eMagazin Brothers Online Kft. (Kapszli Pont) 1036 Budapest, Bokor u. 15-19 (passage) Nyitva: K-P 10-18h Tel: 242-3488 www.kapszli.hu Németh Balázs Némethy Géza
Tartalom 1856 M Beaumont - Adams
3
Fakulacs házilag
13
Komáromi évadnyitó verseny
14
Nagy Északi Mesterlövész Talákozó
15
Lövészettechnika III
19
Winter Wild West Walk 2010
22
Fehova 2010 programajánló
25
Gasztro rovat: Pásztorpite
29
Novella: Híresek és holtak
30
Gondolatok a sportlövészetről
33
Dr. Batta József Tamás Szabó Tamás Németh Balázs Venczel Attila
Előszó
Orincsay Dániel
Vészterhes időket élünk. Nehéz olyankor tollat ragadni, és a sportlövészet szépségéről írni, mikor a sportlövészetet elmebeteg emberek megvalósított, vagy tervezett ámokfutásai helyezik a sajtótermékek címlapjára.
A magazin terjesztése e-mailben történik a Kapszli.hu portál azon felhasználói között, akik a regisztráció során feliratkoztak a hírlevél rendszerre. A Füstölgő magazin munkatársai térítésmentesen, társadalmi munkában vesznek részt a kiadvány szerkesztésében. Az ingyenes magazint lövészbarátok készítik lövészbarátoknak, azzal a céllal, hogy az elöltöltő-fegyveres és western lövészet egyre népszerűbb legyen hazánkban. Ha részt kíván venni a magazin szerkesztésében, szívesen fogadjuk cikkeit, írásait, észrevételeit. www.kapszli.hu
Idén éppen 500. éve létezik hazánkban sportlövészet, és komoly veszélye van, hogy az ünnep éve lesz történetünk utolsó éve is egyben, olyan elmebeteg emberek miatt, akik a törvény hibáját kihasználva férkőztek a sportlövészek sorai közé. A mi fealdatunk, hogy a társadalom számára bizonyítsuk, a hazai lövészsportélet nem egyenlő a bűnügyi hírekből ismert alakokkal. Felelős, jogtisztelő állampolgárok vagyunk, nem bűnözők. Ezért is kell tollat ragadni, hiszen a legjobb eszközünk ennek bizonyításában a hatalmas kulturális háttér, mely mögöttünk áll. Az FM eMagazin szerkesztői
Az amerikai polgárháború revolverei minden elöltöltő-fegyveres lövész szívét megdobogtatják. A 10. Füstölgő, melyben egy .44 Remington New Model Army, egy 1861 Colt Navy és egy .36 Remington Beals revolvert hasonlítottunk össze lőtéri körülmények közt, máig az egyik legolvasottabb kiadványunk. E cikk folytatásaként vesszük most górcső alá a polgárháború DA sütésű revolvereit. Első tesztalanyunk az öreg kontinens gyermeke. Az ötlövetű „hatlövetű” diadalútja Colt legnagyobb európai konkurenciáját minden kétséget kizárólag a brit revolvergyártás központja, a Deane – Adams-féle cégek jelentették. Robert Adams 1851-ben szabadalmaztatta 5 lövetű perkussziós revolvereit, melyek igen nagy sikert arattak a párizsi világkiállításon. 1851. szeptember 10-én a woolwichi királyi arzenálban a tervezők jelenlétében mérték össze Colt és Adams revolvereinek képességét. Colt ezredes egy .44-es hatlövetű Dragoont, míg Adams egy ötlövetű „DA only” .50”-es (angol mérték szerint 32-es) 1851 M Deane-Adams revolvert biztosított a tesztekhez. A lövészetet 50 yardra végezték a tisztek. Először Colt ezredes állt a Dragoonnal lőállásba. A megtöltéséhez 58 másodpercre volt szükség, majd a fegyvert két kézzel működtetve 11 másodperc kellett a kamrák kiürítéséhez. A lőlapon találat nem volt látható. Ezután újratöltötték a fegyvert, hogy feltámasztásból is megnézhessék mit tud. Az újratöltött kamrákból leadott lövések közül 5 találta el a célt, míg egy esetben elcsettent a töltet. Ezután a fegyver átütőképességét kívánták tesztelni, ezért egy egy hüvelyk vastagságú fenyődeszkát helyeztek a fémcél elé. A Dragoon 5 elcsettenést, és mindössze egy lövést produkált, de az sem találta el a célt. Colt újratöltött, majd ismét ellőtte a 6 lövést, találat nélkül. Ezen a ponton Alexander ezredes vette át a fegyvert, újratöltött, s eltalálta az összes lövéssel a fenyődeszkát, melyen a lövedékek könnyen keresztülhatoltak. A tesztek utolsó stációja a vizes teszt volt: a megtöltött dobot 2/3 mélységben vízbe merítették, hogy így demonstrálják a fegyver nedvességtűrő képességét. Az ezt követő lőtesztek során a 6 kamrából mindössze 4 sült el... Ilyen eredményekkel várta a bizottság az Adams revolverek tesztjét. Hát a léc nem került túl magasra az
már egyszer biztos. Az Adams revolvert Mr. Winter kezelte, és mindössze 38 másodpercre volt szüksége a töltéshez, és négy másodpercre a kamrák kilövéséhez. Meglepő módon minden lövés talált is. Újratöltötték a fegyvert, hogy feltámasztásból is ellenőrizhessék szórásképét. A lövések 50 yardon 12 hüvelykes szórásképben csapódtak be. Ezután következett az átütési teszt gömblövedékkel. Minden lövedék eltalálta, és könnyen keresztülhasította a fenyőlapot. Ezután újratöltötték a fegyvert konikális lövedékekkel, és újra a fenyőlapra tüzeltek. Minden lövés talált, a lövedékek a fenyőlap átlyukasztása után a fémcélba csapódtak. Az Adams egyértelmű fölénye természetesen a szerencsének – illetve Colt szerencsétlenségének – is köszönhető volt, de a töltés, és kilövés gyorsasága meggyőzött minden jelenlévőt arról, hogy a brit ipar remeke egyértelműen korszerűbb fegyver, mint Colt ezredes terméke. A tesztek ellenére az angol hadsereg csak lassan ismerte fel az új fegyvertípus jelentőségét, de ez egy csapásra megváltozott az indai szipoj lázadás hatására. A nagy tömegben támadó, tűzfegyverrel gyöngén felszerelt indiai lázadók ellen a lehető legjobb önvédelmi eszköz volt. A gyarmaton szolgáló katonák ezért mindent megtettek, hogy beszerezzék az áhított több lövetű fegyvereket. „Iszonyatos szükségét érzem egy revolvernek. Itt senki sincs biztonságban revolver nélkül. Az összes országban fellelhető darabot már felvásárolták. Nagyon nagy jótétemény lenne ha a kormány adományozna egyet mindenkinek, akinek nincs.” A szipoj lázadás, majd a krími háború komoly igényt generált mindenféle fegyverre mely meghozta a revolvergyártók fénykorát Angliában. Adams első revolverei csak DA üzemmódban működtek, és még nem volt töltőkarjuk, a lövésznek hüvelykujjal kellett a lövedékeket a kamrákba préselni. A fegyver jelentős előnye volt szilárdsága, mely annak volt köszönhető, hogy a keret és a cső egyetlen darab fémből lett kialakítva. Az eredeti modell továbbfejlesztése a krími háború egyik veteránjának nevéhez, Frederic Beaumont hadnagy nevéhez volt köthető. Megoldotta, hogy a szerkezet SA üzemmódban is használható legyen, így téve lehetővé a pontosabb lövéseket. Adams már 1853-tól ellátta töltőkarral is revolvereit, mely lehetővé tette a túlméretes lövedékek használatát, de a legsikeresebb változat
Robert Adams
dobrekesztőt.) - A kakas ütőfelülete egy apró résen keresztül éri el a lőkúpra helyezett csappantyút, melyen keresztül az elműködött csappantyú darabkái nem tudnak az elsütőszerkezetbe jutni. - A revolver rendelkezik irányzékképpel leeresztett kakas mellett is. Dove leírja a javasolt tölteteket is, jellemzően az alsó határt megadva: 38-as = 5/8 drachma legalább = 37,5 grain 54-es = 3/8 drachma legalább = 22,5 grain 120-as = 3/16 drachma legalább = 11,25 grain (1 drachma = 60 grain) 1854. szeptember 5-én a Kerr nevéhez köthető, aki 1855-ben szabadalmaztatta a fegyver bal oldalán elhelyezkedő töltőkart. Ez a tovább fejlesztett modell – a 1856 M Beaumont-Adams modell – jelentette a Colt végleges vereségét az angol piacokon. A fegyver 3 -féle űrméretben készült: 38-as = kb. .50”-es kaliber 54-es = kb. .44”-es kaliber 120-as = kb. .32”-es kaliber Az új revolver előnyeit Patrick Edward Dove: The revolver (Edinburgh, 1858) című művében a következőekben foglalja össze: - A teljes fegyver egyetlen acéltömbből készül, az Adams-féle DA üzemmód gyorsabb lövést tesz lehetővé, mint a Colt -féle revolverek esetében (a pontosságot ő a gyorsaság mögé helyezi fontosságban). - A kakas független a dobforgató mechanizmustól (a dobléptető nem a kakashoz kapcsolódik). Ennek előnye, hogy a lőporgázok által mindig kissé visszafújt kakas ütései nem terhelik a szerkezet elemeit. (Gyakorló elöltöltő-fegyveres lövészek tudjuk, hogy az amerikai modellek leggyakoribb meghibásodásai a dobforgatás és reteszelés alkatrészeit érintik. Ennek oka lőporgázok által visszafújt kakas, mely terheli a dobléptetőt és
woolwich-i királyi arzenálban 4 órás tesztnek vetették alá az Adams revolvereket. Egyetlen fegyverrel adtak le egymás után 1000 lövést minden tisztítás, javítás nélkül. A próbák során elcsettenés, csütörtök egyetlenegyszer sem volt.
A korona szolgálatában A Beaumont-Adams revolverek nem csak e hadszíntéren szerepeltek sikerrel. Az angol hadsereg 1856-ban rendszeresítette az 54-es változatot, s röviddel ezután Hollandia és Oroszország is e revolver rendszeresítése mellett döntött. Az angol hadseregben 1880-ig marad szolgálatban. Részt vett a szipoj lázadás leverésében, a krími háborúban, és a baltikumi csetepatékban is is angol szolgálatban a katonák nagy megelégedésével kísérve. „Uram! E háborús napokban minden fegyverekkel kapcsolatos fejlesztést, találmányt támogatni és segíteni kell, ez ügyben írom Önnek levelem. Inkermann véres ütközetében az Ön egyik legnagyobb kaliberű revolverét viseltem, mikor szerencsétlenségemre az oroszok teljesen körülvettek. Akkor éreztem csak igazán az Ön fegyverének előnyeit Colt ezredes revolvereihez képest. Ha minden lövés előtt fel kellett volna húznom a kakast, most halott lennék, de az Ön fegyverének kö-
szönhetően négy oroszt lőttem le, s megmenekült az életem. Nem lett volna időm a kakas felhúzására, hiszen annyira közel, alig néhány yardra voltak tőlem. Annyira közel voltak, hogy a negyedik ember lelövése után egy bajonett szúrást is kaptam a csípőmbe. Remélem leírásom segítségére szolgál, hisz életemet az Ön találmányának köszönhetem. Számomra a megtiszteltetés, hogy ismerhetem Önt. J. G. Crosse, 88. ezred”
Adams az amerikai polgárháborúban A polgárháború csatáiban mindkét oldalon megjelent a revolver, más-más forrásokból. Még a háború kitörése előtt, 1856-ban egy Ripley nevű angol őrnagy megállapodást kötött az amerikai kormánnyal 100 db Adams revolver szállításáról. A hadsereg azonban .36”-es kaliberben kívánta megvásárolni a fegyvereket, így a London Armoury Company-nak hónapokba telt a kívánt mennyiség legyártása. A 100 db fegyver egy része tesztekre az 1. lovassági ezred H századához kerültek. Az Eli Long hadnagy parancsnoksága alatt harcoló katonák megelégedését igen gyorsan kivívta az elegáns európai ötlövetű. Pontosságuk és tűzgyorsaságuk nagy előnyt jelentett a cheyenne indiánok elleni harcokban. Ripley további 500 db leszállításáról egyezett meg a hadsereggel, darabonként 18 dolláros áron, de ezeket már az amerikai kontinensen kívánták gyártani. A Massachusetts Arms Co. megkapta a jogot a szabadalom használatára. E fegyverek könnyen megkülönböztethetőek a többi
1856 M Beaumont - Adams Kamra: .465 a torkolatnál, szűkül Cső: .457-458 barázda oromzat: .447 csőhossz: 145 mm kamramélység: 34,5 mm töltényűrök: 5 db huzagok száma: 3 db, az oromzatok szélessége éppen a fele a barázdák szélességének. huzagemelkedés: kb. 1:19” egyenletes, Tömeg: 1140 g Adams-től, ugyanis a tok tetején Frederic Beaumont neve és szabadalomszáma olvasható, a töltőkaron pedig Kerr-é. A fegyverek éppen a háború kitörésekor érkeztek be a raktárakba, így szinte azonnal harcoló egységekhez kerültek. A háború során további 1075 db-ot rendelt az északi hadsereg a gyárból. Adams revolverek nem csak északon harcoltak. Csempészek, blokádtörők útján jelentős mennyiségű angol gyártmányú revolver került a déli hadsereghez is, de pontos mennyiségük ismeretlen maradt. A déli hadsereg tisztjei általában saját fegyverükkel vonultak harcba, így e forrásból is jelentős mennyiség kerülhetett át hadi használatba a civil szférából.
1856 M Beaumont - Adams: (Dean & Son)
1856 M Beaumont - Adams
tesen reteszeli a dobot. A tengely rögzítése azonban kezdetlegesebb megoldás, mint bármely kortárs esetében, biztosítását egy könnyen kitekerhető csavar adja. Számomra felfoghatatlan, hogy ez, hogyan nem tudott elveszni már az első ütközetben. Ha a csavar kitekeredik, a tengely könnyen előre tud csúszni, a dob pedig egyszerűen kiesik a tokból.
Lövészet A képeken látható darab 54-es kaliberű, és az „Adams Patent No. 28566” felirat után látható „R” betű arról tanúskodik, hogy a fegyvert a London Armory Company gyártotta hadi használatra. A markolaton látható lyuk szíj rögzítésére szolgál, és bizonyítja, hogy a revolver a haditengerészet kötelékében szolgált. A fegyver birminghami próbajelekkel rendelkezik, melyek máig CIP által elismert próbajelek. A szerkezet igen leleményes, egyszerű konstrukció, kevés alkatrésszel. A rugók mind V formájú laprugók, melyek tartósak, nehezebben törnek, mint a klasszikus észak-amerikai revolverek rugói. A fegyver biztosítója is más rendszerű, mint a konkurens fegyvereké: nincs a dobon biztonsági nyugasz a kakas számára, de a tok jobb oldalán látható biztosító gombbal tökéletesen hordható a fegyver 5 töltött csappantyúzott kamrával is. A biztosító a dob hátsó részén található bevágásba illeszkedik, mikor a kakas töltő pozícióba van feszítve. Bebiztosított helyzetben a dob nem tud elfordulni, a kakas pedig két kamra közt, a dobfartól elemelt pozícióban pihen. Az elsütőbillentyű és a dobrekesztő egy alkatrész. A billentyű elhúzásakor felfelé mozdul a dobléptető, miközben a billentyű felső nyúlványa a kívánt pozícióban elakasztja a dobot. A dobléptető tovább emelkedik és nekifeszíti a dobon a dobrekesztőnek kialakított bevágás falának a dobléptetőt, és így tökéletesen, elmozdulás men-
Fantasztikus élmény egy 150 éves fegyvert újra szolgálatba állítani. Ki tudja hány kézen, hány gyűjteményen át vezetett az útja, hogy a 21. század sportlövésze végre békés célokkal fogja ismét igába. A fegyver könnyedén vette a műszaki vizsgálatot, így nem maradt semmi akadálya, hogy ismét megszólalhasson egy hazai lőtéren. A fegyver tesztelését először kényelmes céllövő töltettel kezdtem. A cső barázdák közti átmérője .456-457 így a teszthez 457 gömblövedéket választottam. A lőporkamrák torkolata túlméretes, így azok a lövedékből nem vágnak le, megmaradt teljes átmérőjük. A kamrák azonban befelé haladva szűkülnek, így a lövedék pont a kellő magasságban szorul meg. A fegyver töltése igen gyors és egyszerű, bár eleinte kissé kényelmetlen, hogy pont az ellenke-
ző oldalról kell tölteni, mint az észak-amerikai revolvereket. A kereten kialakított töltőcsatorna nagy, széles, így a gömb biztosan, pontosan helyezhető a kamrákba. A dobléptető rendszer kattanásai összhangban vannak a töltési pozíciókkal, így nem sokat kell vesződnünk a dob helyes beállításával sem. A fegyver fogása jóval kényelmesebbnek tűnik, mint az orr nehéz Coltok és Remingtonok esetében. Az Adams tömegközéppontja a hátra nyúló markolat miatt jóval közelebb van a kézhez, ezért a fegyver könnyebbnek is tűnik, mint a nagy vetélytársak. A tesztek során az első sorozatot DA módban félkézzel lőttem el 25 m-re. A lövések alsószéle közepére célozva a lőlap tetejébe csapódtak, de nagyon egy helyre. Az 5 lövésből 3 tízes 1 db 9es, és 1 db 7-es szórásban volt, ami igen jó eredmény revolverezve. Revolverezve egyszerűen nem érződik az elsütőszerkezet töréspontja, így a lövés mindig véletlenszerűen váltódik ki. A kezdő töltet 15 grain Swiss FFFg + 24 grain gríz volt. A kenőanyag Szekér-féle revolverkenőcs volt. A következő sorozatnál a lövedéket 200
graines .454” Lee konikális lövedékre cseréltem, hasonló lóportöltettel. A névlegesen .454" Lee lövedék valójában .454-459” között ovalitást mutat. Tölteni nagyon nehéz volt őket, és szórásképben sem tudott többet, mint a megbízható gömb. A lövések a 9-es körön belül csapódtak be. A harmadik tesztsorozatban megemeltem a lőportöltetet 24 grainre a konikális lövedék mögött. A fegyver visszarúgása komoly lett, a szórás viszont még feltámasztva is megnőtt érezhetően. A Lee konikális lövedék formája sajnos nem nagyon van köszönőviszonyban az eredeti példányokkal, így a korabeli hatást legjobban az akkor is használt .457”-es gömblövedékkel lehet modellezni. A lövészet előtt voltak félelmeim azzal kapcsolatban, hogy a töltőkar gyönge rögzítése mennyire fog megfelelni az igénybevételnek, de
kellemesen csalódtam. Nem produkálta a fegyver a Walker revolverek jellegzetes hibáját: a lövészet közben lenyíló töltőkart. A fegyver célképe nagyon hasonló a Remingtonokéhoz, a nézőke és célgömb aránya csaknem ugyan az. Az Adams elsősorban pontlövészetre használható, mivel a Cowboy Action versenyeken DA sütésű revolver nem vehet részt. Pontlövészetre viszont maximálisan alkalmas, hiszen teljesítménye, pontossága nem marad el egyetlen kortárs képességeitől sem, legyen szó akár a Remingtonról, akár a Rogers & Spencerről. A fegyver tisztítása gyors és egyszerű volt, a cső takarítására kellett kissé több időt szentelni, mivel néhány rozsdagödör látható a huzagolásban, melyek el tudják raktározni az égésterméket és ke-
nődött ólmot. Az elsütőszerkezetbe kosz szinte nem is ment, szétszedése teljesen felesleges. Adams annak idején egyáltalán nem javasolta a szerkezet szétszerelését avatatlan kezek számára, úgy, ahogy a mai sportfegyverek készítői sem javasolják, hogy a felhasználó a precíz szerkezettel otthon molyoljon.
Replikák Én egyszerűen nem értem, hogy a nagy replika gyártók (Uberti, Euroarms, Pietta, Pedersoli) miért nem kezdték el gyártani e fegyver replikáját. Szép is, jó is, elegáns is, különleges is. Mindössze egyetlen replikáról tudok, de látni sajnos még sohasem láttam azt. Andreas Baumkircher, aki elsősorban alsó kakasos versenyfegyvereiről ismert, készített néhány darabot, de sajnos csillagászati áron. A 2000-es évek elején még lehetett látni itt-ott fórumokon a fegyverből 2500-3000 dollár közötti árakon. A következő részben egy Starr DA revolvert tesztelünk. Németh Balázs
Csináld magad!
Fakulacs házilag Az alábbiakban egy fakulacs otthoni elkészítésének módját írom le, amely látványos kiegészítője lehet hagyományőrző felszerelésünknek. Az eredeti elkészítési mód házilag nehezen lenne kivitelezhető, lássuk miként lehet némi csalással ezt egyszerűbben megoldani.
Szükségünk lesz a következőkre: 2db. kb. 25cm átmérőjű falap, 2-3mm vastag 40x5 mm-es léc kb. 1,5 m 20x5 mm-es léc kb. 50cm egy lapos üvegpalack 2 cm széles acél szalag faragasztó vastaglazúr vagy egyéb fapác illesztőfűrész ráspoly Első lépésként a 40-es lécből vágjunk le 8 cm-es darabokat, mérjünk vissza fél centit a keskenyebbik oldalból és a jelölés mentén fűrészeljük
be félig. Ezek a darabok fogják a kulacs palástját alkotni. A lécdarabok oldalait reszeljük le kb. 45 fokba, az egyikre készítsünk egy akkora lyukat amin kifér az üveg szája. Ragasszuk össze a léc darabokat és a két falapot. Én a falapokat egy barkács áruházban kapható kerek fadoboz szétbontásával állítottam elő. Az utolsó léc valószínűleg nem fog pontosan illeszkedni, ezt értelemszerűen vágjuk méretre. Ráspollyal alakítsuk kör alakúra a
palástot. Az üveg nyakát a kisebbik lécből vágott darabokkal vegyük körbe az előzőekben leírt módon. Csiszoljuk az egészet készre majd kezeljük a fát a lazúrral. Én dió színű vastaglazúrt használtam mivel ezzel igen egyszerűen és gyorsan lehet dolgozni és további lakkozást se igényel. Tekerjük a kulacsra a szalagokat és vágjuk el úgy hogy kb. 2-3 cm-es fedésben legyen. Itt két helyen fúrjuk át majd a kulacsba szögeljük bele vagy fúrjuk ki és ragasszuk be a szögeket, én az utóbbi megoldást választottam. Én az abroncsokat összeforrasztottam de ha pontosan dolgozunk ez nem szükséges. Az acélszalagból vágjunk még le 3 kb. 10 cm-es darabot, ezekből hajlítsunk szíjkengyeleket. A szárait egyszerűen csak feszítsük be az abroncsok alá. Létezett ilyen kulacs fa abroncsokkal is anno, ebben az esetben a szíjkengyelek rászögelt lécek voltak. Az üveg dugóját elkészíthetjük fából, de legegyszerűbb ha egy parafa dugót használunk Ezzel tulajdonképpen befejeztük a kulacsunkat amit még kedvünk szerint díszíthetünk különböző feliratokkal és ábrákkal az adott kornak megfelelően.
Komárom Kupa
Lövésztalálkozó és minősítő verseny Az MSSZ-MEFLSZ és a Komáromi VSE a '48-49es forradalom és szabadságharc emlékének tiszteletére. A verseny ideje: 2010.03.13. Komárom VSE lőtér 9:00-17:00, nevezés 8:00-tól Versenyszámok: ET1 Vetterli Replika (50 m csappantyús puska) ET1 Kuchenreuter Replika (25 m csapp. pisztoly) ET1 Trapper (50 m gömblövedékes puska) ET1 Mariette (25 m replika csappantyús revolver) ET1 Pennsylvania (50 m kovás puska) ET1 Berdan (Min. 5 előnevezés esetén) Modellágyú ET2 Yellowboy (50 m 1896 előtti ismétlő puska) ET3 Webley (25 m) ET1 Augustin (Min. 5 előnevezés esetén) ET1 Kossuth (Min. 5 előnevezés esetén) ET1 Klapka (Min. 5 előnevezés esetén) Nevezési díj: 1800 Ft az első szám, a többi 500 Ft Díjazás: Első három helyezett: érmek, oklevelek, kupák. Előnevezés: Ágoston Géza 06 20 436 0972 A verseny pontos és precíz levezetése végett előre elkészítjük a lőállásbeosztást, ezért szeretnénk megkérni minden érdeklődőt, hogy nevezési szándékát jelezze 2010. március 1-ig, részletezve a lőni kívánt számokat. A verseny egyben lehetőséget nyújt az éves minősítés megszerzésére is. A versenyen minden lövész sporttárs részt vehet, aki a MSSZ szabályainak megfelel. A versenyre tisztelettel várjuk hagyományőrző egyesületek elöltöltő fegyveres képviselőit is! Kérünk mindenkit, hogy az ez évi klubtagság meglétét igazolandó, hozza magával ez évre már érvényesített sporttagsági könyvét. Minden érdeklődőt és versenyzőt tisztelettel várunk! Vendégeinknek szerény árakkal büfé áll rendelkezésre! Várhatóan meleg ebéddel! Kérem, hogy Nemzeti ünnepünket tiszteljük meg ruhánkra tűzött nemzeti színű szalaggal ! Ezen a napon a helyszínen elöltöltő fegyverismereti vizsgát is lehet tenni! Jó felkészülést és versenyzést, jó szórakozást kívánunk!
Great Northern Sharpshooting Trial 2010. május 7-9. Fort Dorog Meghívó
A Dorog Városi Lőtér és a Pomáz Rangers meghív minden, a Vadnyugat világát szerető elöltöltő fegyveres lövészt, obsitos északi vagy déli katonát, marhapásztort, trappert, goldminert és prérikódorgót az első ízben megrendezésre kerülő Nagy Északi Mesterlövész Találkozóra! A Találkozó Fort Dorog lőterén kerül megrendezésre, 2010. május 7. és 9. között, a 2510 Dorog, Pataksor-alsó 51. alatt. Dorog megközelíthető Budapest felől a 10-es úton. A lőtér megtalálható a mellékelt térképvázlat szerint, illetve: GPS É47°43’6.85” K18°44’56.16” A lőtér mellett lehetőség van sátorozásra, tisztálkodási lehetőség biztosított, a lőtéren büfé fog üzemelni, valamint meleg étellel is készülnek majd. Finom lesz! A Találkozó szórakoztató rendezvény, a legkitűnőbb Sharpshootereket díjazni fogjuk. A részvétel feltétele a vidám küzdeni akarás, valamint az elöltöltő fegyveres vizsga, lövész sportegyesületi tagság, és a hatályos jogszabályoknak megfelelő, MKH kártyás, muzeális jellegű elöltöltő fegyverzet. A pontlövész számokhoz szükséged lesz legalább egy (illetve ahány féle számban szeretnéd megméretni magad, annyi féle) nyíltirányzékú csappantyús puskára (diopteres irányzék kizárólag a Sharps és a Quigley versenyszámban megengedett) és egy csappantyús revolverre. A western számokhoz pedig egy nyíltirányzékú csappantyús puskára, két csappantyús revolverre (akinek csak egy van, az se essen kétségbe, biztos talál a lövészbarátai közül valakit, aki kölcsönöz neki a helyszínen még egyet), és amennyiben van, akkor egy kétcsövű elöltöltő sörétes puskára. Sörétes puskát belevalókkal a rendezők külön térítés ellenében a helyszínen tudnak kölcsönözni. A Találkozó megemlékezés a Vadnyugat hősei előtt, ezért minden résztvevőt arra kérünk, hogy lehetőségei szerint korhű jelmezt öltsön, vagy legalább egy-két kiegészítővel jelezze a Vadnyugat világához tartozást. Lőállásba csak fejfedőben (kalap, katonasapka, keménykalap, női kalap, indián fejdísz, stb.), hosszú nadrágban, hosszú ujjú ingben (kivétel hölgyek esetében a korhű ruha) és zárt lábbeliben állhat Sharpshooter. A nézők, családtagok és szurkolók esetében nincs megkötés.
Pontlövész versenyszámok: --Trapper: nyíltirányzékos, gömblövedékes puska. 50 m. 13 lövés, a 10 legjobbat értékeljük. --Sharps: nyílt vagy diopteres irányzékú hátultöltő perkussziós puska, (Sharps, Smith, Gallager, stb.) 50 m. 13 lövés, a 10 legjobbat értékeljük. --Hadi: nyílt irányzékú hadipuska. 50 m. 13 lövés, a 10 legjobbat értékeljük. --Quigley: nyílt vagy diopteres irányzékú, elöl- vagy hátultöltő perkussziós puska, tetszőleges lövedékkel. 50 m. kieséses rendszerben. --Six-shooter: nyitott vagy zárkeretes csappantyús revolver. A revolver dobja hat kamrára is tölthető. 25 m. 13 lövés, a 10 legjobbat értékeljük. --General Sheridan: csapatverseny, bármilyen nyílt vagy diopteres irányzékú, elöl- vagy hátultöltő perkussziós puska, tetszőleges lövedékkel. 50 m. Kieséses rendszerben.
Western versenyszámok: --Cairo Saloon: 1 db. nyíltirányzékú csappantyús puska, 1 db. csappantyús revolver. A revolver kizárólag öt kamrára tölthető! --The Good and the Ugly: 1 db. nyíltirányzékú csappantyús puska, 1 db. csappantyús revolver. A revolver kizárólag öt kamrára tölthető! --Llano Estacado: 1 db. nyíltirányzékú csappantyús puska, 2 db. csappantyús revolver. A revolver kizárólag öt kamrára tölthető! --Long way: 1 db. nyíltirányzékú csappantyús puska, 1 db kétcsövű sörétes puska, 2 db. csappantyús revolver. A revolver kizárólag öt kamrára tölthető! --Good luck wheel: 2 db. csappantyús revolver. A revolver kizárólag öt kamrára tölthető! --The great stagecoach robbery: 1 db. nyíltirányzékú csappantyús puska, 1 db. csappantyús revolver. A revolver kizárólag öt kamrára tölthető! --The Photographer: 1 db. csappantyús revolver. A revolver kizárólag öt kamrára tölthető! --Duel to the death: 1 db. csappantyús revolver. A revolver kizárólag öt kamrára tölthető! Kieséses rendszerben.
A Nagy Északi Mesterlövész Találkozó programja: 2010. május 7. péntek: 13:00 Megnyitó, zászlófelvonás. 13:15 – 14:00 Nevezési visszaigazolások leadása, nevezési díj befizetése, a tesztlap és a kitűző átvétele, felkészülés az első pontlövész számokra. 14:00 – 18:00 Pontlövész számok meglövése. 18:30 Zászló levonása, napi program zárása.
Este hozott hazai anyagokból szalonnasütés a közös tűznél, beszélgetés és különböző élvezeti cikkek (dohányneműk és alkoholfélék) élvezete. 2010. május 8. szombat: 08:00 Megnyitó, zászlófelvonás. 08:15 – 09:00 Nevezési visszaigazolások leadása, nevezési díj befizetése, a tesztlap és a kitűző átvétele, felkészülés a maradék pontlövész számokra, valamint a western számokra. 09:00 – 12:00 Pontlövész és western számok meglövése. 12:00 – 13:00 Ebéd. 13:00 – 18:00 Western számok meglövése. 18:30 Zászló levonása, napi program zárása. 19:00 Vacsora. 2010. május 9. vasárnap: 08:00 Megnyitó, zászlófelvonás. 08:15 – 09:00 Felkészülés a western számokra. 09:00 – 12:00 Western számok meglövése. 12:00 – 13:00 Ebéd. 13:00 – 16:00 Western számok meglövése. 17:00 Díjkiosztó ünnepség, tombolasorsolás, zászló levonása, búcsúzkodás. A Nagy Északi Mesterlövész Találkozóra KIZÁRÓLAG az Interneten lehet nevezni, legkésőbb 2010. május 2.-án 24:00-ig! A nevezésről minden Sharpshooter e-mail visszaigazolást kap 2010. május 4.én 24:00-ig. Ennek a visszaigazolásnak a birtokában lehet indulni a Nagy Északi Mesterlövész Találkozón. Mivel a program gazdag, sok időt vesz igénybe a megszervezése és lebonyolítása, ezért a szervezőknek idejében tudniuk kell a résztvevők számát, érkezésének idejét, valamint hogy hány pontlövő számot kívánnak meglőni. Ennek a birtokában tudunk pályabeosztást készíteni és zavartalan versengést biztosítani mindenkinek. A nevezési díj a három napra 6000.- Ft/fő. A Nagy Északi Mesterlövész Találkozó NEM naponkénti versengés, ezért nincs lehetőség csak szombati, vagy csak vasárnapi nevezésre. Azok a Sharpshooterek akik megtehetik, jöjjenek már pénteken reggel vagy délben, így elsőként tudnak sátrat verni, ráhangolódni a Nagy Északi Mesterlövész Találkozóra, és ők aznap már meg tudják lőni a pontlövész számaikat, ezzel is tehermentesítve a pénteki napot. Ezen kívül ők még részesei lesznek egy remek hangulatú közös szalonnasütésnek, hozott anyagból. A büfé ekkor már működni fog, mindenféle folyadékok ott is beszerezhetőek lesznek. A szombati ebéd és a vacsora, valamint a vasárnapi ebéd megoldható egyénileg is, de a szervezők gondoskodni fognak finom meleg ételekről, tetszés szerint lehet majd belőlük vásárolni. A napi étlap reggel kerül kihirdetésre, ekkor kell leadni az igényeket, és ennek tudatában fogják elkészíteni a megfelelő számú adagot, melyet elfogyasztáskor kell fizetni. Reggeli hozott anyagból, vagy a büfében vásárolt szendvicsekkel, zsíros kenyérrel oldható meg. A büfé kávét is főz.
Nevezéskor minden Sharpshooter kap egy számmal ellátott kitűzőt, ez lesz egyben a tombolajegye is, amivel részt vehet a vasárnapi sorsoláson, valamint egy tesztlapot, amit szombat estig kitöltve le kell adni a sheriff irodájában. A tesztlapot legjobban kitöltő Sarpshooter tárgyjutalomban részesül a vasárnapi díjkiosztón. Érdemes kellőképp felkészülni a fegyverek működéséből, történelméből, a Függetlenségi-, Mexikói- és Polgárháborúból, western filmekből és irodalmi alkotásokból, hogy minél nagyobb eséllyel indulhassatok neki a tesztlap kitöltésének. A pontlövész számok győzteseit számonként külön-külön díjazzuk, az első helyezettek kupát, érmet és oklevelet, a második és harmadik helyezettek érmet és oklevelet kapnak. Kivétel a Quigley versenyszám, ahol csak az első helyezett kap díjat (kupa helyett meglepetést, érmet és oklevelet), mivel ez egyenes kieséses rendszerű versenyszám lesz, valamint a General Sheridan csapatverseny – mely szintén kieséses rendszerű – ahol a győztes csapat tagjai oklevelet kapnak. A western számok eredményei – a párbaj kivételével – mind összesítésre kerülnek, és a legalacsonyabb lőidőt elért Sharpshooter a győztes. Itt nem lesznek számonkénti értékelések, ezért érdemes a teljes versengésben részt venni, mert csak ez biztosítja az esélyt a győzelemre. A western számok győztese kupát, érmet és oklevelet kap, a második, harmadik helyezett érmet és oklevelet. A párbaj győztese érmet és oklevelet vihet haza. A Nagy Északi Mesterlövész Találkozón is érvényesek a minden lőtérre vonatkozó biztonsági szabályok, de néhány dolgot még külön is kiemelnénk. A fegyvereket porra és golyóra tölteni kizárólag a kijelölt töltőasztalokon, illetve pontlövészetnél a lőállásban szabad. Csappantyúzni pontlövészetnél a lőállásban, western számoknál a kijelölt csappantyúzó asztalon, a töltőbíró jelenlétében és felszólítására szabad. Western számoknál a porra-golyóra töltött revolvert azonnal tokba kell rejteni, a puska csöve kizárólag a golyófogó felé, illetve felfelé mutathat. A csappantyúzott revolvert a csappantyúzó asztalnál azonnal tokba kell rejteni, úgy, hogy a kakas üres kamrán nyugszik. A csappantyúzott puska csöve kizárólag az ég felé, illetve a feladat szerinti asztalon elhelyezve lőirányba mutathat. A lőállást csak a fegyverek töltetlenségének bemutatása után lehet elhagyni. Mivel a western számoknál a revolvert a tokból vesszük elő, felhívjuk mindenkinek a figyelmét a 170 fokos szabályra! Ebből következően a revolver megpörgetése még üres állapotban is szigorúan tilos! A találkozó során az általános lőtéri szabályokon kívül a SASS versenyszabályzatban foglaltak érvényesek. A lövészetvezető utasításait minden Sharpshooter köteles végrehajtani, döntéseit nem vitathatja! Minden Sharpshooternek eredményes vetélkedést, a nézőknek jó szórakozást kívánunk!
Lövészettechnika III.
A karok és kezek helyzete Folytatjuk lövészettechnikával foglalkozó írásunkat. A lábak, majd a felső test helyzetének tisztázása után most a karok és kezek pozícóját vesszük górcső alá. Bal kar és kéz A bal kar egyetlen feladata a fegyver tömegének kiegyensúlyozása, és a súlyának alátámasztása. Ideális esetben a puska tömegközéppontjának a bal kéz előtt 2-3 cm-re kell elhelyezkednie. Ha a fegyver orrnehéz, segít a cső felugrásának kontrollálásában, de a fegyver kiegyensúlyozása több izommunkát igényel. A túlzottan orrnehéz fegyver oldal irányban fog szórni. Ilyen esetben a fegyver tömegközéppontját hátrébb kell vinni. A bal felkar ideális pozíciója elölről közelít a merőlegeshez, hogy a könyökön keresztül a fegyver tömege egyenesen mehessen át a medencébe, majd a lábon keresztül a talajba. A felkar és kéz helyzete szabályozza: --stabilitást --megfelelő tartást --a fegyver magasságát A cél, hogy minél kisebb izommunkával érjünk el eredményt. A rendezés kiindulási pontja a csípőcsonton biztosan nyugvó könyök. Csak ennek a megléte esetén tudjuk majd lazítani a
felkart. A felkar lazán simuljon a mellkashoz, mert ellenkező esetben a szívverést, légzést átveszi a fegyver. Elölről kb. merőleges, oldalról 20-30 fokos szögben áll a felkar. A csukló egyenes, a kéztőcsontok a felkarcsontok folytatásai, hogy biztos legyen a tartás. Így kevesebb izommunka kell a kézben. Nem rossz ötlet, ha az ujjakkal oldalról is támasztva van a fegyver, mert ez segít a stabilizálásban, és felvételben. Rövid karú lövészek használhatják az öklüket támasztékként, hosszú karnál ideális ha a puska a tenyérben helyezkedik el. Jobb kar és kéz Itt nagyon sok egyéni preferencia lehet. Van lövész aki teljesen felemeli a könyököt, szinte vízszintesig, van aki leengedi a mellkashoz. Van akinek felülről nézve merőleges a felkar a lőirányra, van akinek 45 fokot zár be és előre van nyújtva. Alapszabály: minél magasabban van a könyök, és minél nagyobb a szög (jobban közelít a merőlegeshez felülről nézve) annál nagyobb a behúzási erő. A tust a lehető legközelebb tegyük a nyakhoz. A vállak a lőiránnyal párhuzamosak (!!), a fej előrehajol, a nyak erőteljesen csavarodik. A fej a saját súlyával nyomul a tusához. Lehet laza tartásban és erős tartásban (felemelt jobb könyök, lőirányra szinte merőleges jobb felkar) is jól lőni,
de a nagy átlag azt mutatja, hogy jobb az erősebb, bár ilyenkor a nyaknak és fejnek kényelmetlenebb a pozíciója. Ebben a helyzetben jobban lehet a visszarúgást is kontrollálni. A jobb váll a lehető leglazább legyen mindig. Minimális feszültség is kilövést eredményez. A lövés előtti kilégzéssel engedjük, ejtsük le. A sütő kéz A jobb kéz egyben fogja, stabilizálja a fegyvert (ami egy durva mozdulat), valamint elsüti azt, ami az elképzelhető legfinomabb mozdulat. A megfelelő funkció alapja az, hogy a kéz egyenes legyen az alkarhoz képest (a kézcsontok az alkarcsont meghosszabbításai). Az izmok csak akkor tudnak megfelelően dolgozni, ha a csukló nem hajlik. A kéz fogja meg a fegyvert, de az alkar maradjon laza. A kéz markolásának iránya olyan legyen, hogy a sütő ujj csak hátrafelé mozdulhasson, szögben ne. A kéz csontok mind felülről, mind oldalról nézve egyenesek legyenek, az alkarcsontok folytatásaként. Ha nem lehet kivitelezni az egyenes csonttartást, annak az oka legtöbbször a nem megfelelő tusahossz. Csak a sütő ujj laza, a kéz többi izma feszültség alatt van. A kéz szorítását két tényező befolyásolja: a sütés ereje, és a fegyver visszarúgása. Minél könnyebb a sütés, annál kisebb fogási erő kell, de minél nagyobb a fegyver visszarúgása, annál jobban kell fognunk a kézzel, hogy a lökéstől mozduló fegyver uralható maradjon. Ne feledjük, hogy az elöltöltőfegyverek lövedékei lassúak (250-330 m/s), vagyis a lövedék sok időt tölt a csőben, miközben még ronthatunk a lövésen. Minden fegyver esetében meg kell találni a helyes fogó erőt, mely az említett két tényező helyes arányából tevődik össze, és törekedni kell arra, hogy ezt reprodukálni is tudjuk minden lövés esetében. Kovás fegyverek esetében is erősebb fogás kell, mivel ez esetben a sütés jóval lassabb, mint a csappantyús fegyverek esetében. A sütő ujj A sütő ujj csak hátrafelé mozoghat. Ha kicsit is oldal irányban nyomja a billentyűt, akkor a jó tartás esetén is kirepül a lövés. A jó sütés kulcsa ezért a kéz pozíciója, ezt kell felépíteni
először. Az ajánlott sütési erő nem kevesebb, mint 60 g. A billentyű az utolsó ujjperc begyén helyezkedik el. Nem lehet túl mélyen, mert az ujj ott már nem érzékeny, és nem érzi a töréspontot, nem lehet túl kint, mert akkor lehetetlen az ujjnak csak hátrafelé mozdulni. Az álló lövészetnél a sütés nem lassú, hanem gyors és bátor, mivel az irányzék csak minimális ideig van a tízesben. A folyamatosan erősödő sütés helyett ezért exponenciálisan erősödő sütést kell alkalmazni. Egyéni preferencián múlik, hogy milyen beállítást választ a lövész. Kerülendő a sütő ujj érintkezése az ágyazással. A helyes fogás megkeresése kezdődjön onnan, hogy beállítod sütő ujjadat úgy, hogy az utolsó ujjperc tiszta hátrafelé mozgása biztosított legyen. Az ujj mindig ugyan abban a magasságban helyezkedjen el a billentyűn. Ha ez változik, változik a sütési erő is, és így kiszámíthatatlan lesz a rendszer. Jelöld meg a helyes pozíciót a billentyűn (pl. egy dróttal). Ellenőrizd gyakran a sütést, bármilyen csúszás elrontja a teljes befektetett munkát. Ha a hüvelykujj csak pihen az ágyazáson, a stabilitás elérhetetlen. A cél az, hogy a sütő ujjon kívül a fegyvert az összes többi ujj azonos erővel fogja. Ez különösen igaz kovás fegyverekre, melyek esetében a főtöltet gyulladása jóval lassabb, mint a csappantyús fegyverek esetében. folytatjuk!
ágai, melyekről a meg-meglibbenő szél időnként lesodort egy keveset, sűrű hózáporba borítva a környéket. Ahogy haladtam az úton és élveztem a téli erdőt, hirtelen gyönyörű téli bundában pompázó rókat ugrott elém, majd ugyanazzal a lendülettel belevette magát a túloldali csalitosba. Olyan gyors volt, hogy ha töltve lett volna a puskám, akkor sem lett volna időm lövésre emelni. Mivel SC-vel megbeszélt találkozónk volt, fájó szívvel, de lemondtam arról, hogy nyomon kövessem. SC-vel és még néhány vadásszal a völgybe levezető út elején találkoztunk, majd óvatosan leereszkedtünk rajta. A völgy, amely nyáron puskaropogástól visszhangzott, most puha csendbe burkolózott és ha nem együtt szálltunk volna itt akkor táborba a vadászok némelyikével, azt gondolhattuk volna, hogy a nevéhez méltón ez egy ember által nem háborgatott, békés, paradicsomi hely. A völgy bejáratánál álltunk meg, ott ahol nyáron a tábor sátrai álltak. A puskákról lekerültek a tokok, ellenőriztük felszerelésünket és neki vágtunk a völgynek. Rövid séta után egészen friss A tél elején Franciscoval meglőtt vaddisznót leszámítva, bizony hallgatni kényszerült kedvenc vadászpuskám. Az enyhén induló tél azonban hirtelen havat hozott, melyet tartós hideg követett, úgyhogy aki tehette, igyekezett minél kevesebbet kimozdulni. Magam is csak egy-egy rövid időre hótalpaztam a környéken. Február közepe azonban némi enyhülést hozott, a tél szorítása a hegyekben is engedett, amit a vadak is éreztek, egyre többet mozogtak és elővigyázatlanabbak is lettek. Úgyhogy felkerekedtem és újra Hidden Valleyhoz indultam, ezúttal vadjuhok után járni. Padi és Francisco ezúttal nem tartott velem, mert Padit a helyőrség körüli teendői erősen lefoglalták, Francisco pedig gyengélkedett. Hidden Valley-nál összefüggő hótakaró fogadott, a hegyi út fölött boltozatként borultak össze a fák hóval terhelt
Messze...
farkasnyomokra bukkantunk, egy kisebb falka taposta nem sokkal előttünk a havat. A lőkúpokra nyomban csappantyú, a serpenyőkbe lőpor került és nem telt el sok idő, alkalmunk nyílt használni a puskáinkat. Az öblös dörrenéseket ércesen visszhangozták a hegyek és bőven volt alkalmunk újratölteni. A környéken szélesen letapostuk a havat és egyegy fekete folt jelezte, egy-egy leállásunkat.
Kerámiapipa
Extrém szalonnázás, I. helyezett
Alighogy elült a zaj és mozgás, a szemközti hegyoldalban alig észrevehetően megmozdult valami. Egy szép őzsuta kuporodott a cserjék közé, valószínűleg azt üldözték a farkasok. SC intett, hogy megpróbálja becserkészni, úgyhogy óvatosan kissé hátrább húzódtunk és figyeltük. A terep nem volt túl kedvező, takarásban igencsak keveset tudott haladni. Egészen összehúzva magát, lassan közelített, egészen addig, amíg mintegy 70-80 yardnyira nem került hozzá. Ekkor az állat idegesen szaglászni kezdett, úgy tűnt, szagot fogott. Forgatta a fejét, majd fölállt és oldalát SCnek fordítva visszanézve várt néhány pillanatot. Ez már sok volt a suta túlfeszített idegeinek, két gyors szökkenéssel eltűnt a fák között. A hirtelen mozgásra kicsit odébb is megmozdultak az ágak, onnan egy fiatal, szemmel láthatóan tavalyi szaporulatból származó suta szökkenése verte le az ágakról a havat. Visszasétáltunk a nyári sátortábor helyéhez, ahol a hó alatt megtaláltuk a farakást, amit akkor a tűzhöz gyűjtöttünk. A
farakás közepén kellően száraz darabok voltak, amikből nem sokára tábortűz kerekedett, mely mellett kedélyes beszélgetés közepette elköltöttük az ebédünket. Délutánra SC egy lövészversenyt hirdetett, ami méltó megkoronázása volt a napnak. Már besötétedett, mire hazaértem. A finom vacsora után hosszasan bámultam a kinti sűrű hóesést, mielőtt aludni mentem volna. Egész éjjel szakad, úgyhogy reggel csak aztán tudtunk eljutni az istentiszteletre, hogy előtte alaposan megdolgoztattuk a hólapátot.
Trapper Challenge A Trapper Challenge versenyszám a nagy távolságú pontlövészet, és vadász szituációkat imitáló lövészet ötvözete. A versenyzők minden kiegészítőt magukon viselve, gyakran jelmezben állnak lőállásba. A cél a különböző távolságokon elhelyezett fémcélok eltalálása. A verseny a legközelebbi céllal kezdődik, s távolabbira csak akkor lőhet a lövész, ha a célt eltalálta. Aki legtovább játékban marad, az a győztes. További képek az Interneten:
Sportlövészet Magyarországon – Az évfordulók éve Sportlövészet a 2010. évi Fehova kiállításon A 2010. év különleges szerepet tölt be a magyar sportlövészetben. A hazai sportlövészet fontos mérföldköveit ünnepeljük idén. A modern kor sportlövésze, vadásza nem is gondolná, hogy nemes sportunk milyen ősi hagyományokkal bír itt a Kárpát-medencében, szűkebb pátriánkban. Éppen 500 esztendeje alakult meg Késmárkon hazánk első lövészegyesülete, jelezve, hogy a tűzfegyverek korának hajnalától versenyzünk lőfegyverekkel.
Lövészegyletek Magyarországon Európa városainak képét, társadalmi erejét jelentősen átformálták a folyamatos háborúk. A török a 16. század elejétől folyamatosan hadban állt Európa határvidékén, az egymással marakodó európai uralkodók zsoldos és banderiális seregei pedig feldúltak minden területet, mely vonulási útjukba esett. Az uralkodók hatalma sem nagyon terjedt túl sokszor saját palotájuk kerítésein, ezért nem volt más lehetősége, mint kiváltságokat adni a városoknak, és a város lakosságának, a polgárságnak, hogy az önvédelmükről maguk gondoskodhassanak. A számos gazdasági jellegű
kiváltság mellett, a 16. századra már erős fallal körülvett városok saját milíciát (polgárőrséget) is állíthattak, mely szinte az egyetlen valódi lehetőségük volt a hatékony önvédelemre legyen szó zsoldosok, portyázó törökök vagy éppen a feudális urak önkényének elhárításáról. A polgárságnak joga és kötelessége volt a fegyveres szolgálat, melyet lövésztársaságokba, egyletekbe tömörülve láttak el. A lövészek kiképzésére hamar meghonosodtak a rendszeres versenyek, így a sport és városvédelem ügye szorosan összefonódott a tűzfegyverek korában. A lövészegyletek gyakran önálló egységként harcoltak vész esetén a polgár-
őrség soraiban, de lövészegyesület mindig is civil kezdeményezés maradt, a működés minden pontjára kiterjedő alapszabállyal. Az első lövészegyletek a felvidék szabad királyi városaiban alakultak demokratikus, önszerveződő alapokon. 1510-ben Késmárkon, 1516-ban pedig Lőcsén is működött már lőegylet. 1523-ban Sopronban alakul lövésztársaság, de a felvidéken is több városban terjed el gyorsan a lövészet: Selmecbánya, Körmöcbánya, Eperjes. Érthető, hogy ezeken a vidékeken erősödött meg a lövészsport, hiszen az ország nagy részét a 16.-17. században a török birtokolta. Pesten és Budán a városok visszafoglalása után szinte azonnal megszerveződnek a lőegyletek, sőt a városhatáron belül pár évvel ez után már állandó lőterek alakultak. A magyar egyesületek azonban nem tudtak olyan erőre kapni, mint a német, osztrák, cseh vagy svájci egyletek, de azért hellyel-közzel folyamatosan működtek. A 19. század hajnala azonban új lökést adott a civil kezdeményezéseknek. A felvilágosodás eszménye összeforrt a polgári értékrenddel. Az abszolút uralkodók politikai elnyomása a közélet minden terén érződött, a lőegyletek azonban nagyszerű lehetőséget kínáltak a szabad politizáláshoz. Az 1800-as évek elején és a reformkor során rengetek lövészegylet alakul szerte az országban (Pl.: 1802 Baja), melyek körében egyre jobban tért hódít a magyar szó is a német helyett. A Forradalom és Szabadságharc leverése után természetesen jó időre szünetelt a lövészet is hazánkban, de az enyhülés, majd az alkotmányt visszaadó 1867-es kiegyezés
ismét megnyitotta lehetőséget a civil kezdeményezések előtt. A fejlődés, és az új egyesületek alakulása nem állt meg (pl: 1860 Óbudai Lövészegylet, 1868 Kaposvár, 1889 Pozsony), 1907-ben alakult meg az első országos hatályú lövészszervezet: az
Országos Nemzeti Lövészegylet, s innentől kezdődik a modern kori Olimpiák történelme, olyan kulcsszereplőkkel, mint dr. Prokopp Sándor, dr. Halasy Gyula, Takács Károly, dr. Hammerl László, Varga Károly, és Igaly Diána.
Takács Károly év Fontos évforduló a hazai sporttörténelemben Takács Károly születésének 100. évfordulója. A katonából lett sportlövész nem csak a sportnak köszönhetően írta bele magát a történelemkönyvekbe kitörölhetetlenül. Emberi nagysága, kitartása azóta is példaként szolgál minden versenyző előtt. Takács Károly igazi sportoló ember volt, számos sportágban jeleskedett, de a szíve mindig is a sportlövészet felé húzta. Őrmester rangban azonban nem válhatott a berlini olimpiára utazó csapat tagjává, pedig gyorstüzelő pisztolyos eredményei, tehetsége messzemenően indokolta volna. A sors fintora, hogy mire a sportvezetés felismerte e szabályozás hibásságát, egy szomorú esemény folytán úgy látszott véget kell érjen Takács Károly sportkarrierje. Egy hadgyakorlaton egy kezében robbanó gránát leszakította jobb kézfejét... Minden más embert összetört volna ez a baleset, de nem Takács Károlyt. A versenyző hihetetlen kitartással tanult meg bal kézzel lőni, olyan szinten, hogy 1939-ben már országos bajnokságot nyert ismét gyorstüzelő pisztollyal. Az aktív szolgálatba visszahelyezett katona pályája a háború után még meredekebben ívelt felfelé. 1948-ban megnyerte a londoni olimpiát, majd 1952-ben Helsinkiben is ő állhatott a dobogó legmagasabb fokára.
Sportlövészet a Fehován Történelmünk e két fontos eseményét a Magyar Sportlövők Szövetsége és a Hungexpo Zrt. a 2010. évi Fehova kiállítás keretei között közös rendezvénysorozattal ünnepli, melyre meghívjuk a hazai sportlövész társadalom apraját-nagyját, és minden érdeklődőt. Egyedi, különleges programsorozattal mutatkozik be a hazai sportlövészet legtöbb szakága. A kültéri programokat egy koronglőtér kialakításával tesszük gazdagabbá, ahol bemutatkozik olimpiai skeet, olimpiai trap, olimpiai dupla trap, vadászkorong szakágunk. Látványos lőprogramokat tekinthet meg a közönség az olimpiai keret bemutatói során.
A koronglőtér lehetőséget ad két fiatal szakágunk bemutatkozására is. Az IDPA (International Defense Pistol Association) szakág sörétes fegyveres szituációs lőgyakorlatot mutat majd be fémcélokra, az elöltöltő-fegyveres szakág pedig sörétlövőivel képviselteti magát. A történelmi feketelőporos fegyverek töltése, eszközei mind megismerhetőek lesznek a bemutató lövészet során. Terveink szerint egy kis vadnyugati hangulatot is Budapest szívébe varázsolunk a western lövész szakág cowboyainak köszönhetően, akik korhű jelmezekben mutatják majd be a 19. század látványos vadnyugati történeteinek sörétes fegyvereit működés közben. Az „A” pavilonban egy 10 m-es légfegyveres lőtér kerül kialakításra, ahol azt érdeklődők megismerkedhetnek az olimpiai pontlövész szakágak versenyszámaival, felszerelésével, fegyvereivel. A programot próbaversenyek gazdagítják majd, melynek közvetítését digitális találatértékelő rendszer és projektorok segítik majd. Szintén e lőtéren mutatkoznak be először az IDPA szakág szituációs lövői, akik airsoft fegyverekkel fogják bemutatni a látványos szituációs lövészet, és IDPA lövészet csínját-bínját. A látogatók a kiállítás több helyszínén is találkozhatnak a hazai sportlövészet történelmét bemutató tárlókkal. Fotókat, antik sport és vadász fegyvereket, relikviákat, kiegészítőket tekinthetnek meg az érdeklődők magán gyűjteményekből. A hagyományos lövészsportok és a vadászat szerelmesei napi rendszerességgel hallgathatják meg az elöltöltő-fegyveres szakág előadását az elöltöltő-fegyveres vadászat hazai lehetőségeiről. A vadász-elöltöltő-fegyveres sportlövészekből álló bizottság célja, hogy a hazai érdekvédelmi szervezetekkel együttműködésben teremtse meg a jogi lehetőséget az elöltöltő fegyveres vadászatra. Az előadások során a legfontosabb kételyekre, kérdésekre adnak szakszerű válaszokat az előadók. Szeretettel várunk minden sportlövészt, érdeklődőt a rendezvényeken! Jöjjön el, és találkozzon egy fél évezredes sport múltjával, jelenével, és jövőjével egy helyen!
Shepherd’s pie, pásztorpite A meredeken tűző nap fátyolosan rezegtette a levegőt Dél-Montana legelői fölött. Jeff unottan piszkálta a lábujjait egy bottal. Könnyen megtehette, mert mindkét csizmája kihasadt, és az is igaz, hogy Jeff ruháit egy magára valamennyit is adó madárijesztő már nem vette volna fel, de őt ez nemigen zavarta. Fiatal és erős volt, bírta a kemény munkát a rengeteg birka között. Majd tíz év megfeszített munkájának eredménye legelészett a dombok között. 1892 tavasza volt, amikor az újabb kivándorlókat szállító hajó fedélközében Jeffel kikötött Ellis Island, az újkori nagy népvándorlás befogadó állomásán, és megkezdődött számára - mint a család előőrsének - a szinte beláthatatlan vándorlás, harc és munka, hogy az Újvilágban új otthont teremtsen. Két év vándorlás munkáról munkára, egyre nyugatabbra tartva, míg itt Montana déli részén végre le tudott telepedni. Az időközben összekuporgatott dollárokat földre és birkára cserélte, és belevágott az otthonteremtésbe. Mikor eljött az ezredforduló, a postás vastag borítékot kézbesíthetett a Dél-Angliai kisvárosba, Jeff szüleinek, testvéreinek és otthon hagyott menyasszonyának, akiben csak az évi két levélváltás tartotta a lelket, a reményt, hogy egyszer megint Jeff karjaiba vetheti magát. A borítékban, nevezzük inkább paksamétának, minden megvolt az utazáshoz. A megváltott hajójegyek, költőpénz, vonatmenetrendek New Yorktól Montanáig, és egy fotográfia a házról amit Jeff épített, ahol vár rájuk. Nem haboztak, eladtak mindent, és hajóra szálltak, hogy a család végre egyesüljön. Jeff a kalapja béléséből elővett egy piszkos sürgönylapot, ismét elolvasta a tartalmát. Ez már
a célegyenes, holnap végre megérkeznek! Anya, Connie, és az öcskösök. Apja sajnos már nem érte meg a hírt az új házról, ő ott maradt eltemetve az Óhazában, sírjáról Connie készített egy egyszerű kis rajzot. Reggel már nem találta a helyét. Az állatokkal korán végzett, megfürdött, tisztát vett és most idegesen járkált fel-alá. Szeme állandóan a legújabb szerzeményére, a faliórára tévedt, de hiába, nagyon nehezen múltak az órák. A nap már lefelé tartott, amikor végre meghallotta a kocsizörgést. Még tíz hosszú perc, és újra megölelhette a rég nem látott családot. Másnap reggel boldogan ment ki a birkákkal, sikerült a családegyesítés! Otthon anyja és Connie már birtokba is vette a konyhát, az új öntöttvas tűzhelyet. - Mom’ – kérdezte Connie, – mivel várjuk haza a fiúkat? - Azt hiszem, minden van a kamrában ahhoz, hogy egy igazi, hazai shepherd’s piet csináljunk Jeffnek. Fel kellene szegényt hizlalni egy kicsit, mielőtt összeházasodtok – mosolygott a mama, – mert különben nem fogja bírni a házasélet megpróbáltatásait! Connie bíborpirosan ment a kamrába összeszedni a pásztorpite hozzávalóit. - Ó, Jeff, én szívem, én lelkem, meglátod, milyen jó feleséged leszek! – gondolta, és serényen nekilátott a munkának. A pásztor pite egy klasszikus angol étel, bárányból készül, innen ered a neve. Én most éppen sertéslapockából csináltam. A hozzávalók részletes listája (4-6 ember részére, bőséges adag):
egy kiló darált birka, marha, vagy sertéshús, 3-4 kanál olíva olaj, vagy zsír, 2 közepes fej hagyma, 2 közepes nagyságú sárgarépa, 5-6 gerezd fokhagyma, 1 közepes vagy 2 kicsi konzervdoboznyi paradicsompüré, 3-4 kanál Worcestershire szósz, 4 dl vörösbor, 5 dl hús alaplé (vagy húsleves, kockából), 1 kg krumpli, 2 egész tojás, 8 dkg vaj, 6 dkg sajt (parmezán és trappista) a krumpliba, 10 dkg sajt (parmezán és trappista) a tetejére, 2 evőkanál kakukkfű (friss lenne az igazi, de ha nincs itthon, akkor jó a morzsolt is), 1,5 evőkanál rozmaring (lásd mint fent), só, sok őrölt bors, őrölt szerecsendió a krumplipürébe, szükség szerint egy kis tej a krumpli hígításához.
Elkészítése: Egy nagy lábost felforrósítottam, beleöntöttem az olajat vagy zsírt, majd a húst addig pirítottam, amíg színt nem kapott, ekkor megsóztam, megborsoztam, belereszeltem a hagymát, répát, fokhagymát. Meglocsoltam Worcestershire szósszal, valamint beleraktam a paradicsompürét, a kakukkfüvet és a rozmaringot, jó alaposan összekevertem, majd felöntöttem a borral. Addig főztem, míg a bor teljesen el nem főtt, ekkor felöntöttem a hús alaplével, majd tovább főztem a ragut, amíg jó sűrű nem lett. Eközben a burgonyát megpucoltam, megfőztem, összetörtem, kikevertem a két egész tojással illetve a vajjal, sóztam, beletettem az őrölt szerecsendiót, majd belereszeltem a sajt idevágó részét. Egy tepsibe beleszedtem a ragut, a tetejére ráhalmoztam az elkészített krumplipürét, elsimítottam, majd megszórtam sóval, borssal, reszelt sajttal, megszurkáltam néhány helyen húsvillával. 180 fokos sütőben sült 45 percet, a teteje aranybarna, az íze pedig óriási lett. Jó étvágyat!
Híresek és holtak A szokásosnál jóval hosszabbra nyúlt az üzleti utam, rég jártam a központban. Miután elkészítettem az úti elszámolásom, indultam az új irodaházba, hogy a Russel Gun & Ammunitions cég – a munkaadóm – felé elszámoljak, és megkapjam a következő időszak feladatait. Vidáman lépkedtem, hónom alatt a nagy paksamétával, ami az elszámolást tartalmazta, és örömmel vártam a találkozást öreg portás barátommal, aki az irodaház portáján vezényelte az ügyfélforgalmat, vigyázott a rendre, és nem utolsó sorban a régi Wild West veteránjaként rengeteg érdekes történetet ismert. Az irodaházba lépve kellemetlen meglepetés ért, a portáspult mögött öreg barátom helyett egy unott arcú, bögyös szőke nő reszelgette a körmeit, és köszönésemet sem fogadta. Feldúltan mentem az elevátorhoz, vajon mi lehet Dan bácsival? A cégnél is új ember fogadott, elegáns, divatos ruhában, középen elválasztott, olajjal lenyalt hajjal. Még sosem láttam ezt a fickót, de nem tett rám túl jó benyomást. - Herbert Stevens vagyok, az Önök egyik utazó ügynöke, hoztam az elszámolásom. Nem tudja véletlenül, mi van mr. Keennel, az öreg portással? - Beteg a vén szivar, remélem, kinyiffan végre, nem tudom egyáltalán minek vették ide fel, majdnem kilencven éves. Csak bajnak vannak az ilyen vén szarok! Azonnal leütöttem, felszakadt szájjal, székestül esett hanyatt. Nem vesztette el az eszméletét, úgy látszik én is öregszem, már nem tudok elég nagyot ütni? - Beszéljen nagyobb tisztelettel az idősekről, fiatalember! Ők teremtették meg ezt a szép országot, ők harcoltak a függetlenségért, a szabadságért! Nélkülük maga senki és semmi lenne, de ahogy jobban megnézem, így is senki és semmi! A kis nyikhaj felpattant, azt hittem nekem jön, de azért annyira nem volt bátor. - Ki fogom rúgatni innen, többet nem fog nekünk dolgozni! Tudja egyáltalán, hogy ki vagyok? - Szerintem egy neveletlen nyikhaj, akit tiszteletre kell tanítani. - Én mr. Russel unokaöccse vagyok, és azonnal tájékoztatni fogom a nagybátyám a viselkedéséről, abban biztos lehet! - Én abban vagyok biztos, hogy mr. Russel nem fogja kifogásolni amit tettem, és nem fogja kirúgni a cég legeredményesebb utazó ügynökét, még ezért sem! – és egy újabb horogütéssel megint
padlóra küldtem. A divatos rokon ezúttal már elvesztette az eszméletét, úgy látszik, csak összeszedtem magam. A robajra bejött egy titkárnő, és felsikoltott. - Jesszusom, Herb, mit művelt a főnök unokaöccsével? Alig él szegény. - Csak egy kis tiszteletre tanítottam, az idősek tiszteletére. Maggie, elintézné az elszámolásom? Majd valamelyik nap beugrom az újabbakért. Most megyek meglátogatni Dan bácsit, a portást. - Minden rendben lesz, Herb, jövő hétfőre elkészül minden. Először is egy csemegekereskedésben megvettem mr. Keen kedvencét, pár őszibarackkonzervet – hiába, a régi cowboyokban olthatatlan volt az édesség utáni vágy – és arra az esetre, ha már jobban van, egy üveg Tennessee whiskeyt. Csomagokkal megrakva siettem a North Lane tízbe, meglátogatni az öreget. Csöngetésemre egy csinos lány nyitott ajtót, kedves, mosolygós arca és puha barna haja volt. - Üdvözlöm, mr. Keen itthon van? - Csak nem mr. Stevens? Uncle Dan sokat emlegette, jöjjön be. Sajnos a bácsi nincs túl jól, a nyirkos időtől begyulladt pár régi sebe, és sokat köhögött is. Most alszik, de azt hiszem, egy órán belül fel fog ébredni. Megvárja, vagy inkább üzen valamit? - Ha nem vagyok alkalmatlan, megvárnám. A lány bevezetett a jól ismert szalonba, és leültünk az asztal mellé, ahova leraktam az ajándékaimat. Kíváncsian néztem a lányt. - Lilian Keen vagyok – válaszolta meg a szemem által feltett kérdést, – Uncle Dan távoli rokona. Az én nagyapám mr. Keen unokatestvére volt. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen élő rokona. A szüleim még kiskoromban elvesztettem, és Dan bácsi neveltetett. Most itt az ideje, hogy én gondoskodjak róla. Itt vállaltam munkát Hartfordban, hogy a közelében legyek, és most amíg beteg, szabadságot vettem ki. Ahogy beszélt, egészen elmerültem a két melegbarna szem mélységeiben. Mit mondjak, nagyon jó érzés volt. A szomszéd szobából az ébredés zaja hallatszott. Lilian felpattant, és átsietett az öreghez. Egyedül maradtam. Tíz perc múlva a lány visszatért a szalonba. - Jöjjön, mr. Stevens, Dan bácsi már várja! Felnyalábolta az asztalról az ajándékaim, és bevezetett az öreghez. Mi tagadás, elég rossz bőrben volt, de láthatóan örült nekem. Az ágya szépen meg volt igazítva, és a gondos lány még egy szé-
ket is odakészített nekem az ágy mellé. - Hogy van, mr. Keen? - Most, hogy látom, már sokkal jobban. Ez a nyirkos időjárás, no meg az öregség nem tett jót nekem. Közben Lilian újra megjelent, egy tálcán három szép tálkában a kiporciózott őszibarack, három pohár, és a whiskey. - Uncle Dan – mondta szeretettel, – mr. Stevens ajándékot is hozott, a kedvenc barackod és whiskeyd. Gyorsan megigazította az öreg mögött a párnákat, kezébe adta az egyik tálkát, az én kezembe a másikat, és ő a harmadikkal kissé távolabb egy fotelben helyezkedett el. Csöndben eszegettük a barackot. - Mr. Stevens, töltene esetleg egy pohárral mindannyiunknak? – kérdezte Lilian. - Természetesen, de szólítson inkább Herbnek, mint minden barátom. Ittunk pár kortyot, és öreg barátom végre megszólalt. - Látja fiatalember, nem jó dolog megöregedni, még akkor sem, ha valakinek olyan változatos élete volt, mint nekem. Én minden rokonomat és ismerősömet túléltem, kivéve ezt a lányt. - Hát igen, Dan bácsi korosztálya nemigen érte meg ezt a kort – szólt közbe Lilian, – a nagy revolverhősök közül pedig még az öregkor kezdetét sem sokan élték meg! Mr. Keen elgondolkodott, és már láttam rajta, hogy azon gondolkodik, mit meséljen nekünk a régi jó Wild West történeteiből. Sok hírhedt, és sok híres emberrel találkoztam, és a hírhedtek közül páran nem élték túl ezt a találkozást. Sosem voltam revolverhős, a szükség faragott belőlem botcsinálta revolverest, és nem élveztem a gyilkolást, ellentétben némelyik „hőssel”. Fényképész pályám elején mindjárt négy embert kellett a saját védelmünkben lelőnöm, aztán szerencsére sokáig csak gyakorlásra használtam a fegyverem. Hosszú utakat tettem meg szekeremmel, amit szükség szerint át lehetett alakítani fotólabornak, teljesen el lehetett sötétíteni a belsejét, ott hívtam elő a helyszínen a felvételeket. A polgárháborúban haditudósító voltam, sok csatát örökítettem meg. A háború alatt nem is volt fegyver a kezemben, én a fényképezőgépemmel harcoltam az északi katonák között. De erről inkább majd máskor mesélek. Sok érdekes sorsot láttam, és megtanultam, az ember mindig képes a változásra, a jóra. Aki pedig erre mégis képtelen
volt, az gyakran elbukott. Arizona és Új-Mexikó határán, egy Redstone nevű hely mellett megismerkedtem két érdekes emberrel. Tűz és víz volt eredetileg a két férfi. Mindkettő gyakorlott gyilkos volt, de az egyik fejvadászként kereste a kenyerét, a másik marhatolvajként és bankrablóként. De amikor úgy fordult életük szekerének kereke, O’Connor, a fejvadász és Maverick Kid, a rabló, mindketten képesek voltak nagyot fordítani az életükön. Két hétig voltam a vendégük, alaposan megismertem őket, sok képet is csináltam róluk. Amikor tőlük eljöttem, tele voltam az emberek iránti szeretettel, és erre nagyon ráfizettem. Északkelet felé indultam, Denver környékére voltam kíváncsi. Szép lassan döcögött a szekér, sok helyen megálltam, aztán Wagon Mound előtt megismerkedtem egy Tony Cox nevű emberrel. Még nem látszott a városka, amikor a távolban hatalmas porfelhőt láttam, és lövések hangját hozta a szél. Megálltam, mert nem akartam semmibe sem belekeveredni. Aztán abbamaradt a lövöldözés, és hamarosan egy csatakos társaság lovagolt velem szemben. Köszöntem nekik, de szó nélkül továbblovagoltak. Én is odaütöttem a két sárgának, és a megszokott tempóban közeledtem a városkához. Az út szélén egyszer csak egy véres testet pillantottam meg, azonnal megállítottam a lovakat, és revolverrel a kézben leszálltam a bakról. A fegyverre semmi szükség nem volt, mert a földön fekvő ember eszméletlen volt, sebeiből lassan csörgedezett a vér. Megvizsgáltam, és amennyire tudtam, bekötöztem a sebeket. A férfi, miközben feltettem a szekérre, öntudatlanul nyöszörgött. Hamarosan beértem Wagon Moundba, és betegemet elvittem az orvoshoz. Morey doktor megvizsgálta, és csak csóválta a fejét. - Miért nem hagyta inkább meghalni az út mellett? Ez az ember Tony Cox, a környék egyik leghírhedtebb banditája. És alaposan elintézték a rangerek, ők voltak azok a lovasok. Ha megtudják, hogy Cox még él, visszajönnek, és befejezik a munkát. - Doktor, gyógyítsa meg, mindenkinek jár még egy esély az életben! - Ja, ja, csak nem az ilyen szemeteknek, még ötven dollárért sem kezelném. - Megadom a dupláját – voltam nagyvonalú, mert volt elég pénzem, – csak szedje ki belőle a golyókat, és hozza szállítható állapotba minél hamarább. Aztán elviszem innen, és soha többet nem hall róla. A doktor morgolódva nekilátott a munkának, egy-
más után szedte ki a golyókat, összesen négyet. Cox nem tért magához a műtét alatt, így nem kellett lefogni sem. Amikor végzett, a doktor adott egy csomó kötszert meg orvosságot, ellátott utasításokkal, hogyan kötözzem majd át a sebeket, majd a végén megjegyezte. - Ne legyen igazam, fiatalember, de szörnyű hibát követ el, vannak emberek, akiken nem segít sem a szeretet, sem a törődés, vannak javíthatatlan gonosztevők. Szerintem Cox is ilyen. Na, jó utat. Elgondolkozva indultam tovább. Akkor is megmentem ezt az embert, és jó útra fog térni! Nehéz hetek következtek, Cox sebei nehezen gyógyultak, és mivel nem volt nálam szesz, elvonási tünetei is voltak, gyakran vérbeborult szemmel üvöltözött, görcsei voltak, le akarta tépni a kötéseit. Aztán szépen lassan megnyugodott, tekintete kitisztult, de a nézése azért nyugtalanító volt. Közben a munkámat sem hanyagoltam el, néhány helyen egész jó üzleteket is kötöttem, nagy családok nagy gazdasággal, és ennek megfelelően sok képet adtam el. Próbáltam Tony érdeklődését felkelteni a fotográfia iránt, bevontam a labormunkába is. Nem volt ügyetlen a sötétkamrában, de valahogy mindig kényelmetlenül éreztem magam kettesben vele a sötétben. Sokat beszéltem neki a jövőről, a munkáról, családalapításról, de nem sok eredménnyel. Cox tekintetéből nem tűnt el az a szúrós fény, és nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy vár valamire, vagy valakire. Morey doktor szavai jártak az eszemben, de ugyanakkor Maverick Kidre is gondoltam, neki sikerült jó útra térnie. Cox időközben nagyon összeszedte magát, már lóhátra is ült, és gyakran ő ment el vásárolni az én lovamon. Néha, amikor visszajött, éreztem rajta, hogy ivott, de nem szóltam. Egyik délután egyenletes lódobogás hallatszott a hátunk mögül, és egy nyolcfős lovascsapat ért minket utol. Megálltak mellettünk, és Tony Cox megszólalt. - Na, Daniel, véget ért az utad, nem kell rólam tovább gondoskodnod. Én elmegyek az embereimmel, te meg itt maradsz, majd a keselyűk gondoskodnak rólad. Közben néhányan kezdték feltúrni a szekeret, de szinte semmi számukra értékeset nem találtak. Pénzt is alig, mert a nagyobb bevételeket mindig befizettem a legközelebbi bankban. Az üvegeket is átnézték, hátha találnak köztük valami ihatót. Egy mexikói kinézetű bandita bele is ivott az egyikbe, majdnem felnevettem az arca láttán, mert a savanyú fixíroldatból húzott le pár kiadós kortyot. De nem volt kedvem nevetni, mert a helyzet
nagyon súlyos volt, ki voltam szolgáltatva a rablóknak, és az az ember, akit a két kezemmel ápoltam, akinek fizettem a gyógyításáért, röhögve nézte zavaromat. - Na, ebből elég lesz – kiáltott rá a többiekre – menjünk tovább, mielőtt még erre jön valaki. Erről a nagy emberbarátról majd én gondoskodom – röhögött teli szájjal – miközben a tenyerén egyensúlyozta a kését. A rettegés megfosztott a józan ítélőképességemtől, és a körülöttem állókat szétlökve megpróbáltam elfutni, ami teljesen hiábavaló próbálkozás volt. Tony Cox néhány lépés után a hátamba dobta a kést. Még éreztem a kés ütését, mintha tűzbe lobbant volna a tüdőm, és elfeketedett előttem a világ. Már sötétedett, amikor az alkony hűvösében magamhoz tértem. Nagy nehezen visszavonszoltam magam a szekérhez. A lovaim eltűntek, a szekérrúd leeresztve a porba, a szíjakat egyszerűen elvágták. Ismét elsötétült a világ. Egy denveri fogadóban tértem magamhoz. Kiderült, egy lovascsapat járőrözött a környéken, ők szedtek fel, és vittek orvoshoz. Még a szekeremet is behozták, és elvitték egy béristállóba. Nehezen épültem fel, szerencsére volt pénzem, a denveri bank rendelkezésemre állt, és mivel elég szép betétem volt, nem okozott problémát a megélhetésem, a doktor és az orvosságok kifizetése, de a lelkem az komoly sebet kapott. Ilyen csúnyán fizetni a jóért! Amíg lábadoztam, Cox a környék leghírhedtebb banditája lett, ottlétem alatt többször is kirabolta a postakocsit, hol egyedül, hol a bandájával. Mire egészséges lettem, nem tudtam nyugodni, és az addig soha nem érzett bosszúvágy munkált bennem. Jegyet vettem a postakocsira, és elindultam vele délnek. A Colt Navy mellé szereztem egy tizenkettes duplapuskát is, amit vágott ólommal töltöttem meg, és lefűrészeltem a tusát, no meg a cső jelentős részét. Így elfért a kabátom alatt. A postakocsi majd kirázta belőlem a lelket, a frissen behegedt seb iszonyatosan fájt. És semmi nem történt az úton. Aztán néhány nap múlva visszaindultam Denverbe, abban bíztam, most szerencsésebb leszek. Reménykedtem, mert egy tehetős kereskedővel utaztam együtt, úgy gondoltam, jó csali lesz. Nem is csalódtam, a rablók hamarosan előkerültek. Szerencsére nem ismertek meg, végignéztem, amint a kereskedőt kirángatják a kocsiból, és amikor rám került a sor, a revolverrel lelőttem az egyik rablót. Erre nem számítottak, de hamar felismerve a helyzetet, le akartak rohanni. Először a Coltot lőttem üresre, majd amikor Cox
került elém, közvetlen közelről beledupláztam a mellébe. A vágott ólmok még a szemeit is kivágták. Időközben a kereskedőről is kiderült, nem gyáva fickó, az egyik bandita fegyvereit megkaparintva mellém állt, és osztozva a fegyvereken megnyertük az ütközetet. Ketten tudtak mindössze elmenekülni, a többi Coxszal együtt holtan hevert a postakocsi körül. Nálunk is voltak veszteségek, a kocsis még az elején meghalt, a kereskedőnek egy golyó letépte a jobb fülét, egy másik pedig a combjába fúródott. Én egy könnyebb karlövéssel megúsztam. Beraktuk a halottakat a postakocsiba, és nagy nehézségek árán – egyikünk sem értett négy ló hajtásához,– elindultunk Denverbe. Nagy szenzáció volt a megérkezésünk, hősként ünnepeltek minket. Én mélységesen szégyelltem magam. Szégyelltem magam, mert Cox palira vehetett, szégyelltem magam, mert véres bosszút álltam, és szégyelltem magam, mert eleinte még büszke is voltam a sikeres bosszúhadjáratra. Úgy éreztem, meg kell változnom, mert most semmivel sem vagyok jobb Kölyök Billynél, Vad Bill Hickoknál, Doc Hollidaynél, a Daltonokról vagy a James fiúkról nem is beszélve. -Látja fiatalember, ezek a revolverhősök, az én korosztályom tagjai, mind híresek voltak, és most holtak. Én nem szereztem hírnevet, de még élek. Talán pont ezért.
Az elmúlt időszak szomorú eseményei – a pécsi lövöldözés, valamint a budapesti joghallgató diák által tervezett gyilkosságok – a hírportálok, újságok címoldalára helyezték a hazai sportlövészetet. Ez a hazánkban idén 500. éve működő sportág soha ennyi figyelmet nem kapott a sajtótól, és szomorú, hogy ezek a sajnálatos események látszanak meghatározni most a sportág létét vagy halálát, nem az elmúlt évtizedek – de mondhatnánk azt is évszázadok – eredményei, felelős működése. A két diák valóban sportlövészeti céllal tartotta fegyverét, mellyel tettét elkövette / tervezte elkövetni. A politikusok, akik e törvényt alkották és elfogadták hibásak,
A fegyvertartás jogszabályi háttere mindig is nagyon szigorú volt hazánkban, Európai viszonylatban a legszigorúbb. A polgároknál legálisan tartott fegyverek teljes lakosságra vetített aránya még a sokat emlegetett angol szinteket sem éri el, miközben a legális lőfegyverekkel elkövetett bűncselekmények száma nagyon alacsony, töredéke annak, amit például szúró-vágó fegyverekkel követnek el. Az engedélyezés három fő csapásirányon történik jelenleg: a rendőrség ellenőrzi, hogy büntetőjogi szempontból megfelel e tartás követelményeinek a kérelmező. Ellenőrzi a kérelmező félkészültségét egy hatósági vizsga keretében, valamint megvizsgálja a fegyver tárolásának feltételeit. A Magyar Sportlövők Szövetsége ellenőrzi, hogy a sportlövészettel foglalkozó kérelmező teljesíti-e az engedélykérelemhez szükséges lőeredményeket (minősítési szinteket), biztonságosan kezeli-e a fegyvert a lőállásban, és ez alapján ad ki, vagy nem ad ki ajánlást az eljáráshoz. Az engedélyezés harmadik szereplője az egészségügy, mely ellenőrzi a kérelmező egészségi alkalmasságát. , mégis a sportszakmát teszi most felelőssé kizárólagosan a politika. A két pszichiátriai múlttal rendelkező diák minden gond nélkül csúszott át az egészségügyi ellenőrzésen, és ez alapján vált alkalmassá sportfegyver tartására. E tény ellenére a politika egyértelműen a törtvénytisztelő, eddig is felelős magatartást mutató sportlövészek és a sportszakma támadását tűzte zászlajára. Minden sportlövész ember, felelős állampolgár érdeke, hogy szigorú, egyértelmű, szakmai alapokon nyugvó szabályok határozzák meg a lőfegyverekkel űzött sportágak működését. Nem akarunk liberális fegyverjogszabályokat, nem történhet még egyszer a pécsihez hasonló tragédia. A Magyar Sportlövők Szövetsége e szellemnek megfelelően javasolta a jogszabályok azonnali megváltoztatását pszichológiai szűrés bevezetésével és az első fegyver megszerzése előtti egy év aktív sportolói múlt igazolásával. E pontokkal a 2010. február 18-án tartott minisztériumi egyeztetésen az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, Oktatási és Kulturális Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium illetékesei is egyet értettek, és az egyeztetés folyományaként erről megállapodás született. A megfelelő pszichológiai szűrővizsgálat létrehozására pszichológusokból álló munkacsoport alakult, s a munkát azonnal meg is kezdte késlekedés nélkül. Alig néhány nappal az egyeztetés után ismét kísért a múlt. A civil egyeztetés megállapodásait figyelmen kívül hagyva az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium arra kapott a kormányfőtől utasítást, hogy sújtsa a sportlövészeket kollektív büntetéssel, és gyűjtesse össze sporteszközeiket a lőterek, egyesületek tároló helyein. A sportlövész számára a fegyver sporteszköz, nem gyilkoló eszköz. A jogszabályok hibásságát kihasználó két egyetemista nem sportember, egy lapon nem említhető nevük az évtizedek óta
biztonságosan, bűncselekmények elkövetése nélkül sportoló, versenyző, kikapcsolódó, hazánknak dicsőséget hozó amatőr és hivatásos sportlövészekkel. Nem vagyunk egyenlőek a két aberrált egyetemistával! Az IRM terve a sportfegyverek begyűjtésével kapcsolatban megöli a hazai sportlövész életet. Látszatmegoldással, populista intézkedéssel megfojt egy olyan sportágat, melynek résztvevői évtizedeken keresztül bizonyították felelős magatartásukat, és hazánk dicsőségét 7 olimpiai aranyéremmel öregbítették. A sportfegyver precíziós, nagy értékű sporteszköz. Megfelelő karbantartást, tisztítást, beállítást, szakszerű tárolást igényel, mely lőtéri körülmények között nem megoldható. A sportfegyverek értékes személyi vagyontárgyak is egyben, melyekért a sportolók sokszor több évet dolgoznak. Az ezekhez való tulajdonjogot kívánja korlátozni most az állam. Nézzük meg azt is, hogy mit oldana meg a fegyverek lőtérre történő koncentrálása! A cél elvben az, hogy a fegyver ne hagyhassa el a lőteret. Ez az elv már az első héten sérülni fog, hiszen a sportlövész versenyekre, bajnokságokra jár, hogy tudását összemérje sporttársaival. Ehhez a fegyvert szállítani kell, hiszen mindenki saját igényei szerint állítja, lövi be fegyverét. Vagyis hiába lesz a fegyver a lőtéren tárolva, az igazolt sportlövő el tudja azt vinni a lőtérről, ahányszor csak versenyre megy. Ezért fontos, hogy sokkal inkább az alkalmatlanok kiszűrésére, a megelőzésre koncentráljon a jogszabály, a törvénytisztelő állampolgárok büntetése helyett. A fegyverek begyűjtése azonban nem csak sportszakmai szempontból jelent problémát. A megelőzés helyett a kollektív bűnösség elvei szerint alkotandó jogszabály nem fogja megoldani a célzott problémát, annak megoldása egyszerűen a szigorú pszichológiai, egészségügyi szűrés, nem s sporteszközök elvétele. A sportfegyverek lőterekre koncentrálása nagy kriminalisztikai kockázatokat fog teremteni: egy-egy bűnözői csoportnak elegendő lesz kirabolni egy lőtér 2-300 csúcsminőségű fegyvert tartalmazó tároló helyét, hogy felfegyverezze magát. Ilyen értékű és mennyiségű fegyver lőtéri tárolása költséges biztonságtechnikát, és állandó őrzést igényel, melyre a már most is nehéz helyzetben lévő sportegyesületeknek nincs anyagi kerete. Ilyen intézkedés esetén az egyetlen út a tevékenység feladása és így a hazai sportlövész élet megszűnése lesz.
Elfogadjuk, sőt kérjük a sportfegyvertartási engedélyt kérelmezők szigorú pszichológiai szűrését, hiszen ez számunkra is létkérdés, de követeljük, hogy a sportágunk léte ne váljon politikai kérdéssé. Ellenőrizzen a hatóság minket szigorúan, vizsgálja alkalmasságunkat pszichológus, és ha van, szűrjék ki a nem idevaló embereket, de ne öljék meg a hazai sportlövészetet! Oldjuk meg a valós problémát, és ne használja fel kopogtatócédula gyűjtésre a kialakult helyzetet semelyik politikai erő sem! Ne hozzanak a sportolók feje felett olyan döntést, mely végromlásba taszít egy 500 éves olimpiai sportágat, és ismételten mellőz minden szakmai megfontolást! Németh Balázs MSSZ elnökségi tag MSSZ marketing bizottság vezető MEFLSZ elnök EB bronzérmes sportlövész Vadász
