LEVEGÕTISZTASÁG-VÉDELEM
2.1 6.2
Biogén illékony szerves anyagok emissziója Tárgyszavak: biogén VOC; emisszió; földhasználat; Délkelet-Ázsia; Kalifornia.
Jól ismert tény, hogy a városi környezet, a mezőgazdasági termények és természetes növényi társulások növényzete reakcióképes szerves gázokat bocsát ki. Ezek a biogén emissziók (BVOC) dominálnak az illékony szerves vegyületek (VOC) emissziójában. A fotokémiai szmoggal kapcsolatos ózon- és szilárdrészecske-szennyezés a VOC-ok nitrogén-oxidok jelenlétében történő fotooxidációjával függnek össze. A biogén illékony vegyületek (BVOC), emiszsziója és oxidációja okozza az erdős területeken gyakorta észlelt „kék köd" megjelenését. A BVOC-emisszió fontos szerepet játszik a troposzférában történő ózonképződésben, a globális troposzférikus kémiában és a globális szénkörforgásban is. Az emberi egészséget veszélyeztető és a mezőgazdasági termést csökkentő légszennyezés mérsékléséhez fontos mennyiségüket megismerni. Több mint 100 növény által emittált BVOC-ot ismernek, de csupán néhányat emittálnak viszonylag nagyobb mennyiségben. A növényi emissziók legalább annyira reaktívak vagy néha még reakcióképesebbek, mint a gépjárművek kipufogógázainak illékony emissziói, és azoknál nagyobb ózonképző képességük lehet. A légköri és felszíni viszonyoktól függően a keletkező BVOC az antropogén eredetű illékony szénhidrogén-vegyületeket meghaladhatja, és NOx jelenlétében megnövelheti a fotokémiai szmog képződését. A BVOC-t gyakran négy osztályba sorolják: izoprén (C5H8), monoterpén (C10Hx), más reaktív anyagok (ORVOC-k) (CxHyOz), és más VOC-k (OVOC-k). Az ORVOC-ket és OVOC-ket a légköri reakcióképességük különbözteti meg: az ORVOC-k élettartama 1 napnál kevesebb, az OVOC-ké több mint 1 nap. Mind az izoprén, mind a monoterpének igen reaktívak, élettartamuk sokkal rövidebb egy napnál. Bár az izoprénemisszió fiziológiai motivációja kellőképpen nem ismert, de bizonyosan összefügg a fotoszintézissel. Az emisszió kloroplasztokból történő keletkezésük után azonnal megindul. Az emissziót a fény és a hőmérséklet irányítja. A monoterpének viszont a növényi gyantában tárolódnak, és emisz-
sziójuk csupán hőmérsékletfüggő. Néhány esetben a monoterpénkibocsátás utánozza az izoprénemisszió fényfüggését. Az ORVOC-k csoportjába terpenoid alkoholok, terpenoid ketonok, aromás vegyületek és szeszkviterpének tartoznak. Ezeket a vegyületeket a vágott és száradó növényzet és az illatos virágok védekező szövetei emittálják. Mivel a BVOC-k a természetes folyamatok melléktermékeként keletkeznek, emissziójukat jelentősen befolyásolják az ökoszisztémától függő tényezők. Az urbanizáció és mezőgazdasági tevékenység megváltoztathatja a felszínt és hatással van a növényzet mennyiségére fajtáira és térbeli eloszlására. Ezek a változások megmutatkoznak a biogén illékony anyagok jelentkezésében. Például, mivel a termőföldek BVOC-emissziója általában kisebb az erdőségekénél, a régió növekvő népessége és a növekvő gazdasági fejlődése – az erdőírtások következtében – várhatóan a BVOC-emisszió csökkenéshez vezet. Másrészről az emberi tevékenység növeli az antropogén VOC-emissziót. A biogén és antropogén emisszió relatív viszonyától függően növekedik vagy csökken a régió összes emissziója. Megvizsgálták az emberi tevékenység okozta kelet-ázsiai felszíni változások hatását a biogén eredetű izoprén- és monoterpén-emisszióra. KeletÁzsia egyike a Föld legnépesebb és leggyorsabban fejlődő régióinak. A keletázsiai antropogén eredetű VOC-emissziót már feltérképezték a kutatók. Érdemesnek látszott a nagyméretű mezőgazdasági és ipari tevékenységet megelőző, majd azt követő földfelszínt utánozva megvizsgálni a mindkét esetben becsült BVOC-mennyiség és az antropogén emisszió összefüggéseit. A BVOC mennyiséget egy adott helyen három paraméter szorzatával fejezték ki: – az egységnyi területre jutó levél biomassza mennyisége; – a vegetációtól függő emissziós tényező, amely standard körülmények között megmutatja az egységnyi biomasszára jutó emisszió mennyiséget; – meteorológiai tényezők (levélhőmérséklet, nyomás, felhőkkel borítottság az idő és hely függvényében) hatása az emisszió standard körülményekről az adott hőmérsékletre történő beállítására. A Kaliforniában honos 6000 növényfaj természetes növényi társulásaiban 173 családot, 1222 nemzetséget, 5862 fajt és 1169 alfajt írtak le. Valójában csupán kis részük BVOC-emisszióját jellemezték mennyiségileg. A mért BVOCemissziónak ismeretlen fajokra történő kiterjesztésére korábban a taxonómiai módszert ajánlották. Célul tűzték ki további 250 kulcsfontosságú kaliforniai növény eddig ismeretlen biogén emissziójának mérését. A félkvantitatív módszert használó mérésekhez kalibrált, hordozható fotoionizációs detektort használtak (PID). A PID alapon becsült BVOC-emisszió vizsgálatokhoz viszonyítási pontként 63 korábbi kvantitatív (gázkromatográfiás és gázkromatográfiás/tömegspektrométeres) emisszióértéket használtak. Így feltérképezték azokat a még ismeretlen emissziójú növényeket, amelyek a biomassza alapján kritikusak. A megszerzett emisszióadatokat nagy, közepes és kis kategóriába sorolták.
Kísérleti rész Az alkalmazott detektor 580B modell (Thermo Environmental Instrument, Franklin, MA) és ppbRAE (RAE Systems, Sunnyvale, CA) volt. Mindkét műszer folyamatos légáramban mérte az UI-fénnyel megvilágított levegőminta BVOC-koncentrációját. A detektor által mért ionizációt összehasonlították a kalibrációs görbe adataival. Jelveszteség következett be a mintavétel idején, ha víz csapódott le az UI-lámpára. Ezért az 580B modellnél Mg(ClO4)2 töltetű szárítóoszlopot helyeztek a belépőnyiláshoz. Az ppbRAE készüléknél 10 µm pórusméretű teflonmembránból készült vízcsapdát használtak a mintavétel ideje alatt. A műszer UI-lámpáját naponta tisztították. A kimutathatóság alsó határát és a műszer linearitását a referenciagáz-sorozat higításával mérték. Ilyenkor egy üvegfecskendővel 1,0 ppm izoprént vagy 1,0±0,05 ppm α-pinén standardot fecskendeztek egy 4,7 l-es teflon gázmintavevő zsákba, majd levegővel kiegyensúlyozták. 100–1000 ppb koncentrációtartományban lineáris volt a visszajelzés mindkét esetben. Mind a két műszernél 200 és 150 ppb között tüntek reálisnak a határok az 580B és a ppbRAE detektor esetén. Nem mértek relatív érzékenységet minden egyes BVOC-fajtára és a vegetációs minták emissziókorlátja is ismeretlen volt. Ezért és egyéb okokból a mért értékek félkvantitatív BVOC-emisszió értékeknek tekinthetők. Az egyes növénycsaládokban elfoglalt helyük miatt úgy választották ki a mintákat, hogy kiderüljön, hogy a családon belül a megfelelő nemzetségnek hasonló-e az emissziója. Közép- és Dél-Kalifornia öntözött városi tájain, botanikus kertekben és a Sierra Nevada hegység természetes helyszínein gyűjtötték a növényeket. A BVOC-emissziót befolyásoló számos tényező közül a fény és a hőmérséklet a két legfontosabb. Ezért minden mintavétel előtt megmérték a közönséges hőmérsékletet és a PAR-t. A hőmérsékletet digitális hőmérővel mérték, a fényintenzitást 30 s-os átlag PAR értékként (µmol/m2 s) mérve kvantumszenzort (LiCor 190 SA) és digitális mérőt (LiCor LI-250) használtak. A mintavétel rendszerint >1000 µmol/m2s-nél nagyobb fényintenzitásnál történt (680 µmol/m2 s-nál alacsonyabb intenzitásnál sohasem). Az izoprénemisszió 700– 900 µmol/m2 s között éri el a maximumot. A lombozat illatanyagának gyűjtésekor 5 db 5 literes átlátszó műanyag zsákot húztak egy-egy jól megvilágított ágra, majd gumiszalaggal gondosan lezárták. Vigyáztak arra, hogy virág ne kerüljön a zsákokba. Öt perc múlva, belehelyezve a mintavevő tefloncsövet a zsák mintavételi nyílásába, megmérték a BVOC-koncentrációt. Legalább 8 s-ig tartott a mintavétel, vagy amíg a PID-érték el nem éri a maximumot. Ezzel biztosították a teljes gázcserét a PID-en keresztül. Miután mind az öt zsák BVOC-emisszióját feljegyezték, a levélmintákat óvatosan eltávolították a növényről, és egy-egy megjelölt papírzsákba tették,
majd szárítókemencében 65 °C-on megszárították. Nem kísérelték meg a PIDértékeket algoritmussal a fényhez és a hőmérséklethez normalizálni. A polietilén- és teflonzsákok háttéremisszióját elhanyagolhatónak találták. A sötétben emittált BVOC méréséhez kezdetben fekete műanyag zsákokkal borították be a lombozatot, majd később a melegedés elkerülésére fehér színű zsákokat használtak. A megvilágított minták közül néhányat még a zsákban kézzel összezúztak, ez jelentősen megnövelte a PID-jelet.
Eredmények A lombozat BVOC-emissziója A nagy emissziójú csoportba akkor sorolható egy növény, ha a sötétben emittált BVOC sokkal kevesebb, mint a megvilágított esetben regisztrált érték. Ha a világosban és sötétben mért PID-érték hasonló nagyságú volt, akkor hőmérsékletfüggő emisszióként kezelték mindkét értéket. Ismert tény, hogy a növényi eredetű BVOC elsősorban izoprén és a kibocsátás mértéke fény- és hőmérsékletfüggő. Bár más vegyületek emissziója is mutat fénytől függést, mégis az izoprént tekintik a PID-módszerrel regisztrált uralkodó komponensnek (azonban gázkromatográfiás bizonyítékok még nincsenek erre). A monoterpéneket vélik a sötétben történő emisszió legfőbb forrásának. Ez azonban korlátozott érvényű megállapítás, mert a PID-készülékek kevésbé érzékenyek a legtöbb monoterpénre és a monoterpénkibocsátás legtöbb esetben egy nagyságrenddel kisebb, mint az izoprénemisszió. Az összezúzott leveleken mért PID-értéket a levelekben tárolt illékony vegyületeknek tulajdonították. A zúzott levelekre jellemző értékek megadásakor a mért értékből levonták a megvilágított, ép lombozatból kapott PIDértékeket. BVOC-emisszió növénycsaládokon belül BVOC-emisszió tekintetében a növénycsaládokon alapuló hasonlóság bizonytalanabb, mint a nemzetségeké és fajoké, ezért ismeretlen növényi példányok emissziójának általánosításakor óvatosan kell eljárni. A juhar-, nyír-, erika-, olajbogyó és a rózsafélék családjára jellemző mind a megvilágított, mind a sötét és a zúzott levelekben talált kis emisszió, összhangban az olajbogyó és a rózsafélék esetén végzett gázkromatográfiás izoprénmeghatározás eredményével. A fűzfa- és nyárfacsalád egyedein végzett PID-mérések nagy emissziót jeleztek megvilágított leveleken, sötétben kis és közepes emissziót mutattak, és zúzott leveleken kis emissziót mértek.
A mirtuszfélék családjának emissziós profilja hasonlónak tűnik a fűzfafélék családjáéhoz. Világosban nagy, sötétben közepes vagy kicsi az emisszió, viszont az összezúzott levelek kibocsátása nagy, ami tárolt BVOC-re utal. A fenyőfélék családjában a fajok és nemzetségek között a megvilágított levelek és a sötétben mért emisszió egyaránt kicsitől nagyig változik, ami általánosságban megegyezik az izoprénkibocsátás korábban mért mértékeivel. A zúzott levelek emissziója közepestől nagyig terjed. Ugyancsak egyeznek a jelenlegi PID-mérések és megfigyelések a monoterpénkibocsátásra vonatkozó korábbi gázkromatográfiás eredményekkel, valamint azzal, hogy a tűlevelű örökzöld növények sok gyantát és egyéb vegyületet tárolnak. Az őszirózsafélék családja a legnagyobb a növénycsaládok között, számos faj található a természetes növénytársulásokban és számosat használnak a díszítők között. Ezek a növények főleg lágyszárúak, de vannak köztük félfásak is. Megvilágított leveleik kevés BVOC-t emittálnak, sötétben kicsitől nagyig terjedhet a kibocsátásuk, míg az összezúzott leveleik sokat emittálnak. A kesucsalád tagjai közé olyan növények tartoznak, amelyek megvilágításkor keveset emittálnak, sötétben kis vagy közepes kibocsátásúak, összezúzott leveleik kis vagy nagy emissziójúak. A loncfélék családjában az összes megmért megvilágított, elsötétített és zúzott lomb kis mennyiségű illékony anyagot bocsátott ki. A ciprusfélék családjában a megvizsgált négy fajból háromnak kicsi a fényben és sötétben történő emissziója, viszont háromnál nagy az összezúzott levelek emissziója, és a negyediknél közepes. Számos növénycsaládnak az említetteknél kisebb az emissziós homogenitása. Például, a hüvelyeseket lehetetlen volt családi alapon jellemezni. Ez a család három alcsaládra osztható. Igy a megvilágított levelek közepes és nagy emissziója a Papilionoideae alcsaládban koncentrálódik, és ennek az alcsaládnak egyetlen faja sem kis emissziójú. A mentafélék családjában sok a zúzott levelek által emittált illatanyag, sok esetben mérhetetlen a műszer méréstartománya miatt. Az ebben a családban a megvilágított és elsötétített leveleken mért emissziót fenntartással kezelték. A feketecsucsor-félék családjában a három nemzetségből kettőnek egyaránt kicsi volt a megvilágított, elsötétített és zúzott levelek emissziója. A harmadikban található paradicsomban egyes szerzők nagy monoterpénemissziót (20 µg/g h) mértek, így a Lycium brevipesben a magas sötét emisszió a paradicsomhoz hasonló viselkedésre utalhat. Nemzetségen belüli BVOC-emisszió Egyes növénynemzetségek fajai emisszió szempontjából is konzisztensen viselkednek. Például, a juhar, a kőris, a szilva és a szilfa világosban és sötétben egyaránt kis BVOC-emissziójú. A vizsgált négy szömörcefaj kis emittáló világosban és sötétben, összezúzott levelei keveset vagy közepesen emittálnak. A megvizsgált magnoliák nemzetségébe tartozó három faj is kis világos
és sötét emissziójú, de a zúzott leveleik keveset vagy közepesen emittálnak. A megvizsgált nyírfafajok megvilágítva kevéssé, sötétben kevéssé vagy közepesen, és zúzott leveleik kevéssé emittálnak. Számos nemzetség tartalmaz megvilágított állapotban közepesen vagy sokat emittáló fajokat. Például a lucfenyőket világosban nagy vagy közepes, sötétben közepes és zúzottan nagy emittálóknak találták. A zsályákat nagy zúzott emisszió jellemzi. Itt egy kivétellel a sötét emiszszió közepes vagy nagy. Ez a nemzetség nyilvánvalóan tárolt VOCkészleteket tartalmaz, de a háborítatlan monoterpénemisszió nem ismert a legtöbb idetartozó fajnál. Egy kivételével az összes fenyőfa megvilágításban kevéssé emittál, sötétben alacsonyan vagy magasan emittálnak, és zúzott leveleik közepesen vagy sokat bocsátanak ki. Ez megegyezik a korábbi mérésekkel, amely szerint a fenyők elhanyagolható izoprénemittálók és közepestől magas monoterpénkibocsátók. Néhány nemzetségnél emisszió szempontjából eltérően viselkedő fajok vannak. Például a tölgyek alnemzetségbe, majd további szekciókba sorolása segít ezen a nehézségen. Így három kivétellel a megvizsgált 24 nem-ázsiai tölgy faj világosban közepes vagy nagy emittáló és két kivétellel kis sötét kibocsátású.
A kelet-ázsiai emisszió becslések eredményei A feltételezések szerint az emberi tevékenység a felszín 30%-át erdővel borított területből mezőgazdasági művelés alá vonta és füves, bokros területté alakította. Kína Sárga-, Jangce- és Gyöngy-folyó, valamint a Szecsuánimedence szubrégiója, ahol a legutóbbi évtizedben különösen nagy volt az ipari és városi fejlődés, 2-3-szor nagyobb az erdőterület-veszteség, mint a teljes területre becsült (azaz 55%, 69%, 58% és 81%). Amint az 1. táblázat mutatja a Jangce és a Gyöngy-folyó körzetét és a Szecsuáni-medencét majdnem teljes egészében erdők borították a régi időkben. A Sárga-folyó körzetében az erdőségek eltűnését a füves-bokros területek 10%-a is követte. A Jangce-folyó körzetében és a Szecsuáni-medencében az erdőségek csökkenését a füvesbokros területek közepes méretű növekedése követte. Az izoprén- és monoterpénemisszió mértékét a teljes területen és az öt körzetben a 2. táblázat mutatja be mindkét feltételezett időszakra. A táblázatban megtalálható a feltételezett jelenlegi antropogén VOC-emisszió is. Amint már szó volt róla az ORVOC-emisszió mértékét nehéz ökológiai alapon becsülni, ezért csak a jelenleg észlelt érték látható a táblázatban. A BVOCemisszió fő területe a viszonylag meleg délkelet-ázsiai szubrégió, amely az összes izoprén-, monoterpén- és ORVOC-emisszió 50%, 30% és 40%-káért felel. Kína területén a Jangce- és a Gyöngy-folyó szubrégiója képviseli a legnagyobb BVOC-forrást.
1. táblázat Az egyes felszíni takarók a teljes körzet területének százalékában Sárgafolyó
Jangcefolyó
Gyöngyfolyó
Érintetlen Erdő Termés Fű/bokor Egyéb
61 0 34 5
100 0 0 0
100 0 0 0
Napjaink Erdő Termés Fű/bokor Egyéb
6 59 24 11
31 62 6 1
42 56 1 1
Szecsuánimedence
DélkeletÁzsia
Összes terület
98 0 2 0
91 0 9 0
64 0 19 17
17 53 16 14
53 31 7 9
33 27 15 25
2. táblázat Az érintetlen és jelenlegi kelet-ázsiai táj éves biogén emissziója (TgC/év) és összehasonlítása napjaink antropogén VOC-emissziójával Sárgafolyó
Jangcefolyó
Gyöngyfolyó
Szecsuáni medence
DélkeletÁzsia
Maradék terület
Összes
A. Biogén Érintetlen Izoprén
0,69
2,44
1,55
1,44
7,28
4,01
17,41
Monoterpének
0,26
0,58
1,12
0,58
4,22
3,51
10,26
Összes
0,95
3,02
2,67
2,02
11,50
7,52
27,67
Izoprén
0,47
1,65
1,08
0,84
5,91
2,03
11,98
Monoterpének
0,23
0,72
0,69
0,33
2,22
2,02
6,20
ORVOC-ka
0,83
2,17
1,47
0,96
6,82
4,38
16,62
Összes
0,70
2,37
1,77
1,17
8,13
4,05
18,18
–0,25
–0,65
–0,90
–0,84
Napjaink
Jelenlegi–Érintetlen Összes % változás B. a
Antropogénb
–26 3,08
–22 5,07
–34 2,34
–42 1,96
–3,4
–3,5
–9,5
-29
-46
–34
0,91
2,53
15,89
ORVOC-k nincsenek beleszámítva az összes biogénbe. Az eredetileg Tg/év-ként becsült antropogén emissziót TgC%/év-vé alakították 0,8 értékű konverziós tényezőt feltételezve. b
A feltételezések szerint az ember felszínátalakító tevékenysége következtében az izoprén- és monoterpénemisszió, 30%-, illetve 40%-kal csökkent. Ez 34% szervesszénfluxus-csökkenést jelent a légkörben. Az izoprénemisszió csökkenése általában követi a sok izoprént emittáló lombhullató és vegyes erdőségek fogyását. A Szecsuáni-medencében, ahol a feltételezések szerint a régió 80%-át szántófölddé és egyéb tájjá alakították, a jelenlegi izoprénemiszsziót csak a korábbi 40%-ának becsülték. A délkelet-ázsiai szubrégióban az erdős területnek csak 40%-t alakították át, és az izoprénkibocsátás mérsékeltebben csökkent (20%). A Jangce-körzetben és Észak-Kínában az érintetlen táj emissziója júliusban nagyobb, mert itt sok lombhullató fa alkotja az erdőket. Kína északi határa mentén a korábban nagy izoprénemissziójú erdős területeket jelenleg vegyesen lombos erdő és szántóföld borítja, ami miatt kisebb izoprénkibocsátás jellemzi ezt a tájat. Közép- és Dél-Kínában a kisebb mennyiségű lombos erdővel borított táj ellenére azonban még mindig jelentős (500–2000 µgC/m2h) az izoprénemisszió. Ezeken a területeken a monoterpénkibocsátás is csökkent (Sárga-folyó körzetében 38%, Szecsuáni-medencében 43%, Délkelet-Ázsiában 47%-os a csökkenés). Viszont a Jangce-folyó szubrégiójában kismértékű növekedést (19%) tapasztaltak. Érdemes megjegyezni az egyes szubrégiók izoprén- és monoterpénemissziójának ellentétes trendjét. A Sárga-folyó monoterpénkibocsátása kevésbé csökken, mint az izoprénemisszió. Az erdőírtás általános trendje mellett vidéken a sok izoprént emittáló lombhullató erdőket vegyes erdők és bozótosok váltották fel, amelyek sokkal kevesebb izoprént bocsátanak ki, azonban jelentős a monoterpénemissziójuk, így a monoterpénemisszió mérséklődése sokkal kisebb, mint az izopréné. Az örökzöld erdők sok monoterpént, és nagyon kevés izoprént emittálnak, ezért ezekben az esetekben a monoterpénemisszió csökkenése kifejezettebb. Az 2. táblázatban az érintetlen táj és napjaink biogén emissziója látható, ugyanakkor megtalálható a jelenlegi becsült antropogén VOC-emisszió is. A teljes területen a BVOC nagyobb, mint az antropogén emisszió. A Sárga- és a Jangce-folyó körzetében az antropogén emisszió éves szinten meghaladja a biogén emissziót, míg a BVOC Délkelet-Ázsiában sokkal nagyobb az antropogén eredetűnél. A BVOC és az antropogén emisszió öszehasonlítása azt mutatja, hogy: – napjaink biogén emissziója Kelet-Ázsiában hasonló mértékű, mint az antropogén emisszió, ezért a regionális légszennyezettség megadásakor ezt is meg kell adni, – napjaink biogén és antropogén VOC-emisszióinak összege meghaladja a korábbi érintetlen tájra becsült BVOC-emissziót. Ezért az emberi tevékenység következtében feltehetően növekedett a körzetben az összes VOC-fluxus.
Értékelés Viszonylag jól egyezik a PID eredmény a legtöbb faj megvilágított és elsötétített lombozatánál az izoprén- és monoterpénemisszió mértékének korábbi taxonómiai hozzárendeléseivel. A mostani megállapítások viszonylagos egyöntetűsége a taxonómiai becslésekkel növekvő konfidenciát jelent a BVOC-mennyiség taxonómiai megközelítésére, és az eddig még megméretlen fajoknál az emisszióleltár bővítésére. Kaliforniában sok, elsősorban városi tájra jellemző, mezőgazdasági és hazai növénytársulást megmértek a jelenlegi és egy korábbi vizsgálat során. Elsősorban a lágyszárú növénycsaládokról van kevés ismeret. Azonban minthogy a lágyszárú növények kisebb méretűek, mint a bokrok és fák és ezért kevesebb biomasszát adnak, így kisebb jelentőségűek, mint a fás növények. A PID-műszer rövid válaszideje és egyszerű működése következtében hasznos lehet a további felméréseknél vagy a bizonyos tájeseményeket követő erős BVOC-emissziós jelek mérésére. Feltételezve, hogy az emberi tevékenység következtében az erdővel borított terület Kelet-Ázsiában 30%-kal, de a Jangce-folyó körzetében 70%-kal és a Szecsuáni-medencében 80%-kal csökkent, ennek hatása a (BVOC) emiszszióra jelentős: az évenkénti izoprénemisszió 30%-kal, a monoterpénkibocsátás mintegy 40%-kal mérséklődött. Ezek a változások azonban nem egységesek az egész régióban. Például, nagymértékű csökkenést jósoltak a Szecsuáni-medencében, ahol az erdővel borított terület több, mint a 80%-át mezőgazdasági területté és legelővé alakították. Minthogy az érintetlen erdőségek monoterpént emittáló örökzöld fák voltak, mind az izoprén-, mind a monoterpénemisszió jelentős csökkenését várták. Ezzel szemben a Jangcefolyó körzetében, mintegy 20% monoterpénemisszió-emelkedés mellett, az összes biogén emisszió várhatóan sokkal kisebb (22%). Ebben az esetben úgy gondolták, hogy a korábban sok izoprént kibocsátó lombhullató erdőket napjaikban átalakították vegyes erdőségekké és cserjésekké. Napjaink nagymértékű antropogén VOC-emissziója nagyobb, mint ami a (BVOC) csökkenés közömbösítéséhez szükséges, így Kelet-Ázsiában az emberi tevékenység eredményeként az összes emisszió növekedése várható. Ez a növekedés az antropogén NOx-emisszióval együtt valószínűleg káros hatással van a körzet levegőjének minőségére. A várhatóan megemelkedett monoterpénemisszió egymagában is károsan befolyásolja a régió finomrészecske szennyezettségét, mivel a monoterpén oxidációs terméke gáz→részecske átalakuláson megy keresztül. Így a Jangce-folyó körzetében bekövetkező felszíni változások, a monoterpénkoncentráció növelésével, indirekt módon súlyosbítják a regionális finomrészecske szennyezettséget.
Jelenleg igen kevés információ van arra, hogy az ORVOC-emisszió hogyan változik a kelet-ázsiai ökoszisztémában, ezért ez fő forrását képezi az elemzés bizonytalanságainak. (Dr. Vajda Tamásné) Karlik, J. F.; McKay, A. H. stb.: A survey of California plant species with a portable VOC analyzer for biogenic emission inventory development. = Atmospheric Environment, 36. k. 33. sz. 2002. nov. p. 5221–5233. Steiner, A.; Luo, Ch. stb.: Past and present-day biogenic volatile organic compound emission in East Asia. = Atmospheric Environment, 36. k. 31. sz. 2002. okt. p. 4895–4905.
Magyar Molekuláris és Prediktív Epidemiológiai Társaság A társaság 2002. december 12-én alakult meg Pécsett. Tekintettel arra, hogy a XXI. század orvostudománya erősen támaszkodik a megelőzésre, a környezetvédelemre és a molekuláris biológiára, annak frekventált alkalmazására, továbbá a krónikus nem fertőző népbetegségek és az újonnan felmerülő fertőző betegségek jelentőségének fokozódásával a hatékony primer és szekunder prevenció molekuláris irányba mozdulhat elő. Ezért elhatároztuk egy olyan Társaság létrehozását, amelynek célja ezen betegségek populációs szintű felmérése, elemzése, molekuláris biológiai módszerek, markerek, biomarkerek alkalmazása a hatékony megelőzés céljából. A Társaság I. Nemzetközi Kongresszusát (nemzetközi részvétellel) 2003. november 27–28–29-én tartja Pécsett. Főtéma: A daganatok molekuláris és prediktív epidemiológiája. Információ: Pécsi Tudományegyetem Általános Orvosi Kar Közegészségtani Intézet 7643 Pécs, Szigeti út 12. Tel.: (72) 536-394
A Társaság tisztelettel hív és vár a soraiba és a kongresszusra mindenkit, aki a céljaink irányában elkötelezett és a téma iránt érdeklődik. Dr. Ember István egyetemi tanár, a Társaság elnöke
