TARTALOM CONTENTS. KALLA Gábor: Csalog József emlékére... 9 In memoriam József Csalog BÁCSKAI Mihályné: Csalog József, a magánember

TARTALOM — CONTENTS KALLA Gábor: Csalog József emlékére.............................................................................................................9 In memoriam József Csalog...................................................................................................................10 BÁCSKAI Mihályné: Csalog József, a magánember........................................................................................11 TROGMAYER Ottó: Én, Csalog......................................................................................................................13 MÓD László: Csalog József, a néprajzkutató...................................................................................................17 József Csalog, the ethnographer.............................................................................................................21 VIZI Márta: Csalogovits József és a Tolnavármegyei Múzeum. Szemelvények a szekszárdi évekbõl................. 25 József Csalogovits and the Tolna County Museum. His years in Szekszárd.............................................35 HORVÁTH Ferenc: Csalog József, a régész és muzeológus............................................................................. 39 József Csalog, archaeologist and museologist...................................................................................... 47 * VISY Zsolt: A régészet és a genius loci............................................................................................................. 49 Die Archäologie und der Genius Loci.................................................................................................... 53 BÁCSMEGI Gábor – FOGAS Ottó: A Körös-kultúra lelõhelyei Nagytõkén.....................................................55 Sites of Körös culture at Nagytõke..........................................................................................................58 PALUCH Tibor: Maroslele-Panahát, legelõ. Újabb eredmények 50 év múltával..............................................61 Maroslele-Panahát. New advances fifty years later................................................................................68 GOLDMAN György – SZÉNÁSZKY Júlia: Szellemidézés. Antropomorf leletek a középsõ neolitikumból...... 73 Conjuring up the past. Anthropomorphic finds from the Middle Neolithic..............................................76 SEBÕK Katalin – KOVÁCS Katalin: Hengeres testû arcos edény töredékei a fiatal Szakálhátikultúra Rákóczifalva határában feltárt településérõl.............................................................................81 A cylindrical face pot from the late Szakálhát settlement at Rákóczifalva...............................................88 REZI KATÓ Gábor: Szegvár-Tûzköves, avagy ami megmaradt... ..................................................................91 Szegvár-Tûzköves, or what remains... ................................................................................................. 96 T. BIRÓ Katalin: Egy sváb menyecske hozománya. Gondolatok a szegvár-tûzkövesi kõeszköz raktárlelet kapcsán..............................................................................................................................103 The dowry of a Transdanubian maiden. The stone tool hoard from Szegvár-Tûzköves..........................109 GULYÁS András – S. TURCSÁNYI Ildikó: A Tiszai-kultúra két sírja Békés-Povádról..................................117 Two burials of the Tisza culture from Békés-Povád...............................................................................120 ANDERS Alexandra: Térfelosztás és térhasználat az alföldi késõneolitikum házaiban..................................125 Organisation of space and use of space in the Late Neolithic houses on the Great Hungarian Plain.....133

RACZKY Pál – SÁNDORNÉ KOVÁCS Judit: Festékanyag- és szervesedénybevonat-elemzések alföldi késõ neolitikus díszkerámiákon. (Az elsõ vizsgálati eredmények)..............................................135 Analysis of pigments nad organic coatings on the Late Neolithic fine wares of the Great Hungarian Plain. (Preliminary results)..................................................................................... 140 KNIPL István: Újabb leletek a császártöltési határban (Bács-Kiskun megye)................................................145 New finds from the Császártöltés area..................................................................................................146 BEDE Ádám: Csalog József alföldi halomkutatásai.......................................................................................149 József Csalog’s investigations of the mounds in the Great Hungarian Plain.........................................154 * KALICZ Nándor: Csalog Józseftõl a „Medina-típuson” keresztül a Starèevo-kultúráig................................157 From the Medina type to the Starèevo culture.......................................................................................162 EGRY Ildikó: A Dunántúli vonaldíszes kerámia kultúra új lelõhelyei a Kisalföldön.......................................167 A new site of the Transdanubian Linear Pottery culture in the Little Hungarian Plane.........................174 REGENYE Judit: Idoltöredék Bodorfáról (Veszprém megye). Adalék a DVK kultuszéletéhez........................179 A figurine fragment from Bodorfa (County Veszprém). Data to the religious beliefs of the Transdanubian Linear Pottery culture........................................................................................186 SÜMEGI Pál – ILON Gábor – JAKAB Gusztáv – PÁLL Dávid Gergely – TÖRÕCSIK Tünde: Neolit és rézkori régészeti kultúrák és környezeti hátterük az Alpokaljáról.......................................... 189 Neolithic and Copper Age cultures and their environment in the Alpine foreland.................................195 TOKAI Zita Mária: Késõ neolit állatalakos fedõ Nagykanizsa-Palin, anyagnyerõhelyrõl. ............................197 A Late Neolithic animal headed lid from Nagykanizsa-Palin............................................................... 202 PÁSZTOR Emília – P. BARNA Judit: A késõ neolit Lengyeli-kultúra körárkai. Lehetséges csillagászati ismeretek a Kárpát-medencében...................................................................205 The enclosures of the Late Neolithic Lengyel culture. Evidence for astronomical knowledge in the Carpathian Basin........................................................... 211 P. BARNA Judit: Újabb adatok a dunántúli Sopot-kultúra kultuszéletéhez. Késõ neolitikus absztrakt állat alakú oltárok a Délnyugat-Dunántúlról.............................................. 215 The cult life of the Transdanubian Sopot culture. Abstract animal altars of the Late Neolithic from south-western Transdanubia........................................................................................222 ILON Gábor: A Lengyeli-kultúra baltás istene Szombathelyen (Vas megye)...................................................225 The “Axe God” of the Lengyel culture from Szombathely (County Vas)................................................228 SZILASI Attila Botond: Techno-tipológiai megfigyelések a Szombathely, Parkerdei lakópark õskori telepének pattintott kõleletein. Elõzetes jelentés a 276. objektum pattintott kõeszközeirõl................... 231 Techno-typological evaluation of the chipped stone implements from the prehistoric settlement at Szombathely-Parkerdõ Apartment Complex. Preliminary report on the chipped stone implements from Feature 276..................................................................................................... 235 TÓTH Gábor: Újabb újkõkori emberi maradványok Vas és Zala megyébõl.................................................... 239 Anthropological finds from the Neolithic from Counties Vas and Zala................................................. 243 ZALAI GAÁL István – OSZTÁS Anett: A Lengyeli-kultúra települése és temetõje Alsónyék-Kanizsa-dûlõben................................................................................................................. 245 A settlement and cemetery of the Lengyel culture at Alsónyék-Kanizsa-dûlõ........................................252

GYÖRGY László: A Baden-kultúra települése Dunaszentgyörgy közelében................................................. 255 A settlement of the Baden culture nearDunaszentgyörgy..................................................................... 263 HORVÁTH Tünde – KÖHLER Kitti – KUSTÁR Ágnes: Életmód és habitus a késõ rézkori badeni-kultúrában régészeti és antropológiai adatok alapján............................................................ 269 Lifestyle and mental habits of the Late Copper Age Baden culture in the light of the archaelogical and anthropological evidence...................................................................................... 277 .

SZABÓ Géza: Csalog József bonyhádi mészbetétes temetõje az újabb kutatási eredmények és két egyedülálló lelet tükrében.......................................................................................................... 283 The cemetery of the Encrusted Pottery culture at Bonyhád in the light of new research and two unique finds............................................................................................................................289 MIKLÓS Zsuzsa – VIZI Márta: Ete (Tolna megye) — egy középkori mezõváros kutatásának közel 200 éve....................................................................................................................................... 293 Ete, a medieval market town in County Tolna. Research over the past two hundred years.................... 302 HORVÁTH Ferenc: Elnöki zárszó. Széljegyzetek a szentesi Csalog József emlékkonferencia margójára........................................................................................................................................... 303 Closing address. Comments on the Csalog József Memorial Conference............................................ 307 Rövidítések jegyzéke — List of abbrevations...................................................................................................309 * A Koszta József Múzeumban 2008-ban rendezett Csalog József emlékkonferencia programja....................... 312 Pillanatképek a konferencia résztvevõirõl (fotó: Szabó J. József)................................................................... 314

Medinától Etéig. Szentes 2009, 135–143

FESTÉKANYAG- ÉS SZERVESEDÉNYBEVONAT-ELEMZÉSEK ALFÖLDI KÉSÕNEOLITIKUS DÍSZKERÁMIÁKON (AZ ELSÕ VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK) RACZKY Pál – SÁNDORNÉ KOVÁCS Judit Csalog József egyik fontos érdeklõdési irányultsága volt az újkõkori edények formai és díszítésbeli sajátosságainak, szélesebb összefüggésrendszerének vizsgálata a Kárpát-medencében. Erre vonatkozóan igen sok részletelemzést és összegzõ tanulmányt publikált (többek között CSALOG 1941, 2–15; CSALOG 1955, 38–41; CSALOG 1966, 51–53). Mindezekhez felhasználta a néprajzi megfigyelésekben szerzett különleges jártasságát is. Az anyagi kultúra e fontos emlékcsoportja alapján fõként a kelet-magyarországi neolitikus kultúrák származását, kapcsolatait és idõrendi viszonyait érintõ kérdésekkel összefüggésben igyekezett szintézisre törekvõ, ugyanakkor tudományos dialógust provokáló kutatási helyzetképpel szolgálni. Csalog József a Tiszai-kultúra ma is egyik leghíresebb lelõhelyén, Szegvár-Tûzkövesen végzett 1957-es feltárásai nyomán figyelt fel többek között egy különleges bevonatra, amely fõként a finom kivitelû edények külsõ felületén szürke, barna vagy fekete matt réteget képezve jelentkezett (CSALOG 1958, 108–110). Sok esetben az edényt borító ilyen anyagban — mint alapozásban — növényi szálak, fésûszerû bemélyítések nyomát is meg lehetett figyelni. Ez utóbbiak különféle mintát alkottak az edények sötét felületén. A szegvári „E” ház ismertetése alkalmával Csalog József a leírt sötét bevonat, az új jelenségként értékelt díszítési nyersanyag elsõ, viszonylag egyszerû kémiai elemzési eredményeit is közzé tette. Ezek alapján állapította meg, hogy abban 70 százaléknyi növényi eredetû gyanta található (CSALOG 1958, 108). Késõbb néhány szegvári edény közlése a szélesebb szakmai közönség számára is láthatóvá tette az alkalmazott különleges díszítési technológiát (KOREK 1987, 54–55, Fig. 6–7). További szakmai közleményekbõl az is világossá vált, hogy az edénydíszítés ilyen nyersanyaga s a kapcsolódó díszítési technika a Kárpát-medence középsõ neolitikus fejlettebb idõszakában, azaz a fiatalabb vonaldíszes csoportok összefüggésében fogható meg elõzményként (KALICZ–MAKKAY 1977, 30–37; RACZKY 1986,

104; KALICZ 2006, 144–146).

A késõbbiekben számos, a Tiszai-kultúra kialakuló, illetve a Tiszai-kultúra korai idõszakát képviselõ lelõhelyen, így többek között Öcsöd-Kováshalom Tisza I kontextusában is nagy mennyiségben kerültek elõ a Szegváron elsõ ízben körvonalazott díszítéstechnika példái (RACZKY ET AL. 1986, 267–268, Pl. 19; RACZKY 1986, 104, Fig. 7. 1, Fig. 11; RACZKY 1987, 75–76, Fig. 8–9). Hódmezõvásárhely-Gorzsa és

Battonya-Gödrösök hasonló leletösszefüggéseivel megerõsítve ekkor vált egyértelmûvé a sajátos bevonattal rendelkezõ kerámia határozott idõrendi helyzete (HORVÁTH 1982, 211, Fig. 17. 20; GOLDMAN 1984, 32, Bild. 8–10). Az 1980-as évek elején a Nagyalföldi Kõolajkutató Vállalat újabb és akkor a legfejlettebb technikát képviselõ analitikai vizsgálatai arra utaltak, hogy az Öcsödrõl származó edénytöredékek felszínén található bevonat nagy valószínûséggel bitumenként határozható meg (RACZKY ET AL. 1986, 267–268; RACZKY 1986, 104). Ez alapján vált általánossá a korabeli szakirodalomban a bitumen bevonatú, bitumendíszítésû, finom kerámia, mint sajátos „áruféleség”, s e mögött a mai napig is elfogadott szakmai konszenzus nyilvánult meg (KALICZ–RACZKY 1987, 20; KALICZ 2006, 143–145). Legújabban a Bûnügyi Szakértõi és Kutatóintézet fejlett laboratóriumi hátterét és széleskörû összehasonlító anyagminta-adatbázisát kihasználva 2008ban készültek ismételt mûszeres elemzések SzegvárTûzköves, Öcsöd-Kováshalom és Polgár-Csõszhalom lelõhelyekrõl származó hasonló bevonattal rendelkezõ kerámiamintákon. A 2008 elején történt vizsgálatok tulajdonképpen a 25 évvel korábbi vizsgálatsorozatnak a mai kor technikai színvonalán történõ megismétlését jelentették. A két vizsgálatsorozat dokumentumainak és a mérésekbõl levont következtetéseknek az összehasonlítása több érdekes tanulsággal szolgált, mind az anyagvizsgálatokat végzõ vegyész, mind a vizs-

135

RACZKY Pál – SÁNDORNÉ KOVÁCS Judit

gálatok eredményeit a gyakorlatba átültetõ régész számára. Az elmúlt két és fél évtizedben lezajlott óriási mûszaki fejlõdés és az eltelt idõ alatt történt információ- és tudásanyag-felhalmozás ismeretében nem csodálkozhatunk azon sem, ha esetleg több évtized távlatából az akkori vizsgálatokra alapozott megállapításokat felül kell bírálnunk és már megválaszoltnak tûnõ kérdéseket — egy esetlegesen más válasz következményeitõl nem félve — újra fel kell tenni magunknak. Ma a mérések sokkal érzékenyebb, szelektívebb mûszerekkel végezhetõk, a mérési eredmények kiértékelését különbözõ szoftverek, digitális adatbázisok segítik, melyek ma már elengedhetetlen „kellékei” az objektív, természettudományosan megalapozott véleményalkotásnak. Az 1980-as évek elején, valamint a 2008-ban elvégzett elemzések gerincét is az infravörös spektrofotometriás vizsgálat jelentette. Az infravörös spektrofotometria egy olyan mûszeres analitikai módszer, amely különbözõ anyagok kémiai (molekuláris) összetételének meghatározására alkalmas. A vizsgálandó minta kicsiny — akár ezred, tízezred gramm tömegû — részletét a mûszerbe helyezve infravörös fénnyel átvilágítjuk. A mintán áthaladó fény a minta kémiai összetételétõl függõen megváltozik, így ha elemezzük a mintát elhagyó fényt — azaz elkészítjük az anyag infravörös spektrumát — abból mint kémiai „ujjlenyomatból” következtethetünk a kémiai összetételre (COLTHUP–DALY–WIBERLEY 1975). A vizsgált cserépedények felületén lévõ, a vizsgálatok tárgyát képezõ bevonatok fekete színûek, többé-kevésbé összefüggõ, de repedezett felületûek voltak és közelítõleg 1-1,5 mm vastagságúnak bizonyultak. Az anyagi minõség meghatározása szempontjából igen fontos sajátsága a bevonatot alkotó anyagnak, hogy kis darabkáját lepattintva ridegen törik, törési felszíne kagylós jellegû. Az 1980-as évek elején a bevonatról készített infravörös spektrum (1. kép) értékelésekor az analitikus igen nehéz helyzetben volt. A vizsgálati eredménybõl látható volt, hogy igen összetett, több komponensû anyagról van szó. A mérések értékeléséhez a szakembereknek vaskos, különbözõ anyagok spektrumaival, számadatokkal telezsúfolt szakkönyvek álltak rendelkezésükre. Ezeknek a szakkönyveknek sokszor napokig, hetekig tartó tanulmányozásával lehetett „megfejteni” a spek-

trumokban rejlõ kémiai információkat. Ezekbõl a nehézségekbõl is adódott, hogy az anyagok pontos összetételének megállapítására az infravörös képük alapján csak elméletileg volt lehetõség, gyakorlatilag csak nagyobb anyagcsoportokra lehetett következtetni. Az infravörös spektrum alapján végül is a vizsgált edénybevonatot 1983-ban bitumennek minõsítették. A mai érzékenyebb, nagyobb szelektivitású készülékekkel készíthetõ infravörös spektrumok jóval információgazdagabbak, mint elõdeik (2. kép). Sokat fejlõdött ezek értékelésének módja is. Ma az elemzések fontos segítõi a számítógépes keresõ programok, amelyekkel digitális adatbázisokban összegyûjtött infravörös spektrumok százezrei között lehet néhány másodperc alatt kereséseket végezni. Értékelésüknél azonban nem hagyatkozhatunk önmagában a keresõ program kínálta kényelemre; a program által kiválasztott, az általa használt matematikai algoritmus szerint hasonlónak ítélt spektrumokról az infravörös spektrofotometriában járatos szakembernek kell végsõ soron ítéletet mondania. Jelen esetben, mivel a mérések egy adott tudományterület — a régészet — által felvetett kérdés megválaszolása céljából történtek, az értékelésnél feltétlenül fontos volt a régészet tárgykörébe tartozó ismeretek felhasználása is. Munkánkat nagymértékben segítette, hogy rendelkezésünkre álltak különbözõ digitális spektrumkönyvtárak. A leginkább hasznos gyûjteménynek a Getty Conservation Institute (USA) kezdeményezésére, a világ számos országának — köztük Magyarország is — közremûködésével létrehozott IRUG (Infrared and Raman Users Group) Spectral Database elnevezésû spektrumadatbázis bizonyult.1 Ebben az adatbázisban több ezer különbözõ, mûtárgyakon, régészeti leleteken elõforduló, valamint restaurálás során használatos anyag infravörös spektruma található. Itt találtuk meg a cserépedények bevonatának infravörös spektrumához leginkább hasonló spektrummal rendelkezõ anyagokat, melyek a természetes eredetû gyanták (NILLS–WHITE 1977) közül kerülnek ki (3. kép). Mindezek alapján fel kell adnunk azt a közel két és fél évtizedes elképzelést, hogy a kérdéses edények bevonatát bitumen alkotja. Az infravörös spektrumokból kiolvasható jellemzõkön túl egyéb tények is a gyanta jelenléte mellett szólnak. A bevonatból vett minta nagyon vékony

1 http://www.irug.org/ Infrared and Raman Users Group Spectral Database — The Infrared and Raman Users Group, Philadelphia, PA, USA, 2000.

136

Festékanyag- és szervesedénybevonat-elemzések alföldi késõneolitikus díszkerámiákon...

rétege átvilágítva jellegzetesen áttetszõ, élénkvörös színû, továbbá a bevonatot egy, az anyagok széntartalmára nagyon érzékeny módszerrel — Ramanspektrofotometriával — megvizsgálva, a mintában szén jelenléte nem mutatható ki. Mindkét utóbbi vizsgálati eredmény határozottan ellene szól a bitumenként való azonosításnak. A nemzetközi régészeti, sõt a néprajzi szakirodalomban újabban több helyen bukkannak fel a nyírfakéreg gyanta vagy egyszerûen a „nyírfa szurok” (angol és német terminológia szerint birch-bark tar(pitch), Birkenpech) — többek között — mint vízszigetelõ, bevonatképzõ vagy ragasztóanyag használatáról szóló adatok. Éppen az újabb szakirodalmi adatok alapján merült fel a kérdés: elképzelhetõ-e, hogy a vizsgált késõ neolitikus edénymaradványok felületét is nyírfakéreg gyantával vonták be, amint azt korábban Csalog József állította. Az infravörös spektrofotometriás vizsgálatok eredménye ezt a feltételezést alátámasztani látszik, ugyanis egymás mellé téve a vizsgált kerámiabevonatról és a nyírfakéreg gyantáról készített infravörös spektrumot, a hasonlóság szembeötlõ (4. kép). A fentebb röviden összefoglalt természettudományos vizsgálatok egyértelmûen az eredeti, Csalog József-féle megállapítás igazságát erõsítették meg, tehát a növényigyanta-nyersanyag használatát támasztották alá, ugyanakkor bizonyosan kizárták a bitumen alkalmazását. Mindemellett egy öcsödi edény gyantaszármazék-bevonatába ágyazott és jól megfigyelhetõen, körkörös, vagy meandrikus mintát alkotó fehér „pálcikák” ma is világosan növényicellulóz-származéknak tarthatók (5. kép), tehát a gabonaszárként való meghatározást továbbra is valószínûsítik (RACZKY 1987, 75, Fig. 8–9). Mindez nyilvánvalóan szükségessé teszi a díszített kerámia említett típusának régészeti újraértékelését, a díszítõ nyersanyag származási helyeinek újragondolását. A Tisza-vidéki középsõ és késõ neolitikum összefüggéseibõl ismert nyírkéreg „szurok” bevonatú kerámia eredeti színe a mai állapotokból nehezen rekonstruálható. Igen valószínû, hogy a világosabb, barnás színû példáktól a mélyvörös színeken át az egészen feketéig, nagyon sok színváltozat fordult elõ a nyírfából elõállított massza minõségének megfelelõen. Egyébként a nyírkéreg „szurok”-gyanta készítésére vonatkozóan számos európai kísérleti régészeti program valósult meg, igen gazdag szakirodalmi háttérrel. 2 Talán nem érdektelen, hogy az európai neolitikum

változatos kontextusaiban elõforduló kerámiákon festett mintaként vagy bevonatként alkalmazott szerves anyagot milyen módon nyerték a nyírfából? Erre vonatkozó kísérletek azt bizonyították, hogy az alkalmazott anyagot a nyírfáról lehántolt kéregdarabok zárt terû hevítésével kapták meg. A nyírfa törzsének lecsapolásából származó híg, gyantaszerû folyadék kiszárítása, majd hevítése más kémiai jellegzetességeket mutató anyagot eredményezett (SAUTER et al. 2001). Ebben az értelemben tehát lényegesnek látszik az elõbbire inkább a szurok (tarpitch), míg az utóbbira a gyanta (resin) megkülönböztetõ szóhasználat, bár a mai hétköznapi életben kevéssé ismert a nyírfából kétféleképpen nyerhetõ származék különbsége. Mindemellett egészen távoli régészeti példák utalnak arra is, hogy az edények külsõ felületének díszítésére használták a fosszilis — nyilvánvalóan speciális elõfordulási helyeken összegyûjtött, majd természetes oldószerben feloldott — gyantát is (LAMPERT ET AL. 2003). Mindez összességében azt jelenti, hogy a bizonyos fatípusokból nyerhetõ szerves származékok igen változatos formában kerültek alkalmazásra a kerámia díszítésében. A bemutatott új magyarországi mérési eredmények az észak-görögországi Paliambela és Makriyalos késõ neolitikus kerámiájával kapcsolatban végzett elemzésekkel mutatják a legszorosabb összefüggést. Ott a nyírkéreg gyantát vagy „szurkot” díszítõ nyersanyagként, vízálló bevonatként és kerámiajavító ragasztóként is használták (UREMKOTSOU ET AL. 2002; MITKIDOU ET AL. 2008). Ezzel kapcsolatban megvizsgálták a nyersanyagforrásként használt nyírfa görögországi földrajzi elõfordulásának kérdését is, és úgy találták, hogy a nyír a lelõhelyek környékén elõfordult. Így nem volt szükség távolabbi területekrõl „importálni” a nyírkéreg „szurkot”. Ugyanez a problémakör a Kárpát-medencében is felmerül, de az ökológiai sajátosságok ismeretében a nyírfa meglehetõsen könnyen elérhetõ volt a neolitikumban, különösen a Dunától keletre esõ területeken. Egy másik kiragadott európai példa a svájci újkõkorból való, ahol több lelõhely edényein (pl. Seematt, Egolzwil 2, Egolzwil 4) mutatták ki a gyanta bevonatába ragasztott, nyírfa kéregbõl kivágott geometrikus darabkákat, amelyek változatos mintákat alkottak (KUSTERMANN 1984, Abb. 3–19, 21–23). Itt tehát olyan „intarzia” technika jelent meg, amely az

2 Többek között: http://www.werburg.de/index.php?id=birkenpech; http://www.bushcraft.ridgennet.com/birchtar.htm; http://www.feuerseinzeit.de/programm/pech.php; WEINER 1988; PALMER 2007.

137


öcsödi és szegvári edényeken megfigyelhetõ szalmadarabkák „intarziájára” formailag nagyon hasonlít. Nyilvánvaló, hogy ez esetben sem kulturális, sem idõrendi kapcsolat nem állt fenn a két hasonló kerámiadíszítési technika között, csupán a díszítési eljárás ötletének párhuzamosságára, formális konvergenciájára láthatunk általuk jó példát. Tágabb összefüggésben a nyírgyanta használatára a paleolitikumtól a középkorig terjedõ legváltozatosabb példák ismertek a régészeti szakirodalomban, s a néprajzi források is sok-sok adattal támasztják alá e növényi származék széles skálájú, a fertõtlenítõszertõl a ragasztóanyagon át az õskori „rágógumiig”, illetve a ceremoniális illatosító anyagig terjedõ, hasznosítását

Európában (BRZEZIÑSKI-PIOTROWSKI 1997; LUCQUIN ET AL. 2007, 708–709). A fentebb röviden bemutatott újabb mérési eredmények, a konkrét anyagmeghatározáson túl, azt is bizonyítják, hogy idõrõl idõre szükséges a természettudományos vizsgálatokat megismételni, használva az egyre fejlettebb technikai lehetõségeket, illetve az újabb kutatási eredmények által kínált hatékonyabb megközelítéseket. Nyilvánvaló az is, hogy a neolitikus edények díszítésére használt nyersanyagok vizsgálatát a jövõben folytatni kell, s a különbözõ módon nyert növényi gyantaszármazékok edénybevonatként való alkalmazását érdemes a mai körülmények között kísérletileg is ellenõrizni.

IRODALOM BRZEZIÑSKI–PIOTROWSKI 1997 Brzeziñski, W. – Piotrowski, W. (Eds): Proceedings of the First International Symposium on Wood Tar and Pitch. Warszawa 1997. COLTHUP–DALY–WIBERLEY 1975 Colthup, N. B. – Daly, L. H. – Wiberley S. E.: Introduction to Infrared and Raman Spectroscopy. New York 1975. CSALOG 1941 Csalog J.: A magyarországi újabbkõkori agyagmûvesség bükki és tiszai csoportja. — Die Chronologie der Bükker- und der Theisskultur. FolArch 3–4 (1941) 1–27. CSALOG 1955 Csalog J.: A tiszai mûveltség viszonya a szomszédos újkõkori mûveltségekhez. — Die Beziehungen der Theiss-Kultur zu den neolithischen Nachbarkulturen. FolArch 7 (1955) 23–44. CSALOG 1958 Csalog, J.: Das Wohnhaus „E” von Szegvár-Tûzköves und seine Funde. Acta ArchHung 9 (1958) 95–114. CSALOG 1966 Csalog, J.: Die Lehren der Ausgrabungen von Szentes-Ilonapart. Acta Ant et Arch 10 (1966) 49–56. GOLDMAN 1984 Goldman, Gy.: Battonya-Gödrösök. Eine neolithische Siedlung in Südost-Ungarn. Békéscsaba 1984. HORVÁTH 1982 Horváth F.: A gorzsai halom késõneolit rétege. — The late neolithic stratum of the Gorzsa tell. ArchÉrt 109 (1982) 201–222. KALICZ 2006 Kalicz, N.: Die Bedeutung der schwarzen Gefäßbemalung der Lengyel-Kultur aus Aszód (Kom. Pest, Ungarn). Analele Banatului 14:1 (2006) 135–157. KALICZ–MAKKAY 1977 Kalicz. N. – Makkay, J.: Die Linienbandkeramik in der Großen Ungarischen Tiefebene. StudArch 7, Budapest 1977. KALICZ–RACZKY 1987 Kalicz, N. – Raczky, P.: The Late Neolithic of the Tisza Region: A survey of recent archaeological research. In: The Late Neolithic of the Tisza Region. A survey of recent excavations and

their findings: Hódmezõvásárhely-Gorzsa, SzegvárTûzköves, Öcsöd-Kováshalom, Vésztõ-Mágor, Berettyóújfalu-Herpály. Eds.: Tálas, L. – Raczky, P. Budapest–Szolnok 1987, 11–30. KOREK 1987 Korek, J.: Szegvár-Tûzköves. A settlement of the Tisza culture. In: The Late Neolithic of the Tisza Region. A survey of recent excavations and their findings: Hódmezõvásárhely-Gorzsa, Szegvár-Tûzköves, Öcsöd-Kováshalom, VésztõMágor, Berettyóújfalu-Herpály. Eds: Tálas, L. – Raczky, P. Budapest–Szolnok 1987, 47–60. KUSTERMANN 1984 Kustermann, A-Ch.: Jungsteinzeitliche Gefässe mit Verzierung aus Birkenrinde. Helvetia Archaeologica 15 (1984) 7–14. LAMPERT ET AL. 2003 Lampert, C. D. – Glover, I. C. – Hedges, R. E. M. – Heron, C. P. – Higham, T. F. G. – Stern, B. – Shoocongdej, R. – Thompson, G. B.: Dating resin coating on pottery: the Spirit Cave early ceramic dates revised. Antiquity 77 (2003) 126–133. LUCQUIN ET AL. 2007 Lacquin, A. – March, J. R. – Cassen, S.: Analyis of adhering organic residues of two „coupes-à-socles” in Jersey: evidences of birch bark tar utilisation. Journal of Archaeological Science 34 (2007) 704–710. MITKIDOU ET AL. 2008 Mitkidou, S. – Dimitrakoudi, E. – Urem-Kotsou, D. –Papadopoulou, D. – Kotsakis, K. – Stratis, J. A. – Stephanidou-Stephanatou, I.: Organic residue analysis of neolithic pottery from North Greece. Microchimica Acta 160 (2008) 493–498. NILLS–WHITE 1977 Nills, J. S. – White, R.: Natural resins of art and archaeology their sources, chemistry and identification. Studies in Conservation 22 (1977) 12–31. PALMER 2007 Palmer, F.: Die Entstehung von Birkenpech in einer Feuerstelle unter paläolithischen Bedingungen. Mitteilungen der Gesellschaft für Urgeschichte 16 (2007) 75–83.

138


RACZKY 1986 Raczky, P.: The cultural and chronological relations of the Tisza Region during the Middle and the Late Neolithic, as reflected by the excavations at Öcsöd-Kováshalom. BBÁMÉ 13 (1986) 103–125. RACZKY 1987 Raczky, P.: Öcsöd-Kováshalom. A settlement of the Tisza culture. In: The Late Neolithic of the Tisza Region. A survey of recent excavations and their findings: Hdó mezõvásárhely-Gorzsa, Szegvár-Tûzköves, Öcsöd-Kováshalom, VésztõMágor, Berettyóújfalu-Herpály. Eds: Tálas, L. – Raczky, P. Budapest–Szolnok 1987, 61–83. RACZKY ET AL. 1986 Raczky, P. – Seleanu, M. – Rózsa, G. – Siklódi, Cs. – Kalla, G. – Csornay, B. – Oravecz H. – Vicze, M. – Bánffy, E. – Bökönyi, S. – Somogyi, P.: Öcsöd-Kováshalom. The intensive

topographical and archaeological investigation of a Late Neolithic site. Preliminary report. MittArchInst 14 (1985) 251–278. SAUTER ET AL. 2001 Sauter, F. – Graf, A. – Hametner, Ch. – Fröhlich, J.: Studies in organic archaeometry III. Prehistoric adhesives: alternatives to birch bark pitch could be ruled it. ARKIVOC 5 (2001) 21–24. UREM-KOTSOU ET AL. 2002 Urem-Kotsou, D. – Stern, B. – Heron, C. – Kotsakis, K.: Birch-bark tar at Neolithic Makriyalos, Greece. Antiquity 76 (2002) 962–967. WEINER 1988 Weiner, J.: Praktische Versuche zur Herstellung und Verwendung von Birkenperch. Archäologische Korrespondenzblatt 18 (1988) 329–333.

139


ANALYSIS OF PIGMENTS AND ORGANIC COATINGS ON THE LATE NEOLITHIC FINE WARES OF THE GREAT HUNGARIAN PLAIN (PRELIMINARY RESULTS) Pál RACZKY – Judit SÁNDORNÉ KOVÁCS One of József Csalog's main interests was the study of the form and decoration of Neolithic vessels and their context in the cultural milieu of the Carpathian Basin. During his 1957 excavation at Szegvár-Tûzköves, one of the perhaps best-known sites of the Tisza culture, he noticed that some of finely made vessels were coated with a substance, which formed a grey, brown or black matte residue on the vessel surface. He assumed that this coating was prepared from vegetal resin (CSALOG 1958, 108–110). Very often, the remains of plant fibres and combed impressions could be noted in the coating covering the vessel. A high number of vessels decorated in this manner were brought to light from Tisza I contexts at the ÖcsödKováshalom site (RACZKY ET AL. 1986, 267–168, Pl. 19; the Hungarian Oil and Gas Exploration Company indicated that coating covering the vessels from Öcsöd had been prepared from bitumen. In 2008, samples from Szegvár-Tûzköves, ÖcsödKováshalom and Polgár-Csõszhalom were submitted for analysis to the Institute for Forensic Sciences, known to have a state of the art laboratory and an excellent comparative database. A search in the digital spectral databases enabled the identification of the substances bearing the greatest resemblance to the infrared spectre of the coating on the pottery (Fig. 1. 2), which turned out to come from natural resins (Fig. 2).

There is ample evidence for the use of birch bark tar in the archaeological and ethnographic literature. The analytical data suggest that the Late Neolithic vessels from the Tisza region too had been coated with a substance obtained from birch bark (Fig. 3). The analytical data indicate that a distinction must be drawn between birch bark tar (obtained from birch bark by heating) and resin (the substance obtained by drying the liquid obtained by tapping birch trunks). The new analytical data from Hungary show a strong correlation with the analytical results of the Late Neolithic pottery from Paliambela and Makriyalos in northern Greece (UREM-KOTSOU ET AL. 2002; MITKIDOU ET AL. 2008). Another good European analogy can be quoted from the Swiss Neolithic sites, which yielded vessels decorated with elaborate designs created by embedding birch bark cut into geometric shapes in resin (Seematt, Egolzwil 2, Egolzwil 4; KUSTERMANN 1984, Abb. 3–5, Abb. 6–10, Abb. 11–19, Abb 21–22, Abb. 23). The technique used for creating the inlaid patterns adorning the vessels has much in common with the inlaid patterns using straw on the vessels from Szegvár and Öcsöd. The widespread use of birch bark tar and resin from the Palaeolithic to the Middle Ages is amply documented in the archaeological and ethnographic record, with uses ranging from its application as a disinfectant agent and adhesive to prehistoric “chewing gum” and ceremonial aromatiser across Europe (BRZEZIÑSKIPIOTROWSKI 1997; LUCQUIN ET AL. 2007, 708–709).

Raczky Pál ELTE Régészettudományi Intézet 1088 Budapest Múzeum krt. 4/B E-mail: [email protected]

Sándorné Kovács Judit Bûnügyi Szakértõi és Kutatóintézet 1087 Budapest Mosonyi u. 9. [email protected]

RACZKY 1986, 104, Fig. 7. 1, Fig. 11; RACZKY 1987, 75–76, Figs 8–9). The samples submitted for analysis to

140


1

2 1. kép: 1: A fekete színû bevonatról 1983-ban készített infravörös spektrum. 2: A fekete színû bevonatról 2008-ban készített infravörös spektrum. A spektrum hasonló a 25 évvel korábban készítetthez, de lényegesen sávdúsabb, ami gazdagabb információtartalmat jelent Fig. 1: 1: Infrared spectrum of the black coating made in 1983; 2: Infrared spectrum of the black coating made in 2008. The spectrum resembles the one made twenty-five years earlier, but has a higher wave number, providing a greater wealth of information

141


1

2 2. kép: 1: A fekete színû bevonatról 2008-ban készített infravörös spektrum, alatta a számítógépes keresõ program által a bevonat spektrumához leginkább hasonlónak ítélt 5 spektrum, a hozzájuk tartozó anyagok megnevezésével; 2: A fekete színû bevonatról készített infravörös spektrum, és a nyírfakéreg gyanta spektrumkönyvtárból származó pektrumának összehasonlítása. A két spektrum nagymértékû hasonlóságot mutat egymással Fig. 2: 1: The infrared spectrum of the black coating made in 2008, shown together with the spectra selected by the computer search programme as the best matches and their identification; 2: The infrared spectrum of the black coating and its comparison with the spectrum from birch bark spectrum library. The degree of correspodence between the two spectra is remarkably high

142


2

1

3

3. kép: Öcsöd-Kovácshalom. Geometrikus mintába rendezett szalmadarabkák, amelyek az edény felszínét borító nyírfa „szurok” bevonatba vannak ágyazva (11. gödör) (fotó: Raczky P.) Fig. 3: Öcsöd-Kovácshalom, Pit 11. Straw pieces arranged in a geometric design embedded in the birch bark tar coating the vessel surface (photo by P. Racky)

143

144. oldal

TARTALOM CONTENTS. KALLA Gábor: Csalog József emlékére... 9 In memoriam József Csalog BÁCSKAI Mihályné: Csalog József, a magánember

Recommend Documents