I-XXVI Opera H:Opera 4 ch0 Prelims
9/2/09
5:47 PM
Page v
Tartalom Bevezetés
..........................................
ix
Opera DVD-n ................................ xiii
1. Az opera születése: Monteverditől Purcellig Claudio Monteverdi .................................... 6 Pier Francesco Cavalli ............................ 14 Jean-Baptiste Lully .................................. 19
Marc-antoine Charpentier ...................... 23 John Blow ................................................ 26 Henry Purcell .......................................... 28
2. A barokk opera: Vivalditól Händelig antonio vivaldi .......................................... 38 Giovanni Battista Pergolesi .................... 42 andré Campra .......................................... 44 Jean-Philippe rameau ............................ 46
Georg Philipp Telemann .......................... 53 Georg Friedrich Händel .......................... 55 John Gay .................................................. 69
3. Az opera megújítása: Glucktól Mozartig Christoph Willibald Gluck ........................ 77 Joseph Haydn .......................................... 87 Giovanni Paisiello .................................... 91
domenico Cimarosa ................................ 92 antonio Salieri .......................................... 94 Wolfgang amadeus Mozart .................... 96
Luigi Cherubini ...................................... 119 Ludwig van Beethoven .......................... 122 Gaspare Spontini .................................... 126 François-adrien Boïeldieu .................... 128 daniel-François-Esprit auber .............. 129 Giacomo Meyerbeer .............................. 132 Jacques Fromental Halévy .................... 135 Hector Berlioz ........................................ 137 Ernst Theodor amadeus Hoffmann ...... 145 Louis Spohr ............................................ 146 Carl Maria von Weber ............................ 148
Heinrich Marschner .............................. 154 Franz Schubert ...................................... 156 robert Schumann .................................. 158 albert Lortzing ...................................... 160 Otto nicolai ............................................ 162 Friedrich von Flotow .............................. 163 Peter Cornelius ...................................... 165 Gioacchino rossini ................................ 167 Gaetano donizetti .................................. 185 vincenzo Bellini ...................................... 199 Michael Balfe ........................................ 207
TarTaloM
4. A romantika kora: Cherubinitől a bel canto operáig
v
I-XXVI Opera H:Opera 4 ch0 Prelims
9/2/09
5:47 PM
Page vi
5. Verdi, Wagner és kortársaik Giuseppe verdi ...................................... 213 amilcare Ponchielli ................................ 248 arrigo Boito ............................................ 250 richard Wagner .................................... 252 ifj. Johann Strauss ................................ 284 ambroise Thomas .................................. 287 Charles Gounod .................................... 290 Jacques Offenbach ................................ 295 Edouard Lalo .......................................... 302 Camille Saint-Saëns .............................. 304 Léo delibes ............................................ 306 Georges Bizet ........................................ 308
Emmanuel Chabrier .............................. 313 Ernest Chausson .................................... 315 arthur Sullivan ...................................... 316 Bedřich Smetana .................................. 320 antonín dvořák ...................................... 324 Erkel Ferenc .......................................... 326 Goldmark károly .................................... 331 Mihail Glinka .......................................... 333 alekszandr Borogyin .............................. 336 Mogyeszt Muszorgszkij .......................... 338 Pjotr iljics Csajkovszkij .......................... 343 nyikolaj rimszkij-korszakov ................ 349
6. Az átmenet operája: Puccini, Massenet és Debussy nemzedéke alfredo Catalani .................................... 361 Pietro Mascagni .................................... 362 ruggero Leoncavallo ............................ 366 Giacomo Puccini .................................... 370 Umberto Giordano ................................ 387 Francesco Cilea .................................... 390 italo Montemezzi .................................... 392
Jules Massenet ...................................... 394 andré Messager .................................... 403 Gustave Charpentier .............................. 405 Claude debussy .................................... 407 Engelbert Humperdinck ........................ 410 Frederick delius .................................... 414
TarTaloM
7. A modernizmus kora
vi
richard Strauss .................................... 424 Hans Pfitzner ........................................ 440 Lehár Ferenc .......................................... 443 Ferruccio Busoni .................................... 446 alexander Zemlinsky ............................ 450 arnold Schönberg .................................. 454 Franz Schreker ...................................... 458 Erich Wolfgang korngold ...................... 461 alban Berg ............................................ 464 Paul Hindemith ...................................... 469 kurt Weill ................................................ 474 Ernst křenek .......................................... 480 viktor Ullmann ...................................... 482 Erwin Schulhoff ...................................... 485 ˇ Janáček .......................................... 486 Leos
Bohuslav Martinů.................................... 495 Bartók Béla ............................................ 499 kodály Zoltán ........................................ 501 karoł Szymanowski ................................ 504 Szergej rahmanyinov ............................ 506 igor Stravinsky ........................................ 510 Szergej Prokofjev .................................. 517 dmitrij Sosztakovics .............................. 525 Carl nielsen .......................................... 529 ralph vaughan Williams ........................ 532 Paul dukas ............................................ 534 Maurice ravel ........................................ 536 Manuel de Falla .................................... 539 virgil Thomson ...................................... 542 George Gershwin .................................. 545
I-XXVI Opera H:Opera 4 ch0 Prelims
9/2/09
5:47 PM
Page vii
8. Opera a második világháború után Francis Poulenc .................................... 554 Olivier Messiaen .................................... 558 Luigi dallapiccola .................................. 560 Luigi nono .............................................. 562 Luciano Berio ........................................ 563 Salvatore Sciarrino ................................ 566 Gottfried von Einem .............................. 568 Bernd alois Zimmermann .................... 570 Hans Werner Henze .............................. 572 aribert reimann .................................... 576 karlheinz Stockhausen .......................... 578 Wolfgang rihm ...................................... 583 ránki György .......................................... 585 Ligeti György .......................................... 586 Petrovics Emil ........................................ 589 Szokolay Sándor...................................... 591
Eötvös Péter ............................................ 593 vajda János ............................................ 595 krzysztof Penderecki ............................ 597 alfred Schnittke .................................... 598 Benjamin Britten .................................... 601 Michael Tippett ...................................... 614 William Walton ...................................... 619 Peter Maxwell davies ............................ 622 Thomas adès .......................................... 625 Gian Carlo Menotti ................................ 628 Samuel Barber ...................................... 632 Leonard Bernstein ................................ 634 Philip Glass ............................................ 636 John adams .......................................... 641 Tan dun .................................................. 646
Énekesek kislexikona .......... 649 Karmesterek kislexikona .... 693
Kisszótár ........................................ 711 Mutató ................................................ 719
Egy este a velencei operában a kasztráltak Ferri, Siface és Farinelli a buffonista vita Primadonnák Gluck kontra Piccini az opera mint bábszínház Michael kelly és az ír nagyotmondás nyitány az utolsó pillanatban Beethoven, akit távol tartottak a premiertől a francia nagyopera – a siker titka a túlzás Berlioz a világ ellen Barbaja, az impresszárió Malibran és desdemona rossini és a felbérelt alvók
11 15 39 49 61 78 83 103 105 124 134 140 169 177 181
a tenor tündöklése – egy elrettentő mese 193 verdi próbál 220 addig nincs vége, amíg a kövér asszonyság énekel 232 Otello és az élesztő 244 Bayreuth építésze 265 a nibelung gyűrűjének színpadra állításai 270–71 Carmen megszaggatja a mellényt 311 Muszorgszkij a pohár fenekére néz 340 arturo Toscanini 364–65 Tosca alábukik 376 a Salome születése 426 a krolloper 470 Elfajzott zene 475 Theresienstadt 483 az opera mint képzőművészet 512
TarTaloM
Keretes írások
vii
I-XXVI Opera H:Opera 4 ch0 Prelims
9/2/09
5:47 PM
Page ix
Bevezetés zene és dráma összefonódása egészen különleges hatást kelt, ám az operától mégis sokan visszarettennek. ez részben az operaházak többsége által sugalmazott társadalmi kizárólagosság számlájára írható (leginkább az angol nyelvű országokban), részben pedig pusztán a műfaj szerteágazó változatosságának köszönhető. operák ezrei születtek Monteverdi és társai négyszáz évvel ezelőtti, úttörő tevékenysége óta, és bár ezek jó része mára feledésbe merült, a teljes választék gazdagsága így is félelmetesnek tűnhet. Pompázatos késő reneszánsz operák, olasz melodrámák és modern pszichodrámák egyaránt szerepelnek az operaházak repertoárján, a felvételek hihetetlen bősége pedig még ennél is elképesztőbb. Jelenleg például több mint kétszáz teljes verdi-operafelvétel létezik, csupán a Traviatából vagy harminc. Mindazoknak, akik csak most ismerkednek az operával, és azoknak is, akik már jól ismerik ezt a mûfajt, operakalauzunk kiváló útmutatást nyújt ebben a kivételes zenei útvesztôben, tömör összefoglalókat adva a zeneszerzôk életérôl, az operákról és a belôlük készült hangfelvételekrôl. A mûfaj teljes története megtalálható itt, az olasz késô reneszánsz kezdetektôl a legmodernebb idôkig, többek között olyan kortárs zeneszerzôk nagyszerû alkotásaival, mint John Adams és Tan Dun. Mozart, Wagner, Verdi, Puccini, Strauss és a többi nagy zeneszerzô életét és mûveit éppúgy tárgyaljuk, akárcsak a kevésbé ismert komponistákét, Aubertôl Zimmermannig. Egy mindent magában foglaló kézikönyv természetesen kezelhetetlen volna, ezért bizonyos, általunk periferikusnak ítélt zeneszerzôket kihagytunk, és számos más operakomponista életmûvébôl is csupán a kulcsfontosságú alkotásokat taglaljuk részletesen. Donizetti például több mint hetven operát írt, mi azonban csupán azokkal foglalkozunk, amelyekkel lemezen, illetve színpadon találkozhatunk. Richard Strauss pályafutását is csak harmadik operájával, a Saloméval kezdjük, mert ez a mû alapozta meg hírnevét a 20. század egyik legsikeresebb operaszerzôjeként. A legnagyobbak fent említett lajstromát megtoldottuk néhány méltatlanul elfeledett komponistával is, mint például Zemlinsky, Busoni vagy Montemezzi, operákkal, amelyek több figyelmet érdemelnének – ilyen Cavalli Calistója –, ezenkívül néhány remekmûvel az opera féltestvérének tekinthetô operett mûfajából.
Mivel az opera mûfajának fejlôdése lényeges az egyes zeneszerzôk megítélésének szempontjából, a könyv kronologikus sorrendben halad. Minden fejezet bevezetôvel kezdôdik, amely áttekinti az adott korszakot, és megemlíti a késôbb részletesen tárgyalt legjelentôsebb szerzôket. A fejezeteken belül, amennyire lehetséges, a zeneszerzôk idôrendben követik egymást, bár ott, ahol ez a zenetörténeti összefüggéseket jobban megvilágítja, az azonos nemzetiségû szerzôk egy blokkban szerepelnek. Az egyes komponisták tárgyalása szintén bevezetôvel kezdôdik, ez vázlatos életrajzot, zenetörténeti hátteret, valamint a fontosabb alkotásokat foglalja magában. Ezeket az operákat aztán önállóan, részletesen is ismertetjük: itt a mû befejezésének és bemutatójának idôpontja, a szövegkönyv szerzôjének neve szerepel, valamint az opera cselekményének összefoglalása olvasható. Ezt a mû történeti-esztétikai értékelése, majd az ajánlott felvételek ismertetése követi. A könyv elején, közvetlenül a Bevezetés után, külön részben foglalkozunk a repertoár általunk legjelentôsebbnek tartott hatvan operájának egy-egy DVD-felvételével, a könyv végén pedig összeállítás található énekesekrôl és karmesterekrôl, amelyben leírjuk, szerintünk ki melyik mûfajban a legjobb, és kinek mely felvételeit ajánljuk. Ugyanitt szerepel egy rövid szójegyzék is: ez az operával és az énekléssel kapcsolatos leggyakoribb zenei szakkifejezések magyarázatát tartalmazza.
BevezeTéS
a könyv felépítése
ix
I-XXVI Opera H:Opera 4 ch0 Prelims
9/2/09
5:47 PM
Page x
az ajánlott felvételekről
BevezeTéS
Számtalan operafelvétel (és egyre több DVD) kapható az üzletekben. Fôként az utolsó néhány évtizedben jelentôsen bôvült a kiadott hanganyag mennyisége, új felvételekkel és régi anyagok újrakiadásával egyaránt: napjainkban nagy mennyiségben jelennek meg „történelmi”, archív felvételek a sztereó elôtti korból. A klasszikus zenei felvételek világában nem járatos zenehallgató joggal gondolkodhat el azon, hogy az újabb, kristálytiszta, digitális felvételek miért nem szorították ki a régieket. A válasz az, hogy bár az archív felvételek hangminôsége nem mindig tökéletes, a zenei megvalósítás szintjén gyakran mégis túlszárnyalják az újabbakat. Bizonyos operákat a 20. század közepén számos nagy énekes volt képes a repertoárján tartani; ilyen énekesek ma egész egyszerûen nem léteznek. Az 1950-es években például több tenorista is tudott meggyôzô Otellót énekelni, ám az 1970-es évektôl a század végéig Plácido Domingónak, mondhatni, monopóliuma volt ez a szerep. Hasonlóképpen, Wagner Ringjének az 1950-es, 1960-as években készült felvételein erôteljes és szenvedélyes alakításokat hallhatunk a szereposztás egészében, míg a mai felvételeken még a fôszereplôk éneklésében is szinte mindig találunk gyenge pontokat. Ráadásul a régi felvételek sokszor olyan egységes érzetet keltenek, amellyel a modern stúdiófelvételek aligha kelhetnek versenyre, ugyanis gyakran épülnek sztárénekesek köré, akik egyik este Londonban, másnap Párizsban, harmadnap pedig egy New York-i stúdióban jelennek meg, hogy felvételt készítsenek olyan emberekkel, akikkel azelôtt nem is találkoztak. A helyzet azért korántsem annyira sötét, mint azt egyes kritikusok sugallják. Vannak csodálatos énekesek, akik ma készítenek felvételeket – olyanok, mint Karita Mattila, Cecilia Bartoli, Rolando Villazón vagy Bryn Terfel –, és nagyszerû karmesterek, mint John Eliot Gardiner vagy Daniel Barenboim, akik rendszeresen képesek régi, jól ismert mûvek új, friss és eleven értelmezésére. Mindezen felül a korai operák iránti érdeklôdést erôteljesen élénkítik az egyre szaporodó historikus együttesek gyakran átütô értelmezései, s ma több nagy Mozart-énekest ismerünk, mint bármikor az 1950-es évek óta. Könyvünkben azokat a felvételeket ajánljuk, amelyeket a létezô összes megjelent lemez közül a legjobbaknak tartunk. Ismertetéseink sorrendje a legtöbbször akár ajánlási sorrendnek is tekinthetô, csakhogy az opera mûfajában ritkán áll egy felvétel egyértelmûen a másik felett: lehetséges, hogy bizonyos lemezeken az énekesek teljesítménye a mérvadó, míg egy másikon színesebben játszik a zenekar. Mindenesetre egyetlen felvételre sem mondhatjuk, hogy abszolút etalon volna: ez az egyik ok, amiért általában egynél több felvételt ajánlunk. Jelentôs operákhoz, amelyekbôl számos felvétel készült, külön áttekintést is adunk, hogy felvázoljuk a különbözô lehetôségeket. A CD-leírások felsorolásainak standard formátuma a következô: elôször a szólisták szerepelnek, majd a kórus és a zenekar következik, utána a karmester, végül pedig a felvételt készítô cég, valamint a lemezek száma.
x
I-XXVI Opera H:Opera 4 ch0 Prelims
9/2/09
5:47 PM
Page xi
Köszönetnyilvánítás Ilyen vagy olyan módon oly sokan járultak hozzá a könyv megszületéséhez, hogy lehetetlen volna mindenkit megemlíteni. Mindamellett a legmélyebb köszönet illeti a következôket: Lorraine Bradshaw-t, akinek embersége megvilágító erôvel hatott rám több mint egy évtizeden át (és aki annak ellenére, hogy tíz éven keresztül hallgatta a világ legeslegjobb énekeseit, mégis Johnny Cash hangjától van a leginkább elbûvölve); Jonathan Buckley-t, akinek éles esze és bölcsessége segített az elsô kiadás létrehozásában, és akit lehetetlen Suzanne Hillen és fiuk, Bruno nélkül megemlíteni; Joe Stainest, akinek a negyedik kiadáshoz való felbecsülhetetlen hozzájárulása ismét messze túlhaladta szerkesztôi munkakörét; és Andrew Lockettet, aki a Penguin Kiadó megbízásából gondozza a Rough Guides sorozat katalógusát. Ezenkívül számos barátom van, akinek szeretnék köszönetet mondani az évek során adott tanácsokért, a nekem nyújtott segítségért. Különbözô módokon, de mindegyiküktôl rengeteg támogatást, értékes ötletet és sok odaadást kaptam. Ha ôk nem álltak volna barátokként és segítôtársakként mellettem, ez a könyv sem született volna meg. Álljon itt tehát azon nevek listája, akiknek hálával tartozom: Neil Vint, Angelo Villani és Keith Burstein, a három legjobb, legtehetségesebb muzsikus, akiket valaha ismertem; David King „kintornás”; Jonathan és Malka Shin’ar, David Summerfield, Jill Watt, Jo Littlefair, Mandy Little, Simon Stovell, Dixie Stewart, Brian és Kath Watterson, mûvészek és egyben angyalok; Rosemary és a néhai Ernest Bradshaw; Andy és Angie Nelson, „Dagenham városán keresztül”; Roger és Debbie Wright-Morris; Avril Mewse (akinek neve mindent elárul); Kate Getliffe és Will Tipper; Andy Humphries; Juliet Hodgson és Alex Smith; John Franklin, a legszelídebb huligán, akit van szerencsém ismerni; Ian és Michele Batchelor, akiknek több köszönet jár, mint ôk maguk gondolják; a kedves Bruce Barnard, disznóságok tudós terjesztôje; Matthew Taylor exeteri öregdiák, Don Thorburn-Muirhead, Gustav Minta, Henry Box és Dave Ascott; Alastair Teague, aki sokkal több dologban szolgált tanáccsal, mint egyszerû jogi kérdésekben; Jonathan Rich, sok mindenki ôrangyala (legutóbb Alexandráé); James Lloyd, akinek nincs szüksége erre a könyvre, és Ian Thompson, akinek lenne ugyan, de úgysem fogja elolvasni; a The Honourable Society of the Middle Temple kedves tagjai és a Three Verulam Buildings minden tagja. Végül szeretnék köszönetet mondani szüleimnek, Johnnak és Bette-nek, ha másért nem, azért, mert úgysem számítanának rá. A jelen kiadást – mint mindent, amit eddig írtam vagy amit ezentúl írni fogok – a gyerekeimnek: Joachimnak, Luciának és Amelie-nek ajánlom.
BevezeTéS
Matthew Boyden, 2007 áprilisa
xi
209-356 Opera H:Opera 4 ch5 Verdi
9/2/09
5:15 PM
és ez csak egyik példája annak a líra iránti tehetségnek, amely a Ruszalkát minden idôk egyik leginkább szívbe markoló tündérmese-operájává avatja.
c
Fleming, Heppner, Zajick, Havlata, Urbanová; Kühn Vegyeskar; Cseh Filharmonikus Zenekar; Mackerras Decca; 3 CD
Charles Mackerras kevés ennél jobb felvételt készített. Az 1998-as album a San Franciscó-i Opera ünnepelt produkciója nyomán készült, ennek sztárja Renée Fleming, és alighanem miatta készült a felvétel. A címszerepben nyújtott gyönyörû alakítása cáfolhatatlanul bizonyítja az opera átütô erejét: meggyôzôen lényegül át vízinimfává, ugyanakkor gyôzi tehetséggel Dvorˇák zenéjének kemény wagneri követelményeit. Ben Heppnernek ez az egyik legszebb, lemezen rögzített alakítása: a Herceg jellemzésébe intelligenciát éppúgy vegyít,
Page 326
mint férfias erôt. Dolora Zajick túlszínezett Jezsibaba-tolmácsolását nem mindenki találja majd ízlése szerintinek, és ez az alakítás a produkció egyetlen gyengéje. A Cseh Filharmonikus Zenekar nagyszerû, a felvételen pedig elképesztôen jönnek ki a legapróbb részletek is.
c
Benˇacˇková, Novák, Soukupová, Ochman; Prágai Filharmonikus Kórus; Cseh Filharmonikus Zenekar; Neumann Supraphon; 3 CD
Ha nem is annyira vonzó, mint Mackerras felvétele, ez az album is minden tekintetben siker, és a címszerepet Gabriela Benˇacˇková szépen és finoman énekli. Veˇra Soukupová bábszínházi boszorkányként élvezi mély hangokban dúskáló, erôt igénylô szólamát, a lengyel Wiesław Ochman kellôképpen hôsies Herceg. A Cseh Filharmonikus Zenekar és a Prágai Filharmonikus Kórus remekül muzsikál, a hangzás friss és valószerûen kiegyensúlyozott.
Erkel Ferenc 1810. november 7., Gyula–1893. június 15., Budapest
pozsonyi illetôségû Erkel család tagjai több nemzedékre visszamenôleg hivatásos muzsikusok voltak (Gyulára a zeneszerzô dédszülei költöztek át Pozsonyból). Gyermekévei alatt Erkel többek között édesapja révén ismerkedett meg a bécsi klasszikusok kamarazenéjével. Három évet Pozsonyban töltött (1822–25), ez idô alatt a Beethovennel személyes kapcsolatot ápoló Heinrich Klein növendéke lett, és hallotta a verbunkost játszó Bihari János cigányzenekarát is. 1828 és 1833 között Kolozsvárott adott zongoraleckéket. Itt került kapcsolatba Ruzitska Györggyel, aki rövid ideig a Farkas utcai kôszínház karmestere volt, majd 1836-tól az akkor már több mint másfél évtizedes múltra visszatekintô Zene-Conservatorium igazgatója lett. A korábban szintén Kolozsvárott élt Ruzitska József Béla futása (1822) címû dalmûvének, a magyar történelmi opera elsô jelentôs eredményének hatására kötelezte el magát a magyar nemzeti opera ügye mellett. Erkel 1834-ben zongoristaként tûnt fel a pesti Nemzeti Kaszinóban, majd a következô évben a budai Várban mûködô Nemzeti Játékszín karmestere lett. Nemcsak zeneszerzôként tekinthetô a magyar nemzeti opera megteremtôjének, neve karmesterként is összefonódott a magyar operajátszás történetével: 1837-tôl visszavonulásáig a magyar operajátszás fellegvárának, a Pesti
ERKEL FERENC
A
326
Magyar (a késôbbi Nemzeti) Színháznak a zeneigazgatója volt. (Jelképes mozzanat, hogy 1840. augusztus 8-án a Nemzeti Színház Erkel elsô operájának, a Bátori Máriának a bemutatójával nyitotta meg kapuit.) Hosszú pályája során Erkel végig élénk figyelemmel követte a mindenkori operaújdonságokat: a pesti közönségnek ô vezényelte Donizetti és Bellini, majd az 1840-es évektôl Verdi, késôbb pedig Meyerbeer és Gounod operáit, rendszerint alig néhány évvel az ôsbemutatót követôen. 1844-ben Erkel nyerte meg azt a pályázatot, amelyet Kölcsey Ferenc költeménye, a Himnusz megzenésítésére írtak ki. 1853-ban az ô vezetésével alakult meg a Nemzeti Filharmóniai Társaság. 1875-ben Liszt Ferenc mellett tevôlegesen részt vett a budapesti Zeneakadémia megalapításában: az elnök Liszt mellett az intézmény igazgatójaként és zongoratanáraként mûködött. Mindamellett zongoramûvészi pályája sem szakadt félbe, bár Liszt pesti megjelenését követôen eldöntötte, nem kíván rivalizálni a korszak európai hírû zongoravirtuózával. 1884-tôl 1890-ig – amikor is visszavonult a nyilvános szerepléstôl – az Operaház fô-zeneigazgatója volt. A Bellini és Donizetti (Norma, Beatrice di Tenda, Boleyn Anna), valamint Saverio Mercadante átkomponált romantikus operáit követô
VERDI, WAGNER ÉS KORTÁRSAIK • ÖTÖDIK FEJEZET
5:15 PM
Bátori Máriával Erkel örökre beírta a nevét a mûfaj magyarországi történetébe. A Bátori Máriának a verbunkos és a népies mûdal jellegzetes fordulataival megrajzolt magyaros vonásai azonban még háttérbe szorulnak a hagyományos francia–olasz operai elemekkel szemben. A Hunyadi László (1844) már a primadonnakultusz utáni, férfi fôszereplôre épülô olasz romantikus történelmi opera magyar változata. (A nemzetközi áttörés Liszt és mások erôfeszítései ellenére sem sikerült.) A Bánk bán (1861) a 19. század legnagyobb formátumú magyar operadramaturgjának mûve, aki az olasz és francia opera fô irányait szem elôtt tartva írt hangsúlyozottan nemzeti jellegû, ugyanakkor drámaiságában egyetemes érvényû operazenét. Erkel két fia, Gyula és Sándor, már a Bánk bán hangszerelésében részt vett, a késôbbi mûvek komponálásában pedig – valóságos mûhelymunka keretében – mind jelentôsebb mértékben mûködött közre. Meyerbeer új, a korábbiaknál sokkal igényesebben kidolgozott opéra comique-jai késztették Erkelt arra, hogy a francia vígopera mûfaja felé forduljon, igaz, a prózai dialógusok helyét nála rövid recitativoszakaszok veszik át. Az elsô ilyen Erkel-opera az 1862-ben bemutatott népi daljáték, a Sarolta, ennek – nagyrészt Czanyuga József szövegkönyvével magyarázott – bukása egy idôre elvette a zeneszerzô kedvét a folytatástól. 1880-ban Tóth Ede librettójára írta meg a Névtelen hôsöket, amely ugyanezt a vonalat igyekszik föleleveníteni. (A Saroltát a szegedi Nemzeti Színház újította fel 1971-ben Vaszy Viktor átdolgozásában, az ezredfordulón pedig a kolozsvári Magyar Opera mûsorán szerepelt, és Gyulán is elôadták.) A történelmi drámák sorát a Dózsa György folytatja, bemutatója a Nemzeti Színházban volt 1867-ben. Szövegkönyvét Szigligeti Ede írta Jókai Mór azonos címû „verses történelmi szomorújátéka” (1837) nyomán. A Dózsa György zenéjében jól érzékelhetô hangsúlyeltolódás következik be: az operai zárt számok és szólórészletek helyett az együtteseké lesz a vezetô szerep. (A Dózsa Györgyöt 1994-ben rövid ideig játszották a budapesti Erkel Színházban, azóta ismét hiányzik a magyarországi operatársulatok mûsoráról.) E mûvet a történelmi operák sorában követte a Brankovics György (1874), amely 1962-ben Kókai Rezsô és Romhányi József átdolgozásában szerepelt az Erkel Színház mûsorán. Itt még erôsebb a korábbi törekvés: a nagy ívû kórustablók valósággal magukba olvasztják a zárt operai számokat. Valamelyest érzôdik a wagneri énekbeszéd hatása, és nô a vezérmotívumos szerkesztésmód jelentôsége is Erkel, pontosabban Erkel fiainak zenei gondolkodásában.
Page 327
Erkel Ferenc
Ugyanakkor tény, hogy a visszatérô motívumok tudatos alkalmazása Erkelnél már a Hunyadi László partitúrájában megjelenik. A kései István királynak Dobsa Lajos I. István király címû, 1880-ban bemutatott tragédiája volt a forrása, az opera szövegét Váradi Antal írta. Az Erkel Ferenc vázlatainak ismeretében dolgozó, de azoktól végül messze eltávolodó Erkel Gyulának köszönhetô, hogy a Wagner-hatás itt még erôteljesebb. Utolsó színpadi alkotását Erkel az újonnan megnyílt budapesti Operaház felavatására szánta, a bemutatóra azonban csak egy évvel késôbb, 1885-ben került sor. 1996ban az eredetileg négyfelvonásos mû kétfelvonásnyira rövidített változatát Hary Béla vezényletével mutatta be a Kolozsvári Magyar Opera,
ÖTÖDIK FEJEZET • VERDI, WAGNER ÉS KORTÁRSAIK
ERKEL FERENC
9/2/09
RED DOT/AKG-IMAGES
209-356 Opera H:Opera 4 ch5 Verdi
327
209-356 Opera H:Opera 4 ch5 Verdi
9/2/09
5:15 PM
és az operát ebben a verzióban 2000-ben Gyulán is elôadták. Az 1930-as években tervbe vették az Erkeloperák korszerûsítését, ennek során a Hunyadi László és a Bánk bán átdolgozására sor is került. Az ezredforduló táján kezdôdött meg az Erkeloperák kritikai összkiadása az MTA Zenetudományi Intézetében: elsô eredményei a Bátori Mária partitúrájának 2002-es, valamint a Hunyadi László 2006-os közreadása volt. A 2010-es Erkelévben várható a Bánk bán eredeti változatának operaszínpadi bemutatója.
ERKEL FERENC
Hangfelvételek áttekintése
328
A Hunyadi László és a Bánk bán részleteinek Komor Vilmos vezényletét és többek között a legendás Osváth Júlia elôadását rögzítô archív felvételét a Hungaroton 2000-ben jelentette meg. A Bátori Máriát 2001-ben vették fel a Kolozsvári Rádió stúdiójában, a fôbb szerepeket Molnár János, Albert Tamás, Sárkány Kázmér, Martin János és Ardó Mária énekelte, a kolozsvári Állami Magyar Opera ének- és zenekarát Mossóczy Vilmos vezényelte. (A felvételt CD-n a Musica Hungarica adta ki 2001-ben.) Szintén Kolozsvárott készült a Brankovics György Mossóczy Vilmos által dirigált felvétele, ezen Molnár János, Bándi János, Szakács Levente, Jordán Éva, Sándor Árpád hallható (Musica Hungarica, 2003). A Magyar Rádió felvételei között található a Szabó Miklós tolmácsolásában felcsendülô „Dózsa esküje”, amely hagyományos LP-n fel-felbukkan még olykor antikváriumokban. A „Szereti Ön Erkelt?” címû, 1980-as Hungaroton-kiadvány részletet tartalmaz továbbá az ismertebb Erkel-operákon kívül a Névtelen hôsökbôl, és szerepel rajta Brankovics György monológja. A rádió Erkel-felvételeibôl a Magyar Rádió Közönségszolgálatán rendelhetôk gyûjtôk számára CDmásolatok. A Dózsa Györgyöt jelenleg csak a kolozsvári Magyar Opera tartja mûsorán, a tervek szerint ez lesz az Erkel-operákat bemutató hangfelvétel-sorozat következô darabja. Az István király kétfelvonásos kolozsvári változata képezte a késôbbi hangfelvétel alapját (Musica Hungarica, 2000). Magánkiadásban 1993-ban részletek jelentek meg CD-n (ezen Istvánt Martin János, Imre herceget Daróczy Tamás, Gizella királynét Takács Tamara énekli, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát és Kórusát Kovács László vezényli): a CD nem került kereskedelmi forgalomba, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy lelkes gyûjtôk ne bukkanhatnának rá. 2007-ben megjelent az István király egy élô elôadását rögzítô DVD is: rendezôje Koltay Gábor, a fôbb szerepekben Szendrényi Katalin, Takács Tamara, Mukk József, Póka Balázs hallható, a karmester Kovács László.
Page 328
Hunyadi László Keletkezés: 1842, 1845 (nyitány), 1847–50, 1862–64 (utólagos kiegészítések) Ősbemutató: Pest, Nemzeti Színház, 1844. január 27. Szövegkönyv: Tóth Lőrinc nyomán Egressy Béni
Cselekmény I. felvonás A Nándorfehérvárra hazatérô Hunyadi Lászlót hívei figyelmeztetik: Cillei Ulrik egy elfogott levelében Brankovics György szerb fejedelemnek ígéri a Hunyadi fiak fejét. Megérkezik V. László, német zsoldosait a védôk nem engedik be a várba. A királyt kísérô Cillei összeesküvését Rozgonyi segítségével sikerül leleplezni; miután fegyverrel támad Lászlóra, megölik. A megrémült király színleg megbocsát. Erôteljes kórusfinálé hangzik fel, a Hunyadiak öröméneke: „Meghalt a cselszövô, nem dúl a rút viszály.” II. felvonás Szilágyi Erzsébetet fia, Hunyadi László kivégzésének víziója kísérti. A Temesvárra érkezô V. László eloszlatja aggodalmait, ám közben szemet vet László jegyesére, Gara Máriára. Gara nádor hatalomvágyból László ellen fordul, lányát a királynak szánja, aki esküt tesz: nem fog bosszút állni Cillei haláláért. III. felvonás A budai Várban Gara ráveszi a Mária után sóvárgó királyt, végeztesse ki Hunyadit. László és Mária lakodalma félbeszakad, amikor fegyveresek elhurcolják Lászlót. IV. felvonás Mária felkínálja a szökés lehetôségét a bebörtönzött Lászlónak, aki azonban bízik a király esküjében. A budavári Szent György téren gyászinduló hangjaira kísérik vérpadhoz Hunyadi Lászlót. Szilágyi Erzsébet többször megpróbál fia közelébe kerülni, de a porkolábok mindannyiszor eltaszítják. A fia sorsáért aggódó anya éneke túlharsogja a kitörô vihar tombolását. A bakó háromszor sújt le, László mégis sértetlen marad. A törvény értelmében szabadon kellene engedni, de Gara nádor parancsára a bakó negyedszer is lesújt, és Hunyadi László feje a porba hull.
d
A Hunyadi Lászlót, a magyar nemzeti opera elsô igazi remekmûvét, a bemutatót követô négy évtizedben 250 alkalommal adták elô, ezzel a Nemzeti Színház messze leggyakrabban játszott operája lett. Az azóta is töretlen népszerûség egyik oka a nemzeti zene és a nemzeti történelem ötvözésében rejlik. Történelmi témára épült a kor olasz romantikus operatípusa is, amely hatással volt Erkel elgondolására: az 1840-es években az egész
VERDI, WAGNER ÉS KORTÁRSAIK • ÖTÖDIK FEJEZET
9/2/09
5:16 PM
kontinens, így Pest közönségét is sokkolták Donizetti vérpadjelenettel záruló mûvei (Marino Faliero, Boleyn Anna). A cselekmény a 15. századi Magyarország Hunyadi János katonai gyôzelmével és az operában is szereplô Mátyás uralkodásával fémjelzett aranykorának egyik jelképes fordulatán alapul. Hunyadi László lefejezése örökösen idôszerû sorstragédia, amely joggal tart igényt a magyar operalátogató együttérzésére. Operadramaturgiai szempontból igen szerencsés, ahogy az I. felvonásban zajló politikai dráma (fináléjában a „Meghalt a cselszövô” szövegkezdetû kórussal, amelynek dallama új szöveggel ellátva kisvártatva széles körben elterjedt) a II. felvonástól a hangulati és zenei egységesség sérülése nélkül átvált a szereplôk személyes drámájára. A mozgatóerôt itt az V. László–Gara Mária szerelmi szál jelenti, amit az Antonio Bonfini krónikájához mint ôsforráshoz ragaszkodó Egressy Tóth Lôrinc – különben jelentôsen meghúzott – Két László címû drámájából vett át. A Hunyadi László cselekménye így végig a veszélybe került fôhôs körül forog, ez a szerkezet a francia történelmi nagyopera mintájára utal (Auber Portici némája, Rossini Tell Vilmosa, Meyerbeer Hugenottákja). Szintén francia operai hagyományokat követ Erkel a két tenor (V. László és Hunyadi László) szerepeltetésével, illetve az ifjú Mátyás alakjának nôi énekhanggal történô életre keltésével (az eredetiben szoprán-, az átdolgozásban mezzoszoprán szerep). Az opera nagyszabású tömegjeleneteit (az I. felvonás kórusai, a királyi eskü, a Magyar tánc, amely utóbb Palotás néven vált ismertté, a gyászinduló, a viharjelenet) olyan magánszámok ellensúlyozzák, mint László áriája az I. felvonásban, Erzsébeté a II.-ban; Gara, majd a király jelenete és áriája; Erzsébet és fiainak mozarti derût sugárzó tercettje; valamint László és Mária szerelmi, majd búcsúkettôse, amelyben a bel canto váz magyaros színezetet kap. A bemutatót követôen Erkel több betétáriát is komponált. 1847-ben Hollósy Kornéliának írta Mária cabalettáját, az idetartozó koloratúrát utóbb (1862–64) Erkel Gyula vezette be a partitúrába, de feltehetôleg egy másik kadencia is készült Désirée Artoˆt vendégszereplése alkalmából. Szilágyi Erzsébet eredetileg Schodelné Klein Rozália hangjára szabott drámai szoprán szerepe Anne de La Grange pesti fellépésekor (1850) gazdagodott az énekesnô nevét viselô bravúráriával. László I. felvonásbeli áriáját Stéger Ferenc tiszteletére egészítette ki Erkel 1859-ben. Két fontos zenekari tétel is késôbb került a partitúrába: a dráma fôbb mozzanatait összegzô nyitány (1845) és az esküvôi jelenetben elhangzó Magyar tánc (1848–49). Az opera zenéjének legfôbb erénye, hogy Erkel biztos kézzel ötvözi benne az olasz, a francia és a magyaros (verbunkos) zenei elemeket. A szerves
Page 329
összetartozást az emlékeztetô motívumok biztosítják. A Hunyadi Lászlóban több visszatérô motívum is elhangzik: többek között az, amelyiket Szabolcsi Bence örömmotívumnak nevez, illetve az a zenekari szövetben többször is felhangzó motívum, amely a Rákóczi-indulóra emlékeztetô kurucos fordulataival a címszereplô alakját idézi fel.
c
Molnár, Gáti, Sass, Gulyás, Sólyom-Nagy, Kalmár; A Magyar Állami Operaház Zenekara és Kórusa; Kovács Hungaroton; 3 CD
A Hunyadi Lászlót 1935-ben Radnai Miklós, Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán zenei, illetve dramaturgiai átdolgozásnak vetette alá: ennek során a szöveget prozódiai okokból átírták, és számos részletet kihagytak. Ezen az 1984-ben készült felvételen Németh Amadé rekonstrukciója hallható, amelyet az addig létezô egyetlen kottakiadvány, az 1896-os zongorakivonat alapján állított össze (az átdolgozott részekben továbbra is megtartották Nádasdy szövegét, a visszaállított részekét Fodor Ákos gondozta). Erkel zenéje fél évszázad után ismét a maga hiánytalan teljességében szólal itt meg, reprezentatívnak mondható elôadásban.
Bánk bán Keletkezés: 1860 Ősbemutató: Pest, Nemzeti Színház, 1861. március 9. Szövegkönyv: Katona József nyomán Egressy Béni
Cselekmény I. felvonás Míg II. Endre a Szentföldön harcol, Gertrúd, a dalmáciai Meránból származó királyné udvartartásával a visegrádi palotában mulat. A békétlen magyar urak, élükön Petúr bánnal, összeesküvést szônek ellene, amibe Bánk bánt, a királyt távollétében képviselô nádort is bevonnák. Közben Ottó, a királyné öccse Gertrúd beleegyezésével és Biberach támogatásával Bánk asszonyának elcsábítására készül. Melinda méltóságát megôrizve ellenáll; az intrikus Biberachnak mégis sikerül Bánk féltékenységét fölkeltenie. II. felvonás A haza sanyarú sorsán töprengô Bánk egykori megmentôjével, Tiborccal találkozik. Biberach jelenti Bánknak, hogy Ottó ármánya beteljesült: elrabolta az alélt Melinda becsületét. A sebzett Melinda Bánk keze által szeretne meghalni. A nagyúr elsô felindulásában megátkozza hitvesét, majd miután rádöbben, hogy Melinda „ártatlanul bûnös”, gyermekével együtt Tiborcra bízza. Ô maga Gertrúd lakosztályába siet, hogy számon kérje mindazt, amit a királyné az ország és ôellene vétett. Gertrúd tôrt ránt, ô azonban kicsavarja kezébôl
ÖTÖDIK FEJEZET • VERDI, WAGNER ÉS KORTÁRSAIK
ERKEL FERENC
209-356 Opera H:Opera 4 ch5 Verdi
329
209-356 Opera H:Opera 4 ch5 Verdi
9/2/09
5:16 PM
a fegyvert, és megöli vele a királynét. (Az eredeti változatban a felvonás végén a király hazatér, és tetemre hívja a békétleneket.) III. felvonás Melinda Tiborc kíséretében hazafelé tart a Tisza partján. Feldúlt lelkiállapotában gyermekével a viharos habokba veti magát. A Gertrúd ravatalához hazatérô II. Endre párbajra hívja a tettét beismerô Bánk bánt, amikor megérkezik Melinda és gyermekének gyászmenete. A tragédia láttán a király megbocsát az összeomlott Bánknak.
ERKEL FERENC
d
330
A Bánk bán megírásának gondolata közvetlenül a Hunyadi László bemutatója után, több mint másfél évtizeddel az opera elkészülte elôtt merült föl. De Erkel más librettókat is fontolóra vett. A levert szabadságharc utáni politikai helyzet ugyanakkor csak az 1850-es évek végére kedvezett a bemutatónak, korábban pedig Melinda szerepének várományosa, Hollósy Kornélia sem tartózkodott Magyarországon. Erkel harmadik operája több szempontból is az érett mester összegzô alkotásának tekinthetô. Szerkezetbeli és tematikus megfelelések kapcsolják mind a Bátori Máriához, mind a Hunyadi Lászlóhoz. Másrészt a Bánk bánban Erkel imponáló céltudatossággal aknázza ki az idegen és magyar zenei stílusokban rejlô dramaturgiai lehetôségeket. Gertrúdot és körét jelképezi az I. felvonásban uralkodó francia–olasz hangvétel, szemben a gyilkossági jelenetben kulmináló, rendkívüli zenedrámai sûrûségû II. felvonással, ahol a magyar hang válik meghatározóvá. A verbunkos, ez az eredendôen hangszeres tánczenei idióma, a nemzeti sajátosságok megôrzése mellett magával ragadóan dallamos és énekelhetô operai nyelvvé lényegül át, és mindez hatalmas elôrelépés Erkel elôzô két operájához képest; nem véletlen, hogy a kortársak egyöntetû lelkesedését váltotta ki. Az opera legemlékezetesebb számai közé tartozik Petúr bán Keserû bordala (szövege Vörösmartytól származik); Bánk francia–olasz románca az I. és a „Hazám, hazám” kezdetû ária a II. felvonásban; Melinda és Bánk kettôse; a gyilkossági jelenet, ez utóbbi során Gertrúd fokozatosan átveszi Bánk magyar zenei anyagát; valamint a Tisza-parti jelenet. Melinda ôrülési jelenetét, amelyben az idôérzékét elvesztô hôsnô az opera korábbi pillanatait idézi vissza, egyedülálló hangszeres apparátuson megszólaló verbunkos kamarazene kíséri (viola d’amore, angolkürt, hárfa, cimbalom és a furulyát helyettesítô piccolók). A jelenet és az archaizáló hangszerelés francia operai elôképe Meyerbeer Dinorah címû operájában keresendô: Erkel 1860-ban mutatta be Pesten. A kórustételek az olasz operák hangján szólnak, nemkülönben Bánk
Page 330
és Tiborc kettôse, amelyet Erkel így jellemzett: „Garibaldi Styl”. A nyitány helyét elfoglaló rövid „Preludio” nem a cselekmény egyes mozzanatait idézi fel, hanem a Verdi-operákhoz hasonló módon teremt drámai atmoszférát. 1940-ben mutatták be a Bánk bánnak a Hunyadi Lászlóéhoz hasonló, ám annál nagyobb mérvû átdolgozását, amely egyaránt érintette a zenét (Rékai Nándor), a szcenikai elemeket (Oláh Gusztáv) és a szöveget (Nádasdy Kálmán). Muszorgszkij és Borogyin kevéssel azelôtt bemutatott történelmi operáihoz igazodva az eredetileg zárt számos szerkezetet a pszichológiai realizmus jegyében próbálták megszakítatlan zenei folyamattá alakítani. Bánk tenor szerepét bariton fekvésbe helyezték (ugyanakkor készült egy tenorverzió is, amely 1953-ban Kenessey Jenô újabb átdolgozása után került színpadra). Az át-, illetve újraszövegezések következtében Egressy szövegének aránya alig öt százalékra csökkent, Petúr alakjának – a Katona-drámában kétségtelenül nagyobb – jelentôségét pedig Biberach zenei anyagának (!) felhasználásával növelték. Az átdolgozást többen is bírálták. Napjainkban az összes Erkel-operát mûsoron tartó Kolozsvári Magyar Opera az egyetlen intézmény, amely megszakítás nélkül ôrzi az eredeti változat hagyományát (a Bánk bán véglegesnek tekinthetô – részben áthangszerelt – partitúráját Erkel az 1866-os bemutató alkalmából küldte el Kolozsvárra).
c
Simándy, Ágay, Komlóssy, Melis, Réti, Faragó, Sólyom-Nagy, Palócz; A Magyar Állami Operaház Kórusa; A Filharmóniai Társaság Zenekara; Ferencsik Hungaroton; 2 CD
Az 1969-ben készült, mára klasszikusnak minôsülô felvétel, amelyen az opera 1940-ben átdolgozott változata hallható, korszakos alakításokat rögzít a maguk fénykorában. A címszerepet éneklô Simándy József egész mûvészi pályája összefonódott Bánk bán alakjával. Emlékezetes továbbá Ágay Karola Melinda, Komlóssy Erzsébet Gertrúd és Melis György Tiborc szerepében. Az elôadás egészét Ferencsik János személyében egy nagy formátumú karmester-egyéniség tartja kézben.
c
Molnár, Kertesi, Marton, Gáti, Daróczy, Kálmándi, Gurbán, Airizer; Magyar Fesztiválkórus; Budapesti Szimfonikusok; Oberfrank Alpha Line Records; 3 CD
A Bánk bán Erkel- és Egressy-féle eredeti verzióját alapul vevô felvétel megjelenése idején, 1993-ban, mindenképp mérföldkônek számított (a partitúrát Bácskai György, a szöveget a Nádasdy-változat egyes részleteinek megtartásával maga a karmester, Oberfrank Géza rekonstruálta). A számûzött eredeti változat felmutatása ugyanis lehetôséget biztosított az átdolgozott változat és a tényleges mû esztétikai értékeinek összevetésére. Sajnálatos módon a hitelességre törekvô elôadói gesztushoz nem társul átütô erejû zenei kivitelezés. Az egyetlen, valóban kiemelkedô énekesi teljesítmény Kertesi Ingrid törékenységében megindító Melindája.
VERDI, WAGNER ÉS KORTÁRSAIK • ÖTÖDIK FEJEZET
209-356 Opera H:Opera 4 ch5 Verdi
9/2/09
5:16 PM
lôgárda fölé magasodott. Két év múlva, miután nem tudta a mûvet színre vinni, Muszorgszkij nekilátott az átdolgozásnak: új szereplôként felléptette Dimitrijt és Marinát, kihúzta a Vaszilij Blazsennij-székesegyház elôtti jelenetet, és megírta a Kromi erdôbeli epizódot. Halála után RimszkijKorszakov tett erôfeszítéseket arra, hogy az operát emészthetôbbé tegye, így egyengetve a darab útját az orosz repertoárba. Nemcsak újrahangszerelte az egész partitúrát, hanem „javított” a ritmikán, a metrikán, a harmonizáláson, sôt az énekszólamokat – az opera legbensôbb lényegét – is megpróbálta nyugatiasabbra formálni. Azóta Muszorgszkij átdolgozott verziója visszatért a nemzetközi repertoárba, és 1976 óta minden felvétel a zeneszerzô 1872-es változatán alapul. Rimszkij-Korszakovot a legjobb szándék vezette annak idején, mert lehetetlennek látszott, hogy Muszorgszkij Borisz Godunovja valaha is népszerûvé váljék. Zord, gyakran kietlen alkotás, amelynek élesen körvonalazott alakjai tablószerû jelenetekben szenvedik el kínjaikat – igaz, e tablókat visszatérô motívumok kapcsolják egymás-
Page 340
hoz. Mindezeken túl pedig az énekes szólamok eltökélten kerülnek bármiféle behízelgô hatást. Muszorgszkij az orosz beszéd hanglejtésére szabva dallamait nagyon is részletes elôadói utasításokkal látta el a partitúrát annak biztosítására, hogy az énekesek tartsák magukat az általa gluhónak (oroszul „tompán”) nevezett stílushoz – olyan ez, mint az énekbeszéd: a kifejezés nyomatékosítása érdekében az énekesnek némileg el kell homályosítania a leírt szólamot, bizonyos szótagokat pedig túl kell hangsúlyoznia. A gluho végletes formájában Borisz baljóslatú látomásait jellemzi, de igen sokszor színezi az opera többi énekszámát – még a koronázási jelenet kvázi népdalát is. A hatás ma is szívszaggató, gyötrelmes; nehéz elképzelnünk, mit kezdett vele az akkori közönség. Az énekszólamokat aránylag kezdetleges harmóniai paletta támasztja alá, és hangszeres ellenpontozás híján a zenei tájkép gyakran spártai jellegû. Bár a koronázási jelenet hatásos és színpadszerû, különösen híres a valódi és az imitált harangok epizódja, maga az opera igen távol esik Borogyin csábító színeffektusokkal teli Igor hercegétôl. A Borisz Godunov hangulatát, atmoszféráját
MOGYESZT MUSZORGSZKIJ
Muszorgszkij a pohár fenekére néz
340
Még az orosz társadalomban is, ahol a férfiasság fokmérôjének számított, ki mennyire bírja a vodkát, szóbeszéd tárgya lett Muszorgszkij alkoholfogyasztása. Repin híres festménye ijesztô pontossággal érzékelteti, mennyire kapatosnak hatott Muszorgszkij még józanon is. Alkoholizmusa hozzájárulhatott zenéjének rendkívüli eredetiségéhez, de ahhoz is, hogy meganynyi mûve töredékben maradjon. Végül ez végzett vele: a zeneszerzô halálát egy különösen kemény ivászatra következô, súlyos epilepsziás roham okozta. Muszorgszkij azonban még illuminált állapotban is olyasmire volt képes, amire józanul is kevesen. Orvosa, Vaszilij Bertensson leírja, mi történt, amikor Ravellit, a jeles tenoristát olasz áriakoncertre, Muszorgszkijt pedig zongorakísérôül kérte fel. „A koncert elôtti napon Ravelli azt mondta, szeretne megismerkedni a kísérôjével, és megkért, vigyem el hozzá másnap, hadd próbáljanak együtt. El is mentem Muszorgszkijhoz, szerencsére józan állapotban találtam, bele is egyezett a próbába. A jelzett idôben tehát odasiettem, hogy Ravellihoz vigyem. Rémületemre részeg volt, mint a csap. Hiába gyôzködtem, hiába kérleltem, a részegek jellegzetes makacsságával csak azt hajtogatta: »Nem, uram, pillanatnyilag nem áll módomban; estére rendben leszek.« Akkortájt egy kicsi, rendetlen szobában lakott.
A piszkos asztalon egy kevés vodka volt a palack alján, meg némi nyomorúságos ételmaradék. Muszorgszkij nagy nehezen felállt, az ajtóig kísért, sôt olyan meghajlással köszönt el tôlem, amely XIV. Lajos udvarában talán nem állta volna meg a helyét, de egy merev részegnek föltétlenül dicsôségére vált… És pontosan hétkor csakugyan megjelent a Kononov-teremben, a koncert színhelyén. Sajnos azonban hosszan elidôzött a társalgóban, így végigkóstolta az asztalra kirakott összes italt, és egyre jobban berúgott. Az én olasz tenorom viszont egyszerre rájött, hogy kissé túlerôltette a hangját, tehát kénytelen lesz a mûsort a szokásosnál egy fél vagy talán egész hanggal lejjebb elôadni. Na, már csak ez hiányzott! Átrobogtam Muszorgszkijhoz, és megkérdeztem, képes-e Ravelli kérésének eleget tenni. Ô felállt a karosszékbôl, és nem minden lovagiasság nélkül megnyugtatott: »Miért is ne?« Hogy nagyobb hitelt kölcsönözzön a szavainak, azt ajánlotta, vegyék azonnal át – fél hangerôvel – az egész mûsort. Feltehetôen ekkor hallotta elôször Ravelli olasz anyagát, mégis teljesen elkápráztatta a tenoristát: pallérozottan játszott, hibátlanul transzponált, úgyhogy amaz végül megölelte, megcsókolta, és nem gyôzte hajtogatni: »Micsoda mûvész!«”
VERDI, WAGNER ÉS KORTÁRSAIK • ÖTÖDIK FEJEZET
