TÁRSADALMI RÉSZVÉTELI FOLYAMATOK A TERMÉSZETVÉDELEMBEN

TÁRSADALMI RÉSZVÉTELI FOLYAMATOK A TERMÉSZETVÉDELEMBEN Módszertani útmutató I. kötet

Készítette: Fabók Veronika

www.vedegylet.hu

www.essrg.hu

Tartalom

TARTALOM 1

Bevezetés

2

Miért fontos a társadalmi részvétel használata a természetvédelemben?

6

Milyen esetekben használható a társadalmi részvétel?

7

A társadalmi részvétel formái

7

Az érintettek döntéshozatali folyamatokba való bevonása

11

Helyi közösségek, érintettek bevonása a természetvédelmi kezelésekbe

Készítette: Fabók Veronika Nyelvi lektor: Keszthelyi Imre Grafika: Kiss Maja Felelôs Kiadó: Keszthelyi Zsuzsanna

15

Konklúzió

16

Irodalomjegyzék

ISBN 978-963-87081-6-8 Társadalmi részvételi folyamatok a természetvédelemben ISBN 978-963-87081-7-5 I. kötet: Módszertani útmutató Védegylet Egyesület, Budapest, 2010 2., javított kiadás (2014)

A kiadvány a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával jött létre.

Bevezetés

BEVEZETÉS A veszélyeztetett élôhelyek és fajok védelme az elterjedt

A Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási

elképzeléssel ellentétben nem kizárólag az állam, a nemzeti

Intézetének Környezeti Társadalomkutatók Csoportja

parkok és hatóságok gondja, nem egy szûken értelmezett

(ESSRG) és a Védegylet, a Norvég Civil Támogatási Alap

természettudományos probléma, amelyet a tudomány ro-

támogatásával létrejött közös kutatása a társadalmi részvé-

hamosan fejlôdô eszközeivel meg lehet oldani. Egy ország

tel természetvédelemben való alkalmazhatóságát vizsgálta.

természeti értékeinek megôrzéséért az egész társadalom

A kutatás eredményét két kiadvány foglalja össze.

felelôs, elvesztésük az egész társadalomra hatással van. Jelen kiadvány a természetvédelemben dolgozó szakemAhhoz hogy a felelôsség kiterjedhessen a társadalom

berek, civil szervezetek munkatársai és érdeklôdô laikusok

szélesebb rétegeire, lehetôséget kell adni arra, hogy a tár-

számára kívánja bemutatni a társadalmi részvétel termé-

sadalom tagjai részt vegyenek a természeti értékekkel

szetvédelemben való alkalmazásának lehetôségeit. A kiad-

kapcsolatos döntéshozatalban, és akár az intézkedések

vány elsô részében megpróbáljuk felsorolni azokat az

végrehajtásában is.

érveket, amelyek a társadalmi részvétel természetvédelemben való alkalmazását támasztják alá, majd betekintést

A társadalmi részvétel vonatkozhat kizárólagosan a ter-

nyújtunk néhány társadalmi részvételi módszerbe, amelyek

mészetvédelmi döntéshozatalra, illetve vannak olyan for-

használatát nemzetközi példákkal illusztráljuk.

mái, amelyek során a bevonás kiterjed az intézkedések végrehajtására is. Ezek a formák folyamatos együttmûkö-

A második kiadvány témája a jelenlegi természetvédelmi

dést tételeznek fel a hatóság és a helyi közösségek között.

igazgatási rendszer regionális szervezeteinek társadalmi

A társadalmi részvétel alkalmazása a természetvédelmi

részvételi szempontú elemzése.

politikában többféle esetben is elképzelhetô, használata a jogszabályalkotástól kezdve a természetvédelmi politika alakításán és a gazdasági ösztönzôk, támogatások kidolgozásán keresztül a védett területek kijelöléséig és a kezelések meghatározásáig terjedhet.

Társadalmi részvétel a természetvédelemben

1


MIÉRT FONTOS A TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL HASZNÁLATA A TERMÉSZETVÉDELEMBEN? A természetvédelmi igazgatás két legfontosabb eszköze

séges: kompenzációs modellek kidolgozása; kommuniká-

mellett, amelyek a hatósági eszközök és a gazdasági

ciós eszközök kifejlesztése; társadalmi részvételi és kon-

ösztönzôk, van egy harmadik, hazánkban eddig kevéssé

fliktuskezelési módszerek; és ezek kombinációjának alkal-

alkalmazott eszköz: a társadalmi részvétel intézménye.

mazása a közösségek természetvédelmi döntéshozatalba,

A részvétel alkalmazásának a természetvédelemben több

és kezelésbe való bevonása során. A társadalmi részvételi

olyan elônye lehet, amely a másik két eszköz alkalmazásá-

technikák alkalmazása a döntéshozatalban elôsegíti a bio-

val nem érhetô el. A továbbiakban ezen elônyök bemu-

diverzitás politikák céljának megértetését, elfogadtatását

tatására teszünk kísérletet.

és ezen keresztül hozzásegít az egyenlôtlenség által generált konfliktusok megelôzéséhez és megoldásához (Bagnoli et. al. 2008). A helyi közösségek aktív bevonása

Csökkenti a természetvédelmi politika által okozott egyenlôtlenségeket

a természetvédelmi kezelésbe mindezek mellett még társadalmi-gazdasági hasznokat is hozhat azzal, hogy hozzájárul a szegénység és a munkanélküliség visszaszorí-

A természetvédelmi politika többféle eszközt vet be cél-

tásához, azzal hogy biztosítja az esélyt a tradicionális

jainak teljesítésére, a biodiverzitás megôrzésére és növe-

gazdálkodás és a hagyományos társadalmak fennma-

lésére. Vannak olyan eszközök, intézmények, amelyek az

radására. Ez azért fontos, mert a hagyományos társadal-

ember és a természet közötti interakciókat szabályozzák,

mak fennmaradása segítségére lehet a közösségeknek a

korlátozások és jogosítványok formájában. Ezek az in-

globális gazdaság okozta hátrányok bizonyos mértékû

tézmények gyakran egyenlôtlenségeket okoznak a költ-

kompenzálásában azzal, hogy biztosítja a közösség önel-

ségeket viselôk és a hasznokat élvezôk között. Legtöbb

látását vagy helyben biztosít munkalehetôséget a közösség

esetben ugyanis ezek a szereplôk térben és idôben

tagjai számára.

elkülönülnek egymástól. A költségek, amelyek a fejlett országokban legtöbbször a földhasználati korlátozások miatti bevételkiesésben, a fejlôdô országokban pedig a ter-

Segít a konfliktusok megoldásában

mészeti erôforrásokhoz való korlátozott hozzáférésben

2

jelennek meg, helyi szinten koncentrálódnak. A hasznok, a

A természet erôforrások használata kapcsán kialakult kon-

biodiverzitás megôrzése, növelése, viszont sokkal nagyobb

fliktusok mindig is jelen voltak az emberi társadalomban, a

léptékben érvényesülnek térben és idôben (akár az egész

globális gazdaság helyi közösségek életében való megje-

országban, kontinensen, bolygón és több évszázadon

lenésével azonban a konfliktusok jellege megváltozott,

keresztül). Ezek az egyenlôtlenségek felléphetnek országok

elveszítették az értékek és spirituális kérdések mentén

között (fejlett és fejlôdô országok) és különbözô gazdasági

kialakult vonásaikat és fôként a konfliktusok gazdasági jel-

csoportok között is (Bagnoli et. al. 2008). Az egyenlôtlen-

lege maradt meg. Megszûntek azok a konfliktusok, ame-

ség problémájának figyelmen kívül hagyása a biodiverzitás

lyek mozgatója a természeti erôforrásokhoz kapcsolódó

politikák tervezése és végrehajtása során konfliktusokat

vallásos kérdések vagy a tradicionális értékek voltak. A he-

okozhat és a politika hatékonyságára is jelentôs hatással

lyi közösségek tradicionális konfliktuskezelési stratégiáinak

lehet. Az egyenlôtlenség problémájának a biodiverzitás

háttérbe szorulásával pedig az állami jogintézmények vet-

politikákba való integrálása a következô eszközökkel lehet-

ték át a helyüket. A környezeti konfliktusokban azonban



gyakran az állam az egyik konfliktusban részt vevô fél, szerepe a konfliktusok megoldásában korlátozott, a felek nem

Biztosítja a fenntarthatóbb természeti erôforrás használatot

fogadják el legitim döntôbíróként (Buckles 1999). A természetvédelemben a konfliktusok legfontosabb forrásait a

Feeny et al. (1990) szerint a közösségi tulajdon is biztosítani

helyi lakosság földtulajdonhoz való jogának figyelmen kívül

tudja a közjónak minôsülô természeti erôforrások fenntart-

hagyása, a természeti erôforrások használatából való

ható használatát az állami és magántulajdoni struktúrák

kizárása jelenti. A konfliktusok megoldásához az államnak

mellett. Azonban, mivel a gyakorlatban a közösségi tulaj-

új eszközökhöz kell nyúlnia, a felülrôl történô irányítás és a

don visszaállítására már nincs lehetôség, a társadalmi

jogi szankciók nem vezetnek minden esetben a konfliktus

részvétel intézménye az, amely a jelenlegi tulajdoni rend-

megoldásához, alkalmazásuk meglehetôsen drága és nem

szerek mellett legjobban modellezi a közösségi tulajdon in-

hatékony. A társadalmi részvétel intézménye a helyi viszo-

tézményét. A kevert tulajdoni struktúra biztosítaná való-

nyokhoz, konfliktuskezelési módszerekhez jobban alkal-

színûleg leginkább a fenntartható használatot (állami,

mazkodik, elôsegíti, hogy a konfliktusok felszínre kerül-

magán és közösségi tulajdon).

jenek, és kezelhetôvé váljanak. A közjavak kezelésének kérdése az ökológiai krízis egyik alapkérdése. A tiszta közjavak azok a természeti

Megôrzi a társadalmi-ökológiai rendszerek rugalmasságát

erôforrások, amelyek kizárás

nehéz

és

esetén

az

erôforrásból

való

a közös használat nem jelent

versengést (Scheiring & Boda 2008). A vadvilág, a felszíni Az ökológiai rendszerek komplex adaptív rendszerek, ame-

és felszín alatti vizek, kisebb részben a legelôk és az

lyeket olyan tulajdonságokkal lehet leírni, mint az önszer-

erdôk viszont azon közjavak közé taroznak, ahol van

vezôdô jelleg, bizonytalanság és rugalmasság (reziliencia)

versengés, tehát már nem nevezhetôek tiszta közjószág-

(Levin 1998; Levin 1999; Gunderson & Holling 2002). A ru-

nak, Berkes et al. (1989) közös tulajdonú erôforrásoknak

galmasság egy olyan tulajdonság, amely a rendszereket

nevezi ôket. Ezen természeti erôforrásokkal többféle

fenntarthatóvá teszi, ez igaz a társadalmi- ökológiai

tulajdonjogi rendszer keretében gazdálkodnak, ezek az

rendszerekre is. A centralizált, egyirányú természetvédelmi

alaptípusok Feeny et al. (1990) szerint a következôk:

irányítási rendszerek nem elég rugalmasak a komplex

szabad hozzáférés, magántulajdon, közösségi tulajdon

adatív

A

és állami tulajdon. A Hardin-féle közlegelôk tragédiájának

leegyszerûsítésre való törekvés az irányítási rendszerek

elmélete szerint csak a magántulajdon és az állami

rugalmasságának elvesztéséhez vezet, amely növeli a

tulajdon esetén biztosítható a fenntartható használat és

krízishelyzetek veszélyét (Berkes 2004). A kevésbé

bizonyos hasz-nálók vagy használati módok kizárása. A

központosított, több szinten (többszintû kormányzás, lsd.

szabad

késôbb.) mûködô, az érintettek bevonásával mûködô

képtelenség a kizárás, a magántulajdon esetén egy

természetvédelem

egyén

rendszerek

fenntartható

képes

kezeléséhez.

megôrizni

a

társadalmi-

hozzá-férésû (vagy

erôforrások

egyének

esetén

csoportja)

valóban

jogosult

az

ökológiai rendszerek rugalmasságát és önszervezôdô

erôforrásokból való kizárásra, az állami tulajdon esetén a

jellegét, ezzel segíti a fenntartható mûködésüket. A

kormányzat hoz döntést az erôforrás kezelésérôl és

területeket évszázadok óta jól ismerô helyi lakosság

kényszerítô erôvel is rendelkezik a szabályok betartatására.

bevonása pedig, helyi ökológiai tudással (TEK, traditional

Hardin elméletével ellentétben az utóbbi két tulajdoni

ecological knowledge) csökkenti a döntések bizonytalan-

rendszer sem tudja garantálni, hogy a kizárás valóban

ságát és javítja a természetvédelmi döntések minôségét.

meg is valósul; míg a magántulajon esetében nem mindig biztosított a magántulajdon érvényesítésének lehetôsége, addig az állami tulajdon esetében elôfordulhat,


3


hogy az állami tulajdon gyakorlatilag szabad hozzáférésû

egyéneket a közös cselekvés logikájának követésére (Klu-

erôforrásként jelenik meg, ahogy például a közép-kelet

vánková-Oravská 2010). Azonban gyakorlatilag nem lé-

európai volt szocialista országok esetében történt (Klu-

tezik olyan közösség a Földön, amelyre valamilyen módon

vánková-Oravská 2010). Ezen kívül arra sincs biztosíték,

ne lett volna, vagy ne lenne hatással a globális gazdaság.

hogy az állami és magántulajdonban lévô erôforrások fel-

A helyi közösségek a természeti erôforrásokat már nem tel-

használása fenntartható módon történik. A magántulajdon

jesen azon a módon használják, mint amikor teljes elszi-

az erôforrás racionális felhasználására ösztönöz, ami azt

geteltségben éltek. Ezért a közösségi tulajdon változatlan

feltételezhetné, hogy a tulajdonos tartózkodik az erôforrás

formában való visszaállítása nem lenne szerencsés, az ál-

kimerítésétôl. Sok esetben azonban az ökológiai racional-

lamnak is szerepet kell vállalnia az erôforrások keze-

itás nem esik egybe a közgazdaságtani racionalitással,

lésében. Megoldást a közös kezelés, a társadalmi részvétel

például az erdôk esetében a tulajdonosnak jobban megéri

különbözô formái jelentenek (Feeny et al. 1990).

gyorsan növô fafajokat ültetni, mint ökológiai hasznot hosszabb távon hozó ôshonos fafajokat. Az állami tulajdon lehetôvé teszi az erôforrás szabályozott felhasználását, ám ez sem jelenti azt, hogy ez egyben fenntartható is lenne.

Hozzájárul a természeti erôforrások fenntarthatóbb kormányzásához

Egyrészt az állami tulajdonú erôforrások kezelését befolyá-

4

solja az államot irányító politikai rezsim ideológiája, amely

A közös tulajdonú erôforrások fenntartható kezelésénél a

akár természeti erôforrások kizsákmányolásához is veze-

tulajdonjogi struktúrákon kívül a megfelelô kormányzásuk

thet, másrészt az állam az erôforrás-kezelô infrastruktúrájá-

is fontos kérdés. Milyen kormányzási struktúra az, amely a

nak elégtelensége miatt nem minden esetben képes meg-

globalizált világban fenntartható és igazságos módon

valósítani a fenntartható használatot, amely a fent említett,

képes a közös tulajdonú erôforrások elosztására? A kör-

a gyakorlatban bekövetkezô szabad felhasználást ered-

nyezetvédelmi igazgatást leginkább úgy lehet tekinteni,

ményezheti. A közösségi tulajdonú közjavak esetében is

mint az intézményesített kapcsolatot a társadalmi és ökoló-

beszélhetünk sikerekrôl és kudarcokról egyaránt. A kö-

giai rendszerek között (Folke et al. 2007). A kapcsolatok

zösségi tulajdonú természeti erôforrásokat egy egymástól

mintázatai a társadalmi és ökológia rendszereken belül és

kölcsönösen függô erôforrás használók jól körülhatárolható

között (társadalmi-ökológiai rendszerek) fontos szerepet

csoportja kezeli, kizárva a kívülállókat és szabályozva a

játszanak a kormányzási struktúrák létrehozásában

csoport tagjai által történô használatot. A közösségen belül

(Gatzweiler and Hagedorn, 2002). A kormányzásnak olyan

az erôforrásokhoz való hozzáférési jogok általában nem

sok tényezôt kell figyelembe vennie, hogy vannak olyan

kizárólagosak, hanem átruházhatók, gyakran egyenlô hoz-

vélemények (Baker, 1999), melyek szerint a szakpolitikák

záférést biztosítanak a közösség tagjai számára. Számos

jelenlegi állapotukban nem képesek maradéktalanul válas-

példa akad arra, amikor a közösségi típusú tulajdonjogi

zokat adni a komplex problémákra, az intézményeknek al-

struktúra tartósnak bizonyult, sok helyen egymástól függet-

kalmazkodniuk kell a globalizáció és az európai integráció

lenül alakultak ki ezek a közösségi megoldások, amelyek

által generált új kihívásokhoz. Új intézmények létrehozására

a természeti erôforrásokkal kapcsolatos évszázadok alatt

van szükség. A hagyományos, kormányzat (government)

felhalmozódott tudásra és kulturális normákra épültek.

típusú vezetésre, a formális intézmények és hatóságok

Ezek a helyi társadalmak azt is megmutatják, hogy a

dominanciája jellemzô, amelyek fôként az állami és regi-

racionális választás elmélete, amely az egyéni haszon maxi-

onális szinteken fejtik ki mûködésüket. Ezzel szemben a

malizációjára épít, nem ad teljes képet a közös tulajdonú

kormányzás (governance) típusú vezetés informális és for-

erôforrások használóiról. Az egyéni érdeken kívül sok más

mális intézmények részvételével, különbözô a központi hat-

érdek, tradíció, norma, vagy más döntés kényszerítheti az

alomtól független szereplôk széles körû bevonásával, velük



való közös irányítással, a döntéshozatal különbözô szintjein

sok esetben az állampolgárok szemében nem legitimek,

mûködik. A központi kormányzati hatalom horizontálisan a

végrehajtásuk a társadalmi konszenzus hiánya miatt nem

különbözô más területeken mozgó szereplôk irányába

hatékony. A képviseleti demokrácia intézményei ugyan

(vízügyi, földmûvelésügyi, erdészeti szervek) és vertikálisan

nem helyettesíthetôek a részvételi demokrácia intézmé-

a nem- állami szereplôk felé történô kiterjesztése alkotja a

nyeivel, de mindenképpen kiegészítendôk azokkal (Pataki

struktúráját. Ennek az új típusú kormányzásnak a fon-

2007).

tosságát az 1998-ban elfogadott Aarhus Egyezményben deliberatív

írtak is hangsúlyozták. Az állam szerepe az újfajta kor-

A

demokrácia

mányzási struktúrában is elsôdleges, rendkívül fontos sze-

létrejövô nyilvános vita, amely igyekszik figyelembe venni

repe van a különbözô szereplôk összehangolásában. Az

a részt-vevôk érveit és értékeit, egyenrangúnak tekint

állam irányítóból koordinátorrá és stratégiai tervezôvé válik

minden

(Kluvánková-Oravská 2010). A többszintû kormányzás

konszenzusra törekszik, növelve

(multi-level governance) leginkább a már meglévô hierar-

legitimitását és a végrehajtás hatékonyságát (Pataki

chikus és piaci irányítási struktúrák kiegészítéseként

2007).

képzelhetô el (Williamson, 1991). A többszintû kormányzási

A társadalmi részvétel technikái lehetôséget teremtenek a

struktúra egyik fundamentális eleme a nem-kormányzati

demokratikus magatartás elsajátítására személyes, kö-

szereplôk bevonása, vagyis a társadalmi részvétel biz-

zösségi és társadalmi szinten is. A felülrôl irányított dön-

tosítása a döntéshozatalban.

téshozatali struktúrák gyakran elkövetik azt a hibát, hogy

tár-sadalmi

lényege

csoportot

és

a

a

ezzel

közügyekben

vita a

során

döntések

egyféle tudástípus figyelembevételével hozzák meg a dönA társadalmi részvételi technikák alkalmazása a döntés-

téseket, amelyek a helyi jellegzetességeket figyelmen kívül

hozatalban a fenntarthatóbb kormányzáshoz azzal járul

hagyják. A részvételi folyamatok javítják a döntések

hozzá leginkább, hogy növeli a biodiverzitás politikák vég-

minôségét, fenntarthatóságát, azzal hogy többféle tudás-

rehajtásának hatékonyságát. Az érintettek bevonása segíti

fajtát egyesítenek és a helyi viszonyokhoz jobban illeszkedô

a természetvédelmi politikák és az intézkedések céljainak

döntéseket eredményeznek. Ezeken túl a társadalmi

megértését, elfogadását, a konfliktusok megelôzését és

részvételnek közösségteremtô szerepe is van, a döntés-

megoldását, ezzel növeli a döntések legitimitását. A helyi

hozatal során a résztvevôk rákényszerülnek, hogy egy

tudás, vélemények pedig javítják az intézkedések minô-

közösség tagjaiként viselkedjenek, és úgy hozzák meg

ségét (Bagnoli et. al. 2008).

döntéseiket, hogy a közösség többi tagjának értékeit és érveit is figyelembe veszik (Pataki 2007). A részvétel olyan tanulási folyamatként is felfogható, amelyben az egyén

Hozzájárul a demokrácia javításához

képességei is fejlôdnek (például érvelési képesség) a közösségi képességek mellett (Pataki, 2009). Végül és nem

A társadalmi részvétel közpolitikai döntéshozatalban való

utolsósorban pedig biztosítja, hogy a döntéshozatali pro-

használata a deliberatív, részvételi vagy közvetlen demok-

cedúra igazságos legyen, ne kerüljön egyik társadalmi

rácia értékrendszerét közvetíti (Pataki 2007). A jelenleg

csoport se elônybe, se hátrányba a többiekkel szemben.

uralkodó képviseleti demokráciák, amelyekben a közpolitikai döntéshozatalt választott képviselôk gyakorolják, gyakran válnak a különbözô érdekcsoportok küzdôterévé, ezért önmagukban nem alkalmasak a demokrácia, a fenntarthatóság és igazságosság képviseletére. A döntések, amelyeket a képviseleti demokrácia keretein belül hoznak,


5

Milyen esetekben használható a társadalmi részvétel?

MILYEN ESETEKBEN HASZNÁLHATÓ A TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL A TERMÉSZETVÉDELMI POLITIKÁBAN? A tervezéstôl a végrehajtásig sok helyzetben lehet alkalmazni a társadalmi részvétel intézményét. A természetvédelmi politika kialakítása, a természetvédelmi jogszabályok alkotása, országos stratégiák készítése inkább az általánosabb közvélemény bevonását igényli, míg a természetvédelmi politika végrehajtásával kapcsolatos esetekben a helyi érintettek bevonása szükséges. Az ösztönzô rendszerek kiépítése (pl.: kompenzációs támogatások), az országosan védett és Natura 2000 területek kijelölése, a kezelési és fenntartási tervek készítése, a nemzeti park által haszonbérbe adott területek elôírásainak és feltételeinek meghatározása illetve a természeti értékekre nagy hatással bíró beruházások mind olyan helyzetek, amelyekben az érintettek bevonása a természetvédelmi politika hatékonyabb végrehajtását, és a természeti erôforrások fenntarthatóbb használatát eredményezi.

6



A TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL FORMÁI Különbséget kell tennünk az érintettek vagy a szélesebb közvélemény a kizárólag a természetvédelmi döntéshozatali folyamatokba való bevonása és a helyi közösségek a természetvédelmi intézkedések végrehajtásába (sok esetben a természetvédelmi kezelésbe) való bevonása között. Az utóbbi egy hosszabb távú együttmûködést jelent, amely a helyi közösségek, természeti erôforrás használók természetvédelmi döntésekbe és a természetvédelmi kezelésekbe való bevonásán kívül, a földtulajdonhoz való joguk elismerését is tartalmazza.

Az érintettek döntéshozatali folyamatokba való bevonása A társadalmi részvételi folyamatok során szükség van az

Módszerek a társadalom bevonására

érintettek (stakeholderek) körének meghatározására.

A következôkben részletesen bemutatunk néhány módszert,

Ehhez tudnunk kell, hogy mit takar az érintett fogalma.

amelyeket a társadalom bevonására lehet alkalmazni a ter-

Freeman (1984) az érintett fogalmát a következôképpen

mészetvédelmi politikában. A módszereket értékeljük abból

határozza meg: minden olyan csoport vagy egyén, aki be-

a szempontból, hogy milyen kérdésekben és kiknek a rész-

folyásolhatja a szervezet célmegvalósítását, vagy érintve van

vételével használhatóak döntéstámogató módszerként.

abban. Esetünkben az érintettek körét azok jelentik, akik a biodiverzitás politikákat valamilyen módon befolyásolják, illetve akiket a biodiverzitás politikák valamilyen módon érin-

Egyeztetô fórum

tenek. Ez a gyakorlatban az állami szervektôl (nemzeti park

A legegyszerûbb módszer az érintettek döntéshozatalba

igazgatóság, zöldhatóság) a civil szervezetek képviselôin

való bevonására. A legfontosabb, hogy a fórumok során

keresztül a helyi lakosságig, közösségekig terjed.

lehetôvé váljon mind a szakértôi, mind az érintettek érdekeinek, értékeinek, tudásának megjelenítése a folyamat

Az érintettek részvétele a döntéshozatalban különbözô

során. Ehhez arra van szükség, hogy az érintetteknek ele-

döntéstámogató eszközökkel, részvételi döntési techni-

gendô idô és megfelelô információ álljon a rendelkezésére.

kákkal valósulhat meg. A különbözô technikák önmaguk-

Fontos, hogy az információáramlás kétirányú legyen, a

ban és egymással kombinálva is használhatóak. A részvé-

folyamat során az érintettek tudása és igényei valóban

teli technikák leírása Steayert & Lisoir (2005), Pataki (2009)

képezzék részét a döntéshozatalnak. Ekkor beszélhetünk

és Bagnoli et. al. (2008) alapján történt.

ugyanis érdemi társadalmi részvételrôl, ekkor van lehetôség arra, hogy a társadalmi részvétel elônyei megjelenjenek a természetvédelmi politikában


7


Állampolgári Tanács (Citizens’ Jury)

Forgatókönyvek készítése (Scenario workshops)

Az angolszász eredetû állampolgári tanács módszerének

A különbözô érintett csoportok képviselôi (döntéshozók,

mûködése azon az elôfeltételen alapul, hogy „laikus” állam-

helyi gazdasági szereplôk, szakértôk és állampolgárok) a

polgárok is képesek bonyolult közpolitikai kérdésekben

módszer segítségével megvitatnak különbözô közpolitikai

döntéseket hozni, amennyiben elegendô idô és információ

javaslatokat (forgatókönyveket) és a rendelkezésre álló in-

áll a rendelkezésükre. A tanács lényege a szakértôk és

formációk alapján megteszik a saját javaslatukat (forga-

„laikus” állampolgárok párbeszédének megteremtése egy

tókönyvüket). A módszer lényege, hogy képessé tegye a

közügyben. A tanács résztvevôi nem mint fogyasztók,

résztvevôket, arra hogy képet alkossanak a közpolitikai

hanem mint állampolgárok vesznek részt és a köz érdekeit

döntések lehetséges kimeneteirôl, hogy eldöntsék a ter-

szem elôtt tartva hoznak közösen döntést. A tanács létre-

vezett intézkedéseknek milyen hatásai lehetnek a jövôben

hozásakor a cél, hogy egy „mini társadalmat” hozzanak

és javaslatokat fogalmazzanak meg a cselekvésre. A for-

létre, hogy a tagok megfelelô módon reprezentálják az

gatókönyv készítés során a résztvevôk azonosítják a leg-

adott közösséget. A tanács tagjai (általában 12-25 fô, akik

fontosabb témákat, területeket, felismerik a különbözô

önként jelentkeznek) 2-4 napon keresztül vitatják meg az

választások jövôbeni hatásait. A módszer lényege, hogy

adott problémát, megfelelô információ birtokában (kiegyen-

megismerje a résztvevôk gondolkodásmódját, véleményét

súlyozott információs- csomag), szakértôi támogatással

a forgatókönyv készítés során és hogy az esetleges kon-

(elôadások, írott anyagok) és képzett facilitátorok segít-

fliktusokra megoldást találjon.

ségével. A tanácstagok egy interaktív tanulási folyamat

Széleskörûen alkalmazzák a természetvédelmi politikai

során, érveiket összevetve, elôbb kis csoportokban majd

tervezésben, új szabályozás, új fejlesztés bevezetésénél

plenárisan egymással vitatkozva alakítják ki a végsô állás-

védett területeken, illetve agrár-környezetgazdálkodási

pontjukat és tesznek közpolitikai ajánlást az adott közügy-

módszerek bevezetésénél.

ben. Az ajánlást a szervezôk egy írott jelentés formájában nyilvánossá teszik. Az egész folyamat átláthatóságát a média jelenléte biztosítja.

Fókuszcsoport (Focus Groups)

A módszer alkalmas a következô természetvédelmi kérdésekben döntéstámogatási módszerként való használatra:

A fókuszcsoport egy facilitátor által irányított, elôkészített,

védett területek fejlesztési kérdéseiben, a védett területek

az érintettek egy csoportja (vagy azonos érdekekkel ren-

zónabeosztásainak megtervezésében illetve a kezelési ter-

delkezô csoportjai) körében folytatott vita. A célja, hogy

vek készítésében és felülvizsgálatában.

képet adjon egy adott téma kapcsán a résztvevôk preferenciáiról, értékeirôl és azok gyökereirôl. A módszer on-line is alkalmazható. Alkalmas az állampolgári tanács elôkészítése során információ gyûjtésére és a lehetséges konfliktusforrások felderítésére is. Használhatóak a természetvédelmi politika végrehajtása során érintett csoportok bevonására a védett területek zónabeosztás tervezésének, a kezelési tervek készítésének, illetve a tájhasználati korlátozások bevezetésének kérdéseiben.

8



Konszenzus konferencia (Consensus Conference)

Vitázó Közvéleménykutatás Deliberative Polling®)

A Dániában kifejlesztett konszenzus konferencia az állam-

A vitázó közvéleménykutatás azért jött létre, hogy segítse

polgári tanácshoz hasonlóan a szakmai és „laikus” civil

a közpolitikai döntéshozatali folyamatokba becsatornázni

párbeszédet szervezi meg egy közügyben. Az állampolgári

deliberatív módon az állampolgárok véleményét egy köz-

tanácstól abban különbözik, hogy a résztvevôknek írásban

ügyben. Az általában nagyobb számban (általában 500

kell megfogalmazniuk a véleményüket. A résztvevôk (12-

fôig) jelen lévô résztvevôk a folyamat során tanulmányoz-

25 fô) kiválasztása a reprezentativitás helyett inkább azt

hatják a szakértôk véleményét és ütköztethetik saját és

célozza, hogy minél többféle hozzáállás, vélemény jelenjen

mások véleményét, illetve kérdéseket vethetnek fel a szak-

meg a vitafolyamatban. A résztvevôk a fô esemény elôtt

értôi anyagok kapcsán a kis csoportokban való moderált

két felkészítô hétvégén vesznek részt, amelyeken konszen-

beszélgetések során, amelyek 1-3 napig tartanak. A fel-

zussal megfogalmazzák az elôtte megkapott információk

merült kérdéseket a plenáris beszélgetés során tudják fel-

alapján fô kérdéseiket. A szakértôket és a felkészülést szol-

tenni a szakértôknek. A vita elején és végén a résztvevôk-

gáló információs csomagokat egy bizottság választja ki.

nek ugyanazokra a kérdésekre kell válaszolniuk. A folyamat

A szakértôi panel tagjai egyrészt a tudomány, másrészt

végeredményét, a résztvevôk véleményét, ajánlásait egy

olyan szervezetek (állami, civil vagy üzleti) képviselôi, akik

írott jelentés formájában a szervezôk nyilvánosságra hoz-

a vizsgált témakörben érintettek. A 2-4 napos fô ese-

zák. A módszer különösen alkalmas olyan közpolitikai

ményen elôször a szakértôk az állampolgárok által elôzôleg

kérdésekben, ahol az állampolgárok kevés információval

megfogalmazott kérdések alapján adják elô álláspontjukat,

rendelkeznek, vagy amelyben sikertelen volt a társadalmi

majd együtt tisztázzák azokat a pontokat, amelyek még vi-

konszenzus kialakítása.

tatottak, végül pedig a „laikus” panel teljes konszenzuson alapuló véleményt fogalmaz meg írásban. Ezt a dokumen-

A módszert a természetvédelmi politikában fôként az egész

tumot a „laikus panel” a média jelenlétében bemutatja a

országot érintô, komplex, ellentmondásos kérdésekben

szakértôknek, majd az esemény végeztével a konferencia

lehet használni, mint például a védett területek tájhasználói

végsô dokumentumát, amely tartalmazza a szakértôk

jogainak tisztázása, vagy a genetikailag módosított szer-

anyagait és a „laikus panel” közpolitikai javaslatait, meg-

vezetek problémájának megvitatása.

küldik a parlament valamennyi képviselôjének. Hasonló kérdésekben használható, mint az Állampolgári Tanács, mint például védett terület kijelölésére, a védett területhez kapcsolódó földhasználati jogok és hozzáférések tisztázására, invazív fajok elleni akcióprogramok kidolgozására.


9


Példák az érintettek döntéshozatali folyamatokba való bevonására

ciót sem, az 1. és 3. opció közösen nyert támogatást. Illetve a tanács javasolta néhány elem (látogatóközpont, kemping, horgászat) áthelyezését a 2. opcióból az 1. opcióba. A tanács ajánlását egy a tagok által elfogadott je-

Ely-i Állampolgári Tanács, Egyesült Királyság

lentés tartalmazta, a jelentést eljuttatták a döntéshozók

(Aldred & Jacobs 2000; Bagnoli et. al. 2008)

részére. A példa is azt mutatja, hogy elegendô idô és információ birtokában a laikusok is képesek olyan döntést

Az Ely-i Állampolgári Tanács 1997 júliusában került meg-

hozni, amely a természetvédelmi szempontból is helytálló.

rendezésre a cambridgeshire-i Ely-ben, a témája vizes élôhelyek létrehozása volt a Fens térségben. A tanács ben minden a kérdésben érintett szereplô képviseltette

Fókuszcsoportok a Kalloni vizes élôhely értékelésére, Görögország

magát (helyi önkormányzat, állampolgárok, természet-

(Kontogianni et al. 2001; Bagnoli et. al. 2008)

megszervezését egy tanácsadó testület segítette, amely-

védelmi szervezetek és a hatóságok, valamint a nemzeti

10

mezôgazdasági szakszervezet). A tanácsadó testület fela-

1998-ban fókuszcsoportos és kérdôíves módszerrel mér-

datai a következôk voltak: kitalálta a Tanács elé terjesz-

ték fel az érintettek (halászok, építési vállalkozók, hoteltulaj-

tendô, a vizes élôhelyek kezelésére vonatkozó négy opciót,

donosok és helyi döntéshozók) érdekeit, preferenciáit,

segített a tanácskozás menetének kialakításában és a

terveit és a konfliktusait a Kalloni-ben található vizes élôhely

tanács összetételére vonatkozó kritériumok kialakításában,

használata kapcsán. A Kalloni vizes élôhely a Natura 2000

illetve kiválasztotta a moderátorokat és facilitátorokat.

hálózat részét képezi, fontos telelôhely a vándorló madarak

A tanács 16 környékbeli állampolgárból állt, akik meg-

számára. Ezen kívül fontos terepe a halászatnak is, illetve

felelôen reprezentáltak minden érdekcsoportot. A tanács

népszerû turista látványosság. Az élôhelyre a legnagyobb

négy napig tartott, a vizes élôhelyek kezelésére vonatkozó

veszélyt a növekvô populáció és a mezôgazdasági terme-

négy opció pedig a következô volt: 1. természetvédelmi

lés terjeszkedése jelenti. A négy csoport különbözô prefe-

terület (olyan 4800 hektár nagyságú terület, amely védett

renciákat határozott meg és különbözô veszélyeket

madár- és emlôsfajok védelméül szolgálhat); 2. több-

azonosított. A halászok számára fontos volt az élôhely ter-

funkciós szabadidô- és turisztikai központ; 3. szelíd fej-

mészeti értéke és védelme, a legnagyobb veszélyforrást a

lesztés (vizes élôhelyek létrehozása, gazdák által kezde-

mezôgazdasági szennyezésben és a túlhalászásban látták.

ményezett kis léptékû beavatkozásokon keresztül); 4. nincs

A hoteltulajdonosok, az építési vállalkozók és a helyi dön-

beavatkozás, nem támogatandó vizes élôhelyek létre-

téshozók a legnagyobb problémát a hulladék helytelen

hozása. Az elsô három opció finanszírozását különbözô

kezelésében és a szennyezésben látták, az utóbbiak még

forrásokból oldották volna meg, megvalósításuk nem

a tisztázatlan tulajdonviszonyok problémáját is felvetették

ugyanazokat a területeket érintette volna, tehát a három

veszélyforrásként. A vizes élôhely állapota alapvetôen tehát

opció nem zárta volna ki egymást. A negyedik opció lehe-

mindannyiukat aggasztotta, a természeti értékek megôr-

tôséget adott a tanácsnak, hogy a vizes élôhelyek léte-

zéséért azonban csak a helyi döntéshozók érezték felelôs-

sítésének ötletét teljes egészében elvesse. A tanács tagjai-

nek magukat. A fókuszcsoportos vizsgálat eredményei jól

nak szakértôk vázolták fel a különbözô opciókat. A tanács

demonstrálják, hogy egy védett természeti terület terve-

tagjai minden téma megvitatásakor kisebb csoportokat

zésekor, jelen esetben egy Natura 2000 terület esetében

alkottak, más-más összetételben. A kis csoportokban

milyen sok szempontot, érdeket kell figyelembe venni a si-

megtárgyalt témákat egy szóvivô közvetítette minden alka-

keres természetvédelmi kezeléshez. Az így kapott ered-

lommal a plenáris ülés felé. A végsô döntés, amelyet a

mények jól használhatóak egy komplex természetvédelmi

tanács meghozott, nem támogatta önmagában egyik op-

döntés meghozatalában.



Helyi közösségek, érintettek bevonása a természetvédelmi kezelésekbe

közösségek szoros együttmûködése és közös felelôsségvállalása (Holling 2001). A közös kezelés során megszerzett tapasztalatok beépítése a kezelésbe és a kezelés újra

A helyi közösségek természetvédelmi kezelésbe való bevo-

és újragondolása biztosítja a kezelés adaptív mivoltát

nása a társadalmi részvétel azon formája, amely egyesíti a

(Berkes 2004). Az adaptív kezelés a partnerség különbözô

helyi közösségek természetvédelmi döntéshozatali folyama-

formáival kombinálva is használható.

tokba való bevonását és a természeti erôforrások használatának és a földtulajdonhoz való jogoknak elismerését. A társadalmi-ökológia rendszereknek több szintje van, a

Partnerségek formái

kapcsolat köztük különbözô, attól függôen, hogy a társadalom melyik szintjén szervezôdnek (közösség vagy az állam). A megfelelô irányításához szükséges, hogy az ökológiai és társadalmi rendszerek közötti dinamikus kapcsolat

Közösségi kezelés Közösségi természetvédelem

jöjjön létre (Berkes 2004). A dinamikus kapcsolat egyik formája a ermészeti erôforrásokkal kapcsolatos részvételi

A természeti erôforrások közösségi szintû kezelésének

döntéshozatal és kezelés. A részvétel megvalósításához

(Community-Based Management of Natural Resources) és

mûködô partnerségekre van szükség a természetvédelem

a közösségi természetvédelemnek (Community- Based

és az természeti erôforrások használói között. Ilyen part-

Conservation) példái a világ különbözô részein önsz-

nerség az együttmûködésen alapuló vagy közös irányítás

ervezôdô módon kezdtek megjelenni (Berkes et. al, 2003).

(collaborative management, co-management), amely egy

A közösségi kezelés földtulajdon vagy valamilyen ter-

meghatározás szerint a hatalom és a felelôsség megosz-

mészeti erôforrás helyi közösség általi kezelését jelenti.

tása a kormányzat és a helyi erôforrás használók között

Ahhoz hogy ez jól mûködjön, a közösségen belül és a

(Berkes, George és Preston, 1991). Egy másik definíció

közösségek között szoros kapcsolatnak kell lennie. Ostrom

szerint egy partnerség, amiben két vagy több érintett fél

(1999) szerint egy közösség meghatározásakor, leírásakor

között kötött megállapodás garantálja a management

azokra az intézményekre, szabályokra kell koncentrálni,

funkciók, hasznok és felelôsség eloszlását a természeti

amelyek a közösségben éppen használatban vannak,

erôforrások tekintetében (Borrini- Feyerabend et al. 2007).

amelyek mûködnek. Ezek határozzák meg ugyanis a

Ez a definíció nem határozza meg a partnerség formáját,

közösséget. A közösségi kezelés a fejlôdô országokban,

típusát vagy a hatalom megosztásának, a bevonásnak a

ahol még léteznek tradicionális települések, elterjedtebb.

szintjét. Ezek a partnerségek létrejöhetnek állami, közösségi, vagy magántulajdonban lévô területeken. A partnerek

A közösségi kezelés lényege, hogy a kezelés irányítása a

lehetnek állami szervezetek, tudományos intézetek, ter-

helyi közösségek feladata. A természetvédelmi kezelési ter-

mészetvédelmi szervek, vagy helyi közösségek, földtulaj-

vek készítését és végrehajtását a helyi lakosságból sz-

donosok, civil szervezetek. A partnerségek köttethetnek

ervezôdô adminisztratív és végrehajtó testület (például

termelési (mezôgazdaság, állattartás) vagy természet-

„Falutanács”) végzi. A végrehajtásban az egész közösség

védelmi céllal.

részt vesz. A természeti erôforrásokhoz való hozzáférés és használat jogát pedig a kormányzati szervek határozzák

A dinamikus kapcsolat egy másik formája az adaptív

meg. A tulajdoni struktúrára jellemzô a közösségi tulajdon,

kezelés, ami azon a feltevésen alapul, hogy a természeti

illetve ahol már nem létezik, ott ennek újraalakítása a cél

erôforrások kezeléséhez rendelkezésre álló információ nem

(Bagnoli et. al. 2008).

teljes és szükséges hozzá a természetvédelem és a helyi


11


CAMPFIRE Program, Zimbabwe

lódó feladat végrehajtásáért, mint például az élôhely moni-

(Bagnoli et. al. 2008)

torozás, vagy a védett területeken a tûzkárok megelôzése. Cserébe ezekért a feladatokért a megélhetésük bizto-

A gyarmatosítás elôtti idôkben Zimbabwéban kizárólag

sítására a közösségek számos jogot kapnak, vadászat,

közösségi tulajdon létezett, ma mind a közösségi, mind a

halászat, növények illetve fa gyûjtés folytatására. A helyi

magántulajdon is állami szabályozás és irányítás alatt van.

tudás és képességek így, a gyakorlatban tudnak a legin-

Az elsô természetvédelmi törekvések a helyi közösségeket

kább beépülni a természetvédelmi kezelésbe. A kezelés

kizárták a természeti erôforrások használatából (megtiltot-

akkor a leghatékonyabb, ha olyan feladatok ellátását

ták a vadászatot), a természeti erôforrások kezelését teljes

kapják feladatul a helyi közösségek, amelyek a kultúrájuk-

egészében a kormányzati szervekre bízva. A CAMPFIRE

hoz kapcsolódnak. Jellemzô a közösségi földtulajdon vagy

program (Communal Areas Management Programme for

állami tulajdon, különleges közösségi jogokkal (Bagnoli et.

Indigenous Recources) legfôbb célja az volt, hogy meg-

al. 2008).

teremtse a lehetôséget a helyi közösségeknek arra, hogy részt vegyenek a természeti erôforrásokkal kapcsolatos problémák megoldásában, legfôképp azokban, amelyek a

Kakadu Nemzeti Park, Ausztrália

vadállatok védelmét illeti. A program során bevezettek új

(Bagnoli et. al. 2008)

közösségi tulajdoni struktúrákat és új jogokat a helyi közösségek számára a természeti erôforrások használatára.

A Kakadu Nemzeti Park Ausztrália északi részén helyez-

Illetve létrehozták a megfelelô intézményeket ezek mûkö-

kedik el, 1992 óta a Világörökség része. A park területének

déséhez. A program sikeresnek bizonyult annak ellenére,

50 %-a ausztrál ôslakos (aboriginal) csoportok tulaj-

hogy a program finanszírozásának végetértével és a poli-

donában van, egy 1976-os az ôslakosok földtulajdonhoz

tikai helyzet instabilitása miatt a helyi közösségek részvétele

való jogáról szóló törvény szerint. Az 1999-es környezet-

némiképp csökkent. Számos afrikai országban, Botswa-

és természetvédelmi törvény alapján a parkot az ôslakosok

nában, Zambiában, Mozambikban, Namíbiában és Tanzá-

és a Parks Australia (a nemzeti parkok irányításáért felelôs

niában is indultak hasonló prog-ramok.

kormányzati szerv) között kötött közös irányításról szóló megállapodás szerint irányítják. A nemzeti park mûködési terve tartalmazza az ôslakosok feladatait és jogait a park

Közös irányítás (Joint management of natural resources)

irányításában és adminisztrációjában. A park vezetô testületében, amely az irányítással kapcsolatban hoz döntéseket, többségben vannak az ôslakosok, bár a szerepük

A természeti erôforrások kezelése során a helyi közös-

inkább formális. A kezelési feladatok közül az ôslakosok a

ségek és a természetvédelemért felelôs kormányzati szerv

védett területeken a tûzkárok megelôzéséért, és az élôhe-

– nemzeti park igazgatóság – megosztja a kezeléssel kap-

lyek megôrzésével kapcsolatos feladatokért felelôsek. A

csolatos felelôsséget. A jogok és felelôsségek teljes mér-

tradicionális tudás, amely a birtokukban van, elenged-

tékben tisztázottak, akár egy szerzôdésben is le lehet

hetetlen a park megfelelô kezeléséhez. Az ôslakosoknak

fektetni ôket. Közös irányító testület feladata a nemzeti park

jogukban áll gyakorolni a tradicionális, megélhetésükhöz

irányítására vonatkozó tervek létrehozása és a védett

szükséges tevékenységeiket, a növények gyûjtését, a va-

területtel kapcsolatos döntések meghozatala. Akkor mû-

dászatot és a halászatot. A különbözô fajok fenntartható

ködnek a legjobban, amikor nagyjából egyenlô arányban

szintû felhasználása miatt a kormányzati szervekkel rend-

képviselteti magát benne mindkét fél. A helyi közösségek

szeresen konzultálnak.

felelôsek számos természetvédelmi kezeléshez kapcso-

12



Érintett csoportok által mûködtetett Irányító Testületek (Management by Stakeholder Bodies)

park döntéshozásáért egy irányító testület felelôs, amely tagjainak egy része helyi testületek jelölésévével, a helyi lakosság köreibôl kerül ki, másik részüket a környezetvédelemért felelôs miniszter jelöli ki. A testületben a helyi

A védett területek irányító testületeinek munkájában az

közösség köreibôl gazdálkodók, kereskedôk, politikusok,

érintettek, a kormányzati szervek képviselôi, a helyi gaz-

tisztviselôk és a helyi értelmiség tagjai képviseltetik

dasági szervezetek, helyi közösségek, civil szervezetek

magukat. Feladatuk, hogy helyi szempontokat építsenek

képviselôi vesznek részt. Feladataik között szerepel a

be a döntéshozatalba. A tagoknak releváns tapasztalattal

stratégiai tervek létrehozása vagy felülvizsgálata és a terület

és szoros kötôdéssel kell rendelkezniük a nemzeti park

kezelésének ellenôrzése. Kevésbé hatásos módja a tár-

felé. A környezetvédelmi miniszter által jelölt tagok tudo-

sadalom bevonásának, mint az elôzô két forma, de hatá-

mányos háttérrel rendelkeznek, a feladatuk hogy a szak-

sos módja lehet annak, hogy a helyi közösségeknek

értôi szempontokat és a nemzeti érdekeket képviseljék a

elônyöket biztosítson, a hozzáférési és használati jogok biz-

döntéshozatal során. Az irányító testület és bizottságainak

tosításával, helyi termékek és szolgáltatások árusításával,

ülései nyitottak, a helyi lakosság részt vehet rajtuk és

munkahelyek biztosításával és a helyi közösségek bevé-

kérdéseket intézhet a testület vagy a bizottságok tagjaihoz.

teleinek növelésével. A helyi érdekek a testületek mûkö-

A helyi lakosság csak a testület és a bizottságok hatás-

dése közben kerülhetnek felszínre. A tulajdoni struktúra

körébe tartozó és munkáját érintô kérdéseket tehet fel.

kevert (állami és magántulajdon) (Bagnoli et. al. 2008).

A személyes egyezetést igénylô ügyekben a helyi lakosság a honlapon feltüntetett térkép segítségével tud tájékozódni arról, melyik természetvédelmi ôr vagy bizonyos kérdések-

North York Moors Nemzeti Park, Egyesült Királyság

ben melyik tervezésért felelôs referens illetékes a területen.

(Borrini- Feyerabend et al. 2007)

merül fel, lehetôség van a nemzeti park stábjának tagjaihoz

Amennyiben valamilyen speciális területet érintô kérdés is fordulni. A községi tanácsok képviselôinek községi

A North York Moors Nemzeti Park, amely Észak- York-

fórumok keretein belül van lehetôségük kommunikálni az

shire-ban, Nagy-Britannia északi részén fekszik, tökéletes

irányító testülettel. A községi fórumokon a helyi lakosság

példa a megvalósult „közös irányításra”. A területen az em-

is részt vehet és a testület és bizottságok esetében hasz-

beri tájhasználatnak ezeréves története van, a nemzeti park

nált procedúra szerint tehet fel kérdéseket.

nagy kiterjedésû erdôs vidéket foglal magába, amelyben legelôk, szántóföldek, falvak és kis városok is jól megférnek

A nemzeti park területének nagy része magántulajdonban

egymással. A nemzeti park törvényileg elôírt kötelezett-

van, a kezelési tervek végrehajtása a gazdákkal való

sége, a természeti és kulturális értékek és az értékek

együttmûködésben történik. Az nemzeti park irányító

megismertetése mellett, fontos célként határozza meg a

testülete és a gazdák között kezelési megállapodások

helyi közösségek gazdasági, szociális boldogulásának

születnek, amelyek törvényes szerzôdéseknek minôsülnek.

elôsegítését. A mûködési terv mindezen célok teljesítésére

Az együttmûködések teljes egészében önkéntesek, bár a

tartalmaz stratégia irányvonalakat. A park és a helyi lakos-

testület bizonyos munkák elvégzéséért vagy ökológiai

ság kapcsolata olyan szoros, hogy a park mûködési tervét

gazdálkodás folytatásáért fizethet kompenzációt.

beépítették a város és a megye fejlesztési terveibe (BorriniFeyerabend et al. 2007). A mûködési terv pedig széles körû társadalmi egyeztetés eredményeként született, amelyben más szerveztek és a helyi lakosság vett részt. A nemzeti


13


Parcs Naturels Régionaux (PNRs) Franciaország (Borrini- Feyerabend et al. 2007) Franciaországban 38 regionális natúrpark létezik, van olyan közülük amely 40 éve áll fenn, területük az ország 11 %-át fedi le. A parkok jól példázzák azt, amikor a különbözô helyi témákban a védett területek kijelölésétôl a kezelés céljainak meghatározásáig a helyi szereplôk hozzák a döntéseket, és amikor az állam irányító funkció helyett értékelô és ellenôrzô funkciót tölt be. A parkok alapításakor a helyi lakosság maga kezdeményezte a terület regionális natúrparkká való nyilvánítását, az állam meghatározott kritériumok alapján döntötte el, hogy megadja-e az adott területnek a címet. Az államnak joga van a már natúrparkká nyilvánított területektôl visszavonni a címet, amennyiben a kijelöléskor támasztott kritériumnak már nem tudnak eleget tenni. Az állampolgárok maguk, vagy választott képviselôik összegyûltek és a terület gazdaságával, természeti vagy kulturális értékeinek megôrzésével kapcsolatos ügyekben hoztak döntéseket. Az ilyen döntések belekerültek a park alapszabályába, illetve a lakosság és a park között kötött önkéntes szerzôdésekbe is. A natúrparkok vezetése választott tisztviselôkbôl és több tudományterületrôl érkezô szakemberekbôl áll. A vezetés különbözô bizottságokon keresztül folyamatosan konzultál a helyi lakossággal.

14


Konklúzió

KONKLÚZIÓ A társadalmi részvétel alkalmazása a természetvédelmi

Mivel hazánkban a társadalmi részvétel intézménye még

politikában több elônnyel jár. A legfontosabb érv amellett

nem számít a természetvédelmi politika mindennapos esz-

szól, hogy a részvételi folyamatok hozzájárulnak a ter-

közének (a kutatás során készített második kiadvány ezt

mészetvédelmi politika végrehajtásának hatékonyabbá

vizsgálja), ezzel a kiadvánnyal próbáljuk meggyôzni a ter-

válásához. A természetvédelmi politika intézkedései felvet-

mészetvédelemben dolgozókat, hogy miért fontos felvenni

hetnek konfliktushelyzeteket, amelyek általában gazdasági

eszköztárukba ezt az új alkalmatosságot.

jellegûek, és amelyeket az intézkedések által generált egyenlôtlen költségviselés okoz. A konfliktusok lassíthatják

A társadalmi részvétel az országos jelentôségû védett

a természetvédelmi folyamatokat, vagy akár meg is aka-

területeken, mind a magántulajdonban, mind a nemzeti

dályozhatják azok végrehajtását, és ezzel jelentôs több-

park vagyonkezelésében lévô, haszonbérbe adott területe-

letköltségeket is okozhatnak. A társadalmi részvétel

ken növelheti a kezelések hatékonyságát. A Natura 2000

intézményének bevezetése többek között megelôzi a kon-

területek esetében is, minthogy a területek nagy része

fliktusokat, vagy éppen feltárja az eredetüket, és segít a

magántulajdonban van, a természeti értékek sikeres vé-

megoldásukban. Ezen kívül segíti az érintetteket az in-

delme szempontjából szükséges az érintettek döntésho-

tézkedések céljának megértésében, elfogadásában, növeli

zatalba való bevonása (a fenntartási tervek készítésébe).

a döntések legitimitását, ezzel a végrehajtást hatéko-

A társadalmi részvétel hatására a területhasználók, gazdák

nyabbá teszi.

egyrészt megértik és elfogadják a korlátozások okait, másrészt az idôsebb gazdák hozzájárulnak a területekrôl a

A hatékonyságon kívül a társadalmi részvétel alkalmazása

természetvédelem birtokában lévô információ kiegészítésé-

növeli az intézkedések hatásosságát, minôségét is. Segít

hez, ezzel javítva a kezelések minôségét. A terhek egyen-

a társadalom és természeti rendszerek közötti kapcsolat

lôtlen viselôsébôl fakadó konfliktusokat is csökkenteni lehet

komplexitásának és a döntések bizonytalanságának keze-

a részvétel használatával, ezzel növelve a természet-

lésében, többek között azzal, hogy lehetôvé teszi a helyi

védelem társadalmi elfogadottságát.

tudás felhasználását a döntéshozatal során. Fontos szerepe van a természeti erôforrások fenntartható használatában is. Vannak olyan nézetek, melyek szerint a természeti erôforrások fenntartható használatát a közösségi tulajdoni struktúrák is biztosíthatják. Azonban mivel ezek helyreállítása manapság a legtöbb esetben már nem lehetséges, így erre a megoldást a közösségi tulajdonjogi rezsimeket legjobban modellezô intézmény, a társadalmi részvétel a természeti erôforrásokkal kapcsolatos döntéshozatalban, így a természetvédelmi politikában való használata jelentheti.


15

Irodalomjegyzék

IRODALOMJEGYZÉK Aldred, J. & Jacobs M. (2000) Citizens and Wetlands: Evaluating

Folke C., Pritchard L., Berkes, F., Colding J. & Svedin U. (2007)

the Ely Citizens’ Jury, Ecological Economics, 34:217 232.

The problem of fit between ecosystems and istitutions: ten years later. Ecology and Society 12(1): 30

Bagnoli, P., Goeschl T. & Kovács E. (2008): People and Biodiversity Policies, Impacts, Issues and Strategies for Policy Action,

Freeman, R.E. (1984) Strategic management: a stakeholder ap-

OECD, Paris

proach. Pitman, Boston (idézi: Buckles 1999)

Baker S. (1999) The impact of environmentalism on public policy

Gatzweiler F. & Hagedorn, K. (2002) The evolution of institutions

analyses. In: Pierson E., Tormey S. (Ed) Politics at the Edge.

in transition. International Journal of Agricultural Resources, Gov-

Macmillan, PSA Yearbook (idézi: Kluvánková-Oravská 2010)

ernance and Ecology 2: 37-58

Beierle, T.C. (1999) Using Social Goals to Evaluate Public Partic-

Gunderson, L.H. & Holling, C.S. (Ed.) (2002) Panarchy: under-

ipation in Environmental Decisions. Policy Studies Review, 16:75-

standing transformations in human and natural systems. Island

103

Press, Washigton, D.C.

Berkes, F., Feeny, D., McCay, B. & Acheson, J.M. (1989) The

Holling C.S. (2001) Understanding the komplexity of economic,

benefits of the commons. Nature 340: 91-93 (idézi: Feeny et al.

ecological and social systems. Ecosystems 4:390-405

1990) Kluvánková-Oravská, T. (Ed.) (2010) From Government to GovBerkes, F., George P& Preston R.J. (1991) „Co-management”,

ernance? New Governance for Water and Biodiversity in an En-

Alternatives 18(2): 12-18

larged Europe. Alfa Nakladatelství, Praha

Berkes, F., J. Colding, and C. Folke (Ed) (2003) Navigating social

Kontogianni A. et al. (2001) Integrating Stakeholder Analysis in

ecological systems: building resilience for complexity and change.

Non-Market Valuation of Environmental Assets, Ecological Eco-

Cambridge University Press, United Kingdom

nomics 37: 123-138.

Berkes, F. (2004) Rethinking community-based conservation.

Levin, S.A. (1998) Ecosystems and the Biosphere as Complex

Conservation Biology 18:621-630.

Adaptive Systems. Ecosystems (1998) 1: 431-436

Borrini- Feyerabend, G., Pimbert, M., Fagvar, M.T. & Renard, Y.

Levin, S.A. (1999) Fragile dominion: complexity and the com-

(2007) Sharing Power: A Global Guide to Collaborative Manage-

mons. Perseus, New York

ment of Natural Resources . Earthscan, London Ostrom, E., Burger, J., Field, C.B., Norgaard, R.B. & Policansky, Buckles, D. (1999) Cultivating peace: Conflict and Collaboration

D. (1999) Revisiting the Commons: Local Lessons, Global Chal-

in Natura Resource Management. International Development Re-

lenges. Science 284: 278-282

search Center, Ottawa Pataki Gy. (2007) Bölcs „laikusok”: Társadalmi részvételi techFeeny, D., Berkes, F., McCay, B.J. & Acheson J. (1990) The

nikák a demokrácia szolgálatában. Civil Szemle, No. 3-4, pp.

Tragedy of the Commons: Twenty- Two Years Later. Human

144-156.

Ecology 18 (1): 1-19

16


Irodalomjegyzék

Pataki Gy. (2009): Gondolatok a részvételi demokráciáról: alapértékek és technikák. Kézirat. Rölling, N., Wagemakers, M. (Ed.) (1998) Facilitating sustainable agriculture: participatory learning and adaptive management in times of environmental uncertainty. Cambridge University Press, Cambridge (idézi: Buckles 1999) Schering, G. & Boda, Zs. (Ed) (2008) Gazdálkodj okosan! A privatizáció és a közszolgáltatások politikája. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest Steayert, S. & Lisoir, H. (Ed) (2005) Participatory methods toolkit: A practitioner’s manual. King Baudouin Foundation and the Flemish Institute for Science and Technology Assessment (viWTA). Williamson, O.E., (1991) Comparative Economic Organization: The analysis of discrete. Administrative Science Quarterly 36 (2), pp.269-296 (idézi: Kluvánková-Oravská 2010)


TÁRSADALMI RÉSZVÉTELI FOLYAMATOK A TERMÉSZETVÉDELEMBEN Mennyire részvételi a magyar természetvédelem? II. kötet

Készítette: Fabók Veronika

www.vedegylet.hu

www.essrg.hu

Tartalom

TARTALOM 1

Bevezetés

2

A társadalmi részvétel megjelenése a természetvédelemben

6

Magyarország természetvédelme és a társadalmi részvétel?

6

A társadalmi részvétel a természetvédelem hazai történetében

9

Közösségi természetvédelem vagy „Yellowstone- modell”?

Készítette: Fabók Veronika Nyelvi lektor: Keszthelyi Imre Grafika: Kiss Maja Felelôs Kiadó: Keszthelyi Zsuzsanna

A kiadvány a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával jött létre.

17

Konklúzió

19

Irodalomjegyzék

ISBN 978-963-87081-6-8 Társadalmi részvételi folyamatok a természetvédelemben ISBN 978-963-87081-8-2 II. kötet: Mennyire részvételi a magyar természetvédelem? Védegylet Egyesület, Budapest, 2010 2., javított kiadás (2014)

Bevezetés

BEVEZETÉS Az intézményesített természetvédelem mintegy másfél

Jelen kiadvány pedig a hazai regionális természetvédelem

évszázada jelent meg a természeti értékek elvesztése iránt

mûködését, intézményrendszerét próbálja elhelyezni a ter-

érzett aggodalom miatt. Azóta mind az emberiség, mind

mészetvédelem jelenlegi trendjeiben. A kiadvány elsô

pedig a természetvédelem hosszú utat járt be, de az aggo-

részében bemutatjuk a társadalmi részvétel intézményének

dalom ha lehet, csak növekedett. A globalizáció, az egyre

megjelenését a természetvédelem nemzetközi történe-

növekvô szegénység, a globális igazságtalanságok mind

tében, majd a kiadvány második részében a hazai történet

olyan problémák, amelyre a természetvédelemnek is

és a szervezetrendszer elemzése következik. Az elemzés

választ kell adnia. A leghaladóbb megközelítések, amelyek

fókuszában a társadalmi részvétel intézményének vizs-

e problémák megoldására jöttek létre, a társadalmi részvé-

gálata állt a természetvédelem regionális szervezeteiben.

tel alkalmazását szorgalmazzák a természetvédelmi poli-

Az elemzés nagyrészt egy empirikus kutatáson alapul,

tikában.

amely nemzeti park igazgatóságok munkatársaival készített interjúk felhasználásával készült. Az elemzés a szerveze-

A Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási

trendszer Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2010.

Intézetének Környezeti Társadalomkutatók Csoportja

május 29-i megszûnését megelôzô állapotát írja le, az ezt

(ESSRG) és a Védegylet, a Norvég Civil Támogatási Alap

követô változásokat nem követjük nyomon.

támogatásával létrejött közös kutatása a társadalmi részvétel természetvédelemben való alkalmazhatóságát vizsgálta.

A kiadványt azoknak a természetvédelemben dolgozó sza-

A kutatás eredményét két kiadvány foglalja össze.

kembereknek, civil szervezetek munkatársainak, érdeklôdô laikusoknak ajánljuk, akik gondolkodnak azon, hogy milyen

Az elsô kiadvány a természetvédelemben dolgozó szakem-

ökológiailag és társadalmilag fenntartható természet-

berek, civil szervezetek munkatársai és érdeklôdô laikusok

védelmi intézményrendszert szeretnének. Kérjük ôket, az

számára kívánja bemutatni a társadalmi részvétel ter-

alábbi helyzetjelentést konstruktív, a természetvédelemmel

mészetvédelemben való alkalmazásának lehetôségeit

szimpatizáló kritikaként, gondolatébresztôként kezeljék.

külföldi példákkal illusztrálva.

Természetesen nincsenek kész receptek, minden országnak, így Magyarországnak is meg kell találnia a természetvédelemnek azt a formáját, amely táji és társadalmi adottságaihoz legjobban illeszkedik.

Mennyire részvételi a magyar természetvédelem?

1


A TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL MEGJELENÉSE A TERMÉSZETVÉDELEMBEN A társadalmi részvétel intézményének a természetvédelmi poli-

Az elsô, az ekkoriban az ökológia berkein belül lezajlott

tikában való megjelenéséig a természetvédelem hosszú utat járt

szemléletváltás volt, amely a természetvédelem háttértu-

be. A tudomány fejlôdése, a szegénység, a globális egyenlôtlen-

dományát adó konzervációbiológiára és a természet-

ségek, a természetvédelmi politikák költségeinek egyenlôtlen

védelmi gyakorlatra is forradalmi hatással voltak. A „rezer-

viselésébôl fakadó problémák mind olyan tényezôk voltak, amelyek

vátum szemlélet” elméleti háttere az ökoszisztémák stabil

a természetvédelem fejlôdését befolyásolták. A természetvédelmi

egyensúlyi állapotát hirdette, másik sarkalatos pontját

politika a „Yellowstone-modell”-tôl kevéssel több mint 100 év alatt

pedig az a feltevés alkotta, hogy az ökológiai rendszerek

jutott el a természetvédelem leghaladóbb modelljéig, a védett

zártak, és önszabályozó módon mûködnek (Standovár &

területek közös kezeléséig, a természetvédelmi partnerségekig.

Primack 2001). Ez a szemlélet a természetvédelmi gyakorlatban is megjelent, kijelölve annak alapjait, irányát. Az idô

2

A természeti értékek elvesztése miatt érzett aggodalom

elôrehaladtával azonban sok példa rácáfolt erre a meg-

nyomán szervezôdô természetvédelmi mozgalom elôször

közelítésre, hiszen sok területen nem valósultak meg a

a 19. század második felében, a gazdasági növekedés

védelmi célok. Az olyan új felfedezések hatására, mint hogy

hatására jelent meg az Egyesült Államokban. Ezen elsô

a természetes zavarások különbözô formái (tûz, szél, árvíz,

mozgalom elméleti hátterét a természetmegôrzési etika

földrengés, növényevôk) az ökológiai rendszerek ter-

(Standovár & Primack, 2001) vagy más néven „védelem

mészetes részét képezik (Standovár & Primack 2001),

központú” szemlélet (Borgerhoff Mulder & Coppolillo, 2005)

kezdôdött meg a tudományos szemléletváltás. E megál-

adta. Az érintetlen vad természet, a természet belsô (ön-

lapítások fényében a természetvédelmi gyakorlatban is

magában való) értékének szeretetét hirdetô szemlélet a

megjelentek a kezelések szükségességét és a tájszintû

gazdasági növekedést nem támadja, a természet meg-

védelem fontosságát hangsúlyozó intézkedések. Ez össze-

ôrzését a gazdasági és emberi hatásoktól elzárt területeken

függésbe hozható Aldo Leopold elméletével, mely szerint

képzeli el. Ennek a szemléletmódnak a gyakorlati megvaló-

a táj valódi kezelôinek az embereknek kell lenniük (Borger-

sulásaként 1872-ben kijelölésre került az elsô nemzeti park,

hoff Mulder & Coppolillo, 2005). Itt nyilvánvalóan az olyan

a Yellowstone Nemzeti Park az Egyesült Államokban. Ez

tájhasználati formák megtartásáról volt szó, amelyek

az elgondolás elsôsorban olyan védett területek létre-

évszázados hagyományokkal rendelkeztek, és fenntartható

hozását szorgalmazta, amelyek az emberi tevékenységtôl

módon használták a természeti erôforrásokat. Emellett

és a gazdasági hatásoktól elzárva, szeparálva léteznek: ez

azonban ki kell hangsúlyozni, hogy mindenhol vannak olyan

volt a „Yellowstone-modell” (Borgerhoff Mulder & Cop-

területek is, ahol a be nem avatkozás indokolt természet-

polillo, 2005), más néven „rezervátum szemlélet”. A modell

védelmi szempontból. Ez a fajta szemléletváltás jelent meg

igen hamar az egész világban elterjedt, beleértve a gyarma-

abban is, hogy 1994-ben a Természetvédelmi Világszövet-

tokat is. Európában, a kontinens emberi tájhasználatának

ség (IUCN - International Union for Conservation of Nature)

hosszú története miatt inkább a több, kisebb alapterületû

módosította a védett területek tipizálására kiadott 1978-as

védett terület megléte volt a jellemzô. A „rezervátum szem-

kategóriarendszerét. A hat kategóriából háromban (IV-VI)

lélet” Európán kívül az 1970-es évek végén, az 1980-as

közvetlen emberi tájhasználat engedélyezett, korlátozott

évek elején teljesedett ki (Borgerhoff Mulder & Coppolillo,

használat szintén háromban (I-III), a teljes tilalom azonban,

2005). A 80-as, 90-es évekre azonban a megközelítéssel

csak egy alkategóriában (Ia) jelenik meg. Az UNESCO által

kapcsolatban több olyan kérdés is felvetôdött, ami szük-

az 1960-as évek végén elindított az „Ember és Bioszféra”

ségessé tette a koncepció újragondolását.

(MAB - Man and the Biosphere) elnevezésû program is



ennek a szemléletnek az alkalmazását szorgalmazza.

ment Projects - ICDPs), és még a Világbank is költségve-

Lényege, hogy az emberi tájhasználatot és a természet-

tésének 1 %-át a természetvédelemre fordította (Borger-

védelmet összehangolja. A program keretein belül létreho-

hoff Mulder & Coppolillo, 2005).

zott bioszféra rezervátumok koncepciója a védett területet különbözô intenzitással használható zónákra osztja, ahol

Mindezen erôfeszítések ellenére rengeteg kritika érte mind

megfér egymással a fokozott védelmû magterület, a tradi-

az UNESCO MAB, mind pedig az ICDP koncepcióját.

cionális használatra fenntartott pufferzóna és az inten-

Ghimire és Pimbert (1997) szerint a MAB minden igyekezet

zívebb felhasználást célzó átmeneti zóna (Standovár &

ellenére inkább Európa-centrikus program maradt, a prog-

Primack 2001).

ram elemei az európai viszonyokra alkalmazhatóak leginkább. Ez többek között annak az eredménye, hogy

A második kérdés akkor merült fel, amikor a környezeti

Európában az emberi tájhasználatnak jól kutatott, hosszú

problémák globális összefüggéseinek és a globális

története van, míg a fejlôdô országokban ritkán készül ilyen

egyenlôtlenségek felismerésével nyilvánvalóvá vált, hogy

részletes analízis a tájhasználat történetérôl. Az 1995-ös

a „rezervátum szemlélet” globális problémák közepette

Sevillai Stratégia anyagában nyomon követhetô a bioszféra

nem állja meg a helyét. A múlt század végén több szer-

rezervátumok koncepciójának társadalmi-gazdasági célok-

vezet is felismerte, hogy a globális gazdasági folyamatok

kal való bôvülése, illetve a társadalmi részvétel, a közös

ellenszelében hajózó természetvédelem törekvései, és a

kezelés, a konfliktuskezelés fontosságának kiemelése,

szegénység megszûntetésére tett kísérletek összekap-

amely talán hozzájárulhat a program szélesebb körû elter-

csolása logikus lépés lehet, mivel a biológiai sokféleség

jedéséhez. Az integrált fejlesztési programok problémája

csökkenése és a szegénység problémájának gyökerei is

pedig az, hogy a természetvédelemben dolgozók elkép-

ugyanott keresendôk. A gazdaság globális folyamatai egy-

zelése az elônyökrôl, amit egy helyi közösségnek adott fej-

aránt jelentôs szerepet játszanak a globális egyenlôtlen-

lesztési projekt jelenthet, eltér attól, amit a közösségek

ségek kialakulásában, a fejlôdô országok egyre nagyobb

haszonként élnek meg (Songorwa 1999; Brown 2002).

mértékû leszakadásában és a biológiai sokféleség folya-

Ezek a projektek általában a turizmusban vagy valamilyen

matos csökkenésében is. A természetvédelem és fejlesz-

más szakmában kínálnak teljes vagy részmunkaidôs állást.

tés összehangolására irányuló gondolat megjelenésében

Ezzel a helyi lakosság hagyományos megélhetésének

nagy szerepe volt két nemzetközi környezetvédô szerve-

elvesztésért cserébe pénzbeli kompenzációt biztosítanak,

zetnek. A „fenntartható fejlôdés” fogalma a WWF (World

ami nem helyettesíti azt az összetett megélhetési formát,

Wide Fund for Nature - Természetvédelmi Világalap) és az

ami a fejlôdô országok vidéki társadalmaira jellemzô. A fej-

IUCN közös „World Conservation Strategy” címû anyagá-

lôdô országok vidéki lakosságának megélhetése egyrészt

ban jelent meg elôször (Boda 2004). Szélesebb körben

folyton követi a környezet változásait és a helyi gazdasági

azonban a Brundtland Jelentés által (WCED, 1987) vált is-

viszonyokat, másrészt rendkívül sokféle tevékenységbôl

mertté (Boda 2004). A fogalom logikája egyszerû: a fej-

tevôdik össze (gyógynövények gyûjtése, kiskerti gazdál-

lesztéshez elengedhetetlen a természeti erôforrások

kodás, legeltetés). Ezek a programok nem járulnak hozzá

megôrzése, a természetvédelem sikeréhez pedig elenged-

a hagyományos társadalmak helyreállításához, hanem a

hetetlen a fejlôdô országokban a fejlesztés, a szegénység

nyugati típusú fejlesztési modellt követve próbálják felszá-

felszámolása (Abbot et al. 2001). 1991-ben ugyenez a két

molni a szegénységet a fejlôdô országokban (Ghimire &

nagy szervezet „Caring for the Earth” címû anyagában még

Pimbert 1997). Ez több szempontból is problematikusnak

inkább hangsúlyozottan jelenik meg ez a szemlélet. Mind-

tekinthetô. Egyrészt a nyugati típusú fejlôdési modell

ezek hatására a nemzetközi fejlesztéssel foglalkozó szer-

környezeti szempontból nem fenntartható, másrészt e pro-

vezetek elindítottak több integrált természetvédelmi és

jektek pénzügyi fenntarthatósága is kérdéses, ugyanis a

fejlesztési projektet (Integrated Conservation and Develop-

helyi közösségeket a fejlesztési forrásoktól teszik függôvé,


3


nem kínálva nekik alternatívát a szegénység hosszú távú

zetpusztító és hosszú távon fenntarthatatlan módon sze-

felszámolására. További probléma, hogy a helyi elit tagjai

rezzék meg a megélhetésükhöz szükséges forrásokat a

gyakran a fô felhasználói a fejlesztési forrásoknak, emiatt a

védett területen kívülrôl, vagy magukról a védett terüle-

fejlesztési projektek gyakran még inkább elmélyítik a már

tekrôl. Az utóbbi azt is maga után vonta, hogy a rendsze-

meglévô hatalmi és gazdasági egyenlôtlenségeket (Berkes

resen törvénysértô magatartás miatt a konfliktusok száma

2004). Ha ezekre a problémákra sikerül megoldást találnia

is megnôtt a védett területeken. Ez hatékonysági kérdé-

a fejlesztési projekteknek, a helyi közösségek megélhetése

seket is felvet, hiszen a konfliktusok miatt a védett területek

hozzá fog járulni a természetvédelem céljaihoz (Brown

e gyakorlat szerinti fenntartása rendkívül költséges, amit

2002).

sok fejlôdô ország nem engedhet meg magának. Ennek következményeként a védett területek egy része csak pa-

A harmadik kérdés, ami a természetvédelem „védelem

píron létezik („paper parks”), a természetvédelmi szervek a

központú” megközelítésével kapcsolatban felmerült, az a

szigorú természetvédelmi szabályokat a gyakorlatban nem

természetvédelmi politika költségeinek egyenlôtlen-

képesek betartatni (Borgerhoff Mulder & Coppolillo, 2005).

sége. A költségviselôk és hasznokat élvezôk ebben az es-

További paradoxona a védelem központú, kizáráson ala-

etben ugyanis térben és idôben elkülönülhetnek egymástól.

puló természetvédelemnek, hogy a biológiai sokféleség

A költségek, amelyek a fejlett országokban legtöbbször a

megvédésének oltárán a kulturális sokféleséget áldozta föl,

földhasználati korlátozások miatti bevételkiesésben, a fej-

számos tradicionális, ôslakos kultúra pusztulásához hoz-

lôdô országokban pedig a természeti erôforrásokhoz való

zájárulva.

korlátozott hozzáférésben jelennek meg, helyi szinten koncentrálódnak. A hasznok, a biodiverzitás megôrzése,

Az 1990-es években terjedt el egy újfajta megközelítés a

növelése viszont sokkal nagyobb léptékben érvényesülnek

természeti erôforrások kezelésére, amely részben, az integ-

térben és idôben (akár az egész országban, kontinensen,

rált fejlesztési programokhoz hasonlóan a természet-

bolygón és több évszázadon keresztül) (Bagnoli et al.

védelem és helyi fejlesztés témáinak összekötésével jött

2008). A természeti erôforrások használatának korlátozása,

létre, részben pedig tanul a „rezervátum szemlélet” által fel-

abból való kizárás jelentheti a szabályozásokat, esetleg

vetett egyenlôtlen költségviselés problémájából. Leg-

büntetéseket, amelyeket a törvényi korlátozás megsér-

fontosabb eleme a társadalmi részvétel használata a

téséért szabhatnak ki, vagy a fizikai hozzáférés korlátozását

természetvédelmi politikában, elméleti hátterét pedig a

(elkerített parkok), vagy akár szélsôséges esetben a lakos-

Ramachandra Guha és Juan Martinez-Alier nevéhez fûzô-

ság kilakoltatását a nemzeti parkok területérôl. Az emble-

dô, az 1990-es években elterjedt irányzat, a környezeti

matikus Yellowstone Nemzeti Park alapításakor a területén

igazságosság mozgalom (Martinez-Alier 2002) adja. Ez

élô Absaroka és Shosone indiánokat rávették, hogy rezer-

az irányzat rámutat arra, hogy a globális ökológiai krízis

vátumokba költözzenek, vagy a hadsereg segítségével,

folyamatai elválaszthatatlanok a világban létezô szegény-

amely 1916-ig irányította a Parkot, egyszerûen kitelepítet-

ség és egyenlôtlenség kérdéseitôl. Arra hívja fel a figyelmet,

ték ôket (Ghimire & Pimbert 1997). Afrikában és Dél-

hogy a globális javak eloszlásának igazságtalansága mel-

Amerikában, a gyarmatokon hasonló módszerrel létesítet-

lett, az ökológiai krízisbôl származó hátrányok sem egyenlô

tek nemzeti parkokat az angol és francia természetvédelmi

mértékben érintik a Föld lakosságát. Ez az irányzat azokért

szakemberek. Azzal, hogy kizárták a védett területek

az emberekért való aggodalmat fejezi ki, akiknek megél-

használatából azokat, akik évszázadokon keresztül fenn-

hetése közvetlenül függ a degradálódó környezettôl, és

tartható módon használták az erôforrásokat, arra kénysze-

akik már jelentôs mértékben tapasztalják az ökológiai krízis

rítették a helyi lakosságot (akik a globális gazdasági

hatásait.

folyamatok miatt amúgy is erre sodródnak), hogy környe-

4



Az egyenlôtlenség problémájára a gazdasági ösztönzôk

replôk összehangolásában. Az állam irányítóból koordiná-

(kompenzációs sémák), kommunikációs eszközök mellett

torrá és stratégiai tervezôvé válik (Kluvánková-Oravská

a társadalmi részvételi és konfliktuskezelési módszerek és

2010). A többszintû kormányzás leginkább a már meglévô

ezek kombinációjának használata jelent megoldást, a kö-

hierarchikus és piaci irányítási struktúrák kiegészítéseként

zösségek természetvédelmi döntéshozatalba és kezelésbe

képzelhetô el (Williamson 1991).

való bevonása során. A társadalmi részvétel alkalmazása a döntéshozatalban elôsegíti a biodiverzitás politikák céljá-

A társadalmi részvétel intézménye az érintettek, vagy a

nak megértetését, elfogadtatását és ezen keresztül hoz-

szélesebb közvélemény természetvédelmi döntésho-

zásegít az egyenlôtlenség által generált konfliktusok

zatalba való bevonásán túl jelenthet partnerséget, a helyi

megelôzéséhez és megoldásához (Bagnoli et al. 2008).

közösségeknek az irányításba és a természetvédelmi

A helyi közösségek, érintettek bevonása a természet-

intézkedések végrehajtásába (sok esetben a termé-

védelembe, valamint a kompenzációs modellek alkal-

szetvédelmi kezelésbe) való bevonását is (Bagnoli et al.

mazása hozzájárul a szegénység és a munkanélküliség

2008). Az elôbbi társadalmi részvételi technikák alkal-

visszaszorításához azzal, hogy biztosítja az esélyt a tradi-

mazásával történik. Az utóbbi pedig egy hosszabb távú

cionális gazdálkodás és a hagyományos társadalmak fen-

együttmûködést, partnerséget jelent, amely a helyi közös-

nmaradására. Ez azért fontos, mert a hagyományos társa-

ségek, természeti erôforráshasználók természetvédelmi

dalmak fennmaradása segítségére lehet a közösségeknek

döntésekbe, az irányításba és a természetvédelmi

a globális gazdaság okozta hátrányok bizonyos mértékû

kezelésekbe való bevonásán kívül, az érintettek földtulaj-

ellentételezésében akként, hogy biztosítja a közösség önel-

donhoz való jogának elismerését is magába foglalja.

látását vagy helyben biztosít munkalehetôséget a közösség tagjai számára.

A partnerség különbözô formái: Közösségi kezelés (CBNRM - Community-Based Management of Natural Resources);

Az Európai Unióban domináns megközelítés szerint pedig

Közösségi természetvédelem (CBC - Community-Based

a többszintû kormányzás (multi-level governance), amely-

Conservation); Közös irányítás (JM - Joint Management of

nek egyik legfontosabb eleme a társadalmi részvétel intéz-

natural resources) és az Érintett csoportok által mûköd-

ménye az, amelyik legjobban biztosítja a természeti erô-

tetett Irányító Testületek (Management by Stakeholder

források fenntartható használatát. A hagyományos, kor-

Bodies). A különbözô formák a védett területek tulajdoni

mányzat (government) típusú vezetésre, a formális in-

viszonyaiban (közösségi, magán és állami tulajdon), a tulaj-

tézmények és hatóságok dominanciája jellemzô, amelyek

doni formák arányaiban és a felelôsség, irányítás megosz-

fôként az állami és regionális szinteken fejtik ki mûködé-

tásának mértékében (a helyi közösségek teljes felelôs-

süket. Ezzel szemben a kormányzás (governance) típusú

ségétôl a hatóságokkal megosztott felelôsségen keresztül

vezetés informális és formális intézmények részvételével,

bizonyos feladatokra – stratégiai tervezés, felülvizsgálat, el-

különbözô a központi hatalomtól független szereplôk

lenôrzés – való felhatalmazásig) különböznek (Bagnoli et al.

széles körû bevonásával, velük való közös irányítással, a

2008).

döntéshozatal különbözô szintjein mûködik. A központi kormányzati hatalom horizontálisan a különbözô más területeken mozgó szereplôk irányába (vízügyi, földmûvelésügyi, erdészeti szervek) és vertikálisan a nem-állami szereplôk felé történô kiterjesztése alkotja a struktúráját. Az állam szerepe az újfajta kormányzási struktú-rában is elsôdleges, rendkívül fontos szerepe van a különbözô sze-


5

Magyarország természetvédelme és a társadalmi részvétel

MAGYARORSZÁG TERMÉSZETVÉDELME ÉS A TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL Milyen mértékben jelenik meg a hazai természetvédelmi szabályozásban és gyakorlatban a társadalmi részvétel intézménye? A kö-

A társadalmi részvétel a természetvédelem hazai történetében

zösségi természetvédelem vagy a Yellowstone-modell az irányadó? Mennyire jelenik meg a partnerség illetve a társadalom természet-

A természeti értékek elvesztése iránti aggodalom a 19.

védelmi döntésekbe való bevonása? A hazai természetvédelem

század második felében a természettudományok fejlô-

története során volt-e példa a társadalom bevonására? Milyen okok

désével, a reformkorban végbemenô gazdasági, társadalmi

vezettek a jelenlegi helyzethez?

változásokkal jelent meg, és egyfajta részét képezte a nemzeti érzésnek. A „Yellowstone- modell” azonban – a

A természetvédelem nemzetközi történetének áttekintése

természeti értékek piaci és emberi hatásoktól elzárt

után ezekre a kérdésekre keressük a választ. Arra voltunk

területeken való megôrzésének gondolata – kétség kívül a

kíváncsiak, hogy a nemzetközi trendek viszonylatában a

nemzetközi trend hatására jelent meg a köztudatban. Az

hazai regionális természetvédelmi politika hol helyezhetô

1945-ig lezajló folyamatok, a „rezervátum szemlélet”

el, mennyire tudott elszakadni a „rezervátum szemlélettôl”

törvényekbe és gyakorlatba való átültetését eredményezték

és azt, hogy milyen okok vezettek a jelenlegi helyzet

(a háború végéig 219 védett területet jelöltek ki) (Oroszi

kialakulásához. Elôször röviden áttekintettük a hazai ter-

1992; Rakonczay 2009). A természetvédelem ügyének tár-

mészetvédelem történetét, majd általánosabb regionális in-

sadalmi bázisát ekkoriban a tudományos élet képviselôi

tézményi elemzést végeztünk, mely során elôször a védett

(a Királyi Magyar Természettudományos Társulat, az Orszá-

területek tulajdoni struktúráját vizsgáltuk meg. A tulajdoni

gos Erdészeti Egyesület és a Magyar Földtani Társulat tagjai)

struktúra vizsgálata során arra voltunk kíváncsiak, hogy

és a társadalmi elit tagjai jelentették (Oroszi 1992). Ekkori-

hazánk mennyire alkalmazza a „rezervátum szemléletre”

ban tehát a világban zajló természetvédelmi törekvések-

jellemzô, kizárólag állami tulajdonra alapozó természet-

hez hasonlóan csak a társadalom egy szûkebb rétege, a

védelmi politikát. Megvizsgáltuk még azt, hogy megjelen-

tudomány és elit képviselôi vettek részt a természet-

nek-e a társadalmi részvétel partnerségi formái, illetve az

védelemmel kapcsolatos döntéshozatalban.

érintettek döntéshozatali folyamatokba való bevonása a regionális természetvédelmi politikában. Illetve arra is kíván-

A kommunista rezsim létrejöttével a környezeti problémák-

csiak voltunk, hogy a védett területeken felmerülô kon-

ról szóló diskurzus lehetetlenné vált, a háború elôtti

fliktusokat milyen eszközökkel kezeli a természetvédelmi

nemzetközi szinten is haladó hagyományokat a rendszer

politika, megjelenik- e a társadalmi részvétel intézménye,

eltüntette vagy szigorúan felügyelte. A sztálini rezsim alatt

vagy kizárólag a „rezervátum szemléletre” jellemzô hatósági

mindennemû kritika lehetetlenség volt, a környezeti prob-

eszközök dominálnak.

lémák tárgyalása a kommunista ideológia és gazdaságpolitika kudarcának beismerése lett volna. Sztálin halála (1953) után némiképp enyhült a helyzet, teret kaptak az olyan politikailag ártalmatlan társadalmi mozgalmaknak, mint például a természetvédelem (Berg 1999). A mozgalmak az állam kontrollja alá kerültek, az állami kampányhoz bárki csatlakozhatott, de az egyéni kezdeményezések el voltak fojtva.

6



A rendszerváltozásig kialakult a természetvédelem intéz-

területek és értékek kezelése, illetve szabálysértési ható-

ményrendszere, megalakultak a nemzeti park igazgatósá-

sági feladatok ellátása a mûködési területükön. A 2005-ben

gok, a hatósági szervek, 1988-ban megalakult a Környezet-

lezajlott hatósági átszervezés elôtt a természetvédelemmel

védelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (ennek irányítása

kapcsolatos elsôfokú hatósági feladatok ellátása is a nem-

alatt mûködött a természetvédelmi igazgatás is), a termé-

zeti park igazgatóságok hatáskörébe tartozott, jelenleg

szetvédelem legfôbb irányítója az állam lett.

ezeket a feladatokat az ún. „zöldhatóságok”, a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelôségek látják

A rendszerváltás után az ország gazdasági átalakulásával

el. A hatósági és kezelési jogkör szétválasztásával ugyan a

az elsô kormány nehéz helyzetbe került a környezet-

hatósági feladatok egy része elkerült a nemzeti park igaz-

védelem és a gazdasági fejlôdés összehangolásával. A pri-

gatóságoktól, de ettôl függetlenül a hatóságok terepi

vatizációt nyugat-európai mintára hihetetlen gyorsasággal

ismeretek és megfelelô információjának hiánya miatt a

lefolytatták, nem fektetve elég figyelmet a megfelelô

nemzeti park igazgatóságok sokszor részt vesznek

környezetvédelmi intézményrendszer kiépítésére. Bíztak

véleményezôként a hatósági ügyekben. A ható-sági

abban, hogy ha az állam kezébôl kiveszik az irányítást, és

határozatok végrehajtásának ellenôrzése is gyakran a

a piaci folyamatokra bízzák a természeti erôforrások

nemzeti parkok igazgatóságokra, ezen belül is a Termé-

kezelését, a problémák megoldódnak (Bromley, 2000).

szetvédelmi Ôrszolgálatra marad. Ez külön terhet ró a nem-

Ennek az lett az eredménye, hogy a rendkívül rövid idô alatt

zeti park igazgatóságokra anélkül, hogy a finanszírozás

és nem kellô odafigyeléssel létrehozott új, demokratikus in-

kérdései tisztázva lennének (Jávor & Németh 2007). Orszá-

tézmények magukon hordozták a szocializmus számos

gos szinten a természetvédelmi igazgatási feladatokért je-

jellemvonását, az intézmények nem a „szocializmus rom-

lenleg a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a

jain, hanem a szocializmus romjaival” épültek újjá (Stark,

felelôs.

1996).

Ma a természetvédelmi igazgatás feladatait regionális szin-

Az EU csatlakozással új szabályozások jelentek meg a ter-

ten az 1973 és 2002 között létrejött nemzeti park igaz-

mészetvédelmi politikában. A Madárvédelmi (79/409/EGK)

gatóságok látják el. Az igazgatóságok a miniszter irányítása

és Élôhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK) hazai érvénye-

alatt mûködnek, önálló jogi személyként, önálló gazdál-

sítésére 2004-ben jelent meg a 275/2004. (X. 8.) Kormány-

kodással. A nemzeti park igazgatóságok mûködési területe

rendelet, amely alapján a Natura 2000 hálózat területei, a

a törzsterületeken kívül (amely a nemzeti parkot, mint védett

különleges madárvédelmi, a különleges természetmegôr-

terület kategóriát jelenti), a hozzájuk csatolt régiókban talál-

zési és a kiemelt jelentôségû természetmegôrzési területek

ható tájvédelmi körzetekre, természetvédelmi területekre

kerültek kijelölésre. Hazánknak az Európai Unióhoz való

és egyes nem védett területekre terjed ki. Alapvetô fela-

csatlakozáskor kellett kijelölnie a területeket, amelyek az

dataik a körzetükben lévô országos jelentôségû védett

ország mintegy 21 %-át fedik le. A viszonylag magas területi arányt a Kárpát-medence biogeográfiai helyzete magyarázza, a pannon biogeográfiai régió ugyanis nagyrészt hazánk területén fekszik. A kijelölt területekrôl a helyrajzi számos lista a 45/2006.(XII. 8.) KvVM rendeletben jelent meg. Bár már 2007-tôl kerültek kiosztásra támogatások rét és legelô hasznosítású gyepterületekre, a program széleskörû végrehajtása még várat magára.


7


Kluvánková-Oravská (2010) szerint a program megfelelô

A területek kijelölése Magyarország esetében is az érintet-

végrehajtásához a kormányzati szervek és érintett csopor-

tek bevonásának hiányában történt meg. A területek tulaj-

tok szoros együttmûködése mellett, megfelelô piaci

donosait még utólag sem értesítették a területek kijelö-

ösztönzôk kidolgozása és alkalmazása is szükséges.

lésérôl. Tettek ugyan lépéseket a program kommunikálá-

Hazánkban az utóbbi kidolgozása még folyamatban van.

sára (egy honlap létrehozásával: www.natura2000.hu, il-

Szántó, erdô, halastó mûvelési ágú területekre, valamint

letve voltak fórumok, és kiadványok is születtek) de a

egyéb természetvédelmi szempontból fontos élôhelyre

kommunikáció egyrészt kizárólag a természettudományos

(láprét, vizes élôhelyek) ugyanis nincs még érvényben ki-

szempontokat hangsúlyozta a kijelölésben (nem tért ki a

dolgozott elôíráscsomag, és a kompenzációs kifizetésekre

gazdasági-szociális szempontokra), másrészt nem is volt

sincs még törvényi felhatalmazás. A Natura 2000 kompen-

teljes körû, nem jutott el az érintettekhez. A természettu-

zációs kifizetések kezelése a Földmûvelésügyi Minisztérium

dományos szempontok mellett már a kijelöléskor is meg-

alá tartozó Mezôgazdasági- Vidékfejlesztési Hivatal ha-

jelenhetett volna a kommunikációban, hogy a Natura 2000

táskörébe került, ami nehezíti és késlelteti a folyamatokat.

akár lehetôséget is jelenthet a gazdálkodással foglalkozók-

A környezetvédelmi és földmûvelésügyi szervek viszonya

nak, a kompenzációs kifizetések akár vidékfejlesztési for-

ugyanis korántsem kiegyensúlyozott, amely tükrözi a kör-

rásként is felfoghatóak. Azonban a gazdálkodók és az

nyezetvédelem gyenge érdekérvényesítését a gazdasági

önkormányzatok nagy része a programot a magántulaj-

lobbival szemben. A területek kijelölésekor is a legnagyobb

donhoz való joguk megsértéseként és a természeti erôfor-

problémát a más tárcákkal (honvédelmi, közlekedési föld-

rásokhoz való hozzáférésükben való korlátozásként élték

mûvelési) való egyeztetések jelentették, jelentôs késle-

meg. A társadalmi egyeztetés elmaradásának több oka is

kedést okozva.

volt, egyrészt a csatlakozásig eleve kevés idô állt rendelkezésre a kijelöléshez, amelyet a már említett nehézkes

Az, hogy az érintettekkel való együttmûködés is fontos

tárcaközi egyeztetések tovább hátráltattak, másrészt nem

eleme a program sikerének, az Európai Uniós döntéshozók

volt meg a kellô információ (helyrajzi számok) és emberi

számára is világossá vált, amikor találkoztak a régi tagál-

erôforrás az érintettek bevonásához. A vidékfejlesztési

lamokban a kijelölésekkel szembeni ellenállással az érintet-

szempontok széleskörû kommunikálásának hiányában

tek körében. Néhány országban (például Németország,

pedig a Natura 2000 kompenzációs kifizetések körüli bi-

Finnország) a lakosság, fôként a földtulajdonosok erôteljes

zonytalanságok játszhattak szerepet. További nehézség

ellenállást tanúsítottak a Natura 2000 területek kijelölése

volt, hogy a két irányelv a társadalmi egyeztetés lefoly-

ellen. Az ellenállás alapvetô okai között az érintettek dön-

tatásának módját az egyes tagállamokra bízta (Habitat Di-

téshozatalba való bevonásának hiánya és a kompenzációs

rektíva 6. cikkely), nem szolgált útmutatással, ami hazánk-

koncepciók kidolgozatlansága jelentette (Bagnoli et al.

ban a participatív (részvételi) folyamatok és a konstruktív

2008). Ezért, bár a kijelölésnek alapvetôen természettu-

konfliktuskezelés hagyományának hiánya miatt prob-

dományos alapon kell történnie, az EU legújabb ajánlá-

lematikus volt.

saiban az ökológiai kritériumok mellett gazdasági és társadalmi dimenziókat figyelembe vevô végrehajtásra és a társadalom bevonására ösztönöz (Habitat Direktíva 8. cikkely - „A Natura 2000 finanszírozása - Útmutató”).

8



Közösségi természetvédelem vagy „Yellowstone- modell”? Az elemzéshez irodalmi és a nemzeti parkokkal kapcsolatos nyilvános adatokon kívül, annak a 28 félig strukturált interjúnak az anyagát használtuk fel, amelyet nemzeti park igazgatósági dolgozókkal és gazdálkodókkal készítettünk 2009. október és 2010. február hó között. Ezen kívül elemeztük a Natura 2000 területek fenntartási terveinek társadalmi egyeztetési folyamatát, abból a szempontból, hogy mennyire jelentek meg benne a társadalmi részvétel elemei és mennyire teljesítette azokat a társadalmi célokat, amelyek a társadalmi részvétel alkalmazását indokolják.

A természetvédelmi szabályozásban találhatunk az érintet-

utasítás értelmében a tanácsok tagjai a tudomány, a szak-

tek bevonására, de inkább csak tájékoztatására vonatkozó

mai szervezetek és az oktatás képviselôi lehetnek.

néhány szabályt. A természetvédelmi törvény (1996. évi LIII. törvény) a nemzeti park igazgatóság részére a védetté

A stratégia tervek közül a Nemzeti Természetvédelmi

nyilvánítás kapcsán az elôkészítés során egyeztetô

Alapterv kiemeli a Natura 2000 területek kapcsán a helyi

megbeszélést ír elô az érintettekkel (beleértve azokat,

lakossággal, gazdálkodókkal és érdekképviseleti szervek-

akikre a védetté nyilvánításból jogok vagy kötelezettségek

kel való folyamatos kapcsolattartás fontosságát, a helyi

hárulnak), a természetvédelmi hatóság részére pedig elôírja

tudás felhasználása és a kijelölések kapcsán támadt kon-

az ingatlan tulajdonosának, vagyonkezelôjének értesítését,

fliktusok rendezése céljából. Megemlíti még az országos

a védett területrôl szóló határozat elküldését. A természet-

jelentôségû védett területeken a gazdálkodókkal való

védelmi kezelési tervek készítésére vonatkozó rendelet

együttmûködés fontosságát, a gazdálkodók segítését a

(3/2008. (II. 5.) KvVM rendelet) pedig tartalmazza, hogy a

pályázati források megszerzésében, a termékek helyi pia-

kezelési terv tervezetét kötelesek a nemzeti park igaz-

con való értékesítésében, illetve helyben történô felhaszná-

gatóságok többek között a tulajdonosokkal, a vagyon-

lásában. A természetvédelem ökoturisztikai koncepciója

kezelôkkel vagy a gazdálkodási tevékenységet végzôkkel

hasonlóképpen tartalmaz a helyi lakosság bevonására és

egyeztetni. A tervezeteket a települési önkormányzat vagy

a helyi gazdaság, társadalom fejlesztésére irányuló szem-

az igazgatóság 30 napra köteles kifüggeszteni, az érintet-

pontokat is: „Az ökoturizmust fogadó térségekben a helyi

tek 45 napon belül tehetnek észrevételt a tervezettel kap-

lakosságot be kell vonni a tervezésbe, a tervek meg-

csolatban.

valósításába, a turisztikai tevékenységek ellenôrzésébe és biztosítani kell, hogy a turizmus bevételeibôl megfelelô

A társadalom egy szûk körének bevonására alkalmas a

arányban részesedjen”. Az anyag kifejti, hogy az ökoturiz-

nemzeti park tanácsok intézménye. A nemzeti park taná-

musnak jelentôs szerephez kell jutnia a vidéki gazdaság fel-

csok nemzeti parkonként a jelentôs társadalmi érintettségû

lendülésében és munkahelyteremtésben, a koncepció prio-

természetvédelmi ügyekben hivatottak hozzájárulni az igaz-

ritásként azonban a nemzeti park igazgatóságok bevétel-

gatóságok munkájához. Az 5/2005. (K.V. Ért. 5.) KvVM

növelését és a természetvédelem társadalmi támogatottságának növelését nevezi meg.


9


A természetvédelem történeti áttekintésében már kitértünk

nyolásához is vezethet, másrészt az állam erôforrás-kezelô

arra, hogy politikai okokból a természetvédelem volt a

infrastruktúrájának elégtelensége miatt nem minden eset-

környezetvédelem „húzóágazata” a rendszerváltozásig.

ben képes megvalósítani a fenntartható használatot, amely

Ez ugyanis semleges témának számított a rendszer legit-

az erôforrások de facto szabad felhasználását eredmé-

imitását megkérdôjelezô környezetvédelemmel szemben.

nyezheti.

A szocializmus alatt a mezôgazdaság iparosítása, a „téeszesítés” és a hozamok erôltetett növelésének

A biodiverzitás politika jelenlegi felfogása szerint, amelyet

következményként jelentôs ökológiai és kulturális értékek

a Nemzeti Környezetvédelmi Program és a Nemzeti Termé-

vesztek el. A természeti értékek mellett az évszázados

szetvédelmi Alapterv is tartalmaz, az állami tulajdon és a

paraszti kultúrák is rendkívüli károkat szenvedtek, sok

nemzeti park igazgatóság általi vagyonkezelés a természeti

helyen megsemmisültek (Ohnsorge et al. 2005). A védett

értékek megóvásának legeredményesebb módja. A biodi-

területek ebben a közegben a természeti értékek kis

verzitás politika a védett területek fenntartható használatát

szigeteiként lehettek jelen. A védett területekkel kapcso-

a vagyonkezelésbe vétel növelésével szeretné serkenteni.

latos döntések centralizáltan történtek, a területek kijelö-

Ez jelenik meg a magántulajdonba került védett természeti

lésével sem lehetett probléma, lévén minden terület állami

területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995.

tulajdonban volt. Ezért lehetett hatékony a természet-

évi XCIII. törvényben is, amely elôírja a nemzeti park igaz-

védelem ebben az idôszakban (Bela et al. 2008), legalábbis

gatóságok számára az egykori termelôszövetkezetek

a „védelem központú” paradigma felfogásában. A rend-

védett és védelemre tervezett földjeinek vagyonkezelésbe

szerváltozáskor az ország területének 8 %-a volt védett

vételét, vásárlás vagy kisajátítás útján. A természetvédelmi

terület, ebbôl 70 % állami, 30 % szövetkezeti tulajdonban

törvény (1996. évi LIII. törvény) értelmében pedig a nemzeti

volt. A védett területek nagy részére kárpótlásba kerülés

park igazgatóságokat a védett területek tulajdonjogának

tilalma volt érvényben. (A szövetkezeti tulajdonú védett

változásakor elôvásárlási jog illeti meg.

területekre viszont ez nem volt érvényes, így ezek egy része, az összes terület mintegy 10 %-a magántulajdono-

Hazánkban jelenleg kevéssel több mint 846 ezer hektár, az

sokhoz került. 1996 elején a Környezetvédelmi és Terület-

ország területének körülbelül 11 %-a tartozik az országos

fejlesztési Minisztérium biztost jelölt ki arra, hogy a még ki

jelentôségû védett területek közé. Ennek egy része állami

nem osztott és a magánkézben lévô védett területeket

tulajdonban és a nemzeti park igazgatóságok saját vagyon-

visszavásárolja) (Csanádi & Páczi 1998).

kezelésében van, ez a terület majdnem 280 ezer hektárra tehetô. A többi védett terület egy része állami tulajdonban és más, például vízügyi vagy állami erdészeti szerv vagyonkezelésében; másik része önkormányzati, gazdasági tár-

A fenntartható használat, társadalmi részvétel

saságok tulajdonában; illetve magántulajdonban van.

és a tulajdoni struktúrák 2007-ben 1,9 millió hektár erdô volt állami tulajdonban

10

A védett területek tulajdoni struktúrája a biodiverzitás

(Balázs & Kohlheb 2010). A részvénytársasági formában

politika egyik legfontosabb kérdése. Elméletileg az állami

mûködô állami erdôgazdálkodási szervek esetében a

tulajdon lehetôvé teszi az erôforrások szabályozott fel-

közfeladatok ellátása és a profitérdekeltség között konflik-

használását, ám ez nem jelenti azt, hogy ez egyúttal fenn-

tus feszül. Az erdôk fenntartható használata (természet-

tartható is. Egyrészt az állami tulajdonú erôforrások

közeli erdôgazdálkodás) képes feloldani az erdôk hasznosí-

kezelését befolyásolja az államot irányító politikai rezsim

tásával kapcsolatos konfliktusokat, ám sajnos a koncepció

ideológiája, amely akár természeti erôforrások kizsákmá-

a piaci verseny követelte erdôgazdálkodási szempontokkal



szemben nem tud érvényesülni. Az állami erdôgazdaságok

hasznot hosszabb távon hozó ôshonos fafajokat. A ma-

vagyonkezelésében lévô védett területeken, a nemzeti park

gántulajdonban lévô védett területek esetében a nemzeti

igazgatóságok a kezelés meghatározásában csupán véle-

park igazgatóságok hatósági eszközökkel és kisebb

ményezôként vehetnek részt. Az állami tulajdonban lévô

mértékben gazdasági ösztönzôkkel tudnak fellépni a bio-

erdôk túlnyomó részén (kétharmadán) gazdasági haszno-

diverzitás védelméért. A hatósági eszközök nem igazán al-

sítás jellemzô. A maradék egyharmad részét fordítják csak

kalmasak a fenntartható használat biztosítására, a szabá-

védelmi célokra. A vízügyi szervek kezelésében lévô állami

lyok kikényszerítésére, a természetvédelmi intézkedések

tulajdonú területek esetében is hasonló a helyzet, mint az

okozta egyenlôtlen költségviselés problémájának kezelé-

erdôgazdaságok esetében. Csupán a védett területeken

sére. A gazdasági ösztönzôk már sokkal alkalmasabbak

lehet a természetvédelmi szempontokat a vízgazdálkodási

erre, azonban még nem igazán elterjedtek a természet-

szempontokkal szemben valamelyest érvényre juttatni. Ám

védelemben. További probléma, hogy a kapacitáshiány

önmagában a védettség sem mindig jelenti a terület fenn-

miatt a nem nemzeti park igazgatósági vagyonkezelésben

tartható kezelését. Ennek az az oka, hogy a jogszabályok

lévô (állami és magántulajdonban lévô) védett területeken

nem teszik egyértelmûen lehetôvé, hogy a vízgazdálkodási

a nemzeti park igazgatóság cselekvési lehetôségei korlá-

intézkedések ökológiai szempontokat is figyelembe vegye-

tozottak.

nek. Bár az EU Víz Keretirányelve ökológia szempontokat is tartalmaz, és a vízjogi szabályozásba is kerültek be ökológiai követelmények, ezekkel együtt hatályban maradtak azonban olyan vízgazdálkodási szempontokat elôtérbe helyezô elôírások, amelyek az ökológiai szempontokkal ellentétesek. Ebbôl adódóan ütközés figyelhetô meg a hatályos magyar jogszabályi elôírások, valamint a közösségi jogi rendelkezések között. A jogszabályi elôírások ütközésének feloldását a jogalkotó a jogalkalmazókra bízta (Bányai & Tóth 2009). Így leginkább a hatósági döntések játszanak szerepet abban, hogy mennyire érvényesülnek a természetvédelmi szempontok ezeken a területeken. Ez pedig nem jelent igazi biztosítékot a fenntartható használatra. Az erdôk és a vízügyi szervek vagyonkezelésében lévô területek esete jól mutatja, hogy amikor a kormányzat számára a gazdaságosság fontosabb szempont a fenntarthatóságnál,

akkor

a

fenntartható

használat

az

állami

tulajdonú védett területeken sem garantált.

A magántulajdon elviekben az erôforrások hosszútávú kiaknázhatóságának fenntartására ösztönöz, ám a legtöbb esetben a rövidtávú gazdasági racionalitás az, ami végül meghatározó. Az erdôk esetében például a tulajdonosnak jobban megéri gyorsan növô fafajokat ültetni, mint ökológiai


11


Vannak olyan nézetek, amelyek szerint (Feeny et al. 1990)

Létezik-e társadalmi részvétel a hazai

a közös tulajdonú erôforrások (vadvilág, a felszíni és felszín

természetvédelemben?

alatti vizek, a legelôk és az erdôk) használatát a közösségi tulajdon is biztosítani tudná, az állami és magántulajdoni

Az állami tulajdonra alapozó természetvédelmi politika

struktúrák mellett. A fenntartható használatot valószínûleg

következtében a nemzeti park igazgatóságok kapcsolata

leginkább a kevert tulajdoni struktúra biztosítaná (állami,

a védett területek érintett lakosságával, gazdálkodókkal a

magán és közösségi tulajdon). A közösségi tulajdon vissza-

területek tulajdonviszonyainak függvényében változó képet

állítása napjainkban már nem reális, mivel gyakorlatilag nem

mutat. Rendszeres kommunikáció ugyanis csak a haszon-

létezik olyan közösség, amely a globális gazdasági folya-

bérbe adott területek bérlôivel van. A bérlôkkel leginkább

matok hatásaitól mentes lenne. Mivel a közösségi tulajdon

a természetvédelmi ôrök vannak kapcsolatban. A kommu-

változatlan formában való visszaállítása nem elképzelhetô,

nikáció formája változatos, történhet levélben vagy tele-

az államnak is szerepet kell vállalni az erôforrások keze-

fonon (pl.: amikor a gazdálkodó bejelenti a kaszálás idô-

lésében.

pontját vagy engedélyt kér), és személyesen (a kaszálás ellenôrzésekor) is. Az interjúalanyok elmondása szerint a bérlôk nagy részével régi és jó a kapcsolat (gyakoriak a 10 éves bérletek), nagyon ritka a bérletek visszaadása. Mind-

A megoldást a fenntartható használat biztosítására és az egyenlôtlenség problémáinak kezelésére, a partnerség különbözô formáinak és az érintettek döntéshozatalban való részvételének természetvédelmi politikába

egyikük egybehangzóan azt állította, hogy a viszony együttmûködô, ha a gazdáknak vannak meglátásaik, igényeik, azokat a nemzeti park igazgatóság többnyire figyelembe veszi.

való bevezetése jelenti. (Feeny et al. 1990; Bagnoli). A haszonbérlet azonban nem nevezhetô valódi társadalmi részvételi folyamatnak, nem jelenik meg benne az összes elem, amely a társadalmi részvétel, a közösségi kezelés alapjait jelenti. Alapvetôen ebben a kapcsolatban, mivel a tulajdoni viszonyok nem teszik lehetôvé (az egyik fél tulajdonosi pozícióból határozza meg a feltételek nagy részét) a felek nem egyenrangúak, a gazdálkodók nem vesznek részt a kezeléssel kapcsolatos döntéshozatalban, ezért nem tekinthetô partnerségnek. Ugyan jelezhetik igényeiket és meglátásaikat, amiket többnyire figyelembe vesz a nemzeti park igazgatóság, ám nincsenek erre intézményesített formák, leginkább a szubjektív döntések azok, amelyek befolyásolnak. A közösségi kezelés kereteiben létrejött partnerség ugyanis az, amiben két vagy több érintett fél között kötött megállapodás garantálja a management funkciók, hasznok és felelôsség eloszlását a természeti erôforrások tekintetében (Borrini-Feyerabend et al. 2007). A haszonbérlet azért sem tekinthetô a társadalmi részvétel egy formájának, mert tudatosan nincs szándék

12



és sokszor lehetôség arra, hogy a természetvédelmi poli-

kezdeményezzen kommunikációt. Az érintettekkel a ter-

tika egyenlôtlenségeit csökkentse azzal, hogy a helyi

mészetvédelmi ôr a terepbejárások során találkozhat, de

közösségeknek elônyöket biztosítson, a hozzáférési és

az érintetteknek is lehetôsége van a nemzeti park igaz-

használati jogok biztosításával. Az együttmûködés hát-

gatóság szakembereit felkeresni kérdésekkel. Jó példaként

terében természettudományos racionalitás áll, a területen

megemlíthetô a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság

szükséges emberi jelenlét és kezelés biztosítása a cél. A

gyakorlata, ahol az igazgatóság munkatársai a kezelési ter-

helyi, hagyományos gazdálkodással foglalkozók elônyben

vek készítésének esetében, ha az 30-50 embernél nem

részesítése is racionális természetvédelmi szempontból

érint többet, kiértesítik az érintetteket, noha ezt a kezelési

történik, hiszen a helyi viszonyokat, területeket jobban is-

tervek készítésérôl szóló rendelet nem is írja elô a szá-

merô gazdálkodók a terület védett értékeinek fenntartását

mukra. Más változásról is szoktak értesítést küldeni, vagy

is szolgálják. Bár a 9/2006. (K. V. Ért. 4.) KvVM utasítás,

fórumot szervezni az érintetteknek.

amely a természetvédelmi vagyonkezelés alapelveit fekteti le, a védett terület használatba adásakor a helyi, hagyo-

A természetvédelmi politika egyenlôtlen költségei, a termé-

mányos gazdálkodással foglalkozókat részesíti elônyben,

szeti erôforrások elosztása, a védett területeken a ter-

a nemzeti park igazgatóságoknak nem mindig van

mészeti erôforrásokhoz való hozzáférés korlátozása mindig

lehetôségük ennek teljesítésére. A földtörvény (1994. évi

konfliktusokkal terhelt kérdés volt. A konfliktusok feloldása

LV. törvény) szerint, ugyanis ennek részben ellentmondva

és megelôzése a tulajdonviszonyok mellett a fenntartható

(egy másik pontban a helyben lakók elsôbbsége is meg-

használat biztosításának, a természeti értékek fennma-

jelenik) az elôhaszonbérleti jog a volt haszonbérlôt illeti

radásának elôfeltétele. A konfliktusok legnagyobb része a

meg. Vannak tehát olyan esetek, amikor a nemzeti park

gazdálkodással kapcsolatos (gyepfeltörés; a kaszálás és a

igazgatóság kénytelen a külföldön vagy távolabbi városok-

legeltetés idôpontjának meghatározása; és a legeltetési ál-

ban élôket elônyben részesíteni a helyi közösség tagjaival

latlétszám korlátozása). A nemzeti park igazgatóságok a

szemben.

természetvédelmi politika költségeinek egyenlôtlenségébôl adódó konfliktusok esetében csak szélsôséges esetekben

A többi terület érintettjeivel, beleértve a Natura 2000 terüle-

alkalmaznak hatósági eszközöket, ritkán kerül sor szabály-

teket is, eseti jellegû a kommunikáció. Ez az állami tulaj-

sértési bírság kiszabására vagy szabálysértési eljárás indí-

donon alapuló politikán kívül leginkább a kapacitás-

tására. A hatósági eszközök e konfliktusok megoldásában

hiánynak köszönhetô, illetve annak, hogy nincs meg ez a

nem a leghatékonyabb eszközök, ugyanis kontraproduktí-

fajta képesség a nemzeti park igazgatóságokban. Nincs az

vak. Ezt a nemzeti park igazgatóság munkatársai úgy fo-

érintettekkel való kommunikációval megbízott munkatárs,

galmazták meg, hogy a gazdálkodásra vonatkozó túl

pedig

valamennyien

merev, sokszor betarthatatlan szabályozás számonkérése

kiemelték, hogy szükség lenne arra, hogy a ter-

a természetvédelmi kezelés rovására mehet. A legtöbben

mészetvédelem céljait kommunikálják a közvélemény felé.

úgy gondolják, hogy a kis- és közepes méretû gazdaságok

Így a kommunikáció sikere nagyban függ a természet-

természetvédelmi szempontból alapvetôen jól végzik a dol-

védelmi ôr személyétôl. Vannak jól mûködô kapcsolatok,

gukat, a probléma pedig inkább az, hogy egyre kevesebben

de arra nincs kapacitás, hogy a nemzeti park igazgatóság

gazdálkodnak közülük, a nemzeti park igazgatóságoknak

az

interjúalanyok

majdnem

pedig nem áll érdekében „elvenni a gazdálkodók kedvét” a gazdálkodástól. A szabályozások hálójában vergôdô gazdálkodókra ugyanis már így is nagy terhek nehezednek. Gyakoriak az olyan gazdálkodási konfliktusok, amelyek a


13


természetvédelmi és agrárszabályozások ütközése miatt

Van példa jól mûködô együttmûködésekre, fôleg pályáza-

alakulnak ki. A Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal,

tok kapcsán, legtöbb esetben civil szervezetekkel, de volt

amely a mezôgazdasági támogatások szétosztásáért és el-

példa, hogy magánszemélyekkel, gazdasági szerveze-

lenôrzéséért felelôs, gyakran kerül konfliktusba a nemzeti

tekkel sikerült gyümölcsözô kapcsolatot kialakítani. Volt

park igazgatóságokkal, közvetve a gazdákon keresztül.

olyan eset is, hogy gazdálkodó kereste meg a nemzeti park

Sokszor a szabályozások egymásnak mondanak ellent.

igazgatóságot egy élôhely rekonstrukció kapcsán, vagy az

Amit az agrártámogatások megkövetelnek, azt a termé-

is jellemzô, hogy a gazdálkodók természeti érték felfe-

szetvédelmi szabályok megtiltanak és büntetést vonnak

dezése vagy természetkárosítás bejelentése miatt keresik

maguk után. Volt olyan gazdálkodó, aki azért vágott ki fát,

meg az igazgatóságot.

hogy ne kelljen támogatást visszafizetnie (mert területalapon történik a kifizetés), viszont ezzel a természetvédel-

Bár akadnak pozitív példák az érintettekkel való kom-

mi elôírások ellen vétett és megbüntették. Ilyen esetekben

munikációra, a konfliktuskezelésre, az együttmûkö-

a hatósági eszközök nyilvánvalóan nem érik el végsô céljukat.

désre és döntéshozatali folyamatokba való bevonásra, azonban nincsenek meg az intézményesített keretek,

A nemzeti park igazgatóságok fent említett okokon kívül

azok az esetek, amelyek léteznek, mind ad-hoc jel-

azért sem használják a hatósági eszközöket a konfliktusok

legûek.

rendezésére, mert sem a személyi, sem a pénzügyi háttér, sem a valós eszközök (a hatósági jogkör elkerült a nemzeti

Felmértük a nemzeti park igazgatóság dolgozóinak véle-

park igazgatóságoktól a szabálysértési eljárásokat kivéve)

ményét arról, hogy a társadalmi részvétel intézményének

nincsenek meg a használatához. A hatósági eszközök

a kezelési tervek készítésekor való alkalmazásával kap-

amellett, hogy drágák (a folyamatos ellenôrzés személyi

csolatban milyen elônyöket tudnak felsorolni. Legtöbben

erôforrásigénye és pénzügyi vonzata igen magas) és kont-

elônyként a kezelés végrehajtásának könnyebbségét

raproduktívak, egyéb okból sem hatékony eszközei az

hozták fel („jobban be fogják tartania a szabályokat, ha

egyenlôtlenségbôl és más természeti erôforrás használat-

megértik, mirôl van szó”) és a konfliktusok gyakoriságának

ból származó konfliktusok (turizmus és a szociális problé-

csökkentését. Olyan vélemény is volt, amely a kezelési ter-

mákkal összefüggô) megoldásának. Azokban az esetek-

vek helyett a gazdálkodókkal kötött szerzôdésekben, kom-

ben ugyanis, amikor az állam az egyik konfliktusban részt

penzáció biztosításával oldaná meg a védett területek

vevô fél, a hatósági eszközök használata megkérdô-

kezelését. A kompenzáció fontosságát a védett területen

jelezhetô. Ilyenkor ugyanis a felek nem fogadják el legitim

gazdálkodók esetében többen kiemelték. Többen hozták

döntôbíróként az államot (Buckles 1999). A társadalmi

fel még a helyi tudás fontosságát, amelyek a tervekbe

részvétel intézményének alkalmazása bár egyenlôre nem

beépíthetôek. Voltak olyan vélemények is, amelyek inkább

elterjedt eszköz a konfliktusok kezelésére, akadt olyan

abban látják az elônyét, hogy megvalósíthatóbb kezelési

eset, amikor ennek használatához folyamodott a ter-

tervek születhetnek így, amelyek a helyi viszonyokat is fi-

mészetvédelem. A Dél-Balatoni Berkek Natura 2000 terület

gyelembe veszik. A természetvédelemben dolgozók

(Brettyó) esetében például, ahol egy régóta tartó elmér-

számára tehát a természetvédelmi hatékonyság, a kezelés

gesedett konfliktust próbáltak rendezni a területtulajdo-

minôségének javítása a legjelentôsebb szempont.

nosokkal, lakossági fórum rendezésére került sor.

14



Megvalósult társadalmi részvételi folyamat?

tett elemzés készítése volt minden területre, amely tartal-

Natura 2000 fenntartási tervek nyílt egyeztetési folyamata

mazta a terület legfontosabb jellemzôit, a kijelölésben érintett társadalmi csoportokat, az érintettségüket és a köztük

2009 folyamán a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

lévô kapcsolatot. A rendelkezésre álló idô (alig több mint

megbízásából 20 Natura 2000 területre fenntartási terveket

egy év) és információ (nem állt rendelkezésre a területek

készített egy konzorcium, amiben tudományos intézmé-

tulajdoni lapjának másolata) nem tette lehetôvé, hogy az

nyeken kívül, egy területfejlesztési szervezet és egy civil

érintettek bevonása a legszélesebb körû legyen. A kapott

szervezet vett részt. A tervek szerint a folyamat mintaként

információk, feltárt helyi jellegzetességek egyrészt az egyes

fog szolgálni a többi terület tervezésénél.

területek kommunikációs stratégiájának alapjául szolgáltak, másrészt azt a célt szolgálták, hogy gazdagítsák a tervezési

A tervek tartalmazzák a területek zoológiai és botanikai

anyagokat.

értékeit, illetve azt a gazdasági gyakorlatot („elôírást”), amely ezen értékek fenntartásához, javításához és az

Az érintettek az egyeztetési anyagokat elôzetesen meg-

élôhely rekonstrukciójához szükséges.

kapták. Az egyeztetô fórumok változó aktivitás és részvétel mellett zajlottak, egyrészt eléggé eltérô volt az érintettek

A konzorcium kommunikációs feladataival ellátott csoportja

hozzáállása a területeken, másrészt az egyes területek

kísérletet tett rá, hogy a tervezési folyamat az érintettek

felderítettsége is egyenetlen volt.

széles körének bevonásával valósuljon meg. A nyílt és részvételi tervezési folyamat célja volt, hogy az érintet-

Több fórumon is megfigyelhetô volt, hogy a fenntartási ter-

teknek lehetôsége legyen megjeleníteni a véleményüket a

vek egyeztetése helyett az érintettek a Natura 2000 alap-

tervezési folyamatban, hogy a terv végleges tartalma

elveinek megvitatását és a kijelölés okozta konfliktusokat

megfeleljen a helyi igényeknek, sajátosságoknak. További

hozták fel témaként. Ezeken a fórumokon a tervek egyez-

cél volt, hogy a tervezési folyamat során partnerségi kap-

tetése helyett a kijelölés jogosságát megkérdôjelezô elvi

csolat alakuljon ki a szakértô tervezôk és a helyi érintettek

viták zajlottak. A Dél-Balatoni Berkek terület esetében,

között. A partnerségi kapcsolat meglétének feltétele az

amely az egyik legkonfliktusosabb helyszínnek bizonyult,

volt, hogy mindkét fél egyenrangú félként vegyen részt a

például parázs vita folyt a Brettyó elnevezésû területrész

folyamatban, mindkettôjük érdekei, tudása megjelenjen a

természetvédelmi fontosságáról. A területen a tulajdono-

konszenzus folyamán létrejött végsô tervben. Cél volt

soknak fejlesztési terveik vannak, és el akarják érni, hogy a

továbbá, hogy a nyílt részvételi tervezés elérje az érdemi

terület kikerüljön a Natura 2000 hálózatból. A tiltakozók jog-

részvétel stádiumát. A folyamat megkísérelte bevonni az

orvoslattal fordultak a zöldhatósághoz, de tiltakozásukat a

érintettek lehetô legszélesebb körét, önkormányzatokat,

környezetvédelmi hatóság elsô-, majd másodfokon is elu-

hatóságokat, hivatalokat, nagy tájhasználókat (erdészetek,

tasította, és ugyanígy jártak fellebbezésükkel a Pécsi

gazdaságok), illetve a helyi tájhasználók közül a legfon-

Ítélôtáblánál is. A konfliktus megoldására mind a Balaton-

tosabbakat.

Felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, mind pedig a Minisztérium tett már kísérletet, mind ez idáig eredménytelenül.

Az érintettek minél szélesebb körû bevonására a nyílt

A példa is mutatja, hogy amíg a kijelölés kapcsán kelet-

részvételi folyamat információgyûjtéssel, személyes interjúk

kezett konfliktusokat nem rendezik, addig nem lehet

készítésével kezdôdött. Az információgyûjtés célja egy érin-

érdemi egyeztetést folytatni az érintettekkel.


15


A másik kérdés, amely legtöbb esetben foglalkoztatta az

Az érintettek folyamathoz való hozzáférését a rendelke-

érintetteket, hogy a fenntartási terv rendelkezései mikortól

zésre álló idô és információk némiképp korlátozták, a ter-

lépnek hatályba, és mikortól igényelhetô utánuk kompen-

vezôk számára a körülmények nem tették lehetôvé, hogy

zációs kifizetés. Erre felhatalmazás és információ nélkül a

az érintettek legszélesebb köre kerüljön bevonásra. Az érin-

konzorcium nem tudott válaszolni. Ez is mutatja az érintet-

tettek információhoz való hozzáférését pedig az korlátozta,

tek igényét az átlátható tervezési folyamatra, ami nélkül a

hogy egyrészt a fenntartási tervek készítésének folyamata

tervezési folyamat legitimitása kerül veszélybe.

nem volt teljesen átlátható (a rendelkezések hatályba lépése és a kompenzáció várható idôpontja nem volt vilá-

Azokat a fórumokat, ahol a hivatalos természetvédelem

gos), másrészt az információhoz való hozzáférést több

(KvVM, illetékes Nemzeti Park Igazgatóság) képviseltette

érintett számára nehezítette a tervek hosszúsága és szak-

magát, az érintettek lényegesen nagyobb mértékben élték

mai nyelvezete, illetve a térképek átláthatatlansága.

meg valós véleménynyilvánítási lehetôségként, sokkal hitelesebbnek tartották a tervezési folyamatot, a konzorcium

A nyílt tervezési folyamat azokon a területeken volt képes

munkáját. Jó példa erre a Kiskunsági Nemzeti Park Igaz-

a döntéshozatalban megjeleníteni a társadalmi értékeket,

gatóság illetékességi területébe tartozó Dél-Ôrjeg Natura

érdekeket, meglátásokat, illetve növelni a döntések minô-

2000 terület, ahol a nemzeti park igazgatóság munkatár-

ségét és növelni az intézmények iránti bizalmat, ahol

sainak a folyamatban tanúsított aktív részvétele miatt, az

egyrészt nem állt fenn elôzetesen a kijelöléssel kapcsolatos

érintettek is fokozottabb aktivitást mutattak a fórumokon,

konfliktus, másrészt ahol a fórumokon képviseltette magát

hozzászólásaik konstruktívak voltak.

a hivatalos természetvédelem. Az egyes területeken fennálló konfliktusok lehetetlenné tették, hogy a tervekbe bár-

A fórumjegyzôkönyvek és a folyamatról készült kiadvány

milyen információ is beépüljön, mert gyakorlatilag nem volt

késôbb kipostázásra kerültek az érintetteknek, a végsô terv-

lehetôség a tervek egyeztetésére. Azokon a területeken

változatok pedig elérhetôek az önkormányzatoknál, falu-

pedig, ahol nem képviseltették magukat a természet-

gazdászoknál és a projekt honlapján. A projekt honlapján

védelmi szervek, nehéz vagy lehetetlen volt az érintettek

folyamatosan frissítésre kerültek az események.

bizalmának elnyerése, a tervezési folyamat hitelességének bizonyítása, ennek következményeként a tervekbe az érin-

Azt, hogy mennyiben tekinthetô a folyamat megvalósult tár-

tettek véleményének beépítése. A nyílt tervezési folyamat

sadalmi részvételnek a következôk szerint vizsgáltuk.

összességében a természetvédelemben szokásos egyez-

Thomas C. Beierle (1999) és Tuler & Weber (1999) által ki-

tetéseknél mélyebb és szélesebb körû egyeztetésre

dolgozott értékelési módszerek alapján három kritérium

adott lehetôséget.

megvalósulását vizsgáltuk a folyamatban: 1) az érintettek a folyamathoz, információhoz való hozzáférése; 2) társadalmi értékek, érdekek, meglátások a döntéshozatalban való megjelenítése; 3) a döntések minôségének javítása.

16


Konklúzió

KONKLÚZIÓ Magyarországon a II. világháborúig a „Yellowstone-modell”

A társadalmi részvételnek, az érintettek bevonásának, a

európai típusú (több kisebb védett terület) „változata” volt

velük való kommunikációnak, a konfliktuskezelésnek nin-

a követendô minta, amely az emberi hatások kizárásán ala-

csenek meg az intézményesített keretei. Rendszeres kom-

pult. A kommunista rezsim fennállása alatt a természet-

munikáció csak a haszonbérbe adott területek kezelôivel

védelmi mozgalom kizárólagos irányítása az állam kezében

van, az nem felel meg azonban a társadalmi részvétel, a

volt, a természetvédelmi politika az állami tulajdonon ala-

partnerség feltételeinek. A többi védett terület kezelôivel

pult. A rendszerváltozás után a sietôsen létrehozott in-

rendszertelen a kapcsolat, leginkább a természetvédelmi

tézmények magukon hordozták a szocialista szervezet-

ôr személyétôl függ a kapcsolat minôsége. A nemzeti park

rendszer számos jellemvonását, az intézmények nem a

igazgatóság munkatársainak a társadalmi részvétel in-

„szocializmus romjain, hanem a szocializmus romjaival”

tézményével kapcsolatos véleménye, amely szerint a

épültek újjá (Stark, 1996), így a társadalom szélesebb

bevonás a természetvédelmi hatékonyságot, a kezelés

rétege továbbra sem vehetett részt a természetvédelmi

minôségét javítaná, azt mutatja, hogy bár csak termé-

döntéshozatalban. Többek között ez volt az oka a Natura

szettudományos szempontokat figyelembe véve, de felis-

2000 területek kijelölésekor az elmaradt társadalmi

merik az intézmény jelentôségét. A nemzeti park

részvételi folyamatoknak is.

igazgatóság munkatársai a kommunikáció, a természetvédelem társadalmi elfogadottságának fontosságát is

A természetvédelmi politika egyenlôtlen költségviselésének

kiemelték. A természetvédelmi politika egyenlôtlen

kapcsán kialakult és a környezeti igazságosság mozgalom-

teherviselésébôl fakadó konfliktusok kezelésére a nemzeti

ból eredeztethetô felismerése, a társadalmi részvétel in-

park igazgatóságok ritkán használnak hatósági eszkö-

tézményének alkalmazása volt a természetvédelmi

zöket, mivel ezek az eszközök ebben az esetben kontra-

politikában.

produktívak. A társadalmi részvétel hiánya még a „Yellowstone- modell”-t idézi (természetesen csak a szo-

Hazánkban a társadalmi részvétel intézménye sem a ter-

ciális dimenzióit tekintve, hiszen a hazai természetvédelem

mészetvédelmi szabályozásban, sem a gyakorlatban nem

az ökológia paradigmaváltását nyomon követte). Az alapján

jelenik meg markánsan. A hazai természetvédelmi igaz-

azonban, hogy a nemzeti park igazgatóságok a konfliktu-

gatás tulajdoni struktúrájára jellemzô, hogy leginkább az

sok kezelésére elsôsorban nem hatósági eszközöket

állami

használnak, illetve figyelembe véve az igazgatóság

tulajdonban

vagyonkezelésében

lévô

a

nemzeti

munkatársainak társadalmi részvételrôl és kommuniká-

fenntartható használat, a természetvédelmi kezelés, ami

cióról alkotott véleményét, a természetvédelmi politika kis

a védett területek töredékét teszi ki. A természetvédelem

mértékben elrugaszkodik ettôl a megközelítéstôl. A „rezer-

egyértelmûen ezeken a terüle-teken, és további védett

vátum szemlélet”-tôl való koncepcionális eltávolodás kap-

vagy

vagyonkezelésbe

csán az elôbbiekben felvázoltakon túl, még meg kell emlí-

vételével képzeli el a természeti értékek védelmét. Az

tenünk hazánkban a vidékfejlesztés és természetvédelem

állami tulajdonra alapozó és a helyi erôforráshasználókat

összehangolására tett kísérleteket, amelyek két Európai

kizáró

Uniós program, a Nemzeti Agrár- Környezetgazdálkodási

jelölt

természetvédelmi

területeken

park a

védettségre

lévô

és

területek

politika

biztosított

a

„rezervátum

szemléletre” jellemzô.

Program és a Natura 2000 (Rév 2006) révén jelenhettek meg a természetvédelemben (bár az utóbbiban még inkább csak elméletben jelenik meg a vidékfejlesztési dimenzió).


17

Konklúzió

A fentiek azt mutatják, hogy a természetvédelemben dol-

A hazai természetvédelmi mozgalomnak nem volt lehetô-

gozók igényét érzik a hatósági eszközökön kívül más mód-

sége végigjárni azt az utat, ami a környezeti igazságosság

szerek használatának is, de a jelenlegi struktúra és pénz-

és a természetvédelem legprogresszívabb irányzatának a

ügyi háttér nem ad erre lehetôséget.

közösségi természetvédelemnek a kialakulásához vezetett, mivel a kommunizmussal megszakadtak az addig prog-

Az intézményrendszert ugyanis alapvetôen a hierarchikus

resszív hagyományok. A természetvédelem is ugyanazokat

felépítés és a top-down mûködési mechanizmus jellemzi.

a betegségeket hordozza magán, mint a többi intéz-

A kormányzás (governance) jellegû mûködés, amelyben a

ményrendszer Magyarországon. Talán idôvel megjelenhet-

horizontális szinten a különbözô más területeken mozgó

nek azonban az új intézmények, amelyeknek a „csíráit” már

szereplôk és vertikálisan a nem- állami szereplôk is részt

most is felfedezhetjük, és talán a Natura 2000 területek

vesznek a kormányzásban, még nem tudott igazán teret

lehetnek azok (a kijelölések kapcsán generálódott konflik-

nyerni.

tusokat megoldandó), amelyek esetében bevezetésre kerül a gyakorlatban a társadalmi részvétel intézménye.

A jelenlegi helyzet hátterében a hazai természetvédelem filozófiai háttere és a nemzeti park igazgatóságok financiális és emberi erôforrás hiánya áll. A természetvédelemben dolgozó szakemberek természettudományos háttere és a hazai természetvédelem ilyen irányú hagyományai miatt a gyakorlat mögötti eszmerendszer a „természetmegôrzési” etika megközelítéshez áll a legközelebb, amely az érintetlen, vad természet szeretetét hirdeti, és amely elsôsorban az állami tulajdonban lévô védett területeken képzeli el a természeti értékek fenntartását. További ok a természetvédelem regionális szervei, a nemzeti park igazgatóságok mûködésének a regionális igazgatási feladatokban való nagyfokú autonómiája. Ehhez ugyanis részleges financiális autonómia is társul, amely miatt a feladataik megfelelôen elvégzéséhez gyakran nem áll rendelkezésre elég pénzügyi és humánerôforrás.

18


Irodalomjegyzék

IRODALOMJEGYZÉK Abbot J.I.O., Thomas D.H.L., Gardner A.A., Neba S.E. & Khen

Bodorkós, B., Faragóné Huszár, Sz., Kalóczkai, Á., Kelemen, E.,

M.W. (2001) Understanding the links between conservation and

Marticsek, J., Megyesi, B., Molnár, D., Pataki, Gy., Podmaniczky,

developement int he Bamenda highlands, Cameroon. World De-

L., Sipos, B. & Skutai, J.(2009) ZÁRÓJELENTÉS-Módszertani út-

velopment 29: 1115-1136 (idézi: Borgerhoff Mulder & Coppolillo

mutató: A 2006/18/176.02.01 számú Átmeneti Támogatás

2005)

keretében megvalósult, „Natura 2000 területek fenntartási tervének elkészítése és ehhez kapcsolódó szolgáltatások elvégzése”

Balázs, B. Kohlheb, N. (2010) The human-nature interplay in for-

címô projekt során megfogalmazódott tervezési tapasztalatok és

est governance: Institutional mapping of Hungarian forestry. In:

javaslatok. VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai

Kluvánková-Oravská, T. (Ed.) (2010) From Government to Gov-

Nonprofit Kft., Budapest

ernance? New Governance for Water and Biodiversity in an Enlarged Europe. Alfa Nakladatelství, Praha

Borgerhoff Mulder, M. & Coppolillo, P. (2005) Conservation: linking Ecology, Economics and Culture. Princeton University Press,

Bagnoli, P., Goeschl T. & Kovács E. (2008): People and Biodiver-

Princeton and Oxford

sity Policies, Impacts, Issues and Strategies for Policy Action, OECD, Paris

Borrini- Feyerabend, G., Pimbert, M., Fagvar, M.T. & Renard, Y. (2007) Sharing Power: A Global Guide to Collaborative Manage-

Bányai, O. & Tóth, K. (2009) A társadalmi részvétel lehetôségei a

ment of Natural Resources . Earthscan, London

patakrehabilitációkban. Kézirat Bromley D. (2000) A most difficult passage: the economic tranBerg, M.M. (1999) Environmental Protection and the Hungarian

sition in Central and Eastern Europe and the Former Soviet Union.

Transition. The Social Science Journal, Vol.36, No.2, pp. 227-250

Paper presented at the KATO Symposium, Berlin, 2000 (idézi: Kluvánková-Oravská 2010)

Beierle, T.C. (1999) Using Social Goals to Evaluate Public Participation in Environmental Decisions. Policy Studies Review, 16:75-

Brown, K. (2002) Innovations for conservation and development.

103

The Geographical Journal 168:6-17 ( idézi: Borgerhoff Mulder & Coppolillo 2005)

Bela, Gy.,Boda, Zs. & Pató, Zs. (2008) Magyarország a nemzetközi környezetpolitikában: Az éghajlat és a sokféleség védel-

Buckles, D. (1999) Cultivating peace: Conflict and Collaboration

me. L’Harmattan, Budapest

in Natura Resource Management. International Development Research Center, Ottawa

Berkes, F. (2004) Rethinking community-based conservation. Conservation Biology 18:621-630.

Csanádi, M. & Páczi, E. (1998) Környezetvédelem a privatizáció közegében. Közgazdasági Szemle, XLV.évf., pp. 51-68

Boda, Zs. (2004) Globális Ökopolitika. Helikon Kiadó, Budapest Feeny, D., Berkes, F., McCay, B.J. & Acheson J. (1990) The Bodorkós, B., Kelemen, E., Megyesi, B., Pataki, Gy.(2009) Kom-

Tragedy of the Commons: Twenty - Two Years Later. Human

munikációs jelentés: II. negyedéves jelentés a 2006/18/176.02.01

Ecology 18 (1): 1-19

számú Átmeneti Támogatás projekt keretén belül „Natura 2000 területek fenntartási tervének elkészítése és ehhez kapcsolódó szolgáltatások elvégzése” címû projekthez. SZIE KTI & ESSRG Kft.


19

Irodalomjegyzék

Ghimire, K.B. & Pimbert, M. (Ed.) (1997) Social Change and Con-

Oroszi, S. (1992) A természetvédelem története Magyarországon

servation. Earthscan, London

1945-ig. Erdészettörténeti Közlemények, VII: 1-121

Jávor, B. & Németh, K. (2007) Kisebb állam, nagyobb baj? Jelen-

Rakonczay, Z. (2009) A természetvédelem története. Mezôgazda

tés a zöldhatósági rendszer kialakításának értékelésérôl. Véd-

Kiadó, Budapest

egylet Rév, Sz. (Ed.) (2006) A vidék jövôje Magyarországon. Magyar Kelemen, E., Pallag, O., Pataki, Gy., Podmaniczky, L. & Skutai,

Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest

J.(Ed.) (2009) Gazdálkodás harmóniában a természettel - Tájékoztató a Natura 2000 területek fenntartási terveirôl. Környezet-

Standovár, T. & Primack, R.B. (2001) A természetvédelmi biológia

védelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest - Gödöllô

alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Kluvánková-Oravská, T. (Ed.) (2010) From Government to Gov-

Stark D. (1996) Recombinant property in Eastern European cap-

ernance? New Governance for Water and Biodiversity in an En-

italism. American Journal of Sociology 101:993-1027

larged Europe. Alfa Nakladatelství, Praha Tuler, S. & Webler, T. (1999) Voices from the Forest: What ParKörnyezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hi-

ticipants Expect of a Public Participation Process. Society & Nat-

vatal (2004) A természetvédelem erdészeti szakmai koncepciója

ural Recources, 12:437-453

és távlati fejlesztési feladatai Williamson, O.E., (1991) Comparative Economic Organization: Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hi-

The analysis of discrete. Administrative Science Quarterly 36 (2),

vatal (2005) A természetvédelem ökoturisztikai koncepciója

pp.269-296 (idézi: Kluvánková-Oravská 2010)

Magyar, G. (Ed.) (2006) Természetvédelmi közigazgatási alapismeretek. Oktatási segédanyag. Szent István Egyetem, Budapest Martinez-Alier, J. (2002) Currents of Environmentalism, in The Environmentalism of the Poor. Cheltenham: Edward Elgar, 1-15. Miller, C., Kettunen, M. (2007) A Natura 2000 finanszírozása Útmutató. Európai Bizottság Környezetvédelmi Fôigazgatósága Ohnsorge-Szabó, L., Kajner, P. & Ungvári G. (2005) Fenntartható EU felé(?): Kritikai elemzés az Európai Unió és Magyarország környezetpolitikájáról. L’Harmattan, Budapest

20


Irodalomjegyzék

Jogszabályok: 1996. évi LIII. törvény a természet védelmérôl 3/2008 (II.5.) KvVM rendelet a természetvédelmi kezelési tervek készítésére, készítôjére és tartalmára vonatkozó szabályokról 5/2005 (K.V. Ért. 5.) KvVM utasítás a nemzeti park tanácsok létrehozásáról 1994. évi LV. törvény a termôföldrôl A TANÁCS 92/43/EGK IRÁNYELVE (1992. május 21.) a természetes élôhelyek, valamint a vadon élô állatok és növények védelmérôl Nemzeti Természetvédelmi Alapterv–III 2009-2014 1995. évi XCIII. törvény a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról

Felhasznált internetes oldalak: www.termeszetvedelem.hu www.nemzetipark.gov.hu www.naturaterv.hu www.natura2000.hu


Norvég Civil Támogatási Alap http:// www.norvegcivilalap.hu

Szerződés szám (hivatkozási szám): NCTA-2008-Z02031

Útmutató beszámoló elkészítéséhez Norvég Civil Támogatási Alap Mire való a pályázati beszámoló? A pályázati programok beszámolói visszajelzést adnak Alapítványunknak, valamint a mi adományozóinknak arról, hogy a támogatásokat a szervezetek munkáján keresztül a tervezett célra fordítottuk. Kedvező esetben azonban ennél többre is jók: elkészítésük során a pályázó szervezet is átgondolhatja és értékelheti saját munkáját (még akkor is, ha ezt nem osztja meg részletekbe menően az adományozóval). Az adományi szerződésben megtalálható, hogy az adott programról milyen időközönként várunk beszámolókat. Az alábbiakban egy általános útmutatót adunk ezekhez, amit minden esetben a szerződéssel együtt kell értelmezni. Amennyiben kérdések merülnek fel a beszámoló írása közben, örömmel nyújtunk segítséget. Hogyan kell beszámolni? A támogatott szervezeteknek negyedévente (a projekt kezdési időpontjától számítva a negyedévet lezáróan legfeljebb 30 napon belül) részbeszámolót kell küldeniük a témakörüknek megfelelő alapítványnak. A részbeszámoló a projekt előrehaladását tükröző tartalmi beszámolóból és a támogatás felhasználását bemutató pénzügyi táblázatból áll. A 12 hónapnál hosszabb projektek esetében az első év végén a végbeszámolóhoz hasonló éves részbeszámolót kell küldeni az évet lezáróan legfeljebb 30 napon belül, ami az esedékes támogatási részlet kifzetésének előfeltétele. A projekt lezárása után legfeljebb 30 nappal végső beszámolót kell küldeni, amely a projekt végrehajtását dokumentáló tartalmi beszámolóból és a pénz felhasználását igazoló pénzügyi számlaösszesítő táblázatból áll. A végbeszámoló elfogadása az utolsó támogatási részlet kifizetésének előfeltétele. A beszámolókat e-mailen vagy postai úton kérjük eljuttatni az illetékes témagazda alapítványhoz, amennyiben bármilyen kérdésük adódik a beszámoló kitöltésével kapcsolatban, keressék a témakörüknek megfelelő alapítványt.

Norvég Civil Alap

Kérjük beszámolójukat az alábbi útmutatás szerint készítsék el.

Norvég Civil Alap

A beszámoló formája (kérjük válassza ki, hogy jelen esetben milyen beszámolót nyújt be a kezelő alapítványhoz, a megfelelő kiválasztásával a többi törlendő): 

negyedéves részbeszámoló



éves beszámoló (az egy évnél hosszabb projektek 12. hónapját lezáróan)



végső beszámoló (a projekt lezárást követően a projekt teljes egészére vonatkozóan)

A támogatott szervezet adatai: A pályázó szervezet hivatalos neve: Védegylet Egyesület A pályázó szervezet székhelye: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 6. A szervezet hivatalos képviselőjének / képviselőinek neve(i):

Keszthelyi Zsuzsanna

A pályázó szervezet elérhetőségének adatai Levelezési (értesítési) cím (csak akkor kell kitölteni, ha nem azonos a székhellyel):

1114 Budapest, Bartók Béla út 19.

Telefonszáma(i): 06-1-279-15-95 , 06-1-269-42-51 Faxszáma(i): E-mail:

06-1-279-15-96; 06-1-269-42-51 [email protected]

Honlap címe: www.vedegylet.hu

Banki adatok: Számlavezető pénzintézet megnevezése:

AXA Bank Europe SA Magyarországi Fióktelepe

Számlavezető pénzintézet címe:

1138 Budapest, Váci út 135- 139.

Számlavezető pénzintézet Swift kódja:

MAVOHUHB

Norvég Civil Alap

IBAN formátumú bankszámla szám:

Norvég Civil Alap

HU22-1010-2086 – 4400-8500 – 0200-0005

A támogatott projekt főbb adatai:

A projekt időtartama (év/hó/nap):

Lehet zöldebb a demokrácia!- Fenntartható fejlődés és aktív állampolgárság a vízgazdálkodásban és a természetvédelemben Környezetvédelem és fenntartható fejlődés Civil szervetezek kapacitásépítése Szociális kohézió, gyermek- egészségvédelem Kulturális örökség védelme 2008. 08. 10. – 2010. 02.28..

A beszámoló időszaka: (év/hó/nap):

2009. 08.10.-2010.02.28.

Projekt helyszíne(i):

Budapest

A pályázott projekt teljes költsége:

46 420 EUR

A pályázat címe: A pályázat témaköre:

Jelen pályázaton elnyert támogatás 39 620 EUR összege: Jelen pályázathoz pályázó által biztosított 6800 EUR önrész összege: A projekt végrehajtásért felelős személy adatai: A projekt végrehajtásért felelős személy neve (Kérjük, csak egy nevet jelöljenek meg!): E-mail elérhetősége:

Fabók Veronika

Telefon elérhetősége (mobiltelefonszám is megadható):

………………………

[email protected]

A projekt megvalósítás/előrehaladás bemutatása - Tartalmi beszámoló -

1. Projekttevékenységek bemutatása, elvégzett tevékenységek összefoglalása (min. ½ -max. 4 oldal) 1.1. Kérjük, röviden (vázlatpontokba szedve) mutassa be a projekt beszámolási időszakában elvégzett, lezajlott, tevékenységeket időrendi sorrendben (mit, mikor, ki, hogyan, kivel, kiért, miért stb.). 1. Program: A jövő nemzedékek érdekképviselete és védelme a vízgazdálkodásban -december közepén sikerült megállapodni két EMLA-s jogásszal a Debreceni Egyetem Jogi Karáról, hogy készítsék el számunkra a jogi, eljárásügyi útmutatót -április elejére elkészült a jogi útmutató első verziója -június: elkészült a jogi anyag végleges verziója -július folyamán felvettük a kapcsolatot egy ügyvéddel, aki a jogi útmutató alapján képviselheti a Norvég Civil Alap

Védegyletet a bíróságon egy próbaper során -július folyamán elkezdtük elkészíteni az animációs kisfilmet egy grafikus segítségével -július folyamán megállapodtunk egy honlapfejlesztővel, hogy az interaktív alhonlapot elkészíti számunkra -novemberre elkészült a www.patak.vedegylet.hu -januárra elkészült a rajzfilm első verziója, amit egy tesztvetítés után módosítottunk, a végső verzió február folyamán készült el (a honlapon található) - január végén, az előzőleg megbízott ügyvéd helyett egy környezeti jogban igen jártas ügyvéddel kezdtünk dolgozni a próbaper előkészítésén (az előző ügyvéd ugyanis visszamondta a megbízást) 2. Program: Társadalmi részvételi folyamatok a természetvédelemben -október: Fabók Vera részt vett egy egyhetes képzésen a témában a Corvinus Egyetemen (KAM SchoolKnowledge Assesment Methodolgies) -szeptember- december: desk research- a projekt elméleti háttere: szakirodalmi áttekintés -december folyamán felvettük a kapcsolatot a Szent István Egyetem Környezet és Tájgazdálkodási Intézet Környezetgazdaságtani Tanszék ESSRG (Környezeti Társadalomkutatók) kutatócsoportjával, akik felkérést kaptak a Környezetvédelmi Minisztériumtól 20 db Natura 2000-es területen a fenntartási tervek készítése folyamán a társadalmi egyeztetés lefolytatására, ennek a projektnek a keretében fogjunk lefolytatni a kutatást -január: kijelölésre került 4 terület a 20-ból, ahol a projekt keretein belül a kutatás fog folyni (Dél-Balatoni Berkek- Balaton-Felvidéki Nemzeti Park; Hejő-mente- Bükki Nemzeti Park; Turjánvidék- Duna-Ipoly Nemzeti Park; Gátéri-tó- Kiskunsági Nemzeti Park), a helyi érintettek kontaktjainak felderítése szintén megtörtént -február folyamán elindultak az interjúzások, eddig: a Dél-Balatoni Berkekben (5 interjú), a Turjánvidéken ( 6 interjú)és a Gátéri Fehér-tónál( 6 interjú) voltak interjúk az érintettekkel, az interjúk a Natura 2000 területek érintettjeivel a programról történő főként tájékozódó jellegű interjúk (ezek arra is irányulnak, hogy eljussunk például a gazdákig a polgármestereken, a falugazdászokon keresztül) -március –április folyamán folytatódtak az interjúzások Hejő-mentén és Dél-Őrjegben a Natura 2000 területek érintettjeivel, főként tájékozódó jellegű interjúk -az előzőleg kiválasztott négy területből a Dél-Balatoni Berkek és a Hejő-mente területek maradtak mintaterületek, illetve új területkén a Dél-Őrjeg nevű terület került kiválasztásra -március- május: a védett területek kezelésének hatásosságát értékelő módszerek irodalmi feldolgozása folyik -június folyamán megkezdődött az együttműködés a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékével a védett területek kezelésének hatásosságát értékelő módszerek témájában

Norvég Civil Alap

-június- augusztus folyamán további interjúk készültek Dél-Őrjegben -szeptember 2-án volt a Hejő-menti fórum -szeptember 16-án zajlott a Dél-Balatoni Berkek fórum -okt.1-én és 2-án több interjú (4) készült a Hejő-menti gazdálkodókkal -november 3-án zajlott a Dél-Őrjegi fórum -nov.elején készült interjú a …………………………… illetékes munkatársával -nov 26-án és 27-én készült több interjú (5) a Dél-Őrjegi gazdálkodókkal - nov: A stakeholder elemzés a három mintaterültre zajlik, illetve zajlik a fórumok értékelése is. -december eleje és február közepe között 15 interjú készült nemzeti parki dolgozókkal és természetvédelmi őrökkel ………………………………………………………………………………………….. -interjút készítettünk a természetvédelmi hatékonyság témájában 2 konzervációbiológus kutatóval -február folyamán a záró tanulmány megírására került sor -február végére elkészült a www.vedegylet.hu/reszveteli amely a projekt eredményeit tartalmazza -folyamatosan zajlott a témához kapcsolódóan a részvételi technikák, a környezeti konfliktusok, a természetvédelmi igazgatás, a közös tulajdonú erőforrások, a természetvédelmi területen való gazdálkodás, a természetvédelem története, a természetvédelmi biológia, a természetvédelmi hatékonyság, a részvételi természetvédelem (közös irányítás, közösségi természetvédelem) és a multi-level governance szakirodalmának feldolgozása. 1.2. Tömören értékelje, hogy az eredetileg tervezetthez képest, mit sikerült megvalósítaniuk a beszámolási időszakban, illetve mennyire sikerült tartaniuk az eredetileg tervezett ütemtervet; illetve magyarázza meg az esetleges eltéréseket. 1. Program: A jövő nemzedékek érdekképviselete és védelme a vízgazdálkodásban Bár a Dera menti mintaprojekt nem képezte a támogatás részét, a projekt támogatott elemei miatt néhány szót mindenképp érdemes róla szólni. A mintaprojekt keretein belül három település civil szervezetei és lakosai vettek, és vesznek részt a patak rehabilitációs terveinek közösségi végrehajtásában. A vízügyi szervekkel (akik a vízfolyás kezelői) és az önkormányzatokkal (akik a vízfolyás tulajdonosai) folytatott hosszas egyeztetés után, amelyben a helyi civil szervezetek is jelentős részt vállaltak, 2009 novemberében és 2010 márciusában került sor faültetésre a Dera-patak mentén két területen. Ahogy elkészült a jogi útmutató, azzal kellett szembenéznünk, hogy ugyan a törvényi szabályozás lehetővé teszi, hogy a kisebb vízfolyások rehabilitációja társadalmi részvétellel valósuljon meg, de ez a mindennapi döntéshozatalban nem valósul meg. Mivel a vízgazdálkodási törvény nem mondja ki explicit módon, hogy milyen beavatkozások minősülnek szabálysértésnek, ez a szubjektív döntéseknek nagy teret enged. Több törvényi ütközést is feltártunk, amelyek miatt arra a döntésre jutottunk a jogászok tanácsára, hogy indítsunk Norvég Civil Alap

egy próbapert a témában és próbáljuk meg a gyakorlatot megváltoztatni. A próbaper kapcsán elindult egy együttműködés egy környezetvédelmi jogi ügyekben igen jártas ügyvéddel, akivel a megfelelő terület kiválasztása után elkezdtük a próbaper előkészítését. Elkészült az interaktív honlap, amely lehetőséget ad arra, hogy az érdeklődők, akik szeretnének csatlakozni a programhoz, útmutatást találjanak arra nézve, hogy hogyan tudnak önállóan végrehajtani egy helyi patakrehabilitációs projektet, másrészt szakmai anyagokat is találnak és a honlap interaktív volta miatt tudnak kommunikálni egymással és velünk is. Az animációs film közérthető módon mutatja be a jelenlegi vízgazdálkodási gyakorlat ökológiai hatásait és az ökológiai vízgazdálkodás megoldásait, illetve bemutatja, hogy a közösségek mit tehetnek a saját lakóhelyükön. Ezt támogatandó a honlapon található részletesebb útmutatás a törvényi előírásokra vonatkozólag, illetve találhatóak tanácsok a helyi patak-rehabilitációs projektek indításához.

2. Program: Társadalmi részvételi folyamatok a természetvédelemben Az előzetes interjúk alapján fény derült arra, hogy két terület esetében (Dél-Balatoni Berkek és Turjánvidék) nem tűnik megvalósíthatónak a részvételi tervezés, az egyik esetben az érintettek és a Nemzeti Park között fennálló konfliktus miatt, a másik esetben pedig az érintettek nehéz elérhetősége miatt (a területen az osztatlan közös tulajdonú szántók vannak túlsúlyban). A harmadik terület, a Gátéri- Fehér tó esetében is kiderült, hogy nincs nagyfokú fogadókészség és nem javasolt a fórum tartása. A kutatás sikerének szempontjából tehát úgy éreztük, hogy ezt a két területet nem vizsgáljuk, mivel ott nem javasolt részvételi fórum tartása. Dél-Őrjeg területét viszont bevettük a kutatás listába, mert a területen egyrészt jól ismert a Natura 2000 program, másrészt a helyiek jó kapcsolatot tartanak fenn a Nemzeti Parkkal. A Hejő-menti területet is alkalmasnak találtuk a vizsgálatra, mivel annak ellenére, hogy sem a program nem volt ismert a helyiek körében, sem a Nemzeti Parkkal nem volt mindezidáig kapcsolatuk, nagyon pozitívan álltak a részvételi tervezés ötletéhez minden oldalról (az önkormányzatok, mind a falugazdász és a természetvédelmi őr). A Dél-Balatoni Berkek megmaradt legrosszabb gyakorlatnak. A kiválasztott területeken lezajlottak a fórumok, szeptember és november folyamán, a két területen a vártnak megfelelően aktív gazdálkodói részvétellel, kevés konfliktussal, a harmadik területen pedig a vártaknak megfelelően sok konfliktussal. Ezután elkezdtük az interjúkat a Hejő-menti és Dél-Őrjegi érintett gazdákkal, akik részt vettek aktívan a fórumon. Arra voltunk kíváncsiak milyen a kapcsolatuk a helyi természettel, természetvédelemmel, milyen konfliktusaik voltak és ezek mennyiben változtak meg a fórumon való részvételüktől. A Dél-Balatoni Berkek területén érintettekkel a SZIE KTI hallgatói készítettek interjúkat, a kutatás során ezeket használjuk fel. A természetvédelmi igazgatásban dolgozó szakemberekkel decembertől februárig 15 interjút készítetettünk arról, hogy milyen részvételi folyamatok jelennek meg az általuk kezelt területen, hogy látnak-e összefüggést a közösség bevonása és a kezelések hatásossága között? Hogyan értékelik a fórumokat és elképzelhetőnek tartják-e, hogy a Natura 2000 területek után az országos jelentőségű védett területek kezeléseinek tervezése során bevonják az érintetteket? A kapott eredményeket a projekt záró tanulmányában jelenítettük meg. A záró tanulmány bevezetésében bemutattuk a környezetvédelmi mozgalmak irányzatait és az ezek nyomán kialakult természetvédelmi trendeket. Bemutattuk, hogy hogyan jutott el a természetvédelmi igazgatás a Norvég Civil Alap

tisztán védelmi szempontokat figyelembe vevő természetvédelemtől a közösségi irányítású védett területekig. Ezután bemutattuk a közösségi irányítású természetvédelem elméleti hátterét. A konzervációbiológiai háttértől kezdve bemutattuk a közjavak közösségi kezelésének, a jó kormányzás, a konfliktuskezelés elméleteinek szerepét. Bemutattuk még a közösségi természetvédelem különböző típusait, és a társadalmi részvétel technikáit. Illetve itt bemutatunk még részletesen néhány külföldi működő példát. (1. Bevonási technikák tanulmányozása- irodalmi áttekintés, külföldi tapasztalatok; Néhány külföldi gyakorlat részletes bemutatása a kutatási összefoglalóban.) A következő fejezetben a magyar természetvédelem történetét mutatjuk be és elemezzük a természetvédelmi igazgatás mai helyzetét, fókuszban a tulajdonviszonyok, a társadalmi részvételi folyamatok, a konfliktuskezelés és a jó kormányzás voltak. (3. Külföldi pozitív tapasztalatok integrálása - interjúk (a Nemzeti Park képviselőivel, és egy-két külföldi sikeres projekt résztvevőivel is) - módszerek elsajátítása (külföldi tanulmányút) - hazai fogadókészség vizsgálata (interjú a Nemzeti Park képviselőivel) A két mintaterületen rendezett részvételi fórumokat elemeztük, hogy mennyire feleltek meg a részvételi demokrácia támasztotta kritériumoknak, illetve hogy milyen hatással voltak a védett területen jelen lévő konfliktusokra. (4. Kísérlet- „pilot project” indítása Egy konkrét esetben (Őrségi Nemzeti Park területén) a helyi lakosság bevonása a természetvédelmi kezelés tervezésébe. Módszertan kidolgozás, a folyamat nyomon követése, értékelése.(Módosítva: - az előzetesen az Őrségi Nemzeti Park területére tervezett részvételi fórum helyszíne helyett pedig szintén a Hejő-mente és a Dél-Őrjeg területeken folyik a vizsgálat.)) A három mintaterületen a stakeholder-elemzés elvégzése után elemezzük a védett területeken jelen lévő konfliktusokat, a meglévő társadalmi részvételi folyamatokat és megpróbáltuk felfedni az ezek között lévő összefüggéseket. (2. Hazai helyzetelemzés, meglévő társadalmi bevonási gyakorlatok felkutatása- Nemzeti Park természetvédelmi kezelési terveinek ill. települési önkormányzati védett területek fenntartására tervezett intézkedéseinek vizsgálata.) A természetvédelmi hatékonyság mérésére szolgáló módszertanok vizsgálatával és kidolgozásával kapcsolatos eredményeket egy külön tanulmányban jelenítettük meg. Összegyűjtöttük a természetvédelmi hatékonyság mérésére világszerte használt technikákat, számbavettük, hogy milyen tényezők befolyásolják a természetvédelem hatékonyságát a magyar természetvédelemben és javaslatot tettünk egy hatékonyság mérésére alkalmazható szempontrendszerre. (5. Hatékonysági index kidolgozása: külföldön sikeresen használt módszerek alkalmazása (pl.: Rapid Assessment) illetve ezek alapján új módszer kifejlesztése kutatók, természetvédelmi szakemberek bevonásával (ELTE Növényökológiai Tanszék, WWF, Szent István Egyetem Környezet és Tájgazdálkodási Intézete stb.))

2. Általános előrehaladás a kitűzött célok és alcélok elérése érdekében, a kezelni kívánt probléma tekintetében (max. 2 oldal) 2.1. Kérjük röviden mutassa be, melyek azok az eredeti pályázati projekttervben kitűzött célok, alcélok (rövid és hosszú távú), amelyeket sikerült elérniük jelen beszámolási időszakban. (Röviden, néhány mondatban értékelje, sikerült-e az eltervezett célok megvalósítása; amennyiben pedig nem, mi az oka a kudarcnak.)

Norvég Civil Alap

1. Program: A jövő nemzedékek érdekképviselete és védelme a vízgazdálkodásban A projekt hosszú távú célja a társadalmi részvétel erősítése volt a vízgazdálkodásban. Rövid távú cél pedig, elterjeszteni egyrészt az ökológiai vízgazdálkodás fogalmát, másrészt pedig megismertetni a közösségekkel a társadalmi részvétel jelentőségét és lehetőségeit a vízgazdálkodásban. A mintaprojekt hatására elindult egy folyamat, amely a társadalmi részvételi folyamatokat integrálja a vízgazdálkodásban. A projekt hatására más civil szerveződések is jelezték, hogy hasonló projektet szeretnének indítani. Ezen kívül egy kutató is felvette velünk a kapcsolatot, aki a mintaprojektet választotta ki kutatása céljául. A társadalmi részvételi és a természetvédelmi szempontok integrálásnak jogi lehetőségeiről szóló anyag készítésével és a próbaper elindításával a törvényi szabályozás megváltoztatásán keresztül próbáljuk megvalósítani a társadalmi részvétel megerősítését a vízgazdálkodásban . A honlap és a rajzfilm pedig remélhetőleg sok emberrel megismertetik az ökológiai vízgazdálkodás és a társadalmi részvétel lehetőségeit a vízgazdálkodásban.

2. Program: Társadalmi részvételi folyamatok a természetvédelemben A program hosszú távú céljai a következők voltak: társadalmi részvételi folyamatok megjelenítése a természetvédelmi kezelésekben, a védett területek kezeléseinek hatásosságának növelése, a védett területek kezelésének hatásosságának mérésére szolgáló módszertan kifejlesztése ill. bevezetése. A társadalmi részvétel természetvédelmi igazgatásban való alkalmazásának lehetőségére az interjúk során, a tanulmányban (amit a természetvédelemben dolgozók részére kiküldünk), az elkészült honlapon, újságcikkekben és tudományos publikációban hívtuk fel a figyelmet. A fórumok során pedig a gyakorlatban mutattuk meg az alkalmazását. Reményeink szerint ez alkalmat ad arra, hogy ezek a gyakorlatok majd a gyakorlatban is megjelenjenek és a kezelések hatékonyságát növeljék. A kezelések hatékonyságára szolgáló módszertanokat és a hazai alkalmazásra tett javaslatunkat egy tanulmányban összefoglaltuk, amelyet eljuttatunk a döntéshozók részére, amivel reményeink szerint lehetőség adódik arra, hogy a természetvédelemben megjelenjen a hatékonyság mérésének gyakorlata. A rövid távú célok: meglévő társadalmi részvételi folyamatok felkutatása a természetvédelemben, a kezelések hatásosságának vizsgálata - egy konkrét esetben végigvinni egy részvételi tervezésen alapuló és lakossági bevonással végrehajtott természetvédelmi kezelési tervet - módszertan kidolgozása és bevezetése a természetvédelmi kezelések hatásosságának mérésére - a kutatási eredmények közzététele és eljuttatása a döntéshozóknak. A rövid távú célok közül a -három konkrét esetben végigvinni, részt venni részvételi tervezésen alapuló és lakossági bevonással végrehajtott természetvédelmi kezelési tervet (jelen esetben fenntartási tervet, mivel Natura 2000 területről van szó) - kiválasztott területeken az előzetes interjúk alapján megvalósult. A módszertan kidolgozása a természetvédelmi kezelések hatásosságának mérésére teljesült, a tanulmány tartalmazza külföldi módszertanok hazai alkalmazására tett ajánlásokat. Az eredményeket a döntéshozóknak eljuttatjuk. Ezen kívül célunk volt, hogy a közvéleménnyel megismertessük a fogalmat, ami az interjúk, az újságcikkek, pulblikációk és a honlapon közvetített, közzétett tartalmak alapján reményeink szerint sikerült.

Norvég Civil Alap

2.2. Kérjük mutassa be, hogyan szolgálta a támogatás segítségével végrehajtott program az alapprobléma (hosszú távú) megoldását. Az alapprobléma az volt, hogy a jelenleg működő természetvédelmi igazgatás és vízgazdálkodás bizonyos természeti erőforrás használókat kizár azok kezeléséből, azokról hozott döntésekből vagy korlátozza azok használatában. A kizárás, korlátozás pedig nem az erőforrások fenntarthatóbb használatát eredményezi, hanem sokszor a degradálódásukat. A társadalmi részvételi folyamatok a természetvédelemben és a vízgazdálkodásban biztosítja a források fenntartható használatát. Ennek a problémának a megoldására vállalkozott a projekt. Azzal, hogy megvizsgáltuk léteznek-e részvételi folyamatok a természetvédelemben és hogy vannak-e jogi lehetőségek a részvételre a vízgazdálkodásban, és azt is, hogy ennek mik az okai, reményeink szerint elősegítjük a probléma megoldását. Azzal, hogy megvilágítottuk a társadalmi részvétel hasznait és ezt a döntéshozókkal és a szélesebb nyilvánossággal tudatjuk, szintén az alapprobléma megoldását szolgáljuk. 3. A projekt megvalósítása során elért hatások, eredmények (max. 4 oldal) 3.1. Kérjük mutassa be, melyek azok az eredeti pályázati projekttervben kitűzött hatások és eredmények, amelyeket a jelen beszámolási időszakban sikerült elérniük – kérjük törekedjen a konkrét, számszerűsíthető eredmények bemutatására: 3.1.1. A célcsoport tekintetében (mekkora hasznot hozott, milyen változások figyelhetőek meg a projekt a közvetlen/közvetett célcsoport (célcsoportra gyakorolt hatás), a helyi közösség számára): 1. Program: A jövő nemzedékek érdekképviselete és védelme a vízgazdálkodásban Három közösség megismerkedett az alternatív vízgazdálkodás elveivel és felismerte, hogy az aktív állampolgárság segítségével lakóhelyén tehet azért, hogy ezek az elvek érvényesüljenek. Eddig közvetlenül elért emberek száma kb. 30, akik a patakrehabilitációs projektben részt vesznek. A honlap és a rajzfilm segítségével pedig a szélesebb nyilvánosság elérése történt. 2. Program: Társadalmi részvételi folyamatok a természetvédelemben Az interjúk és a fórumok során közvetlenül kb.150 fővel kerültünk kapcsolatba, akik tudomást szereztek a társadalmi részvétel lehetőségeiről a természetvédelemben. Voltak közöttük gazdálkodók, önkormányzati dolgozók,a nemzeti parkok képviselői, gazdasági társulások, vízügyi szakemberek, erdészek, egyéb állampolgári csoportok. A kutatás során kapcsolatba kerültünk a kutatói szektorból kb. 10 emberrel. Sajnos a civil szervezetekkel közvetlenül nem kerültünk kapcsolatba a projekt során. Közvetve a szélesebb nyilvánosság elérése újságcikkekkel, sajtómegjelenésekkel (4 megjelenés), a honlap segítségével, illetve a záró tanulmány és a természetvédelmi hatékonyságról készült tanulmány honlapon való közzétételével történik. A döntéshozók, civil szervezetek részére a záró tanulmányt és a természetvédelmi hatékonyságról készült tanulmányt kipostázzuk. A szakfolyóiratba (Természetvédelmi Közlemények) publikált cikk kapcsán –amely megjelenése csak az év végén vagy a jövő év elején várható (ezt emailben jeleztem), reményeink szerint legalább 50-100 kutatót el tudunk érni. 3.1.2. Az adott szakmai területen (Az elért eredményeknek milyen hatási észlelhetőek az adott szakmai területen?): 1. Program: A jövő nemzedékek érdekképviselete és védelme a vízgazdálkodásban Sikerült felvenni néhány az ökológiai vízgazdálkodás szerint gondolkozó szakértővel a kapcsolatot és Norvég Civil Alap

sikerült kialakítani velük egy jó együttműködést. Két jogásszal és egy ügyvéddel is felvettük a kapcsolatot,akik a vízjog területén vizsgálják az ökológiai vízgazdálkodás illetve a társadalmi részvétel integrációjának lehetőségeit. Ezen kívül sikerült kapcsolatba kerülnünk és együttműködést indítanunk két vízügyi szervvel ………………………………………………………………. 2. Program: Társadalmi részvételi folyamatok a természetvédelemben Felvettük a kapcsolatot a témában aktív személyekkel, több olyan biológus, ökológus végzettségű szakértővel is sikerült kapcsolatba lépni, akik fontosnak tartják a társadalmi részvétel szerepét a természetvédelmemben a tudományos alapok mellett. Sikerült együttműködést kialakítanunk több Nemzeti Parkban dolgozó szakemberrel. 3.2.3. Szervezeti szinten (Ismertessék a projekt végrehajtásának észlelt hatását a szervezet fejlődésére!): Mindkét program szervesen illeszkedik a Védegylet tevékenységébe, erősítve ezzel a szervezet programjainak új, a kisközösségi folyamatokra áthelyezett súlypontját. A vízgazdálkodási projekt által létrejött egy új munkacsoport a szervezetben, amely ebben a formában eddig nem létezett. A részvételi alapú természetvédelem kutatási projekt pedig szintén szervesen illeszkedik egy formálódó részvételi demokrácia munkacsoport tevékenységébe. 3.2. Kérjük ossza meg velünk azokat a kimagasló eredményeket és mások számára is hasznos tapasztalatokat, amelyekből más szervezetek esetleg tanulhatnak, profitálhatnak. A kutatási projekt kimagasló eredménye, hogy olyan kutatási témában szerzett tapasztalatokat, amelyben Magyarországon még nem publikáltak tudományos eredményeket. Ezek a tapasztalatok a kutatás záró tanulmányában vannak részletezve. 4. Felmerült problémák és alkalmazott/megtalált megoldások (max. 2 oldal) 4.1. Kérjük, mutassa be, milyen problémák merültek fel a projekt beszámolási időszakában, milyen megoldásokat találtak, vagy ajánlanak a problémák megoldására. (A problémák lehetnek tartalmi, együttműködési, pénzügyi vagy bármilyen más jellegűek.) A projekt ütemezésével voltak problémák, a projekt közepén több elem is csúszásban volt több okból (pl.: a fórumok időpontjai több esetben csúsztak, a rajzfilm készítésére felkért grafikussal és a próbaperre felkért ügyvéddel pedig az együttműködés nem működött). A projekt átütemezésével és új partnerek megbízásával oldottuk meg a helyzetet.

5. Partnerekkel való együttműködés (max ½ oldal)

Csak abban az esetben kell kitölteni, ha van partnerszervezet!!! 5.1. Kérjük röviden fejtsék ki, hogyan zajlott a projekt beszámolási időszakában a partnerekkel való együttműködés – külön térjenek ki, hogy a terv szerint haladt-e az együttműködés, vagy esetlegesen milyen problémák merültek fel, hogyan törekedtek, törekednek ezek megoldására, milyen terveik vannak a jövőre nézve (maximum ½ oldal terjedelemben). Az alábbi táblázatot minden egyes partnerre vonatkozóan ki kell tölteni! A táblázat több együttműködő partner esetében szükség szerint lemásolható. (Az adatok a pályázati anyagból Norvég Civil Alap

átmásolhatóak) Partner 1

Partner 2

A szervezet neve (hivatalos név)

Kapcsolattartó személy Telefonszám Fax szám E-mail cím A partner bevonásnak indoka:

A tervezett projekt végrehajtásban betöltött szerepe A projekt összes költségéből való részesedése (euróban)

6. Nyilvánosság (max 1 oldal) 6.1. Kérünk a projekthez kapcsolódó kiadványokból egy mintapéldányt, valamint fotókat, újságcikkek másolatát (internetes megjelenés esetén elég a linket beírnia) postai vagy elektronikus úton!

1. Program: A jövő nemzedékek érdekképviselete és védelme a vízgazdálkodásban http://www.vedegylet.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1122 http://www.oszoly.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=84:koezoessegi-faueltetes-a-derapatak-partjan&catid=1:latest-news&Itemid=50 http://www.dunakorzo.info/index.php/Közélet/pomaz/620-faultetes

http://www.pomaz.hu/nyitooldal/derívtavki.html Pomáz TV, Dera TV interjú 2. Program: Társadalmi részvételi folyamatok a természetvédelemben

http://www.hejobaba.hu/hirek/20090925/hejomente.pdf http://lmv.hu/node?page=3 http://www.szabadfold.hu/gazdanet/ijeszto_lett_a_termeszetvedelem

http://www.humanamagazin.eu/images/stories/pdf/humana_06_issuu.pdf ezen kívül mellékeljük még: A társadalmi részvétel lehetőségei a patakrehabilitációkban? c. tanulmányt Társadalmi részvételi folyamatok a természetvédelemben c. tanulmányt, ami a projekt záró Norvég Civil Alap

tanulmánya Kezelések hatékonyságának értékelése védett területeken c. tanulmányt A patak-rehabilitáció témájában készült rajzfilmet DVD-n a két elkészült honlap elérhetősége: www.vedegylet.hu/reszveteli www.patak.vedegylet.hu 7. A következő időszakra vonatkozó tervek (csak negyedéves részbeszámoló és 12 hónapnál hosszabb projektek éves beszámolója esetén töltendő ki - max ½ oldal) 7.1. Kérjük röviden foglalja össze a következő projektmegvalósítási időszakra vonatkozó akciótervet, tervezett lépéseket, illetve azokat a tevékenységeket, amelyek vélhetően változni fognak a jelen beszámolási időszakban szerzett tapasztalatoknak köszönhetően. 8. A projekt fenntarthatósága (csak végső beszámoló esetén és 12 hónapnál hosszabb projektek éves beszámolója esetén töltendő ki – max. 1 oldal): 8.1. Kérjük fejtsék ki a projekt folytatásának lehetőségét, milyen lépéseket tettek illetve kívánnak tenni a projekt eredményeinek fenntartása érdekében az alábbi fenntarthatósági szempontoknak megfelelően: Mivel a projekt egy kutatás első lépéseként értelmezhető, amely a témát kevésbé részletesen, de minden szempontra kiterjedően összefoglalja, a részletesebb kutatást mindenképpen szeretnénk folytatni. A továbbiakban tervezzük a fórumok hatásainak hosszútávú értékelését, monitorozását, illetve a természetvédelmi igazgatási rendszer további, részletesebb analízisét is. A következő, új szempontok is részét fogják képezni a kutatásnak: a nemzeti parkok részéről tanusított ellenállás, illetve a lakossági részvétel hiányának okai. A kezelések hatékonyságáról az év során szakértői workshopot kívánunk tartani nemzeti park dolgozóknak, illetve kutatóknak, civil szervezetek képviselőinek. Tervezzük még, hogy további publikációk, publicisztikák írásával, konferenciákon való részvétellel folytatjuk a szélesebb nyilvánosság és a kutatói szektor elérését.

8.1.1. Pénzügyi fenntarthatóság (Hogyan fogják a tevékenységet finanszírozni a Norvég Civil Alap támogatásának befejeződése után?) Egy a Corvinus Egyetemmel együttműködésben, 2011. április végéig futó, az EGT és a Norvég Finanszírozási Mechanizmus által támogatott pályázat keretein belül lehetőség van a kutatás egyes részeit továbbvinni. A kutatás fennmaradó részének finanszírozása még nincs megoldva. 8.1.2. Szervezeti fenntarthatóság (A tervezett projekt befejezésekor rendelkezésre áll-e a folytatáshoz szükséges szervezeti háttér? A projekt eredményei mennyiben járulnak hozzá a szervezet szakmai tevékenysége folytatáshoz?) A szervezeti háttér fennáll a folytatáshoz, a projektvezető az EGT és a Norvég Finanszírozási Mechanizmus Norvég Civil Alap

által támogatott pályázat keretein belül lesz foglalkoztatva 2011. április végéig. 9. Horizontális szempontok (csak végső beszámoló esetén töltendő ki – max. 1 oldal): 9.1. Ismertessék, hogy a projekt mennyiben tett eleget a fenntartható fejlődés elvének! A kutatási projekt annyiban tesz eleget a fenntartható fejlődés elvének, hogy egy olyan fogalmat ismertet meg, amely a helyi lakosság és a természetvédelem, természeti erőforrások közti kapcsolat fontosságát hangsúlyozza. A fogalom tartalmazza azt az elképzelést is, amely kimondja, hogy a természeti értékek védelme csak a helyi lakosság fenntartható módon végzett tájhasználatával együtt valósítható meg. Azt állítja, hogy a természeti értékek és a legfontosabb környezeti elem a víz legjobb gazdái az emberek, akik az állam segítségével végzik a feladatukat, így felelve meg a fenntartható fejlődés elvének. 9.2. Ismertessék, hogy a projekt mennyiben tett eleget az esélyegyenlőség elvének! A társadalmi részvétel egyik alaptétele az igazságosság, az esélyegyenlőség. A projekt által kommunikált fogalom a részvételi természetvédelem a környezeti igazságosság eszméjéből ered, amely azt hirdeti, hogy minden embernek egyenlő joga van a természeti erőforrások használatához, kezeléséhez, az ezekről való döntésekben való részvételhez. 9.3. Ismertessék, hogy a projekt mennyiben tett eleget a jó kormányzás elvének! A jó kormányzás elvének annyiban tesz eleget a projekt, amennyiben a társadalmi részvétel a jó kormányzás egyik alapeleme, ennek terjesztésével a projekt a jó kormányzás elvét is terjeszti.

Norvég Civil Alap

A projekt megvalósítás/elő rehaladás bemutatása  Pénzügyi beszámoló A pénzügyi beszámolóhoz a mellékelt excel formátumú „pénzügyi beszámoló” táblázatokat kérjük visszaküldeni. A pénzügyi táblázatban az átváltáskori FT/EURO árfolyamot kell feltüntetni. Az átváltásnál a támogatási összeg átutalásakor az Ökotárs Alapítvány bankja által alkalmazott árfolyamot kell használni. Ezt az árfolyamot megkaphatjuk, ha a számlára érkezett Forint összeget elosztjuk a szerződésben az adott utalási részlet EURO összegével. A pénzügyi beszámolóhoz kérjük csatolni a támogatási összeg jóváírásáról a banki kivonatot. A pénzügyi beszámoló benyújtásakor nem kell a számlamásolatokat mellékelnie. A lebonyolító szervezetek a beszámolók benyújtása után 15 napon belül kérik be a kifizetéseket igazoló bizonylatok általuk kiválasztott 10%-ának másolatát, és szükség esetén fenntartják a jogot valamennyi bizonylatmásolat bekérésére.

A költségvetési sorok elszámolásához az alábbi dokumentumok szükségesek: 1. Emberi erőforrások költség: - munkaszerződés; - fizetési jegyzék; - kifizetést igazoló bankkivonat vagy pénztárbizonylat; - munkabér terhei; - munkabér terheinek megfizetését igazoló bankkivonat; - megbízásos jogviszony esetén: szerződés, számla, kifizetést igazoló bankkivonat vagy pénztárbizonylat.

2. Utazási költségek:  vonat, autóbusz, repülőjegy számlamásolat;  kifizetést igazoló bankkivonat vagy pénztárbizonylat;  munkavállaló általi autóhasználat esetén kiküldetési rendelvény;  üzemanyagszámla.

3. Eszközök beszerzése: Norvég Civil Alap

 számla és a kifizetést igazoló bankkivonat vagy pénztárbizonylat;  tárgyi eszköz beszerzése esetén tárgyi eszköz nyilvántartó karton.

4. Szolgáltatások költsége:  számlamásolat és a kifizetést igazoló bankkivonat vagy pénztárbizonylat;  szerződés.

5. Felújítási munkák költsége:  számla és a kifizetést igazoló bankkivonat vagy pénztárbizonylat;  tárgyi eszköz beszerzése esetén tárgyi eszköz nyilvántartó karton. A támogatási szerződés 1./ vagy 2./ pontokban megjelölt támogatási célok jelentős tartalmi változtatásának ill. az egyes összegkeretek közötti jelentős (10%-ot meghaladó) pénzátcsoportosításnak szándékát a felhasználó köteles az illetékes kezelő alapítványnak előzetesen, írásban bejelenteni. Amennyiben a bejelentés napjától számított 15 napon belül az alapítvány másképpen nem nyilatkozik - a bejelentést jóváhagyólag tudomásul vette. Amennyiben a beszámoló benyújtásával a következő szerződés szerinti támogatási összeg kifizetését kéri, kérjük, mellékeljen egy a szervezet hivatalos képviselőjének aláírásával ellátott kérelmet a pontos összeg feltüntetésével.

Norvég Civil Alap

TÁRSADALMI RÉSZVÉTELI FOLYAMATOK A TERMÉSZETVÉDELEMBEN

Recommend Documents