TARTALOM CONTENTS. KALLA Gábor: Csalog József emlékére... 9 In memoriam József Csalog BÁCSKAI Mihályné: Csalog József, a magánember

TARTALOM — CONTENTS KALLA Gábor: Csalog József emlékére.............................................................................................................9 In memoriam József Csalog...................................................................................................................10 BÁCSKAI Mihályné: Csalog József, a magánember........................................................................................11 TROGMAYER Ottó: Én, Csalog......................................................................................................................13 MÓD László: Csalog József, a néprajzkutató...................................................................................................17 József Csalog, the ethnographer.............................................................................................................21 VIZI Márta: Csalogovits József és a Tolnavármegyei Múzeum. Szemelvények a szekszárdi évekbõl................. 25 József Csalogovits and the Tolna County Museum. His years in Szekszárd.............................................35 HORVÁTH Ferenc: Csalog József, a régész és muzeológus............................................................................. 39 József Csalog, archaeologist and museologist...................................................................................... 47 * VISY Zsolt: A régészet és a genius loci............................................................................................................. 49 Die Archäologie und der Genius Loci.................................................................................................... 53 BÁCSMEGI Gábor – FOGAS Ottó: A Körös-kultúra lelõhelyei Nagytõkén.....................................................55 Sites of Körös culture at Nagytõke..........................................................................................................58 PALUCH Tibor: Maroslele-Panahát, legelõ. Újabb eredmények 50 év múltával..............................................61 Maroslele-Panahát. New advances fifty years later................................................................................68 GOLDMAN György – SZÉNÁSZKY Júlia: Szellemidézés. Antropomorf leletek a középsõ neolitikumból...... 73 Conjuring up the past. Anthropomorphic finds from the Middle Neolithic..............................................76 SEBÕK Katalin – KOVÁCS Katalin: Hengeres testû arcos edény töredékei a fiatal Szakálhátikultúra Rákóczifalva határában feltárt településérõl.............................................................................81 A cylindrical face pot from the late Szakálhát settlement at Rákóczifalva...............................................88 REZI KATÓ Gábor: Szegvár-Tûzköves, avagy ami megmaradt... ..................................................................91 Szegvár-Tûzköves, or what remains... ................................................................................................. 96 T. BIRÓ Katalin: Egy sváb menyecske hozománya. Gondolatok a szegvár-tûzkövesi kõeszköz raktárlelet kapcsán..............................................................................................................................103 The dowry of a Transdanubian maiden. The stone tool hoard from Szegvár-Tûzköves..........................109 GULYÁS András – S. TURCSÁNYI Ildikó: A Tiszai-kultúra két sírja Békés-Povádról..................................117 Two burials of the Tisza culture from Békés-Povád...............................................................................120 ANDERS Alexandra: Térfelosztás és térhasználat az alföldi késõneolitikum házaiban..................................125 Organisation of space and use of space in the Late Neolithic houses on the Great Hungarian Plain.....133

RACZKY Pál – SÁNDORNÉ KOVÁCS Judit: Festékanyag- és szervesedénybevonat-elemzések alföldi késõ neolitikus díszkerámiákon. (Az elsõ vizsgálati eredmények)..............................................135 Analysis of pigments nad organic coatings on the Late Neolithic fine wares of the Great Hungarian Plain. (Preliminary results)..................................................................................... 140 KNIPL István: Újabb leletek a császártöltési határban (Bács-Kiskun megye)................................................145 New finds from the Császártöltés area..................................................................................................146 BEDE Ádám: Csalog József alföldi halomkutatásai.......................................................................................149 József Csalog’s investigations of the mounds in the Great Hungarian Plain.........................................154 * KALICZ Nándor: Csalog Józseftõl a „Medina-típuson” keresztül a Starèevo-kultúráig................................157 From the Medina type to the Starèevo culture.......................................................................................162 EGRY Ildikó: A Dunántúli vonaldíszes kerámia kultúra új lelõhelyei a Kisalföldön.......................................167 A new site of the Transdanubian Linear Pottery culture in the Little Hungarian Plane.........................174 REGENYE Judit: Idoltöredék Bodorfáról (Veszprém megye). Adalék a DVK kultuszéletéhez........................179 A figurine fragment from Bodorfa (County Veszprém). Data to the religious beliefs of the Transdanubian Linear Pottery culture........................................................................................186 SÜMEGI Pál – ILON Gábor – JAKAB Gusztáv – PÁLL Dávid Gergely – TÖRÕCSIK Tünde: Neolit és rézkori régészeti kultúrák és környezeti hátterük az Alpokaljáról.......................................... 189 Neolithic and Copper Age cultures and their environment in the Alpine foreland.................................195 TOKAI Zita Mária: Késõ neolit állatalakos fedõ Nagykanizsa-Palin, anyagnyerõhelyrõl. ............................197 A Late Neolithic animal headed lid from Nagykanizsa-Palin............................................................... 202 PÁSZTOR Emília – P. BARNA Judit: A késõ neolit Lengyeli-kultúra körárkai. Lehetséges csillagászati ismeretek a Kárpát-medencében...................................................................205 The enclosures of the Late Neolithic Lengyel culture. Evidence for astronomical knowledge in the Carpathian Basin........................................................... 211 P. BARNA Judit: Újabb adatok a dunántúli Sopot-kultúra kultuszéletéhez. Késõ neolitikus absztrakt állat alakú oltárok a Délnyugat-Dunántúlról.............................................. 215 The cult life of the Transdanubian Sopot culture. Abstract animal altars of the Late Neolithic from south-western Transdanubia........................................................................................222 ILON Gábor: A Lengyeli-kultúra baltás istene Szombathelyen (Vas megye)...................................................225 The “Axe God” of the Lengyel culture from Szombathely (County Vas)................................................228 SZILASI Attila Botond: Techno-tipológiai megfigyelések a Szombathely, Parkerdei lakópark õskori telepének pattintott kõleletein. Elõzetes jelentés a 276. objektum pattintott kõeszközeirõl................... 231 Techno-typological evaluation of the chipped stone implements from the prehistoric settlement at Szombathely-Parkerdõ Apartment Complex. Preliminary report on the chipped stone implements from Feature 276..................................................................................................... 235 TÓTH Gábor: Újabb újkõkori emberi maradványok Vas és Zala megyébõl.................................................... 239 Anthropological finds from the Neolithic from Counties Vas and Zala................................................. 243 ZALAI GAÁL István – OSZTÁS Anett: A Lengyeli-kultúra települése és temetõje Alsónyék-Kanizsa-dûlõben................................................................................................................. 245 A settlement and cemetery of the Lengyel culture at Alsónyék-Kanizsa-dûlõ........................................252

GYÖRGY László: A Baden-kultúra települése Dunaszentgyörgy közelében................................................. 255 A settlement of the Baden culture nearDunaszentgyörgy..................................................................... 263 HORVÁTH Tünde – KÖHLER Kitti – KUSTÁR Ágnes: Életmód és habitus a késõ rézkori badeni-kultúrában régészeti és antropológiai adatok alapján............................................................ 269 Lifestyle and mental habits of the Late Copper Age Baden culture in the light of the archaelogical and anthropological evidence...................................................................................... 277 .

SZABÓ Géza: Csalog József bonyhádi mészbetétes temetõje az újabb kutatási eredmények és két egyedülálló lelet tükrében.......................................................................................................... 283 The cemetery of the Encrusted Pottery culture at Bonyhád in the light of new research and two unique finds............................................................................................................................289 MIKLÓS Zsuzsa – VIZI Márta: Ete (Tolna megye) — egy középkori mezõváros kutatásának közel 200 éve....................................................................................................................................... 293 Ete, a medieval market town in County Tolna. Research over the past two hundred years.................... 302 HORVÁTH Ferenc: Elnöki zárszó. Széljegyzetek a szentesi Csalog József emlékkonferencia margójára........................................................................................................................................... 303 Closing address. Comments on the Csalog József Memorial Conference............................................ 307 Rövidítések jegyzéke — List of abbrevations...................................................................................................309 * A Koszta József Múzeumban 2008-ban rendezett Csalog József emlékkonferencia programja....................... 312 Pillanatképek a konferencia résztvevõirõl (fotó: Szabó J. József)................................................................... 314

Medinától Etéig. Szentes 2009, 205–213

A KÉSÕ NEOLIT LENGYELI-KULTÚRA KÖRÁRKAI. LEHETSÉGES CSILLAGÁSZATI ISMERETEK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN PÁSZTOR Emília – P. BARNA Judit A Kárpát-medencében élt õskori népek kimondottan csillagászati tudását célzó kutatásokat eddig alig vagy egyáltalán nem folytattak. Kivételt képeznek a Lengyeli-kultúra körárkai. Egyes kutatók szerint a körárkok ún. kapuinak tájolása jelezheti egy adott közösségnek az égbolt rendszeres megfigyelésén alapuló tudását. A körárkok kapuinak tájolását kapcsolatba hozták már a Nappal, a Holddal, sõt még a csillagokkal is (GERVAUTZ–NEUBAUER 2005; PAVÚK–KARLOVSKÝ 2004). Minden eddigi tájolási célponttal kapcsolatos állítás azonban egy-két, vagy a Hold esetében maximum hat körárok vizsgálatán alapult — holott több mint félszáz objektumot feltártak már —, ezért az ilyen állítások valószínûsége igen csekély. Annak eldöntésére, hogy a csillagászat valóban játszott-e szerepet a Lengyeli-kultúra körárkainak létesítésében és/vagy használatában, szükségessé vált a jelenleg elérhetõ és megfelelõ adatot szolgáltató összes lengyeli körárok tájolási adatainak összehasonlító elemzése és az eddigi kutatási eredmények kritikai vizsgálata (PÁSZTOR 2008). A körárkok Európa nagy területein egységes kulturális idõhorizontot képviselnek, több kultúrában is megjelentek az Kr. e. 5. évezred elsõ felében (PETRASCH 1990; TRNKA 2005), s Közép-Európában mindenhol megtalálhatók, ahol a késõ neolit kultúrák a Vonaldíszes-kultúra alapjain jöttek létre (KALICZ 1984). A Lengyeli-kultúra körárkai mutatják a legnagyobb formai hasonlóságot, szinte kanonizált formát sugallnak. A valódi körárkok szerkezete az egymástól nagy távolságra lévõ lelõhelyeken is jellegzetesen közös vonásokat mutat. A nagy formai hasonlóság feltehetõen olyan szigorú szabályok al-

kalmazását jelzi, amelyek ebben a régészeti kultúrában alakulhattak ki. A körárkok eredete azonban megnyugtatóan még nem tisztázott. Egyes kutatók feltételezik, hogy a Duna-medence középsõ vidékén alakultak ki, mert a legnagyobb koncentráció ott figyelhetõ meg (KUZMA 1997, 50–51). Ennek ellentmond az a tény, hogy a legkorábbi, de már klasszikus formát mutató körárkok, pl. Sé (KALICZ 1984, 276–277; KALICZ 1998) és Sormás-Török-földek a Dunántúlon találhatók és a kultúra legkorábbi (formatív) fázisába datálhatók (P. BARNA 2007). A körárkok közt a legnagyobb formai és szerkezeti hasonlóság a Dunántúlon, DNy-Szlovákiában és Alsó-Ausztriában figyelhetõ meg. Ez az a terület, ahová a Lengyeli-kultúra kialakulása tehetõ (ZALAIGAÁL 1990, 20). A körárkok telepekhez, illetve települési csoportokhoz kapcsolhatók. Megtalálhatók mind a telepeken belül, mind pedig a telepeken kívül. A szerkezetük, alaprajzuk sokszor mutat nagyfokú szimmetriát, a központi, gyakran üres tér pedig alkalmas nagyobb létszámú tömeg befogadására. Még azokban az esetekben is, ahol valamilyen építmény maradványa is található a körön belül, az nem a középponti területre koncentrálódik, hanem oldalra húzódva igyekszik a lehetõ legnagyobb szabad teret biztosítani (pl. Buèany). Mindezek a rondellák létrehozásával kapcsolatos közösségi/kultikus, de mindenképpen összetett, több funkciós feltevéseket erõsítik, és ez az elképzelés vált napjainkra elfogadottá (KOVÁRNÍK 2008, 28). Feltehetõen a különbözõ funkciók nem választhatók szét élesen egymástól és egyik sem tekinthetõ kizárólagosnak (KALICZ 1998).

205

PÁSZTOR Emília – P. BARNA Judit

A KÖRÁRKOK ÉS A CSILLAGÁSZAT A kör alakú árkok és az azokat megszakító földhidak (kapuk) szimmetrikus jellege korán felhívta magára a figyelmet. Az egymásra közel merõleges tengelyû kapuk szinte sugallták a fõ világtájak felé tájolás szándékát. Azok a kutatók, akik elfogadják, hogy a körárkok létrehozásában a csillagászat is szerepet játszhatott, feltevéseiket egyes körárkok kapuinak különleges tájolásaiban látják igazolva. Véleményük szerint a tájolási irányokat a kaputengelyek metszéspontjából mint képzeletbeli középpontból, a kapukon keresztül megfigyelhetõ csillagászati esemény iránya adja (NEUBAUER 2005, 56). A Sormás-Török-földek lelõhelyen feltárt két körárokrendszer archaeoasztronómiai vizsgálata a Nap és a körárkok közti lehetséges kapcsolatot támasztja alá (P. BARNA–PÁSZTOR 2006). Ha feltételezzük, hogy a Nap fontos volt a közösség számára és figyelemmel kísérték a mozgását, bizonyára már korán észrevették, hogy tél közepétõl nyár közepéig a napfelkelték helye a horizonton egyre északabbra tolódik, majd a nyári napforduló után az egész folyamat megfordul. Így a Nap ugyanabban az irányban — kivéve a téli és nyári fordulópontokat — kétszer kel föl az év folyamán. Elõször észak felé haladva, másodszor pedig a visszafordulás után dél felé mozogva. Megvizsgálva Sormás-Török-földek lelõhelyen a már feltárt kapuk és a Nap kapcsolatát, a következõ érdekes eredményeket kaptuk. Az északi, I. sz. körárokrendszer 1. sz. kapuja 15º-ra tér el észak felé a valódi keleti iránytól, szinte ugyanez az értéke (14°) a déli, II. sz. körárokrendszer 1. kapujának, csak a nyugati iránytól észak felé mérve (1. kép 1). Ez azt jelenti, hogy amikor az egyik irányban felkel a Nap (I. sz. körárok 1. sz. kapu), a másik irányban (II. sz. körárok 1. sz. kapu) szinte ugyanazon a napon nyugszik le. A mai naptári hónapok segítségével kifejezve, ez az esemény április közepén és augusztus végén következik be. Mivel ugyanaz a két dátum szerepel mind a két körárokrendszerben, ez egyúttal azt is jelzi, hogy a két körárokrendszert azonos elvek alapján tûzhették ki. Ennek az iránynak, vagy dátumnak a jogosultságát támasztja alá a séi körárok-

rendszer egyetlen feltárt kapuja is, amelynek iránya kelethez képest szintén 15º észak felé (2. kép 1). A II. sz. körárokrendszer 8. sz. lehetséges kapujának1 az iránya (1. kép 1) szintén érdekes csillagászati/naptár eseményhez kötõdik. Ebben az irányban nyugszik le a Nap november és február elsõ hetében, azaz az ún. negyednapok (mid-quater-days) idõszakában. A kora középkori ír irodalomban található leírások alapján állítják, hogy a brit szigeteken korábban használatban volt egy õsi pán–kelta naptár, amely szerint az év négy részre osztása a negyednapok segítségével történt.2 G. Zotti e naptár használatára következtet a körárkok tájolásából. A Mittersommer (Midsummer) kifejezés a nyári napforduló megnevezésére, pl. egy ilyen régi felosztás relikviája, mely Zotti szerint már a körárkok idejében kialakulhatott. Ezen õsi naptár szerint a napfordulók és a napéjegyenlõségek az évszakok közepét jelzik, nem pedig a kezdetét. Egy így meghatározott („alternatív”) nyár május elejétõl augusztus elejéig tart, a tél pedig november elejétõl februárig3 (ZOTTI 2005, 76–77). Talán ezt a feltételezést erõsíti a Sormás-Mántai-dûlõ lelõhelyen részben feltárt körárok kapujának az iránya is,4 amely nagyon hasonló a Sormás-Török-földek II. sz. körárokrendszer 8. sz. kapujának irányához: 12º dél felé nyugattól mérve (2. kép 2). Eszerint e két kapu tájolásában éppen az „alternatív” tél kezdetének és végének dátumai ismerhetõk fel. A vizsgált 51 körárokból 18-nak (tehát több mint a harmadának) van olyan kapuja, mely egy negyedelõ nap napnyugtájának vagy keltéjének az irányába mutat (PÁSZTOR 2008, 1. 1–4. kép). Az alternatív naptár további korai használatát erõsíti az a kutatási eredmény is, amely a Kilmartin (Mid Argyll, Skócia) környékén található neolit (Kr. e. 3. és 2. évezred: BRADLEY 1997, 64–65) sziklarajzokat tanulmányozta. Ezeken a lelõhelyeken jellegzetes, sugár-, illetve küllõszerû bemetszéssel rendelkezõ koncentrikus körök sokasága található, olyan lapos sziklatömbök felületén, amelyekrõl zavartalan kilátás nyílik a délkeleti horizontra. A közel 100 sugárszerû vájat tájolásának meglepõen alacsony

1 A kapuk szimmetrikus elhelyezkedése alapján kiszerkesztett helyen a késõbbi feltárás során nem szokványos kaput találtunk, hanem a földhíd helyett egy fából épített, cölöpszerkezetes híd nyomait (P. BARNA 2007, 369; T. BÍRÓ–MARKÓ 2007, 15). 2 Samhain jelezte november 1-jét, Imbolc február 1-jét, Beltane május 1-jét és Lughnasadh pedig augusztus 1-jét. 3 A régi terminusokat a kereszténység részben átvette, és számára fontos idõpontokat jelölt vele: Mindenszentek (nov. 1.), Gyertyaszentelõ Boldogasszony (febr. 2.). Május 1. (=majális) ünneplése is ilyen régi nyárkezdetre megy vissza. 4 A Sopot-kultúra települését egyszeres árok kerítette, tehát itt még nem a klasszikus értelemben vett rondelláról van szó (P. BARNA

206

A késõ neolit Lengyeli-kultúra körárkai. Lehetséges csillagászati ismeretek...

szórása azt jelzi, hogy igen távoli objektum — feltehetõen egy égitest — lehetett a tájolások célpontja a délkeleti horizonton. A 120 fokos átlagos tájolást Kilmartin esetében úgy is értelmezhetjük, hogy a készítõk számára az ebben az irányban felkelõ Nap november és február elsõ hetében, vagyis a negyednapokon, fontos eseményt jelzett (PÁSZTOR–ROSLUND 2004). Bár ez utóbbi kutatás a Lengyeli-kultúra koránál5 fiatalabb idõszakba tartozó leletekkel dolgozott, mégis együttesen azt mutatják, hogy már a neolitikumtól kezdve mutatkoznak szórványos adatok a negyednapok és az alternatív évfelosztás ismeretére. Hangsúlyozzuk azonban, hogy mindez csak feltételezés, és a középkori adatoknál korábbi írásos bizonyíték nincs az év fentebbi elvek szerinti felosztásának igazolására (HUTTON 1996, 408–411). A Sormás-Török-földek I. körárokrendszer 2. sz. kapuja szintén fontos irányt jelzett a település lakói számára (1. kép). A déli irány az, ahol a Nap és minden égitest napi látszólagos pályájának csúcsára ér, ereje teljében van. Ez az az irány, amely jelzi a Nap évi pályájának legmagasabb pontját is a nyári napfordulókor. Ezt az irányt könnyû pontosan kitûzni, hiszen a Nap minden nap megmutatja. Az É–Di irány fontossága tükrözõdik Sormás-Török-földek két körárka egymáshoz viszonyított elhelyezésében is (1. kép 1). A középpontjukat összekötõ képzeletbeli egyenes közel É–D-i irányú, és metszi az északi körárok déli kapuját. Az eltérés mindössze 1,6º (P. BARNA 2007). A sormási kettõs körárkok egymáshoz viszonyított elhelyezése, a kapuk elrendezése tudatos tervezésre utal, amelyben jelentõs szerepet játszhatott a Nap. Ez mutatkozik meg véleményünk szerint az építmények helyszínének kiválasztásában is. Egy domb tetején és annak déli lejtõjén helyezkednek el, hogy ezáltal is a legtökéletesebb kilátás nyíljon a horizontnak arra a részére, ahol a Nap megkezdi napi útját fölfelé az égen és halad a legmagasabb pontja felé. A Sormás-Török-földek körárokrendszerében felfedezett, Naphoz fûzõdõ kapcsolat megerõsítése érdekében elvégeztük 51, a Lengyeli-kultúrához tartozó körárok adatainak összehasonlító elemzését (PÁSZTOR 2008; PÁSZTOR–P. BARNA–ROSLUND 2008). Azokat a Lengyeli-kultúrához tartozó kör-

árkokat vizsgáltuk meg, amelyeknek alaprajza mutatja a jellegzetes közös vonásokat.6 Ha a kapukat

egyáltalán tájolták valamilyen irányba, feltehetõen csak a kapu/földhíd tengelye által kijelölt irány lehetett a fontos. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy a többszörös körárkok esetében megtartották a kapuk irányát (a közös tengelyt), még akkor is, ha az árokrendszer alakját megváltoztatták, pl. Žlkovce esetében (PAVÚK–KARLOVSKÝ 2004). Az alaprajz és a kapuk elhelyezése alapján úgy tûnik, hogy az építéskor törekedtek a szimmetriára. Ha négy kapuval rendelkezik az építmény, akkor általában a kapuk tengelye közel merõleges egymásra, ha kétkapus, akkor a tengely egyúttal, jó megközelítéssel, a kör átmérõje is. A körárkoknak ezt a szimmetria tulajdonságát használtuk ki az egy árokkal rendelkezõ építmények kaputájolásainak meghatározásakor. A szimmetriára való törekvésbõl következik, hogy az építmény kitûzésénél feltehetõen csak egyetlen kapu irányának betájolása bírhatott jelentõséggel az építtetõk számára, a többi kaput már csak ezt felhasználva, „szerkesztéssel” jelölték ki. Ha kétkapus a körárok, akkor egyszerûen meghosszabbították ezt az irányt az ellenkezõ irányba, ha négykapusra tervezték, akkor a két kapu közti távolság felezõpontjára merõlegesen húzták meg a másik átmérõt, ami másik két helyen metszette a kört. A merõleges irány „szerkesztésére” bizonyítéknak tûnik továbbá az a tény is, hogy a négykapus körárkok esetében az északi és déli kapuk kelet–nyugati iránynyal bezárt szöge a legtöbb esetben nem függ a keleti és a nyugati kapuk pontos tájolási értékétõl, vagyis jó megközelítéssel 90º–90º. A Nap mozgásával kapcsolatos égtájak közül a kelet lehetett a legfontosabb, amely a néprajzi hagyományokban és szokásokban is mindig jelentõséggel bír. Feltételezhetjük, hogy a körárkok kapuinak kitûzésében is a napkelte játszott szerepet. Ezt támasztja alá, hogy a két kapus körárkok kapui a kelet–nyugati tartományban találhatók és ezt erõsítik azok az esetek is, amikor a körárokrendszeren belüli paliszádnak csak két bejárata van és az kelet–nyugati, pl. Glaubendorf 2. esetében (NEUBAUER 2005, 56). Ha a keleti tartományba esõ kapuk irányának kitûzéséhez a kitûzés napjának napkeltéjét használták fel, akkor a kapuk pontos iránya az adott helyen a téli és nyári napforduló keltéi közti tartományba kell, hogy essen. A 48,5º földrajzi szélesség esetében (ezt az átlagot véve a szlovák, a Dél-Morva és az osztrák körárkokra) ez jó közelítéssel ± 38º-ot jelent a valódi kelethez

5 A Sormás-Török-földek lelõhelyrõl nyert kalibrált C14-es adatok szerint Kr. e. 4800–4610 (P. BARNA 2007, 367). 6 Az ausztriai körárkok adatainak nagy részét a NÖ Landesmuseum 2005-ben kiadott katalógusából vettük (DAIM–NEUBAUER 2005).

207


képest, a 46,5º földrajzi szélesség esetében (Sormás, Magyarország) pedig ± 36º közé esõ értékeket. A tanulmányozott 51 körárokból 46 keleti kapuja e határok közé esik. Öt körárok (Sormás-Törökföldek II, Altruppersdorf, Ružindol-Borová, Svodin 1 és 2) keleti fele nincs feltárva. A szokásos szimmetria alapján feltételezhetjük, hogy Svodin 2 esetében a keleti irányba esõ kapuk tájolása, két másik körárokkal (Cifer-Pác, Rosenburg) együtt, kívül esik a 128º-on (ami a nagyjából ehhez a szélességi körhöz tartozó téli napfordulópont szöge). Ez a három körárok (Svodin 2(?), Cifer-Pác, és Rosenburg), úgy tûnik, nem a Nap segítségével tájolt. Ezekre a körárkokra ezért a Hold járásához való tájolás kérdését vetették föl, elsõsorban a szlovák kutatók (GERVAUTZ–NEUBAUER 2005, 73–74; KARLOVSKÝ–PAVÚK 2002; PAVÚK–KARLOVSKÝ 2004). Bár a Hold mind a néprajzi, mind pedig a

történeti források szerint szintén fontos szerepet játszott és játszik az emberi kultúrákban, a mozgásához — keltéhez, nyugtához — való tájolás sokkal nehezebb, annak bonyolult és gyors volta miatt. Így egy olyan társadalomban, ahol az emberek aktív élete alig több mint két vagy három 18,6 éves holdciklus, és az írás ismerete még nem könnyíti meg az emlékezést, nem túl nagy a valószínûsége annak, hogy a Hold egy építmény tájolásának célpontja legyen. A felsorolt körárkokon kívül azonban a szlovák kutatók állítása szerint ebbe a csoportba tartozik még pl. a szlovákiai Horné Otrokovce és Žlkovce lelõhely is (PAVÚK–KALOVSKÝ 2004). Ez utóbbi bonyolult alaprajzának értelmezésével kapcsolatban feltételezik, hogy a települést egyetlen, elõre megtervezett ütemben létesítették újonnan érkezett letelepülõk, és az alaprajzot a Hold járásához tájolták (KARLOVSKÝ–PAVÚK 2002). Žlkovce, bár nem a klasszikus értelemben vett körárok, hanem a körárokhagyományokat folytató paliszádépítmény, a legbelsõ, kissé ovális létesítmény szerkezete és a kapuk a szokásos szimmetriát mutatják. Az északi és keleti kapuk mellett — megtartva a kapunyílások eredeti irányát — az árokrendszert megtöbbszörözték, így a kapuk tájolása nagy biztonsággal megállapítható (PAVÚK–KARLOVSKÝ 2004, Obr. 3). A szimmetria elve alapján a többi kapu értékei is jó megközelítéssel megadhatók. Ezek alapján Žlkovce egyértelmûen a napmozgással kapcsolatba hozható tájolású körárkokhoz tartozik, Horné Otrokovce keleti kapuja pedig a napfordulóponton belül van. A Nap és a Hold szétválasztásának lehetõségét nehezíti az a tény, hogy míg a napkeltéknek kettõ, addig a holdkeltéknek négy fordulópontja van, kettõ a délkeleti és kettõ az északkeleti tartományban (2. kép

3). Az ún. minimális helyzetû kettõ, egy adott helyen mindig a téli és nyári napfordulók által bezárt szögtartományba esik. Ezért a minimális helyzetû holdfordulópont körüli sûrûsödés megegyezik az ugyanahhoz az irányhoz tartozó napfelkelte felé tájolásra való törekvéssel. Az ún. maximális helyzetû holdfordulópontok a napfordulópontokon kívül esnek. Ugyanakkor, ha a Hold déli, maximális helyzetû fordulópontjának szögét vizsgáljuk meg, szintén nem zárhatjuk ki a naptájolást, mert a Nap a felkelte után nyugat felé vándorolva érinti a maximális helyzetû fordulópont irányát is (2. kép 3). Mivel az nincs messze a téli napforduló napkeltéjének irányától, érintésének idõpontjában a Nap még nem emelkedett olyan magasra abban az irányban, hogy emiatt, mint tájolási célpont, használhatatlanná váljon. Ha az elmondottak alapján vizsgáljuk meg a „holdtájolású” körárkokat, még Svodin 1 esetében is, melynek feltételezett keleti kapuja a legtávolabbra esik (151º) a legdélebbi, vagyis a téli napfordulói napkeltétõl (128º), elképzelhetõ a Nap felé tájolás. Hiszen a téli napforduló napkeltéje után közel 2 órával késõbb még mindig csak 12º magasan tartózkodik a Nap a horizonton. Miért ne végezhették volna e körárkok kitûzését napkelte után? A téli idõszakban még délben sem emelkedik a Nap olyan magasra a horizont fölé, hogy ne lehetne tájolás céljára felhasználni. A vizsgálatba bevont körárkok adatai alapján az alábbi állítások összegezhetõk a Lengyeli-kultúra körárkaira, melyek a legszabályosabb formát mutatják az összes között (ZALAI-GAÁL 1990, 20). 1. Ha a keleti irányba esõ kapuk tájolási értékét grafikonon ábrázoljuk, jól elkülöníthetõ csoportosulásokat figyelhetünk meg az adatokban (1. kép 2), ami azt jelzi, hogy a kapuk kitûzését bizonyára meghatározott idõszakokban — feltehetõleg bizonyos ünnepekkor — végezték. 2. A vizsgált 51 körárokból látszólag csak háromnak a tájolása nem magyarázható az aktuális napkeltével, de teljesen ezeknél sem zárhatjuk ki a Nap felé tájolás lehetõségét, vagyis azt, hogy nem pontosan a Nap felkeltekor, hanem kicsit késõbb végezték a kitûzést, mivel a kapuk a délkeleti tartományba esnek. 3. Lehet, hogy a körárkok kapuit építõik felhasználták arra, hogy az évszakokat jelezzék — egy földmûvelõ közösség számára ez elfogadható feltételezés lenne —, ez azonban egyértelmûen nem bizonyítható és a történeti-néprajzi források sem adnak biztos támogatást. A bizonyítás azért is nehéz,

208


mert az évszakok kezdete a körárkok idejében még biztosan nem kötõdött pontos idõponthoz, ezért nem tudjuk, hogy mekkora szórással számolhatunk. 4. Így a legtöbb, amit az 51 körárok csillagászati vizsgálatával állíthatunk, hogy a Lengyeli-kultúra hitvilágában a Nap, és nagy valószínûséggel a napkelte, olyan fontos szerepet játszott, hogy közösségi/kultikus építményeinek létrehozásában is döntõ jelentõségû volt. Ez a szerep nyomon követhetõ a régészeti leletanyagban is (PÁSZTOR–P. BARNA–ROSLUND 2008). Csak a legszebb és leginkább egyértelmû példát említjük: a Polgár-Csõszhalmon elõkerült kultikus együttes napkorongjait (2. kép 4) (RACZKY et al. 1996). A kerámiát díszítõ motívumok között is ott az egyértelmû napszimbólum, pl. Sé, Sormás-Törökföldek, Falkenstein stb. lelõhelyeken (PÁSZTOR–P. BARNA–ROSLUND 2008, Fig. 8–9). A naptisztelet nyomon követhetõ a Lengyelikultúrával kapcsolatban álló déli népcsoportoknál is.7 Obre II-rõl (Butmir-kultúra) ismert két korong alakú, felfüggeszthetõ tárgy, amelyeket A. Benac napszimbólumként (2. kép 5) határozott meg és a hozzájuk kapcsolódó napkultuszt a település 1. és 2. fejlõdési fázisára tartotta jellemzõnek (BENAC 1973, 82–84, Pl. XXVIII, 8). A. Benac a butmiri napszimbólumokat és velük együtt a kultusz eredetét a Danilo-kultúrára vezette vissza, ahol hasonló tárgyak ismertek (2. kép 6) (KOROŠEC 1959, T. XLVII, 6). A Nap szerepet játszhatott a Lengyeli-kultúra halotti kultuszában is. A halottakat általában arccal dél felé, vagy esetleg kelet felé temették el. Ezt tapasztalhatjuk a kultúra ismert temetõiben, pl. Mórágy-Tûzköves (ZALAI-GAÁL 2002, 42), Lengyel, Zengõvárkony, Aszód (KALICZ 1985, 35–36) és Veszprém (REGENYE 2006, 14) esetében is. Napszimbolizmus tapasztalható a kultúra építészetében is. Polgár-Csõszhalom esetében, az öt árokkal körülvett belsõ szakrális térben az épületek fõtengelyei sugárirányban vették körül a központi építményt. A körárkon kívüli egyrétegû település házainak átlag tájolása korrelációt mutat a körárok délkeleti kapujának irányával, amely úgy tûnik, hogy a téli napforduló napkeltéjéhez tájolt (RACZKY et al. 1997;

RACZKY et al. 2005, Fig. 3; RACZKY–ANDERS 2008). Hasonlóan sugárirányú a Svodín kisebb körárka körüli házak elhelyezkedése is (NÌMEJCOVÁPAVÚKOVÁ 1986, 148). A keleti kapu kitûzésével kezdhették a földmûvek létrehozását, úgy, hogy a kitûzés napján a napkelte helye a horizonton segítette a fõ kelet–nyugati átmérõvonal lefektetését. Érdekes megemlíteni, hogy a vizsgált kétkapus földmûvek esetében az átlagos tájolás szinte pontosan K–Ny, ami azt jelzi, hogy a kitûzést a tavaszi vagy az õszi napéjegyenlõség körüli idõszakban végezhették. A három és több kapus körárkok léte sem mond ellent e feltevésnek, és a kapuk gyakori szimmetrikus elrendezése szintén a szerkesztési elméletet támogatja, bár a kapuk számára ebben az esetben nehezebb értelmezést találni. Minden esetben van azonban olyan kapujuk, amely megfelel a fenti elvárásnak. A leghíresebb háromkapus körárok, a németországi Goseck — bár nem a Lengyeli-kultúrához tartozik —, szintén támogatja feltevésünk: délkeleti és délnyugati kapuja Kr. e. 4800 téli napforduló napkeltéje és nyugtája felé mutat (BERTEMES–SCHLOSSER 2004). Az 51 körárok között egyetlen egy sincs, amelynek tájolását ne lehetne a Nap mozgásának segítségével értelmezni. Ha ezt összehasonlítjuk a csekély számú (1–1) feltételezett csillagtájolással (GERVAUTZ–NEUBAUER 2005) és az ugyancsak bizonytalan (talán 3 eset) holdtájolással (PAVÚK–KARLOVSKÝ 2004), valamint ismerve a Hold megfigyelhetõségének nehézségeit, állítjuk, hogy csekély a valószínûsége annak, hogy a Napon kívül más égitest lett volna a tájolások célpontja a Lengyelikultúra körárkainak létrehozásában. Nem lehet a kapuk közül mindig azt az egyet kiválasztani, amelyik valamilyen égi jelenség felé tájolt, hiszen az 51 körárok átlagosan 3 kapuval számolva több mint másfél száz irányt jelöl ki a horizonton. Az említett hibalehetõségekkel együtt, amelyeket csak több adat összehasonlításával lehet megbecsülni, nyilvánvaló, hogy egyetlen vagy kevés számú objektum tájolásának vizsgálata ritkán nyújt valóban hasznos információt.

7 Ld. P. Barna J. cikkét jelen kötetben!

209


IRODALOM BENAC 1973 Benac, A.: Obre II – A neolithic settlement of the Butmir group at Gornje polje. WMBH 4 (1973) 5–191. BERTEMES–SCHLOSSER 2004 Bertemes, F. – Schlosser, W.: Der Kreisgraben von Goseck und seine astronomischen Bezüge. In: Der Geschmiedete Himmel. Hrsg.: Meller, H. Stuttgart 2004, 48–51. BRADLEY 1997 Bradley, R.: Rock Art and the Prehistory of Atlantic Europe. London 1997. DAIM–NEUBAUER 2005 Daim, F. – Neubauer, W.: Zeitreise Heldenberg Geheimnisvolle Kreisgräben. Hrsg.: Daim, F. – Neubauer, W. Niederösterreichische Landesaustellung. St. Pölten 2005. GERVAUTZ–NEUBAUER 2005 Gervautz, M. – Neubauer, W.: Sonne, Mond und Sterne. In: DAIM–NEUBAUER 2005, 73–74. HUTTON 1996 Hutton, R.: The Pagan Religions of the British Isles. Oxford/Cambridge 1996. KALICZ 1984 Kalicz, N. : Übersicht über den Forschungsstand der Entwicklung der LengyelKultur und die älteste „Wehranlangen” in Ungarn. In: Symposium Poysdorf 1983. Hrsg.: Eibner, A. – Kaus, M. – Urban, O. Wien 1984, 271–293. KALICZ 1985 Kalicz N. Kõkori falu Aszódon. Múzeumi Füzetek 32, Aszód 1985. KALICZ 1998 Kalicz, N.: Figürliche Kunst und bemalte Keramik aus dem Neolithikum Westungarns. Series Minor 10, Budapest 1998. KARLOVSKÝ–PAVÚK 2002 Karlovský, V. – Pavúk, J.: Astronomická orientácia rondelov lengyelskej kultúry. — Astronomische Orientierung des Rondels der Lengyel Kultur. In: Otázky neolitu a eneolitu naših Krajín – 2001. Hrsg.: Cheben, I. – Kuzma, I. Nitra 2002, 113–127. KÁROLYI 1984 Károlyi, M.: Ergebnisse der Ausgrabungen bis 1980 in der befestigsten Ansiedlung von Sé, Westungarn. In: Symposium Poysdorf 1983. Hrsg.: Eibner, A. – Kaus, M. – Urban, O. Wien 1984, 293–308. KOROŠEC 1959 Korošec, J.: Neolitska naseobina u Danilu bitinju. Prilozi. Zagreb 1959. KOVÁRNÍK 2008 Kovárník, J.: Aerial and Rondel Archaeology. In: Život a Smrt v mladší dobì kamenné. — Life and Death in the New Stone Age. Ed.: Èižmáø, Z. Znojmo 2008, 24–29. KUZMA 1997 Kuzma, I.: Die Großen Kreise der ersten Bauern – Bildern der Jungsteinzeit in Zentraleuropa. In: Aus der Luft – Bilder unserer Geschichte: Luftbildarchäologie in Zentraleuropa. Katalog zur Ausstellung. Hrsg.: Oexle, J. Dresden 1997, 46–57. NÌMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1986 NìmejcováPavúková, V.: Vorbericht über die Ergebnisse der systematischen Grabung in Svodín in den Jahren 1971–1983. SlovArch 34 (1986) 133–176. NEUBAUER 2005 Neubauer, W.: Am Fuße des

Heldenbergs. Die Dreifache Kreisgrabenanlage Glaubendorf 2. In: DAIM–NEUBAUER 2005, 52–57. P. BARNA 2007 P. Barna, J.: A new site of the Lengyel Culture in Sormás-Török-földek (County Zala, South-Western Transdanubia). Preliminary report. In: The Lengyel, Polgar and related cultures in the Middle/Late Neolithic in Central Europe. Eds.: Koz³owsky, J. – Raczky, P. Kraków 2007, 367–382. P. BARNA s.a. P. Barna J.: Újabb adatok a DNydunántúli középsõ neolitikum idõrendjéhez. M¿MOÓ V. Debrecen s.a. P. BARNA–PÁSZTOR 2006 P. Barna, J. – Pásztor, E.: Two Neolithic Enclosures at Sormás-Török-földek (SW-Transdanubia, Hungary) and their possible geometrical and astronomical role. UISPP conference. Lisbon. BAR International Series 2006, in press. PÁSZTOR 2008 Pásztor E.: Megjegyzések a Lengyelikultúra körárkainak tájolásához. — Bemerkungen zur Orientierung der Kreisgräbern der LengyelKultur. ArchÉrt 133 (2008) 5–20. PÁSZTOR–P. BARNA–ROSLUND 2008 Pásztor, E. – P. Barna, J. – Roslund, C.: An interpretation of the orientation of rondels of the Neolithic Lengyel culture in Central Europe. Antiquity 82 (2008) 910–924. PÁSZTOR–ROSLUND 2004 Pásztor, E. – Roslund, C.: A Possible Astronomical Orientation of Rock Carvings in the Kilmartin Area. In: European Archaeoastronomy and the Orientation of Monuments in the Mediterranean Basin. Ed.: Maravelia, A. A. BAR International Series 1154 (2004) 101–105. PAVÚK–KARLOVSKÝ 2004 Pavúk, J. – Karlovský, V.: Orientacia Rondelov Lengyelskej Kultúry na Smery Vysokého a Nízkeho Mesiaca. SlovArch 70-2 (2004) 211–280. PETRASCH 1990 Petrasch, J.: Mittelneolithische Kreisgrabenanlagen in Mitteleuropa. BRGK 71 (1990) 407–564. RACZKY et al. 1997 Raczky P. – Anders A. – Nagy E. Gy. – Kurucz K. – Hajdú Zs. – Meier-Arendt, W.: Utak a múltba. Az M3-as autópálya régészeti leletmentése. Budapest 1997, 34–41. RACZKY et al. 1996 Raczky, P. – Meier-Arendt, W – Hajdú, Zs. – Kurucz, K. – Nagy, E. Gy.: Two unique assemblages from the late Neolithic tell settlement at Polgár-Csõszhalom. In: Studien zur Metallindustrie im Karpatenbecken und den benachbarten Regionen. Hrsg.: Kovács, T. Budapest 1996, 17–31. RACZKY et al. 2005 Raczky, P. – Anders, A. – Hajdú, Zs. – Nagy, E. Gy.: Zwischen Himmel und Erde – Polgár-Csõszhalom, eine Siedlung in Ostungarn. — Ég és föld közt – Polgár-Csõszhalom, egy település K-Magyarországon. In: DAIM–NEUBAUER 2005,

210


203–209. RACZKY–ANDERS 2008 Raczky, P. – Anders, A.: Late Neolithic spatial differentiation at PolgárCsõszhalom, Eastern Hungary. In: Living well together. Eds.: Bailey, D. W. – Whittle, A. and Hofmann, D. Oxford 2008, 35–53. REGENYE 2006 Regenye J.: Õsrégészet Veszprémben. Õskori település a város alatt. Veszprém 2006. T. BÍRÓ–MARKÓ 2007 T. Bíró K. – Markó A.: A kövek útra kelnek. In: Végtelen utazás… Utak térben és idõben. Szerk.: Hoppál É. Budapest 2007, 15. TRNKA 2005: Trnka, G.: Kreise und KulturenKreisgräben in Mitteleuropa. In: DAIM-NEUBAUER 2005, 10–19.

ZALAI-GAÁL 1990 Zalai-Gaál I.: A neolitikus körárokrendszerek kutatása a Dél-Dunántúlon. — Die Erforschung der neolithischen Kreisgrabensysteme in SO-Transdanubien. ArchÉrt 117 (1990) 3–23. ZALAI-GAÁL 2002 Zalai-Gaál, I.: Die neolithische Gräbergruppe-B1 von Mórágy-Tûzkõdomb. I. Die archäologischen Funde und Befunde. Szekszárd–Saarbrücken 42. 2002. ZOTTI 2005 Zotti, G.: Kalendarbauten? – Zur astronomischen Ausrichtung der Kreisgrabenanlagen in Niederösterreich. In: DAIM–NEUBAUER 2005, 75–79.

THE ENCLOSURES OF THE LATE NEOLITHIC LENGYEL CULTURE. EVIDENCE FOR ASTRONOMICAL KNOWLEDGE IN THE CARPATHIAN BASIN Emília PÁSZTOR – Judit P. BARNA A study of the relation between the Sun and the orientation of the entrances of two round enclosures investigated at Sormás-Török-földek in County Zala (P. BARNA 2007) yielded interesting results, suggesting that the position of the two enclosures relative to each other and the alignment of the entrances was the result of preconceived planning in which the Sun played a major role (P. BARNA–PÁSZTOR 2006). In order to test our hypothesis that the enclosures at Sormás-Török-földek were oriented toward the Sun, we examined and compared the relevant data of fifty-one enclosures of the Lengyel culture (PÁSZTOR 2008; BARNA–ROSLUND 2008). The analysis of the Lengyel enclosures, which can be regarded as the most regular structures among the period's known enclosures (ZALAI-GAÁL 1990), can be summarised as follows: 1. Tabulating the orientation of the entrances facing east, the data show definite clusters (Fig. 1. 2), suggesting that the location of the entrances was determined at certain dates, most probably ceremonial days; 2. Only three of the fifty-one examined enclosures do not have an entrance whose orientation conforms to the point of sunrise, although the possibility that the

entrance was nonetheless oriented toward the Sun cannot be excluded if we assume that its location was not determined exactly at sunrise, but slightly later, because the three entrances in question fall into the south-eastern range; 3. While it is possible that the entrances of the enclosures were designed to mark the seasons — a reasonable assumption in the case of an agricultural community — there is no conclusive evidence in support of this assumption and neither does the historical and ethnographic record provide incontestable proof to this effect. A correlation of this type would be difficult to prove because it seems unlikely that the onset of a particular season was linked to a specific date and thus we have no idea of the extent of a possible scatter; 4. The astronomical analysis of the fifty-one enclosures at best indicates that the Sun and sunrise played an important role in the beliefs of the Lengyel culture and that this prominent role was reflected in the construction of community/ritual buildings. This prominent role is also documented in the archaeological record (PÁSZTOR–P. BARNA–ROSLUND 2008).

211


1

2

1. kép: 1: Sormás-Török-földek (BARNA–PÁSZTOR 2006 után); 2: A szövegben tanulmányozott körárkok keleti horizont felé mutató kapujának tájolása (PÁSZTOR–P. BARNA–ROSLUND 2008, Fig. 4 után) Fig. 1: 1: Sormás-Török-földek (after P. BARNA–PÁSZTOR 2006); 2: Orientation of the entrances aligned toward the eastern horizon of the enclosures (after PÁSZTOR–P. BARNA–ROSLUND 2008, Fig. 4)

212


1

2

4

3

5

6

2. kép: 1: Sé (KÁROLYI 1984, Taf. 2 után); 2: Sormás-Mántai-dûlõ; 3: A Nap és a Hold mozgása a horizonton; 4: Polgár-Csõszhalom (RACZKY–ANDERS 2008, Fig. 3 után); 5: Napszimbólum, Butmir-kultúra (BENAC 1973, Pl 28. 8 után); 6: Napkorong, Danilo-kultúra (KOROŠEC 1959, T. 47. 6 után) Fig. 2: 1: Sé (after KÁROLYI 1984, Taf. 2); 2: Sormás-Mántai-dûlõ; 3: Movement of the Sun and the Moon on the horizon; 4: Polgár-Csõszhalom (after RACZKY–ANDERS 2008, Fig. 3); 5: Sun symbol of the Butmir culture (after BENAC 1973, Pl. 28. 8); 6: Sun disc of the Danilo culture (after KOROŠEC 1959, T. 47. 6)

213

214. oldal

TARTALOM CONTENTS. KALLA Gábor: Csalog József emlékére... 9 In memoriam József Csalog BÁCSKAI Mihályné: Csalog József, a magánember

Recommend Documents