TÁRGY: Építészeti alapismeretek TANÉV FÉLÉV ÉVFOLYAM ELŐADÓ: Vasáros Zsolt DLA egyetemi docens Helfrich Szabolcs egyetemi adjunktus

TÁRGY: Építészeti alapismeretek ELŐADÓ: Vasáros Zsolt DLA egyetemi docens Helfrich Szabolcs egyetemi adjunktus

TANÉV FÉLÉV ÉVFOLYAM 2013/14. I. N.III. Műszaki menedzser

2013_09_24 – óravázlat •

Az ókori Mezopotámia (Folyamköz) Elő-Ázsiában, a Tigris és Eufrátesz folyók között elterülő síkságon, a mai Irak és részben Irán illetve Szíria területén feküdt. Az ókori Egyiptomhoz hasonlóan a gazdálkodás alapja az öntözéses földművelés tudatos megszervezése, a mezőgazdaság kiaknázása volt. A tárgyalt fontosabb korszakok a következők: Dinasztiák előtti korszak (i.e. 4000-3000) Protosumér Eridu, ill. el-Obeid kultúra: i.e. 4000-3500 Protosumér Uruk kultúra: i.e. 3500-3000 Dinasztikus korszak (i.e. 3000-1600) Ósumér Djemdet Nasr kultúra: Középsumér kor – Mesilim kor, I. Ur-i din.: Akkád dinasztia kora: Újsumér kor (Gudea kora, III. din., Isin-Larsa: Óbabiloni kor: Népcsoportok kora: i.e. 1600-332 Kasszíták: Elámiták: Mitanni – a hurriták: Hettiták: Asszírok: Újbabiloni kor: Óperzsák – Achaimenida din.: Hellenizmus, párthusok:

•

• • • •

•

•

i.e. 3000-2800 i.e. 2800-2350 i.e. 2300-2150 i.e. 2150-1850 i.e. 1850-1600 i.e. 1600-1200 i.e. 13-12. sz. i.e. 15-13. sz. i.e. 10-9. sz. i.e. 17-13. sz. i.e. 19-7. sz. i.e. 612-589 i.e. 550-330 i.e. 323-i.sz. 224

Az ókori Mezopotámia területén időről-időre megerősödő, jórészt városállamokból kinövő birodalmak hoztak létre különböző államalakulatokat: sumerok, akkádok, gutik, új-sumerok, babiloniak, kassziták, asszírok, újbabiloniak, médek, perzsák mellett számos kisebb, alig ismert nép és kultúra tette színessé a képet. Az egyiptomban kialakított első írásrendszert követően a sumér ékírás is igen korán, az i.e. IV. évezred végén már megjelenik. A monumentális építészet alapvető feladatai: templom és uralkodói palota, amely egyúttal falakkal védett uralkodói-kormányzati központ. A világi építészetben jól ismerjük a lakóházakat, amelyek központja az udvar, arra nyílnak az általában keskeny lakóterek. A kultikus épületek jellegzetes típusa az ún. templom-hegy, a zikkurat, amely formailag az egyiptomi lépcsős piramisokra emlékeztet. Itt nem sírépítmények, hanem a tetejükön álló szentély és a hozzájuk vezető lépcsős feljáró alépítményei. Mezopotámia általában kőben szegény terület, így az építészet téralakítása az anyag befolyása miatt is másként alakult, mint Egyiptomban. Jórészt napon szárított téglát használtak, ebből elsősorban – de nem kizárólag – falas szerkezeteket emeltek. A falak vastagsága a létrehozott épületek méretei és szilárdsági problémák miatt sokszor több méter. A födémek általában fából készült síkfödémek. A építőanyagok és az azokból szerkeszthető függőleges (falak, oszlopok, pillérek) és vízszintes (födémek, boltozatok, álboltozatok) szerkezetek, csak korlátozottan tették lehetővé monumentális terek kialakítását. Fajlagosan az beépített terek felét is kitehették a falak, így térüreges építészetnek is hívjuk az effajta struktúrákat. A lefedés fesztávolsága is korlátozott, így a terek elsősorban magasságilag és különösen tengelyesen nyújthatók, ezek veszik körül sokszor több sorban a belső udvart. Az építészet sokterű, kívülről zártnak hat.

• •

•

•

•

•

•

•

A külső faltesteket falsávokkal, ún. lizénákkal tagolták, amelyeknek díszítő szerepük mellett szerkezeti, falerősítési funkciójuk is volt. A tárgyalt, fontosabb emlékek: Tepe Gaura XIII, cca. i.e. 3600 Eridu VI terasztemplom, cca. i.e. 3600 Uruk IV-VI – Eanna szentélykörzet, cca. i.e. 3100 Khafadji – Tell el-Obeid: i.e. 2700, i.e. 2450 (Középsumér kor) Kis – Mesilim palotája, i.e. 2550 Tell Brak – Naramsin palotája, i.e. 2250 (akkád din.) Ur városa – i.e. 2150-1850 (Újsumér kor, sumér-akkád restauráció kora) Óbabiloni kor – kánaáni dinasztia kora, i.e. 1850-1600 Óbabiloni kor – Mári palota, cca. i.e. 18. sz. Kasszíták (i.e. 1600-1200) – Uruk, Karaindas templom, i.e. 1460 Kasszíták (i.e. 1600-1200) – Dur Kurigalzu, zikkurat, i.e. 1385 Elámiták (i.e. 13-12. sz.) - Dur Untas (Csoga Zambil), zikkurat, i.e. 1260 Mitanni – Tell Atchana (Alalakh), Niqmepa palotája, i.e. 15. sz.: hiláni (tornác) Mitanni – Tell Halaf, palotatemplom, i.e. 9. sz.: hiláni (tornác) Hettiták (i.e. 17-12. sz.) – Hattusas (ma Boghazköy), cca. i.e. 1370 Asszírok (i.e. 19-7. sz.) – Assur Asszírok (i.e. 19-7. sz.) – Dur Sarukkin, i.e. 8. sz. Az újbabiloniak (i.e. 612-539) – Babilon Az Achaimenida Perzsia építészetét a Mezopotámiai előadássorozat keretében tárgyaljuk, a Seleukida, majd Párthus birodalom emlékeit a későbbiekben vesszük sorra. Az i.e. 6. század közepére az Achamenida dinasztia uralkodói jelentős birodalmat hoztak létre, hamarosan szinte az egész civilizált világ Perzsa uralom alá került. A terjeszkedésnek a nehezen leküzdhető földrajzi akadályok vetettek gátat, keleten India és a Hindukus hegyláncai, északon a Kaukázus, délen Arábia sivatagai, Egyiptom után a Szahara, nyugat felé pedig Görögország szigetvilága és harcos társadalma. Perzsia építészete így ki tudott lépni az erős hagyományokon alapuló mezopotámiai világból, a sokféle kultúra jelentős hatást gyakorolt az önmagában is invenciózus építészeti kultúrára. A néhány évszázadot átölelő nagybirodalom építészeti újításait leginkább a palotaépítészetén és a Mezopotámiában markánsan itt megjelenő sírépítészeten mérhetjük le. A palotaépítészet jelentős újítása az ún. apadana, amely podesztre emelt épület, kifelé a hettita hilani (tornác) monumentális változatát mutatja, amelyek 3-4 oldalon is közrefogják a belső oszlopcsarnokot. Az oszlopok sajátos, ún. bikafejes, növényi ornamentikát is hordozó, díszített szerkezetek, a síkfelületek (podeszt, lépcsőmellvédek, stb.) gazdag kőrelief vagy mázastégla díszítést kapnak. A tárgyalt épületek: Achaimenida dinasztia (i.e. 550-330) Pasargadai palota i.e. 559-529 Kyros sírja i.e. 530 Persepolis palotaegyüttes i.e. 522-465 Susa palotaegyüttes i.e. 5. sz. Naqs-i-Rustem, sziklasírok i.e. 5. sz. A „Kitekintés”-ben az Égeikum bronzkorából választottunk ki a későbbiek szempontjából is fontos kultúrákat. A bemutatott térképsorozaton jól látszik, hogy Európa és a Mediterráneum más vidékein is „van élet”, különböző népek, kultúrák váltják egymást, emelkednek ki majd buknak el a történelem során. A bronzkorban (cca. i.e. 3-2. évezred) igen magas fejlettségű társadalmak alakulnak ki, ezek azonban írásbeliség és jelentősebb monumentális építészet hiánya okán nem kerülnek tárgyalásra. Az Égeikum területén az ún. Prehellén kor kapcsán elsőként az ókori Krétát tárgyaljuk, amely két fő korszakra osztható. Az ún. első palotakor i.e. 2000-1700-ig tart, ez nagyjából az egyiptomi Középbirodalom időszaka. A kor és a civilizáció végét természeti katasztrófák, földrengések jelentik. Az ún. második palotakorból maradtak fenn (i.e. 1700-1400) olyan jelentős épületkomplexumok, amelyek bemutatása indokolt. A Knosszosz-i palotegyüttes (i.e. 15. sz.) sajátos világot tükröz, amely részben Kréta sziget jellegéből fakad, azaz nincsenek erődítések, mivel védett hely, másrészt a többféle, elsősorban a kereskedelem révén érvényre jutó hatásból jön létre. A krétai

•

építészetben számos furcsa, egyedi vonás is megfigyelhető, pl. a lefelé keskenyedő oszlopok. A derűs, az életről szóló falképek egészen más világot tükröznek, mint a szárazföld harcos társadalmainak építészete. Alapvető térstruktúrájában a knosszoszi palota nem hoz jelentős újítást, a középső nagy udvar köré nem rendeződnek hierarchikus rendben a helyiségek, viszonylag ad hoc jellegűnek tűnik a belső terek egymáshoz való kapcsolata. A másik tárgyalt időszak az ún. Mykéne-i kor (cca. i.e. 16-12. sz.). Ekkor a peloponnészoszi félszigeten megerősödik Mykéné városállama, uralma alá hajtva jelentős területeket, többek között Krétát is. A város fennmaradt erődítései között számottevő újítás az ún. Oroszlános kapu, amely kapuszárköveinek teherelosztásában a művészileg megkomponált háromszögletű relief is részt vállal. A szárazföldi, harcos társadalom uralkodói sírja is új építészeti feladatot jelent, erre kiváló példa az ún. Atreusz kincsesháza. Az eredetileg sírnak épült, dromosszal, azaz felvezető úttal komponált kupolatér érdekes, álboltozatos technikával épült. Az egyes kősorokat soronként konzolosan egyre jobban kitolták, így állt össze a valódi boltozatnak ható mintegy 14.5 m átmérőjű kupola, amely a római Pantheon megépültéig (cca. i.u. 1. sz.) a legnagyobb belső támasz nélkül lefedett térnek számított. Számottevőek még a Tiryns-i városfalak, monumentális kőfalazatukkal kitűnnek kortársaik közül.

Ajánlott irodalom: Szentkirályi Zoltán-Détshy Mihály: Az építészet rövid története, Műszaki Könyvkiadó, Budapest (több kiadásban) Hajnóczi J. Gyula: Az építészet története. Ókor I. – Keleti és átmeneti kultúrák, Nemzeti Tankönyvkiadó Szentkirályi Zoltán, Az építészet világtörténete, Budapest, 1980. Tadgell, Christopher, Antiquity. Origins, Classicism and the New Rome (Architecture in Context I), Routledge, Oxon, 2007. Redford, Donald B., Egypt, Canaan, and Israel in Ancient Times, The American University in Cairo Press, Cairo, 1993 Maisels, Charles Keith, Early Civilizations of the Old World. The Formative Histories of Egypt, The Levant, Mesopotamia, India and China, Routledge, London, 1999 Historischen Museum der Pfalz Speyer (kiadó), Das persische Weltreich – Pracht und Prunk der Grosskönige, Theiss Verlag, Stuttgart, 2006 Seipel, Wilfried (szerk.), 7000 Jahre persische Kunst. Meisterwerke aus dem Iranischen Nationalmuseums in Teheran, Skira, Milano-Wien, 2000 Cunliffe, Barry (szerk.), Prehistoric Europe. An illustrated History, Oxford University Press, Oxford-New York, 1998. Istvánfi Gyula, Az építészet kezdetei, Terc, Budapest, 2010.



Az ókori görög építészet – óravázlat •

•

•

•

•

•

Az ókori görög kultúra az i.e. 2. évezred végén a Balkán-félsziget déli részén, Kisázsia nyugati partvidékén és az Égei-tenger szigetein alakul ki. Az i.e. VIII. századtól kezdve a görög telepesek a Mediterráneum partvidékét és szigeteket is benépesítik, továbbá a Fekete-tenger mentén is jelentős kolóniákat hoznak létre. Kronológiai áttekintés: A polisok kialakulásának kora: i.e. 1050-700 Archaikus kor: i.e. 700-480 Klasszikus kor: i.e. 480-430 Posztklasszikus kor: i.e. 430-330 Hellenizmus kora: i.e. 330-i.sz. 30 A görög kultúra alapja szintén a vallás, így az építészet monumentális feladatainak jelentős részét is a vallási célú épületek, szentélykörzetek jelentik. A templomok, oltárok mellett, a fogadalmi ajándékok őrzésére szolgáló kincsesházak létesültek. További jelentős épületípusok, középületek: o Vallási ünnepségek keretében rendezett játékok színhelyei, versenypályák, színházak - a színházak fedetlenek, a nézőtér a terep adottságai szerint abból kivájt, a szkéné fala épített. o Lakóházak: kezdetben megaron-szerűek, majd kialakul a belső udvar köré szervezett, jellegzetes háztípus. o Jellegzetes középületípus a poliszok tanácsterme, az ún. buleutérion. o A városok fontos közéleti és kereskedelmi központja az agora. A teret sztoák, azaz oszlopcsarnokok veszik körül, amelyekből üzletek nyílhatnak. o A testnevelés fontos létesítményei a tornacsarnokok (gümnasziónok), és a palaisztrák (udvart övező oszlopcsarnokok, fürdők és egyéb létesítmények). o A futó- és lovasversenyekre megjelennek a stadionok és hippodromok. o A városkapuk előtt, utak mentén létesített temetőkben felállított síremlékek különféle típusúak, az egyszerű sztélé formájútól a monumentális sírépítményig. o Városépítés: az i.e. V. században általánossá válik a derékszögű utcahálózat, épülnek vízvezetékek, szennyvízcsatornák, differenciált középületek, városfalak, akropoliszok a lakosság védelmére. A görög építészet tér- és tömegalakításának, szerkezeti megoldásainak jellegzetességeit a templomokon ismerhetjük meg. Az égei kultúrában kiérlelt megaron épülettípust fejlesztik tovább, amely hosszanti elrendezésű épülettípus. A centrális terek eleve ritkák, sírépítményeknél fordulnak elő. A leggyakoribb típus a peripterosz, azaz az oszlopsorral körülvett szentély. A templomok fedése síkfödémmel történik, valamennyi térrész magassága általában azonos. A tömegformálásra az egyszerű geometrikus elemek a jellemzők. Összetett tömegek a hellenizmus idején kezdenek épülni. A tömeg, és a különböző részelemek arányai, kanonizálódásuk a klasszikus kor kezdetén formálódik véglegessé, sajátos modulrendszer segíti a tervezést. Az arányok nem merevek, a kedvező látvány érdekében optikai korrekciókat is végeznek a kivitelezés során. Az építőanyagként a monumentális épületeken követ használtak, amelyet általában élénk színűre festettek. Az építészet meghatározó alaktani eleme az oszloprend, a támaszgerendás rendszer művészi-architektonikus megfogalmazása. A klasszikus kor kiérleli a legharmonikusabb arányokat és formákat – a három alapvető oszloprend: dór, ión, korintoszi. A Mediterráneum kolonizációja fokozatosan történik, a görögök az ibériai félsziget keleti részét, a mai Franciaország déli partvidékét, Szicília keleti felét, Dél Itáliát, Kisázsiát és

•

•

a Fekete tenger partvidékét népesítik be. A Phőníciaiak a főként a Észak Afrikában és az ibériai félsziget déli részén hoznak létre jelentősebb városokat. A templomokat – az átmeneti típusokon kívül – 3 fő csoportba sorolhatjuk: o Közép hellén csoport: főként a mai Görögország területe, dór templomok, és peripterosz elrendezésűek, azaz egy sor oszlop veszi körül a szentélyt o Keleti hellén csoport: Kisázsia, azaz a mai Nyugat Törökország területe, ahol ión templomok épülnek dipterosz kialakításban, tehét két sor oszlop veszi körül a szentélyt o Nyugati hellén csoport: dór templomok Szicílai és a Dél Itália területén, a bejárat felőli oldalon kialakul egy oszlopsorral leválasztott tér, az ún. szicíliai prosztázis Fontosabb, említett példák: o Smyrna (ma Törökország), lakóház és település, i.e. 820 Körül o Argos, modell Héra templomából, i.e. 8. sz. o Samos, Héra I. temploma, i.e. 760 o Thermos, Apollon temploma, i.e. 690-620 o Argos, Héra I. temploma, i.e. 690 o Argos, Héra II. temploma, i.e. 670 o Lefkandi (Euboia), templom vagy palota, i.e. 9-8. sz. o Prinias, ’A’ templom, i.e. 650 o Neandria, aeol oszlopfő, i.e. 650 o Olympia, temenos, i.e. 7. sz.-i.sz. 4. Sz o Olympia, Heraion, i.e. 600-590 o Delphoi, temenos, i.e. 7-1. sz. o Olympia, Zeus temploma, i.e. 470 o Ephesos, Artemis szentélye, i.e. 560-350 o Samos, Héra II. temploma, i.e. 538-522 o Didyma, Apollon templom, i.e. 313-i.sz. 41 o Selinus, C templom, i.e. 550-530 o Paestum-Poseidonia, Athéné temploma, i.e. 550 o Segesta, befejezetlen dór templom, i.e. 5. sz. o Aigina, Aphaia szentély, i.e. 490 o Paestum-Poseidonia, Héra II. temploma, i.e. 450 o Agrigenti, Zeus templom, i.e. 480 o Athén, Akropolisz, i.e. 5. sz. o Athén, Akropolisz, Nike Apteros temploma, i.e. 425 o Athén, Akropolisz, Propylaia, i.e. 437-432 o Athén, Akropolisz, Parthenon, i.e. 447-432 o Athén, Akropolisz, Erechteion, i.e. 421-405 o Athén, Hephaisteion (Theseion), i.e. 450-400 o Eleusis, Thelesterion, i.e. 7. sz.-i.e. 430 o Olynthos, város, lakóházak, i.e. 5. sz.-i.e. 348 o Messene, Poseidonia erőd, i.e. 4. sz. o Thorikos, színház, i.e. 400 o Epidauros, színház, i.e. 330 o Megalopolis, színház és Thersilion, i.e. 370-330 o Epidauros, Tholos, i.e. 360-330 o Athén, Lysikratés emlékműve, i.e. 334 o Halikarnasszosz (Bodrum), Mausoleion, i.e. 353 o Melbourne, Shrine of Remembrance, i.sz. 1928-1934 o Kos, Asklepios templomkörzet, i.e. 290-150 o Priéné városa, i.e. 300 körül o Priene, Ekklesiasterion, i.e. 20 o Miletos, város, i.e. 300 körül o Miletos, Bouleuterion, i.e. 170 körül o Pergamon, Akropolisz, i.e. 2. sz.

o o o •

Pergamon, Zeus oltár, i.e. 160 Athén, Attalos sztoája, i.e. 150 körül Athén, Szelek tornya-Andronikos óraháza, i.e. 50

A görög építészet rakja le az európai építészet alapjait. A templomok architektúrájának kimunkálásával új szemléletű monumentális építészetet hoz létre, amely harmonikus arányrendszerével egy újfajta igényességet tükröz. A városi kultúra több középülettípus kiérlelését eredményezi. A görög építészet hatása elsősorban az oszloprendek és az így kialakult homlokzatrendszerek átvételében, alkalmazásában érhető tetten. A római építészet továbbfejlesztésével, majd a reneszánsz újrafelfedezésével válik az európai építészet különböző stíluskorszakainak alapjává.

Ajánlott irodalom: Szentkirályi Zoltán-Détshy Mihály: Az építészet rövid története, Műszaki Könyvkiadó, Budapest (több kiadásban) Hajnóczi J. Gyula: Az építészet története – Ókor II. Klasszikus kultúrák, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Németh György, Ritoók Zsigmond, Sarkady János, Szilágyi János György, Görög művelődéstörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2006 Jenkins, Jan, Greek Architecture and its Scuplture in the British Museum, The British Museum Press, London, 2006 Brouskari, Maria, The Monuments of the Acropolis, Archaeological Receipts Fund Direction of Publications, Athens, 1997 Nevett, Lisa C., House and Society in the Ancient Greek World, University Press, Cambridge, 2001 Antikensammlung Berlin Staatliche Museen Preussischer Kulturbesitz, Die griechische Klassik. Idee oder Wirklichkeit, Berlin, 2002 Carratelli, Giovanni Pugliesi, The Western Greeks, Bompiani, Venezia, 1996 Brinkmann, Vinzenz, Wünsche, Raimund (kiadó), Bunte Götter. Die Farbigkeit antiker Skulptur, Glyptothek München, 2004 Tzonis, Alexander, Giannisi, Phoebe, Klassische Griechische Architektur. Die Konstruktion der Moderne, Flammarion, Paris, 2004 Spawforth, Tony, Az ókori Görögország templomai, Alexandra, Pécs, 2006 Szilágyi János György, A tenger fölött. Írások ókori görög és itáliai kultúrákról, Gondolat Kiadó, Budapest, 2011


TANÉV FÉLÉV ÉVFOLYAM 2013/14. I. N.III.Műszaki menedzser

Etruszk és római építészet – óravázlat •

• • •

•

•

•

•

•

Az etruszk építészet egyrészt saját kulturális gyökerein, másrészt a környező kultúrák hatására fejlődött. A etruszkok főként a Rómától északra fekvő területeket, a félsziget nyugati felét népesítették be, később kiterjesztették befolyásukat délen Campania északon Mantua térségéig. Villanova-kultúra (bennszülött vaskori népesség): i.e. 10-8. sz. Orientalizáló-kor: i.e. 750-550 Hellénizáló-kor: i.e. 550-390 Romanizáló kor: i.e. 390-80 Az etruszkok a görög várostervezési és építési szokásokat átvéve igen korán, már az i.e. 6. századtól jelentős városokat építettek, pl. Marzabotto. Az ún. toszkán átriumos ház kialakulása meghatározó lesz a későbbiekben a lakóház fejlődése szempontjából. Az etruszk templomok, jórészt fából épültek, terrakotta díszek borították a szerkezetet. Hármas szentélyét frontálisan megnyitott oszlopos előtéren keresztül lehetett megközelíteni. A nagy kiterjedésű temetők bonyolult és fontos kultuszra utalnak. Két alaptípusa létezett a temetkezéseknek: a kör alaprajzú szabadonálló ún. tumulus sírok, és a szorosan egymás mellé épült szögletes alaprajzú sírkamrák (kockasírok). A belsők igényes, faragott-festett dekorációval díszítettek, ahol a görög festészet hatása meghatározó. Az ókori római állam Itáliában, a mai Róma területén és a környező vidéken alakult ki. Terjeszkedése során Itália egész területét, majd időszámításunk kezdetéig a Földközitenger csaknem teljes térségét, Nyugat- és Közép-Európát a Rajna és a Duna vonaláig, a Brit sziget déli felét, a Balkánt, Kisázsiát és a Fekete-tenger partvidékét hódította meg. Később a birodalom kiterjedt a mai Románia és Mezopotámia területére is. Kronológiai áttekintés: o Királyság: i.e. 753-510 o Korai köztársaság: i.e. 510-290 o Kései köztársaság: i.e. 290-60 o Császárság: i.e. 60-i.sz. 395 (476) A római építészet főbb feladatai: o Fő művészi feladat: templomépítés: etruszk hagyományokon, ötvözve a görög építészet elemeivel. A görög peripterosz helyett prosztilosz elrendezésű, amely pódiumára a lépcső pofafalak között vezet fel. o A római lakóház is ötvözi a görög és etruszk hagyományokat, létrejön a perisztil udvaros, átriumos háztípus. o Villa urbana-városok közelében épített városi lakóház/Villa rustica-vidéki birtokokon épített, részben gazdasági udvarház o Császári paloták és villák: Róma, Palatinus-domb o Fórum: görög agórához hasonlóan kereskedelmi politikai és reprezentatív központja, legjelentősebb épületek a zárt és fedett csarnokok a bazilikák o Színház: a teljes nézőtér is épített o Amfiteátrum: viadalok színtere, új épülettípus o Cirkuszok: kocsiversenyek színterei, a görög stadionhoz hasonló o Fürdők-thermák: jellegzetesek a nagy tömegek befogadására alkalmas fürdőkomplexumok o Emlékművek, diadalívek, sírépítmények o Hadiépítészet: városfalak, katonai táborok, limes, őrtornyok o Mérnöki létesítmények: vízvezetékek, csatornák, utak, hidak, kikötők Téralakítás: az ókori rómában találunk először belső alátámasztás nélküli fedett tereket. A külső és belső igényes megfogalmazása egyenrangúvá vált. A hosszanti és centrális terek alkalmazása általánossá válik, ezek különböző bővületekkel gazdagodhatnak. A különböző tértípusokat az építészeti eszközökkel változatosan össze tudták kapcsolni, a monumentalitást a különböző terekből nyíló átlátások is fokozták. A nagyobb terek lefedése boltozással történt, amelyek mérnöki megoldásait csupán a XIX. század tudta túlszárnyalni.

•

•

•

•

Építőanyagok tekintetében a korábbiakhoz képest az égetett tégla alkalmazása vált fontossá, nagy tömegű falakat és boltozatokat betonszerű anyagból, öntött technológiával készítettek. A római építészet az alaktanát a görög továbbfejlesztéséből nyerte. A dór, ión és korintuszi mellett kialakulnak saját oszloprendek is, mint a toszkán és a kompozit. A gazdag formakincs arányai, kiképzése a monumentális méretekhez is idomul, összetetett homlokzati kompozíciókat eredményezve. Ismertetett példák: o Róma-Iuppiter Capitolinus temploma, i.e. 509 o Pompei-Casa del Sallustio, i.e. 320 o Róma-Forum Romanum, Lapis Niger o Róma-Largo Argentina, templomkerület, i.e. 350 o Praeneste (Palestrina)-Fortuna templomkörzet, i.e. 100-80 o Pompei-város, i.e. 3. szo Pompei-Forum, cca. i.e. 2-1. sz. o Pompei-Apollon szentélye, i.e. 80 o Pompei-Bazilika, i.e. 125-100 o Pompei-Nagy színház, i.e. 80 o Pompei-Amfiteátrum, i.e. 80 o Róma-Forum Boarium, Kerek templom és Fortuna Virilis templom, i.e. 100-60 o Róma-Tabularium, i.e. 78 o Róma-Pompeius színháza, i.e. 55 o Róma-Marcellus színháza, i.e. 61-13 o Róma-Császárfórumok, i.e. 1. szo Pula-Róma és Augustus temploma, i.sz. 2-14 o Róma-Domus Aurea, i.sz. 64-68 o Róma-Colosseum, i.sz. 75-82 o Róma-Palatinus, Császári paloták, i.sz. 92o Róma-Pantheon, i.sz. 118-128 o Tibur/Tivoli-Villa Hadriana, i.sz. 118-138 o Róma-Septimius Severus diadalíve, i.sz. 203 o Róma-Caracalla thermája, i.sz. 212-216 o Split-Diocletianus palotája, i.sz. 306 o Róma-Maxentius Basilica, i.sz. 312-316 A római építészet az épületek sokféleségében, volumenében és igényességében messze felülmúlta az előző korok építészetét, ugyanakkor azok szerves továbbfejlesztésén és innovációján alapult.

Ajánlott irodalom: Szentkirályi Zoltán, Détshy Mihály, Az építészet rövid története, Műszaki Könyvkiadó, Budapest (több kiadásban) Hajnóczi J. Gyula: Az építészet története – Ókor II. Klasszikus kultúrák, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Brinkmann, Vinzenz, Wünsche, Raimund (kiadó), Bunte Götter. Die Farbigkeit antiker Skulptur, Glyptothek München, 2004 Szentkirályi Zoltán, Az építészet világtörténete, Budapest, 1980 Tadgell, Christopher, Antiquity. Origins, Classicism and the New Rome (Architecture in Context I), Routledge, Oxon, 2007. Jones, Mark Wilson, Principles of Roman Architecture, Yale University Press, New Haven and London, 2003 Hesberg, Henner von, Römische Baukunst, Beck Verlag, München, 2005 Sear, Frank, Roman architecture, Batsford, London, 1982 Adam, Jean-Pierre, Roman building: materials and technology, Routledge, London, 1999



Korai keresztény építészet és Bizánc, kitekintés – óravázlat •

•

•

• •

• •

• •

•

• • •

•

A gyorsan terjedő keresztény vallásnak kezdetben önálló építészete nincsen, az üldözött vallás rejtett terekben, lakóházakban tartja szertartásait. Fordulópont i.sz. 313ban következik be, ekkor Constantinus császár kiváltságos vallássá nyilvánítja a kereszténységet. A nagyszabású építkezések mintaképéül a római bazilikák épülettípusa szolgált. A kereszténység még az üldöztetés idején gyorsan terjedt Rómában és az európai provinciákban, a Közel-Keleten, Palesztinában és Szíriában, Kisázsiában, továbbá Egyiptomban és Észak-Afrikában. Ezek a területek a kora keresztény építészet főbb elterjedési területei is egyben. A kezdeti időszak keresztény építészeti és művészeti emlékei jobbára sírok, amelyek római mintára készülő talajba vájt fülkék (katakombák), vagy kőlapokkal lefedett sírhelyek. A korai keresztény templomok három fő részre tagolódtak: az átriumra, a hosszházra és az apszisra. A keresztény templom alapjaiban különbözik az antik görög és római templomoktól. Ott ugyanis a szentélybe csak a kiváltságosok és a papok léphettek be, néhány keleti misztériumvallást leszámítva a gyülekezet számára zárva volt a szentély. A keresztény templom belső tere az ott zajló szertartáson résztvevő hívek számára épül, a belső téri és művészeti koncepció az oltár környezetére összpontosul. A templomok általában kelet-nyugati hossztengellyel épültek, kezdetben a szentély nyugaton, majd utóbb keleten épül. A bazilikák külső megjelenése, tömegformálása egyszerű, a főhajó kiemelkedik, a mellékhajókat félnyeregtetők fedik. A szentélyapszis tömegét félkúp formájú tető fedi, torony csak a VI. századtól épül. Jellegzetesek még önálló épületként a keresztelőkápolnák és a sírkápolnák, amelyek téralakítása a római hagyományok miatt centrális. A korai keresztény építészet a kortárs római építészet anyagait, technológiáit, sőt szétbontva az elemeit használja fel, kezdetleges módon alkalmazva, összeépítve azokat. Fontosabb emlékek: o Róma-régi San Pietro bazilika o Róma- San Paolo Fuori le Mura o Róma-Santa Sabina bazilika o Róma-San Agnese Fuori le Mura o Róma-Santa Costanza sírtemplom o Ravenna-Galla Placidia o Ravenna-San Apollinare Nuovo o Ravenna-San Apollinare in Classe o Pécs-Cella Septichora A római birodalmat Theodosius császár 395-ben megosztja, a nyugati 476-ban elbukik, a keletrómai 1453-ig fennáll. A keleti birodalom a VI. században éli első fénykorát Justinianus császár idején. Az antik kultúra keresztény szellemben töretlenül fejlődik tovább Justinianus koráig. Legfőbb feladatok közé tartoznak a templomok, paloták, védművek, továbbá a különböző mérnöki létesítmények. A monumentális bizánci építészet a korai keresztény építészet hosszanti és centrális térrendszereit fejleszti tovább, a VI. századtól a bazilikák tereit boltozatokkal fedik be. A keresztház központi terét dobbal kiemelt kupolával fedték, az oldalhajót dongákkal boltozták be.

•

•

•

• • •

•

A bizánci építészet, ezen belül a templomépítészet jellemző tömegformája az egyszerű vagy összetett tömb(ök) addíciója, felettük különböző magasságban kupolák, tetőfelépítmények. Legjellegzetesebbek a kilenc osztású templomok, amely hasábok kompozíciója, sarok és középkupolákkal. A külső oldalakhoz apszisok, kapcsolódhatnak, fokozva a lépcsős tömegforma karakterét. Egyik legjelentősebb szerkezeti vívmány a csegelyes kupola, amely a szögletes és kör alaprajzú tér közötti átmenet áthidalásán alapul gömbcikkelyek segítségével. A IX. századtól kezdve a belmagasság és a bevilágítás hatékonyságának növelése miatt dobra vagy tamburra helyezik a kupolát. A kupolák oldalnyomását az összetett térrendszer félkupolái, oldalhajói veszik fel. A tér alapvető újrafogalmazásával az antik formavilág is elveszti a szerepét. Fontos újítás a kosárfejezetes oszlop, amely az oszlopfők és vállkövek egyesítésével jön létre. Fontosabb példák: o Konstantinápoly: Apostolok temploma, i.sz. VI. sz. o Konstantinápoly: Sergius és Bacchus templom, 525-527 között épül, feltehetően a Hagia Sophia mesterei által o Konstantinápoly: Hagia Sophia – 532-537 között trallészi Anthémiosz és milétoszi Iszidórosz irányításával, majd a kupola beomlása után 558-562 között az ifjabb Iszidórosz építi újjá, a kupola 32 m átmérőjű. o Ravenna: San Vitale, i.sz. 526-547 o Velence: San Marco, i.sz. 11. sz. második fele A bizánci építészet kisugárzása és tartós hatása a Nyugat-Európai középkori építészetet is jelentősen befolyásolta, mind a kifejlesztett alaprajzi rendszerek, mind pedig a részletek, felületképzések területén.

A kitekintésben az alábbi témakörökről esett szó: •

• • •

• •

•

•

•

A Közép-Amerikai civilizációk közül az Olmék hozta létre az első számottevő monumentális építészeti alkotásokat, cca. i.e. 900 körül. Említett példák: La Venta i.e. 900 körül, Cuicuilco i.e. 5. sz. körül Rejtélyes kultúra hozta létre Teotihuacán monumentális épületeit, amely fennállása i.e. 4. sz.-i.u. 3-4. sz. közé tehető Az első évezred közepének jelentős lelőhelye Monte Alban (i.sz. 3-6. sz.) A korábbiakban tárgyaltuk már a 4 jelentős folyóvölgyi kultúra (Nílus, Mezopotámia, Indus és Gangesz, Sárga folyó) felemelkedését. Egyiptomban és Mezopotámiában jelentős magaskultúra alakul ki, Indiában a Harappa kultúra elbukik, később önálló, új fejlődés indul. Kínában a kezdeti fejlődés megtorpan, csupán az i.e. 3. század körül indul jelentős fejlődésnek a térség. India építészetében az említett példák: Sanchi sztúpa i.e. 3-1. sz., Karli-chaitya sziklakápolna i.e. 1. sz., Takht-i-Bhai i.sz. 2. sz. A késő antik Egyiptomban a kopt kereszténységhez jelentős építészeti alkotásokat köthetünk, ezek elsősorban síremlékek, templomok, zarándokhelyek: Bagawat temető (Kharga oázis) i.sz. 4-6. sz., Abu Mina (Menas) zarándokhely i.sz. 5-7. sz. Az i.e. első évezred második felében – a klasszikus görög kultúrával egyidőben – az ázsiai sztyeppéket a szkíták uralják. Monumentális kőépítészetet nem hagytak hátra, ugyanakkor sírtumulusaik jelentős alkotások: Altai, Pazyryk-kurgán i.e. 5. sz., Tuva Arzhan-2 kurgán i.e. 7. sz. Az ókori Kínában az i.e. 3. században Qin (Csin) császárhoz köthető az első jelentős birodalomegyesítés, ő kezdi el a középkorig továbbépített Nagy Fal építését. Sírhelye ismert, még feltáratlan. Az ősi Japánban az i.sz. 3. századra alalul ki olyan hatalomkoncetráció, amely már jelentős építészeti alkotásokra is képes. Ebből az időszakból ismertek az első császársírok: Sujin tumulusa i.sz. 3. század vége, Nintoku tumulusa i.sz. 5. század első fele

•

A japán kultúrkörben a szentélyépítészet az i.sz 3. századtól különös hagyomány okán marad fenn, legalábbis szellemi értelemben. A 20 évente megújított szentélyek a körzeten belül, másolatként épülnek fel, majd a hű másolat elkészülte után a régi elbontják (lásd pl. Sin szentélykörzet i.sz. 3. századtól).

Ajánlott irodalom: Szentkirályi Zoltán, Détshy Mihály, Az építészet rövid története, Műszaki Könyvkiadó, Budapest (több kiadásban) Hajnóczi J. Gyula: Az építészet története – Ókor II. Klasszikus kultúrák, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Szentkirályi Zoltán, Az építészet világtörténete, Budapest, 1980 Tadgell, Christopher, Antiquity. Origins, Classicism and the New Rome (Architecture in Context I), Routledge, Oxon, 2007. Cs. Tompos Erzsébet, Az építészet története. Középkor. Bizánci és iszlám építészet, Tankönyvkiadó, Budapest, 1989. Tompos Erzsébet, A későrómai császárság és Bizánc keresztény építészete, Ligatúra KFT, Budapest, 1994. Kádár Zoltán, Németh György, Tompos Erzsébet, A Hagia Szophia, Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1987.



Kora középkori és román stílusú építészet – óravázlat •

A nyugat római birodalom 5. századi bukásától a 8. századig a népvándorlás különböző hullámai alapjaiban alakították, formálták a kora középkori Európa társadalmi és gazdasági képét. Időleges fellendülést egyes uralkodók kivételes szervező képességei jelentettek, mint Ravenna székhellyel a keleti gótok itáliai birodalma, majd a longobárdok itáliai királysága, a nyugati gótoké Délnyugat-Franciaországban és Ibériában. Maradandónak a frankok állama bizonyult, amely az 5. század végétől a Meroving uralkodók alatt, később a VIII. század közepétől Nagy Károly alatt próbál a római birodalom jogutódjává válni. Tárgyalt emlékek: Naranco (Asturia), Fejedelmi csarnok, később Mária templom, i.sz. 8. sz. Aachen, Palotakápolna, Császári székhely, i.sz. 8. század vége Lorsch, Bencés apátsági együttes kapucsarnoka, i.sz. 9. század eleje Sankt Gallen, kolostorterv, i.sz. 829

•

• • • •

•

•

•

•

•

A román stílusú építészet az antik gyökerekből fejlődött kora keresztény és sajátos utat bejárt karoling építészet ötvöződéséből alakult ki. Nevét a római eredetre utalva a XIX. század elején kapta. Kialakulásának elsődleges területei Franciaország és Németország, innen terjed a XI. században Európa más térségei felé. A román stílus kultúrája a nyugati kereszténységen alapul, meghatározó a szerzetesek – bencések, premontreiek, ciszterek – szerepe. Az építészet kiemelt feladatai vallási ihletésűek, templomok, kolostorok létesülnek. A világi feladatot a várak, védművek, jelentik. A templomok méretét és alaprajzi sémáját a rendeltetés határozza meg. A kolostor közvetlenül kapcsolódik a templomhoz, kerengőjével általában a hossztengely mentén épül a templom mellé. A korakeresztény bazilika típus kerül továbbfejlesztésre, bár a kisebb templomok gyakran egyhajósak. A nagyobb templomoknál a hosszházhoz kapcsolódhat egy- vagy többhajós keresztház, amelyek összemetsződésénél kialakuló tér a négyezet. A románkori építészetet a legkiforrottabb alkotásokon, a templomokon ismerhetjük fel a legtisztábban. Felismerhetők a kora keresztény bazilika ismérvei, a lefedések kezdetben sík fafödémek. Központos elrendezést a keresztelő- és temetőkápolnák esetében találunk. A bazilikális templomok összetett tömegét a tornyok teszik változatossá, Itáliában az önállóan álló campanile hagyománya tovább él. A hatalmas székesegyházak tömege általában rendkívül változatos és festői, ugyanakkor az egyes elemek – tornyok, templomhajók, karzatok, négyezetek – még egyszerű addíciónak tűnnek. Az áthidaló és lefedő szerkezetek boltívei, mintaívei félkörösek, csak később, a gótika felé jelenik meg a csúcsív. A fejlődés során fontos lépés, amikor a dongaboltozatot felváltja keresztboltozat, kezdetben az ún. római keresztboltozat. Később ezt felváltja a román keresztboltozat, amely lényege, hogy az átló mentén félkörös szerkesztésű, amelynek így magasabb a záradéka-kisebb az oldalnyomása. A XII. század elejére kifejlődik a bordás keresztboltozat. A román stílusban az antik formakincs újraértelmezése, továbbfejlesztése, sokszor tudatos másolása folytatódik. Németországban korán kifejlődik a jellegzetes rajnai, vagy kockafejezet, majd később a redős vagy trapézfejezet. A

későbbi szakaszokban a bimbós vagy leveles díszű kehelyfejezetek már a gótika felé mutatnak. Tárgyalt emlékek: Gernrode (Németország), Szent Ciriákusz kolostortemplom, i.sz. 961-990 Hildesheim (Németország), Szent Mihály templom, i.sz. 11. század eleje Speyer (Németország), Székesegyház, i.sz. 1030-1106 Worms (Németország), Székesegyház, i.sz. 1170-1220 Köln (Németország), Sankta Maria im Kapitol, i.sz. 11. század első fele Cluny (Franciaország), Harmadik bencés templom, i.sz. 1088-1225 Vézelay (Franciország), Sainte-Madeleine templom, i.sz. 12. század első fele Poitiers (Franciaország), Notre-Dame-la-Grande templom, i.sz. 12. sz. első fele Durham (Anglia), Székesegyház, i.sz. 1093-1143 Santiago de Compostela (Spanyolország), i.sz. 1078-1128 Ajánlott irodalom: Szentkirályi Zoltán, Détshy Mihály, Az építészet rövid története, Műszaki Könyvkiadó, Budapest (több kiadásban) Szentkirályi Zoltán, Az építészet világtörténete, Budapest, 1980. Zádor Mihály, Középkor. Romanika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1990.



Gótikus építészet – óravázlat

•

•

• •

•

•

• • •

•

•

•

•

A gótikus stílus elnevezése a reneszánsz időszakából származik, amikor csúcsíves stílust tévesen a gótokhoz kötik és lenézik. A stílus a XII. század közepén jelenik meg Franciaországban, majd a XIII. századra a korabeli Európában uralkodóvá válik. Társadalmi alapját a XI. századtól meginduló, elsősorban a városokban koncentrálódó kereskedelem és kézműipar teremti meg. A gazdasági fejlődésnek gátat szab a feudális széttagoltság. A lovagság ideáját a kereszteshadjáratok erősítik. A XIII. század elején megalakul a domonkosok és ferencesek rendje, ahol koldulásból élnek a szerzetesek. A kultúra súlypontja a kolostorokból és uralkodói udvarokból a városokba tevődik át, ez jelenti a polgári kultúra alapjait. A középkor misztikumát lassan felváltja egy új, racionális szemlélet. A képzőművészetek szervesen kapcsolódnak az építészethez, de fokozatos önállóságot szereznek bizonyos műfajok a szobrászatban és pl. a táblakép festészetben. A szimbolikus ábrázolást a a valósághűbb művészeti interpretáció váltja fel. A katedrálisok építése okán az üvegfestészet magas színvonalat ér el. A legfőbb művészi feladat továbbra is a templomépítés, a súlypont az apátsági templomokról a székesegyházakra tevődik át, később a városi polgárság igényeinek is megfelelő plébániatemplomok újszerű kialakításai kerülnek előtérbe. A XIV. században feltalált tűzfegyverek alapvetően formálják át a várépítészeti korábbi elveit, ez rányomja bélyegét az uralkodói rezidenciák, városok kialakítására is. A városok fejlődésével fokozatosan alakulnak ki a középületek különböző típusai, pl. a városházák, várostornyok, posztócsarnokok, céhes székházak, stb. A jellegzetes tér- és tömegalakítási megoldások a francia katedrálisokon figyelhetők meg elsőként, mind az alaprajzi rendszer, mind pedig a szerkezeti megoldások tekintetében. A térstruktúra általában hosszanti, a felépítés bazilikális, később csarnoktemplomok is előfordulnak. A templomhajók térarányai igen karcsúak. A terek lefedése általában boltozatos, kezdetben hatsüveges, majd gótikus keresztboltozat. Angliában megjelennek a csillag- és hálóboltozatok, német, majd cseh és osztrák területeken a térgörbe boltozatok is. A nagy székesegyházak tömege igen összetett, ez jórészt a támpillérek és teherhárító ívek rendszeréből adódik. A boltozatok terheit pillérkötegekké csökkent szerkezetek viselik a korábbi faltestek és oszlopok helyett. A szerkezetiességet sugárzó külső és belső rend sajátságos formavilágot, alaktant alakított ki, a szerkezeti elemek mellett számos díszítés kap helyet meghatározott pozíciókban. A gótika téralakításban és tömegformálásban a román stílus vívmányaiból indult ki. A románkori építészetben kialakított csúcsíves és bordás boltozati rendszert fejlesztette tovább, kiérlelte vázas rendszert. A szerkezeteket egységes, mérműves rendszerben tervezett formák, tagolóelemek és díszítések hangolják össze, sajátos harmóniát teremtve. A gótikáva jön létre az antikvitás óta először önálló, európai stílus, amely az antik gyökerek bizonyos elemeit ugyan jelentősen átformálva, de még felhasználja.

Tárgyalt emlékek: Párizs (Franciaország), Saint-Denis apátság átépítése, 1137-1144 Párizs (Franciaország), Notre-Dame székesegyház, 1163-1250 Chartres (Franciaország), Székesegyház, 1194-1220 Reims (Franciaország), Székesegyház, 1211-1427 Amiens (Franciaország), Székesegyház, 1220-1269, 15. sz Párizs (Franciaország), Sainte-Chapelle, 1243-1248 Salisbury (Anglia), Székesegyház, 1220-1260 Lichfield (Anglia), Székesegyház, 1250-1350 Wells (Anglia), Székesegyház, 1175-1239-1490 Canterbury (Anglia), Székesegyház, 1377-1391 Cambridge (Anglia), Kings College kápolna, 1446-1515 London (Anglia), Westminster apátsági temp., VII. Henrik kápolna, 1503-1519

Siena (Itália), Székesegyház, 1229-1317 Milano (Itália), Székesegyház, 1386-1500 Marburg (Németország), Szent Erzsébet templom, 1235-1283 Köln (Németország), Székesegyház, 1248-1300-1560-1840-1878 Annaberg (Németország), Szent Anna templom, 1499-1520 Prága (Csehország), Ulászló terem, 1486-1500 Kutná Hora (Csehország), Borbála templom, 1388-1534 Sopron, Ferences (Kecske) templom, 1280-1340 Sopron, Szent Mihály templom, XIV-XV. század Kassa, Szent Erzsébet templom, XV. század Szeged, Alsóvárosi Ferences Templom, XV. század Nyírbátor, Szent György (ma református) templom, XV. század vége Visegrád, Fellegvár, 1242Visegrád, Királyi Palota, XIV. század elejétől Ajánlott irodalom: Szentkirályi Zoltán, Détshy Mihály, Az építészet rövid története, Műszaki Könyvkiadó, Budapest (több kiadásban) Szentkirályi Zoltán, Az építészet világtörténete, Budapest, 1980. Entz Géza, A gótika művészete. Corvina Kiadó, Budapest, 1973. 38-61, 95-127. o. Rolf Toman, A gótikus stílus. Vince Kiadó, Budapest, 2000. 190-236., 238-127. o. Sódor Alajos, Gótikus építészet. In: Az építészet története. Középkor. Tankönyvkiadó, Budapest, 1978. 504-511., 523-533., 571-598. o. Brucher Günter, Gotische Baukunt in Österreich. Salzburg-Wien, 1990. Marosi Ernő, A középkor művészete II. 1250-1500. Corvina kiadó, Budapest, 1996. 2236., 107-127., 147-165. o. Csemegi József, Németország gótikus művészete és közép-európai kapcsolatai. Gondolat Kiadó, Budapest, 1958. Sauerlander, Willibald, A naumburgi donátorszobrok. Beszámoló és kérdések. Budapest, 1989. Götz, Czymmek et al, Die Parler und der Schöne Stil 1350-1400. Köln, Schnütgen Museum, 1978. Swoboda Karl M., Peter Parler: Der Baukunstler und Bildhauer. Wien, Antin Schroll & Co. 1941.



Reneszánsz stílusú építészet – óravázlat •

•

•

•

•

•

•

•

• •

A XIV-XV. század során Európában mind gazdasági-politikai, mind pedig társadalmi és kulturális tekintetben jelentős változások történtek. A termékek cseréjét kezdi felváltani a kiterjedt piaci gazdálkodást elősegítő, a kézműipart is fellendítő pénzgazdálkodás. A városi polgárság tovább erősödik, a hatalmi viszonyokat a török birodalom terjeszkedése alapjaiban befolyásolja. A XV. század végén Amerika felfedezése igen fontos lépés, megindul a harc az új területek birtoklásáért. A feudális rendszerben a városi polgársággal szemben korlátozott a feudális urak hatalma. Megszűnik a középkor mindenható vallásossága, a tudomány új erőre kap. Az antik műveltség válik az új világszemlélet bázisává, vallási reformmozgalmak bontakoznak ki. A XV. század kezdetén lezárul a középkor, Európában új korszak, az újkor veszi kezdetét. A XV-XVI. század a reneszánsz, a XVII-XVIII. század a barokk művészet korszaka. A középkori társadalmi viszonyok elsőként a kor legfejlettebb területén, a korabeli Itáliában változnak erőteljesen. Ott hatott leginkább az antikvitás öröksége, így alakulhatott ki az ókori szerzők szellemiségén alapuló humanizmus irányzata, amely a reneszánsz (rinascimento-renaissance-újjászületés) művészet alapjait vetette meg. Magyarország a XV. század közepén Hunyadi Mátyás uralkodása alatt a korabeli Európa egyik nagyhatalma, a reneszánsz művészet és kultúra házassága révén is, Aragóniai Beatrix közvetítésével igen korán eljutott hazánkba. A társadalmi viszonyok differenciálódása új építészeti programokat, épülettípusokat eredményezett. A városokban paloták, vidéken kastélyok, udvarházak épültek. A tudományok széleskörű terjedése egyetemek, iskolák alapítását igényelte, könyvtárak is létesültek. Kórházak, színházak, árvaházak is épülnek, a hadászat az erődök építésében jelent drámai változást. Az antik mintákon nyugvó városépítészeti elképzelések felvetik az ideális város tervezési problematikáját, ennek eredményeként egyre több városi tér is létesül. A világi feladatok volumene új viszonyt teremt az egyházi építészettel, annak formavilágára és építészeti karakterére is kihat, jelentőségét azonban nem csökkenti. Az eszményi téralkotás kiteljesedését továbbra is a monumentális templomépítészet, továbbá a kápolnák kialakítása jelenti. A reneszánsz szemléletnek elsősorban a központos térelrendezés felelt meg, így a centrális tér vált a korszak típusmegoldásává. A hosszházas terekkel kapcsolt, továbbá kilencosztatú térként valamint görögkereszt alaprajzú kialakításban is találunk számos centrális koncepciójú elképzelést. A reneszánszban a gótika magasra törő elképzelései helyett a befejezettség és zártság hatását keltik az épületek, a tömegek kiegyensúlyozottak. A támaszrendszerek római mintára oszlopgerendásak vagy árkádívesek, a térlefedés sík vagy boltozatos. Bizánci hatásként kifejlődnek a kupolák különböző szerkezeti és formai kialakításai. A reneszánsz az antik római építészet tagozatait veszi át és azokat tovább is fejleszti, továbbá az épületbelsőben is az oszloprendek tagozatait alkalmazza. A reneszánsz a középkor idején feledésbe merült antik építésmódot, formavilágot és építészeti feladatokat eleveníti fel, ezzel a fejlődés irányát évszázadokra meghatározza. Új eredmények születtek az igen komplex térrendszerek tervezésében, a tömegformálásban és a homlokzatképzésben. A reneszánszot követő barokk, majd a klasszicizmus és az eklektika is ezen szellemiségben fejlődik töretlenül a XIX. század végéig.

Tárgyalt épületek: Firenze (Itália), Dóm kupola, 1420-/Filippo Brunelleschi (1366-1446) Firenze, Ospedale degli Innocenti (árvaház), 1420-/Filippo Brunelleschi (1366-1446) Firenze (Itália), Cappella Pazzi, 1420-/Filippo Brunelleschi (1366-1446) Firenze (Itália), Palazzo Medici, 1445-1460/Michelozzo di Bartolomeo (1396-1472) Firenze (Itália), Palazzo Rucellai, 1446-1451/Leon Battista Alberti (1404-1472) Firenze, Santa Maria Novella homlokzata, 1446-1451/Leon Battista Alberti (1404-1472) Prato, Madonna delle Carceri templom,1484-1506/Giuliano da Sangallo (1445-1516) Firenze (Itália), Palazzo Strozzi, 1489-1538/Giuliano da Sangallo (1445-1516)

Milano (Itália), San Satiro templom, 1446-1451/Donato Bramante (1444-1514) Róma (Itália), Tempietto, cca. 1502/Donato Bramante (1444-1514) Róma (Itália), San Pietro templom terve, 1446-1451/Donato Bramante (1444-1514) Firenze (Itália), Sagrestia Nuova, 1520-1526/Michelangelo Buonarroti (1475-1564) Róma (Itália), San Pietro folytatása, 1546-/Michelangelo Buonarroti (1475-1564) Róma (Itália), Piazza di Campidoglio, 1520-1526/Michelangelo Buonarroti (1475-1564) Róma (Itália), Il Gesù templom, 1568-1584/Giacomo Barozzi da Vignola (1507-1573) Vicenza (Itália), Basilica, 1549-1614/Andrea Palladio (1508-1580) Vicenza (Itália), Villa Rotonda, 1565-1591/Andrea Palladio (1508-1580) Vicenza (Itália), Teatro Olimpico, 1579-1580/Andrea Palladio (1508-1580) Vicenza (Itália), Teatro Olimpico, 1580-1585/Vincenzo Scamozzi Blois (Franciaország), Kastély, XV-XVI. század fordulója Chambord (Franciaország), Kastély, 1519-1547 London (Anglia), Banqueting house, 1619-1622/Inigo Jones (1573-1652) Nürnberg (Németország), Pellerhaus, 1602-1605/id. Jakob Wolff Krakko (Lengyelország), Wawel, XVI. század első harmada Moszkva (Oroszország), Kreml erődítései, 1485-1499/Aritotele Fioravanti Moszkva (Oroszország), Uszpenszkij székesegyház, XV. sz. vége/Aristotele Fioravanti Esztergom, Bakócz kápolna, 1506-1519 Sárospatak, Vár, 1506-1660 Ajánlott irodalom: Szentkirályi Zoltán-Détshy Mihály, Az építészet rövid története, Műszaki Könyvkiadó, Budapest (több kiadásban) Szentkirályi Zoltán, Az építészet története. Újkor. Barokk (1986, 5. kiadása 1996, Tankönyvkiadó) B. Szűcs Margit, Az építészet története. Újkor. Reneszánsz. Bp., 1985, 107-200. o. Hajnóczi Gábor: Andrea Palladio. Budapest, 1979. Jung, Wolfgang, Az érett reneszánsz és a manierizmus építészete Rómában és KözépItáliában. in: Toman, Rolf (szerk.): Az itáliai reneszánsz. Építészet. Szobrászat. Festészet. Rajz. Budapest, 1998, 130-155. o. Kohl, Jeanette, Késő reneszánsz építészet Velencében és a Velencei Köztársaság területén. in: Toman, Rolf (szerk.): Az itáliai reneszánsz. Építészet. Szobrászat. Festészet. Rajz. Budapest, 1998, 156-175. o. Wittkower, Rudolf, A humanizmus korának építészeti elvei. Budapest, Gondolat, 1986, 77-160. o. Balogh Jolán, Mátyás király és a művészet. Budapest, 1985, 89-270. o. Buzás Gergely, Lővei Pál, A visegrádi királyi palota címerdíszes zárt erkélye. Műemlékvédelem XXXIX, 1995. 98-112. o. Buzás Gergely, Visegrád, Királyi palota 1. (Lapidarium Hungaricum 2.) Budapest, 1990. Farbaky Péter, A budai királyi palota Mátyás és a Jagellók korában. Tanulmányok Budapest múltjából XXIX. köt. Budapest, 2001, 205-216. o. Feuerné Tóth Rózsa, A budai vár függőkertje és a Cisterna Regia. In: Galavics Géza (szerk.), Magyarországi reneszánsz és barokk. Budapest, 1975, 11-54. o. Horler Miklós, A buda-nyéki királyi villa épületei. Ars HungaricaXIV, 1986. 51-80. o. Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn 1458-1541. (A schallaburgi kiállítás katalógusa). Wien, 1982. Mikó Árpád, Rész és egész. A magyarországi reneszánsz kőfaragóműhelyek és kutatásuk. In: Bardoly István, László Csaba (Szerk.): Koppány Tibor hetvenedik születésnapjára. Tanulmányok. Budapest, 1998. 207-225. o. Mikó Árpád, Takács Imre (Szerk.), Pannonia Regia. Művészet a Dunántúlon 10001541. (a Magyar Nemzeti Galéria kiállításának katalógusa). Budapest, 1994. Reneszánsz fejezet



Barokk építészet – óravázlat •

• • • •

•

•

•

•

•

•

•

•

A XVII-XVIII. század rendkívül ellentmondásos időszak. A feudalizmus restaurációjának és az ellenreformáció eszméinek korszaka. A polgári fejlődés lelassul, polgári forradalmak törnek ki, elsőként Angliában 1649-ben, végül Párizsban 1789-ben. Magyarország a törökök kiűzése után a Habsburg birodalom tartományává válik, a polgári fejlődést a birodalmi érdekek gátolják. A barokk a kultúra és a tudomány kiemelkedő időszaka, jelentős felfedezések születnek: Kepler, Galilei, Leibniz, Descartes, Voltaire, Diderot... Időben lejátszódó cselekményt mutat be, még a síkbeli képzőművészet alkotásaival is. Fény-árnyék hatásokkal dinamikát tud generálni. Az időbeliség érzékeltetésére az építészet nyújt megfelelő kereteket, a templomok, paloták, kertek időben, a bejárás sorrendjében feltáruló térisége jelenti a barokk építőművészet legnagyobb eredményét. A barokk illuzionizmus az érzékelés határait tágítja, ehhez megfelelő eszköztár is társul. A barokk művészet legnagyobb mesterei Itáliában Caravaggio és Bernini, Spanyolországban el Greco és Velazquez, Flandriában és Németalföldön Rubens, van Dyck, Rembrandt és Vermeer. Az építészet legjelentősebb feladatait az ellenreformációs (azaz a katolikus) egyház templomi megrendelései, a királyi és fejedelmi kastélyok, valamint a városi paloták jelentik. A stílus széleskörben terjed, mind a polgári lakóházak, mind pl. a falusi templomok, sőt a népi építészet berkeiben is. Előtérbe kerül a városépítészet jeletősége, a haditechnikával fejlődik az erődépítészet, továbbá a kertépítészet művészi feladattá érik. A katonáknak kaszárnyák, a megsebesült és rokkant katonák számára invalidus otthonok épülnek. Számos kórház, iskola, színház épülettípusa ekkor érlelődik ki, és válik hosszabb ideig meghatározóvá. Egy barokk épület térsora alá- és fölérendeltségi viszonyokból áll, ennek eszköze a belmagasságon kívül a látványos bevilágítási, megnyitási és díszítési módozatokban rejlik. A templomépítészetben mind a tengelyes, mind a centrális elrendezés tipikusnak mondható, gyakori az elliptikus forma alkalmazása. A barokk városi tér valamely fontos középület előtere. A tömegképzésben is az alá- és fölérendeltség érvényesül. A világi építészetben a mérvadó minta a francia kastély épülettípusa volt. Jellemzője az U alakban a bejárat felé megnyíló ún. cour d’honneur-ös elrendezés. A tetők jellegzetes tömegformája az ún. manzárd tető. A kőburkolatot általában kiszorítja a vakolt és stukkókkal borított téglafal. A szerkezetekben lényeges újítás nem történt, sokszor az illuzionisztikus hatás elérése érdekében szerkezetellenes konstrukciók is készülnek. Több példa van olyan kettős, rabicszerkezetű kupolára, ahol a belső és külső héj között jelentős eltérés van. A barokk alaktanra általában jellemző, hogy nyitott formákat alkalmaz, alapvetően az antikból származó, reneszánsz formákat veszi át és fejleszti tovább. A palotákon és kastélyokon a kapuk keretezése, valamint a középső tengelyek és sarkok rizalitos kiemelése tipikus. A templomok főhomlokzata kétszintes, a római il Gesù mintáját követi, ennek számos változata alakult ki. Téralakításban a következő század építészete lényegében a barokk vívmányait alkalmazta.

Tárgyalt emlékek: Palmanova (Itália), Város, 1593-/Vincenzo Scamozzi (1548-1616) Róma, Il Gesù homlokzata, 1568-1584/Giacomo della Porta Róma, San Pietro továbbépítése/Carlo Maderno (1556-1629) Róma, San Pietro előtt tér, 1656-1667/Lorenzo Bernini (1598-1680) Róma, Sant’ Andrea al Quirinale, 1658-1661-1670/Lorenzo Bernini (1598-1680) Róma, Palazzo Chigi-Odescalchi, 1661/Lorenzo Bernini (1598-1680) Róma, San Carlo alle Quattro Fontane 1638-1641/Francesco Borromini (1599-1667) Versailles (Fra.), Kastély/Louis Levau, Charles Lebrun, André le Notre, Jules Mansart Párizs, Dome des Invalides 1670-1676/Jules Harduin Mansart (1646-1708) London, St Paul székesegyház, 1666-1697/Christopher Wren (1632-1723)

Ajánlott irodalom: Szentkirályi Zoltán-Détshy Mihály, Az építészet rövid története, Műszaki Könyvkiadó, Budapest (több kiadásban) Szentkirályi Zoltán, Az építészet története – Újkor. Barokk, Nemzeti Tankönyvkiadó Voit Pál, A barokk Magyarországon, Budapest 1970. Kelényi György, "Érett és késő barokk", in: Sisa József – Wiebenson, Dora: Magyarország építészetének története, Budapest 1998, 123–169. Galavics Géza, "Barokk", in: Galavics Géza – Marosi Ernő – Mikó Árpád – Wehli Tünde: Magyar művészet a kezdetektől 1800-ig, Budapest 2001, 348–441. Széphelyi F. György, "Barokk", in: Magyar művelődéstörténeti lexikon, I. Budapest 2003, 217–239. Bösel, Richard, Jesuiten architektur in Italien, 1540-1773. Wien, 1985. Connors, Joseph, Bernini's S. Andrea al Quirinale: Payments and Planning. Journal of the Society of Architectural Historians XLI/1 (Mar 1982.) 15-37. o. Haskell, Francis, Patrons and Painters. A Study in the Relations Between Italian Art and Society in the Age of the Baroque. New Haven-London, 1980. Wittkower, Rudolf, Art and Architecture in Italy 1600 to 1750. (Pelican History of Art) New Haven-London, 1982. Wittkower, Rudolf, Francesco Borromini, hischaracter and life. in: Studiesinthe Italian Baroque. London, 1975. Berger, Robert W, A Royal Passion. Louis XIV as Patron of Architecture. Cambridge, 1994. Berger, Robert W, The Palace of the Sun King. The Louvre of Louis XIV. University Park, 1993. Berger, Robert W, Versailles. The Château of Louis XIV.University Park - London, 1985. Blunt, Anthony, Art and Architecture in France 1500 to 1700. (Pelican History of Art) New Haven-London, 1982. Möseneder, Karl, »Aedificata Poesis«. Devisen in der französischen und österreichischen Barockarchitektur. Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte 35. (1982.) 139- 175. o.



A XIX. század építészete – óravázlat

•

• •

•

•

•

•

•

•

•

•

•

•

•

A francia forradalom példáján kibontakozó antifeudális forradalmak a század közepén egész Európában megszilárdították a polgárság helyzetét. A kapitalizmus első nagy, fellendülést eredményező szakasza 1870-ig tartott. A technikai fejlődés, a monopolizálódás és a túltermelési válság a kapitalizmus második szakaszát jellemezte, amely az 1914-ben kirobbant első világháborúval zárult. A korban a művészettörténet, a múlt megismerésének vágya állt a középpontban, ez határozta meg az építészeti irányzatokat is, összefoglaló néven ezt nevezzük historizmusnak. A historizáló stílusok sora a görög-római múltat felidéző klasszicizmussal kezdődött, majd a század második negyedében a középkorból és keleti formákból merítő romantikával folytatódott. A barokk tipikussá érlelt épülettípusa a palota, ez a klasszicizmusban egyszerűsödött, a hétköznapi feladatok karaktere közelebb került a reprezentatívakhoz. Az ipar és közigazgatás fejlődése fejlődése új épülettípusokat eredményezett, ezek a stílus szabta kereteken belül racionálisabb kiképzést kaptak. Ilyen épülettípus a soklakásos városi bérház, amely homlokzata palotaszerű kiképzést kapott. A romantika a klasszikus formák merevségével szembefordul, a kor adta új anyagokat és szerkezeti megoldásokat kötetlenebbül alkalmazták az építészek. Ez már a XX. század építészeti forradalmát vetíti előre. A romantika két fő ága bontakozik ki, egyik a gótika felelevenítésén, a másik a keleti formák, stílusok átvételén alapul. Tulajdonképpen a közös szellemi alapokon nyugvó klasszicizmus ellenáramlata lesz, az általános érvényűvel szemben különleges, egyszeri, sajátos és érzelmes. A század második felében egyre gyorsuló ütemben jelennek meg a stílusok megidézései: neoromán, neogótikus, neoreneszánsz, neobarokk, neoklasszicizmus, ezek összefoglaló neve eklektika. A század második felében-utolsó harmadában megsokasodtak az építészettörténetet tárgyaló, azt rendszerező munkák. A szakmai felkészültség fokmérője a történeti építészetben való jártasság volt, ezt a tudást alkalmazták a korszak építészeti feladatainak megvalósítása során. Tér és tömeg viszonyában új megoldások nem születtek, a belső terek hierarchikus rendjében a barokkban kiérlelt struktúrák kerültek előtérbe. A homlokzat azonban kiemelt fontosságú volt, a történeti korokkal szemben bizonyos elemek túlzott kiemelése, szokatlan alkalmazása vált tipikussá. Az eklektika a stílusokhoz való ragaszkodással akadémikus keretek közé szorította az építészetet, a korszerű épületek racionális térszervezésének sokszor gátjává vált, hasonlóképp az új anyagok és szerkezetek alkalmazásához. Specializálódtak a középületek, a közigazgatás, kultúra, egészségügy, kereskedelem és közlekedés terén számos új típus kerül továbbfejlesztésre. A városépítészetben is kiemelkedő eredmények születtek, a mai európai történeti városok képét jórészt az eklektika határozza meg. A mérnöki és építőművészeti tevékenység egyre jobban szétvált, ez azonban nem vált gátjává mindkét oldalon a nagyszerű teljesítményeknek. A mérnöki oldalon az új anyagok és szerkezetek kísérleti alkalmazása, az építőművészi oldal esetében pedig az új épületfajták kiérlelése hozott új eredményeket. Az eklektika stíluskereső és stílusszintetizáló karaktere egyre inkább szembekerült a korszerű követelményekkel, amely előrevetítette a szecesszió, majd a modern mozgalmak kibontakozását.

Tárgyalt épületek: Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 1837-1847/Pollack Mihály (1773-1855) Eger, Székesegyház, 1831-1837/Hild József (1789-1867) Budapest, Pesti Vígadó, 1865/Feszl Frigyes (1821-1884) Párizs, Eiffel torony, 1887-1889/Gustave Eiffel (1832-1923) Párizs, Gépcsarnok, 1887-1889/Ferdinand Dutert és Henri-Louis Contamin

Budapest, Vámház, 1874/Ybl Miklós (1814-1891) Budapest, Operaház, 1873-1884/Ybl Miklós (1814-1891) Budapest, Várkert bazár, 1874-1882/Ybl Miklós (1814-1891) Budapest, Parlament, 1881, 1885-1904/Steindl Imre (1839-1902) Budapest, Kúria, 1893-1896/Hauszmann Alajos (1847-1926) Budapest, Szépművészeti Múzeum, 1900-1906/Schickedanz Albert (1846-1915), Herzog Fülöp Ferenc (1860-1925) Ajánlott irodalom: Szentkirályi Zoltán-Détshy Mihály: Az építészet rövid története, Műszaki Könyvkiadó, Budapest (több kiadásban) Zádor Anna: A klasszicizmus és romantika építészete Magyarországon, HelikonCorvina kiadó, Bp., 1981. Kalmár Miklós: Az építészet története. Historizmus. Századforduló, Nemzeti Tankönyvkiadó Ritoók Pál: Magyar építészet. Klasszicizmus, historizmus. Kossuth Kiadó, Budapest, 2003. Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában 1867-1918. Corvina, Budapest, 1988. Déry Attila: Pest története és művészete. Terc Kiadó, Budapest, 2005. Siklósy László: Hogyan épült Budapest? (1870-1930) A Fővárosi Közmunkák Tanácsának története. FKT, Budapest, 1931. Winkler Gábor: Várospítészet a neoreneszánsz korában. In: Csáky – Hidvégi – Ritoók: Budapest neoreneszánsz építészete. 33-42. o. Gábor Eszter – Verő Mária: Az Ország Háza. Budapesti Országháza-tervek 1784-1884. Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban a Magyar Országgyűlés, a Magyar Országos Levéltár és a Szépművészeti Múzeum rendezésében 2000. augusztus 18-tól december 31-ig. Katalógus. Budapest, 2000. Merényi Ferenc: A magyar építészet 1867-1967. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970. Dr. Török László: Magyar építészet a historizmus korában. In: ÉpítésÉpítészettudomány, 1969/1-2. sz. 131-180. o. Rosch Gábor: Alpár Ignác építészete. Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2005. Sisa József: Steindl Imre. Holnap Kiadó, Budapest, 2005.


TANÉV FÉLÉV 2013/2014. I.

ÉVFOLYAM N.III. Műszaki menedzser

A szecesszió Óravázlat • James Watt 1769-ben megalkotja a gőzgépet és ezzel kezdetét veszi egy gazdasági-társadalmi átalakulás, melyet összefoglaló néven ipari forradalomnak nevezünk. • A könnyűipar, textilipar, közlekedés, nehézipar, bányászat rohamos fejlődéséről beszélhetünk, ezek a változások kihatnak a mindennapi életre és a gondolkodásra is. • A városban élő emberek létszáma pár évtized alatt megduplázódik, ekkor történnek a máig ható nagy városszerkezeti átalakítások Európa nagyvárosaiban…. • A társadalmi, gazdasági berendezkedés változásán túl szükség van a gondolkodás, az életszemlélet változására is. • A kor gondolkodói és művészei közül egyre többen fogalmazzák meg elképzeléseiket, miszerint korszerű, új művészetet kell teremteni, mely a jelenről szól és nem a múltban lefektetett szabályrendszeren alapul, a művészetnek összhangban kell lennie a korral melyben létezik. • „A művész legyen korának embere és ábrázolja azt, amit lát” – Eduard Manet, 1857. • Az útkereső mozgalmak között fontos szereppel bír az Angliából induló Arts and Crafts (művészetek és kézművesség) mozgalom, mely már az ipari forradalom miatt elgépiesedett világgal szembefordulva, a kézművesség és művészet kapcsolatát hirdeti. (John Ruskin, William Morris, Charles Rennie Mackinthos,stb.) • Formavilágában több olyan elemet használ (pl.: növényi ornamentika), amely később a szecesszióban stilizálva megjelenik. • A szecesszió világszerte nagyjából egy időben terjed el, különböző néven fut a különböző nyelvterületeken, igazi központtá egyik terület sem válik (1892-1905). • Modern style - Anglia; stile florale, stile inglese, liberty – Olaszország; Jugendstil – Németország; arte joven, arte modernismo – Spanyolország; Sezessionstil – Ausztria; art nouveau – Franciaország, Belgium; tifanny style – USA. • Stilizált növénymotívumok, hajladozó formák és terek; gazdagon díszített részletmegoldások a kézműves munka tisztelete és megünneplése érdekében; élénk színek, hullámzó minták; geometrikus minták, stb. • Az új anyagok felhasználásával előtérbe kerül az anyag és szerkezet kapcsolatának vizsgálata. • A szecesszió új fogalmakat hoz a köztudatba, Gesamtkunst, Gesamtkunstwerk, vagyis a művészetek szintézise, miszerint a korszerű művészet egyesíti a művészeteket, a mindennapokkal összhangban van, és minden minket körülvevő tárgy megtervezését művészetnek veszi (művészet legyen mindenben). Feszegeti az elgépiesedett világ, a kézművesség és a művészet viszonyát. • Henry van de Velde (ipar és művészet viszonyának kérdése……) • Victor Horta • Otto Wagner • Joseph Maria Olbrich • Antoni Gaudi • Lechner Ödön • stb • A szecesszió (annak sikeressége az új, korszerű művészet megteremtésében) megítélése nem egyértelmű. A múlt stiláris kötöttségeinek mellőzésével sikerült megszabadulnia a klasszicizmus, az eklektika formavilágától, ugyanakkor a túlzó növényi ornamentika, a részletek tobzódása, a részletek kézműves aprólékossága miatt ellentmondásba kerül önmagával. A hagyományos kézművesség-művészet kapcsolatot erősíti, nem vesz tudomást a korról melyben létezik, ahol az iparosodás, a sorozatgyártás az ipar-művészet kapcsolatát kellene keresni. • Hamar kiég a mozgalom, olyan alkotók, akik az eklektika sokat kritizált világából a kritikák hatására, és nem gondolati indíttatásból kívánnak kilépni, pusztán formai alapon „használják” a szecesszíót, így rövid idő alatt csupán díszítéssé válik a formavilág, melyet a szecesszió létrehozott. • A XX. század elején a szecessziónak köszönhetően megfogalmazott ellentmondásokra keresett válaszok az újító szellemiségű gondolkodókat és művészeket új irányok felé terelik. Ajánlott irodalom: • Nicolle Tuffelli: A XIX. század művészete, Budapest, Helikon, 2000. • Kenneth Frampton: A modern építészet kritikai története, Budapest, Terc, 2002.


TANÉV FÉLÉV 2013/2014. I.


A modernizmus kezdetei Óravázlat • • • •

•

• • • •

• •

• •

A 19. században gyors egymásutánban megismétlődnek a történelmi stílusok (neo…), majd ezek ötvözete (eklektika). A kiüresedett, jelentését vesztett formavilág ellen lázad a szecesszió (Victor Horta, Antoní Gaudí, Hector Guimard). Eközben Amerikában magasházak épülnek (Charles Atwood, James Bogardus, Louis Sullivan). Bár a korai kezdeményezések biztatóak, az építészet radikális megújításának eszméje nem Amerikában születik meg. A 20. század elején a festészetben éppúgy, mint az építészetben, számtalan új irányzat, új gondolat, új gondolkodó van egyszerre jelen. Sokrétű, sokszor ellentmondásos útkeresés zajlik (Antoní Gaudí, Louis Sullivan, Frank Lloyd Wright, Otto Wagner, Adolf Loos, Henry van der Velde, Peter Behrens stb….., Gustav Klimt, Pablo Picasso, Henri Rousseau, Marcel Duchamp, stb…..) A robbanásszerűen változó világ (iparosodás, városok fejlődése, közlekedés fejlődése, gépek fejlődése), a művészetekben a minden addigival dacoló szecesszió túláradó érzelmességével való szembefordulás, az első világháború borzalmai, az utána jelentkező lakásigény mind az avantgárd irányzatok megerősödését segítették. (Kazimir Malevics: Fehér alapon fehér négyszög; Piet Mondrian, Theo von Doesburg, Moholy-Nagy László, Vlagyimir Tatlin, Paul Klee, Huszár Vilmos, Kandinszkij, El Liszickij….) Adolf Loos: „Díszítés és bűnözés”, 1908. Peter Behrens: AEG turbinagyár, 1909. Walter Gropius, Adolf Meyer: Fagus kaptafagyár, 1911 ABSZTRAKCIÓ, KONSTRUKTIVIZMUS, FUNKCIONALIZMUS, KUBIZMUS, PURIZMUS, FUTURIZMUS, NEOPLASZTICIZMUS, SZUPREMATIZMUS… BAUHAUS 1919-1928 Walter Gropius, 1928-1932 Hannes Meyer Cél: újra egységet teremteni a kézművesség és a művészet között, összhangba hozni a kézműves tervezést (művészet) a gyári termeléssel (iparművészet). Épületek tervezésénél a racionális gondolkodás párosul a modern esztétikával. Optimalizálják a közlekedőket, előtérbe kerülnek a tervezés során az akusztikai, a hőtechnikai, az épületvillamossági szempontok stb…. A modern építészek szakítani kívántak minden addigi hagyománnyal, és az építészetet az anyagra, szerkezetre, funkcióra kívánták visszavezetni, a formát pedig az előző háromból kívánták származtatni. A befogadó közönséggel kezdetektől fogva konfliktushelyzetben van a modern építészet, mert figyelmen kívül hagyja a közönség vizuális tradícióit és azt az igényét, hogy társadalmi rangját klasszikus elemek segítségével reprezentálja. De Stijl 1917-1931 Theo von Doesburg, Piet Mondrian, Gerrit Ritveld Neoplaszticizmus, Schröder-ház, Le Corbusier Citrohan-ház, 1922 – későbbi alaptípus Villa Savoye, 1929 Az új építészet 5 pontja: 1. A talaj szintjéről pillérekkel felemelt tömeg 2. Szabad alaprajz 3. Szabad homlokzat 4. Hosszú vízszintes szalagablakok 5. Tetőkert Mies van der Rohe Barcelona-pavilon, 1929. Tugendhat-ház, 1930. Molnár Frakas, Fischer József

Ajánlott irodalom: • Bonta János: Modern építészet 1911-2000, Budapest ,Terc, 2002. • Kenneth Frampton: A modern építészet kritikai története, Budapest, Terc, 2002. • Edina Bernard: A modern művészet, Budapest, Helikon, 2000.


TANÉV 2013/2014.

FÉLÉV I.


Főbb építészeti irányzatok napjainkig Óravázlat • • • • • • • •

• •

•

•

• • •

• •

1933-ban a BAUHAUS iskolát bezárják, az „elfajzott művészeteket” elnyomják. A hitleri Németországra ekkor a klasszicizáló, birodalmi építészet jellemző (Speer). 1931-ben Theo von Doesburg, a De Stijl főszerkesztője meghal, a mozgalom elcsendesül Hollandiában. Olaszországban a fasiszta hatalom kezdetekben még modern formanyelven „reprezentál” (Terragni – Fasiszta székház, Como, 1932). Oroszországban az I. vh. után az avantgárd irányzatok, így a konstruktivizmus is háttérbe szorul, helyettük a szocialista realizmus eszméje uralkodik a művészetekben. Magyarországon a szocialista realizmus a II. vh. után szovjet mintára alakul ki (Pl.: Dunaújváros [Sztálinváros] Dunai Vasmű). USA és Dél-Amerika – európai emigránsok által a modern építészet új lendületet vesz (Mies van der Rohe, Breuer Marcell, Walter Gropius, E.Mendelsohn, Moholy-Nagy László stb… Philip Johnson, Frank Lloyd Wright stb… A II. vh. alatt és után a modern építészek közül sokan új utakat keresnek, keresik a megoldást az alapkonfliktus feloldására (a modern építészet keménysége, ellentmondást nem tűrő határozottsága, a tradíciók figyelmen kívül hagyása ellenállást vált ki az emberekből). Ezáltal „puhul” a modern építészet, anyaghasználatában érzelmesebbé válik (szemben az avantgárd szinte gépi simaságú vakolt felületeivel), megteremtve a későbbi regionalista gondolkodás alapjait. BETON BRUT – Le Corbusier -Unité d’Habitation, 1946. A betont nyersen, vakolatlanul, durvára zsaluzva használja, már-már kő hatású felületeket hozva létre. ÚJ BRUTALIZMUS, 1950-es évek, Anglia Az 1930-as évek elején Oroszországban megszakadt konstruktivista irány továbbgondolása, az anyagok nagyon őszinte, nagyon nyers használata és az épületgépészeti rendszerek leplezetlen bemutatása jellemzi (Alison és Peter Smithson: Iskola, Norfolk, 1950) → ARCHIGRAM csoport (Peter Cook: Plug in city, 1964; Ron Herron: Walking city, 1964) → high tech a ’90-es években STRUKTURALIZMUS – Hollandia (Hertzberger, A. v. Eyck) A konstruktivizmustól eltérően nem szerkezeti elemekből hoz létre rendszert, hanem önálló „épületegységeket” rendez el valamilyen vezérelv alapján. Rugalmasabb, szabadon használható térszövedéket hoz létre. (Eyck: Árvaház, Amszterdam, 1955; Hertzberger: Irodaház, Appeldoorn, 1968) METABOLIZMUS – Japán (Arato Isozaki, Kisho Kurokawa, Fumihiko Maki, Kenzo Tange) USA Mies van der Rohe: Crown Hall, 1958; Seagrams building, 1958; Farnsworth house 1951; Philip Johnson: Nyaraló, 1953, Seagrams building, 1958 Frank Llyod Wright: Waterfall house, 1935, Guggenheim Museum, 1955. Eero Saarinen: TWA, 1962. Le Corbusier: Chandigarh, 1951-1958; Ronchamp, 1950-1954. Louis Kahn: Hindu menedzserképző, 1963. POSZTMODERN Robert Venturi: Összettetség és ellentmondás az építészetben (Complexity and Contradiction in Architecture, 1966) Robert Venturi: Saját nyaraló, 1962. Charles Moore: Piazza d’Italia, 1975. Philip Johnson: ATT irodaház, 1978. Michael Graves: Diesney-központ, 1980. Aldo Rossi, James Stirling, Mario Botta….. Posztmodern kitérő után a modern folytatódik „mai modern”-ként (Tadao Ando: Fény temploma, Osaka, 1987; Richard Meier: Múzeum, Frankfurt, 1979) DEKONSTRUKTIVIZMUS Peter Eisenman - Jacques Derrida, Bernard Tscumi stb…

Ajánlott irodalom: • Bonta János: Modern építésze, 1911-2000, Budapest ,Terc, 2002. • Kenneth Frampton: A modern építészet kritikai története,. Budapest, Terc, 2002. • Kunszt György - Klein Rudolf: A dekonstruktivizmustól a foldingig, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1999.

TÁRGY: Építészeti alapismeretek TANÉV FÉLÉV ÉVFOLYAM ELŐADÓ: Vasáros Zsolt DLA egyetemi docens Helfrich Szabolcs egyetemi adjunktus

Recommend Documents