KLINIKUM
INFEKCIÓKONTROLL
Tapasztalatok az infekciókontroll területén a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban A methicillin rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) elleni küzdelem Szabadka Hajnalka, Szolyka Gizella, Higyisán Ilona, Fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház Rákay Erzsébet, Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak Ludwig Endre, Egyesített Szent István és Szent László Kórház Az MRSA világszerte a legfontosabb nozokomiális pathogén, amellyel szembeni védekezés kiemelkedő fontosságú. Az MRSA fertőzések megelőzéséhez, illetve leküzdéséhez megfelelő útmutatók állnak rendelkezésre. A javasolt intézkedések végrehajtásához tapasztalatunk szerint a folyamatos ellenőrzésen kívül igen fontos a dolgozók továbbképzése, valamint a helyes antibiotikum politika. Ugyanakkor a munkához nélkülözhetetlen a személyi és tárgyi feltételek biztosítása. The constraint of MRSA, the most important nosocomial pathogen worldwide, is of utmost relevance. State-of-the-art guidelines for the prevention and control of infections caused by MRSA are available. To accomplish recommended measures the most essential responsibilities, in our experience, are: continuous supervision of activities, further education of staff and appropriate antibiotic policy. Adequate staff and proper supply of resources are prerequisites for infection control activities.
BEVEZETÉS Az MRSA az egész világon a legfontosabb nozokomiális kórokozónak számít. Bár előfordulási aránya számos országban csökkent az elmúlt években, incidenciája még mindig legalább nyolc európai államban 25% felett maradt az invazív mintákból izolált S. aureus törzsek között [1]. A legfrissebb európai MRSA incidencia adatokat az 1. ábrán mutatjuk be. Magyarországon az MRSA előfordulási arányát illetően a legpontosabb adatokkal az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) Bakteriológiai Főosztálya rendelkezik, amely laboratóriumi surveillance-t végez a hazai antibiotikum rezisztencia alakulásának folyamatos monitorozására [2]. Az OEK adatokból látható, hogy az MRSA előfordulási aránya igen jelentős változásokon ment át Magyarországon az elmúlt 10 évben, amit kedvezőtlen és kedvező trendek egyaránt jellemeztek. Az MRSA incidenciájának hazai alakulását 2001 és 2010 között az 1. táblázatban foglaltuk össze. Mint az az 1. táblázatból látható, az MRSA előfordulása 2001-ben még 5% alatt volt Magyarországon. Ezután azonban gyors emelkedés következett. A kórokozó aránya 2002re lényegében megduplázódott, majd 2003-ban egy újabb
38
IME XI. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2012. ÁPRILIS
1. ábra Az MRSA incidenciája Európában invazív mintából (vér, liquor) izolált S. aureus törzsek között [1]
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 4,7
9,0
14,9
16,7
19,9
25,1
23,6
23,0
28,6
30,1
1. táblázat Az MRSA előfordulási aránya invazív mintákból (vér, liquor) izolált S. aureus törzsek között Magyarországon (%) [2]
mintegy 50%-os emelkedés volt megfigyelhető. A kedvezőtlen tendencia 2006-ig tartott, amikor az MRSA incidenciája 25,1%-os értéket ért el. Ezt követően egy átmeneti kedvező változásnak lehettünk tanúi: 2007-ben és 2008-ban az MRSA előfordulása kismértékben ugyan, de csökkent Magyarországon. 2009-ben és 2010-ben ugyanakkor ismét emelkedni kezdett az incidencia és 30,1%-os arányt ért el. Az MRSA által okozott nozokomiális infekciók igen változatosak; a legfontosabbak – súlyosságuk miatt – a pneumonia, a műtéti beavatkozást követő sebfertőzés és a sepsis. Egyértelműen igazolt, hogy az MRSA által kiváltott fertőzések kimenetele jóval kedvezőtlenebb, mint a methicillin érzékeny S. aureus által okozott hasonló infekcióké [3, 5]. A műtétet követő sebfertőzések esetében a mortalitásbeli különbség mintegy háromszoros is lehet [5]. A súlyos nozokomiális MRSA infekció kialakulásában független rizikó tényezőként szerepel: a beteg kora, a kórházban tartózkodás idő-
KLINIKUM
INFEKCIÓKONTROLL
Szakbizottsága és a Kórházi Minőségfórum Infekciókontroll Irányelvfejlesztő Csoportja két ilyen nemzetközi irányelv [19, 20], valamint az Országos Epidemiológiai központ által kiadott Módszertani levélben [21] foglaltakat alapul véve dolgozta ki az Irányelv az MRSA (Methicillin rezisztens Staphylococcus aureus) fertőzések megelőzésére dokumentumot [22]. Az ebben megfogalmazott ajánlásokat a tudományos bizonyítékok rangsorolására használt metodika szerint különböző kategóriákba sorolták.
tartama, a korábbi antibiotikum terápia, a húgyúti katéter, a nasogastricus kanül és a megelőző sebészi beavatkozás [6]. Az MRSA fertőzések kialakulásában igen fontos szerepet játszanak a tünetmentes kórokozó hordozók. Az MRSA infekciók jelentős része valójában endogén eredetű és a beteg által hordozott MRSA-tól származik. Több felmérés is kimutatta, hogy sebfertőzés kialakulásakor a hordozott MRSA 2-10-szer valószínűbb, hogy nozokomiális fertőzést fog okozni, mint a hordozott methicillin érzékeny S. aureus [7-11]. Ezen kívül, számos felmérés kimutatta, hogy az MRSA hordozók jóval gyakrabban kapnak MRSA bakteriémiát, mint a nem hordozó betegek [12-17]. Éppen ezért célszerű azon, a kórházba újonnan felvett betegek orrváladékának szűrése MRSA irányában, akiknél a hordozás valamilyen rizikó faktora fennáll. Infekció ugyanakkor más hordozó-, vagy fertőzött betegektől, illetve a személyzettől is kiindulhat. Az átvitel leggyakoribb módja a szennyezett kéz által történő transzmisszió, de eszközzel és felületekről történő fertőzés is előfordul [18]. A nozokomiális MRSA infekció megelőzés hatékony módszereinek kidolgozására számos vizsgálat/felmérés történt, amelyek alapján MRSA kontroll irányelvek kerültek kidolgozásra.
I. kategória: (A) Szigorú előírás, ami jól tervezett és ellenőrzött kísérleti, klinikai vagy epidemiológiai tanulmányokon alapszik. (B) Erősen ajánlott, kísérleti, klinikai vagy epidemiológiai vizsgálattal alátámasztott elméleti alapokkal és erős evidenciákkal. II. kategória: Ajánlott kategória. Ezek az ajánlások erős racionalitáson, kifejezett evidenciákon alapulnak, még ha nincs is elegendő tudományos bizonyíték. Nincs ajánlás: Nincs egységes álláspont elegendő bizonyíték és tapasztalat hiányában.
IRÁNYELVEKBEN JAVASOLT INFEKCIÓKONTROLL INTÉZKEDÉSEK AZ MRSA TERJEDÉSÉNEK MEGAKADÁLYOZÁSÁRA
Az irányelv [22] az ajánlásokat hat csoportba sorolja, ezen belül az egyes ajánlásokat kategorizálja a fentiek szerint.
Az MRSA fertőzések megelőzése, előfordulási gyakoriságuk csökkentése, az MRSA-pozitív izolátumok arányának minimális szinten való tartása céljából az utóbbi évtizedben több nemzetközi irányelv került kiadásra. Ezek az irányelvek több száz tanulmányban foglalt tapasztalati és vizsgálati eredményeket figyelembe véve készültek, megfelelve ezáltal a tudományos bizonyítékok kritériumainak. 2004-ben A Magyar Kórházszövetség Infekciókontroll Ajánlás
KÓRHÁZI VIZSGÁLAT Az alábbiakban az egyes ajánlásokat sorra véve elemeztük, hogy a kórházunk sebészeti osztályán adott járványos időszakban hogyan tudtuk, próbáltuk érvényesíteni az ajánlásokban foglaltakat, és mely pontokban nem tettük meg a szükséges intézkedéseket.
Ajánlás kategóriája
Gyakorlati tapasztalat az ajánlással kapcsolatban
I. Aktív surveillance-tenyészetek a terjedés rezervoárjának azonosítására Az MRSA terjedésének kontrollálására végezzünk mikrobiológiai vizsgálatokat és foganatosítsunk szigorú előírásokat!
I/A
Munkautasításunk van a kórházba felvételre kerülő MRSA szempontjából nagy rizikóval rendelkező betegek* orr-torok (szükség esetén egyéb) szűrővizsgálatára vonatkozóan. A munkautasításban foglaltak megvalósulását pl. a sebészeti osztály vonatkozásában ellenőriztük.
Leoltások végzése a kórházi felvételkor javasolt azon betegek esetén, akiknél nagy az MRSA hordozás veszélye.
I/B
A Sebészeti osztályon elektív műtéteke való felvételt megelőzően kértük a beteg ambuláns kivizsgálása során a szűrés elvégzését.
Rendszeres leoltások szükségesek azon betegek esetében, akik hosszú ideje nagy valószínűséggel MRSA hordozók, vagy a kórházi osztály elhelyezkedése, az antibiotikum terápia, az alapbetegség, a kórházi tartózkodás hossza, vagy az előbb említett mind a négy ok indokolja ezt.
I/A
Rendszeres leoltásokat csak a tudottan MRSA-s betegek hosszú kórházi tartózkodása esetén végzünk az MRSA hordozás igazolására illetve a dekolonizáció eredményességének ellenőrzésére.
Az MRSA-surveillance tenyészeteinek minden esetben tartalmazniuk kell az elülső nazalis vestibulumból származó mintát!
I/B
A szűrések alkalmából orrváladék mintázása minden esetben történik.
Ha van a bőrön hámló terület, abból is mintát kell venni MRSA-ra!
I/B
A munkautasításban a krónikus, vagy nem gyógyuló műtéti sebek ajánlott leoltása szerepel.
MRSA-fertőzött vagy hordozó betegeket nyugodtan kezelhetünk együtt más MRSA fertőzött vagy hordozó betegekkel.
II
A szűkös izolációs lehetőségek miatt ezt másképp a gyakorlatban nem is lehetne megoldani.
Különböző érzékenységű MRSA-val fertőzött betegek antibiotikus kezelésénél az eltérő rezisztenciaviszonyokat vegyük figyelembe!
II
Az MRSA-val fertőzött betegek kezelésére használt antibiotikumok szűk köre mindenképpen szükségessé teszi ennek az ajánlásnak a figyelembe vételét. (Infektológiai konzíliumok)
IME XI. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2012. ÁPRILIS
39
KLINIKUM
INFEKCIÓKONTROLL
Ajánlás
Ajánlás kategóriája
Gyakorlati tapasztalat az ajánlással kapcsolatban
II. Kézhigiéne Kötelezzük az egészségügyi dolgozókat arra, hogy a beteggel való érintkezés után szigorúan végezzenek higiénés kézfertőtlenítést alkoholos alapú kézfertőtlenítő szerrel!
I/A
Amennyiben a kéz szemmel láthatóan vérrel, testnedvvel, egyéb szerves anyaggal szennyezett, kéztisztítás is szükséges. Ha a kézen makroszkópos szennyeződés nem látható, alkoholos bedörzsölést javasoljunk. A nagyobb együttműködés elérésére a kézhigiénét ellenőrizni, az egészségügyi dolgozókat rendszeresen oktatni szükséges.
I/A I/B
A feltételek biztosítása mellett ennek a pontnak a teljesülését rendszeres oktatásokkal és az ellenőrzés fokozásával lehet megoldani. Történtek felmérések a kézhigiénés gyakorlat hatékony kivitelezése irányában (fluoreszcens lámpa használata), oktatás is történt, azonban ennek hatékonysága elmaradt a kívánatostól. Rendszeres oktatásokra, szigorúbb ellenőrzési rendszer kidolgozására lenne szükség.
I/B
III. Izolációs előírások MRSA-fertőzés vagy kolonizáció esetén Mindig viseljünk kesztyűt, ha olyan beteg szobájába lépünk, akit multirezisztens patogénekkel való kolonizáció vagy fertőzöttség miatt elkülönítettek!
I/A
A kesztyűviselés problémája ott kezdődik, hogy biztosítsunk megfelelő számú kesztyűt, hogy lehetőség legyen azt megfelelő gyakorisággal cserélni. Fontos – és szintén oktatással tudatosítani szükséges, – hogy a kesztyűvel is továbbvisszük a kórokozókat, tehát azt a beteggel való kontaktust követően le kell venni, és kezet kell fertőtleníteni. Másik probléma a nem mindig megfelelő minőségű kesztyű volt: ha a kesztyű szakad, mérete nem megfelelő, akkor nem lehet benne elvégezni a szükséges feladatokat.
Mindig viseljünk köpenyt a beteggel és a környezetében lévő tárgyakkal való érintkezés során, ha a beteg ismerten MRSA fertőzött vagy kolonizált, kivéve ha nincs közvetlen érintkezés a beteggel és a környezetében lévő tárgyakkal!
I/A
Az egyszerhasználatos köpeny megfelelő számban való biztosítása nagy anyagi terhet ró adott osztályra és a kórházra. Ettől függetlenül az evidencia szintjének megfelelően fontosnak tartjuk a köpeny, vagy fóliakötény használatát, és azt, hogy használatot követően kidobásra kerüljenek! (a fogason egymásra helyezett szennyezett köpenyeket ne viseljük többször!)
Hordjunk orr-szájmaszkot az elkülönítési előírások részeként, ha olyan beteg szobájába lépünk, aki MRSA-val fertőzött vagy kolonizált!
II
Habár ez csak egy II. kategóriába sorolt ajánlás, azért, hogy a dolgozóknál csökkentsük az MRSA orr – torok kolonizációjának kockázatát előírjuk a maszk viselését.
A betegellátás eszközeit használjuk csupán egy beteg ellátásához, a betegek közti átvitel megakadályozására! Ha a közös eszköz használata elkerülhetetlen tisztítsuk, fertőtlenítsük és sterilizáljuk megfelelően az eszközt mielőtt másik betegnél használjuk!
I/B
Ezt az ajánlást igyekeztünk maximálisan betartani és betartatni. Megfelelő számú egyszerhasználatos eszköz rendelkezésre állt, illetve szabályoztuk a fertőtlenítés, sterilizálás menetét.
IV. Az antibiotikum – használat felügyelete Kerüljük a nem megfelelő vagy túlzott antibiotikum-profilaxist és terápiát.
I/B
Biztosítsuk a megfelelő dozírozást és kezelési időtartamot az antibiotikum terápiában.
I/B
A perzisztáló MRSA-hordozás megelőzésére csökkentsük az antibiotikumok –különösképpen a fluorokinolonok –használatát a lehetséges minimumra olyan intézményekben, ahol az MRSA endémiás!
I/B
A sebészeti osztályon az infektológiai konzíliumot adó professzor hetente egyszer átnézi az összes beteg lázlapját, kórrajzát, aki bármilyen célból antibiotikumot kap. Dönt az antibiotikum szükségességéről és a terápia hosszáról, illetve nem megfelelő antibiotikum adása esetén változtat a terápián. Az Infekciókontroll és Antibiotikum Bizottság félévente a főgyógyszerésznő összeállítása alapján elemzi a kórház és külön az osztályok antibiotikum felhasználását. Ahol nem magyarázható szakmai indokokkal az antibiotikum használat mértéke ott további vizsgálatokat (kórlapok alapján retrospektív elemzése az antibiotikum felhasználásnak) indítunk.
V. Kolonizált betegeknél a kolonizáció csökkentése vagy megszüntetése A dekolonizációs terápia széles körű és/vagy elhúzódó használatát kerülni kell, hiszen ezek antibiotikum-rezisztens törzsek kifejlődéséhez és elterjedéséhez vezethetnek, mely az infekció kontrollálására tett erőfeszítéseinket aknázza alá.
I/B
Kórházunkban kezelt ismert, vagy MRSA szűrés kapcsán ismertté vált MRSA orr-torok hordozó beteget vagy dolgozót protokoll szerint próbálunk dekolonizálni. Amennyiben a dekolonizáció nem jár sikerrel, úgy újra próbálkozunk lehetőség szerint más szerrel. Nincs arra vonatkozóan protokoll, hogy mikor állítsuk le a próbálkozást.
VI. Egyebek Szükség van egy oktatási program bevezetésére, hogy megértessük az egészségügyi dolgozókkal az MRSA fontosságát, hogy az infekciókontrollban miért szükséges a terjedés megelőzése, és melyek azok az eljárások, melyek hatékonynak bizonyulnak a terjedés megakadályozásában.
I/B
A kézhigiénével foglalkozó II. pontban leírtaknak megfelelően rendszeres oktatást tartanánk szükségesnek nem csak a kézhigiénére vonatkozóan. Ennek megvalósításának első lépése lehetne egy ilyen oktatási program összeállítása.
Biztosítanunk kell, hogy a kórházban az MRSA-pozitív beteg környezetében fokozott fertőtlenítő takarítás történjen elkülönített eszközzel.
I/B
Kórházunkban a takarítást külső takarító cég végzi. A takarítás minőségét a kórházhigiénia munkatársa rendszeresen ellenőrzi. Ezen a téren is fontosnak tartjuk a tudatosság erősítését, mely szintén oktatással biztosítható.
*Nagy rizikóval rendelkező betegek: - a beteg anamnézisében MRSA hordozás szerepel - a beteg más fekvőbeteg intézményből, vagy szociális otthonból érkezik - a betegnek krónikus sebe van
40
IME XI. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2012. ÁPRILIS
- a beteg dializált - a beteg féléven belül kórházi kezelésben részesült - anamnézisében hosszantartó antibiotikum/szteroid/antitumor kezelés szerepel
KLINIKUM
INFEKCIÓKONTROLL
ÖSSZEFOGLALÁS Összefoglalva elmondható, hogy az MRSA fertőzések megelőzéséhez és leküzdéséhez megfelelő útmutató áll rendelkezésre. A javasolt intézkedések végrehajtásához ta-
pasztalatunk szerint a folyamatos ellenőrzésen kívül igen fontos a dolgozók oktatása, illetve továbbképzése, valamint a helyes antibiotikum felhasználás. Ugyanakkor, a munka előfeltétele, természetesen, az izoláció személyi és tárgyi feltételeinek folyamatos biztosítása.
IRODALOMJEGYZÉK [1] www.ecdc.europa.eu/en/activities/surveillance/EARSNet/Pages/index.aspx [2] www.oek.hu [3] Klevens RM, Morrison MA, Nadle J, Petit S, Gershman K, Ray S, Harrison LH, Lynfield R, Dumyati G, Townes JM, Craig AS, Zell ER, Fosheim GE, McDougal LK, Carey RB, Fridkin SK, Active Bacterial Core surveillance (ABCs) MRSA Investigators: Invasive methicillin-resistant Staphylococcus aureus infections in the United States. JAMA 2007, 298,1763–71 [4] Cosgrove SE, Qi Y, Kaye KS, Harbarth S, Karchmer AW, Carmeli Y: The impact of methicillin resistance in Staphylococcus aureus bacteremia on patient outcomes: Mortality, length of stay, and hospital charges. Infect Control Hosp Epidemiol 2005, 26,166 –74 [5] Engemann JJ, Carmeli Y, Cosgrove SE, Fowler VG, Bronstein MZ, Trivette SL, Briggs JP, Sexton DJ, Kaye KS: Adverse clinical and economic outcomes attributable to methicillin resistance among patients with Staphylococcus aureus surgical site infection. Clin Infect Dis 2003, 36, 592– 8 [6] Romero-Vivas J, Rubio M, Fernandez C, Picazo JJ: Mortality associated with nosocomial bacteremia due to methicillinresistant Staphylococcus aureus. Clin Infect Dis 1995, 21, 1417–23 [7] Gorwitz RJ, Kruszon-Moran D, McAllister SK, McQuillan G, McDougal LK, Fosheim GE, Jensen BJ, Killgore G, Tenover FC, Kuehnert MJ: Changes in the prevalence of nasal colonization with Staphylococcus aureus in the United States, 2001–2004. J Infect Dis 2008, 197, 1226 –34 [8] Bancroft EA: Antimicrobial resistance: Itʼs not just for hospitals. JAMA 2007, 298,1803– 4 [9] Wang FD, Chen YY, Chen TL, Liu CY: Risk factors and mortality in patients with nosocomial Staphylococcus aureus bacteremia. Am J Infect Control 2008, 36,118 –22 [10] Safdar N, Bradley EA: The risk of infection after nasal colonization with Staphylococcus aureus. Am J Med 2008, 121,310 –5 [11] Davis KA, Stewart JJ, Crouch HK, Florez CE, Hospenthal DR: Methicillin-resistant Staphylococcus aureus (MRSA) nares colonization at hospital admission and its effect on subsequent MRSA infection. Clin Infect Dis 2004, 39, 776 – 82 [12] Perl TM, Golub JE: New approaches to reduce Staphylococcus aureus nosocomial infection rates: Treating S. aureus nasal carriage. Ann Pharmacother 1998, 32, S7–16
[13] Mest DR, Wong DH, Shimoda KJ, Mulligan ME, Wilson SE: Nasal colonization with methicillin-resistant Staphylococcus aureus on admission to the surgical intensive care unit increases the risk of infection. Anesth Analg 1994, 78, 644 –50 [14] Kluytmans JA, Mouton JW, Ijzerman EP, VandenbrouckeGrauls CM, Maat AW, Wagenvoort JH, Verbrugh HA: Nasal carriage of Staphylococcus aureus as a major risk factor for wound infections after cardiac surgery. J Infect Dis 1995, 171, 216 –9 [15] Fierobe L, Decre´ D, Mu`ller C, Lucet JC, Marmuse JP, Mantz J, Desmonts JM: Methicillin-resistant Staphylococcus aureus as a causative agent of postoperative intra-abdominal infection: Relation to nasal colonization. Clin Infect Dis 1999, 29, 1231– 8 [16] Keene A, Lemos-Filho L, Levi M, Gomez-Marquez J, Yunen J, Said H, Lowy FD: The use of a critical care consult team to identify risk for methicillin-resistant Staphylococcus aureus infection and the potential for early intervention: A pilot study. Crit Care Med 2010, 38, 109 –13 [17] von Eiff C, Becker K, Machka K, Stammer H, Peters G: Nasal carriage as a source of Staphylococcus aureus bacteremia. Study Group. N Engl J Med 2001, 344, 11– 6 [18] Butterly A, Schmidt U, Wiener-Kronish J: Methicillin-resistant Staphylococcus aureus colonization, its relationship to nosocomial infection, and efficacy of control methods: Anesthesiology 2010; 113:1453–9 [19] Ayliffe GA, Buckles A, Casewell MW, Cookson BD, Cox RA, Duckworth GJ, French GL, Griffiths-Jones A, Heathcock R, Humphreys H, Keane CT, Marples RR, Shanson DC, Slack R, Tebbs E: Revised guidelines for control of MRSA: applying appropriately-based recommendations. J Hosp Infect. 1999, 43, 315-6 [20] Muto CA, Jernigan JA, Ostrowsky BE, Richet HM, Jarvis WR, Boyce JM, Farr BM; SHEA: SHEA guideline for preventing nosocomial transmission of multidrug-resistant strains of Staphylococcus aureus and enterococcus Infect Control Hosp Epidemiol. 2003, 24, 362-86 [21] A Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ Módszertani levele a Methicillin/oxacillin rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) fertőzések megelőzésére, EPINFO 8. évfolyam 5. különszám, 2001.09.15. [22] Irányelv az MRSA (Methicillin rezisztens Staphylococcus aureus) fertőzések megelőzésére. Infektológiai útmutató (Szerk. Dr. Ludwig Endre) Medition Kiadó, Budapest 2003, 151-160
IME XI. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2012. ÁPRILIS
41
KLINIKUM
INFEKCIÓKONTROLL
A SZERZŐK BEMUTATÁSA Dr. Szabadka Hajnalka a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végzett 1978-ban. Azóta a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Fül-Orr-Gégészeti Osztályán dolgozik; jelenleg főorvosi beosztásban. Fül-orr-gégészeti és foniátriai szakvizsgával rendelkezik. 1998-tól 2008-ig főigazgató helyettesként, 2008-
tól orvos igazgató helyettesként felügyeli a kórházban mind az infektológiai, mind az infekció kontroll tevékenységet. Irányítása mellett az infekció kontroll tevékenység átszervezésre került és kialakult a kórházban az infektológiai klinikai munka, az antibiotikum politika és az infekció kontroll szoros egysége.
Dr. Szolyka Gizella a Pécsi Orvostudományi Egyetemen végezett általános orvosként. Első munkahelye a Heves megyei KÖJÁL-ban higiénikus orvos, majd a szakvizsga megszerzése után a mikrobiológiai laboratóriumban dolgozott. 5 év után került a Fővárosi ÁNTSZ
bakteriológiai laboratóriumába, ahol több, mint 20 évig dolgozott beosztott bakteriológusként, majd a laboratórium vezetőjeként. Munkahelye megszűnése után a SOTE Bőr- és Nemikórtani Klinikáján az STD laboratóriumot vezette. 2009 óta a Főváros Bajcsy-Zsillinszky Kórház mikrobiológiai laboratóriumában szakorvosként és a kórházhigiénés osztályon epidemiológiai szaktanácsadóként tevékenykedik.
Dr. Higyisán Ilona 1975-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán szerzett diplomát. 1999-tôl a Fôvárosi Önkormányzat Bajcsy-Zsilinszky Kórház Gyógyszertárának intézeti vezetô fôgyógyszerésze. 2000 óta a Semmelweis Egyetem okta-
tó gyógyszerésze. Szakvizsgája gyógyszerellátásból és kórházi gyógyszerészetbôl van. Másoddiplomát szerzett 1996-ban gyógyszerügyi menedzser szakon. Tagja a Kórházi-Klinikai Szakmai Kollégiumnak és számos társadalmi szervezetnek. Elnöke a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Kórházi Gyógyszerészeti Szervezetének.
Rákay Erzsébet 1988-ban végzett a leningrádi Higiénikus Orvostudományi Egyetemen. Végzést követően a kistarcsai Pest Megyei Flór Ferenc Kórházban kórházhigiénikusként kezdett el dolgozni, később a higiénikus főorvosi állást töltötte be. 1996-ban közegészségügyi járványtan, 2002-ben infektoló-
gia szakvizsgát szerez. 2001-2008 között a Bajcsy Kórház szaktanácsadója, 2009-ben az intézmény higiénikus főorvosa. 2010 márciusától a Szent János Kórház kórházhigiénés osztályának osztályvezető főorvosa. Tagja, 2009től alelnöke a Magyar Infekciókontroll Társaságnak. Az infekciókontroll tevékenység, a z egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzése a kórházakban nem csak a munkája, de hivatása is.
Dr. Ludwig Endre, 1976-ban belgyógyász, 1981-ben klinikai farmakológia, 1993-ban infektológia szakvizsgát szerzett. 1971-1999-ig a Péterfy Sándor Utcai Kórház „A” Belgyógyászatának dolgozója. 1971-1989 között beosztott orvos, Prof. Graber Hedvig mellett. 1990-1999-ig osztályvezető főorvos. 2000. január 1-től a Szent László Kórház osztályvezető főorvosa, tudományos igazgatója. 2006. július 1-től a Semmelweis Egyetem (részállásban) tanszéki csoport vezetője. 2008 júliusában az Infektológiai Szakmai Grémium elnöke. Jelenleg a Fővárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórházának osztályvezető főorvosa, tudományos igazgatója és a Semmelweis Egyetem ÁOK II. Belklinika, Infektológiai Tanszéki Csoport vezetője (részállású közalkalmazott).
A Magyar Kemoterápiás Társaság elnöke (2002), főtitkára (2007), a Magyar Infektológiai Társaság vezetőségi tagja, és a Europen Society of Clinical Microbiology and Infectious Diseases Federation of European Societies of Chemotherapy and Infection Executive Committee tagja is volt 20022006 között. Graduális oktatói tevékenysége: rendszeres tantermi előadások a Semmelweis Egyetem belgyógyászat, gyógyszertan, gyógyszerészet keretében, magyar illetve angol nyelven. Belgyógyászat gyakorlatok vezetése 1990 óta. Kötelezően választható tárgyként oktatja 1996 óta az Antibiotikum terápia – Infektológia című tárgyat, 2003 óta angol nyelven is. Postgraduális oktatói tevékenysége: rendszeres oktatói munka 1976-tól a szervezett postgraduális tanfolyamok, tudományos továbbképző rendezvények keretében. Batthyányi Strattman díjban részesült. Korábban a Klinikai Mikrobiológia és Infektológia, 2008-ig az Imternational Journal of Antimicrobial Agents szerkesztőségi tagja.
42
IME XI. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2012. ÁPRILIS
KLINIKUM
INFEKCIÓKONTROLL
Folytatás a 19. oldalról [4] Marini C., De Santis F, Sacco S et al. Contribution of atrial fibrillation to incidence and outcome of ischemic stroke: results from a population-based study. Stroke 2005; 36: 1115-19 [5] Wolf PA, Abbott RD, Kannel WB. Atrial fibrillation: a major contributor to stroke in the elderly. The Framingham Study. Arch Internal Med 1987; 147:1561-4 [6] Ibid reference 1 [7] Iqbal MB, Taneja, AK, Lip GY et al. Recent developments in atrial fibrillation. BMJ 2005:330:238-43 [8] Lip GY, Lim HS. Atrial fibrilla [9] Gladston DJ, Bui E, Fan J et al. Potentially preventable strokes in high-risk patients with atrial fibrillation who are not adequately anticoagulated. Stroke 2009;40:235-40. [10] Ringleg PA, Bousser MF, Ford GA et al. Guidelines for management of ischaemic stroke and transient ischaemic attack 2008. Cerebrovasc Dis 2007; 23:231-41 [11] Bruggenjurgen B, Rossnagel K, Roll S et al. The impact of atrial fibrillation on the cost of stroke: the Berlin acute stroke study [12] Hobbs FD, Fitzmaurice DA, Mant J et al. A randomised controlled trial and cost-effectiveness study of systematic screening (targeted and total population screening) versus routine practice for the detection of atrial fibrillation in people aged 65 and over. The SAFE study. Health Technol Assess 2005;9:1-74 [13] Nieuwlaat R, Olsson SB, Lip GY et al. Guideline-adherent antithrombotic treatment is associated with improved outcomes compared with under-treatment in high-risk patients with atrial fibrillation. The Euro Heart Survey on Atrial Fibrillation. Am Heart J 2007; 153:1006-12 [14] Biem HJ, Hadjistavropoulos H, Morgan D et al. Breaks in continuity of care and the rural senior transferred for medical care under regionalization. Int J Integr Care 2003:3:e03 [15] Kakkar JK, Lik GYH, Breithardt G. The importance of real-world registries in the study of AF-related stroke. http://www.theheart.org/documents/sitestructure/en/content/programs/1003241/transcript.pdf [16] PR Newswire. Largest registry to date reveals poor AF control and high rates of cardiovascular hospitalization Paris, France, 1 September 2012. http://pharmalicensing.com
42
IME XI. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2012. ÁPRILIS
