RÓMAI JOG GYAKORLATOK 1
1
TARTALOMJEGYZÉK
Tartalomjegyzék ____________________________________________________________ 2 Történeti rész ______________________________________________________________ 3 Ius civile – ius gentium – ius naturale – ius praetorium _________________________ 3 A római köztársaság államszervezete ________________________________________ 5 Diocletianus (284 - 305) császár közigazgatási reformja _________________________ 8 A jogfejlődés szempontjából fontos császárok és tevékenységük __________________ 9 Lexek a történeti részben _________________________________________________ 11 Eljárásjog ________________________________________________________________ 12 A perjog rendszere – áttekintés ____________________________________________ 12 Lexek az eljárásjogi részben _______________________________________________ 13 Posztklasszikus és iustinianusi változások ___________________________________ 13 Személyi- és családjog ______________________________________________________ 15 A portio mulieris kérdése _________________________________________________ 15 Lexek a személyi- és családjogban __________________________________________ 17 Senatus consultumok a személyi- és családjogban _____________________________ 17 Egyéb jogintézmények a római személyi jogban ______________________________ 18 Dologi jog ________________________________________________________________ 19 A tulajdon „fajai” _______________________________________________________ 19 A dologegyesülés problémaköre ____________________________________________ 19 A birtok védelme ________________________________________________________ 20 Lexek a dologi jogi részben _______________________________________________ 21 Posztklasszikus és iustinianiusi változások ___________________________________ 21 Jogestek, tényállások _______________________________________________________ 22 Mintaelemzés ___________________________________________________________ 23 Személyi jog ____________________________________________________________ 25 Dologi jog ______________________________________________________________ 27
2
TÖRTÉNETI RÉSZ Ius civile – ius gentium – ius naturale – ius praetorium
Inst. 1, 2, 1-2: „Ius autem civile vel gentium ita dividitur: omnes „A ius civile illetőleg a ius gentium így populi qui legibus et moribus reguntur partim suo különböztethető meg: minden nép, amelyet a proprio, partim communi omnium hominum iure törvények és szokások kormányoznak, részben utuntur: nam quod quisque populus ipse sibi ius saját jogával, részben minden ember közös constituit, id ipsius
proprium civitatis
est jogával él. Amely jogot ugyanis egy nép maga
vocaturque ius civile, quasi ius proprium ipsius alkotott meg saját magának, az az ő sajátja, és ius civitatis. Quod vero naturalis ratio inter omnes civile-nek, mintegy ezen állam saját jogának homines constituit, id apud omnes populos nevezzük. Amit pedig a természetes rend minden peraeque custoditur vocaturque ius gentium, ember számára létrehozott, azt minden nép quasi quo iure omnes gentes utuntur. Et populus egyformán követi, és ius gentium a neve, mint itaque Romanus partim suo proprio, partim amely joggal minden nép él. Így a római nép is communi omnium hominum iure utitur. (…) Sed részben saját, részben minden ember közös ius
quidem
civile
ex
unaquaque
civitate jogával él. (…) A ius civile-t pedig egy bizonyos
appellatur, veluti Atheniensium: nam si quis velit államról nevezzük el, mint amilyenek például az Solonis vel Draconis leges appellare ius civile Athéniek. Ha ugyanis valaki Solón vagy Drakhón Atheniensium, non erraverit. Sic enim et ius quo törvényeit az Athéniek polgári jogának nevezi, az populus Romanus utitur ius civile Romanorum nem téved. Így azt a jogot is, amellyel a római nép appellamus, vel ius Quiritium, quo Quirites él, a római polgárok jogának nevezzük (ius utuntur;
Romani
enim a Quirino Quirites Quiritium), amelyet a Quirites használnak – a
appellantur. Sed quotiens non addimus, cuius sit rómaiakat
ugyanis
Quirinusról
Quirites-nek
civitatis, nostrum ius significamus: sicuti cum nevezik. Sőt mikor külön nem tesszük ki, hogy poetam dicimus nec addimus nomen, subauditur melyik állam jogáról van szó, saját jogunkat értjük apud Graecos egregius Homerus, apud nos alatta éppúgy, mint amikor a költőt említjük, és Vergilius. Ius autem gentium omni humano generi nem tesszük hozzá a nevét – a görögöknél a kiváló commune est. Nam usu exigente et humanis Homéroszt, nálunk Vergiliust értjük ilyenkor. A necessitatibus gentes humanae quaedam sibi ius gentium pedig az egész emberi nemre nézve constituerunt:
bella
etenim
orta
sunt
et közös. Mert a szokás hatalma és az emberi
captivitates secutae et servitutes, quae sunt iuri szükségletek nyomása alatt valamennyi nép naturali contrariae (iure enim naturali ab initio bizonyos szabályokat állapított meg magának: így omnes homines liberi nascebantur)…”
például háborúk törtek ki, és ezt követően
3
keletkezett a hadifogság és a rabszolgaság, amelyek a ius naturaléval ellentétesek. Ennek értelmében ugyanis minden ember kezdetben szabadnak született…”
Inst. 1, 2 „Ius naturale est quod natura omnia animalia „A ius naturale az a jog, amelyre a természet docuit. Nam ius istud non humani generis tanított meg minden élőlényt. Ez a jog ugyanis proprium est, sed omnium animalium, quae in nem az emberi nem kizárólagos tulajdona, hanem caelo, quae in terra, quae in mari nascuntur. valamennyi élőlényé, akik az eget, a földet és a Hinc descendit maris atque feminae coniugatio, tengereket benépesítik. Innen ered a férfi és a nő quam
nos
matrimonium
appellamus,
hinc kapcsolata, amelyet mi házasságnak nevezünk
liberorum procreatio et educatio: videmus etenim innét a gyermekek nemzése és felnevelése: cetera quoque animalia istius iuris peritia láthatjuk tehát, hogy más élőlények is ismerik ezt censeri.”
a jogot.”
Pap. D. 1, 1, 7 pr. (2 def.) "Ius autem civile est, quod ex legibus, plebiscitis, „A ius civile ugyanis az a jog, amely a senatusconsultis, decretis principum, auctoritate törvényekből, a plebiscitumokból, a senatusi határozatokból, a császári rendeletekből és a
prudentium venit."
jogtudósok tekintélyéből ered.”
Pap. D. 1, 1, 7, 1 (2 def.) "Ius
praetorium
introduxerunt
est,
adiuvandi
quod vel
praetores „A ius praetorium az a jog, amelyet a praetorok
supplendi
vel vezettek be a civiljog szabályainak kisegítése,
corrigendi iuris civilis gratia propter utilitatem kiegészítése vagy kijavítása céljából, a közjó publicam. Quod et honorarium dicitur ad érdekében. ’Honorarium’-nak is mondjuk ezt a jogot; az elnevezés a praetori tisztségből (honor, -
honorem praetorum sic nominatum."
oris) ered.”
4
A római köztársaság államszervezete
A római állam magistratusai A magistratusok általános jellemzői
= Állami főhivatalnokok a köztársaság korában. (a) nem kaptak díjazást (b) tisztségüktől nem foszthatók meg (c) lemondhatnak (abdicare) (d) annuitas, collegialitas (e) rendes magistratusok (ld. lentebb) – rendkívüli magistratusok (pl. dictator, decemviri litibus scribundis)
Imperium (~ főhatalom)
Potestas (~ hivatali hatalom)
városfalon belül a legfőbb polgári hatalom városfalon kívül a hadsereg főparancsnoka iurisdictio ius agendi cum populo (népgyűlés összehívása) (e) ius coercitionis (büntető intézkedések: bírság, zálogolás, bilincs, korbácsolás alkalmazásának lehetősége) (a) (b) (c) (d)
(a) (b) (c) (d) (e)
kollégák – par potestas ius auspiciorum (madárjóslatok tartása) ius contionem habendi (nép összehívása) ius intercedendi magistratus curules: ius edicendi
Magistratus maiores
Magistratus minores
Consul
Aedilis curulis
(a) imperium; eleinte csak patríciusok (b) rex végrehajtó hatalmát, hadvezéri és bírói jogkörét gyakorolja (c) rex szakrális feladatait látja el (Ianus isten papja; később a jelentősége csökkent) (d) principatusban: az uralkodó jelöli ki őket, jogosítványaikat is magához ragadja (e) dominatusban: évek nevét adják, elnökölnek a senatusban
(a) (b) (c) (d) (e) (f) (g)
(h) Praetor
Kr.e. 367-től létezik cura aedium (középítkezések) cura Urbis (városrendészet) cura annonae (piaci árak ellenőrzése) cura ludorum (nyilvános játékok) potestas, piacrendészet körében ius edicendi és intercedendi van principatus: 6 fő, vásári rendtartás; c. ludorum Kr.e. 22-től a praetoroké; c. Urbis és annonae a császári hivatalnokoké dominatus: megszűnik
Quaestor
(a) Kr.e. 367-től a peres jogszolgáltatást végzi (b) imperium minus = iurisdictio + a consulok többi jogosítványait is gyakorolhatta helyettesként (collega minor) (c) Kr.e. 242-től praetor peregrinus: római polgár és peregrinus közötti vitákban (d) principatus: számuk 18-ra nő, iurisdictio csak urbanus és peregrinus, a többi egyéb tevékenységet végez (pl. gyámhatósági jogkör, szabadságperekben eljárás,
(a) Kr.e. V. sz. eleje; consulok pénzügyi beosztottai (b) államkincstár és levéltár felügyelete (c) principatus: számuk 20-ra nő; 2 a princeps szolgálatába, 2 a consulokat segíti, a többi a senatusi provinciák helytartói mellett segédkezik (aerarium kezelése a praetorokhoz kerül) (d) dominatus: ünnepi játékok költségei (e) köztársaság idején létezett még aedilis
5
büntetőügyekben ítélkezés) (e) dominatus: gyámhatósági jogkör, szabadságperekben eljárás, ünnepi játékok költségeinek viselése
plebis is: Kr.e. 367-től a tribunus plebis segítői (plebs pénz- és levéltárát őrzik); bíráskodási joguk nincs
Censor
Tribunus plebis
(a) Kr.e. 443-tól létezik; ötévente 18 hónapra választják (b) potestas a comitia curiatától (c) regimen morum: mores maiorum őrei, névjegyzékből esetleg törlés (d) polgárok névjegyzéke (centuriákba és tribusokba beosztás) (e) lex Ovinia óta elkészítik a senatus névjegyzékét (f) principatus: megszűnik, a princepshez kerül a jogkörük
(a) Kr.e. 494-ben jön létre; városon belül sacrosanctus (b) ius agendi cum plebe és patribus (c) ius intercedendi (kivéve: censor és dictator intézkedései ellen!) (d) ius auxilii (menedékjog) (e) principatus: számuk 10 fő; cognitio extra ordinem bíráskodás (f) dominatus: ünnepi játékok költségei
A római senatus Köztársaság
(a) külpolitika (b) hadügyek (c) államháztartás, közigazgatás, igazságszolgáltatás, belpolitika (d) szakrális szféra
Kései köztársaság
(a) legfontosabb állami szerv; Sulla 600-ra, Caesar 900-ra emeli a létszámát (b) szükségállapot kihirdetése, magistratusoknak teljhatalom
Principatus
(a) (b) (c) (d) (e) (f)
Dominatus
(a) senatus Rómában és Konstantinápolyban (b) egyszerű városi tanáccsá süllyed
a császár 600 senatort adlegál Kr.u. 14-től a magistratusokat választják törvényhozás joga Itália és a senatusi provinciák kormányzása államkincstár felügyelete ítélkezés büntetőügyekben
A comitiák (a) szakrális alapon szerveződik, a korai köztársaság idején jelentős, később fokozatosan háttérbe szorul (b) felhatalmazás a főhatalom gyakorlására (c) felhatalmazás a censori hivatal viselésére (d) elnöke lehetett a consul (ritkábban a praetor), vagy a pontifex maximus (ilyenkor: comitia calata)
Comitia curiata
6
Comitia centuriata
(a) Kr.e. V. századtól létezik, centuriák alapján szerveződik (minden 17-60 év közötti férfi részt vett rajta, a campus Martinuson, tehát a Városfalon kívül tartották; katonai jellege később elhalványult) (b) magistratus maiores választása (c) törvényhozás (d) hadüzenet és békekötés jóváhagyása (e) ítélkezés államellenes bűncselekmények, és más főbenjáró bűncselekmények ügyében
Comitia tributa
(a) tribusok szerint szerveződik (b) magistratus minores választása (c) szövetségkötés más államokkal, illetve uralkodóikkal (d) törvénykezés nem politikai természetű ügyekben
Concilium plebis
(a) a plebs gyűlése, csak plebejusok vettek részt rajta, elnöke a tribunus plebis volt (b) határozatai (plebiscita) a lex Hortensiáig csak a plebsre nézve voltak hatályosak
7
Diocletianus (284 - 305) császár közigazgatási reformja Állam: hellenisztikus jellegű abszolút monarchia; a császár dominus et deus. Tetrarchia: 2 augusti + 2 caesares (augustusok vejei és örökösei). Közigazgatás: Területi közigazgatás - elválik a polgári és a katonai igazgatás!! Polgári igazgatás: háromszintű 1. Praefectus praetorio (4 fő) irányítja: közigazgatás / természetbeni adók behajtása / legfelsőbb szintű törvénykezés (331 után ítéletük ellen nem lehet a császárhoz fellebbezni!) 2. Praefectus urbi a két főváros (Róma és Constantinopolis) élén, mivel ezek nem tartoztak a praefecturák rendszerébe. 3. Vicariusok (=helyettesek): eredetileg a praef. praet.-kat segítik; utóbb önálló dioëcesis-t (saját területet) kaptak, ítéletük ellen a császárhoz lehetett fellebbezni. A kb. 100 kisebb provincia élén helytartók álltak.
Központi kormányszervek (militia palatina)
1. A központi közigazgatás legfőbb szeve: sacrum consistorium (államtanács) - a polgári és katonai közigazgatás felső szintű vezetői; udvari főméltóságok; császári palota tisztviselői 2. Négy udvari főméltóság: a) Magister officiorum (főudvarmester) - kancelláriai hivatalok irányítása / kegyúri döntések formába öntése / beadványok jogi elbírálása / levelezés, hivatali ügyintézés / államrendőrség, palotaőrség, birodalmi posta, fegyvertárak felügyelete. b) Quaestor sacri palatii (főkancellár) - császári rendeletek és kinevezési okmányok megfogalmazása. c) Comes sacrarum largitionum (kb. pénzügyminiszter) - birodalom pénz- és adóügyi igazgatása. d) Comes rerum privatarum - az uralkodó magánvagyonának felügyelője. Császári palota igazgatása: praepositus sacri Katonai közigazgatás: cubiculi; prétoriánus gárda helyébe új testőrség I Constantinus óta önálló területi parancsnokok (magistri militum) állnak az élén; a dioëcesisÁllamtanács mellett írnokok dolgoztak. ekben duces látták el a katonai parancsnokságot.
8
A jogfejlődés szempontjából fontos császárok és tevékenységük Octavianus /Augustus ( Kr.e. 27 – Kr.u. 14):
Claudius ( Kr.u. 41 – 54):
Saját kancelláriát állított fel. Részei: császári adminisztráció levelezés jogi beadványok osztálya államkincstár
Hadrianus ( 117 – 138):
egységes állami közigazgatás senatus helyén consilium principis jön létre ius publice respondendi-t civiljogi erőre emeli Edictum Perpetuum (Salvius Iulianus)!!!
Antoninus Pius (138 – 161):
Quarta divi Pii – serdületlen önjogú csak úgy arrogálható, ha az örökbefogadó cautióval biztosítja, hogy az arrogáltat serdületlensége idején nem bocsátja el apai hatalma alól; ha mégis így tenne, köteles vagyonának ¼-t az arrogáltnak kiadni Civiljogi erőre emelte a testamentum septem signis obsignatumot; ettől kezdve az erre hivatkozó örökös bonorum possessio cum re-t kapott. (Korábban csak sine re, azaz a civiljogi örökössel szemben hatálytalan volt!)
Kr.e. 31 – 23: egyik consul Kr.e. 12-től pontifex maximus ius publice respondendi leges Iuliae (~ de civitate / ~ iudiciorum privatorum / iudiciorum publicorum / ~de maritandis ordinibus / ~de maiestate / ~de vi privata)
Marcus Aurelius (161 – 180):
Decretum divi Marcii – a követelés elvesztésével bünteti azt a hitelezőt, aki adósának vagyontárgyait önhatalommal – bár nem erőszakkal – lefoglalja követelése fejében
Antonius Caracalla (211 – 217):
Constitutio Antoniniana – minden szabad alattvalóra kiterjeszti a római polgárjogot, kivéve a Latini Iuniani körébe tartozók
Diocletianus (284 – 305):
a császár ’dominus deus’ lesz (innentől dominatus!) tetrarchia: 2 Augusti + 2 Caesares
I. Constantinus (306 – 337):
Milánói Edictum (313) – türelmi rendelet; keresztény vallás felemelkedése
I. Theodosius (379 – 395):
380-ban államvallássá tette a kereszténységet
9
II. Theodosius (408 – 450) és III. Valentinianus (424 – 455):
I. Iustinianus (527 – 565):
lex citationis (426) kiadása Codex Theodosianus kiadása – 439. január 1én lépett hatályba; különösen fontos szerepet kap a közjog, emellett nagyon sok kegyetlen büntetőintézkedést is találunk benne
Kodifikáció: Codex Iustinianus (529) – megtiltja a hivatkozást a C. Theodosianus, Hermogenianus és Gregorianus című törvényművekre; Quinquaginta decisiones (531) – kompilátorok, interpolatio Digesta seu Pandectae (533) Institutiones seu Elementa (533) – hivatalos tankönyv Codex Iustinianus Repetitae Praelectionis (534)
10
Lexek a történeti részben Lex Aebutia de formulis (Kr.e. 149-126 között): A praetor peregrinus által kialakított praetori perrendet civiljogi erőre emelte, lehetővé téve, hogy római polgárok egymás közti jogvitáiban is alkalmazást nyerjen. Lex Canuleia de conubio (Kr.e. 445): Lehetővé tette plebejusok és patríciusok házasodását, amit korábban a XII t.t. tilalmazott. Lex citationis (426. november 7., Ravenna): II. Theodosius és III. Valentinianus császárok által közösen kiadott rendelet, amely kötelező erővel ruházza fel az öt remekjogász: Gaius, Modestinus, Papinianus, Paulus és Ulpianus összes műveit, valamint mindazon jogászok véleményeit, akikre munkáikban az öt remekjogász hivatkozott. Véleménykülönbség esetén a többségi vélemény irányadó; ha az eltérő vélemények aránya egyenlő volt, Papinianus döntése követendő; ha ő nem nyilatkozik, a bíró szabadon választhat a vélemények közül. Lex Claudia de nave senatorum (Kr.e. 218): Korlátozta a senatorok tengeri kereskedelemben való részvételét, azáltal, hogy legfeljebb 300 amphora űrmértékű hajót birtokolhattak. Lex Cornelia de edictis praetorum (Kr.e. 67): Elrendelte, hogy a praetorok hivatali évük alatt kötelesek tartani magukat a meghirdetett edictumukhoz. Lex Cornelia de magistratibus (Kr.e. 82) + lex Villia annalis (Kr.e. 180): A magistraturák betöltésének sorrendjét (cursus honorum) szabja meg. Eszerint quaestura 30, aedilitas / tribunatus 37, praetura 40, consulatus pedig 43 éves kortól vállalható. Censor és dictator csak consulviselt személy lehetett; az egyes tisztségek viselése között legalább két évnek kellett eltelnie. Lex Hortensia (Kr.e. 287): A lexekkel egyenrangú jogforrássá tette a plebiscitumokat, amelyeket a concilium plebis a törvények módjára hozott. Leges Liciniae Sextiae (Kr.e. 367 – 366): Csökkentette a plebejusok adóterheit; 500 iugerumban határoztatott meg az ager publicusból az egyes polgárok által elfoglalható terület; az egyik consult a plebsből kellett választani; praetori tisztség felállítása iurisdictio gyakorlására. Lex Ogulnia (Kr.e. 300): Lehetővé tette plebejusok jelölését főpapi tisztségekre, így már plebejus is bejuthatott a pontifexek testületébe. A lex Ogulnia maga plebiscitum volt. Lex Ovinia (Kr.e. 312 körül): Ettől kezdve a senatorok névsorát a censorok állapították meg. Lex Poetilia Papiria de nexis (Kr.e. 326): Enyhítette az adósrabszolgáság szigorát. Lásd pl.: adós bilincsbe verése vagy megölése tiltott! Lex Publilia Philonis (Kr.e. 339): Kezdetben a népgyűlésen elfogadott törvények csak akkor léptek hatályba, ha az atyák tekintélye elfogadta őket. Eme törvénytől kezdve ez a szentesítés kérhetővé, majd később puszta formalitássá vált. Lex Valeria de provocatione (Kr.e. 300): A római polgárok a magistratusok határozatai ellen a Város határán belül a népgyűléshez fellebbezhettek.
11
ELJÁRÁSJOG A perjog rendszere – áttekintés PERES ELJÁRÁS Civiljogi: Legis actio ~ sacramento ~ ~ in rem ~ ~ in personam ~ per iudicis (seu postulationem ~ per condictionem
NEM PERES ELJÁRÁS Forma szerint: Interdictum Iussum Decretum
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS Civiljogi: Adóssági pereknél személyi vh.: Legis actio per manus iniectionem Legis actio per pignoris capionem: peren kívüli zálogolás (katonai ügyekben aes militiae [zsold], aes equestre [ló vételára], aes hordarium [abrak, takarmány]; ugyanígy alkalmazták adóbérlő adókövetelésének, ill. áldozati állat vételárának végrehajtására) Dolog iránti pernél: kezességvállalás biztosította a vh-t (kezesek az állam adósai!)
Tartalma szerint: in integrum restitutio stipulatio honoraria missio in possessionem
Praetori: Személyi + vagyoni actio iudicati csődlejárás (magister bonorum, bonorum emptor!) actio Pauliana cessio bonorum → Iustinianusnál ebből: beneficium competentiae!
arbitri)
Praetori: Formuláris(!) Rendes alkatrészek: Bírókinevezés Intentio/demonstratio Condemnatio/adiudicatio Rendkívüli alkatrészek: Praescriptio Exceptio (Fictio) Császári: Cognitiós eljárás írásbeli per, hivatalnokbíró előtt, libellus, távolmaradás esetei, kötött bizonyítási rendszer, appellatio, perköltségek, stb.
Császári: Vagyoni végrehajtás
12
Lexek az eljárásjogi részben Lex Aebutia de formulis (Kr.e. 149-126 között): Civiljogi erőre emelte a praetor peregrinus által kialakított perrendet (lehetővé tette használatukat római polgárok közötti vitákban). Lex Calpurnia (Kr.e. III. sz.): A legis actio per condictionem elnevezésű performát használhatóvá teszi határozott dologra menő követelések esetében. Lex Furia de sponsu (Kr.e. 200 körül): A legis actio per manus iniectionem alkalmazását lehetővé teszi azzal a személlyel szemben, aki a kezestől többet hajtott be, mint amennyi a kezes tényleges tartozása volt. Lex Furia testamentaria (Kr.e. 200 körül): A legis actio per manus iniectionem alkalmazását lehetővé teszi azzal a személlyel szemben, aki hagyomány (legatum), vagy más halál esetére szóló singularis successio esetén 1000 ast meghaladó értékben szerzett, feltéve, hogy a szerzés nem volt kivéve a törvény hatálya alól. Ilyenkor a l. a. p. m. i. alkalmazására nem marasztalt adós ellen került sor. Lex Iulia iudiciorum privatorum (Kr.e. 17): Véglegesen hatályon kívül helyezte az addigra már elavult legis actiós perrendet. Lex Iulia iudiciorum publicorum (Kr.e. 17): Egységet teremtett a quaestiók szervezetében: 4 decuria működött, amelyek a magistratusok választásában is közreműködtek. Közvádló nem volt, bármely polgár felléphetett vádemelési céllal. A bíróság csak a bűnösségről szavazott, a büntetést ez a törvény határozta meg. Lex Licinnia (Kr.e. 210 körül): A legis actio per iudicis (seu arbitri) postulationem performa alkalmazását kiterjeszti az actio communi dividundo körébe tartozó, közös tulajdon megosztására menő perekre is (stipulatiós követelésekre, és az actio familiae herciscundae körébe tartozó esetekre már a XII t.t. alkalmazhatóvá tette ezt a performát). Lex Marcia (Kr.e. 104): A legis actio per manus iniectionem alkalmazását lehetővé teszi a kamatokat behajtó uzsorásokkal szemben. Lex Pinaria (Kr.e. 472): Legis actio sacramento keretében, a sacramentum összegének a pontifexeknél történő letétele után, a további eljárásnak 30 napra történő felfüggesztését rendelte el (szemben a legis actiós eljárás kezdeti szabályaival). Ezen 30 nap alatt a felek kölcsönösen kezesekkel (vadimonium) biztosíthatták egymást; a határidő elteltével azonban ismét meg kellett jelenniük a iurisdictiót gyakorló magistratus előtt (praetor), bíróválasztás végett. Lex Publilia de sponsu (Kr.e. 200 körül): A legis actio per manus iniectionem kezes általi alkalmazását lehetővé teszi azzal a személlyel szemben, akire nézve a kezes kezességet vállalt, az adós pedig ettől számított 6 hónapon belül nem teljesített a kezes részére. Lex Silia (Kr.e. III. sz.): Határozott pénzösszegre menő perekben használhatóvá teszi a legis actio per condictionem elnevezésű performát. Posztklasszikus és iustinianusi változások 1. A iustinianusi kodifikáció mondta ki az önhatalmú jogérvényesítés általános tilalmát. 2. II. Theodosius 424-ben kiadott constitutiója az actiones perpetuae elévülését 30 évben állapította meg; az egyházi- és a kegyes alapítványok keresetei 40 év alatt évültek el.
13
3. Perbeli képviselet rendjében: a későcsászárkortól a marasztalás a cognitor javára szólt; a marasztalási keresetet csak a képviselt indíthatta meg. A kompilátorok a cognitor szó helyébe a procuratort interpolálták. 4. A cessio bonorum körében Iustinianusnál a létfenntartáshoz szükséges vagyonhányad nem csupán a végrehajtás megkezdése utáni szerzeményekből illette meg az adóst, hanem a végrehajtáskor már meglevő vagyonból is; ezt hívták beneficium competentiae-nek.
14
SZEMÉLYI- ÉS CSALÁDJOG A portio mulieris kérdése Ulp. D. 25, 4, 1 pr – 1 (24 ad ed.) (pr.) Temporibus divorum fratrum cum hoc Marcus Aurelius és Verus uralkodása alatt volt incidisset,
ut
maritus
quidem
praegnatem egy férj, aki azt állította, hogy a felesége
mulierem diceret, uxor negaret, consulti Valerio várandós; a felesége ezt tagadta. Az uralkodók Prisciano praetori urbano rescripserunt in haec ebben a tárgyban egy rescriptumot bocsátottak ki verba: „Novam rem desiderare Rutilius Severus Valerius Priscusnak, Róma praetorának, ami az videtur, ut uxori, quae ab eo diverterat et se non alábbiakat tartalmazta: Rutilius Severus furcsa esse praegnatem profiteatur, custodem apponat, igénnyel járult elénk, azt követelve, hogy et ideo nemo mirabitur, si nos quoque novum rendeljünk custost (= őrt, őrzőt) a feleségének, consilium et remedium suggeramus. Igitur si
aki elvált tőle és azt állítja, hogy nem várandós.
perstat in eadem postulatione, commodissimum Ekként nem meglepő, hogy erre az esetre mi is est eligi honestissimae feminae domum, in qua újszerű megoldást javasolunk. Ha a férj kitart domitia veniat, et ibi tres obstetrices probatae et fenti igénye mellett, jelöljék ki egy tiszteletre artis et fidei, quae a te adsumptae fuerint, eam méltó asszony házát, ahol Domitia megszállhat. inspiciant. Et si quidem vel omnes vel duae renuntiaverint
praegnatem
Ott három, kiemelkedő tudású és megbízható
tunc bábaasszony látogassa meg őt. Ha mindhárman,
videri,
persuadendum mulieri erit, ut perinde custodem vagy közülük legalább ketten úgy nyilatkoznak, admittat atque si ipsa hoc desiderasset: quod si hogy Domitia várandós, úgy a feleség köteles enixa non fuerit, sciat maritus ad invidiam elfogadni a custost, mintha azt saját maga kérte existimationemque
suam
pertinere,
ut
non volna. Ha nem fog szülni, férje saját magát
immerito possit videri captasse hoc ad aliquam szégyeníti meg, ennek pedig jó híre fogja kárát mulieris iniuriam. Si autem vel omnes vel plures látni: azt fogják feltételezni róla, hogy csak azért non esse gravidam renuntiaverint, nulla causa állt elő ezzel a követeléssel, hogy feleségének custodiendi erit”.
rossz hírét keltse. Ha a bábák mindhárman, vagy közülük legalább ketten akként nyilatkoznak, hogy véleményük szerint Domitia nem várandós, úgy semmi sem indokolja, hogy custost adjunk mellé.
(1) Ex hoc rescripto evidentissime apparet Ebből a rescriptumból látható, hogy a gyermek senatus consulta de liberis agnoscendis locum elismerésére non
habuisse,
si
mulier
dissimularet
vonatkozó
senatusconsultumok,
se nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a nő azt
praegnatem vel etiam negaret, nec immerito: színleli, hogy nem várandós, vagy egyenesen
15
partus enim antequam edatur, mulieris portio tagadja ilyen voltát. És mindez nem alaptalan: est vel viscerum. Post editum plane partum a hiszen a gyermek, amíg meg nem születik, muliere iam potest maritus iure suo filium per anyja testének része, nemesebb szerve (portio interdictum desiderare aut exhiberi sibi aut mulieris vel viscerum). Születését követően, ducere permitti. Extra ordinem igitur princeps in apja a praetor interdictumának igénybevételével causa necessaria subvenit.
követelheti, hogy a gyermeket vagy mutassák be neki, vagy adják át neki. Így siet a segítségére a princeps szükség esetén a feleknek.
16
Lexek a személyi- és családjogban Lex Aelia Sentia (Kr.u. 4): A rabszolga felszabadítást korlátozó törvény – 20 évnél fiatalabb úr nem szabadíthatott fel senkit (ha megtette, úgy a felszabadítás érvénytelen volt!), illetve 30 évnél fiatalabb rabszolga nem volt felszabadítható (ha mégis felszabadították, nem nyerte el a római polgárjogot, csak Latinus Iunianus lett). Lex Atilia (Kr.e. 186 előtt): A hatóság rendel ki gyámot a rászorult mellé abban az esetben, ha sem végrendeleti, sem pedig törvényi gyámja nincsen. Az ilyen gyámot tuela dativának vagy tutela Atiliananak hívták. Lex Fufia Caninia (Kr.e. 2): A rabszolgák száma szerint korlátozza a végrendeleti felszabadítást; e törvény megsértése érvénytelenít (2-10 rabszolga → 1/2; 11-30 → 1/3; 31-100 → 1/4; 101-500 → 1/5; 500 felett maximum 100). Lex Iulia de adulteriis coercendis (Kr.e. 18): Repudium esetén a válni kívánó fél 7 tanú előtt jelentse ki akaratát. A posztklasszikus kortól kezdve válóokiratot kellett írni. Lex Iulia de collegiis (Kr.e. 21): A senatus engedélye szükséges olyan egyesületek alapításához, amelyek működése taggyűlés összehívását igényli. Lex Iulia de maritandis ordinibus (Kr.e. 18): Minden 25 és 60 év közötti római férfi, valamint minden 20 és 50 év közötti római nő római házasságban köteles élni. Ha nem teszik (ún. caelibes), elveszítik a majdan rájuk szálló hagyatékot; ha pedig gyermektelenek (orbi), csupán a hagyaték felét szerezhetik meg (egymás javára végrendelkező házastársak esetén csak egy tizedét). (Ehhez ld. még a lex Papia Poppaea rendelkezéseit Kr.u. 9-ből!) Lex Iunia Norbana (Kr.u. 19): A formahibával felszabadított rabszolgák nem kaptak civitas Romanát, csak ius Latii-t, így csupán Latini Iuniani lettek. Lex Laetoria [Plaetoria?] (Kr.e. 200 körül): Csalás címén büntetőkereset indítható az ellen, aki becsapott egy minort. Ha a csaló – miután becsapta a minort – perelte be őt teljesítésre, a praetor exceptiót adott. Ha a minor már teljesített, és később jött rá a csalás tényére, in integrum restitutiót kérhetett a praetortól. Lex Minicia (Kr.e. 90): A polgár és peregrinus házasságából született gyerek az alacsonyabb jogállású szülő státusát követi. (Ezt a törvényt egy Hadrianus-korabeli SC szüntette meg). Lex Papia Poppaea (Kr.u. 9): Az incapacitas (az örökség megszerzésére való képtelenség) Kivételt tesz a törvény a háromgyerekes ingenua és a négygyermekes libertina anyákkal: nekik nincs újraházasodási kötelezettségük; ez a ius trium / quattor liberorum. Ld. még lex Iulia de maritandis ordinibus. Lex Petronia de servis (Kr.u. 61): A rabszolga ura bíró ítélet nélkül nem küldhette rabszolgáit önkényesen állatviadalra (ad bestias). Senatus consultumok a személyi- és családjogban SC Claudianum (Kr.u. 52 / 54?): Rabszolga lett az a szabad nő, aki más rabszolgájával folytatott nemi viszonyt, és azt a rabszolga gazdájának háromszori tiltakozása ellenére sem hagyja abba. SC Macedonianum (Kr.u. 69-79?): A filius familias részére folyósított pénzkölcsön sem az apa életében, sem annak halála után nem volt peresíthető (mindkét esetben naturalis obligatiót eredményezett!). Ha valaki mégis pert indított, akkor a filiust megillette az exceptio senatus consulti
17
Macedoniani. Csak akkor kellett teljesítsen, ha az apa parancsára vagy belegyezésével vette fel a kölcsönt, illetve a peculium castrense esetén; ilyenkor a filius a különvagyon erejéig felelt. SC Plancianum (Kr.u. 69 / 79?): A válás után született gyermek származásának megállapítására irányuló eljárás szabályait tartalmazza. A nőnek a válástól számított 30 napon belül értesítenie kell a férjet várandósságáról, de a határidő elmulasztása nem eredményezi automatikusan a születendő gyermekre nézve hátrányos döntés meghozatalát. Amennyiben a volt férj vitatja, hogy a gyerek tőle származik, őrzőket (custodes ad ventrem custodiendum inspiciendumque) küldhet a nő megfigyelésére – ilyenkor a majdan megszületendő gyermeket nem kell elismernie, de az apaság ténye ettől függetlenül bizonyítható vele szemben. Amennyiben a volt férj elmulasztja vitatni a nő általi értesítést, és őrzőket sem küld, akkor tartási kötelezettsége keletkezik a gyermekkel szemben, de a gyermek nem válik automatikusan az örökösévé. SC Silanianum (Kr.u. 10): Ha a gazda gyilkosság áldozata lesz, a vele egy fedél alatt lakó rabszolgák is ölessenek meg, hacsak nem védelmezték urukat, akár az életük árán is. SC Vellaeanum [Velleianum?] (Kr.u. 46 és 54 között): Megtiltotta, hogy a női intercessiót, vagyis hogy a nők másért kezességet vállaljanak, perbeli képviselők legyenek, továbbá teljes öröklő- és végrendelkező képességük is korlátozást szenvedett; ez utóbbiakat csak a posztklasszikus korban rendezték. Egyéb jogintézmények a római személyi jogban Fictio legis Corneliae: Ha római polgár hadifogságban halt meg, úgy kellett tekinteni, mintha életének utolsó szabad pillanatában halt volna meg, így végrendelete érvényben maradhatott. Ius postliminii: A „hátsó küszöb joga”; a fogságba esett személy vagyoni viszonyai fogságba esésével megszűntek, azonban ha mégis hazatért, akkor a hátsó ajtón belépve úgy tekintetett, mintha soha nem is lett volna távol. Praesumptio Muciana: A nő házasság alatti szerzeményei az ellenkező bizonyításáig mind a férjtől származónak tekintendők.
18
DOLOGI JOG A tulajdon „fajai” Alanya Tárgya Szerzésmód Csak olyan személy, aki „Res habilis” (alkalmas Civiljogi szerzésmód commerciummal bír dolog) csak forgalomképes (kivéve: tartományi telek) Bonitár tulajdon Ø Tartományi telken Ø fennálló tulajdonszerű viszony Peregrinus tulajdon Ø Kviritár tulajdon
A dologegyesülés problémaköre Fogalma: különböző személyek tulajdonában álló dolgokból egy összetett dolog jön létre. Az egyesülés minősége szerint létezett: (a) gyenge egyesülés – ilyenkor nincs tulajdonváltozás, dominium dormit, tehát perlési lehetőség sincs, a kapcsolat megszűntével: actio ad exhibendum; (b) erős egyesülés – ez lehetett (α) alárendelő, itt accessio cedat principali; (β) mellérendelő, itt condominium a dolgok értékének arányában. Ingatlanokkal kapcsolatos acessiók Folyókkal kapcsolatos accessiók: (a) alluvio (erős) – iszaplerakódás (b) avulsio (gyenge) – sodorvány (c) alveus derelictus – elhagyott folyómeder; agri artificinii esetén a folyó középvonala + a mezsgye határolta területen nőtt hozzá az egyes telkekhez, agri limitati esetén okkupálható. Satio, implantatio – előbbi erős egyesülés, utóbbi gyenge, amíg a növény gyökeret nem ereszt
Inaedificatio = építés (a) beépítés: idegen anyagot saját telekbe; actio de tigno iucto. (b) ráépítés: idegen telekre saját anyagot; jhű impensae (Celsus) vagy anyag- és bérköltség (Gaius), rh-ű ius tollendi.
Ingókkal kapcsolatos acessiók alárendelő* mellérendelő Ferruminatio – fémek Confusio – folyadékok melegen történő összeöntése (nem összekovácsolása, egységes a megítélése: idegen anyag Ulpianus szerint ez közbeiktatása nélkül specificatio). (erős). Adplumbatio – fémek összeillesztése ólomkapcsokkal (gyenge). Textura, scriptura, Conflatio – fémek pictura – ötvözése, DE! ha szabiniánusok: tábla, szétválaszthatók, akkor prokuliánusok: nincs dologegyesülés, festmény, szöveg a actio ad exhibendum. fődolog. Fémektől különböző Commixtio – keveredés, fődolog összeillesztése vindicatio pro parte. más dologgal, ragasztás, DE! commixtio szegelés, beékelés nummorum: pénzérmék módszerével. bekeveredése, tulajdonszerzés miatt csak gazdagodásra lehet perelni.
19
*: Ingók alárendelő kapcsolatánál kérdés: Melyik a fődolog? A szabiniánusok szerint az, amelyik nagyobb értékkel, vagy tömeggel bír, a prokuliánusok szerint az, amelyiknek a gazdasági jelentősége nagyobb. A birtok védelme Posszesszórius védelem hatósági úton kap védelmet a birtokos, a birtoklás tényénél fogva. Módja: interdictum. Megtartásra i. uti possidetis: ingatlan; győz, aki az ~ kibocsátásakor nem birtokol alattomban / erőszakkal. hibátlanul kell birtokolni! i.utrubi: ingók; győz, aki az ~ kibocsátásától visszafelé számított 1 éven belül hosszabb ideig birtokol (pl. 8 hónap Titius, utána 7 hónap Seius Seius győz, Titius csak 4 hónapot birtokolt abban az évben)
Visszaszerzésre i. unde vi: akit ingatlan birtokából vetettek ki, 1 éven belül kérheti (fegyveres erőszaknál korlátlan ideig) i. de precario: ha a szívességi használó felhívásra nem adja vissza a dolgot, ezzel lehetett visszaszerezni
i. de clandestina possessione: aki clam (alattomban) vette el a birtokot, attól ezzel; később unde vibe olvadt.
20
Lexek a dologi jogi részben Lex Atinia (Kr.e. 200 körül): A lopott dolgok elbirtoklásának általános tilalmát mondta ki. A lopott dolgok tolvaj általi elbirtoklását már a XII tt. is tilalmazta, azonban a fenti törvény általános jellegénél fogva a tilalom kiterjedt a jóhiszemű birtokosokra is. Ha azonban a dolog valamilyen módon visszakerült a tulajdonoshoz, a tilalom hatályát vesztette, vagyis a dolog elbirtokolhatóvá vált. Lex Plautia (Kr.e. 78 – 63 között): A lex Atinia tilalmát kiterjesztette az erőszakkal elvett dolgokra (res vi possessae), tehát ebbe a körbe már az ingatlanok is tartozhattak. Lex Scribonia (Kr.e. 50?): Megtiltotta a szolgalmak elbirtoklását (valószínűleg a kései köztársaság korában), azonban a klasszikus kor vége felé ez az aktus ismét lehetségessé vált. Posztklasszikus és iustinianiusi változások 1. Előnyös változás, hogy a posztklasszikus korban a tartományi telek és a peregrinus-tulajdon különállása megszűnt; Iustinianus formailag is deklarálta a magántulajdon egységét, vagyis ezután csak a bonitártulajdon különállása maradt meg. 2. A birotkinterdictumok körében a posztklasszikus jog eltűntette az interdictum unde vi-t, helyette behozva az actio momenti-t (momentum itt = 'jelenlegi birtok'). 3. A iusinianusi jogban egyrészt megszűnt az actiók és intedictumok közötti különbség, azaz utóbbiak is a rendes peres eljárások közé soroltattak be; másrészt az intedictum utrubi és ~ uti possidetis összevonatott, alkalmazási feltételek tekintetében az interdictum uti possidetis szabályozása irányadó. Részben felújította az interdictum unde vi intézményét is, de ekkortól már interdictum de vi az elnevezése, továbbá eltörölte a hibás birtok kifogását. 4. Iustinianus törölte el a mancipatio intézményét, bár már a posztklasszikus időkben is igen ritkán használták. 5. Iustinianus az ingó dolgok elbirtoklását 3 évre változtatta, ingatlanok esetében a tartományi telek elbirtoklásához igazodott (10, illetőleg 20 év → praescriptio longi temporis!). 6. Praescriptio longissimi temporis: Aki 30 vagy 40 éven keresztül háborítatlanul birtokolt egy jóhiszeműen szerzett dolgot, az a keresetelévüléssel együtt tulajdont is szerzett a dolog felett. 7. A posztklasszikus jogban a tulajdon-traditio alkalmas volt res mancipi tulajdonának megszerzésére is. Iustinianusnál a traditio csak akkor viszi át a tulajdont, ha a vételárat kifizették, kifejezetten hitelezték, esetleg más egyéb módon biztosították (vagyis a mancipatio XII tt.-ben meghatározott szabályait terjesztette ki a traditióra!). 8. Az idegen dologbeli jogok körében: habitatio – egy ház vagy lakás „használatának” joga, amit Iustinianus önállósított és az ususfructus szabályait terjesztette ki rá. Személyes szolgalmak – használat, haszonélvezet, habitatio. A birtok fogalmának kiterjedése miatt (jogbirtok – iuris possessio) aki a szolgalmat birtokolja, az a birtoklás ténylegessége által birtokolja a szolgalmi jogosultságot is. A szolgalmak általános keresete az actio confessoria lett. Az ún. szomszédjogokat (→ tulajdon korlátai) törvényi szolgalmaknak nevezik ettől a kortól kezdve, mintegy szembeállítva a jogügylettel alapított szolgalmak csoportjával.
21
JOGESTEK, TÉNYÁLLÁSOK
Az alábbi forrásszövegek kivétel nélkül eredeti jogászi vélemények, méghozzá abban a formában, ahogyan ezek a Kr.u. VI. században, a Iustinianus császár nevével fémjelzett kodifikációs tevékenység eredményeként létrejött egyik munkában, a Digestában szerepelnek. A Digesta a jogászi véleményeket, responsumokat tartalmazó gyűjteményes munka volt; jelentősége egyebek mellett abban áll, hogy az ebben szereplő, egyedi esetekre adott konkrét válaszok tanulmányozása révén képet kaphatunk a klasszikus római jog jogéletéről, jogi gondolkodásáról, valamint a jogászi érvelés gyakorlatáról. A cél ezekkel a forrásszövegekkel az lenne, hogy a hagyományos „Digestenexegese” módszerével kerüljenek elemzésre. Az exegézis elkészítésének vannak azonban bizonyos előfeltételei, valamint meghatározott lépései. Előfeltételként a szabályok valamilyen fokú ismerete szükségeltetik: a jogintézmények definícióit, a keletkezésük és megszűnésük eseteit, valamint eme jogintézmények konkrét tartalmát valamilyen mértékben ismerni kell ahhoz, hogy érdemben hozzá lehessen szólni a forrásszövegekhez. A forrásszövegek exegézise több lépcsős tevékenység. Az oktatási célú exegézis nyilvánvalóan eltér a tudományos igényű elemzéstől, így most csak a számunkra releváns lépéseket emeljük ki, amelyek a következők: a) A tényállás azonosítása b) Jogkérdés c) Jogászi döntés d) Magyarázat Ad a) A tényállás azonosítása Ebben a körben meg kell állapítani, hogy kik az esetben szereplő felek, és milyen igényt fogalmaznak meg egymással szemben, valamint hogy az igényt milyen érvekkel támasztják alá, illetőleg az esetben mely további tények bírnak döntő jelentőséggel. Ad b) Jogkérdés Azonosítani kell az absztrakt, tehát kellően általános formában is megfogalmazható jogkérdést. Ad c) Jogászi döntés Azonosítani kell a jogász által adott választ, az esetleges korábbi vagy más jogászokra történő hivatkozást. (Meglátásunk szerint ebben a vonatkozásban szükséges némi jogtörténeti háttérismeret is, amelynek birtokában pl. könnyen érthető és magyarázható, hogy ha egy adott jogász a véleményében Labeo nézeteire hivatkozik, akkor a neki feltett kérdésre adott válasza a prokuliánus iskola szemléletét fogj tükrözni.) Ad d) Magyarázat Itt szükségesek a tételes háttérismeretek, amelyek segítségével értelmezni lehet a jogász által az azonosított jogkérdésre adott választ.
22
Mintaelemzés
Herm. D. 44, 4, 16 (6 iuris epit.) Si debitor a furioso delegatus creditori eius solvat, quem compotem mentis esse existimabat, et ita cum eo agatur: exceptione doli in id, quod in rem furiosi processit, defenditur. Ha az adós, akit egy épelméjűnek vélt őrült delegált, az ő [ti. az őrült] hitelezőjének teljesít, és ekként [utóbb] perlik [a teljesítésre], megvédheti magát exceptio dolival arra nézve, ami az őrült javát szolgálta. A tényállás azonosítása
2. Teljesítés Adós
Hitelező 1. Delegatio
3. Perlés
Őrült (épelméjűnek vélt)
Gondnok
Az események időrendben: 1. delegatio 2. az ennek alapján történő teljesítés 3. a gondnok általi perlés Releváns tények: (1) a delegans őrült; (2) az adós jóhiszemű (épelméjűnek véli). Jogkérdés Delegans általi utasítás? Jóhiszemű teljesítés? Mi perelhető? Jogászi döntés Ha a gondnok perli az adóst a már végrehajtott teljesítésre, akkor exceptio dolival védekezhet: ami az őrült delegans javára válik, nem vihető perbe. Magyarázat 23
Aurelius Hermogenianus – Kr.u. III – IV. század fordulója (Diocletianus kortársa) A delegatio jelentése, természete (itt: teljesítésre vonatkozó utasítás) Az őrült jogi helyzete, jognyilatkozatai, ezek pótlása (gondok szerepe, lucida intervalla). A gondnokság tartalma, terjedelme Perben az exceptio és az exceptio doli jelentése, működése, jellege (valóságrontó új tény, *exceptione reus fit actor, exceptio peremptoria)
24
Személyi jog
SZ.1. Iul. D. 40, 4, 16 (36 dig.) Si ita scriptum fuerit: „Cum Titius annorum triginta erit, Stichus liber esto eique heres meus fundum dato” et Titius, antequam ad annum trigensimum perveniret, decesserit, Sticho libertas competet, sed legatum non debebitur. Nam favore libertatis receptum est, ut mortuo Titio tempus superesse videretur, quo impleto libertas contingeret: circa legatum defecisse condicio visa est. Ha a végrendeletben a következőt írta [az örökhagyó]: „Amikor Titius 30 éves lesz, a Stichus nevű rabszolga legyen szabad, és az örökösöm adja oda neki egy telkemet”, Titius pedig, mielőtt a 30 éves kort elérte volna, meghalt. Stichust ugyanakkor megilleti a szabadság, a hagyománnyal azonban [az örökös] nem tartozik. A favor libertatis révén ugyanis az a bevett felfogás, hogy Titius halálát követően is tovább folyónak tekintendő az idő, amelynek elteltével [a rabszolga] elnyeri a szabadságot. A legatum tekintetében azonban a feltételt nem teljesültnek kell tekinteni. SZ.2. Paul. D. 26, 7, 46, 5 (9 resp.) Tutelae iudicio tutor conventus edidit librum rationum et secundum eum condemnatus solvit: postea cum a debitoribus paternis, quorum nomina libro rationum non inerant, exigere vellet pupillus, prolatae sunt ab his apochae tutoris: quaesitum est, utrum adversus tutorem an adversus debitores actio ei competat. Paulus respondit, si tempore administrandae tutelae tutori tutelam gerenti debitores solvissent, liberatos eos ipso iure a pupillo: sed si cum tutore actum esset, posse eundem adulescentem propter eam causam tutelae experiri et adversus exceptionem rei iudicatae doli mali uti replicatione. Az ítélettel erre kötelezett gyám bemutatta könyvelését, és ennek alapján marasztalták, ő pedig ennek megfelelően teljesített. Később azonban az apa adósaitól, akik a [gyám] könyveiben nem szerepeltek, a pupillus követelni akarta [a tartozást], akik [erre] bemutatták a gyám [által kiállított, a teljesítést igazoló] nyugtáit. Az a kérdés merült fel, hogy vajon a gyám vagy az adósok ellen illeti-e meg kereset [a pupillust]. Paulus véleménye szerint, ha az adósok a gyámság fennállása idején teljesítettek a gyámnak, ipso iure mentesülnek a pupillusszal szemben. Ha azonban a gyám ellen indítana keresetet, megkísérelhet [a pupillus] a gyámságból eredően fellépni, és a gyám exceptio rei iudicatae-jával szemben replicatio dolival élni. SZ.3. Paul. D. 40, 1, 23 (15 resp.) Gaius Seius Pamphilam hac lege emit, ut intra annum manumitteretur: deinde intra annum Seius servus pronuntiatus est: quaero, an ex lege venditionis finito anno Pamphila libertatem consecuta sit. Paulus respondit, cum ea condicione ancillam emptam domino adquisitam, cum qua condicione venisse proponeretur.
25
Gaius Seius azzal a kikötéssel vásárolta meg Pamphiliát, hogy egy éven belül felszabadítandó. Ezt követően, az egy év elteltét megelőzően Gaius Seiust rabszolgává nyilvánították. Kérdésem, hogy az adásvétel rendelkezéseiből eredően az egy év leteltével Pamphilia elnyerie a szabadságot. Paulus azt válaszolta, hogy azzal a feltétellel szerzi meg [Gaius Seius] tulajdonos[a] a rabszolganőt, amely feltétellel azt [korábban Gaius Seiusnak] eladták. SZ.4. Ulp. D. 4, 4, 9, 4 (11 ad ed.) Papinianus ait, si maior annis viginti minor viginti quinque se in servitutem venire patiatur, id est si pretium participatus est, non solere restitui: sed hoc merito, quoniam res nec capit restitutionem cum statum mutat. Papinianus szerint, ha egy 20 és 25 év közötti hagyja, hogy eladják rabszolgának, tehát ha a vételáron osztozik, nem szokás restituálni. Méltán van ez így, mert amikor a status megváltozik, nincs helye restitutiónak. SZ.5. Iul. D. 4, 4, 41 (45 dig.) Si iudex circumvento in venditione adulescenti iussit fundum restitui eumque pretium emptori reddere, et hic nolit uti hac in integrum restitutione paenitentia acta, exceptionem utilem adversus petentem pretium quasi ex causa iudicati adulescens habere poterit, quia unicuique licet contemnere haec, quae pro se introducta sunt. nec queri poterit venditor, si restitutus fuerit in eam causam, in qua se ipse constituit et quam mutare non potuisset, si minor auxilium praetoris non implorasset. Ha a bíró az adásvétel keretében átvert ifjú javára elrendelte a telek visszaadását azzal, hogy ő a vételárat térítse vissza, és az ifjú utóbb megbánva mindezt, nem akart élni a restitutio lehetőségével, akkor a vételárat követelő [eladó] ellen sikerrel kérhet exceptiót az ifjú ítélt dologra hivatkozással, mivel mindenki számára megengedett, hogy ne vegyen igénybe egy olyan kedvezményt, amelyet számára biztosítottak. Azt sem panaszolhatja fel az eladó, ha restituálják azt az állapotot, amelyet ő maga okozott, és amelyen nem is változtathatott volna, ha a minor nem kap restitutiót. SZ.6. Paul. D. 4, 4, 48, 1 (1 sent.) Minor ancillam vendidit: si eam emptor manumiserit, ob hoc in integrum restitui non poterit, sed adversus emptorem quanti sua interest actionem habebit. Egy minor eladott egy rabszolganőt. Ha a vevő felszabadítja [a rabszolganőt], [a minor] nem tarthat igényt az eredeti állapot visszaállítására, hanem a vevő ellen a saját részesedése iránt indíthat keresetet.
26
Dologi jog
D.1. Iav. D. 39, 5, 25 (6 epist.) Si tibi dederim rem, ut Titio meo nomine donares, et tu tuo nomine eam ei dederis, an factam eius putes? Respondit, si rem tibi dederim, ut Titio meo nomine donares eamque tu tuo nomine ei dederis, quantum ad iuris suptilitatem accipientis facta non est et tu furti obligares: sed benignius est, si agam contra eum qui rem accepit, exceptione doli mali me summoveri. Ha átadok neked egy dolgot azzal, hogy a nevemben ajándékozd Titiusnak, te pedig a saját nevedben adod át, vajon megszerzi-e a tulajdont? A válasz az, hogy ha úgy adok neked valamit, hogy az én nevemben add oda Titiusnak, te pedig a saját nevedben teszed ezt, akkor szigorú értelmezés szerint az átvevő nem szerez tulajdont, te pedig lopásért felelsz. Az engedékenyebb értelmezés szerint azonban, ha keresetet indítok a megszerző ellen, ő exceptio doli-val védekezhet. D.2. Ulp. D. 12, 1, 18 pr. (7 disput.) Si ego pecuniam tibi quasi donaturus dedero, tu quasi mutuam accipias, Iulianus scribit donationem non esse: sed an mutua sit, videndum. Et puto nec mutuam esse magisque nummos accipientis non fieri, cum alia opinione acceperit. Quare si eos consumpserit, licet condictione teneatur, tamen doli exceptione uti poterit, quia secundum voluntatem dantis nummi sunt consumpti. Ha ajándék címén adok át neked egy meghatározott pénzösszeget, te pedig kölcsön gyanánt veszed át, akkor Iulianus véleménye szerint ajándékozás nem jön létre; kérdéses azonban, vajon kölcsön létrejön-e. a magam részéről úgy vélem, hogy kölcsön sem jön létre, és a pénz nem kerül az átvevő tulajdonába, mivel az átvételre eltérő vélekedés alapján került sor. Ekként, ha elkölti a pénzt, bár condictióval perelhető lesz, mégis exceptio dolit kérhet, mivel a pénz felhasználására az azt adó akaratának megfelelően került sor. D.3. Paul. D. 41, 4, 2, 15 (54 ad ed.) Si a pupillo emero sine tutoris auctoritate, quem puberem esse putem, dicimus usucapionem sequi, ut hic plus sit in re quam in existimatione: quod si scias pupillum esse, putes tamen pupillis licere res suas sine tutoris auctoritate administrare, non capies usu, quia iuris error nulli prodest. Ha serdültnek vélt pupillustól vásárolok gyámi auctoritas nélkül, akkor véleményünk szerint sor kerülhet elbirtoklásra, mivel ez [ti. az elbirtoklás] inkább a vagyontárggyal áll kapcsolatban, mint a [vele összefüggő] vélekedéssel. Ha azonban tudod, hogy az eladó pupillus, ám azt hiszed, hogy gyámi auctoritas nélkül eljárhat, akkor nem fogsz elbirtokolni, minthogy a jogban való tévedés senki előnyére sem válik.
27
D.4. Paul. D. 41, 4, 2, 6 (54 ad ed.) Cum Stichum emissem, Dama per ignorantiam mihi pro eo traditus est. Priscus ait usu me eum non capturum, quia id, quod emptum non sit, pro emptore usucapi non potest: sed si fundus emptus sit et ampliores fines possessi sint, totum longo tempore capi, quoniam universitas eius possideatur, non singulae partes. Megvettem a Stichus nevű rabszolgát, aki helyett tévedésből Dama került nekem átadásra. Priscus azt mondja, hogy az eme rabszolga feletti tulajdont nem szerzem meg elbirtoklással, mivel ami nem került megvételre, azt vevőként átvenni sem tudom. Ha azonban telket veszek, ám többet birtoklok annál, mint ahol a telek határai találhatók, akkor az idő múlásával megszerzem majd a telek tulajdonát, mivel az egészet a birtokomban tartom, nem csak egy kis részét. D.5. Afr. D. 41, 4, 11 (7 quaest.) Quod volgo traditum est eum, qui existimat se quid emisse nec emerit, non posse pro emptore usucapere, hactenus verum esse ait, si nullam iustam causam eius erroris emptor habeat: nam si forte servus vel procurator, cui emendam rem mandasset, persuaserit ei se emisse atque ita tradiderit, magis esse, ut usucapio sequatur. Amit egyszerűen csak átadtak annak, aki úgy vélte, hogy megvette a dolgot, holott nem így történt, pro emptore nem fog tudni tulajdont szerezni. Ez azonban csak akkor igaz, ha a vevőnek semmilyen iusta causája sincsen a tévedésre. Ha ugyanis egy rabszolga vagy procurator, akit a vétel lebonyolításával megbíztak, azt állítja az ügy urának, hogy eleget tett a megbízásnak, és neki át is adja a dolgot, helyesebbnek látszik azt az álláspontot követni, hogy bekövetkezik az elbirtoklás. D.6. Pap. D. 41, 2, 48 (10 resp.) Praedia cum servis donavit eorumque se tradidisse possessionem litteris declaravit. Si vel unus ex servis, qui simul cum praediis donatus est, ad eum, qui donum accepit, pervenit, mox in praedia remissus est, per servum praediorum possessionem quaesitam ceterorumque servorum constabit. Valaki elajándékozta a telkét rabszolgáival együtt, és levélben nyilatkozott a birtok átadásáról. Ha az elajándékozott rabszolgák közül az egyik elmegy a megajándékozotthoz, majd őt vissza is küldik a telekre, akkor ezen rabszolga által a telken és a többi rabszolgán is megszerzésre kerül a birtok. D.7. Scaev. D. 41, 1, 60 (1 resp.) Titius horreum frumentarium novum ex tabulis ligneis factum mobile in Seii praedio posuit: quaeritur, uter horrei dominus sit. Respondit secundum quae proponerentur non esse factum Seii.
28
Titius egy új, fából készült hordozható magtárat helyezett el Seius telkén. Az a kérdés merült fel, hogy kettőjük közül ki a magtár tulajdonosa? A válasz szerint Seius nem tekinthető tulajdonosnak. D.8. Paul. D. 7, 4, 13 (3 ad Sab.) Si fructuarius messem fecit et decessit, stipulam, quae in messe iacet, heredis eius esse Labeo ait, spicam, quae terra teneatur, domini fundi esse fructumque percipi spica aut faeno caeso aut uva adempta aut excussa olea, quamvis nondum tritum frumentum aut oleum factum vel vindemia coacta sit. Sed ut verum est, quod de olea excussa scripsit, ita aliter observandum de ea olea, quae per se deciderit, Iulianus ait: fructuarii fructus tunc fieri, cum eos perceperit, bonae fidei autem possessoris, mox quam a solo separati sint. Ha a haszonélvező learatja a termést, majd meghal, akkor Labeo szerint a learatott kalász az örököst illeti, [amíg] a földhöz tartozó [= még le nem aratott] gabona pedig a telek tulajdonosáé. A gabona ugyanis akkor tekintendő beszedettnek, amikor a kalászt levágták, a szőlő[szeme]t leszedték, az olajbogyót lerázták [a fáról], jóllehet a búzát még nem csépelték ki, az olaj még nem készült el, a szüret még nem fejeződött be. Azonban még ha igaz is mindaz, amit a fáról levert olajbogyóról írtak, másként kell tekintetbe venni azt az olajbogyót, amely magától esett le. Iulianus szerint a haszonélvező akkor szerzi meg a gyümölcsöt, amikor azt beszedi, ugyanakkor a jóhiszemű birtokos [megszerzi], mihelyt a telektől elvált.
29
