PAPÍRHULLADÉKOK
4.4
A német papírhulladék-piac jellegzetességei Tárgyszavak: papírhulladék; Németország; besorolás; hasznosítás; piac.
A környezetvédelmi politikát több tényező befolyásolja, amelyek közé a lakosság környezettudatossága, a műszaki színvonal, a rendelkezésre álló természeti erőforrások, piaci viszonyok stb. tartoznak. A politikai intézkedések bonyolult kölcsönhatása a gazdaságot és környezetet egyaránt érinti. A probléma interdiszciplináris megközelítése nyújthat támpontot a jogalkotási tevékenységhez. A papírhulladék árának 1985–2000 közötti változásait elemezve a mélyebb összefüggések feltárása rávilágíthat a piac szerkezetére. A vizsgálatban a másodnyersanyagok piacát általánosan jellemző megállapítások mellett a papírhulladék-piac egyedi jellegzetességeit is sikerült kimutatni. Az anyagi javak előállítása természeti erőforrások felhasználásával történik. A termék ára ezen felül tartalmazza az előállítás költségeit is. A papírgyártás alapanyagait, mint pl. a fát, nyersolajat csak olyan mennyiségben használják fel a gyártáshoz, ami lehetővé teszi a végtermék értékesítését, és némi hasznot is hoz. Hasonló elvnek kell érvényesülni a különböző másodnyersanyagok, mint pl. papírhulladék, üvegcserép, fémhulladék piacán is. A hulladékhasznosítással foglalkozó vállalatok csak annyi másodnyersanyagot állítanak elő a hulladékból, amennyit haszonnal tudnak értékesíteni a piacon. Eszerint a másodnyersanyagok forgalmazását is a nyereségesség kellene, hogy jellemezze. Németországban az 1990-es évek első felében a gyenge minőségű papírhulladék ára nem fedezte a begyűjtés, szállítás és válogatás költségét. Az a szokatlan helyzet alakult ki, hogy a hulladékhasznosító cégek azért fizettek a papírgyáraknak, hogy üzemeikben papírhulladékot
dolgozzanak fel. Ennek következtében az árak erősen ingadoztak, és hol nyereséget, hol veszteséget okoztak a cégnek. A jelenséget számtalan szakember vizsgálta, de az okokat nem sikerült tisztázni. Igaz viszont, hogy kevés figyelmet szenteltek a költségszerkezet tanulmányozásának. Egyesekben felmerült a jogszabályi környezet szerepe. Közgazdaságilag áringadozás akkor jelentkezik, amikor bizonyos körülmények hatására a másodnyersanyag kínálat nem mutat összefüggést sem az árral, sem a kereslettel. Ilyen helyzet három esetben fordulhat elő: – a hulladék mennyiségét valamilyen termék kibocsátásának arányában határozzák meg, – ha a keletkező hulladék nem hasznosítható másodnyersanyagként, és a hulladék lerakókra kerül, – a másodnyersanyaggal technikai okok miatt nem helyettesíthető a primer erőforrás.
A német papírpiac áttekintése Papírhulladék a gyártás során (steril hulladék) és a fogyasztásban keletkezik. Azt a papírhulladékot, amelyet másodnyersanyagként újrahasznosítanak, és ismét papírt állítanak elő belőle, megkülönböztetik attól a hulladék papírtól, amit leraknak (tonnánként 230 euróért) vagy elégetnek (tonnánként 255 euróért). Németországban a papírhulladék újrafeldolgozása több mint 200 éves hagyománnyal rendelkezik. Ezek után nem meglepő, hogy ennek az országnak legnagyobb a papírhulladékkereskedelme. A papírhulladék nem egynemű hulladék, de a kezelhetőség érdekében bizonyos besorolás alkalmazása szükséges volt. A BRI (Bureau of International Recycling) és a CEPI (Confederation of European Paper Industries) 50 osztályba sorolta a papírhulladékot. Ebből következik, hogy a papírhulladék-piac is eszerint tagolt, és a szóban forgó áringadozás is csak egyes kategóriákra, nevezetesen az 1.02 és az 1.04 kategóriákra jellemző. Az 1.02 osztályba olyan különböző papír- és kartonfajták tartoznak, amelyben az újság és színes újság aránya max. 40 %(m/m). Az 1.04 osztályba tartoznak azok a papír- és kartoncsomagolások, amelyek min. 70 %(m/m) hullámpapírt tartalmaznak, a többi kartonlemez és csomagolópapír. Az összehasonlításban még két kategóriát vizsgáltak, ezek a 2.01 és 3.07. A 2.01 kategóriába tartozik az újságpapír, amely max. 5 %(m/m) színes újságot vagy reklámpapírt tartalmaz. A 3.07 kate-
góriába fehér, famentes, számítógépes nyomtatóban használt indigó- és ragasztómentes, több másolatban készült papír tartozik. Az árak alakulását szemléletesen tükrözik az 1999-es adatok. Az 1.02 minőségű papírhulladék ára tonnánként 5 és 46 euró között, az 1.04 minőségűé 15–62 euró között, a 2.01 minőségűé 46–92 euró között, a 3.07 minőségűé 169–221 euró között, és a szulfitpépé 359–544 euró között mozgott. Papírhulladék az élet szinte minden területén keletkezik, beleértve a termelést és felhasználást. A legjelentősebb kibocsátó a papíripar, a kereskedelem és a hivatalok (1. táblázat). Az itt keletkező papírhulladékok mennyisége és minősége eltérő. Folyamatosan bővült a háztartásokból begyűjtött papír mennyisége is. A papíripari termékek egy része tartós fogyasztási cikk (pl. könyv, folyóirat), másik része higiéniai cikk (pl. papírzsebkendő, szalvéta, WC-papír stb.), amelyeket higiéniai okokból nem gyűjtenek vissza. A megtermelt papír mennyiségéből levonva a fenti két tételt, elméletileg 80%-os visszagyűjtés lehetséges. 1. táblázat Papírhulladék kibocsátók 1994-ben Németorságban Kibocsátó
A papírhulladék mennyisége
Minősége
Mt
%-ban
Papíripar
1,2
12,7
Közepes és kiváló
Kereskedelem
4,7
48,2
Általában gyenge
Hatóságok
3,8
39,1
Gyenge
Mindösszesen
7,7
100,0
Papírhulladékot csak a papíripar tud anyagában hasznosítani. A papíripar hagyományos alapanyaga a vegyi–mechanikai úton előállított rost (cellulóz és facsiszolat) és másodnyersanyaga a papírhulladék. Az újrahasznosítási arány a feldolgozott papírhulladék és az előállított papír mennyiségi hányadosából adódik. A maximális újrahasznosítási arányt a műszaki színvonal és a végtermék minőségi követelményei határolják be. Csomagolópapír és karton előállításnál ez az arány nagyobb, mint a nyomdai papíroknál (2. táblázat). A papíripar gazdasági megfontolásból használ papírhulladékot, még akkor is, ha ez átmenetileg drágább, mint a primer rost. 2000-ben a 135 német papírgyár 11 M t papírhulladékot, ezen belül 8,3 M t (75,4
%(m/m)) gyengébb minőségűt dolgozott fel 18,1 M t papír és karton előállításához (60 %(m/m)-os újrahasznosítás). 2. táblázat Papírfajták szerinti újrahasznosítási arány, %-ban Papírhulladék fajták Hullámpapírlemez
1988 109
1)
1990 1)
107
1992 1)
108
1994 1)
107
1996 1)
107
1998 1)
111
2000 1081)
Csomagolópapír
55
55
60
60
60
72
54
Hajtogatott doboz
72
78
81
80
88
79
82
Egyéb csomagolópapír
83
86
76
79
69
68
71
Csomagolópapír és hullámpapírlemez összesen
91
92
93
94
95
96
95
Újságpapír
59
68
72
1081)
1161)
1171)
1171)
5
6
7
7
13
17
18
15
18
20
28
36
37
37
100
88
48
62
81
66
29
Kéztörlő
29
49
54
63
63
67
76
Krepp papír
72
81
1151)
1081)
98
85
72
Higiéniai termékek összesen
37
55
62
69
68
69
74
46
49
52
56
60
61
60
Egyéb nyomdai papír Újság- és nyomdai papír összesen Cellulózvatta
A begyűjtött papírhulladék átlagos újrahasznosítási aránya 1)
A 100% feletti újrahasznosítási arány azt jelenti, hogy a végtermék előállításához több nyersanyagot használtak fel, mint amennyi végterméket kaptak tömegben kifejezve. Ez nem jelenti azt, hogy a végtermék 100%-ban papírhulladékból készült.
A hulladékhasznosítással foglalkozó cégek egyik fő feladata a nagyszámú és szétszórtan elhelyezkedő papírbegyűjtő telep és a viszonylag kisszámú feldolgozó üzem közötti logisztikai háttér kiépítése. Ebbe a tevékenységbe beletartozik a begyűjtés, a hulladékválogatás és -osztályozás. A cégek 2000-ben összesen 13,5 M t papírhulladékot gyűjtöttek össze, válogattak és értékesítettek. A rendszeren belül a szállítási távolságnak kiemelt jelentősége van, mivel a teljes költségen belül a szállítási költség a legnagyobb tétel, különösen a gyengébb minőségű és olcsó papírhulladék esetén. A veszteséget úgy igyekeznek minimalizálni,
hogy a teljes mennyiség 50–90%-át a legközelebbi feldolgozó üzemeknek adják át. A fennmaradó mennyiséget helyben értékesítik vagy exportálják. A cégek elsődleges érdeke az árak stabilizálása, mivel minden kockázat a beszállítókat és az átvevőket terheli, amennyiben a szerződés nem fix árakra vonatkozik. Szinte borotvaélen táncolva kell megtalálni a beszállítók és feldolgozók közötti kényes egyensúlyt.
A német papírhulladék-piac alakulása 1985 és 2000 között A német papíripar hasznosítja a papírhulladék fő tömegét, így a papírhulladék piaci helyzetét tekintve a német papíripar fejlődése meghatározó jelentőségű. Az elmúlt 50 évben a papírtermelés és -felhasználás megtízszereződött. Ugyancsak látványosan fellendült a papírimport és -export, egyébként Németország nettó papírimportőr. A két német állam egyesítésekor, a 90-es évek elején tetőzött a papír iránti kereslet. A 80as és 90-es években jelentősen bővítették a papíripari termelőkapacitásokat, ennek következtében csökkent a papírhiány. Ugyanakkor igen élénk külkereskedelmet is folytat az ország, amit a változó minőségű papírhulladék indokol (3. táblázat). 3. táblázat A német papíripar fejlődése 1950-2000 között Év
Termelés
Felhasználás
Import
Export
Mt 1950
1,6
1,6
0,1
0,1
1960
3,4
4,4
1,1
0,1
1970
5,5
7,6
2,7
0,6
1980
7,6
9,7
3,8
1,7
1985
9,3
10,8
4,3
2,9
1990
12,8
15,5
6,9
4,2
1990
14,8
15,8
7,2
6,2
2000
18,2
19,1
9,8
8,9
A táblázatban szereplő adatok 1990-ig csak Nyugat-Németországra vonatkoznak, a későbbiek az egyesített Németországra.
A vegyi–mechanikai úton előállított rostok felhasználása a vizsgált időszakban 26,3%, illetve 38,3%-ról 8,6%, illetve 24,2%-ra visszaesett. A
80
250
70
200
60
150
50
100
40
50
30
0
20 1950
1955
1960
1965
1970
újrahasznosítási arány
1975
1980
1985
1990
1995
az 1.02 minőségű papírhulladék árindexe
újrahasznosítási arány, %
papírhulladék felhasználása viszont ugyanezen időszak alatt 30%-ról 60,4%-ra nőtt, aminek fő oka az, hogy 1985-ben a nyomdai és higiéniai papírok előállításában megindult a papírhulladék feldolgozása.
-50 2000
az 1.02 minőségű papírhulladék árindexe
1. ábra Az 1.02 minőségű papírhulladék árindexe (bázis év 1985) és az újrahasznosítási arány %-ban A papírhulladék-kínálat és -kereslet egyaránt meghússzorozódott az elmúlt 50 év alatt. A papírhulladék iránti kereslettel párhuzamosan nőtt a papírhulladék hasznosítási aránya, és 2000-ben meghaladta a 70 %(m/m)-ot (1. ábra). A papírhulladék-piac fejlődése két korszakra osztható: az 1950–1984 és az 1985–2000 közötti időszakra. 1950–1984 között a hazai papírhulladék-kereslet és -kínálat egyensúlyban volt. 1985 után megbomlott ez az egyensúly, és a papírhulladék-kínálat növekedési üteme meghaladta a papíripar igényeit. A piacon megjelent az új szereplő, a külkereskedelem, aminek az 1985 előtti időszakban nem volt különösebb jelentősége, később viszont a krónikus papírhulladék-felesleg miatt egyre nagyobb szerephez jutott. 2000-ben 4 M t papírhulladékot exportált az ország, ami a 15 év előttihez képest nyolcszoros növekedést jelentett. Az importról a felesleg ellenére sem mondhatott le az ország az említett minőségi problémák miatt. Lényegében arról van szó, hogy az
import és export termékszerkezete nem azonos. Az ország közepes és jó minőségű papírhulladékból szorul behozatalra, míg a kivitel főleg gyenge minőségű hulladékból áll. 1950 és 2000 között az import növekedési üteme nem tartott lépést az export felfutásával (4. táblázat). 4. táblázat A német papírhulladék-piac alakulása 1950–2000 között Év
Kínálat
Felhasználás
Import
Export
Mt 1950
0,4
0,5
0,1
0
1960
1,2
1,3
0,2
0
1970
2,4
2,5
0,3
0,2
1980
3,3
3,2
0,4
0,5
1985
4,7
4,3
0,6
0,9
1990
6,8
6,2
0,8
1,4
1995
10,7
8,6
1,1
3,2
2000
13,7
11,0
1,4
4,0
150
120
90
60
30
0
jan. jan. jan. 85. 86. 87.
jan. jan. 88. 89.
jan. jan. jan. jan. jan. jan. jan. jan. jan. jan. jan. 90. 90. 91. 92. 93. 94. 95. 96. 97. 98. 99.
-30
-60
Az 1.02 minőségű papírhulladék árindexe
2. ábra Az 1.02 minőségű papírhulladék árindexe 1985 januárjától
Az 1.02 minőségű papírhulladék árindexét mutatja a 2. ábra. A Szövetségi Statisztikai Hivatal 25 papírgyár és hulladékhasznosító szervezet adatai alapján számította ki az árindexet. Ezek az értékek jól egyeztek a GesPaRec (Gesellschaft für Papier-Recycling = Német Papír-újrahasznosítók Szövetsége) és az EUWID (Europäischer Wirtschaftsdienst = Európai Gazdasági Szolgálat) által készített felmérés adataival. A papírhulladék-piac két korszakának összehasonlításából kiderült, hogy az első szakaszban is mutatkozott áringadozás, mivel a piac lassabban reagált a kereslet változására, de ez mindig a kezelhetőség keretein belül maradt. Az 1974-es, 80-as és 1984/85-ös áremelkedés ösztönzőleg hatott a papírhulladék begyűjtésre, és a hulladékhasznosító cégek újabb forrásokat vontak be a háztartásokból és a kereskedelemből (1. ábra). Az 1970-ben és 1980-ban megugrott újrahasznosítási arány mindig az árindex növekedésével járt. Ebben a tekintetben gyökeres változást jelentett az 1991–1996 közötti időszak, amikor ugrásszerűen megnőtt az újrahasznosítási arány, az árindex viszont folyamatosan csökkent, sőt 1990–1994 között veszteséget mutatott. A 2. ábra az egyes időszakokra vonatkozó árindexet mutatja be.
Az áringadozást kiváltó okok Alkotmányos kötelezettségének eleget téve az NSZK kormánya 1972-ben megalkotta a Hulladéktörvényt, amelynek célja a hulladékkezeléssel kapcsolatos kötelezettség áthárítása volt a társadalmi szervezetekre. A törvény egyébként a hulladékkezelés egy új, országos hálózatának kiépítése felé tett első lépésnek tekinthető. A negyedik törvénymódosítás után a törvény címét „Hulladékmegelőzés és -kezelés”-re változtatták 1986-ban. A jogszabály kiemelt figyelmet szentelt a hulladék megelőzésnek és újrahasznosításnak, de a kezelési módok között még nem szerepelt a fontossági sorrend. Ugyancsak nem tartalmazott kötelező begyűjtési kvótákat, csupán települési papírhulladék-gyűjtő rendszerek felállítását kezdeményezte. Az előrelépést egyértelműen gazdasági okok váltották ki, mivel 1985–95 között a települési szilárd hulladék lerakási költsége folyamatosan emelkedett. Ebben az időben szigorították a lerakók létesítésére vonatkozó műszaki előírásokat, és megindult az égetőkapacitások kiépítése is. A lerakási költségek régiónként eltérő mértékben, de drasztikusan megemelkedtek (100%–1000%). Tekintettel arra, hogy a települési szilárd hulladék tömegének több mint 30 %(m/m)-át papír és karton teszi ki, a helyi hatóságok számára jó alkalom kínálkozott a szelektív papírgyűj-
tés bevezetésére. A hulladékhasznosító szervezetek a papírhulladék árától függően, de max. 100 euróért vették át a hulladék papír tonnáját, ami lényegesen olcsóbb volt a települési szilárd hulladék lerakási költségénél (~230 euró/t). Az önkormányzatok lerakási költségei számottevően csökkentek, viszont ugrásszerűen megnőtt a papírhulladék-kínálat, ami lenyomta az árakat. A többszöri sikertelen törvénymódosítási kísérlet után 1991-ben életbe lépett egy új jogszabály, amely a csomagolási hulladék megelőzéséről és kezeléséről rendelkezett. Az akkori környezetvédelmi miniszterről „Töpfer-törvény”-nek nevezett csomagolási rendelet számos csomagolásra kötelező visszagyűjtési és újrahasznosítási kvótát írt elő. A visszagyűjtési kvóta 1991–1995 között 30 %(m/m)-ról 80 %(m/m)-ra, az újrahasznosítási kvóta ugyanezen időszak alatt 60 %(m/m)-ról 80 %(m/m)-ra emelkedett. A csomagolási rendelet fordulópontot jelentett – legalábbis törvényi értelemben – a II. világháború után kialakult fogyasztói szokásokban, amit „eldobó” mentalitással szokás jellemezni. A csomagolási rendelet életbelépése után a papírhulladék mennyisége olyan mértékben nőtt, amit az ipar a folyamatosan emelkedő újrahasznosítási arány ellenére sem tudott követni. A hatalmasra duzzadt felesleg oda vezetett, hogy az 1.02 minőségű papírhulladék árindexe 1990–1994 között soha nem látott mélypontot ért el, és magával rántotta a többi papírhulladék árát is. A csomagolási hulladékokkal szerzett keserű tapasztalatokon okulva a papíripar önkéntes alapon megállapodást kötött a csomagolási rendelet hatálya alá nem tartozó nyomdai papírokra. 1994 októberében önkéntes megállapodás született a papíripar és a Környezetvédelmi Minisztérium között, amelyben rögzítették a gyártó felelősségét is. A használt nyomdai papírok visszavételéről és hasznosításáról szóló megállapodás értelmében a papíripar 2000. január 1-jétől kötelezettséget vállalt a teljes felhasználás 60%-ának újrahasznosítására. Mivel az előírt újrahasznosítási arányt már 1996-ban teljesítették, sőt túl is teljesítették (82,6%), nem volt szükség további törvényi szabályozásra. Ugyancsak 1994 októberében született meg, de csak 1996 októberében lépett hatályba az Újrahasznosítási és Hulladéktörvény. Az 1986. évi törvény helyébe lépő jogszabály több új elemmel bővült. Megjelent a gyártó felelőssége, és az egyes kezelési módok között fontossági sorrendet állított fel. A hierarchia csúcsán a megelőzés áll, ezt követi az újrahasznosítás, és utolsó helyre került a lerakás. A törvény lehetővé tette a másodnyersanyagok energetikai hasznosítását is abban az esetben, ha az újrahasznosítás nem végezhető el gazdaságosan. Németország-
ban csak a papíripar használ kis mennyiségű papírt hő- és energiatermelésre, mivel a papírhulladék anyagában való hasznosítását környezeti szempontból kedvezőbb megoldásnak tekinti az égetésnél, egyébként pedig a törvényben szereplő gyártói felelősség is erre kötelezi. Tehát gyakorlatilag nem keletkezik annyi papírhulladék, ami az égetést gazdaságossá tehetné. Harmadikként még megemlíthető, hogy a papíripar azért sem érdekelt abban, hogy a papírhulladékot nagyobb tömegben égessék el, mivel ez valószínűleg árfelhajtó következménnyel járna. Jelenleg csak az újrafeldolgozás során keletkező, nem hasznosítható melléktermékeket égeti el a papíripar, és kis mennyiségű papírhulladékot igényel a cementipar. Az Újrahasznosítási és Hulladéktörvény életbelépésétől még hosszú távon sem várható a visszagyűjtött papírhulladék mennyiségének csökkenése. A települési szilárd hulladékokra vonatkozó, törvényerejű Műszaki Irányelv (Technische Anleitung Siedlungsabfall = TaSi) értelmében 2005 után az 5 %(m/m)-nál több szerves anyagot tartalmazó hulladék nem rakható le. Mivel a papír főleg szerves vegyületekből áll, a papírhulladékok és papíripari melléktermékek csak további kezelés vagy ártalmatlanítás (égetés) után rakhatók le. Németország exportálja a felesleges papírhulladékot, mivel ez mindenütt a papíripar keresett másodnyersanyaga. Exportnál egyetlen tényezőt, a szállítási költséget kell mérlegelni. A 3. ábráról leolvasható, hogy a német export célterülete elsősorban Nyugat-Európa, bár 2000ben némi visszaesés következett be 1990-hez képest (94,4%-ról 70,6%ra). Az ázsiai és kelet-európai exportot enyhe emelkedés jellemezte. A papírhulladék árának stabilizálódásával kapcsolatos várakozások az exporttal sem teljesültek. Annak ellenére, hogy Németországban mind a visszagyűjtési mind az újrahasznosítási arány stabilizálódott, a papírhulladék áringadozása nem szűnt meg. A kedvezőtlen ár–tömeg viszony miatt nem kifizetődő a nagy távolságra történő szállítás, különösen a gyenge minőségű papírhulladék esetében. Ezért az export célországai továbbra is az EU-tagországok lesznek. Ezen országok nemzeti piacain a papír ára egyre közelít a közösségi piac áraihoz, azaz az egyes országok gazdasági ciklusai azonos irányúak, és ezt a gyenge német belföldi kereslet nem tudja kompenzálni. A távolsági szállítás csak hajón kifizetődő, ami csak az észak-német és balti-tengeri kikötők közelében található cégek számára előnyös. Ázsiába hosszú időn keresztül az Egyesült Államokból exportáltak papírhulladékot, vagyis ezen a piacon az amerikaival kell versenyeznie a német exportnak. Az Egyesült Államokban a németországihoz hasonló a
papírhulladék helyzete, vagyis a belföldi piac nem képes kezelni a felesleget. A hulladék mennyisége elsősorban a gazdasági ciklusoktól függ. Mivel a globalizáció ezen a területen is egyre erőteljesebb, az amerikai és német papíripar ciklusai nagyon hasonlóan alakulnak. Sok a nyugateurópai piacokkal azonos vonás. Ha meg is vannak a német–amerikai és német–nyugat-európai gazdasági ciklusok sajátosságai, a probléma változatlanul az, hogy a német papírhulladéknak az amerikaival kell versenyeznie Ázsiában. A kelet-európai papíripar szívesen használ papírhulladékot másodnyersanyagként, de vagy nem tud, vagy nem akar érte többet fizetni. A szállítási költség itt 30 euró/t, ez az alsó határ, ami alá nem mehet a német export, ami azt jelenti, hogy még a veszteséges időszakokban is e feletti volt az ár.
a régiók részesedése az exportból
100%
80%
60% Nyugat-Európa Kelet-Európa 40%
Ázsia egyéb országok
20%
0% 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000
3. ábra Az egyes régiók részesedése a német papírhulladék-exportból 1985–2000 között, %-ban A hazai és nemzetközi gazdasági ciklusokon kívül a háztartások fogyasztási szokásai is befolyásolják a papírhulladék-kereslet és -kínálat alakulását. Karácsony táján megnő a papírkereslet, ami nemcsak a csomagolóipart érinti, hanem a színes reklámanyagokat és az újsághirdetéseket is. Ezzel összhangban a papíripar alapanyagigénye és így a papírhulladék iránti kereslet az év második felében megnő. Az év elején,
200
80
180
70
160
60
140 120
50 az 1.02 minőségű papír felhasználása
40
100
30
80
20 az 1.02 minőségű papír árindexe
60
10
40
0
20
-10
0 96. júl.
az 1.02 minőségű papír árindexe
az 1.02 minőségű papír felhasználása x 1000 t
a karácsonyi ünnepek lecsengése után olyan hatalmas mennyiségű papírhulladék gyűlik össze csomagolóanyagból és reklámanyagból, amit nem képes feldolgozni a papíripar. A 4. ábrán az 1.02 minőségű papírhulladék kereslet- és árindex-alakulása látható 1996–2000 között. Meg kell említeni, hogy a szezonális ingadozást nem fedi el a kereslet–kínálat hosszú távon megbomlott egyensúlya.
-20 97. jan.
97. júl.
98. jan.
98. jún.
99. jan.
99. júl.
00. jan
4. ábra Az 1.02 minőségű papírhulladék felhasználása 1996 júliusa és 2000 januárja között havi bontásban (1000 tonnában) és az 1.02 minőségű papírhulladék árindexe (bázis év 1985)
Végkövetkeztetések Németországban a papírhulladék árindex-ingadozását több tényező együttesen idézi elő, amelyek közül legfontosabb a jogszabályi környezet, a piaci viszonyok és a papírgyártás műszaki színvonala. Az 1985 előtti időszakban a papírhulladék piaci helyzetét lényegében a német papíripar fejlődése határozta meg. 1985 után a lerakási költségek drasztikus emelkedése és a jogszabályi környezet gyökeresen új helyzetet teremtett ezen a téren. A papírhulladék mennyisége már
nem állt kapcsolatban a papíripar fejlődésével, a hulladék mennyisége folyamatosan nőtt. Eközben a papíripar megteremtette a gazdasági szempontból kedvezőbb másodnyersanyag-hasznosítás műszaki feltételeit. A feldolgozó kapacitás bővülésének köszönhetően látványosan emelkedett az újrahasznosított papír mennyisége, ami oda vezetett, hogy Németország világelső lett a papírhulladék hasznosításában. Mivel az újrafeldolgozás műszaki korlátai miatt nincs mód a teljes papírhulladék feldolgozására, a felesleg tovább nőtt, és 2000-ben elérte a 2,5 M tonnát. A papíriparon kívül más iparág nem tudja hasznosítani ezt a hulladékfajtát, egyébként pedig a törvényben előírt gyártói felelősség és újrahasznosítási kvóták nem is tesznek lehetővé más hasznosítást, pl. égetést. A költséges lerakás miatt a felesleg levezetésére egyetlen megoldás kínálkozott, a papírhulladék exportálása. A nemzeti papírpiacokon is érezhető a globalizációs hatás, és az azonos gazdasági folyamatok egyre több helyen érvényesülnek, vagyis recesszió idején a hazai túltermelés nem oldható meg exporttal. A kelet-európai országokba irányuló export sikeresnek mondható, bár itt még folynak az ár körüli tárgyalások. A német papírhulladék-piac jellegzetessége három pontban foglalható össze: – Az Újrahasznosítási és Hulladéktörvény életbelépése után a papírhulladék-kínálat független az ártól és kereslettől. A kínálatot a jogszabályban előírt visszagyűjtési és újrahasznosítási kvóták határozzák meg. – Lerakással szemben a hasznosítás egyetlen módja a papírhulladék másodnyersanyagként való hasznosítása a papíriparban. – A másodnyersanyag hasznosításnak műszaki korlátai vannak. A papírhulladék áringadozására kidolgozott elméleti megállapítást a gyakorlat is igazolta. A jellegzetességeket külön-külön elemezve úgy tűnik, hogy a harmadik minden papírhulladék-piacra fennáll. Az Európai Unióval kapcsolatban meg kell említeni, hogy 1994. december 20-án elfogadták a 94/62 EC irányelvet, amely kimondja, hogy a tagországok kormányainak olyan hulladékgazdálkodási rendszert kell felállítani, ami lehetővé teszi a hulladékhasznosítás minden fajtáját. Ennek az lett a következménye, hogy minden tagországban megnőtt a papírhulladék mennyisége, amit tovább fokozott a lakosság egyre növekvő környezettudatos magatartása. A második jellegzetesség német sajátosság, ami az elsővel együtt a fő oka a papírhulladék szélsőséges áringadozásának. Már az 1985-öt megelőző időszakban is kimutatható volt az áringadozás, de mértéke el-
viselhető és kezelhető volt. Úgy tűnik, hogy hasonló jelenséggel a többi másodnyersanyag-piacon is számolni kell, aminek jelei a fáradtolaj- és használt autógumi piacon máris észlelhetők. Arra a kérdésre, hogy mennyire felel meg a piaci szereplők érdekeinek a német hulladékgazdálkodási rendszer és jogi szabályozás, nem adható egyértelmű válasz. Ugyanis, ha a beszállítók szemszögéből közelítik meg a kérdést, akkor kedvezőtlen (nagy lerakási költség, alacsony ár). A papírgyáraknak kifejezetten előnyös a nagy mennyiségű és olcsó másodnyersanyag. A két fél között közvetítő szerepet betöltő hulladékhasznosító cégeket az áringadozás nem érinti, mivel szerződéseikben az árakat nem rögzítik. A német helyzet vitathatatlan előnye, hogy szelektív papírgyűjtéssel csökkenthető a települési szilárd hulladék mennyisége, ami a települési önkormányzatok szempontjából feltétlenül kedvező. A hasznosítási módok közül az égetés szerepe körüli szakmai viták még folynak. A teljes hulladékkezelési folyamatot a nyitott kérdések tisztázása után lehet értékelni. Ami a jövőt illeti, a német papírhulladék-hasznosításban és -újrafeldolgozásban gyökeres változás nem várható sem rövid, sem hosszú távon. A papírhulladék-felesleg levezetésének fő eszköze továbbra is az export marad. Az EU-tagországokban megindult hulladékgazdálkodási folyamat következtében ezekben az országokban is nő az újrahasznosítási arány, ami csökkenti a régió részesedését az exportból. Már a jelenlegi újrahasznosítási adatok (pl. Ausztria >70%, Hollandia és a nem EU tagország Svájc kb. 65%) is erre utalnak. Ami viszont nagy valószínűséggel ezekben az országokban is be fog következni, az a papírhulladék-felesleg megjelenése. A német exportlehetőségek nemcsak hogy szűkülnek NyugatEurópában, hanem a világpiacon hamarosan ezekkel az országokkal versenytársként fog találkozni. Jelenleg Ázsiában a papírhulladék iránti kereslet ugrásszerű növekedése várható. Ma még nem tudható, hogy az európai és ázsiai folyamatok közül melyik veszi át a vezető szerepet. A vizsgált időszakban a német papírhulladék-exportot az európai részesedés csökkenése, az ázsiai részesedés növekedése és a kelet-európai országok mint potenciális hulladékfelvevők jellemezték. A papírhulladék ára rövid távon a gazdasági és szezonális ingadozásoktól függ, amiből az következik, hogy a kedvezőtlen időszakok továbbra sem kerülhetők el. A jelenlegi helyzetben a hulladékhasznosító cégek az áringadozással kapcsolatos valamennyi kockázatot a beszállítókra és a papírhulladék átvevőire (feldolgozóira) hárítják át, tehát a piac összeomlásától nem kell tartani. Érdemes viszont már most megfontolni
az Európa-szerte várható papírhulladék-felesleg levezetéséhez (a ma még hiányzó kereskedelmi kapcsolatok kiépítéséig) bizonyos alternatív kezelési módok, mint pl. az égetés bevezetését. Összeállította: Haidekker Borbála Baumgärtner, S.; Winkler, R.: Markets, technology and environmental regulation: price ambivalence of waste paper in Gemany. = Ecological Economics, 47. k. 2/3. sz. 2003. dec. p. 183–195. Ackermen, F.; Gallagher, K.: Mixed signals: market incentives, recycling, and the price spike of 1995. = Resources, Conservation and Recycling, 35. k. 2002. p. 275–295. Berglund, C.; Söderholm, P.; Nilsson, M.: A note on intercountry differences in waste paper recovery and utilization. = Resources, Conservation and Recycling, 34. k. 2002. p. 175–191.
