TARTALOM KÉZFOGÁSOK. 344 CSORDÁS MIHÁLY: Krleža nyolcvan éve - a köszöntők fényében SZEMPONT

TARTALOM 307 TÓTH FERENC: Kígyóv ő legény; A tanácsadó holló; Némedi Mária leánya; Az ördögkérő ; Kiáltozás napnyugta előtt (versek) 312 KVAZlMODO BRAUN ISTVÁN: A zöld lámpás ház (egé.nyrészlet) 319 DÉSI ÁBEL: Zöld vonalak: Füvek; Virágok; Bokrok; Gyümölcsčk; Gyümölcsfák (versfüzér Sáfrány Imre illusztrácóival) 322 CSÉPE IMRE: A titokzatos idegen (lírai jegyzet) 325 MOLCER MÁTYÁS: Hét vers 326 URBÁN JÁNOS: Elégtétel nélkül (elbeszélés) 331 DORMÁN LÁSZLÓ: Szájkosár (szatíra) 333 PINTÉR LAJOS: Egy aktivista meg a felesége (szatíra) KÉZFOGÁSOK 337 LOJZE KRAKAR: Quartier Latin; Ebek; Mussée du jeu Paume; regek; Híd nincs - Dudás Kálmán fordításai (versek) 340 DOBRICA ERI Ć : Lányok, dudasíppal - Sz ű cs Imre fordítása (novella) 342 TAĺ NJA KRAGUJEVI ć : Nem vagy itt...; Cím nélkül 1., II.; Egyszer ű szavakkal; Nyári tájkép - Balogh llstván fordítása (versek) Ć $RtIKSÉG

344 CSORDÁS MIHÁLY: Krleža nyolcvan éve - a köszöntő k fényében SZEMPONT 348 BODROGVÁRI FERENC: A »tiszta tudományosság» hamis tudatának értékéiről (tanulmány) ALKOTÓMŰHELY 360 CSUKA ZOLTÁN: Krleža Golgotája Szegeden és Budapesten 363 BARÁCIUS ZOLTÁN: Gondolatok színházi dolgainkról 367 SZABÓ DE: Zene és valóság

OLVASŐNAPLÓ 370 DÉR ZOLTÁN: Dermeszt ő érzékletesség (Csáth Géza: Apa és fiú) 375 POMOGÁTS BÉLA: Csáth Géza papírszínháza (Csáth Géza: Hamvazószerda) 378 Dr. MÉSZÁROS SÁNDOR: A szorgalmas kutatómunka széppéldája (Zentai Monográfiai Füzetek 1-22.; Zentai Füzetek 1-19.) 383 KOLOZSI TIBOR: Egy ország tükre (Janoš Kadar: Politika socijali:sti č ke Mađarske) 385 CSUKA ZOLTÁN: Rendezni végre 'közös dolgainkat... (Tüskés Tibor: Így élt Zrínyi Miklós) 386 GAJDOS TIBOR: Égető kérdések útvesztője (Drago Grah: A kilencedik mennyország) 388 BALOGH ISTVÁN: Egyszer ű en, de érzékletesen

M ŰMELLÉKLET A rajzok Petrik Tibor és Torok Sándor munkái.

TÓTH FERENC

KÍGYÓ VŐLEGÉNY

- Mindenünk van, kedves uram, csak amire vágyok, az nincs. - Mi volna az? - mondd meg [tüstént! - Gyermekünk, ha lenne végre! Feljött a nap hétszer immár, hetvenhétszer leáldozott. Fekete csönd lapul benne, e/szívja a sugarát mind. Az asszony ím: ág alatt há], godolatja holdat rám/t... Bárcsak lenne gyermekünk [már, ha épp kígyót szülhetnék Is!

-

Fölkel egyszer hajnalórán, fűbe guggol, zöld harmatba. - Édesanyám - ,szói a fiú -‚ ne vizeljen a szemembe! Fut befelé s kiabálja: - Kedves uram, Jaj, mit szültemi íg Kígyót/út, csúszó mászót; kivánságutk vad gyümőicsét.

A legnagyobb útnak indul, lagzi után estébe dől. Este e/múlt, éjfél Is már, éjfél után hideg éri. Vörös vessz ők az erei, a karjait görcsbe .rántják. Kiáltana, de a szó már ott veszik az öletésben. fü.tyõrész a fa/tetőn, a fiunk tán násza után? Menj el, asszony, a faluba: ki jonne el a fiunkhoz?

-

!'

Falu szélén két fa á], még, két-két ága mindkett őnek, a két lánynak négy hajtása, eget érnek lábaikkal. A nagyobbik útnak indul Iazi után el Is alszik. Éjfél körül neszezést hall, kígyó kúszik föl a karján.

Asztal alatt gombolyagba', ott alszik a kígyófiú. Hetvenhétszer hetvenhetet, s akkor fölmegy fa/tető re.

A karjai jégcsapokból, ereiben a vér ropog. Napot fát egy pillanatra az ég sarkán, aztán azt sem.

Ott fütyärész még hét évig, villan yeive napot görget. - Nősülne tán - szól az apja menj el, asszony, a faluba!

- Menj el, asszony, a faluba: ki Jönne el a fiunkhoz? Faltetőre hágott megint, nősülnetán, azért fütyül.

Falu szélén három fa áh, két-két ága m•iindahánynak; három lánynak hat hajtása, lábuk égnek, mind eladó.

Falu szélén egy fa á/l még, két ága van az árvának, egy leánynak két hajtása, eget ár a lábaival. 307

Útnak indul ez az egy is, lagzi után várja párját... Nem löki le az ágyáról, hanem egyre simogatja.

- Az én férjem kígyób őrt hord, de leveti, hogyha éj jön. Haja, szeme tekebál/ik, tekintete almafaág.

Az ágy végén, közel nagyon, fehér lábra szalad a tény. Odakúszik most a kígyó, megrázkódik, s férfivá lesz.

- Estére egy csomó parázs lesz lábadnál, édes lányom; abba piszkáld bele titkon tériednek csúf öltözetjét.

Új menyecskét hoz a reggel, minden fűszál napot gurít... Nem fojtott meg, édes lányom? Mi a titka, mondd el nekünk...

S jő az este, Ott a parázs, füst kereng az ölelésen, kígyób őrszag a falakban; az éjszaka repedezik.

Mi a titka, hadd tudjuk meg, a t/tokba beleeshetsz! Mély az a kút, feneketlen, szörnyek torka a forrása.

- Mennem 'kell már, itt a ha/na!, észak felé, sötét várba. Titkomat hát elárultad, míg meg nem lelsz, átok sújtson!

-

Míg meg nem lelsz sötét várban, Új asszonyom mosolyában, gyűrűldet le ne húzhasd, gyermekedet meg ne szülhesd!

A TANÁCSADÓ HOLLÓ

Alig virrad. Útra kél a farkas, neszez a fű erdő közepében. Ahol három levél hu/l a földre, onnan néz föl, s kiált a madárnak: - Dobd le, madár, a legszebbik fiad, dobd le, nálad úgyis elsenyvedne! Fogd, lábam, a fejszót, tartsd az ekét, farkam! Ahol három levél hullt a földre, szállong egy toll, nem leli gazdáját. Fűre száll le, rajta megpíhenne; jön a farkas, s kiált a madárnak:

nu

- Dobd Ja, 'madár, a második fiad, tölgyfaágon úgyis éhen veszne! Fogd, lábam, a fejszét, tartsd az ekét, farkam! Ahol egy tol! nem lelte gazdáját, árnyék libeg három pillanat/g. Föld nyelte el? Nap van most a helyén, s Jön a farkas, kiált a madárnak: - Dobd Le, madár, a harmadik fiad! Nem hallod tán, hogy csipog szegényke?! Fogd, íábem, ia fejszét, tartsd az ekét, farkam! Ahol agy toll nem lelte gazdáját, s árnyék libbent három pillanatig: csipogás hull erdő közepében; elhallatszik hollómadár-házhoz Hollómadár kire pül a házból egyenesentölgyfa tetejébe: - Hogyha jön még, ne adj neki többet; védelmedre án most megtanítlak... - Dobd le, madár, a negyedik fiădl szól ,a farkas a tölgyfa tövéb ől. Fogd, lábam, a fejszét, tartsd az ekét, farkam! - Ha van fejszéd, vágd *1 háta fémet, ha van ekéd, szántsd föl a lám alját!

NÉMEDI MÁRIA LEÁNYA

Sír megnyílik, sír bezárul, Gyermékeid hárman voltak. Három fa áll udvarodon, Mind e három vért v/rá g żik.

- Gyere ide, édesanyánk, Adunk neked három ágat: Csapkodd meg a fáid 'törzsét, Gyökerűk a 'szívünkbe szúr. 309

- Nem mehetek, gyermekeim, Négy fa áll ott, nem is három. A negyedik törzse ölel, Nem láthatok át 'a háncson.

- Nem mehetek, édes párom, Szememb ől a nap kiszáradt. Görögdinnyém bá/e sárga, A pirosát elrabolták.

Sír megnyWk, sír bezárul, Férjed most is sz őlőben jár. Föld nyelte el azt a szőlő!, Szőlővesszőn harmat fut le.

Sír megnyílik, sír bezárni, Testvóreid heten voltak. Ég és föld közt a hajlékuk, Ha eső hui, leszakadnak.

- Gyere Ida, édes párom, Szőlőmről a nap lefonnyadt. Szőlővesszön felhő fészkel, Éjfél-madár készül abba.

- Gyere ide, Jó testvérünk, Tartsál alánk eranyhálót; Napból legyen, tiszta vérb ő!, Hogy az esőt feiforralja.

- Nem mehetek, testvéreim, Ami vér volt, vízzé vált már. Elönti a víz a földet: Mától fogva nem vagyok már.

AZ ÖRDÖGKÉRÖ

Tengerparton aranykaetély, előtte .a király gubbaszt. Nincsen szeme, mégis mintha jönni vélné az ördögöt.

- Hé te király, mi az rajtad: fehér lábad egyre satnyul, karjaid a földig lógnak, az agyadat kÓró lepi.

- Hé te király, mi az rajtad: a szemedet kikapartad? Fekete sünt látok benne, s tüskéít az udvarodban.

Hogyha szántasz, hé te szolga, ekevasad sosem koppan? Láttál-e már embertját tűrni így a fájdalomban?

A szemedet tüske éri, hagy nem szólsz már, hé te fszoiga? Szemed helyett sünt te nem kapsz, s tüske nélkül hogyan élhetsz?

Hogyha szántak, eke vasam lábcson;tokat, kórót forgat: rögöt vetek a királyra, a föld, mit látsz, a kínom gyöngye.

- Tüske nélkül élni-halni nem hallottál még, te ördög? Nézd a kagylót, ha megszúrják, gyöngy csorran ki a sebéből.

- Hé te király, mi az rajtad: Lábak nélkül keréken jársz? Karok nélkül egekbe szállsz? Magad nélkül kinek kellesz?

31O

A falakba vért koverték, önnön véred folyik onnan Mit szólsz ehhez, hé te szolga?! Királygyerek szopik abból! - Khálygyer&k: szolgagyerek,

a leány is az án vérem; sebhelyen nő fel a nap Is: kagyló-égen csöndet ölnek.

- Hé te király, mi az rajtad: koporsó az aranykastéiy? Én viszem most el a lányod: fehér ördögszeretője. Megy az ördög s a leány Is, sárkányháton tovaillan... Messziről a lagzi hat/ik, itt meg gyöngyök, ahogy hullnak,

KIÁLTOZÁS NAPNYUGTA ELÖTT

Háromszor kiáltott, nyissa ki az ajtót; sima tótükröt hoz, váljon folyóvízzé; arca üres kosár, rázzon bele almát, torkában kőszikla, mártsa a folyóba. Háromszor kiáltott, nyissa ki az ajtót.

Hatodszor kiáltott, nőjön nagyra benne; Kinyújtott kezemet lépjék túl az erek, ne tudják, melyikünk fog/a gyökerünket, bőrön vagy bőrön túl, hol a test határa. Hatodszor kiáltott, nőjön nagyra benne.

Negyedszer kiáltott, engedje be rajta; - Folyóvíz a vérem, nincs, ki benne úszna, arcom hétfa-alma, nino.s, ki összerágja, torkom kövén vér hull, önnön vérem iszom. Negyedszer kiáltott, enged/e be ra/te.

Hetedszer kiáltott, támadj fel, éjszaka; - Asszonyölön vermet két holló szeme ás, abba temetkezik eső és villámlás sámánod vére hull, art reba ha/le Hetedszer kiáltott, támadj fel, éjszaka.

Ötädször kiáltott, fogadja magába; Vérem a véreddel egy patakot íoly/oh, arcom ez arcoddal almát virágozzon, torkom kővén folyj le, magammal táp/állak, tödször kiáltott, fogad/a magába.

Háromszor kiáltott, kinyílt az az ajtó. Negyedszer kiáltott, beengedte rajta. ě5tödször kiáltott, magába fogadta. Hatodszor kiáltott, égig szaladt benne. Hetedszer kiáltott, a dobra hanyatlott.

-

-

311

KVAZIMODO BRAUN ISTVÁN

4 ZÖLD LÁMPÁS HÁZ

Sokan tudják, lhogy Hiszek Tóbiásnak hívnak, de nagyon kevesen ismerik íróvá válásom történetét. Még kevesebben tudják, hogy azonos vagyok azzal a Hiszek Tóbiással, aki néhány évvel ezel őtt ügyvédi gyakorlatot folytatott a Fűz utcában. Márpedig azonos vagyok vele. S ha valakit érdekel, hogyan válhat egy ügyvéd ötven felé íróvá, annak csal< azt felelhetem, 'hogy olvassa & az alábbi történetet. Ne vegye el kedvünket az olvasástól az a tény, hogy talán kicsit későn jutott eszembe, ih,ogy 'írással keressem meg a kenyeremet. Ez 'nem jelent semmit. Mohamed negyvenkét éves volt, amikor elhatározta, hogy vallásalapítással keresi meg a kenyerét. Akkor jött rá, hogy nem való kereskedőnek. Én is régen betöltöttem már a negyvenet, amikor rájöttem, hogy elveszett minden erkölcsi önbizalmam az ügyvédi mesterséghez, és íróvá 'lettem. Padig, vagy talán éppen ezért, tisztességes szül ők gyermeke vagyok, mint azt mondani szokták, és anyám (igy nevelt bennünket, engemet és az öcsémet, hogy a tisztesség végtelenül fontos dolog, ami nélkül nem 'tettet élni. - Apátok sosem lhazudott - tanított bennünket anyám, aki korán özvegyen maradt. - Sosem. Csak egyetlenegyszer. - itt kicsit kesernyésen, de megbocsátóan elmosolyodott. - 'Egyszer füllentett nekem; ez a 'legjobb iklifejezés. 'Mikor esküv ő nk el őtt kijelentette, hogy Velencébe megyünk 'nászútra, ahol az egész város vízben áll. Fü'l'lentett, mert nem vitt Velencébe. Felültünk a vonatra, és mikor megér keztünk Szabadkára, akkor azt mondta, hogy itthon vagyunk. Igaz, esett az es ő, a város vízben állt. Velencében az állomás el őtt húzódik az első laguna. És mikor kiszálItunk a vonatból, akkor néhány lépésre az állomástól kis tavacska vizét fodrozfa a szél. Most vasúti park van iott, meg a mozi. 'De azért szép volt. Mint Velencében. Apánkról nem 'mondhatok sokat, mert 'nemigen ismertem, de nem kis örökséget hagyott 'rám. Éspedig: ellenszenvet az ügyvédi mesterség iránt, szül ővárosom iránt meghItt szeretetet és - szerénytelenség nélkül mondva - talán a tehetségemet. Mert ő is írással kereste a kenyerét. írnok volt • városházán. Sőt apai 'nagyapám is az volt. Akkoriban ez bizony nem tartozott a jövedelmező mesterségek közé, bár most sem az. A városházai hivatalnokok nagy része még fizetést sem kapott. Csak olyan úri foglalkozás volt a számukra. Azok, akik ebb ől éltek, sokat körmöltek és ikeveset kerestek. Hát így apám nem is vihette anyámat Velencébe nászútra. Csak álmodhatott ilyesmir ől. És talán azt mondhatta: - Majd 'holnap. 312

Nem születtem írónak. Az án terveim egészen mások voltak. De mit értek ezek a tervek? Sem'rrit, mert az anyák álomkerge tése kéYlelhetetlen.

Hiába szerettem volna gabonakeresked ő lenni, hiába magyaráztam anyámnak, hogy érzem, kifejezett tehetségem van a gabonakereskedő i 'szakmához, ő megtiltotta, ihogy csak gondoljak is erre a szerinte uzsorás mesterségre. Én pedig nem magyarázhattam meg, hogy ez a 'legszebb szakma a világon. Hiszen az ember tizennyolc éves, s Boszek Elzi a Boszek ás társánál, aki az ő apja, ragasztja a rengeteg borítékot, s ha az els ő három hónapban nem is lenne 'még fizetésem, a negyedikben már kereshetnék esetleg 'kétszáz 'dinárt. Elzi mondta, aki beajánlott volna az apjához, mert halálosan szerélm'es voltam belé. - Szó sem 'lehet róla. A gabonások - uzsorások. (Ilyet mondani! A Boszek ás társa Elzi apja, ez nem lehet 'uzsorás.) Apád 'megfordulna a 'sírjában. Majd beiratkozol az egyetemre, majd órákat adsz, vagy munzsikálsz, vagy valami más módon keresel pénzt, és tanulsz ás ügyvéd leszel. Elég, hogy Szasa, az öcsém nem 'lehet ér, 'm'óta 'belekeveredett abba a dologba, hanem csak sof ő r lesz,. bár az sem 'rossz mesterség. De Szasa nem 4s tanult 'olyan jól, mint án, s án veszek majd neki autót és 'egyszer Saját taxiján fog futkosni. - Hogyhogy ügyvéd leszek? - képedtem el. - Hiszen az ügyvédi mesterség sem tisztesség'esebb, 'mondtad mindig. - Buta beszéd. Egyébként is te (mármint 'én) tisztességes ügy véd leszel. Ez ilesz a te Igazi erőd, te 'leszel a legtisztességesebb ügyvéd a városban, s ezzel [egyőzöd az egész konkurrenciát. Igaz, Szasa? Szasa, bár egy évvel fiatalabb volt, n'tint én, 'rendszerint beleszólt a családi ügyekbe, mert mindenhez értett. Cs ak abból a dologból 'nem tudta kihúzni 'magát a szerencsétlen. A nagyon öregek még emlékeznek rá. Akkor majdnem 'kitört nálunk a forradalom. Sokakat 'halálra ítéltek miatta, de azt hiszem, nem végeztek ki senkit. Csak Szasa 'nem jáhatott iskolába, a többit bezárták. Talán életük végéig be vdltak zárva, nem tudom, nem ismerem ő ket, mert Szasának mindig voltak titkos útjai. N agyon jól emlékszem azokra a napokra. Én hetedik gimnáziumba jártam, Szasa hatodikba. Természetesen együtt mentünk az 'iskolába mindennap, azon a napon is. Tavasz eleje volt, de hideg szál tújdógált. A Teréz parkban még rongylabdáva'l rugdalóztunk az iskola felé. Akkor fal sem t ű nt, 'h'ogy nem volt köztünk Szasa, csak az első szünetben kérdezte tőlem valamelyik osztálytársa, 'hogy tiol van, talán beteg. Szasa beteg? Ordögöt beteg! Együtt índultunk, ás olyat 'suttolt kapura, hogy Gumi (így hívtuk a kapust), ha bolesza'kadt volna sem tudta voka kivédeni. Nem beteg, hanem lóg. Meglógott az iskolából. Rendben van, 'nem szófal‹ anyánknak, de csúf dolog tóle, 'hegy nem mondta meg, 'hogy valamiért ma elkerüli az iskolát. Talán nem 'készült latinból. Nem szerette a latint. És volt két 'barátja, án csak felü -

313

letesen ismertem őket, egyiket Hajagos Ferinek hívták, a másikat Üst

Bálintnak, az egyik nyomdász volt, a másik 'laboráns a sarki gyógyszertárban, azokkal szokott néha csavarogni. Üst Bálint a gyógyszertárban szerzett üres orvosi receptblanket'tékat és igazolást is írt neki, ha Szasa elkerülte az iskolát. Valami 'ilyesmir ől lehet szó megint. Délután felel ősségre vontam. El őször azt javasolta, hogy fogjam be a számat, de végül kijelentette, ihogy dolga volt. Hol volt dolga? Becsületszóra, 'hogy hallgatni fogok. Elmesélte, hogy csaknem a m űtrágy.agyárnál volt, a 'sétaerd ő n túl egy összejövetelen. Kbátja hajtókáját kifordította és egy darabka piros szalagocskát mutatott, amely gombost űvel volt odaerősítve. Este nyolckor gyülekezik minden öntudatos munkás a Vuč idolban, jelszót Is fognak használni, ez a jelvény, és átveszik a városban a hatalmat. - Miféle hatalmat?

Ő azonban nem mehetett. Neszét vette-e anyánk, hogy valami készül, vagy csak véletlen volt, de nyolc Óra már régen elmúlt, Ő még beszélgetni akart velünk, és nem engedett a szobánkba minket. Szasa másképp nem mehetett volna el, mint hogy bevonulunk aludni, levet kozünk, lefekszünk, és - ha minden elcsendesedik - valahogy ;kisettenkedik a házból. Nem sikerült. Sokáig csikorgatta a fogait, miel őtt elaludt, talán sírt is, de nem ment sehova. Másnap hallottuk, hogy a városban lövöldözés volt. A zombori kapunál szinte háború kerekedett a küzd ő flek közt, s hogy talán ketten meg is haltak. Egy detektívfelügyel ő vagy rendőrtiszt és egy köz re ń d ő r. - Erre nem volt szükség - mondta nekem Szasa, s ezzel mint-

ha azt kívánta volna hangsúlyozni, hogy ha Ő ott van, akkor megakadályozza a vérontást. Újabb néhány nap múlva anyánkat behívták az iskolába az igaz gatóhoz, aki le sem últette, nem Is köszönt neki - anyánk, elmesélte, hogy mi történt -‚ hanem röviden közölte vele, hogy Szasa vagy kimarad az iskolából, vagy kicsapják onnan. - Miért? - Mert ő Às szervezkedett a fennálló társadalmi rend fegyveres megdöntése céljából. Anyánk értette, hogy ez mit jelent. Neki ugyan csak négy elemije volt, de mint egy városi tisztVisel ő felesége, s később, apánk halála után mint papírkeresked ő (icipici papírkereskedést nyitott két évvel azután, hogy özvegyen maradt) tisztában volt vele, hogy nem olyan régen Oroszországban forradalom volt, vörös forradalom, ahogy nevezték, ás a szomszédos Magyarországon is kitört a forradalom, bár leverték, s hogy valami ilyesmibe keveredett Szasa, ha végeredményben nem is vett részt magában a felkelésben. Szasa hát kimaradt az iskolából, s elment lakatosnak, aztán mechanikusnak, hogy végül is majd gépkocsivezető legyen, mert az

Szeretett volna 'tenni. Igen, akkoriban ez még Újság volt. Nagy újság. Akkor jelentek meg a városban az els ő benzinre járó gépkocsik. Ad314

dig volt egy villanyautó a városban, egy motorgyáros villanyautója, olyan, mint a püspök Úr csukott batárja, csak nem lovak lh,úzták, hanem villanymotor hajtotta, annak is nagy csodájára jártunk, de az ligrazi motorgépkocsi, amelyik büdös Is és lhangos is, az még nagyon nagy Újdonság volt mif&énk. Elzi férfiasan, s akkor úgy éreztem, talán némi kis bámulattal fogadta a hírt, hogy egyelő re 'nem ileszek gabonakeres'ked'ő. Csak attól tartott, 'hogy túl sok id őt vesz igénybe, niire leteszem az ügyvédi vizsgát ás kérdés, hogy megvárhat-e. Mert mi egymás közt már 'régen eldöntöttük, hogy összeházasodunk. Ha gabonakeresked ő lehettem volna, az más. Végtelenül éles esz ű lány vált Elzi, aki tnâhány hónapos gyakornokoskodása után megmagyarázta nekem, hogy mib ől is áH a gabonakereskedés: - A vállalatnak a bank hitelt ad. Na már most, jön a paraszt, és elkezdődik a kereskedés. A földm űves eladja a búzáját, amely majd terem a földjén, ás felveszi a vételárat. Aláír egy szerz ődést, hogy ekkor meg ekkor szállít tíz dinárral olcsóbban, mint a napi ár. Ha pedig nem szállítana, akkor Visszafizeti az elő leget a napi árnál tíz dinárral drágábban, nehogy a cég megkárosodjék. És kész. Nyáron aztán inagy<>n sokszor átváltoztatják ezt a .kötvényt ikukoricára, ugyanilyen feltételek mellett, ás az ilyesmi rendszerint jó 'haszonnal jár, tehát nyugodtan összeházasodhatunk. És most ebb ől 'nem lesz semmi, mert anyámmal nem ellenkezhetek. Nem Is akarok. A mi szereI.münk van olyan nagy, 'hogy kivárjuk azt a néhány évet. És - este volt, kora ősźi este, egyetlen lámpa égett csak a 8ZÍV utca túlsó sarkán - megcsókoltuk egymást és siettünk haza, mert Elzinek nyolckor okvetlenül otthon volt a helye. Nekem pedig anyám elhatározását közölnöm kellett Lidivel Is. Elźi volt az álom. Ërintetl ę n, hófehér, szívdobogtató álom. Ha megcsókolhattam a száját, ez volt a vágyak netovábbja, s ha senki sem járt a Szív utcában, akkor mindennap egyszer megcsókolhattam. Nekem ez elég volt. Elég a holdogsághoz. Lidi volt a szenvedély. Lidi - hogy is mondják 'ezt az 'írók? - nem volt úrilány, mint Elzi. L'idi á Zöldlámpásban - khm - dolgozott. Igen, a Zöldlám.pásban.

Nem mindenki járt és nem járhatott mindenki a Zöldlámpásba. Mint ahogy más réteg képezte a Tiszti vendégeit, ás egészen más mondjuk - a Vöröslá'mpásét. A Tiszti volt a fels ő tízezer szórakożáhelye, a Zöldlámpás az úri középosztály meghitt találkozója, a Vöröslámpásba a prolik jártak. Én a középosztályhoz tartoztam. Persze erre az ember lassan jön irá, többnyire magától, ahogy kinyílik a szeme. A Tiszti bordélyház volt az els ő a G&be utcában. Nagy barna 'kapuja volt, amelyen án csak akkor jutottam be., amikor már ügyvéd 'lettem. A Zöldlámpás - 'bizonyos értelemben - családiasan volt berendezve. Ebben az üzemben nem este kezdődött a munka, hanem már alkonyatkor. Főleg a diákok részére. És án is így jutottam oda. 315

Tizenhetedik születésnapomat ünnepeltük szerény keretek között. Habos kávé volt az uzsonna és zsíros kenyér. Emelkedett volt a hangulat, ikint lassú pelyhekben hullott a hó, becsillant az ablakon, a fél hetedik jelen volt az űnnepélyen, mikor Joe szólásra emelkedett: - Fiúk, befizetem Tóbiást a ZöldIámpásbal Éljen! Éljen! Szóhoz sem jutottam. Az izgalomtól, zavartól, kcsit a szégyentő l, a tapasztalatlanságtól. Én még ilyen helyen sosem ártam, mit kell ott csinálni, mit kell mondani? S ha beteg leszek? És Elzi? Ki törő dött ilyesmivel? Ki tör ő dött velem? Egyáltalán nem voltam érdekes. Közrefogtak és mentünk. Joe, aki ismerte a járást, becsengetett és vagy tízen betódultunk egy kis udvarba. - Lidi? - Ezt is Joe mondta. - Foglalt! - hallottam egy boríz ű hangot. - Nem baj, majd várunk. Ez is Joe volt. Micsoda legény! Hogy érti a dolgát! Mintha csak otthon lenne a Száz holdon. Ez itt bennfentes. Álltunk az udvaron. Esett a hó. Elolvadt az arcomon, mert égett az arcom. Az udvar akkora, mint a tenyerem, körös-körül üvegablakos ajtók elfüggönyözve; az emeleten - Jól 'látszik a fehér havas estében - ugyanilyen ajtócskák körbekörbe. Álltunk az udvaron. Joe volt a leghangosabb, a többi csak suttogott. Ebben a pillanatban szerettem volna tudni, hogy a többi már túl van-e 'm!indezen mint Joe, vagy én leszek a második? Kigyulladt valamilyen ilámpa az els ő szobában, mindjárt mellettünk. Az üvegablakos ajtó fehér vászonfüggönye mögött nagy sovány árnyék nyúlott most a magasba. Ez nem lehet más, mint a Marci.kics, aki hetedikbe jár, csak a sze ťbhorvát tagozatba, s együtt segítettünk csinálni a gimnázium klozettjében tavaly az érettségiz ők dolgozatait. Kinyílt az ajtó, s Marcikios ott állt az ajtóbán. A háttérben pedig egy vékony, szőke hajú 4ány, háirubában. De én most a Marcikicset néztem, hogy mit szál hozzá, hogy én Is itt vagyok meg a többiek. 'Nevetett. - Rokonok lesztek a Marcikiccsel - röhögött Joe, de én nem vettem le a szememet Marcikicsr ő l, pedig nem látszott rajta semmi. Milyen bátor ez a Marcikics! 14iába, mindennap gyalog jön be a szállásról és gyalog megy vissza. Persze hogy bátor. És er ős. Kitartó és jól tanul. Amellett dolgozik az apjával, néha az apja helyett a gazdánál. Mert az apjának csak pár hold földje van, s •mjnden nyáron részbe szokott járni a gazdához. Utána jön a iMarcikics, mert nálunk Olyan a szokás, hogy nem lehet csak úgy részbe járni. A részes learatja a gabonát, megkapja a részét becsületesen, de amellett köteles segíteni kukoricatöréskor két napot, 'köteles kapálni a burgonyát és segíteni felszedni. S ilyenkor Marcikics dolgozik az apja helyett a gazdánál, akit istentelenül szid, hogy nem elég, hogy az apja csak részt kap, hanem még kulukolhat is nála. (Mintha csak Szasát hallanám).

Most pedig itt van a Marcikícs, nem jött bandástól, hanem egyedül, megveregeti a vállamat, mutatóujja helyét diáksapkájához érinti és távozik. Az arca sápadt. Nem látszik valami jókedv ű nek. A szobában áporodott a leveg ő . Lidi .kiönti az udvarra a vizet egy kis lavórból. A víz lila. Visszajön, nem szól semmit, leül az ágyra, alaposan végignéz és hallgat. Ên is hallgatok. Feláll ás 'kiszól az ajtón: - Menjetek arrább, egyen meg benneteket a lene. Mindjárt készek leszünk. Szörnyen izgatott voltam. Csak a kisé.rettségin voltam még ilyen izgatott. - Elő ször vagyitt? - kérdezi Lidi, s lehúzza válláról a házinJhát, amely alatt nincs semmi. - Juj - sikolt fel halkan -‚ leoltom a villanyt. Talán szégyenli magát. Milyen jó, hogy leoltotta a villanyt. Csak kár. Mert nem láttam bel ő le semmit. Rettenetesen meleg. van. Magához húz, csiklandozni kezd, muszáj röhögnöm. Rám szál, hogy ne röhögjek, nem vagyok a templomban. Egyszerre csak elönt a forróság... Émelyeg a gyomrom, mintha elrontottam volna. - Nekem fizetsz - mondja hivatkozón, ás már nem szégyelli magát, járkál elő ttem, mosakszik, és összekúszálja a hajamat. - A Joe fizet - mondom. - Lopta a pénzét? - Miért lopta volna? - Mert az apja egy zsugori. - Honnan tudod? - Honnan? A kuncsaftom. Nem rossz. A Joe-nak az apja, egy aggastyán, megvan már ötven éves és 'idejár. - Te Joe - lépek ki az ajtón -‚ te rokonságban vagy az apáddal. - Persze hogy rokonságban vagyok, te hülye. Mégsem mondom tovább. Hátha nem tudja. Megyünk. Én lemaradok utolsónak. Még visszaszólok a Lidinek: - Majd eljövök máskor is. Holnap. Vagy holnapután. Nem tudom, mikor, mert negyven dinár nem 'kevés pénz. Valahonnan szereznem kell. A városháza tornyán nyolcat üt az óra. Senki sem tudja elképzelni odahaza, hol lhetek ilyenkor. Igy kezdődött a dolog Lidlvel, aki egy hét múlva, 'mikor meglátogattam zsebemben negyven dinárral, őszintén és töredelmesen bevallotta, hogy el őször egy pesti báró csábította el. Igen. Nem tudott ellenállni a bárónak, aki imádta, de szakítaniok ikel,lett, mert a báró csaCI111À

ládja nem egyezhetett bele a házasságba. Az ő apja ugyanis csak egyszerű mérnök volt. Sz&ny űek ezek a bárók. Miért nem egyeztek bele a házasságba? Két hét múlva - megint szereztem negyven dinárt - Lidi lesütött szemmel adta tudtomra, hogy kicsit füllentett a múltkor, mert nem báró volť az illető , hanem gróf. Csak azért mondott bárót, mert szerénysége tiltotta, hogy megmondja az Igazat. Nekem azonban mindegy volt, hogy gróf volt-e az els ő Lidinél vagy báró. Szerelmes voltam Lidibe. És Elzibe is szerelmes voltam. De ez két különálló dolog. A legnagyobb baj az volt, hogy Lidi pénzbe került. Negyven dinár nélkül szóba sem lehetett állni, legfelebb este, este viszont egyszer majdnem •ráfizettem. Mert este az ember leüthetett •a közös szalonba és egy kicsit elbeszélgethetett Lidivel. Mikor vendég jött, megvártam, és folytattuk a beszélgetést. Azon az estén már kétszer jött vendége, mikor sietve tért vissza hozzám, hegy menje-kel, mert a latintanárom van az udvarban. - Honnan tudod, ki az én latintanárom? Tudta. És nem elég, hogy nagyon közepesen álltam latinbó, még majd itt találkozom össze a tanár úrral!

Március 17-én volt egy éve, hogy Kvazimodo Braun István elhunyt. Az évforduló alkalmából közöljük a fenti Írást, hátrahagyott önéletrajzi regényének els ő fejezetét. 318

DÉSI ÂBE Ĺ

ZÖLD VONALAK

1. Füvek Tavasztól őszig zöldülő remény friss szőnyeg az induló élet felé tavasztól őszig simogató kéz párna a fáradt testek alá tavasztól őszig suttogó üzenet hajoljon fölénk ás nézd az Új rügyeket tavasztól őszig füvek vagyunk ás Jön a itél ha elhallgatunk

2. Virágok Minden virág a füvek álma illat-sóhaj a szép felé bokrok és fák közt az álom szigete egy pillanat a lebegő időben minden virág a füvek vágya ébredő álom a szép felé

319

3. Bokrok Türelmes füvek közt lobbanó indulat de a fák nyugalmát mégsem érheti el egy csokor tureíem lobbanó 'virága repülne néha a fák felé a csend ás nyugalom párnái lesznek az alkonyat léptei feléjük tartanak

4. Gyümölcsök A gyümölcs élete mennyire emberi a szél és napfény szépségre neveli csókolja harmat eső türdeti a napfény szerelme éleAre érlell

4',

320

a gyümölcs élete mért Ilyen emberi az éhes száj mind/g semmibe temeti

5. Gyümölcsfák Gyümölcsfák ál/nak a szélben őszülő Id ő tlen időben a gyümölcsök magva seéiik s a magok az időt se érzik csupasz áakkaJ az e/jövő tavaszt kérik ás minden ág induló sikoly szelek hátán egy üzenet tavasztalan őszidőben a megfagyott türelem

321

CSÉPE IMRE

A TITOKZA TOS IDEGEN

Ó, te áldott egyszer ű ség, megölt igény, gondtalan nyomorúság, 'mely nem fájsz és gazdagabb vagy minden gazdagságnál, drágább minden csillogásnál, mit valaha iis az ember a földön ismert! Borulj rám megbékítő nagy nyugalmaddal, ihogy bölcsességed intelmei alatt megismerjem a világ hiúságát. Tudni akarok magamról, a vágyak rejtett utairól bennem, melye:ken alattomos méregkeverők settenkednek világszép álmaim kör(l. Meg akarom Ő ket ás magamat is ismerni, jóban ás rosszban, boldog- ás boldogtalanságban, könnyeimben ás kacagásomban, szelídségemben ás haragomban, sikeramben ás sikertelenségemben, hogy megeddzem magam a csábítások ellen. Segítsetek ebben, múzsák, hogy felismerjem önvalójában az embert! Ezekbe a gondolatokba mélyedve hasítottam az éjszakát a sétardő felé, hogy annak valamelyik padján átengedjem magamat emlékeimnek, melyek csendes társalgásba kezdtek velem. Apámról folyt bennem a szó, aki jó inâhá ,ny éve már, lhogy meghalt, február buszonnyolcadikán. Felettem a fák ikbronái.n északi szelek pengtek, viaskodtak, civódtak egymással, mintha táncoló lelkek lennének, egymásra talált utolsó sóhajok, melyek körforgásaikat járják beteges glóbuszunk, a Földünk körül. »Hal vagy, apám? - tört ki belölem egy sóhajba melengetett gondolat. - Látod-e fiadat itt a télvégi éjszakában egyedül ülni a padon, a sétaerd ő sötétjében magába roskadva, hol Űáradtan a felismeréstői? Hidd el, apám, hogy iigye ilettem az együgy ű ségnak, a tudatlanságnak, a szürkeségnek, a magárahagyatottságnak, •a végs ő fokokna'k, amelyek a lázak ilila tüzébe viszik az embert, atol a kínok is kábult gyönyórré válnak. Gondoltál te arra, te, a meggyalázott béres, a kisajtolt munkás, amikor kaszádat a mez ő k virágos rendjébe vágtad, hogy fiad, kit nemzettél, énekese lesz e tájnak, pacsirtanyelv ű , pipacsszív ű énekese, akit egyszer keblén éget el a nyár forró szerelme? Már érzem közeł egn.i felém ás látom, amint meleg karjait kitárja, míg napszeméböl bátorító jóságot sugároz felém. Visszavesz engem is az, ami téged is küldött, a mező . Hidd el, apám, balkezes alkotások voltunk mind a ketten. Nem tudtunk mást, csak álmodozn'i és 'könyörögni, akár tollra vagy ikaszanyél.re d őlve. . . « - Igen - mondja valaki csöndesen mögöttem a padon, mintha a hang szell ősóhajtás lenne. A bosszút megölte bennetek a jóság, a tettet meg az álmodozás. Azt hittétek, hogy térden állva nagyobbak lesztek, hogy a szelídségtekkel megolvasztjátok a köveket is. Nem, barátocskám. 322

- Ki vagy? - rettenek fel ültömb ő l és belekutatok mögöttem a sötétbe. Sehol senkit nem látok kör&löttem, csak az árnyak iBganak ide-oda suhanva, mintha az elhalt fák lelkei kerget őznének a törzsek körül. Az id ő éjfél körül lehet, mert amott a keleti égen elindult már a holnap. Visszaülök a padra, és minden ízemben remegve figyelem, hogy megszólal-e ismét az a hang, amely az el őbb olyan lk,iváhetden szólott hozzám. - Te csalódtál az emberekben, ugye? - súgja megint a fülembe valaki. -. Az istenért, hát fki vagy? - ugrok föl ismét ás öngyújtóm világánál körülvizsgálgatom a padot. - Nem fontos - mondja megint -‚ hogy él ő vagyok-e vagy holt, benned vagyok-e, vagy kívüled, az most mellékes. Ne kérdezz, hanem iháil,gass. Ha tudni akarsz ás megismerni, akkor hallgass, nyisd ki a füledet és úlj le ismét a padra. Ha éppen mindenáron tudni akarod, hogy ki vagyok, majd odébb megmondom neked... 'Manapság roppant sokat beszéltek a világ ű r békés célú fölhasználásáról. Kozmikus porokat akartok lehozni a földre, hogy laboratóriumotokban felfedjétek az élet keletkezését, amely majd hozzásegít benneteket az élet meghosszabbításához, talán az örökléthez is. Lehet, hogy a természetes halált visszaszorítjátok az ű rb ő l vett anyagok és tapasztalatok segítségével, de azt a másikat, amely bennetek van, és a gy ű lölet köntösében járkál, azt soha. Az pusztítóbb minden természetesnél. Az nem kaszával, hanem t űzzel, késsel, kötéllel, fegyverrel, husánggal, atommal arat. Ezt a halált kellene el ő ször is megölnötök magatokban, hogy könnyebben elüldözzétek amazt. Mi sem bizonyítja jobban az ember telhetetlenségét, világgyű löletét, mint az, amikor az ű r békés célú fölhasználásáról beszél vagy ĺ rkál. Eleve már a szándékában van a rossz és a bizalmatlanság. Kapott egy világ ű rt esze és technikája révén, akkora teret, hogy azt sohasem já ťhatja be, se nem szülheti tele, még akkor se, ha minden anya annyi magzatot hoz a világra, mint ahány molekulája van a Földnek, és mégis ennek a nagy tuladonnak a tudatában hajlamai vannak arra, hogy onnan fentr ő l kiüsse tengelyéb ő l a parányi kis hangyafészket: a Földet. Hát mit akarsz te ezzel az emberrel? Szereti az egymás mellett élést, társadalmi rendszereket alkot, de azon nyomban elveti benne a halálának magvát is. Mert az a társadalom, amelynek tagjai folyton gyanakszanak egymásra, az nem hosszú élet ű . Ritka eset az, mint ikakasnál a bélcsavarodás, hogy az a társadalom, melyeket nem a szeretet, hanem a félelem tart össze, hosszú élet ű legyeil. - Jaj, ine tovább! - szólok a hangnak és Ismét fölállok a padról. - Várj! Ez még semm. De hamar meguntad? Talán fjén találtam a szöget? Nem szégyenlitek -e, hogy magatok mellé rend ő rt állíta-

tok, hogy tanítson benneteket a rendre, mert még az utcán sem tudtak saját életetek érdekében szabályosan menni? Hát nem olyan ez, mintha az ökör fogadna maga mellé bérest, hogy tanítsa meg szántás közben a barázdában menni, vagy mondjuk a tehén azért táplálja a pásztort, amiért az az orrára vág, ha beleharap egy-egy tejel őbb, de tiltottabb falatba? Hát van ennél nagyobb Szégyen rátok nézve? De hiszed-e, hogy kell nektek a rend ő r? Igen is kell! Hiszen ma már ad323

dg jutottatok technikátok 'révén, hogy fejeitek alatt a párnátok, asztalaitokon a kenyeretek, góréban a kukoricátok, ereszaljaitokban a fölf űzött paprikátok - mind robbanószerül szolgál. Szorgalmasak vagytok a gyilkolásban és úgy tesztek, mintha a halálon is túlra gy űjtenétek. Folyton csak ítélgetitek egymást, életrehalálra, nem tudva azt, hogy nehezebb egy embert megérteni, mint elítélni. Ne ítélje pedig meg a sár a sarat és fő leg ne fenyegesse az aranyat azzal, hogy elemészti, mert nehéz megtalálni Quasimodóban az egyenes hátat, Rücskös Katin a síma arcbő rt és Lucreziában az angyali erkölcsöt - Ne tovább, édes barátom, titokzatos idegenem. Mára már elég. Szavaid éle fölszántja agyam és beleveti önszégyenem magvát. Jobb szeretnék inkább •megsemm'isülni, mint tovább hallani gyarlóságaimat. Inkább száguldanék a molekulák világában, láthatatlanul, mint a szél, hogy ne kelljen mit szégye'lilenem. Szeretnék fölverg ődni az északi fények tündőkl ő birodalmába, lhuliárnzani Szibéria hökristályai között és mindig menni, ölén ringatva az elpusztíthatatlan mindenségnek, de nem mint ember, 'hanem mint a b ű ntelen, láthatatlan parány. Csak menni, menni e csodás tereken át, amelyr ő l a halál is csak azért indul, hogy útjukra indítsa a rég:it. Szeretnék ringani a tenger habjaként, vagy a moszatok ismeretlen világában lenni és a hidrogén atomjai mellett úgy menni el, mint a nagyvárosok békés tarka tömegei 'között, félelem és rettegés 'nélkül. - Igen, félsz a haláltól, barátom, a legnagyobbtól, a leghatalmasabbtól, az alkura nem ha'lótól, az Örök egyenességt ő l. Pedig ne félj. Ő a legjobb barátod, akiben benne voltál, miel őtt lettél, és most Ő van benned, amíg el nem unod látékaidat, hogy visszatérj bele. T őle ne félj, mert az Ĺ r nyugalmát teríti rád, ha rnegha?sz, és a felfoghatatlanság birodalmát teszi otthonoddá. T&lem téti inkább, 'ki piruló lelkiismereted vagyok, önszégyened, ki azért jöttem łţozzád, 'hogy magadra Ismeri. - Apám! De szép volt ez a találkozás veled, itt a télvégi erd őn, ahová kijöttem eimétkedni rólad. Talán te voltál bennem az a ł ang, az a bölcsesség, amely szárnyat vont alám. Repülj, lelkem, téged már nem fognak be Ócska látszatok, pislogó hírverések, 'langyos örömök, te több vagy már a legfényesebb névnél, mely csak puszta tény és nem érzi fenségét az útnak! Eredj, feküdj hullámaira a bölcsességnek, melyek ringatva visznek hátukon a szédítő megismerések felé!

Az író hagyatékából. 324

MOLCER MÁTYÁS

HÉT VERS

1. látod látod mondogatták hallod hallod nyöszörögték ne bántsd ne bántsd kiáltották

az ostromolt Csönd puha melegében egybefonódva akár a könyörgő kezek és nem volt semmi

csak

(Birtok/ás)

(Idill)

2 utóvégre is a kä&ek és az ítélet elvégre a fájdalom nem Is olyan

tahérebben a semminél az emlék mögötti csöndben mozdulatlan várakozás sehová semerre mindörökre

(Cövek) (Rekviem) 7.

korhatag nagyság korul wndorogsz a gondolatok mint az eső utáni madarak (Csömör)

kimázolt hited ki szánja meg a semmi á/i előtted oldaladon egy szentség nyöszörőg (Ikon)

sokszor gondoltam egyszer eljön az Idő és nem leszünk mi ketten közénk hever a tespedt tenger árnyékod leszel őnmagadnak ás árnytalan án akkorra már minden megbékül külön válik a Sötétség ás a [világosság ás tesz külön este ás lesz külön reggel ás láthatjuk hogy mindez nem Jó azután nem lesz reggel se neked se nekem (A hetedik napon) 325

URBÁN JÁNOS

ELÉG TÉTEL NÉLKÜL

A iküszõbõn egy lányka jelent meg, és köszönt: - Kezét cskol'om! - No, gyere, gyere... Ne köszönj nekem kezét csókolomot. Nem tudtam, hogy délután érkezel. Az esti vonattal vártalak. Készül ődtünk is elébed Trézsikével - magyarázkodott a lánynak, majd hellyel kínálta meg: - Tessék, foglalj helyet. Rakd le a csomagjaidat. Hogy utaztál? Megismersz? Fáradt vagy? Mindjárt jön Trézsike, a házvezető néni., és majd ad egy kis h ű sítőt. Meg Is mosakodhatsz. No, üljél már le! Ne szégyenl ő sködj... 'hiszen... hogy Is mondjam csak... hát ez a te második otthonod... vagy ha akarod, most már az els ő és mindenkori otthonod lehet... A férfi nem akart .kifogyni a szóból, választ sem várva áHandóan kérdezett, beszélt. Orõmében tazt sem tudta, hogy hova tegye a jövevényt. Ági, a lány pedig csak állt, kissé •idegenkedve nézett körül, mjd az állandóan beszél ő férfit figyelte. Alig szólt egy-két udvarias szót, a férfi ismét elárasztotta kérdéseivel: - MI jót cselekszik . mostanában az én drága Jó barátom, ott abban az Isten háta mögötti fa:luban? - Szánt, vet, arat, malacokat etet, ‚méhekkel bíbel ődik - vágta rá egyb ő l Ági,, és örült, ihogy végre válaszohatott. - Levelet hoztál? - Nem, majd postán küldik - válaszolt ismét Ági. - Legalább üzentek valamit? Tudatták veled, hogy kihez jöttél? - Elmesélték, ihogy háborús bajtársak... Azt is mondták, hogy. a házvezet ő nóje megvénült, és szeretne valakit a házba fogadni, aki irányítaná a háztartást. Szívesen jöttem. Remélem, segítségére lehetk. - Tehát tudod, hagy miért jöttél. De talán azt is mondták, hoy lányomnak tekintelek. Majd itt folytatód tovább az iskóláid. Valamikor, nagyon régen így egyeztünk meg barátommal. Most, hogy felcseperedtél, majd 'itt élsz 'nálam. Hiszen tudod, minden ňyáron meglátogattalak benneteket, csak ebben az évben nem. Most te jöttél el hozzám. Látom, hogy megn őttél, meger ősödtél. Jól van, nagyon jól van, minden pontosan úgy történik, ãhogyan elterveztük. Ha .nagyon megszereted ezt a helyet, örök életedre maradhatsz. Hány családja is van már ettő l az asszonytól azén drága barátomnak? - t féltestvérem maradt 'otthon. - t gyerekkel elég sok baj van. Mire felnevelik, megkopaszodnak, vagy meg őszülnek 'a szülök. Neked 'Jó lesz itt nálam. Ha jól tanulsz, és gondosan ügyelsz mindenre, az örökösöm lehetsz. 326

- Ó, köszönöm szépen, de hát azért néha haza Is szabad lesz talán majd mennem. A testvérkéim - Persze, persze, majd Ólykor-olykor ellátogatsz. Ajándékot Is vihetsz a kicsiknek. - Köszönöm szépen - 'szólt kissé szorongva Ági. - Most pedig szólunk Trézsinek, és megkérjük, mutassa meg a szobádat. Trézsike! - kálitott la férfi. Kisvártatva csoszogó léptekkel, valami halk dalt dúdolva, begurult egy kövér, ő szhajú nénike az ajtón. Orõkkõn mosolygó arca most Is fénylett a boldogságtól. Amint megérkezett, felsikoltott, majd hirtelen átölelte, össze-vissza csókolta a lányt, és imár hívta is:. - Gyere, lelkecském, Ágikám, gyöngyöm! Majd kézenfogta és elvezette. A lány észre sem vette, hogy a soha nem látott néni a nevén szólítja. Napfényes, tágas, szépen berendezett szobába értek. Trézsike korát és súlyát meghazudtoló fürgeséggel mozgott, és ami'kor Ági a számára 'készített ágyhoz ment, és ismét szét akart nézni, Trézsike hirtelen mozdulattal hanyatt lökte és egyb ő l a puha pelyhes ágyba zuhant. Ági hirtelen felsikoltott, a váratlan esemény ellenére azon nyomban felocsúdott, ás akkorát kacagott, hogy csak 'úgy vissžhangzott a folyosó. Egy hónap múlott el azóta, hogy Ági beköltözött a városba. Lassan elszokott a koránkelést ő l. A tehenek fejésére sem gondolt már. Testvérkéi nem sikongtak körülötte... Egy hónap méltán azonban valami mégis hiányzott neki. Reggel ébredéskor már várta a reggeli. Piaci napokon bevásároiri mentek. Délel őtt fő zés. Délben, mire Ambrus bácsi lazaérkezett, .minden készen állott. Ebédeltek, utána pihenés, délután séta, kirándulás, és néha egy kevéske számolás, olvasás, tanulás, szóval el őkészületek az iskolára. Csak nagy ritkán maradt egyedül. Mindig körülötte csoszogott Trézsike. Naponta kitalált valamit: nyalakodtak, táncoltak. Egyszer aztán kártyát is vétett neki, 'szép jöv ő t, gazdagságot, gondtalan életet jósolt. Trézsike olykór 'kiszámíthatatlan volt. Eszébe jutott valami, és már vele is kellett menni. Máskor meg egyszer ű en bejelentette, hogy fürdés. Mese, szabadkozás, nYinden hiábavalónak bizonyult. Trézsike már vetkeztette ís, és mint valami kislányt élölhátul jól megfürdette, aztán magára hagyta, hogy tisztálkodjék tovább. Az ilyen hirtelen bekövetkezett fürdések után vagy látogatót fogadtak, vagy sétálni mentek. Ambrus bácsi délutánonként 'igényt tartott arra, hogy egy-két órát vele töltsenek. Ilyenkor beszélték meg, mit mire költenek, hova mennek a következő napokon, ás ha más nem volt, hát tanulással töltötték az időt. Elszaladt egy hónap. Ügy t ű nt, mintha tegnap érkezett vokia, és mégis, amikor magára maradt, valami honvágyféle kínozta, visszakivánkozott oda,
Azon a napon, am'i'kor , Tamás Ambrus elutazott, megérkezett a várva várt Jevé1. ÁgI vette át. Azonnal felismerte az otthoniak durva kézírását. Befutott a szobába, Trézsikéért 'kiáltott, és már bontotta is fel a levelet. Mire Trézsike megérkezett, a levél egy részét már el is olvasta. Amikor Trézsike 'meglátta a levelet, azonnál kikapta Ági kezébő L - Miért bontottad fel Ambrus bácsi levelét? - vonta 'kérd őre Ágit, majd kétségbeesetten nézte a lányt, és zsebébe gy ű rte a levelet. Ági válasz nélkül lhagyta a kérdést. 'Magába roskadva ült. Csak nézett, hosszan maga elé nézett, és úgy látszott, hogy minden pillanatban elsírja magát. Trézsike néhány lépésre állt t őle. 'Nem tudta, mihez kezdjen. Lassan közeledett feléje, és meg akarta simogatni. A kislány abban a pillanatban felzokogott. Az asztalra borult és fájdalmasan sírt. A kés ő déíutáni órákban Ági és Trézsi a veranda h űvösében ültek. Trézsike átfogta a :lány vállát, és mesél:t, beszélt 'neki Ági :né!ha el ővette a zsebkendőjét, ihogy felitassa szivárgó ikõnnyé.t, és csak hallgatta, hosszú 'ideig minden szó nélkül a mellette Ül ő Trézsikét. - Anyám ismerte az anyádat, ő sokat mesélt nekem róla mondta Trézsike -‚ de ha már mindent tudni akarsz, talán els ősorban is arról az Ismeretlen asszonyról 'kellene beszéli,em, aki akkoriban t ű nt el, amikor én ide kerültem ebbe a iházba. Kislány voltam. Az az aszszony naponta megfordult 'itt. iRongyos öltözékben hordta a vizet a kútról, és más nehezebb munkát végzett. Csekélyike pénzt 'kapott, de enni, azt mindig adtak neki. Egyszer aztán hosszú ideig nem Jött... Abban az évben korán érkezett a tavasz. A fák virág'osak voltak. Az emberek, mint a méhraj mentek, sétáltak az utcán, parkban, temet őben. Ekkor tudódott ki, hogy az az asszony, akit már 'ho śszú Ideje nem láttunk, azon a télen leánygyermeket hozott a világra. Egy üres kriptában nevelgette, egészen tavaszig. Állítólag a temet őcsősz tudott róla. Akkoriban sok mindennel gyanús ĺ;tottá:k a temet őcsőszt, még végül Is elcsitult minden. Amikor anyád megszületett, és a 'kriptából 'ide került a lházba, Ambrus bátyád már felcseperedett, iskolás gyerek volt. - Miért mondja, hogy Ambrus bátyám, amikor ő azt állítja önmagáról, 'hogy az apám. Ó, az a levél! - Ágit ismét zokogás rázta meg. - Ne sírj, gyermekem. 'Semmit sem tudni. Látod, ő k 'ketten, maguk sem tudják... Érted? Nem tudják, hogy melyiknek 'a lánya vagy... A háború minden bajával 'rá'zúdult erre a világra is... Annak a szegény, vízhordó asszonynak- a 'lánya már megn őtt. Tamás Ambrus és Fekete József 'katonák voltak. Ágit ismét a zokogás rázta, de alighogy lélegzethez jutott, 'kérlelte Trézs'i'két, mondja tovább. Már Trézsike is sírt, ölelgette a kislányt. A levél sem volt már titok, megtudták, 'hogy az a másik ember, 'aki Ágit nevelte, nem akar lemondani róla. 'L'á'nyának tartja, és minden megegyezést semmisnek tekint. Nincs háborús bajtárs. 'Nincsen senki, semmi, csak kapja vissza a lányát... ...

A két férfi farkasszemet nézett egymással. Az asszonyka ott remegett mellettük, 'ás kérl&te ő ket, hogy 'ne bántsák egymást. Tamás Ambrus a délutni vonattal érkezett; A nyilatkozatért jött. A háborús 328

estén tett fogadalom alapján kéri a nyilatkozatot. A törvény felé nincsen többrő l szó, mint hogy Ági neve mell ő l töröljék a Fekete nevet, és maradjon mindörökre Tamás Ági. Ez a törvény felé. És mi az, amiben nem egyeznek? Mi az, amiért szembenéznek egymással? Ki tudja łianyadszor és hány felvetett érvv& idézi Tamás Ambrus azt a tizegynéhány év el őtti estét?! Igen, Fekete József, te akkor már De a háború... a n ős ember voltál, itthon fiatal feleséget 'hagytál Tamás Ambrus halál közelsége belesodort egy könnyelm ű percbe még legény volt... Együtt járták a csatatereket, együttszerették a lányokat, ás együtt ittak, ahol csak ihattak... Csak ikésõb ,b tudták meg, hogy az a lány, akkor este a sötétben, aki két katonakenyérért mindent megengedett, mert éhes volt, csak másnap tudták meg, hogy az a lány, Tamás Ambrus régi ismer őse, annak a víhordó asszonynak a lánya... Megsajnálták, és beajánlották ahhoz a családhoz dolgozni, aiknél kés ő bb a kicsi meglett... - Azt már a feleséged is tudja, Fekete József, hogy ezt a gyermeklányt úgy vetted magadhoz, hogy évi járadékom ellenében felneveled . .. Én nem n ősültem meg, mert a lányt boldoggá akarom tenni Férjhez akarom adni, hogy rendezett életet akark neki biztosítani az a 'l'áncolat megszakadjon, amely családom és házam körül keletkezett a nagyanyjától kezd ő d ően, eddig a lányig... Én nem nevelhettem a lányt - folytatta Tamás Ambrus ‚ mert szüleim haláláig nem rendelkeztem semmivel, csak annyival, amennyit 'járulékként évenként megkaptál a lányom neveléséért... 'Most csak a nyi:latkozatért jöttem... Csak az ígéret beváltásáért jöttem. ...

...

...

A helyszínel ő bizottság megállapította, 'hogy Tamás Ambrust súlyos tárggyal fejbe sújtották, amit ő l szörnyethalt. Fekete József, mindent bevallott. Elmondta élete 'történetét. Arra a háborús estére úgy emlékezett vissza, ihlogy azt a lányt Ő szerezte meg els őnek, ás Csak utána néhány, órával ikésõbb lett Tamás Ambrusé... Nem tagadta, :hogy egész délután vitatkoztak, és hogy idegei felmondták a szolgálatot... Az ágyvégben tartják a Ikézi.mângoflát Onnan rántotta ki ás sújtott Tamás Ambrus fejére...

...

Arra a kérdésre, lwgy megbánta-e tettét, nem tudott mit válaszolni. Majd kés ő bb megjegyezte, togy nem tudja, mit 'kell megbánnia... Elmegy, vállal minden büntetést, csak a lányt, a lányát, mert az az ő lánya, azt adják Vissza neki Fkete József felesége is azt imondta, hogyha nem az Ő férje üti ile Tamás Ambrust, akkor az üti ile őket, mindkettőjüket... Hat gyerek apja. A lányt ő nevette. Együtt mentek annk iidején férjével érte, hogy elhozzák attól • csaldkól, akinél a 'lányanya hagyta, azzal a levéllel. A lány anyja még ma sem került el ő ... Otthagyta a gyerekét azzal, 4iogy megadta annak a két férfinak a címét, akilkkel életében & ő szőr eltöltött néhány órát. Elmentek a kicsiért. figaz, hogy Tamás Am!brus pénzén utaztak. Az is igaz, hogy évi járadékot kaptak, és Tamás minden nyáron meglátogatta Őket. De az is igaz, 'hogy a lánynak m'indvégig együtt hazudtak. Arról beszéltek neki, hogy édesanyja meghalt. 329

Ügy tudta, hogy az a másik öt gyerek az ő féltestvére. Nem igaz. Mindent vállaltak, csakhogy soha ne tudja meg születésének körül'ményit. Nem is tudta meg. A múlt nyáron aztán Ági jelenlétében megbeszélték, hogy bemegy Tamás Ambrushoz a városba, ás ott folytatja iskoláit. Elment. Ezen a nyáron elment Ági. Csak mikor már nem , volt itthon, akkor érezték hiányét. Ekkor döbbentek rá, hogy nem tudnak t ő le megválni. Ezért nem 'küldték el a beleegyez ő nyilatkozatot arról, hogy Tamás Ambrus a maga nevére írathatja Ágit, vagy hogy örökbe adják neki. Tamás Ambrus elmulasztott valamit. Nem 'készíte tt végrendeletet. Azon a hajnalon, amikor etindult abba a móssi faluba, hogy felkeresse háborús bajtársát, nem gondolta, hogy nem kerül vissza élve. Elmulasztotta a végrendeletet, ás így vagyonából semmi sem jutott Tamás-Fekete Áginak. És ha készített volna végrendeletet? És ha mindent Ágira hagy? Nem tudni, jutott volna-e, kellett volna-e valami a jlánynak. Vagy talán jobb anyagiak közé kerüllek volna Feketéék? Nem tudni,, semmit sem lehet tudni, 'hogy mi lett volna, ha a végrendelet szerint örökséghez jut Ági. Azon a napon, amikor T'rézsike ás Ági tudomást szereztek a tör téntekr ő l, egymás nyakába borulva sírtak. Egész nap tétlen vártak valamire. Kés ő bb már az is fájt nekik, ha egymást létták. Nem ettek, nem ittak. Segítségre vártak. Embereket vártak, akik majd segítenek rajtuk. A délutáni órákban megérkeztek iamás Ambrus rokonai. A lányt keresték, azt a lányt, akiért halálba 'ment Ambrus. Mit akarhattak vele? Látni akarták, vagy a végrendeletre voltak kíváncsiak? Ki tudná megmondani? Trézike vette 'észre, hogy rincs a lány... Elt ű nt... Semmit sem Vitt magával, Csak abban ment el, ami rajta volt. Még azokat a dolgokat is otthagyta, amelyek et magáénak mondhatott. Elt ű nt... Elment apátlan -anyátlan életével ... Talán azzal a megrendít ő tudattal, hogy életével folytatódik nagyanyja ás anyja fájdalmas sorsa...

DORMÁN LÁSZLÓ

SZÁJKOSÁR

A nyugatnémet -rendszámtáblás, haragoszöld szín ű 1600-as TI.. Variant Volswagen nagy nyekkenéssel fékezett. Egy ötven év lçörCl•i, vörösessző ke hajú, kék szem ű , szepl ős arcú tiroli nadrágos alacsony ember szállt ki bel ő le. Határozott 'léptekkel a 'kocsi hátsó ajtäjáhoż ment, kinyitotta azt, haptákba vágta ás elordította magát: —Aus!

Lomha mozdulattal egy lompos sz őrű, patyolatfehérre kefélt, nagy magyar komondor bújt el ő a csomagtérbő l. Akkora volt, mint maga sz autó, fölfoghatatlan, hogyan férhetett el benne. Egy megtermett, hathetes szopós borjú kínai palotapncsinek tű nne mellette. Hogy megváltozott a puszták ő re! Meghízott, abnormális méret űre n őtt, gulyatereléskor a gulyás akár rá is ülhetne, a lába se é rn é a földet. És el is adta magát, hiszen nem a »fogd meg, Bodri !c meg szólításra hallgat, mint egykori őse a Hortóbágyon, hanem pattogó, idegenül hangzó vezényszavakra teszi azt, amit parancsolnak néki. Mert Íme: a ti'roli nadrágos a 'pórázt jobb 'kezében tartva fegyelmezett léptekkel megindul a 'legelső ház felé. - LOS

A kutya áh, az ember is, hiszen nem bírja el'lrúzni a kutyát. - Los!... Dorkal... Los!... Kommi .... A kutya mintha rándítana egyet a vállán - »Jól van, no, megyek már, ha úgy akarodl» -‚ ás mint akinek mindegy, elindul. Közben egy idősebb hölgy is lkiszáll,t a kocsiból, 'kezében zöld m űanyag vödörrel. A bámészkodók 'nagy meglepetésére magyarul szólt be az udvarra: - Tessék már egy kis vizet adni ennek a szegény kutyuskánakl Csikordul a gém, loocsa'n a vödör, hozza is mér a gazda - alföldi parasztember - a vizet. (A M, Ilonka néni, munkaszolgálatos volt a háború alatt. Tolmácsként müködött a németeknél, akik a visszavonuláskor egészen Németországig magukkal vitték. Nagyon megszerethette Őket, és viszont, mert azután ott Is ment férjhez. A tiroli nadrágos, herr Hans jól keres, robbantómesier, most útép:ítésnél. Ilonka néni pedig asztalos volt, de nem dolgozik, csak a ikutya számára készít ezt, azt. Me rt odakinn van kutyaszobájuk, a ;kutyaszobában kutyabútor, kutyafekhely, vagyis kutyaágy, asztal, amelyen a kutya enni, inni szoko tt , szekrény, amelyben az edényeket tartják, h űtőszekrény, amelyben a kutyaeledelt tartják, 331

kis vitrin, amelyben az orvosságokat, vitaminokat tárolják, és egy nagy l'inzertartó, mert Dorka kedvenc csemegéje a linzer. A hizla'ló és növesztő ł orm'onadagokat inem szereti, de azt a gazdája mindig bele erőszakolja. Ilyenkor a gazdáját sem szereti. Dorkát kutyakiállításra hozták magukkal, ahol Ő volt a legnagyobb, de mégsem kapott els ő díjat, Csak másodikat, mert az egyik zsüritag - nyilván nem értett hozzá, és nem hitte el, hogy kutyáról, komondorról van szó, váltig hangoztatta, hogy a borjúkiállítás 'két hét múlva lesz, ezt a szobaborjút oda vigyék. És leszavazta dorkát.) Ilonka néni az akácfa alatti padra helyezte a vízzel telt zöld m űariyág vödröt, Dorka lkét ňIells ő mancsát a padra emelve átkarolta

azt, és jóíz ű en inni kezdett. magyarázta a bámészkodóknak - A földrő l fárasztó neki inni Ilonka néni - , , mert 'nagyon magasra kellene fölszívni a vizet, nézzék csak, mekkora állat, és kitáradna szegény. Így is megviselte már a hosszú út. 'Meg otthon is asztalról iszik. Mi értünk a 'kutyaneveléshez, kicsi korától kezdve ehhez szoktattuk. Amíg Dorka ivott, herr Hans szájkosarat szedett el ő valahonnan és türelmesen várta, amíg a kutya megissza a vizet. Dorka sokáig lefetyelt a vödörb ő l, majd amikor befeezte, körülnézett. Mintha ismerősnek t ű nt volna 'neki az akácfa, az égnek mered ő gémeskút, a nádfedeles ház, a gólyafészek, a kalapos, bajuszos ember, aki a vizet adta. Ősei évszázadokon át ezt a levegőt szívták. Éppen egy jóíz űt akart volna vakkantani, amikor megfordult, és meglátta gazdája kezében - a szájkosarat. Ezt a mi'csodát sohasem szerette. - Dorka, sitz! Dorka nem ült le. - Platz, Dorka, sitz! Semmi. —Sitz!

.

Dorka mordult egy nagyot, és vicsorított. Herr Hans toporzékolt dühében; ennyi ember nézi, és nem sikerül a mutatvány. Micsóda Szégyen! Géppuskaropogásként pattogtak szájából a vezényszavak. - Platz! - S'itz! Nmml Herr Hans Óvatosan a szájkosarat két kezében fogva közelebb

lépett a kutyához. Vel őtrázó üvöltés rázta meg a 'leveg őt. Két hang keveredett a reszketo légben, az egyik oblos volt es duhos a lázadás fajdalmát eresztette útjára, a másik csak amolyan sziszeges es szitkozódó jajveszékelés. Ilonka néni futott a !kötszeresdobozért, herr Hans pedig megillet ődve nézte, mi'kent csorog le keze fején ujjain a száj kosár b ő rszján a vér.. Dorka még egyszer megrázta lompos szőrzetét, nyilván maga is 'meglep ődött saját hangjának erején, majd b ű ntudattal áthatva, yezényszó nélkül visszasomfordált az autóba. Miért tette ezt, maga sem értette. A gémeskút vize ébresztette föl benne őseinek. vérét, vagy. a szájkosár 'látványa idegesítette föl ismét? 332

PINTÉR LAJOS

EGY AKTIVISTA MEG A FELESÉGE*

A nyájas olvasó bizonyára emlékszik még arra az Öt év el őtti, verőiényes, havas, esós, szeptemberi februárvégre, amikor a Civilizáció cím ű , félhavonként megjelen ő hetilap kultúroldalán négy hasábon napvilágot látott a következ ő cím: VÁLASZÚTON - ez a címe K6ntár Kálmán most készül ő nagy regényének AZ ÉV ESEMÉNYE! Alatta ped.g .a szöveg: »Munkatársunk a napokban meglátogatta Kontár Kálmán írót és elbeszélgetett vele. Mint kit űnt, a kit ű n ő író most kezdett bele élete regényébe. Válaszúton - ez lesz a hatkötetes nagy m ű címe, amely egészvászonkötésben, Gyárfás Ignác illusztrálásában fog megjelenni, el ő reláthatólag tizenöthúszezres példányszámban, hozzáférhet ő áron. Az Író elárulta, hogy készül ő nagy m űvében egy férj'r ő i lesz szó, egy régi aktivistáról, aki éjt nappallá téve tevékenykedik a közéletben. Szép és ifjú felesége azonban duzzadó •életerejével és egoista lelkületével igyekszik férjét kivonni a társadalomból, kizárólag a saját használatára, és amikor ez természetesen nem sikerül neki, vá:lással fenyegetőzik. A férj roppant dilemma el őtt áh: vagy a közélet, vagy a családI boldogság. Lenni vagy nem lenni?! Hogy mégis miként 'tudja megtalálni azt az egyedüli megoldást, amellyel sikeresen áthidalja a szakadékot nahát, ezt tárgyalja a regény, hat kötetben, egészvászon-kötésben, el őreláthatólag hozzáférhet ő áron.» Ez öt évvel ezel őtt volt, mint emlékeznI tetszik. Ami azóta történt, azt a következ ő dialógusokban foglaljuk Össze: Első dialógus:

RIPORTER: Jó napot, mester! Szervusz, öcsém! No, kerülj beljebb. Az adóhlvatattól, ÍRÓ: ugye? RIPORTER: Engedelmével. I roga Tóbiás vagyok. ÍRÓ: Az jó. RIPORTER: A Hajnal kultúrmunkatársa. ÍRÓ: A hajnal ... istenem, milyen rózsaszín ű tud lenii egy rózsaszín hajnal ... azt csak a mi mélyen!szántó szemeink tudják meglátni ... istenem, szeretem a rózaszín ű hajnalokat... A szerz ő Van benne

valami című, a Forum kiadásában megjelen ő kötetéb ől.

333

RIPORTER: (RÓ:

Ért... ha tetszik emlékezni án... ÖÖÖ... Emlékezés: ez maga az élet. Az egész élet egy szép nagy emlékezés. Kivált ha már hatvanon fölül van az ember! Szeretek emlékezni a múlt felett... RIPORTER: Éi tt jártam önnél ... tetszik emlékezni. Egy évvel ezel őtt jártam itt, akkor még a CiviIizáió számára... egy (RÓ: RIPORTER:

(RÓ: RIPORTER: (RÓ: RIPORTER: (RÓ:

...

interjtgyben. Interjú, interjú! Istenem, ha minden interjúra emlékezne azíró...

egy évvel ezel őtt Egy évvel ezelőtt, tetszik emlékezni jártam itt és be tetszett jelenteni készl ő nagy regé •nyét... Válaszút... • hat kötet... lélektani probléma... Válaszút.., válaszút... ja igen. Hát... ami azt illeti gondolkoztam rajta. Igen? Igen. És? ki olvas ma Nem cikk. Lélektan] regény... hat köte t már ilyesmit, he? Hanem a téma... a téma az foglalkoztat. Hogy egy aktivista, aki éjt nappallá téve tevékenykedik a közéletben, meg szép, ifjonti életerőtő l duzzadó felesége... roppant érdekes, nemde?... Kezdek rájönni, hogy pompás szatíratéma ez, félvászon kötésben, egy kötet, száznyolcvan oldal. Szatirikus regény! Ez kell az olvasónak! Élesen, merészen pellengérre állítani a közéleti mun;kâs Szép és fiatal feleségét... a pamlagon... izé... parlagon hever ő n ő i munkaerőt, aki ósak a maga buja gondolataiba van beburkolózva... aki nem látja a maga körül bizserg ő életet, a távlatokat, a közügyet. Igen, ezt fogom megírni, agy kötetben. 'Százötven oldalon. Életem regénye lesz! Valóságos kis remekm ű ! ...

-

...

Második dialógus:

RIPORTER: Jó napot, mester! Szervusz, öcsém... izé, minek is ;hívnak? (RÓ: RIPORTER: Iroga Tóbiás, a Közlönytő l, tetszik emlékezni. Egy é vv el ezelőtt én... án egy é vv el ezelőtt... alanyi raIRÓ: Ti egy évvel ezelőtt... Ő egy é vvel ez&l őtt gozás. RIPORTER: A Válaszút, tetszik tudni, egykötetes éles szatíra, százötven oldalon... A lap beharangozta, az olvasók egyre türelmetlenebbül várják . .. május közepére ígé rte Valóban? Tettem volna ilyen ígéretet?... Voltaképpen (RÓ: nircs kizárvä. Nem káptalan az író feje, ugyebár. RIPORTER: Válaszút... ez tlett olna a ri ű címe... Hogy egy aktivista, aki éjt nappallá téve, meg fiatal, er őtől duzzadó, elhanyagolt felesége... ...

334

Persze, persze! Hogyne_. Ąz•óta sokat foglalkoztatott. Csakhogy, azt hiszem, nem érdemes szatirikus regényt írni. PeIIe.ngérezni, ostorozn:i ... mire jó az? Valaki még magára vehetné... meg félre Is magyarázzák könnyen Éppen most adtam be a kivételezettnyugd ĺj -folyamodványomat. Nem szeretném, ha... hiszen érti... Hanem a téma, az roppant foglalkoztat. Egy aktivista, aki... meg a felesége... Sőt, amiikor elolvastam egy filmlapban, hogy nálunk nagy hiány mutatkozik a mai tárgyú, félig komoly, félig szórakoztató filmekben, tüstént átvillant az agyamon: miért ne?... Egy aktivista, meg a felesége... Az aktivista •koMerenoiékra jár... gy ű lésekre... kongresszusokra... a felesége meg unatkozik, jnatkozik... és akkor jön egy roppant kedvez ő alkalom - kéttietes tengerparti üdülés... a férj távollétében, persze... Tengerpart, napfény, abbáziai bárak, egy kis hastánc, egy kis gépkocsibaleset... Persze, a feleség megbánja, a férj megbocsát, no már!... Mondom, módíeiett foglalkoztat a dolog. Igen, Igen... most már határozottan érzem, hogy meg fogom Írni. Pompás filmet lehet csinálni bel ő le. RIPORTER: Nagyszerű ! Végre egy eredeti forgatókönyv az életból, a mi életünkbói mentve... Ezt meg fogom ĺ mi!

ÍRÓ:

Harmadik diaióg.is:

RIPORTER: ÍRÓ: RIPORTER: ÍRÓ: RIPORTER:

ÍRÓ:

Jó napot, mester! Á, szervusz! A H ajnaltól, ugye, öcsém? Engedelmével mester. Aztán miben letetek szolgálatodra? Én... egy évvel ezel Őtt... interjúban beszélgettünk... a Válaszútról mint filmszcenáiumróI... egy aktivista meg a felesége. Hja, hja. Mintha beszélgettünk volna. Engem is foglalkoztat a dolog, csakhogy... bejelentették ám, hogy az idén felére csökkentik a forgatandó filmek számát. Cs ődben vannak a f!ilmváll:alatok, öcsém. Márpedig én nem dolgozok egy cső dbe jutott vállalatnak, nem én! Hanem a téma, az fogialkoztat. Egy aktivista meg a felesége. Azt hiszem, frappáns ikis novellát lehet írni bel őle... A váz lattail mér el lis készültem. Az idei novellapályázatra szántam. Negyedik dialógus:

RIPORTER: Jó napot, mester. . . Vagyok bátor ismét fölkeresni. Egy évvel ezelőtt, tetszik emlékezni... beszélgettünk arról a novellapályázatról, és akkor... tetszik tudni ... én megÍrtam, hogy Ön messzemen ően a főesélyes... a zsű ri egészen odavolt... azt hitték, isten őrizz, elkallódott a kézirata... 335

RIPORTER

ÍRÓ: RIPORTER ÍRÓ:

Nem kallódott az el, kedves öcsém, dehogy kallódott. Mert hogy meg sem született. Egy aktivista meg a felesége... nem novellatéma ez. Hanem? Egyáltalán nem téma! (sápadtan) Ezek szerint... Ezek szerint egy aktMstäbóI meg a feleségéből nem tesz semmi!... Azazhogy... ha már ennyit vesz ődtem vele, mondom, mért ne írhatnám meg egy rövid 'kis tréfának... hogy egyszer, Öt évvel ezel őtt, egy verőfényes, havas, esős, szeptemberi februárvégen a Qivilizáció cím ű , félhavonként megjelenő hetilapban napvilágot látott... (Függöny és honorárium)

336

KZFOGJSOK

LOJZE KRA KAR

QUARTIER LATIN

A fekete lány fekete fiút szül. A fehér lány Is fekete fiút szül. Az utcákon fekete KrIsztus Jár. Az oltárokon fekete Szűz honol. Feketék fettetek, mindennap feketébbek, mi viszont egyre fehérebbek. Jöttetek s tenítottatok fehér tankönyvekből fehér imákra s járásra a nem nekünk szánt fehér Városok útvoneisin. Azt mondtátok, fhér szívvel kell meghainunk, ha a fehér Isten elé akarunk jutni a ~tartományba, hal csillagházak tündökölnek. Apáink fekete isteneit kérjük fekete Szűzanyáért s fekete Krisztusért, azok iértjk meg .a fekete imát a kék széfért. Fehér országban hántjuk immár, a nagy napcitrom magvait, és szül fekete t/út a fekete lány és szül fekete fiút a fehér Is ás aki fekete fiút szül, az mind a fekete Krisztushoz fhászkodík, ki előttünk jár az aszlaiftsivategon és mindennap jóitart minket az éhség öż ketnyerével ás két halával a szeminak a napon, mely egyedül maradt meg fehérnek. 337

EBEK Láncosak. És lánotaianok. Ebek. Ebek szukák és szüzek oldalán: ebek. Körülugatnak. Kä üh'iyaidosnak. Ebek szimatojá*: hol marjanak rajtunk, ebek, jól táplált, frissen idomított tebiek neked esnek s egy Wilanat ás már cafrang a férllasságod, nem vagy többé. Mert nem vagy eb. Eb akarok lenni. Ebeket pusztító eb. Korántsem koslató, megfeledkeznék magamról és megölném a szukát, miel őtt Új szukát foganna. Szukák, olyan ebeket nemzzetek, mik megnyaldosnak minket vég előtt, hogy tudnánk, végre megtudhatnánk, hal rejlik az ördög, amIt ezer éve keresünk és nem találunk. Kitépi cafranggá a holnapi lágerben a lérfiasságunkat, míg mellettünk szeretteinket ölelik, holott azokat ivoft~ppen Che Guevera ás Krisztus kereste mind, az án barátaim. Vonítsatok, kis szukák, ha/ott barátaim igazára. Vonítsatok!

MUSÉE DU JEU PAUME csordultig vagyok vörös szomjjal, Ó, Olympla, fehér mezeje te az örömnek! Valaki rózsát hozott: a csokor szelíd ďá!klyaként világította meg a habágyat, hol Olympia meztelen fülelt a sötétségbe. Fekete kandúr setteng az üres fészek mellett, vihar verte le a májusi lombú ágról. idekint hallgatom az eget: áj, fekete sereget toboroz föld elleni hadjáratra. A föld szomjába mártom ujjamat s írom a viharra világa vet magot a szántóföldbe a várakozás halhatatlanságának himnuszát. Ki oldja ki ma éjszaka a kebleit, a várakozásiét, ki űzi ágya mellől a kandúrt, s ki változtatja megtért fecskepárrá a kebleit, Id veszi ki a tüskét a szerelemtől sötét rózsa szívéből? 338

ÖREGEK Ki tesz majd elém meleg levest és friss cipót, ha fáradtan ás éhesen megjövök? - Ki lesz majd velem esténte a konyhában s kinek simítom el, Öreg ás magános, magam mellett a leped őt? - Baráti kezel ki nyújt majd nekem, mondja, s ici teszi elém meleg papucsomat fárasztó út után? KI segíti buszra vinni a csomagom? vagy magánosan akkor már nem is utazom sehova? - Ki félt majd akkor Is, he barátaimmal vagyok, ha bánatommal gubbasztok a söröz őben magányosan? - Kivel zsémbelek majd, pírongatva kit tanítok jáľrfll, hisz olyan szórakozott volt néha, mint a legkisebb fiam. - Füstölg ő pi$rnérl az asztalon ki perel ma/d velem? kinek hallom noszogató szavát: keli már föl, apjuk, ideje. - Kihez sietek majd haza egy-egy újsággal a piacról? szentmisére inget, nadrágot kinek vasalok? - Ki simitja meg arcomat a meleg szóval: borotválkozz már meg! és ki viszi el innen az ágyat, ahol Ő feküdt? -

-

hisz egyikünknek előbb kell elmennie, egyikünknek előbb kel! khépnie az ajtón: mert tél keskeny a halál ajtaja egyszerre csak egy életterhe fér ici rajta.

HÍD NINCS A lap a bemocskoló szavak ellenére is maradjon tiszta. Tiszta, mint a semmi, mielő tt megfogan. Tiszta, mint a tavaszi nap, m/t hajnalra patyolatra havaz a hó. És 'tiszta, mint amilyen fmaradhatnál, ha nem lennél,

sem Ők, sem án. Ez a lap vala az Isten, többé nem az, miután ember esdte és megölte. Ez az oldal vala a mag fa lett belőle, hogy legyen bitófa. Maradjon tiszta ez a lap, mint szakadék fölött a borzalom híd ~os. Dudás Kálmán forditásai 339

DOBRICAI ERI Ć

LÁNYOK,, DUDASIPPAL

Azon a napon, m'int még soha, vártam a delet. Vártam, mint az els ő Virágot, mint a sz őlöfürtöt vagy a pogácsát tartós éhség után, vártam, m'ink a láthatatlan fa koronájában ér ő gyümölcsöt, melynek mnden pillanatban le kell pottyannia. Mert hosszadalmas es ős id ő járta: a f&hök hetekig nem szábltak le az ágaskodó, szélre nyerít ő hegyekről, a víz csörtetve rohant le a völgybe, köveket görgetett, a folyó meg teleitta magát, s akár az Őrült nekirontott a rétnek, szántóföldeknek, amelyek pedig Száz évvel ezebőtt, a legnagyobb áradás 41d.ején sem voltak terített asztalok. A V ĺ Z felszínén f őzni való tök&k, szénaboglyák, gabonakeresztek úszták, kerítések, tyúkketrecek, döglött disznók, juhok és minden, ami csak îiem kapaszkodott meg szilárdan a földbe, vagy 'am'it riem érkeztek ide}ében a dombokra menteni a vólgyb ő l; vitt, sodort magával a felbőszült Víz mindent délre, a ikék messzeségbe. Csak mi álltunk a fennsíkon, s báván néztük a mérhetetlen pusztulást, a vízfólyást, és sírtunk, mert azt hittük, sohasem fogunk többé harmatos pipacsban gyönyörködni, nyájunk legalább bíz évig elkerüli majd ezt a füvet, ahol az ég iszamos vére tajtékzi:k, és sohasem fogjuk többé meglepni a fürd őző lányokat a f űzfák mögül, mivel ezek is csak itt-ott merednek iki a széles és sárga áradásból. És akkor még'is elmúlt minden, a'hogy jött is, a nap ikiszambadílotta a hegyeket, lelegelte a felh őket, felhärbölte a zavaros vizet, s megáldotta áttetsz ő kezünket. A záporpatakok mind halkabban szóltak a lassan-assan 'magához tér ő folyóhoz, mely medrébe vonulva rothadó f arönköket, páló, puffadó szénaboglyokat és gabonakereszteket meg tér dig érő iszapot hagyott emlékbe, mígnem Végre felragyogott az a nap is, amikor, mint eddig még sha, vártam a delet, mert án ás a folyó menti dombo:kon 'nyájat ő rző többi juhász észrevettük, hogy az ezüst párával belengett gyümölcsösökb ő l és a ligetekb ő l, szőlősökbő l lányok érkeznek a fólyóra, s dudasí.pjaikon szokásos jeleket lkül ,dõzgetnek egymásnak. Amikor elérkezett a perzsel ő dél, mi sebtében karámba zártuk a nyá'jat, ás sárga sárcsizmával a lábunkon futva futottunk a folyókanyarba; útközben szénarakások, ágak, lerágott fövény ás f űzfabokrok mögé rejtőzködve. A bozótokban, amelyeken átvágtunk, rovarhad és b űz szállt fel, de ízületinkben és görcsös ugrásainkban t űz lobogott, s a nyislett és bozontos tüzek fölött a kisírt szem ő ég is fényárban ragyogott. Már szépen hallottuk a víz csobogását és fröcskölését, a vihogást és a visítást, s a kend ők ás a blúzok gallyakra teregetett villogó 340

daiabjai:t is megpillantottuk, melyeket sem a szél, sem a Víz nem •érntett, S amelyeket, mint valami ereklyéket, a mi hosszú ujjaink Is úgy hagytak. Még csak tíz lépésre volt szükségünk, tíz mozdulatra a ragyogásban, és a s Űrű égben, hogy csodálatos kilátás itáruljon elénk, lány cseresznyékkel és lány-pipacsokkal, a nap, a víz és a leveg ő lenge itlatába öltözött lányokkal, de ezt az utolsó tíz mozdulatot senki sem tette meg közülünk. Fölborzolt hajjal, kiguvad't szemmel guggoltunk az iszapban egyszerre süketen és vakon mindarra, amit a sípszó és a csillogó fény jelentett: Itt, el őttünk a füzes iszamos ölelésében egy sáros, félmez telen, fölfúvódott és egyre növekv ő , vízbe fúlt lány teste feküdt. Rémüíten összeviillant a szemünk ás hátrálni kezdtünik, el ő bb lassan, aztán mind gyorsabban, fejvesztettebben, s úgy emenekültünk, mintha csak a legszörny ű bb b űnt követtük volna el. Futottunk árkonbokron át, kezünket, nyakunkat, arcunkat, vessz ők csapkodták s tépték az ingünket, nadrágunkat, a fejünk felett meg madarak röpködtek és a szívünk úgy vert, kongott, akár a vezérürü nyakán a kolomp a nyájban, amely már rég kiszökött a félred őlt karámból ás szanaszét futott a réten, mint vił ar el őtt Szű cs Imre fordítása

341

TANJA KRACUJEVI Ć

NEM VAGY ITT...

Nem vagy lát, hogy elaltass, ki tud/a, hányszor halasztom

fáłrnom, pedig örökösen IqóiV a kezed ás a csöndet, amelyiket nem akartam szeretnL

Nem vagy itt, hogy elringass hiába mondom magar,nak, mindenem megvan be/ül csak a magányosság motoz, hiába hitegetem szívem, hogy semmi se táj, az Idő elárult engem, nem vagy itt.

CÍM NÉLKÜL I.

Pusztába szöktek meg messzire é'e!m

Kinek adjam vissza már

legdrágább kincsem: éjek Jó borát

mindennapi kenyerünket

CÍM NÉLKÜL II.

Gondolj ki még nákem száz [csodát, gyere., torditsuk M a világot, gyere, építsünk az embereknek fkace i-palotákat, gyere, csak a bolondságot [hagyjuk nekik, gyere, tiksuk meg könnyeiket, 342

gyere, oly Szépen kr.fek, gondolj Id nékem száz csodát. Mesélj nékem legalább egy varázst, miérł nem változtatsz át egy Jó szóvá engem, s a világ négy táján elmesélnéd, miért nem próbálod meg, hisz látod, olyan szépen kélek, ajkadon egy Jó szó lehessek.

EGYSZERŰ SZA VA KKA L

Egyszer ű szavakkal

emiltelek

először,

mintha mondanám: ház, homok, nád, vilégosság, kagyló, mintha mindazt mondanám, ami nélkül sohasem Ójutna meg a világ. Aztán ügy említ/ok, mintha mondanám: ág és föld, kenyér ás só, mintha mindazt mondanám, ami nélkül nem lehetnének meg

parázs/ó madarak ás [,aranyhalacskák, ami nélkül á/ni se lehet többé. S utol/ára a mindenség csönd/ével említlek, ahogy a nagy szerencsét és a nagy b űnt emlegetik, ami után az ember mér nehezen mondhatja ki, valami még megmaradt.

NYÁRI TÁJKÉP

Esőt sír e sok virág a horgosi bogár-házak ablakán. Az állomással szemben, a Fehér galembban álmos sżemekkel rekedtOn mulat egy vasárnap éjszakája. (». . . Kis kút, kerekes kút van az udvarunkban, de szép barna kislány van a sżomszédunkban . .

Bús emberek víg nótája harsog, hideg sört rendelnek kedvük mellé, de a olgányzenekarból hiányzik a cimbalom. Feketébe öltözött lány az éj, s e] is suhan agy távoli ház felé, a búzaíő ldek mellé; s a vonat bekattog az állomásra. A horgosi bogár-házak ablakában megpihent a júliusi zápor. Balogh István fordításai 343

ÖRÖKSÉG

CSORDÁS M/HÁL Y

KRLEŽA NYOLCVAN ÉVE - A KÖSZÖNT ŐK FÉNYÉBEN

MinHia hosszú évtizedek •határmezsgyéje lett volna a tavalyi év: olyan kerek számú 'sz&letésnapk ünneplésére adott alkalmat az Irodalom-

nak. A világirodalmi panorámán is érdekes lenne széttekintenünk, de nem Is fontos olyan messzire mennünk. Ha azonban Krležára gondolunk, akkor tulajdonképpen már mégs ott szemlél ődünk. Akaratlanul is. NézzW< hát ennek a mérföldkő nek a veřünk kapcsolatos jelzéseit! A jugoszláv népek irodalmából ilagy név kínálkozik a kiemelésre: a nyolcvanéves rv?iroslav Krležáé. A jugoszláviai magyar irodalom atyja, Szenteleky Korn:él ugyancsak nyolcvanéves lenne, ha még fiatalon el nem ragadja íróasztala mell ő l a tüd ővész. A romániai magyar Irodalom szintén tavaly ünnepelt: Kós Károly kilencvenéves. Ritka tehetség ű akotók élete felé fordult ezeknek a születésnapoknak a ikapcsán az olvasók tisztelg ő figyelme. Irodalomtörténészeink, kritikusaink sorra megszólaltak, köszöntő szavaik fényében merWt fel Újra egy-egy ismerős arcél mindig kicst más oldaláról, más vonásokkal. Az ember lényegének egyik legszebb ikiteljesedése, az ünneplés valamliképpen mindig ikõze lebb viszi az íróhoz olvasóit. Ilyenkor valamennyien együtt figyelnek rá, köszöntik. Az ünnep öröme ragyogja be arcvonásaikat, törli le homlokukról a kicinyes gondok árnyékát. Egy villanás ez az ember nembeli lényegéből, tiszta humánumából: valami nagy ügy ó,Iiását ünnepelni. A világ dolgaiból Oly keveset értő kisember letörli cip őjéről a port, ás úgy lép be egy ember életébe: a csodálat, a jókívánás áhítatával. Miroslav Krleža nyolcvanadik születésnapj'ának megünneplésében szinte minden lapun:k, folyóiratunk és újságunk részt vett (a inernzetek ás nemzetiségek saj'tóorgánumai egyformán). A köszöntések majd minden esetben párosultak az egyedülálló ĺ ró:i pálya legkiemelked őbb ered344

ményeinek a méltatásával is. Ezeket az írásokat ikézbevéve megerősödött az olvasóban a tudat Kležát ismerni saját maga liráffi.i kötelessége, jóleső käelessśge. M űvének 'sorát azonban még átpHlantani s nhéz. Az irodalom mindhárom m ű fajában kiemelked ően jelentőset alkotott: a lírában, az ei!kában és a drámában egyaránt. Még a ileguükszavúbb összegezés is ligen nagy erőt igénybe vevő feladat. ń Egy nagy, b ővér ű , barakkosan iindáz.ó, alanyokra és 'álilítmányokra éítet't, határozókkal telet ű zdelt és jelzőkkel, ijeizõ,bokrokkall ékített, majd mellékmondátokkal növesztett Összete tt mondat, az a łtíres krležai

mondat tudná csak egy rövid bevezet ő mágikus egységébe foglalni az idén nyolcvanéves író életm űvét a méltatás szándékával - hacsak ez és az ii,lyen mondatformáló indulat is inem torpanna meg, amikor szembenéz ikapoti feladatával: megmutatni egy korával összeforrt, a kor haräali'ban derekasan vívó és vívódó, ii,mimá,r hatvan esztendeje az írásnak él ő és írásban gondolkodó ember m űvészi arcélének legalább f ő vonásait, s jelezni egy roppant gazdag életm ű tő vsomópontja'it ezzel a találó hasonlattal kezdi Trását Bari Imre. (Miiosíav Kiieža ünnepén, Magyar Képes Újság, 1974. január 1.) Êppen a fentiek miatt jel lemzii a méltatások többségét a mentegető dző hangütés. Majd minden szerző elő rebocsátja: a nagy 'író munkásságának csupán egykét általa legfontosabbnak látott mozzánatára koncentrálhat, a telesség igényérő l le kell mondania. Nem szerénykedés ez. A mentséget még 'egy vaskos tanul mánykötet el őszavában is el tudnánk fogadni. Következésképpen a köszöntők releváns gondolatáli, meglátásai nem els ősorban a krležai életm ű egészének felm'érésére irányuló kísérlet credményei,, hanem sokkal inkább azzal a szándékkail kapcsolatosak, amely ennek az 'életm ű nek a jelentőségét, ilényegét törekszik megragadni. •A különböző vélemények ezen a síkon állíthatók páh'uzamba, hasonlíthatók össze, míg végül egy 'értékes szintézist adnak. Alapjában véve ez a szintézis az ilyen jelleg ű cikkek tudományos haszna, ha szabad ennyire leegyszer ű sítenli a kérdést. A továbbiakban a méltatásokat ebb ől a szempontból vesszük vizsgálat alá, keresve az i'rod•al'omtörté'n'észek számára 'irányadó, tehát lényegi természetű tanulságaikat. Ugyanakkor pedig VisuavetítjU a problémát a múltba, amikor a polgári kritikusok véleménye Krležáról korántsem volt e maíhoz hasonlóan egyöntetűen elismerő. Nézzünk először néhányat napjaink kritikusainak munkái közül! Említett cikkében BOfli 'Imre az enciklopédikus ãtkot.ót emeli 'ki: M'i:ndenekel őtt talán az enciklopédikus alkotót kell említenünk, aki a 'horvát irodalomban s nyilván a 'délszláv i'roda'l'makban általában 'i's, a teljesség igényével szólt világáról és a „világról" Is általában, aki nem ismerte és nem ismei a ,fent"-ne'k ás a „l'ent"nk a fogalmát, s akinek épen sIkerült visszapere-lnie korától, mit már Ady Endre is K'rležának példamutató el ődje) fájdalmas veszteségként siiratott el: a tetjes életet, azt a bizonyos „Egészet", amelyet tisztelettel kell nagy E -veil í'rn'unk. Miodrag Kujundi ć figyelme középpontjában a mindig aktívan gondolkodó ĺró4orrada'lm'ár 'áll, aki kora minden Jelent ős eseménye kapcsán megnyilatkozott: »Nincs az el miIt hatvan esztend őnek Olyan 345

fontos eseménye, amelyr ő l .Miroslav Krl-eža ne mondta volna ki a maga szavát, ítéletét. Már mint fiatal író saját ikora krónikásává vált, és ezt a vállalását, elkötelezettségét mindmáig meg iis tartotta« - mondja róla. (Nemoguće je ćutati Lehetetlen hallgatni. Đ n-evn;ik, 1973. július 8.) Beszéltünk arról, hogy Krleža az irodalom mindhárom m űfajában egyedülálló eredményeket ért el. Azonban kezében a m űfaj korántsem sérthetetlen valami, aminek minden adott törvényét tiszteletben kell tartani. Egyáltalán sohasem Ő igazodik a formához, hanem éppen fordítva: azt »,igazítja« mondanivalóihoz, tartalm&hoz. Erre a m űfajokat és mGn-emeket teremt ő és összeötväz ő önállóságra Bari jis figyelmeztet egy helyütt, Krlež-a líráját elemezve: »Keveset mondunk azonban, ha az intellektus dalát halljuk csak ki ebb ől a l ĺ rából, s közben nem utalunk Krleža m ű vének páratlan egységére, arra- az aránylag ritka íróságra, amely ha m űfajt vált, nem más élményvilágba lép, hanem csupán kfejezési alakot cserél: prózájá-na-k sok olyan részlete van, amely versként is megállna, •és sok olyan költeménye, amely prózájába, drámai monológjába is beépülhetne.» (Krleža4émák, Változatos lírai világ. Magyar Szó, Kiilátó, 1973. inov. 17.) De tekintsünk vissza egy villanásra a múltba! A jugoszláv irodalmak na-gyjai közl talán senki sem olvahatott magáról olyan széls őséges hangvétel ű recenziókat, tanulmányókat, mint éppen Kr-leža. Oto Bihalji Merin immár negyvenöt év-e írta róla: »Itt az ideje, -hogy világosan, -minden lkertelés -nélkül kimondjuk: Miroslav K-rlež•a saját kora kiemelkedő -kritikusa, egyike a legélesebb szem ű el-emző knek, és nemcsak jugoszláv viszonylatban. A legnemesebb szociális er őkhöz csatlakozott. Költő ő , aki a jelenkori kultúra harcosainak élvonalában áll.» (Nova literatura, B&grád, 1929. június—július.) Németh László Krleža Ady-tanulmányáról írva jegyzi meg: »-A kelet-európai szempont te śzi számunkra érdekessé Krieža Ady-tanulmányát is. A kü ł1ödi irodalomnak aligha van hasonló súiyú Ady-tanulmánya. Ady európai helyét pedig talán idehaza sem határozta meg senki szabatosabban. Ami iRimbaud és Verlai-ne körül a francia lírában történt, Kelet-Európára is átcsapott: az orosz, -lengyel, cseh, horvát, szlovén stb. lirodalomnak is magzottak f ől ‚ şzimbl'istái",,,i-mpresszionistái". Krležának nincs nagy véleménye ezekrő l a kelet-európai „dekaden-sekrő l". A látszólagos tarkaság a-lapján egyhangú szürkeség. A hazájában hazátlan vágyódás csak egy-két nagy ikõltõben tud legyökerezni a valódi -kelet-európai viszonylatokig.» (Krieža Adyról, 1939.) Egész sor eHsmer ő hangon írt bírálatból 'idézhetnénk még. De az elmarasztaló elemzések száma talán m-ég nagyob - b volt. Ma már szinte hihetetlennek t ű nnek azok a kijelentések, amelyeket például Rudolf Majksner, Stanko Tomaši Ć, Kaiman Mesari Ć ás más kritikusok -tollából olvashatunk. A -fejéhez vágták, hogy politikai -propag-átor, hogy kadét, hogy .képzetlen vásári író, s őt még a horvátságát is elvitatták t őle. Ám a támadások -kés őbb, a másik oldalról is hangosak voltak: nem igaz kommunista, -nem marxista - kiabálták rá a frázisok bajnokai. Ellenségeivel Leszámolásom velük (1932) cím ű m űvében veszi fel a harcot. »Kocsma. -Minden egészen sötét. Távoli ugatás. Horvát irodalmi éjszaka» - í-rja -rezignált hangon. Majd hozzáf űzi, hogy ne-m az 346

egészséges bírálat ellen lharcol, hanem a gyClöIködés, a rágalmazás ás köpködés sötét fantomjai elilen. Potémája végén megiogalmazza ma már szállóigének számító mondatát: »Ma is azt tartom, jobb Pet őfi farkasaként éhesen ás üldözötten vérezni, mint láncra kötötten ugatni.. A könyvről már Milan BogdanoVi Ć megálł apította, hogy az nemcsak polémia, hanem sokkal több annál: sajátos vallomása arma'k az alkotónak, akit irodalmi környezete nem akart és nem tudott megérteni. (Srpski književni glasnik, 1932. 5. 1.) Harcolva az irodalmi sötétség ás az Európában már régóta uralkodó esztétikai normák ellen, a klerikális megkötôttségek ás a hazug patriotizmus éhen, Krleža lhangja az új, forradalmi humanzmus hangja. lróin;k közül talán senki sem beszélt akkóra analitikus erővel politikai problémákról, mint ő . Kevesen állítottak olyan emléket a népnek, amelybő l származnak, mFnt Ő , nem vonalodva attól sem, hogy felfedje a hibákat, a hazugságokat. És senki ser számolt le határozo tt abban a kispolgári életfilozóíiával, miint Ő tette.

347

SZEMPONT

BODROC VÁRI FERENC

A „TISZTA TUDOMÁNYOSSÁG" HAMIS TUDA TÁNI1 K ÉRTÉKEIRŐL

A »VAN« ÉS A »KLŁ

Az antik kor embere a kozmosszal beszélgetett, mert mikrokozmosznak tartotta magát, 1 A középkorban isten rabjaként perelt urával, akiben értékét kutatta. Majd a természet nagy könyvét olvasta, hogy értékét megismerhesse. Korunk embere minden létezés ás lét titkát önmaga egzisztenciájának értékében keresi. Ezt a feladatot az empirikus antropológia egymagában nem képes megoldani. Az ember kérdése Max Soheler szerint még tisztázatlanabb, mint valaha.2 Az empirikus antropológia német tradíciója természettudomáxiyos, »Faehwissensohaft beállítású (Mühlmann). Łévi-Strauss szerint az antropológia az emberr ő l ás az emberi alkotásokról szóló egyetemésintegratív tudomány. Az angol kulturális antropológia ma a különféle tár sadalmi struktúrákkal foglalkozik (Malinowski, Radcliff-Brown). A spontán, belső ellentmondások nélküli totalitásnak tart ot t kultúra fogalmával az amerikai funkciona'lizmus (Ralph Linton, Margaret Mead, Leslie White, M. I. Herskovits, stb.) sem képesek megmagyarázni az emberi értékeket. 3 Az ember lényege nem azonos a különböz ő emberi dimenziókról szerzett empirikus ismeretek szintézisável. Az ember alkotásaiban mutatkozik meg, de állandóan termeli, túlihaladj.a saját természetét. Lényege, értéke, hogy Bloch kifejezésével éljünk, a még-nem-lét Noch-Nieht-Sein). Értékét itt kell keresni. Ezért az ember értéke nem lehet a pusztán leíró, tényelemző tudomány tárgya. A lehet ő ember kutatása feltételezi az adott ember leírását, de nem merül ki abban. Az empirikus antropológia anyagot szolgáltat a filozófiai antropológiának, de minden filozófiai feltételezésekt ől mentes empirikus antro po lógia csak az 'Epimenidész krétai ás azt mondja. . . típusú paradoxon b űvkörében mozoghatna. Ezért az empirikus antropológia mindig a filozófiai antropológiából köIcönzi értékelő megállapításainak kiindulópontjait; még akkor is, ha esetleg annak »elképzelhetefien« voltáról beszél. Az élet céljának ás értelmének értékelését, az é rt ékek létezésének problémáját és az ember lényegének kérdéséhez f űződő tásadalomkritikát, 348

apológiát, pedagógiát stb. szintén képtelen önmagából ás önmagában indokolni. Ezért az ember értékének vizsgálatát mindig valamilyen ontológiai és gnoszeológiai feltételezésekb ől vezeti le. A filozófiai antropológia megállapításai attól függ ően nyernek különféle értelmet, hogy milyen általános filozófiai elmélet és módszer képezi a vizsgálódás alapját. A filozófiákat tehát nem a vizsgálat tárgya, hanem a módszer különbözteti meg egy mástói. A létstruktúrát materialista, vagy idealista pozíció szerint szuperordinált, vagy szubordinált »magánvaló« szférákra bontó klasszikus metafizikai módszer az ember a u t o n óm, szuverén értékalkotó lehet őségeit szükségszerű en tagadja, mert az ember »gyökerét« az emberen kívüli, az elméleti (önállósult) szférában véli megtalálni. (Erre a jelenségre Marx a Grundrisse... soraiban figyelmeztet.) Ugyanez érvényes Hegel abszolút filozófiájára is, amely a dialektikus módszer rendszerbe merevítésével vált metafizikussá. Ha az anyag és a szellem genetikai els ődlegességének helyébe primáris filozófiai kérdéssé a korunkban id őszerű szubjektum—objektum, azaz az emberi alkotótevékenység és ennek el őzetes feltételei közti viszonyt tételezzük, de a dialektikus materializmus mell őzésével, akkor ismét a humanista értékek lehet őségét irracionális indoklással tagadó felfogásokhoz jutunk. Korunk két nagy szellemi áramlata a pozitivista-pragmatista ás a fenomenológiai módszeren alapuló egzisztencia-filozófiák irányzataibói tevődik össze. A szubjektum ás az objektum prblémájának gnoszeologizált ontológiai vonatkozásaival ezek az áramlatok is irracionális megoldásokat jáva]ilanak, ha az értékek lehet őségének kérdését tanulmányozzák. Hasonló megoldásokhoz jut a marxizáló baloldali radikalizmus Is, amely a praxis marxi gondolatából a materialista ontológiai jegyeket igyekszik kiüresíteni. Ha valamit a következetesen alkalmazott metafizikai elmélet ás módszer, azaz az elkülönítettség, a változatlanság, az ellentnemmondás ás az abszolút tagadás .elvei szerint vizsgálunk, akkor a vizsgálat tárgyát befejezett, minden más lehet őséget kizáró »adottnak« tekintjük. 4 Ha valamit a .dialektikus elmélet ás módszer, azaz a sokoldalúság ás totalitás, a fejlődés •és történelmiség, a különböz őség egysége, az ellentmondás ás dialektikus negáció, valamint a konkrétság elve szerint vizsgálunk, akkor a vizsgálat tárgya valakinek valami által, valami miatt ás valami célból kifejtett, tehát valamihez mért dolgot, viszonyulást, nemcsak pusztán »adottat, hanem »kellést, lehet őséget Is jelent. 5 Egy kijelentés csak akkor értékel ő jelentésű, ha nem puszta tények, hanem lehet őségnek is létezik. Az értékelés nem puszta leírás, hanem normatív igénylés. A metafizikai hozzáállás az értékelést lehetetlenné teszi, illetve csak emberen kívüli erők feltételezéséhez köti. Vizsgáljuk meg a következ ő - a filozófiai antropológia tárgyköréb ől kölcsönözött - kifejezéseket: »Az ember isten által alkotott lény; »Az ember természeti lény; »Az ember értelmes lény-; »Az ember társadalmi lány; 349

»Az ember szerszámkészít ő lény< stb. Ha ezeket a kijelentéseket értékel ő, normatív célzattal vizsgáljuk, akkor a lehetőség igénylése, a kellés momentumának elengedhetetlen volta akkor is megmutatkozik, ha azt mondjuk, vagy gondoljuk, hogy ez a jó, ez így van, ez így , legyen továbbra is stb., meg akkor is, ha azt mondjuk, Vagy gondoljuk, hogy ez így nem jó, ez ne legyen így stb. Amihez az értékelést f űzzük, ami tehát kell, annak lehet őnek Is kell lennie, hogy lehetőségként létezzen, mert egyébként nem értékelhetünk. Ami kell, az még tulajdonképpen nincs meg. Előfordulhat olyan eset is - nevezzük határesetnek -‚ hogy a kellés, igénylés, a legyen követelésének tartalma egybeesett, vagy egybeesik azzal, ami a vizsgálat tárgyaként adott, illetve el őfordulhat az a határeset, amikor az adott esetet az értékel ő igénylés által kifejezett lehet őségek egyike gyanánt a múltban, vagy a jelenben megfigyelhetjük és leírhatjuk. Ezt fejezi ki a »jó, az »így van, »továbbra is így le gy en stb. jelz ő. Ám ennek csupán akkor van értékel ő értelme, ha ez az -adott« egybeesés lehetőség gy anánt létezik. Ha például az embernek isten által alkotott lénynek, természeti lénynek, értelmes lénynek, társadalmi lénynek, szerszámkészít ő lénynek stb. kell lennie, akkor lehet őnek is kell lennie, hogy az legyen, amit az értékel ő célzatú predikátumok állítanak. Ha az embernek nincs más lehetősége, mint csupán az az e gy etlen dolog, am elyet a predikátumok kifejeznek, akkor az ember csak ilyennek és semmiféle másnak nem létezhet. Ekkor lehetőséget igénylő értékelésr ől, a »kell« momentumáról még csak szó sem eshet. A vizsgálat tár gy a ilyenkor abszolút, befejezett létezés. Névlegesen értékeihetünk ugyan, de ez csak értelmetlen tautológia lehet; olyan, mint amikor azt mondjuk, ho gy a kő értéke, ho gy kő stb. Ilyenkor tulajdonképpen mindig János evangélistát ismételgetjük: »Kezdetben vala az é rt ék és az érték vala az embernél (k őnél stb.) és az ember (a kő stb.) vala az érték». Ehhez pedig nem kell Semmi kommentár. Megje gyzendő azonban, hogy az Ideológiai presszió »értékel ő tudata« éppen igy érvel, s az utcai szóhasználat mindezt így fejezi ki: »Ez van, ezt kell szeretni!«. Az igényelt lehetőség és az adott tartalom egybeesésének határesetét tényértékeknek, va gy pozitív értékeknek neve zh etnénk. Az igényelt lehetőség és az adott tartalom különböz őségének eseteit célértékeknek, va gy értékideáloknak neve zh etnénk. Az értékideálok mindig más lehetőséget követelnek. Ezek a követelt lehet őségek lehetnek reálisak, azaz a múlt és a jelen tényeib ői valamilyen módon megvalósíthatók, de lehetnek irreálisak jg•6 A metafizikai hozzáállás a kijelentések ismeretszerz ő és ér té kelő értelmezését mereven szétválasztja, ám a tudományos és az ér tékelő tudat történelmi és gondolati szétválasztottságára alapuló értékvizsgálat csak »elferdült tudat» lehet. AZ nRTÉKEK KIMONDHATATLANOK A pozitiv tudomány a kellés momentumát a metafizikailag adottnak tételezett lét szférájába vonva szünteti meg. Ezzel a dialektikus ellentétpá r e gyikét a másikba mechanikusan beolvasztva logikai hibát vét.7 350

Az értékek »adott tényekkénti' kezelése akkor következik be, ha az értékelő célzatú kijelentéseket indikatív kijelentéseknek tekintjük, elhanyagolva a lehetőség igénylésének lényeges tényezőjét. Ebben az esetben úgy tartjuk, hogy ami kell, az mér van is. Ha ezt a feltételt a példák gyanánt említett kijelentésekre alkalmazzuk, akkor az ember lényegét meghatározó predikátumokat egyedüli lehet őségnek kell tekintenünk. Ekkor pedig az értékeket kimondhatatlanoknak csupán ideológiai illúzióknak - kell kikiáltanunk. Minden következetes pozitivizmus önmaga tudományossága (értsd indikatív, deskriptív volta) ismertetési módjának és ebb ől fakadó értékneutralizmugának lényege - és egyben bukásának oka -‚ hogy elfogadja az absztrakt, metafizikai adott kiindulópontját. Ebben a szellemben Ludwig Wittgenstein következetesen fejtette ki, hogy a világban minden úgy van, ahogyan van. Szerinte tudományos eszközökkel semmiféle érték sem mutatható ki. Ha léteznek is értékek, azok transzcendentálisak, kimondhatatlanok. Róluk hallgatni kell. Ha ellenkez őt tételeznénk fel, akkor az 'Epimenidész krétai ás azt mondja . . . típusú paradoxon útveszt őiben tévelyeghetünk. Ezért még a Tractatus Logico-Philosophicus tételeit is értelmetleneknek nyilvánította. 8 Megjegyzend ő azonban, hogy Wittgenstein mégis cserbenhagyta saját értéktagadó állásfoglalását. Rendszere egész ilúzzióknak deklarálja az értékeket, de ezt az egész rendszert éppen a kimondhatatlan foglalkoztatja. Ezért jelölte meg a filozófia igazi feladatának a kimondhatatlan megmutatását, a 'iMisztikusat. Ha a kimondásra a filozófia mint elmélet képtelen is, megmutatásra a filozófia mint tevékenység egyedül hivatott. 8 Mindannak ellenére, hogy a filozófia elméletkénti létezésének és lehetőségének tagadása ás ugyanakkor a filozófiának mint tevékenységnek feltételezése er ős (méghozzá pozitivista szempontból Is er ős) kételyeket támaszt bennünk, Wittgenstein egy számunkra igen fontos dologra figyelmeztet; arra, hogy az absztrakt »adott* metafizikájára épül ő értékelő doktrinák önmaguknak ellentmondóak. Ennek egyébként kés őbbi munkásságával bizonyítékát is adta. A Phlosophische Untersuchungen (Philosophicet Irwestigations), amely a Tractcz tus után 29 évvel kés őbb született meg, s amely lényegében ugyanabban -

a problémakörben kutat, mint a korai írások, azzal, hogy a szavak jelentését a Tractatustól eltérően határozza meg, lehet ővé teszi, hogy az értékekr ől beszéljünk.'° Ám az ideálokat - következetesen - a befejezett lét, az adott, a »van< szférájában találja meg. Az ideálokat nem kell alkotni, hanem csak fel kell fedezni, elérni. 1 ' Ezzel pedig Igenis értékel ő álláspontot - a szerinte el őzőleg lehetetlen álláspontot - képvisel. Ez az álláspont pedig Ismeretes. A lehető legjobb világ közismert álláspontja ez. Az ideálok csak olyan szemüveg, amelyen át az »adott« jobban megfigyelhet ő. Az ideálok nem lehetnek a valóság megváltoztatásának normatív igénylései. Eljutottunk az egydimenziós világig, a jelen cél nélküli puszta folyamatáig. A logikai pozitivizmus nem keres semmiféle értéksíkot, létszférát stb. Csupán az »adott' világ (és ezt a szót is csak inkább a «beszéd univerzumának» értelmezi) részeit ás a részek összefüggéseit taglalja. 351

»De ezek a kutatások, mivel objektumaik nem valódi világ tárgyai, hanem maguk is ismét tudományos kijelentések, fogalomalakulatok, elméletek stb., összességükben mégsem képeznek külőn tárgykörrel bíró tudományágat, hanem a tudományok rendszerében csupán kisegít ő szerepük van..,l! Ezt a kisegít ő szerepet az »igazolhatóság.' fogalmának bevezetésével kívánják eljátszani. Az értékek a verifikálhatóság (Carnap), Vagy a falszifikálhatóság (Popper) területén kívüli ksödképz ődményeknek minősülnek. Csak kétféle kijelentés lehetséges. Az empirikus kijelentéseket a megfigyelés, illetve a kísérlet aktusaira vezethet jük vissza. Ilyenek a természettudományok tételei. A logikai-analitikus kijelentések önmagukban hordják igazolhatóságuk mércéit. Ezek tiszta tautológiák, s igazolásuk seinatikai expiikációval végezhető. Ilyenek a matematikai tudományok tételei. Tertium non datur! Az értékel ő kijelentésekkel sehogyan sem lehet megbirkózni. A filozófiának az a feladata, hogy az igazi kijelentések nyelvi köntösében meglapuló pszeudokijelentésekt ől nyelvünket megtisztítsa. A »Péter fekete és a »Péter jó.' kijelentések közül az utóbbi áltudományos. Lehet Ugyan szubjektív hatása, de az »igaz—hamis< tengelyen nem minősíthető. A logikai pozitivizmus (és a hozzá közelálló irányzatok különböz ő változatai) csupán akkor tartja lehet őnek, hogy az értékekről beszéljünk, ha ez a beszéd indikatfv és nem normatív jelleg ű. Tudományos feladat csak az értékel ő beszéd logikai elemzése lehet. Ilyen értelemben állítja például Hans Rekhenbach, hogy a tudományos etika Csupán •metaetika, csupán technika és semmi egyéb. 18 Ugyan-, akkor elhatárolja magát attól a felfogástól is, hogy a gyakorlati életben mindenki azt teheti, amit éppen akar. 14 De Reichenbaoh is "vetkezetlen lesz. A felkínált megoldás, a kölcsönös adaptáció regulatív szerepének feltételezése Ugyanis kívül esik a szigorú »tudományosság' szféráján. Abban merül ki, hogy az értékelés területén mindenkinek csak saját akaratában és lelkiismeretében kell bíznia. Az élet így olyan zavaros vízzé vált hiába tiltakozik ellene Reiohenbach -‚ ahol a különféle irracionalista ideológiák (beleértve a pozitivizmus végtére is irracionális értékel ő tudatát) szabadon halászgathatnak. Az ilyen életr ől a modern ultraradikalizmus valóban joggal állíthatja, hogy rossz, hogy értelmetlen stb., tehát minden megengedett. Természetes dolog, hogy az ilyen pozitivista szellem B. F. Skinner nyelvével a tudományok funkciójának kérdését »szörny űnek.' minősíti. Vajon folytathatjuk-e a tudományok további fejlesztését, tekintet nélkül a tudományos eredmények felhasználására? - kérdezi Skinner. Ha nem, akkor kinek adjuk meg az ellen őrzés jogát, amikor tudjuk, hogy a tudományok nem rendelkeznek olyan eszközökkel, amelyekkel saját eredményeik felhasználását ellen őrizhetnék?" Reichenbach még attól is elhatárolta magát, hogy a világ esetleg valamilyen emberi értelemben vett progresszívitással bír, hogy létezik valamiféle anyagi, vagy szellemi eredet ű immanens finalitás, amely egy Spinoza, Hegel, Vagy Kautsky típusú etikát indokol'hatna. Ilyesmi sem lehet a tudományos etika alapja. Marad tehát csak a metaaxiológia lehet ősége, amelyet a filozófia tudományként konstituálódott részének kell tekintenünk, akár például a klasszikus logikát. A metaaxiológia nem lehet normatív.' 352

Az analitikus tradíció el őtt azonban mindvégig titok maTad az értékek normatív jellegének mibenléte. Reichenbaoh imperativista antikognitivizmusa például nem tudja megmagyarázni az általános értékek létezését, sem azt, hogy miként lehet »megparancsolni a szeretetet, a h ősiességet stb. Az értékek normatív jellege akkor is titok marad, ha azokat például szociális instrumentumoknak tételezik (mert pozitív úton bizonyíani nem tudják) . 17

A PRAGMATIZMUS RACIONÁLIS ÉRTZKIEINEK IRRACIONAUZMUSA Hume jsvénýejn haladva Kant megismerhetetlennek nyilvánította a »magánvalót. A percepcióhalmaznak (bundle of perceptions) tételezett emberi szellem buktatóját azonban azzal sikerült elkerülnie, hogy a kauzalitást az emberi gondolkodás kategóriáinak formális rendszerébe menekitette. 18 Ezzel megteremt ődtek a logikai pozitívizmus modelljének alapfeltételei, a jelenség-tények és rendez ő szerepkör ű logikai kategóriák. 12 Az ilyen modell ismeretelméletéb ől az etika kivitelezése lehetetlennek min ősült. A beszéd univerzumában nem maradt más, mint a tények és a kategóriák. •»Kíviil» semmi sem maradt.'° A »légyfogó tivegb61« a kiút csak az irracionalizmus felé mutatott. 2 Kant azonban a kauzalitással együtt magát az emberi észt is kimenekítette. A gyakorlati ész els ődlegességének posztulálása rámutat az ismeretszerzés emberi jellegére, eszköz voltára, akarati függ őséére. Kant után alig száz esztendővel ez a szellem W.illiam James nyelvén kereken kijelenti, hogy mindenki számára más és más kategóriarendszer érvényes. Minden ismeret a cselekvés eszköze. Carnap »tolerancia elve' már a pragmatizmus előtt tiszteleg. 12 A pragmatizmus és a pozitivizmus sajátos ötvözetben egyesülő szellemsodra a »Van' ás a »lKell« mereven szétválasztott világát a bi'heviorista praxis fogalmának segítségével a represszív ideológia ás az Institucionalizált rend értékeinek ahum.anizmusában békíti meg. A pragmatizmus szerint minden értéknek tekinthet ő, ami a konkrét, adott, án. problémahelyzetben, illetve konfliktushelyzetben az adott társadalom szempontjából eredményesebb megoldást segít el ő (Dewey); illetve, ami a »túlélést» eredményesebben el ősegíti (SkinneT).' 3 A társadalom egésze érdekeinek kiemelésével Dewey nem gondol arra, hogy az egyed a társadalomnak a klasszikus értelemben alárendelt. Csak azt mondja, hogy nem az absztrakt privát érdek a »jó*', hanem az, ami társadalmilag hasznos. A társadalmi hasznosság Dewey szerint a harmonikus emberi érdekviszonyok, az egyéni és az általános érdek összhangjának megjelölése. 24 Ezt az állapotot azonban nem az az osztályhaccal megszüntetend ő osztálytársadalom helyébe lép ő társadalomban akarja megvalósítani, hanem a tudományosan szervezett és megreformált ipari (értsd t őkés) társadalomban. Ez a tétel Skinnernél is kifejez ődik. Ha minden olyan jelenség érték, amely a túlélést el ősegíti, akkor az érték csupán pillanatnyilag választott eszköz: Ahogy Skiinner mondja, az érték Csupán az az állapot, amely az adott pillanatban a viselkedésmód megválasztására hat. Az emberi viselkedés nem függ semmiféle el őzetesen választott értékekt ől. Ez Dewey álláspontja is. 22 Dewey is és Skinner Is az '

353

eddig sikeresnek bizonyult gyakorlat - a praktikus manipuláció - pozitív tapasztalathalmazának bizonyos kiválogató er őt ątulajdonít. Az eddig még minden alkalommal sikeresnek bizonyult túlélés evolúciós folyamatában rejlik a jelen sikeressége ás ez a biztosítéka a jöv ő sikerességének is. Ez az evolúció adja a helyes választás képességét, melynek alapján a választott eszközök kés őbb, retrospektíve értéknek mín ősfthetők.28 Ily módon az értékelés alapja a »Post hoc« lett. 21 Skinner szerint a tudomány formális tapasztalathalmaza az eredményes cselekvés irányát az alternatív lehetőségek területeinek łisszehasonlításakor nagy valószín űséggel mutatja ki, s habár az értékelés egyéb tényez őcsoporttól Is függ, egy társadalmi rendszer stb. túlélésének, érték voltának legf őbb biztosítéka mégis a tudomány racionalitása. Noha felhívja a figyelmet arra, hogy a túlélés értékkritériuma még nem jelenti a status quo igazolását, de azt Is rögtön hozzáteszi, hogy csak akkor mondhatjuk, hogy a már let űnt kultúrák esetleg jobbak voltak a mai, a túlélt kultúráknál, ha a tradicionális értelemben vett boldogság, szabadság, erény fogalmait használjuk. Ezeket szerinte a tudományos értékelés folyamatában el kell hagynunk. 28 A tudományos racionalitásra támaszkodva Skinner végül is a t őkés ipari társadalomnak ad előnyt. Kifejezetten nem beszél ugyan a t őkés és a szocialista társadalom értékkonfrontációjáról, de az ipari társadalom fogalmát a kontextusban egyértelműen használja. Ebben a »harmonikus közösségben Dewey) a tudományos szervezéselmélet immanens törvényszer űségéből fakadó, a vezetett egyedek önellen őrz ő invenciójából kialakított »fellazított kontroll elvét egyedüli eszközértéknek és ezért(!) célértéknek nevezik. A »cultural lag theory< (Dewey) által feltételezett önsorvadás csupán így küszöbölhet6 ki. Erre a totalitárius ás anarchikus vezérlési modellek képtelenek. 29 A pragmatista önkormányzatú demokrácia a technikai vezérlés immanens formáira ás a legiszlatív, egzekutív és föderatív hatalom formális elkülönítettségére sz űkül.30 Nem azonosítható a jugoszláv önigazgató-önkormányzó koncepcióval sem, mert annak - szerintük - nem tudományos, ideológiai indokai vannak. 31 A pragmatista-operacionalista koncepció az adott, empirikus egzisztenciát a valóság egyedüli lényegének tekinti. A célértékeket eszközértékekre redukálja. Az ember lényegét Csupán az »itt ás most' absztrakt téridő koordinátáival meghatározott fakticitásnak tekinti. Lehetetlenné teszi, hogy a valóság totalitásáról, az ember szabadságáról, jöv őjéről történelmi távlatokban, kritikailag kérdezzen. A meghatározottság ás célszer űség a statisztikai valószínűségben esnek egybe. Ezért a lét felfogása irracionális lesz, mert a jelen egyetlen dimenziójában a szubjektum csak rõnmaga objektumaként konstituálódik; kritikailag nem viszonyulhat. »A fejlett ipari civilizáció rabszolgái - mondja Marcuse - szublimált rabszolgák. Ez a rabság tiszta formája; az egzisztencia, mint instrumentum, mint dolog. 32 A múlt és a jöv ő csupán a jelen konfliktushelyzeteinek prizmáján át közvetített eszköze lesz magának a jelennek. Ezt az állítást Dewey extrapolációs elve csak meger ősíti. ...

A pragmatizmus ismeretelméleti immanentizmusa a szubjektum és az objektum »ájult egységének (Makai Mária) koncepciójával a praxist az elidegenült egzisztencia fakticitásának játékterévé degradálja. A játék a jelenben folyik. Csupán funkcionális átrendez ődésre képes. Csupán a legjobb »sanszok« megkeresésének van értelme. A tárgyiasult gondolat kép354

telen a tárgyiasult tény-világ migé tekinteni. A »Van» világába vont »Kell» egyd.imenzionalitása az embert nembeliségének lényegét ől, a történelmi fejlődés lehet őségalkotó dimenziójától fosztja meg. 33 A KRDÉSEK KRDlZNEK HATAIKÖVEI A tudatos emberi alkotótevékenység el őzetes feltételeinek vizsgálatát a pozitivista-pragmatista irányzatok az irracionálisnál fejezik be, az egzisztencialista irányzatok pedig az Irracionálisnál kezdik. Csupán az újrakérdezés módjában különböznek, de a filozófia feladatának csak a kérdések állandó újrakérdezését tekintik. 34 A pozitívista-pragmatista újrakérdezés tudományos analízise a metafizikát csak megreformálja. A vizsgálódás uralkodó módszere akkor is a »minden az, ami, ellent nem mondó ás a kizárt harmadik», ha a logikai empirizmus szimbolikus logikájával kutat, meg akkor is, ha a pragmatizmus kontextuális helyzetlogikáinak pluralizmusára esküszik. Az ember ás a valóság átfogó kritikai vizsgálata s az így felfogott totalitás alapján kiépített célértékekkel irányított túlhaladása az adott-empirikus létezésnek mindkét esetben metafizikai speki.lációnak min ősül. Ezt bizonyítja p1. a tudatos emberi alkotótevékenység el őzetes feltételeit objektív tükrözhet ő , de meg nem változtatható szerkezetnek nyilvánító realizmus (pl. a korai Wittgenstein, George Moore, B. Russel egyik id őszaka, Nicolai Hartmann stb.), Vagy a konvencionalizmus (p1. elsá id őszakában Carnap), illetve a plasztikus, szabadon alakítható ás csupán a szociális kontextussal probabilista módon feltételezett helyzetekr ől beszélő pragmatizmus stb. is. A mozaik kövecskéit külön-külön elemz ő vizsgálat be is ismerte, hogy a mozaikról semmit sem mondhat. Az egész irracionális. Nietzsche joggal mondhatta: »Az a borzasztó szememnek, hogy az embert darabokra törve látom; ás szétszórva, mintegy csata- és vágótéren.» 35 A szubjektum—objektum viszony vizsgálata közben a pozitivista-pragmatista áramlat néha el őkelő elhallgatással, néha a tudománytalan ideologizmus nyílt vádjával, néha beolvasztási kísérletekkel, de mindig elhatárolja magát attól a »irbellis» gondolattól, hogy a praxis el őzetes feltétele olyan objektív, anyagi struktúra, melyet az ember öntermelésének társadalmi-történelmi folyamatában megváltoztatva, új, humanizált emberi struktúrának teremt meg ás ismer meg. Ám ez a marxi gondolat kívül esik a polgári szellem horizontján. itt már nem a kérdések kérdezésével »nyitva tartandó» filozófiáról van Szó (Heidegger), sem a részproblémára felel ő tudományos gondolkodás átrendez ő erejér ő l, hanem a magát valóságnak hazudó elidegenült létezés megváltoztatásáról, ahogy azt a 11. Feuerbachtézis kiemeli. Ez pedig az eddigi »nyitva tartandó» filozófia megsz űnését jelentené. Hogy ez a megsz űnés egyúttal a filozófia igazi megvalósulása, nyitottnak maradása Is lenne, err ő l a polgári szellemnek -hallgatnia kell». Ez már a csak kérdez ő szellem halála lenne; így túl a polgári »Van» minden jó és gonoszán. Ha a pozitivista-pragmatista áramlat valamelyik irányzata egyáltalán beszélni próbál a valóságról, akkor csupán az »infant terrible» Hegel szalonképesítését Végzi (Peirce, Dewey), mert a »minden ami logikus, az létező és fordítva» tételét csupán a »Van» pluralitásába szituálja. »Hitvány 355

tanítvány.' gyanánt riad vissza a történelmi totalitás hegeli koncepciójától. A »rebellis gondolkodó.' Viszont még a kellemetlen Hegelnél Is kellemetlenebb lesz. Ő u gy anis a hegeli gondolatból, hogy a filozófia nem maradhat Csupán szeretet, hanem igazi tudássá kell lennie 38 nem evez a pozitívizmus vizeire. Sőt még Hegelt is a pozitívizmusért rója meg. 87 A szubjektív emberi alkotótevékenységet és ennek el őzetes feltételeit vizsgálva Hegel rámutatott az ember szubsztanciális és történelmi meghatározottságának elválaszthatatlanságára. A történelmi meghatározottságot a »negare-conservare-elevare.' fogalmával az esszencia dialektikus fejl ődésében jelölte meg. Az ember többé nem kétlaki. Az élni ás egzisztálni egyet jelent: a társadalom történelmi folyamatában alakítva alakulni; mdlviduumból személyiséggé, egyedib ől univerzálissá fejlődni. A »Van.' ás a »Kell.' ellentéte megszüntetve-meg őrizve (aufheben) mutatkozik meg. Hegel azonban ontologizálta a történelmet. A természet helyére nem a természeti-történelmi természet- ás társadalomtermel ő ember került, hanem maga az embert ől független, kumulatív, teleologikus történelem. Minerva baglya - a történelem célja-értelme - este reppen fel. Az ember a történelem-szellem körmönfont cselének mozgató eszközformája lett. Igy a filozófia felismert szükségszer űséggel értékel ő sémája lényegében nem változott. Az ókori szellem visszakísértett, mert a teremt ő kozmosz finalit.á= sának helyét elfoglaló abszolút szellem immanens történelmi finalitása az embert az ókori »theoria.' helyett az institucionalizálódott szellem absztrakciólban valósítja meg. Ezzel az ontologizált történelem dialektikus önfejlődése ismét metafizikába - a logosz és az ethosz formális azonosságának polgári metafizikájába - merevedett. 38 Hegel szerint a filozófai az esszencia (Wesen) ás az egzisztencia egységének, azaz a valóságnak (Wirklichkeit) 39 reflexiója. Hegel valósága azonban az abszolút szellem totalitásának filozófiával kifejezett tudásrendszere. Ebben a valóságban továbbra már nem lehetséges semmiféle el őremutató értékelés. Minerva baglya felszállt; az árnyak egybefonódtak. Ami »Van.', az ugyanaz, mint ami »Kell.'. Marx szerint az ember »reális társadalmi életét, mint generikus tudat igazolja, s gondolkodásában csak megismétli valódi létezését. Az ember »ideális totalitás.', 40 de az élet termelési folyamatában a lényeg ás az egzisztencia külónváltsága empirikusan is kimutatható; az élet önmaga eszközeként jelenik meg,4 az egzisztencia tárgyiasultsága lényegnek adja ki magát. A filozófia mint reflexió, mint az abszolút tudás rendszere erről az egzisztenciáról beszél. Azt, amit. Hegel befejezésnek tart - a lényeg ás az egziś ztencia kiteljesedett egységét - Marx célnak teklnti. 42 Ezt a célt annak a valóságnak a megszüntetésével lehet elérni, melyben a lényeg és az egzisztencia az objektumbar, esett egybe, amelyr ől a filozófiai reflexió csak mint objektumról beszélhetett, miközben maga is objektummá lett. Az objektumlét totális túlhaladását bels ő, tudatos akcióval lehet elérni. Ezen a ponton lépj át Marx »rebelliója« a polgári korlátokat. A pozitivistapragmatista és az egzisztencialista gondolat itt megáll: ez már számára az »irracionális.' szférája. '

356

JEGYZETEK

DEMOKRITOSZ, fr. 165. ás 244. V. ö.: MAX SCHELER: .Polatai Čovekcs u kosmosU (Die. SteUung des Mensehen im Kosmos). Veselin Masleša, Sarajevo, 1960. 8-9. ás 11-12. V. ö.: LVI-STRAUSS: Anthropologie structurale. Plon, Paris, 1958. 394-395. BEONISLAV MALINOVSKI: Naučflá teoria kulture. Vuk Karadžić , Beograd, 1970. HOWARD BECKER: Anthropoiogy and Sociology. For a Science of Social Man, The Macmiilan Co. New York, 1954. 114-140. M. I. HERSKOVITS: Cultural Antltropology. A. Knopf, New York, 1958. 7. V. ö.: BOGDAN SESIČ : lJvod u atjatelctiČku iogiku. Naučna krijiga, Beograd, 1957. 16-18, 119-120., 152-154. Prosveta, Beograd, 1967. S. V. ö.: MIMAILO MARKOVIC: Humanizam i dijalektika. 16-18. Az «adott» fogalmának elemzését V. ö. MILAN KANGRGA: Etika i sloboda. Naprijed, Zagreb 1966. 61-67. V. ö.: MIHATLO MARKOVIC: Logika. Tartományi Tankönyvkiadó, újvidék (Sirkó Ilona fordítása). L. WITTGENSTEIN: Tractaius Logico-PllitoSoPllicUs. 6.41 «Der Sinn der Welt znuss ausserhaib ihren liegen. In der Welt ist alles wie es ist und gescheit alias wie es gsscheit; es gibt in lhr keinen Wert - und wenn es lhr göbe, sO hätte er keinen weri. 6.421 Es ist klar, dass sich die Ethilc nicht aussprechen lässt. ]ie Ethik ist Transzendental!" Uo. 6.522 6.53 7 2.172 4.112, 4.1212 6,12, 6.121, 6.552, valamint B. Russel el ő szavának utalásai (utolsó el őtti második bekezdés). A. Tractatusban a szó jelentése az az objektum, amelyst a szó képvisel. A Phtlosophicai Investigations szerint a szó jelentését a szó nyelvi használata képezi. V. ö. S 40. ás 47 §-sal. Uo. § 103 - az ideálokról ás § 109 - a filozófiáról, amely nem magyarázhat, hanem csak leírhat. WOLFGANG STEGMULLER: Glavne sirue savremene filozofi)e (Hauptströmursgen der Gegenwarżsphllosophie - Eme hfstorlsch-krlilsche Einführung). Nolit, Beograd, 1962. 296. HANS REICHENBACR: Ra đan)e naučne ftiozofije (The Rtse of Scientlýia Pililosophy). Noli,t, Beograd, 1964. - 'A megismerésre alapozódó etika kétezer éves terve a megismerés téves felfogásából ered; abból, hogy az ismeretszerzés némileg normatív.» (275.) - «A filozófusoknak cs ődöt mondott az a kísérlete, hogy az etikát ismeretszerz ő rendszerré alakítsák." (283.) - «Aki etikai szabályokat keres, nsm utánozhatja a tudományok módszereit.» (283,) - «Mindenkinek joga van, hogy önmaga számára erkölcsi parancsokat állítson fel ás hogy mindenkitől megkövetelje ezek betartását.» (290.) 1.70. 284. V. ö.: B. F. SKINNER: Science an4 Ruman Behavior. The Macmlllan Co. New York, 1936. l2th. print. RE Ţ CHENBACH: I. tn. 296. C. L. STEVENSON szerint például: «I may add if »X is goocl» is essentisily a vehicle for suggestion,. it is scarcely a statement which philosophers, any more than many other msn, are calied upön to make. To the extent that ethics predicates the ethical terms of anything, rather than explains the ż r meaning, it ceases to be a reflective study. Ethicai statements are social instruments. They ama used in a co-operative enterprlse in which we are mutually adjustin-g ourselves to the lnterests 0! others. Philosophers have a part in this, as do all men, but not the major part.» - Idézve: The Emotive Meaning of Ethical Terms, MORRIS WEITZ, 20th-Century Philosophy: The Analitic Tradltlon. Co11ier--Macmi1lan Canada Ltd. Toronto, Ont. Second ed. 1967. 253. V. ö.: I'VAN STJPEK: Prtnclp kauzalnostż . Kultura. Beogracl, 1960. 68-73.

057

A logikai pozitivizmus ás a kanti filozófia viszonyáról v. ö. E. STENflJs: Wtitgenstein's Traetatus - a Critical Exposltions of Its Main Linls ot Thought.

Oxford 1960. 214-226.

L. WITTGENSTEIN: Philosophlcal Investigations § 103. T.1.0. § 309., valamint R. CARNAP: Philolophy and Logícal Syntax. London, 1935. Chap. I. § 4. R. CARNAP, The Logical Syntax ot Language. London, 1954. 52. B. F. SKINNER: Nauka i ljud.sko ponašanje (Selence and Human Behavlor).

Obod, Cetinje, 1969. 500-501.

Ezt a tételt ĐEWEY ismét kiemeli a Democracy and Educatlon - an Introduction to tke Philosophy of Edueation. (Flrst Free Press Paperback ed. New York, 1966) soraiban. V. ö.: SKINNER, op. Cit. 501.

ERICH FROIvIM, Čovjek za sebe (Mao for llimself). Naprijed, Zagreb 1966. 0., idézi DEWZY, Human Nature and Conduct .- The Modern Library, Random House 1930. 34. ás 36. V. ö.: SKINNER, op. cit. 502. DEWEY, Logika, teorija istraživanja (Logic, The Theory ot Inquiry) Nolit, Beograd 1962. II. fej.: A kutatás egzisztenciális matricája: a biológiai matrica (7837-39.

94.) ás

III.

fej.: A kulturális matrica (95-128.).

- Dewey u. n. 'emergence revo1ution' tétele azonban nem annyira biológiai, mint inkább szociális-kulturális jelleg ű .

Ehhez az evolúciós állásponthoz közel áll a freudizmus és a szociáldarwinizmus sajátos ötvözetét képvisel ő KONRAD LORENZ, aki az On Agression (Harcourt Brace & World Inc. New York, 1966) c. munkájában az erkölcsi normákat az evolúció szközelnek tartja s ügy véli, hogy a konfliktus helyzetek regulativ eszközeiként szerepelnek. V. ö.: SKINNER: I. rn. 501., 506. - Hasonlót állít Herbert Marcuse is, de teljesen ellenkez ő szellemben. Szerinte a korszerű ipari társadalom olyan fejl ő dési szintet ért el, amelyen a '.szabad társadalom nem lehet a gazdasági, a politikai, 'az intellaktuális szabadság tradicionális terminusaival adekvát módon meghatározott. Ezzel éppen azt kívánja cáfolni, amit Skinner állít. A tudományos kontroll é rt ékrendszere által kiforgatott szabadságeszmék a szublimált rabságot jelentik. V. ö. HERBERT MARCUSE: Čovjek jedise dimenziýe (On.e Dlmenslonat Man Studies In the Ideology of Advanced Indusirial Society). Veselin Masleša, Sarajevo, 1968. 23. V. ö.: SKINNER: I.m. 508-514. MATJRICE DUVERGER: Demokratija bez naroda (La democraile sans le peuple). Rad, Beograd, 1960. 98., 99., 103. JOHN KENNETH GALBRAITH szerint a technológiai racionalitás • vezérlési modellje a humánumot szükségszerű en kitermeli, Újra aktualizálja a pedagó gi a és az esztétika jelent ő ségét. V. ö.: The New In đustriat State. Houghton Mifflln Co. Boston- 1967. XXX. Egyéb dlmenztók, XXXII. A munkáról, XXXIII. Oktatás és emancipáció, XXXV. Az Ipari rendszer jöv ője c. fejezetekkel. Gyakran hivatkoznak - tipikusan pragmatista -pozitfvista módon - az empirikus kutatások részeredményeire, de a történelmi társadalmi feltételek teljes mellőzésével. Igy Lippitt ás White ismért kísérletei kedvenc példa. V. ö.: Csoportléíektan. Gondolat, Budapest 1969. 315-410.

•

- - .- - V. ö.: SKINNER: Lm. 510-514. J. K. GALBRMTH: J.m. XXVIII. Egyéb következtetések C. fejezetével, J. K. GALBRAITH: T-he- Affluent Soclety. Mentor Book, Toronto, Ont. 1966. 3. print. V. Ii.: ARNOLD S. KAUFMAN: The Radicat Ltberal The New Politics: Theory and Practice. A Clarion Book. Publ. Simon and Schuster, New York, 1970. 156. MARCUSE: I.m. 47. Az operacionaflzmus bírálatát v. ö. még Az euenörzés új formái c. fejezet 27., oldalaival. Alternativák lehető ségei c. fejezet 215. 29-30., 33-34. és az MAKAI MÁRIA: A meghasonlott tudat világképe. Kossuth, Budapest, 1969. 328332., 338-339., 350. E. RUSSEL szerint: »Nem jó megfeledkezni a filozófia ál tal felvetett kérdésekr ől,

sem pedig azzal hitegetni magunkat, hogy ezekre kétségbevonhatatlan válaszokat nyertünk. A legf ő bb dolog, amit a filozófia a vele foglalkozóknak ma még mindig nyújthat, az, hogy megtanítja ő ket, miként éljenek bizonyosság nélkül, de mégse legyenek a gyanakvással megbénítva..

358

Jstorsja zapadne fflozofije (Historp of Western Phslosophy). 14. NICOLA.1 IIARTMANN szerint csak filozófiai kérdések vannak, de filozófia nincs stb. V. ö.: DANILO PEJOVIC: Reatni svl)et. Nolit, Beograd, 1960. 198-201. 35. F. NIETZSCHE, Im -ígyen szóla Zarathu.stra. Grill K. Budapest, 1908. 190. U. V. ö.: HEGEL: Fenomenotogtia duha (Phänomenologie cies Geistes). Kultura, Zagreb, 1955. 7. V. ö.: MARX-ENGELS: Rani radovi. Kultura, Zagreb, 1953. (Krżtik der Hegetsehen Diatektik und Pisttosopisie überhaupt. 265.; Zur krit.ik der Hegetschen Recitphdosphle. 79-81.) A tudatos lét egységét az Ideában határozva meg Hegel azt hitte, hogy a filozófia tudományos rendszerét mégis megvalósíthatja, anélkül, hogy megszüntetné stb. Hegel történelemfelfogásának bírálatát V. ö.: THEODOR W. ADORNO: Negative Diatektik. Suhrkamp, Frankfurt/M. 1967. 293-351. Az ész cselér ől: ERNST BLOCH: Subjekt-Ob2ekt. Naprijed, Zagreb, 1959. 177-179.; - über díe Beztehnungen LUKÁCS GYORGY: Miadi Heget (Der Junge Heget von Diatektik und Ökonomie). Kultura, Beograd, 1959. 390-332. V. ö.: HEGEL, A logika tudománya II. Akadémiai Kiadó, Budapest 1957, 138.

O.

V. ö.: MARX-ENGELS, Rani radovi. Kultura, Zagreb 1961. "A német ideológiában« (347-348. o.). Uo. «Kéziratokban' (215-219. O. az elidegenülésről, valamint a 244. és a 347348. o.). Uo. 241-242. O.: «A kommunizmus, mint kiteljesített naturalizmus = a humanizmussal, s mint kiteljesített humanizmus = a naturalizmussal; a kommunizmus az ember és a természet közötti ellenkezés valódi feldolgozása; az egzisztencia és a lényeg, az eltárgyiasulás és önigazolás, a szabadság ás a szükségszer ű ség, az egyén ás a nem közötti ellentét feloldása. A kommunizmus a történelem megoldott rejtélye és önmagát a megoldásnak tudja.» - Ez a cél azonban nem érhet ő el pusztán filozófiai eszközökkel. A filozófia • megszüntetése ez, illetve a homo politicus, homo oeconomicus stb. egziszenciáját lényegnek kiadó reflexió elt űnése, hogy a társadalom reális felszabadításával a filozófia mint a homo philosophicus - a totális ember - öntudata valósuljon meg.

359

AŁKQTÓM (íHELY

CSUKA ZOLTÁN

KRLEŽA GOLGOTÁJA SZEGEDEN ÉS BUDAPESTEN

Miroslav K•rleža a század horvát irodalmának immár klasszikus nagy alkotóm űvésze, f:leg az 'utóbbi időben egyre ismertebbé válik Magyarországon is. Fő leg azóta, lhogy a Budapesti Nemzeti Színház bemutatta a Glembay trilógiát, majd a Fekete sas árnyékában, illetve a Zászlók

cím ű nagy regényének els ő 'két 'kötete is megjelent, amelyben a század első évtizedének magyar irodalomtörténete is elénk tárul. Krležát nem egy magyar kritikusa mint imagyar írót is aposztrofálta, 'hiszen ezt a korszakot még egyetlen 'magyar regényíró sem dolgozta fel. Azt azonban imég napjainkban is kevesen tudják róla, hogy a Magyar Tanácsköztársaság és a közép -eurápai proletáriorradalmak h ősi harca és elbukása után Krleža, •akitmegrendített a tragédiák akkori sorozata, Golgota címen drámát lis írt - életm űvének egyetlen kimondottan munkásdrámáját -‚ amelyben ez a szenvedélyes igazságkereső az akkori tragédiák hátterét igyekezett felkutatni és felmutatni. Miért 'kellett ezeknek a 'nagy és h ősi munkásmozgalmaknak az imperIaista nagyhatalmak szorításában elbu'kniuk, milyen okai voltak annak, hogy a világforradalom csak Oroszországban, a mai Szovjetunió területén jutott - uthatott - akkor diadalra? De nemcsak a könyveknek van meg a maguk sorsa, hanem a drámáknak is. A Magyar Tanácsköztársaság ötvenedik évfordulóján magyarra fordítottam Krleža egyetlen kimondottan munkásdrámáját, S Golgotát •(amely et 1922-ben mutattak be el őször Zágrábban, s nyomban utána be is tiltották), s a rákövetkez ő évben (Ó, nyomdai átfutás!) a 'Magyar Helikon kiadsában 'meg Is jelent. Nagyon szép kiadás, igaz, hogy Kálvária címen látott inapvilágot, mert A. Tolsztoj Golgota cím ű regénye, illetve a címe márpolgáiljogot nyert 'nálunk, de a 'kiadó azzal Is megbecsülte, hogy Kass János illusztrációival és remek diósgy őri papíron nyomtatta. A szíripadig azonban akkor még nem jutott el. Ehhez Krležána'k nyolcvanadi'k születésnapját is meg kellett érnie, s ekkor állította színpadra a Szabadka'i Népsz ĺ nház magyar társulatának kitű nő rendezője, Virág Mihály, és a múlt év decemberében mutatták

be el őször Szabadkán. S az sem véletlen, hogy Virág Mihály annak a Branko Gavellának volt a tanítványa, aki a horvát sínpad lehíresebb rendezője és színháztudományi szakembere volt, s aki 1922-ben a zág tábi bemutatót 'Is rendezte. Virág Mihálytól tudom, hogy az Ő eszméje volt a Golgota magyar ibem,utatása (Zágrábban tavaly egy szerel őcsarnokban játszottá.k a munkásdrámát), 5 'hogy Miroslav Krleža milyen örömmel fogadta a magyar tisztelgést, az is bizonyítja, hogy ez ałka lommal külön 'levéiben köszöntötte •a társulatot és igazgatóját. Többe:k közt ezt írta: »Kivételes örömet jelent számomra, thogy az önök magyar színpadán megjelenik a Golgota, amelyet több más motívum felmerülése közben írtam meg ötvenhárom évvel ezel őtt a magyar kommün összeomlásával kapcsolatban is,< ...

Vannak véletlenek? Szerintem inin,csenek. A szabadka'i bemuta tót a Szegedi Nemzeti Színház igazgalãja és rendezője, Giricz Mátyás Is megtekinte tt e, s akkor fogant meg benne a gondolat, lh,ogy Szegeden, Szabadka testvérvárosában is bemutatják Knleža drámáját. S így is történt. Az sem véltlen, hogy a budapesti József Attila Színház (amelyet nemrég a Szabadkai 'Népszínház látott vendégül) el'határoztá, hogy a Golgota bemutatásával 'hívja meg vendégjátékra a szabadkai társulatot. De az már valóban véletlen volt, hogy Szegeden ás Budapesten egy és ugyanazon a napon került bemutatásra a Golgota, i kétféle előadásban, kétféle rendez ői felfogással, de egy lelkesedéssel és egyazon sikerrel. Mindkét bemutató március 9-én este volt. Az igazsághoz még az is hozzátartozik, ihogy a szabadkai társulat egy nappal el őbb a kecskeméti Katona József Színházban is bemutatta a darabot. A két bemutatón természetesen, mint a Golgota fordítója, a fizika ismert törvénye szerint 'nem 'lehettem 'jelen, de Szegeden .egy nappal el őbb 'megnéztem a nyHvános fő próbát, s másnap este Budapesten a premiert. S ez • ad érdekes alkalmat arra, hogy néhány széljegyzetet f űzzek a két el ő adához, főként pedig a ikét rendezői elgondolához. Jól tudjuk, hogy még egy-egy nagy zenei szimfónát is másképpen interpretál egyik és másképpen adat el ő egy másik ikarmester, hát még hányféleképpen lehet egy olyan drámát megrendezni, amely agy forradalmi mozgalom tragikus történetét Viszi színre. Mindjárt elöljáróban azt 'kell megállapítanom, hogy a szegedi rendez ő a munkásfelkelés tanulságain.a!k levonására igyekezett rámutatni: az Ötven év el őtti tragédia mai viisshangjára és mondan'ivalójára, s ezt azzal is 'kiemelte, hogy az el őadás megkezdése el őtt az arzenál belsejét ábrázoló díszletek mögül a halálra készül ő A'llende szavait (és azok fordítását) mondatta be. A színpad belső berendezésében a Golgotára vezető Út a kereszt jelét mutatta ás sze rv esen bel&kapcsolódott a jelenetek funkciójába. A tömegjelenetekbe ás a rendezésbe Gi'ricz Mátyás nem csupán az ötven év el őtti expresszionizmus eszközeit vitte bele, hanem volt bátorsága a szürrealizmusig elmenni, .s ezzel néhány valóban megrendítő, torkot szorongató, majd feloldó és megtisztító hatást tudott elé rni. Viszońt Virág Milhály rendezésében több volt •a forradalmi romantika, s őt patetika, a színpadi díszlet leegyszer ű sítettebb, kevesebb technikai megoldás, ikõzelieblb állt az expresszionizmus korszelleméhez, s az egykori Piscator—Bühne felfogásához. Bátrabban, egyértelm űbben és közvetlenebbül használta fel az egykori, tizenkilences forrada361

lom dalait, $ azokat a tömegjeleneteket, amelyek - valljuk be - jó húsz évvel ezel őtt még nyíltszíni tapsokat (ütemes vastapsot) robbantottak volna ki, de ezek elmaradása talán a közönség nagyobb és bensőségesebb megrendülését tan ţ úsftotta. Annyi bizonyos, hogy a rendezés ás el őadás mindkét 'helyen annyira leny űgöző volt, 'hogy a köz őnség újra meg újra felzúgó tapssal ünnepelte a szerepl ő k (függöny hi,ányâba,n igazán nem lelhet azt mondani, hogy tapsolta ő ket ki a füg.göny elé), viszont senki sem akadt, aki •az utolsó meg'haló szerepl ő távozása el őtt a 'ruhatárba sietett volna. Krleža Go!goáj'ának két előadása annak bizonyítéka, hogy ez a n,egrendítő dráma, amely arra mutatott rá, hogy a 'munkásság egységes összefogása és val őban forradalmi 'hevülete nlikül nincs gy őztes forradalom, ötven év alatt sem avult el, 'nem kopot meg, s őt mondanivalójában ma is új, megrázó és gondolatokat ébreszt ő . Otven év el őtt forradalmi Máltás volt (amit 1922-ben 'elfojtottak), ma pedig forradalmi, 'lelkeket fe.rázó hagyomány. Nem csupán gyökere mai élet&nknek, hanem szerves része 'Is. S hisszük, hogy a kett ős példát más színházak is követik, s más rendezőket is sorompóba állítanak.

362

BARÁCIUS ZO Ĺ TÁN

GONDOLATOK SZÍNHÁZI DOLGAINKROL

A Szabadkai Népszínház magyar társulatának munkközössége a napokban lefektette a m ű sorpoíitikai alapelveket, amelynek eredményeként a közeljövă ben megkezdi munkáját a WORKHOP, a szín'házî m űhely, vagy mondhatjuk Igy is: a színházi laboratórium. Ebben a kí s érl eti m Űhelyben a legfőbb tényező a színész lesz, aki a színházi mikrokozmosz elb'izonytalarkodá.i éréjában Újra megmutathatja önmagát, kirázhatja önmagából mindazt, amiire évek óta készül, s ez a tulajdonképpeni önmegvalósítás Újabb híveket szerezhet a leg ő sibb kultúrának, amely - habár annyiféle hagyományokhoz ragaszkodik - mégis minden pillanatban kész arénát f51Wn ,ffirfi azo'knaJk, aki'k a m ű vészetet új mércékkel óhajtják mérni, s akik talán rem Is értenek egyet mindazzal, ami kétezer éve a színházkultúrában létr&jätt. A laboratórium egyben fellazítja a színházat. Végső esetben igazzá teszi, sminktelenné, liemezteleníti.. A jugoszláviai magyar sínjátszás gazdag múltra tekinthet vissza, s az elmúlt harminc esztend ő alatt ugyancsak bebizonyította, hogy a gyü mölcs már 'égen beérett, s nem sz Ĺínhet meg tovább kutaitnii, javítani a már meglev ő értékeken túl. Minden újabb kísérlet színlázkult Űránk javára válhat, még akkor is, ha az els ő vállal:kozásk kudarccal végző dnek. Példa erre •az letjel keretében létrejött és kétévi léngolás után kih ű lt Kísérleti Színpad, amely ikésõbb az Irodalmi S ĺnpad nevet vette fel. 1968 novemberében Szabadka város központjában, 'egy hangulatos kávéházban ennek az :írásnak a szerz őjében, Árok Ferenoben ás. Kasza tábn megfogant a gondolat, hogy »gerilIaogyüttest alakítva kedvukre k ĺsérletezhessenelk. Rövid id ő n belül a lehetetlen munkak&ülmnyek ellenére hét bemutató kërüšt ki a m Űhelyből, de úgy, hogy maguk a szĺnésź&k festětték a diszletet, húzták a függönyt, ha kellett, súgtak és a magnót kezelték. Az el őadások .irántegre n őtt az érdeklődés, de a csoporthoz egyetlen író, díszlettervez ő sem csatlakozott. Miért? Mert fizetést természetesen senki sem kapott s a színészekben a hetedk bemutató után sem merült fel az igény, hogy nhéz munkájuk iután bért lis ilçõveteifioneik. Mégis a szerény kis m Űhely megszüntette a muntkát, de érdemes feljegyezri a hét bemutató íróját és a címeket, mert az el őadásokat ás egyáltalán a kísérletezéseket egyszer majd értékeiben meger ősíti, vagy

elmossa az idő. 363

Kvaź i:modo Br'aun István James Cain: Tennessee Wi'l li.arms: John Mortimer: Tankred Dorsi: Jean Genet: Barácius Zoltán: Friedrich Dürenm'att

Királyvíz A sofő r és :az 'igazságszolgáltatás A postás mindig 'kétszer csenget Üvegfigurák Ebédidő Vigyázat! Szakadék! Cselédk Bántanak Késő őszi esti órán

Nem holmi általános 'lázadás jellemezte ezeket az el őadásokat, de a közönség megadta a produkciónak a póttfit.elt, S ez mégsem volt elegend ő. A imülh,ely becsukta kapuit, s ezzel megbontottunk valamit, aminek a csírája is alig mozdult ki a földb ő l. Ez idő szerint azonban szí'nházu!nkban más hangok hallhatók, s az új kezdeményezés a színészek körében nagy és lelkes fogadtatásra talált. A N'épszínház kam'a'raterme keveset hallatott magáról az 'eddigiekben, de a közeljöv ő ben iiesz 'módja és 'alkalma bizonyítani használhatóságát. Ez a mozgalom a sZTn'há łz keretein belül Új, s reméljük, hogy hamarosan megtalálja azt a megfelel ő 'hangot s 'főleg repertoárt, amelynek rokonszenves szándékában feltétlenül bíz'nunk keti

‚A zenés színházat annyit ostorozzák, mintha az nem iie lenne •a színpadm űvészet •egi:k jelent ő s irányzata 's ezrt nem is merek szólni értelrnségün;k •tisztánlátásának érdekében.'Maradok a drámánál, pont'osabba'n az 'Újvidéki Színház lkét bemutatójáról szeretnék vallani, s elengedem a fülem mellett a másik széls őséges 'megjegyzést, amely á k'om'oiy m űfajt g'únyol'ja és 'kétségbe vonja haladó 'és 'm űvészi értökeit. A Píay Strindberg számomra költ ői 'látvány volt. Miért tulajdonítok ennek az el ő adásnak olyan nagy jelentőséget? Talán azért, mert az .összvajd'asági színészkollektíva tudatalattijában felébredt a. vágy, az egyszerű színészi '. ăhaj, amely szerint 'azt mondjuk, 'hogy ». ę jó volna mindig ilyen 'színpadi atmoszférát teremtenil« Az el*adás 'szünetében aztán szertelen gondolatok leptek el, s kissé 'fel'lengz ősen odaszóltam egyik. kollé.gám'hoz: - Büszke vagyok erre az el őadásra, hiszen közvetve a Play Stri'nd:berg a m'iénk! Romhányi Ibivel, Fejes GyÓrgqyeI és Nagygell'ért Jánossal egytitt, akil< t ő lünk „szöktek" el'. Ezeket a lb:ká'lpatriotista go ń dolatokat gyorsan kisem'mizt'em, újak t'ólakodak a helyükbe, s e perilodus terméke a 'következ ő volt: - Vigyük színre közösen az újvidékiekkel a Hamletot! Miel őtt a gondolat elvesztette volna li'tbeli értékát, 'papirost és Óeruzát kotortam el ő, „'megcsináltam" a szerposztást, s 'most napokkal az újvidéki: 'el ő adás -után - közben telese:n . .megiel'edkezte:m a merényről - táskám ileg,alján megtalltam a nemlétező 'kFlektíva els ő, magam által megszekesztett plakátját, amely a következ őket hirdeti: 364

WILL ţAM SHAKESPEARE: HAMLET, dán királ4i

Rendező : Virág Mihály—Varga István Személyek ............. Fejes György—Versegi József Hamlet . . . . . . . . . . . . . Palázs Piri Zoltán Horatio ............. Árok Ferenc—Albert János Polonius ............. Pataki László Laertes . . . . . . . . . . . . . Soltis Lajos—Pásthy Mátyás Voltimand . . . . . . . . . . . . Sovény Károly ............ Horváth József Cornelius Rosenkrantz ............ Faragó Árpád Guildenstern . . . . . . . . . . . Sinkó István . . . . . . . . . . . . . Fischer Károly—Ferenci Jen ő Osrick Pap ............... Szabó István . Sántha Puszta Lajos Marcellus ............ Salamon Sándor Bernardo ............ Szél Péter Francisco Rajnáid ............. Nagy István Egy százados ............ Remete Károly Hamlet atyja szelleme . . . . . . . Sántha Sándor Fortinbras ............ Nagygellért János sirásó ..............'rine Lajos sirásó . . . . . . . . . . . . . Czehe Gusztáv Gertrud ............. Romhányi Ibi Ophelia ............. Ladik Katalin

Claudius

............

Hiszek a gondolat szépségében és nemességében és remélem, hogy egyszer - vajon meddig kell erre várnunk? - rátaálunk arra a pillanatra; amikor az egyúttélegzés nem lopja el senki el ől az éltet ő leveg őt... *

A közelmúltban Zrenjannlban vendégszerep&t a magyar társulat. Az esti el őadás el őtt felkeresett az öltöz őben egy irégi barátom. Évek óta nem láttam. Ő engem iig,en - a televízióban. Zavarba hoztam a nyáron Amerikából küldött képeslapommal. Az els ő pi.11anatban arra gondolt, hogy kivándoroltam, •s aztán megjegyezte, hogy »végre a kiegyensúlyozott ember benyomását 'keltem. . . « Tehát megtanultam »civilben» is színészkedni? Vagy csak nem veszem észre a bennem végbement pożitív - az-e? - irányú változást? Korábbi szenvedélyességemnek nyoma isincs, ebben igaza van, de nem tudtam, hogy ez egybeń a kiegyensúlýozottság ismérve. Megtekintettük kultúránk részértékét, a Madách Amatő rszínház próbatermét. Lesújtó kép fogadott. Itt lehorgonyzott, megállt az id ő . Egyetlen rossz il,evegõjü szobába zsúfolódtak össze a szerepl ők s végzik a már-már hasztalan bukfencezésnek t ű n ő mutatványt. A most lis 365

kiváló társulat etikus buzgalommal 'kívánja tan űjelét adni jelenvalóságének, de cserébe csak a nincstelenség piha homlok'csókját kapják a függöny 'lehullta után. Barátom rideg tágyilagossággal íkijeleintette, hogy a m ű kedvelő nem minden esetben a társadalom élharcosa, ahogyan ő azt hisŹi, dehogy. A m ű kedvel ő mutogatja Önmagát, tapsokért kínálja fel a poénokat, az Öltözékét, a tehetségét. Részben adok csak nei igazat, ám mondanivalómat gyorsan megtoldom egy szükségszer ű »de szócs'kával, s makacsul tovább idealizálom a pályát, amelynek jó-rossz futója vagyok. S a »de« szócska a jelek szerint gy őzelmet arat. Az illetékesek szorgalmasan tartogatják gy ű léseiket, s ezeken ismét szóba került a zrenjanini magyar színház 'megnyitásának újabb lehetősége. A felvillanó ötlet gyors elt ű nése sajnálatos volna, hiszen Bán'á'tnak feltétlenül szüksége van egy magyar nyelven szóló, hivatásos rangra emelt társulatra. Ezt a vállalkozást most támogatni kell, mert egy iilyen irányú 'lépés végre »tisztába tenné színházi dolgainkat. ,

366

SZABÓ EDE

ZENE És VALÓSÁG

A m űvészet a valóság sajátos tükrözése. Ezt a szentenciát a marxizmus ailapelv&in nyugvó esztétíka tükrében vizsgálva teljesen elfogadhatónak tartjuk, azzal a nyo;matékal, hogy a »tüIrözés Szó serrţmšképpei, sem serélhet ő fel a »tükröz ő dés< szóval, mivel a m űalkotások, osakúgy mint alkotók, nem passzív közvetít ő k, hanem nagyon Is aktív, dinamikus közegek objektív társad.almitermészeti. valóság és a m űélvező szubjektum között. Képzőmüvészeti, építészeti, irodalmi alkotásokon keresztül viszonylag problémamentesen tudunk lis asszociálni a valóságra, annak prezentálásainak tekirthetj Ě.k ezeket, de zenei alkotás mögött aligha felfedezni konkrét dolgkat, eseményket, hiszen kizárólag akusztikai jelenségek sora pereg le el őttün:k, mely úgy t űnik, minden jelentéstől, tartalomtól független'üđ és - hangsúlyozandó - id ő ben zajlik le képszerű en összefügg ő , szimultán érzékelhet ő egészet nem alkotva, tehát legfeljebb lelki mozzanatokon keresztül hangulatokat ébreszthet bennünk. Hogy a zene is éppen úgy valóságtükröz ő tudatforma, mint bármely más m űvészeti ág, annak bizonyítására az emberiség őstörténetéhez kell Wsuatérni. A m űvészet egyid ős a termel ő, alkotó ember re:l, vagyis abban a történelmi pillanatban született, amIkor a létszükségleti javak megteremtéséért munkaeszközt készített, illetve megszer vezte a munkát. A munkatevékenység hangjelenségei, mozdulatai, valamint ő si hiedelmek földöntúli lényekben és az örök fantáziakészség csakhamar feltételezte a mágikus szertartások létrejöttét, melyek nem egyebek, mint a produktív munka reprodukciói, sz i n kréikus, vagyis össz m űvészeti formák egyidej ű manifesztuma keretében. A táplálékszerzést kísérő akusztikus és muszkuláris jelenségek elszakadni, elválni kezdtek a produktív munkatevékenységt ő l, önálló létezési módot vettek fel. A munkazörejek primitív stilizáclója »zene« lett, a mozgásmechan1izmus stilizálása a táncban nyilvánul meg. Persze a felfordított csónak adta »zenei« hangok nagyon iis egyértelm ű jelek voltak (eMenség közeledtét, mennydörgést jelenthettek), később dobokká finomulva konvencionális jelrendszerek hordozóivá váltak (egy-egy ritmusképlet meghatározott hírt, üzenetet tartalmazott). De a munkaszervezés érdekében leadott hó-rukk vagy ej-uh -nyem kiáltások hanglejtéseinek is konkrét jelentéstartalma volt, mindegyik szótag mást jelentett, de annak értelme minden törzstag el őtt világos. 367

Később a primitív ember, »felfedezve« a zene varázserejét, az időközben spontán kia!'akuit hangre'nclszeren belül egyszer ű dallamokat kezdett éek'elni istenehez az eredményesebb vadászat reményében. Hanganyag-struktúra jött létre és mint minden szerkezetben, itt is amolyan hierarchikus elrendezési elv lett uralkoóvá. :Hangsor keletkezett, melynek alaphangja és mellékhangjai voltak. Érthet ő , hogy az eleinte öl lhan~I álló ún. pentaton skála hangjai jelentéstartalmak, funkciók hordozóivá váltak és az alaphangra ereszked ő, megnyugvó dallam asszociative olyan bels ő kellemes közérzetet váltott ki a hallgatóban, mint valamilyen létfontosságú társadalmi vagy természeti jelenség létének tudomásulvétele. Nem csoda tehát, hogy a régi kínaiak számára az alaphang a Napot (természeti jelenség), illetve császárt (társadalami jelenség) jelentette. Ez a kor azonban már a hangforrástól, annak anyagától, módjától meglehető sen elvonatkoztatott hanganyagot mozgat, rendszerez, vagyis valóságos zenéről beszélhetünk és csak a konvenciók ismerete vagy tisztelete késztetheti a szubjektumot arra, hogy ugyanazt a tartalmat érezze, értse ki a m ű b ől, mint amit a társadalom többi tagja. Fontos tehát megjegyezni, hogy a primitív munkamegosztás, a különböz ő életfeltételek, iöbbszint ű •tárisadalmi érintkezések sokoldalú emberi viszonyokat hoztak létre, melyek az emberi érzésvilág bölcs ő ivé lettek (felismerve, hogy s természet elsajátítása, megismerése társadalmi kap csolatkon keresztül lehetséges). Szükségszer űvé vált tehát a világ hangzó megnyilvánulásait elvonatkoztatni a hangok forrásaitól ás egy általn'os, nem konkrét jelentés ű egész valóságot megjelenít ő hangrendszert alakítani ki. Zenei gondolkodás, zenei nyelv Jött létre, mely egy sajátos reláción a valóság viszonylata'inak h ű prezentánsa lett. Ezek után, beszélve a zene tartalmáról, még egy mozzanatról kell szólnunk, ami ezt a m űvészetet misztikusabbá teszi a tôbbin,él j és ami miatt a tartalmon keresztül reobjektivált valóság Oly nehezen konkretizál'ható, identit.i ţkáíh'at&

Ehhez ugyancsak az antik világhoz, az emberiség egészséges gye'rme'kkorához kell segítségért fordulnunk. Az ókori görög kultúra musiké gyűjtő név alá vette azt a s ze llemi gazdagságot, mely a kilenc múzsa birtokát képviselte. Azaz a m űvészetek összességét tartalmazta ez a fogalom. Nos, nem kell túl bölcsnek 'lenni ahhoz, hegy az artisztikumok önállósodása folyamán miért épp ez a megfoghatatlan anyagú, önmagában is túl absztrakt m űvészet örökölte a munzsika elnevezést. Az ember ő aid&ktő l fogva ösztönösen elégített ki egyfajta spontán jelentkező esztétikai igényt, thét eszközeit nemcsak a hialsznosság, célszerűség követelményei alapján készítette, hanem ki 'is díszítette, cifrázta Őket. El őször talán csak szim'metrikusra igyekezett formálni, majd díszítőelemeket sora'koz'tatott fel meghatározott rendben, ritmusban. Osszhangba hozta az elemeket, színt adott nekik stb. ('Engem régóta foglalkoztat az emberi érzések ambivalenciája, hogy gyilkos célt szolgáló eszközei:ket is igyekeztek ily nemes tulajdonságot prezentáló vonásokkal jis ellátni.) Sommázva tehát: egy-egy emberi produktum anynyiban lesz m űvészi (legalább is formai alapelvek tekintetében), amenynyi:ben megnyilatkozása formát, itmust, ésszhangot, színt visel magán

368

azon túl, hogy konkrét dologi jellege van. A zene viszont eme tulajdonságok összessége, tehát milyenségek »mi -vé tömörül ő egyvelege. (Mit sem változtat ezen az elven az a tény, hogy a hang vagy akár a zörej bizonyos aspektusból szemlélve önmagában ugyanolyan kon;krét fenomén Jehet, mint a márvány vagy egy katedrális alkotóeleme, mert egyrészt rendeltetése, viszonya az emberhez más természet ű , másrészt a két dolog percepciója 'két ellentétes síkon történik.) Ezért tehát a zenem ű vészet kevesebb is, több Is imint a festészet vagy akár a költészet. Kevesebb, mert nem tudjuk konkretizálni a zenei történést, több, mert érzéseink maximálisan felülkere:kedve a ráción mély jkatarzist válthatnak ki. A tükrözés momentuma tehát fentebb említett hangzó struktúrák viszonylataiban követend ő . A világ rendjét a hangok rendje jelenti. Az igazi m ű érték te:hát minden korban adekvát módon prezentálta az adott társadalmi Világot. A középkor egyházi zenéje sajátos hangulatával, m&izmá'ival félreérthetetlenül id&i a kor ft.jtatos istentiszteletét. A trubadúrzene-népies-világi jellege még akkor is kirívó, ha egy korabeli motettával hasonlítjuk össze. És ki ne hallaná ki Bach orgonafantázliálból, a barokk körkörös rózsaablak cicomás díszeit asszociálva, a kor pompát szeret ő embereinek magatartását, riihavisoletét, s ő t mozgáskultúráját Is? Végezetül tehát megállapíthatjuk: a zenem űvészet is éppen úgy informál, közöl, részt vesz a megismerésben,. mint bármely más m űvészet, és hogy mennyire tükrözi a valóságot, álljon itt két idézet. Egyik Platóntól, a másik egy kínai filozófustói: »Amennyiben egy államnak jó a zenéje, jobb lesz az állam is.» »Ija szeretnéd megtudni, hogyan kormányoznak egy államot, hall gead meg a zenéjét.»

369

OLVASÓNÄPL..Ó

DERMESZTŐ ÉRZÉKLETESSÉG

CSÁTH GiZA: Apa és fiú. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1973.

Azokkal értek egyet, akik Csábh Géza jelenlétét a mai olvasó tudatában nem érzik eléggé intenzívnek. Helyét a modern magyar novella úttör ői között ma mér nem kell bizonygatni, a szakmabeliek hivatkoznak is rá, időnként egy-egy részletes, átfogó tanulmány is meg-megjelenik róla, de legutóbb is, mikor a budapesti Új Irás megkérdezte a magyar írókat, hogy melyik az a magyar könyv, amelyik méltatlanul felejt ődött el, tehát föl kellene fedezni, Csáth Gézát ketten is említették. Móriez, Krúdy, Kosztolányi, Tersánszky e sorok írója szerint is nagyobb népszer űségnek örvend. Most, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadó Csáth Géza novelláit ismét megjelentette, s a formás, magát kívántató kis kötetet kézbe vettem, elhatároztam: úgy olvasom végig, ahogy egy mérnök vagy orvos, egy szakmán kívüli értelmiségi nekilát, aki tartalmasan, de szórakozni szeretne. Amennyire lehetséges, elfelejtem tehát, hogy mit írt Csáthrćl X. vagy Y., hogy ez vagy az a novella kit igazol, miben áll a Kafkával való rokonság, a létez ő és az óhajtott világ közötti szakadék mib ől ered, mű és morfinizmus viszonya milyen. Kötelez erre a kiadvány természete is: egy népszerű sorozat, a Kiskönyvtár keretében jelent meg ez a válogatás, elő- és u tó szó nélkül, tehát kimondottan a nagyközönségnek. Filológiai újdonsága mindössze annyi, hogy Az új nemzedék címen há trahagyott és eddig még ki nem adott regénytöredék els ő fejezetét is közli. Annál érdekesebb maga a válogatás. S mivel Illés Endre végezte, kétszeresen is az. Hogy 164-ben Csáth Géza novellái megjelenhettek (A varázsló halála), s ezzel az íróra köVült csönd megtört, az -- tudjuk elsősorban az ő érdeme. Ihletett el őszava olyan összefüggésekbe állította Csáth munkásságát, olyan értékeit tudatosította, amelyekr ől addig alig esett szó, s ami esett, nem volt eléggé meggy őző. Az Illés által kiadott első novel]ás kötet élénk fi gy elmet keltett, de hogy sokakat meghódított volna, annak kevés a jele. Pedig azóta már Csáth Zenei tárgyú írásai és drámái is megjelentek, Illés Endre azonban nem adta föl a reményt. Legutóbb is ezt írta: '.Századunk e gy ik nagy novellistájának hiszem, a legna gy obbak közül valónak, nemcsak a magyar nyelv területén - Európában is. Az embert ilyen makacs hitek éltetik. S akit ilyen makacs hit éltet, annak természetes vágya, hogy hi té nek alapja mások számára is érzékelhet ő legyen. Ha válogat, úgy válogat tehát, hogy Csáth Géza jelentőségét az Új gy űjtemény evidensebbé te gye. Ami a Kiskönyvtár jellegének törvénye: a termés javát adni, Illés számára egyszersmind a bizonyí tá s alkalma is. A kultúrált, a biztos hallású esztéta és írója most ismét összefoghattak tehát, hogy maguknak érvényt szerezzenek. 370

Mindezt a válogatás ismeretében merem föltételezni, mert abból nyilvánvaló, hogy az olvasmányosság szempontja el őtt a művészi er ő demonstrálása volt az elsőrendű szempont. A varázsló halálában megjelent ötvenegy írásból (a Janika című színművet nem számítjuk) ebbe a gyűjteménybe huszonnyolcat vett f ől Illés Endre, plusz a már említett életrajzi jellegű regény egy fejezetét. Huszonhárom írást mell őzött tehát. Oka lehet ennek a szű kösebb keret is, de ha meggondoljuk, hogy e sorozat Kosztolányi- vagy Krúdy-kötete terjedelmesebb, föltételezhet ő, hogy Illés Endre bőkezűbb Is lehetett volna Csáth iránt, ha az akart volna lenni. De nem akart, mert lá thatóan annak az anyagnak a közlésére szorítkozott, melytő l leginkább elvárható, hogy helyt álljon az írójáért. S őt kiemelje Csáthot kétes ér té kű munkái közül. Mert van úgy, hogy a kevesebb, a válogatott anyag tisztábban mutatja azt, amire figyelni érdemes. A válogatás munkája tehát ezúttal egy nagyon érdekes elemz ő, értékelő, súlypontlétesít ő m űveletet jelent. S ennek mozzanatait els ősorban a kihagyott írások vizsgálatával érzékelhetjük. Mit hagyott el Illés a már ismert Csát,h -novellák közül, s rostája hogyan érinti a bennünk kialakult Csáth -képet? A korai, tehát a morfinizmus el őtti írásokkal szemben valamivel kíméletesebb, mint a kés őbbiekkel szentben, de A kályhának í gy sem kegyelmezett, s ha jól megnézzük, már sejtjük is, mi okból. S ezzel együtt Csáth művészetének egy gyönge pontjára mutathatunk rá. Ez a novella • kályha ás a diák között érzékeny, személyes viszonyt szeretne ábrázolni, • kályha a magános diák társává elevenedik, érti az emberi dolgokat, beszél, s végül egy válságos helyzetben az esedékes füstmérgezéssel is »segít« a diákon. Ho gy a tárgyak is tudnak sírni, Csáth nemzedéke fedezte föl, s Andersen megelevenít ő varázslatának asszimilálúsa révén is Új adottságokhoz juttatták prózánkat. Itt azonban kimódolt ás érdektelen ez a viszony, a kályha nem tud fontossá jelentékenyiülni. Kiha gyásával Illés egy gy öngén sikerült kísérlet nyomait tünte tt e el, a modernség keresésének egy zavaró fiaslcó}át. S tette ezt annak tudatában, ho gy zsenge munka, egy tizenhét éves diák versenynovellája, amelyet Csáth a szabadkai gimnázium önképzőkőrének 1904. január 10- 1 ülésén olvasott föl, s amelyet a kör dieséretesre érdemesített. És azt is tudta, hogy Bródy Sándor azt írta róla a fiatal szerz őnek, ho gy formában, kifejezésben meglep ő, s emiatt jót, s őt felt űnőt vár t őle, még ha ennek a novellájának a tárgya segényes is. A következ ő kihagyott novellától, A sebészt ől már nem tudunk ilyen könnyű szívvel elköszönni. Igaz, hogy sok benne a direkt elmélkedés. A morfinizmust megma gy arázza s nem megjeleníti, de arról, ami a morfinizmusra, a narkózisra rákényszeríti a kor emberét, legel őször ez az írás beszél. Igaz, hogy kissé mesterkélt keretben és túl tételesen, de épp e zé rt árulkodó nyíltsággal. Most veszem észre, ho gy már nem az olvasó, hanem a filológus tiöprend, í gy abba is hagyom, mert nem két sé ges, hogy ezt a problematikát az Ópium va gy az Egyiptomi József sokkal teljesebben, az utóbbi költőibben is tár gy iasítja. Amit ezután művei Illéś Endre rostája, ahhoz csak gratulálni lehet. Hogy az Eroicát kiszórta, az természetes. A dekadencia élveteg kultusza, s a betegség ás el őkelőség csodálata Csáth Gézánál sehol sem olyan kínos ás terjeng ős, mint itt. Hanem a Jolán, a Pál és Virginia ás Az albíróék kihullatása már elgondolkodtat, hiszen gondolat, ötlet van bennük, néme lyiknek a korszer ű erkölcsi normák bútor védelme is javára írható. Az albíróék csírájából lett a Kisvárosi történet címen ismert két felvonásos opera is. S ha most mégis kirekedtek, ennek Is az a ma gy arázata, hogy valamennyiben csak csírányi szint ű a műalkotás, a tárcanovellák siet ős könnyedsége jellemz ő rájuk, s Igy a bennük fölvillanó értékes ötlet vagy tendencia nem képes emberi jelképpé mélyülni. A kihagyott írások e gy népes csoportja, például a Találkoztam anttmmaI, Történet egy gyógyszerészettan-hallgatói -ól, Emlékirat eltévedésemr ől, Józsika, A doktorné, Egy vidéki gimnazista naplójábóL, Irén mama, A '

071

kutya, részben a gyermekkor emlékeit idézi föl, részben a rokoni, az isme-

retségi kör egy-egy érdekes esetét, figuráját. Az előbb említettekt ől ezek mindenekelő tt abban különköznek, hogy amíg azokban még friss az el őadás, föl-fölszikrázik az ötlet, itt túltengenek azok a részletek, amelyekben Kosztolányi mér a morfinizmus tüneteit észlelte. Különösen vonatkozik ez a gyermekkort fölidéz ő darabokra. Noha némelyik 1910 el őttről való, a fárasztóan aprólékos tények úgy f űződnek egymáshoz, hogy a hangulatfoszlányokból nem áll össze az egykori élet olyan bens őséges mítosza, mint -A szegény kisgyermek panaszaiban, pedig J.áthatóan hasonló célzattal készültek. A személyesség nem tud kiemelkedni a magánjelleg ű meghatottság szint jérő l, mert a személyiség és a kor alapügyeivel nem létesít elég inspiratív kontaktust. A környezet bíráló éllel Vagy csak az érdekesség miatt kiragadott példáiban viszont vagy a szándék túl p őre, vagy a jelentésréteg szegényes, az elő adás pedig mindkét esetben az anekdota kényelmességével -.ér el a meglepetést már nem hozó végpontig. Ezek között az írások között A kutya az egyetlen, amelyet sajnálunk. Igaz, hogy az úrhatnámságnak ennél keményebb, árnyalatosabb rajzával is szolgál a kor irodalma, de Cséth életmű vében fontos a funkciója, s olvasmánynak is érdekes, ma is frissen ható. S ha A kutyát a szatirikus szemlélet hatékonysága miatt, A Kálvin téren tárgyilagos hangulatképeit pedig azért hiányoljuk, mert a kifelé is érzékeny figyelem m űvészi lehet őségét tanúsítja ez is. S egy író esetében, aki a lélek rejtelmeinek: álmainak, sejtéseinek megjelenítésével vívta ki helyét, ezek a hangulattal átitatott, de reális mivoltukban megrajzolt, -lefilmezett« város-, illetve pillanatképek ki'v'ételes -jélent őségűek. »Olvastam a P. N.-ban az „Ördög étlapjá"-t - Írja 116 júliusában Kosztolányinak. - Mondhatom, hogy nagyon tesztett nekem. Ez valami di dolog nálad. Kétségtelenül ( ... ) kiszélesítése a témakörödnek s Így emelkedés — -elvileg. A nagy írót kell hogy az egész élet érdekelje. ( ... ) Azt hiszem,-éppen úgy el fogsz érkezni a természet iránti aprólékosabb érdekl ődéshez is, ami szintén hiányzott eddig nálad. Nem tökéletlenség volt ez a hiány, hanem az Ifjúság stigmája, amely még annyira tele van önmagával, hogy nincs ideje és kedve kifelé nézni és lehajolni megnézni egy virágot vagy követ. Igy gondolom, hogy egy napon észre fogod venni a természetet, amely eddig csak mint staffage és szimbolikusan szerepelt nálad. Egyszer majd témzÁ és realitás lesz. Mit gondolsz err ől?« Kosztolányi, az epikus a természetet igazában sohasem fedezte föl, de különben pontosan bekövetkezett az, amit Csáth e levelében megsejtett: az epika magvasodása, közelítése a realitáshoz, s nemcsak Kosztolányi, de a Nyugat-nemzedék egésze is az impresszionista—szimbolista romantika felől egyfajta újrealizmus irányába fordult. -A morfinizmus megakadályozta Csáthot abban, hogy ezzel a folyamattal õ is Új magaslatokra érjen, de • Muzsikusok, a Tálay f őhadnagy és A kutya arra vall, hogy volt érzéke • társadalmi jelleg ű motiválás és tipizálás iránt. A Kálvin téren pedig a hétköznapokban rejl ő poézis iránt is fogékonynak mutatja. Nem gondoljuk, hogy Illés Endre melléktermékként sz űrte ki az utóbbi m űvet (A kis varróleány vasárnapját például mi is gyöngébbnek érezzük), de jobban sajnáljuk, mintha... S itt saját vermünkbe estünk, mert most mér azt is meg -kellene mondanunk, mi az, amit kevésbé sajnálnánk. S ez. nem könny ű föladat, mert Illés, mint mondtuk, szigorú kézzel válogat. Ám ha - mégis döntenünk kellene, legkönnyebben a Dénes Imre című elbeszélésről tudnáńk lemondani. Attól kezdve, hogy a címadó figura eszét megzavarja a szerelem, voltaképpen Semmi érdemleges nem történik. Hogy a fi ů búskomor lesz, aztán a disznóban, majd más alakban véli látni szerelmét, abban már az elmekórtan szokványos mechanizmusa m űködik, s ez a mechanizmus - nem fěd föl ismeretlen titkot sem a fiú, sem a szül ők életéb ől, -csak bizarrságávál hat. A nehezebb kérdés azonban még hátra van: vajon a többi huszonnyolc írást egyforma élvezettel olvastuk-e? Mit mutat az olvasó mérlege, hiszen elöljáróban err ől ígértünk beszámolót? 372

Némi szorongással vallom be, hogy a. mérleg elég nagy ingadozásokkal jelezte az olvasnányélmny erejének változásait. Leggyöngébben ott lengett ki a mutató, ahol valamilyen családi jelleg ű élmény álommá. transzformált eseménye adja a. novella cselekményét. Az Ismeretlen házban például az álomszer űen működ ő képzelet egy olyan emléket idéz föl, mely az író nagyapjával történt. A költ ői szándék itt is magasra tör, az. igazi szerelem hiányát panaszolja föl: a nagyapa haláláig tartó fájdalmas hűségét a prostituálttá züllött n ő iránt, de a szemrehányás helyenként szenvelgővé teszi a vádat, s teljesen homályban maradnak a törés, a szakítás epikai mozzanatai, csak a képzelt találkozás fOrró emberi klímája, a csalódásátélésének reszket ő, baljós atmoszférája tartja fogva az olvasót. rdekes, hogy a Délutáni álom középpontjában is szintén a meleg, oldott, odaadó szerelem problémája áll, az erre való képtelenséget és az érte való küzdelmet jeleníti meg a mesés kelet szecessziós kulisszáiban, s ez. a• Szomjas képzelettel megalkotott álomvilág végül nemhogy kiforrná az.. emberi jelentést, inkább a mesés képzelgés természetéhez stilizálja. Való igaz, hogy az álomszer ű képzelet járását ma már nem tudjuk olyan izgalommal követni, mint amikor a sz űkösen értalmezett realizmus kere te inek áttörése volt az id őszerű föladat. Legfrissebbnek talán az Elfeledett. álom szürreális társításait, merész váltásait érezzük. Ebben a gy ermekkori állatkínzások ismer ős motívumai az otthonából kiszakadt ember rossz lelkiismeretének, régi emlék és jelenbeli borzongás egybeszövésének adnak ta lá nyos epikai közeget. Ebben a nemben azonban változatlanul A varázsló kertjét érezzük a Jegjellegzetesebbnek, a legigézetesebbnek pedig az Egyiptomi Józsefet A közönséges tülekedésb ől elvágyódó ember álmát: a gyötrelmek, küzdelmek nélkül való édeni boldogság egyenletes, tiszta mámorát ilyen salaktalanul, a mesélés iürõmével, ilyen telten és mégis fesztelen lüktetéssel kevés m űalkotás tudta ebben az élvvágyó korban megvalósítani. Jól tudjuk, hogy a fantasztikum iránti izgatott érdekl ődés Csáth Géza. Idejében szorosan összefüggött a kinti világ sivárságának élményével. Mivel az élet méltó kibontakoztatására, a teljesség, a szabadság, a boldogság megvalósítására kint lehet őséget az író nem látott, a határtágítás igényével befelé, a. lélek rejtelmei felé fordult. Az álom ás a mese is ezt a célt szolgálta. S. különös, ho gy a tárgyi alakban megjelen ő mese- ás álomvilágot ma Csátinál mégsem érezzük olyan megkapónak, elevennek, mint azokat az írásokat, amelyek magáról a problémáról, az élet fölfokozott, gyönyörteljes élésének akadályairól és lehet ő sé geiről beszélnek. Mi, akik egy , törvénykereső és törvényalkotó filozófia vonzásában n őttünk föl, s láttuk e törvények elhomályosodását, s az ennek nyomán támadt z űrzavarban a zűrzavar, a tülekedés, a z . érthetetlenség végzetté min ősítését, döbbenten olvass uk Csáth Gézát, aki egy ilyen helyzetben a gondok megoldása, a , küzdelem helyett a rövid úton való individuális üdvözülés érveit prezentálja. Ném a maga nevében, hanem egy elmeorvos jegyzeteib ől, de teljes jóhiszemű séggel, épp ezért a kor emberi eltévelyedéseinek logikáját lelep -

1ező hiteiességgel.

nA. fölébredés -. igaz. - elviselhetetlen szenvedéseket okoz. « Igy kezdődik--az Ópium című. .»följegyzés. Ross z . arcú, alacsony, gonosz emberi lények.miatt nem lehet tisztán berendezni az életet a gyönyör:: számára. Igy folytatódik. ezaz írás. Menekülni kell tehát a mesterségesen megteremte tt édenbe Az. ok megnevezése - és, a terápia egyaránt elgondolkodtató. Tömör

képletbe foglalja a polgári védettség, a benne kifejl ő életvágy ás abnormis,. érzékenység végzetes. konfiiktusát.. Aki nem tűr , semmilyen szenvedést, bántást,. az.. a társadalmat is. elviselhetetlennek - érzi, a küzdelem termékeny. útjai .helyett az öncsalás-és öndédelgetés álútjaira kényszerül. Korunk.. narkózisaiban.. már nem.. olyan filozófikus igényű . az élvezetvágy és a gátlástalănság, mint a . Csáth írásaiban ábrázolt, de lôgikája hasonló, s hogy milyen emberi torzulásokhoz,. vezethet, az. Anyagyilkosság vagy a. Vasút dermesztő érzékletességgel példázza. Nagyon értem - Illés Endrét _ aki.. a kéj ás szörny űség, összeforrt szenvedélyének szenvtelen ás éles rajzú ábrázolásában egyetemes érvény ű érteket érez. A Witmann fiúk kóros gátlástalansága nemcsak a századforduló henye és atomizált polgáraiban végbemen ő aberráció jelképe, de

373.

minden olyan»szabadságé«, mely önkényesen, a másik ember méltóságának tisztelete nélkül, törvények nélkül valósul meg. A fülledt bezártság, az értelmes cselekvés és a tartalmas kapcsolatok hiánya, az egymás iránti közöny mint motiváló tényez ő egészen nyilvánvaló az Anyagyilkosságban, de sehol sem didaktikus, nem magyarázkodó. »Gy11kos abjektivitás ez, különösen az Anyagyilkosságban, s mert a képtelenségig feszített, inkább a lélekben rejl ő veszedelmet valószín űsíti, míg A vasút egy valószerűbb brutalitás leleplezése, ezért - noha szerkezete, stílusa nem olyan fémesen tiszta ás feszes, mint az Anyagyilkosságé - a döbbenet ás a borzongás mellett a részvét el őhívására is képes. Ez Is természetes fejlemény. A kín ás a kéj egymásba Csapó érzéseinek dekadens ambivalenciáját ma már nem érezzük olyan közelinek, mint a logikusan motivált brutalitást. A történelem annyi okszer ű szörnyűséget produkált, hogy a rejtelmes indítékokból ered ő kegyetlenségekben »irodalrni« hatásokat gyanítunk. Kétségessé ez nem teheti, hogy az Anyagyilkosságban Osáth erősebb, mint a Roziban, noha az utóbbiban a féltékenység ás a hűtlenség mint ok nagyon is el őtérben áll. Ugyanígy nem teheti kétségessé A kis Emma tragikus kifejlésében érvényesül ő félelmetes írói erőt az önkéntelenül, szinte naiv ártatlansággal kisejl ő szörnyűség riasztó mementója. De ha a címadó novellára gondolunk (Apa és fiú), mely szintén korai mű, akkor nyomban kitűnik, hogy a lélek Sötét er őinek ismerőjévé avatott Csáth Géza valami mást is tudott, s ez a valami csíraként is igen sokat ér. Tudta, hogy a titok, amely az emberben rejlik, csak a másik emberrel való kapcsolatban, viszonylatban válhat igazán beszédessé. Az Amerikából hazaérkező fiú már csak apja csontvázát láthatja. Megveszi a klinika professzorától. Értelmetlen, groteszk ragaszkodás, a professzor tárgyszer ű, sőt szakszer ű stílusa, a fiú fegyelmezettsége mögött rejl ő kétségbeesés kontrasztja megrendít ően érzékelteti a veszteség oszthatatlanságának tragikumát. Ami az orvosnak és a szolgának csak egy csontváz, egy szemléltet ő eszköz, a fiúnak apja. A kontraszt rikító, nyilván a bizarrság szándékossága miatt Is, de így is megsejteti, hogy Csáth Géza is tudta, ami révén Kosztolányi nagy novellista lett: minden mély lélektani rejtély annyit ér, amennyit a természetes emberi értékek ügyében mondhat, érzékeltethet. Épp ezért végezetül meg kell ismételnünk, hogy bár a kóros emberi torzulások ábrázolásának immár iskolapéldájává lett novellák erejét most is megrázónak érezzük, épp ilyen Szívesen id őztünk a pálya és a sors interpretálásának remekm űvénél, A vörös Esztinél, a történet varázsáért legalább olyan mértékben, mint a líra hiteléért. Vonzónak és igen érdekesnek találtuk a Muzsikusokban a csehovi realizmussal m űvészetbe emelt művelődéstörténeti rekviemet, a Tálay f őhadnagyban a finom pszichológiával ámyalt metszetet a kor úri világáról, s ebben a mesél őkedv természetes ízelt, sőt a könyv legelején közölt A torban, ebben a nagyon korai írásban is megejt ő a küls ő lés belső események mesteri ötvözésének az a biztos ösztöne, mely a mélyebb jelentést az epika nyugodtan, önkéntelenül fejl ő áramában tudja tárgyiasítani. Röviden sz őlva, a valóság természetes színeinek ás ízeinek: vonzásának olvasóként most érzékenyebben engedtünk, mint korábban, s ahogy némileg devalválódtak az álomképekkel operáló darabok, úgy n őtt meg a realizmus jegyében alkotottak értéke. Az Anyagyilkosság és az Egyiptomi József varázslata azonban mit sem fakult, s általuk két jellegzetes novellatípus hegemóniája is megmaradt. Amit elmondtunk, nem érinti a m ű jelentőségét, csak bels ő súlypontjait módosítja esetleg, s ezt is csak az általam képviselt olvasó mostani benyomásai szerint, tehát nem föllebbezhetetlen érvénnyel. Az ilyen szembesülés azonban esak jót tesz a remekm űveknek, közelebb hozza Őket mai gondjainkhoz, míg a föllebbezhetelen ítéletek megmerevítik olvasó és remekmű kapcsolatát is, mert ha az olvasónak nem az tetszik, ami a kritikusnak, kénytelen föladni a találkozás reményét. Pedig hát találkozni a művel sokféleképpen lehet, a közelítésnek annyi a lehet ősége, amilyen gazdag a mű. Csáth Gézának nincs oka aggodalomra.

DÉR ZOLTÁN 374

CSĂ JH GÉZA PAP1RSZÍNHIĺZII

CSÁTH GÉZA: Hamvazószerda. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1974. Csth Géza színmű veinek megjelenése nem csupán értékment ő vállalkozás, hanem az író újólagos felfedezésének következménye. A novellák és a zénekritikák válogatása után okkal következett ez a kötet. Hiszen Csáth ma ismét népszer ű író, úgy tetszik, végérvényesen felfedeztetett. "És nemcsak ő , hanem egy egész nemzedék. A modern magyar prózának és drámának az a generációja, amelyet hosszú évtizedeken át iárnyék.ba borítottak a Nyugat nagyai. Csáth mellett Török Gyula, Szini Gyula, Cholnoky László, Cholnoky Viktor, Laezkó Géza, Lovik Károly prózája is Új életre 'kelt, vagy Szomory 'Dezső és Szép Ern ő darabjai. A könyvkiadás, a színház és az irodalomtörténet versengve fedezi fel, értelmezi, népszer űsíti a magyar irodalom e »ködlovagjait». A felfedez ő munkát két ok is sürgeti. Néhány esztendeje megszaporodtak a viták a magyar próza (és dráma) európai elhelyezkedésér ől, ún. megkésettségér ő l, nemzeti karakterének tulajdonságairól. s ezekben a vitákban gyakran hangzik el az érv, hogy irodalmunk csak kivételesen mutatott fel az európai próza nagy vonulataiba igazodó alkotást, s hogy ezeket a kivételeket a hagyományos anekdotázó irodalom veszi körül. Nos, modern irodalmunk derékhadának kritikai gondozása arról gy őz meg bennünket, hagy éppen ez a derékhad jelenti a kivételes alkotások irodalomtörténeti környezetét. fs hogy ez a környezet az európai törekvésekhez igazodik. S őt a világirodalmi fejl ődéssel egyidej űleg jelentkeznek nála az újítás törekvései, akár a szikár, kegyetlen realizmusé, akár a víziós álomvilágé. Csáth Géza novellái is -szinkronban« vannak a kor - a század eleje - európai táj'ékozódásával; kend őzetlen valóságábrázolásuk, a lélek mélyébe hatoló vizsgálatuk vagy ellenkez őleg sejtelmes szimbólumaik révén, amelyeket Illés Endre Franz Kafka múveivel rokonit. A korszer ű európai áramlatok jelentkeznek hát a Nyugat körüli derékhad m űveiben, azt igazolva, hogy Babits vagy Kosztolányi nagyszer ű prózai mű vei (a Halálfiai Vagy az Ëdes Anna) nem voltak magányos remekek. Ez a derékhad iránt megnyilvánuló kritikai érdekl ődés egyik motívuma. A másik pedig az a felismerés, hogy az új magyar próza vállalkozásait részben éppen e félig elfelejtett derékhad készítette el ő. Minden irodalmi korszak el őbb-utóbb megkeresi és felismeri a maga el ődeit. Az Új magyar novella - Déry Tibortól Örkény Istvánig és Mészöly Miklóstól Hernádi Gyuláig - gyakran, talán ösztönösen, azokat az utakat járja be, amelyeket e magányos »ködlovagok' nyitottak a század els ő két évtizedében. A vizsgálat szigora vagy a képzelet röpte valamiképpen ezekre az elfeledett, aztán mind nagyobb ámulattal újraolvasott m űvekre utal. Prózánk folytonossága, a hagyomány és az újítás egészséges aránya kívánja, hogy a »ködlovagok'< végre levessék ködálarcukat és teljes valóságukban, teljes fényükben lépjenek saját utókoruk: a jelen elé. Csáth Géza műveiről is ennek a kettős érdeklődésnek a fókuszában derül ki, hogy a modern magyar irodalom java terméséb ől valók. »Ködlovag''-ból ezért lehetett olyan író, aki iránt nemcsak irodalomtörténészek érdeklődnek, hanem a közönség is, akinek mai irodalmunk el ődei között jelöltetett ki a Szerepe. S ezért nem kevés érdekl ődéssel olvastuk el Csáth Géza »papírszínházát'. A feledés s űrű rétege alól megmentett drámáinak kötetét, a Hamvazószerda című válogatást, amely Dér Zoltán (akinek mér sokat köszönhet a Cséth Gézával foglalkozó filológia) gondozásában és értő bevezetőjével került most közönség elé. 375

E válogatás kétféle drámai igényt, m űformát és stílust mutat. Mindkettő a század els ő évtizedeinek magyar drámairodalniához igazodik. Az első változatot a Janika című színdarab (valamint két igénytelenebb munka: a Kisvárosi történet és a Kis családi dráma) fejezi ki. Dér Zoltán találóan jegyzi meg, hogy a színpadra állított történet magvát akár anekdotában is el lehetne mondani. A férfi, aki saját gyermekeként gyászolja a kisfiút, aki valójában felesége házass'ágtörésének gyümölcse: valóban anekdotikus figura. Ěs a szituáció is az, a feleség és a házibarát drámai felelősségre vonásából kibontakozó általános megbékülés. Ez a szituáció egy társadalmi riéteg - a felemás módon alakult magyar hivatalnok polgárság - életének és tudatának groteszk ellentmondását jeleníti meg. Kispolgári életük alapvető en más, mint dzsentroid, fellengzős magatartásuk, S a kettő konflik'tusát Csak tragikomikus kompromisszum hidalhatja át. Ennek a kompromisszu.mnak a felté te leit és körülméńyeit ábrázoljá a darab; A Janika a magyar polgárság életébe világít, s a realista szkház módszerét, eljárásait használja. Kritikai társadalomképét sajátos pszichológiai igény egészíti ki. Csáth nemcsak a polgárság életének-és tudatának ellentmondására figyelmeztet, hanem egy lélektani és morális helyzet közelebbi vizsgálatára is vállalkozik. Az foglalkoztatja, hogy a Perties házaspár és Boér Kálmán házassági '»háromszögét< milyen pszichológia mozgatja s ennek ,a mozgásn ak mik a morális következményei. A férj, a feleség és a szeret ő magatartásának lélektani ma gy aráza tá t tárja fel, m űve nemcsak társadalónikritikaj kép ezért, hanem lélektani tanulmány is. M int ilyen, korántsem áll magányosan a ma gy ar drámairodalom század. eleji kísérletei között. Egy egész, Ibsen és Shaw nyomdokain j.áró drámaíró-generáció foglalkozott a '»társadalmi hazugságok< leleplezésével és a hazugság lélektani hátterének vizsgálatával. Ês ezen belül is azzal a kompromisszurnmal, amelyet a kispolgárság önmagával kénytelen kötni naponta, hogy feloldhassa a helyzete és 'magatartása kozötti konfliktusokat. Ezt a kompromisszumot ábrázolta például Barta Lajos a Szerelemben, S zép Ernő a Patikában vagy (valamivel később) a V őlegényben. Ezek a darabok alkotják Csáth mű vének közelebbi. drámatörténeti környezetét. A Horváték című dráma is részben ezt a modellt követi. A szerencséjében szerencsétlen tanár sorsa, amelyet éppen a hatalmas örökség sodor cső dbe, a magyar polgárságnak ugyanazt a »hamis tudatát« és hamis magatartását leplezi le, mint el őbb a Janika. Horvát tanár ér beéri a der űs szegénységgel s boldog tud lenni a kezd ő tanár szerény helyzetében is. Ám miután rörökséghez jutott, úgy érzi, a züll ő dzsentri életmódját kell. követnie. 5 ezzel nemcsak örökségét herdálja el, hanem családi boldogságát és önbecsülését is. Ennek a konfliktusnak is van párja a kor magyar drámairodalmában: Földes Imre egykor nagy sikert aratott darabja, A hivatalnok urak, amely ugyancsak a fellengz ős, úrhatnám kispolgári életvitelt leplezi le. A tanár drámájának azonban nemcsak társadalomkritikai értelme van, hanem Személyes jelentése is. Csáth Géza a Horváték írása idején már a morfium rabja volt, s darabjában a méregt ől való szabadulá ś, az újra-. kezdés . reményét és lehet őségét is megfogalmazta. Horvát tanár Ugyanis elszegényedve, megbukva és kifosztva férfias elhatározással kezdi Újra munkáját, életét. Visszaköltözik e gykori apró lekásába, nekilát iskolai és tudományos munkájának. »Három hónap óta ( ... ) nem iszom — tart számve té st változó sorsa felett. — Egyszerre csodálatos er ő szállt meg. Vágy, hogy még-egyszer 'éljek, dolgozni tudjak, iõrülni tudjak és egészséges álommal aludjak.« Csáth azt is tudja, hogy ennek az újrakezdésnek mi ad erőt. Az intellektuális belátásra, az önálló gondolkodásra hivatkozik. »A gondolkodás önállósága — mondatja h ősével — olyan valami,. ami megvédi és megvédheti az embert minden kellemetlenségt ől«. Ës ehhez még hoz zá teszi: »Az a fontos, hogy az ember meg legyen elégedve magával. (:..) Ez pedig csak úgy érhet ő el, ha mindent, amit tenni akar, jól meggondol, szóval ha önállóan gondolkodik, akkor aztán sha sincs oka megbánni, amit tett.« 37&

Sajnos, Csáth Géza a maga részér ől nem követte ezt a programot. Felismerte a jót, de nem valósította meg. Nem volt ereje ahhoz, hogy Horvát tanár módjára meggondolja és megváltoztassa életét s mindent újrakezdve betöltse az írói pályájá iránt megnyilvánuló várakozásokat. Sorsa így ellenképe lett hő se sorsának. Még egy végzetes motívumban Is. Horvát, a csőd szélén, tönkremenve és feleségét ő l eltaszítva, azzal a gondolattal fog-lalkozik, hogy az asszonyt' agyonlövi. Aztán, ahogy hegednek a sebei, s ahogy feltámad benne a meggondolás, az újrakezdés vágya, természetesen letesz erről az őrült tervről. Cáth később, már a betegség végs ő következményeinek kirobbanásakor, végrehajtja a tanár tervét: rendel őjében agyonlövi feleségét, majd öngyilkosságot kísérel meg. Ezzel, teljésült be a sorsa; pár hónappal kés őbb, az elmegyógyintézetb ől szökve; a'. jugoszláv— magyar határon megmérgezte magát. A Horvátékban, mint pillanatnyi lehet őség, már megjelenik a halál, a sorstragédia motívuma. Csábh drámaírói munkásságának másik változatában, amely a Hamvazószerda című játékban ölt alakot, már ez a motívum uralkodik. Ez a darab, szemben a korábbiak társadalomkritikai igényével, teljességgel személyes jelleg ű, az író belső dilemmáit ás verg ődését tárja fel. Hőse: Az Utolsó Vendég megcsömörlött az élett ől, egy üres vendégl ő hajnali csendjében saját halálát képzeli el, s képzeletében, minta a középkori haláltáncokban, sorra megjelennek él ő és meghalt rokonai, szeret ői, barátai. Arra is fény derül, hogy mi okozta a csömört. «Bocsáss meg, nagymama - halljuk a Vendég magyarázkodását -‚ án sokkal többet éltem, mint te. Szívtál már ópiumot? Nohát, aki azt szív, egy nap alatt tíz esztend őt él. Ěn jelenleg húszezer éves vagyok.. E furcsa gondolatmenet voltaképpen Csáth egy 1909-es esszéjére utal, amelyet Illés Endre idéz A varázsló halála előszavában. »A lét eszszenciája olyan drága portéka, amelyb ől egész nemzedékek évszázadok alatt kapnak - egy órát. Aki ebbe belenyugszik, az belényugodott abba, hogy meghaljon, miel őtt megszületett. Aki azonban valójában emberré tud lenni, és számot vetett magával, mint méltóságához illik, az raboljon magának mindennap tizennégy órát. Ez a tizennégy óra egyenl ő négyszáz generációnak nyolcezer éves életével. De számítsunk csak ötezret. Egy nap alatt tehát ötezer esztend őt élek. Egy esztend ő alatt ez körülbelül kétmillió évet jelent. Föltéve, hogy az ópiumszívást mint kifejlett, er ős férfi kezded, ás nagy gondot fordítasz testi épséged fönntartására, amelyet legjobb Ügyes orvosra bízni, tíz esztendeig elélhetsz. És ekkor húszmillió éves korodban nyugodtan hajthatod fejedet az örök megsemmisülés jeges párnájára. Groteszk okfejtés, különös logika ez, Csáth Géza mégis erre a szillogizmusra tette fel sorsát, boldogságát, életét. ns a Hamvazószerdában ennek a logikának a végső következményével vet számot; az ópiumszívó csömörével utasítja el az élet feladatait ás reményeit. Saját végs ő leszámolását, kiábrándulását, iösszeomlását el őlegezi. A Hamvazószerda azok közé az írások közé tartozik, amelyek - Dér Zoltán szavaival - »az álom, a kéj, az Őrület, a kegyetlenség borzongató ás riasztó titkaÎban' ismerik fel »azokat, a szenzációkat, melyekben a lélek névtelen, lázas feszültségei, vágyai és ezek torzulásra ítéltsége is kifejez ő dhet. Dér Zoltán E. T. A. Hoffmannra, Poe-ra és Kosztolányira hivatkozik, mint Csáth Géza fantasztikumának ihlet őire, pontosabban társaira. A Hamvazószerda is fantasztikus darab, álomképei és halálvíziói egy mérgezett lélek gyötrelmét ás torzulását fejezik ki. ns az még különösç tragikus színt is ad neki, hogy a gyötrelmek, amelyeket kifejez, minden áttételesség nélkül a Szerz ő gyötrelmei. A lényeget tekintve alig van benne alakítás, »transzformáció«: egy narkotikus csömörét jeleníti meg, s valóban a szerz ő narkotikus esömörér ől szól. Mint a társadalomkritikai-lélektani realizmussal írott drámáknak, ennek is megvan az irodalomtörténeti környezete. Részben Balázs Béla: misztériumaiban, amelyek maguk is fantasztikus-álomszer ű közegben ábrázolják a lélek rejtelmeit és torzulásait. Részben pedig. abban az irodalomban, amely, már a modern léléktan ismeretében közeledik az emberi lélek titkaihoz, de még nem freudista ana1ízissei dolgozik, hanem mis żti-

L

_

377

kával és sejtelmes szimbólumokkal tárja fel a ráció rétege alatt rejt őző mélyebb valóságot. Babits Gólyakalifa, Harsány! Kálmán Kristálynéz ők, Török Gyula Ikrek és Cholnoky László Tamás című regényében öltött ez a közelítés alakot. És a Bálint Aladár által W17-ben szerkesztett 1'jfé1 című antológiában, amelynek el ő szavát Kosztolányi írta. Ez a kötet egész csokorravalót válogatott össze a magyar Írók »misztikus novelláiból'. »Ami valaha künn Volt — olvassuk Kosztolányi szavait -‚ az ma bennünk van. Magunkban hordozzuk a kísérteteket. ( ... ) Nincsenek titokzatos szobáink, mint a középkori várkastélyokban. De a lelkünkben még mindig vannak ilyen szobák.' Csáth Géza lelkében is volt ilyen »szoba: a morfinista magányos rejteke. És ebbe. a titokzatos »szobába« engedett be egy fénysugarat, midőn & Hamvazószerdában önmagáról, romlásáról és csömörér ől beszélt. Sorsának különös tragédiája, hogy amilyen következetes volt önismeretében, oly gyengének bizonyult elhatározásaiban. Önkritikája jobban m űködött, mint veszélyérzete, mint az önfenntartás ösztöne.

POMOG Ă TS BÉLA

A SZORGALMAS KUTATÓMUNKA SZÉP PÉLDÁJA

Zentai Monográfiai Füzetek 1-22. Zëntai Füzetek 1-19. Zenta, a Tisza melléki kisváros 1966ban ünnepelte fennállásának 750. évfordulóját. Hét és fél évszázad még a történelemben is igen hoszszú időszakot ölel fel, az emberi társadalom fejlődését a korai középkortól egészen napjainkig. Zenta nevével ugyanis egy 1216. évb ől származó okiratban találkozunk el őszir. A let űnt évszázadok háborús eseményei a mai Vajdaság területén döntően kihatottak a város fejl ődésére is. Az ősi településb ől az id ők folyamán kifejl ődött helység kétszer is elpusztult az iátvonuló hadak pusztítása folytán, azonban a pusztulást mindkét esetben követte az újjáépítés és a békés épít őmunka időszaka, s a Tisza menti városka kiállta az idők viharát. 1961- október 26-án Zenta népbizottsága határozatot hozott, hogy a város fennállásának 750. évfordulója alkalmából kiadja a várostörténeti monográfiát. A művelődési tanács a .monográíia megírása körüli teen378

dők megszervezésére szerkeszt ő bizottságot nevezett ki. A f őszerkesztő Erdélyi István lett, a bizottság tagjai pedig Danilo Branova čki, dr. Burány Béla, Katona Pál, dr. Szeli István, Tóth Horgos! Pál és Nesztor Vukov. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a bizottság az elmúlt 13 évben igen sikeres és termékeny munkát végzett. A város legjobb történészei, közéleti és kulturális munkásai, szakemberei vállalkoztak az egyes témák feldolgozására, de nem maradt el a más városokban él ő munkatársak segítsége sem. A monográfia szerkeszt ő bizottsága eddig több mint húsz füzetet adott Id. Számunkra legérdekesebbek a város történetével kapcsolatos füzetek, amelyek a település fejlődésének egyes id őszakára vonatkozó kérdéseket dolgozzák fel. Igen értékesek azonban a m űvelődéstörténetre, a gazdasági fejl ődésre, a város földrajzára és etnográfiájára,

továbbá növény- és áUatvilágára vonatkozó füzetek is. Nincs módunkban részletesen írni minden füzetrí51, azért ez alkalommal csak a történelmi és munkásmozgalmi kérdésekkel foglalkozó munkákat ismertetjük. Már az elsó füzetek kiadása biztató folytatást ígér. Szeli István Zenta írói, Dobos János Srednje škole, Fábri Nándor Zentct földrajza.)

Ezután következett Fábri Jen őnek a Zenta története 1526-ig című füzete. Mindössze 56 oldalas, s 1965ben jelent meg 500 példányban. A szerző nagy figyelmet fordított az ősi helység kialakulásának körülményeire. Magyarázatot f űz még a helység nevének eredetéhez is. Igen éťdekes a Zenta környéki helységekre vonatkozó rész. Mágocs, Bátka, Césztó, Karjad, Kalocsa, Likasegy háza, Tornyos, Kevi, Kokot, Salamontornya és Kisszinte.) A tatárjárás idején Zenta elpusztult, de hamarosan újjáépítették. Ezután egy ideig a budai káptalan birtokában volt, majd pedig Szeged város közigazgatási hatáskörér ől tesznek említést a korabeli hivatalos okm án yok. Kés őbb elkerülte a Dózsaláza dá s okozta bels ő társadalmi megrázkódtatásokat, azonban 1526 tavaszán, amikor a török hadak elözönlötték Dél-Magyarországot, ismét elpusztult. Két fontos füzet következett a város egészségügyi intézményeinek történelméb ől. Dr. Vígh Ágostonnak, a város nyugalmazott és köztiszteletben rálló orvosának műve, A zentai kórház története, és mr. Huszágh László könyve, A zentai gyógyszertárak története.

Lelkiismeretes kutatómunka és gondos válogatás el őzte meg Dobos János

Földmunkás-megmozdulások

1896 /1897 - Okmányok az 1897. évi zentai földmunkás-megmozdulások történetéhez cím ű okmánykötetének kiadását. Ebben a kötetben a szerz ő 33 értékes okmányt jelentetett meg Zenta munkásságának gazdasági harcáról a nagy aratósztrájkok idején. A Szerz ő a válogatott okrnányoknak a kö te tben közölt részét megfelel ő periodizációban négy részre osztotta. Az első rész (kilenc okmány) a szocialista szervezkedés fellendülési időszakára vonatkozik (1896-1897), a második részben (12 okmány) az osztályellentétek élez ődését ismertet-

te, a harmadikban pedig a város munkásságának 1897. május 23-i Ismert összet űzését a hatóságokkal (hat okmány). A ne gy edik rész (hat okmány) a mun ká sság gazdasági küzdelmeinek eredményeire és ennek kapcsán a munkaadókkal kötött megegyezésre vonatkozik. A nyolcadik füzetben ismét Fábri Jenő munkája következett Szenta a török uralom alatt címmel. A szerző munkáját a már kiadott irodalmi anyag alapján írta meg, elismerést érdemel azonban, ho gy minden, a té ma szempontjából ilyen vonatkozású forrásmunkát felhasznált. Helyzetképet adott a Duna—Tisza közéről a mohácsi vész után, majd a török közigazgatás beveze té se utá ni néprajzi változásokat ismertette. Szyntha a török hódoltság idején jelentéktelen helységgé törpült. Az első fennmaradt török adókivetésekből (1580-82) láthatjuk, hogy mindössze nyolc házzal van képviselve. Ennyi volt az adózó házak s zá ma az 1590-91. évi adókivetés szerint is. A Szerz ő figyelmét nem kerülték cl ä Zenta környéki helységek sem, amelyeknek lakosai ugyancsak f őképp szerbek voltak (Bátka, Füzes, Csej tó, Kalocsa, Vastorok, Adorján, Földvár, Ludas). Munkájában felhasználta Evlia Cselebi török útleíró művét is, aki 1664-66-ban beutazta a magyarors zá gi török területeket ás megfigyeléseit egész kötetnyi útirajzban jegyez te fel. Ebből is látható , hogy Zen ta jelentéktelen település volt. A mű kétharmad részét az 1683-ban kezdődő osztrák—török Úgynevezett hosszú háború időszak án ak szentelte, s részletesen ír a már nagyrészt ismert első (1586), valamint a második zentai csatáról (1697). Folytatásként irodalomtörténeti füzetet jelentettek meg: Szeli István—Božidar Kova ček Pisci Sente. A 10. füzet a mezőgazdaság fejlődését dolgozta fel alapos szakismerettel (ing. Rácz Vilmos Polioprivrecla u Senti I. A lii. füzet Kulturni žvot III. címmel került kiadásra, a 12. füzet pedig Guelmino János Zenta és környékének növényei című munkájának szentelték. Ezután következett Dobos János Kommunista szervezkedés Zentán (Okmányok a zentai munkásmozgalom történetéhez) 1918-1929. című okmánykötete, amely 1969 áprili sá -

ban pártunk megalakulásának 50. 379

évfordulója alkalmából jelent meg. (13. füzet) A kötet 27 válogatott okmányt tartalmaz. A szerz ő bevezet ő tanulmányában megállapítja,, hogy az októberi forradalmat, a Magyar Tanácsköztársaság fennállását és a Jugoszlávia Kommunista Pártjának megalakulását követ ő évtizedben Zenta munkásmozgalma Új tartalommal gazdagodott és minőségi, forradalmi munkásmozgalommá fejl ődött, amikor is a kommunisták vették Út a szociáldemokratáktól annak vezetését. A megjelentetett okmányok. híven tükrözik a párt legális időszakában (1,919.-4921) az alkotmányozó nemzetgy űlés megválasztása el őtti rendszeres agitációját és a hatósági terrort a fokozódó kommunista propaganda ellen. Ez a terror tovább. fokozódott 1921-ben; az Obznana bevezetése után; a még fennálló szakszervezeteket is feloszlatták, a kommunista mozgalmat pedig mély illegalitásba kényszerítették. Az 1924 utáni. időszakra. vonatkozó néhány okmány bizonyítja a szerz őnek a könyv el őszavában megfogalmazott tézisét, hogy az 1924 és az. 1929 közötti id őszakban a párt helyi szervezete taglétszámban meger ősödött, szervezetileg kiépült és forradalmi tevékenysége egyre teljesebben kibontakozott. Ebben az id ő szakban véglegesen a kommunista párt vette Út Zenta munkásmozgalmának irányítását. Ezután ismét gazdasági történelemre vonatkozó füzeteket láthatunk. (Tolmácsy Géza: Pénzugyi élet I. Bankok és részvénytársaságok - 14. füzet; ing. Rácz. Vince: Mezőgazdaság II., Klimatológiai vizsgálatok Zentán. - 15. füzet: ing Rácz Vilmos: Pedológiai vizsgálatok Zentán - 16. füzet; Tolmácsy Géza: Pénzügyi élet II. A t őkés világ kereskedelmi magánvállalkozóinak, szövetkezeteinek és részvénytársaságainak cégjegyzéke 1876-tól a II. világháború

befejezéséig - 17. füzet. Történelmi vonatkozásban fontos füzet következett ezután: Szekeres Lászlónak, a Szabadkai Városi Múzeum ismert régészének tudományos munkája: Zenta és környéke története a régészeti leletek fényében. A 110 ol-

dalas könyv ugyancsak magyar nyelven jelent meg, ás tudományos alapossággal megírt szövegrészén kívül számos - fényképillusztrációt közöl a város ás annak környékén 380-

végzett ásatások alkalmával felszínre került archeológiai leletekr ől, amelyek a neolit kortól a korai kiizépkorig terjed ő időszakra vonatkoznak. Ěrdekes adatokat szolgáltat még a Vajdaság területén is élt, de már a történelem színpadáról letűnt népek (kelták, szarmaták, hunok, gepidák, avarok) életkörülményeiről, de a honfoglaló ás a hamarosan leteleped ő magyarok életére vonatkozó leletek ismertetése is számos új adattal gazdagítja történelmi ismereteinket. ‚Ezután. következett 20 'A .sorozatjelzéssel .Tolmácsy Géza A zentai társadalmi egyesületek 1918-ig c. munkájának I. része ás a 20 B jelzés alatti. második rész. Mind a két füzetet 1972-ben adták ki. A múlt évben megjelentették a. 21. füzetet is, amelyben Katona Pál a zentai mozik történetét dolgozta fel. A 22/A füzet (Testnevelés és sport a két há-

ború között I.) szerzője Tolmácsy Géza, aki a 19. füzetet is írta (A zentai sport és testnevelés krónikája).

Külön figyelmet érdemelnek azok a füzetek, amelyek nem a monográfiai bizottság keretében, hanem atörténelmi levéltár, vagy pedig-a művelődési ás közoktatási, közösség kiadásában jelentek meg. Az első 15 füzet tárgykörünkön kívül esik, de a teljesség érdekében . felsoroljuk őket: 1. Thurzóv—emlékfüzet Thurzó Lajos halálának 10. év-

fordulójára (szerkeszt ő Szeli István); 2. Jovan Đordević (dr. Božidar Kovačev); 3. Adalékok Zenta könyvtáréletének történetéhez (Az adato-

kat összegyűjtötte Erdélyi István és Katona Pál); 4. Szeli. István: Egy versíró szocialista a század elején; 5. Stampa . o slikarskoj koloniji; 6. Szeli István: Majtényi Zentán; 7. Senéanske teme u raznim grcznama kolekcionarstv.a; 8. Zenta környéki

népballadák (dr. Bürány Béla gy űjtése); 9. Istorijat mastova kod Sente; 10 Izbori u, Sënti -. 1963 Választások Zéntán ( II. 1963; III.

1967; IV. 199.); 11. Piivredni i turistički vodič;. 12. . Jovan Muskatiro-

vié. Hárám. levél fakszimiléje (öszszeállította Milivoje Gašović és Erdélyi István); 13. Edélyi István: Bibliográfija senćánskih izdanja; 14. Sedamstopedesetogodišnjica Sente. Dobos János Zenta az ..árutermelés és - polgárosodás kialakulásának idő-szakában című . munkája (15;. füzet).

a történelmi levéltár kiadásában jelent meg 1987-ben, s a város újabb kori társadalmi és gazdasági fejl ődését ismerteti. Lelkiismeretes kutatómunka és alapos szakismeret eredménye. Bemutatja a zentai sáncok szervezeti felépítését a tiszai határőrvidék megszervezésének id őszakában (1700-1702). A Rákócziféle szabadságharc idején (17031711) a tiszai vidéket ért pusztítá s o kat Zenta sem kerülhette el. A • szabadságharc utáni békés id őszak, a felújéló gazdasági élet az árüforgalom ás a kereskedelem élénküléséhez vezetett. Hosszas huzavona után az 1741. évi VIII törvénycikk kimondta a tiszai határőrvidék feloszlatását ás a vármegyébe való visszahelyezését. Bár a volt határőrök ezután is bizonyos kiváltságokat és autonómiát élveztek, jó részük 1752-ben mégis kivándorolt, közülük sokan Oroszországba. Ezután következett a magyarok és némileg a szlovákok letelepítése. A Tisza-vidék ezután kamarai területnek számított, s a város lakosai is jobbágyok voltak, közvetlen földesúr nélkül, s ez a kamarai kiváltságos jobbágyság - származá sát ás összetételét tekintve - Zentán is igen heterogén volt. A békés évtizedek gazdasági fellendülést hoztak, továbbfejl ődött a mezőgazdaság és az állaenyésztés, majd a kézműipar is. A fejlődés továbbá el őmozdítja a kialakuló áru- ás pénzgazdálkodást, amely - mint a szerző munkájának befejez ő részében megállapította - Zentát kedvező földrajzi fekvésénél fogva, a gazdasági élet egyik Tisza menti központjává, - piacává fejlesztette. Folytatásként a következő füzetek jelentek meg: Tripolszky Géza —'Andruskó Károly: Ady (Az októberiforradalom 50. évfordulójára 16. füzet); Zentai helyismereti ké pek (17. -,füzet); Zentai amatőrfest ők ex librisei (18. füzet). A 19. füzet - Dobos János: Zentai kommunisták 1919-1944 - pártunk megalakításának .50. évfordulója alkalmából jelent meg 1g69-ben. A gyűjtemény a Jugosžláv Kommunista Párt ás a Jugoszláv Ifjúkommunista Szövetség felszabadu lá s előtti zentai tagjairól ad rövid áttekintést A Szerény kiadvány megjelenését több éves adatgy űjtés ás :kutatás előzte meg, - mégsem mondható teljesnek, nyilván hibátlannak -

sem. A füzet nem közli a párt 1945 el őtti tagjairól az eddig begy űjtött teljes adatokat, Csupán rövid életrajzot ad. Külön ügyeltek a tárgyi bizonyítékokkal is alá-támasztható adatközlésre. Dobos János utószavában még megjegyezte, hogy a munkás- ás a népfelszabadító mozgalom eddig összegy űjtött anyagából állt össze a 98, nagyobbrészt csupán mozgalmi adatokat tartalmazó életrajz, több esetben azonban nem rendelkeztek még a legelemibb személyi adatokkal sem. Nem is volt cél az olvasmányos biográfiák megírása, hanem a fél évszázados párt évďorduló alkalmából a helyi kommunista mozgalom ás egyben az ezzel kapcsolatos gy űjtőmunka számbavétele. E fogyatékosságok ellenére is azonban a füzetet az . egyik legjobb zentai kiadványnak tartjuk, s Dobos János szorgalmas és sokéves kutatómunkáját külön kiemelnénk. Az említett gyűjtemény után, amelynek adatai a népfelszabadító harc időszakára Is vonatkoznak, a megs zá llók elleni harc zentai mártírjainak életrajzi jelleg ű leírásai következtek. Tripolszky Gézának a Zentától Hangonjig című műve Ősz Szabó János zentai forradalmár életútj áról ás h ősi haláláról szól (18/2. füzet). Ősz Szabó János már ifjú éveiben megismerte a kiz sá kmányoltak életének minden keser űségét. Tégla gyári munkás, majd Segédfűtő volt. Bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Nem volt még húszéves sem, amikor a kommunista párt helyi szervezetének tagjává választották. A Horthy-hadsereg bevonulása után, a többi elvtárssal együtt, követte a párt felhívását a megszállók ellenharcra. A nagy lebukások idején azonban őt is elfogták. A rögtönítél'5 bíróság november 7- 1 zentai tárgyalásán a mozgalom részvev őinek tíz tagját ha lá lra ítélték, de né gynek utólag megkegyelmeztek; ezek között volt Ősz Szabó János is. A budapesti Margit körúti, majd a váci fegyintézet lakója, hamarosan azonban az egyik munkaszolgálatos egységgel a keleti frontra irányítják. A voronyezsi frontáttörés u tá n megkezd ődött »a tervszer ű ' visszavonulás nyugat felé. Ősz - Szabó Jánosnak sikerült egyik tár sá val átszöknie az oroszokhoz. Diverzáns akcióra képezték ki őket. Először a len gy el partizánok-

381

hoz kerültek. Később, 1944. augusztus 8-án, egy magyarokból és oroszokból álló, 13 tagú partizáncsoport tagjaként a Bükk-hegységben ereszkedett le ejt őerny őjével. A f asiszta katonasággal teli térségben a kis csapat hamarosan felmorzsolódott az egyenlő tlen küzdelemben. Egy részük elesett; közöttük volt Ő sz Szabó János is. A többiek, kettő kivételével, fogságba kerültek, s ezeket is később kivégezték. A szerző művében egyúttal felteszi a kérdést, hogy vajon indokolt volt-e 13 embert a kilátástalan küzdelembe és a biztos halálba küldeni csak azért, hogy bizonyos számú katonát lekössenek rövid id őre. Székely Ilona könyve, a Halálra téve, önéletrajz, amelyet ugyancsak a zentai levéltár adot-t ki 1971ben, a népfelkelés 30. évfordulója alkalmából (1913. füzet). 'A m űhöz Dobos János irt előszót, amelyben megállapítja azt is, hogy »Székely Ilona emlékezése még egy szempontból egyedülálló Abból a helyi bizottsá'gból, amely 1941-ben a Jugoszláv Kommunista Párt Központi Vezetőségének július 12-1 kiáltványa alapján a forradalmi szervezkedést megindította, irányította és összefogta, egyedül Székely Ilona maradt életben. A szerző iõnéletrajzában az elmúlt évtizedeknek az emlékezetre gyakorolt hatása alig látszik: az események felsorolásánál igen értékes adatokat találunk a zentai helyi szervezet és a szakszervezeti mozgalomról, főleg 1941 elejét ől az áprilisi összeomlásig terjedő időszakra. A helyi bizottságnak Székely Ilona is tagja volt. Külön megemlékezett a helyi bizottság kapcsolatairól az adai kom.munistákkal (Bakos 'Kálmán), a szabadkai kerületi bizottsággal (Mayer Ottmár, Wohl Lola) és a tartományi pártbizottsággal (Radivoj Cirpanov). A népfelszabadi tó mozgalom azonban Zentán sem volt mentes a vajdasági mozgalomra egyébként is jellemz ő fogyatékosságoktól. (A rövid háborúban való reménykedés, a szovjet ejt őernyősök várása stb.) A könyv legmegrázóbb része kétségtelenül a letartóztatások, a hírhedt tunelban való kínzások és a november 7-i rögtöníbél ő bírósági eljárás leírása. Székely Ilona is azok közé a halálraítéltek közé tartozott, akiknek pár nappal később megkegyelmeztek, azonban vé-

382

gig kellett aézniök elvtársaik kivégzését. Ezzel zárul önéletrajza. Katona Pál munkája - Megggjóz ődésből tettem - Gerő István élete és munkássága - ugyancsak a történelmi levéltár kiadásában jelent meg 1972-ben. (19/4) Ehhez a kiadványhoz ismét Dobos János, a levéltár igazgatója írt rövid bevezetőt, kiemelve, hogy a zentai jeles forradalmár életrajzának kiadását már majdnem egy évtizede elodázták az említett források hiánya miatt. Ezt a kiadványt pótolta Katona Pál könyve, amelyben a forradalmár életének, tevékenységének és forradalmi szerepének leírásán kívül egyúttal megjelenttette ár. Ger ő István irodalmi próbálkozásait is, mert Gerő István ritka szabad idejében versírással is foglalkozott. Dr. Ger őt nem anyagi helyzete vitte a kommunista mozgalomba, hanem meggyőződése és a kizsákmányoltakkal :vaió együttérzése. 1940 őszén szervezték be a mozgalomba, s rövidesen beválasztották a párt helyi bizottságába is. A megszállás els ő napjaiban letartóztatták, majd deportálták. Június elején szabadult. Visszatérése után azonban töretlen er ővel haladt tovább a megkezdett úton. Fogorvosi rendelője lehet ővé tette a felt űnés nélküli pártmegbeszéléseket az ellenállás, a diverzáns és a rohamosztagok megszervezésének időszakában. Tevékenységéért őt is letartóztatták ás a november 7-i rögtönítél ő tárgyaláson halálra ítélték, s négy nappal kés őbb, öt elvtársával együtt, felakasztották. Katona Pál nemcsak életrajzi adatokat közöl, hanem dr. Ger ő István munkásságát is elemzi. Az els ő rész az általános politikai helyzetről és ennek zentai vetületeir ől szól. Külön figyelmet szentel a forradalmár eszmei-politikai tevékenységének. A második rész munkásságára vonatkozik, ahogyan azt az ellenség látta és felderítette a rögtönítél ő bírósági eljárás során. Kit űnik, hogy a helyi bizottságban a rohamcsapatok és ennek szervezése céljából a katonai bizottság felállítását sür gette, s a részletfeladatok tekintetében a helyi bizottság tagjait a Lenin-levél tanulmányozására utasította, illetve maga is oktatta őket. A harmadik részben a szerz ő értékelést ad dr. Gerő István tényleges

politikai munkásságáról, különös tekintettel a szabotázsakciók el őkészítésében vállalt szerepére. A zentai füzetek meggyőzően bizonyítják, hogy - szerény feltételek mellett is - szép eredmények születhetnek, ha tartós és lelkes munka termékei. A példaadás már más községekben is követésre talált. Ezzel kapcsolatban elég megemlítenünk a szabadkai monográfiai bizottság

munkáját, vagy a topolyai szorgalmas kutatómunkát. Ezzel szemben mennyire lehangolólag hat az újvidéki 'példa', ahol még 1969-ben, a Város felszabadulásának 25. évfordulója alkal má ból a községi képvisel őtestület díszülésén egyhangúlag határoztak a város monográfiájának megírásáról, az azóta eltelt években azonban semmi sem történt ezen a té ren.

Dr. MÉSZÁROS SÁNDOR

EGY ORSZÁG

TÜKRE

JANOŠ KADAR: Politika socijalističke Madarske. Komunist, Belgrád - Forum, l7jvidék, 1973.

Jugoszlávia és Magyarország népei és vezetői között az utóbbi időkben egyre szorosabb együttm űködés bontakozik ki minden téren. Ennek az együttm űködésnek kulturális, de politikai tanúsága is az a tény, hogy mint már meg is emlékeztünk róla folyóiratunk ha sá bjain - legutóbb Budapesten könyvalakban kiadták elnökünk, Josip Broz Tito válogatott beszédeit és cikkeit. Ez a gesztus magában véve is beszédes bizonyság a barátság légkörére, a kölcsönösség azonban csak akkor látszik igazán, ha ehhez hozzáteszszűk még azt is, hogy ugyanakkor itt nálunk, a belgrádi Konimunist és az újvidéki Forum együttm űködésével Kádár Jánosnak, a Ma gy ar Szocialista Munkáspárt els ő titkárának egy szláv nyelvű kötete is kiadásra került, mely válogatást ad a Kossuth Könyvkiadónál, valamint az egyes lapokban megjelent - cikkeiből, beszámolóiból, nyilatkozataiból, Interjúiból. Mindezek az Írások azut&bbl nem egészen két évtized magyarországi történéseit, a magyarországi helyzet alakulását tükrözik felénk őszinte, kendőzetlen szavakkal, s éppen ez az őszinteség adja meg mély hitelességüket.

Kádár János személyében •a leghivatottabb személy szól e könyvön át Magyarországról, mint ahogyan a legbivatottabb személy üzene té t közvetítette a magyar nép felé elnökünk Budapesten kiadott könyve is. Kádár János neve annyira összeforrt a legújabb magyar történelemmel, annyira egyet jelent vele, mint ahogyan Jugoszlávia mai élete is elképzelhetetlen Tito nélkül. Kádár János 1957 óta, vagyis tizenhét esztendeje áll már a Magyar Szocialista Munkásp ár t és ezzel lényegében az egész ors zá g élén, s ennek a tizenhét esztend ő nek a politikai, társadalmi, gazdasági, kultu rális és konkrétan még irodalmi eseményei is szorosan kapcsolódnak az ál ta la képviselt pártvonalhoz. Kádár János, az enber, elválaszthatatlan Kádár Jánostól, a politikustól, s éppen ez az egy sé gbe forrott alakja teszi a mai ma gyar politikai életnek mai valóságos talajából kinöv ő vezéralakjává. A nép köréből, a munkásosztály soraiból került a párttitkár tisztségébe, s minden bizonynyal els ősorban ez a népi gyökere a magyarázata annak, hogy mindvégig megmaradt az egyszer ű szavak emberének. Ez azonban a való383

ságnak Csupán egyik alkotóeleme: a másik az, hogy mély tudatosság is van ezekben az egyszer ű, világos, mindenki számára érthet ő szavakban, éspedig az az őszinte hitvallás, hogy a nép, a munkásosztály csupán akkor teljesítheti történelmi hivatását a társadalmi rendszer átalakítása tekintetében, ha teljesen tisztán látja maga körül a valóság minden apró megnyilatkozását, ha teljesen tisztában van a dolgok lényegével, az eredmények ás hibák mibenlétével, •az el őrevivő ás a viszszahúzó törekvések megjelenési formáival. Ez a meggyőződés, ez a mélyen gyökerező tudat teszi különösen Világossá ás különösen szemléletessé Kádár János szavait, akár a belvagy külpolitika id őszerű kérdéseiről beszél, akár a gazdasági élet, az ipar, a mezőgazdaság égető problémáit boncolgatja, vagy nehézségeit ismerteti, akár a társadalmi valóság nagy szükségleteit ás nagy átalakulásait ismerteti mondjuk az ifjúság felkarolásával, vagy a n ők helyzetének megkönnyítésével kapcsolatban, akár pedig kulturális, Vagy sportkérdésekr ől szól, mint mondjuk a Mesterházi Lajossal folytatott beszélgetése, Veres Péterre való emlékezése, Vagy pedig a Tatán Időző magyar olimpiai csapat megiátogatásakor elhangzott szavai során. Bár Ő maga határozottan vallja, hogy a párt politikai szövetségre léphet ugyan a különböz ő ideológiát képvisel ő rétegekkel, emberekkel és csoportokkal, de az ideológia terén nem teremthet meg velük semmiféle politikai szintézist, ugyanakkor világosan kiderül szavaiból, hogy az ország egységes életében, problémáinak fõlvetése, elemzése és megoldása kapcsán els őrendű fontosságúnak tekinti a politikai, társadálmi, gazdasági, kulturális ás testnevelési élet minden síkjának közös szintézisbe olvadását - a t őrekvések, a célok tekintetében. A könyvben felölelt időszak magában foglalja a Magyar Szocialista Munkáspárt - négy kongresszusát, s ezeknek felmérésein, határozatain át bontakozott: ki az 1956 után újjáéledő magyar valóság, kezdve a szövetkezetekben végbement mélyreható változásoktól, a gyárakban ma is tartó, a reform szellemének megfelelő demokratikus átalakuláson át a külpolitikai vonalvezetésig. Mint 384

maga Kádár János is rámutat erre, egészen természetes, hogy a magyar társadalomban ma is vannak ellentmondások és válságos helyzetek. Különösen a tudomány, a m űvészetek, az irodalom világában eszmei bizonytalanság is mutatkozik, türelmetlenség, szubjektivizmus is tapasztalható. Ha átsiklana ezek felett a kérdések felett, ha kevésbé érthet ő ás világos szavakkal szólna nem csupán az eredményekr ől, de a hibákról is, ha túlságosan is elméleti csomagolásba rejtené társadalmi ás politikai mondanivalóját, akkor minden bizonnyal olvasmánynak is unalmasabb, semmitmondóbb volna a kötetbe foglalt anyag. Így azonban, a megelevened ő részletek fényében, az egészen hétköznapi, nem csupán általánosságban az életszínvonalra vonatkozó, hanem a tejvagy húsárakig nyúló elemzésekben, a nem csupán számokra épül ő, hanem a Lakásépítés konkrét problémáit boncolgató szavaiban az életnek egy-egy kis darabja elevenedik meg, ás válik az ország szintézisének szerves részévé, más problémákkal összeolvadva. Nem, Kádár János nem különálló problémákról, kérdéscsoportokról, hanem szorosan összefügg ő, egyetlen egészet alkotó dolgokról beszél: a mai magyarországi életr ől. ns ezért nincs különbség tegyük fel belás külpolitikai megnyilatkozásaiban sem. Mert ahogyan belpolitikai téren a haladást szükségesnek tartó erők szoros isszefogására, szövetségére mutat rá a mindent kiegyenlít ő szintézis határozott visszautasításával, ugyanúgy külpolitikai tekintetben is nem Csupán a szocialista országok szintézisszer ű összetartozását hirdeti, hanem tegyük fel a fejl ődő országokkal való szoros szövetséget, sőt a tőkés világ országaival való békés egymás mellett élést is - a bke és-a nemzetközi biztonság érdekében. Amikor tehát a könyvben azt olvassuk, hogy Magyarországon 1,957 óta a kimondott szavak megteltek tartalommal - mint Kádár János. mondotta egy helyen -‚ akkor önkéntelenül is arra gondolunk, hogy ezek a tartalommal megtelt szavak jutottak el hazzánk, ide a határon túlra is a magyar párt els ő titkárának ezzel a szerbhorvát nyelvre lefordított, válogátást tartalmazó könyvével. És ez annál fon-

tosabb, annál jelentősebb, mert csakis ilyen tartalommal megtelt szavak teszik lehetővé a jobb, a mélyebbre tekintő és mélyebbre nyúló megértést nem csupán az egyes emberek, hanem az országok között is. Jugoszlávia és Magyarország pedig két szomszédos ország, sőt nemcsak szomszédos, hanem sokkal több ennél: közös célok, a szocializmus felé törekv ő ország. Természetes hát, hogy ebben a közös cél felé való törekvésükben nagy szükségük van egymás minél teljesebb megértésére. Minden bizonnyal ezt a mélyebb megértést szolgálja Tito és Kádár János könyveinek mostani kölcsönös kiadása is - abból a célból,

hogy ez a két könyv is hozzájáruljon ahhoz, hogy egymás fokozottabb megismerése útján a két ország népe még közelebb kerüljön egymáshoz, még szorosabban együttm űködhessen a kölcsönös érdekek el őbbrevitele érdekében. Ezt a közeledést segíti elő Tito Budapesten kiadott könyve, és ezt a közeledést segíti elő Kádár János nálunk megjelent könyve is, amelynek anyagát Farkas Nándor válogatta össze, a cikkeket, beszédeket, beszámolókat Katarina Adanja, Szász Ágnes és Eugen Stajner ültette át szerbhorvát nyélvre, magának a könyvnek pedig Kapitány László adta meg az egyszerű, de egyszerűségében is beszédes, ízléses külalakját.

KOLOZSI TIBOR

RENDEZNI VÉGRE KÖZÖS DOLGAINKAT...

TtSK.S TIBOR: lgy élt Zrmnji Miklós. Móra Könyvkiadó, Budapest, 1973. Zrínyi Miklóssal, a magyar hadvezérrel és költ ővel az irodalomtörténetírók egész sora foglalkozott már; a Móra Könyvkiadó népszer ű »Igy élt. . .i sorozatában most Tüskés Tibor vetíti képét a magyar olvasó elé. Bevezetőjében írja, hogy mindenkor kereste Zrínyi életében a hozzá méltó Szavakat, megpróbálta a fennmaradt adatokat a maga néz őpontjából értelmezni. »A mi feladatunk. írja Tüskés - »megismerni életét a maga valóságában s életéből megérteni a bennünket gazdagító értékeket.« Ehhez valóban a leghitelesebb forrásokat választotta a szerző , s a saját könnyed és mégis mélyenszántó ismertetésén kívül bőségesen idéz a Zrínyir ől szóló egykorú följegyzésekb ől és b5sége sen közöl korabeli illusztrációkat Is. Tüskés Zrínyi-képéből a mai ma-

gyar olvasó valóban jÓl megismerheti a nagy magyar költ őt, de túl ezen, megismerheti Zrínyi Miklós öccsét és m űvének horvát fordítóját, Pétert is, aki egyébként nem Csupán az Adriai tengernek szirén4ját fordította horvátra, hanem vértanúságával is példát mutatott arra, hogyan kell a zsarnokság ellen küzdő magyar és horvát nemzet együvétartozását is értelmezni. Itt, ezen a helyen, Tüskés tanul mányának ismertetésekor a recenzens-műfordítónak nyilván nem az a legfontosabb feladata, hogy a szerző gondosságát és írásm űvészetét helyezze el őtérbe, hanem inkább arról kell szólnia, hogy Tüskés Tibor dicséretre méltóan jó szemmel »közös dolgaink rendezéséhez« is sokban hozzájárult, mert rámutatott arra, hogy a két fivér, Miklós és

385

Ptęr (vągy I4 úgy. ţeţşzik

hogy rIüsls tárgyilagos szemmel nézi mindezt, s közli kötetében mind magyąr, mind pedig a ęryt niű címiapjának a képét is, amely küls őleg igazi együttműködésre utal. S nem fleIkezik meg arról sem, hgga ęak sząván magyarr fordí ţot é köZöljön megszívlelésre méltó ésleteţ. (Merő , véletlenség, hogy ezt vi~~q r~t a recenzens fordította magyarra) Ş i tt vetődik fel ę şpro k írójában a kérdé ş.: nem gondolt még arra Tüskés, hogy a Zrínyi testvérpár, a költő és horvát fordítójának életét együttesen Írja meg? Ebbe a kettősen is agy életbe igazán könynyű volna beleszőni a Zrínyi Péterrel Bécsújhelyen együttes mártírhalált halt horvát költő, Frangepán Ferenc (Fran Krsto Frankopan) életét is, akiről a magyar olvasó nyilván még ma is alig tudja, hogy nem-

a zsarnoki ç śás$rság főúr volt, hanem je les ként Tüskés Tibor oldalán ott van Mada:

a bécsújhe1ji börtönben. Ę soçok írói y ęrmęę amą gyar olvasókönyvben ţa koott é ętében elsör. ezzel a festménnyei, s milyen jó lett v ąą mér akkor tudni, hogy ezek lizony nem is annyira magyar, hnem sokkal inkább horvát vértanúk voltak, mindenesetre a zsarnokság közös áldozatai. Igen, Ilyen, első pillanatokra tán j ęieptéktelénnék látszó feladatok teljesítésével is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy József Attila szavait megszívleljük. Tüskés Tibor könyvének talán legnagyobb érdeme, hogy nem feledkezett meg err ől; s ha olyan könyvet írna, amelyben költő ás fordítója élete egyaránt helyet foglalna, véleményem szerint egyszerre jelenhetnék meg magyar és horvát nyelven.

CSUKA ZOLTÁN

ÉGETŐ KÉRDÉSEK ÜTVESZTÖJE

]lAQ Ę : 4 kilencedik m ęnniorsá. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1973. Nehéz eldönteni, hogy Csuka Zolt4p, @Lki a jtgoláv irodalmi művek for4b4sában már valahol a századik Mteíné1 tart, ezúttal miért vállalkQz ę tt ismét ązlovén író, ć&rągo Grah k, yvênQk átültetésére. Természetęsen igyąne;t a kérdést .a kiadónak is iöltehetnénk, ám valószín ű, hęgy annak indítéIet kilencedik mennyország témájának idĆ szerűségéberi, a szocialista társadalmak fejl&Iésének kísér őjeként jelentkez ő el,

386

ferdülések, torzulások 'bátor feltárásában kereshetjük. A harácśolás, a hatálmaskodás és a hata lommal való visszaélés áll Grah regényének gyújtópontjában és ezt a »hétfej ű srkánykénţ megrajzolt ves żedelmeť szöl be az írÓ egy riporter megrázó beszámolójába Ą könyv meséje láţs$lg yszeru Jurij Vukajč falurol származó szezonmunkás líáát annyira alámossa a talaj Víz, hogy minden

percben összed őlhet. Vukaj Č feleségát Ausztriába küldi munkára, ahol devizában kapja a keresetét, ő maga pedig egy nagyvárosi épít őhelyen helyezkedik el. Vállalatának párttitkára, a karrierista Polak ás egy rokonvállalat igazgatója, a harácsoló Bajuk többszörösen kihasználják. Felesége devizáját »feketén« fölvásárolják t őle, vele ás társaival építtetik Bajuk gyanús eredet ű villáját, sőt egy német ü4eti partnerüknek is »àtpasgoliák« jól dolgozó munkásukat. Vukaj Č meggyűlöli őket és fölvę zi velük az ęgyenitlen, de nem reménytelen harcot. 'Ez a küz'd'elem végül is kett ős tragédiával zárul: Vukajč ás Bajuk eg épül ő toronyház tetején viaskodva lezuhannak a mélybe... Hátborzong ątóąn komoly és mélyen elgondolkoztató rnoa4a ąivalója van ennek a könyvnek. Jó lenne, ha legalább annyi olva şója akadna nálunk, mint északi szorns$dunknál, ahol nem kevesebb, mint 13 000 példányszámban jelentették meg. Ękkqra, hazai viszonylatban eszményi pidánysnirą nem isszámíthąt unk, de egy kis nemzet írójának talán nincsenek Is ilyen igényei. Legalább is erre utal lrago Grah írói módszere, a nehezen kovethe ţő, bonyolult szöveg. Ęţ toşr vęş ük, nęmçsąk az olvasó, de a fordító is csak élesre köszörült machettávai túdta magát keresztülverekedni a h ęlyenként zavarosan összehordott szavak ás mondatęk őserdején. Érthetetlen, - hogy a szerz ő épp akkor teszi rendkívül bonyolulttá a szöveget, amikor az egyszerű szezonmunkás gondolatait és asszociációit tolmácsolja. Egy alig írástudó, a »nagyvilággal« csak egy régi munkaakción érintkezett parasztember gondolatai aligha lehetnek olyan kómpilkáltak ás kapkodóak, mint például ez az olvasó türelmére való tekintettel csak t őredékében idézett mondat: »Mal Čit látom, most őt látom, amint a portásfülke üvegfalához támaszkodik, mellette a német, orrán a tudós feketekeretes szemüveg, millióhaldoklóaholtakközött, most ez •a pápaszemes bontogatja a bimbókat, egymUUóakiknekvérétaiióhéroksz śvják, anynyi baj legyen, csak bontogassa, egeUenegjjmiUió, amíg án a kissé zöld burokból kihähb*hattam őket, 1.

kitaszenvédéssaiyargo.t, bizony kihá-

moztam, deakitso1za.me,w.irisemmisít.

a zöld tenger elnyelte a vörös bikát... Bizony így, a meséből kiragadva alig hihető, hogy egy betanított épitőmunkás gondolatait olvassuk, inkább az író igyekezetét véljü felfedezni, hogy saját, téves helyre plántált filozófiái meditációjút k ő_: zölje velünk; de a lóláb túlságosan Is kilóg, ezért a figyelemre méltó gonlątşor hitelét veszítvé jut el tudatunkig. Drago Grah formai salto morta le kísérleteit már a könyv expozíciójában megismerhetjük. Beszélgetés közben Vukajé, a regény h őse egy önkszolgáió étterem. szélt ől himbált cégfábláját figyeli, azlnak különböző betűi tűnnek Ml minduntalan szeme előtt; ezek a bet űk különböző v4ltqzat ękbáii, klön sorban bekeręteżve - például így: ONXISZO - haîrninckétszér ékelődnek be a szövegbe szerző kísérlet-koktéljára jelhogy a içühiön)Yöző Izmusok fegyvertárából kölcsönvett stílusban hegírt szövegrészek,-mellett egyszerű, átt ękintl ętŐ, realista leírásokat és párbeszédeket Iktat, s ąt, cun túl męňően, a nyęmęzó újságíró publicisztikai hangvétel ű gondolatmenett helyezi az egyes fejezetek - élére. • Világos, hęgy »rago Grah nem véletlezitzl bocsátkozott' ebbe a formai kalandba. Minden sztuáeiót külön stílussal Igyekszik kifejez őbbé, nieggyőzőbbé tenni, ez a törik vése azonban csak helyenként sikerül. Ahol viszońt megtalálta a kell ő han got, otta regény magával ragadja az olvasót, együtt érez szenved ő hősé-. vel, legszívesebben vele együtt. közdene, verekedne a '»gonosz sárkányok ellen. És együtt kell éreznünk a szerz ővel Is, aki 1969-ben (akkor jelent meg a könyv szlovén nyelven, a Pomurska založba kiadásában) merészen feltárta a sz űkebb hazájában felismert rákfenét, leletét pedig olyan erővel gyiúrta regénye anyagába, hogy jelent őségében nemcsak Szlovénia, de országunk határain is túlmutató m űvet alkotott. Ezért, kifogásaink felsorolása mellett Is üdvözölhetjük a Kossuth Kiadó ás a kiváló munkát végzett műfordító vállalkozását.

lemző.

-

GAJDOS TIBOR 387

EGYSZERŰEN, DE ^ÉRZÉKIETESEN

TANJA KRAGUJEVIC: Nesan Bagdala, Kruševac, 1974. Hosszú idő után jelentkezett verseskönyvvel újra Tanja Kragujevi ć. Első könve (Vratio se Volodja) nyolc évvel ezelőtt, 1966-ban látott napvilágot, s már abban az évben elnyerte a Matica srpska Branko-díját. Míg első kötetében kuszáltabb, idegesebb a nyelve, a második versgyűjtemény jellemzője a letisztult kifejezés, a gondolat sűrítése. Az ütkeresés időszaka véget ért, az alkotó tudja, mennyit és mit mondhat, kinek és miért akar beszélni. Ami-megfogott: a költőnő ragaszkodása az Itteni tájhoz, bizonyságul, hogy a gyermekkori gyökerek az örök gyökerek, az ember önmagát soha, semmilyen világban nem tagadhatja meg. Tanja Kraguj ęvić erényként kezeli a Tiszatáj emlékét, Mondanivalója hozzánk szól, vagy rólunk mesél: »Bús emberek víg nótája harsog, hideg sört rendelnek kedvük mellé, de a cigányzenekarból hiányzik a cimbalom.'

- E négy szabálytalan sorba belefér a Tisza menti nagy színpad rekedt nótáival, nehéz öklű, súlyos szavú eznběreivel, bús-víg cigányvigalommai. Cimbalom, nélkül. »Operettviiágunk a maga valóságában.

Az újkori szerb líra hatását ebben a kötetben már nem leljük. Megkapóan egyszerű, de kiforrott, érzékletes verseivel szól a Zentán született 'költőnő : »Pusztába szöktek meg messzire éveim Kinek adjam vissza legdrágább kincsem éjek jó borát mindennapi kenyerünket'

Pusztába szökött ifjúsága, halk szavú szerelme, a mindennapok Ifjúsága ás a mindennapok emberi szerelme is: »Nem Vagy itt, hogy elringass, hiába mondom magamnak, mindenem megvan belül csak a magcmnyösság motoz, hiába hitegetem Szívem, hogy semmi se fáj . .

Leteszem asztalomra a kis könyvet. Parázsként izzik bele az alkony súlyos homályába. Fehéren. Lányosan, asszonyosan. Szerelmesen.

BALOGH ISTVÁN

388

Megjelent az Életjei Könyvek 2. lkõtete KOLOZSI TIBOR

SZABADKAI SAJTÓ (1848-1919) Szellemi életünk múltjának felmérésében az utóbbi esztend ő kben nem egy olyan munka hagyta el a sajtót, amely az eddig alig Ismert, vagy teljesen ismeretlen tevékenységek eredményeit tárta fel. Ezekb ől a m űvekbő l kiderül, hogy a háborúk és hódoltságok során több évszázadon át pusztított és nem egyszer tövig lerombolt városnak, Szabadkának olyan ikiváteles érték ű szellemi múltja van, amely éppen tragikus történelmi útja folytán rapszodikus ás a maga nemében egyedülálló fejezeteket tartalmaz. Ezeknek az értékes fejezeteknek két emlék ő rzője van: a városi levéltár és Szabadka város sajtójának története. K o 1 0 Z s i Tibor több éven át végzett kitartó kutatómunkája során fedezte fel a rendkívüli érték ű forrást: a szabadkai sajtó történetének ered ő it. Hiszen eleddig csak a századforduló és a huszadik század napilapjait, 'hetilapjait, közlönyeit és folyóiratait ismertük, de a távolabbi múltba senki sem tekintett vissza, mintha a múlt század els ő felében - a forradalmas évek idején - Itt nem történt volna semmi Olyan kezdeményezés, amely egy lap, vagy közlöny megindításával egyszerre megindította volna a politikai, a társadalmi, a szellemi élet erjedését ebben a homokvidéki városban. Pár éves gy űjtő munkája során rengeteg adatot és anyagot gy űjtött össze, és hihetetlen szorgalmú munkájának köszönhető , hogy könyvében több mint s z á z kéziratos, nyomtatott napilapról, folyóiratról, társadalmi-politikai kiadványról, irodalmi és egyházi újságról ad alapos áttekintést. Ezek a lapok legnagyobb részt szerbhorvát és magyar nyelven jelentek meg. Értékes kötetében minden egyes kiadvány életrajzi adatai Is megtalálhatóak: az olvasó megismerkedhet a lapok jellegével, szerkesztő ivel, munkatársaival és azokkal a témakörökkel, amelyek több mint száz esztend ővel ezel őtt városunk társadalmát foglalkoztatták. Külön értéke ennek a gy űjteményes kötetnek, hogy a ma Jugoszláviában és külföldön fellelhet ő régi szabadkai újságok első oldaláról több mint Száz fényképfelvételt közöl, s hogy mellékletében - tizenhat egyéb dokumentum mellett - negyvenegynéhány Újságíró arcképével találkozhatunk. Kolozsi Tibor terjedelmes kutatómunkájának igazi értéke ma még fej sem mérhet ő , de hisszük, hogy megjelenése után Új megvilágításba helyezi 'Szabadka társadalmi, politikai, kulturális életét, s olyan termékenyít ő en hat, hogy kötete nyomán újabb és újabb m űvek születnek. A több mint 700 oldalas könyv ára 100 dinár.

Megjelent az Életjel Könyvek 3. lkôtete PÁLINKÁS JÓZSEF

SZABADKA NÉPOKTATÁSA (1687-1918)

A társadalmi, a gazdasági, a kulturális élet sokféle megnyilatkozásának távoli forrásait kutatva nem egy tanulmányban, naplójegyzetben, kritikai beszámolóban felmerült már a kérdés, hogy voltaképpen mikor kezd ő dött el a rendszeres népoktatás Szabadkán. Hiszen a mez ő város lassú fejl ő dése is utánpótlást követelt mind társadalmi, mind gazdasági, mind egészségvédelmi téren; tehát olyan írástudókra volt szükség, akikb ő l ez a város a fejl ő dés követelményeinek megfelel ő en felnevelhette a maga kádereit: felemelhette népét az emberi élet szintjére. Pálinkás József Szabadka népoktatása cím ű kötete ebben a tekintetben nem könnyen felmérhet ő érték ű munka. Már bevezet őjében sejtette, hogy minden törekvése arra irányul, hogy a népoktatás megindításának ered ő it felkutassa egy olyan területen, amelyet a kötetében felölelt id ő - több mint kétszáz esztend ő - nem egy háborúval, hódoltsággal, elemi csapással marasztalt le más, boldogabb életet élt városok, vidékek mögött. A másik rendkívül fontos szempont, amelyre a Szerz ő különösen nagy gondot fordított, hogy ennek a városnak a területén többnemzetiség ű lakosság élt, s mivel az általa említett els ő évtizedekben - s ő t századokban az iskolák kezdeményez ő i, védnökei, alapítói, gondozói jelent ő s részben a felekezeti egyházak voltak, megoszlott a kezdeti kis tanintézetek összetétele, jellege, s ennek megfelel ő en tanítási programja is. Bármelyik fejezetet is lapozza fel az olvasó ebben a temérdek adatot tartalmazó könyvben, olyan szakaszokra talál, amelyek a város népi életének számtalan, felszín alatti mozzanatára hívják föl a figyelmet, s azt is feltárják, hogy régi város falai között pár emberölt ővel ezel ő tt is akadtak szabad szellem ű emberek, akik a népoktatás kiterjesztése és terebélyesítése érdekében bátor harcot folytattak a haladást megfékezni akaró, bigott szemlélet ű «írástudók», «hitközségi tanácstagok<, szolgalelk ű filiszterek és a bet ű vetés elsajátítására vágyó népet lebecsül ő k vagy nem sokra becsül ő k ellen: mert számukra az volt a fontos, hogy a nép dolgozzon, majd ő k irányítanak. Ezért - de nem csupán ezért! - minden olvasó számára értékes m ű hagyta el a sajtót Pálinkás József kutatásai nyomán, s éppen a fennebb elmondottak miatt remélt visszhangja kelti fel bennünk azt a hitet, hogy hamarosan újabb hasonló értékes m ű vekkel találkozunk az Életjel kiadásában. A 120 oldalas könyv ára 10 dinár.