Tartalom. Gerencsér Miklós (fıszerkesztı)

Tartalom Tıke Márton: Iskolaátadási ünnepség Blasko Brigitta: Égi mese Gombos Katalin: A sport egy életérzés (riport) Szemendrei István: Filmajánló Blasko Brigitta: Az UNICEF-rıl Szabó Brigitta - Gerencsér Miklós: A sviblikrıl Almási Csenge: Gólyaavatás 2008 Gellérfy Bence: SZIN Bakti Krisztina – Jankó Viktória: Látogatás a gödöllıi kastélyban Szabó Brigitta - Kósa Dominika: Színfalak mögött Gombos Katalin: A kuka használata kiment a divatból Rajkó Krisztina: www.huszadikszazad.hu Gerencsér Miklós: Beszélgetés a kocsmában K. A. Z., és M. M. (titkolni kívánják teljes nevüket): Versek Gellérfy Bence, Béres András: Beszólások (tanár/diák) Novák Zsófia: Viccek Makra Bence: Riport Eftee-vel Tóth Felicián: Fotók Csizek Tamás: Borító Cseh Aletta: A világot megmentı kiscsapat Az újság szerkesztésében közremőködtek a 12. ipm. grafikus diákjai

Biztos már hallottátok, hogy újra indul a Tömörkény–újság. Köszönöm a segítséget a krónikásoknak és mindenki másnak, aki hozzájárult az újság elkészítéséhez. Az újság kezdetnek nem rossz, remélem sikerül szórakoztatnunk. Ha szeretnél véleményt/ kritikát írni, vagy ötletet adni, hogy mit szeretnél olvasni (vagy mit nem…) a következı számban, írj a: [email protected] (fıleg beszólásoknak örülnék). Ugyanerre a címre írj, ha szeretnél írni vagy rajzolni az újságba. Gerencsér Miklós (fıszerkesztı)

Iskolaátadási ünnepség (2008. szeptember 5.)

Iskolánk - immáron felújított - épületének átadására rendezett ünnepséget nagyon kellemesnek találta mind az idelátogató Botka László polgármester úr, a vendégek, a tanárok és a diákok is, legalábbis ezt lehetett leolvasni az arcokról. A polgármester úr beszélt a város iskola-felújítási programjáról, melyben eddig több mint kétmilliárd forintot költöttek, és további három városi iskolát fognak felújítani uniós támogatásból. Ezek után Nemesi Pál, a kivitelezı cég (Ferroép Zrt.) elnök-vezérigazgatója az iskola jelképes kulcsát adta át Botka Lászlónak, aki pedig Kühn János igazgató úrnak adta tovább. Tıle szintén halhattunk egy beszédet, melyben elmesélte a felújítás történetét, a felmerült problémákat és azok megoldásait, valamint köszönetét fejezte ki a tanároknak és a diákoknak a türelemért. Kellemes pillanat volt a nemzetiszínő szalag átvágása, melyet szintén a polgármester úr tett meg. Az átadást mősor is főszerezte, amelyben „megjelent" maga Tömörkény István is. Személyes kedvencem Lincoln Telma volt az ördög szerepében. Az ünnepség talán egyetlen negatív része a vége volt: a dolog végeztével a meghívottak a fogadásra mentek, a diákok pedig széket pakolni. Ettıl eltekintve szép ünnepség volt, mely illett iskolánkhoz. Köszönjük.

Égi mese

A halovány ıszi napkorong éppen délutáni pihenıjét tölti, így egy óra tájban. A napsugarak is alszanak valahol nagyon messze, fent, puha felhıpárnáikon. A felhık álmosan úsznak az égen, idınként meg-megpihenve, s az alattuk fekvı aranysárga tájat kémlelik. İk mindig együtt álmodnak velünk, emberekkel, távolról figyelik életünk, s a csodákból, a valóságból, a reménybıl és a halálból szövik életmeséiket, rólunk, nekünk. A szél viszi tova hangjukat fodrozódó fuvallatok hátán és pusztító szélvészeken keresztül, mindaddig, míg elérik a megfelelı embert, akinek szüksége van egy mesére, vigasztalásra vagy éppen figyelmeztetésre. Hanna éppen kiszállt az autójából, mikor egy széllökés lágyan végigsimította az arcán lepergı sós cseppeket, most is a nagymamájára gondolt. A héten harmadszor látogatta meg az idıs asszonyt, így hát már nem volt ismeretlen számára a rideg kórházi környezet; a vaságyakból és orvosi mőszerekbıl épített börtön, a málló vakolat a falakon és a porral fedett mővirágok a folyosón. Belépett a fıbejáraton, vett egy mély levegıt, magába szívta a reménytelenséggel és félelemmel átitatott kesernyés kórház illatát. A nıvérek és orvosok közönyös pillantásától kísérve megmászta az ódon kılépcsıt, elfordult jobbra és megállt a 109-es kórterem ajtaja elıtt. Mosolyt erıltetett arcára, letörölte könnyeit, s erejének utolsó morzsáit összegyőjtve lenyomta a kilincset. Az idıs hölgy mozdulatlanul feküdt az ablak melletti ágyon, hófehér haját sárgára színezték a déli nap sugarai, testét eltakarta a rajta heverı takarók kis kupaca, s arca mélységes fáradtságot sugárzott. Összehasonlíthatatlan volt a Hanna fejében élı emlékképpel, azzal a derős asszonnyal, aki hatalmas erejével és kitartásával mindig lenyőgözte, aki rengeteg energiáját alig tudta megfékezni, s munkáját is csak kis unokái kedvéért hagyta abba. Leült az ágy mellé, s türelmesen hallgatta az asszonyt, aki lénye egyszerőségével, s az idıs hölgyek oly csodálatra méltó gyermeki naivitásával részletezte az elmúlt hetek borzalmait. Az idıs hölgy olykor-olykor mosolyogni próbált, hogy leplezze kétségbeesését, s a szeme sarkában csillogó bús cseppeket. Hanna közelebb húzódott, megfogta mamája kezét és beszélt, mindenrıl, ami csak eszébe jutott: a közös emlékekrıl; az iskoláról; a kis falusi házról, mely üresen áll és várja vissza egyetlen lakóját, a múltról és persze a közös jövırıl. A látogatás igen rövidre sikerült, a fiatal lány fél óra múlva már hazafelé tartott, s erıs széllökések kísérték egészen a kis faluig, ahol nagyanyja háza állt. Otthon volt ı is, 15 évig élt a faluban, megszokta a mindent átitató csendet, ám ma este valami mégis más volt. A ház büszkén állt a szokott helyén, az Aradi utca sarkán, de már nem volt ugyanaz a kedves kis menedék, ahova mindig hazafuthattak, ha baj van. Üres volt, lélektelen és szomorú, hiszen a nagymamája, az élet a vidámság, nem volt ott. Bement a nagyszobába, kinyitotta az ablakot, leült a kis piros karosszékbe az ablak elıtt és sírt, álomba sírta magát. Reggel nyugodtan ébredt. Éjszaka belopózott ablakán a hővös szél és elmesélt neki egy történetet, egy asszonyról, akinek nagyon boldog élete volt és sosem adta föl, egy történetet, amit csak az ég láthatott. Megcsörrent a telefon, a kórház volt. Egy év múlva Hanna ismét a régi házban volt, de hogy egyedül-e, azt sajnos nem árulhatom el. Talán egyszer, egy szép napon, ha szükséged lesz rá, neked is elmeséli a szél.

A sport - életérzés! Interjú Szelepcsényi Zsolttal Zsolt már nagyon régóta fut és már sok sikert elért ezekrıl kérdeztük. - Mióta futsz, versenyzel? - Az edzımhöz a SZVSE-hez 2006-tól járok, de korábban már elindultam diákolimpiákon az általános iskolában. - Kinek a hatására kezdtél el sportolni? - Sportolni kiskoromban, amikor testvérem úszásoktatásán voltam és három évesen bele estem a medencébe, és könnyedén fennmaradtam a vízen, majd ezután elkezdtem úszni, késıbb focizni, de egy baleset után a futásnál maradtam. - Mennyit edzel hetente? - Ez változó. Amikor versenyre készülök, akkor egy héten 11 edzésem is van, amelyek reggel és délután vannak és 1 vagy 2 óra terjedelmőek. Ha nem készülök versenyre, akkor 5 vagy 6 edzésem szokott lenni. - Kedvenc terepeid itthon és külföldön? - Az itthoni versenyeken az országos bajnokságot szeretem, meg pár utcai versenyt, ha jól van megrendezve. Külföldön szeretem a pálya- meg Ausztráliában az utcai versenyeket. - Mi a helyzet a balesetekkel, volt már súlyosabb sérülésed? - 2005-ben volt egy jobb bokatörésem, ami a foci miatt volt és fél évet ki kellett hagynom, emiatt szinte a nulláról kezdtem újra. Több hónapig gipszben volt a lábam, és több mőtéten is átestem. Késıbb a bal lábamra is lesérültem,de ez nem volt olyan vészes, de most már próbálom óvni. - Múlt évben és idén milyen eredményeket értél el? - Tavaly országos második voltam 1500 akadályon, a kis maratonin harmadik a mezei OB-n második a csapattal. Ebben az évben a válogatott viadalon, 2000 m akadályon 2. lettem. A diákolimpián 1500 men 3. lettem. Sok utcai versenyen pedig a dobogón voltam. - Most készülsz versenyre? - Igen, október 11-én a kis maratoni lesz ahol 15 km-t futok és dobogó esélyes vagyok. Jövıre pedig az ifiknek lesz világbajnokság Olaszországban 2000 m akadályon, és erre is már készülök.

Batman: The Dark Knight (A Sötét Lovag)

Bemutatásakor sokan minden idık egyik legjobb filmjének titulálták! Meg kell mondjam, nem alaptalanul. A sztori messze túlmutat az átlagos képregényfilmeken, sokkal összetettebb és sokrétőbb, mint társai. Sokan a Keresztapa 2-höz hasonlítják, de én inkább a Szemtıl szemben feelingjét érzem, amit a rendezı nagy valószínőséggel szándékosan tett is bele (Bale=Pacino, Ledger=De Niro). A történet viszont három fı szálon bonyolódik, Gotham City védelmezıje, a káoszpárti Joker és a fehér lovagként is feltüntetett Harvey Dent kerületi ügyész hármasa ez, melyek a film végére egészet alkotva döbbentik le a nézıt. A rendezı Christopher Nolan (Memento, A tökéletes trükk, Batman: Kezdıdik!) egyéni képi világgal és komoly filozófiai, ok-okozati tartalommal vértezte fel filmjét, feltámasztva egy olyan kult. karaktert, akit nem korlátoz az átlagember hatalomvágya és egyéb gyengeségei.

Aki egy látszólagos, mondhatni álszent társadalmat és annak legfıbb jelképét önmaga ellen fordítja. Nem, nem Batmanre gondolok, hanem a jókedvő, mosolygós figurára, aki választás elé állít, kezedbe adva a döntés jogát. Heath Ledger utolsó nagy alakítása ez, melyben egymagában központi karakter és egyfajta nézı is, aki hátradılve figyeli az események láncolatát. A hatás, mint tudjuk, ellenhatást vált ki, így Batman jelleme is komoly változáson megy át, feladva a róla alkotott képet célja érdekében. Kiemelném még a film zenéjét, melynek szerzıje James Newton Howard és az a Hans Zimmer, akihez olyan filmek köthetık, mint A Karib tenger kalózai 2,3, vagy a Gladiátor. Nagy erénye még a filmnek a forgatókönyv, a történetvezetésének zseniális logikája és lendülete van, bár a vége felé ajánlatos figyelni, hogy követni tudjuk a párhuzamosan futó történetszálakat. A végkifejlet viszont mindenen túltesz! Hasonló katarzist csak a V mint vérbosszú, vagy a Mátrix filmek váltottak ki belılem, mikor már minden mindennel összefügg, mikor az okból okozat lesz és döntést kell hozni, melynek következményeivel együtt kell élnie a „tragikus hısnek".

Az UNICEF-rıl „Ember, a Földet szebbé teheted, ha kevesebb az önzés és több a szeretet.” Gorkij

Az UNICEF a világ legjelentısebb gyermekvédelmi szervezete. Mindenhol jelen van, ahol háborúk dúlnak, természeti katasztrófák pusztítanak, járványok és éhség fenyegeti a gyermekeket, ahol nincs ivóvíz és a tanulás legelemibb feltételei is hiányoznak.

A szervezet 60 éve mőködik sikeresen, de a hatékony mőködésnek, a kitőzött célok elérésének nélkülözhetetlen feltétele a nemzetközi összefogás, a diákok és a felnıttek együttes segítsége.

Itt az ideje, hogy iskolánk is támogassa a segélyszervezet munkáját!

”Üdvözlılapokkal a világ gyermekeiért”- hangzik az UNICEF talán legismertebb és legnépszerőbb programjának jelmondata. A szervezet általános és középiskolák segítségével évente 160 millió képeslapot ad el világszerte, melyhez mi magyarok, mintegy 600 ezer üdvözlılap vásárlásával járulunk hozzá. A befolyt összeget a legrosszabb gyermekek sorban élı életkörülményeinek javítására fordítja a Gyermekalap, élelem, oltóanyagok és iskolai felszerelések vásárlásával. Az ez évi akció lebonyolításában iskolánk is tevékeny szerepet vállal. Az üdvözlılapok ára 140 Ft/db a levelezılapoké pedig 90 Ft/db Az az osztály, amely a legtöbb képeslapot adja el, értékes nyereményben részesül, további információért forduljatok az IDB tagjaihoz.

Kérjük közremőködésetekkel és aktív részvételetekkel Ti is támogassátok és segítsétek a nemzetközi akció sikerét!

A sviblikrıl! Talán mindenkit foglalkoztatott már biztos az a kérdés, vajon mit lehet tenni azok az emberek ellen, akik kicsit érdekes látásmódjukkal rontják a diákok hangulatát. Mivel teszik ezt? * Egyetértenek minden helyzetben a tanárokkal. *Lenézik az átlagos diák gondolkodásmódját, szigorú szabályok között élnek, és nincs bennük tolerancia. *Mindenfajta rendezvényen részt vesznek mint „fıszereplık”. Persze a tanár választotta ıket… *A diák bizalmába férkıznek, akár hónapokat is rászánnak, majd mikor úgy vélik, sikerült, kivárnak, és amint megtörténik a szabálysértés, ık következnek, titokban beköpik az illetıt, és ettıl elégedettek lesznek. - Hogyan lehet elkerülni az utóbbi esetet? - Idıben fel kell ismerni, hogy sviblivel van dolgunk. - Honnan jöhetünk rá? - Jellemzı tulajdonságaik vannak. - Úgy mint? - Úgy mint a kinézetük: elıszeretettel járnak öltönyben, a nagymama kötötte pulóver különösen kedvelt, de öltözködésükben egyetlen kikötés van: ne legyen feltőnı szín rajta, így könnyő lenne kiszúrni ıket. Mindig tanárral beszélgetnek szünetekben, vagy éppen szertárban foglalatoskodnak Gyakran látni ıket egyedül, nem szívesen illeszkednek be a többiek közé, nincs szükségük barátokra. Az elszomorító az, hogy ezek a tulajdonságok, látásmódok már általános iskolában is kibontakoznak, ezért ha egy suliba jársz az illetıvel, talán hamarabb rájuk ismersz, és elkerülheted a bajt. Mindenhol meg lehet ıket találni. Nézz szét magad körül, és rájössz te is. Talán pont melletted is áll egy! - Miért jó sviblinek lenni? - Erre még nem találtunk magyarázatot, valószínőleg összefügg más tulajdonságokkal, ahhoz, hogy valaki svibli legyen, önzınek kell lennie, aki képes a saját célja érdekében keresztülhajtani másokon. Okosnak is kell lennie, kiszúrják és kiutálják. Ezért valószínőleg egy lelkiismeretlen embernek teljesen megéri ezt az életformát választania, ha elég „ügyes”. (Az „ügyes” szó helyett trágár szót kell érteni.) - Az emberek hogy viszonyulnak ehhez? - Ehhez véletlenszerően kell kérdezısködni. /A nyilatkozók kérésére nem árulunk el nevet./ - Mit gondolsz azokról az emberekrıl, akik képesek egy másik embert szabálysértés miatt egybıl beköpni!

- Én ezt nem tartom tisztességesnek, mert szinte minden diákot köt a "betyárbecsület". Kötelességünk valamilyen szinten egymást segíteni, feltéve, ha tudjuk. Senki sem ártatlan! Nem kell mindennel egyetérteni, nyilván, de nem is kell ítélkezni, akkor inkább maradjon ki belıle az illetı, ha segíteni nem tud, csak ártani. - Mindig is utáltam az olyan embereket, mint akikrıl ez a cikk szól (vagyis a „svibliket”=)! Undorító dolog, hogy valaki feladja a másikat úgy, hogy még haszna se származik belıle! Ha haszna van belıle, akkor lenézem, de másképp kezelem. Azt hiszem, így sikerült két fajra osztani a svibliket. /Az eztán hallottakat nem jelenthetjük meg, ezért az olvasók elnézését kérjük/ - Gondold át te is, hogy kerüld a velük kapcsolatos kellemetlen tapasztalatokat!

Gólyaavató 2008 Mint minden évben, idén is megrendezték a kilencedikesek és tizedikesek körében igen népszerő gólyaavatót. Szeptember huszonharmadikán az elsısök különbözı stílusokban felöltözve léptek be az iskola kapuján, tökéletesen teljesítve ezzel elızetes feladatukhoz hozzátartozó öltözködést. A tömörkényes pólón kívül mindegyik osztály felvett egy extra ruhadarabot, vagy kiegészítıt. Az általános tagozat papírkoronákkal lépett be reggel az iskolába, míg a kéttannyelvősök sállal egészítették ki ruháikat. Bár a nap nem sütött, az A osztály napszemüveget viselt. Legnagyobb sikert az iparmővészetisek szerelése aratta: az alap pólón kívül a hosszú hajúak a copfjukat teletőzdelték ceruzákkal, ecsetekkel és más rajzolóeszközökkel, s mindenki hajában díszítıleg egy kis kék festék éktelenkedett. Az öt megtartott óra után a két évfolyam kivonult a feladatok elvégzésének helyszínére, az újszegedi Ligetbe. Osztályommal, a 10. D-vel a templom melletti szökıkútnál kaptam helyet. Félórányi készülıdés után, a kilencedik A osztály kezdte a feladatunk teljesítését. A

szökıkút mellett kellett különbözı stílusú zenékre táncolniuk: kacsatánc, kán-kán, tangó, keringı, break-dance, magyar népzene... csak hogy néhányat említsek. Az osztályból három tanuló tőnt ki igazán, érdekes, de tehetséges tánctudással. A táncos osztálynál csak az iparmővészetisek teljesítettek jobban, maximális pontot szerezve osztályuknak. A 9/D-ben annyira beleélték magukat a táncba, hogy tangó közben két lánynak összeakadt a lába, így mindketten a földön kötöttek ki, nagy derültséget okozva mind a tizedikesek, mind a kilencedikesek között. Miután az összes osztály végzett a feladattal, újra felavattuk magunkat a 10 D-vel, azaz mi is megcsináltuk saját feladatunkat, így kicsit megkésve értünk vissza az iskolába, ahol az udvaron megtörtént az elsısök felavatása. Elızetes feladatként a gólyáknak énekes-táncolós dalként elı kellett adniuk a „Gólya, gólya gilice” címő dalt, ezt a zsőri rögtön értékelte is. Miután az elsısök túlestek a hagyományok szerint elmondott gólyaeskün, a tizedikesekkel feltőztük rájuk a sárga szalagot, mely jelzi, hogy „hivatalosan” is a Tömörkény István Gimnázium elsısei lettek. Az eredményhirdetés következett, és úgy gondolom, az IPM-es osztály minden további nélkül megérdemelte azt a bizonyos elsı helyet ;).

SZIN-es éjszakák Összefoglaló a Szegedi Ifjúsági Napokról, a mi legnagyobb nyárzáró bulinkról. A Partfürdıre nulladik nap délután mentem le. Tavalyhoz képest gyorsabban bejutottam: a sátrazókat elızı este beengedték, így az órákig tartó sorban állás elmaradt. Ez még nagyon az eleje. Az ember ilyenkor felmérheti a terepet, dumálhat a szembejövı karszalagos ismerısökkel, megihatja az elsı söröket, aztán nekivághat beállni az MTV Színpad vagy a Pepsi Színpad elıtt győlı tömegekbe. A SZIN-re szinte hazajáró gyakorlott fesztiválozóként is találunk újdonságot: ilyen a habos testmosó vagy a karaokee zuhanyzókabin. A koncertsorozatot a magyar fellépık közül az egyik legnagyobb húzónév, a Tankcsapda indította el. A lassan húszéves debreceni rock-zenekarral kapcsolatban vegyesek az elvárások. Valakinek a korai, „punk’n’roll-osabb” nóták, valakinek az újabb, a mi generációnknak írt slágerek kellenek. Lukács Laciék láthatóan mindkét félnek meg akartak felelni, a régi és az új korszakukból is összeválogattak dalokat – ettıl azonban nem egy nagy kedvenc kimaradt a mősorból. Ezt a hiányt leszámítva ütıs koncert volt; az animált hátterekkel, lángoszlopokkal és konfettiesıvel kiegészített show-ra két órán át tombolt a közönség.

Az elsı napon kezdték el a rendszeres délutáni programokat. A Borsodi Malátabárban kikapcsolódásként retró rajzfilmeket vetítettek; és két matiné között az örökifjú Pleskonics tanár úr, az egyszemélyes Rocktöri-tanszék vezetıje tartotta meg óráit. Egy másik helyszínen, a JATE Klub sátorban a Godot Dumaszínházból (nekünk inkább a Showder Klub mősorból) ismert stand-up humoristák léptek fel. Van valami zseniális bennük, mert meg tudnak tölteni egy sátrat emberekkel és órákig nevettetni ıket, pusztán annyival, hogy egyedül állnak a színpadon, és „csak mondják a hülyeségeiket”. A délutánokról a zene se hiányzott. Ilyenkor többnyire szegedi bandák kaptak lehetıséget: játszott a Nyuszi!, az Atomtorta, a T3, az Utolsó Tündérmese, és a többiek. Meglepı volt látni a fellépık között Deák Bill Gyulát. A blues-énekes este a Fészek Club medencében (leánykori nevén Jamaica Café medence) állt színpadra. Kıbánya „Bill kapitánya” lehet hatvan éves, de még mindig formában van. Nemcsak megugráltatta a közönséget, de övé a nap beszólása cím is. „Jó látni, hogy vannak, akik szeretik a jó zenét és az értelmes szövegeket. Mi az, hogy sajtból van a Hold! Hülyeség, sose volt sajtból!” A medencén túl eközben lehetett az Alvin és a Mókusokon beszállni a SZIN legnagyobb pogójába, vagy táncolni a Kiscsillag fülbemászó zenéjére. Az idei fellépık sorából látványosan kilógott az orosz-osztrák Russkaja. Kihívás lehetett nekik ennyi rocker, raszta és alternatív fiatalt oroszos mulatós hangulatba rántani. Mi a második napon mégis fogékonyak voltunk rá, a Tisza-parton egy felszabadult kelet-európaias buli alakult ki. Az MTV Színpad és a Fészek programja már keményebb volt: a Depresszió zúzott egyet a holland Within Temptation elıtt; volt CPG is, Szeged egykori betiltott punk-formációja; és egy bırnadrágos Rammstein-tribute, ami sajnos önmaga paródiájába ment át. Az este végére jutott az egyik legnépszerőbb magyar zenekar, a Quimby. Rájuk lehet számítani, jók voltak, mint mindig. Az utolsó napon hallhattuk az évek óta állandó vendégeket, a Kispált és a Belgát (ebbıl a sorból már csak az Emil! Rulez hiányzott). Elıször Lovasi Andrisék bizonyíthatták be, hogy a tavalyi mélyrepülésük ellenére mégsem öregedtek meg.

Voltak már jobbak is, de élvezhetıen játszottak, és minket meggyıztek. Ezután nyomás az ugráló emberekkel teletömött JATE sátorba. Az egyedülálló intellektuális hip-hop csapat megırjítette a közönséget; de a sátor tényleg megtelt, és körülötte is sokan voltak. Szerintem a szervezıknek nagy dilemma megfelelı helyen elhelyezni ıket. A Belgának – valljuk be – a nagyszínpadok túl nagyok, a sátrak túl kicsik. Lassan éjfél, és közel a fesztivál vége. Az ember az éjszaka hátralevı részét Mattafixszel vagy Péterfy Borival folytathatta; vagy beülhetett még egyszer a Nájtmúvi medencébe; vagy kipróbálhatta, megkóstolhatta azokat a dolgokat, amikre eddig nem volt ideje. És ha valamit kihagyott, majd jövıre. (Nagy Albert is tombolt a Szin-en:) Ben

Látogatás a gödöllıi kastélyban 2008. október 4-én ellátogattunk Gödöllıre, a híres Grassalkovich kastélyba, ahol a magyarok kedvenc királynéja, Sissi legtöbb szabadidejét töltötte. Szitáló esıben tárult elénk a csodás, barokk stílusú épület. A rossz idı ellenére nem halványult el a hajdani csillogás, szinte érezni lehetett Erzsébet királyné jelenlétét. Amíg az idegenvezetıt vártuk, bejártuk a szuvenír boltot, mely sok érdekes tárggyal csábítja a látogatókat. Még arra is volt idınk, hogy a festıi szépségő angolparkot megcsodáljuk. A kastély belsejét korhő berendezés díszíti, láthatjuk például Ferenc József dolgozószobáját, melynek falán felesége portréi találhatók, és Erzsébet szobáját, amely kedves ibolyaszínben pompázik. Itt látható még legkedvesebb társalkodónıjének, Ferenczy Idának portréja, akit mindenkinél jobban szeretett. A színháztermet elıszeretettel használják esküvıi fotózásokra. Az ott tartózkodásunk ideje alatt három ifjú párral is találkoztunk. A kiállítás Sissi gyönyörő mellszobrával zárul, melyet fájó szívvel hagytunk ott, de a búcsú nem végleges, hiszen bízunk abban, hogy még visszatérünk ide. Ezt a csodás helyet, mindenkinek ajánljuk, aki szép élményekkel szeretne gazdagodni. A kastély elhagyva a csoport egyik része megtekintette a Nemzeti Múzeumot a másik fele pedig a Szépmővészeti Múzeum reneszánsz kiállítását. Csodálatos napunk volt, amit Rigóné Hargitai Csilla tanárnınek köszönhetünk.

A színfalak „mögött” Pár embert biztos foglalkoztatnak azok a kérdések, amelyek a színházhoz kapcsolódnak. Hogy a színházban mi lehet a színfalak mögött, hogy mennyi idı betanulni a Szegedi Szimfonikus Zenekarnak egy adott darabot, vagy hogy éppen mennyi stresszel jár ez egy karmesternek. Mai riport alanyunk a jól ismert Szegedi Nagyszínház egyik kitőnı karmestere, Koczka Ferenc. Neki tesszük fel most azokat a kérdéseket, amelyekre felnıttek és gyerekek egyaránt keresik a választ! - Mindig is karmester szeretett volna lenni? - Igen, már gyerekkoromban ez volt az álmom, és - mint látszik - sikerült is. - Miért ezt a pályát választotta? - Nagyon szeretem a zenét, és a karmesteri munka ennek a betetızését, kiteljesedését jelenti számomra. - Vannak ennek a foglalkozásnak hátrányai vagy épp elınyei? - Csak elınyei vannak. Tulajdonképpen a zene olyan hobbi az életemben, amelyért még fizetnek is. Roppant kellemes egybeesés. Munkám során azt csinálom, amit nagyon szeretek, ami kikapcsol teljesen. - Hány éve van ebben a szakmában? - 25. évemet töltöm a Szegedi Nemzeti Színháznál. Elsı és egyetlen munkahelyem, és nagyon szeretem. - Szokott kapni a rajongóktól levelet vagy ajándékot? - Igen, mindkettıt. Leveleket és kisebb ajándékokat, emlékeket is szoktam kapni. Ez ebben a szakmában természetes. - Mennyi ideig tart egy darabot betanulni? - Általában 6 hétig próbálunk egy-egy produkciót. Részeire bontva megtanuljuk, és folyamatosan rakjuk össze újból, hogy a csoda megszülethessen. - Mi volt eddig a legemlékezetesebb elıadás? - Nagyon sok szép elıadást láttam, hallottam, gyönyörő produkciókat vezényeltem, betanítottam. Nincs kimondottan olyan kedvencem, amit említeni szeretnék. Minden mőfajt zenés játék, operett, opera, musical - nagy lelkesedéssel tudok imádni. - Érte már önt a színpadon kellemetlenség?

- Igen. Néhány éve, egy West Side Story elıadás vezénylése után tapsrendre igyekeztem a színpadra, miközben hang- és világításkábeleken megcsúszva beestem a színpadra. Eltörött a lábam. Ez volt életem elsı és remélem utolsó üzemi balesete. - Melyik elıadásra készülnek éppen, és melyiket ajánlja a legjobban? -A napokban kerül megrendezésre a Mezzo TV operaversenye színházunkban. Arra társulatunk Francesco Cilea romantikus operájával, az Adriana Lecouvreur címő remekmővel készül. Ezt a nem mindennapi produkciót ajánlom nagy szeretettel minden színház- és operakedvelı figyelmébe. -

Jut ideje hobbikra?

- Igen, munkám mellett szerencsére jut idı hobbira, kikapcsolódásra is. A Bükkben, Eger és Szilvásvárad között, Bekölce nevő faluban van egy parasztházunk, ahová mindig szeretettel megyünk, ha idınk engedi. Ott rengeteg munka vár ránk, épp felújítás alatt áll a dombok, hegyek közé épült ház. Ha még hosszabb a szabadság, a tengerre is szívesen megyünk családommal. Valamennyien imádjuk a tenger varázslatos szabadságát, világát az aktív pihenéstıl a nyüzsgésen át a repülızéssel bezárólag mindent. - Köszönjük, hogy válaszolt kérdéseinkre. Reméljük sok kedves olvasó kapott kedvet ehhez.

A kuka használata kiment a divatból

A minap iskola után fáradtan indultam haza, amikor a Honvéd térre értem. Szétnéztem, és azt mondtam magamban: „Te jó ég mi volt itt, papírgombóc csata?” Igazából csak összegyőrt, eldobált szórólapok hevertek a földön. Amit pár méterrel távolabb osztogattak. Nekem is nyújtottak egyet, de nem kértem. Minek? Ha annyira érdekelne, felszednék egyet a földrıl, hogy megtudjam, mi olyan fontos, hogy piros papírra nyomtatták… De mivel tudom, hogy úgyis csak kidobnám, nem is kértem. Csak azt nem értem, hogy akik eldobják, minek veszik el? Mibe kerül kimondani, hogy kösz, nem kérek? Vagy ha elolvassák és rájönnek az emberek, hogy ez nem is érdekli ıket, akkor miért nem a kukákba dobják? Annyi szemetes van, megy az ember és folyton: pad, kuka, pad, kuka, pad, kuka…Ráadásul még a buszmegállóban is van szemetes.

Amikor a Széchenyi térre értem, egy párbeszédre lettem figyelmes. Két lány sétált, és az egyik „véletlenül” elejtette a cigarettacsikket. Erre a mögöttük kutyát sétáltató hölgy rájuk szól. „Miért dobtad el? Nem kellene eldobni!”… Erre a lány azt mondta: „Jó, rendben.” És már készült megfordulni, hogy mehessen tovább. De a hölgy megkérte, hogy vegye fel és dobja a kukába. Kínos, nemde? A lány elkezdett hátrálni „Nem, nem akarom!” A hölgy kitartott álláspontja mellett, és kérte még egyszer. A lány – gondolom - kínosnak tartotta, hogy felvegye, amit ı dobott el. Ez érdekes, hogy amikor eldobta, az nem volt kínos, az biztos divatos volt, igaz? Ez a kis dialógus még két percig tartott, aztán tovább mentem, de még mindig hallottam: „Nem veszem fel!” Igazából ez több idıt vett el az életébıl, mintha felvette volna, és a közeli kukába, ami egyébként két méterre volt tıle, kidobja. Hisz ez néhány másodperc, és kevésbé lett volna ciki, mert lassan az egész utcán lehetett hallani a hölgy udvarias, de rendre utasító hangját. Azt nem tudom, hogy végül mi lett, kidobta-e vagy se, de furcsának találtam. Talán azért nem dobta ki a kukába, mert nem akart két métert menni? Vagy mert a kuka használata kiment a divatból???

Friss hírek a múltból – www.huszadikszazad.hu Hat lelkes középiskolai tanár indította el a www.huszadikszazad.hu címő portált, hogy egy egészen új szemszögbıl ismertessen meg bennünket a nem is olyan távoli múlttal. Hiszen ez az új internetes oldal nem történelmi eseményeket, folyamatokat vázol föl, hanem a korabeli napilapok tükrében mutatja meg a mára már történelemmé vált kor embereinek mindennapjait. A honlap idıszámítása szerint két hét alatt telik le egy év, és a vasárnapok kivételével minden nap „friss” hírekkel szolgál az olvasónak. Egyelıre az 1916-os év van terítéken, de elıbbutóbb eljutnak majd 1900 januárjától egészen 1999 decemberéig. A cikkek idırendi sorrendben, hat témába rendezve követik egymást, úgymint politika, gazdaság, kultúra, tudomány és technika, sport, valamint bulvár. A portál tatalmát az Országos Széchényi Könyvtárban található napi- és hetilapokból válogatták össze a szerkesztık, és az újságírók között ott van Ady, Karinthy és Kosztolányi is. Mai szemmel igen furcsa az akkori tudósítások avítt nyelvezete, finomkodó stílusa, és meglepı, hogy a kor eseményeirıl mennyi szórakoztató történetbıl szerezhetünk tudomást. Például nagy szenzációt keltett a század elején, amikor a császár több évnyi szünet után újra bált rendezett a Burgban. Azt is megtudhatjuk, hogy a neves eseményen „az uralkodó fém az ezüst volt. Az udvari bál mesés fényő toilette-jei valósággal ragyogtak az ezüsttıl, és fényüket csak fokozta a berakott sok drágakı.”. Vagy elolvashatjuk a tudósító kritikus fanyalgását, az azóta már Budapest legfıbb szimbólumává vált Parlament pazar épületének megnyitásáról: „Sok, ami sok. A márvány maga is elég díszítés, és nem kell még föl is cifrázni. A szobor maga is a legnagyobb luxus, minek abba színek és aranyozások?”. A bulvár rovat tárháza a képtelen históriáknak: „Riza, az atlétanı falhoz vágja a megtermett mészároslegényt”; „Röntgenszemő kisfiú, aki mindenkin átlát”; „A majomtolvaj hadnagy esete a kubai szépséggel”; „A tanító „helyettese” avagy az új fokvárosi verıgép”. Figyelemre méltó az az 1900-as beszámoló is, mely szerint „a legtöbb angol ezredben szokásban van, hogy valami állatot tartanak, mely az ezrednek mintegy tulajdonát képezi, s melynek eltartásáról az ezred költségvetésében gondoskodnak.” Ilyen hısi kutya volt Jack, aki a skót katonák mellett teljesített szolgálatot, és Sebastopol falai alatt tanúsított kitőnı

magatartásáért megkapta a Viktória-keresztet. A 17. ulánus ezred pedig egy árva mackót fogadott örökbe, aki tejen és kenyéren élt, és még „egy pint sör is kijárt neki mindennap, amit kiinni az ezred kantinjában egy napon sem mulasztott el”. Természetesen komolyabb cikkek is ugyanúgy helyet kaptak az oldalon, amelyek alapján képet alkothatunk például arról, hogy milyen hatással volt Ferenc Ferdinánd meggyilkolása a közhangulatra, vagy arról, hogy az elsı világháború hogyan befolyásolta az emberek hétköznapi életét. Egyszóval: tanulságos és szórakoztató idıutazás ez mindenkinek.

Beszélgetés a kocsmában Kocsmába mentem, fél 8-ra volt megbeszélve, én már negyedre odaértem, így leültem és vártam. Két srác beszélgetett a mellettem lévı asztalnál, 16-17 évesek lehettek. Érdekesnek találtam, ezért emlékezetbıl leírtam. Ezzel csak annyit akarok tudatni, hogy ez nem puszta fikció. …………. 1:-Szóval, azt mondod, semmit nem mozgat meg benned, hogy magyar föld volt? 2:-Hát ööö, nem, miért mozgatna? 1:- Hát, ha én elmennék a Kárpátokba, és megmásznék egy hegyet, azért kitennék oda egy magyar zászlót.. 2:-Miért?! Nem azért mész fel, hogy gyönyörködj a tájban? Nem mindegy, hogy magyar vagy román? A látkép ugyanaz. 1:-Azért az akkor is a miénk volt. 2:-Ménk? Az enyém biztos nem. És most, hogy nincs határ a hegy és köztem, pláne mindegy, hogy melyik ország területére esik. 1:-Nem, mert ott magyarok élnek, és nem Magyarországon… 2(közbevág):-Szerintem ez hülyeség, ha annyira Magyarországon akarnának élni, átjönnének. 1:-Rosszul látod, nekik az a hazájuk, ott születtek (mint magyar), te se akarnád otthagyni. 2:-De úgy egyáltalán, miért fontos egy embernek, hogy milyen nemzetiségő? Miért fontos most az, hogy „magyar” legyen, az mitıl jobb? Oké, engem másképp neveltek, ezért nem érzem át a „nemzeti öntudatot”, de ıszintén szólva örülök neki. Számomra nem jobb ember valaki attól, hogy magyar… 1(közbevág):-Várj, azért nem kell itt engem ilyen nacionalistának nézni. 2:-Nem nézlek annak. 1:És ha ott vagy , mit tudom én, mondjuk Madagaszkáron, biztos hogy neked is jó érzés találkozni egy magyarral. 2:-Annyiban, hogy tudok valakivel beszélni, de a beszélgetésbıl akár az is lehet, hogy ellenszenv alakul ki köztünk. 1:-Ezt már csak csökönyösségbıl mondod. Akkor is örülnél, ha találkoznál egy magyarral ilyen helyzetben. 2:-Nem tudom, nem voltam ilyen helyzetben, az viszont érdekes, és én is elismerem, hogy pl. ha olimpiára kapcsolok, rögtön megnézem, hogy van-e magyar, és ha van, ugyan nem ordítok a tévé elıtt, hogy „HAJRÁ!!!”, de mégis jobb kedvem lesz, ha ı gyız. Pedig ugyanannyira ismerem azt a magyar bajnokot, mint mondjuk egy svájcit. 1:-Na, hát ilyenekre gondoltam. Vagy, ha magyar író, mondjuk kiad valami világsikert, büszkébb vagyok rá, hogy magyar vagyok… 2:-Büszkébb? Mer’? Te több vagy attól, hogy egy, ez esetben magyar, ír egy világsikert?

1:-Igen. 2:-Pff. Ha nem is ismered, semmi rokoni kapcsolat nem főz hozzá, csak az anyanyelvetek közös, akkor mi a ****ért vagy büszke? Én arra tudok büszke lenni, amit ÉN csináltam, nem pedig idegenek munkájára. 1:-Ez olyan, mint amit mondtál, hogy akaratlanul is örülsz, hogy ha Magyarországnak több híressége és „nagy embere” van. 2:-Nem, én nem érzem magam ettıl többnek akkor se. De ha mi most, mondjuk, nem magyarok lennénk, de attól függetlenül úgy nevelkedtünk volna, mint most, akkor te biztos nem akarnál magyar zászlót tőzdelni a Kárpátokra. 1:-Nem, nyilván nem, de az vagyok. Én csak azt mondom, hogy fontos a nemzeti hovatartozás. De már megint kezdesz engem valami nagy szélsıségesként kezelni… 2:-Tehát, akkor juthatunk arra a következtetésre, hogy ha pl. szerbnek születsz, jobbnak gondolnád magad a szerb „nagyemberektıl”, szerb sportolóknak szurkolnál és vissza akarnád csatoltatni Koszovót. 1:-Nem tudom, biztos…. 2:-Ezzel akkor el is ismerted, hogy nem több attól senki, magyar-e vagy nem. 1:-Jó, álljon ki mindenki a saját nemzete mellett. 2:-Pont az a lényeg, hogy a nemzetiség másodlagos. Az ember számít, nem az, hogy magyar vagy nem magyar. Ilyen alapon azt is mondhatnám, hogy a kékszemőeknek drukkolok, mer’ nekem is az van. Az más kérdés, hogyha megtámadják a „hazát”, akkor azt védeni kell 1:-Igen, ilyenkor fontos, hogy védd az országodat. 2:-Hát igen, de ennyiben ki is merül a nemzeti öntudatom. És…(egy ismerısük érkezik) 1:-Csá 3!! 3:-Hello! 2:-Hay 3! 3:-Szevasz! Na mi az ábra, többiek? 1:-Tíz perce késnek, amúgy semmi kül. 2-vel filozófáltunk itt egyet a nemzeti öntudatról, azt ennyi. 3:-Hő, akkor 2 biztos osztotta itt az észt. :P 2:-*******. És ekkor kaptam egy sms-t, hogy hol kések. (Rossz kocsmába mentem.)

Versek: Hajnal Hajnalodik az ég Felébred álmából a rét Zsenge füvön harmat cseppek A bogarak is ébredeznek Szél fújja a fák lombjait Elfújja az éj gondjait A nap elsı sugara Megérinti az eget S a felhık alattvalóként Adják neki a helyet

Üveggolyó Vörös mint a vér Kerek mint a világ Picinyke a tér Benne csillog a napvilág Gurul mint egy labda S az egész ég világ Ki van szolgáltatva

Egy nap a kocsmában Zöld bokrokkal szegélyezett, Zöld mezıkön fehérlenek Százszám birkák legelésznek, Százszám felhık gyülekeznek Sőrő ködbe vész a látvány Sőrő cseppes harmat hull már Hajnali csend ül a tájon Hajnali madár az ágon Messze falu kápolnája Messze ér a harang zúgása Csend van még minden házban Csend van még a kocsmában Éledezik már a környék Éledezik már a vendég Hamar kerül asztalra sör Hamar zendül muzsika föl Egy – kér korsó jó Ír nedő Egy – két perc és mind jókedvő Hangos szó egy sem eshetik Hangos zene rekedezik Rázendít a zenész ember Rázendít az egész terem Fogy a jó sör hordó számra Fogy a húsa nagy báránynak Ajtó nyílik, jönnek sokan Ajtó zárul, bent jó kedv van Odakinn hideg szél támad Odakinn villám fénye árad Ítéletidı vad, tomboló Ítélet nélkül nagy a vigalom Sötétedik már az égnek alja Sötétedik a napnak alkonya Lassan halkul a zene mára Lassan kiürül a falu kocsmája Alszik már a réten a nyáj is Alszik otthon minden víg polgár is Hogy akadjon ki holnap is iszik

Beszólások: TANÁR - Tanárnı, a B csoport sokkal nehezebb volt! - Murphy szerint az a nehezebb, amelyikben vagy. - És még azt hiszitek, hogy hőha! - Heti 8-10 napot kellett dolgozniuk. - Ülj ide, felelj nekem. - Tanárnı, ezt most miért?! - Mert csak! - Nem is csináltam semmit! - Akkor miért ordibálsz? - Nem tudok semmit… - Írásba is adhatod! - Kálmáncsehi Sánta Márton. Milyen jó kis név, ugye? Alliterál is. - Thököly Imre volt Zrínyi Ilona felesége… - Konkrét országot mondj! Amerika nem ország. Egy kontinens, két részbıl áll: Észak- és Dél-Afrikából. „Jön a fiam is a kirándulásra. Ajánlom a lányok figyelmébe.” - Senki ne jöjjön anyuka kézírásával, hogy szegény Józsikának fáj a lába, nálam nem így megy. Majd ha a gyerek a hóna alatt hozza a lábát, akkor lehet róla szó… (Nem sikerült megcsinálni valamit.) „Nem baj, hulljon a férgese.” - Hova mentek? - Ebédelni. - Kár belétek… (Valaki nem öltözött át tesire.) „Neked meg mi bajod? Azon kívül, hogy semmi.” „Gyerekek, addig vagyok észnél, amíg észreveszem, hogy hülye vagyok.” - Véletlenül másik füzetet hoztam el… - Véletlenül! Én meg véletlenül beírtam egy egyest. - Ne rágógumedlizzál! - Hát... elıfordul, hogy néha meghalunk. - Kristóf, készülhetsz a menetre! -Hogy van a zokni jelen ideje? Vagyis többes száma...

- Szokjatok le arról, hogy órán vagy! - Komolyan mondom, akárki mellé ülsz, mindig fogdosnod kell? - Nem jól barkobáztok. Rá kéne kérdezni a színére hogy nagy vagy kicsi. - Melyik órán nincs elsı órátok?

DIÁK

- Mi a neve a nagymamádnak? - Nemtom, én csak Mamának hívom.

- Igen, tudom, ı csatában halt meg! - Nem, öngyilkos lett. - A csatában lett öngyilkos?? tanár: „Mi következik ebbıl?” diák1: „Piac kialakulása.” tanár: „Nem jelentkeztél.” diák2: „Piac kialakulása.” diák1: „Ezt én mondtam.” - Tanárnı, a pántlika az nem egy ilyen nemtudommicsoda? - Hogy is szól a háromszög magasságának a definíciója? - Én tudom! A háromszög magassága, például, ööö, megadja a háromszög magasságát. - Mi a mőfaja? - Dal. De lehet vers is. - Milyen az alkohol szaga? - Kissé fanyar. - Mondjunk mővészeti ágakat. Képzımővészet… Mi van még? - Harcmővészet. - A meghódított területek… - A szultáné. - Jó, de hogy hívják? - Hmm, Ali? - Mi a metafora? - Hát, hasonlít a hasonlathoz, de mégsem ugyanaz…

tanár: „Mi lehetett az oka, hogy csak az írnokok tudtak írni?” diák1: „Kellett a munkaerı.” diák2: „Nem volt toll.” -Ne rakd ki a melledet, mert az mindig odavonzza a tekintetemet. -Háromszobás ágyat szeretnék foglalni. - Hogy van magyarul az, hogy szürke? -Sárga milyen Csengébe öltözött ma! -Finoman nem lehet elküldeni a francba? -Viola, te Viola csapatában vagy? - Kertes házba vagy magánházba fogtok költözni? - Hát magánházba, ami kertes. -Testileg megsérültem mentálisan. - Szırös a pulcsid. - Dehogy! Most voltam gyantáztatni.

Viccek: Az elefánt és az egérke strandolni mennek. Az elefánt javában lubickol, mikor az egérke bekiabál neki: - Elefánt, gyere ki, valami fontosat akarok! Az elefánt kicammog a partra, majd megszólal az egérke: - Jól van visszamehetsz. Csak azt akartam megnézni, hogy nem az én fürdıruhámat vetted-e fel. Utolsó mondatok: ...vagy ezek a mi koordinátáink? De csúnya kopasz fejed van! Majd a mőtét után folytatom a viccet. Ne izgulj! Ez csak egy szobor! Nézd! Már nem ráz a hajszárító! Süsü! Te ittál! Lehelj rám! - Mi az abszolút semmi? - Egy léggömb, meghámozva - Mi az abszolút szárazság? - Amikor a fák szaladnak a kutyák után.

Izgatott férfi telefonál a rendırségre: - Kérem, segítsenek! Ellopták a ház elıl a kis Polskimat. Csak a takaróját hagyták itt. - Mondja - kérdezi az ügyeletes tiszt -, biztos benne, hogy jól kirázta azt a takarót? Két rák beszélget a tengerparton. Az egyik rágyújt egy cigire, mire a másik: -Te normális vagy? Ettıl embert lehet kapni! - Jean, hogy áll a barométer? - Esett, uram. - És mennyit? - A falról a földig.

Mi az: égig ér, vasból van és fütyül? ??? Égigérı vasfütyülı Mi az: sárga és villamos? ??? Villamos Kér paraszt barkobázik: Pöndörödik? -kérdezi az egyik Igen. –feleli vigyorogva a másik Kunkorodik? Igen. –a mosoly még szélesebb. Dezoxi-ribo-nukleinsav? Igen.

Interjú Fleisz Tamással (Eftee) Zene, zene, zene… - Mi indította el benned, hogy belekerülj a hip-hop stílusába és magába a zenei életbe? Eftee: - Hát ez olyan stílus, ami jó instrumentális zenei oldalról is és mondanivalóval rendelkezik. A ritmusa lehet gyors, de lassú is, a zene nincs hangszerekhez kötve, bármilyen megszólalhat benne. Én azokat szeretem, amelyeknek mondanivalója van, fıleg azért mert az ember önmagát is megtalálhatja benne, vagy egy adott korszakához jó hangulatot ad. - A szövegek általában mirıl szólnak, és milyen körülmények közt írod?

Eftee: - A szövegek témája mindig más. Legfıképpen olyan dolgok, amik a hétköznapi életben fordulnak elı és vagy bosszantanak vagy örömet okoznak, vagy a témával kapcsolatos kérdésekre keresgélek válaszokat; vagy éppen egy adott jelenetsor, életképek. A szövegeket akkor írom, amikor a legjobban érzem, hogy papírra kell vetnem, mert jönnek az ötletek, vagy ha egy alapzenét hallva asszociálok egy témára, ami eszembe jut róla. A körülmények bármilyenek lehetnek, lehet otthon a saját megszokott környezetben, vízipipázás mellett, baráti társaságban együtt, buszon ülve …stb. Eftee által írt dalszöveg:

Megmondtam neked, ne hajtsd le a fejed Ne hagyd, hogy a bánat elvegye a kedved Az emberek ilyenkor összetörnek Nem hiszik el, hogy a dolgok rendbe jönnek Mindig higgyél legalább önmagadban Nem lehetsz mindig fönn’ a magasban Ne szállj el magadtól, mert meg fogsz lepıdni Ha a problémák súlya rajtad fog tetızni Bízzál meg a legjobb barátaidban İk segítenek rajtad, hogy ha valami kín van.

Végül: ez lett volna a címlap, ha a cenzúra ki nem szúrja A fıszerkesztı