2009. június
Zöldségtermesztők figyelmébe
Rovatvezető: Dr. Terbe István egyetemi tanár
Tapasztalatok a konténeres uborkahajtatásról Dr. Slezák Katalin BCE Kertészettudományi Kar, Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék A Budapesti Corvinus Egyetem Zöldség- és Gombatermesztési Tanszékén 3 éven keresztül folytak kísérletek az uborka konténeres hajtatásával Soroksáron, a kar Kísérleti Üzemében, fűtetlen hajtatásban, Filclair típusú fóliaházban. A konténeres hajtatás több fontos kérdését vizsgáltuk rövidkultúrában: a termesztőközegeket (földkeverékek, tőzegféleségek, kókuszrost, agyagkavics), a fajtatípusokat, a kígyóuborka-fajták metszésmódját (terhelését), a kígyóuborka tápoldatozását, valamint lombtrágyázását. Jelen cikkben kísérleti tapasztalatainkat szeretném összegezni. Konténerek és elhelyezésük Az általunk használt konténerek a termesztésben elterjedten használt sötét színű (fekete, sötétszürke), merev falú, 13 literes bruttó térfogatú vödrök voltak, melyekbe 10 liter gyökérközeget töltöttünk. A vödröket első évben az uborkahajtatáshoz szereztük be, így jó állapotúak (újak) voltak, a második év végére, kb. 5 %-uknak a pereme mozgatáskor (amikor közeget cseréltünk, és fertőtlenítettük a vödröket) letörött vagy megrepedt, és körülbelül 3 %-ot kellett „leselejteznünk”. Harmadik év végén az eredeti mennyiség kb. 10 %-a vált teljesen használhatatlanná, s körülbelül 30 %-nak sérült jelentősen a pereme. Mi összesen kb. 1000 vödörrel
62
dolgoztunk, óvatosan, valószínűleg az amortizálódási arány nagyobb mennyiségnél egy kicsit nő. Természetesen a vödrök minősége a beszerzési helytől függően változhat, de tapasztalataink szerint a legtöbb termesztő hasonló minőségű vödrökkel dolgozik. A vödröket kétféleképpen lyukasztottuk ki (1. ábra), attól függően, hogy milyen közeget használtunk: Az agyagkavics nagy vízáteresztő képessége miatt a vödröket oldalt kell lyukasztani, az alsó kb. 5 cm magasságú részben, így víztartalék (tápoldat) képződhet a növények számára. (Ugyan uborkánál nem használtunk perlitet önálló közegként, de paprikahajtatási
tapasztalataink alapján elmondható, hogy hasonlóan érdemes kilyukasztani a vödröket annál a közegnél is). A vödrök oldalára körkörösen, egyenletesen elosztva 6 db 5 mm-es lyukat fúrtunk, kézi fúrógéppel. A tőzegfélék és a kókuszrost esetében a vödröket az aljukon lyukasztottuk ki, 6 db 8 mm-es lyukat fúrtunk. Gondot okozhat a termesztés során a lyukak eltömődése a gyökérközeggel, esetleg a növények gyökerével, fontos ezért a megfelelő lyukméret kiválasztása. Erre más termesztőknél láttunk megoldást, mégpedig, hogy nem(csak) lyukakat fúrnak, hanem sarokcsiszolóval három-négy hosszanti rést vágnak
1. ábra Edénylyukasztási módok
a vödrön, ami már jobban biztosítja a felesleges víz elvezetését, de a vödrök alját gyengíti, így törékenyebbek lesznek. A vödrök alá minden évben fekete talajtakaró fóliát fektettünk, ezzel izoláltuk a növényeket az egyébként fonalféreggel fertőzött eredeti talajtól. Az izoláció sikeresnek bizonyult ugyan, de az elfolyó víz elvezetésével néha gondunk akadt, ezért mindenképpen ajánlott a vödrök alá valamilyen egyszerűbb „állványt” tenni, ami lehet folyami homok 3-5 cm vastag rétegben szétterítve vagy fűtött hajtatásban jól szigetelő anyagból, pl. polisztirolból is készülhet az alátét, de sok termesztőnél bevált az egyszerű tetőléc, tégla is. (A faléceket első használat előtt érdemes impregnálni, lehetőleg gombaölő hatású szerrel, s utána időnként érdemes fertőtleníteni azokat. Fűtetlen hajtatáshoz vagy enyhe fűtésű berendezésekhez sokszor elegendő télen „átfagyasztani” a léceket). Mint a többi talajnélküli termesztési módszernél, ebben az esetben is felmerül a kérdés: nem kedvezőbb-e az egész talajfelület takarása fóliával? A teljes talajtakarás természetesen teljesebb izolációt jelent, így nagyobb biztonságot ad a talajból eredő betegségek megelőzésére, és fűtött körülmények között, ha fehér fóliát használunk, a korai fényszegény időszakban jobb fényhasznosítást is biztosít a fólia, fényvisszaverő tulajdonságai miatt. A kérdés megválaszolásához azonban még legalább két fontos dolgot kell mérlegelni: az egyik a fólia ára, mely azt jelenti, hogy fűtetlen, „rövidkultúrás” termesztésnél csak akkor térül meg a teljes felület takarása, ha két kultúrát ültetünk, igen jó termőképességű fajtával, és sikeres növényvédelemmel. A másik megfontolandó dolog, ami ugyan a többi zöldségfajnál is felmerül, de az uborkánál a leginkább: nyári nagy melegben az egyszerűbb berendezésekben a növények igényeinek megfelelő magas páratartalom biztosítása legegyszerűbben a sorközök öntözésével oldható meg, de felső párásító
rendszer alkalmazása mellett a talaj is segíthet, mint víztároló közeg. Gyökérközegek A vödrökbe a gyökérközeg-vizsgálatára irányuló kísérletekben Vegasca földkeveréket, fekete felláptőzeget, fehér felláptőzeget, síkláptőzeget, tőzegkeveréket (felláptőzeg és síkláptőzeg 1:1 arányú keverékét), kókuszrostot, az üzemben paprikahajtatásra használt keveréket (homok+síkláp tőzeg) vagy égetett agyagkavicsot töltöttünk. A többi vizsgálathoz (tápoldatozás, lombtrágyázás, fajtatípus-választás, metszésmód) felláptőzeg és síkláptőzeg 1:1 arányú keverékét használtuk. A vödrökbe a szerves közegek használata esetén a második évtől először 1-1,5 liter nagyszemcsés (0-5 mm) kertészeti perlitet tettünk, ami segített megakadályozni, hogy a gyökerek kifussanak a vödörből.
ben. Lisztharmattal szemben rezisztens. Solverde: Államilag 2002-ben ismerték el. Levelei nagyok, középzöldek. Erős növekedési erélyű. Termése kiváló minőségű, közepes méretű (20-25 cm), felülete fehér tüskés. Színe tetszetős, héja nagyon sötétzöld. Húsa ropogós, magháza közepes átmérőjű. Általában termése keseredés-mentes, de szélsőséges körülmények között keseredhet. Jól tárolható fajta. Kladospóriumos mézgás varasodással szemben a nemesítők közlése szerint rezisztens.
Vizsgált fajtatípusok, fajták Fajtatípus-összehasonlító kísérletet egy évben végeztünk, 4 partenokarp hibridet vizsgáltunk, 2 kígyóuborka-fajtát (Mustang, Luberon), egy félhosszú saláta uborka fajtát (Solverde) (1. kép), és egy konzervuborka fajtát (Wilma) (2. kép). A fajták főbb jellemzői, a MgSzH (korábban: OMMI) leírása alapján: Mustang: Államilag 1995-ben ismerték el. Igen korai tenyészidejű, gyenge növekedési erélyű hibrid. A termés sötétzöld héjszínű, közepes hosszúságú. Ellenálló a mézgás varasodással és a korinespórás betegséggel szemben. Jól megújuló fajta, melynek piacos termése van. Luberon: 2000-ben lett államilag elismert. Középkorai te nyészidejű. Közepesen erős növekedésű, levelei közepesen nagyok, színüket tekintve sötétzöldek. Csaknem tisztán nővirágú. A termések héjszíne sötétzöld, alakja tetszetős, húsa ropogós, kemény. Jól viseli a szállítást, minősége jó. Ellenálló a mézgás varasodással és a korinespórás betegséggel szem-
1. kép ’Solverde’ salátauborka hajtatásban
2. kép ’Wilma’ berakóuborka hajtatásban
63
2009. június ható a félhosszú salátauborka esetében is, a berakóuborka esetében azonban érdemes lehet kicsit nagyobb tőszámmal dolgozni, természetesen a fajta növekedési erejét figyelembe véve. Ápolási munkák Öntözés, tápoldatozás
3. kép Egysoros, „V” rendszerű elrendezés Wilma: Államilag 1985-ben elismert konzervipari fajta. Korai tenyészidejű, középerős növekedésű. Termésalakja: karcsú, lekerekített, tompa végű, hossz– átmérő aránya nagyobb méretben is 3,2:1. A terméshéj színe középzöld. Keseredés-mentes. Az uborka mozaik vírussal, kladospóriumos mézgás varasodással, lisztharmattal szemben ellenálló. Ültetés, növénysűrűség A palántákat 9 cm-es, szögletes cserépben neveltük 4-5 hétig, majd utána következett az ültetés. A palántanevelés során vízoldható komplex műtrágyákkal rendszeresen tápoldatoztuk a növényeket. A kiültetésre április 5-15. között került sor, minden edénybe egy növényt helyeztünk. Első évben 110+50 x 55 cm-es térállást alkalmaztunk, ami 2,27 tő/ m2 növénysűrűséget jelentett. Ezt a növényelrendezést a fóliaház eredeti berendezése indokolta (az öntözőrendszert ikersoros elrendezésre telepítettük az előző évben, más növénykultúrákhoz). Ugyan a fő fajta, amit használtunk (Mustang) gyenge növekedési erélyű, a függőleges felvezetéssel az állomány túl sűrűnek bizonyult, és a fitotechnikai munkák elvégzése is nehézkessé
64
vált, csakúgy, mint a növényvédelem. Így a következő évben már 160 x 32 cm-es térállásban, négyzetméterenként 1,95 tövet helyeztünk el. A 240 cm magasan kifeszített dróthuzalokig a főhajtásokat zsineg mellett vezettük fel, V-elrendezésben (3. kép). Ez a térállás sokkal könnyebbé tette a fitotechnikai ápolási munkákat és a szedést egyaránt. A fajtatípus-összehasonlító kísérlet tapasztalatai alapján elmondható, hogy ez a növénysűrűség ajánl-
Az állományban minden évben csepegtető öntözést alkalmaztunk, minden vödörbe 2-2 db, óránként 2 liter víz kijuttatására alkalmas csepegtető tüskét helyezve. Az öntözés irányítása nem volt automatizált, naponta 1 vagy 2 alkalommal öntöztünk, a reggeli órákban mindig tápoldatot juttattunk ki, s kora délután még egyszer tápoldatot vagy ritkábban tiszta vizet adtunk a növényeknek. A tápoldatkészítés direkt módon történt, azaz 1 m3-es tartályokba kevertük be a megfelelő összetételű és koncentrációjú tápoldatot, amit utána hígítás nélkül, egyszerű szivattyúval juttattunk a növényekhez. A tápoldatkészítés során vízoldható komplex műtrágyákat használtunk, első évben összehasonlítva a Péti mix komplex plusz műtrágyacsalád termékeit a Ferticare műtrágyacsalád tagjaival. A két termékcsalád összehasonlítá-
4. kép A kísérleti állomány termőre fordulás idején
sából kiderült, hogy mindkettő jól alkalmazható az uborkatermesztésben, a viszonylag széles összetételválasztékból (általános összetételű, és foszfor-, nitrogénvagy káliumdús), az egyes fenológiai fázisokban a termékeket önállóan vagy különböző arányban keverve elkészíthető a megfelelő összetételű tápoldat. Tapasztalataink szerint az ültetés utáni napokban mindenképpen érdemes starter típusú, 1:2:1 NPK arányú, foszfordús tápoldatot alkalmazni. Ezt követően mi starter és nitrogéndús termékek keverékét, majd nitrogéndús tápoldatot, később pedig magas nitrogén- és káliumtartalmú tápoldatot alkalmaztunk. Azt mindegyik évben tapasztaltuk, hogy a begyökeresedés megindulása után, az intenzív hajtásnövekedés időszakában a nitrogéndús tápoldatösszetétel nagyon fontos, míg a kinevelendő termések megjelenésétől (4. kép) fontos a magas káliumtartalom is. Mindegyik termékcsalád esetében szükség van Ca-kiegészítésre, mert az első termések növekedésének megindulásától kezdve, ha a megfelelő Ca-adagolás elmarad, a hajtásvégek elszáradhatnak, ami később (egy oldalhajtást kell tovább nevelnünk) két-három szedés kimaradását jelenti az ilyen növényeknél. A kalciumadagolást mi a Péti termékek esetében Kalcinol, a Ferticare termékek esetében Ca-nitrát felhasználásával oldottunk meg, ezeket a tápoldatba kevertük. Tapasztalataink szerint nagyon fontos a Ca-utánpótlás a kókuszrost esetében, ahol a kálium nagy mennyisége relatív kalciumhiány kialakulásához vezethet. Más termesztők tapasztalataiból tudjuk, hogy kedvező lehet a Ca levélen keresztüli adagolása is. Az említett tápoldatozási rendszer mellett egyik évben 10 naponta alkalmaztunk lombtrágyázást is a termékcsaládok nitrogéndús tagjaival, 0,2 %-os töménységgel, de a mérési eredményeink nem bizonyították a lombtrágyázás szükségességét ilyen tápanyag-összetétellel. Kedvező tapasztalataink voltak azonban a magnézium-lombtrá-
gyázással kapcsolatban csakúgy, mint a cink-lombtrágyázással. Lombtrágyázást 5 alkalommal, 10 naponta végeztünk, a növények levélzetét fedő lombtrágya-mennyiséggel. (Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az erre vonatkozó kísérleti eredményeink egyéves eredmények, amelyek – mivel a trágyázás hatását számos tényező, különösen a klíma jelentősen befolyásolja – csak részeredménynek tekinthetők!) Cinktrágyaként a Zintrac nevű készítményt használtuk, mely a Phosyn műtrágyacsalád tagja, Zn-tartalma 700 g/l. Hajtatott zöldségkultúrákban (paradicsom, uborka, saláta, káposzta, sárgarépa) 0,20,4 %-os töménységben, minimum 10 l/ha vízmennyiséggel ajánlott kijuttatni. Vizsgálataink szerint a 0,35 g/l cinkkoncentráció az uborka termésmennyiségére és piacosságára egyaránt kedvező hatású volt. Növényanalitikai eredményeink kimutatták, hogy az így kijuttatott cink kezdetben (a fiatal növényekben) kismértékben a termésekbe is beépül, növelve annak táplálkozásbiológiailag kedvező hatását, az idősebb növények esetében azonban a levelekben lokalizálódva, azokon keresztül fejti ki hatását. Magnézium-lombtrágyázásra szintén a Phosyn műtrágyacsalád egyik tagját, a Hydromagot használtuk (200 g/l Mg). Hajtatott zöldségkultúrákban 0,05-0,1 %-os töménységben, minimum 10 l/100 m2 vízmennyiséggel ajánlott kijuttatni. Kísérletünk eredményei szerint a 0,4 g/l magnéziumkoncentráció alkalmazása különösen kedvezőnek bizonyult a 10 napos kijuttatási gyakoriság mellett. Az általunk alkalmazott termesztéstechnológia mellett az összes termésmennyiség 5-10 %-kal nőtt a magnézium-lombtrágyázás hatására, és a termésminőség javulása még szembetűnőbb volt, több mint 20 %-kal nőtt az egyenes, egyenletesen kitelt termések mennyisége, és gyakorlatilag eltűnt a „selejt”, azaz nem értékesíthető terméskategória. A különböző közegek használata esetén az öntözési igénynél két fontos megállapítást tehetünk:
A 4-8 mm szemcseméretű agyagkavics gyors vízáteresztése miatt olyan uborkatermesztő üzemekben lehet perspektivikus, ahol legalább napi 15 alkalommal, azaz sokszori kis vízadagokkal tudnak tápoldatozni. A kisebb (1-4 mm) szemcseméretű közeg vízmegtartó képessége jobb, azonban ennél a terméknél nagyobb kultúraváltáskor a közegveszteség (több kavics marad a gyökerek között), így összességében rövidebb a termék felhasználhatósági ideje. (A szerves közegekhez képest – melyeket 1 vagy 2 év után szerkezetváltozásuk miatt cserélnünk kell – még mindig jobb, mert 25 % veszteséggel számolva is 4 év alatt „cserélődik ki”, de a 4-8 mm méretűeknél évi 15-17 % a veszteség, ami még kedvezőbb.) A nagy vízvisszatartó képességű fehér felláptőzeg (Sphagnum) használatakor kisebb vízmennyiség elegendő, a többi szerves közeghez viszonyítva. Kísérletünkben, ahol az öntözés az állomány nagy részében alkalmazott síkláp- és felláptőzeg 1:1 arányú keverékébe ültetett növények igényeinek megfelelően történt, a Sphagnum-tőzeg folyamatosan túl nedves volt, ami a gyökerek fulladását, szártőrothadást, s végül a növények kb. 30 %-ának pusztulását okozta. (A jelenség megállítására a csepegtetőtestek felére redukálása, azaz vödrönként 1 db csepegtetőtest alkalmazása eredményes volt.) Fitotechnikai munkák A fitotechnikai munkák elvégzése jelentős munkaóra-igényű az uborka esetében. Mi a növények növekedési ütemét figyelembe véve, a növények terhelésének beállásáig (ún. teljes terhelés kialakításáig) hetente kétszeri hajtásigazítást (tekergetés), hajtás- és termésválogatást alkalmaztunk, mely később, a nagyobb terhelés mellett átlagosan heti kb. másfél vagy akár 1 alkalomra csökkenthető. (A nagyobb szedé-
65
2009. június
5. kép Deformált termések berakóuborka túlkötődésekor senkénti termésmennyiség elérésénél munkaszervezési okokból a legtöbb termesztő egyébként nem is tud gyakrabban e munkákhoz jutni.) A támrendszer magassága 240250 cm volt, ahol a termesztő berendezés vázszerkezetéhez rögzített hosszirányú drótok, és az azokat alátámasztó keresztmerevítők helyezkedtek el. A szárak felvezetéséhez az ültetéskor helyeztük el a függőleges zsinegeket, melyeket a felső drótrendszerhez oldható kötéssel rögzítettünk, a növények tövénél pedig első évben a közegbe szúrt drótkampókkal, később pedig ráültetéssel rögzítettük a madzagot. Néhány növény esetében első évben kipróbáltuk a szárhoz való rögzítést is, ami azonban nem bizonyult jó megoldásnak, a szárat könnyen felsértettük, ami aztán könnyen utat engedett a szklerotíniás fertőzés terjedésének. A drótkampós megoldás hátránya, hogy a lazább közegeknél, amíg a gyökerek nem alkotnak sűrű szövedéket, a tekergetésnél kiránthatjuk a kampókat a vödrökből, így a zsineg merevsége megváltozik. Zsinegigénye növényenként kb. 20 cm-rel (kb. 8 %-kal) kisebb, mint a ráültetésnek, ahol a madzagot a növények alá be kell hajtani. Kígyóuborkánál főszárterhelé ses metszést alkalmaztunk, azaz minden levélhónaljban csak maximum egy termést (virágot) hagytunk meg, a többi virágot és a megjelenő oldalhajtásokat eltávolítot-
66
tuk. Mivel mindhárom évben rövidkultúrás termesztési célunk volt, 8-10 hetes szedési időszakkal, nem alkalmaztuk az egyébként elterjedt ernyőmetszést (amikor a felső dróthuzal elérésétől 2 vagy 3 felé ágaztatják a főhajtást, és ezeket a dróton áthajtva vagy klipszekkel meghajlítva vezetik vissza), hanem amint a főszár elérte a dróthuzalt, azon kétszer áthajtva lefele engedtük. A növényállomány nagy részénél a tavaszi fűtés nélküli hajtatási időszakban a termesztési gyakorlatnak megfelelően, a növények túlterhelésének megelőzésére minden 5. nóduszból valamennyi termést és oldalhajtást is kitörtük (4+1 ritmusú terhelés). Egyik kísérleti évben vizsgáltuk a terhelés hatását, azaz összehasonlítottuk az említett 4+1 terhelésmódot azzal, ha nem hagyunk „szünetet” a terhelésben, hanem minden levélhónaljban hagyunk termést, vagy több szünettel, minden 3. hónaljból eltávolítjuk az összes termést (2+1 terhelés). Mindezt két fajtánál, a Mustang és a Luberon hibrideknél is megvizsgáltuk. A Luberon fajta esetében a piacképes termésmennyiség gyakorlatilag azonos volt mindhárom terhelési mód mellett, míg a Mustang fajta esetében a legkisebb, 2+1 ritmusú terhelés adta a legnagyobb termésátlagot, a két erősebb kedvezőtlenebbnek bizonyult. Ahogy a növekvő terhelés hatására stagnáló vagy csökkenő termésátlag is mutatta, a növények terhelhetősége véges, a túlterhelt
növények esetében gyakori volt a terméselrúgás (önszabályozás) vagy az erősen deformált termések arányának növekedése. Ez utóbbi különösen a Mustang fajtára volt jellemző. A két fajta eltérő viselkedése felhívja a figyelmet arra, hogy a metszésmódot és ezzel a terhelés erősségét a fajtához is érdemes igazítani. A saláta- és berakóuborka fajták esetében a metszés során minden oldalhajtást a 2. ízköz után csíptük vissza, a salátauborka esetében nóduszonként 1(-2), a berakóuborka esetében 3 termést hagytunk meg. A salátauborka fajtánál ez a metszés- és terhelésmód igen kedvezőnek bizonyult, jelentős terméselrúgást és deformációt nem tapasztaltunk, a növények nóduszonként 1-2 termést hoztak, melyet jó minőségben ki is neveltek. A vizsgált berakóuborka-fajtánál elég nagy munkaigényű volt a termésválogatás, mert a szedési időszak középső részében jelentős túlkötődést tapasztaltunk (nóduszonként 5-7 termés), s a nagyszámú termés kinevelésére a növényeknek nem volt energiájuk, a növekedés lassult, a termések deformáltak lettek (5. kép). A betakarítási időszakban a hajtásigazítást és metszést a szedést követően (aznap vagy másnap) végeztük. A sorrend különösen a súlyosabb terméseket nevelő kígyóuborkáknál volt fontos, mert a tekergetés során a nagy terméstömegtől megszabadult növényekkel könnyebb volt dolgozni. A növényvédelemmel kapcsolatban elmondható, hogy mindhárom kísérleti évben a tenyészidőszak első harmadában a szklerotíniás betegséggel, harmadik harmadában pedig az uborkalisztharmattal kellett küzdenünk. A szklerotíniás betegség fellépését erősíti a túlzott öntözés (állandóan nedves gyökérközeg a szártőnél), illetve a magas relatív páratartalom és a magas hőmérséklet (ez utóbbi kettő az uborka számára is fontos, így csökkentésük terméskieséssel is járhat!). Mi a fiatal növények szártövének ecsetelésével védekeztünk a betegség terjedése ellen, ami megfelelőnek bizonyult, a
6. kép I. osztályú kígyóuborkatermések (Mustang hibrid) későbbi időszakban nem találkoztunk kártétellel. Az uborkalisztharmat ellen folyamatos megelőző növényvédelmet is alkalmaztunk, és a vizsgált termesztési időszakban nem okozott jelentősebb terméskiesést, de az állomány felszámolásakor már elég elterjedt volt a betegség a növényházban. A Wilma és a Luberon fajták esetében tapasztaltunk nagyobb ellenálló képességet, amelyet a fajtaleírások közöltek. A legérzékenyebb a négy vizsgált fajta közül a Mustang volt, de az alsó, fertőzöttebb levelek eltávolítása segítette a betegség terjedésének csökkentését. Szedések, termésmennyiség Szedéseket mindegyik fajtánál heti két alkalommal végeztünk, amit a munka- és értékesítés-szervezés indokolt. Ez a szedési gyakoriság a kígyó- és salátauborkában a termesztési gyakorlatban általános, s tapasztalataink szerint a berakóuborkánál is megfelelő volt, a 8-10 cm-es szedési mérethez. Szedéskor a megfelelő méretű termések mellett eltávolítottuk a kisebb, de deformált terméseket is. Négyzetméterenkénti piacképes termésátlagban kígyóuborkánál (6. kép) a közeg-összehasonlító kísérletekben a jobb termésátlagot adó, szerves közegekben 10-16 kgot, agyagkavicson (napi kétszeri,
tehát nem helyes öntözéssel) 8 kgot értünk el, salátauborkánál a termésátlag 12 kg/m2 körül alakult, míg berakóuborkánál 10 kg/m2 volt az átlagos hozam. Gyakoribb öntözéssel, más termesztőtele peken az agyagkavicson is elérték a 12-14 kg/m2-es termésátlagot. A termésminőség a forró napokon (feltehetőleg főként az alacsony relatív páratartalom miatt) romlott, különösen a kígyóuborka-fajták esetében. A vizsgált berakóuborka és a félhosszú uborkafajták erre kisebb érzékenységet mutattak. Az üzemmel kapcsolatban álló nagykereskedő átvételi áraival kalkulálva, a kígyóuborkához képest a félhosszú salátauborka +10-12 %-os, a berakóuborka +20 %-os bevételtöbbletet eredményezett. Mindhárom vizsgálati évben tapasztaltuk, hogy a kígyóuborka ára június közepén leesett, és kb. augusztus 15-ig alacsony is maradt. A fajtatípus-vizsgálat évében a félhosszú salátauborka ára közel azonosan alakult a kígyóuborkáéval, míg a berakóuborka, melyet a nyár eleji időszakban a hajtatásból is szívesen vásárolnak a háziasszonyok, leginkább kovászos uborka készítéséhez, július első napjaiban is még jó áron volt értékesíthető. Legnagyobb szedési munkaerőigénye természetesen a berakóuborkának volt, amit a szedett termésszám is mutat: kígyóuborkánál 27-35 db/m2, félhosszú salátauborkánál 50 db/m2, berakóuborkánál 160-180 db/m2 termés adta ki a fentebb közölt terméstömeget.
Fotók: a szerző n Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnék köszönetet mondani a kísérletekben segítő egyetemi hallgatóknak, a BCE Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék és a KeTK Kísérleti Üzeme és Tangazdasága dolgozóinak munkájukért, valamint a Liabau Építőipari Kft.-nek, a Péti Nitrokomplex Kft.-nek és a Summit Agro Hungária Kft.-nek azért, hogy a kísérletek elvégzéséhez termékeiket rendelkezésünkre bocsátották.
67
