MIGRÁCIÓS FOLYAMATOK A POSZTSZOVJET TÉRSÉGBEN

Migrációs folyamatok a posztszovjet térségben

209

MIGRÁCIÓS FOLYAMATOK A POSZTSZOVJET TÉRSÉGBEN OROSZORSZÁG MINT VONZÁSKÖZPONT Simon Tünde

A posztszovjet térségbeli népességmozgások növekvő szerepet játszanak a XXI. században, pontos ismeretük elengedhetetlen korunk történéseinek megértéséhez. E tanulmányban a Szovjetunió egykori tagköztársaságaiból, a jelenlegi „közel-külföldről” az Oroszországi Föderációba irányuló migrációt vizsgálom, előtérbe helyezve az új évezredben történő változásokat.1 A vizsgált országok körébe a közép-ázsiai, a dél-kaukázusi és a szláv államok, illetve Moldova tartoznak.2 A globalizáció korában az egyik legnagyobb kihívás a nemzetközi migráció, amely mind a kibocsátó és a befogadó állam, mind a szomszédos országok számára komoly gazdasági, társadalmi és kulturális hatásokkal jár. A migrációs folyamatok jellemzőinek, okainak ismerete elősegíti azt, hogy megértsük a népességmozgások jelentőségét a társadalmak, nem utolsó sorban a FÁK-országok gazdasági és társadalmi életében. A tanulmány először röviden bemutatja a posztszovjet migrációs rendszer kialakulását. Ezután számszerű adatokkal alátámasztva kitér a sajátosságokra, és elemzi az egyes posztszovjet országok helyzetét migrációs szempontból.3 Külön fejezet foglalkozik a munkaerő-vándorlással mint a 1 A „közel-külföld” kifejezés alatt a FÁK-régiót értem, amely csak a balti államokat (Észtország, Lettország, Litvánia) nem foglalja magába az egykori szovjet tagköztársaságok közül. 2 A közép-ázsiai országok alatt Tadzsikisztánt, Üzbegisztánt, Kirgizisztánt, Türkmenisztánt és Kazahsztánt értem; a dél-kaukázusi országok alatt Grúziát, Azerbajdzsánt és Örményországot; a szláv államok alatt Oroszországot, Belorussziát és Ukrajnát. 3 A migrációval kapcsolatos statisztika megbízhatósága megkérdőjelezhető. Tanulmányomban az adatok a törvényes bevándorlást érintik, mivel az illegális migrációról nem állnak rendelkezésre pontos adatok. Sajnos gyakran még a legális migrációra vonatkozó

Simon Tünde

210

posztszovjet gazdasági kapcsolatok egy speciális összefonódási területével. A továbbiakban az illegális bevándorlás és az Oroszországi Föderáció migrációs politikájának elemzése következik, majd egy rövid áttekintés a 2008-2009-es gazdasági válság hatásáról a térségbeli migrációs folyamatokra.

1)

A posztszovjet migráció fő vonásai

1.1. A migráció kialakulása

A Szovjetunió felbomlása után, 1991. december 21-én létrejött a Független Államok Közössége. Ennek következtében addig összetartozó területek, családok és közösségek szakadtak el egymástól. Míg azelőtt a különböző etnikumok egy közösségként éltek a Szovjetunió területén, annak megszűnése után az egyes tagköztársaságokban a sokszor nacionalista érzületekkel teli helyi lakosság és a kisebbségi nemzetek szembekerültek egymással. Az etnikai konfliktusok és polgárháborúk menekülthullámokat indítottak el. A szovjet állampolgárság megszűnésével a lakosság nehéz döntés elé került, ugyanis vagy fel kellett venniük annak az országnak az állampolgárságát, ahol tartózkodtak (ezáltal jogilag elvágták magukat Oroszországtól), vagy választhatták az orosz állampolgárságot. Az 1990-es években két új jelenség bontakozott ki: az orosz nemzetiségűek hazavándorlása, valamint a kényszermigráció.4 A Szovjetunió felbomlását követő első évtizedben az orosz migrációs politika középpontjába tehát a hazavándorló honfitársak és a konfliktuszónákból érkező kényszermigránsok problémája került. Az 1989-es utolsó szovjet népszámlálás szerint 25,3 millió orosz nemzetiségű,5 illetve 11 millió orosz nyelven beszélő, magát orosznak tekintő más etnikum találta magát Oroszország határain kívül, az újonnan alakult független posztszovjet államok valamelyikében.6 Közülük

statisztikai adatok is hiányosak, ugyanis többször is nyilvántartásba vehettek valakit, ha tartózkodási helyet változtatott az adott év folyamán. 4 A szakirodalom kényszermigránsoknak vagy „belső menekülteknek” nevezi azokat az orosz állampolgársággal rendelkező bevándorlókat, akik a posztszovjet térségből érkeznek Oroszországba, akár anyagi, akár társadalmi kényszerből. 5 A Szovjetunió egykori össznépességének 21 százalékát tette ki a 25,3 millió fő orosz nemzetiségű. 6 Pilkington (1998), p. 5.


211

1989 és 1994 között csak 3,2 millió orosz nemzetiségűnek sikerült visszatérnie az Oroszországi Föderációba.7 Legális bevándorlónak az a személy tekinthető, aki a Szövetségi Migrációs Szolgálat megfelelő területi irodájánál migránsként regisztrálta magát.8 A szakirodalom megkülönbözteti a kényszermigráns és a menekült fogalmát. A menekült olyan, jelen esetben orosz állampolgársággal nem rendelkező egyén, aki erőszak vagy más jellegű üldöztetés, illetve hátrányos megkülönböztetés (faji, nemzetiségi, vallási, nyelvi, politikai vagy társadalmi csoporthoz való tartozás) miatt vándorolt be az Oroszországi Föderáció területére.9 A menekültet kevesebb jog illeti meg, mint a kényszermigránst, aki a menekülttel szemben rendelkezik orosz állampolgársággal.10 Az 1990-es évek végére megváltozott a migráció iránya, struktúrája, intenzitása. A háborús konfliktusok miatti „menekülést” felváltotta a gazdasági krízis előli elvándorlás.11 A munkaerő-migráció lett a megélhetés egyik fő módja a posztszovjet térségben. A posztszovjet migrációs rendszer a második legna1. táblázat A legtöbb bevándorlót fogadó ország gyobb a világon. Az Egyesült (2008-ra vonatkozó adatok alapján) Államok után Oroszországba érkezik a legtöbb bevándorBevándorlók száma ló.12 Az Oroszországi FöderáOrszág (millió fő) ció különleges helyzete abból Egyesült Államok 42.8 adódik, hogy bevándorlóinak Oroszországi Föderáció 12.3 túlnyomó többsége a „közelNémetország 10.8 külföldről”, a FÁK-államokból Forrás: International Organization for Migration érkezik. http://www.iom.int/jahia/Jahia/aboutA posztszovjet térség migmigration/facts-and-figures/regional-andrációs rendszere speciális country-figures képződmény, hiszen összetartják a közös történelmi és

7

Uo., p. 119. A bevándorló és a migráns fogalmakat szinonimaként használom, mivel tanulmányom nem érinti az emigrációt. 9 Pilkington (1998), p. 37. 10 Uo., p. 43. 11 Ribakovszkij (2009), p. 269. 8

12

IOM (2008), p. 17.

212

Simon Tünde

családi kötelékek, az „együttélés” hagyománya (ebből következően a könnyebb alkalmazkodóképesség az új körülményekhez), a földrajzi közelség és az „átjárható határok”, tehát a vízummentesség.13

1.2. A migráció okai

Az 1980-as és az 1990-es években legtöbben etnikai konfliktusok és a természeti katasztrófák következtében kényszerültek lakóhelyet változtatni.14 Ennek megfelelően az 1990-es évek végéig meghatározó volt a kényszermigráció, illetve az orosz nemzetiségűek Oroszországba való „hazaűzése”. Az orosz etnikumúak negatív diszkriminációnak voltak kitéve az Oroszországon kívüli posztszovjet államokban, ahol mind a helyi hatóságok, mind a helyi lakosság megkülönböztetően viszonyult hozzájuk. Korlátozták politikai és személyi szabadságjogaikat, az orosz médiához való hozzájutásukat és az orosz nyelv használatát, diszkriminálták őket a munkaerőpiacon. 1989-ben szinte mindegyik egykori szocialista tagköztársaságban hivatalossá tették a többségi nemzet nyelvét, ezzel párhuzamosan többfelé megkezdődött az orosz kultúra és nyelv elnyomása. Az orosz nemzetiségűek visszaáramlása a 2000-es évekre már lényegében lezajlott. Megváltozott a migrációs okok természete. A kényszermigráció önkéntes migrációvá alakult. Míg az orosz nemzetiségűek esetében a korábbi lakóhely elhagyásának fő indoka politikai-társadalmi jellegű volt, mára már főleg gazdasági jellegű okok motiválják a bevándorlókat. Oroszország kedvezőbb társadalmi-gazdasági fejlődése jelentős vonzerőt gyakorol. Oroszországba a „közel-külföldről” többségében a jobb életszínvonal, a magasabb bérek, a gazdasági stabilitás reményében vándorolnak, ráadásul számos posztszovjet migráns számára vonzó ágazatokban és szakmákban munkaerőhiány jelentkezik. Oroszország jócskán megelőzi a többi volt szovjet állam gazdasági teljesítményét. Az Oroszországi Föderáció egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme 2008-ban a legmagasabb volt a FÁK-régióban, utána következett Belorusszia, majd Kazahsztán. Ukrajna egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme fele az oroszországi értéknek, a legalacsonyabb mutatóval pedig a közép-ázsiai országok rendel-

13 A FÁK-országok közül csak Türkmenisztán és (a már nem FÁK-ország) Grúzia állampolgárainak van szükségük vízumra az Oroszországba való belépéshez. 14 Ilyen etnikai konfliktusok voltak például az örmény-abház háború, a Dnyeszter-menti Köztársaság problematikája, a tadzsikisztáni polgárháború, a dél-oszétiai autonómia miatti konfliktus, Hegyi-Karabah elszakadása Azerbajdzsántól, stb.


213

keznek, esetükben a mutatók közel nyolcadát teszik ki az orosz szintnek.15 Moldovában és Üzbegisztánban a lakosság több mint fele él napi két dollárnál kevesebből. 2. táblázat Életszínvonalbeli különbségek a FÁK-államokban 2008-ban FÁK-államok Örményország Azerbajdzsán Belorusszia Grúzia Kazahsztán Kirgizia Moldova Oroszország Tadzsikisztán Türkmenisztán Ukrajna Üzbegisztán

Egy főre jutó napi GNI, dollárban 5,9 6,37 10,74 4,77 9,7 1,95 2,93 14,4 1,71 6,64 6,81 1,68

A napi két dollárnál kevesebből élő lakosság százalékos aránya 49 9 2 16 25 25 64 8 43 44 46 72

Forrás: UN, Population Reference Bureau, World Population Data Sheet, 2008

A migrációnak köszönhetően a 2000-es években jelentősen megnőttek és hatalmas összegűre duzzadtak a pénzátutalások a posztszovjet régióban. Természetesen Oroszország a térség átutalásainak legfőbb forrása. Az Orosz Központi Bank elemzése szerint 1999 és 2004 között az Oroszországból FÁK-államokba áramló összegek hétszeresükre nőttek. A munkaerő-kibocsátó FÁK-államokban a migránsok által hazaküldött pénz nagyon fontos szerepet játszik a gazdasági és társadalmi stabilitás megteremtésében, hiszen a pénzátutalások emelik a belső vásárlóerőt, segítik a kisvállalkozásokat. Ezzel egyidejűleg az orosz gazdaság is jól jár, hiszen a betelepült olcsó munkaerő hozzájárul az orosz termékek versenyképességéhez. Bár az átutalások egyelőre nem nagymértékű veszteséget jelentenek az Oroszországi Föderáció gazdasága számára (2006-ban a GDP 0,3 százalékát tették ki), növekedésük üteméből kiindulva azonban a jövőben mégis probléma forrását képezhetik.16 Orosz becslések szerint a munkaerő-migránsok évente legalább 10 milliárd dollárt visznek ki az országból, 15

UN, Population Reference Bureau, World Population Data Sheet, 2008 http://www.prb.org/pdf08/08WPDS_Eng.pdf 16 IOM (2008), p. 41.

214

Simon Tünde

és az adóveszteségek éves szinten elérik a nyolc milliárd dollárt is.17 Öszszehasonlításul: Oroszország beruházása a kibocsátó országok gazdaságába évente 6-10 milliárd dollárt tesz ki.18 A rendelkezésre álló adatok szerint az illegális migránsok a megkeresett pénz 50-75 százalékát küldik haza, ráadásul nem mindig legális vagy regisztrálható módon. A bevándorlók által hazautalt pénz jelentős része valószínűleg nem hivatalos csatornákon áramlik. Ezért is lenne szükség kiszélesíteni az átutalások hivatalos csatornáit és fejleszteni a pénzátutaló intézmények, bankok információszolgáltató tevékenységét.19 A 3. táblázatból kitűnik, hogy 2005-ben az etnikai viszonyok kiéleződése, így a kényszermigráció már nem tekinthető meghatározónak.20 A bevándorlók 74 százalékát főleg személyes jellegű indokok motiválják. A táblázat szerint, bevallottan álláskeresés céljából 2005-ben a bevándorlók csupán öt százaléka érkezett Oroszországba. Vélhető azonban, hogy a válaszokban a megkérdezettek igyekeztek általános okokat megjelölni, s így a táblázat adatai nem nyújtanak pontos információt a migráció tényleges okára vonatkozóan. A megkérdezettek kétharmada személyes indokot nevezett meg, s ez például magában foglalhatja szinte az összes többi kategóriát is. Az Oroszországi Föderációba való költözés után a bevándorlók az esetek túlnyomó többségében rossz körülmények között élnek. Csupán kis hányaduk talál megfelelő szállást, sokan rokonoknál és ismerősöknél laknak. Az életszínvonal ugyan magasabb Oroszországban, de a bevándorlók anyagi gondokkal szembesülnek. Az engedélyek megszerzése hosszú hónapokat vesz igénybe, az adminisztráció lassú, állást találni nem egyszerű, mindez kiélezi a beilleszkedési problémákat. Ezért gyakran előfordul, hogy visszatérnek oda, ahonnan érkeztek, vagy kikerülnek a legális szférából. Így viszont eltűnnek a hivatalos statisztikák látóköréből.

17

Ludvig (2008) Ribakovszkij (2009), p. 260. 19 Ivakhniouk (2006) 20 A kényszermigrációt kiváltó okok közé soroljuk a tanuláson, munkán és magán jellegű okokon kívüli lakóhely-változtatást kiváltó okokat. 18

3. táblázat A FÁK-államokból származó bevándorlók megoszlása az Oroszországi Föderációban a migráció okai szerint 2005-ben 14 éves és Korábbi annál időEtnikai vilakóhelyre sebb mig- Tanulás Munka szonyok történő viszránsok kiéleződése szatérés Teljes migráció melyből: FÁK-országok ebből: Belorusszia Kazahsztán Moldova Ukrajna Azerbajdzsán Örményország Grúzia Kirgizisztán Tadzsikisztán Türkmenisztán Üzbegisztán

A lakóhelyváltozás oka Bűnözési helyzet kiéleződése

Természeti és Magán és Kedvezőtlen családi klímaviszoökológiai jellegű nyok megválhelyzet okok tozása

Egyéb okok

153 652

4 242

7 247

12 163

6 596

676

521

538

111 769

9 900

147 289

3 187

7 076

10 555

6 587

674

518

500

108 800

9 392

5 983 44 815 5 883 27 761 3 913 6 474 5 089 13 253 4 006 3 540 26 572

157 1 724 174 393 55 89 52 143 66 78 256

326 2 387 366 1 060 196 357 165 826 537 93 743

905 2 767 348 3 178 229 143 151 586 192 187 1 869

11 1 918 205 154 176 148 145 1 050 215 290 2 275

1 188 14 62 16 29 20 96 33 15 200

10 347 11 44 6 10 4 23 4 7 52

16 223 4 52 17 12 7 51 10 17 91

4 169 33 034 4 244 20 610 2 850 5 138 4 114 9 841 2 658 2 634 19 508

388 2 227 517 2 208 368 548 411 627 291 219 1 578

Forrás: (2006): Численность и миграция населения Российской Федерации в 2005 году. Moszkva

215

Simon Tünde

216

2)

A migráció számokban

E fejezet a posztszovjet migrációs rendszert, annak az Oroszország felé irányuló folyamatait vizsgálja, elsősorban statisztikai adatokra támaszkodva. Áttekinti, hogy az egykori szocialista köztársaságokból kik, honnan és mennyien érkeznek az Oroszországi Föderációba. Az elemzésből kiderül az is, hogy a migráció mennyire fontos szerepet tölt be Oroszország demográfiai helyzetének javításában. A fejezet a 2000-es években zajló folyamatokra helyezi a hangsúlyt, de szükség esetén összehasonlítja azokat a korábbi évtized fejleményeivel.

2.1. Etnikailag homogén FÁK-országok kialakulása

Az 1990-es években, amint az előzőekben láttuk, a migrációs folyamatokat főleg az orosz nemzetiségűek Oroszországi Föderációba történő visszatérése határozta meg, más néven a diaszpóra tagjainak beáramlása, ami 1994-ben tetőzött (915 000 főt ért el), majd ezután folyamatos csökkenésnek indult. Az egykori szovjet tagköztársaságokban kisebbségbe került oroszok választhattak a beilleszkedés és asszimiláció, illetve az Oroszországba való visszatérés között. Sokan az utóbbi mellett döntöttek. Napjainkban azonban a diaszpóra-migráció már lassan kimerülni látszik. Akiknek ez valaha is szándékukban állt, nagy valószínűséggel már az 1990-es évek folyamán visszatértek Oroszországba. Az 1989-től 2004-ig tartó időszakban 5,5 millió orosz nemzetiségű érkezett a „közelkülföldről”, bár egy részük vissza is utazott, ami részben anyagi okoknak volt köszönhető, részben Oroszország akkori restriktív migrációs politikájának.21 Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben az orosz etnikumúak visszaáramlása csökkenőben van, arányukban a bevándorlók felét még mindig ők teszik ki. Az orosz nemzetiségűek száma mindegyik volt szovjet tagköztársaságban csökkent. Még Oroszországban is, ahol napjainkban a természetes fogyás a meghatározó. A posztszovjet térségben kimutatható homogenizálódás megy végbe. Az oroszországi orosz etnikumot leszámítva, a többi volt tagköztársaságban nőtt a többségi nemzetiségűek száma. Ör21

Ribakovszkij (2009), p. 17.


217

ményország, Azerbajdzsán, Grúzia és Belorusszia szinte homogén országgá váltak. A három kaukázusi országból az orosz nemzetiségűek visszaáramlása lényegében már befejeződött. Ennek oka a velük szemben alkalmazott diszkrimináció és a vegyes házasságból származásúak honosításának kedvezőbbé válása Oroszországban.22 A 4. táblázat mutatja, hogy a dél-kaukázusi országokon kívüli posztszovjet országokból származó bevándorlók nagyjából felét még mindig az orosz nemzetiségűek tették ki 2005-ben. 4. táblázat

Az orosz nemzetiségűek létszáma és aránya a FÁK-államokból származó bevándorlók között 2005-ben Összes FÁK-ország

Azerbajdzsán Örményország Belorusszia Grúzia Kazahsztán Kirgizisztán Moldova Tadzsikisztán Türkmenisztán Üzbegisztán Ukrajna

Összes bevándorló 168 598 4 600 7 581 6 797 5 497 51 945 15 592 6 569 4 717 4 104 30 436 30 760

melyből: Etnikai orosz 89 115 984 578 3 115 932 35 109 9 612 2 701 1 822 2 461 17 007 14 794

Százalékban 53% 21% 8% 46% 17% 68% 62% 41% 39% 60% 56% 48%

Forrás: Численность и миграция населения Российской Федерации в 2005 году, Moszkva, 2006

2.2. Kik vándorolnak Oroszországba a FÁK-ból?

Az utolsó évre rendelkezésre álló hivatalos (2005-ös) statisztikai adatok szerint a bevándorlók 45 százaléka volt férfi (73 százalékuk munkaképes korú,23 10 százalékuk annál idősebb), 55 százaléka volt nő (62 százalékuk munkaképes korú, 25 százalékuk e kor feletti). Együttesen vizsgálva a

22 23

Uo., p. 20. A férfiak esetében a 16-59, a nők esetében a 16-54 éveseket csoportosítja így a statisztika.

218

Simon Tünde

két nemet, 2005-ben az egykori Szovjetunió területéről bevándorlók 67 százaléka volt munkaképes korú, 12 százaléka munkaképes kor feletti.24 A kutatások szerint a férfiak főként munkavállalási céllal érkeznek az Oroszországi Föderáció területére, ők önkéntesen hagyják el hazájukat, döntően gazdasági indokoknál fogva. Ezzel szemben, a menekültek és kényszermigránsok főleg nőkből és gyermekeikből tevődnek össze, az ő motivációik között főleg politikai és társadalmi okok szerepelnek. Sokan gyermekeik jövőjét tartják szem előtt, ezért utaznak el családostul Oroszországba, de az is gyakori, hogy csak a családfő utazik, és külföldről támogatja hátrahagyott rokonait. Egy felmérés szerint az orosz nemzetiségű repatriálók között túlnyomó többségben a nők vannak, míg a nem orosz nemzetiségűek között a férfiak.25 Az a tendencia is megfigyelhető, hogy az Oroszországi Föderációba költözve a magas végzettségű bevándorlók szellemiről fizikai munkára váltanak. 2005-ben a FÁK-országokból Oroszországba vándorlók 18 százaléka volt magasan kvalifikált.26 Szellemi munkát ennek ellenére, a bevándorlók alig tíz százaléka vállal.27

2.3. A migráció mint a demográfiai helyzetet javító tényező

Szakértői előrejelzések szerint Oroszország népességének csökkenése nem fog megállni a jövőben sem. Oroszország társadalma öregedőben van (a lakosság 14 százaléka 65 év feletti), a halálozások száma nő, a születések száma csökken. A 2009. január 1-jén megtartott népszámlálás alkalmával 141,9 millió főt regisztráltak, 2005 óta közel másfél millióval csökkent a népesség.28 A természetes fogyás kezdete Oroszországban az 1992-es év volt. Ettől kezdődően 2004-ig 10,3 millió embert vesztett el Oroszország, ami azonban csupán 5,1 millió főnyi tényleges veszteség, ha figyelembe vesszük az 5,2 milliónyi legális bevándorlót. A korlátozó bevándorlási politika 2000-től tovább erősítette a népességcsökkenést. Az orosz vezetés a 2000-es évek második felében azonban már rájött, hogy csak megfelelő számú bevándorlóval képes kompenzálni a népesség fogyását, csak így enyhítheti a demográfiai válságot. Ráadásul, amellett, hogy a halálozási ráta változatlanul magas, a migráció intenzitása is csökkenőben van, ke-

Численность и миграция населения Российской Федерации в 2005 году, pp. 64-65. Pilkington (1998) 26 Численность и миграция населения Российской Федерации в 2005 году, p. 130. 27 Ribakovszkij (2009), p. 158. 28 1989-ben még 147 millió főt, 2006-ban 142,4 milliót számoltak. 24 25


219

vesebb ember érkezik a „közel-külföldről”.29 Habár a bevándorlás mértéke évenként hullámzik, tíz év alatt (1999 és 2008 között) összességében csaknem felére esett vissza a posztszovjet bevándorlók száma. Az 1994-es bevándorlási csúcs után 2004-ig lanyhult a migráció, utána újra lassú növekedésnek indult. 2008-ban a migrációs növekedés 71 százalékát tudta pótolni a természetes fogyásnak, miközben ez az arány 2007-ben 54,9 százalékot, 2006-ban csak 22,5 százalékot tett ki.30 A honosítási szabályok megváltoztatásának köszönhetően, amivel számos vegyes házasságból származó élt, a hivatalosan rögzített emberveszteség kevesebbnek bizonyult, mivel sokan időközben vették fel az orosz állampolgárságot. Ez papíron - a tényleges migráció mellett - segítette a természetes fogyás pótlását. Az előrejelzések szerint azonban Oroszország népessége 2025-re 129,3 millió, 2050-re már csak 110,1 millió fő lesz.31

2.4. A posztszovjet migrációs rendszer sajátosságai régiók szerint

A FÁK-országok közötti migrációs folyamatok jelentős változásokon mentek keresztül a Szovjetunió felbomlása utáni években. A belső migrációból külső lett. Az okok természete is megváltozott, illetve jelentősen csökkent a volt tagállamok közötti migrációs folyamatok intenzitása. Oroszország azonban meg tudta tartani különleges helyzetét a posztszovjet régióban, mivel nem kibocsátó, hanem főleg fogadó államként vesz részt a migrációs folyamatokban. Az utóbbi időben azonban Kazahsztán is lassan fogadó állammá válik. Oroszországban az 1994-es migrációs csúcs után folyamatos csökkenés tapasztalható. 2000-ben már csak 360 ezren érkeztek, ami harmadannyival kevesebb volt, mint az 1994-es évi adat. A mobilitás ezredfordulóig tartó csökkenése magyarázható a regionális konfliktusok elcsitulásával, az orosz nemzetiségűek számának apadásával a köztársaságokban, illetve az adaptáció nehézségeivel, de köszönhető ugyanakkor az abban az időszakban érvényesülő restriktív migrációs politikának is. A 2008-ban bevándorlók 96 százaléka (260 ezer fő) még mindig a FÁK államokból származott. Ennek közel felét adta Üzbegisztán (19,3 százalék), Ukrajna (18,8 százalék) és Kazahsztán (14,7 százalék). A bevándorlók nagyjából fele orosz etnikumú volt. A 2000-es évtizedet vizsgálva, 29

Ribakovszkij (2009), p. 58. www.gks.ru 31 UN, Population Reference Bureau, World Population Data Sheet, 2008 30

Simon Tünde

220

2000-ben volt a legtöbb bevándorló Oroszországban, majd 2004-ig csökken a számuk, aztán újra emelkedésnek indul, de a 2000-es szintet sosem éri el újra.32 5. táblázat

Az egyes FÁK-országokból származó bevándorlók aránya a teljes FÁK-térségből Oroszországba vándoroltak között (2008) 25,00% 19,3 18,8

20,00% 14,7

15,00% 11,2 10,00%

9,0

7,7

5,00%

2,2

3,9

5,1

6,3 1,8

0,00%

Forrás: Orosz Statisztikai Hivatal

A 6. és a 7. táblázatból világosan kitűnik, hogy a 2000-től 2008-ig terjedő periódusban folyamatosan ugyanaz a három FÁK-állam adta Oroszország legtöbb bevándorlóját: Kazahsztán, Ukrajna és Üzbegisztán. Ez a tendencia a jövőben feltételezhetően változni fog, hiszen Ukrajna és Kazahsztán aránya csökkenőben van (Ukrajna esetében ez alatt az időszak alatt 35 százalékkal, Kazahsztán esetében közel 68 százalékkal). Üzbegisztán aránya ellenben 6 százalékkal nőtt a 2000-es évhez viszonyítva. Elkezdődött a más közép-ázsiai államokból származó bevándorlók arányának növekedése is, és ez a jövőben várhatóan folytatódik, párhuzamosan a szláv államokból érkezők számának csökkenésével. Ukrajna esetében azonban ez valószínűleg nem tekinthető állandó tendenciának.

32

www.gks.ru

6. táblázat

Migráció Oroszországba a FÁK-államokból 2000–2008 a bevándorlók száma szerint

Oroszországba érkezők összesen melyből: FÁK-országok Azerbajdzsán Örményország Belorusszia Grúzia Kazahsztán Kirgizisztán Moldova Tadzsikisztán Türkmenisztán Üzbegisztán Ukrajna

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2008/2000 (%)

359 330

193 450

184 612

129 144

119 157

177 230

186 380

286 956

281 614

78,37

346 774 14 905 15 951 10 274 20 213 124 903 15 536 11 652 11 043 6 738 40 810 74 748

183 650 5 587 5 814 6 520 9 674 65 226 10 740 7 569 6 742 4 402 24 873 36 503

175 068 5 635 6 802 6 841 7 128 55 706 13 139 7 562 5 967 4 531 24 951 36 806

119 661 4 277 5 124 5 309 5 540 29 552 6 948 6 391 5 346 6 299 21 457 23 418

110 374 2 584 3 057 5 650 4 886 40 150 9 511 4 816 3 339 3 734 14 948 17 699

168 598 4 600 7 581 6 797 5 497 51 945 15 592 6 589 4 717 4 104 30 436 30 760

177 657 8 900 12 949 5 819 6 806 36 606 15 669 8 649 6 523 4 089 138 231 32 721

273 872 20 968 30 751 6 030 10 595 40 258 24 731 14 090 17 309 4 846 52 802 51 492

269 976 23 331 35 216 5 865 8 806 39 964 24 014 15 519 20 717 3 962 43 518 49 064

77,85 156,53 220,78 57,09 43,57 32,00 154,57 133,19 187,60 58,80 106,64 65,64

Forrás: IOM - Migration in the Russian Federation: A Country Profile 2008; Orosz Statisztikai Hivatal honlapja

221

222

7. táblázat

Migráció Oroszországba a FÁK-államokból 2000-2008 a kibocsátó országok aránya szerint 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

FÁK országok

96,51

94,93

94,83

92,66

92,63

95,13

95,32

95,44

95,87

Azerbajdzsán

4,15

2,89

3,05

3,31

2,17

2,60

4,78

7,31

8,28

Örményország

4,44

3,01

3,68

3,97

2,57

4,28

6,95

10,72

12,51

Belorusszia

2,86

3,37

3,71

4,11

4,74

3,84

3,12

2,10

2,08

Grúzia

5,63

5,00

3,86

4,29

4,10

3,10

3,6

3,69

3,13

Kazahsztán

34,76

33,72

30,17

22,88

33,70

29,31

19,64

14,03

14,19

Kirgizisztán

4,32

5,55

7,12

5,38

7,98

8,80

8,41

8,62

8,53

Moldova

3,24

3,91

4,10

4,95

4,04

3,72

4,64

4,91

5,51

Tadzsikisztán

3,07

3,49

3,23

4,14

2,80

2,66

3,50

6,03

7,36

Türkmenisztán

1,88

2,28

2,45

4,88

3,13

2,3

2,19

1,69

1,41

Üzbegisztán

11,36

12,86

13,52

16,61

12,54

17,17

14,17

18,40

15,45

Ukrajna

20,80

18,87

19,94

18,13

14,85

17,36

17,56

17,94

17,42

Oroszországba érkezők összesen melyből:

Forrás: IOM, Migration in the Russian Federation: A Country Profile 2008; Orosz Statisztikai Hivatal


223

2.4.1. A két szláv utódállam: Ukrajna és Belorusszia

Oroszországhoz a FÁK-régióban kulturálisan és történelmileg a két szláv ország, Ukrajna és Belorusszia áll a legközelebb. A bevándorlást tekintve azonban az Ukrajnával folytatott migrációs csere sokkal jelentősebb Oroszország számára. Ukrajna volt és középtávon marad is Oroszország legfőbb migrációs partnere, annak ellenére, hogy az egymás közötti migráció nagysága és intenzitása napjainkban jelentősen csökkent. Az elmúlt években Ukrajna a Nyugat felé próbált orientálódni, ebből adódóan Oroszországgal számos konfliktusa támadt. Ezzel összefüggésben nem véletlen, hogy csökkent a migráció mértéke is. Oroszország nagyjából kiegyensúlyozott migrációs cserét folytat Ukrajnával és Belorussziával. Ráadásul, napjainkban már inkább több bevándorlót fogadnak ezen országok Oroszországból, mint fordítva.33 Ukrajna és Belorusszia is kezdenek befogadó-országokká válni Oroszország és Kazahsztán mellett, annak ellenére, hogy a migrációs irányok középpontjában még mindig az Oroszországi Föderációt találjuk. A 2000-től 2008-ig terjedő időszakban 1,83 millió bevándorló érkezett Oroszországba a „közel-külföldről” legálisan, ennek ötödét Ukrajna bocsátotta ki (333 ezer főt). Oroszország és Ukrajna migrációs cseréjét főként a tituláris etnikumok,34 az oroszok és az ukránok teszik ki. Az ez alatt az idő alatt bevándorolt fehéroroszok száma csupán 59 ezer főt tett ki. Az, hogy a migráció Oroszország és Ukrajna között ötször nagyobb, mint Oroszország és Belorusszia között, természetesen azzal is összefüggésben van, hogy Ukrajna népessége (45 millió fő) ötszöröse a fehérorosznak (9,6 millió fő).35 A népesség csökkenése Ukrajnában is elkezdődött 1993-ban, azonban a veszteségeket a migráció nem volt képes olyan mértékben pótolni, mint Oroszországban. A 2000-es évtizedben évi 0,50,6 százalékkal csökkent Oroszország népessége, míg Ukrajnáé 0,8-0,9 százalékkal.36

33

Annak ellenére, hogy az egy főre jutó bruttó hazai össztermék Belorussziában 40 százalékkal alacsonyabb az orosznál. 34 A tituláris szó jelentése: az adott ország többségi nemzete, amely hazájának tekinti az adott országot. 35 https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/up.html (2009es adatok) 36 Ribakovszkij (2009), p. 63.

224

Simon Tünde

Ellentétben a többi volt szovjet tagköztársasággal, a belorusz lakosságnak csupán kis része költözött (vissza) Oroszországba. Jelenleg csökkenőben van az oroszországi fehéroroszok aránya is. 1989-ben számuk 1,2 millió fő volt, ami 0,82 százalékát tette ki a teljes népességnek, azonban 2002-ben már csak 800 ezer fő, tehát a népesség 0,56 százaléka. Ma a fehérorosz etnikum már csak kilencedik az oroszországi etnikumok sorában.37 A 2000-től 2008-ig terjedő időszakban 36 százalékkal csökkent az említett két szláv országból beérkezettek száma az Oroszországi Föderáció területére. Míg 2000-ben 85 ezren érkeztek Ukrajnából és Belorussziából legálisan, 2008-ban már csak 54 ezren.

2.4.2. Moldova

A függetlenné válás óta a moldovai politikai rendszer és a nemzetgazdaság súlyos krízist élt át, ami a hektikus belpolitikai viszonyokkal, a piaci reformok akadozásával, a többi volt tagköztársasággal való kapcsolat gyengülésével, az ország területi dezintegrációjával függ össze. A jelenlegi évtized elejétől azonban kissé újjáéledt a gazdaság, főleg az ipari szektor, a GDP is növekedésnek indult. Ennek ellenére Moldova az egyik legszegényebb állam Európában. A bűnözést, korrupciót és szegénységet tekintve vetekszik Albániával. A lakosság kétharmadának bevételei nem érik el a megélhetési minimumot. A jobb élet reményében Oroszországba vándorolnak. A 2000-es években az áttelepülők száma növekedésnek indult. A jelenlegi évtized első évéhez képest, amikor 11,5 ezer fő érkezett Moldovából (ez 3,3 százaléka az összes bevándorlónak), 2008-ben 15,5 ezer fő költözött Oroszországba (ez már 5,5 százaléka az összes bevándorlónak). Nyolc év alatt 34 százalékkal nőtt a Moldovából Oroszországba vándorlók aránya.

2.4.3. Bevándorlás a Dél-Kaukázusból

A FÁK-ból Oroszországba évente érkező bevándorlók száma 2000-ről 2008-ra 22 százalékkal csökkent, a Dél-Kaukázusból bevándorlóké viszont 12 százalékkal nőtt, a 2000-es 51 ezer főről 2008-ban 57 ezer főre. A 2000-től 2008-ig tartó periódust vizsgálva, a Grúziából érkezők száma csökkenőben van, szemben az Azerbajdzsánból és Örményországból érkezők adataival. Észrevehető az orosz nemzetiségűek számának csökkenése a 37

Uo., p. 151.


225

dél-kaukázusi bevándorlók esetében is, azonban ezekből az országokból sosem volt olyan nagy mértékű az orosz nemzetiségűek Oroszországba áramlása, mint a többi posztszovjet országból. Ez magyarázható azzal is, hogy ezekben az államokban csökkenőben van az oroszok aránya, mint említettük, etnikailag homogénekké válnak.38 A migráció oka is megváltozott: a fegyveres konfliktusok előli menekülést felváltotta a gazdasági krízis előli. Mindhárom dél-kaukázusi államot összességében vizsgálva, a régióból 2008-ban érkezett a legtöbb bevándorló, azonban országonként külön-külön már más évekre esik a migrációs csúcs. Grúziából 2000-ben vándoroltak a legtöbben Oroszországba, a másik két államból 2008-ban. A Dél-Kaukázusból érkező migránsok többsége munkavállalás céljából települ át az Oroszországi Föderációba. A moszkvai média szerint a fővárosi zöldségpiacokat szinte monopolizálják az azerbajdzsáni bevándorlók. A moszkvai dél-kaukázusi diaszpórát éri a legtöbb diszkriminációból fakadó támadás a szélsőséges nacionalisták részéről. Az orosz fővárosban a lakosság többsége kevéssé toleráns a bevándorlókkal szemben. Ugyanakkor ezek a bevándorlók sok olyan rést töltenek be a munkaerőpiacon, amelyeket a helyi lakosság nem hajlandó elfoglalni.39 A Dél-Kaukázusból érkező legális munkavállalók aránya csökkenőben van (8. táblázat), a 2004-es 14 százalékról 2008-ban tíz százalékra csökkent részarányuk a FÁK-ból származó legális munkaerő-migránsokon belül. Ugyanakkor a hivatalos statisztika szerint a dél-kaukázusi bevándorlók abszolút száma erőteljes növekedésnek indult a 2000-es években. Vélhetőleg, a térségből származó illegális munkavállalók száma is jelentősen megnőtt.

2.4.4. Közép-ázsiai bevándorlók

A közép-ázsiai migrációról kevés információval rendelkezik a szakirodalom, ebben a régióban ugyanis hiányzik a migrációs folyamatok szisztematikus tanulmányozása. A közép-ázsiai köztársaságok közül az 1990-es években, de a 2000-es években is Üzbegisztánból érkezett a legtöbb bevándorló Oroszországba. Az 1990-es évtized második felében KözépÁzsia tekintetében is megfigyelhetjük a már említett tendenciát, amely szerint az orosz származásúak Oroszországba áramlását lassan felváltja ezen országok többségi nemzeteinek áttelepülése. A 2006-os év különlegesnek mondható, ugyanis 2006-ban Üzbegisztánból érkezett a legtöbb legális bevándorló az Oroszországi Föderációba, szám szerint 135 ezer fő. 38 39

Ribakovszkij (2009), pp. 228-232. Uo., p. 253.

226

Simon Tünde

2008-ban Üzbegisztán már csak a második helyet foglalja el a sorban, Ukrajna után. Ez a tendencia azonban a jövőben várhatóan változni fog. Az 1990-es évek második felében megcsappant a Közép-Ázsiából Oroszországba áramlók száma (az évtized első felében a politikai, társadalmi és gazdasági krízis vezetett a nagymértékű migrációhoz), azonban az új évezredben újra növekedésnek indult. A közép-ázsiai országok gazdasági állapota messze elmarad Oroszországétól. 2003-ban Türkmenisztán lakosságának 58 százaléka élt a megélhetési minimum alatt, az egy főre jutó bevétel 30 dollár volt.40 Szakértői előrejelzések szerint a közép-ázsiai munkaerő-migránsok egyre nagyobb számban érkeznek az Oroszországi Föderáció területére, ami segítheti az orosz demográfiai krízis megoldását, habár etnikai feszültségekhez is vezethet. A „közel-külföld” országai közül a 2000-es évek első felében Ázsiából Üzbegisztán mellett a legnagyobb számban Kazahsztánból érkeztek legális bevándorlók Oroszországba. Ez kissé meglepő, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az országban jelentős gazdasági fejlődés figyelhető meg a 2000 óta feltárt nyersanyag-készleteknek köszönhetően. A Kazahsztánból történő kiáramlás azonban mára már csökkenésnek indult, ugyanis az ország gazdaságilag felfelé ível. Fejlődésének következtében Oroszországgal együtt Kazahsztán is migrációs célponttá vált a közép-ázsiaiak számára munkavállalás szempontjából. A bevándorlók csökkenése ellenére Kazahsztán még mindig a harmadik a sorban, Ukrajna és Üzbegisztán után, az Oroszországba bevándorlók számát tekintve.

2.5. Munkaerő-migráció

A FÁK-országok egyik fontos gazdasági összefonódási területe a munkaerő-migráció. Az Oroszországi Föderáció sokáig egyedüliként a régióban munkaerő-elszívó szerepet töltött be a küldő országok felől.41 Mára már nem csak Kazahsztán, hanem Ukrajna és Belorusszia is egyre inkább befogadó országgá válik. A nemzetközi munkaerő-migráció elősegíti mind a befogadó, mind a küldő ország gazdasági fejlődését. A munkaerő-vándorlással kapcsolatban három korszakot lehet elkülöníteni. Az első korszak az 1990-es évek közepéig tartott, amikor hirtelen megugrott az Oroszországi Föderációba érkező munkaerő-migránsok száma. A második, 1996-tól 2000-ig terjedő időszak a törvényesen be40 41

Российская диаспора в странах СНГ и Балтии: состояние и перспективы 2004, p.194. Ludvig (2008), p. 27.


227

vándorló munkaerő alkalmazásának csökkenésével jellemezhető. A harmadik korszakban, 2001-től 2005-ig viszont újból nőtt a regisztrált külföldi munkaerő száma. Érdekes, hogy 1995-ről 2005-re két és félszeresére nőtt a legálisan alkalmazott munkaerő-migránsok száma.42 Oroszország aktív népességének csaknem 10 százalékát bevándorlók teszik ki. Ennek kétharmadát a FÁK-államok adják. Az elkövetkezendő évtizedben várható az oroszországi munkaképes korú lakosság számának évenkénti egymillió fős csökkenése, ezzel párhuzamosan nőni fog a külföldi munkaerő iránti igény. Az utóbbi években jelentősen emelkedett a Közép-Ázsiából érkező bevándorlók száma. 2007-ben és 2008-ban már Üzbegisztánból és Tadzsikisztánból érkezett a legtöbb munkaerő-migráns. Ezekben az országokban magas a születési arányszám, fiatal a társadalom. Ezzel szemben a dél-kaukázusi és a nyugati FÁK-térségből valószínűleg csökkenni fog a bevándorlás. A gazdasági válságból kilábaló öregedő társadalmi szerkezettel rendelkező Oroszországnak szüksége van a közép-ázsiai munkaerőmigránsokra. Az ázsiaiak nagyobb jelenléte azonban növeli a feszültséget a helyi oroszok és a betelepülők között. Egyre magasabb az oroszul nem beszélő, szegényebb rétegből származó bevándorlók száma. Ennek ellenére Oroszország még mindig előnyös helyzetben van, a közös múlt összetartja a FÁK népességét, így fontos feladat előmozdítani a bevándorlók társadalmi elfogadottságát és integrációját azért, hogy Oroszország meg tudja őrizni speciális helyzetét a posztszovjet migrációs rendszerben. Elkerülhetetlen e célból a migrációs törvényhozás liberalizációja., esetleg a bevándorlási politikák valamilyen mértékű összehangolása a FÁK-térségben.43 A külföldi munkások többsége építkezéseken dolgozik vagy kereskedelmi tevékenységet folytat. 2005-ben a legálisan dolgozó külföldi munkások 39 százaléka az építőiparban, 30 százaléka a kereskedelemben, hét százaléka az iparban, öt százaléka pedig a mezőgazdaságban dolgozott.44 A bevándorlók főleg alacsony presztízsű fizikai munkát vállalnak, amit a helyiek nem szívesen választanak. Ennek ellenére a helyi lakosság azt hangoztatja, hogy a migránsok elveszik tőlük a munkahelyeket, csökkentik a fizetéseket. A 2000-es évek végére Oroszországban nőtt a gazdaságilag aktív népesség aránya, egyúttal csökkent a bejegyzett munkanélküliek száma. A 2000-es 10,6 százalékról 2007-re 6,1 százalékra apadt a hivatalosan bejegyzett munkanélküliek aránya az Oroszországi Föderációban.45 Az 1993. december 16-i köztársasági elnöki rendelet („A külföldi munkaerő oroszországi vonzása és használata”) szerint az orosz állampolgárok elsőbbséget élveznek a munkára való felvételnél. Az oroszországi 42

Ribakovszkij (2009), p. 340. Tjurjukanova (2009) 44 IOM (2008) 45 http://www.gks.ru/bgd/regl/b08_13/IssWWW.exe/Stg/d1/05-03.htm 43

228

Simon Tünde

demográfiai hanyatlás hatására ugyanakkor emelkedett a külföldi munkaerő iránti kereslet. A Nemzetközi Migrációs Szervezet oroszországi irodájának munkája, adatgyűjtése hozzájárul ahhoz, hogy az orosz hatóságok megfelelően meg tudják becsülni a külföldi munkaerőre való igényt, és el tudják osztani a munkát vállalni kívánó bevándorlókat az orosz regionális szükségleteknek megfelelően.46 1994-ben az összes külföldi munkaerő 57 százaléka származott az egykori tagköztársaságokból (beleértve a balti államokat), azután enyhe csökkenés volt tapasztalható. 1999-ben már 47 százalék volt ez az arány, utána lassan kezdett nőni, 2005-re a külföldi munkaerő-migránsok 50 százaléka érkezett az egykori Szovjetunióból.47 A 8. táblázatból kitűnik, hogy 2004-ről 2008-ra közel nyolcszorosára nőtt a FÁK-térségből munkavállalás céljából legálisan érkező bevándorlók száma Oroszországban. A 2000-es években tehát a munkaerő-migráció jelentősen meghatározza a bevándorlást Oroszországba. 2008-ban már több mint másfél millió fő érkezett. Míg 2004-ben a munkaerő-migránsok csaknem fele Ukrajnából származott, ez a szám 2008-ra 34 százalékkal csökkent. Ellenben, a közép-ázsiai munkaerő-migránsok száma jelentős növekedésnek indult, főleg az üzbég és tádzsik bevándorlóké. A fehérorosz adatok hiányoznak, azonban a fehérorosz bevándorlók elenyésző részét képezik a Független Államok Közösségéből származó munkaerő-migránsoknak. A FÁK-országok számára, mint láttuk, a munkaerő-migráció az átutalások révén komoly bevételt jelent. Ezzel egyidejűleg azonban demográfiai problémát is, mivel elveszítik a magasan kvalifikált munkaképes korú férfiakat, akik ráadásul nem képzettségüknek megfelelő munkát vállalnak Oroszországban. Ez a folyamat a családi-házastársi viszonyokban is negatív következményekkel jár. Az oroszok többsége a nemzeti munkaerőpiacot veszélyeztető jelenségként tekint a nemzetközi munkaerő-migrációra, holott az számos előnnyel jár. Elősegíti az egységes piac létrejöttét a FÁK-régióban, a munkaerőpiacon tapasztalható rések betöltését, új munkahelyek létrejöttét (ezáltal a munkanélküliség csökkenését), a kisvállalkozások fejlődését, a piacgazdaság alapját jelentő középosztály létrejöttét Oroszországban. Szakértők szerint Oroszország és egyben az egész FÁK-térség érdeke, hogy megmaradjon az a folyamat, miszerint a FÁK-ból érkezik a legtöbb munkaerőmigráns, a migrációs politikát tehát ennek fényében lenne szükséges alakítani.48

46

http://www.iom.int/jahia/Jahia/activities/europe/eastern-europe/russian-federation Ribakovszkij (2009), p. 342. 48 Uo., p. 248. 47

8. táblázat

Legálisan Oroszországban dolgozó migránsok az egyes FÁK-országokból (2004–2008)

2004 fő FÁK-országok összesen

2005 %

fő

2006 %

fő

2007 %

fő

100,00 1 152 800

2008 %

fő

100,00 1 780 000

%

221 862

100,00

343 665

100,00

537 722

100,00

Azerbajdzsán

9 844

4,44

17 302

5,03

28 319

5,27

57 600

5,00

76 300

4,29

Örményország

17 000

7,66

26 169

7,61

39 760

7,39

73 400

6,37

100 100

5,62

ebből:

Grúzia

3 789

1,71

4 314

1,26

4 928

0,92

4 800

0,42

4 200

0,24

Kazahsztán

4 250

1,92

4 118

1,20

4 983

0,93

7 600

0,66

10 400

0,58

Kirgizisztán

7 988

3,60

16 228

4,72

32 981

6,13

109 600

9,51

184 600

10,37

Moldova

22 689

10,23

30 613

8,91

50 958

9,48

93 700

8,13

122 000

6,85

Tadzsikisztán

23 282

10,49

52 602

15,31

98 736

18,36

250 200

21,70

391 400

21,99

Türkmenisztán Üzbegisztán Ukrajna

304

0,14

1 499

0,44

704

0,12

2 100

0,18

3 100

0,17

24 101

10,86

49 043

14,27

105 061

19,54

344 600

29,89

642 700

36,11

108 615

48,96

141 777

41,25

171 292

31,86

209 300

18,16

245 300

13,78

Forrás: IOM, Migration in the Russian Federation: A Country Profile 2008; Orosz Statisztikai Hivatal Megjegyzés: A Belorussziára vonatkozó adatok hiányoznak.

229

Simon Tünde

230

3)

Illegális migráció a posztszovjet térségben

Az Oroszországi Föderáció mind célállomásként, mind tranzit-országként funkcionál az illegális bevándorlók számára.49 Az illegális munkavállalók többsége a posztszovjet térségből származik.50 Számukra – Grúzia és Türkmenisztán kivételével – nem szükséges vízum, így akadály nélkül beáramolhatnak Oroszországba a gyengén ellenőrzött, könnyen átjárható határokon. Az egykori szocialista tagköztársaságokból származó bevándorlók csupán alig egy tizede rendelkezik munkavállalási engedéllyel. Gyakran előfordul, hogy a migránsok legális úton érkeznek, de tartózkodási engedélyük lejárta után illegálisan maradnak tovább az országban. Az 1990-es években még egyáltalán nem létezett megfelelő intézményrendszer a migráció szabályozására és a bevándorlók tájékoztatására, illetve az engedélyek megszerzéséhez szükséges adminisztrációs rendszer bonyolultnak bizonyult. Mindez elősegítette az illegális munkaerőpiac kialakulását. A helyzetet súlyosbította, hogy az emberkereskedelemre specializálódott nemzetközi bűnügyi szervezetek behálózták a posztszovjet térséget, kihasználva a migrációs törvényhozásban lévő hiányosságokat. Az illegális bevándorlók számát nehéz pontosan megbecsülni a posztszovjet térségben, mivel csak a törvényes bevándorlásról készül többnyire megbízható adatbázis. Különböző statisztikák léteznek ezzel kapcsolatban, Oroszországban három és tíz millió fő közé teszik számukat. Ribakovszkij szerint például a FÁK-térségből származó illegális bevándorlók száma 5,5 millió fő.51 2003-ban 3000 céget vizsgáltak át, nagyjából felében törvénytelenül alkalmazták a bevándorlókat.52 Az illegális migránsok a társadalom rendkívül sebezhető rétegét alkotják, hiszen mind a munkaadók, mind a bűnügyi szervezetek kihasználják őket, rossz körülmények között élnek, s nem jutnak hozzá megfelelő módon az egészségügyi szolgáltatásokhoz sem. Az illegális migráció táplálja az árnyékgazdaságot, szítja a társadalmi feszültségeket, erősíti a bűnözési tendenciákat és a korrupciót. Az illegális bevándorlók tehát negatív hatásúak Oroszország gazdasági és társadalmi közérzetére. A bevándorlók 49 Sokan, akik a nyugati országokba szeretnének eljutni, hónapokig, esetleg évekig tartózkodnak Oroszországban (általában illegálisan), számosan azonban ott ragadnak, mivel a nyugati határoknál szigorúbb az ellenőrzés. 50 Akkor tekinthető illegálisnak egy bevándorló, ha a három engedély közül valamelyik hiányzik: belépési, tartózkodási vagy munkavállalási engedély. 51 Ribakovszkij (2009), p. 249. 52 Chudinovskikh (2005), p. 35.


231

által megkeresett pénz nem elhanyagolható része a hazautalások mellett Oroszország árnyékgazdaságába és bűnözési rendszerébe kerül. Az orosz feketegazdaság termelése a GDP 25 százalékát teszi ki. A szürke- vagy feketegazdaságban való foglalkoztatottság azonban nemcsak a bevándorlókra jellemző, hanem a helyiekre is. Az illegális bevándorlók kitelepítésének gyakorlata már jó ideje jelen van a migrációs politikában, azonban sikertelenül. Ez drága és kevéssé hatékony módszer.53 A FÁK-államok a 2000-es években számos kezdeményezést indítottak az illegális migráció elleni közös fellépés érdekében.54 Előzményként megemlíthető egy FÁK-államok közötti megállapodás az együttműködésről az illegális migráció ellen, amelyet 1998. március 6-án írtak alá.55 Ez a megállapodás már előirányozta a közös ellenőrzési rendszer kialakítását, az illegális bevándorlók nyilvántartási rendszerének fejlesztését, egy egységes adatbázis kiépítését, a deportálási rendszer létrehozását, az illegális migrációval kapcsolatos nemzeti törvényhozások közelítését és az információcserét.56 A megállapodásban foglalt alapelvek a gyakorlatban még nem valósultak meg a terveknek megfelelően. Az Oroszországi Föderáció részesévé vált az illegális migráció ellen küzdő számos nemzetközi szabályrendszernek is. 2000. december 12-én aláírták a Transznacionális Szervezett Bűnözés elleni ENSZ Konvenciót és a kiegészítő jegyzőkönyvet az emberkereskedelemről, amelyet 2004 márciusában ratifikáltak. 2006-ban Minszkben elfogadtak egy 2007-2010-re szóló programot a FÁK-tagállamok közötti együttműködésről az illegális migráció elleni küzdelemben. 2004-ben létrejött az ENSZ és a Nemzetközi Migrációs Szervezet közös oroszországi munkacsoportja, amelynek munkájában számos más nemzetközi szervezet is részt vesz. Az Oroszországi Föderáció kulcsszerepet szán az ENSZ-nek az emberkereskedelem elleni fellépésben, hangsúlyozza a nemzetközi együttműködés és a nem kormányközi szervezetekkel való együttműködés fontosságát, az információés tapasztalatcserét.57 Oroszország későn ébredt rá, hogy a bevándorlást korlátozó intézkedések nem járnak eredménnyel az illegális migráció elleni küzdelem terén. Az orosz vezetés felismerte azt is, hogy a legális bevándorlók pozitívan is befolyásolhatják az ország gazdasági fejlődését, így az illegális migráció prob53

Mkrtchian (2007) A FÁK-államok közötti együttműködésről az illegális migráció ellen nevezetű projekt keretében 2004 szeptemberében Asztanában aláírtak egy megállapodást, továbbá 2005 augusztusában Kazanyban elfogadták a 2006-2008-as Együttműködési Programot a FÁK-tagállamok közötti illegális migráció ellen. 55 1999. június 14-én lépett életbe. 56 Ribakovszkij (2009), p. 265. 57 IOM (2008) 54

Simon Tünde

232

lematikájának megoldása érdekében új célként határozta meg a legális csatornák elérhetőbbé tételét a bevándorlók számára. Az illegális migráció elleni küzdelem jelenlegi eszközei tehát a bürokratikus procedúrák egyszerűsítésének előmozdítása, a migrációs törvényhozás fejlesztése, a FÁKtérségen belüli szorosabb együttműködés kialakítása, a határellenőrzés egységes rendszerének és az illegális bevándorlókat nyilvántartó egységes adatbázisnak a létrehozása¸ a nemzeti törvényhozások tökéletesítése.58 A 2000-es évek végére, a 2007-es migrációs törvények életbe lépését követően, jelentősen csökkent az illegális bevándorlók és az illegálisan munkát vállalók száma. 2006-ról 2007-re a legálisan dolgozók száma kétszeresére nőtt.59 Az új törvényhozás az adminisztrációs folyamat egyszerűsítésével és a törvényt sértők elleni szankciókkal ösztönzi a külföldiek törvényes bevándorlását.

4)

Az Oroszországi Föderáció bevándorlási politikája

Oroszországnak nincsenek hosszú múltra visszatekintő tapasztalatai a migrációs politikát illetően. A Szovjetunióban korlátozták a be- és kivándorlást, így amikor létrejött a független Oroszország, rákényszerült, hogy migrációs politikát dolgozzon ki. Az orosz migrációs politikának három nagyobb szakaszát különböztethetjük meg. Az első szakasznak az 1992-től 2000-ig tartó periódust tekinthetjük. Ekkor fogadták el az első migrációt érintő törvényeket, az első migrációs programokat, és felállították a migrációval foglalkozó hivatalokat. Oroszország tehát az 1990-es években szerezte meg első tapasztalatait a migrációval kapcsolatban.60 Ebben az időszakban a legnagyobb kihívás az orosz nemzetiségűek visszaáramlásának és a kényszermigránsok bevándorlásának megoldása volt. 1992-ben fogadták el az első migrációs programot, amely támogatta az egykori szovjet tagköztársaságokból érkező menekülteket és kényszermigránsokat.61 A Szövetségi Migrációs Szolgálat 1992. június 14-én jött létre független szervként. Feladatai közé tartozott az oroszországi migrációs politika kialakítása, a migrációs áramlások ellenőrzése és regisztrálása, támogatások nyújtása menekülteknek és kényszermigránsoknak (a valóságban csak a leginkább rászorulóknak jut támogatás), az illegális migráció megelőzése. 2004-től funkciói kibővültek, 58

Ribakovszkij (2009), p. 266. IOM (2008), p. 77. 60 Chudinovskikh (2005) 61 Gavrilova (2001) 59


233

a regisztrációs és útlevél-ellenőrzési rendszer felügyelete is az irányítása alá került. Az első korszakban négy fő jogszabályt érdemes megemlíteni, amely az Oroszországi Föderáció területére bevándorlók kezelésének törvényes alapját képezte. 1993 februárjában született meg a menekülttörvény62 és a kényszermigránsokra vonatkozó törvény.63 Az 1991 novemberi állampolgársági törvény64 azokat a személyeket ruházta fel orosz állampolgársággal, akik az egykori Szovjetunió területén állandó lakhellyel rendelkeztek ez előtt az időpont előtt, feltéve, hogy az állampolgárságot a törvény életbe lépése utáni három éven belül kérvényezték, és nem állampolgárai semelyik másik egykori szovjet tagköztársaságnak.65 Az 1995-ös törvénymódosítás kiterjesztette a hároméves időszakot 2000. december 31-ig. Külföldi állampolgároknak és hontalanoknak legalább öt évig kell tartózkodniuk az Oroszországi Föderáció területén, hogy megkapják az orosz állampolgárságot.66 Az 1994-es külföldön élő honfitársakat érintő törvény67 egyszerűsíti a honfitársak68 számára az orosz állampolgárság megszerzését és a történelmi szülőföldjükre, Oroszországba való visszatérést.69 Oroszország ebben az időben csatlakozott a bevándorlókat érintő nemzetközi megállapodásokhoz is. 1992-ben aláírta az 1951-es ENSZ Konvenciót70 és a 1967-es jegyzőkönyvet a menekültek státuszáról, amelyek engedélyezték a menekültek és kényszermigránsok letelepedését az Oroszországi Föderáció területén. Ez a nemzetközi törvénykezés 1993. május 4-én lépett életbe.71 Azonban Oroszország ekkor nem tudta kielégítően teljesíteni az ENSZ Konvencióból fakadó kötelezettségeit, menekült státuszt leginkább csak a volt szovjet tagköztársaságokból bevándorlók (kényszermigránsok) kaphattak, „távol-külföldről” származók ritkán.72 62

4528-as számú 1993. február 19-i állami törvény „O bezsencah” (Módosításai: 1997, 1998, 2000, 2003) 63 4530-as számú 1993.február 19-i állami törvény „О vinuzsgyennih pereszelencah” (Módosításai: 1995, 2001, 2003) 64 1948-as számú 1991. november 28-i állami törvény „О grazsdansztve RF” 65 Pilkington (1998), p. 36. 66 Uo., p. 37. 67 1981-es számú 1994. augusztus 11-i állami törvény „Ob osznovnih napravlenyijah goszudarsztvennoj polityiki RF v otnosenyii szootyecsesztvennyikov, prozsivajusih za rubezsom” 68 Honfitárson a külföldön élő orosz állampolgárságú vagy egykori szovjet állampolgársággal rendelkező személyeket értjük, akik az orosz nemzetiségűekhez nyelvi, vallási, kulturális hagyományokkal kapcsolódnak. 69 FÁK-országok Intézete (2007), p. 62. 70 1951. július 28., Megtekinthető: http://treaties.un.org/doc/Treaties/1954/04/19540422%2000-23%20AM/Ch_V_2p.pdf 71 Pilkington (1998), pp. 37-38. 72 IOM (2008), p. 88.

234

Simon Tünde

A migrációs politika második szakaszának a 2002-től kezdődő időszakot tekinthetjük. Ebben a korszakban alakult ki ténylegesen az orosz migrációs politika. Nagy változás történt, jelentős korlátozásokat vezettek be a bevándorlókkal szemben. Ekkor már csökkenésnek indult a visszatelepülő orosz nemzetiségűek száma, az illegális migráció méretei viszont nagyobb méreteket kezdtek ölteni. A második szakasz kezdetét köthetjük Vlagyimir Putyin hatalomra kerüléséhez, vagy a 2001. szeptember 11-i terrortámadáshoz is, amelynek hatására a restriktív migrációs politika nyert teret Oroszországban. A 2000-ben megszüntetett Szövetségi Migrációs Szolgálatot 2002-ben szervezték újjá a Belügyminisztérium hatásköre alatt. Feladatköre megváltozott, főleg az illegális migráció elleni küzdelemre koncentrált.73 Az orosz bevándorlási politikának ezt a második szakaszát két törvény mentén ragadhatjuk meg. Az egyik a 2002-es új állampolgársági törvény,74 amely alapján az orosz állampolgárság bizonyos esetekben könnyített eljárással szerezhető meg.75;76 A másik törvény, amely meghatározta ezt az időszakot és az erre jellemző „szigorítás” politikáját, a 2002 júliusában elfogadott, az Oroszországi Föderációban tartózkodó külföldiek jogi helyzetére vonatkozó törvény.77 E szerint a bevándorlónak az állandó tartózkodási engedély megszerzéséhez minimum egy évet kell élnie Oroszország területén, ideiglenes tartózkodási engedéllyel. Az állandó tartózkodási engedély öt évre szól, de korlátlanul meghosszabbítható. Munkavállaláshoz külön engedély kellett, amit csak a munkáltató bejelentése alapján lehetett igényelni.78 A külföldiekre vonatkozó törvény szerint a bevándorlónak megérkezését követő három napon belül regisztrálnia kellett magát a rendőrségen. (Ukrán állampolgárok számára három hónap állt rendelkezésre.) A bevándorló ideiglenes tartózkodásának időtartamát – amennyiben rendelkezik vízummal – a vízum típusa határozza meg, ideiglenes tartózkodási engedélyét évente meg kell újítania (ezt legfeljebb három évre hosszabbíthatja meg).79 Az állam korlátozza az ideiglenes tartózkodási engedélyek kiadását, kvótákat állapítanak meg az oroszországi régiók alapján. 2007-ben lépett életbe a külföldiekre vonatkozó törvény 73

Molodikova (2007) 62-es számú 2002. május 31-ik állami törvény „О grazsdansztve RF” (Módosítása: 2003) 75 Azok számára, akiknek legalább egy szülője orosz állampolgár és az OF területén tartózkodik; akik az egykori Szovjetunió állampolgárai voltak és még nem szereztek állampolgárságot; akik az egykori Szovjetunió állampolgárságával rendelkeztek és az OF területén születtek; akik az egykori Szovjetunió állampolgárai voltak és felsőfokú végzettséget szereztek az OF területén 2002. július 1-je után; akik orosz állampolgár házastársai minimum három éve. 76 FÁK-országok Intézete (2007), pp. 123-124. 77 115-ös számú 2002. július 25-i állami törvény „О pravovom polozsenyii inosztrannih grazsdan v RF” (Módosítása: 2003, 2006) 78 Molodikova (2007) 79 Chudinovskikh (2005), p. 16. 74


235

módosítása, amely megkönnyítette a regisztrációs procedúrát. Ezáltal nőtt a legálisan bevándorlók és a legálisan munkát vállalók száma. Az új törvényhozás hatályba lépését követően a bevándorlók 75 százaléka már legálisan dolgozik az Oroszországi Föderáció területén. Az új migrációs politika migráción túlmutató hatása, hogy megerősítheti Oroszország pozícióját a FÁK-régióban.80 A 2000-es évek második felében hivatalos szinten új hozzáállás alakult ki a migrációval kapcsolatban, ettől kezdve a migrációs politika egy harmadik korszakáról beszélhetünk. Ekkor már relatíve stabilizálódott a gazdaság, és az orosz vezetésben tudatosultak a munkaerő-migráció előnyei. Oroszország hatalmas lépést tett a migrációs politika liberalizálásának irányába. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a bevándorlás korlátozása több kárral jár, mint haszonnal. Az új migrációs politikát meghatározta egyrészt, hogy a hivatalos retorika azt hangoztatta, el kell kerülni az északi és a keleti orosz régiók elnéptelenedését. Másrészt, az orosz vezetés számára egyértelművé vált, hogy a migráció képes lenne enyhíteni az oroszországi demográfiai krízist, sőt, mivel az emberi tőke az ország versenyképességének jelentős eleme, Oroszországnak fel kell vennie a versenyt a rendelkezésre álló, áttelepülni hajlandó munkaerőért. Emellett minimálisra szándékozott csökkenteni a migráció negatív hatásait.81 Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2005. márciusi ülésén Vlagyimir Putyin beszédében azt hangoztatta, hogy új politikát kell kialakítani, a bevándorlási politikát az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének szolgálatába kell állítani.82 A migráció állami szintű egységes irányítást igényel, egyrészt Oroszország nemzetközi kötelezettségeiből adódóan, másrészt a gazdasági és társadalmi problémák megoldása céljából.83 Putyin érvelése azon alapult, hogy Oroszország munkaképes korú lakosságának száma csökkenőben van, a 90-es évekkel ellentétben a migrációs folyamatok már nem kompenzálják a népességcsökkenést. Továbbá, Oroszországban négy millió illegális bevándorló van, aminek főbb okai az adminisztratív akadályok sokasága, a migránsok szociális biztonsági rendszerének problémái. Mivel megbízható és pontos statisztikai adatbázis hiányában nem lehet tudni, mennyi külföldi munkaerőre van szüksége az országnak, a kvótarendszer sem pontos információkra alapul. Mindemellett nem szabad szem elől téveszteni a nemzeti érdekeket sem, a nemzeti munkaerőpiac védelmét és a helyi lakosság biztonságát, illetve az egyes régiók munkaerő-szükségleteit. Putyin elnök hangsúlyozta, hogy az egységes migrációs politika további előnye a FÁK-régió államainak együttműködése és Orosz80

http://migrocenter.ru/science/science027.php Chudinovskikh (2005), p. 14. 82 http://archive.kremlin.ru/text/appears/2005/03/85300.shtml 83 Putyin migránsokon főleg a bevándorló honfitársakat érti, egyértelműen Oroszország nemzeti érdekeit tartva szem előtt. Lásd bővebben: Putyin (2005) 81

236

Simon Tünde

ország szerepének megerősödése a térségben. Nem szabad figyelmen kívül hagyni Oroszország speciális helyzetét, amely abból fakad, hogy bevándorlóinak nagy része az oroszokkal közös hagyományokkal rendelkezik. Az Oroszországba történő bevándorlást tehát ösztönözni kell, és nem csupán a demográfiai probléma megoldása érdekében. A „nyitott ajtók politikája”, azaz a harmadik korszak a 2006 nyarán elfogadott, a honfitársak önkéntes visszatérését támogató törvénnyel84 kezdődött. A hivatalos retorika szerint az orosz migrációs politikát a fejletlen és munkaerőben hiányt szenvedő északi és keleti orosz régiók figyelembe vételével szeretné kialakítani az állam. A betelepítésre kijelölt területek között három kategóriát határoztak meg. A népességpótlásra leginkább rászoruló, stratégiailag fontos határmenti régiókban (A-kategória) a bevándorlók teljes támogatást kapnak. A B- és C-kategóriájú területek gazdaságilag fejlettebbek így az ide települők kevesebb támogatásban részesülhetnek.85 2006. július 18-án fogadták el a törvényt a külföldiek státuszáról, amely jelentősen megkönnyítette a külföldiek regisztrációját. A törvény alapvető szabadságjogként említi a személyek szabad mozgását, ugyanakkor hangsúlyozza Oroszország nemzeti érdekeinek figyelembevételét.86 Visszalépésnek számít ugyanakkor, hogy a liberalizáció ellenére a 2006-os törvényhozás új szabályt vezetett be, miszerint a vízummentességgel rendelkező külföldi munkaerő – azaz a legtöbb FÁKállamból érkező – számára is kvótákat állapítottak meg,87 szemben a korábbi gyakorlattal, amelynek során csak a vízumköteles bevándorlók számára állítottak fel a kvótákat.88 Újra előtérbe került az ország nemzeti érdekeinek hangsúlyozása, a terrorizmus megfékezésének retorikája, így a saját munkaerőpiac védelme. A 2006. novemberi kereskedelmi tevékenységet folytató külföldi munkaerő korlátozását érintő törvény hat millió külföldi munkaengedélyre szabta a kvótát a 2007-es évre. 2008-tól a régiók határozhatják meg a szükséges külföldi munkaerő számát. Így végül 2008-ban 3,38 millió külföldi munkaerő érkezhetett, ebből 2,24 millió vízummentesen, tehát 66 százalékban a FÁK-régióból.89 2007-ben szorosabbá vált az együttműködés a FÁK-államok között, október 5-én megalakult a FÁK-térség Migrációs Intézményei Vezetőinek

84 637-es számú 2006. július 22-i állami törvény „О мerah po okazanyiju szogyejsztvija dobrovoljnomu pereszelenyiju v RF szootyecsesztvennyikov, prozsivajusih za rubezsom” 85 http://www.mifis.ru/docs/ 86 109-es számú 2006. július 18-i állami törvény „О migracionnom ucsotye inosztrannih grazsdan i lic bez grazsdansztva v RF”, http://www.rg.ru/2006/07/20/migracia-uchet-dok.html 87 A kvótákat a tevékenység, a régió és a származási ország alapján állapítják meg. 88 http://www.rg.ru/2006/11/16/postanovlenie-kvota.html 89 http://www.rg.ru/2006/11/16/kvota1-doc.html


237

Tanácsa.90 Tevékenységében részt vesznek Örményország, Azerbajdzsán, Belorusszia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tadzsikisztán, Üzbegisztán és Oroszország migrációs intézményeinek vezetői. Számos migrációt szabályozó multi- és bilaterális megállapodás látott napvilágot a FÁK-térség államai között, illetve nemzetközi szervezetekkel,91 valamint nem kormányközi szervezetekkel. Olyan multilaterális megállapodások születtek, mint a munkaerő-migrációról a FÁK-államok között 1994-ben, az illegális migráció megelőzéséről 1998-ban, az Eurázsiai Gazdasági Közösségen belüli vízummentes utazásról 2005-ben,92 a Budapest Process 2004-ben. A FÁK-térségen belüli migrációs politikák szabályozásának harmonizációját a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) is támogatja.93 2004-ben Oroszország és Belorusszia képviselői aláírtak egy megállapodást az egységes migrációs kártya használatáról. A migrációs kártya létrehozása az illegális migráció elleni küzdelemben is szerepet játszik.94

5)

A 2008-2009-es gazdasági válság hatása a migrációra

Az Egyesült Államokból induló gazdasági válság Oroszországba is begyűrűződött. A válság első jelei 2008 júliusában jelentkeztek. Augusztus elején még tetőztek az orosz arany- és valutatartalékok (600 milliárd dollárt tettek ki, ami Kína és Japán tartalékai után a harmadik legnagyobb volt). Nem sokkal később már jelentősen romlottak mind az ipari termelés adatai, mind a GDP-mutatók. Míg 2008 elején még 7,8 százalékos növekedést prognosztizáltak az évre (ezt augusztusig sikerült is tartani), végül 5,6 százalékos növekedés valósult meg. A 2009-es évben a visszaesés mértéke 7,9 százalékos volt. Sokak szerint a világgazdasági válságot Oroszországnak is gazdasági modernizációra kellett volna felhasználnia.95 A várakozásokkal ellentétben, az illegális migráció mértéke nem nőtt a gazdasági válság hatására, sőt, a bevándorlók száma 30 százalékkal csök-

90

http://www.cis.minsk.by/main.aspx?uid=13814 Például: ILO, IOM, Vöröskereszt 92 Az Eurázsiai Gazdasági Közösség államai: Belorusszia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország, Tadzsikisztán. 93 http://www.iom.int/jahia/Jahia/activities/europe/eastern-europe/russian-federation 94 http://www.rg.ru/2004/10/14/karty.html 95 Beszélgetés Sz. Bíró Zoltánnal, az MTA Történettudományi Intézete tudományos főmunkatársával 91

238

Simon Tünde

kent, állítja a Szövetségi Migrációs Szolgálat helyettes igazgatója, Jekatyerina Jegorova.96 A válság kezdete óta nyolc millió külföldi munkaerő-migránst utasítottak ki az Oroszországi Föderáció területéről azért, hogy az orosz állampolgárokat előnyben részesítsék a szűkülő munkaerőpiacon. 2008-ban Oroszországban még 13,5 millió külföldi munkavállaló tartózkodott, számuk később 5,4 millió főre csökkent. Nagy részüket elbocsátották, azonban ők mégsem tértek haza, mivel a válság hazájukban még súlyosabb volt.97 Ezek az emberek gyakran kénytelenek törvénytelen munkát végezni, illetve bűnöző csoportok befolyása alá kerülnek. Annak ellenére, hogy felére csökkentették a külföldi munkavállalókra kiszabott kvótát, továbbra is sok külföldi dolgozik Oroszországban, illegálisan. Ezzel párhuzamosan (2008-hoz képest 30 százalékkal) megszaporodtak az olyan bűntettek, mint a migrációs iratok hamisítása és az illegális munkaerő alkalmazása. A válság hatására megváltozott a hatóságok munkaerőpiaci politikája: a cél a munkahelyek számának megtartása. Ha a vállalkozás rossz helyzetbe kerül, az orosz munkavállalót kényszerszabadságra, a külföldit az utcára küldik. A gazdasági válság főleg az ipari ágazatokat és építőipart érintette, a bevándorlók pedig leginkább éppen ezekben az ágazatokban dolgoznak.98 Putyin 2008. december 4-én bejelentette a külföldi munkavállalók számának felére csökkentését. Ezt a kvótát 2009 végére tovább szűkítették 1,7 millió főre.99 A kvótacsökkentés a munkaerő-kibocsátó országokban számos problémát okoz. A közép-ázsiai országok nem képesek annyi munkahelyet biztosítani, mint amennyire szükség lenne, a nemzeti ipar romokban hever, a beszűkült források miatt új befektetések és technológiák sem érkeznek. A visszatérő munkaerő-migránsok esetenként nagy száma növeli a régió szociális feszültségeit is. A legsúlyosabb probléma, hogy a kiutazók által hazaküldött pénzek eddig jelentősen hozzájárultak a gazdasági és társadalmi fejlődéshez. Tadzsikisztán és Kirgizisztán kérvényezte is az orosz hatóságoknál, hogy növeljék a kvótákat, de nem jártak sikerrel.100 2009 szeptemberében Moszkvában sor került egy, a migrációval foglalkozó konferenciára a moszkvai és alma-atai UNESCO-iroda támogatásával, amely „A FÁK-államok közötti együttműködés a migráció területén: közös megoldások keresése” címet viselte. A konferencia összegezte a meglévő problémákat. A Szovjetunió szétesése már két évtizede történt, 96

http://www.rusnovosti.ru/news/53392 A FÁK országai közül legkevésbé Belorussziát érinti a válság, ezzel szemben Ukrajnát jelentős mértékben. 98 http://www.rbcdaily.ru/2009/08/14/focus/426733 99 http://demoscope.ru/weekly/2009/0359/gazeta023.php 100 http://www.mgimo.ru/news/experts/document126437.phtml 97


239

azonban a helyén keletkező független államok migrációs stratégiájában azóta sem következett be jelentős változás. Szűken értelmezett nemzeti érdekek határozzák meg a migrációs politikát. Oroszország előnyben részesíti saját állampolgárait a munkaerő-felvételnél, illetve a sokat hangoztatott nemzeti biztonság megteremtése mindennél fontosabb számára. A FÁK különböző migrációs stratégiájú országokat tömörít. A küldő országok migrációs stratégiája a munkaerő-migránsaiktól való gazdasági függésen alapszik. Mára már Oroszország is függő helyzetbe került a bevándorlóitól, de ez még nem meghatározó jelentőségű az orosz migrációs stratégia kialakításakor.101

6)

Összefoglalás

A Szovjetunió felbomlása után az újonnan létrejött Oroszországnak kezdetben nem volt migrációs politikája. Későn döbbent rá arra, hogy a migráció nem elhanyagolható jelenség, és megfelelő politika hiányában nem tudja kezelni a bevándorlást, nem képes azt a saját javára fordítani. Az orosz vezetés ráébredt arra is, hogy nemcsak elő kell mozdítania a külföldön élő oroszok helyzetének javítását, hanem elő kell segítenie a honfitársak visszatérését. Azonban „migrációs tapasztalatai” során Oroszország hamar átesett a ló egyik oldaláról a másikra, mindkét végletet megtapasztalva. A kezdeti évek „túlzott engedékenysége”, a migránsok szabad áramlásának engedélyezése után, az új évezred kezdetén indult útjának a „szigorítás” politikája, amely szintén több negatív következménnyel járt, mint pozitívval. Amikor tudatosult az orosz vezetésben, hogy a tömeges visszaáramlás káros lehet mind gazdaságilag, mind társadalmilag, korlátozó intézkedéseket vezetett be. A túlságosan bonyolult bürokratikus rendszer azonban az illegális bevándorlás és az illegális munkavállalás terjedését segítette elő. A problémákat érzékelve, a 2000-es évtized derekán az orosz bevándorlási politikában újból felerősödött a liberálisabb szemlélet. Az utóbbi évtizedben a gazdasági indíttatású migráció felváltotta a kényszermigrációt. A munkaerő-migráció hatalmas méreteket ölt napjainkban. Az eddigi első helyen szereplő kibocsátó ország, Ukrajna kezd a háttérbe szorulni, mivel a bevándorlók ma már főleg a közép-ázsiai köztársaságokból (elsősorban Üzbegisztánból és Tadzsikisztánból) érkeznek az Oroszországi Föderációba munkát vállalni. Így Közép-Ázsia munkaerő-feleslegét, mivel a születési arányszámok messze meghaladják az orosz mutatókat, le lehet vezetni a csökkenő népességű Oroszország felé. 101

Migrációs Kutatások Központja (2009)

240

Simon Tünde

Oroszország számára kiemelkedő fontosságú, hogy javítsa a migrációs politikáját, hiszen nem érdeke elveszíteni a posztszovjet migrációs rendszerben elfoglalt különleges helyzetét. Nem csupán a természetes fogyás, a demográfiai válság kompenzálása végett, hanem mert a megfelelő bevándorlási politika hozzájárulhat Oroszország FÁK-térségben betöltött központi szerepének megerősítéséthez, s talán még az ország nagyhatalmi pozícióinak visszaszerzéséhez is. A szovjet időkből örökölt, elavult, migrációt érintő mechanizmusok és normák korlátozzák a migrációs folyamatok fejlődését Oroszországban. Az orosz munkaerőpiac még mindig az 1970-es kódex szerint működik, amely már egyáltalán nem felel meg a piac realitásainak.102 Mind a tartózkodási, mind a munkavállalási engedélyek kiadásának procedúrája bonyodalmas és hosszú, az illegális migrációt nem egy esetben kiutasítással próbálják megoldani, a Szövetségi Migrációs Szolgálat feletti civil kontroll hiányzik, a migrációs politika végrehajtóinak korrupciója hatalmas méreteket ölt, a megbízható statisztikák hiányoznak. Ezen felül problémaforrás Oroszország hatalmas területe, a húszezer kilométer hosszú szárazföldi határon nem egyszerű megoldani a személyek mozgásának ellenőrzését. Oroszország ugyan későn, de rájött arra, hogy a bevándorlás elősegítheti a piacgazdaság fejlődését, azonban még mindig szigorú korlátozásokat alkalmaz a külföldiekkel szemben. Az orosz vezetés feladata a migráció előnyeinek maximalizálása, hátrányainak minimalizálása kellene, hogy legyen. Szükség van még több legális csatorna kialakítására, a bevándorlók szükséges információkkal való ellátására (a fogadó ország lehetőségeiről, a jogaikról és az illegális munka veszélyeiről), a kormányok együttműködésére, az erőszak, az illegalitás és a kihasználás elleni komolyabb fellépésre. A társadalmat is hatékonyabban kellene tájékoztatni a migráció előnyeiről is, s elfogadottabbá tenni a migráció jelenségét. Így lehetne elősegíteni a fogadó társadalom biztonságérzetének és a bevándorlók helyzetének javítását. Amennyiben a helyi lakosság diszkriminatívan áll a bevándorlókhoz, azok nagyobb eséllyel fognak szélsőséges nacionalista vagy bűnözési csoportokhoz csatlakozni, illetve fennáll a gettósodás veszélye is. Az FÁK-térség migrációs folyamatainak problematikája hivatalos szinten is a kiemelt kérdések közé tartozik, egyre fontosabb szerepet szán neki az orosz vezetés, lassan a politikai célok eléréséhez is felhasználják eszközként a migrációs politikát.103 Az orosz vezetés kijelentései és gyakorlata azonban még mindig gyakran ellentmondanak egymásnak. A tervek között szerepel az egységes munkaerőpiac megteremtése a FÁK-régióban, a személyek szabad mozgásának előmozdítása, ugyanakkor az illegális migráció elleni küzdelem nevében korlátozzák ennek megvalósulását.

102 103

Ribakovszkij (2009), p. 348. Zajoncskovszkaja (2007)


241

Sajnálatos módon még mindig nem jött létre egységes és szabályozott migrációs politika a FÁK-régióban. *****

Felhasznált irodalom Borispolec, Kszenyija (2009): Центральноазиатский регион и миграционные процессы в СНГ http://www.mgimo.ru/news/experts/document126437.phtml Chudinovskikh, Olga (2005): Migration policy in Russian Federation http://www.unece.org/stats/documents/2005/01/migration/18.e.ppt Gavrilova, Irina (2001): Migration policy in modern Russia – To be or not to be http://web.ebscohost.com/ehost/pdf?vid=18&hid=107&sid =8999117c-e676-4b98-9ea0-24fe3ca44f9a%40sessionmgr108 FÁK-országok Intézete (2007): В помощь российскому соотечественнику за рубежом, Moszkva ICMPD, International Centre for Migration Policy Development (2005): Обзор миграционных систем в странах СНГ http://icmpd.org IOM, International Organization Migration (2008): Migration in the Russian Federation: A Country Profile http://publications.iom.int/bookstore/free/Russia_Profile2008.pdf Ivakhniouk, Irina (2006): Migrations in the CIS Region: Common Problems and Mutual Benefits, A Nemzetközi Migráció és Fejlődés Konferenciájának háttérdokumentuma, Torino, június 28-30. http://www.un.org/esa/population/migration/turin/Symposium_ Turin_files/P10_SYMP_Ivakhniouk.pdf Ivakhniouk, Irina (2008): Миграционная политика России: На пути к общему рынку труда на постсоветском пространстве http://elibrary.ru/download/89455544.pdf Ludvig Zsuzsa (2008): Integrációs és dezintegrációs folyamatok a FÁKtérségben – Gazdasági megközelítésben http://www.fakprojekt.hu/docs/Ludvig_FAK%20integracio.pdf Migrációs Kutatások Központja (2009): Партнерство стран СНГ в области миграции: поиск согласованных решений, Szakértők regionális konferenciája, Moszkva, szeptember 24-25. http://migrocenter.ru/publ/konfer/pdf/arutjunjan.pdf

242

Simon Tünde

Mkrtchian, Nikita (2007): La politique d’immigration de la Russie. Tours et détours. Le Courrier des Pays de l’Est, No.1060. Molodikova, Irina (2007): Transformation of migration patterns in postsoviet space: Russian new migration policy of „open doors” and its effect on European migration flows, Review of Sociology http://www.akademiai.com/content/t016u77q46045755/fulltext.pdf Nikitina, Svetlana (2000): Population decline and population ageing in the Russian Federation. http://www.un.org/esa/population/ publications/popdecline/nikitina.pdf Pilkington, Hilary (1998): Migration, Displacement and Identity in PostSoviet Russia Routledge, London Portyakov, Vladimir (2008): New aspects of the immigration policy of Russia, Far Eastern Affairs http://dlib.eastview.com/browse/doc/18609156 Putyin, Vlagyimir (2005): Вступительное слово на заседании Совета Безопасности по миграционной политике http://archive.kremlin.ru/text/appears/2005/03/85300.shtml Ribakovszkij, Leonyid (2009): Трансформация миграционных процессов на постсоветском пространстве, Akademia, Moszkva Riddle, Liesl – Buckley, Cynthia (2002): Forced migration and destination choice: Armenian Forced Settlers and Refugees in the Russian Federation, International Migration, No.12. Ruget, Vanessa – Usmanalieva, Burul (2008): Citizenship, migration and loyalty towards the state: a case study of the Kyrgyzstani migrants working in Russia and Kazakhstan. Central Asian Survey, No. 06. http://www.informaworld.com/smpp/content~content=a903071 416~db=all~jumptype=rss Tishkov, Valery – Zayonchkovskaya, Zhanna – Vitkovskaya, Galina (2005): Migration in the countries of the former Soviet Union, http://www.gcim.org/attachements/RS3.pdf Tjurjukanova Jelena (2009): Есть ли у СНГ шанс стать единым миграционным пространством? http://migrocenter.ru/publ/konfer/pdf/tjurjukanova.pdf Zajoncskovszkaja, Zsanna (2007): Новая миграционная политика России: впечатляющие результаты и новые проблемы http://migrocenter.ru/science/science027.php

Egyéb forrás Beszélgetés Sz. Bíró Zoltánnal, az MTA Történettudományi Intézete tudományos főmunkatársával, 2010. január 22.

MIGRÁCIÓS FOLYAMATOK A POSZTSZOVJET TÉRSÉGBEN

Recommend Documents