Tartalom 1 ÁFA Adólevonási jog érvényesíthetősége

E-Adótanácsadó

E-Adótanácsadó Szakmai folyóirat

XII. évfolyam 4. szám    2016. április

Az Art, az Áfa, az Szja, a Tao, a Tb, az Eho és a Szocho törvények változásai

ÁFA Útmutató az áthárított általános forgalmi adóra vonatkozó levonási jog érvényesítéséről és annak adóhatósági ellenőrzése során figyelembe vett szempontokról Írta: Botházy Béla NAV – Ellenőrzési Osztály Az útmutató az áthárított adóra vonatkozó adólevonási jog érvényesítése és annak adóhatósági ellenőrzése során felmerülő adójogi kockázatok elkerüléséhez nyújt segítséget. Elsődleges, hogy Áfa levonási jog kizárólag valós termék­ beszerzés, szolgáltatás-igénybevétel esetében gyakorolható. Értelemszerűen amennyiben nem történik meg a számlán fel­ tüntetett gazdasági esemény, valós ügyletről nem beszélhetünk, de a valós fogalomkörbe a jogi értelemben is megvalósultnak tekinthető ügylet értendő, azaz, ha az ügylet során a vevő bir­ tokába kerül a termék, de jogilag ő nem szerezhet tulajdonjogot és erről a jogi helyzetről tudott vagy megfelelő gondossággal eljárva tudhatott volna, az adólevonás joga ilyen esetben is kor­ látozható. További alapvető feltétel, hogy az értékesítést a beszerzőtől elkülönülő, az Áfa tv. 5. § szerinti adóalany végezze, vala­ mint az így beszerzett terméket, igénybe vett szolgáltatást a beszerző, igénybevevő adóalany utóbb adóköteles, vagy egyébként adólevonásra jogosító gazdasági tevékenysége keretében hasznosítsa, használja.

Tartalom Tartalom 1

ÁFA – Adólevonási jog érvényesíthetősége

4 ART – Munkavállaló tanúvallomásához kapcsolódó munkáltatói kockázatok 7

ELLENŐRZÉS – Kockázatos adózók vizsgálata

10 TAO – A társasági adó bevallása 2015. 15 OLVASÓI KÉRDÉSEK

• Online értékesítés Közösségen belüli országba

Szerzők:

Bonácz Zsolt – adószakértő Dr. Kovács Ferenc – adószakértő, az Év Adótanácsadója 2015 Botházy Béla – NAV, Ellenőrzési Osztály Dr. Németh Nóra – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály

Tisztelt Olvasónk! AdóTanácsadó szakmai folyóiratunk a jövőben nagyobb hang­ súlyt helyez a vezetőket érintő legfontosabb változásokra, amely­ hez a megújult tartalom is igazodik. Reméljük, hogy az átala­kítás az Önök legnagyobb megelégedésére szolgál a jövőben is. Honlapunkról – www.adotanacsadoszaklap.hu – a JOG­ SZABÁLY­FIGYELÉSEN és az ADÓNAPTÁRON túl ­további, szerkeszthető segédleteket tölthet le. A kézirat lezárásának dátuma: 2016. március 25. Üdvözlettel:

Varga Szabolcs  vezető szerkesztő

1

Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi fel­ tétele az adóalany nevére szóló, az ügylet tel­ jesítését, illetve az előleg megfizetését tanúsító számla. A számla kötelező adattartalmát az Áfa tv. 169–172. §-ai határozzák meg. Az adóalany által a valós ügyletről kibocsátott számla kötelező adattartalmának hiányossága, szabálytalansága esetén, ellenőrzés során a javítás­ nak, helyesbítésnek vagy a számla módosításának lehet helye. Ennek elmulasztása esetén az adó­ hatóság jogszerűen marasztalhatja el az adózót. Az ellenőrzés során elvégzett helyesbítés, mó­ dosítás esetén is elfordulhat, hogy az ­adólevonási jog a helyesbített, módosított számla alapján csak későbbi időszakban érvényesíthető, tekin­ tettel arra, hogy az a vizsgált időszakban nem állt az adózó személyes rendelkezésére. Ebből eredő­ en adókülönbözet keletkezhet az adózó terhére. Az Áfa tv. 168/A. § (1) bekezdése alapján a számla kibocsátásának időpontjától a számla megőrzésére vonatkozó időszak végéig bizto­ sítani kell a számla eredetének hitelességét, adattartalma sértetlenségét és olvashatóságát. Ennek a követelménynek bármely olyan üz­ leti ellenőrzési eljárással eleget lehet tenni, amely a számla és a termékértékesítés vagy a szol­ gáltatásnyújtás között megbízható ellenőrzési kapcsolatot biztosít. A „számla eredetének a hitelessége” a ter­ méket értékesítő, a szolgáltatást nyújtó, illet­ ve a számlát kibocsátó azonosságának bizto­ sítását jelenti. A számlabefogadó esetében ez annak igazolását jelenti, hogy a számla tényleg az azon kibocsátóként feltüntetett féltől szárma­ zik, valamint, hogy ez az a személy, aki a számlán feltüntetett termékértékesítést, szolgáltatásnyúj­ tást teljesítette. Az üzleti ellenőrzési eljárást az adózó maga alakítja ki, módszerét maga választja meg, azon­ ban annak alapvetően végig kell kísérnie az egész ügyletet, a számlakibocsátóval való kap­ csolatfelvételtől, a megrendeléstől, a teljesíté­ 2

sen át a pénzügyi rendezésig. Az üzleti ellenőr­ zési eljárás olyan eljárás, melyet a számlabefoga­ dó adóalany az üzleti életben szokásosan a szám­ lának a saját pénzügyi kötelezettségével történő összevetése érdekében, azaz annak biztosítására alkalmaz, hogy ténylegesen csak azokat a szám­ lákat egyenlítse ki, amelyek tartalmilag megfe­ lelnek a teljesített ügyletnek. Az ilyen típusú üzleti ellenőrzési eljárás fontos aspektusa, hogy a számlát az üzleti és számviteli folyamaton belül ellenőrzik, nem pedig független önálló doku­ mentumként kezelik. Az üzleti ellenőrzési eljárással ellenőrizhető kapcsolatot (nyomvonalat) kell létrehozni a számla és az alapjául szolgáló ügylet között annak érdekében, hogy lehetővé váljon annak ellenőrzése, hogy a számla tükrözi-e a létrejött termékbeszerzést vagy igénybe vett szolgáltatást. Ez a kapcsolat akkor megbízható, ha az iga­ zoló dokumentumok és a feldolgozott tranz­ akciók közötti kapcsolat könnyen követhető és tükrözi a ténylegesen bekövetkezett folya­ matokat. Az eljárás eredményeként az adólevo­ nási jogot érvényesítő adóalanynál a gazdasági eseményt nem kizárólag az általa befogadott számla dokumentálja. A számla általában csu­ pán egyetlen dokumentum az egyazon tranz­ akcióhoz kapcsolódó és azt dokumentáló több dokumentum közül (például megrende­ lés, szerződés, fuvarokmány, bankkivonat, fize­ tési felszólítás stb.). Az üzleti életben szokásos gondosságot tanú­ sító adóalany rendelkezik a részére teljesített ügyletekre, általa befogadott számlákra vo­ natkozó konkrét, ellenőrizhető, valós adatok­ kal, bizonylatokkal, amelyek alátámaszthat­ ják, hogy a számlán feltüntetett termékérté­ kesítés, szolgáltatásnyújtás ténylegesen meg­ valósult. A fentiek alapján az adóhatóság elvárja és el­ várhatja az adózóktól, hogy a gazdasági esemé­ nyeket ne kizárólag a számla támassza alá.

Az üzleti ellenőrzési eljárására vonatkozó do­ kumentumokat adóhatósági ellenőrzés alkal­ mával köteles az adóhatóság rendelkezésére bocsátani, amely e dokumentumokat az adó­ levonási jog érvényesítése jogszerűségének meg­ ítélése során – annak bizonyítóerejét, hitelességét mérlegelve – figyelembe veszi. Előleg fizetésekor az Áfa tv. 159. § (3) bekezdé­ se alapján a számla azon termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának az adatait tartalmazza, amelynek teljesítése fejében járó ellenértékbe az előleg beszámítható.

Az adólevonásra jogosító számla ellenőrzése A számla adattartalmáért a számlakibocsátó a felelős, de az adólevonási jog érvényesítése során a számla befogadó felelőssége az adó levonásra vonatkozó összes feltétel meglétének biztosítása. Ennek keretében szükségszerű a befogadott számla ellenőrzése.

1. A számlában feltüntetett gazdasági esemény A gyakorlatban az adóhatóság a legtöbbször két esetben korlátozza az adólevonási jog gyakorlását: • A felek között a gazdasági esemény egyáltalán nem vagy nem a számlán szereplő mennyiség­ ben és/vagy értékben jött létre. • Az ügylet színlelt, azaz a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás valós célja nem az üzleti célú felhasználás, hanem adókijátszás, vagy más jogosulatlan előny megszerzése. Az adóhatóság feltárja és bizonyítja a valós tény­ állást, és amennyiben nem valósult meg gazda­ sági esemény, akkor az Áfa tv. 120. § a) pontja, ha színlelt az ügylet, akkor az Art. 2. § (1) be­ kezdése alapján a valós gazdasági tartalom alap­ ján tesz megállapítást. Az utóbbi esetben vizsgálni kell azt is, hogy az ügyletben résztvevők milyen szerepet töltöttek

be, tekintettel arra, hogy színlelt ügylethez kap­ csolódóan lehet a cselekményeknek olyan, szám­ lázással érintett résztvevője is, aki nem tud, vagy nem tudhat a színleltségről.

2. Az előzetesen felszámított adót áthárító adóalany Az Áfa kötelezettség megítélésében az áfa tv. 5. §-a definiálja az adóalany és fogalmát. Ennek legfontosabb eleme, hogy adóalany az jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat. A jog- és cselekvőképességében nem korláto­ zott természetes személyek a saját nevük alatt végzett gazdasági tevékenységgel egyéb, más kri­ térium teljesítése nélkül is adóalannyá válnak! A jogi személyek esetében a Ptk., a cégbíró­sági nyilvántartás és az egyéb szervezeteket nyilván­ tartó bíróságok adatai alapján határozható meg a jogképesség. Ebből és a végzett gazdasági tevékenységből eredően keletkezik az adóalanyiság. Könnyen belátható, hogy gazdasági társaságok tevékenysége során az élet produkálhat olyan eseteket, amikor az eladó már/még jogalanyként tünteti fel magát, de az ügylet időpontjában még vagy már nem jogalany. pl. A létesítő okirat ke­ letkezése, cégbírósághoz történő benyújtása előtt a tulajdonosok megkezdik a tevékenységet. Bár az útmutató 58. pontjában gazdasági tár­ saságok esetében az adószám megállapításához is kötik az adóalanyiság feltételét, az Áfa tv. ilyen feltételt nem tartalmaz. A gyakorlatban az „egy­ ablakos” rendszerben a cégbírósági eljárás alatt, a bejegyzési kérelem benyújtását követően meg­ állapítják az adószámot, így praktikusan teljesül az, hogy adószám nélkül nem lehet a cégnek adóalanyisága. A számlabefogadó, mint az adókijátszás részese Adókijátszás esetén különös szerepe van annak, hogy a számla befogadója tudott, vagy tudha­ tott-e az adókijátszásról. 3

Nem tagadható meg az adólevonási jog kizárólag olyan, a számlakibocsátó érdekkörében elköve­ tett szabálytalanságra alapozva, amelyről a szám­ labefogadó nem tudott, illetve nem tudhatott, arra ráhatása nem lehetett (pl. be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, az áthárított Áfát bevallották-e stb.). Az a körülmény, hogy a szám­ lákon szereplő számlakibocsátó nem rendelke­ zett a szükséges munkaerővel, tárgyi eszközökkel, vagyonnal, vagy az ügyletet nem tüntette fel a könyvelésében, önmagában, más bizonyítékok hiányában, nem elegendő a számlát befogadó adóalany adólevonási jogának megtagadásá­ hoz. Megtagadható a számlabefogadó adólevonási joga ugyanakkor, ha objektív körülmények alapján megállapítható, hogy tudta vagy tud­ nia kellett volna, hogy az ügylettel az eladó, illetve az értékesítési láncban valamely koráb­ ban vagy későbbiekben közreműködő szerep­ lő által elkövetett adókijátszásban vesz részt. Ebben az esetben ugyanis az adóalanyt ezen adókijátszás résztvevőjének kell tekinteni. Nincs általános metódus arra, hogy miként ke­ rülheti el az adózó az adókijátszásban való rész­ vételt. Mindig az ügylet összes körülményének ismeretében határozható meg, hogy az adózónak az üzleti partnerére, a befogadott számlára, az ügylet teljesítésére vonatkozó tájékozódási köte­ lezettsége során milyen intézkedéseket kell meg­ tennie. Az adózó értesülhet kockázatokról az érintett szektor adókijátszással való kiemelt fertőzött­ ségével kapcsolatos sajtóhírekből, vagy tudomást szerezhet onnan is, ha olyan, a normál üzlet­ menettől eltérő ügyeleteket tapasztal az érin­ tett szektorban, ahol az eltérések mögött nincse­ nek üzleti megfontolások, magyarázatuk egyedül az áfa kijátszása lehet (pl. indokolatlanul ala­ csony ár).

4

Amennyiben adókijátszás gyanújára utaló kö­ rülmények merülnek fel az üzleti ellenőrzési eljáráson túl további intézkedések megtétele lehet indokolt annak érdekében, hogy az adó­ zó az adókijátszásban való részvétel lehetősé­ gét kizárja. Minden jogesetre az útmutató sem tartalmazhat konkrét megoldást, de az abban foglaltak nagy­ mértékben segíthetik az adózókat az adólevo­nási jog szabályszerű érvényesítésében, így jelentősen csökkenthető az adó megállapítás és végső soron az adóbírság kockázata.

ART Munkavállaló tanúvallomásához kapcsolódó munkáltatói kockázatok Írta: Bonácz Zsolt adószakértő Az Art. 97. § (5) bekezdése a bizonyítási esz­ közök és bizonyítékok között említi a tanúval­ lomást. A tanúvallomás szabályairól az Art. nem rendel­ kezik, így a a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 53–54. §-aiban foglaltakat kell alkalmazni. A tényállás tisztázása érdekében az adóhatóság az ellenőrzés során végzés kibocsátásával tanúvallo­ másra kötelezheti a vizsgálat alá vont adózó (to­ vábbiakban: munkáltató) alkalmazottját. Ezen túl az adóhatóság előírhatja az alkalmazott részé­ re a munkaviszonnyal összefüggő iratok bemu­ tatását is.

Általában az adóhatóság a vizsgálat alá vont adó­ zót tájékoztatja arról, hogy ügyében az értesítés­ ben megjelölt időpontban tanúvallomás felvéte­ lére kerül sor, de a tanúvallomásra kötelezett személyt nem nevezi meg. A Ket. nem tartalmaz olyan előírást, amely szerint az ügyfelet (vizsgálat alá vont adózót) értesíteni kell arról, hogy ügyé­ ben tanú meghallgatására kerül sor. A tanúvallomás megtétele személyhez kötődő kötelezettség, ezért az ellenőrzés által tanúvallo­ másra kötelezett munkavállaló távolmaradásá­ nak kimentése hiányában személyesen köteles az adóhatóság előtt megjelenni, más személy he­ lyette tanúvallomást nem tehet. A munkavállaló kérheti, hogy tanúvallomásá­ nak megtételénél az általa megjelölt személy (erre vonatkozó tilalom hiányában akár a munkáltató képviselője, meghatalmazottja) is jelen legyen. Munkavállaló tanúvallomásával összefüggésben a munkáltató szempontjából feltétlenül fennáll az a kockázat, hogy a munkavállaló a tényekkel és szándékával ellentétben a munkáltató terhére értékelhető tanúvallomást tesz. Ezt eredményezheti az adóhatóság szokásos el­ járása, amely abban áll, hogy a tanúként történő nyilatkozattételre kötelezett személlyel, így a tanú­ vallomásra kötelezett munkavállalóval sem közli, hogy részére milyen kérdéseket kíván feltenni. Álláspontom szerint az adóhatóság részéről ez elvárható lenne, főleg, ha évekkel korábbi idő­ szakra vonatkozóan elrendelt adóellenőrzéshez kapcsolódóan kötelezi a munkavállalót tanúként történő nyilatkozattételre. Konkrét kérdések előzetes megadásának hiá­ nyában véleményem szerint teljesen értelmetlen az alkalmazottat személyes megjelenéssel járó tanúvallomásra kötelezni, mivel az adóhatóság nem feltételezheti, hogy a munkavállaló előzete­ sen megfelelően fel tudott készülni nyilatkoza­ tának megtételére. Ez a megállapítás akkor is helytálló, ha a meg­ történt gazdasági esemény és a tanúként történő

nyilatkozattételre való felhívás között még csak rövid telt el. Ugyanis az alkalmazottól nem vár­ ható el, hogy előre „megálmodja” az adóhatóság kérdéseit. Ha a munkavállaló a kérdések előzetes meg­ adásának hiányát kifogásolja, akkor ezt az adó­ ellenőrök általában azzal hárítják el, hogy nem lehetséges a kérdések végzésben történő előzetes megadása, mivel azokat csak a munkavállaló által benyújtandó iratok alapján lehet megfogal­ mazni. Nem állíthatom azt, hogy ez a felvetés minden alapot nélkülöz abban az esetben, ha az alkalma­ zott a munkaviszonnyal összefüggő iratokat is köteles benyújtani. Álláspontom szerint, ha az adóhatóság nem képes előzetesen megadni a munkavállalónak a felteendő kérdéseket, akkor nincs alapos indoka arra, hogy az alkalmazottat tanúként történő nyilatkozattétel végett személyes megjelenésre kötelezze. Ugyanis nem várható el a munkavál­ lalótól, hogy minden előzetesen információ nél­ kül tanúvallomást tegyen. Továbbá az adóhatóságot is terhelő együttmű­ ködési kötelezettség teljesítése is megkövetelné, hogy a tanúvallomás miatt személyes megjele­ nésre kötelezett személy részére biztosítsa azokat az információkat, amelyek alapján nyilatkozatát meg tudja tenni. Amennyiben az adóhatóság tanúvallomásra kötelezi a munkavállalót, akkor semmiféle aka­ dálya nem lehetett annak, hogy a végzésben elő­ re megadja a feltenni kívánt kérdéseket. Az adóellenőrök arra is hivatkoznak, hogy a munkavállalótól elvárható a tanúvallomás meg­ tétele a munkaviszonyával kapcsolatban, hiszen a végzésben megnevezésre került a munkáltató, mint az az adózó, amellyel létrejött szerződéses kapcsolat alapján megtörtént a tanúvallomásra való kötelezése. Álláspontom szerint ez a megközelítés figyel­ men kívül hagyja az adóhatóságot is terhelő együttműködési kötelezettséget, valamint azt is, 5

hogy előzetes információk hiányában a „teljes körű” felkészülés nem lehetséges. Például a mun­ kavállaló más tényeket, körülményeket tarthat fontosnak, mint az adóellenőrök, ezért az adóel­ lenőrök által feltett kérdés(ek)re nyilvánvalóan önhibáján kívül nem tudhat válasz(oka)t adni. A kérdések előzetes megadásának hiánya azzal járhat, hogy a munkavállaló az adott kérdésre adott válaszát kellően nem gondolja át, s nem a valóságnak megfelelő tanúvallomás tesz. A Ket. 54. § (5) bekezdése alapján a hatóság en­ gedélyezheti, hogy a tanú meghallgatását köve­ tően vagy helyette írásban tegyen tanúvallomást. Álláspontom szerint a kérdések előzetes megadá­ sának hiánya esetén a munkavállaló jogszerűen kéri, hogy az adóhatóság tekintsen el személyes megjelenésétől és a konkrét kérdések megküldé­ sét követően írásban tehessen nyilatkozatot. A munkavállaló tanúvallomásával kapcsolatban más jellegű, a munkáltató terhére jelentkező kockázatok is említhetőek. Az adóellenőrök olyan jellegű kérdéseket is feltehetnek az alkalmazottnak, amelyek értelmezé­ séhez és a válaszok megadásához adózási és/vagy számviteli ismeretek szükségesek, amelyekkel a munkavállaló esetleg nem rendelkezik. Ebből adódóan az alkalmazott önhibáján kívül nem képes értékelni az ellenőrzés által feltett kérdések tartalmát, ennek következtében nincs tisztában az általa adott és jegyzőkönyvben rögzített válasz tényleges értelmével sem. Szintén bevett gyakorlat az ellenőrök részéről, hogy olyan kérdéseket tesznek fel, amelyre vo­ natkozóan igenlő vagy tagadó válasz adható. Amennyiben a munkavállaló nem rendelkezik adózási és/vagy számviteli ismeretekkel, akkor esetleg nem képes a kérdést értelmezni, így azt sem tudja megítélni, hogy az „igen”, vagy „nem” válasza mit jelent. Álláspontom szerint a tanúnak jogában áll a szakismeretet igénylő kérdésre nem válaszolni. 6

A munkavállaló jogosan megtagadhatja a válasz megadását arra hivatkozva, hogy a szükséges szakismeret hiányában nem tudja értelmezni a részére feltett kérdést. Előfordulhat az is, hogy az alkalmazott az adó­ hatóság által feltett kérdéssel összefüggésben nem rendelkezik konkrét információkkal (pl. ténylegesen nem vett részt a kérdéssel érintett eseményben). Véleményem szerint a munkavál­ laló a kérdés megválaszolásához ezen indokra hivatkozva jogosan zárkózhat el. Az adóhatóság konzekvens gyakorlata, hogy nem minősíti el tényszerűnek a tanúvallomás utó­ lagos megváltoztatását – főleg, ha arra a mun­ káltató terhére megállapításokat tartalmazó vizs­ gálati jegyzőkönyv kiadását követően került sor, és a megváltoztatott tanúvallomás a munkáltató javára értékelhető tényeket, körülményeket tar­ talmaz –, annak bizonyító erőt nem tulajdonít. Találkoztam olyan esettel is, amikor az adóható­ ság a korábban tett tanúvallomás kiegészítését sem vette figyelembe arra hivatkozva, hogy an­ nak hitelessége megkérdőjelezhető, mert az ab­ ban foglaltakat az alkalmazott korábban nem közölte. A munkavállaló tanúvallomásába a mun­ káltató az iratbetekintési jogából adódóan be­ tekinthet. A munkavállaló tanúvallomásával összefüggésben zárt adatkezelést kérhet az adóhatóságtól, amely azt jelenti, hogy a tanúvallomásával érintett mun­ káltató a tanú kilétét nem ismerheti meg. A zárt adatkezelés következtében a tanúvallo­ mással érintett munkáltató nem tekinthet bele a tanúvallomásról készített jegyzőkönyvbe. A zárt adatkezelés azonban nem jelenti azt, hogy nem ismerheti meg a tanúvallomást tartalmát. Ebben az esetben az adóhatóság a tanúvallomásról a munkáltató kérésére a tanú személyes adatait nem tartalmazó kivonatot köteles készíteni.

ELLENŐRZÉS Kockázatos adózók vizsgálata Írta: Dr. Kovács Ferenc, az Év ­Adótanácsadója 2015 adószakértő Megjelent az állami adó- és vámhatóság 2016. évi ellenőrzési irányelve. Ebben – hasonlóan a korábbi évekhez – hangsúlyos szerepet kap a kockázatos adózók fokozottabb ellenőrzése. De mitől lehet valamely adózó kockázatosabb a többinél? Jelen cikkben erre keressük a ­választ. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal által kiadott 4001/2016. tájékoztatás szól az állami adó- és vámhatóság 2016. évi ellenőrzési feladatainak végrehajtásához kapcsolódó ellenőrzési irányok­ ról. A tájékoztatás több pontjában feltűnik a „kockázatos” szó, mivel az ellenőrzési célok meg­ valósulását a NAV a társhatóságokkal történő együttműködéssel, a célszerűség és hatékonyság elveit szem előtt tartva, a kockázatelemzés mód­ szerével célzottan kiválasztott kockázatos tevé­ kenységek és kockázatos adózók esetében a je­ lenhez minél közelebbi időszakok minél gyor­ sabb kijelölésével biztosítja. Valamennyi ellenőr­ zés során kiemelt szempont a megállapítások megtérülésének biztosítása. Természetesen, ha kockázatos adózókról van szó, nem lehet figyelmen kívül hagyni az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 2016. évi módosítását, mely bevezette az adózói minősítés rendszerét a cégbejegyzésre kötelezett adózóknál, valamint az áfa regisztrált külföldi adóalanyoknál. Az adózói minősítésről már je­ lent meg cikk e lap hasábjain, emlékeztetőül ­csupán azt tekintsük át, hogy milyen feltételek megléte esetén lesz valamely adózó kockázatos adózó.

Az új szabály alapján, ha felszámolás, végelszá­ molás, kényszertörlési eljárás alatt nem álló cég­ jegyzékbe bejegyzett adózó tekintetében a követ­ kező felsorolásban szereplő négy feltétel valame­ lyike teljesül, akkor az adózó kockázatos adózó­ nak minősül. E négy feltétel az alábbi: • szerepel a nagy összegű adóhiánnyal rendel­ kező adózók közzétételi listáján, • szerepel a nagy összegű adótartozással rendel­ kező adózók közzétételi listáján, • szerepel a be nem jelentett alkalmazottat fog­ lalkoztató adózók közzétételi listáján, • egy éven belül az állami adó- és vámhatóság ismételt üzletlezárás intézkedést alkalmazott vele szemben. Az adózó az okot adó körülménytől számított egy évig fog kockázatos adózónak minősülni, kivéve, ha az okot adó adóhiányt, adótartozást megfizeti. A minősítés jogkövetkezményeit nem kell alkalmazni, ha az adózó felszámolási, vég­ elszámolási, kényszertörlési eljárás alatt áll. Ha az eljárás az adózó jogutód nélküli megszűnése nélkül zárul, az adózó kockázatos minősítésének jogkövetkezményeit ismét alkalmazni kell azzal, hogy az 1 éves időtartamba a felszámolás, végel­ számolás, kényszertörlési eljárás ideje nem szá­ mít bele. A jogszabály rögzíti, hogy kockázatosnak csak abban az esetben minősülhet az adózó, ha a jog­ szabályban deklarált feltételek 2016. január 1-jét követően állnak fenn. Az adóhatóság nem csak a működő adózókat, hanem az éppen megalakulókat is „vizsgálja” (nem ellenőrzés, hanem adóregisztrációs eljárás keretében). Az adózó megalakulását, képviselő­ jének megváltozását követő adóregisztrációs el­ járás során a NAV komplex kockázatelemzést alkalmaz annak érdekében, hogy a valós tevé­ kenységet nem végző, vagy eleve adóelkerülési 7

céllal létrehozott adózókat kiszűrje az adózók köréből. Azoknál az adózóknál, amelyeket eleve csalási, adóelkerülési szándékból alapítanak/mű­ ködtetnek, a kockázat kiiktatására, az adózók gazdasági életből való kizárására, a jogsértés meg­ szüntetésére, valamint büntetőjogi felelősségre vonásra van szükség. Az adóregisztrációs eljárás szabályai is változtak (jelentősen szigorodtak) 2016-ban. Az Art. 24/C. § (2) bekezdése alapján az állami adó- és vámhatóság az adószám megállapítását megtagad­ ja, ha az adózó vezető tisztségviselője, cégvezetője, képviseletre jogosult tagja, vagy korlátolt felelős­ ségű társaság, zártkörűen működő részvénytársa­ ság esetében az 50 százalékot meghaladó mértékű szavazati joggal, vagy minősített többségű befo­ lyással rendelkező tagja, részvényese, ilyen mérté­ kű szavazati joggal, vagy minősített többségű be­ folyással rendelkező tag, részvényes hiányában bármely tagja vagy részvényese, egyszemélyes gaz­ dasági társaság esetében a tag vagy részvényes a)  olyan, cégbejegyzésre kötelezett más adózó jelenlegi, vagy volt vezető tisztségviselője, cég­ vezetője, tagja, vagy részvényese, amely aa) az adószám megállapítása iránti kérelem benyújtásának napján az állami adó- és vám­ hatóságnál nyilvántartott, túlfizetéssel csök­ kentett, 180 napon keresztül folyamatosan fennálló, 5 millió forintot, a legnagyobb adó­ teljesítménnyel rendelkező adózók esetében 10 millió forintot meghaladó adótartozással rendelkezik, feltéve, hogy a más adózóban fennálló vezető tisztségviselői, cégvezetői, tagi, vagy részvényesi jogviszony az adótartozás fo­ lyamatos fennállásának 180. napját megelőző 360. napon, vagy azt követően bármelyik na­ pon fennállt, vagy ab) az adószám megállapítása iránti kérelem benyújtásának napját megelőző 5 éven belül az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántar­ tott, túlfizetéssel csökkentett, 5 millió forin­ tot, a legnagyobb adóteljesítménnyel rendel­ kező adózók esetében 10 millió forintot meg­ 8

haladó adótartozással jogutód nélkül szűnt meg, feltéve, hogy a más adózóban fennálló vezető tisztségviselői, cégvezetői, tagi vagy részvényesi jogviszony a felszámolás vagy a kényszertörlési eljárás kezdő napját megelőző 360. napon, illetve azt követően bármelyik nap fennállt, vagy ac) adószámát az állami adóhatóság az adó­ szám megállapítására irányuló kérelem be­ nyújtásának napját megelőző 5 éven belül az adószám felfüggesztését követően, vagy egyéb okból jogerősen törölte, feltéve, hogy a más adózóban fennálló vezető tisztségviselői, cég­ vezetői, tagi vagy részvényesi jogviszonya az adószám törlését kimondó jogerős határozat meghozatalának napján, vagy azt követően bármelyik nap fennállt, b) az adószám megállapítása iránti kérelem be­ nyújtásának napján az állami adó- és vám­ hatóságnál nyilvántartott, túlfizetéssel csök­ kentett, 180 napon keresztül folyamatosan fennálló, 5 millió forintot, a legnagyobb adó­ teljesítménnyel rendelkező adózók esetében 10 millió forintot meghaladó adótartozással rendelkezik, vagy c) az adószám megállapítása iránti kérelem be­ nyújtásának napján a vezető tisztségviselői pozíciótól, illetve e foglalkozástól jogerősen eltiltottnak minősül. Látható tehát, hogy az adóhatóság már a meg­ alakulás során kiemelt figyelemmel kezeli a „gya­ nús” adózókat. Természetesen az adóregisztrá­ciós eljárás akkor is alkalmazandó, ha már egy meg­ alakult cégnél történne olyan változás, mely alapján már megfelel az előzőekben részletezett feltételeknek az új vezető tisztségviselő, tag stb. A következő (már ellenőrzéshez kapcsolódó) ka­ tegória, amelyet meg kell említeni, az új adózók 10%-ának kötelező vizsgálata. Az Art. 90. § (7) bekezdése alapján az állami adó- és vámhatóság minden naptári évben az adott évben jogelőd nélkül alakult gazdasági társaságok legalább

10%-át kockázatelemzés alapján ellenőrzésre ­választja ki. A kiválasztott adózóknál az adó­ hatóság az adószám megállapítását követő 90 napon belül helyszíni ellenőrzés keretében az adózó által bejelentett adatok (így különösen a székhelyre, a központi ügyintézés helyére, a szer­ vezeti képviselőre vonatkozó adatok) valóságtar­ talmát, hitelességét, valamint az egyes adóköte­ lezettségek teljesítését vizsgálja. Amennyiben az ellenőrzés keretében az adóhatóság az adószám felfüggesztésére okot adó mulasztást állapít meg, úgy ezen jogkövetkezményeket alkalmazza. A  kockázatelemzés keretében az adóhatóság a gazdasági társaság tagjainak, vezető tisztségvise­ lőinek korábbi gazdasági tevékenységével, adózói múltjával kapcsolatban rendelkezésére álló ada­ tokat dolgozza fel és veti egybe. A kockázatelemzés keretében figyelembe ­veen­dő szempont különösen, ha a) az adózó tagja, vezető tisztségviselője koráb­ ban olyan gazdasági társaság tagja vagy vezető tisztségviselője volt, aa) amely jogutód nélkül szűnt meg úgy, hogy az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántar­ tott köztartozását nem egyenlítette ki, ab) amellyel szemben az állami adó- és vám­ hatóság jelentős összegű adóhiányt tárt fel, ac) amellyel szemben az állami adó- és vám­ hatóság üzletlezárás intézkedést alkalmazott, ad)  amelynek adószámát az állami adó- és vámhatóság felfüggesztette, illetőleg törölte. Nem csupán az adózó lehet kockázatos, hanem az a tevékenység, vagy gazdasági folyamat, me­ lyet végez. Ez is az ellenőrzési kiválasztás szem­ pontja lehet. Ha az állami adó- és vámhatóság megállapítja, hogy a gazdasági tevékenység megvalósulása koc­ kázatos, annak feltételei nem állnak fenn, vagy valószínűsíthetően nem elegendőek a tevékeny­ ség megvalósításához, az adózót fokozott adó­ hatósági felügyelet alá vonhatja, amelynek célja

az adózó valós szándékának és tevékenységének monitorozása. Az Art. 24/F. § (1) bekezdése alapján az állami adó- és vámhatóság az adószám megállapítását követően kockázatelemzési eljárást folytat le, amely során az adózót kérdőív kitöltésére, és annak az állami adó- és vámhatósághoz – az adózó válasz­ tása szerint – postai vagy elektronikus úton törté­ nő megküldésére kötelezheti. Az állami adó- és vámhatóság a kérdőíven – az adózó által végezni kívánt tevékenységhez szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi feltételek fennállásának ellenőrzése céljából – a következőkre hívja fel az adózót: a) a tevékenység részletes bemutatása, b) a foglalkoztatottak számával, az alkalmazás jellegével kapcsolatos információk közlése, c) a tevékenység folytatásához rendelkezésre álló eszközök bemutatása, d) a tevékenység végzéséhez szükséges helyiség adataira, valamint a helyiség használatának jogcímére vonatkozó információk közlése, e) a végezni kívánt tevékenységhez rendelkezés­ re álló pénzügyi, finanszírozási források rész­ letes bemutatása. Kiemelendő még a 2015. évben bevezetett Elekt­ ronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rend­ szerhez (EKAER) kapcsolódó ellenőrzések. A fontos adóhatósági feladatok közé tartozik az EKAER bejelentési kötelezettség teljesítésének ellenőrzése, az áruszállítmányok természetének figyelembe vételével végzett előzetes szűrések alapján célzott ellenőrzések végrehajtása, a vir­ tuális szállítmányok csökkentésének, az adóelke­ rülések azonnali feltárásának érdekében. ­Különös figyelmet szentel az adóhatóság az ún. kockáza­ tos termékekre. A kockázatos termékek körét az 51/2014. (XII. 31.) NGM rendelet tartalmazza. Kockázatos termékkel végzett közúti fuvarozás­ sal járó tevékenység esetén EKAER számot az állami adó- és vámhatóság csak azon adózó szá­ mára állapít meg, aki vagy amely 9

a) a kockázatos élelmiszerek tekintetében aa) az élelmiszer-előállítással és -forgalmazás­ sal kapcsolatos adatszolgáltatásról és nyomon követhetőségéről szóló VM rendelet [3/2010. (VII. 5.) VM rendelet] előírásai szerint a te­ vékenységét első magyarországi tárolási helyet üzemeltető élelmiszer-vállalkozóként – ide­ értve a bértárolási tevékenységet is – bejelen­ tette (ún. FELIR számmal rendelkezik), ab) az első magyarországi tárolási helyet üze­ meltető élelmiszer-vállalkozóként a VM ren­ delet előírásai szerint az első magyarországi tárolási hely bejelentésének eleget tett, és ac) törvény szerinti biztosítékadási kötelezett­ ségét teljesítette, b) a külön jogszabályban meghatározott egyéb kockázatos termékek tekintetében a törvény szerinti biztosítékadási kötelezettségét teljesí­ tette. Összefoglalásként látható, hogy a kockázat­ elemzés az ellenőrzésre történő kiválasztás egyik (talán a legfontosabb) pillére lett. Az adó­ hatóság komplex rendszert működtet, hogy az ellenőrzési irányelvben taglalt feltételeknek mi­ nél inkább megfelelő adózókat válasszon ki el­ lenőrzésre annak érdekében, hogy a valóban adóelkerülő magatartást folytató adózók tekin­ tetében alkalmazza a jogkövetkezményeket.

TAO A társasági adó bevallása 2015. Írta: Dr. Németh Nóra NAV – Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály A naptári éves adózók vonatkozásában közeledik a 2015. adóévi társasági adóbevallás benyújtásá­ ra előírt határidő. Ennek kapcsán érdemes átte­ kinteni a 1529 jelű nyomtatvány benyújtásával összefüggő legfontosabb tudnivalókat, különös 10

tekintettel arra, hogy az említett bevallás szerke­ zetében számos változás következett be az előző évi nyomtatványhoz képest.

1. Az elszámoló bevallások A társasági adó tekintetében az éves elszámoló bevallásként a 2015. adóévről – általános eseté­ ben – a 1529 jelű bevallást kell benyújtani. A 1529 jelű nyomtatványon nem csak a társasá­ gi adókötelezettség elszámolása és bevallása tör­ ténik, hanem egyéb adónemek vonatkozásában is ez szolgál elszámoló bevallásként, így például az adózóknak itt kell számot adni a hitelintézeti járadék, a hitelintézetek különadója, az energia­ ellátók jövedelemadója, illetve az innovációs já­ rulék összegéről is. A társasági adókötelezettségek vonatkozásában további három elszámoló bevallás létezik, ame­ lyet valamilyen szempontból speciális alanyi kör­ re vonatkoznak. A 1529EUD jelű bevallást a 2015. évben kezdődő üzleti évben a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózóknak, a forintról devizára, devizáról forintra, devizáról más devi­ zára áttérő adózóknak, az előtársa­ság­ként önálló bevallás benyújtására kötelezett adózóknak kell benyújtani. A 1571 jelű bevallást a legkésőbb 2015. december 31-ével megszűnő, vagy pedig legkésőbb 2016. január 1-jei hatállyal a kisválla­ lati adó, a kisadózó vállalkozások tételes adójá­ nak, illetve az egyszerűsített vállalkozói adó ha­ tálya alá áttérő adózóknak kell benyújtani. Szin­ tén speciális kört érint a TAONY nyomtatvány, amelyet azon nonprofit szervezetek nyújthatnak be, amelyek a 2015. adóévben vállalkozási tevé­ kenységből származó bevételt nem értek el, vagy e tevékenységükhöz kapcsolódóan költséget, rá­ fordítást nem számoltak el.

2. A bevallás benyújtásának határideje A Tao. tv. hatálya alá tartozó egyszeres vagy ket­ tős könyvvitelt vezető adózóknak (ideértve a

non­profit szervezeteket is) adókötelezettségükről az elszámoló bevallást – legyen az bármely előbb említett nyomtatvány – az adóévet követő ötö­ dik hónap utolsó napjáig kell benyújtani, amely általános esetben a 2016. május 31-ei határidőt jelenti. A kettős könyvvitelt vezető adózóknak szintén ezen határidőig kell a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény [a továbbiakban: Szt.] szerinti elekt­ ronikus letétbehelyezési és közzétételi kötelezett­ ségüknek is eleget kell tenniük, illetve – az arra kötelezetteknek (például alapítványoknak) – a beszámoló nyilvánosságra hozatalát ettől eltérő módon biztosítani.

3. A 1529 jelű nyomtatványt érintő változások A bevallás szerkezetében az előző évhez képest alapvető változások történtek, amelyeket elsősor­ ban jogszabály-módosítások indokoltak. Más esetekben a módosítástok egyszerűsítési törekvé­ seket szolgálnak. A 1429 jelű nyomtatványhoz képest az idei garnitúra 13 új lappal bővül (28 lap helyett 41 lap). A nyomtatványképet érintő vál­ tozások közül az alábbiakat érdemes kiemelni: − a növekedési adóhitel kedvezményének beve­ zetése miatt egy lappal bővült a nyomtatvány [1529-01-04]; − a Tao. tv. 24/A. § szerinti adó-felajánlás intéz­ ménye miatt négy lappal bővült a nyomtat­ vány [1529RNYIL, RNYIL-01, RNYIL-02 és RNYIL-03]; − a Tao. tv. 29/ZS. § szerinti a 2015-ös fizeten­ dő adót csökkentő tételek beiktatása miatt két lappal bővült a nyomtatvány [1529-11-01 és 11-02 lapok]; − a 2016-tól az IFRS-ek szerinti beszámolót ké­ szítő adózó 2015-ös adóévre vonatkozó adat­ szolgáltatása miatt a nyomtatvány hét új lap­ pal bővült [A-03-01, A-03-02, A-04-01, A-04-02, A-04-03, A-05-01 és A-05-02]; − a progresszív mentesítés alkalmazását erre vo­ natkozó kódkocka jelöli a főlapon;

− az állami támogatásokra vonatkozó adat­ szolgáltatás tartalma jelentősen módosult, a korábbi egy lap helyett két lap vonatkozik erre [1529-02-01 és 02-02]; − a fejlesztési adókedvezmény igénybételével összefüggő adatszolgáltatás a korábbiaktól el­ térő struktúrában valósul meg [1529-05-01 és 05-02]. Az alábbiakban az egyes változásokat mutatjuk be részletesebben.

4. Adó-felajánlás a bevallásban 2015. január 1-je óta arra is mód van, hogy az adózók kedvezményezett célokat adóelőlegük, adójuk meghatározott részének felajánlásával tá­ mogassák. Az új jogintézmény – amely a rendelkezés az adóról címet viseli a Tao. tv-ben – lénye­ ge tulajdonképpen az, hogy az adózó az őt ter­ helő 2015. adóévi adóelőleg, adóelőleg-kiegészí­ tés, illetve adó meghatározott részéről valamely kedvezményezett célra felajánlást tehet, amely – az adóhatóság átutalása révén – a kedvezmé­ nyezettet illeti meg. A felajánló adózó az így át­ utalt összegre tekintettel kedvezményben, ún. jóváírásban részesül, amely csökkentő tételként mutatkozik meg társasági adó folyószámláján. Az adózó filmalkotás támogatására, az előadó-művészeti szervezet támogatására, valamint a látvány-csapatsport támogatására, mint kedvezmé­ nyezett célra tehet ilyen felajánlást. Az adózó felajánlást három fázisban tehet, első ízben az adóelőleg terhére, majd az adóelőleg-kiegészítés, végezetül az adó terhére. Amennyiben az adózó az adóelőlegek terhére rendelkező nyilatkozatot nem tett, vagy a fel­ ajánlott és az adóhatóság által kedvezményezett célra átutalt összeg nem éri el a fizetendő adó összegének 80 százalékát, az adózó a társasági adóelőleg-kiegészítési kötelezettségről szóló bevallás benyújtására nyitva álló határidő utolsó napjáig 11

ezen bevallásában és/vagy a társaságiadó-bevallás benyújtására nyitva álló határidő utolsó napjáig a társaságiadó-bevallásában rendelkezhet a ked­ vezményezett célra történő felajánlásról.

két kedvezményezett célra történő felajánlás ese­ tén postai úton meg kell küldeni az igazolást az illetékes fővárosi, megyei adó- és vámigazgató­ sághoz.

Ahogy már a korábbiakban említettük, az adózót a felajánlott és az adóhatóság által a kedvezményezettnek átutalt összegre tekintettel jóváírás illeti meg. A jóváírás összege − az adóelőleg-felajánlás és adóelőleg-kiegészí­ tésből átutalt felajánlás összegének 7,5 száza­ léka, de legfeljebb az éves fizetendő adó 80 százalékának 7,5 százaléka, valamint − az éves adó terhére tett felajánlás átutalt ös�­ szegének 2,5 százaléka, de legfeljebb az éves fizetendő adó 80 százalékának 2,5 százaléka.

A nyomtatványkitöltő program a részletező la­ pok kitöltését követően automatikusan gene­rálja a 1529-RNYIL lapot, amely tartalmazza a fize­ tendő társasági adót, a 80%-os korlátot, a 1529 jelű nyomtatványon megtett rendelkezéseik ös�­ szegét az alábbi bontásban:

Az adóról való rendelkezés megtételére a 1529RNYIL, RNYIL-01, RNYIL-02 és RNYIL-03 lapok szolgálnak, amely(ek) kitöltése során figye­ lemmel kell lenni a 2015-ös adóelőleg terhére a 15RENDNY nyomtatványban, illetve az adó­ előleg-kiegészítés terhére a 1501 jelű nyomtatvány­ ban tett felajánlásokra. Ha az első két ütemben felajánlott és átutalt összeg eléri, vagy meghalad­ ja a fizetendő adó 80%-át, akkor a 1529 jelű nyomtatványban újabb felajánlás nem tehető. Ha az adózó az éves adó terhére tehet (és tesz is) felajánlást, akkor a – 15RENDNY, illetve a 1501 jelű nyomtatványon – megismert struktúra sze­ rint kell kiöltenie a 1529RNYIL-01, RNYIL-02 és RNYIL-03 lapokat az egyes kedvezményezett céloknak megfelelően. Az említett lapokból an�­ nyi példányt kell az adózónak kitöltenie, ahány kedvezményezett szervezet részre felajánlást tesz (ahány igazolása van.) Nem szabad megfeledkez­ ni arról, hogy a sikeres átutaláshoz teljesíteni kell a Tao. tv. 24/A. § (11) bekezdésében foglaltakat, így például ügyelni kell az igazolások határidőig történő megküldésére. A látvány-csapatsport cél­ jára történő felajánlás esetén az igazolás elektro­ nikus úton csatolható a bevalláshoz, mivel az hiteles elektronikus aláírással ellátott. A másik 12

5. A halasztható adó levezetése a növekedési adóhitel kedvezményével összefüggésben A 2015-ös évközi módosítások során egy teljesen új, idáig nem ismert jogintézmény került beve­ zetésre a Tao. tv. 26/A. §-ába. Az új konstrukció lényege, hogy a feltételeknek megfelelő adózók­ nak – erre irányuló választásuk esetén – az adóévi adó egy részét csak később, az adóévet követő két adóévben kell megfizetniük, halasztott módon nyolc részletben, így mintegy kamatmentes rész­ letfizetési lehetőséghez jutnak. A növekedési adóhitelre [vagy röviden a NAHI-ra] vonatkozó szabályokat a feltételeknek megfelelő adózó első alkalommal a 2015. adóévi adókötelezettségével összefüggésben alkalmazhatja. A növekedési adóhitel konstrukció választásáról az adóelőlegkiegészítési kötelezettség teljesítésére nyitva álló határidőig – általános esetben 2015. december 21-éig – nyilatkozni kellett az adóhatóság részé­ re. E nyilatkozatot a feltöltésre kötelezett adózók a 1501 jelű nyomtatványon, a feltöltésre nem kötelezett adózók pedig a 15NAHI jelű nyom­ tatványon tehették meg. A növekedési adóhitel kedvezményét a 1501 jelű, vagy a 15NAHI jelű nyomtatványon vá­ lasztó adózóknak a 1529 jelű nyomtatványban kell meghatározniuk a növekedési adóhitelre jutó adó összegét a rendelkezésre álló tényadatok birtokában. Ahhoz, hogy az adózó kitölthesse a

NAHI-ra vonatkozó levezetést a 1529-01-04 la­ pon, ahhoz jelölnie kell a főlap D) blokkjában a növekedési adóhitel alkalmazására vonatkozó kódkockát. A NAHI tényleges összegének megállapítása so­ rán vizsgálandó az ötszörözési feltétel (e feltétel teljesülése hiányában az adózó a továbbiakban nem számolhat halasztható adóval). A NAHI alkalmazására jogosult adózó a tényle­ ges (beszámolóban kimutatott) tárgyévi adózás előtti eredményből kiindulva kimunkálja az adó­ alapot, és megállapítja az általános szabályok sze­ rinti adófizetési kötelezettséget (a 10/19 százalék­ kal számított adó adókedvezménnyel csökkentett összegét). Az így meghatározott (teljes adóévi adóalapra jutó) fizetendő adó, valamint az adó­ évben már megfizetett adóelőleg és a NAHI-ra jutó adóelőleg különbözeteként meghatározott összeg képezi a bevallásra előírt határidőig rende­ zendő adófizetési kötelezettség összegét. A NAHIra jutó fizetendő adó összegét két adóév alatt 6 egyenlő részletben lehet megfizetni. A halasz­ tott adóként megfizetendő összeg nem lehet több, mint az adózó éves adófizetési kötelezettsége. Kérdésként merülhet fel az az eset, ha az adózó 2015. decemberében a várható adatai alapján úgy döntött, hogy érvényesíti a NAHI kedvez­ ményét, a 1501 jelű bevallásában vagy pedig a 15NAHI jelű nyomtatványon le is vezetette a NAHI várható összegére jutó adóelőleget, továb­ bá az első két részletet meg is fizetette, a beszá­ moló elkészítését követően a tényadatok birto­ kában azonban megállapítható, hogy az „ötszö­ rözési feltétel” nem teljesül. Ebben az esetben az adózónak a még meg nem fizetett társasági adó egészét a 1529 jelű bevallás benyújtásával egy­ idejűleg meg kell fizetnie, a 1529-01-04 lapot nem kell kitöltenie, hiszen NAHI kedvezményt nem érvényesíthet. Természetesen a főlapon sem kell a vonatkozó kódkockát jelölni. A halasztott adóelőleget azonban – függetlenül attól, hogy az

adózó a 1529 jelű bevallását 2016. május 20-a előtt nyújtja be – meg kell fizetni.

6. Az IFRS-ek szerinti beszámolót készítő adózók speciális adatszolgáltatása A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módo­ sításával lehetőség nyílik a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok [IFRS-ek] egyedi beszá­ molási célra történő hazai alkalmazására. Az IFRS-ek szerinti beszámoló készítése első ízben a 2016-os üzleti évre választható azon vállalko­ zások számára (ide nem értve az MNB által fel­ ügyelt intézményeket), amelyek értékpapírjait (részvényeit) az EGT bármely államának szabá­ lyozott piacán forgalmazzák, illetve azon vállal­ kozások számára, amelyek közvetlen vagy közve­ tett anyavállalata az összevont (konszolidált) beszámolóját az IFRS-ek szerint készíti el. Az ezt követő üzleti években fokozatosan bővülhet az IFRS-ek szerinti beszámolót készítő vállalkozá­ sok köre. A két számviteli rendszer (az Szt. és az IFRS-ek) közötti alapvető különbségek „ki­ küszö­bölése” érdekében számos ponton módo­ sult 2016. január 1-jétől a Tao. tv. A módosítá­ sok azt szolgálják, hogy a Tao. tv. rendelkezései megfelelően alkalmazhatók legyenek az IFRS-ek szerinti beszámolót készítő adózókra is, vagyis a továbbra is az Szt. szerinti beszámolót készítő adózók vonatkozásában tartalmi módosítást nem jelentenek. Kiegészült továbbá a Tao. tv. egy új II/A. fejezettel, az e fejezetben foglalt rendelke­ zések kizárólag az IFRS-ek szerinti beszámolót készítő adózókra irányadók. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a 2016-tól hatályos változások milyen módon érinthetik a 2015-ös adókötelezettség levezetését tartalmazó 1529 jelű bevallást. Erre a Tao. tv. 18/D. § (5) bekezdése ad választ, amely szerint az adózó az IFRS-ekre történő áttérést megelőző adóévről szóló társasági adóbevallásában (a 2016-tól átté­ rő adózó általános esetben a 1529 jelű nyomtat­ ványon), a bevallással egyidejűleg adatot szolgál­ 13

tat az áttérést megelőző adóév IFRS-ek szerint meghatározott társasági adókötelezettségéről (adózás előtti eredményéről, korrigált adózás előtti eredményéről, adóalap-módosító tételei­ ről). A 2016-tól áttérő adózóknak tehát egyszeri adatszolgáltatás keretében le kell vezetniük a 2015-ös adókötelezettségüket úgy, mintha már 2015-ben is az IFRS-ek szerint készítették volna el beszámolójukat. Természetesen a tényleges adófizetési kötelezettség az „utolsó” Szt. szerint összeállított beszámoló adatain alapul.

7. De minimis és egyéb támogatásokról szóló adatszolgáltatás teljesítése A Tao. tv. az egyes adóalap- és adókedvezmé­ nyeknél úgy rendelkezik, hogy a kedvezmény támogatástartalma állami támogatásnak minő­ sül. Ezen állami támogatásokra vonatkozó rész­ letes szabályokat az Európai Bizottság által elfo­ gadott rendeletek tartalmazzák. A Tao. tv-ben foglalt kedvezmények szempontjából irányadó közösségi rendeletek a következők: − az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támo­ gatásokra való alkalmazásáról szóló, 2013. december 18-i 1407/2013/EU bizottsági ren­ delet [a továbbiakban: de minimis rendelet]; − az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal ös�­ szeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17-i 651/2014/EU bizottság rendelet [a továbbiakban: általános csoportmentességi rendelet]; − az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 107. és 108. cikkének alkalmazásában a me­ zőgazdasági és az erdészeti ágazatban, vala­ mint a vidéki térségben nyújtott támogatások bizonyos kategóriáinak a belső piaccal össze­ egyeztethetőnek nyilvánításáról szóló, 2014. június 25-i 702/2014/EU bizottsági rendelet [a továbbiakban: mezőgazdasági csoportmen­ tességi rendelet]. 14

A 1529 jelű bevallásban megváltozott az állami támogatásokkal kapcsolatos adatszolgáltatási kö­ telezettség formája. A de minimis támogatásokat – a korábbiaktól eltérően – a mezőgazdasági és az általános csoportmentességi támogatásokkal együttesen kell feltüntetni a bevallásban. A nyom­ tatvány két lapja foglalkozik az állami támogatá­ sokkal, a 1529-02-01-es lapon az egyes adó- és adóalap-kedvezményekre vonatkozóan szükséges nyilatkozni arról, hogy a kedvezményt az adózó de minimis támogatásként vagy mezőgazdasági vagy általános csoportmentességi rendelet szerint veszi igénybe. A 1529-02-02-es lapon a közvet­ len de minimis támogatásokat kell feltüntetni, továbbá adatot kell szolgáltatni az egy és ugyan­ azon vállalkozások adószámáról. A fentiek alapján a 2016. május 31-éig benyúj­ tandó 1529 jelű bevallásban érvényesíteni kívánt de minimis támogatásnak minősülő kedvezmé­ nyek szempontjábó az említett bevallásban az azt megelőző 2 adóévi bevallásban szerepeltetett adórendszeren belüli (közvetett), bármely adó­ nemben igénybevett de minimis támogatások összegét, valamint az adórendszeren kívüli (köz­ vetlen) támogatások összegét kell összeszámítani figyelemmel a 100 ezer/200 ezer eurós összeg korlátra. Továbbá a korlát meghatározása során az egy és ugyanazon vállalkozás részére odaítélt támogatásokat kell figyelembe venni, vagyis az adózónak a bevallásában szereplő adatokat ös�­ szesítenie kell az egy és ugyanazon vállalkozásnak minősülő adózók adataival. A 1529-02-01 lapon szereplő táblázat kitöltése során az egyes jogcímeken az adóévben igénybe vett kedvezmények összegét kell feltüntetni fo­ rintban (euróban nem kell az adatokat megad­ ni). Az eltérő küszöbérték miatt azt is külön fel kell tüntetni, hogy az adózó közúti fuvarozói te­ vékenységhez veszi igénybe a de minimis kedvez­ ményt. A kedvezmény összege mellett a támoga­ tástartalmat is be kell írni a táblázatba. Ez a de minimis támogatások esetén attól függ, hogy

adóalap- vagy pedig adókedvezményről van-e szó. Az adóalap-kedvezmények esetén a támoga­ tástartalom a csökkentő tétel adótartalma (pél­ dául: a kkv-k beruházási adóalap-kedvezménye esetén egy 30 millió forintos gép beszerzésekor 3 millió forint [30 millió × 10%]) szerepelteten­ dő, kivéve a hátrányos térségben üzembe helye­ zett tárgyi eszköz esetén. Ez utóbbi esetben ugyanis a szabályozás egyértelműen rögzíti, hogy a támogatástartalom a kedvezmény 3%-a vagy pedig 1%-a, attól függően, hogy az járműhöz kapcsolódik-e. Az adókedvezmények esetén a támogatástartalom megegyezik a kedvezmény összegével. A 1529-02-01 lapon az adózónak bizonyos eset­ ben további nyilatkozatokat kell tennie, így pél­ dául arról, hogy van-e az adózónak egy és ugyan­ azon vállalkozása. Az egy és ugyanazon vállalko­ zásokról a bevallás benyújtásának időpontjában megfelelő állapotról kell nyilatkozni, vagyis a bevallás benyújtásának napján fennálló állapotot

kell vizsgálni. Ha az adóbevallás benyújtásának napján nincs egy és ugyanazon vállalkozásnak minősülő vállalkozása, akkor arról kell nyilat­ koznia („X” jelölésével). Ha az adózó e mezőt nem tölti ki (vagyis úgy nyilatkozik, hogy a be­ vallás benyújtásának napján van egy és ugyan­ azon vállalkozása), akkor a 1529-02-02 lap g) blokkjában fel kell tüntetnie az érintett vállalko­ zások adószámát. A kitöltés során kizárólag bel­ földi adószám tüntethető fel. A 1529-02-02-02 lap C) táblájában kell feltün­ tetni a közvetlen, adórendszeren kívüli támoga­ tások ezer forintban meghatározott összegét a bevallás benyújtásának napját megelőző három adóévben, beleértve a jelen bevallás benyújtásá­ nak napját is. Amennyiben a megelőző két tár­ sasági adóbevallása valamelyikében már szolgál­ tatott adatot a fenti időszakba eső adórendszeren kívüli csekély összegű (de minimis) támogatásai­ ról, úgy azokat a támogatásokat nem kell ismé­ telten feltüntetnie.

OLVASÓI KÉRDÉSEK Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES ­TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Az adózással kapcsolatos kérdését [email protected] e-mail címen várjuk.

Online értékesítés Közösségen belüli országba Kérdés Egy divattervezéssel foglalkozó Kft ruhákat varr és értékesít. Az értékesítés leginkább webshopon keresztül, de magyarországi vásárokban és osztrák kisváro­ sokban is eseti jelleggel történik – nem bolti – eladás. A kérdések az osztrák nem bolti értékesítésére vonatkoznának:

– Hogyan számlázza ki ezeket az értékesítéseket? – Be kell-e jelentkezni az osztrák adóhatóságokhoz? Válasz A kérdésben leírtakat a válasz megadásánál ­akként értelmeztem, hogy az osztrák kisváro­ sokban helyben (pl. vásár, vagy más rendezvény keretében) történik az értékesítés a vevők ­részére. Az értékesítés céljából belföldről Ausztria te­ rületére történő termékkivitel az Áfa tv. 12. § (1) bekezdése alapján termékértékesítésnek minő­ sül, amely az Áfa tv. 89. § (1) bekezdése alapján adómentes, ha a bevitelt az osztrák szabályozás Közösségen belüli termékbeszerzés jogcímén adóztatja. Ekkor a magyar adóhatósághoz be­ nyújtandó összesítő nyilatkozatban is le kell je­ 15

lenteni a kivitelt, a „vevő” közösségi adószáma­ ként a vállalkozásnak az osztrák adóhatóságtól kapott közösségi adószámot kell feltüntetni. Ter­ mék bevitele értékesítési céllal Magyarországról Ausztriába Közösségen belüli beszerzés jogcímén adóköteles Ausztriában, ezért már amiatt is az osztrák adóhatóságnál adóalanyként be kell je­ lentkezni. Az osztrák szabályozás rendelkezik a kapcsolódó adózási szabályokról (bejelentkezés­ hez kapcsolódó szabályok, adófizetés jogcíme és mértéke, adólevonásra vonatkozó szabályok, be­ vallási kötelezettség stb.). A kérdésben leírt esetben az uniós szabályozás (2006/112/EK irányelv) alapján a hozzáadott­ érték-adó (áfa) vonatkozásában a teljesítés helye az a hely, ahol a termék (ruha) az értékesítés idő­ pontjában fizikailag található, tekintettel arra, hogy a termék értékesítéséhez kapcsolódóan nem képezi fuvarozás tárgyát. Az osztrák kisvárosokban történő értékesítések nem esnek az Áfa tv. tárgyi hatálya alá, mivel a teljesítés helye az Áfa tv. 25. §-a alapján nem belföld. A teljesítés helye folytán az értékesítésekre az osztrák szabályozás az irányadó, ezért a vállalko­ zást adófizetés és a bizonylatolási kötelezettség osztrák adóalanyként terheli.

Az E-AdóTanácsadó című szaklapunkban közzétett jogi szak­cikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok szerzőnknek a rendelkezésére álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véle­ ményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében ­személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez ve­ zethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal.

16

A belföldről Ausztriába kivitt és értékesítés hiá­ nyában Ausztriából belföldre visszahozott ter­ mék vonatkozásában az Áfa tv. 22. § (1) bekez­ dése értelmében Közösségen belüli beszerzés tényállása áll fenn, amely után fizetendő adót kell megállapítani. Ekkor az összesítő nyilatko­ zatban is le kell jelenteni a behozatalt, az „eladó” közösségi adószámaként a vállalkozásnak az oszt­ rák adóhatóságtól kapott közösségi adószámot kell feltüntetni. Az Áfa tv. 127. § (1) bekezdés ba) pontja a fizetendő adó levonását tárgyi felté­ telhez köti, amely az adózó nevére szóló számla. Az adólevonási jog gyakorlása érdekében olyan számla kiállítása szükséges, amelyen eladóként (osztrák adóalanyként) és vevőként (magyar adó­ alanyként) is a vállalkozás szerepel, hiszen saját tulajdonát képező termék mozgatása történik Ausztriából Magyarországra. A termék kivitele Ausztriából belföldre (Ma­ gyarországra) a szabályozás logikája szerint adó­ mentes értékesítésként funkcionál, mivel a bel­ földre történő behozatal adókötelezettséget eredményező Közösségen belüli beszerzésnek minősül. Az osztrák szabályozás rendelkezik a kivitelhez kapcsolódó adózási szabályokról (adó­ mentesség, adólevonásra vonatkozó szabályok, bevallási kötelezettség stb.).

E-AdóTanácsadó Szakmai Folyóirat XII. évfolyam, 4. szám, 2016. április Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Budapest, Váci út 91. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Szerkesztő: Varga Szabolcs HU ISSN 2064-4736 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: 273-2090, 273-2099 Fax: 467-2917 E-mail: [email protected] Internet: www.forum-media.hu Tördelés: M. C. Direct Kft. Nyomdai kivitelezés: Stanctechnik Kft.