szervezet, amire hivatkozik a megfelelôségigazolás. Ugyanis a betonüzemnek rendelkeznie kell gyártásellenôrzési tanúsítvánnyal, ami alapján kiállítható a szállítói megfelelôségi nyilatkozat. Meg kell erôsítenem a korábban mondottakat, miszerint elég kevés betonüzemünk rendelkezik ilyen tanúsítvánnyal. Sajnos! Nagy ellenállás van ez ügyben, a gyártók az utolsó pillanatig állítják, hogy nekik ez nem szükséges. Úgy gondolom, hogy ez az ellenállás csak addig tart, amíg az elsô büntetéseket megkapják a fogyasztóvédelmi hatóságtól, vagy az építésfelügyeleti ellenôröktôl, illetve nem fogják tudni eladni a termékeiket. Ez egyébként más építési termékeknél is így volt. A falazóelemek esetén is hosszabb idô telt el, mire a gyártók elismerték, hogy egy kijelölt szervezettel kell tanúsíttatni az üzemeiket. Ha a CE jelet rá kívánják helyezni a termékeikre, akkor a 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes mi-
XV. évfolyam 3. szám 2008. április
7
é p í t é s ü g y i
i g a z g a t á s
niszteri rendeletben leírt megfelelôség-igazolási eljárást kell lefolytatni. A megfelelôségigazolás 1-4 módozatai határozzák meg a gyártó és a tanúsító szervezetek feladatait. Az 1-es módozat a legszigorúbb, ilyen például a cement, a legenyhébb megfelelôségi igazolás módozat pedig a 4-es, ahol nem szükséges igénybe venni tanúsító szervezetet, például a kerámia burkolólapok esetén. A 2-es és a 3-as megfelelôségi-igazolás módozatú termékeknél, például falazó-elemek (2+), hôszigetelô üvegtermékek (3), kell egy Brüsszelben bejelentett tanúsító szervezet, amely vagy a gyártóhelyet felügyeli, vagy a termékeket ellenôrzi.
Dr. Czipáné Kovács Mária: A betonvizsgálatra történô megbízást részünkrôl az motiválta, hogy miután a helyszínen nyilvánvalóvá vált, hogy nem volt szabályos a frissbeton megfelelôség igazolása, ezért felmerült a gyanú, hogy a vasbeton tartószerkezetbe beépítésre került betonanyag minôsége esetleg nem azonos a tervezettel. Amennyiben ez beigazolódik, akkor további vizsgálatokra lehet szükség, például helyszíni Schmidt-kalapácsos, vagy ultrahangos betonvizsgálatra, amikor már azt kell megállapítani, hogy az adott szerkezet egyáltalán a tervezett paramétereknek, kritériumoknak megfelel-e. Szerencsére itt nem volt szükség erre. Még hozzátennék annyit, hogy ezek azért a kezdeti lépéseinek az ÉMI-vel. Elsô ellenôrzéseink helyszínének azért választottuk inkább a nagyobb beruházásokat, mert e létesítmények gazdasági értéke számottevô. Ezért is fontosak itt az ellenôrzések, jóllehet tapasztalataink szerint kisebb számban fedezhetô fel szabálytalanság, vagy olyan komoly tartószerkezeti hiba, ami beavatkozást igényelne. Frigy Antal: A Minisztérium munkatervében szerepelt a múlt évben egy összevont építésfelügyeleti ellenôrzés megtartása is. Ez már a második ilyen ellenôrzés volt, amelyet szeretnénk hagyománnyá, rendszeressé tenni. Minden évben egy vagy két ilyen összevont építésfelügyeleti ellenôrzést kívánunk megszervezni. Ennek lényege: mind a hét régióból összehívjuk az összes építésfelügyelôt egy koncentrált helyre és ott, akciószerûen sok építkezést vizsgálunk végig. Legutóbbi éppen Debrecenben és környékén tartottunk ilyen összevont építésfelügyeleti ellenôrzést, melynek megszervezésébe az Észak-alföldi Regionális Közigazgatási Hivatal, különösen az ottani építésfelügyelô kollégák nagyon sok munkát fektettek. Az ÉMI területileg illetékes két állomása is részt vett az ellenôrzéseken. Ez is inspirálta azt a pályázati kiírást, ami végül is realizálódott. Az említett ellenôrzés tapasztalata, hogy a nagy kivitelezéseknél, a nagy cégeknél a beépített építôanyagok minôségével, a beépítés szakszerûségével nagyon kevés probléma volt. A jelentôsebb problémák a kisebb kivitelezéseknél, a hajdan ún. házilagos
8
XV. évfolyam 3. szám 2008. április
kivitelezéseknél voltak. És a „papír munka” is ott volt inkább hiányos. A kollégák feltehetôen azért a megfelelôség-igazolásnak, a tanúsításnak az ellenôrzésével kapcsolatos tapasztalataikat mondják el ennyire hangsúlyozottan, mert az építésfelügyeletnek leginkább ezt rótták fel hiányosságként, ebben nem voltunk elég felkészültek. Nem egyszerû maga a tanúsítás rendszere sem. Nagyon sok háttér információval, ismerettel kell rendelkeznie annak, aki a kiállított papírok és dokumentumok alapján ezt meg tudja tenni. Ez kissé kívül esett az építésfelügyelet – a kivitelezés szakszerûségének ellenôrzésével kapcsolatos kezdetben deklarált – feladatkörén. A szakszerûséghez természetesen hozzátartozik, hogy az építés megfelelô anyagok beépítésével történjék, rossz anyagból a jó kômûves sem tud jó házat építeni, ez fordítva is igaz. A nagy segítség, amit az építésfelügyelôk kapnak az ÉMI-tôl, elsôsorban az építési célú termékek, építési anyagok megfelelôségi igazolásának az ellenôrzése. Alapvetônek tartom, hogy a kiállított dokumentumok mind egy szálig szakszerûek, szabályosak és megfelelôek legyenek, mert e valódi iratok nélkül egy esetleges reklamáció intézése az építtetô részérôl rendkívüli nehézségeket okozhat.
szerkezetek szakszerûségének az ellenôrzése. Az utóbbi években mindenki tapasztalhatja, hogy az idôjárás, az éghajlat változása miatt jelentôsen megnövekedtek az olyan szélsôséges idôjárási hatások, meteorológiai terhek, amelyek korábban nem voltak jellemzôek. Akár a hóterhet, akár a szélterhet vizsgáljuk is, a probléma fennáll. Aki híradót néz a TV-ben, láthatja, hogy szinte minden harmadik héten van egy elrepült tetôszerkezet, ami a szerkezeti anyagtól függetlenül is elôfordul, történt ilyen acélszerkezetû és faszerkezetû tetôvel is. Az látszik, hogy talán a tervezésnél is, de leginkább a kivitelezési vonalon fokozottabb ellenôrzésre van szükség. Elszoktak az építôk, a kivitelezôk attól, hogy egy tetôszerkezetet jól kell megépíteni. Itt jelentkeznek leginkább a szakmunkásképzésben elkövetett hibák, hiányosságok. Nagyon kevés jól képzett ács, tetôfedô szakmunkás, mester dolgozik ma már az országban. Sajnos.
Törökné Horváth Éva: Az ÉMI Kht. hat vidéki állomása, valamint a központi laboratóriumai felkészültek a különféle építôanyagok vizsgálataira. A szükséges laboratóriumi és szakember hátteret biztosítjuk a szakszerû vizsgálatok elvégzéséhez. Eddig a hat vidéki állomásunk 70 helyszíni ellenôrzésen vett részt, ebbôl 23 helyen anyagvizsgálatot is végeztünk. Ezek az anyagvizsgálatok kiterjedtek a megszilárdult betonok helyszíni vizsgálataira, roncsolásmentes vizsgálatokra, betonacél, valamint faanyagok vizsgálatára. Szeretném, ha bôvülne ez a kör. Tavasz lévén, teljes gôzzel folytatódnak az ellenôrzések. Az építkezések télen kissé leálltak, de most azt várjuk, hogy az ellenôrzéseket sûríteni lehet. Szeretném, ha a kôtermékek vizsgálataira is sor kerülne, tekintettel arra, hogy nagyon sok országból érkeznek ismeretlen eredetû kôzetek, amelyek ugyan CE jeles termékek, de tapasztalatból tudjuk, hogy nem garantált a fagyállóságuk, és bizony ez a látszó felületeken, homlokzatokon, vagy akár térburkoló kôként a késôbbiekben komoly meghibásodásokhoz vezethetnek. Ezért felhívom a figyelmet a CE-jeles termékek körültekintô ellenôrzésére. Ilyen termékek például a falazó- és burkolóelemek különféle csoportjai. Mindenki figyeljen a területén, hogy olyan építôanyagok ne kerüljenek beépítésre, amelyek ismeretlen eredetûek és nem igazolhatóak a felhasználás szempontjából lényeges tulajdonságaik.
Lengyel Barnabás: A tetôszerkezetek mellett elôtérbe kell helyezni a könnyûszerkezetes építések ellenôrzését is. Teljesen hasonlóak a problémák a külsô hatások miatt. Fontos terület még tûz elleni védelem megfelelôségének a problémája, amit mi csak formailag, de tartalmilag kizárólagosan a budapesti központi laborunk tud vizsgálni. Ki lehetne terjeszteni a célvizsgálatokat a tüzes vizsgálatokra is, mert a homlokzati hôszigeteléseknél, a könnyûszerkezetes épületeknél és a tetôszerkezeteknél ez nagyon fontos tényezô. Magunk tapasztalataiból kiindulva azért tartom ezt az egész építésfelügyeleti ellenôrzési konstrukciót nagyon jónak – bár már korábban is voltak erre irányuló szándékok, csak ezt a forráshiány meghiúsította –, mert azt látom, hogy az építésfelügyelôk a jogszerûségre, a szabályok, a jogkövetô építôipari magatartás ellenôrzésére koncentrálnak, és emiatt sokszor a szakmaiság kissé háttérbe szorul. Azt gondolom, hogy amikor mi ott vagyunk, és feltételezem, hogy ezt így érzékeli az építésfelügyelôk jó része is, mindig be tudunk segíteni a saját szakterületünkbôl szakmai kontrollal. Végig járjuk az építkezést, ugyanúgy végig nézzük a terveket, az építési naplókat, és az egyéb kapcsolódó adminisztrációs anyagokat is, és tudunk segíteni szakmai kontrollal is. Nemcsak a vizsgálatokkal és az adminisztratív tevékenységgel, hanem magával az építkezésen zajló kivitelezési tevékenység komplex felülvizsgálatával is. Mi magunk is rettentô sokat tanulunk ebbôl. Egyébként örültem, amikor a kiértesítô levélben azt láttam, hogy az ellenôrzésre meg volt híva további társhatóságként az illetékes kamara is és az elsôfokú építésügyi hatóság is, amelyek – tapasztalataim szerint – azonban gyakran meg sem jelennek a célvizsgálatokon.
Frigy Antal: Másik fontos ellenôrzési csapásirány az építésfelügyelet részére a tetô-
Kreicsi Gábor: Nálunk bevett szokás, hogy mindig küldünk értesítést mind az építtetônek,
é p í t é s ü g y i mind annak a hatóságnak, amely az építési engedélyt kiadta. Nem várjuk ugyan el, hogy jelen legyen a hatóság, de a megyénkben az a tapasztalat, hogy szeretnek részt venni az ellenôrzéseken.
Dr. Czipáné Kovács Mária: Ugyanezt tudom én is elmondani. Mi is kérjük, és szívesen is veszszük az építésügyi hatóság részvételét a helyszíni ellenôrzéseken. Ezzel az adott ügyre nagyobb rálátásunk lesz, ellenôrzéseinket gyorsabban, hatékonyabban tudjuk lebonyolítani. Mivel a jogszabály több kapcsolódási pontot is teremtett az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóság között, ezért az együttmûködés mindkét fél számára elônyös és ajánlott is. Lengyel Barnabás: Nem minden ellenôrzésen vagyunk ott, és ezért fordulhat elô, hogy kevés helyen találkoztunk elsôfokú építésügyi hatósággal.
Szörényi Gábor: Az építésfelügyeleti ellenôrzésnek az is a haszna, hogy néhány helyen, ahol megjelentünk és nem tudtak megfelelôségi igazolást adni, gyorsan utána eredtek, megkeresték például a fatelepet, ahol vásároltak és ez a fatelep jelentkezett nálunk, hogy végezzük el a típus vizsgálatot a fáról, hogy késôbb ügyfeleiknek a megfelelôségi igazolást oda tudják adni. Ez is egy eredmény. Törökné Horváth Éva: Fontos a jogszerû forgalmazás. Egészen biztos vagyok abban, hogy ez az út, amin most elindultunk, oda vezet. Nem hiába munkálkodunk! Dr. Czipáné Kovács Mária: Sokkal tájékozottabbak lesznek az építésben közremûködôk, amire nagy szükség van, ugyanis sokan nem ismerik feladataikat, kötelezettségeiket. Frigy Antal: A forgalmazáshoz kapcsolódva említem, hogy a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal karöltve az idén egy hosszú, több hónapra kiterjedô ellenôrzés-sorozatot tervezünk. Egyeztetjük az ütemterveket és a lehetôségeket. A fogyasztóvédôk a forgalmazással foglalkozhatnak a jogszabály alapján, a hatáskörük tulajdonképpen az építés kerítésénél bezárul, nekünk pedig igazából ott kezdôdik. Szeretnénk megszûntetni vagy csökkenteni ezt a fajta megosztottságot, ne legyen lyuk ebben a folyamatban. A gyártás minôségét az engedélyezéssel vagy tanúsítással lefedi a jogszabály és az ÉMI, illetve a tanúsító szervezet. A forgalmazás ellenôrzô hatósága a Fogyasztóvédelemi Felügyelôség. A beépítés, a kivitelezés minôségé az építésfelügyelet területe. E három intézmény/szervezet szorosabb együttmûködésére tettünk javaslatot a Fogyasztóvédelmi Hatóság fôigazgatója felé, ahol is fogadókészség van erre, és ilyen módon
az építôanyag gyártásától kezdve annak beépítéséig a teljes vertikumot le tudjuk fedni egy közös piacvédelmi ellenôrzéssel.
Dr. Czipáné Kovács Mária: Eddig komoly problémát jelentett számunkra az építkezéseken az épületgépészeti és az épületvillamossági munkák szakszerû kivitelezésének ellenôrzése. A fokozott odafigyelést az indokolja, hogy különösen az épületgépészet területén a fejlôdés jelentôs mértékben felgyorsult, felértékelôdött. Szerencsés helyzetben érzem magunkat a tekintetben, hogy az ÉMI Debreceni Állomás vezetôje épületgépész mérnök. Ennek köszönhetôen az épületgépészeti munkák szakszerûségének ellenôrzésében segítségünkre tud lenni. Számítunk továbbá az ÉMI szakértôi közremûködésére is. Erre annak kapcsán kerülne sor, hogy egy befejezés elôtt álló nagyobb beruházásnál a kiviteli terveket jogosulatlan tervezô készítette, ezért vizsgálni szükséges, hogy mi legyen azzal az épülettel, amely e tervek szerint valósult meg. Lengyel Barnabás: Hasonló a tapasztalatom az épületgépészeti munkák területén is, mint általában az építészeti tervezés és kivitelezés egyéb területein. Amit nagyon hiányolok, hogy az épületgépészeti munkáknál még sajnos nincs jogszabályi kötelezettség a kiviteli tervek elkészítésére. A víz-gáz és csatornabekötés engedélyes tervei rendelkezésre állnak ugyan, az épületgépészet hô és légtechnikai számítás alapján történô méretezése, radiátorcsô kiválasztása, a fûtés, víz és légtechnikai berendezések esztétikus elrendezése általában nincs terv szinten kidolgozva, és így eléggé magukra vannak hagyva a kivitelezôk. Ennek megfelelôen nagy felelôsség hárul rájuk, s ezért is sok a probléma. Sok esetben nem megfelelô a radiátorok kiválasztása, nem megfelelôek a berendezési tárgyak, az alkalmazott csôvezetési technológiák, a csöveket elôre nem kijelölt helyen a lehetô legrosszabb módon helyezik el. Tapasztaltuk azt is, hogy ugyanazon épületen belül az elektromos vezetékek elhelyezésétrögzítését három különféle módon oldják meg. Kellô idôben segítségükre tudunk lenni az építtetôknek a szakmai kontrollal, amennyiben számottevô a kivitelezési hiba, akkor elôírjuk ennek tervszintû nyomon követését a tervezôvel, valamint a felelôs mûszaki vezetôvel történô elfogadtatását. Frigy Antal: Az építôipari kivitelezési tevékenységrôl, az építési naplóról és a kivitelezési dokumentáció tartalmáról szóló 290/2007. (X. 31.) kormányrendelet meghatározza, hogy milyen épületnagyságnál, milyen funkcióknál kell és milyen részletezettségû kiviteli tervet készíteni. Ez három kategóriát állapít meg. Van olyan építménynagyság, ami engedélyezési terv alapján kivitelezhetô, van egy olyan nagyobb építmény csoport, ahol részle-
i g a z g a t á s
tes, minden szakágra kiterjedô teljes körû kiviteli terv kell, és van egy közbensô kategória, ahol a fôbb csomópontok részletmegoldásainak egy bizonyos körére – például vasbetonszerkezetek – kell kiviteli tervet készíteni. Többek között az is az építésfelügyeleti ellenôrzés feladata, hogy a rendeletben elôírt szintû és részletezettségû kiviteli tervek a helyszínen rendelkezésre állnak-e, és annak megfelelôen történik-e a kivitelezés. A tervezési jogosultság vizsgálata beletartozik az építésfelügyelet körébe. Ebben az esetben, ha megállapítja, hogy a kamaránál vezetett névjegyzékben rögzített jogosultságán túlterjeszkedett a tervezô, akkor a kamara felé jelzéssel kell élnie és a kamara köteles eljárni.
Dr. Czipáné Kovács Mária: Felmerül az ügyben az, hogy mi legyen a jogosulatlan tervezô által készített terv alapján felépült épülettel? Frigy Antal: Ha már elkészült az épület vagy nagyobb részt elkészült a jogosulatlan tervezô terve szerint, akkor valóban egy szakértôi vizsgálatot kell elrendelni, amely megállapíthatja, hogy ez az építmény egyébként megfelel-e a követelményeknek. Lengyel Barnabás: Ilyenkor az elôbb hivatkozott kormányrendeletben elôírt tervellenôrzési szerepkör is fontosnak tûnik, mert erre hivatkozva kiszûrhetôk az olyan tervek, amelyeket jogosulatlan tervezô vagy tervezôk írnak alá. Itt a kiviteli tervekrôl beszélünk. Az építési engedélyezési tervdokumentációt az elsôfokú építésügyi hatóság vizsgálja, így a tervezô jogosultságát, kompetenciáját is, de amikor már kivitelezésre kerül a munka, ott általában már más a kiviteli terv készítôje, hiszen piaci alapon sok esetben nem attól rendelik meg a kiviteli terv készítését, aki az engedélyezési tervet készítette. Dr. Czipáné Kovács Mária: Szólni kell a további együttmûködés területeirôl is. Vannak olyan építôanyagok, illetve építési módok, amelyek szabályozatlanok, vagy alkalmazási feltételeik tisztázatlanok. Ilyen pl. a vályogtégla, amelyre nincs mûszaki specifikáció. Mégsem mondanám, hogy ne építsenek vályogból, hiszen ôsi építôanyag és építési hagyományai is közismertek voltak. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek a hagyományok kezdenek feledésbe merülni. Megfelelô szabályozás hiányában olyan épületek készülnek belôle, amelyek sem tartószerkezeti, sem épületfizikai szempontból nem felelnek meg a követelményeknek. Azt gondolom, ha ilyet találunk – márpedig ha tovább megyünk a nagyobb beruházásoktól a régi, hagyományos értelemben vett magánerôs építkezések felé, fôleg a kisebb településeken, ott számtalan ilyet találunk – akkor az ÉMI-nek lehetôsége lenne arra, hogy a konkrét épület tartószerkezeti, hôtech-
XV. évfolyam 3. szám 2008. április
9
é p í t é s ü g y i
i g a z g a t á s
nikai megfelelôségét megvizsgálja, illetve a szükséges javítás módját meghatározza. A vizsgálat költségét a keret-megállapodásból lehetne fedezni, tekintettel arra, hogy az ilyen házak többségének építtetôi nehéz anyagi körülmények között élnek.
Frigy Antal: Azért tudni kell, hogy ez az építésfelügyeleti ellenôrzések szakértôi finanszírozására szolgáló keret nem jótékonysági intézmény. Abban az esetben, ha a megrendelt vizsgálat alapján bebizonyosodik, hogy rendben van az adott szerkezet, és rendben van a dokumentáció, akkor ebbôl a keretbôl történik ennek a költségnek a finanszírozása. Amennyiben a vizsgálat alapján az derül ki, hogy hibázott az építtetô vagy a kivitelezô, akkor viszont a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény szerint ezt a költséget rá kell terhelni a hiba elkövetôjére, s attól vissza kell követelni. Ennek a szabálynak az is a célja, hogy utána ez a pénz visszakerüljön ebbe a keretbe, és újból felhasználható legyen. Van tehát egy fajta visszapótlási kötelezettség, és a támogatási szerzôdésben is ez szerepel, és így nemcsak 30 millió forint erejéig lehet ellenôrzéseket, vizsgálatokat finanszírozni, hanem a visszapótlásokból is. Törökné Horváth Éva: Nem beszéltünk eddig az utólagos hôszigetelések helyszíni ellenôrzésein tapasztalt hibáiról. Az utólagos hôszigetelés most nagyon divatos terület, és bizony lehet csemegézni a hibákban. Azt kell látni mindnyájunknak, hogy csak rendszerben szabad gondolkodni. Mert akkor mûködik jól egy hôszigetelés, ha az a rendszer elemeibôl épül fel. Ezt úgy kell érteni, hogy pl. a Terranova egy hôszigetelô rendszer, melybe csak a rendszerbe illô elemek építhetôk be. Nem lehet az, hogy valaki megveszi a Terranova alapvakolatot, és utána választ bármilyen más kereskedôtôl származó fedôréteget, meg hálót, meg dübeleket. Bizony nem ezt tapasztaljuk. Azért is nagyon oda kell erre figyelni, mert ennek jelentôs tûzvédelmi következményei lehetnek. Egy magas épület esetében – fôleg, ha a hôszigetelô anyag éghetô vagy közepesen éghetô – figyelni kell arra, hogy hány emeletes épületig lehet azt alkalmazni. Nagyon jó lenne, ha az építésfelügyelô munkatársak figyelnének erre, és számon kérnék az építtetôtôl, ha nem a terv szerint beépített rendszer elemeit használták. Figyelni kell, hogy ezek a felújítások, az utólagos hôszigetelések szakszerûen legyenek kivitelezve. Egyébként úgy ítélem, meg – mint a téma ÉMI Kht. részérôl történô összefogója –, hogy jó irányban haladunk, de az lenne igazán a cél, hogy ha minden régióban jól mûködnének az építésfelügyeleti ellenôrzések. Úgy, ahogyan a miskolci és a debreceni állomásvezetôk mûködtetik ezt a rendszert a két régió kijelölt építésfelügyelô kollégával karöltve.
10
XV. évfolyam 3. szám 2008. április
Fontos, hogy a többi régióban is ilyen jó kapcsolat alakuljon ki az ÉMI Kht. és közigazgatási hivatalok építésfelügyelôi között, és az ô területeiken is sok közös ellenôrzésre kerülne sor. Azt gondolom, hogy nem lenne jó, ha lennének olyan régiók, ahol nem vesz részt az ellenôrzésekben az ÉMI Kht. Szeretném, hogy mind több építésfelügyelô felismerné a közös ellenôrzések és az együttmûködés elônyeit, és ha minél több alkalommal igénybe vennék az ÉMI Kht. munkatársainak mûszaki szaktudását és szakértelmét, valamint a szabályos építkezések számának növekedésével az építésügy színvonala és a lakosság megelégedettsége emelkedhetne.
Lengyel Barnabás: Az lenne az ideális együttmûködés, ha nem csak ilyen, és ehhez hasonló pályázatokon keresztül, hanem más módon, kölcsönös együttmûködés keretében, de folyamatosan ezután is tudnánk együtt dolgozni az építésfelügyelôkkel. Kreicsi Gábor: Meggyôzôdésem, hogy mindenképpen tovább szigorítja az építési fegyelmet, ha az ÉMI jelen van, és részt vesz az építésfelügyeleti ellenôrzéseken. Abszolút támogatom a vizsgálatokkal együtt a közös ellenôrzést. Hozzá teszem, hogy Nógrád megyében a közôs ellenôrzéseknek hagyománya van, már évekkel ezelôtt elkezdtük a közös ellenôrzést elôbb a kamarával, késôbb a katasztrófavédelemmel. Most már az építtetôk azt is megtanulják, hogy az ÉMI is megjelenik az ellenôrzéseken. Szörényi Gábor: Szeretném kiemelni annak fontosságát is, hogy az ellenôrzéseken nagyon sok szakmai kérdést kapunk az építtetôktôl és a kivitelezôktôl, amelyekre természetesen igyekszünk válaszolni, annál is inkább, mert e kérdésekre mástól nem igen kapnak választ. E válaszok nem kerülnek pénzükbe a kérdezôknek. Úgy látom, hogy érzik a segítséget is az építtetôk, abban az esetben is, ha büntetést kaptak, és akkor is, ha nem. Mindenesetre mindenki tanul a közös ellenôrzésbôl. És még annyit: ismerek az ÉMI-ben olyan munkatársat, akinek van régi építésfelügyelôi igazolványa. Több mint 20 éves lehet ez az igazolvány, Akkor jártunk utoljára együtt közös építésfelügyeleti ellenôrzést végezni, majd 20 év szünet következett. Nem szeretném, hogy ismét 20 év teljen el következô közös ellenôrzésig. Lengyel Barnabás: Jó érzéssel tölt el, hogy a közös ellenôrzésen a „csapatot” nem hatóságként fogadják, hanem mint szakmai kontrollt. Ez azért is van így, mert az ellenôrzésre meghívást kap nemcsak az építtetô, hanem a kivitelezô és a tervezô is. Nemcsak szakmai ellenôrzésbôl, hanem kötelezô gondosságból is mindenki elmondja a helyszínen észrevétele-
it. Az ellenôrzés elôtt és utána is megkeresnek bennünket a partnerek, és kérik a felvilágosításunkat, segítségünket a korábban hivatkozott 3/2003-as rendelet tényleges betartásával kapcsolatban. Ez az egész rendszer azért nagyon jó szimbiózis, mert mindenki hozzá tudja tenni a tudását a maga tarsolyából, a maga szakterületérôl, s mindez az építôipart jó irányba mozdíthatja elô.
Törökné Horváth Éva: Jobban belelátunk egymás munkájába, és így együtt talán hatékonyabbak tudunk lenni annak érdekében, hogy szakszerûbb, jobb kivitelû építmények épüljenek. Ez régi vágyálma mindazoknak, akikkel már 20 évvel ezelôtt is együtt dolgoztunk az építésfelügyeletben, és bizton állíthatom, hogy most, hogy megismertük egymás feladatait, más szemmel nézünk a közigazgatási hivatalokra, és szerintem ôk is ugyanígy gondolják. Eddig nem igazán ismertük az építésfelügyelôk munkáját, problémáit, ahogy ôk sem ismerték a mi feladatainkat. Mi nyitottak vagyunk, meg tudjuk mutatni a laboratóriumainkat, láthatják a szakmai fellépésünket egy-egy projekten, és mi is belelátunk abba, hogy ôk az ellenôrzések jogi részét hogyan végzik egy-egy építkezésen. Dr. Czipáné Kovács Mária: Az a közös érdek és cél fûz össze bennünket, hogy tevékenységünk nyomán javuljon az építési munka szakszerûsége, minôsége és kiszûrjük a jogszerûtlen szakmai gyakorlatot. Az együttmûködésben a jövôre nézve még nagy lehetôségeket látok, függetlenül attól, hogy létezik-e vagy sem köztünk ilyen megállapodás. Elhatároztuk, hogy folytatjuk tovább a közös munkát, mert véleményünk szerint mindannyiunk számára csak elônyökkel járhat. Kreicsi Gábor: A cél mindenképpen az, hogy jogszerûen és szakszerûen felépített épületek épüljenek és ehhez olyan támogatást kaptunk az ÉMI-tôl, ami nagy segítségünkre volt. Frigy Antal: Fô célja ennek az egész ügynek, hogy a nemzeti vagyon részét képezô épületállomány jobb minôségben készüljön el, épített környezetünk, amiben élünk, jobb minôségû legyen. És az, hogy ennek kapcsán olyan kollégák kerülnek újra szakmai kapcsolatba, akik hol az egyik, hol a másik oldalon dolgoztak a szakmai életük során, ez egy érdekességes a dolognak, de alapvetôen nem ez a célja, nem ez a fô hozadéka, hanem az, hogy az épületek szebbek és jobbak legyenek. Szándékunkban áll továbbra is folytatni ezt az együttmûködést és megteremteni ennek az anyagi hátterét. Amennyiben az építésügyi célelôirányzat alapból az elkövetkezendô idôben is tudjuk finanszírozni ezt a tevékenységet, úgy a Minisztériumon egyáltalán nem fog múlni ennek a további sorsa.
é p í t é s ü g y i
i g a z g a t á s
A központi elôírásoknál szigorúbb követelmények a helyi szabályozásban Nem ellentétes magasabb szintû jogszabállyal az a helyi önkormányzati rendeleti szabályozás, amely szerint amíg a falusias lakóterületen az OTÉK 14. § (2) bekezdése alapján lakóépület helyezhetô el és a szabályozás nem határozza meg a lakóépületben megépíthetô lakásszámot, addig a helyi szabályozás rendelkezése az OTÉK 14. § (2) bekezdésében meghatározottnál szigorúbb követelményt állapít meg, amikor a falusias lakóterületen a lakóépületben megépíthetô lakások számát korlátozza oly módon, hogy a kertvárosias lakóterületre vonatkozó szabályozás legfeljebb négylakásos lakóépület alkalmazását rendeli el.
A Bíróság folyamatban lévô perben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte Gy. Megyei Jogú Városnak a Helyi Építési Szabályzata és Szabályozási Terv jóváhagyásáról szóló önkormányzati rendelete (HÉSZ) egyik bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján a felperesre történô alkalmazhatóságának kizárását a perben. Az indítványozó bíró elôadta, hogy a bírósági eljárás tárgyával érintett ingatlan a HÉSZ szerint az L/7-es lakóterület/falusias övezetbe tartozik, ahol a HÉSZ alapján a megengedett lakásszám nem lehet nagyobb a kertvárosi lakóterületre (L/6-os lakóterület/kertvárosias) elôírtnál. Az övezeti jelben szabályozott minimális telekméret többszörösének megfelelô méretû telken elvi engedélyezés során történô mérlegelés alapján arányosan nagyobb lakásszám is engedélyezhetô az illeszkedés követelményeinek betartásával. A HÉSZ sem a falusias, sem a kertvárosias területekre, azok beépítési módjára nézve további rendelkezéseket nem tartalmaz. A lakóterületek beépíthetôségére vonatkozóan az országos településrendezési és építési követelményekrôl szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) szabályai az irányadók, s az OTÉK 13. §-a a kertvárosias, a 14 . §-a a falusias lakóterületekre tartalmaz kötelezô érvényû elôírásokat. Az építmények létesítési elôírásaival kapcsolatos általános elôírásokat az OTÉK 50. § (2) bekezdése határozza meg. Az indítványozó bíró szerint, amikor a HÉSZ a falusias lakóövezetben a kertvárosias lakóterületre vonatkozó szabályok alkalmazását engedi, s ezen túl pedig, amennyiben a minimális telekméret többszörösének megfelelô telken elvi építési engedélyezési eljárásban arányosan nagyobb lakásszámú épület építését is lehe-tôvé teszi, akkor nagyobb lehetôséget biztosít az OTÉK 13. § (2) bekezdés 1. pontjában meghatározott legfeljebb 4 lakásos lakóépület mértéknél. Ez pedig álláspontja szerint azt jelenti, hogy a HÉSZ a falusias lakóövezetben a többlakásos épületek megépítésének engedélyezésével a területnek a falusias jellegét fokozatosan meg-
szünteti és az így engedélyezett építésekkel a falusias lakóterületen gyakorlatilag kertvárosias lakóterületet hoz létre. Ez a szabályozásbeli lehetôség az indítványozó bíró álláspontja szerint a falusias lakóterületen élôk érdekeit, és ezáltal a közérdeket sérti, jogszerûtlenül elôtérbe helyezve az építési vállalkozók egyéni érdekeit. Mivel a HÉSZ az OTÉK 111. §-ának rendelkezéseinél engedôbb szabályokat állapított meg, ezért az ellentétes a OTÉK 13. § (1)–(3) bekezdései, a 14. § (1)–(2) bekezdései és a 111. § (1) bekezdése rendelkezésével, így a HÉSZ idézett elôírása az indítványozó bíró álláspontja szerint sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését. Ezért kérte a HÉSZ ezen elôírása alkotmányellenességének és a folyamatban lévô perben az alkalmazhatósága kizárásának megállapítását. Az Alkotmánybíróság az eljárása során megállapította, hogy a HÉSZ-t 2006. február 1-jétôl hatályon kívül helyezte G. Megyei Jogú Város Önkormányzatának a helyi építési szabályzatáról szóló rendelete (újHÉSZ) azzal, hogy a folyamatban lévô ügyekben – kivéve amennyiben a kérelmezônek (építtetônek) az újHÉSZ rendelkezései kedvezôbbek – alkalmazni kell. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 1. §-a értelmében – fôszabályként – csak hatályban levô jogszabály, illetve az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel, ha az eljárás az Abtv. 38. §-a alapján bírói kezdeményezés vagy a 48. §-a alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. A bírói kezdeményezésre tekintettel az Alkotmánybíróság az eljárást a HÉSZ indítvánnyal támadott hatályát vesztett rendelkezése alkotmányellenességének vizsgálatára folytatta le. Az AB szerint a bírói kezdeményezés nem megalapozott. Az Alkotmánybíróság a 7/2003. (III. 13.) AB határozatában rámutatott: „Az önkormányzat rendeletalkotási eljárását keretjellegûen törvények szabályozzák. Az Ötv. és az Étv. bemutatott elôírásaiból azonban kitûnik, hogy az önkormányzatok városrendezésre és építésügyre vonatkozó szabályozási autonómiája kizárólag a rendeletalkotás tartalmát és az alkal-
mazott eljárás lefolytatását meghatározó törvényi keretek között érvényesülhet.” Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében meghatározott alkotmányos korlát szerint a helyi önkormányzat feladatkörében rendeletet alkothat, amely azonban nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabálylyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése pedig elôírja, hogy a képviselô-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot. Az Ötv. 8. § (1) bekezdése a helyi közszolgáltatások körében a települési önkormányzat feladataként említi a településrendezést. Az Étv. 7. § (1) bekezdésének megfelelôen „a településrendezés célja a települések terület-felhasználásának és infrastruktúra-hálózatának kialakítása, az építés helyi rendjének szabályozása, a környezet természeti, táji és épített értékeinek fejlesztése és védelme, továbbá az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek összhangjának megteremtése, az érdekütközések feloldásának biztosítása, valamint az erôforrások kíméletes hasznosításának elôsegítése”. Az Étv. 13. § (1) bekezdése a helyi építési szabályzatra vonatkozó alapvetô jelentôségû elôírást tartalmaz: „Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos szabályoknak megfelelôen, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fûzôdô sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania.” A 13. § (2) bekezdés b) pontjának megfelelôen a helyi építési szabályzatnak rendelkeznie kell a beépítésre szánt területek, illetôleg az azokon belüli egyes területrészek (építési övezetek) lehatárolásáról, azok felhasználásának, beépítésének feltételeirôl és szabályairól. A település igazgatási területén belüli azonos szerepkörû, jellegû, beépítettségi intenzitású területrészeket – általános és sajátos építési használatuk szerint – az OTÉK 6. §-a szerinti azonos terület-felhasználási egységbe kell sorolni. A terület-felhasználási egységek területeit közterületekre és egyéb (közterületnek nem minôsülô) területekre, továbbá azokat beépítésre szánt területek esetén építési övezet(ek)be, beépítésre nem szánt területek esetén övezet(ek)be kell sorolni. Az építési övezeteket, övezeteket a meglévô és/vagy tervezett szerepkörük, beépítettsé-
XV. évfolyam 3. szám 2008. április
11
é p í t é s ü g y i
i g a z g a t á s
gük és karakterbeli különbségeik alapján és úgy kell besorolni, hogy az azokon belüli – azonos helyzetben lévô – telkeket azonos értékû építési jogok és kötelezettségek illessék meg. Az igazgatási terület OTÉK 6. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott beépítésre szánt terület-felhasználási egységekre vonatkozó beépíthetôségi szabályokat az OTÉK 10–25. §-ai tartalmazzák. A beépíthetôségi szabályok betartatásának egyik biztosítéka, hogy az Étv. 9. § (6) bekezdése alapján a miniszter, illetve a területi fôépítész szakmai véleményét a helyi építési szabályzat, valamint a településrendezési tervek jóváhagyása elôtt elôzetesen ki kell kérni és véleményüket a tervek jóváhagyására jogosult testülettel ismertetni kell. E vélemények ismeretében alkotja meg a képviselô-testület az e tervekrôl szóló önkormányzati rendeleteket, amelyek elôírásai nem lehetnek ellentétesek az Étv. és az OTÉK elôírásaival, attól csak akkor és oly mértékben térhetnek el, amikor és amennyiben arra a magasabb szintû jogszabály lehetôséget ad. A HÉSZ vitatott elôírása G. városát a lakóterületi terület-felhasználási egységek alapján hét lakóterületre (hagyományos nagyvárosias, lakótelepi nagyvárosias, egyéb nagyvárosias, védett kisvárosias, egyéb kisvárosias, kertvárosias, falusias) osztotta fel. Az L7 lakóterületen (falusias lakóterületen) az OTÉK 14. § (2) bekezdése alapján lakóépület; mezô- és erdôgazdasági (üzemi) építmény; kereskedelmi, szolgáltató, vendéglátó épület; szálláshely szolgáltató épület; kézmûipari építmény; helyi igazgatási, egyházi, oktatási, egészségügyi, szociális épület; sportépítmény; üzemanyagtöltô helyezhetô el. A HÉSZ az OTÉK 14. § (2) bekezdés 1. pontjától eltérô beépíthetôséget állapít meg, amikor úgy rendelkezik, hogy a falusias lakóterületeken a megengedett lakásszám nem lehet nagyobb a kertvárosi lakóterületre elôírtnál. Az OTÉK 13. § (2) bekezdés 1. pontja alapján a kertvárosias lakóterületen legfeljebb négylakásos lakóépület helyezhetô el. Az OTÉK az egyes lakóterületi egységekben elhelyezhetô épületekkel kapcsolatosan megha-
tározza az építési telkeken elhelyezhetô épületek rendeltetését, az elhelyezhetô épület magasságát, a megengedett legnagyobb beépítettséget, a telek legkisebb zöldfelületét és a beépítési módra vonatkozó elôírásokat. Az OTÉK 111. § (1) bekezdése alapján a képviselô-testület a HÉSZ megalkotásakor – vagy módosításakor – azonban csak az OTÉK IIIII. fejezetében meghatározott településrendezési követelményeknél szigorúbb követelményeket állapíthat meg. Amíg a falusias lakóterületen az OTÉK 14. § (2) bekezdése alapján lakóépület helyezhetô el és a szabályozás nem határozza meg a lakóépületben megépíthetô lakásszámot, addig a HÉSZ rendelkezése az OTÉK 14. § (2) bekezdésében meghatározottnál szigorúbb követelményt állapít meg, amikor a falusias lakóterületen a lakóépületben megépíthetô lakások számát korlátozza oly módon, hogy a kertvárosias lakóterületre vonatkozó szabályozás (legfeljebb négylakásos lakóépület) alkalmazását rendeli el. A HÉSZ indítvánnyal támadott rendelkezése nem változtatott sem az elhelyezhetô épületmagasságon (mindkét lakóterületen 7,5 m), sem a megengedett legnagyobb beépítettségen (mindkét lakóterületen 30%). A bírói kezdeményezéssel támadott rendelkezés nem érinti továbbá a telek legkisebb zöldfelületére vonatkozó elôírásokat, e vonatkozásban az OTÉK elôírásai alapján a telek legkisebb zöldfelülete falusias lakóterületen 40%, a kertvárosias lakóterületen 50%. A HÉSZ három együttes feltétel esetén teszi lehetôvé a kertvárosias lakóterületre meghatározott lakásszámnál több lakás megépítését: ha a teleknagyság az övezeti elôírásokban meghatározott minimális teleknagyság többszöröse, a teleknagysággal arányosnak kell lennie és meg kell felelnie az illeszkedés követelményeinek. Az illeszkedés követelményeit az Étv. 18. § (2) bekezdése határozza meg: „Ha egy adott területre vonatkozóan nincs hatályban helyi építési szabályzat, illetôleg szabályozási terv, vagy azok nem szabályoznak – a 13. § (2) bekezdésében elôírt, illetôleg azok végrehajtására vonatkozó egyéb jogszabályokban rögzített követelmé-
nyeknek megfelelôen – teljes körûen, építési munkát és egyéb építési tevékenységet végezni csak e törvény, valamint az építésügyi követelményekre vonatkozó egyéb jogszabályok megtartásával és csak akkor lehet, ha a célzott hasznosítás jellege, a kialakuló telek mérete, a tervezett beépítés mértéke – beépítettség és építménymagasság – valamint módja, rendeltetése (terület-felhasználása) illeszkedik a meglévô környezethez.” Az illeszkedési követelmény értelmezését segíti az OTÉK 31. § (2) bekezdése, amely szerint „[a]z egyes építési övezetekben, illetôleg övezetekben a kivételesen elhelyezhetô építmények akkor helyezhetôk el, ha az építmény az adott területre vonatkozó övezeti elôírásoknak, továbbá a rendeltetése szerinti külön hatósági elôírásoknak megfelel, valamint a más rendeltetési használatból eredô sajátos hatások nem korlátozzák a szomszédos telkeknek az övezeti elôírásoknak megfelelô beépítését, használatát”. A HÉSZ rendelkezésének alkalmazása során az OTÉK épületmagasságra, beépítettségi fokra, zöldfelületi arányra és a beépítési módra vonatkozó elôírásait be kell tartani, és építési engedély e szabályok betartása esetén is csak akkor adható meg, ha az Étv. 18. § (2) bekezdése és az OTÉK 31. § (2) bekezdése rendelkezését figyelembe véve a létesítendô lakóépület illeszkedik a települési környezetbe. A bírói kezdeményezéssel támadott szabályozás nem ellentétes sem az Étv., sem az OTÉK hivatkozott rendelkezéseivel, s nem teszi lehetôvé, hogy a jogalkalmazó túlterjeszkedjen a központi jogszabályok elôírásain. A meglévô környezethez való illeszkedés szabályainak való megfeleltetés pedig nem jogalkotói, hanem jogalkalmazói mérlegelés tárgya. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság 774/B/2004. AB határozatában megállapította, hogy a HÉSZ nem volt ellentétes magasabb szintû jogszabály, az OTÉK 13. § és 111. § rendelkezéseivel, és így nem sértette az Ötv. 16. § (1) bekezdését és az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, ezért a HÉSZ adott szabályozása alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasította.
Törvénysértô helyi rendeleti elôírások alkalmazása az építési engedélyezési eljárásban A fa-üveg veranda vetületi területe a telek beépítettségének számítása során nem hagyható figyelmen kívül, ellentétben a másként rendelkezô helyi építési szabályzattal, amely ellentétes az OTÉK-ban elôírtakkal. Amennyiben a megyei közigazgatási hivatal vezetôjének törvényességi vagy alkotmányossági aggálya merül fel az adott helyi építési szabályzat tekintetében, nincs jogosultsága törvényességi észrevételét – az erre irányadó külön eljárás lefolytatása nélkül – egyedi határozatban a döntése meghozatalánál indokul felhozni, egyben a hatályos szabályokat ez okból mellôzni. A másodfokú építésügyi hatóságnak a hatályos jogszabályi rendelkezések alapulvételével kell döntenie.
12
XV. évfolyam 3. szám 2008. április
A felperesek a tulajdonosai a 7336/3. hrsz.-ú 511 m2 területû ingatlannak. Az alperesi beavatkozók a felperesek telekszomszédjai. A telek az Lke-Lö1 építési övezetben található, amelyre a helyi építési szabályzatról szóló és 2004. március 31.-ével elfogadott önkormányzati rendelet 10%-os beépítettséget ír elô, a zöld felület mértékét 75%-ban határozza meg. Az eljárás során
é p í t é s ü g y i hatályos helyi építési szabályzat szerint a telek beépítettségi területébe a lakóépülethez kapcsolódó 20 m2-t el nem érô fa-üveg veranda nem számít be. A felperesek 2004. augusztus 10-én módosított építési engedélytervekre kértek építési engedélyt, melyet az elsô fokú építésügyi hatóság a 2004. augusztus 24-én kelt határozatával megadott az egylakásos lakóépület, az utcafronti kerítés és támfal építésére, tereprendezésre és burkolt felület kialakítására. Az alperesi beavatkozók fellebbezése folytán eljárt alperes a 2004. december 8-án kelt határozatával az elsôfokú határozatot megváltoztatta, az egylakásos lakóépületre, a támfalra, a tereprendezésre és a burkolt felületre vonatkozó építési engedély kérelmet elutasította, az utcafronti kerítésre az építési engedélyt változatlanul fenntartotta. Határozata indokolása szerint a fa-üveg veranda vetületi területe a telek beépítettségének számítása során nem hagyható figyelmen kívül, ellentétben a másként rendelkezô helyi építési szabályzattal, amely ellentétes az országos településrendezési és építési követelményekrôl szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) 1. melléklet 74. pontjával. A veranda területével a beépítettség mértéke meghaladja az övezetre elôírt 10%os mértéket, ezért a helyesen számított beépítettségi szabályokat megsértô épületre az építési engedély nem volt megadható. A felperesek keresetet nyújtottak be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, a módosított kereseti kérelmük szerint kizárólag a beépítettség mértékével kapcsolatos megállapítást vitatták. Az elsôfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsôfokú bíróság megállapította, hogy a városrészben korábban épült épületeknek jellegzetessége a fa-üveg veranda, amely esztétikus és a hagyományokat ôrzô építészeti megoldás. A jelenleg hatályos helyi építési szabályzattal azonos rendelkezést tartalmazott a korábban hatályos építési szabályzat is. A jellegzetes beépítési módra figyelemmel a fa-üveg verandák létesítését engedélyezte és azok területét nem számította be a beépítettség mértékébe. Ennek megfelelôen a korábbi építési szabályzat hatálya alatt kiadott építési engedélyek ilyen építmények építését lehetôvé tették, a beavatkozók is ilyen szabályozás mellett építették fel a saját verandájukat. A helyi építési szabályzat újbóli szabályozása a városrészben található régebben kialakult, de a helyi rendeletben a legkisebb teleknagyságot el nem érô területek beépítésének elôsegítését kívánta megoldani, így vált a felperesek telke beépíthetôvé. Az alperes sem a korábbi építési
szabályzat, sem a jelenlegi építési szabályzat tekintetében alkotmányossági, törvényességi észrevételt nem tett. A helyi építési szabályzat szabályosan kihirdetett hatályos önkormányzati rendelet, amelynek elôírásait az építési engedély kérelmek elbírálása során figyelembe kell venni. Az OTÉK 6. § (1) bekezdéséhez képest a helyi építési szabályzat nem tartalmaz ellentmondás, ugyanis az OTÉK 111. § (2) bekezdése felhatalmazza a települési önkormányzatot az OTÉK szigorú követelményeinél megengedôbb körülmények helyi építési szabályzatban – nevezetesen az önkormányzati rendeletben – való elôírására, e bekezdés a) pontja különleges településrendezési okokat is, illetve a kialakult helyzetet is figyelembe venni rendeli. Az elsôfokú hatóság a hatályos jogszabályi rendelkezések elôírása szerint adta meg az építési engedélyt, azonban az alperes jogsértôen járt el, amikor a hatályos építési szabályzat rendelkezéseit figyelmen kívül hagyta. Az ügyfélegyenlôség sérelmével jár, ha a korábbi és a jelenleg hatályos, azonos rendelkezések tekintetében alkalmazott önkormányzati rendelet tekintetében az alperes utóbb ellenkezô álláspontot foglal el. Az elsôfokú bíróság az új eljárásra elôírta az alperesnek a hatályos helyi építési szabályzatban foglaltaknak megfelelôen az építési engedély kapcsán benyújtott fellebbezés elbírálását. A jogerôs ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerôs ítélet hatályon kívül helyezését és az elsôfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint a jogerôs ítélet sérti a helyi építési szabályzatban elôírtakat, az OTÉK 1. melléklet 74. pontját, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) 1. § (1) bekezdését. A jogszabályi hierarchiában alacsonyabban szinten álló jogszabály nem lehet ellentétes a hierarchia magasabb szintjén álló jogszabályi rendelkezéssel, ezért a másodfokú eljárás során vizsgálniuk kellett, hogy a helyi építési szabályzat elôírása ellentétes-e az OTÉK vonatkozó rendelkezésével. Az elsôfokú bíróság tévesen jutott arra az álláspontra, hogy az építésügyi hatóságnak ezt a kérdést nincs lehetôsége vizsgálni, hanem csak a hatályos rendelkezéseik figyelembevételével bírálhatja el a benyújtott fellebbezést.
i g a z g a t á s
építési szabályzatban különleges településrendezési okokból, vagy a kialakult helyzet indokoltságából következôen megállapítson. Az OTÉK 111. § (2) bekezdése további feltételként írta elô a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hozzájárulását. Az elsôfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy az alperes, amennyiben a helyi építési szabályzat rendelkezései tekintetében alkotmányossági vagy törvényességi kifogása van, az Alkotmánybíróság elôtt eljárást kezdeményezhetett volna, ilyen eljárás kezdeményezése nélkül az egyedi építési ügyben hozott határozatában nem állapíthatta volna meg az önkormányzati rendelet vitatott pontjának alkotmányellenességét. Az elfogadott helyi építési szabályzatot az érintett közigazgatási szerveknek a hatáskörüket érintô ügyekben eljárásaik során érvényesíteniük kell. Amennyiben a megyei közigazgatási hivatal vezetôjének törvényességi vagy alkotmányossági aggálya merül fel az adott helyi építési szabályzat tekintetében, nincs jogosultsága törvényességi észrevételét az erre irányadó külön eljárás lefolytatása nélkül – a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 98. § (3) bekezdés b) pontja és 99. § (1) bekezdés alapján – egyedi határozatban a döntése meghozatalánál indokul felhozni, egyben a hatályos szabályokat ez okból mellôzni. Az alperesnek a hatályos jogszabályi rendelkezések alapulvételével kell döntenie. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselô-testület feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabállyal. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja szerint az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze, alkotmányellenességének utólagos vizsgálata. A Jat. 1. § (1) bekezdés f) pontja a jogszabályok körében sorolja fel az önkormányzati rendeletet. A fentiekbôl következik, hogy egy jogszabály alkotmányba ütközô voltának megállapítása kizárólag az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Az alperesnek az ítéletet hozó bíróság más ügyben keletkezett döntésével kapcsolatos kifogásai jelen felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képezik.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A jogerôs ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg. Az elsôfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az OTÉK 111. § (2) bekezdése, annak is a) pontja, felhatalmazta a települési önkormányzatokat, hogy az OTÉK II–III. fejezetében meghatározott településrendezési követelményekhez képest megengedôbb követelményeket a helyi
Mindezek alapján a Legfelsôbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerôs ítélet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, törvényes és megalapozott, ezért azt az 1952. évi III. törvény (Pp.) 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (KGD 2007. 18)
XV. évfolyam 3. szám 2008. április
13
é p í t é s ü g y i
i g a z g a t á s
A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által használt elnevezéssel. A hatóságnak hatáskörében eljárási kötelezettsége van, ez azt jelenti, hogy ha az eljárás megindításának anyagi jogszabályban foglalt feltételei beállnak, az eljárást a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezô hatóságnak meg kell indítania, és az eljárása során döntést kell hoznia, vagy az ügy érdemében határozat, vagy pedig az eljárás során eldöntendô egyéb kérdésekben végzés formájában.
Az állampolgári jogok országgyûlési biztosához fordult panaszosok beadványukban azt sérelmezték, hogy a jegyzô az engedély nélküli építkezés miatt végrehajtási bírságot kiszabó végzése ellen benyújtott kérelmük tárgyában nem járt el. A panasz alapján felmerült a jogbiztonsághoz, a jogorvoslathoz való alkotmányos jogok sérelmének gyanúja, ezért az ombudsman vizsgálatot indított és a következô tényállást rögzítette: A panaszosok szomszédja kérelemmel fordult a hatósághoz, mert a panaszosok az ô kerítéséhez egy építményt helyeztek el. A jegyzô ezt követôen a bejelentô telkén tartott helyszíni szemlén megállapította, hogy az ingatlan oldalkertjében fém és fa szerkezetû hulladékból készült építmény található. Ez alapján elrendelte az építési engedély nélkül végzett melléképület kivitelezésének leállítását, valamint kötelezte a panaszosokat fennmaradási és továbbépítési kérelem benyújtására. A határozat ellen a kötelezettek nem fellebbeztek. Ezt követôen az eljáró hatóság végzésben végrehajtási bírságot szabott ki, e döntés közlését követôen a panaszosok a fellebbezési határidôn belül két alkalommal is éltek beadvánnyal, egyikben határozottan kérték a határozat visszavonását, mert véleményük szerint „semmilyen engedély nélküli építmény nincs a tulajdonukban lévô telken. A kert végén egy csirkeudvar van, melynek kerítéséhez alumínium lemezt raktunk, és a tetejére csirkehálót, hogy a baromfik ne repüljenek át a szomszédba.” A jegyzô ezt követôen tájékoztatta a panaszosokat, hogy a helyi építési szabályzat alapján „az állattartó épületek bontása nem építési engedély köteles tevékenység. Amennyiben az épületeket lebontja, errôl tájékoztatja hatóságomat, az eljárást az engedély nélküli építkezéssel kapcsolatban megszüntetjük.” Majd állattartással kapcsolatos bejelentés kivizsgálása érdekében az ÁNTSZ bevonásával helyszíni szemlét tartott a hatóság és megállapította, hogy az állattartásra szolgáló épületekben különbözô fajtájú és mennyiségû állatot tartanak, tartási körülményeik megfelelôek. A panaszosok ügyvédje a helyszíni szemle megállapításaira hivatkozva kérelmezte a végrehajtási eljárás felfüggesztését. Ezt követôen a jegyzô azt tervezte, hogy elrendeli az engedély nélkül létesített építmények bontását, mert ez kötelessége, de mivel a kötelezettek ügyvédjük útján kérték a végrehajtási eljárás felfüggesztését, ezért 90 napos határidô kitûzésével a végrehajtási eljárást felfüggeszti.
14
XV. évfolyam 3. szám 2008. április
Mindezek után az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a következô megállapításokat tette: A hatóság eljárásának alapját elsôsorban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) teremti meg. A Ket. 4. § (1) bekezdésében az eljárási alapelvek között meghatározza, hogy „az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez, a jogszabályokban meghatározott határidôben hozott döntéshez való jog … „ (1) A közigazgatási eljárásban ügyfélnek kell tekinteni azt a személyt, akinek jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti. A létesítménnyel kapcsolatos, illetve a tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban ügyfél a hatásterületen levô valamennyi ingatlan tulajdonosa és az ingatlannyilvántartásba bejegyzett jogszerû használója. A hatóságnak hatáskörében eljárási kötelezettsége van, ez azt jelenti, hogy ha az eljárás megindításának anyagi jogszabályban foglalt feltételei beállnak az eljárást a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezô hatóságnak meg kell indítania és az eljárása során döntést kell hoznia, vagy az ügy érdemében határozat, vagy pedig az eljárás során eldöntendô egyéb kérdésekben végzés formájában. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa szükségesnek tartja arra is felhívni a figyelmet, hogy az Alkotmánybíróság 72/1995. (XII. 15) AB számú határozatában kifejtette, nincs alanyi joga a kérelmezônek arra, hogy a közigazgatás hallgatása esetén ügyének eldöntése érdekében valamilyen jogorvoslattal élhessen. A döntés hiánya miatt nem nyújthat be fellebbezést, s nem kérhet bírósági felülvizsgálatot sem. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállam fogalmának egyik feltétlen ismérve a jogbiztonság. A jogbiztonságnak viszont elengedhetetlen követelménye, hogy a jogalkalmazói magatartás elôre kiszámítható legyen. A közigazgatásnak ugyanis alkotmányos kötelessége, hogy hatáskörét gyakorolja, azaz illetékességi területén a hatáskörébe utalt ügyben érdemi döntést hozzon. (2) A Ket. 34. § (5) bekezdése kimondja, hogy „A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által használt elnevezéssel.” A panaszos a végrehajtási bírságot kiszabó határozattal szemben beadványnyal élt, igaz azt nem fellebbezésnek nevezte, hanem a határozat
visszavonását kérte arra hivatkozással, hogy nem végzett engedély nélküli építési tevékenységet, csak állatokat tart. E beadványt tartalma szerint fellebbezésnek kellett volna tekinteni, és a feltételek fennállta esetén saját hatáskörben döntést kellett volna hozni, vagy ennek hiányában azt elbírálásra a felettes szervhez szükséges felterjeszteni. Ezzel szemben a jegyzô a panaszost csupán tájékoztatja és korábbi intézkedéseit indokolja, illetve a település helyi építési szabályzatáról és szabályozási tervérôl szóló 7/2002. (X. 1.) önkormányzati rendelet 23. § (2) bekezdésének szabályára hivatkozik, amely szerint, „a tárgyi ingatlan M1 autópálya melletti területe Mk jelû mezôgazdasági területi besorolású. Állattartó épület Mk jelû kertes mezôgazdasági területen nem helyezhetô el. Felhívom figyelmét, hogy az állattartó épületek bontása nem építési engedély köteles tevékenység. Amennyiben az épületeket lebontja, errôl tájékoztatja hatóságomat, az eljárást az engedély nélküli építkezéssel kapcsolatban megszüntetjük.” (3) A jegyzô az ombudsman megkeresésére adott válaszában arról is tájékoztat, hogy „a tárgyi ingatlanon építési engedély nélkül szabálytalanul létesített építmények rendkívül igénytelenek, szerkezetük primitív és nem tájba illôek. A létesített építmények egy része az oldalkertben került elhelyezésre, de a meglévô gazdasági épület elôtti elôkertben és az épület mögött is találhatók. Fennmaradásuk nem engedélyezhetô.” Az elôzôek ismeretében az is megállapítható, hogy a hatóság a tényállás tisztázása érdekében az ügy megítélése szempontjából releváns tényeket nem kellô körültekintéssel tárta fel, hiszen egyik határozatában ugyanarra az „építményre” egyszer az engedély nélküli építkezés jogkövetkezményeit alkalmazva a fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására kötelezi a feleket, ugyanakkor máskor a HÉSZ szabályaira hivatkozva a bontásról ad tájékoztatást. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa összefoglaló megállapítása szerint az eljáró hatóság elmulasztotta a tényállás körültekintô tisztázását és helytelenül értelmezte a panaszosok által a pénzbírságot kiszabó határozattal szemben benyújtott beadványt, mert sem saját végzését nem változtatta meg, sem egyet nem értése miatt felettes szervéhez sem terjesztette fel. Ennek elmulasztásával sérült a jogállamiság elve és az abból fakadó jogbiztonság követelménye, valamint a panaszosok jogorvoslathoz való joga. Mindezek alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosa OBH 4729/2007. számú Jelentésében felkérte az illetékes közigazgatási hivatal vezetôjét, hogy felügyeleti eljárás keretében vizsgálja felül a jegyzô eljárását és a szükséges intézkedéseket tegye meg a mulasztásban megnyilvánuló jogszabálysértés megszüntetése érdekében.
é p í t é s ü g y i
i g a z g a t á s
Tervtanácsok szerepe az építésügyi hatósági döntésekben Az önkormányzati tervtanácsok szakmai véleményezô testületek, amelyek nem szakhatóságként mûködnek közre az építési engedélyezési eljárásban. A szakhatóság hozzájárulása köti az engedélyezô hatóságot, míg egy véleményezô testület állásfoglalása csak segíti, de nem köti az engedélyezô hatóságot az érdemi döntésének (az építési engedély kiadásának vagy a kérelem elutasításának) meghozatalában. Amennyiben az elsôfokú építésügyi hatóság indokolatlanul támaszkodik a tervtanács álláspontjára, az ügyfél a Ket. szabályai szerint a másodfokú hatóságnál, végsô soron pedig a bíróságnál kezdeményezheti a határozat felülvizsgálatát. Az Alkotmánybírósághoz fordult indítványozók a területrendezési, a településrendezési és az építészeti-mûszaki tervtanácsokról szóló 40/1999. (IV. 23.) FVM rendelet (FVMr.), valamint P. Megyei Jogú Város Önkormányzatának az Önkormányzati Tervtanács létrehozásáról szóló rendelete (Ör.) alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték. Álláspontjuk szerint az FVMr.-rel intézményesített és az Ör.ben szabályozott tervtanácsok ugyanazokban az ügyekben járnak el, és ugyanazokban a kérdésekben foglalnak állást, mint amelyekben – törvény, illetve rendeletek alapján – az építésügyi hatóságok és a szakmai kamarák. A tervtanácsok bekapcsolódása az eljárásokba az indítványozók álláspontja szerint kiszámíthatatlanná teszi az építésügyi hatóságok döntését, ami ellentétes a jogbiztonság követelményével. Emellett az indítványozók kifogásolták, hogy a tervtanácsok állásfoglalásaival szemben nincs helye jogorvoslatnak, s ez sérti az Alkotmány 57. §-át.
keztében – az indítványban kifogásolt szabályozást részben a településrendezési és az építészeti-mûszaki tervtanácsokról szóló 252/2006. (XII.7.) Korm. rendelet (Korm. rendelet) tartalmazza. Ezért az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlatának megfelelôen – elvégezte a Korm. rendelet alkotmányossági vizsgálatát is az indítványban felvetett kifogások alapján.
Továbbá az indítványozók az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközô hátrányos megkülönböztetésnek ítélték egyrészt, hogy a tervtanácsi tagságnak nincsenek objektív feltételei, és az FVMr. szerint a tagság „tetszés szerint meghoszszabbítható”, ezáltal fennáll a veszélye, hogy „beavatottak egy szûk köre kisajátíthatja magának” ezt az intézményt. Másrészt hátrányos megkülönböztetésnek tartották az indítványozók azt is, hogy az FVMr. alapján az önkormányzati rendeleti szabályozás a tervek rendkívül széles körében teheti kötelezôvé a tervtanács számára történô bemutatási kötelezettséget, amely tovább növeli a tervezôk és a megrendelôk kiszolgáltatottságát a tervtanács tagjaival szemben.
Az FVMr. bevezetôje szerint a miniszter a területfejlesztésrôl és területrendezésrôl szóló 1996. évi XXI. törvény (Tftv.) 27. § (2) bekezdésének d) pontjában és az épített környezet alakításáról és védelmérôl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 62. § (2) bekezdésének m) pontjában kapott felhatalmazás alapján adta ki a rendeletet. A Tftv. 27. § (2) bekezdésének d) pontja felhatalmazza a minisztert, hogy rendeletben állapítsa meg a „tervtanács mûködésének szabályait”. Ezzel megegyezô rendelkezést tartalmazott az Étv. 62. § (2) bekezdésének m) pontja, amelyet hatályon kívül helyezett a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggô egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény 339. § 19. pontja. Ugyanennek a törvénynek a 317. § (1) bekezdése egyúttal megállapította az Étv. 62. § (1) bekezdés q) pontját, amely szerint a Kormány kap felhatalmazást arra, hogy rendeletben állapítsa meg „a településtervezési jogosultságra, valamint a településrendezési, építészeti-mûszaki tervtanácsokra, valamint az építészeti minôség és értékvédelem követelményeire vonatkozó szabályokat”.
Végezetül az indítványozók hivatkoztak arra, hogy az Alkotmánybíróság a 10/1991.(III.22.) AB határozatban alkotmányellenesnek minôsítette az Építéstervezési Szakértôi Bizottságokról szóló 4/1986. (III. 20.) ÉVM rendeletet, amely az építési tervezési munka szakértôi ellenôrzésének hasonló intézményét szabályozta. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy – a jogszabályok változásának követ-
Az Alkotmánybíróság szerint az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság elôször azt vizsgálta meg, hogy a jogállamiság követelményeinek megfelelô felhatalmazáson alapul-e a tervtanácsok FVMr.-beli és Ör.-beli szabályozása. Az indítványban említett 10/1991. (III. 22.) AB határozattal a testület részben a törvényi felhatalmazás hiánya miatt semmisítette meg az Építéstervezési Szakértôi Bizottságokról szóló rendeleti szabályozást.
A jogszabály-módosítások eredménye, hogy jelenleg – a Tftv. 27. § (2) bekezdésének d) pontjában adott felhatalmazás alapján – miniszteri rendelet szabályozza az ország egész területére vonatkozó illetékességû központi területrendezési tervtanács, valamint a regionális illetékességû területrendezési tervtanács mûködését [FVMr. 1. § (1) bekezdés a) pont]. Az Étv. 62. § (1) bekezdés q) pontja alapján a Kormány szabályozza meghatározott településrendezési tervek és helyi építési szabályzatok, valamint meghatározott építmények építészeti-mûszaki tervét véleményezô tervtanácsok mûködését. [Korm. rendelet 1. §]. Az Étv. – 2000. március 1-jétôl hatályos – 6. § (7) bekezdése így rendelkezik: „A települési önkormányzat egyes építésügyi feladatainak ellátásához – a fôépítész vezetésével – tervtanácsot mûködtethet. A tervtanács mûködésének rendjét – a vonatkozó külön jogszabály elôírásainak keretei között – az önkormányzat rendeletben állapítja meg.” Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az FVMr. kiadására eredetileg is volt, és – szûkebb szabályozási tárgykörre vonatkozóan – jelenleg is van törvényi felhatalmazás. A Korm. rendelet kiadására szintén megfelelô törvényi felhatalmazás alapján került sor. A 2000. május 1-jén hatályba lépett Ör.-beli szabályozásra az Étv. 6. § (7) bekezdése adott alapot. A tervtanácsok mûködési és eljárási rendjének kereteit eredetileg az FVMr., jelenleg pedig a Korm. rendelet jelöli ki..
Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján megvizsgálta, hogy a támadott szabályozás ellentétes-e az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint „a jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy (...) ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetôsége”. Az önkormányzati tervtanácsokra irányadó Étv. 53/C. §-a kimondja: „(3) Az építésügyi hatóság a döntése meghozatalához szükséges tényállás tisztázása érdekében bizonyítási eszközként az építésügyi hatósági engedélykérelem benyújtásakor rendelkezésre álló és jogszabályon alapuló építészeti-mûszaki tervtanácsi szakmai véleményt – különös tekintettel az építészeti minôséggel, az értékvédelemmel, valamint a környezethez való
XV. évfolyam 3. szám 2008. április
15
é p í t é s ü g y i
i g a z g a t á s
illeszkedéssel kapcsolatosakra – a Ket. 50. § (6) bekezdésében foglaltak szerint veszi figyelembe. (4) Az építésügyi hatóság az építésügyi hatósági engedélyezés során jogszabályban meghatározott körben (…) a rendelkezésre álló tervtanácsi vélemény (3) bekezdés szerinti figyelembevételével, az engedély megadását feltételekhez kötheti, illetve az engedély megadását megtagadhatja.” A Korm. rendelet 16. § (2) bekezdése szerint a tervtanács a tervdokumentációt a) ajánlja, b) a javasolt átdolgozás után ajánlja, c) nem ajánlja. A jelen ügyben kifogásolt Ör. kimondja: „A Tervtanács szakmai véleményezô testület, melynek állásfoglalása nem érinti a terv elfogadására, jóváhagyására jogosult szerv hatáskörét és döntési jogkörét.” Továbbá úgy rendelkezik, hogy „A Tervtanács a bemutatott tervvel kapcsolatos szakmai véleményét és javaslatait írásban rögzíti.” Az Alkotmánybíróság a 61/2004. (XII. 14.) AB határozatban megállapította: „Az FVMr. – mint az a rendelet 1. §-ából is megállapítható – az önkormányzati tervtanácsokat szakmai véleményezô testületekként határozta meg, amelyek nem szakhatóságként mûködnek közre az építési engedélyezési eljárásban. A szakhatóság hozzájárulása köti az engedélyezô hatóságot, míg egy véleményezô testület állásfoglalása csak segíti, de nem köti az engedélyezô hatóságot az érdemi döntésének (az építési engedély kiadásának vagy a kérelem elutasításának) meghozatalában. Ezt fejezte ki a jogalkotó az FVMr. 5. § (3) bekezdésében is, amikor úgy rendelkezett, hogy a tervtanács állásfoglalása nem érinti a terv elfogadására, illetve jóváhagyására jogosult szerv (az építésügyi hatóság) hatáskörét, illetve döntési jogkörét.” Az Alkotmánybíróság ebben a
határozatában azért állapította meg a vizsgált önkormányzati rendelet alkotmányellenességét, mert: „A Közgyûlés túlterjeszkedett jogalkotási felhatalmazásán, amikor a szakmai véleményezô testület állásfoglalását olyan kötelezô erôvel ruházta fel, amelynek támogató javaslata nélkül az építési engedély nem adható meg.” Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy a támadott szabályozás nem ellentétes a jogorvoslathoz való joggal, mert – a jelenleg hatályos rendszer szerint – a Korm. rendeletben intézményesített tervtanácsok, valamint P. Megyei Jogú Város Önkormányzatának az Ör.-ben intézményesített tervtanácsa nem hoz érdemi határozatot, hanem a bemutatott tervekrôl szakmai véleményeket és javaslatokat fogalmaz meg. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényben (Ket.) biztosított jogorvoslati eszközök az érdemi határozatot hozó építésügyi hatóság döntésével szemben vehetôk igénybe. Amennyiben az elsôfokú építésügyi hatóság indokolatlanul támaszkodik a tervtanács álláspontjára, az ügyfél a Ket. szabályai szerint a másodfokú hatóságnál, végsô soron pedig a bíróságnál kezdeményezheti a határozat felülvizsgálatát.
Az indítványozók azt is sérelmezték, hogy a támadott FVMr. és az Ör. az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközô hátrányos megkülönböztetést okoz a tervtanácsi tagság feltételeinek és idôbeli határának, valamint a bemutatási kötelezettség körébe tartozó tervek szabályozásával. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlôen (egyenlô méltóságú személyként) kell kezelnie, vagyis az emberi méltóság alapjogán nem eshet
Kérdések és válaszok A településrendezési tervekrôl kiadható másolat
* Kérhetô-e másolat a helyi építési szabályzatról, a szabályozási tervrôl, illetve a szabályozási terv mellékletét képezô munkarészek anyagairól? Egy vállalkozás vezetôje azzal a kérdéssel fordult az Adatvédelmi biztoshoz, hogy kaphat-e másolatot az egyik Fôvárosi Kerület helyi építési szabályzatáról és szabályozási tervérôl, illetve a terv mellékletét képezô munkarész anyagáról. Az Adatvédelmi biztos válaszában a következôket emelte ki.
16
XV. évfolyam 3. szám 2008. április
A személyes adatok védelmérôl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 2. §-ának 4. pontja szerint közérdekû adat az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévô, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem esô, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyûjteményes jellegétôl. Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb
csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékû figyelembe vételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. Az Ör. határozza meg, hogy P. Megyei Jogú Város Önkormányzatának tervtanácsa milyen szervezeti keretek között mûködik. A szabályozás eredetileg az FVMr. 2. §-án alapult, jelenleg a Korm. rendelet 2–7. §-ai rendelkeznek az önkormányzati tervtanácsok összetételérôl, valamint a tisztségviselôkkel és a tagokkal szemben támasztott szakmai és egyéb követelményekrôl. A indítványozók a szabályozásból azt kifogásolták, hogy a tervtanács tagjai – ismétlôdô újraválasztások esetén – meghatározatlan ideig betölthetik tisztségüket, túlhatalomra tehetnek szert az intézményben. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványban felvetett probléma nem áll értékelhetô alkotmányjogi összefüggésben az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével. Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá, hogy az indítvány benyújtását követôen megalkotott Korm. rendelet az önkormányzati tervtanácsokra is vonatkozóan a korábbiaknál szigorúbb személyi feltéteket, köztük a 7. §-ban összeférhetetlenségi okokat és eljárási rendet állapít meg. Az Ör. meghatározza, hogy P. Megyei Jogú Város területén mely tervek esetében kötelezô a tervtanács szakmai véleményének kikérése. Mivel az Alkotmány a személyek közötti hátrányos megkülönböztetést tiltja, az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével nem hozható összefüggésbe, hogy az Ör. milyen széles körben teszi kötelezôvé a tervek bemutatását és a tervtanács szakmai véleményének kikérését. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság 677/B/2001. AB határozatában az indítványt elutasította.
közfeladatot ellátó szerveknek lehetôvé kell tenniük, hogy a kezelésükben lévô közérdekû adatot bárki megismerhesse, kivéve, ha az adatot törvény alapján az arra jogosult szerv állam- vagy szolgálati titokká nyilvánította, illetve ha az nemzetközi szerzôdésbôl eredô kötelezettség alapján minôsített adat, továbbá, ha a közérdekû adatok nyilvánosságához való jogot – az adatfajták meghatározásával – törvény korlátozza. [Avtv. 19. § (3) bekezdés] A közérdekû adat megismerése iránt bárki – szóban, írásban vagy elektronikus úton – igényt nyújthat be. A közérdekû adat megismerésére irányuló igénynek az adatot kezelô szerv az igény tudomására jutását követô legrövidebb idô alatt, legfeljebb azonban 15 napon belül tesz eleget. Az adatokat tartalmazó dokumentumról vagy doku-
é p í t é s ü g y i mentumrészrôl, annak tárolási módjától függetlenül az igénylô másolatot kaphat. Az adatot kezelô szerv kizárólag a másolat készítéséért – legfeljebb az azzal kapcsolatban felmerült költség mértékéig terjedôen – állapíthat meg költségtérítést, amelynek összegét az igénylô kérésére elôre közölni kell. Ha a közérdekû adatot tartalmazó dokumentum az igénylô által meg nem ismerhetô adatot is tartalmaz, a másolaton a meg nem ismerhetô adatot felismerhetetlenné kell tenni. Az adatigénylésnek közérthetô formában és – amenynyiben az aránytalan költséggel nem jár – az igénylô által kívánt technikai eszközzel, illetve módon kell eleget tenni. Az adatigénylést nem lehet elutasítani arra való hivatkozással, hogy annak közérthetô formában nem lehet eleget tenni. [Avtv. 20. §] A közfeladatot ellátó szerv feladat- és hatáskörébe tartozó döntés meghozatalára irányuló eljárás során készített vagy rögzített, a döntés megalapozását szolgáló adat a keletkezésétôl számított tíz évig nem nyilvános (döntést elôkészítô adat). A döntés megalapozását szolgáló adat megismerésére irányuló igény a döntés meghozatalát követôen akkor utasítható el, ha az adat megismerése a szerv törvényes mûködési rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen külsô befolyástól mentes ellátását, így különösen az adatot keletkeztetô álláspontjának a döntések elôkészítése során történô szabad kifejtését veszélyeztetné. [Avtv. 19/A. §] Az Adatvédelmi biztos helyszíni vizsgálatot is végzett, amely annak megállapítására irányult, hogy a beadványozó által kért dokumentumok (adatok) közérdekû adatnak minôsülnek-e, illetve amennyiben a kérdéses adatok közérdekû adatok, azok megismerhetôségének van-e jogi akadálya. Megállapításra került, hogy kerületi építési szabályzat és szabályozási terv, a szabályozási tervek (tervlapok), valamint az ezeket megalapozó különbözô dokumentációk, tervek jelentôs mennyiségû iratanyagot alkotnak. Az iratanyag áttanulmányozását követôen megállapították: az építési szabályzat és szabályozási terv alapjául szolgáló dokumentáció az önkormányzat kezelésében lévô, a személyes adat fogalma alá nem esô – titokká nem minôsített, vagy minôsülô – adatokat tartalmaz, a dokumentáció adatai közérdekû adatok. Megállapították továbbá azt is, hogy az „elôkészítô anyagok, tervek” megismerése az önkormányzat törvényes mûködési rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen külsô befolyástól mentes ellátását nem veszélyezteti, vagyis az adatok nem minôsülnek döntést elôkészítô adatnak, így a kérdéses iratok kiadásának törvényi akadálya nincs. A vizsgálat azt is tisztázta, hogy a panaszos által kért iratmennyiség másolása nem ró aránytalan terhet az adatkezelôre, mivel a kérdéses dokumentumok az iratanyagból leválaszthatók. Az iratmásolatokon, a kérelmezô által meg nem ismerhetô (pl. Honvédelmi Minisztérium ingatlanjaira vonatkozó alaprajz) adatokat az adatkezelô kitakarhatja,
így az adatmegismerésnek ez sem képezi akadályát. A kért iratok kiadásának tehát nincs olyan jogi akadálya, mely a közérdekû adatok megismerését korlátozná, így a beadványozó által kért adatokat az Avtv. fent idézett, a közérdekû adatok megismerésére vonatkozó szabályok szerint ki kell adni. Ha az igénylô közérdekû adatra vonatkozó igényét nem teljesítik, a panaszos bírósághoz fordulhat. [Avtv. 21. §] (Ügyszám: 1869/P/2007-5.)
Az újrafelvételi eljárásban hozható határozat * Hogyan értelmezhetô a Ket. 112. § (6) bekezdése az újrafelvételi eljárásban hozható határozat tekintetében? A különbözô jogi eljárásokra vonatkozó törvények általában lehetôvé teszik a jogerôs határozattal lezárt ügy újbóli vizsgálatát, amennyiben az ügyfélnek csupán késôbb jutott tudomására valamely, a határozat meghozatala elôtt már meglévô, de az eljárásban még el nem bírált és az ügy eldöntése szempontjából lényeges tény, adat vagy más bizonyíték. A közigazgatási eljárás tekintetében azonban sem az Et., sem pedig az Áe. nem rendelkezett az újrafelvételi eljárásról. Ennek az volt a magyarázata, hogy több évtizeden át a közigazgatási szervezeten belüli jogorvoslati rendszer kétfokozatú volt: az elsôfokú határozat ellen fellebbezést, míg a másodfokú határozat ellen panaszt (késôbbi elnevezése szerint: felülvizsgálati kérelmet) lehetett benyújtani. Mivel e jogorvoslati kérelem elôterjesztésére tág idôhatárok között volt lehetôség, szükségtelennek mutatkozott az újrafelvételi eljárásnak, mint önálló jogorvoslati fajtának az intézményesítése. Ehhez képest alapvetôen megváltozott a helyzet, amikor – az érdemi határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztése mellett – sor került a felülvizsgálati kérelemnek a jogorvoslati rendszerbôl való kiiktatására. Ekkor ugyanis a törvényszerkesztôk egy alkotmánybírósági határozat nyomán egy feladatra: a közigazgatási határozatok bírósági kontrolljának csaknem általánossá tételére koncentráltak, s elkerülte a figyelmüket, hogy a felülvizsgálati kérelem jogintézménynek megszüntetése folytán rés keletkezik az Áe. jogorvoslati rendszerén. Az akkor elkövetett jogalkotási hiba kijavítására a Ket. megalkotásakor került sor. A Ket. az újrafelvételi eljárást – új jogintézményként – önálló jogorvoslati fajtaként beiktatta a jogorvoslati rendszerbe. Mivel a kifejtettek miatt ennek a közigazgatási eljárásjogban általános érvényû szabályozási elôzménye nem volt, továbbá a nemzeti jogrendszer egységének lehetôség szerinti érvényre juttatása érdekében kézenfekvônek látszott – a két eljárásfajta közötti különbségek figyelembe vétele mellett – átvenni a polgári perrendtartásnak a perújításra vonatkozó szabá-
i g a z g a t á s
lyozási modelljét. Ennek megfelelôen az újrafelvételi kérelem nem minôsül valamiféle „szuperjogorvoslatnak”, amelyet a jogerôs határozatot hozó közigazgatási szerv felettes szervének kell elbírálnia. A Ket. 112. §-ának (4) bekezdése egyértelmûen kimondta: az újrafelvételi kérelmet az elsô fokon eljáró hatóság bírálja el. Ez a kategorikus szabály nem csupán arra az esetre vonatkozik, amikor az elsô fokú határozat emelkedett jogerôre, hanem akkor is irányadó, ha az ügyben másodfokú vagy – felügyeleti eljárás keretében illetôleg ügyészi óvás nyomán – harmadfokú, az ügy érdemére vonatkozó közigazgatási határozat is született. A hivatkozott rendelkezés alkalmazásának egyetlen korlátja van: csak akkor alkalmazható, ha az eljárás közigazgatási ügyszakban zárult le. Amennyiben ugyanis a bíróság hozott érdemi határozatot, a Pp.-nek a perújításra vonatkozó szabályai az irányadók. (Ezt a Ket. 112. § (2) bekezdés b) pontja is alátámasztja.) A 112. § (4) bekezdéséhez képest a (6) bekezdés szövege pontatlan és félreérthetô. E bekezdés szerint ugyanis „az újrafelvételi eljárásban a hatóság a jogerôs határozatát módosíthatja, visszavonhatja, vagy az utóbb ismertté vált tényállásnak megfelelô új döntést hozhat”. Ez a szöveg olyan látszatot kelt, mintha a felsorolt jogok az elsô fokon eljárt hatóságot csupán saját határozata tekintetében illetnék meg. Valójában azonban a (4) és a (6) bekezdés látszólagos ütközése a jogszabály-értelmezés keretei között – a (4) bekezdésben foglalt szabály elsôdlegességének érvényre juttatása mellett – feloldható. Helyes jogszabály értelmezés szerint ugyanis a (6) bekezdésben foglalt jogkör az újrafelvételi kérelmet elbíráló hatóságot nem „a jogerôs határozata”, hanem „a jogerôs határozat” tekintetében illeti meg, tekintet nélkül arra, hogy az ügyet érdemben lezáró határozatot az elsô-, a másod-, vagy a harmadfokon eljáró közigazgatási szerv hozta. Az utóbbinak csupán terminológiai szempontból van jelentôsége: amíg ugyanis az elsô fokon eljárt szerv a saját határozatát „módosíthatja vagy visszavonhatja”, addig a felsôbb szintû hatóság határozatát „megváltoztatja vagy megsemmisítheti”. (A pontatlan szövegezés azonban a Ket. átfogó módosítása keretében korrekcióra szorul.) Könnyen elképzelhetô, hogy egyes, az Áe. rendelkezésein felnôtt köztisztviselôk a kifejtetteket afféle „szentségtörésnek” vélik, abból az alapállásból kiindulva: hogyan jön ahhoz az ügyben elsô fokon eljárt szerv, hogy a másod- vagy harmadfokon eljárt hatóság döntését megváltoztassa vagy megsemmisítse. Nos, ez kétségtelenül szokatlan, de ez az újrafelvételi (perújítási) típusú eljárások sajátossága. A bírósági szervezetben is az a tipikus, hogy a magasabb szintû bíróság vizsgálja felül az alacsonyabb szintû bíróság döntéseit, s nem fordítva. A Pp. azonban a perújítás esetében eltér ettôl, s helyesen teszi. A tárgyalt eseten ugyanis nem törvényességi vagy szakmai kérdés eldöntésérôl van szó, hanem azt kell megvizsgálni:
XV. évfolyam 3. szám 2008. április
17
é p í t é s ü g y i
i g a z g a t á s
– az új bizonyíték (tény, adat) valóban csak a határozat jogerôre emelkedése után jutott-e az ügyfél tudomására, – az valóban megvolt-e (fennállott-e) a határozat meghozatala elôtt, – a szóbanforgó bizonyítékot a döntést hozó hatóság valóban nem vette-e figyelembe (mivel elôfordulhatott, hogy arról más forrásból tudomása volt), – a bizonyíték lényeges-e az ügy elbírálása szempontjából, s végül – annak ismerete az ügyfélre kedvezôbb határozatot eredményezett volna. Ez csupa olyan kérdés, amelyet az ügyben jogerôs határozatot hozó szerv döntéshozatal elôtt nem vizsgált, mert – ha helytálló az újrafelvételi kérelem – nem volt róla tudomása. Egyébként pedig – s ez nem lényegtelen szempont – a 112. § (6) bekezdése szerint a hivatkozott bekezdés alapján hozott döntés ellen az általános szabályok szerint jogorvoslatnak van helye. Így tehát az esetleges másodfokú határozatot hozó szerv eljárásjogi szempontból kerülhet olyan helyzetbe, hogy módjában áll felülvizsgálni az újrafelvételi kérelem alapján hozott határozatot. (Ket. Szakértôi Bizottságának 27. számú állásfoglalása)
Iratbetekintési jog lefoglalt iratok esetén * Megilleti-e iratbetekintési jog az ügyfelet a helyszíni ellenôrzés során lefoglalt iratok és más tárgyi bizonyítékok esetén? A Ket. Szakértôi Bizottságához érkezett problémafelvetés szerint a Ket. 68. §-ának és 92. § (2) bekezdésének második mondata között nincs összhang, nem egyértelmû a helyszíni ellenôrzés alkalmával lefoglalt ügyféli iratbetekintési jog terjedelme. Kérdésként merül továbbá fel, hogy a hatósági ellenôrzés során lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat minden esetben az ügyfélnek kell-e visszaadni függetlenül attól, hogy kitôl foglalták le, s mi a teendô, ha a hatóság a visszaadás elôtt tudomást szerez arról, miszerint jogtalanul birtokolta a bizonyítékot az a személy, akitôl azt lefoglalták. A Ket. 92. §-a (2) bekezdésének elsô mondata kimondja, hogy a hatóság a helyszíni ellenôrzés során a tényállás tisztázása szempontjából fontos iratokat és más tárgyi bizonyítékokat végzéssel lefoglalhatja, míg a második mondat szerint az ügyfél a nála lefoglalt iratokba betekinthet, azokról kérésére és költségére a hatóság másolatot készít. A 93. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a hatósági ellenôrzés során lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat nyolc napon belül vissza kell adni az ügyfélnek, ha azokra a tényállás tisztázásához a továbbiakban nincs szükség. A probléma felvetôje szerint a fenti két jogszabályhely elôírása között nincs összhang, hiszen az elsô értelmében az ügyfél csak a nála lefoglalt iratokba tekinthet be, míg a második minden le-
18
XV. évfolyam 3. szám 2008. április
foglalt iratot, tehát olyan iratokat is neki rendel kiadni, s tesz ezáltal az ügyfél számára megismerhetôvé, amelyet nem nála foglaltak le, amelyekbe a 92. § (2) bekezdés második mondata alapján még iratbetekintési joga sincs, nemhogy birtokolhatná azokat, akár átmenetileg is. A Ket. 87. §-a értelmében e törvény rendelkezéseit a hatósági ellenôrzésre a VI. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Ket. 68. § (1) bekezdése alapján az ügyfél személyesen, illetve a törvényes vagy írásban meghatalmazott képviselôje útján – a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel – betekinthet az eljárás során keletkezett iratba, arról másolatot, kivonatot készíthet vagy másolatot kérhet. A Ket. 68. §-ában az eljárás irataiba való betekintési jog általános szabályai szerepelnek, amelyhez képest a 92. § (2) bekezdése azon ügyfélre vonatkozó betekintési jogot rögzíti, amelynél a helyszíni ellenôrzés realizálódik. A helyszíni ellenôrzés során lefoglalt iratokba való betekintési jog egyrészt azért illeti meg, hogy pontosan tudja, mit foglaltak le, másrészt például az ügyfél mûködésének zavartalan folytatásához lehet szükség az iratok lemásolására. Az iratbetekintésre vonatkozó általános és speciális szabályok között a következô okokból nincs ellentét: – A legfoglalt iratok nem a maguk összességében minôsülnek „az eljárás során keletkezett iratnak”, hanem azok között számos olyan irat, bejegyzés, feljegyzés lehet, amelyrôl csak az iratanyag részletes átvizsgálása során derül ki, hogy kapcsolatban áll-e a konkrét üggyel vagy sem. A lefoglalás indoka esetenként pontosan az, hogy az eljáró hatóság a saját hivatali helyiségében, nyugodt körülmények között tudja az iratok közül azokat kiválogatni, amelyek a meghozandó döntés szempontjából bizonyítékul szolgálhatnak. A lefoglalt iratok összességébe tehát a hatóságon kívül kizárólag az az ügyfél tekinthet be, akinél az iratanyagot lefoglalták, hiszen az esetleges ellenérdekû ügyfélre nem tartozna a konkrét ügy elbírálása szempontjából nem releváns adatok és iratok. – Azokról az iratokról és bejegyzésekrôl, amelyek a hatósági eljárás során bizonyítékul szolgálhatnak, a helyszíni ellenôrzést végzô hatóság – akár sor kerül lefoglalásra, akár nem – másolatot készít és azokat az ügyiratokhoz csatolja. Erre egyrészt az esetleges jogorvoslati eljárás szempontjából van szükség, másrészt pedig pontosan azért, hogy érvényre juthasson az ellenérdekû ügyfél iratbetekintési joga, akinek ekként – a 68. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott korlátozásokkal – lehetôsége nyílik az említett iratanyag tartalmának megismerésére. A hatósági ellenôrzést az ügyfélnél folytatják le, s ennek során az ügyfél birtokában lévô iratokat, egyéb tárgyi bizonyítékokat foglalja le a hatóság (azaz mindig az eljárás alá vont ügyféltôl). Éppen ezért értelmezhetetlen, hogy mástól foglaljon le, illetve adjon vissza lefoglalt bizonyítékot a hatóság. A közigazgatási szerv eljárása során nem jogosult vizsgálni, hogy az irat, illetve a tárgyi bizo-
nyíték jogszerûen van-e valakinek a birtokában. Természetesen, ha a bárminemû visszásságot észlel, akkor hivatalból köteles megkeresni az intézkedésre hatáskörrel rendelkezô szervet, s egyúttal átadja a lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat a megkeresett szervnek. (Ket. Szakértôi Bizottságának 28. számú állásfoglalása)
Bejelentés alapján végezhetô építési munkák * Mit szól ahhoz, hogy az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-mûszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet 1. számú mellékletének II. fejezete szerint számos építési tevékenység – építési engedély helyett – bejelentés alapján végezhetô. Ezzel csökkent vagy éppen növekedett az építésügyi hatóságok munkája? Könnyebben, gyorsabban jutnak „engedélyhez” az építtetôk? Az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-mûszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet 1. számú mellékletének II. fejezete alapján az építési engedély helyett bejelentéshez kötött építési tevékenységek nem csökkentették lényegesen az építéshatósági munkát. Sôt, bonyolultabb lett több tekintetben: • Sokkal jobban kell koncentrálni a határidôkre, mint eddig (a 15 nap! – igen rövid, pl. vidéki építési ügyek, ahol helyszínre is ki kell menni, ha a tényállás tisztázásához szükséges, vagy jogszabály elôírja) • A hatósági engedélyfajták (engedély, bejelentés) elkülönülése nagyobb odafigyelést igényel, (mi a bejelentéshez kötött, mi az engedélyhez kötött, vagy ezek nélkül végezhetô építési munka) • Több oldalon keresztül részletezi a bejelentéshez, vagy engedélyhez kötött építési tevékenységeket, illetve azt, ami mindkettô nélkül végezhetô – ennek ellenére még mindig kétségek merülnek fel sok esetben, mert a részletes felsorolás ellenére van, ami nem eléggé egyértelmû. Az ügyfeleink néhány ügytípusnál könnyebben, gyorsabban jutnak „engedélyhez” – pl. jogutódlás, vagy engedély érvényességi idejének meghosszabbítása 15 nap alatt – ha nem kell hiánypótlásra várni. (Megjegyzem: eddig is igyekeztünk az egyszerûbb ügyeket rövid idôn belül elintézni.) A bonyolultabb, összetettebb eljárásoknál, ahol több szakhatóságot is be kell vonni, ugyanannyi idôt vesz igénybe, mint korábban. Sajnos, a „bejelentés” fogalmát sokan félreértik – úgy gondolják, hogy csak kitöltenek egy nyomtatványt és kézhez kapják az „engedélyt”. Gyakran kifogásolják, hogy ilyen esetekben miért kérünk tervdokumentációt (akár egyszerûbb kivitelben is). (Hideg Gyöngyi irodavezetô – Kaposvár
HÍREK ¦ Az Építéshatósági Szakmai Kollégium – együttmûködve a Magyar Közigazgatási Karral és a Magyar Közigazgatási Bírák Egyesületével – 2008. április 21-én tartotta a „JOGALKALMAZÓK AZ EGYSÉGES JOGALKALMAZÁSÉRT” címû vitasorozat következô rendezvényét. A vitanap témája – a február 25-i vita folytatásaként – az ügyféli kör megállapítása volt. A vitát Menczingerné dr. Bokor Andrea az Építéshatósági Szakmai Kollégium alelnöke, a Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal építésügyi fôosztályvezetô-helyettese vezette. A vitanapról az ÉPÍTÉSÜGYI IGAZGATÁS kövekezô száma közöl részletes ismertetést. ¦ A Kormány 2008. április 26-án benyújtotta a Parlamenthez a nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházások megvalósításának elôsegítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatát, amelynek indoklásában a következôket hangsúlyozza. Az építési tevékenység eredményeképpen megvalósult építmények a nemzeti vagyon jelentôs elemei, amelyek mûszaki-gazdasági értékükön túl is alkalmasak jelentôs fejlesztések beindítására. A magyarországi építôipar elôtt álló kihívások mértéke — az ország infrastrukturális elmaradottságának csökkentése, az Európai Unióhoz való csatlakozással vállalt közlekedési és környezetvédelmi beruházások kivitelezése, a lakásállomány állapotának javítása, az elkövetkezô 10-15 évben végrehajtandó építési beruházások várhatóan az építôipar minden területén a teljesítmények közel megkétszerezôdését eredményezik. A hosszú idôigény különösen az EU támogatással megvalósuló beruházások esetében feszítô, mivel az EU szigorú határidôket szabott a támogatás felhasználására/felhasználhatóságára. Ezért a nemzetgazdasági szempontból kiemelt építési beruházások megvalósításának és az építôipar akkut problémái megoldásának elôsegítése érdekében a Kormány egyértelmû, hatékony, gyorsítást eredményezô és ellenôrizhetô lépéseket tervez. A nemzetgazdasági szempontból kiemelt építési beruházások elôkészítésének, engedélyezésének és megvalósításának folyamatában kormányzati beavatkozással érdemben rövidíthetô az idôigény, egyszerûsíthetô az eljárás, csökkenthetôk a párhuzamosságok mind az elôkészítés, mind az építési engedélyezés folyamatában, a közbeszerzési törvény módosítása terén, a közmûnyilvántartás megvalósításával, az építési mûszaki ellenôr (felügyelô mérnöki) foglalkoztatási feltételeinek könnyítésével, a többletmunka-pótmunka és az „irreálisan alacsony ár” definiálásával, a szakmunkásképzés biztosításával,
szerzôdésminták kidolgozásával . A jogszabálymódosítások pedig akkor érhetik el az elvárt eredményt, ha menedzsment intézkedésekkel párosulnak. A kiemelt ügyek gyorsítása mellett a jogszabály-módosítások tartalmaznak olyan egyéb pontosításokat is, amelyek ugyan nem közvetlenül szolgálják a gyorsítást, azonban olyan jogalkalmazást elôsegítô tartalommal bírnak, melyek az egyértelmû és szakszerû döntéshozatalt segítik elô. Néhány fontosabb jogszabály-módosítási javaslat indoklása ð Egyes beruházások megvalósítását lehetetleníti el, ha a beruházás megvalósításához rendelkezésre álló, vagy (akár kisajátítás útján is) megszerezhetô telek nem minôsül/nem minôsíthetô az építésügyi elôírások szerint építési teleknek, így nem építhetô rá. A hatályos meghatározás túlságosan leszûkíti a telek lehetséges megközelítési módjait azzal, hogy a telek csak közútról közelíthetô meg. Gondot jelent az is, hogy az építési telkeket gyakran közforgalom elôl elzárt magánútról közelítik meg. Annak érdekében, hogy a közérdekû jármûvek – mentô, rendôrség, katasztrófavédelem – minden építési telket meg tudjanak kellô biztonsággal közelíteni, továbbá a közmûvek elhelyezésére és a kiszolgáló, valamint vendégforgalom lebonyolítására elegendô terület álljon rendelkezésre szükséges pontosítani a törvény fogalom-meghatározását. A tervezet szerint a jövôben csak olyan magánút alakítható ki a telkek megközelítésére, amely megfelel a közutakra vonatkozó elôírásoknak is. A tervezett fogalom-pontosítás továbbá lehetôvé teszi, hogy az építési telek megközelítése ne csak közútról történhessen, hanem közterületként nyilvántartott térrôl, parkból is. Az építési telek fogalom-meghatározása a megközelíthetôség vonatkozásában a közterület fogalmát használja, azonban a gépjármûvel való közterületen keresztüli megközelíthetôséget csak abban az esetben fogadja el, ha azt az adott közterületre vonatkozó jogszabályi elôírások ezt megengedik. Ez tágabb, mint az útnak a közúti közlekedésrôl szóló törvényben meghatározott fogalma, azonban nem sérti azt, mivel más célból vonja be a közterületet, de csak az arra vonatkozó jogszabályi elôírások keretei között, nem oldva fel azokat. A rendelkezést a gyakorlatban felmerült, más módon kezelhetetlen esetek követelik meg. A pontosítás azzal, hogy nemcsak közútról teszi lehetôvé az építési telek megközelíthetôségét, nagyobb lehetôséget teremt a beruházások érdekében történô építési telekké alakítás lehetôségeinek. ð A hatályos szabályozás túlságosan bemerevíti a különbözô tervtanácsi szintek mûködési/mûködtetési feltételeit, ezért a tervtanácsi
hierarchia pontosítása, mûködtetési feltételei szabályozásának elhagyása a törvényi elôírásokból, lehetôvé teszi, hogy egyszerûbb mûködési és eljárási renddel, hatékonyabban és gyorsabban mûködhessenek a különbözô szintû tervtanácsok. ð Az építési beruházások elôkészítése (területszerzése) és engedélyeztetése során gondot okoz, ha az építési engedély megszerzése a településrendezési eszközök módosítását igényli (anélkül nem adható építésügyi hatósági engedély), de az elhúzódó módosítás miatt jelentôsen tolódik, vagy ellehetetlenül az építési engedélyezés is. A probléma megoldásának elôsegítése érdekében megfelelô szakmai garanciák mellett a törvényben felsorolt esetekben felesleges a helyi építési szabályzat, szabályozási terv többlépcsôs véleményeztetési eljárásának lefolytatása, a megfelelô cél egyszerûsített eljárás keretében jelentôs idô, munka és költség megtakarítással megoldható. Az új kiegészítés a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén lehetôséget ad arra, hogy a településrendezési eszköz elôzetes és a közbensô véleményeztetése egy lépésben történjen meg, így rövidíthetô a véleményezési eljárás ideje. ð A fôszabály szerint az engedélykérelmek elbírálását megelôzôen a hatóságnak helyszíni szemlét kell tartania. A jogszabályhely kiegészítése lehetôvé teszi, hogy az eljárások gyorsítása érdekében alacsonyabb szintû jogszabály differenciálja azokat a kivételes eseteket, amikor az építésügyi hatóságnak nem kötelezô helyszíni szemlét tartania. Ez az eljárás lényeges gyorsítását eredményezheti (pl. építésügyi igazgatási szakértôi tanúsítás esetén).
ÉPÍTÉSÜGYI IGAZGATÁS SZAKTÁJÉKOZTATÓ IDÔSZAKI KIADVÁNY ALAPÍTÓ-FÔSZERKESZTÔ: DR. MÁTRAI FERENC SZERKESZTÔSÉG: H-1111 Budapest, Karinthy F. út 16. Telefon/fax: (06-1) 466-9985 KIADJA:
1111 Budapest, Karinthy F. út 16. FELELÔS: a Kft. ügyvezetôje Telefon/fax: (06-1) 466-9985
[email protected] • www.fedezetkft.hu ISSN: 1219-6495 A kiadványt az ÖTM támogatja