TÁRSADALMI TŐKE ÉS INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM. EGYEDÜL KUGLIZNI,

TÁRSADALMI TŐKE ÉS INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM. EGYEDÜL KUGLIZNI, EGYEDÜL SZÖRFÖLNI? Molnár Szilárd, [email protected] BME-UNESCO Információs Társadalom- és Trendkutató Központ 1111 Budapest, Stoczek u. 2-4.

Problémafelvetés A fejlett nyugati demokráciákban a társadalomkutatók azt tapasztalták az utóbbi évtizedekben, hogy egyre csökken az emberek hajlandósága a civil, közösségi szervezetekben való részvételre, csökkent a politikai participáció mértéke, az állampolgárok nem bíznak abban, hogy a demokratikusan választott vezetőik valóban a választók érdekeiket képviselik, egyre kevesebben vesznek részt népszavazásokon, kevesebben járnak templomba. Mindezeket a kedvezőtlen tendenciákat metszi keresztül a modern információs és kommunikációs technológiai (továbbiakban IKT) eszközök forradalmi léptékű elterjedése, melyekkel kapcsolatban gyorsan fellángoltak a társadalomra gyakorolt hatásukról szóló viták. A számítógépek, internet, mobiltelefónia alapjaiban változtatják meg a hagyományos fogalmak jelentését, a társadalmi alrendszerek működését. Behatolnak a mindennapi életünkbe, egyre fontosabb szerepet töltenek be a kommunikációban, tanulásban, munkavégzésben, kapcsolattartásban, szórakozásban. Az internet társadalmi elterjedése, diffúziója a fejlett országokban a televízió valaha mért elterjedési ütemével vetekszik. Az Egyesült Államokban egy 50 éves trend tört meg 2003-ban: ebben az évben történt meg először, hogy a televízió nézésnél több időt fordítottak a fiatalok egy másik médium, a világháló használatára (Cole 2003). Úgy tűnik tehát, hogy az internet hatása túlszárnyalja a telefon és a televízió 20. századra gyakorolt társadalom-alakító erejét. A szociológiai gondolkodás történetében meghatározó szerepet játszik annak a folyamatnak a vizsgálata, amely a modern társadalmakban egyre inkább háttérbe szoruló személyes kapcsolatok és az ezeken alapuló elsődleges közösségek – családi, szomszédi, baráti kapcsolatok – csökkenő jelentőségére hívja fel a figyelmet. Számos társadalomkutató a modern társadalmak fejlődésének egyik alapvető veszélyét abban látja, hogy egyre inkább a személytelen, közvetett kapcsolatokon – például intézményeken, szerződéseken, kommunikációs technológiákon – alapuló szerveződések törnek előre, míg ezzel párhuzamosan csökken a társadalmi normákat közvetlenül átadó, fenntartó közösségek szerepe. Szociológusok sora figyelmeztet arra, hogy a társadalmi tőkét befolyásoló tényezők erodálódása – például gyengülő civil társadalom, a társadalmi kapcsolatokat erősítő közösségi terek csökkenő száma, stb. – miatt évtizedek óta hanyatlik a bizalom, az emberi kapcsolatok intenzitása és a civil szerepvállalás mértéke. Ebben a kontextusban jut egyre népszerűbb szerephez a társadalomtudományokban a társadalmi tőke fogalma, amit tovább erősít az információs és kommunikációs technológiai (IKT) eszközök egyre gyorsuló társadalmi diffúziója. Kérdésként merül fel tehát, hogy az IKT eszközök használatával egyre inkább hálózatszerűen működő társadalomban, közösségekben az internet lesz-e az a végső izoláló technológia, ami még inkább visszaszoríthatja a közösségi életben való részvételünket, vagy inkább arról van szó, hogy az új – elsősorban az internetes technológiákon alapuló – kommunikációs eszközök elősegítik a face-to-face társadalmi kapcsolatok kialakulását?

Elméleti háttér Az IKT eszközök elterjedésének rohamos fejlődést látva már az ezredforduló környékén napvilágot is láttak olyan kutatási eredmények (Kraut at al 1998; Nie at al 2000, 2002, 2003), amelyek szerint az internet tovább izolálja a felhasználókat, kiszakítja őket a társadalmi hálózatokból, hiszen a használat miatt kevesebbet érintkeznek családtagokkal, barátokkal és közösségekkel. Norman H. Nie professzor meglátása szerint az e-mail hiába alkalmas kapcsolatot kialakítani emberek között, ha nem képes egy kávé vagy sör melletti beszélgetés, egy ölelés hangulatát nyújtani, így az internet lehet az a végső izoláló technológia, amely végleg romba dönti a televízió és az autók által már így is meggyengített közösségeket. Kutatásuk (Nie és Erbring 2002) szerint minél több időt internetezik valaki, jellemzően annál kevesebb időt tölt el valódi emberi lények társaságában. Egyesült államokbeli longitudinális adatbázison végzett elemzések szerint (Kraut at al 2004) az internet használat elvezethet a barátokkal és családtagokkal való kapcsolat (látogatás) gyakoriságának visszaszorulásához, ráadásul ez a hatás erősebb azoknál, akik a használat előtt több társadalmi kapcsolattal rendelkeztek. Mindez azt eredményezheti, hogy „a számítógép-hálózatok használatának következtében idővel egy egész társadalom felelőtlenebbé vagy atomisztikusabbá válhat” (Levine 2004). A pesszimista nézőpontot képviselők szerint, ha az interneten keresztül létre is jönnek új kapcsolatok, ezek többnyire pusztán gyenge kapcsolatok1, hiszen az e-mail „alacsonyabb” szintű kommunikáció, mint a telefonálás vagy a személyes találkozás (Cummings, Butler és Kraut 2002). Az információs technológiák negatív hatásait erősíti, hogy ezek alkalmat adnak az anonimitás és az individualizmus megerősödésére, így gyengítik a társadalmi normákat, a bizalmat, pusztítják a társadalmi tőkét (Kiesler at al 1991). Mindez joggal veti fel azt a kérdést, hogy a modern információtechnológia miként hat a társadalmi integrációra, a kisközösségek kohéziójára, az egyén társas viszonyaira. Vajon a televízió után itt egy újabb olyan technológia, amely szétzúzza az emberi kapcsolatokat, izolálja az egyént, gyengíti a kisközösségek normaközvetítő és -kontrolálló szerepét? – vetődik fel a kérdés egyre gyakrabban a szociológiai szakirodalomban. Természetesen a disztópikus forgatókönyvek mellett nincs hiány az utópisztikus látásmódot képviselőkből sem. Jon Katz 1997 végén úgy mutatja be az internetet a napi rutin szintjén használó „hálózati polgárt”, mint egy toleráns, a közügyek iránt felelősséget érző és vállaló, erős civil öntudattal rendelkező, szabadságszerető embertípust. A lelkes szólamok szerint az IKT eszközök elterjedése megerősíti az egyént az állammal és a hagyományos hierarchikus struktúrákkal szemben, és soha nem tapasztalt mértékű lehetőséget ad arra, hogy sok felhasználó kommunikáljon egyszerre sok más emberrel. Szoftverek, webes alkalmazások, közösségi informatikai fejlesztések sora táplálja azt a reményt, hogy a hanyatló civil aktivitás, a bizalom, a deliberatív, azaz a folyamatos konzultáción, bevonáson alapuló politikai élet, a nyilvánosság intézményei megerősíthetőek az IKT eszközök értelmes, körültekintő és innovatív használata révén. Putnam (2000) míg a televízió elterjedése miatti életvitel- és időháztartásbeli változásokat a társadalmi tőke csökkenésének magyarázatában döntőnek tekinti2, addig az új 1

Más nézőpont szerint (lásd például Mark Granovetter munkásságát) persze a gyenge kapcsolatok is fontos erőforrások. 2 Putnam a televíziózással kapcsolatban kiemeli, hogy felnőtt egy olyan generáció, amely a TV-t szinte csak kikapcsolódásra, háttérzajnak vagy csatorna-szörfözésre használja, nem pedig céltudatos információszerzésre. Nem véletlen, hogy ebben a fiatal, 18-29 éves korosztályban radikálisan csökkent a társulási hajlam a szülőkhöz képest.

információs és kommunikációs technológiai eszközök esetében lát reményt arra, hogy ezek használata révén az egyének növelni tudják társadalmi tőkéjüket (Putnam 2002). Cole és Robinson (2002) vizsgálatai azt igazolják, hogy az internetet használók nem fordítanak kevesebb időt társas kapcsolataik ápolására, mint a világhálót nem használók, az internethasználók pedig pozitívabb társadalmi attitűdökkel rendelkeznek, miközben kevésbé érzik magukat magányosnak. Wellman és munkatársai (2002) már határozottabban fogalmaznak: „az internet növeli a személyek közötti kapcsolattartást, a szervezetekben való részvételi hajlandóságot és új lehetőséget biztosít a közösségi elkötelezettségnek”, vagyis az „internet képes növelni a társadalmi tőkét, a civil elkötelezettséget, és az online közösségeknél ez a fejlődés érzékelhető is”. A társadalmi tőkére tehát tekinthetünk úgy, mint „magánjószág”-ra (private good), és mint „közjószág”-ra (public good) is (Putnam 2000). Előbbi esetben az egyéni érdekek által vezérelt kapcsolatépítés eredményéhez jutunk, utóbbinál viszont annak ellenére, hogy nem a közösségek alakítanak ki társadalmi kapcsolatokat, mégis részesednek a hálózati mechanizmusok következményeiből. Ez a kölcsönös haszon vezeti el az embereket az együttműködésre, melynek hagyománya, kultúrája országonként, sőt ezen belül egyes régiónként is eltérő lehet (Putnam 1993 és 2000). A társadalmi tőkének tehát van egy olyan makroszintű olvasata is, mely szerint ez a tőkefajta elsősorban nem magánvagyon, hanem sokkal inkább egy olyan közjószág, amiből mindenki részesülhet. Más tőkefajtákhoz hasonlóan, a társadalmi tőke is erőforrás, így annál sikeresebb egy társadalom, erősebb egy gazdaság, minél több társadalmi tőkével rendelkeznek a közösségek. Az emberek közötti együttműködés és bizalom mértéke a gazdasági-társadalmi hatékonyság egyik kiemelkedő erőforrása, egyenesen egy gazdaság sikerességének fokmérője. A makroszintű megközelítésmódot képviselőkhöz sorolható Fukuyama (1997) is, aki szerint a társadalmi tőke szintjétől függően az egyes társadalmak gazdaságának még a szerkezete is eltérő, sőt mindezt összefüggésbe hozza a modern információs és kommunikációs technológiai eszközök elterjedésével is. Meglátása szerint a már a digitális forradalom előtt is magasabb társadalmi tőkével rendelkező társadalmakban sokkal sikeresebben terjednek el a számítógépek, az internet, azaz véleménye szerint, a bizalom- és kapcsolat-hiányos országok nem igazán képesek kihasználni az IKT-eszközök nyújtotta előnyöket.

Tanulságok Magyarország számára Mindez különösen érdekes kérdést vet fel Magyarország tekintetében is, hiszen nálunk az utóbbi néhány évben alig változott az internethasználók szociológiai összetétele, a háztartások PC- és internet-ellátottsága. A felnőtt magyar lakosság 53 százaléka nem használt számítógépet 2006-ban, valamint 64 százalék nem tekinthető internetezőnek a World Internet Project3 (2006) – továbbiakban WIP – becslései szerint. Hazánkban az elmúlt években – a diffúziós (elterjedési) várakozásokkal ellentétben – a fontosabb lakossági mutatók terén csak lassú fejlődésről beszélhetünk. Az otthoni számítógépek aránya 2003-hoz képest 2004 év végére pontosan annyival – 1 százalékponttal – bővült, mint az „öreg” technológiának számító színes televízióé, csakhogy amíg a TV ezt 96 százalékos lefedettségi szintről produkálta, addig a PC pusztán 32 százalékról. Ugyanígy nehéz pozitív eredményként elkönyvelni az otthoni internet-felhasználás terén tapasztalt 2-4

3

Lásd még http://www.ithaka.hu/Kutatas/wip

százalékpontos éves növekedési ütemet, amellyel Magyarország körülbelül 20 év alatt érné el az Egyesült Államok mostani otthoni hozzáférési arányát. Ennél is aggasztóbb az a jelenség, hogy a nem használókon belül túlsúlyban vannak azok, akiknek semmilyen közvetlen, személyes kapcsolatuk sincsen az információs táradalom jellegadó eszközeivel, továbbá olyan közeli személyekkel, akik például interneteznek, használnak e-közszolgáltatásokat. Tíz internetet nem használó közül hatot még soha senki nem akart személyesen meggyőzni arról, hogy a világháló használata előnnyel járna a számára. Mindez vissza is tükröződik abban, hogy ma már egyértelműen a motivációbeli korlátok (nem érdekli, nincs rá szüksége) játsszák a főszerepet az anyagi akadályokkal szemben (WIP 2006). Ennek pedig nagyon súlyos társadalmi-gazdasági következményei lehetnek. Már most azt tapasztaljuk, hogy az információs társadalom lassú fejlődési üteme mellett egyre mélyül a lakosság digitális megosztottsága Magyarországon. Sajnos jó esélyünk van arra, hogy az ország kulturális értelemben véglegesen kettészakadjon: a társadalom körülbelül egyharmada követi az információs társadalom változásainak trendjeit, jellemző rájuk a folyamatos technológiaváltás – például mobil eszközök, vezeték nélküli szélessávú internet hozzáférés használata, stb. –, valamint az online szolgáltatások kiterjedt használata, míg a felnőtt lakosság körülbelül kétharmada inkább elutasító, közömbös magatartást mutat az információs társadalom jellegadó eszközeivel szemben. A megosztottság főbb törésvonalai az életkor, az iskolai végzettség és a településtípus mentén rajzolódnak ki. Az életkor előrehaladtával drámaian csökken az internet használat valószínűsége: a harminc évnél fiatalabb korosztályhoz képest a 60 év felettiek esélye erre 94, de a 30-39 éveseké is több mint 50 százalékkal alacsonyabb. A legerősebb hatása az iskolai végzettségnek van: a nyolc általánost végzettekhez képest a felsőfokú végzettségűek csaknem tizenháromszoros, de még a középfokú végzettségűek is több mint négyszeres mértékben esélyesek – minden más vizsgált tényező hatását kiszűrve – a világháló használatára. Milyen megoldási lehetőségek adódnak, milyen kutatási eredmények segíthetik a helyes beavatkozási irányok feltérképezését? A társadalmi tőke és az internet használat elterjedése közötti kapcsolat vizsgálatakor világos képet kaptunk (Albert-Dávid-Molnár 2007): az internet használókra valóban jobban jellemző a társas környezet gazdagsága, mint a nem használókra. Az a csoport, akiknek van barátja, külföldi illetve vidéki rokona, ismerőse, valamint az adatfelvételt megelőző hónapban volt baráti összejövetelen, 1,5-2,5-szörös arányban nagyobb eséllyel internet használó, mint az, amelynek tagjai nem rendelkeznek ilyen kapcsolatokkal. Még fontosabb talán az, hogy minden más tényező hatását kiszűrve az internet használat elkezdése a vizsgált időintervallumban (2001 és 2003 között) kétszeres arányban jellemezte a baráttal rendelkezők csoportját a barátokat nélkülözőkhöz képest. Jól érzékelhető tehát, hogy a nem internetezők alacsonyabb társadalmi tőkével rendelkeznek, azonban ez az esetek döntő többségében nem pusztán csak azt jelenti, hogy mérhetően kevesebb a társadalmi kapcsolatuk és kevésbé kiterjedt a társadalmi hálójuk, hanem egyben jóval kevesebb is az olyan ember, akitől tanácsot, segítséget kérhetnének az IKT eszközökkel, a világháló hasznával, használatával kapcsolatban. Egyeszűen hiányoznak azok a kommunikációs csatornák, amelyeken keresztül a megfelelő minták, illetve társadalmi kényszerek megjelenhetnének előttük. Ebben a kontextusban értékelődnek fel újra és újra azok a közösségi helyek, amelyek főleg a kistelepüléseken nem csak a nélkülözhetetlen szolgáltatásokat teszik elérhetővé, hanem egyben olyan szociális teret is biztosítanak, ahol az emberek találkozhatnak, beszélgethetnek, információkat cserélhetnek, adott esetben tanulhatnak, szórakozhatnak. Kutatási eredményeink (Molnár 2004, Albert-Dávid-Molnár 2007) azt bizonyítják, hogy az internetezés esélyét elsősorban nem a közvetlen családi, rokoni kapcsolatok

befolyásolják, hanem a baráti, ismerősi kör. Ezen belül is azt láttuk, hogy nem elsősorban a kapcsolatok mennyisége, hanem azoknak minősége számít döntő befolyásoló tényezőnek. A számítógép- és internet használat elterjedésében a gyenge kötések (barát, ismerős, sőt idegen szakember) játsszák a döntő szerepet, aminek a létrejöttében és ápolásában az IKT eszközök hozzáférését is biztosító közösségi terek – például könyvtárak, kisposták, közösségi házak, teleházak – töltenek be kulcsszerepet. Adatainkból tehát kitűnik, hogy az innovációk elterjedését valóban jelentős mértékben befolyásolja a társadalmi kapcsolatrendszer finom szövete, hiszen igen éles különbséget látunk az internetet nem használók beszűkült társadalmi kapcsolatai, illetve a már használók és a most belépők társas készségei között. Különösen figyelemre méltó az, hogy a különböző közösségi helyek és a barátok milyen kiemelkedő szerepet töltenek be az internetezés szempontjából a belépők körében. Éppen ezért elszomorító, hogy a rossz gazdasági helyzetben lévő kistelepüléseken paradox módon ezek a közösségi helyek esnek először áldozatul a leépítéseknek, így pontosan a gyenge kötések visszaszorulása miatt mondhatjuk azt, hogy az IKT eszközök elterjedését nagymértékben akadályozza a kapcsolathiányos magyar társadalom. Bármennyire is meglepő, de a magyarországi kispostákat felváltó mobilposták elleni tiltakozások, népi ellenállási mozgalom kibontakozása mögött is elsősorban a közösségi helyeknek a gyenge kötésekben játszott kiemelkedő szerepét, illetve annak féltését, a megóvására irányuló szándékot kell látnunk (Molnár-Székely-Karvalics 2005). A postahivatalok nemcsak különféle szolgáltatásokat biztosító intézmények, hanem a közösségi érzést erősítő és fenntartó színhelyek is. Ide nem csak azért mennek be az emberek, mert fel akarnak adni egy levelet, hanem azért is, mert itt elérhetik a helyi lakosok által fenntartott „ingyenes közösségi szolgáltatást” is: ismerősökkel, barátokkal találkozhatnak, információkat szerezhetnek be, informálódhatnak a közösséget érintő eseményekről. Mindez hozzájárul a közösségi érzés erősítéséhez, az egyének társadalmi kapcsolathálójának kiterjesztéséhez. Szociológiai értelemben óriási különbség van az „egy helyet sokan meglátogató” vagy „egy személy által sok helyet meglátogató” intézmény között.

Társadalmi közvetítők (kommunikátorok) kiemelkedő szerepe Számos kutatási eredmény támasztja alá azt a tényt, hogy a magyar társadalomban igen jelentős azoknak az aránya, akik a digitális világ szempontjából teljes elszigeteltségben élnek. Esetükben a legnagyobb társadalompolitikai kihívást elsősorban az jelenti, hogy sem belső motiváció, nyitottság, érdeklődés, sem a külső segítségnyújtás lehetősége nem fedezhető fel. Az elszigeteltség fő forrása, hogy a nem internetezőkre egy beszűkült társadalmi kapcsolatrendszer jellemző, így hiányoznak azok az alapvető társadalmi kötések, interakciók, amelyek elősegítenék az innovációk elterjedését. A beszűkült társadalmi kapcsolatok különösen az új lehetőségekkel, eszközökkel kapcsolatos információk beszerzésénél okoz jelentős hátrányt. Az alábbi táblázatokból látható, hogy a személyi számítógépek, internet-csatlakozás beszerzésénél elsősorban nem a családtagoktól, rokonoktól kérnek tanácsot, hanem a gyenge társadalmi kapcsolatokat alkotó ismerőstől, szakembertől. PC vásárlásakor kapott tanácsok forrása (azon háztartások százalékában, akik vásárlás útján jutottak otthonukba PC-hez, több válasz is lehetséges volt): Baráttól, ismerőstől 40% Szakembertől 35%

Családtagtól Munkatárstól Más rokontól Nem kapott tanácsot senkitől

16% 15% 7% 16%

Forrás: Informatikai és Hírközlési Minisztérium 2005

Az internet bevezetésekor kapott tanácsok forrása (azon háztartások százalékában, akik vásárlás útján jutottak otthonukba internet-hozzáféréshez, több válasz is lehetséges volt): Szakembertől 35% Baráttól, ismerőstől 31% Családtagtól 24% Munkatárstól 14% Más rokontól 4% Nem kapott tanácsot senkitől 25% Forrás: Informatikai és Hírközlési Minisztérium 2005

Mindez azért fontos értékű jelzés, mert a magyar társadalom digitális megosztottságát vizsgálva azt látjuk, hogy az internetet nem használók döntő többségének sem az eszközökhöz, sem olyan személyekhez nincs kapcsolata, akik egyébként járatosak az információs társadalomban. Az összes nem használó 57 százaléka lakik olyan háztartásban, ahol sem internet, sem számítógép, sem internetező nincs, további 20 százaléknál szintén nincs otthon internet, sem használó, viszont van számítógép. Ezt a két csoportot tekinthetjük az információs társadalom jellegadó eszközeitől, rétegeitől teljes mértékben elszigeteltnek. Az internetet nem használók a háztartásokban élő személyek százalékában: Van a háztartásban Arányuk az internetet nem használók százalékában számítógép internet internet-használó van van Van 9% van nincs Van 12% nincs nincs Van 2% van nincs Nincs 20% nincs nincs Nincs 57% Forrás: Eneten 2005

Az információs társadalommal kapcsolatos elszigeteltséget növeli, hogy a nem használók több mint fele még nem is gondolt rá, hogy kipróbálja az internetet. Gondolt-e már arra, hogy kipróbálja az internetet? (az internetet nem használók százalékában): Nem gondoltam még rá 54% Igen, de nem próbáltam még ki 24% Igen, ki is próbáltam már 20% Igen, régebben rendszeresen használtam is 2% Forrás: Eneten 2005

Az igen erős szubjektív korlátok – motivációhiány, érdektelenség – mellett sajnos közrejátszanak egyéb mikroszintű, de ugyanakkor objektív akadályozó tényezők is. Ugyanis az internetet nem használók több mint fele – 66 százalékát – semmilyen ösztönzést, segítséget nem nem kap más személyektől. Biztatta-e már valaki, hogy használja az internetet? (az internetet nem használók százalékában): Igen, a családból valaki 15% Igen, ismerősök 13% Igen, munkahelyen kollegák 5% Más személy 1% Nem, senki sem 66% Forrás: Eneten 2005

A belső motiváció és a külső segítség hiánya leginkább az idősebb és a szegényebb rétegeket érinti, ők az információs társadalom szempontjából pillanatnyilag teljesen elérhetetlenek. A nem internetezőkön belül ide sorolható minden második felnőtt magyar lakos. Számuk a teljes felnőtt lakosság körében 30 százalékra tehető, azaz mintegy 3 millió főre.

Hazai kutatási lehetőségek Az IKT eszközök terjedése terén tapasztalható, egyébként nemkívánatos hazai lemaradásnak, megtorpanásnak a társadalomkutatók mégis örülhetnek, ugyanis ez jó alkalmat biztosíthat arra, hogy az internet társadalmi elterjedésének bizonyos kérdéseit még folyamatában vizsgáljuk. Azokban az országokban, ahol az elterjedés már a diffúziós folyamat végén jár, ezeknek a kérdéseknek a kutatására még retrospektív módon sem nyílik lehetőség. Mindenképpen ilyen területnek számít az internet egyének szociabilitására, társadalmi tőkéjére tett hatásának megítélése, a diffúziós folyamat kulturális, kommunikációs gátjainak vizsgálata. A bevezetőben említett, az internet társadalmi tőkére gyakorolt semleges, illetve pozitív irányú hatásához hasonló eredményeket kaptunk a World Internet Project 2002-es magyarországi adatainak keresztmetszeti elemzése során, ahol azt vizsgáltam, hogy az internetet használók szociabilitási mutatói, attitűdjei mutatnak-e eltérést a hálózatot nem használókétól, s ha igen, akkor milyen irányú, mértékű ez a különbség. Az adatelemzések során azt találtam (Molnár 2004), hogy a társadalmi tőke szempontjából semmiképp nem éri hátrány azokat, akik intenzíven és régóta használják az internetet, sőt az azonos korcsoportokban, az azonos iskolai végzettségűek és státuszúak csoportjában mindig azoknak volt szignifikánsan magasabb a szociabilitási mutatója, akik internet-felhasználók, ezen belül is még magasabb azoknál, akik régi felhasználónak (legalább 4 éve internetezik) számítanak. Ezekre az eredményekre alapozva 2005-ben a WIP 2001-2003-as longitudinális4 adatain 4 hipotézis vizsgálatát végeztük el: Első hipotézisünk szerint (1) elsősorban azok az emberek kezdenek el internetezni, akiknek eleve nagyobb társadalmi tőkéjük volt, azaz feltevésünk szerint az internet-használat elterjedésének trendjei hasonlóak

4

Lásd részletesen: Albert F. -Dávid B.- Molnár Sz. 2006: Az Internet-használat és a társadalmi tőke időbeni alakulása Magyarországon. In: Dessewffy T.–Fábián Z. – Z. Karvalits F. (szerk.) Internet.hu 3., Budapest, TÁRKI, pp: 69-111.

az általános kapcsolatgazdagság trendjeihez.5 Az internet használata maga is hat a szociabilitásra, társadalmi tőkére. Ennek a hatásnak három lehetséges iránya feltételezhető. A pozitív irányú hatást feltételező hipotézis: (2) Az internet-használat növeli a társadalmi tőkét. Minél inkább régi, illetve intenzívebb felhasználó valaki, annál valószínűbb, hogy a világháló használata révén növelni tudja társadalmi tőkéjét. Semleges hatást feltételező hipotézis: (3) Az internet-használat se nem növeli, se nem csökkenti a társadalmi tőkét. Negatív hatást feltételező hipotézis: (4) Az internet-használat elvezethet a barátokkal és családtagokkal való személyes kapcsolattartás visszaszorulásához. Ez különösen igaz lehet a használat előtt is nagyon magas társadalmi tőkével rendelkezők körében, valamint a használattal nagyon sok időt eltöltők körében. Első hipotézisünk igaznak bizonyult az elemzett adatok alapján. Több adat is alátámasztja, hogy a belépők nagyobb társadalmi tőkével rendelkeznek, mint a nem internetezők csoportja: még a vizsgált egyéb szocio-demográfiai változók hatását kiszűrő regressziós modellben is kimutatható volt, hogy a baráttal rendelkezők esélye arra, hogy használják a világhálót, a barátokkal nem bírókhoz képest több, mint kétszeres. Maga az internetezés mint tevékenység hatása a kapcsolatokra, szociabilitásra a három elméletileg elkülöníthető lehetséges hatás szerint az adatok alapján egyértelműen pozitív, azaz az internet-használat növeli a társadalmi tőkét. Minél inkább régi net-használó valaki, annál inkább jellemző rá, hogy a világháló használata révén társas terét bővíteni tudta, és ez a rendelkezésre álló adatok szerint a már létező „offline” kapcsolatainak sem megy a rovására. Különösen igaz ez az új belépőknél, hiszen esetükben azt láttuk, hogy hiába rendelkeznek magas induló kapcsolati tőkével, a régi, rutinosabb felhasználókkal szemben mégis alacsonyabb a szociabilitásuk, mert az internet nyújtotta kapcsolati, kommunikációs lehetőségeket még nem tudják az előző csoporthoz mérten elég intenzíven kihasználni. Az tehát, hogy a vizsgált populációban az adatfelvétel mindhárom évében már internet-használók csoportja egyértelműen a legkapcsolatgazdagabb, részben annak lehet az oka, hogy valószínűleg a világháló használatakor is magasabb szociabilitás jellemezte őket, és az internetezés révén kapcsolataikat tovább gyarapították, mélyítették. Mindezzel párhuzamosan azt tapasztaltuk, hogy az internetezés semleges hatással van a családi kapcsolatokra.

Kutatási terv A már idézett kutatásaink eredményeiből úgy tűnik, hogy az innovációk elterjedését valóban jelentős mértékben befolyásolják a kulturális hagyományok, a társadalmi kapcsolatrendszer finom szövete, hiszen igen éles különbséget látunk az internetet nem használók beszűkült 5

ALBERT Fruzsina - DÁVID Beáta 1998(a): A barátokról. In: Társadalmi Riport, 1998, Szerk: Kolosi et al. TÁRKI, Bp. pp:257-278. és ALBERT Fruzsina - DÁVID Beáta 2000: A kapcsolathálózatokról. In: Növekedés alulnézetben. Tárki Monitor jelentések, december, pp. 247-253. Általánosan megfigyelhető tendencia, hogy a férfiaknak több barátjuk van, mint a nőknek, és több nőnek nincsen egyáltalán barátja, mint férfinak. A kor előrehaladtával csökken, a magasabb iskolai végzettséggel, jövedelemmel és a településtípusok urbanizációs fokával párhuzamosan emelkedik a barátok száma.

társadalmi kapcsolatai, illetve a már használók és a most belépők társas készségei között. Különösen figyelemre méltó az, hogy a különböző közösségi helyek (teleházak, könyvtárak) és a barátok milyen kiemelkedő szerepet töltenek be az internetezés szempontjából a belépők körében. Ezeknek az internetezésre lehetőséget biztosító helyeknek a népszerűsége pontosan a kiterjedtebb társas kapcsolatoknak köszönhető. Ugyanezt bizonyítják azok az adataink is, melyek szerint az internetezés esélyét elsősorban nem a közvetlen családi, rokoni kapcsolatok befolyásolják, hanem a baráti, ismerősi kör. Ezen belül is azt láttuk, hogy nem elsősorban a kapcsolatok mennyisége, hanem azoknak minősége számít döntő befolyásoló tényezőnek. Úgy tűnik tehát, hogy ez a kulturális-kapcsolati kontextus alapjaiban határozza meg a diffúziós folyamatot, így nagyon nehéz bármilyen előrejelzést is adni a fejlődés jövőbeni ütemére. Ebben a helyzetben az a paradox, hogy miközben adataink arról tanúskodnak, hogy az internet használata pozitív hatással bír a társadalmi kapcsolatrendszer, a társadalmi tőke növelésére, addig ez a hatás pontosan azoknál nem tud kibontakozni – a beszűkült kapcsolatrendszer miatt –, akiknek erre egyébként jóval nagyobb szüksége lenne a jelenleg használókhoz képest. Az országos reprezentatív mintán végzett WIP felmérés adatbázisai megfelelő terepei további kvantitatív elemzéseinknek a fentebb vázolt kérdéseket illetően. Mivel azonban legalábbis az eddigi hullámokban meglehetősen töredékes volt a kapcsolathálózatokra vonatkozó adatgyűjtés, mindemellett a kérdőíves adatfelvételnek a finomabb mechanizmusok feltárását tekintve meglehetős korlátai vannak, további kvalitatív módszereket is tartalmazó adatgyűjtést tervezünk Hipotézisem, hogy ezt – az anyagi korlátokon túl – elsősorban a társadalmi tőke gyenge kötéseinek kiterjedtsége határozza meg, illetve az, hogy a kistelepüléseken élők körében felülreprezentáltak a homogénebb és beszűkültebb kapcsolathálózattal bírók. Ezek a mutatók különösen igazak a roma lakosságra, így indokoltnak tűnik a kvalitatív kutatást körükben elvégezni. Erre kiváló lehetőséget nyújt a Nyírő András által indított projekt, melynek keretében borsodi kistelepüléseken élő roma közösségeket juttat számítógéphez és vezeték nélküli szélessávú internet kapcsolathoz. A kutatás lehetőséget ad arra, hogy folyamatában (azaz nem retrospektív módon) vizsgálhassuk:  a kapcsolathálózatok jellemzőinek és az internet-használatának összefüggéseit, az oksági viszonyok és hatásmechanizmusok mélyebb megértését;  az internet közösségi használata nyomán fellépő (mikro- és mezoszintű) változásokat;  az internet-használat által okozott esetleges interperszonális viszonyokban fellépő társadalmi tőke változás alaposabb, mélyrehatóbb megismerését (azaz hogyan hat az egyre népszerűbbé váló internet-használat a személyek közötti kapcsolatok mennyiségére, minőségére);  valamint, hogy az IKT eszközökhöz való hozzáférés lehetősége az adott szociális kontextusban valójában milyen változásokat implikál. Az adatfelvételek helye három borsodi kistelepülés az alábbi bontásban: 1. A projekt által érintett olyan település, ahol nincs sem szélessávú közmű, sem közösségi hozzáférési pont (például teleház). 2. A projekt által nem érintett olyan település, ahol nincs szélessávú közmű, de évek óta működik közösségi hozzáférési pont (például teleház). 3. Olyan település, ahol nincs sem közösségi hozzáférési pont, sem szélessávú internethozzáférés. A közösségi házak kiemelkedő szerepét támasztják elő eddig elvégzett elemzéseink a 2001-2003 közötti időszakban az „internethasználatba” belépők és a kilépők esetében, valamint

tudjuk azt is, hogy a civil alapon (pl. egy egyesület, vagy alapítvány) létrehozott és működtetett teleházak (arányuk Magyarországon a teleházakon belül 50% körüli) pozitív hatással vannak a település civil aktivitására. Ennyiben indokolt a teleház, mint magyarázó változó behozatala, azaz a 4. típusú település bevonása a vizsgálatba. A vizsgálatba bevont településeken a (kutatás indulásakor) 2-2 fókuszcsoportos beszélgetés történne a vizsgálati időszak kezdetén, illetve fél év elteltével, valamint egyéni, félig strukturált interjúk is készülnek a két időpontban.

Felhasznált irodalom Albert Fruzsina–Dávid Beáta–Molnár Szilárd (2007): Internet-használat és kapcsolati erőforrások időbeni alakulása Magyarországon. Egy longitudinális vizsgálat eredményei. Szociológiai Szemle 3–4, 41–59. old. Cole, J. (2003): Surveying the Digital Future: The Impact of the Internet. Year Three: The Emergence of Trends előadás, Budapest, November 25. Cole, J.–Robinson, J. (2002): Internet Use And Sociability in the UCLA. IT&Society, 1(1): 202–218. Cummings, J.–Butler, B.–Kraut, R. (2002): The Quality of Online Social Relationships. Communications of the ACM, 45(7): 103–108. Eneten Közvélemény- és Piackutató Központ (2005): Lakossági internethasználat 2005 Informatikai és Hírközlési Minisztérium (2005): Helyzetértékelés a szélessávú elektronikus kommunikációs stratégia megalapozásához. Lakossági szegmens. Nemzeti Szélessávú Stratégia projekt Katz, Jon (1997): The Digital Citizen. Wired 5(12): 68-82, 274-275. Kraut, Robert - Patterson, Michael - Lundmark, Vicki - Kiesler, Sara - Mukhopadhyay, Tridas - Scherlis, William (1998): Internet paradox: A social technology that reduces social involvement andpsychological well-being? Innen: American Psychologist, 53, (9), 1017-1032. old. Kraut, Robert - Kiesler, Sara - Boneva, Bonka - Cummings, Jonathon - Helgeson, Vicki Crawford, Anne (2002): Internet Paradox Revisited. Innen: Journal of Social Issues, 58(1), 49-74. Kraut, Robert – Rainie, Lee – Shklovski, Irina (2004): The Internet and Social Participation: Contrasting Cross-Sectional and Longitudinal Analyses. Journal of Computer-Mediated Communication 10(1): Vol. 10, No. 1, Article 1. Levine, Peter (2005): Az internet és a civil társadalom. Információs Társadalom, V. évf. 1. szám, 41-60. old. (Eredeti: Levine, P. (2004): The Internet and Civil Society. In Verna V.– Gehring, eds.: The Internet in Public Life. Oxford: Rowman & Littlefield, 79–98.)

Molnár Szilárd (2004): Sociability and Internet. Review of Sociology Vol. 10 (2004) 2, 6784. Molnár Szilárd – Székely Levente – Z. Karvalics László (2005): Mobilposta Magyarországon – szakmai és stratégiai elemzés. Kutatási Jelentés, 111-127. Nie, Norman H. - Erbring, Lutz (2000): Internet and Society: A Preliminary Report. Innen: IT & Society 1(1): 275-283. Nie, Norman H. - Hillygus, D. Sunshine (2002): The Impact of Internet Use on Sociability: Time-Diary Findings. Innen: IT & Society 1(1):1-20. Nie, Norman H. – Hillygus, D. Sunshine – Erbring, Lutz (2003): Internet Use, Interpersonal Relations and Sociability: A Time Diary Study. Innen: The Internet in Everyday Life, edited by Wellman and Haythornthwaite. Oxford: Blackwell Publishers. Cikk: http://www.people.fas.harvard.edu/~hillygus/Wellmanchapter.pdf Putnam, Robert D. (1993): Making Democracy Work: Civic Traditions in Modern Italy. Princeton University Press Putnam, Robert D. (2000): Bowling Alone. The Collapse and Revival of American Community. New York: Simon and Schuster Putnam, Robert D. (2002): Bowling Together. The American Prospect, Vol 13. Wellman, Barry – Haase, Anabel Quan – Witte, James – Hampton, Keith (2002): Növeli, csökkenti vagy kiegészíti az Internet a társadalmi tőkét? Információs Társadalom, 2(1): 5–26. World Internet Project (WIP). A digitális jövő térképe: Gyorsjelentés a World Internet Project 2006. évi magyarországi kutatásának eredményeiről. ITHAKA, 2006, Budapest