TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL XVIII

TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL XVIII.

TANULMÁNYOK

CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL XVIII.

SZEGED 1991

TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL

Szerkesztő bizottság Barta L ászló, Blazovich L ászló, G aál E ndre, K ovács M iklósné, K ruzslicz I stván, Vigh Zoltán

Szerkesztette BLAZOVICH LÁSZLÓ

Lektorálta B lazovich L ászló, É rszegi G éza,

G rezsa F erenc,

Szegfű L ászló

Műszaki szerkesztő GAÁL ENDRE

ISSN 0133—414X

© Blazovich László, 1991

A Szegedért Alapítvány és Szeged Város önkormányzatának támogatásával kiadja a Csongrád Megyei Levéltár

B L A Z O V IC H L Á S Z L Ó - G É C Z I L A J O S

OKLEVELEK A CSANÁD NEMZETSÉG TÖRTÉNETÉHEZ

1 1321.

július

29.

DL 322. 17. §. p. 51— 52. (NRA. 872. 65.)

I. Károly király Pongrác fia Tamás fia Csanád váradi prépost és testvérei: M iklós és Pongrác valamint harmadik testvére, Lőrinc fiai: János és Tamás kérésére Tömörkény, Zenta, Csóka, Szanád, Varsány és Terjén nevű Csanád megyében a Tisza mellett fekvő örökölt birtokaikat visszaadja. Carolus Dei gratia Hungáriáé, Dalmatiae, Croatiae, Ramae, Serviae, Gallitiae, Lodomeriae, Cumaniae, Bulgariaeque rex omnibus Christi fidelibus tam praesentibus, quam futuris praesentem paginam inspecturis salutem in omnium Salvatore. Iustis petitionum desideriis consensum praebere ius invitat et regalis sublimitas exhortatur. Proinde ad universorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod vir discretus magister Chanadinus praepositus Waradiensis, secretarius nótárius et comes capellae nostrae, Nicolaus et Pancratius, Joannes et Thomas filii Laurentii, fratris sui, dilecti et fideles nostri ad nostrae serenitatis accedeníes praesentiam et suae fidelitatis servitia laude digna exacte diligenti studio nostrae maiestati impensa rememorantes et exponentes quasdam possessiones infrascriptas, videlicet Temueken, Zyntha, Chaka, Zanath, VVassian et Tynha vocatas prope Tyciam in comitatu Chanadiensi existentes, asserentes ipsas sibi iure hereditario pertinere a nostra maiestate reddi et restitui perpetuo postulaverunt. Unde nos, qui ad extollenda iustorum praeconia et reprimendam insolentiam transgressoris gladii a Domino recepimus potestatem attendentes et perspicue contemplationis studio fidelitates et obsequia gratuita eorundem nostrae maiestati im­ pensa in memóriám revocantes, per que a priscis illis temporibus, quibus ad serenissimum culmen regiminis Hungáriáé volente Domino accessissemus gubernantes, fortune casibus se submittendo et pro nostri regiminis promotione sua exponendo nostroque lateri iugiter adherendo quandam fidelitatis praerogativam prae ceteris sortiendo iidem nobis meruerunt complacere et se reddere gratiosos adeo, ut noster animus regius in ipsorum servitiis mitissime conquievit. Volentes pro tot et tantis fidelitatum meritis eisdem magistro Chanadino praeposito et fratribus suis renumerationis occurrere donativo, ut paulisper votis eorundem annuamus horum respectuum quam eis in posterum impendere intendimus nos minima fecisse reputando praefatas possessiones Temueken, Chaka, Zintha, 5

Zanad, Wassian et Tynhan cum omnibus utilitatibus suis et pertinentiis universis sub suis metis et terminis eidem domino Chanadino praeposito, Nicolao, Pancratio, Joanni et Thomae praedictis, fratribus eiusdem domini praepositi et pereos suis heredibus heredumque suorum successoribus iure perpetuo pacifice reddimus et restituimus possidendas, tenendas et habendas. In cuius rei memóriám perpetuamque firmitatem praesentes concessimus litteras, omnia privilegia, litteras et instrumenta super dictis possessionibus obtenta et cuiusque concessa vacua prorsus et vigore firmitatis carituras nunciando authoritate praesentium duplicis sigilli nostri munimine roboratas. Datum per manus discreti viri magistri Joannis ecclesiae Albensis praepositi aulae nostrae vicecancellarii et archidiaconi de Kikelleo dilecti et fidelis nostri anno Domini millesimo trecentessimo vigesimo primo, quarto Calendas Augusti, regni autem nostri anno similiter vigesimo primo. Átírta I. Károly király 1323. [szeptember 20. előtt]»-II. János király 1570. december 1.» Báthory István erdélyi vajda 1572. május 29.

7

1323. [február 7 előtt ] Temesvár

Dl. 322. 10. §. p. 33—34. (NRA 872. 65.)

I. Károly király tudatja a váradelőhegyi konventtel és préposttal, hogy hozzájárult: Tamás fia Miklós mester szebeni ispán a Föld nevű Bihar megyei birtokot Chook fivérétől, Pétertől megvegye és meghagyja, hogy az adásvételről a konvent privilégiu­ mot állítson ki. Carolus Dei gratia rex Hungáriáé fidelibus nostris praeposito et conventui Sancti Stephani de promontorio Waradiensi salutem et gratiam. Cum nos ratione fidelium servitiorum magistri Nicolai filii Thomae, comitis de Sceben annuerimus, ut possessionem Feold vocatam, quam Petrus fráter Chook magistro Nicolao praefato vendet coram vobis et comitatu de Bihor existentem et intra possessiones ipsius magistri Nicolai sitam non aliter de commetaneis et vicinis ipsius possessionis nisi idem magister Nicolaus emere possit seu pretio ab ipso Petro comparare, fidelitati vestrae firmiter praecipimus per praesentes, quatinus non aliis vicinis eiusdem possessiones, sed ipsi magistro Nicolao super emptione et venditione eiusdem privilégium vestrum prout vobis partes retulerint conferre debeatis cum prohibitione alicuis non curantes aliud nullatenus facere praesumentes. Datum in Themeswar, .............. Epiphaniarum, anno Domini millesimo trecentesimo vigesimo tertio. Átírta a váradelőhegyi konvent 1323. február 7 .> I. Károly király 1323. június 12.>11. Já­

nos király 1570. december 1. »Báthory István erdélyi vajda 1572. május 29.

6

3

1323. FEBRUÁR 7.

Dl. 322. 10. §. p. 33—34. (NRA. 872. 65.)

A váradelőhegyi /convent és Jakab prépost előtt a Bihar megyei Chook fivére, Péter fiaival: Mihállyal és Pállal együtt Föld nevű Bihar megyei örökölt birtokukat 100 már megkapott finom ezüstért eladják Tamás fia Miklós mesternek, szebeni ispánnak. Iacobus praepositus et conventus Sancti Stephani prothomartyris de promontorio Waradiensi omnibus Christi fidelibus praesentium notitiam habituris salutem in omnium Salvatore. Quoniam antiqua regni consuetudo laudabilis et etiam approbata cunctorum negotionum seriem, quae apud regnicolas vegetantur, scriptis collegiorum fidelium solent memoriae commendari, ne lites in posterum et disceptationes oriantur ex eis, quae labilis memoria hominum contegeret aut deficiente aetate deficerent, quae inter partes legittime processerunt merito debemus styli officio declarare, quae ex Con­ cordia partium in emptionibus et venditionibus coram nobis publice processerunt, quapropter ad universorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod Petro fratre Chook de comitatu de Byhor una cum filiis suis Michaele et Paulo ex una parte, ex altera vero magistro Nicolao filio Thomae, comite de Sceben in nostri personaliter constitutis praesentia, dictus Petrus una cum filiis suis supradictis quandam possessio­ nem ipsorum hereditariam Pheld vocatam in dicto comitatu de Byhor existentem cum omnibus utilitatibus suis et fructibus, metis et terminis, quibus ex antiquo possessa fuerat dedit, vendidit et assignavit supradicto magistro Nicolao filio Thomae pro centum marcis fini argenti, quas se dixit integre recepisse, iure perpetuo pacifice sibi et suis heredibus possidendam. Assumpsit etiam supradictus Petrus et filii sui, videlicet Michael et Paulus supradictum magistrum Nicolaum et heredes suos ab omni onere et gravamine, si quae contingerent de proprietate dictae possessionis expedire coram quolibet iudice propriis laboribus et expensis. Accepimus etiam litteras domini nostri Caroli Dei gratia illustrissimi regis Hungáriáé nobis directas cum sigillo novo, quas ad petitionem saepedicti magistri Nicolai praesentibus inseri fecimus de verbo ad verbum sub hac forma: (Id. 1323. február 7. előtt.) Nos igitur ad petitionem praedictarum partium praesentibus sigillum nostrum duximus apponendum. Datum feria secunda proxima post Dominicam Esto mihi anno Domini millesimo trecentesimo vigesimo tertio. Átírta I. Károly király 1323. június 12. =-II. János király 1570. december 1. >Báthory István erdélyi vajda 1572. május 29.

7

4

1323.

június

12.

Dl. 322. 10. §. p. 33—34. (NRA. 872. 65.)

I. Károly király Tamás fia Miklós mester kérésére átírja és megerősíti a váradelőhegyi konvent és Jakab prépost 1323. február 7-i, Föld birtok megvásárlásáról szóló privilégiumát. Carolus Dei gratia Hungáriáé, Dalmatiae, Croatiae, Romáé, Serviae, Galiciae, Lodomeriae, Comaniae, Bulgariaeque rex, princeps Salernitanus et honoris ac montis Sancti Angeli dominus universis Christi fidelibus praesentibus pariter et futuris, praesens scriptum inspecturis salutem in omnium Salvatore. Provida regum discretio non solum quod extitit, debet instituere, séd et regaliter instituta statu debito conservare. Proinde ad universorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod magister Nicolaus filius Thomae fidelis noster ad nostram accedens praesentiam exhibuit nobis privilégium Jacobi praepositi et eonventus Sancti Stephani prothomartyris de promontorio Waradiensi super emptione possessionis Pheld vocatae confectum, petens a nobis, ut ipsum privilégium super huiusmodi emptione ratum habere et nostro sibi privilegio novo et authentico sigillo nostro consignato dignaremur confirmare. Cuius quidem privilegii tenor talis est: (ld. 1323. február 7.) Nos siquidem ipsius magistri Nicolai petitionem iustam et legittimam fore considerantes ipsum privilégium praepositi et eonventus praedictorum in nulla sui parte vitiatum per tenorem supraseriptum praesentibus insertum ratificamus, acceptamus, approbamus ipsumque venditionem et emptionem, prout prius ex nostro beneplacito et consensu processerat, eidem magistro Nicolao et suis heredibus perpetuo permanere et valere authoritate praesentium confirmamus. In cuius confirmationis memóriám perpetuamque firmitatem praesentes concessimus litteras duplicis sigilli nostri növi et authentici munimine roboratas. Datum per manus disereti viri magistri Ladislai Albensis ecclesie praepositi, aulae nostrae vicecancellarii dilecti et fidelis nostri, anno Domini millesimo trecentesimo vigesimo tertio, secundo Idus Junii, regni autem nostri anno similiter vigesimo tertio venerabilibus in Christo patribus Bolezlao Strigoniensi et fratre Ladislao Colocensi archiepiscopis, Joanne Nitriensi, Benedicto Chanadiensi Nicolao Jauriensi, Georgio Syrmiensi, Ladislao Quinque Ecclesiensi, Iwanka Waradiensi, Andrea Transsilvano, Chanadino Agriensi et Henrico Wesprimiensi dominis episcopis ecclesias Dei feliciter gubernantibus, magnificis viris Philippo palatino, comite Scepusiensi et de Wywar, Demetrio magistro thavarnicorum nostrorum, comite Bachiensi et Trinchiniensi, magistro Lamperto iudice curiae nostrae, comite Chanadiensi et Nitriensi, Thoma waiuoda Transsilvano et comite de Zonuk, Nicolao bano totius Sclauoniae, comite Soproniensi et de Kamarun, Paulo bano de Machow, comite Syrimiensi, de Wolkou et de Bodrugh, Mikch magistro thavarnicorum dominae re8

ginae consortis nostrae charissimae, magistro Desew iudice curiae eiusdem dominae reginae, Dionysio magistro dapiferorum, Blasio magistro agazonum nostrorum, Nicolao comite Posoniensi et aliis quam plurimis regni nostri comitatus tenentibus et honores. Átírta II. János király 1570. december I. =» Báthory István erdélyi vajda 1572. május 29.

5 1323. [szeptember 20 előtt]

DL 322. 17. §. p. 51— 52. (NRA. 872. 65.)

1. Károly király a Csanád nembeli Csanád egri püspök, és testvérei, Pongrác fia Tamás fiai: Miklós és Pongrác mesterek valamint testvérük, Lőrinc fiai: János és Ta­ más kérésére átírja és megerősíti saját 1321. július 29-i oklevelét bizonyos Tisza menti birtokok visszadásáról. Carolus Dei gratia Hungáriáé, Dalmatiae, Cratiae (sic), Ramae, Serviae, Gallitiae, Lodomeriae, Cumaniae, Bulgariaeque rex, princeps Salernitanus et honoris ac montis Sancti Angeli dominus omnibus Christi fidelibus praesentem paginam inspecturis salutem in Domino sempiternam. Notitiae omnium tarn praesentium, quam futuris harum serie volumus pervenire, quod venerabilis in Christo pater dominus Chanadinus eadem gratia episcopus Agriensis, Nicolaus et Pancratius magistri filii Thomae filii Pancratii de genere Chanad, item Joannes et Thomas filii Laurentii, fratris eorundem in nostri personaliter praesentia constituti exhibuerunt nobis privilégium nostrum cum antiquo sigillo nostro super facto quarundam possessionum ipsorum emanatum petentes nos humiliter et devote, ut ipsum privilégium de nostra benignitate cum novo nostro et authentico sigillo tenore infrascripto dignaremur confirmare ad cautelam. Cuius tenor tabs est: (Id. 1321. július 29.) Nos vero considerantes iustis petitionibus ipsius domini episcopi et fratrum suorum praedictorum, fidelium nostrorum, ne falsitas praevaleat aequitate, cum favore regio occurrentes ipsum privilégium nostrum cum antiquo sigillo nostro consignatum non rasum, non cancellatum, nec in aliqua sui parte vitiatum de verbo ad verbum praesentibus transscriptum appensione nostri novi et authentici sigilli duximus ad cautelam confirmari pro rei memoria sempiterna. Datum per manus discreti viri Ladislai praepositi Albensis, aulae nostrae vicecancellarii, dilecti et fidelis nostri anno Domini millesimo trecentesimo vigesimo tertio, regni autem nostri anno similiter vigesimo tertio venerabilibus in Christo patribus dominis Bolezlao Strigoniensi, fratre Ladislao Colociensi et fratre Petro Spalatensi archiepiscopis, Joanne Nitriensi, Benedicto Chanadiensi, Nicolao Jaurensi, Georgio de Sancto Ireneo, Ladislao Quinque Ecclesiensi, fratre Petro Boznensi, Iwanka Waradiensi, Andrea Transsilvano, Henrico Wesprimiensi et aulae dominae reginae cancellario ecclesiarum episcopis, magnificis viris Philippo palatino, comite 9

Zepusiensi et de Wywar ac iudice Cumanorum, Demetrio magistro thavernicorum, comite Bachiensi et Tryncheniensi, Lamperto iudice curiae nostrae, comite Chanadiensi et Nitriensi, Thoma wayuoda Transsilvano, comite de Zonuk, Nicolao bano totius Sclauoniae, comite Supruniensi et de Kamarun, Mikch magistro tha­ vernicorum dominae reginae consortis nostrae charissimae, comite de Saarus et de Zemlyn, Deseo iudice curiae eiusdem dominae reginae, Paulo bano de Machou, comite Syrmiensi, de Walkow et de Bwdrugh, Blasio magistro agazonum nostrorum, comite Honthensi, Dionisio magistro dapiferorum nostrorum, castellano de Mihald, Nicolao comite Posoniensi et Nicolao comite Simigiensi et aliis quam plurimis regni nostri comitatus tenentibus et honores. Átírta II. János király 1570. december l.> B áth o ry István erdélyi vajda 1572. május 29.

6

1360.

október

14.

Dl. 322. 20. §. p. 56— 57. (NRA. 872. 65.)

A váradi káptalan jelentése I. Lajos királynak, hogy a Csanád nembeli Tamás kalocsai érsek és testvére, Kelemen valamint Miklós és fiai: György és Miklós továbbá Lőrinc fiai: János és Tamás között a birtokosztályt elvégezte. Excellentissimo domino eorum domino Lodovico Dei gratia illustri regi Hun­ gáriáé capitulum ecclesiae Waradiensis orationes in Domino debitas et devotas. Litteris magnifici viri comitis Stephani Bwbeek iudicis curiae vestrae celsitudinis módúm et formám iudiciariae deliberationis eiusdem exprimentibus nobis directis honore, quo decuit receptis una cum homine vestro Joanne filio Mikocza de curia vestra ad hoc specialiter deputato litteris in eisdem inserto magistrum Ladislaum archidiaconum de Kwlesser, socium et concanonicum nostrum ad contenta praedictarum litterarum fideliter exequenda pro utrisque partibus de partium voluntate duximus destinandum, qui demum ad nos reversi et per nos requisiti nobis concorditer retulerunt, quod ipsi in octavis festi Beati Regis Stephani nunc praeteritis et aliis diebus immediate sequentibus ad hoc aptis licet ad facies possessionum infraspecificandarum vicinis et commetaneis earundem universis legittime convocatis et partibus praesentibus accedere et easdem iuxta cursus et limites metales reambularent visis et circumspectis earundem quibuslibet qualitatibus, quantitatibus, fructuositatibus, utilitatibus et valoribus Deum et eius iustitiam ferendo prae oculis favore et amore ipsarum partium non aliecti et easdem in tres dividere partes rectas et coaequales voluissent tarnen ipsi nobiles infraspecificandi ipsimet pari consensu divisissent eomodo, quod primo possessionem Jenew vocatam divisissent eomodo, quod unus vicus simplicis ordinis KysJeneo a parte septentrionali adiacens versus partem orientalem protensus usque finem sorté superposita cessisset domino archiepiscopo Colocensi et dem enti fratri suo et provenisset. Item alter vicus in medio fluvii Chrysii in tribus locis situs similiter sorté superposita cessisset in ius et pro10

prietatem magistrorum Joannis et Thomae filiorum Laurentii. Item tertius vicus Vorssinauta nominatus a parte meridionali adiacens versus partem orientalem protensus provenisset Georgio et Nicolao filiis Nicolai de Thelegd modo quo supra sorté missa perpetuo possidendus ita tarnen, quod pro aequipollentia vici Kysjeneo de vico Wosuanuta trés fundos curiae a fundo Nicolai de Zala, a parte orientali unum vicum duplicis ordinis inclusive usque finem cuique parti cederet assignassent. Hoc etiam declarato, quod idem magister Clemens in eodem vico Vosuanuta plures iobagiones locandi minime habeant facultatem, dummodo praedicti filii Nicolai dehinc ad possessionem Wylak perrexissent et ipsam modo simili in trés divisissent partes eo modo, quod unus vicus simplicis ordinis iuxta fluvium Chrysii a parte meridionali situs versus partem occidentalem protensus metaüque signo sequestratus sorté superposita provenisset in portionem praedicti domini archiepiscopi et dem entis fratris sui praedictorum, item a praedicto signo metali, videlicet a domo Gregorii inclusive unus vicus duplicis ordinis versus partem orientalem protensus usque domo Michaelis similiter inclusive modo simili sorté superposita cessisset Georgio et Ni­ colao filiis Nicolai de Thelegd, tertius vicus similiter a praedicto signo metali a parte septentrionali adiacens versus partem occidentalem protensus posita sorté provenisset filiis Laurentii, Joanni et Thomae praenotatis, possessionem autem Battyan vocatam trifarie divisissent hoc modo, quod unus vicus simplicis ordinis in eadem situs versus occidentem iuxta flumen Chrysii protensus a domo Nicolai dicti Istenus usque finem cessisset domino archiepiscopo et dem enti fratri suo, item alter vicus similiter simplicis ordinis versus partem septentrionalem protensus signoque metali sequestra­ tus cessisset Nicolao et Georgio filiis Nicolai, item tertius vicus a praedicta meta, vide­ licet a domo praescripti Nicolai dicti Istenus exclusive versus partem orientalem pro­ tensus cessisset filiis Laurentii, videlicet Joanni et Thomae. Dehinc ad possessionem Olahtelek vocatam accessissent, quam in duas divisissent partes rectas et coaequales eo modo, quod media pars eiusdem a parte occidentali existens cum omnibus utilitatibus possessionariis signo metali sequestrando atque sorté superposita cessisset in portionem magistrorum Georgii et Nicolai praedictorum reliqua vero medietate eiusdem magistris Joanni et Thomae filiis Laurentii modo quo supra remanendo pro cuiusquidem aequipollentia pro tertia parte possessio Kwesd praenotatis do­ mino archiepiscopo et dem enti fratri suo sorté super posita extitisset assignata, alias autem possessionis Olachales divisissent hoc modo, quod una possessio Ewruenes vocata cum uno loco sessionali iuxta unum rivulum Wruerespataka habito sorté posita cessisset in ius et proprietatem eorundem Georgii et Nicolai filiorum Nicolai praelibatorum pro cuius aequipollentia possessio Lwk vocata similiter cum uno loco sessionali Tataraspatak vocato posita sorté cessisset magistris Joanni et Thomae filiis Laurentii antedictis pro aequipollentia earundem, videlicet pro tertia por­ tioné Dobrachonhaza et Kwesdrew sorté super posita cessisset domino archiepiscopo Colocensi et dem enti fratri suo. Item unus fundus curiae in praedicta possessione Jeneo situatus cum duobus molendinis lapideis a parte septentrionali situatis cum omnibus utilitatibus posita sorté cessisset magistris Joanni et Thomae filiis Laurentii 11

pro aequipollentia eorundem fundi et molendinorum. Unus fundus in civitate Waradiensi in vico Sancti Jacobi situs similiter cum duobus molendinis in eadem posses­ s io n Jenew a parte meridionali habitis similiter cum omnibus utilitatibus suis posita sorté cessisset Georgio et Nicolao filiis Nicolai, pro quarum aequipollentia praedictis domino archiepiscopo et dem enti fratri suo in possessione Pispeky unus fundus cum duobus molendinis cum omnibus suis utilitatibus posita sorté provenisset. Adicientes etiam pari consensu et voluntate, ut in ipso fluvio Chrysii plura molendina deinceps constituere minime valerent, fiuvium autem Chrysii communi usui deputassent. Item in partibus Transsilvanis iuxta Morisium possessionarias portiones in possessionibus Benenyk, Chaklya, Filepkwewe cum omnibus ad se pertinentiis et utilitatibus possessionariis missa sorté cessisset Joanni et Thomae filiis Laurentii, pro aequipol­ lentia earundem magistris Georgio et Nicolao filiis Nicolai Stanislowhaza cum ad se pertinentiis ac possessio Zentdemether et Moharew posita sorté cessissent et devenissent pro aequipollentia autem earundem domino archiepiscopo et Clementi fratri suo possessio Teyes cum suis pertinentiis, quae alio nomine ut puta Hwdus nominatur. Et Almazegh ac Weresegyhaz in comitatu Orodiensi existentes posita sorté provenissent. Abhinc ad comitatum Chanadiensem perrexissent, ibique divisionem fecissent eo modo, quod portiones possessionarias in possessionibus Makoflfalwa, Thembes, Zylwazeg et Zombor cum sylva ad se pertinenti ac cum medietate sylvae possessionis Ladan, Monostoros Kanysa et medietas possessionis Weresegyhaz vocatae sorté super posita devenissent domino archiepiscopo et Clementi fratri suo, pro quarum aequipollentia Joanni et Thomae filiis Laurentii possessiones Nogy Tarnuk, Kys Tarnuk, Kemechye, Palatha cum sylva sua et Bodogazzonffalwa cessissent ac tributum in praedicta possessione Tharnuk exigi consvetum communi usui deputassent, item pro aequipollentia praedictarum possessionum possessio Zent Levvrencz vocata cum sylva sua et cum possessionibus Wyflfalw, Warasffalw, Kisfalw ac predicta possessio Ladan integraliter cum medietate sylvae suae, Pordan, Rabe, Vruzlanus, sorté superposita cessissent Georgio et Nicolao annotatis cum utilitatibus quibuslibet possessionariis, item in alia divisione magistris Joanni et Thomae posita sorté possessiones Akach cum possessione Zent Miklós et piscina ad eandem perti­ nenti et Bochyard provenissent, pro alia autem portioné divisionali praenotatis do­ mino archiepiscopo et Clementi filiis Pangratii possessiones Rasan et Zent Miklós cum piscinis posita sorté provenissent, item pro tertia portioné possessionaria filiis Nicolai, videlicet Georgio et Nicolao possessiones Choka cum piscinis ac cum stagno Sula dicto et possessio Zanad similiter cum piscinis Zethen et Zymard cum Suztulahaza et suis pertinentiis sorté posita provenissent. Item in alia divisione filiis Laurentii, Joanni et Thomae Such et Humukrew cum utilitatibus suis sorté posita cessissent, filiis autem Nicolai de Thelegd possessiones Chawas et Keer cessissent, item filiis Pangratii Temueken et Kyngerch cum piscinis et possessione Vrs et terris usualibus et utilitatibus quibuslibet cessissent, possessionem autem Hodeghaz vocatam in tres divisissent partes coaequales, cuilibet parti cessissent duodecim fundi curiae, fiuvium

12

autem Morosii ac terras usuales, prata fenilia et terras arabiles, cultas et incultas communi usui deputassent. Super quibus quidem divisionibus praedictarum possessionum sponte factis utraeque partes Concordes et contentae extitissent, si autem quaecunque possessio temporum in eventu ab aliquo ipsorum iudiciario ordine non propter nótám alicuius criminis vei facti contingeret alienari, extunc praedictae partes possessionem pro duabus portionibus quantitate, utilitate et valorc consimili eidem dare tenerentur. Datum feria quarta proxima ante festum Beati Galli confessoris anno Domini millesimo trecentesimo sexagesimo. Átírta Bebek István országbíró 1360. október 20. =-II. János király 1570. december l.sBáthory István erdélyi vajda 1572. május 29.

7 1360. OKTÓBER 20.

Dl. 322. 20. §. p. 54—58. (NRA. 872. 65.)

Bebek István országbíró a Csanád nembeli Pongrác fia Tamás kalocsai érsek és testvére, Kelemen valamint Miklós fiai: György és Miklós továbbá Lőrinc fiai: János és Tamás kérésére tett birtokosztályt privilegiális formában megerősíti. Nos comes Stephanus Bwbeek iudex curiae Serenissimi et magnifici principis domini Ludovici Dei gratia inclyti regis Hungáriáé memoriae commendantes tenore praesentium significamus, quibus expedit, universis, quod Andreas de Chawas pro venerabili in Christo patre domino Thoma archiepiscopo ecclesiae Colocensis ac magistro Clemente filio Pangratii fratre eiusdem domini archiepiscopi cum procuratoriis literis honorabilis capituli ecclesiae Waradiensis in octavis festi Beati Georgii martyris proxime praeteritis iuxta continentiam litterarum eiusdem domini nostri regis prorogatoriarum et capituli Chanadiensis ecclesiae citatoriarum in nostram iudiciariam accedens praesentiam contra magistros Georgium et Nicolaum filios Nicolai, Joannem et Thomam filios Laurentii de Thelegd proposuerat eo modo, quod licet praedictus dominus Thomas archiepiscopus ac magister Clemens in quibusdam possessionibus ipsorum una cum eisdem magistris Georgio et Nicolao ac Thoma et Jo­ anne fratribus ipsorum patruelibus perpetuam habuerint divisionem, tarnen in possessionibus infracriptis ipsos communiter contingentibus nondum inter eos aequalis fuisset facta divisio perpetua aliqualis et ex eo easdem possessiones, videlicet Wyfalw, Zentdemether, Benenyk in partibus Transsilvanis, Chaklya, Jeneo, Battyan, Wylak, Olahtelek, Kwes, Wruenyes, Look, Dobrachenhaza, in civitate Waradiensi unum fundum curiae, et in possessione Pispwky prope Waradinum similiter unum fundum curiae ac duo molendina lapideorum in fluvio Wiuzuswize existentia, Kemeche, Nogtarnuk, Kystarnuk prope eandem Nagtarnuk, Zent Leurencz, Bwlchwhaza, Wassarusffalw, Kysfalw, Makoffalwa, Thembes, Zent Miklós, Zylwazegh, Palota, 13

Ládán, Zombor, Pardan, Wruzlanos, Monusturus Kanysa, Zanad, Wruzthelek, Temerken, Choka, Rasan, Zent Miklós, Keer, Swth, Hodeghaz, Humukrew, Akach, Kys Zent Miklós, Zent Margitazzony, Maholrew, Weresegyhaz, Almazegh, Kyszechien, Symand, Suztulahaza, Chawas. Item in partibus Transsilvanis iuxta Morisium in possessione Philepkewe et quinque possessiones ad easdem pertinentes in eisdem partibus Transsilvanis iuxta Morosium Stanislohaza et sex possessiones ad easdem pertinentes, Teyes et quinque possessiones ad easdem pertinentes. Item in territorio civitatis Bwdensis quatuor vineas et in eadem civitate Bwdensi trés fundos, item unum colonum Moior dictum in Kelenfeld habitum, necnon possessionem Kozar nominatam aequaliter et perpatualiter dividi facéré vellent iure regni requirente. Quibus perceptis praedictus magister Georgius filius Nicolai pro se personaliter et pro ipso magistro Nicolao fratre suo ac annotatus magister Joannes filius Laurentii pro se similiter personaliter, pro praedicto verő magistro Thoma fratre suo, Lampertus filius Joannis cum procuratoriis litteris dicti capituli Chanadiensis exurgendo responderant ex adverse, quod ipsi in praescriptis omnibus possessionibus eoque eaedem indivisae forent inter ipsos praemissam perpetuam divisionem et aequalem grata nti animo fieri vellent et haberi. Unde quia partes praedictae in praedictis possessionibus ipsorum divisionem modo praetacto inter se fieri veile retularent, ideo nos una cum regni baronibus et nobilibus nobiscum tune in iudicio assidentibus iudicantes commiseramus, quod homo regius pro partibus infra declarandis praesentibus testimoniis dicti capituli ecclesiae Waradiensis in octavi festi Sancti regis Stephani tunc venturis et aliis diebus ad id sufficientibus ad facies praescriptarum possessionum exceptis praedictis vineis et fundis in dicta civitate Bwdensi existentibus vicinis et commetaneis earundem universis legittime convocatis et partibus vel earum legittimis procuratoribus praesentiam accedentibus et easdem per veras suas metas et antiquas, si essent vel si deessent iuxta directos cursus et limites metales reambulando visis et circumspectis earundem qualitatibus, quantitatibus, fructuositatibus, utilitatibus ac valoribus Deum et eius iustitiam ferentes prae oculis favore et amore ipsarum partium non allectus easdem in tres divideret partes rectas et coaequales, quarum rectam unam partem praedictis domino Thomae archiepiscopo et magistro Clementi fratri suo ac aliam partem earundem praefatis magistris Georgio et Nicolao filiis Nicolai, necnon tertiam partem ipsarum praetitulatis magistris Thomae et Joanni filiis Laurentii positis signis metalibus ab invicem sequestrando statueret et committeret perpetuo possidendam, tenendam et habendam, contradictionibus ipsa­ rum partium sibi invicem obviare non valentes commitendo tarnen, quod si qua partium praedictarum aliquam vel aliquas ex praedictis possessionibus vendidisset vel impignorasset, tarn qualitercunque negligenter ac propter sua facta et excessus non in forma iuris, nec per vim potentiariam de se alienasset, tunc huiusmodi possessio­ nem vel possessiones talis pars in suam portionem assumere et iidem regius ac praefati capituli Waradiensis testimonia praedictis aliis partibus aequivalentiam et utilitate, qualitate et quantitate praedictis possessionibus alienatis aequipollentem dare et assignare tenerentur. Et quia ad huiusmodi possessionariam divisionem faciendam 14

homo regius et saepefati capituli Waradiensis testimonia pro partibus necessarii fuerant destinanda, ideo praetacto Waradiensi capitulo scribendo eorum amititiam litteratoriae petieramus diligenter, quatinus eorum mitterent homines utrisque partibus pro testimoniis fidedignos, quibus praesentibus Joannes filius Mikocha, homo regius de curia regia pro utrisque partibus ad hoc specialiter destinatus in praedictis octavis festi Sancti regis Stephani ad facies omnium praescriptarum possessionum vicinis et commetaneis earundem universis legittime inibi convocatis et partibus vel earum legittimis procuratoriis praesentibus accedens visis et consideratis earundem possessionum universis qualitatibus, quantitatibus, fructuositatibus, utilitatibus et valoribus in tres divideret partes rectas et coaequales. Quarum unam partem praedictis domino Thomae archiepiscopo et magistro Clementi filio Pangratii fratri suo, et aliam partem magistris Georgio et Nicolao filiis Nicolai, necnon tertiam partem praedictis magistris Joanni et Thomae filiis Laurentii de Thelegd positis signis metalibus a se invicem separando statueret et committeret perpetuo et irrevocabiliter possidere, tenere pariter et habere. Et posthaec ipsius possessionariae divisionis seriem cum cursibus metarum ac totius inibi peragendo negotii processu, ut fieret opportunum, ad octavas festi Beati Michaelis archangeli tunc affuturas regiae fideliter rescriberet maiestati capitulum Waradiense praenotatum. Quia autem factum dictarum quatour vinearum et trium fundorum curiae in civitate Bwdensi, ut dicitur, existentium partes praedictae ad iudicium dictae civitatis Bwdensis per nos transmitti postularant, quod et iuxta libertatém dictae civitatis fieri incumbebat, ideo commiseramus, quod ipse partes divisionem in praedictis vineis et fundis curiae sibi ipsis coram iudice curiae dictae civitatis exequi tenerentur iustitia exigente. Quibus quidem octavis festi Beati Michaelis archangeli occurrentibus Elias filius Petri pro eisdem domino Thoma archiepiscopo cum procuratoriis litteris capituli ecclesiae Transsilvanae, pro ipso vero magistro Clemente filio Pangratii similiter idem Elias cum procuratoriis litteris dicti capituli Waradiensis ab una, item Petrus filius Joannis pro praefatis ma­ gistris Georgio et Nicolao filiis Nicolai de Thelegd ex altera, item praelibatus magister Joannes filius Laurentii de Thelegd personaliter, pro ipso autem magistro Thoma fratre suo Joannes filius Moyus similiter cum procuratoriis litteris saepefati capituli Waradiensis ecclesiae a tertia partibus coram nobis constitutus tres litteras praetacti capituli Waradiensis ecclesiae super ipsis possessionariis divisionibus sub uno sensu ac sub una forma verborum confectas regiae rescriptas celsitudini nobis praesentavit hunc tenorem continentes: (Id. 1360. október 14.). Quarum quidem trium litterarum praelibati capituli Waradiensis ecclesiae super annotatis divisionibus possessionariis confectarum revisis continentiis ac procurator praescriptorum domini Thomae archiepiscopi Colocensis, magistri dementis, fratris eiusdem, necnon magistrorum Georgii et Nicolai filiorum Nicolai, item praelibato ma­ gistro Joanni filio Laurentii, necnon procurator magistri Thomae filii eiusdem Lau­ rentii legittimo seriatim et suo modo perlectis et expositis. Cum nos eosdem super eo, utrum iidem dominus archiepiscopus, magister Clemens, fráter suus ac ma­ gistri Georgius et Nicolaus filii Nicolai, necnon Joannes et Thomas filii Laurentii 15

super praemissis possessionariis eorum divisionibus mediantibus praescriptis litteris capituli Waradiensis ecclesiae divisionalibus, ut praefertur inter se factis contentarentur et secundum formán earundem divisionalium litterarum in praesentibus praescriptarum easdem divisiones possessionarias perpetuo velint observare vel ne iuridice, ut nostro incumbit officio habuissemus requisitos mox praeallegati procuratores legittimi praedictorum domini Thomae archiepiscopi, magistrorum dem entis, fratris sui, filiorum Pangratii, Georgii et Nicolai filiorum Nicolai ac Thomae filii Laurentii iam dictos ipsorum dominos, praescriptus vero magister Joannes filius Laurentii se super praelibatis possessionariis ipsorum divisionibus omnino eatenus, prout tenor continet litte­ rarum capituli Waradiensis praescriptarum contentarum ac praememorata possessiosionaria eorum iura omnino iuxta iam dictae divisionis modum absque variatione aliquali perennaliter veile observare affirmavit, petens nos, ut praelibatas divisiones eorum possessionarias iuxta praetactae nostrae iudiciariae commissionis modum inter ipsos factas acceptare, ratificare ad perpetuamque ipsarum possessionariarum divisionum Stabilitäten! nostro dignaremur privilegio confirmare. Nos igitur iustis et iuri consonis procuratorum eorundem domini Thomae archiepiscopi, magistrorum d e ­ mentis, fratris sui, filiorum Pangratii, Georgii et Nicolai filiorum Nicolai ac Thomae filii Laurentii legittimorum necnon eiusdem magistri Joannis filii dicti Laurentii petitionibus benigne annuentes saepefatas possessionarias eorum divisiones vigore prae­ scriptarum litterarum dicti capituli Waradiensis ecclesiae inter eos factas et habitas tenore earundem trium litterarum divisionalium absque diminutione et augmento aliquali de verbo ad verbum transcribi faciendo praesentibus, ut praefertur insertis ad perennalem praetactarum divisionum possessionariarum stabilitatem acceptando ratificamus praesentiumque nostrarum privilegialium litterarum patrocinio authoritate nostra iudiciaria perpetuo confirmamus, cuilibet earundem partium sua iura possessionaria in ipsis divisionibus singillatim ac per se et nominatim sibi, ut est praenotatum cessa, deventa et devoluta heredum suorum per heredes perpetualiter tenere, habere et possidere committentes salvis iuribus alienis. In cuius rei memóriám firmitatemque perpetuam praesentes eisdem filiis Lau­ rentii concessimus litteras nostras privilegiales pendentis sigilli nostri authentici munimine roboratas. Datum in Wysegrad quinto decimo die octavarum festi Beati Michaelis archangeli praedictarum anno Domini millesimo trecentesimo sexagesimo. Átírta II. János király 1570. december 1. =-Báthory István erdélyi vajda 1572. május 29.

Az oklevelek közlésében az utolsó átírások idejének íráshasználatát azaz a humanista írásmódot alkalmaztuk, tehát e= ae, cio = tio stb., jóllehet a másoló sok esetben eltér ettől, pl. caudata-t alkalmaz. A szöveg Báthory István erdélyi vajda 1572. május 29-i átírásában maradt fenn egy 80 (74 beírt) oldalas papírkötetben, amelyet barna zsinór fűz össze, és amelyről a pecsét elveszett.

16

SZERZETESEK A CSANÁDI EGYHÁZMEGYÉBEN A KÖZÉPKORBAN Juhász Kálmán hagyatéka alapján összeállította LOTZ ANTAL

B evezető

Jelen tanulmány nem elszigetelt dolgozat, hanem láncszem kíván lenni. Még­ pedig azon egyháztörténeti résztanulmányban, amelyet 1898-ban Szentkláray Jenő indított be. A 19—20. oldalon következő táblázat szemléletesen igyekszik bemutatni, hogy milyen, háromágú könyvsort képzelt el a jeles szerző.1 Visszatekintés a Csanádi egyházmegye történetének megírására. Szentkláray elgondolása szerint egy komplett egyházmegyetörténetnek három könyvből — netán három különálló sorozatból illik állania. Ebben első a plébániák története. Ő ezt kezdte meg, de 1898-as említett kötetében2 csak a tervének egyötö­ déig jutott ei. — A munkának azóta sincs folytatása. Időközben a Csanádi egyház­ megye nagyobb része a trianoni békekötés miatt két másik utódállamba került. Ott idővel két különálló új püspökséget szervezett belőlük a Szentszék.3 Ezért ezen első, múltat kutató sorozatnak úgy lehetne értelme, ha a mai Magyarországon maradt Csanádi püspökség alá tartozó plébániákat elemezné.4 Amíg az első sor így árván maradt, azalatt a Szentkláraytól másodiknak titu­ lált sorozatnak lett 30 év elteltével gazdája.5 Ez volt Juhász Kálmán, aki a Csanádi

1 A METEM (Magyar Egyháztörténészek Enciklopédikus Munkaközössége) részére elkészí­ tettem „Tíz csanádegyházmegyés historikus pap élete” című 22 gépelt oldalas tanulmányomat. Valamelyik tervbe vett évkönyvükben fogják publikálni, amint Uzsoki András ígérte. Nevük sor­ rendje, ordinálásuk szerint: Kasics Károly, Varga Ferenc, Rózsa Ferenc Szabó Ferenc, Oltványi Pál, Kováts Sándor, Jászai Géza, Ortvay Tivadar, Szentkláray Jenő, Juhász Kálmán. — L. A. 2 Címe: Csanád-egyházmegyei plébániák I. Aga-Csanád. Temesvár, Egyhm-i kiad., 1898. — Nem a manapság szokásos módszerrel osztotta be, ahogy az új almanachok és sematizmusok írnak. (Tehát a püspökség területén fekvő főesperességek szerint, majd azokon belül az esperesi kerületek, azokon belül meg a plébániák.) Hanem alfabetikus sorrendet vett. A 180 oldalas (!) bevezetője nagy módszertani és távlati terveket árult el. A parókiális történet lett volna öt kötet. —- Még megjegyez­ zük, hogy a mai Magyarországon lévő Csanádi plébániák közül csak ötöt tartalmaz Szentkláray kötete: Apáca, Almáskamarás, Apátfalva, Battonya, Bánhegyes, illetve azon pár plébánia, amelyek még száz évvel ezelőtt nem voltak templomos helyek, hanem ezen felsorolt öt falu filiái. 3 Romániában Temesvár 1930 óta, Jugoszláviában Nagybecskerek 1987 óta. 4 Történészek szívesen foglalkoznak a közbeeső szervekkel is, mint például a főesperességek, esperességek kialakulásának történetével. A Pfeiffer János-félé Veszprémi püspökségtörténeti soro­ zat eddigi 14 kötetében is találunk ilyen tematikát. Szentkláray említett kötete a mi tájegységünknél is kötelességének érezte, hogy az általa írt első kötetben ezeket földolgozza. A téma nem egyszerű! Már a pápai tizedszedők lajstromaiból kitűnik, hogy egyes falvak a XIV. századi „mirigyhalál” alkalmából szinte eltűnnek a földről. A másik nagy nehézség a török utáni újjászervezés. A közigaz­ gatást a határőrvidéken közvetlenül Bécs irányította. 1716, majd 1848 utáni időkben hiányzott a megyei élet. Szentkláray megírta, hogy a következő helytörténész-nemzedék milyen módon kutat­ hasson. 5 Életrajza egész részletesen — remélhetőleg a METEM évkönyvben. Rövid összefoglalás pedig a ,,Bevezető”-ben.

17

Püspökség története-sorozatban nyolc kötetet írt.* A második sorozatot is lehet folytatni.67 A harmadik sorozat témaköréül Szentkláray az egyes egyházmegyei intézmények történetének megírására gondolt. E vonalon már életében láthatta Kováts Sándor munkáját (lásd alább, tábla) — továbbá írt még hozzá Oltványi, és elég sokat Juhász Kálmán is. Itt csatlakozik a terv megvalósításához a jelen munka. Remélhetően ennek is lesz egész konkrét tervek és részmunkák után folytatódása.8 Juhász Kálmán élete. Egyetlen magyar egyháztörténész volt 1945-ig, aki világ­ nyelven is publikálta műveit, és akit külföld jeles összefoglalásai is idéznek. Született Alibunáron, 1892. augusztus 25-én, ahol édesapja járásbiró volt. Még kisgyermek volt, amikor előléptetés következtében a család átköltözött Nagyszentmiklósra. Juhász ott végezte az elemi iskolát. A gimnáziumot pedig a piaristák szegedi és temesvári intézeteiben. Amikor 1910-ben érettségijével jelentkezett a papnevelőbe, Csernoch János püspök felismerte tehetségét. Látta, hogy Juhász gyermekkorában három nyel­ vet sajátított már el. Ezért Bécsbe küldte, a Pazmaneumba. Ott Juhász 1915-ben érte el a papszentelést. Az I. világháborús utazási nehézséget miatt nem is jött egyelőre vissza, első miséjét Melkben tartotta, éspedig védőszentje, Szent Kálmán sírja fölött. Ezalatt a hercegprímássá előlépett Csernoch helyére Glattfelder Gyulát nevezte ki Róma csanádi püspöknek. Ő Juhászt a Pazmaneum után az Augustineum intézetbe irányította, hogy ott mélyüljön el további tanulmányokban. Bécsben nem csak a Monarchia központi levéltáraiban kutatott és másolt. De még Fraknói gyűjteményé­ ből is minden csanádi vonatkozást leírt, abból a sok okiratból, amit Fraknói Rómában másolt le. Mint több ízben is említette növendékeinek, 630 íven 3100 adatot írt ki. Ugyanezen időben sok híres papi és világi historikussal kötött ismerettséget. Állandó levelezésben állt például Szekfűvel, Thallóczyval, a külföldiek közül pedig Pastorral. 1916-ban tábori lelkészi behívót kapott. Az Aradi 33-as ezredben a Károly csapatkeresztet nyerte el. 1918-ban leszerelt, s Pesten lett kórházlelkész, amit kihasznált arra, hogy a pesti levéltárakat is kutassa. Amikor a trianoni békekötésnél véglegessé vált, hogy az egyházmegyéje három részre szabdaltatott, ő a rokonsága miatt a romá­ niai részt választotta. Előbb püspöki szertartó volt, így alkalma nyílt a temesvári levéltárak áttanulmányozására is. Hogy nyugodtabban élhessen tudományos szen­ vedélyének, plébániát kért. Németszentpéterre9 helyezték. Volt megyéstársa, a Pesten akkoriban szerkesztő Czapik Gyula biztatta, hogy jöjjön magyar területre, mert itt még egyetemi tanár is lehet. így lett plébános Kübekházán, 1936-tól egészen 53-ig. 6 Az 5-ik oldalon, II/1—8, majd III/3 és 4-el jelezve. — A török hódoltság alatt kinevezett Csanádi püspökök életét is megírta, holott ezek egyházmegyéjüktől távol, mint királysági káptala­ nok kanonokjaiként vagy prépostokként éltek. Juhász köteteinek tartalma 8— 12 főpásztor élete köny­ venként, oldalszámra nézve a legkisebb 120, a legnagyobb 180. Eljutott az 1699. évig, amikor is a számozás szerinti 71-ik püspök, Telekessy, áthelyezést nyert Egerbe. 7 Mint a 8-ik oldalon a táblázatból kitűnik, 9. könyv címet visel. A kiadó mint új egyházi orgánum, még tapogatózik. 1987 januárban adtam le a kész kéziratot ( L. A .). A 72-től 75-ig terjedő számozásúakat Lotz írta meg. Savoyai Jenő katonai sikerei után már tetterős püspökök kerültek a felszabadult egyházmegyék élére. Csak éppen a Csanádi volt kivétel. Még Róma is, Bécs is várt. A Bánát ugyanis Temesvár székhellyel megmaradt a török kezén. Bánát nélkül meg egész pici az egyházmegye. Háromszor is a legöregebb nagyszombati kanonokot nevezték ki, mire alkotni kezdett volna, meghalt. A 76. (Nádasdy) életét írta meg T akács E., a 77,-et P app A. A 78—81. számúakra áll, ami Juhász életében olvasható. Németül külföldi kiadóknak írta meg. Ezektől fordítási jogot kellett a püspökségnek kérni, és magyar jegyzeteléssel ellátni. Az utolsó volt Kőszeghy László ki meghalt 1828-ban. 8 Abban az időben, amikor az Arad-regesztákat kiadták, más vonatkozás nem is jöhetett szóba. Az aradi, a kisebb csanádi, az itebői társaskáptalanok tagjairól és tisztségviselőiről folyik a gyűjtés még. Ez tenné ki a III/7-es kötetet. 9 Németszentpéter mai neve Sinpetru.

18

„Búboskemence és petróleumlámpa” mellett írta itt könyveit, melyeknek zöme két barátja, a Makón szerkesztő Eperjessy és Árva által több mint 40 kötetet elért „Csanádvármegyei Könyvtár” sorozatában jelent meg. Amit tudományos színvonalon eme kötetekben kiadott, azt világos, népies nyelven katolikus hetilapokban is megírta. Állandó munkatársa volt magyar és erdélyi újságoknak, sőt német hírlapoknak is. Több ízben is előfordult, hogy egyes szerzetesrendek is fordultak hozzá cikkekért. Ennek is eleget tett, szeretett kutatni a Csanádi püspökség területén hajdan létezett zárdákról. Külföldi rendek tudományos folyóirataiban is publikált, sőt nemcsak zárdákról, hanem az olyan püspökök életéről is, akik valamelyik szerzetnek voltak a tagjai, mielőtt Csanádi főpásztorok lettek volna. Időközben mélyreható egyházpolitikai változások történtek. 1950-ben korlátoz­ ták a szerzetesrendek működését Magyarországon. Temesvár után Szeged lett az egyházmegye központja, és ott a jezsuiták voltak a tanárok. Most Hamvas Endre püspök a helyükre egyházmegyés papokat keresett. Juhászt óraadó tanárnak ne­ vezte ki — tehát parókiáját megtartva, hetenként kétszer bejárt Szegedre. Ezt a „kétlakiságot” egészsége 60 év fölött már nem bírta. 1953-ban tehát leköszönt a plé­ bániájáról, és főállású tanárként jutott be Szegedre. A növendékek, a fiatalság gon­ dolatvilága már meglehetősen más volt mint régebben. Túl későn lett tanár ahhoz, hogy itt empátiát szerezzen. Viszont óráin a históriát mégiscsak megpróbálta meg­ kedvelteim. Újult és friss energiával vetette magát a kutatásokba. Mivel Magyarországon éppen azon évtizedek vonultak le, amikor egyházi kiadványok nem jelen­ hettek meg, s még a legelvontabb szakkönyvek sem tűrtek papi személytől sorokat — ő régi külföldi kapcsolatait újította fel. Egymásután írt németül, főleg régi magyar könyveinek fordítását adatta ki. 1958-ban nyugdíjba került. Levelezését, kéziratainak formába öntését ez a tény nem csökkentette. Főpásztora még 1954-ben kinevezte kanonoknak. Ő azonban élete végéig a szemináriumban maradt. 1964-ben szélütés érte. Ekkor fizikailag nagyon, szellemileg részben leromlott. 1966. szeptember 29-én halt meg. A Szegedi Püs­ pöki Székesegyház kanonoki kriptájába temették.10 Fentiek után kis táblázatban illik bemutatni a Csanádi Egyházmegye Története kötetsort. Ennek az utolsó megjelent kötete régen, 1947-ben kelt, és egy fél kötet még 1962-ben. így csak a Délalfölddel speciálisan foglalkozó történészek számára mond valamit Szentkláray és Juhász neve. Első kötetsor: A csanádi plébániák története. 1. könyv. Szentkláray Jenő: Csanádegyházmegyei plébániák A-tól CS-ig ábcrendben. 1898. * 2. könyv. Tervbe véve 1992-re. A trianoni békekötéskor Magyarországon ma­ radt plébániák története. * 3. könyv. Tervbe véve 1994-re. A trianoni Magyarország területén 1686— 1936 évek között működött csanádegyházmegyés papok ONOMASZTiKON-ja. 1200 adat­ lapon kigyűjtve — de csak a magyar könyvtárakban található régi sematizmusokból. Második kötetsor: A csanádi püspökség története. Mind Juhász Kálmán írta. 1. könyv: Az alapítástól 1242-ig. Makó, 1930. Csanád vm.-i Könyvt. 19. 2. könyv: 1242— 1307. Makó, 1933. Csanád vm.-i Könyvt. 24. 10 Nagy kézirathagyatékát a Csanádi Káptalanra hagyta. Az 1969. évben Lotz Antal megbízást kapott ennek rendezésére. A METEM részére leadott életrajz fölsorolja a kézirat-anyag tartalmát. Sőt abból megállapítva azt is, hogy Juhász műveiről milyen recenziók jelentek meg bel- és külföldi lapokban, és őmaga is hányféle kiadványban publikált.

19

Makó, 1946. Csanád vm.-i Könyvt. 40. 3. könyv: 1307— 1386. Makó, 1947. Csanád vm.-i Könyvt. 41. 4. könyv: 1386— 1434. Makó, 1947. Csanád vm.-i Könyvt. 42. 5. könyv: 1434— 1500. Makó, 1947. Csanád vm.-i Könyvt. 43. 6. könyv: 1500— 1552. Makó, 1935. Csanád vm.-i Könyvt. 28. 7. könyv: 1552— 1608. Makó, 1936. Csanád vm.-i Könyvt. 19. 8. könyv: 1608— 1699. * 9. könyv. Az 1699—1828 évek anyaga. írták Takács Endre, Papp Antal és Lotz Antal. Sajtó alatt. A nyomdatechnikától függően lehet, hogy több kötetben fog meg­ jelenni a Szent Gellért Kiadónál. * 10. könyv. Az 1828—1911 évek anyaga. A temesvári püspöki levéltár kutatha­ tósága esetében van remény, hogy a 2000-ig terjedő évtizedben feldolgozható. * 11. könyv. 1911 óta. Adatgyűjtés alatt. Harmadik kötetsor: A Csanádi egyházmegye intézményeinek története. 1. könyv: Oltványi Pál: A Csanádi püspöki megye birtokviszonyainak története. Szeged, 1867. 2. könyv: Kováts Sándor: A Csanádi papnevelde története. Temesvár, 1908. 3. könyv: Juhász Kálmán: Hajdani monostorok a Csanádi egyházmegyében, Budapest, Szent István Akadémia, 1926. 4. könyv: Juhász Kálmán: A Csanádi székeskáptalan a középkorban. Makó, 1941. Csanád vármegyei könyvtár 38. sz. 5. könyv: Juhász Kálmán: Az aradi regeszták. — Egy délalföldi hiteleshely. Gyula, 1962. Erkel Múzeum kiadványai 31—32. 6. könyv: Juhász alapján: Szerzetesrendek a középkorban... Jelen könyv. * 7. könyv: A Csanádi egyházmegye társaskáptalanainak adatai. Fenti táblázatban a * egymásutánja mutatja tájegységünk feldolgozásának „fehér foltjait” , tehát precízen: Mi is az, ami még egy korszerű egyházmegyetörténet anyagából hiányzik? Ezen tervekhez az anyagot Lotz Antal gyűjti, illetve rendezi. Mint az előzőekben láttuk, jelen értekezés a III/6. kötetnek felel meg. Juhász Kálmán gyűjteményéből készült, éspedig úgy, amint ő az 1960-as évek elején leje­ gyezte. Tette ezt háromféle módon. Voltak magyarnyelvű jegyzetei, néha írógépelve. néha kézírással. Ilyen volt e munka kb. 60%-a. Másrészt volt, amit a többi bizalma­ sabb jegyzetéhez hasonlóan, németül fogalmazott. Ezt magyarra tettük át, mint pél­ dául azt, amit az ágostonosokról írt. Végül voltak részek, amiket újonnan egyáltalán nem írt le, hanem: A kiadandó új könyvbe beillesztette (ceruzával megszámozva) valamelyik már régebben megjelent könyvének egy-egy kitépett lapját. A bencéseknél M. Gerván János, a ferenceseknél Antal, Dózsa, a pálosoknál Szokol esetében. Ezeknek életrajza megjelent a püspök-portrék között, — most pedig mégegyszer jelent volna a szerzetesek között.11 — Ámde a mai tudományos etika kerüli az át­ fedéseket. Még egyazon szerző műveinél is, sőt elhalt szerző posthumus munkájánál is. Ezért itt — eltérően a kézirattól — a jegyzet rovatban történik utalás, hogy a szó­ ban forgó személy élete hol, mikor jelent meg? Ilyen módon sikerült elérni, hogy a Juhász-dossziékból kiemelt 400 oldalas feldol­ gozás, ahol néha — egy-egy oldalon csak pár sor volt (várva valami jegyzetbeli ki­ egészítésre?) — ráfért 160 gépelt oldalra. Ezt veszi most kézbe az olvasó. Abban 11 Lehetséges, hogy a „Magyar Szakemberek írásai” című, Új reneszánsz alcímű sorozatnak szánt valamit. Ezen Köln—Detroit—Wien székhelyű vállalkozásban 1962-ben jelent meg: Klöster in der Diözese Tschanad-Temesvar im Mittelalter 70 oldalas könyve. Nem ír a monasztikus rendek­ ről, csak 6 középkoriról.

20

viszont már egy sajtó alá rendező tanítvány nem illetékes, hogy felülbíráljon egy hajdani tudóst — ki mellesleg professzora is volt. Ha tehát érződne, hogy a fordítás, mondatszerkesztés, jegyzetbeszedés-germanizál, vagy adatai túlhaladottak — akkor a szerző a felelős, és nem a hagyaték-gondozó. Mindazonáltal a kiadó vagy fordító sem lehet járatlan abban, hogy az eltelt 40 év alatt a történelemtudomány is haladt. Még az eléggé elnyomott egyháztörté­ nelem is. Az egyetemi ifjúság körében megnőtt bizonyos érdeklődés a szerzetesrendek múltja iránt. Ezt igazolni látszik az egyházi könyvtárak olvasóterme, a kikölcsönzött könyvek listáján fekvő témák. A legfontosabb újonnan megjelentekre a lábjegyzetek­ ben utalás történik. Logikusan fölmerül a korszak tanulmányozójában egy másik kérdés is. Juhász Kálmán ugyanis írt két olyan német nyelvű könyvet, amelyek első pillantásra talán fednék a jelen munka tárgykörét. Az elsőt még 1927-ben írta, „Die Stifte der Tschanader Diözese im Mittelalter” címen. Münster i. Wf., Aschendorf. Megjelent a Deutschtum und Ausland sorozatban, Studien zum Auslanddeutschtum und zur Auslandkultur (8—9 Heft) számmal. Ez a könyv a szövegét illetően megegyezik a fent közölt táblázat III. kötetsor, 3. számon írt könyvével. Azt fordította át Juhász né­ metre, de sokkal bővebb fényképanyagot tett hozzá, továbbá több mint száz oldal a leközölt okirattár, úgy hogy a külföldi kutatónak nem kell a magyar Okmánytá­ rakat böngésznie az egyes adatok hivatkozásakor. Mindegyik középkori oklevél la­ tin nyelvű. 65 oklevelet bocsát közre. Érdekes, hogy Juhász a tudományos munkái­ ban 20—30 év múlva erre többet hivatkozott, mint a magyar megfelelőjére. Ám a magyar nyelvű publikációiban, és főleg élőszóbeli előadásaiban sohasem. Talán szégyelte azt az „übermensch”-i gondolatot, amit a sorozat címe sejtet. Mintha a Bánát és általában hazánk minden kultúrája a németektől származott volna. Ez talán a Bánát törökök utáni újratelepítéséről elmondható, de semmiképpen az egész egy­ házmegyéről, és mégkevésbé a török előtti időkről, ami épp a jelen témát illeti. A szintén fentebb idézett Szentkláray Jenő 1900-ban, amikor nagy egyházmegyei zarándoklat volt Velencébe, és megkapták Szent Gellért egyes ottlévő ereklyéit, a Csanádi püspök és a velencei pátriárka előtt nagy beszédet tartott. Magyar és olasz nyelven kifejtette, hogy korai középkorunkban milyen nagy hatás érte a magyar vallásosságot és művelődést olasz és francia részről. Juhász másik könyve: Kloster in der Diözese Tschanad—Temesvár im Mittelalter (1030—1552) címet visel. Szintén egy sorozatban jelent meg: Magyar Szakem­ berek írásai — Új Reneszánsz 65 címen. 1962, Amerikai Magyar Kiadó, Köln— Detroit—Wien. 70 oldal. — A címben közölt dátummal ellentétben nem a kezdettől, 1030-tól vizsgálja az adott témakört, mint például jelen munkájában, hanem csupán a mendikáns rendek megjelenésétől fogva, az 1200-as évekből. Mint az előbbiekben megjegyeztem, egyes céduláit a kéziratban németül írta. Talán éppen azért, mivel sejtette, hogy magyar nyelven még évtizedekig várnia kellene és külföldi kiadót kere­ sett — amely (érdekes paradoxon) a cím ellenére nem magyarul, hanem német és angol nyelveken adta ki a disszidált magyar tudósok munkáit a tudomány minden­ féle ágazatából. Mármost mi a különbség az ő akkori könyve és jelen újraformált munkája között? 1. A monasztikus rendekkel egyáltalán nem foglalkozik benne, a jelen könyv 2/5-öd része tehát még témájában sem szerepel ott. 2. A többiekkel is hézagosán foglalkozik, például az ágostonosoknál csakis Mezősomlyóval. 3. Kihagyja az egyes szerezetekből lett püspökök életrajzát, minden rájuk való utalást. Mint fentebb szó esett róla, ezt egész részletesen szerette volna a jelen könyv21

ben kiadni, megismételve még azt is, amit a Csanádi püspökök sorozatában a szer­ zetesből lett főpásztorokról már egyéb munkáiban részletesen megírt. Úgyszintén kihagyta az itt egész részletesen tárgyalt Fráter György-kérdést. Nem foglalkozott továbbá a két szenttel, Márchiai Jakabbal és Kapisztrán Szent Jánossal sem. 4. Még ott is germanizált, ahol ez egész indokolatlannak és furcsának tűnik fel Péld. a szalvátoriánusoknál tárgyalt Himffy Benedeket mindenhol Benedikt von. HEEM-nek írta! így ha valaki a két könyvet párhuzamosan összehasonlítja, két fejezetet talál, ahol az 1962-es német és a mostani magyar szószerint egyezik. Precízebben: ahol a német céduláit magyarra áttettem, a hozzávaló jegyzetekkel együtt. Ez pedig a terciáriusokkal és a domonkosokkal foglalkozó részlet. A többit ma tekinthetjük a jelen munka kivonatának, esetleg előtanulmányának, hiszen őneki még maradt négy éve, hogy a jelen könyvet vázlatosan kidolgozza. Dr. Lotz Antal E munka kiadásáért köszönet illeti a Csongrád Megyei Levéltárat, úgyszintén Szegfű László kandidátus urat a szakvéleményezésért. Stílszerű idézni Ipolyi Arnoldot, aki 1861-ben bíztatta történetírói ténykedésre Szentklárayt is. „Múltunk ereklyéit mentsük meg a veszendőségtől, termékenyítsük meg a kath. egyházi történetírást, és vegyük tárgyalás alá az egyháztörténeti fejló'dés minden irányait, szálait és epokáit.”12*

** SZENTKLÁRAY i. m .

22

VII.

O ld.

Juhász K álmán kéziratbeli előszava

A Délvidék egész területét, a későbbi Torontál, Temes, Krassó, Szörény vár­ megyéket, valamint a Marostól északra fekvő Arad és Csanád vármegyéket a közép­ korban a Csanádi püspökség foglalta magában. E püspökség középkori monostorai­ nak — vagyis az oklevelekben „Monasteriumnak” nevezett legrégibb szerzetesházak­ nak története már megjelent.1 Itt tehát az apáti és préposti egyházak története csak rövid összefoglalásban foglal helyet. — Bizonyára a tárgyaltak nem merítik ki a Dél­ vidéken egykor fennállott rendházak történetét. A monostor, vagy ezzel a megjelö­ léssel összekötött helynevek arra vallanak, hogy az itt nem taglalt helyeken is mű­ ködtek szerzetesek. Monostor nevű helység három is akadt: Temesvártól északra, ez ma is fennáll,2 továbbá Kuvin és Kovaszincz között, ezenkívül Rokszin és Csermő vidékén3. Összetételben: Vizesmonostor Facsád környékén4, Tótmonostora Horog­ szeg táján. Monostorlaka a mai Mondorlak, végül Monostorvölgye Gavosdián5. Női kolostorral utal Csanádapáca6 neve, és Újarad középkori neve („Apácza”).7 Mivel az ilyen eltűnt monostorokra más támpont nem maradt, ezek tárgyalását mellőzni kellett. A szerencsésebb nyugaton sokszor ma is ugyanabban az istenházában éneklik a szerzetesek a laus divina-t, melybe egykoron, századokkal azelőtt alapító őseik vonultak be. Ott nem ritka, hogy aki egy apátság történetét meg akarja írni, annak évszázados folyamatossággal vezetett monostori krónikák, annalesek, Chartulariumok, szorgos kezektől írt ősi kódexek tárják fel titkaikat. Nálunk a régi monostor­ egyházaknak gyakran még a helyét sem tudjuk, a monasterológia művelője csak töredékes adatokat talál a levéltárakban, s azokat is verejtékes munkával kénytelen összekeresni, hogy mozaikszerű képet alkosson a rég elporladt szerzetesek istenes múltjáról. A képben aztán rendszerint kevés az életszerűség, hiszen mindig azok a források pusztulnak el, amelyek a belső, igazi monostori életről tudósítanak.8 A Dél­ vidék legtöbb monostorából nem maradt kő kövön, a romantika örökzöld repkénye nem futhatja be romjaikat. Számosnak még a helyfekvését is nehéz meghatározni. Szerzetesei közül tizenkettő főpapi méltóságra emelkedett, viszont egy itteni 1 J uhász : Hajdani monostorok, 1. 3. old. tábla. Németül részletesebben, oklevéltárral: Die Stifte der Cshanader Diözese im Mittelalter. Münster iW, 1927. 2 Milleker Bódoo : Délmagyarország középkori földrajza. Temesvár, 1915. 212. old. 3 Márki: Arad vármegye. Arad, 1892. 303—4. old. 4 M illeker: id. h. 155. 212. 5 M árki Sándor : id. h. Nem valószínű, hogy utóbbi a kövesdi ferences kolostor emléke, mert a vagyontalan szerzetesek házai általában „klastrom” elnevezéssel fordulnak elő. 6 Valamelyik női szerzetesrendnek birtoka leheiett. V.ö. Borovszky Samu : Csanád vármegye története. Bp., 1896. IT. 13. Bunyitay Vin c e : Váradi püspökség története. Nagyvárad, 1883. II. 498. 7 Vat. 1/1. 146. — Történeti Értesítő 1882. 168—9. 8 H ermann E gyed , Délvidéki Szemle 1943. évf. 184— 5.

23

püspök kolostorba vonult. A 12 szerzetesfőpap közül nyolc — 5 bencés és 3 ferences mint Csanádi püspök a Délvidéken működött.9 A többiek, úgymint Karánsebesi Mihály OFM, Kerekegyházi Lackfi Dénes OFM kalocsai érsek, Szegedi Péter OP, és Botka Tamás OPr más főpapi székekre, másvidékre kerültek. Ezeknek működésére tanulmányunk nem terjed ki. — Hasonlóképpen nem itt működött a szintén bánáti származású, s szintén hírnevessé vált Temesvári Pelbárt ferences. Elnézésen alapul egyes történetírók azon állítása, hogy a pálos Fráter György csanádi püspök lett volna. Az itt működött külföldi szerzetesek közül szentté avatták Márkiai Jakabot és Kapisztrán Jánost. Első püspökünk szintén szent: Gellért, aki velencei és bakonybéli elöljáró volt előzőleg a bencéseknél. Rendi boldogként tisztelik a pálosok Szakoli Jánost. Hálával kell megemlékeznem azokról, akid az anyaggyűjtésben segítségemre voltak. A művelődéstörténeti forrásanyag nagyrészét a csanádi és aradi káptalanok oklevelei szolgáltatják, és egyéb hazai oklevelek. Mégis a legbecsesebb adatokat a vatikáni levéltár nyújtja. Évtizedes munkássággal, számos más magyar történet-ku­ tatóval gyűjtötte ezeket Fraknói, s szíves volt gyűjteményét számomra átengedni. Azóta ezek egy részét újabb történetbúvárok tökéletesítve, de többnyire csak kivo­ natokban kiadták. Lukcsics Pál szíves volt oklevélmásolatait még munkájának meg­ jelenése előtt átadni. Ezekből közöltem a bencések délvidéki működésére vonatkozó okleveleket.10 Okleveleket kaptam Marczali Dózsa főpásztorkodására is. Ez azért érdekes, mert nagy része még kivonatokban sem volt ismert. „A legtökéletesebb regeszta sem pótolja az oklevél szövegét.”11 Hozzátehetjük: Éppen a helytörténeti ku­ tatásban. Az országos levéltár csanádi vonatkozású okleveleinek felkutatásával, és részben — mint csanádi apátok szerződéseivel Dőry Ferenc ny. orsz. levéltári igazgató úr, a keszthelyi és körmendi levéltár vonatkozó anyagának rendelkezésre bocsátásával Iványi Béla ny. professzor volt segítségemre.

9 Dolgozatunk nem térhet ki az egyházmegye újkorára, a török utáni időkre. De meg kell említeni, hogy akkor is voltak szerzetesből lett főpásztorok. Falkenstein Béla, 1730—39 bencés volt, Stanislavich Miklós 1739—50 ferences volt, Kolozsvári János 1561—2 és Makripodari Jácint 1650—72 domonkosok voltak, Kéry János 1678—81 és Nádasdy László 1710—29 pálosok voltak, Pálffy Ferdinánd 1672—8 és Kőszeghy László 1800—28 pedig jezsuiták. (L. A.) 10 L ukcsics Pá l : XV. századi pápák oklevelei, Bp. 1931.1. 26. 11 Szentpétery I mre : A z árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Bp. 1923. 10.

24

I. S zerzetesek

a

D élv id ék en

A latin egyház meggyökereztetése a Délalföldön, azon belül is a Csanád Egy­ házmegyében a benedekrendiek érdeme. A cluny szellemben újjászervezett bencé­ sek mint hittérítők érkeztek ide. Jóllehet voltaképpen nem voltak lelkipásztorok, mégis, mivel a lelkészi teendők nagyobb részének elvégzése megegyezett rendük régi gyakorlatával, mint másutt, itt is mindjárt a letelepedésüktől kezdve lelkipásztor­ kodtak. A világi hatalom is támogatta őket, csakhamar örvendetes sikert is értek el. Szent Gellért működése századokra jó alapot teremtett. Ereklyéje megszentelte a földet, s rávetette glóriáját a későbbi fejlődésre. Bencések lettek az első püspökök, kanonokok, esperesek, sőt iskolamesterek is. A monostoraik akkor is a művelődés letéteményesei maradtak, amikor XI. század közepétől világi papságot neveltek a pasztoráció közvetlen munkáira. A Maros mentén mindkét oldalon egész sor mo­ nostor volt. Érdemük volt a földművelés meghonosítása. így indult be itt is a polgáriasodás, európai értelemben vett társasélet. Állandó lakhelyhez kötődés — jobban is serkent a munkára. A vagyon és személy biztonság is jobb a békés együttélésben, s így jelentkezhetnek csak új meg új igények: Iparágak, mely után kereskedelem, majd tudomány és művészet. Tájegységünk területén ez annál nagyobb érdem, mert meg­ előzőleg itt nem voltak sem római gyarmatok, sem pogány fejedelmektől felépített városok. Nyugaton sok helyütt a királyok ilyen eredetű városokat, majorokat, bir­ tokokat engedtek át apátságok felépítésére. Itt új gyarmatosítás volt, és ezt elejétől végig a szerzetesek csinálták. — Természetes, hogy a monostorok alapítása mégse sivatagokban történt, hanem a kitűzött célnak megfelelő helyeken. Olyan oázisokat kellett felismerni, ahonnét kér. vallás és a szellemi kultúra hatásosan, gyorsan ter­ jedhet. Még azon esetben is, ha az alapító királyok vagy főurak elsősorban Isten di­ csőségére, bűneik bocsánatára, nemzetségi temetőjük és templomuk gondozására telepítettek szerzeteseket, — a monostoroknak utóbb lett más hasznuk is. Ilyen a közgazdasági és kulturális fölemelkedés!1 A monostor irányítása, felügyelete mellett alakultak a falusi plébániák, így hintették a kereszténység magvait. Szent Gellért Velencéből hozta magával Szent György kultuszát. Az első Csa­ nádi székesegyház György-templom volt. Sőt ez maradt a főpártfogó akkor is, ami­ kor a töröktől rommá tett Csanád helyett Falckenstein püspök Temesváron tette le egy új dómnak az alapkövét. A bencések kihaltával ferencesek vették át Szent Gellért ereklyéinek őrzését. Ők megmaradtak a nép egyedüli támaszaiként a török hódoltság közben is, barátok voltak a szó legszorosabb értelmében. A hajléktalanná lett kanonokokat a török elől menekülve, befogadták más, nyugatmagyar káptala­ nok, a szerzeteseket a királysági részen való kolostorok. A lelkipásztorkodó papság azonban kipusztult minden vagyonából, fedél nélkül maradt, szélnek bocsátva. 1

Pauler G yula: A magyar nemzet története az Apád-házi királyok alatt. Bp. 1893. 60.

25

Közülük egynek sem ismerjük se nevét, se sorsát. Nincs nyom rá, hogy 1552-től 1699ig csak egyetlen világi pap is működött volna egyházmegyénkben. Sőt, egy ember­ öltővel Temesvár visszafoglalása után sem volt még egy egyházmegyés pap. Még megállapítani sem tudjuk, hogy melyik parókiát — mikor és hogyan hagyta el az utolsó papja: Megölték? Elűzték? Protestánssá lett? Százötven éven át a Csanádi püspökség címe is olyan volt, mint az ún. „In partibus infedelium” címre szentelt egyházmegyék püspökei. Mivel Esztergom maga is török kézen volt, Nagyszombatban működött a prímási káptalan. Vagy ott, vagy a győri, nyitrai, (székes) esetleg a pozsonyi, szepesi (társas) káptalanok tagjaiból neveztek ki egy kanonokot Csanádi főpapnak. Ezek a püspökök is távolból szívükön viselték egyházmegyéjük sorsát. Erre két kiút látszott: Vagy Rómából, a Propa­ ganda Kongregációtól kérni lelkipásztort, vagy megbízni az itt a töröktől valahogy még megtűrt szerzeteseket. Szeged e szempontból igen alkalmasnak látszott. A törté­ nelemből közismert módon a mezővárosok nemhogy csökkentek, hanem növeked­ tek is a hódoltság idején. Egész falvak kerekedtek föl, hogy egy török városparancs­ nok oltalma alatt lévő városba jussanak, mentesülve a folyton harácsoló és janicsá­ rokat gyűjtő tatár szabadcsapatoktól. Az itteni ferenceseknek szabad járás-kelésse más, lakott településekre is eljutottak.2 Természetes, hogy az egyházi birtokok is elenyésztek, a megművelt földekből legelők lettek. Stanislavich püspöknek (f 1750) sikerült csak utóbb új egyházmegyei földbirtokot szereznie.3 A karlócai béke (1699) az egyházmegye egy részét felszabadította. Ekkor Sze­ ged városa adott menhelyet a püspöknek. Temesvár visszafoglalása (1716) után a passzarováci békekötéssel (1718) a Temesköz mégsem került vissza az Anyaország­ hoz. Mint katonai határőrvidék, közvetlenül a bécsi kormány alatt állott, éspedig 60 éven át. Csanádon a várat még 1686—99 között lerombolták, lakóház is alig volt. Gondolni sem lehetett arra, hogy ide püspök visszatelepüljön. Az akkori közigazgatási viszonyok figyelembevételével az új székhelynek Temesvárt jelölték ki, de az ősi csanádi elnevezés megtartásával. A XVI. század végétől indult a Jézustársaság nagyarányú hittérítő feladatokra világszerte. Területünkre is megérkeztek. Fő telepük Temesvár és Karánsebes volt. Az itt talált állapotokat Indiához hasonlították, és folyamodtak is Rómába, hogy ide küldjenek hittérítőket, itt hálásabb emberek várják, mint vadak között. A vissza­ foglalás után működtek Szegeden is. III. Károly Temesvárott „missziótelep”-et állíttatott fel. Templomul kijelölte a középkori Szent György egyházat, ez a török időben mecset volt. Mellettük három lakóházat adtak udvarostul. Sokáig ez volt a megye egyetlen plébániája. Rendtagjaik helyzete a hódoltságival összehasonlítva, annyival volt előnyösebb, hogy a hatóságok benső meggyőződésből is segítettékmunkájukat. Sőt, innen indítgatták meg az egész Temesközre kiinduló térítő és szer­ vező akcióikat. Amíg a csanádi püspök Szegeden székelt, a temesvári jezsuiták min­ denkori főnökét helynökévé nevezte ki. Fennmaradt temesvári naplójuk szerint ,,exkurráltak” Lippára, Csanádra, Oravicára, Radnára, Karánsebesre, Temesszentandrásra, Lúgosra, Becskerekre, Rékasra, Krassóra, Aradra stb. Temesvári misszió2 H óman—Szekfű : Magyar Történet, Bp. é. n. V. 50. „A nagy parasztvárosok az elpusztult falvak halálából táplálkoztak.” 3 Századok, 1892. 130.: „Másfél századon át belőle fakadt az emberszerető jótékonyság ki­ meríthetetlen forrása. Belőle eredtek számtalan áldásai Délmagyarország közművelődésének, mely ékes templomokat emelt a valláserkölcsiség és az eszményi fenség ápolására, iskolákat és nevelőinté­ zeteket nyitott, hogy intelligens társadalmat képezzen a közügyek vezetésére. Készséggel karolta fel a civilizáció vívmányait, gyámolítá a nemzeti kultúrát, segélyt nyújtott a tudománynak, irodalom­ nak és a szépművészeteknek, fölkereste a tehetségeseket és elismerő pártfogásával lelkesítette őket a munka versenypályáján.”

26

házuk középpontja volt az akkori társadalomnak, találkozóhelye a katonai és pol­ gári előkelőségeknek, vendégszeretű szállója a vidékről beránduló papoknak, tiszt­ viselőknek, kereskedőknek. Nagy megtiszteltetésnek számított, ha valamelyik tiszt­ tartót, hivatalnokot asztalukhoz is meghívták. A XVIII. század elején itt is nyi­ tottak középiskolát. A jezsuita iskolarendszer forradalmian új volt a nevelés és oktatás területén. Nagy hangsúlyt helyeztek például a tornára és a vidám játékra is. Temes­ várról vannak adatok, hogy lóháton kiment az egész diáksereg a játszótérre, vagy valamelyik erdőségbe. Egy másik újításuk a tanulmányi verseny-rendszer. Itt például nyilvános vitatkozásokat és vizsgaversenyeket rendeztek az aradi gimnazistákkal. Katzianer gróf, aradi parancsnok, annyira érdeklődött ezek iránt, hogy rendszerint saját fogatát küldte a temesvári jezsuitákért. Ami az alapítás korában a bencésekre, és a török hódoltság korában a ferencesekre áll, az érvényes az újjáalapítás korában jezsuitákra: Az egyházmegyében lelkipásztorkodás, iskola és köznevelés terén övéké az oroszlánrész. Amikor 1773-ban világszerte eltörölték a rendet, egyik tagja, Kőszeghy László a csanádegyházmegyei klérusba vétette föl magát. Főpásztora megtette titkárnak, majd helynöknek, utána pedig ő lett a megye püspöke. A XVIII. században nagyban folyt a telepítés, és ezzel kapcsolatban a plébániák alapítása. Ha végignézzük a török hódoltság alatt elpusztult és ekkor újból alapított plébániák papjainak névsorát, jezsuiták mellett különböző szerzetesekkel találkozunk. Nem felejthető, hogy a legnehezebb időben ők kezdték, végezték a lelkipásztorkodást, és tulajdonképpen csak Kőszeghytől 1806-ban alapított egyházmegyei papnevelde megnyitása után vette át, az egyházmegyei papság, fokozatosan a legtöbb plébánia lelkivezetését. A három felsorolt szerzetesrenden kívül más rendek is működtek a Délvidéken, és kapcsolatban voltak a Csanádi püspökséggel. Még így, a levéltári adatok nagyobb részének pusztulásával is igazolható, hogy létezett női szerzetesrend is. A török ki­ verése után főleg pedig a XIX. században tevékenyen résztvettek a nőnevelés és a hitélet föllendítésében. Ennek, valamint az egyházmegyében letelepedett egyéb szer­ zetesrendeknek méltatása már nem ide tartozik.

27

XI B encések

1. Az első monostor. Rév-Kanizsánál ( = a mai Törökkanizsa) léptek a bencések a Csanádi egyházmegyébe. Gellért püspököt 12 rendtársa kísérte. Fülöp, Lénárt, Henrik és Koncius Pannonhalmáról, István és Anzelm Pécsváradról, Konrád és Al­ bert Zalavárról, Krátó és Tasziló Zoborról, Walter és Ulrik pedig Bakonybélből. Valamennyien fölszentelt papok és tudós férfiak voltak. Esztergomon át értek Kalo­ csára, ott bemutatkoztak az érseknek. Itt várt rájuk Csanád ispán, aki szekerekkel kísérte őket Oroszlámosig. Ott fölszentelték a tőle alapított monostort.1 Csanád vezér megfogadta, hogy az Ajtony fölötti győzelem helyén monostort épít, és azt Oroszlámosnak nevezi el. Most Szent Gellért teljesítette a kívánságát, felszentelte Szent György tiszteletére a monostort. Egy ilyen szentelés a legnagyobb ünnepek közé tartozott. Királyok, püspökök jelentek meg rajta, amit konkrétan tudunk Zselicszentjakab és Dömös esetében. Csanád ispán nagy lakomát adott és a bencé­ seket megajándékozta. A legendás kiszínezés se takarja a tárgyilagos történet adatait. Az oroszlán-díszítés a hatalmat szinbolizálja. Láthatjuk a szintén Szent Györgynek szentelt — és fenn is maradt — Jáki apátságnál. Hogy a magyarság előtt is korán népszerű lett Szent György, az igazolható abból is, hogy Szent István újjáépítette a palesztínai Szent György templomot.2 A Koppány elleni csatában is György és Márton katonaszentek zászlait lobogtatta serege előtt. A Csanád-nemzetség évszá­ zadokon át élt, számos oklevél bizonyítja a család virágzását. E templomhoz és monostorhoz különös kegyelettel ragaszkodtak mindig. — Ókmaguk, a bencések, a fölszentelés után még nem maradtak itt, hiszen ők mentek azon görög szerzetesek helyére, akiket Csanád ide a győzelmi emléktemplomhoz telepített. Ámde amikor a görögök kihaltak, bencésrendieké lett a monostor. A Csanád-család pedig díszesen kiépítette és kis várral vette körül. Több osztozkodási okirat maradt fenn a család nemzedékeinek szaporodásával. De e monostort sohasem osztották meg, megmaradt nemzetségi közös birtoknak talán temetkezési — helynek.3 Csanád-oldalágként tartják számon a geneológusok a Telegdieket. Egyikük, János pécsi prépost4 még a monostor elpusztulása után is ettől vette, korának humanista szokása szerint a Leontinus nevet.5 2. Szent János monostora. Térítés. A kereszténység az első három század véres üldözései közepette mindenekelőtt azt kívánta tisztelni, aki a keresztség vizét öntötte 1 H eller Bernát: A Csanád-monda főeleme. Ethnographia, 1916. IV—V. Részletezi a közis­ mert látomást, hogy oroszlán jelenti Csanádnak álmában a győzelmet. 2 Szent István sógora, II. (Szent) Henrik is kiváló tisztelője volt Szent Györgynek. 3 „Monasterium verő Orozlamus vocatum toti generationi eorum commune esse assuerunt.” A Csanád-nemzetség monostorait felsoroló 1256-os oklevél hasonmása: J uhász, Püspökségtört. 11/32. 4 Élt 1430—1500 körül, és Joannes Leontinus de Thelegd-nek írta alá magát. 5 Sörös P ongrác : Telegdi János. Századok, 1908. 342.

29

a Megváltóra, s elsó'nek adta vérét érte. A Lateráni Szent János templom, mely máig is „minden más egyház anyja és feje” címet viseli, példát adott. Ezzel magyarázható, hogy amikor Oroszlámosról a 12 bencéssel Szent Gellért megjött leendő székvárosába, amely akkor Marosvár nevet viselt, az új székesegyház címét Keresztelő Jánosról választotta. Ajtony sem volt egészen pogány, ő hozatta a görög szerzeteseket szék­ helyére, és építtette nekik a Keresztelő Szent János templomot-monostort. Most pedig Csanád ispán a görög apátot szerzeteseivel együtt áttelepítette az imént említett Oroszlámosra, házukat pedig a bencéseknek adta. A templom alapjait a mostani plébániaegyház építésekor6 feltárták. Felszínre került egy előtte álló keresztelő me­ dence is. E Baptisterium a templom nyugatra néző ajtajától 4 lépés volt, s fölötte kis kápolna lehetett. Ennek a déli oldaláról csatorna vezette be a vizet a medencébe, melybe lépcsők vittek. Vele szemben imaszék állott asztallal, a keresztelő pap számára. A bencések legott meg is kezdték a térítést. A nép tódult Marosvárra a keresztvíz alá, mégis voltak késedelmeskedők is. Ezeket az ispánok szekérre ültették és Maros­ várra szállították. A bencések nyájasan fogadták, megkeresztelték, és megvendégelték őket. Keresztelő Szent János monostora és a mellette levő kis templom környéke hemzsegett a keresztelésre váró néptől. A keresztelés többnyire még alámerítéssel történt. Tekintve, hogy ezt csak egyenként lehetett kiszolgáltatni, továbbá az egyházi rendeletek szerint ha csak lehetett, városban szolgáltatták ki, igazak a Legenda sza­ vai, hogy a bencéseknek csak éjjel jutott egy kis pihenő. Úgyszintén valószínű, hogy ha már az ispánoknak úgy kellett egyeseket odavezetniük, akkor még föllelhető volt némi ellenkezés. Ez teljesen megegyezik a középkori gyakorlattal: Minden egyházi cselekmény a királyok rendeletére, világi karhatalom igénybevételével történt. így például az ige hirdetése, a pogányok megkeresztelése, a javadalmak alapítása, temp­ lomok és mellette monostorok alapítása, papok nevelése, sőt az egyházi joghatóság gyakorlása is. Szent István arra törekedett, hogy amiért egy életen át küzd orszá­ gának ezen részét is a nyugati kereszténység védőbástyájának oltalma alá helyezze, ahol sokáig azok éltek, „kiknek vezére a sátán vala” . Ő küldte a bencéseket Maros­ várra, aki egyben meghagyta hogy ispánjai szedjék be a tizedet, „hogy Isten szolgái világi vagyonban szükséget ne szenvedjenek”. A Legenda szerint a nép a bencéseket „úgy fogadja vala, mint csodatévő szent apostolokat” . Mindezekből arra következ­ tethetünk, hogy a térítő munka aránylag hamar folyt le. 3. Szent György monostor. A keresztelő Szent János egyház Marosvárott a hí­ vek folytonos szaporodása miatt idővel szűknek bizonyult. „A püspökség méltó­ sága és az istentisztelet fénye megkívánta, hogy a keleti kereszténység kapuján a latin egyháznak díszes temploma álljon.”7 Ezért a bencések új székesegyházat emel­ tek, és Szent György tiszteletére avatták. A „Megalomartyr” tisztelete keletről igen gyorsan terjedt el nyugat felé. Bizáncban a templomok közül ötöt is az ő tiszteletére szenteltek, s nyugaton is voltak, nemcsak a velencei szigeten templomai. Ez a tisz­ telet mégcsak emelkedett a keresztesháborúk idején. Egy „györgy-lobogó” alatt a keresztes vitéz biztos győzelemre számított. Sőt akkori értelmezés szerint a királyok azért ékesítették a hadijelvényeket Szent György képével, mert a vesztésre álló sár­ kány a muzulmánokat jelképezte. Szent Gellért életírói sokféle vonatkozást találtak az ő nagymérvű György-tiszteletéről. Például, hogy az ő nevét viselte amíg a rendbe nem lépett, hogy az ő monostorában volt apát, az ő segítségével győzte le Csanád az Ajtonyt. Van olyan felfogás is, hogy az Ajtonyt támogató bolgár kánt Szent István 6 Juhász Kálmán fiatal korában fölmérte, s 20x12, vagy 13 folyóméterre becsülte. — A pa­ rókia mai templomát 1868-ban építették. L. A. 7 Borovszky Samu : Temes vármegye, 255.

30

egészen Üszköbig üldözte. Ott zsákmányul ejtett több Szent György-ereklyét, s ami­ kor visszatért, a Csanádi templomban helyezte ezeket el.8 Szent István ezer márkával járult hozzá a székesegyház építéséhez, s valószínű, hogy Csanád vezér és mások is adakoztak. Építőmesterek a bencések között mindig akadtak. Erdélyből pedig de­ reglyéken szállították a szükséges fa és kő-anyagot.9 A székesegyház káptalanjának, mely az első időben magukból a bencésekből állott, szintén György volt a védőszentje. A kanonokok eredeti szerzetes-jellegét jelzi a Gellért-legenda elnevezése: A káptalani iskolából kikerült kanonokokat a Szent György-monostor első kanonokjainak mondja. Ebből általában azt következtetik, hogy a káptalan csak akkor alakult meg, amikor el ő növendékei a marosvári iskolát elvégezték. Ezek lettek volna az elrő „kanonokok” .10 A Legenda e világos szavai ellenére mégis az előbb felsorolt 12 bencést kell a székeskáptalan első kanonokjainak tartanunk. Nem valószínű ugyanis is, hogy Szent Gellért bevárta volna a székesegyház felépítését, hanem korábban is alapított káptalant. Mégse jogtalan, legföljebb szo­ katlan, hogy egy székesegyházat Szent György monostornak nevezzen. S ez esetben a monostor-iskolát elvégzett növendékeket is hívhatja a Szent György-monostor „első” kanonokjainak. Mielőtt azonban a székesegyház elkészült, csak a bencések alkották a káptalant. S akkor még a székesegyház se a György — hanem a Keresz­ telő János templom volt. Minthogy a marosvári iskola nem is lehetett más, mint káptalani iskola, fenn kellett állnia a káptalannak. Ennek tagjai voltak iskolájuk mestere, és társai: az első bencések. A monostorban együtt laktak, közösen étkeztek, és egy fedél alatt háltak.11 Kiemeli a Gellért-legenda azon hét bencést, akik tanultságukkal és ékesszólá­ sukkal tűntek ki, s oly buzgón hirdették Isten igéjét, hogy főesperességeket viselvén, a városokban és falvakban egymásután egyházak épültek. Első kánoni látogatása­ kor a püspök a hét főesperest már hivatalban találta, egyházjogilag megszabott főesperesi munkakörrel.12 Tehát ezen hét bencést kell az első főesperesnek tekintenünk. Nevük: Albert, Konrád, Fülöp, Henrik, Krátó, Tasziló, István. Valamennyijük neve szerepel a 12. oldalon lévő listán. A pannonhalmi rendtörténészek azt állítják, hogy nyolc főesperes volt, mert Walther is az lett volna, hisz tudott magyarul.13 Ennek ellenére úgy tűnik, hogy Walter elsősorban tanítással foglalkozott, s nem volt fő­ esperes. A főesperesek számának és működési körének megállapításánál az akkori nyugat-európai szabályok voltak irányadók. Az ország prímása alatt álltak a püs­ pökök, az alatt archidiakonusok, kiknek mindegyike egy-egy főesperességet veze­ tett. Ez segítette a kormányzást, s éppúgy könnyített a távolságok áthidalásában, 8 H óman—Szekfű , Magyar Történet I. 184. 9 O rtvay : Temes vm. 222., Borovszky : Csanád vm. t. 27. 10 így K arácsonyi is. Szent Gellért 98.

11 A Legenda szerint 30 újonnan megkeresztelt férfi járult Gellért elé, hogy képezze ki őket papokká. Ő elszállásolta az ifjakat, és Waltert bízta meg, hogy nyelvtani és zenei ismereteit adja át. Szépen is tanultak, és amikor befejezték, Gellért fölszentelte és kanonokká tette őket. — A legenda azon szavait mégis csak megszűrve fogadhatjuk el, hogy mit értett papszentelésen? Valószínű, hogy az akkori szokás szerint csak kisebb rendeket kaptak fel. — Fölbuzdulva ezen, sok más előkelőség is elhozta gyermekét. Amikor a létszám már Walter számára túl felduzzadt, kérte Szent Gellértet, hogy vagy egy éneklő, vagy egy olvasó-kanonokot hozzon, hogy kettős feladatát meg bírja osztani. Ekkor küldte a Püspök a királyhoz Mór szerzetest. Ő Henrik bencést, „segédmestert” indította Fehérvárról. Gellért nyájasan fogadta, megtette lektorrá, és így Walter csak az énektanító maradt. A Legenda kiemeli, hogy Henrik „Fogta könyveit” eljőve. 12 Legenda: „Midőn a püspök a szerzetesekkel együtt kiment megyéjét látogatni, az említett hét szerzetes a püspöknél előbb megy vala, hirdetve az igét és keresztelve, minden helységben, ahová ő jövendő vala, kik által az Úrnak töméntelen sok hívőt megnyere.” 13 Pannonhalmi Szent Benedek Rend Története (Jövőben csak Pánti) I. 410.

31

mint ahogy a püspök és a pápa között a prímás — úgy a pap és püspöke közt a fő­ esperes. A néppel is közvetlenebb volt az érintkezésük, mint a püspököknek. 4. Az első bencés püspökök. Az I. Endre uralkodása kezdetén kitört zavarok kioltották Szent Gellért életét. Az új király hamar véget vetett a keresztényellenes áramlatnak. Csak a kezdetén nem tudott eligazodni. Mihelyt fejére tették Szent István koronáját, s meggyőződött, hogy a nép zöme keresztény, büntetéssel sújtotta a pogányságot. Épített, fejlesztett szentistváni szellemben. így foglalta el Csanádon a Gellért halálával elárvult püspöki széket Maurus. Bár ő is Bencés volt, de nem azonos azzal a másik Mórral, aki kb. 10 évvel ezelőtt a pécsi püspöki széket kapta. (1036, mig Gellért vértanúsága 1046). A vélemények megoszlanak abban, hogy ő volt-e az a szerzetes, aki Gellértet útitársként külföldi útjain még Szent István életé­ ben követte, — vagy kezdettől fogva bakonybéli szerzetes volt-e? Nem volt az első 12 bencés között, de Szent Gellért hívására eljött, amikor a munka sokasodott, sőt követségben is járt Székesfehérvárott.14 Természetes, hogy a káptalan tagjai olyan új püspököt választottak, aki a szent előddel együtt remetéskedett egykor a Bakonyban, s bizalmasa volt a kormányzásban. Főpásztorkodása idején ő és Szent Gellért tisztelői felhasználták az első béke­ idős alkalmat, hogy a nagy vértanújuk kívánságának megfelelően a szent tetemet elhozzák a Marosvárott emelt Mária-templomba. Mór püspök, Fülöp apát (az emlí­ tett monostor feje) és pár nemes elment a királyhoz. Miután beleegyezését megsze­ rezték, Marosvárra szállították a hamvaikat. Fényes ünnepséggel helyezték el egy előre elkészített kőkoporsóban. Temesvári Pelbárt még gyermekkorában Csanádon hallotta a néptől: Amikor a csónakot Szent Gellért ereklyéivel a Maros túlsó partjára akarták hajtani, a csónak nem mozdult helyéről. Az egyik evezős erőlködött, mire keze beszorult és három ujját elvesztette. Erre eldobta az evezőt, s átkozta Gellértet. Erre e szózat hallatszott: Amíg Maurus nem jön, nem megyek. Amint Már püspök a csónakba lépett, az önmagától evezés nélkül átsiklott a túlsó partra. A révész bűnbánólag a halotthoz érintette tenyerét, és visszanyerte ujjait. Maurus után még két bencés püspök következett. Nevüket azonban nem je­ gyezték föl. Az „első apostoloknál tetteiket ismerjük, nevüket nem” — axióma áll kormányzásukra. Mórnál is dominált a vértanúság utáni vágyódás, velejáró igény­ telenség, s a Szentföld fölkeresésének igénye. Aki Gellért „ajkain csüngött” — annál nem is csoda, hogy megtanulta az Isten-szeretet mély érzéseit. A vértanúi magot három bencésrendi utód segítette kicsírázni. 5. Egyéb monostorok. A középkorban többek között az is egy ájtatos felfogás volt, hogy az Istennek emelt épületek előmozdítják az építtető földi dicsőségén kívül az örökkévaló jutalmat. E hit az alapítólevelekben jogilag is megtalálható. így a Pannonhalmi István szájába ezt adja: „Hisszük és igazán tudjuk, hogy ha az istentiszteletre szentelt helyek hatalmát és méltóságát növeljük, az nemcsak az emberek dicsérő magasztalására tarthat számot, hanem isteni bérrel való megjutalmazásra is.” II. Endre király: (1225-ben) Elődeim lelki üdvéért az ország különböző vidékein monostorokat emeltem. IV. László (1274) amikor megtérítette a monostoroknak a tatárjárás alkalmával szenvedett veszteségeit, okiratban így szól: „Elrendeljük a mo­ nostoroknak a tatárjárás alkalmával elidegenített javak visszaadását, saját és szü­ léink lelki üdvéért.” Nagyonis összefügg ezenkívül a nemzetségi monostotoknak a keletkezése az elhunytak emlékének gondozásával. Ennek legegyszerűbb alakja a szentmiseáldozat bemutatása az elhunytak halálának évfordulóján. Nyomatékosab­ ban ugyanezt a célt szolgálja és állandósítja a szentmise-alapítvány, még hatásosabban 1 11 Lásd 11-ik jegyzet.

32

az oltáralapítvány. Tehetősebbek a család halottainak sírja fölé oltárokat, sőt kápol­ nákat emeltek. Csak magában a csanádi székesegyházban a középkorban mintegy 20 alapítványt létesítettek. A legtehetősebbek pedig családi vagy nemzetségi temetkező­ helyül külön monostort építettek. Az ősi szállásbirtokon, az ősök lelkiüdvéért emelt monostor mintegy nemzetségi kultúrközösséget alkotott: Ez fejezte ki a védőszent megkülönböztetett kultuszával az ősök iránt érzett tiszteletét, és vérségi összetartását — több ágra szakadt családok esetében is. A már tárgyalt Oroszlámos és Ajtony mo­ nostor is ilyen volt. Közismert a királyi családnál: Péter pécsi, I. Endre tihanyi, I. Béla szekszárdi temetkezőhelye. A csanádi egyházmegyében az egresi apátság máso­ dik alapítójának, II. Endre királynak és nejének, Jolántának adtak nyughelyét. Gellért püspök a Boldogságos Szűz tiszteletére alapított monostort Csanádon, hogy majd teteme ott nyugodjon. Csanád ispán leszármazottai öt monostort alapítottak.1516 Körültekintő gondossággal választották ki helyüket. Folyóvizek partjait választották, főleg azért, mert a közlekedés csónakokon és dereglyén kedvezőbb volt, mint járha­ tatlan utakon át. Egészségesebb is volt a levegő, mint beljebb a mocsarak rengete­ gében. Mivel kutak ritkán adtak jó vizet, jelentős körülmény volt az ivóvíz is. A böjti fegyelem szigora miatt fontos volt a halászati lehetőség is. Ha egy apátság mégse folyó mellé települt, akkor mesterséges halastavat létesítettek. A Maros folyó mentén, Erdély irányából ez volt a monostorok sorrendje: Bulcs, Maroseperjes, Bizere, Gyelid, Hódos, Izsó, Ajtony, Rahonca, Kenéz, Kemence, Csanád, Tompos, Szőreg. A Tisza mentén: Pordány, Oroszlámos, Kanizsa, Gálád, Aracs. A Temesnél: Sásvár, Ittebő, Szagyu. Körös—Maros közt: Pankota. Keleten egyházmegyénk szélén végül Zákánymonostora.18 A legtöbb monostor alapítójának17 nevét viseli, mint Gálád, Oroszlámos, Por­ dán, Kemecse, Tompos, Bizere, Izsó.18 A maroseperjesi apátság az ott tenyésző eper­ től vette nevét.19 Ajtonymonostorát valószínűleg nem pártütő Ajtony fejedelem, ha­ nem a nemzetség egy későbbi tagja alapította, talán őse emlékének kiengeszteléséül. Egyes nemzetségek tagjai nemzetségnevüket később keresztnévként is használták, így lett — mai szóval „utónév” Csanád (péld. Telegdi Csanád egri püspök) vagy az ország nyugati részében Ratold, Búzád, Héder, Otrokocs. Ez analógia, hogy Ajtony is miért keresztnév. Szagyumonostora az Aba-nemzetség alapítása. Valószínű, hogy nemzetségi monostor volt Pankota is. E monostor népei az apát és a kegyúr külön bírósága alatt álltak.20 Nem lehet a felsoroltakról mind azt állítani, hogy bencéseké volt. A monaszterológusok külön fejezetet szoktak írni az ismeretlen, megállapíthatatlan szabályzatú monostorokról — főleg ha csak rom van, de oklevél nincs. Ma mégis valószínű, hogy az ilyenek többnyire bencések voltak. Példa: A Pannonhalmi Benedekrend historikusai, tán hogy a látszatát is kerüljék mintha más szerzetek eredményeit is magukénak követeljék, így nem vették fel az „elenyészett” apátságok közé a mi területünkről Aracsot. Pedig ma már kétségtelen hogy Szent István korában létezett.21 Akkor pedig még másféle rend nem is létezett Magyarországon. XI. vagy XII. szá-

15 Oroszlámos, Pordány, Tompos, Kemecse, Kanizsa. Borovszky, Csanád vm. I. 45. 17 A Boldogságos Szűz tiszteletére alapított csanádi apátságot idővel alapítójáról „Szent Gellért apátságnak” nevezték. „Abbatia sancti Gerardi in Cenadio.” 18 Vő. „Szemere” . 19 A régi magyar nyelvben az epernek „eperj” volt a neve. Vő. Szeder- és Szederjes, K ará­ csonyi, Békés vm. II. 99. Úgyszintén az Egresi monostornak is gyümölcstől volt a neve. 20 1219-es oklevéli adat. 21 Tört. és Rég. Ért. 1905. 188. 16

33

zadi temploma a zsámbékihez hasonló román stílusú.22 Ma is meglévő hatalmas rom­ területe alapján egyik legtekintélyesebb középkori egyházi intézményünknek kell tekinteni.23 Két nagy történészünk is ciszterrendűnek nyilvánította a rahoncai monostort.24 Hiteleshelyi teendőiben ugyanis közreműködtek a szomszédos egresi ciszterek. Ám két érv van a hipotézis ellen: Az egyik, hogy a ciszterek monostoraikat egymástól távol építették. A másik, hogy ciszter szabály volt, hogy védőszentjük Szűz Mária — míg Rahoncán a monostor védőszentje Szent Mihály volt. Számos monostort már csak azért is bencésnek kell tartani, mert a tatárjárás előtt már megvolt: Csanád, Szőreg, Oroszlámos, Kanizsa, Kenéz, Rahonczy, Izsó, Hódos, Gyelid, Bizere, Maroseperjes, Bulcs, Pankota, Aracsa, Sásvár, Ittebő, Hó­ dos, Gyelidről igazolható, hogy 1177-ben már megvoltak. Ezzel szemben a ciszterek csak 1179-ben telepedtek meg itt. — Léteznek olyan monostorok, amelyekről okle­ vélszerű említés csak 1526-ban történt. Ez nem jelenti, hogy előbb nem voltak meg. Alighanem a XIII. század végétől keletkeztek, mivel közvetlenül a tatárjárás utáni időszak nem volt alkalmas új építmények létesítésére, legföljebb a már meglévők lerontott állagának helyrehozására. Az akkori egyházjogi elv értelmében az alapítás tényével az új alapító megszerezte a kegyúri jogokat. Ezt nem egy egyházi kiváltság­ nak tekintették, hanem a tulajdonukat képező ingatlan birtoklása folyományának. Közép-Európában a római jogon alapuló egyházjog átvett sok germán elemet. Épp ilyen volt, hogy a „proprietas fundi” kiterjedt nemcsak az ingatlan állagára, hanem az ingatlanon élő szolganépre, az azon emelt épületekre, tanyákra, és egyházakra. Utóbbiakat, éppúgy mint a kegyuraságot, a földesurak a birtokkal együtt örökölték, áruba bocsátották, elzálogosították, cserébe adták, vagy egymásközt megosztották. A Csanád-nemzetség osztálylevele tanúsítja, hogy e nemzetség tagjai 1256-ban, tehát Csanád vezér birtokhoz jutása után 200 évvel megfelezték a kemecsei és a kanizsai apátságokat. Némely kegyuraság, mint a tömpösi monostoré, jövedelmet nyújtott.25 A kegyúri jogok átruházáshoz általában kikérték a király hozzájárulását. Egy magánkegyuraság ugyanis némileg alá volt rendelve a királyi kegyuraságnak. így Károly Róbert az egresi apátságnak László vajdától elragadott jószágainak visszaadásakor magának tulajdonítja ebben az ügyben az eljárásra való jogosultságot, mert: „A ki­ rály az ország valamennyi egyházának kegyura, miért is kötelessége mindegyik jo­ gait épségben megtartani, és megőrizni.”26*28É jogi meggyőződésükből kifolyóan meg­ vonták a kegyúri jogokat azoktól, akik ezzel visszaéltek. Idővel a következők lettek 22 Arch. Ért. 1885. VII. 1888. 138. 1897. 204. Cs. Sebestyén K ároly : Szeged középkori temp­ lomai, Szeged, 1930. 38—39. Újabban behatóan foglalkoztak az aracsi romokkal D ániel G éza (kézirat) és Berecz S ándor . (Pusztatemplom — egy darab Szentföld. Temerin, 1970. 190.) L. A. 23 Az egyes egyházmegyék monostorainak hivatalos használatra összeállított lajstromát akkor készítették, amikor az I. világháború végén a királyi kegyuraság megszűnt. Addig a király érdemes papokat kinevezett rájuk — teljesen függetlenül attól, hogy a rombadőlt hajdani apátság, prépostság esetleg az ország egészen másik vidékén volt. Az 1918-as kódex szellemének megfelelően a címzetes rangokat a megyéspüspök osztja, — tehát szükség mutatkozott egy egészen pontos földrajzi listára, hogy melyik objektum — melyik mai egyházmegye területén feküdt? Eme — szerző neve nélkül, valószínűleg K arácsonyi JÁNOstól csinált füzet címe: „A magyarországi apáti és préposti címek oklevelek alapján kijavított jegyzéke.” Csernoch prímás rendeletére készült, és minden püspöknek megküldték, hivatalos könyvforgalomba nem hozták. — J uhász K álmán a Hajdani monostorok kötetben csupán röviden említi, de a német kiadásban lefényképezte. L. A. 21 Az egyik Karácsonyi (Tört. Rég. Ért. 1905. 87.), a másik Borovszky (Csan. vm. II. 518.). így hozza a fentebb említett apátsági lajstrom is. 25 Más, kisebb egyházak kegyurasága is járt anyagi előnyökkel. Amikor a Csanádi apát Némedi falut elcserélte a váci püspökkel, kiemelte, hogy ehhez tartozik az ottani egyház kegyurasága is: „Ecclesiae in eadem constructa patronatu.” Stifte, 230. okit. Sz. 12. 28 Z immermann— W erner : Urkundebuch der Deutschen in Siebenbürgen III. 301.

34

királyi monostorok: Csanád, Szőreg, Kenéz, Rahoncza, Izsó, Hódos, Gyelid, Bizere, Maroseperjes, Bulcs és Sásvár. Viszont megtörtént, hogy a király a koronára visszaszállt kegyuraságokat, sőt eredetileg királyi monostorok kegyuraságát is magáncsa­ ládoknak adományozta. A mi területünkön erre példa a bulcsi apátság esete, itt a kegyuraságot II. Ulászló átadta Korvin Jánosnak, 1498. április 11-én. Ezen monostor közel esett a herceg sólymosi várához, és ezért könnyebben megvédhette. Vitás esetekben a királyok a Szentszékhez fordultak utasításért. Az ittebői apátság átszervezéséhez II. Endre kért felhatalmazást Rómából. — De küldtek a pápához alulról is kérelmeket.27 Példa: Imre fia Balázs, bizerei szerzetes. Őt Zsigmond királyi apostoli felhatalmazás alapján nevezte ki apátnak, mégis az Apostoli Szentszékhez fordult. V. Márton 1423. január 23-án meghagyta a csanádi püspöknek, hogy benedikálja apáttá és iktassa be javadalmába.28 Mások közvetlenül a Szentszék­ től kérik a bulcsi apátságot.272829 A nagy kiváltságokkal felruházott királyi monostorok, mint a bulcsi és a csanádi exempt apátságok lettek, közvetlenül az esztergomi érsek joghatósága alá tartozva, a megyéspüspök hatósága alól kivétettek. — Az imént fel­ sorolt többi királyi monostor is felülmúlta a nemzetségieket. A vagyoni helyzetük is kedvezőbb volt.30 A középkor hanyatló korszakában világszerte — úgy itt is — ez lett a monasztikus élet sírásója. A bulcsi és bizerei apátság kommendátorok kezébe került, a Csanádit bekebelezték a püspöki javadalomba. Mind a monostorok körüli falvakban, mint a birtokukhoz tartozó távolabbi te­ rületeken is kezdetben csekélyszámú volt a lakosság. Oroszlámos, Kanizsa, Pordány és Tompos még 1256-ban, amikor a család megosztozott rajtuk, akkor is javarészt lakatlanok voltak. Máskülönben birtokosai nem tennének külön intézkedéseket e falvak benépesítésére. Tömpösnek egy utcája volt. A monostorok környékén kezdet­ ben szervezett plébániák sem voltak. A lelkipásztorkodást maguk az apátsági szer­ zetesek végezték. Pár nemzedék után történt, hogy előbb a nagyobb távoli falvak, majd maga a monostor székhelye is kapott plébániát, melyet világi pap vezetett. Bulcson például a plébánia — éppúgy mint a monostor — a Boldogságos Szűz tisz­ teletére épült. Volt egy plébánosa, Farnadi Antal, esztergommegyei pap, ki még diák­ korában elvesztette jobbszemét. V. Márton pápa szentelési akadály alól mentette föl, hogy alszerpap lehessen. Ő viszont fölvette az áldozópapi rendet is, s utólag támad­ tak kételyei, nem esett-e egyházi fenyíték alá? IV. Jenő 1431. április 25-én teljesítette a kérést. E folyamodvány az egyetlen bizonyítékunk, hogy volt a középkorban a zár­ dán kívüli plébánia is.31 Nem csupán a lelki javak kiosztói voltak a szerzetesek, hanem tanítói voltak a népnek a mezőgazdaságban is. Meghonosították a művelt nyugat gazdasági rend­ szerét. Földművelési, állattenyésztési fogásaikat a nép is eltanulta. A délmagyarvégeken is először az otthonuk környékét tették barátságosabbá. A Maros partján az erdőségek termőfölddé váltak, sőt lecsapolták a szerzetek a vadvizeket, létesítettek vízgyűjtő medencéket. A monostor környékén cellák, vagy grangiák voltak, hogy a munka végén még aznap hazatérhessenek. Az egresi apátságnak hajdani majorja Pabar volt, ennek helyét is tudjuk. Virágzó község alakult belőle, ám a török idők­ ben elpusztult. A ciszter szokás szerint a majort vezető szerzetes esténként lóra ült, s bevágtatott az egresi monostorba. Az ún. konversus-testvérek maradtak kint éjsza27 „Cum ad regem Ungariae pro tempore existentem, institutio persone idonee in abbatem dicti monasterii ex insultis apostolicis, wuibus non est hactenus derogatum, pertinet.” 28 Stifte, 248. nr. 26. 29 Uo. 249. nr. 27. 39 Az 1233. évi beregi szerzödés-só-kiváltsága alapján. Az oki. fotója: Csan. Pkség. I. 276 31 Stifte, 258—9. Okit. 38.

35

kára is, az apátságtól meghatározott távolságra fekvő' ilyen majorban. Szombaton­ ként ők is bevonultak a monostorba. Az említett major helye ma: Pobara-dűlő. Századok múltán, midőn a koldulórendek elszippantották a laikus testvéreket, és egész ritkák lettek a konversus-testvérek, akkor alkalmaztak a régi monasztikusok tiszt­ tartókat. Főleg a központtól távolibb földekre. így a Csanádi apátság Németi falu­ jában a budai várnagy volt a tiszttartó. Erről okirat 1369-ből van. Számos gazdaságtörténeti szakértő foglalkozott a bencés és ciszterci birtokok európai színvonalával. Ők ide is külföldről hozták ismereteiket, és összeköttetésben maradtak a nyugati monostorokkal. Az egresi apát háromévente ellátogatott a citeauxi rendi káptalanra. — Náluk téli vetésre az ugart kétszer, tavaszira egyszer szán­ tották fel. Meghonosították a trágyázást, boronálást. Kezdettől ismerték a csűrt. Már a XI. századtól a vasekét, kaszát, cséplőt! Termesztették a búzát, árpát, rozsot, zabot, tönkölyt kendert, lent. Tökéletesítették a szőlőtermelést is. Szent Gellért bor­ termelő országból jött, és különös figyelemmel volt a miseáldozatra szánt bor minő­ ségére. Nyáron be is hűttette, mert „ami a léleknek hasznos, az legyen kellemes a test számára is” . A bor kezelését a monostor celláriusai ( = pincemester) végezték. Aradhegyalján híres szőlleik voltak. A bizerei apátnak a domomáli szőlő Gyorok mellett, a Makra-hegy alján,32 a buksinak Ménes mellett.33 Nagyban művelték a kertészet minden ágát, hisz már Szent Benedek is kiemelt szerzetesi kötelességként sorolta fel. A gyümölcs és virág-kertészetük ama kornak volt a „műkertészete” . Vidékünkön a finomabb alma- és barackfajokat nemesítették. Egresen pedig a legjobb francia fajtákat. Ami az állattenyésztést illeti, a jól gondozott magyar méneseken kívül náluk voltak a gulyák, csürhék és nyájak is. Amikor a Csanádi apát fent említett Németi birtokát eladta a váci püspöknek, a vételáron kívül még húsz lovat és egy tenyészmént is adott.34 Az egresiek francia tenyészállatokat is hoztak. A keményebb böjtök elősegítették a halíenyésztést is. Egy 1380-as oklevél különösen is kiemeli a Csa­ nádi monostor halastavait.35 A méhészetet is kiváló gonddal és szakértelemmel űzték. Az istentiszteleti célokra sok viaszgyertyára volt szükség, ezeket maguk állították elő. Érdújhelyi szakkönyve szerint: Minden monostor a környék szakiskolája.36 Már Szent Gellért szorgalmasan másolgatta bakonybéli magányában a magaszerzette könyveket, habár írószert és másolandó munkákat se volt könnyű besze­ rezni. A bencéseknek Cassiodorus óta elvük volt: Claustrum sine armario, castrum sine armentario. Ezért másolták a régi szerzőket minden iskolában, a liturgikus célú műveket, egyházatyákat pedig minden monostorban. Hogy mint Európa-szerte, úgy nálunk is nagy becsben tartották a pogány klasszikusokat is, arra példa: Az 1366— 67-ben kormányzó Imre bulcsi apát hártyára írt egy Lívius-kódexet.37 A hiányzó mű­ veket kölcsönkérték és lemásolták. A Maros mentén sűrűn sorakozó monostorok32 Orsz. Lvtár., MODL 17. 208. 33 Uo. MODL 26. 375. 34 1398. június 30. „viginti equos equacies, decern videlicet poledris earum alias decern cum poledris, quinque scilicet poledris maribus, et aliis quinque fetus suos producentibus, necnon unum. equum, emissarium vulgo MÉN nominatum.” Stifte, okit. 12. 231. 35 ,,Possessiones piscaturas” . 1380. III. 17. Stifte, okit. 12. 225. 38 É rdújhelyi M enyhért : A kolostorok és káptalanok Magyarország mezőgazdasági fejlő­ désére a mohácsi vész előtt. Bp. 1903. 13. U ő .: Szerzeteseink gazdasági tevékenysége 1526 előtt Bp. 1906. 37 C sontosi : A bécsi udvari könyvtár hazai vonatkozású kéziratai. Magyar könyvszemle, 1884. 164. H offmann E d it : Régi magyar bibliofilek a középkorban. Bp. 1929. 32. tábla: Imre bulcsi apát könyve. — Szent Gellért irodalmi működését azóta többen is korszerű mérlegre tették, és a Deliberatiot is újra kiadták, ezt Juhász éppencsak megemlíti, de nem tartja a tárgyhoz tartozónak. L. A.

36

nál e kölcsönzés simán mehetett. Szent Gellért irodalmi összeköttetései azonban többre is mutatnak: A dunántúli, sőt nyugat-európai monostorok is küldtek ide kódexeket. Ezzel létesültek az első könyvtárak. Némely monostor locus credibilis is volt: Joguk volt hatósági megbízásra, vagy peres felek kérelmére közhitelű oklevelet kiállítani. Közreműködtek a magánjogi élet peres és perenkívüli megnyilvánulásaiban, részben hatósági cselekmények teljesítésé­ vel, részben magányosok tényeinek tanúsításával. Kezdetben az egyes jogi tényekről, jogügyletekről a felek kívánságára oklevelet vettek föl. Neve: Carta, notilia. Ezt ta­ núk jelenlétében adták át az érdekelteknek. A „hiteleshelyi” működés ekkor, eleinte a lakosok bizalmán alapult. Oklevelet állítottak ki, és azt ellátták pecsétjükkel. Éppen a pecsétjüknek magábanrejlő értékénél, bizonyító erejénél, közismeretességé­ nél fogva — a költséges királyi megerősítés pótlásául fordultak a monostorokhoz, vagy káptalanokhoz — melyek így váltak hiteleshellyé. Az itteni monostorok hiteles­ helyi működéséről csak két oklevél maradt fenn: A rahoncai és egresi monostorokból. Mindkettő vallomás. Az egresi egy 1239-es kiadmány, Csák Miklós comes végren­ deletéről állít ki bizonyságlevelet, a rahoncai pedig arról az egyezségről, mely Csák Miklós halála után ennek özvegye, és az első fiú, Izsák között jött létre 1240 körül. Rokonuk, Ugrin kalocsai érsek megbízásából Pál bán, két egresi szerzetes: Rudolf és Magyar Péter, ezenkívül más békéltetők („viri probi”) közbenjárására akként egyeztek meg, hogy Izsák megtartja a végrendeletben elnyert falvakat, a közösnek meghagyott birtokból pedig negyed helyet harmadot kap. A két fél e megegyezésre a rahonczai egyházban esküt tettek. Erről szól az oklevél, a rahonczai konvent ráfüg­ gesztette pecsétjét, Pál bán is a sajátját, s az egresi apát is, mivel az ő két rendtagjá­ nak nincs külön pecsétje.38 A 13 kötetes pannonhalmi rendtörténet íróinak volt elég gazdag levéltári forrá­ suk. Mégis panaszkodtak, hogy a rend legértékesebb, belső-leikiségi fejlődését nehe­ zen állíthatják össze. Erre jegyezte meg az akkori cenzor, hogy „hiúságos panasz” . Általános jelenség, hogy az anyagi ügyletek iratai, számlái maradnak minden levél­ tárban legnagyobb létszámban fenn. Egyébként sem az a pap feladata, hogy világra­ szóló műveket alkosson a zárda mélyén, s azt mai fotóriporterhez hasonlóan egy kró­ nikás lerögzítse. „Az ember nevelése, végcéljához sikeres elvezetése, jámbor utódok képzése, a rendi élet gyakorlása a főfeladatuk.”39 Semmi adatunk nincs, hogy e fel­ adatnak itt a Délvidéken ellentmondtak volna. Egy kivétellel: Ittebőn. II. Endre alatt a fegyelem meglazult. Lehet, hogy a király harácsolásai alól akarták az egyházi értéktárgyakat megmenteni. A Rómába terjesztett jelentés szerint ezekből pénzt vertek. Dezső Csanádi püspök erre a bencés apátságot pápai jóváhagyásra világ prépost alatt álló társaskáptalanná alakította.40 A többi monostor vége nem belső züllés lett, hanem előbb kun, tatár, majd török pusztítás, s végül a kommendátori intézmény. Az avignoni fogságból — a trienti zsinatig terjedő időben, 1330—1545 sok világi pap, sőt a végén királyoktól kommendált laikus kapta meg az apáti címet. Akik sem az egyházi törvénnyel, sem a rendi szabályokkal, sem az alapítók szándékaival nem törődtek. Ne csodáljuk, hogy lezüllött sok monostor színvonala, s végül nem akadt rendi utánpótlás sem.41 A XVI. században már több ilyen javadalmat hozzácsatolták valamelyik püspöki, vagy kanonoki stallumhoz. — Vidékünkön már az Anjouk korában sok olasz és francia kó­ borlóit, akik egyházi javadalmakat szereztek. XII. Benedek panaszát ismerjük, egy 38 Stifte, okit. 3. sz., 220. old. Uo. a 296. oldalon a rahoncai pecsét. 38 Kát. Szemle, 1902. 990—991. 40 Piispökségtört. I-ben az 1221. év eseményeinél. 41 É rdújhelyi, id. h. 34.

37

István kalandorról, ki nem volt pap, de bencés kámzsát öltött, erővel hatalmába ejtette a bizerei és bulcsi apátságokat, semmi rendi életet nem tűrt, sőt fegyverrel járt és kicsapongott.4243Amikor pedig éppen a mi tájegységünkön tört be leggyakrabban a török, a földek értéke is csökkent. A Szentszék a Csanádi bencés és egresi ciszter apátságokat meg is szüntette, javaikat a török portyák miatt megcsappant jövedelmű püspöknek adta. A bizerei apátságnak Bátmonostori Mihály aradi főesperes, Csanádi kanonok lett a kommendátor-apátja.13 Bulcs a XIV. század elején ismét gubernátor­ apát kezében van: Ozorai Pipo temesi főispán, mint a monostor „speciális gubernáto r”-ja elengedi 1408. március 20-án Strigyi Péternek az apátság Bábolna falujának elpusztítása miatt rárótt bírságot.44 Az 1423. évben már ki is veszett az emlékezetből mi módon üresedett meg az apátság?45 Rebesgették: Az apát meggyilkolása miatt.46 Csak egy szerzetes maradt az egykor népes monostorban.47 Ekkor szintén nem bencés, hanem egy kamalduli szerzetes: Brutus Márton perjel nyeri el az apátságot, majd 1448-ban Hunyadi János kormányzó a királyi kegyúri jog alapján48 Attádi Lőrinc csanádegyházmegyei papnak, az „inkealjai szent Miklós” plébánosának adományozza.49 A XV. század végén Kemecsei Pál aradi prépost jelenti Róm ába: A bulcsi monostor épületei a török becsapások következtében leégtek, szerzetesei nincsenek, időnként világi papok miséznek. Tizedet szedni nem lehet, mert a lakosok már pogányok, és különböző eretnekségek követői. Ezek alapján azt kérte, hogy a Szentszék a monostort egyesítse aradi prépostságával. ígérte, hogy ez esetben a roskadozó épületeket rendbe hozza. 1496. augusztus 13-án VI. Sándor a kérést tel­ jesítette. Kemecsei utódja Vemeri Péter volt. Neki kételyei támadtak, hogy érvényes volt-e az incorporatiot elrendelő pápai oklevél? Ugyanis abban az állt, hogy Bulcs az esztergomi egyházmegye területén fekszik, a valóságban pedig Csanádi. A jöve­ delemről pedig az állt, hogy 24 aranyforint, a valóságban majdnem 200. 1497. ápri­ lis 15-én kelt Rómában a megerősítés, sőt kijelentette, hogy az intézkedés olyan ér­ vényű, mint amilyennel bírt volna, ha a felhozott téves adatok abban elő nem for­ dultak volna.5051Egyideig tehát az aradi prépostok voltak a monostor kommendátorapátjai. Már Izabella királynő idejére átsiklott civilek kezébe, mert Patóczy Ferenc nyerte el akkor 5000 forintért, zálogba. Fráter György az apátság értékes vidékét („Huzna-vidék”) hadi célokra lefoglalta. Az ő meggyilkolása után Patóczy kérte Castaldot, hogy eszközölje a királynál a bulcsi apátság visszaadását.61 6. Musinai Gerván János, az utolsó bencés püspök. Amíg a bencés apátságokat világiak ragadták el, legalább a Csanádi püspöki széket újra egy bencés kapta az ő személyében. Zápolya János mindjárt királlyá koronázása után gondoskodott, hogy a Csanádi széket betöltse. Régi hívét, az akkori szerencsi apátot, M. Gervánt jelölte. Mivel akkor már északon is lehettek kommendátor-apátok, egyesek föl se említik 42 Parin. II. 387., 595—7. Krassó vm. III. okit. 12., a 11—3. oldalon. 43 „Michael archidiaconus Orodiensis et canonicus Ecclesiae Chanadiensis, necnon abbas de Byzere.” 1507. október 6. Hazai okmt. V. 259. 44 Teleki okit. I. 331—2. 46 „Tanto tempore vacavit, quod de eius verő vacationis modo certa notitia non habetur. Stifte, okit. 27. sz., 250. old. 46 „Vacante per obitum cuiusdam interfecti olim abbatis dicti monasterii de Bulch. Id. h. 47 „In quo ad praesens unus dumtaxat monachus residet.” 48 „Jus patronatus pertinet ad regem Hungáriáé.” 49 LK. II. 1016. sz. 259. old. 50 Tört. Tár. 1904. 179—180. 51 „Rogo, ut apud sacram Majestatem, dominum nostrum clementissimum promovere velit, quod monasterium et beneficium de Butch quod a serenissima rege Isabella pro quinque millibus florenis in pecunia numerata obtinueram, aut restituat, aut dicta summa per possessores ipsius beneficii mihi restituatur.” (Mon. Eccl. V. pg. 633. nr. 619.)

38

Musinai Gervánnál, hogy bencés lett volna.52 Ám a kortárs Oláh Miklós azon sorai­ ban, amit Ferdinánd nevelőjéhez, Ursinus Vclius íróhoz írt, megemlíti, hogy „János bencés Csanádi püspök.”53 Musinai utóbb átállt Ferdinánd oldalára, s a két király közti polgárháborúban esett el Brassónál. Lehetett és mai is szoktak vitázni az ilyen pártfordulásokról. Flogy jótevőjét csebenhagyva, mégis Habsburg-párti lett, ma nem karrierizmusnak minősítik, hanem mert így látta biztosítottnak a katolikus egyház jövőjét.54

53 Borovszky, Csanád vm. I. 368. Torontál 389. Temes vm. 332. régi csanádegyházmegyei sematizmusok. 53 „Joannes benedictinus, Chanadiensis episcopus” . (Brüssel, 1532. III. 10.) Ebben ugyan tévesen sorolja fel Musinait a mohácsi ütközetben elesett főpapok között, mert ott Csaholj Ferenc, Csanádi elődje halt meg. Azonban a rendi megjelölés az jó. (Mon. eccl. II. pg. 196. nr. 175.) 64 Személyéről, kormányzatáról bővebben lásd Püspökségtört. IV. 57—69. old. — A J uhász K-tól felsorolt irodalomból aláhúzza E rdélyi azon megjegyzését, mely „kövér János apát”-nak hívja. (A mohácsi vész nemzedéke, Szeged, 1941. 214.) Ezt SzerémHőI vette át: 251. — Más lelőhelyek: M. Tört. írók I. 128. — Pann. XII./B. 293., Mon I. nr. 473. — Petrus de rupe segesvári domonkos perjel emlékirata: Szerémi 251. LA.

Szerkesztői megjegyzés a Bencések fejezetéről: Juhász Kálmán halála után jelent meg 1981ben az Életrajzi Lexikon. Az általa említett Lukcsics, Iványi Béla, Dőry Ferenc adatai ott megte­ kinthetők. Szintén nem érte meg Juhász a bencések jubileumi évét. Erre adták ki C sóka J. L ajos : Szent Benedek fiainak világtörténete. Bp. Szt. István, 1969. c. művét. — Ugyancsak a bencésekről: „Népek nagy nevelője” dokumentum kötet. Az előbbi az 1/276. sköv-n elemzi a Deliberatiot. Általában a szerzetek iránti érdeklődésről: W alter N ig g : A szerzetesek titkai. Bp. 1984. (Beöthy ford.) Külföldön a több nyelven a Herder cégtől kiadott Die grosse Zeit der Klöster (1985.) díszalbum ilyen. L. A.

39

III. C iszterciek

A Franciaországi Pontigny-bői III. Béla telepített cisztercieket tárgyalt terüle­ tünkön lévő Egres-re.* E monostorban temették el az alapító király fiát, II. Endrét.1 Valamivel előtte második nejét, Jolántát is. E Maros menti anyamonostorból rajzottak a ciszterciek Erdélybe is. „A kerci monostor és apát közvetlen elöljáróját tiszteli az egresi apátban, és ez vezeti be még a XV. zsázadban is a kerci apátot hivatalába. Viszont Váradi Péter, kalocsai érsek, mint a péterváradi ciszterci apátság kommendátora, felsőbbségi jogokat igényel az egresi monostorral szemben azon a címen, hogy a „péterváradi apátság anya-apátsága az egresinek” . Követelte az egresi apáttól: Ismerje el „fennhatóságát, mint elismerte a péterváradi apátét” . E beavat­ kozást azonban az egresi apátok nem ismerték el, mert történetileg teljesen téves alapon indult el.2 Az egresi monostor kiváló jelentőségét szemlélteti sókiváltsága. Midőn II. Endre 1233. augusztus 20-i rendelkezésével szabályozta a Maros menti egyházak sójárandóságát, a gyelidi apátságnak 500, a szőregi, sásvári, izsói és hódosi apátok­ nak 1000-1000, a kenézi és aradi egyháznak 2000, a bizerei és rahoncai monostorok­ nak 4000, a bulcsi és Csanádi monostoroknak 5000 kocka kősót juttatott évente.3 Ugyanakkor az egresié három timinus volt, ami hajórakománynak felel meg, és 30 000 kockának.4 Ez figyelemre méltó kedvezmény olyan időben, amikor a só egyen­ értékű volt a pénzzel, a pénz értéke pedig magas. Hogy fuvarosainak Erdélyben szál­ lást adhassanak, megszerzik Alsó-fehér-vármegyében Holdvilágot, ennek neve is volt Apátfalva. Továbbá Szász-csanádot, Sorostélyt, Nagyküküllőben pedig Selyket. Egres növényzetéről vette a nevét. A környéken számos példát találunk a közép­ korban, hogy növény, ritkábban állat és ásványneveket tettek meg helységek meg­ különböztető nevére. Aranka-folyó (Harangod), Bodzás, Kökényes (Hódmezővá­ sárhelytől nyugatra), Mogyorós, Fecskés, Komlós, Tövisköz, sőt még a mai Apát* Elöljáróban megjegyzendő: H ervay F erenc : Repertorium Historicum Ordinis Cisterciensis in Hungária, Roma, 1984. műve összefoglalta és kiegészítette azon szakirodalmi ténykedést, amit a századfordulón nagy rendtörténet-tudósuk, Békefi Rémig végzett. — E könyv a 90—98. oldalakon hoz anyagot Egresről. Sőt térképet is a monostor birtokairól. A Juhásztól fent közölteken kívül például Alberik szerzetes krónikájának azon részletével, hogy II. Endre temetése előtt a ciszterciből lett bíboros de Pecoraria Jakab temette a királynőt, kit Regina Hoilenz de Hongaria-nak nevez. Úgyszintén újdonság, hogy leközli a monostori könyvtárról összegyűjtött adatokat. — Rahoncát nem veszi cisztercinek. L. A. 1 III. Béla alapítása 1179-ben történt, Jolánta temetése 1233-ban, II. Endréé 1235-ben. 2 Az idézett helyek a Századok 1903. évf. 329. sköv oldalról vannak. 2 Hervay F. szíves szóbeli közlése: Valószínű, hogy Egresnek azért volt sok só-javadalma, mert más régibb birtokait II. Endre eladományozta, és mivel aránylag kicsi földje maradt, ezzel kárpótolta. Ennél többet csakugyan más vallási szerv nem kapott, az egy johannitákat kivéve. L. A. * Hasonmása: Csanádi püspökség I. 176.

41

falva közelében Csög is. Utóbbi a mai nyelvben a rönknek felel meg. („Csöges-bogas kifejezés”). Ezekhez hasonlóan Egrest első lakói az ott tenyésző Égerfa-erdőkről nevez­ hették el. Nemcsak romjait nem őrzi, de még a monostor egykori helyét se ismeri a mai lakosság. E sorok írójának a helyszínen azt a felvilágosítást adták, hogy a hajdani apátság nem a mostani Egres területén, hanem ettől nyugatra, szintén a Maros bal partján feküdt. Ott csakugyan vannak is romok. Ám a beazonosításkor kitűnt, hogy azok a kemecsei bencés apátság maradványai. — Mégsem reménytelen Egres topográ­ fiai meghatározása. Egres mai községében a községházától északkeletre egy egész utcanegyedet felölelő lakónegyed helyén terült el. Sőt a negyed mellett álló orthodox templom is még beleesett a monostor területébe. Ugyanis várfal vette körül, melynek falait északon a Maros mosta. A Maros mostani medre kissé északabbra halad keletről-nyugatnak, nem érinti a falut. Ám emelkedést mutat a monostor területe. Avatott régészi szem megállapíthatja a földben maradt téglák nyomán az apátsági épület helyét. Ott van egy gátőr szolgálati épülete. Alatta valami hatalmas pincének kellett lennie mert az esővíz a földbevájt nyíláson hamar eltűnik, bármi sok is a csapadék. Számos pápai megbízatásban részesedtek az egresi apátok. így érdekes eset: Dezső Csanádi püspök többször járt Olaszországban. Egy szent ereklyéinek ünnepén történetesen Páviában tartózkodott. A város polgárai lefogták őt: Elvették ingóságait, lovait, pénzét. Őt kényszerítették, hogy fizesse meg egy másik magyar püspök 1219ban kötött adósságát. A váradi püspök ugyanis megelőzőleg szintén ott időzött, és pénzt vett fel hitelbe. Dezső följelentésére a Szentszék az egresi apátot és perjelt bízta meg, hogy a váradi püspökkel térítessék meg az érte elszenvedett kárt. — György egresi apátnak IV. Jenő pápa 1437. január 18-án engedélyt ad hordozható oltár használatára, továbbá interdiktummal sújtott helyeken és napfelkelte előtt is misézésre.5 — Rogerius váradi kanonok részletesen leírja az egresi monostornak a 5 Lk IT. 133. old. 443. és 446. sz. — Kiegészítő szerkesztői megjegyzések: 1985—88. évek között több megbeszélésem volt napjaink legnagyobb élő monaszterológusával, Hervay Ferenccel. Hálás vagyok több kritikai megjegyzéséért, amelyekkel a szerzetesek-témában Juhász Kálmán anyagát kiegészítette. Viszont mint ciszterci rendtag, éppen a jelen fejezethez fűzött legtöbb kommentárt: 1. Kerülendő a ciszter, vagy cisztercita elnevezés. A legprecízebb ha CISZTERCI-nek írunk egyént, vagy kolostort. 2. Beregi egyezmény háromszor is volt a középkorban. A legjobb kiadást H ervay id. műben ta­ láljuk idézve. 3. A sókedvezményt pontosan az említett Pecoraria Jakab S. O. C. járta ki. — Helytelen a Hold­ világnál a „megszerzi” szót használni, az királyi adomány volt. A „fuvarosainak szállást adjanak” pedig naívság. 4. A mai egresi román gör. keleti templom mellett is kváderkövek ülnek végig az út mentén. Más köveket pedig átvittek Rácszentpéterre. 5. Amit Rogerius leírt Egres feldúlásáról, abból nem következik, hogy a tatárok a királyi sírboltot is kiforgatták volna. Szakirodalomnak pedig a Juhásztól idézetteken kívül indítványozza: T einer : Monasteria Hungáriáé I. 26-ot, — W enczel : Árpádkori okmánytár I. 165-t, L ukcsics : A XV. században egyesített magyar egyházi javadalmak (Relitio, 1908.) Bartal—Busz —E gy ed : Egresi apátság története 1911. H enszlmann I mre : cikke az Archeológiái Közlemények VITT/35—38. o., Arch. Értesítő 1872. 22. o., u o .: 1870, 56. o., végül G yörffy G yörgy : Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IT. (Bp. 1987.) 108. o. Alsó-Fehér vm. egyházi birtokait. Ezen közlemények után — Juhásznak legalábbis a cisztercieket illetően, szinte minden monda­ tában van javítani való. A munka kiadását nem indítványozta, mondván hogy elévült. — Kétségem­ ben Dr. Zombori István múzeumigazgató úrhoz fordultam Szegeden. Őszerinte napjainkban rene­ szánszát éri nagy történészek munkáinak reprintben való kiadása. Például: N émeth G yula: Attila

42

tatároktól való elpusztítását. Egres azonban csakhamar kiheverte a tatárjárást, és már 1247-ben apátja új megbízást kap: A boszniai püspökségnek a kalocsai érsek alá rendelése tárgyában. Ezután a kunok zavargásai következtek. 1279. július 15-én ha­ tározta el a téiényi országgyűlés, hogy a kunok sátrak helyett építsenek állandó lakóházat, és maradjanak meg szállásaikon. Ezek főképpen a Marostól északra, meg egy sávon a Maros—Temes között terültek el. A kunok fellázadtak, Oldmár vezetésével megrohanták az egresi monostort. Akkoriban épp itt őrizték a királyi kincseket, sőt talán a koronát is. IV. László a dunántúli zavargások és az osztrák támadások miatt ekkor sem Esztergomot, sem Fehérvárt nem tartotta elég bizton­ ságos helynek. Gergely Csanádi püspök azonban a király kedves kancellárja volt megelőzőleg, végül is ő temette el a királyt. Alighanem az ő tanácsára vitette a király a kincseket éppen Egresre. A monostort Bölényfő András katona védte. Bár a küz­ delemben elesett, de épp ekkor már közeledett a királyi felmentő sereg. Ekkor a kunok félbehagyták az ostromot, és a király ellen vonultak. 1282. augusztus 1-jén Hódtavánál ütköztek meg, és a kunok teljes vereséget szenvedtek. — A király a mo­ nostort védő seregről is gondoskodott. Amit a tatárok és kunok nem pusztítottak el, az a töröknek esett aztán áldozatul. A Szentszék ugyanakkor, amikor a péterváradi apátságot a kalocsai érsekségbe, a dömösi prépostságot a nyitrai püspökségbe kebelezte, az egresit a Csanádi püspökség­ gel egyesítette.

és hunjai-t, úgyszintén Bertcniek E mma : A magyar királykoronázások története-t a MTA 50 év után újból kinyomtatta. Pedig mennyi új kutatás jelent meg azóta a „hunnológia”-ról, és egyre több a Szent Korona hazahozatal óta a korona-tanokról is. így: A tudomány akkori, 1950. évi álláspontját Juhász K. hűen tükrözte. Csak — a maga korában még ki se adhatta. Munkámnak az adott lökést, hogy Szegfű László professzor úr a munka átdolgozott kiadását a következő érvekkel támogatta: 1. Oly témakört tárgyal, mely az utóbbi fél évszázadban el volt hanyagolva, és a mű alkalmas az elejtett fonal felvételére. 2. Oly területről is közöl adatokat, amelynél utódállamok megnehezítik a frisebb kutatást. 3. Félbemaradt sorozataink egyike csipkerózsa-álmából új életre kel. 4. A kötet figyelmeztetés, hogy a történelmi Csanád vármegye históriáját nem gondozzák. 5. A kötet maga is, de megjelenése után feltételezhetőleg meginduló kutatást segítene középkorunk jelenlegi nagyonis egyoldalú gazdaság- és osztályharcos társadalomtörténete korrekciójában mű­ velődéstörténeti. kultúrhistóriai, vallástörténeti stb. szempontok alapján.

43

IV Á goston - rendiek

Szent Ágoston a mai értelemben vett szerzetesrendet nem alapított, s külön szerzetes-szabályokat sem írt. A „regula s. Augistini” oly módon keletkezett, hogy egyes kanonoki, vagyis kánoni szabályok szerint élő egyházi testületek az ő művei alapján alkották meg szabályzatukat „De moribus Clericorum”-ból legtöbbet me­ rítve. Ha ez férfiszerzet, akkor vagy a canonici superpelliceati (karinges kanonokok) rendje, vagy a Szent Ágoston-rendi remeték.1 Vidékünkön az előbbinek Dénesmonostorán volt a rendháza, az utóbbinak Mezősomlyón.2 a) A dénesmonostori prépostság.3 Az Arad megyei Borosjenőtől keletre a FehérKörös és a Mokra-hegy között állott. A Becse-Gergely nemzestég alapította. Kará­ csonyi János és más történészek már régen kimutatták, hogy milyen fontos szerepük volt a magyar történelemben a nemzetségeknek. Jórészt ők népesítették be az orszá­ got, és intézték évszázadokon át annak sorsát. Monostorok építésével is szilárdították a letelepedést, szelídítették az erkölcsöket, s előmozdították a művelődést. Viszont egy ilyen monostor kegyeletes összekapcsoló volt a nemzetség egyes ágai között.4 Ragaszkodtak is hozzá, és kegyuraságát mindig nagy kiváltságnak tartották. A Be­ cse-Gergely nemzetség címerének első emlékét az általuk Anjou-korban épített almakeréki egyház szentélyének boltív-záróköve tartotta fenn. A prépostság nevében két­ ségkívül alapítójának emlékét őrzi.5 Dénes-comes unokái voltak: Becse fiai, Lukács és János. Ezek a rendház javait elpazarolták. Belus prépost szerzeteseivel Imre király­ nál keresett orvosságot 1199-ben. Ő a kegyúri jogot Onth6 comes fiaira ruházta.7 Mivel azonban a király csak Lukács és Jánostól vonta meg a kegyúri jogot, az akkor még kiskorú Dénes és Lőrinctől nem, 1258-ban első Becsének I. Dénes nevű fia II. Lőrinccel együtt port indított a monostor kegyuraságában való részesedésért. IV.* * F allenbüchl F erenc : A z Ágoston-rendiek Magyarországon. Bp. 1943. 6— 8. 2 Dénesmonostort a „magyarországi apáti és préposti címek oklevelek alapján kijavított jegy­ zéke” premontreinek tünteti fel. Ennek alapján még a JK : Hajdani monostorok könyve is, 113. Ám későbbi kutatás egész biztossá tette, hogy Ágoston-rendi. IX. Bonifác 1390. október 10-i oklevele „Praepositus monasterri Sancti Spiritus de Dienesmonostra, ORDINIS SANCTI AUGUSTINI”-t ír. (Mon. Vat. I/III. 67. — V. ö. A Csanádi püspökség I. 129.) 3 „Monasterium Dyenus comúis” (1199. Mon. Sírig. I. 160—1.) „Monasterium sancti Spiritus Dyenus-monustura nuncupatum.” (1344. Cod. dipl. VII/IV. 121.) Vö. IX. Bonifác id. oki. 1390. 4 K eőpeczi S ebestyén József : A Becse—Gergely nemzetség, az Apafi és Bethleni gróf Bethlen család címere. Erdélyi Irodalmi Szemle, 1928. 69. 5 K arácsonyi J ános : A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Bp. 1900. I. köt. VI— VIII. 6 Szentpétery olvasása szerint „Onch” (Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegy­ zéke. Bp. 1923. I. 182.) — Azonban az Onth mellett szól az, hogy ma is van Ant nevű helység. Ant, Apa, Bethlen, Bot, Dienes, Lél — élő helynevek a bihari és zarándi részeken, „egykori tulajdonosai­ nak emlékét hangoztatják vissza, mert ugyanazokat, mint személyneveket, megtaláljuk a Becse— Gregorok családfáján is” . Bunyitay Vin c e : A váradi püspökség története, Nagyvárad, 1883 II. 412 7 Mon. Strig. I. 160—1.

45

Béla úgy ítélkezett, hogy a pörös felek „karddal és lóháton” vívjanak párbajt. Az istenítéletnek egyik neme volt ez, föltéve, hogy nemes és fegyverfogható ügyfélről volt szó. A bajvívás helyettesek útján is történhetett. Pernyertes az volt, aki ellenfelét leterítette. Ilyen módon eldöntött perben már sohase volt helye perújításnak. — Szó­ ban forgó perünkre megjelent maga a király is, a már szintén megkoronázott V. Istvánnal. Ott volt a szerémi prépost is, s a perlekedők hozzátartozói. Összecsapás előtt ősi szokás szerint megkísérelték a kibékítést. A feleket őszinte vallomásra kész­ tették. Fölöttébb költséges is volt a per, másfelől aki elvesztette, azt a közvélemény Istenre való rosszhiszemű hivatkozónak vélelmezte. „Viri probi”-k voltak hivatalból kirendelve, hogy önzetlenül segítsék elő a felek kibékítését.8 Valószínűleg jelen esetben ezeknek volt köszönhető, hogy a párbaj elmaradt. A béke föltétele az volt, hogy Dénes comes a maga személyére nézve lemond a kegyúri jogról, ha azonban halála után fia „annyira kedves és alkalmas lesz, hogy a kegyúr jogot megérdemli, és nemzetsége nem ellenzi, szintén részt vehet annak gyakorlásában.”9 1258-tól tehát királyi ítélet biztosította a monostor kegyuraságát a család egyik ágának, de mégis elveszítették. Ugyanis 1294-ben Apor mester, országbíró így ítél: Dénesmonostor kegyura Onth-Apa két fia, Gergely és Jakab.10 — Még III. Endre is ítél­ kezett: Gergely panaszt tett, hogy Dénes unokája, Lukácsi! László, erővel elfoglalta a monostort. Királyi ítélettel Gergely visszakerült. Két évtized múlva sincs béke: 1315-ös oklevél szerint I. Onth comes egy másik ivadéka, Lél törekszik a kegyuraság elnyerésére. Ő átíratta Imre király e jogra vonatkozó levelét11 és visszaperelte II. Lukács fia, I. Lászlótól. Három év múlva ezen ítélettel behelyezik a kegyuraság jogaiba,12 majd biztosítják Lél özvegyének és gyermekeinek jogát.13 Ilyen adatokból visszatükröződik az akkori társadalmi élet, erkölcsei, szokásai. Sőt, egyes monostorok elég zaklatott élete. Dénes-monostora egykori birtokának, Tamány falunek emlékét a tamándi erdő nevében őrzi. A prépostság jelentőségére mutat, hogy Pál prépostot 1390. október 10-én IX. Bonifác pápai káplánná nevezte ki.14 Közékorban ez ritka kitüntetés, és nemcsak a személynek, hanem az intézménynek is szólt. — Egy oklevél a XII. század végén kiemeli a préposti egyház ékességét.15*Még a XVII. században is fennállt Borosjenő közelében egy kéttornyú templom. Ezt tartották a dénesmonostori egyháznak. Sánc szegélyezte. Két tornya közt a főkapuzat a középső hajóba vezetett. Oszlopok külö­ nítették el a mellékhajókat. A szentély közelében a szélesebb árkolások helyén lehe­ tett a kereszthajó. Az apszis félköre alatt altemplom volt. A mellékhajó féloszlopá­ ból ránkmaradt oszlopfőt három oldalon domborművek ékesítik.10 A kétfarkú szirén­ nek díszített oszlopfő hasonlít a pécsi székesegyház egy gyámkövének faragványához. Utóbbi valószínűleg a XI. századból származik, és számos analógiája van, főleg itá­ liai templomokon.17 b) Mezősomlyó. Már azon oklevélben előfordul a neve, ahol az ágostonos remeték első tartományfőnöke is előfordul. A helység Krassó vármegyében, a Ber8 Bunyitay, i. m. I. 70—73. a Fejér: Cod. Dipl. IV/II. 462. VII/IV. 121. Bunyitay i. m. II. 414. M árki : Arad vm. I. 162. 10 Cod. dipl. III/II. 439. VII/IV. 253. Árp. új okmtár V. 246. Hazai okm. tár VIII. 417. K ará­ csonyi: i. m. I. 218. 11 Mon Strig. II. 701. 13 Zichy II. 132—3. 13 Karácsonyi i. m. 218—9. 225. 14 Vat. I/III. 67. 15 „Elegantioris industriae forma” (1199. oki. Mon. Strig. I. 160.) 18 Alaprajzát és leírását 1. M árki i. m. 441—2. 17 Dr. Szőnyi Ottó, a Műemlékek Orsz. Bizottságának előadója 1928. június 11-én kelt levele.

46

zava bal partján, egy dombtól északnyugatra feküdt, és egy hasonló nevű kis megye központja volt. V. István ugyanis e remetéket kivette a mezősomlyói ispán (comes de Mező-Somló) hatósága alól.18 A magyar rendtartomány már 1262 óta fennállott. A pápa ennek tagjait különös védelmébe fogadta. Felmentette a tized alól, megengedte nekik, hogy rendjükbe tagokat fölvegyenek, és azok fogadalomtétele után onnan többé ki nem léphetnek, interdiktum esetén is — harangszó nélkül, zárt ajtók mögött istentiszteleteket végezhetnek, plébániák területén engedélyük nélkül senki kápolnát, egyházat nem építhet, kriptáikban másokat is temethetnek, elöljáróikat szabadon választhatják.19 Amikor IV. László Rákoson tanácskozott az egyházi és világi főemberekkel arról, hogy támadja-e meg Ottokárt, a tanácsban négy Agoston-rendi szerzetes is résztvett. Jakab, Mezó'somlyóról a győzelem után a 3 másikkal, azonfelül Illés tartományfőnökkel, Miklós esztergomi perjellel, és Vid rendtársával a király színe elé járult. Kérte, erősítse meg atyjától, V. Istvántól nyert kiváltságukat, főleg a mező­ somlyói királyi malmot. Az oklevél szavai ezek voltak: „Mivel nemcsak a fegyverek, hanem a győztesek jámbor imái is védik az országot, és a királyi koronát, ezért királyi malmukat adományozzuk az Agoston-rendi szerzeteseknek, illetőleg mezősomlyói konventjüknek, meg Szent Tamás vértanú egyházának, amely szent helyet édesapám, Béla király alapította számukra Isten szent nevének szeretetéből, hogy gond nélkül dicsérhessék az Urat királyi kolostorukban, a mi üdvösségünkre és a hívek javára. A malmot ott Burzna (Berzava, szerk.) folyón Kaz nevű jobbágyuktól vettük meg, s most odaadjuk nekik minden járulékával, mégpedig kelet felől azzal a szigettel, amelynek végén a Boldogságos Szűz káplonája áll, a szigettől az Üdvözítő egyhá­ záig, innen a mezősomlyói országútig, eminnen dél felé a hídig, nyugat felé a Bord nevű folyóig, észak felé Elek bán határáig, majd ismét a szigetig mindazzal ami hozzátartozik: Rétjével, kaszálójával, erdejével, berkével, szántójával és egyebekkel együtt. „Ebből megtudhatjuk, hogy a kolostort már IV. Béla alapította, a védőszent Tamás vértanú volt, s virágzó hitélet volt, ha volt egy „Ecclesia S-i Salvatoris” és egy „capella ad honorem B. Mariae Virginis” . A kérést IV. László teljesítette: Visszavon­ hatatlanul, örök jogon, Benedek vál. érsek, kir. kancellár útján, 1278-ban. — Valami hiba azonban becsúszott az okirat szerkesztésébe, mivel Benedek esztergomi érsek­ főispán már 1276-ban elhunyt. — Az adomány ténye azonban vitathatatlan, sőt még egy ízben Károly Róbert is jóváhagyta.20 _ Mezősomlyó a rendtörténetírók szerint az Agoston-remeték egyik első kolostora volt. Valószínűleg az esztergomi volt az első, erről már 1262-es évből tudunk. Utána jö tt a pécsi, a budai,21 és kb. velük egy időben alapították Mezősomlyót. Mivel az idézett oklevél szerint az ágostonos remeték vállalták a plébánia veze­ tését is, lehetséges, hogy a pápai tizedjegyzékben szereplő plébánosok, Benedek és Egyed, szintén ágostonos volt.22 Ezentúl azonban semmilyen oklevélben nem fordul elő a neve, jóllehet maga Mezősomlyó mint település, emlitést nyer. 1343-ban23 még civitas-nak is nevezik, ami nagyobb helyre utal.21 18 P esty F rigyes : A z eltűnt régi vármegyék, Bp. 1880. 425. — Krassó vm. I/II. 171. O rtvay T ivadar : Magyarország egyházi földreírása 488. —- M illeker Bódog : Délmagyarország középkori

földrajza. Temesvár 1915. 53—4. 19 F allenbüchl, id. m. 27—28. 20 Mon. Strig. I. nr. 751. pg. 582. — F allenbüchl , i. m. 29—30. — Szentpétery szerint hami­ sítvány volt az V. István 1270-es oklevele, melynél sem a hely, sem a hónap, nap nem volt jelölve. (Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke, Np. 192. 2076. sz.) 21 F allenbüchl , i. m. 57. 22 P esty, Krassó vm. II/II. 172.

23 I. m. III. 66. 67. 68. (1364.) 21 III. 96. 97.

47

V. P rem ontreiek

Amint Dénesmonostorán az Ágoston-rendi kanonokoknak, úgy Szegeden a pre­ montrei kanonokrendnek szintén a Szentlélek imádására emelt egyháza állott fenn. E monostor lakói nem férfi, hanem női szerzetesek voltak. Sajátos, hogy ettől csak egyetlen adat maradt fenn, mégpedig 1511-ből. A premontreiek jeles történetírója, Oszwald Arisztid is kénytelen ezzel a rövid megállapítással a rendház történetét összefoglalni: „Csak annyit tudunk róla, hogy a Szentlélek tiszteletére emelt mo­ nostor apácazárda volt. Mikor és ki alapította — ezt teljesen homály fedi.1 Pedig jelentős, népes monostor lehetett, és ezért alapítása valószínűleg a távolabbi időkbe nyúlik vissza. A XVL század elején annyira népes volt, hogy új rajokat bocsát ki messzefekvő szerzetház betelepítésére. A szegedi monostor alapításának, valamint a monostor kebeléből való telepítés­ nek annál nagyobb a jelentősége, mert a csuti prépostság alapítása, 1264 óta M a­ gyarországon legalább a rendelkezésre álló adatok szerint sem férfi, sem női monos­ tort nem alapítottak a premontreiek.2 Sőt, a legutóbbi évtizedekben idegen kézre ke­ rült a már említett csuti, továbbá a váradhegyfoki és a zsámbéki3 premontrei prépost­ ság. A szegedi premontrei nővérek a dunántúli Somlyó vásárhelyi új zárdát alapí­ tották. Áttelepítésük így történt: Somylóvásárhelyen a bencés nővéreknek valószínűleg még Szt. Istvántól ala­ pított ősi kolostora állott. Mint királyi alapítás, közvetlenül az esztergomi érsek jog­ hatósága alatt, a „világi védelmét” pedig királyi parancsra Somlyó várának minden­ kori urai látták el. Az ilyen világi protektorátus mindig egy idő után több hátránnyal járt, mint előnnyel. Védelem ürügyén egyes kolostori birtokrészeket maguk számára foglaltak le. Az egész uradalom Bakócz Tamás idején az ő kezére került. Ő kettős jogcímen is beavatkozhatott: Egyházi joghatósága is volt, világi földesúr is. Ő eltá­ volította a bencés nővéreket. Helyükbe Szegedről premontrei apácák jöttek.4 Bakócznak kedves embere volt a premontreiek rendi vizitátora, Fegyverneky Ferenc sági prépost. Ő nemrég tért vissza a Saint-Quentinben 1510 szeptemberében tartott rendi nagykáptalanjáról. Ott behatóan foglalkoztak a magyar prépostságokkal. Felhatalmazta a káptalan a vizitátort, hogy két tanácsosával rendi nővéreket helyez­ hetnek a „nekik megfelelőnek látszó helyekre, egyházakba” . Valószínűleg még mi­ előtt elindult Fegyverneky Franciaországba, Bakócz Tamással már eldöntötték, hogy a szegedi nővérek egy részét áttelepítik. A rendi káptalan határozatait ugyanis a király

1 O szvald A risztid : A magyarországi középkori prem ontrei prépostságok. Bp. 1939. 32. 2 Valamennyi magyar premontrei prépostság Árpád-kori alapítás. Id. h. 38. 3 O szvald : Fegyverneky Ferenc, sági prépost, rendi vizitátor, 1506—1535. In: EmlékkönyvSzent Norbert halálának 800 éves jubileumára, Bp. 1934. 4 L ukcsics P á l : A vásárhelyi apácák története. Veszprém, 1923. 18.

49

1510. szeptember 21-én erősítette meg, és már 1511. július 2-án a nővérek Vásárhelyen voltak.5 Legkésőbb 1511 június havában hagyták el „Boldogasszony lányai” a szegedi rendházat, mégpedig Szegedi Katalin apátnő vezetésével 19 fő: Sárkány Erzsébet, Pestheny Júlia, Kis Anna, Huszár Anna, Kemény Katalin, Lószánthó Katalin, Kegyes Zsófia, Borsos Márta, Kalmár M árta, Szántó Erzsébet, Oláh Katalin, Beatrix, Horváth Katalin, Kis Klára, Guthy Margit, Makói Katalin, Somogyi Er­ zsébet, Kökény Anna és Palásthy Margit. Nevük előkelő családokból való szárma­ zást sejttet. Abból a körülményből, hogy 20 nővér a kolostor lakóinak csak egy ré­ szét ölelte fel, következtethetünk a szegedi rendház jelentőségére.6 A király 1511. augusztus 10-én állíttatja ki részükre a birtokadományozó oklevelet, a volt bencés apácák valamennyi birtokára.7 Ugyanaznap egy másik oklevélben elrendeli a birtokba való bevezetést.8 Ez valamennyi szomszédos birtokos jelenlétében, minden ellentmon­ dás nélkül megtörtént, sőt erről a veszprémi káptalan 1511. szeptember 29-én okle­ velet állított ki.9 Róma is jóváhagyta: 1512. május 15-én, ezután az egyházi beiktatást a győri püspök végezte el.10 Mindjárt új otthonukba való költözésükkor urbáriumot készíttettek. Az ilyenek a kolostor és a jobbágyok közt fennálló jogviszonyt szabályozták. A mai kornak művelődés és gazdaságtörténet szempontjából egyaránt fontos dokumentumok, ha fennmaradtak. E premontrei nővérek 1511. július 2-án kelt urbáriuma a legrégibb ilyennemű magyar nyelvemlék. Azonfelül a jobbágyok iránti méltányosságot, a jog­ védelmet, a szociális érzéket és emberiességet is tanúsítja.11 Abból a körülményből, hogy a Vásárhelyre áthelyezett nővérek lelkivezetésére és tanácsnokául a vizitátor kirendelt egy prépostot, és 1—2 premontrei szerzetest, következtetjük, hogy Szegeden is premontrei kanonok lehetett a lelkivezetőjük. A somlyóvásárhelyi préposték fel­ adata volt az áttelepült apácák számára egy zsolozsmázási direktórium szerkesztése. A régit ugyanis új monostorba — mely másik egyházmegyében is feküdt — nem hasz­ nálhatták.12 Időközben a király hiteles pecsétet engedélyez az áttelepített szegedi nővéreknek, 1511. augusztus 15-én, éspedig hiteleshelyi teendők végzésére.13 1516. február 27-ről meg is maradt egy ilyen hiteleshelyi kiadvány. Az első, még Szegedről átjött apátnő írta alá: „Nos religiosa domina Katerina abbatissa totusque conventus sanctimonialium de cenobio beati Lamperti martiris de Apachavasarhely” .14 Az irat célja, hogy Szék Jakab vásárhelyi lakos adásvételi szerződésben eladja solymosi szőlőjét Tompa Benedek pápai polgárnak. Külön íródeák volt a hiteleshelyi okmá­ nyok fogalmazója. Az idézett, hártyára írt oklevél férfikézre vall, mégpedig gyakor­ latlan íróra, aki még kevés kiadványt készített.15

O szvald : Fegyverneky i. m. 13. 16. 18. ' L ukcsics , i. m. 35. ‘

7 Id. m. 93. 8 I. h. 8 O szvald : Fegyverneky, 18. 10 Mon. Vespr. IV. 211—6. — O szvald id. h. 11 O szvald , id. h. 19. Uő.: Fejezetek a magyar premontreiek 800 éves múltjából. Gödöllő, 1940. 27. — Az urbárium teljes szövege: L ukcsics, id. h. 55— 58. 12 O szvald : Fegyverneky, 19. 13 A pecsétkép: A kisded Jézust tartó Boldogságos Szűz. („Cum simulacro imaginis gloriosissime et intemerate Dei genitricis, Semperque virginis Marie, filium suum unigenitum sub figura pueri in ulnis tenentem.”) (Körirata „S. Conventus monialium de Wasarhel.”) Fotója: L ukcsics, i. m. címlapján és 333 93. 14 Képe: L ukcsics, i. m. 47. 15 L ukcsics , i. m. 34.

50

A szegedi konvent nem szűnt meg a vásárhelyi apácák távozásával. Sőt tovább erősödött, újabb rajt bocsátott ki. 1539. szeptember 15-én Zápolya János Budán törvénykezést tartott. Ezen a vásárhelyi konventet Margit és Ilona nővér képviselte, akik nem voltak az első alapítók közt, mégis szegediek voltak.16 Az anyakonvent végét a török megszállás hozta meg. A szegedi premontrei apácák zárdája irodalmunknak a margit-szigeti domon­ kosnővérek és az óbudai klarisszák zárdája mellett egyik legfontosabb tűzhelye. Itt készült a premontrei apácák magyar ordináriuma, melyet másolatban a Lányi-kódex (1519) őrzött meg. A másolat a Somlyó vásárhelyi lány monostor számára készült. E kódex szegedi származása kétségtelen. Az ordinárium szerint Úrnapja más néven „Szentvérvasárnap” sőt egyenesen szentvér. Ilyeneket olvasunk benne: „Az Úr napjáról akár szentvérnapjáról meg vagyon szerezvén.” Más: „Oktáváján szentvér­ nek akár mondjam Úrnapjának” (Nyelvemléktár VII. 335.) Az Úrnap ilyen elne­ vezése egész kódexirodalmunkban másutt nem található. Méltán hozzák kapcsolatba a szegedi vérző-ostya kultuszával. Ezt a kor hagyományai szerint olyan nagy kör­ menettel tisztelték meg, melyen az egész város résztvett. A Lányi-kódex eredetijének írója tehát szemtanú volt olyan eseménynek, amely egy sajátos elnevezéssel is páro­ sult, és közszájon forgott. — Már régóta szokták a kodikológusok egybevetni a Lányi­ kódexet az Apor-kódexszel. Az Apor is premontrei jellegű, szintén az ő kanonisszái számára készült. Kardos i. m. számol azzal, hogy a másolat-jellegű Apor-kódex első keze a XV. század végén Szegeden dolgozhatott. Bálint Sándor hozzáteszi, hogy a második, sőt talán még harmadik kéz szegedi munkája sem cáfolható, hiszen a szövegben semmiféle név, évszám nem igazít el. Ha az Antifonálé 1516-ban még biztosan Szegeden volt, és a zárda csak 1529 után enyészett el, akkor semmi aka­ dálya annak a föltételezésnek, hogy a Szentlélek-monostorban állandóan folyt a könyvírói munka.17 Feltételezhető, de még gondos elemzésre szorul a szintén premontrei jellegű Po­ zsonyi Kódex (1520) szegedi illetékessége. Mint ismeretes,18 ez a kódex egy XVI. századeleji nyomtatott premontrei breviáriummal van egybekötve, mely a kanoniszszáké volt, és már a rendi reform szellemében készült. Ez első kéz: Mihály deáké, a második írója a már beírt nevet igyekezett eltüntetni. Csak ennyi vehető ki belőle: Per me...de Z...- amelynek teljes alakja valószínűleg Szeged, akkori írással Zeghed. Gábriel Asztrik: A Lányi-kódex a rend ordináriuma, az Apor a zsoltárkönyve, mind­ kettő liturgikus jellegű, — a Pozsonyi már a devotio moderna jellege szerint magánájtatosságra készült, egyéni igényeket elégít ki. Valamennyi azonban a megújult ma­ gyar premontrei jámborság leikéből, egyben a szegedi világból fakadt. — A jövő kutatásának kell eldöntenie, hogy időztek-e még egyéb kódexek is a Szentlélek-mo­ nostorban? Elsősorban az Apor-kodex szellemi rokonai gyanúsak. 16 „Margareta et Elena de Zegedino moniales” L ukcsics, i. m. 96. 17 T ímár K álmán : Magyar kódex-családok. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 1928. 71. Továbbá G ábriel A sztrik , id. m. és: K ardos: A huszita Biblia keletkezése. 148. —• D ankó : Vetus Hymnarium Ecclesiasticum Hungáriáé, Bp. 1893. 90. 18 T ímár és G ábriel i. művei, és R adó P olikárp : A magyar középkor kottás kéziratai, Magyar Zenei Szemle, 1941. Szerkesztői kiegészítés: Bálint Sándor : Szeged reneszánszkori műveltsége, Bp. 1975. megje­ lent a „Humanizmus és reformáció” sorozatban. A közölt adatokat Juhász Kálmánnal nyilván még csak szóban ismertette, mert ezen könyvben publikálta először a 42—65 oldalakon a szegedi pre­ montrei apácákról végzett kutatásait, sőt a 127—8 oldalakon visszatér a somlóvásárhelyi apácák ingóságainak leltárára. Részletezi a Juhásztól még nem is ismerhetett Mezey-féle elméletet, Kardos nyomán, a szegedi apácáknak a délvidéki laikus-mozgalommal való kapcsolatáról is. Úgyszintén új adalékokat közöl az Apor és Lányi-kódexekről is. L. A.

51

Szintén a szegedi premontrei kanonisszák használták azt a magyarnyelvű, glosszákkal tarkított latin liturgikus, kéziratos hangjegyes énekeskönyvet, amelyet Dankó József hibásan „Szentmiklóssy-énekeskönyvnek” nevezett. Tímár Kálmán helyesebben Szegedi kódexnek, Gábriel Asztrik „magyar bejegyzéses premontrei antifonálé”-nak. Breviáriumból és misekönyvből való részletek, himnuszok, antifonálék váltakoznak benne. Feltűnő vonása a magyar szentek kultusza. Középkori zenekultúránknak nyilván egyik legfontosabb emléke. E kódexet több kéz is írta. Legfőbb másolója (s talán az egésznek összeállítója) Márta nővér, aki a 70. levélen így árulja el magát „Sorormarta yrta” . Ő a legrégibb névszerint ismert szegedi magyar író.

52

VI. F erencrendiek

Mariänusok Kolostoraik: Szeged, Lippa, Aracsa. Mint egész Európában és hazánk egyéb részein is, a középkor ún. „virágzó” korszakában egymásután keletkeztek az új típusú szerzetesházak. Ezek azonban már nem a puszta, lakatlan helyeket keresték, hanem a pálosok kivételével — inkább a városokat. Nem a királyi vagy nemzetségi kegy­ urakra támaszkodtak, hanem a nép, főleg polgárság érzületére, alamizsnájára. Lakói az ún. mendikáns-szerzetesek, akik egyrészt munkával, másrészt alamizsnából tartják fenn magukat. De „ezekért a nép szemében a legbecsesebbet: Áldásukat, önmeg­ tagadó életük érdemeit adják cserébe, s ezenfelül mellette állanak a haldoklóknak, nevelik az árvákat, tanítják a kisdedeket” .1 Lakhelyeiknek neve nem a monasterium, hanem az igénytelen claustrum. Magyarországon előbb a mariánus ferencesek telepedtek le. Rendtartományuk védőszentje a B. Szűz. — Később a szalvatoriánusok is, kiket a Szent Üdvözítőről neveztek el. — Az elnevezés megosztás nem azonos a konventuális-obszerváns ág közti különbséggel. Amikor Szent Ferenc 1221-ben Németországba küldte tanítványait, olyan ked­ vező volt a fogadtatás, hogy egy évtized alatt minden nevesebb városban volt rend­ házuk. Fölmerült tehát a terv, hogy keletre, Magyarországra is küldjenek szerzetese­ ket. Carpini János német tartományfőnök küldte az első rajt.2 Ez a Duna-mentén telepedett le: Győrött, Esztergomban, Ó-Budán, Pozsonyban, Székesfehérvárott. Az 1233-as beregi egyezménynél már jelen volt a ferencesek őre (Custos) is Eszter­ gomból. Az oklevél ugyan még prior provincialis-nak nevezi, ami a domonkosrend műszava, és perjelt jelent. Ez arra vall, hogy jellegzetes elnevezéseik még nem mentek át a köztudatba. Mivel első tagjaik németek voltak, a magyar barátok főnöke a német provinciális volt.3 Első állomásaik a tatárjáráskor elpusztultak, a tatárjárás után azonban számos főúr és város újból építtet számukra klastromot, úgyhogy ismét elterjedtek. A Csanádi egyházmegyében majdnem száz évet kellett várni, amíg kolostoraik lettek. Ám épp itt volt püspök az első magyar ferencesből lett főpap: Fráter Antal. 1316-ban van adatunk, hogy megalakult a szegedi rendház, éspedig a székesfehérvári „őrség” alá beosztva. Helye a Palánk-ban volt, közvetlenül a vár alatt, attól délre, a Tisza folyó mellett. Szeged az egész középkoron át, egymástól eléggé 1 K arácsonyi J ános: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon. I—II. Bp. 1923. 13—4. old. V. ö. B alanyi G yörgy : A magyar ferences provincia kialakulása. Kát. Szemle, 1917. 582—595. 2 I. m. I. 17—19. 3 S zabó P iu s : Ferencesrendiek a magyar történelemben. Bp. 1921. 60. sköv. Szerk. megjegyzés: Juhász Kálmán személyesen utazott el Mátéffy Brúnó kármelita történészhez, aki tájékoztatta, hogy rendjük sohasem telepedett meg Szegeden, és R eizner forrás-idézete téves. L. A.

53

messze fekvő, árvizek alkalmával kiemelkedő szigeteken terült el.4 A Palánk fekvését és terjedelmét ma a következő utcák határozzák meg: Keletről a Tisza, északról a Vörösmarty utca, nyugatról a Kelemen és Zrínyi utcák, délről a Rerrich tér. A vár területét lassanként elfoglalták a középületek. Kényelmesebb lakásra és gazdálkodásra kertészkedésre, állattenyésztésre a várban nem maradt hely. Ezért a várbeliek lassan­ ként megszállták a szomszédos szigetet. Alszeg, a mai Alsóváros, és Felszeg, a mai Felsőváros nagy kiöntésekkel határolódott el a Palánktól, a mostani Belvárostól. Ezzel szemben a vár melletti szigetet csak keskeny árok határolta el. Ma a „vár” és „palánk” elkülönítése csak akadémikus kérdés, a török idők alatt a kettő eggyé vált. A középkorban a palánk — úgy tűnik — előbb a várbeliek gazdasági épületeire szolgált. Később a várbeliek ide is költöztek. Római szóval „Suburbium” lett. Idegenből jövő várnépnek is, majd az igazi középkori várost alapító iparos-kereskedő rétegnek is ez lett a hona.5 A plébánia-ház nem a Palánk közepére került, hanem egy szabálytalan háromszögbe, amit a későbbi Apponyi, Somogyi, Révay utcák ha­ tároltak. Ez volt a Szent Demeter-egyház, amelyet 1925-ben, a mai Fogadalmi temp­ lom építésekor lebontottak. A mariánusok klastroma ennek közelében állt. A még 1751-ben is körülkerített Palánknak a Templom tere délnyugati sarkán volt egy „ko­ lostor-ajtócska” . Német kézitérkép „Kloster-Türli”-nek örökítette meg. Ilyen elne­ vezés nem keletkezhetett a török időben, mégkevésbé utána, mert sehol a közelben akkor már klastrom nem volt. De nem kaphatta nevét a mai alsóvárosi ferences kolostorról sem, mert az jó másfél km-re van e helytől. A város mai topográfiájában a Gyógyszerészkar, vagy a Püspöki Székház helyén állhatott e kolostor. így temploma közeli volt ugyan a palánki plébániához, de semmiesetre sem volt azonos vele.0 1329-ben rendi közgyűlést is tartottak benne. Nincsenek pontos adataink, hány szer­ zetes tartózkodott az egyes kolostorokban? Közvetlenül a mohácsi vész előtt a jenői őrségben 145 ferences működött. Egy közgyűlésre nem ment el minden szerzetes, hanem a tartományfőnökkel csak az őrök (custos) minden custodia-ból egy kikül­ dött (discretus) a gvárdiánok és a tisztségviselők. Fia ezekhez számítjuk a kisegítőül berendelt kispapokat, tudjuk méltányolni Danes szegedi várnagy áldozatkészségét.7 Ő vállalta közgyűlés költségeit. Ez a Danes volt, aki 1330-ban a havasalföldi had­ járatban megmentette Károly Róbert életét. Ekkor János tartományfőnököt küldte a Pápához, hogy hírül adja a szerencsés megmenekülést.8 Bertrand de Brocquiere, aki Jó Fülöp burgund fejedelem udvarnoka volt, 1433ban átutazott Szegeden. Emlékeiből két kifejezés érdekes: A templomuk „elég szép” volt, a miséjük pedig „kissé magyaros” . Alighanem magyar énekeket zengett a nép. Meglátogatott egy szegedi „püspököt” is. Ez is talány, mert Szegeden átmeneti­ leg 1714—30 között, majd csak 1924 óta van megyéspüspök. Vagy egy esperes, vagy egy gvárdián fogadhatta őt.9 Alighanem a ferencesekkel összetévesztő azon állítás is, hogy Szegeden kármeliták éltek volna.10 A király Lippán alapított kolostort. Tettét külföldön is méltányolták, mert az alig 10 éve szentté avatott nagybátyja, Lajos toulousi püspök tiszteletére emelte.11 4 Némelyek ebből a „Sziget” szóból származtatják a város nevét. Valószínűbb, hogy a „szeg, szeglet” szóból ered. K elemen A ntal : Szeged neve. Délvidéki Szemle, 1943. évf. 3. sz. 5 Cs. Sebestyén K ároly : Szeged középkori templomai. Szeged, 1938. 29. 6 I. m. 31. és 93. 7 K. I. 33—35. 8 K. I. i. hely. 9 Birkás G éza : Francia utazók az Alföldön. Délvidéki Szemle 1943. 209. — K. I. 271. Vö.: M arczinkó F erenc : Bertrandon de la Brocquiere utazása Magyarországon művelődéstörténeti szempontból. Bp. 1909. 10 R eizner J ános : Szeged története. 1900. III. 28. 11 A szenttéavatás 1317. április 14-én volt. Az építkezések megkezdése 1325-ben történt.

54

Szent Lajos ferences volt.121. Károly kirányunk meghalt 1342. július 15-én. A lippai klastrom még nem volt kész. Az özvegy Erzsébet királyné azonban jelentős áldozattal bevégezte. Ő egyébként is pártolta a „kisebb testvéreket” , hogy őt a rend „A mi szerzetünk főtisztelendő anyjának és Ferenc atyánk királyi leányának” nevezte.13 VI. Kelemen pápa búcsút engedélyezett 1349. március 22-én a lippai Szent Lajos templomot látogató és annak fenntartására adakozó híveknek.14 Lippán az új kolostorban tartották ezentúl a rendi közgyűléseket.15 1352-ben Erzsébet királyné, 1369-ben pedig Laczk László, székely ispán fedezték a költségeket. Ő kapta Károly Róberttól a kerekegyházi uradalmat. Ennek központja a temesmegyei Németszentpéter és Fonlak között, az Aranka—Maros közben feküdt. Laczk leszármazottai lettek a híres Laczkfi-család, s előnevüket is e birtokról vették. Ke­ rekegyházi Laczkfi Dénes be is lépett ferencesnek, nevelője volt Nagy Lajosnak, s ennek trónralépése után udvari káplán maradt. Királya több bizalmas ügyét intézte, családi ügyben követségben járt Avignonban is.16 „Frater dionysios Ladislai, ordinis fratrum minorum lector, illustris principis domini Ludovici regis Ungarie ambaxiator.” 17 Egyik követjárásakor, 1344. március 7-én szüleinek is búcsút kért haláluk órá­ jára: „Nobili et potenti viro domino Ladislao comiti Siculorum et Besterche, eius patri, eiusque matri.”18 Előbb tinnini püspök, majd kalocsai érsek lett. 1356-ban halt meg. Édesapja túlélte őt, s még tovább pártfogolta a rendet. A ránkmaradt következő kolostor-összeírás 1379-beli. Ekkor területünkön újabb klastromuk van a ferenceseknek: Aracsa.19 A szerzetesrendek bevett szokása volt, hogy ha találtak elpusztult, régen más szerzetektől használt romot, lehetőleg oda­ települtek. Aracsán fennálltak a lakóitól megfosztott ősi bencés apátság falai. Nagy Lajos és anyja ezeket kijavíttatta, s kérte a pápától, hogy ferenceseket telepíthessen oda.20 Mitöbb: Erzsébet királyné végrendeletében is megemlékezett Aracsáról: 5000 Ft-ot adományozott a tatarozására.21 Ennek az egyháznak védőszentje Szent Miklós. Az 1379-es összeírásban mindhárom eddig tárgyalt kolostora székesfehérvári őrség helyett már a bácsi custodia-ba osztották be.22 Szerényen éltek a mariánus ferencesek, de mégis szinte észrevétlenül eltértek az eredeti szigorú szabálytól. IV. Jenő pápa hírhedt követe, Caesarini Julián bíboros elve volt, hogy a kereszt és a félhold növekvő harcában a szigorúbb rendtartást kö­ vető szalvátoriánusokat kell előnyben részesíteni a mariánusokkal szemben. Egy­ házmegyénkben ez a szegedi és lippai átadását jelentette volna.23 Sikerült azonban a mariánusoknak a rendházakat, valamint a hívek bizalmát továbbra is megtartaniuk. 12 Meghalt 1297. augusztus 19-én, s e nap az ünnepe. Lajos apja II. Károly szicíliai király volt, anyja pedig Magyar Mária (V. István lánya) 14 évesen túszként került Katalóniába, hét évig raboskodott. Betegen megfogadta: Ha kigyógyul, életét Szent Ferenc szellemében a szegény-istápolásnak szenteli. Kiszabadulása után VIII. Bonifác a toulousi püspökséggel tüntette ki a szent­ életű ifjút. Ő ezt csak úgy fogadta el, ha a ferences szőrcsuhát püspökként is viselheti. 13 I. I. 39. 14 Erzsébet királyné supplicatioja: R. S. I. 1413. sz., K. I. 197. 15 Tört. Tár. 1895. 752—6. 16 A „lector” megjelölés mutatja, hogy a szerzetben mint előadó tanár működött. 17 R. S. I. nr. 139. pg. 70. K arácsonyi J ános : A kerekegyházi Lackfiak családfája. Turul, 1886. 169. 18 K. I. 42. 13 K. I. 843. 20 Az engedélylevél kelte: Róma, 1378. I. 19. Bp. Egy. Kvtár, Hevenessy-kéziratok, K. I. 143. 21 Cod. dipl. IX/V. 401—5. K. I. 143. 22 E beosztás meg is maradt. VÖ. 1533-as összeírást K. I. 143. A bácsi kolostoron kívül csak az itt tárgyalt 3 került az új őrségbe. Onnét még a XVI. század közepéig ismerjük a házfőnökök nevét. 23 Neszti János (1533) 1. I. 143.

55

Például Keszi Balázs a lippai konvent előtt végrendelkezett 1455. szeptember 17-én. Lippa sohasem volt hiteleshely, s a ferencesrend profiljától az ilyen ténykedés idegen is maradt világszerte. A lippai házfőnök azonban rendelkezett pecséttel: Szent La­ jost ábrázolta, kezében kereszttel, s körirata így szólt: „Sigillum Fratris Guardiani de conventu Sancti Ludovici.”24 A mariánusok belátták, hogy egyes pápai kiváltságaik az akkori körülmények között nem válnak a szerzetesi élet előnyére. Ki is jelentették, hogy fenntartás nélkül elfogadják az ún. obszerváns fegyelmi szabályokat. Ezáltal egyesültek a szalvátoriánusokkal. Alamizsnagyűjtés kölcsönös volt az egész egyházmegyében. A mariánus rendházzal bíró Lippán a szalvátoriánusok ezentúl nem lelkipásztorkodtak. Minden elő volt készítve, hogy buzgóbb rendi élet induljon be. Ám ezt késleltették, majd kioltották a török háborúk. Épp a mohácsi csata évében megválasztották Lippai Ferencet tartományfőnöknek, és megállapodtak abban, hogy Szegeden éven­ ként fölváltva a mariánusok és szalvátoriánusok működnek. De már ekkor is szenve­ dett a mariánus klastrom a Palánkban. A Pestről visszavonuló törökök elöl a lakosság e kolostorba menekült. A törökök 1526. szeptember 29-én bevették, a lakosokat fog­ lyul ejtették, a kolostort felgyújtották. Még ezt sikerült kiheverni, újjáépíteni. 1531ben Székesfehérvárott a mariánusoknak volt közgyűlése, amelyen résztvett a szegedi és lippai főnök. Hiányzott már az aracsai. A szegedire bízták a betegek gondozását, a lippait beválasztották a vitás ügyek intézésére kiküldött bizottságba.25 A tartomány­ főnök elhunyta utáni közgyűlést a híres törökverő bíró, Zákány István meghívására és költségére 1536. július 2-án Szegeden tartották.26 Ez volt a régi dicsőség utolsó felvillanása. Ekkor már mindegyik kolostor a vég felé közeledett. A török uralom felszámolta 1542-ben a szegedi palánki mariánus rendházat, majd 1551-ben a Délvidék annektálásakor az aracsit és lippait is.27 Egy hagyomány erről így szól: Egyes újhitű lippai polgárok azt a hírt koholták, hogy a barátok kincseket rejtenek. Uláma bég eljött a templomba, meghallgatta az orgona­ játékot, és követelni kezdte a kincset. Szegedi Ferenc házfőnök erősítgette, hogy nem adhat olyat, ami nincs. Uláma bég erre kiverette a gvárdián 5 fogát. Majd a toronyba ment, hogy megnézze, jönnek-e a lippai vár felszabadítására a keresztény hadak? Azok meg is jöttek, és ezen ostromban pusztult el a mariánusok utolsó dél­ vidéki klastroma, s nem is épült fel többé: 1551. szeptember l.28 Ferencrendi püspökök a Csanádi egyházmegyében 1. I. Antal. Az Anjou-család már az utolsó Árpád-házbeli király, III. Endre idején (1290—1301) készülődött a magyar trón megszerzésére. Voltak a főpapok és főurak között barátaik, de voltak nagy ellenfelei is. Fráter Antal mariánus ferences és püspök volt az ellenzők egyik eszmei vezére. Szembe is került emiatt Bicskei Gergely prímással. VIII. Bonifácnál járt Rómában az 1300-as szentévben. Szerve­ zője volt Vencel és Ottó ellenkirályok megkoronázásának. Végül csakis a halála mentette meg a Szentszéknél indított eljárás elöl. Az egyházmegyét kormányozta 1298—1307 között.1 24 M árki S.: Arad vm , 385. 25 K. I. 88—9. 90—91. 271. 29 K.I. 97. 271. 27 K. I. 99. 271. 337. 28 M árki, i. m. 535— 7. — K. I. 198. 1 J uhász K álmán A Csanádi Püspökség története II. köt.-ben (Makó, 1933.) részletesen fel-

56

2. Gergely. Az egyházmegyei sematizmusokban 32. sorszámon szokott szere­ pelni, éspedig 1397—1402 közötti időben. Ezt megelőzően szerémi püspök volt. Nevét szerénységből Fráternek írta alá még püspök korában is. Származásilag pedig éppen nem a szegény népből indult. A Délvidéken leggazdagabb családok egyike, a Szeri Pósa nemzetség sarja.2 3. Marczali Dózsa. 1403—1423 között kormányzott, mint a 33-ik Csanádi fő­ pásztor. Értékes diplomáciai feladatokat bíztak rá amikor Zsigmond király összeüt­ közésbe került IX. Bonifác pápával. Kapott egyházmegyénk ekkor leiratokat XXIII. János pisai ellenpápától is, majd V. Márton kancelláriájától is. Kormányzása alatt már igazolhatóan működött területünkön a szentszéki bíróság, továbbá megvolt az ispotály-szervezet, és a jegyzői munkakör.3 Szalvaloriánus-ferencesek A szigorúbb rendtartást követő szentferencrendiek délvidéki lelkipásztorkodása visszanyúlik a XIV. századba. Amikor Nagy Lajos király elfogta Sztracimir bolgár cárt, a tartományát Himfi Benedek bolgár bánra bízta, és ezt a területet a török elleni védőbástyának szánta Magyarország és nyugat védelmére. Ezért arra törekedett, hogy lakóit megnyerje a nyugatrómai kereszténységnek.1 A török előnyomulása elöl menekülő orthodox vallású lakosok a Csanádi egyházmegyében telepedtek le. Ezeket szintén iparkodott a király a katolikus vallásra téríteni, és e misszió céljára alapította e ferences kolostorokat. I. Lajos „francia családja erős és meggyőződéses hitével” volt a misszió apos­ tola.2 Ez a missziós hit egyik legjellemzőbb vonása a nagy lovagkirály lelki képének.3 „Balkáni és keleti nagyhatalmi politikájának vezető gondolata a katolikus egyház megerősítésére, heretikusok és szkizmatikusoknak az egyház hűségére való kénysze­ rítése. Az egyetemes kereszténység története szempontjából is jelentős az eredmény, amelyet Boszniában a bogumilok megtörése, és bosnyákoknak a katolikus hitre való térítése által elért.”4 A Csanádi egyházmegyében a király missziós törekvéseinek végrehajtója az említett Himfi Benedek, a püspökség egyik legtekintélyesebb akkori kegyura. Dunántúlról ideszármazott családja5 rokonságban volt a püspökség egy másik hatalmas kegyúri családjával, a Laczkfiakkal. Hadvezéri és diplomáciai6 érdemei jutalmául a Himfiek kiterjedt uradalmakat nyertek Temes, Krassó, Keve és Csanád vármegyékben. Himfi Benedek Tamás mind a négy megyében volt főispán, dolgozott minden személyére vonatkozó adatot és oklevelet a 24— 37 oldalakon. — Uő írt: Ellen­ zéki vezér az Anjouk trónrajutásakor címen. Erdélyi Helikon, 1929. 55. 2 J uh ász : Püspökségtörténet IV. köt. (Makó, 1947.) 28—38. old. 3 J uhász , i. m. 39—64. old. Míg közvetlen elődje, az említett Gergely kormányzatánál 104, addig itt 222 lábjegyzet tanúsítja, hogy sok adat maradt idejéből. — Az 1—2—3. jegyzetet szerk. fűzte az anyaghoz, mert Juhász K. id. könyveiből összesen 53 lap volt itt kitépetten beszámozva, teljességében másutt már megjelentett anyag. L. A. 1 E tartományban a XIII. század végén a bogumil, patarénus eretnekség terjeszkedett. Már VIII. Bonifác 1303-ban meghagyta a kalocsai érseknek, hogy lépjen fel ellenük: L. F raknói, MO és a Sztsz, I. 276—-7. 2 H óman—Szekfű , III. 88. 3 I. h. III. 94. 4 J uhász I stván: A középkori nyugati misszió és a románság. Kolozsvár, 1942. 11. 6 Okleveleik ma is Dunántúlon, a körmendi levéltárban vannak. Ezeket Iványi B éla dr. ny.

egy. tanár volt szíves áttekintésre megmutatni. 6 Szentszéki követ volt. („Ad eandem Sanctitatem per...regem Hungáriáé destinatus”. Vö. 1359. május 18-i supplicatioját. RS. II. nr. 190. pg. 345.)

57

sőt még Aradban is.7 Ha orthodox lelkész is bevándorolt, Nagy Lajos 1366-os pa­ rancsa értelmében jelentkezniük kellett Himfi előtt.8 Sajátságos, hogy a király itt az uniós törekvések egyetemes céljai helyett az adott viszonyokhoz alkalmazkodva látszólagosan erőszakos kézzel nyúlt a térítéshez. „A cél itt nem az, hogy megnyerje az együttműködés számára a szkizmatikus papokat, hanem éppen őbennük látja az unió megvalósításának legfőbb akadályát s a népnek az igazság útjára való vezetése érdekében el akarja távolítani őket.9 A komjáti, karánsebesi és miháldi (mehádiai) kerületekben szinte erőszakkal nyomta el a skizmát: A betelepülés, ittlakás, és kenézi adomány előfeltételéül a katolikus hit elfogadását és gyakorlását szabta meg. Ha nem sikerült erőszakkal, akkor birtokadományozással, nemesi kiváltságok ígéretével iparkodott őket megnyerni a latin egyháznak.10 Arad megyében, Sorbán ócsvai (később Acsfalva) román lakost és birtokadományozással jutalmazta meg áttéréséért.11 Nagy Lajos missziós tevékenységének legbuzgóbb képviselői és önfeláldozó munkásai a ferencesek voltak.12 Boszniai rendtartományuk alkalmas módon simult a misszió feladataidhoz. Nemcsak szlávokat vettek fel, hanem a térítésra vonatkozó tervekhez más alkalmas személyeket is. 1366-ban területünkön négy klastrom volt: 1. Kövi, vagy Kevi, később Kevevára, a Duna mellett. Némely régi forrásban Kuvi a neve. Rendházuk olyan jelentős volt, hogy erről nevezték el az itteni őrséget is, kévéi custodianak, a kövi custos felügyelete alatt.13 2. Haram. Szintén a Duna mellett volt, ahol a Karas beleömlik, a későbbi Ópalánka helyén. Ez mindig fontos határállomás volt Magyarország és Bulgária, később Szerbia között.1415 3. Ermény. Versectől északra, későbbi Gyermán. Ez is Himfi birtok.18 4. Orsóvá, a Vaskapu mellett.16 A bolgár térítésre való igyekezet nem érte el célját.17 Annyiban a terv mégsem maradt meddő, hogy a felsorolt kolostorokban ferences lelkipásztorság maradt, sőt még a bolgár bánságtól eltávolított ferencesek is itt nyertek otthonra.18 A Krassó és Temes megyékbe beköltözött bolgárok és románok számára Nagy Lajos még további három klastromot is alapított, ezek: 5. Sebes. A későbbi Karánsebes. Eleinte két külön város volt a Temes két partján.19 A barátok a balparti, sebesi részben laktak.20 6. Kövesd(Chevesd). Ez Lúgostól keletre feküdt, a mai Gavosdia.21 7. Cseri. Temesrékastól délnyugatra a Bega partján.22 7 Borovszky I. 331. RS. II. pg. 353—4. H óman—Szekfű Ilii. 161. 8 Cod. dipt IX/III. 543. — Borovszky I. 110. 9 J uhász I stván, i. h. 15—16. 10 H óman—Szekfű III. 93. 11 Documenta históriám Valachorum in Hungária illustrantia. Bp. 1941. nr. 148. pg. 189—190. — J uhász István i. h. 15. 12 J uhász I stván, i. h. 16.

13 K. II. 109. 14 Az 1384—85-ös kolostor-összeíráskor: „Armenis.” 15 P esty F rigyes : Krassó vármegye II/L. 144—5. 16 K. II. 131. 17 1369-ben Vlajkó havasalföldi vajda Bodont és az egész bolgár bánságot visszanyerte. 18 K. I. 308—9. 19 Pesty: A Szörényi Bánság II. Bp. 1878. II. 116. 20 K. II. 89. 21 K. II. 109. 22 Mindhárom kolostor az 1384—5-ös összeíráskor fennállott, valószínűleg azonban a négy előbb említett klastrommal egy időben 1366- vagy nem sokkal később alapították.

58

Később is tiszteletben tartották az elnevezést, hogy „bolgár őrség” .23 Ehhez tar­ tozott az orsovai, sebesi, kövesdi, cseri klastrom. Míg a kövi őrséghez a kövi, harami, erményi. „A helynevek világosan mutatják, hogy a bolgár őrség tulajdonképpeni missziós területe a Magyar Birodalom románok által már lakott délkeleti vég­ vidéke.”24 S ez azonos egyházmegyénk déli felével. Az akkori iratokban két megneve­ zés dominál: Vagy obszervánsoknak hívták őket, ami a rend szigorúbb ágát jelen­ tette, vagy az eredeti rendtartományukról bosnyák ferenceseknek. Náluk nem volt szabad a konventnek sem állandó jövedelmi forrással rendelkezni, mint a régibb ren­ deknek. Malmaik, szőleik, piac-joguk, vagy só-joguk sem volt, nemhogy földbirto­ kuk. Léteztek azonban hazánkban konventuális ferencesek is, ahol szerényebb ingat­ lant a konvent, s sohasem az egyéni tag bírhatott.25 Egész Magyarországra viszont innen indult ki egy harmadik, éspedig népi elnevezésük: Cseri barátok-nak hívták őket. Kollányi Ferenc ezt így indokolja: „Az itt Boszniából letelepedett szerzetesek élete olyan példás, működésük eredményben olyan gazdag, önfeláldozó tevékenysé­ gük oly magasztos volt, hogy Nagy Lajos idejében a vallásos magyar nemzet tehetősbjei közül többen zárdákat emeltek számukra. Az első hely, ahol megszállottak, a csanádegyházmegyei Cseri volt, ahonnan éveken keresztül maguk a szerzetesek is csak „cseri barátoknak” neveztettek, megkülönböztetésül a már régebben meghono­ sodott konventuálisoktól.”26 Ezen állítást napjainkig nem vonták kétségbe, több rendi krónikás is így örökítette meg.27 Tekintve azonban, hogy cseri a szláv nyelvben szür­ két jelent, és hogy csuhájuk színe, megkülönböztetésül a régebben letelepedett, fekete öltönyt viselő konventuális-ferencesektől, szürke volt: Nincs kizárva, hogy a ruha színe adta ezen elnevezést. Ahogy fentebb láttuk, az első telep nem Cseriben, hanem Kévén volt. A Cseri klastrom annyira jelentéktelen volt, hogy ujonciskola sem volt benne, gyűléseket talán sohasem tartottak ott, és custodiát sem neveztek el róla.28 Nagy Lajos könnyíteni akart missziós-tevékenységükön. Létfenntartásukat tá­ mogatta, megengedte, hogy válasszanak egy telkesgazdát, aki ellátásukról gondos­ kodik — s e címen minden adózástól mentes.29 „A nép is szerette őket, mert szegény­ ségük közel hozta őket saját nyomorúságukhoz, és nivellálta a köztük lévő különb­ ségeket. Bizalmat érzett irántuk, mert betértek a legszegényebb kunyhóba is, és résztvevő tanúivá lettek örömének és bánatának. A legkérgesebb kezű pór szívéhez is utat talált a meghatottság, midőn azt tapasztalta, hogy az a szerény szerzetes csak azért mondott le az élet minden kényelméről, hogy egyedül az ő tanítója, vigasz­ talója, a szó legnemesebb értelmében barátja legyen.”30 Pár évvel az említett 1384—85-i összeírás után harcok dúltak a vidéken. Az er­ ményi kolostor ekkor szűnt meg. Viszont a ferencesek működését siker koronázta. A délvidéki főurak megismerték őket, és az ország más vidékein lévő birtokaikra is 23 1384— 5-ös összeíráskor. 24 J uhász I. id. h. 19—20. 25 K. I. 312. 26 Magyar ferencrendiek a XVI. század első felében, Századok, 1898. 324. 27 Vö. O rdinánsz: A szegedi Havi Boldogasszony temploma. Szeged, 1831. 11., Érdújhelyi: A kalocsai érsekség 220., Borovszky: Csanád vm. I/III., Szabó G yörgy P iu s : A ferencesrendiek a magyar történelemben. Bp., 1921. 64. 225—6., H orváth R ichárd : Laskai Osváth. Bp. 1932. —A két elnevezés: FRATRES MINORES STRICTIORIS OBSERVANTIAE, vagy FRATRES DE CHERT. 28 K. I. 313. Kát. Szemle, 1933. 316. 29 Zsigmond király megerősítette apósa ezen intézkedését. (Karánsebes 1428. december 5. — Acta Bosniae 679. sz. 128. 1. K. I. 310—1.) 30 Századok, 1898. 820.

59

letelepítették őket. Erre példa Csáki Miklós és Ozorai Pipo temesi főispánok. Losonczy László főispán pedig Borosjenőn itt a Csanádi me/iyében épített számukra kolostort. Egyházmegyeileg Csanádi, mert közigazgatásilag Zaránd, majd Arad vármeoyéhez tartozott Jenő, amely a Losonczyak régi birtoka. Az alapítás a XV. század elején lehetett, a Boldogságos Szűz tiszteletére. Losonczy Zsigmond, Szörény, Orsóvá és Miháld kapitánya kérte V. Márton pápát, hogy erősítse meg apja alapítását. 1423. május 20-án teljesítették a kérést.81 A jenei klastrom emelkedett jelentőségében. Őrséget neveztek el róla, és 1444-ben rendi közgyűlés színhelye is volt.3132 Ekkor mond­ ták ki a bosnyák tartományokból való kiválást. — A ferences missziónak voltak tehát pártfogói. Ám voltak ellenségei is. Több földesúr ellenezte jobbágyaiból a románok áttérítését, mivel a katolikus jobbágy köteles volt egyházának is adózni, s a kétféle adó a földesúr jövedelmének csökkenésével járt. így a ferencesek Szkilla és Charibdisz között haladtak: Egyik oldalon állt a missziós egyetemes parancs, a király aka­ rata, az ország rendjének érdeke. Vele szemben a földesúri érdek, amely nem szíve­ sen engedte át a románok által fizetett adót a nyugati egyház papjainak.33 Mégis a barátok kizárólag a meggyőzés erejével, hősiesen, missziós lélekkel küzdtek az egyház megerősítéséért.3435„Munkájukban nyilvánult meg a legvilágosabban, hogy e misszió valóban egyházi és hitbeli érdekből fakadt. Térítő munkájukat nemcsak Nagy Lajos idejében végzik, amikor mögöttük állott a királyi hatalom támogatása is, hanem kedvezőtlen politikai körülmények között is, sőt sok esetben az ország egyes vezető­ rétegeinek ellenzése közepette.”38 Temes megyei táborzásakor, 1419-ben Zsigmond király is megkedvelte őket. Ő Visegrádon alapított számukra kolostort. Annyian kértek ferenceseket már, hogy számuk kevésnek bizonyult. A Losonczy-család 1431-ben a Pápához fordult, hogy küldessen a bosnyák ferences vikáriussal szerzeteseket.36 — Mivel a bosnyák rendtartománynak Hazánkra eső részében már a magyarajkú tagok voltak többségben, ezért jónak látszott, hogy az 1420. március 25-i gyűlésen egy magyar ferences legyen a provinciális: Szálkái Balázs. A rend generális frátere Rómában ezt elfogadta, s az ajánlásból kinevezés lett. Szálkái az első tartományi magyar vikárius. 1428. december 5-én Zsigmond király újra a Délvidékre, éspedig Karánsebesre érkezett. Szálkái ki­ eszközölte tőle, a Nagy Lajos királytól épített kolostorok — Cseri, Sebes, Orsóvá — állítólagos kiváltságainak megerősítését.37 Ekkor a magyar rendtagok már többet 31 Lk. I. nr. 592. pg. 141. —• Acta Bosniae 669. sz. 120. — A vonatkozó oklevélben Jenő vagy Jenew neve elferdítve Janeri és Janero. Az egri egyházmegyei („Diocesis Agriensis” ) megjelölés helyes. Anna kidején ez a terület a pankotai főesperességhez tartozott, az pedig az egri püspökség része volt. Mintegy szigetként a közben létesült váradi és Csanádi egyházmegyéktől körülvéve. — A Losonczyakról pedig: K. II. 85—6. — A temesközi nép élénk képzelete egy csodás történetben gyönyörködött: Amikor Mircze és Dán vajdák küzdöttek a Havasalföldön az uralomért, Mircze támogatásáért fordult Zsigmond királyhoz. Ő Losonczy István bánt küldte segítségére. A csata 1392. júniusában történt. Mircze kikapott, Losonczy elesett. Két év múlva arrajáró emberek a csatamezön ép emberfejet láttak. Ez papot kért, hogy meggyónhasson és utána meghalhasson. E tör­ ténetet a temesközi cseri barátok elmondták Országh nádornak, és így került bele Thúróczy króni­ kájába. (Vö. K arácsonyi J ános: A csodás gyónás éve. Kát. Szemle, 1915. nov.) 32 J uhász I stván id. h. 29. 33 J uhász I stván id. h. 34 J uhász I stván id. h.

35 (Szerk.:) Juhász Kálmán itt jegyzi meg, hogy a vele csupán névrokonságban álló Juhász István protestáns vallású, így dicsérő szavai egy szerzetescsaládról nagyobb értékűek. — Id. h. 17—18. L. A. 36 K. I. 314— 5. 37 L upsa Stefan : Catolicismul si Romanii din Ardeal si Ungaria pana la anul 1556, Cernauti, 1929. művében azt állítja, hogy a Nagy Lajosra való hivatkozás csak a ferencesek állítására, és nem király tényleges rendeletére támaszkodott. J uhász id. h. 24.

60

kívántak: Ne csupán a bosnyák tartomány kiemelkedő részeként magyar elöljárójuk legyen. Hanem: Önálló magyar tartományt szervezzenek.38 Elszakadni Boszniától — de nem egyesülni a magyar mariánusokkal. A Szentszék részben teljesítette a mél­ tányos kérést. XII. Gergely egy rendeletét V. Márton megerősítette 1424. július 28-án: A bosnyák ferencrendiek, beleértve „circa confinium regni Ungariae” működőket is, kizárólag a rend főnökének és vikáriusának joghatósága alatt álljanak, és más tar­ tomány főnöke a belügyeikbe ne avatkozzék.39 1439 augusztusában került Hunyadi János Szörényi bánság élére, majd ő lett a temesi főispán is. Gyakran kellett érintkeznie a ferencesekkel: Cseri, Karánsebes, Kövesd, Orsóvá klastromaiban. A török elleni harcaihoz kért tőlük tábori lelkészeket, és ő is épített kolostort számukra.40 A cseri barátok a rend szellemének szigorú megóvásával egyre erősödtek. Most már maguk a bosnyák rendtagok is méltányolták, hogy a magyar házaik külön rendtartományba tömörüljenek. 1444-ben megválasztották Bácsai Fábiánt magyar vi­ káriusnak. Rómában még korainak ítélték ezen törekvést, de az 1445. január 24-i rendelkezés meghagyta Bácsait vikáriusnak, oly módon, hogy az egész — tehát nemcsak magyar — részi-tartományban helynök lett. Csak találgatásokra van ítélve a történész, hogy a sikerek mellett mik voltak a nehézségek? Lehet, hogy az egyházmegyei papsággal volt nézeteltérésük?41 Köleséri Benedek ferences ugyanis Péter Csa­ nádi püspökkel hitelesítette IV. Jenő pápa 1433-as felhatalmazásait.42 Bemutatta a pápai bulla eredeti példányát, és rendtársai nevében előadta, hogy veszélyes ezen eredetit állandóan maguknál tartani.43 A püspök függő pecsétje alatt44 püspök szék­ városának palotájában45461446. március 1-jén4Gaz odarendelt Kecskeméti János, Perjámosi János, és Ohadi Gergely székesegyházi kanonokok47 — azon felül Bodrogi Antal és Udvarhelyi Tamás társaskáptalani kanonokok48, még más személyek jelen­ létében49 Ohadi Péter fia császári közjegyzővel50 kiállíttatta a bulla hiteles másolatát és kijelentette, hogy ennek a Csanádi egyházmegyében és más területeken is ugyan­ olyan hitel adassák, mint az eredeti okiratnak.51 38 Acta Bosniae 679. sz. 127— 130. 39 Ugyanott 660. sz. 122—4. E rendelkezés volt hivatva arra, hogy az errefelé működő obszer. váns ferenceseket a mariánusok beolvasztó kísérletei ellen megoltalmazza. A mariánusok mégis ki­ vitték, hogy a temes és keve megyei kolostorokat a bácsi mariánus custos felügyelete alá helyezzék. A szálvatoriánusok nem nyugodtak bele, a Szentszék 1431. február 20-án visszahelyezte a boszniai vikárius felügyelete alá. K. I. 323—4. 40 A marosszentimrei győzelem emlékére Tövisen 1442-ben. K. I. 325. 41 I. I. 326—8. 42 „Religiosus vir fráter Benedictus de Keleser ordinis fratrum minorum de observantia in sua ac omnium et singulorum fratrum eiusdem ordinis vicariatus Bosne nominibus et in personis.” 43 ,,Propter viarum distantiam ad loca singula, in quibus eisdem indigerent. in specie deferre periculosum et difficile est.” 44 „sub nostro pendenti sigillo” 46 „Datum et actum Chanadini palacio solite sontre residencie.” 46 „Anno ab incarnacione Domini millesimo quadringentesimo quadragesimo sexto, indiccione nonadie verő veneris, prima die mensis march, hóra sextarum vei quasi, pontificatus autem dicti domini Eugenii papé Ilii anno eiusdem decimoquinto”. 47 „Canonicis maioris ecclesie eiusdem Chanadiensis.” 48 „canonicis similiter collegiate ecclesie sancti salvatoris eiusdem Chanadiensis” . 49 „aliisque nonnulis fide dignis testibus ad premisse vocatis et rogatis in testimonium veritatis” . 60 „Per Ladislaum Petri de Ohad, publicum imperiali auctoritate notarium, super hoc subscribi nostrique pontificialis sigilli jussimus appensione communiri”. 51 „eedem absque litteria originális ipsius domini nostri papé in nostra iurisdictione et alias, tam in iudicio quam extra ubique locorum et terrarum vigorem habeant” . (Péter püsp. oklevele a gyöngyösi OFM Levéltárban.) Acta Bosniae 199. 200. nr. 861.)

61

1447-ben meghalt IV. Jenő. A ferencesek újból megpróbálkoztak V. Miklósnál is, hogy létesíthessenek önálló magyar szalvatoriánus tartományt. 1448. február 10-én a pápa ezt teljesítette is. így a magyar kolostoraik különváltak a boszniai rendtar­ tománytól, és külön helytartóságok képeztek. Neve: Vicaria Hungáriáé lett. A cseri barátok többnyire Magyarország délkeleti részéből származtak, amit neveik elárul­ nak (Péld. Temesvári Barnabás erdélyi custos.) A tartomány első őrsége régiségére való tekintettel a karánsebesi volt. Most már az új helytartóságba kebelezték a jenői szer­ zetházat is.62 Ferencesek a késői középkorban A török betörések egyre sanyargatták a csanádegyházmegyei kolostorokat. Sőt, lassan ki is oltották életüket. Elsőnek, mint említettük, 1399-ben Ermény pusztult el.1 1458-ban amikor elesett Szendrő, Haram is tönkrement.2 Majd az eladdig rangban első sebesi őrség helyét — 1462-től — az esztergomi őrség váltja fel.3 Kövi és Kövesd is elenyésznek.4 Orsóvá és Cseri még egy ideig sínylődnek, de azután eltűnnek.5 Eszerint a XV. század végén csak Karánsebes és Jenő volt még a ferencesek birtoká­ ban. Annál nagyobb vigasztalásukra eshetett, hogy az apostoli szentszék a török háborúk miatt megszűnt Csanádi bencés apátságot nekik adományozta.6 Baratini Lukács püspök kérésére a pápa e monostor birtokait bekebelezte püspöki jószágokba. A bencések kihaltak a monostorból, és éppúgy, mint annakidején az Aracsit, a feren­ cesek vették át. Szent Gellért ereklyéjének őrzése volt ezentúl a ferencesek feladata. Ezt híven teljesítették is. A Dózsa-féle jobbágyfelkelésben azonban annyira nyomuk veszett, hogy egy évtized múlva maga a pápai követ kénytelen kijelenteni: Magyarországon senki sem tudja, merre vannak Szent Gellért ereklyéi? Az általános pusztí­ táskor vagy szétszórták a „keresztesek” vagy valamelyik jámbor ferences úgy elrej­ tette, hogy senki sem akadhatott rájuk. Lehetséges, hogy ezeket több darabban hajón szállították Pestre.7 Csanádon volt igehirdető Csáti Demeter, az „emlékezzünk régiek­ ről” kezdetű költemény szerzője. A török sereg elöl a keresztény várőrség önként kivonult Csanád várából. Ekkor a ferencesek is elhagyták klastromjukat abban a reményben, hogy ide még valamikor visszatérhetnek. Jött a másfél százados hódolt­ sági idő — és ők már soha sem térhettek vissza Csanádra. A Csanádi ferencesek Szegedre menekültek. Magukkal vittek egy Mária-képet. Némelyek úgy gondolják, hogy ez a kép a Szent György-székesegyházból származik. Ott ugyanis már Szent Gellért idejétől volt Szűz Mária-oltár. A Telek József szegedi ferences szerzetestől 1740-ben vezetett História Domus ezt így írja le: „Ez igen értékes kép Csanádról került ide a török zsarnokság elöl menekült rendi testvéreink révén, vagy más Mária-tisztelők útján, a Csanádi Szent Györgyről nevezett székesegyházból, melyből Szent Gellért idején már megvolt a Nagyboldogasszonynak jeles képe. Erre nézve a Szent Gellért-legendában a következők állanak: E templomban a Nagyaszszony tiszteletére elég tekintélyes oltárt emelt és eléje arany füstölőt állított, melynek52

52 K. I. 329—331. 1 K. II. 44. * K. 11. 73. 3 K. I. 344. 347. 1 Az 1478. évi összeíráskor már nem állanak fenn. K. II. 109. 5 1478-ban. L ásd: Acta Bosniae 289. * K. I. 131. 7 K. II. 23.

62

szolgálatára két időskorú férfit alkalmazott, akik állandóan virrasztottak, nehogy csak egy órára is szüneteljen a tömjénfüst.”8 A mai tudósok álláspontja valószínűt­ lennek tartja, hogy ez a megmentett Mária-kép a székesegyházé lett volna. Az a templom, amit Csanádon a ferencesek bírtak (a hozzátartozó klastrommal együtt) régebben a bencéseké volt. Ez is, mint maga a székesegyház is a bencés Gellért ala­ pítása. Ezt, mint ismeretes, a Boldogságos Szűz tiszteletére emelte, és ennek főoltár­ képe aszerint a későbbi századokban is a Boldogságos Szüzet tüntette fel. A későbbi följegyzések időszakában már kiveszett ennek emlékezete, és csak a Gellért-legendákból volt ismeretes a Csanádi székesegyház, és ezért az eseményeket összekuszálták.9 A feljegyzés magva azonban megfelel a valóságnak: a ferencesek egy Mária-képet megmentettek, ezt áthozták a szegedi klastromukba. Új helyén is különös tiszteletben részesült. Egy régi följegyzés szerint amikor a török már Szegedet is elfoglalta, e kegyképet a Szűzanya egyik tisztelője összegöngyölgetve ruhája alatt akarta menteni. Elrejtette a Csöpörke-mocsárban, természetesen arra gondolva, hogy rövidesen visszamenti. Több nemzedék elmúlt azonban, amikor 80 év után egy török a lovát éppen ott itatta. A ló lábai besüppedtek hirtelen és a török észrevette a képet. Ki­ göngyölte, és egy szembejövő kereszténynek adta.10 Oklevelek, hiteles följegyzések és élőszóbeli hagyomány alapján ezt írja róla Ordinánsz: A szegedi ferencesek sze­ gedi kolostoruk oltárképét Makóra szállították, azon másik képet pedig, mely jelen­ leg a szegedi nagyoltáron tiszteltetik. Segítő Boldogasszony nevezet alatt, azon köz­ kavarodásban 1552 év táján Csanádról Szegedre hozták, hihetőleg némely onnan elfutamodott hívek. Nemsokára azután a lángok között tökéletesen épségben meg­ maradván ez a kép, bátorságos menedékhelyet talált a mocsárban. Tudniillik Máriá­ nak egy ájtatos tisztelője azon szent kinccsel elszaladott, de a török ellenségtől űzőbe vétetvén, midőn más bátorságosabb helyet hamarjában nem találna, a szent képet összegöngyölgetve, a klastrom kertje mellett lévő mocsárba, mely most is Csöpörkének neveztetik, egészen elmerítette. Ott volt a kép mint egy iszapba rejtett gyöngy, majd egész 1630-ig. Mely időközben a szegediek, az eredeti elenyészett szent kép for­ májára egy kőből díszesen faragot képet emeltek; minthogy az mind a mai napig is a templom főajtaja előtt ékesen kiszobrászolt oszlopon fennáll, és szakadatlanul tiszteltetik.11 Egészen az újabb időkig azt tartották, hogy a Csanádról megmentett kép azonos a szeged-alsóvárosi templom mostani oltárképével. A kép középkori, tehát hozzáfűzték az említett — Csöpörke — legendát. Az 1936. évi renoválásokkor kiderült, hogy a kép vászna és festékanyaga csalhatatlanul a XVIII. század elejéről való. Egyidejű lehet a főoltár barokk átépítésével, egy 1713-as restaurálással.12 Amit pedig Csanádról hoztak, inkább megfelel a templom déli főbejáratától, belépve jobbra, a kórus alatt őrzött „Fekete Mária képnek” . Ha ennek középkori eredete szakértők­ től bebizonyosodik, akkor ez, az ősi és jelenleg Makón őrzött oltárképen kívül egyik legnevezetesebb műemlék a Délvidéken.13 A zord idők megszüntették a jenői és karánsebesi kolostorokat is. Nemcsak a

8 História Domus vetistissimi conventus Szegediensis Ord. Min. Stricte observ. S. Francisci, Provinciáé S. Salvatoris. — C sepregi I mre: A Makói Szent István plébánia-templomban őrzött Havi Boldogasszony kép. Makó, 1937. (Csanád vármegyei kvt) 11— 12.) 8 A csan. püspökség (1608—99) 52. — Hajdani monostorok 6. 10 C sepregi, 9.

11 A Havi Boldogasszony. Szeged, 1831. —- C sepregi i. m. 15. 12 L ugosi D öme: Egyházi műemlékek Szegeden. 18—9. — A képhez fűződő legendákat nem vizsgálták felül. A templomhoz kötött búcsúk nincsenek összefüggésben e képpel. — L ugosi id. h. —C sepregi, 29. 13 C sepregi, 28.

63

ferences kolostorok között, de valamennyi középkori szerzetesház közül egyetlen élte túl a török hódoltságot tárgyalt egyházmegyei területünkön: A szalvatoriánusok szegedi rendháza. A szegedi klastromok A mariánusok Szegedi kolostorát a pápai követ már 1444-ben odaítélte a szalvatoriánusoknak. A közbejött háborúban, Várnánál elesett a király és a pápai követ is. Más körülmények is hozzájárultak ahhoz, hogy a mariánusok megmenthették kolostorukat. 1480-ban azonban a szalvatoriánusok Mátyás király engedélyével kü­ lön kolostort emeltek, Havas Boldogasszony tiszteletére. 1490-ben, Mátyás halálakor az építkezések még tartottak. A szegedi polgárság anyagi segítségével sikerült 1503-ra befejezni.1 Ez a templom és klastrom a mai alsóvárosi együttes. A közékorban ALSZEGED néven külön vagyonnal és önkormányzattal bíró város volt. Lakos­ sága elsősorban állattenyésztő volt. A várostól nyugatra hatalmas „kertségek” tartoztak hozzá, amik nem a mai értelemben vett szőlő-veteményes kertek. Hanem KERTELT helyek az állatok ólai és takarmányai számára. A város szoros értelemben vett belterületén — a mai Belvárosban — nem is volt elég hely már állattartásra. Valószínűsítik, hogy Alszegednek is létezett körülárkolt sánca, melyen kapukon lehe­ tett csak bejutni. Erre utal a régi térképeken olvasható „város sánca” elnevezés, a lege­ lők felé eső árok, továbbá dél felé a „Tompái kapu” megjelölés. Mivel tekintélyes gazdaváros volt, kétségkívül templomának is kellett lennie. Bizonyítják az itteni vásárok, a XIV. század óta. Bizonyítható ez a szomszédos, sokkal kisebb Tápé, meg a csupán helynevekben fennmaradt Kereset, Csórva, Öttömös, Csengele helységek­ ről. Ennek a templomnak azonban mindeddig nem találtak nyomára, jóllehet az 1879-es nagy árvíz után, amikor egész Alsóváros sárban-romban hevert, (és a Szentháromság utcát kivéve teljesen újjáépült) lett volna alkalom a templom romjainak vagy alapjainak felfedezésére. Régészetileg ez máris érv: Az ősi templom ugyanazon a helyen állott, melyre a szalvatoriánusok a Havas Boldogasszony templomot építették. Ez a hajdani templom csakis az okleveles bizonyság szerint fennálló Szent Péter egyház lehetett. Ugyanis e templom nem állhatott a mai Belvárosban. Ott, mint említettük, csak a Szent Demeter templom állott, és a mariánusok temploma. De nem állhatott a Felsővárosban az akkori „Felszegeden” sem. Arról szintén konkrét adatok vannak, hogy Szent György temploma volt, amelynek helye a mai ottani iskola volt. — így kizárásos alapon jutunk el annak igazolására, hogy a Szent Péter-egyház volt a mai Alsóváros plébániája a középkorban. Érdekessége, hogy nem a város közepén volt, hanem szélén. Magyarázata csak találgatható — esetleg Alszeged hirtelen fejlődése miatt a város közepén már nem állt elég hely rendelkezésre. így került a templom, sőt a szokás szerint a templomot övező temető is a település szélére. A Palánkot és Alsóvárost összekötő Szentháromság sugárút éppen a templom főterére vezetett. Alsóváros fejlődési iránya észak volt, vagyis lassan feltöltötték a szigeteket elválasztó kiöntéseket és mocsarakat, és összeépült a Palánk-Belvárossal. Ily módon a temploma is — mégis a település közepére került. Nyugatnak viszont még sokáig akadályozta a Cseperke-mocsár a város kiépülését. A Péter-templomhoz tartozott ispotály is.2 A mellette elvonuló utca neve a régi térképeken „Régi Ispotály utca” .3 1 Az egyház falába vésett dátumot tévesen 1103-nak olvasták. J erney J ános : Szeged városában lévő esztendőszámú régi feliratának magyarázata. Szeged, 1829., K. II. 16. 2 „magistratus hospitalium Sancti Petri apostoli” 1458. augusztus 16. Szeged 31. sz., Vő. C sajkás Bódog : A régi szegedi ispotály. Délvidéki Szemle, 1944. 14— 16. 3 Cs. Sebestyén i. m . 85—-90.

64

Jóllehet eszerint az alsóvárosi szalvatoriánusok kolostora és temploma a mariánusok rendházától távol, külterületen épült, szóba került ennek megszüntetése azon jogcímen, hogy „ugyanazon városban nem szabad két ferencrendi klastromnak áll­ nia” . Az Apostoli Szentszékig eljutott a probléma. De méltányolták, hogy szalvato­ riánusok kolostora távol van a bekerített Palánkban lévő mariánusoktól, figye­ lembe kell azt is venni, hogy Szeged több önálló városból állt.4 A mariánusoktól meg­ különböztette őket az „obszerváns” és a „salvatoriánus” elnevezésük. A nép azonban általában papucsosoknak, vagy olaszosan zoccolantiknak hívta őket.5 A szegedi klastrom is átélte a török háborúkat. Még kerítés sem védelmezte. A mohácsi vész után6 a Budáról visszavonuló török hadsereg kirabolta a klastromot: Október ele­ jén. Még 1535-ben is Szegeden csak 8 ferences tartózkodott, miközben Csanádon 15, Borosjenőn 17. A 8-ból 3 miséspap, 3 fráter: Ezekből egy szabó, egy kerékjártó. A páterek közül Eszéki Sebestyén „magyar” , Miloán György „tót” gyóntató. Utóbbi elnevezésen itt a szlovéneket értették. A tót gyóntató kirendelése azt is jelentette, hogy akkor már megkezdődött a katolikus bosnyákok és bunyevácok beköltözése. Amikor Szulejmán szultán Szegedet elfoglalta, az obszerváns ferencesek helyü­ kön maradtak 1541-től is, klastromuk távol esett a törököktől elsősorban igényelt vártól. 1552. február 12-én azonban három szerzetes vértanúhalált halt. A magyarok ugyanis bevették Szegedet — a várpalánk kivételével. 1552-ben tehát volt egy magyar ostrom — és közben egy törököktől vezetett felszabadító ostrom is. Utóbbiak bosszú­ ból nagy öldöklést végeztek. Ennek lett áldozata Szegedi Tamás, Zádori László atyák és Lippai Bernát növendék. A többi elmenekült. 40 évig lakatlan maradt a rendház.7 Amint a Csanádi szerzetesek menekültek Szegedre, úgy most a szegediek mene­ kültek — valószínűleg Makóra. Iparkodtak megmenteni értékesebb egyházi felsze­ relésüket.8 Valószínűleg ezek között volt a Havas Boldogasszony-kép is. Csepregi részletesen kifejti, hogy az obszerváns mozgalom hozta ide a római Maria Maggiore templomból a „Salus populi Romani” kegykép másolatát. Ezt szigorúan tilos volt akkoriban másolni, századokon át egyetlen ilyen ábrázolás volt Magyarországon. Tiszteletének nagysága háttérbe is szorította az ősi Szent Dömötör-kultuszt, és a szintén ősi György- vagy Mihály-tiszteletet. A Szent Lukács ecsetjének tulajdonított Fekete-Szűzanya után másolt képről a város is Máriát vallotta védasszonyának. Ez az oltárkép díszítette a szalvatoriánusok templomát felépülésétől kezdve a török időkig. 1552-ben vitták át Makóra. Jelenleg nyugati, a bejárattól balra eső Mária-kápolnában áll.9 „Páter Székely Gábor azt írja, hogy ő e szent képet tulajdon szemeivel ott látta, sőt azon oltárnál a szentmisét is kiszolgáltatta 1819 évben.”10 A szegedi hajdani oltárkép a rómainak nem igazi másolata, hanem talán Cimabue 4 K. I. 73—83. II. 161—2. 5 Ezt Somi József temesi főispán 1502. évi végrendeletéből tudjuk, •— (Szerk.): Juhász Kál­ mánnak egészen egyéni, sajátos elnevezése lehet a „papucsos ferences” megszólítás, mert erről Bá­ lint Sándor sem tudott. Viszont óráin gyakran emlegette, Lehetséges, hogy szülőföldjén, egyes bánáti helyeken így hívták őket, — vagy esetleg bécsi historikus körökből e fordítás magyarítás mellett döntött. L. A. 6 30 141. in MODL — K. II. 162. 7 Mon. Eccl. II. 533. és K. II. 163. 8 Magyar Sion, II. 232. — K. II. 163. 9 „Imaginem igitur primaevam, úti fidedigni referunt senes, Beatae Mariae ad Nives tempore disturbii itlius Turcici anni circiter 1552, que Turca Szegedinum prima acupavit...quidam Szegedienses cladi eripuerunt ac profugi secum Makoviam, proximum oppidum transtulerunt.” (Monumenta vetera et nova de antiquissima Basilica S. Mariae ad nives99. — Vö. C sepregi 13.) 10 O rdinánsz : Havi Boldogasszony. Szeged, 1831. C serpegi 14.

65

eredeti festményéről készült.11 Tehát a három Mária-kép ebben különbözik: Az ere­ deti szegedi van Makón, az eredeti Csanádi van az alsóvárosi templom kórus alatti mellékoltárán (Fekete) és a mostani főoltáron aranyozott fa-szentszobrok és oszlopok között egy korabarokk Madonna a ferences- és városvédő kép.12 A ferencrend két kanonizált szentje egyházmegyénkben Márkiai Jakab és Kapisztrán János működését elkülönítve a többi ferences problémától, külön fejezetben tárgyaljuk. Jakab 1394-ben született az asculumi Monte-Randóban. Mivel ez a végvidéki ,,marchia”-ban feküdt, már kortársai is „De Marchia” 1 névvel illeték. Hétévesen vesztette el édesapját. Anyja őt, mint hetedik gyermekét pásztornak adta. Ebből a sorsból egy pap nagybátyja emelte ki. Maga oktatta, majd taníttatta. Tanult egyház és államjogot, le is doktorált, és polgármester lett Bibiennában. 1417-ben Szent Ja­ kab napján belépett ferencesnek, és addigi Domonkos nevét Jakabra változtatta. Tanulmányaiban jótékony befolyással volt reá mestere, Szienai Szent Bernardin. Már működésének első éveiben a legnagyobb templomok is kicsinek bizonyultak a hallgatóságának befogadására. Kénytelenek voltak a szabadban állítani fel szószéket. Ezt ezerszámra menő tömeg vette körül. Boszniában sikerrel végezte el megbízatását: A bosnyák ferenceseket megreformálta, és a még felbukkanó patarénus eretnekséget kigyomlálta. 1431 és 1435 között a magyarországi kolostorokba is átlátogatott. A nemességet megszervezte a török betörések védelmére.2 Még mielőtt a mi egyház­ megyénkbe is megjött volna, 1434. július 4-én részletes jelentést küldött neki Csa­ nádiból Marczali János,3 aki császári ajtónálló mester volt.4 Ez a Marczali valószínű­ leg ugyanazon nemzetségből származott, amely család két püspököt is adott a Csanádi egyházmegyének: Marczali Dózsát és Marczali Lászlót.5 Az előbbi maga is ferences volt.6 Az említett jelentés egy másolat volt Zsigmond császár-királyhoz való felter­ jesztésről. Leírja a törökök ellen a Morava táján viselt háborúk részleteit. E hadjárat­ ról azelőtt éppen csak annyi volt ismeretes, hogy megtörtént. A részleteit ezen levél publikálta. A vonatkozó egykorú források „történetileg legszebb darabja”7 e levél. A következő évben, 1435-ben Jakab megkezdte négyéves magyarországi küldetését. Célja a huszita eretnekség megtörése volt. Első pillanatra különösnek hangzik, de tény: E tévtanok a Délvidéken, így területünkön is inákbb elterjedtek, mint a cseh határral szomszéd vármegyékben. „Az északi megyékben a reformra vágyó lakosság szemtől-szembe megismerte a huszitizmus rombolását, tartalmatlanságát, vadsággal kevert tekintélyrombolását — tehát nem kért belőle. Délen azonban a huszitizmus árnyoldalait nem ismerték, csak a reformot látták benne. A másik ok az volt, hogy délen a huszitizmus keveredett a már előbb ottlévő manicheus és patarén tanokkal. A tiszta hit öntudatát, a katolikus dogmák szilárdságát régen kikezdték az eretnek babonák, tehát alkalmas talajt talált egy nagyjából határozott tanokkal fellépő eret11 Monumenta. — Vö. C sepregi 12—3. 12 C sepregi 24—25. Ezt a feltevést magáévá tette P ossonyi L ászló : A fekete Mária temp­ loma. Vigília, 1955. 28. 1 K. I. 317. 2 R uppert I stván : Egy elfelejtett szent. Magyar Kultúra, 1940. 52. 2 János: talán elírás Imre helyett. H óman—Szekfű III. 176—7. szerint Marczali Imre volt az ajtónálló-mester. 4 Janitor imperialis majestatis. 5 Csanádi püspökök, 1423-tól 34-ig. M. László. 6 Csanádi püspökök 1404-től 23-ig. Dózsa. 7 Századok, 1892. 622.

66

nekség.8 Ehhez járulhatott, hogy Húsz tanai a klérustól semmiféle áldozatot nem kí­ vántak, és így a hitben és fegyelemben meglazult szakadár — volt katolikus is — lelkipásztorok az új hit vezéreivé szegó'dtek. A Duna menti jómódú bor- és gabonakereskedők fiaikat Prágában neveltették, ezek ott megismerkedtek a huszita tanokkal, és hazatérve ezeket itt terjesztették. Marchiai Jakab először az esztergomi, majd a váradi és az erdélyi egyházmegyékben működött, 1436. februárjától kezdve. — Az említett Marczali László Csanádi püspök már 1434 első felében elhunyt. 1434-től 38-ig nem töltötték be a püspöki széket. Ilyenkor a joghatóság a káptalanra szállt, a székeskáptalan pedig helynökéül Kerolti Albert temesi főesperest választotta meg.9 Kerolti már régen kanonok volt, főesperessé V. Márton pápa nevezte ki. 1423. ápri­ lis 16-án IV. Jenő neki adományozta a különben erdélyi egyházmegyében fekvő Déva plébánia-javadalmat is. Többoldalú elfoglaltsága miatt temesi főesperesi hiva­ talában Temesvári István volt a helyettese. Fennmaradt a ferencesek nápolyi levéltárá­ ban Kerolti levele Márkiai Jakab még bosnyák vikáriushoz10, „akinek szavai — egy pápai bulla szerint — a szívtisztaságnak ragyogó példái, kinek ajkáról az üd­ vösség tudományának igazságai ömlenek, akinek munkája a gonosznak minden kovászát eltávolítja, akit Isten buzgósággal, igaz hittel, erkölcsi érettséggel, tudomá­ nyos képzettséggel, és más erények gazdag adományával látott el” .11 Kerolti Albert káptalanja nevében is meghívta12 Jakabot a püspöki székvárosba, Csanádra13, és egyházmegyéjében inkvizitori joggal látta el.14 A modern kor gyermekének szemében az inkvizitorság, nem utolsó sorban a szabadkőműves szellem múltszázadi befolyá­ sára, többnyire visszatetsző. A középkori kortárs azonban az eretnekséget „mérget és döghalált terjesztő betegséginek tartotta, és attól mindenáron szabadulni igye­ kezett. Ezért annak kiirtására eszközökben sem volt válogatós.15 Márkiai Jakab engedett Kerolti Albert helynök meghívásának, a télen már Csanádon tartózkodik. Szokása szerint több ferencessel együtt járja be a falvakat, és végzi rendíthetetlen kitartással a rábízott feladatot. „Gyalogosan jár, csak éjjel fekszik le, három órakor már talpon van. Misézik, rózsafűzért mond és elvégzi az elmélkedését, mielőtt mun­ kába fogna. Keményen bőjtöl, hogy a testi önmegtagadás lelki gyümölcsöket érleljen. Húst, tojást nem eszik, e nagy munkája közben sem. így azután érthető, hogy miért volt szuggesztív hatása, biztonsága, keménysége mely egész lényéből áradt.”16 Némely vidéken a tévhitűek elrejtve, éjszaka idején titokzatos módon végezték istentiszteletüket. Erdőkben, pincékben, lakatlan malmokban és mélyedésekben. 8 Burka K elemen: Marchiai Szent Jakab. Kát. Szemle, 1924. 290. s „Albertus archidiaconus Themesiensis et canonicus Ecclesie Chanadiensis ac sede episcopatus vacante per honorabilem capitulum eiusdem ecclesie vicarius in spiritualibes generalis deputatus.” 10 „Religioso devoto viro domino fratri Jacobo de Marchia ordinis minorum beati Francisci confessoris vicario Bosnensi.” 11 R uppert , id. h. 53. 12 1436. X. 15. „Datum Chanadini feria secunda proxima ante festum sancti Galli confessoris, anno domini millesimo quadringentessimo tricesimo sexto.” Kétségkívül elnézésből keltezi Fermedzin ezt a levelet 1436. június 29-ről. (Acta Bosnae p. 153. nr. 560.) Szent Gál apát napja: Október 16. Ez 1436-ban keddre esett, tehát a hétfő X. 15. 13 „Vestram fraternitetem requirimus, et domini nostri de capitulo affectantes requirunt, ut vos propria vestra in persona hue Chanadinum pro meliori et uberiori expedicione premissorum ac seminandis gradiis divinis dignaretur (Sic!) venire eadem vestra fraternitas.” 14 „Presentium serie auctoritatem nostram vobis attribuimus, quatenus pro defensione fidei Christiane et exterminatione dictarum heresum in diccesi Chanadiensi ubilibet plena et omnimoda auctoritate fungi et úti possitis, ac in omnibus aliis necessarris ad salutem populorum debendis ipsa auctoritete precedente valeatis; alias etiam sacerdotes et plébános, quos idoneos ad hoc reperitis loco mei, in premissis, instituere et deputare valeatis.” 15 L ippai L ajos: Hősök és szentek (M. Kát. írók könyvei) Bp. 389. 18 R uppert , i. h. 53.

67

Két szín alatt áldoztak. Azoknak, akik nem vettek részt istentiszteletükön, lakására vitték a kenyeret, továbbá nyakukról lelógó és belül keményített bőrzacskókban a bort. Márkiai Jakab a templomok falára festett kelyheket átmeszeltette, az eretnek­ séggel gyanúsított papokat keményen megbüntette — még akkor is, ha visszatértek, mert az emberi gyarlóság mentő körülményeit náluk a kegyelem és tudás bősége ki­ egyenlítette. „De ennek ellenére is nem szigorával, kemény fellépésével — hanem szeretetre méltó, derűs és szegénységet lehellő szellemével hatott és teremtett rendet területünkön.17 Rómában jelentették: Oly lelkesedéssel, tudással és fegyelemmel küz­ dött, annyi gyümölcsöt termett tevékenysége az örök élet számára, mintha szent Pál, a legfelsőbb doktor lett volna társa.” 18 Kerolti meghatalmazása megkönnyítette működését a Csanádi püspökségben. „Élete veszélyeztetésével kereste fel azokat a helyeket, amelyekben az eretnekség legjobban virágzott,” 19és szónoklásának erejével számosakat térített vissza, az egyház kebelébe. „Azokhoz a kivételes egyéniségekhez tartozott, akik hatni tudnak olyan hallgatóságra is, mely nyelvüket nem érti. Középmagas termete, komoly olasz­ fekete arca, tar feje, zengő hangja, tanultsága, elme-éle, rendkívüli mértékletessége, határtalan munkaszeretete, kedvessége, szolgálatkészsége és feddhetetlen erkölcsi jelleme mind-mind közrehatottak abban, hogy oly bámulatos eredmények kísérték apostoli munkájában.” 20 Ezután lássuk a másik szentet, akit a közvélemény is jobban számontart: Kapisztrán Szent Jánost. Míg Jakab visszatért Itáliába, addig János nálunk halt meg, mintegy vértanúhalállal. Továbbá azért is népszerűbb, mert egy másik nagy hőssel Hunyadi Jánossal vállvetve küzdött a török ellen. 1453, Bizánc eleste megrendítette a keresztény világot. Két év múlva meghalt az első reneszánsz pápa, V. Miklós, és III. Kalixtus lépett a nyomába. Ő megesküdött, hogy a törököt kiűzi Európából, és Kapisztránt bízta meg a kereszteshadjárat megszervezésével. Kapisztrán éles szemét nem kerülte el, hogy (Karácsonyi János szerint) a Délvidéken a latin egyház életét megbénítja az ortodox románok és szerbek terjeszkedése.21 Amikor az országba ér­ kezett, számosán fölkeresték őt. Temesvári János arra kérte, venné fel a Szent Ferenc harmadrendbe, hogy részese legyen a ferencrendiek érdemeinek: 1455 augusztusá­ ban. Már szeptemberben Szegedre sietett, hogy találkozzék Hunyadival. A megbe­ szélt találkozó mégsem sikerült még, mert Hunyadinak közben el kellett sietnie a Moldvában előzni meg a törököt.22 Kapisztránt a magyar nép mégis olyan lelkesedés­ sel és rajongással fogadta, hogy hamar nem távozhatott. Hallgatói nem fértek a temp­ lomokban, ezért Fiigedi Benedek polgárnagy házában a kapunál készítettek emelvényt, és ott beszélt ezrek és ezrek előtt a keresztény vallás megmentéséről.23 Magyarul nem tudott, és ezért Csanádi György szalvatoriánus ferences tolmácsolta beszédét. Remetei Péter csanádi püspök 1455. szeptember 6-án arra kérte, hogy jöjjön székvárosába, Csanádra. Elküldte hozzá kisprépostját, Attilát. Nagyon kérte, hogy tudassa vele, melyik héten várhatják? Az egész káptalan és egész város hőn óhajtja eljövetelét.24 Kapisztrán felelt; Ez nem maradt ránk. Remetei Péter újabb levele ér­ tesíti, hogy örömmel vette levelét. Újra kéri. Siessen Csanádra. Tulajdon házában, a 17 I. h. 18 Burka, i. h. 351. 19 Szilágyi Sá n d o r : A Magyar nemzet története III. Bp. 1895. 599. 20 Burka, i. h. 351.

21 22 23 24

68

K. I. 334. Bölcskei Ödön : Capistranoi Szent János élete és kora. II. 249.

K. I. 334—5. Bölcskei, II. 249. III. 459., Stifte 114.

Szent György székesegyház mellett jó szállást készíttetett az ő és szerzetestársai számára, és minden szükségletükről gondoskodva lesz. Szándékát tudassa az e levelet vivő Pál mester-kanonok útján.25 „mindenfelől sürgették, hogy jöjjön segítségükre azon harcokban, amelyet a nagyon hatalmasan fellépő görög-keletiekkel kellett vívniuk” .28 Aradra is kap meghívást. Oda az aradi társaskáptalan hívta meg, 1455. szeptember 6-án. Kérik: Térítse vissza az üdvözítő hitre a töröktől elpusztított ba­ zilika és város eretnekségbe süllyedt népét.27 Hunyadi János is kérte: éspedig egy 1455. szeptember 8-i levélben: Jöjjön Hunyadra, ahol Brankovits György szerb despota lánya pestisben feküdt. Utasítására a szegedi polgárok elkísérik Temesvárra, onnan Pecsan László Hunyadra.28 Szeptember 14-én sajnálatáról írt Hunyadi, hogy nem találkozhatott vele még Szegeden. E leveleket Kapisztrán már valószínűleg Csanádon vette kézhez. Remetei püspök meghívásának eleget tett, és 1455. szeptember 17-én megérkezett Csanádra.29 „O tt nagy sokaság előtt hirdette az igét.”30 Napirendje a következő: „Hajnal előtt kel fel. Elmondja a Matutinumtól a Terciáig a zsolozsmát, majd misézik. Utána mond beszédet a néphez. A tolmács, amennyire képes volt lefordította. Ezután visszatér szállására. Itt örömét leli a szolgai munkában: Söpör az udvaron, folyosón, mosogat a konyhába. A sexta és nona elvégzése után betegeket látogatott, sokáig tartózkodott náluk, kezét mindegyiknek a fejére tette, könyö­ rögve imádkozott valamennyiért. Ezután ebédel. Végül fogadja a hozzájövő látoga­ tókat. Ezután elmondja a vesperást, majd késő estig visszatér a betegekhez. Végül a Kompletórium és más kedves imái után nyugalomra tér. Alig alszik 2—3 órát, pedig 70 éves.”31 Ez a magyarázata rendkívüli munkateljesítményének. Kereszteseket toboroz, hosszasan tárgyal a szerb szakadárok ügyében Brankovics despotával, cikkelyekbe szedi a boszniai szerbek vallási tévelyedéseit, a románok püspökét személyesn igyek­ szik meggyőzni tévedéseinek alaptalanságairól, közben ír tudományos munkákat is, és rendje érdekében hosszú leveleket.32 Csanádra érkezésének másnapján, 1455. szeptember 18-án a rend protektorának, Capranica Domokos bíbornoknak figyelmébe ajánlja az obszervánsok ügyét.33 Csanádon éri Lippa város küldöttsége is. Onnét szeptember 18-án a város nevében a helyi plébános jött, hogy megkérje: Ne kerülje el őket sem, eretnekek között élnek, jó egy kis segítség.34 Csanádról szeptember 22-én panaszlevelet írt a ferencesek általános helynökének: A konventuálisok őneki tettek szemrehányást 16 kolostoruk elvétele miatt. Ugyanaznap III. Kallixtusnak jelentette: A szerb despota lepaktált a törökkel, kéri, hogy mégse adjuk fel mi is a török elleni harcot, majd könnyezve önti ki szíve nagy bánatát: Az obszerváns ferenceseket meg­ fosztották a pápai kiváltságaiktól. Csanádról Temesvárra, onnét Karánsebesre ment. „Utazását legnagyobbrészt gyalog, mezítláb tette meg. Agya a puszta föld volt, vánkosa fadarab vagy kő. Nap­ jában csak egyszer étkezett. Általában oly keveset evett, mint egy gyermek. Állandóan vezeklőövet viselt dereka körül.”35 Karánsebesen a ferencrend iránti áldozatkészségük 85 P ettkó : Kapisztrán levelezése, Tört. Tár 1901. Bölcskei II. 250. és u. o. III. 459. 26 K. I. 335. 27 Tört. Tár. 1891. 184—5. 28 Bölcskey II. 249. és III. 459. 29 I. m. II. 249. III. 459. 30 K. I. 335. 31 L ippay , i. h. 292. 398—9. 32 I. h. 392. 33 Bölcskey II. 250. III. 460. 31 I. m. II. 254. III. 460. 35 L ippay , i. m. 87.

69

jutalmául tinkovai Macskási Jakabot és nejét fölvette október 30-án a Ferencrend konfraternitásába, illetve klarisszákhoz.34*36 Innen Lippára ment, és ott fáradozott az ortodoxok megtérítésén. Ezután Erdélybe ment, folytatván misszióját. Helyettesíté­ sével Székely Mihály szerzetestársát bízta meg. Ez 1456 elején érkezett Lippára, s ott kísérletezett a görögkeletiek uniójával. Ez azért nem sikerült, mert a főurak még átmenetileg sem voltak hajlandók elengedni a földesúri tizedet. Talán magának Kapisztránnak sikerült volna, ám Carvayal János bíboros-legátus már 1455. decem­ ber 7-én Budára rendelte a török elleni háborúról való tanácskozásra. Kapisztrán 1456. január 8-án visszatért Temesvárra, április 29-én meg Szegedre. Ott vette kézhez Maróthy Lajos és Máté május 6-án Csanádon írt levelét, amiben arra kérik, hogy megbízottjuknak Gyulai Gergely borostyános mesternek adjon teljes hitelt.37 Nem tudunk róla, hogy végül is felment-e a Carvayal-találkozóra. Az események felgyorultak a déli határon, nem valószínű, hogy amikor okirat igazolja, hogy Szegedről Bács—Futak—Szerémújlak vonalon haladt, közbe egy budai út is beiktatható lett volna. Az egybegyűlt keresztesek élén augusztus 6-án vívta ki a Nándorfehérvári közismert győzelmet.38 A „Turcarum profligator” , törökök ostora címet a keresztesek összegyűjtésével, lelkesítésével érdemelte ki. Az ostrom alatt ő szervezte, tartotta rendben a harcászatot nem ismerő jobbágysereget. Kezdeményező bátorságának köszönhető a győzelem. „Kereszténység és magyarság e pillanatban egyet jelentett, és mindkettőt egyformán az erdélyi vajda és a cseri barát mentette meg.”39 Harmadrend — Szerzetesélet Többféle módon nyilatkozott meg a hívek ragaszkodása a ferencesekkel szem­ ben. Templomaikat zsúfolásig megtöltötték, elhalmozták őket alamizsnákkal. Ezen­ kívül erősebb kapcsolattal akartak a renddel egyesülni. A szerzet öltönyében, to­ vábbá klastromjuk kriptájában vagy cintermében óhajtottak temetkezni.1 A nők részére alapította Szent Ferenc az ún. klarisszák rendjét. Ezt nevezik manapság ferences második rendnek, míg a harmadrend azoknak társulata, akik hivatásuk miatt nem léphettek be klastromba, hanem továbbra is világban éltek. A „regula tertia” által az ilyenek is lelki összeköttetésben maradtak Ferenc szellemével sőt rendi központjával is. A tagokat elősegítette üdvösségük elérésében, bármely életpályán is, a világ zajában is, megélhetés gondjaiban is. Tertiariusoknak hívták őket, néhol „bűnbánó testvéreknek” (Fratres de poenitentia). Egészen külön rendnek tartják ezt, alapítása teljesen független az Ordo Fratrum Minorum alapításától.2 „Nem volt olyan méltóság, állás, foglalkozás, amelyből ne folyamodtak volna őseink a konfráterek kötelékébe való felvételért. A szerzet főnökei tömegesen szerkesztik meg és küldik szét a kinevezési okiratot fejedelmeknek, főpapoknak, főnemeseknek, pré­ postoknak, kanonokoknak, közneveseknek, bíráknak, polgároknak, és ezek család­ jaiknak.”3 Említettük, hogy Kapisztrán János vette föl Temesvárit4, de harmadrendbe 34 Szörény 72. sz. 70—71. —- „Ad confraternitatem Fratrum minorum de observantiam nuncupatorum” — illetve: „Sanctae Clarae seu Sancti Damiani de observantia nuncupatarum.” 37 Bölcskey II. 475. 38 K. I. 335—7. 38 L ippay i. h. 406. 410. 1 Századok, 1898. 414. 2 Balanyi G yörgy : Szent Ferenc harmadrendjének alapítása. Kát. Szemle, 1921. okt. 3 Századok, 1898. 821. 4 K. I. 334. — Történt pedig 1455 augusztusában.

70

iktatta a Macskási családot is.5 Zelici Gergely ferences kusztosz Karánsebesen 1490 április 15-én Mutnoki János nemest és Dorottya nejét, 1497. augusztus 5-én u. ott Mutnoki Mihály Szörényi bán özvegyét, Angellát és családtagjait.6 Herovics Mátyás már mint Csanádi püspök lépett be Szent Ferenc harmadrendjébe.7 Tehát a harmadrend a ferencrenddel egy időben terjedt el a Délvidéken is. Egyes tagjai idővel — ha nem is szakadtak el a világtól — de közös háztartásokba tömörültek és közös napirend szerint éltek. Főleg özvegyek és hajadonok voltak, akik megvettek vagy kibéreltek valamely ferences kolostor környékén egy házat, és abban „vita communis”-t folytattak. így volt Csanádon, Lippán. Egyéb vallásgyakorlatai­ kon kívül istápoltak szegényeket, gondoztak beteget, ápolták a helységben a békét, szeretetet. Ha ezeket megszegték, csupán a szabályokkal egybekötött lelkijavaktól estek el, de bűnbe nem estek. A harmadrendiek vezetője mindig egy ferences pap volt. 1533-ban a Lippai „beginák” lelkivezetését a közgyűlés a lippai ferences éneklő­ atyára bízta.8 A domonkos harmadrendiek Szegeden 1478-ban egy dömés perjel lelki vezetése alatt álltak.9 Külföldön, főleg Németalföldön már azelőtt ismeretesek voltak beguárdok és beginák név alatt. Ezért nálunk is a Szent Domokos és Szent Ferenc szabályai szerint élő jámbor nőket begináknak hívták.10 Latin nevük sorores (nőtestvérek). Elvétve fórul elő a „moniales” (szerzetesnő) elnevezés is. A magyar nép a kolostorban élő és onnan ki nem járó szerzetesnőket hívta „apácáknak” , míg a közös életmódot folytató harmadrendieket szláv szesztra vagy Schwester? szó után szesztrák-nak nevezte. Később a ferencesekéhez hasonlóan külön ruházatot viseltek. Színe: szürke.11 Külön templomuk nem volt, a ferencesekét használták. Lippán valószínűleg átvették az ottani ispotály gondozását és azzal együtt az ottani szent Erzsébet-kápolnát.12 Példás életük számosakat arra indított, hogy belépjenek klastromukba. A töme­ ges jelentkezésre való tekintettel azonban egy 1542-es közgyűlés ezt határozta: Azok a nők, akik már fel vannak véve Csanádon a harmadrendbe, maradjanak ennek tag­ jai a jövőben is, de ne vétessenek fel azonnal a klastromba, hanem lakjanak egyelőre továbbra is a saját otthonukban és válasszanak maguk közül elöljárónőt, vagy nevez­ zen ki ilyent számukra a kusztosztól és házfőnöknőtől kijelölt lelkiatyjuk. Csak a próbaév elteltével bocsássák a bevált jelentkezőket az egyszerű fogadalomtételre.13 Éppen megkezdődött a szegény rendházak átalakulása leányiskolákká, nevelőinté­ zetekké Hazánkban is14, amikor betört a török. A háborúk nemcsak ezt a fejlődést akadályozták meg, de a kolostorokat is elsöpörték. A ferencesek, kivált a cseri barátok, iparkodtak az alapító szellemében a sze­ génységi fogadalmat megtartani. A magyar szabályrendeletek telve vannak ilyen határozatokkal. Nem részesült egyházi temetésben olyan szerzetes, akinél halálakor pénzt találtak. A templom céljaira szolgáló adományokat, valamint a kéregetések­ kor befolyt összeget a klastrom anyagi ügyeit intéző világi „konfráter”-nek adták át.

6 Szörény 100. sz., 104—5. Történt 1455. október 30-án.

• I. h . 116. sz. 122—3. ' Tört. Ért. 1883. 46—7. 8 K. I. 197—8. 8 I ványi Béla : A szegedi dominikánus rendház története. Csedo, Bp. 1935. 77. 18 K. II. 539—40. — Magyarország más részein a premontrei apácákat nevezték beguináknak mint például Szent Margit idejében a Nyulak Szigetén. 11 Mon. Eccl. II. 179. — K. II. 179. és 504. 12 1531-es oki., M árki: Arad vm. 385. 13 Mon. Eccl. II. 497—8. — K. II. 542. — Századok, 1898. 915. 14 K. TI. 541—3. Száz. i. h. 915—6.

71

Semmiféle címen nem volt szabad még templomban sem perselyeket elhelyezniük, vagy megőrzésre ékszereket, arany-ezüst tárgyakat elfogadniuk. Templomuk felsze­ relésében is kerülni kellett a pompát. Értékesebb kelyheket, szentségtartókat csak a tartományfőnök fogadhatott el az egyes klastromok részére. Felesleges építkezéstől, berendezéstől tartózkodniuk kellett. Kolostoraik, sőt templomaik, — legalább az első időkben, fából készültek. Zsigmond egyik 1428. december 5-én kelt rendelete szerint a karánsebesi várnagynak és kenézeknek elrendeli, hogy az épület karbantartáshoz szükséges nagy fákat szolgáltassák ki a ferenceseknek. 1478. július 26-án e kiváltságot Mátyás király is megerősítette.15 Általában gyalog jártak, kocsizás, lovaglás tiltva volt. Csak esetenként és fontos okból káptalani gyűlés adhatott ez alól felmentést. Kizáróan kézimunkáikra és híveik alamizsnájára voltak utalva. Elfogadtak minden természetbeni adományt a klastrom szükségletének fedezésére. Azonban oly módon, hogy a híveknek ne legyenek nagyon terhére. Egyrészt megállapították minden klast­ rom szükségletét — ennél többet nem volt szabad összehalmozniuk. Másfelől: Korlátozták az alamizsnálkodást. A barokk korban már területileg is megszabták, melyik klastrom — mely falvakba járhat, és milyen sűrűn. A középkorban még in­ kább tárgyi tilalmak léteztek: Pl. elfogadni egész életre szóló alamizsnát.16 Híveik általában ellátták őket adományaikkal, úgyhogy rendes körülmények közt ínséget nem szenvedtek. Étkezésük mégis szegényes jellegű maradt: Csak délben és este ettek, szerda—-szombaton csak délben. Ezenkívül semmit nem fogyaszthatott. A klastromon kívül is kerülni kellett a lakmározást. „H a temetésre hívják a testvéreket, menjenek, ahányan csak mehetnek, áldomásra, lakomára azonban nem. Ha a meg­ hívást nem lehet visszautasítani, akkor is legföljebb kettő példáséletű szerzetes me­ het el” — mondja a szabály. Vendégszeretetet azonban készséggel gyakorlották, dáridók nélkül.17 Előfordult, hogy a vendégnek jutott, sajátmaguknak nem maradt kenyér. Példa: „Még a mai napi élelemmel sem rendelkezünk. Már szorgalmasan utánajártunk, a környék lakosaitól részint a rossz termés, részint a szegénységük, — de méginkább az igazat megvallva — hitetlenségük miatt csak igen kevés alamizsnát gyűjtöttünk.” — Ezért egy ízben megengedte a tartományfőnök, hogy a jenei kusztódiába menjenek segélyért. Más alkalommal az egyik szerzetes ismételt kérésére meg­ engedik, hogy Csanádba mehessen élelmiszerért. Amikor a káptalan megtartására kijelölt kolostornak nem volt elég sója, a provinciális úgy rendelkezett, hogy az egyik házfőnök hozzon magával egy mázsa sót, menjen Váradig, ottan két jenei custos két laikus testvért fog melléje adni, és ezek majd elszállítják a sót.18 Ruházatuk megfelelt a szegénység szellemének. A provincia ősi hagyománya szerint szürke posztóból készült. Az anyag beszerzése elég gondot okozott a custosnak. Péld. egy­ szer a jenei őr közli egy gvárdiánnal, hogy a szükséges anyagot Szécsényből fogják kapni. „De most Szécsénybe bajos a közlekedés részint az árvizek miatt, részint mert az útonállók garázdálkodása a legnagyobb veszéllyel fenyegeti az utasokat.”19 Nagyobb kolostoraikban, mint Szegeden, Lippán a mai gimnáziumnak meg­ felelő tanintézeteket tartottak fenn. Csakis így magyarázható, hogy a külföldi egye­ temeken oly gyakran találkozunk éppen e városokból való hallgatókkal. „Ennek nem lehet más oka, mint az, hogy e helyeken ferencrendi kolostorok voltak (Sze­ geden domonkos is) s ezeknek iskolájában sajátították el a magyar ifjak azt a latin

15 Acta Bosnae nr. 679. pg. 130. nr. 1162. gp. 289—90. 18 Századok 1898. 716—721. 17 I. h. 721—2. 18 I. h. 729. 18 I. h. 605—7.

72

ismeretet, hogy külföldre mehessenek.20 Csanádi származású ifjakkal is gyakran ta­ lálkozunk a külföldi egyetemek anyakönyvében. Ezek azonban a Csanádi székeskáp­ talani iskolát látogatták. Átélték a ferencesek a nép minden baját. Ennek forrásai általában a török pusztítások. Sokszor jegyezték fel házi krónikáikban: „pusztulunk, veszünk”.21 Tépelődtek is: Miért kell e népnek és nekik is elviselni ezeket a szenve­ déseket? A bűn büntetésének tekintették. Egyikük szerint: „Nem hallgathatom el, hogy Isten ostorát látom abban, hogy ezt a szegény, szánalomra méltó országot annyi belső zavar szakítja szét, s katonái egymást öldösik.” „Mi most folytonos ret­ tegésben élünk. A török hatalmaskodik és rabol. Milyen vége lesz ennek a szeren­ csétlenségnek? Ne szűnjünk meg tehát kérni a Mindenhatót, vessen véget már szenvedéseinknek és fordítsa el tőlünk haragját.” Iparkodnak megnyugodni a változhatatlanban: „Súlyos veszteségek értek bennünket mostanában, mindazonáltal di­ csértessék az Úr neve, aki mindent jóra fordít.” Állandóan azzal rémítgették őket: Felégeti az ellenség a klastromokat, lakóit legyilkolja, vagy rabszolgapiacra viszi. A rendi vezetőség nem akarta, hogy a szer­ zetesi engedelmesség miatt ok nélkül a török martalékai legyenek. Ezért elrendelte, hogy indokolt esetben hagyják el kolostoraikat. „A török részéről fenyegető veszede­ lem miatt költözzenek ki a szerzetesek.” — „Ha a török veszélyeztetné őket, vonul­ janak el biztosabb helyekre.” Menekülésükkor ez a szabály: Előszöris meg kell men­ teni a templom szerelvényeit; ezután a custos egyik szerzetestársa kíséretében hagyja el a rendházat, azután kis csoportokban a többi szerzetes, utoljára a házfőnök. — Általában nem is a nagyobb hadivállalkozások okozták a közvetlen veszedelmet. Ezek elöl még idejében kitérhettek. Legtöbbet szenvedtek a váratlan, apróbb csapa­ toktól vezetett kóborlásoktól. Ilyenkor alig kerülhették el a felgyújtást, kirablást, s még szerencse volt, ha emberéletben nem esett kár. Többnyire önfeláldozó elszántság­ gal kitartottak a veszedelem színhelyén. A tartományi vezetőség ezt belátásukra bízta. „H a remélik, hogy nem lesz báníódásuk, ám maradjanak.” „Akik kérlelhetetlen kényszer és elöljáróik parancsára elhagyták egy időre a klastromot, csakhamar a a néppel együtt visszatérhettek az elpusztult vidékre, a füstölgő romok közé. Hivatá­ sukat, a nép vigaszát elébe helyezték saját biztonságuknak, mások lelkiüdvét saját földi életüknek.” 20 K. II. 561—2. 21 Az itt következő idézetek K arácsonyi, B unyitay és M árki által gyűjtött szemelvények a Századok 1898. évf-ban, a 317—319, továbbá a 611—616. oldalakról. Lotz Antal megjegyzése: A magyar ferencesekről kifejezetten új szakkönyv Szabó Pius óta sem jelent meg. Szántó Konrád egyes zárdákról és templomokról megemlékezik a Vigíliában, sőt Jász­ berényről monográfiát is írt. Nem azonban tájegységünkről. Magyar nyelven, de Jugoszláviában szép albumot nyomtattak ki Assisi Szent Ferencről (H armat szerk., Agapé, Újvidéken é. n.) Új viszont, hogy K ristó szerkesztésében napvilágot látott ,,Szeged története" több kötetre tervezve, I. k. 1983. II. 1985. Ez több helyen is vissza-visszatér a kulturális, vallási, sőt még egészségi és növénytermesztési témáknál is a ferencesek több ágának itteni érdemeire. A szalvatoriánusok házáról szintén Juhász Kálmán még nem láthatta Bálint Sándor: Szeged-Alsóváros és népe, 1985-beli könyvét. — A vul­ gáris sajtó igen sokat támadta Márkiai Jakab működését. Erre Juhász már szintén nem tudott vá­ laszt adni. Megjelent viszont Bécsben (f M arosi L ászló szerkesztésében) „Testvéreink a szentek” válogatás, nagyközönség és nem szakkutatók számára. Ebben kisebb fejezet szól róla: II. köt. 190— 1. old. (1982). A Kirschbaum-féle közismert Ikonographie (Herder, 1970—78. VII. köt. 46—7. old.) számos szakirodalmi tájékoztatás címét összegyűjtötte. Újdonság, hogy a Magyar História sorozati­ ban megjelent K ulcsár P éter : Kapisztrán János kötete, Bp. 1987. — Végül tartozunk az igazság­ nak azzal is, hogy a török kor végén Temesvárott tartózkodó ferencesekről, a passarováci béke utáni újjáépítésben való munkájukról Klny-okat adott ki P acha Á goston 1920—25 között. így Gottschlich Miksa atyáról, akinek kéziratait a Temesvári Püspöki Levéltár őrizte. Ez már meghaladja jelen, középkorról szóló témánkat, de be is tetőzi azt.

73

Bármennyire is alárendelték saját érdekeiket magasabb eszményeknek, bár­ mennyire is tudták természetfölötti szempontból érzékelni a szenvedések becsét, el-elfogta őket a vágy, a folytonos szenvedésektől, nélkülözésektől, maró gondtól való végleges szabadulás után. Mikor arról értesültek, hogy pár rendtagot a török legyilkolt, egyikük így vigasztalta a tartományfőnököt: „Nagyobb gond van örven­ deni mint bánkódni afelett, hogy Istennek tetszett testvéreid közül többeket annyi nyomorúságból és szenvedésből kiszabadítani és az örök szeretet országába föl­ vinni.” — Máskor imádkozva körülállták egy elhunyt idősebb társuk kihűlt tetemét, mondogatták: „Istenem, milyen jó már őneki! Megtért Atyánkhoz, Szent Ferenc­ hez! S részese az örök boldogságnak.” Kérdezik önmaguktól, amikor celláikba hú­ zódnak, vagy egyhangú lépésekkel méregetik klastrom folyosóit: „Vajon mikor kerül rám a sor?” Megsiratják a szegény áldozatot, feljegyzik nevüket évkönyveikbe, és úgy tekintik őket, mint hivatásuk vértanúit; nevük a rendben mindig élni fog! Egyre kisebb körbe szorulnak az életben maradt rendtagok. Egymásután elpusztulnak a kolostorok. Költség és munkaerő híján a szükséges tatarozások is elmaradnak. Kénytelenek szomorúan és tétlenül végignézni, mint válik romhalmazzá számos esz­ tendő munkája, miképp pusztul el több évtizedes fáradtság gyümölcse. Házi króni­ káikban feljegyzik: „Az épületek falai romladozni kezdenek. A vakolat, a cserép mindenhol lehull. Az ablakokat beveri a jégeső, az Isten házába szabad bemenetele van a hónak, esőnek, — a szél sivítva szágult végig a folyosókon, kísértetiesen bezörgetve az elhagyott, lakatlan termek ajtajain.” — A klastromok pusztulása, a rend tagjainak megfogyatkozása miatt megváltoztatták a kolostorok területi beosztását. Az áldott, jó nép, mely eddig „barátaival” megosztotta kenyerét, most maga is vagy végnyo­ morral küzd, vagy elmenekül. Ezért például a szegedi szerzetesek részére biztosították a távoli szálkái, almási és apáti kerületekben is az alamizsnaszedés jogát. „Egyedül a remény maradt meg számukra vigaszul, hogy a hatalmas Isten megelégeli a szeren­ csétlen bemzet szenvedéseit, és végét veti az oly sűrűn jövő csapásoknak. E remény teljesülését azonban ők már nem érték meg. A föléjük boruló láthatár mindvégig komor, vészteijes maradt s a boldogság napját ők már nem látták többé ragyogni a szegény ország felett.”

74

VII. D omonkosok

A Domonkos-rend első kapcsolata a Délvidékkel Búzád bán adománya a szőregi apátság részére. Búzád II. Endre bizalmas híve többször főispán, kiterjedett jó­ szágok ura. Ezekről mind lemondott, amikor a domonkosrendiek pesti kolostorába vonult. „Igen járatos volt a tudományokban, kiváló és kedvelt hitszónok lett.” A ta­ tár betöréskor e rendház perjele és több tetsvér elmenekült. Búzád engedélyt kért, hogy ott maradjon a menekülni nem bíró szegények vigasztalására. Éppen a temp­ lomban imádkozott, amikor a tatárok oda is betörtek, és a főoltár előtt leszúrták. A világ javairól való lemondása, és tragikus halála miatt „Nagy Búzád Bán” néven emlegették. Mint rendi boldogról december 8-án emlékeznek meg róla. Szerzetbe lépésekor Zobor-földjét a szőregi bencéseknek adományozta. E birtokkal Jácint zőregi apát egyességet kötött Búzád fiával, Búzád mesterrel. Okiratukat IV. Béla megerősítette.1 Szegeden a domonkosok, vagy népnyelven dömések 1318-ban telepedtek le.2 Szent Miklós tiszteletére épült kolostoruk és templomuk Felsővároson állott. FelsőSzeged, vagy régiesen „Felse-Zygeth” a középkorban önrendelkezési jogokkal volt felruházva. Zsigmond 1431-ben minden csütörtökre vásártartást engedélyezett szá­ mára. Felsőváros egy nagyobb, és több kisebb szigeten terült el szintén. Száraz időben kiapadt a szigeteket elválasztó víz, magas Tisza-vízálláskor csak csónakon, vagy néhol hidakon át közlekedhettek egymással. A Szent Miklós egyház valószínű­ leg a nagyobb szigeten épült fel. Ezt két út szelte át. Egyik az algyői országút, másik ezzel párhuzamosan a város főutcája: Szent György utca. Ebben laktak a gazdagab­ bak. É két út közt, a sziget közepe táján térség volt, és ott állt a város plébániája. Helyét Cs. Sebestyén Károly szabatosan meghatározta: „Pontosan a Szent György téri városi elemi iskola helyén állott.”3 Emlékét őrzi a mai Szent György utca és Szent György tér is. Létezett a középkorban valami kisebb tér a templom egyik oldalánál, mert e kifejezés is előjön: Piatea sancti Nicolai, — úgyszintén: Piatea Praedicatorum.4 Az is lehet, hogy ez (vagy ezek?) keresztezték, az is lehet hogy pár­ huzamosak voltak a Szent György utcával.5 Mivel a középkorból másik Szent Mik­ lós templomról emlék nincs, tehát az ittlévő elnevezés is igazolja, hogy a domonkos templom volt a Szent Miklós templom.6 Már a török kiverése után, amikor a mino1 Hasonmása: Kpt. 199. 2 Ekkor határozta el a rend lyoni nagykáptalana a szegedi konvent alapítását „Concedimus... item provinciáé Hungarie unumconventumcondendum in Seghedino” . R eichert : Acta sapitulorum generalium O. P. II. 110. — 3 I ványi B éla : A szegedi dominikánus rendház története. Credo, 1935. (XII.) 5. sz. 81. Szeged középkori templomai. Építéstörténeti tanulmány, Szeged, 1938. 71—2 4 Az 1552. évi tizedlajstrom. OLT. vö. I ványi i. h. 81. 6 R eizner IV. 107. * I ványi i. h. 93.

75

riták kívántak Szegeden letelepedni, 1754-beli okirat tanúsítja, hogy új Szent Miklós templomot akartak építeni. Az akkori városi tanács a célra kijelölte a mai Szent György tér keleti oldalán lévő területet. Azért „itt, mert a hagyomány szerint azon a helyen valamikor Szent Miklós tiszteletére szentelt templom” lett volna.7 A szájhagyomány ilyen alakban talán téves. Annyi tény, hogy a minoriták barokk temp­ loma ugyanannak a szentnek a tiszteletére épült, mind hajdan a domonkosok egy­ háza. „Lehetséges, hogy azonos azzal a feltűnően erőteljes támpillérekkel bíró, egytornyú nagyméretű és szinte túlmasszív csúcsíves templommal, mely a régi rajzokon a város (vár) és a Felsőváros határmesgyéjén, a vár középkori egykori falán kívül, de a palisszádokon belül állott.”8 Hozzátehetjük: E templom nem volt plébánia. 1438. május 12-ről maradt egy érdekes oklevél. Miklós, ki a domonkosok Szent Miklósról nevezett házának perjele,9 IV. Jenő pápához fordult feloldozásért nem szándékos emberölés bűnténye alól. A perjel Mátyás, szegedi konventuálissal a tar­ tományfőnök látogatására ment. Ott 8 napig időzött. A havazást felhasználva, a fő­ nök egyik familiárisával hólabdázni kezdett. Az ártatlan játék parázs verekedéssé fajult. A familiáris kardot rántott Mátyásra. Miklós perjel amint észrevette, kint mi folyik, ott termett és a familiárist úgy arcul verte, hogy elterült a földön. Majd kicsa­ varta kezéből a kardot, a lapjával 3—4 ütést mért rá, és otthagyta hemperegni a hó­ ban. Erre György, másik konventuális, szintén több ütést mért rá a karddal. A fami­ liáris később vérezve föltápászkodott. Egy orvos 20 nap alatt kigyógyította. 50 nap­ pal a csetepaté után hirtelen mégis meghalt.10 Miklós perjel lelkiismeretfurdalást ér­ zett. Kinyomozták ugyan, hogy a familiáris gyönge fizikumú volt, máskor is sokat betegeskedett. Halálos ágyán is kijelentette, hogy nem a papok az okai halálának11, Miklós mégis a Szentszékhez folyamodott. Sőt engedélyt kért, hogy továbbra is Szegeden maradhasson.12 Rómában a „pápa jelenlétében” a kérést teljesítették.13 Szeged polgárai kedvelték a domonkosokat. Végrendeletekben is megemlékeztek róluk. Mő András szőlőt hagyományozott rájuk.14*Számosán léptek be Szegedről is a rendbe. így Szegedi Péter később nándorfehérvári püspök, továbbá Simon szerze­ tes, a szegedi bíró fia. Utóbbit a rendfőnök a „Szent Márk egyház bíbornokának ké­ relmére, a magyar király által Simonra bízott római Szent István egyház ügyeinek elintézése végett 1474. december 29-én Magyarországra küldte” . Innen visszatért Rómába. Pesti Péternek megengedik: Ha a pesti konventben a levegő nem tesz jót neki, akkor szabadságában áll a szegedibe átmenni. Márk fia Péter szintén szegedi rendtag, a jubiláris rendtagok kedvezményében részesül: „A rendházon kívül tartózkodhatik, gyóntathat, és — a rendes gyóntatóján kívül — évente háromszor bármely szerzetestársánál elvégezheti a gyónását. Alamizsnát is gyűjthet, és ha a Szentszék 7 Cs. Sebestyén i. m. 80. 8 Iványi i. h. 83.

9 Nicolaus prior conventus sancti Nicolai de oppido Szegediensi ordinis praedicatorum Bachiensis diocesis. 10 „...trés val quator ictus causa correctionis...cum plaio gladii eidem familiari dedit...Nihilominus a vulnere per quendam medicum infra viginti dies totaliter sanatus fűit, séd tarnen ipse fa­ miliáris, qui debilis naturae ac naturaliter infirmabatur, infra quinquaginta dies post hujusmodi percussiones ab hoc saeculo migravit.” 11 „ignorans si ex percussionibus huiusmodi aut infirmitate naturali qua tunc detinebatur dictus familiáris obierit, de morte ipsius familiáris, qui dum in mortis articulo esset, dictum exponentem nullum de sua morte culpam habere dixir.” 12 „quod in dicto suo conventu remanere libere et licité possit et valeat.” 13 „Concessum ut petitur in praesentia domini nostri papae” 10—13. jegyz.: Vat. Lt. Suplicationes Eug IV. A. VIII. L. III. f. 43. Fr. Jz. Lk. II. nr. 561. pg. 164. 14 C zaich A.: Gilbert: Regeszták a római Dataria levéltárnak Magyarországra vonatkozó bulláiból II. Pál és IV. Sixtus idejéből. Bp. 1899. 9.

76

kegyelméből püspöki székre emeltetnék, továbbra is a rend imáiban és kedvezményei­ ben részesül, végül joga van egy rendtársat — ún. sociust — tartani maga mellett.15 Váczi Pált a bécsi rendházból áthelyezték a magyar rendtartományba azon kedvez­ ménnyel, hogy tartózkodási helyéül tetszése szerint a pesti vagy a szegedi konventet választja. (1478-ban) — Eme adatok mutatják, hogy a szegedi rendház a pestihez hasonlóan tekintélyes konvent volt, — egyik tag püspök lett, a másiknak erre esélye volt, — továbbá Szegedet ,,Jó levegőjű” városnak tartották. A ferencesekhez hasonlóan a domonkosoknak is volt megszervezett harmad­ rendje. Ennek különösen sok nőtagja volt. A rendfőnök lelkivezetőjükül a konvent perjelét jelölte ki, !478-ban. A konvent teológiai tanfolyamot, szakiskolát tartott fenn. Ennek lektora, János egyszer szükségbe jutott és könyveit elzálogosította. 1495. október 11-ről kelt engedély szerint a provinciálisa megengedte, hogy kiváltá­ sukra alamizsnát kérhessen, a könyveket élete végéig használhassa, vagy ha újra rá­ szorul, értékesíthesse. A könyvek akkori értékére jellemző, hogy amikor Szalánkeméni Istvánt Szegedre osztották be, előző állomáshelyéről, Veszprémből nem adták ki könyveit. Ő időközben Rómában tanult, s mikor visszatért, rendfőnöki parancsra kapta csak vissza előző kolostorából a könyveket. A domonkosok könyvei úgy lát­ szik, később a ferencesek alsóvárosi kolostorába kerültek. Ez bizonyítható János konventuális egy könyvéről. A dömések mindig őrködtek azon, hogy rendtagjaik, méginkább pedig elöljá­ róik kiváló képzettséggel rendelkezzenek. Pál mester, tartományfőnök 1493-ban járt Szegeden. Az akkori perjelt, Szegedi Miklóst fiatalnak és tanulatlannak találta. Rög­ tön elküdte Pécsi Ozsvátot az akkor éppen Velencében tartózkodó rendfőnökhöz. Ez a jelentés alapján Szegedi Miklóst nyomban fölmentette a perjelségtől. — A sze­ gedi hittudományi tanfolyam sem elégítette ki a döméseket, és főiskolákat látogat­ tak. Szegedi András péld. Sienába, (1476), Szegedi Domonkost Krakkóba, Gál konventuálist Kölnbe (1494), Szegedi Jánost 1495-ben a budai dömés egyetemre („Studium generale”) Miklóst pedig Bolognába küldik ki (1493-ban) ő utóbbit „artes” tanulmányozására.16 Ezek az utazások gyakran veszéllyel jártak. Mikor Fülöp szegedi dömés „tanulás céljából Itáliába utazott, és a Dráva-melletti faluban a bíróhoz betért éjjeli szállásra, a bíró fia, Balázs, több társával rátört: Mindenéből kifosztották, őt magát pedig félholtra verték.17 — Még ilyen akadályok sem szegték a szerezetesek utazási kedvét. „Ahitat céljából” (causa devotionis) nyer engedélyt útra: Balázs alperjel Péter és Pál apostolok sírjainak meglátogatására 1493-ban, Mi­ hály conversus fráter a jubileumi búcsú elnyerésére szintén Rómába 1494-ben, Ba­ lázs pedig arra, hogy Rómába utazhasson ájtatoskodni, 1495. március 15-én. A rend­ főnök megengedte, hogy e célra családi vagyonából bármely konventben legföljebb 25 aranyat félretehessen. Aachenbe is mentek, éspedig Miklós, 1497-ben,18 továbbá a rend generálisához János és Barnabás Szegedről. Egyikük „közvetlen keresni iga­ zát”19 másikuk a „generális elé járulni” .20 Magyarországi Barnabás hitszónok arra kap engedélyt rendfőnökétől, 1529. november 14-én, hogy a magyar rendtartomány egy más konventében keressen magá16 I ványi i. h. 74—5.

16 I. h. 77. 80. 84. •— Középkori latinitásunkban az „Ars” nemcsak a mai értelemben vett művészeteket jelentette, hanem valamely tudomány, sőt céhbeli iparosságnak művészi fokon való gyakorlását is. 17 Századok, 1903. 340. 18 I ványi i. h. 78—81. 19 Századok, 1903. 232. 20 I ványi i. h. 81.

77

nak helyet. „Miután a szegedi konvent, amelyhez eddig tartozott, háborúkban tel­ jesen tönkrement.” 21 Temesvárott alighanem ugyanakkor telepedtek le, mint Szegeden. Károly Ró­ bert egy ideig ott tartotta székhelyét, a város akkor nagy jelentőségre tett szert. Köz­ vetlenül a vár körül számos egyház emelkedett. A szent Eligius plébánia, Szent György és Szent Márton egyházakon kívül létezett Szűz Mária és Szent Margit kápolna is, „a délnek fekvő egyik szigeten, a Temes folyó mellett” pedig a domonkos kolostor és templom.22 A zárda egyszer „elvett jószágok miatt” VI. Sixtus pápához folyamodott.23 Híres tag volt a temesvári konventben Botka Tamás. Szegedről származott majd Firenzébe került, a Santa Maria Novella kolostorban végezte hittudományi tanulmányait, majd tábori lelkész. 1475-ben engedélyt nyert arra, hogy a magyar király és főurai szolgálatába állhat — ahányszor a török ellen vonulnak. A háborúk­ ban tisztes személyek társaságában a király és főurak kíséretében tartózkodhatik, szentmiséket és szentségeket kiszolgáltathatja, Isten igéjét hirdetheti. Ehhez elfogad­ hat alamizsnát, és rendes gyóntatóján kívül kétszer egy évben szabadon választott gyóntatójánál végezheti a szentgyónásait. Több pert is lefolytatott. „Úgy látszik, Tamás keményfejű magyar volt, aki igazát nem hagyta.24 Saját költségén vett egy barátparlaga nevű szőlőt a temesvári konventnek, — ennek ellenében a temesvári konvent kötelezte magát arra, hogy e szőlő elsőévi termését Botkának engedi át. 1499-ben ebből por lett, amit választott bíróság elé terjesztettek.25 Más: A római Szentszéket kérte, hogy a török fogságban lévő Frangepán Miklós nejét, Erzsébetet és „mindazokat, legyenek egyháziak vagy világiak, nemesek vagy nemtelenek, fér­ fiak vagy nők, kik a dömések birtokai egy részének erőszakos foglalásában segítettek, addig is míg a per eldől, kiközösítéssel sújthassa” . Idézze a pápa törvényszéke elé Erzsébetet, illetve férjét, hogy adjanak számot hatalmaskodásukról (1496. január 16.) János bíboros teljesíthetőnek tartotta Botka kérését. Nemsokára megjelent Frangepán Miklós Rómában és előadta: „Nem jelenhetett meg előbb Őszentsége, előtt, mivel a török ellen harcolva, elfogták. Tamás atyát nem az igazság szeretete hanem a személye elleni vak gyűlölet vezette, miértis, a neki adott különös jogok visszavonását kérelmezi.” Ugyanazon év március 10-én. „Frangepánnak sikerült ma­ gát tisztáznia, és így Botkától az Apostoli Szentszék visszavonta a kiközösítés jogát.26 Ettől függetlenül Botka nagy kegyben állhatott a királyi udvar előtt. Beatrix királyné gyóntatója mellé rendelik, mint „sociust”, kap exklausztrálási engedélyt is 1489-ben, — így bármely egyház szolgálatába állhatott. 1496-tól a Tergovistyén fekvő Szent Miklós kolostorban lett perjel és lektor is (főisk. tanár) 1497. szeptember 20-án pedig moldovai püspök lett. Ráfael bíboros szentelte föl püspökké.27 Rozványi Simon marosontúli főesperes és csanádi kanonok tihanyi commendátor-apát halála után ezt az apátságot II. Ulászló 1503. február 21-én Botkának adományozta. Kárpótlás volt ez, mert kívánságára a moldvai püspökségről lemondott, és hogy főpapi méltóságának szégyenére ne legyen kénytelen koldulni. Meghagyta ezért Bakócz Tamás bíborosnak, aki egyben királyi titkos főkancellár is „Tamás fráter püspök urak iktassa be teljes joggal a Tihanyi Szent Ányos apátság commendájába, úgy azonban, hogy a nevezett 21 I. h. 82. 22 Szentkláray : Temesvár város 10.

23 Vat. It. suppl. Sixt. IV. Tom. 1059. föl. 4. Fr. jz. 24 I ványi id. h. 75—6.

25 Ugyanott 76—7. 24 Századok. 1903. 232. 27 Történet: 1497. október 28. I ványi i. h.

78

püspök-commendátor az apátság minőségéhez, vagyis jövedelmihez képest elegendő szentbenedekrendi szerzetest tartson, és egyházában az istentiszteletet el ne hanya­ golja” .2*28 Az Apostoli Szentszék három év múlva megerősítette ezt a kinevezést: 1506. július 1. II. Gyula pápa a tihanyi apátságot Tamás nándorfehérvári püspöknek adományozza, és ennek végrehajtásával megbízza a Csanádi és a győri püspököt, meg a veszprémi püspöki helynököt.29 Sem a pápai bulla, sem a királyi kinevezés nem em­ líti Botka családi nevét. Utóbbi is Szegedi Tamás moldvai püspöknek mondja30, de még évek múlva is nándorfehérvári püspök és tihanyi c. apát. 1510-ben II. Gyula megbízza a fehérvári Szűz Mária Egyház prépostját, hogy Tamás nándorfehérvári püspöknek és örökös tihanyi commendatornak jogait oltalmazza meg az apátság gonosz támadói ellen.31 1499-ben Bálint rendtagot helyezik Temesvárra, 1502-ben Jánost küldik ki Bo­ lognába tanulmányai végzésére, később Budára. 1510-ben Albert és Márton szerze­ teseket Temesvárra.32 1532. Mindenszentek előnapján érkezett Zápolya János király Temesvárra, ahol Szerémi György káplánja a domonkosoknál tartotta az ünnep nagymisét.33 Szeged és Temesvár után keresendő, hogy Csanádon is voltak-e domi­ nikánusok? A XV. század végéről van erre adat. Ami elég késő ahhoz képest, hogy a többi akkori püspöki székhelyeken már a XIII. században jelen voltak. így könnyen lehet, hogy az alapítás itt is régebbi. 1496-ban Benedek konvent-tag engedélyt nyer, hogy „egy apátság gondozását átvegye” . Kommendátornak szemelték ki, mint Bot­ kát. Lukács rendtag abban a kedvezményben részesült, de már 1511-ben, hogy „ke­ reshet magának való kolostort” . Ugyanis ekkoriban a dömések is egymásután estek áldozatul a török harcoknak. A domonkos-rend és a Csanádi egyházmegye viszonyánál meg kell említeni a női ágat is. Ezeknek zárdájuk ugyan nem volt területünkön, birtokuk azonban igen. A margitszigeti (akkor még Nyulak-szigete) nővéreknek két hatalmas uradalma terült el a Délvidéken: Hódmezővásárhely és Donáttornya. Az elsőhöz már a szent király­ lány életében jutottak hozzá. Kezdetben a mai város helyén két külön település volt: Hód és Vásárhely. Utóbbi volt a Kalán nemzetség óriási uradalmának központja. A tekintélyes nemzetség utolsó sarjának, a Kalán-nembeli Pósa ispán fia, Nána ispánnak Moys nádor leányával kötött frigyéből nem származott fiú. Kiterjedt jó­ szágtesteiket a szigeti domonkos nővérekre hagyományozták. 1266. május 5-én ezt IV. Béla is jóváhagyta, márcsak leánya emlékére is, ki akkor még a klastrombán élt. A nővérek előrelátása volt, hogy fölterjesztették Rómába is a megerősítés kérvényét.34 Hód és Vásárhely a koraközépkorban nem Csongrád, hanem Csanád vármegyébe tartozott, s mindkettő a pápai tizedjegyzékekben Csanádi plébániaként szerepel. Mint a helytörténeti kutatások tanúsítják, minden akkori vármegye egyházilag egy főesperesség volt a püspökségen belül: Temes, Arad, Keve, (ez a későbbi Torontál) Sebes, Krassó. Kivétel az akkori Csanád megye, mely kiterjedése miatt két főesperességre oszlott. A Marostól délre feküdt a székesegyházi (vagy „Csanádi”), míg észak­ ra a marosontúli, maroselői, vagy harmadik néven maroselvi. — A XIV. század vé­ gén csak Vásárhelynek hívták, a XVII. században lett Mezővásárhely, és csak a tö2S Pann. X. E rdélyi L ászló : A tihanyi apátság története. Bp. 1908.1. 66. okit. 138. 28 I. h. Okit. 142. 30 „Reverendus in Christo pater, dominus fráter Thomas de Segedino, eppus Moldaviensis.” 81 Pann. X. 70. 82 Fehér Mátyás O. P. szíves szóbeli közlése. 88 E rdélyi L ászló : A mohácsi vész nemzedéke. 229. 330. 431. 84 1276. május 10. Mindkét oklevél legelfogadhatóbb szövege: Borovszky : Csanád vm. I. 73. 1. 5. jz. — Vö. II. 215. sk.

79

rök után kapta mai háromtagú nevét: Hódmezővásárhely. E névváltozást nem érték meg a szigeti nővérek. Csak rövid ideig voltak ezen számost majort magában foglaló uradalom birtokában. Mert nemsokára a Dorozsma nemzetség, majd Hunyadi Já­ nos kezébe került. Éppen fordítva volt a másik uradalmuk sorsa, Donáttornyáé. A jelentős birtok a Hunyadi család birtoka volt, és tőlük került a szororok birtokába. Helye a mai Szentes, Szegvár (akkor még Szeg) Derekegyház, Nagymágocs és Fábiánsebestyén között volt. Csanád vármegye után egy ideig Aradhoz számították, majd az újkorban Csongrádhoz. Egy ellenvélemény van, éspedig Arad megye nagy monográfusa, Márki Sándoré.35 Őszerinte e birtok a mai Tornya község, amely Battonyától délre fekszik (1920 óta román terület). E birtok Hunyadi halála után özvegyéé, Szilágyi Erzsébeté lett. Ő ragaszkodott e földhöz, és amikor híre járt, hogy fia, Mátyás más terveket forral a birtokról, elküldte két tiszttartóját, Teleki Varjasi Jánost és Csirái Benedeket az aradi káptalanhoz. 1463. augusztus 9-én ott tiltakozást jelentettek be az ellen, hogy a király a birtokot eladományozza. Ennek meg is lett a foganatja. Mátyás meg­ hagyta édesanyja kezén. Csak Erzsébet halálakor szállt fiára, majd őutána Corvin Jánosra a tulajdonjog. Corvin János Dobozi Bánfi Andrásnak adományozta, Ulászló király beleegyezésével. Az új birtokosnak azonban — szintén hiányzott a fiú utódja. Ezért a Csanád vármegyei Donáttornyát a Békés megyei Királysággal együtt a szigeti domonkosnővérekre hagyta. 1495. június 1-jén készítette el a váradi káptalan előtt a végrendeletet, amit a király is megerősített. Dobozi Bánfi nemsokára el is hunyt. A király június 23-án a budai káptalannak parancsolta meg, hogy iktassa be a nő­ véreket ebbe a birtokba. A káptalan jelentette is, hogy a beiktatás az összes alakiság pontos betartásával megtörtént, és a birtokba bevezetésnek senki ellent nem mon­ dott. így lettek e vidéken újból földesurak a szigeti dominikánák. Külön tiszttartók intézték a gazdaság ügyeit.36 A XV. század végén mintegy ötszáz magyar lakosa volt Donáttornyának. Egy 1499-es okirat felsorolja nevüket. Tévedés volna azt hinni, hogy ez a jószág örömöt szerzett a tulajdonosainak. Sok gond, és mégtöbb keserűség járt vele. Legalábbis a fennmaradt oklevelek inkább ezt örökítették meg. Uradalmaik jobbágyait folytonosan zaklatták a szomszédos földesurak. Végül maga II. Lajos vette a szerzetesnővéreket védelmébe, és megpa­ rancsolta, hogy az illetékes hatóságok állapítsák meg újból az uradalom határait. Az ügy igen soká elhúzódott, mert még 1531-ben is Zápolya, az országbírója, Pestyéni Gergely is ez ügy elintézésén fáradoztak. Közben folytak a „Hatalmaskodássok”. E kifejezés az oklevelek ismert és megszokott kifejezése. Szegi Dóczi János szomszéd földesúr 1522-ben két nagy hordó bort vitetett saját birtokáról a donátt tornyai uradalomba, és ott a domonkosnővérek sérelmére kimérette. Erőszakkal elhurcoltatta egyes jobbágyok ökrét, árpáját, mézét és ezzel a nővéreknek is 200 forint kárt okozott. Mágocsi Gáspár gyulai várnagy és öccse, Tamás pedig az ura­ dalom „verestelke” határrészét foglalták el „hatalmasul” . A nővérek állták a pert, és új adománylevelet kértek, hogy megerősödjenek egy királytól aláírt oklevél által is a birtokban. Ez új beiktatással járt 1508. november 1-jén, amikor is minden szom­ széd földesura jelen volt, ellent senki sem mondott. Eközben furfanggal a királyi ud­ varban is áskálódtak az apácák ellen. Podmanini Podmaniczky János királyi főpalotamester és Razvai Horváth János szerint a Doboziak kihalása után Corvin Jánosra szállt az uradalom, arról kiskorú fiára, Kristófra, annak halála után meg a 35 Arad vm. tört. 185—6. 36 Ezek közül névszerint ismertebbek: Homokházi Cseke Barnabás (1499), Inokai Lénárd (1508), Edrédi Harangi Lénárt (1514—6) és Felgyői Jakabházi Miklós.

80

koronára. Hazugság volt, de Dobzse László mégis kiállított egy adománylevelet részükre 1508. június 13-án. Ebből méghosszabb pör keletkezett, a Csanádi káptalan állította ki a határjárási régi oklevelek másolatait, és ügyvédek védték a jussot. A Dózsa-féle jobbágyfelkeléskor az uradalom jobbágyai elpusztították Szegi Dóczi szegvári kastélyát. Még 10 évvel a felkelés után is volt olyan jobbágyuk, akit a gyulai vár fogságából Thurzó országbíró parancsára a csanádi káptalan szabadított ki. Báli török bég rablóhadjáratai 1529-ben elpusztították az uradalmat. Az apácák Zápolyai oltalma alá menekültek, aki a Várad melletti Szent János monostorba helyezte el őket, elvből visszaadva a donáttornyai uradalmat. A török defterek már elpusztított helynek jellemzik Donáttornyát, holott az apácák még akkor is meg­ kísérelték az újjátelepítést, amikor átmenekültek I. Ferdinánd országrészébe, Po­ zsonyba. Adatok vannak 1562-ből, 1571-ből és 1573-ból37 is, hogy Nagyszombatból bérbe adták Gimesi Forgách Simonnak 900 forint haszonbérért. Az 1596. évi tatár­ pusztítás után azonban Donáttornyának még a neve sem maradt fenn. Szentes határában van csupán egy tanyakerület amit Donátnak hívnak. A szigeti klastrom mindig hűen teljesítette kegyúri jogait, és még a török hadjáratokkor is védelmet kér­ tek a nővérek a távoli birtokra a pápai követtől. Tamás bíboros 1524. április 13-án a nagyobb kiközösítés terhe alatt megtiltotta kegyúri és kijelölési jogaik korláto­ zását.38

37 Borovszky II. 150. sk. 38 Vö.: Borovszky i. h. — J uhász K álmán : A margitszigeti domonkosnővérek tiszántúli uradalmai. Kai. Szemle, 1944. 318—321. 81

V ili. PÁLOSOK

Kolostoraik A pálosoknak a „Temes folyón túl” : Boldogkőn és Gattaján (Gathal) továbbá Arad megyében Kladován (Kalodva) volt kolostoruk a mi területünkön. Mint isme­ retes, az egyetlen szerzet, amely magyar földön termett. Szerzeteseiket a nép ruhájuk­ ról „fehér barátokénak hívta. A koldulókhoz részben hasonlítottak, regulájukat tő­ lük kölcsönözték, de részben különböztek is: A városokat kerülve, inkább a reme­ teséghez alkalmas távoli kies helyeket kedvelték kolostorépítésre. Földművelés, mesterségek, tudományok ápolása náluk csak mellékfoglalkozás volt. A napnak, sőt éjszakának nagyrészét önmegtagadó gyakorlatokkal, elmélkedéssel és zsolozsmával töltötték.1 Boldogkőről nevén kívül nem sok adat maradt fenn. Gattaja századokon át Krassó vármegyei helység, a XVI. század végén Temes, a XVII. század végétől Szörény megyéhez tartozott.2 A Csanádi káptalan egyik oklevele 1343-ból tanúsítja, hogy Omori László húgának ajándékozza „Mezősomlyó és a Borza folyók között Krassó vármegyében fekvő Alsó- és Felső-Gatal birtokait. Valójában a későbbi Gattaja a Berzava és Mezősomlyó között terült el.3 A gattajai pálosoknak Maróti János macsói bán egy malmot ajándékozott 1411-ben. A pálos rendfőnök pedig 1522-ben mindenkinek letelepedési engedélyt ad Gattaján.4 Kalodva vagy Gladova nevű helység igen gyakori az Árpád-korban. A világosi vár­ hoz tartozó kerületben öt is volt: Felső, Disznó, Unas, -Magyar, és Kis-Kladova. Ezek kétségkívül egymáshoz közel voltak, de mégsem egy és ugyanazon helyen. Egy oklevél szerint5 a pálosok kladovai kolostora „A Maros révénél” állott, tehát kb. ott, ahol a Cladova-patak a Marosba ömlik. Valószínűleg ez Magyarkladova. A tele­ pítés először a síkságon és a folyók mentén indult meg, s csak később szállották meg a hegyes vidéket.6 A három kolostor mindegyikére áll a következő megállapítás: Nem volt hiteles­ hely, hogy befolyást gyakoroljon a polgárok jogi ügyleteire, — sem hatalommal, sem fegyverrel nem rendelkezett, hogy az országos törvényhozásban vagy zászlóaljaival a harcmezőn érdemeket szerezhetett volna. Csendes lakóinak hatalma a szeretet, fegy­ vere az imádság volt. A középkori magyarságban ők voltak a „házi tűzhely” .7* 1 Bún yitay Vince : A váradi püspökség II. 460. 2 Először 1323-ban fordul elő, mint személynév: Gotal fia, Domonkos, a Csanádi káptalan hitel bizonyságával mint királyi ember Ermen, Krassó vm-i helységet meghatárolja. P esthy : Krassó vm. II/II. 176. 2 P esthy, i. h.

* Tört. Ért. 1888. 109. K isbán E mil szerint Boldogkő, Bélakő, Gothal nem délvidéki helység volt. (Magyar pálosrend története Bp. 1938. I. 94.) 6 „Cirustrum Kalotva in porta Marusii fundatum” Tört. Adattár II. 426. • Tört. Ért. 1882. 152. ’ Bunyttay, i. m. II. 461.

83

Kladovai klastromuk Sarlós Boldogasszony tiszteletére épült,8 és a váradi püspökségben lévő kápolnai páloskolostor alá tartozott.9 Számos oklevél foglalko­ zik a kladovai pálosokkal. Mihály saromlyieni jobbágy 1308-ban ottani birtokát, Bocz Pétertől a Damján-hegyen fekfő szőllejét 16 márkáért 133 1332-ben, Beke Do­ monkostól 4 hold szántóját 4 márkáért 1355-ben, György és Márk testvérektől 4 hold kaszálóföldet szintén 4 márkáért 1357-ben, Kladovai Istvánnak a hegyen levő szöllőjét 33 márkáért 1374-ben, ezt mind Lippán vették át. 15 forint adósság fejében Lőrinc lippai lakos kőbányáját 1382-ben, Kevi Balázstól pedig a Makra-hegyen fekvő szőlejét vették meg 36 forintért, 1388-ban. Más szőlővételekről is tudunk, így László mester lippai polgártól 201 forintért a Rasas-hegyen fekvő szőlőt 1379-ben, szintén lippai Blasi Mihálytól a Rasamal-hegyen fekvő szőlőt 40 forintért 1397-ben — ámbár ez utóbbit elcserélték az aradi káptalan szöllejével. Ajándékozás útján is jutottak a pálosok ingatlanokhoz. Károly Róbert és Nagy Lajos földbirtokot, Marathoni István egy telket ajándékozott nekik: 1430-ban. Birtok­ lásaikban Zsigmond megerősítette őket 1431-ben. Fejéregyházi János és Ferenc ezt a birtokot mégis el akarta foglalni. A pálosok Hédervári Lőrinc nádornál kerestek oltalmat. Ez meghagyta az aradi káptalannak, hogy a hatalmaskodás ellen védel­ mezze meg a pálosokat: 1444-ben. Florogszegi Szilágyi Mihály az Arad megyei Varjas birtokát ajándékozza nekik, 1458-ban. Mátyás és Ulászló királyok 1472- és 1499-ben ezen birtokot is megerősítették. Szeri István e birtokot erőszakosan elfoglalta, de nemsokára az aradi káptalan előtt visszabocsátotta jogos tulajdonosuknak, 1511-ben. Volt példa, hogy a vételáron kívül a pálosok arra kötelezték magukat, hogy évente egy szentmisét szolgáltatnak az eladó szándékára. Ilyen eset 1462-ben Diadi Ferenc Erzsébet nevű özvegyével 24 forintért kötött vétel a Rasas-hegyi szőlőjéért, vagy amikor Fehéregyházi Bálinttól megvették 200 forintért martonyi birtokát 1466-ban. „Hatalmaskodások” máskor is fordultak elő. Ez ellen mindig védekeztek is. Arad vármegye megbírságolta Dóczi Lászlót, a pálosoktól ellene indított perben való meg nem jelenése miatt.10 Mátyás király pedig 1484. április 23-án meghagyta a váradi káptalannak, hogy idézéseket eszközöljön az aradi káptalan és a kladovai pálosok közt az Arad megyei Szombathely birtokért folyó perben.11 Majd a következő ajándé­ kozásban részesültek: Iregdi Patóczi Albert „bizonyos istentiszteletekért” (pro certis officiis divinis) nekik ajándékozza a Csura helységben fekvő malmát 1470-ben, Keszi Balázs szentmisék mondása fejében Szombathely birtokának felét 1471-ben, Szilágyi György és Bertalan az aradi káptalan előtt visszaadja a Bokor Ferenctől nekik hagyományozott gyaraki szőlőt 1493-ban, Weghed Imre gyulafehérvári kano­ nok örök-mise-alapítványul nekik adja 1519-ben az Aroki-ban lévő birtokát nemesi kúriájával együtt.12 Lippa mellett Hunyadi János is emelt klastromot a „remetéknek” és ennek kertjét őmaga rendezte be.13 Ennyi sok ajándék igazolja, hogy a pálosok közkedveltségnek örvendtek. Az isteni szolgálaton kívül földműveléssel, gyümölcs­ ös állattenyésztéssel foglalkoztak, segítettek az utasoknak. Ezért ha remeték is vol­ tak, de mindig közel az országúihoz építették zárdáikat. Már az Árpád-korban is de méginkább az Anjouk és Hunyadiak korában már ők voltak nemcsak a nép, de a legmagasabb osztályok előtt is a legnépszerűbb szerzetesrend. Sok imáikba, életük 9 1444. évi oki. Tört. Ért. 1888. 111. * Pázmány Péter jegyzéke. P éterffy S.: Concilia in regno Hungáriáé celebrata II. 282. Bunyitay

i. m. 465.

10 1477. MODL. 1798. 3., M á r k i : Arad vm. 297. 11 Tört. Adattár II. 354—5. 12 Tört. Ért. 1882. 110—113. Szerémi : Wenzel-féle kiadás 236. !S E rdélyi L ászló : A mohácsi vész nemzedéke. Szeged, 1941. 85—6.

84

érdemeibe ajánlották magukat. A szülők örömest látták, ha fiaik e rendbe léptek. Nem egyszer magas állású férfiak is felöltötték a szerzet öltönyét.14 A délvidéki kolostorokra is vonatkozik: Szent Pál remetéi itt, mint mindenütt egyszerű életvi­ telük mellett is jó gazdák voltak. Ezért egyházaik gazdagok, hírében még gazdagab­ bak voltak. Árnyoldal: Rabolni jött ellenség figyelmét ők ki nem kerülhették. A ko­ lostorok falai között védték a török elöl hozzájuk menekülőket. A törökök sokat közülük megöltek vagy rabszíjra fűztek. Bunyitay följegyezte a régi leírásokból: „Miután a törökök mindent feldúltak és kiraboltak, elhamvasztották az egész klastromot.”15 Püspökeik A csanádi egyházmegye életére két pálosból lett püspök is nagy hatással volt. Első: Szakoli János.16 Elvilágiasodott reneszánsz főpapok időszakában egy fordított útra adott példát. Ő, aki világi pap, diplomata, humanista, katona is volt —• lekö­ szönt a püspöki székről és a fiatal újoncok közé lépett be pálos remetének. Tervét elég sokáig melengette, de sem Hunyadi Mátyás, sem a pápa, VIII. Ince nem járult hozzá. 1466-tól 1493-ig volt csanádi püspök. Kivárta, hogy új király lépjen trónra és új pápa is: Dobzse László, illetve VI. Sándor. Ezen fölötteseik tudtával lépett be a diósgyőri pálosok közé. Chestochowa-ban a rend boldogai között tisztelik.17 A másik esete már a világi történelemben is sokkal ismertebb. „Fráter” György, teljes családi nevén Utjesenovich Martinuzzi György,18 szegény horvát nemesi csa­ ládból származott. Sok küzködés után az élet keservei elöl a klastrom csendjébe me­ nekült. Pálos fehér barát lett. Aránylag későn tanulta meg az írás-olvasást, a rend­ ben is kályhafűtő testvérként indult. Minden igyekezete mellett is — a humanista műveltségben elmaradt kortársaitól. Éles eszével, erélyével, gyakorlati ismereteivel tett szert kiváló tekintélyre. A mohácsi vész idején a sajóládi klastrom perjele. Ami­ kor Zápolya a Ferdinánd elöl meghátrált, magához kérette őt. Lengyelországba küldte, ahol királya érdekében lelkes szónoklatokat tartott. Zsigmond lengyel király­ nak jelentették, hogy nemcsak a hallgatóságot, de a követ is meg tudja indítani.19 14 Bunyitay i. m. II. 462.

16 I. m. 304—6. 14 ( Szerk.): Mint akkor még aktív plébános elhatároztam, hogy Kövegy plébánia templomá­ ban Szent Gellért szobrával szemben a másik oltárra emelt csanádi püspöknek is faragtatok művészi szobrot. 1986-ban a fölszentelésekor ezt közzé is tett az Új Ember. Több helyről is érkezett részben címemre, részben az Új Emberhez tiltakozás. Legtudományosabbnak értékelem Borsa Iván levelét. Ő mint főlevéltáros, sokat foglalkozott szabolcsi családok adataival, és őszerint ha Szolkol-nak mond­ juk, akkor elszlávosítunk utólag egy színmagyar nemesi családot. A helyes név Szakot, a és nem o betűvel. A dologgal belsőbben addig nem foglalkoztam, Juhász Kálmán műveiben Szokol volt, ezt minden további elemzés nélkül addig átvettem. Mivel azonban most már nemcsak ott, hanem több helyen is van képe, szobra, helyes ha a tárgyi igazsággal párosuló nemzeti szempontot is figye­ lembe vesszük. így módosítottam Juhász Kálmán jegyzetét is. L. A. 17 Elsőnek Balanyi hívta fel Szakolra a figyelmet. Kát. Szemle 1944. évf-ban, listába foglalva azokat akik „nincsenek de lehetnének” magyar szentek az oltáron. 1980-ban átvette gondolatát a „Testvéreink a szentek” munkaközösség könyve Eisenstadt-ban. — J uhász K. először az 1945-ben kiadott kéziratjellegű lapban, a „Hitvallás” -ban írt róla. Majd tudományosan a Csanádi Püspökség Története V-ben, Makó 1947. a 64— 80. oldalakon, 145. jegyzettel. Fölhozza, hogy IV. János néven Szakoli volt püspökségünk 38-ik főpapja. — Időközben a „M agyar ritkaságok” sorozat kiadta G yöngyösi G ergely pálos rendi krónikáját. „Arcok a magyar középkorból” címen, 1983-ban. Ennek 194. sköv. oldalain kortárs szemével méltatják. L .A . 18 Bechet: Histoire du ministere du Cardinal Martinusius. Paris, 1715. H orváth Mihály: Fráter György élete. Pest, 1866. Anyja neve: tulajdonképpen: Martinusznity. Vö. K arácsonyi: Tüzesvas-próbák Nagyváradon. Alkotmány, 1903. szeptember 11. ,s Ferdinánd követeinek jelentése 1526. december 27. Archiv für Siebenbürg. Landeskunde XXL 229. Szilágyi: Magy. Nemz. Tört. V. 56. 158.

85

Ő lett Zápolyának előbb pénzügyminisztere, majd kincstartója, külügyi tanácsosa, sőt ha kellett hadainak főparancsnoka is. Held Mátyás mondta róla, hogy királyá­ nak ő a királya, — Ferdinánd meg hogy ez az egy, akit Zápolyától irigyel. Dísztelen csuhájával, nagy tonzúrájával, élesen elütött a modorban felette álló humanista püspököktől, s ezt fokozta szuggesztív megjelenése, szikár termete, vékony ajka, per­ zselő szempára. A lundi érsek fölismerte, hogy Zápolya udvarában György barát nélkül boldogulni nem lehet.20 A Csanádi egyházmegyében megvédelmezte a hitet a kezdő hitújítással szemben. Mert kezében volt a püspöki javadalom, sőt az egyház­ megye ügyeit is intézte. Ezért sok történész be is sorolja őt a csanádi püspökök közé. A püspökök sorozatát összefoglalók közül: Prav,21 Révay,22 Batthányi23, Gams24, Eubel25! Egyháztörténelem könyvekből: Lányi26, Cherrier27. Sematizmusokból: Csanádi28, váradi29. Folyóiratokból: Magyar Sión30, Századok, Dél magyarországi történeti és ré­ gészeti Értesítő. Lexikonokból: Pallas és Révay31. A Délvidék szakkutatóiból: Szentkláray32, Márki S.33 s még egyéb közkézen forgó művek.34 Az állítás mégis téves! Onnan ered, hogy vezető szerepe volt a csanádi területe­ ken folyó harcokban, egészen haláláig. Ferdinánd még 1549-ben is fölterjesztést kért tőle a csanádi püspökségről.35 — A csanádi püspök Héderfáji Barlabássy János volt, aki megelőzően gyulafehérvári kanonok volt. A Szentszék 1539. május 30-án erősí­ tette meg.36 Zápolya embere volt, ő nevezte ki, mert elődje, szintén Zápolya kedves embere, Bonzagno volt. Ám még kinevezése előtt a püspökség anyagi javait a király Fráter Györgyre bízta, hogy erősítse meg a Csanád várat, és toborozzon hadsereget az egyházmegye területének védelmére. Fráter György ki is nevezte rokonát, Perusich Gáspárt csanádi várparancsnokká. Ő 1550-ig volt a vár katonai parancsnoka, és ő hajtotta be a püspökség jövedelmeit.37 Barlabássy megtartotta kanonoki székét Gyula-

20 J uhász Vilmos : Mai magyarok régi magyarokról. Szép Szó. Bp. 1936. 50—51. 21 Specimen Hierarchiáé Hungáriáé. Posonii et Cassoviae 1776—79. II. 197. 22 „Rexit Ecclesiam Varadiensem et Tsanadiensem” (Kézirat a temesvári püspöki levéltárban, 1778-ból.) 23 Acta et scripta S. Gerardi cum serie episcoporum Chanadiensium. Albae-carolinae 1790. 143. 21 Series episcoporum ecclesiae catholicae. Ratisbonae 1873. 350. 25 Hierarchia Catholica. Monasterii 1890. III. 1077. 26 Magyarföld egyháztörténete. Pest, 1844. I. 265. 27 A magyar egyház története. Pest, 1856. 351. 28 Schematismus dioecesis Csanadiensis. Temesvár, 1896. 14. — Hozzáteendő azonban: Ez­ után következő sematizmusok még az első világháború előtti időben se hozták többé, Szentkláray közbelépésre, a csanádi főpásztorok között. L. A. 29 Schematismus Historicus Varadiensis. Nagyvárad, 1896. 87. 30 E folyóiratok lelőhelye: 1863. évf. 250., illetve 1868/260. és 1888. évf. 106. Temesvár, 1898. 71. 31 „Csanádi püspökség” címszó alatt. 32 A csanádegyházmegyei plébániák története. 33 Arad vm , és Arad szab. kir. város története. Arad, 1892. 520. 34 Szirbik M iklós: Makó városának és az abban lévő reformata eklézsiának leírása. 1835. (Kiadva: Makó, 1926. 10.) — Zellinger A lajos: Egyházi írók csarnoka. Nagyszomb ., 1893. I. 318. — Nicolaus Ludw ig : Monographie der rk Kirchengemeinde Gyertyámos. Temesv., 1885. 43. — A napilapok is átvitték a köztudatba, például: Donau- Temes-Bote (Pancsowa) 1908. V. 31. sz. 35 Orsz. Ltár: Liber dignitariorum Ecclesiasticorum I. 73. 36 Mon. Eccl. III. 357. 37 Borovszky : Csanád vm. I. 168.

86

fehérváron, nem tartózkodott Csanádon, sőt maga kérhette Fráter Györgyöt, hogy egyházilag is kormányozza a püspökséget. Nem csoda, ha hozzá is fordult a szék­ város papsága, amikor Szegedi Kis István odaérkezett reformátori tanai hirdetésére. Fráter György szokott szigorával ki is utasította Csanád városából. Menetközben Ferdinánd király is nevezett ki egy Csanádi püspököt: Ugody Ferenc székesfehérvári prépostot.33*38 A Csanádi egyházmegye területe azonban János király halála után sem került Ferdinánd kezére és így Ferdinánd püspöke itt nem érvényesíthette jogait. A püspöki címet azonban Ugody viselte még tíz év múlva is, amikor az ősi szentgellérti székváros török uralom alá került hosszú időkre.39 Az ilyen, — egyidejűleg két királytól kinevezett püspökségeket szokták „biceps” széknek nevezni. A hivatalos listákon a Rómához közelebb álló szerepel törvényes püspök­ ként, a másik „ellenpüspök” . Jelen esetben egyik se tette be lábát az egyházmegyébe, a kormányzást végig a szomszéd Várad püspökeként György barát intézte. 1541. szeptember 4-én Szulejmán elfoglalta Budát. János király özvegyének, Izabellának ünnepélyes hitlevelet adott. Fráter Györgyöt és Petrovics Pétert a ki­ rályfi gyámjaiul rendelte, a királynénak pedig Erdélyt adta át. Izabella Lippára köl­ tözött. A rábízott országrészt megfelezte: Petrovicsra bízta Temesvár központtal a Bánátot, Fráter Györgyre pedig „a Csanádi és váradi püspökséget” . Ezt minden krónikás egyöntetőűn hirdeti,40 azonban nem következik ebből, hogy György Csa­ nádi püspök lett volna41 — hiszen a váradit sem ekkor, nem Izabellától nyerte, ha­ nem még 1534-ben Zápolyától, és 1539. május 30-án megerősítette a pápa.42 A szöve­ gek összefüggéséből látszik, hogy a krónikások nem egyházi,43 hanem politikai kor­ mányzást értettek.44 Egyházmegyénk mégis hálás lehet neki: Sajátos politikájával meg tudta védeni e területet a töröktől, 1551. december 17-i haláláig. Két kisebb vár, Becse és Becskerek volt itt török kézen csak, míg a sokkal távolabbi Budán már 10 éve bent ült a török. A püspökség jövedelmét lelkiismeretesen közszükségletekre 33 Az Orszl. Lt-beli Liber Dign. 1540. augusztus 26-ra helyezi a kinevezését., pg. 74. 33 I stvánffy: História de rebus Ungaricis. Col. Agr. 1627. 343. 40 P ray hivatkozik Forgáchra és Brutusra. I. m. 11/187. F orgách F erenc, ki váradi püspök volt 1556—67 között, írja: „Sortitis inter se provinciis, Georgius Varadinum et Chanadinum pontificatum amplissimos...obtinebat”. (Rerum Ungaricorum sui temporis commentarii. Monumenta Hungáriáé Historica. Scriptores XVI. p. 1.) — B rutus J ános „magyar királyi történetíró” 1517—92 közt élt. „Antequam Isabella Lippam discederet,...ita totius regni administrationem dividit, ut Petrovitius...Temesvarinum obtineret,...Georgio praeter duo optima sacerdotalia, Varadinum et Chanadiense Pontificatum attributi Ungariae inferioris comitatus omnem”. (Rerum Hungaricorum libri. Mon. Hung. Hist. XI. p. 203.) — Bethlen F arkas: „Georgio monacho Varadiensem et Chanadiensem episcopatus, necnon totam illám Hungáriáé partem, quam fluvii Crisius et Tibiscus includunt, regendam attribuit.” (História de rebus Transylvanicis. Cibinii, 1782. lib. III. p. 408.) R évai P éter: Georgius monachus... praeter duo optima sacerdotalia Varadiensem et Chanadiensem, comitatus ad Hungária distractos tenuit.” (De monarchia et s. corona regni Hungáriáé, Francofurti 1659. p. 82.) 41 Újabb történetírók is így adják ezt elő: „A királyné... Fráter Györgyre bízta a Csanádi és váradi püspökséget.” Borovszky i. m. I. 175. « Mon. Eccl. III. 357. 43 „Bizonyos, hogy Zápolya 1539-ben Martinuzzit és Barlabássy Jánost Csanádi püspöknek kinevezte, és mindkettőt méltóságában megerősíté” — írja P esty F rigyes. (Századok, 1868. 260.) Azóta ismeretessé lett az idézett pápai megerősítő bulla, amely minden vitát eldönt: Fráter György Váradra, Barlabássy Csanádra kapott megerősítést. — Mon. Eccl. III. 357. 44 Akik tartották, hogy volt Csanádi püspök, általában 1537—8-ra szokták beiktatni. Egykorú forrásokban azonban sem ekkor, sem előtte, sem utána sincs egy oklevél, amit Csanádi főpásztorként írt volna alá. Mitöbb: Az OLT-ban lévő „Liber dignitariorum Ecclesiasticarum” és „Collationes Ecclesiasticae” c. kéziratokban sem. Annak idején behatóbban foglalkozott Juhász Kálmán e kér­ déssel: Das Csanáder Episcopat des Kardinals Utjesenovich-Martinuzzi. (Bericht über das k. u. k. Höhere Weltpriester Bildungs-Institut zum hl. Augustin in Wien, 1915/6. 27. pg.)

87

fordította. Rokonait nem tolta előtérbe, sem nővére gyermekeit, sem a Perusich rokonságot javakkal el nem halmozta. Pedig ez akkor általánosan dívott. Magára semmit, az egyházmegyére mindent. Ebben benne volt a katonatartás és török adó is, — de nem volt benne udvartartás, pompa. Az országrész mindenható ura volt, mégis szerény életmódot folytatott.45*Mint püspök is György barátnak írta nevét, szőrcsuhában járt. Bíboros volt — mégse szenteltette fel magát mgypüspöknek sem, Azt a tiszteletet érezte a rendfok iránt, mint Assisi Szent Ferenc. Helyes érzékűek voltak életírói, hogy sohasem a nagy főpapot látták benne, hanem a fehér barátot.48

45 Szilágyi, i. m. V. köt. 298. — H óman— S zekfű i. m. 755. J uhász Vilmos i. h. 65.

48

Lotz Antaljegyzete: A 17. jegyzetben említett Gyöngyösi könyvön kívül a paulinus irodalomban újdonság Gyéressy—Hervay: Documenta artis Paulinorum forráskiadványa, I—III. Bp. MTA,, 1977—79. — Egyházmegyénk mindhárom pálos kolostorát az I. kötetben találni, az érdekesebb főleg építkezés-ügyi oklevelek teljes latin szövegével. Boldogkő a 20. oldalon, Gátalja a 159-ben, míg Kladova a 188—89-en olvasható. Valamennyi kiadmányt ismerte Juhász Kálmán is, ha nem is látta szükségesnek az eredetijét itt idézni. Fráter Györgyről a Labirintus-kiadványsorozat adott ki életrajzot, igaz inkább csak haláláról és következményeiről: Barta G ábor : Vajon kié az ország? címen. Bp. Helikon, 1988.

88

IX. JOHANNITÁK

A Keresztelő Szent János pártfogása alatt eredetileg zarándokok befogadására és betegek ápolására életre hívott rend a Szentföld birtokáért folytatott küzdelemben átalakult „lovagrenddé” . Magyarországon valószínűleg 1147, a második keresztes­ hadjárat alkalmával telepítette le őket II. Géza király. Ekkor vonultak át országán a johanniták VII. Lajos francia királlyal.1 Már a tatárjárás előtt működtek a Délvidéken és valószínűleg a Torontál megyei Aracsán volt telepük. Aracsán, mint szó esett róla, bencés apátság volt, ez később ferences teleppé lett. A johanniták biztos, hogy a tatárjárás előtt már itt voltak, de nem szükséges föltételezni, hogy éppen az ő rendházukba költöztek volna be a ben­ cések.2 Nem valószínű, hogy III. Orbán pápa lovagrend-tárgyú 1187-beli oklevele erre az Aracsára vonatkozik.3 Kétségkívül volt a „jánosvitézeknek” rendházuk a Tolna megyei Aracsán is.4 Azonban a johanniták aracsi rendházának birtokait fel­ soroló oklevél, 1238. január 29-i kelettel, utal arra, hogy a torontáli Aracsán is működtek.5 IV. Béla király e rendház következő birtokait sorolja fel: Becse, Bocsár, Halász, Hatvan, Végfalu. Ezek általában a Bánátban terültek el. A két Becse (Ó- és Törökbecse) közti rév is övék lett. Bocsár a Csanádi vár birtoka volt, —• ma is áll a Tisza mentén. Halász előfordul a Tisza mentén.6 Lehetséges, hogy a Duna menti Halászról van szó, mely a bodrogi vár tartozéka volt. Hatvan azelőtt a temesi vár tartozéka. Végfalu (Weg)7 Hatvannal volt határos és benne hadakozó várszolgák, ún. exercituales laktak. A király a falut kivette a kévéi várispánság alól, és az ottani várnéppel együtt a Jánosvitézeknek adományozta. Még szintén 1238-ban IV. Béla hét ekényi földet is adományozott, éspedig Asszonylaka temesi birtok mellett. 1247. június 2-án az egész Szörényi bánságot a johannitákra bízta. Ekkor Voyla nevű helységet is megkapták8 s IV. Ince 1251. július 19-én megerősítette ezt.9 Voyla meg­ előzően a krassai várhoz tartozott.10 A tatárjárás tapasztalatain okulva, IV. Béla lovagrendek védelmére akarta bízni a keleti országrészeket. Johanniták birtokukba

1 R eiszig E d e : A jeruzsálemi Szent János lovagrend Magyarországon. Bp. 1925 . 21—22. 2 G lász J ózsef : A jánoslovagok Magyarországon. (A Bp. növendékpapság munkálatai, Bp. 1881. 74—75.) 3 Mon. Strig. 1.132. — Cod. Dipl. VII/V. 127. — Árp. VI. 167. vö. R eiszig i. m. Bp. 1928. II. 74. 4 I. m. II. 8. sk. 5 Cod. Dipl. IV/I. 104— 8. Vö. R eiszig i. m. II. 74— 6. 6 1256. évi eredeti oklevél. Fotója: Csan. püspökségtört. II. 32. 7 Vö. P esty F rigyes: A magyarországi várispánságok története. Bp. 1882. 200. 8 Cod. Dipl. IV/I. 447. 9 Vet. Mon. I. 210. — P esty: Krassó III/3. 10 I. m. II. 286. — Vö. R eiszig i. m. I. 61—63.

89

is vették Szörényi, erről a királynak a pápához írt levelei is tanúskodnak.11 Valami miatt e vállalkozás nem sikerült, mert több emlék róluk nem maradt fenn. Az aracsi telepük már a tatárjáráskor elpusztulhatott. Talán nem is volt igazi „Mansio”-házuk még, mert az kevés volt Hazánkban. Még Győrött sem, pedig ott volt kórházuk és fürdőjük.12 Aracsi telepük hasonló lehetett más kisebb klastromukhoz: Néhány gazdálkodó, vagy betegápolással foglalkozó rendtaggal, és ezek nem voltak „lovagok” . Általában az egyházi lovagrendek közül a johannitáknál lépett leginkább előtérbe az egyházi jelleg a katonaival szemben. Lelkészrendtagok száma sokszor felülmúlta a katona-tagokat, sőt ez az arányszám a lovagok rovására mindig emelkedett.13 így valószínű, hogy az aracsi telep főnöke sem volt lovag. Mégha valaki be is bizonyítaná előkerülendő oklevelekből, hogy a felsorolt birtokok nem a toron­ táli „Harcha” , vagy „Charcha” klastromhoz is tartoztak,14 akkor is tény marad, hogy a johanniták ezen a vidéken működtek, mégpedig, mint másutt, belterjes gaz­ dálkodással és betegápolással foglalkozva. Ezért nevezték őket „ispotályosok”-nak. Függelék: Tevékenykedett a Délvidéken még egy, semmi eddigivel nem azono­ sítható szerzetestársaság, éspedig a Szentlélekrend. Congregatio Sancti Spiritus in Sassia (Saxonia). Kórházfenntartó rend, a főnök a főfelügyeletet gyakorló római Szentlélek-kórház nagymestere. E rendnek volt rendháza a Csanádi egyházmegyében, de hogy mely helységben, az ismeretlen. Annyit tudunk, hogy a védőszent Erzsé­ bet volt.15

11 Cod. Dipl. IV/II. 221. — Vö. P esty: A Szörényi Bánság tört. Bp. 1887. I. köt. 23. R eiszig 1. 67.

12 Századok, 1926. 514. 13 Uo. Reiszigről: Patek Ferenc. 14 R fiszig i. m. II. 175.

15 Századok, 1941. 170. — Magyarországon a Szentlélek-ispotályosai hat kórházat tartottak fenn. D e A ngelis : L’arcispedale di S. Spirito in Sassia e le sue filiali nel mondo. Ecclesia, 1946. 29—34.

90

Be

f e je z é s

A középkorban a Délvidéken is előbb a régiszabású monasztikus rendek teleped­ tek meg. A kanonokrendek, mint premontreiek és ágostonosok bejövetele egy szá­ zaddal későbbi. Jöttek remeték, mint a pálosok és remete-ágostonosok, ezenkívül ispotályosok is. A tatárjárás után áradtak errefelé a kolduló-jellegű szerzetek. Még a monasztikusok főleg a Maros mentét, a szalvatoriánus ferencesek inkább a Duna mentét kedvelték. Léteztek azonban a Tisza, Temes és Harangod mellett is szerzetes­ házak. Kuriózumként írhatják fel a történészek, hogy az első bencéseket egy rendjükbeli püspök, mégpedig szent hozta magával. A ciszterek pedig előbb voltak itten, mint Zircen, sőt innen alapították Kercet. Hiányoztak a középkori rendekből a templomosok, akik sehol sem lépték át a Tisza-vonalát. Viszont más lovagrend itt is megvolt, mint a johanniták. A régibb rendek monostorai sokat szenvedtek a tatároktól, a kunoktól, s még a mohácsi csata előtt is a török betörésektől. Sok helyük el is pusztult. Részben az ő helyüket foglalták el a ferencesek. Klastromjaik azonban a kétféle életvitelűeket összeadva sem tették ki a régi monasztikusok számát. Előbb jöttek a mariánusok, utánuk a szalvatoriánusok, akiket cseri barátoknak hívtak. Némely klastromjuk — mint az erményi — alig egy emberöltőn át állt csak fenn: 1366-tól 1399-ig. — A do­ monkosoknak kolostoraikon kívül birtokaik is voltak területünkön, ezzel kapcso­ latban kegyúri plébániák, tiszttartóik, jobbágyaik. A többi koldulórendeknek, mint kármeliták, szerviták nem volt rendházuk a Délvidéken. Az előbbieknek a török előtt egész Magyarországon csak három házuk volt, az utóbbiak a XVII. században értek a Sopron megyei Lorettomba. Nagyobb szeretettel karolták fel a törzsökös magyar eredetű és jellegű pálos rendet. így összegezve: A Csanádi egyházmegyében a középkorban volt huszonhat monostor, mégpedig 1 ciszter: Egres, 1 ágostonos: Dénesmonostora, 1 premontrei (női): Szeged, a többi vagy ismerten is, vagy ha eddig nem tisztázott, akkor bencés: Ajtony, Aracsa, Bizere, Bulcs, Csanád, Gálád, Gyelid, Hodos, Itebő, Izsó, Kanizsa, Kemecse, Kenéz, Maros-eperjes, Oroszlámos, Pankota, Pordány, Rahonca, Tom­ pos, Sásvár, Szagyu, Szőreg, Zákánymonostora. Eddig a monostorok. — Kolostor viszont volt a ferenceseknél 14, ebből 3 mariánus: Aracsa, Lippa, Szeged, és 10 szal­ vatoriánus: Csanád, Cseri, Ermény, Haram, Jenő, Karánsebes, Kövesd, Kövi, Or­ sóvá, Szeged. — Domonkos-rendi volt 3, Csanád, Szeged, Temesvár. — Johannita egy: Aracsa. Szentlélek rendű egy — ismeretlen helyen, Pálos 3: Bódogkő, Gattaja, Kladova. — Remete-ágostonos szintén egy: Mezősomlyó. — Ha kétfajta rendházat is összeadjuk, 49 volt éspedig 9 féle szerzet birtokában. Mint szó esett róla, az egy Szeged-Alsóváros ferences kolostora kivételével ez mind, azaz 48 elpusztult. Ha nem előbb, akkor a török hódításkor. Hétféle rend az újkorban nem is jött vissza. A ferencrendiek megtelepedtek viszont Mária-Radnán, 91

egy ideig Temesvárott is. A rend konventuális ága Aradot építette ki központul, de volt házuk Szeged-Felsővároson, s a török után Pancsován és Lúgoson, többnyire az újkor egy nagy karizmatikus egyénisége, Kelemen Diák alapításai. A tridenti zsinat utáni új szerzet-típusból voltak viszont jezsuiták, az ő feloszla­ tásuk után pedig piaristák: Szeged, Temesvár, Nagybecskereken és a betegápoló irgalmasrendiek. A női rendek a XVIII. században méginkább a XIX. század folyamán igen sok házat alapítottak, úgyhogy a II. világháború előtt a számuk már lehagyta az összes középkori rendházak számát. Áll ez annak ellenére, hogy az egyházmegye 1920-ban három részre szakadt. 1913-ban a Miasszonyunk iskolanővérek 23, az irgalmasok több ága 15, az Assisi-betegápolónővérek 4 rendházzal rendelkeztek. Amikor pedig Szeged püspöki székhely lett és egyetemi-klinikai város, Glattfelder Gyula püspök 14 legújabbkori, közte ,,providás”-jellegű házat szentelt föl. Balanyi írja (A középkori Erdély szerzetese, EKT 87—8) „Új nemzedék jő és a régi pusztul. E világtörvény alól az Egyház intézményei sem vonhatják ki magukat, azonban a keresztény művelődés nagyszerű építményében mindegyikük letette a maga kőrétegét, és a legfelsőbb pilléreken dolgozók csak hálás kegyelettel tekinthet­ nek azokra, akik megvetették ama szilárd alapokat, melyeken most tovább építhet­ nek.”

92

R

Acta Bosniae Acta et scripta. Anj. Arch. Ért. Árp. Cod. dipl. Cornides Csan. Pk e. m. Erd. kpt. Érd. Múz. okl. E. K. T. Fr. jz. Hazai oki. Hazai okm. H(ajd) m. K .

K. I. vagy K. II. Keszthely Körmend Kpt. Krassó L.

A.

Lk. MODL Mon. Eccl. MNM

ö v id ít é s e k

= F ermendzin Ausebius: Acta Bosniae potissimum ecclesiastica ab anno 925 usque 1725. (Monum. spect. hist. Slav, meridion.) Zagrabiae, 1892. = Acta et scripta S. Gerardi cum serie episcoporum Chanadiensium, ed. Ignatius com. de Batthian, Albo-Carolinae 1790. = Anjou-kori Okmánytár I—VII. Bp. 1878—1920. = Archeológiái Értesítő, Bp. = Árpád-kori új okmánytár I-—XIII. Bp. 1860— 1874. = F ejér G eorgius: Codex diplomaticus I—XL Buda, 1829. = Cornides Diplomatorium. A MTA kéziratgyűjteményében = Csanádi Püspök(ség) = egyházmegyei = Beke Antal: Az erdélyi káptalan levéltára Gyulafehérvárott. Bp. 1889—1895. = Szabó K ároly: A z erdélyi múzeum eredeti okleveleinek ki­ vonatai. Bp. 1889. = Erdélyi Katolikus Tudósító = Fraknói Vilmos oklevélmásolat kéziratgyűjteménye a MNMban. = Hazai oklevéltár Bp. 1879. = Hazai Okmánytár I—VIII. Bp. 1864— 1891. = Hajdani monosotorok a Csanádi egyházmegyében Bp. 1926. = K arácsonyi J ános: Szent Ferenc rendjének története Ma­ gyarországon 1711-ig I—II. Bp. 1923. = fenti munka I. vagy II. kötete. = Festetich-család levéltára Keszthelyen. = Batthányi család levéltára Körmenden. = J uhász K álmán: A Csanádi székeskáptalan a középkorban 1030—1552. Makó, 1941. = P esty F rigyes: Krassó vármegye története III. Oklevelek, Bp. 1882. = Lotz Antal szerkesztői megjegyzései jelen munka némelyik fejezete végén, kiegészítések Juhász Kálmán jegyzeteihez = L ukcsics P á l : XV. századi pápák oklevelei I—II. Bp. 1931—1938. (NB: Szokták Olaszországi Magyar Oklevéltár címen is idézni.) = Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Osztály. = Monumenta Ecclesiastica tempóra innovatae in Hungária religionis illustrantia I—V. Bp. 1902— 1912. = Magyar Nemzeti Múzeum.

93

Mon. Strig. Mon. Vespr. MTA Múz. It. NRA OLT Pann. Püsp-tört. RS Stifte Szeged Szörény Temes Tört. Adattár Tört R Ért. Urkb. Vat. Vat. It. Vet. Mon. Zichy

94

= Monumenta Ecclesiae Strigoniensis I—III. Strigonii 1864. 82. = M onumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis I—IV. Bp. 1896— 1907. = Magyar Tudományos Akadémia. = A MNM törzsanyagú levéltára. = Necregestata Acta, az OLT-ban. = Országos Levéltár, Bp. = E rdélyi L ászló (Szerk.) A pannonhalmi Szent Benedekrend története. I—XII. Bp. 1912— 1916. = J uhász K álmán: Csanádi püspökség történtete. I—VIII. Makó, 1930—1947. = Regesta Supplicationum. Bosásnyi Á rpád : A pápai kér­ vénykönyvek magyar vonatkozású okmányai. I—II. Bp. 1916—1918. = Die Stifte der Tschanader Diőcese im Mittelalter. Münster i W. 1927. = R ozner J ános: Szeged története IV. (Okltári rész) Szeged, 1900. = P esty F rigyes: A Szörényi Bánság és Szörény vármegye tör­ ténete. III. Oklevéltár. = O rtvay T ivadar: Oklevelek Temes vármegye és Temesvár város történetéhez. Pozsony, 1896. = Történeti Adattár Csanádegyházmegye hajdanához jelené­ hez. I—III. Temesvár, 1871—1873. IV-ik Bp-en 1874. = Történeti és Régészeti Értesítő. A Délmagyarországi törté­ nelmi és Régészeti Múzeum-Társulat Közlönye. Temesvár, 1873. 1916. = Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbür­ gen. I—III. Hermannstadt, 1892— 1902. = Vatikáni Magyar Oklevéltár I. sor I—VI. = Vatikáni levéltár. = T heiner A u g : Vetera Monumenta Historica Hungáriáé sacram illustrantia. I—II. Roma, 1859—1860. = A Zichy és vásonkői gr. Zichy Család idősb ágának okmány* tára I—XI. Bp. 1817— 1915.

BRATINKA JÓZSEF - SZIGETI FERENC SZEGED VÁROS TANÁCSÁNAK ELSŐ JEGYZŐKÖNYVE 1717— 1723

B evezetés

Szeged városa a török kiűzése és a vár visszavétele (1686. október 23—24) után katonai és kamarai igazgatás alá került, tisztviselőik szinte teljhatalommal rendelkez­ tek a városban. A magistratus szerepe háttérbe szorult, a kamarai prefectura végre­ hajtó szerve lett. A kamara jobbágyként kezelte a várost és lakóit. A város legfőbb szerve a 12 tagú belső tanács (interior senatus) volt. Emellett más feladatok ellátására működött a külső tanács és a választott község is. A város első tisztviselőjét, a főbírót három jelölt közül két évre választotta a belső és a külső tanács, továbbá a választott község. A belső tanács tagjait hasonló módon válasz­ tották. A 18. század elején a tanács tevékenysége szinte teljesen a tanácsüléseken folyt. Ezeken tárgyaltak minden kisebb-nagyobb ügyet. A század közepéig nem különítet­ ték el a közigazgatási és igazságszolgáltatási ügyek intézését. Ezeket egy jegyzőkönyv­ be vezették. A század közepétől fejlődött tovább az igazgatási szervezet, amely a 18. század végére alakult ki teljesen, lényeges változás csak a forradalom és szabadságharc idején történt. A belső tanács ülésein készült jegyzőkönyveknek szomorú sors jutott. A tanács székházának bontásakor, 1716-ban elvesztek, amint azt az 1717-ben megkezdett jegyzőkönyv bevezetőjében leírják. Innen kezdve viszont a jegyzőkönyvek folyama­ tosan megvannak. Az első jegyzőkönyvekbe még a kisebb jelentőségű ügyeket — marhatolvaj felakasztását, házastársi egyenetlenségeket, adóbehajtás körüli prob­ lémákat, szidalmas szavakkal vétkezők eseteit, városi tisztségek betöltését stb. — lejegyezték, később a hivatali szervezet fejlődése nyomán már csak a fontosabba­ kat. A jegyzőkönyvi tárgyakat kezdetben nem számozták, csak később, az 1770-es évek végétől, akkor is csak utólag. A folyamatos számozást II. József uralkodása ide­ jén kezdték el. Míg az első jegyzőkönyvben igen sok magyar nyelvű bejegyzést találunk, a későbbiekben a szöveg nyelve szinte teljesen latin. 1787 szeptemberétől német, 1791-től pedig magyar nyelven vezették a jegyzőkönyveket. 1 Az első kötetet 1717-ben kezdték vezetni, az utolsó bejegyzést 1723-ban tették. A kötet végére esküszövegeket jegyeztek be. A bejegyzés nyelve — mint említettük — főképp magyar, a latinhoz folyamodik azonban a jegyző, valahányszor jogi szakki­ fejezésre, indoklásra van szükség. E beékelődő latin elemek, illetve nehézkesnek ható megfogalmazások mellett ugyancsak eleven esetleírásokat olvasunk, melyek mondatfűzésében, epikus, moralitásokban sem szűkölködő részleteiben a 16—17. századi íródeákok fordulatos nyelvére ismerhetünk. A szövegkiadásban a betűhív átírás elvét követjük, s ebben különösebb enged­ ményekre sem kényszerülünk. A kor ízlése szerint kalligrafált — helyenként ezért ‘ Szeged város levéltára 1359—1950. Kézirat. A vonatkozó rész GÉczi L ajos munkája.

95

nehezen olvasható — írások a 18. század átmeneti helyesírását tükrözik, s nemigen okoznak nehézséget a mai olvasó számára. A kézirat átírása-szerkesztése során ugyanakkor felmerült néhány eldöntendő kérdés. Az átmeneti formák miatt jószerivel lehetetlen a mai írású és a régi (nyújtott) í-ek elkülönítése, másfelől pedig ez utóbbiaknak a nagy S-ektől való megkülönböz­ tetése (a kis és nagy kezdőbetűk ugyanis a mondat belsejében is váltakoznak). A szóbelseji s, .v-eket ezért egységesen mai betűvel írjuk, illetőleg nagy S' kezdőbetűt ott, ahol az íráskép ezt indokolja. — E közleményben lemondtunk a z betűk korabeli kettős írásmódjáról (z és 3 ); megtartottuk viszont a ez (= c), valamint az szsz ( = ssz) betű­ kapcsolatokat. A rövid és hosszú magánhangzók jelölése többnyire (és a figyelmetlenségektől eltekintve) pontos és mai helyesírásunkkal egyező; kivételt képez az ő és ű, ahol az időtartam jelölésének nincs nyoma: ö-vel, «-vei írtuk át két ponttal vagy rövidke vesszővel jelölt változataikat egyaránt. Mindig pont található az i betűn is; tehát így, illetve vastagon lehúzott formájában /-nek írjuk át. — Helyesírástörténeti meg­ gondolások alapján a magyar nyelvű szövegben megtartottuk az e betűk mellé/fölé írt és az ékezetektől világosan elkülönülő „aposztrófokat” (pl. ellen evette’, illetve szó belsejében: Iste’n, hane’m). Archaikus írásmóddal csak ritkán találkozunk: ilyen az eö, a gh, az y (elvétve: y) — sok esetben latin genetivusi ii hangértékben is —, valamint a nazálisnak vonal­ lal való jelölése (pl. semi). Ami a — szintén középkori íráshagyományokban gyöke­ redző — rövidítéseket illeti, a ragokat (pl. -nak/nek, -ban/ben) helyettesítő jeleket dőlt betűvel feloldjuk; a többi megszólítást, címet stb. jelölő hagyományos rövidítést a magyar szövegben a kézirat szerint közöljük, illetve lábjegyzetben old­ juk fel. A latin szövegrészek átírásában a kialakult gyakorlatot követtük: elhagytuk a magánhangzók ékezeteit, s a rövidítéseket — néhány közismert és visszatérő jelölés­ mód kivételével — következetesen feloldottuk (dőlt betűvel); a kéziratot követtük azonban a kis és nagy kezdőbetűk használatában, továbbá a sorszámnévi jelölések és a központozás tekintetében. A kézirat — mai helyesírásunkkal sokszor ellenkező — központozási sajátságait a szöveg egészében megtartottuk, pusztán a sorvégi kettős elválasztó jeleket helyet­ tesítettük a mai kötőjellel. A függőleges vonalak (lineák) a kézirat sorvégeit, a félkövér számok a jegyzőkönyv eredeti lapszámozását jelölik. Á tiratunk bekez­ déseinek a korra jellemző „kikezdések” felelnek meg. A szöveg eredeti zárójeleit az írásképhez igazodva kettőspont követi, illetve előzi meg; hasonló meggondolásból írtuk megemelten a sorszámnévi végződéseket. — Saját szerkesztési jeleinket szögle­ tes zárójelbe helyeztük: [!] utal a rendhagyó vagy nyilvánvalóan téves alakra, az olva­ sati nehézségeket a [?] is jelzi. A magyar szöveg átírása Bratinka József munkája, a latin nyelvű részeket Szigeti Ferenc gondozta . 2 Tudományos tanácsadó Büky László és Velcsov Mártonná volt. A jegyzőkönyv feldolgozását a Művelődési és Közoktatási Minisztérium ÁMB 214/1986. számú pályázata támogatta, illetőleg „Kiemelkedő eredménnyel zárultnak” minősítette.1

1 Bratinka J ózsef—Szigeti F erenc: Szeged város törvényszéki jegyzőkönyvéből. (1721—23) Nyelvészeti dolgozatok. 221. Kiadja a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara. Szerk.: R óna-Tas A ndrás. Szeged, 1985~1986. -no; * 96

1.

PROTOCOLLUM Liberae ac Regiae Civitatis Szegediensis, sub Amplissimo | et Doctissimo intus denominato Inclyto Magistratu, | per Ioannem Iosephum Tömösváry Iuratum praelibatae | Civitatis Notarium, et Senatorem, pro necessaria | Civitatis hujus afflictae ulteriori directione diligen-|ter connotari caeptum, de antiquo vero Protocollo | cum diversis actis et factis, per multas (: úti eredi | par est :) rerum, et temporum vicissitudines, nulla | Superesset Notitia, et Sicut ipsa Civitas, in cineres | toties redacta, et Suis Accoiis antiquis per Sopitos | intestinos motus miserime privata, conspiciebatur, | ita rerum etiam memorabilium Suarum infoelici-1 ter avulsionem intueri necessitabatur, non m i-|nus etiam aliqua particularia, a tempore obten-|torum Privilegiorum nostrorum, Anno quippe | 1710. ac eatenus Civitatis hujus noviter instaura-1 tionis, et populationis, Statim Subsecutae, in aliqu[a]|cistula in fragmentis reservata, et compillata, conno-|tata propter inopinatam Domus nostrae Praetoria-1lis, pro Spatio novae fortificationis Anno 1716 Sub-|Secutam demolitionem, eandem inimicitia ordinari | Architecti, in tempore minus nobis insinuatam | deperdita Sunt. Datum in Libera, ac Regia | Civitate Szegediensi, die 17. Április, ANNO | SALUTIS. MILLesimo SepTINGeNTe-11SIMO DECIMO Sptimo. | 2 3. IN NOMINE SAN-1CTISSIMAE TRINITATIS | Posteaquam Divina favente dementia, haec affli-1 ctissima Civitas nostra Szegediensis, veluti Peculium | Regium a multis retroactis annis, sub jugo Turcico | gemens, non nisi non pridem, e potestate eorundem | gloriose vendicatum, antiquorum Privilegiorum Suo-|rum confirmationem, et in forma novae collationis | gratiam, ab Augustissimo et Invictissimo Romanorum | Imperatore, et Rege Hungáriáé, Josepho Primo, D[omi]no | D[omi]no nostro Clementissimo, die 30. Mensis Junii An-|ni 1710 cum plenaria jurium antiquorum ad Civita-1 tem Spectantium per Excelsam Suam Cameram Aulicam | facta

1 Sérült sorvég. * Alatta középen: lapzáró díszítés. A 2. oldal üres.

97

restitutione ad humillimas, easque Saepissimas | Civitatis, ac ejusdem nomine iteratis vicibus memo-1rati Jurati Notarii nostri, ac identidem Admodum | Reverendi Patris Joannis Nagy, ordinis minorum | Sancti Francisci Provinciáé Salvatorianae, attune M i-|nistri Provinciális ablegationibus, fatigiis, et indust[ria] | memorabili, quam foelicissime obtinuisset, conco[rdan-] | tér reliquis Liberis, ac Regiis Civitatibus virtute [Arti-] | culi 107mi 1715. jure post liminii [?] articulariter Se [cong-] | regari, ac reincorporari fecisset, mox ad módúm [ac for-] | mám reliquarum Liberarum, ac Regiarum Civ[itatum] | veterano Suo, confuso Statu, a diversis opp[idis] | Liberta­ tum Civilium osoribus inducto, aliqua [...] | exuto, penes Clementissimum Suae Majestatis [Sanctis-] |simáé Restauratorium Decretum int [...] | repositum Se Se regulari cupiendo, rest[aura ...] | am módúm juxta subsequentem pacif [ . . . ] | 3 4. institut, et feliciter peregit die 24. Április 1717. | Amplissimus et Doctissimus interior Senatus, Egregii | quippe nec non Pruderites, ac Circumspecti Daniel | Rosa, Ioannes Josephus Temesváry. Ioannes Pálfy, 1 Ioannes Futovicz, Ioannes Szigyártó, Gregorius | Lantos, Petrus Dékány, Stephanus Vastagh, Ioan-|nes Petricz, Georgius Thot, Franciscus Fazekas, | Paulus Nagy, nec non Petrus Szabó, in gratiam Na-1 tionis Rascianicae in locum demortui Bozitovacz | vocati Rasciani susceptus, a tota inferius etiam n o -1mine tenus declarando exteriőre Inclyto Senatu, | et electa Comunitate, officiis prius juxta consvetu-1 dinem resignatis debito modo valedixit, jurisdi- j ctionemque Magistratualem Sibi eatenus concessam | cum abunda Iurati Notarii nostri peroratione, si | quis in directione annuali Sibi concredita emersis-|set defectus, ac cuique ad vota Satisfacere non po-|tuisset, congratanter veniam expostulando, in or - 1 dine deposuisset, tandem exteriőre Senatu, et Co-|munitate Satis Superque ad partem discurrente Tri-|bunus Plebis cum aliis adjunctis duobus Senatoribus | in Conspectum praelibati Amplissimi Senatus com pa-|ruit, Supplicando totius Senatus exterioris et electae | Comunitatis Nominibus, ut Officia Senatus juris dictio-1 nemque in Civitate exercendam ulterius quoque conti- |nuandam reassumere dignaretur, pro bono autem gu-|bernio, et administrata cuilibet justitia, et laboré Satis | fructuose impenso, Summas reposuit gratias praedictusqwe | Tribunus Plebis, cum associatis duobus Senatoribus | recessit, tandem post multos, et varios discursus in | candidationem pro Iudicis Officio Subsequentem una-|nim i voto condescenderunt, praesentantes Subsequent tes | 5. tes candidatos. Et quidem. |

3 A lap külső széle szakadozott.

98

A SZÖVEG FORDÍTÁSA: ad 1.

Jegyzőkönyv Szeged szabad királyi város nemes — belül név szerint is feljegyzett — dicső tanácsa alatt eme város esküdt jegyzője és szenátora, Tömösváry János József meg­ kezdte e hányatott város szükséges további irányítása érdekében a jegyzőkönyvveze­ tést. A régi jegyzőkönyvtől — azaz a benne foglalt különböző tényekről és esemé­ nyekről — hihetőleg a sok-sok viszontagság miatt semmiféle feljegyzés nem maradt, s ahogyan magát a várost annyiszor látták porig égni és a levert belső zavargások következményeként szomszédai által szerencsétlenül kifosztatni, úgy kellett tapasz­ talnunk, hogy eseményeinek még az emlékét is kitépték (micsoda szerencsétlenség!), és hogy a jegyzőkönyv más részei, amelyeket kiváltságaink elnyerésének idejétől, de legalábbis 1710-től és azóta, e város legújabb újjáépítésének és az azt nyomban követő benépesítésének idejétől egy bizonyos ládikában töredékesen megőriztek, ki­ vonatoltak és feljegyeztek, városházunk váratlan lebontása miatt vesztek el. Ez 1716-ban azért következett be, hogy az új erődítési mnukálatok számára legyen te­ rület. A lebontást nekünk időben előre nem jelezték a főépítész ellenséges viselkedése miatt. Kelt Szeged szabad királyi városban, az üdvösség 1717. esztendejében, április 17-én. ad 3.

A Szentháromság nevében: Miután Isten kegyelméből ez a mi megnyomorított városunk, Szeged szabad királyi város a török nehéz igája alól sok év eltelte után csak nemrégiben szabadult fel dicsőségesen, elnyerve régi kiváltságainak megerősítését és új adománylevél formájában a kegyet a dicső és győzhetetlen római császártól és ma­ gyar királytól, I. Józseftől, á mi kegyelmés urunktól 1710. június 30-án a várost meg­ illető régi jogok teljességével együtt, s minthogy az ő nagyméltóságú udvari kama­ rája által tisztújítás történt a legkisebb városokig, amilyen fajta igen sok van, és ennek címén a város — többször említett esküdt jegyzőnknek, továbbá a nagytiszteletű Nagy János atyának, aki az egyházmegye Szent Ferencről elnevezett minorita rend­ jéből való, az eddigi falusi papnak a követségei, fáradozásai és emlékezetes buzgósága eredményeképpen, amelyet nagy készséggel tanúsított — egyetértésben a többi sza­ bad királyi várossal, az 1715-i 107. törvénycikkely értelmében jogszerűen, törvénye­ sen gyűlést tartatott és újjáalakult, majd más szabad királyi városok módjára és pél­ dájára, miután régi státuszát a városok polgári szabadságjogainak gyűlölői megza­ varták, ebből az állapotból megszabadulva, Ő Szent Felsége legkegyelmesebb tiszt­ újító rendelete értelmében ... önmagát szabály ózta tni kívánván ... a következők szerint ... ad 4.

határozott és szerencsésen intézkedett 1717. április 24-én. A nemes és tanult Beiső Szenátus, azaz a tisztelt és szintén bölcs és körültekintő Rósa Dániel, Temesváry János József, Pálfy János, Futovicz János, Szíjgyártó János, Lantos Gergely, Dékány Péter, Vastagh István, Petricz János, Thot György, Faze­ kas Ferenc, Nagy Pál, továbbá Szabó Péter — akit az elhunyt Bozitovacz nevű szerb helyébe a szerb nemzetiség képviselése érdekében vett fel az alább név szerint is meg99

említésre kerülő dicső külső tanács és az egész választott elöljáróság — előbb a hiva­ talukról leköszönőket búcsúztatta a szokásos módon illendően, és sorban letették az eddig rájuk bízott tanácsi igazságszolgáltatást a mi esküdt jegyzőnk terjedelmes ékes­ szólása mellett, aki leköszönve bocsánatért esedezett, ha a rábízott éves irányításban valamilyen jogtalanság történt volna, s ha valaki kívánságának nem tudott volna ele­ get tenni. Végül amikor a külső tanács és elöljáróság már eleget, sőt túl sokat is tár­ gyalt pártjával, a népképviselő két másik maga mellé vett szenátorral megjelent az említett nemes tanács színe előtt, az egész külső tanács és választott elöljáróság nevé­ ben esedezve, hogy továbbra is, folytatólagosan szíveskedjék újból fölvenni hivatalát és a város fölötti igazságszolgáltatás gyakorlását, a jó kormányzásért pedig, és a min­ denkinek való igazságszolgáltatásért, és mert ténykedése gyümölcsöző volt, a leghálásabb köszönetét fejezte ki, majd az említett népképviselő két szenátortársával együtt visszavonult, végül hosszú s élénk vita után a bírói tisztségre való következő jelölésbe egyeztek bele egyhangúlag, bemutatva a következő jelölteket. Mégpedig ...

T á jé k o z t a t ó a n em k ö z ö l t LATIN NYELVŰ OLDALAK TARTALMÁRÓL (1 .)

5—10. oldal: A külső és belső tanács megválasztása, a szenátorok névsora, a hivatalnokok bérezése. (A 7. és 8. oldal hiányzik, már akkor hiányzott, amikor a lapokat alul átszámozták.) 10—12.: Határozat a húsellátás javítása érdekében (kelt 1717 május 2-án). 12—13.: 1717. május 11-én a tanács a sörház felépítésének nehézségeivel, a megoldás keresésével foglalkozott. 14—17.: Tájékoztatás az egyházmegye helyreállításáról, a templomok újjáépítési munkálatairól, az ezzel kapcsolatos nehézségekről. Gróf Nádasdi László Csanádi püspök 1713. június 24-én kelt leve­ lének másolata, amelyben megerősíti a szegedi egyházközség régebbi jogait. Szászország bíborosá­ nak, az esztergomi érseknek 1713. június 24-én Sopronban kelt levele, amelyben megengedi a Csanádi püspöknek, hogy újból kiterjeszthesse egyházi fennhatóságát a töröktől visszavett szegedi egyházközségben. 18— 19.: Még egy levél az esztergomi érsektől, amellyel az előzőt megerősíti (kelt Rákoson 1713. június 27-én). 19— 20.: Návay János plébános beiktatása, javadalmazása. Visszavonták az 1716-ban életbe lépett egyezséget, amely a plébános díjazására vonatkozott. Ennek oka, hogy sok polgár elköltözött házá­ nak lebontása miatt, amelyre az erődítési munkálatok érdekében került sor, valamint a nagy terhek miatt, amelyek a hadsereg átvonulásából adódtak (Temesvár ostroma). 20— 21.: Aug 5-én Szavojai (Sabaudiai) Jenő herceg vezetésével legyőzték Petrováradnál a török sereget, majd október 12-én elfoglalták Temesvárt. 21— 22.: A Csanádi püspök elcsapta a plébánost, Návay Jánost, és mást állított a helyére. A Tanács az esztergomi káptalannál tiltakozott az eljárás ellen, és visszahelyezték a régi plébánost. 22— 25.: Az esztergomi káptalan közzéteszi a szegedi tiltakozás szövegét, valamint az ügyben ho­ zott saját határozatát (kelt 1717. Pünkösd utáni 4. vasárnap). 26.: 1717. máj. 18-án a tanács a borkimérésekről s a vendéglők bérbeadásáról tárgyalt. 26—27.: A május 25-i tanácsülésen megtárgyalták a viszályt szító szenátor, Siskovitty András ügyét, aki a város érdekei ellen mesterkedett. Többek között a város patrónusi jogának sérelmére együtt­ működött a Csanádi püspökkel.

100

27.

Deliberatum est. Mivel hogy egész Circumstantiakbúl, és indiciumokbúl | Siskovitty András Consenator Társunk által M agistral tualis elménk akaratunk ellen, rész Szerint Pleba-| nusunknak jus Patronusunk ellen való amandatio-|ja, és bevadolása, más egyebb Városi titkainknak | (: mellyek Kun földek dolgában és Ius Pátronusúnk | defensiojaban voltának :) Szabadságunk ellenközöi-1 nek Ki nyilatkoztatása, nem Külömben annak oltal-1 mazására, s. költsége Várasunknak okoztatot, azért | ve­ szedelmesen nagyobb Kárunk el tavoztatására az | említet Siskovitty András egyéssz [?] akaratunkból | ad mentem etiam Privilegiorum, mind addig a Ta-|nácsbúl Ki maradgyon, és Tanácsbéli functiojátúl | Suspensus tartasson, valamiglen Parochiánk | es más egyeb általa okoztatott meg Sérült Iussaink/mfc | dolga | 28.

dolga debito modo az Nemes Város által nem e’sik | Anno die ut Supra. | ad 27—28. Deliberatum est: A következő határozat született. Circumstantiakbúl: körülményekből indiciumokbúl: jelenségekből Consenator: szenátortárs Magistratualis: tanácsbeli, hivatali jus Patronusunk: kegyurunk amandatioja: kiutasítása defensiojaban: felügyelete alatt ad mentem etiam Privilegiorum: a kiváltságok védelme érdekében is Suspensus: felfüggesztve Parochiánk: egyházközségünk debito modo: annak rendje s módja szerint Anno die ut supra: A fenti évben és napon.

T á jé k o z t a t ó a nem k ö z ö l t LATIN NYELVŰ OLDALAK TARTALMÁRÓL

(2.)

28.: Szóról szóra közli a jegyzőkönyv a királyi leveleket, amelyek Szegednek a többi szabad királyi város közé kerülését tanúsítják. 28—31.: VI. Károly németrómai császár és magyar király (III. Károly) 1712. február 2-án kelt levele, amelyben elrendeli, hogy küldjenek a szegediek két követet április 3-ra a pozsonyi országgyű­ lésre, és a koronázási ünnepségre Székesfehérvárra. 31—32.: A megjelölt időpontra a tanács Tömösváry János József esküdt jegyzőt és szenátortársát, Rósa Dánielt küldte ki, s nemcsak hogy beengedték őket a többi szabad királyi város követei közé, hanem azt is elérték, hogy Szegedet bejegyezzék a szabad királyi városok sorába, és egyéb előjogait Írásba foglalják. 32.: A török iga alóli felszabadulás után (1686. okt. 30.) szükségesnek látszott írásban rögzíteni a város régi szabadságjogait, amelyeket a néhai I. József császár erősített meg. 101

32— 33.: A magyar királyi kancellária levele tanúsítja, hogy a város a rá kirótt hadi kötelezettsége­ ket még a legnehezebb körülmények között is teljesítette, ezért megerősíti a város privilégiumait. 33.: Egy 1703. ápr. 14-én Bécsben kelt írás arról, hogy a kancellária a város számára kész kiadni az ott eredetiben megőrzött kiváltságleveleket. 33— 39.: VI. Károly császár 1715-ből származó rendelete 12 pontba foglalva a város szabadságjogainak visszaállításáról. A rendelet 1717-ben került a város főpénztárosához, Cometi Józsefhez. 1. A nemrég megtartott országgyűlésen Szeged visszakapta szabad királyi városi jogát. 2. A terheket a telektulajdonosok a várossal megosztva viseljék. 3. Az országban érvényben lévő mértékegységek alkalmazása kötelező, az adózás és a vám­ szedés a többi szabad királyi városhoz hasonlóan történjék. 4. A város előjoga a húsvágások, borkimérések, kocsmák létesítése, szabad használata. 5. A város serfőző jogáról. 6. A város halászati és legeltetési jogáról. 7. Robotot, fogatokat, takarmányt, élelmet a várostól csak rendkívüli esetben kérhet a kincs­ tár vagy a hadsereg, s ekkor a terheket a tanács személyenként szabja ki. 8. A város pallosjogáról és a dézsmáról. 9. Tápé, a Vártó és a Holt-Tisza vitás kérdéseiben a királyi ügyész az illetékes. 10. A város és a jezsuiták közti korábbi egyezség — gimnázium és templom építésére vonat­ kozóan — érvényben marad. 11. Maradjon meg a város birtokában a Sóház, de ha visszaélés történik, az elöljáróság köte­ les a szükséges információkat megadni a császári-királyi kamara számára. Végül: Más szabad királyi városok gyakorlatához hasonlóan osszák meg a közterheket a ma­ gáningatlanokkal rendelkező polgárok és a közpénztár között. A levél zárórészében a király elrendeli, hogy a város elöljárója gondoskodjék a pontokba fog­ laltak szigorú betartásáról. 40—42.: Károly király levele Nádasdy László Csanádi püspökhöz, amelyben a szegediek panaszait elősorolva felszólítja a püspököt, hogy tartsa tiszteletben Szeged kiváltságait. Az egyházi méltóság ugyanis jogellenesen bárányból, méhekből és kölesből tizedet szedett tőlük. Kelt Bécsben 1715. novemberében. 42—43.: A rendelet német szövege (más kéztől).43

43. Causa Stephani Csizmadia Cívis ut A. contra Valentinum | Elek Concivem ut I. ratione quarundam rixarum | intra se exortarum revidebatur, taliterque Testibus | ab utrinque coram judicio adductis, iisdemqne debito | ordine, circumstantialiter examinatis, allegationibus | que propriis, et propositionibus Satis maturae pen-1sitatis, judicium superinde tale partibus pronuncia - 1 tűm fűit. | Mint hogy a Két résznek propositiojbúl, s. allegatiojokbúl, | nem Külömben coram judicio elő hozot, és meg esküt | bizonyságoknak valóságos fassiojokbúl, világossan | Ki teczet, hogy Csizmadia István mint A. Elek Bá-1 lint mint I. Conciviseink Közöt történt. botrankoz-|tató veszekedeséknek, és abbúl Követközöt Isten | ellen való Káromkodásoknak, maga az nevezet | A. oka, és Promotora let légyen, az említet I. magát | tellyessen modo praevio előttünk Ki tisztitván, a Kys | az nevezet |

102

44.

az nevezet Actornak impetitojátúl judicialiter | absolváltatik, az A. pediglen, mint annak előtte is | Polgárok Közöt való csendességet, Sokszor fel ha-1 borítván, utolszor mostan admoneáltatik, és elej-|ben adatik, hogy ha töbször efféle nyugha­ tatlan- | Ságokban, s. veszekedésekbe’n tapasztaltatik, | a mint affélékről Törvényeink magyaráznak tör- 1 venyessen úgy vele procedáltatik, mostanában pe-|diglen ponderatur Rhenensium 12 íiorenorzw? arbitraria azaz [ tizenkét forintokban büntettetik. Die 26 Iulii | Anno 1717. | Ad Instantiam Andreae Puskás Concivis, ut A. contra et \ adversus Iacobum Csejke, Gregis Ovium comunem | Civitatis Pastorem, domum praelibati Cívis, expraecon-|cepta malitia, ausuque temerario, circa medium | noctis invadentem, taliterque evocatis, dicto Actore, | et ejusdem fratre minőre natu Civibus, Seposito DEI. | et humano timore, armis rusticanis baltha Sic di-1 ctis Blasium Puskás clancularie extra domum | vulnerantem Sequenti modo processum fuit. | Jacobus Csejke’, Servitor ut I. coram Sede nojtra; praeviam | Actoris expositionem, in omnibus punctis, et clausulis justam omnino esse, Vinum tarnen culpasse | confiteretur. | Hinc Satis, Superqwc nominatis omnibus causae circumstan-1 tiis, Sententia talis lata fuit. | 45. M int hogy az említet I. maga elő nyelvével el tökéllet Szán-1 dákkal Puskás András Concivisünk házán tett hatalmasságáról, és Isten S. Világhi Törvényeknek féléi-1 metül nem irtózván, balta névü paraszt fegyverrel | tett Vágásról vilagossan emlékezik, annak okáért | országunk feles Törvénnyej Szerint, mint afféle hatal-| más­ ságot el Követő, ad mentem Tónii 26. Parós 3t,ac ac-|tibus minoris potentiae a famulis Rusticis perpatratis | in poená homagii 40. florenos faciente Actori ce-1 dendos, az az feje váltságán, 40. forintokban | törvényessen marasztatik. Datum in Sede nostra Ju-|diciaria die 28. Julii 1717. ad 43. Causa Stephani ... pronunciatum fűit: Felülvizsgáltuk Csizmadia István polgár mint felperes Elek Bálint polgártársa mint alperes elleni ügyét, amely bizonyos köztük támadt viszálykodással kapcsolatos. Miután mindkét részről a törvényszék elé vezették a tanúkat, és őket a körülmé­ nyekre vonatkozóan a kellő sorrendben kihallgattuk, alaposan mérlegelve perbeszédeiket és indítványaikat, a felek számára azután az alábbi ítéletet hirdettük ki. propositiojbúl: előterjesztéseiből allegatiojokbúl: perbeszédükből coram judicio: a törvényszék előtt fassiojukbúl: vallomásukból A. (Actor): felperes I. (Inctus, in causam attractus): alperes Conciviseink: polgártársaink Promotora: előmozdítója modo praevio: mint előbb 103

ad 44. Actornak impetitiojátúl judicialiter absolváltatik: felperes keresetétől törvényszékileg felmentetik admoneáltatik: figyelmeztettetik procedáltatik: eljárás indul Die 26 Iulii Anno 1717.: 1717. július 26-án A d lnstantiam ... talis latafuit: így folyt le az eljárás Puskás András polgártárs mint felperes kerese­ tére Csejke Jakab, a város juhnyájának közös pásztora ellen, aki előre megfontolt szándékkal vakmerőén éjféltájt rátört az említett polgár házára, és kihívta a mondott felperest és annak öccsét, polgárainkat, s nem félve sem Istent, sem embert, az ún. balta nevű paraszti fegyverrel a házon kívül alattomosan megsebesítette Puskás Balázst. Csejke Jakab szolgalegény mint alperes törvényszékünk előtt bevallotta, hogy a felperes fenti előterjesztése minden pontjában és kitételében teljességgel jogos, de ittasságára hivatko­ zott (a bort okolta). Ezért miután az ügy minden körülményét megjelölték, a következő ítélet született. ad mentem ... cedendos: a 3. résznek az együgyű szolgák által elkövetett kisebb jelentőségű bűncselekményekről szóló 26. cikkelye értelmében fejváltságként 40 forintot köteles fizetni a fel­ peresnek. Datum ... 1717.: Kelt a mi törvényszékünkön 1717. július 28-án.

T á jé k o z t a t ó a n em k ö z ö l t LATIN NYELVŰ OLDALAK TARTALMÁRÓL (3 .)

45— 46.: 1717. aug. 25-én Siskovitty András szenátor ügyében, aki a városi tanács elleni lázadásra szított, valamint a város privilégiumainak kárára a kunokkal szövetkezett, úgy döntött a tanács, hogy hivatalából és a szenátori testületből mindaddig kizárja, míg el nem hárul az általa okozott jogtalanság. 46— 47.: 1717. okt. 18-án a tanács a város privilégiumait tartalmazó iratok visszaszállítására Po­ zsonyba és Bécsbe küldte Tömösváry János József bírót és Fazekas Ferenc szenátort. 47— 52.: 1718. január 2-án visszatértek a küldöttek, és a tanács előtt felolvasták Károly császár és király 1717. dec. 9-én Bécsben kelt levelét, amelyet gróf Illésházy Miklós és Hunyady László ellenjegyzett. A levél megerősíti Szegednek azon előjogait, amelyeket a kunok kétségbe vontak. 53—56.: A küldöttek előadták azt is, hogy a királyi kamara kivételt tett a várossal a harmincadot és a vámot illetően. A jegyzőkönyvbe illesztették a királyi kamara 1717. nov. 18-án Pozsonyban kelt levelét, ame­ lyet a szepesi adminisztrációnak címzett, s amelyben tudtul adja, hogy Szeged mindenféle adótól, vámtól és így a harmincadtól is mentesül. A kamara másik levele ugyanezen ügyben, ugyanazzal a dátummal az összes adószedőhöz, vámszedőhöz, adófelügyelőhöz szól.56

56. Vastagh Ferencz, Bába János Cíviseknek mint A. Győry | Janos Cívisünk ellen mint I. Causajuk élőnkben | adatván Követközendöképpen. Hogy a midőn fölső | Városi Korcsmán nevezet Cíviseink együtt mu-|lattanak volna, ital Közben magok Közöt öszve | veszvén, rútúl verekedtenek, es annyira jötte-|nek, hogy az említet I. haragjában, Isten és Vi-|lág Törvénnyeitül nem irtózván, el tökellett rósz | Szándekábul, alattomban Késit, mint orozó Gyil-|Kos fegyvert Kihúzván, az ve104

szekedesek Kö-1 zöt meg Szúrta orozva Bába János Civisün-1 Két, a mellyet midőn ordine juris ventillaltunk | volna, Győri János tamquam I. meg vallya ugyan | hogy a Kést Ki húzván, nevezet Bába Jánost | meg Szúrta, de maga mentségére cselekedte’, | mivel ütet a földre Vastag Ferencz Bába | János, több társaikkal edgyüt le’tapodván nyak-|ra való Kendőjével fujtogatták, Kévéssé majd | meg fúlt, provocalván magát jelen volt bizonyságok-1 ra, és azokkal Kész meg bizonyítani. | 57. Vastag Ferencz, és Bába János, tamquam Actores az I.nek | exceptioját egész­ ben tagadgyák, bizonyságokkal Ki-|vánván Törvényünk élőt edoceálni, recomendálván | tovább is magukat pro Iustitia. Tandem j Az elő hozot Törvényessen, és meg esküdtetet bizonyságoknak | fassiojokbúl is, mind pediglen mind a Két résznek | fassiojukbúl, s. allegatiojokbul circumstantialiter | a Causának meritumját meg értvén, és törvenyessen | dicutialván igy Deliberáltatot. | Mind a Két Résznek előhozot, meg hitelt bizonyságok fassiojukbúl, nem Külömben magok Szavaikbúl is | praeinserált Causa törvenyessen meg visgáltatván, | ex omnibus causae circumstantiis, immár neveze’t | Vastag Ferencz, és Bába János Conciviseink, mint | Actorok társaikkal együt ezen veszekedésnek, | úgy Követközöt verekedéseknek Authori, vagy | is eszközej törvenyessen találtattanak, és az által | Györy Jánosnak Parti I. majd majd Kárhoztató | Gyilkosságra alkalma­ tosságot attanak, és mutattanak; | azért is az említet A. azon alkalmatossággal, jelen volt | társaikkal együt | forintokban 1 marasztatnak. Győri János pedigle’n mint I. | mivel Isteni, és Világi Törvenyektük nem tartván, megh | atalkodot gonosságbúl Késsel, orozó fegyverrel Bába | Jánoson halalossan el Követet Szúrása által majd | majd gyilkosságban megát ejteni mereszlette’, juxta | Titü li___ | 45 58. büntettetik. Hogy ha pedigh ezen Törve’nyes bünte-|tésnek, le tételére, elégtele’nnek comperiáltatik, in | eo casu, juxta illud, qui non habet in aere, luat in | pelle, nyócz holnapi arestomnak Szenvedésére’ | condemnáltatik. Datum ex Sede nostra ludiciaria | die 24. Januarii 1718. | Hódy mihály Várasunk Korcsomárossa részegen, a tömlöczrül lakatot le ütvén meg árestált fiát Ki | Szabadította, Kinek hatalmassága ex officio | sumariter meg visgáltatván, Követközendökép-|pen lett Törvénye’. | Jól lehet a Törvények efféle hatalmasságot el Kővetőknek | nagy büntetést ma­ gyaráznának, mind azon által | más Circumstantiakat judicialiter előttünk forgat-1 ván, revisioját ezen Violentus Actusnak, mászor-|ra Suspendállyuk, Hódi mihály 4 Az összeg helye üresen maradt. 5 A hivatkozás, mint a bírság megjelölése is, hiányzik.

105

pediglen intra | triduum Sub poena 50. florenorww Violentiával Ki | Szabaditot fiát tartozik Törvény Székünk eleiben Statuálni. Die 3. Februarii 1718. \ In Causa Civium Francisci Vastagh, et Matthiae Sánta | veluti Actorum, cum Domino Ioanne Petricz Senatore habita ut I. ratione verberationis propter decern flo-|renos, pro foeno quodam, ipsi Domino Senatori vendi-|to praetensos, ab eodem vero Senatore absolute dene-|gatos, coram nobis querulose mota decisum fűit. I Ut I ad 56. ordine juris ventillaltunk volna: törvényesen tárgyaltunk, tamquam I.: mint alperes. ad 57. tamquam Actores: mint felperesek az I.nek exceptioját: az alperes ellenvetését edoceálni: tanúsítani recomendálván: rábízva pro Iustitia: az igazságszolgáltatásra Tandem: végül fassiojokbúl: vallomásukból allegatiojokbul circumstantialiter a Causának meritumját megértvén: perbeszédükből az ügy lénye­ gét részleteiben is megértve discutialván: megvizsgálván igy Deliberáltatott: ilyen döntés született praeinserált Causa: a szóban forgó ügy ex omnibus causae circumstantiis: a per összes körülménye alapján Authori: szerzői parti I .: az alperesnek juxta Tituli: törvénycikkely értelmében ad 58. comperiáltatik: bizonyul in eo casu ... in pelle: abban az esetben aszerint, hogy „akinek nincs pénze, bőrével fizessen” condemnáltatik: ítéltetik Datum ... Januarii 1718.: Kelt a mi törvényszékünkön 1718. január 24-én meg árestált: elzárásra ítélt ex officio summariter: hivatalból alaposan Circumstantiakat judicialiter: körülményeket törvényszékileg Violentus Actusnak: erőszakos cselekménynek Suspendállyuk: halasztjuk intra triduum ... florenorum: három napon belül 50 forint büntetés megfizetése mellett Violentiával: erőszakkal Statuálni: állítani Die 3. Februarri 1718.: 1718. február 3-án. In Causa ... decisum fűit: Vastagh Ferencnek és Sánta Mátyásnak mint felpereseknek Petricz János szenátor úrral mint alperessel való ügyében, amely panasz alapján indult előttünk — ütlegelés miatt, mert valami szénáért, amit ennek a szenátor úrnak eladtak, az 10 forintot ígért, de ő ezt teljességgel tagadja — a következőképpen határoztak... 106

T á jé k o z t a t ó a n em k ö z ö l t LATIN NYELVŰ OLDALAK TARTALMÁRÓL

(4.)

59. old.: Petricz János szenátort a törvényszék kötelezte, hogy három napon belül fizesse meg az ígért 10 forintot és az ütlegekért még 10-et. Hasonló esetekre súlyosabb büntetést helyezett kilátásba. 59—60.: Eljárás indult Comet József indítványára Kolp (alias: Smólczpucher) János György vala­ mint Feczner Vilmos serfőzőmester ellen lopás és verekedés ügyében. Kolp köteles a felperesnek 25 forintot fizetni, az ellopott gerendákért és nádért az érték dupláját, a törvényszéknek pedig 3 napon belül 12 forintot. Kelt Szegeden 1718. márc. 11-én. 61.: Emlékirat a fuvarozó tevékenységre vonatkozólag: hivatkozás a város privilégiumára, hogy tudniillik nem kötelezhető a hadsereg számára történő fuvarozásra. (A 62—64. oldal üres.) 65—67.: 1718. ápr. 24-én a külső és belső tanács őfelsége tisztújító határozatát hajtotta végre. — Károly császár és király levele, amelyben felszólítja a város elöljáróságát a tisztújításra. Kelt Bécsben 1718. ápr. 9-én. Aláírta Károly császár, ellenjegyezte gróf Illésházy Miklós és Sigray József. 67—68.: Megválasztják az új tisztségviselőket, ill. megerősítik a régieket. 70. : A tanács a bíráknak saját költségeik visszatérítésére 120, a főbírónak 80 forintot utaltatott ki. — A tanács megállapította, hogy mely mészárosoknak lehet bérbe adni s mennyiért a város húspiacait (kelt: 1718. máj. 21.). 71. : A serfőzőkkel kötött megállapodás; a vendéglők bére (dátum: 1718. jún. 20.). 71—73.: Pors József serfőző peres ügye Kellner Józseffel (becsületsértés, szidalmazás). A törvény­ szék az alperest, Kellner Józsefet találta vétkesnek, és pénzbüntetésre ítélte. 73— 74.: Savoyai Jenő herceg vezetésével Belgrád védelménél nagy győzelmet aratott a császári had­ sereg 1717. aug. 16-án. A győzelmet most 24 évre szóló békekötés követte. 74— 75.: 1718. október 18-án a külső és belső tanács ülésén a kun és jász birtokok használatáról bi­ zonyos magánszemélyekkel kötött szerződést visszavonják, mert a békekötés után már időszerűtlenné vált. 76.: Az említett szerződés szövege. 77—81.: Az egri káptalan levele 1718. nov. 11-i dátummal, amely leírja, hogy szegedi szenátorok tiltakoztak az említett szerződés ellen.

82.

Insinuatum Super petitö brachio militari, contra Civitatew | nostram non resolvendo, Supplicantibus aut ad or-1 dinariam juris viam remittendis ut infra. | Sacrae Caesareae; Regiaqeue Ma/ertatis Excelso Consilio | Aulae Bellico hisce perquam officiose insinuandum. | Prudentes, ac Circumspectos Judicem, et Senatores I ac totam Comunitatem Liberae, Regiaeque Civitatis Szege-1dien sis, medio Supplicis Sui demisse repraesentasse | qualiter postquam iidem in antiquon/m Pri­ vilegien?/« suo-|rum manu ten done//?, respectu certorwm Praediorum in |Cumania existentium, praefatae Civitati advicinantium, | in quorum videlicet continuo, et cum ipsis Cu-|manis comuni usu imperturbate hactenus pr«efuis-| Sent, pacificamqwe compossessionem habuissent, et | eandem libere etiam exercuissent, ac recenter dum -|taxat per nonnullos Cumanos, praesertim vero eorum-|dem officiales, contra Sensum, et tenor«?? dictorww | Regiorum Privilegiorum, ac pacificum, et imperturba-1 turn usum, extra omnem juris processum, adeoqwe via | Solummodo facti, ab ejus107

modi Praediorww cousu, | et conpossessione inhibiti exstitissent, 6 enignas a Sua | Ma/eJtate Sacratissima, hie in genuinis Copiis, annexas | obtinuissent protectionales, iisdemqwe habitis, Se contra | quosvis violentos, et illegitimos Impetitores tutos, | et immunes fore Sperassent; Praeter omnem nihilomi-|nus | 83. exspectationem ipsorum, iisdew intelligere licuit, Dominum | Baronem a Speth Inclyti Regiminis Neibergiani Vice | Coloneilum ex I. quoqwe ordine Teuthonico (: cujusqui-1dem ordinis Dominio praefati Cumani pro nunc Subessent :) | apud Excelsum isthuc Consilium Aulae Bellicum insti-1 tisse Super eo, quatenus Domino Commendanti Praesidii | Szegediensis, per seriös, et strictissimos ordines | praeciperetur, ut idem ad Simplicem Domini Stephani | Orczi modo dicti I. Ordinis Teuthonici, ordinati I Districtus Jazigura, et Cumanorww officialis requisitio-1 nem, dum et quando eatenus instituendam milita-|rem assistentiam praebere, ipsosqwe Szegedienses | a crebrodictor«»? Praedior»;« immemorabili firmato cousu, | via facti arcere, et exturbare deberet. Et licet | quidem hactenus hujusmodi ordines expeditos fuis-|Se iisdem Civibus non constaret, metuerent tarnen | ne ad Sinistram quorumcumqwe informationem praefati | ordines ne fors expedirentur. Cum autem ipsimet | Cives, in quibusvis Liberis, Regiisqwe Civitatibus com-1 morantes, Peculiorwm Solummodo Region//« administratores | essent, consequenterque id, quod ex fundis Civilibus I demeretur, non ipsis Solum, Sed Peculio Regio | adimeretur, ac praeterea cum eaedem Civitates Statu/« | Nobilium repraesentarent, et Nobilium, nemo extra | legalem | 84. legalem juris viam damnificari quiret, Privilegia de-1mum et concessiones Regiae, Diplomatibus Regiis | Stabilitae, ac imperturbato, et continuo usu, ipsisqwe | antelatis Protectionalibus firmatae, manutenendae | venirent. | Hinc praelibatum Consilium Aulae Bellicum, perquam offi-|ciose requiri, quatenus praemissam Domini Baronis | a Spetth, aut cujusvis circa praemissa Supplicantis | instantiam, quae de Cancellariae hujus Regiae | mutuae, et consvetae Correspondentiae exigentia | expedita fuisse non Speraretur rationibus, et | motivis ex praemissis in communi justitia, et positi-1 vis Patriae legibus redicatis, eundem ad or-|dinariam viam juris lege praescriptam remittere | pactoqwe hoc conservationi peculii Regii pro | justitiae Suae zelo prospicere haud gravatim | velit Idem Excel­ sum Consilium Aulae Bellicum. | Cui in reliquo Cancellaria haec Regia Hungarica I aeqwe Aulica ad quaevis grati officii Studia prompta, | parataqwe permanet. | Ex Consilio Cancellariae Re­ giae I Hungáriáé Aulicae Viennae die 25. | Februarii 1719. | 108

85. Rescriptum Excelsi Coinsili Auláé Bellid, ad praeinsertum Cancellariae Hungaricae Aulicae insinuatum. | Indytae Cancellariae Regio Hungaricae Aulicae ad | ejusdem insinuatum die [?] vigesima quinta elapsi | recenter mensis Februarii, ne contra Liberam, | Regiamque Civitatem Szegediensem, respectu certorum | Praediorum Cumanicalium ipsi contiguorww, quorum | cousu ea, ab omni immemoriali jam tempore, vigore | Caesareo Regiorum Privilegiorum imperturbate hactenus | gevisa esset, ad requisitionem licet Districtus Ja-|zigum, et Cumanorum ab ordine Teuthonico consti-|tuti offi­ ciates, Brachium Militare praebeatur, hisce am i-|ce reinsinuandum. Consilium Im­ periale Aulae Bel-1 licum, Siquidem Idem absque hoc [?], Se in Provinciába | Sua Speciali publica, aut Politica ratione id exigente neutiquam ingerere Sólet, ita pariter in I praesenti casu ad Se ante aliquot hebdomadas delato, | et petita deinde gemina rejinformatione Fortali-1tii Szegediensis Commendanti Domino Marschalli | Locumtenenti Comiti de Herberstein, jam pndie [?] in-|junxisse, ut Is, nec nec dicti ordinis Equiti, Vice | Tribuno Legionis Neiibergianae, Domino Baroni | a Spett. | 86.

nec alii ejusdem Ordinis officiali assisten-1 tiam Militarem tribuat, Sed eundem, vei I eos cum praetensione Sua ad forum conpe-1 tens, et legalem juris viam remittat. | Quod dum Inclytae Cancellariae Regio-Hunga-|ricae Aulicae, Consilium Caesareum Aulae Bellicum, | Pro Sus Notitia amice respondendum duxit | ipsi praeterea ad exhibenda grata officia | promptum, promptumqwe permanet | Ex Consilio Bellico Viennae 3“a Mártii [ 1719 | Antonius Josephus ab örll. | ad 82.

Értesítés A kért katonai erőről, amelyet városunkkal szemben nem szabad alkalmazni, azaz a kérelmezők törvényes peres útra utasításáról az alábbiak szerint. Eme sorokkal ő szent császári és királyi felsége nagyméltóságú haditanácsának legnagyobb tisztelettel jelenteni kell, hogy Szeged szabad királyi város bölcs és tekin­ tetes bírája, szenátorai és egész közössége alázatosan előterjesztette, hogy miután ők ősi privilégiumaiknak védelmére mindeddig készek voltak — az említett város szom­ szédságában, Kunországban lévő bizonyos birtokok vonatkozásában, tudniillik amelyeknek folytonos és ezekkel a kunokkal közös használata mindeddig háborítat­ lan és békés volt, és azt szabadon gyakorolhatták —, újabban azonban néhány kun, kiváltképp pedig azok tisztviselői miatt az említett királyi kiváltságlevelek hatálya és tartalma ellenére, valamint a békés és zavartalan használat ellenére mindenféle jogi eljárás nélkül, sőt kizárólag csak tettlegesen voltak akadályoztatva az ilyesféle földek közös használatában és birtoklásában. Kezükben vannak az ő szent felségétől kapott, számukra kedvező, itt hű másolatban csatolt pártoló levelek, és minthogy ezek a birtokukban vannak, abban bíznak, hogy mindenféle erőszakos és törvénytelen háborgatókkal szemben biztonságban, sértetlenül lesznek. Ugyancsak ők minden 109

a d 83.

várakozásukat meghaladóan tapasztalhatták, hogy a bevádoltak közül még Spetthi báró úr, a dicső neubergi ezred alezredese is — aki ugyanahhoz a német lovagrendhez tartozik, amelynek jelenleg uralma alá vannak vetve az említett kunok — azon buzgólkodott e nagyméltóságú udvari haditanács előtt, hogy a szegedi vár parancsnok urának komoly és szigorú rendeletek útján írják elő, hogy ő az imént említett német lovagrendből való Orczi István úrnak, a jászok és kunok területe parancsnokának egyszerű felkérésére meddig és mikor tartozik megadni az eddig elrendelt katonai segítséget, és ezeket a szegedieket karhatalommal távoltartani és megakadályozni a már gyakran említett földek rögzített közös használatában. Meglehet, hogy ezen polgárok előtt nem nyilvánvaló, hogy ilyenféle rendeletek eddig érvényben voltak, és tartanak attól, hogy esetleg valakiknek az alaptalan tájékoztatása következménye­ ként fogják a mondott rendeleteket alkalmazni. Minthogy pedig ezek a polgárok, bár­ melyik szabad királyi városban tartózkodnak is, feltétlenül királyi birtokok gondmokai, következésképpen azt, amit a polgári vagyonból elvesznek, nemcsak tőlük, hanem a királyi birtokból is elveszik. Ezenfelül pedig minthogy ezeknek a polgárok­ nak nemesi státuszuk van, és végül is a törvényes jogi úton túlmenően ad 84.

senki sem sértheti meg a nemesek előjogait, a királyi engedélyeket, amelyeket királyi oklevelek erősítettek meg — mégpedig a zavartalan és folytonos közös használatra vonatkozóan —, és amelyeket az előterjesztett pártfogó levelek is alátámasztanak, fenn kell tartani. Ezért kerestetett fel az említett udvari haditanács, hogy Spetthi báró úrnak vagy bármely kérelmezőnek az említettekre vonatkozó kérését tekintve, minthogy nem volt remény arra, hogy a királyi kancellária szokásos levélváltása útján ez elrendeződik, ezért a közösség igazsága érdekében, érvényesítve eme megfontolásokat és hazánk írott törvényeit, utasítsa őt a törvény hivatalos útjára, és ilyenformán igazságossága buzgóságával késlekedés nélkül gondoskodjék a királyi birtok megoltalmazásáról ugyanez a nagyméltóságú udvari haditanács, amely iránt a továbbiakban is minden kegyes szolgálatra kész marad ez a magyar királyi udvari kancellária. A magyar királyi udvar kan­ cellária megbízásából kelt Bécsben 1719. február 25-én. ad 85.

Rendelet A nagyméltóságú Udvari Haditanács értesítése a Magyar Királyi Kancellária fentebb beillesztett jelentéséhez. A dicső Magyar Királyi Udvari Kancelláriának eme testület most folyó hó, azaz február 25-én kelt felterjesztésére, hogy Szeged szabad királyi város ellenére — tekintettel bizonyos hozzá tartozó közös birtokokra, amelyek közhasználatának csá­ szár-királyi kiváltságlevelek alapján ő meghatározatlan idők óta eddig zavartalanul örvendhetett — ne folyamodhassanak még a jászok és kunok kerületének kérel­ mére sem a német lovagrend által alapított tisztviselőkhöz, sem katonai erőhöz, ezekre jóváhagyólag kell válaszolnunk. A Császári Udvari Haditanács minthogy semmiképpen sem szokott beavatkozni tartományainak ügyeibe, még ha ezt sajátos 110

közérdek vagy politikai megfontolás indokolná is, így ebben a néhány héttel ezelőtt előterjesztett ügyben is, majd miután kétszeres visszajelzést is kért a szegedi vár pa­ rancsnokától, Marschall hadnagy úrtól, a herbersteini gróftól, már tegnap megpa­ rancsolta neki, hogy ne nyújtson katonai segítséget se az említett lovagrend neubergi ezrede alezredesének, Spett bíró úrnak, ad 8 6 . se eme rend más tisztjének, hanem őt vagy őket kérelmükkel az az illetékes fórumhoz, azaz törvényes jogi útra utasítsa. S míg a Császári Udvari Haditanács ezt a tudomása szerint kedvező választ kül­ dette a dicső Magyar Királyi Udvari Kancelláriának, addig továbbra is kész marad kegyes szolgálatok teljesítésére. A Haditanácstól, Bécs, 1719. március 3. Antonius Josephus ... 87. Pro memoria Posterorum, ratione Metalium Terreni Civi-1 tatensis, pro ut a Senibus, a memoria videlicet hominu/n, | immo et per Traditionem majorum constaret, Sequenti M e-|thodo annolatum est. lmo Rosa halma. 2do Kecze’ Kormánya 3“°' Nagy állás. 410- Szeg határ 5t0’ Bika Semlyeke’ homokja. 6to Dobos Széke’ homokja. 7 m°. Eötöczékj halom, ubi Szegediense, Doczense, et Puszta | Szeriense Territoria insimul concurrunt. Fossae | Vulpium ibidem habentur multae. 8V 0- Penes ipsum Eötöczékj halom existens Colliculus, quasi | e diametro Kis Telek habitus. 9 no- Rekettyés hoszszú Semlyék. 10mo' Saaregyháza halma. 1 l m 0 Gellén homokja, vei halma. Ex parte verő Cumanicalium Praediorum e Régióné Inferioris Csenge’lye’. lmo Gellen homokja. 88 .

2do' Bogárzó homokja. 3“° Balassa Fája 4<0, Király Széke 5to' Forró Somboja. 6 ‘°' Atol árok. 7mo Meleg Szoba. Tiszától fogvást Sz. Mihály Telkének határja. l mo- Tisza fejér partnak alsó Vége’. 2do Doroskuttyaj halom.

3“°- Tere’ halom. 4*°- Fő Ere’. 5*°- Atol árok. Reszkej határtól való határja. lmo Mattyon Kívül ától ároknak alsó Vége’. 2do Bodon halma, és azon túl igyenessen Tiszáig Nemes Város határának Kún földektől való Külömbözése’ l mo Szú Basa halma, noha Eör halomig lehetne’ praetendálni 2do Zombori dombja. 89. 3,io Puskás homokja. 410 Zabos Goré. 510 Tehén tő 6 '° Zákány homokja. 7mo Kara homokja. 8 vo Kara nyaralója. 9“°' Garga homokja. 10mo- Engi homokja. 1 lmo Puskás halma Csorvaj Rét mellet. 12mo Csikós Semlyekje 13,io Kántor Semlyekje’ Szakaskaj út mellet. 14‘° Madarász Tó. 15'° Buzgán halma. 16'° Pap halma . 6 ad 87. Az utókor emlékezetére a város területének határai ügyében, ahogyan az öregek szerint emberemlékezet óta nyilvánvaló, sőt ahogyan őseink tudósításainak megfelelően van, a következőképpen jegyezték be a határokat. Eötöczékj halom, ubi... habentur multae: Eötöczéki halom, ahol a szegedi, dóéi és pusztaszeri terü­ letek érintik egymást. Ugyanitt sok róka verem van. Penes ... habitus: Ennél az Eötöczéki halomnál levő dombocska, mintegy a közepétől van Kistelek. vei: vagy E x parte ... Csenge'lye’: A kun birtokok felől pedig Alsócsengele vidékétől. ad 88. praetendalni: igényelni

* A következő 7 lap üres. 112

97.

ANNO DOMINI MILLesímo, Sep-| tingentesimo, Vigesimo. | Die 2da Tanuarii, sessio publica, seu concursus frequentissimus Inclyti hujus Magistratus Liberae, ac Regiae | Civitatis Szegediensis celebratur, occasione cujus sequentia | sunt determinata; et quidem. | l m 0 A Házak, és Személyek eránt igaz, és egyenlő proportió | observáltassék az mostani Portió fel vetésben. | 2d 0 A Kinek Seminémü ingó Ioszága nincsen, hanem pénze lé-1 vén az obser­ váltassék, hogy negyven forintya egy pár | ökör Számban vetetödik | 3tio- Mivel pediglen Felséges Császár, és Koronás Király | Urunk eö Felsége’ Nemes Várasunkat jeles Privilegiu-1 mokkái condecorálván, Boldog emlékezetű Leopold Császá-|runk, és Király Urunk eö Felsége által conferált, Ó | Szerint esendő Sz. György, és Sz. Mihály Két Vasarunk | mellé, most ujjonnan más Két Vásárokat pro 4,a Augusti, | Sz. Domonkos Confessor napjára egyiket; másikat penig pro | ultima Novembris Sz. András napjára Kelletik Szerzeni, | és eö Felségé­ tül Kglmessen1 confirmáltatni Közönséges Voxal | determináltatot. | 4t0- Az léendö Conscriptioban, vagy Repartitioban az is fog obser-| váltatni, hogy az melly e’mber másnak ados, és Jószága | vagyon, maga Ura lévén azon Jószágnak, dicáltassék az | ollyatén Jószág is, és Portio tüle fizettessék. |

98. Mellyek igy praemittáltatván Nemzet Vzleö2 Csőké Iános Ur eö | Kglme Ne­ mes Vámsunknak Fö Notariusságára hivatatván, | Köz akaratbul el is Valasztatot, és Szokás Szerint Varasunk | Fö Notariusságának viselésére’ az praesentált luramen-|talis forma Szerint előttünk Solenniter hitit le’tette’ Ki-|nek hogy Isten eö Sz. Felsége’ a Notariusságbéli functio-|ban fris jó egességet, és hoszszú életet adgyon Közönséges-|sen apprecáltatot. | Úgy nem Külömben Tttés3 Nemzet Vzleö Temesvárj Iános Fö | Biró Ur eö Kglme Felseges Császár, és Kglmes Koronás Ki-Irály Hatodik Carolus Urunk eö Felségeiül, sok rendbeli | hiv Szolgálattyáért, mellyeket mind Fö Notariusságában | mind penig Biróságbéli viselésében eö Felsege’ Armadája | mellet cselekedet, Anna­ list mind magának, mind penig Ked-|ves Házas Társának s. Feleségének Kún Susannának | úgy utriusqt/e Sexus Successoriknak, már Szüléiteknek, és ez után | per DEI gratiam Születendöknek reszekrül nyert, az melly | máj Generalis Concursusban el olvastatván az Tttés N . 4 Ma-|gistratus elöt, egyenlő akarattal eö Kglmének, 1 Kegyelmes(s)en. 2 Nemzetes Vitézlő. 3 Tekintetes. 4 Nemes.

113

es praescriptus-|sinak, hoszszú életet, és fris jó egésséget Kívánt ezen Ne’-|messj Szabatságának viselésére’. | Végre’ az is determináltatot, hogy Várasunk/jak sok, és hasznos dol-|gaira nézve fel Kelletik menni Bécsben, Kiváltképpen M elt5 1Csanádj Püspök Groff Nádasdi László Ur eö Nágához6 1az T döA Pi Piaristák Introductiojok eránt: úgy más méltó- |ságos Urakhoz is, ezen fel teczet, és be’ állott Uy Esztendőnek | be’ jelentésével Nemes Várasunk részérül, mellyek/tek véghez vitelére Temesvárj Iános Fö Biró, és Fö Nótárius Csőké Iános | 99. Ur eö Kglmeket közönséges vox Szerint ablegáltuk. | Die 12 Men.?« Ianuarii, Sub Generáli Concursu Liberae, Regiaeque Civitatis | Szegediem-;'.?, inque Domo lllustrissimi Domini Ioannis Temesvárj Iudicis Pri-1 marii Sequentia determinant«;- et quidem. | fmo. j ttgs pö Biránk eö Kglme’ által az Mattyi hid, mellyet | is az elöt eö Felsége birt az proponáltatván, hogy ha az | Nemes Városnak Kivántatnék, eörökössen Kívánnák eö | Felsége’ Kglmességébül oda e’ngedni, melly sok discursusok | után unanimi voto, et consensu deliberáltatot, hogy semel | pro semper meg vétetödgyék. | 2d0- lói lehet az el múlt Magistratualis Sessioban proponálta-1 tot, és egyszer s. mind Deliberáltatot, hogy Boldog emlékezetű | Felséges Császár, és Koronás Király Leopoldus Urunk eö | Felsége áltál Két Vásár engettetet Nemes Vámsunknak a | mint is in puncto 3Uo ejusdem Sessionis meg van Írva mind | azon által, most ujobban determináltatot, hogy azon Két Vá-1 sárok mellé, más Két Uj Vásárokat is, egyiket Sz. Domonkos | Confessor napjára, másikat peniglen Sz. András Apostol | napjára eö Felségétül alazatossan Kell Sollicitálni cum | confirmatione priorum. | 3“° Az idej Contributionalis Portiot peniglen Palánkbéli Cíviseink | felöl, mint hogy más facultasság az egy pénzeken Kívül | igen Kevés találtatik, hogy eök is proportionate fizessenek, | conscribáltassanak, illy modalitással pediglen, hogy tudni illik: | három Karban, vagy rendben vétetödgyenek, Kiknek ingo facul-1tasság lévén proportionate pénzekhez képest taxaitassanak | determináltatot. | 100.

Mivel penig Fö Biránk eö Kglme’ Bécsben deputáltatot, hogy | defectussa ne’ légyen N. Vámsunknak Substitutus Bírónak N. | Rosa Dániel Ur eö Kglme’ Valasztatik. | Nem Külömben mint más Királyi Városokban minémü rend | tartás vagyon, ahoz alkalmaztatni Kívánván magunkat, | illy formán adinveniáltatot, hogy az Por­ tio három részben | minden mentség nélkül le tétetödgyék. | 5 Méltóságos. * Nagyságához. A Tisztelendő. (A Pi téves szókezdet.) 114

Az jövevények pe’diglen pro ratione hujus temporis, et modernae Repartitionís régi Lakosoknál bővebben taxáltassanak. | Ami pediglen Kglmessen eö Felsége Ki adót Privilégiumunk Te-|norát illeti, minden Kántorokon 7 Két hátig Szabad Korcsmá-íjának folytatása vagyon, mind az által dispensában vévén | az N. Magistratus, hogy annál is inkább ezen e’sztendőbéli | Portiot Ki fizethesse’, az Fársángban Szabad Cíviseinknek bo-|rajkat folytatni, ea tarnen modalitate, hogy böjt első Szeredán | azonnal cassáltassék. | Valakik peniglen ez mostani facultások Exquisitioja, s e’s-1küttetése alkalma­ tosságával igazán meg nem vallották | Jószágokat, in exemplum aliorum azon Jó­ szágokat, mellyeket | el tagadtak, vetetessék el. | 101.

Die itidem 12. Meniw Februarii occasione publicae Sessionis in Domo | Ordinarii Iudicis, Ioannis quippe Domini Temesvárj in praesentia 11llustrissimi Ma­ gistratus celebratae Sequentia determinant«/-. Et quidem. | lmo Teken’ Fö Biránk eö Kglme’, leg elsőben is Mattyi névü hid | eránt, melly is Nemes Várasunk Territóriumán vagyon, jól le-1 hét az Közelebb el múlt háború udönek alkalmatosságaval | eö Felsége ujjonnan meg csináltatta, arrúl propositiot tét le-1 gyen, a mint primo puncto Sessionis publicae die 12. MenjA Ianu-|arii celebratae Specificaltatván tangáltatik, úgy hogy ha N. | Vámsunknak Kívántatik, nem Sokban eö Felsége Kivánnya oda | engedni, melly Sok discursusok után, mivel N. Város azon | hid nélkül Semmiképpen nem lehet, és jövendőben más emo-|lumentumot is prosperálhat, unanimi Dominorum Senator«//; voto et | consensu deliberáltatot, hogy az említet hid Semel pro Semper | meg vetetödgyék. | 2d 0 Iol lehet ugyan az el múlt Magistratualis Sessioban pro-1 ponáltatot vala, hogy boldog emlekezetü Felseges Császár, | és Koronás Király Leopoldus Kglmes Urunk eö Felsége’ | Várasunkat Privilegialiter Két Országos Vásárra! condeco-|rálta, és meg ajándékozta, mind az áltál hogy eö Felsege Pe-|culiuma nagyobb boldogu­ lására léphessen, még Két Országos | Vásárt, mint fellyebb való Sessioban is determináltatot, alá-|zatos Instántiánk által eö Felségétül, egyiket Sz. Domonkos | Con­ fessor, az másikat pe’nig Sz. András Apostol napjaira: nem | Külömben régi Privi­ légiumunknak ereje mellet Szokot heti Vá-|sarokat is Sollicitálni alazatossan Kíván­ tatik, meg nyervén | azokat introducálni, és celebráltatni Vámsunknak hasznos, | és Kellemetes lészen. | 8 103. Anno 1720. Die verő 24. Április. Inclyti Magistratus hujus | Liberae, ac Regiae Civitatis Szegedien sis Generalis Concursus Seu | publica Sessio, tűm ad mentem 7 Negyedévenként (kántorböjtönként). ! A 102. oldal üres.

115

Benignissimi Caesareo Regiique \ Mandati, tűm verő gratiosarum Literarwm Inclytae Camerae Hun-|garicae, intuitu, et occasione Restaurationis Amplissimi Sena-1tus, Seu Inclvti Magistratus Intimatoriarum modo, et ordine se-1 quentibus celebratur. | Sub cujus decursu praeprimis Sacraím/mae Suae Ma/wtatis Caesareo Regiae | de Dato 9na Men.v« Április Anni modo currentis, in Civitate | Vienna Austriae emanatum, et huicce Liberae Regiaeqwe Civitati | Szegedien.»' sonans, et directum Mandatum Restauratorium | homagialiter acceptatum, et perlectum est: penes quod Similiter I gratiosae Lit/erae Missiles Inclytae Camerae Hungar/cae Restaura-1tionem indicantes demissae acceptatae, et perlectae sunt, Vigore | cujus benignissimi Mandati, et Gratiosarwm Litierarwm Cameralium, | loco Circumspecti Domini condam Ioannis Tuttovicz, ex Dominis Candida-1 tis pluralitate Vocum electus in Senatorem Interiorem, Circum-1 spectus Dom/nus Ioannes Miller. Non secus. | Ex Exteriori Senatu Loco demon uorum Circumspectorwm condam Dominorum I Demetry Szücs, Stephani Kis Abrahám, Ioannis Sárkány, | Theodosy, aliter Kis Nésó, nec non Michaelis Lossoncz communi totius Plebis, et Senatorum suffragio electi sunt Circumspecti Domini Franciscus Iósa, Franciscus Lossoncz, alias Taracs, | Volfgangus Szücs, Andreas Balog Caspar;« Thot, Josephus Fichtel, et Zacharias Gerevics, electi, et insimul confirmati Sunt. | Quibus ita praemissis, et restauratis, tandem Perillustris, ac Generosus | Dominus Joannes Tenesváry, officio Judicatus Sui valedicens, | totam Communitatem, Siquid eandem ex fragilitate humana, | 104. per inadvertantiam Suam commisisset, palam deprecatus est, | resolvens Se non amplius hujus Regiae Civitatis Szegediens/.v gesturwm Judicatum, verum, loco ejusdem alium aptum, ac idoneum membrum provideret, ac constitueret Inclyti Magistrat;« | cum autem tota Communitas in eo consensisset, ac unanimi | voce conclamasset, ut Idem Dominus Joannes Temesvárj pro | hoc Saltern Anno Iudicatum C/uitatis turn ad promovendum Suae | Ma/estatis Sacraim/mae Servitium, turn vero emolumentum hujusce | Regiae Cnitutis, non secus ejusdem Privilegion««, ac a Iion«« negoti­ orum I hanc Civitatem concernentium Gubernium assumeret, quo | audito Idem Dominus Ioannes Temesvárj juxta postulatum, | et consensum totius Communitatis Judicatum assumpsit, moreqwe | Solito etiam cum depositione Iuramenti in Ecclesia Divo I Demetrio dicata confirmavit. | Non absimiliter Circumspectus Dominus Joannes Miller in officio | Perceptoratus ulterius quoqwe permanet, et ad Latus ejusdem | Circumspectus Dominus Paulus Nagy ea tarnen modalitate, ut | Idem Regestrum apud Se habeat, pecuniamquc collectam praefatus | Dominus Perceptor Joannes Miller conservet, eandemqwe juxta I determinationes, et Commissiones Amplissimi Senatus eroget, | communi omnium consensu confirmati sunt, prouti Solitum etiam | deposuerunt Iuramentum; | 116

Ac tandem in eadem Restauratoria Sessione in hujus Liberae, | ac Regiae Civi­ tatis Szeged icnte Ordinarium Perillustris, ac Generosus | Dominus Ionnes Csőké, ac Egregius Dominus Josephus Dany Vice | Notarios, totius Senatus et Communitatis consensu electi, ac | Similiter confirmati Sunt. | 9 106.

Die vero 29. Április In Causa Providae Mulieris Annae Huszta, | Providi Francisci Acs Consortis velut A. contra et adversus | Providum Stephanum Szűcs velut I. intuitu certae diffamationis | ex indeque subsecutae blasphemiae mota, Köz aka­ ratbúi igy Vé-1geztetet, hogy azon nevezet I. Országunk elő Törvénnyé Sze-|rént Sensu Tituli 72. Parte 2dae propter diffamationem judicio | arbitrario három Rhenensis forintokba« convincáltatik, és a Káromkodásért | Sensu Axticuli 94. Anni 1635. arestomba tétetik. | 107. In Causa Circumspecti Stephani Olá, velut A. contra, et adversus | Petrum Szűcs velut I. intuitu certae diffamationis ita judicatum | est: Hogy mivel Szűcs Péter az N. Magistratus élőt Olá | Istvánt Sinistre deferálta, és be vádolta, azt pedig­ len meg nem | próbálhatta, azért Sensu Tituli 72. Partis 2dae, az N. M agistral tusnak gratiája accedálván hat R henente forintokban convincál-1 tátik, mellyeket harmad nap alat tartozik le tenni a N. M a-|gistratusnak. | In Negotio Incolarum Tapensium, contra certum Concivem n/'nurum | occasione percussionis mutuo peractae, ac coram Figura Iudicii | comprobatae ita determinatum est: Hogy az Tapaiak Tizenkét | Rhenente forintokat fizessenek azon Verekedésért, és az mi | Cívisünk Negyednapi arestomot Szenvedgyen. | 10 109. Anno 1720. Die 10. M ente Junii Sub Generali Concursu Domini M agistratei Liberae, ac Regiae Cmitatis hujus Szegediente in praesentia Dominorum Sena-|toxum determinatum est taliter ratione Conventionis Ignatii Ferdinandi | Über Carnificis, Seu Executionis Justitiae, hogy tudni illik: azon | Über Ignácz, Ferdinánd, esztendőnként N. Várasunktul fogh | hatvan Rhenente forintokat, (: pro exequendis personis :) venni, melly | eránt annualis conventioja is Ki fog adattatni. | Die vero 14. ejusdem M ente Iunii, Anni praescripti in Causa providae | Elisabethae Kocsis, Circumspecti Ioannis Szűcs Consortis velut A. | contra, et adversus providum Petrum Tenky, velut I. occasione | et intuitu certae diffamationis ita decisum est; Hogy tudni illik | Tenky Péter mivel Kocsis Erzsébetet Kurvának mondotta, | és ezen mondását a Tttés N. Magistratus elöt meg nem bizonyíthatta, azért Sensu ’ A 105. oldal üres. 10 A 108. oldal üres.

117

Tituli 72. Partó 2da', operum Tripartói | ex gratia tarnen et arbitrio Inclyti Magistra­ tus Tizenöt R henm tó | forintokban convincáltatik. | Die 19. M entó Junii In Domo Civica, Seu Praetoriali occasione | revisionis malefactorwm ita determinatum est: Hogy Sírni Sára | Dombay Mihálynak Felesége’, mind botránkoztató eleiére nézve | azért hogy már egysze’r ezen N. Városbúi olly conditio alat | hogy viszsza többé ne jönne, Ki Küldetet, még is azzal nem gon-1 dob­ ván viszsza jöt, mind pedig azért, hogy Kecskeméth Várossá-1 búi Ki csapattatot, mások/iűk rettentő példájára holnapi napon | alkalmas üdövel Hóhér által Ki csapattatik. In Causa, Seu Negotio adulterio providi Michaelis Kátaj M olito-|ris, contra providam mulierem Catharinam Kaszás, occasione | commissi adulterii ita Iudicatum est: Hogy tudni illik Kátaj Mihály | 110. molnár maga nyelve’ vallása Szerint Kaszás Katával ötször | vétkezet, mellyet K a­ szás Kata tagadván, és azt Kátaj | Mihály meg nem bizonyíthatta, a N. Törvény Szék elöt, hogy | pedig magát paráznának vallotta, volenti non fieret inju-|ria, és másként is propria Oris fassio, ezer bizonyság, az | Nemes Magistratus, non de rigore Legis, verum arbitrio húsz | Rhenerttó forintokon el marasztván convincálta, Kaszás Katát | peniglen Csetényi Mihálynak Feleségét, hogy mint egy tapasz- j taló circumstántiákbúl meg vilagossodot, azon Házasságbéli11 | feslet élete’, mellyet erössen tagadván, de Kátaj Mihály | mindenkor azt válván, ezért Kaszás Kata is Tizen­ két fo-|rintokban el marasztatot: e’s hogy Kátaj Mihálynak Felségét | böstelenitette’ Kaszás Kata Két hétig való arestomot fogh | Szenvedni, Közönséges akaratbul végezödöt. | Anno 1720. Die 15. M entó Iunii, in Libera, ac Regia Civitate | Szegediem-/, Inclyto Com/tatui Csongrádién« adjacente, Sedes Iudicia-|ria Revisoria Malefactorwm, Praeside Domino Ordinario Judice, aliis-|que Dom/nis Senatoribus praesentibus celebratur. Sub cujus de-|cursu. | 111. Levata Causa Egregii Ioannis Csőké, quam Domini Magistratus Libe-|rae, ac Regiae Civitatis Szegediensis Fiscalis Procuratoris et | A. contra et adversus providum Ioannem Pusztaj velut I. oc-|casione et intuitu certorum actuum furtivorum, ab infra actio-|naliter proponendorum, atque declarandorum mota, et usitata | ac propterea Idem Fiscalis et A. proponeret Actionem Sequenti-|bus. Qualiter nimirum idem Ioannes Pusztaj, nescitur unde | motus, quibusve considerationibus ad id inductus, animo tarnen | deliberate, et aliis nocendi studio, instigante etiam maligno Spi-1 ritu, incitatus, ita et cupidine lucri allectus, Anno, et diebus | non ita pridem 11 A sor fölött, a -béli elé beszúrva: törés.

118

praeteritis actus furtivos, diversis vicibus exercere, | ac indubia fúrta comwittere non formidasset: quemodmodum Anno | p/oxime praeterito, idqwe circa diem 13. Mens« Augusti, in certa | Rheda Octo Equis juncta, unamqne mulierem gestante, Bu-1 Kovarinum Versus, ad Inclytum Regimen Splenianum descen-|disset, ac ibidem ex illis octo Equis qua/tuor, prouti ipsi placuis-1set, distraxit: quibus distractis sursum intentionabatur scende-|re Szegedinum versus, ac nihilominus dum quattour Equis ascen-1 disset penes Danubium, ex Territorio Possessionis Gara vocatae de-|cem Equos certorww Rascianorwm furari, ac cum iisdem extra Ordina-|riam Viam Regiam per duas Rhedas quaUuordecim Equis jun-|ctas Halassinum versus cum Socio Suo venisset, ibidemque | ex ea suspicione, quod extra Viam Regiam cum duabus Rhedis | praeter modum ordinarium quatiuordecim Equis junctis captus, ac | inarestatus erat, quos decem Equos, ex Gara furtim ablatos, dam-|nificati Rasciani Subaudivissent, et intellexissent, Halassini | arestatos, eosdem iidem Rasciani reduxerunt, ipsum vero Joannew | Pusztaj, | 112.

Pusztaj in aresto Halassien.v/ reliquerunt, unde fractis compedi-|bus eliberatus, Sociusqne ejusdem Jász Berenyinum ductus, qui | fassus erat eosdem decem Equos cum Ioanne Pusztaj se esse | furatum, quod crimen pateret etiam ex duabus Litteris missi-|libus, Sub Nro l mo, et 2do judicialiter penes certas Passua-|les iisdem Rascianis datas, praductas, Sed et aliud furtum, | medio ipsius I. patratum, non obscure ex circumstantiis dice-|retur, quod videlicet Nobiles Georgium, et Michaelem Mark, | ex parte trans Danubiana, ad has partes cisDanubianas cum | certis curribus Venientes, idem Ioannes Pusztaj occidisset, | nam Equos eorundem occisorum Vidua Chris­ tina Mattus, | in Possessione Dengelyegh, Inclyto Comitatui Neogradienst adjacente, | apud quendam Georgium Balczó un um, reliquos verő ibi-|dem apud alios agnovisset, ac propterea inquissitione judi-|ciaria peracta idem Balczó interrogatus erat, ubi nam | eundem acquisvisset Equum, respondit, cum reliquis emisse a | Ioanne Pusztaj Incola Szegedien^/, quod ipsius inquam | crimen, pateret etiam ex copia Passuali Sub Nro 3tio | producta, quibus Siccine declaratis, omnino per praefatum 11. commissa esse fúrta, quae contra Leges, tarn divinas, quam | et humanas committere non formidasset, ex eo in terrorem, et | exemplum aliorum cuperet Sensu Thnli 15. Parr« l m,e, juxta | etiam quaestionis 30. Capituli 9. Kithonics. Paragraphum ex qui-1bus etc. usque ad verba obligari.12 Nec non Praxis Criminalis | Ar ticuU 84. Suspendendum esse, ita tarnen ut idem I. pro eli-1 ciendis Suis complicibus, et di­ versis per ipsum patratis furtis | juxta dictamen Ar/iculi 37. et 39. Praxis Criminalis, gravissi-1 mae Tortúráé Subiciendus veniret, ac expost ut Supra Suspen-|dendus foret. quod ipsum Procurator Fiscalis et A. cuperet | cum reservatis ulterioribus. |18

18 Aláhúzva a szövegben.

119

113.

Personaliter adstans I. actionem contra Se Magistratualiter in-1 stitutam, respectu praemissomm actuum Criminalium Simpliciter in | omni Sui parte negat, coram Jure, ac ideo. Procurator Fiscalis et A. respectu hujus negativae Partis I. res-|ponsionis refert Se ad producta trinaria Lit/eralia Documenta, | quibus firmissime inhaerendo, cuperet eundem I. de Sensu praecita-1 tarww Legum Suspendendum esse, Siquidem Simplici Negativa | minusque edocta uteretnr, juxta quaestionem 4tam Capituli 6" \ Kithonics, in Paragrapho, verum in Negatoria usque ad verba | in causam atiractus debet ipsum probare. |13 121. Anno MIO. Die 26. Men«? Augusti, Sessio publica Inclyti Magistratus | Liberae, ac Regiae Civitatis Szegedien«'.? celebratur, occasione cujus | Sequentia Sunt decisa, et determinata. | In negotio Győrien«' occasione et intuitu certi actus furtivi, contra, et | adversus providos, Joannem Erdély, Georgiuw Nagy, Michaelem Par-|ragi, Demetrium Thót, Matthiam Thót, et Michaelem Vásárhellyi | velut II 1 4 juxta conformitatem Legum Patriarnw, ac Communis justitiae | ita determinatum. Mivel hogy az meg nevezet erdélyi János, Nagy | Gergely, Parragi Mihály, Thót Demeter, Thót Máttyás, és Vásár-1 hellyi Mihály az Győri földrül való Dinnye lopást nem tagad-1 ták, Sőt az Nemes Törvény Szék elöt meg vallották, azért má-| soknak példájára, noha na­ gyobb büntetést érdemlenének, még is | ex gratia Illustrissimi Magistratus egyik egyik az említet Személyek Köz-1 zül nyólcz nyólcz Rhenen«'.? forintokban el marasz­ talnak Törvényessen | itéltetet Közönségessen, a melly Convictiot Tizenöt nap alat, minden | fogyatkozás nélkül a N. Magistratusnak tartoznak le’tenni. | 122,

Szegedini Anno 1718. Die 10. lanuarii. | En Sáracz György Istennek bölcs rendelésébül tét decretuma Szerint, tudván | hogy minden valakj Születik, annak meg Kelletik halni, melly Istennek | hatalmas rendelését előttem viselvén, ezen mostani Súlyos betegségem-1 ben; Kívántam ép, és józán elmémvel, elő nyelvemel leg elsőben Iste-1 nemnek Lelkemet, Ki belém öntette ajánlani, Testemet pediglen én Anyám-|nak az Földnek, annak utánna Fele­ ségemel együt Kereset Kevés | Joszágocskámrúl aláb irt böcsülletes emberek elöt rend Szerint jó ren-|delést tenni. | Elsőben Havi Boldog Aszszony Templomában lévő nagy oltárnak aranyazá-| sára, hat Száz Rhen forintokat1 5 hagyok. | 13 Aláhúzva; a 114—120. oldal üresen maradt. 14 Kettős nagy I betű. 15 Rénens vagy rénes(i), azaz: rajnai forint, lásd alább Renen rövidítéssel is. 120

Másodszor, Bajaj Vater Franciscanusok Templomára Két Aranyat. | Harmadszor, mindennemű pénzemnek, jószágomnak, és Házámbéli minden | eszközömnek felét az Feleségemnek hagyok. | Negyedszer. Az Két Unokámnak, Antalnak, és Philipnek, Két Nadrágot, | és Két forintot. | Ötödször. Magam pénze vagyon Sovágo mihálynál 300 fr id est három-1 száz forintom fele nyereségre’. | Hatodszor. András Siskovitty Feleségének 10. id est Tiz forintokat, úgy | hogy Feleségemen Seminémü p/ueten siója, és Kereseti, ezen Tiz forinto-|kon Kívül ne légyen, Se magának, Se Gyermekinek. | Utolszor. Az aláb meg irt Testamentarius Urak tartozzanak ezen | Testamentu­ mot Lélek Szerint igazan Executioban venni. | Ennek nagyobb bizonyságára, magam Saját Kezem Kereszt vonásával | meg erössitettem, Szegedini Anno die ut Supra. | Saracz György X. | Coram me | 123. Coram me Ioanne Navaj Liberae, Regi aequo Civitatis Szegedien.?« Pa-|rocho manu prdpria LS. | Coram me Ioanne Temesvárj, Liberae, ac Regiae Civitatis Szegediensis | Iudice manu propria LS, | Coram me Ioanne Tuttovicz, Liberae, ac Regiae Cir/totis Senatore manu pro­ pria LS. I Coram me Ioanne Szíjártó Senatore LS. | Coram me Paulo Nagy, Liberae, ac Regiae Civitatis Szegediensis | jurato adjuncto Notario LS. | Nemzetes Sarecz György Testamentum Levele’. Copiam praesentem Subinsertam, cum vero Suo Originali ad petitionem, et | Instantiam humillimam Viduae Helenae Eötvös, condam Georgii Sarecz | Concivis nos/ri Conthoralis, pro futura cautela, et directione de Verbo ad | Verbum Protochollo Civitatis nos/rae inserto, et inscripto, (:q u o quidem | originali occasione cujuspiam revisionis ex mandato Illuí/rásimi, ac Reverer\áissim\ | 1 6 Dom/ni Ep/.sropi Csanadiensis Comitis Ladislai Nádasdj factae, per R e eerend issim uin Dominum | Franciscum Ioannem de Schambach Canonicum Csanadiensent, off/c/alem, et | Vicarium Genoralem nominatum reservato, et retento, et ad manus Viduae | non restituto :) in omnibus Punctis, et clausulis conformem esse testamur. | Ac pro ma­ jori fide, proquo futura Iu-1 rium cautela, et ulteriori memoratae Viduae directione18 18 Fél sornyi vastag törlés. 121

Sub Sigillo I Civitatis authentico extradandas duximus, et concedeni/ov. Datum in Libera, | ac Regia Civitate Szegediensi die 25. 7bris 1720. | LS. N. Iudex et Senatus Liberae | ac Regiae Civitatis Szegediensis. | 124. Anno 1720. Die 13. Meni/s Xbr,s, Sub publica Liberae, ac Regiae | Civitatis Szeged iens/.s Sessione, itiqwe Domo Perillustris, ac Generosi Domini | Ioannis Temesvárj ordinar/7 Judicis celebrata, negotia sequentia | determinant«/- taliter :| Vittus Czverger Bognár mint A. Kolb, vagy is Smólczpucher János | Cívisünk mint I. ellen Causája élőnkben adatván Követközen-1 dóképpen: Miképpen tudni illik: az meg nevezet I. leg Köze-|leb el mult 1719dik Esztendőben, Karácsony havá­ nak 25dik | napján, honnét indittatot, és mitül viseltetet, Isten, és Világ | Törvénnyeit meg vetvén, azoknak büntetésitül Sem irtózván, | Nappali üdön fent nevezet Vittus Czverger Szomszédgya | Feleségének mentéjét Maga Házábul Ki lopni, és el vinni | mi okra nézve nem félemlet: Mint hogy azért efféle | gonosz cselekedetek, és lopá­ sok, Isten, és Világ Törvényej | Szerint Kemény büntetés alat tiltatnak, és nyilván meg Sem | engettetnek, másokwak rettentő peldajokra ad mentem lituM 15. Par/ís | jmae p>ecretoruOT Triparr/7/ büntettessék. | A fölül irt, és Personáliter adstáló I. az ellene tét Actiot | nem tagadván meg vallotta világossan az N. Törvény | Szék élőt, és igy Deliberáltatot. Mint hogy az meg nevezet I. ellen az Actionaliter tét Vétek Semmi-|némü Circumstántiákbúl az N. Törvény Szék élőt meg nem bizonyittathatot, hogy éppen magában el tökéllet gonosz Szán-1 dékábúl vitte volna el az Szomszéd Aszszonya mentéjét, ha-1 nem mivel hogy egymásnak Szomszéd Barati lévén trefábúl | csele­ kedte’, melly eránt hitit le’tette’ a N. Törvény Szék | elöt, és igy per Juramentum Purgationis, et quidem juxta | 125. illud: Actore nihil probante Simpliciter absolváltatot. | Die item 16. praesentis Mensis Anni nunc Currentis Causa Vittus Czver-|ger, alias Bognár Cívis ut A. contra Joannem Georgium Kolb Con-|civem ut I. ratione quarundam rixarum intra Se exortarum re-1 videbatur, taliterqwe Testibus ab utrinque coram Judicio addu-1 ctis, iisdemqwe debito ordine Circumstantialiter examinatis, Allega-1 tionibusqwe propriis, et propositionibus Satis mature pensitatis | Judicium Superinde tale partibus pronunciatum fuit. | Mivel hogy az fölül nevezet Cíviseinknek, ellenek tét Actiójok mind | az Circumstántiákbúl, úgy az rajtok meg látót jelekbül világos-1 san Ki teczet, és magok is az N. Törvény Szék elöt Ki vallották, | hogy nem régiben bizonyos Várasbéli Polgár Házánál öszve | veszvén egy mással rútúl meg verekedtenek, és igy Iuxta illud | propria oris fassio, pro miile Testibus aceeptanda veniret; az íllye-1tén Veszekedéseket, és 122

Verekedéseket, Isten, és Világ Törvénnyej | Kemény büntetés alat tiltyák, hogy senki Felebaráttyát meg ne’ | verje; mind ezekkel az fölül irt Cíviseink nem gondol­ ván, | által hágták, azért hogy ezen cselekedetekért érdemek | Szerint büntetést ve­ gyenek, igy ítéltettek: | Jól lehet ugyan Kolb, vagy is Smálczpucher János az Veszekedés- |nek, vagy is verekedésnek főbb Kezdő oka lévén, mind az által | consideratis pro hic et nunc certis quibusdam rationibus ex gratia 11nclyti Magistratus, nem többre, hanem Ötven Rhenen forintokra, Vittus | Czverger pediglen Tizenöt Rhen forintokra, (: hoc tarnen addito, a ki en-|nek utánna Közzülök az Veszekedést el Kezdi, Sposita omni | misericordia Törvenyessen meg büntettetnek, és büntettetni fognak | unanimi, voto, et Consensu Deliberáltatot. | 126. Ad Instantiam, et Requisitionem Spectabilis, ac Perillustris Domini Joan-|nis Adam de Thau, Sacraíws/ma Caesareo Regiaeque Ma/ovtc/tis Bonon//« Fiscalium | intra Tybiscum, et Marusium Cameralis Praefecti (tit üli :) praetensio | satisfaction is, respectu Negotii ab infra uberius declarati Judi-|cialiter assumpta est Sequentibus. Hogy tudni illik már Sok-1 szór meg nevezet Kolb, vagy is Smóczpuche’r János, egykor az | Korcsmán boros lévén, az fent említet Urnák Iberajterjét, | Sellymának, és Hunczfutnak Szíttá, és mondotta, a melly | Szokat midőn az N. Törvény Szék elöt Szemében mondották, | maga is eszre’ vévén rósz mondásit, és cselekedetit, nem tagadta, | mive’l pedig az illyetén Szók embernek nagy böstelenségére’ | vannak, és az jó tarsaságbúl is Ki re’kesztik, azért az meg | nevezet Smólczpucher János, ezen vétkéért, és rósz mondásé-1 ért Tizenkét forintokra büntettetik, úgy hogy Két része azon | büntetésnek a Nemes Törvény Széke’, az harmadik pediglen az | Praetendesé légyen, és coram figura Iudicii Kövesse meg hogy | nem Hunczfut, Sem Sellyma haneme jmjberseges ember igy vege’zödöt. | Sub Eadem Sessione. Mivel hogy a T. N . 17 Magistratus Sokszor és | csak nem majd minden sessioban az itten resideáló Serfözök-1 tül molestáltatik, arra nézve’, maga a T. N. Magistratus Kér-1 vén (: minthogy láttya a Sok dissensiokat :) Smólcz­ pucher János| Serfözöt hogy Contractussának renunciálna, Kys előttünk re’nun-| ciálván, hogy tovább három esztendőnél N. Város Serföző H á-|zát nem fogja Kívánni, melly esztendőnek Terminussá in Anno 1719. | et lmo Iulii Kezdődőt. Szegedini die 16. Xbr,s 1720.18 129. ANNO DOMINI MTLLESIMO, SeptINgen-|tesimo, Vigesimo Primo. | Die 3t,a Ianuarii Sub publica Sessione Amplissimi Magistratus | Liberae, ac Regiae Civitatis hujus Szegediens/J, Praeside Domino Or-|dinaro ludice, aliisque Dominis Senatoribus celebrata Sequentia Sunt de-|term inata, et quidem. | 17 Valószínűleg: Tekintetes Nemes. 18 A 127—28. oldal üres.

123

Mivel hogy eö Felsége Kglmes Parancsolattya ezen esztendőre’ reánk | obveniált Portionale quantum eránt igen Későn érkézét, azért | az Tttés Nemes Tanács Sok és hoszszas discursussaj után illyen | modalitást adinveniált, hogy az Conscriptio ezen esztendőben el | múlik, hanem csak az tavalyi mód Szerint fel vetődve lészen, | mind az által juxta Iuramentalem Civium fassionem per Dow/nos | Perceptores eorundem, quorum injuriam adverterint, errores cor-|rigendi erunt. | Die eadem ad Instantiam Nicolai Mossorinácz Cívis noííri ut A. con-|tra, et adversus Stephanus Horváth, Ioannem Juhász, et | Gregor/ww Szávó, velut II. intuitu, et occasione certi furti, ab in-|fra uberius declarati causa assumpta est taliter: Hogy tud - 1 ni illik az meg nevezet Ilk, ne’m tudatik miiül indíttattak, | ördögnek sugallásábúl, vagy is feslet erkölcsöktül viseltettek, | nem gondolván Isten, és világ Törvennyeivel, Sem azoknak bünte-1 tésével, meg nevezet Nicola Mossorinacznak Négy Kaptár mé-|hét mézével együt el lopni, és mézével felosztozni nem felem-1 lettek, mivel pediglen az lopások Kemény büntetés alat tiltat-|nak, hogy azért másoknak is félelmére’, és példájára legyenek, és effé-|lektül irtózzanak igy büntettetnek megh. 130. Hogy tudni illik az Méznek az árát, úgy mint Tizenhat forintokat, | hogy az T. N. Magistratusnak büntetést ugyan Tizen hat forin-ltokat fizessenek, úgy nem Külömben az Kik Keresték ükét azoknak faratságokért, ha[t?] forintok adjudicálattanak Determináltatok | Úgy nem Külömben mind19 az Malmos Gazdáknak, mind az Szegénységnek | Sok panaszaira, és fogyatkozásira nézve’ determináltatot az is, | hogy valamint más N. Városokban az Molnárok hittel Szolgálnak, úgy mys akarván magunkat az jó rendhez alkalmaz-1 tatnunk itt is még hiteltesse’nek, a Terminus pediglen e jövő pen-1tekre’ leszen, úgy hogy minden Gazda büntetés alat, maga | molnárit elő állítani tartozik. | Die 10. praesentis Ianuarii az el múlt Sessionknafc alkalmatosságaval | el végezödöt, hogy máj napon az Molnárok, coram facie | Inclyti Magistratus (: hogy annal is inkább az Szolgálatban | hívek, és igazak legyenek :) hiteket ez aláb irt mód Sze-|rint le tegyék, mellynek Tenore eképpen követközik. | Formula Iuramenti Molitorum. En N. Esküszöm az Attya, Fiú, és Sz. Lelek Iste’nre’, tellyes | Sz. Háromságra, Boldog Aszszony Szűz Mariára, és Isten-|nek minden Szentejre’, hogy én molnári hivatalomban híven, | és igazán el járok, leg Kissebb Búzát Gazdáim hire nélkül el | nem mérek, Sem el nem veszek, hanem minden méréskor az | Kit Kenyéré Ki vészek is Gazdáimnak Számban be’ adom, | Jószágokra gondot viselek, az Szegény­ ségnek Kezem alá bízat-1 tatot Búzáját, Lisztyét tehetsegem Szerint oltalmazni fo­ gom | és abbúl leg Kisebbet magam Szükségere el nem veszek, | 19 A sor fölött beszúrt szó.

124

131.

sem el nem rejtek (Szegényne’k, Gazdagnak egyaránt Szolgálok; Mindennémü Ado­ mányt, | igire’tet, haragot, félelme’t jó akaratot fére tésze’k, és ha Szánszándékkal | valakine’k Lisztibe’n Kárt tésze’k, az ollyan kárát me’gh téréte’m . ) 2 0 Isten engem úgy Segéllyen, Boldog Aszszony és | Istennek minden Szenti. | Nevezet Szerint Kik Esküitek meg igy következ/jek. Hospitum Nomina, PerillwJírá Domini Capitanej V á sz ó ........ Perillns/m Domini Joannis Temesvárj . . . Perillnjtrw Domini Petri Dékány ............ PerillMJtrw Domini Egri Siván ................ PerillwJírá Domini Delalin Jankó

..........

Perillwj/rá Domini Pauli Zagorcsanin . . . Perillwjfw Domini Pauli H u sz ta .............. PerillMStm Domini Michaelis Panó ........ Perillwíírá Domini Risztó Bositovacz . . . Pm llus/m Perillwí/m Perillwí/rá Perillt/J/rá Perilh/Jtrá

Domini Francisci K é rj............ Domini Danielis Rósa .......... Domini Joannis Kovács ........ Domini Tóht György Gáspár Domini Joannis Thót ............

Molitorwm Nomina. Benék Ferencz S. A. Thot Fülöp Szabó mihaly Socius Absens. Hevesj Andor, Kordé István. Huszta Gergely S. A. Bodó Fe­ rencz. Négyökrü István S. A Kaponaj Geczj. Huszta mihály S. A. Molnár Já­ nos. Huszár mihály, Pap János. Molnár András S. A Danj Imre’. Ötvös Ferencz S. A. Kotogán István Abrahám mihaly S. A. Bódj János Mészáros György S. A Joseph. Vér mihaly S. A. Lázár mihály. Molnár Márkó S. A. Pataj János. Nagy Bálint Imre’ Istók.

Továbbá Zombori Pál Cívisünknek mint A. Lekj Ferencz Szolgája | mint I ellen, causaja assumaltatván, és visgáltatván eképpen: | Mivel hogy az meg nevezet Lekj Ferencz Gazdájának Szavát | nem fogadván gondviseletlensege miat egy ökre az Verenben | eset, ot meg dögölvén tüle el veszet, azért hogy valamiben | említet Zombori Pálnak Kára refundáltassék illy medius | Terminus bizonyos okokra nézve adinvenialtatot, hogy az | 132. meg nevezet Szolga in resarcitionem damni hospitis sui | et sortem refusionis fele’ arában a mit az ökör ért volna | contribuállyon, és fizesse’ megh. | Die itidem 17. praesentis Előttünk Ventillalodván Causaj Baka mihály | és Baka János Cíviseinknek, Kiknek is Attyokrúl valami Kevés | Jószágok maradván, egy más Közöt meg nem egyezhettenek, | Kiváltképpen Száz, Negyedfel út Szőlőn, í0 A felső margóra más kéz által írt, jellel beszúrt szövegrész.

125

el igazittattanak | azért illy form án: mivel hogy öten vannak elsőben annyi | részre’ osztattassék, az után az Attyok részevei minyáján | osztozzanak, Baka mihály pedig­ len, mint hogy Gazda lévén | azon Szőlőből a honnan teczik, harmincz utat Ki Szakaszt-1 ván a többivel Közönsegessen osztozzanak, el végezödöt. | Occasione Sessionis publicae praelibatae Civitatis Szegedien.?/.? in Curia | Consveta 20. Ianuarii praesentis M enrá celebratae determinatwm est. | Mivel hogy élőnkben Sebők Ferencz névü Cívisünk compareálván | illy causája eránt, hogy tudni illik: ennek előtte circiter Tizenkét | esztendőkkel Báttya Sebők István meg halván, maradtanak | három Gyermekej árvájul, Sebők János, Jancsi, és Miska, | Kiknek is maradót két ökrük, egy tavaly Tinojok, és Ötven út Szö-|löjök, azon Árva Gyermekeket Sebők Ferencz Báttyok, az | meg irt Jószággal együt ma­ gához vévén, akkor ugyan az öreg-|bik Sebők János circiter Tizenkét Esztendős, Kettej peniglen | Jancsi, és Miska, csöcsemös Gyermekek lévén azon Joszágh | Kö­ zöt igy igazittattak e l: Hogy az Két Gyermeknek Jancsinak | és Miskának Számokra a Két ökör mint Töke egészlen Ki adódik, | 133. és ismét egy tavalyi üsző borjú, úgy az Szőlőnek fele három | részre’ osztattassék közöttük. | Die itzY/em 30. Men.?/.? praesentis. Mind Tttes Belső, és Külső Tanács | egyben gyűlvén, melly Gyűlésnek alkalmatosságával Sok hossz-|szás pro, et contra discursusok után ez is determináltatot. | Hogy mivel ezen mostani Szerencsessen regnáló Kglms Urunk | eö Felsége’ régi Sz. Királyoktól Ki adót, és engettetet Pri-1 vilegiumunkat Kglmessen méltoztatot confirmálni, melly Kglms Adomány azt tartya, hogy mindenik valakj igaz Várossj Polgár | Szabatságával élhessen, arra nézve ennek utánna, hogy az jó | rend folyhasson, és az sok panaszok el tavosztattassanak (: Ki | vévén az Esztendöbéli négy Kántorokat, úgy Szintén észtén-1 dónként esendő Négy Vásárokat :) Korcsmákat Szabadon folytat-1 ni, erga tarnen Solvendum annualem censum Kinek Kinek | meg engettetik. | 134. Die it/r/em 3tia Februarii Anni nunc currentis occasione Sessionis | publicae inqwe Domo Dom/ni Perillui/rá Iudicis celebratae determinan/wr. | Jővén élőnkben Istenben üdvözült Konya Mihálynak Leánya | Kónya Katalin, Kys immediata Sucessora lévén, mint A. Ki-|nek is leváltatván Causája bizonyos régi adósság eránt Báló | János mint I. ellen, melly ugyan Eöcséért Báló Jánosért Ke-1 zes lévén akkoriban hatvan tallérig, az meg nevezet Inek | Eöcse meg halálozván, az Kezesen adósságát Contractussa | Szerint praetendállya, de’ a midőn meg Visgáltatván az dologh | jól lehet ugyan az adósság nem tagadodot, mint az áltál az | I.nek Eöcse’ a midőn húsz tallérokat le’ tét volna fent emli-|tet Kónya mihálynak, akkoron együt lévén Báló János I. | az Kezességet is le tette’, mellyet másképpen meg nem 126

lehetet I próbálni Jura ment uw Purgatorium e’z eránt az Sokszor meg neve"-1 zet I.nek adjudicáltatot, és az által Simpliciter absolválta-1 tot, melly Juramentumnak Tenora pro majori rei veritate ekep-|pen követközik. | Én Báló János Esküszöm az Attya, Fiú, és Sz. Lélek Istenre’, tel-1 lyes Sz. Há­ romságra, Boldog Aszszony Szűz Mariára, és Isten-|nek minden Szentéire’, hogy ennek előtte’ még az 1692.dik e’sz-|tendöben Kónya mihály az melly hatvan Tallé­ rokat Eöcséme’n | Báló Jánoson Kergetet volna, azokért való hogy Kezes Voltam, | de’a midőn a húsz Tallérokat meg fizette’, akkoron az Kezes-1 séget en is le te’ttem, és ezen írásokrúl s. Levelekről, mellyeket | Kónya mihály Leánya a T. Nemes Tanács élőt meg mutatót, | 135. és producált semmit nem tudok, Sem előttem nem conficiáltatot | s. nem is irattatot, Isten e’ngem úgy Segéllyen. | Die 7ma nunc currentis Februar« Leváltatván bizonyos Causája | Istenbe« üdvözült Gardj János imwediatus Successori, úgy m in t:|G a rd i István, és Gardi Anna mint Ak, meg nevezet | Gardj János Eözvegye’ Korsos Ilona mint I. ellen, bizo-|nyos Szőlő eránt, mellyen meg nem egyezhetvén igy iga-1zittattak el: mivel per injuriam temporum azon Szőlő el fog-1 lakatot eö Felsége Számára, és meg neve­ zet Korsosné azt | Kilencz Rhenén forintokon Ki váltotta, az üdötül fogvást | jól lehet bírta, de mivel az illyetén ingatlan Jószág post | decessionem Parentum Szokot az Osztozó Attyafiakra Szál-|lani, azért Korsos Ilonának az Kilencz Rhein forinto­ kat | le’ tévén tartozzék azon Szőlőt remittálni Deliberation est. | 21 136. Die 3lia Mártii Anni nunc Currentis Leváltatván Causája Olá | János Cívisünk­ nek mint A.nak Adók, Balog András, és Feke-|te’ János mint Ilk ellen illy formán, mivel hogy előttünk mind | az bizonyságok vallásibúi, mind magok Szavaikbul Ki teczet, | hogy az veszekedésnek, és Verekedésnek leg főbb Kezdő oka volt | Fekete János. Arra nézve’ azon verekedésért, az N. Magistratusnak | büntetésül öt forin­ tokat, úgy az borbélynak Ki fizetésére öt forint okai, | nem Külömben az Serelemért is Óla Jánosnak öt forintokat in toto | 15 for/níokat fizessék meg közönséges Voxal találtatot. [ 137. Nem Külömben régtül fogvást Martonossj Stephánné meg hóit | Sattyo Palkóval ehy Kereskedésben voltának, azon Kereske-1 désbül holta után maradót ados Ötven Kilencz Rheíi | forintokkal, ez pediglen mint egy homályban lévén hitivel | Kellet Volna Martonossj Stephánnénak meg bizonyítani, | de’ annak el tavoztatásara nézve’ 21 A lap alsó felét és a következő lap nagyobb felső részét üresen hagyták.

127

amicabiliter maradékj | előttünk meg egyeztenek Negyven öt Rhen forintokban Semel | pro Semper hogy az egész praetensio cassáltassék, el vegezödöt. | Die itidem 7ma Mártii elő vetetet Causája Adám Sivánovitty, | és Thomas Eremitth Concivis Társainknak mint Aknák, ugyan | Cívisünk Szorinka Nicola Fia mint I. ellen, Kik is detegál-|ták előttünk, hogy említet Sivanovittynak boltyábúl Tizen- |Kilencz Rhein forintok el vesztenek, az I. pediglen boltyá-|ban Eczakának idejen éppen ot találta, mellyet az A | hitivel meg bizonyít, hogy Sem el nem Köl­ tötte, Sem pediglen | boltyábúl el nem vitte, hanem a hová Szokták a pénzt hánni | abban volt, és bizonyossan tudgya hogy annyi volt; Nem | Külömben Emeritth Thamásnak Kalmár Inassa lévén | Sok pénze fogyatkozásával vagyon, és igy az meg nevezett | Szorinka Nicola fiára bizonyos Circumstántiakbul nagy | gyanosaga va­ gyon. | Az elő allot I. absolute mindeneket tagad. | Deliberation est. | Mint hogy az Praetendens A. tudni illik Thomas Eremitth, Semmi | 138. utón, és módón azt meg nem bizonyíthatta Szorinka Nicola | Fia ellen, és az Circumstántiák sem hozták Ki Világosságra | hogy leg Kissebb pénzt, vagy portékát vit volna el voltyábul | miglen Szolgálatban lévén három esztendeig nála, mellyre’ | Attyának, és Annyának hiteket le Kellet tenni, hogy | azon Esztendők el folyása alat leg Kisebb Jószágot nem | láttak Sem nem tapasztaltak fióknál, igy azért Actore ni-1 hil probante illy conditioval pro hie et nunc Thomas Ere-|m ith Impetitiojátúl Simpliciter absolváltatik, de úgy | hogy ha ez után is valami világosság jön ki, min­ denkor | praetensiót formálhasson elene’, és Törvényessen p/osequalhassa | causáját; Adám Sivánovitty pediglen maga Lelkére | a N. Törvény Szék elöt fel válalta, hogy azon el veszet | Tizenkilencz Rhen forintokat Sem másnak nem atta, Sem | maga el nem Költötte, Éhez képest mint hogy Szorinka Nicola | Fia Tolvajul eczakának ide­ jén boltyában tapasztaltatot, | az Sokszor meg nevezet I. azon Tizenkilencz forintok­ nak | meg fizetésere, nem Külömben büntetésül húszon négy | Rhen forintokra adjudicáltatik. | 139. Die 24. Mártii Anni nunc currentis Közönséges akarattal Determi-1 náltatot, hogy ez jövő Szeredén úgy mint 26. praesen/w Mártii N. | Várasunk Privilégiumának manuentiojára azon árkokat, | mellyeket Dorosmán most praejudiciose Lakossok csináltak Két | Száz Emberek rendeltetvén vónnyák öszve, és az után azon | Két ökröt, mellyeket Dorosmán Lakossok minden igaz ok | nélkül el fogtanak, hozzák viszsza. | 128

Die it/ífem 27. Mártii ismét Közönséges voxal determináltatván con-1 firmáltatik, hogy Dorosmán most Lakossok által Nemes Vá-|rásunk«a& határán, és földén csi­ nált árkokat le vonnyák, | és Viszsza az árokba« forgassák az öszve gyűlt Varos Lakossaj. | Az is Determináltatot ezen Sessioban, hogy valamint eddig m a-|ga Privilegialis Szabadságának meg tartására az | Méltóságok elöt minden Dicasteriumkor úgy Országh | Gyűlésébe« folytatták, úgy ez után is minden tehetséggel az | N. Városnak javára, és Privilégiumának meg tartására | Közönséges Költséggel folytatni Kelletik. | Die itidem 28 praesentis Inter Andreám Kisbálint ab una, et | inter mulierem Francisci Kis balint Viduam ab altera par-|tibus orta, Közönséges Voxal ujjabb ratiokra, vagy törvényes | okokra nézve’, hogy Kisbálint András már ez elöt el adót | hét ökrök«e& arából obveniált harmadik reszszel meg elégedvén, | közöttük let osztállyal ad mente«; Ar/f'cwli 54.: 1655. illyen módón | itéltetet, es végeztetet el: Hogy tudni illik Kisbálint András-1 nak, az nyólcz ökrök közzül négy ökör adatassek, Kisbálint | Ferencz Eözvegyének is (: mivel Fiaj jó dolgozok voltak :) négy | Ökör, és azon Kívül Két Tehen adatik, mivel néhaj Kisbálint, | 140. Ferencz Eözvegyének részére minden Jószágban három ré-|sze’, és Kisbálint And­ rásnak Két része’ lésze’n, igy azért az | Eözvegy Aszszonynak Külömb része az Joszágbul nem adatik. | 141. Anno 1721. Die 29. Mártii, in Domo Com/nuni Civica Liberae, ac | Regiae Civitatis Szegedienj/v publica Sessio, et consequenter Se-1 des malefactor««; Revisoria modo et ordine SequentibwJ celebratur. | Levata Causa Egregii Ioannis Csőke, qua Liberae Regiaeque Civitatis | Szegediens/j, adeoque Eiomim Magistratus Procuratoris Fiscalis | et A. contra et adversus Damianum Becsiácz Civem Szegedien.se«; | velut I. occasione et intuitu certi actus furtivi, ab infra actio-|naliter declarandi idem Fiscalis et A. proponeret actio­ nem | Sequentibus. | Miképpen az Közelebb el múlt huszadik Esztendöbéli Karácsony Havának az Sz. Ünnepek előtt lévő napjaj tájján, nem | tudatik mitül viseltetvén, az gonosz Lélek«efc incselkedésébül, | javallásabúl, és a Nyeresgének Kedvéért, N. Bács Vár­ megyébe« | lévő Szivacz névü Falunak határából Felebarattyának meg | Károsítá­ sával Két ökröt (: KikneA: az ára negyven Tallerokbul | praetensive állott :) Isten, és Világ Kemény büntető Törvénnyej | elle’n e’l lopni, és azokat el adni nem félemlet; Mint hogy | pediglen efféle gonosz cselekedetek, mind Isten, mind Világ | büntető Törvennyej ellen vannak, az okáért mások«a/c retten-1 tö példájára, elsőben hogy ha az Törvennynek úgy teczik, | több gonosz cselekedetinek Ki világositására, és comp­ lex | Társának meg vallására meg Kinoztassék: az után pe-|digle’n ad mentem 129

TituW 15. Partó lmae Operán? Tripar/í/i, nec non | praxis Criminalis Ar/icwli 84. Kivánnya hogy fel akasztassák. | Azon fölül nevezet I. ezen Tttés Nemes Törvény Szék elöt Személlyé’ Szerint compareált, és Vilagossan nyilván meg | vallotta; | 142. vallotta, hogy azon actionetenus Specificált Két Ökröt | eö lopta, és eö is el atta, mellyet tüle tudva vettenek | meg Petár Majnovitty, és Siván Futtossanj, mind | Ketten Szegedj Lakossok. | Melly efféle vallását az Inek, az Procurator Fiscalis megh | halván, cum Sol/enni Protestatione azt mondgya, hogy | mivel e’mbernek az N. Törvény Szék elöt let vallá-|sa, Ezer Tanú, és bizonyság légyen, azért az fölül irt | Törvények Szerint Kivánnya mint fellyebb, hogy má-1 soknak rettentő példájára fel akasztassák. | Tandem die 31. M entó Mártii, velut Sequenti Iuris, Com/nuni | Domini Ma­ gistratus, et per consequens Dominorum Senatoren | Suffragio vocum deliberáltatot. hogy etiam juxta dis-|cursum Praxis Criminalis in Artówlo 37. contentum, az fölül | nevezet Alperes, bizonyos okokra, Signanter, hogy már [ gyanóságbúl drei tér hét ízben volt arestomban, több | gonosz cselekedetinek, és ha volna complex Társa a n -|nak meg nevezésére’, és Ki nyilatkoztatására az Ho-|hérnak e’szközej mutatá­ sával, és első Könnyű Tor-1 túrával meg y[e]sztvén, meg Kinoztassék. | Deliberatum est. Mint hogy ezen Criminalis Causában elöbbeni Interlocutoria Senten-|tia Sze­ rint az Alpörös Becsiácz Demjén meg Kinoztatot ugyan | Floher által de Semit nem vallót, az Actionalis ökrökön Kívül | hogy életében lopot volna, és azt is erössen tagadta, hogy nékj ezen | Két ökör lopásban is Senki nem volt Társa, mive’l penig a Tttes | Nemes Törvény Szék elöt nyilván vallotta, hogy azon Actionalis | Két ökröt Eczakának idejen, Nemes Bács Vármegyében lévő Szivacz | Nevű Hellységnek határábúl lopta volna melylyeket el is adót, az | 143. árát el is Költötte, és azért Törvény Szerint embernek maga nyelve’ | vallása a Törvény Szék elöt ezer Tanú bizonyság; Mellyhez képest | hogy Nemes Várasunk határában csendes békesség légyen, és a Kösség | közöt is minden botrankozas el tavoztassék, a Város gonosz Szemé-|lyektüktisztullyon,ésaTolvajságmegSzünnyön, másoknak rettentő | példájára, de sensu Tituli 15. Partó l mae, et Artówli 84. Praxis Criminalis | Közönséges Voxal hogy fel akasztassák deliberáltatot. |

130

144. Levata Causa ejusdem Procuratoris Fiscalis et A. contra, | et adversus Petrum Majnovitty, et alterum Siván Futás- |sanj, ambos Incolas Szegediense.? velut II. occasione et in - 1 tuitu certorwm duorum boum furtivi ablatorwm, ac per consequens | per ipsos Scienter emptores, idem Procurator Fiscalis, et A. | proponeret Actionem Sequentibus. Miképpen ezen fölül | Specificált Ilk, és complex Társok az el múlt esztendőben | Karácson havának napjaiban, nem tekintvén Istennek, | és Világnak Kemény büntetü Törvennyeit, Sőt azoknak \ meg vetésével valami Kevés nyereségnek okáért, Isten-1 telenül, és tudva Nemes Bács Vármegyébül Szivacz | névü Falúbúi el lopot Két Ökröt nagy olcsón meg vettenek, | és eczákának idején le’ vágtának, és a mészárszékben [!] | Ki mértenek, árát pedig azoknak magok Számára fordi-1 tottanak; Annak okáért mint hogy efféle gonosz cseleke-1 detek, mind Isten, mind Világ Törvennyej által Ke-1 menyen tilalmaztatnak, és azért másoknak rettentő példájára | ad mentem Articuli 9"', Uladislai Regis Decreti 7m‘, item Partis \ 2dac Timii 83. mivel facientes, et consentientes, azaz: | efféle Tolvajságban tudva való complex Társok egyen-1 lóképpen Szoktanak büntettetni, mind az által, hogy ha | ezen complex Társok, más több Tolvajságokban részesek, | nem váltanak Volna, Secundum Legem arbitratiam | Dominus Magistratus cuperet gravissime puniendos esse. | etiam sensu Art/culi 17. 1659. | Azon fölül Specificált Ilk, és complex Társok ezen Nemes | Magistratus, és Törvény Szék elöt Személyek Szerint | 145. Személyek Szerint compareálván, Sponte, et benevole megvalottak, hogy eök azon actionalis Két ökröt tudva vettek Becsiácz Damiántúl, és azért le is vágták, az Meszárszékban | Ki mérvén el is attak, Kire’ nézve az Fiscalis Procurator | mint fellyebb ezeknek meg büntetését Kivánnya. | 2 2 146. Levata Causa ejusdem Procuratoris Fiscalis et A. contra, | et adversus providum Stephanum Kún, Inclytae hujus Civí- [tatis Szegedien,?« communis boviarii Armenti, Seu Gregis Pastoren?, | Seu Custodem velut I. occasione, et intuitu, certi actus fur­ tivi | et quidem multis Vicibus iterati, ac ab infra clarius deno-|tandi, idem Procura­ tor Fiscalis, et A. proponeret Actionem | Sequentibus. | 147. Miképpen tudni illik: ezen fölül meg nevezet Kún István | az el múlt Közelebb való esztendőben, Sok Ízben Isten, és | Világ büntető Törvénnyej ellen bizonyos Szarvas marhákat, | ezen Nemes Király Városnak határin legeltetöket neve-1 zetessen 22 A lap nagyobb alsó és a következő lap felső része üres.

131

penig Rósa Gergelynek egy üszőjét Tizenhárom fo-|rintokon el adni, ugyan ezen Rosa Gergelynek Tinóját U j|varj Ferencz névü Kis Biró Kérj Ferencz Szolgájának más | marháért oda adni, ismét Ördög Jánosnak egy harmadfü | üszőjét le vágni, és meg enni, nem Külömben Farkas Gyúr-lkának, egy tavalyi borját, Mattyás névü Szolgának Lakadalmára adni, ezeken Kívül Kis Kovácsnak Két borjánál, | Balog Istvánnak egy borjáról, Ilia Jánosnak Két harmadfü | üszejerül, Dundernek egy tavalyi borjáról, Kozma Balásnak | egy három esztendős Tinajáról, uvárj Ferencznek egy Tava-|lyi, és másik négy esztendős Tinajról, valóságos, és igaz | Számot adni nem tód; Annak okáért mint hogy ezen Nemes | Törvény Szék élőt, az fölül irt, és el adót négy marhákat | nyilván meg vallót, és mivel az fölül Specificált más | rendbéli el tevelyedet, és el veszet marhákról igaz Szá-|m ot adni nem tód, mellyek eránt hogy nem máskint, ha - 1 nem eö általa, mint fölül azon négy marhák el adattanak, 123ugy ezek is Pásztora lévén eö általa vagy el adat-|tanak, vagy penig máskint tolvajül meg étettenek, és el veszítenek, mivel penig embernek maga nyelve’ val­ lása az | 148. az Törvény Szék elöt lötnek [?] ezer bizonyság. Azért ad | mentem Tüwli 15. Partis l mae, Operum Decret orum Tripar ti ti, Praxisqwe | Criminalis ArticuM 84. fel akasztatatni [!], és a több marháknak | eö általa let, mind azon áltál tagadót marháknak Ki nyilat-1 koztatására, elsőben a N. Törvény Széknek arbitriuma | Szerint meg Kinoztatni, complex társajnak ha volnának | Ki nyilatkoztatására, és meg vallására, az után mint | fellyebb fel akasztatni Kivánnya. | Ezen fölül nevezet Kün István Személye szerint az Nemes | Törvény Szék elöt compareálván nyilván vallotta, és nem | tagadta, hogy azon Actionalis elöl Specificált négy m arh áik at bizonyossan eö atta, cserélte, és le vágta: más rendbéli | actionalis Specificált marhák hova lettek nem tudgya; Ki-|hez Képest az Procurator Fiscalis, és A. mivel embernek m a-|ga nyelve’ vallása Ezer Tanó bizonyság, azért fel akasz­ tatni, | más rendbéli el veszet, és előle el tevelyedet, erántok Semmi | Számot adni nem tudásáért hogy meg Kinoztassék, és az | által cselekedete’, és gonosz complex Társaj, ha volnának | Ki nyilatkoztatni, Kivánnya mint fellyebb cum reservatis | ulterioribus. | Tandem Sequenti die 31. hujus ezen fölül nevezet Alperes, hogy | az Hóhérnak Kínzó Eszközét meg látván yesztessék, és exa-|mináltassék mive’l meg ez ellen Semmi vád eddig nem volt in Sus-|penso hagyatik dolga. ad 97. ANNO ... Vigesimo: Az Ú r 1720. évében. Die ... quidem: Január második napján megtartják Szeged szabad királyi város eme dicső Tanácsának közös ülését, illetve határozatképes gyűlését, melynek alkalmával a következőket határozták el; mégpedig.* ** Rövid törlés: vagy pedig.

132

egyenlő proportio observáltassék a mostani Portio fel vetésben: egyenlő számvetést tartsanak a je­ lenlegi illetékkivetésben, privilégium: kiváltság condecorál: felékesít pro 4ta August i: augusztus 4-re pro ultima Novembris: november utolsó napjára confirmáltatni ... determináltatot: egyszerű szótöbbséggel elhatározták, hogy meg kell erősíteni, conscriptio: összeírás repartitio: adókivetés, fizetési kötelezettség megszabása az is fog observáltatni: az is benne lesz dicáltassék: vonják adó alá portio: adó, beszolgáltatás ad 98. Mellyek így praemittáltatván: Miután ezeket így elintézték az proesentált Iuramentalis forma Szerint: az elétett esküszöveg alapján Solenniter ( —sollemniter): ünnepélyesen Közönségessen app/ecáltatot: közösen imádkoztak érte Armadája: serege Armalist (armales): nemeslevelet utriusque Sexus SuccessoriknaÄ:: mindkét nemű utódaiknak per DEI gratiam: Isten kegyelméből máj Generális Concursusban: a mai általános gyűlésen praescriptussinak: fent említett hozzátartozóinak Introductiojok: felállításuk ad 99. közönséges vox Szerint ablegáltuk: egyszerű szótöbbséggel elküldtük. Die ... quidem: Január hó 12. napján Szeged szabad királyi város általános gyűlésén, méltóságos Temesvári János főbíró úr házában a következőket határozták el, mégpedig, proponáltatván: előterjesztetvén sok discursusok ... deliberáltatot: sok vita után egyhangú szavazással és egyetértéssel elvégeztetett, semel pro semper: egyszersmind Matistratualis Sessioban: tanácsülésen in puncto 3Uo ejusdem Sessionis: ugyanezen ülésfről való jegyzőkönyv) 3. pontjában Sollicitálni: szorgalmazni cum confirmatione priorum: az előbbiek megerősítésével együtt Contributionalis Portiot: adórészt facultasság: vagyontárgy proportionate: számvetés szerint, arányosan conscribáltassanak: írja össze őket illy modalitással: ekképpen Kiknek ingo facultasság ... determináltatot: elhatározták, hogy akiknek ingó vagyontárgyaik vannak, azokra arányosan, értékeikhez mérten vessenek ki adót. ad 100. defectussa: fogyatkozása, hiánya Substitutus: helyettes adinveniáltatot: találtatott pro ratione ... Repartitionis: a mostani, azaz a legújabb adókivetés alapján 133

Privilégiumunk Tenorát: kiváltságunk tartalmát (véghezvitelét) dispensába/t vévén: fontolóra véve ea tarnen modalitate: azzal a megszorítással azonban cassáltassék: számoljanak el ad 101. facultások Exquisitioja: jövedelmek kikérdezése in exemplum aliorum: intő például másoknak Die ... quidem: Hasonlóképpen február hó 12. napján, közös ülés alkalmával, amelyet a főbíró, Temesvári János úr házában a méltóságos tanács jelenlétében tartottak, a következőket hatá­ rozták el, mégpedig, propositiot: előterjesztést, indítványt primo puncto Sessionis ... tangáltatik: ahogy a január hó 12. napján megtartott közös üléséről való jegyzőkönyv) 1. pontjában külön érintjük emolumentumot: hasznot, nyereséget prosperálhat: remélhet, szerezhet unanimi ... deliberáltatot: a szenátor urak egyhangú szavazásával és egyetértésével elvégeztetett Semel pro Semper: egyszer s mindenkorra Magistratualis Sessioban proponáltatot vala: tanácsülésen előterjesztették Privilegialiter: kiváltságként condecorálta: ékesítette Peculiuma: birtoka, tulajdona Instántiánk: kérvényünk introducálni, és celebráltatni: bevezetni és megtartatni ad 103. 1720. április 24-én pedig Szeged szabad királyi város eme dicső tanácsának általános gyűlését, azaz közös ülését, mind a kegyelmes császári-királyi rendelet, mind pedig a dicső Magyar Kamara kegyes levelének szellemében s a nemes szenátus vagy dicső tanács tisztújítása céljával, ill. alkalmá­ ból a tájékoztató levelek alapján és sorrendben a következőképpen tartották meg. Ennek folyamán legelőször a szentséges császári-királyi felségnek folyó év április 9-i dátummal az ausztriai Bécs városában kiadott, és Szeged szabad királyi városnak szóló tisztújító rendeletét hódolattal vették és olvasták végig; emellett hasonlóképpen kézbevették és végigolvasták a dicsó Magyar Kamarának a tisztújítást lajstromozó, leküldött levelét, és ezen kegyelmes rendelet és ke­ gyes kancelláriai levél alapján a néha érdemes Tuttovicz János úr helyére a jelölt urak közül szó­ többséggel belső szenátorrá az érdemes Miller János urat választották. Nem másként. A külső szenátusból az elhúnyt néhai érdemes Szűcs Demeter, Kis Ábrahám István, Sárkány, János, Theodosius, más néven Kis Nésó és szintúgy Lossonczy Mihály helyébe az egész nép és a szenátorok közös támogatásával megválasztották és egyszersmind megerősítették az érdemes Jósa Ferenc, Lossonczi Ferenc, más néven Taracs, Szűcs Volfgang, Balog András, Tóth Gáspár, Fichtel József és Gerevich Zachariás urakat. Miután ezeket így elintézték, ill. megújították, végül nemzetes, vitézlő Temesvári János úr le­ köszönve bírói tisztéről nyilvánosan bocsánatot kért az egész községtől, ha netán emberi gyarlóság folytán, ad 104. figyelmetlensége által megsértette volna azt, megfontolván, hogy ő nem fogja tovább viselni Szeged királyi városának bírói tisztét, hanem helyére a dicső tanács más megfelelő és alkalmas tagját sze­ melte ki és jelöli. Ekkor pedig az egész község egyetértett abban, és egyhangú felkiáltással megsza­ vazta, hogy ezen Temesvári János úr legalább erre az egy évre vállalja a város bírói tisztét: egyrészt

134

szentséges őfelsége szolgálatának, másrészt pedig ezen királyi város hasznának, továbbá az ő ki­ váltságainak, és más, ezen várost illető javadalmak kormányzásának elősegítésére. Ezt hallván eme Temesvári János úr az egész község kérése alapján és egyetértésével elfogadta a bírói tisztet, és ezt szokás szerint a megdicsőült Demeternek szentelt templomban eskü Ietelételével is megerősítette. Hasonlóképpen továbbra is megmarad adószedői hivatalában az érdemes Miller János úr, és oldalán az érdemes Nagy Pál úr, de azzal a megkötéssel, hogy ő tartsa magánál a jegyzőkönyveket, az összegyűjtött pénzt pedig a fent említett Miller János adószedő úr őrizze, és azt a nemes tanács végzései és megbízó levelei alapján adja ki, ezeket mindenki közös egyetértése megerősítette, és ahogy szokás, az esküt is letették; Végül pedig ugyanezen a tisztújító ülésen Szeged szabad királyi város főjegyzőjévé az egész tanács és a község egyetértésével a nemzetes, vitézlő Csőke János urat, aljegyzőjévé pedig a tisztelt Dany József urat választották, és egyaránt megerősítették. ad 106. Die ... nóta: Április 29. napján pedig Huszta Anna úrasszonynak, Ács Ferenc Úr házastársának mint felperesnek, Szűcs István úr mint alperes ellen bizonyos híresztelés és ebből következő rágalmazás alapján indított perében Sensu ... arbitrario: a 2. rész 72. cikkelye értelmében rágalmazás miatt bírósági döntéssel convincáltatik: büntetést kap Sensu ... arestomban tétetik: az 1635. évi 94. törvénycikkely értelmében elzárással sújtják. ad 107. In Causa ... judicatum est: Az érdemes Oláh Istvánnak mint felperesnek Szűcs Péter mint alperes ellen bizonyos rágalmazás alapján indított perében így ítélkeztek: Sinistre deferálta: csúnyán megvádolta meg nem próbálhatta: be nem bizonyíthatta Sensu ... 2dae; a 2. rész 72. cikkelye értelmében gratiája accedálván: kegye közbelépvén In Negotio ... determinatum est: A tápéi lakosok ügyében, nevezetesen egy verekedés esete folytán, amelyet egy bizonyos polgártársunk ellen folytattak, és ez a törvényszék előtt bebizonyosodott, ilyen határozat született: ad 109. Anno ... Justitiae: Az 1720. év június havának 10. napján Szeged szabad királyi város elöljáróságának általános gyűlésén a szenátor urak jelenlétében Über Ignác Ferdinánd hóhér, azaz az igazság­ ügyi végrehajtás egyezsége alapján ilyen határozat született: pro exequendis personis: személyek kivégzéséért annualis conventio: évenkénti, megegyezés szerinti összeg (bér) Die verő 14. ... decisum est: A fent írt év ugyanazon június havának 14. napján pedig Kocsis Erzsébet úrasszony, a tekintetetes Szűcs János házastársa mint felperes, Tenky Péter úr mint alperes ellen bizonyos rágalmazás ürügyén és alapján indított perében így zárult le az ügy; Sensu ... Magistratus: a Triparitum 2. részének 72. cikkelye értelmében a dicső tanács kegyelméből és döntése által Die 19. ... determinatum est: Június havának 19. napján a városházán gonosztevők (ügyének) kivizs­ gálása alkalmával így határoztak: conditio: feltétel In Causa ... Iudicatum est: Kátai Mihály molnár úrnak Kaszás Kata úrasszonnyal szembeni házas­ ságtörési perében, ill. ügyében az elkövetett házasságtörés alapján így ítélkeztek:

135

ad HO.

volenti nonfieret injuria: Nem eshet jogtalanság azon, aki azt maga is akarja. (Iustinianus: Pandectae) propria oris fassio: önvallomás non de rigore Legis, verum arbitrio: nem a törvény szigora, hanem mérlegelés alapján convincálta: büntette circumstántiák: körülmények Anno 1720. ... decursu: Az 1720. esztendőben, június havának 15. napján, a dicső Csongrád megyé­ ben fekvő Szeged szabad királyi városban a főbíró úr elnökletével s a többi szenátor úr jelen­ létében gonosztevők ügyeit kivizsgáló törvényszéki ülést tartottak. Ez így folyt le:

ad 111. Megtörtént a tisztelt Csőke Jánosnak mint a szabad, királyi város, Szeged tekintélyes tanácsa ura­ dalmi ügyészének mint vádlónak a perfölvétele, amely Pusztai János úr mint alperes ellen indult és folyt bizonyos, alább vádiratilag előterjesztendő és kinyilvánítandó lopási cselekmények ürügyén és alapján. Ezután ugyanezen ügyész mint vádló az alábbiak szerint terjesztette elő a vádat. Ekkép­ pen nevezetesen azt adta elő, hogy eme Pusztai János, nem tudni, mitől indíttatván, s hogy miféle megfontolások vezették rá erre, de lelkében elhatározván, és attól a vágytól vezérelve, hogy mások­ nak ártson, s a gonosz lélektől is ösztönözve, ingerelve, s így nyereségvágytól csábítva a múlt év kö­ zelmúlt napjaiban nem riadt vissza több alkalommal lopás bűncselekményét végrehajtani és kétség­ telen tolvajlásokat elkövetni. S hogy az elmúlt évben, mégpedig augusztus havának 13. napja körül Bukovarinum (Valkóvár, Vukovar) felé tartva egy bizonyos nyolclovas kocsin, amelyen egy asszony is utazott, lement a dicső Splenianus ezredhez, és ott abból a nyolc lóból négyet, ahogy neki tetszett, leválasztott, ezeket elkötvén fölfelé igyekezett menni Szeged felé, és amikor négy lóval felment a, D una mentén, egy Gara nevű birtok területéről bizonyos szerbeknek 10 lovát szintúgy ellopta és amikor a királyi főúton kívül két kocsival, amelyek elé volt fogva ugyanezen 14 ló, társával Halas felé tartott, azon gyanús körülmények alapján, hogy a királyi úton kívül — a szokásos mértéket meghaladóan — 14 ló húzta két kocsival közlekedett, elfogták és elzárták, s amikor a károsult szerbek hallottak és értesültek arról, hogy azt a tíz lovat, amelyet Garából vittek el titkon, Halason elzárták, eme szerbek ezeket visszavitték, magát Pusztai Jánost azonban

ad 112. a halasi börtönben hagyták, ahonnan az — szétzúzva bilincseit — kiszabadult, a társát viszont Jászberénybe vezették, s az bevallotta, hogy a tíz lovat Pusztai Jánossal együtt ő lopta el. Eme bűncselekmény kiderül a szerbeknek törvényesen adott és felmutatott bizonyos útiokmányok mellett az 1. és 2. szám alatti két levélből is; de a körülmények alapján világosan említhető egy másik lopás is, amelyet ugyanezen vádlott közreműködésével hajtottak végre, tudniillik hogy a dunántúli vidékről bizonyos kocsikkal a Dunán innen eső területekre érkező nemeseket, Márk Györgyöt és Mihályt ugyanezen Pusztai János megölte, ugyanis eme legyilkoltak lovait özvegy Mattus Krisztina a dicső Nógrád megyében elterülő űewgelyegh nevű birtokon felismerte, az egyiket bizonyos Balczó György­ nél, a többit pedig ugyanott másoknál, s ezért bírósági nyomozást folytatván megkérdezték ezt a Balczót, hogy ugyan hol szerezte azt a lovat, s ő ezt válaszolta, hogy többekkel együtt Pusztai János szegedi lakostól vásárolta. Ez az — úgymond — büntette kiderül a 3. szám alatt előadott okmánymásolatból is. S minthogy ezeket így nyilvánították ki, egyértelműen a fent említett vádlott követte el a lopásokat, amelyeket mind az isteni, mind az emberi törvények ellenére sem félt elkövetni, ezért mások elrettentésére és példájára az 1. rész 15. cikkelye, továbbá a Khitonics 9. fejezete 30. pontjának alapján a paragrafust ezekből és másokból szó szerint óhajtja alkalmaztatni. Nemkülönben a Bün­ tetőeljárás 84. cikkelye értelmében is fel kell akasztani, mégpedig úgy, hogy a Büntetőeljárás 37. és

136

39. cikkelyének rendelése alapján a legszigorúbb kínvallatásnak kellene alávetni, hogy kiadja cinko­ sait és bevallja az általa elkövetett többi lopást, majd pedig — mint fent mondottuk — föl kell akasztani. Pontosan ezt óhajtja az uradalmi ügyész mint vádló további fenntartásokkal. ad 113. A vádlott személyesen megjelenvén az ellene hatóságilag emelt vádat a felsorolt bűncselek­ mények tekintetében a maga részéről teljes egészében egyszerűen elutasítja a bíróság színe előtt, és ezért: Az uradalmi ügyész mint vádló tekintettel a vádlott részéről adott tagadó válaszra, a felmutatott három okiratra hivatkozik, amelyekhez szigorúan ragaszkodva óhajtja, hogy ezt a vádlottat az idé­ zett törvények értelmében föl kell akasztani, ha pedig egyszerű és kevésbé rafinált tagadással él, a Khitonics 6. fejezetének 4. kérdése alapján a tagadásra vonatkozó szakasz szerint viszont szó szerint a vádlottnak kell bizonyítania azt. ad 121. Az 1720. évben augusztus havának 26. napján megtartották Szeged szabad királyi város dicső tanácsának közös ülését, s ennek alkalmával a következőket rendelték, ill. határozták el. A győri ügyben, egy bizonyos lopás bűncselekmény ürügyén és alapján Erdélyi János, Nagy György, Parragi Mihály, Tóth Demeter, Tóth Mátyás és Vásárhelyi Mihály urakkal mint alpere­ sekkel szemben honi törvényeink és a közösség igazságérzeténe alapján így határoztak, ex gratia Illustrissimi Magistratus: a méltóságos tanács kegyelméből Convictiot: bírságot ad 122. Szegedini... lanuarii: Szegeden, az 1718. esztendőben, január 10. napján id est: azaz praetensioja: követelése Testamentarius: a végrendelettel foglalkozó Executioban venni: végrehajtásáról gondoskodni Szegedini ... Supra: Szegeden, a fenti évben és napon. ad 123. Coram me ...: Előttem: Navai János, Szeged szabad királyi város plébánosa előtt. s. k. Előttem: Temesvári János, Szeged szabad királyi város bírája előtt. s. k. Előttem: Tuttovicz János, Szeged szabad királyi város szenátora előtt. s. k. Előttem: Szíjártó János szenátor előtt. Előttem: Nagy Pál, Szeged szabad királyi város segédjegyzője előtt. Copiam praesentem ... Civitatis Szegediensis: Özvegy Eötvös Ilona, a mi polgártársunk, néhai Sarecz György házastársa alázatos kérvényére és folyamodványára tanúsítjuk, hogy ez a közbefűzött má­ solat minden pontjában és kikötésében megegyezik eredetijével, minthogy a majdan esedékes óvás miatt és az igazságosság érdekében szóról szóra fűztük és írtuk be városunk jegyzőkönyvébe (:miután az eredetit valamilyen revízió alkalmával, amelyet a méltóságos főtisztelendő Nádasdi László Csa­ nádi megyés püspök úr megbízásából végeztek, a főtisztelendő Schambachi Ferenc János Csanádi kanonok, egyházszolga és püspöki helyettes úr őrizte meg, ill. tartotta vissza, és az özvegynek vissza nem juttatta:). Továbbá a nagyobb hitelesség érdekében s az esetleges törvényességi óvás miatt és az említett özvegy igazsága érdekében városunk érvényes pecsétjével adattuk és bocsátottuk ki. Kelt a szabad, királyi városban. Szegeden 1720. szeptemberének 25. napján. Szeged szabad királyi város bírája és szenátusa LS.: Locus scriptorum (aláírás helye)

137

a d 124.

Anno ... tatíter: Az 1720. esztendő december havának 13. napján Szeged szabad királyi város közös ülésén, amelyet nemzetes, vitézlő Temesvári János főbíró úr házában tartottak, a következő ügyekben eképpen határoztak: causája: ügye ad mentem ... Tripartite: A Tripartitum 1. részének 15. cikkelye alapján Personáliter adstáló I . : a személyesen megjelenő alperes Actiot: vádat; actionaliter: vádiratilag így Deliberáltatot: ügyében így ítélkeztek per Juramentum ... absolváltatot: vádmentő eskü alapján, és minthogy a vádló semmit sem bizo­ nyított, egyszerűen fölmentetett. ad 125. Die item 16. ... pronunciatum fűit: A most folyó év eme havának 16. napján továbbá felülvizsgálták Vittus Czverger, másként Bognár polgártársunk mint felperes ügyét Kolb János György pol­ gártársa mint alperes ellen valamiféle egymás közt keletkezett veszekedés alapján, és ekképp miután a tanúkat mindkét részről a Törvényszék elé vezették, és azokat a szükséges sorrendben részletesen megvizsgálták, és alaposan mérlegelték az ő saját állításaikat és előterjesztésüket, azután a peres feleknek ilyen ítéletet hirdettek ki. luxta illud ... acceptanda veniret: Eszerint önvallomásukat mint ezer tanút kell értékelni consideratis ... Magistratus: itt és most egynémely bizonyos körülményt megfontolván, a dicső Tanács kegyelméből hoc tarnen addito: de azt mégis hozzátéve Seposita omni misericordia: mindenféle szánakozást félretéve unanimi voto, et consensu Deliberáltatott: egyhangú szavazással és egyetértéssel elhatározták. ad 126. Ad Instantiam ... Sequentibus: Nemzetes, vitézlő Thaui Ádám János úr kérelmére, ill. keresetére, aki szentséges császári és királyi felsége derék kincstárnokai közül a Tisza—Maros szögének kincstári felügyelője (ez a címe), törvényszékileg elfogadták elégtételre irányuló követelését az alább bővebben kifejtett ügy vonatkozásában, coram figura Iudicii: a Törvényszék színe előtt Sub eadem Sessione: Ugyanezen ülésen resideáló: tartózkodó dissensiokat: viszálykodásokat Contractussának renunciálna: szerződését felmondaná renunciálván: kihirdetvén Terminussá ... lulii: az 1719. esztendőben, július 1-jén volt a kezdete. Szegedini ... 1720.: Kelt Szegeden, 1720. október 16-án. ad 129. ANNO ... et quidem: Az Úr 1721. esztendejében. Január 3-án Szeged szabad királyi város nemes Tanácsának közös ülésén, amelyet a főbíró úr elnökletével és a többi szenáor úr jelenlétével tartottak meg, a következőket határozták el, mégpedig: reánk obveniált Portionale quantum: reánk kiszabott adómennyiség ilyen modalitást adinveniált: ilyen eljárást talált Conscriptio: összeírás juxta Iuramentalem ... corrigendi erunt: a plogárok esküvel megerősített adóbevallása alapján az adószedő urak majd helyreigazítják az azokkal szembeni tévedéseket, akiknek kárára jogta­ lanságot követtek el.

138

Die eadem ... assumpta est taliter: Ugyanezen a napon Mossorinácz Nicola polgárunk mint felperes kérésére Horváth István, Juhász János és Szávó György mint alperesek ellen bizonyos, alább bővebben kifejtett lopás ürügyén és alapján ilyenképpen folytatták le a p ert: ad 130. adjudicáltattanak: megítéltettek Die 10. praesentis Ianuarii: a most folyó január hó 10. napján Sessionknak: ülésünknek coram facie Inclyti Magistratus: a dicső Tanács színe előtt Formula Iuramenti Molitorum: A molnárok esküszövege ad 131. Hospitum Nomina: A hoszpeszek névsora Molitorum Nomina: A molnárok névsora Perillwífm Domini: nemzetes úrnak a ... causaja assumaltatván: perét felvéve refundáltassék: helyreállíttassék medius Terminus: közbülső megoldás adinveniáltatot: találtatott Socius Absens (S. A.): Hiányzó társ ad 132. in resarcitionem ... refusionis: hoszpesze kárának megtérítéseként és a visszafizetés részeként contribuállyon: fizessen Die itidem 17. praesentw: Folyó hó 17-én pedig Ventilalodván Causaj: tárgyaltatván ügyei Occasione Sessionis ... determinatum est: A fent említett Szeged város közös ülése alkalmával, ame­ lyet folyó hó, azaz január 20-án szokás szerint a tanácsházán tartottak, ezt határozták el. compareálván: megjelenvén ad 133. Die itidem 30. Mensis praesentis: Folyó hó 30. napján pedig pro, et contra discursusok után ez is determináltatot: a mellette és ellene szóló érvek elhangzása után ezt is elhatározták, regnáló: uralkodó Privilégiumunkat: kiváltságunkat confirmálni: megerősíteni erga tarnen Solvendum annualem censum: mindemellett persze az évenkénti adót meg kell fizetni ad 134. Die itidem ... determinantur: A most folyó év február 3. napján pedig közös ülés alkalmával, amelyet a nemzetes bíró úr házában tartottak, ezeket határozták el. immediata Successora: közvetlen leszármazottja leváltatván Causája: megindulván (felvétetvén) pere Contractussa Szerint praetendállya: egyezsége szerint követeli Juramentum Purgatorium: igazoló eskü adjudicáltatot: megítéltetett Simpliciter absolváltatot: egyszerűen feloldoztatott Juramentumnak Tenora pro maiori rei veritate: az eskü tartalma a dolog nagyobb hitelessége kedvéért

139

a d 135.

conficiáltatot: szerkesztetett Die 7ma nunc currentis Februar«: A most folyó február hó 7. napján Leváltatván bizonyos Causája: megindulván bizonyos pere ímraediatus Successori: közvetlen leszármazottai per injuriam temporum: az idők folyamán bekövetkezett jogsértés révén post decessionem Parentum: a szülők halála után remittálni: visszajuttatni Deliberat«/?; est: ezt határozták el. ad 136. Die 3tla Mártii Anni nunc Currentis: A most folyó év március 3. napján Leváltatván Causája: megindulván pere in to to : összesen közönséges Voxal: közfelkiáltással ad 137. amicabiliter: békésen Semel pro Semper: egyszer s mindenkorra practensio cassáltassék: a követelés töröltessék Die itidem 7ma Mártii: Március 7. napján pedig Concivis TársainkwA: polgártársainknak detegálták: feltárták Circumstántiakbul: körülményekből Praetendens: követeléssel fellépő ad 138. Actore nihil probante ... absolváltatik: Minthogy a vádló semmit sem bizonyított, itt és most egy­ szerűen felmentik Thomas Eremith vádja alól olyan feltétellel praetensiót: követelést prosequalhassa causáját: folytathassa perét adjudicáltatik: ítéltetik ad 139. Die 24. Mártii Anni nunc currentis: A most folyó év március 24. napján 26. praes&ntis Mártii: folyó hó, azaz március 26-án Privilégiumának manutentiojára: kiváltságának megtartására praejudiciose: jogsértő módon Die itidem 27. Mártii: Március 27-én pedig Közönséges voxal determináltatván confirmáltatik: közfelkiáltással elhatározva megerősíttetik Sessioban: ülésen Privilegialis: kiváltságos Sessioban: ülésen Dicasteriumkor: kormányszéki tárgyalások alkalmával Die itidem 28 ... orta: Folyó hó 28-án pedig egyfelől Kisbálint András, másfelől pedig Kisbálint Ferenc özvegy felesége között támadt pör Közönséges Voxal: közfelkiáltással ratiokra: szempontokra obveniált: örökségül jutott ad mentem Articuh 54.: 1655.: Az 1655-ös törvény 54. cikkelye alapján

140

ad 141.

Anno 1721. ... actionem Sequentibus: 1721-ben, március 29-én Szeged szabad királyi város házában közös ülést és gonosztevők ügyeit kivizsgáló törvényszéki tárgyalást tartottak a következők szerint. Miután megkezdődött a tisztelt Csőke János, Szeged szabad királyi város, közelebbről a nemes Tanács uradalmi ügyészének mint vádlónak a pere Becsiácz Damján, szegedi polgár mint alperes ellen bizonyos lopás bűncselekmény ürügyén és alapján, amelyet alább részletesen ki fogunk fejteni, ugyanezen ügyész mint felperes terjesztette elő a vádat a következők szerint, practensive: állítólag complex: cinkos, bűntárs ad mentem ... Arúculi 84.: A Tripartitum 1. részének 15. cikkelye valamint a Büntetőeljárás 84. cikkelye értelmében com pareált: megjelent ad 142. actionetenus Specificált: a vád szerint megjelölt Procurator Fiscalis: uradalmi ügyész cum Sol/enni Protestatione: a szokásos tiltakozással élve Tandem die ... 37. contentum: Végül március hó 31. napján, azaz a nemes Tanács és következéskép­ pen a szenátor urak következő közös törvényszéki tanácskozásán szavazással elhatározták, hogy a Büntetőeljárás 37. cikkelyében foglalt előírás értelmében Signanter: különösen Tortúra: kínzás Deliberatum est: Elhatároztatott Criminalis Dausában: bűnügyben Interlocutoria Sententia: közbeiktatott ítélet Actionalis: vádbeli ad 143. de sensu ... deliberáltatot: a (Tripartitum) 1. részének 15. fejezete és a Büntetőeljárás 84. cikkelye értelmében közfelkiáltással elhatározták, hogy fel kell akasztani. ad 144. Levata ... Sequentibus: Miután megkezdődött ugyanennek az uradalmi ügyésznek mint vádlónak a pere Majnovitty Péter valamint Futassanj Siván, mindketten szegedi lakosok, mint alperesek ellen bizonyos két elhajtott ökör ellopásának ürügyén és alapján, és következésképpen az or­ gazdák ellen (akik tudva a lopás tényéről vásárolták meg az ökröket), eme uradalmi ügyész mint felperes a következőképpen terjesztette elő a vádat. Specificált Ilk: megjelölt alperesek ad mentem ... consentientes: Ulászló király 7. törvényének 9. cikkelye, továbbá a (Tripartitum) 2. 2. rész 83. fejezete alapján, mivel elkövetők és bűnpártolók Secundum Legem ... 1659.: a nemes Tanács a mérlegelés szerinti ítélkezésről szóló törvény alapján is azt kívánta volna, hogy a legsúlyosabb büntetést kell kiszabni. Az 1569-es törvény 17. cik­ kelye értelmében is. ad 145. Sponte, et benevole: önként és jószántukból Fiscalis Procurator: uradalmi ügyész ad 146. Levata ... Sequentibus: Miután megkezdődött ugyanennek az uradalmi ügyésznek mint vádlónak a pere Kun István úr, eme dicső város, Szeged közös ökörcsordájának vagy nyájának pásztora

141

azaz őrzője mint alperes ellen bizonyos, mégpedig sokszor megismételt, és alább világosabban lejegyzendő lopás bűncselekmény ürügyén és alapján, ez az uradalmi ügyész mint felperes a következőképpen terjesztette elő a vádat. ad 147. Specificált: megjelölt ad 148. ad mentem ... Arúcüli 84.: A Tripartitum törvényeinek 1. része 15. fejezete, valamint a Büntetőeljárás 84. cikkelye értelmében arbitriuma: mérlegelés alapján hozott ítélele complex: cinkos, bűntárs compareálván: megjelenvén Actionalis: vádbeli Specificált: megjelölt Procurator Fiscalis: uradalmi ügyész cum reservatis ulterioribus: a fenti megszorításokkal Tandem Sequenti die 31. hujus: Végül eme 31-ét követő napon examináltassék: vizsgáltassék in Suspenso: függőben

149. Sententia. Az ezer hét Száz húszon egyedik Esztendőben, mindszent Ha-|vának húszon negyedik napján, Kun Istvánnak ezen Nemes | Szabad Király Szeged Várossá Gulyassának, (: a ki igaz Catho-1 licus Papista Személy, és circiter harmincz hat esz­ tendős :) bizo- 1 nyos marháknak lopása, és más képpen is let meg emisztése | eránt, illyen Törvényes Sententiája let. Mint hogy Kún István, az ellene’ tét Magistratualis Causában spé-1 cificált Szarvas Marhákat, nevezet Szerint Rósa Gergelynek egy | üszőjét Tizen három fo­ rintokon el atta, úgy Szintén Nemet 1st-1vánnak tavaly borját Thót György Mihály­ nak hat forinton el atta, | mellyet meg ismérvén Nemet István, mint Sajáttyát el vette’, | Kinek ismét Rósa Gergely más Tinaját atta, ezt is Rósa Ger-1 gely meg ismér­ vén, mint Sajáttyát el vette Thót György Mihálytúl, | a Szerint Ujvárj Ferencznek más Tinóért ugyan Rosa Gergely | marhaját cserélte’, ismét Ördög Jánosnak harmadfü üszőjét le | vagta, és meg ette’, Farkas Gyurkának penig egy tavalyi borját M á-|tyás névü Szolgának Lakadalmára atta, maga mondása, és nyelv-| ve’ vallása Szerint, a ki ezer bizonyság nyilván Ki teczet. | Ezeken Kívül penig Kis Kovácsnak Két borjáról Balog István-|nak egy borjárul, Kozma Balásnak egy három esztendős Tinajárul | Ilia Jánosnak Két harmadfü üsző­ jéről, Dundernek egy tava-1 lyi Borjáról, Ujvárj Ferencznek penig egy négy Esztendős |

142

150. és másik tavalyi Tinajánál igaz Számot, hova lettek nem tűd | adni; Valamint tehát az fölül emlitet marháknak el adása | cserélése, és lé vágása let, úgy Szintén ezen mar­ háknak is | Kikrük igaz Számot nem tudót adni, Kun István lehetet eö | altala való [!] el adása, meg évése, le vágása, és el cserélése. | Hogy azért efféle gonosz Tolvajságok Istentelen cselekedetek, | meg Zaboláztassanak, és Nemes Városunknak Határj min-1 den veszedelmektül békességessek legyenek, a Köz nép K ár | nélkül csendességben élhessen, ezen Kun István, mint nyil-|ván való Tolvaj másoknak rettentő példájára, Országunk | élő Törvénnyej, úgy mint az Tripartitale Decretumnak első | részében meg irt 15d,k Titulussá, úgy az Praxis Criminalisnak | 84d,k Articulussa Szerint, hogy fel akasztassék Közönséges vo-|xal talaltatot; és itéltetet. | Anno 1721 Die 14. Mensk Április in Comuni Domo Civica Sessio | publica Liberae, ac Regiae Civitatis SzegediensA modo et ordine | Sequentibus celebratur. | Sub cujus decursu in Causa Seu Negotio Curcumspecti 'Domini Andreae | Kell, veluti Actoris, contra et adverus itidem Dominum Adamum Svajbelmár velut I. occasione et praetextu certae diffamationis | 151. ita determinatum est: Mint hogy fent emlitet Alpörös Svajbelmár Adám, Kell A n-|drást eö Kglmét Sellymának nevezte, és Házát Kurva | Háznak mondotta, úgy más illetlen Szokat is mondot, az melly | böcstelen Szavaj Közöt, maga Svajbelmár Adam Alpörös | coram Jure meg vallotta, hogy igen is Sellymának mondotta, | és más actionalis Sza­ vait, és mondásit tagadta ugyan, mind | az által Kell András eö Kglme azokat is bizonyság által | előttünk meg bizonyította, hogy az több böcstelen Szokat is | mon­ dotta, és azért mint hogy embernek maga nyelve vallása | ezer bizonyság, de Sensu Tüwli 72. Parik 2dae, et quaestio 20. | Capitúli 9n‘ Khitonits ezen böstelenségéért, mi­ vel diffamare | cave, nam revocare grave Száz forintokon el marasztat-1 nék Törvenyessen, de mint hogy maga is Kell András | meg engedet, azon Svajbelmár Adámnak eö Kglmének, azért | a T. N. Tanács egyenlő akarattal Sensu, et conformitate Ari/culi 89. 1635. in minori Summa 25 ílorenorum azaz huszonöt Rhen | forintokban convincálta azon alpörös Svajbelmár Adamot | mellyeket tartozik harmad nap alat le tenni, eztet el mu-1 látván penig Száz forintokat fog fizetni, mive’l másokat is | Szokot böcsteleniteni; 152. Anno 1721. Die 24 MensA Április in Domo Seu Residentia | Illuíirásimi, ac Keverenáissimi Domini Domini [!] Ladislaj e Comitibus de Nádasd | Eppiscopi Csanádiénak (tit:) publica, et quidem Generalis Sessio | Restauratoria praesentibus Donünis tam Interiori quam Exte-|riori Senatoribus, et Tota Comunitate celebra­ tur. | 143

Sub cujus decursu primum et ante omnia Benignissimum | Mandatum Suae Majestilatis Sacra/«jt'mae Caesareo Regiae Restau-1 ratorium debito homagiali obligamine acceptum , 2 4 et cum omni | Submissione, ac reverentia Solenniter publicatum est: I ad mentem cujus benignissimi Mandati Restaurator» | Generosus Dom/'nus Ioannes Temesváy quam Anni praeteriti | Judex, pro praesente etiam Anno communi acclamatione | Populi, et consensu tarn Interior«, quam Exterioris Senatoren | voto relictus, et confirmatus est. | Annak utánna penig néhaj Pálffi János Belső Senator | eö Kglme hellyében az candidalt bletes2 5 Személyek | közzül, úgy mint: Gazdag Mihály, Joannes Ulricus Stra-|uz, Csaldi István, András Deák, Makra István, és | Losoncz Ferencz eö Kglmek Közzül, voxolás Szerint | pluratiate vocum, valasztatot említet Lossoncz Ferencz Ur | eö Kglme’. Perceptorságra penig Miller János eö Kglme hellyébe’n az N. | Külső Tanácsnak, és Populénak az N. Belső Tanácshoz | üzenete’, és Kívánsága Szerint ezen esztendő­ ben Joannes | Ulricus Sztrausz eö Kglme minden voxolás nélkül valasz-| tatot, és confirmáltatot is. | 153. Az Vásárbiroságban peniglen Csaldi István eö Kglme Poporával | együt az T. N. Belső, és Külső Tanács, úgy az N. Comunitas | akarattya, és választása Szerint confirmáltattak. |2* 155. Anno 1721. Die 30. M enj« Junii in Domo Civica, publica Sessio Ma-|gistratualis celebratur. | Sub cujus decursu Levata est Causa per Civitatis Fiscum contra, | et adversus Civem Franciscum Ioniorem Török, velut Iurisdictioni | Magistratuali Subiectum, occasione et intuitu certi Adulterii | insimulatum Reum, qui coram Jure prius examinatus, úti fie- 1 ri assoleret, fassus est palam et publice seipsum omnino cum | eadem accusata Persona, comisisse adulterium, quia verő in | hocce Disquisitionis ludiciariae Termino, nullus apparuisset Actor, | qui egisset contra eundem Franciscun? Iuniorem Török alias Civem | ex Authoritate Sibi legitime competente Ma­ g istra te juxta | Levatam, et institutam Fisci Causam in Disquisitionem Judi-|ciariam Sumntendo, Actum commissi Adulterii Solus ipse Francisco | Iunior Török, velut Supra non negavit, quin benevole fassus | est, hinc ad propriam oris fassionem, alias mille Testium | fassionibus aequipollentem, juxta Diétámén ArnVwli 76. Praxis | Criminalis, et aliarunm Patriae Legum, atque Consuetudinum in Simi-|libus Causis21 21 Sor fölé beszúrt szó. 46 Rövidítésnek látszik: becsületes ( \. böcsülletes). 26 A lap nagy része és a 154. oldal üresen maradt.

144

observari Solitarum, velut Coelibem, et Solutum | ac antea non punitum, neqwe propterea accusatum, in Poena | Seu Byrsagio duodecim floxenorum Rhenenriwm, praetera Squallorem Car-|ceris adhuc trium Septimanarw/u Sufferendum, comuni vocum Suf-|fragio convicimus, et convictum pronunciavimus. | 27 167. Item die 18. Iulii, Sub Generali Concursu, pracsentibus lllustrissimis Interiori, et Exterior; Senatoribus, ac Electa Communitate negotia Sequentia determi-1 nantur. Et quidem. | l mo. Praedictis Dom/nis Iudice Primario, quaw Praeside Ioanne Dejanovics, Daniele | Rosa, Michaele Thót, Gregorio Lantos, Ioanne Petriczy, Stephano | Vastag Petro Dekány, Paulo Nagy, Francisco Lossoncz Interiori, | Ioanne Ulrico Strausz, Andrea Fazekas, Fran cisco Thot György, Michae-|le Gazdag, Michaele Faragó, Andrea Balog exteriőr; Senatoribtzs; | ac Electa Comunitate Joanne Kocsis, Fran­ cisco Babarczj, Stephano | Baranyaj, Francisco Seniore Sebök ele. praesentibus determináltatot. | Mivel hogy Melt2 8 Groff Nádasdj László Dioecesianus Püspökünk-1 kel jól lehet ad dies vitae meg egyeztünk az Király Dézma | eránt Esztendőnként, Ezer, Két Száz Rhenen forintokban, | mind az által az N. Város ez mostani olcsó üdöre nézve | Kérte alazatossan eö Nagát28, hogy azon Sumábúl valamit | relaxálni méltoztatnék, de eö Naga absolute csak egy | Xrban 3 0 is az Contractust nem Kivánnya meg csor­ bítani, | és igy ezt meg értvén Sok hoszszas discursusok után is | hogy Sem renunciállyunk, inkább az Contractust meg tartani | Kivánnyuk, unanimi voto resolváltatot. Es mivel. | Pro 2do. Posonyban Küldőt Követeink által peremptorie ertyük, | hogy ez mostanj Szerencsessen Regnáló Felsegés Hatodik | Carolus Császár, és Magyar Országj Coronás Király | Urunk eö Felsege által Kglmessen confirmált PrivilegiumunKat; 168.

mennél előbb lé pariáltatván, az T. N. Váczj Captalomban | vidimáltatnánk is, úgy más Szükséges dolgokat is egyszer s. | mind Véghez vinnénk: azoknak Végben vite­ lére N. Fö Biránk | Dejanovics János, és Vice Nótárius Dany Joseph eö Kglmek | deputáltatnak. | 3Uo Az Király Dézma pediglen akar melly névéi nevezendő légyen | mint eddig­ ien Szömül vetetődik bé, azoknak végben vitelére, F o-|dor Adam, és Quassáj Adam eö Kglmek, mind pro Conscriptione, | mind pediglen pro Perceptione, az Alsó *’ A 156— 166. oldal üres; a 159—162. oldal megszámozva, de üresen a kötet végére van kötve. ÍS Méltóságos. ** O nagyságái. 30 Krajcárban.

145

Városon Fodor Adám | Babarczj Ferenczel, Felső Városon pediglen Quassaj Adám | Faragó Mihályál eö Kglmek rendeltetnek. | Die 31. Iulii, Anni nunc currentis, Revideáltatván3 1 Causája Istenben | boldo­ gült [!] Phülöp Deák Kglme Eözvegye mint A. Masa | Geczj iffjú Legény mint I. ellen, melly I. rósz és Zabolátlan | nyelvessegétül viseltetvén, nem gondolván Isten, és Világ | Törvennyeivel, Sem azoknak büntetésével, említet Istenben | el nyugodot Phülöp Deáknak Eözvegyet Kurvának Szidni, és | mondani nem felemle’t, mellyet az Nemes Törvény Szék elöt | meg nem bizonyithatot; Arra nézve hogy az illyetén rósz mon-|dások, és nyelvességek meg Zaboláztassanak, és mások is | effelektül felemlyenek említet M asa Geczj Tizenkét forintokban convincáltatik, és az Aszszonyt publice kövesse megh. | Smólczpucher pedigle’n Kárt tévén Felebarattyának, melly is böcsültetet | Négy forintokra, azt fizesse meg, és az hatalmasságért adgyon | Két forint büntetést. | 169. Die 14 Menj/T Augusti. Mint hogy Kocsis János, és Kátaj Miska Civi-lseink nem regiben ugyan Várasunk Korcsmáján ital Közben | nem tudatik mitül inditat­ ván, rósz, avagy gonosz Szokástul visel-1 tetvén, Isten, és Világ Törvennyeit meg vetni, és által hágni, hogy | tudni illik: Istennek Nevét hyaban ne vegyed; bizonyos csel, csap, | és mint egy trágár beszedeket Isten eö Sz. Felsége3 2 Szemelye meg | Sertésére’ elő hozni másoknak botránkozására nem felemlettek; | Azért hogy az illyetén rósz beszedektül mások is magokat ollyák, | és oltalmazzák másoknak példájára egyik, egyik, Két, Két forintokban | convincáltatnak. | Nem Külömben Osgyanyiné bizonyos rósz Istentelen Szitkáért Két | forintra büntettetik. Úgy Szintén ezen N. Város határában Szintén, ez mostani aratáskor | a midőn aratták volna Thot János Búzáját, ot lévén iffjú Thót | János, Thot Marczj, Pálfi miska, Bodj Marton, Szaratka Istók, | és ugyan Thoték Szolgájok Geczj, mitül viseltette’k, Ördögnek in-|cselkedésébül, avagy csak rósz csel, csap Szokástul indíttat­ tak | fel, Pálinkás Thamásnak Feleségét le’ aratót Búza Kévében bé | kötni, lábbal fel támasztani és úgy csúfolni nem félemlettek, melly, | Szegyenletében el is ment volt Kecskemétig; Mivel pediglen az illyen | cselekedetekbül Sok féle roszszaságok Következnek; Arra nézve | hogy ezen rósz cselekedetek, érdemes büntetés nélkül ne ma-|radgyanak, az fellyebb említet hat Személyek nyolcz forintokra | bűntettei­ nek, úgy hogy az négy forintyával az fogadót Kocsj Ki fizet-1 tessék, az negye pedig­ len magok rósz cselekedetekért büntetésül, | az Nemes Magistratusnál maradgyon. |

31 Olvashatatlan törlés fölé írva. 3i Ő Szent Felsége.

146

170. Die 18 Augusti Szitás János Felesége Molnár Kata rósz nyelvessé-Igéért Két forintokra büntettetik. | Item 21. Meníw praesentis Augu.it/. Gyurka névü Juhász Csányi György Civi-| síinket rósz, hamis, és Tolvaj Embernek mondotta, ezeket hal-|ván az több Gazda Társaj, Kikkel Jószágát együt tartotta, | és mind addiglan az Társaságból Ki rekesz­ tették, valameddig | dolgának nem Szakadot vége’; Es mivel emlitet Juhász Gyúr-1 ka Csanyi Györgyre Semmi roszszaságot nem bizonyithatot, az | illyen rósz mondások, és nyelvességek pediglen Isten, és Világ | Törvénnyej által Kéményén tiltanak, mert ezekbül nagy gya-1 noság, és gyülölség Következik; Azért hogy ezen rósz cseleke-1 dete’ büntetés nélkül ne maradgyon, nyólcz forintra büntettetik, | és Csányi György­ nek böcsületit agya viszsza, és Kövesse megh. | Úgy hasonlóképpen Osgyáni Istvánná Kérdő Anna már ennek élőt-1 te’ is rósz Istentelen nyelvességéért, Kys nem gondován Isten, | és Világ Törvénnyeivel, Sem azoknak büntetésevei rútúl Károm-1 ködöt, a mint ennek előtte is bizonyos büntetést szenvedet, | most ismét reiterálta, jól lehet ugyan más büntetést is meg | érdemlene’, mind az által bizonyos okokra nézve pro hic, et | nunc Tizenkét forintokra büntettetik, és olly conditioval hogy | egy hét alat le tegye’, máskint száz pálczával meg verettetik, | és ha többször az Istentelen nyelveksedésbezz és Káromkodás-1 ban tapasztaltatik, az Ura hátára Kötöztetvén Hóhér által | Ki csapattatik el végezödöt die 4. 7br,s 1722. | 171. In Causa loannis Georgy Kolb Civis ut A. contra et adversus Iose-|phum Pars velut I. intuitu, et occasione certi Negotii ab infra | uberius declarati processum est taliter [?]. Hogy tudni illik: Várasunk Lakossá Pars Joseph honnet ? 3 3 és m icso-|da okok­ ból inditatván, vagy talán maga Zabolátlan termesze’-1 tétül viseltetvén, nem gondol­ ván, Iste’n, és Világ Törvennyeivel, | Sem azoknak büntetésével, mellyek tiltyák ad mentetn TzVzzli 67. Par/z's 2dae, | nec non Ulad/j/az Regis Decretz l mi Arzz'azli 56. Anni 1482. hogy Senkj | Felebaráttyát meg ne’ verje, ezeket előtte nem viselvén emlitet | Pars Joseph, hane’m a ’ midőn Kolb György Nemes Várasunk Sörfözöje, meg neve­ zet Pars Joseph Korcsmájára be menvén, nagyon | pofon ütni, (: úgy hogy bőven vére is Ki folyván :) mereszlette. Nem | Külömben N. Város pecséttyét, mellyel Serfözö Vasfazeka lé lévén | pecsetelve’, az citált Törvények, és N. Város Authoritassa elle’n | az fel Szakasztani ne’m felemlet, Sőt a Két rész közt elő hozot | vesze­ kedésben az pecsetet is mocskos, és tisztátalan Szókkal | illetni, és nyelvével nagyon meg mocskolni Semmiképpen nem | irtozot, és az Király által ki adót pecsétet meg vetni, és csak per | citationem el nem jönni, vagy is nem compareálni dictante S. La-1 dislaj Regis Decretz l m‘, Cpituli 42. Nagy büntetést magyaráz; | 33 Kérdőjel a kéziratban.

147

Azért Országunk citált Törvennyej Szerint, hogy effele vészé-1 kedések, és ha­ talmasságok, és Pecsétnek Tiszteletlensege is m ások-|nak példájára legyenek, és az illyetén el követendő dolgoktúl | félemlyenek Kivánnya Törvenyessen meg büntet­ tem i. | Az elő hozot, és Törvény Szerint meg Esküttetet egy bizonyságnak | Fassiójábúl, úgy az Két résznek beszedeibül, s. allegatiojokbúl | 172. circumstántialiter az Causának meritumát meg értvén, és | Törvényessen discutiálvan, igy Deliberáltatot. tudni illik: | Mint hogy a Két Résznek elő hozot, és egy meg hitéit [!] bizonyság-|nak fassiojábúl, nem Különben magok Szavaikbul is az | praemiserált Causa Törvenyessen meg vizsgáltatván, ex omnibus' Causae Circumstantiis meg nevezet Pars Joseph mint I. I ezen Veszekedésnek, és következőt Verekedésnek Authora, | vagy is Eszköze noha talaltatik, jól lehet az Törvények effé-1 le hatálmasságot el követőknek tudni illik: ad mentem TituM 67. Par?/.? | 2dac, nec non Ulad/s/a/ Deere?/ ]mi Ariit üli 56. 1456. nagy büntetést | magyaráznának, mivel meg vetvén az Törvénynek folyását, | és az N. Magistratusnak Törvenyessen való Ki Szolgálta-1 tását, magát, maga Satisfactiojának meg tételére alkal-|m aztatta, és Kiváltképpen az Pecsétnek meg mocskolásáért | is dictante S. Ladislaj Regis Deere?/ l ml, Capituli 42. Cselekedet, | mind az által más Circumstantiakat előttünk forgatván, | sokszor meg nevezet Pars Joseph ezen cselekedetiért | mind öszve tévén nyolezvan Rhen forintokban con-|vincáltatot die 23. 8 br,s 1722. | Úgy Szintén Lázár István Juhász, más Juhász társán vért | eresztvén, die 24 praesentis azon rósz cselekedetéért | Magistratualiter Tizenkét Rhenen forintokra bűn - 1 tettetet. | 173. Die item 6 . 9bris, Sub publica Sessione el végzödöt. Hogy jól lehet | öt Mészáros Legények Kik is az Piaczon Publice másoknak botrán-1 kozására olly Lármát csi­ náltak, hogy abbul nagy Veszekedések, | és a mellet Vereségek is causáltattanak, mellyet Isten, és Világ | Törvénnyej Keményen tiltyák, hogy Senki Felebaratyát, meg | ne’ Verje’, ezeket előttük nem viselvén, által hágták, mind az | áltál bizonyos okokra nézve’ mostanában egyik egyik, distinctim hat, | hat Rhenen forintokban convincáltatnak. | Die 8 . 9bris Sessionak celebrált alkalmatosságával Sok hoszszas dis-1 cursusok után el végezödöt az is : hogy az Kik Portioval restantiá-1 riusok, ha másként meg nem agyák, Perceptor Uraknak [?] eö Kglmeknek | Szabatság adatik Magistratualiter, hogy arestom által is megh | vehessék. | 3 4

34 A kéziratlap alsó fele üres; következik három számozott üres oldal.

148

177. ANNO MILLESIMO, Septingentesimo Vigesimo Tertio. Die 4. Januarii, Sub publica Sessione determináltatot. Hogy | az 1722dlk Esz­ tendőben esendő Pünkösd napjaiul fogva az | Mészáros Mesternek miképpen alkuttanak meg ez Követközendö | 1723d,k esztendőben levő Pünkösd napig, az az: egy esztendeigh | Arandéjok [!] ekképpen Követköznek: | Tudni illik: | 35 178. Adám Svajbelmár ............................................. 55. fr Lörincz Fisser ................................................... 55. Joseph M e ll......................................................... 55. Bartholomews Wagne’r ................................... 55. Matthiás Nolthopp ......................................... 55. Nem külömben ezen Sessio alkalmatosságával Adám Svaj-|belmár Cívisünk­ nek Szabad Korcsmája engettetik, erga | tarnen Solvendam annualem Taxam, Triginta Videlicet | flórenorum, de olly conditioval, hogy az Esztendöbéli négy Kán-1 to­ rokon, és vásárok alkalmatosságával ne legyen Szabad ] árulni. | Hasonlóképpen Fö Biránk Dejanovics János eö Kglme egy alá-|zatos Instantiát porrigálván, mellyben instált, hogy mi-1 vei Isten eö Sz. Felsége szép magzatokkal meg áldotta, | mintt38 Édes Attya jó emlekezetet Kvánna maga felöl | hadni, pro Impetratione Literarwm Armalium Kért Sok hasz-1 nos Szolgálattyáért, hogy Fel­ séges Urunknak recomen-| dálnánk, mellynek Instántiája me’g halgattatván, unani-| mi consensu az Recomendationálist Ki adni resolváltuk. | Die 6 . Januarii Simandl névü Cívisünk, az melly Német Asszonynak | ados, azt fogatta előttünk, hogy ez jövő Sz. György napig | várja el, es ha akkor meg ne’m fizethet, az marhaját | a mint a T. N. Tanács meg böcsülhette’ [?] azon áron oda adgya. | 179. Mint hogy Ujvárj Gyurka Isten, és Világ Törvénnyejvel nem | gondolván bizo­ nyos Tolvajságban tapasztaltatok és Halas | Várossábul complex Társával Sárközj Thamással Ládábéli | portékát, és Szalonnát más aprólékokkal lopot; de mivel | az lopot Jószágok viszsza adattattanak, és nem nagy ma-1 teriákbúl álló lévén, alkalmas ideig való raboskodását is | considerálván, mind az által hogy ezen gonosz cseleke­ detéért | Simpliciter el bocsatassék nem lehet’t, hanem Kilencz Rhenen [ forintokban convincáltatot, Die 16. Mení/j praesentis, Nemzetes Vezlö37 Csőké János Fö Nótárius | Ur eö Kglme’, ez mostani T. Nemes Ország Gyűlésére Kül-1 döt Ablegatusunk Szerencses35 A díszes latin évszám alatt a lap jó része üres. 3* A tt erőteljes javítás rf-ből. 37 Vitézlő. 149

sen Posonybúl viszsza jővén, | az Diaetalis dolgoknál (: non obstante eo hogy eö Kglme I Levelej által p/'oprie mindenekrül tudósítót bennünket :) R e-|latiot tévén, Kiváltképpen Dorosmaj Processusunk eránt, akko-|ron az egész T. Nemes Belső, és Külső Tanács jelen létében | resolváltatot illy form án: hogy vagyon pénz N. Várasunk Privile-1 giumaj meg tartására, és a mennyire’ meg csonkult hellyre’ | ho­ zására, azon pénz pediglen Palánkj Révünk arendajábúl | N. Miller János Consenator Társunktúl eö Kglmétül telik Ki, | mellynek Arendajában mostanában adót meg említet Miller | János Ur eö Kglme Hat Száz Rhenen forintokat. | Az után, | me’g nevezet, | 180.

Meg nevezet Fő Nótáriusunk eö Kglme, az egész eö Kglmé-1 nél lévő Tapaj dol­ got illető Actákat coram facie 11. Magistratus praesentálta és Kézhez is atta. | Die eadem Nicola Bositovácz, bizonyos rósz cselekedetéért | büntetésül fizetet Négy Rhenen forintokat. | Die itidem 19. Menjí> Ianuarii, Anni modo labentis 1723. Se-1 des lud/earia, Liberae, Regiaeqwe Civitatis Szegedien^«, ma-1 lefactorwm Revisoria celebratwr modo et ordine infrascriptis. | l mo. Nemes Várasunkban lakos Paxi Jakabnak Hitves Társa | s. Felesége Nagy Pál Kata, az Sz. Házasságban le te’t | hitit előtte nem viselvén el háttá vala, mind az által | meg ismérvén maga Vétkét, maga jó akarattyábul visza | is jöt, említet Urához, és előttünk Kézben adással Ígérte, | és fogatta, hogy többé Urát el nem hadgya, hanem hol-1 tig véle tűr, és Szenved, Istennek Törvénnyé Szerint, más-1 kint hogy ha ennek utánna valami roszszaságban fog-|lalná magát, és Urát annak rendi Szerint meg nem | böcsüllené, tehát eo in casu ezen gonosz el hagyása is | recrudescallyon, és Törvény Szerint meg büntetödgyék, | Ígérte s fogatta mint fellyebb Kézben adással ezen | Nemes Törvény Szék elöt. | 2do. Berényj Mihálynak, és Sári Katának dolgában, hogy | tudni illik: egy más­ tul Külömb laktanak, az Szent | 181.

Házasságnak rendi ellen, mellyért nagy büntetést mind Ketten | érdemlenének, mind azon által ezen Nemes Törvény Szék elöt j Ígérték, és fogatták, hogy ennek utánna az Sz. Házasságban | igazán, együt tűrni, s Szenvedni fognak, máskint hogy ha ez | után illyen dolgot, egy mástul távúi lévő lakást el köve’t-1 nek, Keménnyen meg fognak büntettetni. | 3,io. Nágy Máttyásnak Isten, és Világ Törvénnyej ellen való | gonosságának, Két Felessegességének Revisiojában elő állót első Felesége Kis Maris, a ki a Nemes Törvény Szék | elöt egynéhány ízben Kérdeztetvén, Sémiképpen nem Kíván-|ta halálát, Kihez Képest juxta Leges Patrias, Signum T/íwli \ CV. Part« l mae, Oper/.v Decreti Tripart/t/ meg érdemiette volna | az halált, mind az által említet első Fe’150

lesége Kis Maris | ne’m gyönyörködvén halálában, és igy tekintvén az Nemes 11 ör­ vény Szék Szegény voltát egész Dyan nem büntette’, hane’m | relaxálván felét tar­ tozik húsz forintokat le’ tenni, és az | után mostani arestomábúl Ki bocsattatik, mivel maga meg | jobbitásárúl Kéz Írást is ád, és igy azon húsz forintoknc/c | le’ tétele után, hogy el bocsattasék Közönségessen végezödöt. | 38 ad 149. Sententiája: ítélete Magistratuális Causában specificált: a törvényszéki vádbeszédben megjelölt ad 150. Tripartitale Decretumnak: a Hármaskönyvnek Titulussá: címe, fejezete Praxis Criminalisnak 84dlk Articulussa: a Büntetőeljárás 84. cikkelye Anno 1721. ... determinatum est: 1721. április havának 14. napján a tanácsházán Szeged szabad királyi város közös tanácskozását a következő módon és rendben tartották meg. Ennek során a tekintetes Kell András úrnak mint felperesnek Svajbelmár Ádám úr mint alperes elleni nyilvánvaló káromlás miatt és ürügyén indított ügyében, ill. perében így hatá­ roztak. ad 151. coram Jure: a bíróság színe előtt actionalis: vádbeli de Sensu ... Khitonits: A (Tripartitum) 2. részének 72. cikkelye és Khitonics 9. fejezete 20. kérdése értelmében diffamare ... grave: Tartózkodjon a szidalmazástól, mert azt nehéz visszavonni! Sensu ... florenorum: Az 1635. évi törvény 89. cikkelye értelmében, ill. alapján egy kisebb összegben, 25 forintban convincálta: ítélte ad 152. Anno 1721. ... confirmatus est: 1721-ben, április havának 24. napján a méltóságos és nagytiszteletű Csanádi püspök (ez a címe), a nádasdi grófok közül való László úr házában, ill. lakásán közös, mégpedig általános tisztújító tanácsülést tartottak a külső és belső szenátor urak és az egész község jelenlétében. Ennek során először és mindenekelőtt császári-királyi őfelsége kegyelmes tisztújító ren­ deletét fogadták el alattvalói kötelességből, mélységes alázattal, és a szokásos tisztelettel tették közzé. Ennek a kegyelmes tisztújító rendeletnek az értelmében — mint ahogy a múlt esztendő­ ben — Temesvári János úr őkegyeimét folyó évre is a nép közfelkiáltásával és a külső és belső szenátorok egyetértésével, szavazással bírói hivatalában meghagyták, ill. megerősítették, candidalt: jelölt voxolás Szerint pluralitate vocum: szavazással, szótöbbséggel Perceptorságra: adószedőnek confirmáltatot: megerősíttetett

3* Két számozott üres oldal következik.

151

a d 155.

Anno 1721 ... pronunciavimus: 1721-ben, június havának 30. napján a városházán közös tanácsülést tartottak. Ennek során a város ügyésze pert indított ifjú Török Ferenc mint a törvényszéki igazság­ szolgáltatásnak alávetett polgár ellen, akit bizonyos házasságtörés alapján és ürügyén vádoltak, akit — ahogy szokásos — a bíróság színe előtt megvizsgálva, nyíltan és nyilvánosan bevallotta, hogy ama vádlott nőszeméllyel együtt valóban elkövette a házasságtörést; minthogy azonban a vizsgálatnak ebben a bírói szakaszában az őt hivatalánál fogva törvényesen megillető tiszte­ let miatt nem akadt felperes, aki a vádat képviselte volna eme ifjú Török Ferenccel azaz polgár­ ainkkal szemben a törvényszéki ügyész vádbeszédének elmondása után azt bírói vizsgálatnak alávetve az elkövetett házasságtörés vádját egyedül az ifjú Török Ferenc — mint föntebb volt róla szó — maga nem tagadta, sőt önként bevalotta, ezért önvallomására, ami egyébként ezer tanú vallomásával egyenértékű, a Büntetőeljárás 76. cikkelyének előírása és hazánk más törvényei, szokásai értelmében, amelyeket hasonló ügyekben követni szoktunk, mint nőtlent és egyedülállót és azelőtt nem büntetettet, és akit ugyanezért még nem vádoltak, az eddigi 3 hét börtön elviselésén túl közönséges szavazással 12 rénes (rajnai) forint pénzbüntetésre, ill. bírságra ítéltük, és az ítéletet kihirdettük. ad 167. Item die ... praeícntibus determináltatot: Majd július 18-án, általános gyűlésen a méltóságos belső és külső szenátor urak és a választott községi elöljárók jelenlétében a következő ügyekben ha­ tároztak. Mégpedig: Először: A fent említett méltóságos főbíró úr, Dejanovics János mint elnök, Rósa Dániel, Thót Mihály, Lantos Gergely, Petriczy János, Vastag István, Dékány Péter, Nagy Pál, Lossoncz Ferenc belső, Strausz János Ulrik, Fazekas András, Thot György Ferenc, Gazdag Mihály, Faragó Mihály, Balogh András külső szenátor urak és a választott községi elöljárók: Kocsis János, Babarczj Ferenc, Baranyaj István, idősb Sebkő Ferenc stb. urak jelenlétében igy ha­ tároztak. ad dies vitae: életének napjaira azon Sumábúl valamit relaxálni: abból az összegből valamit elengedni absolute: egyáltalán discursusok: viták renunciállyunk: visszalépjünk, felmondjunk Contractust: egyezséget unanimi voto resolváltatot: egyhangú szavazással eldöntöttük. peremptorie: haladéktalanul, véglegesen confirmált Privilégiumunkat: megerősített előjogunkat ad 168. lé pariáltatván: hitelesíttetvén vidimáltatnánk: láttamoztatnánk, aláíratnánk Vice Nótárius: aljegyző deputáltatnak: kijelöltetnek, kiküldetnek pro Conscriptione: összeírására pro Perceptione: beszedésére Die 31. ... Causdja: A most folyó év júliusának 31. napján felülvizsgálván ügyét convincáltatik: bírságoltatik publice: nyilvánosság előtt ad 169. Die 14 Men.v/s Augusti: Augusztus havának 14. napján

152

a d 170.

Die 18 Augusti: Augusztus 18-án Item 21. Men.s/'v praesentis Augusti: Folyó hó, augusztus 21-én pedig reiterálta: megismételte die 4. 7br,s [Septembris] 1722.: 1722. szeptember 4-én ad 171. In Causa ... est taliter: Kolb János György polgárnak mint felperesnek Pars József mint alperes elleni perében bizonyos, alább bővebben kifejtett ügy alapján, ill. ürügyén a következőképpen jár­ tak el. ad mentem ... Anni 1482.: A 2. rész 67. címe értelmében, továbbá Ulászló király 1482-es 1. törvé­ nyének 56. cikkelye alapján (Megjegyzés: Az évszám téves. V. László 1456-os 1. törvényének 56. cikkelyéről van szó.) per citationem: idézésre nem compareálni ... CapituYi 42.: nem jelenni meg. holott Szent László király I. törvényének 42. fe­ jezete elrendeli Fassiójábul: vallomásából allegatiojokbúl: perbeszédükből ad 172. circumstántialiter az Causának meritumát: az ügy lényegét alaposan discutiálván: ítélvén így Deliberáltatot: így határoztak praemiserált Causa: az előrebocsátott ügy ex omnibus Causae Circumstantiis: a per minden vonatkozásában Authora: kezdeményezője ad mentem ... 1456.: A 2. rész 67. címe értelmében, továbbá Ulászló (sc.: V. László) 1456-i 1. törvé­ nyének 56. cikkelye alapján Satisfactiojának: elégtételének dictante ... Capituli 42.: Szt László király 1. törvényének 52. fejezete szerint Circumstantiakat: körülményeket convincáltatot die 23. 8br,s [Octobris] 1722.: ítélték 1722. október 23-án die 24 praesentis: folyó hó 24-én Magistratualiter: törvényszékileg, bírósági úton ad 173. Die item 6. 9br,s [Novembris], Sub publica Sessione: November 9-én pedig közös tanácskozáson Publice: nyilvánosan causáltattanak: okoztattak distinctim: fejenként convincáltatnak: büntettetnek Die 8. 9bris Sessionak celebrált alkalmatosságával: A november 8-án megtartott ülés alkalmával az Kik Portioval restantiáriusok: akiknek adótartozásuk van Perceptor: adószedő arestom: elzárás ad 177. Anno ... determináltatot: Az 1723. esztendőben. Január 4-én közös tanácskozáson elhatározták

153

ad 178. erga tarnen ... ftorenorum: persze csak az évenként esedékes adó, azaz 30 forint befizetése ellenében conditioval: feltétellel Instantját porrigálván: folyamodványt beterjesztve instált: kérelmezte pro Impetratione Literarum Armalium: címerlevél elnyeréséért recomendálnánk: ajánlást adnánk Instántiája: folyamodványa unanimi... resolváltuk: teljes egyetértéssel úgy határoztunk, hogy az ajánlást kidajuk. Die 6. Januarri: január 6-án ad 179. complex Társával: cinkosával considerálván: megfontolván Simpliciter: egyszerűen convincáltatott: büntettetett Die 16. Menjí's p/aesentis: folyó hó 16-án Ablegatusunk: követünk Diaetalis: országgyűlési non obstante eo: nem jelentett akadályt az a tény proprie: sajátkezűleg Relatiot: jelentést Processusunk: ügyünk resolváltatot: elhatároztatott Privilegiumaj: kiváltságai arendajábúl: bérletéből Consenator: szenátortárs ad 180. coram facie I. Magistratus praesentálta: a dicső Tanács színe előtt bemutatta Die eadem: ugyanezen a napon Die itidem ... infrascriptis: A most folyó 1723. esztendő január havának 19. napján pedig megtar­ tották Szeged szabad királyi város bűnelkövetők ügyeit kivizsgáló törvényszéki tárgyalását az alább írt módon és rendben, eo in casu: abban az esetben recrudescallyon: számíttassák fel, vétessék figyelembe ad 181. juxta Leges ... Tripartiti: honi törvényeink, a Hármaskönyv 1. része 105. címének jelzete szerint relaxálván: elengedvén arestomábűl: elzárásából

184. Anno 1723. Die 27. lanuarii, a T. Nemes Belső, és Külső | Tanácsbéli Urajmék jelen létekben, ugyan ezen Esztendőre | az Portiót hogy fel vessük el végezödöt, mellynek Ela-1boratiojára a T. Nemes Belső Tanácsbúi, Vastag István | Dékány Péter, Szabó Pejo, és Losoncz Ferencz, nem K ülöm -|be’n az N. Külső Tanácsbúi 154

Hajdú János, Jósa Ferencz | Puskás András, Makra István, Kara Jankó, Egri Siván, | Pávó Zagorosics, Zakó Geresics, Temesvarj András Deák, | Andreas Kell, Nicolaus Hécs [?], Vékes Mihály, és Gazdag | Mihály Urajmék eö Kglmek deputáltattak. | 3 9 185. Anno 1723. Die 13. Februarii, Előttünk meg jelenvén Pestj | Grujó Stojkovics mint A. Kara Jankó Fia Palkó mint I. | ellen, Kinek is bizonyos Causája revideáltatván Secundum | Suum Contractum, hogy Kara Jankó Fia Palkó, azon Pestj | Grujo Száz huszonnyólcz Sebessj pokroczát, egyet hat | márjásokban Számlálván el végye, és azon Pesti Grujo | Erdély részen lévő Száz harmincz forintokbul álló adóssá-Igát meg vévén azon Pokrócz árába« nékj ajánlotta, | ha pediglen meg nem veheti nem fog stálni Contractussuk. | 40 186. Anno 1723. Die 1. Mártii Nemes Várasunk Közönséges | Házánál Szokás Sze­ rint tartót Sessioban el Végezödöt, | és pro Directione Kovács mestereknek Kys adattatot, hogy Vá-1 rásunkban meg maradandó Czigányok mit dolgozzanak, | tudni illik: | Csizmákat patkollyanak. | Szántó Vasakat élesicsenek. | Vas Villa ágot foraszszanak, és egészben vas villát Csinállyanak. | 187. Szántó Vas órára Két márjásig Vasat vethessenek. | Kész marok Vasat fel Süthesse­ nek, de ujjat ne csinállyanak. | Nád Vágó Kaszát csinállyanak, Sarlókat fogazzanak; | Iszkábákot verhessenek, | Szőlő meczö Kést csinállyának. | És hogy alsó Várason Két Kovács, és három Czigány légyen, | Felső Várason is Két Kovács, és három Czigany, az | Palánkban pediglen egy Czigány maradgyon. | 188. Die 12. Mártii, Anni nunc Currentis, In Sessione Liberae, ac Regiae | Civitatis Szegedien.«'.? publica praesentibus I. Interiori, et Exterior/1D. Senatoribus, Negotia Sequentia determ inants'.| Mint hogy bizonyossan értettük, hogy Kis Telek nevű V árassunk Terrénumát, Méltóságos Palatínus Groff Pálffj | miklos Urunk eö Excellentiája valamely Mészá­ ros | György névü Nemes Urj Embernek Kglmessen conferálta | volna, azért a mi­ dőn instellaltatni fogja magát, mint | magunk saját, és ab imwemorabili tempore usuált Terre-Inumunk eránt contradicálni Kelletik, mellynek Végben | viselére Vas­ tag Tstván Nagy Pál, és Dany Joseph Uraj-|mék eö Kglmek deputáltatnak. | 41 39 A bejegyzés a lap közepétől indul. 49 A lap alsó, ill. a következő oldal felső része üresen maradt. 41 A lap alsó fele és a következő oldal üres.

155

190. Die 9. Április, Anni nunc currentis in Sessione publica e-1 termináltatot. | Hogy Csalárdon lakos Sárközj Tamás, circiter 30. Esztendős bizonyos Tolvajságban tapasztaltatot, maga is előttünk világos-|san meg vallotta, de’ mivel nem nagy allapotokbúl lévén, | és nagyobb részre viszsza is adattattanak, alkalmas üdötül | fogva való arestomát considerálván, ezen lopásáért Száz | pálczaval Kéményén meg verettessék el vegezödöt. | Nem Külömben Nemet János, Kys az mezörül bizonyos | hid deszkákat el lopot, négy forintokra büntettetik. | 4 2 192. Anno 1723. Die 24. Men«'.? Április, in Domo, seu Residentia Illw.y/n.?.y/mi | ac R everendissi mi Domini Ladislaj e Comitibus de Nádasd EpAcopi Csanádién.?/.? Generalis | et publica, adeoqwe Sedes Restauratoria Inclyti hujus Peculii Regii | Sze­ gedien«'.?, Praesentibus interiori, et Exteriori Senatoriabus, atqwe Iurata | Comunitate, frequenti numero congregatis celebratin'. Sub cujus decursu. | Elsöbenis Nemzetes Dejanovics Szíjártó János Fő Biró Ur eö Kglme | böcsüllettel valedicálván, mind Belső, és Külső Nemes Tanácstól, | úgy Szintén az Esküt Comunitastúl is, meg Követvén eö Kglmeket | annak rendi Szerint, ezt halván a Nemes Belső Tanácsban lévő | Személyek, minyaján fel Kelvén, el bucsuztanak, de mivel hogy | az eö Kglmek Szolgálattya, mind az Nemes Külső Tanácsnak, | mind az Esküt Comunitásnak teczet, továbbá is meg marasz-1 tották Senatorialis functiojokban eö Kglmeket. | Mint hogy penigle’n az T. Nemes Belső Tanácsnak az el múlt Észten-1 döben vacantia let, azért Privilégiumunknak tenora Szerint azon | defectust compleálni Kívántuk azért Néhaj Nemzetes Vitézied | Temesvárj János Ur eö Kglme hellyében ugyan Temesvárj András | Ur eö Kglme’ Közönséges Voxal választatot; Úgy nem Külömben | Senatorságán Kívül is Nemes Város Szolgálattyára, és a Köz | népnek igazgatására, Kapitányságra is Választatot. | És mivel az T. Nemes Belső Tanács minden fogyatkozás nélkül Iste-|nesse’n, és Csendesse’n helyre’ allot Vox Szerint, és fölül említet | Nemzetes Dejanovics Szíjártó János U r eö Kglme már Tisztit | resignálván, egyszer s. mind Valedicálván, ezen Esztendőben | Bíróság viselésre’, meg nevezet Dejanovics Urammal együt, Nemzetes | Rós Dániel, Lantos Gergely, és Miller János Senator Urak | candidáltattak, és Vox Szerint ezen Esztendöbéli Biroságh | viselésre | 193. viselésre’ Nemzetes Miller János U r eö Kglme választatot, | 4 3 Kinek hogy az Ur Isten eö Sz. Felsége ezen Bíróság | viselésben agyon fris jó egésséget, minden jó Sze­ rencsét, és hoszszú | életet egyes Szivei, és akarattal Kivánnyuk. Vivát. | Juramentum Domini Ordinarii Notarii “ A lap alsó része és a 191. oldal üres. 43 6—7 szótagnyi törlés.

156

Ego N. N. Iuro per DEUM Vivum, et eius Sanctam Genitricem Virginem Ma­ riam, et per omnes Sanctos, et Electos DEI Quod | Ego functioni Notariali pro omni posse meo Satisfacere Studebo. | Secreta CiUtutis et ea quae per Amplissimum hujus liberae, Reguaeque | Civitatis Szegediensis magistratu/u, occasione Sessionum Magistra-1 tualium in Curia dictae Civitatis Celebrandarum tractabuntur, | verbis, Scriptis, Nutu, vel alio quocunque modo nemini unquara reve-|labo, Sed fideliter Conservabo, quin imo Si quid Contra Civitatem. aut | ejus dem Privilegia, immunitates, et Libertates per quemcunque acturum, | facturumque animadvertero, id Suo modo Amplissimo Magistratui | Consequenter referam Sic me Deus adjuvet |44 194. Tandem die 26. Április. Midőn ezen Királyi Peculiumnak meg maradá-1 sára, Kglmes Urunk eö Felsége Szolgálattyára, és a Köz népnek | Kormányozására, más közönséges Vigyázó Tiszteket, és Szolgákat | rendelni, és tenni Kivántunk volna, Szintén akkoron Kglmes Kirá-|lyunk, és Földes Urunk Parancsolattya érkezik, az T. Nemes Magyar | Posonyi Camara Levélével együt, mellyet Jobbágyi alázatosság­ gal, igaz | hivséggel, és kötelességgel vettünk, mellyben Kglmessen méltoztatik | eö Felsége Parancsolni, hogy az Restauratiot absque Regio Comissário | véghez vigyük magunk közöt, mive’l pedigle’n Privilégiumunk | tenora azt tartya, hogy Sz. György Vitéz, és Martyr napján | légyen meg, erre’ nézve’, mind az Biró választás, mind pediglen | az Belső, és Külső Senatorialis Vacantia compleáltatván, úgy-1 hogy Seminémü hátra maradás nem lévén, ennek meg erössitésére | a : mint die2 4. Április tettük vala hellyben is hattuk. | Annak okáért fent említet Miller János U r eö Kglme minek előtte | vox Sze­ rint let Bíróságra fel eme’ltetet volna, ezen Nemes Vá-|rosnak bé vet Szokása Sze­ rint, az Sz. Egyházhoz, és Kápolnához | melly Sz. Demeter M artyr Temploma mellet vagyon, az egész Con-1 cursussal együt menvén, és Kívül azon Sz. Kápolnának aj­ taja | mellet meg álván Tisztelendő Plebanus Ur eö Kglme egy Szép Istenes | Bíróság viselés eránt való exhortatiot tévén, mellynek Vége | után meg nevezet Miller János Ur eö Kglme, az Populetúl Biro-| ságra fel emeltetet, azután be menvén a Szent Kápolnában | az Sz. Oltárnál hitit is le’ tette’ eze’n formula Szerint. | 195. Iuramentum Dom/'ni Iudicis. En N. Esküszöm az igaz elő egy Istenre’, Attya, Fiú Sz. Lélekre’, tellyes | Sz. Háromságra, Boldogságos Szűz Mariára, és Istennek minden | Szén tejre’; Hogy (ezen folyó esztendőben)46 Biroj hivatalomnak s. Tiszt- |temnek tehetségem Szerint41

41 Az esküszöveget másik kéz jegyezte be. 45 A szövegben áthúzással törölve (ld. alább is).

157

eleget tenni, ezen Nemes Város45 Lakossij-|ra Szorgalmatossan vigyázni Kívánok, senkinek magamtul rövidsé-|get nem tészek, Sőt inkább a kik hozzám Igasságnak Ki Szolgál-1 tatásáért folyamodnak, minden Személy Válogatás nélkül | nem tekint­ vén igeretet, adománt, attyafiságot, Sogorságot, Komasá-|got, gyülölséget haragot, egy Szóval Semmi Világi tekintetet, Orszá-|gunk élő Közün[s]éges, (s. Királyi Peculiumokban observáló ) 4 5 Törvények | úgy az Nemes Várasnak Statutumi, és bé vet Szokása Szerint | Kinek Kinek igasságot tenni, nem Külömben ezen N. Városnak | Privilegiumit, (életem fottáig) 4 5 oltalmazni, és azokat nem csak | meg tartani, hanem azoknak értelme4 7 Szerint, ezen N. Városnak | dolgait folytatni, (és Pálczám , ) 4 5 ha­ talmam alat lévőket, mind vezé-|relni, s mind oltalmazni, úgy Szintén mindenféle jövedelmit, mellyek egyedül az Várost illetik, Szaporítani igyekezem; Egy Szóval | valamit ezen N. Városnak, és benne lévő Lakossinak (Számára ) 4 5 javára | s. meg maradására hasznosnak, és Szükségesnek Ítélek, és tapaszta-1lók lenni; a T. N. Tanácsnak, s. Magistratusnak481teczésébül s. Végezésébül mindeneket el Követe’k, | (Semmit magamtúl, Külömb való Biroj Tisztembül, a N. Tanács hire nél-|K ül nem cselekeszek, és Senkit nem büntetek, melly a N. Városunk, és | Országunknak Törvénnyej ellen, ezen Királyi Peculiumnak romlására | és benne lévő Cíviseknek nyomorúságára lenne’, hanem mindeneket | igazan, és hellyessen el Követni, és vég­ hez Vinni igyekezem . ) 4 5 Isten | engemet úgy Segéllyen, Boldog Aszszony, és Istennek minden Szenti. | 4 9 196. Az fölül említet mind Belső, mind Külső Senator Urak penig | ugyan azon Sz. Kápolnában Fö Biró Ur eö Kglme után ezen | formula Szerint meg esküttek. | Iuramentum Dominorum Senatorum. En N. Esküszöm az egy élő igaz Istenre’, Attya, Fiú, Sz. Lélek | tellyes Sz. Há­ romságra, Boldogságos Szűz M áriára Istennek | minden Szentejre’; Hogy Tanács­ béli Hivatalomnak, s. Tisztemnek | miglen Isten éltet Kívánok tehetségem Szerint meg felelni, és | a N. Városnak titkait s. bé vet Szokását meg tartani, Köz Lakossit igazgatni, többi Tiszt Társaimmal együt5 0 ezen Nemes Városnak ja46 A szó után jel kapcsolja a margóra (láthatólag más kéztől) sűrű sorokban írott következő kiegészítést: boldogsá-lgát Esz-1 közleni fogom | igyes ba-| jósoknak | mind az | N. Magi-1 stratussal | Egyetem­ ben | mind különössen az | igasságot | félre tévén | minden né-|mü emberi | tekintetet | Törvény, és | lélek ismé-1 rét Szerint | ki Szol-1 gáltatom | 47 Törlés fölé írva; az áthúzott szóban a tenor (tartalom) ismerhető fel. 48 Fél sornyi törlés, zárójelek között. 49 Az esküszöveg fogalmazványnak látszik; a fenti javítások mellett lefelé tartó ferde vonalak­ kal is át van húzva az írás, a 4. sortól az Isten szóig. 58 Rövid vonalkákkal áthúzgált mondatrészlet fölé írva; a törölt szöveg: az Bíró mellett a ki lészen felállani, azzal.

158

vát elő mozdítani50, és a midőn Törvény Széket ülök, minden | Ígéret; adomány, Kedvezés, tekintet, Attyafiság, Sogorság, | Komaság, Szomszédság, gyülölség, és harag tartás Kívül | Igasságot tenni, a mellet valamiben e N. Városnak hasz­ nára | (és Birájnak elő menetelére, és böcsülletire’ ) 5 1 hellyesnek ítélek | lenni, nem Szövetkezvén Senkivel alnokúl, mindeneket igazán | el Követni, mellyek ezen Nemes Királyi Városnak meg mara-1 dására, úgy Privilegiuminak meg tartására, és a Köz népnek | javára, s. hasznara lésznek, igyekezem. Isten engemet | úgy Segellyen, Boldog Aszszony, és Istennek minden Szenti. | IuramenUan Ordinarii Notarii Ego N. N. juro per DEUM Vivum, et ejus Sanctam Genitricem Virgi-|nem Mariam, et Per omnes Sanctos, et Elatos DEI, quod ego functio-|ni Notariali pro Omni Posse meo Satisfacere Studebo Secreta | Cic/tatis, et ea quae Per amplissimum hujus Uberae, Raeg/'aeque CiUtatis Szegedi-1 ensis Magistratw/n occasione Sessionum Magistratualium in Curia | dictae Civitatis Celebrandarum tractabuntwr verbis Scirptis Nutu | vei alio quocumque modo Nemini unquam revelabo, Séd fideliter | Conservabo, quin imo Siquid Contra Civitatem, aut Ejusdem Privi-1 legia immunitates, et libertatis per quemcunque acturum | 197. facturumqne animadvertero, id Suo modo Amplissimo Magist[ratui Conse-] | quenter Per Eundem Civitati insinuabo521improtocollanda improtocollabo, Protoc[ollo] | Archivo depositorum Scriptorum bonam, et Exactam Curam Ge[ram et Om-] | nibus rebus fidei meae Comwissis fidelem Executionem f[aciam. Sic] | me DEUS adjuvet, et Omnes Sancti. Iuramentum Perceptoris. En N. Esküszöm az egy élő igaz Istenre’, Attya, Fiú, Sz. Lélek, tellyes | Sz. Háromságra, Boldogságos Szűz Mariara, és Istennek minden | Szentejre’, Hogy Kamerásságomat5 3 Perceptorságomat igazán, és | hiven Kívánom vise’lni, abban Szorgalmatossan eljárni, nem tekint-1 vén Attyafiságot, Sogorságot, Szomszédságot, Komaságot, igeretet, | adománt, Kedvezést, ajándékot, harag tartást, gyülölséget, minden | pénzbéli Impositákat, akar Portiora, akar más Nemes Város Szükségétre] | a Tttés Nemes Tanács fel vet, és rendel: gazdagtul, és Szegénytül a mint | elömben adatik, nem többet, Sem Kevessebbet, hanem csak annyit, igazán, | és Szorgalma­ tossan Ki Szedek, és azokat a Tttés Nemes Tanácsnak Végezé[se,] és Biró Uram­ nak Comissioja nélkül Ki nem adom, hanem csak az Det[er-] | minatiók, és Comis-61 61 E fölé a törlés fölé iktatva: az köz népnek meg maradására egyet érteni, és vele’ e’gyüt mun­ kálkodni, minden Törvényes | Igazságot el Követni, 6S 3/4 sornyi törlés. ‘3 A sor fölé írva, jellel egy kettős kihúzás (alul: ezen Esztendőbe’n; fölötte csak a jövő felis­ merhető) után kapcsolva. 159

siók Szerint erogálok, Sem pedig azokbúl má[s«ak?] | 5 4 Kereskedésben egy pénzt Interesre’ vagy más ajándékért, és Szolgába-] | tért nem adok, magam is azon pénzbül Semmi Kereskedést nem [folyta-] | tok, hanem igazan meg tartom, és őrizem, és igaz Számot a[dni] | fogok azon Impositákrúl, és más Kezemhez jövő Proventusok[rul.] | Isten engemet úgy Segéllyen, Boldog Aszszony, és Istennek minden [Szenti.] | Vásár Bíróságra peniglen meg egyezet akaratbul Raab János, é[s Deja-] | novics Szíjártó Pál választattak, Kik meg is Esküttek ezen[for-] | mula Szerint. | luramentum Iudicum Pori. En N. Esküszöm az egy élő igaz Istenre’, Attya, Fiú, Sz. [Lélek] | Tellyes Sz. Háromságra, Boldogságos Szűz M ariára é[s Istennek] | minden Szentejre’, Hogy ezen Esztendőben Vásár [biroj] | 5 5 198. hivatalomnak mindenekbe« tehetségem Szerint Kívánok minden | restség nélkül eleget tenni, Piaczra56, és Keresködökre Szorgalmatossan Vigyázni fogok; a Kik ezen Nemes Szabad Király Váras-|ban valamit el adni bé hoznak, azoktul Sem töb­ bet, Sem Kevesseb-1 bet, hanem csak az Nemes Város Privilégiuma, és Statútuma | Szerint, a Szokot állás, vagy helly pénzt, és más adni Szokot müve-1 két, minden Attyafiság, Sogorság, Komaság, Szomszédság, igeret, | ajándék, felelem, harag tar­ tás Kívül igazán meg venni, és égyben | hordani igyekeze’m, és az illyen jövedelembül nem forditok | magam Szükségére’ csak egy pénzt is: hanem azokat minden | héten, a hova, a T. Nemes Tanács, és Biró U r eö Kglme’ Párán-1 csolattya lészen, Szorgalma­ tossan fordítom, és Kézhez adom, és ma-1 gamat az eránt quietáltatom; vagy pediglen nálam lévén Sem-1 mit belőle el nem titkolok, hanem azokról igaz Számot adok, | és belőle Semmi Kereskedést nem indítok; Sem penig másnak | Interesre’ ki nem adom. Isten engem úgy Segéllyen, Boldogh | Aszszony, és Istennek minden Szentej. | [To]vábbá Kis Bíráknak az Felső Városon Lippaj János, Erdély János, | Gavrilovitty Mihály; Az Palánkba« Temesvárj Máttyás, | és Péter Zsivánovitty, Alsó Városon penig Lovászi Jakab, | és Pintér Gergely, ezen esztendőre’ választattak, mellyek meg | is e’sküttek e Szerint. | Kis Bíráknak Hitek igy Vagyon. En N. Esküszöm az egy élő igaz Iste’nre’, Attya, Fiú, Sz. Lélek | tellyes Sz. Há­ romságra, Boldogságos Szűz M ariara, és Isten-|nek minden Szentejre, hogy Kis Biroj Tisztemben, és hivatalomban | H A margón néhány szótagnyi keresztben áthúzott szöveg. 6S A lap széle töredezett, ill. a javító ragasztás lefedi a szöveget. “ A szövegben is aláhúzva. 160

199. ezen Esztendőnek folyása alat, a Tttés Nemes Tanácsnak, és Nemzete? | Biro Uramnak Parancsolattya, és rendelése mellet igazán, és híven | Szolgálok, az Ember, vagy Ló, vagy ökör Sor vetésben, Sem attyafiságot, | Sogorságot, Komaságot, Szomszéd­ ságot, Sem pedig igeretet, adománt | vagy más Kedvezést, harag tartást nem tekin­ tek, és nézek; hanem | minden Személy Válogatás nélkül igazán eljárok, és minden | Könyörgés nélkül az ollyan Sort Ki állítom; Továbbá hogy ha | az N. Tanácsnak, vagy Biro Urnák Parancsollattya, és rendelése ellen | Valaki tudásom Szerint tusakodnék, és atkozodnék, az ollyat min-1 den tekintet nélkül a T. Nemes Magistratusnak, vagy Biro Urnák | bé mondom, és meg jelentem; úgy Szintén hogy ha valami jőve-Ideiem Kezemhez jön, aztat el nem titkolom. Sem magamnál nem | tartom, ha­ nem a hova Parancsolatom lészen a T. Nemes Tanácstól, | és Biró Uramtul oda for­ dítom, és Szolgáltatom, nem is fogyasztom, | hanem inkább Szaporítom. Isten engemet úgy Segellyen, Boldog | Aszszony, és Istennek minden Szentej. | M int hogy pediglen a T. Nemes Tanács jó rendben akarta venni | az N. Város­ nak minden jövedelmét, Kívánta azt is tudni, hogy | Esztendő áltál, hány akó bor folyt el az Korcsmákon, és azoknak | micsoda jövedelme, és haszna lehetet, erre’ ezen Esztendőre | Köz akarattal Bor Bíráknak, Csaldj István, és Babarczj | Ferencz eö Kglmek választattak, és hiteket is le’ tették. | Bor Bíráknak eö Kglmeknek Iuramentúrna eképpen van. En N. Esküszöm az egy elő igaz Istenre’, Attya, Fiú, Sz. [Lélek] | tellyes Szent Háromságra, Boldogságos Szűz Mári[ára, és Isten-] | nek minden Szentejre’; Hogy ezen Esztendőben Bor Báróként?] | 57 200.

Kívánok ele’get tenni, és magamat úgy alkalmaztatni, és Szorgalmatossan vigyázni minden restség nélkül a Nemes Városnak | 5 8 Korcsmájra, hogy Bor nélkül ne legye­ nek, és hogy Nemes Városnak | jövedelme’ Szaporodgyon, idegen Borok eránt jó rendelést tészek, és | az melly hordókat Korcsmáros Kezéhez adok, azokat igazán meg | füzerlem, és a Korcsmárostúl igaz Számot is Vészek, nem te-|kintvén Semmi attyafiságot, Sogorságot, Komaságot, igeretet, Ke[d-] | vezést, ajándékot, vagy va­ lami Privatumot, hanem e’gyedül az | Nemes Városnak hasznán igyekezem; azért is minden hordóról | hány akós volt igaz Számot veszek, és abból Kezemhez jöt | pénzeket Szorgalmatossan meg tartom, és azokkal valami Kü-|lömb való Kereske­ dést nem indítok, és másnak Sem adom; hanem | egyedül a T. Nemes Tanácsnak Végezése Szerint, avagy Biro Urnák \ Comissioja mellet erogálom, és a midőn az69 " A lap alja innentől hiányzik. 58 Itt következik egy margóra írt beszúrás: [a] titkos, és Áre’n\[dá] s Korcsmákra] és | [a]hol titkossal\[Xa]lálok, contra-\[bandálni fogom. s* Rövid törlés után, a sor fölé írt szó.

161

Esz-|tendö el folyván minden Ki arultatot hordokrúl, hány akossak | voltak, és hogy vettem, hogy folyt, és hány pénzen Ki árulták, | mind jövedelmérül, mind Söprejerül igaz Számot adni fogok, | úgy az hordókra vigyázni, azokat meg mosatni, és Szárazán, | tisztán tartani el nem mulatom, Isten engemet úgy Segellyen, | Boldog Aszszony, és Istennek minden Szentej. | Fertály Mestereknek Iuramentuma. En N. Esküszöm az egy elő igaz Istenre’, Attya, Fiú, Sz. Lélek | tellyes Sz. Há­ romságra, Boldogságos Szűz Mariára, és Isten-|nek minden Szentejre’, hogy ezen Esztendőben Hadnagy és Fertály mester-1 segbéli Köteles hivatalomnak igazán, és hiven, minden restség | nélkül akarok meg felelni, és tehetségem Szerint úgy vigyá­ zok | 201.

ejjel nappal, hogy ezen Nemes Városnak határában sem/ni rövid-1 ség ne legyen, ha­ nem valamint eddig a Nemes Varos Szegedi Föl-1 det élte, és tartotta minden Külsők ellen a’mennyire tülem lehet | meg oltalmazom, és a T. Nemes Tanácsnak Végezése Szerint, Biró | Uramnak Parancsollattyát meg fogadom, és a mint lehet be is tellyesitem, | Kóborlókra, Passus nélkül járókra, és Tolvajokra, mind Kívül a m e-|zön; avagy akar hol legyek is vigyázok, velek együt nem Czimborálok, | és nem is Szövet­ kezek, hanem az illyeneket, minden Attyafiság, | itéret, adomány60, és Kedvezés nélkül meg fogom, és a T. Ne-1 mes Magistratusnak bé hozom, egy Szóval, valamit hasznosnak, | és Szükségesnek látok lenni, és igéllek, mind azokat el követni | igye­ kezem, alá jövő, és fel menő Szekerekre’ vigyázok, Kiknél Varas | pecsétes Czedulája nem lészen, hogy ha N. Városnak határában m ar-|háját legeltette’, meg arestálom, és addig el Sem eresztem, miglen | Czedulája Nemes Várastul nem lészen; hogy ha pedigle’n az illyen | Szekeres, vagy Kocsis Személyektül, vagy pedig Kár tévöktül | valamit vészek, és adnak, az ollyan pénzt magamnak meg nem tar-1 tóm, Sem pe’nig magam Szükségére nem fordétom 61 hanem igazán fogyatkozás nélkül | a hova illik, Nemes Tanácsnak, vagy Biró Urnák Parancsolattya | Szerint oda adom. Isten engemet úgy Sege’llyen, Boldog Aszszony, | és Istennek minden Szentej. | Comunitas Személl belinek Jramentuma. és Külső Tanácsbelié62 Esküszöm is Hogy En eze’n Nemes Váras Titkait megh Tartom, | és Senkinek megh nem jelentem, Ki ne’m nyilatkoztatom a’ Privijlé-] Igiumit, Szabadságát, es jussát mindenekben oltalmazni igyekezem, [a] | Nemes Váras házánál a’ midőn öszvö Gyülekezünk, félre tévén | minden Némö Atyafiságott, Kérést Kedvezést, ajándékot, 60 Szaggatottan aláhúzva a hanem-tői az oltalmazom, és-ig, majd a velek-tői az adományig; az egyes szakaszokat ferde (zárójelszerű) vonalak zárják. 61 Eredetileg ez állt: meg nem iszom. 62 A ponttól más kéztől származó hozzátoldás.

162

gyülölsé-1 gett es magános tekentetet, vagy haragott a’ mint Isten [ítélete] | Szerint itéle’m, a Ne’me’s Város dolgaihoz Szóllok, edgy Szóval valamit a | T. Nemes Város haznára, javára, elöl menetelére Ítélek Lenni, [azt] | tenni igyekeze’m , 6 3 és amidőn [...] Ur hellyet [...] | törvényes dolognak Ítéletére [...] | [...] teszek. 202. Tizedesek Iuramen túrna. En N. Esküszöm az egy elő igaz Istenre’, Attya, Fiú, Szent | Lélek, tellyes Sz. Háromságra, Boldogságos Szűz Mariára, | és Istennek minden Szentejre’; hogy Tizedesi, Kapitányi64 Köteles hiva-1 talomban ezen Esztendő forgása alat igazán, és híven el | járok, azért is a’ T. Nemes Tanácsnak, úgy Fö Biró Urnák enge-|delmes lészek, Parancsollatit meg fogadom, rendelése mellett Kö-1 telességem Szerint, nem csak ember Sort, Ló, és ökör Sort iga-|zán vetek, hanem minden Attyafiság, Sogorság, Szom-1 szédság, igeret, adomány, Kedvezés nélkül, minden | rossztévöket65 meg fogok, a ’ T. Nemes Tanácsnak, vagy | pedig Biró Urnák fel adok , 6 8 Hogy ha penig valami | jövedelem Kezemhez jön, (melly a T. N. Tanácsot, és) 6 7 mely a Nemes Várost, | (avagy Biró Urat ) 6 7 illeti, aztat Semmi úton módon el nem tagadom, és | nálam meg nem tartoztatom, hane’m minden ügyekeze’ttel {Sza-\poritiánf1, a hova illik, oda Szolgáltatom, és adom . 6 8 Isten en-1 gémét úgy Segellyen, Boldog Aszszony, és Istennek minden Szentj. | Iuramentum Domini Capitanei. En N. Esküszöm az egy élő igaz Istenre’, Attya, Fiú, Sz. Lélek | tellyes Sz. Háromságra, Boldogságos Szűz Mariára, és Isten-|nek minden Szentejre’; hogy a T. Nemes Tanácsnak Magistratusnak | akarattya s. rendelése Szerint ezen Kapitanyságbéli Tisztemnek | és hivatalomnak Kívánok ele’get tenni, és azokra Kik Kapitány-1 Sá­ gomhoz tartozandok lésznek, nem tekintvén Attyafiságot, Sogor-1 ságot, Komasá203. got, Szomszédságot, igeretet, Kedvezést, ajándékot, vagy | egyeb világi tekintetet, Szorgalmatossan Vigyázni, | (és a midőn Szűk-1 séges lészen, főképpen hogy ha va­ lami malefactoroknak akasztó | Fához Késértése lészen, a Populét jó rendben venni, azok elöt | menni, ismét azokkal viszsza jönni, Szép, és jó rend tartásban, és az | Executio eránt Biró Urnák Relatiot tenni , ) 69 az Karomkodokra, és Szit- kosokra vigyázni, 63 Itt egy O alakú jel áll; következik egy sietős írású, megrongálódott s igy alig olvasható — ugyanakkor aláhúzással hosszan kiemelt — szövegrész. 8J A sor fölé írott szó. 86 A szó egy törlés fölött szerepel; eredetileg ezt írták: Karomko- | dókat, és gonoszszakat. 86 Az áthúzott p]rae]sentalok; és Kézhez adok fölé írva. 87 Áthúzással törölt szövegrész (zárójelben). 88 Jellel ide van csatolva a margóra írt (megrongálódott) néhány szó: [...] magam | [...] megh 1 [ ...1 büntetek. 69 Hosszabb törlés; az Executio-tói szaggatottan is aláhúzva.

163

azokat meg tehetségemel igye-1 kezem; nem Külömben Nemes Várasunkwa/c rom­ lására igyeközöket, | tusakodokat, és Privilegiuminak romlására Szándékozókat, nem | csak meg feddem, hanem azokat bé is mondom, és meg jelentem | a’ T. Nemes Magistratusnak, (Kikkel egyet érteni minden Szin es | barátság, és álnokság nélkül akarok , ) 67 és egyedül csak azt fogom | el követni, a mit Kapitansagbéli Tisztemnek hivatallya hozzand | magával; Isten engemet úgy Segellyen, Boldog Aszszony, és Isten- |nek minden Szentej. Iuramentwm Civitatis O ratorá, Seu Fürmender. En N. Esküszöm az edgy élő Istenre etc. hogy e’n Firmenderi hivatalom-1 ban ezen Esztendöbe’n igazán s hive’n Kívánok, akarok Szol-|gálnom, a’ Tett s Nemes Magistrátustúl a’ Nemes (Külső Tanácshoz, | es) 6 7 Com[m]unitashoz, es Veszontangh a’ Nemes (Külső Tanácsiul, es) 8 7 Com[m]u-|nitastul a’ Tettes Nemes Magistratushoz, minden Szeméi válosz-|tás nélkül igaz reportumat teszek, es igazán referálom, Sem | többet Sem Kevesebet Pedigh hozza ne’m teszek, a’ mitt Kett, s három [?] | Szemelly a’ Nemes (Külső Tanacs es) 67 Com[m]unitas Közül valamit | Nemes Magistratushoz ize’n, aztat égisz Varas Nevével monda-1 ni, es referálni, (es referálni nem ) 67 fogom. Iste’n Engemet etc . 70 204. Dass Juramentum deren Rathsherrn Ich N. N. gelobe undt schwöre bey dem dreyeinigen G ott Vatter | Sohn undt Heiligen geist, der allerseeligsten Himmels Königin Jungfrauen | Mariae, undt allen lieben Heiligen Gottess, dass, solang mir gott dar Leben | uerleychen wirdt, der innern oder ausern Rathshernstehl nach aller meiner | möglichkheit genug thun werde, die geheimbnüssen diesser königlichen Frey-1 stadt Szegedin in geheimb behal­ ten, undt niemahlen offenbahren, ihre alte | gebraüche undt gesätze beobachten, die bürger undt inwohner nach möglichkheit | zu dem gutten unterweisen, dem uorgestelten Richter folgen undt seiner | annehmen, undt mit demselben dass gemeine Stadtwesen zur uerbleibung dess | armen Volckhs suchen, undt siness uerstehen, nach dem gesatz undt rechten | alles nach möglichkheith machen, wie auch alle un­ sere Priveligia [!] beschützen, undt | da wür our das gericht ordentlich zusammen treden werden, uersprich ich nit | falsch, sondern werde recht helfen richten undt urtheilen dtm gantze gemeinwesen, | auch solches weder umb gunst, freündschafft oder anderer uerwandnuss, noch aus | forcht, feindschafft, Hass, Neydt, undt Wider­ willen, uielweniger umb geschänckh | gifft undt gaaben, am allerwenigsten aber einen schuldigen befreüen oder | einen unschuldigen condemniren, sondern dermassen, dass wür es sammpt-|lich gegen den allgerechten gott our seinen strengen gericht 07 Törölt szövegrészek. 70 Láthatóan más kéz bejegyezése.

164

undt unsern géméi-|nen wesen uerandtworden könen; Zugleich versprich ich, dass was ich worden | gemeinen wessen, undt nutzen dieser königlichen freystadt Szegedin zur er-1 höhung undt Ehr dass Stadts Richter gutt zu seyn befinden werde, mit kei-1 nem falsch handlendt alles undt jedes mit gerechtigkheit beschützen wie auch | alles was our Bestattigung des königlichen guts our Beschützung unser Pri-1 vilegien undt zum nutzen des Volchss zu seyn ersehen werde, niemahlen | solches zu thun unter­ lassen werde, als mir gott helf die allerseeligste | Himmels Königin undt Jungfrau Maria undt alle liebe Heiligen gottes. | 71 205. Anno 1723. Die 19 Maii, Extra consvetudinaria, eaque publica Ses-|sio Inclyti Magistratus, in Domo Civica, Praeside Domino Ioanne Mil-1 le’r, Ordinario Iudice, praesentibus Dom/nis Senatoribus celebratur, Sub | cujus decursu processum est modo et ordine Sequentibus | Determináltatot hogy ezen Nemes Peculiumnak Lakossj közöt, és a | mostani Dorosmán praejudiciose le telepedettek közöt fent forgó | Controversia a Szántó földek eránt meg világosodna, mivel | Plócz major elöt mind a Várasbéliek, mind az Dorosmaiak | panaszolkodnak, hogy Excessive foglaltatnak a’ Szántó földek, mi-1 vei peniglen az Felséges Bellicumnak Determinatioja azt tartya, | mind a Szegediek, mind a’ Dorosmaiak in Statu quo7 2 marad-Igyanak, azért az fölül irt okokra nézve Dorosmára Lant | Auditor Ur mellet Nemzet Csőkéi Janos Nótárius, Fazekas Ferencz, | Lossoncz Ferencz, és Temesvárj András Ur eö Kglmek depu-| taltattanak, Kik is reggel hét orakor meg indulnak. | Die 21. Mai, anni nunc Currentis, Sub publica Sessione I. M agistrat tus, Prae­ side Domino Ordinario Iudice, praesentibusqwc Do/nmis Senato-|ribus celebrata, comuni Suffragio ismét Determináltatot, Hogy | ezen Nemes Szabad Királyi Váras­ bán mostanság Lappangó | vagy is már Lakos Calvinista Személyek Ki menyenek harmad | nap alat, máskint a mi rajtok történik, magoknak tulajdonicsák. | Sub eadem Sessione in Negotio Providi Nicolaj Lippaj modo hic | comorantis, respectu certorwm Salva venia porcorwm a Circumspecto | Jpanne Georgio Kolb furari attentorum determináltatot. Hogy | az fent nevezet Lippaj Miklós gonosz cselekedetéért, | 206. úgy mint Tizenegy malacznak eczakának idején való el lopásáért, | és halálra igye­ kező Szúrásáért, mellyeket el követet meg | érdemlené az halált, de mivel bizonyos okokra való nézve | most az akasztó fát el kerüli ugyan, de büntetés nélkül nem | lészen, hanem élete’ meg tartásáért a’ T. Nemes M agistratus-|nak fog adni, és fizetni 71 Német nyelvű esküszöveg, más kéztől. 73 Aláhúzva a szövegben is.

165

huszonöt Rhenen forintokat, az Kár | vallót embernek pediglen hat Rhenen forinto­ kat, az után el | bocsáttatik. | Sub eadem Sessione In Negotio Providae Helenae Kardos jam semel | ex Territorio hujatis Civitatis simpliciter praescriptae vocum | Suffragio determinate?Hogy mivel az említet Kardos Ilona | nem gondolván egyszer Ki csapattatására löt Nemes Magistra-1 tusnak Törvény tételével, ismét viszsza jönni nem felemlet, | azért jól lehet Nagyobb büntetést meg érdemlene’, mind az | által döbbeni Sententiaja Szerint ismét ezen Nemes Város-|nak minden hataribúl publice Hoher áltál holnap reggel má-1 soknak rettentő példájára Ki csapattatik. | Dezmások Iuramentuma. NN. Eszköszöm [!] etc. hogy en Desmásbéli hivatalomba??, mind éjjel mind | nap­ pal Szorgalmatossan, az Ki adott Instructio Szerint e’l járok, az Dez-| mabéli Búzát oda hordatom, és rakatom hová N. Biró, és T. N. Tanács párán-|csollya, és aztott igazán minden te’kéntet adomán, kedvezés nélkül exigálom, | ki Szedem, Conscriptio alkalmatosságával Sem többe’t Sem Kevese’bbe’t, | föli nem irok, Senkinek nem Kedvezek, az nyomtatás alkalmatossaga-1 kor úgy vigyázok, hogy Se magam, Se más által az De’zmábul Nemes | Városnak, rövidséget vagy Kárt ne’m okozok, Sött ha ollan Személyeket | tapasztalok, kik által rövidségh vagy Kár okoztatnék a ’ N. Város-|nak, a ’ N. Tanácsnak be adom és bé mondom. Az Talló pénzt Szorgal­ ma- ltossan igazán Ki Szede’m. mellybül Sem[m]it el nem titkolok, és magamnál | megh nem tartok, hanem igazán minde’n fogyatkozás nélkül Kamarás Ur, | vagy hová N. Biró Ur, vagy T. N. Tanács parancsolla oda adom, és viszem | Isten engem Úgy Segélyen. | 207. Anno 1723. Die 24. Mentes Maii, in Domo, Seu Residentia Ilk/terátemi ac | Keverendissimi Do/íz/ni Ladislai e Comitibus Nadasdj Ep/sropi Csanadientes, Praeside | Dornino Ioanne Miller Ordinario Iudice, Praesentibus, Interiore et Exteriőre \ Senatoribus, atque lurata Comunitate Sessio, Seu Revisio Rationum | Exactoria celebratur, ubi Prudens, ac Circumspectus Dom/nus Joannes Ulri-|cus Strausz Perceptor, cum Domino Prudenti, ac Circumspecto Paulo | Nagy ad Iatus suum habito Iurato Notario dedit Rationes pro [anno] | 1722do a Mense Iunio usque ad Sequení/s Anni 1723. Mensem Iunium de, | et Super Quanto Portionali, ac Universis Proventibus hujus Regii | Peculii modo et Ordine Sequentibus. | Adót említet Perceptor Ur eö Kelme a Portiobéli Impositioval együt pr[o] | Introitu Tizenkét eze’r, hat Száz, Kilenczven öt Rhen forintodat] | és Tizen’ nyólcz pén­ zeket; id est 12695 fr 18 mellyek/ze/c erogatfioja] | let Tizenhárom Ezer, Két Száz, Kilencz Rhen forint és negyve[n Ki-]|lencz pénz, id est 13209. fr. 49. mellybül Subtráhálván az [12695. fr] | és 18. Supe’rállya az Exitus az Introitust ötszáz tizennégy | forint, és harminczegy pénz, id est 514. fr 31. | 166

Mivel penig a Nemes Városnak Cassájában Semmi pénz nem volt, említet [Per-] | ceptor, és Nótárius Urajmék eö Kglmek Kölcsön ötSzaz Tizennégy [id. est] | 514. Rhen forintokat, és harminczegy id est 31 penzeket Kénszerittet[tek] | fel venni, az mely 514 Rhén forintok/rök, és 31. pénzeknek az Introitus[ba] | bé Kelletet volna menni, de mint hogy azokbul 61. Rhen forint és 73. | pénz borokban vagyon, harmincz egy forint peniglen Készen vagyon, a többi [pénz] | adósságban marad úgy mint 420. fr és 82. mellyet öszve tévén az [Exitus-] | ban álló 61. Rhén forintokkal, és 73 pénzekkel úgy a Kész pénz [31 fr] | és 76. pénzekkel tészen 514. Rhen forintokat, és 31. pénzeket, [mellyet] | az Introitussal úgy mint 12695 fral, és 18. öszve’ tévén megyen 13209. [fr] | és 49. és igy az Exitus meg egyez az Introitussal egészszen. | 7 3 208.

Testamentum Generosi Domini Petri olim Dékány Consenatoris nostri, ad Instantiam Dom/nae Mariae Temesvári, an-|telati Domini condam Petri Dékány, Relatae Viduae, de Verbo ad | Verbum Protocollo insertum. | Atyának, és Fiúnak, és Sz. Léle’k Istennek Nevében Amen’. | En alábbis meghirt Dékány Péter, Testemben ugyan beteges, de el-|mémben mindenképpen egésséges, vallom, és Recognoscálom ez Leve-1 lemnek Rendébe’n; Hogj mivel olly Törvény alatt lettünk ez Vi-|lágra, hogj isméth ez Világnál az örök boldogságra e’l költözünk, biz-|ván te’gátt [?] az Iesus Christusnak kinszenvedésébe’n, Lelkemet | ajánlom az eö Teremtöjének, az Testemet pedigh, a’ midőn végső | órám e’l következend, az eö Annyának, Földnek, a ’ honnénd ere’-|detét vette’; az e’l múlandó Kévés javacskáimbúl pedigh illyen | intézést, és dispositiott tésze’k. | lmo Vágjon circiter harmincz ló. aztat el adván, annak Ara per mo-|dum Fundationis, ide való Tiszte/endö P. Franciscanusoknak Lelkem | Könnyebbüléséért elocaltassék, és annak legális Interessere quo-|tannis Sz. Misék Szolgáltassanak, harmincz darab ló isméth | Hitves Társomnak cedallyon. | 2° Eött tehenyet Sz. Dömötör Templomának, és annyit isméth | Szent Györgj Templomának épületére’ per módúm Eleé-|mosynae legalok, és hagjok. | 3° Ilona Leányomnak, Gondos Ferencz Vöm Hitvesének testálok | égj borjas Tehenyet, égj csikós Kancza lovat, és paratoaere | ötven, id est 50 fr. | 4° Tisztelendő P. Franciscanusoknafc Templomában lévő Boldogh | Aszszony Oltárjához negjven forintokat adok Kelyh megSzer-1 zésére’, s. lehozatására. | 5° Lossoncz Ferencz Ural bírok égj harmad Rész Vizen lévő malmott, az is ha­ sonló úttal el adattatván, és pénzre convertal- 1 tatván, az fellebb nevezett harmincz lóvak árához Super-1addáltatván |

73 A lap szélén sok az elmosódott, szakadozott sorvég.

167

209.

addáltatván, meghirt P. Franciscan usoknak adattassék, meghirt | FundatioóJa. | 6 ° Item vágjon nyolcz jármos ökröm, az is el adódván, tisztességes | halotti te­ metésem Kölcségre’ convertaltassék. | 7mo Az praespecificalt legatumokon kívül pedigh, minden néven nevezendő | inghó és ingatlan jószágomat, s substantiamatt, az én kedves [,..]741Flitve’s Társom­ nak, Temesvári Mariának, a’ ki beteges álla-1 potomban, velem híven dajkálkodik, és azon kivülis Sz. FIázas-1 Ságunk alkalmatosságával bizonyos alláturával jött hoz­ zám, há-|gjom, és legálom. Mellynek nagjob e’rösségére, és örökössen megh | ma­ radandó állandóságára, adom ezen utolsó akaratomatt | magjarázó Testamentalis Levelemett, Szokott kezem írásával, | s. Pecsétemmel megherössitvén. Actum Szegedini die 27 | Április A° 1730. | Petrus Dékány LS. | Coram me Ioanne Dejanovics | Senatore LS. Coram me Andrea Temesvári Senatore LS. Et me Adamo Labadj Morvaj Praesens Generosissimi et Circumspecti Domini Petri olim Dékány Consenato-| ris no.v/ri Testamentum, coram Amplm/mo hocce Senatu [praedi-?] | ctum, et perlectwm est, atque in omnibus Punctis, clausulis, [Arti-] | culis firmum declaratur, ac legitimum esse dignoscitur. [Datum] | Szegedini ex Sessione Mag/ílratuali Liberae, Regiaeqwe Ciuitat[is] [Szegedi-] | ensis die 26. Augusti, A° 1730. | LS. Per Magistratwm Ibiden? 210.

Ordinarius Comissarius Iuramentuma. Esküszöm [!] az edgy elő Igaz Istenre Attya Fiú Szent Lé-1 lek, tellyes Szent Háromságra, Boldogsagos Szűz Mariara | és Istennek minden Szentéire hogy en ebben az Esztendőben | Comissariussághbeli functiokban mindenekbe’n N. Tanács | Parancsolattya Szerint hive’n es Gyorsan el járom, Quartel | hazokra es minde’n N. Város épületére, es azoknak Conser-| vatiojára Vigyázni ha valami romlásra való epülett talal-1 kozék, az ollyast elsőben hirt Adván N Tanácsnak es | neke’m Ki adandó Instructiom Szerint Reparaltatni, Üres | házoknak Kulcsait nalom Conservalni, azokban Senkit | N Tanács vagy pedigh Biró Uram hire nélkül pénzért vagy | magam házául be bocsátani ha pedigh valakinek N. Tanács | Pénzért az ollan há­ zokban lakást engedne az ollatint híven | incassalni, es N. Varos Cassajában assignalni, Quartelokat | Transenáknak vagy Más Militianak minde’n Attyafisagh, | Sogorságh, Komasagh, Szomszédsagh, igérett, ajándik, félelem | Haragh tartas, vagy más akar mi némö néven nevezen-|dö Ember tekéntet Kivül igazan lakosok Között reparti-|alni, es helheztettni, nekem Concredalt N Tanacs által dől-1 gokat, vagy71 71 Néhány olvashatatlan betű a sor végén; az új sor elején: vés.

168

üzeneteket veghben vinni, es relatiot tenni fo-|gok, ha valamit tapasztalnám Nemes Város Kárara, vagy Pri-1 vilégiumoknak Praejudiciumara azonnal tudtára adom, | es minde’nne’mö Expeditiokban Gyorsan, es Röstségh nélkül | el járok. N Varos Secretumit pedigh magamnál megh | tartom s. Senkének Ki nem Nyilatkoztatom | Juramentum Decimatorum. Hogy Szabad Király Szeged Várossá Nemes Tanácsa által | ezen Város reám bízott 1742dik Esztendöbéli határjában | és Gabonabéli Dézmáját híven, és gjorsan el végzem, | (Semmi)751Tekénteteért [!] vagy ajándékért valamit belőle jó akaróim-1 nak, vagy Attyafiaimnak nem engedek, el nem titkolok, | Embereket taxálni nem foghok, hanem csak a ’ 7 8 Szokott déz-|mát, (és Penitens Ponaticumot) 7 5 tölök meg76 veszem77, ha valakit | pedig a Dézmának eltagadásában tapasztalok hírül adván a 211.

Nemes Tanács-1 nak azonál az ollatin Embernek Gabonáját Confiscalni, és Véghe | lévén Désmajanak mindenektül Számot (mind Salló Pénzből | mind pedigh ) 7 5 Désmabéli Gabonábul, és Confiscatiokbúl Nemes | Tanácsnak Írásban, igazán be’ adok , 78 mind mezön, mind pedig az Szérűn | éjjel, nappal Szorgalmatossan vigyázni fogok | Juramentum Capitaneorum Plateanmi En N. Esküszem az egy élő igaz Istenre Attya, Eiu, Sz. Lélek, tellyes | Sz. Há­ romságra, Boldogságos Szűz Mariára, és Istennek minden Szentéi-1 re, hogy a’ T. N. Tanácsnak Magistratusnak 7 9 akaratya s. rendelései | Szerént, ez kapitányság­ béli Tiztemnek. és hivatalomnak kívánok e[le-]|get tenni, és azokra kik kapitánysá­ gomhoz tartozandok lésznejk,] | nem tekéntvén Attyafiságot, Sogorságot, komaságot, Szomszjéd-] | ságot, igéretett, kedvezést, ajándékot, vágj egyéb világi tek[én-] | tetett Szorgalmatossan vigjazni, az káromkodókra, és Szitko-| sokra vigjázni, azokat meg fogatni tellyes tehetségemmel | igyekezem, Nem kölemben Nemes Varossunknak romlásá-|ra igjekezöket, tusakodokat, és Privilegiuminak romlás-|sára Szándéko­ zókat, nem csak megfedem, hanem azokat | b[e] is mondom, és meg jelentem 81 a T. N. Magistratusnak, | és egjedül csak at fogom el követni, amit kapitányság-1 béli Tisztemnek hivatalya hozand magával, Isten téged | úgy Segélyen, Boldogh Aszjzony, és Istennek minden Sz[entej.] | 80 75 Törölt szövegrész. 76 A sor fölé írt (beszúrt) szó. 77 Az m (veszcm) erőteljes javítás k-ból; hasonló (ragozást érintő) javítást fentebb is találunk: az engedek, titkolok és foghok k betűje eredetileg m volt. 78 A három szó a kihúzott adok helyett áll a sor fölött. 7* A szót halványan áthúzgálták. 80 Töredezett, romlott sorvégek. 81 Az em szóvég téves ismétlését törli a fogalmazó.

169

212. Formula Iuramenti in Concivilitatem receptor«»; En N. Esküszöm, Attya, Fiú, és Szent Lélek Istenre, Tellyes Sz. Há-1 romsághra, Boldoghságos Szűz Máriára, és Istennek min-1 den Szentéire, hogy ezen idötül fog­ yást, mellyben N. Szabad Kir-|rályi Szeged Várossá Polgárságában bé vétettem, legh el-|söben is választott Koronás Felséghes Királyomnak, és N. | Hazának min­ denkoron hiv leszek, és úgy N. Haza, mint pe-|digh e’zen Királyi Peculiumnak Privilegiumi, és Szabadság gi ellen nem tusakodom, nem Külömben úgy egyházi mint | világi elöljáróimnak Törvény, és igasságh Szerint engedel-|mes lészek. 8 2 Isten engem úgy Segéllyen etc. | 212.

Eadem Formula Germanice Ich N. N. schwere und lobe G ott dem Allmächtigen, der aWsxheiligslen 3faltigkeith Gott dem8 3 Vatter, Gott dem | Sohn, und Gott dem Heiligen Geist, (unser lieben Mutter | Gottes Mariae, und allen Gottes hey//ge« ) 8 4 dass kunfftig | hin, und vor diesen Zeit, wo ich vor ein Amt glied oder mit-| bürger der König liehen freystatt Szegedin bin eingenohmen | worden zum ersten meinem allerhöchsten erwehlten König, | und dem Löblichen Königreich, allezeit getrey verblei-1 ben werde, und nicht allein die Landt Rechten, sondern | auch dieser Statt Privilegien und freyheiten beschützen, | und darwider das geringste nichts vornehmen, meinen | Vorge­ setzten geistlichen und weltlichen Obrigkeit den | gebührenden gehorsam erweisen werde; So helffe | mir Gott, (unser liebe frau, und alle [?] Gottes, heylige« ) 8 4 Iuramentum ludaeorum Ich N. N. schwöre gott dem Almächtigen, der Himmel Erden, | Mehr, und Wasser hierinnen stehet erschaffen hat, dass ich in die-1 ser vrogenommenen Sachen (: wegen welcher mich diese ge-1 genwartige Persohn verklaget85, völlig unschuldig bin, und | wenn ich nicht unschuldig bin solle mich die Erd verschlucken, | welche Sattan und den Abiron geschluckt hat, wenn ich | nicht | 213. nicht unschuldig bin, solle mein Leib aussthoren, und die Gücht-1 brichtigkeith an mich fallen, welche durch Hetisej gebett den Na-1 man Syrun verlassen und Jezij [?] Hetisey seine Kinder ange-|fallen hat; Wann ich nicht unschuldig bin, solle mich

82 Jellel ide csatlakozik a következő, margóra függőlegesen írt kiegészítés: s. e ’ mellet tisztes­ séges | ruházat viselésben is | magamat külömböztetem. 83 Az Allmächtigen-tői kezdve sor fölé írt (jellel csatlakozó) kiegészítés. 84 Törölt szövegrész. 85 A bezárójel hiányzik.

170

das Hin-1 fallend und schlag betretten, und mit gehen Todt äugen-1 blicklich versenckhen, an Leib und Seel auch allen meinen | güttern solle ich zu grund gehen, in Abraham seinen schosse | niemahl zu kommen, Wann ich nicht unschuldig bin, so | lesche mich aus drw auf dem Berg Sinay aussgegebene ge-1 setz Moyses, welches in fünff Bücher geschriben ist, und solle | mich zu schänden machen, und wann mein schwur nicht | war ist so solle mich Adonay sein allmächtige gottheith auss-| lö­ schen. Amen . 86 Idem Iuramentum Ungarice. En NN Esküszöm az élő Istenre, Szent Istenre; M[indeható] | Istenre, a’ ki eget Földet Tengert, és a’ mi ezekben vanmegh Te-[remtet-] | te, hogy ebben az Causában mellyben engemet ezen Keresztény vádol,] | Teleségel ártatlan, és ment vagyok, és ha vétkes vagyok, [az a Föld] | nyellyen, a’ melly Dátánt, és abiront el nyelte, és ha vét[kes vagyok,] | Testem el Száradgyon, és bél poklosságh reám essen, me[lly He-]|lizeus Imádsága által Naman Sirust el hagyott, és [róla] | Heliseus Gyermekeire ment, és ha vétkes vagyok Nehez [nyavalyá-] | ban, Vér folyásban, és Gutta üttésben essek, és Szörnyű hal[állal] | hallyak megh és Testemben Lelkemben jószágomban [. . .] | és Abráhám kebelében Sohase jussak, és ha vét[kes vagyok, a Si-]|nay hegyen Moysesnek adott Törvénye töröllen el [engemet] | melly Moyses ött könyveiben Írva vagyon megh [...] | ha ezen esküvésem nem igaz, és nem heles, A [Pokol mély-] | ségeinek hatalma engem töröllyen el. A[z Isten engem úgy Segéllyen.] | 87 214. Iuramentum Satraparum Civitatis Én NN. Esküszem az egy élő Igaz Istenre, Attya, Fiú, Szent Lé-1 lekre, Tellyes Szent háromságra, Boldoghságos Szűz Máriára, és Isten-|nek minden Szentéire, hogy én ezen most folyó Esztendőnek forgássá | alatt Hajduj hivatalomnak, és köteleségemnek, minden Tehetségem | Szerént eleget tészek, Nzétes Biró uramnak, és az Tettes Nemes | Tanácsnak parancsolattyát Szorgalmatossan, híven és igazán | megh fogadom, s. végben viszem, az Nemes váras Tömlöcziben lévő | rabokra vigyázok, a’ Tolvajokat, Karomkodókat, parásznakot | és mindennémü rósz tévőket bé mon­ dom, el nem titkolom, és be | mondván parancsolatom Szerént az Árestomban beis hajtom, hogyha Nze-|tes Biró uramnál a ’ vagy az Nemes Tanácsnál, az Nemes va­ rosnak | titkaii értésemre esnek, azokat magamnál tartom, és Senkinek ki | nem nyilatkosztatom, Félre tévén Attyafiságot Szeretetett, adományt, igé-1 retett, és min­ dennémü Tekintetet, Isten engem Úgy Segélyen, boldogh | Aszszony, és Istennek minden Szentéi. |

86 Német nyelvű esküszövegek; értelmük megfelel a következő magyar változatnak. 87 Töredezett, romlott sorvégek. 171

Iu ra m e n tu m C a m e ra rii C iv ita tis

Ich N. N. schwöre, und lobe gott dem Allmächtigen, gott Vatter | [So]hn, und Heiligem geist, unser liebe frau, und alle gottes Heiligen, | [dass] ich dieses Jahr mein Statt Kämmerer Ambt richtig, und getreu | verrichten werde, ungeacht freundschafft, feündschafft hass, zorn | [nac]hbarschafft, schwagerschafft, gevatterschafft, geschänknussen, auch | [...] einkunfften, so der Statt Karner Ambts Cassae betreff |[fen]d nirgends anders, als zu der Löblichen Statt Nothwendig-| [keit] verwenden, und so wohl reich alss arem [?] gleich halten | [...]m werde, und alles eincassirte gegen Löblichen Magi-| [strats] 8 8 Comission auszahlen, von denen einkunften nichts | zu | 215. eigenen oder frembden Nutzen verwenden, sondern treu und voll-1 kommen verrech­ nen werde, So helffe mir Gott. Juramentum Molitorum. Én N. N. Esküszem etc. hogy én Molnár hivatalomban hiven, | és igazán Szol­ gálni fogok, az malom Vámbúi magam vagy más ré-|szire Semmit el nem titkolok, hanem igazán az hambárban be | töltöm, s. onnand az Gazda hire nélkül mérés elöt ki nem veszem, | Kényért vékát magamnak891nem veszek, akar egyik, akár mási­ kunk legyen a’ Malom-1 ban az Malom Port az Gazdával edgyütt nem tulaidon ma­ gamnak, fel-| mérem, egy Szóval, az Malom jövedelmébül Semit el nem titko-|lok, és el nem lopak, az búza öllésre hogy el ne romolyék úgy az | Malomra, midőn, midőn az magam Sora vagyon Szorgalmatossan vi-1 gyazok, Sem italért, Sem pénzért, Sem barátságért búzát, vagy | lisztet, és akár melly jövedelmet el nem idegenitek, | az malmot Szorgalmatossan fogom őrizni | és az Korcsmát nem gyakorlom | 9 0 ha­ nem az Ma-1 lom bírónak mindenekben engedelmeskedvén Szavát fogadom. | Isten engem etc. | Iuramentum per Decimatores hospitibus dictandum Én N. N. Esküszem az egy élő Istenre etc. hogy én félre tévén mag[am] | hasznát a ’ vagy másnak kárát, és minden Tekintetet az Nemes város[nak] | járandó Dézmát, mind őszi mind pedighlen tavaszi Gabonámbúl igazán | és mindennémü Fogyatko­ zás nélkül ki adom, az Gabonámnak Szám[át] | igazán fel vallom el nem titkolom úgy az Salló pénzt is és penna pénzt [Iga-] | ság Szerént megh Fizetem. Isten engem úgy Segélyen etc. 98 A sorok eleje szakadozott. 89 A sor fölé írt három szó; alatta ez a törlés: magamnak kenyérre minden héten több búzát egy és fél vékánál Se lisztül | Sem buzájúl 90 az malmot-tó\ kezdve utólagos, a szöveg végére írt és jelzett betoldás.

172

216. Iuram entw m M o lito ru m .91

En N. N. Esküszöm, hogy En Molnár hivatalomban, híven, és igazán | szolgálni fogok, az Malom vámbúi, magam, vagy más részire Sem-1 mit el nem titkolok, ha­ nem igazán az hambárban bé töltöm, és | onnand az Gazda hire nélkül mérés előtt Búzát (egy Vékánál)921Se lisztül, Sem buzáúl nem vészek, (asztis pedigh Gazda, vagy | Cselédgye jelen lételek nélkül Ki nem vészem) 9 2 hanem hambár-1 búi fönt említett mod Szerént, akar egyikünk, akár másikunk | legyen a Malomban, az Ma­ lom port az Gazdával edgyütt, nem | tulajdon Magamnak, föl mérem egy Szóval az Malom jövedel-|mébül Semmit el nem titkolok, és el nem lopok, az Búza ölésre | hogy el ne romollyék, úgy az malomra, midőn az magam Sora | vagyon, Szorgalmatossan vigyázok, Sött ha eszre fogom vennem | hogy Szálfákat, hajókat, vagy valamelly ollyatén eszközöket | a Viz Malomnak néki vinné, kibül a Malomnak kára követ- 1 keznék, nem várván nekie vivésit, eleibe fogok mennem, és asztat [?] | tehecségem Szerént el fogom fordítanom, hogy az Malomra reá ne | mennyen, ollyagén al­ kalmatossággal a többi Molnár Társaimatis | azonnal mihelyest a Szerencsétlenséget észre venni fogom Segíteni | fogom. Sem italért, Sem pénzért, Sem barátságért Búzát vagy | lisztet, és akár melly jövedelmét el nem idegenitem, az Malmot | Szorgalmatossan fogom öriszni, és az Korcsmát nem gyakorlom, | hanem az elő járomnak mindenekben engedelmeskedek, és | Szavát megh fogadom | heti bérül csak akkor midőn az malomban lészek egy | véka búzát ki vészek és nem többet, úgy nem kü­ lönben ezután a Malomnak jövedelmében harmados | fogok lenni, és 30 forintokig a malom kölcsége-1 kettis harmad Résziben Szenvedni. | 6 3 Isten Engem etc. etc. | A° 1770 die 31° Mártii Infer/'orá Civitatis Molitores minus Ordine modo praetracto iurabant | 217. Iuramentum Fiscalis Ego N. N. Iuro per Deum vivum, et ejus Sanctam Ge-|nitricem Virgenem Ma­ riam, et per Omnes Sanctos, | et electos Dei, quod ego Functioni Fiscali pro omni | posse meo Satis facéré studebo, secreta Civitatis, 9 4 et ea | quae per A[mplissimum] MagistratumM Occasione Sessionum Magi-1 stratualium (: quibus interero :) in Curia dictae Civitatis Celebran-1 darum tractabuntur, verbis, scriptis, Nutu, et alio quocunqwe | modo nemini unquam revelabo, sed fideliter Conser-| vabo, quin imo, siquid Contra Civitatem, aut eiusdem Pri-1 vilegia, imunitates, et libertates per81234 81 Az előző kibővített és javított változata (más kéztől). 82 Kitörölt szövegrész. 83 A heti-tői kezdve betöltés a lap aljáról (más kéz írása), a külömben-ig vízszintesen aláhúzva; a harmados törlés fölött áll. 84 Aláhúzva az esküszövegben is. 173

quemcunqwe actum, | factuin, aut fiendum, agendumve animadvertero, id suo | mo­ do Amplissimo Magistratui, Consequenter per eum Civitati | insinuabo, Universis Iuribusqwe eiusdem fideliter in-|vigilabo | sed et hominem, ac existimationem omniode defendam, et tuebor. | 95 Sic me Deus adjuvet, et Omnes Sancti. | Iuramentum Cancelistarum. Ego N. N. Iuro per Deum vivum, et ejus Sanctam Ge-1 nitricem Virginem M a­ riam, et per Omnes Sanctos, | et electos Dei quod ego Secrega Ciw'tatis, et ea quae per Amplissimum | Liberae hujus Regiat Civitatis Szegediensis Magistratum et Notariatum 96 mihi | Concredita fuerint nemini unquam revelabo, Scripturas Diligenter meo pro possa Conficiam in Cancela-1 ria 97 existentium Actorum bonam, et exactam C u-|ram geram, et in Omnibus rebus Fidei meae Com[m]is-1 sis meo pro posse fidelem, et acuratam executionem | faciam, Sic me Deus adjuvet, et omnes Sancti. | 217. Iuramentum Cameralis Civitatis En N. N. Esküszöm egy elő Istenre, Telyes Szent | Háromságra, Atya, Fiú, Sz. Lélekre, Boldog Aszony, | és Istennek minden Szentéire, hogy én ezen Cama-1 rási Contra-agensi98 9 hivatalomban fére tévén Attyafiságott, Só-1 gorságott, Szomszédsá­ god, Komaságott, ajándékod, | haragott, vagy akar minémü más emberi tekin-| te­ tett, az Nemes Városnak minden némü Jőve-1 delmit, mely kezemhez jön 9 8 sehová más hova | nem, hanem Csupán Csak az Nemes Városnak | Szükségére, az Tettes N. Magistratus Disposi-1 tioja, s rendelése asignatioja" Szerent fogom fordítani, | és se magam, se pedigh más különös hasznára | nem fogom ki adni, ha nem instructio Szerent10 0 híven, és igazán | fogom ezen hivatalomat foltatni; Isten en-|gem úgy Segillen, Boldogh Aszony, es Istennek | minden Szentej | Iuramentum Equisonum. | En N. N. Esküszöm az egy elő Istenre, Tellyes Sz. Háromság-1ra, Atya, fiú, Szent Lélekre, Boldoghságos Szűz M a-|riára, és Istennek minden Szentéire, hogy az idén | mint Csikós igazán fogok Szolgálni, az reám | bízott Lovakat restségh nélkül itatni, és legel-1 tetni fogom helyessen, azokat minden Kártúl | megh örizöm, és mind betegségiben, s mind | pedigh egésséges Korábán, mint igaz Pásztor | dajkálni fogom, minden tehetségem Szerént, | és sem | 95 A sed et-töl kezdve be öl ás a szöveg után, külön sorban. 96 A sor fölé írt beszúrás. 97 A szó végén lehúzva: que. 98 A sor fölött beszúrt szó. 99 A szó végén törölve: ne vagy ni szótag. 100 A sor fölé írt két szó 174

219.

és sem abul, sem másébúl akár minémü Szin | alatt el nem Sikasztok, vagy lopok, más által Sem | Sikasztatok, és el nem lopatok, tolvajokai nem tár-1 salkodok, és nem Czimborálkodok, Orgazda nem | lészek, Sött ha valamiképpen megh tudnám az ol- 1 latin, vagy más gonosz tévött is aztat ha tőlem | megh eshetik, megh fogom, és a Nemes Varosnak | kezében adom, vagy leg aláb, hogy megh fogattat-1 hassék e Nemes Város elő járojnak, vagy Szolgáinak | föl adom. Az előttem lévő Lovakhoz más bujtarjai-1mon kivül nem is eresztek, Korcsmában, Csár-Idában, vagy eögyéb [!] gyülekezetekben koborlani, | s. korhelykedni, ide haza tekergeni, az idött töly- 1 teni nem fogom, gonosz tévők ellen más Szegedi | Pásztorokat, vagy e’ Nemes Város Szolgait Segi-|teni, s. oltalmazni, bitang lovakat azonnal föl | adni, a beteg lovak­ nak gongyát viselni, Bujtár- íjaimra, hogy roszát ne cselekedhessenek, hanem | iga­ zán Szolgáljanak Szorgos gondom lészen, rö|vid Szóval igaz Pásztor lészek. Isten engem úgy | Segillyen, Boldogh Aszón, és Istennek minden Szén-1 tyei. | Csikósok Kötelességei. 1° Minden igyekezettel tartozik az Lovakat legeltetni, | itatni annak ideiben. 2° Minden lopástól magát megh tartoztatni. 3° Tolvajokkal, és rosztévekel nem társaklodni, sött azokat | föl adni, es ha lehet megh fogni, vagy megh fogattatni. 4° A rossz társaságiul magát óni. 5° A tobzódást, es korhelkedést kerülni, Tolvajok meg[h] | fogattatásában Se­ gítség lenni 220.

° A Bujtárokat Tolvajságtúl, és Kóborlástól tilalmaz-1 ni, az Lovaknak gyors gondviselésere ébrezgetni, | és jó rendben azokat tartani. 7° A kövér Lovakat Zsírjáért megh ne ollye [!], se pedigh | más lovát útra fizet­ ségért, vagy ajándékért ne ad-Igya senkinek; és Gazda hire nélkül meg ne nyer-| gellye. |

6

I uramén tűm Caevariorum. En NN. Esküszöm az egy elő igaz Istenre, Tellyes Szt | Háromságra, Atya, fió, és Szent lélekre, Boldogsá-1 gos Szűz Mariara, és Istennek minden Szentyei-|re, hogy az idén ój esztendeig101 mint Gulyás igazán fogok Szol-|gálni, az reám bízott Marhakat röstségnelkül | itatni, és legeltetni fogom helyessen, azokat min-1 den Kár­ tól megh Őrizem, és mind betegségiben, | mind pedigh egésséges Korában, mint igaz | [pászjtor dajkálni fogom minden tehetségem Szerént, | és sem aból, sem másé­ ból akár minemű Szint alat | el nem Sikasztok, vagy lopok, más által sem Sikasz-|ta101 A sor fölé írt két szó.

175

tok, és el nem lopatok 1 0 2 tolvajokai nem társalko-|dok, és nem Czimborálkodok, Orgazda nem lészek, | Sőtt ha valamiképpen meghtudnám, az ollat én vagy | más gonosztévött is, aztat hatölem megh eshetik, | megh fogom, és a Nemes város kezében adom, | vagy leg alább föl adom, hogy megh fogattathas-1 sék, és a Nemes Város elő Járóinak, vagy Szol-Igainak föl adom, Tanyámon senkit Gazdáimon | Kívül, vagy kiknek Marháj előttem járni fog-|nak, azokon kívül megh nem Szenvedek, oda | mást | 221, mást bujtárjaimon kívül nemis eresztek, korcsm áikon, Csárdákon, vagy egyebb gyülekezetekben, kőbőr - 1 lyani, s korhelykedni, ide haza tekergeni, az idött töl - 1 teni nem fogom, gonosz tévők ellen más Szegedj | Pásztorokat, vagy e Nemes Város Szolgáit Segíteni, | s. oltalmazni, bitang M arhákat azonnal föl adni, | a betegh mar­ hákat, vagy pedigh a dögöt annak | ideiben az Gazdájának megh jelenteni fogom, és ad-|digh megh sem nyúzom, vagy nyuzatom, meghlen | Gazdájának vagy más hiteles embernek jelentem ; 1 0 3 bujtarjaimra | hogy roszat ne cselekedhessenek, ha nem igazán | Szolgáljanak Szorgos gondom lészen, Rövid Szó-|val igaz Pásztor lészek. Isten engem Úgy Segil-Ilyen, Boldogh Aszony, és Istennek minden Szentej | Kötelességei a Gulyásoknak! 1° Minden igyekezettel tartozik az M arhákat Itat-1 ni, és legeltetni. 2° Minden lopastúl magát megh tartoztatni 3° Tolvajokai, és Rosztévökel nem társalkodni, sött azo-|kat föl adni, es ha lehet megh fogni, avagy meg | fogattatni ollyas bitangokat a Tanyájánál eltil- 1 tani. 4° A Tobzódást kerülni [!], Tolvajoknak fogatásában Se-|gitségre lenni, sött Tolvajokat, s egebb gonosztévöket | tartozik megh fogni. 5° Az betegh M arhát, vagy dögött jó idején Gazdájának meg | jelenteni, és megh izenni, az essendö [!] pedigh megh nem nyúzni | megh a Gazdájától Szabatsága lészen. 6 ° A bujtárokat tolvajságtúl Kóborlástól tilalmazni, az Marhának gyors vigázására ebrezgetni, és jó fenyétesben azokaft] | tartani. 7° Nem lészen néki szabad korcsmában menni, es ottan része-Igeskedni, s Korhelkodni. 222. Véka Biró luramentuma. En N. N. Esküszöm az egy élő igaz Istenre etc. hogy | én ezen Esztendőben Véka Biroi hivatalomnak eleget | kívánok tennem, minden restség nélkül a Szokot | Véka lus Ide csatlakozik a margóra írott, töredékesen olvasható kiegészítés: ide \ gén ha- \ tárbeli I marhát | [gu)/>űm- | bari bé | nem fo- \ gadok | [...]. 103 A vagy-tói sor fölötti javítás, ehelyett: engedelmem nem lészen; a Gazdájának végződése eredetileg -tói lehetett. 176

Taxát külső emberektől be Szödöm, es az | ollatin penzbül Semmit el nem pazallok, és magamnak megh nem tartok, hanem a Nemes Va-|ros Pixisiben tévén annak idei­ ben illendő hely-1 re által adom; A Nemes Város jövedelmeit Semmi-1 keppen nem kissebitem, Sött a mind az igasságh | engedi Szaporítom. Isten engem úgy Segillyen etc. | Csőszök Iuramentuma. En N. N. Esküszöm az egy élő igaz Istenre etc. hogy | én Csősz béli köteles hi­ vatalomnak eleget aka-|rok ezen folyó Esztendőben tenni104, és annak | minden utal, módal megh kívánok felelnem, | híven, és igazán, minden restség nélkül, egy | Szóval tehetségem Szerént úgy fogok vigyáz-1 ni Szöllökre, mezőkre, Szántó földeken lévő | vetésekre, és Erdőkre, s füzesekre, nem kü-| lomben [!] az Vizek ellen Készítte­ tett Töltések-1 re, hogy azokban Marha, Ló, vagy gyonosz | Ember által, a vagy másképpen semmi kár j ne tétessék, Kárban találandó M arhákat, Lo-|vakat, vagy egyébb Jószágott, úgy bitangokat meg | fogom, és a T. N. Tanácsnak, vagy Fő Biró Uramnak | által adom, a’ N. Város tilalmas mezeit, vagy földeit, Szigettyeit, kertyeit, Erdeit mennyire | tőlem ki telhetik a’ Kártúl meg oltalmazom, Tettes N. Tanácsnak, és Fő Biró Urnák, úgy | egyébb elöl járóimnak parancsolattyát meg fo­ gadom, és a’ mennyire lehet bé is [telje-J | sitem, Kóborlókra, passus nélkül járókra, és tolvajokra, s. egyéb rósz emb[e-] | rekre kívül a’ mezön, vagy akár hol legyenis, Szorgalmatossan vigyázok, v[e-]|lek nem czimborálok, nem is Szövetkezet, hanem az ollyanokat minden aty[afi] | ság, Ígéret, adomány, és kedvezés nélkül meg ragadom, és a T. N. Tanácsnak bé hoz[om] | [ . . . ] 1 0 5 Iuramentum Vice Fiscalis Ego N. N. Iuro per 1 0 6 Deum vivum, et eius Sanctam Genitricem Virginem | Marjam, et per Omnes Sanctos, et electos Dei, quod ego functioni [...] | Vice Fiscali pro omni posse meo Satisfacere studebo Secreta Civi-|tatis, et ea quae per Amplissimum Magistratum occasione Sessionum Magistra-1 tualium; quibus interero in Curia dictae Civitatis celebran-| darum, tractabuntur, verbis Scriptis Nutu vei alio quocunque | modo nemini unquam revelabo, Séd fideliter conservabo, | quin imo si quid contra Civitatem, aut eiusdem Privilegia imniu-1 nitates et libertates per quemcunqwe actum factum aut fien-1 dum agendumve animadvertero, id Suo modo Amplissimo Magistratui | consequenter per eum Civitati insinuabo Universisqi/c Iuribus | ejusdem fideliter invigilabo sic me Deus adjuvet, et omnes | Sancti.

tennem- b ő i ja v ítv a . 105 Az utolsó 7 sort a lap aljára zsúfolta az írnok; két kihúzott (olvashatatlan) sor zárja az oldalt. 106 A sor fölé írt szó.

101

177

Iu ra m e n tu m E x acto ris R a tio n u m .

Ego N. N. Esküszöm etc. hogy én a számadásokat Szokot Norma | szerént igazán meg visgalom , 1 0 7 a számadó tiszt Urak 1 0 8 sza-1 molasában lévő difficultásokat, vagy Hibákat nem tekint-|vén sem attyafiságot, sem Sogorságot vagy Komasagot, sem | adományt vagy igeretett, igazán és Híven föltészem, s a cen-1 suran vagy Másutt ahol Illik, elő adom, a Fölséges Dicaste-1 riumtul Küldendő difficultásokra replicálok és úgy kész | munkát mindenkor 1 0 6 referálok, nem tartván abban a szám adó tisztekkel | Semmi titkott Sövetséget [!] vagy egy értést. | 1 0 9 Iuramentum Tutoris oprhanorwm. Ego NN. Esküszöm az egy elő igaz Istenre Atya fiú és szentlé-1 lekre, tellyes Sz. Háromságra, és Boldogsagos Szűz Márjára | és Istennek minden Szentéire, hogy en Tutorságombeli hivatalom-] nak eleget kívánok tenni, Gondviselesöm alá esendő árvák pen-|zitt, Jószágát, és vagyonját el nem pazarlóm, magamnak sem tulaj-|donitom, sőt a mennyire lehet Szaporítani fogom, egy szóval | úgy vigyázni fogok, hogy gondatlanságom vagy kész akarva | való cselekedetem miát az árvák Iavaiban Legh Kisseb | Kár | 224. Kar Ne essen Isten engem úgy Segéllyen Boldog aszony, és Isten-|nek minden szentej. | Iuramentum AEditui | Ego N. N. Hogy ezen harangozó és egyhazfij kötelességemben | a Szent Deme­ ter Parochialis Templománál, minden | Némü arany ezüst Isten szolgálattyára ren­ deltetett, edé-1 nyekre úgy az Mise mondo ruhákra egy szóval min-1 den ottan lévő Ioszágokra igazán és híven az Nemes | Tanács és Nemzetes Biro Uram, úgy nem Külömbben | Plebánus Uraim parancsolattya szerént szolgálok, a | Harangozó Pénzt, a Templom szamára, a Misekre | adandó Penzeket pedigh eö I. Plebánus Urnák 1 1 0 igazán által | adom . 1 1 1 és abbúl csak egy Pénzt Sem tartok, magamnál, a Haborgo fölhök alkalmatosságánál, és egyébkor | Szükségesképpen harangozok, és Harangoz­ tatok. | Iuramentum Germanicum in Com uni-|tatem Susceptorum. Ich N. N. lobe und schwere an Gott Vatter, Sohn, und | Heligen Geist an die Heilige Dreyfaltigkeit; dass ich der Löblichen | Stadt ihre geheimnüssen nicht werde 1OT Eredetileg (áthúzva): csinálom, 108 Eredetileg (a végződés lehúzva): Uraknak. 109 Új sorban néhány kitörölt szó (eredetileg talán beszúrás volt). 110 A sor fölé írva ehelyett: Attya[...]nak. 111 Ide csatlakozik a margóra írt beszúrás: a Templomot pedig tisztán tartom.

178

offenbahren, | dero Freyheiten, und Privilegien in allen beschützen | und wann wir in dem Stadthaus zusammen kommen | damahls werde ich weder freündschafft, oder feünd-|schafft, haas, Liebe, oder dem eygenen Nutzen be-1trachten; sondern jenes alles reden, und verrichten | was zum Vorschub, und Nutzen der gemeinen Stadt | sein wirdt. So helffe mir Gott, unser liebe Frau | und alle Heiligen. 225. Szekér Birok Iuramentuma. Én N. N. eszküszöm az egy élő igaz Istenre Attya, | Fiú és Szent Lélekre, Boldogságos Szűz Mariára, | és Istennek minden Szentéire, hogy félre tévén | a’ haragott, Boszúságott, Kedvezést, gyülölséget, | adománt, ígéreteit, Attyafiságott, Komaságott, Sogor-1 ságott, Szomszédságott, ebben a’ Szekerbiroi hivatalomban | igaz rend tar­ tást tartok, a ’ jövő fuvarokat, és Bálo-1 kát, minden emberi tekéntet1 1 2 nélkül egy arant, és | igazán, az egész Városban úgy mint fölső Várason, | Palánkban, és Alsó Várason el osztom Isten en-1 gém úgy Segéllyen Boldogh Aszizony, és Istennek min-1 den Szentéi. luramentum Germanicum | in Communitatem Receptorán! Ich N. N. lobe und schwöre an Gott | Vatter, Sohn, und Heiligen Geist, an | die Heilige Dreyfatligkeit, dass | ich der Löblichen Stadt ihre Geheimnissen | nicht werde offenbahren, dero Freyheiten | und Privilegien in allen beschützen und | wann Wir in dem Stadt Hauss zu sammen | kommen, damals werde ich weder Freündschaft noch Feindschafft, weder Hass noch Neid | in Rükhsicht nehmen. So helfe | mir Gott | und alle Heilige« . 1 1 3 226. Formula luramenti | Quod praestat Medicus, qui Physicatum obtinet. | A° 1770 die | 14“ xbris | publicandw«; in | Comitatu Csongrad. | 1 1 4 Ego N. N. luro per DEUM Omnipotentem, | me praescriptis Sanitatis Legibus, et Medicii | Clementissime datae agendi Normae fide-1liter obtemperaturum, Aegrisqwe meae se Curae | Comittentibus Surmnis viribus artis adstitu-|rum esse, omni studio vigilabo, ut quantum per | me fieri potest publicae Salutis Ratio in Salve | Sit. luro me pauperi, et diviti aeqvali Solli-1 citudine Suffragia1 1 5 Laturum, Phisicatusque Imuneri mihi Comisso ea fidelitate, quae | Christianum decet satis facturum esse, meque | ab ea nunqvam, aut Partium Studio, aut | amicitiae, aut inimicitiae ducta, aut praemioru/n | corruptela digressurum esse prom itto; Secreta | in officio meo mihi Conoredita nunquam di-|vulgabo, et de Pharmacopaeorum officinis, 118 A szó végén törölve: eit. 113 A latin cím után német esküszöveg. 114 A címmel egy vonalban, a margóra írva. 115 Beszúrás a margón citra excessi-1uam taxationem. 179

ibi-1 demque, prout oportet, bene, et celeriter prae-1 parandis, iisdemqwe justo pretio vendendis | morborum Remediis curam indefessam Suscipia/u1 nullo me cum Pharmacopolio, aut Chirurgio | turpi, aut illicito pacto illaqueaturus. In Consilio, super dubia Morborum Medica-1 mina sine odio, Invidia, fraude, aut vano | ostentandi desiderio opinionem meam | fideliter Revelabo, et ubi id molam j patitur | 227. patitur, Remota quacunqve alia Consideratione, cum | Medicis libenter omnis aegroti bono Consilia inibo, | Si Pestis, aliusue Contagiosus Morbus irrepserit, | id Neutiquam celabo, promteque Remedia omnibus viri-|bus allaturus pericula quaecunqz/e Competenti Magistra-1 tui denunciabo, atque in omnibus Muneri meo, | prout Honestum Virum, et Medicum decet Satisfa-1 cere indefesse Studebo, Sic me Deus adjuvet, Sanc-|taque DEI Parens et Virgo Maria sine labe | Concepta, et OMnes Sancti DEL Amen. | Iuramentum Rascianicum Ia NN. Zaklinyemsze jednim Bogom, Zsivim, szve-|tom Troiczom, i Preblagom Devom Mariom, i | Szvim Szvetim, da ja Nasztranu Metyem obe-|stánye, davanye, licza Zrenic, Zaviszt, Zlobu, | priatelsztvo, Kumovsztvo, ili Kakovo nibud Szrodsz-|vo, Stogod Znám, vidioszam, Csuoszam, ili posz-|tigaoszam, iz prave Dusche Szvedocsim, i. Kazem, | takomi Bogh pomogao, Preblaga Mati Bozsia, | i Szvi Szveti. | Iuramentum Valachicum Ássa se tye adzute si Tatul, si Fiúi, si Duhul | Szvent, Un Domnye Zeo adgyeverát, Maika prae-1 csista, Si tett Szvint alui Domnye Zeo, Pita Si | Szoare, Pomana, Communicature Csel gye Mortye, patru poszt intro Ány, Ke jo gyepartye | pun Sogorie, Nyemzecségül Kumutrie, Datorié; | fraczie, Cse am Vazut; Stym, aü am Auzit, | la | 228. la Un Szufletu tett gyirept, Si nyimika gye | hamisságul, Szpunyem, assa Se tye adzute, Si Tatul | Si Fiul, Si Duhul Szvint, Maika precista, Si | tett Szvint alui Domnye Zeo. Iuramentum Registratoris Ego NN. juro per Deum vivum etc. quod | ego concredendum mihi in hac benigna Regiaque | Civitate Szegediensi Registratoris Officium, | Sincere, et fideliter obiturus sim, Acta | in Archivo actu Reperibilia, et infuturum eo | inferenda juxta verum, ac genuinum eo-|rum Sensum extraham, elenchum dilinge- j ter, clare, et 180

munde, accurate conficiam, Scri-|pta non vitiabo, Acta Archivalia Sine De-|terminahone Amplissimi Magistratus118 Nemini unquam | extradabo, extradita, vel extradanda Solerter | Repetám, et Suo loco Reponam, Secreta Archivi contentaqwe Actorum Nemini extraneornm Seu | dicto, Seu Nutu, Seu gestibwj Revelabo | Agentium vero meam ad Causas Ciw'tatem, et ejus Iura vel | privilegia tangentes nullatenus extendam, nec pro talibus acta | unquam suppeditabo, et Contra sique acta archivalia | Iussu Superiorita/rs meae pro parte privatorwm exquirenda, et | Notariatui admanuanda haberem haec et talia Seu pro usu | proprio, Seu eourtwt quorum Causas agerem horum nunquam117 ocultabo, vel supprimam |118 Superioritati denique meae omnem morém | geram. Sic me Deus adjuvet. | luramentum Concivilitatis Illyricum N. N. Zaklinyemsze Imenem Bozsim, Szvetom— |Troiczom, Praeblágom Djevom Mariom, I Szvim | Szvetim, da od ovog Vremena, ukojeszam za Purgera | ove Plemenite, Szlobodne Krályeve Városi primlyen, | Inájnajpre Izbránome kruniszátom lego kriályevsz-1 komé Velicsesztvu Szvagdár verantyu biti, I protiv | Práva Ple­ menite ove Városy netyu Szogresiti, ne-|inácse moim Predvoditelem uszvako Dóba ponizan | hotyui poszlúsan biti. Tako dame Bőg pomogne.119 230, luramentum Pollitiae Comissarii Hogy ezen vigyázó Comissariusságbéli hivatalomban | híven és szorgalmatossan eljárok, kóborlókra, Levél | nélkül járókra, gyanús (veszekedökre)120 emberekre ve-1 szekedökre vigyázok valamelly vétekben talaló-|kat bé fogattatom, és a Nemes Tanátsnak fel a-|dom ezutánn olly vigyázattal lészek ez Nemes Vá-|rosban vendégfogadókon, hidakon és egyébb he-1 lyeken, hogy minden roszszasságokat gyanosságo-1 kát vagy Tolvajságokat ki fürkészhessek, ki nyo-|mozhassak, és mind ezekrük igaz valóságos je-1lentést a Nemes Magistrátusnak tehessek. Szó-|val úgy intézem min­ dem munkáimat, hogy e | Nemes Várostol, és annak lakossaitól minden | nemű Szerentsétlenségeket káros eseteket eltá-1 voztathassak | luramentum Urbarii Praefecti Hogy ezen Föld-Birói hivatalomban Szorgal-1 matossan el járok minden némü a földek-1 ben esendő változásokat igazán híven, amin[t] | áltál adatatik fel jedzem a’ földi Képekre vagy írás | Mappákra és egyebb földeket erdeklö Írásokra | Könyvekre vigyázok onnand jövendő Jöve-|delmeket incassálok, semmit abban magam-|nak nem tulajdonítok, sem másnak nem | 118 117 118 119 1,9

A sor fölé írva: per[7] Notariatum. E két szó a sor fölötti beszúrás. Az Agentium-tói kezdve kiegészítés a lap aljára írva. A lap alsó része üresen maradt. Kihúzott szó. 181

231.

adok, nem költsönözök hanem azokrul Szokás | Szerént számolok, és azt e Nemes Varos Cassájá-1 ban egészben által adom és ezen hivatalomhoz | kaptsolt kötelessé­ geket véghez viszem. | Iuramentum Curatoris Ecclesiae Hogy én ezen Templom Atyai hivatalomban híven, | és szolgalmatossan el já­ rok annak jövedelmit | tehetségem szerént szaporítom, és a’ melly pén-|zek jövede­ lemül kezemhez adatatnak arról | szokás szerént számolok, és magamnak vágy | másoknak részére semmit nem tartok, sőt i-Igyekezni fogok mind azokat el követni a ’ | mellyek a Templomnak javára hasznára ékes-1 ségére, és az Isteni tiszteletre látok és tapasz-1 talok lenni | Iuramentum Cassae Adjuncti Én N. N. etc. Hogy én Perceptoralis Cassánál lévő | adjunctusi121 Hivatalomat igazán és híven akarom | viselni és Szorgalmatossan abban el járni minden | némü pénzeket a Könyvekben be Írni, a Népektül | Sem többet. Sem Kevesebbet, amint azoknak adói ki | adatatnak a Nemes MagA/ratus által be venni, a vett pén-1 zekbül pedig Senkinek assignatio vagy Comissiokon Ki-1 vül ki nem fizetni és ezen Percepto­ ralis Cassátul | minden némü Károkat el távoztatni, Szóval a Genera-|lis Perceptornak minden Segedelemmel lenni | 232. Iuramentum Scribae Perceptoralis. Én etc. esküszöm etc hogy én a Perceptora-1 tusi Tisztségnél lévő Irászi hivatalo-1 mat igazán és híven akarom viselni, | és Szorgalmatossan abban el járni, min-1 dent a mit elöljáróim parantsolnak | Szorossan telyessiteni, ha pénzek kezezése | mellé rendeltetni fogok a Sommákat az | könyvben igázán be Írni, a Számadá-1 sokat tisztázni, mindenekre a hivatal-1 nál fel vigyázni, egy Szóval a mi ottan | hivatalbul ream bizatatni fog minden | viszíza vonás nélkül és Sietve el végezni | Isten engem Úgy segéljen |122 233. Formula Iuramenti Provisoris Ego NN. Iuro per Deum Vivum, Beátám Virginem | Mariam. Sanctos, et electos Dei, quod in Pos-| Sessione II. in provisorem denominatus Officio | Meo ex asse corresppndere, Iuribus Domina-1libus juxta posse invigilare, quaevis praeju-1 dicia 1.1 Aláhúzva eredetileg is. 1.2 A lap alsó része üresen maradt. 182

Antevertere, et quibusuis coram me, | causantibus Amore, odio, timore, respectu I Sepositis justitiam administrate, Ac proven-1 tus Dominales in quantum fieri valet, au-|gere velim, Sic me Deus adjuvet, Beata | Virgo Maria, et Omnes Sancti. | Formula Iuramenti Vice Camerarii Ich N. N. schwöre und gelobe der Allerheyligsten Dreyfaltigkeit, | G ott dem Vatter. G ott dem Sohn, Gott dem Heilige« Geist, unser | lieben M utter Gottes Mariae, und allen Gottes Heiligen, dass ich | in der unter Kämmerer Amts Ver­ waltung treu und redlich dienen | werde, alle mir einhändigende Materialien und Naturalien | richtig in empfang nehmen, und von solchen weder mir, noch | jemand andern etwas verauseren, sondern alles mich | ertheilenden befehl Eures Löblichen Magistrats oder Herr« Bürgermeisters | verwenden, und richtig verrnehmen werde.123 So helfe mir | Gott, unser liebe Frau und alle Gottes Heiligen. Iuramentum Cassae Officialium Ich N. N. gelobe und schwere zu G ott dem allmächtigen] | dass ich das mir anvertraute Filial Casse [...] | [...] (: Controlors :) 1" oder 2" Adju[...] | dieser Löb­ lichen Frei-Stadt getreu, emsig, und [...] |124 234. [...] mich nach der Amts-Instruction genau | verhalten, meinen Vorgesetzten ge­ horchen, | und überhaupt allen Schaden des Hohen Aerarii | und dieser Löblichen Frei-Stadt abweichen werde, und | wolle, So helfe mir G ott und alle Heiligen. Iuramentum Cancellistrarum Ego N. N. Invictissimo Terrae Principi Iosepho IId01juro per Deum Vivum, quod munus susci- |piendi Cancellistae fideliter obiturus Sim; | universa videlicet Scripta, mihi concredenda | Sincere, diligenter, exacte, et munde conficiam, | ex iis nihil demam, nihil mutabo, vel iis nihil | addam, Secreta Peculii huius Regii, seu verbis | seu Scripto, seu gestu, vel nutu, nulli unquam | extraneo revellabo, ea qua imposita mihi fuerint, exacte observabo, pro eo, quidquid dexteri-1 täte, et Dilligentia mea emolumento mune-1 ris mei accedere posset, omnimode enitar, | in laborando solertem, et promptum, erga Superioritatem vero humilem, et obsequiosum | exhibebo, verbo, cum Actis Cassam et125 Publicum reii-1 cientibus, et mihi quocunque fine Cpn-1 credendis fideliter Agam, sic me Deus | adjuvet. | 123 Kiegészítés a margón: [Zu]riich die | Rechnungen \ und E xtract-1[vor?] zeit zw[!] | [...] nit einrechnen (Vissza a számlákat és a kivonatokat idő előtt beszámítani nem ...) 124 A sorvégek hiányoznak (sérültek). 125 A Cassam et betoltásként a sor fölé írva.

183

ad 184. Anno 1723. Die 27 lanuarii: 1723. január 27-én Elaboratiojára: kidolgozására deputáltattak: kiküldettek, kijelöltettek ad

185.

ad

186.

ad

188.

Anno 1723. Die 13. Februarii: 1723. február 13-án Causája ... Contractum: felülvizsgálva ügyét az ő saját szerződése alapján stálni Contractussuk: fennállni szerződésük Anno 1723. Die 1. M ártii: 1723. március 1-jén Sessioban: tanácsülésen pro Directione: a szabályozás szerint Die 12 ... determ inants: A most folyó év márciusának 12. napján Szeged szabad királyi város közös tanácsülésén a tekintetes belső és külső szenátor urak jelenlétében a következő ügyekben ha­ tároztak. Terrénumát: területét conferálta: adományozta intallaltatni: bejegyeztetni ab immemorabili tempore usuált Terrénumunk eránt contradicálni kelletik: emberemlékezet óta használt területünk ügyében ellent kell mondani neki deputáltatnak: bizatnak meg ad 190. Die 9. Április ... determináltalot: A most folyó év áprilisának 9. napján közös tanácsülésen elhatá­ rozták, circiter.- kb. arestomát: elzárását considerálván: megfontolván ad 1 9 2 . Anno 1723. Die 24. ... decursu: 1723. április havának 24. napján a méltóságos és nagytiszteletű Csa­ nádi püspök, a nádasdi grófok közül való László úr házában, ill. lakásán tartották meg eme dicső királyi birtok, Szeged általános és közös, mégpedig tisztújító tanácsülését a belső és külső szenátorok jelenlétében, és úgy, hogy a városi elöljáróság is nagy számban összegyűlt. Ennek során. valedicálván: búcsút mondván Communitastúl: községtől Senatorialis funkctiojokba/;: szenátori hivatalukban vacantia: üresedés Privilégiumunknak tenora: kiváltságlevelünknek tartalma defectust compleálni: hiányt betölteni resignálván: lemondván candidáltattak: jelöltettek ad 193. luramentum Domini ... Deus adjuvet: A főjegyző úr esküje: Én N. N. esküszöm az élő Istenre és az ő szent szülőanyjára, szűz Máriára és az Isten minden szentjére és választottjára, hogy a jegyzői hivatalnak minden tehetségemmel igyekszem majd eleget tenni. A város titkait, és azokat, amelyeket Szeged szabad királyi város nagy tekintélyű tanácsa az említett város majdan meg­ tartandó tanácsüléseinek alkalmával tárgyalni fog, sem szóban sem írásban, sem mohdulattal és 184

semmi más módon soha senkinek nem tárom fel, hanem híven megőrzőm, sőt ha észreveszem, hogy valaki mond, ill. tesz valamit a város vagy annak előjogai, sérthetetlensége és szabadságjogai ellen, azt következetesen a megfelelő módon a nemes tanácsnak jelenteni fogom. Isten engem úgy segéljen! ad 194. Tandem die 26. Április: Április 26-án pedig Restauratiot ... Commissario: tisztújítást a királyi biztos távollétében is Privilégiumunk tenora: kiváltságlevelünk tartalma Senatorialis Vacantia compleáltatván: szenátori üresedés betöltetvén die 24. Április: április 24-én Concursussal: gyülekezettel exhortatiot: buzdítást Populetúl: nép által ad 195. Iuramentum Do/rani Judicis: A bíró úr esküje Statutumi: rendeletéi Királyi Peculiumokbo/i observáló: királyi birtokok vonatkozásában hatályos Privilégiumit: kiváltságait ad 196. Iuramentum Dominorum Sanatorum: A szenátorok esküje Iuramentum Ordinarii N otarii: A főjegyző esküje Ego ... sancti: Én, N. N. esküszöm az élő Istenre és szent szülőanyjára, Szűz Máriára, és Isten min­ den szentjére és választottjára, hogy a jeoyzői funkciónak minden tehetségemmel igyekszem majd eleget tenni, a város titkait, és azokat, amelyeket Szeged szabad királyi város nagy tekin­ télyű tanácsa az említett város székházában megtartandó tanácsüléseinek (törvényszéki ülé­ seinek) alkalmával tárgyalni fog, sem szóban sem írásban, sem jelzéssel és semmilyen más mó­ don soha senkinek nem árulom el, hanem híven megőrzőm, sőt ha valaki valamit mond vagy tesz a város vagy annak kiváltságai, épsége és szabadsáoa ellen, arra odafigyelek, ad 197. azt megfelelő módon következetesen jelenteni fogom a tekintetes tanácsnak, s ezáltal a város­ nak. A feljegyzendőket feljegyzem, a jegyzőkönyvek archívumában elhelyezett iratokra gon­ dosan és alaposan ügyelek, és minden rám bízott dolgot híven végrehajtok. Isten engem úgy segéljen, és minden szentjei! Iuremantum Perceptoris: Az adószedő (kamarás) esküje Impositákat: kivetett adókat Portiora: illetékre Commissioja: megbízása Determinatiók: határozatok erogálok: terljesítek Interesre: kamatra Proventusokrul: jövedelmekről, bevételekről Iuramentum Iudicum F ori: A vásárbírók esküje ad 198. quiuetáltatom: nyugtával biztosítom Interesre: kamatra ad 200. contrabandálni: lefoglalni, elkobozni Privatumot: önérdeket Comissioja mellet erogálom: megbízása alapján fizetem ki 185

ad 201. meg arestálom: elzárom ad 202. Iuramentum Domini Capitanei: A kapitány úr esküje ad 203. malefactoroknak: gonosztevőknek Populét: népet Executio: kivégzés R elatiot: jelentést Iuramentum Civitatis Oratoris, seu Formender: A város követének vagy firmenderének esküje reportum at: jelentést referálom: jelentem ad 204. Dass Juramentum ... Heiligen gottes.: A tanácstagok esküje Én, N. N. fogadom és esküszöm az Atyaisten, a Fiú és a Szentlélek Szentháromságára, Szűz Máriára, a mennyország boldogságos királynőjére és Isten összes szentjére, hogy amíg Isten engem éltet, a belső vagy külső tanácstagi állásnak minden lehetőségem szerint eleget teszek, Szeged szabad királyi város titkait megőrzőm és soha fel nem fedem, régi szokásait és törvényeit szem előtt tartom, a polgárokat és lakosokat lehetőség szerint jóra buzdítom, a főbíró utasításait megfogadom, vele együtt arra törekszem, hogy a szegény nép javára, megértéssel irányítsam a város közös ügyeit, tör­ vény és jog szerint minden lehetőt elkövessek, valamint privilégiumainkat megvédjem. Amikor pedig törvényt ülünk, ígérem, hogy nem hamisan, hanem jog szerint fogok segédkezni a közügyek fölötti bíráskodásban és ítélkezésben; sem kegyért, sem atyafiságért vagy más rokonságért, sem félelemből vagy ellenségeskedésből, gyűlöletből, irigységből, sem akaratom ellenére, még kevésbé ajándékért, adományért, semmiképp nem fogok egy bűnöst felmenteni vagy egy ártatlant elmarasz­ talni, hanem úgy cselekszem, hogy mindezekért az igazságos Isten szigorú ítélőszéke és városunk előtt felelni tudjunk. ígérem továbbá, hogy hivatalomban a köz és Szeged szabad királyi város haszna, felemelkedése és megbecsülése érdekében, a városbíró megelégedésére, senkivel hamisan el nem já ­ rok, mindent és mindenkit igazságosan megvédelmezek. Semmit felismerni és megtenni soha el nem mulasztok, ami a királyi birtok fenntarását, privilégiumaink védelmét és a nép hasznát szolgálja. Isten, a mennyország boldsogágos királynője Szűz Mária és Isten minden szentje engem úgy segéljen. (Fordítás németből) ad 205. Anno ... Sequentibus: Az 1723. esztendő májusának 19. napján tartották a dicső tanács soron kívüli közös tanácskozását a Városházán Miller János főbíró úr elnökletével, a szenátor urak jelen­ létében. Ennek során a következő módon és sorrendben jártak el. Determináltatot: Elhatározták Peculium: (itt:) város praeiudiciose: előzetes engedély alapján contraversia: vita, per Excessive: mértéktelenül Bellicumnak: bécsi fő haditanácsnak in Statu quo: a jelenlegi állapotban Auditor Ur: deputaltattanak: küldettek ki Die 21. ... Determináltatot: A most folyó év májusának 21. napján a dicső Tanács közös tanácskozá­ sán, amelyet a főbíró úr elnökletével, a szenátor urak jelenlétében tartottak, egyhangúlag ismét úgy döntöttek, 186

Sub eadem ... determináltatot: Ugyanezen a tanácsülésen a most itt tartózkodó Lippai Miklós úr ügyében, bizonyos — már engedelmet — disznók ellopásának dolgában, amelyeket az érdemes Kolb János György őrzött, így határoztak. ad 206. Sub eadem ... determinate: Ugyanezen a tanácsülésen Kardos Ilona ügyében, akit egyszer már eme — fent már írt — város területéről, szavazással így határoztak. Sententiaja: ítélete publice: nyilvánosan exigálom: behajtom Conscriptio: összeírás ad 207. (Az oldal kétharmad részén elmosódott a sorvég, az ott írt szórészleteket csak kikövetkeztetni lehet.) Anno 1723 ... Sequentibus: Az 1723. esztendőben május havának 24. napján a nádasdi grófok közül való Csanádi püspök, a tekintetes és tisztelendő László úr házában, ill. szálláshelyén, Miller János főbíró úr elnökletével, a külső és belső szenátorok valamint az esküdt urak jelenlétében tanácsülést, azaz számvivői vizsgálatot tartottak, ahol az érdemes és tekintetes Strausz János Ulrik adószedő úr az érdemes és tekintetes Nagy Pállal együtt, miután mellettük esküdt jegyző is megjelent, számot adott az 1722. esztendő június havától a következő év, azaz 1723. június haváig esedékes adómennyiségről és eme királyi birtok összes jövedelméről a következő mó­ don és sorrendben. Perceptor: adószedő Portiobéli Impositioval: adókivetéssel pro Introitu: bevételként id est: azaz erogatioja: kiadása, kifizetése Subtrahálván: levonván Superállya: felülmúlja Exitus: kiadás Introitust: bevételt ad 208. Testamentum ... insertum: A néhai nemes Dékény Péter úrnak, szenátortársunknak a végrendelete Temesvári Mária asszonynak, az imént említett néha Dékány Péter úr hátramaradt özvegyé­ nek kérelmére szóról szóra került a jegyzőkönyvbe. Recognoscálom: beismerem disposition: rendelkezést per módúm Fundationis: alapítványként elocaltassék: kifizettessék le/ialis Interessere quotannis: törvényes kamatjára évenként cedallyon: jusson per módúm Eleémosynae legalok: alamizsnálkodáshoz szánok parato aere: készpénzben convertaltatván: fordíttatván addáltatván: hozzáadatván ad 209. Fundatiora: alapítványra convertaltassék: fordíttassék praespecificált: fent megjelölt substantiamatt: vagyonomat 187

alláturával: hozománnyal ■egálom: hagyományozom Testamentalis: végrendelkező Actum Szegedini die 27 Április A° 1730: Készült Szegeden, az 1730. év áprilisának 27. napján LS. ( = locus signaturae): az aláírás helye Coram me: előttem; et me: és előttem Praesens ... Magistratum Ibidem: A néhai nemes és tekintetes Dékány Péter úrnak, szenátortársunknak jelen végrendeletét így mond­ ták, ill. olvasták el eme fényes szenátus előtt, és minden pontjában, rendelkezésében és részle­ tében érvényesnek nyilvánítják, és elismerik, hogy törvényes. Kelt Szegeden, Szeged szabad királyi város törvényszéki ülése alkalmából, az 1730. esztendő augusztusának 26. napján. A Tanács által ugyanekkor... ad 210. Ordinarius Comissarius Iuramentuma: A főszállásmester esküje Conservatiojára: fenntartására Instructiom szerint Reparaltatni: utasításom szerint megjavíttatni Conservalni: megőrizni incassalni: bevételezni assignalni: bejegyezni Transenáknak: átutazóknak militianak: katonaságnak repartialni: elosztani nekem Concredalt: rám bízott relatiot: jelentést Privilégiumoknak Praejudiciumara: előjogainak sérelmére expeditiokban: kiküldetésekben Secretumit: titkait Iuramentum Decimatorum: Dézsmaszedők esküje taxálni: megadóztatni Penitens Ponaciumot: bűnbánatból felajánlott adományt ad 211. Confiscalni: elkobozni Juramentum Capitaneorum Platearum: A rendőrkapitányok esküje ad 212. Formula Iuramenti: in Concivilitatem receptorum: A városközösségbe befogadottak esküformulája Peculiumnak Privilégiumai: birtoknak kiváltságai Eadem Formula Germanice: Ugyanez a formula németül Iuramentum Iudaeorum: Zisdók esküje ad 213. Idem Iuramentum Ungarice: Ugyanez az eskü magyarul Causaban: ügyben ad 214. Iuramentum Satraparum Civitatis: A városi hajdók esküje árestomban: börtönbe Iuramentum Camerarii Civitatis: A városi kincstárnok esküje Ich ... mir Gott.: Én, N. N. esküszöm a mindenható Istenre, az Atyaistenre, a Fiúra és a Szentlélekre, a Boldogasszonyra és Isten minden szentjére, hogy ez évben városi kamarási hivatalo­ mat rendesen és híven ellátom, tekintet nélkül barátságra, ellenségeskedésre, gyűlöletre, haragra, szomszédságra, sógorságra, komaságra, ajándékra és bevételre, s így a városi kamarai hivatal 188

dolgaiban csakis a tekintetes város szüksége szerint járok el, továbbá gazdagot és szegényt egyenlőnek tekintek, (...) s minden inkasszált összeget kifizetek a tekintetes magisztrátus bizott­ ságának, e bevételekből sem a magam, sem mások hasznára semmit nem fordítok, hanem híven és maradéktalanul elszámolok velük. Isten engem úgy segéljen. (Fordítás németből) ad 215. Juramentum Molitorum: A molnárok esküje Iuramentum per Decimatores hospitibus dictandum: Esküszöveg, amelyet a dézsmaszedőknek kell a betelepültekkel elmondatni. ad 216. Iuramentum Molitorum: A molnárok esküje A° ... iurabant: Az 1770. esztendőben, március 31. napján az alsóvárosi molnárok a fent leírt szoká­ sos formánál rövidebb esküt tettek. ad 217. Iuramentum Fiscalis: Az ügyész esküje Ego N. N. ... Omnes Sancti: Én, XY. esküszöm az élő Istenre, és az ő szent szülőanyjára, Szűz Máriára, és minden szentekre, és Isten választottaira, hogy ügyészi hivatalomnak minden tehet­ ségemmel igyekszem majd eleget tenni, a város titkait és azokat, amiket a nagy tekintélyű Tanács az említett város kúriáján tartandó törvényszéki ülések alkalmával — amiken majd részt veszek — tárgyalni fog, sem szóban, sem írásban, sem intéssel, és semmilyen más módon soha senkinek fel nem tárom, hanem híven megőrzőm, sőt ha észreveszem, hogy valamit a vá­ ros ellen vagy annak kiváltságai, sértetlensége és szabadságjogai ellen tettek, azaz ilyen bekö­ vetkezett, vagy tenni fognak, azaz bé fog következni, azt a megfelelő módon a dicső Tanácsnak, s következésképpen általa a Városnak tudomására hozom, és híven őrködöm minden joga fölött, de mindenképpen oltalmazni és védelmeani fogom mind az embereket mind a becsületet. Isten engem úgy segélyjen, és minden szetnje. Iuramentum Cancelistarum: Az írnokok esküje Ego N. N. ... omnes Sancti: Én, XY. esküszöm az élő Istenre, és az ő szent szülőanyjára, Szűz Má­ riára, és minden szentekre, és Isten választottaira, hogy a Város titkait, és azokat, amiket Szeged szabad, királyi város nagy tekintélyű tanácsa és jegyzői hivatala rám bíz, soha senkinek föl nem fedem, a hivatalban az írásbeli munkákat képességeim szerint szorgalmasan elvégzem, a keletkező iratoknak jól és pontosan gondját viselem, és minden az én lelkiismeretemre bízott dologban tehetségem szerint híven és pontosan járok el. Isten engem úgy segéljen, és minden szentje. ad 217. Iuramentum Cameralis Civitatis: A városi kamarás (itt: ellenőr) esküje Congtra-agensi: ellenőri Dispositioja: utasítása asignatioja: megbízása instructio Szerent: utasítás szerint Iuramentum Equisonum: A csikósok esküje ad 220. Iuramentum Caevariorum: A gulyások esküje ad 222. Taxát: díjat Pixisiben: perselyébe ad 223. Iuramentum Vice Fiscalis: Az alügyész esküje Ego N. N. ... omnes Sancti: Én, XY, esküszöm az élő Istenre, és az ő szent szülőanyjára, Szűz Má­ riára, és minden szentekre, és Isten választottaira, hogy alügyészi hivatalomnak minden tehet189

ségemmel igyekszem majd eleget tenni; a Város titkait, és azokat, amiket a dicső Tanács az említett város kúriáján tartandó törvényszéki ülések alkalmával — amiken majd részt veszek — tárgyalni fog, sem szóban, sem írásban, sem intéssel és semmilyen más módon soha senkinek fel nem tárom, hanem híven megőrzőm, sőt ha észreveszem, hogy valamit a Város ellen vagy annak kiváltságai, sértetlensége és szabadságjogai ellen tettek, azaz ilyen bekövetkezett, vagy tenni fognak, azaz be fog következni, azt a megfelelő módon a dicső Tanácsnak, s követ­ kezésképpen általa a Városnak tudomására hozom, és híven őrködöm minden joga fölött. Isten engem úgy segéljen, és minden szentje. Iuramentum Exactoris Rationum: A számvizsgáló esküje cifficultásokat: zavarokat Censuran: a vizsgáló hivatalban Dicasteriumtul: főkormányszéktől difficultásokra: kifogásokra replicálok: válaszolok referálok: jelentek Iuramentum Tutoris orphanorum: Az árvaszéki gondnok esküje Tutorságombeli: gondnoksági ad 224. Iuramentum AEditui: Az egyházfi esküje Parochialis: plébániai Iuramentum Germanicum in Com(m)unitatem Susceptorum: A városközösségbe befogadottak német nyelvű esküje Ich N. N. ... alle Heiligen: Én, N. N. fogadom és esküszöm az Atyaistenre, a Fiúra, a Szent­ iélekre, a Szentháromságra, hogy a tekintetes város titkait el nem árulom, szabadságait és pri­ vilégiumait mindenkor megvédelmezem, és amikor összegyűlünk a városházán, tekintet nélkül barátságra vagy ellenségeskedésre, gyűlöletre, szeretetre vagy saját haszonra, mindig azt mon­ dom és cselekszem, ami a város előnyére és hasznára válik. Isten, Boldogasszony és az összes szent engem úgy segéljen. ad 225. Iuramentum Germanicum in Communitatem Receptorum: A városközösségbe felvettek német nyelvű esküje Ich N. N. ... Heiligen: Én, N. N. fogadom és esküszöm az Atyaistenre, a Fiúra és a Szentlélekre, a Szentháromságra, hogy a tekintetes város titkait el nem árulom, szabadságait és privilégiumait mindenkor megvédelmezem, és amikor a városházán összegyűlünk, se barátságra, se ellenséges­ kedésre, se gyűlöletre, se irigységre tekintettel nem leszek. Isten és az összes szent engem úgy segéljen. ad 226. Formula Iuramenti Quod praestat Medicus, qui Physicatum obtinet: Esküszöveg, amit az orvosi hivatallal bíró orvos mond el. A° ... Csongrad: Az 1770. esztendőben december 14. napján nyilvánosságra hozandó Csongrád me­ gyében. Ego N. N. ... Amen.: Én, XY. esküszöm a mindenható Istenre, hogy híven engedelmeskedni fogok az előírt egészségügyi törvényeknek és az orvosi gyakorlat jámborságból megszabott normájának, a gondomra bízott betegeket tudásom minden erejével gyámolítani fogom, minden igyekezetem­ mel vigyázni fogok arra, hogy amennyire tőlem telhet, jó legyen a közegészségügyi helyzete. Esküszöm, hogy szegénynek és gazdagnak egyforma igyekezettel — a kivételes díjazást is figyelmen kívül hagyva — nyújtok segítséget, a rám szabott orvosi hivatásnak azzal a hűséggel teszek majd eleget, ami keresztényhez illik, és fogadom, hogy ettől soha, sem pártoskodástól, sem barátságtól, sem ellenségeskedéstől, sem megvesztegetéstől vezérelve el nem térek. A mű190

ködésem idején rám bízott titkokat sohasem terjesztem, és a gyógyszertár vegykonyháiról és ugyanott a gyógyszerek szükség szerinti jó és gyors elkészítéséről és ezeknek méltányos áron való eladásáról fáradhatatlanul gondoskodom, semmiféle varázslással, gyalázatos kuruzslással vagy tiltott módszerrel nem fogom lejáratni magam. Betegségek kétséges (vitatható) gyógyítása fölötti konzíliumon gyűlölködés, irigység, áltatás vagy az önfitogtatás hiú kényszerképzete nélkül véleményemet híven felfedem, és amikor az késedelmet szenved, ad 227. félretéve minden más szempontot, az orvosokkal készségesen, minden beteg javára fogok ha­ tározatot hozni: ha pestis vagy más ragályos betegség üti fel fejét, azt semmiképpen el nem titkolom, hanem minden erőmmel gyógyszert szerezve azt az akármilyen veszedelmet az illeté­ kes Tanácsnak hírül adom, és mindenekben — ahogy becsületes férfihoz és orvoshoz illik — fáradhatatlanul igyekezni fogok eleget tenni hivatásomnak. Isten engem úgy segéljen, és sz ő szent szülőanyja, a szeplőtlenül fogant Szűz Mária, és Isten minden szentje. Ámen. Iuramentum Rascianum: Szerb eskü Iuramentum Valachicum: Román eskü ad 228. Iuramentum Registratoris: Az irattáros esküje Ego NN. ... adjuvet: Én, XY. esküszöm az élő Istenre stb., hogy ebben a gazdag, királyi városban, Szegeden a rámbízandó irattárosi munkát becsülettel és híven fogom végezni, a jelenleg a le­ véltárban található iratokat és azokat, amelyeket a jövőben visznek oda, az igazságnak meg­ felelően, mégpedig azok fő gondolatát követve kivonatolom, tárgyjegyzéket szorgalmasan, világosan, tisztán és pontosan készítek, írásokat nem fogok hamisítani, levéltári iratokat a dicső Tanács engedélye nélkül soha senkinek nem adok ki, a kiadottakat vagy a kiadandókat búzgón visszakérem, és visszateszem a helyére, a levéltári titkokat, az iratok tartalmát egyetlen kívülállónak sem szóban, sem intéssel, sem mozdulattal fel nem tárom, az ügyvivőknek váro­ somat és annak jogait, ill. kiváltságait érintő ügyeinél semmiképpen sem húzom az időt, és sohasem adok kézhez ilyenek miatt iratokat, és ellenkezőleg, ha elöljáróságom parancsára levéltári iratokat kell előkeresnem magánszemélyek számára és a jegyzői hivatalnak átadnom, ezeket és az ezekhez hasonlókat sem saját hasznomra, sem azokéra, akiknek ügyeit intézem, soha el nem rejtem, el nem titkolom, egyszóval elöljáróságomnak mindig kedvében járok. Isten engem úgy segéljen. ad 229. Iuramentum Concivilitatis Illyricum: N. N. ... pomogne: (ÉN) XY. esküszöm az Isten nevére, a Szentháromságra, a kegyes Szűz Máriára és minden szentekre, hogy ettől a pillanattól, amelyben e Nemes Szabad Királyi Város polgárává fogadtak, és mindenekelőtt a megávlasztott, megkoronázott Ő Királyi Felségéhez mindig hű leszek, e Nemes Város törvényei ellen nem vétek, nemkülönben elöljárómmal alázatos és szó­ fogadó kívánok lenni. Isten engem úgy segéljen. (Fordítás szerb-horvátból). ad 230. Iuramentum Pollitiae Comissarii: A rendőrbiztos esküje Iuramentum Urbarii Praefecti: A földbíró esküje

191

ad 231.

Iuramentum Curatoris Ecclesiae: Az egyházfi esküje Iuramentum Cassae Adjunct!: Az adószedősegéd esküje Perceptoralis Cassánál: Az adóhivatali pénztárnál assignatio: utalvány Comissiokon: megbízó leveleken Generalis Perceptornak: főadószedőnek ad 232. Iuramentum Scribae Perceptoralis: Az adóhivatali írnok esküje a Perceptoratusi Tisztségnál: az adóhivatalnál Sommákat: összegeket ad 233. Formula Iuramenti Provisoris: Az intéző esküszövege Én, XY. esküszöm az élő Istenre, boldogságos Szűz Máriára, a szentekre és Isten választottaira, hogy az ilyen és ilyen birtokon intézővé kinevezve hivatalomban eoy fillérig meg akarok felelni, s lehetőség szerint őrködni kívánok az uradalom jogai fölött, és mindenféle kárt elhárítani, valamint bármelyik előttem panaszt tevőnek —- szeretetet, gyűlöletet, félelmet és tekintély­ tiszteletet félretéve — igazságot szolgáltatni, és a birtok jövedelmeit, amennyire lehetséges, növelni kívánom. Isten engem úgy segéljen, boldogságos Szűz Mária és minden szentek. Formula Iuramenti Vice Camerarii: Az alkincstárnok esküformulája Ich ... Heiligen: Én, XY. esküszöm a legszentebb Szentháromságra, az Atyaistenre, a Fiúistenre, a Szentlélek Istenre, Istennek szent anyjára, Máriára, az összes szentre, hogy az al-kamarási hi­ vatalban híven és tisztességgel szolgálok, minden nekem átadott anyagot és természetbeni já­ randóságot rendesen átveszek, ebből sem a magam, sem más számára semmit nem juttatok, hanem a tekintetes tanács vagy a polgármester úr parancsát megtartom és rendesen teljesítem. Isten, a Boldogasszony és az összes szent engem úgy segéljen. (Fordítás németből). Iuramentum Cassae Officialium: A pénztári hiavtalnokok esküje Ich ... Heiligen: Én, XY. esküszöm a mindenható Istenre, hogy a rámbízott Filial Cassat a tekin­ tetes szabad városnak híven, odaadóan és [...] megőrzőm, a hivatali előírásokhoz pontosan tartom magam, feletteseimnek engedelmeskedem, és egyáltalán a Magas Kamara és a tekin­ tetes szabadváros minden kárát megelőzni törekszem. Isten és az összes szent engem úgy segél­ jen. (Fordítás németből). ad 234. Iuramentum Cancellistarum: Az írnokok esküje Én, XY. a föld győzhetetlen császárának, II. Józsefnek esküszöm az élő Istenre, hogy az elvál­ lalt írnoki kötelezettséget híven teljesíteni fogom; azaz minden iratot, amelyet rám bíznak, ha­ misítatlanul, szorgalmasan, pontosan és tisztán készítek el, azokból semmit el nem veszek, meg nem változtatok, és semmit hozzájuk nem teszek, eme királyi város titkait soha egy ide­ gennek sem fel nem fedem, sem szóban, sem írásban, sem mozdulattal, sem intéssel, azokat pedig, amiket rám bíznak, pontosan megőrzőm, s ami csak erőm és szorgalmam által hivata­ lomból adódóan javára megtörténhet, arra mindenképpen törekedni fogok, a munkálkodásban igyekvőén és készségesen, az elöljáróság iránt pedig alázatosan és engedelmesen viselkedem, s mind azokkal szemben, akik szóval vagy tettekkel a kincstár vagy a közösség kárára vannak, mind pedig a bármilyen célból rám bízottakkal kapcsolatban híven fogok eljárni. Isten engem úgy segéljen.

192

R ö v id ít é s e k

A. (actor seu accusator) 1. (incattus, inctus seu incausatus) I. (inclytus vel illustrissimus) l mo (primo) 2do (secundo) 3tio (tertio) 4to (quarto) 5<0 (quinto) 6‘° (sexto) 7mo (septimo) 8V0 (octavo) 9no (nono) 10mo (decimo)

= = = = = = = = = = = = =

vádló, felperes vádlott, alperes tekintetes, méltóságos először másodszor harmadszor negyedszer ötödször hatodszor hetedszer nyolcadszor kilencedszer tizedszer

193

„A BOLDOG KORSZAK” Németh László és Mátyás Sándor kapcsolata Összeállította és összekötő szöveggel ellátta: Ö Z V . D R. M Á T Y Á S S Á N D O R N É (B Á T H O R Y K Á T A L I N )

Bevezetés

Magyarságtudatom és városom, Szentes iránti kötelességem tudata szellemében készült el ez a munka. Érzem, hogy ezzel tartozom városomnak. Szükségesnek érzem azt, hogy két kivételesen erős, és nagy szellemnek barátságát közvetítsem, megismer­ tessem, — annak legközvetlenebb megnyilatkozásaiban. Németh László és Mátyás Sándor barátságának sok összetevője van. Közös bennük a nemzeti és a társadalmi tudat, — öntudat — és még a fizikai értelemben vett haza is benne rejlik ebben a barátságban. Benne rejlik erkölcsük arcképe is. A leglényegesebb korrektívum az, hogy a felszabadulás utáni években mindketten tanárok voltak a Hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban. S bennük a legújabb korig terjedő lelkialkatot szemlélhetünk meg, s az, a társadalomtörténeti fejlődés eredménye és következmény is. Németh László az író-orvos-tanár, — akiről számos tanulmány jelent meg, ez esetben e barátságban úgy szerepel, hogy csak saját megállapításomat rögzítem itt, és nem a tudományos világ igazságainak mértékét. E munka tehát nem úgy készült, mint ahogy a legtöbb, hasonló célú kísérlet. Korszakuk keretén belül a barátságukat, közös jellemképüket próbálom meg­ rajzolni. Kettőjük barátságát lelkialkatuk hasonlósága szabta meg. Mindketten latinos szellemek, polihisztorok, amit csak mély műveltségre törekvő, rendkívül higgadt, komoly, kitartó, megfontolt emberek érhetnek el. A mai fiatalok nagyrésze, ha majd megöregszik, elmondhatja a jövő fiataljainak, hogy abban a korban éltem, amikor Németh László megtisztította a felfogást, —„mindig a becsület útját keresni, s követni!” Németh László nagyságával lenyűgözte kora szellemét és az utódaiét. Nem védte anyagi pajzs. Szavának kardja övezte őt! Mátyás Sándor is olyan alkat volt, aki mindig a tudomány útját kereste és kö­ vette, az erkölcsiségének megfelelő igazságot. A csodálatosan egybehangzó szellemek, mindig képesek és hajlandók sajátos barátságra lépni. Ők maguk a külsejükre egyszerűek, hangjuk mély, tömör és megfontolt. Társal­ gásukban szűkszavúak, világosságra törekvők. Ezen írásom kettőjük barátságát kívánja ismertetni. A második munka Mátyás Sándor halála előtti öt évet, házasságunk utolsó öt évének naplótöredékeit foglalja magában. Szentes, 1989. június 20. özv. D r . M átyás S ándorné szül. B áthory K atalin

195

M átyás S á n d o r :

NÉMETH LÁSZLÓ

Németh László! Ha olvasom, hallom, vagy leírom a nevet, elnémulok. Agyon­ nyom, megsemmisít emberi és írói tisztaságának nagyságával. Chalepa ta kala! Mit mondhatok én róla? Németh László az az író, aki meg­ örökített műveiben mindent magáról, koráról, nemzetéről, sőt minden lényegest az egész emberiségről. Maga alkotta meg írásai kritikáját, s mint magát állandóan elemző boncoló egyéniség (orvos volt) még kritikájának kritikáját is. Közismert volt róla, hogy nem volt könnyű riportalany. Egy újságíró interjút akart vele készíteni, s azzal bocsátotta el, hogy olvassa el a műveit. Féltek tőle ettől kezdve az avatatlanok, mert ő is bizalmatlan lett mindenki iránt, akit avatatlannak érzett. Meggyőződésem, hogy Németh Lászlót valaki vagy elfogadja úgy, ahogy van, vagy az ellensége. Minden írónak lehetnek és vannak gyöngébb művei, de azokat nem hányjuk örökösen a szemére, ha jelentősége egyébként vitathatatlan. Ady gyengébb, sőt rossz versei ellenére is Ady. De pályáján, gondolatrendszerében nincsenek töré­ sek. Csak fejlődésről beszélhetünk nála, és nem okvetetlenkedhetünk fenntartások­ kal, nyegle, vagy szellemeskedő bírálatokkal s megjegyzésekkel, mert olyan nevetsé­ gesen szellemi szegénylegények leszünk, mint a különben kiváló művész és író Márai Sándor, aki nem átallotta 28 éves fővel leírni: ...»nehéz volna elvitatni, hogy Ady Endre egyike a magyar irodalom legnagyobb „ripacsainak”«. Hogy ne is említsem Kosztolányi Dezsőt, aki szintén csak maga ellen vétett, amikor Ady Endre sajátos szempontú értékelését közreadta. Emlékeztessek csak Nagy László szép, Adyról szóló költeményére: sajnos, nem tudom szószerint idézni. Nagy László kimondja, nemcsak érzi, hogy aki Ady Endrét még gondolatban is sérti, labancnak is hitvány. Sokat foglalkoztam látszólag Adyval, mindezt csak azért, hogy világosabbá te­ gyem azt a párhuzamot, amit Ady és Németh László munkásságában és a magyar nemzeti gondolat és szellem történetében és fejlődésében közöttük érzek. Németh László munkássága teljes egészében töretlen, és ha lehet, csak fejlődésről szólhatunk minden ellenséges vagy ellentétes ,,de” nélkül. Egész élete, minden munkája a nemzeti felemelkedés, a haladás, a jó ügy szolgálatában állott. Szocialista volt, első megnyi­ latkozásától kezdve az utolsóig. Kritikus helyzetekben féltette az ellenségtől demok­ ratikus vívmányainkat. A művészi tisztaság, és erkölcs tanítója és példaképe volt apostoli életével. Benne csak a gáncsoskodás, vagy az ártani akarás keres hibákat, foltokat. Lukács György szerint az Iszony-ban még — és ezt a meggyőződést mind­ annyian osztjuk, — ideológus volt. De zászlaján (most művészi értékeire nem is gondolok) mindig a jó ügy, a haza üdve és önzetlen szolgálata volt a jelszó. Nem kellett köpönyeget forgatnia, és ezért érte állandóan annyi támadás jobbról-balról hosszú pályafutása során. Nem egyszer hivatalos hajsza folyt ellene, s csak mikor Népköztársaságunk a Kossuth-díjjal tüntette ki 1957-ben, majd még életében oeuvre197

jének a maga nemében páratlan és parádés összkiadására vállalkozott, csendült el; de nem szűnt meg teljesen a régi bizalmatlanság, elhallgatás; az éles támadói hang — blaszfémia volna egy-két nevet is emlitenem a Németh Lászlóé mellett — legjobb esetben szordinós zsörtölődéssé változott. Már biztosra vehető, hogy a XX. századi magyar irodaim, szellemiség két leg­ nagyobb és legeredetibb megtermékenyítő gondolkodója: Ady a század első felében és Németh László a másodikban. Irodalomtörténeti sorsuk és szerepük is hasonló; vízválasztók. Németh László azt a szerepet tölti be napjainkban mint Ady a század elején. Vele vagy ellene. Ez a vele, vagy ellene különbözteti meg a két Magyarorszá­ got; a haladót és az ócskát Ady korában. Ma viszont még Németh László hívei is elkövetnek olyan baklövéseket, talán a Minőség forradalmára vagy Az értelmiség hivatására gondolva, hogy a műveltek cinkosságát keresi, irtózik a tömegtől, harma­ dikutas; ezek a megbélyegző állítások tévesek, félreértésen alapulnak, vagy azt mu­ tatják, hogy az illetők nem ismerik Németh Lászlót vagy rosszul ismerik. Nem volt benne semmi elkülönülési szándék, semmi tömegiszony, semmiféle harmadikút­ keresés. Éppen az fájt neki, hogy kevesen ismerték és olvasták, vagy tudatosan, vagy öntudatlanul félremagyarázták. Mert egy bizonyos, Németh Lászlót érteni, élvezni, vagy szeretni; adottság kérdése. Rá kell, hogy hangolódva legyünk, bizonyos oltás kell bennünk, hogy megértsük és megszeressük. Ezt csak művei olvasásával kaphat­ juk meg, ha meg van bennünk az értékelésre kész fogékonyság. Művei olyan tökéletes zártságot és teljességet alkotnak, hogy akik nem vele nőttek, nehéz még csak tanácsot adni is megközelítésükre. Olyan zárt és tökéletes egésznek érzem Németh László munkásságát, mint a kört, ezt a hibátlan geometriai alakzatot. Nincsenek élei, szögletei, kiugrásai, rövid, hosszú, vagy párhuzamos olda­ lai. Mondatai sorjázásában nincsenek üresjáratok. Nem könnyű olvasmány. Mintha breviáriumot tartanánk a kezünkben. Minden mondata csillogó gyöngyszem. Már­ ványba való metszés után kiált. Minduntalan egy-egy axióma, maxima, vagy epi­ gramma. Glosszák gyűjteménye. S mindig tanít. Maga is szenvedélyes tanuló hogy tanítani tudjon. Ez a pedagógiai furor fogja meg olvasás közben az embert, és teszi szenvedélyes rajongójává. Minden mondata provokál, a gondolkodásra, a haladás, a jó ügy mellett. Zsenialitása minden mondatán átsüt. Németh László akkor volt elemében, ha taníthatott, és volt is kiket tanítania. Hódmezővásárhelyt azért szerette meg, mert ott fenntartásnélküli szeretetet érzett és kapott mindenkitől, nem is szólva diákjairól, akik szerették, ha nem is értették, vagy értékelhették igazi érdemei szerint. De nagyságára, szellemére elő voltak készítve. Üstökös érkezett közénk, járta végig legkitűnőbb tanárunk az osztályokat, ahová az igazgatóiból első óráira indult Németh László. Persze nem ez volt az igazi előkészítés. A Tanú minden száma megvolt az ifjúsági könyvtárban, a diákok ismerték. Németh László igazi méltatását és értékelését csak vele congeniális szellem vé­ gezheti el. Lehet, hogy erre még sokáig kell várnunk, nagyon sokáig. Sőtér tanár úr1 szép és lelkes megemlékezésében a regényeit tartja a legmaradandóbb értékeknek. Mi nem osztozunk ebben a véleményében. Németh László egyformán maradandó és nagy minden műfajban: az egyszerű novellától a legnemesebb veretű tanulmányok­ ig. Ő mindig minden sorában gondolkodó volt, és elgondolkodtató példakép ma is, és az is marad. Sokat beszélhetnénk nemcsak műveiről, hanem mindennapi életéről is. De be­ széljenek helyette művei. 1 Sőtér István (Szeged, 1923. VI. 01.—1988.): író, irodalomtörténész, egyetemi tanár. 1938tól a JATÉ-n, 1952-től a bp-i ELTÉ-n egyetemi tanár. 198

Én boldog vagyok, hogy vele egy korban éltem. Szerencsés is, hogy vele egy városban és egy intézetben dolgozhattam három esztendőn keresztül, és még büszke is talán, hogy az én gondolatom, ha nem is az érdemem, hogy a Bethlen Gimnáziumba hívták meg tanárnak olyan időpontban, amikor az óvatosság, a jó életért való rejtőzködés, a félelem vagy a sunyi oktondiság, ritkábban az egyenes ellenszenv bezárta előtte a kapukat. Nagy szomorúságomra Szenteshez egy-két mikroszkopikus fonálon kívül semmi sem köti Németh Lászlót, pedig itt is lehetett volna második szülőföldje, itt is lelhe­ tett volna otthonra, amint ezt 1954-ben terveztük, de körülményeim, rajtam kívül álló okok ezt meghiúsították. De még ezután is. Legyünk most őszinték és becsüle­ tesek; mi nem is kaptunk rajta, nekünk nem kellett. Hiányzott belőlünk az a bizo­ nyos oltás. Elszalasztottuk az alkalmat, hogy vele találkozzunk, mintha bedugott fülekkel süketek és némák maradtunk volna próféciáira, építőköveket kereső, hívó szavaira még akkor is, mikor nevének árfolyam-ingadozása már megszűnt, és bőven voltak intézetek, intézmények, iskolák és közösségek, amelyek versenyeztek a meg­ tiszteltetésért, hogy körükben hallhassák vagy tisztelhessék. De ez már az életút és nagyrészt intimpistáskodás, aminek ő maga volt a legnagyobb ellensége. Németh László! Rólad írni majd a jövő század nagy szellemóriása fog; ha lesz. Érdemtelen vagyok arra, hogy a nehéz és erőmet meghaladó, de szép feladatról töb­ bet szóljak, még, ha tudom is: Chalepa ta kala. {Mátyás Sándor nyug. nyelvésztanár) Szentes 1971.

199

M átyás S á n d o r

élete

Mátyás Sándor Szentesen született 1908. szeptember 24-én, szegény iparos csa­ ládban. Édesapját az 1914-es mozgósítás első napján behívták katonai szolgálatra, és anélkül, hogy egy nap szabadságot is kapott volna, 1916. január 16-án hősihalált halt. Édesanyja, a férje halála után kereset nélkül maradva, varrásra kényszerült, s így nevelte gyermekeit. Az éjjel-nappal tartó fizikai munka annyiia megviselte szer­ vezetét, hogy ágynak esvén, 1918. szeptember 24-én — fia születésnapján, aki tíz éves volt akkor, — meghalt. Sándor és Katalin árván maradt, s a szegény sorban élő, öreg, iparos nagyapjuk nevelésére szorultak, aki Mátyás Sándor hivatalos gyámja is volt. Mátyás Sándor iskolai tanulmányait először szülővárosában, Szentesen kezdte. Négy elemit kitűnő eredménnyel, és utána 1919-től, 1927-ig a Szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban tanult, s az osztályban mindig a legelső (Preaclarus) volt. Tanárai szerint primus inter pares. így került a Debreceni Tudomány Egyetem Böl­ csészeti Karára 1927-ben, ahol tanulmányi eredményei alapján mindig ingyenes és ösztöndíjas volt. Ettől kezdve a nemes hagyományokban leghíresebb, legrangosabb, legpatinásabb kollégiumba került, ahol a Tanárképző Intézetnek is tagja lett, görög— latin—magyar—francia szakos és neves akadémikusok és professzorok lettek tanárai: mind pld. Dr. Hankiss János,2 Dr. Zsigmond Ferenc3 stb. Ösztöndíjával lehetővé vált számára (közben egy évre kapott tanulmányira is), hogy Európa minden országában hónapokat, sőt a nancy-i Tudományegyetem Bölcsészeti Karán egy évet is tölthetett el, akkor már, mint a hódmezővásárhelyi „Bethlen Gábor” Gimnázium rendes ta­ nára. Ösztöndíjakkal járt Görögországban, Angliában, Franciaországban, Itáliában stb. Tanári oklevelet 1932. május 10-én szerzett, a bölcsésztudomány doktora diplo­ máját 1939. június 17-én kapta, magyar—latin—francia nyelvből és irodalomból. Gyakorló tanári éveit a Debreceni „Arany János” Gimnáziumban töltötte 1932—33 tanévben. Még ez év őszén 1933-ban megválasztották a hódmezővásárhelyi „Bethlen Gábor” Gimnázium latinszakos tanárának, s még e tanév folyamán beiratkozott a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre, hogy angol nyelvből és irodalomból is képesítést szerezzen, ami 1936-ban sikerült is. Közben jelentős társadalmi munkát is végzett. 1945-ben a Szakszervezet, majd 1946-ban a Párt tagja lett. Idős, egyedül élő nagynénje4 gyámolítására, saját kérésére 1948-ban hazahelyezték Szentesre a 2 Hankiss János (Bp., 1893—1959 Bp.): irodalomtörténész. 1916-tól haláláig a debreceni egye­ temen dolgozott, előbb lektorként, 1923-tól mint egyetemi tanár. 3 Zsigmond Ferenc (Kunhegyes, 1883. III. 06.—Kunhegyes, 1949. VII. 20.): irodalomtörténész. 1922—34 között tanár Debrecenben, 1930-ban a debreceni egyetemen címzetes rendkívüli tanár lett. 1 Fekete Jánosné (szül. Keresztes Nagy Erzsébet): Fekete János állatorvos volt, felesége ház­ tartásbeli.

201

Horváth Mihály Gimnáziumba tanárnak. Itt társadalmi munkáját tovább folytatta, előadásokat tartott, ugyanúgy, mint előbb Hódmezővásárhelyen, s vállalata a taná­ rok párt alapszervezetének titkárságát is. 1949-ben beiratkozott a budapesti Lenin Intézetbe, ott mint levelező tag, képesítést szerzett az orosz nyelv tanítására, amit 1949-től, 1956-ig kizárólagosan, minden más tantárgy nélkül, hét éven át tanított. Közben két ízben is kapott egyetemi tanárságra meghívást. Először Sopronba az Erdőmérnöki Egyetem idegennyelvű lektorátusának vezetésére, majd a szegedi „József Attila” Tudományegyetem Germán tanszékének keretében felállítandó angol tagozat adjunctusi tisztségére Halász Előd5 professzortól. Szolgálati évei befejezésével az „Oktatásügy Kiváló Dolgozója” lett, kitüntetéssel és emlékéremmel, 1968 szep­ tember havában vonult nyugalomba. Mátyás Sándornak a Hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban és a Szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban számos tanítványa volt, akik időközben kiváló egyetemi tanárok, orvosigazgatók, írók, költők lettek, magukkal vitték azt a morált és tudást, amit Tőle sajátítottak el. Dicsőségesen túlélte ezt a kort. Régi diák­ jai, még tudják, hogy a jellegzetes, lefojtott, suttogó hangját, olykor kemény, gúnyos megjegyzés váltotta fel. Az ó-görög, új-görög, latin, olasz, francia, angol, német orosz és magyar nyelv tudója volt. Mátyás Sándor a nyelvekben költői alkotást látott, és az esztétika mérő­ zsinórjával mérte. Szinte naponta szóba hozta Hellasz antik világát. Legjobban a francia nyelvet kedvelte. Fordította: Priestley könyveit. Francis Jammes: „Champetrerios et Meditations.” c. írását „A tenger” címen magyarra fordította, gyönyörű nyelvezettel. Történeti tanulmányt írt a római líra fejedelméről, a kétezeréves költő­ ről: Horátius-ról is. Tanulmányt írt Juhász Gyuláról. Útirajzokat külföldi utazásai­ ról. Választmányi tagja a hódmezővásárhelyi Tornyai társaságnak, szerkesztőbizott­ sági tagja a hódmezővásárhelyi Szoc. Dem. Alföldi Újságnak, a Puszták Népe c. hódmezővásárhelyi lapnak, a hódmezővásárhelyi kulturális életnek résztvevő tagja volt. Tagja a Délsziget c. lapnak, tagja a Magyar—Szovjet művelődési társaságnak. Számos előadást tartott. Pl. Szegeden orosz szeminárium vezető volt. Több dísz­ oklevelet, igazgatói dicséretet kapott. Honvédtiszti tanfolyamon orosz nyelvtanár. Alapító tagja a hódmezővásárhelyi „Cseresnyés” Kollégiumnak. A Szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban egy régi iskolatársával,6 aki Amerikában él, alapítványt tett, „Barátság” néven, amelyet minden évben a legjobb „angol” nyelven érettségizett diák kapta meg, jutalomként. Mátyás Sándor angolnyelvű iskolakönyvet is írt. Váci Mi­ hály költő szerkesztő így ismerte el: ...„bírálata nagyon hasznos, mert örömmel látja majd, hogy a jónak ígérkező szöveggyűjtemény elkészítésében Önnek nem kevés része volt. Tisztelettel üdvözli: Váci Mihály7 s. k. szerkesztő. (1957. november 1.) Mátyás Sándor színdarabokat fordít pl. Moliere (melyeket Hódmezővásárhe­ lyen előadnak). Népfőiskolái előadásokat is tartott. 1970-ben nagy munkát végzett fordítás terén. Lefordította: Virginia Woolf angol írónő azon két nehéz fordítású re­ gényét, melyhez még senki sem mert eddig nyúlni, — a Hullámok és a Világítótorony c. műveket. Erről a munkájáról a Csongrád Megyei Hírlap, a több fővárosi iro5 Halász Előd (Bp. 1920): irodalomtörténész, germanista. Több éven át volt a szegedi bölcsész­ kar dékánja. ‘ Papp Géza (Szentes, 1908. XI 28.): tanár. 1914— 1921 között Magyar Királyi Állami Hor­ váth Mihály Reálgimnázium diákja. USA-ban él; 1985-ben Mátyás Sándorral alapítványt hozott létre a Horváth Mihály Gimnázium diákjai számára. 7 Vád Mihály (Nyíregyháza, 1924. XII. 25.—Hanoi, 1970. IV. 16.): költő, író. József Attiladíjas (1956, 1962), Kossuth-díjas (1966).

202

dalmi lap is megemlékezett. Kedves hódmezővásárhelyi kollegája; Szathmáry La­ jos,8 aki ma Hódmezővásárhely díszpolgára, 1972. március 14-i Mátyás Sándorhoz írt levelében ezt írja: „Olvastam művedet... Azt a finom stílusművészetet, amellyel az írónő körmönfont mondatait magyarul tolmácsolod. De a tartalmán túl, amely olvasottságodat dicséri, hadd örvendezzek annak az esszéstílusnak, amelyben ez a bevezetés meg van írva. Ki tud még így írni manapság? Nem tudom, nem jobb-e, mint műalkotás, magánál a regénynél. Gratulálok...ölel: Szathmáry Lajos s. k.” Szathmáry Lajos egy 1957. október 22-i leveléből: ...„Biztosra veszem, mégsem mész el Szentesről, Te a gimnázium agyközpontja maradsz!” Németh László hosszasan ír Mátyás Sándorról a Csongrád Megyei Hírlap Vihar­ sarki vasárnapok című rovatában a 31. számban „Pillantás a jövőbe” címen. Kristó Nagy István,9 aki hódmezővásárhelyi tanítványa volt Mátyás tanárnak egy 1980. szeptember 11-i Csongrád Megyei Hírlapban ezt írja: „...de Vásárhelytől akkor sem szakadt el egészen Németh László, néhány régi tanár-baráttal levelek ál­ landó lánca kapcsolta össze továbbra is. Pl. Mátyás Sándorral, Sipka Sándorral és feleségével. Erről a korszakról talán ezek a levelek mondják majd a legtöbbet” . Mátyás Sándor naplójegyzeteiből apró bejegyzések, ... szavak ... sorok. „M a orvosok, tanárok ... latin nélkül??” „Németh László sohasem függetlenítette magát az időtől...” „Rám nem kötelezőek azok a korlátok, amit a külső világ rak az egészségesekre, mert sajnos negatív cavernával élek... (húga és édesanyja tüdőbajban haltak meg fiatalon). „Én egy kicsit mindenkihez hasonló ember akarok lenni...” „milyen fárasztó volna az élet, ha az öntudat és akarat sohasem menne szabadságra” „Az élet keserűségének infernóját megjárt emberek pesszimisták...” „...én...én csak választékos ízlésű közönségnek írtam ...” Mátyás tanár-precizitására jellemző pl., hogy amikor olvasta Németh Lászlónak az „Utolsó széttekintés” c. könyve 38. oldalán a megszakítást Shakes-peare, — e nyelvtani hibát azonnal kijavította a könyvben, így: Shakes-speare, s megjegyezte, hogy milyen gondatlanok a nyomdászok. 1938. június 13-i hódmezővásárhelyi levelében ezt írja Mátyás Sándor: „...van bennem valami eredendő romlatlanság, hiszékenység, gyermekiesség, exatláltság, fokozódó lelkesedni tudás. Megéri? Ki tudja? Feledek! Hiszek!... lassanként büszke leszek, hogy ehhez a száműzött s Közép-Európában, vagy napjainkban sehol sem szívesen látott csapatkához tartozónak érezhetem m agam...” Mátyás tanár-modorában az angolokéhoz hasonló kimértség volt. Vigyázott mondataira, és csak a legválasztékosabb kifejezésekkel élt. Természetesen kifejezéssel tudott elmondani megvető axiómákat. Mozdulatai lassúak, komolyak voltak. Mindig megőrizte méltóságát, szokásait, önmaga kultuszát, Németh László elveivel közös elveikkel átitatott korrektségét. Abszolút következetes volt. Pesszimista is volt, mert megjárta az élet keserűségének minden információját. Hangja csípős, kesernyé­ sen szatirikus, mint kritikus is. Erről a volt tanítványai sokat tudnak mesélni. Szentesen, egy kis csendes zugban született. Hódmezővásárhelyi otthonát is csöndes zugban alakította ki.

8 Szathmáry Lajos: A Bethlen Gábor Gimnázium magyar—latin—görög szakos tanára 1930—41 között, Tanyai Tanulók Otthona megalapítója, Hódmezővásárhely díszpolgára. 9 Kristó Nagy István (Sándorfalva, 1921. VI. 16.): irodalom- és művészettörténész, kritikus, szerkesztő.

203

Mátyás Sándor egy angol óra előtt: „Én nem voltam szigorú. Ezután sem leszek. A rendtartás és ellenőrzés rám is köte­ lező viszont. Akinek 1-es lesz beírva, megbukik. Kérek tehát mindenkit, hogy a mi­ nimumot végezze el, aki tanulni akar, erőltesse meg m agát! És legyen bizalommal! Ez iskola! Aki nem dolgozik, magát zárja ki saját maga az iskolából! Preparálni kell, itt csak angolul beszéljük meg, otthon lefordítják! ...Try to say this sentence with correct intonation!” Mátyás Sándor naplójából egy kis papírjegyzet került elő, kiderült, hogy Németh László-i idézetet írt rá, Mátyás tanár, íme az idézet: „Én is egy viccel birkóztam egész életemben. Anyámból kivágtak egy matrózblúzos, gyorsesző, kötelességtudó, ingerlékeny, és hiú kisfiút, s ebbe belecsukták az apám lelkét, a csillagos éjszakák emlékét, amelyen birtokát őrzött, s a juhá­ szok meséjét hallgatta az Ér menti akiokban.” Németh László: „Pillantás a jövőbe” c. Cs. m.-i Hírlapban megjelent kulturális mellékletbeli és Mátyás Sándorról írt cikk: „Szentes felől — egyik regényhősömmel — érkeztem meg a Népkerti állomásra. Az az egy nap, amit előzőleg a társaságában töltöttem, jól belerázott a régi vásárhelyi hangulatba. Vendéglátóm szentesi iparos­ ember fia, akit egy öreg nagynéni, s egy festői zsákutcába húzódott házacska várt vissza, ide is nősült; az a másfél évtized azonban, amit Vásárhelyen töltött, nem csak, hogy tökéletesen asszimilálta, de a város egyik nevezetes képviselőjévé tette. Most jól van, mondják a mostohalányai, amikor a kedélyállapota felől érdeklődöm. Megkapta a nagy Országh-féle szótárt és azt tanulmányozza. — Kérlek, angolul tanulok, — mondja nekem is, amikor jól elkülönített lakásában találkozunk, s kérdem, mit csinál. Amiben azonkívül, hogy aligha van középiskolai tanár, aki jobban tud nála angolul, az a humor, hogy igaz. — S mi a célod vele? — Egy tanárnak mégiscsak illik a szakmájával foglalkoznia. Az idén ugyanis az öt szak­ nyelv közül az angolt bízták rá, minden osztályban egy tucat gyerekkel, amivel na­ gyon meg van elégedve. Ha jól kialszom magamat, — mert mindig álmatlanságban szenved, — fölülök a katedrára, segy órán át angolul beszélek; nem érti senki, de én jól elszórakoztatom magam. Amihez persze tudni kell, amit én épp a napokban hal­ lottam, hogy a bölcsészet legjobb orosz—francia szakos hallgatója az O kezéből, s bő ajánlásával került az egyetemre. Könnyen ráállt, hogy átjöjjön velem Vásárhelyre, hisz Ő is azt tartja hazájának. Az úton az én hiányos vásárhelyi galériám gyarapí­ totta; a nevezetes emberről beszélt, akit nagy csodálkozására nem ismertem, s aki jelenleg a harmadik egyházat szolgálja, s Tolnában annak idején állítólag mind a négy pártot egymaga szervezte meg...”

204

„ M átyás Sándor

levelesládájából ”

Mátyás Sándor egyetemi éveinek nyarán nevelő volt Szász Károly10 gyermekei mellett. Tekintetes Dr. Mátyás Sándor főgimnáziumi tanár úrnak Hódmezővásárhely Református főgimnázium Kedves Sándor Öcsém! Tegnap érkezett táviratából nagy örömmel értesültem megválasztásáról, s hogy az egyhangúlag történt. Isten minden áldását kérem magára és buzgó munkásságára! Vivát, floreat, ereseit!... Holnapután, (11-én) költözünk vissza Budapestre (I. Attila u. 7. II/1.). Úgy gondolom, ez a lev. lapom m ár Vásárhelyen találja. Balatonaliga, Szász-villa 933. IX. 17.

Meleg kézfogással szerető öreg barátja S zász K ároly

“ Szász Károly (Bp. 1905. IX. 13.—1980.): könyvtáros, költő.

205

1 1954. V. 30. Mátyás Sándor tanár leveleivel Németh Lászlónak Szentes Apukám édes, a hűvös idő ellenére nagyon kellemesen érezzük magunkat; olvasgatunk, és tihanyi ügyeinket intézzük. — Nagyon várjuk a leveled, hogy szeren­ csésen megérkeztél-e, s pontos címed. Akkora majd remélem részletesen beszámolhatunk az itt intézettekről. Sokszor csókolunk: M a g d i és L a c i 11

2 1954. jún. 13. Kedves Sándor, noha Hojcsival,12 volt tanítványunkkal s új Kollegáddal, üzemtem, írok is, hogy meg­ köszönjem szívességedet. A VI. Henrik második s harmadik részét esetleg hozd át s aztán majd megbe­ széljük, hogy nálam marad-e vagy akkor használom föl, amikor „Szentesre telep­ szem”. Mert hiszen csak hetek-hónapok múlva kell. Én pedig hamarosan indulok innét s így csak a csomagomat gyarapítaná. Amióta itt voltál kaptam egy knock-autot (családi természetűt), amelynek kö­ vetkeztében hamarább hagyom el Vásárhelyt mint eredetileg terveztem. Debrecenbe hívtak a Gulyás Pali13 kis szobájába, még tervezett emlékeimet megírni róla, de nem tudom, mikor szabadul fel a helyiség — mert a család kimegy előbb Bocskayba. Augusztusra Irma14*is hívott — hogy a lakása szabad lesz; esetleg Szarvasra megyek, ott élő rokonainkhoz — de Pestre a nyugalmam érdekében nem akarok menni. Németh Magda és Német hy László: az író lánya és veje. Hojcsi P ál(Hmv-hely, 1929. VIII. 21.): tanár. 1943— 1947 Bethlen G ábor Gimnázium diákja; 1952—1964 Horváth Mihály Gimnázium tanára; szentesi Közgazdasági Szakközépiskola ny. igaz­ gatója. 13 Gulyás Pál (Debrecen, 1899. X. 27.—Debrecen, 1944. V. 13.): költő. Fülep Lajossal és Németh Lászlóval együtt szervezője, főszerkesztője a népi írók lapjának, a ,, Válasznak”. 11 Rácz M iklós felesége, szül. Nagy Irma; később a Horváth Mihály Gimnázium tanára. 11 1J

206

A szentesi letelepedésről élőszóban többet. Egyet kell meggondolni, hogy az én életem ma már csak munkából s pihenésből áll, ha ilyen érzelmi reakciók nem sza­ kítják félbe. Ha tehát neked kedved van kissé a munkám körül kuktálkodni, azon az olvasásnak, tűnődésnek neki kapni, az termékeny együttlétté tehetné az egymás mellett létünket is. De ha lelki bajainkat kezdjük el egymásnak panaszolni, akkor az én nagyon szűkhatárú, s nagy beosztást igénylő életem azt ma már nehezen bírja ki. Tehát félre a lélek, a fájdalom, s éljen a szellem, az alkotás! — jeligével kellene kez­ deni ezt a szentesi kort — még pedig úgy, hogy tartanánk egy kis próbaidőt — amely alatt te is meglátnád okos dolog volt-e engem odahívni, s én is — hogy jogom van-e dolgom miatt — állandóan megtelepednem. Arankának15 köszönöm, hogy a tervezgetésben veled részt vett s a jövő hét első felében lehetőleg csőtörtökig bezárólag, vele együtt várlak. Sok szeretettel, kézcsókkal: N émeth L ászló

Állapotom a kiállt izgalmak miatt elég rossz, de addig remélem összeszedem magam.

3 1954. VI. 18. Kedves Sándor! Azért is írok, nehogy gondot okozzak neked átmenesztésem miatt. Nagyon jól telt a délután; Carlylet olvastam, egy fiatal gazdával beszélgettem, utána mélyen aludtam. Ha Debrecenből tegnap megjön a mai levél, át nem megyek. így vasárnap reggel utazom; tehát könnyen kijöhetsz, ha egészséges vagy. Ha nem, az sem baj. — Majd visszafelé jövet! Szeretettel ölel, Aranka szívességét, gondosságát külön is köszönöm, nagynénédnek add át kézcsókomat. N ém eth L ászló

Debreceni címem: Koczogh Ákos. Vöröshadsereg u. III. 1. IV. em.16

16 Szül. Pintér Aranka, Mátyás Sándor első felesége.

207

4 Kedves Barátom ! Azóta biztos rég hazaérkeztetek Arankával nyári turnétokról; én is feliben já­ rok már napi itókámnak; s még mindig nem köszöntem meg — leveled; hogy azon az izgalmas reggelen kijöttél elém — s a nagyobb dolgokat, amiket meg kellene kö­ szönnöm. Debrecenben csak néhány napig maradtam. Az ottani folyóirat megriadt Petőfi drámától16 s a maga árnyékától. (Különben épp ma adják elő a rádióban); Gulyás Pál poszthumusz verseit, — amelyeket át akartam nézni, fenn voltak Pesten, így én is utánuk mentem. Otthon egy kis izgalom ért, olyanféle, amilyeneken te szoktál szakításokkor átesni, s amely egyre kevésbbé illik életkorunkhoz; s állapo­ tomhoz, úgy hogy most anyámnál lakom, akit szívdecompenzátióban találtam s félig vak is. Igen kevés emberrel érintkezem; a lányaim is hetente egyszer ha eljönnek hozzám. Hogy Szentesre ezen a télen lemehetek, nem igen hiszem. Anyámat nincs kire bíznom. Pedig szívesen volnék nem Pesten; itt még jobban utolérnek az idegességek. Ha egyszer nincs jobb dolgod, írd meg azért, hogy képzeled az én ottani elhelyez­ kedésem; csak lakást kapnék vagy kosztot is, hogyan. Hogy számontarthassam ezt a lehetőséget.. Ti Arankával együtt vagytok már (nem merem úgy kezdeni, hogy összeháza­ sodtatok-e, mert említetted, hogy akadályai vannak)? Azt hiszem nagyon jó barát, ápoló s ösztöke lesz neked — kiver az oblomovizmusból. Bp. 54. júl. 29-én. Ölel: N émeth L ászló

5 Kedves Sándor! Nagyon megörültem levelednek. Hát nászút után vagy, egy életrevaló asszony karjában, aki agglegénységeddel, remélem neuraszténiádnak is véget vet majd! Az én letelepedésem Szentesre előttem is egyre kívánatosabbá válik.. S nemcsak kívánatosabbá, lehetségesebbé is. A nagybátyám haldoklik; felesége felszabadul s megfelelő összegért tán hajlandó lesz anyámnak utána nézni, úgy hogy itt hagyha­ tom.. Egyelőre ideiglenesen s ha beválik odalenn, véglegesen. 18 „Petőfi Mezőberényben” c. darab 1954-ben készült el, még abban az évben megjelent a

,,NépmüveIés"-btn. 20 8

Csak azon aggódom; nem gond-e ez nektek — nem az egyszer kimondott szó­ hoz ragaszkodtok-e.. írod, hogy most veszel bútort.. Én ugyan, egy ágyon, asztalon, széken s két-három ruha elhelyezésén kívül semmit sem kívánok: de ez is rengeteg ma s hátha nélkülem megtakaríthatjátok. Aztán hogy fogadja nagynénéd az odaköltözésemet: nem leszek két front közt valami hadterületi célpont; ez a hypertoniámnak nem igen használ.. Végül, van-e valami remény odalenn tüzelő szerzésre.. Mert ha a langyos szoba biztosítva nincs, akkor bizony munka és barátság minden álma hiába­ való az én állapotomban. Ezt a levelet csak azért írom, hogy hajlandóságomról biztosítsalak, de arról is, hogy látom a nehézségedet s nem akarom, hogy kényes idegrendszereddel nagylelkű terheket vállalj. Arankának mond meg, hogy minden nap háromszor gondolok rá s a hőstettére.. Nagyon hálás vagyok neki.. Az is vonz Szentesre — hogy szükség esetén ott egy asszony védené pusztuló testemet, ha az a kórház zsákmányává lenne. Neki kezeit csókolom; téged ölel: Budapest, 1954. aug. 8-án N émeth L ászló

6 Kedves Sándor! Olyan kedvesen hívsz (a barátság vagy az új házas állapot öreg szülőházad s friss otthonod valóságos költőjévé tett; — pedig tudom, milyen nehéz munka az írás nálad) — hogy főbenjáró nagy ok nélkül igazán végek lenne legalább a kiábrándulást meg nem szereznem neked.. Vagyis úgy értem, hogy a próbaáttelepedést, ha csak közbe nem jön valami, most már megpróbáljuk s ottlétem majd bizonyára téged is meggyőz, amiről annyian meggyőztek — én sajnos nem tudom miért, — hogy az együttlét velem nem olyan kívánatos, mint a várakozás rája. (Furcsa módon, azegyüttlét emléke megint javul; éppúgy mint műveim íze: amíg üres szájjal csemegézik, összefut a szájban a nyál, amikor az új művet megismerik, az arcokon hosszúranyúlt csalódás, s évek múlva — ezekre emlékezve új érdeklődő várás s új csalódás). Szóval megyek; egyelőre egy könnyű bőrönddel; s minthogy a télre, ha ott aka­ rok maradni, föl is kell készülni, a legjobb, ha minél előbb, hogy lássuk az én múzsám a hellyel s ti velem meg lesztek-e elégedve.. A részleteket ott lenn megbeszélhetjük. A kosztot én is úgy tartanám legelőnyösebbnek, ha anyósodéknál kosztolhatnék; csak az a tapasztalatom, hogy az a kis koszt javítás, amit a háziasszonyok ilyenkor nehezen tudnak megállni, a család öt-hat tagjával beszorozva, igen nagy költségemelkedés, amelyet a kosztpénz nem fedez. Holott én most elvből, betegségem miatt 209

is has-aszkéta vagyok. Vacsorát már évek óta csak hideget eszem, s most még egy-két rizsnapot is tartok hetente; a hydergin mellett, úgy hiszem e mérsékelt koplalásnak köszönhetem, hogy a vérnyomásom lejebb ment, illetőleg, hogy a sokféle izgalom nem ugrasztottá fel. Ha tehát azt látjuk — hogy a házikoszt sem titeket, sem engem nem fenyeget romlással; maradhatunk ennél, de én igen szívesen étkezem vendégló'ben is. (Még valami erről a tárgyról: a tejet melegen iszom, elvigyem a gyorsforralónkat, vagy van ott valamilyen szerszám, amin én megmelegíthetem, esetleg teát csinálhatok.) Nagyon örülök a szentesi remeteségnek s remélem némi munkába is be tudlak kapatni; viszem a Shakespeare fordítást; esetleg annak a problémáin át — egy kis Erzsébet kori búvárkodásban. Minthogy szeretem munkával kezdeni a hetet, úgy­ hiszem a legjobb, ha jövőhét szombaton vagy vasárnap (28—29-e) megyek.. Addig még írok egy lapot: nincs-e túlkorán s melyik nap, melyik vonat a legalkalmasabb neked. De a nagynénéddel ugye, nem leszünk hadiállapotban? Köszönés, beszélgetés nem tilos? Rossz úgy egy fedél alatt élni valakivel.. De hiszem, biztos te sem úgy értet­ ted a teljes szakítást. Arankának kezeit csókolva, téged ölel: 1954. aug. 20. N ém eth L ászló

7 Távirat 1954. aug. 28. sz. 021106

Bpest. 1112 2 77 11 28 Mátyás Sándor Szentes Ó ra: 12.50 Rákóczi u. 10. P. H. Valószínűleg csak kedden délelőtt érkezhetem. L a c i Vette: Sné

210

08/50

8

Távirat 1954. aug. 31. Bpest. 2313 15 30 22.50 sz. 02193 P. H. Vette: Lan V. 31. 08.40 Vezetékszám: 50610 Mátyás Sándor Szentes Rákóczi u. 10. Utamat regényem miatt el kell halasztanom. Levél megy. L aci

9 Kedves Sándor, nagyon röstelem, hogy kétszer is lefújtam érkezésemet. Tudom milyen rossz már várni is, főleg a magunkfajta ideges embernek, hát még ha kínunk oka nem is jön meg — s a várakozás bosszúságba megy át. De nem tehettem másképp. A Bűnt mégis kiadják újra, legalább is előleget adtak rá, s most át kellett néznem a könyvet; meg­ nézni az ő javításaikat (jelentéktelenek), úgy hogy egy hetem eltelt vele. A Nórát is most kellett átadnom s lehet, hogy a napokban lektori nyaggatás is vár ott reám. Magdáék pénteken jönnek meg a Tolsztoj fordításom kell átadnom gépelésre. Ilyen kötelezettségek miatt léptem vissza múlt hétfőn az indulástól — noha már be vol­ tam csomagolva, s a hazautazó Kristóné17 is számított rám. Még mindig jobb lenne, azt hiszem várnom, nehogy azután visszacitáljanak; de tegnap megkaptam Ráczné levelét s abból látom, milyen csalódás volt neked, hogy nem érkeztem meg (Lehet, kissé túlozva is, asszonymódra,) s eltökéltem, hogy mégis csak nekivágok az útnak, végül is három-négy óra alatt hazarepülhetek.. Egyelőre csak egy könnyű koffert és Shakespeare-fordításomat viszem le; ha nyugton marad­ hatok (nektek nem leszek terhetekre), Magda utánam küldi a többit. — Dátumot nem írok, hogy ne várj — de a legvalószínűbbnek megint a keddi napot tartom. A Bűn kiadásában különben te is bűnös vagy. Én úgy emlékeztem rá, mint leg­ rosszabb regényemre s tiltakoztam, hogy épp ezt adják ki — de eszembe jutott, amit te mondtál — hogy Arankával olvastátok s gondoltam — ha egy ilyen kényes ízlésű ember el bírta olvasni: hát adják ki, ne legyek itt is én a makacs. Sajnos, az új

17 Szül. Kenéz Katalin (1899—1967): gyógyszerész, Kristó Nagy István anyja.

211

átdolgozás nem sok gyönyörűséget szerzett: jó téma, de lazán megírt — „költészet”tó'l puffasztott könyv. Kérlek, Arankától is kérj bocsánatot a nevemben a sok huzavonáért; Rácznénak meg köszönd meg levelét. 1954. szept. 3-án Szeretettel ölel: N ém eth L ászló

10 Kedves Sándor! Attól félek, hogy az én szentesi „átvonulásom” — neurasthéniádban s a házas­ társi beszélgetésekben fontosabb eseménnyé nőtt, mint megérdemli. — Eléggé saj­ nálom, hogy annyi ideig készültetek rá; látom már előre kifárasztottalak titeket a várakozással. Ha őszintén tájékoztatsz nagynénéd s közted a helyzetről — mind ezt megtakaríthattad volna, mert arra, hogy amúgyis zsúfolt otthonotokba költözzem, egy percig sem gondoltam — A másik lakás nagyon jó lett volna, kedves, barátságos, de sajnos afféle senki földjévé vált, amely a hypertonia kezelésére nem a legideáli­ sabb.. Az egynapi ottlét mégis jó volt: láttalak mint új házast s tán ez sem baj, ha te is láttál engem, összehasonlíthattad a magad állapotát az én hajléktalan, a betegséget már-már a futóbolondsággal egyesítő helyzetemmel s lemérheted, milyen kicsiségek azok a szúnyoknyi bajok, amelyeket te elefántnak nézel. Nagynénéddel a kálváriát a lakó-áthelyezés megszünteti — az idő majd a modus vivendit is megteremti. Aranka, az anyósod, s aki még a Rákóczi úti házzan lakik — mindenki pasai kényelmedet lesi; az hogy féltenek is. csak büszkévé tehet a 40-en túl egy férfit; három gyönyörű lányka van körülötted; az a néhány perc, amit este velük beszélgettem: életem egyik legszebb szakaszát idézi, amikor az én három nagy lányom volt ennyi idős — Légy kedves hozzájuk, foglalkozz velük, örömmel láttam és hallottam — hogy mint min­ denki — nehéz természeted ellenére ők is szeretnek. Bizonyára érzik — hogy a kü­ lönbség, a szigorúság alján ott van a humánum. Aranka utolsó szavaiból arra következtetek, hogy gyors tovább libbenésem mögött valami okot fogtok keresgetni: kimondott valamit, mi történt stb. De nem, már az első percben tudtam — amikor leültél velem szemben s bajaid kilöttyentek belőled, hogy jobb lesz tovább vonulnom Vásárhelyre — az Elefánt temetőbe. — Én magam is ideg-roncs vagyok, ha fegyelmezem is magam s mosolygok is (épp ebbe a fegyelembe betegedtem bele) s ideg-emberek helyett renoveron környezetre van szükségem. 212

Arankának add át kézcsókomat s kérd bocsánatát. Irmát nem is merem üdvö­ zölni, de Sipkáné elmegy újra, s majd beszámol neki. Bpest. 1954. IX. 04. Ölel: N . L ászló

11 Kedves Sanyikám! Október elején szédüléseim léptek fel; reggel félórába is belekerül, míg a függőleges helyzetet meg tudom szokni; ez lehetetlenné tette, hogy télire Sajkódon marad­ jak, s megnehezítette — több okból — szentesi utamat is. A húsz év előtti kis ünnep18 a patika fölötti szobában, életem egyik legkedvesebb emléke, melyet, mint tudod, az Égető Eszter-ben is megörökítettem. Nagy boldog­ ság lenne, ha húsz év múltán együtt, hasonló társaságban emlékezhetnénk vissza, írói pályám negyven évén nincs mit ünnepelni, kínzások, szakadatlanok, mely végül is az ügy búcsúzásával ért véget; de annak az estének évfordulóját boldogan ünne­ pelném meg. Rajta voltam, hogy legalább egy estére lekerülhessek. — Ágnest19 kértem meg, hogy egyik szombaton autón vigyen le, s vasárnap hozzon vissza; a szállodában aludnék, s ő is velem lenne egész idő alatt — de úgy látom, hogy ez is feszültséget eredményezne, amelyet szeretetből s önvédelemből is kerülni kell. A beteg ember többé-kevésbé rab — de én kétszer is az vagyok, s állapotomban a legfájdalmasabb, hogy olyanokat kell elidegenítenem magamtól, akik soha nem vétettek, sőt nagyon jók voltak irántam. Remélem, Te nem tartozol ezek (ti. elidegenedettek) közé s régi barátsággal gondolsz rám — mint ahogy én is jó egészséget, harmóniát kívánok mindnyájotoknak, Sipkáéknak örömet szép családjukban, Micu20 barátodnak sok lelkes barátot. Budapest, 1955. nov. 16. Ölel, Aranka kezeit csókolja: L aci

18 Németh László 20 éves írói jubileuma alkalmából rendezett ünnepség. 19 Németh Ágnes, író lánya. 20 M asks Miklós, később megváltoztatta nevét Nánási Miklósra.

213

12 Kedves Aranka! Én válaszolok, bár Ella21 is megírt már egy kártyát; de ez szakmai kérdés s attól félek, ő asszonymódra kissé hanyagolva adja a biztatást. Abban egyetértek vele, hogy a darabot mindenhogy le kell gépeltetni: ezzel tartozunk Sándor munkájának. Hisz egy darab legépelése alig kerül 150—200 Ft-ba. Ha most esetleg nem is tudják elhelyezni, később mégis csak sor kerülhet rája. A színházaknál a sorrend persze az — hogy előbb szemelik ki a darabot, aztán választanak ki hozzá fordítót, a megfor­ dított út nehezen járható. Legjobb volna először a Rádiónál megpróbálni, ha ott be­ válik, a színházak is belekapnak. Én magam is szívesen átnézem a darabot, ameddigre legépeltetik, tán több lesz az időm is, végzek a regényemmel. A színházakkal a Szé­ chenyi ügy óta nincs kapcsolatom, de alkalomadtán megemlítem a dolgot egy-két rendező ismerősömnek. Kezeit csókolja, Sándort öleli:

Balatonfüred, 1957. VI. 12.

N émeth L ászló

13 Kedves Sándor! Megint itt vagyok Sajkódon, ahova a barátságod nyáron téged is elvetett; idáig az idő is hasonlóan szép volt, ezt a levelet azonban már esővert ablakok mögött írom. A beajánlott fiút22 tovább ajánlottam s el is kísértem Szathmáry Thoz, aki lát­ tam, fölcsillanó szemmel nézte a kézbevehető, pedagógiai-alanyt. Én csak a szerény­ ségét konstatáltam, ami ha hízelgéssel nem vegyül, mindig jó előjel. Ha télen Pesten leszek, megígértem, hogy keresem majd az Eötvös-Kollégiumban. Priestley dara­ bodról s fordításáról nem azért nem írtam, mert nem tartom a munkádat jónak, ízléses, gondos, ha van is egy-két hely, ahol a belémoltott lektori reflexek működésbe jönnek; inkább magáról a darabról szerettem volna személyesen beszélni veled, ami a találkozón, sajnos, nem sikerült. A telepáthiában vagy hisz valaki vagy sem (én ilyenformában nem hiszek); ha hisz, a darab tetszeni fog neki ezért, ha nem, holmi kísértet történetet lát benne. Irodalmi szempontból a baj ott van, hogy ez nem a Machbeth vagy Hamlet kísértetei, akik nem zavarnak a darab élvezetében; itt ezen fordul meg minden, még irónia sincs, ami enyhítené. Arról nem is beszélek, milyen kevés remény van rá, hogy ma bemutassák. al Szül. Démusz Gabriella, Németh László felesége. 22 Benyhe János: Bethlen Gábor Gimnázium diákja, később az Európa Könyvkiadó igazga­ tója, spanyolista, irodalmár, műfordító. 214

Amit barátságunkról írtál, a túlzások ellenére, nagyon jól esett; tudom, hogy szívesebben gúnyolódsz, mint „érzelemnyilvánítasz” s ha egyszer megteszed akkor van is fedezet mögötte. Én is mindig nagy szeretettel gondolok a vásárhelyi évekre, s azon belül is kettőtök (te és Pákozdy23) polárisán ellentétes s azóta már jelképessé vált alakjára. A falusi patika s benne a csendes beszélgetések; persze hogy jó volna — De tapasztaltuk már, hogy bizonyos temperamentumoknak az ilyesmit jobb lehetőségként lebegtetni s a megvalósulásba is nem húzni. Sajkód, 1957. szept. 23-án Sok szeretettel ölel, feleségednek kezeit csókolja: N émeth L ászló

14 Kedves Lacikám, a tapintaton kívül hiúságom is visszatartott attól, hogy írásommal háborgassalak. Most sem első renden a közeledő karácsony íratja velem ezeket a sorokat. Hogy elöl­ járóban mindjárt ki is fejezem mindnyájotoknak az obiigát kellemes ünnepeket és boldogabb új esztendőt, csak azért van, hogy meg ne feledkezzem róla legalább. De ez is csak ürügy. És hogy éppen az áldott ünnepek előtt, az meg véletlen. Arról van szó, hogy e héten kaptam vissza régi lakásom. A rendezkedés meg­ kezdődött és néhány hétig folyamatban lesz, ahogyan az időjárás és nagynéném ren­ delkezésére álló munkaerő azt lehetségessé teszi. Boriska24 nénémben évek óta fel­ gyűlt takarítási kedv, lakásrendezési vágy kap most szabad folyást. Ide s tova már két éve, hogy rendbe jöttek közöttünk a dolgok. Tekintve, hogy Arankával soha nem álmodott egyetértésben élünk, meg is szoktam itt, immár hatodik éve, úgy gon­ doltam, hogy nem költözöm haza, hanem itt maradok családommal, „lányaim” körében. Ha érdekel és húz még a vidéki magány, most van rá lehetőség, hogy régi elgondolásod meg is valósíthasd. Nem áll fenn semmi kizáró ok, hogy csendes, munkára alkalmas otthont találj nálunk, míg kedved tartja. Tudom, hogy eljegyez­ ted magad a tihanyi félszigettel, de ha a téli és kora-tavaszi időszakra, őszre úgy gon­ dolnád, hogy a fővárosi lárma és kötöttség helyett termékenyebb lenne a társadalmi kötelezettségek nélkül való „kisvárosi” csönd, nagyon örülnénk, mi is Arankával, nagynénémmel is, ha szolgálatot tehetnénk egészségednek, ügyednek, munkádnak. A várost és a környezetet ismered. Lehetne egy-két tisztelő barát, ha szükségét éreznéd. A házban, hiszen ismered, szinte egyedül élnél — helyettem, úgy, ahogyan valamikor láttad. 23 Pákozdy Ferenc (1904—1970): városi tisztviselő, polihisztor, költő, KLTE könyvtárának dolgozója. 24 Szül. Kovács Boriska; Mátyás Sándor házvezetőnője.

215

Tudom, hogy megváltoztak azóta körülményeid, legalább részben, de sajnos, nem tudom terveid, munkarended, szerződéseid, kötelezettségeid, hogy vagy egész­ ségeddel, milyen munkakedved. Csak másod és harmadkézből veszem igen ritkán értesüléseim. Mennyire vagy a fővároshoz kötve? Lacikám, ha érdekel ez a dolog, írj, és kívánságod szerint mindent elintézhetünk. Mondanom sem kell, személy szerint mennyire örülnék, ha jól jönne neked egy szen­ tesi periódus, itt a teljes ismeretlenségben, Csomorkány25 mellett. Rábeszélni nem akarlak, mert az 54-es sikertelenség miatt örökre szégyenkeznem kell, és hozzá még lelkiismeret-furdalásaim is vannak, ha arra gondolok, hogy meglehet róla a vélemé­ nyed. Szóval, nekem megváltás lenne, ha közénk jönnél: valami folytatása lenne annak, ami boldog, szép és gazdag volt. Teljes lenne az életem, Persze az az alacsony önös szempont nem számol azzal, hogy Te kapnál-e itt valamit, jelentene-e számodra segítséget egy szentesi korszak. Ha úgy gondolod, hogy igen, s szívesen jönnél a telekre vastagfalú öreg kis viskónkba, nagyon boldog lennénk. Elzárkózva élek a világtól, emberektől, eseményektől, még az irodalomtól is évek óta. Mániákus nyelvtanuló lettem, szó szoros értelmében magonc, aki csak nyelvkönyveket és szótárakat búvik. Magyarból már a helyesírást is elfelejtettem, legalábbis ilyenkor érzem, milyen bizonytalan vagyok. Ha most megjön a kulcsszám az immár harmadízben felajánlott szakfelügyelői megbízatásomra (angol, francia, latin), talán el is fogadom. Sipkáékkal26 tartunk néminemű kis barátság félét. Egyszer-kétszer átjönnek hozzánk, s ha nekünk van dolgunk bent a megye székhelyén, mi keressük meg őket. Sipka Sándor szakfelügyelősége mellett is még sok mindent meg szeretne írni. Nekem sokszor már arra sem igen van kedvem és erőm, hogy egy rendes órát tartsak vagy egy jó könyvet a kezembe vegyek. Néha olvasok hangosan valamit Arankának vala­ melyik régi könyvedből, néhány oldalt csak. Ez jól esik. Nem indulhatok felfedező utakra. Eléggé ismerős és szürke előttem a terep. Ma Halász Gábor27 tanulmányait kerestem, hiába! Megvettem Sőtér Madártávlat-át, azt hiszem nem fogom elolvasni. A Krúdy-kát talán túl ismerem. Illés Endre28 olyan műgonddal pepecsel, hogy várni nem érdemes a könyveire. A folyóiratok! Te, meg akiket még felsorolhatnék, de hagyjuk. Ezt a kevés helyet már a recapitulációnak vagy a befejezésnek hagyom. Kívánok még egyszer mindannyiótoknak kellemes ünneplést, boldog új.évet. Ha pedig érdekel az említett dolog, értesíts róla. Addig is szeretettel üdvözöllek és fele­ ségednek tiszteletteljes kézcsókom küldöm: Szentes, 1959. dec. 23. M átyás S ánd or 25 Hódmezővásárhely. 26 Sipka Sándor: egyetemi docens, a felesége (szül. Serfőző Rózsa) szakfelügyelő; 1937—51 és 1955—62 között a Bethlen G ábor Gimnázium tanárai. 27 Halász Gábor (Bp. 1901. VII. 04.—Balf, 1945. III.): kritikus, irodalomtörténész. 28 Illés Endre (Csütörtökhely, 1902. VI. 04.— 1986): író, műfordító, esszéista, Kossuth-díjas.

216

1 5

Kedves Lacikám, Mindig húzódoztam, majdnem tartózkodtam attól, hogy leveleimmel háborgas­ salak. Tudom, hogy milyen drága az időd, tudom, hogy érdemes vagy érdekes dol­ gokat nem tudok közölni Veled, tudom, hogy magamról szegénységi bizonyítványt is állítok ki minden tekintetben; tudom azt is, mennyire szubjektív vagyok, s csak magamról volna mit írnom régi tárgyköreim új változataival, s kit érdekel ez raj­ tam kívül?; tudom, hogy ha valaki „lírikus”, legyen igazán az, vagy legalább is ver­ sekben próbálkozzék. E természetes okok mellett most egy alkalmi is, születésed napja — hogy ne írjak? Mert mit írhatok, mit jelenthetek Neked a nagyok között, a sok hivatalos, kedves, rajongó írás, író, tanítvány és olvasó között. Mégis szoronga­ tom a tollat, készül a levél, s mire vége e kerek évfordulónak, a külső megnyilvánu­ lásainak, talán el is ér Hozzád. De ha nem figyelmeztetett volna a naptáramba már jóelőre bejegyzett felkiáltójel, baráti beszélgetések s a hivatalos megemlékezés, akkor is meg kellett volna szólalnom előbb-utóbb. Meg kellett volna szólalnom írásaid miatt, a bennem csordultig telt érzések miatt; régen szorongatnak már az emlékek, a tervek, életem, környezetem, munkám, bajaim, egészségi állapotom. S most a születésed napja, amely, ha meg is nehezíti az írást, egy kis szándékolt kéréssel, mégiscsak kényszerít. Sajnálom s egyben szégyenkezem, hogy nincs erőm, s nincs főként tehetségem egy egyszerű, érdemes és méltó levelet írni. Nem tudom kifejezni, amit mondani szeretnék. Hogyan is tudnám. Nem Vagyok sem író, sem gondolkodó ember. Azt hiszem, ha lehet egy kívánságom ez alkalommal, az az, hogy nagyon sokat adhass még, nagyon sokat alkothass még és nagyon sok újat olvashassunk is még Tőled. Ez nem az én kívánságom csupán, ez közhely, ez minden becsületes, művelt ember kívánsága, aki szereti a szépet, akarja a jót, s hallani és látni szeretné azt, ami igaz. Ez a kívánság önzetlen és nemes, s hogy nem nevezem jókívánságnak, csak saját mentségemre teszem: t. i. ez a kívánság elsősorban nem is Neked jó, hanem nekünk, akik kívánjuk, s akik Téged egyre több munkára, egyre szebb és nehezebb feladatok végzésére mozgósítunk. Mentségünkre szolgáljon, hogy még Te sem nevezheted kívánságukba foglalt sürgetésünk kicsinyes önzésnek, mert állíthatom (ha beszélhet­ nék most az igazak nevében, bár nem érzem, nem érezhetem magam szószólójuknak — elesettségemmel és gyarlóságommal — erről nőm tudna igazán beszélni), hogy így válik valósággá, teremtő erővé a magad vágya, — jóféle becsvágya — a mi ma­ gunk kimunkálásában és az egész emberi életnek valami magasabb szint felé való emelkedésében. Persze, mind ennek az alapja az a szokásos „istenéltessen az emberi kor legvégső határáig”, az a „vivas crescas, floreas” , amiről már — már meg is feledkeztem. Pedig hiszem, hogy van értelme, s van ereje az ilyen jókívánságoknak, így kívánom Neked is, Drága Lacikám, a nagyon hosszú életet, erőt, egészséget. Nem tudom miért, de ilyenkor mindig az az érzésem, hogy itt nekem kellene be­ avatkoznom egy kicsit az életedbe. Mindig az az érzésem, hogy itt kellene laknod 217

ebben a vastagfalú, alacsony kis gerendás szobában. Majdnem olyan a csend, mint Sajkódon, késő őszig nyílnak a virágok az ablakok alatt, sok a puha szőnyeg; ké­ nyelmes, széles az ágy; már szeptemberben újra melegít a kályha, mindig kedélyes és bőséges a vacsora, az ebéd... Folytassam? Kevesebb aszkézisféle s több kényelem, több a földi javakból. S most enged meg, hogy születésed napjának alkalmából elmondjam azt is, hogy életem legnagyobb élményének, talán egyetlen áldásának azt a kivételes sze­ rencsét tartom, hogy megismerhettelek, tanulhattam Tőled, s néhány évig a köze­ ledben élhettem. Büszke vagyok rá, de mint szent titkot őrizgetem mégis, hogy te­ hettem Veled néhány magányos sétát, hogy annyiszor elbeszélgethettünk, hogy érdek­ telen kis ügyeimmel, mindennapos gondommal-bajommal Hozzád fordulhattam, hogy elkísérhettelek egy-egy vidéki előadásra, s ott melletted ülhettem; láthattalak, amint nyitod vagy csukod Magad után a szárazbejáratú Bercsényi utcai nagykaput. Köszönetét mondok most Neked, s szeretnék nagyon hálás lenni ezekért a nagy él­ ményekért. Műveid hatásáról most nem is beszélek, csak testi jelenvalóságod emlé­ keit hadd összeszedegetnem. Köszönöm, hogy fogyaszthattunk együtt pár egyszerű vacsorát; köszönöm, hogy meglátogathattalak családi körödben, megismerhettem édesanyád, feleséged és lányaid, különösen Magdát, akire egy-két rövid találkozás ellenére is jóleső melegséggel és szeretettel emlékezem; köszönöm, hogy meglátogat­ tál, s úgy nézhetek kertünkre, szobámra, az íróasztalomra, hogy Te is ismered őket. Nem felejthetem el, hogy néha láthattalak munka közben, hogy hallgathattalak ké­ szülő munkáid terveiről. De megköszönöm Neked ezen kerekszámú évforduló alkal­ mából azt a roppant gazdag és határtalan birodalmat is, amit a műveid jelentenek, s amelyekben örökéltig elbolyonghatok minden kalandra éhesen, minden igény kielégítésének biztos tudatában. Gyerekes és felületes dolog lenne műveid méltatásába kezdenem, mégsem hall­ gathatom el azt az őszi estét (Pesten voltam akkor egyetemi hallgató), amikor Tanú-á első vagy második száma lázba hozott, s ettől kezdve minden tanulmányod, regé­ nyed, darabod. Felfedező utakra vezettél nemcsak a magyar, de a világirodalomban is. Szerettem volna mindent a szemeddel látni, s füleddel hallani. Szemléletes, erőtel­ jes előadásmódod, képeid, nyelved tükrözte nemcsak a megfigyelőt, nyelvészt és művészt, de a természettudományok ismerőjét is, akinek képei, hasonlatai új színt, erőt, életet adtak nemcsak magának a nyelvnek, hanem aláhúzták a gondolatokat, valósággal érzékelhetővé tették az elvontat is. Szinte kézzelfoghatóvá, szemünk előtt mozgóvá változtatták számunkra addig csak sejtett, kifejezni azonban nem hallott, nem tudott, rejtett összefüggéseket, jelenségeket. Új essay-stílus született azokban a tanulmányokban azon kívül, hogy újak voltak benne a gondolatok; megváltozott velük az elcsépelt irodalomtörténeti szemléletmód, élet áradt a túlságosan akadémi­ kus és elvont szellemtörténeti spekulációkba. Egyre jobban imponált lenyűgöző erejű műveltséged, világirodalmi tájékozottságod, csalhatatlan irodalmi érzéked, nyelvek­ ben való jártasságod. Megállapításaid úgy robbantak egymás után, mind az irodalmi, mind társadalomtörténet frontján, mint mindent elsöprő, újat építő találatok. S 218

ahogyan jobban és jobban megismertünk, mindinkább a hatásod alá kerültünk. Mesterünknek szerettünk volna látni és tartani, ha lett volna bennünk tehetség vala­ miben követni. Ha más nem tudtunk, csak rajongtunk Érted, példád szerint szerettünk volna élni, mögéd állítani tehetséges fiatal tanítványainkat, az utánuk jövő' generációt. De ebben már nem volt ránk szükséged. Nélkülünk is meghódítottál magad, műveid­ del, minden érdemes gondolkodót, minden fiatalt, minden öreget, akit érdemes volt számba venni. Jól emlékezem azokra a hó'si napokra. S mikor megismertünk, sze­ rénységed, jóságod, példátlanul álló, emberfeletti egyszerűséged, természetességed, nemcsak tanítónkká, de példaképünkké, fájdalmas prófétánkká is tett egész életszemléletünkben. Esküdtünk a szavaidra. A harmincas, negyvenes évek magyar dolgainak egyetlen igazlátója voltál. Nem hallottalak konferenciákon, de attól a perc­ től, hogy megismertelek, elragadtatással olvastam minden írásod. Még a színtele­ nekben is több volt az erő, érték és igazság, mint minden és mindenki másba együtt­ véve. Napjainkban újra növekvő hatásod igazságaid és életed munkájának végleges győzelmét mutatja. Szeretném, ha ott tudnád Magad mögött azt a lelkes kis csapatot is, melyet tőlem telhetőén, tanításaidon felbuzdulva, a jó ügyért, legjobb tanítvá­ nyaidból verbuváltam. S amikor a jókívánságokkal egyetemben köszönetét mondtam néhány kusza sorban azokért a javakért, melyekért Neked tartozom egyedül hálával, hadd említsem meg azt is, ami talán a legfontosabb valamennyi között: általad eszmélek önmagámra. Ez, igaz, szomorú valóság. Mindössze is csak annyi, hogy, ha megmérem saját ma­ gam, könnyűnek találom. Keveset törődtem mindig azzal amit az embereknek pedig mindig a szívükön kellene viselni; önző voltam, és mindig rosszfajta becsvágy fűtött, így azután füled érzékenysége, szemed élessége, elméd tisztasága, szíved jósága előtt most is szégyenkezem. Azt már említettem, hogy nem a gondolkodó emberek cso­ portjához tartozom. T udatom nem érzi magát részesének a világegyetem semmilyen élő vagy létező, anyagi vagy szellemi formájának. Külön és magamban élek. Nem eszmél bennem magára a világ semmilyen paránya, semmilyen atomja. Nem voltam és nem vagyok gondolkodó lény. Nem tudtam és nem tudok küzdeni sem. Talán így ember sem vagyok. Idegsejtjeim csápjaival tapogatóztam a fény, a világ felé. Lévén azonban bennem mindez öntudatlan, nem nevezhetem még a szépség keresésének sem. Talán csak primitív állati ösztön. Valami állati szinten való vergődés egész céltalan létezésem. Önzésem, összefüggések keresésére, megtalálására alkalmatlan lényem egyfajta vegetatív, ösztönösen a kényelmet kereső létfenntartás állapotában tart. Csak zabálok mindent. Testileg, lelkileg, szellemileg. Alantas érzések és szempontok hatottak életem folyására. Mindegy, hogy most minek nevezném. Mondjuk hiúság­ nak. Ha eljutottak hozzám a külvilág, a körülöttem élő kis társadalom hírei, mindig csak önös szempontokból érdekeltek. így vagy becsmérlőeknek és lekicsinylőeknek tűntek szememben, vagy érdemtelenül elismerőknek. Mind a két ítélet vagy értékelés ugyanazt a hatást gyakorolta rám: könyvekbe bújtam, hogy egyrészt csorbát köszö­ rüljek, másrészt, hogy rá ne jöjjenek az emberek tévedésükre, az érdemtelenül körém vetített dicsfényre. Egyéniség és bátorság birtokában nem is tudom, mivé fejlődtem219

volna. Mindig külső abroncsok szorongattak. Belülről nem jött soha semmi. Jó ill usztráció volna erre életem őszinte története a bölcsőtől a mai napig. M a már erőt­ len vagyok arra is, hogy külső szorításoknak engedjek: csak októbertől idáig egy gyomorvérzés (hosszú kórházi fekvéssel és kezeléssel), hónapokig tartó homloküreg gyulladás, s még alig talpra állva, egy mellhártyagyulladás következményeit nyö­ göm. Megéltem a tanulás örömeit, de hogyan? Rossz tanuló voltam, csak torzóvá, haszontalan emberré váltam; arra gondolok, milyen tanár lettem. De hagyom az önéletrajzot, nem fárasztalak vele, most csak gratulálni akartam, s köszönetét mondani azért, amit Tőled kaptam, nagy hálával és sok, sok szeretettel: Szentes, 1961. IV. 20. M átyás S ánd or

16 Kedves Lacikám, mutatja a toliam is, hogy már régen nem volt munkában. Semmit sem írok, viszont nem mondhatom, hogy nem dolgozom. Most a kétnapos szünetben leküzdöm elfogó­ dottságom és megköszönöm kedves ajánlással megküldött legutóbbi könyved. Ha tréfás kedvemben volnék, boldog ünnepeket is kívánnék. Nemcsak azért, mert egy tanár számára az iskolai szünet mindig ünnep, a naptár is pirosbetűs napot mutat, de valahányszor jelentkezhetem levelemmel, mindig ünnepellek és ünnepelni akar­ lak. Még mindig olyan valószínűtlen előttem, hogy így megismerhettelek, hogy írha­ tok Neked, s megtisztelsz azzal, hogy kézjegyeddel, barátságod jelével állhat néhány könyved könyveim között. Érezhetted, hogy vásárhelyi együttlétünk folyamán hogy igyekeztem megszabadulni a közeledben érzett meghatottságtól, elfogódottság­ tól. Ahogyan teltek a hónapok, úgy éreztem, egyre jobban sikerült is. Baráti viszony, jó érzés nem is képzelhető el másképpen. Úgy éreztem, hogy közvetlenséged, embe­ ri melegséged feloldotta bennem az idegent, közelebb kerültünk egymáshoz. Tudom azt is, hogy sokszor terhedre lehettem, mikor kicsinyes bajaim, egyéni gondjaim úgy közöltem veled, mint a legbizalmasabb baráttal szoktak. Azután évek következtek, mikor távol éltünk egymástól, elkerültünk Vásárhelyről. A köztünk kifejlődött jó­ viszony csodálatosképpen nem szenvedett csorbát. De nem tudom elfelejteni azt a napot, olyan szerencsétlenül végződött, amikor Szentesre látogattál. 1954 szeptem­ berében volt. Engem az elmúlt hónapok eseményei, szinte tragikusan alakult életkörülményeim annyira megráztak, megviseltek, kiforgattak magamból szinte, hogy bármennyire örültem is jövetelednek, éreztem, hogy mindent az ellenkezőképpen csi­ nálok, mint ahogyan kellene. Még mindig szégyenkeznem kell, ha fogadásodra gon­ dolok. Szeretném, ha az a seb behegedne bennem. Szeretném hinni, hogy Te is meg­ érted, hogy nem egészen rajtam múlott, ahogyan viselkedtem, bár tudom, hogy vi­ 220

selkedésemre semmiféle mentség nem lehet. Szerencsétlenségem akkori összetevői még mindig fennállnak, hatnak, s ha külsőségeiben már részben el is tűntek, újra meg újra sarokba szorítanak, válságokba sodornak, mint ez az egész elmúlt héten pokoli erővel tombolt is felettem, kerülöttem, bennem. De hagyjuk ezt az inkább pletykába illő, Neked értéktelen, bizalmas s fölöttébb s ilyen formájában zavaros közléseket. Az elfogódottságról szóltam, mely most Tő­ led távol újra hatalmába kezd keríteni. Barátaim s köztük még Ráczné29 is — olyan áhítattal érdeklődnek, kérdeznek, nyilatkoznak felőled, hogy egyenesen nyegleség, vagy cinizmus számba menne, ha nem venném át hangjukat, mélységes tiszteletüket, irántad érzett csodálatukat. Úgy közelednek felém is érdeklődésükkel, mintha én lennék legalább is keletmagyarországi helytartód. Szinte csalónak érzem magam, hogy nem tudok mindent életedről, munkáidról, terveidről, gondolataidról. Azt sem akarom mondani, hogy úgy látom, ők többet tudnak mindenről, ami Veled, vagy körülötted történik. Most képzeld el, milyen nehéz szerepem van. Milyen méltóságteljesnek, milyen bölcsnek, milyen boldognak és egyben milyen természetesnek is kell lennem. Október 26-tól 29-ig Budapesten voltam. Gyógyszerész kongresszus volt, amit derekasan végig ültem. 27-én de. az egyetemen voltam annyi szabad időt sza­ kítottam magamnak. Professzor barátaim és tanítványaim részben tudományos, részben szépirodalmi munkásságot kértek tőlem számon, az egyik (Tálasi prof.30 kandidátus és dékán) nem kis részben elismerő szavaidra hivatkozva. Tálasi Pista különben vásárhelyi tanár korában is írásra buzdítgatott s komoly formában akart beugratni, hogy felvegyem a kapcsolatokat volt tanáraimmal és a debreceni egye­ temmel. Az Eötvös Kollégium baráti körébe is be akart vinni, hogy tanulmányaim könnyebben jelenjenek meg. 29-én, vasárnap, elég koradélután feleségemmel felkerestük lakásod, hogy sze­ mélyesen köszönjem meg a Változatok-at, azonban csak Csilla fogadott bennünket, közölve azt, hogy feleségeddel együtt lenn vagytok Sajkódon. így a 22-re szállva kirobogtunk a Ságvári-ligetbe, hogy egy kis őszi sétát tegyünk a ködös, nyirkos, eny­ hén felázott erdei utakon. Aranka elkomorodott a borongó ég alatt. Valami miatt kedvét veszítette, pedig mióta ismerem nem kerestem még vele nagyobb megértés­ ben, epedőbben az idillt, a boldogságot, a közös, ha fájdalmas emléket is, a budai hegyekben. Persze a Két Bólyai-t látni szerettük volna. A Katona József Színház pénztára előtt tábla hirdette, bár a Két Bolyai nem volt műsoron, hogy a Két Bólyai-ra nem lehet jegyet kapni. Valaki kijött az irodából és megkérdeztem tőle, hogy ha nov. 5-én feljövök, kaphatnék-e — ha valamelyik napon műsoron lesz a darab — két jegyet az előadásra. Azt válaszolta, hogy a Két Bólyai-ra 1961-re már nem tud jegyet adni a pénztár. Azután néhány száz forintot elköltöttem angol—francia köny­ 29 Szül. Nagy Irma, később a Horváth Mihály Gimnázium tanára. 30 Tálasi István: 1935—40 között a Bethlen Gábor Gimnázium tanára, néprajztudós, egyetemi tanár.

221

vekre az egyik antikváriumban. Most már csak időt szeretnék, hogy egyszer el is olvashassam ezeket az avasodni kezdő hírességeket. Szabad időm különben remek beosztásom ellenére sincs. Új igazgatónk van, de nem látogat, szakfelügyelőm nem látogat. Csak angol óráim vannak de. az iskolá­ ban, du. otthon, privát órák 3—7-ig. A szabadon maradó időm minden percét ma­ gyarázó szótárak és nyelvtanok lapozgatása között töltöm, lázas boldogságban. (Pesten meg is fáztam.) Most kezdek rájönni az angol ízeire. Egy kybernetikus bará­ tom angol—magyar összehasonlító nyelvtan írására akar rávenni, de nem érek sose rá a dologra. Privát kell keresnem, csak azt nem tudom kinek, minek. Ezért késtem részben köszönő levelemmel is. De most egy kicsit elbíztam magam. Legközelebbi könyved megvételével tovább várok. Szeretettel köszönt s feleségednek kézcsókját k üldi: Szentes, 1961. M átyás S ánd or

17 Kedves Lacikám, nagy hálával köszönöm meg Neked rendkívül szellemes ajánlással ma kézhez kapott könyved, A kísérletező embert. Annyira váratlanul ért ez a kedves ajándék, hogy a felhajtott fekete után kettőzötten hangulatba kerültem, könyveddel a kezem közt. Rólad beszélni a IV. A, B, C, D, E-ben, Dickens unalmas szemelvénye alapján ango­ lul diskurálás helyett. Tanítványaim is hálásan vették ezt, jól is jött nekik is, nekem különösen, ti. nem igen készültek mára, nem tudván teljes bizonyossággal, hogy ma „megtartom-e már az óráimat” . Csak angolul tanítok, és ma csak a negyedik osztályokban volt órám. Az este érkeztünk haza Leányfaluból, ahol november 14-e óta üdültünk feleségemmel egy szakszervezeti beutalóval. Aranka rendes, én rendkívüli szabadságomat töltve. Feletteseim elképzelhetetlen előzékenységgel adták meg számomra ezt a soronkívüli két hét lógást, már nem az elsőt ebben a tanévben. Az igaz, hogy nyári vakációm nem volt családi viszonyaim rendezetlensége miatt (nem Arankával), de ez a 2 hetem sem úgy telt, mint számítottam. Nagy ködöket, dereket és esőt vártam, hogy romantikusabb legyen zarándokutam, és természetesebb összezártságom feleségem­ mel a természetellenesen fülledt meleg szobánkban. Sajnos az idő szép volt, indo­ kolatlan lett volna könyveimmel az örökös szobalevegő. Kedves Lacikám, már azt hittem, hogy megfeledkezel rólam, hogy két utolsó (a szó igazi értelmében utolsó) levelemre nem válaszoltál, de megtudtam azután, hogy külföldön voltál, vagy éppen oda készültél leveleim írása idején. Az is biztos, hogy 222

semmi érdemeset nem tudok Neked írni; hogy magamról pletykáljak, annak meg nem sok értelme van. Könyved hozzám intézett ajánlása annyira szellemes volt, hogy magam is nehe­ zen, alig, sőt elég későn értettem meg „közös latin könyvünkre emlékezve.” Minden­ esetre nemcsak kimondhatatlan örömet szereztél vele, hanem nagy hasznot is haj­ tottál, tekintve, hogy 2—3 példány kiterjedt családomban meg sem kottyan egy-egy írásodból, különösen mióta középső lányom magyar—történelem szakra felvették a szegedi egyetemre. Itt emlitem még meg azt a hírt is, hogy a múlt hónapban Halász Előd, a szegedi bölcsészet germán intézetének tanszékvezetője egy adjunktusi munka­ kör ellátását ajánlotta fel nekem, nem tudom milyen ajánlásokra, az 1964 őszén, a szegedi egyetemen felállítandó angol nyelvi és irodalmi tanszék mellett. Nekem, az igazat megvallva, roppant tetszik a dolog, és egyelőre még élvezhetem a lehetőségek óriási előnyeit és örömeit, most még nem döntöttem és nem is mondtam vissza. Magunk között azonban megvallhatjuk, hogy egy ilyen állásra méltatlan volnák, hiszen semmit nem publikáltam. Mert, ha ki tudtam volna adatni, helyesebben, ki tudnám adatni a lassan készülő Világítótorony fordítását, megjelentettem volna egy komoly kis füzetecskét az irodalomtörténeti kiskönyvtárban Virginia Woolf-ró\, kiadtam volna egy feltűnést keltő összefoglalást (400—500 lap) az angol regényről, fordításomban mennének nemcsak Kilty (Dear Liar), hanem a többi angol szerzők is, nem mondhatnék nemet. De így csak lejáratnám azt az egyetemi „fokozatot” . Az augusztusban felajánlott szakfelügyelői megbízást nem mertem elvállalni, s így Sipkáné, Rózsa lett a megye nyelvi szakfelügyelője. Ez igazán Rózsának való meg­ bízás, rátermett, szereti is. Leányfalun különben kétszer pakkoltam össze, mint Papucshősöd ...je (nem emlékszem a nevére), de a legnagyobb megértésben jöttünk haza az este Arankával. Kedves Lacikám, nagyon szeretnélek már látni és beszélgetni Veled, ha bármi­ kor van időd pihenésre, nagyon nagy örömmel várnánk, mert a réginél sokkal job­ ban van helyünk, kényelmesen el tudlak helyezni egy, az egyémmel szomszédos kü­ lön szobában. Ez nemcsak az én, de mindannyiónk vágya. Szeretettel ölelünk, csókolunk valamennyien: 1961. dec. 29. S á n d o r , A ra n k a

18 Kedves Lacikám, talán már megjöttél Prága városából, s otthon talál köszöntő levelem. Születésnapi köszöntő. El sem tudom mondani, mennyi erőt kivánok neked ebből az alkalomból Arankával együtt. 223

Minden örömünk, hogy várjuk az új köteteidet. Ezek összehoznának bennünket ha nem volnánk ilyen nagy megértésben amilyenben mostanáig élünk, most együtt szoktuk olvasni, hangosan, írásaidat. Nem hallgathatom el, hogy ebben a pillanatban fejeztem be egy rólad szóló 200 gépelt oldalnyi tanulmány átnézését, a készített jegyzetek feldolgozását. Hosszú észrevételt fűztem a dolgozathoz, melyet a szegedi egyetem magyar nyelv professzora, Nyíri Antal31 küldött meg nekem átnézés végett. Nagy rajongód a dolgozat írója, lehet, hogy ismered is, mert kiadatlan naplódból idéz minduntalan. Ez a körülmény rejtély eló'ttem. Kiadatlan Naplóból hogy idéz, vagy megkapta, vagy hozzájutott egyéb úton, nem tudom. A dolgozat 1958-ban készült el ebben a formájában, zsú­ folva idézetekkel. M int záró mint mondják, nem is akar más lenni, mint „tisztelgés” feléd és adatszolgáltatás, breviárium az olvasónak. Én nem értek egyet írójával, s ezt alaposan ki is fejtettem Nyírinek. Közben egy lírai hangú levelet is írtam neked, de azzal nem fárasztalak, mert unalmas ömlengésnek, frázis halmaznak tartanád. (Pedig nem az!!! Látod milyen jó recenzora vagyok munkásságodnak és saját magamnak!!) Ha eljössz hozzánk pihenni néhány napra, amikor kedved tartja, (kényelmesebben tudunk ellátni mint a múltban) majd elolvasom, mert igazán szeretném hallani mit mondsz érte a szemembe. A dolgozatot, ha nem ismernéd (1957 tavaszra írta meg Boros Tiborné.32) elküldhetjük, azt hiszem, számodra. Nyíri Tóni, a szegedi bölcsé­ szeti kar dékánja iskolatársam volt, jó komán. Ha itt lennél, hiszem, hogy át is jönne hozzánk. Kedves Lacikám írj, ha nem ismered e művet, vagy érdekelne a tanulmány. Addig is igaz szeretettel ölelünk: Szentes, 1962. IV. 17. S á n d o r , A ranka

19 Kedves Sándor! Nagy öröm, hogy születésnapon, könyv megjelenésekor megemlékezel rólam. Az meg, hogy Arankát is odafestetted az idillbe, ahogy könyvemet együtt olvassátok — valóságos cáfolata, ami a Két Bolyaiba a magyar idillemnek természetéről írtam. Borosné tanulmányát — annak idején tüdőgyulladásom előtt néhány nappal kaptam meg s egyik oka volt, hogy a betegség alatt kívántam a halált. Ahol a szeretet s az alaposság is csak így tud tisztelegni; érdemes volt itt írónak lenni? A naplókat 31 Nyíri Antal (Szentes, 1907. III. 09.): 1918— 1926 között a Horváth Mihály Gimnázium diákja, nyelvész, ny. egyetemi tanár. 32 Boros Tiborné: adatai ismeretlenek.

224

nyilván Kristótól kapta meg, aki sok dolgomat zár alatt tartja. Nekem is egy fiatal­ ember gépelte egyrészüket „vissza”, aki kölcsönkapta tőle. Nem tudom lejuthatok-e Hozzátok. Ella betegsége óta Vásárhely tilos világ3 3 (a szívem persze mint az iránytűn a mágneses sarokra, állandóan arra mutat) — s bár most Amerikában van Magdánál, — a lemenetelem biztos megírják neki s nem akarok sem fájdalmat okozni, sem a visszatérését ezzel siettetni. Ha Pesten jártok, keressetek meg. Csehszkóból nagyon rossz állapotban ér­ keztem haza, de már jobban vagyok. Három hónapra akartam kimenni s hat napot maradtam. Arankának add át kézcsókomat Budapest, 1962. április 24-e Téged ölel: L aci

Helytelen volt, hogy Borosnénak akkor nem köszöntem meg a kéziratot. Végül is ő jót akart s nagy munkát végzett, ha nem is az lett az eredmény, amit várt. Ne keserítsétek tovább, inkább mentsetek ki akkori betegségemmel.

20 Kedves Lacikám, tegnap gondosan csomagolva megkaptam a pesti matematikai intézettől, Vekerdi3 4 L. feladóval, legújabb könyvedet. Minden írás, minden ajánló sor nélkül jött, de azt hiszem nem tévedek, ha most mégis neked köszönöm meg azt a nagyon kedves aján­ dékot. Jó volt ez az alkalom, mert így kényszerülök legyőzni természetes, vagy ter­ mészetellenes tartózkodásom attól, hogy Hozzád írjak. Okait már biztosan fejte­ gettem múlt leveleimben, így fölösleges most újra elősorolnom azokat. Olyan gazdag­ nak és boldognak éreztem magam, amikor könyved már ismerős borító lapját láttam előbukkanni a borítékból, hogy eltörpültek kis vicinális sikereim. Őszintén szólva már nem is vártam Tőled, hogy annyi munkád, gondod, gondolatod, örömöd vagy fájdalmad között (hiszen Te is csak ember vagy, helyesebben az is vagy, nemcsak hérosz és zseni, vagy mi másnak is tarthatnálak, ha jól meggondolom. Ez az utolsó mellékmondatom persze Virginia Woolfos, — szeretném tető alá hozni a Világító­ tornyot s ezért a megfelelő helyére kell tenned. Bocsáss meg, hogy ilyen interpretálások­ ra kérlek, de mit tehet egy szürke és tehetségtelen vidéki tanár, ha önkéntelenül is hatása alá kerül az ilyen idejét múlt, dekadens, polgári sznobnak, irodalmi szörnye­ 33 Ld. „Homályból homályba” ; Gaál Etelka és Németh László kapcsolata. 34 Vekerdi László: biográfus, irodalomtörténész. 225

tegnek, aki csak rossz stílus, homály, bizonytalanság, értelmetlenség még saját honfitársai számára is) még az eszedbe juthatok. Persze, megvolt már a köteted. De nálunk nem elég Belőled egy példány. Most meg már különösen nem. Edith35 lányunk, a középső és szőke, magyar szakos tanár­ nak készül. Ő dolgozott ki, mint nem is tudom hányadik érettségi tételt, a szentesi gimnázium IV. D. osztálya számára. Megmutatta, nem is rosszul. Persze a többiek sem maradhatnak el, s Laci bácsi könyveinek az ő könyveik között is meg kell lenniök. Sose múló örök élményük marad, hogy már kétszer találkoztak veled; még a legkisebbnek is (Zsuzsi36), aki csak pöttöm korában látott. Ezt akarta tavaly pótolni, hogy felkeresett emlékkönyvével egyetemben Sajkódon. De azt hiszem ennyi már elég is a családból, pedig most nyakig vagyok a druk­ kolásban. Szegény Edith érettségi dolgozata egy puskázási dolog miatt elégtelenre minősült. Ma d. e. volt az értekezlet a nagy tízpercben. El tudod képzelni a helyzetet. Nekem a legrosszabb. Majdnem bűnösnek érzem magam, hogy nem tudok segíteni. Aranka, mint egy félőrült 15 perce ment el tőlem. Amerikai útlevél ügyben Szegeden járt benn (a gyerekek számára), s megérkezve, az állomásról ide szaladt, hogy mi volt a konferencián. Éppen e levél írása közben talált, s amint közöltem vele a gyászhírt, méghozzá egy volt jezsuita lesz az elnök — jobban körül vagyunk véve jezsuitákkal, mint valaha, akik jól rá akarnak szolgálni fizetésükre és tisztségeikre — előhúzta tás­ kájából a mai témákat, közölte velem, hogy az Utazást s a „Hogy kell vígjátékot írni” pontról-pontra elolvasta a vonaton. A darab (másodszor olvasva, egy jónak mond­ ható szegedi előadás után is) Osváth 3 7 írt róla valahol), (egy novemberi délután én is készültem rá, hogy beszámolok róla neked) igen tetszett neki most is, s megkért, hogy, ha már írok, írjam meg Neked ezt is. A tréfás útbaigazításból nőm fel is olva­ sott egy részletet, ami különösen megragadta (de ezt még nem olvastam) s mint mondta, pontosan úgy érezte magát Szegedig meg vissza, mintha Veled utazott volna. Szóval ilyen örömeink és bajaink vannak. Kulturálisak s egyben családiak. Ne­ kem egy nagy család fejetlen fejének. Figyelgetem nyilatkozataid, szereplésed, könyveid, tanulmányaid, cikkeid. Leveled Marx Györgyhöz 38 a régi, fiatalos lelkesedésbe ragadott. Úgy éreztem, hogy újra hallom a régi Németh Lászlót, a viták legendás mesterét, az ellenkező vélemé­ nyek harcába magát belevető, világosságot, rendezést, megoldást jelentő szellemi vezető hangját. Hallom a hangot, melybe ifjan beleszerettünk, elragadtatással hall­ gattunk. Ismerős volt ez a hangvétel, időszerű a tárgy, logikus és meggyőző az érvelés, ragyogó a kidolgozás. Ismerős a légkör, a miliő. Olyan jól érzem bölcsességgé, 35 Szül. Lám Edit, Mátyás Sándor nevelt lánya, Budapest Főváros Levéltárának alkalmazottja. 36 Lám Zsuzsanna: Mátyás Sándor nevelt lánya. 37 Osváth Béla (Hmvhely, 1926. VI. 04.—1965.): Bethlen Gábor Gimnázium diákja, irodalomtörténész, kritikus, dramaturg. 38 Marx György: fizikus, az ELTE Fizikai Társ. alelnöke, Nemzetközi Asztronautikai Aka­ démia levelező tagja, a fizikai tudományok doktora, Kossuth díjas.

226

szín igazzá, tekintéllyé szelídült szellemi fölényed, a régieknél szinte ön- és céltuda­ tosabb gáncsoskodók egyelőre néma táborával vagy tehetetlen dühével szemben. De lehetsz még szálka valakinek a szemében? Nem igen gondolnám. Csak személyes gyűlölködés, féltékenység, önző irigykedés, vagy a magyarság érdekeinek és érté­ keinek semmibe véve, vagy pusztítása lehet az egyetlen magyarázat. Kedves Lacikám, nem tudom, hol talál meg levelem, vagy egyáltalán megtalál-e? Nekem nem igen van szerencsém. Mikor a Tó mellett kereslek, Pesten vagy, mikor fenn vagyok Pesten Tihanyban vagy. Pedig ezzel a levéllel igazán adós voltam. Elmúlt 62. születésnapod, de éppen annyira vagyunk már neved napjától is. Engedd meg, hogy most summásan kívánjunk Neked és mindnyájótoknak annyi jót és olyat, amilyen csak Te kívánhatsz Magadnak, hogy elégedett, boldog életed legyen. Én szeretnék, ezt is sokszor leírtam már, egy kellemes sétányira lakni Tőled, hogy sza­ bad idődben meghányhatnánk-vethetnénk dolgainkat egy tóparti sétán, kibújva könyveinkből vagy írásainkból. Én ugyancsak könyveimből, mert a tehetségtelen embereket még az írással való próbálkozástól is el kellene tiltani. Miért sorolnánk fel név szerint székünket, olyan kedves embereket, sőt barátokat. Szerettem volna még, legutóbbi szereplésemről (vitákban való hozzászólások) szólani. Görög párti vagyok á la Németh László. (D. L. hátrahagyott írásai39). Most is arra készülök, hogy megbotránkoztassam a jezsuita elnökünket (ha nem készülök ilyesmire is az az eredmény). Egy hónapja Pesten voltam néhány napig, sok talál­ kozásom volt emberekkel, s fecseghetnék ezekről is, de minek a vigasztalan epistoláim? Ismered a kiadókat s dramaturokat, egyetemi és mintatanárokat, nyári leve­ leket, tanfolyamokat, ambíciókat, minisztériumot, külföldi ösztöndíjat, betegséget. Mint láthatod, még csak leveleim bevezetésénél tartottam, de be kell fejeznem. Ré­ gen akartam már személyesen elmondani, mert kerestem és hiába kerestem, egy ki­ fejezést a Széchényi drámádból. Sajnálnám, ha lelkemen száradna. Nem tudom, emlékszel-e még a történetére: á la bonne heare (s ezt nem tudtam !!) Szentes, 1963. V. 24-én Mindnyájan szeretettel ölelünk: SÁNDOR

21 Kedves Lacikám, születésnapod s részben a nagy nemzeti ünnepek után, nehéz volna magamnak is megmagyarázni, honnan veszem a bátorságot, hogy írok Neked. Április 24-én Csongrádon voltam egy bemutató tanításon, és Sipkánéval, Rózsával utaztam hazáig, sajnos csak 12 kilométeren át, s Rólad beszélgettünk. Említette, hogy néhány nappal 39

D. L. hátrahagyott írásai: N émeth L ászló tanulmányának címe.

227

ezelőtt kaptak Tőled levelet, melyben rólam is megemlékeztél. Én a magam részéről szinte egyiigyűségnek érzem, hogy Neked írjak, azt minden levelem bevezetőjében fejtegettem megfelelő indoklással. De minden indoklás nélkül is nyilvánvaló, hogy elég szimpla kis emberke vagyok még a nagy átlagot tekintve is; mit írhatnék hát, amivel nem rabolnám az időd, nem lennék terhedre hízelgésnek látszó vagy frázi­ sokkal (mert sajnos csak frázisokat tudok írni, ezt mondataidból megállapíthatom), nem lennék sem nagyképíí, sem bizalmaskodó vagy akár csak magam előtt tetszelgő, vagy önző, hogy éppen Neked sírok és panaszkodom. Szükséged van az időre: pi­ henned vagy alkotnod kell. Na, talán ez az egy szempont menti levelem: egy kis pihenés lesz, mert nem ad fel problémákat, nem bírál, nem kritizál, nem vigasztal, nem dicsér, nem istenít (ezt tenném, ha Hozzád méltó tehetségem vagy íráskészsé­ gem volna). Megértem a becsületes riporterek aggodalmait is, akik nehéz feladatnak tudják a Veled való beszélgetést, éppen úgy, mint egyik barátomat, igaz ismerősöd, tehát határtalan és fenntartások nélküli rajongód, aki félne röntgenszemeid előtt állni, hogy semmivé ne váljon pillanatok alatt. De mit szóljak magamról, last but not least, akinek barátságában nem is egyszer csalódhattál, hogy csak a hetedik levélre hivatkozzam (hipertóniáról). Akartam írni A kísérletező ember elolvasása után, a Kortárs-ban megjelent cikkeid után (márciusban előfizető olvasója lettem egyedül csak cikkeid miatt), egy-egy bírálat olvasása és megbeszélése után, vagy mikor egy régebbi írásod újra átolvastam, vagy amikor beszélgettünk Rólad, majd közelgő születésnapodra, vagy amikor ilyen leveleket kaptam: (engedd meg, hogy szóról-szóra idézzem egy részét) „Egy vásárhelyi folyóiratban „Összefoglaló a nyolcadikban” címen kiadtam bölcse­ leti óráink évvégi summáját”, írja Németh László (aki téged Barátnak nevez, hát bíz én ezzel is beérném egy életre, ha egyszer megszoríthatnám kezét!). Ezt keresem Sanyikám, Neked bizonyosan megvan. Úgy emlékszem Puszták népe volt, s egy fordításoadat is (Paul Valéry?) olvastam benne. Hálás lennék, ha eljuttatnád! Mint a didaktika méltatlan bár, de hivatalból felkent szolgája, az új félévet didaktikatörté­ nettel kezdem. A sok ásatag holmi helyett a „didaktika forradalmát” , jobban mondva forradalmárait, Németh Lászlót akarom „agyukba enyvezni”. M ár évek óta sikerrel inficiálom Vele ifjainkat, mert mégis csak több Benne a követnivaló — ahogy meg­ nyugtattam a nyugtalankodókat, akik egy Sorát, Szavát se értik s ismerik ugyan, de mégis „vigyázzunk elvtársak, sok még körülötte a probléma” stb., ezért féltik tőle az ifjúságot, miként Szokratésztől valamikor. Most 10 fiatalt eresztettem Neki, még hozzá reálszakosokat szakdolgozatként: a Gyász-tói a Kísérletező ember-ig elolvasni minden bötűjét és állítsák össze pedagógiai gondolatainak antológiáját. Többre nem képesek, de ez is elég, életreszólóan találkoznak a legnagyobb Szellemmel, s így lesz a „gályapadból laboratórium” . Tudod mi lenne nagy dolog Sanyikám? Végigjárni, végignyaggatni Benneteket, akik láttátok, hallottátok, akikben elevenen él még min­ den pedagógiai rezdülete: mit mondott, mit csinált, hogyan csinálta, hol vannak fü­ zetei, dolgozatjavításai, óravázlatai, jegyzőkönyvei, elhullajtott morzsái: mi maradt meg Belőle, miféle „honvágy” volt tanítványaiban az „üvegharangban eltötött 228

órákból”, a lázból, szenvedélyből, hitből, a Csodából? Ez rettentő nagy dolog lenne, és ezt csak te tudnád Sanyikám, a Tanú, mint az öreg Benkő4 0 tanár úr tette Arany­ nyal” (1963. XII. 29-én kelt levélből.). Még ez, s hasonló levelek sem késztettek szólásra múló alkalmakkal s ünnepek­ kel. De mikor Rózsától hallottam, hogy jó emlékezetedben őrzői, újra gondoltam rá, hogy megkereslek. Megkereslek nemcsak az együtt töltött évek emlékével, hanem az­ zal a sok új benyomás erejével is, ami munkásságoddal, s olvasóid szeretetével s ra­ jongóid lelkesedésével gyűlik bennem. Hadd szólok néhány szót ezek közül az idé­ zett levél írójáról. Egy kicsit meglepetés volt számomra, bár 35 éve vagyunk jó bará­ tok. Szerb fiú (Masics), de a debreceni kollégium neveltje. Hajdúnánáson járta a kálvinista elemi iskolát és ref. gimnáziumot. Kosztolányi Dezső őt vitte magával előadói kőrútjára, mert remek megjelenésű, gordonkahangú, aranyosmodorú, reme­ kül előadó, maga is költői adottságokkal rendelkező fiatal ember volt. Velem egy­ korú. A nagykőrösi ref. tanítóképző igazgatója lett, majd 1956 után Kecskemétre, néhány éve a szegedi pedagógiai főiskola pedagógiai tanszékén működik, mint do­ cens. Petrovics Szvatiszlávnak, a Berlinbe került neves magyar filmszínésznek unoka­ öccse. Köztünk, a debreceni ref. kollégiumban lett az, aki. Magyar nevet (Nánási) vett fel, s elhagyta szép orthodox hitét is a mienk kedvéért. Felesége, aki magyar—fr. szakos tanárnő, egy nánási tanárnak a lánya. Ismeri nemcsak pedagógiai munkáid, de hőseid monológjait is. Ezt megkívánja diákjaitól is. Tanítványai (hallgatói) száma felül jár az ezren, s pedagógiából mindenkinek vizsgáznia kell. Előadásain Rólad tart ismertetőket, mondván, hogy a hivatalos anyagot megtalálják a jegyzeteiben. Különben kitűnő előadó, s a főiskola jubileumára (azt hiszem 1965-ben lesz) Apácáid előadásával készülnek. Arra a kérdésemre, átjönne-e Szentesre, ha látogatóban ná­ lunk járnál „négykézláb is”, válaszolta. Különben őrzi, mert mutatta volt tanítvá­ nyai leveleit, amelyekben Veled kapcsolatos kérdéseket tárgyalnak. A vizsgákon: úgy adja a jegyeket, mennyit tudnak szószerint idézni műveidből. Igen szeretném, ha ta­ lálkozhatna Veled itt nálunk, mert hozzá hasonló rajongódat, akinek ilyen hatásos és messzire hangzó szószéke volna, és fel is használja, nem sokat ismerek. Lehet, hogy Sipka Sándor már említette (Nánási Miklós), mert összehoztam őket Szegeden, annak ellenére, hogy ismerték egymást Debrecenből, a Kollégiumból. Rózsa, aki csak Sándoron keresztül ismeri, elragadtatással beszél róla. Mellesleg persze amateur költő is; míg beszélgettünk elővett egy ódát, (melyet) felesége születésnapjára (közzé­ tett). Na, de az efféle történeteknek körülöttem se szeri, se száma. Fodor Pista4 1 a Sorbonne-on. A pesti francia tanszék kinevezett tanársegédje, s még egy kis hadsereg, akiknek a nevét hiába írnám még ide. Hat éve már, hogy tanítok egy kis komoly II. gimnázistát privát, angolra. A szö­ 40 Benkő László: főiskolai tanár. 41 Fodor István (Szentes, 1939. IV. 02.): irodalomtörténész, 1953—57 között a Horváth Mi­ hály Gimnázium diákja. 1979-től ELTE Összehasonlító és Világirodalmi Tanszék, egyetemi docens.

229

vegeid fordítja angolra, egy volt debreceni orvos prof. fia. Most hogy már tud ango­ lul (amennyire lehet), Veled foglalkozunk. S mondtam a gyereknek, ha Rád nem tudom megtanítani, megbuktam. Kedves Lacikám, amint látod, mégis csak megszültett ez a levél, nem utolsó sorban azért, hogy egy kicsit felhúzzam a zsilipet, s engedjem áradását annak a sze­ retetnek, s csodálatnak, ami ezeken a sorokon át is közvetíteni akarja feléd az együtt­ érzés, hála, köszönet és emberség kifejezését, áramát, melegét. Barátaim s tisztelőid meg sem bocsátanának, ha hallgatásommal elhallgatnám az ő érzéseik áradását. Ami engem illet, eljutottam oda, hogy csalódtam itt körülöttem mindenben és mindenkiben. Szerelemben, atyafiságban, barátságban. Úgy élek itt két hallatlanul primitív nő' között, hogy már lélegzetet sem tudok venni. Senkinek sem vagyok jó. A nagynénémről és feleségemről van szó. Tudod, hogy külön lakásban élünk, és az a rendellenesség magával hozza, felszínre hozza e fonák és természetellenes helyzet minden ellentmondását. Minden szabad percem privát órák tartásában telik el (alig fizetik), hogy szinte pazarló nagynéném kényelmes életét biztosítsam. Mindezt tá­ volról nézi feleségem, akinek semmi sem jut, s ha nem mondja is, — állandóan sértő­ dött, részint nagynéném kapzsi önzése, részint az én jellemtelenségem miatt, aki mindezt eltűröm, sőt tetézem erkölcsi romlottságommal. Aranka szerint ti. minden csak a kis kákért van. Azért élek, azért tanítok, tanulok, dolgozok, egyáltalán azért vagyok, mint ezt Te is megírtad Égető Eszter-ben, hogy a szerelemnek éljek. Persze soha nem ismertem, most legkevésbbé ismerem, mi a szerelem. Ha jóban vagyok az egyikkel, a másik sértett. Majdnem lehetetlen az életem. Nincs, aki törődjön velem. Nagynéném nyugodt, mert van feleségem. Feleségem szintén, hogy „a nagynénéddel élsz, azt tartod” , stb. így nem is panaszkodhatok bajaimról. Valamikor azt mondtad, hogy mellettem átallanád bajaid emlegetni. Pedig ez 1953-ban, 1954-ben volt, amikor beteg voltál. Két hónapja alig bírom mozgatni a két karom, nem tudjuk az okát, ma­ gam sem törődöm vele. Szeretnék csapot-papot itt hagyni, s élni nyugodtan, hábo­ rítatlanul. Pedig kifelé nincs semmi nyugtalanító az életemben, úgy látszik békés, nyugodt, megvan mindenem. De a mélyben a két asszony egymás-gyűlölése, félté­ kenysége, irigysége. Egyik oldalon még az öreg kort is felülmúló kapzsi önzés, a má­ sikon ennek természetes reakciója, plus a legteljesebb bizalmatlanság és bosszúvágy. E széthúzó és pusztító erők között rám a teljes reménytelenség, pusztulás vár. Kedves Lacikám, nem tudom, milyen állapotban van egészséged, mennyi a sza­ bad időd, mert leghőbb vágyam, hogy vendégül láthassalak, s ez megint nem csak olyan magyar hívás, episztolairogatás: szeretnék csendes estéken lefekvés előtt na­ gyokat sétálni Veled. Szentes, 1964. ápr. 30. Szeretettel : SÁNDOR

230

22 Kedves Lacikám, nem tudom, el tudod-e olvasni kusza, össze-vissza toldozott levelem. Már 2 hónapja múlt, hogy készen van, de elfelejtettem postára adni. Pótlólag, most iskolában, egy lyukas órámon kiegészítettem egy meghívással is Szentesre. Tudod, hogy meghívás, míg élek Neked ide, Szentesre fölösleges. Te Tudod, mikor van idó'd, kedved, módod stb. De ezúttal egy kollegámnak ígértem meg, hogy most írok Neked, és meg is hívlak. Kollegám tréfás szemrehányással nagy bűnösnek nevezett, hogy nem hívtalak meg a földrajz tanároknak Szentesen, május 19—20-án tartott csongrád megyei és szegedi földrajzi napjára. Azzal mentegetőztem, hogy én (valóban) nem is tudtam róla, és visszafordítottam a vádját. Kollegám, Szigeti István4 2 szentesi tanár, megyei földrajzi szakfelügyelő. Szentesen nemcsak a rajongóid, de alapos ismerőid közé is tartozik. Szerinte érdemes volna megnézned, hogy mi van itt kialakulóban a kertész­ kedés terén. Pista tudja és meggyőződése, hogy Téged érdekel a kérdés, és nagyon sajnálja, hogy nem voltál itt vendégként ezen a tanári kongresszuson, melynek a „szentesi kis táj” bemutatása volt a tárgya, különös tekintettel annak — konyhakerti jellegére. Két tsz. kezelésében különösen érdekes kertészkedés folyik, termál vízzel fűtött holland kertművelés, s így még télen is van látnivaló bőven. Az egész év folya­ mán ugyancsak. így bármikor jöhetnél, de legszerencsésebb volna, ha minden év­ szakban lelátogatnál ide (én azt szeretném, minden hónapban.) Mint Pista mondja, május volna Rád legnagyobb hatással. Pista szerint már most is volna látnivalód (látogatásra érdemes) a 3000 katasztrális hold thermál vízzel ellátott és fűtött holland kertészetben, de különösen a jövő perspektívái nagyok. 15 000 kát. holdra akarják a területet növelni. A vezetők, volt diákjaink, és jóbarátaink. Nemcsak növényi kultúrát, de embereket is találnál, akikkel érdemes volna találkoznod. Pista és én 2 napon át autóval kísérnénk. Pistával, különben nagyon sajnálom, hogy Szentesi itt létedkor nem találkozhattál, minden nap kizárólag csak Rólad beszélgetünk. Lacikám, most e szentesi hivatalos vágyon kívül a magam szeretetteljes meghí­ vását tolmácsolom, Nagy örömöt szereznél mindannyiónknak, ha jönnél. Egy-két barátomnak, és családomnak. Sok-sok szeretettel üdvözlünk, a viszontlátásig 1964. máj. 30. SÁNDOR43

43 Szigeti István: A Horváth Mihály Gimnázium tanára.

231

Mint Pista mondja, nem a Tóth Béla4 3 tollára való a szentesi Újbarázda (Virá­ gos Miska4 4 az elnöke) Atya, fiú és szentlélek címen pár napja könyvet is írt róla. (Tóth Béla). Júliusban különben, ha addig nem jössz, keresni, azaz egy félórára za­ varni szeretnélek, mert nemcsak Pesten, hanem a Balatonon is leszek. Addig is szeretettel köszöntelek: SÁNDOR

23 Kedves Lacikám, még szinte két hét van nevednapjáig, de már most írok, hogy örömömet fejezzem ki a rádióban, TV-ben s Kristótól Rólad hallott jó hírek miatt, s megtoldjam a szokásos László napi jókívánságokkal. Régóta bánt már, hogy nem tudtam magamról életjelt adni. Még születésed napján is néma maradtam. De ez a levelem is bizonyság rá, hogy nem akkor írok, mikor kell, hanem amikor tudok. Most, hogy egy strofantin kúra után vagyok, a nyár beköszöntével engedett egy kicsit bajon szorítása, de félek, csak időlegesen. A szorongásaim, a haemafobia (magam csináltam a szót) tovább gyötör, s sajnos nem ok nélkül. Teljesen magamra hagyva éldegélek, vagy inkább csak vegetálok, egyedül, szomorúan, lehangolóan, mint egy utcasarki lámpa, vidéken, érezve, hogy szakad el minden szál, ami a világ­ hoz kötött. Még Sipka sem gondol velem, felesége hetenként megfordul Szentesen, s kollegáim mondják, még csak nem is érdeklődik, hogy élek-e, nemhogy megláto­ gatna. Ezt nem panaszként mondom, hiszen már úgy élek, mintha a sírból jöttem volna fel; s csak szemlélődöm, s megállapítom, hogy milyen szépen, zökkenő nélkül folyik a világ sora nélkülem is. így én nem vagyok kivétel azok között, akiket a sors ilyen nyilvánvaló árvaságra rendelt el eleve, várhatóan. Utóbbi leveledben kérted a szolnoki relay-állomáson sugárzott intervenció szö­ vegét. Nincs leírva. Rögtönöztem. Félek tollat venni a kezembe. Mindig akkor derül ki, hogy elszáll minden gondolatom, nincs mondanivalóm, ha van, vagy volna is, nem tudnám megfogalmazni. Ezt minél többet olvaslak, egyre inkább érzem, s min­ den próbálkozást abba is hagyok; de joggal. Büntetni kellene az ilyeneket, ha szólná­ nak, írnának valamit. Az írás annak való, aki tud, s van is mit írnia. Neked! S majd­ nem csak Neked! De visszatérve intervenciómra, a riporter szerint jól sikerült, na­ gyon tetszett, (nem tudom hányán, s kik hallgatták), s el is jött hozzám újabb riport­ ért, amit csak nagy ellenkezés után voltam hajlandó megtenni, hogy min dolgozom. A Magvető nyakába szeretném varrni 65 nyarán, (mikor Arankával szakítottunk) elkészült „W oolf” fordításom, s a könyvhöz készítek bevezetőt, vagy utószót. Ke13 Tóth Béla (1924): író, Somogyi Könyvtár ny. igazgatója. 44 Virágos Mihály: debreceni színház volt operaénekese.

232

vés a nyugdíjam, s jól jönne nehány forint. N a ! a riportertől kértem a Rólad felvett szalagot. Azt válaszolta, hogy 2 hétig kell csak őrizniök, azután letörlik. S újra be­ széltem, immár harmadszor a szolnoki rádióban. Ez esetben a műfordítói munkáról (újra Te voltál a példa) s. V. Woolfról. Az igazat megvallva nem is annyira a pénz, mint a „halhatatlanság” után sóvárgok. S Téged sem akarlak cserben hagyni, aki már 1948-ban említetted Bozsóval kapcsolatban a To the Lighthouse-t. Most valami helyzetjelentést könyved szentesi fogadtatásáról. Mikor Kristó itt járt a könyvnapon, már nem lehetett kapni egy darabot sem műveid I. kötetéből. Bíró4 6 úr 80 darabot hozatott. Tegnap, jún. 14-én benn jártam a könyvkereskedésben, s ugyanaz volt a helyzet. Az 50 kötet második rendelése is elfogyott. Most várja a harmadikat, ugyancsak 50 db-ot. Amint mondja, most a sorozat előfizetésére megy rá. Hát ez van, Szentesen. Drága Lacikám, megújítva jókívánságaimat s örömöm, hogy jól vagy, nagyon sok szeretettel ölellek: 1964. jún. 13. SÁNDOR

24 Drága Lacikám, Könnyek között írok. Most volt itt feleségem két lánya búcsúzni. Holnap költöz­ nek ki végképpen apjukhoz, Amerikába. Én tegnap indítottam el a válópert feleségem, Aranka ellen. Különben beteg vagyok, ki is vagyok borulva. Nem tanítok, táppénzen vagyok. A nyáron el akartam hozzád zarándokolni, de beteg lettem, majd ágynak is estem. Ha jobban leszek, szeretnék még Veled találkozni, és ha nem volna kifogásod ellene, szeretnék egy kis zarándok csapatot is. Jár most a nyakamra egy 11 évvel ez­ előtt ért tanítványom, hogy adjam el neki a Minőség Forradalmá-t, mert a kölcsön­ adás neki semmi. A Virginia Woolf To the Lighlhouse-át befejeztem. Ha lesz erőm rá, még átsimitom, s ha tudom, kiadatom. Gyönyörű könyvnek érzem. Jövőm illetően igen borús vagyok. Arankát igen megszoktam az elmúlt másfél évtized alatt. Olyan különös most egyedül, betegen, s tervek, célok nélkül. Nyugdíj­ határt még nem értem el, dolgozni nem tudok. Még olvasni sem. Sokszor és sokat akartam már írni, de még az sem ment. (Neked ti.) Arankával június 24. óta, amikor Marienbadba ment üdülni, nem találkoztam. *5 Bíró Ferenc (Öcsöd, 1918. II. 16.): könyvesboltvezető.

233

A Marienbad-i Elégiát persze megtanultam kívülről, ilyen recitert nem lehetett ki­ hagyni már. „Mich treibt umber ein unbecwinglich Sehnen, Da bleibt kein Ruh als grenzenlose Tranen.” Bocsáss meg, de Goethét mindig lehet és szabad idézni, különösen mikor állandóan bőg az ember. Bőgő masina, „nnaicca” lettem valóságosan. Néhányszor átszaladtam Sipkáékhoz. Sándorral megint ideális órákat töltöt­ tünk. Bemutattam néhány fejezetet fordításomból és egy V. W. tanulmányt. Az Irgalom-TÓ\ szóló cikket, még a húzás után sem volt hajlandó közölni ez a becstelen és a béka ü... is alacsonyabb Tiszaiáj. Én és ismerőseim viszont a Biblia mellett tartjuk az Irgalmad és legmonumentálisabb művednek érezzük. A szen­ tesi könyvkereskedő másodszor rendelt raktárát is elkapkodták. Bíró úr arra kért, hogy kérjelek meg az olvasókkal való találkozásra, egy előadásra a Kultúrházban. „Fizetnék a költségeid” . Megígértem neki, hogy továbbítom kérését. Ettől függet­ lenül hozzáteszem a magam meghívását, hogy várunk. 1965. szept. 10. Szeretettel, SÁNDOR

25 Kedves Sándor! Mély meghatottsággal olvastam leveled. Az hogy a természetünk nehéz, s rész­ ben magunk is oka vagyunk az elhagyatottságnak, mely öregségünkre körülvesz, nem csökkenti sem a bánatot sem az elhagyatottságot. Ha elvi csökönyeimből engedhetnék, most mindjárt leutaztam volna Hozzád, — de október 1-re át kell adnom az utolsó könyvemet (Kiadatlan tanulmányok) azután meg Ella készül le ide októberre. De az ősz vagy tél folyamán — okvetlen meglátogatlak s akkor Sándorék is átjönnének egy régifajta simposionra, s Micu barátodat is megismerhetem. (A könyvkereskedő kérését, sajnos el kell utasítanunk, mert veszélyes és pihennem kell a nap nagy részében, egy rámszabadított írás, egy nap alatt megöl.) Kérlek, írd meg: van-e ott Szentesen szálloda, ahol szobát lehet foglalni, — azt is azért választottam a veszélyeztetés helyett (eltekintve attól, hogy Te is maradra vagy most hagyatva) mert jobban elsáncolhatom benne az élethez szükséges mozdu­ latlanság óráit. Közben remélem, hogy ez a válás is csak olyan lesz, mint amilyen volt már nehány — s lentiétemkor kettesben talállak Benneteket. A búcsúzás bizony fáj — 234

én is két lányomtól búcsúztam a napokban, szemrevalóktól, igazaktól. Magda egyelőre Bécsbe utazott vissza (a férjét Indiába helyezték két évre) s most írja, hogy megy a két gyerekkel; Judit 4 6 Amerikába megy ki egy évre, (a hypertóniám ügyében is szereplő Betbehez) személyéről, — már most kandidátus, 22-én kell megvédeni a disszertációját, s 25-én repül. A legjobban azonban a kis Lacikát sajnálom, akit kimenéséig egy bécsi internátusba dugnak be. Némethon. Örülök, hogy az Irgalom kedves könyved lett — itt eléggé hallgatnak róla. S ez még jó jel; ha lehet nem szidnak. Sajkód, 1965. szept. 15-én. Szeretettel ölel L aci

26 Drága Lacikám, közölnöm kell veled, hogy az ideg főorvossal (Joó Béla, 47 különben nagy rajon­ gód) összekaptunk, kórházba nem megyek. Arankával kibékültünk. így remélhető­ leg rohamosan javulni fog állapotom, s már nagyon várunk. Remélem, hogy itt tartózkodásod — a lehető legkellemesebb lesz, hiszen azok közé jössz, akik nagyon szeretnek, s nagyon várunk. Szállodát fölösleges foglalnod, mert szobák állnak nálunk üresen. Az étkezése­ ket pedig misem természetesebb, hogy együtt költjük el. Nagy társaság nem lesz, csak azok, akiket óhajtasz. Időddel, élet- és munka­ rendeddel tetszésed szerint gazdálkodhatsz. Aranka házában pl. senki sem lakik. Az is rendelkezésedre áll (2 szoba+1 előszoba+1 fürdőszoba-f 1 konyha-fi éléskamra), teljes egészében. A portán, a másik épületben van apósom (anyósom meghalt), meg sógorom. De nálam is van üres szoba. Olyan kevés alkalmunk volt az utóbbi időben találkozni, s hogy a jövőben meny­ nyi lesz, ki tudja? Ezért végtelen öröm a számunkra jöveteled, s én azt szeretném, ha 25—30 évet még egymás közelében élhetnénk le, egy kis angol—francia olvasást, s főként társalgást gyakorolva. Kertünk még gyönyörű. Az elkésett dáhliák vad dühvei igyekeznek pótolni nyári lemaradásukat. Nagynéném még bírja a háztartás gondjait, Arankának cselédje is van. Tehát nem kell félned a privát szállástól sem. 46 Németh Judit: Németh László lánya. 47 Joó Béla: ideggyógyász, szentesi kórház orvosa.

235

Ha bátorkodhatom erre a meghívásra, s Te is jónak látod, jöjjön Ella is. He­ lyünk bőven van, s nagy nagy örömmel és szeretettel várunk benneteket. Gyere, ha lesz időd, s kedved. A viszontlátásig sok szeretettel ölelünk, csókolunk 1965. okt. 12. SÁNDOR

P. s. Látogatóim eltöltötték velem az időt, s még az ügyvédhez is kell mennem, azért ez a nagy kapkodással írt levél. Szeretettel : SÁNDOR

27 Kedves Sándor! Nagyon helyeslem, hogy az ideggyógyásszal összevesztél, s nem mentél be az osztályára (elég az idegbaj, még az idegkezelés is hozzá!), de még jobban helyeslem, hogy Arankával kibékültél — s ezzel magad húztad ki az idegbaj gyökerét. Emlékezz, már az első vészhírnél gyanakodtam a happy endre — s ezek a tárgyalásokról szóló sóhajok kezdték komolyan vétetni velem a szakítást. Remélem, ez alatt a néhány hét alatt Te is elkészítetted a mérést magány és feleség közt s igyekezel meggyőzni magadat, hogy a szerelem kimutatásának nem a hízelgés az egyetlen (bár idővel a legkönnyebb módja. így az én részvét és vigaszlátogatásomra sincs természetesen szükség. Szerencsére az én szempontomból is — mert újabban igen kellemetlen reggeli szédülések léptek fel nálam, ami az utazást nagyon bajossá tette volna. Ezért is költöztem fel a télire Pestre, a sajkódi házban elég szorongatóvá lettek volna a hosszú esték, éjszakák magányosan. Ettől eltekintve, jókedvű leveledre én is jókedvvel válaszolhatok. Nem mert ki­ békültél, hanem mert megszakítottam egy frigyet, no nem a feleségemmel (az sokkal „szorosabb” kapcsolat), hanem az irodalommal — átadtam utolsó könyvem utolsó kézirat nyalábját, teljesen szabad vagyok! Nagy szerencsém, hogy az ügy s az agy egyszerre fogyott el — ha csak az egyik: tovább kellene vergődnöm; aggyal a vesz­ tett ügyért — vagy agy nélkül — a még nem egészen elvesztettért. így élvezem, hogy járhatok, olvashatok. Egyszerre négy regénybe kezdtem: (Faulkner: Megszületett Augusztusban, Az érzelmek iskolája, Pons bácsi s a Csendes Don): versenyfutást rendezek volt írótársak közt: melyiknek jutunk előbb a végére. Sándorékat melegen üdvözlöm; Arankának sok türelmet kívánok az új mézes­ hetekhez. Budapest, 1965. október 20-án. Téged ölel L aci

236

28 K ed v es B aráto m !

Amikor a felségem megtudta, hogy lemondtam a Szentesi utat, ő biztatott, hogy okvetlen menjek le. így hát nincs szívem (föltételezem, hogy Ti meg nem gondoltá­ tok) itthon maradni. Minthogy az utak járhatatlanok, mégiscsak vonattal megyek, — szombaton 26-án 7 óra után innen induló gyorssal, 1/2 12 körül érkeznék. Ha alkalmas nektek, vegyetek ki a szállodában szombat estére szobát, önzésből kérem, mert ott jobban elbújhatok a megkívánt pihenésre. Sipkáék s Micu barátod vagy szombat estére, vagy vasárnap délelőttre jöhetnének át; én vasárnap délután utaznék — vissza. Kérlek, ha bármi nehézség van, írd meg egészen őszintén. Mást lehetőleg ne hívj, — veletek szeretném ezt a kis emlékünnepet tölteni. Kézcsókkal, mély barátsággal: Budapest, 1965. nov. 19-én. N émeth L á szló

29 Kedves Lacikám, reszkető kézzel írom levelem. Ma volt az első válóperi tárgyalásom. Aranka volt — nincs. Nekem igen fájdalmas, bár én is oka vagyok. Nagyon örültem jöttöd hírének. Idejében értesíts érkezésedről, hogy Micunak, Sándoréknak, s akikkel még találkozni szeretnél, legyen időm írni. Nekem is van 1—2 szentesi emberem, akikkel örülnék, ha találkozhatnál. Szentesen van 1 (azaz egy) elsőrangú szálló, a Petőfi Szálló (Petőfi utca), üres az új nagy szálló, s azonkívül nálunk is van egy üres szoba, ahol örökre is vendégül láthatlak. Különben is az volna a tervem, hogy életem még hátralevő részében a kö­ zeledben lehessek. Legközelebb, ha jobban leszek (szívem a compenzátió határán), bővebben, addig is Szentes, 1965. nov. 27. Szeretettel ölel SÁNDOR

237

30 Kedves S á n d o r!

Nagyon köszönöm Neked s Boriska néninek is a szentesi szíves vendéglátást — a családiasán eltöltött estét. Egy kis lelkifurdalást okozott — hogy Boriska néni be­ teg lábait s háziasszonyi energiáját ennyire igénybe vettük. Ha gondokkal is — a kis szimpoziont is megoldottuk este úgy, hogy a szépsége megmaradjon s a gondja el­ oszoljék. Az előzó', jól sikerült kecskeméti nap, az ott látott barátok, akik értem odautaz­ tak, mely beszédesebbé tette a kelleténél — a régi tréfás kötekedést így kiélvezhettem kicsit, nem tudom nem sértettem-e meg vele mások érzékenységét, s a Te betegség­ bajok fokozta érzékenységed. Nánásival Nagykőrösig nagyon összebarátkoztunk, ha csak száz ember értene az országban, akit az írásaim így átjártak, már megérte ezt a negyven év szenvedést, de sajnos egy-kettő, ha van, s az is deresedőfajta. Edit lányodnak üzenem; itt Pesten át hallottam : betiltották az Illyésről, s Némethről szóló szakdolgozatokat, állítólag sok szerepelt belőlük, (vagy, ha nem is sok, sokallják). Különben kaptam egy gratuláló lapot a „szegedi egyetemisták” aláírásával; ebből azt gyanítom, hogy nem bánták az meg átrepülést. A Ti házas dolgaitok, remélem megnyugszanak s ez visszaállítja — nem az egészséged, mert azzal nincsen nagyobb baj, — de az idegek stabilitását, amennyire az nálunk lehet­ séges. Jó tudni, hogy van egy ember a világon, akinek az az álma, (vagy az volt az álma), hogy a közelembe lakjék. Az efféle álmokat veszélyes a valósággal szembe­ síteni. Boriska néninek, Arankának add át kézcsókomat, a szentesi kollegáknak üd­ vözletem. Téged meleg barátsággal ölel. Budapest, 1965. dec. 5-én. L aci

31 Kedves Sándor! Az Óesztendő utolsó napján én is kívánok neked a hányatott 1965 után nyugodtabb, jó egészségben telő 6 6 -ot. Aranka elhatározása nem volt meglepetés a számomra: rövid beszélgetésünket érkezésem után részben az tette a szép szentesi lentiét egyik nyomasztó epizódjává. De nem gondoltam,Ő maga sem jelezte, hogy a szakítás ilyen hamar bekövetkezik. Tanácsot ilyen helyzetben idegen nem ígérhet, már csak azért sem, mert ezekre az ügyekre nem észérvek döntenek. A legokosabb, amit tehetsz, az amit tenned is 238

kell: várni, végleges-e ez az eltávozás, vagy rejtett oka is van, vagy újra összehoznak Benneteket a magunknál erősebb erők, amelyekről sokszor tudomásunk sincs. Ha emlékeztethetlek arra, amit négyszemközt közöltél, akkor tán nem is olyan nehéz a vigasz pillanatnyi útját megtalálni. — Igazi megnyugvást azonban (ahogy közelítsz a nyugdíjas időhöz, meglátod) egyre inkább csak a munka adhat. Vagy mondjuk szerényebben, a tevékenykedés. Ez marad nekem is, a munka, — nem céllal, a társadalomért, hanem önmagáért, mint az elmúlással állt farkasszem legférfiasabb, s legeredményesebb neme. Szeretettel ölel, ha Sipkáékkal találkozol, add át nekik is boldog újév kívánsá­ gom épp úgy, mint a szentesi barátaimnak, — Neked. Budapest, 1965. december 31. L ászló

32 Kedves Lacikám! Régóta készültem beszámolni a körülöttem zajló életről, de halogattam mindig, s így még a születésnapi köszöntésedről is elkéstem. Nemcsak az utólagos köszön­ tőkhöz tartozom. Állandóan a jók és boldogságot kívánók közé tartozom. Magamról csak annyit, hogy 27-én, szerdán egy újabb válóperi tárgyalásom lesz. A többit képzelheted. Különben februárban újra beteg lettem. Az egész hónapot végig betegeskedtem, csak március közepén kezdtem újra tanítani. Ha túlleszek a bajokon, és erőm is lesz hozzá, majd írok és részletesebben érte­ sítelek dolgaimról. Addig is szeretettel ölellek és még egyszer kívánok minden elképzelhető jót 65. születésnapod alkalmából. Szentes, 1966. ápr. 15. SÁNDOR

33 Kedves Sándor! Születésnapnak, névnapnak meg van az a haszna, hogy két jó embertől életjelt kapok. Ti vásárhelyiek tudom, hogy a leghálásabbak vagyok köztük. Nagyon sajnálom, hogy olyan szomorú állapotba süllyesztett válásod. Vigaszul szeretném megmutatni az én látszólag nem magányos életem belülről. De majd 239

elolvashatod Puskin drámám, a Csapdát, ha megjelenik. S meglátod, milyen meg­ váltás lett volna, egy olyan nagy gazdag ember számára is — kívül lenni a Csapdáján. Övé lett volna a természet, a könyvek, barátok, meditáció. — Mindez a Tied is! Élj vele! Sajkód, 1966. július 16-án. Sok szeretette] gondol Rád L aci

34 Kedves Lacikám, vasárnap délután csöndben és magányban küldöm névnapi jókívánságaim Erőt, egészséget kívánok, hogy békében dolgozhass még nagyon sokáig, hosszú hosszú esztendők során át mindannyiónk javára és gyönyörűségére. Sajnos, a könyvnapokra hiába vártam új dolgaidat; úgy hallottam, hogy őszre hozzák ki majd könyveid. Különben nagyon szárnyaszegetten és lehangoltan élek, betegen és megöregedve. Két hete mondták ki válásomat, de makacs betegségem nem ad erőt és kedvet tervek kovácsolására vagy megvalósítására. Félek is minden lépéstől ilyen rozoga egészséggel. Erőt egészséget is most kívánok a legőszintébben és leghatározottabban, mert mot tudom már, mit jelent. Eddig frázis volt a számon, ha mondtam, most kínzó valóság, hogy mindkettőt hiányolom. Holnap Vásárhelyre megyek orvosi vizsgálatra. Remélem jut majd időm Sipkáékhoz, hallok tőlük valamit Rólad is. Még talán ott érzeném magam legjobban a kö­ zelükben, vagy egyenesen náluk, ha volna egy üres és fölösleges udvari szobájuk. Sándorral már sokat ábrándoltunk erről. Persze nagyon ideálisan képzeljük el az együttlakást, és egyikünk sem látja nehézségeit. Sokat gondolok az együttlétre. Nem tudom, hogy viselhető el. A házaséletet értelmesnek gondolom sablonos formájában, másként viszont nem házasság. Tele vagyok gyógyszerekkel és szorongással. Nem tudom elviselni ezt a meg­ változott helyzetem. Nem vagyok eléggé fegyelmezett és erős. Egy hét múlva Gyulára kellene mennem francia tanfolyamra, s most ettől is borsódzik a hátam. így vegetálok és pusztulok. Temetem vágyaim és ismerőseim, s meg kell értenem, hogy eljött az én időm is. Bocsáss meg, Kedves Lacikám, hogy zavartalak, de László napja, annyi emléket kevert fel bennem. Szentes, 1966. VI/26. S z e r e te tte l: SÁNDOR

240

35 K edves S á n d o r!

A soproni Lővérből, 4 8 akaratlanul meglehetős rossz állapotba kerülve, küldöm újévi jókívánságaimat. Nagy lányod bizonyára megmutatta levelemet, mely neked is szólt. A könyveimet ne vedd meg, majd küldök belőlük. 1966. dec. 30. Üdvözlöm a szentesi barátokat: L aci

36 Kedves Sándor! Ide Pécsre a Mecsek szállóba 4 9 küldték a leveledet utánam. Én is a tüdőm miatt vagyok itt; négy hónapja köhögök, elég csúnyán, úgy hogy a család, mely komolyabb bajoknál meg sem rendült, orvoshoz hajtott, az egyik sebészeti klinika mellkasi osz­ tályára, s bár ott sem tbc-t, sem rákot nem találtak, mégis kénytelen voltam, kíván­ ságukra levegő cserére utazni, s most itt remetéskedem. (Ella nem tudott lejönni) a megtorpant tavaszt várva. Megdöbbent, hogy fekvőbeteg vagy, s már ilyen régen. Bár, ha strophantinnal gyógyítunk, az orvosok nyilván nem tüdőbajra, euphyesos vérzésre gondolnak, amelyet a szívben kell gyógyítani. így is aggódom érted, — hisz tudom, hogy kedély és betegség milyen komisz éjszakai vitiozusba állnak Nálad. Ki ápol? A nagynénéd, vagy van más is melletted? Gyógyulj meg minél előbb. A nyugdíj úgy sincs már messze Tőled, le is százalékoltathatod magad. Füreden most építenek kis házacskákat, amelyekbe biztosan lehet hosszabb bérletet is szerezni. A tavaszra, vagy szeptemberben megkóstolhatod, s ha kedved van, megvalósíthatod régi tervedet, a hosszabb egymás mellett élést. Mert, hogy az írást abba hagytam, s ez a köhögés is kínoz, én is visszapártolok Sajkódhoz. Örülök, hogy régi barátságod az Emberi színjáték-ot is itt-ott ifjonti lelkesdéssel olvastad: valóban mindkettő benne van, — ifjúságom tüze, és érettlensége is. Szeretettel ölel, a gyors gyógyuláshoz erős akaratot kíván: 1967. febr. 21. L aci 48 F. a. Németh László, Sopron. Lővér SZOT. Üdülőszálló. 49 F. a. Németh László. Pécs. Mecsek-szálló. 241

37 Kedves L a c ik á m ,

igen megijesztettél a betegségedről írott hírrel. A mecseki magaslat biztosan jót tesz neki, s biztosan elég makacs bronchitis. Te különben mint orvos is, jobban tudod. Én, éppen mára keltem fel néhány órára. Gyenge vagyok, rossz közérzettel, s engem kínoz, hogy nincsenek mellettem, akiket szeretek, csak öreg nagynéném botla­ dozik körülöttem. 6 Strophantin inj. után vagyok, határozottan jobban érzem magam, de nem jól. A hörgőim mocsok hurutja idegesít és rémületbe ejt, mert nem tudom, mikor jön a vér újra. Régi idő óta vannak ugyanis bronchiectásiáim. (hörgőtágulatok), melyeket az utóbbi időben nem tudok rendben tartani. Azt mondják, hogy ezek pangás nélkül is végeznek. Most állítólag pangásos elrajzolódást mutat a balcsúcs­ ban a homály. Fene tudja mi lesz belőle. Most, hogy szemben vagyok a halállal, félek tőle. De félek a munkától is, mert aludni nem tudok. S meggyőződésem, hogy min­ dennek ez az átkozott nem alvás az oka. Ez gyengít le legjobban. S a Strophantin sem megoldás. Mennyi időre hozhatja az rendbe a szívet, s azután? Sipka írt, vártam vasárnapon, beszélgettünk volna, legalább műveidről. Na­ gyon örül neki, hogy Neked tetszett, amit idéző mondataidról írt. Örültem, hogy gondoltál balatoni terveimre. Vennék is egy lakást Füreden, ha volna miből. Nyomorult szegény vagyok. Házunk kisajátítása is a következő ötéves tervbe maradt, így csak egy szerény látogatásra zsugorodnak álmaim, ha megérem a nyarat. Edittel, aki kritikai munkásságomban fog dolgozni, föltétlenül meglátoga­ tunk. Múlt év dec. 10-én hozzá írt leveled csak tegnapelőtt került hozzám. Egész története van annak is. Alig hogy megkapta Edit, elkérte professzora, s annál volt hónapokig, mert Edit vizsgáztatott, itthon is járt, és nem találkozott tanítójával. Különben szorgalmas, szép philosz példány lett belőle, nem hasonlít másik két testvéréhez. Kedves Lacikám, nagyon köszönöm leveled; hogy törődsz velem betegségemben is, sajnos, nincs elég erő és akarat bennem a gyógyulásra. Jó volna nekem is Mellet­ ted a Mecseken. Maradj ott, míg el nem múlik a köhögésed. Májusig talán a legjobb hely az országban. Érezd magad minél előbb jól és légy újra teljesen egészséges. Szentes, 1967. márc. 2. Szeretettel köszöntelek SÁNDOR

242

38 K edves L a c ik á m ,

erőm és kedvem fogytán, emlékezem neved napjára, és kívánok sok erőt, egész­ séget, hogy őrizzem az írás angyala és múzsája még sok-sok éven át. A városban elterjedt a hír, hogy itt vagy. Az írás ördögé-nek szentesi bemutató­ ján. Telt ház türelmetlenkedett, hogy láthasson. Nem olvastam, nem is láttam a Neked küldött meghívót, de már január óta tudtam és beszéltem a dologról. Persze, az idén is beteg voltam és vagyok. Pangásos haemafoák, stroph kúra, utána most egy darabig még fenn lézengek, de meddig, nem tudom. 20-án, szombaton, a Tálasi—Szathmáry—Tárkány Szűcs6 0 előadásra át akartam menni, de nem mertem. Májusban voltam egyszer Sipkáéknál, s utána beteg lettem. Keveset bír már a szervezetem. A levelet Bácskainé61 írta (a meghívást); nagyon tehetséges tanár, majd helyettes volt a szentesi gimnáziumban. Magyar szakos férjével együtt itt tanítottak. Férje szakfelügyelő (magy. irod.-ból). Olyan jól futnak (különben 4 gyermekük is van,) hogy a férj, szeptembertől kezdve a szegedi ped. főiskolán a magy. irod. történet tanszékének lesz a vezetője; felesége, Erzsiké, Bácskainé pedig, akit a szentesi igaz­ gatóság helyett a városi művelődési osztály vezetésével bíztak meg, ősztől kezdve szintén Szegeden a megyei művelődési osztályon kap beosztást, még nem tudom milyen, de biztos, hogy valamilyen vezetői minőségben. így elhagyják Szentest. Mindig tiszteltek, de azzal a vonal által előírt fenntartásokkal. Ezt különösen, főként előttem, soha nem nyilvánították. De vagy 4—5 évvel ezelőtt, amikor Bácskainé ig. helyettes volt (...) akkor, valamelyik munkádra valamilyen kritizáló megjegyzést tett az igazgatói irodában, egy kis gyülekezet előtt, s erélyesen szóltam rá (érthetetlen tekintélyem volt az átkozott Szentesen), honnan veszi magának a bátorságot, hogy Németh Lászlót kritizálja. Különben Sipkától tudom, aki szóról-szóra idézett nekem a Tiszatáj-beli cikkek ürügyén. Hízelgő rám nézve, hogy Sipkánál számontartott mon­ dásaim közül — melyeket gyakran emleget — mennyire és milyen büszke lehetek. Ezek közül való az is, hogy Téged minden mondatodért csak köszönet és hála érhet, bírálat nélkül. Na, de Bácskaiék, ahogyan telt-múlt az idő, egyre megértőbb híveid lettek. Előttem legalábbis hangoztatták — talán merő fitogtatásból. De sokat jelenthetett számodra a szegedi színészek kiállása és szegedi sikered, fogadtatásod. (...) Na, de Bácskainé, született Molnár Erzsiké, szegedi lány, és büszke a válaszodra, amint láttam boldog is. Jóhelyre tette, eldugta leveled, mert Miska nem találta rendes leve-501* 50 Tárkány Szűcs Ernő (Hmv-hely, 1921.): néprajzkutató, a MTA Néprajzi Kutató Csoport tudományos főmunkatársa. 51 Bácskainé (szül. Molnár Erzsébet) és férje, Bácskai Mihály abban az időben a Horváth Mihály Gimnázium tanárai.

243

lei között. T. i. ... szerettem volna olvasni a meghívást, és válaszod is, de Erzsiké nem volt még otthon, Miska azt hitte, Erzsiké táskájában tartja a leveled. Felmentem hozzá hivatalába. Szombaton délben egy ülésről hívták ki. Akkor tudtam meg tőle, hogy elrejtette leveled. Értsd, nem hagyta íróasztalán, hanem „jóhelyre tette” . Kü­ lönben megígérte, hogy úgyis be akar nézni hozzám valamelyik nap, s a leveleket is elhozza, de rövidesen ismertette, mondván, hogy üdvözölsz és rövidesen írsz nekem. Kedves Lacikám, tudom, hogy mennyivel fontosabb írnivalóid is vannak, mint hogy nekem írj. Ezért én nagyon türelmes vagyok. Különben is tudom, milyen időpocsékolás sok esetben a levélírás. Most, ha egészségem engedi Virginia Woolf Hullámokját fordítom. Ha sikere lenne a Világítótoronynak (bár Kristó viselkedéséből nem sok jót következtetek), talán lenne rá kiadó. Próbálkozom a Priestley-levelekkel is. U. /. Emlegettem egyszer egy szentesi tanárnőt: Kovács Józsefnét, 6 2 valamilyen Ág­ nest, aki Rólad szakdolgozott, igen tehetséges, mindig, mindenütt fenntartás nélkül tisztelőd. Egy pályadíjat is küldött a megyéhez Rád és munkásságodra alapozva a magyar tanítását. A pályamű annak idején, 2 éve talán elkallódott. Nem tud a sorsá­ ról. De ez aztán tanárnő, az igen. Szerény, de roppant öntudatos. Férje is tanár, nálunk, Szentesen, szintén a gimnáziumban, francia szakos. Az érvényesülni nem tudó, szegény, kezdő, küzdő fiatalok irigységével is, igazságával szemlélték a szerencsés, jólhelyezkedő Bácskaiék felfelé és immár Szegedre ívelő pályafutását. Bácskaiék az intézet igazgatói rezidenciájában (úgy volt, hogy Erzsiké igazgató lesz), Kovácsék szintén szegediek, 2 gyerekkel, hónapos, méghozzá szegényes hónapos szobában. Talán elég ennyi tájékoztatásul és névnapodra. Szentes, 1967. jún. 25. Sok

szeretettel ölel: SÁNDOR

39 Kedves Sándor! Köszönöm, hogy a névnapomat felhasználtad életjel adásra. Örömmel fedeztem fel a nevedet a Vásárhelyen érettségizők nevei közt is. Boldo­ gan mentem volna közétek, de előtted nem titok, hogy a szeretet fogja vagyok, s leutazásom nagyobb fájdalmat okozott volna, mint az öröm súlya, amelyet odalenn 52 52 Kovács Józsefné (szül. Tóth Veronika Ágnes, 1941. II. 14.): Horváth Mihály Gimnázium ta­ nára, jelenleg a Radnóti Miklós Gimnázium tanára. 244

kínált. Különben is, valószínűleg csak csalódást okoztam volna. A volt Cseresnyés63 összejövetelekor a Kárpátiék5354 elmenetele, s az volt a búcsúzásom. Lám Edit esküvőjére írtam egy hosszabb levelet, — a meghívón megadott sür­ gönyeimre, nincs hírem róla, hogy megkapták volna. A boldogságában feledkezett meg rólam, annál jobb, ha félek, hogy nem jutott kezébe. Ki a férj? Az a fiatalember, akit a szentesi pályaudvaron megismertem? Te összeszedtél-e már a hypertonia engedte határon belül, egy kis nyugalmat? Én aránylag elég jól vagyok, a két halá­ los betegségemmel, arab—izraeli tűzszünetben. A vérnyomásomat megtanultam kordában tartani, s a hörgtágulatom zaerlije mintha beszáradt volna a kánikulában. Ha nagyon unod magad, vagy nagyon boldogtalan vagy, írj (a találkozóról is beszámolhatsz). Nem vetődsz erre a nyáron? Most vendégáradatban fuldoklunk, de augusztusban Magdiék továbbutazása után már talán beszélgetnünk is lehet. Sajkód, 1967. júl. 21-én. Szeretettel ölel: N. L aci

40 Kedves Lacikám, bocsáss meg, hogy egy percre megzavarlak pihenésedben, de szeretném, ha mielőtt komoly lépéseket teszek ilyen vagy olyan irányban, hallanám álláspontod vagy véleményed dolgaimmal kapcsolatban. Múlt levelemben túl részletesen írtam betegségemről. Pillanatnyilag megvagyok. Nem is köhögök, de igen hurutos vagyok. Nem érzem magam elég erősnek, s éppen arra gondolok, hogy összefonjam-e valakivel újra a sorsom. Egy hónapja kb. megjelent Magda, Ráczné, (szül. Nagy Irma) egy ártatlan levél­ lel, amit én igen kedvesen fogadtam nagy magányomban. Most már odáig jutott barátságunk, hogy határozottan kell „nyilatkoznom”, hogy igen vagy nem. Talán séma volna az igen is, ha időközben, nem kis részben éppen betegségem és Edithez fűződő komoly rokonszenvem miatt és folytán, Arankával nem újult volna fel kapcsolatunk meghittsége, persze mindenféle viszony, közösség és elkötelezett­ ség nélkül. Magda éppen akkor jelentkezett, levélben természetesen, mikor Aranka éppen 3 hetes külföldi úton volt. Pár napja jött csak haza, semmit sem tudok, és nem mon­ dott volt kapcsolatairól vagy életéről egyáltalán. Júniusban is Párádon volt 3 hetet. 53 Cseresnyés: 1938 szeptemberében megnyílt a tanyai tanulók otthona; 1942-től Cseresnyés lett a neve. 1946-ig működött eredeti szervezetében, majd népi kollégium lett. 54 Kárpáti László: Bethlen Gábor Gimnázium volt tanára, jelenleg a szegedi Deák Ferenc Gimnázium tanára.

245

Szeptember elején Balatonfüredre vagy inkább (nem tudom biztosan) Földvárra megy újabb 2 hétre. Egész élete csavargás. De kellemes elbeszélgetünk és 17 év közös múlt van mögöttünk. Vele a kórház is, patika is, amire most a legnagyobb szüksé­ gem van. Magda nyílt kártyával játszik; mint mondja felszámolt egy alakot, vagy a csuda tudja mi volt az; én is egy nagyobb csalódás után vagyok. Magda felé nyitott az út, Aranka felé — is talán; melyiket számoljam föl, melyik felé indulnak? Vagy maradjak magamban? Aranka nem sürget, itt van, de nem tudom, ho­ gyan él; Magda szinte türelmetlen, és úgy kellenék neki, ahogy vagyok. Szinte bele­ hajtotta magát egy túlfűtött érzelmi állapotba — értem és miattam. Mit tehetek? Mi volna a legokosabb? Lacikám, ismered a szereplőket, boldog volnék, ha hallatnád szavad. Természetesen még Sipkáéknak sem szóltam a dologról. Egy hete náluk jártam. Valószínűleg Rózsa és Magda főzte ki a dolgot. Biztosan nem tudom. Rózsa találkozott Arankával is, Magdával is. Az előbbiről minden rosszat az utóbbiról egy szót sem szólt. Még szabad kezem van mindkétfelé. Nem tudom Aranka körülményei, válasza (nagyon pozitív nem lenne, mert bízik magában csalódásom után) mennyire legye­ nek döntőek. Szomorúak voltak eddigi tapasztalataim, de mégis ismerős a lénye, nem kell helyet változtatnom stb. Lacikám, ne haragudj, hogy ilyen privát és diszkrét ügyben is zavarlak, de Te ismersz legjobban mindnyájónkat. Szentes, 1967. aug. 10. Szeretettel : SÁNDOR

41 Kedves Sándor! Épp meg akartam köszönni kedves, eleven beszámolód, amikor újabb leveled megkaptam. Kérdésed elég nehéz helyzet elé állít — tanácsommal sem Magda (és Rózsa?) tervét nem szeretném keresztezni, se Neked rossz szolgálatokat tenni. Ami vigasztal, hogy az ilyen kérdésekben úgy sem tanácsok alapján szokás dönteni. Én Magdát nagyon-nagyon becsülöm. Mint pedagógust valamelyik írásomban is megdicsértem, — tiszta, jóízlésű, rendtartó asszony, ezt mint házuk egykori ven­ dége bizonyíthatom. De épp szerelmi dolgokban van valami nem beszámítható benne. Úgy hiszem Miklóst55 is inkább belelovalta végzetes szenvedélyébe. Wilde 55 tanára.

246

Rácz Miklós: Leánygimnázium volt tanára és igazgatója, a JATE német tanszékének volt

egyik novelláját juttatta eszünkbe akkoriban; a nő, aki albérleti lakást bérel, hogy alap nélkül, hírbe keverje magát. (Emlékezzél, milyen képtelen feltevéssel szolgáltál utolsó szentesi látogatásomkor is.) Ismerve a két természetet, — bár az ő fejlődését az utolsó tizenöt évben nem ismertem, — úgy gondolom, hogy az elég veszedelmes, robbanó eleggyel alkotott. Mindenesetre meglepő — hogy régi ismerőseink néha milyen meglepő közel­ állásokban tűnnek föl előttünk. S bár tudok egy esetet, mely hasonló meglepetésből sikerült házassággá változott — nem szeretném, ha a későbbi fejleményekért engem is okolhatnál. Leveledből azt látom, hogy az egészséged most még sem köti le teljes figyelme­ det, — ami hipochonder embernél a viszonylagos jólét jele. Annak is örülök, hogy Lám Editben kedves, okos hozzátartozót találtál. Nekem is írt azóta. Sajkód, 1967. augusztus 27-én. Sok szeretettel N ém eth L ászló

42 Kedves Sándor! A mai napott épp levélírásra szántam (írtam egy Vásárhelyről ismerős költő­ nek — Csordás Nagy Dezső,56 — egy debreceni szociológiai tanárnak — Török István,57 — a Reformátusok Lapjá-ban megjelent cikkemre reagált, egy egyetemi adjunktusnak, aki az orvosképzésről küldött különlenyomatokat, s egy erdélyi lel­ kész olvasómnak, aki a magyar helyesírásban még járatlan, de értelmesen ír, érzék­ léssel.) — a déli postával jött meg a Te leveled, s nem tudtam megállni, hogy azonnal ne válaszoljak. Ella rosszulléte miatt nem mehetünk Olaszországba, így a szicíliai földrengés­ ben sem volt részünk, — eljöhettünk viszont a tatabányai kórházba, — és van ott egy főorvos, — aki az O szívbaját ékágézta meg és strophantinozták el s az én szemfenékemen át pillantottak be arteriosclerotikumon vélt agyereibe. Amikor Kristó felhív, — hogy az előadásán találkozott veled, a közönség megtapsolt, — s annyira mindenesetre meggyógyultál, hogy élhetetlenségedben felszólaltál. Köszönet nem illet meg érte, hogy néhányszor beszagoltam hozzád, a szom­ szédba, -— én köszönhetném, hogy annak a boldog korszaknak a tanúja megőrizté, — kritikus természete ellenére — a régi képemet magában, -— s szellemi hanyatlásom­ ban is a lényemben rejtező fiatalos örömet, s pusztíthatatlanok ezek az értékek. 56 Csordás Nagy Dezső: A Bethlen Gábor Gimnázium diákja, költő. 57 Török István: adatai ismeretlenek.

247

Azt írod lázas, meghűléses vagy. Az influenza ért el, vagy tüdőtágulásaid gyúltak be? Kristó mondta, hogy betegállományban vagy, abban is maradsz nyugdíjig. Nem erőltetlek, hogy írj (tudom a levélhez készülés, gátlások legyőzéseit jelenti számodra) de, hogy megint meglátom a borítékon az írásaidat, örömmel konstatá­ lom: vagy olyan jól, hogy írni tám adt kedved. Sipkáékat, ha meglátogatnak esetleg, külön is ölelem. Budapest, 1968. febr. 21. Mély barátsággal: N émeth L ászló

43 Kedves Lacikám, nagyon köszönöm, hogy olyan hamar válaszra méltattad köszönő soraim. Saj­ nos, alig vagyok úgy, hogy írni tudnék, reszket a kezem; szorongás, félelem gyötör. Én haemophobiának kereszteltem. Aludni sok csillapítóval s altatóval sem tudok. Gennyes sputumaim vannak. Lehet-e ez máshonnan, mint a bronchusokból? Alig. Állandó subfebrilitos. Vajon meddig húzom? Már nincsenek gátlásaim, ha Neked írok. Nem tagadom, egy időben voltak. M a már szemtelenebb, s pimaszabb, betegebb és ostobább vagyok annál, hogy ilyesmit éreznék. Leveledből ügyeltekben azt olvashattam ki, hogy Neked érthető teher, időpocsékolás, meg fárasztó és fölösleges is, még ha a boldog régi időket idézheted is, nekem írogatni, mikor most is égető és nagyfontosságú problémák foglalkoztatnak, s bizony erőd, energiád még ha oly elemi erejű is, — Genius vagy, — kimeríthetetlen tartalékokkal, állandó fénnyel sugárzó Phoenix, mondom erőd, energiád bölcs ekonomiával, a nagy kérdésekre kell tartogatnod, s illetlenség, ha nem egyenesen arcátlanság tőlem, ilyen gyarló halandótól, akármilyen formában is, másodperceket rabolni el Tőled. Kristó biztatgatott, hogy írjam meg Emlékirataim, biztosan nem komolyan gondolta. Bár, ha egészségem valamelyest helyreállna, volna hozzá kedvem és anya­ gom. Sok-sok éven át naplót vezettem 1945—48-ban is. Szavaid jórészt megvannak írásban. Sok mindenre emlékszem is. Későbbi találkozásainkról is vezettem feljegy­ zéseket. Remek kis könyv születne pl. 3 év címen. Most sajnálom, hogy nem hall­ gattam meg több órádat. Visszatérve az előbbi fejezetére levelemnek, textusát leveledből idézem: „Nem erőltetlek, hogy írj!!” Valóban, még táppénzen vagyok. Szűcs 3—4 hónap szabadságot javasolt. Nem tudom, az mire jó, hogy gyógyuljak vagy elpatkoljak ezalatt. Kórtársadnak tiszteltél. 248

Ugyan eljutok-e odáig erőben, hogy feleségem betegsége miatt mondjak le egy kül­ földi utat? Remélem azóta Ella jól van. Add át neki tiszteletem és köszönetem a kitűnő birs­ almasajtért, barack befőttért és a karácsonyi kiflikért. Könnyes emléket idéz minden most bennem, ahogy leírom. A propos. A Jánosban58 elmulasztottam egy nagy alkalmat, ez igaz, hogy keve­ set is voltunk négyszemközt: Magdáról szerettem volna beszélni Veled. Megtenni észrevételeim és meghallgatni a tiéd. Senkinek, még Sipkáéknak sem szóltam róla. Sándor 2 héttel ezelőtt meglátogatott. Én, ha jobban leszek esetleg, a járvány múltá­ val keresem meg őket. Drága Lacikám, szeretettel ölel: M áty á s S án d o r

P. S. Kristó egy előadásában említette tudós baráti köröd — amit én közbeszólásom­ mal kiegészítettem, s ő helyben is hagyott — mely alkalom adtán ösztönző vagy ter­ mékenyítő hatással lehet Rád. Milyen alapon tolakodnám feléjük, vagy Feléd? Láthatod hát, hogy felmértem, mit jelent Tőled levelet kapni vagy várni. Szentes, 1968. ápr. 28. Szeretettel ölel: M. Sán d o r

44 Kedves Sanyikám! A levelezésem hatásából látom, hogy nem vagyok jó író. Rosszul fogalmazom meg őket, nem úgy értik, ahogyan gondoltam. Neked valami gyöngédséget akartam írni, hogy vigyázz magadra, kíméld magad, a leveleid nemcsak a barátság ritka üze­ netei a számomra, de egyetlen kebel is, amely múltam boldog szekerével köt össze, de ha rosszul vagy, terhes az írás, inkább erről az örömről és lemondok egyelőre. S te úgy értetted, ne alkalmatlankodj postáddal, — az én félisteni életemben. Vártam a születésnapomat, megjön-e a szokásos levél; közölted, e kurta betűk mögött a szándékot. Szerencse, hogy az a szerencsétlen kitüntetés közbejött, mert hisz, mint írod, a puszta születésnapomra nem jelentkeztél volna. Nagy baj az, hogy még mindig nem vagy egészen egészséges, a haemotopfóbiád meg a hörgőid, meg a neurózisod szolgáltatják az aggódnivalót, — más informátoraim is azt írták, hogy a nyugdíjazásig már aligha mégy vissza tanítani. Pedig a nyugdíj, ha nem találsz ki addig valami szórakozást a magad számára, megint új aklimatizá58 János Kórház.

249

ciót kíván, s hypokondrát fejleszthet ki. A memoár írás, az nem is éppen rossz mu­ latság, nem rólam, hanem az egész életünkről, s a milliókéról (Szentes, Debrecen, Vásárhely) amelyeket megismertél. Én a harmadik állásomat hagytam ott (orvosság, tanárság, íróság) az utóbbit a legnagyobb örömmel, s megkönnyebbüléssel, de ennél is készenlétben tartottam az új foglalkozás pótlást. Kertem című cikkembó'l láthattad, ha a Református Élet-beli interjú eljutott kezedbe. Ha az embernek egy piciny egész­ sége van; a nyugdíjazásig, a mai élet legboldogabb kora. Nem hiába mondta Zolti unokám, amikor megkérdezték tőle, mi akar lenni, (nyíltan szólt a sajtótelefonokra,) hogy nyugdíjas. De Gigi59 a friss diplomás lányom is ilyeneket mond. S ha az ember rájön az ízére, még a félbeteg test is restaurálódik benne. Én, amikor márciusban Sajkódra lejöttem, minden testi munkától el voltam tiltva, két hét múlva vizet húztam minden reggel az őszibarack fáimra, és megpermeteztem, pedig 20—25 kg-ot jelent a hypertóniának. Közben Debrecent is megjártam egy zártkörű tanár társaságba hívtak, de lettek vagy 300-an, szombaton 10, vasárnap déltájig 8 órát kellett beszél­ jek, beszéltem, s kibírtam. Te még többet ki fogsz bírni, ha valami olyan örömet tudsz magadnak teremteni, mint nekem az olvasás, jegyzetelés. Az, hogy Sándorok­ kal találkozhatsz, s egy egész város szeret; a környezetet is megteremti hozzá. Mit csinál Lám Edit? Sajkód, 1968. május 4. Szeretette] ölel: N émeth L ászló

45 Kedves Sándor! Nyilván az én hibámból, megint régen nincs hírem rólad. Pedig aggaszt, amit utolsó leveledben írtál, még ha a régi „hypokondria” tényezővel be is szorzóm a panaszaidat. Sándor írta, hogy állásodat már aligha foglalod el az őszi nyugdíjazásod előtt, okosabb is, csak hogy ez új leckét ad föl; hogy töltsd el a szabad időd. Azt, hogy vá­ gyódsz valaki után, aki szeressen, gondozzon, érthető kívánság. De az ember bete­ gen, öregen így is, úgy is egyedül marad, helyesebb, szép agglegény életre rendezkedni be, s abból bocsátani a barátság szálait, ez a legszebb, leghálásabb kapcsolat, ahol a szerelem már csak komplikációt hozhat, közel hoz, s távol tart egyszerre; társaságot teremt, s a szükséges önvédő szigetelést is megadja. Lám Editet én is nagyon alkal­ masnak tartom rá, hogy legyen közel, apai gyöngédséggel, s férfi áhítattal pillantanod. De a feleségedből is nevelhetnél még barátot, ha a kellő érdeklődéssel, készséggel 68 Németh Ágnes, író lánya.

250

fordulnál felé. Hisz benne sem múlt el nyomtalanul a tizenhét esztendő. A legfonto­ sabb azonban talán az volna, ha valami szép, kényelmes foglalatosságot keresnél ma­ gadnak, emlékeid jegyezgetése, olyasni lehetne számodra, mint nekem az okmá­ nyainkból készített beszámolók. Mi néhány nap múlva kitesszük a „teltház” táblát. Magda már itt van a két gyerekkel. Judit60 egyik fia hetek óta velünk van. — A nagyobbik július elsején jön haza Drezdából. Gigiék a szülés után jönnek le, amely órákon belül várható. Csilla61 (öt hónapos terhes) júl. 1—21. között tölti férjével együtt nálunk a szabadságát. Elég nagy önfegyelmet kíván az unokáknak nagyapához illően örülni, de este a lányok beszélgetésein át, csendes megilletődéssel szívom magamba az elhagyott világot. Sajkód, 1968. június 20-án. Ö le l: L aci

46 Drága Lacikám, Örülök, hogy leveled tanúsága szerint jó egészségben vagy. Sajnos, nekem ez hiányzik. Nekem is hörgtágulataim vannak, meg tüdőtágulásom, de hörgőim a nyárra sem akarnak kiszáradni. Sok spártumom van, és sajnos gyakran színesek: zödek, pirosak. Udvardy62 prof.; aki nagy önbizalommal állítja, hogy a kérdéshez ő ért legjobban Magyarországon, nem tartja végzetesnek a vérzéseket: szerinte az tüdő­ folyamatom tulajdonsága, olyan, mint egy kellemetlenkedő aranyér. Ha jól emlék­ szem diagnózisára: fibroulcerális folyamat. Ha nem tévedek, ez tüdőfekély. (Nem biztató.) Júl 1-én és 29-én volt véres köpetem. Mindkét esetben szentesi érettségi találkozón. Eléggé megijesztik, lehangolják, és idegileg tönkreteszik az embert. Sze­ retném, ha Te is, mint bronchialetációkkal szenvedő tudnál valami rosszat mondani erről az állapotról. Vérnyomásom egy hete 160/130 volt. Ez is katasztrofálisnak tű­ nik nekem. Hogy az érettségi találkozóknál vagyok, elmondom a vásárhelyit, melyet június 26-án tartottak. Csak annyit egy szóval, hogy remek volt. Egy héttel ezelőtt is jártam odaát, mert akkor volt minden évfolyam közös találkozója; mondhatom, ez is felejt­ hetetlen volt. Vásárhely a diákhagyományok ápolásában, az iskola szeretetében felülmúlthatatlan. Tudok összehasonlítást tenni, mert látom mi van itt, Szentesen. Egy évfolyamot sem tudnak, talán nem is akarnak, összehozni. Pedig szeretnének újabban. (Ti. 1 év óta volt vásárhelyi diákom az igazgató, nem Hojcsi Pali, de ő is itt van, hanem Gidófalvy Gyurka63). 60 Németh Judit, író lánya. 61 Németh Csilla, író lánya. 82 Udvardy László prof.: szentesi orvos, belgyógyász. 63 Gidófalvy György: Bethlen Gábor Gimnázium diákja, szentesi Horváth Mihály Gimná­ zium tanára, majd igazgatója.

251

Szóval, június 19-én is Vásárhelyen voltam. Micsoda öregdiák-találkozó, meny­ nyi beszéd! Ormos Pali,64 Sipka Sándor a nagy iskolai ünnepségen. Utána az egyes osztályok külön. Ebédelni a Sas-ba mentünk át Sipkáékkal, és Körtvélyessyékkel65 (Mindkettő szegedi adjunktus). Ez utóbbi, Fodor Gábor,66 a kétszeres Kossuthdíjas stb. szerelme volt. Nagyon mutatós, szép, szőke asszony. Hozzánk csatlakozott a nyugdíjba is hazakerült Csáky Lajkó,67 ott recsegtette hangját macskabajuszával. Rövidesen egy harmadik asztalt is odatoltak a pincérek, mert Debrecenből jött egy kocsi Bognár Rezsővel,68 nejével, és a kedvessé vált Zolnay Ancival.69 Bognár Rezső egyetemi tanár, az elnöki tanács tagja, akadémikus, itt-ott disztrátor, a kántor fia. A 4 szép asszony elég terhes volt az asztalnál, és odaszólítottam Gyulai Jóskát,70 utolsó, kedves vásárhelyi tanítványom, aki a szegedi Akadémia igazgatója, magam mellé ültettem, és Zolnay Ancival kezdett élénk tárgyalásba az asztal másik oldalán. Emlegettünk. Csáky Lajkó, amint meghallotta a neved, szokása szerint igyekezett magához kaparintani a nőt és témát, s úgy Németh Lacizott, mintha az országban ti volnátok ketten a legmeghittebb ismerősök és barátok. De az egész nap kitűnő han­ gulatban telt el, mert előkerült beszéd közben minden vásárhelyi. Nem is tudtunk mindenkivel találkozni és beszélgetni. Nagy élmény volt. Sajnos, régi diákjaim jó­ részét, még a lányokat sem ismertem meg. Mindent fölülmúlt azután június 26. Ekkor is összejött 3 osztály. 2. közöttük a tieid. A fiúk 20 éves találkozóján ott voltam. Csak a külföldiek hiányoztak, de azok is írtak. Kádár,71 aki pap lett, olvasta fel a leveled. Vári Ernő,72 aki városi párttitkár, és rendezője volt a találkozónak, beszámolt Rólad, a pesti összejövetelről. Sok volt a gyerekek közt a magasrangú rendőr és katonatiszt, orvos, mérnök, tanár. Simoni),73 Pécely,74 a Kovácsok75 (Jenő, László, Ferenc), Balogh,76, Hojcsi, Kander,77 Kassai78 és sokan, akiknek nevét sem tudom, szellemesek voltak, jókedvűek. Az ebédnél ta-84

84 Ormos Pál: hmvhelyi kórház orvosa, később igazgatója. 65 Körtvélyessv László: Bethlen G ábor Gimnázium volt tanára, ny. egyetemi docens. 68 Fodor Gábor: egyetemi tanár, jelenleg USA-ban dolgozik. 67 Csáky Lajos: Hmv-hely volt tiszti főügyésze. 68 Bognár Rezső: egyetemi tanár Debrecenben, akadémikus. 69 Zolnay Anci (1932—1989): gyógyszerész a KLTE gyógyszertárában. 70 Gyulai József: fizikus, KFKI tanára. 71 Kádár Ferenc (Hmv-hely, 1926. IX. 05.): 1942—1947 a Bethlen Gábor Gimnázium diákja, református lelkész. 72 Vári Ernő: Hmv-helyen általános iskola tanára, ny. igazgató. 73 Simonfy György: A Bethlen Gábor Gimnázium diákja, később Hmv-helyen ügyvéd. 74 Pécely György: Szegeden egyetemi tanár, 1988-ban meghalt. 75 Kovács László, Kovács Jenő, Kovács Ferenc: 1947-ben érettségizett diákok. 76 Balogh Imre: A Bethlen Gábor Gimnázium ny. testnevelő tanára. 77 Kander Győző: 1947-ben érettségizett, Mátyás Sándor tanítványa, Bethlen Gábor Gim­ názium 78 Kassai László: Hmv-helyen jogász, vb-titkár, ny. jogtanácsos.

252

lálkoztak a lányosztállyal, megjelentek férjek, feleségek, tanárok. Számításom sze­ rint 100-on felül lehettünk a Fegyveres Erők Klubjának éttermében. (A ház, ahol a Biczó Pista79 fogászati rendelője, lakása is volt, a Szentesi utca elején.) Előtte egy látogatást tettem, éppen Biczó Pistánál, így már mindenki elhelyezkedett. Hogy tájé­ kozódjam a zsúfolt nagy teremben, belépésemkor megálltam egy pillanatra, ismerő­ söket (Sipkáékat) keresve. Erre mintegy hírességet tapsolni kezdtek, ami jól is esett, sőt már majdnem természetesnek vettem, amikor Oskovits Tötyi80 felém lejtett, nagyon kedves emlékeket idézni az osztályról. Hódi Évának81 (később tudtam meg, hogy az, úgy hatott elhízott, szétment formájával, mint valahonnan odaküldött öreg erkölcs­ csősz) nagy felindulásomban kezet csókoltam. Nagy nehezen megtaláltam Sipkáékat. Rózsa és a Losonczy Anna82 közt ültem. Ők mondták, hogy ki, kicsoda. Szemben velem egy kicsit jobbra egy feltűnően szép, nemes vonásait csak érlelte az idő, Gaál Etelka,83 tavaly sikerült második férjével, Gulyás Jóskával (az első valami szélhámos falusi tanító volt), azután Losonczy M árta,84 feltűnően ápolt szőke fejével. Szerettem volna még sokat írni a találkozóról, mert ritkán sikerül így találkozó. Olyan kitűnő volt a hangulat, pohárköszöntők, az egymásratalálás, hogy este 9 órakor még együtt volt a társaság. Még az idegenek is jól érezték magukat, mert ragadt a vidámság. Egy kicsit mindenki spicces is volt, de előfordul más találkozókon is, és még sincs ilyen magukkal ragadó hangulatuk. Igaz, hogy a hely is szerencsés volt. A bejárat szűk folyosórésze keletiesen túldíszített és ízléstelen, de a nagy étterem, talán telítettsége miatt is, igen megnyerő, barátságos légkörrel vett bennünket körül. Ott volt persze Vörös Miska85 is feleségével, Ilikével. Hogy Rózsa és Ilike nem értik meg egymást világosan, de sajnálom, hogy ez a megnemértés átragadt kedves barátomra Sándorra is. Pedig Miska nem rossz gyerek. Nem is stréber, nem is kar­ rierista; ami lett, az véletlenül lett, s amit csinált, azt becsületesen csinálja és csinálta. A tehetsége, hát Istenem, nem mindenki lángész. Két olyan derék paraszt gyerek­ nek, mint Miska és Sándor, jobban kellene egymást becsülniük. Magamról mindent elmondtam a betegségemről. Sajnos, le vagyok gyengülve, és egy érzelmi hullám, kis hűlés, hangosabb beszéd elég, hogy megvéreztessen. Szeretném a véleményed hallani az esetemről. Az elmúlt 2 évben több haemoptoém volt, mint az elmúlt 40-ben összesen.

,9 Biczó István: fogorvos Hmv-helyen. 80 Oskovits László: általános iskolai tanár Tompán és Mártélyon. 40 éves korában hirtelen és váratlanul meghalt. 81 Hódi Éva: A Leánygimnázium 1947-ben érettségizett tanulója (a drága jó 8-ik osztály diákja). 82 Losonczy Anna: Ua. 83 Gaál Etelka: Ua. 84 Losonczy Márta: Ua. 85 Vörös Mihály: 1938—50 között a Bethlen Gábor Gimnázium tanára, később igazgatója, vb-elnökhelyettes hmv-helyen, Városi Könyvtár volt igazgatója.

253

Az én drága kis Edith lányom szorgalmasan dolgozgat rajtad. Bújja szegénykém a tanulmányaid. Külön levelet kellene írnom erről a derék gyerekről. De majd egy­ szer. Szentes, 1968. július 3. Most ölellek szeretettel SÁNDOR

47 Kedves Sándor! Két baráti közlésre személyesen akarok válaszolni. A Magvető október 9-én estet rendez Vásárhelyen, erre jelentik be az én összegyűjtött műveim kiadását is. Ez elég ok volt arra, hogy a leutazásom ne váltson ki családi reakciót, sőt Ella is le akart kísérni, de Ő most Zürichben van a lányánál. 12-én lesz a Cseresnyés em­ lékünnep (20. évforduló) addig tán odalenn maradok. Kérlek, írd meg gyorsan, részt tudsz-e venni valamelyiken, vagy ha nem, 10—11 körül melyik nap kereshetnélek fel Szentesen. Azért kérek gyors választ, mert Sipkáéknak ennek megfelelően írok. Budapest, 1968. szeptember 23. Ölel: L aci

48 Kedves Lacikám, leveledre azonnal válaszolva a következőket közlöm: szept. 28-án este együtt leszek Sipkáékkal itt Szentesen, az ünneplésemre rendezett vacsorán. Tegnap, 24-én töltöttem be 60. évemet. Valamilyen kormánykitüntetést kapok ebből az alkalomból, s Rózsa mint szakfelügyelő is részt vesz ezen az ünnepségen a megye részéről. Saját kérésemre nyugállományba is helyeztek szept. 30-ával. Most, addig sza­ badságon vagyok. Kérdés, kibírom-e talpon addig. E hónapban már két ízben volt kisebb haemoptoám: szept. 12-én és szept. 1-én egy aug. 31-én rendezett 10 éves érettségi találkozó után. Meg kell jegyeznem, hogy az utolsó négy érettségi bankett után mindig hasonló eset állt elő. Kétszer a bankett közben, kétszer az utána következő napon. Képzeld 254

el most, mikor központban állok és szerepelnem kell, mennyire izgulok a következ­ mények miatt. Éppen most telefonáltam meg az igazgatónak, hogy számolnom kell azzal is, hogy nem tudok 28-án megjelenni. Kedves Lacikám, mint a Cseresnyés alapító tagja, én is megkaptam a szervezőbizottság értesítését és meghívóját. Nem válaszolhattam nekik, mert lehet, hogy egy újabb, s ki tudja milyen erősségű haemoptoám lesz, mire e levelet postára adom, pl. Teljesen ki vagyok szolgáltatva ennek az átkos kórnak. A digitális, „K ” és „p” vitamin készítmények idegcsillapító rendszeres szedése sem bizonyult ellene hatá­ sosnak. Drága Lacikám, azért az volna a kívánságom, hogy 10-én de. gyere át, nézz meg, hogy életben vagyok-e. Szerény keretek között 12-éig, ha Neked megfelel, ven­ dégül is látlak, s Veled megyek át Vásárhelyre, ha tudok 12-én, de valószínűbb, hogy csak 13-án reggel, főként az éjszakázás miatt. Ha akkor sem tudok, csak üdvözlete­ met fogom küldeni. Kedves Lacikám, 10-én tehát várlak, a Neked legmegfelelőbb időben. Egy lapon elég tudatnod, melyik vonattal érkezel. A viszontlátásig nagy tisztelettel és szeretettel Szentes, 1968. szept. 25-én. ölel SÁNDOR

49 Kedves Sanyikám! Mind a három dologhoz gratulálok; ahhoz is, hogy régi képzelt s újabban való­ ságos beteg életed hatodik évtizedébe átléptél, ahhoz is, hogy a tanítás nyűgét (bár ez veszteség is) ledoghattad magadról; s ahhoz is, hogy a kormányzat szeme érdemeid­ re, melyet mi, barátaid olyan jól ismerünk, végtére rátévedt, s kitüntet. Szeptember 30-án lélekben én is Veletek ünnepelek, s kívánom, hogy még sok születésnapodat érhesd meg, Neked tetsző munkákban, fordításban memoár-írásban. A nyugdíjasságnak megvan az öröme, tapasztalom, s az hogy munkával senki­ nek sem tartozol, s azt csinálhatod, amihez kedved van: közérzetedre is, betegségedre is kedvezően fog hatni. Én 9-én érkezem Vásárhelyre, s 10-én korán délután, 2 óra körül érek át Szen­ tesre. De nem akarom, hogy akár Neked, akár nagynénédnek gondot okozzak; ebédeken megyek, s még az este visszautazom szállodai lakásomba. Ha erőd és kedved engedi, 12-én, vagy 13-án megint együtt lehetünk. A vonathoz ne gyere ki, odatalálok. Budapest, 1968. szeptember 28-a. Előre örül és sok szeretettel ölel: L aci

255

50 Kedves Lacikám, hogy megszokjuk ezt a jelzőt a megszólításokban, s milyen őszintén és szívesen is használjuk, pedig milyen szolgai átvétel ez is; s jó magam is, mikor kollegáimhoz szóltam a „Kitüntetésem” átadásakor, éllel és iróniával akartam használni a bará­ taim előtt. Nem tudom voltak-e, akik rájöttek; legfeljebb regresszíve, ha valaki elemezte volna szavaimat. Kedves Lacikám, levelet ígértem, amiben megírom, hogy mit is akartam mondani a búcsúzáskor. Bevallom, három hete foglalkoztat és nem tudom. Biztosan nem ba­ jaim és problémáim jutottak ott, éppen akkor az eszembe, bár egyéni szempontból ez sem elhanyagolandó kérdés, mit kezdhetek életemmel. Átmentem a tehetséges tár­ gyakon, s egyiknél sem mondtam meg, hogy biztos ez volt a mondandóm, vagy ezt felejtettem el Veled megbeszélni, ezt akartam elmondani, mert egyik sem fontosabb a másiknál, nem is érdekesebb, vagy, hogy Rédey Tivadar vázlatai volt az a kötet, melyet megdicsértél, s melyből van könyveim közt egy dedikált példány, nem is kri­ tikai ínyencségeidről vagy műbírálataidről szerettem volna bővebben szólni; pár­ huzamosan olvastuk a művek jó részét, s valahol megvannak róla naív jegyzeteim; nem is Arany és Móricz a problémám, vagy Babits—Illyés ellenszenvem; zöld káder vagy áttértek kérdése, még csak nem is északi embervoltod s görögséged gyökerei s megnyilatkozásai. Ezekről Te imponálóan és cáfolhatatlanul Magad vallasz. Mi­ lyen nehéz lesz méltatóidnak valami újat mondani Rólad, és műveidről. Szegény Edith leányom. Régen nem beszéltem vele. De most látom, milyen nagy és nehéz korcsolyát kötött föl, hogy szavaid használjam. Aki összefoglaló nagy művet és méltó kritikai elemzésed adja, nem születik meg egyhamar. Milyen szánalmas volt szegény Kristó Pista azokkal a sematikus mondatokkal, hogy követtél el hibákat. Idétlenség ilyeneket szajkózni cáfolatok vagy bizonyítás nélkül, csak azért, hogy... De nem is erről akartam én írni. Nem is a tanári testületben Rólad elhangzó hangokról, nem is zürichi utadról; talán már itthon sem ér levelem; hallottam, hogy kinn akarsz elkészíteni egy Wilder-fordítást; — nem is Bíró úrról, — szentesi könyvkereskedő —, vagy Szigeti Pistáról és Bucsány Gyurkáról, 86 akikkel odaát a szerdai Magvető-esten találkoztam, de azt hiszem nem mertek odamenni Hozzád. Még a Balzac 10 kötetét sem akartam összevetni a Te 18 köteteddel — milyen kár, hogy nem lesz erőm már végigolvasni őket —, nem is a szokásos diszkrécióra akarlak kérni. Szégyenlem, de nem tudom. Ami elöntött és hatalmába kerített távozásod után, s sokáig foglalkoztatott, az a Magda lányodról hallott értesülés volt. Ez a vonás, amit most Tőled hallva, meghúztam Róla, beleillik az általam megrajzolt képbe. Novarrai Henrik vagy Newman sokat emlegetett conversiója ellensúlyt kapott

86 Bucsány György: Horváth Mihály Gimnázium tanára, jelenleg a szentesi Közgazdasági Technikum igazgatója.

256

már bennem, s el is törpült mindkettő. Kegyelemképpen hallottam szintén Tőled, mert csak ez az egy vonás hiányzott a Magda portrait-ból. A szombat-estéről Debrecenben hallottam Rapcsák Banditól, 8 7 akihez 2 hete elhajtottam egy kis baráti beszélgetésre. Ugyanezt tettem most vasárnap; Nagykő­ rösre vitt a vágyam Nánási (Masics) Micuhoz, hogy megtudjam, mi van vele. Erről külön levélben kellene beszámolnom. Felesége, aki szintén egyetemi kollegám volt, Arany utóda — persze csak egy körösi gimn. tanszéken — kellemes csalódás volt. ,.Kiadatlan tanulmányaid” minden egyes darabját „átbeszélte” Micuval. Felvetettem „kifáradozásod” kérdését. Tapasztalták, de csak magukon, s nem a te írásaidban. Estére készültek a Nagy Család meghallgatására. Ezt én itthon az ágyban hallgattam már végig. Erről is külön levelet kellene írnom. Befolyásolt Benkővel folytatott be­ szélgetésed, hogy a darab horizontális, szerintem ezzel kerítve is Brecht színpad technikai rokona lettél. Nagy élmény volt, persze látni is kellett volna. Különösen a férfi gárdát éreztem kitűnőnek rádió előadás alapján és szempontjából ilyen sorrend­ ben: Koncz , 8 8 Bodrogi, 8 9 Ráday , 9 0 Mádi Sz. , 91 Káló , 9 2 s csak azután a nők. Szemes Mariról9 3 azt hittem hangja után ítélve, hogy Tolnai K lári . 9 4 Meglepett, hogy nem húztak a darabon. Különben nov. 5-én én is szerepeltem a rádióban. Olvasmányaim­ ról és Rólad vallottam a szolnoki relay külön műsorában. Persze, „hibák” nélkül is fenntartás nélkül legnagyobb szellemünknek és írónknak neveztelek, „Kedven­ ceim” közül még Márait említettem, s a riporternek a kérdésére megmagyaráztam, hogy tudlak benneteket összeegyeztetni. Erről is külön levél kellene, valamint egyik kolleganőmről, aki Rólad írta szakdolgozatát, tavaly pályadíjat nyert Veled. Igen tehetséges (Sipka tőle vette az idéző mondatait, gondolatait). Sajnálom, hogy nem hívtam meg pénteken. Róla még sokat fogsz hallani. ír s Veled foglalkozik. Egyetlen értelmes és jellemes kollegám. 1968. nov. 7. Szeretettel ölel SÁNDOR 87 Rapcsák András: egyetemi tanár Debrecenben, MTA levelező tagja. 88 Koncz Gábor (1938—): színész, Jászai Mari díj (1968), SZOT díj (1971), Érdemes művész (1982). A Madách Színház tagja. 89 Bodrogi Gyula (1934—): színész, Kétszeres Jászai díjas (1962, 1967), Érdemes művész (1973), Kiváló művész (1983). A Vidám Színpad műv. igazgatója. 80 Ráday Imre (1905—1983): színész, rendező. Kiváló művész. A Nemzeti Színház, Vidám Színház, Pesti Színház, József Attila Színház tagja. 91 Mádi Szabó Gábor (1922—): színész, Jászai Mari díj (1957), Érdemes művész (1976), Kiváló művész (1985), 1986-tól a Katona József Színház tagja. 92 Kató Flórián (1932—): színész, színműíró. Jászai Mari díj (1974), Érdemes művész (1986). 1961-től a József Attila Színház tagja. 93 Szemes Mari (1932—1988): színésznő, Kétszeres Jászai díjas, SZOT díjas. 91 Tolnay Klári (1914—): színésznő, 1981-től nyugdíjas. Kossuth-díj (1951, 1952), Érdemes művész, Kiváló művész (1954), SZOT díj (1972), Erzsébet díj (1987).

257

51 Kedves Lacikám, sok bajjal élem az életem. Hetek óta fogaim miatt kell még fájdalomcsillapítóval is élnem. Nagyon levert és eró'tlen vagyok. Egyre-másra foszlanak szerte terveim. Egy hónap óta, váratlanul Aranka is özvegyi sorba jutott. Semmi lényegeset csinálni nem tudok. Csak elfecsérló'dik az idó'm. S köröttem ezek a makkegészséges vének is állandóan irritálnak. (Nagynéném, kielégíthetetlen igényeivel, korlátoltságával és esti tornáival; lakónk, az öreg Pali bácsi 80-on felül frissen, borotváltan, cigarettázva mint afféle volt huszár tiszthelyettes); szegény Lám Edith messze van tó'lern. Főként térben. Anyjának rajtakívül nincs más célpontja, úgy értem, ellenfele, most állandóan hol ezért, hol azért az ő életét keseríti (férjek hiányában, bátyjával, apjával is hara­ gos viszonyban), pedig szegénykémnek van elég baja. Szakdolgozatát — még nem teljesen befejezve — bemutatta tanárának, nem Csukás Istvánnak ; 9 5 ő még akkor nem ült a szegedi tanszéken, mikor választotta. Egyik adjunktusa, Csetri Lajos96 a tanára és dolgozata bírálója. Csetri, bár rendületlen hívednek tartja magát (külön­ ben nagyon jól ismerem személyesen is, volt szentesi tanár — nagykun és székely keverék —), azt a tanácsot adta Edithnek, hogy ne legyen dolgozata további részé­ ben ilyen „rajongó” . Ezt a szót használta: rajongó. Én Edithnek mondtam, hogy ez igazán az ő elvitathatatlan joga, s szíve és meggyőződése szerint legyen továbbra is, és maradjon rajongód, mint illik és mint helyénvaló. Hülye közhelyeket ismételt neki Csetri, jóindulata jeléül azt állítgatom, hogy ha problémái vannak, ő is mindig Hozzád fut tanácsért, műveidhez. Éppen ezért állítottam, hogy Te valóban már olyan magaslaton vagy, hogy gondolataidért, vagy azoknak egyszerű ismertetéséért is csak köszönet jár, nem botcsinálta okvetlenkedés csupán csak szellemi szegények, vagy rossz lelkiismeretük megnyugtatására (...) Arra is hivatkozik, hogy ő már nem úgy látja a dolgokat, és azt is csak azért írta, mert... Kedves Lacikám, sajnos, Edittől és Sipkáéktól mindent hallottam, ami csalá­ dodban történt. Megdöbbenten áll az ember ilyen csapások előtt, és szomorú, hogy egyénileg még vigaszt is merít belőle. Akkor még én panaszkodom? Hisz a 60-at is betöltöttem. Mit akarok még. Bár Kristótól hallottam, hogy Zürichbe készülsz, nem gondoltam, hogy Vásárhely után ilyen hirtelen elutazol. Mikor utoljára írtam Neked, valamikor októberben, még nem tudtam, hogy kinn vagy. S nem is tudom, meg­ kaptak-e azt a levelem. Utánad küldték? Vagy itthon olvastad el? Sok mindent érin­ tettem benne. Magdáról is elmélkedtem, elemezgetve és boncolgatva, miért volt ösztönösen is, olyan rokonszenves előttem mindig az alakja. Nem utalsz rá leveled­ ben — nem csodálom — elért-e Hozzád ez a levelem. Remélem igen. Ha egyszer még eszedbe jutok, írd majd meg.

95 Csukás István: JÄTE BTK, egyetemi tanár. 96 Csetri Lajos: JATE BTK, egyetemi tanár.

258

Különben, ha hallgatsz rám, azt a tanácsot adnám, ne törődj a perc-emberkék pimaszságaival és aljasságaival. Nyugodt lehetsz: a legjobbak szívében élsz, ide értem a legfiatalabb generációt is. Vannak karrieristák, mindig is voltak, de ezeknek napjaik számlálódnak. De a te 18 köteted, légy biztos megjelenésükben, elég a halhatat­ lanságra. írásomból láthatod, hogy nem vagyok jól. Talán rosszul sem, mint Anonly; de ez a vegetálás abban az időszakban, amikor reményeim szerint a legtöbbet tudtam volna csinálni (csak szerelmi élősdiségemre gondolj), elszomorító. Szegény Sipka állandóan dolgozik. Gyötri magát tanulmányok írásával, s csak csalódások érik. Legutóbb Pákozdy-ról írt. Engem csak ilyen csalódások nem érnek, és ez is valami. Jó erőt, egészséget, termékeny megelégedett újévet kívánva nagy-nagy szeretettel ölel: M . SÁNDOR

52 Kedves Sándor! Karácsony előtt jólesik azt a néhány embert, akihez igaz barátság fűz, néhány sorral felkeresni. Hogy minálunk mi történt, Vásárhelyi találkozásunk óta, arról bizonyára tudo­ mást szereztél. Csilla műtéttel szülte meg halott kisfiát; a vejünkről ekkor derült ki, hogy gyógyíthatatlan beteg. Engem Zürichből sürgősen hívtak vissza a halála hírével. (Este Széchenyi próbák, bemutatók elől menekültem Magda leányomhoz). Azóta Ella és Csilla voltak kinn, s össze is szedték egy kicsit magukat, én pedig a kiadatlan tanulmányokért járó büntetést próbáltam elviselni. A kritikákat bizonyára olvastad; pimaszság és aljasság serege. A jugoszláviai Hornyik Miklós97 ír egy szép cikket a Magyar Szó-ban, s a Kartárs-nál szerez Vekerdi-nek egy okos cikket. Az a bizonyos Csukás István a Tiszatáj-ban ugyanaz, akinek Lám Edit a szakdolgozatát írta. Sajnálom érte, hogy ilyen. Te hogy vagy? Ritkulunk, vagy sírásódunk, a haemopték. S mivel ütöd agyon nyugdíjas időd? Olvasmányaid? Boriska néni? Kár, hogy Szentes nincs közelebb a Pasaréthez — mint volt akkoriban, amikor a tüdőklinikán feküdtél; időnként átnéz­ nék egy kicsit beszélgetni. Magamon tapasztalom, hogy az emberben a munka, vagy a munka látszata tartja a lelket; az én életem az összmű kiadása. Úgy sem fogják kiadni; legalább egy-két kitételemtől, de én azért balzsamozgatom, előpakolgatom mind a 18 kötetet. Neked is valami ilyesféle leckét kívánok, az emlékeid, olvasmá­ nyaid jegyzetelését. 1968. dec. 21. Ö le l: L aci *7 Hornyik Miklós: jugoszláviai irodalmár, az Újvidéki Egyetem tanára.

259

53 Most derült ki, hogy levelezésünkkel őszi svájci utam előtt mégis csak kiesett egy leveled — az úgynevezett „bunker” (forgattam a könyvszekrényemnek alsó, nyitott, de egykét zsúfolt részét) vetette ki, így nagytakarítás alatt. Holott épp ez a leveled, a legértékesebbek, a legfontosabbak egyike, nem tudtam, nem bántottalak-e meg valamivel Szentesen, vagy vásárhelyi átrándulásod alatt, (például, hogy az asz­ talnál ültekkel beszélgettem), s örömmel látom, hogy az együttlét sok kibeszéletlen gondolatot, hírt hagyott Benned. Most elsősorban azért írok, hogy a Szibilki98 interjűt nem küldhetnéd-e el? Gondolom Leírtad. A Szibilki az a tanár, aki Sipkáéknak az idéző kísérletek ötletét adta. Örültem annak is, hogy a Nánási családban nem lettem kegyvesztett; szentesi találkozásunk óta nem volt hírem az akkor nagy sze­ retettel közelítő és kedvemért oda utazott barátról.. Általában Te a magad szeretetével — annyi rokonérzést tapasztaltam hozzám és Magadhoz — hogy aki otthon egy nyugalmas szirt hajótöröttjének érzem magam, a barátaidban egy kis magyar szibilkimovság tagjának érezhettem magam. Remélem, hogy a tüdőd jól viselkedik, s különben és ártatlan haemoptoáid nem okoznak riadalmakat. Én, betegségem 15-ik évfordulóján, látod ebben a tekintetben érzem a legjobban magamat. A fordított Laokon-csoport (egy alak, három kígyó) ránktekeredett hüllői közül a betegség szorít a legkevésbé, — sőt még az irodalom sem legjobban. Elfoglalod Magad vala­ mivel? Örülnék ha egyszer csak valami esszé, emlékiratfélével lepnél meg. Vásárhe­ lyen jártál-e mostanában? Sipkáék mellett keresd a fiatalabbak, Grezsa 99 és Földesi1 0 0 társaságát. Nagyon derék fiatalokat ismertem meg bennük, — akik még az iskolai értesítőből is egy kis Vásárhelyre koncentráló emlékezések történetet csinálnak. Budapest, 1969. febr. 8 . Nagy szeretettel ölel: L aci

54 Kedves Lacikám, valószínűnek tartom, hogy a Balaton mellett talál levelem, s ne haragudj, hogy megkérlek valamire. Egy ismerősöm szeptember második felében B. füreden lesz, ha orvosaim s magam megérzése nem ellenjavallnák füredi fürdőzésem, én is szívesen 98 Szibilki: adatai ismeretlenek. 99 Grezsa Ferenc: (1932—1991): Bethlen Gábor Gimnázium volt igazgatója, a JATE egyetemi tanára, Németh László kutató. 100 Földesi Ferenc: a Bethlen Gábor Gimnázium diákja, jelenleg annak igazgatója.

260

próbálkoznék ott egy kúrával a kórházban vagy a szanatóriumban. Minthogy kö­ tött az idó'pontom (szept. 18.—okt. 6 .), szinte lehetetlennek tartom, hogy beutalót kaphassak. Gondoltam arra, hogy Sajkódon valahol a közeledben lennék, ha tudnál ott egy csendes, kiadó szobát. Szeptember második fele már nem fó'szezon a Bala­ tonon, bár a jelek szerint szép időre lehet számítani. Tudom, mennyi dolgod lehet most műveid kiadása közben, szeretnék minden műved előtt viszont hasonlóan a novellákhoz és a Gyász-hoz, kiadós tanulmányo­ kat és szinte nélkülözhetetlen összekötő szövegeket kapni, ezek különben is a te műfajod, s némileg pótolnák azt a jó évtizednyi kiesést tanulmányaid sorában, amit talán a legkeservesebben nélkülöztünk, mondom, tudom, mennyi dolgod lehet most, s nem is kérem Tőled, hogy utána járj, hanem csak a magad, vagy Ella prompt tudo­ mása szerint egy rövid igen-nem válasszal, a szoba napi árának megjelölésével érte­ síts a lehetőségről. Füred oly közel van oda, hogy busszal, vonaton, alkalmi kocsival vagy stoppal is, hiszem, akár mindennap bemehetek. Mindez persze csak terv, s igen messze a realizálástól. Sipkáék Franciaországban vannak. Indulásuk előtt Sándor átjött hozzám, s elővettük a Negyven évet, meg a Novellákat. Felolvastuk egymásnak kedvenc passzusainkat. Megállapodtunk abban, hogy még inkább, mint valaha, még határozottabban és nagyobb meggyőződéssel állíthatjuk, hogy magyarul csak Téged érdemes olvasni. Sándor azt mondta nekem, hogy beszámol Neked találkozásunkról. Panasz­ kodott, hogy otthon nem tudja leültetni családja tagjait, elsősorban leányára gondolt, a kis Rózsára , 1 0 1 hogy kommentálva olvashassa nekik novelláid, hogy nem tudják különböztetni az igazit a talmitól (nem emlékszem pontosan a szavaira), hogy lássák, hogyan kell írni, ha éppen a sora úgy hozza, novellát (Sándor szeretne tanulmányt írni novelláidról). Neki a Telemakhosz tetszik legjobban. Mint mondja, könnyes szem­ mel olvassa. Nekem, érthetően, a Fakutya. De meg kell jegyeznem, hogy egyik no­ vellád után olvasva a másikat, újabb és újabb csodálatba estem. Nem is tudnék köz­ tük választani. Aurél a Kékesre megy eseményes, könnyed, elegáns, szórakoztató. Nem lehet, hogy ne tessék valakinek, igényeseknek, kevésbé igényeseknek egy­ aránt. Címe szerint csak azért említem, mert „még Halász Gábornak is volt rá di­ csérő szava” . Biztosan. Lehetett is. A városi értelmiséghez közelebb áll, mint a Mezőföld kálvinista magyar talajból sarjadt élete. Talán Halász Gáborhoz is. Kál­ vinista velleitásom miatt Mezőföldre vagyok büszkébb, de tágabb témakörödbe is követlek olyan szívesen, mint a kitűnő Halász Gábor, akinek vaskos tanulmányköte­ tét csak azért vettem meg és tartom könyveim között, mert azon kevesek között van, akik hitünkre tértek. Sokat kellene írnom erről az első kötetről, mert igazi kincses­ háza a gyönyörűségnek és igazaknak, s Téged is, ha lehet, még jobban ismerlek általa. Sajnos erőim apadóban, fogytán vannak. Nyilatkozatodon az Élet és Irodalomban, így csak a Népszabadság egy vissz­ 101 Sipka Rózsa: az Élelmiszeripari Főiskola tanára.

261

hangjából figyeltem fel. Az a megjegyzés ott (nem tudom kit fed a két betű) csak hízelgő Rád. Mindentől függetlenül elég együgyűnek tartom. Remélem, Sipkáék rövidesen itthon lesznek, Sándor átjön hozzám, és kicsit tájékozódom magányomban és elzárkózottságomban az irodalmi élet felől, Kristóval is kellene beszélnem, most írtam neki. Drága Lacikám, ha van szabad 2 perced, még egyszer kérlek az igen — nem értesítésre, és sok szeretettel ölellek egy újabb megnyilatkozásig. Szentes, 1969. VIII. 15. SÁNDOR

55 Kedves Sándor! Június óta beteg vagyok; mégpedig súlyosan; azért nem is válaszoltam utolsó leveledre. Szeptember 15-én megyünk fel Pestre; így a sajkódi lakás rendelkezésedre áll; üresen áll már különben. Legfőbben azt szeretném tudatni, kinél kereshetnéd. Bármikor ráérsz eltökélni, hogy jössz. Legközelebb majd bővebben is válaszolok; most ezt kellett elintézni. Nagyon köszönöm Sándornak is, Neked is a sok szíves rágondolásotokat. Sajkód, 1969. augusztus 17. Szeretettel köszönt N émeth L ászló

Esetleg egy családot megkérdezel, hátha ad Neked ebédet.

56 Kedves Lacikám, nem tudtam, hogy nem vagy jól, különben nem alkalmatlankodtam volna ké­ résemmel. Azt hittem, hogy október közepéig Te is ott maradsz Sajkódon. Bár nagy szívességednek, segítőkészségednek örülök, annyi tényező van, mely bizonytalanná tesz elhatározásomban, és hogy elfogadhatok-e Tőled ennyi szívességet és jótéte­ ményt. Először is egészségi állapotom. Ez annyira nem kielégítő, hogy tegnapelőtt, vasárnap, át akartam menni Sipkáékhoz, és olyan rosszul lettem, hogy le kellett erről 262

a rövid útról is mondanom. Sándor ti. üzent értem, mert aug. 2-án, vagy 3-án rosszul lett Franciaországban, és a vallaurisi polgármester hozta haza kocsiján. A szívével tám adt baja Sándornak, s így a tervezett időpontnál hetekkel előbb kellett hazajönniük. Szóval az egészségi állapotom, azután az egyedüllét, bár ez, ha jól volnák, in­ kább csábítana; az időjárás-, kosztolás, közlekedési problémák, kulcs átvétele és visszaadása, családod álláspontjának nemismerése, és sok egyéb ok, maga az odajutás (egy kollegám autójával tervezem, ha megyek, Pesten át úgy, hogy instruk­ ciókért, részletek megbeszéléséért és a kulcsért bemennék Hozzád), ágynemű stb., mind kérdéses. így hát, még nem döntöttem, és türelmed kérem, ha még mindig fenntartanád lekötelező kedvességed erre a páratlan lehetőségre, hogy kis Tusculánumodban ven­ dég lehetek. Bizony, érzem, ezt csak úgy volna szabad elfogadnom, ha méltó módon meg is tudnám örökíteni a helyet, ahol élsz, pihensz, dolgozol, ami egy kicsit álmaid szerint valósulna meg. Valóságos műhelyedről és képzettársításokról, amik ott meg­ rohannának. Egy ott született cikked, köteted, vagy egész munkásságod ismerteté­ sére és méltatására nem lehet jobb alkalom, (nem akartam az ürügyet használni), mint ott, a „helyszínen” töltött pár nap. Igen, ez kellene, ha volna bennem „szellem és tudás”, de sajnos nemcsak beteg, de tehetségtelen is vagyok a feladathoz. Kedves Lacikám, 15-éig még jelentkezem, javulást kívánva, aggódó szeretettel ölellek. Szentes, 1969. VIII. 26. SÁNDOR

57 Kedves Lacikám, igen sok szubjektív és objektív ok kényszerít rá, hogy elálljak attól a tervtől és elhatározástól, hogy sajkódi tusculámumod vendége legyek. De nem is vagyok olyan jól, hogy az egyedüllétet, visszautazást (esetleg még betegebben) vállalni merjem. Bocsáss meg, hogy zavartam pihenésedet ezzel a romantikus őszi tervvel, de úgy szerettem volna, ha Te is ott vagy, jól vagy, a közelemben. így már csak na­ gyon lekötelező és így is boldogító szíves baráti készséged köszönöm; azt a lehető­ séget, amit most el kellett mulasztanom a magam bajai és körülményei folytán. Még egyszer kérlek, Kedves Lacikám, ne neheztelj, hogy ilyen kívánságokkal terhellek; mielőbbi javulást kívánok. Biztos vagyok benne, hogy nagyon erős, szí­ vós, regeneráló szervezeted máris túljuthatott a bajokon. A tegnapi Csongrád megyei Hírlap hozta a Szegedi Nemzeti Színház ünne­ pélyes társulati üléséről adott tudósításában, hogy a 6 (hat), prózai bemutató közül 263

különösen érdekes eseménynek ígérkezik Németh László: Harc a játék ellen című új drámájának bemutatója.” (Fenákel Judit) Ugyancsak tegnap hallottam Sinkovics Imre beszélgetését Kocogh Ákossal a rá­ dióban. Legszebb és legkedvesebb része Rólad és Neked szólt. Tanulmányaid Bib­ liaként tartja éjjeliszekrényén, minden este olvasgatva abból tanul és üdül fel. K o­ cogh Ákos is bevallotta, hogy a Villámfénynélt 13-szor (tizenháromszor) nézte meg kollegáival, és hogy a bemutató után nagyon sokáig nem tudtak megszólalni. Emlék­ szem, rám is úgy hatott, mintha valami addig nem hallott, gyönyörű nyelven szólna, mégis értem, gyönyörködöm benne, sőt, valami ilyen vártam, tudtam, hogy kell lennie, s íme megjelent. Részek ragadtak belém, és elég nagy csalódás volt, mikor egy vidéki társulat előadásában először hallottam, és megítélésem szerint értéktelenül, átélés nélkül robogtak át benne a legszebb és legfontosabb részeken. Lehet, hogy vasárnap mégis csak át tudok jutni Sipkáékhoz. Ha úgy lesz, be­ számolok majd találkozásunkról. Addig is, újra jobbulást kívánva, elnézésed is kérve, szeretettel ölellek, Szentes, 1969. IX/3. SÁN D O R

P. S. Ha talpon maradok, okt. 23.—nov. 5-ig a Dániel úti Nyomdász Üdülőben leszek, s engedelmeddel, ha nem zavarlak, szeretnélek meglátogatni. SÁNDOR

58 Kedves Lacikám, megkaptam s köszönöm leveled. Voltam Sipkánál, s egy tanítványa értesítéséből tudta meg betegséged, s hogy a b. füredi kórház főorvosa naponta látogat. Csendben, sokat tudtunk szerencsére beszélni, mert Rózsa és lánya Debrecen­ ben voltak ifj. Sipka Sándor1 0 2 doktorrá avatásán. Sándor otthon maradt, mert Franciaországban (Vallourisban) anginás roham érte, de klinikailag szinte teljesen gyógyult s pihenget. 16-án már el akarja kezdeni a munkát is. Sajnos, a beszámolót majd szóban fogom megtenni, ha menni tudok októberben, mert pillanatnyilag fneumóniám van, ha ugyan nem rosszabb valami, a röntgen felvételek tanúsága szerint is. Ha nem találnálak Erzsébet fasor 79. alatt okt. 24.—nov. 4. között (mert jelezd, hogy Ágneséknél leszel), hol kereshetlek? 10a Ifj. dr. Sipka Sándor: debreceni Orvostudományi Egyetemnek a kutatója.

264

Sándornak természetesen átadtam üdvözleted is. Egész útjának elbeszélése betegsége kortörténete, leírása volt. Betegen indult útnak. Az első tünetek már a vásárhelyi pályaudvaron jelentkeztek. Aztán Bécs, München, Párizs látom is élveznivalóit. Rózsa ismerte a világvárosok lakóinak is jórészét. Felcsengette ó'ket. Értük mentek vagy ó'k keresték fel azokat. Sándornak menni kellett. Ment is, amíg tudott, míg végre egy vallourisi ebéd közben (a polgármester titkáránál) orvosért kellett küldeniök. Befejezem, közöld majd címed, hogy a fenti időpontban megtaláljalak. Addig is sok szeretettel ölel Szentes, 1969. IX. 8 . SÁNDOR

59 Kedves Sándor! Szándékosan nem írtam Neked. Kristó mondta, hogy a Virginia Woolf kötetet hamarosan be kell fejezned; rövid határidős szerződést adott rá. Nem akartalak még én is nyomasztani. M ost azonban Vörös Mihály, meg két tanár ember felke­ resett, s megkért, hogy darabom 6 -i bemutatójára menjek el családostól. Sajnos, el kell mennem, ha lehetséges, találkozhatunk, vagy úgy, hogy átjössz, vagy úgy, hogy hazafelé menet, én nézek be egy percre. Többre nem lehet, mert tanácsi autón, másokkal leszek. Budapest, 1970. január 12. Szeretettel üdvözöl: N émeth L ászló

60 Kedves Sándor! Sipka Sándor leveléből tudom, hogy egy új Virginia Woolf fordításon dolgozol. Ez mégis csak visszatért egészség jele. Bezzeg én nem tudok semmin sem dolgozni; vagy, ha mégis rászorítanak, az kompromitáló, mint a szilasi tsz-ről tartott meg­ emlékezés, vagy egy, a magyar regénnyel kapcsolatos felszólalásom. (Még egyik sem ment le a televízióban.) Életemről nem is igen tudok semmit sem írni, hanyatlásom elérte az utolsó fokot, s reménykedve gondolok arra, hogy tán vége lesz az egésznek. 265

Neked is csak azért írok, hogy barátságunk meg ne szakadjon; tudd meg, hogy ebben az állapotomban is gondolok Reád. Én azt hiszem, hogy Neked tán épp hypocondriád jóvoltából még sok termé­ keny esztendő áll előtted, s ha a nyugdíjaddal összeszoksz, az írást is kisajtolhatod magadból. Nem tudom, hogy a régibb Virgini Woolf kötet megjelenése biztosítva van-e, — eddig nem kaptam belőle. Sipka elég bizakodó levelet küldött, azt látom belőle, hogy talán riadalmunk megokolatlan, inkább az egészséges ember megrettenése volt, a betegség előtt, s nem objektív baj; a leveléből legalább ez derül ki. Örülnék, ha ezt a feltevésüket Te is megerősíthetnéd. Összegyűjtött művem 5 kiadatlan, a korrektúráját most javítottam. Amint látom Kristó (bár nem ő az ötletelésben) utolsó percben valami lektori merényletet köve­ tett el ellene. Az egész kiadás-ügy is rosszul áll; elment a kedvem tőle; családom anyagi igényei kényszerítenek bele. Sajkód, 1970. aug. 25. Szeretettel üdvözöl híved: N ém eth L ászló

61 Kedves Lacikám, rezignált hangú leveled és a TV-ben tett nyilatkozatod után szólok most Hoz­ zád, elsősorban azért, hogy szeretetemet kifejezzem lehetőségeim e primitív módján. Zseni szeretnék lenni, fiatal és egészséges, hogy életem munkáját szenteljem jelen­ tőséged, írói és emberi nagyságod méltatásának. Mindennap bámulatba esek akár­ melyik és milyen műfajod vagy írásod egy oldalának olvasása után. Csak Veled egyenrangú vagy Hozzád méltó tehetség foghat munkásságod elemzéséhez és mél­ tatásához. Az a kör, amelynek vezetője Dorogi Zsiga , 1 0 3 szentesi gyerek volt, de egyéb fórum vagy asztaltársaság, kerekasztal konferencián, ha úgy tetszik, nem avatott szólna, korunk és népünk irodalmáról, ha Te egyszer megnyilatkoztál már. Az iga­ zat megvallva, nem volt „kompromitáló” , mint Te írod leveledben, az a hozzászó­ lásod. Elsőnek adták le, mert minden megszólaltatott író, s az ott levő kis ügyeskedő, modern kóklerek, jó vagy rosszindulattal sem tudtak mást tenni, ha érdemeset szóltak vagy a lényegre tapintottak, mint Hozzád „kanyarodtak vissza”, expressis verbis, mert nem lehet mást tenni, ők is érzik, tudják, mert az az „örök” és „múlha­

io3 j)orogi Zsigmond: rádiószerkesztő, rendező, a Horváth Mihály Gimnázium volt diákja, Szentes Város Díszpolgára.

266

tatlan” , amit Te tettél vagy kezdeményezték műfajokban, szellemben, formában, tartalomban. Nem volt túlzott lelkendezés, mikor a 30-as, 40-es években kinyilat­ koztatásnak vettünk minden megállapításod. Ezt tették, most is az ifjak és ezt fogja tenni a jövő, mert az igaz és tárgyilagos úton járva nem tehet mást. Te elmentél a modernségben is (regényben, drámában, tanulmányaidról nem is szólva), ameddig a határ ésszerű, az út járható, s a mű megmaradhat klasszikusnak. Lacikám, nem tudom folytatni levelem, még nagyon reszketeg a kezem, tegnap volt a strof. kúrám utolsó napja. Újra egy pangásos vérzés, ha ugyan nem rosszabb. Nagyon félelmesek ezek a tünetek, és én akkor is féltem, amikor aránylag fegyverszünetben éltem a betegséggel. Jó volna Veled találkozni, de azt sem tudom, Budán, vagy Tihanyban tartózkodol-e. Amit fájlalok, és ami nagy igazságtalanság, felháborítja az embert, az az, hogy nem mindig csak Téged vetít a képernyő, nem mindig csak a te hangod közve­ títik a műsorközlő szervek. A jövő héten, ha tudok, már járni fogok, mint a lábadozók, de ott tartunk még Szentesen, hogy az orvosom pl. kommunistának tart, (mondom neki, bizonyára csak azért, hogy újabb vérzést kapjak, s erre nevetett) egy kollegámnak pedig — nyugalmazott különben — azzal adtam át olvasásra az Utolsó kísérletet, csak halk szóval, fülébe süttogva: „M ást is lehet olvasni, Bélám , 1 0 4 de nem érdemes.” Várom a kritikáját. Elég szemellenzős ember, egy volt falusi főjegyző fia, aki éppen Szekfű Gyula1 0 5 miatt hagyta ott a pesti egyetemet, de biztos, hogy meglepetés lesz neki, ha kezébe nyomom Szekfű tanulmányát. Hát igen! Szentesen élek! Sajnos! Leveledre és sok egyébre, Sipkáékről pl. semmit sem tudok, hiszen fekvő beteg voltam, még visszatérek, ha erőm engedi. Szentes, 1970. IX. 19. Addig is nagy szeretettel ölel M . SÁNDOR

62 Kedves Lacikám, úgy vagyok Veled, mint egy hívő, aki végre rátalált istenére. Eggyé váltam már Veled. Valóságos közeledben érezhetem magam. S milyen szó ez annak, aki csodá­ val és büszkeséggel figyelt már távolról is. Sokszor elmondtam már Neked, hogy mint valami totális formáció buzgó híve és megszállottja, esküszöm csalhatatlanságodra 104 Gólján Béla: a Horváth Mihály Gimnázium volt latin szakos tanára. 105 Szekfű Gyula (Székesfehérvár, 1883. V. 23.—Bp. 1955. VI. 29.): történész, publicista, egye­ temi tanár, az MTA tagja.

267

és egyedül — idvezítő voltodra. Ellentmondani látszik a szellemi szabadság gondo­ latának, amire pedig a legbüszkébbek lehetünk. És mégis így van: annyira hiszek igazságaidban, hogy ellenfeleid, ha vannak, tévelygőknek tartom. De mindehhez, ami most ért, több a megdicsőülésnél, közvetlen mennybemenetel. Nemcsak arra gondolok, hogy pár ezren karonfogva láthatnak Veled, hanem főként erre a váratlan áldásra, ami ma ért. Egy álmatlan éj után megkaptam Két Nemzedék-edet. Egyik mű­ ved, s egyik ajánlásod sem esett olyan jól, mint ez. Egy hete már Vekerdy könyvét olvasom a hajnali órákig, extázisbán. Már a 83. oldalon vagyok, s ma délelőtt, mikor a postáról átvettem a könyved, — „mikor a lelkem roskadozva vittem — úgy érez­ tem — csöndesen és váratlanul átölelt az Isten” . Felütöm találomra a 262. oldalon, majd a 272-en a könyvet. Lesújtóan nagy gondolatok az örökkévalóság számára fogalmazva a pamflet-regényről, majd az eredeti költői egyéniségről, a fejemet fogom, szédülök az igazság, eredetiség, művé­ szet, stílus és halhatatlanság kobinációin. Mi van csak egy oldalon! Nem merek az egész könyvre gondolni! Ez a bőség, az a terített asztal majd 800 oldalon! Ha nem volna szívelégtelenségem a rossz tüdőm miatt, akkor is elállna a lélekzetem. 750 oldal. Ilyen oldalak. Kevés lesz már rá az életem. Szédülök, szédülök! Ilyen szellemi áradás, szikrázó, tiszta gondolatoknak ez a hihetetlen bősége!! A gondolatoknak, a tisztánlátásnak a providenciának ez a tárháza! S műveidnek még csak 4. v. 5. kötete. Említettem Vekerdit. Sajnálom, hogy nőm miatt 1964-ben vissza kellett a Margit-hídról fordulnom, mikor Hozzád igyekeztünk, s Csilláékkal ő is vendéged volt. Ismerem családját, hiszen apja vásárhelyi tanár volt, onnan került Debrecenbe, s lett ott egy magántanár. Egy jóindulatú, csupaszív nagybátyja Vásárhelyen, majd Szentesen volt főmérnök a vízügynél. Legidősebb fiának 8 évig osztályfőnöke is voltam. E fiú Sándor, ma csongrádi SzTK ig. főorvos, s ajánlottam neki, térjen vissza ősei hitére (...), hogy a Bethlen Gábor ajándékozta kiváltságokkal élhessen. Ezeket a kálvinista hitük megtartásához kötötte a derék fejedelem. Csalétekül meg­ pendítettem neki, hogy én most készülök katalizálni, apám hitére visszatérni. Si­ kertelennek láttam kísérletem (tavaly volt a 25 éves érettségi találkozón). Különben 1944 nyarán Szentesen szinte naponta megfordultam a vendégszerető Vekerdiotthonban (Vásárhelyen is volt egy őse az Oldalkosár és Batthyány utca sarkán. O tt lakhatott Vekerdi László és József 10 6 apja, Béla, vásárhelyi tanár korában. Jóskával többször találkoztam Szentesen. ígéretesen nagy karrier előtt állt, mint nyelvész 1956-ig. Lászlónak csak egy tudománytörténészi munkájával találkoztam. Nyomasztó hatást tett rám félelmetesen nagy, szinte elkápráztató felkészültségével és műveltségével. Hiszem, hogy geniális biografusra leltél benne. Persze congeniális nem lehet, pedig csak ilyen v. olyan valaki lenne képes Rólad méltó életrajzot és elemzést adni. De életednek s műveidnek nincs szükségük kommentárra. Az a 82 oldal, amit olvastam, ugyancsak lelkes és felkészült embernek mutatja, aki néhány 106 Vekerdi József: műfordító, orientalista. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Kollégium tag­ jaként a bp-i egyetemen végezte.

268

bátortalan és gyerekesen fogalmazott mondata ellenére is kitűnő stiliszta, s a szük­ séges dialektikával is rendelkezik a struktúrák jelentőségére építve — te organizáló és kritikai hajlamod s kutató, nyugtalan tehetséged. S abban, hogy Debrecenbe he­ lyezi magadon-találásod színhelyét, Zsigmond Ferenc nevét is megemlíti és kiemeli a szellemi Debrecen pedagógiai humanizmusát, azt is sejtem, hogy a hitét meg­ tartotta!! Gondviselésszerű, hogy harcosai mindig közülük kerülnek ki. Nagyon jól tudod, hogy nem magamra, sőt még nem is Sipka Sándorra gondolok, bár névtelen harcosoknak mi is megtesszük, abból a humuszból nőttünk ki, ahonnan egy magyar tábor toborzódhat s ahonnan vagyon és birtokszerző presbiter nagy- és dédszüleid is származnak. Közkatonákra s altisztekre is szükség van, nemcsak tábornokokra s vezérkarra. Tudod, mint primitív ember, babonás vagyok, s sokszor azt hiszem, de nem tudnám elemezni vagy hiteltérdemlő tudományos módon bizonyítani, hogy lelkibeállítottságunk, szellemi, vagy érzelmi hovatartozásunk sokszor eldőlt, hogy hol csordult a keresztvíz a fejünkre. Volt feleségem sok bűne mellett van egy érdeme: rajong Érted lányaival együtt a maga vagy a maguk módján. Nem véletlenül: szár­ mazása magyarázza. Több mint húsz éve az lszony-oá hozott össze bennünket. Sipkát, ha jön hozzám látogatóba vakációja alatt, porba sújtom. Nemcsak azzal, hogy neki kellett volna Rólad írnia, hanem a magam tehetetlen — és tehetségtelenségemmel is, bár — a Világítótorony fordítására és a Virginia Woolf tanul­ mányomra egy kicsit büszke vagyok. De az a gyarló emberi hiúság, mikor a te piramis szilárdságú nagyságod érzem és szégyenkezéssel kell gondolnom még arra is, hogy ismeretségünk és méltatlan megvalósulása annak a szellemi vagy egyéb viszonynak, ami kettőnk közt lehetséges. Mindig a sors különös kegyelmének éreztem ismeretségünket, s életem legnagyobb áldásának, hogy figyelmedre méltattál, s hogy kedveseid közt tartassz számon. Ott voltam, mint a szolgalelkű Tisza István Tudományegyetem hallgatója, de mint a Kollégium 1 0 7 fanatikus diákja a Déry Múzeum előadóestjén 1931-ben s 1932-ben is. De Hódmezővásárhely kellett, hogy magunk közt marasszunk. Emlékszem minden műsorszámra a patika inspekciós lakásában. Szegény Pákozdy Ferenc, az utolsó pillanatban törte a fejét Hozzád írt ódája bevezető sorain. „Németh, mint Goethe, László, mint az apám” , emlékszem hódolatára. A Vekerdy-könyv visszhangját nem olvastam, de illetéktelenektől hallottam róla. Kivel szemben kell megvédeni? Ellenük, akik kérdik, akiknek sérelmes az igaz szó. Reméljük, egyre kevesebben lesznek ilyen — „fogják meg, tolvaj”-át kiabáló bűnösök. Engem különben szívelégtelenségem ijesztő tüneteivel elzár a világtól. Nem segítenek a gyakori strofantin kúrák sem. Hiszem a Bodnárné-nak nagy sikere lesz, krimiszerűen izgalmas színmű. Ne­ kem nagyon tetszett, csakúgy, mint az Aurél (Abodytól, Halász Gábortól, Napkelet­ től s minden egyébtől függetlenül), ezt mondanom sem kell. Már sem műfaji, sem 107 Eötvös Kollégium. 269

különbségeket nem teszek munkáidban. Egyaránt öröknek és klasszikusnak érzek mindent, amit alkottál. Szentesen, 1970. dec. 30-án. Szeretettel csókol SÁNDOR

63 Kedves Sándor! Köszönöm nagyon a könyvet. Azért csak most, mert beteg voltam, s a legkisebb írásmunka is nagy fáradozással jár nekem. Igaz ezt mint emléket teszem el; most jöttem ki a kórházból. írni, olvasni nem tudom mikor tudok folyamatosabban. 1971. dec. 16. Sokszor ölel: N émeth L ászló

64 Mátyás Sándor tanár úrnak 6600 Szentes Bálint u. 21/a. Békés új esztendőt kíván, viszont N . E lla és L aci108

65 Másolat Mátyás Sándor által Németh László és Feleségéhez írt leveléről Kedves Ella és Laci! A Nálatok tölthetett néhány meghitt órát azon a sajkódi estén, az értetek vállalt felfedező utat Pécely-be, az alkonyodó pannon tájban, — amiért bocsánatot is kell

108 Németh László és Németh Ella levelezőlapja.

270

kérnünk —, na meg a Veletek fogyasztott lucullusi vacsorát, általában az egész ked­ ves felejthetetlen baráti vendéglátástok, amit örökre megó'rizünk emlékezetünkben, köszönjük. Szentes, 1974. július 30. S any i

66 Elment közülünk Németh László Temetése március 7-én 12 órakor a Farkasréti temetőben. Gyászolják: a családja, s mindazok, akik magukénak érezték. „S ez sem utolsó szerep: a nemzetet ... gondolkozásra s önismeretre tanítani.”

67 VELÜNK ÉRZŐ RÉSZVÉTÉT KÖSZÖNJÜK: NÉM ETH CSALÁD

„...mindig azt néztem, hol mutatkozik a rés, amelyen az életösztön, a remény utat talál.”

68 Kedves Sándor! Köszönöm, hogy a megemlékezést elküldte. Ezekben a számomra igen nehéz hetekben — só't ahogy látom hónapokban, — min­ den szeretet, ami Laci felé árad, nekem is vigasztaló. Sajnos eddig vele, és érte tudtam harcolni minden panaszával szemben, sőt el sem ismertem őket neki, hogy ne legyen módja valami letargiába süllyedni. Most úgy szenvedek minden igazságtalanságtól, amit elmulasztottak érte megtenni, vagy egyáltalán rosszul engedték megcsinálni, mert Őt nem tartották a reprezentáns nagy magyar írónak. Neki Zsurzs Éva rendezőt sose osztott ki a TV, engem meg szidtak 271

a barátok, miért bízom a Hintsékre a filmeket. Más nem kérte, és nem harcolt érte a TV-nél. Sajnálom, hogy ennyi baja van, próbálja valahogy a munkán keresztül megsze­ rezni a békéjét, nyugalmát, az egyedüli, ami vigasztal, eró'síteni tud. Ha én már Laciért tudnék harcolni, sokkal jobb eró'ben lennék. Egyelőre minden érdektelen, s ez nagy baj. Talán az majd mégis lábra állít, ha látom, hogy a vele történt igazságtalanságok megszüntetésén picit is segíteni tudok. Szeretettel köszönti, jó egészséget kívánva, (a Woolfot csak fordítsa tovább.) Budapest, 1975. IV. 12-én. N . E lla

69 Mátyás Sándor tanár úrnak Szentes Kedves Sándor, akkor amikor megköszöntem szép könyvét, had kívánjak mindjárt jó egészséget is és kellemes ünnepeket. Nálunk elég baj van. D. Lacika, Judit fia elfelejtett visszajönni Londonból, Nóra, Magdi lánya kórházban fekszik már hét hónapja. Ha Pesten jár keressen meg. 365-115. 1976 karácsony. Ü d v ö z li: N . E lla

70 A Németh László által Mátyás Sándornak küldött levelekkel kapcsolatos Mátyás Sándori levél Sipka Sándor részére : 10 9 Kedves jó Sanyikám! Örülök, hogy már otthon vagy, dolgozhatsz. A többi Németh László levelem­ nek nyoma veszett. Milyen kár volt, hogy nem vittem Hozzád át. Egy nagy boríték­ ban gyűjtögettem össze, és most nincs. A Grezsának átadott levelet szeretném, ha Te vennéd gondozásba, és teljesen Rád bízom sorsát minden levélnek. Remélem ugyanis, hogy elő kell valahonnan kerülniük. 1M Dátum nélküli.

272

Sajnos, egy hete nem alszom, egyedül vagyok, és levert, szomorú. Mi lehet a sorsom? Ténfergek. Pillanatnyilag még Hozzátok sem merek átmenni. A levelek keresésének neki látok, és ha eredmény lesz, küldöm. Különben a Homályból homályba-t olvasom már hónapok óta. Lassan haladok vele, mint mindennel. Kedves Sanyikám! Köszönöm, hogy a 9 levelet is őrizted, s gondoskodsz méltó sorsukról. Ha a többire rábukkanok, azonnal küldöm. A galambpadláson lévő dobo­ zokat még nem néztem át. Fogalmam sincs, hány levél lappanghat nálam még itt-ott?! Rózsika könnyen olvassa a leveleket, Ő nagy segítség lesz, ha előkerülnek. Köszönök mindent és csókollak benneteket, szeretettel, sok szép régi emléke­ zéssel, szerető barátod S a n y i 110

Eddig tartottak a fellelhető levelek, de feltehetően több levél is volt. Németh László és Mátyás Sándor barátságának jellemzésére szolgáljon még az alábbi kis epizód. Mátyás Sándor hagyatékában számos Németh Lászlói könyv maradt. Az „Utolsó széttekintés” c. Németh László által írt könyv 887. oldalára Mátyás Sándor kéz­ írással az alábbiakat írta oda: „Idő: 1965. november 27. Németh László Szentesen. Bucsány Gyurkával fogadtuk.” Bucsányi György Mátyás Sándor volt tanítványa, ma a Barta Antal Közgazdasági Technikum igazgatója, aki a fenti időpontban történt fogadtatás tanújaként az alábbiakat mondja el: „Mátyás Sándor tanár úrnak a Szentesi Gimnáziumban tanít­ ványa voltam. A későbbi években is gyakran kerestem fel, mert kedvencei közé tar­ toztam. Idősebb korában több alkalommal hívott, kísérjem el, — egy-egy ünne­ pélyre, baráti találkozójára. Ez alkalommal is hívott, hogy együtt várjuk a vasútállomáson a Szentesre ér­ kező Németh László írót. Németh László szerénységére vall, hogy személyvonaton érkezett, másodosztályú vasúti jeggyel. Mátyás tanár úrral együtt vártuk Ót a vasúti peronon. Amikor meg­ érkezett Németh László, üdvözöltük. A két barát boldogan ölelkezett össze, s aztán egymás mellett előttem haladtak. Én átvettem Németh Lászlótól a táskáját, felöltő­ jét és mögöttük jöttem, szokásomhoz híven. így haladtunk Mátyás tanár úr Marx téri zugban lévő házáig. Mátyás tanár úr közben szokásos módján egész úton a be­ tegségéről panaszkodott barátjának. Németh László egy ideig csendben hallgatta a panaszkodást, azután így szólalt meg: ’Te Sándor! Tudod Te, hogy milyen jó az, hogy a betegségeidről ennyit panaszkodsz! így az ember a társaságodban teljesen egészségesnek érzi magát.’ Mosolyogtak ezen. Lassan elértük Mátyás Sándor tanár úr otthonához. Ők ketten engem nagy szeretettel marasztaltak volna, de én elbú­ csúztam, tudtam, ha két ilyen értékes ember együtt lehet, igen sok közös megbe­ szélni valójuk lehet, és én tiszteltem a barátságukat így elbúcsúztam. Annyit jegyzek még meg: Ez a barátság példa lehet az utókor számára.” 110 Mátyás Sándorné későbbi megjegyzése, Mályás Sándor halála után: „A további Németh Lászlói leveleket megtaláltam egy régi bőröndben, több más levél között. Ezekhez Sipka Sándorné is visszapostázta részemre a náluk lévő, — és a fenti levélben jelzett 9 db Németh László által Má­ tyás Sándorhoz írott levelet.”

273

M

átyás

Sá n d o r

k é z ir a t a i b ó l

Mátyás Sándor kézirata Németh László Hódmezővásárhelyre érkezésével kapcsolatban „Egyházunk iskolái között előkelő helyet foglal el a ’Bethlen Gábor’ Gimná­ zium. Németh László az iskola fénykorában került az intézethez. Diákjaim, érettségi­ jük előtt (ritka dolog), úgy emlegették iskolájukat, mint a legkülönbet széles e ha­ zában. A testületben tanított 8 Eötvös kollégista, 8 ref. tanárképzős tanár. Mint autonom intézet, maga válogathatta ki tanárait, és a század 30-as éveiben volt is kikből válogatni. Németh László, aki valami szent megszállottsággal volt mindig tanító, s — „ez nem utolsó szerep” — „a nemzetet gondolkodásra, és önismeretre tanítani!” Orvosi diplomája megszerzése előtt, nehány évet a Bölcsészeti Karon, és azután is sok időt az Eötvös Kollégium könyvtárában töltött. 1945. szeptemberének elején, levelet írt Kristó Nagy Istvánnak Békésről, ahol egyik kiadójánál, Püskiéknél töl­ tötte a családjával a nehéz időket, (rózsadombi villája telitalálatot kapott, s a fővá­ rosban különben is nehezebbnek látszott az élet, mint vidéken; — hogy nem tudunk-e neki magántanítványt szerezni, ami csekélyke jövedelmet biztosítanak számára. Kristó Nagy István már diákkorában igen érdeklődő, tanulmányi verseny vizs­ gás, páratlan szervező volt az ifjúsági egyesületekben. Tipikus alakja volt a jó vásár­ helyi diáknak. Persze nem egyedül csinálta a dolgokat. Hasonló gondolkozású ba­ rátaival elkezdtek egy mozgalmat, amellyel az ország minden íróját személyesen is meg akarták ismerni, elbeszélgetni velük, tájékozódni társadalmi, és politikai kér­ désekben, annyira tisztán lehetett látni a kor bonyolult viszonyaiban. Ne feledkezzünk meg a jelentős kezdeményezésekről. Ők voltak az iskola igazi eredménye. (Tárkány Szűcs Ernő, Dömötör János , 1 1 1 Osváth G ábor , 11 2 Osváth Béla, Hollósi Antal 1 1 3 és sokan mások.) Ott bábáskodtak a tanyai tanulók internátusának létrehozásában is, ami különösen kedves volt Németh Lászlónak, és Móricz Zsigmondnak. 111 Dömötör János: hmv-helyi Tornyai Múzeum igazgatója. 112 Osváth Gábor: orvos Egerben. 113 Hollósi Antal: hmv-helyi ügyvéd.

275

Ezek a tanulók, meg is tartották kapcsolatukat az írókkal. Kristó Nagy István érettségije után Németh Lászlónak, olyan személyi titkárféléje lett. így kapta Tőle Békésről azt a levelet is, amelyet nekem azon nyomban megmutatott, s én azt vála­ szoltam, hogy menjünk vele az igazgatóhoz. Németh László nem magántanítványokat kap, hanem, egészségtan tanárnak alkalmazzuk. Most úgyis újat keresünk, az előbbi megüresedett helyére. Minden jól jött. Beszéltem az igazgatóval. Az igazgatói tanács elnökéhez mentünk, és félév elteltével, Németh László címére elment a levél, melyben tudatta, hogy Németh László a Hódmezővásárhelyi „Bethlen Gábor” Gimnázium hivatásos megbízott tanára. Németh Lászlót Keresztúry Dezső, 11 4 akkori kultuszminiszter megerősíti állásában. Személyesen, Neki szóló levélben, megbízza minden iskola, minden tár­ gyának felügyeletével. Mindannyian tudjuk, hogy Németh Lászlót a Debreceni Egye­ tem magyar irodalmi tanszakára is jelölték néhány nappal az események előtt. Különben is polyhistor volt, a nemzetnek az a legnyugtalanabb, és szerintük leg­ nagyobb, és legeredetibb gondolkozója. Ekkor és ilyen szellemű iskolába került Németh László nevelőnek. Mindent örömmel tanított. Óráira vázlatokat készített, minden tárgyból, ami megírandó tankönyvsorozatának lehetett az alapja. Én elfoglaltságom miatt, nem látogathattam óráit, de az igazgató alig győzte adni az engedélyeket, a volt diákoknak, és Németh Lászlót, nem lehetett, nem szeretni. Kedves mosolya, amely csak felém caspva, vett ironikus szint, — Cs. Szabó László, 1 1 5 és Márai Sándor 1 1 6 szeretete miatt, — inkább pajtáskodó évődés volt. Nagyon szerettük egymást. Nem volt nap, hogy egy kicsit ne sétálgassunk, vagy haza ne kísérjen, elbeszélget e Jane Austentől, — a legújabb magyar írókig. Olyan tekintélye volt, hogy a leánygimnázium igazgatói tisztét egy szavára töl­ tötték be, egy ismeretlen békési tanárral. Németh László rengeteget írt Hódmező­ vásárhelyen. Itt született az Iszony, Égető Eszter, és sok színműve. Egy kötete, — Óraadók királysága címen. Iskola Kakaskúton. Egy pedagógiai értekezletre, „A ma­ gyar tanügy rendezése” c. kötetével lepett meg bennünket, amelyből részleteket tudott felolvasni. Én, Isten kiváltságos kegyének tartom, hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz. Talán könnyű frainery partnere voltam, s ez kötött szorosan össze minket. De, egy percet sem pazarolt el munkaidejéből. Sokszor dolgozott határidőre, és otthagyta a kedves társaságot is, ha még volt hátra valami a napi penzumából. Én azokban az

114 Keresztúry Dezső: költő, irodalomtörténész, kritikus. 1945—47 között Vallás- és Közok­ tatási miniszter. 115 Cs. Szabó László (Rétság, 1905. V. 29.—1984.): író, esszéiró, műfordító, kritikus. 1949-től külföldön élt. 116 Márai Sándor (Kassa, 1900. IV. 02.—1989.): a két világháború közti korszak egyik legna­ gyobb hatású prózaírója. 1952-ben USA-ban telepedett le.

276

években naplót vezettem, de öreg házam javítása után, nincs már erőm kutatni sza­ vait, melyeket tisztelő s szorgos barát módjára lejegyezgettem. Németh Lászlóról superlativusokban beszéltek a felügyelők is. Volt egy osz­ tálya, ahol 3 tárgyat tanított, de úgy, hogy havonta változtatta csak a tantárgyakat. Rajongtak érte tanítványai. Különösen a lányok, akiket szorgalmuk miatt, jobban szeretett. Kocsival járt a fiúgimnáziumból a leánygimnáziumba. Utolsó évében már nem is tanított fiúkat. Szerinte, jelesen érettségizett volna mindegyik fiú is, ha azt az energiát, amit a ’puskák’ megszerzésére fordítottak, tanulással töltötték volna. De volt a vásárhelyi diákban valami egészséges lustaság, ugyanakkor az osztály egy másik fele, mindent meg akart tanulni, — nyelveket, reáliákat. De volt (vagy van is) az intézetnek egy nemes tradíciója: ’hírős emberré’ válni, és ez volt az általános, ami az érettségi találkozókon mindig ki is derül. Németh László hazajött Hódmezővásárhelyre. Ezt tartotta második otthonának. A tanyai tanulók otthonát sűrűn látogatta. Ezért vették fel a Cseresnyés nevet is. Németh László az 1957. évben kapott Kossuth-díját is teljes egészében a ’Bethlen Gábor’ Gimnázium könyvtárának engedte át, ami még jobban iskolánkhoz fűzte. A tanári kar tekintélyét is nagy mértékben növelte, bár iskolánk nem szűkölködött ebben. Ugyanez év végére esett az a kedves, inkább családi, baráti kis ünnepség, amelyet az író lakásán rendeztünk nehányan, kedves tanítványai, kollegái, s tisztelői egy kis alkalmi műsorral. (A Kristó-patika fölött levő inspekciós helyiségben.) íróvá válásá­ nak 20-ik évfordulója alkalmából. Ez a váratlan, és jól sikerült kis ’műsoros-est’ olyan jól esett Németh Lászlónak, hogy anélkül talán nem is maradt volna tovább Hódmezővásárhelyen. Nyugodtan állíthatjuk: az volt Németh László Hódmezővásárhelynek, ami Arany János volt Nagykőrösnek.”

Elmélkedés a Csomorkányizmusról Hogyan is született meg a csomorkányizmus Hódmezővásárhelyen? Azt tudjuk, hogy Csomorkány nevű helység volt Vásárhely határában, amelyet a törökök elpusz­ títottak. Azonban a háború végével Vásárhely újra feléledt, de nem voltak többé a régi falvai. Ezek lakóit, vagy megölték, vagy ha nem, elbújdostak a környékbeli ná­ dasokba, szigetekben találtak búvóhelyeket, ahol hosszabb időre, évekre is tanyát ütöttek. Mikor a veszedelem elmúlt, a vidékre menekültek leginkább Vásárhelyre költöztek be, mely nagyobb népessége, és három oldalról víztől védett fekvése által bátorságosabb lakást ígérhetett, elhagyott szántóföldjeiket, mezőiket legkönnyeb­ ben használhatták. Csongrád vármegyében Szentesen kívül csak 5 falu maradt meg akkor. A régi Csomorkány helyén a pusztaság újra lakottá vált. A régi Csomorkánynak megmaradtak a hagyományai, sajátos emberi szokásai az utódok lelkében, és tovább élt. Egyfajta jelleg, amely abból eredt, hogy e város a nagyszámú vizek és jár­ hatatlan utak miatt annak idején félreeső hely volt. Az elpusztult községekből több is helyreállt, elsősorban Vásárhely. De szóljon Mátyás Sándor írása: 277

„Aki először hallja a csomorkányizmus szót, és nem tud az Égető Eszterről az az ember a vidékiségnek valami új, különcködő, mindenképpen felesleges megje­ lölésének tartja. A ki olvasta a regényt, annak egy idő múlva ugyanazt fogja jelenteni ez az új elnevezés. Éppen ezért, a Ném eth Lászlói ’csomorkányizmus’-elnevezés le­ gyen is egy új fogalom. Igen, mert a csomorkányizmus nem jöhetett volna létre min­ denütt. Ilyen embereket nem talált volna Németh László mindenütt, sehol egyebütt, de ami a legfontosabb, legdöntőbb a percben, -— Hódmezővásárhely kellett Né­ meth Lászlónak. Németh László Hódmezővásárhely nélkül is tudott volna regényt írni. Csak az nem véletlen, hogy idekerül, — ide kerülhetett. Erről tudunk nehányan egyet-mást. A legtöbbet én, Kristó Nagy Istvánnal együtt. Még a Tanú-val kezdődött. Ez a város jobban megfogja az idegent, mint egyéb város. S ebben hasonlít országunkhoz is. Tudjuk, derék Ankerschmidthjei is vannak. (Jókai) Mikor 1933-ban idekerültem, egy kollegám emlegette mindig, hogy megfogja az idegent is a város tempóssága, akkurátus e város, s ez a város nem ellensége a mű­ vészetnek, sem a tudománynak. Ez a bizonyos lustaság (amivel tréfásan a régi Csomorkányt emlegetik) magához húzó, meleg, iszapszerű közeg, a vásárhelyi humusz tele nyugtalansággal, de türelemmel is, megértéssel az új gondolatok iránt, fogékony­ sággal a művelődési kérdésekkel szemben. Ez is Csomorkány! Legyen ez a csomorkányizmus! Ha Németh László útnak indította ezt a fogalmat, vagy így keresztelte ezt a teremtő otiumot, mi, akik már régen tudunk róla, — érezzük a hamu alatt sütő pa­ razsat, s tudatossá is vált bennünk, e város szerepe, jelentősége, — kötelességünk, hogy nemes tartalommal töltsük meg, — Égető Esztertől függetlenül is ezt a fogalmat. Ne jelentsen a csomorkányizmus lustaságot, különcködést, ne jelentsen nagyzolást, üres hóbortot, de ne jelentsen provincializmust sem. Gyűjtsük össze a város értékeit, embereit, barátait, sokan vannak értékes embe­ rek, Németh László maga is, s ha elszakadnak is, szeretettel jönnek, Németh László jóvoltából emlékezzünk a Kossuth díjára, amit a könyvtárnak adományozott, Csomorkányiak, ügyeljünk ízlésére, színvonalára. De vigyázzunk, a Kossuth-díj a legnagyobb magyar kitüntetés kötelez is. Nem hiányozhatnak az emberek. Egy város sem dicsekedhet különb művész és tudós gár­ dával. Engem, régen foglalkoztat ez a kérdés. Sipka Sándor egy tanulmányával kap­ csolatban, ki is jelentettem, kifejtettem egy baráti levélben, mennyivel különb Hód­ mezővásárhely sok vidéki városnál. Ne felejtsük el, hogy amikor felvetünk ilyen kérdéseket, ez kötelez is bennünket. Kötelez a jóra, az ízlésesebbre, nemesebbre. Be kell vinni a köztudatba, hogy a kul­ turális színvonalat nem mindig a főváros jelenti. Hogy Gyomán, vagy Budapesten több könyv jelenik meg, az nem jelent feltétlenül ezeknek a helyeknek, ilyen, vagy olyan szempontból elsőbbséget. Vigyük bele a magyar köztudatba ennek a városnak 278

régi időktől fogva szabad szellemét, páratlanul egyedülálló demokratizmusát. Ezen még az a tény sem változtathat, hogy a régi rendőrkapitányságok üldözték az igaz gondolatát, a művészetet, a sajtó szabadságát. Ha voltak is a városban visszahúzó erők, konzervatív kaszinótagok, a nép, a tömegek, a város többsége, a dolgozó em­ berek haladó gondolat harcosai voltak, s a város ezért hozott, vitán felül, nagy ál­ dozatokat is. Bizonyítsuk ezt a múltban, iskoláinkkal, melyeket a város dolgozó népe, dolgozó kisemberei tartottak fenn, csak úgy, mint az ezekkel kapcsolatos intézménye­ ket, a tanyai tanulók otthonát is egyebek között, mely viszonylatban is kezdeménye­ zés volt. Iskoláinkról külön kellene beszélnünk. Magunk is sejtettük, hogy nem vol­ tunk az utolsók között, s most, hogy még több helyen megfordultam, ezt nyugod­ tan állíthatom. Iskolánk szelleme a tanítás módszere vezettek a művészeti, irodalmi rendezvények közönségsikereihez, és tömeghatásához. Ezt a T. T. is bebizonyíthatta volna. És említsük, hogy egy évtized alatt nemcsak tanáraink, de diákjaink is egye­ temi katedrára kerültek. A város politikai magatartása a múltban mindenféle reak­ ciós politikázással szemben ellenzéki volt. Ellenzéki, sőt, szocialista képviselőket választott. Irodalmi megmozdulásai már a múlt század folyamán osrzágosan ismer­ tek. A város szülöttei, fiai, vagy a közéjük számító befogadottak, országos nevű mű­ vészek, tudósok, és politikusok. A fiatalok feladata immár serényen, szerényen, és tudatosan felhasználni minden lehetőséget, melyet bőséggel nyújt a tehetségük, szinte pazarló, gazdag, nemes, — jó értelemben vett nemes, — város, művészeink, tudó­ saink, politikusaink számára. Ha, tehát, kisajátítjuk Csomorkányt, és a csomorkányizmust a magunk szá­ mára, ne feledjük el, hogy ez most már kötelez is bennünket. Kötelez bennünket arra, hogy kijavítsuk hibáinkat. Kötelez szellemi színvonalra, művészi ízlésre, még na­ gyobb kulturális fogékonyságra, és éhségre. Bizonyos vagyok benne, hogy az Elefánt­ temető itt maradt óriásai, Gyenes,117 Gulácsy,118 Szűcs Andorékkal119 és társaival, a tehetséges fiatalokkal megtesznek minden tőlük telhetőt, minden területen, hogy a csomorkányizmus, és Csomorkány a komoly munkát, az elmélyülő tanulmányokat, a termelő lázat, és a nagy alkotások hazáját jelentse. Legyen csomorkányizmus! S legyünk azon, hogy ez a szó, ne jelentsen rosszat. Ne jelentsen rosszat, mert Hódmezővásárhely nem azt érdemelné. Térben és testben a várostól, szentesi magányomban elgondolkoztam, hogy mit is jelent Csomorkány, és a csomorkányizmus? Megszületett Németh László regé­ nyével, Vásárhely népének befogadó, melegszívű jellemével, kiválóságával. Legyen tehát a csomorkányizmus, a vásárhelyiek kiválóságának kifejezője, mert a regény a világirodalomban is páratlan jelenség. Ez ad nekem biztos jogot arra, hogy kije­ lentsem : Igen, van csomorkányizmus!” 117 Galyasi Miklós: költő, hmv-helyi múzeum volt igazgatója. 118 Pécely György. 119 Dr. Szűcs Andor: abban az időben a MTV irodalmi osztályának a vezetője.

279

Mátyás Sándor naplójegyzeteiből Első napló megkezdve: 1952. 1952. jún. 1.

1952. jún. 4. 1952. jún. 8.

Péczely Attila120 átadta Németh László üzenetét, hogy látogassam meg. Vásárhelyen lesz egy hónapig. Jó volna meghívni Lászlót. Itt tölthetne néhány napot. Egyszer talán erre is sor kerülhet. ...M i lenne, ha Németh László júliusban itt lakna, ha akkor még Vásárhelyen lenne, és Sipka helyett, Őt kérném meg. Hódmezővásárhelyen Németh Lászlónál. Jól néz ki. Inkább meg­ hízottnak látszik. Volt egy idő, amikor azonban eléggé sovány volt az arca. A törődöttség azonban eléggé látszik most is rajta. Magas vérnyomása van, elváltozással a szemfenéken. A múzeumba látogat­ tunk el, és utána a gimnáziumba. Együtt ebédeltünk a Sasban, a vendége vagyok. Ott lepihenünk és beszélgetünk. Műveiről szólva, belelát az ember, átfúr az európai kultúrán, magá­ val viszi minden hozadékát, megtartja a nemzeti sajátosságokat, és úgy teremt egyetemes emberit. A zenében tudta ezt megcsinálni Bartók. Ahogy beszél, érzik rajta, hogy a világ egyik leghivatottabb, legkultu­ ráltabb, legöntudatosabb embere beszél. Tele van irodalmi tervekkel, fordítás problémák, ha kedvére tehetne, egész új műfajt teremtett volna. Shakespeare fordításával, egy magyarosan tagolt iambusfajtát szeretne teremteni. Ezt sem teheti, így iskolásán adja vissza a iambus sorokat. Tartozik a nemzetnek, és az emberiségnek 2—3 regényciklussal. Tíz színdarab van a fejében, csak le kellene írni őket. Tolsztoj inasaként végigjárta az orosz irodalmat, s úgy látja, hogy addig volt nagy, amíg európai műveltségű, az európai egyetemes nyelvet beszélő klasszikusai, leginkább iróniával, talán az egy Tolsztojt kivéve, — az orosz valóság, szinte patologikus eseteit örökítették meg. A regény a problémája, a világhírű mesterei. Lelkesedéssel szól Stendhal: Pármai kolostorjáról. Négyszer olvasta el. Végigvesszük a rom antikát, a magyar klasszikusokat. Petőfiben sajnálja, hogy fiatalon kellett elnémulnia, mert a romantika lecsa­ pódásai után alkotta volna még az igazi műveit. Móricz Zsigmond is azt mondta, hogy Petőfi igen fiatal volt még, nem lehetett írásait a végső, kiforrott világszemléletnek, sem művé-

i2 o £)r pgCZely Attila (Rákosszentmihály, 1897.—Weiden, 1964.): muzeológus, népdalgyűjtő, Hmv-helyen orvos.

280

szete csúcspontjának tekinteni. Úgy látja László, hogy Petó'fi pró­ zája is van olyan értékű, és kitűnő' drámákat írt volna. Aranyhoz írt leveleiből már láthatjuk, hogy kiábrándult a forrada­ lomból is. (László szerint, az olvasók csak az Ő „pelenkáit” ismerik.) Németh Lászlónak is nagyon sokáig tartott az írói fiatalsága. Érett művei az Iszony-nyal kezdődnek, művei kiadásában és színrehozatalában nem bízik, mert van egy klikk, amelyik ellene dolgozik. Tudatosan félremagyarázzák, és befeketítették bizonyos körök, és rétegek előtt, és csak azok az ellenségei, akik nem ismerik. Darabjai színrehozatalában sem bízik. Kijelentette, hogy sem a próbákon, sem a bemutatókon, nem jelenik meg. Tekintsék Őt halottnak. Az irodalomban érzi a szabadabb levegőt, keveset olvas, és sajnálja, hogy olyan sokat kellett a megélhetéséért fordítania. Egész rövid időt mondott, és 600 oldal fordítást végzett. Úgy érzi, hogy jó munkát végez. Nyelvileg értékes, és szép a kevéssé ismert VI. Henrik. Galileijében — ráfogták, hogy — autobiografikus ele­ mei vannak. Azt hangoztatja, hogy a nagy szellemeknek is kell kompromisszumot tenni. Mutatja Füsi József levelét, — akkor ér­ kezett éppen, — melyben Major Tamás állásfoglalása látszik. Major mindenáron elő akarja adni, és maga akarja eljátszani a főszerepet. A Madách színház II. Józsefét kapta meg. Kecskemét pedig: Petőfi Mezőberényben-t. II. Józsefe, — úgy vettem ki, — hogy a haladószellemű uralkodót igyekszik bemutatni, aki megvalósított igen sok reformot. Ki akarja cserélni, át akarja formálni az arisztokráciát, meg akarja valósítani, a felvilágosodás eszméit, de nincs azt hordozó közeg, nincs hol. Cso­ dálatos Németh László ismereteinek bősége, ítéleteinek világossága, tiszta látása, századok, az egész emberi szellem fejlődésén át. Magá­ val ragad gondolatainak ereje, az igazi alkotó szellem, aki meglátja a jelenségek összefüggéseit, a maguk igazi mivoltában, és azokat teremtő módon életre is tudja kelteni. Igazi lángész, világít, mélyít. Boldog vagyok, hogy szeret, és barátai közé számítok. Sajnálom, hogy ilyen beteg, és nem ad magának három évnél többet, — mint mondja, nem fél a haláltól. Igen szrényen él, ilyen a fellépése, modora, egyszerű és természetes. Aki először látja, mondja, hogy nem közönséges ember benyomását kelti. Milyen kedvességgel fogott kezet az egyszerű munkással is. Egyetlen kívánsága, ha színre hozzák a darabjait, hogy először jelen­ jék meg nyomtatásban is. Ha nem jelennek meg írásai, átadja azokat a Nemzeti Múzeum Kézirattárának.

281

Ahogy paplanom alatt, pizsamában feküdtem, verte az eső az abla­ kunkat. Kabátját akarta ideadni, míg kimegyek. Feküdtem a díványon, fejem felett a polcon könyvei. Kristó Pista tulajdona. Mondom Lacinak: Folytatnod kellene a „Magam helyett”-is. Igen, — mondta, — meg is van nagyrésze. Én úgy gondolom, — (sajnálom, hogy akkor nem mondtam neki) annak egy része lehetne az „Óra­ adók birodalma” is. Az „Őrültek”-hez a Kristó család adhatott neki példát, éppúgy, mint Ráczék az „Iszony”-hoz. Jelentéktelen töredékét sem tudom most lejegyezni beszélgetésünk­ nek. Szó volt Ady-ról is. A legnagyobb gondolkozók egyikének tartja. Ugyanakkor volt ízlése, és gondolkozó volt, egy másik nagyunk is, de nem volt bátorsága: Arany. Németh László nem tartja jelentéktelennek saját írói nemzedékét, tizenöt kiváló tehetségre gon­ dol, közülök, úgy látja azonban, hogy egy kissé felszínesen látták, és fogják fel a dolgokat, és nagyobb az Ady—Babits—Kosztolányi nemzedék szellemi laboratóriuma. De így is, ez a nemzedék még mindig, tehetne, egyetemes emberi kérdésekhez nyúlva, és a világ legjelentősebb szellemi laboratóriuma lehetne. A nyugatiaknál nagy a dekadencia. Nem látnak nagy távlatokban. Nem is beszélve politi­ kusokról, akik, mint rossz sakkjátékosok, leadják előnyeiket. Az egész politikai életet sakkpartihoz hasonlítja Németh, benne mind a két fél nagy hibákat csinál. Úgy emlékszem, hogy Petőfiről mondott még László érdekes dolgo­ kat. Korán forradalmárnak lenni konjunktúra volt. Felületes forra­ dalmár volt. Azt hitte, elég a királyokat felakasztani. Beszélgettünk a németekről. A németek nem nagyjaikban, hanem középszerűekben a legnagyobbak. Galileihez minden nyelven olvasott László. A német könyv volt a legjobb. Sok ilyen példát emlegetett. Patakon Mátyás Ernő121 adott neki egy Újszövetségi írásmagyarázatot, német nyelven. Kitűnő írás volt. Ezek a kis németek, balkáni szellemi fejedelmek lehetnének. Jirasek: „Sötétség.” — ez tetszik Lászlónak. Elmondta a könyv történtét. A „Tolsztoj élete” c. regényét gépbe sem tudta diktálni, úgy adta oda. (mondta: Sokat fognak a lektorok rontani rajta) Ajánlotta Graham Greene regényét: „Hatalom és Dicsőség” . Igen

lsl Mátyás Ernő: sárospataki tanár.

282

1952. jún. 9.

1952. jún. 10.

1952. jún. 14. 1956. ápr. 28. 1956. máj. 21.

1956. okt. 23.

jó. László pótolja a Kristó lány alapnevelésének hiányait. Nehéz pótolni, (engedelmesség, tisztaság, evés) M ondta: Foglalkoztassam szellemem, kár elhanyagolni, olyan jó műveltségi bázist, mint az enyém. László szívesen telepedne le Szentesen. Mindent el fog követni, hogy ez szeptembertől kezdve lehetségessé váljék. Egész nap ágyban fekszem. Fejem fáj. Átgondoltam a Lászlóval be­ szélteket. Elmondta családi bajait, és örömeit is, feleségéről, és gyer­ mekeiről. A férjnél levők, elfoglaltságuk miatt, szinte csak randevúz­ nak férjeikkel. Levelet írok Németh Lászlónak. Megvan VI. Henrik. A lakásügyét elintéztem. Még mindig László mondásai járnak az eszemben. Pld. „A XIX. században csak az oroszoknak volt még, igazi arisztokrációjuk, azért nagyok az irodalomban is. A polgárság a vagyongyűj­ tésre vetette magát. Nem volt komoly ez a réteg az irodalomban. — Mc Arthur leváltása mutatta, hogy van reményünk a háború elkerülésére. — Lenin óriási történelemformáló egyénisége megvál­ toztatta a világképet. Most Oroszországban is polgári demokrácia volna. Egységes politikai rendszerű földgolyó.” Jött Hojcsi a leveléért Németh Lászlónak. ...Mielőtt újraolvasom Németh László tanulmányát Széchenyiről, még elolvasgatom leveleit. Sipka Sándor látogatásáról kellene beszámolnom Németh Lászlónak. Rövid volt, váratlan és kellemes. Hiányzik nekem itt egy hozzá ha­ sonló barát. Kollegáim között nincs. Imre Ernő122 lehetne?... Hanem Németh Lászlónak kellene itt kvártélyt biztosítani. Németh Lászlóval elnökei vagyunk egymásnak. Sajkódon vagyunk. Laci aszkéta. Aludttejet, töpörtőt vacsorázott. Sajkódon előbb még gyertya mellett írt. Naponta 30 oldalt gépel ma is. Nagyvonalúan bánik a könyvekkel. Most líráról akar írni. Illyés Gyula írta nekem egy levelében, „még francia tanítást is vállal Laci a Te kedvedért!” Ezek a közös sajkódi esték nagyon kedvesek mindkettőnknek. Itt van Ella, Magda, Gigi, Csilla, Judit, ebédekvacsorák.

Az új naplómból: 1960. jún. 15. Németh László látogatása nálam. 1960. júl. 7. Németh Lacitól egy lap jött. írok Neki Szarvasra. 1960. júl. 9. Megérkezett Németh Laci. Egész nap nálunk marad. Emlékköny122 Imre Ernő: református lelkész. A Teológiai Doktorok Kollégiumának tagja; a Csongrádi Református Egyházmegye tanácsbírája.

283

1960. júl. 15. 1960. júl. 31. 1960. aug. 15. 1960. aug. 20. 1960. aug. 24. 1960. szept. 4. 1960. okt. 27. 1960. dec. 3.

1961. jan. 16. 1961. febr. 10. 1961. jún. 18. 1961. júl. 9.

1961. júl. 14.

1962. ápr. 27.

vekbe ír. Aztán kórházlátogatás, múzeum, cukrászda. Itthon va­ csora. Németh Laci ismételt látogatása Szarvasról. Bennem élnek a közös élmények. Ném eth Lászlóval Hódmezővásárhelyen vagyunk. Németh László Égető' Eszter c. könyvét olvasom. Németh László Két Bólyai-ját olvasom. Egy Nagy Ferenc nevű költőt ismerek meg, aki a Bocskay-kert-ből ismeri Németh Lászlót. Vásárhelyen Sipkáné Rózsa névnapja. Jakab Jenő,123 Nemes Jancsi124 (aki a Deszki Tüdőszanatórium igazgatója) volt ott. Sipka Sándor látogat meg. (A Hmvhelyi Gimn. igazgatója) Németh László nyilatkozik munkáiról, az Irgalom, Sajkódi esték és a Bólyai-akról. Németh László cikke a Népszabadságban. Úgy látszik, visszavonhatatlanul felfedezték. Becsomagolom az Égető Esztert Papp Géza amerikai barátom szá­ mára. Hódmezővásárhelyről telefon, menjek át, mert Németh Lászlóról akarnak tőlem valamit kérdezni. Megérkezik Németh Laci, s segít a munkámon, még az angol szö­ vegeken túl is. Németh Lászlóval Hódmezővásárhelyre megyünk, Múzeumba, s a Sas-ban Laci szobát vesz ki. Osváthéknál, Gallyasiéknál Lacival. A ligeti Tornyai képkiállításra dongózunk. Együtt ebédelünk Németh Lacival Vásárhelyen. Galéria, majd Kristóékhoz megyünk. Onnan Németh László szobájába megyünk a Sas szállodába. Németh Lászlótól dedikációjával megkaptam a „Sajkódi esték” című könyvét. Laci nyilatkozik munkájáról. Majd feketére ismét Kristónéhoz megyünk. Lacival az a baj, hogy nem mindig írhat arról, am iről szeretne. Hivatást teljesít a Bólyai-akkal. Beleviszi a széles rétegek tudatába. Híveinek olyan hatalmas a tá­ bora, hogy szinte, újakra nincs is szükség. Németh Lászlótól levelet kapok.

123 Jakab Jenő: 1957-ig unitárius pap Hmv-helyen. 121 Nemes János: hmv-helyi tüdőgondozó volt igazgatója, később a deszki szanatórium igaz­ gatója.

284

B ibliográfiai

összeállítás

D r . M átyás Sá n d o r

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

tanár m unkáiból

Vargha Gyula. (1933, Bp.—Debrecen) Horatius. (1934, Hmv-hely) A legújabb francia regény. (Párizs) Ahol a békét kötik. (Hmv-hely, 1946.) Francis Jammes: Champetreies et Meditations c. novelláját „A tenger” címen fordította: Mátyás Sándor. (Megjelent: Puszták Népe, 1946. Hmvhely.) Angol nyelvkönyv a gimnáziumok I. osztálya számára. Tankönyvkiadó Válla­ lat 1958. Világirodalmi antológia gimnáziumok IV. osztálya számára. Tankönyvkiadó Vállalat 1957. Bírálat Gauder Andor-féle angol általános iskola IV. osztálya számára. Tankönyvkiadó Vállalat. Virginia Woolf: To the Lighthouse=A világítótorony. Magyarra fordította: Mátyás Sándor. Magvető Könyvkiadó, 1970. Virginia Woolf: The Waves= Hullámok. Magyarra fordította: Mátyás Sándor. Európa Kiadó, 1978.

Kiadatlan írások: 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.

Moliere Hódmezővásárhelyen. Barbusse szoc. irodalma. Az ifjúság nevelése. Tanulmány Juhász Gyuláról. Beszámoló az orosz nyelvoktatásról. Csömörkányizmus. Shakespeare és Arany. Tanulmány. Tanulmány Virginia Woolfról és írói munkájának jellemzése. Karády tanár emlékezete. Jean Banett. A ballada. Baudelaire jellemzése. 285

23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36.

Arany és Jókai. Az arisztokratai (Deák párti) A népi ellenzéki (Tisza K.) Népek oszlása (Onugorok) A könyvnyomtatás múltja. A barokk kor. Az európai irodalom. Diákok életfeladatai. Megjegyzés a latin nyelv gimnáziumi tanításáról. Az ó'sz szemlélete a magyar irodalomban. Ady költészete. Megemlékezés Nagy Sándor iskolaalapításáról. Líránk Petó'fi nyomán. Francia novella fordítások. A magyar nyelvújításról. Bírálat a világirodalmi szöveggyűjtemény kéziratának Thomas Mann, Lorka, Pirandello-ra vonatkozó részéről. 1958. 37. Bírálat az általános iskola angol szakának V. osztályos tankönyvére. 38. Priestley: Music at Night= Éjjelizene. (Elveszett.) Magyarra fordította: Mátyás Sándor.

286

M

átyás

Sándor

p o r t r é já h o z

Részlet az „Égető Eszteréből (333. old.). „Bozsó tarka, skót sáljából, ha az utcán szembe jött velem, megint kétfajta legenda jutott rögtön az eszembe. Lőrinc szerint Bozsó iszonyúan fél a meghű­ léstől. Ha egy gyerek nem készült, csak tüszkölnie kellett, s Ő rögtön küldte haza. József viszont a műveltségét dicsérte, tökéletes bolond, de sok pesti tanár nem ismeri úgy az angol és francia irodalmat.”

Részlet az „Utolsó széttekintés”-ből (689. old.). „Akkor már Vásárhelyen éltem, a nappal a pedagógiai tervezés tüzében folyt, az estéimet azonban ez a láz sem tudta átmelegíteni. Akkor még a Kristó patika fölötti kis lakásban laktam. A lakás meg is haladta az igényeim, csak egy baj volt, nem volt mivel fűteni. Illetőleg kaptam én is egy mázsát, a Tiszán kivágott fűzfából (melyet egy ismeretlenségbe merült diákcsapat fel is vágott), de ahelyett, hogy azt, — tart, ameddig tart, — eltüzeltem volna, én azt kiszámoltam, és be­ osztottam, három-négy darabot volt szabad egy este eltüzelni, amely meleget inkább csak kalóriában adott, hacsak az állati meleget nem számítottam, amit a nedves fa begyújtásának kínja csiholt ki, internátusi kosztra fogott szerve­ zetemből. Többnyire a petróleumból kellett egy löttyenésnyit feláldozni, hogy meggyűljön. Egy este épp az éjszaka szorongásával baktattam haza a könyv­ tárból, ahol a délutánjaim töltöttem. Már egy-két perce ott ténferegtem a szo­ bában, amikor észreveszem: ni itt barátságos a klíma. A vaskályhára nézek, ég benne a tűz. Biztos Kristóné mesterkedett. De még a kályha résein kivágó mé­ lyebb fény sem keltette fel a gyanút, hogy ezt nem az én fűzfám adja. Inkább bosszús is voltam a jóindulatra, amely így gazdálkodik az enyémben. Egyszer csak az ablakra nézek, Pákozdy Ferenc, a költő szakálát látom, amint a folyo­ són az előszoba felé tart. Megörülök, nem lesz barátságtalan az este. Ő máskor is ült velem a hideg szobában, az asztal körül, most meg meleg is van. De lám, Pákozdy mögött ott kullog Mátyás Sándor, aztán Tárkány Szűcs Ernő joghall­ gató, no itt szimpozion lesz, s a tea és a cukormennyiségen kezdek spekulálni. De mi ez? Kísértetjárás? A folyosón új és új alakok vonulnak el, akiket nem is tudok agnosztizálni. S egy perc múlva, leheletek melegével telik meg a szoba, a háttérből Kristóné nézi (Égető Eszter) mosolyogva a jelenetet. Egy kis kör alakul velem szemben, s Mátyás szavaiból értem meg, hogy mit akarnak ezek ünnepelni. Az este lefolyását nem tudom tovább mesélni. Nem azért, mert elfe­ lejtettem, ha rágondolok, a meleg elborítja a szívem...” A másik ünneplés most 287

néhány napja folyt le, s most örökítem meg, amíg költeménnyé nem változtatja a hála, mert hisz regényrészlet nem lesz már biztosan. Mátyás Sándor meghív időnként Szentesre, ez alkalommal azt is hozzáfűzte, most lesz húsz éve ANNAK Az estének, s nem szeretne elkésni a köszöntésnél. A kis körben, akiket összetoborzott, a húsz év előttiekből, nem lesz ott senki rajta kívül, de mégis a legiga­ zibb örökségei annak az estének. Egy drámába voltam beletemetkezve, de meg­ ígértem, hogy lemegyek... Évek óta nem veszek részt ilyesmin, de szombaton ülünk össze Szentesen...” (690. old.)

288

E m lék beszéd ek M átyás S ánd or n y u g . g im N. t a n á r

sírjá n á l

1

Elmondta 1987. február 4-én a Szentesi Horváth Mihály gimnázium igazgatója, Bácskai Mihály Szomorú tisztség és nem kívánt tisztesség késztet megszólalásra. A Horváth Mihály Gimnázium klasszikus tanárgenerációjából a hiányzók név­ sora Mátyás Sándoréval, a magyar—latin—görög—francia—angol—orosz szakos tanárával növekedett. Nem is olyan rég, a televízió tizenéveseknek készített műsorában láttuk, amikor friss szellemiséggel, az európai ember szemléletével vallott a múltról, az iskoláról, a pedagógus hivatásról úgy, hogy a tévé addig ismeretlen szerkesztői is megkönynyezték. Tudását, jellemét, emberségét sok tudományos műhely, sok utazás formálta, gazdagította. Elsősorban azonban szentesi volt. 79 évéből 57-et: az első 18-at és az 1948-tól eltelt 39-et itt, szülővárosában töltötte. A Horváth Mihály Gimnáziumnak 8 évig diákja volt, 21 évig tanára, de nyugalomba vonulása után is teljesen élő maradt az alma materrel való kapcsolata. Élete, ifjúsága nagyszerű példa lehetne a mai fia­ talok előtt: hogyan lesz a tízéves korától árva szegénygyerekből akarata, szorgalma révén széles látókörű, nagyműveltségű ember. Aki elindul az Értől, s eljut a Nagy Óceánig. Fiatal éveire a klasszikus görög—latin kultúra mellett a francia l’esprit gyako­ rolta a legmélyebb hatást, amit később az angol irodalom szeretete az eredetiben való olvasás vágyává fokozott. Nemcsak a kor kihívása volt, hogy az orosz nyelvszakot elvégezte. Hét évig csak ezt a nyelvet tanította a gimnáziumban, és eredeti olvas­ mányait is kiegészítette az orosz nagyrealizmus remekműveivel. így lett teljessé szá­ mára az európaiság egész forrásvidéke. Az orosz nyelvhez és irodalomhoz való kapcsolódásában bizonyára nagy szerepe volt Németh Lászlónak, akit 1945-ben Mátyás Sándor tanácsára hívtak meg taní­ tani Hódmezővásárhelyre. Az akkoriban inkább csak fordító Németh László itt látott hozzá, hogy pedagógiai elképzeléseit megvalósítsa, s ebben Sipka Sándor és a többi jóbarát mellett Mátyás Sándor volt az egyik legélénkebb szellemi és vita­ partnere. Az irodalomtörténet Németh László Égető Eszter című regényét is javarészt Mátyás Sándor barátságának köszönheti. Az akkori diákok és fiatal tanárok még emlékeznek, hogy egy teljes délelőttön át, a gimnáziumnak által sétálva az Iskola utcai egykori Kristó házig és vissza, hogy mélyedtek el ketten Égető Eszter történe­ tébe. Nem véletlenül lett a regény Bozsó Mátyás tanárfigurájának is ihletője Má­ tyás Sándor. A regényhősi szerep egy kicsit determináló tényezővé is vált. Mátyás tanár úr ezentúl kötelességének érezte úgy élni, ahogyan Németh László megörö­ kítette. Vallomása szerint a vásárhelyi Bethlen Gimnáziumból, ahol híresen kemény latintanárként ismerték, az íróbarát tanácsára jött haza Szentesre. Amikor ugyanis 289

Németh László elment Vásárhelyró'l és Mátyás Sándor is kevésbé találta a helyét, Németh László azt tanácsolta volna: „Menj haza, Szentesre, és légy jó potya tanár!” Nos, a tanács első felét megfogadta Mátyás Sándor. A potya tanár fogalma azonban nem illett rá, inkább a különös, a rendhagyó. A tanári nevelési értekezlete­ ken is — akkor különösnek tűnő — javaslatokkal állt elő. Türelmetlenül sürgette a tehetségesek képzését, a szellemi 5 + l-et kérte számon. Közben magvető munkája nyomán seregnyi tanítványa lett neves tudóssá, profeszszorrá, kritikussá, nyelvtanárrá. Az ő sürgetése is hozzájárult a nyelvi tagozatos osztályok megszületéséhez. Nyugdíjas évei az önálló munka legtermékenyebb időszakát hozták. Az egykori tanítvány, Osváth Béla kérésére lefordított Pristley-drámák után megvalósult évti­ zedek óta dédelgetett terve: a két Woolf regény lefordítása. A Horváth Mihály Gim­ náziumhoz való kötődését jelzi, hogy egy-egy fejezet elkészülte után tanártársainak olvasta fel a részleteket, várta a kritikát, elemezte a hatást. Az alma materre és az ifjúságra gondolt akkor is, amikor egykori iskolatársával — Papp Gézával — kimunkálták az angol és magyar nyelvben kiemelkedő ta­ nulónak járó alapítványt. Kedden délben a kollégiumban — ahová a nyüzsgő diákok közé — ebédelni járt, még betért a könyvtárba egy olvasni valóért. Este azonban a Világítótorony fényénél a Hullámok örökre kiütötték a kezéből a könyvet. Vala­ mennyien tudtuk róla, hogy 60 éven át félt a szenvedéstől, a nyomorító, hosszú be­ tegségtől. Nem kell félnie tovább. Mátyás Sándor teljes, egész életművet hagyott maga után. Gazdag életút zárul itt most le. Mi ittm aradtak mégis szomorúak vagyunk. Szentes városa és a Horváth Mihály Gimnázium szegényebb lett. Fehérek közt egy európaival lettünk keveseb­ bek. A hangulatos diáktalálkozókon nem halljuk jellegzetesen rekedtes hangját, iro­ nikus csipkelődéseit, bölcsességeit. De megmarad gazdag életműve, melyet őrizni és tovább vinni valamennyiünk kötelessége. Mondják, hogy a felesleges lépéseket el akarván kerülni, a tanterem ajtajából egy mozdulattal repítette kalapját a fogasra. Bízzunk benne, hogy most sem tett felesleges lépéseket. Ami Mátyás Sándorból fontos, az az enyészetet diadallal elke­ rülni, alakját pedig tovább aranyozza a róla már életében gazdagon áradó anekdo­ ták sora. Sándor Bátyánk! Ha vétettünk valaha, ne neheztelj ránk, mint ahogy mi is megbocsátunk azért, amiért ez az utolsó történeted kegyetlen csattanóval végződött.

2 Elmondta 1987. február 4-én a búcsúzó diákok nevében dr. Barta László levéltárigazgató A Sors úgy hozta, hogy dr. Mátyás Sándor tanárom, osztályfőnököm, később kollégám volt: így tanítványként, kartársként és atyai barátként is ismerhettem. Ezekben az élethelyzetekben alig tapasztalhattam különbségeket. Mindnyájan, akiket tanított — és ez több ezer diák volt — lenyűgöző tudású, elnézően szigorú, finom, olykor szarkasztikus humorú embernek ismertük meg. Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely a gimnáziumban csak oroszul tanulhatott egy kitűnő magyar— latin—francia—angol szakos tanártól, és amely nemzedékből számosán, vele együtt 290

tanulva az új nyelvet, végül egyetemi fokon sajátítottuk el. A nálunk fiatalabbak közül többen, a szerencsésebbek, az angol nyelvet szinte anyanyelvi színvonalon is­ merték meg segítségével. Nehéz eldönteni, mi a helyesebb: az-e ha a nyelvtanár egy egész osztálynak akar elégséges nyelvtudást adni, vagy az-é, amit ő művelt: néhány kiválasztott tehetséges fiatalt magas színvonalú nyelvismerettel és égő tudásszomjjal elbocsátani. Ma legjobb tanítványai hazai és külföldi egyetemek, tudományos intéz­ mények elismert professzorai, középiskolai nyelvtanárok, a termelésnek és a tudo­ mányoknak idegen nyelvekben is jártas vezetői, kutatói. Elevenen élnek bennem a kivételes alkalmak, amikor például egy otthonában tett baráti látogatásunk során a társalgás angolul folyt, s ő éppen Virginia Woolf Világítótorony című regényének gyötrelmesen nehéz műfordításán fáradozott, egyik volt osztálytársunk a német fordítás segítségével világította meg egy különösen bonyolult szürrealista kép jelen­ tését. És ő büszke volt rá, hogy volt tanítványai némely dolgokban fölülmúlják mes­ terüket. S akik az élet eme területein kevesebbre vitték, másként boldogultak vagy nem boldogultak, osztálytalálkozókon és baráti összejöveteleken mindig fölidézik csípősen humoros megjegyzéseit, megrögzött rigolyáit, harsogó kacagást kiváltó színészi alakításait. Azt hiszem, személyiségétől és életsorsától távol állt az igazi tragikum. Öregségét, évekig tartó időszakos magányait, valóságos és képzelt betegségeit méltósággal vi­ selte. De most, ezekben a percekben egész életének és egyéniségének más távlatot ad a halál. Fölfedezhetjük benne egy nagy tanár nemzedék tipikus alakját: az igényes, alapos, a jövőre felkészítő, tekintélyes és feledhetetlen nevelőt. Ma, amikor fiatal és középkorú nyelvtanáraink, orvosaink, mérnökeink, tudományos kutatóink — az ő tanítványai — hónapokat, sőt éveket töltenek külföldön állami támogatással vagy a fogadó ország megbízásával, különös tragikumként érzékelik, hogy dr. Mátyás Sándor tanár úr — az ő mesterük — csak kivételes esetben jutott el olyan országba, amelynek a nyelvét tanította. Néhány perc múlva befogadja az anyaföld. Búcsúzom tőle több ezer tanítványa nevében: olyan emberek szó szólójaként, akik legföljebb egy-egy virágcsokrot adtak neki a tanév végén, de bőséggel kaptak tőle tudást, emberi tartást, humorérzéket, be­ csületet és igényes életszemléletet. Isten veled, dr. Mátyás Sándor tanár úr, örök békét és nyugodalmat Sándor bácsi!

291

F

üggelék

Németh László levelei Lám Edithez Abban a szerencsés helyzetben nőttem fel, hogy Németh László a családom sző­ kébb baráti köréhez tartozott. Ez a tény gyermekkorom egyik meghatározó élményévé vált, elvárásokat, magas mércét állított elém. Ugyanakkor a büszkeség és az öröm is állandóan jelen volt, és ahogy nőttem, velem együtt nőtt az öröm is, hogy Németh Lászlót nemcsak mint írót, hanem, mint embert ismerhetem, szerethetem, tisztelhetem. Kisiskolásként szinte minden évben meglátogattuk Németh Lászlót, vagy ő utazott le Vásárhelyre, Szentesre, melyek emlékét egy-egy tanulmányban örökí­ tette meg. Nagy izgalmat jelentett számomra minden személyes találkozás. A felnőttek be­ szélgetését türelmesen, kíváncsian hallgattam, követni alig tudtam: ilyenkor nagyon nagynak éreztem őket, én pedig nagyon nagyon kicsi és felesleges lettem. De egy-egy nekem szóló kérdés, megjegyzés sőt jótanács biztosított arról, hogy nekem is he­ lyem van köztük. Erős kihívás volt számomra az az igény, hogy minél többet értsek a disputából, hogy ne maradjon válasz nélkül a hozzám intézett kérdés. Éreztem az elvárást a „helyes válaszra” — s ez komoly sarkalló erőt jelentett. Még nem jártam egyetemre, amikor eldöntött kérdés volt, hogy Németh László munkáival elmélyülten, objektiven szeretnék foglalkozni. Fel sem merült bennem, hogy szakdolgozatot más témakörből is írhatnék, mint a kimeríthetetlen mennyiségű Németh László-i műalkotás. Szegedi Egyetemi éveim alatt csak egyszer találkoztam Németh Lászlóval Szen­ tesen. Ezért „privát” levelezésben kellett kezdenem a szakdolgozatom miatt. Ennek köszönhető a most közreadásra kerülő három levél. Az első válaszlevelében az álta­ lam elképzelt témákat végigjárva igyekszik segíteni a választás dolgában, s közben teszi azt az iránymutató kijelentést, mely a tanulmányírói munkássága — ezen belül is a Tanú felé fordítja a figyelmem. (... „a Tanú-t, s azt én főművemnek, sajnos csak­ nem teljesen ismeretlen főművemnek tekintem”). így jutottam hozzá egy közel ezer oldalnyi kiadatlan („kiadatlan”) tanulmány kéziratához, amit Németh László sze­ mélyes közbenjárására — mint az 1967. május 5-én írt, levélben látható — Kristó Nagy Istvántól szerzett meg számomra. Érezhetően aggódik a kézirat sorsáért s, — „Ezt szívesen kölcsön adnám, feltéve ha visszakapom” — írja s közben filológiai ér­ dekességeket közöl: („Az Égető Eszter 50 körül úgy tűnt el a minisztériumban, ha valaki a szétdobott korrektúrát meg nem őrzi, sohsem jelenhetik meg.”) Németh László azon kevés írók egyike, aki már életében is klasszikusnak szá­ mított, mégis a félreállítások, megbélyegzések okozta sérülésektől alig tud szaba­ dulni: ... „éppen a tanulmányaimat...igyekeznek a nemzet emlékezetéből kinyomni vagy stemplikkel elintézni.” 293

A levelekben a „hivatalos” rész után mindig ott van a barátért aggódó EM BER, só't nagyrabecsülésének is hangot ad nevelőapámmal kapcsolatban: ...„ Ő t én legigazibb barátaim közt tartom számon...” „Sanyi bácsira nézzen néha oda, nagyon szereti, becsüli magát” — írja és ezzel a gesztussal engem is megsimogat. Levélzáró — aforizma-szerű mondatai: ...„tüskés szívekben is lakhat, vagy éppen azokban, igazi szeretet” ... — hosszan az emlékezetemben tartják a sorait, és még ma is kellemes gyermekkori emlékeket ébresztenek bennem. Pedig akkor még a hasonló mondatok sokszor csak talányt, kellemes fejtörést okoztak. A megfejteni, megérteni akarás mozgat a mai napig is. Melléklet: 3 db Németh László levél. L ám E dit

Budapest Főváros Levéltára

1 Kedves Edit! Örülök, hogy első olvasói vonzalmához hű maradt, remélem a szakdolgozat írás gyötrelmei nem fogják eltávolítani tőle. A három téma közül — igaza van Sándor bácsinak — az első a legkönnyebben megoldható. A Berzsenyi könyv külön megjelent előszava, maga a Berzsenyi könyv, a Széchenyi, Kemény, a Nyugat elődei — s egy csomó kisebb tanulmány: biztos med­ ret ad a Maga dolgozatának is. Ha az „1945 előtti Kritikáján és esztétikáján” egész tanulmányírói munkásságom értetik, akkor ez is hálás téma, hiszen benne van a Tanú, s azt én főművemnek — sajnos csaknem teljesen ismeretlen főművemnek — tekintem. Félős azonban, hogy a „Kritika s esztétika” épp a kényes problémákat akarja elkerülni s így elég sovány anyag marad, hisz én kritikát (a színházi kritikákon kívül) csak orvos koromban a Tanúig írtam. Viszont, ha a „Kritika, esztétika” ilyen megszorítást jelent, akkor 45 után nincs is értelme, mert ebben az időben csak ta­ nulmányokat írtam. Ezt tehát tisztázni kellene, mielőtt választ. Ismeretlen, kiadatlan anyag félős, hogy több is lesz, mint kívánatos főleg a har­ madik tárgykörben. Ezer gépelt oldalnyi tanulmánykötetem (kiadatlan tanulmányok), miután Kristó Istvánnal a lektorálás minden gyötrelmén túlestem, közel egy éve hever, továbbra is kiadatlan — úgyhogy most már nem is annyira a megjelenése, mint a kézirat visszaszerzése az, ami gondot okoz. (Az Égető Eszter 50 körül így tűnt el a minisztériumban, ha valaki a szétdobott korrektúrát meg nem őrzi, sosem jelen­ hetik meg.) Ezt szívesen kölcsön adnám tehát, föltéve, ha visszakapom. Nem tudom okosabb lett-e a felvilágosításaimmal. Nagyon örülök, hogy olyan tanárja van aki tanulmányaim felé tereli figyelmét, én is ezt tartom munkásságom fő 294

részének, sajnos éppen ezt igyekeznek a nemzet emlékezetéből kinyomni vagy stemplikkel elintézni. Ha kedvet kap hozzá, lesz mit dolgoznia és küzdenie. Kérem küldje át a levelemet, meleg üdvözletemmel, Sándor bácsinak is. Őt én legigazibb barátaim közt tartom számon s örülök, hogy kettejük közt, a válás elle­ nére sem szakadt meg a kapcsolat. Bizonyára érzi, hogy tüskés szívekben is lakhat, vagy éppen azokban, igazi szeretet. 1966. dec. 10.

Jó munkát kíván, barátja: N émeth L ászló

2 Kedves Edit! Örülök, hogy életjelet adott. A Kiadatlan Tanulmányok sorsáról még mindig nem tudok semmit mondani — lassan másfél éve alszik a Magvetőnél. A legjobb volna ha vagy Maga vagy Sanyi bácsi a lektoromhoz, Kristó Nagy Istvánhoz for­ dulna. Megírnák, hogy a 45 utáni esszéírói munkásságomat választotta témául s én hozzájárultam, hogy a Kiadatlan tanulmányok anyagát használhassa, de nem tudja, hogy kézirat formában, vagy nyomtatásban (esetleg korrektúrában) mikor férhet hozzá. Ha az ottlevő tanulmányokból, melyek a kiadvány felét alkotják, mégis könyv lenne: a kiselejtezett írásokat, a „kiadathatatlan tanulmányokat” még mindig ren­ delkezésére bocsáthatom, idézni ki szabad lesz belőlük s így létükről mégis csak jelt adnék. A Kiadatlan tanulmányok közül kiemelt Puskin tanulmány április elején fog megjelenni a Gondolat Kiadónál. Sanyi bácsira nézzen néha oda, nagyon szereti, becsüli magát. 1967. márc. 3. Ü d v ö z le tte l: L aci bácsi

3 Kedves Edit! Lám, én úgy tartottam számon Magát, mint aki az én avitt tanulmányaimba te­ metkezik s a könyvtárban veri le róluk a port. Maga meg ilyen meglepetést szerez nekünk. Hát ez bizony sokkal okosabb és vidámabb dolog, mint szakdolgozatot írni. 295

Hogy a férj ki lehet, csak találgatom, — de a név frissként hat az emlékezetemre, újabb ismeretség vagy régi barátság már? Kérem adja át jókívánságaimat neki is — bár a jó feleség (s Maga, aki Mátyás Sándor nevelőapai tiszteletét is kivívta, csak az lehet) a legjobb kívánság. Hogy lássa, közben is gondoltam magára: a vásárhelyiek találkozóján beszéltem a dolgozatáról Kristóval. Azt ígérte, tőle megkaphatja az újabb tanulmányok tarta­ lomjegyzékét s azt is, mi hol jelent meg. A többi elolvasására meg majd alkalmat találunk. De hát ezt a gondot, remélem, most egy félévre félretette. Üdvözlöm, mint új asszonyt, kezeit csókolom: Sajkód, 1967. május 5-én. N . L aci bácsi

296

TARTALOM

Blazovich László—Géczi Lajos: Oklevelek a Csanád nemzetség történetéhez...................

5

Juhász Kálmán—Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban..............

17

Bevezetések.................................................................................................................................... I. Szerzetesek a Délvidéken................................................................................................ II. Bencések............................................................................................................................ III. Ciszterciek.......................................................................................................................... IV. Ágoston-rendiek ............................................................................................................... V. Premontreiek .................................................................................................................. VI. Ferencrendiek.................................................................................................................. Marianusok ................................................................................................................... Ferencrendi püspökök a Csanádi egyházmegyében .................................................. Szalvatoriánus ferencesek ........................................................................................... Ferencesek a késői középkorban................................................................................. A szegedi klastromok..................................................................................................... A ferencrend két kanonizált szentje egyházmegyénkben.......................................... VII. Domonkosok.................................................................................................................... VIII. Pálosok ............................................................................................................................ IX. Johanniták ...................................................................................................................... Befejezés ...................................................................................................................................... Rövidítések....................................................................................................................................

17 25 29 41 45 49 53 53 56 57 62 64 66 75 83 89 91 93

Bratinka József—Szigeti Ferenc: Szeged város tanácsának első jegyzőkönyve (1717— 1723) 95 Mátyás Sándorné Báthory K atalin : „Boldog korszak”. Németh László és Mátyás Sándor kapcsolata, összeállította és összekötő szöveggel ellátta: özv. Dr. Mátyás Sándorné Báthory K atalin.......................................................................................................................... 195 Bevezetés........................................................................................................................................ 195 Mátyás Sándor: Németh László................................................................................................ Mátyás Sándor élete ................................................................................................................. „Mátyás Sándor levelesládájából” ............................................................................................. Mátyás Sándor kézirataiból....................................................................................................... Bibliográfiai összeállítás Dr. Mátyás Sándor tanár munkáiból.............................................. Mátyás Sándor portréjához ..................................................................................................... Emlékbeszédek Mátyás Sándor Nyug. Gimn. tanár sírjánál ............................................ Függelék (Németh László levelei Lám Edithez. Közreadja Lám Edit) ..........................

197 201 205 275 285 287 289 293

297

Felelős kiadó: Blazovich László 91-745 — Szegedi Nyomda Felelős vezető: Perényi Ottó igazgató A kézirat a nyomdába érkezett: 1991. — Megjelent: 1992. Terjedelem: 26,65 A/5 ív. Példányszám: 500 Készült monószedéssel, íves magasnyomással az MSZ 5601—59 és az MSZ 5603—55 szabványok szerint