TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JOGOSULTSÁG AZ UNIÓ MÁS TAGÁLLAMAIBAN A társadalombiztosítási rendszerek összehangolására a személyek Unión belüli szabad mozgásának támogatása érdekében van szükség. A munkavállalókra és a valamely másik tagállam területén jogszerűen tartózkodó személyek más kategóriáira vonatkozó rendszert a közelmúltig kettő, 1971-ben, illetve 1972-ben elfogadott rendelet szabályozta. 2010 májusa óta azonban hatályban van a teljes jogszabályi rendszert korszerűsítő, alapvető reform, és további jogi aktusok javították a munkavállalók jogainak védelmét a szabad mozgáshoz való joguk igénybevétele esetén.
JOGALAP Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 48., 153., 156. és 352. cikke.
CÉLKITŰZÉSEK A Római Szerződésbe foglalt alapelv a személyek tagállamok közötti szabad mozgásának útjában álló akadályok megszüntetése (2.1.3., 3.1.3.). Ennek megvalósításához olyan szociális biztonsági intézkedéseket kell elfogadni, amelyek meggátolják, hogy a saját hazájuktól eltérő tagállamban dolgozó és tartózkodó uniós polgárok részben vagy teljesen elveszítsék szociális biztonsági jogaikat.
EREDMÉNYEK A Tanács 1958-ban két rendeletet adott ki a migráns munkavállalók szociális biztonságáról, amelyeket később a végrehajtási rendelettel (574/72/EGK tanácsi rendelet) kiegészített 1408/71/ EGK rendelet váltott fel. Ez Izland, Liechtenstein és Norvégia állampolgáraira is vonatkozik az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás alapján, valamint Svájcra az EU–Svájc-megállapodás alapján. 2004-ben elfogadták a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendeletet (883/2004/EK rendelet), amely az 1408/71/EGK rendelet helyébe lépett és kiterjesztette azt. Ezt végrehajtási rendelet (a 987/2009/EK rendelet) egészítette ki. A.
Az 1408/71/EGK rendelet négy fő alapelve
Mivel minden tagállamnak továbbra is lehetősége van arra, hogy önállóan alakítsa saját társadalombiztosítási rendszerét, a koordinálásról szóló rendelet azt hivatott meghatározni, hogy egy adott uniós polgár melyik ország rendszere szerint legyen biztosítva, ha két vagy több ország is érintett. Általánosságban elmondható, hogy a társadalombiztosítási jogosultságot a foglalkoztatás helye szerinti tagállamnak kell nyújtania, foglalkoztatás hiánya esetén pedig a lakhely szerinti tagállamnak. A koordinálásról szóló rendelet tehát a tagállamok között
Az Európai Unió ismertetése - 2015
1
fennálló, azonos hatókörű valamennyi társadalombiztosítási megállapodás helyébe lépett. A koordinálásról szóló rendelet a következő négy fő elven alapul. 1.
Egyenlő bánásmód
A más tagállamokból származó munkavállalóknak és önálló vállalkozóknak ugyanolyan jogokkal kell rendelkezniük, mint a fogadó állam saját állampolgárainak. Az egyenlő bánásmód elvének alkalmazásához három feltételnek kell teljesülnie: a tényállások egyenértékűségének, az időszakok összesítésének és a jogosultság fenntartásának. Az egyenlő bánásmódhoz való jog feltétel nélkül vonatkozik bármely olyan, más tagállamból származó munkavállalóra és önálló vállalkozóra, aki egy bizonyos ideje a fogadó államban él. 2.
Összesítés
Ezt az elvet olyankor kell alkalmazni, amikor például a nemzeti jogszabályok azt írják elő, hogy a munkavállalóknak egy meghatározott ideje biztosítottnak vagy alkalmazottnak kell lenniük ahhoz, hogy bizonyos ellátásokra jogosultak legyenek. Az összesítés elve azt jelenti, hogy az illetékes tagállamnak a más tagállam jogszabályai szerint teljesített biztosítási és foglalkoztatási időszakokat is figyelembe kell vennie annak eldöntésekor, hogy a munkavállaló eleget tesz-e a biztosítási vagy foglalkoztatási idő tartamára vonatkozó követelményeknek. 3.
Az ellátások halmozódásának megakadályozása
Ez az elv azt hivatott megelőzni, hogy a szabad mozgáshoz való jog révén bárki jogosulatlan előnyökhöz juthasson. Ha a munkavállaló ugyanabban a biztosítási időszakban két vagy több tagállam kötelező szociális biztonsági rendszerébe fizet járulékot, ez nem jogosítja fel arra, hogy ugyanazt az ellátástípust többszörösen vegye igénybe. 4.
Exportálhatóság
Ez az elv azt jelenti, hogy a szociális biztonsági ellátásokat az Unió egész területén ki lehet fizetni, és megtiltja a tagállamoknak, hogy az ellátások kifizetését az állandó lakóhellyel rendelkezőkre korlátozzák. Ez azonban nem vonatkozik az összes szociális biztonsági ellátásra, mivel a munkanélküliek például külön szabályok alá tartoznak. B.
A rendelet személyi hatálya
Az 1408/71/EGK rendelet eredetileg csak a munkavállalókra vonatkozott, de 1982. július 1jei hatállyal az önálló vállalkozókra is kiterjesztették. A rendelet a munkavállalók és az önálló vállalkozók családtagjaira és eltartottjaira, valamint a hontalanokra és a menekültekre is vonatkozott. Az 1998. június 29-i 1606/98/EK tanácsi rendelet kiterjesztette az 1408/71/ EGK rendelet hatályát annak érdekében, hogy a köztisztviselők a lakosság többi részével megegyező elbánásban részesüljenek a tagállamokban nyújtott, törvényben előírt általános nyugdíjjogosultság tekintetében. Az 1999. február 8-i 307/1999/EK tanácsi rendelet tovább bővítette a rendelet hatályát, és valamennyi biztosítottra kiterjesztette azt, különös tekintettel a diákokra és a kereső foglalkozással nem rendelkező személyekre. A 2003. május 14-i 859/2003/ EK tanácsi rendelet ismét kiterjesztette az 1408/71/EGK rendelet hatályát, ezúttal a harmadik országok állampolgáraira, amennyiben azok jogszerűen tartózkodnak az Unió területén. A legutóbbi jogi aktus – a 2011. január óta hatályos 1231/2010/EU rendelet – ezeket a korszerűsített uniós szociális biztonsági összehangolási szabályokat kiterjesztette azon harmadik országbeli állampolgárokra, akik jogszerűen tartózkodnak az Unióban, és akiknek a helyzete több tagállamot is érint (azokra a személyekre, akik eddig csupán állampolgárságuk okán nem tartoztak e szabályok hatálya alá). A rendeletek hatálya mostantól kiterjed családtagjaikra és túlélő hozzátartozóikra is, amennyiben az EU-ban tartózkodnak. Az Európai Unió ismertetése - 2015
2
C.
Alkalmazási kör
A 883/2004/EK rendelet 3. cikke felsorolja a rendelet hatálya alá tartozó szociális biztonsági ellátásokat: —
betegségi ellátások, anyasági és azzal egyenértékű apasági ellátások;
—
öregségi, túlélői hozzátartozói és rokkantsági ellátások;
—
munkahelyi balesetekkel és foglalkozási megbetegedésekkel kapcsolatos ellátások;
—
haláleseti juttatás;
—
előnyugdíj ellátások;
—
munkanélküli ellátások;
—
családi ellátások;
—
sajátos, nem hozzájáruláson alapuló pénzbeli ellátások, amelyek a koordinálásról szóló rendelet 70. cikke szerint nem exportálhatók.
D.
A rendszer modernizációja
Az 1408/71/EGK rendeletet 1971 óta számos alkalommal módosították annak érdekében, hogy figyelembe vegye az uniós szintű fejleményeket, a nemzeti szintű jogszabályok változásait és a Bíróság joggyakorlatát. 1.
A szociális biztonsági rendszerek jobb koordinálása felé
Az Európai Parlament és a Tanács 2004 áprilisában jóváhagyta az 1408/71/EGK rendelet helyébe lépő 883/2004/EK rendeletet. A koordinálásról szóló új rendelet az 1408/71/EGK rendeletben foglalt ugyanazon négy elven alapul, ám célja a tagállamok szociális biztonsági rendszereinek koordinálására vonatkozó, meglévő uniós szabályok egyszerűsítése a szociális biztonsági intézmények közötti együttműködés megerősítése és a köztük folyó adatcsere módszereinek javítása révén. Javították a közigazgatási szervek szociális biztonsági ügyekben folytatott együttműködési kötelezettségét, és megkönnyítették a tagállamok közötti – akár szakmai, akár magáncélú – mozgást, a szociális biztonsági jogosultságok elvesztése nélkül. A 2010 májusa óta hatályban lévő új jogszabálycsomagot a 988/2009/EK rendelettel módosított 883/2004/EK rendeletből és a végrehajtási rendeletből (987/2009/EK rendelet) álló „modernizációs koordinációs csomag” alkotja. A végrehajtási rendelet, amely lezárja a 883/2004/EK rendelettel megkezdett korszerűsítési munkát, a különféle érintettek jogait és kötelességeit kívánja tisztázni azáltal, hogy meghatározza a szükséges intézkedéseket, hogy a hatálya alá tartozó személyek a szociális biztonsági jogosultságaik elvesztése nélkül utazhassanak, illetve tartózkodhassanak vagy élhessenek egy másik tagállamban. A 883/2004/ EK rendelet és végrehajtási rendelete a következő elemekre terjed ki: —
a biztosítottak jogosultságainak javítása a személyeket illetően a hatókör kiterjesztésével, az érintett szociális biztonsági területeken belül pedig a hatály kiterjesztésével;
—
a rendelet hatálya alá tartozó szociális biztonsági területek kiterjesztése a törvény szerinti előnyugdíj-rendszerekre;
—
a munkanélküliségre vonatkozó egyes rendelkezések módosítása;
—
az egyenlő bánásmód általános alapelvének és az ellátások exportálhatósága elvének megerősítése;
Az Európai Unió ismertetése - 2015
3
—
a jó közigazgatás elvének bevezetése: a tagállami intézmények kötelesek együttműködni és a polgárok javára kölcsönös segítségnyújtást biztosítani;
—
különleges rendszer létrehozása (a szociális biztonságra vonatkozó információk elektronikus adatcseréje – EESSI) a nemzeti intézmények közötti biztonságos adatcsere lehetővé tétele érdekében.
2.
Európai egészségbiztosítási kártya
Az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belül utazó európai polgárok a jövőben használhatják az európai egészségbiztosítási kártyát. A kártya egy másik EGT-országban tett magán- vagy szakmai célú látogatás alkalmával megkönnyíti az orvosi ellátáshoz való hozzáférést. 3.
Kiegészítő nyugdíjjogosultságok
2014. április 16-án, több éves tárgyalást követően aláírták a munkavállalók tagállamok közötti mobilitásának a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megtartásának javításával történő növelésére vonatkozó minimumkövetelményekről szóló 2014/50/EU irányelvet. Az irányelv csak a munkaerőpiac nyugdíjrendszereire vonatkozik, tehát az önkéntes hozzájárulásokra, a magánnyugdíjrendszerekre és az állami nyugdíjara nem, ez utóbbiakról a koordinálásról szóló rendelet rendelkezik. Az irányelv nem vonatkozik továbbá a fizetésképtelenség esetére garanciát nyújtó rendszerekre és a nyugdíjba vonulással nem kapcsolatos rendszerekre sem. Az irányelv kimondja, hogy a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges időszak vagy a várakozási idő nem haladhatja meg a három évet, és hogy a kilépő munkavállaló a szerzett nyugdíjjogosultságát „nyugvó nyugdíjjogosultságként” abban a kiegészítő nyugdíjrendszerben hagyja, amelyben a nyugdíjjogosultságot szerezte vagy a nyugdíjjogosultságot pénzösszeg formájában kell kifizetni. A nyugvó nyugdíjjogosultságokat a rendszer aktív tagjainak jogaival vagy a mindenkor kifizetésre kerülő jogosultságokkal összhangban kell kezelni. Amennyiben a munkaviszony még azelőtt megszűnik, hogy a kilépő munkavállaló szerzett nyugdíjjogosultságot halmozott volna fel, a kiegészítő nyugdíj-rendszer visszatéríti a kilépő munkavállaló által befizetett nyugdíjjárulék-összegeket. 4.
Reformkilátások
Az Európai Bizottság finanszírozza az európai szociális biztonság független szakértőinek hálózatát (2004–2013 között trESS néven, 2014 óta FreSsco néven ismert), amely több hasznos jelentést is készített a kérdésről. A hosszú távú ápolás-gondozási ellátás és az álláskeresési járadék koordinációjáról szóló konkrét konzultációt – amelynek eredményeit még nem hozták nyilvánosságra – követően a Bizottság várhatóan 2015 közepén értékeli a koordinálásról szóló rendeletet és a végrehajtási rendelet egyes részeit. Minden új javaslatnak különösen két, a mai napig nem kielégítően szabályozott területre kell összpontosítania, nevezetesen az álláskeresési járadékra és a hosszú távú ápolás-gondozási ellátásra. Egy további terület, amellyel foglalkozni kell, arra vonatkozik, ahogyan a szabványos munkaügyi kapcsolatok elképzelésén alapuló szociális biztonsági koordinációs szabályok működnek, vagyis ahogyan kizárják vagy korlátozzák az atipikus foglalkoztatásban részt vevő munkavállalók szociális biztonságra vonatkozó jogait.
AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE A Parlament mindig komoly érdeklődést tanúsított a más tagállamban dolgozó migráns munkavállalók, határ menti ingázók, önálló vállalkozók és harmadik országok állampolgárai által tapasztalt problémák iránt, és a helyzetük javítása érdekében számos állásfoglalást fogadott el. A Parlament számos alkalommal helytelenítette a mozgás teljes szabadságának fennálló akadályait, és felszólította a Tanácsot, hogy fogadjon el olyan függőben lévő javaslatokat, Az Európai Unió ismertetése - 2015
4
mint például az 1408/71/EGK rendelet hatályának az előnyugdíjrendszerekre történő kiterjesztése, a munkanélküliek munkanélküli ellátásra való jogosultságának a más tagállamban tartózkodásra való kiterjesztése és a jogszabályok hatályának valamennyi biztosítottra történő kiterjesztése. E követelések némelyike az 883/2004/EK rendelet korszerűsített változatának végső elfogadásával teljesült. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta a rendes jogalkotási eljárást kell alkalmazni, és a munkavállalók szociális biztonsági jogairól a Tanácsban szavaznak minősített többséggel (48. cikk). A tagállamok azonban kérhetik a jogalkotási aktus tervezetének az Európai Tanács elé terjesztését, ha a tagállam „kijelenti, hogy a jogalkotási aktus tervezete szociális biztonsági rendszerének fontos vonatkozását érintené – ideértve annak alkalmazási körét, költségét vagy finanszírozási rendszerét –, vagy befolyásolná e rendszer pénzügyi egyensúlyát”. A mindenki, köztük az önálló vállalkozói tevékenységet folytatók számára is elérhető szociális védelemről szóló, 2014. január 14-i állásfoglalásában a Parlament sürgette a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a szociális biztonsági rendszerekre vonatkozó jogszabályokat, és kövesse nyomon azok végrehajtását és összehangolását az uniós migráns munkavállalók ellátásokra való jogosultságának megóvása érdekében. Marion Schmid-Drüner 09/2015
Az Európai Unió ismertetése - 2015
5
